A normalizációs elv értelmezése

• 60-as években indult

• Alapgondolat: az értakakad. emberek részére olyan életfeltételeket biztosítani, melyek
leginkább megfelelnek a normális életnek
• Az értelmileg akad. emberek megpróbálták kifejezésre juttatni igényeiket- nagyobb
önállóság felé törekvés
• Az értelmi akadályozottság háromszoros sérülés:
1. Valói értelmi akadályozottság: kognitív akadályozottság,
alkalmazkodóképesség gyengülése
2. Következményes/szerzett ~: magatartászavarként és alulterheltségként jelenik
meg- a környezet lehetőségeinek hiánya következtében alakul ki (sivár
intézetek, nem kielégítő fejlesztés, élményszegénység)
3. Akadályozottság tudata. Értelmi akadályozottság felfogása, megélése- torz
énkép, elhárító mechanizmusok
• A 3 fajta fogyatékosság nem független egymástól, de a 2.-t el lehet kerülni
• Ezzel a másik kettő probléma könnyebben elviselhető
• Értelmileg akadályozott emberek számára olyan életmintát, életfeltételeket teszünk
lehetővé, amelyek a társadalom megszokott feltételeinek a lehető legnagyobb
mértékben megfelelnek
• A normalizáció alkalmat biztosít, hogy olyan tapasztalatokat közvetítsünk, melyek a
normális életciklus egészséges fejlődésének felelnek meg: biztonságos gyermekkor,
iskoláskor-környezet megismerése, ifjúkor -felkészít a felnőtt létre
• Vágynak rá, hogy a nemek közötti kapcsolatok a társadalomban szokásosak szerint
alakuljon az ő esetükben is
• Akik nem élhetnek együtt a családjukkal, normális nagyságú lakóotthonokban
élhessenek
• A sérülés fokától függetlenül kell alkalmazni minden társadalomban és minden
életkorban
• Alkalmazása nem teszi az értelmi fogyatékos személyt „normálissá”, pusztán csak az
életkörülményeit próbálja normalizálni

A normalizációs elv összetevői

1. Szabályos, rendszeres napirend
2. Szabályos, rendszeres hetirend (lakás, munkahely, szabadidő lehetőség szerint ne egy
helyen legyen)-szociális tanulási lehetőségeket biztosít
3. Rendszeres éves tevékenység (ünnepnapok, szünidő, családi ünnepek megtartása)
4. Életciklus normális tapasztalatai
5. Megfelelő tisztelet
6. Kétnemű világban élni
7. Megfelelő életszínvonal
8. Megfelelő környezeti feltételek (lakóotthonok, infokommunikációs
akadálymentesítés)
Félreértelmezések
(Perrin, Burt)

• „a normalizáció azt jelenti, hogy normálissá tesszük az embereket”

• „A ~ azt jelenti, hogy az embereket mindenfajta megsegítés nélkül helyezzük egy
közösségbe”
• „ a ~ egy mindent vagy semmit koncepció”-teljesen független életet tűz ki célul, ez
nem igaz
• „csak az enyhébb fokban sérültek számára alkalmas”
• „az ért. akad. ember csak a hozzá hasonlókkal érzi magát a legjobban, távol a
társadalom könyörtelenségétől”
• „ a ~ egy skandináv találmány, amit nálunk nem lehet alkalmazni”
• „ugyan humánus találmány, de idealizált és nem gyakorlatias”- legnagyobb előnye,
hogy segít az embereknek a gyakorlatban, hogy hogyan tekintsenek egy értelmileg
sérült emberre
• Kezdeti célja Bank- Mikkelsen (1969): „lehetővé tenni azt, hogy az értelmi
fogyatékosok olyan egzisztenciát érjenek el, mely lehetőség szerint a normális
életfeltételekhez a legközelebb áll”
• Az elméletté formálás kidolgozója Nirje, majd az amerikai Wolfensberger, aki
kiterjesztette a programot mindazokra, akik leértékelt emberként élnek a
társadalomban
• Szerinte nincs kétfajta ember (fogyatékos és ép), emberek vannak különbözőségekkel
• Csak egyféle bánásmód létezhet: az emberhez méltó

• Ma már: olyan normailzációs elvről beszélünk, amely a fogyatékossággal élő

emberekről történő gondoskodás megváltoztatását, emberhez méltó életük elismerését,
életfeltételeik normalizálását célzó mozgalomból kifejlődött, átfogó elméleti
koncepció