Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, H.M.

Szociálpszichológia
12. FEJEZET: VONZALOM, KAPCSOLAT, SZERELEM

 a kutatások alapján a másokkal való kapcsolataink egészségessé és boldoggá tesznek

bennünket
o ezt támaszták alá például az alábbiak:
 pl. a problémás házasságban élőkhöz képest a boldog házasok több mutató szerint is
egészségesebbek, például alacsonyabb a vérnyomásuk, és erősebb az
immunrendszerük (Robies, Slatcher, Trombello és McGinn, 2014, Slatcher, 2010)
 pl. minél több egy idős ember barátainak a száma, annál kisebb az elhalálozási
valószínűsége a következő 10 évben (Giles, Glonek, Luszcz és Andrews, 2005)
 pl. a szívkoszorúér-megbetegedéssel küzdő emberek elhalálozási esélye kisebb, ha
nagyobb társas támogatásban részesülnek (Barth, Schneider és von Känel, 2010)
 az emberek élettel való általános elégedettségét jobban befolyásolják kapcsolataik, mint
munkájuk, a jövedelmük, a valamely közösséghez tartozásuk vagy épp a testi egészségük
(A.Campbell, Converse és Rodgers, 1976)
 a közeli kapcsolatok annyira fontosak az ember jóllétére nézve, hogy egy kapcsolat vége
pszichológiai és fizikai értelemben véve is romboló hatású lehet (Agnew, 2000, Hemstrom, 1996)

A vonzalom, a kapcsolatok és a szerelem kutatásának kihívásai

 a vonzalom, a kapcsolatok és a szerelem tudományos tanulmányozása nagy kihívást jelent
o fő problémák:
 a közeli kapcsolatok kutatásában a változók közötti oksági kapcsolatról csak
bizonytalan információink lehetnek, ugyanis nehéz biztos konklúziót adni az ok-
okozati összefüggésekre
 a legtöbb kutatás a heteroszexuális párok romantikus kötődésére irányult

A vonzalomtól a másik megkedveléséig

 a vonzalom kialakulását meghatározó fő tényezők:
o fizikai vonzerő
o hasonlóság
o pozitív interakciók
 fizikai vonzerő:
o mivel a fizikai megjelenés rögtön észrevehető, már az első találkozás alkalmával hatással
van arra, hogy miként reagálunk a másikra
o mindannyian gyors következtetéseket vonunk le a külső megjelenés hátterében álló
lehetséges személyiségvonásokról
o egy elterjedt nézet szerint, „ami szép, az jó is” (Dion és mtsai 1972, Dion, 2000)
 az emberek a vonzó személyeket barátságosabbnak, közvetlenebbnek és
bizalomgerjesztőbbnek tartják a kevésbé vonzókhoz képest
o a fizikai vonzerő biológiai alapjai:
 minden kultúrában megvannak azok a testi jellegzetességek, amelyek mindenki
számára vonzóak (Langlois és mtsai, 2000, Rhodes, Xu és mtsai, 2012)
 a szimmetrikus arcokat és testalkatokat mind a nők, mind a férfiak
vonzóbbnak és rokonszenvesebbnek ítélik (Perrett és mtsai, 1999 Scheib,
Gangestad és Thornhill 1999)
o magyarázat: mivel a károsodott gének, a balesetek és a betegségek
nyomot hagyhatnak az arcon és a testen, aszimetrikus vagy szokatlan
külső jegyeket eredményezve, a szimmetrikus arc az egészségre, a
megfelelő génállományra, és a betegségek hiányára utalhat (Penke és
mtsai, 2009, Thornhill és Gangestad, 2006 Zebrowitz és Montepare,
2006)
 vonzó a férfiak fizikai ereje, valamint a dominancia olyan jelei, mint a magas
termet (Fink, Neave és Seydel 2007)
o magyarázat: erről a testalkatról az erőforrásokhoz való hozzáférést
lehet leolvasni: olyan hatalommal vagy státusszal rendelkeznek,
amellyel az élelem megszerezhető
 az erőforrásokban szűkölködő kultúrákban a nők és a férfiak a nagyobb
testsúlyú nőket, míg a több erőforrással rendelkező kultúrákban élők a
vékonyabbakat tartják vonzónak (Furnham és Baguma, 1994, Swami és
mtsai, 2010)
o magyarázat: az emberek általában előnyben részesítik azokat, akiken
látszik, hogy elegendő élelemhez jutnak, bár ez kultúránként eltérő
lehet
o a fizikai vonzerő tapasztalati alapjai:
 az egyének és a csoportok nagy mértékben különböznek abban, hogy milyen
külső tulajdonágokat tartanak vonzónak
 ennek oka, hogy a fizikai vonzerő megítélésére a tapasztalataink és
elvárásaink nagy hatást gyakorolnak
o pl.
 amit gyakran látunk, azt kedveljük is
 pl. a kutatások szerint az emberek azokhoz vonzódnak,
akiknek a szem- és hajszíne az ellenkező nemű
partnerük szem- és hajszínével megegyező (Little és
mtsai)
 azokat az embereket tartjuk vonzóbbnak, akiket kedvelünk
 pl. a férfiak és a nők egyaránt vonzóbbnak ítélik a
pozitív személyiségvonásokkal jellemzett ellentétes
nemű személyeket, mint azokat, akiknek a
személyiségéről nem rendelkeznek információval
(Jensen-Campbell, Graziano és West)
 pl. mind a nők, mind a férfiak különösen vonzónak
találják azokat az arcokat, amelyekről úgy tudják, hogy
egy számukra kívánatos tulajdonsággal rendelkeznek
(Little, Burt és Perrett)
 pl. a férfiak a testtípusok szélesebb tartományát találják
vonzónak, ha az ábrázolt nőket pozitív személyiséggel
rendelkezőknek mutatják be (Swami és mtsai)
 pl. egy, a nők által kezdetben vonzónak talált férfi
veszít a vonzerejéből, ha az derül ki róla, hogy szeret
flörtölni, vagy korábban hűtlen volt (Quist,
DeBruine,Little és Jones)
 pl. a boldog párok tagjai egymást akkor is vonzónak
látják fizikailag, ha mások nem így látják őket (Murray
és Holmes)
 összességében elmondható, hogy a másik megkedvelése ugyanúgy növeli a fizikai
vonzerőt, mint a fizikai vonzerő a másik megkedvelését
 hasonlóság:
o a hasonlóság számos formája (pl. lehet szó hasonló kinézetről, attitűdről, személyiségről,
vagy egy tevékenységről) erősíti a vonzalmat és növeli a rokonszenvet
 ennek okai:
 a hasonlóság jelzi, hogy ki tartozik az „én és enyém” körébe
o a hozzánk hasonlókat többek között azért is kedveljük, mert saját
jellemvonásainkat általában kívánatosnak tekintjük
o ez éppúgy igaz személyközi, mint csoportszinten: a hasonlóság
általában fontos jelzője a csoporttagságnak, a saját csoportunk tagjait
pedig hajlamosak vagyunk előnyben részesíteni
o ahogyan mi magunk kedveljük a hozzánk hasonlókat, úgy valószínűleg
a hozzánk hasonlóak is kedvelni fognak minket
o ha valaki kedvel minket, akkor az erős indok arra, hogy mi is
kedveljük őt
 a hasonlóság ismerősséget jelez
o az ismerősség érzése a másik megkedveléséhez vezet: ha mások
hozzánk hasonlónak tűnnek, az egyúttal ismerősebbé, rokonszenvessé
is teszi őket számunkra
 a hasonlóság segít a helyzetek uralásában
o az emberek saját magukhoz hasonló személyekkel szeretnek
kapcsolatba kerülni, ugyanis a közös érdeklődés jó lehetőséget teremt
az interakcióra, a hasonlóság miatt pedig nagyobb a valószínűsége
annak, hogy ezek az interakciók pozitívak lesznek
o mindezek lehetővé teszik az együttműködést, és a bizalom
kialakulását, így még inkább jutalmazóvá válnak a hozzánk
hasonlókkal folytatott interakciók
o továbbá a hasonlóság növeli a másik utánzásának (mimikiri)
valószínűségét, ez pedig még könnyebbé teszi az interakciót, ami a
másik megkedvelését eredményezi
 a hasonlóság igazolja a kapcsolódást
o ha másoknak hozzánk hasonló attitűdjei, személyiségvonásai, vagy
kedvelt tevékenységei vannak, akkor ez a kapcsolódás érzetét kelti
bennünk
 o összességében tehát a hasonlóság számos formája erősíti a vonzalmat és növeli a
rokonszenvet amiatt, hogy mindent pozitívnak látunk, ami valamiképpen kötődik az
énünkhöz, amiatt, mert a hasonlóság ismerőssé teszi számunkra a dolgokat, továbbá
amiatt is, hogy hozzájárul a helyzetek uralására és a kapcsolódásra vonatkozó
szükségleteink kielégítéséhez
o a vonzalmat a hasonlóság erősíti, és minél jobban megismerik egymást az emberek, a
rokonszenv annál inkább a hasonlóságon fog múlni (Newcomb, 1961)
o minél hasonlóbbak az emberek, annál inkább kedvelik egymást (Montoya, Horton és
Kirchner, 2008)
o a rokonszenv még nagyobb, ha a másikkal közös tulajdonság számunkra fontos vagy
kiugró (Montoya és Horton, 2013)
o az is kimutatható, hogy a kapcsolatok tartósabbak, amennyiben hasonlóságon
alapulnak (különösen, ha a vallási és politikai attitűdök hasonlóságáról van szó)
(Bleske-Rechek, Remiker és Baker, 2009)

 pozitív interakciók:
o az emberek tehát általában megkedvelik az interakciós partnereiket, még akkor is, ha a
puszta véletlen hozta őket össze
 pl. minél többször lépünk kapcsolatba egy véletlenszerűen kiválasztott személlyel,
annál valószínűbb, hogy megkedveljük (Reis és mtsai, 2011)
o az interakció gyakoriságát elősegítő egyik tényező a fizikai közelség
 pl. egy lakóközösséget vizsgáló kutatás azt az eredményt hozta, hogy a baráti
kapcsolatok általában az egymás közelében élők között alakultak ki (Festinger,
Schachter és Back, 1950)
 pl. a kollégiumi szobatársak jellemzően megkedvelik egymást, még ha kezdetben nem
is rendelkeznek olyan tulajdonsággal, ami a másikban vonzalmat ébresztene
(Newcomb, 1961)
o az interakciók tehát képesek fokozni a rokonszenvet, továbbá elősegíthetik a másik
megkedvelését
 ennek okai:
 az interakció ismerőssé teszi a másikat
o az ismerősség kizárja azt, hogy a másikat megvessük, ehelyett a
rokonszenv felerősödéséhez vezet, még akkor is, ha semmi más nem
 történik, mint hogy valakivel újra és újra találkozunk (Bornstein és
mtsai, 1987)

 az interakció hozzájárul a helyzetek uralásához

o ha megosztjuk egy személyes problémánkat valakivel, akkor
könnyebben megérthetjük a helyzetet, amelynek során a nehézség
előállt, és a saját reakciónkat is rá, mindez pedig elősegíti a helyzettel
való megküzdést (Buunk, Gibbons és Visser, 2002)
 az interakció segít, hogy úgy érezzük, tartozunk valakihez:
o ha valaki kedvesen, elfogadóan és tisztelettel fordul felénk egy
interakció során, az erősítheti bennünk azt az érzést, hogy tartozunk
valakihez (McAdams és Bryant, 1987, Reis és Patrick, 1996)
 az interakció jutalma a kapcsolódás és a kötődés érzése
o ha két ember kapcsolatba kerül, akkor elkezdik lemásolni egymás
beszédét, testtartását, modorát (Chartrand és van Baaren, 2009)
 az utazás, vagyis a mimikri kellemesebbé teszi az interakciót,
és növeli a rokonszenvet
o összességében tehát az emberek azokhoz a személyekhez vonzódnak, akikkel pozitív
interakcióba lépnek, ugyanis az interakció növeli az emberek ismerősségét, lehetőséget
teremt az utánzásra, valamint segíti a helyzetek uralására vonatkozó és a kapcsolódás
iránti szükségletek kielégítését
o egy pozitív interakció tehát három lehetséges úton vezethet a vonzalom növekedéséhez:

o ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a gyakori interakció korántsem minden
esetben vezet a másik megkedveléséhez, sőt, ha az interakció kudarcot vall a
szükségleteink kielégítésében, vagy még sért is minket, akkor épphogy ellenszenvet fog
kiváltani
  a másik megkedvelése, a vonzerő észlelése, az interakció és a hasonlóság kölcsönösen erősítik
egymást:
o pl. a hasonlóság arra késztet, hogy interakcióba lépjünk a másikkal, amikor pedig sor kerül az
interakcióra, az emberek még több hasonlóságot fedeznek fel egymásban, és ráismernek a
közös vonásaikra
o pl. minél többször kerülünk kapcsolatba valakivel, általában annál vonzóbbnak tartjuk őt, és
minél vonzóbbnak észlelünk valakit, annál jobban vágyunk a vele folytatott interakciókra
o pl. a hozzánk hasonlóakat még fizikailag is vonzóbbnak találjuk, és minél vonzóbbnak
találunk valakit, annál inkább szeretnénk hasonlítani rá
o stb. stb. stb.

 ha ezek a tényezők elkezdenek együttesen hatni, a másik megkedvelése igen gyorsan kialakul
(Berscheid és Reis, 1998)
 mindennek pedig az az eredménye, hogy az ismeretségből barátság lesz, a kapcsolat pedig egyre
jobban megerősödik

Ismerősből barát: a kapcsolatok fejlődése

 a két fő tényező, amely miatt az ismerősökből barát vagy társ lesz: a helyzetek uralására irányuló
szükséglet és a másokkal való kapcsolódás iránti szükséglet révén (Baumeister és Leary, 1995,
Cantor és Malley, 1991)
 o a helyzetek uralására irányuló szükséglet – a partnerek jutalmazzák egymást, segítik
kielégíteni egymás szükségleteit
o a másokkal való kapcsolódás iránti szükséglet – a partnerek a kölcsönös feltárulkozás
nyomán egyre bensőségesebben megismerik a másikat

 jutalmak cseréje: mit ad a kapcsolat neked, és mit nekem:

o amint egy kapcsolat elkezd kialakulni, a partnerek elkezdik kölcsönösen jutalmazni
egymást
o ahhoz, hogy a kapcsolat el tudjon mélyülni jutalmakra van szükség, így a kapcsolat
alakulása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a felek az interakció során milyen
jutalmakhoz jutnak (Rusbult, Arriaga és Agnew, 2001)
o cserealapú kapcsolat (exchange relationship) (M.S. Clark és Mills, 1979):
 Olyan kapcsolat, amelyben az emberek azért jutalmaznak másokat, hogy
viszonzásként ők maguk is jutalomra tegyenek szert.
o a kapcsolatok fejlődésével a jutalmak szabályai is megváltoznak: az én háttérbe szorul,
és egyre inkább a másik válik fontossá, fontos lesz a kölcsönösség
 ismerősök esetében: az egyes emberek a kapcsolathoz való hozzájárulásuk
arányában kapják a jutalmakat, vagyis az egyik személy csak akkor jutalmazza a
másikat, ha úgy ítéli meg, hogy azt a másik megérdemli
 barátság esetében: az emberek elkezdik egyenlően elosztani a jutalmakat egymás
között, és kevésbé foglalkoznak azzal, hogy ki mennyit érdemelne
o a jutalmak cseréjének változásai tehát a kapcsolat átalakulását jelzik

 feltárulkozás: beszéljünk rólad és rólam:

o a kapcsolat fejlődése a kölcsönös feltárulkozást is maga után vonja, amelynek során a
felek egyre jobban megismerik egymást
o feltárulkozás (self-disclosure) (Morton, 1978):
 A feltárulkozás során az életünkkel és helyzetünkkel kapcsolatos információt,
valamint legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket és érzelmeinket osztjuk meg a
másikkal.
o a kapcsolat fejlődésével a feltárulkozás mélysége (az információ intimitásának a foka) és
kiterjedtsége (a témák változatossága) egyaránt növekszik (Altman és Taylor, 1973,
Gore, Cross és Morris, 2006, Z.Rubin, Hill, Peplau és Dunkel-Schetter, 1980)
o a feltárulkozás általában kölcsönös formában jelenik meg a kapcsolatokban: ha az
embert feltárulkozással bizalmába avat egy személy, akkor a viszonzás normája előírja, hogy
neki is hasonlóképpen kell tennie (R.L. Archer, 1980)
o a feltárulkozás hatásai:
 ha valaki feltár valamit önmagáról, annak következtében mind az idegenek, mind a
barátai jobban fogják kedvelni (Collins és Miller, 1994)
 ugyanakkor a feltárulkozás túl messzire is mehet: kényelmetlen helyzetbe hozhat
másokat, aki jobban feltárulkozik, mint amit a kapcsolat indokolna (Wortman,
Adesman, Herman és Greenberg, 1976)

o a feltárulkozásnak számos pozitív hatása lehet, amelyek mind elmélyítik a kapcsolatot:

 egymás jobb megértése hozzájárul ahhoz, hogy a partnerek könnyebben kielégítsék a
másik szükségleteit
 hozzájárul a bizalom kialakulásához is
 ahhoz is hozzájárul, hogy a kapcsolat intimitása fokozódjon
 növeli a kedvelést
 alkalmat ad a megértés ás a támogatás kifejezésére
o nagy nemi különbségek vannak az intim feltárulkozás szintjén:
 a nők nagyobb mértékű feltárulkozást tanúsítanak, különösen az érzelmeik kimutatása
terén (Dindia és Allen, 1992, Morton, 1978, Special és Li-Barber, 2012)
 az azonos nemű barátságok esetében a nők szintén jobban feltárulkoznak más nőknek,
mint a férfiak (Reis, 1986)
o kulturális különbségek is vannak a feltárulkozás szintjén:
 a kollektivista kultúrákkal összevetve az individualista kultúrákban az emberek
általában feltárulkozóbbak (Ting-Toomey, 1991, Kito, 2005)
 ennek oka: az individuális kultúrában az emberek többet foglalkoznak
magukkal, ez énre fokozott figyelem irányul, ami arra bátorítja az embereket,
hogy feltárulkozzanak + az individualista kultúrákban könnyebb a régi
kapcsolatokat megszakítani és újakat létrehozni, így egy kapcsolat fenntartása
nagyobb erőfeszítést igényel, míg a kollektivista kultúrákban a gyengébb
kapcsolatok felbontása is nehezebb, így itt a kapcsolat fenntartásáért nem kell
annyira megdolgozni
o amint elkezdenek a kapcsolatok elmélyülni, a kölcsönös feltárulkozás cseréje egyre kevésbé
az énjét feltáró személyről, és egyre inkább a partnerről fog szólni: a feltárulkozásra adott
megértő és odafigyelő válasz a kapcsolati intimitás és bensőségesség fokozásának fontos
eszköze (Reis és Patrick, 1996)
  innentől a kapcsolat alakulása egyre inkább azon múlik, hogy a felek hogyan bánnak
egymással: minden azon múlik, hogy a jutalmak cseréje és a feltárulkozás milyen mértékben kezd
inkább magáról a kapcsolatról, mintsem az abban résztvevő felekről szólni
 ha ezek a folyamatok akadálytalanul haladnak előre, az alkalmi barátság közeli barátsággá
alakul

Közeli kapcsolatok
 az ember másokkal fenntartott több száz kapcsolatából csak néhány számít igazán közelinek
 közeli kapcsolat (close relationship):
o Olyan kapcsolat, amely az élet számos területén megjelenő, erős és gyakori kölcsönös függést
foglal magában
 a kölcsönös függés egy kapcsolatban azt jelenti, hogy az egyes felek gondolatai,
érzelmei és viselkedése befolyásolják a másikét (H.H. Kelley és mtsai, 1983,
Rusbult és mtsai, 2001)
 szeretet (love) (Arthur Aron és Elaine Aron, 1991):
o Olyan gondolatok, érzések és cselekedetek összessége, melyek akkor jelennek meg, amikor
valaki egy másik személlyel kíván közeli kapcsolatba lépni vagy ilyet fenntartani.
 a szeretet tehát a bensőségesség, vagy kölcsönös függés iránti vágyat hangsúlyozza
 a szeretet szó hétköznapi használatához hasónlóan éppúgy vonatkozik a rokoni
és baráti, mint a szerelmi kapcsolatokra (Meyers és Berscheid, 1997)
 a közeli kapcsolatok a kölcsönös függés három formáját foglalják magukban:
o kognitív kölcsönös függés
o viselkedéses kölcsönös függés
o érzelmi kölcsönös függés

 kognitív kölcsönös függés: a partner az én részévé válik:

o a kognitív kölcsönös függés azt jelenti, hogy a partnerre és önmagunkra nem úgy
gondolunk, mintha független individuumok lennénk, hanem egy egész – egy pár –
elválaszthatatlan részeiként (Agnew, van Lange, Rusbult és Langston, 1998)
o az intenzív és gyakori interakciók során a partnerek rengeteg mindent megtudnak
egymásról: egyre többféle, és egyre intimebb információk birtokába jutnak a másikról
o az énnel és a partnerrel kapcsolatos ismeretek közötti különbségek eltűnnek:
  az emberek ismerik saját gondolataikat és érzéseiket, de általában nincsenek
tudatában mások gondolatainak és érzéseinek
DE: a feltárulkozás és a gyakori interakció a személy számára hozzáférést nyújt
társa belső életéhez, így egy közeli kapcsolatban az emberek gyakran érzik úgy,
hogy tudják, partnerük éppen mire gondol (Ickes és Simpson, 1997)
 az embereknek sokféle alkalmuk van önmaguk észlelésére, ám jóval korlátozottab
lehetőségeik vannak mások megfigyelésére
DE: a közeli kapcsolat teremtette kölcsönös intimitás révén a partnerek a másik
életét szinte minden tekintetben megismerik

 az emberek más szemszögből látják önmagukat, mint másokat

DE: egy közeli kapcsolatban a feltárulkozás lehetővé teszi, hogy a partnerek
felvegyék egymás nézőpontját, miáltal megismerik a másik viselkedése és
választásai mögött húzódó indokokat
o ahogy az én és a partner közötti különbségek csökkennek és feloldódnak, a másikkal
kapcsolatos tudás az önismerethez válik hasonlóvá: az én egyfajta egyénen túli
kiterjesztéséről van szó, amely immár a partnert is magába foglalja (Aron, Paris és
Aron, 1995)
o a kapcsolat során tehát a másik személy beleolvad az énbe (Aron és Aron, 1996)
o amint az én és a másik közötti határ leomlik, a két fél mentális reprezentációi is egyetlen
egységgé válnak (Agnew és mtsai, 1998, Mashek, Aron és Boncimino, 2003)
 innentől önmagukra és partnerükre a „mi” használatával utalnak
o minél szorosabb a kapcsolat, annál lassabb a válaszadás, amikor a partnerek közötti
különbségekről van szó (E.R. Smith, Coats és Walling, 1999)
o amikor a másik az én részévé válik, partnereinkkel kapcsolatban is kezdünk olyan
attribúciós elméleteket (viselkedés okának keresése) alkotni, mint önmagunkkal
kapcsolatban
 ezek gyakran énvédőek: a partner pozitív viselkedését felnagyítjuk, és kiváló
tulajdonságainak tulajdonítjuk, a negatív viselkedését pedig kisebbítjük, és
helyzeti tényezőkkel vagy apróbb hiányosságokkal magyarázzuk (Fletcher és
Fincham, 1991)
 a partnerről alkotott idealizált pozitív kép – ami még a partner saját énképénél is
pozitívabb lehet – azokra a kapcsolatokra jellemző, melyek nagyon kielégítőek, és
hosszabb ideje fennállnak (Barelds és Dijkstra, 2011, S.L. Murray, Holmes és
Griffin, 1996)
 viselkedéses kölcsönös függés: a jutalmak cseréjének átalakulása:
o a viselkedéses kölcsönös függés azt jelenti, hogy egy személynek hatása van a partnere
döntéseire, cselekvéseire és terveire
o a kapcsolati közelséggel a partnerek egymás közötti jutalmazásának módja is megváltozik: a
közeli kapcsolatban a partnerek azért jutalmazzák egymást, hogy kimutassák
szeretetüket és boldoggá tegyék partnerüket
o fontos változás: egy adott döntésnél az emberek már nem kizárólag egyéni preferenciáik
mentén cselekszenek, tudomást sem véve a partner kívánságáról, de nem is engednek
teljes mértékben a partnernek
 a csere természetének ilyen módon történő megváltozása miatt a kisebb koordinációs,
egyeztetési problémákat könnyen megoldjuk a közeli kapcsolatokban (H.H Kelley,
1979, Rusbult és mtsai, 2001)
 a cserében való gondolkodástól a közösségi orientáció felé történő elmozdulás a
közeli kapcsolatok fontos fordulópontja (Mills, Clark, Ford és Johnson, 2004)
 a kialakuló szerelmi kapcsolatok ugyanígy cserealapú kapcsolatokból közösségi
kapcsolattá válnak, illetve ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatnak többnyire
vége szakad
o ha a jutalmak többnyire csak az egyik tag irányába áramlanak, a társas összehasonlítás
megállíthatja a kapcsolat továbbfejlődését (Steven Beach és mktsi, 1998)
o különböző embereknek különböző előnyeik származnak a kapcsolatokból
 a férfiak és a nők eltérő hangsúlyt fektetnek a kapcsolatokból fakadó jutalmak eltérő
típusaira (Tannen, 1990, P.H. Wright, 1982)
 a férfiak inkább tekintik a kapcsolatokat a társadalmi pozíció és az uralás
forrásának, míg a nők a kölcsönösség, az intimitás és a kapcsolódás alapján
értékelik azokat (Kwang és mtsai, 2013)
o a közeli kapcsolatok fizetőeszköze a szerelem és az érzelmi támogatás (Foa és Foa, 1974,
Goodfriend és Agnew, 2008, Hays, 1984)
o minél jobban ismerik egymást a felek, annál inkább képesek a jutalmakat a másik
személy specifikus szükségleteivel és preferenciáival összehangolni: az idő múltával és a
kapcsolat mélyülésével egyre nő a valószínűsége, hogy olyan dolgokkal jutalmazzák meg
egymást, amit mindketten a legtöbbre értékelnek
o a viselkedéses kölcsönös függés tehát a kapcsolatok fejlődésének és fennmaradásának
egyik kulcstényezője: a kapcsolatok akkor maradnak fenn hosszú távon, ha az emberek
a másikat, és nem saját énjüket tükröző döntéseket hoznak, vagy ennek megfelelő
tevékenységeket végeznek (Berscheid, Synder és Omoto, 1989)

 érzelmi kölcsönös függés: intimitás és elköteleződés:

o az érzelmi kölcsönös függés azt jelenti, hogy a partnerek érzelmi jóllétét a másik
viselkedése nagymértékben meghatározza
o ez tehát egy olyan érzelmi kötelék, ami a partnereket összekapcsolja
o két tényezője van:
 intimitás
 elköteleződés

o intimitás:
 intimitás (intimacy) (Hatfield, 1988, Reis, Clark és Holmes, 2004):
 Megértést és támogatást magában foglaló pozitív érzelmi kötelék.
 a közeli kapcsolatok egyik legfontosabb alkotóeleme
 közelebb hozza egymáshoz az embereket
 kialakulása:
 első lépés:
o a feltárulkozás viszonzása
 második lépés:
o a másik feltárulkozására a partner úgy reagál, hogy a válasza azt
közvetíti, hogy elfogadja és megérti, milyen érzelmeket él át a másik
(Derlega, Wilson és Chaikin, 1976, Reis, Clark és Holmes, 2004)
o a leghatékonyabb reakciók a másik feltárulkozására nemcsak
elfogadást és megértést fejeznek ki, hanem megerősítést és
gondoskodást is (Reis, Clark és Holmes, 2004)
o fontos tehát, hogy a partner a feltárulkozás érzelmi tartalmára
válaszoljon, és ne felszínes reakciókat adjon
 harmadik lépés:
o a másikra irányuló megnövekedett válaszkészség: akkor érezzük
úgy, hogy megértettek minket, ha partnerünk helyesen észleli az
érzéseinket
 előnyei:
 megértést, támogatást és gondoskodást kapunk partnerünktől
 elfogadás és elismerés révén értékesnek és megbecsültnek érezhetjük
magunkat
  beszámolhatunk valakinek a sikereinkről és örömeinkről, ami növeli a
bennünk levő pozitív érzések intenzitását, így növelve a pszichés
jóllétünket
 társas támogatás (social support)
o Mások által biztosított erőforrás az érzelmi és fizikai megküzdéshez.

 elköteleződés:
o elköteleződés (commitment) (Agnew és mtsai, 1998):
 Egy tartós kapcsolatban a partnereket összetartó erők összessége
o ez tartja tehát össze az idő múlásával a kapcsolatot
o az elkötelezett partnerek a kapcsolat érdekeit messzemenőkig szem előtt tartják,
képességeiket és erőfeszítéseiket pedig arra fordítják, hogy fenntartsák a kapcsolatot
(Arriaga és Agnew, 2001, Rusbult, Martz és Agnew, 1998)
 ebből adódóan az erős elköteleződéssel jellemezhető kapcsolatok tovább
fennmaradnak (Bui, Peplau és Hill, 1996, Le és Agnew, 2003)
o kialakulása:
 az elköteleződést három tényező hívja életre (Caryl Rusbult, 1983):
 kapcsolattal való elégedettség: annak a felismerése, hogy a kapcsolat
kognitív, érzelmi és viselkedésben megnyilvánuló jutalmakkal jár (Drigotas
és Rusbult, 1992)
 annak a belátása, hogy más kapcsolatokban ezek a jutalmak nem
lennének elérhetőek: ha valaki úgy gondolja, hogy kapcsolata olyan egyedi
jutalmakat kínál számára, melyeket más kapcsolatoktól nem kaphatna meg,
nagy valószínűséggel erős elköteleződést fog mutatni a szóban forgó kapcsolat
iránt (Thibaut és Kelley, 1959)
 a kapcsolatból való kilépést megnehezítő akadályok: ha a kapcsolat már
megszilárdult, a kilépéssel túl sok a veszítenivaló (Levinger, 1991)
 a kapcsolat során az elköteleződés általában erősödik
o előnye:
  az egymás iránt elkötelezett partnerek tudják, hogy a másik személy méltó a
bizalomra, érzékeny, ott van, ha szükség van rá, és támogatása megnyugvást hoz
a nehéz időkben

 a közeli kapcsolatok és az egészség:

o az olyan interakciók, melyek révén a felek egy közeli kapcsolatban úgy érzik, hogy
megértik, értékesnek tartják és megbecsülik őket, nemcsak pszichológiailag teszik
boldogabbá, hanem testileg is egészségesebbé teszik az embereket (S.Cohen, 2004,
Uchino, 2009, Uchino, Cacioppo és Kiecolt-Glaser, 1996)
o a társas támogatásnak tehát jelentős hatása van a testi egészségre (Robies és mtsai, 2014)
 a rákos megbetegedéssel küzdő személyek körében 25%-al alacsonyabb volt az
elhalálozás azoknál, akik úgy érezték, hogy kellő társas támogatást kaptak, mint akik
kisebb észlelt társas támogatásról számoltak be (Pinquart és Duberstein, 2010)
 mind a férfiak, mind a nők, akik párkapcsolatban élnek, nagyobb jóllétről számolnak
be, mint az egyedülállók, mivel a párkapcsolatban a felek érzelmi társas támogatást
nyújtanak egymásnak (Burleson, 2003, Graham és Barnow, 2013)
o mindezekre lehetséges magyarázatok:
 a társas támogatás tompítja az embereket érő stresszt, így pedig egészségjavulást idéz
elő
 a kapcsolati hálónk vagy a segítőcsoport tagjai segíthetnek a különböző gyógymódok
felkutatásában, vagy rávehetik a személyt az egészségesebb életvitelre, ezzel is
hozzájárulva a jobb egészségi állapothoz
 a nagy társas támogatással rendelkezők úgy érezhetik, hogy több mindenért érdemes
élniük, ezért inkább hajlamosak lehetnek a költséges vagy kényelmetlen, de egyúttal
esetleg hatékonyabb gyógymódok kipróbálására vagy elviselésére
  emellett a támogatás pszichológiai előnyökkel is járhat, például a depresszió
alacsonyabb szintjével vagy nagyobb boldogsággal, amelyek szintén jobb egészségi
állapothoz vezetnek

 egyéni különbségek a közeli kapcsolatokban: kötődési stílusok

o kötődési stílusok (attachment styles):
 A közeli kapcsolatokban a másikhoz való viszonyulás biztonságosan kötődő, elkerülő
vagy bizonytalan formája.
o az ember veleszületett tendenciája, hogy már csecsemőkorától kezdve érzelmileg
kötődjön másokhoz (Bowbly, 1969)
o a közeli kapcsolatokban az embereket eltérő kötődési stílus jellemzi: az emberek
különböznek abban, hogy számukra az intimitás, a bizalom, az elköteleződés és a partnerre
való támaszkodás mennyire elfogadható és kellemes

o a kötődési stílusokat két dimenzióként kezelik:

 egyik dimenzió: egy személy milyen mértékben keresi, vagy éppen kerüli az
intimitást másokkal
 másik dimenzió: az attól való szorongás mértéke, hogy a másik magára hagyja-e
őt
o a kötődési stílusok típusai:
1. biztonságosan kötődő (secure):
 a populáció nagyobb részét teszik ki
 jó érzéssel gondolnak önmagukra és másokra
 nem félnek az intimitástól
 nem tartanak attól, hogy elhagyják őket
2.elutasító (dismissing):
 jó érzéssel gondolnak önmagukra, de nem bíznak másokban
 kerülik az intimitást, és nem aggódnak a hiánya miatt
3.aggodalmaskodó (preoccupied):
 nagyon szeretnének bensőséges viszonyba kerülni másokkal, de sokat
aggódnak amiatt, hogy mások nem szeretnének annyira közeli vagy
gondoskodó kapcsolatot kialakítani velük, mint ők a másikkal
 kényelmetlenül érzik magukat a kapcsolataikban, mert folyton arra
számítanak, hogy valami baj következik be a kapcsolatban
 4.félelemteli (fearful):
 jellemző az intimitástól való félelem
 jellemző a cserbenhagyás miatti szorongás

o a kötődéssel kapcsolatban a kisgyermekként szerzett tapasztalatoknak nagy a

jelentőségük a felnőtt kötődés szempontjából
 kisgyermekkorban az anyai gondoskodás előrejelzi a barátokkal és a szerelmi
partnerekkel kialakított kötődés módját (Fraley, és mtsai, 2013, Zayas, Mischel,
Shoda és aber, 2011)
o mindennek ellenére meg tud változni és meg is változik a kötődési stílusunk életünk
során
o a kötődési stílusok a szerelmi kapcsolatokban azt is befolyásolják, hogy az emberek mennyire
bíznak meg partnerük támogatásában és segítőkészségében, másrészt azt, hogy ők maguk
mennyire hajlandók támogatást nyújtani a másiknak (Jeffry Simpson és mktsi, 1992)
o a biztonságosan kötődő emberek szerelmi kapcsolatai a legkielégítőbbek (Elizur és
Mintzer, 2003, Feeney,2002), továbbá a baráti kapcsolataik is jobbak (Kafetsios és
Nezlek, 2002)

 a kapcsolatok kulturális perspektívája:

o individualista kultúrában:
 a kapcsolatok általában önként választottak, és gyakran ideiglenesek
  szerelemről vallott nézeteik: szerintük a romantikus szerelem nemcsak természetes és
kívánatos, de házasságnak is szükséges feltétele (Simpson, Campbell és Berscheid,
1986)
o kollektivista kultúrában:
 a kapcsolatok általában nem önként választottak, de tartósak
 a szerelemről vallott nézeteik: a szerelem megnevezésére használt szavak legtöbbje
negatív konnotációjú, így többek között elvakultságra, viszonzatlanságra és
szomorúságra utalnak (Hatfield és Rapson, 1993)
o érdekesség, hogy egyes kultúrákban, ahol a párok szülei vagy rokonai által elrendezett
házasságok gyakoriak és természetesnek tekinthetők, a szenvedélynek egyáltalán nem
tulajdonítanak nagy jelentőséget (Merali, 2012)
o ugyanakkor egy Indiában folytatott kutatás elrendezett házasságokat vetett össze szabad
párválasztáson alapulókkal, és azt találta, hogy az idő előrehaladtával a szerelem felerősödött
az elrendezett házasságokban, de gyengült a másik típusban (Gupta és Singh, 1982)

Szerelem, szenvedély és szexualitás

 szenvedélyes érzések:
o egyes kapcsolatokra szenvedélyes érzések és heves érzelmek jellemzőek
o a szenvedélyes érzelmek hirtelen fellángolhatnak, és szoros összefüggésben állnak a
szexuális vágyakkal és viselkedéssel
o szerelem (romantic love) (Hatfield, 1988, Hatfield és Rapson, 1993):
 Magában foglalja a szexuális érzéseket és a partner utáni intenzív vágyódást, továbbá
a beteljesülés euforikus érzését és az extázist, amennyiben a kapcsolat jól működik, és
a szorongást és a kétségbeesést, amennyiben nem.
o a másikra vonatkozó elképzelések gyakran idealizálják, „tökéletes társnak” láttatják a
partnert (Hatfield, 1988)
o mint minden érzelemnek, a szenvedélynek is akár a hullámvasútnak, megvannak a maga
csúcsai és mélypontjai
 a szenvedély első, intenzív fellángolása, miután összehozta egymással az
embereket, a kapcsolat érettebbé válásával általában elhalványul (R. J.
Sternberg, 1988)
 o az intimitás és az elköteleződés a szenvedélynél sokkal lassabb ütemben fejlődik, de
idővel egyre fontosabbá válik, és a kapcsolat kezdetére jellemző kavargó és féktelen
érzésekhez képest egészen más karaktert adnak egy hosszú távú, intim kapcsolatnak
o a szenvedély mélyén rejlő, azt erősítő izgalomnak a forrása főként a ki nem elégített
szexuális vágy (Ellen Berscheid, 1988)

 párválasztási preferenciák: ki mit keres:

o a külső megjelenés aspektusa kezdetben a legtöbb ember számára vonzó
o a párválasztási preferenciák nemek szerint eltérőek: a férfiak nagyobb jelentőséget
tulajdonítanak a fizikai vonzerőnek, mint a nők, akik viszont jobban törődnek a partner
státuszához, ambícióihoz, és anyagi sikeréhez kapcsolódó tulajdonságokkal (Feingold,
1990)
 evolúciós magyarázat:
 nők:
o számukra inkább a dominancia, a státusz és az anyagi jólét számít
o ennek oka: bár a nők szintén vonzó párt keresnek, aki jó géneket
örökíthet tovább, esetükben a nagyobb mértékű reprodukciós költségek
(terhesség, majd a gyermek gondozása és nevelése) azt is szükségessé
teszik, hogy olyan férfit találjanak, aki képes és hajlandó is erőforrást
fordítani rájuk és a gyermekeikre

 férfiak:
o számukra inkább a fizikai vonzerő számít
o ennek oka: a férfiak az egészséges gyermek nemzése miatt azokra a
testi jelekre összpontosítanak, amelyek a partner genetikai
egészségéről árulkodnak
o egy kapcsolat társas kontextusa, de különösen az, hogy rövid vagy hosszú távú
kapcsolatról van-e szó, meghatározza, hogy az emberek milyen tulajdonságokat
keresnek a másikban
 rövid távú kapcsolat esetében:
 ha rövid távú szexuális kapcsolatról, például egyéjszakás kapcsolatról van szó,
mind a férfiak, mind a nők számára kifejezetten fontos szempont a fizikai
vonzerő (Lucas, Koff, Grossmith és Migliorini, 2011)
 hosszú távú kapcsolat esetében:
 ha hosszú távú, elkötelezett kapcsolatról van szó, mindkét nem
személyiségvonásokat említ a párválasztást befolyásoló legfontosabb
 tényezők között (Buss, 1989, Buss és Barnes, 1986, Regan, Leven, Sprecher,
Christopher és Cate, 2000)
 a tulajdonságok között különösen a barátságosságnak, a
megbízhatóságnak, az őszinteségnek és a kedvességnek van nagy
jelentősége
o a férfiak a nőknél sokkal inkább alkalmasak szexuális kapcsolatot létesíteni, jóformán
ismeretlen személyekkel is (de Jong és mtsai, 2012, Li és Kenrick, 2006, Schmitt és mtsai,
2012)
 e különbséghez biológiai tényezők is hozzájárulnak, például a férfiak magasabb
tesztoszteronszintje (McIntyre és mtsai, 2006)
o a párválasztás során az evolúciós tényezőkön túl a kulturális és társas tényezők is
számítanak:
 azokban a kultúrákban, ahol a nők maguk is nagyobb kontrollal rendelkeznek az
erőforrások fölött, a fizikai vonzerőnél kisebb hangsúlyt fektetnek a férfiak
erőforrásaira (De Jong, Pieters és Stremersch, 2012)

 az online társkeresés:
o a társkeresés módja folyamatosan változik: míg régebben az emberek inkább
hagyományosan, személyesen ismerték meg jövendőbeli partnerüket, addig ma már egyre
jobban teret nyer magának az online társkeresés
o az emberek gyakran elégedettek az online társkereséssel:
 ennek egyik lehetséges oka: ezek az oldalak elsősorban „kereshető” tulajdonságok
mentén teszik lehetővé, hogy valaki partnert válasszon (magasság, testsúly, vallás),
ami azért problematikus, mert az azzal kapcsolatos döntéshez, hogy kivel is
randevúzzunk, általában „tapasztalati alapon szerzett” információkra van szükségünk,
ugyanúgy, ahogy annak megállapításához is, hogy mennyire érezzük kellemesnek a
másikkal folytatott interakciót (Frost, Chance, Norton és Ariely, 2008)
o az internetes társkeresés eredményessége mindennek ellenére pozitív:
 az egymással nem az interneten megismerkedő párokhoz képest az online társra
találók nagyobb valószínűséggel maradtak együtt, és valamivel nagyobb párkapcsolati
elégedettségről számoltak be
 o mindezek által úgy tűnik, hogy az online társkeresés nem a kevésbé stabil, hanem épp
ellenkezőleg, a tartósabb szerelmi kapcsolatok kialakulását segítik elő

 szexualitás a romantikus kapcsolatokban:

o más kellemes közös tevékenységekhez hasonlóan a szexualitás is erősítheti a kapcsolatot,
ugyanakkor konfliktusok forrásává is válhat
o a szexualitás hozzájárul a kapcsolatok stabilitásához (Specher, 2002):
 a nemi életet élő párok nagyobb valószínűséggel maradnak együtt (Jeffry Simpson)
o a szexuális élettel való elégedettség összefügg a párkapcsolati elégedettséggel (Reiss és
Lee, 1988, Smith és mtsai, 2011):
 ennek oka: minél jutalmazóbbak és minál élvezetesebbek a felek számára a
kapcsolat kínálta tevékenységek, annál pozitívabb érzelmeket táplálnak a
partnerek egymás iránt
 egy kutatás szerint, amely egyrészt boldog, másrészt problémákkal küzdő, házassági
tanácsadásra járó házaspárokat hasonlított össze egymással, a boldog házasok
gyakrabban éltek nemi életet (Brichler és Webb, 1977)
o a szexuális kielégületlenség okai jellemzően eltérnek egymástól a két nem esetében:
 a nők akkor válnak elégedetlenné, amikor a szexuális életükből hiányzik a melegség,
a szerelem, a gondoskodás, míg a férfiak gyakoribb és változatosabb szexuális
tevékenységre vágynak (Hatfield és mtsai, 1989, Laumann és mtsai, 1994)
o a szexuális aktivitás mértéke kisebb az idősebb emberek körében
o a szex egyedülálló és alkalmas kifejezője a szeretetnek és az intimitásnak
 ennek oka: a szex egyedülálló módon ötvözi a kölcsönös örömöt és élvezetet (adni
és kapni), valamint a bensőséges feltárulkozást (megismerni és magunkat
megismertetni) (Reiss, 1986)

Amikor a kapcsolatok tönkremennek:

 a legtöbb kapcsolatban a nyugalom időszakait problémás periódusok szakítják meg
 ahogy a partnerek ezekre a problémás időszakokra reagálnak, meghatározó abban, hogy a
felek együtt maradnak-e, vagy felbomlik a kapcsolat

 a kapcsolatra leselkedő veszélyek:

o a kapcsolat felbomlásának lehetséges okai, veszélyeztető tényezők:
 kölcsönös függés:
  a kölcsönös függés elkerülhetetlenül konfliktushoz vezet, a kapcsolatot
számos feszültség terheli
 pl. az érdeklődés vagy a preferenciák megváltozása, egy betegség vagy
valamilyen fogyatékosság kialakulása is csökkentheti a másik személy
hajlandóságát vagy képességét arra, hogy a kapcsolatot fenntartsa
 külső tényezők:
 a külső tényezők szintén nyomás alá helyezik a kapcsolatot
 a munka vagy a család egyre nagyobb felelősséget jelent, a megnövekedett
terhek miatt pedig kevesebb idő és energia jut a partnerre
 pl. az első gyermek születése stresszforrás, továbbá a pár tevékenységeinek
jelentős megváltozását kényszerítik ki, ez pedig konfliktushoz vezethet (Don
és Mickelson, 2012)
 pl. egy állás elvesztése, annak anyagi és érzelmi következményeivel együtt
szintén veszélynek teszi ki a kapcsolatot (Song, Foo, Uy és Sun, 2011)
 társas normák:
 a társas normák szintén a feszültség és konfliktus forrásává válhatnak, ha
előírják, hogy bizonyos feladatokat az egyik félnek kellene elvégeznie –
függetlenül az egyéni preferenciáktól vagy képességektől
 pl. a férfiakhoz képest a nők több házimunkát végeznek, viszont a nők
átlagosan kevesebbet keresnek, mint a férfiak, ez pedig a férfiakra kényszeríti
a „kenyérkereső” szerepet

 valós vagy vélt riválisok:

 ha valódi vagy képzelt riválisok jelennek meg a színen, a legtöbb embert
elfogja a féltékenység, amely próbára teheti a kapcsolatot (Scheinkman és
Werneck, 2010)
 a féltékenységet depresszió, harag és szorongás kísérheti (ami a számunkra
értékes kapcsolat elvesztésének fenyegetéséből ered)
o a szorongás és a depresszió a veszteség érzéséből ered, a haragot pedig
az önértékelés megsértése váltja ki, mi szerint a partner valaki mással
szemben utasította el az embert
 a féltékenységre adott reakciók széles skálán mozognak (a beszélgetés
kezdeményezésétől egészen a riválissal szembeni erőszakig, akár még
gyilkosságig is)
 o függetlenül attól, hogy mi vezet a problémához, ezek a feszültségek ronthatják a
kapcsolati elégedettséget, és árthatnak a kapcsolat stabilitásának
o a kapcsolat felbomlásának okaként a férfiak és a nők is gyakran az autonómia nagyobb
igényét vagy a pszichológiai támogatás hiányát jelölik meg
o bizonyos problémákat az egyik nem képviselői jóval gyakrabban említenek, mint a
másik nemhez tartozók: a nyitottság és az intimitás hiánya inkább a nőknek jelent gondot,
míg a romantika és a szenvedély hiányát inkább a férfiak jelölik meg

 a konfliktusok kezelése: a kapcsolat fenntartása a leselkedő veszélyek ellenére:

o amikor problémák adódnak, a kapcsolatokra oda kell figyelni, hogy a károkat helyreállítsák,
amennyiben a kapcsolatot fenn szeretnék tartani  a kapcsolat túlélése azon múlik, hogy a
felek miként reagálnak ezekre a problémákra  a kapcsolatok kezelhetőek konstruktív és
destruktív módon  ha a kapcsolat résztvevői rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal,
amelyek a konstruktív konfliktusmegoldáshoz szükségesek, a kapcsolat átvészelheti a
problémákat  amennyiben a konstruktív próbálkozások kudarcot vallanak, a konfliktus
erősödik, ez pedig az intimitás és az elköteleződés hanyatlását vonhatja maga után
o konstruktív és destruktív alkalmazkodás a negatív viselkedésformákhoz:
 akkomodáció/alkalmazkodás (accommodation) (Rusbult, 1991):
 A partner negatív cselekedeteire adott válaszok folyamata

 konstruktív akkomodáció:
 olyan cselekvések, amelyek segítenek abban, hogy a kapcsolat
fennmaradjon
 pl. a problémák megbeszélése, a kitartó várakozás arra, hogy a helyzet jobbra
forduljon, megbocsátás
o a megbocsátás a helytelenül viselkedő partnerre irányuló negatív
érzések enyhülését és a pozitív érzések erősödését jelenti
(Kachadourian, Fincham és Davila, 2004)
o a megbocsátás nagyobb valószínűséggel jelenik meg a magasabb
önkontrollal bíró személyeknél, és erős pozitív hatása van a
kapcsolatra (Burnette és mtsai, 2014, Fincham és Beach, 2001)
  destruktív válaszok:
 olyan cselekvések, amik veszélyeztetik a kapcsolatot
 pl. ordítozás, a közös időtöltéstől való elzárkózás, a partner céljainak és
érzéseinek tudatos félreértése
 fontos, hogy egy pár tagjai hogyan beszélik meg a konfliktusokat
 a boldog párok általában helyeslően bólogatnak és mosolyognak egymásra,
szemkontaktus tartanak, valamint egyetértenek a másikkal, míg a boldogtalan
párok egymás negatív megnyilvánulásait viszonozva inkább mogorván
néznek a másikra, gúnyos megjegyzéseket tesznek, és kiabálnak (Gottman és
mtsai, 1976)
 a konfliktusokban előforduló kommunikáció négy különösen problematikus
típusa, ami a kapcsolat végéhez is vezethet (Lisita és John Gottman, 2013):
 kritizálás: azt jelenti, hogy nemcsak a cselekedetre, hanem a másik egész
személyére vonatkoztatja az egyet nem értést az egyik fél
 megvetés, vagy a partner megbecsülésének hiánya: gúnyolódás, csípős
megjegyzések vagy szidalmazás formájában nyilvánul meg
 védekezés: a kifogások keresését jelenti az adott kritikára, de a partner
számára azt is üzenheti, hogy panaszát a másik nem veszi komolyan
 falak emelése (stonewalling): az interakciótól való tartózkodás vagy teljes
elzárkózás

o a konstruktív alkalmazkodás erőforrásai:

 kötődési stílusok:
 biztonságos kötődés:
o az akkomodáció konstruktívabb: könnyebben emelkednek felül a
partner hibáin, vagy változtatják meg saját viselkedésüket, továbbá
kevésbé jellemző rájuk a féltékenység, vagy ha mégis, akkor nagyobb
valószínűséggel beszélnek róla a partnerüknek, és motiváltabbak a
kapcsolat fenntartására
o hosszú távú hatások: a partner és a kapcsolat pozitív módon történő
észlelése
  aggodalmaskodó vagy félelemteli kötődés:
o az akkomodáció inkább destruktívabb: gyakori az érzelemkitörés és
az erőszak alkalmazása, valamint a partner viselkedését a kapcsolat
aláásására irányuló cselekedetként értelmezik
o hosszú távú hatások: kevesebb szeretet és elköteleződés megélése,
továbbá a kapcsolatban keletkezett kár megtapasztalása
 elutasító kötődés:
o az akkomodáció inkább destruktívabb: konfliktus során nem igazán
mutatják a distressz vagy a düh jeleit, ugyanakkor zárkózottság és a
támogatás hiánya jellemzi őket
o hosszú távú hatások: a kapcsolatban keletkezett kár megtapasztalása
 elköteleződés:
 ha a felek elkötelezettek egy kapcsolat iránt, a konstruktív akkomodáció
valószínűsége is nagyobb (Rusbult, Yovetich és Verette, 1996)
o az elköteleződés erős érzései arra motiválhatják az embereket, hogy
megbocsássák partnerük hibáit, és beszéljenek a saját igényeikről,
továbbá, hogy saját viselkedésüket a kapcsolatot támogató módon
változtassák meg (Rusbult, Verette, Whitney, Slovik és Lipkus, 1991,
van Lange és mtsai, 1997)
 minél elkötelezettebb valaki a kapcsolat iránt, annál kifizetődőbb
megbocsátani a partnernek a saját mentális és fizikai egészsége érdekében
(Karremans és Van Lange, 2008)

 a partner és a kapcsolat idealizálása:

 az idealizáció segít abban, hogy megfelelő módon kezeljük a
konfliktusokat: azokban a szerelmi kapcsolatokban, amelyekben a felek
pozitívabb illúziókat tartottak fenn a partnerről, kevésbé súlyos
konfliktusokról és kevesebb destruktív konfliktuskezelésről számoltak be
(Sandra Murray, és John Holmes, 1997)
 a partnerről kialakított kedvező nézetek – még ha a valóságtól
elrugaszkodottak is az elfogultság miatt – a konstruktív akkomodáció egyik
fontos forrását jelentik
  ugyanilyen hatása van annak, ha valaki a kapcsolatot magát tartja kiválónak:
azok az emberek, akik szerint a saját kapcsolatuknak több a pozitív és
kevesebb a negatív jellemzője, mint mások kapcsolatainak, hajlamosak
még kiválóbbnak látni a kapcsolatukat, mikor azt éppen veszély fenyegeti
 a kapcsolatra vonatkozó eképzelések:
 az emberek különböző elképzeléseket vagy implicit elméleteket tartanak fenn
arról, hogy mi kell egy kapcsolat sikeréhez (Knee és Bush, 2008, Knee,
Patrick és Lonsbary, 2003)
o vannak, akik a sors akaratának tulajdonítanak nagyobb szerepet, vagyis
úgy vélik, hogy egy partnerrel vagy eleve teljesen összeillenek, vagy
nem
 náluk a kapcsolattal való kezdeti elégedettség határozza meg a
kapcsolat időtartamát: ha nagy a kezdeti elégedettség, a
kapcsolat valószínűleg huzamos ideig fennmarad, ha alacsony,
a kapcsolatnak gyorsan vége szakad (Knee, 1998)
o mások azonban nem a sorsnak, hanem a saját erőfeszítéseiknek
tulajdonítják a kapcsolat sikerét, amelyért dolgozni kell
 szerintük időnként minden kapcsolatban adódhatnak
konfliktusok, amelyeken felül lehet kerekedni
 ők hajlamosabbak arra, hogy konstruktív módon beszéljék
meg a kapcsolatban fellépő konfliktusokat (Kammrath és
Dweck, 2006)

o az intimitás és az elköteleződés hanyatlása:

 az intimitás hanyatlása: ha a kapcsolatot érő fenyegetésekre adott konstruktív
reakciók kudarcot vallanak a konfliktus erősödik  a partnerek egyre kevesebb időt
töltenek együtt  az intimitás egyre alacsonyabb, ami a feltárulkozás
beszűkülésében, valamint a kötődés és a szeretet alacsony fokában nyilvánul meg  a
kapcsolat felbomlásra van ítélve
 az elköteleződés hanyatlása: a konfliktusok okozta stressz és az elégedetlenség
révén még a kapcsolatokat összetartó kötelék, az erős elköteleződés is meggyengül 
az elégedettség hanyatlásával a partnerek számára fokozatosan egyre vonzóbbnak
 tűnnek más lehetséges kapcsolatok, és az eddig felhalmozódott befektetés sem tűnik
már elég fontosnak ahhoz, hogy az embert a kapcsolatban tartsák  egyre inkább azt
érezzük, hogy a kapcsolaton kívül boldogabbak lehetünk

 kapcsolati konfliktusok és társadalmi problémák:

o számos jelentős társadalmi probléma függ össze a kapcsolatokban jelentkező
konfliktusokkal
 az erőszak és a párkapcsolaton belüli bántalmazás mögött ugyanazok a tényezők
állnak, melyek általában a konfliktusokért felelnek (Berscheid és Reis, 1998)
 a családokban megjelenő súlyos konfliktusok nemcsak erőszakhoz és váláshoz, de
pszichológiai problémákhoz is vezethetnek a gyerekeknél (pl. viselkedészavarok,
gyengébb iskolai teljesítmény)
 a problémákat azonban nem a válás okozta trauma okozza, hanem a még
teljes, de már problémákkal küzdő család körülményei
 ez is azt támasztja alá, hogy néha könnyebb elviselni a konfliktusokkal
teli kapcsolat felbontásának azonnali költségeit, mint azokat a károkat,
amiket egy ilyen kapcsolat hosszú távú fenntartása okozhat
 az önkontroll fontos szerepet játszik abban, hogy valaki elkövetővé válik-e a
párkapcsolatában, így az önkontroll gyakorlása segíthet a kapcsolaton belüli erőszak
megelőzésében és gyakoriságának csökkentésében (Finkel és mtsai, 2009)

 párkapcsolati konfliktusok és klinikai pszichológia:

o a konfliktusok megoldásának konstruktív módjai taníthatóak

Szakítás, gyász és magány

 minden kapcsolat véget ér egyszer vagy szakítás, vagy a partner halála miatt
 a kapcsolat vége érzelmileg megterhelő
 szakítás:
o vannak nemi különbségek:
 a kapcsolatnak gyakrabban vetnek véget a nők, mint a férfiak (Amato és Previti,
2003, C.T. Hill és mtsai, 1976)
  a párkapcsolati konfliktus a nők számára nagyobb distresszt jelent, továbbá őket
jobban foglalkoztatja az intimitás elmúlása, mint a férfiakat (Surra és Longstreth,
1990)
o a szakítás gyakran hosszadalmas és összetett folyamat, konfliktusok és kibékülések
ismétlődő epizódjaival (Cate és Lloyd, 1988)
o a végső szakítás oka leginkább az elégedettség csökkenése, legkevésbé pedig a szeretet
hiánya: a legtöbb kapcsolatban a szakítás nem azért következik be, mert a felek
„kiszeretnek” egymásból, hanem azért, mert a növekvő frusztráció és a kapcsolattal való
elégedetlenség végül többet nyom a latban, mint a még mindig fennálló szeretetteljes érzések
 szakítás után: bánat és distressz:
o a szakítás után általában énvédő reakció, hogy mindkét fél a másikat okolja azért, hogy a
dolgok rosszra fordultak (Amato és Previti, 2003)
o a szakítás pszichológiai következményei igencsak változatosak, ugyanakkor a kapcsolat
végének megtapasztalása majdnem mindig több negatív, mint pozitív következménnyel
jár
 pl. az emberek mentális és fizikai egészsége általában jelentősen romlik
(Richards, Hardy és Wadsworth, 1997)
 pl. a bánat és a distressz szinte mindig elkerülhetetlenül megjelenik
o a kognitív és az érzelmi következmények gyakran hosszú távúak is lehetnek:
 pl. az emberek sokat és intenzíven töprengenek azon, hogy miért lett vége a
kapcsolatnak (Harvey, Wells és Alvarez, 1978)
 pl. mivel a kapcsolatok kudarca gyakran bizonytalanságban hagyja a partnereket
afelől, hogy mi az, ami elromlott, az okok utáni kutatás akár rögeszmévé is válhat,
amint a személy újra és újra felülvizsgálja a múlt eseményeit ez pedig árt az új
kapcsolatoknak (Spielmann, Joel, MacDonald és Kogan, 2013)

 míg a halál el nem választ:

o egyes közeli kapcsolatoknak nem a szakítás, hanem a halál vet véget
o a házastárs halálát a legsúlyosabb életeseménynek tekintik (McCare és Costa, 1988)
 a házastárs halálát követő egy-két év súlyos fenyegetést jelent a mentális és fizikai
egészségre nézve (Hansson, Stroebe és Stroebe, 1988)
  a partner elvesztése miatt érzett fájdalom növeli az életben maradt társ elhalálozási
kockázatát (Stroebe, Schut és Stroebe, 2007)
o az emberek többsége végül átvészeli ezt az időszakot, és visszanyeri korábbi jóllétének
szintjét, de néhányan több év múltán sem épülnek fel
o a legsúlyosabb problémákkal azok szembesülnek, akiknek a házastársa váratlanul hal
meg
o a társas támogatás rendkívül jelentős: a barátoktól, önsegítő csoprtoktól vagy tanácsadó
szakemberektől érkező társas támogatás segítheti a gyászoló megküzdését

 magány:
o a kapcsolat vége általában magányossághoz vezet
o a magány egy olyan érzelem, amely abból a hiányérzetből fakad, hogy a szeretet és az
önmegerősítés iránti szükségleteket nem elégíti ki egy pszichológiai szempontból közeli
kapcsolat (Hawkley és Cacioppo, 2010, Shaver és Hazan, 1985)
o a magány következményei:
 a magány nemcsak a distresszt, a reménytelenséget, a sehová nem tartozást és a
depressziót foglalja magában, de számtalan negatív egészségügyi következménnyel
jár (Cacioppo és Patrick, 2008, Hawkley, Preacher és Cacioppo, 2010, Miller, 2011,
Steptoe, Shankar, Demakakos és Wardle, 2013)
o a magányra adott lehetséges konstruktív válasz:
 a személy képes élni a társas készségeket javító lehetőségekkel
 társas támogatás keresése
 társas interakciók, például az ismerkedés új módjainak keresése
 a személy megpróbál valami értelmeset kihozni a magányosságból (például új
dolgokat tanul, új hobbit választ, dolgozik stb.)
o a magány legártalmasabb következménye az, ahogyan megváltoztatja az emberek saját
magukra és a világra vonatkozó nézeteit
 a magányos emberek figyelme fokozottan irányul a társas fenyegetésekre és az
elutasítás jeleire (Cacioppo és Hawkley, 2005)
 a magány csökkentésének módszerei éppen ezt a negatív spirált szüntetik meg (Masi,
Chen, Hawkley és Cacioppo, 2011)

o a magány legyőzése:
 a legkönnyebben azok vannak úrrá a magányon, akik azt átmeneti, potenciálisan
leküzdhető okokra vezetik vissza (Carolyn Cutrona, 1982)
  a legnehezebben azok vannak úrrá a magányon, akik azt saját személyes negatív
tulajdonságaikra vezetik vissza (Carolyn Cutrona, 1982)
 azoknak a magányos személyeknek, akik leértékelik a barátság fontosságát, és
kizárólag és kizárólag szerelmi kapcsolatot keresnek, még nehezebb a dolguk, hiszen
barátokat könnyebb találni, mint szerelmet (Carolyn Cutrona, 1982)

Záró megjegyzések
 a szilárd és a felek kölcsönös szeretetével jellemezhető kapcsolatokban két közös tényezőt
találhatunk:
o a kapcsolat a felek sokféle egyéni szükségleteit elégítik ki:
 a kapcsolat akkor elégíti ki a helyzetek uralására irányuló szükségleteinket, ha a felek
szükségletei és vágyai hasonlóak, valamint ha a szeretet és a gondoskodás jeleként
jutalmazzák egymást
o a kapcsolat a valahová tartozás és a kapcsolódás érzését nyújtja a feleknek:
 a kapcsolattal járó intimitás és feltárulkozás kielégíti ezt az igényt
o az egyéni kielégülés keresése és a kölcsönös függésen alapuló kapcsolódás kettős
motívuma:
 a kapcsolatok jutalmak cseréje, vagyis a partnerek igényeinek kölcsönös kielégítése
 az ajándékok és a szívességek a kapcsolatokban kettős jelentést hordoznak: van az
ajándékozás konkrét tette, továbbá a szeretet és a kötődés mögöttes üzenetei
 a kapcsolatban tapasztalható nemi különbségek: a férfiaknak inkább a jutalmak, a
nőknek pedig az intimitás a fontosabb
 a szexuális viselkedés kifejezi a kapcsolat bensőségességét: élvezetes, ugyanakkor
intim feltárulkozás is