BEVEZETŐ

Tartalomjegyzék
Bevezető 5
Szeretni azt. aki nem szeret 13
Jó szexuális élet egy rossz kapcsolatban 39
Szeretni fogsz, ha szenvedek érted? 61
Kell. hogy kelljek neked 79
Táncolunk...? 97
Férfiak, akik megszállottan szerető nőt választanak 123
A szép és a szörnyeteg 155
Egyik szenvedélybetegség táplálja a másikat 199
Meghalni a szerelemért .215
A
gyógyuláshoz vezető út 243
Gyógyulás és meghittség - a szakadék összezárul 281
1. Függelék 297
2. Függelék 305
7
8
9
10
II
SZERETNI AZT,
AKI NEM SZERET
Jill először jött hozzám, s láttam rajta, hogy tele van kétellyel. Az
élénk, aprócska nő - fején kislányos, aranyszőke fürtök - mereven
ült a szék szélén, szemben velem. Minden kerekded volt rajta; az
arca. párnás alakja, s legfeltűnőbben nagy. kekiszeme, amely a
bekeretezett diplomáimat fürkészte a falon. Néhány kérdést tett
fel a végzettségemet és a tanácsadói gyakorlatomat illetően, s az­
tán nyilvánvaló büszkeséggel megemlítette, hogy jogot tanult.
Ezután hallgattunk egy kicsit. Lenézett karbatett kezére.
- Talán jobb, ha rátérek, miért jöttem - hadarta, hogy saját
lendületéből nyerjen bátorítást. - Azért jöttem cl önhöz, egy pszi­
chológushoz, mert teljesen boldogtalan vagyok. Persze, a férfiak
miatt. Vagyis amiatt, ahogy én állok a férfiakkal.
Valahogy mindig elüldözöm őket magamtól. Az elején minden
rendben van. Járnak utánam, ahogy kell. aztán, amikor megismer­
nek - Jill itt láthatóan megfeszült a fájdalmas mondanivalótól -.
akkor szétmegy az egész.
Jill felnézett rám. szemében visszatartott könnyek csillogtak.
Lassabban folytatta.
- Tudni akarom, mit csinálok rosszul, miben kell megváltoz­
nom - és meg is akarok változni. Bármi áron. Nagyon fogok
igyekezni. - Megint hadami kezdett.
Nem arról van szó. hogy vonakodom. Egyszerűen csak nem
tudom, miért van ez mindig velem. Már félek megismerkedni va­
lakivel. Mert úgyis csak fájdalom a vége. Kezdek rettegni a férfi­
aktól.
Megrázta a fejét, hogy csak úgy repültek ide-oda a szőke fürt­
jei, s hevesen magyarázta: - Nem akarom, hogy így legyen, mert
nagyon magányos vagyok. A főiskolán sokat kell teljesíteni, és
tanulás után dolgozom, hogy fenntartsam magam. Le is vagyok
foglalva teljesen. Ezzel nincs baj, de valójában egy éve mást sem
csinálok - dolgozom, tanulok, alszom. De hiányzik egy férfi az
életemből.
Kis szünet után gyorsan folytatta: - Aztán megismertem
Randyt. A barátaimat látogattam meg éppen San Diagóban két
hónappal ezelőtt. Randy ügyvéd, és egy diszkóban találkoztunk.
Nagyon jól kijöttünk egymással. Rengeteg mindenről tudtunk be-

13
szélgctni - vagyis hál. azt hiszem, inkább én beszéltem. Olyan jó
volt együtt lenni egy férfivel, akit ugyanazok a dolgok érdekel­
nek, mint engem.
Jill szemöldöke összeszaladt - Úgy láttam, vonzódik hozzám.
Tudja, olyanokat kézdezett. hogy házas vagyok-e (egyébként el­
vállam, két éve), hogy egyedül élek-e.
Szinte magam előtt láttam, ahogy Jill önfeledt lelkesedéssel,
ragyogó arccal cseveg Randyvel a zajos diszkóban, első találkozá­
sukkor. S aztán milyen őszinte örömmel fogadja a férfit egy héttel
később, amikor az üzleti útján tesz egy százmérföldes kitérőt Los
Angeles felé. hogy meglátogassa Jillt. Együtt vacsoráznak, s Jill
felajánlja, hogy aludjon nála a férfi, s csak másnap reggel vágjon
neki a hosszú autóutnak hazafelé. Randy elfogadja a meghívást, s
így kezdődik a viszonyuk aznap éjjel.
- Nagyon jó volt. Főztem neki vacsorát. Élvezte a gondosko­
dást. Reggel kivasaltam az ingét. Imádok egy férfiről gondoskod­
ni. Nagyon jól kijöttünk egymással. - Jill szomorúan mosolygott.
Folytatta a történetet, s azonnal kiderült, hogy szinte azonnal
Randy rabjává vált.
Amikor a férfi visszatért San Diegóba. a telefonja azonnal meg­
csörrent. Jill kedvesen közölte, hogy már aggódott miatta, s örül.
hogy biztonságosan hazaért. Amikor úgy érezte, a férfi egy kissé
elképedt a hívás miatt, bocsánatot kért a zavarásért, és letelte a
telefont, de rossz érzés kezdte gyötörni, ahogy ráébredt, hogy
megint ő az. akii jobban érdekel a kapcsolat, mint a partnerét.
- Randy egyszer azt mondta, hogy ne zargassam, különben
eltűnik az életemből. Annyira megijedtem: minden rajiam állt
vagy bukott. Egyszerre kelleti szercinem és békében hagynom.
Erre képtelen voltam, ezért jobban begyulladtam. Minél nagyobb
pánikban voltam, annál jobban üldöztem őt.
Hamarosan Jill minden este hívta már Randyt. Abban állapod­
lak meg. hogy felváltva hívják egymást. Aztán amikor Randyn
volt a sor. s egyre telt-múlt az idő. a telefon nem szólalt meg. Jill
nem bírta tovább. Aludni amúgy sem tudott volna, tehát ő telefon­
ált. A beszélgetéseik hosszadalmasak, bár semmitmondóak vol­
tak.

tó
17
U
19
20
21
22
23
24
25
26
27
29
30
31
32
33
34
35
37
Jó szexuális élet
egy rossz kapcsolatban
 41
t
 Elhallgatod, én vettem át a szót. - Sokszor azon kapjuk magun­
kat, hogy ugyanazt csináljuk, amit az azonos nemű szülőnk.
Ugyanazt, amiről megfogadtuk, hogy mi sosem tesszük meg soha.
de soha. Ez azért van. mert az ő cselekedeteikből, sőt. érzéseikből
tanultunk meg. mit jelent férfinek vagy nőnek lenni.
- De én nem azért akartam öngyilkos lenni, hogy Jimen
bosszút álljak - tiltakozott Trudi. - De már nem bírtam ki. olyan
szörnyen éreztem magam. Olyan értéktelennek, aki nem kell sen­
kinek... - Szünet. - Lehet, hogy az anyám is ezt érezte. Azt
hiszem, végül az ember mindig ezt érzi. amikor hiába prőhál meg­
tartani maga mellett valakit, akinek sokkal fontosabb dolgai van­
nak...
Trudi valóban megpróbálta, s eszközül a szexet választotta.
Egy későbbi alkalommal, amikor a fájdalom már enyhült vala­
mennyire. Trudiban. a szex témája megint előkerült. - Mindig
nagyon könnyen izgalomba jöttem - mesélte a büszkeség és a
bűntudat keverékével a hangjában. - Annyira, hogy már attól fél­
tem gimnazista koromban, hogy nimfomán vagyok.
- Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor leszek megint együtt
a barátommal. Mindig igyekeztem, hogy legyen hova menni, ahol
magunkra maradhatunk. Azt mondják, hogy a fiúkat jobban
érdekli a szex. Én tudom, hogy engem érdekelt jobban, mint a
barátomat. Legalábbis, sokkal több kockázatot vállaltam az
együttlétekért, mint ő.
Trudi tizenhat éves volt. amikor közte és első. állandó fiú barát­
ja - egy gimnazista fiú között Trudi szavaival - .minden megtör­
tént". A fiú focista volt. aki nagyon komolyan vette az edzéseket.
Trudi tudta, hogy a fiú attól fél. ha túl sokat szeretkeznek, az a
sportteljesítménye rovására megy. Meccsek előtt kimentene ma­
gát, hogy korán le kell feküdnie, mire Trudi azzal válaszolt, hogy
ilyen napokon délutáni gyerekfelügyeletct vállalt. A nappali dívá­
nyán aztán elcsábíthatta a fiút. mialatt a kicsi a másik szobában
aludt. Végül is Trudi minden igyekezete, hogy a barátja sport
iránti rajongását Trudi iránti rajongássá változtassa, megbukott, s
a fiatalember, egy sportösztöndíjnak köszönhetően, egy távoli kol­
légiumba ment.

42
 Néhány átbőgön éjszaka s az önbecsmérlés - nem tudta rávenni
a fiút. hogy a sport helyett inkább ót válassza - rohamai után
Trudi ismét készen állt. hogy próbálkozzon.
Az érettségi utáni nyáron, mielőtt ő is kollégiumba került volna.
Trudi még otthon élt. Szülei családi élete egyre inkább szétcsőben
volt. Néhány fenyegetőzés után anyja végre beadta a válókerese­
tet s felfogadott egy ügyvédet, akiről hírlett, hogy hajlandó pisz­
kos módszereket is használni. Trudi szüleinek házassága a
legviharosabb típusba tartozott. Az apa munkamániája állt szem­
ben az anya gyakori - néha vad. néha önpusztító - törekvéseivel,
amellyel megpróbálta a férjél mindenáron rávenni, hogy több időt
áldozzon a családnak, neki és a kél lánynak. Trudinak és Bettinek.
A férfi olyan ritkán és keveset volt otthon, hogy az anya szarkasz­
tikusan úgy nevezte a hazajöveteleit: „beesett a csapdába".
- Igen. csapda, az volt - emiékezeit vissza Trudi. - Amikor
hazajön az apám. nemsokára szörnyű veszekedés tört ki. Az
anyám sikított és azzal vádolta az apámat, hogy nem szeret ben­
nünket, az apám meg azt hajtogatta, hogy csak értünk dolgozik.
Ha ordítottak egymással, mindig ez len a vége. Aztán apu rend­
szerint bevágta az ajtót, és elment s azi ordította, hogy soha nem
akar hazajönni. Néha. ha az anyám elég sokáig sírt. vagy válással
fenyegetőzött, netán azzal, hogy pirulákat vesz be. akkor egy da­
rabig korábban jött haza. s együtt voltunk. Anyu csodálatos vacso­
rákat csinált ilyenkor, hogy megjutalmazza - Trudi összeráncolta
a szemöldökét Három vagy négy este után megint kezdett kima-
radozni. Jött a telefon. „Vagy úgy. Tényleg?" - hallottam az anyá­
mat válaszolni, de nagyon jeges hangon. Két perc múlva már
üvöltve szidta az apámat, s lecsapta a telefont Mi meg ott álltunk
Beth-szel. szépen felöltözve, ahogy kellett, hiszen apánkat vártuk
vacsorára. Az asztalt is gyönyörűen megterítettük, ahogy anyánk
kívánta ilyenkor - virággal, gyertyával. Anyám meg a konyhában
tört-zúzott sikított, s elmondta mindennek az apánkat. Amikor
lenyugodott, megint jegessé vált a modora, s közölte velünk, hogy
akkor egyedül vacsorázunk. Ez még rosszabb volt. mint a kiabá­
lás. Kitálalt, aztán leült s egyszer sem nézett ránt A csöndtől
Beth meg én idegesek lenünk. Nem menünk se beszélni, se ott-

43
hagyni az ételt. Ott ültünk, s megpróbáltuk megkönnyíteni anyánk
életéi, de igazándiból nem tehettünk éne semmit. Az ilyen vacso­
rák után éjszaka általában rosszul lettem, hánytam. - Trudi beletö­
rődőén csóválgatta a fejét. - Érhető. hogy ez nem volt a legjobb
hatással az emésztésemre. - S arra sem. hogy megtanulja, miként
kell egészségcsen viszonyulni másokhoz - tettem hozzá, hiszen
Trudi ebben a környezetben tanulhatta volna meg. hogyan visel­
kedjen azzal akit szeret
Trudi elgondolkodott, s aztán apró bólinlások közepette vála­
szolt, hogy mutassa, milyen pontosan adja vissza a múltat. - Ma­
gányosnak éreztem magam. Senki nem nézett rám. senkit nem
érdekelt, hogy mit érzek, mit leszek. A testvérem olyan felénk
volt. hogy nem sokat beszélt. Általában a szobájában bújt meg.
amikor éppen nem volt zeneórája. Legtöbbször a fuvoláján ját­
szott, szerintem azért, hogy ne kelljen a veszekedést hallgatnia, s
így megvolt az ürügye is arra. hogy félrevonuljon. Én is megta­
nultam, hogy ne okozzak gondot senkinek. Csendben meghúztam
magam, úgy tettem, mint aki észre sem veszi, mi folyik, s nem
beszéltem arról, hogy mit gondolok. Megpróbáltam jó tanuló len­
ni. Néha azt éreztem, hogy az apám figyelmét mással nem is
tudom felkelteni." Na lássuk az ellenőrződet, a teljesítményedet"
- mondta, s akkor egy darabig beszélgettünk.
Trudi megdörzsölte a szemöldökét, s elgondolkozva folytatta: -
Egy másik érzésre is emlékszem. A szomorúságra. Azt hiszem,
mindig szomorú voltam, de nem mondtam senkinek. Ha valaki
megkérdezte, hogy vagyok, azt feleltem, hogy nagyon jól. minden
nagyon jó. Ha azt mondom, szomorú vagyok, hogyan magyará­
zom meg? Nem bántottak. Mindenem megvolt, legalábbis anyagi­
lag. - Trudi még mindig nem volt hajlandó teljesen elismerni,
milyen mélységes érzelmi elhagyatottságban élt. A figyelem és a
gondolkodás fájdalmasan hiányzott az életéből, mert az apja lé­
nyegében nem volt jelen, az anyja pedig felőrölte önmagái a férje
iránti haragban és csalódottságban. Trudi és a testvére lelkileg
éhezlek.
Jó esetben Trudi néhány év múltán képes lehetett volna önma­
gát adni cserébe a szülei figyelméén és szeretetéért, de a szülők

J4
arra is képtelenek lettek volna, hogy elfogadják az ő ajándékát:
saját magát. El vollak foglalva az egymás elleni harcukkal. Amint
Trudi felcseperedett, saját magát, a szerelét (a szex álarcában)
máshol próbálta elajándékozni. Csakhogy ugyanolyan elutasító
vagy elérhetetlen partnereket szemelt ki magának, amilyenek a
szülei voltak. Végül is honnan tudta volna, hogy másképp is le­
hel? Számára semmi más nem tűnt „helyenvalónak", semmi más
nem illett annyira bele a neki oly ismerős képletbe: a szeretet és a
figyelem hiányába.
Időközben szülei konfliktusa újra felizzott - ezúttal a válóperes
bíróságon. A tűzijáték kellős közepén Trudi nővére elszökött a
zene tanárával. A szülők a nagy csatározásban szinte oda sem fi­
gyeltek, hogy az idősebb lányuk elhagyta az államot egy nálánál
kétszer idősebb férfival, aki saját magát is alig tudta eltartani.
Trudi szintén a szerelmet hajszolta: nyakra-főre randevúzott, s
szinte mindegyik partnerével lefeküdt. Lelke mélyén tudta, hogy
az otthoni problémákat az anyja okozta, hogy az anyja üldözte el
otthonról az apját a folytonos nyaggatással. fenyegetőzéssel. Trudi
megfogadta, hogy ő soha. soha nem lesz az a fajta követelőző,
dühöngő asszony, amilyennek az anyját látta. Ehelyett igyekszik
majd a szeretetével, a megértésével megnyerni a másikat azzal,
hogy teljesen odaadja neki önmagát. Egyszer már megpróbálta a
focistával, hogy odaadóan szeressen, ellenállhatatlan önfeláldo­
zással, de nem járt sikerrel. Ebből Trudi nem azt a következtetést
vonta le. hogy akkor hiba van az elméletében, vagy a partnerét
rosszul választotta meg. hanem arra gondolt, hogy ő nem adott
eleget a másiknk. Ezért újra meg újra próbálkozott, ajándékba
adta önmagát, de hiába - egyik fiatalember sem marad meg mel­
lette.
Az őszi szemeszter megkezdődön, s Trudi a helyi főiskolán
megismerkedett egy házas férfivel. Jimmel. aki rendőr volt. és aki
jogalkalmazást tanult, hogy előléptethessék. Harminc éves volt.
kétgyerekes családapa, a felesége terhes. Egy kávé mellett elme­
sélte Trudinak. milyen fiatalon nősült, s hogy ebből a házasságból
milyen kevés öröme származik. Atyaian óvta Trudit, nehogy ő is
beleessen ugyanebbe a csapdába azzal, hogy korán férjhez megy.

45
és leköti magát. A lánynak hízclgcn. hogy a férfi ilyen bizalmasan
beszél neki kiábrándultságáról. Kedvesnek, s kissé sebezhetőnek
találta Jimet. aki magányos és nem értik meg. Jim megvallotta
neki. mennyire jólesik neki beszélgetni Trudival. s hogy valójában
még soha senkivel nem tudott ilyen kapcsolatba kerülni. Megkér­
dezte a lányt, máskor is láthatja-e. Trudi gyorsan igent mondott,
mert bár a beszélgetés eléggé egyoldalú volt - Jim vitte jobbára a
szót -. ez mégis sokkal inkább volt emberi kapcsolatnak nevezhe­
tő, mint amit a családjában tapasztalt. A figyelemnek legalább a
morzsáját megkapta, s erre vágyolt a legjobban. Két nappal ké­
sőbb az egyetemi negyed fölötti hegyoldalban sétálgattak, beszél­
gettek, s a végén a férfi megcsókolta Trudit. Egy héten belül már
az egyik, szolgálatban lévő rendőrkolléga lakásán találkoztak, s ez
így ment hetente három délutánon, amikor a lánynak órái voltak.
Trudi élete hamarosan c lopott találkák körül forgott. Nem érde­
kelte, milyen hatással lesz őrá ez a viszony. Órákat mulasztott, s
most először az életében, romlott a teljesítménye. Hazudott a ba­
rátainak, elfoglaltságokra hivatkozott, s aztán inkább elkerülte
őket. hogy ne kelljen valótlanságokat mesélni. Mindenkit kizárt az
életéből, nem járt szinte sehova, csak Jimmel törődött, s hogy
együtt lehessenek S amikor nem találkozhattak, gondolatban ak­
kor is vele volt. Igyekezett, hogy mindig Jim rendelkezésére tud­
jon állni, ha annak volt olykor-olykor egy szabad órája.
Cserébe a férfi elhalmozta a figyelmességével, a bókjaival,
amikor együtt voltak. Eltalálta, hogy Trudi mit akart hallani: hogy
milyen csodálatos, milyen különleges lény. mennyire imádnivaló,
s hogy még soha senki nem telte őt. Jimet. ennyire boldoggá. E
szavak tovább szították a vágyai Trudiban. hogy még izgalmasabb
legyen a férfi számára, s még több örömet okozzon neki. Először
gyönyörű fehérneműt vett. amelyet csak a találkákra vett föl. az­
tán parfümöt, illatos olajat, de Jim figyelmeztette, hogy ez veszé­
lyes, mert a felesége gyanút foghat, ha érez rajta valami idegen
illatot. Trudi nem kedvetlenedett el. könyveket olvasott a szeret­
kezés fortélyairól, s ki is próbált mindent, amit így tanult. A férfi
elragadtatottsága tovább sarkallta. Trudi számára nem volt jobb
szerelmi ajzószer, mint az az érzés, hogy képes felizgatni egy

4n
47
Jim családja valójában nagyon is jó szolgálatot tett neki, védőfalai
emelt a kapcsolat köré. Trudinak ez ugyanúgy kellett, mint annak
idején a focista húzódozása. Mi mindannyian akkor érezzük jól
magunkat egy kapcsolatban, ha az ismerős mintákra épül. Trudi
megkapta Jimtől az iránta való távolságtartást és az el nem kötele­
zettséget is. amely számára természetes volt a szülei és a közte
lévő kapcsolat alapján.
A második szemeszter a vége felé járt. közeledett a nyár. Trudi
feltette a kérdést Jimnek. mi lesz velük azután, hogy nem lesz
kényelmes kifogásuk a találkozókra. A férfi elkomorodott, és kité­
rő választ adott: „Nem tudom, majd kitalálok valamit" Az össze­
ráncolt szemöldök már elég is volt Trudinak. hogy ne faggatózzon
tovább. Hiszen kenőjüket csak az a boldogság fűzi össze, amit ő
adhat Jimnek. Ha Jim nem boldog, vége mindennek. Nem szabad
hagynia, hogy így elkomoruljon.
Az iskolának vége lett s Jim nem állt elő semmilyen javaslat­
tal. „Majd felhívlak" - mondta. Trudi várt. Egy barátjának az apja
állást ajánlott neki egy szállodában, nyaralóhelyen. Sok barátja
vállalt on állást, s mindannyian bíztatták Trudit hogy menjen ő is.
jó móka lesz egész nyáron a tó mellen. Elutasította az ajánlatot
mert félt. hogy Jim akkor nem találja meg. Három hétig alig ment
el otthonról, de a hívás csak nem jött.
Július közepén, egy forró délutánon Trudi bement a belvárosba,
s nyugtalanul járkált, vásárolgatott Éppen kilépeti egy légkondi­
cionált üzletből, s pislogott az erős napfényben, amikor megtolta
Jimet. Napbarnított volt mosolyogva ment kézenfogva egy nővel,
aki csak a felesége lehetett. Volt velük két gyerek, egy kisfiú és
egy kislány. Jim mellén pedig egy kék ..bébitarisznyában" egy
csecsemő. Trudi szeme Jim pillantását kutatta. A férfi egy pillana­
tig rábámult, aztán elfordította a fejét s elment mellette a család­
jával, a feleségével, s egész másik életével.
Trudi valahogy elbotorkált az autójáig, bár a szívét mardosta a
fájdalom. Zokogva, levegő után kapkodva ült ott. a forró parkoló­
ban, még akkor is. amikor már régen lement a nap. Aztán lassan,
félvakon elvezette az autót a főiskoláig, fölhajtott a mögötte lévő
hegyoldalba, ahol Jimmel először sétáltak, ahol először megcsó-

-is
kolta. Az út meredeken kanyarodon lefelé. Trudinak követnie kel­
len volna, de ő egyenesen ment tovább.
Csoda volt. hogy túlélte a balesetet, s csak könnyebben sérült
meg. Ez egyben óriási csalódást okozott neki. A kórházi ágyon
fekve megfogadta magában, hogy amint kijut, megpróbálja újra.
Átesett amin ilyenkor szokás: az idegosztályra került, nyugtatókat
kapott, s pszichiáter foglalkozott vele.
A szülei felváltva látogauák. gondosan egyeztették az ápolókon
keresztül, hogy véletlenül se egyidőben jöjjenek. Az apja komor
előadásokat tartott neki arról, mi mindenért érdemes élni. mialatt
Trudi számolta, hányszor néz az órájára. Mindig azzal az üres
frázissal fejezte be. hogy ..most már tudod, drágám, hogy szere­
tünk téged". ígérd meg nekem, hogy nem teszel ilyet többé. Trudi
kötelességtudóan megígérte, kipréselt magából egy halvány mo­
solyt, s közben fagyos űrt érzett magában, amiért hazudni kény­
szerül az apjának egy ilyen fontos dologban. Azután jött az anyja,
aki le-föl járkált a szobában, s szünet nélkül ismételgette: ..Ho­
gyan tehetted ezt magaddal? Hogy tehetted ezt velünk? Miért nem
szóltál nekem, hogy valami nincs rendben? Mi a csuda történt
egyébként?" Az anyja ezután letelepedett a látogatók számára
odakészített székre, s részletesen előadta, hol tart a válóper, s a
fejleményeket biztatónak ítélte. Trudi általában hányingert érzett a
látogatásokat követő éjszakákon.
A kórházban töltött utolsó este az egyik ápolónő leült mellé, s
finoman tapogatódzó kérdéseket tett fel neki. mire Trudi rázúdí­
totta az egész történetet. A nővér ezt mondta neki: - Tudom, hogy
most megint előröl akarja kezdeni. De miért? Ma minden ugyan­
olyan, mint egy héttel ezelőn volt. Mielőtt bármit tenne, azt sze­
retném, ha felkeresne valakit. - Az ápolónő, aki korábban
páciensem volt. hozzám küldte Trudit.
így kezdtünk együtt dolgozni Trudival azon. hogy kigyógyítsuk
őt az adni vágyás kényszeréből, abból, hogy jóval kevesebb vi­
szonzást akarjon cserébe, s egyre üresebbé váló lelkéből, hogy
csak adjon, adjon. A következő két évben volt egynéhány kapcso­
lata, amelyek során megfigyelhette. hogyan használja fel a szexu­
alitást a viszonyokban. Az egyik egyetemi tanár volt. ott

49
50
testének csáberejével eltérítse őt a szigorú edzéstervtől. Legtöbb­
ször, amikor szeretkeztek, a fiú túl fáradt vagy unott volt ahhoz,
hogy tartósan vagy egyáltalán erekciója legyen.
Egyik nap Trudi éppen legutóbbi meghiúsult szeretkezésüket
mesélte, amikor hirtelen kitört belőle a nevetés. - Hát hajói meg­
gondolom, ez mindennek a teteje! Még senki nem küzdött kemé­
nyebben nálam azért, hogy szeretkezzen valakivel, akinek nincs
kedve. - Újabb nevetés, aztán határozottan leszögezte: - Abba
kell ezt hagynom, nem fogok fiúkat hajkurászni. Úgy látszik, min­
dig olyanok érdekelnek, akik semmit sem nyújthatnak nekem, s
ráadásul még azt sem akarják, amit én adhatok nekik.
Ez volt az igazi fordulópont Trudi számára. A terápia révén
képessé váll arra. hogy jobban szeresse saját magái, meg tudta
ítélni, ha egy kapcsolat nem volt elég jó hálással rá. Többé nem
arra gondolt, hogy ö a hibás, és jobban kell igyekeznie. Az a heves
késztetés, hogy a szexualitáson keresztül létesítsen kapcsolatot egy
húzódozó vagy lehetetlen partnerrel, hirtelen elmúlt.
Két év múlva, amikor abbahagytuk a terápiát, randevúzgatott
ezzel-azzal. de senkivel nem feküdt le.
- Olyan más úgy találkozni valakivel, hogy arra figyelek, va­
jon tetszik-e nekem, jól érezem-e magam vele. kellemes egyéni­
ség-e. Azelőtt sose gondoltam ilyesmire. Bárki volt is velem, csak
azon voltam, hogy ő jól érezze magát, és jó véleménye legyen
rólam. Tudja, régebben sose az érdekelt egy randevú után. hogy
vajon akarom-e azt az embert újra latin. El voltam foglalva az
aggodalommal, hogy vajon tetszettem-e neki annyira, hogy fel­
hívjon. Éppen fordítva csináltam mindent!

Amikor Trudi eldöntölte. hogy abbahagyja a terápiái, már nem

csinált mindem fordítva. Könnyedén felismerte az alkalmatlan
partnereket. Mégha fellobbant is benne az érdeklődés szikrája egy
tartózkodó férfi iránt, hamar kihunyt, miután hűvös aggyal föl­
mérte a partnert, a helyzetei, a lehetőségeket. Nem volt többé
vásárló a fájdalomra és elutasításra. Most már olyan partneri
akart, aki igazi társ - vagy inkább senki. Nem alkudott meg többé.
A tény azonban továbbra is fennállt, hogy Trudi semmit nem tu-

51
52
53
55
56
57
58
59
SZERETNI FOGSZ,
HA SZENVEDEK
ÉRTED?
Át kellett hajolnom egy halom festővásznon, hogy el tudjam ol­
vasni a rendetlen nappali falának közepén függő, bekeretezett ver­
set. A régimódi, tájképet ábrázoló olajnyomaton elfakult betűk:
Én drága anyám
Anyám, drága anyám.
Ha rád gondolok.
Minden vágyam, hogy
jó legyek, megigazuljak.
Mindent, mi jó.
Nemes és nagyszerű
Tőled kaptam. Anyám.
Te áldó kezű.
Lisa, a szerény keresetű művész, aki a lakását használta műte­
remként, a kép felé intett, és könnyedén felnevetett.
- Cikis, ugye? Rémesen közhelyes! - mondta, de aztán elárul­
ta, hogy mélyebb érzések fűzik a képhez:
- Kimentettem a szemétből, amikor egy barátnőm költözött, és
ki akarta dobni. Mókából vette egy kiárusításon. Szerintem van
benne valami... - Megint nevetett, aztán szomorkásán hozzátette:
- Az anyám iránti ragaszkodásom sok bajba sodort engem a férfi­
akkal kapcsolatban.
Lisa elgondolkodott. A magas, zöldszemű, hosszú, sötét hajú
lány, igazi szépség volt. Intett nekem, hogy üljek le a szoba vi­
szonylag rendezett sarkába, a kockás takaróval fedett matracra.
Teára invitált Amíg a víz felforrt, pár percig csendben ültünk.
Lisát egy közös barátunk ajánlotta a figyelmembe, aki egyet s
mást elmesélt róla. Lisa „passzív alkoholista'- volt. mivel olyan
családban nőtt fel. ahol alkoholisták éltek. A passzív alkoholista
kifejezés csupán arra utal. hogy az illető a kapcsolatteremtésben
és kapcsolattartásban rossz mintákat tanul a vele szoros közelség­
ben élő alkoholistától. Ez a személy lehet szülő, házastárs, gyerek
vagy barát, a velük való érintkezés általában ugyanazzal a hatással
jár a „passzív alkoholistára": az önbecsülés alacsony lesz, igénye
van arra. hogy másoknak szükségük legyen rá. heves kényszert
érez, hogy másokat megváltoztasson, irányítson és hajlandó szen­
vedni. Valójában a megszállottan szerető nők jellegzetes tulajdon-

63
 ságai mind megtalálhatók az alkoholisták és egyéb szenvedélybe­
tegek lányaiban, feleségeiben.
Azt már tudtam, hogy Lisa férfiakhoz való felnőttkori viszo­
nyát alapvetően meghatározta a gyermekkora, amikor alkoholista
anyját gondozta, védelmezte. Türelmesen vártam, hogy Lisa be­
avasson a részletekbe.
Hárman voltak testvérek; Lisának volt egy nővére, aki miatt a
szülei annak idején sietve összeházasodtak, s egy öccse, aki szin­
tén váratlanul csöppent a családba Lisa születése után nyolc évvel,
amikor az anyja még javában ivott. Lisa volt az egyeden, tudato­
san vállalt gyerek.
- Az anyámat tökéletesnek tartottam, talán mert annyira szük­
ségem volt erre a hitre. Olyannak képzeltem, amilyennek látni
akartam, s megfogadtam, hogy olyan leszek, mint ő. Micsoda áb­
rándvilágban eltem! - Lisa megcsóválta a fejét. - Én akkor szület­
tem, amikor ő meg az apám még szerették egymást, ezért én
voltam az anyám kedvence. Ezt pontosan tudtam, bár ő azt mon­
dogatta, hogy mindannyiunkat egyformán szerel. Amikor lehetett,
mindig együtt voltunk. Amikor kicsi voltam, akkor biztosan gon­
doskodott rólam, de aztán fordult a kocka, s én kezdtem őrá vi­
gyázni.
- Az apám legtöbbször rémesen viselkedett. Durván bánt az
anyámmal, eljátszotta az összes pénzünket. Jól keresett mint mér­
nök, de sose volt semmink, mindig költöztünk egyik helyről a
másikra.
- Tudja, ez a kis vers a falon jól kifejezi a vágyamat, hogy
minden sokkal jobb legyen, mint a valóságban. Most már kezdem
belátni, hogy így volt. Egész életemben arra törekedtem, hogy őt
olyannak láthassam, mint amiről a vers ír, de az anyám nagyon
ritkán közelítette meg akárcsak távolról is azt az ideált, mert leg­
többször részeg volt. Én már nagyon korán próbálkoztam, hogy az
összes szeretelemet, törődésemet és energiámat rá összepontosít-
sam, és azt reméltem, hogy majd visszakapom tőle. erre nagyon
nagy szükségem lett volna. - Lisa elhallgatolt. a szeme elfelhősö-
dötl egy pillanatra. - Mindenre most jöttem rá. a terápia során.
Néha nagyon fáj belegondolni, mi volt a valóság, amit sehogyse

64
tudtam megváltoztatni. - Az anyám és én nagyon közel álltunk
egymáshoz, de én már nagyon korán - nem is emlékszem, mikor
- elkezdtem úgy viselkedni, mintha én lennék az anya és 6 a
gyerek. Aggódtam érte. és próbáltam megvédeni az apámmal
szemben. Apróságokkal próbáltam felvidítani. Mindenáron bol­
doggá akartam tenni, mert egyedül ő volt nekem. Tudom, hogy
törődött velem, mert sokszor odahívott maga mellé, és együtt ül­
dögéltünk összekapaszkodva sokáig. Nem is beszélgettünk, in­
kább csak összebújtunk. Most. ha visszanézek, látom, hogy
mindig rettegtem miatta - hogy egyszer valami borzasztó történik.
Olyasmi, amit én megakadályozhatok, ha elég éber vagyok. Nem
könnyű így élni egy gyereknek, de én nem tudtam, hogy másként
is lehetne. Nem úsztam meg. mire kamaszkorba jutottam, súlyos
depressziós időszakaim voltak.
Lisa halkan felnevetett. - A depresszióban az volt a legrosz-
szabb. hogy amikor rám tön. nem tudtam annyira odafigyelni az
anyámra. Én pedig igazán lelkiismeretes voltam... És rettegtem
attól hogy akárcsak egy rövid időre is elengedjem magamtól. Az
egyetlen mód erre az volt. hogy valaki másba kapaszkodjak.
Lisa behozta a teát egy vörös-fekete, lakkozott tálcán, amelyet
a földre helyezett, a lábunk elé.
- Amikor tizenkilenc lettem, elmehettem Mexikóba két barát­
nőmmel. Ez volt a legelső alkalom, hogy elmentem az anyám
mellől. Három hétre mentünk, s a második héten találkoztam egy
iszonyúan jóképű mexikóival, aki gyönyörűen beszélt angolul, na­
gyon lovagias volt velem, és roppant figyelmes. A harmadik héten
mindennap megkérte a kezemet. Azt mondta, hogy szerel, és
most. hogy megtalált, nem tudja elképzelni az életét nélkülem.
Nekem sem kellett több. ennél jobbat nem is mondhatott volna,
hogy levegyen a lábamról. Azt mondta, hogy szüksége van rám. s
nekem minden porcikám azt kívánta, hogy valaki rám szoruljon.
Mellesleg, valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy el kell szakad­
nom az anyámtól. Otthon minden olyan sötét volt és sivár. Az a
férfi gyönyörű életet igén nekem. A családja gazdag volt. Jó isko­
lába járatták. Semmit nem csinált, amennyire meg tudtam ítélni,
de arra gondoltam, hogy elég pénzük van. nem kell dolgoznia. S

65
az. hogy ő jómódú, mégis szüksége van rám. nagyon hízelgett
nekem: roppant fontosnak érezhettem magam. - Felhívtam az
anyámat, és lelkesen elmeséltem mindent, ó azt mondta, bízik
bennem, hogy jól döntünk. Hál nem kellett volna bíznia. Elhatá­
roztam, hogy férjhez megyek, s ez nagy hiba volt.
- Tudja, én nem voltam tisztában a saját érzéseimmel. Nem
tudtam, hogy szerelmes vagyok-e belé. akarom-e ÓL Csak azt lát­
tam, hogy végre itt van valaki, aki azt mondja, szeret engem.
Addig nagyon kevés ismeretségem volt, szinte semmit nem tud­
tam a férfiakról. Annyira elfoglaltak az otthoni teendők. Üres vol­
tam belül és akkor jött valaki, aki látszólag olyan sokat ajánlott föl
nekem. És azt mondta, hogy szeret. Én oly sokáig szerettem mást.
s végre ott volt az alkalom, hogy én legyek az. aki kap. Már
nagyon kellett, mert lelkileg teljesen kiszikkadtnak éreztem ma­
gam, hogy már adni sem tudtam semmit
- Szóval, gyorsan összeházasodtunk, még a szüleinek sem
szólt Most őrültségnek hat. de akkor úgy vettem ez is a szerelmé­
nek a bizonyítéka, hogy a szülei ellenében vállal engem. Azt hit­
tem, hogy a házassággal a szülei ellen lázad, de csak éppen
annyira, hogy feldühíti őket. de azért nem tagadják ki. Most már
másképp látom. Tulajdonképpen volt rejtenivalója a szexuális éle­
tével kapcsolatban, s az. hogy felesége van. szalonképesebbé tette
őt mások szemében. Azt hiszem, ezért mondta, hogy szüksége van
rám. Én pedig tökéletes választás voltam, mert amerikaiként csak
gyanús idegen lehettem abban a kultúrában. Bárki más a helyem­
ben, különösen az ő társadalmi osztályából, előbb-utóbb elmondta
volna valakinek, amit én is láttam. Akkor pedig az egész város
megtudta volna. Én meg kinek mesélhettem volna? Ki állt velem
szóba? És ki hitt volna nekem?
- Azt hiszem ez az egész nem volt tudatos, kiszámított törek­
vés a részéről, legalábbis nem jobban, mint amennyire én meg
tudtam volna indokolni a házasságomat Valamiképpen összeillet­
tünk, s eleinte azt hittük, hogy ez a szerelem.
- És tudja, mi történt az esküvő után? Haza kellett menni, és
olyan emberekkel együtt élni. akik még csak nem is tudtak a
házasságunkról! Szörnyű volt. Engem utáltak, s az volt az érzé-
sem. hogy őrá is már régebb óta haragudtak. Egy szót nem beszél­
tem spanyolul. Az egész család tudott angolul, de nem voltak
hajlandóak megszólalni. Teljesen ki voltam közösítve, senkivel
nem érintkeztem, s rettegtem az első perctől kezdve. Esténként
gyakran egyedül hagyott, olyankor a szobánkban maradtam, s
megszoktam, hogy nélküle aludjak cl. Szenvedni már tudtam,
megtanultam otthon. Valahogy azt képzeltem, hogy ez a szerelem
ára. s természetes dolog.
- Gyakran részegen jött haza. felajzottan. s ez rémes volt. Női
parfümöt éreztem rajta.
- Egy éjjel már régen aludtam, amikor felriadtam valamire Ott
állt a férjem, be volt rúgva, és az én hálóköntösömben illegette
magát a tükör előtt Megkérdeztem, hogy mit csinál, s erre azt
mondta: „Ugye. milyen csinos vagyok?" Kicsit mórikálta magát, s
láttam, hogy ki van rúzsozva.
- Végre leesett a tantusz. Tudtam, hogy ki kell szabadulnom
onnan. Addig is nyomorultul éreztem magam, de biztosra vettem,
hogy én vagyok a hibás, ha még jobban szeretnem őt. akkor mel­
lettem maradna. A szüleit is rábírhatnám, hogy elfogadjanak, sőt
szeressenek is. Hajlandó voltam rá. hogy még keményebben pró­
bálkozzam, éppen úgy. ahogy azelőtt az anyámmal. De ez mar
más helyzet volt. őrültség.
- Pénzem nem volt. s lehetőségem sem. hogy szerezzek, úgy­
hogy másnap megmondtam neki. mindent elmondok a szüleinek,
ha nem visz el San Diegoba. Azt hazudtam, hogy telefonáltam a
mamámnak, s ő ott vár. s ha odavisz. többé nem háborgatom.
Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, mert közben attól fél­
tem, hogy megöl, vagy ilyesmi, de sikerült a dolog. Annyira félt.
hogy megtudják a szülei. Szó nélkül elvitt a határig, adott pénzt a
buszra San Diegóig és még vagy tizenöt dollárt. Egy barátnőmnél
kötöttem ki San Diegóban. Addig ott voltam, amíg munkát talál­
tam, aztán negyedmagammal lakást béreltem, s elég vad életbe
kezdtem.
- Addigra már semmilyen személyes érzés nem maradt ben­
nem, teljesen érzéketlenné váltam, csak a részvétre való hatalmas
képességem működött s emiatt sokszor bajba kerültem. A követ-

67
kező három-négy évben rengeteg férfivel lefeküdtem, mert sajnál­
tam őket Szerencse, hogy nagyon nem fajult el ez a helyzet. A
legtöbbjük alkoholista vagy kábszcres volt. Bulikon találkoztam
velük, néha bárban, és mindig úgy látszott, hogy szükségük van a
megértésemre, a segítségemre, s ez vonzott, mint a mágnes.
Lisa vonzalma az ilyen típusú férfiakhoz tökéletesen érthető az
anyjával való kapcsolata fényében. A szeretethez legközelebbi ál­
lapot, ami Lisának osztályrészül jutott gyermekkorában, az. hogy
szükség volt rá. Amikor tehát felbukkant egy férfi, akinek látszó­
lag szüksége volt rá. akkor ő (elajánlotta a szerelmét. A partner­
nek nem kellett kedvesnek, odaadónak. figyelmesnek lennie. A
rászorultságának a tudata elég volt Lisának ahhoz, hogy felkava­
rodjanak benne a régi érzelmek, s felébredjen benne a gondosko­
dás ösztöne.
- Az életem zűrös volt - folytatta a történetet -. éppúgy, mint
az anyámé. Nehéz lett volna megmondani, melyikük volt a bete­
gebb. Huszonnégy éves voltam, amikor az anyám kijózanodott. A
nehezebbik utat választotta. Egyedül ült otthon, s magától felhívta
a Névtelen Alkoholisták Segélyszolgálatát, és segítséget kért. Ki­
küldtek hozzá két embert beszélgetni, akik elvitték őt egy találko­
zóra aznap délután. Azóta egy kortyol sem ivott
Lisa szeretetteljesen mosolygott anyja bátorságán.
- Gondolom, már nem bírta tovább, mert egyébként nagyon
büszke asszony, túl büszke ahhoz, hogy segítségei kérjen, hacsak
nem megy másképp. Hála Istennek, hogy nem voltam ott. külön­
ben bedobtam volna magam, hogy könnyítsék az állapotán, s ak­
kor talán sohasem jut el az igazi segítségig.
- Akkor kezdeti keményen inni. amikor kilenc éves voltam.
Amikor hazamentem az iskolából, ő mindig ott feküdi a díványon,
ki voll nyúlva, mellelte az üveg. A nővérem mindig mérges volt
rám. mondván, hogy nem veszem tudomásul a valóságot, s így is
voll, de én túlságosan szereltem az anyámat, s még magam előtt
sem ismertem be. hogy ő bármi rosszat tett volna.
- Nagyon közel álltunk egymáshoz. Ó meg én. Amikor szét­
esett a szüleim házassága végleg, akkor én akartam őt kárpótolni
mindenért Az ő boldogsága voll nekem a legfontosabb a világon.
Nekem kellett jóvátenni, hogy az apám fájdalmai okozott neki. s
én nem ludtam mást. csak jól viselkedni. Tökéletes igyekeztem
lenni mindenben. Főztem, takarítottam anélkül, hogy bárki kérte
volna. Próbáltam meghúzni magam, senkinek sem a terhére lenni.
- Semmi nem sikerült. Most már tudom, hogy két hihetetlen
nagy problémát akartam a nyakamba venni: a szüleim rossz há­
zasságát és anyám súlyosbodó alkoholizmusát. Esélyem sem volt
a sikerre, de ez nem riasztott vissza. S aztán, hogy nem sikerült,
magamat vádoltam a kudarcért.
- Az anyám boldogtalansága nekem is fájl. Tudtam, hogy van
még terület, ahol bizonyíthatok, például az iskola. Nem voltam túl
jó tanuló, mert nagyon lekötöttek az otthoni problémák, az öcsém­
re kellen vigyáznom, főztem, és végül munkát is vállaltam, hogy
segítsek anyagilag. Az iskolában évente egyszer tudtam valami
brílliáns teljesítményt nyújtani. Gondosan megterveztem, mi le­
gyen az, hogy legyen minél hatásosabb. Így akartam bizonyítani a
tanároknak, hogy nem vagyok hülye. De ettől eltekintve éppen-
csak átcsúsztam a küszöbön. Azt mondták a tanárok, hogy meg
sem prohalok jobb lenni. Haha! Nem tudták, hogy mennyire küsz­
ködöm, hogy jó legyek - hogy otthon összetartsam a családot. De
az eredményeim rosszak voltak, az apám üvöltölt. az anyám meg
sírt. Magamat vádoltam, hogy nem vagyok tökéletes. És még job­
ban igyekeztem.
Ilyes súlyos működési zavarokkal küzdő családokban, ahol lát­
szólag megoldhatatlan problémák halmozódnak, az emberek más.
egyszerűbb gondokra összpontosítanak, amelyeket talán meg is
lehel oldani. Imígy vált Lisa előmenetele központi kérdéssé - még
Lisa szemében is. A család hinni akarta, hogy ez az a kérdés,
amely ha megoldódik, harmóniát hoz az életükbe.
Lisára iszonyú nyomás nehezedett. Nem elég. hogy ő akarta
megoldani a szülei problémáját, s ő volt. aki magára vette anyja
feladatait, ráadásul még ő volt a fekete bárány is. Az óriási terhek
következtében nem lehetett sikerélménye, akármilyen hősiesen
küzdött is. Természetes módon az önbizalmát mindez súlyosan
megtépázta.

69
 - Egyszer felhívtam a legjobb barátnőmet, és ezt mondtam ne­
ki: .Kérlek, engedd, hogy beszéljek. Közben olvashatsz is. ha
akarsz. Nem kell rám figyelned. De szükségem van valakire a
vonal túlsó végén." Abban nem hittem, hogy valaki arra érdeme­
sít, hogy meghallgatja a problémáimat! Persze, ő meghallgatott.
Az apja gyógyulófélben lévő alkoholista volt, aki a Névtelen Al­
koholistákhoz fordult. Azt hiszem, a barátnőm ugyanolyan jó ha­
tással volt rám azzal, hogy meghallgatott, mint az a program a
kezeitekre. Nekem nagyon nehezemre esett beismerni, hogy bár­
mi rossz, hacsak nem az apámról voll szó. öt nagyon utáltam.
Lisa meg én pár percig némán kortyoltuk a teát. Miután leküz­
dölte magában a keserű emlékeket, egyszerűen így folytatta: - Az
apám tizenhat éves koromban elhagyott bennünket. A nővérem
akkor már nem élt velünk, ó három évvel voll idősebb nálam, s
amim tizennyolc leli. állásba meni és elköltözött. Maradiunk az
anyámmal és az öcsémmel. Azt hiszem, már lassan olt tartottam,
hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok, annyi teherrel járt.
hogy az anyámról gondoskodjak, örömet szerezzek neki. hogy
vigyázzak az öcsémre. Akkor mentem Mexikóba, megházasod­
tam, hazajöttem, elváltam, s aztán évekig futkostam egyik férfitől
a másikig.
- Körülbelül öl hónappal azután, hogy az anyám a Névtelenek­
hez kezdett járni, találkoztam Garyvel. Az első együtlétünkön be
volt kábítózva. A barátnőmmel hármasban kocsikáztunk, aki is­
merte Garyt. Gary füves cigarettái szívolt. Tetszenem neki. ő is
leiszett nekem, ezt mindketten tudattunk a másikai a barátnőmön
keresztül. Elég hamar felhívott ezután, és meglátogatott. Mókából
rávettem, hogy üljön modellt, s emlékszem, mennyire megrohan­
tak az érzések. Még soha más férfi iráni nem éreztem így.
- Akkor is be voll állítva, s ahogy olt ült. lassan beszélt - tudja,
ahogy az emberek kábszer hatása alatt teszik -. nekem meg any-
nyira elkezdett reszketni a kezem, hogy abba kellett hagynom a
rajzot. A rajztáblát a (érdemnek kellett támasztanom, hogy ne lás­
sa a kezem remegését.
- Ma már tudom, hogy a; indított annyira meg, hogy éppen
úgy beszélt, mint az anyám, amikor egész nap ivott. Hosszú szüne-

71,
 lekkel, gondosan megválogatott szavakkal, amelyek mintha túl
lennének hangsúlyozva. Mindaz a szeretet és törődés, amit az
anyám iránt éreztem, összekapcsolódott bennem a testi vonzalom­
mal, mert Gary jóképű volt. Akkor még nem tudtam, mi ütött
belém, természetes. hogy azt hittem, ez a szerelem.
Az. hogy Lisa kapcsolata Garyvel nem sokkal azután kezdő­
dött, hogy az anyja abbahagyta az ivást, nem volt véletlen. A két
nő kötődése sohasem szűnt meg. Az anyja távol voll ugyan Lisálól.
de így is Lisa figyelmének és szereletének középpontjában állt.
Amikor a lány rájött, hogy az anyja az ő segítsége nélkül megvál­
tozott, s kezd kigyógyulni az alkoholizmusából, akkor elfogta a
félelem, hogy nincs rá szükség. Hamarosan mély kapcsolatot léte­
sített tehát egy másik szenvedélybeteggel. Lisa a házassága után
felszínes ismereltségeket kötött, egészen az anyja kijózanodásáig.
Amikor az anyja segítségén a Névtelen Alkoholisták társaságához
csatlakozott, akkor Lisa „beleszeretett" egy kábítószeresbe. Egy
aktív szenvedélybeteggel való kapcsolatra volt szüksége ahhoz,
hogy „normálisnak" érezhesse magát.
Lisa elmesélte a hatéves kapcsolat törtenetet. Gary csaknem
azonnal odaköltözött hozzá, s az első hetekben kijelentette, hogy
ha választania kell a kábítószer és a lakbérfizetés között, akkor az
előbbit vásárolja meg. Lisa mindazonáltal eltökélten hitte, hogy
Gary meg fog változni, s egyszer énekelni fogja a viszonyukat, s
ő is fenn akarja tartani. Biztos volt benne, hogy Gary előbb-
utóbb ugyanúgy fogja szeretni őt. mint ahogy ő ragaszkodott
Garyhez.
A fiú ritkán dolgozott, s amikor megtette - híven ígéretéhez -.
a pénz a legdrágább marihuánára vagy hasisra ment el. Lisa kez­
detben maga is megpróbátkozott a droggal, de amikor úgy találta,
hogy ettől nem tudja megkeresni a kenyérrevalót, akkor felha­
gyott vele. Végsősoron felelős volt mindkettőjükén, s ezt a fele­
lősséget ő komolyan vette. Amikor felmerült benne, hogy kidobja
a fiút (miután például ismételten pénzt vett ki az erszényéből,
vagy pánit rendezett a lakásban, mikor Lisa fáradtan hazajött a
munkából, vagy a fiú nem jött haza egész éjjel), akkor Gary bevá­
sárolt vagy vacsorával várta őt vagy azzal, hogy kifejezetten

71
kettőjüknek szerzen kokaint, akkor Lisa elhatározása füstté vált.
miközben azt mondogatta magában, hogy végül is szereli őt Gary.
A fiú történetei a gyerekkoráról megríkatták Lisát. A lány biz­
tosra vette, hogy ha eléggé szereti Garyt. akkor kárpótolhatja min­
den szenvedésért. Úgy érezte, nem hibáztathatja a fiút a
viselkedéséért, hiszen olyan rossz gyerekkora volt - s eközben
Lisa elfeledkezett a saját fájdalmas múltjáról, annyira igyekezett
Garyt jóvátenni.
Egyszer össze vitatkoztak, mert Lisa nem akarta odaadni az ap­
jától szülelésnapjára kapott csekket, s akkor késsel Gary össze­
szabdalta az összes vásznai a lakásban.
- Oda jutottam akkor már. hogy azt gondoltam: ez is az én
hibám, miért kellett feldühítenem. Még mindig magamra akartam
venni minden felelősséget: megpróbáltam megváltoztatni a meg­
változhatatlan!.
- Másnap szombat volt. Gary elment valahová, én pedig rendet
raktam. Sírtam, ahogy kidobáltam három évi festés eredményét
Ment a tévé. hogy valami elvonja a figyelmemet. Egy nő beszélt,
akit megvert a férje. Az arca nem látszott, miközben elmondta az
életét. Tényleg rémes dolgokat élt át. s aztán azt mondta - ..Nem
gondoltam, hogy akkora a baj. mert még bírtam."
Lisa lassan megcsóválta a fejét. - Pontosan ezt tettem én is.
Azért maradtam abba a rémes állapotban, mert még bírtam
Ahogy a nőt hallgattam, azt mondtam, hangosan: „De hát talán
többet érdemelsz, mint azt a legrosszabbat, amit még elbírsz visel­
ni!" Akkor ráébredtem, mit mondtam, és elkezdtem sírni, mert
rám is igaz volt. Én is többet érdemlek. mint a fájdalom, a csaló­
dás, a kidobott pénz és a káosz. Minden egyes megrongált képet
kézbevéve mondtam magamnak: elég volt. nemin csinálom ezt
tovább. Amikor Gary hazajön, a holmiját összecsomagolva találta
a bejárat előtt Lisa elhívta a legjobb barátnőjét meg a férjét, hogy
legyen bátorsága megmondani Garynek. hogy el kell mennie.
- Nem voll jelenet mert a barátaim ott voltak. Csendben el­
ment. Később hívogatón, fenyegetődzön. de nem válaszoltam ne­
ki semmit ezért egy idő után abbahagyta.

72
 - Tudnia kell. hogy nem magamtól voltam ilyen - mármint
hogy nem voltam semmire hajlandó. Aznap délután felhívtam az
anyámat, amint beállt a nyugalom, és elmondtam neki mindent.
Azt javasolta, hogy járjak az alkoholista szülők felnőtt gyerekei
számára rendezett összejövetelekre. És csak azért hallgattam rá.
mert annyira szenvedtem.
Ahogy a tinédzsereknek is van hasonló szervezetük, az alkoho­
listák felnőtt rokonai és barátai is társaságba tömörülnek, hogy
egymás segítségével kimásszanak az alkoholistákkal kapcsolatos
megrögzöttségeikből. Az alkoholisták felnőtt fiai és lányai azért
jönnek össze, hogy a gyermekkorban őket én rossz hatásoktól
megszabaduljanak. Ezek a hatások leginkább a megszállott szere­
tet jellegzetességeit mutatják.
- Ekkor volt. hogy kezdtem önmagamat megérteni. Gary az
volt nekem, mint az anyámnak az alkohol. Kábítószer volt. nem
tudtam nélküle meglenni. Addig a napig, amíg ki nem adtam az
útját, örökösen attól rettegtem, hogy elhagy. Ezért csináltam min­
dent úgy. hogy ő jól érezze magát. Ugyanúgy éltem, mint gyerek­
koromban: keményen dolgoztam, jól viselkedtem, semmit nem
követeltem magamnak, és vállaltam azt is. hogy a másik felelős­
sége legyek.
- Mivel mindig önfeláldozás volt az életem, nem ismertem
volna önmagámra, ha nincs valaki, akit segíteni kell. vagy nincs
szenvednivalóm.
Lisa mély kötődése az anyjához, és a kapcsolatukból fakadó
önfeláldozás és önfeladás felkészítette a lányt azokra a későbbi
szerelmi viszonyokra, amelyek inkább szenvedést, mint egyéni
beteljesülést hoztak a számára. Mint kislány elhatározta, hogy a
szeretete és az önzetlensége erejével kizár minden gondot az any­
ja életéből. Ez a döntése csakhamar ösztönös, tudatalatti hajtóerő­
vé vált. Teljesen járatlan volt abban, hogyan kell saját érdeken
szem előtt tartani, érvényesíteni, de szakértő módon törődött má­
sok jólétével, ezért bonyolódott olyan kapcsolatokba, amelyekben
remélhette: a szerelme erejével a rosszat jóvá változtathatja valaki
más számára. S hűen önmagához, amikor kudarcot vallon, csak
még elszántabban próbálkozott.

73
74
75
70
77
78
KELL, HOGY
KELLJEK NEKED
li
82
szélgetés lehetőségét, megkértem, csatlakozzon hozzám egy sétá­
ra a főiskola melletti parkban. Amíg összeszedtem a holmimat, s
kivonultunk az előadóteremből, élénken csevegett velem, de
amint kiléptünk a szürke, novemberi ég alá. csendessé, tűnődővé
vált.
Egy elhagyott ösvényen bandukoltunk. Csönd volt. csak a le­
hullott platánlevelek zizegtek a lábunk alatt.
Melanie egy lépéssel lemaradt, hogy a talpával végigsúroljon
néhány fonákját mutató, szárazon felfelé kunkorodó, tengeri csil­
lag formájú levélen. Kisvártatva halkan megszólalt: - A/ én
anyám ugyan nem volt alkoholista, de abból, amit ma a betegség
hatásáról meg a családról elmondott, számomra kiderült, hogy
nem volt sok különbség... Lelkileg volt beteg. - valóban tiszta
őrült volt -. ami végül is megölte. Iszonyú depresszióba esett,
rengeteget volt kórházban, néha elment hosszabb időre hazulról.
A szerek amelyekkel gyógyították, csak rontottak rajta. Addig úgy
volt bolond, hogy magánál volt. ezután ki is volt ütve. De hiába
volt teljesen kótyagos a szerektől, végül is sikerült neki az öngyil­
kossági kísérlete. Igyekeztünk mindig mellette lenni, de akkor ép­
pen senki nem volt vele egy rövid időre. A garázsban felakasztotta
magát. Az apám találta meg.
Melanie megrázta a fejét, mintha a sötét emlékeket akarna el­
hessenteni magától, aztán folytatta: - Amit elmondott ma. az.
nagyrészt rám is vonatkozik, de az nem igaz Seannal kapcsolat­
ban, amit az alkoholista vagy problémás családokban felnövőkről
mondott, hogy ők maguk is alkoholista vagy kábszeres partnert
választanak. Sean. hál'istcnnck. nem iszik és a drog sem érdekli.
De vannak más problémáink. - Melanie elfordította a tekintetet
rólam, kis fintort vágott.
- Általában kézben tudom tartani a dolgokat... - a fintor eltűnt
-. ...de ez marsok... - Szembefordult velem, s mosolyogva vállat
vont. - Nincs kaja. pénz és idő - más baj nincs. - Ezt úgy mond­
ta, mint aki csak viccel, most várja a hatást. Kicsit nógatnom
kellett, hogy mondjon többet, s ő közönyös hangon folytatta: -
Sean megint elment. Van három gyerekünk. Susie hat éves.
Jimmy négy. Péter meg kettő és fél. Részmunkaidőben dolgozom.
mini kórháti adminisztrátor, készülök a nővérvizsgára, köztien
próbálom ellátni a családot. Sean általában a gyerekekkel van.
amikor nincs órája a művészeti akadémián, vagy elmegy valaho­
vá. - Melanie hangjában nem volt árnyalatnyi szemrehányás sem.
- I két évvel ezelőtt házasodtunk össze. Tizenhét voltam, éppen
kikerültem a középiskolából. Sean huszonnégy éves volt. játszott
mint színész és részidőben tanulta is a mesterséget. Három barát­
jával alkon együtt. Vasárnaponként meglátogattam őket. és hatal­
masakat főztem nekik. Én voltam Sean vasárnapi nője. Pénteken
és szombatonként vagy színpadon volt. vagy mással randevúzott.
Engem mindenki szívesen látott, az én vacsorám volt a legkiasz -
szabb dolog, amiben egész héten részük lehetett. Húzták Seant.
hogy mién nem vesz engem feleségül, s akkor gondoskodnék
róla. Szerintem tetszett neki az ötlet, mert ezt tette. Megkérdezte,
hogy feleségül megyek-e hozzá, s én persze igent mondtam. Na­
gyon fel voltain dobva. Sean iszonyú jóképű. Nézze! - Melanie
elővett a táskájából néhány műanyagba bújtatott fényképet. Az
első Seant ábrázolta: sötét szemek, jóformájú arc. férfiasan erős
áll - valóban megejtően jóképű. A kép ránézésre egy színész­
vagy modellalbumba készült fotó kicsinyített változatának tet­
szett. Megkérdeztem, hogy így van-e. a Melanie megerősítette a
feltevésemet. Egy jól ismert fotós, aki készítette a képet.
- Mint egy filmsztár - mondtam, s a lány büszkén bólintott.
Megnéztük a lobbi képet is. amely a három gyereket ábrázolta,
ahogy másznak, járnak, születésnapi gycnyákal fújnak el. Szeret­
tem volna Seanról egy kevésbé pózolós képes látni, s megjegyez­
tem, hogy egyszer sem látható a gyerekek mellett.
- Nem, mert általában ő csinálja a képeket. Elég jó fotózásban,
ahogy a színészetben és egyéb művészetekben is.
- És műveli is valamelyik dolgot jelenleg?
- Hát. most nem. A mamája küldött neki pénzt, úgyhogy meg­
int New Yorkba ment. hogy megnézze, mik a lehetőségek. - Ki­
csit mintha elszontyolodott volna.
Mivel nyilvánvalóan lojális volt a férjéhez, természetes lett vol­
na, ha Melanie reménykedéssel említi Sean New York-i portyázá­
sát. Nem így volt. ezért megkérdeztem: - Melanie, mi a baj?
 Most először váltott halványan panaszosra a hangja: - Nem a
házasságunkkal van baj. Hanem az anyjával. Folyton pénzt kül­
dözget neki. Amikor végre úgy tűnik, mellettünk marad, vagy
állást kerít, mindannyiszor jön egy csekk, és akkor Sean lelép. Ha
az anyja abbahagyná a pénzelését, akkor minden rendben lenne.
- És ha soha nem hagyja abba?
- Akkor Scannak kell megváltoznia Majd én megértetem vele.
mennyi fájdalmat okoz nekünk. - A fekete szempillákon könny
csillant. - Vissza kell utasítania, ha legközelebb pénzt küld az
anyja.
- De Melanie. ez nem nagyon várható azok után, amikel el­
mondott.
A lány eltökélten felkapta a fejét. - Az anyósom nem fog min­
dem elrontani. Sean meg fog változni.
Melanie egy különösen nagy levélre bukkant, s néhány méteren
maga előtt rugdosta, s nézte, amíg az szét nem esett.
Vártam egy kicsit. - Van még valami? - kérdeztem aztán.
- Nagyon sokszor megy New Yorkba - válaszolt, miközben
még mindig a leveleket rugdalta. - Van ott valakije - lette hozzá
újra azon a közönyös, halk hangon.
- Egy nő? - kérdeztem, s a lány félrekapta tekintetét, s bólin­
tott.
- Mióta tart a viszony?
- Ó. már évek óla. - Melanie megvonta a vállát. - Az első
terhességem alatt kezdődön. Nem is nagyon vádolom érte. Én
folyton rosszul voltam, nyomorultul éreztem magam, ő meg olyan
messze volt.
Melanie meglepő módon magára vetle a felelősségei Sean hűt­
lenségéért, ahogy a férje és a gyerekek fenntartása is őt terhelte,
amíg Sean különféle foglalkozások között ingázott. Megkérdez­
tem Melanic-t. nem gondolt-e válásra.
- Egyszer különváltan éltünk egy darabig. Ez persze nevetsé­
gesen hangzik, hiszen egyébként sem volt szinte soha otthon. De
egyszer kijelentettem, ez így nem mehet tovább - főként, hogy
móresre tanítsam, s akkor csaknem fél évig tényleg külön éltünk,
ó néha felhívott azért, én meg pénzt küldtem neki. ha szüksége

83
voll rá. ha adódott valami ígéretes, s addig is ki kellett húznia
valahogy. De lényegében függetlenek voltunk egymástól. Még
randevúztam is két másik férfivel! - Melanie ezt úgy mondta,
mintha csoda lenne, hogy más férfiak is érdeklődnek iránta. -
Mindkettő nagyon rendesen bánt a gyerekekkel - folytatta tűnőd­
ve -, segítettek nekem a ház korul. megjavítottak ezt-azt. aprósá­
gokat vettek, amire szükségem volt. Jó érzés volt. hogy így
bánnak velem, de igazán nem voltam oda értük. A legkevésbé
sem tudtam azt érezni irántuk, amit Sean iránt. Végül visszamen­
tem Seanhoz. - Melanie pajkosan mosolygott. - El kellett magya­
ráznom neki. miért ragyog úgy a ház.
- A park közepén jártunk. Tudni akartam, milyen volt Melanie
gyerekkora, hogy megértsem, mi alakította olyanná, hogy viselje
jelenlegi nehéz helyzetét.
- Ha visszagondol a gyerekkorára, mi jut eszébe, hogyan látja
saját magát? - Melanie összevonta a szemöldökét, ahogy vissza­
idézte a múltat.
- Hát. ez fura! Kötényben látom magam, ahogy egy sámlin
állok a tűzhely előtt, és kavargatok valamit a lábasban, öt gyerek
közül én voltam a harmadik. Az anyám tizennégy éves koromban
halt meg. de már jóval azelőtt főztem és takarítottam, mert ő olyan
beteg volt. Egy idő után. már ki se jött a hátsó szobából. A két
bátyám állásba ment rögtön iskola után. hogy anyagilag segítse­
nek, és valahogy én lettem az anya a családban. A két húgom
három, illetve öt évvel volt nálam fiatalabb, úgyhogy jórészt min­
den rám maradt a háztartásban. Azért nagyon jól elboldogultunk.
A papa dolgozott, és bevásárolt. Én főztem és takarítottam. Meg­
tette mindenki, ami tőle telt. Pénzünk nem volt sok. de azért meg­
voltunk. A papa iszonyúan keményen dolgozott, sokszor két
állásban. Ezért aztán keveset is volt otthon. Részben, mert dolgo­
zott, de azt hiszem, az anyámat sem nagyon akarta látni. Mi is
kitértünk az útjából, amennyire lehetett. Nagyon nehéz természete
volt.
- Az apám újból megnősült, amikor felsős lettem a középisko­
lában. Ettől kezdve könnyebb lett az élet. mert a felesége is dolgo­
zott, és volt egy lánya, aki tizenkét éves volt, mint a kishúgom.

96
Minden összejön, a pénz sem volt gond. A papa sokkal boldogabb
lett. Most először jutott mindenre.
- Mit érzett az anyja halálakor - kérdeztem.
Melanie összeszorította a fogát. - Az. aki meghalt, már évek
óta nem volt az anyám. Valaki más volt - valaki, aki aludt, vagy
sikítozott, és folyton bajt csinált. Emlékszem arra. amikor még
tényleg az anyám voll. de csak nagyon halványan. Nagyon-na­
gyon rég volt ő az a kedves, meleg asszony, aki énekeli, míg
dolgozott vagy játszott velünk. Tudja. ő ír volt. s olyan mélabús
dalokat ismert... Szóval, azt hiszem, megkönnyebültünk. mikor
meghalt. De azért bűntudatom is volt: ha én jobban megértettem
volna, vagy többet törődtem volna vele. akkor nem lett volna
olyan beteg... Inkább nem is gondolok erre. ha nem muszáj...
Közeledtünk a helyhez, ahová mennem kellett, s a még hátralé­
vő perceket ki akartam használni, hogy segítsek Malenie-nak leg­
alább bepillantást adjak egy pillantást vetni a problémái hátterébe.
- Gondolja, hogy van hasonlóság a gyerekkora meg a mostani
élete között? - kérdeztem.
A lány kissé kényszeredetten elnevette magát. - Sosem gondol­
tam volna, hogy ennyire van hasonlóság. De most. hogy beszé­
lünk róla... Tulajdonképpen ugyanúgy várom Seant. ahogy annak
idején az apámra vártam. Arra is rájöttem, hogy azért nem hibázt­
atom soha Seant, mert valahogy úgy látom őt is. mint az apámat
láttam, aki azért volt távol, hogy gondoskodjon rólunk. Ertem én.
hogy ez nem ugyanaz, mégis ugyanúgy ítélem meg. azt gondo­
lom, hogy ez van. ezt kell szeretni.
Szünetei tartóit, megpróbált még jobban összpontosítani az elé­
je kirajzolódó összefüggésekre. - Igen. én még mindig ugyanaz a
bátor kis Melanie vagyok, aki mindent a vállára vesz. kevergeti az
ételt a tűzhelyen, vigyáz a gyerekekre. - Vaníliaszín arca belepi­
rult a felismerésbe. - Tehát igaz. amit az előadásában mondott az
olyan gyerekekről, mint én voltam. Tényleg olyan embereket talá­
lunk magunknak, akikkel felnőttként is tovább játszhatjuk a régi
szerepeket!
Amikor elbúcsúztunk. Melanie vadul megölelt. - Köszönöm,
hogy meghallgatott - mondta. - Jó volt egy kicsit kibeszélni ma-

87
gam. És most jobban értem is a dolgokat, de azért nem adom fel -
még nem! - A fejét felvetette, láthatóan jobb kedvre derült. -
Végül is. Sean sem nőtt még fel. De fel fog nőni! Felnőtté kell
válnia, nem?
Választ sem várva sarkon fordult, s elmasírozott a kavargó fale­
velek között.
Melanie tisztábban látott ugyan, de még számos más hasonla­
tosság a múltja és a jelene között elkerülte a figyelmét.

Miért kelleti egy ilyen okos. vonzó, energikus és jó képességű

fiatal nőnek, mint Melanie ilyen keserves és kemény életei élnie
Seannal? Azért, mert benne, és más boldogtalan otthonokban ahol
a felelősség és a lelki teher túl nagy volt. felnőit nő lelkében
összekeveredik a jó és a rossz, s végül egy és ugyanaz a kettő.
Azért, mert ő is, mini más, olyan boldogtalan családban felnöve­
kedeti nő, akire túl sok felelősség és túl nagy lelki teher neheze­
den, már nem tudott különbségei lenni a maga számára jó és
rossz halások között, ezek egybemosódlak.
Melanie családjában például szülői gondoskodásról aligha be-
szélhetünk. csupán végnélküli küszködésről, amint a családtagok
megpróbálták ellensúlyozni az anya személyiségének széteséséi. S
mindazért, hogy Melanie oly hősiesen helytállt a háztartás front­
ján, az volt a jutalom, hogy apja hálás szívvel támaszkodott rá. Ez
voll a szeretetre leginkább hasonlító emberi viszony, ami Melanie-
nak osztályrészül jutott gyerekkorában. Ilyen helyzeben egy gye­
rek természetes módon félelmet érez s azt, hogy agyon van
nyomva a terhekkel, de Melanie-ban ezt az érzést elhomályosította
az a tudat, hogy ő képes mindennel megbirkózni. A magabiztosság
kényszerűen fejlődött ki anyja tökéletlenségéből s abból, hogy az
apjának szüksége van őrá. Nehézlecke egy gyereknek amikor
azt éreztelik vele .hogy ő erősebb az egyik s:ulönél_es a másik
sem boldogulhatnélküle A gyerekkori szerep formálta őt a
..megmentövé", aki fölülemelkedik a nehézségeket, a zűrzavaron,
s bátorságával, erejével és tántoríthatatlan akaratával megóvja a
körülölte lévőket.

88
89
90
91
92
93
 A kis Melanie esetében azonban ez a nagyon erős vágy teljesült.
Sokféle tekintetben valóban betöltötte anyja helyét. Látszólag sa­
ját vágyainak és akaratának mágikus erejével nyerte meg az apját
magának. Ezután töretlen hitével önmagában más, érzelmileg ne­
héz helyzetekkel szembesült, amelyeket szintén varázsütésre szere­
tett volna megváltoztatni. Zokszó nélkül fogadott szól, s puszta
akaratával szállt a ringbe. A későbbi kihívásokat hűtlen, felelőt­
len, éretlen személyiségű férj. három gyerek felnevelése szinte tel­
jesen egyedül, súlyos anyagi gondok, komoly iskolai
követelmények, mellette teljes munkaidős állás, zokszó nélkül fo­
gadta.
Sean nagyszerű alanynak bizonyult arra, hogy Melanie kiélhes­
se a másik megváltoztatására irányuló törekvéseit, s eközben meg­
feleli a lány más. gyerekkori ál-felnőtt szerepéből fakadó
igényeinek is. vagyis bőséges alkalmat nyújtott Melanie-nak a
szenvedésre, a tűrésre, s arra, hogy elkerülje a szexuális érintke­
zést, de kiélhesse gondoskodó ösztöneit.
Mindebből következően Melanie-l nem láthatjuk egy rossz há­
zasság szerencsétlen áldozatának - éppen ellenkezőleg, ő meg
Sean kielégítették egymás legalapvetőbb lelki szükségleteit. Pom­
pásan illettek egymáshoz. Az anyós jól időzített pénzküldeményei
kényelmesen rövidre zártak minden olyan hajtóerői, amely révén
Sean fejlődhetett, felnőttebbé válhatott volna, s ez kétségtelenül
problémát jelentett a házasságukban, de semmiképpen sem voll a
Nagy Probléma, ahogy Melanie látta. Valójában az volt a gond.
hogy két ember semmiképpen sem egyforma, egyaránt egész­
ségtelen életvitele olyan jól kiegészítette egymást, hogy mindket­
ten nyugodtan olyanok maradhatlak, amilyenek voltak.
Képzeljük el kettőjüket mint táncosokat, egy olyan világban,
ahol mindenki más is táncos, s mialatt felnő, megtanulja a saját
koreográfiáját. Egyéni esetekben, személyiségeknek, s legfőkép­
pen a gyermekkorban elsajátított mozdulatoknak. Sean és Melanie
külön-külön kifejlesztette a maga pszichológiai tánclépéseit, moz­
dulatait, gesztusait.
Egy nap aztán találkoztak, s felfedezték, hogy bármennyire kü­
lönbözik is a mozgásviláguk, amikor együtt ..táncolnak". varázsos

94
párost alkotnak; tetteik, reakciójuk a másik személyére tökéletes
balettá olvad össze, amelyben csak láncolnak, táncolnak, körbe,
körbe, zavartalanul.
Ahányszor Sean lerázott magáról egy feladatot, Melanie kész­
ségesen magára vállalta. Amikor a lány megszerezte a család­
fenntartás ismerős terheit, akkor a fiú odébb szökellt, hogy
Melanie-nak legyen tere kiélni a hajlamait. Amikor Sean más
partnernő után nézett, Melanie kis sóhajjal gyorsított saját tempó­
ján, hogy le legyen kötve a figyelme. Amikor a fiú leláncolt a
színpadról, a lány tökéletes mozdulatokkal egyedül járta tovább...
És ez így ment újra meg újra.
Melanie-nak ez a koreográfia néha izgalmas voll. és sokszor
egyszemélyes. Előadódolt. hogy zavarbaejtőnek. vagy fárasztónak
találta. De a legkevésbé sem akarta volna abbahagyni a táncol,
amelynek olyan jól ismerte a lépéseit. Minden mozdulat olyan
magától értetődőnek, jónak tűnt. hogy azt hitte, ezt a táncot szere­
lemnek hívják.
TÁNCOLUNK...?
99
ION
101
ja
103
104
1G5
106
107
108
109
110
112
Arlene v o n z a l m a Kllis iráni

113
114
115
116
117
118
119
120
121
FÉRFIAK, AKIK
MEGSZÁLLOTTAN
SZERETŐ NŐT
VÁLASZTANAK
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
ISI
152
153
154
A SZÉP ÉS A
SZÖRNYETEG
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
IH5
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
AZ EGYIK
SZENVEDÉLY-
BETEGSÉG
TÁPLÁLJA
A MÁSIKAT
lői
202
203
204
205
206
207
20H
209
210
211
212
213
gadhatja önmagát, az érzéseit, ha visszatér a kényszeres evéshez,
vagy egy egészségtelen kapcsolatba merül. Mivel ezt tudja. Bren-
da óvatosan közeledik a férfiakhoz: soha nem beszél meg akkorra
randevút amikor például valamelyik csoport gyűlése van. A gyó­
gyulás nagyon fontos a számára, és semmiképpen nem akarja ve­
szélyeztetni, ahogy fogalmazza: „Sportot űzök abból, hogy
semmit ne titkoljak el, hiszen elsősorban ettől lettem olyan beteg.
Ha új férfi bukkan fel a láthatáron, s úgy tűnik, közös lesz az
utunk egy darabig, elmondom neki a betegségemet, s azt hogy
milyen fontos szerepet játszanak a csoportos megbeszélések az
életemben. Ha nem tudja megemészteni az igazságot, vagy nem
érti meg. nos. ez az 6 baja. nem az enyém. Többé nem próbálok a
fejem tetejére állni, hogy elnyerjem egy férfi tetszését Ma már
egészen más fontos, mint azelőtt. Első a gyógyulásom. Máskülön­
ben nyújtani sem tudok semmit a másik embernek."

214
MEGHALNI A
SZERELEMÉRT
Felhúzott vállal, egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Átvetett
lábát gyorsan előre-hátra hintáztatta, s időnként szinte ki is rúgott
vele. Mereven előrehajolva ült a váróban, s a világ egyik legszebb
panorámája tárult eléje az ablakból: Santa Barbara piros cserépte­
tői kék és bíborszín hegyekre kúsztak az óceán fölött, de ez a
lágy. arannyal és rózsaszínnel átitatott spanyolos béke. csöppet
sem tükröződött Margó arcán. Úgy festett, mint aki siet valahova,
így is volt.
Amikor intettem, hogy ő következik, gyorsan kopogó léptekkel
masírozott be a szobámba. Leült, de megint csak a szék szélére, s
keményen a szemembe nézett: - Mi a biztosítéka, hogy tud segí­
teni rajtam? Még sose csináltam ezt. nem beszéltem senkinek az
életemről. Honnan tudjam, hogy megéri a pénzt és a ráfordított
időt?
Tudtam, hogy ezzel azt is kérdi: -Honnan tudjam, hogy törődik
velem, hogy megbízhatom magában, ha elmondom, valójában ki
vagyok?" Próbáltam mindkét fajta kérdésre válaszolni. - A terá­
pia idő és pénz. De senki nem jön el úgy az első beszélgetésre,
hogy ne élne át valami nagyon félelmetes vagy fájdalmas dolgot,
olyasmit, amivel hiába vette fel a harcot, nem sikerült leküzdenie.
Senki nem ugrik be csak úgy egy pszichológushoz. Biztos vagyok
benne, hogy ön is jól megfontolta, mielőtt eljött.
A megállapításom pontossága kissé mintha feloldotta volna.
Apró sóhajjal hátradőlt a székben.
- Talán már tizenöt évvel ezelőtt meg kellett volna tennem,
vagy még azelőtt, de hát honnan tudhattam volna, hogy segítségre
szorulok? Azt hittem, minden rendben van velem. És tulajdonkép­
pen így is volt - és még mindig így is van. Jó állásom van. szépen
keresek, mint közjegyző. - Elhallgatott egy pillanatra, majd tűnő-
dőbben folytatta: - Néha úgy tűnik, mintha két élelem lenne. El­
megyek dolgozni, okos vagyok, hatékony és megbecsülnek. Az
emberek tanácsokat kérnek tőlem, sok felelősséggel felruháznak,
felnőttnek, erősnek és magabiztosnak érzem magam. - Margó fel­
nézett a mennyezetre, s nyelt egyet, hogy uralkodjon a hangján. -
Aztán hazamegyek, s az egész olyan, mint egy hosszú, rossz re­
gény. Olyan rossz, hogy könyvben nem is olvasnám el. Tudja.

217
olyan zűrös. De ez van. ebben élek. Már négyszer férjhez men­
tem, pedig még csak harmincöt vagyok. Csak?! Úristen, néha
olyan öregnek érzem magam! Félek, hogy már soha nem szedem
rendbe az életemet, hogy már késő lesz. Már nem vagyok olyan,
mint régen, s olyan csinos se. Félek hogy senkinek nem fogok
kelleni, hogy nincs több esélyem az életben, s most már örökké
egyedül maradok. - A hangjából kicsendülő aggodalom szinkron­
ban volt aggódó szemöldökráncolásával. Néhányat nyelt, és pislo­
gott. - Nem is tudnám megmondani, melyik házasságom volt a
legrosszabb. Mindegyik katasztrofális volt. csak másképpen.
- Az első férjemmel húszéves koromban házasodtunk össze.
Tudtam az elejétől kezdve, hogy zabolátlan. Már a házasságunk
előtt is megcsalt, utána is. Azt hittem, a házasság megváltoztatja.
Nem fgy volt. Amikor megszületett a lányunk, arra számítottam,
hogy lehiggad, de éppen az ellenkezője történt. Még kevesebbet
volt otthon. Ha otthon volt. gonoszul viselkedett. Azzal megbir­
kóztam, ha velem ordított, de amikor a kislányt kezdte szire-szóra
megbüntetni, akkor közbeléptem. Amikor láttam, hogy hiába min­
den, akkor otthagytam a gyerekkel együtt. Nem volt könnyű, mert
a kislány még csepp volt. s állást is kellett találnom. Soha nem
kaptam tőle egy fillér támogatást sem. s annyira féltem tőle. hogy
inkább nem is kényszerítettem ki belőle hivatalos úton. A szüle­
imhez nem mehettem vissza, mert az ugyanolyan lett volna, mint
a házasságom. Az anyám rengeteg bántást eltűrt az apámtól, szi­
dalmat és verést egyaránt, mint ahogy mi. gyerekek is. Amikor
nagyobb lettem, mindig elszöktem otthonról. Végül olyannyira,
hogy férjhez mentem, csak hogy kikerüljek onnan, úgyhogy sem­
mi szín alatt sem akartam visszamenni.
- Két évig gyűjtöttem a bátorságot az elköltözésem után. hogy
elváljak az első férjemtől. Addig valahogy nem tudtam megtenni,
amíg nem volt új partnerem. Az ügyvéd, aki intézte a válást, lett a
második férjem. Jóval idősebb volt nálam, ő is el váll nem sokkal
korábban. Nemigen voltam szerelmes belé. de az akartam lenni, s
úgy gondoltam, végre itt van valaki, aki gondját viseli Autumnak
és nekem. Sokat beszélt arról, hogy szeretné újrakezdeni az éleiéi,
s olyannal családot alapítani, akii igazán szerel. Hízelgett nekem.

218
hogy rólam így gondolkodik. A válás kimondása utáni napon hoz­
zámentem. Biztosra vettem, hogy minden rendben lesz. Beadtam
a kislányt egy jó óvodába, és folytattam a tanulmányaimat. A
délutáni együtt töltöttem a lányommal, aztán vacsorát főztem, és
elmentem az esti iskolába. Dwayne maradt esténként a gyerekkel,
otthon dolgozott a jogi ügyein. Egyik reggel, amikor kettesben
voltam a kislányommal, ő olyasmit mondott, amiből rájöttem,
hogy valami iszonyú, szexuális jellegű dolog folyik közte és
Dwayne között. Akkor már azt is gyanítottam, hogy terhes va­
gyok, de másnapig vártam, úgy tettem, mintha mi sem történt
volna. Miután Dwayne következő nap elment dolgozni, bepakol­
tam, ami befért a dolgaimból a kocsiba, és elmentünk. írtam neki
egy levelet, említettem, hogy mit hallottam a gyerektől, s figyel­
meztettem, ne jöjjön utánunk, mert akkor nagydobra verem, amit
csinált. Annyira féltem attól, hogy ránk talál, és visszakényszerít.
hogy arra gondoltam, ha terhes lennék is. nem szólok neki. inkább
semmit nem kérek tőle. Csak azt akartam, hogy békén hagyjon.
- Persze kiderítette, hol vagyunk, és küldött egy levelet,
amelyben szót sem ejtett a kislányról. Ehelyett engem vádolt,
hogy hideg és közönyös voltam vele. mindig egyedül hagytam az
iskola miatt. Nagyon sokáig bűntudatom volt. úgy éreztem, én
vagyok az oka annak, ami történt. Hiszen én csak a lányom biz­
tonságára gondolva lettem mindent, s lám. éppen ezzel hoztam
szörnyű helyzetbe. - Margó arcán keserves kifejezés jelent meg.
ahogy ezekre az időkre emlékezett.
- Szerencsére olyan házban béreltem szobát, ahol egy másik
fiatal anya is lakott. Nagyon sokban hasonlítottunk: ő is túl fiata­
lon ment férjhez, s a gyerekkora is boldogtalan volt. Az apáink is
hasonszőrűek voltak, meg a férjeink is. Neki ugyan csak egy ex-
férje volt. - Margó megcsóválta a fejét, s folytatta: - Sokszor
vigyáztunk egymás gyerekére, s így mindketten tanulhattunk, s
szórakozni is járhattunk. Sokkal szabadabbnak éreztem magam,
mint azelőtt bármikor, noha újra terhes voltam. Dwayne még min­
dig nem tudta, s én azután sem közöltem vele. Ismertem a törté­
neteit arról, hogyan tud jogilag kellemetlenséget okozni
másoknak, s nem akartam, hogy velem is kellemetlenkedjen. Hal-

219
lani sem akartam róla. Azelőtt, ha ilyesmiről beszélt, erősnek lát­
tam, de ekkor már csak féltem tőle.
- Susie. a barátnőm segédkezett nekem, mikor otthon megszül­
tem a második lányomat. Cárlát. Őrültségnek hangzik, de ez volt
életem legszebb időszaka. Szegények voltunk, tanultunk, dolgoz­
tunk, felvigyáztunk a gyerekeinkre, olcsó boltokban ruhákat vet­
tünk, meg leértékelt élelmiszert. De a magunk módján szabadok
voltunk. - Margó megvonta a vállát. - Mégis valahogy elfogott a
nyugtalanság. Férfit akartam az életembe. Még reménykedtem,
hogy jön valaki, aki olyanná változtatja az életemet, amilyenné
szeretném. Még mindig így gondolom. Ezért vagyok itt. Meg aka­
rom tanulni, hogyan találhatok olyat magamnak, aki nekem jó
lenne. Eddig nem volt szerencsém.
Margó feszült, még mindig csinos, de nagyon vékony arcával
kérlelően nézett rám. Tudnék-e segíteni, hogy megtalálja és meg­
tartsa magának a Herceget? Ez a kérdés ült az arcán, ezért jött
terápiára.
Tovább mesélte a történetét. A házassági körhintában a követ­
kező partnere Giorgio volt. aki nyitott fehér Mercedes Benzzel
furikázott, s abból élt. hogy kokainnal látta el Montecito leggaz­
dagabb embereit. Az élet Giorgióval az elejétől fogva egy nagy
tengerparti száguldás volt. s Margó csakhamar nem tudott különb­
séget tenni: mi hat rá inkább - a drog. amelyet korlátlanul megka­
pott, vagy a kapcsolat ezzel a sötét hajú. veszélyes férfival. Az
életei hirtelen felgyorsult, s izgalmas lett. Ugyanakkor testileg-
lelkileg megviselte. A türelme megcsappant. A gyerekeit minden
apróság miatt megszidta. Gyakorta veszekedtek Giorgióval. s ez
néha verekedésben végződött. Miután állandóan panaszkodott a
szobatársnőjének, Susie-nak a férfi felelőtlenségéről, hűtlenkedé­
seiről és törvénytelen tranzakcióiról, a barátnője - Margó legna­
gyobb megdöbbenésére - ultimátumot intézett hozzá: vagy szakít
Giorgióval. vagy kiköltözik a házból. Susie-nak elege volt. Nem
hallgathatja, nézheti ezt tovább - ez nem jó se Margónak, se a
gyerekeknek. A felpaprikázott Margó egyenesen Giorgio karjaiba
repült. A férfi engedte, hogy a lányaival a házába költözzék, ahol
ügyletei többségét bonyolította. Persze abban állapodtak meg.

220
 hogy csak átmeneti időre. Nemsokára Giorgiót letartóztatták kábí­
tószer kereskedelem vádjával. A tárgyalás előtt ő és Margó össze­
házasodtak, bár addigra szinte már minden beszélgetésük heves
veszekedésbe torkollott.
Margó azzal indokolta a döntését, hogy harmadszor is férjhez
ment. hogy Giorgio mindenáron ezt kívánta, mert így Margól nem
idézhették be tanúnak ellene. Különben Margó alighanem tanús­
kodott volna, egyrészt kapcsolatuk elmérgesedett volta, másrészt
az ügyész buldog-szívóssága miatt. A házasságkötés után a hálát­
lan Giorgio véget vetett a házaséletüknek, mondván, hogy csapdá­
ban érzi magát. A házasságot később érvénytelenítették, de csak
aztán, hogy Margó találkozott a negyedik férfival, aki négy évvel
fiatalabb volt nála. és még sosem dolgozott, mert örökké tanult
valahol. Margó elhitette magával, hogy ez az elszánt diák éppen
őneki való a Giorgióval való katasztrofális kapcsolata után.
Egyébként is már rettegett az egyedülléttől. Margó dolgozott,
mindkettejüket eltartotta, amíg a férfi nem csatlakozott egy vallá­
sos kommunához. A negyedik házassága idején Margó jelenté­
keny örökséghez jutott, s úgy intézte, hogy a pénzhez a férj is
hozzányúlhasson. Azt remélte, hogy ezzel a gesztussal bizonyítja
hűségét, bizalmát és szerelmét (amelyet a férfi állandóan kétség­
bevont). A férj a pénz nagy részét a kommunának juttatta, aztán
kijelentette, hogy többé nem kíván Margóval házasságban élni. s
azt sem akarja, hogy Margó is a szektához csatlakozzék. A férfi a
házasságuk kudarcáért Margót okolta, jobban mondva a nő „vilá­
gias" felfogását.
Margóban mély sebeket hagyott mindez - mégis kétségbeeset­
ten vágyott egy ötödikkel való találkozásra. Úgy érezte, most már
biztosan révbe jut, csak találja meg végre a megfelelőt. Amikor
eljött a terápiára, nyúzott volt. a szemei alatt mély karikák. Fél.
mondta, hogy megcsúnyulva már nem tud vonzani senkit. Fogal­
ma sem volt arról, hogy egész életében lehetetlen alakokhoz kö­
tötte a sorsát, olyanokhoz, akikben nem bízott, s akiket még csak
nem is szeretett. Bár elismerte, hogy addig nem volt szerencséje a
férjei kiválasztásában, nem volt tisztában vele, hogy a saját szük-

221
séglelei miképpen ásták meg neki a csapdát mindegyik házassága
során.
Margó állapota ijesztő volt. Soványsága mellett (a gyomorfeké­
lye szenvedéssé tett a számára minden étkezést, amikor véletlenül
volt étvágya) több idegességre utaló tünetet lehetett felfedezni
rajta. Sápadt volt (igen. mondta, valóban vérszegény), a körmei
tövig rágva, a haja száraz, fénytelen. Elmondta, hogy ckcémás.
hasmenése van és nem tud aludni. Korához képest a vérnyomása
túl magas volt. viszont ijesztő erőtlenség áradt belőle.
- Néha felkelni alig tudok, hogy dolgozni menjek. Már kivet­
tem az összes betegszabadságomat, hogy otthon maradhassak sír­
ni. Ha a lányaim otthon vannak, akkor bűntudatot ébreszt bennem
a sírás. Megkönnyebbülés, ha olyankor tehetem, amikor iskolában
vannak. Igazán nem tudom, meddig bírom még így...
Beszámolt róla. hogy mindkét gyereknek problémái vannak az
iskolában - a közösségi élet és a tanulás terén egyaránt. Otthon
állandóan marták egymást, s az anyjuknak nem volt sok türelme
hozzájuk. Margó gyakorta nyúlt kokainhoz, hogy - ahogy Giorgio
idejében megszokta - feldobja magát. Csakhogy most ezeket a
„repüléseket" már se anyagilag, se fizikailag nem nagyon bírta.
Mindez azonban eltörpült Margó szemében ama lény mellett,
hogy egyedül van. Tinédzser kora óta nem volt még férfi nélkül.
Gyermekként az apjával harcolt, felnőttként így, vagy úgy. de
minden férfival, akivel összekerült. Negyedik hónapja volt magá­
nyos, s az addigi nyomorúságos tapasztalatai elvettek a kedvét a
férfivadászattól, épp annyira, amennyire nem fűlt a foga a magá­
nyossághoz sem.
Sok nő a nyomorúságos anyagi viszonyai miatt érzi úgy. férfira
van szüksége, a férfi támogatására, de Margónál nem ez volt a
helyzet. Jól fizető állása volt, szerette a munkáját. A négy férj
közül egyik sem támogatta se őt. se a gyerekeit. A férfi iránti
vágya másból fakadt. A kapcsolatok, jobban mondva a rossz kap­
csolatok megszállottja volt.
A családjában az anyja, a testvérei és ő maga is bántalmakat
szenvedett el. Anyagi gondjaik voltak, létbizonytalanságban éltek

222
és szenvedtek. A gyermekkor traumái mély nyomot hagytak Mar­
gó lelkében.
Először is Margó komolyan hajlamos volt a súlyos depresszió­
ra, ami hasonló sorsú nők esetében gyakori. Furcsamód, éppen a
depresszió miatt, és amiatt, hogy mindegyik partnerével eljátsz-
hatta az ismerős szerepeket. Margó a beteges karakterekhez von­
zódott: az agresszívekhez, a kiszámíthatatlanokhoz, a felelőtle­
nekhez vagy a közönyösökhöz. Az effajta kapcsolatokban bőven
akadt veszekedés, sőt verekedés, heves szakítás és összebékülés -
közben pedig feszült és szorongó várakozás. Anyagi gondok is
előfordultak, sőt: összetűzés a törvénnyel. Csupa dráma. Csupa
káosz. Csupa izgalom. Serkentő, felvillanyozó izgalom.

Már elsorolni is fárasztó, nem? Hosszútávon valóban fárasztó,

de mint a kokain vagy más erős ajzószer esetében, egy időre ezek
a kapcsolatok menekülési jelentenek, a figyelem elterelését, s min­
den bizonnyal hatékonyan elfödik a depressziót. Hiszen szinte le­
hetetlen depresszióba süllyedni, ha nagyon izgatottak vagyunk,
akár pozitív, akár negatív töltetű is ez az ajzott állapot, mert a
felszabaduló, nagy mennyiségű adrenalin ..feldob". De ha túl so­
káig vagyunk túl erős izgalmaknak kitéve, akkor a Üstünk kime­
revül, megszűnik reagálni az ingerekre, s a végén még mélyebb
depresszióba süppedünk, mint korábban, csakhogy most nem
csak lelki, hanem testi alapon is. (Kétféle depresszió létezik: az
exogén és az endogén. Az exogén depressziót külső események
váltják ki, szorosan kötődik például a gyászhoz, a bánathoz. Az
endogén változat a test nem megfelelő biokémiai működéséből
fakad, s úgy tűnik, genetikai kapocs van közte meg a kényszeres
evés és/vagy az alkoholfogyasztás, kábítószerezés között. Valójá­
ban e szenvedélybetegségek mindegyike ugyanannak vagy ha­
sonló típusú biokémiai rendellenességnek a különféle
megnyilvánulása lehel.) Mint annyi Margo-féle nő. aki súlyos
és/vagy hosszan tartó gyermekkori szenvedésen, érzelmi feszültsé­
gen esett át, (és talán örököli is depresszióra való lesti hajlamot
alkoholista, vagy más módon biokémiailag ..defektes" szülőtől)
már alapvetően, alkatilag depressziós, amikor még el sem kezdte

223
 tinédzserként vagy felnőttként a szerelmi életét. Az ilyen nők ösz­
tönösen kereshetik azt a nehéz és viharos kapcsolatból fakadó
stimuláló erőt, amely mirigyeikel fokozott adrenalinkibocsátásra
Ösztökélik - s ez hasonlatos ahhoz, mint amikor egy fáradt, túlhaj­
szolt lovat korbácsolnak, hogy még néhány kilométert kisajtolja­
nak szegény párából. Általában ezért süllyed az ilyen típusú nő
depresszióba, amikor az ajzószerként működő, egészségtelen kap­
csolat megszűnik vagy szakítással, vagy pedig azért, mert a férfi
gyógyulni kezd, s partneréhez egyszeriben egészségesebben viszo­
nyul. Ha a nő férfi nélkül marad, vagy megpróbálja újraéleszteni
a halott kapcsolatot, vagy rémüli igyekezettel más férfi után kutat,
akire összpontosíthatná a figyelmét, mert annyira szüksége van a
férfi rá gyakorolt, ösztönző hatására. Ha netán a partner elkezdi
egészségesebb alapállásból felvenni a harcot a saját problémái­
val, akkor a nő hirtelen más után kezdhet vágyakozni, aki izgal­
masabb, ösztökélőbb a számára, aki lehelövé teszi, hogy ne kelljen
a saját érzelmeivel, problémáival szembesülnie.
A párhuzam a kábítószerélvezettel és megvonással itt is nyil­
vánvaló. Kizárandó a saját érzéseit, a nő szó szerint „elkábítja"
magái a férfival, számára a férfi a menekülési nyújtó szer. A
gyógyuláshoz a nőnek támogatásra, lelki támaszra van szüksége,
hogy merjen egyedül maradni, s engedje a fájdalmas érzéseket
felszínre jönni. Ekkorra már testileg-lelkileg szüksége van a gyó­
gyulásra. Nem túlzás, ha ezt a folyamatot ahhoz hasonlítjuk, ami­
kor egy kábítószeres egyik napról a másikra leszokik. A fellépő
kín, a félelem, a rossz érzések ugyanolyan nagyságrendűek, s a
vágy is éppolyan kínzó, hogy találjon egy újabb férfit, mint egy
adag kábítószer csábítása.
A kapcsolatait kábítószerként használó nő éppoly hevesen ta­
gadja a tényeket, mint a kémiai szerek rabjai, s benne is ugyanak­
kora félelem és ellenállás él az iránt, hogy feladja megszállott­
ságát, a férfiakkal való viszonyának heves, érzelmileg viharos ter­
mészetét. Ha viszont finoman, de állhatatosan szembesítik őt a
valósággal, akkor általában valamilyen szinten ráébred kábító
kapcsolatainak fogva tartó erejére, s felismeri, hogy olyan ör­
vénybe került, amely őt már régen magával sodorta.

224
 A gyógyuláshoz vezető első lépés az, hogy segítsünk az ilyen
nőnek felismerni, hogy mint minden szenvedélybeteg, 0 is betegsé­
gi folyamaton esik át, amely azonosítható, amely kezelés nélkül
elhatalmasodik, s amely speciális kezeléssel kedvezően befolyásol­
ható. Meg kell tudnia, hogy fájdalom és a meddő kapcsolatok jól
ismert részletei rabként tartják fogva, s hogy ez a betegség sok.
nagyon sok nőt érint, s a gyökerei a gyermekkori rendezetlen
érzelmi viszonyokból erednek.
Arra várni, hogy egy Margo-féle nő magától rájön, hogy ő
megszállottan szerel, hogy a betegsége egyre rosszabbodik, s vé­
gül akár az életéi is kövelelheti, nos, ez éppolyan helytelen volna,
mint bármely más betegség tünetet meghallgatván a pácienstől
elvárni, hogy adja meg saját diagnózisát és javasoljon kezelést is.
Még pontosabban fogalmazva: Margó ugyanakkora valószínűség­
gel mondhatna saját esetéről, az ezzel járó valóságmegtagadás
ellenében diagnózist, amennyire ez egy hasonlóan súlyos állapot­
ban lévő alkoholistától volna elvár haló Egyikük sem gyógyulhat
meg egyedül, vagy pusztán egy doktor, terapeta segítsége révén,
mivel a gyógyulásuk érdekében fel kell hagyniuk a látszólag meg­
könnyebbülést hozó tevékenységükkel.
A terápia önmagában még nem ad elég biztonságot ahhoz,
hogy az alkoholista, vagy férfiak rabja megszabadulhasson a füg­
gőségétől általa. Ha egy szenvedélybeteg megpróbál leszokni, az
életében hirtelen nagy űr keletkezik - s a vákum túl nagy ahhoz,
hogy azt heti egy-két óra a pszichológus rendelőjében kitölthetné.
Az elvonási tünetek nyomában fellépő hatalmas szorongás miatt -
legyen bár a függőség szerhez vagy személyhez kötőtt - elenged­
hetetlen, hogy a beteg bármikor támaszt, biztonságot, megértési
találhasson a maga számára. És ezt leginkább a hasonszőrűektől
kaphatja meg. akik maguk is átestek a sok kínnal járó időszakon.
A hagyományos terápia másik kudarclehetősége abban rejlik,
ha bármilyen természetű, a szenvedélybetegséget gyakran csak
tünetként értékelik ahelyett, hogy elsődleges betegségforrásnak
tekintenék, melyből ki kell gyógyítani a beteget, mielőtt bármilyen
más terápia folytatódhatna. Legtöbbször azonban a beteg tovább­
ra is élhet a szenvedélyének, miközben a terápia arra irányul.

225
hogy felderítsék a viselkedés „okait". Ez a megközelítés hátráltat­
ja a gyógyulási, legtöbbször teljesen eredménytelen. Mire valaki
alkoholistává válik, az elsődleges problémája már az alkohollal
van, s először ezzel az állapottal kell foglalkozni. Vagyis, az ivás­
ról le kell szokni, mert enélkül a beteg élete egyéb szempontokból
sem javulhat, s a beteg élete csak ezt követően javulhat más szem­
pontokból is. Ha az iszákosság mély lelki okait kutatjuk abban a
reményben, hogy az ok felderítése egyben megszünteti a szenve­
délyt, nem érünk el semmit. Az ivás „oka" az. hogy az illető
alkoholbeteg, alholista. Csak abban az esetben van esély a gyó­
gyulásra, ha egyenesen ezzel a betegséggel kezdünk foglalkozni.
A megszállottan szerető nők esetében az elsődleges betegségei
a fájdalomhoz és a meddő, de ismerős érzelmi viszonyhoz való
megrögzött kötődés jelenti. Igaz. hogy ez gyerekkorig visszanyúló
beidegzettségeken alapul, de okvetlenül szükséges, hogy a nő első­
sorban a jelenlegi megrögzöttségeivel foglalkozzék, másként nem
indulhat meg a gyógyulás útján. Nem számít, mennyire beteg,
kegyetlen vagy gyámoltalan a partnere, neki. éppúgy, mint orvo­
sának vagy pszichiáterének, meg kell értenie, hogy az ő. saját
betegségét jelzi minden kísérlet arra. hogy megváltoztassa, irá­
nyítsa vagy felelőssé tegye a férfit, valamint hogy abba kell e
kísérleteket hagynia, s csak azután fog élete más területen is jobbá
válni. A nőnek is csak önmagával van joga foglalkoznia. A követ­
kező fejezetben sorra vesszük mindazokat a lépéseket, amelyeket
egy megszállottan partneréhez kötődő nőnek meg kell lennie a
gyógyulása érdekében.
Az alábbi táblázat, amely a szenvedélybeteg és gyógyuló alko­
holista valamint a megszállottan szerető nő jellegzetességeit ábrá­
zolja, rávilágít, mennyi a párhuzamosság a kél betegség esetében,
akár az aktív fázist, akár a gyógyulási szakaszt figyelembe véve. A
táblázatból az már kevésbé derül ki, mennyire hasonló az a küzde­
lem, amelyet bármelyik betegségben szenvedő folytat a gyógyulá­
sért. A kapcsolati függőségből (vagy megszállott szereleimből)
éppoly nehéz kilábalni, mint kigyógyulni az alkoholizmusból. Bár­
mely betegségben szenvedő számára a gyógyulás maga jelentheti
az életben maradást.

226
 A gyógyulási folyamat jellegzetességei

228
magában betegség, amely külön vizsgálatot és külön kezelést igé­
nyel.
Először is nézzük meg. szó szerint mit jelent a ..betegség" fo­
galma: A betegség az egészségtől való bármilyen eltérést jelent,
amelynek jellegzetes és elhatalmasodó tünetei vannak, s ezek a
tünetek az érintetteknél azonosíthatóak, akik a kezelés meghatáro­
zott módozataira reagálhatnak kedvezően.
Ez a meghatározás nem mondja ki. hogy a betegséget bizonyos
vírus, mikroba vagy egyéb fizikai tényező okozza, csak azt. hogy a
betegség áldozata arra a betegségre jellemző, felismerhető és
megjósolható módon egyre betegebbé válik, és még annyit állít,
hogy bizonyos megfelelő beavatkozásokkal a gyógyulás elérhető.
Mindazonáltal sok orvosnak nehezére esik alkalmazni ezt az
elvet akkor, amikor a korai és a középső szakaszban a betegség
még inkább a viselkedés terén nyilvánul meg. nem annyira testi
elváltozásokban. Ez az oka, amiért az orvosok gyakorta nem isme­
rik fel az alkoholizmust, hacsak a szenvedő alany nincs már az
utolsó fázisban, amikor a testi romlás nyilvánvaló.
Ennél még nehezebb betegségként felismerni a megszállott ér­
zelmi függőséget, hiszen a szenvedély nem kémiai szerhez, hanem
egy másik személyhez kötődik. De a legnagyobb akadálya e pato­
logikus, kezelést igénylő állapot felismerésének az. hogy az orvo­
sok, pszichológusok, s mindenki más mélyen hisz bizonyos
dolgokban, amelyek a nők és a szerelem viszonyát illetik. Mi vala­
mennyien hajlamosak vagyunk arra a nézetre, hogy a szenvedés
az igaz szerelem jele, s a szenvedés elutasítása önzésen alapul.
Úgy gondoljuk, ha egy férfinak problémái vannak, akkor a nőnek
kötelessége segíteni őt, hogy megváltozhassék. Ezek a beállított­
ság mindkél betegségeiterjedéséi segíti - alkoholizmust éppúgy,
mini a megszállón szerelmi szenvedélyéi.
Korai formában mindkét rendellenesség kevéssé feltűnő. Ami­
kor már nyilvánvaló, hogy valami végzetes folyamai zajlik, akkor
viszont nagy a kísértés, hogy a fizikai elváltozásokat kezeljék: az
alkoholista máját vagy hasnyálmirigyét, a kapcsolati függőségben
élő nő idegességét vagy magas vérnyomásai - anélkül, hogy pon­
tosan felmérnék, mi is valójában a helyzet. Nagyon fontos, hogy

229
 az említeti ..tüneteket" a betegség teljes folyamatában értékeljék,
amely lényegében létrehozta ezeket a tüneteket, s fontos, hogy
időben lehetőleg minél korábban felismerjék ezeket a betegsége­
ket, hogy megállíthassák a testi-lelki romlást.
Az alábbi táblázatok világosan mutatják, mennyire párhuzamos
az alkoholbetegség és a kapcsolati függőség mint betegség fejlő­
dési görbéje. Leolvasható, hogy a szenvedélybetegség - legyen
bár valaki agykárosító szerek vagy boldogtalan partnerkapcsolat
rabja - végül hogyan hat ki mind rombolóbb módon a beteg éle­
tének minden területére. A hatások az érzelemvilágból áttevődnek
a fizikum birodalmába, másokat is érintenek (gyerekeket, szom­
szédokat, barátokat, kollégákat), de ezer. túlmenően a kapcsolati
függőségben szenvedő nő életében egyéb betegségek is megjelen­
nek, például a kényszeres evés. a kleptománia vagy a munkamá­
nia. A táblázatok az alkoholbeteg és a megszállottan szerető
párhuzamosan futó gyógyulási görbéit is feltüntetik. Hozzá kell
tegyem, hogy az alkoholizmus betegségi és gyógyulási görbéje
inkább férfiakra, míg a kapcsolati függőség betegségi és gyógyu­
lási görbéje inkább nőkre vonatkozik. A nemek szerinti eltérés
azonban csekély; a két görbe összehasonlításával ez felmérhető
lenne, de eme részletek már nem tartoznak e könyv keretei közé. A
fő feladatunk az. hogy a lehelő legtisztábban lássuk; hogyan válik
beteggé egy megszállottan szerelő nő. és hogyan lábalhat ki az
állapotából.
Ne feledjük, hogy Margó történetét nem a görbe szabta meg. s
fordítva; a görbe sem úgy készült, hogy az ő sorsát tükrözze.
Margó több partnerrel ment végig a betegségnek ugyanazon fázi­
sain, amelyen egy másik nő esetleg csak egyetlen partnerrel esett
át. Ha a kapcsolati függőség, a megszállott szerelem hasonló az
alkoholizmushoz, akkor a lépcsőfokai ugyanúgy meghatározhatók,
a kifejlődése előre látható.
A következő fejezetben részletesen áttekintjük a gyógyulási gör­
bét, de először gyorsan vizsgáljuk meg a kapcsolati függőség je­
lenlétét és elhatalmasodását ábrázoló táblázatban feltüntetett
érzelmeket, viselkedésmódokat.

230
 Mint ahogy azt a könyvben idézett történetek is bizonyítják, a
megszállottan szerető nők olyan családból származnak, ahol gyer­
mekkorukban magányosak, elszigeteltek voltak, vagy semmi sze­
retetet nem kaptak, vagy irreálisan nagy felelősséget kellett
viselniük a vállukon, s ezért túlzottan gondoskodókká, önfelál­
dozókká váltak; esetleg rémisztő zűrzavar uralkodott a család­
ban, s ezért kifejlődött bennük az elsöprő igény, hogy a körülöttük
lévőket irányítsák, s uralják a helyzeteket is. amelyekbe kerülnek.
Ebből természetesen következik, hogy egy gondoskodásra vagy
uralkodásra esetleg mindkettőre) vágyakozó nőnek olyan part­
neri kell találnia, aki legalábbis megengedi, ha nem elvárja ezt a
fajta viselkedési a nőtől. Tehát a nő minden esetben olyan férfival
kezd kapcsolatot, aki az élet legalább egyfontos területén tehetet­
len vagy felelőtlen, és nyilvánvaló igénye van arra. hogy a nő
segítse, gondozza, irányítsa őt. Ezután megkezdődik a nő küzdel­
me azért, hogy megpróbálja a férfi megváltoztatni a szerelme
ereje állal.
Itt. a kezdeteknél előrevetíti árnyát a kapcsolat későbbi őrülete,
hiszen a nő már most kezdi megtagadni a valóságot, a kapcsolat
valódi jellegét. Ne feledjük; ez a tagadás ösztönös, öntudatlan,
akaratlan. A nő arról álmodik, milyen lesz majd a jövő. s azon
való buzgólkodása. hogy megvalósítsa célját, elhomályosítja elől­
ié a valós helyzetet. Minden kudarc, csalódás, árulás vagy a fele­
dés süllyesztőjébe kerül vagy ..észérvekkel" magyarázza ki a nő:
„Nem úgy gondolta." „Nem az 0 hibája." És így tovább - a
megszállottan szeretőnő raktárában garmadával laláiható hason­
ló mentség, amelyei betegségének ebben a fázisában használ part­
nere és a kapcsolatuk védelmére.
Miközben a férfi csalódást okoz a nőnek, cserben hagyja, ő
egyre jobban függ érzelmileg a partnerétől. Ez azért van. mert a
nő már minden erejét a férfira összpontosítja, a problémáira, a
jólétére, s ami talán a legfontosabb: a férfi őhozzá kapcsolódó
érzéseire. Ahogy azon fáradozik, hogy megváltoztassa a férfit, az
energiája jó részét elhasználja. Hamarosan a férfi válik az éleié­
ben minden jó forrásává. Ha az együttlét vele nem öröm, akkor a
nő részegségbe vagy kábulatba vezeti a férfit vagy saját magát,

731
 hogy mégis jó legyen. A nő nem keres másutt érzelmi kielégülést.
Túlságosan lefoglalja a munka, hogy a kapcsolatot működőképes­
sé tegye. Meg van győződve róla. hogy ha a férfit boldoggá teszi,
akkor az jobban bánik majd vele. sö is boldog lehet. Az igyekezet­
ben a nő a férfi gondos őrangyalává válik. Valahányszor a férfi
ingerült, a nő saját kudarcának érzi. s bűntudata van - bűntudata
a férfi boldogtalansága miatt, amelyet ő nem tudott eloszlatni, a
férfi tökéletlenségei miatt, amelyeket ő nem tudott megjavítani. De
leginkább a saját boldogsága miatt érez bűntudatot. A tagadás azt
mondatja vele. hogy a férfival nincs semmi probléma, tehát az
egész az ö hibája.
Elkeseredésében, amelyei - szerinte - banális, jelentéktelen
apróságok okoznak, a nő egyszeriben azt érzi. hogy nagyon, de
nagyon szüksége van arra. hogy megbeszélje a dolgokat a partne­
rével. Hosszú beszélgetésbe bonyolódik hát (ha a férfi egyáltalán
szóba áll a nővel), de az igazi problémákról nem esik szó. Ha a
férfi túl sokat iszik, akkor a nő. aki a valóságot letagadja, tehát az
iszákosságot sem ismeri fel. könyörög a férfinak, mondja meg.
mitől olyan boldogtalan - feltételezve, hogy az ivás nem számít, a
boldogtalanság viszont igen. Ha a férfi hűtlen, akkor a nő azt
kérdi, ö miért nem elég a párjának, mert elfogadja, hogy ő a
hibás, s nem a partnere. És így tovább...
A helyzet egyre rosszabbodik, de mivel a férfi nem akarja, hogy
a nő elbizonytalanodjon és otthagyja, mert a segítségére - érzel­
mileg, anyagilag, társadalmilag vagy a hétköznapi problémákban
— szüksége van. azt mondja a nőnek, hogy téved, képzelődik, ő
szereti, s a kapcsolatuk egyre javul, csak a nő túl sötét szemü­
vegen át nézi a dolgokat. A nő pedig elhiszi, mert arra van szük­
sége, hogy higgyen. Elfogadja a véleményt, hogy eltúlozza a
problémákat, s így még távolabb kerül a valóságtól.
A férfi a nő barométerévé, radarjává, érzelmi mütyürkéjévé vá­
lik, akit egy perce sem téveszthet szem elől. Az érzelmei a férfi
viselkedésétől függenek. Azzal, hogy a nő felruházza a férfit a
hatalommal, amely révén a partner játszhat a nő érzéseivel, egy­
ben el is távolítja a férfit a világtól. Megpróbálja jobbnak feltün­
tetni őt. mint amilyen, s megteremteni a látszatul, hogy ők kelten

232
boldogabbak, mint valójában. Anőa férfi minden kudarcát kima­
gyarázza, a saját csalódásait szintén, s míg a világ elöl rejtegeti
az igazságot, igazándiból magát csapja be. Mivel nem hajlandó
szembenézni azzal, hogy milyen is a férfi valójában, s hogy az ö
problémái az övéi. nem másé. a nő átéli annak a mély kudarcát,
hogy minden energikus kísérlete, hogy megváltoztassa a férfit,
csődöt mondott. A csalódottsága harag formájában robban ki. s
máris kitör a veszekedés, néha a verekedés is. amelyei a nő kezde­
ményez lehelellen dühében amialt. hogy a férfi látszólag szándé­
kosan meghiúsítja az ő legjobb, legáldozalosabb törekvéseit.
Ahogy korábban a férfi minden botlására talált mentségei, most
mindent személyes sértésnek vesz. Azt érzi, hogy csak őneki fontos,
hogy a kapcsolat jó legyen. A bűntudata nő. amint eltűnődik azon.
vajon honnan van ez a sok düh őbenne, s vajon miért nem tud
eléggé szeretetre méltó lenni ahhoz, hogy a férfi meg akarjon
változni őérte, kellejükén.
Még elszántabbá válik, hogy az áhított változásokai kiváltsa, s
most már mindenre hajlandó ezért. A partnerrel kölcsönösen ígé­
reteket lesznek egymásnak. A nő nem fog veszekedni, ha a férfi
nem iszik, nem maradozik ki. vagy nem nőzik. és így tovább. Egyi­
kük sem képes betartani az ígéretét, s a nő homályosan megsejti,
hogy kicsúszott a kezéből az irányítás - nemcsak a férfi fölölt.
hanem saját maga fölöli is. Ezután már nem tudja fékezni magát,
veszekszik, szemrehányásokat lesz, hízeleg, könyörög. Az önbecsü­
lése romokban hever.
Talán elköltöznek, mert arra gondolnak, hogy a barátaik, a
családjuk, a munkájuk a felelős a problémákért. S talán egy időre
csakugyan javul valamit a helyzet - de csak átmenetileg. Hamaro­
san visszazökkennek a régi kerékvágásba.
Eddigre azonban a nő már annyira belebonyolódott ebbe a
keserű harcba, hogy se ideje, se ereje semmi másra. Ha gyerekei
vannak, azok minden bizonnyal érzelmileg el vannak hanyagolva,
de előfordulhat, hogy fizikailag is. A társadalmi érintkezések meg­
szűnnek. Túl sok feszültség és túl sok titok gyűlt fel ahhoz, hogy jól
érezhessék magukat társaságban. A társaság hiánya még inkább
elszigeteltté teszi a megszállottan szerető nőt. Ezzel további fontos

233
kapcsol veszít, amely a valósághoz köthetné. A férfival való kap­
csolatára szűkül egész világa.
Egyszer, hajdanán, a partnere tehetetlen függősége, felelőt­
lensége vonzotta a nőt. Akkor még azt hitte, megváltoztathatja,
megjavíthatja párját. Most ő cipeli az összes terhet, amelyet a
férfinak kellene viselnie, s miközben lelke mélyén nagyon harag­
szik rá ezért, ugyanakkor élvezi a helyzetből fakadó hatalmat,
hogy például 6 osztja be a pénzt, ö neveli a gyerekeket, a férfinak
nincs beleszólása.
A kapcsolati függőségben élő asszony ennél a pontnál kezd
kényszeresen enni, ha ugyan nem előbb. Az erőfeszítésekért ön­
magát megjutalmazandó, továbbá hogy elnyomja magát a
fortyogó dühöt, ingerültséget, az ételt nyugtató, bódító szerként
kezdheti használni Vagy éppen nem eszik, mert gyomorfekélye
van, az idegesség a gyomrára megy, s talán még ehhez járul egy
afféle „enni sincs időm" tartalmú, mártírkodó vonás. Előfor­
dulhat az is, hogy szigorú diétára fogja magát, mert legalább e
téren enyhítheti azt az egész életét eluraló érzést, hogy kiesett a
kezéből minden irányítás. Az ivás vagy más, „nyugtató" szerek -
sok esetben orvos állal felírt gyógyszerek - bevonulnak a hétköz­
napi fegyvertárba, hogy valahogy elviselje azt a kibírhatatlan
helyzetet, amelybe került. Az orvosok, akik nem ismerik fel egyre
rosszabbodó betegsége természetéi, még ronthatnak is a helyzeten
azzal, hogy nyugatokat ajánlanak kiútnak az élethelyzetből a szo­
rongások ellen. Egy ilyen állapotban lévő nőnek olyan szerekel
adni. amelyekre rászokhat felér azzal, mintha jónéhány pohár,
erős gint diktálnának belé. A gin meg a nyugtató egy időre el­
nyomja a fájdalmai, de a használatuk újabb problémát okoz. mi­
közben a meglévőket nem oldja meg.
Elkerülhetetlen, hogy a nő ebben a betegségi szakaszban fizika­
ilag ne sérüljön, a lelki sérüléseken túl. A kemény, hosszantartó
stressz által kiváltolt betegségek bármelyike jelentkezhet. Ahogy
korábban megjegyeztük, ételtől alkoholtól vagy más szerektől való
függőség is kialakulhat. Adódhatnak emésztési problémák, kelet­
kezhet gyomorfekély, allergiás bőrkiütések, magas vérnyomás,
ideges szemráng ás, jelentkezhet álmatlanság, székrekedés vagy

234
235
 ALKOHOLFÜGGŐSÉG ÉS GYÓGYULÁS

I/a. krónikus szakasz - idült szakasz

236
AZ ALKOHOLIZMUS ÖRDÖGI KÖRÖKBEN
FOLYTATÓDIK

237
238
239
 A nő keserű irigységgel tekint mindazokra, akiknek nincsenek
hasonló problémáik, s egyre inkább azon kapja magát, hogy
frusztrációjáért a környezetén áll bosszút, a partnerének és a gye­
rekeinek egyre vadabbul ront neki. Legvégső esetben, mintha a
bűntudatán át akarná még utoljára irányítani a férfit, a nő öngyil­
kossággal fenyegetődzik. vagy el is követi. Nem kell mondanunk,
hogy ezen a ponton már mindenki a nő környezetében nagyon,
nagyon beteg, lelkileg mindenképpen, de gyakran testileg is.
Tanulságos szemügyre vennünk, hogyan érinti a helyzet a meg­
szállottan szerető nő gyermekeit. A történetekben szereplő nők
közül sokan ilyen körülményei- közepette nőttek fel.
Ha a megszállottan szerelő nő végül felismeri, hogy a férfi
megváltoztatására tett erőfeszítései mind kudarcba fulladtak, ak­
kor talán azt is megérti, hogy neki. magának van szüksége segít­
ségre. Általában valaki máshoz, esetleg szakemberhez fordul,
hogy még egyszer, utoljára megkísérelje megváltoztatni partneréi.
Nagyon fontos, hogy a szakember megértesse vele. hogy 0 az.
akinek meg kell változnia, s a gyógyulása önmagán belül keresen­
dő
Ez azért igen lényeges, mert - mint a görbékből is láttuk - a
megszállott kapcsolati függőség elhatalmasodó betegség. A Mar­
góhoz hasonló nők a saját sírjukat ássák. A halált feltehetően
stressz-okozta rendellenesség, például szívroham vagy agyvérzés
idézi elő vagy más. stresszel összefüggő fizikai elváltozás. Esetleg
az erőszak viszi el, amely élete részévé váll. vagy balesetben pusz­
iul el. amely nem következeti volna be, ha a nő figyelmét nem
vonja el annyira megszállottsága. Egy szempillantás alatt is meg­
halhat, de évekig is elhúzódhat egy fokozatosan romló állapot.
Bármi legyen is a halált közvetlenül kiváltó ok. ismétlem: a meg­
szállott szerelem ölni tud!
Térjünk most vissza Margóhoz, aki éppen ott tart. hogy olyan
elégedetlen élete alakulásával, hogy elkezdett tétován segítség
után kutatni. Margónak valójában két választása van csupán. Ar­
ra van szüksége, hogy valaki világossá tegye előtte ezt a kél lehe­
tőséget, s ezután választani kell.

240
 Folytathatja a tökéletes partner keresését. Mivel a vad. elutasí­
tó, megbízhatatlan férfiakhoz húz a szíve. feltehetően ismét olyan
férfiakat választ magának, akikhez már ..szerencséje" volt. A má­
sik lehetőség, hogy tudatosítja magában - s ez nagyon nehéz,
emberpróbáló feladat - a saját, egészségtelen kapcsolattartási
módjait, s tárgyilagosan végigvizsgálja az összetevőket, amelyek­
ből összeállt a ..vonzalma". Vagy folytatja a kutatást a külvilág­
ban a férfi után, aki boldoggá teheti, vagy nekikezd annak a
lassú, fájdalmas, de kétségtelenül eredményesebb munkának,
hogy megtanulja a hasonló sorsúak segítségével jobban szeretni
önmagát.
Szomorú tény. hogy a Margo-féle nők nagy többsége ragaszko­
dik a megszállottságához, s tovább keresi azt a mániákus erejű
férfit, aki boldoggá teheti őket. vagy ha éppen van valakijük, azt
próbálják vég nélkül irányítgatni, nevelgetni.
Sokkal könnyebb és ismerősebb módszernek tűnik az. ha a bol­
dogságot a külvilágban akarjuk fellelni, mint az. ha magunkra
kényszerítve a fegyelmet, megpróbáljuk saját belső erőforrásain­
kat kifejleszteni, s megtanuljuk, hogy belülről töltsük fel lelki üres­
ségünket, s ne a külvilágtól várjuk ezt. Önök közül azonban a
bölcsek, az elővigyázatosak vagy éppen az elkeseredettek eléggé
elszántak lehetnek ahhoz, hogy inkább gyógyulni akarjanak, sem­
mint a partnert megváltoztatni vagy új férfit találni - nos. önök­
nek, akik tényleg saját magukat akarják megváltoztatni,
következzenek a gyógyuláshoz vezető mozzanatok, következzen a
gyógyuláshoz vezető lépések áttekintése.

241
A GYÓGYULÁSHOZ
VEZETŐ ÚT
Most, hogy az előző oldalakon, annyi egyformán rosszul szerető
nővel ismerkedhettünk meg. talán az Olvasó is elfogadja, hogy
betegségről van szó. De ha betegség, mi vajon a megfelelő gyógy­
módja? Hogyan tud a kapcsolati függőség szorításában vergődő
nő kijutni a csapdából? Hogyan hagyhatja abba végtelen csatáit
„Vele". s tanulhatja meg. hogy belső energiáit saját maga. saját
élete gazdagítására, boldogítgására használja? Hogyan külön­
bözhet attól a rengeteg nőtől, akik nem gyógyulnak meg, akik
sohasem képesek arra. hogy a meddő kapcsolatok kínjából, nyo­
morúságából kiemeljék önmagukat?
Az bizonyos, hogy nem a probléma súlyossága határozza meg,
hogy egy nő felgyógyulhat-e. vagy sem. A gyógyulás előtt a meg­
szállottan szerető nők nagyon hasonlóak egymáshoz személyisé­
gükben, függetlenül a jelenlegi körülményeiktől vagy a múltjuktól.
Az a nő azonban, aki túljutott a kapcsolati függőségen, alapvetően
más ember, mint amilyen a gyógyulás előtt volt.
Lehet, hogy mostanáig a szerencse vagy a sors határozta meg.
ki lelt rá a saját útjára és ki nem. Az én tapasztalaton szerint
azonban minden gyógyult nő megtett bizonyos lépéseket a gyógyu­
lás érdekében. Próbálkoztak, hibáztak, gyakran segítségük sem
volt. mégis újra meg újra nekiveselkedtek, és végül bejárták azt az
utat. amelyet most én is javasolok önöknek. Sőt - elmondhatom,
hogy személyes és szakmai életpályám során nem láttam egyetlen
nőt sem. aki e lépések megtétele után ne gyógyult volna meg. s
olyannal sem találkoztam, aki megtelte a lépéseket, de nem gyó­
gyult meg. Ez úgy hangzik, mintha garanciát adnék - s így is van!
Az a nő. aki végigjárja az utat. meggyógyul.
A lépések egyszerűek, de nem könnyűek. Mindegyik egyformán
lényeges, s a leglogikusabb időrendben következnek:
1. Keressen segítséget, folyamodjék segítségért.
2. A gyógyulás kapjon főszerepei az Ön életében.
3. Találjon hasonló sorsúakat. akik megértik (esetleg csoportte­
rápia keretében).
4. Fejlessze ki a szellemiségét mindennapi gyakorlatokkal.
5. Hagyja abba mások irányítását, ügyeik intézését.

245
 6. Tanulja meg azt. hogy ne menjen bele játszmákba, ne hagyja
magát beugratni.
7. Bátran nézzen szembe saját problémáival és tökéletlenségei­
vel.
8. Figyeljen a saját igényeire, igyekezzen ezeknek eleget tenni.
9. Legyen egész nyugodtan „önző"!
10. Ossza meg másokkal a tapasztalatait, felfedezéseit.
Most egyenként megvizsgájuk, mit jelentenek az egyes pontok, mit
követelnek, miért fontosak, és mivel járnak.

1. Folyamodjék segítségért.
Mit jelent ez?
Az első lépés lehet bármi - egészen attól, hogy kivegyünk egy­
fontos könyvet a könyvtárból (ez igen nagy bátorságot igényel,
mert mintha mindenki bennünket figyelne!) egészen odáig, hogy
felkeresünk egy pszichológust. Tanácsadó telefonszolgálathoz is
fordulhatunk névtelenül, hogy arról beszéljünk, amit mindig titkol­
ni akartunk kínosan, vagy felhívhatunk egy pszichológiai tanács­
adó szolgálatot a problémánkkal, s megtalálhatjuk a megfelelő
szakembert - legyen szó alkoholista családról-partnerről, gyer­
mekkori szülői nemi erőszakról, vagy arról, hogy a partner ver
minket, és így tovább. Lehet, hogy a rendőrséget kell fehívnunk. A
segítségkérés lényegében annyit jelent, hogy csináljunk valamit,
tegyük meg az első lépést, nyújtsuk ki a kezünket. Nagyon fontos,
hogy a segítségért folyamodás nem jelentheti azt. hogy a partne­
rünket megfenyegetjük, hogy ezen gondolkozunk. Ezzel mintegy
megzsarolnánk, hogy szedje össze magát, különben nyilvánosság
előtt leleplezzük, hogy milyen szörnyű ember. Hagyjuk ki belőle a
partnerünket! Különben a segítségkeresésünk (vagy a vele való
fenyegetödzés) csak újabb kísérlet arra, hogy kézben tartsuk, irá­
nyítsuk a társunkat. Ne feledjük, az egészet saját magunkért
tesszük!

Mit követel tőlünk ez a lépés?

A segítségért folyamodás - legalábbis átmenetileg - azt követeli
tőlünk, hogy adjuk fel abban való hitünket: egyedül is boldogu-

246
 lünk a problémákkal. Szembe kell nézzünk a valósággal, hogy
idővel a dolgok csak rosszabbodtak, az életünk romlott, ahelyett
hogy javult volna, s hiába igyekeztünk körömszakadtunkig, nem
vagyunk képesek megoldani a bajt. Tehát becsületesnek kell len­
nünk önmagunkkal, s őszintén felmérnünk, mennyire rossz is a
helyzetünk. Sajnos, sokunk csak akkor jut el eme őszinteségig,
amikor az élet olyan csapást vagy csapásokat mér rá. hogy térdre
kényszerülve kapkod levegő után. Mivel ez általában múló. pilla­
natnyi helyzet, abban a pillanatban, hogy kicsit összeszedtük ma­
gunkat, próbáljuk ott folytatni, ahol abbahagytuk: erősnek
mutatkozunk, gondoskodunk, irányítunk, s a vállunkra veszünk
mindent. Ne elégedjünk meg az időleges megkönnyebbüléssel. Ha
első lépésben elolvastunk egy könyvet, akkor a második lépési is
meg kell lennünk, amely például az lehel, hogy felkeressük a
könyvben megjelölt segítőszolgálatot, további olvasnivalókat.
(Ebben a könyvben is. az utószóban szerepel ajánlott irodalom.)
Ha megkeresünk egy pszichológust, győződjünk meg róla. hogy
érti-e sajátos problémánk jellegét. Ha például gyermekkori szülői
nemi erőszak áldozatai vagyunk, akkor ezen a téren járatlan vagy
képzetlen ember közel sem lehel olyan megfelelő a számunkra,
mini az. aki tudja, min mentünk keresztül, s ennek mik a lehetsé­
ges kihatásai.
Keressünk olyat, aki hasonlóan tud rákérdezni a családi viszo­
nyainkra, mini ahogy ebben a könyvben olvashattuk. Rákérdezhe­
tünk, hogy vajon a pszichológus szerint is egyre rosszabbodó
betegség-e a megszállón kapcsolati függőség, és egyetért-e az itt
leírt kezelési módszerrel.
Nagyon erős. személyes meggyőződésem, hogy nőknek pszicho­
lógusnőhöz ajánlatos fordulniuk. Mi. nők. nagyjából tudjuk, mi­
lyen a nők helyzete a társadalomban, s ezáltal kialakulhat egy
mélyebb megértés közönünk. Ily módon elkerülhetjük azokat a
férfi és nő közöli óhatatlanul kialakuló kis játékokat, amelyekre
férfi pszichológusunk esetleg ragadtathatja magát velünk szem­
ben, vagy éppen, szerencsétlen módon, mi rángatjuk öt bele.
Persze az, hogy a terapeuta nő, önmagában még nem elég. A
szakembernek tudnia kell, mi eseteünkben a leghatásosabb gyógy-

247
 mód. s ezt történetünk ismeretében kell meghatároznia. Hajlandó­
nak kell lennie arra is. hogy - ha van ilyen - megfelelő csoportot
javasoljon - sőt a csoportterápiában való részvételt a kezelés kö­
telező elemévé tegye.
Én például addig nem kezdek alkoholista környezetből jövő
vagy alkoholistával együtt élő személy kezelésébe, amíg a hölgy-
nem vesz részt a Névtelen Alkoholisták segítő programjában. Ha
ezt többször találkozásunk után is elmulasztja megtenni, akkor
megállapodom vele. hogy legközelebb csak akkor jöhet hozzám,
ha csatlakozott a csoporthoz. Tapasztalaton szerint, csoportterá­
pia nélkül ezek a „társalkoholisták" nem gyógyulnak meg. Ehe­
lyett ugyanúgy viselkednek, mint mindig, ugyanolyan
egészségtelen módon gondolkoznak, s egymagában a terápia ezen
nem segít. A csoportterápiával kiegészített kezelés azonban fel­
gyorsítja a gyógyulást, ez a két fajta gyógymód nagyon jól kiegé­
szíti egymást.
Az Ön pszichológusa szintén előírhatja, hogy a megfelelő cso­
porthoz csatlakozzon. Ha ezt nem teszi, azzal feljogosítja a páci­
enst, hogy panaszkodhasson a helyzetére anélkül, hogy mindent
megtenne önmaga érdekében.
Ha egyszer megtaláltuk a megfelelő szakembert, amellett tart­
sunk ki, s hallgassunk a javaslataira. Senkinek nem sikerült még
egy életen át beidegződött rossz szokásoktól megszabadulnia egy­
két beszélgetés révén.
A segítségért folyamodás kerülhet pénzbe, de nem minden eset­
ben. Sok tanácsadó dolgozik változó árakkal - a páciens anyagi
helyzete szerint, s nincs közvetlen összefüggés a legdrágább tera­
peuta és a leghatásosabb kezelés között. Sok nagytudású és hiva­
tásának élő szakember dolgozik az említett tanácsadókban. Önnek
tapasztalt, jó szakemberre van szüksége, aki ráadásul szimpatikus
Önnek. Bízzék az ösztöneiben, s ha kell, próbálkozzon több ember­
rel, úgy válassza ki az Önnek megfelelőt.
A terápia nem elengedhetetlen része a gyógyulásnak. Sőt, egy
rossz terapeuta több kárt okozhat, mint amennyit segít. De egy
olyan szakember, aki tisztában van a kapcsolati függőségből faka­
dó betegség folyamatával, felmérhetetlen segítséget jelenthet.

248
 A segítségért folyamodás nem jelenti azt, hogy Ön véget kell
hogy vessen kapcsolatának, ha éppen van partnere. Ez később
sem követelmény a gyógyulás szakaszában. Amint Ön követi az
útmutatást, s egytől tízig megteszi a lépéseket, a kapcsolat magá­
tól alakul így vagy úgy. Amikor a nők felkeresnek engem, általá­
ban ott akarják hagyni a partnerüket, mielőtt erre felkészültek
volna, s ez azzal jár, hogy vagy visszatérnek a férfihoz, vagy bele­
kezdenek egy új. ugyanolyan egészségtelen viszonyba. Ma megte­
szik a javasolt tíz lépést, a „menjek vagy maradjak" problémája
átalakul. Az együttlét a férfival többé nem az első számú problé­
ma, mint ahogy a kapcsolat felszámolása sem a Megoldás. Ehe­
lyett a partnerkapcsolat csupán egy a sok kérdés közül, amelyeket
a teljes életmód fényében kell megvizsgálni.

Miért fontos a segítség?

Azért fontos, mert hiszen Ön már annyi mindent megpróbált,
hosszú távon azonban mégsem hozott eredményt a legodaadóbb
erőfeszítése sem. Átmeneti megkönnyebbülést persze hozhattak
ezek az erőfeszítések, mégis az összkép a helyzet állandó romlását
mutatja. A megtévesztő a dolgokban az, hogy talán Ön már nincs
is tisztában vele, mennyire rosszabbodtak a viszonyok, s mennyi
valóságelhárítás működik az Ön életében. Ez a betegség termé­
szete. Például sokszor hallottam a női pácienseimtől, hogy a gye­
rekek nem tudnak arról, hogy bármi baj lenne otthon, s az
éjszakai veszekedéseket átalusszák. Ez az önvédelmi hárítás egyik
jellegzetes példája. Ha ezek a nők szembesülnének azzal, hogy a
gyerekeik mennyire szenvednek, akkor elborítaná őket a bűntudat
és a bánat. Másrészt viszont a valóság megtagadása nagyon meg­
nehezíti számunkra, hogy felmérjék a probléma súlyosságát, és
segítség után nézzenek.
Vegye egészen biztosra, hogy a helyzete sokkal rosszabb, mint
amennyire jelenleg bele mer gondolni, s hogy a betegsége rosz-
szabbodik. Lássa be. hogy megfelelő kezelésre van szüksége, egye­
dül nem boldogulhat.

249
 Mivel jár. ha valaki segítségén folyamodik?
Az egyik legrettegettebb következmény, hogy a kapcsolat - ha van
- véget ér. Ez semmiképpen sincs így minden esetben, de annyi
biztos, hogy ha Ön megteszi a javasolt lépéseket, akkor a kapcso­
lat vagy ja\ul, vagy megszűnik. Sem Ön, sem a kapcsolat nem
marad ugyanolyan, mint korábban volt.
A félelem másik oka az, hogy kiderül a titok. Ha a nő őszinte
meggyőződésből segítséget kér, később ezt aligha bánja, de amíg
eljut odáig, iszonyú rettegést él ál. Ha valaki kellemetlen, kínos,
sőt veszélyes, vagy egyenesen életveszélyes helyzetben él, vagy kér
segítséget vagy nem. A félelme nagysága - s néha a büszkeség -
az. ami meghatározza, segítségén fordul-e valakihez, s nem a
problémája nagysága a döntő ebben.
Sok nő számára a segítségkérés nem is látszik járható álnak
Úgy érzik, azzal túlságosan nagy kockázatot vállalnának egy
amúgy is kényes helyzetben. ..Nem akarom feldühíteni" - ez a
szokásos válasz, amelyei a megveri nők adnak, amikor megkérde­
zik őket. miért nem hívták a rendőrséget. Nagyon rettegnek attól,
hogy a dolgok még rosszabbra fordulnak, s furcsamód abban is
hisznek még. hogy valahogyan kézben tudják tartani a helyzetei, s
ez meggátolja őket abban, hogy akár a halóságokhoz, akár más­
hoz forduljanak segítségért. Kevésbé drámai helyzetben is igaz ez.
Egy kielégítetlen feleség esetleg nem akarja „fölkavarni a dolgo­
kat" . hisz a férje iránta való közönye „nem is olyan tűrhetetlen".
A nő meggyőzi magát, hogy a férje alapvetően jó ember, sok
szempontból jobb. mint a barátnők férjei. Ezért inkább belenyug­
szik abba. hogy nincs szexuális érintkezés kettejük között, eltűri a
férj lekicsinylő magatartásai vele szemben, vagy azt, hogy bolond­
ja a sportközvei (léseknek, amelyekre rámegy együttlétük minden
perce. Mindez nem tolerancia a nő részéről. Hanem annak a
minek a hiánya, hogy a kapcsolat túlélheti azt, ha a nő többé nem
vár türelmesen - és hiába - a férje feléforduló figyelmére, s még-
inkább annak a meggyőződésnek a hiánya, hogy ö, a nő, több
boldogságot érdemelne, mint amennyiben része van, A gyógyu­
lásban ez kulcskérdés Többel érdemlünk-e. mint amennyit kapunk

250
a jelen helyzetünkben: Mire vagyunk hajlandóak, hogy javítsunk a
helyzetünkön? Kezdjük az elején - és folyamodjunk segítségért!

2. A g y ó g y u l á s kapjon f ő s z e r e p e t az Ön é l e t é b e n .
Mit jeleni ez?
Azt, hogy el kell határoznia: kerül, amibe kerül, megteszi a szük­
séges lépésekel ahhoz, hogy segítsen magán. Ha ez vadul hangza­
na, gondolja el, mire lenne képes azért, hogy ő megváltozzék,
hogy őt hozzásegítse a gyógyuláshoz! Ezt az energiát aztán szé­
pen irányítsa át saját magára. A varázsige itt az. hogy noha az Ön
minden ereje kevés volt ahhoz, hogy Öl megváltoztassa. Ön meg­
változhat, ha ugyanennyi energiát fektet be. Vagyis használja ar­
ra az erejét, amivel hasznosat cselekszik - a saját élete
megjavítására!

Mit követel Öntől ez a lépés?

Önmaga iránti teljes elkötelezettséget igényel ez a lépés. Lehel,
hogy ez lesz az Ön éleiében az első pillanat, amikor önmagát
fontosnak, figyelemre méltónak, gondoskodásra érdemesnek le-
kinti. Ez talán kezdetben nehéz, de ha rendszeresen jár a pszicho­
lógusához, részt vesz a csoportterápiában és így tovább, akkor
meg fogja tanulni értékelni és elősegíteni saját jólétét. Szóval elő­
ször csak arra ügyeljen, hogy elmenjen, ahová kell. s a gyógyulási
folyamat el fog kezdődni. Hamarosan annyival jobban érzi majd
magát, hogy már nem akarja abbahagyni.
A gyógyulást segítendő, vegye a fáradságot, és ismerkedjen
meg jobban a saját problémájával. Ha alkoholista családban nőtt
fel, akkor olvassa el azokat a könyveket, amelyeket a 3. Függelék­
ben ajánlok. A tárgyról szóló előadásokra is menjen el. Nem lesz
jó érzés, s néha talán fájdalmat okoz mindezt befogadni, de jobb.
mini a korábbiak szerint élni tovább, annak megértése nélkül,
hogyan uralkodik Önön a múlt. A megértéssel együtt megkapja a
választás lehetőségét is - minél mélyebben megértette a helyze­
tét, annál nagyobb szabadsága lesz dönteni az életéről
A gyógyulás azt is megköveteli, hogy huzamosabb időt - s talán
pénzt is - szánjon rá. Ha a saját javulásától sajnálja az időt és a

251
pénzt, ha pazarlásnak érzi. akkor gondoljon arra. mennyi időbe és
pénzbe telt az, hogy a kapcsolat vagy a kapcsolat haldoklása
okozta fájdalmat próbálta kiküszöbölni. Ivás. kábítószerek vagy
gyógyszerek, túl sok evés. búfelejtö utazások, a dührohamokban
eltört - saját vagy patnerünkhöz tartozó - tárgyak pótlása, kiesett
munkaidő, drága távhívások, hogy Vele. vagy valaki mással be­
szélhessen, aki talán megérti, engesztelő ajándékok vásárlása, ön­
maga megajándékozása bánatában, átsírt nappalok és éjszakák,
az egészség hanyagolása egészen a súlyos betegség haláráig. Az
idő- és pénzráfordítás - mely csak arra szolgált, hogy továbbra is
beteg maradjon - eme listája elég hosszadalmas talán ahhoz,
hogy nagyon kínos érzést ébresszen Önben, ha becsületesen vé­
giggondolja. A gyógyulás azt kívánja meg, hogy legalább ennyit
áldozzon rá. Tekintse befektetésnek, amely jelentős nyereségei hoz
majd.
A gyógyulás iránti teljes elkötelezettség azt is megköveteli, hogy
Ön jelentős mértékben csökkentse, vagy teljesen felhagyjon az al­
kohol vagy egyéb szerek fogyasztásával a kezelés időszakában. Az
agyat, a hangulatot befolyásoló készítmények az ellen dolgoznak,
hogy Ön teljes egészében átélje a felbukkanó érzelmeket, márpe­
dig csakis a mély átélésük révén nyerhető meg a felszabadult ér­
zések nyomán lámadó gyógyító energia. Eme érzelmek okozta kín
vagy a tőlük való félelem arra késztethetik Önt. hogy így vagy úgy
eltompítsa őket (például az élei kábítószerként való használatá­
val), de én azt tanácsolom, hogy ezt ne legye! A terápia hatása
akkor munkál legjobban Önben, amikor nincs se a pszichológus­
nál, se csoportterápiát!. Saját tapasztalatom az, hogy bármi törté­
nik is a kezelésen vagy azon kívül, csak akkor van tarlós hatása,
ha a páciens agya teljesen tiszta állapotban dolgozza föl az élmé­
nyeket.

Miért fontos, hogy a gyógyulás főszerepet kapjon?

Azért, mert különben soha nem lesz elég ideje eljutni a gyógyulá­
sig. El lesz foglalva mindazzal, ami miatt beteg.
Éppúgy, ahogy egy új nyelv megtanulása azt igényli, hogy újra
meg újra foglalkozzunk az ismeretlen hangokkal és szerkezetekkel.

252
amelyek ellentmondanak a beszéd és a gondolkodás ismerős for­
máinak, és az egész tanulás kudarcba fullad, ha a tanulás esetle­
ges és ritka, a gyógyulás is hasonló hozzáállást kíván. Ha
olykor-olykor, félszívvel teszünk csak valamit a magunk érdeké­
ben, azzal nem változtathatunk meggyökeresedett, szokásokon,
megrögzött uszonyokon, gondolkozáson, érzéseken. A szokás ere­
je által a dolgok visszazökkennek a régi kerékvágásba, s javulás­
ról szó sincs.
Hogy könnyebben elképzelhessük. miről is van szó. gondoljunk
arra. meddig volnánk hajlandóak elmenni, ha mondjuk rákosak
lennénk, és valaki megmutatná a gyógyulás útját. Nos. tegyünk
éppen ennyit meg azért, hogy kilábaljunk tényleges betegségünk­
ből, amely tönkreteszi életünk minőségét, ha nem az életünkre tör.

Mivel jár az. ha a gyógyulást első számú felada­

tunkká tesszük?
A pszichológussal való megbeszélések vagy a csoportban töltendő
idő mindenek fölött való. Sokkal fontosabb. mint
- egy ebéd- vagy vacsora meghívás férfipartnerünklöl
- egy randevú a férfival, hogy megbeszéljék a dolgok állását
- az. hogy elkerüljük a férfi bírálatát vagy haragját
- az. hogy ót (vagy bárki mást) boldoggá tegyünk: hogy elnyer­
jük az ő (vagy más) helyeslését
- az. hogy elutazzon egy időre (csak azért, hogy visszatérte után
el tudja viselni ugyanazt, ami miatt elment)
Ezt az egészet szakemberrel adaptáltatni kéne!

3 . T a l á l j o n h a s o n l ó s o r s ú a k a t c s o p o r t t e r á p i a k e r e t é b e n , akik
megértik
Mit jelent ez?
Megtalálni a hasonszőrűek csoportját, akik megértik Önt. nem
megy erőfeszítés nélkül. Ha most. vagy korábban van/volt kapcso­
lata alkoholistával vagy kábítószerélvezövel, csatlakozzon az Al-
Anonhoz (Alcoholics Anonymus); ha Ön alkoholista vagy
kábítószerélvező családból származik, menjen az Al-Anon kereté­
ben, hasonló felnőtteknek szervezett csoportterápiára. Ha Önt ne-

253
 mi erőszak érte gyerekkorában, akkor keresse a Daugthers Uni-
ted-ot (Lányok Egyesülete) függetlenül attól, hogy az apja volt-e
az elkövető vagy más. Ha erőszak, verés áldozata, forduljon nővé­
delmi szervezetekhez, hogy megtalálja a hasonló sorsúak csoport­
ját. Ha egyik kategóriába sem illik bele. vagy az Önnek
legmegfelelőbb csoportterápia nem működik ott. ahol él. próbál­
jon olyan csoportot találni, ahol a nők a férfiaktól való érzelmi
függésük problémáit vitatják meg. vagy kezdeményezze Ön egy
csoport létrehozását. A saját csoport szervezéséhez szóló irány­
elvek az I. Függelékben találhatók.
A hasonló sorsúakból álló csoport nem afféle összevissza cseve­
gést folytat, amelynek során a nők elpanaszolják mindazt a ször­
nyűséget, amelyet férfiak teltek velük, vagy szerencsétlen sorsuk
mért rájuk. A csoportterápia arra való. hogy mindenki a saját
gyógyulásán dolgozzon. Fontos, hogy múltbeli traumákat megbe­
széljenek a tagok, de ha azt veszi észre, hogy Ön vagy más hosz-
szadalmas mesélésbe bonyolódik, amely tele van effélékkel: ,.ö
azt mondta... erre én azt mondtam..." - akkor feltehetően Ön nem
jó úton jár. esetleg a csoport nem megfelelő. Az empátia önmagá­
ban nem hozza meg a gyógyulást. A jó csoport arra törekszik,
hogy minden résztvevő állapota javuljon, s akad néhány tag. aki
már számottevően gyógyult, s a gyógyuláshoz vezető út lépései! el
tudják mondani a többieknek. Az Al-Anon a legjobb példa arra.
hogyan kell működnie effajta csoportoknak. Akár volt. akár nem
volt az alkoholizmusnak szerepe az Ön vagy hozzátartozói életé­
ben, talán nem árt elmenni egy. esetleg több Al-Anon gyűlésre és
megtapasztalni, hogyan, milyen elvek szerint lehet eljutni a gyó­
gyulásig. Ezek az elvek legtöbbünkre érvényesek attól függetlenül,
mit éltünk át a múltban, vagy milyenek jelenlegi körülményeink.

Mit követel a csoportterápia?

Felkérhetik Önt mint résztvevőt arra. hogy ígérje meg önmagának
és a csoportnak: legalább hat foglalkozásra eljön, mielőtt ágy
döniene, hogy az egész nem ér semmit. Ez azért kell. mert leg­
alább ennyi időbe telik, amíg valaki a csoportba tartozónak kezdi
érezni magát, amíg érti az egyes, zsargonszerü szófurdulatokat

254
(ha egyáltalán vannak ilyenek), s amíg megérzi, hogy elindult
benne valami jó irányba. Ha az Al-Anont választja, amely több­
szőr is tart megbeszéléseket egy héten, akkor próbálja ki. s menjen
más-más napokon, mert a különféle csoportokban mást és mást
fog tapasztalni, noha a jellegük azonos. Válassza ki azt az egyei
vagy kettőt, amely a legjobban megfelel Önnek, s tartson ki mel­
lettük. Ha szükségéi érzi. járjon el gyakrabban.
Fontos a rendszeresség. Bár a többieknek is fontos, hogy Ön ott
legyen, ez elsősorban az Ön javát szolgálja. Ahhoz, hogy haszno­
sítani tudja azt. amit a csoport nyújthat. Önnek ott kell lennie.
Jó esetben bizalmat fog érezni a többiek iránt, de ha erre még
nem képes, nyugodtan legyen őszinte! Beszéljen az emberek iránti
általános bizalmatlanságáról, a csoport, a gyógyulás folyamat
iránti kételyeiről - furcsamód azt fogja tapasztalni. hogy a biza­
lom elkezd csírázni Önben.

Miért fontos a hasonszőrűek támogató csoportja?

Amint a többiek beavatják saját sorsukba. Ön azonosulni tud majd
velük és a tapasztalataikkal. Segítenek visszaemlékezni arra amit
ön kizárt a tudatából - eseményekre és érzésekre egyaránt. Ez­
által ön közelebb kerül saját magához.
Amint azon kapja magái, hogy azonosul a többiekkel és elfo­
gadja őket a hibáik, a titkait ellenére, egyszeriben könnyebbnek
találja, hogy önmagában is elfogadja ezeket a jellegzetességeket,
érzéseket. Ez az első lépés önmagunk elfogadása felé. amely elen­
gedhetetlen a gyógyuláshoz.
Amikor erre képesnek érzi már magát. Ön is megosztja mások­
kal néhány élményét, s ennek révén őszintébbé, nyíltabbá és bát­
rabbá válik. Az önmagunkkal való megbékélés azáltal fejlődik
ki. hogy a csoport elfogadja azt, amit addig elfogadhatatlannak
láttunk.
Ön megtagadja mások sikeresen alkalmazol! módszereit, s h is
próbálhatja azokat. Hall majd sikertelenségekről is. így a mások
hibáiból is tanulhal.
A csoport nyújtotta empátia és sorsközösség mellett lényeges
elem a humor, amely nagyon fontos a gyógyulásban. Az egyetér-

255
tő mosoly, amikor a tagok nyugtázzák, hogy lám, megint akadt
valaki, aki egy másik embert akart megváltoztatni; az üdvrivalgás,
ha valaki átjutott egy nehéz akadályon; a felcsattanó nevetés a
közös botlások felismerésekor - ez mind-mind roppantul gyűgyítü
erejű.
Elkezdi érezni, hogy tartozik valahová. Ez nagyon fontos mind­
azoknak, akik rosszúl működő családban nevelkedtek, hiszen gyer­
mekkorukban átélték a magányt, a világtól való elzártságot.
Olyanokkal együtt lenni, akik megértik, mert maguk is átélték a mi
problémánkat, biztonságot, jó érzést ad, s erre szükség van.

Mivel jár a csoporthoz való csatlakozás?

A titkot kimondtuk. Igaz, még nem tudja mindenki, de egypáran
már tudják. Ha elmegyünk az Al-Anon gyűlésre, kimondatlanul,
tapintatosan, de olt a feltételezés a levegőben, hogy egyszer, vala­
hogy érintette az életünket az alkohol. Ha a Daughters United
szervezetét látogatjuk, ez azt jelzi, hogy valamiképpen áldozatai
voltunk nem megfelelő szexuális közeledésnek olyasvalaki részé­
ről, akiben megbíztunk... és így tovább.
A félelem, hogy .. mások is megtudják", sok embert visszatart
attól, hogy megkapják a segítséget, amely megmentheti az életü­
ket, a kapcsolataikat. Ne feledjük, minden igazi csoportban bizal­
masan kezelik, hogy kijár oda, s ott mit mond. Az Ön személyiségi
jogait tisztelik és védik. Ha kiderül, hogy nem így van, más cso­
portot kell keresni.
Másrészt, ha valaki csak egyszer megy el. ez pusztán annyit
jelent, hogy a többiek tudják, hogy problémája van. Remélem
azonban, hogy a könyvből már kiderüli: ha néhányan be vannak
avatva, különösen olyanok, akiknek hasonló problémáik van­
nak, ez kiutat jelent a kínos elszigeteltségből.

4. Fejlessze szellemiségét mindennapi gyakorlatokkal.

Mit jelent ez?
Nos. ez mindenkinek mást jelent. Néhányuknak bizonyára vissza­
tetsző ez a gondolat, s már azon tűnődnek, hogyan hagyhatnák ki
ezt a lépcsőfokot. Csak semmi Istenről való papolás... Önnek az

256
 efféle hitek naivnak és éretlennek tűnnek, s Ön túl felvilágosult
ahhoz, hogy ezt komolyan vegye.
Más Önök közül talán már jó ideje eltökélten imádkozik Isten­
hez, aki mintha nem figyelne oda. Hiszen megmondta Neki, mi a
baj, min kéne javítani, s lám, a helyzet ugyanolyan reménytelen.
Vagy egy jó ideje annyit könyörgött Istennek minden látható ered­
mény nélkül, hogy megdühödött, feladta, vagy becsapottnak kezd­
te érezni magát, s eltűnődött, vajon milyen szörnyűségért kell így
megbűnhődnie.
Akár Istenhívö Ön. akár nem, és ha igen. akár „beszélő vi­
szonyban" van Istennel, akár nem, ezt a lépést nem kell kihagynia.
A szellemi-lelki életünk fejlesztése igen gyümölcsöző lehet függett-
lenül attól, milyen ösvényt választunk hozzá. Ha Ön száz százalé­
kig ateista, akkor is megnyugvást és élvezetet találhat egy csendes
sétában, a naplementében a természetben Bármi, ami túlmutat
fizikai létünkön, ami magasabb régiókba emel bennünket, azt
választhatjuk e lépés keretein belül, találjuk meg, mi ad meg­
nyugvást, békét, s szánjunk erre naponta, legalább egy félórát,
nem számít, mennyire lehangolóak a körülményei, ez az elv meg­
könnyebbülést hoz. sőt, akár vigaszt is.
Ha fenntartásai vannak is a tekintetben, hogy vajon van-e fel­
sőbb akarat, amely irányítja a világegyetemei, talán szívesen
megpróbálkozna úgy tenni, mintha hinne benne. Ha a kezelehetet­
len problémáinkat egy nálunknál nagyobb hatalomra testáljuk, ez
óriási megkönnyebbülést okozhat. Vagy ha Ön úgy találja, hogy
ehhez erőszakot kéne tennie önmagán, s nem akarja, akkor nyu­
godtan tekintse a segítő csoportot efféle felsőbb hatalomnak' A
csoport együttesen sokkal nagyobb erőt képvisel, mini tagjai bár­
melyike külön-külön, menjen bele. hogy a csoportot, mint olyat
használja erőforrásként és támaszként, vagy határozza el. hogy
szorosabb kapcsolatba lép az egyik csoporttárssal, hogy segítsen,
amikor úgy érzi. összecsapnak feje fölött a hullámok. Tudatosítsa
magában, hogy többé nincs egyedül
Ha Ön gyakorló hívő, aki rendszeresen imádkozik és templom­
ba jár, az Ön számára a szellemiség fejlesztése abban állhat, hogy
belátja, mindennek, ami az életében történik, magvan a maga oka

257
és eredménye, továbbá, hogy Isten felelős az ön partneréért, s
nem ÖN! Válasszon egy csendes helyei a meditációra, és az imá­
ra, és kérjen Istentől útmutatást abban, hogyan élje a saját éle­
tét, míg a környezetében lévők is élik a maguk életét
A szellemiségünk fejlesztése alapvetően azt jelenti, hogy meg­
szabadulunk önérvényesítö akaratunktól, attól az eltökéltsé­
günktől, hogy úgy történjen minden, ahogy mi látjuk jónak.
Ehelyett be kell látnunk, hogy talán nem minden helyzetben tud­
juk, mi a legjobb akár önmagunknak, akár a másiknak. Előadód­
hatnak olyan következmények, létezhetnek olyan megoldások,
amelyek soha nem jutottak az eszünkbe, vagy éppen az. amit leg­
inkább el akartunk kerülni, amitől a legjobban féltünk, a legjobb,
a leghasznosabb. Az önérvényesítö akarat azon a hiten alapul,
hogy egyedül is tudjuk a leghelyesebb megoldásokat. Éltől úgy
tudunk megszabadulni, ha nyugton vagyunk, nyitottan várunk az
útmutatásra, ez azzal is jár. hogy meg kell szabadulnunk a fél­
elemtől (minden ..de mi lesz. ha..." kezdetű kérdéstől), a kétség­
beeséstől (minden ..bárcsak..."-kezdetű fohásztól), és helyettük
pozitív töltésű gondolatokat, megállapításokat kell találnunk saját
életünkről.

Mit igényel a szellemiség fejlesztése?

Hajlandóságot igényel, nem pedig hitet. A hajlandósággal gya­
korta megteremtődik a hit is. Ha Ön nem akar hinni, akkor talán
nem is fog, de mindenképpen több nyugalomra, lelkibékére lel.
mint korábban.
A lelki életünk fejlesztése azt is megkívánja, hogy régi gondol­
kozásformákat, érzéseket, pozitív állítások révén meghaladjunk, a
régi hiteket újakkal váltsuk fel. Akár hiszünk egy felsőbb hatalom­
ban, akár nem, pozitív állításokkal változtathatunk az életünkön.
Használhatjuk tetszés szerint a 4. Függelékben megadott állításo­
kat de még jobb. ha saját magunk alkotunk ilyeneket. Fontos,
hogy abszolút pozitív tartalmúak legyenek, s ezeket a mondatokat
magunkban, vagy ha kell. hangosan ismételgessük, ahányszor
csak tudjuk. Példaképpen álljon itt egy ilyen állítás: ..Többé nem
szenvedek. Az életem csupa öröm. fejlődés és beteljesedés."

258
Miért fontos a lelki életünk, a szellemiségünk?
Lelki-szellemi fejlődés nélkül szinte lehetetlen megszabadulni az
irányítás, a befolyásolás kényszerétől, s lehetetlen elnyerni a hitet
abban, hogy minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell.
A lelki gyakorlat nyugtat, s segít átlendülni az áldozat szerep­
köréből egy magasabb régióba.
Válsághelyzetben erőforrás. Amikor az érzések, a körülmények
legyűrnek bennünket, szükségünk lehet egy önmagunknál nagyobb
erőforrásra, amelyhez fordulhalunk.
Lelki-szellemi fejlődés nélkül szinte lehetetlen megszabadulni
az önérvényesítő akarattól, márpedig eme akarat jelenlétében
nem tudjuk megtenni a következő lépést. Nem tudjuk abbahagyni
partnerünk irányítását, a róla való gondoskodást, hiszen még
mindig az hisszük, ez a dolgunk. Imígyen pedig nem tudunk le­
mondani a partner éleiének irányításáról egy magasabb hatalom
javára.

Mivel jár a lelki-szellemi fejlődés?

Ön megszabadul a minden iránti felelősség nyomasztó terhétől,
attól, hogy partnerét irányítania, életéi egyengetnie kellene azért,
hogy ezzel megelőzze a katasztrófát.
Eszközt kap a kezébe ahhoz, hogy úgy leljen lelki megkönnyeb­
bülésre, hogy ehhez ne kelljen másokat manipulálnia, megváltoz­
tatnia. Senkinek nem kell mássá válnia ahhoz, hogy Ön jól
érezhesse magát. Mivel Önnek már kulcsa van a lélek éléskamrá­
jához, a saját élete és a boldogsága már inkább Öntől függ, s
kevésbé van kiszolgáltatva mások tetteinek.

5. Hagyja abba mások irányítását, életútjuk egyengetését.

Mit jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy többé nem segítünk, nem adunk tanácsokat.
Tessék megérteni, hogy az a másik felnőtt ember, akit terelgetünk,
neveigetünk. ugyanúgy képes találni magának állást, lakást, pszi­
chológust, csoportot vagy bármit, amire szüksége van. Talán
nincs benne annyi ösztönző erő, hogy mindezt biztosítsa is magá­
nak, vagy hogy megküzdjön a problémáival. De ha Ön helyette

259
 próbálkozik megoldani a gondjait, azzal leveszi a válláról a saját
magával szembeni felelősséget. Akkor már Ön a felelős a jólété­
ért, s amikor az érdekében tett erőfeszítések kudarcba fulladnak,
akkor Önt fogja vádolni.
Hadd mondjak egy példát erre: gyakran kapok feleségektől te­
lefonhívást, akik a partnerük számára kérnek időpontot tőlem
Mindig ragaszkodom ahhoz, hogy a férfiak maguk keressenek meg
engem. Ha valaki, egy leendő páciens, nem érez elég ösztönzési
arra. hogy maga válassza meg a kezelőjét, akkor hogyan várhat­
nánk el. hogy ugyanő eljárjon a terápiára és akarjon is meg­
gyógyulni? Korábban, pályám kezdetén belemenlem ilyen
beszélgetésekbe, de ilyenkor mindig jött a telefon a hölgytől, hogy
az illető férfiú meggondolta magát, nem akar kezelési, vagy nem
női pszichológusi akar, vagy másféle végzettségül óhajt. A nők
ezután feltették a kérdést, hogy tudnék-e mást ajánlani, akit aztán
ők felhívnának a férfi nevében.Megtanultam, hogy soha ne beszé-
jek meg időpontot közvetítő személlyel, ehelyett inkább megkértem
a lányokat, asszonyokat, hogy ők maguk fáradjanak be hozzám -
saját ügyükben.
Az irányítás-terelés abbahagyása azt is jelenti, hogy ki kell lép­
ni a bátorító, a dicsérő szerepéből. Valószínű, hogy a bátorítással,
a dicsérettel próbálta elérni Ön a partnerénél, amit akart, vagyis
e módszerrel manipulálta őt. A bátorítás és a dicséret közel áll a
nógatáshoz, s megintcsak azt akarjuk elérni vele. hogy irányíthas­
suk a partnerünk életéi. Gondolja végig, miért ünnepli őt valami­
éri, amit lett. Azért, hogy emelje az önbecsülését? Ez manipuláció.
Azért, hogy a jövőben is így cselekedjen? Ez is manipuláció.
Azért, hogy tudja. Ön milyen büszke ezért rá? Ezzel csak terhet
rak a vállára. Hagyja, hogy saját eredményeiből önmaga építse
fel az önbecsülését. Különben Ön veszélyesen közel jár ahhoz,
hogy anyáskodjon felette. A partnerének nincs még egy anyára
szüksége (még akkor sem, ha nem volt jó anyja), de legfőképpen:
Önnek nincs arra szüksége, hogy gyerekként kellején kezelnie.
További követelmény: abba kell hagynia partnere állandó meg­
figyeléséi. Szenteljen kevesebb figyelmet annak, mii csinál, s in­
kább a saját életére összpontosítson. Kezdetben előadódhal, hogy

260
a partner „előveszi az aduit", s Önt arra akarja szorítani, hogy
ismét figyeljen rá és viselje a telteiért a következményeket. A dol­
gok hirtelen még rosszabbá válhatnak körülötte. Csak legyenek! A
problémái az övéi, nem másé. Hagyja hál. hogy viselje önmagáért
a teljes felelősséget, a lettekén és a következményekért egyaránt
Ön tartsa magát távol a problémáitól. (Ha Ön szorgosan foglal­
kozik a saját boldogulásával, s szellemi fejlődése érdekében rend­
szeresen végzi a lelki gyakorlatokat, könnyebb lesz nem
odafigyelni őrá.)
A „nem beleszólás" távolságtartással is jár. Ez a távolságtar­
tás annyit jelent, hogy saját énjét ki kell bogoznia a partner érzé­
seinek hálójából, s legfőképpen függetlenítenie a férfi tetteitől és
annak következményeitől. Szükséges, hogy Ön hagyja őt megbir­
kózni saját viselkedésének következményeivel, s ne mentse őt meg
a fájdalmaktól még részben sem! Továbbra is törődhet vele. ér­
deklődhet iránta,de ne törődjön semmivel helyette! Engedje, hogy
partnere rátaláljon a maga útjára, hiszen Ön is azon fáradozik,
hogy meglelje a magáét.

Mit követel Öntől a férfi irányításáról való lemondása?

Önnek meg kell tanulnia hallgatnia és nem cselekdnie.A gyógyu­
lás folyamatában ez az egyik legnehezebb feladat. Mikor a part­
ner élete kész káosz, akkor Önnek minden porcikája arra vágyik,
hogy magára vegye a terheket, tanácsokai adjon és bátorítsa őt.
hogy bárhogyan is, de befolyásolja a kialakult helyzetet - akkor
Önnek meg kell tanulnia csöndben maradni, s azzal megbecsülni
a másikat, hogy hagyja, a saját csatáit ő maga vívja meg.
Szükséges, hogy Ön szembenézzen saját félelmeivel, hogy mi
fog történni a partnerral és a kapcsolatukkal, ha már nem Ön
irányít mindent - s aztán e félelmekkel kell felvenni a harcol ahe­
lyett, hogy a partneréi próbálná befolyásolni.
Szükséges bevetni a lelki gyakorlatokat, amikor a félelmek el­
borítják, a lelki-szellemi fejlődésre akkor van legnagyobb szükség,
amikor Ön magtanul lemondani a „mindem irányítás" kény­
szeréről. Amikor „leveszi a kezét" a környezetében élőkről, akkor
Ön úgy érezheti magát, mint aki lezuhan egy hegyről. Ijesztő lehet

261
a mások irányítására tett kísérletek feladásából fakadó érzés:
hogy nem vagyunk önmagunk urai. Most segíthet a lelki gyakor­
lat: ahelyett, hogy sötét űrbe taszítaná szeretteit, irányításukat a
saját felfogása szerinti „felsőbb hatalomra" bízhatja.
Szükség van arra is, hogy keményen szembenézzünk a valóság­
gal, s ne csak azt lássuk, ami reményeink szerint majd bekövetke­
zik a jövőben. Amikor lemondunk az irányításról, a mások
befolyásolásáról, ezzel egyidőben arról az elképzelésünkről is le
kell mondjunk, hogy „ha ó megváltozik, akkor én boldog leszek",
ó talán soha nem fog megváltozni. Önnek pedig nem szabad ezt
szorgalmaznia. Viszont meg kell tanulnia mindettől függetlenül is
boldognak lenni.

Miért fontos lemondani a partner irányításáról?

Ameddig Ön arra összpontosít, hogy megváltoztasson valakit, aki
fölött nincs hatalma (valójában egyikünknek sincs hatalmában
mást megváltoztatni, mint saját magunkat), addig nem lesz módja
energiáit önmaga megsegítésére fordítani. Sajnos, a másik befo­
lyásolása, megváltoztatása sokkal vonzóbbnak tűnik a szemünk­
ben, mint az. hogy önmagunkat fejlesszük, tehát amíg nem
szakítunk régi felfogásunkkal, addig képtelenek leszünk az új elv
szellemében élni.
Az őrület és kétségbeesés érzete, amelyet Ön átél. egyenesen
abból fakad, hogy Ön azon akar változtatni, amin nem lehel. Gon­
dolja végig, mi mindennel próbálkozott: végtelen rábeszélésekkel,
könyörgéssel, fenyegetéssel, megvesztegetéssel, talán még erő­
szakkal is - s mindez nem vezetett sehová. Emlékezzen rá. mit
érzett minden egyes kudarc után! Az önbecsülése tovább csökkent,
s Ön még jobban szorongott, még tehetetlenebbé, dühösebbé váll.
Az egyetlen kivezető út az. ha feladja kísérleteit arra, hogy irá­
nyítsa az irányíthatatlant: Öt és az életét.
Végül azért fontos lemondani az irányításról, mert szinte bizo­
nyos, hogy a partnere addig nem fog megváltozni, amíg Ön erre
próbálja rászorítani. Az, ami az 6 gondja kellene hogy legyen,
mintha az Ön sajátjává válnék, s végül Ön beleragad ebbe. ha-

262
csak nem adja fel az egészei. Még ha a partnere azzal akarná is
megnyugtatni. hogy ígéreteket tesz: változtál a szokásain, egy idő
után nagy valószínűséggel ugyanúgy viselkedik megint, de feltehe­
tően keserű haragot táplál magában Ön iránt, amikor visszacsú­
szik Ne feledje: ha Ön miatt hagyott fel valamivel. Ön lesz annak
is a oka. ha visszaesik a régi kerékvágásba
Egy példa: Kél fiatal jeleni meg a rendelőmben A fiúi a neve­
lőtisztje küldte alkohollal és kábítószerrel kapcsolatos kihágásai
miatt, tehát ő azért jött. mert összeütközésbe került a törvénnyel. A
lány pedig azért volt ott, mert mindenhová elkísérte a fiút. A fel­
adatának tekintette, hogy a helyes úton tartsa a párját. Ahogy
ilyen esetekben általában lenni szokott, mindketten olyan család­
ból származtak, ahol legalább az egyik szülő ivott. Kézenfogva
üllek velem szemben, és kijelentették, hogy össze fognak házasod­
ni.
- Úgy gondolom, a házasság segíteni fog rajta - mondogatja a
fiatal nő, hol szemérmes együttérzéssel, hol határozott meggyőző­
déssel. - Eeegen - bólint a fiú szégyenlősen. - Vigyáz rám. hogy
ne vaduljak nagyon el. Sokat segít nekem. - Némi megkönnyebbü­
lés van a hangjában, a lány pedig ragyog: lám. mennyire megbí­
zik benne a párja, s milyen jó, hogy ő viseli a felelősséget érte.
Erre én - óvatosan, figyelemmel reményeikre, szerelmükre -
megpróbálom elmagyarázni, hogy ha a fiúnak alkohollal vagy
kábítószerrel kapcsolatos problémája van. és a lány miatt szokott
le többé-kevésbé mostanában. akkor annak is a lány lesz majd az
oka. ha később újrakezdi vagy vadabbul folytatja az ivást, kábító­
szerezés!. Figyelmeztettem őket. hogy egyszer majd, egy vita hevé­
ben el fog hangzani a fiú szájából: ..Leszoktam miattad, s mi az
eredmény? Te nem vagy egy percig sem boldog, akkor minek
csináljam tovább?" Hamarosan pedig éppen azok az erők távolít­
ják el őket egymástól, amelyek most látszólag összehozták őket.

Mivel jár az irányítás feladása?

A partnere nagyon feldühödhet, s azzal vádolhatja, hogy nem tö­
rődik már vele. Ez a harag abból a pánikszerű félelemből fakad.

263
hogy megint ő a felelős az éleiéért. Ameddig Önnel harcolhat,
ígérgethet, vagy megpróbálkozik visszaszerezni Önt. addig a küz­
delme saját énjén kívül. Önnel zajlik, s nem önmagával. (Ismerő­
sen hangzik? Igen, ez Önre is vonatkozik, ameddig vele harcol!)
Előadódhat, hogy alig van miről beszélniük egymással, amint a
hízelgés, vita. fenyegetődzés. veszekedés és megbékítés jelenetei
megszűnnek. Ez így van rendjén. A beállott csöndben nyugodtan
mondogassa magában a pozitív „mondókákat".
Nagyon valószínű, hogy amint valóban felhagy a másik irá­
nyításával, befolyásolásával, egyszeriben rengeteg energiája sza­
badul föl, amelyet önmaga megismerésére, fejlesztésére,
tökéletesítésére fordíthat. Fontos azonban tudnia, hogy a kísértés
is fel fog ébredni, hogy megint önmagán kívül keresse az életcélt.
Fojsa el ezt a késztetés!. s továbbra is saját magára figyeljen.
Fel kell azonban készülnie arra. hogy miután már nem egyen­
geti partnere útját, beállhat némi zűrzavar, s Önt megbírálhatják
azok. akik nem értik, hogy mii miért lesz (vagy nem lesz). Lehető­
leg ne mentegeiődzék. s ne is próbáljon hosszadalmas magyaráza­
tokba bonyolódni. Ha úgy látja jónak, említse meg nekik ezt a
könyvet, s aztán ejtse a témái. Ha nem tágítanak, akkor tanácsos
elkerülni őket egy darabig.
Általában az efféle kritika sokkal ritkább és sokkal enyhébb,
mint ahogy arra rettegve számítunk. Saját magunk legkíméletle­
nebb kritikusai mi vagyunk, s az önbírálatunkai vetítjük ki a kör­
nyezetünkre, ezt véljük visszahallani mindenhonnan. Álljon Ön a
saját maga oldalára, s a világ varázsütésre sokkal együttérzöbb
hellyé válik.
Az irányításról való lemondás egyik következménye, hogy Ön
többé nem szerepel, mint ..segítőkész" személy. Furcsamód, az
egyetlen, amivel segíthetjük szereltünket, ha feladjuk ezt a ma­
gatartást. A ..megmentöi" szerepkör önmagunk felmagasztosítá-
sára szolgál. Ha valóban segíteni akarunk ne az ő problémáival,
hanem saját magunkkal foglalkozzunk.

264
é. TANULJA MEG, HOGY NE MENJEN BELE A JÁTSZ­
MÁBA
Mii jelent ez?
Az emberek közötti párbeszédekben megnyilvánuló játszmák elmé­
lete egyfajta pszichoanalitikus felfogás terméke. A játszmák az
érintkezés szabályozott formái, amelyek arra szolgálnak, hogy a
felek ne kényszerüljenek bizalmas közelségbe egymáshoz. Min­
denki játszik időnként, bizonyos helyzetekben, de az egészségtelen
kapcsolatokban ezek a játszmák túltengenék. Ezáltal az illetők
sztereotípiákat használhatnak, s elkerülhetik, hogy valódi igazsá­
gokat és igazi érzéseket közvetítsenek a másik felé. valamint meg­
tehetik, hogy a másik kezébe tegyék le jólétükért vagy rossz
hangulatukért a felelősségei. A megszállottan szerelő nők és part­
nereik általában a megmentő, a bíró és az áldozat szerepköreit
variálják. Mindketten számtalanszor eljátszák az összes szerepet,
és jellemző módon váltogatják a ..feláldozást": A megmentő sze­
repét (M)-mel jelöljük, ő az. aki ..megpróbál segíteni"; a bíróéi
(B i-vel. ő ..vádol"; az áldozat kipedig ..ártatlan és lehetetlen".
A következő kis jelenei megmutatja, hogyan folyik ez a játék:
Tom. aki általában későn jár haza. benyit a hálószobába. Éjjel
fél tizenkeltő van. A felesége. Mary. rákezdi:
Mary (könnyek közötti: (Á) Hol voltál? Annyira aggódtam.
Nem tudtam aludni, azt hinem. baleset történt veled. Tudod
mennyire aggódom ilyenkor. Hogy engedheted, hogy ilyen álla­
potba kerüljek? Legalább felhívhattál volna, hogy még élsz!
Tom (nyuglalólag): (Mi ó. drágám, sajnálom. Arra gondoltam,
már alszol, és nem akartalak felébreszteni a telefonnal. Nyugodj
meg. Most már itthon vagyok, legközelebb meg telefonálok, meg­
ígérem Jövök mindjárt az ágyba, megmasszírozom a hátadal. s
mindjárt jobban fogod érezni magad.
Mary (egyre dühösebben): (Bi Hozzám ne merj nyúlni! Még-
hogy legközeleb telefonálsz! Jó vicc Múltkor is megígérted, s mit
csináltál? Semmit! Hagytad, hogy ill feküdjek ébren, s elképzelje­
lek holtan kinyúlva az autópályán. Te sose gondolsz másra, úgy­
hogy nem is tudhatod, milyen, ha az ember aggódik azért, akit
szeret.

265
 Tom (lehetetlenül): (Á) Drágám, ez nem igaz! Én gondoltam
rád. Nem akartalak felébreszteni. Nem gondoltam, hogy nyugta­
lankodsz. Tapintatos akartam lenni. De ágy látszik, nem számít,
mit akarok, mindenképpen hibás vagyok. És mi van. ha akkor
hívlak, amikor már alszol? Akkor meg bunkó vagyok, aki feléb­
resztelek. Jót nem tehetek.
Mary (enyhültebben): (M) Nem. ez nem igaz. Csak arról van
szó. hogy olyan fontos vagy nekem, s tudni akarom, hogy minden
rendben van-e veled, nincs semmi bajod. Nem azt akarom, hogy
rosszul érezd magad, csak értsd meg. hogy azért aggódom, meri
szerellek. Sajnálom, hogy úgy begurultam...
Tom (kiszimatolva a lehetőségei): (B)Hát. ha annyira aggódsz
értem, akkor miért nem örülsz, hogy ill vagyok?Minek támadsz
nekem ezzel a sápílozással, hogy hol voltam? Nem bízol bennem?
Már kezd elegem lenni abból, hogy örökké magyarázkodnom kell.
Ha bíznál bennem, akkor szépen aludnál, s örülnél, amikor haza­
jövök, s nem ugranál rögtön nekem' Néha arra gondolok, hogy
imádod a veszekedést.
Mary (emeltebb hangon):(B)Méghogy örülök! Miután két órá­
ja itt fekszem, s töröm a fejem, hogy hol vagy! Ha nem bízom
benned, ez azért van, mert semmit nem teszel a bizalmam erősíté­
sére. Nem hívsz fel. rámpirítassz. amiért fel vagyok dúlva, s aztán
nekem támadsz, amiéri nem vagyok kedves veled, amikor végre
hazaesz a fene! Miért nem mész vissza oda. ahol egész este voltál?
Tom (békílőleg): (M)Figyelj, értem, hogy fel vagy dúlva, ne­
kem meg nehéz napom lesz holnap. Mi lenne, ha csinálnék neked
egy teát? Biztosan jól lenne. Aztán lezuhanyozom, és lefekszem.
Rendben?
Mary (sírva): (A) Te egyszerűen nem tudod felfogni, milyen
érzés csak várni és várni, és tudni, hogy felhívhatnál, de nem
leszed, mert én nem vagyok olyan fontos neked...
Ugye. megállhatunk in? Ahogy látják, ez a két ember órákig,
napokig, tán évekig folytathatná így, váltogatva a háromféle sze­
repkört, a megmentöét. a bíróét és az áldozatét. Ha Ön saját
magát rajtakapja azon. hogy bármelyik alapállásból válaszol va­
lakinek, legyen nagyon óvatos! Meg nem nyerhető küzdelembe

266
bonyolódott, amelyben röpködnek a vádak, a visszavágások, a
szemrehányások és viszontvádak. s ez céltalan, értelmetlen, meg­
alázó. Hagyja abba. Adja föl. hogy mindig érvényesíteni próbálja
az akaratát, akár kedvességgel, akár haraggal, akár a rászoruló
pozíciójából. Változtasson azon, amin tud. vagyis saját magán! Ne
akarjon veszekedést, s ne is adjon okot vagy ürügyet partnerének
semmire. Arra se vágyjék, hogy ö legyen nagyon bűntudatos.

Mi kell ahhoz, hogy ne bonyolódjak a játszmákba?

Az, hogy bármennyire nagy legyen is a kísértés, ne válaszoljon
úgy. hogy a játszma a szokásos módon mehessen tovább. Úgy kell
válaszolni, hogy véget vessen a körforgásnak. Először ez kissé
bonyolultnak tűnik, de igen hamar elsajátítható a technikája (fel­
iéve, ha Ön először is legyőzte magában a szerepjátszás iránti
szükségéi akkor, amikor - az előző lépés keretében - feladta az
irányításra való késztetést).
Gondoljunk vissza az előző jelenetre, s nézzük meg. hogyan
kerülheti el Mary a hármas szerepjátszás ördögi köréi. Tegyük fel.
hogy Mary hozzálátott, hogy lelkileg-szellemileg fejlődjön, s már
tudatában van. hogy nem az ő dolga irányítani, ellenőrizni Tomot.
Mivel saját magára ügyel, ezért az este folyamán, amikor várt
Tomra, s ez nem jött. nem hagyta, hogy belehergelje önmagái az
aggódásba, ehelyett felhívta egy barátnőjét, akivel együtt jár cso-
portierápiára. Megbeszélték a Maryben növekvő félelmet, s ez
megnyugtatta Matyi, hiszen szüksége volt valakire, aki meghall­
gatta. A barátnője együttérzéssel figyelt rá. de nem adott tanácso­
kat. Mikor Mary letelte a kagylói, kedvenc ..mondókáját" vette
elő: ..Az életem isteni irányítás alatt áll. s én békében, bizton­
ságban, nyugalomban fejlődöm napról napra, óráról órára." Mi­
vel senki nem képes arra. hogy egyszerre kétfélét gondoljon. Mary
azon vette észre magát, hogy a megnyugtató szavaktól lehiggadt,
sőt ellazult. Mire Tom hazakerült fél tizenkettőkor, 6 már aludt.
Amikor Tom belépett a szobába, Mary felébredi, s érezte magában
a feltoluló haragot és bosszúságot, ezért néhányszor elismételte a
mondókáját, majd így szólt: - Szia, Tom. De jó. hogy megjöttél. -
Nos. Tom. aki hasonló helyzetekben megszokta már. hogy veszeke-

267
 dés tőr ki közöttük, most kissé meglepődött e könnyed fogadtatá­
son.-Akartam lelefonálni, de aztán... - kezdte védekezően. Mary
megvárta, hogy befejezze, aztán így szólt: - Ha akarod, majd
megbeszéljük ezt reggel, de most álmos vagyok. Jó éjt. - Ha Tóm­
nak netán bűntudata volt a késői hazameneteléri. egy esetleges
veszekedés kitörölné belőle ezt a bűntudatot. Hiszen azt mondhat­
ja magának, a felesége egy hárpia, s ez már Mary problémája,
nem az övé. így válik a késés is Mary problémájává. Ha azonban
nincs veszekedés. Tomnak megmarad a bűntudata, s Mary nem
szenved a férj viselkedése miatt. És ennek így kell lennie.
Az egész kicsit hasonló egy ping-pong mérkőzéshez, amikor a
felek ugyanúgy végigjátsszak a megmentő-bíró-áldozat szerepeit,
amikor mindkél fél mindhárom szerepel eljátssza. Ön visszaüli a
labdái, amikor feléje száll. Csak úgy lehel kívül maradni a játsz­
mán, ha meglamújuk. hogy a labdát engedjük elszállni magunk
mellett, le az asztalról. Az egyik legnagyszerűbb módja ennek, ha
beiktatjuk a szótárunkba az ..ó" szócskái. Például. Tom mentege­
tőzésére válaszul Mary csak ennyit mond: „ó". és már alszik is
tovább. Felvillanyozó élmény, ha sikerül nem belekeveredni a
megmentő-bíró-áldozat című játék mélyén rejlő harcba. Nem be­
dőlni, megtariani egyensúlyunkat, méltóságunkat, isteni érzés. S
azt is jelenti, hogy sikerüli újabb lépési lennünk a gyógyulás felé
vezető úton.

Miért fontos, hogy ne keveredjünk bele a játszmába?

Először is azt kell felismernünk, hogy a szerepjátékok nem szorít­
koznak csak a szóbeli érintkezésre. Arra is kiterjednek, ahogy az
életünket éljük, s mindannyiunknak megvan a kedvenc szerepe.
Az Öné esetleg a megmentő szerepe. Sok. megszállottan szerető
nő számára megnyugtatóan ismerős az érzés, hogy gondoskodhat
egy másik emberről (vagyis irányítják és ellenőrzik). Zűrös vagy
nyomorúságos gyermekkoruk tapasztalatai alapján ezt az ösvényt
választolták, hogy biztonságot teremthessenek maguknak, és úgy-
ahogy elfogadhassák magukat. Barátaikkal, családtagjaikkal
szemben viselkednek így. sőt gyakran úgy választanak pályát is.
hogy másokkal ilyen kapcsolatban lehessenek.

268
 Lehetséges, hogy Ön a bíró szerepét kedveli, aki árgus szemmel
figyel, rámutat a hibákra, és helyükre teszi a dolgokat. Az ilyen
asszonynak újra meg újra meg kell küzdenie azokkal a sötét erők­
kel, amelyek őt gyermekkorában igázták le. mert azt reméli, hogy
felnőttként már több esélye van nyerni. A gyermekkorban gyöke­
redző harag és bosszúvágy következtében az ilyen nő veszekedős.
zsörtölődő, harcias boszorkány. Arra van szüksége, hogy megbün­
tessen valakit. Bocsánatkérést, bűnhődést követel.
Végül, sajnos, az Ön szerepe lehel az áldozaté is. amely a há­
rom közül a legerőtlenebb. aki nem lát más utat. minthogy ki
legyen szolgáltana mások kényének-kedvének. A gyermekkorban
Önnek feltehetően tényleg nem volt más választása, csak a tűrés, s
mára annyira berögződött ez a viselkedés, hogy már erőt is tud
meríteni belőle. A gyengeségben zsarnokság rejtőzik; a bűntudat a
fizetsége, s a bűntudat a váltópénz az áldozat és partnerei kapcso­
latában.
Akár szóbeli érintkezésben, akár egész életünkkel játsszuk is
bármelyik szerepet, közben nem kell önmagunkra figyelnünk, nem
figyelünk önmagunkra, és beleragadunk a gyermekkori félelem,
düh. tehetetlenség érzéseibe. Ha ezeket a többiekkel kapcsolatos
megszállottságainkat, az önkorlátozó szerepeket nem adjuk fel.
akkor nem tudunk teljes, felnőtt személyiségként fejlődni, nem tud­
juk kifutni önmagunkat s a lehetőségeinket. Amíg efféle szerepját­
szásokba, játszmákba bonyolódunk, úgy tűnhet, hogy mások
zárják el előlünk a boldogság útját. Amint megszabadulunk a sze­
repjátszás kényszerétől, teljes felelősséggel uraljuk saját viselke­
désünket, választhatunk, merre indulunk az éleiben. Amint a
játszmák véget érnek, a választási lehetőségek (amelyeket már
kihasználtunk vagy még előttünk állnak) sokkal maguktól értető-
dőbbnek. kevésbé félelmelesnek látszanak.

Mivel jár a játszmák beszüntetése?

Új alapokra kell helyeznie az önmagával és a másokkal folytatan­
dó párbeszédeket, hogy világos legyen. Ön vállalja saját magáén
s az életéért a felelősséget. A „ha nem kényszerülnék arra.

269
 hogy..." kezdetű mondat helyett legyen több „én pedig most ügy­
döntők, hogy..." jellegű megállapítás a közléseinkben.
Szüksége lesz minden energiájára, amely az irányítás és ellen­
őrzés abbahagyása nyomán szabadul fel. ahhoz, hogy elleni tud­
jon állni és ne csússzon vissza a szerepjátszásba (még az is
szerepjátszás, ha kijelenti, hogy „én nem játszom"). Idővel ez
könnyebb lesz, s meglátja, nagy önbizalommal fogja eltölteni.
Meg kell tanulnia a heves viták, az időrabló és energiafecsérlö
drámák izgalmai nélkül élnie, anélkül, hogy ezekben a jelenetek­
ben az egyik főszerepet alakítaná. Ez csöppet sem könnyű. Sok
megszállottan szerető nő olyannyira mélyre temette saját érzelme­
it, hogy szinte nem is érzi élőnek magát a harcok, elválások és
kibékülések fútöttsége nélkül. Legyünk óvatosak! Eleite bizony-
unalmas lehet, hogy csak magunkra, saját belső énünkre összpon­
tosítunk. De ha ki tudunk egyezni ezzel az ún. alommal, az előbb-
utóbb önfelfedezéssé alakul át. Akkor készen állunk a következő
lépés megtételére.

7. BÁTRAN NÉZZEN SZEMBE SAJÁT PROBLÉMÁIVAL

ÉS TÖKÉLETLENSÉGEIVEL!
Mit jeleni ez?
Annyit jeleni, hogy miután lemondtunk mások irányításáról és el­
lenőrzéséről, nincs semmi, ami elvonná a figyelmünkéi saját éle­
tünkről, saját problémáinkról, saját fájdalmainkról. Ez az idő.
hogy mélyen magunkba nézzünk, segítsük ezt a folyamatot a lelki
gyakorlatainkkal, a csoportterápiával, s azzal, hogy ha tudunk,
pszichológushoz járunk. Nem feltéllenül szükséges a terapeuta eb­
ben a szakaszban. Ha jó csoportot találunk, ahol a tagok között
van. aki már elöl jár a gyógyulásban, segítséget is kaphatunk
abban, hogy túljussunk az önvizsgálat ezen időszakán.
Azt is jelenti, hogy Önnek nagyon kritikusan meg kell vizsgálnia
jelenlegi életéi, azt is, ami jó érzéssel tölti el. és azt is, ami kínos
vagy boldogtalanságot okoz. Készítsen ezekről listát. A múltját is
gondolja végig. Elemezze a jó és a rossz emlékeket egyaránt, az
eredményeket, a kudarcokat, azt. amikor Önt megbántották, s azt
is. amikor Ön bántott mást. Semmit ne hagyjon ki. mindent írjon

270
le. Különös figyelemmel legyen azokra a területekre, ahol nehéz­
ségei voltak. Ha például a szex ilyen terület, akkor írásban vegye
sorra teljes szerelemi életét Ha a férfiak mindig problémát jelen­
tettek, akkor kezdje a legelső kapcsolattal, s soroljon fel itt is
mindent. Vagy a szülök jelentették a gondol? Ugyanezt a technikát
alkalmazza velük kapcsolatban is. Kezdje a legelején, s írjon.
Igen. rengetegei kell írnia, de az írás felbecsülhetetlen segítséget
ad ahhoz, hogy Ön leltári készítsen a múltjáról, s felismerhesse a
törvényszerűségeket, az ismétlődő motívumokat a magával és má­
sokkal vívott harcban.
Amikor ennek nekikezd, törekedjen minél tökéletesebb munká­
ra, ne hagyja idő előli abba. Ez a technika később is hasznos
lehet, amikor újabb problémákkal néz szembe. Mondjuk, először a
kapcsolatai! veszi számba, aztán, később kedve támad, hogy ösz-
szeírja a munkával, a munkahelyeivel kapcsolatos élményeit: ho­
gyan érezte magát kezdetben, s hogyan változott ez később.
Engedje az emlékeit, az érzéseit szabadon áramolni. írás közben
ne elemezze az ismétlődésekel. a törvényszerűségeket, ez majd
utána következik.

Mii igényel Öntől ez a szembesülés?

Sokat kell írnia, rá kell szánnia az időt és az energiát, hogy ezt a
feladatot véghezvigye. Lehel, hogy az írás nem az erőssége, nem is
kedveli. Mégis - nincs ennél jobb módszer. Ne aggódjon, hogy
esetleg nem csinálja tökéletesen vagy jól. Csinálja, ahogy megfe­
lelőnek gondolja.
Próbáljon írás közben olyan őszinte lenni önmagához, amilyen
csak tud
Amint teljesítette ezt a feladatot úgy. ahogy tudta, avasson be a
dologba valakit, akiben megbízik, aki érdeklődik Ön iránt. Az ille­
tőnek értenie kell. hogy Ön a saját gyógyulásán fáradozik, s ké­
pesnek kell lennie arra. hogy szépen végighallgassa, amit Ön leírt
a szexuális tapasztalatairól, a kapcsolatairól, a szüleivel való vi­
szonyáról, az önmagával kapcsolatos érzéseiről, élete jó és rossz
eseményeiről. A választón hallgatónak együttérzőnek és megértő­
nek kell lennie. Nem kell megjegyzéseket fűznie a hallottakhoz, s

271
ezt be kell tartania kezdettől fogva. Semmi tanácsadás, bátorítás
— csak meghallgatás.
Gyógyulásának ebben a szakaszában ne a partneréi válassza ki
erre a szerepre. Később, sokkal később megoszthatja majd vele az
összeírt élményeit, de csak ha tényleg úgy gondolja. Most azonban
semmiképpen nem lenne tanácsos ezt tenni. Arra kell a hallgató,
hogy Ön átélje, milyen saját magáról mesélnie, s azt is. hogy ezt
egy másik ember megérti, elfogadja. Ez a módszer nem arra szol­
gál, hogy a partnerével való kapcsolata ráncait vasalja ki vele. A
cél önmaga felfedezése.

Miért szükséges bátran szembenézni önmagunkkal?

Először is azért, mert nagyon valószínű, hogy Ön képes lesz sok
múltbeli eseményhez és érzéshez fűződő titkolt bűntudattól meg­
szabadulni. S ez lehetővé leszi, hogy több örömöt élhessen ál. és
hogy az élethez való hozzáállása egészségesebb legyen.
Azzal, hogy valaki megismerte az Ön legszörnyűbb titkait, s
lám, ettől még nem dőlt össze a világ, nagyobb biztonságban
fogja magát érezni
Amikor Ön abbahagyja, hogy másokat vádoljon, s választásai­
ért vállalja a felelősséget, azzal egyszeriben megnyílik Ön elölt a
világ: szabadon válogathat olyan lehetőségek között, amelyek nem
voltak láthatóak akkor, amikor Ön még mások áldozataként tekin­
teti saját magára. Ezzel megnyílik az út az előtt is. hogy megvál­
toztassa életében mindazt, ami nem jó. nem kielégítő vagy nem
gyümölcsöző.

8. Fejlessze ö n m a g á b a n m i n d a z t , amit fejlesztenie kell.

Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy ne a partnerére várjon, ne az ö megváltozásától
tegye függővé, hogy Ön elindul-e végre az éleiben vagy sem. Va­
gyis - ne várjon az ő segítségére sem - se pénzügyi, se érzelmi, se
praktikus segítségére -. ha Ön el akarja kezdeni a pályáját, állást
akar változtatni, tovább szerelne tanulni, vagy bármi másba bele­
vágni. Ahelyett, hogy az 6 közreműködésére alapozná a terveit,
gondolkozzék úgy. mintha csak saját magára támaszkodhatna.

272
 Tervezze meg úgy a szükséges ráfordításokat - gyerekek ellátása,
pénz. időbeosztás, utazás -, hogy őt ne használja fel. mint segítsé­
get. Ha Ön most tiltakozik ezt olvasva, mivel úgy érzi. a partner
közreműködése nélkül a tervei kivitelezhetetlenek, akkor gondolja
végig - esetleg tárgyalja meg egy barátnőjével, hogy mit tenne, ha
a partnerét nem is ismerné. Rá fog jönni, hogy akkor sem áll le az
élet, ha nem támaszkodik őrá. s az ő segítsége helyett sok egyéb
megoldáshoz folyamodhat.
Önmagunk fejlesztése azt jelenti, hogy ki kell alakítsuk az ér­
deklődési körünket, s aszerint tevékenykednünk. Ha már túl
hosszú ideje csak a férfi korul forog az élete, hogy már nincs is
semmi más rajta kívül, akkor kezdje el minden lehetséges módon
kutatni, hogy vajon mi vonzza a legjobban. Ez rendszerint nem
könnyű feladat megszállottan szerelő nők számára. Mivel sokáig a
férfi boldogulása állt figyelme középpontjában, ezért először ké­
nyelmetlen érzést okozhat, ha ezt a figyelmet egyszeriben önmagá­
ra összpontosítja, s azt keresi, mi a jó a saját fejlődése
szempontjából. Vegye rá magát, hogy hetente legalább egy új te­
vékenységet kipróbáljon. Tekintsen úgy az éleire, mint egy své­
dasztalra, s vegyen a tányérjára sok különféle új élményt, hogy
megállapíthassa, melyik ízlik a legjobban.
Önmagunk fejlesztése kockázatvállalást is jelent: új emberekkel
kell találkoznunk, hosszú évek után újra be kell lépnünk egy tante­
rembe, elutaznunk egyedül, állást keresnünk - bármi olyat ten­
nünk, amiről tudjuk, hogy meg kell lennünk, de eddig nem volt
hozzá bátorságunk. Nos. itt az ideje, hogy beugorjunk a mélyvíz­
be! Az életben nincsenek hibák, csak tapasztalatok, úgyhogy in­
duljunk neki, vágjunk bele, és tapasztaljuk meg, mit akar
nekünk tanítani az élet. A támogató csoport legyen a bátorítás
forrása, nekik számoljon be. (Ne forduljon a partneréhez vagy
rosszul működő családjához bátorításért! ők azt akarják, hogy Ön
maradjon olyan, amilyen volt. hogy nekik se kelljen megváltozni­
uk. Ne kövessen el merényletei önmaga, a saját fejlődése ellen
azzal, hogy rájuk próbál támaszkodni)

273
9. Mit követel az önfejlesztés?
Először is végezzen el minden nap két olyan dolgot, amihez nem
igazán fűlik a foga. Ez arra szolgál, hogy többre legyen képes, és
megismerje a saját képességeit. Álljon a sarkára, amikor legszíve­
sebben elmismásolná a dolgot, vagy vegye kézbe újra azt a tár­
gyat, amivel még nincs kész. noha leginkább elhajítani szeretné
Bonyolítsa le azt a telefonhívást, amitől nagyon ódzkodik. Tanulja
meg. hogy jobban figyeljen saját magára, mint másokra, amikor
beszél valakivel. Inkább mondjon ..nem"-et önmaga érdekében,
mint ..igen~-t valaki más kedvéért. Ha valamit szeretne, egyene­
sen kérjen, kockáztassa meg. hogy esetleg elutasítják.
Azután tanulja meg megajándékozni saját magát. Adjon magá­
nak időt. figyelmet, jutalmat. Az önszeretet jó iskolája az is példá­
ul, ha minden nap vásárol magának valamit. Nem kell. hogy
sokba keriűjön. de azért minél kevésbé praktikus, minél inkább
extra az ajándék, annál jobb. Ez jó gyakorlat ahhoz, hogy önma­
gunkkal foglalkozzunk Meg kell tanulnunk, hogy mi magunk is
lehetünk a jó dolgok forrásai, s kezdetnek ez nagyon jó módszer
Ha azonban nincsenek fenntartásai a költekezéssel kapcsolatban,
ha Ön kényszeresen jár a boltokba, hogy elfojtsa a haragját és a
depresszióját, akkor másképpen kell önmagát jutalmaznia. Inkább
új élményeket igyekezzen gyűjteni újabb tárgyak (és még több
adóssági helyett. Sétáljon egyet a zöldben, menjen a hegyekbe,
vagy nézelődjön egyet az állalkertben. Álljon meg. és szemlélje
kicsit a naplementéi. A lényeg az. hogy gondoljon önmagára, s
arra. hogy mit szerelne ajándékba kapni saját magától aznap
Aztán élje át az adás és a kapás élményéi egyaránt. Általában
ahhoz nagyon értünk, hogyan adjunk másoknak, de gyakorlatla­
nok vagyunk sajátmagunk megajándékozásában Tessék hál gya­
korolni!
A gyógyulási folyamai során időről időre olyan lépéseket kell
tennie, amelyek nagyon nehezére esnek. Szembe kell néznie azzal
a borzasztó ürességgel, amelyei akkor érez. amikor már nem más­
ra figyel oda. Olyan mély űrt érezhet magában, mintha a szíve
helyén süvöltő szelek járta sivatag volna. Engedje magához ezt az
érzést, élje át fenékig (különben más figyelemelterelés után fog

274
nézni). Merüljön bele ebbe az űrbe, tudván, hogy ez csak átmene­
ti, mert ha nyugodt marad, átéli a helyzetet, akkor csakhamar
megtölti ezt azért önmaga elfogadásának melegével Hadd segít­
sen ebben a támogató csoport is. Az 6 elfogadásuk is segít betöl­
teni az ürességet, ahogy saját tervei, elképzelései is ebbe az
irányba hatnak. Ha eddig összes erejét arra fordította, hogy má­
sokat fejlesszen, akkor természetes, hogy üresnek érzi magát. Most
Önön a sor a fejlődésben.

Miért szükséges az önfejlesztés?

Ameddig nem futja ki önmagái, mindig kudarcérzete lesz. A ku­
darcot a férfire hárítja, pedig nem fakad másból, mint abból, hogy
nem éli a saját életéi. A saját képességei fejlesztésével leveszi a
felelősséget a férfiről, s ahogy kell, a saját vállára kerül át ez a
felelősség. A lenek és elfoglaltságok, amelyeket a maga számára
választ, eléggé lefoglalják ahhoz, hogy arra figyeljen, mii tesz.
vagy mit nem tesz meg a partnere. Ha éppen nincs férfi az éleié­
ben, akkor ily módon egészségesen él a világban, ahelyett, hogy
az utolsó partnere után epekedne, vagy a következő felbukkanását
lesne.

Mivel jár önmagunk fejlesztése?

Először is nincs szüksége egy ellentétes jellemű férfire, aki egyen­
súlyba hozhatja az életéi. Miről van szó? Mint a legtöbb megszál­
lottan szerelő nő. Ön is bizonyára nagyon komoly, felelősségteljes
személy. Amíg nem fejleszti ki játékos oldalát, addig olyan férfiak
fogják vonzani, akik megtestesítik, ami Önből hiányzik. Egy fele­
lőtlen, gondtalan férfi szórakoztató lehel, mini ismerős, de part­
nerkapcsolatra kevéssé alkalmas. Mindazonáltal amíg Ön nem
enged magának több szabadságol, több lazaságot, addig szüksége
lesz őrá. arra a mókára, izgalomra, amit ő hoz az Ön éleiébe.
Másodszor önmagunk fejlesztése módot ad arra, hogy felnő­
jünk. Hiszen amint azzá válunk, akikké tudunk válni, a döntésein­
kért ránk háruló felelősséget is vállaljuk, s ily módon eljutunk a
felnőll létbe. Amíg nem vállaljuk saját életünkén és boldog­
ságunkért a felelősségei, addig nem vagyunk teljesen érett szemé-

275
 lyiségek. inkább csak afféle kiszolgáltatott és rémüli gyermekek
felnőtt testben.
Végül, önmagunk fejlesztése révén jobb partnerekké válhatunk,
hiszen teljes életet élő. önmagát fejlesztő, cselekvő nővé váltunk,
nem vagyunk többé rész-emberek (akik éppen ezért rettegnek férfi
nélkül). Furcsamód - minél kevésbé van szükségünk partnerre,
annál jobb partnerek vagyunk mi magunk - és annál egész­
ségesebb férfit vonzunk majd magunkhoz, s mi is ilyenhez vonzó­
dunk.

Mit jelent ..önzőnek" lenni?

Éppúgy, mint a lelki-szellemi fejlődés a négyes pontban, az „ön­
zés" is magyarázatra szorul. Lehel, hogy ez a szó éppen azt idézi
fel önben, amilyenné semmiképpen sem akar válni: közönyös, ke­
gyetlen, mással nem törődő, önközpontú emberré. Vannak, akik
valóban ily módon „önzőek". de ne feledje: Ön egy olyan asz-
szony. aki megszállottan szeretett, ugy szeret. Az ön számára az
„önzés" egy szükséges gyakorlat ahhoz, hogy megszabaduljon a
mártírkodástóL Nézzük, mit jelent az egészséges „önzés" a túlzot­
tan szerető nők számára:
Helyezze saját jólétét, vágyait, a munkáját, a kikapcsolódását, a
terveit, a texékenységét az utolsó helyről az elsőre - mások szük­
ségletei elé. ne pedig utána! Még ha Ön kicsiny gyermekek anyja
is. gondoskodjék róla, hogy beleférjen a napjába valami olyasmi,
ami csak az Ön kedvére szolgál
Igényelje, sőt követelje meg. hogy a kapcsolatai, a helyzetek,
amelyekbe kerül, kellemesek legyenek. Ne próbáljon kínos szituá­
ciókhoz alkalmazkodni.
El kell hinnie, hogy a vágyai, szükségletei nagyon fontosak, s
önnek az a dolga, hogy ezeket kielégítse. Ugyanakkor másoknak
is meg kell adnia a jogot, hogy a saját szükségleteiket maguk
elégítsék ki

Mit követel öntől az „önző" lét?

Ha saját vágyait a többieké elé helyezi, azt is meg kell tanulnia.
hogy eltűrje mások dühét és felháborodását. Ez természetes reak-

276
ció azoktól, akik igényeit korábban Ön a sajátjai elé helyezte. Ne
vitázzon velük, ne mentegetödzzék. ne keressen igazolást. Tartsa
meg a nyugalmát, a derűjét, amennyire csak tudja, és folytassa
nyugodtan, amit csinál. A változások az Ön életében megkövetelik
a többiektől is. hogy megváltozzanak, s ez ellen természetesen
tiltakoznak. De ha Ön nem hallgat a méltallankodásukra. akkor
elég hamar abbahagyják. Csak éppen megkísérlik, hogy Önt
visszaszorítsák a régi. önzetlen magatatartásba. hogy meg tegye
továbbra is helyettük azt. amit nekik kellene elvégezniük.
Hallgasson figyelmesen a belső hangjára, amely közli, mi jó. mi
helyénvaló az Ön számára, s aztán kövesse ezt a belső hangot. így
tud egészséges önszeretetet kifejleszteni magában - ha saját ma­
gától kapja az irányítást. Korábban Ön feltűnően jól olvasott má­
sok gondolataiban, értette, mit várnak Öntől. Ezeket a
híradásokat most kapcsolja ki. különben elnyomják a belsejéből
érkezőket.
Az „önzővé" válás végül azt is megköveteli, hogy Ön felismer­
je saját értékét, tudja, hogy képességeit érdemes fejlesztenie, s
hogy önmaga megvalósítása éppolyan fontos, mint bárki másé.
Saját legjobb önmaga a legnagyszerűbb ajándék, amelyet adhat a
világnak, s legfőképpen azoknak, akik a legközelebb állnak
Önhöz.

Miért fontos, hogy „önzővé" váljon?

Ha nem vagyunk erősen elkötelezettek saját magunk iránt, akkor
könnyen válhatunk passzívá. de az is lehet, hogy nem önmagunk
kiteljesítéséért dolgozunk, hanem valaki más javára. Noha az
„önzővé" válás (amely egyben őszinteséget is jelent) kétségtelenül
jobb partnerré tesz minket, a legvégső cél mégsem ez. A cél az,
hogy minél teljesebb emberré váljunk.
Nem elég csupán felülkerekedni a nehézségeken. Itt az életünk,
s élnünk kell. A képességeinket fel kell fedeznünk. Ez lesz a követ­
kező, természetesen adódó lépés, amint képesek vagyunk az önbe­
csülésre, s tesztelni kezdjük saját igényeinket, vágyainkat.
Az önmagunkért, a boldogulásunkért való felelősség vállalása
nagy terhet vesz le a gyerekekről, akik bűntudatot éreztek és fele-

277
lősséget a mi boldogtalanságunkért (ez mindig így van). A gyerek
nem is remélheti, hogy valaha is visszaadhatja, vissza fizethet
valamit azért, hogy a szülő feláldozta az életét, a boldogságát,
önmaga kiteljesítését a családért, a gyerekekért. Ha a gyermek
azt látja, hogy a szülő teljes életet él, akkor 0 is megteheti ugyan­
ezt szabadon. Hasonlóképpen, amikor a gyerek szenvedni látja a
szülőt, akkor azt hiszi, ilyen és ennyi az élet.

Mivel jár az „önzés"?

Az Ön kapcsolatai önmaguktól egészségesebbé válnak. Többé sen­
ki nem ..tartozik" Önnek azzal, hogy megváltozzék, hiszen Ön is
az a mások számára is. aki.
Felszabadítja a hozzátartozóit, hogy gondoskodjanak saját ma­
gukról, s közben ne kelljen aggódniuk Ön miatt. (Nagyon valószí­
nű például, hogy a gyerekek felelősnek érzik magukat azért, hogy
enyhítsék az Ön rosszkedvét, fájdalmát.) Amint Ön képes jobban
vigyázni önmagára, ők is szabadabban törődhetnek saját maguk­
kal.
Ön akkor mond igent vagy nemet, amikor csak akar.
Amint Ön megteszi, hogy egyik napról a másikra szerepet váll,
s a másokról gondoskodóból önmaga gondnokává válik, nagyon
valószínű, hogy az Ön \iselkedéséi kiegyensúlyozza az. hogy a
többiek is szerepel vallanak. Ha a szerepváltás túl nehéz a part­
nernek, akkor esetleg elmegy, keres valaki mást, akivel a régi
módon folytathatja. Tehát a gyógyulás végén esetleg nem ugyanaz
lesz a partnere, aki a folyamai elején volt.
A dolgok fintora, hogy amint Ön jobban képes gondot viselni
saját magára, egyre inkább olyan férfit fog vonzani, aki képes
arra, hogy gondoskodjék Önről. Amint egészségesebbé és ki­
egyensúlyozottabbá válunk, azonnal egészségesebb és kiegyen­
súlyozottabb partnert vonzunk. Amint kevésbé vagyunk
rászorulva másra, jobban kielégítik az igényeinkel. Amint feladjuk
a szupergondoskodó szerepéi, egyszeriben helyei adunk valaki
másnak, hogy törődjön velünk.

278
 10. Ossza meg másokkal a tapasztalatait, a felfedezéseit.
Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak: ez az utolsó, s nem az
első lépés a gyógyulás útján! A másokról való túlzott gondosko­
dás, a másokra figyelés része a betegségünknek, úgyhogy csínján
bánjunk ezzel, halasszuk azutánra, hogy keményen megdolgoztunk
a javulásért.
A hasonszőrűek egyenrangú csoportjában a tapasztalat­
megosztás azt jelenti, hogy beavatjuk az újonnan érkezettet, mik
voltak a problémáink, s hol tartunk éppen. Ez nem tanácsadást
jelent, csak elmeséljük, ami a számunkra hasznosnak bizonyult.
Nem jelentheti mások vádolását, a ..bűnösök" néven nevezését.
Mire Ön eljut a gyógyulásnak ebbe a fázisába, már tudja, hogy a
felelősségáthárítás nem használ
A tapasztalatmegoszlás azt is jelenti, hogy egy hasonló sorsú
embernek beszél saját gyógyulásáról, de anélkül, hogy az illetőt
bele akarná kényszeríteni abba, hogy kövesse az Ön lépéseit. A
csoportterápián sem szabad másokat irányítani és ellenőrizni,
ahogy Ön azt régebben telte partnerkapcsolataiban.
Azt is jelenti, hogy időnként önkéntesen vállalni kell, hogy pár
órái rászánjunk más nők segítésére, esetleg telefonszolgálat útján
vagy személyes találkozón.
Végül azt is jelentheti, hogy Ön megosztja tapasztalatait a szak­
emberekkel a bevált gyógymódról, amely mások számára is hasz­
nos lehet.

Mii követel Öntől a tapasztalatmegosztás?

Szabad folyást kell adnia a hálaérzetének, hogy idáig eljutott, a
hálának mások segítségéért, azért, hogy megosztották saját ta­
pasztalataikat Önnel.
őszinteség s becsületes akarat kell, hogy ön megszabadulhas­
son a titkaitól s attól a kényszerétől, hogy jónak álcázza magát
Végül fel kell fedeznie önmagában azt a képességet, hogy úgy
tudjon adni másoknak, hogy azért ne várjon hálát cserébe. Amikor
még megszállottan szerettünk, általában azért adtunk bármit is,
hogy befolyást szerezzünk mások fölött. Most már elég szabadok

279
vagyunk, hogy szabadon adhassunk. A saját vágyainkat kielégítet­
tük, tele vagyunk szeretettel. Az a természetes most, hogy meg­
osszuk ezt a szeretet másokkal, s ne várjunk cserébe semmit.

Miért fontos a tapasztalatmegosztás?

Ha tudjuk, hogy betegek vagyunk, akkor azzal is tisztában kell
lennünk, hogy mi is elbukhatunk, éppúgy, mint az alkoholista, aki
leszokott. Állandó éber figyelem nélkül visszacsúszhatunk a régi
kerékvágásba. A friss problémákkal érkező emberekhez fűződő
kapcsolatunk mindig emlékeztet bennünket arra. milyen betegek
voltunk, s milyen nagy utat tettünk meg. Megóv bennünket attól,
hogy elkezdjük tagadni, hogy tényleg rossz volt a múlt. hiszen az
újonnan érkezett története nagyon fog hasonlítani a miénkre. Mi­
közben ő mesél, mi iránta és magunk iránt érzett részvéttel figye­
lünk arra. ami a saját sorsunk is volt egykor.
Ha beszélünk, azzal reményt adunk másoknak, ugyanakkor iga­
zoljuk saját gyógyulásért tett erőfeszítéscinket. Ezáltal jobban fel
tudjuk mérni saját merészségünket, saját életünket.

Mivel jár a tapasztalatátadás?

Ön másokat fog segíteni. Eközben egészséges marad.
Ez a tapasztalatátadás végső soron az egészséges önzés diktálta
tett. hiszen ezzel még jobban megerősítjük a gyógyulásunkat,
mert nem veszítjük szem elől azokat az elveket, amelyek hozzáse­
gítettek a gyógyuláshoz, amelyek most már egész életünkben a
javunkra szolgálnak.

280
Gyógyulás és
meghittség -
a szakadék összezárul
- Azt szeretném csak tudni, hogy hova tűntek a szexuális vágya­
im? - lépdel Trudi rendelőm díványa felé. Játékosan veti oda a
kérdést a válla fölött, de a szemében neheztelést is látok, amint
rám pillant, miközben elviharzik mellettem. A balkezén ugyanak­
kor gyémánt eljegyzési gyűrű csillan. Erős gyanúm támad, miért
is jött most hozzám. Nyolc hónapja járt itt utoljára, s most rá sem
lehet ismerrni: meleg barna szeme ragyog, és lágyan hullámzó
barnás-vöröses haja sűrűbb, hosszabb, mint legutóbb. Az arca
ugyanolyan kislányosan. szinte kiscicásan vonzó, de az arckifeje­
zése, amely korábban két végletbe játszott - hol szomorú kis ár­
vát, hol élénk, felvilágosult nőt mutatva -. most asszonyosan
sugárzó, önbizalommal teli. Hosszú utat tett meg három évvel
korábbi öngyilkossági kísérlete óta. amikor viszonya Jimmel. a
nős rendőrrel, véget ért.
Örömmel látom, hogy a gyógyulási folyamat nem állt meg ná­
la. Trudi nem tudja még. de a szexuális problémák, amelyek miatt
felkeresett, a gyógyulás természetes velejárói.
- Mondja el, Trudi - buzdítom, s ő hátradől a díványon.
- Szóval, van egy csodálatos férfi az életemben. Emlékszik
Halra? Akkor randiztam vele. amikor utoljára találkoztunk.
Nagy jól emlékszem a névre. Ama fiatalemberek egyike volt.
akikkel Trudi a terápia vége felé találkozgatott. ..Nagyon rendes,
de egy kicsit unalmas - mondta akkor róla. - Nagyon jókat be­
szélgetünk, s az az érzésem, hogy szolid és megbízható. Jóképű is.
de - valahogy nem esik le a plafon tőle, szóval nem ő az igazi."
Egyetértettünk abban, hogy szüksége van ilyen ember társaságára,
aki fontos és megbízható, úgyhogy Trudi elhatározta, találkozik
vele még egy darabig, amúgy „gyakorlatképpen".
- Annyira más. mint a többi, akikkel korábban dolgom volt -
folytatja büszkén. - Hála Istennek. Szeptemberben házasodunk
össze... de van... van egy kis problémánk. Vagyis, nekem ket­
tőnkről, inkább rólam van szó. Kicsit nehezen jön össze, hogy
igazán begerjedjek, pedig azelőtt sose volt ilyen gondom. Szeret­
ném tudni, mi ez. Tudja, milyen voltam. Szinte minden férfinek,
aki nem szeretett, könyörögtem a szexért, de amióta nem ugrálok
mindenki nyakába, olyan vagyok mint egy prűd vénlány. Itt van

283
 Hal. aki jóképű, felelősségteljes, megbízható és szeret engem. Én
meg úgy fekszem az ágyban, mint egy darab fa
Bólintok, mert tudom, hogy Trudinak most kell vennie azt az
akadályt, amelyen a legtöbb megszállottan szerető nőnek túl kell
jutnia gyógyulása során. Mivel a szexualitást eszközül használták
a nehezen kezelhető, alkalmatlan férfi manipulálására, ezzel csi­
kartak ki szerelmet a maguk számára, amint ez a szituáció meg­
változik, nem tudják, hogyan kell szexuálisan viselkedni egy
szerető, odaadó társsal.
Trudi tisztán fejezi ki rossz érzését: öklével finoman dobol a
térdén, ezzel hangsúlyoz minden szót: nem tudok izgalomba jönni
tőle? - Aztán abbahagyja a dobolást, és ijedten tekint rám: -
Talán azért, mert nem szeretem igazán? Ez lehel az oka?
- Azt gondolja, hogy szereti? - kérdezem.
- Igen. de össze vagyok zavarodva, mert most minden annyira
más. mint volt régen. Nagyon élveztem a társaságát. Mindenről
tudunk beszélgetni. Ismeri a múltamat, nincs köztünk semmi titok.
Nem játszom meg magam előtte. Teljesen önmagam vagyok, s
ezért sokkal elengedenebben tudok viselkedni, mint előtte bárki­
vel. Nem mindig próbálok lenyűgöző lenni, s ez jó. de néha
könnyebb ..előadást rendezni", mint elengedni magam, és bízni
abban, hogy én. úgy. ahogy vagyok, érdekelhetek egy férfit.
- Sok minden közös bennünk - szeretünk vitorlázni, biciklizni,
hegyet mászni. Majdnem egyformán gondolkozunk a világról, s
ha netán veszekszünk, akkor becsületesen harcol. Tulajdonképpen
szinte élvezet Hallal vitatkozni. Eleinte azonban még attól is ide­
genkedtem, hogy a veszekedéseinket utána őszintén megbeszél­
jük. Nem voltam hozzászokva, hogy valaki ilyen őszintén kiadja
magát, és tőlem is ezt a nyíltságot várja. Hal segített, hogy ne
féljek kimondani, mit gondolok, vagy mit akarok tőle. mert soha
nem élt vissza az őszinteségemmel. Végül mindig elrendezzük a
dolgainkat, s utána még közelebb érezzük magunkat egymáshoz,
ó a legjobb barátom, aki valaha is volt az életemben, s büszke
vagyok, ha vele látnak. Igen. azt hiszem, szerelmes vagyok belé.
de ha így van. akkor miért nem jó nekem az ágyban vele? Igazán
nincs semmi kivetnivaló abban, ahogy hozzám közeledik. Nagyon

284
figyelmes, örömet akar szerezni. Ez új dolog a számomra. Nem
olyan agresszív, mint Jim volt. de azt hiszem, nem itt van a baj.
Tudom, hogy az a véleménye rólam, hogy csodálatos vagyok, s
fel is izgatom, de nem tudom igazából viszonozni a közeledését.
Általában hidegséget érzek és zavarban is vagyok. Azok után.
amiken átmentem, ez elég értelmetlenül hangzik, nem?
Nagyon örülök, hogy eloszlathatom a kétségeit: - Valójában, ez
nagyon is érthető. Trudi. Most olyasmin megy át. amit a hasonló
sorsú nők. akik képesek voltak meggyógyulni, átélnek akkor, ami­
kor megfelelő partnerra találnak. Az izgalom, a kihívás, a régi
érzés, hogy összeszorul a gyomruk, eltűnik, és mivel addig szá­
mukra ez volt a szerelem, most félnek, hogy valami fontosat elve­
szítettek. Valójában csak az őrületet, a fájdalmat, a félelmet, a
folytonos várakozást és reménykedést vesztették el.
- Most először van végre egy állandó partnere. aki nagyszerű,
megbízható, és imádja magát. Nem kell őt megváltoztatnia, meg­
van minden benne, amit mindig is meg akart találni egy férfiben.
S ez a férfi elkötelezte magát Ön mellett. A baj csak az. hogy Ön
sohasem tapasztalta még. milyen megkapni azt. amit szeretnénk.
Csak azt tudta, milyen az. ha az embernek nem adatik meg. amit
akar. s ezért ügyködött, mint egy megszállott, hogy megszerezze
mégis, ön a vágyakozáshoz, a várakozáshoz van szokva, amely
persze megdobogtatja a szívet. Vajon itt lesz-c. vagy sem? Megte­
szi-e vagy sem...? Ugye. ismeri ezt...
Trudi mosolyog. - Hogyne. De hogy jön mindez a testi vágya­
imhoz? - Úgy. hogy sokkal izgalmasabb Önnek az. ha nem kap­
hatja meg. amit akar. mint birtokolni valamit. Egy kedves,
szerető, odaadó férfi sosem fogja úgy megdobni az adrenalinszint-
jét. mint például Jim. - Ó. hát ez igaz! Azért kérdőjelezem meg az
egész kapcsolatunkat, mert nem mindig érzem, hogy bolondulnék
Hal után. Olyan, mintha természetesnek venném, hogy ő van. -
Trudi haragja elmúlt. Most csupán izgatott, mint egy detektív. aki
egy rejtélyes ügyben nyomra bukkant.
- Igen. valamennyire természetesnek vette talán - helyeselek.
- Hiszen tudja, hogy nem veszíti el. Nem fogja elhagyni Önt.

255
Számithal rá úgyhogy nem kell megszállottan kapaszkodni belé.
A megszállottság nem szerelem. Trudi. Csak megszállottság.
Trudi bólogat, emlékeibe mélyed. - Igen. tudom, tudom. - Né­
ha előfordul - folytatom -. hogy a szexuális élet nagyon jó egy
megszállolt viszonyban. A sok erős érzés, az izgalom, a lázas
várakozás, még a félelem is nagy egésszé kovácsolódik. amelyet
aztán szerelemnek neveznek. Pedig minden, csak nem szerelem.
Mégis - ez az. amiről a dalok állítják, hogy szerelem. „A nem
élhetek nélküled" típusú szövegek. Szinte senki nem írt még dalt
arról, milyen felhőtlen és jó dolog egy egészséges szerelmi kap­
csolat. Csak a félelelmről. a fájdalomról, a veszteségről, a bánatról
szólnak a dalok. Tehát ezt nevezzük szerelemnek, és nem tudjuk,
mitévők legyünk, amikor valami olyasmiben van részünk, ami
nem ilyen őrült dolog. Ellazítunk, aztán félni kezdünk, hogy ez
talán nem is szerelem, hiszen nincs benne semmi megszállottság.
Trudi is így látja. - Pontosan így van. Ez történt. A kezdetektől
fogva nem is ejtettem ki a szerelem szót a számon, mert a kapcso­
latunk olyan békés volt. Tudja, hogy én aztán mindenhez hozzá
voltam szokva, csak a békéhez nem. - Öngúnnyal mosolyog, az­
tán folytatja: - A hónapok során aztán kezdett hozzám nőni. Érez­
tem, hogy vele önmagam lehetek, elengedhetem magam, mert
nem fog ezért elhagyni. Már ez önmagában is hihetetlen volt. Még
soha senki nem maradt meg mellettem. Sokáig vártunk, mielőtt
először lefeküdtünk volna, mert először meg akartuk egymást is­
merni. Egyre jobban megkedveltem, s nagyon jól éreztem magam
vele. igazán boldog időszak volt. Amikor először szeretkeztünk,
nagyon gyöngéd volt hozzám, én meg iszonyú sérülékenynek
éreztem magam. Sokat sírtam. Még most is sírok néha. de ő nem
bánja. - Trudi lesüti a szemét. - Azt hiszem, még mindig feltolul­
nak belőlem a szexszel kapcsolatos rossz élményeim, az hogy
nem kellek, hogy megbántanak. - Kis szünet után hozzáteszi: -
Ami a szexuális életet illeti, nekem több a problémám, mint neki.
ő is szeretné mindkettőnk érdekében ha izgalmasabb lenne, de
amúgy nem panaszkodik. Én igen, mert én tudom, milyen tudott
lenni régen...

286
 - Rendben - válaszoltam -. akkor mondja el. milyen most. -
Szeret engem. Ezt látom abból, ahogyan bánik velem. Amikor
először találkozom egy barátjával, akkor a fogadtatásból tudom,
hogy Hal csupa szépet mondott rólam. Ha kettesben vagyunk,
nagyon gyöngéd, és tényleg azon van. hogy engem boldoggá te­
gyen. De én merev leszek ilyenkor, hideg, csaknem rideg. Mintha
nem tudnék igazán melegséget érezni iránta. Nem tudom, mi gá­
tol...
- Mit érez. amikor szeretkezni kezd Hallal?
Trudi egy darabig hallgat, gondolkozik. Aztán felpillant rám. -
Félek, azt hiszem. - Majd megerősíti: - Igen. erről van szó. Félek,
tényleg félek!
- Mitől? - nógatom.
Megint gondolkozik. - Nem egészen világos - folytatja. - Ta­
lán attól, hot.' megismer. Jaj. ez nagyon biblikusán hangzik. A
Bibliában beszélnek így arról... „S ő megismeré..." De valahogy
az az érzésem, hogy ha engedném. Hal valóban megismerne,
nemcsak testileg, hanem más módokon is. Mintha nem akarnám
megmutatni magam előtte. Félek.
- Mi történne akkor? - teszem fel a nyilvánvaló kérdést.
- Jaj. istenem, nem is tudom. - Trudi fészkelődni kezd a he­
lyén. - Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam, olyan pucérnak,
amikor erre gondolok. Hülyén is érzem magam, hogy így kell
beszéljek a szexről azok után. amiken átmentem. De ez valahogy
más. Nem könnyű igazán erotikusán viselkedni olyasvalakivel, aki
igazán közel akar lenni hozzám minden szempontból. Vagy bezá­
rulok, mint egy kagyló, vagy véghez viszem a mozdulatokat, mi­
közben a lelkem egy része kimarad a dologból Úgy viselkedem,
mint egy szégyenlős szűzlány. vagy mi. - Trudi - kezdem bízta­
tóan -, amikor arra a fajta bizalmas együttlétre kerül sor. amit
most Hal mellett átél. és amit át is fog élni a jövőben, akkor
valóban szűzlánnyá válik. Hiszen az egész újdonság, az ilyen
együttlétben igen tapasztalatlan! S ez nem csak egy férfira, hanem
mindenfajta ismeretségre vonatkozik. Valóban félelmet érez.
- Hát igen. pontosan így van - helyesel. - Valahogy védem
magam, mintha valami nagyon fontosat elveszíthetnék.

287
 - Igen. mégpedig attól fél. hogy elveszíti a páncélzatát, a vé­
delmét a hántások ellen. Ha azelótt futott is a férfiak után. azért
azt nem kockáztatta meg soha. hogy igazán közel kerüljön bárme­
lyikükhöz is. Nem is kellett erre törekednie, mert azok közül
egyik sem volt alkalmas a bizalmas viszonyra. Most itt van Hal.
aki semmit sem akar jobban, minthogy közel legyen a párjához
mindenféle szempontból. S erre maga pánikba esik. Odáig köny-
nyen megy. amíg beszélgetnek, élvezik egymás társaságát, de a
szexben, ahol minden gát leomlik két ember között, ez már más.
A korábbi partnerei esetében még a szex sem tüntette el ezeket a
gátakat. Valójában még segített is a helyükön tartani ezeket, hi­
szem arra használták a szeretkezést, hogy elrejtsék egymás elől.
valójában milyenek és hogyan éreznek. Tehát nem számít, hány­
szor feküdt le valakivel, meri soha nem jutottak cl odáig, hogy
igazán megismerjék egymást. Valaha maga. Trudi. arra használta
a szexei, hogy irányíthassa a kapcsolatot, ezért úgy gondolom,
most nehezére esik megválni ettől az irányító szereptől, attól, hogy­
ne eszközként használja a szeretkezést.
- Tetszik nekem, amit mondott egymás megismeréséről. Trudi.
Hiszen éppen erről van most szó Hal és maga közölt. Már annyi
mindent megosztottak egymással, hogy a szex már csak a kapcso­
lat elmélyítését jelentheti, nem valaminek az elkerülését.
Trudi szemében könnyek csillognak. - Miért kell ennek így
lennie? Miért nem tudom elengedni magam? Tudom, hogy ez az
ember nem akar bántani. Legalábbis szándékosan nem. - Ahogy
észleli ezt az árnyalatnyi kétséget saját hangjában, azonnal vált: -
Rendben, azt mondja, hogy csak azt tudom, hogyan kell szexisnek
lenni valakivel, aki nem akar engem, legalábbis nemi teljes valóm­
ban, és nem tudok szexis lenni olyan férfivel, mint Hal. mert félek
bizalmas közelségbe kerülni vele. pedig jó. kedves, és azt gondol­
ja, csodálatos vagyok. Akkor most mit csináljak?
- Az egyetlen kiút - végigcsinálni. Először is verje ki a fejéből
ezt a „szexisnek kell lenni" gondolatot, s engedje szabadon az
ösztöneit. Szexisnek lenni - alakítás. Az ösztönös viselkedés az.
ha intim, bizalmas testi kapcsolatba kerülünk. Arra van szükség,
hogy elmondja Halnak pontosan, mi játszódik le a lelkében, úgy.

288
ahogy történik: az érzéseibe be kell avatnia őt. nem számít,
mennyire irracionálisak. Mondja meg neki. hogy fél. hogy éppen
vissza kell kissé vonulnia, s azt is. amikor megint készen áll az
élményre. Ha úgy jó. akkor irányítsa a szeretkezést, csak olyan
tempóban és odáig haladjanak, ahogy azt megfelelőnek érzi. Hal
meg fogja érteni, ha a segítségét kéri a félelmei leküzdésében. És
próbáljon meg mérlegelés nélkül átélni, ami történik magával. A
szerelem és a bizalom nem olyan területek, ahol gyakorlottan mo­
zog. Nem baj. ha nagyon lassan halad, s építse magában az önma­
ga átadásának képességél. Tudja. Trudi. hogy a régebbi szerelmi
viszonyaiban nem nagyon volt önátadás, helyett mások irányítása
zajlott, mások manipulálása a szex eszközével, tehát az akaratát
használta lépten-nyomon. Előadást tartott, és a rajongó kritikákat
várta. Tekintse úgy. hogy a különbség a régi és a jelenlegi kap­
csolata között az. hogy akkor eljátszotta a nagy szerető szerepét,
most pedig arról van szó. hogy engedje, hogy szeressék. A szerep­
játszás nagyon izgalmas lehet, főleg ha van figyelő közönség. Az.
hogy engedje szeretni magát, sokkal nehezebb, mert ennek a haj­
landóságnak nagyon mélyről kell jönnie, onnan, ahonnan a saját
maga iránti szeretete is fakad most már. Ha ott. abban a csücsök­
ben, már nagyon sok szeretet van felhalmozva, akkor könnyebb
elfogadni, hogy megérdemli más valaki szeretetét is. Ha az önsze­
retet csekély, akkor kívülről nagyon nehéz oda beengedni más
szeretetét. Most az a következő lépcső, hogy tanúsítson több bi­
zalmat, s engedje magát szeretni.
Trudi eltűnődik. - Minden vad önfeledtség. amit műveltem,
valójában nagyon is kiszámított volt. Most már látom. Nemigen
engedtem el magam, bár érdekes játék volt. Akkor most abba kell
hagynom az erőlködést, és csak úgy lenni. Fura. hogy ez még
nehezebb! Hogy engedjem magam szeretni... - töpreng. - Tu­
dom, hogy még hosszú utat kell megtennem. Néha ránézek Halra,
és elcsodálkozom, hogy ugyan mivel tudom annyira lenyűgözni.
Nem vagyok benne biztos, hogy bármi jó lenne bennem, amikor
nem csapok óriási színjátékot. - Trudi szeme elkerekedik: - Hát
ezért olyan nehéz, ugye? Hogy most nem játszhatok. Semmi külö­
nöset nem kell tennem. Azért félek odaadó lenni vele. mert tud-

289
lam. hogy nem ismerem a módjai. Azt hittem, ha nem dobom be a
nagy csábító műsorszámomat, akkor kevés leszek neki, rám ún.
Viszont nem is játszhattam meg magam, hiszen régóta nagyon
jóbarátok voltunk, s fura lett volna, ha egyszercsak zihálni kez­
dek, és hirtelen rávetem magam, mini egy vadmacska. Mellesleg
erre nem is volt szükség. Épp eléggé érdekeltem enélkül is. - Az
ágyban is ugyanaz történik velünk, mint máskor. Az egész sokkal
egyszerűbb, mint a szerelemről valaha gondoltam volna. Elég any-
nyi. hogy önmagam legyek! Trudi elhallgat, azlán zavartan pillant
rám: - Gyakori, hogy ilyesmi játszódik le? - Nem annyira, mint
amennyire szeretném. - válaszolok. - Amivel magam most küzd,
az csak olyan nőnek lehet probléma, aki kigyógyult a megszállott
kapcsolati függőségből. A legtöbb nő nem gyógyul ki... ők egész
életükben, nem kímélve időt és fáradtságot, arra használják a sze­
xualitásukat, hogy mini eszközzel átváltoztassák vele a férfit, aki
képtelen szeretni őket. olyanná, aki képes. Soha nem sikerül ne­
kik, de ez a tevékenység biztonságos szerepet nyújt a számukra,
mert mindaddig, amíg ezt a harcot folytatják, nem kell igazi, ben­
sőséges kapcsolatot kialakítaniuk, nem kell egészen közel engedni
magukhoz valakit. A legtöbben félnek attól, hogy feltárják legrej­
tettebb zugaikat. Tehát amíg a magány hajtja különböző viszo­
nyokba őket. ez a félelem „gondoskodik" arról, hogy olyan
embert válasszanak partnerül, akivel ez a bensőséges kapcsolat
létre sem jöhet
- Hal is ezt tette velem kapcsolatban? - kérdezi Trudi. Olyat
választolt akihez nem jutnál igazán közel?
- Lehetséges - mondom.
- Akkor én most a másik oldalon vagyok, én hárítom el a
bensőséges viszonyt. Érdekes váltás.
- Sokszor megtörténik efféle váltás. Mindannyian képesek va­
gyunk mindkét szerepre, hisz tudja. Üldözők is tudunk lenni, mint
maga volt régen, vagy menekülők, amilyenek a korábbi partnerei
voltak. Most bizonyos mértékig maga a menekülő, aki elfut a
meghittség elől. Hal pedig az üldöző. Ha abbahagyná a futást
érdekes dolgok történhetnének. Mert anélkül minden marad a ré-

290
giben. megmarad a szakadék két ember között, függetlenöl. attól,
hogy ki melyik szerepet játssza.
- Tehát mindegy, hogy ki az üldöző és ki a menekülő, egyikük­
nek sem kell bizalmas kapcsolatba kerülnie a másikkal - szögezi
le Trudi. Aztán halkan, óvatosan hozzáteszi: - Szóval, nem a
szexszel van baj. ugye? Hanem a meghittséggel. - Az az ijesztő.
Úgy érzem, nyugton akarok maradni, s megvárni, amíg Hal eljut
hozzá.- Félelmetes lesz. szörnyen ijesztő, de mindenképpen azt
akarom, hogy eltűnjön a szakadék, ami köztünk van.
Trudi arról beszél, hogy hajlandó egy másik emberrel olyan
kivételes kapcsolatot létesíteni, ami igen keveseknek sikerül. A
megszállottan szerető nők és a sehogyanse szerető férfiak harcai­
nak mélyén mindig az az igény lappang, hogy ne kelljen ilyen
kapcsolatba kerülniük. Az üldöző és a menekülő szerepe ugyan
felcserélhető, de az már ritka merészséget igényel, hogy két em­
ber megszabaduljon e szerepektől. Nem maradt más hátra, mint­
hogy az egyetlen irányelvet adjam meg kettőjüknek erre az útra: -
Azt javaslom, hogy az egészet beszélje meg Hallal. Akkor se
fejezzék be a párbeszédet, amikor az ágyban vannak: Tudassa
vele min megy keresztül. Ez a meghitt együttlét igen fontos for­
mája. Legyen mindig nagyon, nagyon becsületes és őszinte vele. s
akkor minden megy magától.
Trudin hatalmas megkönnyebbülés ömlik el. - Sokkal köny-
nyebb így. hogy tudom, miről van szó. Tudom, hogy igaza van.
mindez vadonatúj nekem, s még nem ismerem a módját... Az
nem segített, amikor azt hittem, olyan vadnak kell lennem, mint
régen. Ebből csak még több probléma adódott. De megbízom Hal­
ban teljes szívemből. Most már csak az kell. hogy a testemmel is
bízzak benne. - Mosolyogva megcsóválta a fejét. - Nem lesz
könnyű, ugye? De pontosan így kell történnie. Majd tudatom,
hogy haladok... És köszönöm...
- Nagyon szívesen - mondom, s teljes szívemből így érzem,
mikor búcsúzóul megöleljük egymást.
Hogy lássuk meddig jutott el Trudi a gyógyulásban, hasonlítsuk
össze a saját magára vonatkozó meggyőződéseit, érzéseit a voná-

291
sokkal, amelyek olyan nőkre jellemzőek, akik kigyógyultak meg­
szállott kapcsolati függőségükből. Ne feledjük: a gyógyulás egy
életen át tartó folyamat: a cél felé törekszünk mindvégig, s ezt a
célt nemigen érhetjük el egyszer s mindenkorra.

Íme, a megszállóit szereimből kigyógyuló nő jellegzetességei:

1. Teljes egészében elfogadja önmagái, mégha bizonyos dolgok­
ban meg akar is változni. Alapvetően jóban van önmagával,
van önbecsülése, amelyei gondosan ápol és céltudatosan fej­
leszt.
2. Elfogad másokat, olyannak, amilyenek, s nem akarja megvál­
toztatni őket a saját szükségletei szerint.
3. Tisztában van a saját érzéseivel, viselkedésével az élet min­
den területén, a szexualitás terén is.
4. Önmagára minden szempontból gondosan ügyel: törődik a
személyiségével, a megjelenésével, a meggyőződéseivel, az
értékítéleteivel, a testével, az érdeklődési körével és az ered­
ményeivel. Önmaga szemében értékessé leszi magát, s nem
egy kapcsolattól várja az önbecsülést.
5. Az önbecsülés elég nagy ahhoz, hogy élvezetét lelje mások
társaságában, különösen a férfiakéban, akik úgy jók, ahogy
vannak. Nincs szüksége sz önbecsüléshez arra, hogy másnak
legyen rá szüksége.
6. Megengedi magának, hogy nyíltan, bizalommal közelítsen a
megfelelő emberek felé. Nem fél attól, hogy valaki mélyen
behatol a magánszférájába, ugyanakkor nem adja ki magát
olyanoknak, akik kihasználják, s akik nem törődnek vele.
7. Felteszi a kérdést magának: „Jó nekem ez a kapcsolat?" Se­
gít abban, hogy kiteljesítsem önmagam?
8. Amikor úgy érzi, hogy egy kapcsolat rossz hatással van rá.
súlyos depresszió nélkül képes véget vetni. Baráti köre van
olyanokból, akik támogatják, s egészséges tevékenységekbe
fog. hogy kilábaljon a krízishelyzetből.
9. Saját lelki békéjét mindennél többre tartja. A múltbeli drá­
mák, küzdelmek, kaotikus viszonyok már nem hatnak rá von­
zerővel. Védi saját magát, az egészségét és a jólétét.

292
 10. Tudja, hogy csak olyan kapcsolat működőképes, amelyben a
partnerek hasonlóan gondolkoznak a világról, érdeklődési
körük és céljaik közel áll egymáshoz, s egyaránt képesek a
bizalmas, meghitt kapcsolatra. Azt is tudja, hogy megérdemli
a legjobbat az élettől.
A gyógyulásnak több szakasza van. Az első akkor kezdődik,
amikor felismerjük, mit csinálunk, s azt kívánjuk, bárcsak abba
tudnánk hagyni. A következő szakasz az. amikor hajlandóak va­
gyunk segítségért folyamodni, s az első lépési meg is tesszük. Utá­
na lépünk a tulajdonképpeni gyógyulás szakaszába, amely teljes
odaadást igényel tőlünk, s akaratot, hogy végigvigyük a folyama­
tot. Ez idő alatt elkezdjük megváltoztatni a magatartásunkat, a
gondolkozásunkat, az érzéseinkel. Ami korábban normálisnak és
megfelelőnek tűnt, elkezd kényelmetlenné, kínossá válni, s bete­
gesnek érezzük. Akkor lépünk még előbbre, amikor választásaink­
ban már nem régi sablonokat kövelünk. mert ráébredünk, hogy
elsősorban a saját érdekünket, jólétünkéi szolgáljuk általuk. A
gyógyulás folyamán az önmagunk iránti szeretel lassan, és bizto­
san fejlődik ki. Először csak annyi történik, hogy már nem gyűlöl­
jük önmagunkat, aztán egyre toleránsabbak leszünk magunkkal.
Ezt követően egyre inkább felismerjük saját jó tulajdonságainkai.
s kialakul belső békénk. Az utolsó lépcsőfok a valódi önszeretet
kifejlődése.
Önmagunkkal való megbékélés és önszeretet nélkül nem bírjuk
elviselni, ha ..megismernek", ahogy azt Trudi olyan találóan meg­
fogalmazta. Ezek nélkül az érzések nélkül nem hisszük el. hogy
úgy is megérdemeljük, hogy szeressenek, ha csak olyanok va­
gyunk, amilyenek. S ilyenkor azzal próbáljuk a szeretetei kiérde­
melni, hogy mi adunk szeretetet a másiknak, igyekszünk
gondoskodóak és türelmesek lenni, szenvedünk és feláldozzuk ma­
gunkat, izgalmassá tesszük a szexuális együttléteket, vagy esetleg
fantasztikusakat főzünk.
Amint elfogadjuk és szeretjük magunkat, s ez fokozatos folya­
mat, akkor készen állunk arra, hogy tudatosan gyakoroljuk azt,
hogy önmagunk vagyunk anélkül, hogy bárkinek próbálnánk meg­
felelni anélkül, hogy kiszámított módokon szerepeket játszanánk, s

293
 így akarnánk megszerezni a másik elismeréséi és szeretetéi. De ha
abbahagyjuk a szerepjátszást, s lejövünk a színpadról bár meg­
könnyebbülünk, félelmet és érezhetünk. Bumfordinak és sérülé­
kenynek érezhetjük magunkat, amikor csak vagyunk, és nem
csinálunk semmit. A küzdelem során, amikor felismerjük, érté­
kes személyek vagyunk úgy, ahogy vagyunk, s megérdemeljük
egy másik ember szeretetét, aki fontos nekünk, sokszor kísértést
fogunk érezni, hogy csak egy kicsit, de megjátszuk magunkat a
másik kedvéért Ugyanakkor, ha már előrehaladtunk valamennyi­
re a gyógyulásban, akkor azt is lehelet lennek érezzük már. hogy
ússzatérjünk a régi szokásainkhoz, a manipulációs módszereink­
hez. Ennél a keresztútnál áll most Trudi: már képtelen a régi
szexuális szokásaihoz folyamodni, de még fél belemenni egy őszin­
te, kevésbé irányított szeretkezésbe (félreértés ne essék: korábbi
vad viselkedése az ágyban valójában a legkiszámíthtabb viselke­
dés volt). Amikor nem játszunk többé szerepel, eleinte úgy érezhet­
jük, hogy megfagytunk. Amikor már nem visszük véghez a
kiszámítolt, célra orientált mozdulatokat, akkor van egy átmeneti
időszak, amikor attól szenvedünk, hogy nem tudjuk, mit csináljunk
mindaddig, amíg ösztönös, igazi megnyilvánulásain meg nem szü­
letnek, s nem érzik át a régi szokások helyéi.
A régi stratégiák feladása nem jelenti azt. hogy többé már nem
közeledünk a partnerhez, hogy őt nem szeretjük, nem gondosko­
dunk róla, sosem segítjük, sosem nyugtatgatjuk vagy ösztönözzük,
esetleg nem csábítgatjuk. De a gyógyulás révén eljutunk oda,
hogy önmagunkat saját lényegünket nyújtva kapcsolódunk a
másikhoz ahelyett, hogy bármiféle reakciót akarnánk kicsiholni
belőle, valamit el akarnánk érni nála, vagy megpróbálnánk
megváltoztatni őt Ehelyett teljes, igazi valónkat ajánljuk föl neki
- színjáték és kiszámítottság nélkül, rejtőzködés nélkül, szépítés
nélkül.
Először is túl kell jutnunk félelmünkön, hogy nem kellünk,
amint megmutatjuk igazi énünket. Azután bátran kell viselnünk.
pánik nélkül, amikor összes érzelmi védőfegyverzetünk, amely ad­
dig védett bennünket, most eltűnik. A szexuális szférában ez az

294
 újfajta kapcsolódás annyit lesz, hogy nemcsak testileg vagyunk
csupaszok és kiszolgáltatottak, hanem lelkileg, szellemileg is.
Nem csoda hát, hogy az igazi meghitt viszony olyan ritka két
ember közön. Mindig attól rettegünk, hogy az érzelmi védőbástyá­
ink nélkül szétesünk, megsemmisülünk.
Miért éri meg mégis a kockázat? Csak akkor szerelhetnek iga­
zán bennünket, ha teljes valónkban megmutatkozunk. Ha lelkünk
legmélyéből kapcsolódunk valakihez, ha önmagunkat, saját lénye­
günkéi adjuk, akkor a minket szerető társ az igazi énünket szere­
ti... Ennél nincs felemelőbb érzés a számunkra, s egy ilyen
kapcsolatnál nincs szabadabb. Ne feledjük azonban, hogy csak
félelemtől mentes környezetben viselkedhetünk így. s ezért ne csak
saját félelmeinket igyekezzünk legyőzni, hanem kerüljük el mind­
azokat, akik félelmet ébresztenek bennünk az irániunk tanúsított
viselkedésükkel. Ha őszinték vagyunk, nem igazán számít, ha el­
szánttá válunk a gyógyulás során. Mindig akadnak olyanok, akik­
nek a dühe. agresszivitása, ellenségessége meggátol bennünket az
őszinteség gyakorlásában, elriaszt bennünket attól, hogy őszinték
legyünk. Ha nekik ki vagyunk szolgáltana. akkor mazochisták va­
gyunk. Ezért csak azok előtt engedjük le érzelmi felvonóhidun-
kat, akikkel - legyenek barátok, rokonok vagy szerelők -
kölcsönös bizalmon, szereteten, megbecsülésen, egymás sérülé­
kenységének, emberi gyarlóságának tiszteletben tartásán alapu­
ló kapcsolatunk van.
Gyakran történik meg gyógyulás folyamán, hogy amint másként
kezdünk kapcsolatokat építeni, úgy alakul át baráti körünk is. s
mások lesznek a partnereink is. A szüléinkre kevésbé leszünk dü­
hösek, s nem is fogunk annyira rájuk szorulni, nem kell olyannyira
a kedvükben járni. Sokkal nyíltabbakká válunk, sokkal toleránsab-
bá, s olykor-olykor igazán odaadóvá. A gyerekeinket kevésbé pró­
báljuk kordában tartani, nem aggódunk annyit miattuk, s csökken
miattuk érzett bűntudatunk is. Elengedjük magunkat, s jobban tud­
juk élvezni a társaságukat. Szabadabban érvényesítjük saját ér­
dekeinket, s így ők is szabadabban érvényesíthetik a magukét.
A barátok, akikkel korábban végtelen panaszáradatba merül­
tünk, most egyszeriben mániákusnak, betegnek tűnnek. Lehet.

295
hogy felajánljuk nekik a segítségünkéi azzal, hogy megosztjuk ve­
lük a tapasztalatainkat, de nem vesszük a vállunkra az ő terheiket.
A barátság alapja többé nem a közös nyomorúság, hanem a
kölcsönös érdeklődés, amely mindkét félnek nyújt valamit
Dióhéjban: a gyógyulás lehet, hogy sokkal többféle módon fog­
ja megváltoztatni az Ön életét, mint amit én fel tudok sorolni ezen
a pár oldalon, s ezek a változások nem mindig esnek jól. Ne hagy­
ja, hogy ezek a kényelmetlenségek eltántorítsák. A változástól való
félelem, a félelem, hogy letérünk az ismert, bejáratott útról, visz-
szatart bennünket attól, hogy egészségesebb, teljesebb, többre ké­
pes, igazán odaadó személyiséggé váljunk.
Nem a fájdalom retteni minket vissza. Hiszen már riasztó
mennyiségű fájdalmat viseltünk el a leghalványabb remény nélkül,
s ebből az egyedüli kiút a változás. Az idegentől való felelem tart
vissza béklyóz le. A legjobb módszer, amit ajánlhatok e félelem
leküzdésére: egyesítsük erőinket azokkal, akik ugyanazt az utat
járják, mint mi. Találjunk egy támogató, önsegélyező csoportot
hasonló sorsú tagokkal, akik ugyanabba az irányba menetelnek,
mint mi, vagy már el is érték a célt. amit mi is kitűztünk. Csatla­
kozzunk hozzájuk az új élet felé vezető ösvényen.

296
1. Függelék
Hogyan hozzunk létre saját támogató csoportot?

Először is tájékozódjunk, milyen lehetőségek vannak elérhető kö­

zelségben. Érdeklődjünk a legközelebbi pszichológiai tanács­
adóban.
Nem biztos, hogy egy-két telefonhívás révén megtudjuk, amit
akartunk. Kitartóan informálódjunk, mert ha létezik olyan cso­
portterápia, ami nekünk jó. nem kell föltalálnunk a spanyol viaszt.
Egy alkalmas csoporthoz akkor is érdemes csatlakozni, ha utaz­
nunk kell.
Ha alapos kutatással kiderítettük, hogy nem létezik olyan cso­
port, amelyre szükségünk volna, akkor alakítsunk egyet.
Jó módszer lehet az újsághirdetés. Például ilyen szöveggel:

ASSZONYOK! A szerelem számotokra előbb-utóbb lelki fáj­

dalmat, szenvedést hoz? Kötetlen önsegélyező csoport indul azok­
nak, akiknek partnerkapcsolatai ezidáig romboló hatásúak voltak.
Ha túl akartok jutni a problémátokon, hívjátok X.Y.-t (itt követe-
kezzék egy keresztnév és egy telefonszám).

Néhányszori megjelentetés után feltehetően akad elég jelentke­

ző. A legjobb, ha a csoport létszáma 7 és 12 között van. de ha úgy
adódik, kevesebb résztvevővel is indíthatjuk.
Ne feledjük, akik eljönnek az első találkozóra, azért jönnek,
mert súlyos problémájuk van. és segítséget szeretnének. Ne tölt­
sünk túl sok időt azzal, hogy mikor és hol legyen a következő
találkozó, bár ez is fontos. A legjobb kezdetnek kicserélni a ta­
pasztalatainkat, mert így azonnal kapcsolat alakul ki. a résztvevők
összetartozónak érzik magukat. A megszállottan szerető nők sok­
kal jobban hasonlítanak, mint különböznek egymástól, s ezt min­
denki érezni is fogja, tehát az az elsődleges, hogy megosszuk
egymással a tapasztalatainkat, a sorsunkat.
Az első találkozón, amely ne legyen egy óránál hosszabb pró­
bálkozzunk a következő elvek szerinti napirenddel.
1. Kezdjünk pontosan. így a résztvevők megjegyzik maguknak,
hogy legközelebb igyekezniük kell időben ott lenni.

299
2. Mutatkozzunk be. s mondjuk el. hogy mi hirdettünk, s szeret­
nénk, ha a csoport olyanná válna, amely állandó segítséget
nyújt nekünk, s minden jelenlévőnek.
3. Hangsúlyozzuk, hogy az összejövetelen elhangzottaknak nem
szabad soha sehol másutt napvilágra kerülniük. Javasoljuk,
hogy mindenki a keresztnevén mutatkozzék be.
4. Mondjuk el. hogy hasznos lenne, ha mindenki elmondaná, mi­
én jött. s indítványozzuk, hogy mindenki beszélhessen öt per­
cig. Tegyük hozzá, hogy senkinek nem kell ennyi ideig
beszélnie, de ha valaki igényű, ennyi idő áll a rendelkezésére.
Ajánljuk fel. hogy elsőként szólalunk meg - adjuk meg a ke­
resztnevünket, és röviden meséljük el saját tönénetünkel.
5. Amikor mindenki, aki akart beszélni, elmondta a mondanivaló­
ját, térjünk vissza azokhoz, akik elsőre nem voltak hajlandóak
megszólalni, és nagyon kedvesen érdeklődjünk, hogy most
szeretnénck-e beszélni. Senkivel ne erőszakoskodjunk. Te­
gyük világossá, hogy mindenkit szívesen látunk a csoportban
függetlenül attól, hogy hajlandó-e beszélni, vagy még egyelőre
húzódozik.
6. Beszéljünk a főbb elvekről, amelyek szerint a csoportot szerel­
nénk működtetni. A következőket javaslom, s ezeket az elve­
ket kapja meg mindenki írásban:
- Nem adunk tanácsokai egymásnak. Mindenkitől köszönettel
vesszük, ha megosztja a többiekkel a tapasztalatait, hogy mi
segített rajta, de senki sem mondhatja a másiknak, hogy így
vagy úgy tegyen. Ha valaki mégis tanácsot osztogat, fino­
man figyelmeztessük.
- Minden összejövetelt más vezessen. A csoportvezető fele­
lőssége, hogy időben kezdődjön a beszélgetés, hogy témát
válasszanak, s hogy a végén találjon pár percet szervezési
dolgokra is. Mielőtt lezárná az összejövetelt, válasszon cso­
portvezetőt a következő hétre.
- Az összejöveteleknek legyen előre megszabott időtartama.
Egy órát javaslok. Senki nem fogja megoldani az összes
problémáját egy összejövetel alatt, s ezzel nem érdemes
próbálkozni. Pontosan kezdjük, és időben fejezzük be a ta-

300
 lálkozót. (Jobb. ha túl rövidnek érezzük, mintha túl hosszú­
nak. Ha tetszik, a résztvevők később eldönthetik, hogy meg­
hosszabbítják az összejövetel idejét.)
- Helyszínül, ha tehetjük, semleges terepei válasszunk, s ne
valakinek a lakását. Otthon ugyanis sok a figyelemelterelő
tényező: gyerekek vannak, csörög a telefon, a résztvevők -
különösen a háziasszony - nem lazíthatnak nyugodtan. A
háziasszonyi szerep amúgy is kerülendő. Hiszen nem szoká­
sos vendégségről, társas összejövetelről van szó. hanem
egyenrangú felek közösen végzett munkájáról, hogy leküzd­
jék közös problémáikat. Akadnak intézmények, irodák,
munkahelyek és templomok, amelyek az esti órákban in­
gyen is biztosítanak termet.
- Ne együnk, ne dohányozzunk cs ne igyunk az összejövete­
len - mindez csak elvonja a figyelmet. Ha a résztvevők
igénylik ezt. a találkozó előtt és után teremtsünk rá lehető­
séget. Soha ne igyunk alkoholt. Az alkohol eltorzítja az ér­
zéseket, a reakciókat, s nehezíti a munkát.
- Kerüljük el. hogy „Róla" beszéljünk. Ez nagyon fontos! A
résztvevőknek meg kell tanulniuk önmagukra figyelni, a sa­
ját érzéseikkel, gondolataikkal, viselkedésükkel törődni, ne a
partnerükével, akivel megszállott viszonyban vannak. Az
elején elkerülhetetlen, hogy megemlítsük őt. de mindenki­
nek a lehető legrövidebbre kell korlátoznia magát, ha a fér­
firől beszél.
- Senkit nem szabad bírálni, minősíteni azért, amit tesz vagy
nem tesz. függetlenül attól, hogy jelen van vagy nincs. Noha
a résztvevők szabadon kikérhetik a másik véleményét, a vé­
leményt sosem szabad meggondolatlanul mondani. A ta­
nácsadás, a bírálat nem helyénvaló a csoport berkein belül
- Ragaszkodjunk az adott témához. Minden téma megfelelő,
amelyet a csoportvezető javasol, ha nem kapcsolódik vallá­
si, politikai kérdésekhez, vagy olyan külső eseményekhez,
amelyek friss történések, esetleg sztárokhoz kapcsolódnak,
vagy pszichológiai kezelési módokat, módszereket érinte­
nek. Ne vitatkozzunk, mert nincs helye a vélemények sze-

301
 nnti megoszlottságnak a csoporton belül. És ne feledjük azt
sem, hogy nem azért vagyunk együtt, hogy a férfiakról la­
mentáljunk. Saját fejlődésünkben, gyógyulásunkban va­
gyunk érdekeltek, abban, hogy megosszuk egymással a
tapasztalatainkat, hogy új módszerekkel vehessük fel a har­
cot a régi problémánkkal. Javasolok néhány beszédtémát:

• Miért van szükségem a csoportra?

• Bűntudat és megbánás
• A legnagyobb félelmeim
• Mit szeretek a legjobban önmagamban, és mit a legkevés­
bé?
• Hogyan viselek gondot önmagámra, hogyan elégítem ki
az igényeimet?
• Magány
• Hogyan győzöm le a depressziót?
• A szexuális beállítottságom - milyen vagyok, s honnan
ered ez?
• A düh - hogyan kezelem magamban s másokban?
• Milyen a kapcsolatom a férfiakkal?
• Szerintem mi mások véleménye rólam?
• Milyen hajtóerők működnek bennem?
• Mennyire vállalok felelősséget önmagamért és másokért?
• A lelki-szellemi életet (nem vallásos hitről vagy annak
megvitatásáról van szó) hogyan élik át az egyes csoport­
tagok, ha átélik egyáltalán.
• Szabaduljunk meg a vádaskodástól, az önvádaktól is!
• Visszatérő jellegzetességek az életemben
• A csoporttagoknak ajánlatos ezt a könyvel elolvasniuk,
de ezt csak javasoljuk.
• A csoport eldöntheti, havonta hány percet fordít arra,
hogy szervezési kérdéseket, formai dolgokat vitasson
meg. vagy azt. mennyire müködnek a vezérelvek, milyen
problémák adódtak.

302
 Folytassuk az első összejövetelt javasoltakkal:
7. Vitassuk meg a vezérelveket a csoporttal.
8. Kérdezzük meg. ki akarja a következő héten irányítani a meg­
beszélést.
9. Beszéljük meg. hol találkozik a csoport következő alkalom­
mal, s döntsük el. hogy a frissítőket a találkozó előtt vagy
után kínáljuk fel..
10. Vitassuk meg, hogy van-e szükség több résztvevőre is: fel
kell-e adni hirdetést, vagy a jelenlévők hívhatnának más nő­
ket az összejövetelre.
11. Azzal zárjuk a találkozót, hogy csendben, körben állva meg­
fogjuk egymás kezét, s pár pillanatra lehunyjuk a szemünket.

És még valami a vezérelvekhez: A csoport harmóniájához és az

összetartozás tudatához hozzájáruló, nagyon fontos tényezők
ezek. Ne feledjük léhát: bizalmasan kerüljük az elhangzottakat,
váltogassuk a csoportvezetőket, ne bíráljunk, ne adjunk tanácso­
kat, és kerüljük el a vitát, az ellentmondásos témákat, a külső
események megbeszélését. Egy csoporttárs kedvéért se hágjuk át
ezeket a szabályokat. Mindig a csoport érdekét kell elsősorban
figyelembe venni.
Mindezek szem előtt tartásával lényegében képesek vagyunk
arra. hogy megszállottan szerelő nők számára támogató, önsegé­
lyező csoportot hozzunk létre. Ne becsüljük le ennek a heti egy
órás találkozónak a mindenkire nézve nagyon is gyógyító hatását.
A gyógyulás lehetőségét nyújthatjuk egymásnak személyes feltá-
rulkozásunkkal is. Sok szerencsét!

303
2 . Függelék
Önerösíto mondókák

Kezdjük azzal, ami a legfontosabb, egyben a legnehezebb is egy

megszállottan szerető nő számára. Naponta kétszer, három-három
percig nézzünk farkasszemet önmagunkkal a tükörben, és hango­
san mondjuk ki: ..X.Y. (szólítsuk néven magunkat), szeretlek, el­
fogadlak olyannak, amilyen vagy."
Nagyszerű megerősítő gyakorlat ez: mondogathatjuk, ha egye­
dül vagyunk a kocsiban, de halkan is ismételhetjük magunkban,
amikor valamiért bíráljuk önmagunkat. Senki nem tud kétfélekép­
pen érezni egy időben, tehát magunkról alkotott negatív ítéletein­
ket - »Hogy lehettem ilyen hülye?" vagy: „Sose fogom ezt jóvá
tenni" - helyettesítsük pozitív megállapításokkal. Ha szorgalma­
san ismételgetjük, a pozitív gondolatoknak lesz annyi erejük,
hogy eltöröljék a rombolókat, a rossz érzéseket, még akkor is. ha
már hosszú évek óta megvannak bennünk
Vannak más rövid és könnyen megjegyezhető mondókák, ame­
lyeket vezetés, torna, várakozás vagy nyugodt semmittevés köz­
ben használhatunk:

Tökéletes békét érzek, jól vagyok.

Az élet minden területén megkapom az útmutatást, hogy töké­
letesen boldog legyek, hogy kiteljesedhessek.
Minden gond elszállt - nyugodt vagyok.
Minden problémára megtalálom a megoldási.
Szabad vagyok, megvilágosodtam.
Ha Istenben, vagy más. magasabb rendű hatalomban hiszünk,
akkor ezt a hitet első helyen építsük be a mondókákba:
Isten szeret engem.
Isten megáld engem.
Isten munkálja ki az életemet.
A nyugalomért a leghatásosabb módon így imádkozhatunk:
Isten megadja a lelki békét.
Hogy elfogadjam, amin nem változtathatok.
Ad bátorságot, hogy változtassak, amin tudok.

307
 Ad bölcsességet, hogy belássam, min tudok változtatni, min
nem. \
(Ne feledjük: másokat nem változtathatunk meg. csak önma­
gunkat!)
Ha nem hiszünk Istenben, akkor mondjuk így:
Mindent lehetségessé tesz a szeretet
A szeretet munkál bennem, gyógyít és erősít.
Nyugtat, és lelki békét ad.
Fontos, hogy megalkossuk saját mondókáinkat. Amelyik a leg­
megfelelőbbnek, legjobbnak hangzik a számunkra, annak lesz a
legnagyobb hatása. Tehát addig gyakoroljunk a megadott monda­
tokkal, amíg késznek érezzük magunkat arra. hogy megfogalmaz­
zuk a teljesen pozitív tartalmú, feltétel nélkül önmagunkat
megerősítő, ránk szabott mondókákat. Ne mondjunk ilyeneket:
.Minden jól fog alakulni Tom és énközöttem. és összeházaso­
dunk." A házasság nem feltétlenül a legjobb megoldás kettejük
problémájára, bármi legyen is az. Elégedjünk meg ennyivel:
Minden jól fog alakulni Tom és közöttem." Esetleg még hozzá­
tehetjük: ...azén jólétem szempontjából." Lehetőleg ne kíván­
junk semmi konkrét dolgot. Egyszerűen csak biztosítsuk
magunkat arról, hogy értékesek vagyunk, hogy jó az élet, s a
jövőnk is szép lesz. Amikor önmagunkat biztatjuk, akkor beprog­
ramozzuk a tudatalattinkat, hogy szabaduljon meg a régi beideg­
ződésektől, s váljon nyitottá, új. egészséges, örömet adó
gyümölcsöző viselkedésmódok felé. Ezt meg is fogalmazhatjuk
imígyen:
Útjára engedem a múlt keserveit, és örömmel fogadom az
egészséget, az örömet és a sikert, amelyhez jogom van. amely az
enyém.
Világos, ugye? Rendben, akkor írja ide saját mondókáit:

308