HÁLA ÉS MEGBOCSÁTÁS

 Az egyik leggyakoribb társas érzelem

 Kulturálisan beágyazott – magasra értékelt erény
 1900-as évek első felétől kezdve számos tudományos munka érintette a hála témáját,
 szociológiai jelenségként elsősorban a társadalmi struktúrából származtatva, és az udvariasság manifesztációjaként
(McCullough, Kilpatrick, Emmons, & Larson, 2001)
 Melanie Klein foglalkozott a hála megjelenésével és a terápiás helyzetben való alkalmazhatóságával - A hála szerinte fejlődési
eredmény, az emocionális érettség jele: a jóság megbecsülése önmagunkban és másokban
 Pozitív pszichológia megerősödésével vált igazán kutatott témává
 Hogyan definiálható a hála (diszkrét érzelem, személyiségvonás, mo rális emóció, erény stb.)?

 Milyen összefüggések mutathatók ki a hála és a (szubjektív és pszichológiai) jóllét között?

 Mely terápiás intervenciók lehetnek hatékonyak a hála növelésének szempontjából?
A HÁLA DEFINIÁLÁSA

 olyan helyzetekben éljük át, amikor a másik cselekvése számunkra valamilyen pozitív kimenettel jár, vagyis úgy
érzékeljük, hogy a másik támogatni szándékozik jóllétünket
 A hála másokra irányuló érzelem: tárgya lehet egy másik személy, de nem-emberi ágensek (Isten, állatok, sors
stb.) is
 A hálát felfoghatjuk diszkrét érzelemként, aktuálisan megélt érzelmi állapotként (state), de az egyes emberek közti
különbségeket hordozó, stabil vonásként (trait) is
ÁLLAPOT JELLEGŰ HÁLA

 hála mint érzelmi állapot (state) megjelenéséhez egy kétlépcsős kognitív folyamat vezet:
 1. detektáljuk a pozitív történéseket
 2. felismerjük, hogy ezek külső forrásból származnak

 Lazarus és Lazarus (1994) szerint a hála esetében a megkülönböztető történés a másik altruista viselkedésének
észlelése
 „empátiás emóció”, mivel mindkét fél szempontjából a másik érzelmi állapotának átélése szükséges hozzá (a
másik pozitív szándékának, a fogadó szükségleteinek felismerése)
 Egyes szerzők a hála kognitív komponensét, attribúciókhoz kötöttségét hangsúlyozzák
 Emmons és Crumpler (2000) szerint a hála érzéséhez az vezet, ha úgy értékeljük, hogy a jótett
 a jótevő számára költséges,
 a haszonélvező számára értékes
 a jótevő részéről szándékos

 Wood és munkatársai a költségesség és értékesség mellett a cselekvés önzetlenségét emelik ki (Wood, Maltby, Stewart,
Linley, & Joseph, 2008)
 a hála olyan összetett érzelem, amely a másik személy elismerésre méltó cselekvésével összefüggésben érzett csodálat
(attribúciós összetevő) és a kívánatos kimenetel kapcsán érzett öröm, boldogság (jóllét-összetevő) elegye
 Cohen: hogyan lehet megkülönböztetni más pozitív érzelmektől, mint a lelkesültség és az áhítat - hála magában foglalja
az ágensre vonatkozó attribúciókat
Hála, mint morális érzelem
 McCullough és munkatársai (2001) a hála három, morális szempontból releváns funkcióját különítik el:
 morális barométerként a hála segíti annak észlelését, hogy a másik proszociálisan viselkedett;
 morális ösztönzőként proszociális viselkedésre motivál, ha a másik cselekvésének kedvezményezettjei vagyunk, és egyben gátolja a destruktív viselkedésmintákat
 a morális viselkedés megerősítőjeként a másik személy által kifejezett nagyrabecsülés vagy hála növeli a proszociális viselkedés jövőbeli előfordulásának valószínűségét
 Reciprok altruizmus koncepciója (Trivers, 1971): a proszociális viselkedés természetes szelekciójában elsődlegesnek tekinti a viszonosság elvének
követését
 A hála ennek megfelelően olyan érzelem, amely segít abban, hogy tudjuk, kihez kell fordulnunk a jövőben szükség esetén, és arra motivál, hogy a számunkra segítséget
nyújtókkal szemben mi is szívélyesen viselkedjünk, így járulva hozzá az erős és kölcsönösen előnyös szociális kapcsolatok kialakulásához és fenntartásához
 Kutatások szerint, ha hálásak vagyunk valakinek, az valóban szándékot ébreszt a viszonzásra
 hála fokozza a bizalmat olyanokkal szemben is, akiket nem ismerünk, így megnő a valószínűsége annak, hogy az illető egy harmadik félnek segítséget nyújtson
(upstream reciprocitás)
 Közösségre is pozitív hatással van, integráló ereje lehet

 pozitív érzelmek gyarapodás-elmélete (broaden-and-build theory; Fredrickson, 1998) szerint a hála bővíti a személy aktuális gondolat- és
cselekvéskészletét, és gyarapítja a tartós pszichológiai és szociális erőforrásokat
 a reciprocitás alapja, hogy a másik segítő szándékának észlelése nyomán kialakuló hála hatására a jószándékot transzferáljuk a jótevőről más személyekre, ami támogatja
az altruista viselkedést, és erősíti a társas kötelékeket
DISZPOZICIONÁLIS HÁLA

 általános tendenciát jelent arra vonatkozóan, hogy felismerjük, más jótette szerepet játszik pozitív élményeinkben,
és pozitív érzelmekkel reagáljunk arra (Emmons, 2009)
 vagyis a hálateltség mint vonás csökkenti a hála megtapasztalásának észlelési küszöbét, küszöbértékét (Emmons,
2012)
 négy változó mentén ragadható meg, ezek:
 az intenzitás,
 a gyakoriság,
 a tágasság (hány aspektusban éli meg)
 a denzitás (sűrűség) (hány ember felé)
 összefügg a pozitív érzelmek (boldogság, remény, optimizmus) magasabb és a negatív érzelmek (sértődöttség,
szorongás, irigység) alacsonyabb szintjével
 az élettel való nagyobb megelégedettséggel
 empatikusabbak és segítőkészebbek
 könnyebben megbocsátanak másoknak,
 társaságkedvelők, a kapcsolataikban szeretetteljesek és bizalommal teltek
 A konkrét vallási orientációtól függetlenül vallásosabbak, több spirituális tapasztalatról számolnak be, és kevésbé
vonzza őket a materiális javak megszerzése (Wood és mtsai, 2010)
 Big Five faktorai közül a hála mint vonás pozitívan korrelál a barátságossággal (r = 0,41; p < 0,01), valamint az
extraverzióval (r = 0,32; p < 0,01), és negatívan a neuroticizmussal (r = -0,42; p < 0,01),
 Szociál-kognitív modell: az állapot és vonás szintű hála közti közvetítő tényezők; figyelembe véve az egyéni
különbségeket és a társas helyzet jellemzőit
 kognitív értékelő folyamatok mediáló szerepe (Wood és mtsai, 2008c)
 észleltük, hogy a másik személy segítségünkre volt valamiben -> attribúciókat gyártunk a segítség természetére vonatkozóan, ->
ennek alapján értékeljük magát a jótettet, -> hála megjelenése
 Hálára való hajlamunk mértéke viszont befolyásolja attribúcióinkat: a hála mint vonás magas szintje mellett a másik cselekedetét
jellemzően pozitívabbként értékeljük (vagyis a segítséget értékesebbnek, költségesebbnek és önzetlenebbnek tartjuk). Az aktuális
helyzetben megélt hála és a diszpozicionális hála között tehát a jótett értékelése közvetít
 Wood és mtsai: hála egy tágabban értelmezhető életszemlélet (life-orientation) része, melynek lényege, hogy észrevegyük
és értékeljük a világban lévő pozitív dolgokat
 A hála aspektusai:
 1. Egyéni különbségek a hála átélésében (intenzitás, gyakoriság, denzi tás)
 2. Más emberek megbecsülése (más emberek iránt érzett hála)
 3. Arra figyelni, amink van (anyagi és eszmei értékek, amelyekkel rendelkezünk)
 4. Áhítat (az áhítat átélésének gyakorisága)
 5. A hála viselkedéses kifejezése (rendszeres cselekvések a hála kifejezésére)
 6. A jelen pillanat átélése (az adott pillanat pozitív aspektusaira figyelni, nem-emberi források felé irányuló hálát érezni)
 7. Az élet rövidségének megélése (abból fakadó hála, hogy megértjük, semmi nem tart örökké)
 8. Pozitív társas összehasonlítás (annak a megértéséből fakadó hála, hogy az életünk rosszabb is lehetne)
HÁLA ÉS COPING

 a megküzdés (coping) általános módjaként is felfogható (Kulcsár, 2009)

 Wood, Joseph és Linley (2007) eredményei szerint a magas diszpozicionális hálával jellemezhető személyek
inkább élnek az
 érzelmi (r = 0,2; p < 0,05) és instrumentális támogatás (r = 0,33; p < 0,01) használatával
 gyakrabban választanak olyan, a problémára irányuló megoldásokat, mint az aktív megküzdés (r = 0,4; p < 0,01), a tervezés
(r = 0,25; p < 0,05) vagy a pozitív újraértelmezés (r = 0,4; p < 0,01)
 Kevésbé jellemző rájuk az olyan elkerülő coping-stratégiák mint a viselkedéses feladás (r = -0,34; p < 0,01), az önhibáztatás
(r = -0,23; p < 0,01), a szerabúzus (r = -0,23; p < 0,01) vagy a tagadás (r = -0,23; p < 0,01).
 Vagyis feltételezhetô a megküzdési módok közvetítő szerepe a hála mint vonás és az átélt stressz mértéke között.
DISZPOZICIONÁLIS HÁLA ÉS SZUBJEKTÍV JÓLLÉT

 Emmons & McCullough, 2003: a hála számos kedvező következménnyel jár a jóllétre nézve
 a hálás személyek több pozitív érzelmet (öröm, boldogság) élnek át (r = 0,41 és 0,42; p < 0,01),
 életüket teljesebbnek (r = 0,22; p < 0,01),
 jövőjüket biztatóbbnak (r = 0,24; p < 0,01) érzik

 A későbbi vizsgálatok is következetesen pozitív kapcsolatot igazoltak a hála mint vonás mértéke és a pozitív
affektivitás között
 hála gyakori átélése a negatív érzelmek (pl. keserűség, irigység, sértődöttség, félelem) alacsonyabb szintjével jár
együtt (Emmons & McCullough, 2003; Froh, Sefick, & Emmons, 2008), és fordított együttjárást mutat a negatív
affektivitással (r = —0,43; p < 0,01)
 Hála és az élettel való elégedettség között is számos esetben találtak pozitív összefüggést (r=0.3 – 0.5)
DISZPOZICIONÁLIS HÁLA ÉS PSZICHOPATHOLÓGIAI TÜNETEK

 hála magasabb szintje szignifikánsan kisebb kockázattal járt együtt a

 major depresszió,
 a generalizált szorongás,
 a fóbia,
 a nikotin-, alkohol- és drogfüggőség (esélyhányados: 0,81—0,84),
 a bulimia nervosa (esélyhányados: 0,60) élettartam-prevalenciájának tekintetében (Kendler és mtsai, 2003)

 hála mint vonás negatívan korrelál (r = -0,21 — -0,36; p < 0,01) a depressziós tünetek megjelenési gyakoriságával (McCullough és
mtsai, 2002; Ruini & Vescovelli, 2013; Wood és mtsai, 2008a), valamint az öngyilkossági gondolatok és kísérletek előfordulásával
 Oka: hála és a kognitív triád közti inkongruencia
 magas diszpozicionális hálával jellemezhető személyek könnyebben idéznek fel szándékosan pozitív történéseket személyes múltjukból, mint
a kevésbé hálateltek (poz történések objektív gyakoriságában nincs különbség)
 Pozitív traumafeldolgozás szemlélete is jelentős egyezést mutat a hála értelmezésével
 Szeptember 11. terrortámadás után a hála jelntős fokozódásáról számoltak be
 Ugyanakkor a hála prediktora is PTN-nek (pl. melldaganatos nőknél)
DISZPOZICIONÁLIS HÁLA ÉS PSZICHOLÓGIAI JÓLLÉT

 a pszichológiai jóllétnek is fontos prediktora:

 Erős összefüggés mutatható ki az önelfogadás, a másokkal való pozitív kapcsolat és a személyes fejlődés, közepes a
kompetencia és az életcél, és gyenge, pozitív kapcsolat az autonómia és a hála mért szintje között
 hála mint vonás és a társas aktivitás, valamint a céltudatos tevékenységek között együttjárás
DISZPOZICIONÁLIS HÁLA ÉS TESTI EGÉSZSÉG

 kevesebb fizikai tünetről számolnak be,

 több időt töltenek testedzéssel,
 többet alszanak, reggelente kipihentebben ébrednek (Emmons & McCullough, 2003), és jobb az alvás szubjektív
minősége
 csökkenti az észlelt stressz nagyságát és egészségre gyakorolt hatását (Krause, 2006; Wood és mtsai, 2008a),
 kedvezően hat az immunrendszer működésére és csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát (Kendler és
mtsai, 2003)
 Csökkenti a kiégés kockázatát
HÁLA KIMUTATÁSA

 hála kifejezése ösztönzőleg hat új kapcsolatok kialakítására (Algoe, Haidt, & Gable, 2008),
 pozitívan befolyásolja a kapcsolatok észlelt minőségét (Emmons & McCullough, 2003),
 fokozza a társas támogatás észlelt mértékét (Wood és mtsai, 2008a)
 növeli a házassággal való elégedettséget
 tudatosítja a partner iránt érzett szeretetet, és a kölcsönösségen át fokozza az összetartozás érzését (Algoe, Gable,
& Maisel, 2010), míg egy bensőséges kapcsolatban a hála kinyilvánításának elmaradása, illetve a másik
támogatására vonatkozó irreális negatív attribúciók a kapcsolati problémákkal állnak összefüggésben (Wood és
mtsai, 2010)
 erősíti a párkapcsolatokban a megbocsátásra való hajlandóságot (Toussaint & Friedman, 2009)
 támogatja a proszociális viselkedést (Emmons & McCullough, 2003)
HÁLA ÉS JÓLLÉT LEHETSÉGES ÖSSZEFÜGGÉSEI

 közvetlenül összefügg a szubjektív jólléttel (érzelmi állapotokkal, élettel való elégedettséggel)

 Protektív a pszichopatológiák vonatkozásában
 Csökkenti a hedonikus alkalmazkodást
 a másik segítségét értékesebbnek, költségesebbnek és altruistábbnak látják, sémáik a helyzetek pozitívabb
értelmezését vonják maguk után,
 Összefügg alapvető személyiségvonásokkal és proszociális személyiségvonásokkal (utóbbiak által erősíti és bővíti a
társas kapcsolatokat)
 Gyakorta kapcsolódik vallásos/spirituális attitűdhöz
 Adaptív megküzdési stratégiák választásával jár
 Támogatja a fizikai jóllétet
MEGBOCSÁTÁS
 Ellenpólusa a bosszúállás, a megtorlásra való hajlam
 Sokan alapvető hajlamnak gondolják (pl. Reiss és Hayercamp (1998) besorolta a 15 alapvető humán motiváció közé)

 Pszichológiailag a bosszúra való hajlam az emberekben a viszonzás normáiban kódoltak (Goldner, 1960): Az emberek
motiváltak arra, hogy a kárra, sérülésre és transzgresszióra károk okozásával válaszoljanak, és ezt igazságosnak észlelik (az
eredeti elkövető viszont nagyobbnak észleli általában a bosszú mértékét az eredeti tetthez viszonyítva – bosszúállás
körkörössége)
 Az emberi kultúra része – szinte minden kultúrában kivették az egyén kezéből

 A megbocsátás az egyik mechanizmus, amely megszakítja a megtorlás körét

MEGBOCSÁTÁS

 felfogható egy olyan jelenségnek, amely során az emberek elfojtják a természetes negatív válaszaikat az őket ért sérelemre, és
motiválttá válnak arra, hogy a negatív válaszokat pozitívval helyettesítsék
 Vallásokba is beágyazott
 A társadalom és bölcsészettudományokban azonban kevésbé vizsgált kérdés volt
 Kutatása leginkább a 20. század végétől (kb. 1980-as évektől) jellemző
 Definiálni
 Mérni
 Személyiségbeli, fejlődéslélektani és társas vonatkozásai
 Hatása a jóllétre
 intervenciók
MEGBOCSÁTÁS DEFINÍCIÓJA

 Enright és Coyle (1998): a megbocsátás különbözik az elnézéstől, a kárpótló megbocsátástól (ami a sérelem
igazolását is tartalmazza), a felmentéstől (amely utal arra, hogy a transzgressziót az enyhítő körülmények miatt
követték el), az elfelejtéstől (ami utal arra, hogy egy transzgresszió emléke elhalványult vagy kiesett a tudatból);
és különbözik a tagadástól is
 A megbocsátás meghatározása során érdemes különbséget tenni a fogalom különböző értelmezései között, ugyanis
többféle értelemben használják:
 Válaszként – az áldozat érzelmeiben, gondolataiban, viselkedésében bekövetkező proszociális változás
 Személyiségvonásként – hajlam a megbocsátásra a legkülönbözőbb interperszonális helyzetekben
 Társas egységek jellemzője – olyan jellemző, amely hasonlít a bizalomhoz, intimitáshoz, elköteleződéshez
MEGBOCSÁTÁS, MINT SZEMÉLYISÉGVONÁS
Fejlődése:
 az emberek sokkal megbocsátóbbakká válnak ahogy öregszenek (Enright et al., 1989, Girard és Mullet, 1997; Mullet &
Girard, 2000; Mullet et al., 1998; Park & Enright, 1997; Subkoviak et al., 1995)
 Hajlam tekintetében jelentős életkori különbségek; szituációk vonatkozásában is eltérések
 Ez a kognitív és morális fejlődéssel függ-e össze?
 Egyes vizsgálatok szerint van összefüggés; fejlődés: bosszúvágyó megbocsátástól a megbocsátás, mint a feltétel nélküli szeretet kifejeződése

Személyiségbeli korrelátumok:
 Kevesebb negatív affektus – szorongás, depresszió, hosztilitás,
 Kevésbé ruminatívak
 Kevésbé nárcisztikusak, passzív-agresszív viselkedés is kevesebb
 Empatikusabbak
 Szociálisan kívánatosabb attitűdök és viselkedés
 Big Five: neuroticizmus és barátságosság
TÁRSAS BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

 Befolyásolja a másik személy jellemzői és a kontextus

 Pl. szándékosság, súlyosság, negatív következmények
 Mennyire keresi a másik személy a megbocsátást
 Hatása valószínűleg indirekt; az áldozat negatív érzelmi állapotát csökkenti és növeli az empátia mértékét
 Illetve az áldozat jobban szét tudja választani a negatív tettet és az elkövető személyiségét és ezáltal csökken a negatív interperszonális
motivációja

 befolyásolja a kapcsolat minősége (elégedettség, intimitás, elkötelezettség)

 Párkapcsolatban vizsgálva a megbocsátást: a megbocsátás mértéke összefüggött a saját és a partner kapcsolati
elégedettségével és elkötelezettségével
 Közelséggel kétirányú kapcsolat
 A kapcsolatok típusa befolyásolja-e a megbocsátás folyamatát, dinamikáját???
MEGBOCSÁTÁS, EGÉSZSÉG ÉS JÓLLÉT

 A korrelációs vizsgálatok pozitív összefüggésre vezetnek

 Másoknak és magunknak való megbocsátás – MMPI klinikai skálái
 Magunknak való megbocsátás erősebb összefüggést mutatott a depresszióval, szorongással, düh mértékével, önértékeléssel,
mint a másoknak való megbocsátás
 Tangney és mtsai (1999): másoknak való megbocsátás összefügg a depresszióval, hosztilitással, paranoid
ideációval, interperszonális érzékenységgel (önmagának való megbocsátás ugyanezekkel a változókkal +
pszichoticizmussal)
 Ugyanakkor nem minden esetben találnak jelentős mértékű kapcsolatot!
 Poz kapcsolatok mögött módszertani okok? (általában az elkövető felé érzett poz/neg érzelmekkel mérik)
Csoportos intervenciók
 Wuthnow (2000): csoport-tagok 61%-a állította azt, hogy a csoportjuk segít nekik megbocsátani + addikció
feladásában, bűntudat csökkenésében
 Hebl és Enright (1993): 24 idősebb nőt vontak be; random módon besorolták őket egy 8 hetes megbocsátási
intervenciós csoportba vagy egy beszélgető (kontroll) csoportba.
 A megbocsátási csoportban résztvevő nők magasabb pontszámot értek el a megbocsátási hajlandóság mérésekor, ugyanakkor
mindkét csoportban csökkent a szorongás és a depresszió pontszám
 az összes résztvevő adatai elemzésekor magasabb megbocsátási szinthez magasabb önbecsülés és a szorongás és a depresszió
alacsonyabb szintje társult
 Al-Mabuk és mtsai: serdülőknél 6 alkalmas, 6 hétig tartó intervenció
 a szülőnek való megbocsátás magasabb önbecsüléssel, szülők iránti pozitívabb attitűddel, alacsonyabb szorongással,
alacsonyabb depresszióval, és magasabb remény szinttel járt együtt
Megbocsátás és fizikai egészség
 Hosztilitás és kardiovaszkuláris betegségek közti összefüggést többször is megerősítették
 A hosztilitás csökkentése a rizikó csökkenését kell maga után vonja – megbocsátás elődsegítése által ez elérhető
 Witvliet és mtsai (2001): egyetemisták elképzelték, hogy válaszolnának a való életbeli agresszoraiknak megbocsátó és nem-
megbocsátó módon és közben fiziológiás mutatókat mértek náluk
 Nagyobb kardiovaszkuláris és szimpatikus idegrendszeri reaktivitást mutattak a nem-megbocsátó esetben
 Nagyobb mértékű negatív érzelmi állapotról és alacsonyabb észlelt kontrollról számoltak be a nem-megbocsátó esetben

 DE! számos nyitott kérdés

 Például előfordul, hogy a kevéssé megbocsátók jobban funkcionálnak, főként olyan esetekben, amikor a magyon megbocsátókat súlyos
trauma érte
 A bosszúállás bizonyos pszichológiai és egészségbeli előnyökhöz juttat?
 Társas közeg hozzáállása (vígasztal; esetenként ösztönöz az ellenséges válaszra)
 Mennyire érzi kényszerítve magát a megbocsátásra vs. Van ideje megbocsátani
 Irodalom:
 Nagy, B. M. (2013). A hála pszichológiája. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 14(2), 139-165.