Pszichoterápia

Tanulmányok
A gyakorlat kérdései

Testbe zárt fájdalom. Pszichodinamikus

mozgás- és táncterápia a Tündérhegyi
pszichoterápiás rendszerben1
Boros Edit, Kiss Tibor Cece

A nonverbális és testorientált terápiák általánosan elterjedt módon részét képezik a pszichote-

rápiás rendszereknek. 2015 szeptemberétől az OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszi-
choterápiás Rehabilitációs Osztálya terápiás repertoárja pszichodinamikus mozgás- és táncte-
rápiával (PMT) bővült, a módszert mint pszichoterápiás csoportmódszert alkalmazzuk. Ennek
bevezetését hosszú előkészítő szakasz előzte meg – arról való gondolkodás, hogyan illeszkedik
majd a terápiás rezsimbe, kiknek indikáljuk. Osztályunkon főként személyiségzavarban szenve-
dő pácienseket kezelünk, akik korai, preverbális traumákat, hiányokat, elakadásokat hordoz-
nak. Evészavaros, pszichoszomatikus, depressziós, szorongásos tünetekkel jelentkeznek. Súlyos
identitás- és kapcsolati zavarok állnak mindezek hátterében. Elsősorban nekik indikáljuk a heti
kétszer másfél órában tartott mozgáscsoportot. Minden alkalom verbális állapotjelző körrel
kezdődik, amelyet testtudati, valamint kapcsolati fókuszú mozgásos rész követ, majd élmény-
megosztó és visszajelző körrel zárul. A páciensek élményeinek integrálása több szinten zajlik: a
csoport terében, az egyéni terápiákon, reflektív fórumokon és az esetmegbeszélőkön. Három és
fél év tapasztalatából leszűrhetjük, hogy nagy a csoport megtartó kapacitása: az osztály többi
csoportjához képest kevesebb páciens távozik acting-outtal. Cikkünkben kitérünk arra, hogy
terápiás célkitűzéseink megvalósulása másként történik egy főként pszichotikus páciensekből
álló csoportban, mint a személyiségzavarosoknál. A csoportdinamikai történések felvázolása
mellett rövid esetvignettákkal szemléltetjük a csoport működését.

Kulcsszavak: pszichodinamikus mozgás- és táncterápia – Tündérhegyi Pszichoterápiás Osz-

tály – pszichoterápiás rezsim – pszichotikus csoport mozgásterápiája – személyiségzavaros
csoport mozgásterápiája

2015. szeptember 15-én tartottuk az első moz-
gáscsoportot az Országos Orvosi Rehabilitációs
Intézet (OORI) Tündérhegyi Pszichoszomatikus és
Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályán. Egy ana-
litikus kiscsoport váltott munkamódot. Az átállás két
lépésben történt: először a csoport új termébe men-
tünk át, ahol egy verbális kiscsoportot tartottunk,
majd a következő alkalommal kezdtünk mozgással
is dolgozni. Jelen cikkben arra vállalkozunk, hogy
beszámoljunk az eltelt három és fél év tapasztalatai-
ról – részben a módszer, részben az osztály tükrében.

Kitekintés kül- és belföldre

A mozgás-táncterápia az 1940-es évek Ameriká- és ambuláns formában egyaránt, könyvtárnyi szak-
jában jelent meg az egészségügyben, és jelenleg is irodalommal (Goodill 2005, Stanton-Jones 1992).
igen elterjedt a különböző ágazatokban osztályos Azonban ha keresőnket az osztályos pszichoterápiás

Írásunkat a Pszichoterápia folyóirat konferenciáján 2016. május 7-én, a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület (MMTE)
1

Szakmai napján 2016. november 12-én, valamint az MMTE konferenciáján 2018. június 1-én tartott előadásainkra építjük.

Pszichoterápia 2019, © MentalPort Kft. 28. évf. 3. szám, 209–221 209

Boros • Kiss – Testbe zárt fájdalom
célú felhasználásra szűkítjük, lényegesen kevesebb
találatot kapunk. Észak-Amerikában – finanszí-
rozáspolitikai okokból – nagyon kevés pszichote-
rápiás osztály van. Elterjedtebb ezzel szemben az
angolszász világban a terápiás közösség formációja.
Skandináviában és Nagy-Britanniában már több
pszichoterápiás osztály található, Németországban
pedig az 1980-as évektől kezdődően osztályos ellá-
tási hálózat („Stationäre Psychotherapie”) is létesült
(Hölzer és mtsai 2018, Szőnyi 2015). A Magyaror-
szágon kialakított osztályos kezelési koncepció, a
pszichoterápiás rezsim, amely a Tündérhegyi pszi-
choterápiás osztálynak is alapját képezi, nagyban
épített a német mintára.
A borderline személyiségzavar kezelésére kidol-
gozott újabb módszerek, mint a dialektikus beha-
vior terápia (Linehan 2010), a mentalizáció alapú
pszichoterápia (Bateman, Fonagy 2016), az áttétel
fókuszú pszichoterápia (Doering 2015) időigénye-
sek. Újabban látszanak törekvések ezek intézményi
hátterének a kiépítésére az angolszász egészségügyi
rendszerekben is.
A terápiás rendszer
A terápiás rendszer jellegű szervezeteket részlete-
sen tárgyalja Szőnyi 2015-ös és 2019-es művében.
Ezek közé tartoznak a pszichoterápiás osztályok,
ahol „a vezető kezelési módot a pszichoterápiák
jelentik, és az osztály pszichoterápiás rezsimmel
működik” (Szőnyi 2015, 156. o.). Főbb szerkezeti
elemei közé tartoznak a pszichoterápiák (azon belül
is a csoportpszichoterápiák), illetve a pszichoterá-
piát kiegészítő és rezsimhordozó terápiás csoportok.
A pszichoterápiás csoportokat megkülönbözteti a
csoportterápiáktól a csoport vezetőjének a teljes
terápiás felelőssége. A csoportpszichoterápiák
rendelkeznek a szakpszichoterápiák jellemzőivel,
úgymint vezető terápiaként alkalmazhatók; egyedi
indikáció, felkészítés és megállapodás köttetik a
csoporttagokkal; az alkalmazott módszer elismert
pszichoterápia; a csoport vezetője megfelelő kép-
zettséggel, jogosultsággal rendelkezik. A terápiás
csoportok a terápiás rezsim megtartó képességét
erősítik, és integrálásuk a team-megbeszéléseken
történik (Szőnyi 2015, 2019).
210
Testorientált terápiák a németországi osztályos
pszichoterápiás ellátásban
A von Uexküllnek tulajdonított mondás, miszerint „a
lélek nélküli test kezelése éppoly kevéssé hatékony,
mint a test nélküli léleké”, valamint az ezzel kap-
csolatos „test reneszánsza” számos terápiás eljárás
alkalmazásához vezetett (Hölzer és mtsai 2018). A
testorientált terápiák a Pszichoszomatikus Orvoslás
és Orvosi Pszichoterápia Német Társasága által
megfogalmazott javaslat alapján részét képezik a
német pszichoterápiás osztályos rendszernek, általá-
ban az extraverbális terápiák közé sorolva. Módsze-
rek tekintetében nagyon heterogén képet kapunk: a
spektrum az érzékszervi érzékenyítő csoportoktól, a
sporttevékenységtől (például walking and jogging),
az állatasszisztált terápiáktól (például lovas terápia),
és a gyógyító hatású, önfejlesztő módszerektől
(jóga, tai-chi, chi-kung, Feldenkrais, progresszív
relaxáció) egészen a pszichoterápiás alkalmazásig
(koncentratív mozgásterápia, integratív mozgás-
terápia, mindfulness alapú kognitív terápia) terjed
(Fabian és mtsai 2009, Hölzer és mtsai 2018). A
fentebbi elkülönítés értelmében ezek többnyire nem
pszichoterápiás, hanem kiegészítő terápiás/szocio-
terápiás/miliőterápiás csoportként integrálódnak az
osztályos rendszerbe.
Mozgás- és táncterápia a magyar pszichiátriai/
pszichoterápiás ellátásban
Mozgás- és testalapú terápiás csoportok részét
képezték és képezik a magyar pszichiátriai/pszi-
choterápiás ellátásnak is. A szűkebb értelemben vett
mozgás- és táncterápia alkalmazásáról a gyermek- és
ifjúsági ellátásban Jarovinszkij és Kiss (2016) kínál
áttekintést. A felnőttellátásban kiemelendő a terápiás
közösség elvei alapján szerveződő Thalassa Ház,
ahol a nonverbális terápiák között szerepel moz-
gáscsoport heti egyszer másfél-két órában, jelenleg
Hoppál Dorottya, Gyulavári Ágnes, valamint Korbai
Hajnal vezetésével. A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház
III. Pszichiátriai Rehabilitációs osztályán jelenleg
Szabó Ágnes vezet pszichotikusok számára moz-
gáscsoportot heti egy órában. Bársony Krisztina az
„Urbs pro patiente” Közhasznú Nonprofit Kft, a
Kiskovácsi Kórház III. Rehabilitációs Osztályán heti
két órában vezet pszichodinamikus mozgás- és tánc-
terápiás csoportot szenvedélybetegek, személyiség-
zavarral, szorongásos zavarokkal küzdők, pszicho-
tikus zavarban szenvedők számára a tanulmányunk
írásának idején. A Panoráma Medical Centerben
 Pszichoterápia • 28. évfolyam 3. szám 2019. augusztus
pedig aktuálisan pszichoszomatikus betegekkel
folyik mozgáscsoport Merényi Márta vezetésével.
A Tündérhegyi pszichoterápiás osztályon alább
részletesen bemutatásra kerülő pszichodinamikus
mozgás- és táncterápiás csoport egyedinek mond-
ható abban a tekintetben, hogy pszichoterápiás cso-
A mozgáscsoport Tündérhegyen
A Tündérhegyi osztályos pszichoterápiás rendszer
A Tündérhegyi pszichoterápiás osztály 1984-ben
jött létre Hidas György vezetésével. Az osztály-
vezető szerepet 1994-ben Harmatta János vette át.
Pszichodinamikus szemléletű, csoporthangsúlyú
pszichoterápiás osztály Tündérhegy. Pácienseink
önkéntes jelentkezés és szombati első interjú után
kerülnek felvételre. A lélektani munka a fő terá-
piás eszközünk, amit szükség esetén egészítünk ki
gyógyszeres kezeléssel. Kapcsolati folyamatra építő,
reflektív munkamódra szocializáljuk pácienseiket,
amelyben a terápiás szerződéskötés után elvárás az
aktív részvétel és a felelősségvállalás önmagukért és
a terápiás folyamatért. Ez utóbbi egy közösen kiala-
kított terápiás fókusz mentén halad; a különböző
csoportterápiák mellett egyéni betegvezetéssel.
Teamünk működése az integrálásra fókuszál:
legalább annyi időt töltünk a betegekről való
gondolkodással, megosztással, mint a közvetlen,
személyes (egyéni és csoport-)terápiás munkával.
A különböző terápiás terek fontos kapcsolati törté-
néseinek folyamatos integrálása és differenciálása
zajlik a reggeli team-megbeszéléseken, hosszú
részleg-megbeszéléseken, nagycsoport- és kis-
csoport-megbeszéléseken. A strukturális zavarban
szenvedő páciensek éretlen énvédő mechanizmu-
sokat működtetnek, például hasítás, projekció,
projektív identifikáció. Ezek csak akkor tudnak
változni, ha láthatóvá tesszük, reflektálunk rá. Más-
ként működnek egyéni helyzetben, csoportokon, a
köztes terekben, a szobában – eltérő tárgykapcsola-
tot alakítanak ki a személyzet különböző tagjaival,
illetve betegtársakkal – ezek egyeztetése zajlik a
fentebb jelzett fórumokon.
A páciensek a délelőtti sávban rendszeresen részt
vesznek nagycsoporton és pszichoterápiás kis-
csoportokon (analitikus kiscsoport, pszichodráma
vagy pszichodinamikus mozgás- és táncterápia), a
délutáni sávban pedig művészetterápián vagy szoci-
oterápiás műhelyen. Ezen kívül egyéni terápián az
egyéni kezelővel, másfél-kéthetente szobacsopor-
ton, valamint kiveszik a részüket a köztes terek, a
holding tér alakításából (a dohányzó, kirándulások,
www.mentalport.hu
portként képezi az osztályos rendszer részét. Ennek
előfeltétele volt az, hogy 2005-ben az akkreditált
pszichoterápiás (csoport)módszerek között önálló
módszerként a pszichodráma és a csoportanalízis
mellé csatlakozott a pszichodinamikus mozgás- és
táncterápia.
tollas, ping-pong). Hétvégénként terápiás célú kime-
nőre otthonukba távoznak.
A mozgáscsoport előzményei
Nonverbális pszichoterápiák mindig is részét képez-
ték a tündérhegyi rendszernek. Harmatta János
meghívására 1986-ban Cary Rick előadást és táncte-
rápiás workshopot tartott Tündérhegyen. Két írását
is kiadták, melyeket Harmatta János és Sipos Zsuzsa
fordítottak magyarra (Rick 1988). 1996-99 között
Incze Adrienne ambuláns pszichodinamikus moz-
gás- és táncterápiás csoportot vezetett az osztályról
már elbocsátott, borderline személyiségzavarban
szenvedő pácienseknek. A két és fél évig tartó, lassú
nyitott, heti egyszer három és fél órás alkalmakból
álló csoportfolyamatot egyedül tartotta. Az első,
osztályos keretek között folyó mozgásterápiát 2009
nyarán két és fél hónapig Hoppál Dorottya és Oriold
Károly vezette; heti egyszer két órában, 16-18 fős
csoporttal dolgoztak. Próba volt nekik is – koráb-
ban nem dolgoztak súlyos személyiségpatológiájú
páciensekkel – és próba az osztálynak is. A kedvező
tapasztalat ellenére akkor még nem volt folytatás.
Évekkel később, 2012-ben egyik tudományos
ülésünk keretében meghívtuk Merényi Mártát, hogy
tartson előadást borderline páciensek pszichodina-
mikus mozgás- és táncterápiájáról. Különböző terá-
piás módszerek kerültek akkoriban kipróbálásra: a
Krüger-féle trauma terápia (Krüger 2017), a dialek-
tikus behavior terápia (Linehan 2010), majd később
az áttétel fókuszú terápia (Doering 2015). Kerestük
az osztály terápiás repertoárjába jól illeszthető és
integrálható módszert a súlyosabb személyiségzava-
ros páciensek kezelésére.
Kiss Tibor Cece csatlakozása munkatársként,
aki kiképző integrált kifejezés- és táncterapeuta,
valamint Boros Edit pszichodinamikus mozgás- és
táncterápiás képződése megteremtette a személyi
feltételeket, hogy a mozgásterápia módszere is fel-
kerüljön a terápiás palettára Tündérhegyen. Hosszú
előkészítő folyamat előzte meg integrálását az osz-
tályos rendszerbe.
211
 Boros Edit, Kiss Tibor Cece
ábrák, táblázatok
ábrák, táblázatok
Boros • Kiss – Testbe zárt fájdalom

Indikáció osztályos pszichoterápiás szettingben

A pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás cso-

portot pszichoszomatikus tünetekkel, evészavarral,
kapcsolati zavarral küzdő súlyos személyiségza-
varral élő pácienseknek, pszichotikus betegeknek
indikáljuk. Jellemző rájuk a csekély önreflektivitás,
az érzelmek, belső folyamatok megjelenítésének
zavara, mentalizációs zavar, kusza belső tárgykap-
csolatok, a verbális kifejezés gátoltsága, torzult test-
kép, esetenként megbillent realitásérzékelés.

Keretek, forma

A pszichodinamikus mozgás és táncterápia (pmt)

feltáró jellegű csoportpszichoterápia. A gyógyító
folyamat középpontjába a mozgást, a táncot, a testi
tapasztalást helyezi. Alkalmazása az egyén érzelmi,
1. ábra
kognitív, testi és szociális integrációját segíti. AA tündérhegyi
1. ábra
csoportszoba alaprajza
1. ábra
módszer fejlődésének, eszközeinek, munkamódjai- A tündérhegyi csoportszoba
A tündérhegyi csoportszobaalaprajza
alaprajza
nak általános bemutatásától eltekintünk, mivel szá-
mos publikáció jelent meg ebben a témában magyar
nyelven (többek között: Merényi 1991, 2015, Cam-
pos Jiménez 2008, Vermes 2013, Jarovinszkij, Kiss
2016), azonban röviden kiemelnénk Stern (2002)
munkásságát, aki nagy jelentőséget tulajdonított
a preverbális szelférzetek létezésének nem csak
kialakulásuk idején, hanem egész életünk során. A
bontakozó, a magszelf és szubjektív szelf érése a
gondozóval történő kapcsolatban teljesedik ki, ezen
korai minták lenyomatai az implicit memóriarend-
szerben tárolódnak. Ez olyan élménytartomány,2. ábra 2. ábra
amely nem tudatos, nem verbalizálható, de mozgá-A tündérhegyi
A tündérhegyi csoportszoba arányai (az
csoportszoba arányai (azablak
ablakfelől
felől fényképezve
sos, testi tapasztalás útján elérhető és átdolgozható. fényképezve)
A pmt jellegzetessége, hogy a terápiás munka több
2. ábra
fázisa is ebben a tartományban zajlik. A tündérhegyi
érett; mik voltak acsoportszoba arányai (az
fő témák az előzőekben ablak felől fényké
(például
A tündérhegyi mozgáscsoportot heti kétszer 1,5 veszteségek, hiányok, párképzés, álmok); mi az osz-
órában, kedden és csütörtökön délelőtt tartjuk. A tály aktuális dinamikája.
rendelkezésünkre álló tér egy szabálytalan formájú
(1. és 2. ábra), 28m2 alapterületű helyiség. Mi is történik a csoportokon?
Minden alkalom verbális körrel kezdődik és azzal
Új csoporttagoknak rövid keretismertető bevételt is zárul. A bejelentkező körben sokszor nehéz a testi
tartunk. Kitérünk a titoktartásra és az eltérésekre az állapot, az aktuális érzések tudatosítása. A csoport
osztály szabályaitól: szabad inni; ablakot nyitni cso- indulásakor a „Hogy van most? Mi foglalkoztatja?”
port közben is; és a módszer része az érintés; míg az kérdésekre többnyire hosszú csendek következtek,
osztály más csoportjain, tereiben ez nem megenge- vagy nagyon rövid válaszok: „Jól vagyok”, „Fáradt
dett. vagyok”, „Rosszul aludtam”. Nem reagáltak egy-
Szűk idői kerettel dolgozunk, szükséges a felké- másra, nem kapcsolódtak, a csoportvezetőktől vár-
szülés. Csoport előtt rövid megbeszélést tartunk, ták a továbblökést. Gondolkodásra késztetett ben-
ahol a következő szempontok szerint gondoljuk át az nünket, hogyan tudnánk gördülékenyebbé tenni a
alkalmat: vannak-e új, illetve távozó tagok; hol tart bejelentkező kört. Arra jutottunk, hogy importáljuk a
a csoport, mennyire ismerik már egymást, mennyire

212
 Pszichoterápia • 28. évfolyam 3. szám 2019. augusztus
pszichodrámában használt formulát: aki befejezi az
állapotjelzést, megjelöli, hogy ki folytassa.
Jellemző, hogy ki kezdi a csoportot és ki marad
a végére. Az első bejelentkező motivációja mögött
megbújhat a csoportvezetőknek való megfelelés
(például amikor egyéniben is kezelt beteg van a cso-
portban). De megjelenhet kínzó feszültség is, amitől
mihamarabb szabadulni szeretne. A verbális kör
végére a csoportban perifériára szorult, legkevésbé
népszerű, túlzottan megterhelő vagy elárasztó páci-
ensek kerülnek. Csoportvezetőkként ezt is kihango-
sítjuk, rákérdezünk például, milyen érzés mindig a
végére maradni, mi a fantáziája erről neki vagy a
csoportnak.
Mikor érettebb és összeszokott csoporttal dolgo-
zunk, akik több hete, hónapja ismerik egymást, akkor
azt tapasztaljuk, hogy könnyen adnak állapotjelzést,
kapcsolódnak egymáshoz és nyílttá teszik egymás
iránti érzéseiket: vonzódásukat, féltékenységüket,
irigységüket, dühüket, unalmukat.
A nyitó verbális kör után a mozgásos részben a
bemelegítés után testtudati és kapcsolati munka
zajlik. A testtudati munka során a figyelmet a testi
tapasztalások percepciójára irányítjuk. A megaján-
lott figyelmi fókusz elősegíti a testi érzetek tudatosí-
tását és az érzetekre történő reagálást.
Kiemelnénk azt az öt éve gyomorkarcinómával
műtött pácienst, aki nemrégiben még előrehaladott
terhesség-megszakításon is átesett: beszámolt az
átélt „üresség érzésről”, ami a hasában jelent meg.
Érezte a szervei hiányát. Ez segítette a súlyos beteg-
séggel, illetve veszteséggel való szembenézést. Egy
fiatal anorexiás páciens pedig a földön való gurulás
közben érzékelte csontjait és azt a fájdalmat, amit a
nyomás okozott. A torzult testképére lett rálátása egy
pillanatra, ami nagyon megijesztette.
A kapcsolati munka során figyelemmegosztás tör-
ténik a saját mozgás és a másiké között. Folyamatos
finomhangolás zajlik a páros és hármas gyakorlatok
során. A test valóságosságán alapuló élménymeg-
osztás történik. Látják, tapintják egymás kontúr-
jait, izomtónusát, vegetatív jeleit (légzés, pulzus,
izzadás, kipirulás, elsápadás). Érzékelik a saját és a
másik mozgásának irányát, sebességét, térbeliségét.
Együtt szabályozzák a közelség-távolság arányát, az
érintések intenzitását, gyakoriságát.
Áttételi viszonyok is megjelennek: egymással és a
csoportvezetőkkel lejátszhatják fontos tárgykapcso-
lati mintázataikat. 19 éves leválási elakadásban lévő
fiatal lány a hármas gyakorlatokban rendre szülő-
párrá alakította partnereit, akikbe erősen kapaszko-
dott.
www.mentalport.hu
A testtudati és kapcsolati munka mellett a játék
is része a terápiás folyamatnak. Sok új csoporttag
esetén a bemelegítés után indítunk egy összehan-
golódást, megérkezést, bizalomnövelést elősegítő
csoportjátékot (például összetekeredés-kitekeredés,
csukott szemmel nagyságsorrend kialakítása, lopa-
kodós, pókfoci). Ha összeszokott csoporttal dolgo-
zunk, a lezáró verbális kör előtt az alkotásnak is teret
adunk. Hagyománnyá vált a kívánság gyakorlat, amit
távozó csoporttag kérhet búcsúzóul. A nyitó körben
mondja el, és mi beletervezzük a folyamatba. Ez
időnként improvizációt igényel tőlünk, főleg, ha elő-
készítő gyakorlatokat kell beépítenünk, amennyiben
valamilyen regresszívebb gyakorlatot kérnek, mint
amilyen a születés-alagút. Népszerű búcsúkívánság
még a hangkupola vagy a csoportszobor.
A záró verbális kör a csoporton történtek fel-
dolgozását szolgálja: az egyéni és közös mozgásos
élmények felidézése; az egymásnak szóló visszajel-
zések; a terapeuták értelmezései, integrációt előse-
gítő beavatkozásai kapnak benne teret.
A regresszió szabályozása másképp alakul, mint
egy ambuláns csoportban: az osztály tere megtartó
erővel bír, ezért nem probléma, nem terápiás hiba, ha
nem sikerül mindenkit kihozni a regresszióból. Így
kicsit kitágul az idő és a tér is.
A tündérhegyi mozgáscsoport a számok tükrében
A tündérhegyi mozgáscsoportról árnyaltabb képet
kaphatunk, ha végignézünk, végiggondolunk
néhány adatot. Vizsgált idő-intervallumunkban, a
csoport indulása és jelen cikk írásának ideje (2015.
09. 15. – 2019. 05. 31.) között összesen 375 csoport
alkalom volt.
A csoportidő hetente kétszer 90 perc, esetenként,
rövidebb munkahéten az egyik csoportalkalom
lecsökkenhet 60 percre. Ez megnehezíti, beszűkíti
a verbális és a nonverbális munka lehetőségeit is.
Szerencsére csupán hétszer kényszerültünk erre az
elmúlt három és fél évben.
A csoport létszáma jellemzően 10-13 fő, (mini-
mum 8, maximum 15). Háromszor fordult elő,
hogy csak 8 csoporttag volt, ami a mozgásos munka
szempontjából még jól kezelhető. Négy alkalommal
volt a csoport 15 tagú, ami viszont az idői és tér-
beli kereteinket már nagyon feszegeti. A módszer-
ből adódóan az sem lényegtelen, hogy páros, vagy
hárommal osztható-e a létszám, gyakran alkalma-
zunk páros, illetve trió helyzeteket, gyakorlatokat.
A páros csoportvezetés segíthet áthidalni ebben az
egyenetlenségeket, az egyik csoportvezető beáll a
gyakorlatba, aminek az a további hozadéka is van,
213
Boros • Kiss – Testbe zárt fájdalom
hogy közvetlen testi szintű intervenciókat tesz lehe-
tővé, valamint testi/mozgásos szinten nyújt lehetősé-
get a mintakövetésre a pácienseknek.
A vizsgált periódusban összesen 991 páciens zárta
le terápiáját Tündérhegyen. 24 páciens vett részt két
külön osztályos pszichoterápiás kezelésen ebben
az intervallumban, jellemzően 1-2 év eltéréssel.
Minthogy jelen elemzés szempontjából ennek van
jelentősége (mert például egyik kezelése során moz-
gáscsoportban volt közülük hét), ezért „két külön
páciens”-ként szerepelnek számításainkban.
Mozgáscsoportunkban ez idő alatt 194 páciens
dolgozott és zárta le terápiáját. Jelenleg 9 tagja van
a csoportnak, így megosztásra kerülő tapasztalata-
inkat összesen 203 pácienssel való munka alapozza
meg. Osztályos rendszerünkben a pszichoterápiás
kiscsoportok (mint amilyen a mozgáscsoport is)
vezetői egyéni kezelőkként is dolgoznak. Általában
ügyelünk arra, hogy a kiscsoportvezető és az egyéni
kezelő ne ugyanaz legyen, de olykor az indikációs
szempontok ezt felülírják, és bekerülhet olyan páci-
ens is a csoportba, akinek egyikünk egyéni kezelője.
A csoport eddigi történetében összesen 13 ilyen
páciens volt. Ha beleszámítjuk azt a 8 pácienst is,
akinek kezelése folyamán terapeutaváltás vált szük-
ségessé, és egyikünk lett egyéni kezelője, akkor
összesen 21 páciensről beszélhetünk, vagyis a cso-
portban megfordult páciensek nagyjából 10%-áról,
ami a gyakorlatban átlagosan 1-2 főt jelent az aktuá-
lisan a csoportban lévő páciensek közül. Ez érdekes
dinamikát szül, mert szorosabb kapcsolat alakul ki
az illető páciens és az egyik csoportvezető között.
A csoportba kerülők átlag életkora 31 év, (szórás:
9,8 év, vagyis körülbelül 70% 21-41 év közötti),
ami az osztály összes páciensének átlagéletkoránál
(34,7) valamivel alacsonyabb, de a szórást is figye-
lembe véve ez nem jelentős eltérés. Legfiatalabb
páciensünk 18 éves, legidősebb 65 éves volt. Az
osztályon kezeltek megoszlása: 18-70 év.
A csoporttagok közül 52 volt férfi, 151 nő (26-
74%). Látható, hogy nagyjából háromszor annyi női
páciens csatlakozott a mozgáscsoporthoz, mint férfi.
214
Ez aktuálisan változó arányokat jelent, kétszer volt
rá példa, hogy fele-fele arányban, 6 férfi és 6 női
csoporttag volt egy kis ideig, jelenleg a másik vég-
letben vagyunk: egy férfira jut 8 nő. Nem szerencsés,
ha a férfiak aránya nagyon lecsökken, mert egyrészt
a férfi páciensek megfosztódnak a társas támogatás
egy fajtájának élményétől, másrészt a nőknek is fon-
tos, hogy a kapcsolati munkában férfiakkal tudjanak
dolgozni. Igyekszünk az ilyen időszakokat azzal
ellensúlyozni, hogy a férfi csoportvezető gyakrab-
ban vesz részt a gyakorlatokban, folyamatokban, de
ez nem szünteti meg a nehézséget teljesen. Érdekes
volt látnunk az eltérést az osztályos szintű nemi
aránytól: a teljes páciens-létszámban a férfi-nő
arány 33-67%, ami rárímel arra az általános jelen-
ségre, hogy mozgáscsoportba inkább mennek nők,
mint férfiak. Ugyanakkor a pácienseink nem maguk
választják meg, hogy melyik terápiás csoportba sze-
retnének járni, hanem a kezelői team osztja be őket.
Terapeutai előítélet is lehet ennek hátterében.
A kezelés napjainak száma az osztályon átlago-
san 76,35, ami azonban a nagy szórás (42,9) miatt
keveset mondó adat. A 3. ábrán bemutatott eloszlás
jobban szemlélteti a kezelés hosszának alakulását.
A görbe emelkedésében van egy törés nagyjából 14
kezelési napnál (onnantól meredekebb), ami jelzi azt
a nagyjából kéthetes időszakot, amire szükség van,
hogy kiderüljön, a páciensek be tudnak-e illeszkedni
az osztályos rendszerbe. Onnantól nagyobb való-
színűséggel maradnak hosszabb kezelésre. 80 és
100 nap között érzékelhető egy plató, ami jelzi azt,
hogy a páciensek egy jelentős része be van állítódva
a Tündérhegyen általában ajánlott háromhónapos
kezelési időre, és ehhez igazítja terápiája lezárását. A
4-4,5 hónap sem ritka, annál hosszabb ideig azonban
már kevesen maradnak.
A mozgáscsoportban a kezelés napjainak száma
átlag 81,97, (szórás: 40,1). Ez magasabb az osztá-
lyos átlagnál. A 3. és a 4. ábrán látható két görbén is
leképeződik a különbség: a csoport íve meredekeb-
ben emelkedik, az osztályos görbe csak az extrém
magas ápolási napok száma esetében előzi meg.
 Pszichoterápia • 28. évfolyam 3. szám 2019. augusztus

3. ábra
Ápolási napok számának
eloszlása a Tündérhegyi pszi-
choterápiás osztályon 2015.
09. 15. – 2019. 05. 31. között
(N=991, lezárt terápiák)
3. ábra
Ápolási napok számának eloszlása a Tündérhegyi pszichoterápiás osztályon 2015. 09. 15. – 2019.
05. 31. között (N=991, lezárt terápiák)
3. ábra
Ápolási napok számának eloszlása a Tündérhegyi pszichoterápiás osztályon 2015. 09. 15. – 2019.
05. 31. között (N=991, lezárt terápiák)

4. ábra
Ápolási napok számának
eloszlása a Tündérhegyi
pszichoterápiás osztály
mozgáscsoportjában 2015.
09. 15. – 2019. 05. 31. között
(N=194, lezárt terápiák)
4. ábra
Ápolási napok számának eloszlása a Tündérhegyi pszichoterápiás osztály mozgáscsoportjában
Megvizsgáltuk a kezelés korai megszakadását is. A két minta függetlenítése által létrehozott adato-
2015. 09. 15. – 2019. 05. 31. között (N=194, lezárt terápiák)
Elemzésünk céljából három hétben
4. ábra határoztuk meg kon (1. táblázat) Khi-négyzet próbát végrehajtva az
azt a határt, amely alatt mélyreható rendszerszintű
Ápolási napok eloszlás
számának eloszlása függetlenségének
a Tündérhegyi hipotézise
pszichoterápiás osztály 0,15 szignifi-
mozgáscsoportjában
2015. 09. 15. – 2019. 05. 31. között (N=194, lezárt terápiák)
terápiás hatással nem számolhatunk. Mint fentebb kancia-szinten igazolódott, ami azt jelenti, hogy 85%
már jeleztük, a vizsgálat tárgyát képező három és fél a valószínűsége annak, hogy nem véletlen az eltérés a
évben 991 páciens terápiája zárult le osztályunkon. két eloszlás között. Ez alapján feltételezhető valami-
A teljes létszámból 174 páciensnek szakadt meg a lyen együttmozgás a hosszabb kezelési bevonódás és
kezelése három héten belül, ami 17,6%. Ugyanebben a mozgáscsoportban való részvétel között. Ez az adat
a periódusban a mozgáscsoport 194 lezárt páciense utalhat a mozgáscsoport megtartó erejére, azonban
közül 26-nak a kezelése tartott maximum 21 napig, számos változót nem vizsgáltunk, így egy ilyen követ-
ami 13,4%. keztetés nem lenne tudományosan megalapozott.
Korai terápia-
Teljes létszám
megszakadás (max.
(fő)
21 ápolási nap) (fő)
Osztályon kezelt, nem mozgásterápiára,
hanem más pszichoterápiás csoportokba 797 148
járt páciensek
Mozgásterápiás csoportra járt páciensek 194 26
Teljes páciens populáció 991 174

1. táblázat
1. táblázat
A kezelés korai megszakadása a mozgásterápiás csoportban, illetve a többi osztályos pszichoterápiás csoportban
A kezelés2015.
korai09.megszakadása a mozgásterápiás
15. – 2019. 05. 31. csoportban,
között (N=991, lezárt terápiák) illetve a többi osztályos
pszichoterápiás csoportban 2015. 09. 15. – 2019. 05. 31. között (N=991, lezárt terápiák)

www.mentalport.hu 215
Boros • Kiss – Testbe zárt fájdalom
Terápiás célkitűzések
Fontos fókusz a testtudati munka, testi figyelem által
a jelenlevés, az itt és most megtapasztalása a fel-fel-
törő múltbeli traumatikus élmények, avagy a pszi-
chotikus világ ellenében. A testtudati munka által
létrejövő jóindulatú regresszióban szelfmagszintű
építkezés történik a hatóerő megtapasztalásával.
Törekszünk a biztonság, tükrözés, tartalmazás meg-
tapasztalását elősegíteni az interszubjektív mezőben.
Ha az önreflektív és tartalmazó képességük nő, akkor
a nehéz érzelmi helyzetek elviselésének képessége is
növekszik. Kevésbé sodródnak szélsőséges affektív
állapotokba, s ez kapcsolati működésüket is kiszá-
míthatóbbá teszi. Ha fejlődik az önszabályozási
képességük, azzal mérsékelhetőkké és csillapítha-
tókká válnak az érzelmeik és indulataik.
Kapcsolati munka során a közelség-távolság
szabályozását is tanulhatják pácienseink. A gyakor-
latok során sokféle kapcsolati történést élhetnek át:
hangolódás, elhangolódás, törés, majd a kapcsolat
helyreállítása, újrakezdés. Az egyedüllét képességé-
nek kialakítására és a belső üresség megtöltésére is
törekszünk. Végeredményben az implicit kapcsolati
tudás módosítása a célunk.
„Pszichotikus csoport”
Ha több pszichotikus van a csoportban, akkor a ver-
bális körben hangsúlyos a testi tevékenységek rész-
letezése. Többször kimennek a mellékhelyiségbe a
csoport alatt, általában a verbális kör végén. Ez a
fokú beszűkülés a testi működésekre elszigetel, nem
reagálnak egymásra; ugyanakkor nagyobb a függés
a csoportvezetőktől.
Volt olyan súlyos pszichotikus, aki képtelen volt
a minimális öngondoskodásra is: náthás volt, köhö-
gött, fulladozott, de nem hozott sem vizet, sem papír-
zsebkendőt magának. Az egyik paranoid páciens
megjegyezte, hogy nehéz a jelenben lenni, mert más
játszódik le a fejében és más van kinn és a kettő nem
egyeztethető.
Egy másik nőpáciens szinte soha nem mondott
magáról semmit a verbális körökben. Egyéni keze-
lőjétől tudtuk meg, hogy egyéni terápiákon a moz-
gáscsoportról beszél – a legfontosabb számára, de a
csoportokon annyira szorong, hogy nem szólal meg.
37 évig volt bezárva pszichotikus anyja mellé és
nem volt más kapcsolata. A terápia előrehaladtával
látványos változások zajlottak le benne. Kezdetben
a páros gyakorlatokat rövidítette, félt a mélyülés-
től, de szívesen nézte, ahogy a többiek mozognak.
Pokrócos feladatnál szívesen ringatta a többieket és
216
maga is vállalkozott rá, hogy befekszik. A következő
csoporton utalt vissza arra, hogy jó volt megbízni a
csoportban és hogy a csoport is bízott benne. Egy
idő után integráló erő lett a pszichotikusok között:
köszöntötte az újakat, búcsúztatta a távozókat. Szo-
borállításnál ő ment ki először, összefogta a többie-
ket, mint otthon a szüleit. Hármas útnál lendületesen
végigment egyik faltól a másikig, a záró körben
megjegyezte mennyire elégedett ezzel, az életében
nem sikerül végigcsinálni, amit szeretne. Úgy érezte,
a társaitól olyan támogatást kapott, amilyet a szü-
leitől sohasem. Utolsó előtti napon, a búcsúestén
rituálisan szétvágta a mindig hordott zöld blúzát,
valamint kibontotta gyönyörű dús haját, amit addig
csak összefonva hordott. Gyász és új élet kezdése
volt ezekben a változtatásokban. Egy régi barátnőjé-
vel is felvette a kapcsolatot, mert – mint mondta – itt
megtanulta közel engedni magához a többieket.
Ez a két fontos pillér a pszichotikusok terápiá-
jában: szorongásmentesen a jelenben, a realitásban
lenni; valamint gyakorolni a kapcsolódást. Pszi-
chotikus páciensek torzult szelférzete bármelyik
tartományban megjelenhet, ezek korrekciója zajlik
a csoport terében. Testtudati munka során a testre
irányított figyelem segítségével kontrollált módosult
tudatállapotba kerülnek, ami jóindulatú regressziót
eredményez. Pszichotikus páciensek kevéssé képe-
sek az egyéni testtudati munkára, szükségük van a
másik jelenlétére – mint egy viszonyítási pontra –,
hogy érzékelni tudják a saját testüket, ez horgonyoz
le a realitásba.
Fiatal, pszichotikus nőpáciensünket, akinek ijesztő
vizuális hallucinációi voltak (folytonosan fenyegető
szemeket látott), megnyugtatta a hosszasan fenn-
tartott szemkontaktus. Valós szemeket látott, valós
személyekkel, akikben meg lehetett kapaszkodni.
Édesanyja ilyen biztonságot nem nyújtott számára.
A páros vagy hármas kapcsolati munka során
folyamatos finomhangolás történik. A terápiás folya-
mat elején megtörténhet, hogy vagy csak magukra,
vagy csak a másikra figyelnek; nehézkes a váltás,
illetve az egyidejűség. Előfordul, hogy csukott szemű
társukat nekivezetik a falnak; vagy sem magukra,
sem a másikra nem figyelnek, hanem kifelé – mit
csinálnak a többiek. Ijesztő a másik közelsége, az
intimitás, ezt szabályozzák a kilépéssel. A páciensek-
nek mintául szolgálnak a többiek, s mi, vezetők is. A
számtalan kapcsolódási lehetőséggel és ismétléssel
begyakorolhatnak új kapcsolódási mintázatokat. Az
egyik legfontosabb hatótényező a folyamat átélése:
például most rám figyelnek, megtartanak, elfogad-
nak, kibírnak s mindezekre én is képes vagyok.
Kapcsolatban fejlődik az önszabályozás képessége,
 Pszichoterápia • 28. évfolyam 3. szám 2019. augusztus
amely a térben többek között a közelség-távolság
szabályozásával valósulhat meg.
A pszichotikus fázis lezajlása után, úgy konstatál-
ják, mintha az egy másik ember lett volna. Nehezen
integrálják pszichotikus énrészüket. Negatív és pozi-
tív érzéseik integrálása is nehézség, például lehet
ugyanazon személy iránt szeretetet és haragot is
érezni. És nehezen integrálják a különböző szelf- és
tárgyreprezentációikat, amit szívesen tartanak külön,
hasítva. Hármas kapcsolati munka megsegítheti ezt
az integrációt.
„Személyiségzavaros csoport”
Ha főként személyiségzavarban szenvedő páciensek
alkotják a csoportot, nagyon eltérő hangulat tud
kialakulni, bár itt is az integrálás elősegítésén van a
hangsúlyunk, hogy szűnjön a hasítás. Van, aki pél-
dául csak a romboló énrészével van kapcsolatban,
s ekkor megnő az önsértések (falcolás, gyógyszera-
búzus, alkoholizálás, falásrohamok) gyakorisága, s
a gyöngéd, támogatóval nem. Vagy van egy titkolt,
beteg, elkülönített énrész. Az egyik fiatal nárcisztikus
férfi páciens a csoportokon a nők vágyott partnere
volt, aki ráhangolódik, támogat, vicces, gyengéd, de
a párkapcsolati konfliktusa alapját képező erekciós
zavarával nem akart a csoporton foglalkozni. Nem
tudott megjelenni az a része, amelyik haragszik a
nőkre, bünteti őket, s fél a férfiakkal való rivalizáci-
ótól. három hónap után ő csalódottan távozott, hogy
„nem kapott eleget”.
Nagyon intenzív érzelemmegosztás zajlik már a
nyitó verbális körben: sírások, felháborodások, nyílt
szimpátia-kinyilvánítások: kinek ki a fontos, kibe
szerelmes, mit álmodott. Az egyik borderline fiatal
nő, aki már másodszor került felvételre, azt mondta
egyik csoporton: holnap vagy megöli magát vagy
új életet kezd. Ez olyan provokatív volt, hogy akár
haragot is kiválthatott volna, de a csoport reményt
adva az új élet felé terelgette. A kapcsolati munka
során kialakult interszubjektív mezőben olyan
affektív hangolódást élt át, ami kilendítette végtelen
magányából.
Ahogy nő a csoporttagokban az egymás iránt
érzett bizalom és biztonság, egyre nehezebb témák
kerülnek elő. Egyre mélyebb, intimebb párkapcso-
lati, illetve egyre súlyosabb szülő-gyerek konflik-
tusok jönnek felszínre a verbális körben. Az egyik
csoporton fő téma volt, hogy milyen élmény (volt)
megterhelő szülők gyerekének lenni, például, ha az
anya részeges; az apa öngyilkos lett; az apa abuzált
éveken keresztül; az anya érzelmi támasznak hasz-
www.mentalport.hu
nálta gyerekét. Amikor ezek a nehéz témák kerülnek
elő, megnő a verbális kör jelentősége, időben hos�-
szabbá válik és kvázi analitikus kiscsoporttá alakul
– természetesen a csoportvezetők tudatos döntésé-
nek eredményeképpen. Felismerjük, hogy a súlyos,
traumatizáló élmények verbális lereagálására, kor-
rektív élmény nyújtására van szükség: amikor is a
csoport és a vezetők tanúkká válnak, validálják a
traumát elszenvedett ártatlanságát, kihasználtságát,
mellé állnak, támogatják, védelmezik, tartalmazzák
a nehéz érzéseit.
Egy középkorú nőbeteg, aki sok veszteség (közeli
hozzátartozók halála) és súlyos testi betegségek
(köztük daganat) után került felvételre depressziós
állapotban, heteken keresztül az álmait mondta a
bejelentkező körben: koporsóban fekszik, halott;
veri az anyja, majd hívja a mennyországba; gye-
rekei és a kedvenc csoporttársa meghal; megerő-
szakoló apját ajándékokkal akarta lekenyerezni, de
neki nem volt elég, belökte egy gödörbe és betont
öntött rá. Azt kérdezhetnénk, hogy mire volt jó neki
és a csoportnak, hogy ezeket a megterhelő álmokat
elmondta. Tekinthetjük ezt nyílt agressziónak is,
amivel megrázta a csoportot. Ugyanakkor a benne
lévő, addig integrálatlan pusztító érzések felszínre
kerülhettek – először megálmodta őket, elmondta,
rájuk tekinthetett, viszonyulhatott hozzájuk, s ezzel
párhuzamosan az ambivalens érzésekből származó
patológiás gyásza oldódhatott. 15 éve viszolygott
az érintéstől, s a csoportokon az első tapasztalata
az volt, hogy „hiszen ez jó!”. Két hónap után meg
tudta ölelni az egyik fiatal nőpácienst, aki a lányára
hasonlít. Megértette, hogy miért kerülik a munkatár-
sai, s valódi élmény volt számára, hogy itt mindig
van párja, őt is választják.
Borderline pácienseink múltjában sokszor fellel-
hető trauma a szexuális abúzus. Különböző módo-
kon kerülhet elő az élmény, sokszor nehezen kezel-
hető helyzeteket teremtve.
Zs. kezelése 3. hetében az egyik záró verbális kör-
ben mondta el, hogy páros gyakorlatnál ugyanazt a
szagot érezte csoporttársnőjén, C-n, mint az őt éve-
ken át erőszakolón. Nagyon felzaklatódott. C ekkor
nem reagált, viszont a következő alkalommal a nyitó
körben ő is elmesélte részletesen csoportos megerő-
szakolását, megalázását, a csoportot szinte felzak-
lató részletességgel. Utána mindketten mást kezdtek
vele; egyikük tudott kapcsolódni, sőt paraterápiás
kapcsolatot alakított ki; másikuk elszigetelődött, őt
alig választották a többiek, a csoportvezetők lettek a
párjai. A végén Zs. anyafigurává is vált C. számára,
megadva neki azt a gyengédséget, védelmet, amit
saját anyjától nem tudott megkapni.
217
Boros • Kiss – Testbe zárt fájdalom
Máskor egy hármas kapcsolati munkánál került
felszínre az abúzus: a férfi páciens, J. úgy szorította
meg a kezét női csoporttársának, K-nak, ahogy
az erőszaktevő. Mindketten súlyosan regresszív
állapotba kerültek: a nőpáciens csillapíthatatlanul
sírt, a csoport végére sem tudta abbahagyni; a férfi
páciens pedig a ránehezedő bűntudattól „acting-
outolt”, kiszaladt a csoporttérből. Az osztály holding
tere mindkettejüket megtartotta, ez például is
szolgál a rezsim működésére. Következő csoporton
a saját részekkel foglalkoztunk: egyikük hogyan
nem tud jelezni, határt húzni, kilépni számára
fájdalmas helyzetekből; másikuk pedig integrálatlan
agresszióját hol maga, hol a másik felé fordítja.
Ezek fontos fókuszok voltak a terápiájuk további
részében.
Dinamikai történések
Pszichodinamikus mozgás és táncterápiás csoport-
ban külön figyelmet fordítunk a jellegzetes dinami-
kai helyzetekre, azok alakulására egyéni és csoport
szinten egyaránt.
A párképzés, ami más csoportterápiáknál kohézió
ellen ható tényező és destruktív, itt a mozgásos rész-
ben másként is értelmezhető. Előfordul, hogy páros
gyakorlatoknál heteken keresztül egymást választja
ugyanaz a férfi és nő páciens. A záró verbális körben
reflektálunk a párosra és a csoport többi részére is,
akik meghagyják őket egymásnak, mert érzik, hogy
„dolguk van egymással”. Próbáljuk értelmezni,
hogy milyen áttételi helyzetet jeleníthetnek meg,
mi lehet a szerepe az erős összekapaszkodásnak a
terápiájuk adott szakaszában. Lehet, hogy tükörként
funkcionálnak egymás számára: a másik mozdula-
taiban könnyebben észreveszik saját elakadásukat,
regresszív állapotukat, kapcsolódási nehézségeiket.
Jellegzetes diád az elhanyagolt gyerek-elhanyagoló
szülő vagy a védelemre szoruló lány és védelmező
apa.
Fontos dinamikai történés a rivalizáció, ami óha-
tatlanul megjelenik hármas kapcsolati munka során.
Mivel mindig kevesebb a férfi csoporttag, a nők
versengenek értük. A férfiak legtöbbször az erejüket
mérik össze.
Mozgáscsoporton is megjelenik a bűnbakképzés,
amikor valakit okolnak azért, mert elhúzódik a beje-
lentkező kör és kevesebb idő marad a mozgásra. A
csoportvezetőknek szánt harag vetül a bűnbaknak
kikiáltott tagra.
Akcióval dolgozó csoporton másként jelenik meg
az acting-out: mozgásos résznél a mozdulatlanság,
218
beszéd. Előfordul, hogy valaki kimegy a teremből:
Egy paranoid beteg a páros gyakorlat előtt azért
szaladt ki, mert „az ellenségével raktuk össze”. Azt
rótta fel neki, hogy van gyereke, míg ő a többediket
vetélte el. Nem volt viselhető a másik „sikere” az ő
kudarca mellett. Nagy eredmény volt, hogy visszajött
és kibírta a másik közelségét. A terápia folyamán az
irigység, a másik kifosztásának a vágya csökkent,
több születés-játékban is részt vett. Eleinte harc volt
az anyaság, majd megbékélés lett belőle. Terápiája
végén készültek párjával az adoptálásra. Egy másik
esetben függőleges térbeli szintekkel való hármas
munkánál egy fiatal borderline férfi páciens sokat
volt a talajszinten; a csoport asszociációja erre az
volt, hogy „a padlón van”. Ezt az értelmezést vissza-
utasította, de másnap távozott az osztályról.
Elhárító mechanizmusok
Csoportvezetői megbeszéléseinken az egyes pácien-
sek jellegzetes elhárító mechanizmusait is azonosít-
juk, ami segíti a diagnosztikai és terápiás munkát,
valamint az integrálást. Az alábbi esetvignetta jól
szemlélteti mindezt.
50 éves életközepi és kapcsolati válságban szen-
vedő páciens, E. a női csoportvezetővel való moz-
gásban a projektív identifikáció eszközével jelenítette
meg, élette át az elhagyást, illetve az elhagyatottság
érzését. A gyakorlat során a terem két szemben lévő
végéből indultunk, saját tempóban, egyéni moz-
gásimprovizációval jutottunk el középre, ahol talál-
koztunk, együtt mozogtunk, s az eredeti instrukció
szerint ki-ki a saját indulási helyére érkezett volna
vissza szintén egyéni improvizációval a találkozás
élményének lenyomataival. A találkozás gyors volt,
E. hamar kiszakította magát a közös mozgásból. A
„kiszakította” itt most nem képletesen értendő, való-
ban olyan hevesen vált el, hogy a terapeuta földre
esett s lassan-lassan tért csak magához. Az előbb még
ketten voltak, ha csak nagyon rövid időre is, most
pedig egyedül van. Kúszott-mászott utána és kereste
a kapcsolatot. Fájdalmas volt átélni az elhagyatást,
ugyanakkor idegen volt tőle ez a kapcsolódási vágy,
a szeparációnak ez a regresszív szintje. A terapeu-
tával élette át, amitől ő fél. Ő itt diadalmaskodott,
végignézte a másik szenvedését; ugyanakkor meg is
zavarodott, mert nem az instrukciónak megfelelően
cselekedett: a terapeuta kiindulási helyére ment vis�-
sza és nem oda, ahonnan ő elindult.
S ekkor a másik csoportvezető, aki az instrukciót
mondta, és a folyamatot kívülről tartotta, szokatlan
instrukciót adott, amivel meglepte társát. Adott egy
 Pszichoterápia • 28. évfolyam 3. szám 2019. augusztus

második esélyt. Kérte a párokat, hogy újból indulja-
nak el a saját útjukon; újból találkozzanak középen,
majd váljanak el, s érkezzenek a kiindulási pont-
jukra. A második találkozás másként zajlott, mint az
első. Sok gyengéd érintés volt benne, finom egymásra
hangolódás, harmónia. Az elválás is kíméletes volt, s
a találkozás nyomait vihették el a saját útjukra.
A záró verbális körben E. visszajelezte, hogy elő-
ször harag volt benne, meg sietség, kapkodás. Ez
jellemzi mostanság: hamar megsértődik és átgondo-
lás nélkül kilép a helyzetből. A második út a vágyott
kapcsolatot jelenítette meg: együtt lenni harmóni-
ában, s ha vannak is eltávolodások, az mindkét fél
számára kibírható. Ez a gyakorlat segíti a tárgyál-
landóság kialakítását: a másik akkor is velem van,
mert beépítettem, ha már fizikailag nincs ott.
A mozgásterápiás csoport integráló hatása a
Tündérhegyi osztályos pszichoterápiás rendszerben
A Tündérhegyi pszichoterápiás osztályon a pszicho-
dinamikus mozgás- és táncterápia pszichoterápiás
csoportmódszerként van jelen 2015 szeptembere
óta. Fentebb részletezett indikációs kritériumokkal
irányítjuk ide a jobbára súlyos személyiségzavarban
szenvedőket. Az osztályon eltöltött három hónap
alatt 20-24 másfél órás mozgáscsoporton vesznek
részt. Élményeik integrálásának több színtere van:
egyrészt maga a csoport tere, ahol a záró verbális
körben visszajelzéseket adnak és kapnak; az egyéni
kezelővel folytatott terápiás órákon; a reflektív
fórumokon (nagycsoport); valamint a személyzet
esetmegbeszélő csoportjain. A gyógyulás fontos
Ez a második út korrektív élmény lett volna E. szá-
mára, ha hagy elég időt magának az integrációra.
Ehelyett az első úton történteket jelenítette meg a terá-
piájában. Másfél hét múlva acting-outtal távozott az
osztályról nagy vihart kavarva. Szobatársai délutáni
kimenőn voltak, el sem búcsúzott tőlük. Mikor jött
a zárójelentéséért, elmondta, hogy elhagyta az
élettársát és a volt férjéhez költözött.
Lehet, hogy rég erre készült; s a mozgáscsopor-
ton átélt első út abban erősítette meg, hogy képes
a párja elhagyására. Képes viharos gyorsasággal
kilépni a kapcsolatból. Nem a saját helyére akart
érkezni, hanem máshová. Vagy a második út lenne
az ő útja, csak még nem tudja azt járni; s nem adott
elég időt a megtanulására.
fokmérője, ha már a páciensben magában is meg
tud történni a különböző terápiás terek kapcsolati
történéseinek integrálása. Elégedettek lehetünk, ha
a terápia hatására növekszik az önreflektív és tartal-
mazó kapacitásuk, mert akkor a nehéz érzelmi hely-
zetek elviselésének képessége is nő. Az érzelmek,
indulatok szabályozhatóvá válnak, ami kapcsolati
működésüket is kiszámíthatóbbá teszi. Nem lesz
már sem a közelség, sem a szeparáció fenyegető
számukra. Saját testükben való bizalom képessége is
nő. A kapcsolati munka során a sokféle együttlétmód
átélésével a kóros kötődési mintázatok korrekciója
valósul meg.

Anguish locked within the body

Psychodynamic movement and dance therapy in the
psychotherapeutic system of Tündérhegy
Non-verbal body-oriented therapies are generally part of a psychotherapeutic system. In September
2015 the therapeutic repertoire of OORI Tündérhegy Department for Psychosomatic and
Psychotherapeutic Rehabilitation broadened with psychodynamic movement and dance therapy, applied
as a psychotherapeutic group method. Its implementation was preceded by a long preparative stage
used for thinking about how it can fit into the therapeutic system, settling indication criteria. At our
department we mainly treat patients with personality disorder, who are burdened with early, preverbal
traumas, deficits, developmental arrest. They suffer from symptoms varying from eating disorders to
psychosomatic illnesses, depression, anxiety. In the background, we often find serious identity and
relationship disorders. Prominently, the movement group is indicated for them. We work two times a
week, one and a half hours at a time. Each session begins with a verbal round of status survey, followed
by a section with movement. Here we work with body perception as well as with relational focus. Each
session ends with a verbal round of sharing experiences and feedback. The integration of patients’
experiences happens at many levels: within the group, at the individual therapies, at reflective forums
and at case discussions. With 3.5 years of experience we can conclude that the group has a considerable
holding capacity. Compared to other groups of the department fewer patients leave with acting-out. In
our article we touch on how the realisation of our therapeutic objectives differ in a group consisting

www.mentalport.hu 219
Boros • Kiss – Testbe zárt fájdalom

mainly of psychotic patients compared to working predominantly with personality disorder patients. In
addition to outlining group dynamics occurrences, we demonstrate the group work with case vignettes.

Keywords: psychodynamic movement and dance therapy – Tündérhegy Inpatient Psychotherapy

Department – psychotherapeutic regime – movement therapy of psychotic group – movement therapy of
personality disorder group

Hivatkozott irodalom Merényi M. (2015): Mozgás- és testélmény alapú

Bateman, A. W., Fonagy, P. (2016): Mentalization-based
treatment for personality disorders: A practical guide. New
York, Oxford University Press.
Campos Jiménez A. (2008): A test valósága és a fantázia
tere a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiában.
Pszichoterápia, 17:379–384.
Doering, S. (2015): Áttétel fókuszú pszichoterápia.
Pszichoterápia, 24:185–197.
Fabian, E., Dulz, B., Martius, Ph. szerk. (2009):
Stationäre Psychotherapie der Borderline-
Störungen. Therapiespektrum und klinikspezifische
Behandlungskonzepte. Stuttgart, Schattauer.
Goodill, Sh. W. (2005): An introduction to medical dance/
movement therapy: Health care in motion. London and
Philadelphia, Jessica Kingsley Publishers.
Hölzer, M., Wöller, W., Berberich, G. szerk. (2018): Stationäre
Psychotherapie: Von der Anmeldung bis zur Entlassung.
Stuttgart, Schattauer.
Jarovinszkij V., Kiss T. C. (2016): Mozgás és tánc terápiás
alkalmazása gyerekeknél. In Szvatkó A. szerk.: Billenések.
Tanulmányok a dinamikus szenzoros integrációs terápia
köréből. Budapest, Oriold és társai, 225–261.
Krüger, R. (2017): A zavarspecifikus pszichodráma-terápia
elmélete és gyakorlata. Budapest, L’Harmattan.
Linehan, M. M. (2010): A borderline személyiségzavar
kognitív viselkedésterápiája. Budapest, Medicina.
Merényi, M. (1991): Mozgásművészet pszichoterápia. In:
Bíró S.,; Juhász S. szerk.: Nonverbális pszichoterápiák.
Budapest, Magyar Pszichiátriai Társaság, 72–92.
pszichoterápiák; más nonverbális módszerek. In: Szőnyi G.
szerk.: A pszichoterápia tankönyve. 3. átdolgozott, bővített
kiadás. Budapest, Medicina, 362–379.
Rick, C. (1988): Mozgáselemzés és testnyelv (ford.:
Harmatta János)., A táncterápiáról (ford.: Sipos Zsuzsa).
„Tündérhegyi füzetek” 1988/5, kézirat. Magyar Pszichiátriai
Társaság, Pszichoterápia Szekció, Elmélet és Kutatás
Munkacsoport.
Stanton-Jones, K. (1992): An introduction to dance movement
therapy in psychiatry. London, Routledge.
Stern, D. N. (2002): A csecsemő személyközi világa. Budapest,
Animula.
Szőnyi G. (2015): Pszichoterápiás osztály, terápiás közösség és
a személyzeti csoport. In Szőnyi G. szerk.: A pszichoterápia
tankönyve. 3. átdolgozott, bővített kiadás, Budapest,
Medicina, 156–174.
Szőnyi G. (2019): Csoportok és csoportozók. Második,
átdolgozott kiadás, Budapest, Medicina.
Vermes K. (2013): Terápiás és testi fordulat a fogyasztói
kultúrában: a mozgás- és táncterápia kulturális horizontja.
Pszichoterápia, 22:159–167.
A szerzők elérhetősége:
dr. Boros Edit
drborose@t-online.hu
Kiss Tibor Cece
info@tancterapia.com

220