A/7.

SZEMÉLYKÖZI KAPCSOLATOK
1- Vonzalom és szoros kapcsolatok
2 - Segítségnyújtás és agresszió
3- Versengés és kooperáció
Társas környezet a személyes viszonyainkat jelenti: pár, barát, rokon, munkatárs stb.,
Társas interakció: az a folyamat, amelyben a minket körülvevő emberekkel kapcsolatba
lépünk.
1- Vonzalom és szoros kapcsolatok
1. szakasz Vonzalom = azok az attitűdjeink, amikor az attitűdtárgy egy másik személy. DE
több, mint attitűd, mert van benne motiváció, interakció, dinamikus egyensúly!
Melyek a kapcsolat kialakulásának bejóslói:

1. fizikai vonzerő - Dion és tsi.- holdudvar hatás-“a szép az jó is”, (Walster kísérlet) :
2. pozitív interakció közelség, ismerősség –

Zajonc - puszta észlelés, vagy kitettség: minél többször látunk valakit, annál
szimpatikusabbnak ítéljük.
Thibaut és Kelly társascsere elmélete azt mondja, hogy a kapcsolat kölcsönös
függés, racionális döntések következménye - az ember homo oeconomicus, azaz a
saját hasznát maximalizáló ember.

3. hasonlóság - ha valakiknek hasonlóak a nézeteik, az attitüdjük nagyobb

valószínűséggel kedvelik egymást. (Byrne);
4. közelség és hasonlóság kölcsönhatás Newcomb – szimmetria elv: kommunikáció is
alakítja a viszonyokat. Minél többet beszélünk, annál inkább egyetértünk, együtt
alakulnak a nézeteink, hasonlóság alakul ki, ez megerősít minket, vonzalomhoz
vezet.

Milyen motivációk és stratégiák léteznek a párkapcsolatokban?

1. a már említett Társas-csere elmélet – T&K;
2. Berscheid szerint a szerelem 90%-a nemi vágy.
3. Az evolúciós elmélet alkotók szerint: pl. Buss azt mondja, hogy az ún. “mating”, azaz a
párosodás motiválja az embereket. A

A fenti elméletekből azonban hiányzik az intimitás, a közös célok és kulturális hatásra

vonatkozó magyarázatok.

2. Szakasz: Szoros kapcsolat – intimitás: bizalom, szeretet, kitárulkozás,

perspektívaváltás. (Aron – párok tul.lista)

A szoros kapcsolatban a cserekapcsolat kommúnióvá, lelki egységgé fejlődik, amiben az

intimitás, elköteleződés nő, és kialakul a ,,mi”-tudat. Eltűnik a homo oeconomicus,
Megjelenik és megnő az intimitás, ami bizalomból, szeretetből és kitárulkozásból áll. A
szándék lesz a fontos (attribúció). Az azonosulás mélységét Aron is vizsgálta kísérletében,

1
a személyek nehezebben tudtak magukról olyan tulajdonságot mondani, ami nem közös a
párjukkal, ez tehát mutatja az eggyé válás mélységét is.

Szenvedély, szexualitás: Hatfield (társszerelem vagy szenvedélyes szerelem),

Aron&Dutton (híd), Driscoll (Rómeó és Júlia effektus); Sternberg (intimitás, elköteleződés,
szenvedély)

A szenvedély a szerelem megkülönböztető jellemzője, enélkül csak barátságról

beszélhetünk.

Hatfield: a szerelem ellentétes pólusai a szenvedélyes szerelem (nemi vágyakon alapul)

és társszerelem (intimitáson és együttérzésen alapul).

- ún. félreértett szerelem, melyet Aron és Dutton (1974-ben) híres “rozoga híd”
kísérletükkel muttatak be. A hídon való átkelés izgalmát a kísérleti személyek a személy
iránt érzett érzelmeikkel azonosították.

- Rómeó és Júlia effektus (Driscoll-1972 longitudinális vizsgálata): szülői tiltás nagyobb

vonzalmat vált ki, erősíti a ragaszkodást.

- Sternberg szerelem elmélete - szerinte a tökéletes szerelmet három dolog alkotja:

intimitás, elköteleződés és szenvedély. Ezeket háromszögbe lehet rakni, így alkotják a
háromszög-modellt. Ha mind a három egyensúlyban megvan egy kapcsolatban, akkor az a
tökéletes szerelem, de ez szerinte szinte soha, vagy csak nagyon ritkán történik meg.

Kötődés és felnőtt párkapcsolat

Hazan&Shaver (1987) elmélete szerint a felnőtt párkapcsolatban a gyermekkorhoz hasonló
kötődési folyamatok köszönnek vissza. BOWLBY: a 18 hónapos korban tapasztalt anyai
gondoskodás előre jelzi a barátokkal és szerelmi partnerekkel kialakított kötődés módját,
Kötődési stílus = a másikhoz való viszonyulás stílusa, melynek két aspektusa van: intimitás
és szorongás
Eszerint megkülönböztetünk: (típusok)
- biztonságosan kötődő
- elutasító/elkerülő (kerüli a másikat,és nem aggódik miatta)
- bizonytalan /aggodalmaskodó (kényelmetlenül érzi magát a kapcsolatban, mert
folyton arra számít, hogy valami baj következik be)
- félelemteli (az intimitástól való félelemmel és a cserbenhagyás miatti szorongással
jellemezhető)
A kötődési stílust befolyásolja az elégedettséget, a kapcsolati viselkedést (sok konfliktus,
nehezen tudja működtetni a kapcsolatot), és indulatszabályozást (alkalmi szex, alkohol
fogyasztási rohamok, evési rohamok).

Karbantartás, konfliktusok (Rubinstein & Shaver: magány – reménytelenség, türelmetlen

unalom, lehangoltság, hiányérzet – válasz önsajnálat v. megújulás)
A kapcsolatok fenntartása energiát és figyelmet igényel. A másik újramegismerése,
motivációinak, céljainak megértése, a gondolatok, érzések viszonzása fokozott szerepet
játszik. Amennyiben ezek elmaradnak, fokozatosan eltávolodnak egymástól a kapcsolat
szereplői.

2
A konfliktus formái lehetnek agresszió, elhanyagolás, veszekedés.
Okozhatja érdekütközés, kommunikáció zavara, téves attribúció.
Következménye pedig az elégedetlenség, önértékelés zavara.
Nem a konfliktus rombolja a kapcsolatot, hanem a romboló viselkedés megjelenése, és
annak feloldatlansága.
Szakításnál, a pszichológiai kontroll annál van, aki szakít. Következménye a magány, mivel
a szeretet és az önmegerősítés iránti igény nem nyer kielégülést. Rubinstein és Shaver
szerint a türelmetlenség, unalom, lehangoltság és önbecsmérlésre további negatív választ
ad, önsajnálatba megy át, végül depressziót okozva. Azonban ha pozítv válaszokat ad rá,
azaz új tevékenységeket, készségeket sajátít el, tanul, stb, akkor az megújuláshoz vezethet.

2 - Segítségnyújtás és agresszió

Proszociális viselkedésről beszélünk, amikor igyekszünk másokat közvetlenül segíteni,

vagy viselkedésünk arra irányul, hogy másokat előnyösebb helyzetbe hozzunk.

Az agresszió ehhez képest olyan viselkedés, amelynek a közvetlen szándéka, hogy a

másik személynek ártson.

Közös pontok, hogy mindkettő tudatos folyamat, szándékos viselkedés, racionális döntés
következménye (számba vesszük a költségeket és a hasznot), társas normák befolyásolják.

A társas interakcióinkban az egymásrautaltság lehet:

● álkontingencia (kérünk egy tollat egy idegentől, megkérdezzük, mennyi az idő),

● aszimmetrikus kontingencia (függő helyzet, egyoldalú társas befolyás)
● kölcsönös (én is megteszek érted, valamit, te is értem)
● reaktív kontingencia (vészhelyzetben való impulzív, gondolkodás nélküli reagálás,
egyedi az esemény, elüt a megszokottól, nem lehet tervezni, kényszerít a
haladéktalan cselekvésre. Ez utóbbira azonban ellenpélda Kitty Genovese esete,
melyben senki sem sietett a segítségére.)

A segítő viselkedés folyamatmodellje:

● figyelem - annak a felismerése, hogy gond van (pl. Füst áramlott a terembe),
● motiváció (személyes érintettség -rokon, családtagról van szó, hasonlóság -
szimpátia alapon),
● kiértékelés/döntés - a helyzet értelmezése (szükség van-e, kompetens vagyok-e,
attribúciós folyamatok, racionális döntés – költség, haszon),
● elhárítás - felelősség értékelése (ha mások nem reagálnak, nincs nagy baj, nő és
ffi veszekszik, ha házastársak kevésbé segítünk),
● viselkedés-cselekvés (megvalósítani)

3
Miért segítünk?
Segíthetünk önérdekből, más szóval egoizmusból, mert a rokonunkról van szó,
cserealapon (ha én segítek, akkor ezt is várhatom cserébe), társas jutalommal jár
(elimsernek ezáltal), modellkövetés miatt (szociális tanulás), pozitív hangulat megtartása
érdekében (jó ember vagyok), vagy a negatív hangulat elkerülése érdekében (elsősorban a
bűntudaté).

Amennyiben a másik van a középpontban, ekkor empátiáról beszélünk, gyakorlatilag ez az

altruizmus (olyan proszociális viselkedés, melynek indítéka elsősorban mások
szükségleteinek figyelembevétele, és nem a sajátunké). (Batson empátia-altruizmus
hipotézise). Ha valaki empátiát érez egy másik ember iránt, akkor segíteni fog neki,
függetlenül attól, hogy mit nyerhet vele. Ha egy személy nem érez empátiát, akkor a
szociális csereelmélet normái fognak nála érvényesülni.

Ha nem nyújtunk segítséget, az feszültséget okoz, ennek feloldása: kognitívdisszonancia-

redukció, belső okok eltúlzása (igazságos világba vetett hit), felelősség megoszlása, vagy
észre sem vesszük.

Darley és Batson kísérlete: a KSZ tartson előadást az irgalmas szamaritánusról, majd

útközben egy láthatóan segítségre szoruló ember. Kevés idővel kevesebben segítettek.

Latané kísérlete: (zaj, füst jött ki a másik szobából) - ún. kívülálló hatás - az a hatás,
amely szerint a jelenlévők számának a növelése következetesen csökkenti annak
valósízenűségét, hogy bármelyik jelenlévő segítsen, és ún felelősség maximalizálása - az
a hatás, amely során más jelenlévő személyek csökkentik az egyes emberek
felelősségérzését a segítségnyújtással kapcsolatban.

A segítség elfogadása - Ha nem fogadja el, okai lehetnek: neveltetésbeli, büszkeség,

fenyegetettség érzése (alárendelődéssel jár, önértékelés csökkenése).
Mitől függ, hogy valaki kér-e segítséget? - Az önértékelésétől, illetve a segítő jellemzőitől
is, vélt szándékától.

Az agresszió
definició lásd fentebb.
Megkülönböztetünk:

● instrumentális agresszió (szükségleteket szolgáló)

● ellenséges agresszió (düh által vezérelt agresszió, amelyet sértés, tiszteletlenség
váltja ki)

Az agresszió jelenlétére elméletek:

- Freud a halálösztön (a rombolás a cél, amennyiben telítődik, úgy katarzissal jár)
- Lorenz a túlélés és utódnevelés (szerinte fajtársra irányul, hierarchiát alakító viselkedés)

4
Mi váltja ki az agressziót?
1. frusztráció-agresszió hipotézis - Dollard&Miller (Lewin tanítványai). Eszerint a vágyak
kielégítése elé állított akadály, azaz a frusztráció váltja ki az agressziót. (DE a frusztrációra
nem kizárólag agresszióval, hanem regresszitóval is reagáltak)
2. Szocialis tanuláselmélet magyarázata – Bandura - Nem csak közvetlen megerősítéssel,
hanem modellkövetéssel is elsajátítható.
3. Normák, melyek elősegítik az agressziót:

● férfiagresszió
● szülői mindenhatóság normája
● “szemet szemért” normája
● a “család becsülete” normája.

Korlátozó norma: a saját csoport tagját nem bántjuk.

3- Versengés és kooperáció

Sherif & Sherif (1954) Rablóbarlang-kísérlet:

Sherif egy nyári táborban két, 11 éves fiúkból álló csapatot megfigyelve vizsgálta a
csoportközi konfliktusok jellegzetességeit. A két csapat, a „Sasok” és a „Csörgőkígyók” csak
néhány nappal a megérkezésük után fedezték fel egymás jelenlétét, és pár (kezdetben a
kutatók által szított) konfliktust követően elszabadultak az indulatok. Ahogy erősödött a saját
csapatukhoz való tartozás érzése, úgy vált mindennapossá a két csapat közötti versengés
és az ellenséges összetűzések. Minél erősebben kötődtek ugyanis a gyerekek a saját
csapatukhoz, annál jobban leértékelték a rivális csoport tagjait, akikre pár nap múltán már
nem egy csapat másik gyerekként, hanem ellenségként tekintettek, akiket le kell győzni, és
el kell tiporni.
Sherif beszámolója szerint a két csoport között a versenyhelyzetek hatására igen erős
rivalizálás, majd ellenségeskedés alakult ki, eközben belső szerkezetük megerősödött. Az
ellenségeskedés a tettlegességig fajult, a táborvezetők egyre nehezebben tudták az
indulatokat féken tartani. Végül úgy sikerült a konfliktust feloldaniuk, hogy – Sherif
koncepciójának megfelelően – a fiúknak „fölérendelt”, tehát mindkét csoport tagjainak
érdekében álló célokért kellett tevékenykedniük.

Sherif kísérlete arra próbált választ találni, hogyan fejlődik ki a csoportok közötti
ellenségeskedés, és hogyan lehet azt elcsitítani, feloldani.

Kritika: Csepeli György, kételkedett benne, hogy a csoportokkal végzett kísérletek

tapasztalatai felhasználhatóak lennének a valódi társadalom konfliktusainak megoldásában
is, ahogyan azt Sherif korábban remélte.

A reális konfliktus elmélete (Tajfel) szerint a csoportközi konfliktus az értékes anyagi

javakért vagy társas jutalmakért, például tiszteletért vagy a megbecsülésért folytatott
versengésből ered.

5
Az erőforrások elfogadható szintjének meghatározásához az emberek társas
összehasonlítást végeznek.
Relatív depriváció: eszerint az elégedetlenség érzése abból származik, ha úgy gondoljuk,
hogy más személyeknek vagy csoportoknak nálunk jobb dolguk van

● egoisztikus relatív depriváció: nekem nem megy olyan jól, mint a másiknak
● fraternalisztikus relatív depriváció: saját csoportunknak nem megy olyan jól, mint a
másik csoportnak

A fraternalisztikus depriváció nagyobb valószínűséggel vezet csoportközi konfliktushoz.

A társas versengés tulajdonképpen a tisztelet kivívásáról szól: az embereknek az a vágya,
hogy saját csoportjukat másokénál jobbnak lássák.

A személyközi és csoportközi konfliktusok és az agresszió csökkentése

Csoportközi együttműködés:
A konfliktus megoldását az olyan közös célokért végzett együttműködés is előmozdíthatja,
amelyek csak a csoportok összefogása révén érhetőek el. A fölérendelt célok javítják a
csoportközi kapcsolatot,.
- cél: megszüntetni az anyagi és a társas erőforrásokért folytatott versengést.
- lehetőségteremtés a külső csoporttal kapcsolatos sztereotípiák megcáfolására.
- eredményesnek kell lennie, és támogatni kell a társas normáknak
- részt vevő feleknek egyenrangúaknak kell lenniük, legalább az aktuális feladat
szempontjából.

Az agresszió csökkentése:
1. agressziót korlátozó normák erősítése
2. az agressziót kiváltó jelzőmozzanatok minimalizálása: pl: a fegyverviselést
korlátozó törvények
3.Értelmezzük és értelmezzük újra a helyzetet - szisztematikus feldolgozás (pl
“számoljunk el 10ig” stratégia.)
4. mások iránti empátia elősegítése (én-eltávolítás)

A megoldáshoz vezető út:

Tárgyalás = cél a megállapodás elérése; elegendő idő kell
Bizalomépítés = sorozatos bizonyosságot adni, hogy a szavaink és tetteink
összhangban állnak egymással.
Harmadik fél bevonása: Mediáció és döntőbíráskodás

Lehetséges megoldási módok:

1. kikényszerített megoldás: pl: háborús győztes, per nyertese
2. disztributív megoldás: a felek kölcsönösen kompromisszumokat vállalnak,
3. integratív megoldás: “win, win” stratégia = egyik fél nyeresége nem jelenti a
másik fél veszteségét.

6
7