Magyar Rendészet 2018/3. 125—137. 10.32577/mr.2018.3.

Lélektani folyamatok és ezek

következményei a szülők kapcsolatának
felbomlása során
VISONTAI-SZABÓ Katalin1

Napjainkban a  házasságok és  általában a  párkapcsolatok bomlékonyabbak,

mint valaha. Ennek következtében egyre több gyermek tapasztalja meg szü-
lei kapcsolatának megszűnését. A család szétesése mindenkit megvisel, rövid
és  hosszú távon is negatív hatást gyakorol a  személyiségfejlődésre. A  téma
a  társadalom jelentős részét érinti, így fontos, hogy tisztában legyünk azzal,
hogy a kapcsolat megszűnése következtében milyen érzelmekkel és nehézsé-
gekkel kell megbirkózni. A tanulmány külön elemzi a gyermekek és a felnőt-
tek, a fiúk és a lányok, valamint az egyes életkori csoportok érzelmi reakcióit,
hiszen az átfedések ellenére jelentős eltérések tapasztalhatók.
Kulcsszavak: házasság felbontása, szülői felügyelet rendezése, kapcsolattar-
tás, pszichológia, szülői elidegenítés, egyszülős család, mozaikcsalád, a gyer-
mek jogai

Új családformák a magyar társadalomban

Magyarországon az 1970-es­évek óta tartó trend, hogy a fiatalok körében egyre csök-
ken a házasságkötések száma, a válások száma emellett nagyjából azonos szinten ma-
rad, ennek következtében ma már elmondhatjuk, hogy körülbelül minden második
házasság válással végződik. A gazdasági, politikai és társadalmi változások következ-
tében a családok hagyományosnak mondott szerkezete jelentősen átalakult. A koráb-
ban természetesnek tartott nagycsalád, ahol több generáció élt és dolgozott együtt, ma
már egyáltalán nem jellemző – a legtipikusabbnak mondott együttélési forma jelenleg
a nukleáris család és az egyszülős család. A nukleáris családokban egy szülőpár és gyer-
mekei laknak együtt, ennek következtében nem számíthatnak a  nagyszülők, testvé-
rek segítségére. Az egyszülős családok nagy száma, ahol valamelyik szülő (tipikusan
az  anya) egyedül neveli gyermekeit, sok esetben csak egy statisztikai megtévesztés,

1
VISONTAI-SZABÓ Katalin dr., PhD, adjunktus, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tan-
szék, Jogpszichológiai Kutatócsoport
Katalin VISONTAI-SZABÓ PhD, senior lecturer, University of Szeged, Faculty of Law, Department of Labour Law and
Social Security, Legal Psychology Research Group
orcid.org/0000-0002-3295-5675, visontai@juris.u-szeged.hu

125
VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

hiszen ebbe a körbe sorolhatók azok a családok is, ahol a szülők nem házasságban, ha-
nem élettársi kapcsolatban élnek.2
Szintén egyre elterjedtebb forma az  úgynevezett mozaikcsalád (vagy patchwork
család), amelynek alapja egy férfi és egy nő kapcsolata, amennyiben már mindketten
túl vannak egy párkapcsolaton, amelyből gyermek is származott. Ebben a családban
összetartozik tehát az anya és gyermeke, az apa és gyermeke, valamint elképzelhető,
hogy a párnak közös gyermeke is születik, így féltestvérek, testvérek és mostohatestvé-
rek élnek egy fedél alatt.3 A vegyes összetételű családoknak számtalan előnye lehet, pél-
dául a gyermekek megtanulnak másokhoz alkalmazkodni, egy teljes, nem pedig cson-
ka családban nőhetnek fel, valódi szeretetkapcsolat alakulhat ki a családtagok között.
Azonban nehézségek is adódhatnak az ilyenfajta együttélésből, hiszen nem szabad el-
felejteni, hogy a családban nevelkedő gyerekeknek van egy másik szülője is, aki nem
biztos, hogy kellő elfogadással viszonyul a tágabb család új tagjaihoz és ezzel rendkívüli
módon meg tudja keseríteni a hozzátartozói életét. Problémát okozhat továbbá, hogy
a mozaikcsalád határai nem egyértelműek,4 hiszen nem egészen tisztázott a hétvégi
kapcsolattartásra érkező gyermekek helye, szerepe a  rendszerben, valamint az  sem,
hogy a tágabb család miképp viszonyuljon a gyerekekhez. Gondoljunk csak a nagyszü-
lőkre, akik nem tudnak nem különbséget tenni a vér szerinti unokák és a „fiam új élet-
társának előző házasságából származó gyerekei” között. A  mozaikcsalád férfi tagjait
továbbá megviselheti, hogy nap mint nap egy számukra idegen gyermekről gondos-
kodnak, miközben saját gyermekeiket egy másik férfi neveli a volt házastársukkal.5
Napjainkban még nem nevezhető általánosnak, de egyre nagyobb népszerűségre
tesz szert a  „mingli” életforma, amelyben a  szerelmesek elkötelezett párkapcsolatot
alakítanak ki egymással, azonban nem költöznek össze és közös gyermekük sem szüle-
tik. Ennek a lazább, úgynevezett látogató partnerkapcsolatnak (Living Apart Together,
röviden: LAT)6 általában az az oka, hogy a felek valamelyike már túl van egy csalódást
okozó párkapcsolaton, és nem szeretné a korábbi hibákat ismételten elkövetni. Elkép-
zelhető az is, hogy nem szeretnék a gyermekeik életét azzal megzavarni, hogy egy „új
aput” vagy „új anyut” hoznak a házhoz, illetve az is az okok között szerepelhet, hogy
egymástól távol élnek, és egyikük sem szeretné feladni a korábban megszokott életét,
jól bevált állását, ezért inkább csak hétvégenként és ünnepnapokon találkoznak egy-
mással.
Szociálpszichológiai szempontból érdekes kérdések például, hogy miért élnek nap-
jainkban a  párok szívesebben élettársi kapcsolatban házasság helyett? Illetve miért
nem vállalnak több gyermeket?
Az első kérdésre nemcsak a pszichológusok, hanem a szociológusok és a statiszti-
kusok is évek óta keresik a választ. Míg az 1990-es­évekig egyértelműen csak az alacso-

2
Somlai (2013) 159.
3
Fischer (2005) 8.
4
Fischer (2005) 14.
5
Fischer (2005) 101.
6
Somlai (2013) 153.

126 Magyar Rendészet 2018/3.

 VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

nyabb státuszú, a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó személyek, illetve az özvegyek

választották ezt az életformát,7 ma már a társadalom minden szintjén és a fiatalok kö-
rében is népszerű, annak ellenére, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint lényege-
sen bomlékonyabb, mint a házasság. Egy átlagos házasság 12,5 évig tart, egy élettársi
kapcsolat csak 6 évig. A törvényes együttélésekben több gyermek is születik. További
nehézséget jelent, hogy a kapcsolat instabilitásából következően az élettársi kapcsola-
tokban született gyermekek sokkal fiatalabbak a  szüleik kapcsolatának megszűnése-
kor, mint a házasságban született gyermekek.
A kérdés tehát az, hogy szemmel látható hátrányai ellenére miért választják mégis
egyre többen a házasságkötés nélküli együttélést? Kézenfekvőnek látszik, hogy sokan
azért nem akarnak megházasodni, mert csalódtak a házasság intézményében. A ma 20
és 40 év közötti korosztály – azok, akik potenciálisan abba a körbe tartoznak, hogy csa-
ládot alapítanak – jelentős része gyermekként kénytelen volt elszenvedni szülei kap-
csolatának felbomlását. Ebből azt a  téves következtetést vonták le, hogy a  házasság
rossz dolog, amit érdemes elkerülni.8 Gyakran hallani a  fiatalok szájából, hogy nem
akarnak elválni, úgy mint azt a szüleik tették, ezért inkább nem kötnek házasságot.
Való igaz, hogy ebben az esetben tényleg nem kell a házasságot felbontani, ezt való-
ban „megúszhatják”, azonban mi a  garancia arra, hogy az  élettársi kapcsolatuk nem
fog zátonyra futni? Vagy azért akkor nem is kár? Szintén gyakori hivatkozás a fiatalok
körében, hogy a házasság csak egy papír, aminek semmi jelentősége sincsen, és nekik
semmi szükségük arra a papírra, ahhoz, hogy boldogok legyenek. Emögött valójában
inkább egy erős félelem húzódik meg, sok fiatal nagyon tart az elköteleződéstől. Né-
hányan azért nem akarnak komolyabb kapcsolatba bonyolódni valakivel, mert abban
bíznak, hogy hamarosan találnak valakit, aki jobban megfelel az elvárásaiknak, és eb-
ben az esetben könnyebben tudnak továbblépni az új kapcsolatba. A lehetséges okok
között érdemes megemlíteni a 21. századi szabadságkultuszt, azaz, hogy napjainkban
a szabadságnak kiemelkedő jelentősége van a fiatalok életében, és ebben nem fér bele
az, hogy „lekössék” magukat.
A második kérdés megválaszolása sem egyszerűbb, és szintén más tudományterüle-
tek képviselőit is megmozgatja, vajon miért születik egyre kevesebb gyermek hazánk-
ban? A probléma rendkívül soktényezős, minket most csak a lélektani vetületei érde-
kelnek. A gyermekekre jellemző egocentrikus világkép miatt sok fiatal érezhette azt,
hogy a szülei – legalább részben – miatta váltak el, így érthető, ha a jövő generációját
meg akarják kímélni attól a sok rossz érzéstől, amiben részük volt, és úgy döntenek,
hogy nem vállalnak gyermeket.9 Mindenképpen lényeges változásnak tekinthető, hogy
a mai szülőknek sokkal nagyobb terheket kell vállalni, amikor gyermek érkezik a ház-
hoz, vegyük például azt, hogy sokkal tovább tart a gyermek felnevelése, hiszen nap-
jainkban egy 18 éves gyermek még egyáltalán nem önálló. Nehézséget okozhat az is,
hogy a szülőknek sokkal több mindenről kell lemondani, mint korábban, amikor még
7
Somlai (2013) 151.
8
Bagdy et al. (2007) 116.
9
Zimbardo–Coulombe (2015) 94.

Magyar Rendészet 2018/3. 127

VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

nem állt rendelkezésre ilyen sokféle szórakozási lehetőség, valamint a karrierlehető-

ségek is sokkal korlátozottabbak voltak. A  gyermekvállalási kedv ellen hat az, hogy
a  szülők nem igazán számíthatnak saját szüleik segítségére, mert távol élnek tőlük,
mert még ők is aktívan dolgoznak, vagy épp ellenkezőleg, mert már nagyon idősek,
vagy esetleg meg is haltak. Sok esetben azért nincsen segítség, mert az anya és az apa
mindenkitől azt hallja, hogy egyedül is meg lehet ezt oldani, a gyengeség, tehetetlen-
ség jele, ha segítséget kell kérni a felmenőktől, illetve sok családban a nagyszülők is el-
utasítják a segítségnyújtást, mert úgy érzik, hogy nekik most jött el az idő a pihenésre.
Nem serkenti a gyermekvállalási kedvet az sem, hogy a statisztikai adatok tanúsága
szerint egy jelenleg párkapcsolatban élő nőnek 50% esélye van arra, hogy a megszüle-
tendő gyermeket majd egyedül kell felnevelnie.10
Egy, az Egyesült Államokban elvégzett kutatás tanúsága szerint az amerikai fiatal
férfiak jelentős része számára egyáltalán nem vonzó a stabil, monogám párkapcsolat
és az apai szerep. Ennek két oka lehet a kutatás vezetői szerint: egyrészt ezek a férfiak
többnyire apa nélkül nőttek fel, így valójában nem is ismerik azokat a szerepeket, ame-
lyeket elutasítanak. A másik ok lehet, hogy a szülei a széltől is óvták, mindent elintéz-
tek helyette, minden lehetséges kudarctól megkímélték, így felnőtt korára valójában
teljesen életképtelenné vált. Természetes, hogy az a fiatal, aki még 30 évesen is a szü-
leivel lakik, és nem képes magáról gondoskodni, nem igazán vágyik arra, hogy családfő
legyen.11 Egy másik, szintén a tengerentúlon végzett kutatás a nők gyermekvállalási
szokásai mögött megbújó okokat keresve azt találta, hogy a fiatal nők kimondva vagy
kimondatlanul azt az üzenetet kapták az édesanyjuktól, hogy sokkal jobban járnak, ha
a gyermekvállalás helyett a karrierépítésre koncentrálnak, hiszen a gyermek a szakmai
siker és a boldog párkapcsolat legfőbb akadálya.12
Végül pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az okot sem, hogy a rövidebb
ideig tartó, nem túl stabil párkapcsolatokban eleve kevesebb gyermek jön a világra. So-
kan pedig egyszerűen csak kifutnak az időből a karrierépítés, illetve a tökéletes partner
keresgélése közben. A megfelelő férj megtalálását tovább nehezíti, hogy napjainkban
a felsőoktatásban több nő tanul, mint férfi, így hamarosan általánosnak lesz mondha-
tó, hogy a nők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak.13

A válás lélektana

Amennyiben a házasság felbontása elkerülhetetlen, mindenképpen hasznos, ha tisz-

tában vagyunk a  válás folyamatában és  azt követően jelentkező lelki jelenségekkel
és nehézségekkel. A kapcsolat felbomlása mindkét fél számára veszteség, feldolgozása
a gyászfolyamathoz hasonló. Álláspontunk szerint minden krízishelyzetből könnyebb
kilábalni, ha az ember tisztában van az érzéseivel, azok kiváltó okaival, és tudja, hogy

10
Largo–Czernin (2011) 124.
11
Zimbardo–Coulombe (2015) 26–27.
12
Zimbardo–Coulombe (2015) 91.
13
Visontai-Szabó–Zakar (2014) 277.

128 Magyar Rendészet 2018/3.

 VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

éppen mi zajlik benne. Érdemes külön-külön megvizsgálni, hogy a válás milyen hatás-
sal van a felnőttekre és a gyermekekre, hiszen életkorukból és érettségükből adódóan
egészen másképp gondolkoznak és éreznek.

A válás lélektani hatásai a gyermekekre nézve

A válás a gyermek életét a legnagyobb körültekintéssel előkészített bontás esetében is

megzavarja, hiszen bizonytalanságérzetet kelt benne. A gyermekek számára az érzelmi
biztonságot a szülők jelentik, és ehhez az apára és az anyára is szükségük van, számukra
a család egy megbonthatatlan egység.14 Amennyiben az egyik szülő kikerül a gyermek
közvetlen környezetéből, az számára válságot idéz elő, és úrrá lesz rajta egy irracionális
bűntudat, azaz azt hiszi, hogy az ő hibája, hogy a szülei kapcsolata tönkrement. Tekin-
tettel arra, hogy a gyermek egész családban szeretne élni, bármelyik szülő hiánya kihat
a személyiségfejlődésére, azaz egész életre szóló sebeket szerezhet. Amerikai kutatási
eredmények szerint, amelyeket magyarországi vizsgálatok is megerősítettek, az elvált
szülők gyermekei korábban kezdik a szexuális életet, később házasodnak, gyorsabban
elválnak, és nem szívesen vállalnak gyermeket, amely nem csoda, hiszen azt a mintát
kapták szüleiktől örökül, hogy a házasság egy rossz dolog, és minden konfliktus esetén
a válás az egyetlen megoldás.15
Általánosságban a következő tüneteket válthatja ki a gyermekekben a szülők kap-
csolatának felbomlása:
• általános nyugtalanság;
• evési kényszer (nyugtatásképpen);
• álmatlanság;
• ágybavizelés;
• magatartási problémák;
• pszichoszomatikus tünetek;
• szorongás;
• agresszív magatartás;
• harag, düh;
• szociális és érzelmi visszahúzódás;
• koncentrációs nehézségek;
• teljesítőképesség csökkenése.16

A gyerekek eltérően reagálnak a szülők válására az életkoruktól és a nemüktől függően.

Egy dologban azonban nagyon hasonlítanak egymásra, fiúknak és lányoknak egyaránt
szükségük van mind az anyai, mind az apai gondoskodásra, hiszen a szülőknek eltérő
szerepe van a gyermek életében. Az anya a biztonságot, a szeretetet, a melegséget biz-

14
Cziegler (2010) 31.
15
Földházi (2009) 19., 26.
16
Figdor (1996) 13.

Magyar Rendészet 2018/3. 129

VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

tosítja, az apa feladata pedig, hogy átadja a szabályokat, megtanítson a normakövetés-

re és arra, hogy elboldoguljunk a világban.
Ha a nemek szerint teszünk különbséget, a fiúknál a tipikus tünetek a következők:
• éjszakai felriadás;
• ágybavizelés;
• félénkség;
• idegesség;
• szóbeli vagy fizikai durvaság;
• romló iskolai teljesítmény.

Amennyiben a válás következtében a fiú életéből teljesen eltűnik az apa, annak igen ko-
moly következményei lesznek, hiszen az anya nem képes a gyermek számára a férfias
viselkedés modelljével szolgálni.17 Amerikai kutatások szerint, amennyiben egy fiú apa
nélkül nő fel, nagyobb valószínűséggel fog tanulási nehézségekkel és viselkedési prob-
lémákkal küzdeni, hajlamosabb lesz a vandalizmusra és az erőszakra, nagyobb esélye
van a bűnözői pályafutásra, a deviáns csoportokhoz való csatlakozásra és öngyilkosság
elkövetésére.18 Ranschburg Jenő is hasonló véleményen volt, ő a mai magyar társadal-
mat apátlan társadalomnak nevezte.19
Philip Zimbardo neves amerikai szociálpszichológus, akinek a nevéhez köthető a hí-
res stanfordi börtönkísérlet, régóta kutatja, hogy mi lehet az oka annak, hogy napja-
inkban a férfiak sokkal kevésbé férfiasak, és kevésbé sikeresek, mint korábban. A Nincs
kapcsolat című művében a következő kérdésre keresi a választ: „Hová lettek a férfiak?”
Álláspontja szerint a megváltozott gazdasági, társadalmi és technológiai környezetben,
megfelelő apai minta hiányában a férfiaknak nem fejlődnek a társas készségeik, amely-
re az életben való boldoguláshoz nagy szükségük lenne.20 Ennek oka, hogy túlságosan
elmerülnek a virtuális térben, de a videójátékok és a pornófilmek okozta sikerélmények
a valóságban nem elérhetőek.21
A lányok esetében a következő tünetekkel kell számolnunk:
• szomorúság;
• harag;
• pszichoszomatikus zavarok;
• fóbiás tünetek.

A lányok esetében is nehézséget okoz, ha az apa teljesen eltűnik az életükből. Ugyan a női
szerepmintát megkapja, azonban ahhoz, hogy egy párkapcsolatban megtalálja a helyét,
arra is szüksége lenne, hogy lássa miként működik egy szerelmi kapcsolat, mit várhat
el egymástól a férfi és a nő. A megfelelő példa hiányában az apa nélkül felnőtt lányok

17
Cziegler (2010) 35.
18
Dowling–Barnes (2001) 15.
19
Ranschburg (2005) 32–33.
20
Zimbardo–Coulombe (2015) 12–13.
21
Zimbardo–Coulombe (2015) 14–16.

130 Magyar Rendészet 2018/3.

 VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

nagyobb valószínűséggel bonyolódnak korai szexuális kapcsolatokba, alakítanak ki

szerelmi viszonyt náluk jóval idősebb férfiakkal, és lesznek alárendelődőek, valamint
túlságosan odaadóak párkapcsolataikban.22 További nehézséget okoz, hogy a  nemi
és  a  szülői szerepek jelenleg erőteljes átalakuláson mennek keresztül, és  ebben a  fo-
lyamatban jelenleg ott tartunk, hogy a  korábbi, hagyományosnak mondott pozíciók
felbomlottak, hiszen a nők is magas iskolai végzettséget szereznek, jól keresnek, stabil
egzisztenciát tudnak teremteni, illetve a férfiak sok esetben ugyanolyan odaadóan ne-
velik egyedül gyermekeiket, mint tették azt korábban a nők. A változás mindig jó do-
log, hiszen ez a fejlődés mozgatórugója, egyelőre azonban csak azt érezzük, hogy nem
tudjuk, hogy hol a helyünk, mi a feladatunk, mi a szerepünk, mert az új pozíciók még
nem alakultak ki, így sok gyermek igen nagyfokú bizonytalanságban nő fel, ami a saját
jövőbeni szerepeit illeti.23
Az egyes életkorokban a gyerekek eltérő tüneteket produkálhatnak, attól függően,
hogy hány évesen bomlik fel a családjuk. Természetesen a személyiségük fejlettségé-
nek, érettségének is jelentősége van. Fontos tudni, hogy a következőkben felsorolt ká-
ros hatások jelentősen mérsékelhetők vagy teljesen ki is küszöbölhetők, amennyiben
a szülők egymással, illetve a különélő szülőnek a gyermekkel való kapcsolata a válást
követően is harmonikus marad, valamint ha a gyermek számára elérhetőek az úgyne-
vezett protektív faktorok, azaz egy kedves, gondoskodó nagyszülő, egy megbízható ba-
rát vagy egy hűséges kutya, akik segíthetnek a gyermeknek a trauma feldolgozásában.24
A gyermek hároméves koráig viszonylag könnyen alkalmazkodik a megváltozott kö-
rülményekhez, viszont ezen időszakban a legnagyobb a veszélye annak, hogy ha a má-
sik szülő kikerül a látóköréből, akkor akár teljesen el is felejtheti, nem alakul ki közöttük
a kötődés. Ebben az életkorban érdemes különösen odafigyelni arra, hogy a gyermek
gyakran, kb. 2-3 naponta találkozzon a különélő szülővel. A nagyon kicsi gyermekkel
magára maradó anya kiemelt odafigyelést igényel, esetükben könnyen alakulhat ki dep-
resszió, amely a  gyermekre is rossz hatással lehet. Ha egy nő újszülött gyermekével
marad egyedül, bánatát, csalódottságát és kétségbeesését óhatatlanul közvetíteni fogja
gyermeke felé is, azaz nem tud biztonságos, szeretetteljes légkört biztosítani számára,
ennek következtében a gyermek magatartásában zavarok jelentkezhetnek.25
Az óvodáskorú gyermekek esetében sokszor regressziót figyelhetünk meg, azaz fej-
lődésük visszaeshet egy korábbi szakaszba, például a  korábban szobatiszta gyermek
újra bepisil, nem képes a  korábbi színvonalon beszélni vagy „elfelejt” késsel-villával
enni, pohárból inni.26 Tipikus az is, hogy fokozott ragaszkodást mutatnak a szülő iránt,
a szeparációs szorongásuk miatt szinte lehetetlen bárhol is ott hagyni őket, sok eset-
ben az  elalvás is megnehezedik. Ennek oka, hogy attól tartanak a  gondozó szülő is

22
Ranschburg (2012) 123.
23
Zimbardo–Coulombe (2015) 15.
24
Largo–Czernin (2011) 175.
25
Ranschburg (2012) 167.
26
Ranschburg (2012) 163.

Magyar Rendészet 2018/3. 131

VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

egyik pillanatról a másikra eltűnik majd az életükből, és ők ott maradnak egyedül.27 To-
vábbi gyakori tünetek: a depresszió, az ágybavizelés, hosszú távon a tartós önvád, va-
lamint a csökkenő önbizalom.28 Az egocentrikus világképük miatt a gyerekek gyakran
saját magukat hibáztatják a szülők kapcsolatának megromlásában. Ez az önvád és bűn-
tudat sokszor felnőttkorban is megmarad és az élet számtalan területére áttevődik.29
A kisiskolás gyermekek általában szomorúsággal, rosszkedvvel, súlyosabb esetben
depresszióval reagálnak a szülők válására. Az iskolában koncentrációs zavarok, telje-
sítményromlás, dadogás, tikkelés, körömrágás is jelentkezhet, ezen tünetek mind erős
szorongásra utalnak.30 Nehéz helyzetben vannak azok, akik hétéves kor körül szembe-
sülnek a válással, hiszen az iskolakezdés önmagában is nagy változást jelent a gyermek
életében, ehhez is nehéz alkalmazkodnia. Tipikusan erre az életkorra jellemző, hogy
szívesen fantáziálnak a szülők újraegyesítéséről, egyáltalán nem véve tudomást a té-
nyekről és a valós helyzetről. Akkor is bíznak abban, hogy a szülők egyszer újra egy-
másba szeretnek és együtt lesznek, ha már mindkettőnek új párkapcsolata van (lásd:
Erich Kästner: A két Lotti).31
A 9–12 éves kiskamaszok legtöbbször igen hevesen reagálnak a család felbomlására.
Intenzív haragot éreznek mindkét szülővel szemben, egyúttal egyfajta szégyenérzet is
úrrá lesz rajtuk. Sok esetben lojalitáskonfliktusba keverednek, főleg akkor, ha a szü-
lők választásra kényszerítik őket. A kamaszkorban természetesen jelentkező testi/lelki
változások közepette a gyermekek eleve egy válsághelyzetben vannak, nagyon sokat
ronthat ezen, ha a szülők éppen ekkor döntenek a válás mellett.32 Identitásproblémák
is kialakulhatnak, hiszen ebben az életszakaszban kellene elindulnia a szülőkről való
leválási folyamatnak, és el kellene kezdődnie a személyiség, az identitás megszilárdulá-
sának, ezt egy ilyen válsághelyzet nagyon meg tudja zavarni, a gyermek vagy kénytelen
lesz nagyon gyorsan leválni, úgy hogy erre valójában még nem érett meg, vagy hosszú
időre „beleszorul” a gyermek szerepbe. Hosszú távon alacsony önértékelés és depres�-
szió is kialakulhat.
További jellemző tünetek:
• romló iskolai teljesítmény;
• koncentrációs nehézségek;
• elszigetelődés;
• hangulata, viselkedése megváltozik;
• feszült;
• fegyelmezetlen.33

27
Largo–Czernin (2011) 23.
28
Bognár–Telkes (1986) 97.
29
Dowling–Barnes (2001) 30.
30
Cziegler (2010) 43.
31
Bognár–Telkes (1986) 97–98.
32
Largo–Czernin (2011) 52.
33
Bognár–Telkes (1986) 98–99.

132 Magyar Rendészet 2018/3.

 VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

A 13–18 éves fiatalok már kicsit tárgyilagosabban, racionálisabban tudják szemlélni

szüleik kapcsolatának válságát, főleg abban az esetben, ha beleláttak annak árnyolda-
laiba, és pontosan tudják, hogy mi vezetett el a jelenlegi helyzet kialakulásáig. Ennek
ellenére nagyfokú kiábrándultságot élhetnek át, illetve komolyan aggódhatnak a saját
jövőjük miatt. A válsághelyzet hatására túl korán bonyolódhatnak kritikátlanul éret-
len szexuális kapcsolatokba, amelynek következtében később is nehézségekkel fognak
küzdeni a párkapcsolatok terén.
Jellemző tüneteik:
• harag;
• szomorúság;
• gátlásosság;
• nyugtalanság.34

A válás lélektani hatásai a szülőkre nézve

A szülők számára a kapcsolat megszűnése legtöbbször egyszerre jelent megkönnyebbü-

lést és veszteséget.35 Fontos lenne, hogy az emberek hagyjanak időt maguknak, ne pró-
báljanak meg azonnal továbblépni, új kapcsolatba bonyolódni, mert az elvesztett kap-
csolatot ugyanúgy meg kell gyászolni, a veszteséget ugyanúgy fel kell dolgozni, mint
egy haláleset során. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a  gyermekkel maradó
szülő miként dolgozza fel a másik szülő elvesztését, még abban az esetben is, ha ő maga
kezdeményezte az elszakadást. A szomorúság, a magányosság érzése és az indulatok
mind-mind áttevődnek a gyermekre, akinek ez a személyiségfejlődésében komoly ká-
rokat okozhat.36 Sokan érzik magukat ebben az időszakban zaklatottnak, feszültnek,
bosszúsnak és idegesnek. További jellemző érzelmek: düh, csalódottság, gyűlölet, két-
ségbeesés. Ezen erősen negatív érzéseknek azért kell hamar gátat szabni, mert ezek
a gyermek számára nagyon fenyegetőek.37
Ha a magányosság érzése elhatalmasodik az emberen, képes egészen kilátástalan-
nak ítélni a helyzetét, ami könnyen torkollhat depresszióba, illetve elsősorban a fér-
fiak esetében vezethet öngyilkossághoz.38 Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy
az  a  szülő, aki a  gyermekkel marad, milyen segítséget kap a  továbblépéshez, illetve
a gyermekneveléshez. Az a szülő, aki ebben a helyzetben úgy érzi, teljesen egyedül ma-
radt, senki sincs, aki róla gondoskodik, nagy valószínűséggel maga sem lesz képes ki-
egyensúlyozottan gondoskodni a  gyermekéről.39 Nehezen fogja a  gyermek jól érezni
magát, ha a szülő sem érzi jól magát.40

34
Bognár–Telkes (1986) 100.
35
Bognár–Telkes (1986) 53.
36
Ranschburg (2012) 166.
37
Largo–Czernin (2011) 148–149.
38
Zimbardo–Coulombe (2015) 93.
39
Zimbardo–Coulombe (2015) 89.
40
Largo–Czernin (2011) 14.

Magyar Rendészet 2018/3. 133

VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

Érdemes különbséget tenni az elhagyó és az elhagyott között. Míg utóbbi számára
a válás hatalmas csalódást okoz, és önbizalomcsökkenése miatt hosszú ideig nem lesz
képes megbízni az ellenkező nem képviselőiben, addig az előbbi elsősorban lelkiisme-
retfurdalással küszködik, és ennek csökkentése érdekben időnként egészen méltány-
talan megállapodásokba is hajlandó belemenni, azaz például minden vagyont ott hagy
az elhagyott félnél.
A legtöbb szülő ebben a helyzetben nagyfokú bűntudatot érez, és aggódik a válás
gyermekre gyakorolt hatása miatt. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a család felbom-
lása rossz hatással van a gyermekre, sokan éppen emiatt halogatják a végsőkig a döntés
meghozatalát. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy mi az, ami segítséget nyújt-
hat minden érintettnek, illetve azt is inkább csak sejtik – bár be nem tartják –, hogy
melyek azok a  dolgok, amelyeket mindenképpen el kell kerülni a  válás alatt és  után
is. Maga a válási folyamat, illetve az azt követő újjáépítési szakasz mindenki számára
rendkívül megterhelő, nagyon stresszes és sok szorongással jár együtt, még akkor is,
ha a felek viszonylag békésen rendezik a viszonyaikat. Azok, akik ezekkel a terhekkel
nehezen birkóznak meg, sokáig nem tudnak majd új életet kezdeni. A megküzdési star-
tégiáink eltérő mértékben fejlettek, és aki nem a legjobb megoldást választja, könnyen
elindulhat a lejtőn. A szorongás oldására gyakran alkalmazzák a cigarettát, az alkoholt,
esetleg nyugtatókat, egyéb gyógyszereket és drogokat, amelyek hosszú távú káros ha-
tásai mindenki számára ismertek. Azoknál, akik nem tudnak kilábalni a helyzetből kü-
lönféle pszichiátriai betegségek is kialakulhatnak, úgymint alkoholizmus, depresszió,
szorongásos zavarok, de különféle balesetekbe is keveredhetnek, illetve a  nagyfokú
stressznek köszönhetően szívinfarktus, gyomorvérzés alakulhat ki.41
Tovább nehezíti a helyzetet, ha valamelyik fél elköltözik a közös otthonból, és egyéb
lehetőség híján visszaköltözik a  szüleihez. Ennek során nemcsak a  megszokott élet-
színvonalat kell feladnia, hanem akár egész „felnőttségét” is, hiszen ezáltal újra gyerek-
szerepbe kényszerül, ismét alkalmazkodnia kell szülei elvárásaihoz.
A magára maradt szülő sokszor megpróbál egyedül helyt állni, és egyszerre eleget
tenni az apai és az anyai szerep elvárásainak. Tekintettel arra, hogy a gyermek életében
az anyának és az apának eltérő feladatai vannak, ez igen emberpróbáló feladat. Elsősor-
ban az anyákra jellemző, hogy a válás okozta csalódásból hosszú ideig nem tudnak kilá-
balni, a gyászfolyamat évekig elhúzódik, és a gyermek válik életük egyetlen értelmévé.
A legnagyobb hiba, amit a „mártír anyák” elkövethetnek, hogy túlóvják, túlféltik, túl-
kímélik a gyermekeiket, nem engedik, hogy hibát kövessenek el, vagy kockázatot vál-
laljanak, így felnőve nehezen boldogulnak majd a világban és társas kapcsolataikban.42

Bognár–Telkes (1986) 61.

41

Zimbardo–Coulombe (2015) 118.

42

134 Magyar Rendészet 2018/3.

 VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

A válás utóhatásai

Azokban a felbomló kapcsolatokban, ahol a párnak közös gyermeke is van, a szülői fel-
ügyelet rendezése a leghevesebb viták és csatározások színtere, aminek következmé-
nyei – akár egy egész életre kiható módon – a gyermeken csapódnak le. A kapcsolat
megszűnése után, ha nem sikerült a békés elválás, legtöbbször nem működik gördülé-
kenyen a kapcsolattartás sem.
A szülők számtalan hibát követnek el ebben az  időszakban, amellyel elsősorban
nem egymásnak, hanem a gyermeküknek ártanak. A legtipikusabb és egyúttal legna-
gyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, ha rendszeresen akadályozza a kapcsolattartást,
és  közben igyekszik mindenáron befeketíteni a  másik szülőt a  gyermek előtt. Pedig
nagyon fontos lenne, hogy a szülők a család felbomlása után is képesek legyenek bé-
késen együttműködni egymással, mert a gyermek számára ez a kapcsolat jelenti a pár-
kapcsolati alapmintázatot, azaz az ő jövőbeni szerelmi kapcsolatainak minőségét, sta-
bilitását, tartósságát is alapjaiban határozza meg. Szintén érdemes elkerülni a gyermek
állásfoglalásra kényszerítését. Valóban érdemes megkérdezni, hogy mit szeretne, illet-
ve azt is joga van elmondani, hogy ő miként látja a kialakult helyzetet, de soha nem sza-
bad olyan döntés meghozatalát várni tőle, illetve olyan választás elé állítani, amelyben
nem képes állást foglalni, nem szabad tehát érzelmileg túlterhelni, mert ennek hatásai
a személyiségfejlődésben is jelentkezni fognak.

A szülői elidegenítési szindróma (PAS)

A Richard Gardner amerikai pszichiáter által leírt szülői elidegenítési szindrómának

(Parental Alienation Syndrome) nevezett tünetegyüttes megítélése régóta vitatott,
a pszichológusok sem Magyarországon, sem külföldön nem tudnak egységes álláspont-
ra helyezkedni létezésével, illetve megjelenésével kapcsolatban. Tünetei mindenesetre
elég jellemzőnek tűnnek, és  akik gyakran találkoznak különélő szülőkkel meglepően
sokszor találkozhatnak vele. A lényege, hogy a gyermekkel együtt élő szülő igyekszik
mindent elkövetni annak érdekében, hogy a  közös gyermekük elutasítsa a  különélő
szülőt és annak egész családját. Ezt legtöbbször hamis történetek mesélésével, a gyer-
mek megtévesztésével, a másik szülő és annak családja állandó befeketítésével éri el.
A gyakori „agymosás” következtében a  gyermek emlékezetéből eltűnnek a  másik
szülővel kapcsolatos személyes élményei és az elidegenítő szülő által mesélt „rémtör-
ténetekkel” helyettesítődnek.43 Azt, hogy a gyermek a gondozó szülő pártjára álljon,
viszonylag könnyű elérni, hiszen amiatti félelmében, hogy elveszíti a szülő szeretetét
és teljesen egyedül marad, képes bármit elhinni és bármit elfogadni. A gyermek erősen
függ a gondozó szülőtől, és tudja, hogy csak rá számíthat. Ily módon könnyedén rá lehet
venni arra is, hogy a különélő szülőt a továbbiakban a keresztnevén szólítsa, új part-
nerét pedig nevezze apának/anyának még abban az esetben is, ha e személyek gyakran

Baker–Fine (2017) 42.

43

Magyar Rendészet 2018/3. 135

VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

cserélődnek.44 Tipikus tünete – és éppen ezért olyan nehéz a felismerése –, hogy a gyer-

mek azt állítja, saját döntése, hogy nem kíván a másik szülőjével kapcsolatot tartani.45
Néhány jellemzője alapján azonban könnyedén felismerhetjük: a gyermek a különélő
szülőről nagyon negatív véleménnyel van, szerinte csak rossz tulajdonságai vannak,
egyáltalán nem kötődik hozzá, sok esetben kimondottan utálja. Azonban, ha rákérde-
zünk, hogy mi ennek az oka, általában nem képes megindokolni, vagy olyan indoko-
kat sorol fel, amelyek irrelevánsak a gyermek szempontjából, illetve egyértelmű, hogy
ez nem a saját véleménye, például azt mondja, azért utálom az apámat, mert elkártyáz-
ta a házunkat, vagy mert megcsalta az anyámat, amelyből egyenesen következik, hogy
engem is elhagyott.
Fontosnak tartom kiemelni a szülők együttműködési kötelezettsége körében, hogy
ezt a mindennapi élet egyszerű elvárásai szintjén is be kell tartani. Azaz – a gyermek ér-
dekében – abban is alkalmazkodniuk kell egymáshoz, hogy nehogy a fiatallal szemben
egymásnak ellentmondó elvárásokat támasszanak, ellentétes utasításokat tegyenek,
egyúttal az érzelmi zsarolástól is tartózkodni kell.

Következtetések

Az eddig bemutatott elemzésből világosan láthatjuk, hogy a válás elsősorban nem jogi,
hanem érzelmi folyamat, annak minden negatív következményével együtt. Komoly
hiba tehát, hogy ezeket az élethelyzeteket kizárólag a jog eszközeivel próbáljuk meg-
oldani. Az érzelmeket, indulatokat nem lehet jogszabályokkal kordában tartani, mégis
nagyon sokan nem tudják, hogy kihez fordulhatnának segítségért. A legtöbb szülő azt
hiszi, hogy ha már nem bírják tovább együtt, akkor el kell menni az ügyvédhez, majd
a bíróságra, és a jogászok mindent megoldanak. És valóban előbb-utóbb születni fog
egy ítélet, amely valószínűleg egyiküknek sem fog tetszeni, és a benne foglaltakat nem
fogják betartani, hiszen annak meghozatala során senki sem volt tekintettel a szülők
és a gyermekek „lelkére”.
A legjobb megoldás a kapcsolat megszűnése során a mediáció, illetve a válási terápia
igénybevétele, ahol elsősorban a konfliktus feloldására, a kommunikáció és a bizalom
helyreállítására koncentrálnak, csak ezt követik a jogi kérdések – úgymint szülői fel-
ügyelet, vagyon megosztása, lakáshasználat – rendezése. Az alternatív vitarendezés-
nek és a terápiának nem az a célja, hogy a felek újra egymásba szeressenek (bár mellék-
hatásképpen ez sem rossz), hanem hogy a kapcsolatuk megszűnését követően képesek
legyenek egymással együttműködni a közös gyermekük érdekében. Ez mindannyiunk,
az egész társadalom érdeke, hiszen csak így biztosíthatunk a gyermekek számára olyan
gyermekkort, amelyet megérdemelnek: nyugalmat, békességet, biztonságot. Akkor
és ott, hiszen a gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen.46

44
Baker–Fine (2016) 14.
45
Largo–Czernin (2011) 178–180.
46
Gyurkó (2015) 52.

136 Magyar Rendészet 2018/3.

 VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…

IRODALOMJEGYZÉK
Bagdy Emőke – Kalo Jenő – Popper Péter – Ranschburg Jenő (2007): A család: harcmező és békesziget.
Budapest, Saxum Kiadó.
Baker, Amy – Fine, Paul (2016): A szülői elidegenítésről. Budapest, Kalliopé.
Baker, Amy – Fine, Paul (2017): Extelen döntések. Budapest, L’Harmattan.
Bognár Gábor – Telkes József (1986): A válás lélektana. Budapest, KJK.
Cziegler Orsolya (2010): Egyedül nevelem. Budapest, Saxum Kiadó.
Dowling, Emilia – Barnes, Gill Gorell (2001): Együttműködés a gyermekekkel és szüleikkel a különélés
és a válás során. Budapest, Coincidencia.
Figdor, Helmuth (1996): A reménység peremén, elvált szülők gyermekei. Budapest, Fekete Sas Kiadó.
Fischer Eszter (2005): Modern mostohák. Budapest, Saxum Kiadó.
Földházi Erzsébet (2009): Válás. In: Demográfiai Portré. Budapest, KSH Népességtudományi Kutató
Intézet.
Gyurkó Szilvia (2015): Rám is gondoljatok. Budapest, Bookline.
Largo, Remo H. – Czernin, Monika (2011): Válás után boldog gyerekek?. Budapest, Park Kiadó.
Ranschburg Jenő (2005): Egy egész életre szóló találkozás. In Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy
Tamás: Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek. Budapest, Saxum Kiadó.
Ranschburg Jenő (2012): Családi kör. Budapest, Saxum Kiadó.
Somlai Péter (2013): Család 2.0. Budapest, Napvilág Kiadó.
Visontai-Szabó Katalin – Zakar András (2014): A családok kialakulása és felbomlása napjainkban.
Forum Acta Juridica et Politica, 4. évf. 1. sz. 275–290.
Zimbardo, Philip – Coulombe, Nikita D. (2015): Nincs kapcsolat. Budapest, Libri Kiadó.

ABSTRACT

Psychological Processes and Consequences during the Dissolution of the Parents’

Relationship
VISONTAI-SZABÓ Katalin

Families have been undergoing numerous changes recently. In the last few decades fewer and
fewer couples get married and nowadays every other marriage ends in divorce. Primarily, it
is a  problem because of the negative psychological impact children are affected by. Another
tendency is to live alone or live apart together, which forms of living make a negative effect on
childbearing. As it is a huge problem affecting the whole society, it would be very useful to create
and establish a  support service, through which parents would receive legal and psychological
assistance for the resolution of their conflicts and to cope with the loss, in order to facilitate future
cooperation. Couple’s therapy and mediation would be accessible to anyone as part of the service.

Keywords: divorce, child custody decisions, visitation, psychology, parental alienation, single
parent family, patchwork family, rights of the child

Magyar Rendészet 2018/3. 137