LENYŰGÖZŐEN OKOS, ÉRZŐ, JÁTÉKOS

CSÚCSRAGADOZÓ: AZ ORKA
FELEJTSD EL AZ ŐSCÁPÁT, BEMUTATJUK AZ ÓCEÁNOK VALÓDI
URAIT

2023. AUGUSZTUS 5. | DD | OLVASÁSI IDŐ KB. 6 PERC

Jason Statham nemrég megint neoprén bugyit húzott, hogy újra

elkalapálja az évmilliók óta kihaltnak hitt csúcsragadozót: az őscápát. Az
idei nyár csalódást okozó gigaszörnyes filmjéről, a Meg 2. – Az
árokról ebben a cikkben írtam – és ha már végig kellett szenvednem azt a
két óra kemény unalmat és baromságot, úgy gondoltam, ideje írnom a
világ tengereinek valódi urairól, amik mellett Stathamék gyilkos
megalodonja csak egy ostoba monstrum. Vannak ugyanis valóban
lenyűgöző, természetes ellenséget nem ismerő, vérszomjas ragadozók a
való világ vizeiben is: ők az orkák, más néven kardszárnyú delfinek, azaz
gyilkos bálnák. Az 5-8 méter hosszúra megnövő, többtonnás emlősök még
a nagy fehér cápát is könnyedén levadásszák, és nemcsak bitang erősek,
de elképesztően okosak is. És hogy miért nem lett belőlük filmes
főellenség? Mert embereket valamiért nem bántanak. Dián Dóri írása.

A kardszárnyú delfinek az emlősök osztályába, azon belül pedig a delfinek

családjába tartoznak. A világ minden óceánjában megtalálhatók, egyes
kolóniák az Egyenlítő környéki melegebb vízhez, míg más populációk a
sarkvidéki körülményekhez alkalmazkodtak. Ennek köszönhetően a
megjelenésük is változott az évezredek során, és több ökotípust
különböztetünk meg az élőhelyüktől függően.
Bár alakjukban, hosszukban, az uszonyuk méretében és a foltjaik
elhelyezkedését illetően vannak különbségek az orkák között, alapvetően
minden orka megjelenése hasonló: vaskos, áramvonalas testük hasi része
fehér, a hátuk fekete színű. Emberi szemmel nézve elegáns és letisztult a
megjelenésük,

de az evolúciót legkevésbé sem a divat hajtotta,

nagyon is praktikus oka van a kardszárnyú delfinek
kinézetének: alulról nézve a fehér hasukkal bele
tudnak olvadni a napsütötte vízfelszínbe, felülről
pedig fekete hátukkal a sötét mélységben tudnak
szinte láthatatlanok lenni.
Bálnagyilkosok és ínyenc cápázók

A „sok lúd disznót győz” magyar közmondásnak biztosan volt ókori

megfelelője a halászok körében, ugyanis nem egyszer látták, hogy orkák
bálnákat vadásznak le, és falnak fel. Így hát bálnagyilkosként emlegették
őket, tudományos neve, az Orcinus orca is a római alvilág urára utal, és a
róluk szóló feljegyzések is mind a gyilkos természetükről szólnak. A
kardszárnyú delfinek azóta is előszeretettel vadásznak cetekre egyfajta
nassolnivalóként: imádják ugyanis a bálnák nyelvét és az állkapcsuk alsó
részéből is előszeretettel lakmároznak.

Ám nem a bálnák a kardszárnyú delfinek elsődleges táplálékai: fókákat,

delfineket, pingvineket is esznek, de leggyakrabban a nagy rajokban úszó
halakra, tonhalakra, heringekre és makrélákra utaznak.

És hogy miért ők a csúcsragadozók? Az emberek által rettegett nagy fehér

cápát is könnyedén levadásszák összehangolt manővereik nyomán. Hiába
a többtonnás testük és borotvaéles fogaik, a nagy fehér cápák
szabályosan rettegnek az orkáktól. A kardszárnyú delfinek ugyanis
nemhogy méretben felveszik a versenyt a nagy fehér cápával, de sokkal
okosabbak is nála – így a pengeéles fogak mit sem érnek a gondosan
kitalált taktika ellen. Az orkák ugyanis megfigyelték, hogy a cápa
mozgásképtelenné válik, amint a hátára fordítják – ugyanis csak akkor
tudja a kopoltyúján átpumpálni a vizet, ha úszik.

Ezt kihasználva a kardszárnyú delfinek bekerítik és

felfordítják a nagy fehér cápát, majd miután az
megfulladt, nekiesnek az állat májának és heréinek: ez
egyfajta csemege számukra.
És bár messze nem olyan okos a nagy fehér cápa, mint az orkák, annyit
azért megtanult az idők során, hogy nem érdemes packázni velük: így hát
nagy ívben elkerüli őket, és ha a vadászterületükre tévednek, a cápák akár
egy évre is elhagyhatják a felségterületüket, csak hogy szó szerint
megússzák a találkozást az orkákkal.

Ráadásul az orkák nem csak arra fejlesztettek ki külön technikát, hogy

hogyan kapjanak el cápákat – a különböző zsákmányaik elfogására más-
más stratégiákat alkalmaznak.

Családcentrikusak, okosak, játékosak és beszélgetnek

Abból kiindulva, hogy még a nagy fehér cápa is maga alá csinál az orkák
puszta jelenlététől, joggal gondolhatnánk, hogy brutális fenevadak. Ez
részben igaz, ha a táplálkozásról van szó – de a jóllakott kardszárnyú
delfinek messze nem olyan ijesztők.

Az orkák társas lények, családokban élnek, ami egy fő nőstény köré

szerveződik, a hímek pedig ivarérett korukban továbbállnak, de
jellemzően monogám életmódot folytatnak. Egy nőstény orka 3–10 évente
hoz világra utódot, a vemhesség 16-17 hónapig tart. A nőstények közösen
nevelik az ifjakat, akik mindent utánzás révén tanulnak az idősebb
egyedektől.

Ám nem csak a sikeres zsákmányszerzés céljából

maradnak együtt életük végéig – érzelmeik vannak,
kötődnek egymáshoz, játszanak egymással, és ha
fogságba esnek, vagy elszakítják őket a többiektől,
depressziósak lesznek.
Más delfinekhez hasonlóan a kardszárnyú delfinek is különböző
hangokkal kommunikálnak egymással – egy néhány évvel ezelőtti
tanulmányban a kutatók 28 különböző összetett hangot különböztettek
meg, amiknek segítségével ezek a fantasztikus lények használnak a
kapcsolattartásra. Sípoló, pulzáló, kattogó hangokat adnak ki, amikel
egymást is hívják, valamint összetett üzeneteket is meg tudnak osztani így
egymással. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, a különböző családok
más-más dialektusban „beszélnek”, mivel a fiatalok az idősebb egyedektől
tanulják a kommunikációt is – tehát ez alapján is be lehet azonosítani a
különböző családokat.

Mindemellett nem csak egymástól, de tőlünk is tudnak tanulni – azt

ugyanis régóta tudták a kutatók, hogy más állatok hangjait (például
fókáéit) képesek utánozni az orkák, de azt is tesztelték, hogy vajon emberi
hangokat is képesek-e mímelni. A kísérlet sikeres volt, két kardszárnyú
delfinnek is sikerült megtanítani, hogy egyszerű angol szavakat
„kimondjanak”:

Az ember nem lakoma, csak koma

Azok után, hogy a bálnák és a cápák is elhúzzák a csíkot, amikor orkákkal
találkoznak, joggal merülhet fel bennünk, hogy nem szívesen találkoznánk
össze velük a strandon. Ám a tapasztalatok alapján attól nem kell
tartanunk, hogy egyszer kiszemelnek maguknak bennünket a kardszárnyú
delfinek: még soha nem jegyeztek fel ugyanis olyan esetet, amikor
szabadon élő orka agresszióból emberre támadt volna. Vannak balesetek,
és olyan is előfordult, hogy zsákmányállatnak nézett embereket, de az is
megesett, hogy amint rájöttek az állatok, hogy egy embert néztek fókának,
abbahagyták a támadást és odébb úsztak.

Az egyetlen olyan eset, amikor orka embert ölt, 2010-ben történt: Tilikum,
az amerikai SeaWorld orkája brutálisan megtámadta és megölte
gondozóját. Az élménypark azzal akarta megmagyarázni a dolgot, hogy a
gondozó hosszú haja tűnt túl ínycsiklandónak az állat számára,

ám a Tilikumról szóló Blackfish (Egy kardszárnyú

delfin története) című, 2013-as dokumentumfilmből
kiderült, hogy embertelen körülmények között
tartották a kardszárnyú delfint, nem volt megfelelő
méretű tere, és a lelki állapotának az ingerszegény
környezet sem tett jót.
A szabadban viszont még sosem öltek embert, és azt, hogy mennyire
hidegen hagyjuk őket táplálkozási szempontból, jól mutatja az alábbi
videó is, amin Új-Zéland partjainál két gyerek felé úszik két kardszárnyú
delfin, a gyerekek érthető módon halálra rémülnek, de az állatok nemes
egyszerűséggel csak kikerülik őket.

Teljes joggal hihettük hát, hogy az orkák kizárólag barátként tekintenek

ránk – egészen 2020-ig.
Orkák a hajók ellen

2020 óta ugyanis több mint száz olyan eset történt, amikor kardszárnyú
delfinek támadtak meg különböző hajókat. Voltak köztük halászhajók és
vitorlások is – a közös ezekben az esetekben az volt, hogy mind spanyol és
portugál térségben történt, valamint az állatok többször, nagy erővel
mentek neki a hajóknak, és nem egy esetben szétverték a kormánylapátot
is – megfigyelték ugyanis, hogy ezzel tönkretehetik a hajót. Azóta a skót
partoknál is történt hasonló eset, de hogy mi lehet az állatok motivációja a
támadásra, nem tudni biztosan.

Több elmélet is kering: az egyik szerint az állatok csak így akarnak játszani,
mások szerint egy traumatikus élmény (például az egyik orka
belegabalyodott egy halászhálóba, és megsérült) válthatta ki ezt a
viselkedést egy idősebb példányból, amit a fiatalok utánoznak. Megint
másik – nem túl valószínű – teória szerint így akarják jelezni, hogy elegük
van belőlünk.

És bár nincs túl sok esély arra, hogy tényleg amiatt támadnák a hajókat,
mert bosszút akarnak rajtunk állni, az igaz, csak mi jelentünk veszélyt az
állatokra – a túlhalászat, a tengerek és óceánok szennyezése, valamint a
megnövekedett hajóforgalom az orkák valódi ellenségei.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / slowmotiongli