Szerabúzus - alkohol és drog

A drog vagy alkoholhasználat gyakran fordul elő gyerekkori abúzus, bántalmazás vagy elhanyagolás
túlélőinél. Egyes adatok szerint a gyerekkori szexuális abúzus túlélőinél tízszer gyakoribb a
droghasználat, és kétszer gyakoribb az alkoholhasználat azokhoz képest, akik nem voltak gyerekkori
szexuális visszaélés áldozatai.

A szerabúzus számos módon szolgálhatja a trauma következményeivel való megküzdést.

Egyrészt egyfajta érzéstelenítőként segít kikapcsolni a traumához kötődő fájdalmas érzelmeket,

gondolatokat, emlékképeket. Másrészt ennek az ellenkezője is lehetséges, vagyis, hogy az alkohol
vagy drog hatása megszünteti az üresség-érzést és hozzáférhetővé teszi az egyébként elnyomott
érzelmeket. Csökkenti a lehangoltságot, esetleg jó kedvre is derít, és enyhíti az elszigeteltséget,
valamilyen formában lehetőséget ad a kapcsolatteremtésre.

A szerhasználat ugyanakkor egyike az önbántalmazó megküzdési módoknak. Mint ahogyan az

önbántalmazás más formáinál, itt is elengedhetetlen része a folyamtnak az önutálat és a túlélő
önmagától való undorodása, ami elfogadhatóvá teszi számára, hogy nyilvánvalóan ártalmas dolgokat
tegyen saját magával. Ez egyfajta összhangot teremt az önmagáról alkotott kép és az önmagával
szemben tanúsított viselkedés között. Az önbántalmazás vagy szerhasználat szégyenérzést és
bűntudatot eredményez, ami ismételten önutálathoz vezet. Így létrejön egy ördögi kör: szégyen-
bűntudat-önutálat-önbántalmazás/szerhasználat-szégyen-bűntudat. Ez nagyon megnehezíti a túlélő
számára, hogy felhagyjon az önbántalmazással. A szerhasználat esetén ezt tovább nehezíti a fizikai
és/vagy pszichés függőség az adott szertől (alkohol, drog, vényköteles gyógyszerek, stb.).

A nyilvánvaló érzéstelenítő hatás mellett, a szerhasználat egyfajta öngyógyító módszerként is

használatos lehet. A trauma következtében jelen lévő állandó szorongás enyhítésére vagy az
alvászavarok „kezelésére” szolgálhat. Fontos tudni azonban, hogy a szorongásoldó hatás csak alkalmi
vagy kezdeti használat esetén működik, amint kialakul a függőség (egyes szereknél akár már egyszeri
használat után), és megjelennek az elvonási tünetek, a szorongás még tovább nő.

A gyerekkori szexuális abúzus túlélőinél előfordulhat, hogy magának az abúzusnak a része volt a
droggal, gyógyszerrel vagy alkohollal való elkábítás. Ez akár szerfüggőséget is kialakíthatott, ami
tovább súlyosbítja a trauma következményeit.

A rendszeres szerhasználat oly módon is veszélyes lehet a túlélőre nézve, hogy megkönnyítheti, hogy
ismét áldozattá váljon. A drog vagy alkohol tompítja az érzékeket, kikapcsolja a belső „vészjelzőket”,
és nehezíti vagy ellehetetleníti a védekezést. Az esetleges újbóli áldozattá válás tovább súlyosbítja a
bűntudat és szégyen érzését, és további önbántalmazást eredményezhet.
Fontos, hogy amennyiben ön túlélő és szerhasználó, és szeretne ezen változtatni, akkor olyan
szakembert keressen, aki nem csak a szerfüggőséget kezeli. A függőségek kezelésénél gyakran
használnak a szakemberek konfrontatív technikákat, ami egy egyébként is bűntudattal küzdő abúzus-
túlélő számára nem biztos, hogy a legmegfelelőbb kezelési módszer. A legjobb, ha olyan
pszichológust, pszichiátert vagy önsegítő közösséget keres, ahol megfelelő gyakorlati és tárgyi
tudással rendelkeznek a gyerekkori szexuális abúzusról és a PTSD-ről.