A pszichoterápia gyógymód a lelki problémák, magatartászavarok kezelésében és gyógyításában.

„Lélekgyógyászat”, mely lélektani módszerekkel dolgozik. Napjainkban számtalan iskola és irányzat

műveli, szerepe van a képességek fejlesztésében és kreatív kibontakoztatásában is. Lényege
kommunikáció és emberi kapcsolat. Hogy konkrétan mely módszertant tekintik pszichoterápiás
módszertannak – az vita kérdése, a világon több száz – néha csak egy-egy felhasznált technikában
különböző eljárást – ismernek el pszichoterápiás eljárásnak.

A pszichoterápia abban segít, hogy körvonalazódjanak a problémás területek és azok okai, ráébreszt arra,
hogy a változtatás lehetősége mindenkinek a saját kezében van. Segítséget nyújt ahhoz, hogy a jelenlegi
nehézségek megoldhatókká váljanak, valamint, hogy belső erő és minta szülessen a később felmerülő
problémák sikeres kezelésére. A pszichoterápia folyamatában megtapasztalható, hogy nem csak
gyógyszeres úton tudunk hatni testi panaszainkra.

A találkozások alkalmával a pszichoterapeuta a feltáró-megértő-segítő beszélgetések mellett olyan

pszichoterápiás módszert alkalmaz (pl. hipnózis, párterápia), amelyik a változást-gyógyulást a legjobban
segíti.

Kezelés: depresszió, pánikbetegség, fóbiák,

A pszichoterápiák osztályozása

Irányzat szerint:
- behaviorista
- kognitív
- fenomenológia (Rogers – humanisztikus)
- pszichoanalitikus

Célja szerint:
- Csak a tünetre koncentrál (behaviorista)
- Személyiségre fókuszál (Rogers)

Mélység szerint:
- pszichoterápiás szemlélet
- pszichoterápiás beállítódás (Rogers)
- pszichoterápiás megközelítés
- pszichoterápiás kapcsolat (pl. haldoklókkal való bánás)
- szak-pszichoterápia

Alapformái:
- egyéni
- csoportos
- pár
- család
Időparaméterek szerint:
- rövid (kognitív, röviddinamikus terápia)
- hosszú (pszichoanalízis)

Mennyire használnak verbális összetevőket:

- verbális terápia
- nonverbális terápia (bizonyos betegségeknél; gyerekeknél játékterápia…)
Pszichoterápiás módszerek:
- családterápia
- pszichoanalízis
- személyközpontú terápia (Rogers)
- viselkedés és kognitív terápia
- csoportterápia
- gyermekterápia
- hipnózis
- relaxáció
- szimbólumterápia
- pszichodráma

Minden pszichoterápiás folyamat egyedi, megismételhetetlen.

Meghatározott keretek között zajlik.
Mindkét fél a személyiségével vesz részt.
Fontos szerepe van a megnyugtatásnak, megerősítésnek.
Mindenkinek van egy ösztönös pszichológiai tudása, ezt le kell építeni, és újat kell kialakítani.
Mindig egy terápiás szövetségre épül.
Meghatározott céllal történik.
Személyes, intim, bizalmi kapcsolat.
Pozitív elvárásokra épül.
Nagyon mély érzelmek vannak jelen.
Amennyiben jól működik, akkor le kell tudni zárni.
Erőszakkal nem működtethető, nem működik, ha valaki nem magától jön. Fontos, hogy motivált legyen.
Fontos a kapcsolati összeillés, tudjanak együtt dolgozni.
Ez egy nyílt rendszer, hatnak rá külső dolgok (pl. intézmény, család, környezet).
Változást csak úgy lehet elérni, ha maga a rendszer is változik.

Alap pszichoterápiák:
- pszichoterápiás krízisintervenció
- szupportív terápia
- autogén tréning
- analitikus terápiák
- viselkedés és kognitív terápiák
- integratív pszichoterápia
- humanisztikus terápiák
- szimbolumterápiák
- dinamikus rövid terápiák
- hipnoterápiák
gyermekterápiák: a különböző pszichoterápiás módszerek gyermekkorú páciensekre adaptált formája. A
pszichoterápiás iskolákból kinőtt gyermekpszichoterápiák közös jellemzője, hogy szem előtt tartja a
fejlődési szempontot és az életkori sajátosságokat. Ebből következik, hogy a felnőtt terápiáktól alapvetően
eltérő, egységes eszközrendszerrel, esetenként nevelői attitűddel dolgozik, és magában foglalja a páciens
szociális környezetével való kapcsolattartást.
- Csoportpszichoterápiák:
1. dinamikus csoport pszichoterápiák: pszichodinamikus, analitikus szemléletű csoportban
végzett verbális terápia, 6-10 pácienssel. A terápia a tüneti viselkedés, a társas
kapcsolatok zavarának belső összefüggéseit célozza, és a csoport pszichodinamikai
terében gyógyítja. Rövid, előre meghatározott ülésszámú formája elsősorban
 fókuszálható problémák kezelésére alkalmas. Az ambuláns, hosszú távú forma alkalmas
a személyiség összműködésének széleskörű javítására. Csoportban sok, az egyéni
terápiás kapcsolatot viselni nem tudó beteg is kezelhető. Osztályos és ambuláns
helyzetben egyaránt alkalmazható, ambulánsan hosszú formái különösen hatékonyak.
2. pszichodráma csoport terápia: A pszichodráma az egyik leghatékonyabb csoport-
pszichoterápiás módszer. Segítségével valós élethelyzetek, ismételt átélésében
ismerhetjük meg valódi problémáinkat, elfojtott érzéseinket, kereshetjük meg jelen
gondjaink régi gyökereit. Megteremti a régi és újabb lelki sebek gyógyulásának
lehetőségét, segít a változásban, változtatásban, új megoldások, utak keresésében.
3. családterápia és párterápia: A családterápia a családot egységként, többnyire
rendszerként kezelő segítő, gyógyító beavatkozás, amely emberi kölcsönhatás, azaz
interakció, kommunikáció révén próbál változást létrehozni az élmények átélésének és
feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban. A pácienst az egész családdal
való foglalkozás segítségével gyógyítja, ezáltal a diszfunkcionális családi rendszer is
rendeződik.
4.

NONVERBÁLIS PSZICHOTERÁPIÁK:
A nonverbális pszichoterápia fókuszában a nem verbális önkifejezés és kommunikáció áll. Többnyire
zene-, mozgás- és táncterápia formájában alkalmazzák.
A pszichoterápiás módszerek közül kiemelkedő jelentőségűek lehetnek a nonverbális pszichoterápiás
eljárások, főleg a mozgásterápia, amely a kora gyermekkorban kialakult testképzavarokat és sérült
kommunikációs mintákat korrigálja hatékonyan.
A beszélgetésre építő pszichoterápia egyrészt az önismeret növelése révén a negatív énkép helyesbítéséhez
járulhat hozzá, másrészt a betegterapeuta kapcsolaton keresztül a sérült kommunikációs mintázatok
korrigálásában játszhat fontos szerepet.

I. A nonverbális kommunikáció

Hatékony kommunikáció kód nélkül

Gyakoriak az olyan kommunikációs helyzetek, aktusok, amikor nem alkalmazunk kódot, mégis hatékony
a kommunikáció. Pl. Péter megkérdezi Évától hogy van, mire Éva elővesz egy doboz fájdalomcsillapítót a
táskájából és megmutatja Péternek. Nyilvánvaló ebben a helyzetben, hogy nem történt kódalkalmazás,
mégis sikeres volt a kommunikáció

Az emberi kommunkáció alapja a beszéd, mégis egy társas helyzetben a viselkedés minden mozzanata
információhordozó. Az üzenet mindíg kiegészül azzal :“mit csinál miközben mondja”

Sokszor ezek a nem verbális elemek felülírhatják az eredeti üzenetet. Pl. Lesütött szemmel vallja be a
gyerek, hogy nem volt Mc Donald’sban, kételkedni fogunk a szavaiban.

• Megnyilvánulási formái

1.Arcmimika:

Szemek: mozgatása, lehunyása vagy a kacsintás mutatja a felek közti egymásrahangoltságot.

Homlok: kisimult-egyensúly, nyugalmat sugall, összeráncolt- figyelem, meglepetés vagy harag jele.

Alsó arc: Itt legikább ajkak mozgását figyeljük: mosoly-jó kedélyállapot, lebiggyesztett ajkak-
szomorúságra utal.

2.Tekintet: A közvetlen kommunikációban mindig keressük a szemkontaktust, kezdeményezés és a

komm. fenntartása céljából. A hosszan tartó szemkontaktus a rokonszenv jele. “A szem a lélek tükre”-
árulkodik a személy figyelmi és érzelmi állapotáról. Informatív jellegét sok kifejezés mutatja: bágyadt
tekinte, tűzben égő szemek…

3.Gesztusok és testtartás: A beszélgető partnerek viszonyáról árulkodik. A gesztusokat néha tuatosan, de

többször tudattalanul használjuk. A tudatos gesztusok közmegegyezésen alapulnak pl. V-betű formálása a
győzelem jele. Kezeink kitárása-nyitottság, meghajlás-tisztelet jele.

Önvédelem: ha követnek tekintetükkel-összehúzzunk magunkon a kabátot. Dominancia: pl. nem tudjuk

kia főnök, ki a beosztott, de ha látjuk, hogy melyikük teszi a másik vállára a kezét és melyikük bólogat,
helysen következtetünk.

4.Térköz szabályozás-Proxemika: Árulkodó lehet, ha megfigyeljük, hogy a beszélő felek milyen

távolságban helyezkednek el egymástól Mindenkinek megvan az intim, személyes tere. Ez ált. 0-60 cm.
Az ebbe való behatolás kellemetlen lehet zsúfolt térben. A 60-120 cmtávolság személyes viszont mutat.A
120-300cm társalgási viszonyra utal. Ha ezen távolságon belül valakinek a szemébe nézünk, arra gondol
majd, hogy valamit közölni szeretnénk vele. A 300cm-től nyilvános tér:itt megegedett mások arcának
roved fürkészése. Ezek a nyugati kultúra térközi viszonyai. Más kultúrákban ez eltérő lehet.

•A non-verbális kommunikáció funkciói

1. A kommunikáció folyamatának felügyelete a nem verbális jelzések segítségével történik. Ha ismerős

arcot látunk, tekintetünkkel, mosolyunkkal küldünk üzenetet a szóváltás igényéről. Ha elfordítja a fejét-
elutasítja. Ha ugyanúgy reagál, ahogyan mi-kész a kommunikációra. Amikor az interakció lezárását
szeretnénk- elnézünk, izgünk-mozgunk, hátrább lépünk, óránkra pillantunk…

2. Az én hiteles megjelenítése. A közvetlen interakcióban hiteles, érvényes képet kell nyújtanunk

önmagunkról, mivel csak így veszik komolyan a mondandónkat. Pl. nem vígasztalhatjuk bajba jutott
barátunkat kárörvendő arckifejezéssel. Összhangban kell lennie a közés tartalmának a gesztusainkkal.

3. Az érzelmi állapot kifejezése. Beszéd során sok, a beszédtől független jelzés utal a beszélő érzelmi
állapotára.Pl. szomorúság-lehorgasztott fej, újjongás-heves gesztikuláció. Ezek a megnyilvánulások
általnos érvényűek, minden ember számára ugyanazt közvetítik. Előfordul, hogy el akarjuk titkolni az
érzéseinket.Pl. kínunkban nevetünk.

II.Metakommunikáció

Kommunikáció a kódolt üzenet “felett”

A kommunikáció legkifinultabb formája, ami hosszas társas tanulás eredménye.

A szavainkat kísérő és azok értelmezését befolyásoló, nem szóbeli jelzések összessége a

metakommunikáció. Általában a kétféle csatornán – nyelvi és nem nyelvi – beérkező kommunikáció
összhangban van egymással, s erősítik egymást, ezáltal hitelessé téve a kommunikációt. Előfordul
azonban, hogy a nem nyelvi úton beérkező információ ellentmond a szóbeli közlésnek. Képzeljünk el egy
embert, aki miközben nyugodtnak mondja magát, a lábaival dobol és babrál a kezeivel. Mint ahogy
fentebb említettük, a nem verbális kommunikációs jelzéseinket sokkal kevésbé szabályozzuk
akaratlagosan, így nem nehéz eldönteni, hogy inkább a testi jelzésnek fog hinni a hallgató, és idegesnek
fogja gondolni az illetőt (Forgas, 1989).

Dr. Marik Ágnes

Nagyon gyakori, hogy ilyen kérdéseket teszünk fel magunknak: Vajon miért nem érti a partnerem, amit
mondok? Milyennek láthatnak engem mások? Miért mindig csak utólag jut eszembe a frappáns válasz?
Hogyan lehetne eredményesen, de sértődés nélkül megoldani egy problémát?

Azt is gyakran tapasztaljuk, hogy ha más teszi fel ezeket a kérdéseket önmagára vonatkozóan, tudjuk vagy
legalábbis tudni véljük a válaszokat.

A pszichodráma módszere – sok más lehetősége mellett – éppen azt teszi lehetővé, hogy kívülről
láthassunk rá magunkra.

Mi is a pszichodráma? Egy nagyon gyors, hatékony (elsősorban) csoportterápiás módszer. Mozgalmas,

sokszínű, izgalmas, játékos, mély és felkavaró.

(Ha valaki azt kérdezné tőlem, mi a sárgabarack, akkor is nehéz lenne pontos és érzékletes leírást adni.
Valószínűleg azt válaszolnám, inkább kóstold meg, és akkor tudsz meg róla a legtöbbet.)

A csoportokban – rendszerint két szakember vezetésével – 12-15 ember vesz részt. A csoportülések elején
a résztvevők megfogalmazzák azokat a problémákat, nehézségeket, kérdéseket, amik foglalkoztatják őket.
Később a csoport ezek kialakulásának okára, lehetséges megoldására keres választ dramatikus módon.

A dramatikus feldolgozás azt jelenti, hogy az a résztvevő, akinek kérdésére (például: Miért vannak erős
indulatkitöréseim és hogyan tudnám ezeket kordában tartani? Miért nem tudok beilleszkedni egy adott
közösségbe?) a csoport választ keres, eljátssza azt a valós szituációt, amelyben az adott érzés, probléma
stb. megjelenik. A szereplők a csoporttagok közül kerülnek ki. A szereplők úgy és azt játsszák, ahogy a
főszereplő (az, aki a kérdést feltette) irányítja őket. Tehát úgy látjuk a helyzetet, ahogy a főszereplő
megélte, megéli azt.

A játék közben lehetőség nyílik sokféle technika alkalmazására. A főszereplő szerepet cserél valamennyi
résztvevővel, ami lehetőséget ad arra, hogy úgy lássa, hallgassa meg saját magát, ahogy ebben a
szituációban a másik fél láthatja, hallhatja őt. Ez nem csupán arra ad lehetőséget, hogy jobban
megérthesse a másik felet (miért bántódott, ijedt meg, lett dühös stb.), jobban és tisztábban megismerje
saját magát, hanem arra is lehetőséget teremt, hogy azonnal kipróbálhasson új, célravezetőbb megoldási
módokat, szerepcserében ellenőrizve az új megoldás másikra gyakorolt hatását.

Lehetőség nyílik arra is, hogy – saját maga helyett is szereplőt választva – kívülről nézze meg az adott
szituációt, ami segíti a bemutatott helyzet mélyebb megértését, a változási-változtatási módok
megtalálását. A kívülről meglátott és megértett tudás azonnal kamatoztathatóvá válik, saját szerepében
kipróbálhatja, amit „önmagának” kívülről javasolt.
A játék során spontán vagy a vezetők és a csoporttagok segítségével tudatosulhatnak a főszereplőben
olyan érzések vagy megoldási módok (sajátja vagy másoké), amelyek addig tudattalanok voltak a
számára, de ezen érzések mentén válik igazán megérthetővé és megoldhatóvá az adott probléma. (Például
a saját szüleinktől látott megoldási módok –bűntudatkeltés, kritizáló hajlam stb. – tudattalan átvétele.)

A pszichodráma módszere lehetőséget ad arra is, hogy a jelenleg is fennálló, de régóta meglévő érzéseink
gyökerét megtalálhassuk. Ilyen például a magány, az állandó megfelelési vágy, feladatoktól való
szorongás. A régi, gyakran fájó emlékek újbóli felelevenítése, eljátszása lehetőséget teremt gyermekkori
hiányok feltöltésére, régi sebek begyógyulására.

A csoportokon időnként csoportjátékokat játszanak a résztvevők. Ezekre részben az ismerkedés fázisában

szokott sor kerülni, részben akkor, ha a legtöbb résztvevőt egy adott témakör foglalkoztat. (Például az
agressziótól való félelem vagy a párkapcsolatokban való egymásra figyelés elégtelensége.)

A pszichodráma eredményességét több tényező biztosítja. A szituációk lejátszása sok tudattalan érzelmet a
felszínre hoz. A játék során testileg, érzelmileg átélve vizsgálhatjuk szociális szerepeinket (például
anyaszerep). A játék, ha néha érzelmileg megterhelő is, nyitottá és befogadóvá tesz az újra, a változásra.
Gyorsan és célirányosan kereshetők, találhatók meg és gyógyíthatóak a régi hiányok és sebek. A játék
során a cselekvés szabadon alakíthatóvá válik, és megszabadulva a régi elvárások, büntetés-jutalmazás
által belénk vésett, szüleinktől tudattalanul átvett viselkedésmintáktól, úgy formálhatjuk önmagunkat,
amilyenekké valójában válni szeretnénk. Ezért a pszichodráma: játék önmagunkért.

Ha egy kisgyermek gyakran elesik, sokszor megbotlik saját lábába, akkor azt mondják, ügyetlen. Az
ügyetlenséget azonban koordinációs zavar okozza. A koordináció az az összhang, amellyel az idegek és az
izmok a mozgásban résztvesznek. Erre épül rá az iskolai életben a különböző részképességek zavara, a
hiperaktívitás és egyéb más kellemetlen tünet is. Az agyintegrációja és koordinációja javítható olyan
mértékben, amilyen mértékben gyakorolja a gyermek a funkciókat. Az időben alkalmazott
mozgásfejlesztés stimulálja az agy érését. "A motoros terápiáknak előnyt kellene élveznie a diétás
kúrákkal és a gyógyszeres kezelésekkel szemben" (Kiphard)

MOZGAS TERAPIA

A taglejtések, a testtartás és a testmozgás kifejezi mindenkori lelkiállapotunkat, ugyanakkor mozgásunk

visszahat érzelmeinkre, segítségével befolyásolhatjuk hangulatunkat. De nem csak a mozgást, hanem a
változatos művészeti technikákat (saját hangunk, ritmushangszerek használata, festés, kollázs-készítés,
agyagozás, versírás stb.) is felhasználhatjuk arra, hogy a résztvevők, kihelyezve a belső tartalmakat,
kifejezhessék magukat, és ezekre ránézve, jobban megértsék a bennük zajló folyamatokat.

Bár a tánc- és kifejezésterápiák eredetileg a lelki betegségek gyógyítására jöttek létre, ma már nem csak
betegek veszik igénybe, hanem olyan egészséges emberek is, akik elakadást éreznek életükben, javítani
szeretnének életminőségükön, akik szeretnék belső erőforrásaikat jobban megismerni és kibontakoztatni.

Megmutatja, hol vagyunk nyitottak, hol zárkózunk el, hogyan reagál testünk a történésekre. Önismeretre
tehetünk szert a mozgásban, a táncban. Az egyént a gyógyulás útjára segíti.
Napi életünkben általában nem foglalkozunk azzal, hogy mit érez a test. vagy már csak akkor ha nagy baj
van, betegség alakult ki. A testünk finom jelzései soha nem hazudnak, egy gyomor összehúzódás, ha
találkozunk valakivel, egy szemhéj rezgés, amit nem lehet leállítani, a bőr kipirosodása, az önkéntelen
mosoly, a szív tájékát elöntő meleg, az élettel telt csípő – még a nyelvünk is őrzi ezeket a kifejezéseket. A
tánc, a mozgás képes „kitisztítani „a testben az energia útján,az áramlást akadályozó „kövületeket”. Lelki
traumák, fizikai traumák által létrejött „betokosodott” információkat. A tánc képes ezeket az információkat
átmozgatni, új kapcsolatokat létrehozni, új kötéseket teremteni.

A testi folyamatok figyelemmel kísérése mélyebb önmegismerésre ad módot. Új lehetőségeket, utakat

fedezhetünk fel általa életünk kritikus területein. Mindennapjaink kiegyensúlyozottabbá,
harmonikusabbá válhatnak, kapcsolataink új szempontokkal gazdagodhatnak. Megtanulhatjuk
életünket tudatosabban vezetni úgy, hogy abban személyiségünk minden színárnyalata helyet kapjon.
A módszer lényege tehát: Önmaguk újrafelfedezése; belső erőforrásaink mozgósítása a táncon,
mozgáson, kreatív önkifejezésen keresztül.