Mit jelent a kiégés?

A kiégés tartósan fennálló érzelmi igénybevétel következtében létrejövő átható kimerültséget jelent,
amely mind fizikai, mind mentális téren megnyilvánul. Legelemibb jellemzője a törődési szándék
csökkenése vagy megszűnése, az érzelmi kapacitás kimerülése.

Ilyenkor a szervezetünk a lehető legváltozatosabb módokon igyekszik jelezni, hogy valami gond van:

 fizikai szinten: állandó fáradtság érzés, különböző fájdalmak, rendszeres megbetegedések

 mentális szinten: negatív gondolatok saját magunkkal, a munkával és akár az élettel

kapcsolatban

 érzelmi szinten: reménytelenség érzése, kiúttalanság, tehetetlenség, tompaság érzése,

a motiváció és a kreativitás csökkenése

Nem véletlen, hogy olyan könnyen hisszük kiégésnek a depressziót, sok tekintetben hasonlít a tüneti
kép. Hangsúlyosak a hangulati, érzelmi tünetek.

A depresszió és a kiégés közti különbségek

Nézzük mire érdemes figyelni a kiégés és a depresszió elkülönítése esetén:

1. A kiégés jellemzően valamilyen jól meghatározható, külső tényező miatt alakul ki, míg
depresszió esetén, nem ilyen egyértelműen meghatározható az állapotváltozás eredete.
Előbbinél, ha a kiváltó tényezőt megszüntetjük (pl.: túlterhelődés a munkahelyen), a
panaszok gyorsabban enyhülnek, a kiégés állapota kevésbé tartós, mint a depresszió. Fontos
különbség, hogy míg a depresszió az élet teljes területét áthatja, a kiégés kifejezetten a
munkához kapcsolódik.

2. Depresszió esetén „passzív” állapotról beszélhetünk. Nagyon erős a reménytelenség és

a pesszimizmus, gyakori, hogy az ágyból is nehéz kikelni, a munkán kívül egyéb hétköznapi
szerepekben is nehezített a helytállás, sokszor a teendők egyre csak tornyosulnak. Ehhez
képest a kiégés esetén valamelyest jelen van az optimizmus és a remény, de jelentős
a tehetetlenség élménye. Ennek ellenére az alapvető funkcióit képes ellátni az ember,
teendőit elvégzi, tehát egy aktív állapotról beszélhetünk, miközben túlterheltség is
megjelenik.

3. A kiégés vezető érzelmi tünete az apátia és az üresség érzése, illetve gyakran

találkozunk dühvel, irritabilitással. Depresszióban a szomorúság, érzelmi kimozdíthatatlanság
jellemző.

4. Kimerültség élménye gyakrabban jelenik meg kiégés esetén, depresszióban inkább

energiátlanság tapasztalható.

5. Az örömtelenség (anhedónia) depresszió esetén hangsúlyosabb, kiégés esetén az örömre

való képesség megmarad.

6. A fizikai tünetek a kiégés esetén gyakoribbak.

7. Az önértékelés kiégés esetén a munkahelyi identitásunkat érinti, hivatásban, szakmaiságban

kérdőjelezi meg magát az ember, míg depresszióban az énkép teljességében negatívvá válik.
8. Társas kapcsolatainkra a depresszió negatívabb hatással van, a passzivitás itt is jelentkezik.
Kiégés esetén az irritabilitás, az érzelmi kimerülés miatti empátiahiány
pedig konfliktusokat generálhat.

9. Végül, de nem utolsó sorban a kiégés esetén önsértéssel, öngyilkossággal kapcsolatos

gondolatok, viselkedések nem jelennek meg, míg a depresszió során igen.