Forrás: http://www.doksi.

hu

Descartes filozófiája
"gondolkodom, tehát vagyok"

René Descartes (Frans Hals festménye)

Készítette: XXXXX YYYY

200X.XX.XX.
Gábor Dénes Főiskola - Távoktatási tagozat - Műszaki informatika szak - I. évfolyam, I. félév

4/1
Forrás: http://www.doksi.hu

René Descartes
(1596-1650)

Descartes 1596-ban La Haye-ban született Joachim Descartes és első felesége Jeanne

Brochard második gyermekeként. A család az akkori viszonyokhoz képest felvilágosultnak
számított, tagjai részt vettek az ország kulturális életében is.
Talán a család ősei (Pierre Descartes ill. az ő apósa Jean Ferrand) is közrejátszottak abban,
hogy a filozófus már fiatal korában érdeklődni kezdett az anatómia, a fiziológia és az
orvostudományok kérdései iránt.
Descartes édesanyja, anyai ágon a Sazuay-családból származott, akik éveken át a poitiers-i
királyi könyvtárak őrzői voltak. Mivel már igen fiatalon – mindössze egyévesen – elvesztette
anyját, így nem tudhatjuk, milyen hatással lettek volna rá a Brochard- és Sauzay-családban
kialakult kulturális hagyományok.
A filozófus édesapja a parlamentben ügyvédeskedett, amely akkoriban még nem volt
törvényhozó szerv, hanem csak bírósági intézmény. 1585-ben királyi paranccsal a bretagne-i
parlament tanácsnokává nevezték ki. Ez a kinevezés egy csapásra kiszélesítette a Descartes-ok
kapcsolatait a hivatali nemesség köreiben, s befolyásukat a szülőföld határain túl újabb
tartományra – Bretagne-ra – is kiterjesztette, majd 1586-ban Rennes város parlamentjének tagja
lett.
Descartes gyermekkorának első éveit La Haye-ban egy kis községben töltötte, majd apja az
Anjou tartomány La Fléche városában található akkoriban nyílt jezsuiták kollégiumában
taníttatja tovább. Itt elsajátította a latin nyelvet, mely nem csupán a tudományos munkák nyelve
volt, hanem irodalmi ízlését formáló forrás is. A kollégiumban - mely mellesleg nemcsak
Franciaország hanem egész Európa egyik leghíresebb iskolája - 8 évig tanult.
A filozófus eredetisége, már abban megmutatkozott, hogy elvetette az akkor uralkodó és
mindenütt hivatalosan a teológia által elismert és annak alárendelt egész hivatalos tudományt,
ugyanakkor a divatos természetbölcselet áltudományát is megvetette.
1618-ban apja – a kor szokása szerint – idősebb fiának állást biztosított, ifjabb fiát pedig
katonai pályára szánta, René ez ellen nem tiltakozott, azonban neki más elképzelései voltak a
katonáskodással, úgy vélte, hogy a katonai rang, egyenruha tekintélyének védelme alatt
biztonságban utazhat, idegen országokat láthat és tapasztalatokat szerezhet.
Céljai elérése érdekében a Holland hadseregben vállal szolgálatot és 1618-ban Hollandiába
utazik. Itt kiváló matematikusokkal és filozófusokkal (köztük Beeckmannal) ismerkedett meg.
A filozófus Magyarországon is jár, 1621-ben részt vesz Érsekújvár ostromában.
Később Itáliába utazik, egyik elhunyt rokonának zavaros ügyeit rendezi, majd pedig hazatér.
Miután a párizsi környezet nem volt alkalmas filozófiai értekezésének megírására, így elhagyja
Franciaországot és 1628-ban Hollandiában telepedik le.
Amikor már Németalföldre utazott, Descartes filozófiával kapcsolatos gondolatai régen
megérlelődtek csak a megfelelő környezetre volt szüksége, hogy kilenc hónap alatt elkészítse
filozófiai tanainak vázlatát – mely kiadására szavát adta párizsi barátainak.
Filozófiáját a korábbi idealistáktól csak az a sajátosság különbözteti meg, hogy az ő számára

4/2
Forrás: http://www.doksi.hu

a filozófia első kérdése a hiteles, tudományos megismerés, melynek segítségével az ilyen tudás
elérhető. Szerinte a filozófiának arra a kérdésére kell válaszolnia: van -e megbízható tudás? Azt
a módszert is meg kell mutatnia, amely a tudományt teljesen megbízható eredményekig tudja
elvezetni.
E két feladat megoldásához le kellett küzdenie a filozófiai szkepticizmust, mely hazájában
komoly, nehezen cáfolható filozófiai tanításnak számított. Descartes mivel jó matematikus és
éleselméjű filozófus volt így tudta, hogy még a matematikai megfontolásokban és
bizonyításokban is akadnak kirívó logikai hibák, de a skolasztikus filozófia megbízhatatlannak
tűnt, így alaposan átgondolta az ókori szkeptikusok érveit és arra törekedett, hogy az elméleti
alapjait cáfolja meg.

A filozófus így gondolkodott: "ha felteszem, hogy megcsal valamilyen rossz és ravasz
démon vagy valamilyen más csalárd lény, akkor mindenben kételkedni kezdek. Ugyanakkor
nem kételkedhetem abban, hogy kételkedem. Tehát megbízhatatlan minden gondolatom és
minden ismeretem. De hogyan lehet tagadni magának a kétkedésnek a megbízhatóságát?
Tehát a filozófus legalább egy megbízható igazságig jut el: kételkedésem mindenesetre
létezik. De mi az a kételkedés? A kételkedés a gondolkodás tevékenysége. Ha megbízhatóan
létezik a kételkedés, akkor az is biztos, hogy gondolkodásom is létezik. Kételkedem,
következésképpen gondolkodom. Bizton létezem mint gondolkodó lény. Gondolkodom tehát
vagyok. Gondolatom létezik, léte van, s ehhez nem férhet semmi kétség és semmi vita."1

"Ez nem ugyanaz mint testem létének igazsága. Abban, hogy testem valóban létezik még
lehet kételkedni. A testről külső érzetek révén veszünk tudomást. Ezek az érzetek azonban, s
ebben igazuk van az ókori é s újkori szkeptikusoknak, gyakran megcsalnak bennünket. [...]
Ezért a test létének igazsága, amennyiben csak érzetek alapján tudunk róla, önmagában nem
ismerhető el hitelesnek."2

Hogy hiteles legyen, ahhoz egy másik nyilvánvaló, az érzetek közléseitől független igazságon
kell alapulnia. Ilyen igazság a kételkedő gondolat létének igazsága.
Descartes írta: "Az érzékszervek éppúgy becsaphatnak minket, mint az, aki egy geometriai
példát hamisan old meg, rászed az álom is, ezért arra gondoltam, ami tudatomba behatol,
csak illúzió. Csakhogy amikor azt gondoltam, hogy minden hamis akkor nekem magamnak
léteznem kellett, így mondhattam ki ez az igazságot: gondolkodom, tehát vagyok.
Ez pedig olyan határozott és biztos, hogy a szkeptikusok, a kételkedők semmiféle furcsa
feltételezése, érvelése sem rendítheti meg. Ez egészen kétségtelen, ezért ez a megállapítás az
én filozófiám alaptétele."3
Ettől kezdve a szkepticizmust magában a lényegében küzdik le, a kételkedés segítette elő
megdöntését. Így létezik a hiteles tudás is mivel létezik maga a gondolkodó ember is. Ezekután
bebizonyíthatónak látja, hogy nemcsak a kételkedés és gondolat, hanem a test és az egész fizikai
világ is létezik. Az a mód, ahogy a filozófus levezeti a kételkedés és gondolkodás létéből a test
és fizikai világ létét, leleplezi gondolkodásának idealista korlátozottságát.
Descartes szerint testünk és az egész világ létére vonatkozó ismereteink csakis akkor lehetnek
teljesen hitelesek, ha sikerül bebizonyítanunk, hogy érzeteken alapuló ítéleteink nem csalnak
meg és érzékszerveink tökéletlenségük ellenére is mondanak nekünk valamit a tárgyak

4/3
Forrás: http://www.doksi.hu

sajátosságairól. Azonban meg nem csaltságunk bebizonyításához előbb be kell bizonyítanunk,

hogy isten létezik, amennyiben létezik, akkor – mivel mindenható és jó – nem adhat olyan
érzékszerveket és gondolkodást, mely állandóan megcsalna, eszerint a tárgyak érzékszerveink
révén megismerhetőek és valóban léteznek.
Könnyen belátható, hogy okoskodása nem állja ki a bírálatokat. Ahhoz, hogy meggyőződjünk
a világ és a test létezéséről semmi szükség isten létének bebizonyítása. Ismereteink igaz
valóságáról ismeretünknek gyakorlat és tapasztalat útján való ellenőrzése nem pedig istenhit
győz meg.
Descartes hibája az volt, hogy a gondolkodás létének igazságát hitelesebbnek,
nyilvánvalóbbnak tartotta, mint a test, az anyagi világ létének igazságát ill. a külső világ
dolgainak, az emberi test reális jellegével kapcsolatos meggyőződését függővé akarta tenni az
isten lététől és létére vonatkozó tudásunktól. Azaz az egész fizika attól függ, hogy isten létezik
vagy nem, mivel az ő szemében csak isten léte garantálja teljesen a világ létét. Utóbbi tévedése
nem más mint a vallásosság maradványa, melyet még ekkor a tudományos gondolkodás nem
győzött le.
Descartes nemcsak a filozófia, hanem a matematika, természettudományok és kozmonológia
területével is foglalkozott. Létrehozta a koordináta geometriát, fejlesztette az algebrai egyenletek
elméletét. Az optikában mindörökre az ő nevéhez fűződik a fényvisszaverődés alaptörvénye.

1642-ben betiltják tanait, művei 1663-ban az egyházilag tiltott könyvek jegyzékére kerülnek.
Élete vége felé Svédországba utazott, ahol később veszélyes tüdőgyulladást kapott, kilenc
napi betegség után 1650 februárjában örökre lehunyta a szemét, nem sokkal halála előtt ezt
suttogta: "Itt az idő, el kell menned lelkem"4.
Géniuszát kellőképpen csak később ismerték el hazájában. Hamvait 1666-ban szállították
Párizsba.
Descartes vitathatatlan érdeme, hogy felhívja a figyelmet a filozófia megalapozásának
szükségességére, de tagadhatatlan az is, hogy filozófiája nem tudott megfelelni a tiszta,
határozott fogalmak maga állította követelményének. Jelentős tette, hogy a tárgyi világból az
anyagi világba, az emberbe helyezte a filozófiai gondolkodás kiindulását, hisz az emberben
mutatkozik meg legjobban a teremtett lét. Azonban nem sikerül neki megőrizni az ember
egységét, s ezáltal kettészakítja a létet is. Következésképp szellem és anyag között többé nincs
hasonlóság, hanem csak különbözőség.
A szellem hamarosan azonosul istennel, legalábbis jobban különbözik az anyagtól, mint
istentől. Azonban az emberi gondolkodás huzamosabb ideig nem tudja elfogadni a valóság
kettészakítását, egyesítő törekvése alapelvet keres, melyből levezetheti a valóságot.
Descartes bölcseletének eredményeként a világ, az ember és az élet magyarázatának az
alapelve nem a lét, hanem vagy a szellem, vagy pedig az anyag.

Descartes ellenfelei és követői

A "gondolkodom, tehát vagyok" tétel kihívta a kor gondolkodóinak a bírálatát. Az egyháziak,

a teológusok nem fogadták el, mivel hiányzik belőle a teremtő isten fogalma. A kor materialistái

4/4
Forrás: http://www.doksi.hu

is elutasították, mert ők már tudták, hogy a gondolkodás forrása a test, a lelket anyagi
természetűnek tekintették. Így Descartes tanítását mindenfelől támadták.
Műveit 1663-ban az egyházilag tiltott könyvek jegyzékére kerültek, 1672-ben filozófiájának
oktatását a Sorbonne-on is betiltják. Ennek ellenére néhány neves kortársa lelkesedik érte:
Bérulle, Bossuet, Fénelon és a Port Royal köre.
Kezdetben Blaise Pascal is követője volt, később legnagyobb ellenfele. Pascal kiváló
megfigyelő révén, helyesen bírálta Descartes racionalizmusát és elszakadását a konkrét
valóságtól és teljes joggal nehezményezte, hogy istenérvei nem szólnak a szívhez. Igaza van
abban is, hogy Ábrahám, Izsák és Jakob istene nem azonos a filozófusok Legfőbb Lényével.
Viszont Pascal nem veszi észre azt, hogy ő is Descartes nyomán jár amikor emberben keresi
isten nyomát.
A. Geulincx pl. elutasította test és lélek kölcsönhatását, együttműködésüket a testi változás
alkalmából megfelelő lelki, ill. a lelki változásnak megfelelő testi változást hoz létre isten az
emberben.

Descartes eszméinek hatása a XVII-XIX. század tudományára és filozófiájára

Tudományos és filozófiai eszméi túlélték őt, a természet mechanisztikus szemlélete,

amelynek megteremtésében kiemelkedő szerepet játszott, uralkodó szemléletté vált.
Filozófiai tanítása elég sajátos, a kételkedés a bevezetés a hiteles filozófia indoklásához, a
térbeli és a gondolkodó szubsztancia dualista elmélete, a módszer 4 szabálya, az akarat és
értelem viszonyára vonatkozó tanítása mind világnézetének eredeti sajátossága.
Tanítása hatásának – a tudomány és a filozófia további fejlődésére – megértéséhez, meg kell
említeni, hogy ez a hatás világnézete kettős és ellentmondásos jellegének megfelelően kettős
volt. Ismeretelméletének idealista racionalizmusa, s különösen az a gondolat, hogy az idealizmus
szükséges a tudomány hitelességének megmagyarázásához, óriási hatással volt az újkori
filozófiai idealizmus fejlődésére, egészen napjainkig.
Azonban természetfilozófiájának van egy ellentétes, materialista oldala is, melyet későbbi
néhány filozófus igyekezett kiterjeszteni más területekre is, amelyekre Descartes nem merte és
nem is tudta.
Tanításai kiinduló elméleti forrásul szolgált Spinózának, a nagy holland gondolkodónak, aki
nyomtatásban megjelent első művében Descartes filozófiájának az elveit fejtette ki.
Blaise Pascal, francia matematikus De l'Espirit géométrique c. geometriai értekezésében
Descartes eszméi alapján tömören összefoglalta a dedukciós elmélet logikai felépítésének
lényegét.
Ismeretelméleti és logikai gondolatai nemcsak hazájában, hanem Angliában is hatottak, főleg
a XVII. század angol materialistái által kifejtett ismeretelméleti kérdésekre.
A természettudományi kérdések terén szintén nagy volt Descartes hatása, az optikában
mindörökre az ő nevéhez fűződik a fényvisszaverődés alaptörvénye.
Mindaz amit ma nemzedékére és a XVII. század szellemi fejlődésére jellemző vonásnak
tartunk, jelentős mértékben magán viseli egyéni géniusza bélyegét. Descartes korában ez a
korlátozottság elkerülhetetlen feltétele volt, hogy majd az emberiség a jóval sokoldalúbb és
rugalmasabb kutatás útjára léphessen.

4/5
Forrás: http://www.doksi.hu

Az emberiségnek Descartes egész útját végig kellet járnia ahhoz, hogy az igazabb tudást
felfedezhesse, megpillanthassa annak fényét...

Idézetek pontos lelőhelyei:

1
ASZMUSZ – Descartes 84. o.
2
ASZMUSZ – Descartes 84-85. o.
3
Lengyel Dénes – Újkori bölcsek nyomában 99. o.
4
ASZMUSZ – Descartes 264. o.

Felhasznált irodalom:

René Descartes – A filozófia alapelvei

ASZMUSZ – Descartes
Nyíri Tamás – A filozófiai gondolkodás fejlődései
Boros Gábor – René Descartes
Lengyel Dénes – Az újkori bölcsek nyomában

Készítette: XXXXX YYYY

200X.XX.XX.
Gábor Dénes Főiskola - Távoktatási tagozat - Műszaki informatika szak - I. évfolyam, I. félév

4/6