Professional Documents
Culture Documents
Magyarországon az 1970-esévek óta tartó trend, hogy a fiatalok körében egyre csök-
ken a házasságkötések száma, a válások száma emellett nagyjából azonos szinten ma-
rad, ennek következtében ma már elmondhatjuk, hogy körülbelül minden második
házasság válással végződik. A gazdasági, politikai és társadalmi változások következ-
tében a családok hagyományosnak mondott szerkezete jelentősen átalakult. A koráb-
ban természetesnek tartott nagycsalád, ahol több generáció élt és dolgozott együtt, ma
már egyáltalán nem jellemző – a legtipikusabbnak mondott együttélési forma jelenleg
a nukleáris család és az egyszülős család. A nukleáris családokban egy szülőpár és gyer-
mekei laknak együtt, ennek következtében nem számíthatnak a nagyszülők, testvé-
rek segítségére. Az egyszülős családok nagy száma, ahol valamelyik szülő (tipikusan
az anya) egyedül neveli gyermekeit, sok esetben csak egy statisztikai megtévesztés,
1
VISONTAI-SZABÓ Katalin dr., PhD, adjunktus, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tan-
szék, Jogpszichológiai Kutatócsoport
Katalin VISONTAI-SZABÓ PhD, senior lecturer, University of Szeged, Faculty of Law, Department of Labour Law and
Social Security, Legal Psychology Research Group
orcid.org/0000-0002-3295-5675, visontai@juris.u-szeged.hu
125
VISONTAI-SZABÓ Katalin: Lélektani folyamatok és ezek következményei…
hiszen ebbe a körbe sorolhatók azok a családok is, ahol a szülők nem házasságban, ha-
nem élettársi kapcsolatban élnek.2
Szintén egyre elterjedtebb forma az úgynevezett mozaikcsalád (vagy patchwork
család), amelynek alapja egy férfi és egy nő kapcsolata, amennyiben már mindketten
túl vannak egy párkapcsolaton, amelyből gyermek is származott. Ebben a családban
összetartozik tehát az anya és gyermeke, az apa és gyermeke, valamint elképzelhető,
hogy a párnak közös gyermeke is születik, így féltestvérek, testvérek és mostohatestvé-
rek élnek egy fedél alatt.3 A vegyes összetételű családoknak számtalan előnye lehet, pél-
dául a gyermekek megtanulnak másokhoz alkalmazkodni, egy teljes, nem pedig cson-
ka családban nőhetnek fel, valódi szeretetkapcsolat alakulhat ki a családtagok között.
Azonban nehézségek is adódhatnak az ilyenfajta együttélésből, hiszen nem szabad el-
felejteni, hogy a családban nevelkedő gyerekeknek van egy másik szülője is, aki nem
biztos, hogy kellő elfogadással viszonyul a tágabb család új tagjaihoz és ezzel rendkívüli
módon meg tudja keseríteni a hozzátartozói életét. Problémát okozhat továbbá, hogy
a mozaikcsalád határai nem egyértelműek,4 hiszen nem egészen tisztázott a hétvégi
kapcsolattartásra érkező gyermekek helye, szerepe a rendszerben, valamint az sem,
hogy a tágabb család miképp viszonyuljon a gyerekekhez. Gondoljunk csak a nagyszü-
lőkre, akik nem tudnak nem különbséget tenni a vér szerinti unokák és a „fiam új élet-
társának előző házasságából származó gyerekei” között. A mozaikcsalád férfi tagjait
továbbá megviselheti, hogy nap mint nap egy számukra idegen gyermekről gondos-
kodnak, miközben saját gyermekeiket egy másik férfi neveli a volt házastársukkal.5
Napjainkban még nem nevezhető általánosnak, de egyre nagyobb népszerűségre
tesz szert a „mingli” életforma, amelyben a szerelmesek elkötelezett párkapcsolatot
alakítanak ki egymással, azonban nem költöznek össze és közös gyermekük sem szüle-
tik. Ennek a lazább, úgynevezett látogató partnerkapcsolatnak (Living Apart Together,
röviden: LAT)6 általában az az oka, hogy a felek valamelyike már túl van egy csalódást
okozó párkapcsolaton, és nem szeretné a korábbi hibákat ismételten elkövetni. Elkép-
zelhető az is, hogy nem szeretnék a gyermekeik életét azzal megzavarni, hogy egy „új
aput” vagy „új anyut” hoznak a házhoz, illetve az is az okok között szerepelhet, hogy
egymástól távol élnek, és egyikük sem szeretné feladni a korábban megszokott életét,
jól bevált állását, ezért inkább csak hétvégenként és ünnepnapokon találkoznak egy-
mással.
Szociálpszichológiai szempontból érdekes kérdések például, hogy miért élnek nap-
jainkban a párok szívesebben élettársi kapcsolatban házasság helyett? Illetve miért
nem vállalnak több gyermeket?
Az első kérdésre nemcsak a pszichológusok, hanem a szociológusok és a statiszti-
kusok is évek óta keresik a választ. Míg az 1990-esévekig egyértelműen csak az alacso-
2
Somlai (2013) 159.
3
Fischer (2005) 8.
4
Fischer (2005) 14.
5
Fischer (2005) 101.
6
Somlai (2013) 153.
A válás lélektana
10
Largo–Czernin (2011) 124.
11
Zimbardo–Coulombe (2015) 26–27.
12
Zimbardo–Coulombe (2015) 91.
13
Visontai-Szabó–Zakar (2014) 277.
éppen mi zajlik benne. Érdemes külön-külön megvizsgálni, hogy a válás milyen hatás-
sal van a felnőttekre és a gyermekekre, hiszen életkorukból és érettségükből adódóan
egészen másképp gondolkoznak és éreznek.
14
Cziegler (2010) 31.
15
Földházi (2009) 19., 26.
16
Figdor (1996) 13.
Amennyiben a válás következtében a fiú életéből teljesen eltűnik az apa, annak igen ko-
moly következményei lesznek, hiszen az anya nem képes a gyermek számára a férfias
viselkedés modelljével szolgálni.17 Amerikai kutatások szerint, amennyiben egy fiú apa
nélkül nő fel, nagyobb valószínűséggel fog tanulási nehézségekkel és viselkedési prob-
lémákkal küzdeni, hajlamosabb lesz a vandalizmusra és az erőszakra, nagyobb esélye
van a bűnözői pályafutásra, a deviáns csoportokhoz való csatlakozásra és öngyilkosság
elkövetésére.18 Ranschburg Jenő is hasonló véleményen volt, ő a mai magyar társadal-
mat apátlan társadalomnak nevezte.19
Philip Zimbardo neves amerikai szociálpszichológus, akinek a nevéhez köthető a hí-
res stanfordi börtönkísérlet, régóta kutatja, hogy mi lehet az oka annak, hogy napja-
inkban a férfiak sokkal kevésbé férfiasak, és kevésbé sikeresek, mint korábban. A Nincs
kapcsolat című művében a következő kérdésre keresi a választ: „Hová lettek a férfiak?”
Álláspontja szerint a megváltozott gazdasági, társadalmi és technológiai környezetben,
megfelelő apai minta hiányában a férfiaknak nem fejlődnek a társas készségeik, amely-
re az életben való boldoguláshoz nagy szükségük lenne.20 Ennek oka, hogy túlságosan
elmerülnek a virtuális térben, de a videójátékok és a pornófilmek okozta sikerélmények
a valóságban nem elérhetőek.21
A lányok esetében a következő tünetekkel kell számolnunk:
• szomorúság;
• harag;
• pszichoszomatikus zavarok;
• fóbiás tünetek.
A lányok esetében is nehézséget okoz, ha az apa teljesen eltűnik az életükből. Ugyan a női
szerepmintát megkapja, azonban ahhoz, hogy egy párkapcsolatban megtalálja a helyét,
arra is szüksége lenne, hogy lássa miként működik egy szerelmi kapcsolat, mit várhat
el egymástól a férfi és a nő. A megfelelő példa hiányában az apa nélkül felnőtt lányok
17
Cziegler (2010) 35.
18
Dowling–Barnes (2001) 15.
19
Ranschburg (2005) 32–33.
20
Zimbardo–Coulombe (2015) 12–13.
21
Zimbardo–Coulombe (2015) 14–16.
22
Ranschburg (2012) 123.
23
Zimbardo–Coulombe (2015) 15.
24
Largo–Czernin (2011) 175.
25
Ranschburg (2012) 167.
26
Ranschburg (2012) 163.
egyik pillanatról a másikra eltűnik majd az életükből, és ők ott maradnak egyedül.27 To-
vábbi gyakori tünetek: a depresszió, az ágybavizelés, hosszú távon a tartós önvád, va-
lamint a csökkenő önbizalom.28 Az egocentrikus világképük miatt a gyerekek gyakran
saját magukat hibáztatják a szülők kapcsolatának megromlásában. Ez az önvád és bűn-
tudat sokszor felnőttkorban is megmarad és az élet számtalan területére áttevődik.29
A kisiskolás gyermekek általában szomorúsággal, rosszkedvvel, súlyosabb esetben
depresszióval reagálnak a szülők válására. Az iskolában koncentrációs zavarok, telje-
sítményromlás, dadogás, tikkelés, körömrágás is jelentkezhet, ezen tünetek mind erős
szorongásra utalnak.30 Nehéz helyzetben vannak azok, akik hétéves kor körül szembe-
sülnek a válással, hiszen az iskolakezdés önmagában is nagy változást jelent a gyermek
életében, ehhez is nehéz alkalmazkodnia. Tipikusan erre az életkorra jellemző, hogy
szívesen fantáziálnak a szülők újraegyesítéséről, egyáltalán nem véve tudomást a té-
nyekről és a valós helyzetről. Akkor is bíznak abban, hogy a szülők egyszer újra egy-
másba szeretnek és együtt lesznek, ha már mindkettőnek új párkapcsolata van (lásd:
Erich Kästner: A két Lotti).31
A 9–12 éves kiskamaszok legtöbbször igen hevesen reagálnak a család felbomlására.
Intenzív haragot éreznek mindkét szülővel szemben, egyúttal egyfajta szégyenérzet is
úrrá lesz rajtuk. Sok esetben lojalitáskonfliktusba keverednek, főleg akkor, ha a szü-
lők választásra kényszerítik őket. A kamaszkorban természetesen jelentkező testi/lelki
változások közepette a gyermekek eleve egy válsághelyzetben vannak, nagyon sokat
ronthat ezen, ha a szülők éppen ekkor döntenek a válás mellett.32 Identitásproblémák
is kialakulhatnak, hiszen ebben az életszakaszban kellene elindulnia a szülőkről való
leválási folyamatnak, és el kellene kezdődnie a személyiség, az identitás megszilárdulá-
sának, ezt egy ilyen válsághelyzet nagyon meg tudja zavarni, a gyermek vagy kénytelen
lesz nagyon gyorsan leválni, úgy hogy erre valójában még nem érett meg, vagy hosszú
időre „beleszorul” a gyermek szerepbe. Hosszú távon alacsony önértékelés és depres�-
szió is kialakulhat.
További jellemző tünetek:
• romló iskolai teljesítmény;
• koncentrációs nehézségek;
• elszigetelődés;
• hangulata, viselkedése megváltozik;
• feszült;
• fegyelmezetlen.33
27
Largo–Czernin (2011) 23.
28
Bognár–Telkes (1986) 97.
29
Dowling–Barnes (2001) 30.
30
Cziegler (2010) 43.
31
Bognár–Telkes (1986) 97–98.
32
Largo–Czernin (2011) 52.
33
Bognár–Telkes (1986) 98–99.
34
Bognár–Telkes (1986) 100.
35
Bognár–Telkes (1986) 53.
36
Ranschburg (2012) 166.
37
Largo–Czernin (2011) 148–149.
38
Zimbardo–Coulombe (2015) 93.
39
Zimbardo–Coulombe (2015) 89.
40
Largo–Czernin (2011) 14.
Érdemes különbséget tenni az elhagyó és az elhagyott között. Míg utóbbi számára
a válás hatalmas csalódást okoz, és önbizalomcsökkenése miatt hosszú ideig nem lesz
képes megbízni az ellenkező nem képviselőiben, addig az előbbi elsősorban lelkiisme-
retfurdalással küszködik, és ennek csökkentése érdekben időnként egészen méltány-
talan megállapodásokba is hajlandó belemenni, azaz például minden vagyont ott hagy
az elhagyott félnél.
A legtöbb szülő ebben a helyzetben nagyfokú bűntudatot érez, és aggódik a válás
gyermekre gyakorolt hatása miatt. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a család felbom-
lása rossz hatással van a gyermekre, sokan éppen emiatt halogatják a végsőkig a döntés
meghozatalát. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy mi az, ami segítséget nyújt-
hat minden érintettnek, illetve azt is inkább csak sejtik – bár be nem tartják –, hogy
melyek azok a dolgok, amelyeket mindenképpen el kell kerülni a válás alatt és után
is. Maga a válási folyamat, illetve az azt követő újjáépítési szakasz mindenki számára
rendkívül megterhelő, nagyon stresszes és sok szorongással jár együtt, még akkor is,
ha a felek viszonylag békésen rendezik a viszonyaikat. Azok, akik ezekkel a terhekkel
nehezen birkóznak meg, sokáig nem tudnak majd új életet kezdeni. A megküzdési star-
tégiáink eltérő mértékben fejlettek, és aki nem a legjobb megoldást választja, könnyen
elindulhat a lejtőn. A szorongás oldására gyakran alkalmazzák a cigarettát, az alkoholt,
esetleg nyugtatókat, egyéb gyógyszereket és drogokat, amelyek hosszú távú káros ha-
tásai mindenki számára ismertek. Azoknál, akik nem tudnak kilábalni a helyzetből kü-
lönféle pszichiátriai betegségek is kialakulhatnak, úgymint alkoholizmus, depresszió,
szorongásos zavarok, de különféle balesetekbe is keveredhetnek, illetve a nagyfokú
stressznek köszönhetően szívinfarktus, gyomorvérzés alakulhat ki.41
Tovább nehezíti a helyzetet, ha valamelyik fél elköltözik a közös otthonból, és egyéb
lehetőség híján visszaköltözik a szüleihez. Ennek során nemcsak a megszokott élet-
színvonalat kell feladnia, hanem akár egész „felnőttségét” is, hiszen ezáltal újra gyerek-
szerepbe kényszerül, ismét alkalmazkodnia kell szülei elvárásaihoz.
A magára maradt szülő sokszor megpróbál egyedül helyt állni, és egyszerre eleget
tenni az apai és az anyai szerep elvárásainak. Tekintettel arra, hogy a gyermek életében
az anyának és az apának eltérő feladatai vannak, ez igen emberpróbáló feladat. Elsősor-
ban az anyákra jellemző, hogy a válás okozta csalódásból hosszú ideig nem tudnak kilá-
balni, a gyászfolyamat évekig elhúzódik, és a gyermek válik életük egyetlen értelmévé.
A legnagyobb hiba, amit a „mártír anyák” elkövethetnek, hogy túlóvják, túlféltik, túl-
kímélik a gyermekeiket, nem engedik, hogy hibát kövessenek el, vagy kockázatot vál-
laljanak, így felnőve nehezen boldogulnak majd a világban és társas kapcsolataikban.42
A válás utóhatásai
Azokban a felbomló kapcsolatokban, ahol a párnak közös gyermeke is van, a szülői fel-
ügyelet rendezése a leghevesebb viták és csatározások színtere, aminek következmé-
nyei – akár egy egész életre kiható módon – a gyermeken csapódnak le. A kapcsolat
megszűnése után, ha nem sikerült a békés elválás, legtöbbször nem működik gördülé-
kenyen a kapcsolattartás sem.
A szülők számtalan hibát követnek el ebben az időszakban, amellyel elsősorban
nem egymásnak, hanem a gyermeküknek ártanak. A legtipikusabb és egyúttal legna-
gyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, ha rendszeresen akadályozza a kapcsolattartást,
és közben igyekszik mindenáron befeketíteni a másik szülőt a gyermek előtt. Pedig
nagyon fontos lenne, hogy a szülők a család felbomlása után is képesek legyenek bé-
késen együttműködni egymással, mert a gyermek számára ez a kapcsolat jelenti a pár-
kapcsolati alapmintázatot, azaz az ő jövőbeni szerelmi kapcsolatainak minőségét, sta-
bilitását, tartósságát is alapjaiban határozza meg. Szintén érdemes elkerülni a gyermek
állásfoglalásra kényszerítését. Valóban érdemes megkérdezni, hogy mit szeretne, illet-
ve azt is joga van elmondani, hogy ő miként látja a kialakult helyzetet, de soha nem sza-
bad olyan döntés meghozatalát várni tőle, illetve olyan választás elé állítani, amelyben
nem képes állást foglalni, nem szabad tehát érzelmileg túlterhelni, mert ennek hatásai
a személyiségfejlődésben is jelentkezni fognak.
Következtetések
Az eddig bemutatott elemzésből világosan láthatjuk, hogy a válás elsősorban nem jogi,
hanem érzelmi folyamat, annak minden negatív következményével együtt. Komoly
hiba tehát, hogy ezeket az élethelyzeteket kizárólag a jog eszközeivel próbáljuk meg-
oldani. Az érzelmeket, indulatokat nem lehet jogszabályokkal kordában tartani, mégis
nagyon sokan nem tudják, hogy kihez fordulhatnának segítségért. A legtöbb szülő azt
hiszi, hogy ha már nem bírják tovább együtt, akkor el kell menni az ügyvédhez, majd
a bíróságra, és a jogászok mindent megoldanak. És valóban előbb-utóbb születni fog
egy ítélet, amely valószínűleg egyiküknek sem fog tetszeni, és a benne foglaltakat nem
fogják betartani, hiszen annak meghozatala során senki sem volt tekintettel a szülők
és a gyermekek „lelkére”.
A legjobb megoldás a kapcsolat megszűnése során a mediáció, illetve a válási terápia
igénybevétele, ahol elsősorban a konfliktus feloldására, a kommunikáció és a bizalom
helyreállítására koncentrálnak, csak ezt követik a jogi kérdések – úgymint szülői fel-
ügyelet, vagyon megosztása, lakáshasználat – rendezése. Az alternatív vitarendezés-
nek és a terápiának nem az a célja, hogy a felek újra egymásba szeressenek (bár mellék-
hatásképpen ez sem rossz), hanem hogy a kapcsolatuk megszűnését követően képesek
legyenek egymással együttműködni a közös gyermekük érdekében. Ez mindannyiunk,
az egész társadalom érdeke, hiszen csak így biztosíthatunk a gyermekek számára olyan
gyermekkort, amelyet megérdemelnek: nyugalmat, békességet, biztonságot. Akkor
és ott, hiszen a gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen.46
44
Baker–Fine (2016) 14.
45
Largo–Czernin (2011) 178–180.
46
Gyurkó (2015) 52.
IRODALOMJEGYZÉK
Bagdy Emőke – Kalo Jenő – Popper Péter – Ranschburg Jenő (2007): A család: harcmező és békesziget.
Budapest, Saxum Kiadó.
Baker, Amy – Fine, Paul (2016): A szülői elidegenítésről. Budapest, Kalliopé.
Baker, Amy – Fine, Paul (2017): Extelen döntések. Budapest, L’Harmattan.
Bognár Gábor – Telkes József (1986): A válás lélektana. Budapest, KJK.
Cziegler Orsolya (2010): Egyedül nevelem. Budapest, Saxum Kiadó.
Dowling, Emilia – Barnes, Gill Gorell (2001): Együttműködés a gyermekekkel és szüleikkel a különélés
és a válás során. Budapest, Coincidencia.
Figdor, Helmuth (1996): A reménység peremén, elvált szülők gyermekei. Budapest, Fekete Sas Kiadó.
Fischer Eszter (2005): Modern mostohák. Budapest, Saxum Kiadó.
Földházi Erzsébet (2009): Válás. In: Demográfiai Portré. Budapest, KSH Népességtudományi Kutató
Intézet.
Gyurkó Szilvia (2015): Rám is gondoljatok. Budapest, Bookline.
Largo, Remo H. – Czernin, Monika (2011): Válás után boldog gyerekek?. Budapest, Park Kiadó.
Ranschburg Jenő (2005): Egy egész életre szóló találkozás. In Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy
Tamás: Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek. Budapest, Saxum Kiadó.
Ranschburg Jenő (2012): Családi kör. Budapest, Saxum Kiadó.
Somlai Péter (2013): Család 2.0. Budapest, Napvilág Kiadó.
Visontai-Szabó Katalin – Zakar András (2014): A családok kialakulása és felbomlása napjainkban.
Forum Acta Juridica et Politica, 4. évf. 1. sz. 275–290.
Zimbardo, Philip – Coulombe, Nikita D. (2015): Nincs kapcsolat. Budapest, Libri Kiadó.
ABSTRACT
Families have been undergoing numerous changes recently. In the last few decades fewer and
fewer couples get married and nowadays every other marriage ends in divorce. Primarily, it
is a problem because of the negative psychological impact children are affected by. Another
tendency is to live alone or live apart together, which forms of living make a negative effect on
childbearing. As it is a huge problem affecting the whole society, it would be very useful to create
and establish a support service, through which parents would receive legal and psychological
assistance for the resolution of their conflicts and to cope with the loss, in order to facilitate future
cooperation. Couple’s therapy and mediation would be accessible to anyone as part of the service.
Keywords: divorce, child custody decisions, visitation, psychology, parental alienation, single
parent family, patchwork family, rights of the child