Professional Documents
Culture Documents
ápolási vonatkozásai
Hivatásunk gyakorlása során sok mindennel találkozhatunk, és azt is tudjuk, hogy az ember
életében két biztos esemény, a születés és a halál feltétlenül bekövetkezik. Az élet kezdete és
vége minden korban számos vallási, erkölcsi, jogi és orvosi problémát vetett fel. Így van ez
napjainkban is, hiszen a fogamzásgátlás, a magzat védelme, vagy a mesterséges
megtermékenyítés szinte mindennapos vitatémákká váltak, ép úgy, mint a haldokló ellátása,
az eutanázia jogszerűsége, érvényessége. Az ember az egyetlen olyan élőlény, aki tudja, hogy
meghal. Számos pszichológiai megfigyelés szerint azonban az ember sem tudja ezt a maga
valóságában felfogni. Freud írja: „Alapjába véve senki sem hisz a halálában. Vagy ami
ugyanez, tudattalanul mindenki megvan győződve a saját halhatatlanságáról”.
A halál akár hirtelen, akár egy hosszú folyamat végállomásaként következik be, az emberi lét
általános és mégis egyedi tapasztalata. Az elkerülhetetlen halált nehéz elviselni mindenkinek.
Nem csak az egészségügyi személyzetnek kötelessége, hanem mindenkinek a haldoklót
hozzásegíteni, hogy élete utolsó időszakában a legkevesebbet élje meg testi-lelki
szenvedéseiből. Ez a feladat mindig és mindenkinek embert próbáló, hiszen az elmúlás
katarzisa minden ember halálakor jelen van.
Elisabeth Kübler-Ross leírja, hogy a halál és a haldoklás öt fázisát járja végig a beteg: az
elutasítás, a harag, az alkudozás, a depresszió és a belenyugvás.
Kép: Origo
Az ápolási folyamat alkalmazása javít a haldokló beteg ellátásában.
A feladat nem korlátozódhat csupán a fizikai igények kielégítésére, ki kell terjeszteni a
szellemi, érzelmi és lelki területre is.
A halálos betegségben szenvedő ember ápolása igényes és megterhelő feladat az ápoló
számára.
Az ápoló sokféle veszteséget elszenvedő emberrel találkozik. A feladata ilyenkor,
hogy testi és lelki támogatást nyújtson a veszteséget megértő és elfogadó beteg
számára, segítsen az érzelmi, mentális és szociális problémák megoldásában.
Az ápolás folyamatában sokszor tűnik egyszerűbbnek a haldokló ember testi
fájdalmainak csökkentése, mint bensőséges kapcsolatba kerülve lelki szenvedéseinek
enyhítése.
Az ápoló személyes érzései, értékrendje és tapasztalatai határolják be a betegnek és
családjának nyújtott támogatás mértékét, önismerete segíti hozzá a figyelmes terápiás
viszony létrejöttéhez.
Az ápoló beavatkozása elsősorban a beteg azonosságtudatának, önbecsülésének
előmozdítására irányuljon.
A haldokló méltóságának megőrzése az ápolók feladata.
A halálos betegnek joga van ahhoz, hogy tisztelettel és tapintattal bánjanak vele.
Az ápolás folyamatába be kell épülniük a vigasztaló és támogató elemeknek is.
Érezzük meg, hogy a betegnek milyen fizikai igényei vannak, és kérés nélkül elégítsük
ki, teljesítsük azokat.
Kínzó panaszait- elsősorban a fájdalmat – csillapítani kell.
Hatékony módon próbáljunk kapcsolatot teremteni a beteggel.
Türelemmel beszéljünk, fontos az empátia.
Kapja meg a szükséges ápolást, komfortot, a tüneti kezelést és vigasztalást.
Családtagjai számára tegyük lehetővé a látogatást, részvételt az ápolásban.
Fontos a haldokló beteg családjának a lelki támogatása.
Vallása gyakorlásához adjuk meg a lehetséges segítséget, támogatást.
A betegnek mindig abban a meggyőződésben kell élnie, hogy az egészségügyi
személyzet mindent megtesz a testi-lelki fájdalmainak enyhítéséért.
Az utolsó napok ápolási specialitásai
Az utolsó napok időintervallumának megjelölése alatt azokat a napokat, akár 1-2 hetet értjük,
amikor már olyan változások jeleit észleljük, amik arra engednek következtetni, hogy
egészségi állapotában az életjelenségek visszafordíthatatlan romlása, azok megszűnése, és így
a beteg halála várható. A terminális állapotban, az agónia szakában egyértelműen csak
tüneteket kezelünk. Megkérdőjelezhetetlen az esetlegesen fennálló fájdalmak esetén a
megfelelő fájdalomcsillapítás biztosítása, fenntartása. A fájdalom a daganatos betegséghez
kapcsolódó leggyakoribb tünet, enyhítésére minden betegnek elemi joga van. Az
Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1986-ban dolgozta ki terápiás ajánlását, amelyet
„analgetikus lépcsőnek” neveztek el. A kifejezés azt jelzi, hogy a fájdalom mértékének és
típusának megfelelően addig kell emelni az adagot és váltani erősebb és más
hatásmechanizmusú szerekre, míg a beteg fájdalmai meg nem szűnnek, vagy legalábbis
elviselhető mértékűre nem csillapodnak. A per os bevitel egyre nehezítettebb lesz, ezért
parenteralis, de leginkább is a transdermalis fájdalomcsillapítás az ajánlható forma. Ezen
tapaszok felragasztása a törzsre javasolt, a megbízhatóbb felszívódás céljából. A keringés
centralizálódása miatt a végtagok keringése fokozatosan csökken, majd megszűnik, így az
azokra felragasztott tapaszok hatástalanok lesznek. Végbélkúpok használata is adott esetben
megfontolandó lehet, ha a beadással járó mozgatás nem jár felesleges megterheléssel, plusz
fájdalommal a beteg számára. Oxigén adása mérlegelendő, de nem minden esetben ajánlott,
hiszen a hypoxia következtében kialakuló átmeneti tudatzavar akár előnyös is lehet.
Hányinger csillapítására, a hányások elkerülésére feltétlenül törekednünk kell. Előnyben
részesítendő a rectalis kúp és parenteralis injectioval történő beviteli forma. Központi
idegrendszeri betegségek következtében jelentkező hányások, görcsök estén akár depot
steroid, rectalis benzodiazepin készítmények adandóak. A szív-érrendszeri gyógyszerek
többsége is elhagyható, a korábban esetleg magas vérnyomás a szív gyengülésével,
hypovolemizálódás következtében normalizálódik, és alacsony tartományba kerül,
következményes tachycardizálódás mellett. A táplálkozás csökkenése és megszűnése az
antidiabetkumok elhagyását is lehetővé teszi. Inkább fordul elő a cachexia talaján
hypoglicaemia mint az életet veszélyeztető hyperglicaemia.
Ebben a végső állapotban a szervezet már nem képes a kívülről bejuttatott folyadék és
táplálékféleségek megemésztésére, felszívására. A betegség előrehaladtával a katabolizmus
válik egyre dominálóbbá az anabolikus folyamatokkal szemben. A szervezet még meglévő
saját tartalékokkal gazdálkodik, nyer esetleg folyadékot más folyadékterek rovására. A
terminális állapot elhúzódására lehet számítani relatíve jónak mondható kiindulási tápláltsági
állapot esetén, mert van mit feléljen a szervezet. Nem azért gyengül a beteg állapota, mert
nem eszik és iszik már úgy, mint régebben, hanem pont fordítva lesz igaz: azért nem eszik és
iszik már annyit, mint régebben, mert a betegsége halad előre. Ennek tükrében tehát
törekednünk kell annak az elfogadtatására, hogy csak akkor, csak azt és csak annyi
folyadékot-táplálékot vegyen magához, ami, és amikor jólesik neki. Külső elvárásra képes a
beteg akár lenyelni az ételféleségeket, de az valószínűleg hányás formájában fog csak
megkönnyebbülést eredményezve távozni. Ennek tükrében kell az ilyenkor felmerülő infúzió
kérdését is kezelnünk. „De hát ki fog száradni! – érvelnek a hozzátartozók. Nagy
valószínűséggel kijelenthető, hogy nincsen olyan az életből távozó ember, akinek elektrolit
rendszerében, folyadéktereiben ne alakulna ki eltolódás és hiány is. Sőt, egészen biztosan
veseelégtelensége is lesz a keringés centralizálása, a vesék keringésből való kiiktatása
következtében. Ha semmiképpen nem elkerülhető az infundálás, napi 500 ml-nél többet
semmiképpen ne adjunk. Az utolsó időszakban különös figyelmet kell fordítanunk a
szájhygiénére. A száj nyálkahártyája is kiszárad, kisebesedik, érzékennyé és vérzékennyé
válhat. Fontos, hogy nyelési képtelenség esetén is próbáljuk a nyálkahártyát nedvesen tartani.
Ebben az esetben például Pagavit szájápoló pálca és vizes gézlap száj elé helyezése is igen
felfrissítő, megnyugtató lehet.
Kép:
Medicalonline.hu
az eszközök előkészítése:
gumikesztyűk, fóliakesztyűk
védőköpeny vagy védőkötény
gézpólya, gézlap
lepedők
tisztálkodási eszközök
3 darab lábcédula
kéz-, eszköz-, és felületfertőtlenítők
invazív eszközök lezáró dugói (katéter, nasogastricus szonda, stb.)
veszélyes hulladékgyűjtő
ápolási dokumentáció, értékleltár
a halott személyes tárgyait gyűjtse össze és készítsen leltárt két tanú jelenlétében
a leltár felvétele sorszámos, hitelesített két példányos önátírós nyomtatványon történik
az ékszereket, és a nagyobb értéket képviselő tárgyakat pontos meghatározásokkal
lássa el
az ékszerek leírásánál ne használjon minősítést, a sárga vagy fehér fém fogalmakat
használja
a készpénz leltározásánál pontosan írja le a címleteket darabszámmal, és a végösszeget
is
bakkártyákat, hivatalos igazolványokat mindig a sorszámmal együtt jegyezze fel
az értékeket a továbbiakban az intézmény pénztárában vagy arra kijelölt zárható
helyen kell tárolni
amennyiben a halottnak semmilyen személyes tárgya nem volt, ezt a tényt is rögzíteni
kell ugyanezen nyomtatványon
a halott értékeinek átvételére a hatályos jogszabályokban meghatározott személy
jogosult aláírás ellenében
a halott elszállításának idejét az ápolási dokumentációban rögzítse
kommunikációs feladatok
2. A sokk időszaka 1-2 órától pár napig tarthat (minél váratlanabb a veszteség, annál
hosszabb lehet). A gyászolók rossz álomként élik meg, ilyen és hasonló mondatokkal
fogalmazzák meg: „Ez nem lehet igaz!” vagy „Mintha nem is velem történne.”.
Jellemző rá az érzelmi bénultság, kiüresedettség érzés, mely érzéketlenség látszatát
keltheti, és akár családi konfliktusokat szülhet.
Segítségnyújtás: biztassuk, hogy hagyjon magának időt, akár néhány napot, hetet. Fejezze ki
érzéseit, pl. naplóírás segíthet. A jelentős döntéseket ilyenkor jobb későbbre halasztani.
6. Az adaptáció szakasza: a gyász feldolgozása azt jelenti, hogy az emlékek úgy élnek
tovább, hogy a gyászoló képes a megfelelő életvitelre. Az emlékezés már nem kelti a
reménytelenség érzését. Megjelenik a jövőre irányultság, új célok. A zárkózottság,
izolálódás oldódik, szociális kapcsolatok megújulnak. Megszűnnek a gyásszal
kapcsolatos testi tünetek.