2022.

 Szőnyi, G. (szerk.) (2015): A pszichoterápia tankönyve. Medicina, Bp.

 Unoka, Zs.: Pszichoterápiák közös hatótényezői. In: Unoka, Zs., Purebl, Gy., Túry, F., Bitter, I.
(szerk.): A pszichoterápia alapjai. Semmelweis Kiadó, 2012.
APA meghatározások:
 „A pszichoterápia a terapeuta és a páciens közötti szövetségben gyökerezik, s arra épül. Ez a
szövetség mind a pszichológus, mind a kliens/páciens közötti köteléket, mind a terápia céljáról,
feladatairól kialakított megállapodást magában foglalja.”
 „Az (egyéni, csoport és pár/család) pszichoterápia olyan gyakorlat, amit változó mértékben
tünet oldására és a személyiség változására, jövőbeli tüneti epizódok csökkentésére, az
életminőség javítására, a munkába, iskolában, a kapcsolatokban az adaptív működés
növelésére alakítottak ki, arra, hogy növekedjék az egészséges élethelyzeti döntések
valószínűsége, s hogy minden más olyan hasznot hozzon, ami a kliens/páciens és a
pszichológus együttműködéséből adódik.”
 „ A pszichoterápia megalapozott pszichológiai elméletekből származó klinikai módszerek és
interperszonális helyzetek informált és tudatos alkalmazása, abból a célból, hogy támogassa az
embert viselkedése, gondolkodása, érzelmei és/vagy más személyes jellemzői változtatásában,
olyan irányban, amit a résztvevők kívánatosnak találnak.” (APA állásfoglalás, 2013, in: Szőnyi,
2015, 35.o).
Pszichoterápia minden olyan segítő, gyógyító beavatkozás, amely:
• emberi kölcsönhatás révén (interakció, kommunikáció)
• próbál változást létrehozni
• az élmények átélésének és feldolgozásának módjában
• valamint a magatartásban.
• Tapasztalatilag, illetve tudományosan kialakult feltételek között zajlik,
• a ható elemeket a lehetőségek szerint letisztítva és sűrítve alkalmazza,
• s alkalmazása során folyamatosan fejlődik, mind hatékonyabbá válik (Buda Béla, 1981, in:
Szőnyi, 2015, 36.o)
A definíciókban közös elemek:

• Eljárásokról szólnak
• melyek pszichés zavarokban
• pszichológiai eszközökkel kívánnak segíteni
• szakmai keretben zajlanak
• speciális képzettségre támaszkodnak.

Minden pszichoterápiának háromféle standardnak kell eleget tennie:

• technikai,
• etikai
• tudományos standardnak.
A pszichoterápia specifikuma más gyógyító eljárásokkal szemben: eszköze és tárgya ugyanaz, az
emberi pszichikum és társas kapcsolódás.

Minden pszichoterápia mint kapcsolati folyamat egyedi, megismételhetetlen.

 A terápiás kapcsolat jellegzetességei (Orlinsky; Szőnyi, 2015, 42-43.o), a terápiás kapcsolat és

a mindennapi kapcsolatok különbségei

 A pszichoterápiák osztályozási szempontjai:
• a vezető pszichológiai gondolkodás (háttér pszichológia)
• alapforma
• terápiás célok
• időparaméterek
• alkalmazási terület (alkalmazási terület; életkorcsoport)
• verbalitás használata
Terápiás alapformák és jellemzőik:

• Az egyéni terápiás helyzet és sajátosságai

• A csoportterápiás helyzet; a csoport mérete és jellemzői (elhelyezkedés, kommunikációs

sajátosságok, nyílt és zárt csoportok, koterápia)

• Családterápia (rendszerszemlélet, célok, elrendezés)

• A terápiás rendszer
A terápiás ülés (a kezelés egysége)

 Minimális feltételei: zavartalanság; rendszeresség-azonosság; védettség

 Szerkezeti elemei:
• Hangolódás
• Átvezetés
• Bemelegedés
• Főszakasz
• Lezárás
• Visszazsilipelés
• Lecsengés
• Ülések közötti idő (Szőnyi, 2015)
• Az első találkozástól a terápiás szerződés megkötéséig tart.
• 1-4/5 ülés
• Az előfázis nem folytatódik szükségszerűen pszichoterápiában

Az előfázis elemei:
a. Az első találkozás előzményei
b. A bejelentkezés
c. Az első találkozás és az első interjú
d. A pszichoterápiás diagnózis
e. Indikáció/kontraindikáció
f. A páciens előkészítése
g. Esetkonceptualizáció
h. Terápiás terv
i. Terápiás szerződés (Szőnyi, 2015)
a. Az első találkozás előzményei:

• Általában hosszabb folyamat előzi meg a bejelentkezést; miért épp most?

• A döntés mindig ambivalens
• A környezet szerepe a döntésben (küldött páciens?; környezeti minták; a környezet beállítódása)

• Fantáziák az első találkozás előtt  elvárások, tájékozódás  a kapcsolat építése már az első

találkozás előtt elkezdődik; korábbi terápiás hatások (Szőnyi, 2015)

b. A bejelentkezés

• Legjobb, ha magával a pácienssel történik

• Pszichológiai jelentősége: a páciens megteszi az első lépést a terápia vállalására

• Nem végzünk hosszabb, mélyebb tájékozódást

• Itt indulnak el a terapeuta előzetes elképzelései („elő-ítéletek”)

• A páciensek 5-10%-a nem jön el az első találkozásra (Szőnyi, 2015)

c. Az első találkozás és az első interjú

Az első találkozás: az első, pszichoterápiás körülmények között zajló beszélgetés a pácienssel. Lehet:

• Tájékozódó beszélgetés

• Konzultáció

• Vizsgálat

• Első interjú (mélyinterjú; kivizsgálási és előkészítő funkció; kritikus kapcsolati indulások).

Az első ülésen mind a négy beszélgetésvezetési mód megjelenhet.

A pácienst tájékoztatni kell a beszélgetés céljáról. (Szőnyi, 2015)

d. A pszichoterápiás diagnózis
Többszintű, nem elegendő a pszichiátriai diagnózis!
Szintjei:
• Pszichiátriai diagnózis (az alapdöntés meghozatalára szolgál; általános indikációs mérlegelése)
További diagnosztikai kérdések megválaszolása: az adott páciens kezelése az adott terapeutával és az
adott módszerrel javallott-e?
• Motivációs diagnózis
• Környezeti-kapcsolati diagnózis
• Alkalmazhatósági diagnózis
• Kapcsolati diagnózis
• Illeszkedési diagnózis
• Pszichoterápiás szocializáltság
• Módszerspecifikus diagnózis (Szőnyi, 2015)
A pszichoterápiás diagnózis eszközei:
• Egyéni interjú

• Pszichodiagnosztikai tesztek (pszichiátriai diagnózis, személyiségszerkezet, személyiségdinamika,

regressziós készség, konfliktusterületek, kapcsolatkészség stb.)

• Próbabeavatkozások, próbaterápia

• Diagnosztikai esetmegbeszélés

• Osztályon: a páciens megfigyelése

Differenciáldiagnózis: részben pszichiátriai, másrészt lélektani-szomatikus vonatkozásban (Szőnyi,

2015)
e. Indikáció/kontraindikáció

• A pszichoterápiától várható-e eredmény?

• A páciensnek az adott terapeutával folytatandó, a terapeuta kompetenciájába tartozó módszerrel zajló

pszichoterápiájától várható-e eredmény?

• Módszerbeli és kapcsolati kérdés

• A kontraindikáció lehet: pszichiátriai-diagnosztikai; módszerfüggő, alkalmazhatósági, motivációs;

kapcsolati-illeszkedési

• Kontraindikált, ha a P viselkedése, patológiája meghaladja a T érzelmi teherbírását, szorongás- és

feszültségtűrését, vagy más meglévő kapcsolatukkal a terápia összeférhetetlen

• Ha nem indikált: módszeralternatíva, szocializálás, továbbirányítás

f. A páciens előkészítése

• A páciens tájékoztatása

• Közös cél kialakítása

• A terápiával kapcsolatos elvárások, félelmek, ambivalenciák átbeszélése

• A terápiás munkamód és keretek tisztázása

• A terápiás módszer gyakorlati megtapasztalása

• A terapeuta véleményének megbeszélése

• Szükség esetén: szocializáló/motiváló felkészítés (gyakran csoportos)

g. Esetkonceptualizáció
 Az esetről alkotott elméletünk a páciens megértése érdekében,
 elméleti keretbe ágyazottan, koherensen
 térkép, iránytű az intervenciókhoz

Funkciói:
 A kulcsproblémák és intervenciók rendszerezését segíti
 Segít eldönteni, a megfelelő irányba haladunk-e
 Hipotéziseket kínál, melyeket ellenőrizhetünk a munka során, s ezekkel finomíthatjuk az eset
megértését.
h. Terápiás terv

• Nagymértékben módszerfüggő (célokhoz rendelt választott módszer, technikák)

• Általánosan: elképzelés a terápiás folyamat várható szakaszairól
• Egyes módszereknél meghatározott lépéssorozat, pl. kognitív-viselkedésterápia
• Integratív koncepció: soha ne váljon ad hoc, eklektikus folyamattá
• Kapcsolati-módszertani tervezés
i. Terápiás szerződés

Funkciói:
• A professzionalitás-intimitás kettősségének biztosítása
• A terápia védelme, tartója, hordozója, szabályozója
• Viszonyításai alap, tájékozódást nyújt
• Kijelöli a terápia játékterét
• Összefoglal, keretbe helyez
• Nem egyszerűen a kezelés elfogadása, hanem az azzal való együttműködés aktív vállalása: jelzi, hogy
megalapozódott a terápiás szövetség
• Fontos, hogy ha rejtett elutasítást érzünk, ne lépjünk tovább, foglalkozzunk az elutasított tartalmakkal
(előkészítés)
• A szerződés lezárja az előkészítést, a terápia kiindulópontja (Szőnyi, 2015)
i. Terápiás szerződés

Tartalma:

• A terápia célja (konkrét, elérhető/reális, a módszerrel/feltételekkel összehangban áll; nem keverhető

össze a munkamóddal!)
• A páciens tennivalói, munkamódja
• A terapeuta tennivalói, munkamódja
• A terápia formai jellegzetességei
• A terápia körülményei
• Kiegészítő megállapodások
Érdemes időnként újra átbeszélni!
Ha nem működik a terápia: felülvizsgálni a szerződést, lezárni az addigi folyamatot, új szerződést kötni
(Szőnyi, 2015)
Főleg nem tudatos szinten hatja át a T és P viszonyulását, viselkedését
Időnként tartalmi részként is bevonódik: reflektálnak rá, beszélnek róla
A terápiás munkaszövetség
• Az alapvető bizalomból, pozitív alaphangulatból álló kapcsolati beállítódás,
• Mely elbírja a terápiával járó érzelmi terheket, feszültségeket, bizonytalanságot, feszültségeket
belülről védi a terápiát
 A terápiában a megállapodott módon dolgoznak együtt, akkor is, amikor könnyű, akkor is, amikor
nehezebb
• Hiányában a tartalmi munka félrecsúszik
• Technikai probléma, ha a terápiás szövetség fontosabbá válik a tartalmi munkánál (Szőnyi, 2015)
• Az első terápiás üléssel kezdődik
• Pozitív várakozás
• Az előfázisból már van tapasztalat a közös munkáról  remény; kialakultak a célok, a keretek stb.
• Fő tartalma a munkamód begyakorlása és az együttműködés megszilárdítása
• Az előfázis benyomásait folyamattapasztalás cseréli fel
 Időtartama: eltérések; átlagosan 1-5 alkalom
• Csoportmódszereknél hosszabb (6-12) (tájékozódási fázis)
• Családterápiákban rövidebb, 1-2 ülés
 Korai problémák:
• Menekülés az egészségbe
• Korai kimaradás
• Előresietés (Szőnyi, 2015)
Az első pozitív szakasz
• átlagosan 5-20 ülés
• erős motiváció
• remény
• első eredmények, elégedettség
• A megjelenő nehészégek tartalmiak, az ülések anyagát adják
• A P-T kapcsolat pozitív, elkötelezett

nagy hajtóerő, jelentős terápiás hozam

Problémák:
• inkább módszerfüggők
• Ritkán: kimaradás, jellegzetes kapcsolódási minta
• Ha a terápia megreked a pozitív szakaszban
• A környezet változással kapcsolatos esetleges ellenérzései

Az időszak általában lassan cseng le, ritka az éles váltás a negatív oldal megjelenésébe
Számos terápia befejeződik ebben a szakaszban (időhatár miatt) (Szőnyi, 2015)
 A hosszabb terápiák természetes része
 A terápiák sajátossága (és gyógyító tényezője), hogy képesek bevonni a kapcsolat negatív oldalát is a
kezelésbe
 Hullámzó intenzitással a pozitív és a negatív oldal is jelen van a terápia folyamán
 A munkaszövetség segíti a munkát, amikor a negatív oldal erősödik fel
• Pl.: a gyógyulás nem egyenes vonalú  a páciens elbizonytalanodik (+környezet is elégedetlen lehet)
(Szőnyi, 2015)
Ülésgyakoriság

Hiányzás, kimaradás, a terápia megszakadása, illetve a terápia szüneteltetése

Az eredmények jelentkezése (ülésen belüli, ülés utáni, a P mindennapi életében megmutatkozó és
hosszú távú eredmények)
• A három szint nem együtt mozog
• Akkor igazi a változás, ha mindhárom szinten tapasztalható, s még nem elég stabil, ha csak egyiken.

• Negatív terápiás reakció, állapotromlás (Szőnyi, 2015)

 Ha a terápia munkamódja és kerete nem tartható fenn,
 a rendelkezésre álló megoldási módok elégtelennek bizonyulnak,
 s ez a terápia megszakadásával fenyeget
 Indulhat:
• a pácienstől
• a terapeutától
• külső forrásból
 ha a terapeuta megoldási lehetőségét meghaladják az események, a terápia kontextusa bevonódik,
• a háttérből segítik csökkenteni a T és a terápia túlterheltségét, ezzel segíteni a folyamat és a kapcsolat
helyreállítását
• a tehermentesítés módjai: osztozás a problémában, a felelősségben, ill. munka- és szerepmegosztás
• ambuláns magánrendelés esetén a kontextus: a szakmai kapcsolatok, konzultációs lehetőségek,
osztályos háttér hozzáférhetősége, illetve a páciens hozzátartozói
• a krízis a terápia és a kontextusa kölcsönhatásának próbájává válik (Szőnyi, 2015)
 Tartalmi kérdés: teljesültek-e a terápiás célok?
 Kapcsolati kérdés: a kapcsolat befejezése, leválás
 Időtényező: mikor kezdődjön a befejező fázis?

 Strukturált módszertanú terápiák (pl. kognitív-és viselkedésterápiák, relaxációs- és szimbólumterápiák stb.):

• a befejezés időpontját a program lefutása adja

 Határidős, de nem strukturált terápiák (pl. rövid dinamikus terápia):

• a középső és az utolsó harmad határától

 Határidő nélküli terápiák

• Rendszeresen mérlegeljük, hol tart a terápia
• a határidő nélküli terápia határidős terápiává alakul át.
• A befejező fázis hosszú terápiáknál általában 2-6 hónap (a terápis össz-időtartamától függ)
• ülésgyakoriság csökkentése (Szőnyi, 2015)
A határidő nélküli terápiák jellegzetes dilemmái:

 A tökéletes terápia
A pszichoterápiákkal kapcsolatban irreális elvárás, hogy mindent segítenek megoldani. Így az elért
eredmények mindig relatívak.
 Az örök terápia
A hosszú terápiáknál azért is fontos az elért eredmények időszakos monitorozása, s a befejezés
időpontjának szem előtt tartása, mert enélkül a folyamat indokolatlanul hosszúra nyúlhat,
megszokássá válhat, akár látszatterápiába mehet át (Szőnyi, 2015)
 Az elért eredmények átbeszélése (konkrétan; visszanyúlva a terápiás célokhoz, a
„kiinduló” állapothoz, hogy a változás látható és élményszerű legyen)
 Átbeszélni, mi az, amit még nem értünk el
 Tisztázni a hátralévő feladatokat
 A leválás feldolgozása (Szőnyi, 2015)
 Öröm az elért eredmények felett
 Megkönnyebbülés, hogy közel a cél
 Büszkeség, kompetencia érzés, hogy a páciens erre képes volt
 Félelem, hogy hogyan fog működni a páciens a terápia nélkül
 Csalódottság amiatt, ami nem oldódott meg, vagy nem úgy, ahogy a páciens
előzetesen remélte
 Kétségbeesés, hogy már csak rövid idő áll rendelkezésre a még elérhető célok
megvalósításáig
 Kételkedés (tünetfelerősödés esetén például)
 Szomorúság, hogy véget ér egy jó kapcsolat
 Hála (Szőnyi, 2015)
 Tünetfelerősödés (gyakori)
 Gyászmunka – a leválási folyamat természetes része, ami már a lezárás előtt
elkezdődik. A gyászmunka elengedhetetlen része bármilyen veszteség
feldolgozásának.
 A befejező fázisban a terapeuta saját, leválással, elengedéssel kapcsolatos nehézségei
is megjelennek (Szőnyi, 2015)
 Visszatekintés, összegzés, búcsú zajlik.
 Eltér a többi üléstől, hogy nem szükséges kitölteni a teljes terápiás időt, ha másként
adódik az ülés ritmusa (Szőnyi, 2015)
Az utolsó üléssel nem zárul le a terápiás folyamat (!)
 Ez azt jelenti, hogy a páciensben zajlik tovább a belső munka, amire rátanult.
 A kapcsolat lecsengése is több idő lélektanilag. (Illetve: a terapeuta jó belső tárgyként
hosszabb ideig a páciens belső világának része marad, akivel a páciensnek hosszasan
lehet kapcsolata).
 Ezek fényében alakul az ún. utófázis (Szőnyi, 2015)
Az utófázis kérdései:
 Eredmények
 Kontroll
 A terapeuta igénybevehetősége (Szőnyi, 2015)