Professional Documents
Culture Documents
Rigolya, mánia, hepp, rögeszme, rapli, hóbort, szeszély, fakszni… Elég sok
kifejezés van azokra a – mások számára olykor értelmezhetetlen –
rögzülésekre, amiket tapasztalunk, illetve produkálunk az együttélés
során. Amikor összeköltözöl a szerelmeddel, még nem biztos, hogy zavar,
hogy nem hajtja le a vécédeszkát, de ugyanez tíz év múlva akár válóok is
lehet. Both Gabi megkérdezte a szerkesztőség tagjait és néhány kedves,
közeli ismerősét arról, mik azok a tevékenységek, amelyeket bár
elviselünk, esetleg szeretünk is a másikban, néha mégis az őrületbe
kergetjük velük egymást.
HIRDETÉS
Egy másik barátnőm férje néha tényleg furi dolgokat csinál, így szól a
történet:
Új szerzőnk mesélte a következő szösszeneteket az életükből:
„Ő attól van ki, hogy mindig becsukom a mikró ajtaját, én meg attól, hogy
ő mindig nyitva hagyja. Különböző iskolák csapnak össze, amikor erről
beszélgetünk.
Ja, azt is szokta mondani, hogy nem hevítem fel eléggé az olajat, mielőtt
sütök benne valamit. De annak örül, hogy a bacon alá nem teszek olajat…”
„Minden este ágyba bújás, olvasás, lámpaoltás után pár perccel felkel, és
kimegy megnézni, hogy be van-e zárva a bejárati ajtó. Akkor is, ha lefekvés
előtt együtt megnéztük, hogy zárva van. Igyekeztem a jó oldalát nézni:
ennyire a szívén viseli a biztonságunkat. Bár amikor az ember épp elaludt,
és erre ébred minden este, néha már a biztonságot is a …csába kívánja.”
Megértjük!
Vécés sztorik
Ebből egy egész cikket is lehetne írni szerintem, mi most csak elkezdjük,
azt hiszem, itt hatványozottan igaz, hogy mindenkinek van egy vécés
sztorija, vagy több…
Új kollégánk meséli:
„SOHA nem dobja ki VALAKI (khm, nem én!) az üres gurigát. Soha. Nem
értem, miért… Inkább a vécé mellé dobják. Hiába van két lépésre a kuka.
Az »messze« van.
„Van, aki »kinyír«, ha nem hajtod le a tetőt. Vagy ha nem hajtja fel a pasi a
deszkát. Vagy ha felhajtja, de aztán nem helyezi vissza. Az se mindegy,
ugye, merre gördüljön le a papír, hátra vagy előre. És hány rétegű legyen.
Az illatosítókról nem is beszélve. Vanília illatú szar… és társai.”
A tárgyak természete
„A férjem szerint minden »jó lesz még valamire«, »sose lehet tudni, mikor
fog kelleni«. Tehát, szerinte ne dobjunk ki semmit. Én persze pont az
ellenkezője vagyok. Természetesen észszerű keretek között. Mielőtt
csütörtök reggel kitolja a kukát a kapu elé, megnézi, mit dobtam ki.
Pontosabban hét közben is bele-bele kukkant. Kedvencem – na, jó, régen
a falat tudtam kaparni érte:
– Mindkettő!«
Hétköznapi pipifaxaink
A férfi szemével:
Ami nehéz még így több évtized után is, az az, hogy én nagyon gyorsan
reagálok dolgokra, ő meg… Mondjuk úgy, hogy megfontolt. Az hagyján,
hogyha mondok neki valamit, vagy felteszek egy kérdést, akkor percekig
nem válaszol. A nagyobb gond az, hogy jelét sem adja annak, eljutott-e
hozzá, amit mondtam, csak néz rám, és sohasem tudom (harminc év után
se), hogy most lefagyott a winchestere a hülyeségemtől, vagy egyszerűen
csak gondolkodik…”
Both Gabi