Az anyaseb szeretethiányból fakad és nehezen gyógyítható

2018.12.04.
Az anyasebet az anyai, feltétel nélküli szeretet hiánya okozza. Ez a legnagyobb
pszichés trauma, ami egy gyermeket érzelmileg érhet, és egy életre szól. Léte
egyidős az emberiséggel. Szerető személyek és avatott szakemberek
gyógyíthatják. – Dr. Császár-Nagy Noémivel, klinikai és mentálhigiéniai
szakpszichológus-pszichoterapeutával ismét a lélek legmélyéről beszélgettünk.

– Az apasebről azt mondtad, hogy „komoly életvezetési, életérzésbeli és

identitásprobléma”, aminek az oka, hogy a férfiak “elvesztették a
férfierejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával”. Hogyan alakul ki és
mit okoz az anyaseb?

– Az anyaseb is hiányból fakad: az anyai, feltétel nélküli, magáért a gyermek létéért

való szeretet hiánya.

Adódhat abból, hogy nincs anya, és senki sem pótolja, vagy a szeretete
kiszámíthatatlan, viselkedése megjósolhatatlan, vagy éppen elismerése elérhetetlen,
illetve agresszív, bántalmazó, elhanyagoló.

Jó esetben mindnyájan anyaölben és anyamellről táplálkozva ismerjük fel azt, milyen

világ vár ránk „odakinn”. Amit az anyai gondozás ad, az maga az élet, amelyet a
korai kapcsolati élményektől függően érezhetünk biztonságosnak, szeretettel fogadó,
jó helynek, ahol magunk is szerethetők vagyunk.

A feltétel nélküli anyai szeretet egy életre szóló alapérzést ad: a szeretetre és
méltóságra érdemes létezés és az ősbizalom megtapasztalását.

A szimbiózisból kibontakozó kis lény édesanyja szeme tükrében látja saját magát
mint szeretetre méltó embert, így képes lesz később is ennek nyomán elfogadni és
szeretni önmagát. Az édesanya tükrözi vissza őt bármilyennek is, és a kötődési
kölcsönösségből nő ki a biztonságos vagy éppen bizonytalan, ambivalens, szorongó
kötődés kapcsolati programja, mintázata. Ez pedig velünk együtt nő bele a
felnőttkorba, ahol a korai minta szerint tudunk kötődni a párunkhoz. Nagy tehát a
felelősség, milyen minta vésődik be a gyermekbe.

Az anyaseb tehát a legnagyobb, ami fejlődő embert, azaz egy gyermeket érzelmileg
érhet.

Szerető anyával még a súlyos testi bajok is elviselhetők. De elérhetetlen vagy nem
létező, kiszámíthatatlan vagy bántalmazó anya mellett semmi nem működik, legyen
az testi vagy lelki. Hideg, háborús harcmező a világ. Ennek okán nincs olyan testi-
lelki zavar, amelynek pszichoszomatikus összefüggésrendszerében ne érnénk tetten
az anyával való kapcsolati zavart valamilyen mértékben.

– Van különbség a lányok és a fiúk anyasebe között?

– A nemi szerepazonosság kialakulása mindkét biológiai nemnél érintődik valamely
módon. Ha a lánynak nincs anyamintája, vagy az nem kívánatos a gyermek
számára, zavart lesz az azonosulás, a mintabevésődés: nem tudja, vagy éppen
hibásan tudja, hogyan kell a férfival természetes szeretetkapcsolatban létezni,
nőként működni.

Ha a fiúnak nincs anyamintája, önbizalomhiányos férfivá nő, nem tudja, mit vár el egy
nő a férfitól és hogyan feleljen meg a nő igényeinek. Gyakorta nem mer önfeledten
szeretni, mert gátlásokkal van tele. Ha macsós ál-férfiszerepet próbál, az sem hoz
sikert, a szélsőségek eredménye pedig elmenekülés, félelem a női világtól. A szeretet
kifejezésének képességében és mértékében bizonytalan férfiak vagy gyermetegek,
vagy erőszakos határozottság álarcában védekező szeretetvágyók, de szeretet-
analfabéták.

– Míg a férfiaknál az apaseb és az anyaseb gyakran agressziót okoz, a nőknél a

„nem vagyok elég jó” érzést, a másodrangúság, az áldozati szerep vállalását.
Hogyan zajlik e lelki (és szociális) folyamat?

– Az anyaseb döntően a szeretet és érzelmek fogadásának, adásának természetes

folyamatát zavarja meg vagy teszi képtelenné.

Ha nincs valóságos, akkor a fantázia és a látott-hallott, idealizált anyafantomok

hatása szabja meg a fiú vagy lány viszonyulását a másik nemhez, de az emberekhez
is.

Az anyaseb a férfit esendően kiszolgáltatottá is teheti a kiolthatatlan és kielégületlen

szeretetvágy miatt. Minden nőben az elveszettet keresheti, idealizálva, istenítve a
„madonnát”, de tehetetlen férfiként vagy erőszakos leigázóként viszonyulva a hús-vér
nőhöz. Az anyaseb hatására tehát a férfiaknál az égi és földi szerelem kettéválik: a
szentet nem lehet profanizálni, csak detronizálva elutasítani, vagy ösztönerővel
lerohanni. Ez az érzelmi hasítás a lenézett, promiszkuis nőkkel való szexualitáshoz,
ugyanakkor a „szenttel” való szexuális viselkedési zavarokhoz vezethet.

Az anyaseb a nőt az „örök árva” lelki állapotba kényszerítheti, amely bármi áron
szeretetet kereső nyugtalansággal járhat. Álhatatlan lehet a kapcsolataiban a
keresés folytonossága, a kielégíthetetlen szeretetéhség miatt. Annak érdekében,
hogy a férfi szeresse őt, kiszolgáltatottan megad mindent, amit a férfi kíván.
Előfordul, hogy emiatt saját női mivoltára is csak szerepkellékként tekint. Hogy ez az
állapot milyen súlyos, nagymértékben függ az anyaseb mélységétől: az anya hiánya
vagy nem megfelelő jelenléte árnyalja a veszteség következményeit.

– Apasebet gyógyíthat a nagyapa jelenléte. Ugyanilyen a nagymamák szerepe

az anyasebnél?
– A nagyszülők jelentősége igen nagy, ők a feltétlen elfogadás és szeretet ősmintái.
Egy jóságos nagymama örök érzelmi fészket és biztonságot jelent mindkét nem
számára. Anyasebet a korai időszakban nagymértékben gyógyíthat egy
szeretetképes pótszemély, így a nagymama is. A nagyapa önmagában véve kevésbé
terápiás hatású, de nagyszülőpárként rendkívül jelentősek lehetnek, fiúnál-lánynál
egyaránt.

– Hogyan lehet(ne) gyógyítani az anyasebet?

– Megelőzésre volna szükség leginkább. Tudatosításra, nevelésre és felkészítésre,
hogy a jövendő anya tisztában legyen szerepének hatalmas jelentőségével és a
hiányával okozott, soha be nem gyógyuló seb veszélyeivel. A szeretet forrása
elsődlegesen az anya, aki szeret, etet, gondoz, véd, a testi „örömök” tárháza.

Aki megsebződött már, azt személyre szólóan egyedi módon, olyan érzelmi
biztonsággal és megbízható szeretettel kell „újra nevelni”, amelyben
megbizonyosodhat léte fontos és szeretnivaló mivoltáról.

Minden szeretet jó. Minden szeretet gyógyít. Erőt, támaszt és biztonságot ad.
Hallottam olyan egyházi alapon szerveződő asszonyközösségekről, amelyek
önsegítő lelki csoportként is szolgálnak. Ugyanakkor sokféle történet húzódik egy-
egy sors mögött. Az egyéni élettörténetek egyéni figyelmet és segítséget is kívánnak.
Szakmai tudásra is sokszor szükség van, ha valaki súlyos anyasebtől szenved.

Amíg testünkkel is orvosi ellátást igénylünk, lelki zavarainkat is avatott kézbe adjuk!

– Összefügg az anyaseb a nemi identitás megélésével?

– Az anyaseb léte egyidős az emberiséggel. Korábbi korokban is megesett, hogy az
anyát elvesztette a családja, például belehalt a szülésbe, betegség vitte el. Az is
előfordult, hogy le kellett mondjon a gyermekéről, mert házasságon kívül fogant,
vagy mert nem tudta felnevelni. Ezek mind anyasebet okoznak, okoztak. Ma is létező
okok, amiért anyák állami gondozásba adják újszülöttjeiket. Az anyavesztés egy
életre szóló érzelmi trauma, ami spontán nem gyógyul: kezelni kell. Gyógyíthatja egy
jó rokon, pótmama, nevelőanya, idősebb lánytestvér.

A szociális nemi identitás zavarainak számos oka van, ebből csak egy lehet az
anyaseb.

A kapcsolati és a kötődési élet mindenképpen sérül anyaseb esetén, de ez nem

feltétlenül okozza a biológiai nem elutasítását, semlegesítését, viszont vezethet
szélsőséges szexuális magatartáshoz, kielégíthetetlen és kötődésképtelen kapcsolati
élethez.

A szexuális preferencia eltérései nem betegségek, bár ritkán járnak együtt boldog,
társadalmilag is kiegyensúlyozott élettel. A homoszexuális klienseim többsége
szenved a kötődési problémáitól, a promiszkuis vágyaitól és a tartós élettárs
hiányától. A transzneműek nem szexuális vágyaik miatt elégedetlenek a nemükkel.
Sokszor partnerre sem vágynak, csak érzik, hogy a személyiségük rossz testben
van. És ez olyan erős, minden életérzést meghatározó élmény, amit a pszichológiai
vizsgálatok egyértelműen meg tudnak erősíteni, így esetükben jogos lehet a
nemváltoztatás igénye.

Amit ma sokszor metroszexualitásnak hívnak, egy gyűjtőfogalom, nem diagnózis.

Egy kor és egy jelenség van benne. Egy olyan kor, amelyben ritka a teljes család, az
apa és anya jelenléte a szocializációban és a kis közösségek összefogó és megtartó
ereje, ámde gyakoriak a traumák, az érzelmi elhanyagolás, a pszichológiai kultúra
hiánya, a konzumtársadalom szirénhangja (vásárolj, egyél, költsél…).

A metroszexualitás a metropolitan és a heterosexual angol szavakból keletkezett

neologizmus annak az életmódnak a jellemzésére, amelyet egyes nagyvárosban élő
és többnyire egyedülálló férfiak követnek: sokat költenek kozmetikumokra, fodrászra,
divatra, és sokat törődnek a külsejükkel – szerk.

– Hogy állunk ma mindezzel Magyarországon?

– Ugyanazok a zavarok vannak Magyarországon, mint Európában vagy a világban,
ám a kezelés nehezen érhető el a pszichológiai kultúra alacsony szintje és a
hozzáférés hiánya okán. A magánterápia drága, az OEP által finanszírozott ellátás
minimális. Olyan alacsonyan „pontozott” az állami finanszírozási rendszerben a
pszichoterápia, hogy a rendelőknek és kórházaknak „nem éri meg” pszichológust
alkalmazni. Évtizedek óta kérvényezzük ennek megváltoztatását a mindenkori
kormányoktól.

Sajnos élen járunk a depresszió, a pszichoszomatikus zavarokkal összefüggő

halálos betegségek (például a szív-érrendszeri és rákos betegségek), alkoholizmus
és öngyilkosság mutatóiban, és ezek mind szoros összefüggésben vannak az anya-
és apasebekkel és a nemi identitás, a kapcsolati élet zavaraival is. Ha a ma munkára
készen álló tizenötezer pszichológusból nem csak körülbelül 300 fő látna el
egészségbiztosítási alapon pszichoterápiát, a többi meg nem hagyná el a pályát,
akkor a helyzet sokat javulna.