Az „Én”

 Énfogalom
 Önértékelés
 Énszabályozás
 Az „én” megvédése

a legtöbb ember átlag feletti képességűnek tartja magát (főleg azokban a

tulajdonságokban, melyek nehezen mérhetőek pl. őszinteség)
Wobegon hatás: önfényező tendencia: az emberek túlzott pozitív képet
alakítanak ki magukról
 Énfogalom (self-concept)
o az énünkkel kapcsolatos gondolatok/ amit gondolunk magunkról
o személyes tulajdonságainkkal kapcsolatos tudás összessége
o az önismeret forrásai:
 mások visszajelzései/ reakciói alapján (pl. valaki azt mondja kedvesek
vagyunk, kedvesnek hisszük magunkat vagy ha mások becéznek
minket aranyosnak tekintenek minket, mi is annak tekintjük magunkat)
Cooley: Reflektív én/ Tükörén: mások reakciói tükröt tartanak
elénk
 saját viselkedésünk megfigyelése
 Bem önészlelési elmélete: Úgy tudhatunk meg dolgokat saját
magunkról, ha megfigyeljük saját viselkedésünket
 nyílt, külső viselkedésből következtetünk belső jellemre (157.
old)
 amit intrinsik motiváció vezérel az többet elmond rólunk, mint
amit extrinsik motiváció vezérel (Lepper)
 pl. aki szerepel egy színdarabban, azt gondolhatja magáról,
hogy ő extrovertált
 önészlelési folyamatokat elképzelt folyamatok is beindíthatják
(pl. ha azt képzeljük, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet,
környezetvédőnek gondolhatjuk magunkat)
 Érzelmeink, gondolataink
 sokkal informatívabban a viselkedésünknél
  a gondolatok és viselkedés között sokszor ellentmondás lehet
(pl. barátunk esküvőjén a hangulat szerint cselekszünk, de az
irigység érzése többet mond önmagunkról)
 társas összehasonlítás
 énfogalmunkat gyakran a másokkal való összehasonlítás révén
alakítjuk ki
 önmagunkról kialakított gondolatok és érzések gyakran abból
származnak, hogy másokkal összehasonlítjuk magunkat
 kontraszt hatás: az összehasonlítás során használt mérce
hatására az észlelő ítélete a mércétől méginkább különbözővé
válik. =>tőlünk sokkal különbözőbb emberrel hasonlítjuk össze
magunkat (pl. közepes sakkjátékosként, ha a nagymesterrel
hasonlítjuk össze magunkat, akkor szánalmasan rossznak fogjuk
érezni magunkat)
 asszimilációs hatás: ha mérsékelten jóhoz/rosszhoz hasonlítjuk
magunkat, óhatatlanul eltorzul önképünk abba az irányba,
amellyel az összehasonlítást végeztük

o ismeretszerzés önmagunkról és másokról

 másokat szélsőségebben ítéljük meg
 magunkról komplexebb képet alakítunk ki  önmagunkról több az
ismeretünk magunkat változatosabbnak ítéljük meg
 saját gondolatainkhoz hozzáférésünk van
 következtetések különbségei/ különbségek az attribúcióban
 Jones és …: Cselekvő- megfigyelő hatás: attribúció során
tendencia, hogy saját viselkedésünket helyzeti okoknak
 tulajdonítjuk, másokat cselekvés közben szemlélve belső okokat
tulajdonítunk
 bár többet tudunk magunkról, mégsem ítéljük meg pontosabban
magunkat a többlettudás önmagunkról nem szavatolja a
pontosságot
o többszörös én/ többféle „self”
 Az önismeretünk többféle szerep által gazdagodik
 minden szerepben másmilyenek vagyunk
 én aspektusok: amilyennek adott területen/ adott szerepben látjuk
önmagunkat
o koherens énfogalom (egységes énfogalom)
 kulcsvonások kiválasztása révén: olyan vonások, melyek az eltérő
helyzetekben is következetesen jellemeznek minket (pl. segítőkész,
barátságos vagyok minden helyzetben)
ezek a kulcsvonások adják az „énsémát” (Markus): azon
jellemzők összessége, amelyek bármilyen helyzetben
jellemeznek minket
 korlátozott hozzáférhetőség: adott időpillanatban a selfnek csak egy
bizonyos része hozzáférhető, nem élünk meg ellentmondást (pl. egy ház
minden szobája különböző stílusú, egyszerre csak egy szobát nézünk)
 emlékezeti rekonstrukció/ szelektív memória: kényelmetlen,
inkonzisztens elemekre torzítottan emlékem. (felelősségteljes
felnőttként kicsit torzítottan emlékszem vissza a gyerekkori
gondatlanságaimra)
 az énfogalom kulturális különbségei
 kulturális ideális én: különböző kultúrák különböző ideális
képeket alakítanak ki az énről
 ki vagyok én?
o individualista kultúrában: önálló lény vagyok, 170 cm
magas, szőke, tanár vagyok
o kollektivista kultúrában: csoport tagja vagyok, buddhista
vagyok, anya lánya vagyok (szerepekben,
kapcsolatokban határozzák meg magukat)
 Önértékelés
o az én pozitív vagy negatív értékelése
o önértékelés mint állapot: az énünkkel kapcsolatos változó, múló érzéseket
ragadja meg
o önértékelés mint személyiségjellemző: az énünkkel kapcsolatos hosszantartó
érzésekre utal
o Rosenberg kérdőíve
o énfelnagyító torzítás: az énre vonatkozó információt úgy gyűjtjük és
értelmezzük, hogy az pozitív értékeléshez vezessen
o az önértékelés forrásai:
 személyes tapasztalatok: lehet pozitív és negatív befolyás is, de
 inkább olyan élethelyzeteket választunk, melyekben
tündökölhetünk (pl. kilépünk a kórusból, ha nem tudunk
énekelni/ kilépünk a sikertelen kapcsolatokból)
  szelektív memória: sikereinkre jobban emlékszünk, mint
kudarcainkra (felnagyítjuk egy projekthez való
hozzájárulásunkat, ha az sikeres), inkább a kedvező emlékeink
jutnak eszünkbe (fogkefés példa)
 a tapasztalatok nem mindenkire hatnak egyformán: akinek
sokféle énaspektusa van, annak magas a self-komplexitása
(=hányféle különböző szerepünk van)
 társas összehasonlítás
 néha én-felnagyító, néha én-leértékelő
 attól függ, mennyire fontos számunkra a tulajdonság, mely
alapján összehasonlítanak minket
 Tesser: én értékelés fenntartásának modellje: az összehasonlítás
én-felnagyító/én-leértékelő lesz, 2 szempont:
o közeliség (mennyire közelálló a másik személy)
o fontosság (mennyire fontos számomra az adott
tulajdonság)
 elkerülhetetlen összehasonlítások:
o pl.: évfolyamelső után vizsgázni/ helyi szupersztár után
fellépni egy zongoraversenyen
o ezekben a helyzetekben elkerülhetetlen az
összehasonlítás
o irigységet, haragot okozhat
 kényszerösszehasonlítás
o olimpiai dobogósok arckifejezése 171. old
 megoldások
o távolítjuk a kapcsolatot azzal, akivel összehasonlítjuk
magunkat
o olyanhoz hasonlítjuk magunkat, akik nálunk kevésbé
szerencsések (lefelé irányuló összehasonlítás)
 miért látjuk az énünket a valóságosnál jobbnak?
 valuing me and mine
 az emberekre jellemző az énfelnagyítási torzítás
 miért?
 o a pozitív önértékelésre irányuló törekvés hozzájárul az
énfejlesztéshez (pl. megtanulok hangszeren játszani,
sikeresek a fellépéseim, meg fognak tapsolninöveli az
önértékelést)
o könyv példa: önértékelés = banki egyenleg (növeljük a
bevételt, csökkentjük a kiadást)
o az énfejlesztés az önszabályozás egy példája
o a magas önértékelés egy fontos erőforrás
o csökkenti a depresszió kialakulásának valószínűségét
 pozitív érzelmekkel társul
 védelmez bennünket a stressz és az ént érő
fenyegetések ellen (pl. kudarc- megbukunk a
vizsgán)
 Énszabályozás
o arra irányuló törekvés, hogy vezéreljük a viselkedésünket
o belső/külső mércék szerint
o mi a célja annak, hogy énnel rendelkezünk?
 hogy irányítsuk/ szabályozzuk/ ellenőrizzük az életünket,
gondolatainkat, viselkedésünket
o az én keretet ad a többi ember észleléséhez és a társas információk
feldolgozásához
o ha egyszer kialakult az én, működésbe lép a konzervativizmus, kevésbé
leszünk nyitottak az új infókra
o mások észleléséhez keretet ad az én:
 azt veszem észre másokban, amit én gondolok róla
 a saját énfogalmam szempontjából fontos infókat/ tulajdonságokat
vesszük észre
 azt látjuk, amit szeretnénk/ fontos nekünk
 jobban emlékszünk ránk jellemző tulajdonságokra
o az én és az érzelmek
 az érzelmeket is én-releváns helyzetek váltják ki/ én-vonatkozású
események
 és ezeknek a kognitív kiértékelése
  ezek a kiértékelések nem csak az érzelmekre hatnak, hanem a testünkre
és tudatunkra is (pl. boldog emberek mosolyognak/ a dühös emberek
összeráncolják a szemöldöküket)
 szabályozzák arckifejezéseinket
 fiziológiai válaszainkat
 szubjektív érzéseinket
 a viselkedésünket
 kiértékelés: az esemény vagy helyzet értelmezése (egyazon helyzet
különböző kiértékelése különböző érzelmeket válthat ki)


o a viselkedés szabályozása
 az emberek különbözőféleképpen irányíthatják a viselkedésüket
 viselkedhetünk őszintén: a viselkedésünk átadja/ kifejezze a
legvalódibb énünket
 őszintétlenül: a mások számára kívánt benyomás szerint
 én kifejezés: Viselkedésünkön keresztül megpróbáljuk átadni az én
fogalmunkat (őszinte viselkedés, önmagunkhoz hűen)  „olyan
vagyok, amilyen”
 én bemutatás: Arra teszünk erőfeszítést, hogy a mások fejében rólunk
formálódó benyomást alakítsuk (pozitív benyomást akarunk kialakítani
a másikban)  „olyan vagyok, amilyennek akarsz”
 minden ember gyakorolja mindkettőt, helyzettől függően
 általában énbemutatók vagyunk, amikor fontos az első jó
benyomás (pl. állásinterjún)
 általában a minden helyzetben magas önmonitorozó embereket
annyira nem szeretik a többiek
 önmonitorozás(személyiségvonás): mennyire vagyunk érzékenyek a
társas helyzetek követelményeire, és mennyire alakítjuk
viselkedésünket ennek megfelelően (inkább énkifejező vagy
énbemutató vagyok)
 magas szintű/ erősen önmonitorozók: a viselkedése a közönség
által elvárt viselkedést mutatja
 alacsony szintű önmonitorozók: a helyzetek változékonysága
ellenére a személyiségének az őszinte kifejezésére törekszik


 Higgins szabályozófókusz elmélete

 az önszabályozás legfontosabb jellemzője, hogy önismeretünk a
fontos célok elérése felé tereli a viselkedésünket
 az önismeretünk az elérni kívánt célokat is magába foglalja
 az ént irányító személyes mércét Higgins én-irányítónak
nevezte el. Két összetevő:
o ideális én: amilyen lenni szeretnék
 irányítói: olyan személyiségjegyek, melyek
céljaink elérését segítik
o elvárt én: amilyennek lennem illik/ kell
  irányítói: olyan személyiségjegyek, melyek a
kötelezettségeink teljesítéséhez szükségesek
 az emberek alkalmazhatnak:
o promóciófókuszú viselkedés: az önszabályozás az
ideális én irányába halad  törekszünk céljaink,
vágyaink elérésére, pozitív esemény elérésére
o prevenciófókuszú viselkedés: az önszabályozás célja a
kötelességeknek való megfelelés  törekszünk a
negatív esemény elkerülésére
o példa: adott 2 férfi: cél  házasság megmentése
 promóciófókuszú férfi: új viselkedéseket vezet
be, pl. meglepi a feleségét egy vacsorával
 prevenciófókuszú férfi: elkerüli a veszekedést,
pl. elmosogat, hogy ne legyen belőle veszekedés
(187.old)
 kísértések/merényletek az önszabályozás ellen
 buliba hívnak vizsga előtti napon
 stratégiák, melyek csökkentik a kísértést:
o büntetéseket róhatunk ki magunknak
o jutalmak önmagunknak
o nem úgy fogjuk fel, hogy meg kell tennünk, hanem meg
akarjuk tenni (értékekhez kapcsoljuk)
o tudatosság: elgondolkodunk azon, hogy az adott kísértés
mennyire összeférhetetlen a céljainkkal
ezek segítenek az önkontroll megtartásában
 az önszabályozás nem egy könnyű folyamat
 az önkontrollt az énmegerősítés is helyreállíthatja
 énmegerősítés: minden olyan cselekvés, mely kiemeli a
legfontosabb értékeinket (pl. írjanak a legfontosabb értékeikről,
nézzünk tükörbe)
 énmegerősítés  javul az önkontroll  segíti a
viselkedésszabályozást
  bizonyos helyzetek felnagyítják/ hozzáférhetővé teszik az
énünket (pl tükör elé állunk)
 éntudatosság: énnel kapcsolatos megnövekedett tudatossági
szint
 éntudatosság elmélete: 191. old
 Én védelme
o az én a legbecsesebb tulajdonunk, és így is bánunk vele
o mindent megteszünk, hogy megvédjük az énünket
o az én jóllétét fenyegető veszélyek: pl. napi kudarcok, napi viszályok,
inkonzisztenciák,
o ezeknek érzelmi, fizikai hatásai vannak
o negatív érzelmeket váltanak ki
o fizikai hatások: pl. immunválaszokat befolyásolhatják, megemelik a
vérnyomást
o kontroll: azok a dolgok a legfenyegetőbbek, melyek fölött nem érzünk
kontrollt
o tanult tehetetlenség
o védekezés a fenyegetés ellen lehet:
 érzelmi fókuszú megküzdésről: distressz csökkentése, negatív érzések
csökkentése
 stratégiái: menekülés, az én pozitívabb aspektusaira való
fókuszálás ezzel csökkentjük a helyzet jelentőségét, művészi
kifejezés, gondoskodás
 probléma fókuszú megküzdésről: az emberek a fenyegetést, vagy a
negatív érzéseket értékelik át
 stratégiái: kifogások keresése, önkárosító stratégiák - Snyder
(már előzetesen kifogásokat fogalmazunk meg/ szabotáljuk a
teljesítményünket), kontrollra törekvés (a problémát ellenőrzés
alá vonjuk), problémával való közvetlen szembeszállás
o öntértékelés: megküzdés erőforrása
o alacsony önértékelésű emberek: gyakran problémafókuszú megküzdés
o