Professional Documents
Culture Documents
A pszichodráma módszerét Jacob L. Moreno dolgozta ki, és Mérei Ferenc honosította meg
Magyarországon az 1970-es évek elején. Ritkán ugyan, de használják egyéni terápiában is
(monodráma), alapvetően azonban csoportterápiás technikáról van szó. Eleinte kifejezetten
pszichoterápiás keretek között alkalmazták, de mára igen elterjedtté vált az önismeret, a
szervezetfejlesztés és az oktatás berkein belül is.
A terápiás folyamat rendszeres ülésekből áll, melyeknek általában hasonló a felépítése. Az ülés elejét
a ráhangolódási szakasznak hívják, amely bejelentkezőkörből és egy-egy mozgásos bemelegítő
gyakorlatból áll.
A munka (játék) fázisában a csoport közösen választ a felvetődött személyes történetek, problémák
közül. A főszereplő (idegen szóval protagonista) a csoportvezető(k) segítségével elmeséli a
történetet, amelyet a játék során meg szeretne jeleníteni, majd a többi csoporttag közül segítőket
választ, akik a történet egyes szereplőit fogják játszani. A csoportvezetők az egész folyamat során
facilitátorként, vagyis segítőként vannak jelen. A főszereplőnek végig lehetősége van, hogy
beleszóljon a játék alakulásába, kifejezze érzéseit, vagy szerepet váltson, ha úgy akarja. Színpadként a
terem egy része szolgál, és azok a csoporttagok alkotják a közönséget, akik nem kaptak szerepet.
A csoportba való bekerülést megelőzi egy személyes interjú a csoportvezetővel, melynek során az
képet kaphat a jelentkező élethelyzetéről, motivációjáról, arról, hogy miért akar bekerülni a
csoportba. A jelentkezőnek is lehetősége van, hogy kérdéseket tegyen fel a csoporttal, a módszerrel
vagy a vezetővel/vezetőkkel kapcsolatban. A csoport összeállításánál fontos szempont, hogy a tagok
lehetőleg ne ismerjék egymást és semmiképpen se legyenek függő viszonyban egymástól. A
csoportot többnyire két facilitátor vezeti, de előfordulhat az is, hogy csak egy csoportvezető van.
Érvek és ellenérvek