HAJLÉKTALANSÁG – ROMÁK – GYERMEKSZEGÉNYSÉG

A választásom a hajléktalanság-romák-gyermekszegénység tanulmányra esett, mivel mai

napig hatalmas problémának gondolom a társadalmunkon belül, hogy ezek a peremen lévő
emberek, akik vagy hajléktalanok vagy szegények vagy romák ne adj’ isten sajnos mindhárom
kategóriába bele esnek szinte alig tudnak kitörni. Sokkal nehezebben kapnak lehetőségeket az
életben legyen szó munkáról vagy magánéleti dolgokról és sajnos intézményes nevelés során
is előforduló kitaszítást is tapasztalni egyes esetekben. Érdekel az, hogy a témával
kapcsolatba Győri Péter mit kutatott és milyen hipotéziseket állított fel. Végül de nem utolsó
sorban megemlíteném, mert a témához kapcsolódik, én magam is intézetből kerültem
családba. Igaz, hogy szerencsére 2,5 éves koromba, de végülis van tapasztalatom és hogy
életem későbbi szakaszában rengeteg intézetben nevelkedő emberrel/gyerekkel voltam szinte
napi kapcsolatban.

Előzményekben olvashattam arról, hogy Az előzmények alapján megfigyelhető, hogy a

cigány közösségek hagyományosan erősnek vélt megtartó ereje nem bizonyult elegendőnek a
hajléktalanná válás megelőzéséhez. A cigányság 1990 előtti helyzetéből kiindulva, a
szegénység, alacsony iskolázottság és a munkalehetőségek hiánya miatt a cigányok
arányaiban jelentős számban kerültek a hajléktalanok közé. A rendszerváltás időszakában a
cigányság az egyik legsebezhetőbb csoportként szerepelt, de a 90-es évek elején még kevésbé
voltak jelen a hajléktalanok között.
Azonban az évtizedek múlásával a helyzet drasztikusan megváltozott. A rendszerváltás
negatív hatásai mellett megjelentek strukturális okok is, mint például a munkahelyek és
munkalehetőségek tömeges megszűnése. A hajléktalanok között először kubikosok és
építőipari munkások jelentek meg, majd egyre többen érkeztek a roma közösségekből is,
különösen olyan területekről, ahol a munkaerőpiac összeomlott. A lakhatási körülmények
tovább romlottak, és a hajléktalanszállásokra irányultak azok, akik korábban a tanácsi
lakásokban vagy városszéli kalyibákban húzták meg magukat. A privatizáció következtében a
menekülési utak is lezárultak.
A 2004-es hajléktalan adatfelvétel során már látható volt, hogy a hajléktalanok 19 százaléka
azonosította magát cigánynak. Ezzel a korábbi mítosz, miszerint a cigány közösségek
megtartó ereje megakadályozza a hajléktalanná válást, szertefoszlott, és a valóságban a
cigányok is meghatározó arányban jelentek meg a hajléktalanok között. Az 2004-es első
mérés már magas, 19%-os "cigány" részarányt mutatott ki a hajléktalanok között, jóval
többet, mint a teljes népességben. Ezt követően évente többször is megismételték a kérdést, és
látták, hogy a "cigány" hajléktalanok aránya folyamatosan növekszik. 2016-ra már közel
egyharmadukat tették ki. A nők körében a "cigánynak" mondottak aránya mindig mintegy 5
százalékkal magasabb volt, mint a férfiaknál.
Annak érdekében, hogy kizárják a véletlen válaszadás lehetőségét, 2011-ben és 2012-ben meg
is kérdezték, hogy az érintettek magukat tartják-e "cigánynak". Az eredmények azt mutatták,
hogy a hajléktalanok között a cigány emberek aránya jóval magasabb, még a szigorúbb
"cigány identitásra" vonatkozó kérdés esetében is.
Korábbi tanulmányaikban összehasonlították a "cigány" és "nem-cigány" hajléktalanokat, és
megállapították, hogy a "cigány" hajléktalanok általában fiatalabbak, alacsonyabb iskolai
végzettséggel rendelkeznek, hátrányosabb körülmények közül érkeznek, és anyagi helyzetük
még a többi hajléktalannal összehasonlítva is nehezebb. A 2016-os adatfelvételből kiderült,
hogy a "cigány" hajléktalanok között többen érkeztek állami gondozásból vagy börtönből,
többen élnek kéregetésből, és kevesebben kapnak nyugdíjat. A munkavállalásukat
alkoholproblémák, idegállapotuk vagy a szakmai hiányosságok nehezítik, és kevésbé említik,
hogy már öregek lennének a munkavégzéshez. A "cigány" hajléktalanok iskolai végzettsége
lényegesen alacsonyabb, kiemelkedően magas az 8 általánost sem elvégzettek aránya (19%)
és a legfeljebb 8 osztályosok aránya (66%). Az, hogy a "cigány" hajléktalanok kétharmada 8
osztályos végzettséggel rendelkezik, a társadalom kirekesztésének mutatója. A roma népesség
országosan is alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, a hajléktalan roma népesség iskolai
végzettsége még valamivel kedvezőbb, de mindkét csoport elmarad a nem-roma népesség
iskolai végzettségétől.
A nem-roma hajléktalanok iskolai végzettsége is alacsonyabb a nem-roma teljes népességéhez
képest, harmad annyi érettségivel rendelkezőjük van, és kétszer annyian csak egyéb
középfokú végzettséggel rendelkeznek. A roma hajléktalanok alacsonyan iskolázottak, de nem
iskolázatlanabbak, mint nem-hajléktalan roma társaik, míg a nem-roma hajléktalanok
lényegesen iskolázatlanabbak nem-hajléktalan társaiknál.
A "nem-cigány" hajléktalan férfiak körében a szakiskola, szakmunkásképző a leggyakoribb
iskolai végzettség, míg a nők körében a legtöbben csak 8 osztályt végeztek. A "cigány"
hajléktalanok között a férfiak többségének nincs 8 általánosnál magasabb végzettsége, míg a
nők esetében még rosszabb a helyzet, a legtöbben csak az általános iskolát végezték el.

A "cigány" hajléktalanok részarányának növekedése mögötti lehetséges okokra vonatkozóan

már láthatunk következményeket a másfél évtizedes tendencia alapján. Bár vannak már
tényekkel alátámasztott, megalapozott következtetéseink, az okokra vonatkozóan még
mindössze hipotéziseink vannak.
A mindennapi benyomásaink ellenére az adatfelvétel nem erősíti meg azt az elképzelést, hogy
a "cigány" hajléktalanok körében a tradicionális nagycsaládi, rokonsági összetartás
eredményeként magasabb lenne a hajléktalanellátó intézmények igénybevétele. Az adatok
szerint a "cigány" és a "nem-cigány" hajléktalanok e tekintetben lényegesen nem különböznek
egymástól. Jellemző, hogy mindkét csoportban a hajléktalanok többségének valamelyik
hozzátartozója is hajléktalan, ám ebben nincs lényegi különbség a két csoport között

HAJLÉKTALANOK ÉS GYEREKEIK
A közvélekedéssel ellentétben sok hajléktalan ember családi kapcsolatokkal rendelkezik. Az
adatfelvétel során kiderült, hogy 13,500 olyan gyerek szüleivel él együtt, akik hajléktalanok.
A hajléktalanok többségének van legalább egy gyerekük, különösen a nők között, ahol a
sokgyerekesek aránya is magas. Az adatok azt mutatják, hogy minden ötödik hajléktalan
embernek a gyereke is hajléktalan. Ez a helyzet családon belül is öröklődik, és a gyermekes
hajléktalanoknak a felnőtt gyerekeik között is gyakori a hajléktalanság.

GYERMEKHAJLÉKTALANSÁG – INTÉZMÉNYEKBEN VALÓ GYERMEKEK

A gyermekhajléktalanság intézményes oldalát vizsgálva megállapítható, hogy
Magyarországon bár a közterületeken nem találkozhatunk kisgyermekekkel, intézményekben
élő gyermekek számát nem szabad figyelmen kívül hagyni. A 2011-es népszámlálás adatai
szerint 73,684 gyermek élt intézeti háztartásokban. Az átmeneti otthonokban élő gyermekek
között a roma kisebbséghez tartozók aránya magasabb lehet, valószínűsíthetően a szegénység
és a lakhatási problémák miatt. Az átmeneti otthonokban lakók iskolai végzettsége elmarad az
országos átlagtól, és a gyerekek születési aránya is magasabb, ami azt mutatja, hogy ezek az
intézmények olyan embereket szolgálnak ki, akik hasonló jellemzőkkel bírnak, mint a felnőtt
hajléktalanok.

A gyermekes vagy sokgyermekes családok hajléktalansága Magyarországon szorosan

összefonódik a szegénységgel és a bizonytalan lakhatással. A 2011-es népszámlálás adatai
alapján a kisgyermekek és fiatalok lakáshelyzete országosan általában nem rosszabb, mint
más korosztályoké. Azonban továbbra is számos gyermek félkomfortos vagy egyéb
körülmények között él. A gyermekes családok egy részénél a szegénység, mélyszegénység és
a bizonytalan lakhatás együttesen növeli a hajléktalanná válás kockázatát. Egyértelmű, hogy a
hajléktalanná válásban jelentős szerepet játszik a gyermekes családok helyzete, és a hosszú
távú kirekesztettség és szegénység következményeként a hajléktalanság az évek során
rendszerré vált.

TALÁLKOZTAM-E MÁR ÉLETEM SORÁN HASONLÓ JELENSÉGGEL?

Sajnos nagyon sokszor találkozom a hajléktalansággal, mint probléma hiszen sajnos a
mindennapjaim része, mert ahol lakom rengeteg embert látok az utcára kényszerülve és a
gyermekek átmeneti otthonokba való és gyermekotthonokban való nevelkedésétől sem áll
távol az életem. A hajléktalanság problémája úgy látom évek elteltével egyre rosszabb lesz, a
covid- vírus miatt sok ember elvesztette munkáját, az infláció pedig csak mégjobban
megnehezíti ezeknek az embereknek/családoknak életét.

MI A VÉLEMÉNYEM A SZAKIRODALOMBAN LEIRTAKRÓL?

A szakirodalomban leírt dolgok megleptek, ám teljes mértékben egyetértettem velük.
Sajnálatos módon a cigányság körében sokan nem fejezik be a 8 általánost, és közülük sokan
élnek nagycsaládosokként, rendkívül nehéz anyagi és lakhatási körülmények között. Ennek
eredményeként könnyebben kerülnek a hajléktalanság helyzetébe. Ugyanakkor örömmel
látom, hogy egyre több tanulmány foglalkozik a peremen lévő, társadalomból kitaszított
emberek életével. Remélem, hogy idővel növekszik majd a lehetőségek száma ezeknek az
embereknek, hogy javítsanak élethelyzetükön, és számukra releváns segítséget kapjanak.