Pszichotöri összefoglaló

Alapvető kérdések

 ►A pszichológia tudományos művelése azt feltételezi, hogy a vizsgálat tárgya hasonló a

természettudományok tárgyához, tehát a többi természeti jelenséghez.
 ►Következmény: determinizmus (a viselkedés szabályszerű, rendezett formában megy végbe, és
lényegét tekintve előrejelezhető)
 ►Előreláthatóság
 ►Ellenőrzés
 ►Mechanisztikus modellek használata

Módszertani kérdések

 ►Megfigyelés, mérés, kísérletezés – lehet-e objektív a szemlélő?

 ►Empirikus módszerek!
 ►Demarkáció problémája
 ►Test-lélek probléma
 ►Hol van a megoldás?
 ►A racionalizmus szerint a valóság a gondolkodás tiszta elveiből megismerhető. A világ logikus rendje
lehetővé teszi annak megismerését, ezért a matematika módszereivel leírható
 ►Az empirizmus az érzékek nyújtotta evidenciák elsőbbségét vallja
 ►A XVII. és XVIII. század filozófiájának 2 fő problémája: az emberi megismerés természete:
empirizmus és racionalizmus, velünk született eszmék versus tabula rasa

Empirizmus és racionalizmus

►A racionalizmus René Descartes (1596–1650) nevéhez fűződik, aki úgy gondolta, a tudást, azaz a megismerést
nem a tekintélyre, hanem magára az emberi észre, rációra kell alapozni. Munkássága döntő részben hozzájárult a
természettudományos gondolkodás kialakulásához.

► „Cogito ergo sum”

Descartes legfontosabb feltevései a modern pszichológia szempontjából I.

►Test-lélek viszony. Descartes szerint a test kizárólag a mechanika törvényszerűségeinek megfelelően működő
gép, míg a lélek a testtől független, a gondolkodás képességével jellemezhető képződmény. Az élővilágban
egyedül az ember rendelkezik mindkettővel. Mivel a lélek a "gépben lakozó szellem", ezért valahogyan
kapcsolatban kell lenniük egymással. Descartes magyarázatában a testi idegek szállítják az életszellemeket.
Mivel a lélek egységes és oszthatatlan, ezért az agynak azon szervéből kell, hogy származzanak, amelyből csak
egy van. Descartes szerint ez a tobozmirigy.

►Az INTERAKCIONISTA DUALIZMUS fogalma Descartes és a modern mai pszichológia központi témái:
reflexműködés pszichológiai tulajdonságok agyi lokalizációja a testi és lelki betegségek kapcsolata
(pszichoszomatika).

►ANALITIKUS HOZZÁÁLLÁS A TUDÁSHOZ ÉS a tanuláshoz

►Egységesítő felfogás: minden tudás ugyanolyan formájú Test és lélek elválasztása

 ►Univerzalizmus, erőteljes hit a természet és az elme egyetemes törvényeiben

Belső elválasztású mirigyek

►Leegyszerűsítve az mondható el, hogy a lélek, mely egyszer s mindenkorra elválasztatott a testtől, a
tobozmirigyben lokalizálódik. A „lokalizálódik” kifejezés meglehetősen idegen azonban Descartes szándékaitól
és szellemétől. Valahogyan összekapcsolta a lelket a testtel, de nem lokalizálta. Röviden azt mondhatnók, hogy a
tobozmirigy az a „hely”, ahol a belső megismerő kapcsolatba kerül a testtel és a fizikai világgal.

A látás sémája Descartes szerint

►Descartes látásfelfogása is kapcsolatban volt az interakció gondolatával. A két retinaképről azt
feltételezte, hogy valahogyan a tobozmirigyben összegződnek a lélek számára, a belső szemlélő
számára, hogy az tekinteni tudja őket. Sok naivitás van ebben az értelmezésben, fontos kiemelnünk
azonban egy alapvető szerkezeti mozzanatot: azt a párhuzamos feltevést, hogy az agyban van egy
retinális projekciós szint, s van egy másik szint, ahol már nem érvényesül a retinális geometria, mely a
megismerésnek felel meg, s mely a lélek tevékenységét érinti. Bizonyos értelemben előképe ez az
információfeldolgozó pszichológia különböző feldolgozási szinteket tételező gondolatainak. A
szenzoros feldolgozás alacsonyabb szintjei e nézet szerint automatikusak.
Descartes legfontosabb feltevései a modern pszichológia szempontjából II.
►A tudatosság személyes természete. Descartes szerint az ember élményei csak önmaga számára
hozzáférhetőek közvetlenül, mások számára nem megfigyelhetőek.
►Kifejlesztett egy formális hivatalos karteziánus pszichológiát, mely megjelenik két könyvében is. Ez
egy olyan pszichológia, mely a halhatatlan s testetlen lélekről szól, melynek közvetlen hozzáférése van
saját tartalmához, és melynek legfőbb funkciója a megismerés. Szerencsétlenül kapcsolódik a testhez,
és zavarják az érzelmek. Fékeznie kellene ezek hatását. Ez a pszichológia jelenik meg módszertani
írásaiban és metafizikai, valamint ismeretelméleti spekulációiban. Ugyanakkor van egy másik
Descartes is, akinek a nézetei eredetileg publikálatlan fiziológiai munkájából ismerhetők meg: az
emberi test a testek mozgásának általános elveit követi, s ez a mechanisztikus kép kiterjesztendő a
lélek területére
►A modern pszichológiában: nem tudatos lelki jelenségek (Freud, Jung)
►A gondolkodás és nyelv kapcsolata. A lélek legfontosabb funkciója a gondolkodás, ennek a külső
megnyilvánulása pedig a beszéd, illetve a nyelv. Vizsgálatára különös figyelmet kell fordítani. „A
velünk született eszmék" fogalma. Descartes feltételezte, hogy léteznek olyan örök igazságok,
általános fogalmak, melyek nem a tapasztalat útján, hanem veleszületetten, születéstől fogva jelen
vannak az emberben.
Brit empirizmus I.
►A brit empirizmus a 17. század végén bontakozott ki Angliában és Skóciában.
► A pszichológia sajátos problematikáját és módszertanát illetően a filozófusok nemcsak a Locke-féle
„tiszta történeti módszert” fogják használni az elme felépítésének vizsgálatára, hanem egy idő után az
empirikus megfigyelést magának az elmének a szerkezeti elemzésére is alkalmazzák. Mindmáig
velünk van ez a győzedelmes metaelmélet, mely a spekulációt háttérbe szorítja.
►John Locke (1632–1704) szerint az ember elméje születéskor nem hordoz semmilyen tudást, hanem
üres lap (tabula rasa). Erre a lapra minden tudást, ismeretet a külvilágból eredő tapasztalás ír rá.
►Locke vezette be azt az elképzelést, mely szerint gondolatainkat, képzeteinket úgy kell
tanulmányoznunk, ahogy kibontakoznak az egyéni elmében. Szó szerint veszi az innátisták téziseit, és
hangsúlyozza, hogy eszerint újszülötteknél is ott kellene lenniük a velünk született ideáknak. Nem
lehetnek velünk születettek „mert először is világos, hogy sem a gyermeknek, sem az idiótának nincs
róluk a legcsekélyebb fogalma vagy gondolata sem. Ez a hiány már egymagában elég arra, hogy
megdöntse azt az általános helyeslést, amelynek szükségképpen együtt kellene járnia minden velünk
született igazsággal.
►Az elme az egyes tárgyakról vett egyes ideákat általánosítja. Ezt azzal éri el, hogy az ideákat úgy
tekinti, amint azok az elmében megjelennek, elkülönítve minden más létezőtől és a valóságos lét
körülményeitől, mint idő, tér és bármi más kísérő idea. Ezt elvonatkoztatásnak nevezzük, amely által
az egyes létezőkből vett ideák valamennyi ugyanazon fajtájúnak általános képviselőivé válnak. Neveik
pedig általánosulnak, alkalmazhatók bármire, ami csak az ilyenfajta elvont ideáknak megfelel.
►Locke három folyamatot vizsgált, amellyel az üres lap"feltöltődik":
►Észlelés, melynek során az elmében létrejönnek az ideák, a külvilág pszichés lenyomatai
►Az észleléselméletet illetően Locke egy meglehetősen izgalmas megkülönböztetést vezetett
be, mely mindmáig érdekes. Ez az úgynevezett elsődleges és másodlagos minőségek eltérése.
Elsődleges minőségek szerinte azok, amelyeknek valami közvetlenül megfelel a valóságban,
melyek hasonlítanak valamire. Ezek elválaszthatatlanok az ideától. A másodlagos minőségek
viszont, mint a szín, semminek sem felelnek meg közvetlenül a külvilágban, ezek az
elsődleges minőségeken keresztül jönnek létre, s a személy adalékát tükrözik az érzékeléshez.
►Asszociáció, az ideák összekapcsolásának folyamata a korábbi tapasztalatok alapján
►Az asszociációk előítéleteket, félelmeket hoznak létre, figyelmeztet arra, hogy mily sok
előítélet alapozódik az asszociációra, s mily veszélyesek ezek a gyermekek fejlődése
szempontjából
►Absztrakció, aminek hatására az elme az egyes ideákból a közös jegyek elvonásával elvont
fogalmak, ideák létrehozására képes
►A klasszikus felfogás közvetlenebb kapcsolatot tételezett fel a hiedelmek és az egyedi
szenzoros események között. A képzetek vagy fogalmak közös elemek kiemelésével jönnek
létre az érzékletekből. Erre úgy hivatkozunk, mint a Locke-típusú absztrakcióra.
►David Hume (1711–1776) szerint a pszichés folyamatok (az asszociáció törvényszerűségei) is
ugyanolyan oksági törvények alapján működnek, mint a fizikai világ kölcsönhatásai. Ez nagy
jelentőséggel bírt a természettudományos pszichológia kialakulásában, mert így ezek a folyamatok is
ugyanúgy tanulmányozhatók, mint például a gravitáció törvényei.
►Hume elképzelése szerint a lelki élet mozaikszerűen épül fel az érzetekre visszavezethető lelki
atomokból. Úgy képzelte, hogy ezeknek a lelki atomoknak a kapcsolódása kisszámú kapcsolódási elv
alapján teljesen mechanikusan megy végbe. Tulajdonképpen ezek a kapcsolódási elvek az
asszociációk
►Hume-nál az asszociáció lesz az alapszabály, vagy inkább a lelki élet statisztikai
szabályszerűségeinek alaptörvénye. Nem pusztán az emlékezés s a felidézés törvénye, hanem egy
átfogó felelős tényező, mely az emberi lelki élet kontingens tényeit magyarázza. Ez eredményezi a
benyomások képzetekké való kombinálását. Osztályozást is javasol az asszociáció típusaira:
►Az asszociáció törvényei 3 alapelv: hasonlóság, idő vagy térbeli érintkezés, ok-okozat
►Az asszociációk a lelki élet minden lelki tevékenység alapvető szabályait képezik.
►Okság: ha sokszor B követi A-t, oksági kapcsolatot feltételezünk. Az okságot az elménk kényszeríti
a világra, a természetben nincs okság.
Comte és a pozitivizmus
►Comte filozófiája 3 állapot törvényén alapul, minden gondolati rendszer, tudomány ezen 3
állapottörvényen alapul, minden tudomány áthalad ezeken.
►Teológiai állapot: mindent istennel magyarázunk, a felsőbbrendű lénnyel
►Metafizikai: személytelen absztrakciókkal magyarázunk, ad hoc magyarázatok
►Pozitív, tudományos: ok-okozati törvények, pontos megfigyelések
►A szociológia megalkotója is, ami a tudományok piramisának csúcsán helyezkedik el, alatta a
biológia, azalatt kémia, majd fizika, aztán csillagászat és legalul a matematika. A piramison felfelé
haladva nő a specifikusság, és csökken az általánosíthatóság.
►A pszichológia nem tudomány, mert a tudatnak nem lehet tudománya.
►Mindaz, ami pozitív ismeret lehetne a pszichológiában, felosztható a szociológia és a fiziológia
között. Ha valami maradhatna a pszichológia saját terrénumának, az csak az önmegfigyelés szubjektív
világa lehetne. Ez utóbbi azonban – megbízhatatlanságánál fogva – nem illeszthető bele a
pozitivizmus módszertani kánonjaiba. Wundt azzal próbálja meg a módszer irányából felülbírálni ezt a
szomorú ítéletet, hogy a pszichológiában a kísérlettel tudományossá teszi az introspekciót. A
pszichológia részben azáltal lehetséges, hogy meghaladhatók az önmegfigyelés Comte ostorozta
buktatói (a torzítások, a retrospekció stb.)
A biológia és a fiziológiafejlődése a XIX. században

 ►A reflex-elmélet kidolgozása
 ►Az agyi lokalizáció tanai
 ►frenológia (Franz Joseph Gall)
 ►neuron-elmélet (idegsejtek)
►A neuronelmélet más részről viszont azt hirdette, hogy az idegrendszer egymástól elválasztott
egységekből épül, neuronokból. Ezek egymással csak olyan egységeknél kapcsolódnak, melyeket
később szinapszisnak fognak nevezni. A spanyol Ramon Y Cajal és a német Waldeyer
kibontakoztatták a részletes neuronelméletet. Cajal azt az elvet is kifejtette, hogy az axonoknak és a
dendriteknek eltérő funkciójuk van, s a többi sejtekkel való kapcsolatok főként a sejttesten
érvényesülnek, s a vezetés alapvetően a sejttesttől az axonok felé halad. Ennek nyilvánvaló
pszichológiai következményei voltak, bármily furcsának is tűnik ez.
►klinikai neurológia (Broca, Wernicke – afáziakutatás)
►A 19. század végén a Flourens által elindított kísérleti neurológia megállapodott, előrehaladó
diszciplínává vált, ahol összegződő evidenciák voltak, melyek a különböző agyrészek működésére
vonatkozó világos eszméket körvonalazták. Amikor a kísérleti pszichológia megindul, adottnak veszi
az akkori agytérképeket. E területen az úttörő klinikai munka a nyelvi működésekkel volt kapcsolatos.
Paul Broca (1824-1880) egy olyan agyvérzéses beteget írt le, akinél a bal premotoros terület
körülhatárolt sérülése motoros afáziát eredményezett. Broca, aki tisztában volt Gall munkájával, mégis
úgy képzelte el, hogy az ő megközelítése teljességgel új vállalkozás. A német neurológus, Carl
Wernicke (1848-1905) leírt egy szenzoros afáziás beteget, ahol ez a zavar a bal halántéklebeny
sérülése következtében lépett fel. Kezdett elfogadottá válni annak hirdetése, hogy ők valójában a
szavak motoros és akusztikus képzeteinek tárházát találták meg, mivel e sérülések közel voltak a már
azonosított motoros és érzékelő központokhoz. Ez felvetette azt a reményt, hogy minden magasabb
emberi működés felbontható lesz hasonló elemi és lokalizálható összetevőkre, amik megfelelnek az
asszociációs pszichológia nézeteinek
Élettani gondolkodás

 ►A kísérleti pszichológia az élettani gondolkodásból meríti az emberrel való kísérletezés

gondolatát
 ►Determinizmus
 ►Reflexes meghatározottság (mechanisztikus gondolkodás szimbóluma)
 ►Legallois (1770-1814) – idegírtásos kísérletekkel igazolta a gerincvelő szerepét
 ►Bell és Magendie – a gerincvelő elülső szarvából kiinduló idegek a mozgásokat, a hátsó
szarv idegei az érző működéseket közvetítik
 ►Hall-Müller-féle reflexelv
 ►A reflexfogalom a 19. század közepére stabilizálódik
 ►A reflex mint determinációs séma (inger – szenzoros út – központ – mozgatópálya válasz)
 ►Idegrendszeri meghatározottság – minden pszichológiai jelenség visszavezethető erre?
A lokalizáció kutatása
►Az emberi agyrészek és funkcióik közti összefüggés részletes feltárása természetesen nem állt távol
az idegrendszer struktúráját és funkcióját érintő fejleményektől. A 19. században az alacsonyabb
szintekre megfogalmazódott reflexelv, mely a gerincvelő mindegyik szegmentumához sajátos
működéseket kapcsolt hozzá, szerepet játszott annak az általános elvnek a kidolgozásában is, hogy az
agyrészeknek hasonló funkcionális differenciálódásuk van, tehát az agy mindegyik részéhez speciális
működést lehet rendelni. Igazából azonban az agyi lokalizáció vizsgálata legalább két irányba haladt.
Az egyik a fent említett alulrólfelfelé irányult volt, mely tisztázta az alacsonyabb működéseket, és
kiterjesztette ennek a hozzáállásnak az érvényét az agyra. A másik egy felülről lefelé gondolatmenet
volt, mely a lélek fogalmából indult ki, különösen pedig a lélek megkérdőjelezhető státuszából, s
fölülről lefelé haladva a „megosztott lélek” koncepcióját összekapcsolta az agyi funkcionális
differenciációval.

 ►Franz Joseph Gall (1758-1828) – a lelki jelenségek a szürkeállományhoz kapcsolódnak

 ►Velünk született biológiai potenciálok (racionalizmus) + empirikus módszer
 ►Újítás: specifikus, egy-egy területre érvényes működési módokat kell keresni
 ►Egyéni különbségek
 ►Minden képességnek egy-egy külön agyi szerv felel meg
 ►A képesség fejlettsége a neki megfelelő agyi szerv nagyobb méretének a következménye
 ►Utóbbi a megfelelő agyi rész feletti koponya dudoraiban figyelhető meg
 ►Hiba: csak a kirívó pozitív eseteket és azok ellentettjeit keresi
Frenológia
►Az ember szellemi képességeinek és erkölcsi tulajdonságainak pontosan meghatározott helye van az
agykéreg felületén. A koponya formája tükrözi az alatta lévő kéreg szerkezetét, így az egyén
adottságai meghatározhatók („Dudorok”)
►A frenológia valójában egy olyan új képzés, mely metaforikus eredetét tekintve hasonlít a
pneumatológiára. A lélek vizsgálata ez, vagyis a lélegzésé. Sok nyelv úgy értelmezi, miként a magyar
is, hogy a lélek szempontjából központi szerepe van a lélegzésnek.) A mozgalom elindítója Franz
Joseph Gall (1758-1828) maga nem használta ezt a kifejezést. csak a mozgalom fő propagálójától,
Johann Spurzheimtől (1776-1832) származik. Gall inkább koponyatanról, illetve szervtanról beszélt. A
frenológiának három alappillére van:
1. Az emberi elme specifikus képességekre, vagy diszpozíciókra bontható.
2. Az agy feladatspecifikus szervekből áll. Minden „fakultásnak, azaz képességnek” egy eltérő szerv
felel meg az agyban. Mindez a szürkeállományra vonatkozik.
3. Az emberek mentális eltéréseinek a fizikai felépítés eltérései felelnek meg. Közelebbről, a fej
alakjának különbségei az agybéli szervek különbségeinek felelnek meg, és így a viselkedés és a
mentalitás eltéréseinek is.
Specifikus idegi energiák tana (Johannes Müller)
►Az inger csupán kiváltja az érzékszerv működését, az érzékszerv szabja meg döntően az kialakuló
érzetet. Specifikusan csak a neki megfelelő modalitás vált ki érzékletet (pl. a szem csak a fényre
reagál, bizonyos hullámhossz esetén)
►Kérdés: hol keletkezik az érzet, hogyan válik az információ élménnyé
►Az angol orvos, Marshall Hall (1790-1857) s a fiziológia, mint külön akadémiai fejezet német
megalapítója, Johannes Müller (1801-1858) egy általánosított reflexelméletet körvonalaztak. Hall a
felszabdalt gyík farokmozgásaira mint reflexes akcióra utal, és azt az általánosítást vetette fel, hogy
ahhoz, hogy a reflexműködés végbemenjen, három mozzanat az alapvető jelentőségű: a gerincvelőbe
vezető idegek, maga a gerincvelő s az ebből kivezető idegek. Müller ugyanezeket az elveket
hangsúlyozta kisebb eltérésekkel, míg Hall a reflexek lokális és elementarisztikus természete mellett
érvelt, s teljességgel a gerincvelőhöz kapcsolta őket, Müller egészlegesebb determinációkat is
megengedett, ezeket együttészlelésnek és együttmozgásnak nevezte, s az agy összehangoló
tevékenységéhez rendelte, vagyis, miközben számára ezek komplex jelenségek voltak, nem lehetett
misztikus okoknak tulajdonítani őket.
Cesare Lombroso (1835–1909)
 ►A bűnözés és a zsenialitás öröklődése
 A mérés megszületése a pszichológiában
 ►Tudománnyá tehető-e a pszichológia? (Kant válasza: nem)
 ►Johann Friedrich Herbart: de igen! A matematika alkalmazható a pszichológiában.
 ►A pszichofizika előzményei:
 ►1. Érzékenységgel kapcsolatos kutatások (pl. Delezenne): Milyen változások szükségesek az ingerben
ahhoz, hogy az érzéklet is változzon?
 ►2. Ernst Heinrich Weber (1795-1878) – küszöb-problematika előtérbe állítása (pl. kétpontküszöb)
 ►3. Fechner és a pszichofizika

Gustav Theodor Fechner (1801-1887)

►Függvényviszony feltételezése az inger és az érzéklet között – a matematikát be lehet vezetni a lelki
jelenségek vizsgálatába!
►Test-lélek viszony problémája
►A pszichofizikán a test és lélek közötti függvényszerű viszonyok egzakt természetét kell érteni.
Fechner pszichofizikája tízévnyi gondos kísérletezés és elméleti magyarázat után született meg.
Néhány rövid bejelentést követően 1860-ban jelent meg, mint egy új terület teljes és részletezett
elmélete. Számára a pszichofizika nem metafizikai diszciplína. Jelenségekkel és nem lényegekkel
foglalkozik. Alapvető feladata, hogy matematikai függvényviszonyt találjon a fizikai és a mentális
létvilág között. A pszichofizikát úgy kell érteni, mint a test és lélek vagy általánosabban az anyagi és a
mentális, a fizikai és a pszichológiai világ közötti funkcionális függvényviszonyok egzakt elméletét.
Levezetése során több fontos feltételezést tesz. Először is, hogy minden éppen észrevehető különbség
pszichológiailag egyenlő. Továbbá van egy nulla érzékleti pont, továbbá, hogy a pillanatnyi érzéklet
pusztán a küszöb feletti összes EEK (éppen érzékelhető különbség) összege  Weber-Fechner
törvény
►Kettősségek: a természettudomány mindenhatóságába vetett hit + értelemmel teli világrend
keresése, romantikus-idealista természetfilozófia vonzása
►Hitt abban a lehetőségben, hogy a metafizikai, filozófiai kérdéseket a kísérletezés és a
matematikai képletek nyelvére lehet lefordítani. Másrészt ismételten olyan megoldásokat
próbált találni, melyek átvitték a másik oldalra: a természettudományos materializmus
oldaláról, melyre az okság mechanikus képe volt jellemző, egy jelentésbeli világnézet
irányába.
 ►Orvosi tanulmányok, ám a gyakorlat nem érdekli
 ►A lipcsei egyetemen fizikát tanít
 ►Eközben továbbra is izgatják a spekulatív természetfilozófia kérdései (pl. Az angyalok összehasonlító
anatómiája)
 ►Élete közepén egy titokzatos szembetegség támadja meg – fordulat gondolkodásában
 ►Pánpszichizmus – a lelki élet princípiuma a szervezettség és a finalitás. Ez mindenütt megtalálható a
természetben, ezért a világ egységét a lelkisége adja meg.
 ►A lélek megjelenéséhez nem szükséges szerves anyagi szeveződés.
 ►A haláltól sem kell félni: a halállal a teljes világosságba és öntudatba étrünk meg
 ►Pszichofizika és a küszöbök átlépésének problémája
 ►Külső pszichofizika: fizikai inger és az élmény viszonya
 ►Belső pszichofizika: fiziológiai folyamat és az élmény viszonya
 ►A pszichofizika üzenete: a lelket mérni lehet!

Természetfeletti és tudományos magyarázatok

►Tudományos lélektan – a lélek racionális, objektív elméletei, kísérleti pszichológia, biológiai
redukció.
►Természetfeletti magyarázatok – gyakran szoros összefüggésben fejlődtek a spiritizmussal és az ún.
okkult jelenségek tanulmányozásával.
Médiumok a korai lélektani kutatásokban
►Théodore Flournoy – Hélène Smith (Des Indes à la Planète Mars – Étude sur un Cas de
Somnambulisme avec Glossolalie, 1900)
►William James – Mrs. Leonora Piper (Report of the Committe on Mediumistic Phenomena, 1886)
►Carl Gustav Jung – Helene Preiswerk (On the Psychology and Pathology of so-called Occult
Phenomena, 1902)
Frederic Myers küszöbalatti-én elmélete
► Eszerint az elmélet szerint a különböző spiritiszta jelenségek hátterében nem szellemek vagy
halottak lelkei állnak, hanem maga a psziché, melynek csupán töredéke tudatos. Azaz létezik egy
átfogóbb tudatosság, melynek a hétköznapi tudatosság és a földi élet képessége csupán egy oldala, és
mely csak a halál után teljesedik ki.
►A személyiség egyes részei „alternatív személyiségekként” funkcionálnak
►A tudatosság csupán egy aspektusa e sokszínűségnek, amelynek ereje és jelentősége elenyésző a
küszöbalattiakhoz képest.
►Küszöbalatti potenciáljaink felelősek a természetfelettinek vélt jelenségekért.
Herman Helmholtz (1821-1894) és az érzékelés kutatása
►Fizikus, biológus és fiziológus
►Gyakorlati kísérletező és elméletalkotó
►Helmholtz gyakorlatias zsenialitásának példája az, amikor megmérte az idegingerület terjedési
sebességét
►Fechnerrel szemben mindenütt a természettudományos megoldást keresi
►Misztika és homályos magyarázatok elleni küzdelem
►Empirizmus az érzékelésben (pl. halláselmélete, téri lokalizációs vizsgálatok)

Wilhelm Wundt (1832-1920)

►Programadás és szakmává szervezés!
►Szerephibridizáció: a vallás, természettudomány és a filozófia összekapcsolása
►Azért őt emeljük ki alapítóként, mert neki volt legnagyobb gyakorlati hatása, mivel egy új
tudomány eszközeit körvonalazta, másrészt, mert ő képviselte leghatározottabban a kísérleti
pszichológia megszületéséhez szükséges új identitást, a szerephibridizációt. Ennek lényege, hogy a
természettudomány módszereivel a lélekre vonatkozó kérdéseket ki kell szakítani a filozófiából. Mivel
a szerephibridizáció a filozófia és a fiziológia, mint két akadémikusan respektált diszciplína között
ment végbe, a kialakult új szerep is akadémikus jellegű lett. A mai pszichológusok számára többnyire
életidegennek tűnő módon Wundt úgy vélte, hogy a pszichológiának filozofikus kérdésekre kell
tudományos választ adnia, s nem a gyakorlat gondjaira kell felelnie.
►A pszichológia identitásának megtalálása – ennek alapjai a természettudományokból kölcsönzött
kísérleti módszer kiterjesztése a pszichológiai kérdésekre
►Cél: a belső tapasztalás idealista filozófiai hagyományát összekapcsolni a természettudomány
kísérletezésével
►A wundti pszichológia helyzete kísérlet és önmegfigyelés viszonyát tekintve történetileg kétarcú.
Visszafelé tekintve, a hagyományos, spekulatív karosszék-pszichológia felől nézve, a kísérlet tűnik
újdonságnak, vagyis az, hogy a pszichológus a kutatás folyamatába rendszeresen variált független
változókat vezet be, s ezzel megjelenik az objektív attitűd. Ugyanakkor a 20. századi objektivisztikus
trendek felől tekintve, ez a pszichológia szubjektív, az volt kiugró jellemzője, hogy hitt az
önmegfigyelés doktrínájában.
►Tankönyv, katedra, laboratórium, folyóirat, tanítványok
►1879 – a kísérleti pszichológiai laboratórium megnyitása
►1883 - első kísérleti pszichológiai folyóirat: Philosophische Studien (csak 1905-ben lesz
Psychologische Studien a neve)
A kísérleti pszichológia programja

 ►Elementarista tudatlélektan
 ►Élettani-redukcionista
 ►Kutatási módszere a kísérlet
 ►Laboratórium
 ►Kritika: a korai pszichológusok a módszerükhöz (kísérlet) találták meg a pszichológia
tárgyát
 ►De! Ez valójában a filozófusok ”karosszék pszichológiájának” a meghaladása
 ►Ugyanakkor továbbra is szubjektív, hiszen megmarad az önmegfigyelés (introspekció
módszere)
 ►Az önmegfigyelésre vonatkozóan szabályokat vezet be, ehhez fogalmi képzettség kell
 ►Az alábbiakkal szokták jellemezni rendszerét: elementarista tudatlélektan, mely a lelki
életet mozaikszerű összetevőkre boncolja fel, s a lelki élet bonyolultságáról a végső egységek
passzív kombinációival ad számot (e kombinációk „mondattanát” írnák le az asszociációs
törvények). Ugyanakkor ez a pszichológia élettani: a lelki életet visszavezeti a fiziológia
alaptörvényeire (redukcionista), s ennek megfelelően érzéketlen az értelemjelentés s általában
a magasabb humán szerveződések iránt. Kutatási módszere a kísérlet, adatait laboratóriumok
életidegen világában szerzi.
Wundt kettősségei
►A lélektan külön tudomány, de nem azért, mert van lélek
►A lélek valójában aktuális lélek, a kifejezés történésekre utal
►Wundt a pszichológiában józan pozitivista. Számára a modern lélektan kiindulása az aktuális lélek
gondolata, vagyis az a legalább Hume óta élő felfogás, hogy nincsen szükség s alap a lelki
szubsztancia feltételezésére. A lélek pusztán a lelki történésre, a pszichológiai folyamatok vagy
képzetek halmazára alkalmazott kissé félrevezető rövidítés.
►Természettudomány és pszichológia nem eltérő dolgokkal foglalkoznak, hanem, ugyazon
jelenségek kétféle aspektusaival
►Természettudományossá akarja tenni a pszichológiát, de mégis megőrizni mint pszichológiát, s nem
feloldani a fiziológiában. Ennek felszíni tünete, hogy magát a fiziológiai pszichológia terminust is
máshogy érti, mint az ma bevett. Wundt felfogásában a fiziológia nem magyarázó elveket ad a lelki
jelenségekre: a fiziológiai pólus nem redukciós elv, inkább a kísérletezés irányítója.
►Pszichofizikai parallelizmus: a test és a lélek nem azonos, csak azt feltételezi, hogy a lelki
jelenségeknek mindig megfelel egy fizoiológiai esemény is. Ez nem redukciós materializmus
►Veszélyek: pl. mindezt mégis redukcióként értelmezni
Kísérleti és néplélektan

 ►A pszichológiát két részre kell bontani:

 ►A kísérleti pszichológia az elemi jelenségekkel foglalkozik, pl. érzékelés, asszociáció,
figyelem, ami kísérletezés alá vonható és elérhető önmegfigyeléssel
  ►A magasabb pszichikus működések (pl. gondolkodás) elsősorban a “pszichés termékekből”
ismerhetők meg
 ►Néplélektan: nyelv, mitológia, vallások megismerése
 ►Ahogy egyéni lelket, úgy népléleket sem feltételez
 ►A pszichológia tanul a kulturális objektivációkból (pl. a nyelvből kiindulva kell
megismerni, hogyan szerveződnek a magasabb pszichés folyamatok)
Az evolúciós gondolat

 ►Döntő csapás az antropomorf és a vallásos világkép számára

 ►Véletlen variációt követő természetes kiválasztódás (survival of the fittest)
 ►Utóbbi valójában egy társadalmi eszme átvétele az élővilágba (a darwinizmus fejlődési
mechanizmusa valójában a szabadversenyes tőkés társadalom harcairól alkotott társadalmi kép
átvitele az élővilágra)
 ►A gondolatrendszer tehát eredetileg társadalmi!
A darwinizmus pszichológiai vonatkozásai
►Élővilág egysége, mely az embert is magába foglalja – a viselkedésformák összehasonlító elemzése
►Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése (1872)
►A változatosság mögött egyetlen elv áll – szimplifikáció, biológiai korlátok előtérbe állítása,
determinizmus, társadalmi konzervativizmus megideologizálása
►De! Folytonos fejlődés gondolata, nyitott emberkép
►A funkcionalista pszichológiához 3 szempontból járul hozzá Darwin: alkalmazkodás gondolata,
maga a fejlődésgondolat, egyéni különbségek hangsúlyozása
►Evolúciós rendszerekben, általánosságban változatosság van, a változatok között valamilyen
függvény szerint válogatás megy végbe, s a válogatás eredményeinek valamilyen formában való
rögzítése is lezajlik. A kiterjesztett darwini elmélet triviálisan kielégíti ezeket a kívánalmakat
(mutáció, természetes kiválasztás, öröklés), de számos más rendszernél is felvethetőek ezek a
kritériumok
►Közvetlenebbül három kérdés van, melyben a darwinizmus s a kor tágabban is tekinthető evolúciós
nézetei döntően hozzájárultak a másik, a kísérleti pszichológiával szembeállítható dinamikus,
funkcionalista pszichológiai gondolkodásmód kialakulásához. Az alkalmazkodás fogalma, maga a
fejlődésgondolat és az egyéni különbségek hangsúlyozása a korai pszichológiai evolucionizmus három
sarkalatos pontja. Elkezdik a lelki jelenségeket is alkalmazkodási formákként értelmezni, központi s
elméleti érdekességű kérdéssé teszik a lelki jelenségek egyed- és törzsfejlődését, végül a szelekciós
elvből (a válogatás feltételezi a változatosságot) kiindulva az általános ember helyett az egyéni
különbségek kutatását is alapkérdéssé teszik.
Spencer objektív pszichológiája
►Lelki jelenségek, mint alkalmazkodási folyamatok
►A világ az egyneműségtől halad a sokféleség felé
►A társadalmat is fokozatos differenciációt mutató szervezetként fogta fel
►Objektív pszichológia programja – a pszichológia legfőbb kérdése a szervezet és a környezet
viszonyának elemzése
►A pszichológia a biológia keretében értelmezhető
►A lelki jelenségek az alkalmazkodás nehézségeinél lépnek fel
►A 19. század legkiemelkedőbb, bár sokban megkérdőjelezett hatású evolúciós filozófusa, Herbert
Spencer.
►Spencer a természettudományok eredményeire alapoz, szándékai szerint alulról felfelé építkezve
(vagyis a pozitivista hagyomány élharcosaként) alakít ki olyan filozófiai rendszert, mely egységes
elveknek megfelelően hivatott értelmezni az egész világmindenséget. Ugyanakkor, ha az evolúciós
elméletek megalapozottsága felől tekintjük, Spencer egész habitusa Darwinhoz képest spekulatív, ő
mindig a lehető legnagyobb generalizációra törekszik. Az egység elve nála a fejlődés. A jelenségek
minden szférájában igaz az, hogy a változásoknak irányuk van. Maga a haladás mintegy
összekapcsolódott nála az evolúció fogalmával, s a korszak nagy megmaradási törvényeivel.
►Az evolúció az anyag integrációja s a mozgás vele járó szétszóródása, melynek során az anyag a
meghatározatlan inkoherens egyneműségből halad a meghatározott koherens sokféleség felé, eközben
a megmaradt mozgás is párhuzamos átalakulásokon megy át.
Az adaptációs elv elterjedése
►Spencer spekulatív gondolkodó volt. Pszichológiai nézeteit igen kevéssé kapcsolta hozzá a
viselkedés szerveződésére vonatkozó tapasztalati anyaghoz. Megadja azonban azt az alaphangot, mely
szakít mind a hagyományos, az ismeretelméletre alapozó filozófiai lélektannak, mind a bontakozó
németes, akadémikus kísérleti pszichológiának azzal a gondolkodásmódjával, mely a megismerést
önmagában tekintette. A Spencer bevezette alkalmazkodási hangsúly az érdek befolyásolta
megismerés gondolatát állítja előtérbe.
►Alexander Bain – a lelki élet szerveződésében nagy szerepe van a véletlen variabilitásnak, az élet
próba-hiba (trial-error) elven működik, a szokások rögzülésben az örömnek van nagy szerepe
►A brit összefüggésrendszerben az adja meg jelentőségét, hogy a pszichológia önállósodását
képviseli. A megfigyelés és a kísérletezés elsőbbségét hangsúlyozza a spekulációval szemben.
Az adaptációs gondolat előtérbe kerülése szempontjából érdemes hangsúlyozni, hogy
miközben asszociácionista, különleges hangsúlyt helyez a mozgásokra, az asszociációs elvet
kiterjeszti a mozgások elsajátítására. Két központi jelentőségűvé váló fogalmat vezet be:
egyrészt a lelki élet szerveződésében szerinte nagy szerepe van a véletlen variabilitásnak, az
élet próba-hiba (trial and error) elven működik, másrészt a szokások rögzülésében kitüntetett
az öröm szerepe.
►Claude Bernard – belső miliő (a szervezet működési elemzése)
►Claude Bernard munkájának igazi üzenete az, hogy összekapcsolta a tudományos
szkepticizmust, amit mesterétől, Magendie-től sajátított el, valamint a karteziánus szellemből
azzal a meggyőződéssel, hogy a kísérleti módszer révén bizonyosságra tehetünk szert.
►Minden felfedezése a test belső szabályozásával volt kapcsolatban. A hasnyálmirigy
szerepe, a vércukorszint-szabályozás, a szívműködés idegrendszeri szabályozása, valamint a
májnak az energiaháztartásban játszott szerepe mind az ő állatkísérletei révén tisztázódtak.
Ami a dolog tartalmát illeti, mindez elvezetett híres belső miliő fogalmához, mely szerinte az
állati életműködések megértésének kulcsa. Az élő szervezetek biokémiai folyamatok
segítségével őrzik meg viszonylagos önállóságukat és állandóságukat belső paramétereiket
illetően.
►Ivan Mihajlovics Szecsenov – belső életünk olyan reflexekből áll, amelyeknek a végrehajtó ága
gátlás alá került
 ►Az érzékelés elemzésében Szecsenov, részben a Helmholtz-iskolára is támaszkodva, a
motoros elméletek élharcosa lesz, aki számára a szemmozgások és egyéb végrehajtó
mozzanatok döntő szerepet játszanak az észlelésben. Az észlelés ebben a koncepcióban az
aktivitást irányító jelzőmozzanatok biztosítója, s központi szerepe van benne az izomérzéknek.
Radikális a felfogás, hiszen az alkalmazkodás nevében kiiktatja az egész hagyományos
pszichológiát.
►Evolúciós neurológia: John Hughlings Jackson – az idegrendszer egymásra épülő szintekből áll. A
magasabb szintek gátló hatást gyakorolnak az alacsonyabbakra (a felsőbb szint sérülése esetén az
alacsonyabb szint müködése kerül elő)
►Konkrét kérdésekre is máig tanulságosan alkalmazza evolúciós felfogását. Az afázia
elemzésében például megkülönbözteti az emocionális (kéreg alatti szintű) és a propozicionális
(kérgi szervezettségű) beszédet. Ez ma nagyon modern gondolatnak számít az afázia
kutatásában. Az evolúció, a spenceri gondolat a homogenitásból a heterogenitásba való
átmenet, a munkamegosztás stb. tehát mintegy belső tükröződést kap Jacksonnál az
idegrendszer felépítésében és működésében.
Összehasonlító lélektan


►Az elmélet alapján megérthetjük, miért ruházza fel a természet lassú lépésekben ugyanannak az
osztálynak különféle állatait az őket jellemző különböző ösztönökkel. A lelki jelenségek is
fokozatosan alakultak ki a törzsfejlődés során. Meg kell keresnünk tehát eredetüket, előzményeiket az
állatvilágban.
►Ez a gondolat lesz az összehasonlító lélektani hitvallás alapja, s ezzel annak az átfogó
meggyőződésnek a konkretizálása, hogy a lelki jelenségek is életjelenségek. Robert Richards filológiai
rekonstrukciója szerint két fontos visszatérő mozzanat van Darwin gondolkodásmódjának viselkedéses
aspektusaiban. Az egyik, hogy Malthus olvasása előtt hitt abban, hogy a szokások megváltozása a
döntő mozzanat az állatvilág fejlődésében, egy új környezetbe kerülve. Vagyis eredetileg olyan
felfogást hirdetett, mint ma Piaget s nem sokkal saját kora után James Baldwin: a fejlődés mozgató
tényezői a szokások, a viselkedés, nem a morfológiai változás.
►A másik mozzanat a brit szenzualizmust érinti, s ennek hatását a folyamatosság kérdésére. Mivel
Darwin alapvetően hitt az értelem szenzualista metateóriájában, az értelem tekintetében számára s az
egész kor számára nem volt kulcskérdés, hogy tudnak-e gondolkodni az állatok. Ezt igazából
kézenfekvőnek vették. A döntő kérdés akkoriban az volt, van-e erkölcsi ítéletük.
A gyermeklélektan kezdetei
►A fejlődésgondolat a 19. század utolsó harmadában nem csak az állatot állítja a pszichológusok
érdeklődésének középpontjába, hanem a gyermeket is. Ennek természetesen megvolt az az általános
filozófiai-ideológiai kerete, mely mindenben, ami fejlődik, fontos témát talál. Közvetlenebb szálak is
fűzik a gyermeklélektan kibontakozását a darwinizmushoz. Már maga Darwin is bemutatja a gyermeki
érzelmekről szólva azt a felfogást, mely az emberi viselkedésformák igazi, romlatlan gyökereit a
kisgyermeknél véli megfigyelhetőnek. Biológiai örökségünk a gyermeknél figyelhető meg legjobban,
ott, ahol a kultúra, a tanulás még nem épített erre elfedő mázakat.
►Ernst Heinrich Haeckel (1834-1919) – Biogenetikus alaptörvény: az egyedfejlődés megismétli a
törzsfejlődést – mindezt kiterjeszti a pszichológiai fejlődésre is
►Haeckel számára fontos volt a lélek természettörténetének és kultúrtörténetének jellemzése.
Máig tanulságos módon próbálja bemutatni, milyen szerveződési fokokon alakul ki mindaz,
 amit lelki jelenségnek nevezünk az egysejtűektől az emberig. Haeckel mindenben a
gradualizmus képviselője. így a nyelvet tekintve is. A régibb, dualisztikus és metafizikai
elméletek azt tanították, hogy a nyelv csak az ember tulajdona, s vagy a jóságos isten
ajándéka, vagy a társadalomban élő ember „találmánya”. Ezzel áll szemben az ő evolúciós
felfogása, mely az agyi beszédközpontokra, a gyermeknyelv rekapitulációs fejlődésére, s arra
épít, hogy „a társas összeköttetésben élő állatok is közlik gondolataikat, érzéseiket és
vágyaikat, hol jelekkel vagy érintéssel, hol zörejjel vagy hangokkal (pl. tücskök és szöcskék
ciripelése).
►James Mark Baldwin (1861-1934) – a gyermek fejlődése magyarázó elvet kínál a felnőtt
pszichológia számára
►A fejlődés az a téma, ahol a gyakorlatias emberkép és a tudomány, nevezetesen az evolúciós
elmélet összetalálkoznak.
►Baldwin álma az volt, hogy elsőként adjon számot a fejlődésről és a változásról egy
evolúciós gondolatokban gyökerező szociálpszichológia keretében. Munkájában összegzi az
evolúciós gondolat módszertani jelentőségét a gyermekek vizsgálatában, miközben egy sajátos
elméletet is vázol a pszichikum keletkezéséről. A módszertani elvek lényege, hogy a gyermeki
fejlődés magyarázó elveket ad a „felnőtt pszichológia” számára.
►Új tényező lesz nála az úgynevezett Baldwin-hatás, ami azt jelenti, hogy az egyed
repertoárján belül van kiválasztás. Hasonlít ez az effektus törvényéhez, ezzel helyettesíti,
mondja Baldwin explicitien, a lamarcki mechanizmusokat. Csakhogy a beavatkozásokkal „a
szociális adaptáció meghatározza a fizikai filogenezist s a fizikai örökséget részben ez a
tényező szabja meg. Továbbá a folyamatot nemzedékről nemzedékre segíti a szervezeten
kívüli vagy tisztán szociális átvitelek láncolata.”
►A “primitív” ember és a lelki fejlődés – James Frazer (1854-1941) – a primitív népek pszichológiai
tanulmányozásával az ember ősibb állapotáról tudunk meg valamit
Szelekció és egyéni különbségek: Francis Galton (1822-1911)

 ►Mind a karakter, mind az értelem öröklöttek

 ►Az egyéni különbségekben döntő szerepet játszik az öröklés
 ►A kiválóság egynemű – egységes intelligencia fogalma
 ►Statisztikai fogalmak bevezetése – a testi tulajdonságok és az emberi tehetség is normális
eloszlást követnek, átlaghoz való regresszió törvénye, korreláció
 ►Javítani kell az emberi képességek átlagát – eugenika
►Magát az egyéni különbségek vizsgálatát irányító nature-nurture, természet-gondozás
fogalompárt is Galton vezette be az egész kérdés vizsgálatába. Alapelve az, hogy mind a
karakter, mind az értelem alapvetően öröklöttek.
►Koncepcióját egy olyan közegben kell alátámasztania, amikor a darwini elmélet
összekapcsolása a mendeli genetikával még nem történt meg. Magával az öröklés menetével
kapcsolatos gondolatai éppen ezért spekulatívak, mára nem túl relevánsak. Attitűdje azonban
világosan kifejezi azt, ami majd egy évszázadon át a John Watson képviselte radikális
egyenlőség elv ellentettje lesz.
►Ő vizsgál először ikreket az öröklés hatásának vizsgálatára. Felismeri, hogy az egyéni
különbségek elemzésére nem elég az élettörténeti evidenciák használata. A laboratóriumban a
szokásos testméret vizsgálatokon túl reakcióidő-méréseket végeztek, kitérve az asszociációs
időre és a mentális képekre is. Galton használt először olyan asszociációs vizsgálatokat, ahol
szemben a szigorú egy szóra egy szóval válaszolás elvével, a szabad képzetáramlást elemezte.
 ►Felfogása egyre inkább egydimenzióssá vált, különösen, ami az értelmi képességeket illeti.
A fokozatosan kialakított „galtoni paradigma” az értelmi képességekről a következőképpen
jellemezhető.
1. Az egyéni különbségekben döntő szerepet játszik az öröklés.
2. A kiválóság végeredményben egynemű.
Funkcionalizmus az Egyesült Államokban: William James

 ►1875 – első pszichológiai laboratórium Amerikában (Harvard Egyetem)

 ►1890 – Principles of Psychology
 ►A gondolkodás folyama, a tudat maga a változás
 ►Az első rendszeres evolúciós lélektan – mi a lelki jelenségek szerepe, milyen cselekvéses
keretbe helyezendőek?
 ►Szokások – fiziológiailag bejárt utak az idegrendszerben
 ►Érzelmek James-Lange elmélete
 ►Megismerő és a megismert én
►Az amerikai funkcionalista pszichológia indulásánál egy olyan alkotót találunk, aki nem
könnyen sorolható be egyetlen irányzat kereteibe sem. Túl nagy egyéniség ahhoz, hogy
egymással harcoló táborok egyikébe is be lehessen szorítani. Ugyanakkor munkássága
közvetlen folytatását tekintve a funkcionalista gondolat elindítójának tekinthető.
►Mint pszichológus, James megkérdőjelezte mind a német kísérleti felfogást, mind a brit
empirizmus attitűdjét, melyek a képzeteket önmaguk számára elégséges autonóm entitásoknak
tartották. Nemcsak készen kapott képzeteink nincsenek, de James számára nincsen kész és
szilárd tudatosság sem. Olyan pszichológiát képvisel, amely az élményvilággal érvelve küzd a
tudatlélektan ellen.
►A hagyományos pszichológia nagy hibája James szerint, hogy a teljes tudatáramlásból csak
a pillanatnyi nyugvópontokat tudta megragadni, ezáltal eldologiasította a gondolkodást.
Funkcionalizmus
► A funkcionalizmus kifejezésnek a pszichológiában több értelme van. Egyrészt a klasszikus
századfordulós pszichológiában az európai, különösen a német szóhasználatban egyszerűen
„működést” is értettek rajta. Az antropológiában és a szociológiában a funkcionalizmus azt a
társadalomképet jelenti, amely a társadalmat funkciók egymásra vonatkoztatott együtteseként
értelmezi, ahol minden jelenség hozzájárul az egész mintázat fennmaradásához (Merton 1980). Ez az
értelmezés nem idegen az evolúciós funkcionalizmus gondolatától. A test és lélek viszonyának sajátos
értelmezése összekapcsolja a kétféle interpretációt.
►John Dewey (1859-1952) – a társadalom állandó evolúciós tökéletesedésének gondolata
►Mint a pragmatizmus értelmezője s mozgalomként terjesztője vált igen ismertté. Az ő
felfogása még a logikát is pragmatikus, hasznossági és evolúciós alapokra próbálja helyezni.
►A pszichológia közvetít az evolúciós elmélet és a logikai között a megismerés
vizsgálatában. Vagyis itt egy olyan „evolúciós pszichologizmust” kapunk, mely Husserl és
Frege pszichologizmuskritikája után egy nem asszociatív „evolúciós megalapozású” formában
újítja fel a pszichologizmust. - Azt mondhatjuk, hogy nincsenek elméletileg érvényes
„igazságok”, melyekre tetteinket alapozhatnánk. Ehelyett azokat a fogalmakat nevezzük
igazaknak, amelyek sikeres és életfenntartó aktusokra vezettek.

 ►A társadalom ugyanis a természethez hasonlóan a harc terepe

  ►Az iskolának erre kell felkészíteni az egyént
 ►A pszichológiának a környezethez való alkalmazkodással kell foglalkoznia
 ►A chicagói iskola – merev, állandó tartalmak helyett a lelki élettel működésében kell
foglalkozni – működésközpontú funkcionalista leírás
Behaviorizmus: a lélek kiiktatása
►Cél: a “lelki” kiiktatása és a pszichológiát a viselkedés tudományává változtatni
►Tartalmilag a behaviorizmus forradalmi jellegének záloga éppen legbornírtabb vonása. Kiiktatja a
legsajátosabb pszichológiai mozzanatot, a „lelkit”, a belső világot. Kiindulópontja a népi pszichológia
megkérdőjelezése. A pszichológiát pusztán a viselkedés (behavior) tudományává akarja tenni.
►Előzmények:
►1. A behaviorizmus folytatása minden mechanikus emberképnek (Descartes: animal machine
(állatgép), La Mettrie: l’homme machine (embergép), reflexfogalom mechanikussá válása
►2. Determinációs sémák
►A viselkedés elemzéséhez mechanikus ha ^ akkor típusú determinációs sémákat lehet
használni.
►3. Orvosi materialista gondolkodás (fiziológiai determináltság)
►4. Az ember dezantropomorfizálása (A tudományos tükrözésnek az a jellegzetessége, hogy a
valóságot, s ezen belül a társadalmi valóságot is a szubjektivitás minél teljesebb kizárásával, minél
objektívebben mint magánvaló objektumot igyekszik megragadni.)
►Eleinte az a dezantropomorfizáció, melyben az ember-állat különbség hangsúlyozódik, hogy
majd újfent a közösségek kerüljenek később kiemelésre, de egy másik szinten: az ember is
pusztán viselkedő lénnyé váljék. Thorndike gyakorlati dezantropomorfizációja a mai evolúciós
pszichológia szemszögéből megteremti a viselkedés szisztematikus elemzésének lehetőségét
►5. Objektivista törekvések
►Idetartozik már a tudatlélektanon belül is az a tendencia, amikor egyre inkább a teljesítmény
vizsgálata lesz a kizárólagos támpont, s az introspekciónak csak tiszteletköröket tesznek a
pszichológusok
►6. Az összehasonlító lélektan objektivisztikus iránya
►Az állat vizsgálata evoluciós keretekben egyre inkább kikerül az antropomorf, az ember
analógiájára történő magyarázatok köréből.
A behavirozmus és az amerikai kultúra
►Cselekvés és állandó próbálkozás (nem a töprengés)
►Az amerikaiakat sztereotípiaszerűen a cselekvés és az állandó próbálkozás, s nem a
töprengés és a bejárt utak embereinek tartjuk. Egy ilyen kultúrának jobban megfelel az a
pszichológia, mely az emberismeretet a belső tényezők helyett a közvetlenül megfigyelhető
viselkedésre alapozza.
►Ember alakításának gondolata – a viselkedés alakítása
►James McKeen Cattel: az üzleti életnek olyan pszichológiára van szüksége, mely az emberi
viselkdést irányítani akarja (nem az a lényeges, hogy mit gondolnak az emberek, hanem, hogy mit
tesznek)
►+ az Egyesült Államokban egyetemein a szekularizált gondolkodás az európainál sokkal gyengébb
volt – a behaviorizmus a vallásos lélek fogalmával szembeni harc is
►Gyors városiasodás, belső mobiltás, bevándorlás
►A nagyvárosba került vidéki fiatal jól példázza azt a helyzetet, amikor az olvasztótégely
világában az embereknek nincs mire támaszkodniuk egymás megítélésében. Nincsen közös
kultúra, sőt közös nyelv sem, s ekkor nem marad más, mint a viselkedés az egyetlen
támpontként.

 John B. Watson behaviorista programja

 ►Első generációs értelmiségi
 ►Állatkísérletek
 ►Ígéretes fiatal tehetség, a Johns Hopkins Egyetem professzora, az Amerikai Pszichológiai
Társaság elnöke
 ►Már közismert kutatóként bontakoztatja ki a behaviorizmust
 ►A pszichológia a behaviorista számára a természettudományok egyik tisztán objektív,
kísérleti ága. Elméleti célkitűzése a viselkedés „bejóslása” (predikciója) és ellenőrzése. A
viselkedés objektív tanulmányozása egyben egy elementarista program alapja is: a viselkedés
ingerválasz egységekre bontható.
 ►Később válása miatt vissza kell vonulnia a tudományos élettől
 ►Ezután sikeres reklámszakember
 ►Megmarad pszichológiai érdeklődése is: Psychological Care of Infant and Child (1928)
Hogyan látja a behaviorista a pszichológiát? (1913)

 ►Kiindulópont: az ember és az állat pszichológiai egysége

 ►Megszüntetjük a kettős megfigyelést (Wundt): egyetlen megfigyelőnk lesz, a külső
 ►1. A lélektannak a lelki jelenségekkel mint alkalmazkodási folyamatokkal kell foglalkozni
 ►2. A reakciókat meghatározott ingerek váltják ki – külső környezeti determinizmus és
elementarizmus (nincsenek spontán tevékenységek, minden viselkedés reaktív jellegű)
 ►3. A vielkedés leírásának célja a viselkedés irányítása (manipuláció vádja?)
 ►4. Ki kell iktatni a pszichológiából az önmegfigyelés módszerét, és ezzel azokat a belső
folyamatokat is, amelyekre korábban hivatkoztak (pl. tudat, emlékkép)
 ►5. A szóbeli beszámoló elfogadható módszer marad, csak nem tételezzük fel, hogy mögöttes
realitásra vonatkozik
►A gondolkodás nem más, mint belső beszéd
►Munkájában a behaviorizmust mint az egységes fizikalista világkép megvalósítóját
értelmezi. Ugyanekkor rámutat arra, hogy éppen a modern fizika kevésbé naivan
„materialista”, mint Watsonék állítják: konstrukciókkal dolgozik, s ugyanezt a pszichológia is
megteheti. Viselkedéselvű kell legyen, de nem zárhatja ki a viselkedést determináló bonyolult
belső konstrukciókat sem.
Radikalizmus és szélsőségesség
►Watson egyre kevesebb figyelmet tulajdonított a veleszületett tényezőknek
►A behavioristák tették a pszichológiát a viselkedésváltozás, a tanulás tudományává
►Környezetelvűség és szélsősége tabula rasa elv (faj irrelevanciája! – a funkcionalisták jó része hitt a
fehérek öröklött fölényében)
 ►Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket s az általam megjelölt környezetet
felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakembert
nevelek belőle, amilyet csak akarok. A környezetelvűség, az optimizmus és a gyakorlatias
hitvallás teszik Watsont az első modern értelemben vett csecsemőnevelési tanácsadóvá.
Watson ugyanakkor a mai tanácsadókhoz képest szigorú.
►Pavlov hatása – a behavioriszták fokozatosan átveszik a klasszikus kondicionálást, kiterjesztik az
emberre is és magyarázó elvvé teszik
►A feltételes reflex a viselkedés elemekre bontásának kulcsa
►Reagáló szervezet gondolata – S-R formula - a viselkedés mechanizmus, saját belő tendenciái
nincsenek
►Lényeg: alakítható (self-made man), de a környezetének kiszolgáltatott ember képe
►A feltételes reflex fogalom logikailag nem szükséges a viselkedéselv érvényesítéséhez. A
behavioristák számára a feltételes reflex a viselkedés elemekre bontásának kulcsa, akárcsak a
hagyományos lélektan számára az asszociációk voltak az elmében. Másrészt maga a fokozatosan
kialakított inger-válasz (S-R) formula fogja képviselni azt a (téves) elkötelezettséget, hogy reagáló
szervezettel van dolgunk. Kialakul egy olyan determinisztikus séma, mely szerint az állat s az ember
viselkedése mintegy kimerül abban, hogy külső dolgokra reagál. A viselkedés mechanizmusként
működik, nincsenek saját belső tendenciái.
A korai behaviorizmus néhány dilemmája
►Periferializmus vs. az idegrendszer kutatása – egyfelől fontos a pszichológia számára a fiziológia,
másfelől elzárkózik a spekulatív agyi jelenségekre alapuló magyarázatoktól
►Az ösztön is elsősorban azért visszataszító, mert megfoghatatlan, önmagában magyarázó
belső lényegi erőt tételez. Innen származékosan jön azután a szélsőséges tabula rasa elv.
Periferializmusa is abban gyökerezik, hogy a szájmozgások legalább vizsgálhatóak, de – a kor
technikájával – a feltételezett agyi folyamatok nem.
►Tudat kiiktatása vs. módszertani behaviorizmus – szigorú behaviorizmus: nincsenek tudatjelenségek
vagy szellemi jelenségek, amelyek ne lennének beilleszthetőek az egyszerű fizikai jelenségek közé +
módszertani behaviorizmus: megbízható tudományos adatokat csak a viselkedés elemzésével lehet
szerezni
►Viselkedés mechanikája vs. teleológiája – sokan már a kezdetektől megkérdőjelezték, hogy könnyen
azonosítható lenne az inger és a válasz
Ban Harris: Letting go of Little Albert (2011)
Gestalt-pszichológia (alaklélektan)
►Az alaklélektan megtartja a „belsőt” (szemben a behaviorizmussal)
►A korábbi elementarista felfogás helyett (tudatlélektan) az egészben és a szerveződésben
gondolkodik
►A hétköznapi ember és a humanista elégedetlenségére épít a hagyományos pszichológiával szemben
(klasszikus lélektan túlságosan feldarabolja az embert)
►„az egész több, mint a részek összessége”
►Az alaklélektan képviselői számára az egész nem pusztán több, mint a részek összessége, hanem
elsődleges is a részekhez képest
►De! Az egész és az értelmes szerveződés nem abszolút szemékben vagy a lélek belső
szerveződésében keresendő, hanem a külvilágban - a világ maga is rendezett és szervezett
►Az alaklélektan viszont a hétköznapi ember és a humanista elégedetlenségére épít a hagyományos
pszichológiával szemben. A hagyományos lélektan túlzottan feldarabolja az embert, s kivonja az
értelmes összefüggések világából, hangzott a gyakori vád.
►Helyet keres az egészlegességnek és az értelemnek a pszichológiában is, de ugyanakkor hisz abban,
hogy ezzel voltaképpen egy nívósabb tudományosságot valósít meg, s nem kell elszakadnia magától a
tudománytól. Sajátos, bátor és kivételes hozzáállás ez. Abban a német kulturális közegben bontakozik
ki ugyanis az alaklélektan, amelyre nemcsak a naturalizmus- ellenesség s az értelemteliség igénye
jellemző, hanem az irracionalizmus kultusza is.
Az alaklélektani gondolkodás előzményei
►Filozófiai előzmények
►A görögségtől kezdve mozgatja a filozófusokat két szembenállás az egészek fogalmát és
természetét illetően. Az egyik az additív és a nem összegződő rész-egész viszony kérdése.
Vajon az egészek puszta konglomerátumai-e az őket alkotó részeknek – hagyományosan ez az
empirista típusú redukciós filozófiák válasza – vagy pedig valamilyen azokon túlemelkedő
szerveződést alkotnak-e? Ennek a „többlet” felfogásnak számos idealista változata jött létre,
melyek a rideg, értelmetlen elemek világával az abszolút forma vagy a szubjektív értelem, a
jelentés egészleges világát állították szembe.
►Christian von Ehrenfels (1859-1932) – a melódia mint egész (alaki minőség fogalma) – az elemek
változása az összkép változásához vezet; transzponálhatóság
►A melódia élményét elemezve rámutatott arra, hogy az egészek sajátos új jelenségeket
mutatnak a részekhez képest. Az alaki minőségek nem vezethetőek le az elemekből, de azok
mintegy alapot képeznek számukra. Ilyen értelemben Ehrenfels félúton áll az egészek
levezetett kezelése és az alaklélektanban bevezetett domináló felfogása között. A dallam
elemzésénél számára az a kiinduló kérdés, hogy „vajon a melódia felfogásakor a tudat az n
különálló elemnél többet ad-e a reprezentációhoz”
►Német fenomenológiai hagyomány (pl. Husserl hatása) – a kísérletek során fenomenológiai leírást
kell alkalmazni: a személy olyan módon ragadja meg élményeit, ahogyan azok közvetlenül adottak
számára (naiv szemlélet rehabilitálása)
►Abból a husserli gondolatból, hogy a jelenségeket hagyományos ontológiai
elkötelezettségeinket (van a külvilág s az azt tükröző tudat) félretéve kell leírni, a
pszichológusok egy olyan fenomenológiát érvényesítenek, mely szerint a laboratóriumban
félre kell tenni a klasszikus önmegfigyelés torzítóan elemző attitűdjét (ami valójában az
elmélet, az elementarizmus betolakodása volt a leírásba).
►Vagyis egy sajátos (vélt) naiv szemléletet kell visszahelyezni méltó posztjára a
pszichológiai adatszerzésben, szemben a laboratóriumi tudósok elferdített felfogásával. A
klasszikus németes pszichológia például az ingerhiba fogalmának közvetítésével abból indult
ki, hogy a tudomány alapja a naiv hozzáállás (tárgyakat látunk, s nem élményeink vannak)
levetkőzése: nekünk nem a vélt, hanem a valódi belső világot kell megragadnunk, ami
önmagában jelentéstelen elemekből áll.
►A „mező” fogalma a fizikában – determinisztikus viszonyok helyett erők dinamikus egyensúlyából
fakadó kölcsönhatások
 ►Az alaklélektan alakulására nagy hatással volt a kor fizikája is. A fizikai mezőfogalom igen
vonzó a gestaltosok számára. Egyrészt felfedezik benne, hogy, miként Planck gondolkodása is
sugallja, a tudománynak nem egyszerűen tényeket kell értelmeznie, hanem egy világképet
látnak meg (Ash 1980b; 1982). Másrészt a kor fizikájában egy olyan új világképet fedeznek
fel, mely szakít a merev, szolid tárgyak közti diszkrét determinációs viszonyokkal s a lokális
determinizmussal, s ehelyett nagyobb területekre kiható s az erők dinamikus egyensúlyából
fakadó kölcsönhatásokat tételez fel, ideális tömegpontok tehetetlen egymást lökdösése helyett.
Az elemeken túllépő mező s az erők dinamikája olyan új természeti világképet ígérnek, mely
kezelni tudja a korábban a természettudomány kezéből kicsúszott dolgokat is.
Az alaklélektani mozgalom
►Mozgáslátás – Max Wertheimer (1880-1943): phi-jelenség
►A kísérletek során Wertheimer egy függőleges és egy vízszintes vonalat vetített gyors
egymásutánban. Kiderült, hogy ha a két ingert csak 50-60 millisecundum választja el
egymástól, a személyek mozgást látnak: például a függőleges vonal „lefordulását”
vízszintesbe. Ezt nevezte el Wertheimer phi-jelenségnek, a phenomen (jelenség) szó görög
kezdőbetűjéből. Rövidebb időknél a személyek együtt látják a két vonalat, hosszabbaknál
pedig egymás után.
►A mozaikmodell ellen: az alulról felfelé való építkezés helyett a felülről lefelé kell a tudományos
modelleket is kidolgozni
►A látás vizsgálata – pl. Edgar Rubin kétértelmű ábrái
►Közben háttértámogatást is kapnak a dán Edgar Rubin (1886-1951) ekkoriban megjelenő
munkáitól, melyek szintén a perceptuális szerveződést vizsgálják: a látómező kényszerű
szerveződését figurára és háttérre, mely legjobban kétértelmű ábráknál jelenik meg. Pl. vagy
serleget látunk, vagy két szembenéző arcot, s ennek megfelelően változik az ábra maradék
része (fizikailag ugyanaz az inger) háttérré. A folyamat automatikus és kényszerű: nincsen
olyan helyzet, amelyben nincs figura kiemelve.
►Wolfgang Köhler (1887-1967) - izomorfizmus elve: megfelelés van három elrendezés, a külső, a
külvilágbeli fizikai mező, az élmények rendje és az agykéregben zajló folyamatok között
►Köhler a húszas évekre kialakítja a mozgalom fiziológiai doktrínáját, az izomorfizmus elvét,
mely a fizikából átvett mező fogalom legkiterjedtebb alkalmazása lesz
►Kurt Koffka (1886-1941) - a gyermeki fejlődésre és a törzsfejlődésre terjeszti ki az alaklélektan
elveit: a fejlődés lényege különböző bonyolultságú struktúrák kezelésének fokozatos kibontakozása
A Gestalt-pszichológia vége Európában

 ►A fasizmus előretörése miatt az egész alaklélektani mozgalom az Egyesült Államokba

emigrál
 ►Köhler sokáig ellenáll
 ►Az Egyesült Államok behviorista, neobehaviorista közegében nehezen érvényesül
”világnézeti holizmusuk”
 ►Csak a Gestaltból kinövő szociálpszichológia lesz meghatározó (lásd Solomon Asch és Kurt
Lewin munkásságát)
A Gestalt gondolatrendszere
►Milyen tényezők révén válnak együvé tartozóvá a vizuális érzékelésben a különböző ingerek?
►Közelség, hasonlóság, zártság, jó folytatás elvei
Tanulás az alaklélektanban

 ►Magát a tanulás folyamatát is eltérően képzeli el a két irány. A behavioristák

elementaristák, a gestaltosok struktúraelvűek.
 ►Köhler – belátásos tanulás (a belátás hirtelen következik be, ha az állat újra hasonló
helyzetbe kerül, ugyanezt a megoldást alkalmazza)
 ►Köhler a Porosz Tudományos Akadémia kísérleti telepén, Tenerife szigetén csimpánzokkal
végzett kísérleteket
►Köhler híres csimpánzkísérletei adják meg e téren az alaklélek- tanos gondolkodás
alaphangját. A csimpánz a ketrec tetejéről lógó banánt akarja elérni. Közvetlen próbálkozásait
– felugrálás s hasonlók – abbahagyja. Mélán ül a ketrec sarkában, ránéz a másik sarokban levő
ládára, aztán a banánra, majd hirtelen feláll, a ládát a banán alá teszi s leveszi a banánt. Ha újra
hasonló helyzetbe helyezzük, azonnal ugyanezt a megoldást alkalmazza.
►Ezt a folyamatot nevezzük Köhler nyomán belátásos tanulásnak. Az állat átlátja a cél (a
banán) és a hozzá vezető eszköz (a láda) közötti viszonyt. A belátás hirtelen következik be, a
nyílt próbálkozások abbahagyása után. A megoldás megelőzi a kivitelezést. Ezzel szemben a
behavioristák a véletlenben hisznek: a tanulás során a véletlen próbálkozások közül a beválóak
rögzülnek, nincsen ezt megelőző értelmi átlátás.
►Az igazi tanulás mindig viszonyok átlátása s nem egyedi kapcsolatok létesítése
►A rend előbb jön létre, mint a megoldás (vö. Behaviorizmus)
Fejlődés, személyiség és csoport az alaklélektaban
►Koffka - A fejlődés döntő mozzanata éppen az, hogy milyen struktúrák megragadására képes egy faj
vagy egy adott életkor + geográfiai és a pszichológiai környezet fogalmai: viselkedésünket nem a
dolgok határozzák meg, hanem az, hogy mit jelentenek azok számunkra
►Amerikában is megjelent fejlődéslélektanának alapgondolata, hogy a fejlődés mindig
struktúrákra irányul. Menete nem olyan, ahol az elementarisztikus szerveződést váltaná fel az
egész, a struktúra. Ehelyett már a kezdetektől az egészek, a struktúrák dominálnak. A fejlődés
döntő mozzanata éppen az, hogy milyen struktúrák megragadására képes egy faj vagy egy
adott életkor.
►Másrészt, s ezt különösen a behaviorizmussal való szembeállításban érdemes hangsúlyozni,
az alaklélektanosok a fejlődést lényegében önszerveződésnek tartják. Szemben a behavioristák
környezetelvűségével ők nativisták, bár Koffka a konvergencia elmélet felé is kirándulást tesz:
a fejlődés a környezet és a genetikai program kölcsönhatásának eredménye. Ez voltaképpen
egész idegrendszer-koncepciójukban is benne rejlő gondolat. Maga a tanulás pedig alapvetően
egy helyzet értelmezésének megváltozása, lényege nem a teljesítmény, hanem a jelentés
átalakulása, a viselkedés megváltozása ehhez képest már „csak” teljesítés, végrehajtás.
►Kurt Lewin (1890-1947) csoportlélektana
►Az alaklélektanos felfogásban a személyiség maga értékelések, jelentések rendszere, s nem
puszta szokásoké, ahogy a behavioristák képzelik, vagy eleve megadott motivációs
tendenciáké, mint a pszichoanalitikusok gondolják.
►A személyiségről kialakított topológiai mezőelmélete a személyiséget, mint belső teret
képzeli el, amelyben a különböző környezeti mozzanatoknak tulajdonított értékek (jó-rossz)
irányítják a mozgást, hoznak létre konfliktusokat, átszervezéseket, egyensúlyokat.
Miért fontos az animális magnetizmus?

 ►Az animális magnetizmus tanai és gyakorlatai fontos inspirációt jelentettek a korai

pszichológiai gondolkodók számára (Crabtree, 1988; ellenberger, 1970)
 ►A pszichológia és a pszichoterápiák egyik előzményeként tartható számon (Ellenberger,
1970)
 ►Először irányítja a figyelmet a szuggesztió, a hipnózis, a módosult tudatállapotok és
gyógyító kapcsolat dinamikáira a figyelmet
Franz Anton Mesmer (1734-1815)

 ►Dissertatio physico-medica de planetarum influxu (1766) – animális gravitáció

 ►Később az animális gravitáció helyett az animális magnetizmus fogalmát vezette be, mivel,
tapasztalatai szerint, a felfedezett erő az ásványi mágnesességhez hasonlóan működött
 ►Rövidesen arra jutott, hogy az orvos maga is egy különleges mágnesként működik, mely
képes arra, hogy az univerzumot átható, láthatatlan magnetikus fluidumot közvetítse a beteg
ember testébe, és így a gyógyuláshoz szükséges magnetikus egyensúlyt helyreállítsa
Magnetikus fluidum

 ►Mesmer szerint a magnetikus fluidum egyfajta harmonikus rendet teremt az univerzumban,

áthatja az emberi testet is, különösképpen az idegeket
 ►Egészséges állapot: a test minden része harmonikusan működik, az idegekben áramló
fluidum zavartalanul tud mozogni
 ►Ezzel szemben a betegség: a fluidum mozgásának akadályoztatása ►Animális magnetikus
technikák
 ►Krízis – visszaállítja a fluidum természetes mozgását
 ►1784-ben a francia Tudományos Akadémia és az Orvosi Kar, majd később az
Orvostudomány Királyi Társasága is megalapozatlannak és érvénytelennek nyilvánította
Mesmer elméletét
Egyéni és csoportos terápiák
Armand Marie Jacques de Chastenet, marquis de Puységur (1751–1825)

 ►Puységur felfedezte, hogy egyes páciensek magnetizált állapotukban különleges, álomszerű

állapotba kerülnek, amelyben nagyon szuggesztibilisek, mindent valóságként fogadnak el,
amit a magnetizőr sugall
 ►Gyakran különböző természetfeletti képességek is jelentkezek
 ►Noha éberen nem emlékeztek a páciensek a magnetizmusban tapasztaltakra, ha újra
magnetizálták őket, akkor ebben az állapotban fel tudták idézni korábbi emlékeiket → két
különböző tudati állapot
 ►Rapport jelentősége!
Puységur követői

 ►Később Faria abbé (1755-1819), Alexandre Bertrand (1795-1831) és James Braid vitte
tovább Puységur gondolatait (1795-1860)
 ►Braid volt az, aki az animális magnetizmus helyett a hipnotizmus terminust kezdte el
alkalmazni, mégpedig azzal a céllal, hogy végleg leszámoljon a magnetizőr és páciense között
áramló magnetikus fluidum feltételezésével
 ►Az 1860-as évekre az orvos Ambroise Liébeault (1823-1901) nagy sikerrel alkalmazta a
hipnotizmus módszerét páciensei körében
  ►A nancy-i orvosprofesszorra, Hyppolite Bernheimre (1840-1919) különösen nagy hatást
gyakoroltak eredményei, később együtt alapították meg a hipnózis nancy-i iskoláját
A pszichoanalízis tudományos, kulturális és társadalmi gyökerei

 ►A pszichiátria fejlődése, az elmebetegséggel kapcsolatos diskurzus változásai

 ►A tudattalan „felfedezése”, irodalom, filozófia, romantika
 ►A szuggesztió és a hipnózis
 ►A hisztéria mint „alapító betegség”
 ►A gyermekkor „felfedezése”
 ►A szexualitás új, orvosi szemlélete
A hasonmás (Doppelgänger)
►A Doppelgänger a romantikus én-hasadás jelképe; „minden schizoid alkatú emberben egy
Doppelgänger lakik és a romantika a schizoid embertípusnak felel meg... „A romantikusok
tekintetüket az álmok, a megmagyarázhatatlan ösztönök, a sejtések és a bizonytalan vágyak felé
fordították, erről szól a Doppelgänger mítosza is, az emberről, akiben a tudattalan világ elszabadul a
tudat ellenőrzése alól és mint rettenetes szörnyeteg önálló életet kezd...” (Szerb Antal)
►Irodalmi példák: E. T. A. Hoffmann, Adalbert Chamisso, Dosztojevszkij, Dr. Jekyll és Mr. Hyde,
Frankenstein, Drakula
A tudattalan felfedezése
 ►Georg Christoph Lichtenberg: az álmok mint a tudatlan lelki élet megismerésének útja
 ►Goethe és Schiller
 ►Tudattalan lelki élet, nem tudatos induktív következtetések (Helmholtz)
 ►Eduard von Hartmann: A tudattalan filozófiájáról
 ►Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet
 ►Franz Brentano: A pszichológia empirikus nézőpontból
 ►Friedrich Nietzsche: „egész úgynevezett tudatunk többé-kevésbé képzelgő kommentárja egy
öntudatlan, talán megtudhatatlan, de érzett szövegnek”

Miben különbözik a pszichoanalízis tudattalan-elmélete a tudattalan korábbi elméleteitől?

►Racionális
►Klinikai megfigyelésre támaszkodik
►A filozófiai spekulációkat a természettudománnyal kapcsolja össze
►”szekularizált tudattalan”
Bécsi századvég: fő témák
 ►Identitás, self, az individuum fragmentálsága
 ►Férfi-nő viszony (Weininger)
 ►Test
 ►Halál
 ►Zsenialitás
 ►Miszticizmus

A pszichoanalízis...
  ►Kutatási módszer, amelynek segítségével beszéd-megnyilvánulások, cselekvések és
imaginárius képződmények (álmok, fantáziák, kényszerképzetek stb.) tudattalan jelentéséit
rekonstruálhatjuk
 ►Kezelési módszer, amely kommunikáción, interszubjektív kapcsolaton alapul
 ►Metapszichológiai rendszer, amely a normális és a patologikus folyamatokról alkotott
elképzeléseket tartalmazza
 ►A kultúra egy elmélete, amely a filogenezis és az ontogenezis közötti párhuzamból indul ki.
Freud főbb művei
►Esettanulmányok•Tanulmányok a hisztériáról, Farkasember, Patkányember, Dóra, Schreber bíró
►Metapszichológiai művek•Álomfejtés, A mindennapi élet pszichopatológiája, A vicc és viszonya a
tudattalanhoz, Három értekezés a szexualitás elméletéről, Gyász és melankólia, Túl az örömelven, Az
Ősvalami és az Én
►Művészeti, vallás- és kultúraelméleti művek•Totem és tabu, Leonardo da Vinci egy gyermekkori
emléke, Dosztojevszkij és az apagyilkosság, Tömegpszichológia és én-analízis, Egy illúzió jövője,
Rossz közérzet a kultúrában, Mózes és az egyistenhit
A pszichoanalízis kettős legitimációja
1. empirikus, természettudományos
2.„szellemtudományos”, hermeneutikai
►Mindkét legitimációs típus alapvetően befolyásolja, miként rekonstruáljuk a pszichoanalízis
fejlődését, mindkettőhöz találunk alátámasztásokat freudi szövegekben
 A freudi metapszichológia (David-Dezső Rapaport) 5 dimenziója
 ►Dinamikus nézőpont – az életünket tudattalan erők és konfliktusok irányítják
 ►Ökonómiai nézőpont – az energiák felhalmozódásának, kisülésének, kanalizációjának hidraulikus
modellje
 ►Strukturális vagy topográfiai szempont – a lelki életben lassan változó konfiguárciók vannak, ezek
uralják a lelki élet szerveződését
 ►Genetikus szempont – fejlődés, de korábbi megoldási módok is fennmaradhatnak
 ►Adaptív szempont – későbbi fejlemény, a realitáselv kap ebben nagy szerepet
 Freud „hímsovinizmusa”
 ►Freud a női szexualitás fejlődéséről: az anatómia mint „sors”. Passzivitás biológiai és társadalmi
szempontból
 ►„péniszirigység” mint a csökkentértékűség metafórája, az Ödipusz-komplexus értelmezhetetlensége a
nők szexuális fejlődésére
 ►a „fallikus anya” jelentősége
 ►Korai női pszichoanalitikusok (Sabina Spielrein, Karen Horney, Anna Freud )
 ►Freud feminista kritikája

A Freud utáni pszichoanalízis fő irányai

 ►Ego-pszichológia (Anna Freud)

 ►Tárgykapcsolat-elméletek (Ferenczi Sándor, Bálint Mihály, Melanie Klein, Donald
Winnicott)
 ►Kulturális pszichoanalízis (Erich Fromm, Erikson, Kardiner)
 ►Jacques Lacan (strukturalizmus)
Mit köszönhetünk a pszichoanalízisnek?
  ►Előtérbe helyezte a vágyak szerepét
 ►Megvilágította koragyerekkor jelentőségét
 ►A pszichoterápiás szemlélet úttörője az egész modern pszichológiában
 ►Bevezeti a tudattalan fogalmát
 ►Szerteágazó társadalomtudományi hatások
►Inspiráció a művészetek területén is
Szakítások I. – Carl Gustav Jung (1875-1961)

 ►Archetípusok és szimbólumok
 ►A libidó nem szexuális természetű
 ►Kollektív tudattalan
 ►Individuációs folyamat
 ►A psziché spirituális, misztikus, idealista felfogása
 ►A tudat beállítódásai és funkciói
 ►Szinkronicitás
Szakítások II. – Alfred Adler (1870-1938)

 ►A gyermeki szexualitás helyett a gyermek társas helyzetét látja meghatározónak

 ►Individuálpszichológia: a társas életben és a versengésben keresi a neurózis okát
 ►Kisebbségi érzés kompenzálása (szervi túlkompenzáció analógiájára)
 ►Testvérsorrend jelentősége
Pszichoanalízis és nevelés

 ►Bálint Alice, Hermann Alice, Spitz René, stb.

 ►A „budapesti iskola”
 ►Kik tartoznak a “budapesti iskolához”?
 ►Elsősorban Ferenczi Sándor (1873-1933) és közvetlen tanítványai
 ►Beszélhetünk-e egységes “budapesti iskoláról”?
Ferenczi Sándor: Pszichoanalízis és pedagógia
Vera Schmidt pszichoanalitikus gyermekotthona

 ►Analitikusan képzett nevelőnők

 ►A pedagógiai munkának fel kell ismernie, hogy milyen tüneteket írjon a tudattalan rovására
 ►Cél: az örömelvről a realitáselvre való váltás
 ►Infantilis szexualitás
 ►A nevelő munka egyik feladata, hogy a szexuális fejlődés krízisein átsegítse a gyermeket
 ►Fontos feladat a szublimáció erősítése
 ►A nevelőnek önmagát és állandóan nevelnie kell
Szondi Lipót sorsanalízise

 ►Mélylélektani irányzat
 ►Lényege: csakis a múlt, a családi ősök megismerése és elismerése után vagyunk képesek
saját jövőnket, sorsunkat megválasztani.
 ►Elmélet és terápiás módszer (sorsanalitikus technika)
Családi tudattalan és genotropizmus

 ►“ősök által irányított tárgyválasztás”

  ►Betegségválasztás problémája – fogyatékos gyerekek családfáinak vizsgálata: az
összeházasodott szülők családfáiban hasonló típusú megbetegedések voltak
 ►Ugyanez a pár, a barát vagy a foglalkozás választásának hátterében
 ►Családi tudattalan (!)
 ►A családi tudattalan választásainkban nyilvánul meg
 ►A sors nem más, mint választásaink sorozata
Anna Freud (1895 -1982)
►Az Én és az elhárító mechanizmusok
► „azonosulás az agresszorral”
Bálint Mihály (1896-1970)
 ►Az ember az első perctől kezdve tárgykapcsolatban él
 ►Az „östörés”
 ►Az orvos, a beteg és a betegség
 Melanie Klein (1882-1960)
 ►Ferenczi mint „mester”: anya-csecsemő kapcsolat jelentősége
 ►Projektív identifikáció
 ►Tárgykapcsolat
 ►Korai reprezentációk és agresszió

Pszichoanalízis a fasizmus ellen

►Wilhelm Reich – a marxizmus és a pszichoanalízis összekapcsolása – szexuális kizsákmányolás
►Adorno és mtsai – tekintélyelvű személyiség
►A pszichoanalízis a toleráns társadalmi gyakorlatok keretévé válik
►Liberalizmus és „szabadság”
Erich Fromm (1900-1980)

 ►Escape from freedom (Menekülés a szabadság elől), 1941

 ►Kétféle szabadságfogalom: Freedom to, freedom from(szabadság valamire, szabadság valamitől )
 ► „A szeretet művészete”
 ►Humanisztikus nézőpont

Jacques Lacan (1901–1981)

 ►„A tudattalan úgy van strukturálva, mint egy nyelv”

 ►Az én elidegenedettsége
 ►„tükörfázis”
 ►Szimbolikus, imaginárius, reális
 ►Vágy és nyelv
 ►„A másik vágya”

Julia Kristeva (1941- )

 ►Nyelv, vágy, melankólia

 ► „Abjekt”
 A pszichológia mint tanuláselmélet: a neobehaviorizmus
 ►Mi a különbség a behaviorizmus watsoni programjához képest?
 ►A neobehaviorizmus engedékenyebb, a belső, lelki folyamatok (pl. emlékek, vágyak
lehetősége nem kizárt
►Maguk a kísérletező pszichológusok „neo” néven módszertani viselkedéselvet képviselnek.
Közvetlenül kutatni csak a viselkedést lehet, a viselkedés mögött azonban feltételezhetünk belső
folyamatokat, ha meg tudunk nekik feleltetni viselkedéses következményeket.
►Ezzel a módszertani engedékenységgel együtt a neobehaviorizmus tematikája kiszélesedett.
►Az ember társas lény
►Az ember életében nagy szerepet játszanak a jelek, hogy személyisége van, s az fejlődik.
Ugyanakkor a horizontnak ez a kitágítása úgy ment végbe, hogy a behavioristák mindent úgy
emeltek be világképükbe, hogy egyben a behaviorista emberképre redukálták.
►Megpróbálja bevonni a viselkedéstanba mindazt, amit a pszichoanalízisből és a Gestalt
pszichológiából relevánsnak talál (ez később fordítva is megvalósult)
►Képviselői számára a neobehaviorizmus tanuláselmélet, a tanuláselmélet pedig lefedi a pszichológia
egészét
►Az elemi tanulás mellett központi szerepre tettek szert a nyelv, gondolkodás, motiváció,
személyiség, pszichopatológiai jelenségek viselkedéses magyarázatai.
►”Azért tanulmányozzuk az állatok viselkedését, mert egyszerűbb. Az alapvető folyamatok
könnyebben felfedhetők, és a viselkedés hosszabb időn át regisztrálható. A megfigyeléseket nem
bonyolítja a kísérletvezető és a kísérleti személy kapcsolata.”
A tudományelmélet hatása
►Tegyük a pszichológiát objektívebbé, illesszük hozzá a módszerét a természettudományok
módszertanához – Neopozitivizmus!
►A behaviorizmus továbbra is objektivitásra törekszik, de módszertani elveit kiterjeszti
►Operacionalizmus: olyan kifejezések használhatók a tudományban, melyekre egyértelmű műveleti
definíció adható.
►A pszichológia esetében: csak olyan fogalmak alkalmazhatók, amelyek egymástól független
megfigyelők megismételhető műveleteivel megragadhatók
Smith Stevens (1906-1973) és a pszichológiai méréselmélet
►Csak azok az állítások kerülhetnek be a tudomány anyagába, melyek nyilvános és megismételhető
műveleteken alapulnak. Még a pszichológia sem tud semmit a privát tapasztalásról, mivel a privát
világba bejutó mérési művelet fogalma önellentmondást tartalmaz.
►A pszichológiában csak úgy válik valami elfogadhatóvá, mikor minden megfigyelést, beleértve
azokat a megfigyeléseket is, melyeket a pszichológus magán végez, úgy kezelünk, mintha a „másikon”
végeznénk. [...]
►Egy terminus csak akkor jelöl valamit, ha konkrét kritériumok vannak alkalmazhatóságára. Egy
állításnak pedig csak akkor van empirikus jelentése, ha igazságának vagy hamisságának kritériumai
olyan konkrét műveletekből állnak, melyeket kívánságra el lehet végezni.
►Amikor a komplex műveleteket egyszerűbbekre és még egyszerűbbekre próbáljuk redukálni, a
végén azt találjuk, hogy a diszkrimináció vagy a differenciális válasz az alapvető művelet.”
A közbülső változó: E. C. Tolman (1886-1959) operacionális behaviorizmusa
►A lélektan egész fogalomrendszerét a közbülső változókra váltja át
►Ezek egy része esemény jellegű (pl. valaminek az észlelése), más része diszpozíciós jellegű
(személyiségvonások, tanulási törvények)
►A közbülső változók a viselkedést kiváltó okok, és a létrejövő viselkedés között hoznak létre
kapcsolatot.
►A közbülső változók Tolman elképzelése szerint maguk is bonyolult rendszert alkotnak: a független
változókhoz (inger, fiziológiai drive, öröklés) közelebb állókból olyanok is levezethetőek, melyek már
korábbi függő változók függvényei (pl. a tanult elvárások, mint a tanulás és a motivációs rendszer
függvényei). A rendszer látszólag elegáns és zárt: minden a független változókból vezethető le, a
másik végponton pedig megjelenik a viselkedés valamely jegyében (gyorsaság, irány stb.).
►Mentális folyamatok = közbülső változók
►Lehet, hogy a közbülső változó fogalma csak ahhoz kell, hogy tudományossá tegyük a szubjektív
fogalmakat?
A tanuláselméletek kora

 ►A pszichológia célja a tanulás törvényeinek feltárása

 ►A tanulás törvényei egyetemesek! Általános, emberre is jellemző szabályokat tárunk fel
 ►Az állati viselkedés az emberi viselkedés modellhelyzetévé válik
 ►Pavlov hatása – minden tanulást kapcsolatképzésként kezdenek felfogni
 ►Pavlov alapfogalmai a neobehaviorizmus alapfogalmai lesznek
Tanulás és motiváció: Clark L. Hull (1884-1952) neobehaviorista iskolája
►Drive-redukciós elmélet: 1. Az organizmusok hiányt szenvednek; 2. A hiányérzet szükségletet hoz
létre, 3. A szükségletek aktiválják a drive-ot, 4. A drive aktiválja a viselkedést, 5. A viselkedés cél-
irányított, 6. A célirányítottság pedig túlélési értekkel bír

 ►Anticipált cél-reakció
 ►Asszociatív verbális tanulás vizsgálata
 ►Pszichoanalitikus fogalmak, pszichodinamikus folyamatok tanuláselméleti magyarázata
►A fogalomalkotási kísérletei, hipnóziskutatásai s emberi kondicionálások vizsgálatai révén már jól
ismert Hull rendszeralkotóvá válik a harmincas években. Tolmanhez hasonlóan ő is hisz abban, hogy a
viselkedéstant a közbülső változók segítségével kell megújítani. Felfogásuk azonban három
szempontból radikálisan eltér egymástól. Hull molekuláris behaviorista. Hisz abban, hogy minden
viselkedés lebontható egyszerű S-R kapcsolatokra. Másrészt a közbülső változók kibontása során az ő
szeme előtt a hipotetikus-deduktív tudomány eszménye lebeg. Szerinte a kísérletek alapján olyan
elméleti pszichológiát lehet felépíteni, mely a viselkedés legáltalánosabb elvei (posztulátumok)
keretében értelmezi az egyedi viselkedési folyamatokat s ad logikai rendet a közbülső változóknak.
Végül Hull és követői a „belső rendszert” nem az inger, hanem a válasz felől töltik be, a rendszerben
legsorsdöntőbb s történetileg is továbbvivő közbülső változókat a mozgásokból eredeztetik.
Burrhus Frederic Skinner (1904-1990)
►„Skinner-doboz”
►Az operáns viselkedést az határozza meg, ami a viselkedéshez vezet
►Watson követője: a pszichológia célja azoknak a törvényszerűségeknek a feltárása, amelyek
hatására a viselkedés a következményeknek megfelelően alakul
►A megerősítést hangsúlyozta a viselkedésé formálásában, nem támogatta a büntetés alkalmazását
►Leíró ez a behaviorizmus abban az értelemben is, hogy miközben radikálisan pozitivista
természettudományos attitűdöt képvisel – a fizio- lógizálást is tévútnak tartja. Ettől még nem válik
periferialistává; magát azt a klasszikus kérdést is igyekszik zárójelbe tenni, hogy miként alakulnak ki
kapcsolatok az idegrendszerben.
►Kétféle kondicionálási típus:
►S típus: rögzített állat, régi válasz új ingerre, csak ingerdiszkrimináció, elsősorban zsigeri
►R típus: szabadon mozgó állat, új viselkedésforma, van válaszdiszkrimináció, főleg vázizom
Skinner újítási kísérletei
►„Légi bölcső”
►System 80 – autamtikus oktatási eszköz (5 lépcső: 1. a tanuló azonnali visszajelzést kap; 2, a feladat
kisebb részekből áll; 3, megismétli az utasításokat; 4, a legegyszerűbb feladattól halad a
legnehezebbig; 5, pozitív megerősítést ad helyes válaszok esetén.
►Project Pigeon (galambvezérelt rakéta)
►Tanítási program (Gátak: a bukástól való félelem, a feladat nincs több, apró részre bontva, az
utasítás hiánya, az egyértelmű utasítások hiánya, pozitív megerősítés hiánya)
Konfliktus és személyiség a tanuláselméletben
►A régebbi felfogással ellentétben, mely szerint a szorongás (félelem) filogenetikusan predeterminált
tárgyakra és helyzetekre adott ösztönös reakció, mi azt az álláspontot valljuk, hogy a szorongás tanult
reakció, amely olyan jelzésekre (feltételes ingerekre) következik be, amelyek előre jeleznek egy
bizonyos fájdalmi vagy sérülést jelentő szituációt (feltétlen inger), azaz a múltban ilyen szituáció
követte őket. A szorongás tehát jellegében elsősorban megelőző és nagy biológiai hasznossága van,
mivel alkalmazkodásra ösztönzi az élő szervezetet, arra, hogy előre foglalkozzon a traumatikus
eseményekkel, még tényleges jelenlétük előtt (felkészüljön vagy meneküljön), ezáltal csökkentse
káros hatásukat.
 A szovjet pszichológia - radikalizmus
 ►Az orosz feudalizmus sokáig tartott, és paternalisztikus viszonyokat konzervált
 ►A paraszti életminta kedvez a dezindividuációnak
 ►A közösség elsődleges érték, a közösségből vezeti le az egyént
 ►Sem a mindennapi életben, sem a filozófiában nem ment végbe az „egyén forradalma”
 ►A keleti kereszténységben nem volt reformáció – a 19. századra sem jön létra a teológia és a filozófia
világos szétválása
 ►Eredmény: polgárosodott, individualizált eszmék ellenállást keltenek + a világi filozófia sokkal
radikálisabb lett, mint Nyugat-Európában
 ►Az ember radikális természettudományos szemlélete!
 ►A legteoretikusabb pszichológusok is szorosan kapcsolódnak a gyakorlathoz, s hogy mindegyik irány
az ember formálhatósága mellett teszi le a voksot.
 A szovjet pszichológia – miszticizmus
 ►Vallásos, misztikus nézetek még a tudományon belül is sokáig élők maradnak
 ►A redukcionista materializmussal való elégedetlenség
 ►„spiritualista irány”
 ►Hőskultusz – vallásos küldetéstudat – ám ez minden már területen is jelen van

►A hivatalos tudományosság világában a vallásos, misztikus nézetek az emberről tovább élnek s

harcolnak a radikálisok ellen. A hit, az isteni igazság, a kollektív intuíció s hasonló fogalmak még a
19. század közepén is bevettek a tudományosnak tartott érvelésekben, hogy aztán a szovjet rendszer
bukása után ma újra visszatérjenek. A misztikus mozzanatok nemcsak történetileg, kuriózumként
érdekesek. Az orosz szellemi élet egy másik pólusát mutatják fel: a redukcionista materializmus
mellett az azzal szembeni állandó elégedetlenséget. A 20. században, különösen a szovjet korszakban
intellektuálisan ez az elégedetlenség megszelídül, elveszíti vallásos és misztikus konnotációit. Úgy
jelenik meg, mint a materializmussal szembeni idealista ellenpólus, illetve az embernek a
determinációból való kilépését, a világ átalakítását biztosító dialektikus ellenpólus. Társadalmilag
mindez azonban korántsem jelent megszelídülést. A közösség érdekeire való hivatkozás a 20.
században minden korábbinál erőszakosabb szellemi (ha nem egyéb) terror ideológiai alapja lesz.
A szovjet pszichológia a forradalom előtt
 ►1885 – első pszichológiai laboratórium (Behtyerev), később máshol is
 ►A kor nemzetközi kísérleti pszichológiájába is bekapcsolódnak
 ►1912 – létrehozzák a Moszkvai Egyetem Pszichológiai Intézetét
 ►G. I. Cselpanov (1862-1936) programja: össze kell kapcsolni a kísérletezést az önmegfigyeléssel
 ►A tudatlélektan egyértelműen idealista
 ►Szemben az objektív pszichológiával (Pavlov, Behtyerev)
 Az első marxista próbálkozások – Pável Petrovics Blonszkij (1884-1941)
 ►Filozófus, pszichológus és pedagógus
 ►Új marxista pszichológia – középpontjában a viselkedés és a történetiség
 ►Pedológia! (a gyermek tanulmányozásán alapuló neveléskoncepció)
 ►A pszichológiának biológiai tudománnyá kell válnia
 ►Hisz abban, hogy a viselkedés elemzésével kimeríthető minden, ami a pszichológiából érdekes
 ►Társadalmiság elve – az eszközhasználat, a munka, az együttműködés az emberi psziché
keletkezésének kulcsai
 ►A lelki jelenségek az osztályviszonyok függvényében változnak

►A tudomány reformja című munkájában az önmegfigyeléses s lélekközpontú pszichológiával

szemben azt hirdeti, hogy a pszichológiának biológiai tudománnyá kell válnia, mely a
természettudomány eszköztárával a viselkedés pontos törvényeinek feltárására hivatott. 1921-ben
jelenik meg A tudományos pszichológia vázlata című munkája, mely korábbi Descartes-rajongását, a
mechanikus magyarázat igényét, a viselkedés koncepcióját és a marxizmust próbálja összekapcsolni.
Számára a viselkedéselemzés ontológiai elkötelezettség: hisz abban, hogy a viselkedés elemzésével
kimerítettük mindazt, ami a pszichológiában érdekes. Az embert evolúciós keretben, mint viselkedő
lényt kell tekinteni. Ehhez azonban hozzákapcsolódik a társadalmiság elve. Az együttműködés, az
eszközhasználat és a munka az emberi pszichikum keletkezésének kulcsai. Ugyanakkor az „általános
ember” fogalma üres absztrakció: a lelki jelenségek történetileg az osztályviszonyok függvényében
változnak.
Az első marxista próbálkozások – K. N. Kornyilov (1879-1957)

 ►Itt is a viselkedés áll az új pszichológia középpontjában, a viselkedés a pszichológia

elsődleges, de nem kizárólagos tárgya
 ►Legyen a pszichológia önálló, de ugyanakkor objektív
 ►Reaktológia! (1922) : Kornyilov elmélete egy olyan viselkedéstanról, amelybe a tudat is
beletartozna
 ►Megengedett az önmegfigyelés, de nem központi jelentőségű
 ►A pszichikum sajátos szerveződési szint, nemcsak neurológiai kérdés
 ►A reakciók komplex, bioszociológiai jelenségek
 ►A pszichológiának nemcsak megértenie kell a világot, hanem meg is kell változtatnia
 ►A viselkedés a pszichológia elsődleges, de nem kizárólagos tárgya. Módszerként
megengedett, de nem központi az önmegfigyelés is. A pszichikum sajátos szerveződési szint,
melyet nem sajátíthat ki magának a neurológus. Az új pszichológia, a dialektikus módszerről
 szólva, a klasszikus, szubjektív és az objektív, viselkedéselvű megközelítések szintézise lesz
szerinte.
Valgyimir Mihajlovics Behtyerev (1857-1927)
►A ”reflexológiai” iskola vezetője
►Minden belső folyamat visszavezethető legátolt végrehajtó szárú reflexekre
►A gondolat is csak magasabb rendű reflex
►Álláspontja szerint a reflexológia a társas és társadalmi jelenségek megértésére is alkalmas (pl. a
szociálpszichológia a reflexes tevékenység sajátos társas közegben való érvényesülésének a
tudománya)
►Mindez feleslegessé teszi a pszichológiát...
►Később: a reflexológia veszít radikalizmusából, az utódok elismerték, hogy a tudatot is be kell
illeszteni a rendszerbe
►Reflexológiai vita – később: a tudat a voluntarizmus ideológiai jelszava lesz, az ember ekkor már
nem a körülmények rabja, alakítható, és alakíthatja is saját magát
►Minden belső folyamat visszavezethető legátolt végrehajtó szárú reflexekre: a motoros mozzanat
döntő az érzékelésben, de a gondolat is csupán magasabb rendű reflex. A test-lélek egységet nála
ugyanakkor egy sajátos energetizmus biztosítja: a külső és belső folyamatok egyazon energiafolyamat
megjelenési aspektusai. Kiterjesztett formájában a reflexológia a társas és a társadalmi jelenségek
megközelítésére is alkalmas: Behtyerev 1921-ben megjelent kollektív reflexológiája szerint a
szociálpszichológia egyszerűen a reflexes tevékenység sajátos társas közegben való érvényesülésének
tudománya.
Ivan Petrovics Pavlov (1849-1936)

 ►Már 1904-ben Nobel-díjas (az emésztőrendszerrel kapcsolatos kutatásaiért)

 ►Feltételes reflex, generalizáció, diszkrimináció, kioltás
 ►Feltételes reflexnek nevezi el azt a jelenséget, amikor a közömbös ingerek, annak
következményeként, hogy együtt jelennek meg a biológiailag releváns ingerekkel, képesek
lesznek kiváltani azt a reakciót, melyet eredetileg csak a feltétlen inger (a táplálék a szájban)
képes kiváltani.
 ►Felfedezése elsősorban a behavioristák révén válik az elemi tanulás alaptételévé
 ►Alapvető magyarázó fogalmak: ingerül és gátlás
 ►Ezek segítségével magyarázza az alvást és a hipnózist is
 ►Legyen pszichológia, de az ne foglalkozzék azokkal az alapjelenségekkel, amelyeket ő
tanulmányoz!
 ►Valójában az elmélet belső logikája igen expanzív, és egyre több pszichológiai kérdést von
a magasabb idegműködés kutatásának alá
►Később felerősödik koncepciójában az a mozzanat, mely szerint az idegrendszer működése
jelzésszerűen képezi le a külvilágot: az idegi működés egységei jelek. A későbbiekben furcsa
fordulattal ez lesz annak koncepcionális alapja, hogy a pavlovi felfogás a lenini tükrözéselmélet
fiziológiai megfelelője. Ezt a koncepciót terjeszti ki az emberre, s kezdi el a nyelvet, mint második
jelzőrendszert kezelni. A hagyományos szenzualizmus (a szavak jelentései belső képek) így fiziológiai
értelmezést kap.
►Másrészt a személyiségre vonatkozóan tipológiai elméletet dolgoz ki. Az elmélet a magasabb
idegműködés lényegében öröklött típuskülönbségeire vezeti vissza a karakterológiai különbségeket: a
rendszer három dimenziója az ingerületi és gátlási folyamatok erőssége, dominanciájuk, s
mozgékonyságuk. A gyenge reaktibilitású személy és állat a hagyományos tipológiában a
melankolikusnak, az erős és izgalmi túlsúlyú személy a kolerikusnak, az erős, kiegyensúlyozott, de
nem mozgékony a flegmatikusnak felel meg, míg az ugyanilyen paraméterek melletti mozgékony – a
szangvinikusnak. Kutyákon alapul Pavlovnál ez a tipológia, az emberre való visszavetítés azonban tőle
sem idegen.
Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), a pszichológia Mozartja
►Művészetpszichológia – hogyan vezet a mű szerkezet a művészi élményhez?
►A marxista elemzésnek és a meglévő pszichológia kritikai elsajátításának kéz a kézben kell haladnia
►Történeti-genetikus elmélete – a viselkedés helyett a tudatra és a sajátosan emberi jelenségekre
helyezi a hangsúlyt. Magasabb pszichikus funkciók az egyénnek a környezettel való interakciója során
alakulnak ki.
►Az emberre jellemző lelki jelenségek nem természettől adottak, hanem történelmi eredetűek, az
egyénnél pedig a környezettel folyó interakciók során jönnek létre. Ez sajátos viszonyt tételez az agyi
szerveződés és a lelki jelenség között is - A pszichikus folyamatok, s elsősorban a pszichikus
tevékenység magasabb rendű, specifikus emberi formái (pl. a szándékos figyelem, az aktív emlékezet,
az elvont gondolkodás) eredetüket tekintve társadalmi folyamatoknak tekintendők, amelyek a
gyermeknek a felnőttekkel való kommunikációja, valamint az általános emberi tapasztalat elsajátítása
folyamán alakulnak ki.
►Az embernek vannak természetileg adott s természettudományosan értelmezhető lelki jelenségei.
Ezek azonban csak egy naturális alapot adnak. Ezekre az alacsonyabb lelki jelenségekre épülnek rá a
magasabb pszichikus funkciók. A cél nem a naturális és a kulturális kettőségének fenntartása, hanem a
dualizmus meghaladása. A jövő pszichológiája egységben hivatott látni az embert, mint cselekvő
társadalmi lényt.
►1930-as évektől háttérbe szorul
A pszichológia diszkreditálása: a sztálini kor és a pszichológia
►Pedológiai határozat – 1936. július 4-én a párt Központi Bizottsága határozza meg (vád: az
iskolákban egyre nagyobb a szerepe a pszichodiagnosztikai módszereket alkalmazó pedológusoknak)
►A pedológiai határozat első szinten, a szakmai hatalmi viszonyok tekintetében a pedagógia
hatalmának helyreállítását jelenti. A pedológia fő bűne: determinisztikus fatalizmus a gyermekek
sorsának intézésében, helytelen áthelyezési gyakorlat a gyógypedagógiai intézmények felé. Vissza kell
helyezni jogaiba a pedagógiát és a pedagógust, a pedológusokat ki kell ebrudalni az iskolákból,
kiadványaik megsemmisítendőek, főiskolákon nem oktatható ez a szakág. A fogyatékosok iskoláit
felülvizsgálva lehetőleg vissza kell telepíteni a gyerekeket normális iskolákba.
►Később minden kérdés a pedagógiai lélektan keretében, az ember átalakíthatóságának kérdésével
volt felvethető
►Az Új Ember – a pszichológia alapproblémája, hogy az embert túlságosan passzívnak tekinti. Az
ember önátalakító képességére kell helyezni a hangsúlyt. Mindez politikai propaganda lesz. Az Új
Ember közösségi, számára a munka dicsőség, optimista, stb.
►A vezető tudomány a pedagógia lesz, amely azt ígéri, hogy meg tudja valósítani ezt az embert.
►A pszichológia pavlovizációja
►Az ötvenes években a pszichológia egy új erőszakhullám áldozatává válik: a magasabb
idegműködés kutatásának lesz alárendelve. A huszas-harmincas években voltak már törekvések arra,
hogy Pavlov munkásságát bekapcsolják a pszichológiai érvelésbe, nem kisajátító, hanem a lelki
működések természeti alapjait tisztázó értelemben. A háború utáni években azonban megjelent a
sztálini tudománypolitikának megfelelő agresszív kisajátító igény.
►A sztálini tudománypolitika egyik alapelve, hogy meg kell akadályozni a tudományos
sokszínűséget. Egységesíteni kell a tudományt, ugyanúgy, ahogy a pártot. Olyan tudományos
elméleteket kell favorizálni, melyek genuinan oroszok, s több szakterület átfogására képesek. Pavlov
egyedülállóságát még az önkritikát gyakorló megvádoltak is kénytelenek állandóan hangsúlyozni. A
Pavlov halála után 15 évvel szentséggé emelt pavlovizmus a fiziológia mellett az orvostudomány, a
biológia, a pszichológia és a pedagógia integratív elméletének szerepére lett kijelölve. S együtt járt
vele az az orosz megkonstruált történeti folytonosság, mely az orosz múltat már nem lebecsülendő
sötétségnek tartja, hanem haladó előfutárokat fedez fel benne
►Az 1950-es évekre kiderül, hogy jobb a fiziológia szolgálólányának lenni, mint az ideologikus
pedagógiának