2/3: Tibeti gyógyászat

A tibeti orvosi rendszer igen fejlett szintézisét képviseli a hippokratészi és galénoszi görög
medicinának, az iráni gyógyító ismereteknek, az indiai és kínai gyógyításnak, természetesen
saját elemeivel együtt. Gyógyító rendszerében fellelhetők az ajurvédikus és a kínai orvoslás,
valamint a buddhista szemlélet elemei.

Alapműve a Négy Drágakő című gyűjtemény.

A teljes tibeti orvosi rendszer elemzése „fa" struktúrákban történik, ahol az egyes
fogalmakat és elemeket fák törzseiként, ágaiként és leveleiként teszik érzékelhetőbbé.
Amiben viszont minden más orvosi rendszertől eltér a világon: a teljes klasszikus orvosi
irodalom leírása verses formában történt.

Az egészséges és beteg állapotot ábrázoló fa bal oldali ága az egészséges állapotot, a jobb
oldali pedig a betegséget ábrázolja. Mindkét oldal számos levelet tartalmaz, virág azonban
csak a bal oldalon terem, mely a boldogságot, a jólétet és a világtörvényt szimbolizálja.

A tibeti orvoslás emberképe:

Minden élő és élettelen dolog így az ember is azonos összetevőkből áll, az Öt őselemből

 éter
 levegő
 tűz
 víz
 föld.

Ezek különböző kombinációiból jön létre a három testnedv (életnedvek):

 „szél”, életáram - emésztés(tibeti: rlung, kiejtése: lüng)medence alatti rész

 „epe”, életenergia - lebontás (tibeti: mkhrisz-pa, kiejtése; tipa) a diafragma és a

medence közötti terület

 „nyálka”, életerő – érzékelés (tibeti: bad-kan, kiejtése: pehken). diafragmától

felfelé lévő terület

részletesen lsd. táblázat

A test Hét alkotórésze:

 táplálékesszencia
 vér
 izomszövet
 zsírszövet
 csontszövet, csontvelő
 sperma, ill. pete
 tisztátalanságok vagy salakanyagok (széklet, vizelet, izzadság).
Testtípusok

Az izmok meghatározzák az arc és a test formáját, ezek alapján hét alaptípust

különböztetünk meg:

 tiszta szél típus
 tiszta epe típus
 tiszta nyálka típus
 szél és epe összetett típus
 szél és nyálka összetett típus
 nyálka és epe összetett típus
 szél, epe és nyálka kevert típus

A tibeti orvoslás egészségképe:

A tibeti orvoslás egészségképe szerint az egészség feltétele a megfelelő étrend, a helyes

életmód és szellemi fejlődés, a testnedvek, az alkotórészeik és a salakanyagok harmonikus
együttműködése.

A tibeti orvoslás betegségképe:

A betegségek alapvető okának a buddhista felfogás szerinti három fő bűnt tekintik: a vágyat,

a haragot és az ostobaságot, melyek előidézik a három testnedv összhangjának,
egyensúlyának a felbomlását és azok gyarapodását okozzák.

A rendellenességeket közvetlenül kiváltó feltételek a következők:

 az évszakok okozta hatások

 a kórokozók hatása
 a nem megfelelő étrend
 a helytelen életmód.

A betegség kifejlődésének módjai:

 a bőrön terjed
 a húsban terjed
 az erekben kering
 az öt tömör szervben állapodik meg
 a csonthoz kötődik
 az üreges szervekben rakodik le.

A tibeti orvoslás szerint halállal végződnek a következő esetek:

 az életet fenntartó három tényező kimerülése

 olyan rendellenességek, amelyeknél a gyógykezelés hatástalan marad, s tovább
romlik a beteg állapota
  olyan rendellenességek, amelyeknél a gyógykezeléseknek semmilyen hatása
nincs
 olyan esetek, midőn a hét létfontosságú szerv valamelyike súlyosan megsérül
 olyan Rhung típusú betegség, amely annyira előrehaladott állapotban van, hogy a
beteg már nem képes lélegezni
 olyan „forró ” típusú betegség, mely túljutott a gyógyíthatóság határán
 a testet felépítő hét alkotórész működési képtelensége
 az a pont, midőn valamely kórokozó által kifejtett hatás teljes erővel működik
 olyan „hideg” típusú betegség, amely már a gyógyíthatósági határ alá esett.

Az egészség helyreállítása:

A testnedvek és alkotórészeik harmonikus egyensúlyának helyreállítása, a salakanyagok

eltávolítása, melynek eszközei a megfelelő étrend, a helyes életmód és a szellemi fejlődés
helyes útja.

A diagnózis és a terápia alapjainak meghatározása: a többi, hasonló gyógyító rendszerben

megszokottak szerint, speciális módszerekkel kiegészítve:

1. Az első lépés a megfigyelés, a tapintás, a kérdések feltétele. Kiemelkedik a

diagnosztikai vizsgálatok közül a nyelvdiagnosztika, a vizeletelemzés, a
pulzusdiagnosztika.

2. Következő a kikérdezés: a hagyományosan feltett 29 kérdés a beteg étrendjére és

életmódjára vonatkozik.
3. Majd a kezelés: megfelelő táplálék, helyes életmód, gyógyszerek (növényi, állati,
ásványi) és külső gyógymódok.

A külső gyógymódok között szerepel a beöntés, hashajtó, hánytató alkalmazása, a masszázs,

mongol moxa, izzasztás, érvágás, hideg víz, illetve forró víz, égetéssel való kezelés.