Meghatározás

Mi számít szexuális abúzusnak?

– szexualizált légkör teremtése

– szexuális aktus (akár felnőttek között) a gyerek jelenlétében

– pornografikus felvételek megmutatása, pornófilmek együtt nézése

– az áldozat kényszerítése vagy meggyőzése, hogy szexuális tartalmú fényképhez vagy

videófelvételhez álljon modellt egyedül vagy másokkal

– nemi szervek mutogatása

– önkielégítés az áldozat jelenlétében

– a gyerek kényszerítése vagy rábírása arra, hogy valaki nemi szervét megérintse

– szexuális töltetű érintés (tapizás, fogdosás)

– nemi szervek dörzsölése az áldozat testéhez

– nemi erőszak behatolással vagy annak kísérlete

– orális szexre való kényszerítés vagy rábírás

– anális szexre való kényszerítés vagy rábírás

– ujj vagy tárgy felhelyezése a hüvelybe vagy a végbélnyílásba

A szexuális abúzusnak sok formája lehet tehát, egyes kutatások kimutatták, hogy traumatikus hatása
lehet annak is, ha a felnőtt megjegyzést tesz a gyerek másodlagos nemi jegyeinek alakulására („De
szépen kerekedik a melled, lányom!”, „Ne csodálkozz majd, ha egy ilyen popó után szaladni fognak a
férfiak!”). Idetartozik az is, ha pl. tanár, oktató, nevelő vagy edző szexuális tartalmú megjegyzéseket,
vicceket mesél a gyerekeknek. Ezek a megjegyzések éppen arról szólnak, ami a szexuális visszaélés
lényege: a gyerek testét tárgyiasítják, a szexuális örömszerzés eszközének tekintik. Az elkövetőnek
pedig szexuális örömöt okoz ennek kimondása, illetve a hatalom gyakorlása, melynek ez esetben a
szexualizált légkör az eszköze.

Az abúzust mindig olyan személy követi el, akinek hatalma van a gyerek felett: szülő és más felnőtt
vagy idősebb családtag, nevelő, tanár, edző, táborvezető, orvos stb. Sokkal ritkább a „a szatír a
parkban”, „a mutogatós a villamoson”, „a cukros bácsi a játszótéren”. Az elkövető személyéről külön
cikkben olvashat.

Mivel az elkövetőnek hatalma van a gyerek felett, ezért nem lehet beleegyezésről beszélni akkor sem,
ha az elkövető nem alkalmaz fizikai kényszert. Az áldozat ugyanis nincs olyan helyzetben, hogy nemet
mondhasson, hiszen függő viszonyban van az elkövetőtől. Arról, hogy az áldozat miért hallgat és
miért nem mond nemet, vagy mikor hagyja abba a tiltakozást, külön cikkben van szó.

Szexuális abúzus előfordul minden társadalmi osztályban, minden kultúrában és minden etnikumban,
egyaránt érint fiúkat és lányokat, szegényeket és tehetősebbeket, ép és fogyatékkal élő gyerekeket. A
közös tényező, hogy minden esetben hatalmi visszaélésről van szó, amelynek a szex az eszköze. A
gyerek kevesebb hatalommal bír, mert kicsi vagy az elkövetőnél fiatalabb gyerek, nincs tisztában
jogaival és értékeivel, és arra van nevelve, hogy tisztelje a nála idősebbeket, pusztán azért, mert azok
idősebbek.

A gyerekkori szexuális abúzus szervezett formája a gyerekprostitúció, gyerekkereskedelem, pedofil

hálózatok működése és a gyerekpornográfia.