15.
A SERDÜLŐKORI FEJLŐDÉS BIOLÓGIAI ÉS SZOCIÁLIS ALAPJAI
15.3. A serdülőkori szexuális viselkedés hagyományos kikuju forgatókönyve
A Kenya középső részén élő kikuju nép körében a 19.
és a 20. század fordulóján a fiúk és a lányok egy beavatá­
si szertartáson estek át közvetlenül a pubertás előtt, és
ezután a fiúkat fiatal harcosoknak, a lányokat hajado-
noknak tekintették (W orthman és Whiting, 1987). Az
ezt követő néhány évben a fiatal férfiak és nők között
megengedett szexuális kapcsolat egy olyan forgatókönyv
alapján zajlott, amely sok szempontból különbözik az
amerikai fiatalok által követett forgatókönyvektől.
A ház körüli munkán és a kertészkedésen kívül a
kikuju hajadonoktól azt is elvárták, hogy a csoporton
belüli összetartás erősítése érdekében idősebb fiútest­
véreik nőtlen barátait szórakoztassák. Ez a fajta szóra­
koztatás nem csupán lakomázásból és táncból állt, ha­
nem egyfajta szeretkezésből is, amit ngwekónak nevez­
tek. Jomo Kenyatta (1938), aki a függetlenség 1962.
évi kivívása után Kenya első elnöke lett, önéletrajzában
leírja, hogy mi is az a ngweko:
A lányok egy speciális kunyhóban, a thingirában lá­
togatják meg a partnerüket. Ezt a fiatal nők és férfiak
randevúi számára tartják fenn...
A lányok bármikor, akár éjjel is és nappal is felkeres­
hetik a thingirát. Étkezés után, amikor a fiatalok b e­
szélgetnek, az egyik fiú hirtelen a ngwekóra tereli a
szót. Ha több fiú van jelen, m int lány, akkor a lányo­
kat megkérik, hogy válasszanak kedvük szerint tár­
fiák az aktívak, ők irányítják a nemi érintkezést, a
nők szerepe inkább az erre való reagálás. A forgató-
könyvek szexuális színezetet adhatnak olyan cselek­
véseknek is, amelyeknek más kontextusban esetleg
nincs ilyen jelentésük. A kézfogás, a puszi, a nadrág­
cipzár lehúzása nem szükségszerűen szexuális tölte­
tű cselekvések; mindegyik előfordul más kontex­
tusban is. Csak a randevúzás vagy a szexuális közö­
sülés kontextusában bírnak szexuális jelentéssel, és
csak az ilyen helyzetekben fokozzák az izgalmat.
A s z e x u á lis te v é k e n y s é g m o tív u m a i
Többféle forrásból is arra következtethetünk, hogy
a férfiak és a nők eltérő okokból kezdeményezik a
szexuális érintkezést (Beal, 1994). Először is, a két
nem biológiai különbségei eltérő tapasztalatokat
tesznek lehetővé a test erotikus lehetőségeit ille­
tően.
* 629
sat. A választás a lehető legliberálisabb módon
történik. [...] Ilyen esetekben a lányoknak nem kell
legközelebbi barátjukat választaniuk, mivel ez önző­
nek és közösségellenesnek tekinthető. [... ]
M iután kialakultak a párok, a fiúk közül egy fel­
kel, és közli, hogy ndathie kwenogora, vagyis: kim e­
gyek nyújtózkodni egyet. A lánypartnere követi őt az
ágyba. A fiú teljesen levetkőzik. A lány leveszi a fel­
sőruháját... de magán tartja bőrszoknyáját, a mo-
therut és könnyű bőrkötényét, a mwengót, amelyet
visszahúz a lábai közé, és felgyűr a szoknyájába. A
motheru két V alakú részét hátulról a lába közé húzza
és a derekára erősíti, így tartva olyan helyzetben
mwengót, hogy az hatékonyan védje az intim testré­
szeket. Ebben a helyzetben fekszenek a szerelmesek
egymás felé fordulva, a lábukat egymáshoz kulcsol­
ják, hogy megakadályozzák a csípő mozgását. Simo­
gatni kezdik egymást, összedörgölik a mellüket, s
eközben szerelmesen suttognak, míg el nem alsza­
nak. (157-158. o.)
Ebben a fajta szexuális tevékenységben a nemi aktus ki­
fejezetten tiltott. Sőt a fiúkat és a lányokat is arra tanít­
ják, hogy ha bármelyikük közvetlenül megérintené a m á­
sik nemi szervét, akkor beszennyeződnének, és egy meg-
tisztulási szertartásnak kellene magukat alávetniük.
Azokat a fiúkat, akik megszegik ezt a tiltást, társaik kikö­
zösítik. A házasság előtt a közösülés nincs engedélyezve.
A szexuális izgalom a férfiaknál sokkal nyilvánva­
lóbb, mint a nőknél, mivel a pénisz erekciója annak
látható jelét szolgáltatja. Ráadásul néhány évvel a
nemi érést követően a legtöbb férfi orgazmust él át,
általában maszturbáció során (Gräber et ah, 1998).
A nőknél nemcsak a szexuális izgalom bizonytala­
nabb, hanem ők általában sokkal később élik át első
orgazmusukat is. Ennek egyik oka az, hogy a csikló,
a női szexuális élvezet központja kicsi, és el van rejt­
ve a külső szeméremajkak között, így kevésbé való­
színű, hogy a lányok felfedezik erotikus lehetősége­
it. Robert Michael és munkatársai (1994) szerint a
serdülő lányok jóval ritkábban maszturbálnak, mint
a fiúk. Sok nő csak első szexuális kapcsolata után
kezd maszturbálni.
John Gagnon és William Simon (1973) szerint a
fiúk és a lányok maszturbációs viselkedése közötti
különbségeknek a későbbi nemi életben számos kö­
vetkezménye van. Egyrészt az orgazmus eléréséig
történő maszturbáció már serdülőkorban megerősí-
630 • ÖTÖDIK RÉSZ: SERDÜLŐKOR
15.4. Tizenéves -terhesség
A amerikai egészségügyi minisztérium (US D epart­
m ent of H ealth, and H um an Services Control) 1998.
évi adatai szerint az Egyesült Államokban évente csak­
nem egymillió tizenéves lesz terhes. Ezzel a fejlett or­
szágok közül itt a legmagasabb a tizenéves-terhesség
aránya. Az amerikai tizenévesek nem aktívabbak szexuá­
lisan, m int a többi vizsgált ország fiataljai, így egyértel­
mű, hogy más fejlett országokhoz képest az amerikai
serdülők sokkal kevésbé védekeznek (Alan G u tt-
macher Institute, 1999). A védekezésben mutatkozó
különbség egyik oka az lehet, hogy számos iparilag fej­
lett országban a felnőttek sokkal reálisabban látják a ti­
zenévesek szexuális tevékenységének valószínűségét,
így serdülő gyerekeiket is jobban felkészítik a szexuali­
tás kezelésére. Az Egyesült Államokban ezzel ellentét­
ben sok közösség ellentmondásosan fogadja a szexuális
oktatást, a tizenévesek pedig csak elvétve védekeznek.
Az országban évente bekövetkező milliónyi terhes­
ség 95 százaléka véletlennek mondható. A tizenéves­
terhességek majd egyharmada szándékos abortusszal
végződik, 14 százalékban pedig vetélés következik be.
A terhes tizenévesek 55 százaléka hozza világra gyerme­
két, és 76 százalékuk nem megy férjhez. A korábbi évti­
zedek lányanyáival szemben ezek a lányok sokkal na­
gyobb valószínűséggel tartják meg és nevelik fel gyer­
meküket, m int hogy felajánlanák örökbefogadásra.
Annak ellenére, hogy a tizenéves mamáknak nehéz össze­
egyeztetni a kisbabájuk igényeit és az iskolai munkát, a
legtöbb iskolai kerület speciális programok keretében teszi
lehetővé a tizenéves anyukák számára, hogy folytathassák
a tanulást
A bőrszín, a társadalmi osztály, az iskolázottság és a
vallásosság m ind befolyásolja a tizenévesek döntését
abban, hogy megtartsák-e a gyereket (Coley és Chase-
Landscale, 1998). Az afroamerikai lányok valószínűb­
ben válnak egyedülálló anyákká, m int a fehérek. A kor­
mányzati statisztikák szerint a leányanyák 83 százaléka
szegény vagy alacsony jövedelmű családból származik
(US D epartment of Health and Human Services, 1998).
Minél iskolázottabb egy terhes tizenéves (ami szociális
osztályának közvetett m utatója), és minél jobb tanuló,
annál nagyobb valószínűséggel választja a terhesség­
megszakítást. Igazság szerint a tizenéves lányanyák egy­
harmada még azelőtt kimarad az iskolából, hogy teh er­
be esne (Aber et ah, 1995). Az erős vallásos meggyőző­
désű tizenévesek többnyire megtartják a gyereküket,
bőrszíntől és társadalmi osztálytól függetlenül (Eisen et
al., 1983).
Bár a tizenéves-terhesség számos negatív következ­
ménye - m int a szegénység vagy az alacsony iskolázott­
ság - a terhesség előtt is jelen van, a korai gyerekvállalás
tovább korlátozza az eleve hátrányos helyzetű lányok
lehetőségeit. Azokkal a nőkkel összehasonlítva, akik ké­
sőbb szülnek, a tizenéves korukban gyereket világra
hozó nők átlagban sokkal nagyobb valószínűséggel hagy­
ják o tt az iskolát, válnak el, maradnak egyedül gye­
rekükkel, gyakrabban váltogatják munkahelyüket, na­
gyobb valószínűséggel élnek segélyen, és több egészség-
ügyi problémájuk van (Coley és Chase-Lansdale,
1998). Nagyobb a veszélye annak is, hogy kis súlyú gye­
reket hoznak a világra, aki fokozottabban van kitéve a
betegségeknek és a csecsemőkori halálnak.
A kegyetlen eredm ények ellenére nem minden ti­
zenéves korában teherbe eső lány hagyja o tt az iskolát
vagy szegényedik el. Egy longitudinális vizsgálat szerint
vannak, akik végül befejezik a középiskolát, és gazdasá­
gilag önellátóvá válnak. Az ilyen nők hosszú távú sikerét
a terhesség bekövetkeztében elért iskolai eredmények
jósolják be. Általában kisebb családból származnak,
amelyek nem élnek segélyen, és a családban magasak az
elvárások a lány jövőjével kapcsolatban, amelyeket a
család jelez is feléjük (Furstenberg et al., 1992).
Az apává váló tizenéves fiúkról kevés információ áll
rendelkezésre, de a meglévők szerint a lányanyákhoz
hasonlóan a fiatal apák is szegény családból származnak,
alacsony jövedelmű közösségben élnek, és iskolázatla­
nok. Saját szegénységük m iatt a fiatal apák általában
nem képesek stabil, megfelelő gazdasági támogatást
nyújtani gyermeküknek még akkor sem, ha szeretné­
nek. Kezdetben sok fiatal apa mély kapcsolatot épít ki
gyermekével, de idővel ez a kapcsolat lazul (Coley és
Chase-Lansdale, 1998).
 15. A SERDÜLŐKORI FEJLŐDÉS BIOLÓGIAI ÉS SZOCIÁLIS ALAPJAI * 631

ti a férfiak szexuális viselkedés melletti elkötele­

zettségét. Másrészt a fiúk maszturbációval kapcso­
latos tapasztalata alapján a szexuális vágy központjá­
vá a pénisz válik, míg a lányoknál hasonló tapasztala­
tok hiányában nem alakulnak ki a nemi szervekhez
kötődő erotikus válaszok, ezek csak később jönnek
létre, elsősorban a férfiakkal való szexuális érintke­
zés eredményeként.
Ezt az is alátámasztja, hogy a legtöbb tizenéves
fiút, állításuk szerint, az első szexuális élményéhez
elsősorban a kíváncsiság vezette, és csak másodsor­
ban a partnerük iránt érzett szeretet. Ezzel szemben
a lányok a szexuális kapcsolat létesítésének fő oka­
ként a partnerük iránti szeret etet jelölték meg, a kí­
váncsiság csak a második helyre került. A fiúk és a
lányok beállítódásának ilyen mértékű különbsége
kapcsán jegyzi meg Gagnon és Simon [1973), hogy
„a randevúzás és az udvarlás olyan folyamatnak te ­
kinthető, amelynek során a résztvevők az ellenkező
nemű partnert a saját igényeiknek megfelelő kép­
zésben részesítik” (74. o.).
A fiúk általában pozitívabban reagálnak az első
szexuális kapcsolatra, mint a lányok. Egy vizsgálat
keretében csak kevés fiú mondta azt, hogy sajnálja,
hogy belement egy kapcsolatba, a lányok viszont na­
gyobb valószínűséggel állították, hogy fájdalmat
éreztek az első közösüléskor, és bizonytalanabbak
Számos országban a gyerekek sokszor még a nemi érettséget
voltak az élménnyel kapcsolatban (Michael et ah, megelőzően szexuális kizsákmányolás áldozataivá válnak.
1994). Sok lánynak jó oka van arra, hogy ne legyen Ezeket a thai lányokat prostituáltnak adták el
olyan pozitív az első szexuális élménye: kénysze­
rítették őket. A 15 éves koruk előtt szexuális kap­
csolatba kerülő lányok körülbelül 60 százaléka
mondta, hogy akarata ellenére tette, amit tett (The A s e r d ü lő - s z ü lő k o n flik tu s ta r ta lm a
Alan Guttmacher Institute, 1999). és m é ly sé g e

Amikor a fejlődéspszichológusok a serdülőkort „vi­

Változó szülő-gyerek kapcsolatok
A kortársakkal töltött idő megnövekedésével és a
kortárskapcsolatok első helyre kerülésével a serdü­
lők és szüleik kapcsolata is szükségszerűen megvál­
tozik. Legáltalánosabb szinten a serdülők távolabb
kerülnek szüleiktől, és inkább a társaiktól, mint a
szüleiktől kérnek tanácsot a legkülönfélébb helyze­
tekben való megfelelő viselkedést illetően (Paikoff
és Brooks-Gunn, 1991; Steinberg és Silverberg,
1986). Széles körű kutatások mutatják azonban,
hogy a szülő-gyerek kapcsolat változásának módját
rengeteg tényező befolyásolja.
szontagságos és küzdelmes” időszaknak nevezik, ál­
talában a serdülők és szüleik konfliktusaira gondol­
nak. Az utóbbi évtizedekben végzett nagyszámú ku­
tatás áttekintése után Brett Laursen és munkatársai
(1998) azt találták, hogy a család és a gyerek konf­
liktusainak mintázata valóban változik a serdülőkor­
ban. Először is azt állapították meg, hogy a serdülők
és szüleik konfliktusainak gyakorisága a serdülőkor
elején a legmagasabb, utána csökken. Ezt a csökke­
nő tendenciát nehéz értelmezni, mivel a serdülők,
ahogy idősebbek lesznek, egyre rövidebb időt tölte­
nek otthon, így ez az érték valószínűleg azzal van
kapcsolatban, hogy kevesebb időt töltenek a szüle­
ikkel, miközben a konfliktusuk változatlan marad.
632 * ÖTÖDIK RÉSZ: SERDÜLŐKOR
A serdülők szokatlan öltözködési stílusukkal és viselkedésük­
kel tűnnek ki, amelyek viszont nemzedékről nemzedékre vál­
toznak. Ezekben a változó stílusokban egyetlen elem állandó:
a felnőttek normáitól való eltérés igénye
Laursen és munkatársai második következtetése
az volt, hogy a szülők és serdülő gyerekeik közötti
konfliktusok intenzitása a serdülőkor közepétől nö­
vekszik, majd csökken. A konfliktusok intenzitásá­
nak fokozódása egybeesik azzal az időszakkal, amikor
a serdülők egyre kevesebb időt töltenek otthon, és
érzelmi kötődésük a társak irányába mozdul el. A
szülők tudatában vannak ennek a változásnak és az ez­
zel járó kockázatnak, amelyet aggasztónak tartanak.
Ráadásul a gyerekeikkel kapcsolatos problémák
mellett megvannak a maguk gondjai is. Lassan elérik
azt a kort, amikor nagyobb felelősség vár rájuk a mun­
kában, s fizikai erejük fogyni kezd, miközben a saját
szüleik is idősödnek, és feltehetően speciális gondos­
kodást igényelnek. A szülőkre és a gyerekekre neheze­
dő nyomás ismeretében nem meglepő, hogy konflik­
tusaik elmélyülnek (Holmbeck et ah, 1995). Lehet a
szülők és serdülő gyerekeik konfliktusa meglehe­
tősen viharos, ez azonban csak ritkán vezet kapcsola­
tuk összeomlásához (Schneider és Stevenson, 1999).
Az összes véleménykülönbség ellenére a serdülők
számos fontos kérdést a szüleikkel beszélnek meg,
de eltérők a témák, amelyeket az apával, illetve az
anyával beszélnek meg (Smetana, 1989; Youniss és
Smollar, 1985). James Youniss és Jacqueline Smol-
lar egyfajta „családi munkamegosztást” ír le, amely­
nek alapján az apa képviseli a tekintélyt, s abban áll a
felelőssége, hogy serdülő gyermekei számára hosszú
távú célokat jelöljön ki. A serdülők személyes ügye­
ikbe csak akkor avatják be az apákat, amikor speciá­
lis tanácsra van szükségük. Ezzel szemben az anyával
személyes témákról beszélnek, egyrészt azért, hogy
problémáikra gyakorlati tanácsot kapjanak, más­
részt azért, hogy megerősítést nyerjenek érzelmei­
ket és benyomásaikat illetően.
Természetesen ezek a megbeszélések a konfliktus
kialakulásának lehetőségét is magukban hordozzák.
Az újabb kutatások során megkérdezett és megfigyelt
serdülők arról számoltak be, hogy leggyakrabban
olyan kérdésekről vitáztak szüleikkel, mint az ottho­
ni kötelességek és előjogok, a randevúzás, a sportolás
és az anyagi függetlenség. Vallási és politikai kérdé­
sekről kevesebbet vitáztak (Holmbeck, 1996).
Kívülről talán úgy tűnik, hogy a serdülő-szülő
konfliktusokban felmerülő kérdések nem túl komo­
lyak, ha azonban megvizsgáljuk, hogyan éreznek a
vitázó felek, megváltozik a kép. Egy jól ismert vizs­
gálatban Csikszentmihályi Mihály és Reed Larson
(1984) arra kért serdülőket, hogy egy elektronikus
csipogót hordjanak magukkal egy héten keresztül a
reggeli felkeléstől egészen az esti lefekvésig. Talá­
lomra kiválasztott, körülbelül kétórás időközönként
a vizsgált személyek csipogója megszólalt, és ilyen­
kor egy standard kérdőívet kellett kitölteniük arról,
hogy éppen mit csinálnak, illetve mit éreznek (5.
12. ábra). Ez a technika részletes adatokat szolgáltat
arról, hogy a serdülők otthon milyen tevékenysé­
gekben vesznek részt, milyen hangulatban vannak,
és milyen gondolatok járnak a fejükben.
A „Mire gondoltál, amikor megszólalt a csipogó”
kérdésre adott válaszok betekintést nyújtanak azok­
ba az érzésekbe, amelyeket a fiatalok és szüleik
konfliktusai váltottak ki:
• Miért manipulálja anyám úgy a beszélgetést, hogy
közben megutáljam őt.
• Milyen szemét a faterom a húgomhoz.
• Milyen borzalmas a mamám ízlése.
• Mennyire lehetetlen az anyám.
• A kurválkodó anyámra gondolok.
• Milyen fafejű az anyám és az apám.
• Anyám, leöntve fagyival.
• Arra gondolok, hogy milyen kib...tt állat az
anyám, hogy ilyen kib...tt felhajtást csinált.
Az ilyen rosszindulatú megjegyzéseket igen gyakran
látszólag jelentéktelen dolgok váltják ki - a szülő ra­
gaszkodik ahhoz, hogy a serdülő szobájában rend le­
gyen, vagy leteremti a serdülőt, mert elcsavargott,
vagy megkérdőjelezi a serdülő által végzett tevé­
kenység értékét. A szerzők azonban rámutatnak,
hogy a jelentéktelenség megtévesztő is egyben:
 15. A SERDÜLŐKORI FEJLŐDÉS BIOLÓGIAI ÉS SZOCIÁLIS ALAPJAI
Egy olyan fiútól megkérdezni, aki már több napja
gyakorol a gitárján egy dalt, hogy „Miért játszod
állandóan ezt a szart”, az ezt kérdező szülőnek
esetleg semmit sem jelenthet, de a gyereket na­
gyon komolyan bánthatja. Az úgynevezett serdü­
lőkori növekedési fájdalmak nem lesznek kevésbé
valódiak attól, hogy a felnőttek szemében azok
okai esetleg minden alapot nélkülöznek. Sőt pon­
tosan ez a konfliktus forrása: mi az, amit komo­
lyan kell venni? (Csikszentmihályi és Larson,
1984, 140. o.)
A felnőttek természetszerűleg mindig úgy próbálják
meg osztályozni a serdülők tapasztalatait, hogy az
megfeleljen annak, ahogy szerintük a világ működik.
A serdülők viszont, akik maguk is a felnőttkor kü­
szöbén állnak, jól láthatják szüleik szemléletének hi­
ányosságait. Összességében és részleteiben is eluta­
15.12. ÁBRA Önjellemzés, amelyet egy tizenéves töltött ki magáról, amikor megszólalt a csipogója (Csikszentmihályi és Larson,
1984)
* 633
sítják, hogy tapasztalataikat a szüleik módján értel­
mezzék, és arra törekszenek, hogy preferenciáikat
hangsúlyozzák. Ugyanakkor a serdülők tudatában
vannak annak, hogy a szüleiktől függenek.
Mindebben jól látható a serdülőkor igazi dilem­
mája, valamint a serdülők és szüleik közti konfliktu­
sok fő forrása. A tizenéveseket egyszerre tartja fog­
va a függőség és a felelősség világa. Egészen term é­
szetes, hogy ők mindkét világ legjavát akarják élvez­
ni. De szüleik, akik a számlákat fizetik és a padlóra
dobott ruhákat szedegetik utánuk, azt követelik,
hogy a függetlenség legyen összhangban a felelős­
séggel. A serdülő-szülő konfliktusok helyes megér­
téséhez azt kell belátnunk, hogy a kis dolgok miatti
összetűzések a felnőtté válás fő kérdéseiben való né­
zeteltéréseket takarják, azaz abban, hogy ki képes
dönteni a maga ügyeiben, és ki képes felelősséget
vállalni saját magáért.