Szexuális problémák

A gyerekkori szexuális abúzus komoly problémákat okozhat a túlélőnek az intim kapcsolatok

megélésében és a szexhez, szexualitáshoz való viszonyában. Női túlélők különösen nehéz helyzetben
vannak, hiszen a lányok nevelésük során eltérő üzeneteket kapnak szexualitásukkal kapcsolatban,
ami olyan nőknél is gondot okozhat, akik nem szenvedtek el bántalmazást. A „szüzesség”, „tisztaság”
mint érték a mai napig jelen van a közgondolkodásban, miközben a fiatal lányoknak szóló magazinok,
nagyon sok popdal és a kortársak is gyakran azt közvetítik a kiskamaszok felé, hogy attól lesznek
népszerűek, „normálisak”, ha minél hamarabb nemi életet kezdenek élni. Ahogy a mondás tartja, az a
tökéletes nő, aki „társaságban úrinő, az ágyban kurva”, tehát kettős mércének felel meg.

Az abúzus megerősíti ezeket az összezavaró üzeneteket, a bántalmazó gyakran használja a „te

mocskos”, „te kis kurva” áldozathibáztató megjelöléseket, miközben elvárja, hogy a gyerek kiszolgálja
az ő szexuális igényeit. Ez fokozza az áldozat bűntudatát és szégyenérzetét, ami a traumás élmény
során szorosan összekapcsolódik a szexualitással, és a későbbiekben megakadályozza, hogy a túlélő
egészséges, teljes szexuális életet tudjon élni partnerével.

A bántalmazás mindenkire másképp hat, vannak olyan túlélők, akiknél nem okoz szexuális problémát,
náluk a trauma hatása valószínűleg az élet másik területén jelentkezik. A szexuálisan bántalmazottak
nagy része azonban szenved valamilyen tünettől intim kapcsolataiban.

A szexuális problémák jellemzően az áldozat húszas éveinek végén, harmincas éveinek elején
kezdődnek biztonságos párkapcsolatban, vagy akkor, amikor a túlélő gyerekei elérik azt a kort,
amikor az abúzus elkezdődött. Gyakran az intimitás kapcsán felmerülő gondok miatt keres segítséget
a túlélő, és a terápia során derül ki a gyerekkori trauma.