A Ta Ma PDF

ÜRES OLDAL
Ian Stewart – Vann Joines
A TA – MA
Bevezetés a korszerű
tranzakcióanalízisbe
A mű eredeti címe:
TA Today
A New Introduction to Transactional Analysis

Nottingham Lifes Space, 1987
© Ian Stewart, Vann Joines
A magyar kiadást szakmailag lektorálta:

dr. Valkai Zsuzsanna
dr. Münnich Iván
Ez a könyv a Xénia Könyvkiadó 1994. évi kiadása alapján készült.
© Xénia Könyvkiadó
ISBN 963 85170 1 8
© Grafit Könyvkiadó
ISBN 963 85488 2 7
A könyv a Grafit Könyvkiadó gondozásában a Xénia Könyvkiadóval

kötött szerződés alapján jelent meg.
Grafit Könyvkiadó Budapest, 1998

Felelős kiadó: A Grafit Kiadó igazgatója
Felelős szerkesztő: Zentai László
A borítóterv Székely Ágnes munkája
Szedés és tördelés: Jaczina János (Kis Egér Kkt.)
Készült a Grafit Pencil Nyomdaüzemében
Felelős vezető: Korok Péter
18,0 A/5 ív terjedelemben
ISBN 963 85488 2 7
ÜRES OLDAL
Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ.....................................................................................................13
I. rész - A TA BEVEZETÉSE...............................................................16
1. Fejezet - MI A TA?.................................................................................18
A TA kulcsgondolatai.........................................................................................18
A TA filozófiája...................................................................................................21
II. rész - A SZEMÉLYISÉG ÁBRÁZOLÁSA
Az én-állapot-modell..........................................................................25
2. Fejezet - AZ ÉN-ÁLLAPOT-MODELL...................................................27
Példák az én-állapot-modell-váltásokra...........................................................28
Az én-állapotok meghatározása.......................................................................30
Vannak-e valós különbségek az én-állapotok között?.....................................31
Én-állapotok és a superego, ego és id.............................................................32
Az én-állapotok elnevezések és nem maguk a dolgok....................................33
A túlegyszerűsített modell.................................................................................33
3. Fejezet - AZ ÉN-ÁLLAPOTOK FUNKCIONÁLIS ANALÍZISE..............35
Alkalmazkodó Gyermeki és Szabad Gyermeki................................................36
Irányító-Szabályozó és Gondoskodó Szülői.....................................................38
Felnőtt...............................................................................................................39
Egogrammák....................................................................................................40
4. Fejezet - A MÁSODRENDŰ STRUKTURÁLIS MODELL.....................43
Másodrendű struktúra: Szülői (Sz2)..................................................................44
Másodrendű struktúra: Felnőtt..........................................................................46
Másodrendű struktúra: Gyermeki.....................................................................46
A struktúra és a funkció megkülönböztetése....................................................49
5. Fejezet - AZ ÉN-ÁLLAPOTOK FELISMERÉSE...................................51
Viselkedéstani diagnózis..................................................................................51
Szociális diagnózis...........................................................................................55
Történeti diagnózis...........................................................................................55
Fenomenológiai diagnózis................................................................................57
Az én-állapot-diagnózis a gyakorlatban...........................................................57
A végrehajtó és a valós én...............................................................................58
6
6. Fejezet - STRUKTURÁLIS PATOLÓGIA..............................................62
Kontamináció....................................................................................................62
Exklúzió (kizárás)..............................................................................................65
III. rész - KOMMUNIKÁCIÓ
Tranzakciók, sztrókok, időstrukturálás............................................69
7. Fejezet - TRANZAKCIÓK......................................................................71
Kiegészítő tranzakciók......................................................................................71
Keresztezett tranzakciók...................................................................................74
Rejtett tranzakciók............................................................................................77
Tranzakciók és nem verbális jelek....................................................................79
Választások lehetősége....................................................................................80
8. Fejezet - SZTRÓKOK............................................................................83
Inger-éhség.......................................................................................................83
A sztrókok fajtái.................................................................................................83
Sztrókok és a viselkedés megerősítése...........................................................85
Sztrókok adása és kapása...............................................................................86
Sztrók-gazdálkodás..........................................................................................88
Sztrók-profil.......................................................................................................90
Ön-sztrók..........................................................................................................93
Vannak-e „jó” és „rossz” sztrókok?...................................................................95
9. Fejezet - IDŐSTRUKTURÁLÁS............................................................97
Visszavonulás...................................................................................................97
Rítusok..............................................................................................................98
Időtöltés............................................................................................................99
Aktivitások.......................................................................................................100
Játszmák.........................................................................................................101
Intimitás...........................................................................................................102
IV. rész - SAJÁT ÉLETTÖRTÉNETÜNK MEGÍRÁSA
Sorskönyvek.....................................................................................106
10. Fejezet - A SORSKÖNYV TERMÉSZETE ÉS EREDETE.................108
A sorskönyvek természete és definíciója.......................................................108
A sorskönyv eredete.......................................................................................110
11. Fejezet - HOGYAN ÉLJÜK MEG A SORSKÖNYVET?.....................116
Győztes, vesztes és nem győztes sorskönyvek.............................................116
7
Sorskönyv a felnőtt életben.............................................................................119
Miért fontos a sorskönyvek megértése?.........................................................122
Sorskönyv és életút........................................................................................124
12. Fejezet - ÉLETPOZÍCIÓK..................................................................125
Életpozíció a felnőttkorban, az oké-keret.......................................................126
Személyiségváltozás és az oké-keret............................................................129
13. Fejezet - SORSKÖNYVI ÜZENETEK ÉS SORSKÖNYVI MÁTRIX. .132
Sorskönyvi üzenetek és a gyermek észlelése................................................132
A sorskönyvi üzenet fajtái...............................................................................132
A sorskönyvi mátrix.........................................................................................135
14. Fejezet - PARANCSOK ÉS DÖNTÉSEK..........................................141
A tizenkét parancs..........................................................................................141
Episcript (utánzó sorskönyv)..........................................................................147
Hogyan kapcsolódnak a döntések a parancsokhoz?.....................................147
Antisorskönyv.................................................................................................151
15. Fejezet - A SORSKÖNYVI FOLYAMAT.............................................154
A hat sorskönyvi folyamat...............................................................................154
A folyamat-témák kombinációi........................................................................158
A sorskönyvi folyamat eredete........................................................................158
Hogyan lehet kitörni a sorskönyvi folyamat-mintákból?.................................158
16. Fejezet - ELŐÍRÁSOK ÉS A MINI-SORSKÖNYV.............................160
Hogyan figyeljük meg az előírás-magatartást?..............................................160
Elsődleges előírás..........................................................................................163
Előírások és a folyamat-sorskönyv típusai.....................................................164
Utasítások és élethelyzet................................................................................167
Az öt megengedés..........................................................................................167
Az előírások eredete.......................................................................................168
A mini-sorskönyv.............................................................................................168
A négy mítosz.................................................................................................171
V. rész - HOGY A VILÁG ILLESZKEDJEK SORSKÖNYVÜNKHÖZ
Passzivitás........................................................................................175
17. Fejezet - FÉLREISMERÉS................................................................177
A félreismerés természete és definíciója........................................................177
Felnagyítás.....................................................................................................178
8
A négy passzív magatartás............................................................................178
Félreismerés és én-állapotok.........................................................................181
A félreismerések észlelése.............................................................................182
18. Fejezet - A FÉLREISMERÉSI MÁTRIX.............................................184
A félreismerés területei...................................................................................184
A félreismerés típusai.....................................................................................184
A félreismerés szintjei (módjai).......................................................................185
A félreismerési mátrix diagram.......................................................................185
A félreismerési mátrix használata...................................................................187
19. Fejezet - REFERENCIAKERET ÉS ÚJRAÉRTELMEZÉS................190
A referenciakeret.............................................................................................190
A referenciakeret és a sorskönyv...................................................................191
Az újraértelmezés természete és funkciója....................................................192
Újraértelmező tranzakciók..............................................................................192
20. Fejezet - SZIMBIÓZIS........................................................................195
„Egészséges” és „egészségtelen” szimbiózis................................................198
Szimbiózis és a sorskönyv.............................................................................199
Szimbiotikus meghívások...............................................................................200
Másodrendű szimbiózis..................................................................................202
VI. rész - SORSKÖNYVI HIEDELMEINK IGAZOLÁSA
Helyettesítő érzelmek és játszmák.................................................205
21. Fejezet - HELYETTESÍTŐ ÉRZELMEK ÉS ZSETONOK..................207
Helyettesítések és sorskönyv.........................................................................209
Helyettesítő érzelmek és autentikus érzelmek...............................................211
Helyettesítő érzelmek, autentikus érzelmek és problémamegoldás..............213
Helyettesítősdi................................................................................................215
Zsetonok (Stamps).........................................................................................216
22. Fejezet - A HELYETTESÍTŐ RENDSZER.........................................219
Sorskönyvi hiedelmek és érzések..................................................................219
Helyettesítő megnyilvánulások.......................................................................222
Megerősítő emlékek.......................................................................................224
A helyettesítő rendszerből való kitörés...........................................................226
23. Fejezet - JÁTSZMÁK ÉS JÁTSZMAELEMZÉS................................229
A játszmák példái............................................................................................229
9
Trikók..............................................................................................................231
A játszmák fokozatai.......................................................................................232
A játszma képlete............................................................................................232
A dráma-háromszög.......................................................................................233
A játszmák tranzakcióanalízise.......................................................................235
A játszmaterv..................................................................................................237
A játszmák definíciói.......................................................................................238
24. Fejezet - MIÉRT JÁTSZUNK JÁTSZMÁKAT?.................................240
Játszmák, zsetonok és a sorskönyvi kiegyenlítés..........................................240
A sorskönyvi hiedelmek megerősítése...........................................................240
Játszmák, szimbiózis és a referenciakeret.....................................................241
Játszmák és sztrókok.....................................................................................243
Berne „hat előnye”..........................................................................................244
A játszmák pozitív elszámolása......................................................................245
25. Fejezet - HOGYAN BÁNJUNK A JÁTSZMÁKKAL?........................246
El kell-e neveznünk a játszmákat?.................................................................246
Ismerős játszmák............................................................................................246
Élve a választások lehetőségével...................................................................248
A negatív kiegyenlítés el nem ismerése.........................................................250
A játszma-sztrókok helyettesítése..................................................................251
VII. rész - VÁLTOZÁS
A TA a gyakorlatban.........................................................................254
26. Fejezet - SZERZŐDÉSEK A MEGVÁLTOZÁSRA............................256
Steiner „négy elvárása”..................................................................................256
Miért használjuk a szerződéseket?................................................................257
Hatékony szerződés készítése.......................................................................259
27. Fejezet - A VÁLTOZÁS CÉLJAI A TA-BAN......................................262
Autonómia.......................................................................................................262
Hogy szabaddá váljunk a sorskönyvtől..........................................................263
Problémamegoldás.........................................................................................263
A „gyógyulás” szempontjai..............................................................................264
28. Fejezet - TA-TERÁPIA.......................................................................266
Ön-terápia.......................................................................................................266
Mi szükség van a terápiára?...........................................................................266
A TA-terápia jellegzetességei.........................................................................267
10
A TA három iskolája........................................................................................268
29. Fejezet - A TA AZ OKTATÁSBAN ÉS A SZERVEZETEKBEN.........272
Különbségek az oktatási-szervezési és a klinikai alkalmazások között.........272
Szervezeti alkalmazások................................................................................273
A TA az oktatásban.........................................................................................274
30. Fejezet - HOGYAN FEJLŐDÖTT A TA?...........................................277
Eric Berne és a TA eredete.............................................................................277
A korai évek....................................................................................................278
Az elterjedés évei...........................................................................................279
Nemzetközi megerősödés..............................................................................280
FOGALMI SZÓTÁR.................................................................................282
11
12
ELŐSZÓ
Ebben a könyvben a tranzakcióanalízis (TA) elméletébe és gyakorlatába vezetjük be

az olvasót.
Az anyagot olyan módon rendeztük el, hogy jól kezelhető legyen, akár tanfolyamon,
akár csak a könyv alapján akarja elsajátítani. Ha először találkozik a TA-val, reméljük, érté-
kelni fogja fesztelen és közvetlen stílusát. Az elméleti állítások megvilágítására bőségesen
hoztunk fel példákat.
Azok az olvasók, akik a TA 101-es tanfolyam háttéranyagaként használják a könyvet,
annak teljes anyagát megtalálják benne.
Ez a könyv nemzetközi olvasmány és azt reméljük, hogy olvasótábora is nemzetközi
lesz. Ezt tartottuk szem előtt, amikor a könyv nyelvezetét és a felhozott példákat megvá-
lasztottuk.
A gyakorlatok
A TA módszerének elsajátítása során sok gyakorlat elvégzését javasoljuk az olvasó-
nak. A tananyag minden részét közvetlenül követi egy odavonatkozó gyakorlat. Úgy gon-
doljuk, hogy ez a leghatékonyabb módja annak, hogy az olvasók minél jobban elsajátíthas-
sák az elméletet.
A gyakorlatokat beépítettük a szövegbe. Minden gyakorlat a kapcsolódó elméleti
anyag után következik. Legcélszerűbben úgy használhatja fel a könyvet, ha minden gya-
korlatot akkor végez el, amikor soron következik.
● Amikor ezzel a nyomdai jelzéssel találkozol, egy gyakorlatot olvasol. Végezd el

azonnal, amikor rákerül a sor. Azután térj át a következő oktatási anyagra. A gyakorlat
végét ugyanaz a jelzés mutatja, amit az elején láttál. ●
Javasoljuk, hogy egy jegyzetfüzetbe jegyezze fel a gyakorlatokkal kapcsolatos meg-

jegyzéseit és a megoldásokat. Ez segítségére lesz abban, hogy a TA-t a leghatékonyabb
módon sajátítsa el, úgy, hogy saját részére használja.
Mire lehet és mire nem lehet használni a könyvet?

Amikor elolvasta a könyvet és elvégezte a gyakorlatokat, bizonyosan sokkal többet
fog tudni önmagáról, mint amikor elkezdte a munkát. A tanulmányai során az is ki fog de-
rülni, hogy életében tud-e olyan változtatásokat elérni az itt olvasottak segítségével, amit
már régóta meg akart valósítani. Ha így van, gratulálunk.
Ez a könyv azonban nem használható a terápia helyettesítésére. Ha komoly problé-
mái vannak, keressen egy jó nevű pszichiátert, aki megfelelő tanácsokkal tudja Önt ellátni.
A TA-terapeuták arra biztatják klienseiket, hogy tanulják meg a TA alapelgondolásait.
Ha valaki TA-terápiába akar lépni, ebből a könyvből megtanulhatja azt, amire szüksége
van.
Ha azonban TA-terápiát vagy szolgáltatásokat akar nyújtani másoknak, akkor ezt a
könyvet csak a TA legalapvetőbb elméletének elsajátítására használhatja fel.
13
Ez az alapvető tudás nem elég ahhoz, hogy TA-szakemberként dolgozzék, e célból külön
tanulmányokat kell folytatni, gyakorlati tapasztalatokat kell szerezni és szupervízióra van
szükség. Végül vizsgát kell tenni a TA-t hitelesítő szerveknél.
Elméleti megközelítésünk
Az itt közölt anyag a mai TA-elmélet általánosan elfogadott fő vonulatát adja. Az ilyen
jellegű szövegnél nem lenne helyes, ha a TA-elmélet még vitás részeiről is beszámolnánk.
A mai TA azonban nagyon különbözik a 10 évvel ezelőtti TA-tól. Vannak nagyon fontos
alapelvek a TA fő vonulatában, amelyekről Eric Berne nem is hallott 1970-ben bekövetke-
zett haláláig. E könyv megírásánál az volt az egyik fő elgondolásunk, hogy ezekkel megis-
mertessük az olvasót. Berne korának nagy újítója volt, és úgy gondoljuk, nagyon tetszene
neki az a mód, ahogy a TA-szakemberek folytatták újításait.
Van egy kevéssé kívánatos változtatás a TA gondolkodásmódjában, amely már a leg-
korábbi időszakban megkezdődött. Ez annyit jelent, hogy trivializálták a TA eredeti és leg-
alapvetőbb tanításait.
Berne azt akarta, hogy a TA mindenki számára elérhető legyen. Egyszerű szavakkal
írta le gondolatait. Jóllehet a szavak egyszerűek voltak, az általuk kifejezett gondolatok bo-
nyolultak és szövevényesek.
A TA a népi pszichológia kétes státuszát érte el a 60-as években és egyes szerzők a
TA felszíni egyszerűségét használták fel arra, hogy túlegyszerűsített formában adják az ol-
vasóközönség elé. A TA még mindig nem gyógyult ki teljesen abból a sérülésből, amelyet
azokban az években szenvedett el. Annak ellenére, hogy az igazi TA-szerzők és -szakem-
berek rendkívül komoly munkát végeztek az elmúlt évtized során, úgy tűnik, hogy a „sza-
kácskönyv-pszichológiától” nehéz megszabadulni.
E könyv megírásánál az is célunk volt, hogy ezt a hamis képet kiigazítsuk. Arra töre-
kedtünk, hogy a TA-elméletet eredeti finomságában és mélységében mutassuk fel, anélkül
hogy fel kellene áldoznunk azt a nyelvi tisztaságot és egyszerűséget, amihez Berne annyi-
ra ragaszkodott. Ez elsősorban a TA-elmélet megalapozására, magára az én-állapot-
modellre vonatkozik. Eredeti munkájában Berne újra és újra azt hangsúlyozta, hogy az én
állapotoknak idődimenziója van. A Szülői és a Gyermeki egyaránt a múlt visszhangjai. A
Felnőtt az itt-és-most-ra adott reakció, amely az egyén teljes felnőtt erőforrásait felhasznál-
ja. Mindhárom én-állapot magában foglalja a gondolkodást, érzést és magatartást. Óriási a
különbség e között a nézet között, és a későbbi, trivializált változat között, mely szerint: A
felnőtté a gondolkodás, a Gyermekié az érzés, a Szülőié pedig a magatartás.
Ebben a könyvben visszatérünk Berne eredeti elképzeléséhez az én-állapot-modellel
kapcsolatosan és konzisztens alapként használjuk az elmélet egyéb területeinek megma-
gyarázására.
Esetek és nevek
Ahol eset-illusztrációkat alkalmaztunk, a megadott nevek kitaláltak. Ha bármely kap-
csolat felfedezhető egy valós személy nevével, az a véletlen műve.
14
I. rész
A TA BEVEZETÉSE
1. Fejezet
MI A TA?
„A tranzakcióanalízis személyiség- és szisztematikus pszichoterápiás elmélet, amely a

személyiség fejlődésével és a személyes változással foglalkozik.”
Ez a TA definíciója, amelyet a Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Társaság fogalmazott
meg. Valójában a TA manapság már ennél jóval többet jelent: a pszichológiai megközelíté-
sek között a tranzakcióanalízis kiemelkedő elméletének mélységét és alkalmazhatóságá-
nak széles skáláját illetően.
A személyiség elméleteként a TA képet ad arról, hogy az emberek pszichológiailag ho-
gyan strukturálódnak. Ennek érdekében a TA egy három részből álló, én-állapot-modell-
ként ismert modellt használ fel. Ugyanez a modell segít annak megértésében, hogy az em-
berek hogyan funkcionálnak – azaz hogyan fejezik ki személyiségüket a magatartás esz-
közeivel.
A TA ugyanakkor jelent egy kommunikációs elméletet is. Ez kiterjeszthető olyan mó-
don, hogy a rendszerek és szervezetek elemzésének módszerét adja.
A TA kínálja a gyermeki fejlődés elméletét is. A sorskönyv koncepció megvilágítja,
hogy jelenlegi életmintáink hogyan gyökereztek a gyermekkorban. A sorskönyv keretein
belül a TA magyarázatot talál arra, hogyan folytatjuk gyermekkori játszmáinkat felnőtt ko-
runkban, még akkor is, ha ezek kudarccal teli és fájdalmas eredményekhez vezetnek. Te-
hát a TA pszichopatológiai elméletet is biztosít számunkra.
A gyakorlati alkalmazás területén a TA valójában egy egész pszichoterápiás rendszert
ad. Alkalmazzák a különböző pszichológiai rendellenességek minden fajtájának gyógyítá-
sára, a mindennapi életvezetési problémáktól kezdve a komoly pszichózisig. Egyéni-, cso-
port-, pár- és családterápiás módszereket egyaránt biztosít.
A terápiás területen kívül a TA oktatási célra is használható. Segíti a tanárokat és ta-
nulókat abban, hogy megmaradjanak a tiszta kommunikáció síkján és elkerüljék az impro-
duktív és elterelő szembesüléseket. A TA-nak különösen nagy hasznát lehet venni a ta-
nácsadói munkában.
A TA hasznos eszköz a szervezésnél és a kommunikációs készségek fejlesztésében,
valamint a szervezet-elemzésben.
A TA egyéb alkalmazói között fel kell sorolnunk a szociális munkást, a rendőrt, a fiatal-
korúak bűnözésével foglalkozókat, és nem utolsósorban a lelki vezetőket és a papokat.
A TA bármely területen használható, ahol emberek közötti megértésre van szükség,
emberi kapcsolatokról és kommunikációról van szó.
A TA kulcsgondolatai
Van néhány olyan fontos kulcsgondolat, amely a TA alapját képezi. Segítségükkel
megkülönböztethetjük a TA-t bármely más pszichológiai rendszertől. A következő fejeze-
tekben részletesen megvizsgáljuk és példákkal is illusztráljuk a
18
A TA MA
fentieket. Elöljáróban az alapfogalmakkal és szakkifejezésekkel ismertetjük meg az olva-

sót.
Az én-állapot-modell
Mind közül legalapvetőbb az én-állapot-modell. Az én állapot az egymáshoz kapcsoló-
dó viselkedésmódok, érzések és gondolatok együttese. Ez az a mód, ahogyan személyi-
ségünk egy részét egy adott időpontban manifesztáljuk.
A modell három különböző én-állapotot rajzol fel.
Ha az itt-és-most történtekre való reakcióimban felnőtt módon viselkedem, gondolko-
dom és érzek, felhasználva az adott szituációban igénybe vehető erőforrásokat, akkor a
Felnőtt-én-állapotban vagyok.
Előfordul, hogy olyan módon viselkedem, gondolkodom és érzek, amellyel valamelyik
szülőm vagy szülőfigurám magatartási formáit mintegy lekopírozom. Ha ezt teszem, akkor
a Szülői én-állapotban vagyok.
Van, amikor visszatérek olyan magatartási, érzés- és gondolkodásformákhoz, amelye-
ket akkor használtam, amikor gyermek voltam. Ilyenkor Gyermeki én-állapotban vagyok.
Az én-állapot-modellt gyakran SZ. F. GY. modellnek nevezik, az egyes állapotok ma-
gyar megfelelőjének kezdőbetűi után. (Az angol nyelvterületen az egyes én-állapotok an-
gol nyelvű rövidítésének megfelelően PAC modellnek nevezik.)
Amikor az én-állapot-modellt arra használjuk, hogy a személyiség különböző aspektu-
sait megértsük, akkor úgynevezett strukturális analízist végzünk.
Tranzakciók, megerősítések, időstrukturálás

Ha az ember valakivel kommunikál, módjában áll választani, hogy a rendelkezésre ál-
ló három én-állapot közül melyikkel fordul az illetőhöz, aki viszont válasza során ugyan-
ilyen választás előtt áll. Ezt a kommunikációcserét nevezzük tranzakciónak.
Amikor az én-állapot-modellt a tranzakció-sorozatok analízisére használjuk, akkor az
úgynevezett szabályos tranzakció-analízisről beszélünk. A szabályos szót annak kifejezé-
sére használjuk, hogy kimutassuk, nem annyira a TA egészéről van szó, hanem inkább an-
nak egyik speciális ágazatáról.
Amikor te és én tranzakcióban vagyunk, én elfogadást jelzek feléd, te viszonzod ezt
az elfogadást. TA nyelven ezt az elfogadást nevezzük sztróknak.* Erre a sztrókra szüksé-
gük van az embereknek fizikai és pszichológiai értelemben vett jó közérzetük fenntartásá-
hoz.
Amikor a tranzakció csoportokban vagy párokban történik, az időt olyan módokon
használják, hogy az osztályozható és elemezhető. Ez az időstrukturálás elemzése.
* Sztrók. Az angol szó széles szemantikai skálát ölel fel. Értelme a konkrét pozitív fizikai érintéstől, simoga -
tástól a legszélső negatívig (ütés) terjed; de magába foglalja az elismerés sokféle absztrakt formáját mind po-
zitív, mind negatív értelemben. A fordítási nehézségek miatt a továbbiakban a szöveg az eredeti angol szó ma-
gyarosan írt változatát, a TA szakkifejezését használjuk.
19
MI A TA?
Sorskönyv
Gyermekkorában minden ember elkezd írni egy élettörténetet önmagának. Ennek a
történetnek eleje, közepe és vége van. Az alaptörténetet egészen kicsi gyermekkorunkban
írjuk meg, amikor igazában még nincsenek meg a szavaink mondanivalónk kifejezésére. A
későbbi gyermekkorban több kiegészítő részlet kerül az alaptörténethez. A legnagyobb
rész hétéves korunkig íródik. Lehetséges, hogy serdülőkorban kissé újragondoljuk a cse-
lekményt.
Felnőttkorunkban már nem vagyunk tudatában annak az élettörténetnek, amit a ma-
gunk számára írtunk. Mégis, nagy valószínűséggel hűségesen végigéljük. Anélkül, hogy
tudatában lennénk, életünket olyan módon szervezzük, hogy az utolsó fejezethez a gyer-
mekkorban elhatározottak szerint érjünk.
Ezt az öntudatlan élettörténetet a TA sorskönyvként ismeri.
A sorskönyv és az én-állapot-modell képezi a TA központi gondolati blokkját. Ennek
különösen nagy a fontossága a pszichoterápiás alkalmazás során. Az írásanalízis során a
sorskönyv koncepcióját használjuk fel annak megértésére, hogy az emberek hogyan kreál-
nak a maguk számára öntudatlanul is problémákat, és hogyan kezdhetnek hozzá ezen
problémák megoldásához.
Felismerés, újra értelmezés, szimbiózis

A kicsi gyermek azért ír magának sorskönyvet, mert úgy gondolja, hogy az a lehető
legjobb stratégia, amit ki tud dolgozni, hogy túlélje ezt a számára gyakran ellenségesnek
tűnő világot. Megtörténik, hogy Gyermeki én-állapotunkban úgy hisszük, hogy gyermeki vi-
lágképünk bármilyen fenyegetettsége fenyegetés a szükségleteink, sőt életünk ellen. Így
időnként eltorzíthatjuk a saját valóságérzékelésünket, hogy az illeszkedjék az általunk
megírt sorskönyvhöz. Ez az újraértelmezés tevékenysége.
Egyik módja annak, hogy a világot saját sorskönyvünkhöz illesszük, hogy szelektíve fi-
gyelmen kívül hagyjuk az egy bizonyos élethelyzet útján hozzánk érkező információkat.
Ezt félreismerésnek, fel nem ismerésnek, figyelmen kívül hagyásnak nevezzük.
Sorskönyvünk megélésének részeként néha felnőttként olyan kapcsolatba kerülünk,
amelyek mintegy újra játsszák a gyermekkori, szüleinkkel való kapcsolatunkat. Ezt öntu-
datlanul csináljuk. Ebben az esetben a kapcsolatban résztvevők egyike játssza a Szülő
vagy Felnőtt szerepét, a másik pedig a Gyermekét. Egymás között úgy funkcionálnak,
mintha csak három és nem hat számukra elérhető én-állapot lenne. Az ilyen kapcsolatot
szimbiózisnak nevezzük.
Helyettesítések (racket-ek)*, zsetonok és játszmák

Kisgyermekként észre kellett vennünk, hogy a családunkban bizonyos érzéseket tá-
mogattak, másokat viszont elnyomtak. Hogy megkapjuk a megerősítő simogatást, úgy kell
határoznunk, hogy csak a családunkban engedélyezett érzé-
* Az angol szaknyelv a racket kifejezést használja.

20
A TA MA
seket fogjuk érezni. Ez az elhatározás nem tudatosan alakul ki bennünk. Amikor már saját
sorsunk szövegkönyvét játsszuk felnőtt életünkben, sokszor továbbra is lefedjük autentikus
érzéseinket azokkal, amelyeket gyermekkorunkban engedélyeztek számunkra. Ezeket a
helyettesítő érzéseket racket-érzéseknek (racket feelings) nevezzük.
Ha ilyet tapasztalunk és elraktározzuk, ahelyett hogy rögtön kifejezésre juttatnánk, a
TA azt mondja, hogy zsetont gyűjtünk.
A játszma a tranzakciók ismétlődő sorozata, melyben mindkét fél végül is racket-érzé-
seket tapasztal meg. A játszma mindig tartalmaz váratlan átkapcsolási mozzanatot, amikor
a játékosok megtapasztalják, hogy valami váratlan és kényelmetlen dolog történt. Az em-
berek úgy játsszák a játszmákat, hogy nincsenek annak tudatában.
Autonómia
Hogy életünket teljes értelemben élhessük, felül kell vizsgálnunk a gyermekkorban ki-
gondolt stratégiákat. Amikor pedig úgy találjuk, hogy ezek a stratégiák már nem igazán
működnek megfelelően, alkalmasabbakkal kell őket helyettesítenünk. TA nyelven szólva, ki
kell lépnünk a sorskönyvből és egyfajta autonómiát kell találnunk.
A TA úgy alakította ki eszközeit, hogy azok segítsék ezt a folyamatot. Komponensei a
tudatosság, a spontaneitás, és az intimitásra való készség. Ez azt a képességet jelenti,
hogy az egyén képes legyen arra, hogy saját problémáit összes felnőtt erőforrásai mozgó-
sításával megoldja.
A TA filozófiája
A TA bizonyos filozófiai alapfeltevéseken alapszik. Ezek emberekről, az életről és a
változás céljáról tett megállapítások.
A TA filozófiai alaptételei a következők:
Az emberekkel minden rendben van, mindenki oké.
Mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége.
Az emberek saját maguk határozzák meg önnön végzetüket, és ez az elhatározás
megváltoztatható.
A fenti tételekből következik a TA-gyakorlat két alapelve:
a szerződéses módszer
és a nyílt kommunikáció.
Az emberekkel minden rendben van, mindenki oké

Ez a TA legalapvetőbb feltevése.
A következőt jelenti: Neked és nekem, mindkettőnknek vannak érdemeink, értékeink
és emberi méltóságunk. Elfogadom önmagamat, amilyen vagyok, és elfogadlak téged,
amilyen te vagy. Ez inkább lényegi, mint viselkedési megállapítás.
21
MI A TA?
Időnként előfordulhat, hogy nem tetszik, amit csinálsz, vagy nem tudom elfogadni. Té-
ged azonban, személyedben, mindig elfogadlak. Emberi lényeged tökéletesen rendben
van nálam, teljesen oké, bár a viselkedésed visszatetsző lehet.
Nem állok feletted és te nem állsz felettem. Egy szinten vagyunk, mint emberek. Ez
igaz akkor is, ha teljesítményünk vagy műveltségünk különbözik. Ez akkor is igaz, ha kü-
lönböző korúak, fajtájúak vagy vallásúak vagyunk.
Mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége

A súlyos agykárosultakon kívül mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessé-
ge. Ezért minden egyes ember felelőssége annak eldöntése, hogy mit akar az élettől. Min-
den egyes ember együtt fog élni azokkal a következményekkel, amelyekkel döntése jár.
A döntési modell
Te és én, mindketten rendben vagyunk, velünk minden oké. Előfordul, hogy magatar-
tásunk nem oké. Amikor ez történik, azt a stratégiát követjük, amely mellett gyermekko-
runkban döntöttünk.
Ezek a stratégiák az általunk kidolgozható legmegfelelőbb utak-módok, amelyek szá-
munkra a túlélést biztosították, és azt, hogy az ellenségesnek tűnő világtól megkapjuk azt,
amit akarunk. Felnőttként időnként megpróbálunk ugyanezeken az utakon járni. És sok-
szor még akkor is megtesszük, ha az eredménye kudarcot és fájdalmat hoz számunkra.
Szüleink még egészen kicsi gyermekkorunkban sem tudtak bennünket rákényszeríte-
ni arra, hogy egy bizonyos, általuk meghatározott módon fejlődjünk. Természetesen gyak-
ran erős nyomást gyakoroltak ránk. Nekünk azonban módunkban állt, hogy engedjünk a
nyomásnak, lázadjunk ellene, vagy ne is vegyük tudomásul.
Felnőttkorunkról ugyanezt lehet elmondani. Környezetünk nem kényszeríthet arra,
hogy bizonyos módon érezzünk vagy viselkedjünk. Életkörülményeink vagy más emberek
erős nyomást gyakorolhatnak ránk. Az azonban mindig a mi egyéni döntésünkön múlik,
hogy behódolunk-e ezeknek a presszióknak. Felelősek vagyunk saját érzéseinkért és ma-
gatartásunkért.
Az egyszer hozott döntést egy későbbi alkalommal megváltoztathatjuk. Ez igaz a vi-
lágra és saját magunkra vonatkozó korai elhatározásainkra is. Ha ezen kora gyermekkori
döntések valamelyike kellemetlen eredményt hoz számunkra felnőttként, módunk van arra,
hogy felkutassuk az eredeti elhatározást, és új, megfelelőbb döntésekre változtassuk.
Az emberek tehát képesek a változásra. A változásokat úgy érhetjük el, ha nem csu-
pán belátjuk, hogy a régi viselkedési mintáink helytelenek, hanem komolyan elhatározzuk,
hogy azokat megváltoztatjuk. A változásokat pedig valóssá és tartóssá tudjuk tenni.
Szerződéses módszer
Ha te vagy a TA-szakember és én vagyok a kliens, akkor közös felelősséget vállalunk
azért, hogy elérjem a változást, amit szeretnék.
22
A TA MA
Ez abból a feltevésből következik, hogy te és én egyenlő felekként kezdünk munkába.

Nem az a dolgod, hogy megcsinálj nekem vagy helyettem bizonyos dolgokat. És én sem
azért jövök hozzád, mert elvárom, hogy mindent megtegyél helyettem.
Mivel ketten veszünk részt a változás folyamatában, fontos, hogy mind a ketten tisztán
lássuk, hogyan fog a feladat megoszlani. Ezért szerződéses kapcsolatba lépünk.
Ez pedig a felelősségnek mindkét részről történő felvállalását jelenti. Én kliensként el-
mondom, hogy mi az, amit meg akarok változtatni, és mit vagyok hajlandó megtenni e vál-
tozás véghezvitele érdekében. Te mint szakember, megerősíted, hogy hajlandó vagy ve-
lem dolgozni ezen a feladaton. Te vállalod, hogy szaktudásod legjavát fogod nyújtani a fel-
adat megvalósítása során, és közlöd, hogy milyen ellenszolgáltatást kívánsz tőlem a mun-
kádért.
Nyílt kommunikáció
Eric Berne nagyon fontosnak találta, hogy a kliens, csakúgy, mint a szakember, min-
den információval rendelkezzék arról, hogy mi megy végbe közös munkájukban. Ez abból
a két alapfeltételezésből következik, hogy az emberek rendben vannak, minden oké, és
hogy mindenki tud gondolkodni.
A TA gyakorlatában a kliensnek módjában áll a szakember feljegyzéseibe betekinteni.
A szakember biztatja is kliensét arra, hogy sajátítsa el a TA alapelgondolásait. Így a kliens
képes egyenrangú szerepet vállalni a változás folyamatában.
A kommunikáció megkönnyítése céljából a TA-terminológia nyelvezete egyszerű. A
pszichológia egyes ágaiban megszokott hosszú görög vagy latin kifejezések helyett a TA
mindenki számára ismerős nyelvezetet használ: Szülő, Felnőtt, Gyermek, játszma, sors-
könyv, simogatás (sztrók) stb.
Egyesek ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a TA felszínes gondolkodást tük-
röz. Tévednek. Jóllehet a TA nyelve egyszerű, elmélete mégis mély és gondosan felépített.
23
II. rész
A SZEMÉLYISÉG
ÁBRÁZOLÁSA
Az én-állapot-modell
2. Fejezet
AZ ÉN-ÁLLAPOT-MODELL
Gondolj vissza életed elmúlt huszonnégy órájára!

Voltak-e ez idő alatt olyan percek, amikor úgy cselekedtél, gondolkoztál és éreztél,
mint amikor kisgyermek voltál?
Voltak-e olyan időszakok, amikor rajtakaptad magad, hogy úgy viselkedsz, gondolko-
dol és érzel, mint ahogyan hosszú idővel ezelőtt a szüleidtől vagy más, számodra szülő-
figurát jelentő emberektől másoltad?
Más alkalmakkor viszont magatartásod, gondolataid és érzéseid közvetlen itt-és-most
reakciók voltak-e arra, ami éppen körülötted történt? Ilyen alkalmakkor felnőttként reagál-
tál, olyan felnőttként, akivé mostanra váltál, és nem merültél vissza gyermekkorodba.
● Szánj arra most egy kis időt, hogy le tudj írni legalább egy-egy példát a fenti viselke-
dés-, gondolkodás- és érzésmintákra az elmúlt huszonnégy órából! ●
És most befejezted első gyakorlatodat az én-állapot-modell használatában.

Nézzük, mit is csináltál? Megvizsgáltad három különböző módját a világban való léte-
zésnek. Ezek mindegyike viselkedések, gondolatok és érzések készlete.
Amikor úgy viselkedem, gondolkodom és érzek, mint gyermekkoromban, akkor Gyer-
meki én-állapotban vagyok.
Amikor úgy viselkedem, gondolkodom és érzek, ahogy azt szüleimtől láttam, vagy
szülő-figuráimról másoltam, akkor Szülői én-állapotban vagyok.
És amikor olyan módon viselkedem, gondolkodom és érzek, hogy ez a körülöttem tör-
ténő eseményekre való közvetlen reakció, melynek során felhasználom összes felnőtt ké-
pességemet, akkor Felnőtt én-állapotban vagyok.
A mindennapi TA-gyakorlatban sokszor egyszerűen azt mondjuk: „Gyermekiben va-
gyok” vagy „Szülői-ben vagyok” vagy „Felnőtt-ben vagyok”.
Ha összetesszük a három én-állapotot, megkapjuk a három részből álló én-állapot
személyiségmodellt, amely a TA-elmélet központi gondolata. Ezt három egymással érintke-
ző kör segítségével ábrázolja a TA.
2.1. ábra: Elsőrendű strukturális diagram; az én-állapot-modell
27
A TA MA
Ezt az egyszerű diagramot, amelyen a körök nincsenek felosztva, elsőrendű szerke-

zeti diagramnak nevezzük. A későbbiekben találkozni fogunk egy részletezőbb, másodren-
dű diagrammal is.
A személyiségnek az én-állapotok fogalmával történő leírását strukturális elemzésnek
nevezzük.
Példák az én-állapot-modell-váltásokra
Jane autójával egy rendkívül forgalmas úton halad. Pillanatról pillanatra megfigyeli a
körülötte elhaladó többi jármű helyzetét és sebességét. Figyeli az útjelző táblákat. Autóját
annak megfelelően vezeti, amit itt és most maga körül tapasztal. Felnőtt én-állapotában
van.
Ebben a pillanatban egy másik kocsi vág élesen elé. Egy másodperc töredékéig Jane
megrettenve attól tart. hogy a két autó össze fog ütközni. Egy tükörbe vetett pillantással
meggyőződik arról, hogy az út mögötte szabad, így kissé lelassít, és elkerüli az összeütkö-
zést. Egész idő alatt megmaradt Felnőtt én-állapotában. A rémület érzése az itt-és-most
veszélynek megfelelő reakció volt, ami hozzásegítette a gyors cselekvéshez az összeütkö-
zés elkerülése érdekében.
Most pedig, amíg a másik kocsi eltűnik az úton, Jane szemöldökét ráncolva, harago-
san fordul utasához: „Az ilyen vezetőket egyszerűen nem kellene az útra engedni!” Ezzel a
mondattal Jane átkerült a Szülői én-jébe. Amikor kicsi volt, gyakran ült apja mellett a kocsi-
ban, és figyelte, apja hogyan vonja össze a szemöldökét és hogyan kommentálja más ve-
zetők hibáit
Egy-két perc múlva Jane megérkezik a munkahelyére. Órájára nézve látja, hogy a
nagy forgalom miatt kicsit elkésett a főnökével folytatandó fontos megbeszélésről. Szíve
összeszorul, és egy pillanatra komolyan megrémül. Ezzel átvált Gyermeki én-állapotába.
Az iskolai késések merülnek fel benne, és az a félelem, amelyet a tanítótól az esetleges
büntetés miatt érzett. Hirtelen rémülete e régi emlékekre való reakció, és tulajdonképpen
nincs köze ahhoz, ami a mostani felnőtt szituációban történni fog.
Pillanatnyilag Jane nincs tudatában annak, hogy gyermekkorát játssza újra. Ha meg-
kérdeznénk tőle: Emlékeztet-e ez a helyzet téged valamire a gyermekkorodból?, akkor le-
hetséges, hogy tudatos emlékezetében is felbukkanna a régi iskolai jelenet. De az is meg-
történhet, hogy a régi, fájdalmas emlékeket olyan mélyre temette, hogy nem képes azokra
közvetlenül visszaemlékezni. Lehet, hogy több időre van szükség, sőt esetleg egy terápiás
folyamatra is, ha azokból a régi emlékekből vissza akar hozni valamit a tudatába.
Ahogy újra megtapasztalja gyerekkori érzéseit és gondolatait, Jane magatartása is
olyanná válik, amilyen iskoláslány korában volt. Szíve sebesen ver. Kezét a szája elé eme-
li, és szeme tágra nyílik. Közelről még azt is látni lehet, hogy homloka finoman gyöngyözik
az izzadságtól.
Azután, néhány másodperc elteltével Jane azt gondolja: „Várjunk csak! Mitől riadozom
így? A főnökasszonnyal lehet beszélni. Meg fogja érteni, hogy miért késtem el. De be is tu-
dom hozni az elveszített időt, ha kicsit később kávézom.” Jane visszaérkezett Felnőtt én-
állapotába. Utasa is látja, hogy megnyugodott, kezét elveszi a szájáról. Arca mosolyra de-
rül, majd el is neveti magát. Nevetése már a felnőtt nőé. Egészen másképpen hangzik,
mint a rémült gyermek ideges kacarászása.
28
● Mielőtt tovább olvasnál, menj vissza a Gyermeki, Szülői és Felnőtt én-állapotokról

készült, az elmúlt huszonnégy órát feltérképező jegyzeteidhez.
Gyermeki én-állapot
Gondolj azokra az időszakokra, amikor Gyermeki én-állapotodban voltál. Írd le,
milyen érzéseket tapasztaltál. Segítségedre lehet, ha megpróbálod eljátszani a jelene-
teket.
Ezután azt jegyezd le, mit gondoltál. Gyakran úgy juthatsz legkönnyebben a
Gyermeki gondolatokhoz, ha megkérdezed magadtól: Mit is mondtam magamnak leg-
belül? Gondolj arra, mit mondtál legbelül saját magadról, más emberekről és a világról
általánosságban.
És legutoljára azt írd le, hogyan viselkedtél, amikor Gyermeki-ben voltál. Legjobb,
ha tükör előtt ülve megpróbálod eljátszani a történteket.
Menj még egyszer végig érzéseiden, gondolataidon, cselekvéseden, és győződj
meg arról, hogy valóban ezek voltak a gyermekkori érzéseid, gondolataid, magatartá-
said. Lehet, hogy az is eszedbe fog jutni, pontosan melyik is az az alkalom, amit visz-
szaidézel. Jegyezd fel, ha tudod, hogy hány éves voltál, amikor ez lezajlott!
Szülői én-állapot
Ugyanezen a módon írd le kapcsolódó érzéseidet, gondolataidat, magatartáso-
dat, amikor Szülői én-állapotodban voltál. Itt újra el is játszhatod a történteket, ha gon-
dolod.
Szülői gondolatokat legkönnyebben úgy kaphatsz, ha megkérdezed önmagadat:
„Mit is mond anya vagy apa valahol a fejedben?” De az is lehet, hogy a hang, amit
legbelül hallasz, nagyszülődé, nagynénié-bácsié, esetleg volt tanárodé.
Gondold végig, hogy azokban az időszakokban, amikor Szülői-ben voltál, maga-
tartásodat, gondolataidat, érzéseidet valódi szüleidről, esetleg más szülő-figuráról má-
soltad. Valószínűleg könnyen rá fogsz találni, hogy ki is az, akit minden egyes alka-
lommal „lekopírozol”.
Felnőtt én-állapot
Végül pedig írd le a kapcsolódó magatartások, érzések és gondolatok sorozatát,
amelyekkel akkor találkoztál, amikor Felnőtt-ben voltál.
Hogy megtudd különböztetni a Felnőtt-et a Gyermeki-től vagy a Szülőitől, kérdezd
meg önmagadtól: Vajon ez a magatartás, gondolat vagy érzés felnőtt módja-e annak,
ahogyan az akkori eseményre reagáltam? Ha a válasz igen, akkor reakciódat Felnőtt-
ként jegyezd le. ●
Elképzelhető, hogy azt fogod találni, hogy Felnőtt én-állapotodban le tudsz jegyezni
magatartásokat és gondolatokat, de érzéseket nem. A legtöbbször ugyanis az itt-és-most
valósággal úgy tudunk hatékonyan foglalkozni, hogy közben nem tapasztalunk érzéseket.
Sokszor azonban a Felnőtt én-állapotban is képesek vagyunk érzésekre.
Hogyan tudjuk megkülönböztetni a Felnőtt és a Gyermeki érzéseket? A Felnőtt érzé-
sek a közvetlen szituációval való megfelelő és helyénvaló foglalkozást jelentik. Emlékez-
zünk csak vissza Jane riadalmára, amikor a másik autó elévágott. Érzelmi
29
A TA MA
visszahatása felerősítette reakcióit, és ilyen módon segítségére volt a baleset elkerülésé-

ben.
Ha azelőtt még nem találkoztál az én-állapotok elméletével, lehetséges, hogy kétsé-
geid lesznek, vajon egyes gondolatok, érzések, magatartások, amelyeket feljegyeztél, va-
lóban Feinótt-ek és nem Gyermeki-ek vagy Szülői-ek-e? Ha így van, ne aggódj. Meg fogod
látni, ahogy tovább olvasod a könyvet, és egyre több gyakorlatot elvégzel, sok alkalmad
lesz arra, hogy fejleszd az én-állapotok megkülönböztetésének fontos képességét.
Az egészséges és kiegyensúlyozott személyiségnek mind a három én-állapotára
szüksége van. A felnőtt-re szükségünk van az itt-és-most problémamegoldásban, amely
képessé tesz bennünket arra, hogy az életet kompetens, hatékony módon éljük. A társada-
lomba való beilleszkedéshez a Szülői-ben hordozott szabályok sorára van szükségünk. És
Gyermeki én-állapotunkban juthatunk el a gyerekkorunkban birtokolt spontaneitáshoz, kre-
ativitáshoz és intuitív képességekhez.
Az én-állapotok meghatározása
Eric Berne a következőkben definiálta az én-állapotot: Konzekvens érzés- és tapasz-
talati minta, amely közvetlenül kapcsolódik a megfelelő konzekvens magatartási mintázott-
sághoz.
Berne rendkívül pontosan fogalmaz. Megéri, hogy egy kis időt fordítsunk rá, mit is ér-
tett, mit is akart pontosan mondani definíciójával.
Előszór is Berne azt mondja, hogy az én-állapotot az érzések és tapasztalatok olyan
együttese határozza meg, amelyek következetesen együtt jelentkeznek.
Például amikor Jane ráébredt, hogy elkésett a munkahelyéről, elkezdte megtapasztal-
ni gyermekkori büntetéseinek emlékeit. És amint ez megkezdődött, pánikérzést tapasztalt.
Ha ezzel kapcsolatosan megkérdeznénk Jane-t, elmondaná, hogy miközben ilyen módon
újra gyermekkorát tapasztalta meg, ehhez még gyermekkori érzései is párosultak. Jane
minden gyermekkori tapasztalatának emléke és a hozzájuk tartozó érzések Jane Gyerme-
ki én-állapotába sorolhatók.
Ezt követően Berne azt állítja, hogy az egyes én-állapotokra jellemző magatartások
következetesen együtt jelentkeznek. Ha egy ideig figyeljük Jane-t, altkor megállapíthatjuk,
hogy háromféle, egymástól elkülöníthető magatartási jelzést ad. Az egyik a Felnőttjét defi-
niálja, a másik a Szülői-jét, a harmadik a Gyermeki-jét. Az egyes alakzatot megalkotó jel-
zések következetesen együtt mutatkoznak. Világosan körülírható és állandóan jelen lévő
különbség van egyik és másik alakzat között.
Például amikor Jane tágra nyitja a szemét és elkezd enyhén verejtékezni, miközben
szívverése felgyorsul, előre látható, hogy kezét a szája elé fogja emelni. Ezek a jelzések
részét képezik annak az alakzatnak, amely meghatározza Jane Gyermeki én-állapotát. Fi-
gyeljük csak meg Jane-t egy rövid ideig. Föl tudjuk térképezni a más viselkedések teljes
listáját, amelyek ugyanehhez a „készlet”-hez tartoznak. Például lehetséges, hogy Jane
egyik oldalra hajtja a fejét, és lóbálja a lábát. Amikor beszél, hangja magas és tétova.
Ugyanilyen módon el lehetne készíteni Jane Felnőtt és Szülői én-állapotainak listáját
is, és ezek szintén következetesen összetartozó egységet alkotnának.
Most pedig térjünk vissza Berne meghatározására és összpontosítsuk figyelmünket a
„közvetlenül kapcsolódó” kifejezésre.
30
Berne azt mondja, hogy amikor egy adott én-állapotot meghatározó érzésekkel és ta-
pasztalattal vagyok kapcsolatban, akkor azokat a magatartásokat is fogom mutatni, ame-
lyek azt a bizonyos én-állapotot meghatározzák. Például, amíg Jane az iskolából elkéső
gyermek emlékeit tapasztalja meg, közben ugyanazt a pánikot érzi, amit akkor érzett, és
ugyanolyan módon viselkedik, ahogyan akkor viselkedett. A magatartások közvetlenül kap-
csolódnak az érzésekhez és a tapasztalathoz, és együttesen jelölik ki Jane Gyermeki én-
állapotát.
Az én-állapot modell tehát módot ad arra, hogy ilyenfajta kapcsolatokat hozzunk létre
magatartás, tapasztalat és érzések között. Ha azt látod, hogy olyan összefüggő magatar-
tásformát mutatok, amely Gyermeki én-állapotomra jellemző, akkor ésszerűen feltételez-
hető, hogy gyermekkori tapasztalataimat és érzéseimet is újrajátszom. Ha pedig azt látod,
hogy megváltoztattam a magatartásomat, és elkezdem mutatni azokat a jeleket, amelyek
Felnőtt én-állapotomat jelzik, akkor bizonyos, hogy tapasztalataim és érzéseim is az itt-és-
most reagáló felnőtt emberéi. Amikor kifelé olyan magatartást mutatok, amelyet szüleimről
kopíroztam, akkor megmondható, hogy belülről újrajátszom azokat az érzéseket és ta-
pasztalatokat, amelyeket róluk másoltam.
● Menj most vissza a saját példáidhoz, amelyeket feljegyeztél az elmúlt huszonnégy

óra Gyermeki, Szülői vagy Felnőtt én-állapotairól.
Ellenőrizd, hogy vajon azok az érzések és gondolatok, amelyeket Gyermeki én-
állapotodnál figyeltél meg, összefüggő egészeket képeznek-e.
Gyermeki én-állapotodnál megfigyelted-e, hogy vajon összefüggő egészet képez-
nek-e.
Ellenőrizd, hogy Gyermeki magatartásaid állandóan összekapcsolódnak-e Gyer-
meki érzéseiddel és gondolataiddal.
Tedd meg ugyanezt a három lépést Szülői és Felnőtt magatartásaiddal, gondola-
taiddal és érzéseiddel.
Hasonlítsd össze a háromféle magatartás-, gondolati- és érzéskört, amelyeket fel
jegyeztél a három én-állapot jellegzetességeként.
Ellenőrizd, hogy vajon a három készlet világosan elkülöníthető-e egymástól. ●
Vannak-e valós különbségek az én-állapotok között?

Ha végigcsináltad a fejezet által eddig ismertetett gyakorlatokat, akkor módodban áll
ellenőrizni, hogy saját magatartásaid, érzéseid és tapasztalataid az én-állapot-modell által
leírt módon fűződnek-e egymáshoz, De van-e arra valami bizonyíték, hogy ez a modell az
emberekre általánosságban vonatkoztatható?
Ennek bizonyítására az emberek megfigyelésének olyan módszerét kell használnunk,
amely a megfigyelő esetleges előítéleteit lehetőleg figyelmen kívül hagyja. Az eredménye-
ket pedig olyan módon kell elemeznünk, amely lehetőséget ad, hogy megítéljük, vajon
nem pusztán a véletlen szülte-e azokat. Amikor már kiválasztottuk a megfigyelés és elem-
zés megfelelő módszereit, két terület kutatására kell azokat felhasználnunk:
(1) Vajon az emberek három, egymástól világosan megkülönböztethető magatartási
mintát mutatnak-e, és ezek megfelelnek-e a három én-állapotra vonatkozó definíciónak?
31
A TA MA
(2) Azok a tapasztalatok és érzések, amelyekről az illető személy beszámol, megfelel-

nek-e a magatartásmintáknak olyan módon, ahogyan mi elvárnánk a modell alapján?
Ma már tekintélyes mennyiségű megfigyelés áll rendelkezésünkre, amelyek mind a
két kérdésre adandó „igen” választ támasztják alá. Ezen kutatások részletes leírása kívül
esik a könyv érdeklődési körén. A bibliográfiai hivatkozások között azonban megtalálhatók
azok a művek, amelyek részletesen foglalkoznak a témával.
Én-állapotok és a superego, ego és id

A személyiségnek az én-állapot-modell szerinti hármas felosztása emlékeztet egy má-
sik híres, háromrészes modellre, amelyet Sigmund Freud három pszichikus tevékenység,
a superego, ego és id létezésével kapcsolatosan vetett fel.
Nyilvánvaló, hogy a két modell hasonló. Első pillantásra a Szülői én-állapot úgy tűnik,
mint az ítélethozó superego, amely megfigyel, parancsol, korrigál és fenyeget. A Felnőtt
én-állapotnak a valóságpróbáló ego-val van hasonlatossága. A Gyermeki pedig úgy tűnik,
hogy az id-re hasonlít, amely a cenzúrázatlan ösztönöknek és indíttatásoknak az otthona.
A két modell közötti hasonlatosság nem meglepő, Íriszen Berne eredetileg freudi ana-
lízist tanult. Egyes magyarázók azonban továbbmenve arra a következtetésre jutottak,
hogy Berne Szülői-je, Felnőtt-je és Gyermeki-je csupán trivializált változatai a freudi három
pszichikus tevékenységnek. Ebben tévednek. Korai írásaiban Berne kimutatja a saját és
Freud modellje közötti különbségeket.
Az első legfontosabb: a Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapotok egyaránt megfigyel-
hető magatartásmintákkal definiálhatók. Ezzel ellentétben, a superego, az ego és az id
pusztán teoretikus fogalmak. Az nem történhet meg, hogy engem nézve vagy hallgatva
megítéld, hogy vajon a superegóban vagyok-e. De kellő megfigyeléssel meg tudod ítélni,
hogy vajon a Szülői én-állapotomban vagyok-e.
Ezenkívül az én-állapotok specifikus identitású személyekhez kötődnek, míg Freud
három pszichikus tevékenysége általánosítható. Amikor valaki a Szülői én állapotában van,
nem pusztán „szülőiesen” cselekszik, hanem újrajátssza egyik szülőjének vagy szülő-figu-
rájának magatartását, érzéseit, gondolatait. Amikor Gyermeki-ben van, nem egyszerűen
gyerekesen viselkedik. Azokat a magatartásokat reprodukálja, amelyekkel saját gyermek-
korában élt, természetesen a kísérő érzésekkel és tapasztalatokkal együtt.
A Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapotok tartalmaznak a superego-ból, egoból és id-
ből származó hatásokat. Berne kimutatta, hogy amikor valaki Szülői-ben van, reprodukálja
a szülő teljes magatartását, „beleértve... a gátlásait, az érvelését... és az impulzusait.” A
felnőtt és Gyermeki én-állapotok hasonlóképpen magukba foglalják saját gátlásaikat, érve-
lésüket és impulzusaikat.
Berne Freud modelljére épített, amikor magáévá tette Paul Federnnek az én-állapo-
tokkal kapcsolatos elméletét, vagyis olyan világosan elkülöníthető állapotokat különítettél,
amelyeken az ego egy adott időben manifesztálódik. Ezután már ő osztályozta ezeket há-
rom, magatartástanilag megfigyelhető én-állapotra, amelyeket Szülői-nek, Felnőtt-nek és
Gyermeki-nek nevezett.
32
Freud modellje és az én-állapot-modell nem egy és ugyanaz a dolog, de nem is mon-

danak ellent egymásnak. Egészen egyszerűen a személyiség ábrázolásának különböző
módjai.
Az én-állapotok elnevezések és nem maguk a dolgok

Az én-állapotot nem tehetjük be egy talicskába. Nem mérhetjük meg és nem is érint-
hetjük. Nem találjuk meg speciális helyét a testben vagy az agyban.
Ez azért van, mert az én-állapot nem dolog. Elnevezés, amelyet egy jelenségsor leírá-
sára használunk, vagyis összekapcsolódó érzéseket, gondolatokat és magatartásokat
írunk le vele. Ugyanígy a Szülői, Felnőtt, Gyermeki sem dolgok, hanem elnevezések. A há-
rom szót a három különböző érzés-, gondolkodás-, viselkedés szó leírására használjuk.
A TA gyakorlatában gyakran találkozunk azzal, hogy az emberek úgy beszélnek én-
állapotaikról, mintha azok birtokolható dolgok lennének. Ilyen megjegyzéseket hallhatunk
például:
„A kölyköm egy kicsit hülyülni akar” vagy
„Neked aztán erős Felnőtt-ed van?”
Ha így beszélünk, megtörténhet, hogy észrevétlenül belecsúszunk abba az elgondo-
lásba, hogy az én-állapotoknak valamifajta saját létezésük van, külön attól a személytől,
akiről beszélünk. Természetesen ez nem így van. Nem a „kölyköm akar hülyülni”, én aka-
rok hülyülni, és addig maradhatok a Gyermeki én-állapotomban, amíg csak akarok. Nem
arról van szó, hogy „erős Felnőtt-em van”. Inkább azt mondhatjuk, hogy jó képességem
van azon dolgok véghezvitelére, amelyek általában a Felnőtt én-állapottal kapcsolatosak,
mint például a valóságérzékelés is a lehetőségek megítélése.
E könyv szerzői elkerülik, hogy úgy beszéljenek az én-állapotokról, mintha azok „dol-
gok” volnának. Javaslatunk az, hogy Önök ugyanezt tegyék.
A túlegyszerűsített modell
Miután az Emberi játszmák az 1960-as évek best-sellere lett, a TA egyfajta „népi pszi-
chológiává” vált. Voltak olyan szerzők és szakemberek, akik „meglovagolták” ezt a lehető-
séget. Ezért, hogy a TA-t még „piacképesebbé” tegyék, föl is vizezték kissé Berne eredeti
tanainak egyikét-másikát. Az első olvasásra feltűnő, érthető és nyilvánvaló vonásokat
hangsúlyoztak. Egyszerűen kihagyták azokat a vonatkozásokat, amelyek gondosabb oda-
figyelést, elmélyült végiggondolást igényeltek volna.
Ebben az időszakban történt, hogy az én-állapot-modellnek egy túlegyszerűsített vál-
tozata terjedt el. Ez a trivializált modell még mindig megvan. Már eddig is sok félreértésnek
volt oka mind a TA-szakemberek között, mind pedig a más területről érdeklődő megfigye-
lők körében.
Ebben a részben szemügyre vesszük ezt a túlegyszerűsített modellt. Ezzel természe-
tesen nem azt javasoljuk, hogy ezt saját gyakorlatukban használják. A könyv szerzői a to-
vábbiakban sehol nem alkalmazzák ezt a modellt. Csupán azért mutatjuk be, mert elkép-
zelhető, hogy Önök már valahol, a korábbi TA-irodalomban találkoztak vele. Sok olyan em-
ber gondolkodásában is felfedezhető, akik az 1960-as években tanulták a TA-t.
33
A TA MA
Mit mond nekünk ez a túlegyszerűsített modell?

Pusztán ezt állítja: Amikor gondolkodom, Felnőtt-ben vagyok, amikor érzéseim van-
nak, Gyermeki-ben vagyok, és amikor értékítéleteket alkotok, a Szülői-ben vagyok.
Erről van szó! Nem csoda, hogy a TA-n kívül álló szakmabeliek azt hallván, hogy ez a
TA alapköve, döbbenten kérdezik: „Ez az egész?”
Ha valaki végigolvasta e fejezet leírását az én-állapot-modellel kapcsolatosan, akkor
elgondolkodik, hogy vajon ennek az egyszerűsített modellnek van-e az egészhez valami
köze. Az igazság azonban az, hogy vannak hasonlóságok. A túlegyszerűsített modell min-
den egyes én-állapotból megmutat bizonyos jellegzetességet. A többi jellegzetességet
azonban, amelyek a modell alapvető fontosságú részei, elhagyja.
Lássuk a túlegyszerűsített modellben levő igazságmorzsákat! Mennyiben hasonlít az
eredeti modellre?
Azt tudjuk, hogy amikor a Felnőtt én-állapotomban vagyok, az itt- és most-ra felnőtt-
ként rendelkezésemre álló valamennyi erőforrásommal reagálok. Ez sokszor valamifajta
problémamegoldást jelent. Ilyenkor valószínűleg „gondolkodó”-ként tapasztalom meg ön-
magamat. Ha valaki kívülről figyelné a magatartásomat, valószínűleg úgy magyarázná,
hogy gondolkodom.
Ha a Gyermeki-ben vagyok, elkezdem újrajátszani a saját gyermekkorom magatartá-
sait, érzéseit és gondolatait. A gyerekek, főként a nagyon fiatalok, többnyire az érzés pozí-
ciójából foglalkoznak a világgal. Ezért amikor Gyermeki-ben vagyok, leggyakrabban „érző”-
ként tapasztalom meg önmagamat. Ha ilyenkor valaki megfigyel engem, valószínűleg
megerősíti, hogy úgy néztem ki, mint aki érzéseit fejezi ki.
Amikor Szülői-ben vagyok, szülőről vagy szülő-figuráról másolom magatartásomat,
gondolataimat és érzéseimet, úgy, ahogyan az a személy megjelent előttem saját gyer-
mekkoromban. A gyerek számára úgy tűnik, hogy a szülő az ideje nagy részét azzal tölti,
hogy szabályokat alkot arról, minek kell és minek nem szabad történnie, és hogy ítéleteket
mond a világ menetéről. Így a legtöbbször, amikor Szülői-ben vagyok, azt fogom csinálni,
amit a szüleim tettek, és értékítéleteket hozok a „kellekről és kellenénekről”.
Fentiekből kiderül, hogy a túlegyszerűsített változat ad nekünk néhány egyszerű, el-
sődleges vezérfonalat az én-állapotok felismerésében. Amikor Felnőtt-ben vagyok, gyak-
ran gondolkodom, amikor Gyermeki-ben vagyok, gyakran érzéseim vannak, és amikor
Szülői-ben vagyok, gyakran ítéleteket alkotok. Ezek a kézenfekvő vezérfonalak azonban
távol állnak attól, hogy teljes leírást adjanak az egyes én-állapotokról. A túlegyszerűsített
modell elmulasztja megemlíteni, hogy minden egyes én-állapotomban gondolkozhatom és
erezhetek és értékítéleteket alkothatok.
A túlegyszerűsített modellnek még súlyosabb hibája, hogy említést sem tesz az én-
állapotok idő-dimenziójáról. Berne újra és újra hangsúlyozza, hogy a Szülői és a Gyermeki
a múlt visszhangjai. A Gyermeki-ben a saját múltam – a saját gyermekkorom magatartása-
it, érzéseit és gondolatait játszom újra. Amikor a Szülői én-állapotomban vagyok, azokat a
magatartásokat, gondolatokat és érzéseket másolom, amelyeket a múltban szüleimtől és
szülő-figuráimtól láttam. És csak amikor Felnőtt-ben vagyok, akkor reagálok az adott hely-
zetre összes jelenlegi felnőtti erőforrásommal.
Ezzel röviden áttekintettük a túlegyszerűsített modellt. Könnyű olvasmányok és ebéd
utáni beszélgetések témájául megteszi. Arról azonban, hogy mi is a TA valójában, kevés
felvilágosítást ad. Ebben a könyvben mostantól kezdve mindvégig Berne eredeti koncepci-
óját vizsgáljuk.
34
3. Fejezet
AZ ÉN-ÁLLAPOTOK
FUNKCIONÁLIS ANALÍZISE
A következő két fejezetben az én-állapot-modell részletesebb változatát dolgozzuk ki;

szerkezet vagy funkció tekintetében vizsgáljuk az én-állapotokat.
A szerkezeti modell azt mutatja, hogy mi van az egyes én-állapotokban. A funkcionális
modell szétválasztja az én-állapotokat abból a célból, hogy bemutassa, hogyan használjuk
azokat.
Formálisabb nyelven kifejezve a fenti elgondolást: a strukturális én-állapot-modell az
én-állapotok tartalmával foglalkozik, a funkcionális modell pedig azok folyamatára koncent-
rál.
SZERKEZET = „MI” = TARTALOM.
FUNKCIÓ = „HOGYAN” = MÓDSZER.
Első látásra talán a funkcionális modellt könnyebb megérteni, ezért ezzel kezdjük.
Nézzük a 3.1 ábrát!
3.1. ábra: Az én-állapotok funkcionális analízise
35
A TA MA
Alkalmazkodó Gyermeki és Szabad Gyermeki

Képzeljük el, hogy Gyermeki én-állapotomban vagyok. Pontosan úgy viselkedem,
gondolkodom és érzek, ahogyan gyermekkoromban szoktam.
Amikor gyermek voltam, legnagyobbrészt alkalmazkodtam a szülők vagy szülő-figurák
elvárásaihoz. Megtanultam, hogy ha nem akarok bajt magamnak, jobb, ha udvarias va-
gyok a szomszédokkal, még ha nem is nagyon szeretem őket. Amikor meg kellett törölnöm
az orromat, zsebkendőt használtam a kabátom ujja helyett, jóllehet a kabátujj jobban a ke-
zemre állt volna. Már nagyon kicsi gyermekkoromban rájöttem, hogy Apa azt szereti, ha
csendben vagyok, így az ő környezetében igyekeztem mindig csendes elfoglaltságot ke-
resni. Anya azt szerette, ha vidám voltam, és nem nagyon volt ínyére, ha sírtam vagy mér-
geskedtem. Ezért amikor Anyával voltam, legtöbbször nevettem, néha még akkor is, ami-
kor szomorú voltam és sírni lett volna kedvem, vagy mérges voltam és a legszívesebben
kiabáltam volna vele.
Most, felnőtt koromban újrajátszom ezeket a magatartásmódokat, amelyeket azért
alakítottam ki, hogy megfeleljek szüleim elvárásának. Amikor így teszek, akkor a Gyermeki
én-állapotom Alkalmazkodó Gyermeki részében vagyok.
Voltak azonban gyerekkoromban olyan időszakok is, amikor fellázadtam a szüleim ál-
tal felállított szabályok és elvárások ellen. Amikor például Papa elfordult, gyorsan kiöltöt-
tem a nyelvemet a szomszédék lányára. És néha, amikor egyedül voltam, jó alaposan be-
letöröltem az orromat az ingem ujjába, egyszerűen azért, mert nem volt kedvem elővenni a
zsebkendőmet. És voltak olyan napok, amikor annyira dühített, hogy állandóan nevetnem
kell Anyu kedvéért, hogy egész nap dacos és morcos voltam.
Amikor ilyenformán viselkedtem, az olyan volt, mintha a szüleim állította szabályokat
és elvárásokat egyszerűen kifordítottam volna. Ahelyett, hogy elvárásaikhoz alkalmazkod-
tam volna, amennyire csak tudtam, pontosan az ellenkezőjét tettem.
Felnőtt életemben még mindig lázadhatok a fenti módon. Gyakran előfordul, hogy
nem is vagyok a tudatában annak, hogy viselkedésem lázadás. Amikor például a főnök
egy nekem nem tetsző feladatot ad, rájövök, hogy nincs elég időm ahhoz, hogy határidőre
el tudjam végezni. És amikor közlöm, hogy a munkát nem tudtam elvégezni, némi elége-
dettséget érzek, mintha egy belső hang azt mondaná: „Majd én megmutatom neked!”.
Négyéves koromban ugyanezt a lázadó elégedettséget éreztem, amikor megmutattam
Anyunak, hogy nem tud rávenni a tányéromon levő utolsó szem krumpli elfogyasztására.
Amikor ilyen módon lázadok, még mindig a gyermekkori szabályokra reagálok. Ezért
azt mondjuk, hogy ilyen alkalmakkor is az Alkalmazkodó Gyermeki én-állapotomban va-
gyok.
Korábban egyes TA-szerzők a lázadást külön énállapot-felosztásban ábrázolták és
Lázadó Gyermeki-nek nevezték. Ez az elnevezés még a mai, modernebb forrásokban is
sok helyütt megtalálható. E könyvben azonban a jelenlegi gyakorlatot folytatva, a lázadást
az Alkalmazkodó Gyermeki magatartásformák közé soroljuk.
Gyermekkoromban voltak olyan időszakok, amikor a szülői elvárásoktól teljesen füg-
getlenül viselkedtem. Ilyenkor nem alkalmazkodtam a szülők felállította szabályokhoz, de
nem is lázadtam azok ellen. Egyszerűen azt tettem, amit én magam tenni akartam. Amikor
az egerem elpusztult, sírtam, mert szomorú voltam. Amikor a húgom meglökött, feldühöd-
tem és visszalöktem. Órákig tudtam olvasni és kirakós játékot játszani nem a szüleim meg-
örvendeztetésére, hanem csak magamnak.
36
AZ ÉN-ÁLLAPOTOK FUNKCIONÁLIS ANALÍZISE
Amikor felnőttként Gyermeki én-állapotomban vagyok, előfordul, hogy ilyen „cenzúrá-

zatlan” gyermeki módon viselkedem. Azt mondjuk, hogy ilyenkor Gyermeki én-állapotom
Szabad Gyermeki részében vagyok. Időnként a Természetes Gyermek elnevezést is hasz-
náljuk a fenti énállapot-rész leírására.
A funkcionális modellben tehát a Gyermeki én-állapotot Alkalmazkodó Gyermekire és
Szabad Gyermeki-re osztjuk. Az én-állapotmodell képi ábrázolásánál (3.1-es ábra) ezt az
alsó kör két részre osztásával érzékeltetjük.
Pozitív és negatív Alkalmazkodó Gyermeki

Felnőttként életünk jó részét Alkalmazkodó Gyermeki-ben töltjük. Szabályok ezrei ta-
nítanak élni és önmagunkat elfogadtatni a világban. A mindennapi életben nem gondoljuk
végig e szabályokat tudatosan, mielőtt alkalmaznánk azokat. Amikor például átmegyek az
úton, jobbra és balra nézek, azon a módon, ahogyan apám és tanáraim tanítottak, amikor
először mentem egyedül iskolába. Amikor baráti családnál vacsorázom, és a salátás tálból
akarok venni, azt mondom: „kérem”. Gyermekkoromban tanultam meg, hogy ezt mintegy
automatikusan kell tennem, máskülönben az emberek modortalannak fognak tartani. És ha
modortalannak tartanak, nehezebben jutok hozzá ahhoz a zöldséghez.
Ilyen módon működnek Alkalmazkodó Gyermeki magatartásaink. És amikor újrajátsz-
szuk ezeket a szabálykövető mintákat, gyakran egészen könnyen jutunk hozzá a magunk
és mások számára kívánt dolgokhoz. Ez lehetőséget ad arra, hogy mentális energiánk
nagy részét megtakarítsuk. Képzeljük csak el, mennyire megnehezítené a dolgunkat, ha
minden alkalommal új viselkedésmódot kellene kitalálnunk, amikor asztalhoz ülünk!
Az Alkalmazkodó Gyermeki én-állapotunkból származó produktív viselkedésmódokat
pozitív Alkalmazkodó Gyermekinek nevezzük. Egyes szerzők az „oké” Alkalmazkodó
Gyermeki kifejezést használják.
Fentiekkel ellentétben negatív vagy nem oké Alkalmazkodó Gyermekiben vagyunk, ha
olyan gyerekkori magatartásmintákat játszunk újra, amelyek felnőtt élethelyzetünkben már
nem megfelelőek. Például kisgyermekként megtanultam, hogy Anya és Apa figyelmét duz-
zogással tudom legjobban felkelteni. Most, felnőttként még mindig gyakran duzzogok, ab-
ban a reményben, hogy akkor megkapom, amit akarok. Ilyenkor figyelmen kívül hagyom
azt a felnőtt lehetőséget, hogy egyszerűen kérnem kell, amit meg akarok kapni.
Vagy lehet, hogy gyermekkoromban úgy határoztam, nem biztonságos, ha mások
előtt akármilyen formában szerepelek. Lehet, hogy Anya ilyenkor nemtetszését fejezte ki,
vagy a gyerekek csúfoltak az iskolában, ha szerepelnem kellett. Most, ha felnőttként be-
szélnem kell, egészen zavarba jövök, elpirulok és dadogok, és úgy gondolok magamra,
mint „rossz szónokra”. Az itt-és-most valóságban viszont tökéletesen képes vagyok jól be-
szélni, és ez a fajta szituáció semmiféle kockázatot nem jelent számomra.
Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor negatív Alkalmazkodó Gyermeki
magatartásmintákat játszunk. A könyv későbbi részeiből megtudjuk, hogy mi ennek az oka.
A TA szerint történő személyes változás célja, hogy ezeket a régi, alkalmatlanná vált visel-
kedésmintákat olyan újakkal cseréljük fel, amelyek teljes mértékben felnőtt választási lehe-
tőségeinket hasznosítják.
37
A TA MA
Pozitív és negatív Szabad Gyermeki

A Szabad Gyermeki magatartások szintén pozitív (oké) és negatív (nem oké) formákra
oszthatók. Ha azt mondjuk, Szabad Gyermeki-ben vagyok, ez azt jelenti, hogy olyan gyer-
mekkoromból származó magatartásformákat veszek fel, amelyek nincsenek tekintettel a
szülői szabályokra és korlátokra. Számomra, a felnőtt számára ezek egyes esetben pro-
duktívak és így pozitívnak nevezhetők. Például tételezzük fel, hogy gyermekkoromban el-
határoztam, hogy szüleimmel történő alkalmazkodásom során nem fogom kimutatni, hogy
mérges vagyok. Felnőtt koromban, anélkül hogy ennek tudatára ébrednék, lehetséges,
hogy depresszióssá vagy feszültté váltam. Azután talán a terápia során úgy határozok,
hogy hagyni fogom dühömet kifejezésre jutni. Egy párna dühödt ütlegelésével végre sike-
rül mobilizálnom azt a cenzúrázatlan Szabad Gyermeki energiát, amelyet a hosszú évek
során mindig háttérbe szorítottam.
Hasonlóképpen, sok ember úgy éri el felnőtt korát, hogy kifejezésre nem juttatott
Gyermeki érzésekhez ragaszkodik, mint például fájdalom, rémület vagy fizikális kapcsolat
iránti vágy. Ha egy biztonságos helyzetben kifejezésre juttatjuk ezeket az érzelmeket, ak-
kor pozitív Szabad Gyermeki magatartásba helyezkedünk.
Vannak olyan esetek, amikor a Szabad Gyermeki magatartás világosan kimutathatóan
negatív. Ha például egy elegáns társasági vacsorán hangosan büfögők, cenzúrázatlan
gyermeki vágyaimat elégítem ki. Valószínű azonban, hogy ennek társadalmi következmé-
nyei több kellemetlenséget fognak okozni nekem, mintha lenyeltem volna a büfögést. Ter-
mészetesen ennél sokkal súlyosabb konzekvenciákat is hordozhat egy helyzet. Ha például
negatív Szabad Gyermeki magatartásomba bocsátkozva a forgalmas úton teljes sebes-
séggel hajtok egy motorbiciklit, a saját és mások életét veszélyeztetem.
● Gondolj vissza az elmúlt huszonnégy órára! Készíts feljegyzést azokról az alkalmak-

ról, amikor pozitív Alkalmazkodó Gyermeki-ben voltál. Milyen volt a magatartásod
ilyenkor? Vissza tudsz emlékezni, hogy milyen gyerekkori szituációt játszol újra?
Csináld végig ugyanezt azokra az alkalmakra, amikor negatív Alkalmazkodó
Gyermeki-ben voltál, amikor pozitív Szabad Gyermeki-ben és amikor negatív Szabad
Gyermeki-ben voltál. Szakíts egy percnyi időt, és jegyezd fel az összes szót, ami csak
eszedbe jut a pozitív Alkalmazkodó Gyermeki magatartás leírására.
Tedd ugyanezt: negatív Alkalmazkodó Gyermeki, pozitív Szabad Gyermeki és ne-
gatív Szabad Gyermeki esetében. ●
Irányító-Szabályozó és Gondoskodó Szülői

Gyermekkoromban szüleim gyakran mondták, mit tegyek és mit ne tegyek, tetteimet
szabályozták és bírálták. „Feküdj le! Ne szaladj ki az útra! Fújd ki az orrod! Ez ügyes, osto-
baság, jó, helyes, helytelen...” Amikor olyan módon viselkedem, amellyel szüleimet ebben
a szerepükben másolom, Irányító-Szabályozó Szülői-ben vagyok (ezt helyenként Kritikus
Szülői-nek is nevezik).
Más alkalmakkor a szüleim óvtak és vigyáztak rám. Anya dajkált és Apa lefekvés előtt
meséket olvasott. Amikor elestem és lehorzsoltam a térdemet, vala-
38
melyik szülőm megnyugtatott, kimosta és bekötözte a sebemet. Amikor azt a fajta maga-
tartást játszom újra, amit a szüleim akkor mutattak, amikor vigyáztak rám, Gondoskodó
Szülői-ben vagyok.
A 3.1. ábrán ugyanúgy, mint a Gyermeki esetében, ezt kettős osztással jelöljük az áb-
ra felső körében.
Pozitív és negatív Irányító-Szabályozó és Gondoskodó Szülői

Egyes TA-szerzők a Szülői mindkét részét további negatív és pozitív alcsoportokra
osztják. (Helyenként itt is találkozunk az oké és nem oké kifejezésekkel.) E szerzők szerint
pozitív Irányító-Szabályozó Szülői-ben vagyunk, amikor a másokhoz intézett utasításaink
célja, hogy megóvjuk, megvédjük őket, biztosítsuk jólétüket. Egy orvos például ráparan-
csolhat a betegére: „Hagyja abba a dohányzást! Árt Önnek.” Ilyenkor újrajátssza azt a fajta
utasítást, amit kicsi korában a szüleitől kapott: „Ne járkálj az úton a kocsik előtt!”
A negatív Irányító-Szabályozó Szülői olyan magatartásokat foglal magában, amelyek
nem veszik tekintetbe a másik embert. A munkahelyi főnök, aki így kiált rá titkárnőjére:
„Már megint hibázott!”, annak a tanítónak a hanghordozását, magatartását játssza újra, aki
hatéves korában ugyanezt tette vele.
A pozitív Gondoskodó Szülői olyan magatartásokat jelent, amelyek a támogatásra
szoruló ember iránti igazi segítőkészségből fakadnak. A negatív Gondoskodó Szülői azt je-
lenti, hogy itt a segítség a másik ember figyelmen kívül hagyásával történik. Pozitív Gon-
doskodó Szülői magatartásban így szólunk a társunkhoz: „Nincs szükséged segítségre?
Ha igen, akkor csak szóljál!” Ennek negatív megfelelőjében így szólunk a másikhoz: „Na,
add ide, majd én megcsinálom!”, és ezzel kivesszük a munkát a kezéből és befejezzük he-
lyette. A negatív Gondoskodó Szülőire a „fojtogató anya” a legjobb példa.
● Gondolj vissza a tegnapi napodra és jegyezd fel azokat az alkalmakat, amikor Irá-
nyító-Szabályozó Szülői-t mutattál mások felé. Mikor voltál pozitív Irányító-Szabályozó
Szülői-ben? És mikor negatívban? Vissza tudsz emlékezni, hogy melyik szülőt vagy
szülő-figurát másoltad az egyes alkalmakkor?
Csináld végig ugyanezt a pozitív vagy negatív Gondoskodó Szülői magatartás
egyes alkalmaira!
Egy perc gondolkodási idő alatt jegyezd fel az összes szót, amely eszedbe jut a
pozitív Irányító-Szabályozó Szülői-vel kapcsolatosan.
Tedd meg ugyanezt a negatív Irányító-Szabályozó Szülői, a pozitív Gondoskodó
Szülői és a negatív Gondoskodó Szülői esetén is! ●
Felnőtt
A Felnőtt funkcionális modellt általában nem osztjuk fel. Azokat a magatartásokat,
amelyekkel az itt-és-most szituációra reagálunk, felhasználva a rendelkezésünkre álló ösz-
szes erőforrást, válogatás nélkül a Felnőtt-höz soroljuk.
Ezzel áttekintettük a funkcionális modell teljességét. A 3.1. ábra röviden összefoglalja
az egészet.
39
A TA MA
Ha meg akarom mondani, hogy melyik funkcionális én-állapot-részedet használod, a

magatartásodból kell megítélnem. Pontosan emiatt ezeket a funkcionális alosztályokat ne-
vezhetjük viselkedés-leírásoknak is.
Egogrammák
Vajon a személyiségünkben milyen fontosságú helyet foglalnak el ezek a funkcionális
én-állapot-részek? Jack Dusay intuitív módszert dolgozott ki ennek kimutatására. Módsze-
rét egogrammának nevezi.
Az egogramma elkészítéséhez először is egy vízszintes vonalat kell húznunk. Ezt öt
részre osztva címkézzük meg az öt funkcionális én-állapot betűjeleivel. Az Irányitó-Szabá-
lyozó Szülői tehát ISz lesz, a Szabad Gyermeki SzGy és így tovább.
3.2. ábra
Dusay elgondolása az, hogy az egyes fekvő négyszögek fölé függőleges oszlopokat
emeljünk. Az oszlop magassága azt mutatja, hogy például Te milyen mértékben használod
azt a bizonyos funkcionális részt.
Kezd azzal a résszel, amelyiket legtöbbet használod, és rajzold meg az ennek megfe-
lelő függőleges oszlopot. Ezt követően annak az én-állapotnak az oszlopát rajzold meg,
amit megítélésed szerint a legkevesebbet használsz. Vigyázz arra, hogy a két oszlop rela-
tív magassága tükrözze azt a relatív időtartamot, amit az egyes én-állapotokban töltesz.
Például ha a legtöbb időt a Felnőtt-ben töltöd és a legkevesebbet a Gondoskodó Szü-
lői-ben, a következőképpen ábrázolhatod:
3.3. ábra
Most pedig folytassuk és rajzoljuk meg a másik három oszlopot is. Mindegyiknek a
magassága tükrözze az illető én-állapotra fordított relatív időtartamot. A következőképpen
néz ki egy megrajzolt egogramm (ez például a szerző sajátja):
40
3.4. ábra
Az egyes oszlopok pontos magassága nem fontos. Ami igazán számít, az az oszlopok
egymáshoz viszonyított relatív magassága.
Jack Dusay nem javasolja, hogy az oszlopokat negatív és pozitív részekre osszuk fel,
de mindenesetre érdekes, ha megpróbáljuk. Például besatírozhatjuk az ISz, Gsz, SzGy és
AGy oszlopok egy részét, hogy kimutassuk a „negatívokat”. Ebből kitűnik, hogy az oszlop
többi része a pozitívet mutatja. A szerző például úgy gondolja, hogy Alkalmazkodó Gyer-
meki-ben töltött idejének legnagyobb része pozitív szabálykövető. Amikor pedig cenzúrá-
zatlan Szabad Gyermeki módon viselkedik, legnagyobbrészt ez is számára kényelmes és
produktív eredményekkel jár. Azt lehet mondani, hogy nincs túl gyakran Gondoskodó Szü-
lői-ben (GSz), de ha mégis, ritkán fordul elő, hogy negatív módon rohanja le az embereket.
Gyakran van viszont Irányító-Szabályozó Szülői-ben (ISz). Irányító-Szabályozó Szülői ide-
jének legnagyobb részében pozitív módon ad utasításokat. Az egogramma végső képe a
következő:
3.5. ábra
● Láss neki és rajzold meg a saját egogrammádat!

Ha csoportban dolgozol, gondolataidat oszd meg a többi csoporttaggal, miközben
rajzolsz. Gyorsan és intuitív módon dolgozz!
41
A TA MA
Mit tudsz meg ilyen módon önmagadról?

Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy és ugyanaz az egogramma minden élet-
helyzetben illik rájuk. Mások úgy vélekednek, hogy kettő vagy még több egogrammát
kell rajzolnunk. Lehetséges, hogy lesz egy „munkahelyi” és egy „otthoni” egogrammá-
juk. Ha úgy gondolod, hogy ez rád is vonatkozik, kezdj hozzá, és rajzold meg egog-
rammáidat! Mit árulnak el neked ezek a rajzok?
Magyarázd el az egogrammák elméletét valakinek, aki Téged jól ismer! Kérd meg
ezt a személyt, hogy rajzolja meg a Te egogrammádat, ahogyan ő elképzeli! Mit tudsz
meg, ha összehasonlítod az ő változatát a Te sajátoddal? ●
Az állandóság hipotézise
Jack Dusay bevezette az állandóság hipotézisének fogalmát.
„Amikor az egyik én-állapot intenzitása növekszik, egy másiknak vagy több másiknak
csökkennie kell, hogy az egyensúly fennmaradjon. A pszichikus energián belüli mozgás
úgy történik, hogy az energia teljes mennyisége változatlan marad.”
Dusay azt állítja, hogy az egogramma megváltoztatásának legjobb módja, ha elkez-
dem emelni azt a részt, amelyből többet akarok. Amikor így teszek, az energia automatiku-
san elhagyja a többi részt, amelyekből relatíve kevesebbet akarok.
Tételezzük fel, hogy ránézek az egogrammámra, és úgy határozok, hogy többet sze-
retnék Gondoskodó Szülői-ben lenni és kevesebbet Irányító-Szabályozó Szülői-ben. El-
kezdem gyakorolni a Gondoskodó Szülői magatartásokat. Esetleg felajánlom valakinek,
hogy megmasszírozom a hátát egyszer egy nap. Munkahelyemen megpróbálkozom azzal,
hogy segítve irányítsam beosztottaimat a nyílt utasítások helyett. Arra nem is teszek kísér-
letet, hogy Irányitó-Szabályozó Szülői magatartásomat csökkentsem. Az állandósági hipo-
tézis alapján azonban várható, hogy ez fokozatosan vissza fog szorulni, ahogy a Gondos-
kodó Szülői-be több energiát fektetek.
● Van valami, amit esetleg meg akarsz változtatni az egogrammádon?

Ha igen, lássuk, melyik oszlopot kell magasabbra emelned, hogy elérd ezt a vál-
tozást?
Gondolj ki legalább öt új magatartásformát, amelyekkel gyakorolhatsz, hogy azt a
bizonyos én-állapot-részedet növeld! Határozd el szilárdan, hogy a következő héten
gyakorolni fogod ezeket!
Azután rajzold meg újra az egogrammádat! Ha lehetséges, kérj meg valakit, aki
Téged jól ismer, hogy ő is készítsen egy egogrammát. Természetesen ne áruld el
neki, hogy milyen változást akartál megvalósítani. Vajon ez az új egogramma igazolja-
e az állandóság hipotézisét? ●
42
4. Fejezet
A MÁSODRENDŰ STRUKTURÁLIS MODELL
Az előző fejezet funkcionális modelljében az én-állapotokat aszerint választottuk szét,

hogy hogyan mutatkoznak meg a magatartásban – tehát a működés módja szerint. Most a
másodfokú strukturális modell következik- azt vizsgáljuk meg, hogy mi van az én-állapo-
tokban – tartalom szerint.
Megszületésem pillanatától megtapasztalom a körülöttem levő világot. A megszerzett
tapasztalatokat elraktározom az emlékezetemben.
Vajon az életünkben tapasztaltaknak minden pillanatát megőrizzük valahol az emléke-
zetünkben? Megvan-e a képességünk arra, hogy mindegyiket előhívjuk? Senki sem tudja
biztosan. Az sem világos, hogy az elraktározás pontosan hogyan is történik. Annyit bizto-
san tudunk, hogy mindenki megőriz emlékeket a múltjáról. Ezek közül néhányat egészen
könnyedén visszaemelhetünk a tudatosság szintjére. Másokat nehezebb felfedni. A kora
gyermekkor emlékei pedig valószínűleg csak álmainkban és fantáziánkban térnek vissza
hozzánk.
Minden ember tapasztalatok megszámlálhatatlan sokaságát halmozza fel emlékezeté-
ben gondolatokról, érzésekről és magatartásokról. A másodrendű strukturális modell célja
ezeknek az emlékeknek az én-állapotokon belül történő hasznos osztályozása.
Ha jónak látod, úgy is gondolhatsz a másodfokú strukturális modellre, mint egyfajta
kartotékozó rendszerre. Képzeljünk el például egy üzletembert, aki egész nap és minden-
nap a legkülönbözőbb fajta papírmunkákkal foglalkozik: bejövő és kimenő levelek, szám-
lák, anyagelszámolások stb. Ezeket a papírokat a napi munka végeztével nem hajigálja el
egy szemeteszsákba, hanem gondosan és szisztematikusan elteszi kartotékozó rendsze-
rébe.
Nyilvánvaló, hogy miért teszi ezt. A kartotékozó rendszer segítségével úgy tudja ren-
dezni anyagait, hogy az az üzleti munkájának hasznára van. Tételezzük fel például, hogy
mérleget kell készítenie. Egyszerűen oda kell mennie a „számlák” felirattal ellátott kartoték-
sorhoz, és ott, sorrendben lerakva megtalál minden, számára szükséges anyagot.
Pontosan ugyanezen a módon, a TA-szakember a másodfokú strukturális modellt
használja fel arra, hogy egy személy gondolati, érzési és magatartásbeli emlékeit kartoték-
ba sorolja olyan módon, hogy az hasznosítható legyen a személyiség strukturális analízi-
sen keresztül történő megértésére.
A másodfokú strukturális modellt a 4.1. ábra mutatja be. Hogyan is működik mint kar-
toték-rendszer?
Gyermekkorunkban mindannyian kapunk üzeneteket szüleinktől. Minden egyes üze-
netről bizonyos módon gondolkodunk és bizonyos fantáziákat fűzünk hozzájuk. Vannak ér-
zéseink, amelyeket megtapasztalunk az üzenettel kapcsolatosan, és el kell döntenünk,
hogy mit fogunk csinálni az üzenet „kézhezvétele” után. Ezenfelül lehetséges, hogy szüle-
ink megokolják, miért is olyan fontos az üzenet. Ilyen módon olyan érzéseket fejezhetnek
ki, amelyek egy burkolt üzenetet tesznek hozzá a nyíltan kifejezetthez.
43
A TA MA
A másodrendű strukturális modellben a szülőktől vagy szülő figuráktól kapott üzenetek

a SZ3 kartotékban raktározódnak el. Amivel megokolják számunkra, hogy miért fontosak az
üzenetek, azt az F3-ban raktározzuk el. A titkos vagy burkolt vonatkozások pedig a Gy 3-ban
vannak.
Az üzenettel kapcsolatos saját gondolataink az F2-ben találhatók.
4.1 ábra: Másodrendű strukturális modell
Az az elgondolás, amit arról alakítunk ki, hogy mi lesz, ha az üzenetet követjük vagy
nem követjük, a Sz1-nek válik részévé. Azok az érzések, amelyeket elgondolásaink ered-
ményeként érzünk, a Gy1-ben találhatók, és korai döntésünk arról, amit tenni fogunk, az F
1-ből jön.
A következő részekben behatóbban szemügyre vesszük a modell „kartotékrendező
dobozait”.
Másodrendű struktúra: Szülői (Sz2)

Annyit már tudunk, hogy a Szülői én-állapot jelenti a gondolatok, érzések és magatar-
tások teljes sorát, amelyeket szülőkről és szülő-figurákról másoltunk. Így a strukturális mo-
dellben a Szülői tartalma úgy definiálható, mint a szülői eredetű gondolatok, érzések és
magatartások emléknyomai.
44
Formális nyelven azt mondjuk, hogy ezek szülői introjekciók. Ha valamit introjektálunk,
az olyan, mintha lenyelnénk egészben, ahelyett hogy megrágnánk és megemésztenénk.
Általában ez az, amit a gyerekek csinálnak a szülői modellekkel.
A gyermekek legnagyobbrészt úgy tapasztalják meg szüleiket, hogy azok utasításokat
adnak és meghatározzák számukra a világot. Tehát a Szülői én-állapot tartalmát tekintve
többnyire utasításokból és definíciókból fog állni. „Ne tedd közel a kezedet a tűzhöz! Lopni
csúnya dolog! A világ jó, rossz, szép, elvetemült stb.” Ezekkel a szavakkal együtt járnak a
kísérő gesztusok, hanghordozások és érzelmi töltések emlékei.
A másodfokú strukturális modellben először aszerint osztjuk fel a Szülői-t, hogy kitől
jöttek az egyes üzenetek, amelyekre visszaemlékszünk. A legtöbb embernél ez az anya
vagy az apa. Lehetséges, hogy a nagyszülők is fontos figurák voltak. Gyakran a tanárok is
szerepet játszanak. Azoknak az embereknek a száma és a személye, akik a Szülői tartal-
madat adják, egyedi, egyedül rád jellemző adat.
Ezután azt vesszük számba, hogy minden szülő-figurádnak volt egy Szülői, Felnőtt és
Gyermeki én-állapota. Ez adja a Szülői-nek a 4.1. ábrán mutatott másodrendű képét.
Megjegyezzük, hogy az egész Szülői én-állapotot Sz2-vel jelöljük ezen a diagramon. A
különböző TA-szerzők különböző módon jelölték a Sz 2-n belüli Sz, F és Gy alosztályokat.
Mi következetesen Sz3-nak, F3-nak és Gy3-nak nevezzük azokat.
Szülői a Szülői-ben (Sz3)

Apám egész sor utasítást és jelmondatot introjektált a saját szüleitől. Ezeknek egy ré-
szét átadta nekem és én felhalmoztam azokat a Szülőim-ben az anyámtól kapottakkal
együtt. Ilyen módon a Szülői a Szülői-ben az olyan üzenetek kincsesháza, amelyek gene-
rációkon át öröklődve érkeztek el hozzánk. Például a skót szülő ezt mondja a gyermeké-
nek: „A zabkásától erős leszel, minden reggel meg kell enned!” És most gondoljunk a távoli
őseikre, akik, még állatbőrökbe öltözve, ugyanazt mondták saját gyermekeiknek, midőn a
kását kavargatták reggel a barlangban.
Felnőtt a Szülői-ben (F3)

A Felnőtt-et a Szülői-ben úgy képzeljük el, hogy az a valósággal kapcsolatos megálla-
pítások gyűjteménye, amit az ember a Szülői-jében levő figuráktól hallott és onnan másolt
le. Az ilyen megállapítások nagy része objektív szempontból is igaz. Más részük a szülők-
nek a világra vonatkozó téves értelmezéseit vagy elképzeléseit tükrözik. Azután vannak
olyanok, amelyek egyszer valamikor valóban igazak voltak, de többé nem azok. Az a kije-
lentés például, hogy nem sétálhatsz a Holdon, valaha igaz volt.
Gyermeki a Szülői-ben (Gy3)

Anyának, Apának és a Tanítónak is, mindegyiküknek volt Gyermeki én-állapota. Ami-
kor a saját Szülőim-be introjektáltam őket, az introjekciónak része volt az
45
A TA MA
ő Gyermeki-jükkel kapcsolatos észlelésem. A róluk felhalmozott emlékeken keresztül kap-

csolatba kerülhetek az ő Gyermeki érzéseikkel, gondolataikkal és magatartásaikkal. Meg-
tapasztalhatom önmagamat, amint úgy érzek vagy reagálok, mint azt a szülő tette, amikor
kicsi voltam.
Amikor az anyám kicsi lány volt, rájött, hogy úgy tudja megkapni az emberektől, amit
akar, hogy dacos, nyűgös és nyafogó. Amikor én voltam gyermek, és tőlem akart valamit,
ugyanolyan durcásan és duzzogva próbálta a célját elérni, mint gyermekkorában. Most,
Felnőtt én-állapotomban azt az üzenetet hordozom, hogy ha felelős vagyok emberekért,
úgy tudom rávenni őket, hogy tegyék meg, amit akarok ha durcásan és dacosan viselke-
dem velük.
Másodrendű struktúra: Felnőtt

A Felnőtt-em tartalma úgy definiálható, mint azok a gondolatok, érzések és magatartá-
sok, amelyeket az itt-és-most-ra való reagálásként tanúsítok. Ez azt implikálja, hogy a Fel-
nőtt az a kartotékgyűjtő doboz, amelyben a valóságra való reagálások és a problémameg-
oldások azon sora van elhelyezve, amelyek ma, felnőttként a rendelkezésemre állnak.
A Felnőtt-ben nem csupán az helyezkedik el, amivel a rajtunk kívül álló világra reagá-
lunk, hanem a Gyermeki és Szülői én-állapotainknak felnőtt értékelése is. Például az SZ 2-
ben hordozok egy szülői utasítást, amely így szól: „Nézz jobbra és balra, mielőtt átmész az
úton!” Felnőttként értékelve ezt az üzenetet, arra a következtetésre jutottam, hogy ez érvé-
nyesíthető a valóságban. Ezt a következtetést az F2-ben raktároztam el.
A Felnőtt-ben töltött idő nagy részében én és mások egyaránt azt tapasztaljuk meg,
hogy „gondolkodom”. De ha visszaemlékszünk a 2. fejezetre, ott azt találjuk, hogy a Fel-
nőtt tartalom magába foglalja az itt-és-most érzés reakciókat, csakúgy, mint az itt-és-most
gondolati reakciókat. Ezen el lehet gondolkodni: „Hogyan lehetnek az érzések a probléma-
megoldás módjai?” Képzeljük el, hogy ebben a pillanatban egy cirkuszból megszökött tigris
ugrik keresztül az ablakunkon. Ha hasonló vagy a legtöbb emberhez, első reakciód a ria-
dalom lesz, és ez az érzelem nagy segítségedre lesz a menekülés sebességének felgyor-
sításában.
Vagy képzeld el, hogy tömött autóbuszon utazol. A melletted álló ember olyan erővel
bökdös és lökdös, hogy már majdnem kiesel az ajtón. Az itt-és-most feltámadó dühöd van
segítségedre abban, hogy te is visszalökdösd őt, így visszanyered eredeti helyedet és biz-
tonságodat a tömeg közepén.
Ha itt-és-most szomorúságot érzel, ez egy másfajta probléma megoldási módja: vesz-
teségérzésre reagálsz így: valaki vagy valami számodra fontos elveszett.
A másodfokú strukturális modellben általában nem osztjuk fel a Felnőttet. Az F 2-t egy-
szerű sima körként ábrázoljuk a diagramon.
Másodrendű struktúra: Gyermeki

Az egyénnek saját gyermekkorából származó felhalmozott tapasztalatait a Gyermeki
én-állapot tartalmának részeként definiáljuk.
46
Az emlékeknek ezeket a millióit számtalan különböző módon lehet osztályozni. Egy

nyilvánvaló módja az osztályozásnak az életkor szerinti csoportosítás. Egyes TA-szerzők,
pl. Fanita English ezt tették.
Még gyakrabban, a strukturális Gyermeki én-állapotot különböző módon osztjuk fel,
amelyet a 4.1. ábra mutat. Ezt a következőképpen magyarázzuk: Amikor gyermek voltam,
már voltak Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapotaim.
Minden gyereknek vannak alapvető szükségletei és kívánságai (Gyermeki). Vannak
fantáziái és elképzelései arról, hogy ezeket hogyan lehet legjobban megszerezni (Szülői).
És minden gyermek rendelkezik intuitív problémamegoldó képességgel (Felnőtt).
Ennek jelzésére a Gyermeki én-állapotot jelző nagyobb körön belül rajzoltunk Szülői,
Felnőtt és Gyermeki én-állapotokat jelző köröket.
A Gyermeki én-állapotnak ezt a három belső felosztását konvencionálisán Sz 1-nek, F1-
nek és Gy1-nek nevezzük. Az egész Gyermeki én-állapotnak a másodrendű strukturális
modellen belül a Gy2 elnevezést adtuk.
Szülői a Gyermeki-ben (Sz1)

Minden gyermek már viszonylag korán megtanulja életében, hogy vannak olyan sza-
bályok, amelyeket követni kell. Ezeket a szabályokat pedig Anya és Apa írják elő.
A felnőttekkel ellentétben a kisgyermekeknek nincs rá képessége, hogy megmagya-
rázza a szabályokat és ellenőrizze, hogy vajon van-e értelme követni azokat. Egyszerűen
annyit tud, hogy a szabályokat követni kell. De gyakran egyáltalán semmi hajlandóságot
sem érez a követésükre. Így módot talál arra, hogy engedelmességre rémítse vagy csábít-
sa saját magát.
„Ha nem mondom el esti imáimat, az ördög előjön a pokolból és elvisz.”
„Ha nem eszem meg mind a vacsorát, a mama örökre elmegy, és soha nem jön
vissza.”
„Ha jó leszek, mindenki szeretni fog.”
Ebben a mágikus formában raktározzák el a gyerekek a szülőktől érkező üzenetek sa-
ját változatát. Mivel ezek az impressziók a gyermek fantáziaképei a szülői üzenetek jelen-
tésével kapcsolatosan, a modellben a gyermek Szülői én-állapotának tartalmaként csopor-
tosítottuk azokat. Később, felnőttként, visszamehetek a Gyermeki-be, és előkereshetem
ezeket a mágikus üzeneteket, amelyek a Szülői-t alkotják a Gyermekim-ben, Sz1.
A szülőnek ez a fantázia-változata gyakran sokkalta fenyegetőbb, mint maga a szülő.
Még akkor is, ha a szülők nagyon szeretik és dédelgetik gyermeküket, lehetséges, hogy a
gyermek úgy érzékeli, hogy ilyenfajta destruktív üzeneteket közvetítenek felé:
„Bárcsak meghalnál!”
„Soha semmit nem szabad élvezned!”
„Nem szabad gondolkodnod!”
Az ilyenfajta nyerseség visszaadására az Sz1-nek különböző ijesztő gúnyneveket ad-
tak a korábbi TA-szerzők. Ilyenek voltak például a Boszorkány Szülői, az Emberevő Szülői
és a Disznó Szülői.
47
A TA MA
A gyermek csapongó fantáziája azonban nemcsak negatív lehet, hanem pozitív is. A
Szülői a Gyermeki-ben a Tündérkeresztanyával, a Jó Tündérrel és a Mikulás apóval is ösz-
szekapcsolódhat. Ezért mi a „Mágikus Szülői” terminust használjuk az Sz1 kifejezésére.
Berne elektródának nevezte az Sz1-et. Ez az elnevezés arra a módra vonatkozik, aho-
gyan a gyermek, majdnem kompulzív módon, reagál a jutalomnak és büntetésnek ezekre
a mágikus képeire.
Felnőtt a Gyermeki-ben vagy a „Kis Professzor” (F 1)

Az A1, a Felnőtt a Gyermeki-ben azoknak a fogásoknak, módszereknek a tárháza,
amelyek a gyermek rendelkezésére állnak problémái megoldásában. E módszerek a gyer-
mek növekedésével változnak és fejlődnek. A gyermeki fejlődéslélektan kutatói részletei-
ben tanulmányozták ezeket a változásokat. Ha teljesen meg akarjuk érteni a Felnőtt-et a
Gyermeki-ben, akkor ezeket a műveket el kell olvasnunk.
Kicsi gyermekkoromban természetesen meg akartam ismerni a körülöttem lévő vilá-
got. Ezt azonban nem a felnőttek által logikusnak tartott módon tettem. Inkább az intuíció-
imra, benyomásaimra hagyatkoztam. Ugyanakkor gyorsabban tanultam meg az új dolgo-
kat, mint egyes felnőttek. E felhalmozott képességek révén adtuk az F 1-nek a „Kis Profesz-
szor” nevet.
Felnőtt életemben még mindig vissza tudok menni a Gyermeki én-állapotomba, hogy
elérjem azt az intuitív képességet és kreativitást, amit az A1-ben tartok.
Gyermeki a Gyermeki-ben (Gy1)

A hatéves Jean a földön hason fekve buzgón olvas egy könyvet, amit most kapott az
iskolában. Ekkor besettenkedik a szobába a macska. Jean felnéz a könyvéből, és odanyúl,
hogy megsimogassa. De a macskának aznap rossz napja van. Megkarmolja Jean karját,
és az egyik karom nyomán vér serken.
A következő pillanatban Jean hatéves gondolkodásmódja már feledésbe is merült. A
földön hemperegve velőtrázóan sikoltozik, amíg anyja rémülten be nem rohan a másik
szobából. És Jean újra kisbabává válik, amíg anyja sebét be nem kötözi, és nyugtató sza-
vakkal le nem csillapítja gyermekét. Hatéves gyermekként az egyéves Gyermeki én-álla-
potába tért vissza.
Felnőtt korában Jean emlékezetében elraktározva bújik meg ez a jelenet. Ha előhívja
az emléket, először a Felnőtt-tel fog találkozni hatéves Gyermeki én-állapotában (könyvet
olvas). Azután hirtelen átsiklik a Gy1-be, a korábbi Gyermeki-be a Gyermekin belül, aho-
gyan újra átéli a macskakarmolástól való rémületet és fájdalmat.
A nagyon kicsi gyermekek főként testi észlelések formájában tapasztalják meg a vilá-
got. Ezek alkotják a Gyermeki a Gyermeki-ben emlékképek nagy részét. Ezért nevezzük a
Gy1-et időnként Szomatikus Gyermeki-nek.
Biztosan ismered az egymásba rakható orosz babákat. Ha kinyitod a legnagyobbat,
belül találsz egy kisebbet, azon belül egy még kisebbet és így tovább...
A Gyermeki én-állapot másodfokú modellje ehhez hasonlítható. A hatéves Gyermeki
struktúrámban van valahol egy korábbi Gyermeki, mondjuk hároméves.
48
Azon belük van egy még korábbi Gyermeki, és ez így megy tovább. Amikor megrajzoljuk a
modell diagramját, ezt általában nem mutatjuk ki teljes részletességgel. Ezt a jellegzetes-
séget azonban, különösen, ha terapeuta vagy, tartsd szem előtt. A terápia során ugyanis
Gyermeki-jének legkülönbözőbb életkorain kell végigkövetni a pácienst.
Ha a Gy2-t összerakjuk azokkal a képekkel, amelyeket a Felnőtt-ről és a Gyermeki-ről
alkottunk, akkor megkapjuk a teljes másodrendű strukturális diagramot, amelyet a 4.1. áb-
ra mutat.
A struktúra és a funkció megkülönböztetése

Hogy hatékonyan tudjuk alkalmazni az én-állapot-modellt, világosan látnunk kell a
struktúra és a funkció közötti különbséget. Összekeverésük komoly problémát jelent a TA-
elmélet fejlődésében.
A különbségeket pedig elég könnyű átlátni és megérteni. Egyetlen egyszerű dologra
kell gondolnunk, amelyet már tudunk az előzőekből.
A funkcionális modell megfigyelt magatartásokat osztályoz, míg a strukturális modell
felhalmozott emlékképeket és problémamegoldó módszereket sorakoztat fel.
Ha erre gondolunk, biztonságosan különbséget tudunk tenni a kettő között.
A könyv egyik szerzője egy 1976-ban, a TA folyóiratában megjelent cikkében a követ-
kezőképpen fejti ki a különbséget:
„Berne előadásaiban nagyon gondosan különbséget tett a strukturális és funkcionális
diagramok között. Ezt nagyon fontosnak találta. Sok mai szerző megkísérli, hogy egyenlő-
ségjelet tegyen a két kategória közé. Ez körülbelül olyan, mintha egyenlővé tennénk a „ke-
reket” a „forgással”. A két kategória a valóság különböző aspektusaira vonatkozik. Ha az
én-állapotokat elemezzük, a strukturális a személyiség alkotórészeire vonatkozik, míg a
funkcionális vagy leíró arra a módra vonatkozik, ahogyan a személyiség egy adott időpont-
ban funkcionál. Analógiaként vegyünk egy hőlégszabályozót, amelyet egyaránt lehet hasz-
nálni egy ház hűtésére és fűtésére. Ezt nézhetjük strukturálisan, különböző részeit, mint
például a kompresszort vagy a termosztátot vizsgálva. Ha viszont funkcionális vagy leíró
szempontból vesszük szemügyre, akkor arról beszélünk, hogyan hűti és fűti a házat, ho-
gyan viszi a levegőt egyik helyről a másikra villanyáram felhasználásával stb. Ez tulajdon-
képpen annak a leírása, hogy az egész rendszer hogyan működik egy adott időpontban.”
Ha bármikor mégis problémád lenne a struktúra és a funkció közötti különbségtétellel,
gondolj csak a kerékre és a hőlégszabályozóra.
A megkülönböztetést szavakba is önthetjük, ilyen módon:
STRUKTÚRA = „MI” = TARTALOM.
FUNKCIÓ = „HOGYAN” = MÓDSZER.
Miért olyan fontos a korrekt különbségtétel?
Ha emberek közötti interakciót vizsgálunk, a funkcionális modellt kell használnunk. A
strukturális módszer akkor használható, amikor azt vizsgáljuk, hogy mi megy végbe vala-
kin belül.
Ha ugyanezt szakmai nyelven fejezzük ki: A TA-munka interperszonális aspektusával
a funkcionális modell foglalkozik. Az intrapszichikus területet viszont a strukturális modell
segítségével kell vizsgálni.
49
A TA MA
Ebben a könyvben a III. rész, a Kommunikáció, majdnem teljes egészében a funkció-

val foglalkozik. A IV. rész azonban, a Sorskönyvekről szóló leírás főként a strukturális vo-
natkozásokat vizsgálja.
Ha rád nézek, és megfigyellek és megállapítom, melyik én-állapotodban vagy, akkor
ezt a funkcionális modell segítségével teszem. Például azt látom, hogy fejedet féloldalra
hajtod, összeráncolod a homlokodat és egyik ujjadat a szádba veszed. Ezekből a megfi-
gyelésekből azt állapítom meg, hogy az Alkalmazkodó Gyermeki funkcionális én-állapotod-
ban vagy.
Nem tudlak viszont hasonló módon megfigyelni és megítélni, hogy vajon a „Kis Pro-
fesszorod-ban” vagy-e, vagy pedig a „Szülői a Szülői-ben” én-állapotból jössz. Ezek az el-
nevezések emlékképek raktározott gyűjteményét jelölik, nem pedig magatartásformák so-
rát. Csak ha a tartalmát figyelem annak, amit mondasz, akkor kezdek fogódzót találni a
másodfokú struktúra irányába,
Ha a Kis Professzor-od vagy a Szülői a Szülői-ben én-állapotod tartalmáról akarok va-
lamit megtudni – inkább a „mit”, mint a „hogyant” –, akkor detektívmunkát kell végeznem.
Először is sok kérdést kell feltennem, munkámnál felhasználhatom személyiségelméleti és
fejlődéslélektani ismereteimet.
A következő fejezetben ismertetjük Eric Berne négy én-állapot-diagnosztizálási mód-
szerét és azt összekapcsoljuk a struktúra-funkció megkülönböztetéssel.
A struktúra és a funkció közötti kapcsolat

Lehetséges, hogy két dolog különböző legyen, és mégis egymáshoz kapcsolódjanak.
Ez a megállapítás érvényes a struktúrára és a funkcióra is. Nyilvánvaló, hogy az a mód,
ahogyan egy adott időpillanatban viselkedem, részben azoktól az emlékképektől és mód-
szerektől függ, amelyekkel belső kontaktusban vagyok.
Tételezzük fel, hogy olyan magatartásformákat mutatok, amelyek a negatív Alkalmaz-
kodó Gyermeki funkcionális én-állapot-felosztásnak felelnek meg. Szorosan összefont ka-
rokkal és lábakkal ülök, fogamat csikorgatom, arcom egyre vörösebb és a homlokomon iz-
zadság gyöngyözik. Ha ebben a pillanatban rám tekintesz, vajon mit mondasz a strukturá-
lis én-állapot-részről, amellyel kontaktusban vagyok?
Kézenfekvő feltételezned, hogy olyanfajta testi észleléseket tapasztalok meg, amelyek
a Szomatikus Gyermeki, Gy1 definíciójához illenek. Lehet, hogy így is van. De az is lehet-
séges, hogy a rémületes emberevő vagy boszorkány képébe lépek bele, amelyet három-
éves koromban építettem fel magamnak, és elraktároztam az Sz1 én-állapotba.
Az is lehetséges, hogy azt játszom újra, ahogyan apám szokott összegörnyedni és el-
vörösödni, amikor gyermekkorában fenyegetettnek érezte magát. Ha így van, akkor a saját
Szülői én-állapotom részébe lépek be, ami a Gyermeki a Szülői-ben (Gy3).
Sőt az is megtörténhet, hogy tehetséges színész vagyok, és az egész jelenetet tuda-
tosan rendezem meg valamilyen felnőtt célra, amiről te még nem tudsz. Ha így van, akkor
valószínűleg belső kapcsolásokat végzek a Felnőtt (F2) és Kis Professzor-i (F1) tartalmam
között.
Összefoglalva: amikor rám nézel vagy hallgatsz engem, meg tudod figyelni a funkciót.
A struktúrára azonban csak következtetni tudsz.
50
5. Fejezet
AZ ÉN-ÁLLAPOTOK FELISMERÉSE
Eric Berne négy lehetséges módját sorolta fel az én-állapotok felismerésének. A kö-
vetkezőképpen nevezte el őket:
Viselkedéstani diagnózis
Szociális diagnózis
Történeti diagnózis
Fenomenológiai diagnózis.
Berne azt tartotta a leghatékonyabbnak, ha egyszerre többet is felhasználunk a fenti
módszerek közül. Teljes diagnózis esetén mind a négyet fel kell használni, a fent javasolt
sorrendben. A négy közül a viselkedéstani diagnózis a legfontosabb. A következő három-
mal mintha ennek az elsőnek az eredményét ellenőriznénk.
Viselkedéstani diagnózis
A viselkedéstani diagnózis során a magatartás megfigyelésével állapítják meg, hogy
az egyén melyik én-állapotban van. A következőket látjuk és halljuk:
szavakat,
hanglejtéseket,
mozdulatokat,
testhelyzeteket,
arckifejezéseket.
Az egyén funkcionális én-állapotát úgy tudjuk diagnosztizálni, ha a fentiek közül többet
is megfigyelünk. Vannak vajon olyan jellegzetességek, amelyek egymással konzisztensek?
Tegyük fel például, hogy látod, amint egyenesen ülök a székemen. Testem minden része a
középvonaltól egyenlő távolságra helyezkedik el. Mindkét talpam a padlón van. Ezekből a
testi jelekből ítélve, első látásra azt gondolod, hogy magatartásom Felnőtt.
Arcomra pillantva azt látod, hogy tekintetem nyílt, arcizmaim lazák. Ahogy beszélni
kezdek, hangomnak egyenletes a lejtése. Az arckifejezés és a hangsúly tehát egymást
erősítően, következetesen arra utal, hogy Felnőtt én-állapotomban vagyok. Így ez a kettő
megerősíti a magatartás alapján alkotott ítéletet.
Egyetlen jellegzetesség sem elegendő önmagában. Lehet, hogy amint ott ülök, éppen
az én-állapot modell filozófiáját vitatom meg. Ha leírod a szavaimat, Felnőttnek fognak tűn-
ni. De ahogy rám nézel, most azt látod, hogy lábaim elmozdultak, egyiket a másikra rátet-
tem. Fejemet oldalra hajtottam. Ujjaim a szék karfáján zongoráznak. A mozdulatok és test-
helyzetek jelzései most úgy tűnik, arra utalnak, hogy Felnőtt-nek hangzó szavaimmal ellen-
tétben valószínűleg az Alkalmazkodó Gyermeki-ben vagyok.
51
A TA MA
Vannak-e az egyes én-állapotoknak állandó jellegzetességei?

A TA-ról szóló könyvek hagyományosan listákat közölnek a viselkedéstani diagnózis-
nál alkalmazandó állandó jellegzetességekről. A fenyegető ujjat pl. az Irányító-Szabályozó
Szülői-hez sorolják. A nyafogó hang az Alkalmazkodó Gyermeki jellegzetessége. A „Hali-
hó”, „Csaó” kiáltások pedig a Szabad Gyermeki-hez tartoznak, és így tovább.
Itt azonban, ha az én-állapot-modell fundamentális természetét figyelembe vesszük,
elővigyázatosságot kell tanúsítanunk.
Az állandó jegyek listái azon az elgondoláson alapszanak, hogy amikor például én Al-
kalmazkodó Gyermeki-ben vagyok, akkor úgy viselkedem, mint egy gyermek, aki engedel-
meskedik szülei elvárásainak. Hasonlóképpen, a Gondoskodó Szülői-ben úgy fogok visel-
kedni, mint egy szülő, aki vigyáz a gyermekére.
Az én-állapot-modell azonban nem ezt mondja. Mit jelent ez, ha a modell nyelvét pon-
tosan használom?
Amikor azt mondom, hogy a Gyermekim-ben vagyok, az azt jelenti, hogy úgy viselke-
dem, gondolkodom és érzek, mint az a gyermek, aki egyszer én voltam – nem úgy, mint
akármelyik más gyermek. Amikor a Gondoskodó Szülői-ben vagyok, akkor úgy viselke-
dem, gondolkodom és érzek, mint ahogy az valamelyik szülőm tette, nem pedig úgy,
ahogy a szülők általában.
Ebből az következik, hogy Alkalmazkodó Gyermeki én-állapotomról a megfelelő visel-
kedési diagnózis felállításához tudnod kell, hogy milyen voltam én gyerekkoromban, ami-
kor engedelmeskedtem a szüleimnek. Ahhoz, hogy felismerjél engem a Gondoskodó Szü-
lői-ben, arra lett volna szükséged, hogy apámat és anyámat megfigyeld, hogy milyenek
voltak annak idején.
Nyilvánvaló, hogy azok a magatartási jegyek, amelyek az én Alkalmazkodó Gyermeki-
met vagy Szabad Gyermeki-met jellemzik, különbözni fognak a tieidtől, mivel más gyerme-
kek voltunk. És mivel szüleink is különböztek, mindkettőnknek sajátos, egyéni magatartá-
sok sora áll rendelkezésére a Gondoskodó vagy Irányító-Szabályozó Szülői én-állapotai-
hoz.
Ez vajon azt jelenti, hogy az állandósági listák feleslegesek?
Szerencsére a válasz „nem”. Vannak bizonyos fajta magatartások, amelyek általában
jellemzőek a gyermekekre, amikor szüleiknek engedelmeskednek vagy spontán módon
cselekszenek. Így ha ezeket a tipikus magatartásokat keressük, akkor a funkcionális én-
állapotok diagnosztizálásával tudunk elindulni. Egyszerűen tudatában kell lennünk annak,
hogy ez csupán a kezdet.
Hogy megszilárdítsuk diagnózisunkat, meg kell ismernünk az illető személyt. Bizonyos
idő után le tudjuk írni azon magatartásai listáját, amely esetükben sajátos módon utal az
én-állapot változásokra.
Ebben a könyvben nem adunk jegyzéket az „állandó jegyekről”. Helyette felkérünk,
hogy próbáld meg a sajátodat felvázolni.
● Végy egy nagy ív papírt, és jó szellősen rajzolj rá hat függőleges oszlopot. A legelső
fölé írd fel: Jellegzetességek, a többi ötöt pedig az egogrammáknál használt jelekkel
lásd el (ISz, GSz, F, SzGy, AGy).
A legelső oszlopba egymás alá írd fel a következőket:
Szavak
Hanglejtések
52
Mozdulatok
Testhelyzetek
Arckifejezések
Mindegyik szó alá húzz egy egyenes vonalat a hat oszlopon végig. Az egyik a
szavakra, a másik a hangsúlyokra szolgál stb.
És most minden egyes oszlopban töltsd ki a saját magatartási jellegzetességei-
det.
Vegyük például az Irányító-Szabályozó Szülői oszlopot! Ide azokat a magatartási
jellegzetességeket írod be, amelyeket akkor mutatsz, amikor szüleid másokat kontrol-
láló vagy szabályozó magatartását utánozod. Gondolj olyan helyzetekre, amikor álta-
lában az Irányító-Szabályozó Szülői én-állapotban vagy. Lehet, hogy olyankor van így,
amikor munkahelyi beosztottaiddal vagy. Ha szülő vagy, azokra a magatartásokra
gondolj, amelyeket akkor mutatsz, amikor megmondod, hogy mit kell tenniük gyerme-
keidnek.
A szerző a következőkben néhány példát hoz arra, amit ő ír be saját magának az
ISz címszó alatt.
Szavak: Ne tedd! Hagyd abba! Tedd ezt! Tessék, így van! Most jó! Ez rossz! Ezt
kellene tenned! Ezt kell tenned!
Hanghordozás: mély, zengő, határozott.
Mozdulatok: Jobb kezemmel a levegőbe csapkodok. Hegyesszögben egymáshoz
támasztom a két kezemet. A nyakamon hátul összekulcsolom a kezemet.
Testhelyzetek: Erősen hátrahajolok a székben. Fejemet hátravetem és lefelé né-
zek.
Arckifejezések: A száj sarkai enyhén lefelé görbülnek. A szemöldökömet felhú-
zom.
Lehet, hogy a fentiek közül egyes jellegzetességek rád is illenek. Most pedig az a
legfontosabb, hogy összeállítsd a saját listádat. Kezdj neki!
Csak azt írd fel, amit az emberek láthatnak és hallhatnak. Ne értelmezz! Például
az arckifejezések címszónál csak azt tüntesd fel, amit az emberek az arcodon látnak.
Ne írj be olyan szavakat, mint leereszkedő, gőgös stb.... Ezek már értelmezések len-
nének. Ahogy rám nézel és a hangomat hallod, lehet, azt érzed, hogy önkényeskedő
vagyok. Az önkényeskedő magatartás azonban nem olyasvalami, amit megfigyelsz.
Ez már értelmezés, amit gondolatban végzel el. Gyakorold, hogy mindig tudatosan fi-
gyelj meg dolgokat! Ha azután értelmezed a megfigyeléseidet, légy tudatában, hogy
ez az értelmezés a megfigyeléstől különböző és különálló dolog.
Ha kitöltötted az Irányító-Szabályozó Szülői oszlopot, menj végig a többi oszlopon
hasonlóképpen! A Gondoskodó Szülői-nél azokat a magatartásokat írd fel, amelyeket
akkor mutatsz, ha szüleid ilyenfajta magatartását utánzod. Ha magad is szülő vagy,
akkor lehet, hogy Te is hasonlóképpen teszel, amikor a gyerekeidre vigyázol.
Az Alkalmazkodó Gyermeki-nél azokat a magatartásokat vedd fel, amelyeket ak-
kor mutatsz, amikor újrajátszod gyermekkori, szabálykövető, utasításokat teljesítő ma-
gatartásaidat. Így viselkedsz, amikor hozzáidomulsz a társasághoz, ha a főnököddel
beszélsz stb.
A Szabad Gyermeki-nél gondolj arra, amikor nemrégiben úgy viselkedtél, mint a
gyermek, aki egykor voltál, olyan gyermek, aki nem alkalmazkodik
53
A TA MA
és nem is lázad, csak teszi, ami kedvére van. Lehet, hogy nemrégiben felültél a hul-
lámvasútra, és sikítottál és eltakartad a szemed, amikor a lejtőre siklott. Amikor egy-
szer a közelmúltban orvosi kivizsgálásra mentél, remegtél és elfordítottad a fejed, ami-
kor a nővér bevezette a tűt, hogy vért vegyen.
Emlékezz, hogy a Szülői és a Gyermeki funkcionális felosztásai nemcsak pozitív,
hanem negatív módon is elvégezhetők. Vannak-e olyan magatartásmódjaid, amikor
például valakit a negatív Irányító-Szabályozó Szülői-ből letorkolsz? Ha szülő vagy,
előfordul-e, hogy elnyomod a gyermekeidet? Ha így van, hogyan látnak és hallanak ők
téged a negatív Gondoskodó Szülői-ben? Amikor a főnököddel beszélsz, előfordul-e,
hogy szinte lábujjhegyen közelíted meg, s közben magadban azt kívánod, bárcsak
lenne legalább 100 km távolságra? Ha így van, hogyan látnád és hallanád önmagadat
videofilmen a negatív Alkalmazkodó Gyermeki-ben?
A Felnőtt oszlopban olyan magatartásokat tüntess fel, amelyeket akkor mutatsz,
amikor az itt-és-most Felnőtt énedet alakítod. Ez lehet például olyan helyzet, amikor a
munkahelyeden információt cserélsz egy kollégáddal. Vagy lehet, hogy az üzletben
vásárolod meg, amit felírtál a bevásárló listádra. Lehet, hogy már olvastad ezt a köny-
vet, és tanultál az én-állapotokról. Emlékezz, hogy a Felnőtt én-állapot az itt-és-most
érzéshez és gondolkodáshoz kapcsolódik. Ezért a Felnőtt magatartások is magukba
foglalhatnak érzelemkifejezést, ha a kifejezett érzések az itt-és-most szituációra meg-
felelő reakciók.
Tartsuk meg a Szabad Gyermeki oszlopokat azokra a magatartásokra, amikor
úgy viselkedsz, mintha spontán gyermek volnál, és nem spontán felnőtt. ●
Néha, amikor a magatartási jelzéseimre figyelsz, több kérdést kell feltenned, amelyek
segítenek megítélni, hogy egy bizonyos magatartásforma melyik én-állapot kifejezője. Té-
telezzük fel, hogy azt látod, hogy bágyadtan, lankadtan ülök. Arcomat a kezembe temetve
előrehajolok. Szám sarka lefelé görbül. Mélyeket sóhajtok, és a szemem megtelik könnyel.
Ezekből a külső jelekből meg tudod állapítani, hogy szomorúságot fejezek ki.
De milyen én-állapotban vagyok? Azt hallottam talán, hogy egy közeli rokonom meghalt?
Ebben az esetben a szomorúságom az itt-és-most-nak megfelelő kifejezés, tehát Felnőtt.
Az is lehetséges, hogy egy gyermekkori veszteség emlékére gondolok, és eddig még soha
nem engedtem meg magamnak, hogy szomorkodjam miatta? Ebben az esetben érzelem-
kifejezésem a Szabad Gyermeki-hez tartozik. Másik lehetőség, hogy újrajátszom magam
és szomorúnak tűnök fel, hogy ilyen módon manipuláljam a körülöttem levőket.
Magatartási jelzéseimnek alátámasztására lehet, hogy kérdéseket akarsz feltenni ar-
ról, hogy más emberek hogyan viszonyulnak hozzám. Kérdéseket tehetsz fel az élettörté-
netemmel kapcsolatosan, és arról, hogy milyenek voltak a szüleim. Feltárhatod, mi az,
amit újra meg tudok tapasztalni a gyermekkoromból.
● Ha most megnézzük Berne három másik diagnózismódszerét, használjuk fel arra,

hogy végigellenőrizzük az önmagunkról készült magatartási listát. Változtassuk meg
és egészítsük ki listánkat az újonnan megtanultak szerint. ●
54
Szociális diagnózis
A szociális diagnózis elgondolása abból indul ki, hogy az emberek gyakran azzal az
én-állapottal fordulnak hozzám, amely kiegészítője annak, amit én használok. Ezért ha fi-
gyelembe vesszük azt az én-állapotot, amelyből válaszolnak, akkor ellenőrizhetjük azt az
én-állapotot, amelyből én jöttem.
Például ha a Szülői én-állapotomból közelítelek meg, megvan az esélye annak, hogy
a Gyermeki-ből fogsz reagálni. Ha a Felnőtt én-állapotomból kommunikálok veled, nagyon
valószínű, hogy te is a Felnőtt-ből fogsz reagálni. Ha viszont az Alkalmazkodó Gyermeki-
ből közelítelek meg, akkor lehet, hogy a Szülői-ből fogsz reagálni.
Így, ha realizálom, hogy az emberek gyakran Gyermeki reakciókat adnak nekem, ok-
kal gondolom azt, hogy én viszont gyakran a Szülői-ből fordulok hozzájuk. Lehet, hogy
szupervizor vagyok és azt tapasztalom, hogy a hozzám fordulók vagy lábujjhegyen közelí-
tenek meg, vagy megtalálják a módját utasításaim szabotálásának. Mindkét magatartásfor-
ma az Alkalmazkodó Gyermeki magatartásformákra emlékeztet. Ezek szerint lehetséges,
hogy velük szemben erőteljesebben képviselem az Irányító-Szabályozó Szülői én-állapo-
tot, mint ahogyan elgondoltam. Ha változtatni akarok a helyzeten, fel kell sorolnom ma-
gamnak az összes Irányító-Szabályozó Szülői magatartást, amit a munkaszituációban
használtam. És azután megpróbálhatom például Felnőtt magatartásokkal helyettesíteni
ezeket. Abból, hogy a hozzám fordulók én-állapot-reakcióiban milyen változások történtek,
szociális diagnózist készíthetek, és ez híven tükrözni fogja, hogy mennyire sikerült Szülői
megközelítésemen változtatni.
● Gondolj egy olyan alkalomra, amikor úgy tűnt, hogy valaki a Gyermeki-jéből reagál
feléd. Milyen magatartási jegyeket mutatott a másik ember, amelyeket úgy értelmeztél,
hogy azok a Gyermeki-re mutatnak?
Gondolj egy olyan alkalomra, amikor úgy tűnt, hogy valaki a Gyermekijéből reagál
feléd. Milyen magatartási jegyeket mutatott a másik ember, amelyeket úgy értelmeztél,
hogy azok a Gyermeki-re mutatnak?
Ezt a reakciót vajon az Irányító-Szabályozó Szülői-vel vagy a Gondoskodó Szü-
lői-vel váltottad ki? Ha így van, nézd át a magatartási jegyekről készült listádat, és vá-
laszd ki azt, ahogyan az illető személy téged látott és hallott a Szülőiben.
Hogyan változtathatod meg saját magatartásodat olyan módon, hogy azzal más
én-állapotból történő reakcióra késztesd őket?
Végezd el ugyanezt a gyakorlatot arra az alkalomra, amikor úgy tűnt, hogy valaki
Felnőtt-ből, Szülői-ből reagál rád. ●
Történeti diagnózis
A történeti diagnózisban arról teszünk fel kérdéseket, hogy az egyén milyen volt mint
gyermek. Az egyén szüleiről és szülő-figuráiról kérdezünk. Ez módot ad arra, hogy kétsze-
resen is ellenőrizzük impresszióinkat az egyén funkcionális én-állapotairól. Ugyancsak be-
tekintést nyújt az én-állapoti struktúrába. A történeti diagnózis a folyamattal és a tartalom-
mal egyaránt foglalkozik.
55
A TA MA
Például lehet, hogy csoportban látlak téged, amint elgondolkozó arckifejezéssel, ösz-
szehúzott szemöldökkel előrehajolsz. Kezeddel eltakarod a szemedet. Hallom, amint azt
mondod: „Zavarban vagyok. Nem tudok gondolkodni.” Magatartásodat tekintve úgy ítélem
meg, hogy az Alkalmazkodó Gyermeki-ben vagy.
A történeti diagnózisnál ezt kérdezhetem meg tőled: „Gyermekkorodban hogyan érez-
ted magad, amikor valaki arra kért, hogy gondolkodjál?” Vagy mondhatom esetleg ezt:
„Számomra olyan vagy, mintha körülbelül most lennél hatéves. Van valami, ami a gyer-
mekkorodra emlékeztet?” És lehet, hogy erre előjön egy emlék: „Apám mindig azzal gyö-
tört, hogy olvassak fel könyveket, és amikor nem tudtam helyesen kiejteni a szavakat, ki-
nevetett. Ezért inkább megjátszottam a hülyét, csakhogy őt bosszantsam.”
Máskor lehet, hogy hátradőlsz székedben, s fejedet is hátra feszítve, lefelé nézel be-
szélgetőpartneredre. Ezt mondod neki: „Amit most mondott, az egyszerűen helytelen. Néz-
ze, valójában így állnak a dolgok...” Szavaidra és magatartásodra reagálva partnered le-
hetséges, hogy előrehajlik ültében, vállait felhúzza és szemöldökét is Alkalmazkodó Gyer-
meki stílusban emeli fel. Most tehát mind magatartási, mind pedig szociális jellegzetessé-
gekkel bizonyítani tudom, hogy az Irányító-Szabályozó Szülői én-állapotodban vagy. Meg-
maradnál ebben a helyzetben egy pillanatra? – kérdezhetném, hogy történeti szempontból
ellenőrizzem megállapításomat. „Vajon nem ült-e ugyanilyen módon az egyik szülőd, ami-
kor közölte veled, hogy hogyan is állnak a dolgok valójában?” E szavakat hallva lehetsé-
ges, hogy nevetésbe törsz ki, és ezt válaszolod: „Igen, ez megint a Papa.”
Amit elmondasz tehát, azzal újra tudom ellenőrizni a magatartásod alapján tett megál-
lapításaimat. Amikor azt látom, hogy az adott magatartásformáid az én véleményem sze-
rint az Alkalmazkodó Gyermeki én-állapotodhoz illenek, ezt az elgondolásomat megerősí-
tették szavaid, amelyek azt igazolták, hogy a szülői erőszakra pontosan ezen a módon re-
agáltál gyermekkorodban. Amikor pedig magatartásod a Szülői jellegzetességeket mutatta,
arról számoltál be, hogy valójában egyik szülőd magatartását másoltad.
● Most pedig nézd át újra a saját magatartási jellegzetességeidről készült listádat, és

a történeti diagnózis felhasználásával ellenőrizd az egyes én-állapotokra jellemző jel-
legzetességeket.
Ahogy az Irányító-Szabályozó Szülői és a Gondoskodó Szülői magatartási jegye-
ket vizsgálod, próbáld meg eltalálni, hogy pontosan melyik szülő vagy szülő-figura ma-
gatartását másolod az adott magatartásformával. Melyek azok a kopírozott gondolko-
zási és érzésformák, amelyek a magatartásformákat kísérik?
Az Alkalmazkodó Gyermeki és Szabad Gyermeki én-állapotoknál emlékezz visz-
sza olyan gyermekkori élethelyzetekre, amikor pontosan ilyen módon viselkedtél.
Hány éves voltál? Mit gondoltál és mit éreztél abban az időben?
A Felnőtt én-állapotnál azt ellenőrizd, hogy a listába vett magatartásformák nem
megemésztetlen gyermekkori vagy szülői magatartásformák újrajátszásai-e.
Lehetséges, hogy vizsgálatod eredményeként egyes magatartási jegyek átkerül-
nek egy másik oszlopba. Például megtörténhet, hogy azok a jellegzetességek, ame-
lyeket először Felnőtt-nek tartottál, mégiscsak inkább az Alkalmazkodó Gyermeki-hez
sorolandók. ●
56
Fenomenológiai diagnózis
Néha megtörténik, hogy újra megtapasztalom a múltat, és nem csupán emlékszem rá.
Berne a következőt írta: „...a fenomenológiai értékelés csak akkor jelenik meg, ...ha az
egyén képes újra megtapasztalni az egész én-állapotot teljes intenzitásában, az idő által
csak kissé megtépázva.”
Tételezzük fel, hogy épp visszaemlékeztél arra az időre, amikor apád az olvasással
gyötört, s azután kinevetett, amikor nem tudtad helyesen kiolvasni a szavakat. Ha terápiá-
ban dolgoznék együtt veled, megkérnélek, hogy menj vissza abba a gyermekkori jelenet-
be. Talán most, képzeletben meg tudnád mondani apádnak azt, amire hatéves korodban
képtelen voltál. Először valószínűleg nyafognál apukádnak, de azután lehet, hogy dühbe
gurulnál, és elkezdenél kiabálni: „Ez nem becsületes eljárás!” és közben úgy püfölnéd a
párnát, ahogyan apádat szeretted volna megütni. Te és én együtt fenomenológiai diagnó-
zist készítenénk a Gyermeki én-állapotod egy részéről.
Berne a „fenomenológiai” szót itt olyan értelemben használta, amely eltér a szokásos
szótári definíciótól. Soha nem magyarázta meg, hogy miért tett így. Ezért a továbbiakban
Berne szakkifejezését a fenti értelemben kell használnunk.
Az én-állapot-diagnózis a gyakorlatban
Ideális az lenne, ha a diagnózisnak mind a négy formáját használnánk. A gyakorlatban
azonban ez gyakran lehetetlen, és ezért a lehető legjobb módszert igyekezzünk kiválaszta-
ni.
Amikor a TA-t szervezetekkel, oktatási vagy kommunikációs tréninggel kapcsolatosan
használjuk, vagy egyszerűen másokkal való mindennapi kapcsolataink jobbítására, akkor
leginkább a magatartási diagnózisra kell támaszkodnunk. Ezt segítheti a szociális diagnó-
zis. A magatartási diagnózis még a TA-terápiában is az első és legfontosabb lépése az én-
állapotok felismerésének.
● A TA használata során való gyakorlottságod fejlesztése céljából folyamatosan gya-

korolj, fejleszd és finomítsd önnön viselkedési diagnózisodat. Térj vissza mindig a ma-
gad által készített én-állapot-kulcsok táblázatához, és ellenőrizd, hogy az én-állapot-
változásaid hogyan válnak számodra egyre tudatosabbá.
Ha megvan hozzá a megfelelő felszerelés, készítsünk hangfelvételeket vagy vi-
deofelvételeket önmagunkról. Elemezzük én-állapoti jegyeinket pillanatról pillanatra.
Jegyezzük fel a szavak, hanglejtések és testi jelek megtapasztalható változásait, és
kapcsoljuk össze azzal, amit közben éreztünk.
Vegyük fel azt a szokást, hogy magatartási diagnózist készítünk önmagunkról,
amikor másokkal kommunikálunk. Tegyük meg ezt akkor is, ha értekezleteken, ülése-
ken, tanfolyamokon veszünk részt. Tegyük meg, amikor házastársunkkal, főnökünkkel,
alkalmazottainkkal beszélünk. Kövessük nyomon a másik személy én-állapot-változá-
sait és a magunkét is! Ez először kicsit furcsának és kényelmetlennek fog tűnni, de
tartsunk ki addig, amíg a szokás második természetünkké válik.
Elemzésedet tartsd meg magadnak, hacsak nem vagy benne egész biztos, hogy
a másik személy tudni akar róla.
57
A TA MA
Ragadjunk meg minden lehetőséget arra, hogy magatartási diagnózisunkat törté-

neti és fenomenológiai módszer segítségével ellenőrizzük! Másokkal azonban ezt
csak akkor tedd, ha bírod előzetes, nyílt beleegyezésüket. Minél gyakrabban végzed
el ezeket az ellenőrzéseket, annál pontosabb lesz a magatartási diagnózisod. ●
A végrehajtó és a valós én
Az egyszerűség kedvéért egészen eddig azt tételeztük fel, hogy egy személy egyszer-
re csak egy én-állapotban lehet. A valóságban a helyzet általában bonyolultabb. Lehetsé-
ges, hogy valaki olyan módon viselkedik, amely egy bizonyos én-állapothoz illik, és közben
egy másféle én-állapotban tapasztalja meg önmagát.
Például képzeljük el, hogy munkahelyemen egyik kollégámmal munkatervet beszélek
meg. A megbeszélés első néhány percében a figyelmem teljes egészében a megoldandó
feladatra irányul. Ha a viselkedési jegyeimet figyeled, azt a biztos ítéletet hoznád, hogy
Felnőtt én-állapotban vagyok – az itt-és-most-ra reagálok, információt cserélek és elbírá-
lok.
De ahogy a megbeszélés halad, és egyre hosszabbra nyúlik, kezdek unatkozni. Ezt
mondom magamban: „Bárcsak ne volnék itt. Olyan szép idő van odakint – inkább sétálgat-
nék a friss levegőn. De sajnos nem lehet...” Most a Gyermeki-ben tapasztalom magamat.
Olyan iskolai eseményeket játszom újra, amikor bent ültem az iskolában, untam az órát és
arra vágytam, hogy bárcsak kimehetnék játszani.
Bár rettenetesen untat a megbeszélés, mégiscsak folytatom. Ahogy a magatartásomat
megfigyelted, azt látod, hogy információt cserélek. Így külsőleg még mindig a Felnőtt-ben
vagyok magatartásomat tekintve. Magatartásom azonban már nem illik össze a megta-
pasztalt én-állapotommal.
Ennek a helyzetnek a leírására Berne azt javasolta, hogy használjuk a végrehajtó és a
valós én megkülönböztetést.
Amikor egy bizonyos én-állapot mintegy előírja az egyén magatartását, akkor azt
mondjuk, hogy annak az én-állapotnak végrehajtó ereje van.
Ha egy személy egy sajátos én-állapotban megtapasztalja önmagát, azt mondjuk,
hogy a valós én-jeként tapasztalja azt az én-állapotot.
Leggyakrabban a végrehajtó erővel bíró én-állapotot egyben valós énként tapasztaljuk
meg. A fenti példában a munkamegbeszélés kezdetekor a végrehajtó erőm a Felnőtt-ben
volt, és ugyancsak a Felnőtt-et tapasztaltam valós én-ként is.
Később azonban, midőn unatkozni kezdtem valós én-beli tapasztalatomat Gyermeki
én-állapotba siklattam át. Mindenesetre továbbra is olyan módon cselekedtern, hogy az a
Felnőtt-tel volt konzisztens. A végrehajtó erőmet tehát az utóbbi én-állapotban tartottam.
Tételezzük fel, hogy a kollégámmal való megbeszélés még hosszabb ideig tartott vol-
na. Lehetséges, hogy elkezdtem volna ásítani, és elvesztettem volna a fonalat. És akkor,
amikor tárgyalópartnerem már várta volna, hogy felvetésére válaszoljak, lehet, hogy egy-
szercsak elpirultam volna és ezt mondom: „Jaj, bocsásson meg, mit is kérdezett, valahogy
kiestem a gondolatmenetből.” Most azután a végrehajtó erőm is a Gyermeki-ben van és a
Gyermeki-t tapasztalom meg valós én-emként is.
58
● Találjunk három másik példát arra, hogy valakinek a végrehajtó ereje egy bizonyos
én-állapotban van, míg egy ettől különböző én-állapotot tapasztal meg valós én-
jeként.
Tudsz esetleg hasonló példát felhozni a saját, múlt heti tapasztalataidból? ●
Inkongruitás
Ez a megoszlás a végrehajtó és a valós én-állapot között nyilvánvalóan új problémát
jelent az én-állapot-diagnózis számára. Mivel a magatartást a végrehajtó erővel rendelke-
ző én-állapot határozza meg, azt várnánk, hogy az egyén magatartási jegyei ezt a bizo-
nyos én-állapotot jelezzék. Amíg az én-állapotot valós én-ként is megtapasztaljuk, a maga-
tartási diagnózis után megfelelő képet kapunk az egyén belső tapasztalatáról.
De mi történik akkor, ha az egyén később átkapcsol valós én-jében egy másik én-álla-
potba, végrehajtó erejét pedig megtartja az eredeti én-állapotban? Hogyan tudjuk ezt a
magatartási diagnózis használatával felfedni?
Tény, hogy van olyan eset, amikor képtelenek vagyunk felfedni ezt. Legvalószínűbb,
hogy olyan esetekben fordul elő, amikor az egyén magatartása relatíve inaktív. Például azt
látod, hogy ülök és egy előadást hallgatok. Egyenesen ülök, nem mozdulok, és meg sem
szólalok. Első látásra a magatartásom alapján valószínűleg úgy ítélnéd meg, hogy a Fel-
nőtt-ben vagyok. Lehetséges azonban, hogy belülről Gyermeki-ben lévén, álmodozom. To-
vábbi kérdezgetés nélkül nincs rá módod, hogy ezt kiderítsd.
Ennél gyakoribb azonban, hogy az egyén mutat olyan jelzéseket, amelyek arra utal-
nak, hogy valójában mi is történik. Észre fogjuk venni, hogy amikor valakinek a végrehajtó
erő szerinti én-állapota különbözik a valós én-ként megtapasztalttól, akkor magatartása és
belső tapasztalata között szakadék keletkezik. Külsőleg általában a következőképpen mu-
tatja ezt: legnyilvánvalóbb magatartási jegyei utalnak arra az én-állapotra, amely a végre-
hajtó erőt birtokolja. De ugyanakkor más, nem ennyire nyilvánvaló jeleket is fog mutatni,
amelyek nem illenek a végrehajtó én-állapothoz. Igazából ahhoz az én-állapothoz illenek,
amelyet valós én-ként megtapasztal.
Szaknyelven ezt úgy fejezzük ki, hogy ilyen esetekben magatartása inkongruitást mu-
tat.
Amikor a kollégámmal tárgyaltam a munkahelyemen, legnyilvánvalóbb magatartásaim
ahhoz az én-állapothoz illettek, amely a végrehajtóimban volt mindvégig, vagyis a Felnőtt
én-állapothoz. Ha azonban alaposan megfigyeltél engem, már abban a pillanatban észre-
vehettél egyes változásokat, amikor unatkozni kezdtem és valós én-em átsiklott a Gyer-
meki-be. Addig a pontig hangerőm és hangom magassága változott a mondanivalómnak
megfelelően. Most monotonná vált. A pillantásom, amely eddig ide-oda vándorolt a megtár-
gyalandó dokumentum és a kollégám arca között, most az asztal egy pontjára szegező-
dött. Ezek az inkongruitások segítségedre lehetnek abban, hogy megítéld: valós én-em
megtapasztalását átvittem a Felnőtt-ről a Gyermeki-re.
Az inkongruitások felismerése a legfontosabb készség egyike, amelyet a TA használó-
jának el kell sajátítania. Erre a témára akkor fogunk visszatérni, amikor a 7. fejezetben a
tranzakciókat vesszük szemügyre.
59
A TA MA
Berne energiaelmélete
Eric Berne kialakított egy elméletet arra, hogy mi történik, amikor a végrehajtó erőt és
valós én-ünk észlelését átvisszük egyik én-állapotból a másikba. E könyv korlátain kívül
esik elméletének részletes megtárgyalása. E fejezetben vázlatosan ismertetjük, és aki
részletesebb ismeretekre vágyik, megtalálja a hivatkozások listáján.
Berne Freudot követte abban, hogy feltételezte a pszichikus energia, a katexis létezé-
sét. Elképzelése szerint ez az energia három formában létezik: kötött, kötetlen és szabad.
Az „aktív katexis” kiegészítő kifejezését a kötetlen és szabad katexis összességének kife-
jezésére használjuk.
A katexis három formája közötti különbség illusztrálására Berne a „majom a fán” meta-
forát használta. Amikor a majom egy magas ágon ül, potenciális energiája van – olyan
energia, amely felszabadulna, ha a majom leesne a földre. Ez a potenciális energia a kö-
tött katexissal analóg.
Ha a majom azután leesik az ágról, a potenciális energia kinetikus energiaként szaba-
dul fel. Ez a kötetlen katexis természetét illusztrálja.
A majom azonban élő organizmus. És ezért nem pottyan le egyszerűen a fáról, hanem
megpróbálhat ugrani. Berne állítása szerint az energiának ez az akaratlagos használata a
szabad katexissel analóg.
Minden egyes én-állapotot úgy képzelünk el, hogy határa van. A szabad katexis pedig
könnyedén mozog az egyes én-állapotok között a határokon keresztül. Ezenkívül minden
egyes én-állapot tartalmaz egy bizonyos mennyiségű energiát, amely a határain belül talál-
ható. Ha ez az energia egy adott pillanatban nem használódik fel, akkor a kötött katexisnek
felel meg. Amikor pedig a bennlévő energiát felhasználjuk, a kötött katexis átalakul kötetlen
katexissé.
Például, amikor elkezdtem a munkahelyi megbeszélésemet, aktívan használtam azt
az energiát, amely a Felnőtt én-állapotomban található. Az ebben az állapotban lévő kate-
xis kötetlen volt. Amikor a figyelmemet a feladatra összpontosítottam, szabad katexist vit-
tem át a Felnőtt-embe.
A példabeli jelenet során felhasználhattam volna a Szülői én-állapotomon belül talál-
ható energia egy részét. Például újrajátszhattam volna a magam számára a szülői ítélete-
ket azzal kapcsolatosan, hogy valóban hatékonyan dolgozom-e. Ezt azonban nem tettem.
Így a szülői én-állapotom határán belüli katexis kötött maradt.
Berne-nek az volt a hipotézise, hogy egy én-állapot akkor veszi át a végrehajtó erőt,
amikor abban a kötetlen és szabad katexis (aktív katexis) együttese egy adott pillanatban
a legnagyobb. A valós én-ként megtapasztalt én-állapot lesz az, amelyik egy adott pillanat-
ban a legnagyobb mennyiségű szabad katexissel rendelkezik.
A munkamegbeszélésem kezdetén a végrehajtó erőm a Felnőtt-ben volt és a Felnőtt-
et tapasztaltam meg valós én-emként is. Ebből arra következtethetünk, hogy a legmaga-
sabb aktív katexisem és a legmagasabb szabad katexisem a Felnőttben volt.
Amikor elkezdtem unatkozni, akkor átvittem némi szabad katexist a Gyermeki-be. Ezt
addig csináltam, amíg az én-állapot nem tartalmazott magasabb szabad katexist, mint akár
a Felnőtt-em, akár a Szülői-m. Ezen a ponton elkezdtem a Gyermeki-t valós én-emként
megtapasztalni. A végrehajtó erőt azonban a Felnőttben tartottam, ezzel azt mutatva, hogy
az aktív katexisem legnagyobb része még mindig a Felnőtt én-állapotban van.
60
Ha a megbeszélés még sokáig tartott volna, akkor a Gyermeki-ben levő kötött katexis-
ből egyre többet és többet kibontottam volna, és végül ennek az én-állapotnak több aktív
katexise lett volna, mint a Felnőtt-nek, és így átvette volna a végrehajtó erőt.
Rá fogunk jönni, hogy időnként lehetséges egy egyén számára, hogy legyen némi ak-
tív katexise mind a három én-állapotában egyszerre. Például a végrehajtó erőmet továbbra
is Felnőtt-ben tarthatom, folytatva a kollégámmal megbeszélésemet. Miközben így teszek,
felszabadíthatok némi katexist a Szülői-ben, és elkezdhetem belülről bírálni önmagamat,
mert nem értem jól a feladatot. Ugyanakkor némi Gyermeki katexist is kibonthatok és el-
kezdhetem szégyellni magam, mert nem felelek meg a Szülői elvárásoknak.
Ha a fentieket első látásra nehéznek és bonyolultnak találod, ne aggódj. Ha szereted
az elméleteket, Berne műveiben részletes ismertetéseket találsz. Ha pedig nem vagy az
elméletek embere, egyszerűen lapozd át ezt a részt. Nem alapvető fontosságú a könyv
egészének megértése szempontjából.
61
6. Fejezet
STRUKTURÁLIS PATOLÓGIA
Eddig azt tételeztük fel, hogy az egyik én-állapot világosan megkülönböztethető a má-
siktól. Azt is feltettük, hogy az egyének tetszésük szerint mozoghatnak az én-állapotok kö-
zött.
De mi történik, ha két én-állapot tartalma összekeveredik? Vagy ha valaki nem tud egy
én-állapotba be- vagy belőle kikerülni? Eric Berne ezt a két problémát kontaminációnak és
exkluziónak nevezte. A kettő együtt pedig a „strukturális patológia” címszó alatt szerepel.
Kontamináció
Időnként előfordul, hogy Gyermeki vagy Szülői én-állapotaim tartalmát összetévesz-
tem a Felnőtt én-állapot tartalmával. Amikor ez történik, azt mondjuk, hogy Felnőtt-em kon-
taminálódott.
6.1. ábra: Kontamináció
Ez olyan, mintha az egyik én-állapot áthatolna a másik határán. Az én-állapot diagra-

mon ezt úgy ábrázoljuk, hogy a körökkel egymást részben fedetjük, és a fedett rész besatí-
rozzuk. A satírozott rész jelzi a kontaminációt.
A 6.1a) ábra azt mutatja, hogy a szülői tartalom behatol a Felnőtt be, tehát Szülői kon-
taminációt ábrázol. A 6.1b) ábra Gyermeki kontaminációt mutat. A 6.1c)
62
ábrán kettős kontamináció látható, ahol mind a Szülői, mind pedig a Gyermeki lefedi a Fel-
nőtt egy részét.
Szülői kontamináció
Szülői kontaminációban akkor vagyok, ha a szülői szlogeneket összetévesztem a fel-
nőtt realitással. Ezek tanult hiedelmek, amelyeket tényként fogunk fel.
Berne ezt előítéletnek nevezte. Például:
„Minden skót fösvény.”
„A négerek lusták.”
„A fehér emberek kizsákmányolók.”
„Az élet szörnyű.”
„Az emberekben nem lehet megbízni.”
„Ha elsőre nem sikerül valami, újra és újra meg kell próbálni.”
Ha úgy gondolom, hogy az ilyenfajta kijelentések a valóságot fejezik ki, akkor kontami-
nációban vagyok.
Amikor például valaki egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról, valószí-
nű, hogy mondandója már kontaminálódott tartalmat közöl, ez pedig Szülői kontamináció.
Ha valaki a következőképpen beszél önmagáról: „Az embernek ki kell tartania, bármi jöj-
jön, nem gondolod? És nem szabad hagyni, hogy az érzéseidet lássák rajtad.” Nagy a va-
lószínűsége, hogy az illető szüleitől tanulta ezt a két mondást. Lehetséges, hogy szülei is
úgy gondolták, hogy a valóságról tesznek megállapításokat.
Gyermeki kontamináció
Amikor Gyermeki kontaminációban vagyok, felnőtt gondolkodásomat gyermekkorból
származó hiedelmek felhőzik be. Ezek olyan tényként felfogott fantáziák, amelyeket külön-
böző érzések váltanak ki. Megtörténik, hogy éppen távozóban vagyok egy összejövetelről,
amikor azt hallom, hogy valaki nevet, midőn kilépek az ajtón. Előfordul, hogy ezt hallván
azt mondom magamban: „Kinevetnek a hátam mögött.”
Ilyenkor egy gyermekkori jelenetet játszom újra, amikor, talán igazán meg sem fogal-
mazva, úgy döntöttem: „Velem valami baj van, és mindenki tudja rajtam kívül, hogy mi az.
De senki nem akarja nekem megmondani.”
Nem vagyok tudatában annak, hogy ez egy újrajátszás. A kontaminációban a gyer-
mekkori szituációt összekeverem a felnőtti valós helyzettel.
Ha akarom, megtehetem, hogy visszamegyek a szobába kifürkészni, hogy a vendé-
gek valóban rajtam nevettek-e. Ha őszintén nemmel válaszolnak, akkor ki tudok mozdulni
a kontaminációból. Ha így teszek, el tudom választani jelen helyzetem Felnőtt értékelését
az idejét múlt Gyermeki világképtől. És akkor ráébredhetek arra, hogy a szobában maradt
emberek egy viccen nevettek, amelynek semmi köze nem volt hozzám. Lehetséges, hogy
visszaemlékezem gyermekkori gyötrelmeimre, de most már a múlt emlékeiként teszem
helyre azokat.
Megtörténhet azonban az is, hogy azok az emberek valóban rajtam nevettek. Ilyenkor
úgy jöhetek ki a kontaminációból, ha arra gondolok: „És akkor mi van? Ha nevetni akarnak
rajtam, az az ő dolguk. Én akkor is rendben vagyok.”
63
A TA MA
Az is lehet, hogy azon a napon nem állok készen a kontaminációból való kimozdulás-
ra. Ebben az esetben, ha kérdésemre a szobában ülők ezt válaszolják: „Dehogyis rajtad
nevettünk”, magamban azt gondolom, ha így van, akkor hiába válaszolják érdeklődésem-
re: „Dehogyis, nem rajtad nevettünk”; magamban pedig azt gondolom: „Fogadni mernék,
hogy nem mondanak igazat!”
Berne helyenként a delúzió szót használta az olyanfajta hiedelem leírására, amely a
Gyermeki kontaminációból származik. Ilyen tipikus delúziók például:
„Nem vagyok jó mértanból, nyelvtanból, nyelvekből stb.”
„Engem senki sem szeret.”
„Valami baj van velem.”
„Kövérnek születtem.”
„Egyszerűen nem tudok leszokni a dohányzásról!”
Amikor a Gyermeki kontamináció tartalma a korábbi gyermekkorból jön, a delúzió va-
lószínűleg még bizarrabb. Ez különösen valószínű, hogy ha az egyén gyermekkora tele
volt traumatikus eseményekkel.
„Meg tudom ölni az embereket a puszta megjelenésemmel.”
„Ha holtan esem össze, Mama szeretni fog engem.”
„Kozmikus sugarakkal próbálnak meggyilkolni engem.”
Kettős kontamináció
Kettős kontamináció akkor történik, ha az egyén egy Szülői szlogent játszik újra, azt
Gyermeki hiedelemmel elfogadja, és mindkettőt összetéveszti a valósággal: Például:
(Sz) Az emberekben nem lehet bízni; és
(Gy) Soha nem bízhatok senkiben. VAGY
(Sz) Fiam, elég ha látlak, nem kell, hogy halljalak; és
(Gy) Hogy előrejussak a világban, nyugton kell maradnom.
Egyes modem TA-szerzők minden kontaminációt kettősnek ítélnek meg. Számukra a
kettős kontamináció tartalma azokból az idejétmúlt, torzult hiedelmekből áll, amelyeket egy
egyén önmagáról, másokról és a világról tart. TA nyelven kifejezve, ezek a „sorskönyvi hie-
delmek”.
● Vegyünk egy ív papírt és írjuk fel a tetejére: „Én az a fajta ember vagyok, aki...” Ez-
után szánj arra két percet, hogy az összes általad elképzelhető módon befejezd a
mondatot.
A két perc elteltével kicsit lazíts, lélegezz mélyeket, és nézz körül a szobában.
Segítsd önmagadat a Felnőtt én-állapotába úgy, hogy egyenesen ülsz a széken.
Mindkét lábadat helyezd szilárdan a talajra. Nézd át, amit írtál. A mondat minden
egyes befejezési módjáról próbáld megállapítani, hogy az vajon a valóságra vonatko-
zó megállapítás-e vagy Gyermeki kontamináció.
Ha úgy gondolod, hogy az önmagadról tett megállapítások bármelyike Gyermeki
kontaminációból származik, gondold végig, hogy mi is a valós helyzet. Ezután húzd ki
a Gyermeki-kontaminálódott szavakat, és írd be helyettük az érvényes Felnőtt-et. Pél-
dául, ha eredetileg ezt írtad: „Én az a fajta ember vagyok, aki senkivel nem tud szót
érteni”, akkor lehetséges, hogy ezt
64
kihúzva azt kell beírnod: „Intelligens és könnyen barátkozó vagyok, jól kijövök az em-
berekkel.”
Vizsgáld át minden, Gyermeki-kontaminált megállapításodat ezen a módon!
Most pedig végy egy másik papírt! Két percnyi idő alatt írd le azokat a szlogene-
ket és hiedelmeket, amelyekre, szüleidtől és szülő-figuráidtól hallván, vissza tudsz
emlékezni.
Majd az előbbiekhez hasonlóan helyezkedj Felnőtt én-állapotodba! Nézd át az el-
készült listát! Vizsgáld meg, nem találsz-e köztük olyat, amely a valóságról tett megál-
lapítás vagy Szülői kontamináció. Ha úgy érzed, hogy van köztük olyan, amit a felnőtt
realitásnak megfelelően át akarsz alakítani, húzd ki és helyettesítsd az új változattal.
Például esetleg kihúzhatod a következőt:
„Ha valami elsőre nem sikerül, újra és újra próbálkozzál!”; és beírhatod helyette
ezt:
„Ha valami elsőre nem sikerül, csináld másképpen, úgyhogy másodszorra már
biztosan sikerüljön!”
Ez a gyakorlat hasznos és jó szórakozás. Szabadidőben is csinálhatod. ●
Exklúzió (kizárás)
Berne szerint előfordul, hogy az ember egy vagy több én-állapotot kizár. Ezt exklúzió-
nak nevezi. A 6.2/a-6.2/c ábrák mutatják az exklúzió lehetőségeit. A diagramokon ezt úgy
ábrázoltuk, hogy áthúztuk a kizárt én-állapotot jelző kört, és alája-föléje vonalakat húztunk.
6.2. ábra: Exklúzió
65
A TA MA
Azok az emberek, akik a Szülői-t zárják ki, nem élnek „előrecsomagolt” szabályokkal.
Ehelyett minden egyes élethelyzetre maguk alkotják meg a szabályokat. Remekül használ-
ják a Kis Professzor intuícióját annak megállapítására, hogy mi történik körülöttük. Az ilyen
emberekre mondják, hogy gátlástalanok. Ezekből lesznek a sikeres politikusok, vállalkozók
vagy maffiavezérek.
Ha a Felnőtt-et zárom ki, akkor mintegy lekapcsolom a valóság megítélésének felnőtt
képességét. Helyette állandóan egy belső Szülői-Gyermeki dialógust hallok. Az ezt követő
cselekedeteim, érzéseim és gondolataim ezt az állandó harcot fogják tükrözni. Mivel a va-
lóság megítélésére adott Felnőtt erőimet nem használom fel, gondolataim és cselekedete-
im bizarrá válhatnak, még az is lehetséges, hogy pszichotikusnak diagnosztizálnak.
Ha valaki a Gyermeki-t zárja ki, az a saját gyermekkorának felhalmozódott emlékeit
rekeszti ki. Ha megkérdezik tőle: „Milyen volt a gyerekkorod?” – ezt válaszolja: „Nem tu-
dom, semmire nem emlékszem.” Amikor felnőttként érzéseket fejezünk ki, gyakran va-
gyunk Gyermeki én-állapotunkban. Ezért azt az egyént, aki a Gyermeki-jét kizárja, gyakran
ítélik hidegfejűnek, száraz embernek.
Ha a három én-állapot közül kettő kizáródik, az egyetlen működő én-állapotot állandó-
nak vagy kizárónak nevezzük. A 6.3. ábra mutatja a háromféle lehetőséget: az állandó én-
állapotokat erősebben meghúzott körrel jelöltük.
Állandó Szülői-vel rendelkező egyén a világot csak és kizárólag szülői szabályok sorát
alkalmazva ítéli meg. Ha például megkérdezzük tőle: „Mit gondolsz, hogyan kellene kiala-
kítani ezt a tervet?” – azt fogja válaszolni: „Nos, úgy gondolom, ez egy jó terv. Tartsunk ki
mellette.” Arra a kérdésre: „Hogy vagy?”, így válaszol:
„Azt gondolom, hogy manapság az embernek meg kell őriznie a nyugalmát.”
6.3. ábra: Állandó (kizáró) én-állapotok
66
Berne szerint azok, akik állandóan Felnőtt én-állapotban vannak, képtelenek az általá-
nos jókedvbe bekapcsolódni. Azt mondhatjuk, hogy teljes egészében információgyűjtőként
és adatfeldolgozóként tevékenykednek.
Aki állandó Gyermeki-ben van, időnként úgy fog viselkedni, gondolkodni és érezni,
mintha még mindig gyermek lenne. Ha valamely problémával találkozik, ez az egyén való-
színűleg érzésekkel fog reagálni. Ez kizárja mind a Felnőtt valóságmegítélést, mind pedig
a Szülői szabályok alkalmazását. Az ilyen személyiséget általában éretlennek vagy hiszté-
rikusnak szokták tartani.
A kizárás soha nem teljes. Inkább azt mondhatjuk, hogy egyes különleges szituációk-
ban nyilvánul meg. Például, ha valakiről azt mondjuk, hogy „kizárja a Gyermeki-jét”, ez va-
lójában azt jelenti, hogy egyes különleges alkalmakat kivéve ritkán kerül Gyermeki én-álla-
potba.
Az emberek egyszerűen nem képesek létezni Gyermeki én-állapot nélkül. Ha valaki-
nek egyáltalán nincsen Felnőtt-je. csak mentális intézetben képes élni. Társas létezésün-
ket pedig rendkívüli módon megnehezíti, ha nem rendelkezünk legalább egy kevés Szülői-
vel.
67
III. rész
KOMMUNIKÁCIÓ
Tranzakciók,
sztrókok,
időstrukturálás
7. Fejezet
TRANZAKCIÓK
A szobádban ülsz és ezt a könyvet olvasod. Én belépek és azt mondom: „Helló.” Mire
te felnézve így válaszolsz: „Szia.” Ez egy egyszerű tranzakció.
A tranzakció akkor valósul meg, ha egyik személy felajánl a másiknak egyfajta kom-
munikációt és az reagál rá. Szaknyelven kifejezve, a kommunikáció megkezdését inger-
nek nevezzük. A rá történő reagálás pedig a válasz. A tranzakciót tehát a tranzakcionális
inger és a tranzakcionális válasz együttesével definiálhatjuk. Berne a tranzakciókat a tár-
sas érintkezés alapegységeinek nevezte.
Te meg én tovább folytathatjuk beszélgetésünket. A te Hellod-ra válaszolhatok kérdés-
sel is, pl.: „Jó napod volt?” Amire te valahogyan válaszolhatsz. Így most egy tranzakciós
lánc jön létre. Mindegyik válasz a következő reagálás stimulusa lesz. Az emberek közötti
kommunikáció mindig így, a tranzakciós láncolat formájában történik.
A tranzakcióanalízisben az én-állapot-modellt használjuk annak megmagyarázására,
hogy mi is történik a kommunikációnak ebben a folyamatában.
Kiegészítő tranzakciók
Megkérdezem tőled: „Hány óra van?” Így válaszolsz: „Egy óra.” Ezzel itt-és-most infor-
mációt váltottunk. Szavaink a Felnőtt én-állapotból jönnek. Hanghordozásunk és testi jele-
ink megerősítik a Felnőtt én-állapotot.
7.1. ábra: Felnőtt – Felnőtt kiegészítő tranzakciók
71
A TA MA
A 7.1. ábra ezt a Felnőtt-Felnőtt tranzakciót mutatja. A nyilak a kommunikációk irányát

jelzik. Formális nyelven ezek a nyilak vektorként ismeretesek. Az I betűjel az ingert, a V
betűjel pedig a választ jelenti.
Amikor információt kértem tőled, Felnőtt én-állapotomban voltam. Ezt azzal jelezzük,
hogy az I vektort az SzFGy diagram F részéről indítjuk. Kommunikációmat a te Felnőtt-
ednek szántam. Így az én Felnőtt-emből kiinduló vektor a te diagramodon belül a Felnőtt-
re irányul.
Tényszerű válaszodban te is a Felnőtt felől indultál el, és azt vártad, hogy a tőled ka-
pott információt a Felnőtt-ben fogadjam. Ezt mutatja, hogy a V vektor a te Felnőtt-edet jel-
ző körtől az enyémbe tér vissza.
Fenti példában egy kiegészítő tranzakcióval találkozunk. Ezt a következőképpen defi-
niálhatjuk:
A kiegészítő tranzakciónál a tranzakciót jelző vektorok párhuzamosak és a megcélzott
én-állapot az, amely választ ad. Vizsgáljuk meg, hogy a fenti definíció hogyan illik a példá-
ban említett Felnőtt-Felnőtt tranzakcióra. Mivel a kiegészítő tranzakció vektorai mindig pár-
huzamosak a diagramon, gyakran párhuzamos tranzakciónak is nevezik.
A 7.2. ábra másfajta kiegészítő tranzakciót mutat. Ez alkalommal a Szülői és Gyerme-
ki én-állapotok kapcsolódását látjuk.
Az üzletvezető felnéz, ahogy a tisztviselő bejön az ajtón 10 perc késéssel. Szülői én-
állapotba helyezkedve az üzletvezető rámordul az alkalmazottra: „Szóval újra elkésett! Ez
így nem megy tovább!” Elgyávulva és Gyermekiben elpirulva az alkalmazott így dadog:
„Sajnálom, mindent meg fogok tenni, hogy ez ne történjen meg újra.”
Ezzel a Szülői rámordulással az üzletvezető szándéka az, hogy a beosztottja Gyer-
meki-ben hallja meg az ingert. Így az I vektor az ő Szülői köréből indul és a beosztott Gyer-
meki köre felé halad. És valóban, az alkalmazott át is megy a Gyer-
7.2. ábra Sz→Gy, Gy→Sz kiegészítő tranzakció
72
TRANZAKCIÓK
meki-be. Elmormolt mentegetőzése Szülői-jében erősíti meg az üzletvezetőt. Ezt mutatja a

V vektor elhelyezkedése.
Látjuk tehát, hogy ez a példa is beleillik a kiegészítő tranzakció definíciójába,
● A kiegészítő tranzakciók két másik lehetősége a Szülői-Szülői és a Gyermeki-Gyer-

meki. Kezdj hozzá és rajzolj egy tranzakcionális diagramot mindkét eset ábrázolására.
Gondolj ki olyan szöveget, amely az egyes esetekben ingerként és válaszként alkal-
mazható. ●
A funkcionális modell használatával részletesebb tranzakcióanalízist kaphatunk.

Például Bob (levágja magát a székbe): „Hű! Én aztán elfáradtam. Jó lenne, ha meg-
masszíroznád a hátamat Megteszed?”
June (meleg hangon, mosolyogva, tárt karokkal): „Természetesen, szívem.”
Tranzakciójuk kiegészítő. Az inger a SzGy-től a GSz felé halad és a válasz (a Gondos-
kodó Szülőitől a Szabad Gyermeki-be) GSz-től SzGy-be jön vissza (7.3. ábra).
A kommunikáció első szabálya

A kiegészítő tranzakció egy bizonyos elvárás teljesítésével jellemezhető. Ha például
megkérdezem tőled az időt, arra számítok, hogy Felnőtt-ből fogsz válaszolni és úgy is cse-
lekedsz. Amikor az üzletvezető leszidta a beosztottját, Gyermeki mentegetőzést várt és
meg is kapta.
Egy beszélgetés tehát kiegészítő tranzakciók sorából állhat. Ha így van, az egész lán-
colatban meglesz az az érzésünk, hogy valami előre megjósolható történik.
7.3. ábra: SzGy→GSz, GSz→SzGy kiegészítő tranzakciók
73
A TA MA
Üzletvezető: „Azt elhiszem, hogy sajnálja! Ez a harmadik eset ezen a héten.”

Beosztott (gyenge hangon): „Mondtam, hogy nagyon sajnálom, főnök. De semmikép-
pen nem tudtam előbb jönni, nagy volt a forgalom.”
Üzletvezető: „Legalább ezzel a marhasággal ne jöjjön nekem, korábban kellett volna
elindulnia..”
Az ilyenfajta szóváltás szinte a végtelenségig mehet tovább, egészen addig, míg a
tranzakciók kifogynak a gőzből, vagy valami mást csinálnak. Tulajdonképpen ez formalizá-
lódik a kommunikáció első szabályában:
Egészen addig, amíg a tranzakciók kiegészítőek maradnak, a kommunikáció a végte-
lenségig folytatódhat.
Figyeljük meg, hogy nem azt mondjuk: „folytatódik”, hanem azt: „folytatódhat”. Nyil-
vánvalóan minden beszélgetés a végére ér egy bizonyos idő után. De egészen addig,
amíg a tranzakciók kiegészítőek maradnak, a kommunikáció folyamatában nincs semmi,
ami megakadályozná az inger és a válasz töretlen folyamatát.
● Készítsünk egy képzeletbeli beszélgetést, amely egy Felnőtt-Felnőtt kiegészítő

tranzakciós láncból áll. Tegyük meg ugyanezt Sz-Gy, Sz-Sz, Gy-Gy tranzakciók ese-
tén. Vigyázzunk arra, hogy mindegyik illeszkedjék a kommunikáció első szabályához.
Ha csoportban dolgozunk, alakítsunk párokat és szerepjátékban adjuk elő az
egyes típusú tranzakciókat. Figyeljük meg, hogy mennyi ideig tudnak megmaradni egy
párhuzamos tranzakciós láncolatban. ●
Keresztezett tranzakciók
Megkérdezem tőled: „Mennyi az idő?” Erre te felugrasz, elvörösödsz és rám üvöltesz:
„Idő, idő! Ne az időről kérdezősködjön! Megint elkésett! Mit gondol, mi a fenét csinál?”
Ez nem az a Felnőtt válasz, amit Felnőtt kérdésemmel akartam kiváltani. Ehelyett te
átmentél egy mérges Szülői állapotba. Szidalmazó szavaiddal arra indítottál engem, hogy
kimozduljak a Felnőttem-ből és átmenjek Gyermekibe. Szóváltásunk tranzakcionális diag-
ramja a 7.4.-es ábrán látható.
Ez a keresztezett tranzakció egy példája. Azért nevezzük így, mert az ilyen típusú
tranzakció diagramjainál a vektorok általában keresztezik egymást.
A „keresztezett” szó az ilyenfajta gondolatcseréhez kapcsolódó érzés leírására is al-
kalmas. Amikor te keresztezed a tranzakciónkat azzal, hogy rám ordítasz, akkor úgy ér-
zem, mintha keresztülvágtad volna a kommunikáció folyamatát.
Formálisan a keresztezett tranzakció olyan, amelyben a tranzakcionális vektorok nem
párhuzamosak, vagy amelyikben a megcélzott én-állapot nem az, amelyik végül reagál.
Fussunk újra végig az üzletvezető és a későn érkező beosztott közötti jelenetén. A
tisztviselő bejön és az üzletvezető Szülői-leg rámordul. Ellágyulás és mentegetőzés helyett
azonban a tisztviselő nyugodtan a főnök szemébe néz. Higgadtan válaszol: „Hallom, hogy
Ön mérges. Meg is értem, hogy így érez. Kérem, mondja el, mit kíván, mit tegyek.”
74
TRANZAKCIÓK
7.4. ábra: F→F, Sz→Gy keresztezett tranzakció
Ezzel keresztezte főnökének ISz ingerét egy F-F reakcióval. Ezt láthatjuk a 7.5. ábrán.
Itt újra az történik, hogy a válasz keresztülvágja azt a kommunikációs folyamatot, amelyet
az ingert elindító személy várt.
Néha a részletező funkcionális modellt kell használnunk, hogy észrevegyük, vajon egy
tranzakció keresztezett-e. Például:
Bob (belevágja magát a székbe): „Hű, én aztán elfáradtam. Igazán megmasszírozhat-
nád a hátamat. Ugye megteszed?”
7.5. ábra: Sz→Gy, F→F keresztezett tranzakció
75
A TA MA
June (durva hangon, szemöldökét összevonva, haragosan): „Hülye vagy? Azt hiszed,
hogy nekem pont masszírozásra van időm?”
Itt June Bob Gy-Sz ingerére Sz-Gy választ adott. Az elsőrendű modellben a tranzakció
párhuzamosnak tűnhet. Valahogy mégis az az érzésünk, hogy keresztezett. A keresztező-
dés természetét a 7.6. ábra tárja fel. June az ISz-ből és nem a GSz-ből jött vissza. Bob-ot
AGy-jében szólítja meg és nem SzGy-jében.
7.6. ábra: SzGy→GSz, ISz→AGy keresztezett tranzakció
A kommunikáció második szabálya

Amikor egy tranzakció keresztezett, megvan az esélye annak, hogy az a személy, aki
a keresztezést megkapja, átmegy az indítványozó által kívánt én-állapotba. Ezt követően
valószínűleg párhuzamos tranzakcióba kerül ebből az új én-állapotból.
Amikor megkérdezem tőled az időt, és te rám ordítasz a késésért, előfordulhat, hogy
Alkalmazkodó Gyermeki-be kerülök és mentegetőzni kezdek. Vagy az is lehet, hogy
ugyanebből az én-állapotból lázadóvá válok: „Na, és mit csináljak? Ez már megtörtént.
Nem tudom, miért kell olyan nagy ügyet csinálni belőle.” Mindenesetre eredeti Felnőtt in-
formációkérésemből arra az időre elfeledkezem.
A kommunikáció második szabálya így szól:
Amikor egy tranzakció keresztezett, egy kommunikációs törés következik be, és az
egyének egyike vagy mindkettőjük én-állapotot kell váltsanak, hogy a kommunikáció foly-
tatható legyen.
Lehetséges, hogy a kommunikációs törés csak enyhén érezhető. A másik véglet az,
hogy a két ember dühöngve kirohan a szobából, bevágja az ajtókat és soha nem beszél-
nek többet egymással.
E. Berne kalkulációja szerint elméletileg 72 lehetséges variációja van a keresztezett
tranzakciónak. Szerencsére ezek közül csak kettő fordul elő sűrűbben a
76
TRANZAKCIÓK
gyakorlatban. Ezek akkor jelentkeznek, amikor egy F-F ingert vagy egy Gy-Sz vagy egy
Sz-Gy reakció keresztez.
Készítsd el saját példádat a Gy-Sz reakció által keresztezett F-F ingerről. Hogyan foly-
tatódik a beszélgetés, ha a reakciót megkapott egyén Felnőtt-be mozdul, és ebből az én-
állapotból nyit párhuzamos tranzakciót.
Végezd el ugyanezt a gyakorlatot a Sz-Gy reakció által keresztezett F-F ingerrel kap-
csolatban.
● Készíts egy példát a Gy-Gy reakcióval keresztezett F-F ingerről. Rajzold meg a
tranzakcionális diagramot! Ebből a példából megfigyelhető, hogy a párhuzamos vekto-
rok nem mindig jelentenek párhuzamos tranzakciót.
Ha csoportban dolgozol, szakadjatok párokra és játsszátok el a beszélgetést,
amelyben minden tranzakció keresztezett. Minden alkalommal, amikor a másik sze-
mély beszél, döntsd el, hogy milyen én-állapotot hívott meg benned. Helyezkedj egy
ettől különböző én-állapotba és reagálj. Ezután ő keresztezni fog téged. Figyeld meg,
mennyi ideig tudjátok ezt a sorozatot fenntartani anélkül, hogy átcsúsznátok párhuza-
mos tranzakciókba. Amikor végeztek, vitassátok meg a gyakorlat során szerzett ta-
pasztalatokat. Mennyiben különbözik ez attól a korábbitól, amelyben az összes tranz-
akciót párhuzamosan tartottátok? ●
Rejtett tranzakciók
A rejtett tranzakciókban ugyanazon időben két üzenetet küldünk. Az egyik ezek közül
nyílt vagy társadalmi szintű üzenet, a másik pedig rejtett vagy pszichológiai szintű üzenet.
Leggyakrabban a társadalmi szintű tartalom Felnőtt-Felnőtt. A pszichológiai szintű
üzenetek általában vagy Szülői-Gyermeki, vagy Gyermeki-Szülői-ek.
Férj: „Mit csináltál az ingemmel?”
Feleség: „A fiókodba tettem.”
Ha egyszerűen a leírt szavakat idézzük, azt kell mondanunk, hogy ez egy F-F kiegé-
szítő tranzakció. Ez társadalmi szinten így is van. Most azonban fussunk rajta újra végig,
hangok, hanghordozások és vizuális képek segítségével.
Férj (durván, ereszkedő hanglejtéssel, feszült arcizmokkal, szemöldökét összeráncol-
va): „Mit csináltál az ingemmel?”
Feleség (remegő hangon, emelkedő hanglejtéssel, előreeső vállakkal és fejjel, felhú-
zott szemöldöke alól néz ki): „Betettem a szekrénybe.”
A pszichológiai szint párhuzamos SzGy-GySz gondolatcsere. Ha szavakba öntjük az
ezen a szinten elhangzott üzeneteket, ezt kapjuk:
Férj: „Örökösen összekevered a dolgaimat.”
Feleség: „Örökösen igazságtalanul bírálgatsz engem.”
Ezt a 7.7. ábrán mutatott tranzakcionális diagrammal szemléltetjük. A társadalmi szin-
tű ingert és reakciót folyamatos nyíllal ábrázoljuk, és I t és Vt elnevezéssel illetjük. A nagyí-
tott nyilak pedig a pszichológiai szintű ingert és reakciót jelölik Ip és Vp-vel jelezve.
77
A TA MA
7.7. ábra: társadalmi szint: F→F, F→F;

pszichológiai szint: Sz→Gy, Gy→Sz. Kettős rejtett tranzakció
Az ilyenfajta rejtett tranzakciót, amelyben az F-F társadalmi üzenet elfedi a pszicholó-

giai szintű gondolatcserét az Sz és a Gy között (ritkábban Gy-Gy vagy Sz-Sz között), ket-
tőzött vagy duplafenekű tranzakciónak nevezzük.
E. Berne egy másik fajta rejtett tranzakciótípust is felrajzolt és ezt szögletet bezáró
(angular) tranzakciónak nevezte. Ennél egy társadalmi szintű ingerrel szólítalak meg Fel-
nőtt-ből-Felnőtt-be. Titkos üzenetem azonban az én Felnőttem-ből a
7.8. ábra: Szögletet bezáró rejtett tranzakció
78
TRANZAKCIÓK
te Gyermekid-nek szól. Abban reménykedem, hogy elfogadod a meghívásomat és Gyer-

meki reakcióval válaszolsz. Ennek a tankönyvi példája a kereskedő, aki azzal próbálkozik,
hogy a vevőt azonnali vásárlásra késztesse.
Kereskedő: „Természetesen uram, ez a ma kapható legjobb fényképezőgép. Úgy gon-
dolom azonban, hogy ez túlságosan drága lenne Önnek.”
Vevő (dacosan): „Megveszem.”
A 7.8. ábrán látható tranzakcionális diagram mutatja az It-Ip vektorok szögét, amelyről
ez a fajta tranzakció a nevét kapta:
Mindig megtörténhet, hogy a beszélgetés másként folytatódik.
Kereskedő: „...Úgy gondolom, hogy ez túl drága Önnek.”
Vevő (elgondolkodva): „Nos, most hogy említi, azt hiszem, igaza van. Ezt én tényleg
nem engedhetem meg magamnak. Mindenesetre köszönöm.”
Fenti példában a kereskedő sikertelenül próbálkozott azzal, hogy Gyermekijében
megfogja a vevőt.
Ez a példa rávilágít egy fontos szabályszerűségre a tranzakciókkal kapcsolatosan.
Amikor felajánlok neked egy tranzakcionális ingert, soha nem kényszeríthetlek arra, hogy
egy adott én-állapotba kerüljél.
A legtöbb, amit ebben az esetben tehetek, az, hogy meghívlak téged, hogy az énálta-
lam kívánt én-állapotból reagálj.
A kommunikáció harmadik szabálya

E. Berne „harmadik szabálya” így szól: „A rejtett tranzakció viselkedésbeli kimenetelét
a pszichológiai és nem a társadalmi szint határozza meg.”
Berne így írja: „meghatározza” és nem „meghatározhatja”. Arra utal, hogy amikor az
emberek két szinten kommunikálnak, ami valójában történik, az mindig a rejtett üzenetek
végeredménye. Ha meg akarjuk érteni a magatartást, a kommunikáció pszichológiai szint-
jére kell odafigyelnünk.
TA nyelven szólva ez annyit jelent, mint „Mars-lakó módjára” gondolkodni. Berne egy
kis zöld Mars-lakót képzelt el, aki lejőve megfigyelte a földieket. Ennek a Mars-lakónak
nem voltak előzetes elképzelései arról, hogy a mi kommunikációink mit jelenthetnek. Egy-
szerűen megfigyeli a kommunikációnkat, utána megfigyeli a belőle következő magatartást.
● Gyakorold a marslakóságot. Mindig légy tudatában a pszichológiai és a társadalmi

szintnek. Ellenőrizd Berne elképzelését. Igaza volt-e vajon, amikor azt gondolta, hogy
a viselkedés kimenetele mindig a pszichológiai szinten dől el? ●
Tranzakciók és nem verbális jelek

A rejtett tranzakcióban a társadalmi szintű üzenetet a szavak adják meg. Ahhoz, hogy
Mars-lakóként gondolkodjál a pszichológiai szinten, meg kell figyelned a nem verbális jel-
zéseket. Ilyenek például a hanghordozás, gesztusok, testhelyzetek és arckifejezések. Van-
nak ezeknél kevésbé kifejezett jelzések, a légzésben, az
79
A TA MA
izomfeszültségben, a pulzusszámban, a pupilla tágulásában, az izzadás fokában, és így

tovább.
Pszichológiai szintű üzenetekre titkos üzenetekként utalnak. Valójában egyáltalán
nem titkosak, ha tudjuk, hogy mit keressünk. Hiszen ott vannak számunkra a nem verbális
jelzések, amelyek olvashatók.
A gyermekek intuitív módon olvassák neked a jelzéseket. Ahogy felnövünk, ez az intu-
íció szisztematikusan eltűnik belőlünk. (Nem szép dolog bámulni, drágám.) Hogy a TA
használatában hatékonyak tudjunk lenni, újra rá kell nevelni magunkat a testi jelzések ész-
revételére. Jól kezdünk hozzá a feladathoz, ha az én-állapotok viselkedési diagnózisát
gyakoroljuk.
Az igazság az, hogy minden tranzakciónak van egy pszichológiai és egy társadalmi
szintje. A rejtett tranzakciókban azonban a kettő nem illik össze. A szavak által küldött üze-
neteket meghazudtolják a nem verbális üzenetek.
Az 5. fejezetben azt tanultuk, hogy az össze nem illésnek erre a fajtájára az inkongrui-
tás terminus technicusát használják. Mars-lakó módjára gondolkodni azt jelenti, hogy gya-
koroljuk az inkongruitás keresését.
Mindez egy általánosabb ponthoz vezet el bennünket. BÁRMELY tranzakció pontos
elemzéséhez szükség van arra, hogy figyelembe vegyük a nem verbális jeleket csakúgy,
mint a szavakat.
Emlékezzünk vissza arra a példára, amikor a férj megkérdezte a feleségét, hol van az
inge. Ha egyszerűen csak a szavakat olvassuk, Felnőtt-Felnőtt-nek tűnik. A nem verbális
jeleket is figyelembe véve azonban kiderül, hogy ez egy Szülő-Gyermek gondolatcsere.
Ugyanezeken a szavakon végigmehetünk más nem verbális jelek alkalmazásával, és min-
den egyes alkalommal más típusú tranzakciókat kapunk.
● Próbáld ezt ki. Tartsd meg ezeket a szavakat a férj és feleség között. Gondold el,
hányféle tranzakciót tudsz létrehozni különféle nem verbális jelek alkalmazásával.
Csoportban játszd el a férj-feleség tranzakciót különféle nem verbális jelekkel. ●
Választások lehetősége
Egyetlen fajta tranzakció sem jó vagy rossz önmagában. Ha egy simán folyó és előre
jelezhető kommunikációs folyamatot akarunk fenntartani, akkor tranzakciónkat párhuzamo-
san kell véghezvinni. Ha azt találod, hogy a kommunikációd valakivel gyakran idegesítő és
kényelmetlen, vizsgáld meg, hogy vajon te és ő gyakran keresztezitek-e a tranzakciótokat.
Hogyha így van, akkor döntsd el, hogy vajon jó lenne-e beszélgetéseiteket kisimítani a ke-
resztezések elkerülésével.
De tételezzük fel, hogy az iroda legunalmasabb kollégája állandóan azon áradozik,
hogy simán folyó kommunikációt vigyen veled. Vagy pedig a szomszédod éppen most tele-
pedett le nálad, hogy hozzákezdjen napi adag fájdalmas történetéhez, amíg megissza ká-
védat. Ezekben az esetekben jól jöhet, ha a folyamatot félbeszakítod, szándékoltan ke-
resztezett tranzakciókkal.
A választások c. cikkében Stephen Karpman azt az elgondolást fejti ki, hogy választá-
sunk szerint olyan módon léphetünk tranzakcióba, ahogyan akarunk. Le-
80
TRANZAKCIÓK
hetséges új típusú tranzakciókat választanunk azért, hogy kitörjünk a megszokott, kényel-

metlenné vált, lezárt eszmecsere-alakzatokból.
A munkahelyén Mary állandóan mentegetőzik, vagy igazolja magát. Főnöke ennek az
elrendeződésnek a másik oldalán állva folyamatosan bírálgatja Maryt és magyarázza neki,
hogy miként kellene a dolgoknak lennie.
Főnök: „Azt tudja, hogy ezt a jelentést egy kisebb formátumú papírra kellett volna ír-
nia!”
Mary: „Sajnálom, az én hibám.”
Főnök: „Na, nem baj, valószínűleg nem is tudott mást tenni. Pedig felírtam magának,
hogy mit csináljon.”
Mary: „Én mindig megpróbálom elolvasni az Ön feljegyzéseit, de őszintén szólva az
utóbbi időben annyira elfoglalt voltam.”
A párbeszédből úgy tűnik, hogy mindketten az Irányító-Szabályozó Szülő-Alkalmazko-
dó Gyermek hálójába kerültek. Ha Mary végül is úgy határoz, hogy kiszabadul belőle, ho-
gyan használhatja a Választásokat? Karpman a következőt írja: „A cél az, hogy megváltoz-
tassuk azt, ami folyik és kiszabaduljunk, amilyen módon tudunk.” Hogy ezt elérjük, arra kell
törekedni, hogy vagy a másik személyt mozdítsuk ki én-állapotából, vagy mi változtassuk
meg önnön én-állapotunkat, vagy mind a kettőt.
Négy feltételt szab, amelynek teljesülnie kell, hogy ez a stratégia működjön.
Az egyik vagy mindkét én-állapotnak időlegesen meg kell változnia.
A tranzakciónak keresztezettnek kell lennie.
A tárgynak meg kell változnia.
Az előző témát el kell felejteni.
Úgy tűnik, hogy ezek közül a feltételek közül az első és a második a legfontosabb. A
következő kettőt választható extráknak gondoljuk, bár általában alkalmazhatók.
Főnök: „Igazán kisebb papírra is írhatta volna ezt a jelentést.”
Mary (játékosan lezuhan székéről, a szőnyegre fekszik, lábával és karjával a levegő-
ben kapálódzik): „Óh, csak nem azt akarja mondani, hogy megint rosszul csináltam? Egy-
általán mi a fenét akar tőlem, főnök?”
Főnök (nevetésben tör ki).
Mary átkapcsol a Szabad Gyermeki játékra az Alkalmazkodó Gyermeki mentegetőzé-
sek helyett. A főnök pedig elfogadja Mary meghívását a Szabad Gyermeki-be.
A Szabad Gyermeki kereszteződés csak egy választási lehetőség. Lehetséges az is,
hogy Mary először egy konvencionálisabb Felnőtt kereszteződést próbál ki.
Mary (ceruzát és jegyzetfüzetet vesz): „Kérem, akkor most diktálja le nekem, hogy mi-
lyen méretű papíron óhajtja ezeket a jelentéseket a jövőben.”
Ha bármikor úgy érzed, hogy a kényelmetlen tranzakciók sorába zártak be, akkor
megvan a lehetőséged, hogy keresztezzél az öt funkcionális énállapotod bármelyikéről.
Ugyanakkor meg is célozhatod az öt rész bármelyikét a másik személyben. Karpman még
azt is javasolja, hogy használhatunk negatív és pozitív én-állapot-felosztásokat egyaránt.
Mary azt is választhatja, hogy főnökének negatív Irányító-Szabályozó Szülői szidalmazá-
sára negatív Irányító-Szabályozó Szülőiből reagál.
Főnök: „Kisebb méretű papírt kellett volna használnia.”
81
A TA MA
Mary: (székéről felemelkedve, szemöldökét összevonva, erős, határozott hangon):

„Na, várjunk csak egy pillanatra. Ez az egész a maga hibája. A maga dolga lett volna, hogy
mindannyiunkkal tudassa, mi az elképzelése.”
Ezért azt javasoljuk, hogy a választásokkal való gyakorlatok kezdetén a pozitív én-
állapoti részekhez ragaszkodjunk. Mindenesetre használjuk a Felnőtt-et annak meghatáro-
zására, hogy a keresztezés melyik módjával tudjuk legbiztonságosabban elérni a kívánt
eredményt. Természetesen soha nem garantálható, hogy keresztezésekkel sikerülni fog
egy személyt egy másik én-állapotba átvinni. Ha nem sikerül, akkor próbáld meg a saját
én-állapotod megváltoztatását és kísérletezz egy másik keresztezéssel.
● Gondolj egy olyan szituációra, amelyben úgy érezted, hogy be vagy zárva egy meg-
szokott, kényelmetlen, párhuzamos tranzakciós hálóba valakivel. Ez lehet esetleg egy
munkahelyi szituáció. De az is lehet, hogy egy közelebbi kapcsolatban történik a do-
log. A funkcionális modell használatával lokalizáljuk azokat az én-állapotokat, ame-
lyekből te és a másik egyén jöttetek.
Most pedig dolgozz ki legalább négy olyan módot, amelyeket én-állapoti választá-
saidban tudsz használni a tranzakciók e folyamának keresztezésére. Pillanatnyilag so-
rold fel az összes lehetséges keresztezést, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ez „nem
igazán” alkalmazható,
A lehetőségeknek ebből a listájából válassz ki egyet vagy többet, amelyek – úgy
tűnik – biztonságos és megfelelő eredményt hozhatnak. Ha bizonyos választásokat –
mint nem megfelelőt – kizártál, vizsgáld meg azokat újra. Emlékezned kell rá, hogy
megvan a képességed bármely én-állapotod használatára. Van olyan eset, amikor egy
nem hagyományos keresztezéssel érhető el a legvalószínűbb eredmény. Használjuk a
Felnőtt-et, hogy el tudjuk választani a nem hagyományosat az eredendően bizonyta-
lantól.
És ha most akarsz, indulj el a szituációban, próbáld ki választási lehetőségeidet
és fedezd fel az eredményeket.
Csoportban bárki, aki akarja, leírhat egy olyan lezárt szituációt, amitől meg akar
szabadulni. A csoport többi tagja brain-storming (hirtelen jó ötlet) formában felveti a le-
hetséges választásokat és minden esetben eljátsszák a keresztezést. Annak a sze-
mélynek, aki a problémát felvetette, megjegyzés nélkül kell fogadnia a többiek javasla-
tát, azután már rajta múlik, hogy válasszon egyet, többet vagy egyet sem a javaslatok
közül. Ha egy javaslat alapján cselekszik, az eredmény az ő saját felelőssége. ●
82
8. Fejezet
SZTRÓKOK
Az utcán sétálsz, hirtelen észreveszed egyik szomszédodat, aki a másik irányból kö-
zeledik. Ahogy elmentek egymás mellett, mosolyogva azt mondod: „Szép napunk van.”
Szomszédod visszamosolyogva így válaszol: „Igen, hála Istennek.”
Most az történt, hogy te és a szomszédod sztrókokat váltottatok. A sztrók úgy definiál-
ható, mint egy egységnyi elismerés. Ez a fajta gondolati csere mindannyiunk számára any-
nyira ismerős, hogy általában nem is gondolkodunk rajta. De tételezzük fel, hogy ugyanez
a jelenet egy kis különbséggel újrajátszódik. Ahogy a szomszéd közeleg, rámosolyogsz és
ezt mondod: „Szép napunk van.” A szomszéd nem tesz semmiféle megjegyzést, úgy tesz,
mintha te ott se lennél. Mit ereznél ebben az esetben?
Hogyha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor bizonyára meglepődnél azon, hogy
szomszédod válasz nélkül hagyta megjegyzésedet. Valószínűleg megkérdeznéd önma-
gadtól, vajon mi történhetett. Szükségünk van a sztrókokra és depriváltnak érezzük ma-
gunkat, ha nem kapjuk meg azokat.
Inger-éhség
E. Berne bizonyos fajta éhségeket írt le, amelyeket mindannyian megtapasztalunk.
Ezek egyike a fizikális és mentális ingernek a szükséglete. Berne ezt inger-éhségnek ne-
vezte.
Az emberi és állati fejlődés mutatóinak kutatását használta fel. Egy jól ismert kísérleté-
ben René Spitz gyermekotthonban nevelkedő csecsemőket figyelt meg. Jól etették, tisztán
és melegen tartották őket. Mégis ezek a gyermekek nagyobb valószínűséggel tapasztaltak
fizikai és érzelmi nehézségeket, mint azok, akiket anyjuk vagy más állandó gondozó nevelt
fel. Spitz arra a következtetésre jutott, hogy az otthonban nevelkedő gyermekeknek az in-
ger hiányzik. Szobáik fehér falain kívül kevés néznivalójuk akad egész nap. Mindenekelőtt
nagyon kevés fizikai kontaktusuk van gondozóikkal. Hiányzik nekik az érintés, a dajkálás
és a simogatás, melyeket a kisbabák normális esetben megkapnak gondviselőiktől.
Az, hogy Berne választása a sztrók („stroke”) szóra esett, az érintésnek erre a gyer-
meki szükségletére vonatkozik. Felnőttként – mondja – még mindig vágyunk a fizikai kon-
taktusra. Ugyanakkor megtanuljuk, hogy az elismerés más formáit helyettesítsük be a fizi-
kai érintés helyére. Egy mosoly, egy bók, vagy ellenkezőleg, egy szigorú tekintet, vagy egy
sértés – mind azt mutatják nekünk, hogy a létezésünket elismerték. Berne az elismerés-
éhség kifejezését használta a mások által történő tudomásulvételünk szükségletének leírá-
sára.
A sztrókok fajtái
Többféle sztrókot különböztetünk meg. Ezek lehetnek:
83
A TA MA
verbálisak vagy nem verbálisak,

pozitívak vagy negatívak,
feltételesek és feltétel nélküliek.
Verbális és nem verbális sztrókok

A fejezet elején említett példában te és a szomszédod mind verbális, mind nem verbá-
lis sztrókokat váltottak. Beszéltetek egymáshoz és egymásra mosolyogtatok.
Nagyon sok fajta más verbális sztrókokat is összegyűjthetünk, a hellótól kezdve egy
terjedelmes beszélgetésig.
A különböző nem verbális sztrókok lehetnek például az integetés, kézrázás vagy egy-
más hátba veregetése.
Az előző fejezetre visszaemlékezve rá fogunk jönni, hogy minden tranzakció sztrókok
cseréjét jelenti. A legtöbb tranzakció mind verbális, mind pedig nem verbális cseréket felté-
telez. Az is lehetséges, hogy teljesen nem verbális. Nehéz dolog elképzelni egy olyan
tranzakciót, amely tisztán verbális elemekből áll és nincs nem verbális tartalma, talán a te-
lefonbeszélgetés kivételével.
Pozitív és negatív sztrókok

A pozitív sztrók az, amelyet kellemesen él meg az, aki kapja. A negatív sztrókokat fáj-
dalmasként tapasztaljuk meg. Nyitó példánkban te és a szomszéd pozitív sztrókokat váltot-
tatok mind verbális, mind nem verbális értelemben.
Ha a szomszédod üdvözlésedre mosoly helyett haragos pillantással reagált volna, ak-
kor negatív nem verbális sztrókot adott volna. Még ennél is intenzívebb negatív nem ver-
bális sztrókot adott volna, ha mondjuk behúz neked egyet. Hogy ezt egészítse negatív ver-
bális sztrókkal, vidám üdvözlésedre reagálhatott volna úgy, hogy: „Megette a fene.” Sőt az-
zal is, hogy: „Szép napunk volt, amíg maga nem jött.”
Azt gondolhatnánk, hogy az ember mindig pozitív sztrókokat keres és elkerüli negatí-
vokat. Valójában ez a dolog más elven működik. Bármilyen sztrók jobb annál, mintha egy-
általán nem kapunk sztrókot.
Ezt az elgondolást az állati fejlődéssel végzett kísérletek támasztják alá. Az egyik ilyen
kísérletben fiatal patkányok két csoportját tartották azonos méretű légtelen dobozokban.
Az egyik csoport napjában többször áramütéseket kapott, a másik csoport nem kapta
ugyanezt. A kutatók legnagyobb meglepetésére az áramütést kapott csoport jobban fejlő-
dött a másiknál, bármennyire is fájdalmas volt a sokk amit kaptak.
Mindannyian olyanok vagyunk, mint ezek a patkányok, inger-éhségünk kielégítésére
ugyanúgy használhatunk negatív sztrókokat, mint pozitívokat.
Kisgyermekkorunkban ezt ösztönösen tudjuk. Sokunknak volt korai gyermekkorunk-
ban olyan tapasztalata, hogy nem kapta meg a számára szükséges pozitív sztrókokat.
Ilyenkor kidolgoztunk olyan módokat, amelyekkel negatív sztrókokat kaphattunk. Ezek bár-
mennyire is fájdalmasak voltak, sokkal többre értékeltük őket sztrókoktól való megfosztó-
dás rettegett alternatívájánál.
A felnőtt életben újrajátszhatjuk ezt a gyermeki módszert és esetleg továbbra negatív
sztrókokat kereshetünk a magunk számára. Ez a forrása az olyanfajta
84
SZTRÓKOK
viselkedéseknek, amelyek a felszínen önbüntetőknek tűnnek. Ezzel az elgondolással ak-

kor fogunk újra találkozni, amikor a játszmákat és sorskönyveket tárgyaljuk meg.
Feltételes és feltétel nélküli sztrókok

A feltételes sztrók ahhoz kapcsolódik, hogy mit csinálsz. A feltétel nélküli sztrók arra
vonatkozik, ami vagy.
Pozitív feltételes: „Jó munkát végeztél.”
Pozitív feltétel nélküli: „Olyan jó, hogy itt vagy.”
Negatív feltételes: „Nem tetszik nekem a zoknid.”
Negatív feltétel nélküli: „Gyűlöllek.”
● Készíts öt példát a négyfajta sztrók mindegyikére – a pozitív feltételesre és a feltétel

nélkülire, a negatív feltételesre és a feltétel nélkülire. Minden egyes esetben gondolj a
nem verbális és verbális példákra is.
Ha csoportban vagy, menjetek körbe, és mindenki adjon egy pozitív feltételes
sztrókot a mellette ülőknek. Figyeld meg minden esetben, hogyan adják és hogyan
kapják a sztrókokat. Amikor a kör a végére ért, vitasd meg a megfigyelteket. Aztán te-
gyetek egy kört az ellenkező irányba. Ez alkalommal is vitassátok meg, hogy a sztró-
kokat hogyan adták és kapták. ●
Sztrókok és a viselkedés megerősítése

Kisgyermekként mindenfajta magatartásmódot kipróbálunk abból a célból, hogy rájöj-
jünk, melyik az, amelyikkel a számunkra szükséges sztrókmennyiséget megkaphatjuk.
Amikor egy adott magatartásról kiderül, hogy az sztrókszerzésre alkalmas, akkor nagy va-
lószínűséggel meg fogjuk ismételni azt a magatartást. És minden alkalommal, amikor
újabb sztrókot aratunk le belőle, mindjobban készen állunk arra, hogy a jövőben is hasz-
náljuk azt a fajta magatartásformát.
Ezen a módon a sztrókok megerősítik a sztrókot kapott magatartásokat. Azok a felnőt-
tek, akiknek szükségük van a sztrókra éppúgy, mint a gyerekeknek, éppen úgy készen áll-
nak magatartásuk bármilyen átformálására, hogy a leghatékonyabb módon tudják fogadni
az érkező sztrókokat.
Emlékezzünk rá, hogy azon az elven dolgozunk, hogy bármilyen fajta sztrók jobb,
mintha egyáltalán nincs sztrók. Ha úgy tűnik, hogy nincsen elegendő pozitív sztrók, amely
sztrókigényünket kielégítené, akkor negatív sztrókokat fogunk keresni. Tételezzük fel, hogy
gyermekként elhatároztam, hogy jobb, ha a negatív sztrókokat keresem, mintha kockázta-
tom azt, hogy sztrókoktól megfosztottá váljak. Ezért, ha felnőtt koromban egy negatív
sztrókot kapok, az a negatív ugyanolyan hatásos megerősítéssel szolgál a magatartásom-
ra, mint a pozitív sztrók. Ez segíthet annak megértésében, hogy az emberek miért ismétel-
getnek csökönyösen olyan magatartásmintákat, melyek önbüntetőknek tűnnek.
Ugyanezen ismereteit iránymutatásul szolgálnak arra, hogyan szabadulhatunk meg
ezektől a negatív mintáktól. Ezt úgy tehetjük meg, ha megváltoztatjuk
85
A TA MA
sztrók-keresési módszereinket. Ahelyett, hogy fájdalmas negatív sztrókokat keresnénk, él-

vezetes pozitív sztrókok megszerzését kell célul kitűznünk. És minden alkalommal, amikor
egy új viselkedésformáért pozitív sztrókot kapunk, egyre jobban készen állunk arra, hogy
azt az új viselkedést a jövőben megismételjük.
Itt nagyon fontos a sztrókok minősége és intenzitása. Ezeknek egyike sem mérhető
számszerűen. De egészen természetes feltételezni, hogy az emberek különböző szubjek-
tív értéket adnak a sztrókoknak aszerint, hogy kitől és milyen formában jönnek.
Például tételezzük fel, hogy e könyv két szerzője pozitív sztrókot kap ezért a könyvért
a TA-nak egy köztiszteletben álló szakemberétől, aki éppen most olvasta el elejétől végéig.
Egészen természetes, hogy többre fogjuk értékelni ezt a sztrókot, mint azt, ami például va-
laki olyantól jön, akit nem érdekel a TA, és aki éppen hogy csak átolvasta a bevezetést és
a fejezetcímeket.
Azután képzeljünk el egy gyereket, aki negatív sztrókot kap az apjától, mert olyan mó-
don viselkedik, ami nem tetszik szülőjének. Ez a sztrók érkezhet egy szigorú hang vagy fe-
nyegető ujj formájában. De kísérheti dühös kiabálás, sőt fizikai verés is. Nyilvánvaló, hogy
az utóbbit a gyermek intenzívebben fogja negatívnak megélni, mint az előbbit.
Sztrókok adása és kapása

Egyes embereknek az a szokásuk, hogy olyan sztrókokat adnak, amelyek pozitívként
indulnak el, de a végén van egy negatív fullánkjuk. „Látom, ezt érted, legalábbis többé-
kevésbé.” „Ez egy gyönyörű kabát. A bizományiban vetted?”
Az ilyenfajta sztrókokat hamis sztrókoknak nevezzük. Ez olyan, mintha valami pozití-
vet adnának, azután újra elvennék.
Vannak olyan emberek is, akik ugyan liberálisan élnek a sztrókok alkalmazásával, de
ezt őszintétlenül teszik. Ez az az ember, aki felfedez téged a szobában, odarohan hozzád,
a mellére ölel és széles vigyorral ezt mondja: „Óh de örülök, hogy itt vagy. Még a szoba is
világosabb lett, mióta bejöttél. Hát tudod, olvastam azt a cikket, amit a múltkoriban írtál, és
éppen azon gondolkodtam, hogyan gratulálhatnék neked, mert minden szava inspiratív és
elgondolkodtató…” – És így tovább.
Eric Berne ezt a jelenséget habcsók-dobálásnak írja le. Más szerzők a plasztik sztrók
terminust használják az őszintétlen pozitívok leírására.
Más emberek pedig az ellenkező irányba mennek el és nehezen adnak bármilyen po-
zitív sztrókot. Jellemző, hogy az ilyen személyek olyan családból jönnek, ahol ritkán fordul
elő pozitív sztrók. A kulturális háttér is szerepet játszik. Például az angol és skandináv em-
berek általában szűkmarkúan bánnak a pozitívokkal, különösen a pozitív fizikai sztrókok-
kal. Latin vagy Karib-tengeri kultúrkörből származó emberek liberálisabban bánnak a pozi-
tív sztrókokkal, és ők például az északi embereket hidegnek és tartózkodónak vélhetik.
Amikor pedig a sztrókok fogadására kerül a sor, mindannyiunknak megvan a saját
preferenciánk. Lehetséges például, hogy én jobban szeretek sztrókot kapni azért, amit csi-
nálok, mint azért, ami vagyok. Az is lehet, hogy te a feltétel nélküli pozitív sztrókokat szere-
ted. Lehet, hogy teljesen készen állok arra, hogy egy nagyobb számú negatív sztrókot be-
fogadjak, téged pedig a legenyhébb negatív sztrók
86
SZTRÓKOK
is bánt. Lehet, hogy te kedvedet leled abban, ha fizikai sztrókot kapsz, én pedig viszolygok
mindentől, ami több, mint egy kézrázás.
Legtöbb ember hozzászokott bizonyos fajta sztrókokhoz. Pontosan a megszokottság
miatt lehetséges, hogy nem is értékeljük megfelelően ezeket a sztrókokat. Ugyanakkor az
is lehetséges, hogy titokban más sztrókokat szeretnénk kapni, olyanokat, amelyeket csak
ritkán kapunk. Talán én hozzászoktam ahhoz, hogy pozitív verbális feltételes sztrókokat
kapok logikus gondolkodási képességem miatt. Természetesen kerestem ezt, de gyakran
aprópénznek érzem. Amit igazán szeretnék, az a következő: valaki mondja nekem azt: „Mi-
lyen nagyszerűen nézel ki”, és öleljen meg.
Ennél egy lépéssel tovább is mehetek és tagadhatom önmagam előtt is, hogy valóban
akarom azokat a sztrókokat. amelyekre legjobban vágyom. Tételezzük fel. hogy kicsi gyer-
mekkoromban sokszor akartam, hogy a mama dédelgessen és dajkáljon engem, de ezt rit-
kán tette. Hogy megkönnyítsem az emiatt érzett fájdalmamat, határozhatok úgy, hogy kira-
dírozom a dédelgetés iránti vágyamat. Felnőttként pedig továbbra is fenntarthatom ezt a
stratégiát, anélkül hogy tudatában lennék, hogy mit teszek. Ki fogok térni a fizikai sztrókok
útjából és magamnak is letagadom, hogy egy azóta is kielégítetlen szükséglet él bennem
irántuk.
TA terminológiával élve azt mondjuk, hogy mindenkinek megvan a lehető legkedve-
zőbb sztrók-kvóciense. Az a közmondás, hogy: „különböző sztrókokat különböző emberek-
nek” – ennek másik kifejezési módja. Így azt is láthatjuk, hogy a sztrók minősége miért
nem mérhető objektív módon; lehetséges, hogy a számodra nagy értéket képviselő sztrók
nekem rendkívül keveset jelent.
Elismerés-szűrő
Amikor valaki olyan sztrókot kap, amely nem illeszkedik az általa preferált sztrókok kö-
rébe, valószínű, hogy nem vesz róla tudomást, vagy lekicsinyíti a jelentőségét. Azt mond-
juk, hogy félreismeri, számításon kívül hagyja vagy kiszűri azt a sztrókot. Amikor így tesz,
valószínűleg megfigyelhető bizonyos inkongruitás abban, ahogyan fogadja a sztrókot.
Például lehet, hogy őszintén ezt mondom neked: „Csodállak, hogy ezt a beszámolót
milyen tiszta logikával írtad meg.” Tegyük fel azonban, hogy amikor gyerek voltál, így hatá-
roztál: „Én jó külsejű leszek és mulatságos, de nem fektetek nagy súlyt a gondolkodásra.”
A kapott sztrók tehát nem illeszkedik az általad preferált sztrók-kvócienshez. Sztrókomat
hallván lehet, hogy ezt mondod: „Köszönöm.” De ahogy mondod, felhúzod az orrodat és
elbiggyeszted a szádat, mintha valami rossz ízűt kóstoltál volna. Másik gyakori módja a
sztrókok figyelmen kívül hagyásának a nevetés vagy vihogás: „Oh, kösz, kösz.”
Ez olyan, mintha mindenkinek lenne egy sztrók-szűrője saját maga és a bejövő sztró-
kok között, amellyel szelektíve kiszűri a sztrókokat. Azokat a sztrókokat engedjük be, ame-
lyek illeszkednek preferált sztrók-kvóciensünkhöz, és amelyek nem, azokat kinnhagyjuk. A
sztrók-kvóciensünk viszont azt a célt szolgálja, hogy fenntartsunk magunkról egy képet.
Egyes emberek gyermekként elhatározzák, hogy a pozitív sztrókok ritkán fordulnak
elő és megbízhatatlanok, és ezért helyettük negatívokon élnek meg. A felnőtt életben lehet,
hogy folytatják a pozitívok kiszűrését és a negatívok felvételét.
87
A TA MA
Ezek az emberek a répa csumájához ragaszkodnak. Ha felajánlanak nekik egy pozitív elis-
merést, valószínűleg nem veszik tudomásul.
– „Olyan jó ma a hajad!”
– „Jó, hogy mondod, meg is kellene már végre mosnom!”
Azok az emberek, akiknek különösen fájdalmas gyermekkoruk volt, lehet, hogy nem
tartják biztonságosnak, hogy bármilyen sztrókot befogadjanak. Ilyen esetekben annyira
szoros és szűk a sztrók-szűrő, hogy az valamennyi érkező sztrókot kiszűri. Amikor így
tesznek, fenntartják Gyermeki biztonságukat, de megfosztják magukat a sztrókoktól, ame-
lyeket felnőttként biztonságosan kaphatnának, Hacsak nem találnak módot arra, hogy
sztrók-szűrőjükét felnyissák, valószínűleg visszahúzódóvá és depresszióssá válnak.
● Csoportban gondolj vissza arra a játékra, amikor sztrókokat adtatok és kaptatok.

Az adott sztrókok közül melyek voltak egyenesek és melyek voltak hamisak? Do-
bált-e valaki habcsókokat?
Amikor az emberek befogadták a sztrókokat, ki fogadta nyílt lelkendezéssel a
sztrókot? Ki hagyta figyelmen kívül a felajánlott sztrókot? Mit tapasztaltál, hogyan és
milyen módon tették ezt?
Volt-e valaki, aki nyíltan visszautasította a nem kívánt sztrókot, és nem csupán fi-
gyelmen kívül hagyta?
Most oszoljatok négyes csoportokra! Határozzátok el, hogy a következő gyakor-
latban csak pozitív sztrókokkal fogsz-e dolgozni vagy pozitívokkal és negatívokkal
egyszerre! Ha négyőtök közül bármelyiktek csak pozitívat akar, kívánságát respektálni
kell.
Mindenkire rákerül a sor. Három percen keresztül a „soros” ül és figyeli, amíg a
másik három verbális sztrókjait adja. A sztrókok lehetnek feltételesek és feltétel nélkü-
liek.
Amikor a 3 percnek vége van, a „soros” megosztja tapasztalatait a többiekkel. A
következő kérdéseken kell gondolkozni:
A kapott sztrókok közül melyikre számítottam, hogy megkapom?
Mely sztrókokat nem vártam?
Melyik sztrókok tetszettek nekem?
Melyik sztrókok nem tetszettek nekem?
Voltak-e olyan sztrókok, amelyeket szerettem volna megkapni és végül nem kap-
tam meg?
Azután menjetek tovább a következő „sorosra” és ismételjétek meg az egészet
elölről. ●
Sztrók-gazdálkodás
Claude Steiner véleménye szerint gyermekkorunkban szüleink, a sztrókolással kap-
csolatban öt korlátozó szabályt neveltek belénk.
– Ne adj sztrókot, amikor adhatnál.
– Ne kérj sztrókot, amikor szükséged van rá.
88
SZTRÓKOK
– Ne fogadj el sztrókot, amikor szükséged van rá.

– Ne utasíts vissza sztrókokat, amikor nincs szükséged rójuk.
– Ne adj magadnak sztrókokat.
Ez az öt szabály alkotja együttesen azt az alapot, amit Steiner sztrók-gazdálkodásnak

nevez. Azzal, hogy gyermekeiket ezen szabályoknak való engedelmességre tanítják –
mondja Steiner a szülők biztosítják, hogy: „...egy olyan helyzet, amelyben a sztrókok meg-
számlálhatatlan sokasága lenne elérhető, átalakul egy olyan helyzetté, amelyben nagyon
kevés a sztrók és magas az ár, amelyet a szülők felszámolhatnak érte."
Steiner úgy gondolja, hogy a szülők ezt gyermekeik kontrollálására használják. Azzal,
hogy megtanítják gyermekeiknek, hogy a sztrókok csak kis mennyiségben állnak rendelke-
zésre, a szülő sztrók-szempontból monopolhelyzetbe kerül. Mivel pedig tudja, hogy a
sztrók alapvető fontosságú, a gyermek hamarosan megtanulja megszerezni, úgy, hogy
azon a módon viselkedik, ahogyan azt anya és apa megkívánják.
Felnőttként – mondja Steiner-öntudatlanul még mindig engedelmeskedünk az őt sza-
bálynak. Ennek eredménye pedig az, hogy életünket sztrókokról való részleges megfosz-
tottságban éljük le. Sok energiát pazarolunk arra, hogy sztrókokat keressünk a magunk
számára, amelyekről még mindig azt hisszük, hogy kis mennyiségben állnak rendelkezés-
re
Steiner azt állítja, hogy az embereket könnyen manipulálhatják és elnyomhatják olyan
csoportok, amelyeknek sikerül önmagukról elhitetni, hogy sztrók-monopólium birtokában
vannak. Ezek lehetnek kormányok, egyesületek, hirdetők és szórakoztató cégek. A tera-
peuták is ide tartozhatnak.
Steiner szerint ahhoz, hogy visszanyerjük tudatosságunkat, spontaneitásunkat és inti-
mitásra való képességünket, vissza kell utasítanunk a korlátozó alapnevelést, amelyet a
sztrókcserével kapcsolatban szüleink erőltettek ránk. Ehelyett tudatában kell lennünk, hogy
a sztrókok korlátlan mennyiségben elérhetők. Bármikor adhatunk sztrókot, amikor csak
akarunk. Nem számít, hogy mennyit adunk, soha sem fognak kifogyni. Amikor sztrókot
akarunk, nyíltan kérhetjük, és el is vehetjük, amikor felajánlják. Ha nem tetszik a felajánlott
sztrók, nyíltan visszautasíthatjuk. És mi magunk is élvezhetjük, ha saját magunknak adunk
sztrókot.
A TA-ban nem mindenki ért egyet Steinerrel abban, hogy a sztrók-gazdálkodást a ke-
reskedelmi és politikai elnyomás alapvető eszközének tünteti fel. Mindenkinek módjában
áll, hogy kialakítsa saját nézeteit ezzel kapcsolatosan.
Annyi azonban bizonyos, hogy a legtöbb ember sztrók-cseréit a korai gyermekkorban
hozott döntésekkel összhangban korlátozza. Ezeket a döntéseket szülőktől származó nyo-
más gyermeki észlelésére való reakcióként hoztuk. Felnőttként újra felbecsülhetjük ezeket
az elhatározásokat, és ha akarjuk, megváltoztathatjuk őket.
● Csoportban gondolj vissza az eddig elvégzett sztrók-gyakorlatokra. Az egész cso-

portban vagy alcsoportokban vitassátok meg a sztrókok adását, kapását és visszauta-
sítását. Melyikkel éreztétek jól magatokat? Melyek voltak kényelmetlenek? Ha kényel-
metlenek voltak, vissza tudod-e ezt vezetni valamely, a gyermekkorban szüleidtől ka-
pott szabályra? Ezek a szabályok valószínűleg inkább modellként jelentkeztek és nem
szavakban fejeződtek ki. ●
89
A TA MA
Sztrókok kérése
A sztrókolással kapcsolatban van egy mítosz, amelyre majdnem valamennyiünket
megtanítanak. Ez pedig a következő: „A sztrók, amelyet kérni kell, értéktelen.”
A valóság pedig a következő: azok, a sztrókok, amelyekhez kéréssel jutsz, éppen
olyan értékesek, mint amelyeket kérés nélkül kapsz.
Ha ölelést akarsz, akkor kérd és kapd meg, és ez pontosan olyan jó ölelés, mint az,
amelyet várakozással és reménykedéssel szerzel meg. Ennek ellene vetheted: „De ha ké-
rem, lehetséges, hogy a másik csak azért adja a sztrókot, hogy rendes legyen hozzám.”
Felnőtt én-állapotból megítélve látjuk, hogy ez egy lehetőség. A sztrók ugyanakkor őszinte
is lehet. Jó esélyed van arra, hogy mások sztrókot akarnak neked adni, de mindig a szüleik
által beléjük nevelt gátlást hallják: „Ne adj sztrókot.”
Mindig megvan a választási lehetőséged, hogy ellenőrizd, a másik személy sztrókja
őszinte-e. Ha nem az, akkor további választási lehetőségeid vannak. Választhatod azt,
hogy akárhogyan is elfogadod, Vagy pedig visszautasíthatod a habcsókot, és kérhetsz egy
őszinte sztrókot ugyanattól az embertől vagy mástól.
● Csoportban oszoljatok négyes alcsoportokra. Ha úgy kívánjátok, ez lehet ugyanaz a

négy, mint annál a gyakorlatnál, ahol három ember sztrókolt és a negyedik hallgatott.
Ez egy sztrók-kérő gyakorlat lesz. Itt most megint válasszátok ki a „sorosokat”. Ez
alkalommal a „soros” három percet kap ahhoz, hogy a többiektől sztrókokat kérjen.
A három sztrókoló úgy reagál, hogy megadja a kért sztrókot, ha őszintén akarja
megadni. Ha sztrókoló vagy és nem akarod őszintén adni a sztrókot, mondd ezt a ké-
rő személynek: „Én most nem akarom neked adni ezt a sztrókot.” Nem kell semmiféle
magyarázatot fűznöd hozzá,
Amikor az idő lejár, a „soros” megosztja tapasztalatait a többiekkel.
Aztán menjetek tovább a következő „sorosra” és folytassátok.
Ha egyedül dolgozol, írjál le legalább öt pozitív sztrókot, amit szeretnél, de amit
általában nem kérsz. Ezek lehetnek verbálisak vagy nem verbálisak, vagy a kettő ke-
veréke. Az elkövetkező héten legalább egy embertől kérd ezen sztrókok valamelyikét.
Ha megkapod a sztrókot, köszönd meg a sztrókernek. Ha nem, akkor rendjén lé-
vő, ha Felnőtt információt kérsz arról, hogy miért nem adta meg a másik személy ne-
ked a kért sztrókot.
Ez a gyakorlat akkor teljes, amikor már kérted a sztrókokat, attól függetlenül,
hogy megkaptad-e mindegyiket.
Amikor a listádon lévő összes sztrókot kérted, adj magadnak egy sztrókot a gya-
korlat elvégzéséért. ●
Sztrók-profil
Jim McKenna tervezett egy olyan diagramot, amelyet sztrók-profilnak nevezett el. Ez a
sztrók-mintákat hasonlóképpen analizálja, mint Dusay egogramja a funkcionális én-állapo-
tok használatát. Tehát oszlopos táblázat segítségével.
90
SZTRÓKOK
8.1. ábra: Sztrók-profil
91
A TA MA
A sztrók-profil elkészítését a 8.1. ábrán mutatott üres diagrammal kezdjük el. A négy
oszlop mindegyikébe oszlopokat rajzolunk, amely azt mutatja, hogy intuitíve hogyan be-
csüljük meg sztrók-adásunk és a felajánlott sztrókok elfogadásának gyakoriságát. Milyen
gyakran kérünk sztrókokat és utasítjuk vissza, hogy adjunk sztrókokat.
Különálló becsléseket készítsünk minden egyes címszó esetére, a pozitív és negatív
sztrókoknál. A pozitívok gyakoriságát a diagram középpontjától felfelé rajzolt oszlop mutat-
ja. A negatívok ábrázolására rajzoljuk az oszlopot lefelé.
A 8.2. ábra a sztrók-profil egy lehetséges változatát mutatja. Ez a személy nem ad sok
pozitív sztrókot, a negatívokkal azonban liberális. Nagyon is rajta van azon, hogy pozitív
sztrókokat kapjon másoktól. Gyakran kéri is azokat. Úgy gondolja, hogy ritkán kér vagy
kap negatív sztrókokat. Gyakran visszautasítja, hogy olyan pozitív sztrókokat adjon, ame-
lyeket más emberek várnának tőle. A negatívokkal azonban ez nem így van. Milyen érzés
lenne kapcsolatba kerülni ezzel az emberrel, aki ezt a sztrók-profilt rajzolta?
8.2. ábra: A sztrók-profil egyik változata
● Kezdj hozzá és rajzold meg saját sztrók-profilodat. Dolgozz gyorsan és intenzíven.

A sztrók-kérés cím alatt a negatív (-) oszlopban tüntesd fel azokat az alkalmakat,
amikor valamilyen indirekt módon figyelmet kértél másoktól, ami számodra fájdalmas
vagy kényelmetlen volt. Ilyen alkalmakkor a gyermeki hiedelemmel játszottál újra:
„Bármilyen sztrók jobb annál, mintha egyáltalán nincs sztrók.” Ugyanezen a módon,
amikor az adás elutasítása címszó alatti negatív oszlopot készíted, vegyél fel olyan al-
kalmakat, amikor elutasítottad, hogy másoknak olyan negatívokat adjál, amelyeket in-
direkt módon meg akartak kapni tőled.
92
SZTRÓKOK
Jim McKenna szerint a negatív (-) és a pozitív (+) skálák az egyes címszavak
alatt inverz kapcsolatot mutatnak. Például ha egy személy a „+” sztrókok vételére ala-
csony, valószínűleg magas lesz a „-”-ok vételében. Ez a megállapítás vonatkozik-e a
te megrajzolt sztrók-profilodra?
Gondolkozz, hogy vajon van-e valami a sztrók-profilodban, amin változtatni
akarsz.
Ha találsz ilyet, meg kell növelni azokat az oszlopokat, amelyekből többet akarsz.
McKenna szerint ez valószínűleg jobban beválik, mintha megpróbáljuk csökkenteni
azokat az oszlopokat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy túl sok van belőlük. A Gyer-
meki-ben valószínű, hogy nemigen fogod feladni a régi sztrók-mintákat, amíg csak
nincs valami jobb, amellyel ezeket helyettesítheted.
Ha valóban meg akarod változtatni a sztrók-profilodat, jegyezz le legalább ötféle
magatartást, amelyek útján növelni akarod valamelyik oszlopot. Ezeket a magatartá-
sokat valósítsd meg a következő héten. Például ha úgy határozol, hogy több „+” sztró-
kot akarsz másoknak adni, akkor lejegyezhetsz egy sztrókot, amit őszintén tudtál adni
öt barátod valamelyikének, de eddig soha nem tetted. Azután menj tovább és folytasd
ezeket a sztrókokat egész héten.
Vajon igaza van-e McKenna-nak abban, hogy ahogyan növeled azt az oszlopot,
amiből többet akarsz, úgy csökken automatikusan az az oszlop, amelyből kevesebbet
akarsz? ●
Ön-sztrók
Nem kétséges, hogy gyermekkorunkban sokunknak megtanították Steiner ötödik sza-
bályát: „Ne dicsekedj, az nagyon csúnya dolog.” Az iskola folytatta ennek a sulykolását.
Amikor az osztályban a legjobb eredményeket értük el, vagy díjakat nyertünk a sportna-
pon, másoktól szívesen vettük, ha gratuláltak. Tőlünk magunktól azonban azt várták el,
hogy szerény vállrándítással jelentsük ki: „Semmi az egész.”
Felnőtt korunkban folytathatjuk ezt az Alkalmazkodó Gyermeki magatartást. Mire iga-
zán felnőtté válunk, legtöbben annyira megszokjuk, hogy még saját magunknak is lekicsi-
nyeljük teljesítményeinket. Ha így teszünk, a sztrókok egy fontos forrását korlátozzuk,
mégpedig az ön-sztrókolást. Saját magunkat bármikor sztrókolhatjuk. Íme néhány módja
annak, hogyan gyakorolhatjuk ezt a kellemes képességet.
● Csoportban: üljetek körbe és minden személy mondjon a csoportnak egy jó dolgot

saját magáról. Bárki, aki nem hajlandó ezt megtenni, mondjon egyszerűen „Passz-t”,
amikor rákerül a sor.
Teljesen rendben lévő, hogy nyíltan és őszintén dicsekedjél e gyakorlat során.
Amikor az egyes személyek előadják mondandójukat, a csoport többi tagja hall-
gasson figyelmesen és mutassa ki tetszését ama jó tulajdonsággal kapcsolatban, amit
a dicsekvő megoszt a csoporttal.
93
A TA MA
Amikor már megvan az az érzésed, hogy mondtál a csoportnak egy jó dolgot ön-
magadról, folytasd ezt egy kiterjedtebb dicsekvési gyakorlattal. Ez azt jelenti, hogy a
csoport minden egyes tagja sorban a kör közepére megy, és megállás nélkül dicsek-
szik egy bizonyos közösen meghatározott ideig. A dicsekvőnek közvetlenül kell be-
szélnie a körben lévő emberekhez, elég hangosan, hogy mindenki hallhassa. Ha ki-
fogysz az ötletekből, egyszerűen ismételd önmagadat.
A csoport többi tagja illedelmesen biztatja a dicsekvőt ilyen módon: „Hát igen, ez
tényleg nagy dolog. Mondjál még mást is!”
Ennek egy variánsa az „önsztrókoló körhinta-játék”. A csoport két részre oszlik.
Üljetek le két körbe, az egyik kör a másikon belül. A belső kör arccal kifelé fordul úgy,
hogy az emberek párokban fordulnak egymás felé.
A csoportvezetőnek vagy egy önként jelentkezőnek kell az időt figyelnie három
percen keresztül. Az egyes párok belső tagja folyamatosan dicsekszik a kívül ülőnek,
aki figyel és értékeli a hallottakat. A vezető akkor „VÁLTÁST” mond és a külső partner
veszi át a dicsekvő szerepét, míg a belső ember hallgat.
Egy másik három perc elteltével a vezető „MOZDULJ”-t kiált. A belső körben min-
denki eggyel arrébb megy balra, így mindenki új partnerhez jut és újabb három percre
megkezdődik a dicsekvés. Azután az új külső partner folytatja a dicsekvést három per-
cig. Ezt követően a belső kör megint arrébb mozdul eggyel és így tovább.
Folytassuk egész addig, míg mindenki mindenkinek dicsekedett a két körben,
vagy legalábbis addig, míg időnk és energiánk bírja.
Ha egyedül dolgozol, végy egy nagy papírlapot. Erre minden jót írjál fel magadról,
amennyire ehhez szükséged van. Ha életkörülményeid megengedik, tűzd fel ezt a pa-
pírt olyan helyre, ahol gyakran láthatod. Ha ez valamilyen okból nem megy, akkor is
mindig tartsd kéznél. Minden alkalommal, amikor valami jó dolog jut eszedbe önma-
gadról, írd hozzá a listához.
Készíts egy listát, amelyen feltüntetsz legalább öt módot önmagad pozitív sztró-
kolására. Az egyik ilyen lehetőség egy kellemes meleg vizes fürdő és közben kedvenc
zenéd hallgatása. De lehet ez egy különlegesen finom vacsora. Vagy egy szép uta-
zás. De ne tekintsd ezeket a sztrókokat „jutalomnak” valamiért. Önnön kedvtelésedre
add ezeket magadnak.
Felnőtt értékelést használj annak megítélésére, hogy ezek a sztrókok valóban po-
zitívok-e. Bizonyosodj meg arról, hogy ezeket a sztrókokat megengedheted magad-
nak, biztonságosak és egészségesek számodra. Aztán kezdj hozzá és adj magadnak
sztrókokat. ●
Sztrók-bank
Jóllehet az ön-sztrókolás fontos sztrókforrás, soha nem helyettesítheti teljesen azokat
a sztrókokat, amelyeket más emberektől kapunk. Olyan, mintha valamennyiünknek lenne
egy sztrók-bankunk. Amikor sztrókot kapunk valakitől, nemcsak az történik, hogy fogadjuk
ezt a sztrókot az adott időben, hanem ugyanakkor elraktározzuk az emléket a sztrók-ban-
kunkban. Később azután visszamehetünk a bankhoz, elővehetjük a sztrókot és felhasznál-
hatjuk ön-sztrókként. Ha a sztrókot
94
SZTRÓKOK
különösen nagyra becsültük, sokszor újra felhasználhatjuk. Végül azonban ezek az elrak-
tározott sztrókok elvesztik hatékonyságukat. Mindig újra és újra ki kell egészítenünk a ban-
kunkat másoktól származó új sztrókokkal.
Vannak-e „jó” és „rossz” sztrókok?

Megkísérti az embert az a gondolat, hogy feltételezze a pozitív sztrókok „jók”, a nega-
tív sztrókok pedig „rosszak”. A TA-irodalomban is gyakran találkozunk ezzel a feltevéssel.
Az embereket arra biztatják, hogy korlátlan számú pozitív sztrókot adjanak és kapjanak, le-
hetőleg feltétel nélkülieket. A szülőknek azt a tanácsot adják, hogy amennyiben gyermekei-
ket pozitív sztrókokból álló diétán nevelik fel, akkor fejlődésükkel nem lesz probléma. Való-
jában azonban a dolog nem ilyen egyszerű.
Emlékezzünk rá, hogy sztrók iránti igényünk az elismerés-éhségen alapszik. Az elis-
merés önmagában is egy sztrók. Azzal, hogy egy másik ember magatartásából azt a teljes
területet töröljük, amelyet negatívnak tekintünk, csak részleges elismerést adunk annak az
embernek. Lehetséges, hogy az egyén belső tapasztalatának nem felel meg a csupán fel-
tétlen „+” sztrókból álló válogatott diéta. És így – bár furcsának tűnhet – mégis sztrókoktól
megfosztottnak érzi magát, még akkor is, ha láthatóan „+” sztrókokkal van körülvéve.
A feltételes sztrókok, a „+”-ok és a „-"-ok egyaránt azért fontosak számunkra, mert a
világ megismerésének eszközeként használjuk őket. Ez korai gyermekkorunkra és felnőtt
életünkre egyformán vonatkozik. Gyermekkoromban földhöz vágtam a sárgarépa-főzelé-
kes tálat. Anya ezért rám kiabált és ez persze nem tetszett nekem. Ekkor megtanultam, ha
azt akarom, hogy anya mosolyogjon a kiabálás helyett, akkor a sárgarépa-főzeléket a tál-
ban kell hagynom.
Számomra mint felnőtt számára a feltételes sztrókok ugyanezt a jelzőfunkciót látják el.
A negatív feltételes azt mutatja nekem, hogy valakinek nem tetszik az a mód, ahogyan vi-
selkedem. Most azután választhatok, hogy akarom-e megváltoztatni magatartásomat úgy,
hogy most már tetszést vívjak ki. A pozitív feltételes azt jelzi, hogy valaki másnak tetszik,
amit én csinálok. Ha pozitív feltételes sztrókokat kapok, az segít nekem abban, hogy kom-
petensnek érezhessem magam.
Ha a negatív feltételesek hiányoznak, akkor nincs alapom a magatartásom megváltoz-
tatására még akkor sem, ha számomra terméketlennek bizonyul. Ez történik olyankor, ami-
kor az emberek „túl udvariasak” ahhoz, hogy megmondják valakinek, rossz szaga van a
szájának, vagy gyakrabban kellene az ingeit kimosni. Lehetséges, hogy ezt az embert má-
sok elkerülik, és ő nem tudja, hogy mit tegyen ellene.
Nincs szükségem a negatív feltétel nélküli sztrókokra, de hordozhatnak olyan üzene-
teket, amelyeket jól fel tudok használni. Ha valaki azt mondja: „Ki nem állhatlak”, tudom,
hogy nem létezik olyan változás a magatartásomban, amivel a nézetét megmásítsam.
Nincs mit tenni, vissza kell húzódnom a társaságából.
Arra is találhatók utalások az irodalomban, hogy amikor a szülőknek végül is valóban
sikerül gyermekeiket a változatlan „+” sztrókok rendszerében felnevelni, a gyerekek mégis
képtelenné válnak a „+"-oknak a „-"-októl való megkülönböztetésére. Az történik ugyanis,
hogy szüleik következetesen tagadják vagy nem ismerik fel gyermekük belső tapasztalatá-
nak egy részét. Ez a későbbi életben egy sor prob-
95
A TA MA
lémához vezethet. Szerencsére azonban a legtöbb szülő a szabályok felállítását a „-"-ok

és „+”-ok keverésével végzi.
Az egészséges sztrók-kvóciens így mind „+”-okat, mind „-”-okat, mind feltételeseket,
mind feltétel nélkülieket tartalmaz.
Mindazonáltal jó okok késztetnek arra, hogy a hagyományos TA hangsúlyozza a „+"
sztrókolást. Különösen az északi kultúrákban az emberek nagyon szűkmarkúan bánnak a
„+”-okkal. Az irodában például a főnök leszidja az alkalmazottját, ha elkésik. Kevésbé való-
színű viszont, hogy megdicséri, amikor időben érkezik. Megtörténik, hogy egy gyerek tíz-
szavas iskolai dolgozatából a tanár pont azt az egy szót emeli ki, amit rosszul irt, és nem
tesz említést a kilenc helyesen leírtról.
Mind a tanár, mind a főnök javíthatja visszacsatolásának hatékonyságát, ha nemcsak
„-”-okat ad azért, ami rossz, hanem „+”-okat is azért, ami jó. Egészében véve azt mondhat-
juk, hogy ha következetesen jól akarjuk érezni magunkat, akkor több „+”-ra van szüksé-
günk, mint „-”-ra,
Sztrókok és leértékelések
Az egyenes „-” sztrókot szintén meg kell különböztetni a félreismeréstől, leértékelés-
től. A leértékelés mindig magában foglal némi torzítási elemet. A sztrókolás kontextusában
akkor értékellek le, ha lebecsülő vagy torzító módon bírállak. Az egyenes „-” sztrókkal el-
lentétben a leértékelés elvesz annak valóságából, ami te vagy, vagy ami te teszel. Részle-
tesebben meg fogjuk vizsgálni a leértékeléseket, egy későbbi fejezetben.
Most közlünk néhány példát, ahol az egyenes „-”-okat a leértékelésekkel vetjük össze.
Negatív feltételes sztrók: „Rosszul betűzted ezt a szót.”
Leértékelés: „Látom, nem tudsz helyesen írni.”
Negatív feltételes sztrók: „Kényelmetlenül érzem magam, amikor ezt csinálod.”
Leértékelés: „Arra kényszerítesz, hogy kényelmetlenül érezzem magam, mikor
ezt csinálod.”
Negatív feltétel nélküli sztrók: „Gyűlöllek.”
Leértékelés: „Gyűlöletes vagy.”
Az egyenes negatívval szemben a leértékelés nem ad nekem olyan jelzést, amelyre
konstruktív tevékenységet építhetnék. Ezt nem is teheti, mert a leértékelés a valóság torzí-
tásán alapszik.
96
9. Fejezet
IDŐSTRUKTURÁLÁS
Amikor az emberek párokba vagy csoportokba rendeződnek, együttes időtöltésüknek

hat különböző módja van.
Ezt a hatféle módot Eric Berne időstrukturálásnak nevezte, és a következő címkékkel
látta el:
Visszavonulás
Rítusok
Időtöltés
Aktivitások
Játszmák
Intimitás
Berne szerint mindezek a struktúra-éhség kielégítésének módjai. Amikor az emberek
olyan helyzetbe kerülnek, hogy nincsen adott időstruktúrájuk, nagy valószínűséggel megal-
kotják saját struktúrájukat. Robinson Crusoe, mikor a lakatlan szigetre érkezett, felfedezé-
sekkel és az életkörülményei megteremtésével strukturálta saját idejét. A magánzárkába
bebörtönzött rabok naptárat és napirendet készítenek maguknak.
Ha valaha is részt vettél egy olyan csoportdinamikai gyakorlaton, ahol a csoport ideje
kezdetben teljesen strukturálatlan volt, akkor ismered ezt a kényelmetlen érzést. Általában
a résztvevők meg is kérdezik: „De mit fogunk itt csinálni?” Végül minden egyes csoporttag
úgy oldja meg a kérdést, hogy kiválasztja a maga számára a hatféle időstrukturálás egyi-
két.
Ha végigtekintünk a hat módon, azt tapasztaljuk, hogy kapcsolhatóak az én-állapotok-
ról és sztrókokról eddig tanultakhoz. A sztrókok intenzitása növekszik, ahogy végigme-
gyünk a listán, a visszavonulástól egészen az intimitásig.
A TA-irodalomban már történt rá utalás, hogy a pszichológiai kockázat foka is növek-
szik, ahogy lefelé haladunk a listán. Természetesen a sztrókolás előre ki nem számítható-
sága is növekszik. Azt pedig különösen nehéz lesz előre megmondani, hogy a másik em-
ber elfogad-e, vagy elutasít minket. Ezt az előre ki nem számíthatóságot már gyermekko-
runkban kockázatként észleljük. Amikor gyermekek voltunk, oké-ságunk a szüleinktől ka-
pott sztrókoktól függött. A tőlük kapott elutasítást a túlélésünk fenyegetettségeként éltük
meg.
Számunkra mint felnőttek számára egyik fajta időstrukturálás sem hordoz ilyen kocká-
zatot. Senki sem „kényszeríthet” érzésekre. Ha egy másik személy visszautasító módon vi-
selkedik velem, megkérdezhetem tőle, miért tett így, és magatartása megváltoztatására
kérhetem. Ha nem teszi, azzal a személlyel megszakítom a kapcsolatot, és kereshetek
egy olyan kapcsolatot, amelyben engem elfogadnak.
Visszavonulás
Tételezzük fel, hogy részt veszek egy csoportdinamikai gyakorlaton. Egy tucat ember
zsúfolódik össze egy szobában, és nincs más tennivalónk, csak ott lenni. Egy ideig csend-
ben üldögélünk.
97
A TA MA
Lehetséges, hogy befelé fordítom a figyelmemet. Esetleg egy belső monológot folyta-
tok. „Egyáltalán, miért is vagyunk itt? Talán valaki tudja. Jaj, ez a szék de kényelmetlen!
Lehet, hogy ha a szemben ülő nőt megkérdezem, meg tudná mondani, miért is vagyunk itt,
mire jó ez a gyakorlat.”
Az is lehet, hogy képzeletben kimegyek a szobából. Jóllehet, testben ott ülök, de lé-
lekben a jövő évi szabadság színhelyén kóborlok, vagy a főnökkel való tegnapi vitára gon-
dolok.
Most tehát visszavonulok. Amikor valaki visszavonul, lehetséges, hogy fizikailag a
csoporttal marad, de nem lép tranzakcióba a többi csoporttaggal.
Visszavonulásom során bármelyik én-állapotba beléphetek. A többiek ez idő alatt nem
tudnak magatartási diagnózist felállítani rólam, mert a külső jegyek hiányoznak.
Visszavonulásom ideje alatt az egyedüli sztrókok, amelyeket adni vagy kapni tudok,
ön-sztrókok. Mivel másokkal nem foglalkozom, elkerülöm a visszautasítás pszichológiai
kockázatát, amelyet a Gyermekim-ben észlelhetek. Egyes emberek rendszeresen vissza-
húzódnak csoportban, mert gyermekkorukban úgy határoztak, hogy másokkal sztrókokat
váltani kockázatos dolog. Lehetséges, hogy nagy és jól felszerelt sztrók-bankot tartanak.
Mint a teve a sivatagban, ezek az emberek is hosszú időn keresztül jól megvannak külső
sztrók nélkül. Ha azonban túl sokáig vonulok vissza, megtörténhet, hogy sztrók-bankom ki-
ürül, és sztrók-fosztottá válok.
Rítusok
Ahogy ott ülünk a szobában, valaki egyszer csak megtöri a csendet. Szomszédjához
fordulva ezt mondja: „Akkor talán be is mutatkozhatnánk. Fred Smith vagyok. Örülök, hogy
találkoztunk.” És kezet nyújt.
Fred egy rítus segítségével strukturálja idejét. Ez egy ismerős társasági interakció,
amely úgy következik be, mintha programozottan menne.
Minden gyermek megtanulja a család kultúrájának rítusait. Ha nyugati kultúrából szár-
mazol, és valaki a fenti módon kezet nyújt neked, akkor el kell fogadnod és meg kell ráz-
nod azt a kezet. Az indián gyermekek a namaste gesztust tanulják meg. Hasonlóképpen
az angol fiúk és lányok a „How do you do?”-ra megtanulnak ugyanezzel a kérdéssel felelni.
A rítusok komplexitásukat illetően változnak. Valamennyi közül legegyszerűbb az
amerikai egy-sztrókos „Helló, helló!” A másik véglet a vallási rituálé. Itt a mondandók és a
rítus menete előírt, és a pap és a hívők részletes utasításokat követnek egy istentisztelet
során, amely esetleg órákig is eltarthat.
Strukturális szempontból a rítusok programja a Felnőtt én-állapothoz tartozik. A rítus
kivitelezésében a Gyermeki-ben vagyunk, hallgatván ezeket a Felnőtt utasításokat. Funkci-
onálisan a rítusokat általában az Alkalmazkodó Gyermeki-ben adjuk elő. Az a leggyako-
ribb, hogy a rítus az elvárt normához történő alkalmazkodásunk miatt kényelmes ered-
ményt hoz, és ezért pozitív Alkalmazkodó Gyermeki magatartásként osztályozható. Mivel
sztereotip szavakat, hanghordozásokat és testi jeleket használunk a rítusok során, ezt ne-
héz lehet viselkedéstani diagnózissal megerősíteni.
Gyermeki-ből tekintve, a rítusok több pszichológiai „kockázatot” hordoznak, mint a
visszavonulás. Mindenesetre jó és ismerős pozitív sztrókokat biztosítanak.
98
IDŐSTRUKTURÁLÁS
A rítusok résztvevői gyakran számba veszik a kapott sztrókokat. Bár intenzitásuk alacsony,
ezek a sztrókok fontosak lehetnek sztrók-bankunk kiegészítésében. Ha ebben kételkedsz,
képzeld el, hogyan érezned magad, ha valakinek kezedet nyújtanád és a másik ember
nem venne erről tudomást. Ezeknek a rituális sztrókoknak az előre kiszámíthatósága
pluszt jelent azoknak az embereknek, akik gyermekkorukban úgy határoztak, hogy köze-
lebbi kapcsolaton belül kockázatos dolog sztrókokat váltani.
Időtöltés
Visszatérve a csoporthoz, a jég megtört. Most már több ember csoportokra oszolva
társalog a tapasztalatairól.
„Főiskolán részt vettem egy hasonló csoportban, de sohase tudtam meg, hogy mi volt
az egész értelme!”
„Igen, tudom, hogy mire gondol. Én ezeket a hosszú csendeket bírom a legkevésbé.”
„Megmondom őszintén, ez könnyű pénz azoknak az embereknek, akik kitalálják eze-
ket a dolgokat. Például én, amikor jelentkeztem ebbe a csoportba, azt vártam, hogy...” –
És így tovább.
A résztvevők tehát most átmentek időtöltésbe. A szót gyakran igei formában használ-
ják, és azt mondjuk, hogy időt töltenek.
A rítushoz hasonlatosan az időtöltés számukra ismerősen halad. Az időtöltés tartalma
azonban nem olyan szigorúan programozott, mint a rítusé. Az időtöltőknek több lehetősé-
gük van arra, hogy kiszínezzék történeteiket.
Az időtöltés során a résztvevők beszélnek ugyan valamiről, de erre vonatkozó tevé-
kenységbe nem bocsátkoznak. Az időtöltők a csoportgyakorlatban a csoportot, vagy általá-
ban a csoportokat vitatják meg. Semmi jelét nem adják annak, hogy azzal kapcsolatosan
akarnak valamit csinálni, ami a csoportban történik.
Az időtöltés jelentésének gyakori kulcsa a múlt idő felemlegetése (passtime = pass
time). Leggyakrabban ugyanis az időtöltők inkább a tegnapi nap eseményeit beszélik meg,
mint az itt-és-most-ot. Az időtöltés tipikus formája a koktélpartikon hallott könnyed, felszí-
nes csevegés.
Berne szellemes neveket adott a szokásos időtöltéseknek. A férfiak fő témája az „au-
tó” és a „kocsimárkák”, míg a nők jobban kedvelik a „konyha” vagy „ruhatár” feliratú cseve-
géseket, amennyiben jól érzik magukat hagyományos női szerepükben. Amikor szülők jön-
nek össze, általában SZTSZ (Szülő-Tanár-Szövetség) ülést tartanak.
„Johnnynak most jön a második foga. Tegnap majdnem egész éjszaka fönn voltunk.”
„Ó, igen emlékszem, amikor a mi két gyerekünk volt ebben a korban.”
Az angolok számára a legismertebb időtöltés, amelyet Berne meg sem nevezett, az
„időjárás”.
Az időtöltéseket általában Gyermeki vagy Szülői én-állapotból irányítjuk. A Szülői idő-
töltésben az emberek a világgal kapcsolatos előítéletes véleményüknek adnak hangot.
„A mai fiatalok nem is tudják, hogy mit akarnak.”
„Igen, tudom, éppen tegnap is az történt...”
99
A TA MA
A Gyermeki időtöltők visszamennek az időben, és gyermekkorukból játszanak újra

gondolatokat és érzéseket.
„Ez a csend valóban kellemetlen érzéseket kelt bennem.”
„Hm. Most már igazán kíváncsi vagyok, hogy mit fogunk itt csinálni.”
Egyes időtöltések társadalmi szinten úgy hangzanak, mintha Felnőtt-ek volnának. Ha
azonban marslakóként gondolkodunk róluk, kiderül, hogy Gyermeki-ek.
„Tudod, ahogy itt ülünk, úgy érzem, mintha Alkalmazkodó Gyermekiben lennénk. Sze-
rinted is?”
„Nos, én úgy érzem, most Felnőtt-ben vagyok, de pár perccel ezelőtt lehet,
hogy Gyermeki-ben voltam.”
Ez az időtöltés, amelyet Berne TA pszichiátriának nevezett. Az információcsere társas
szintje eltakarja a valóságosan történteket, ami Gyermeki megkerülése annak, ami valójá-
ban végbemegy a csoporttagok között. Ezt a megállapítást nyilvánvalóan ellenőriznünk kell
a hanglejtések és a nem verbális jelek megfigyelésével. Az időtöltés sok pozitív sztrókot je-
lent és néhány negatívot. Ha összehasonlítjuk a rítusokban szereplő sztrókokkal, az időtöl-
tés sztrókjai intenzívebbek, de kevésbé előreláthatóak. Ezért Gyermeki-ből nézve úgy lát-
juk, hogy valamivel nagyobb „kockázatot” hordoz.
A társas érintkezésben az időtöltés kiegészítő funkciót lát el. Ez olyan mód, amellyel
az emberek mintegy „kipróbálják egymást” mint lehetséges partnereket az intenzívebb
sztrókváltásokra, amelyek a játszmákban vagy az intimitásban történnek. A következőkben
ezekről fogunk szólni.
Aktivitások
Egy nő a csoportból a következő módon szólal fel: „Eddig azzal töltöttük az időnket,
hogy megbeszéltük, vajon mit fogunk itt csinálni. De igazán szeretném tudni, hogy mit fo-
gunk csinálni. Van egy javaslatom! Mi lenne, ha feldobnánk a témát, és két percig minden-
ki gondolkozna, hogy mit csináljunk, aztán szavaznánk, és tényleg csinálnánk valamit?”
A szomszédja így reagál: „Szerintem ez jó ötlet. Én ide állok és vezetem a jegyző-
könyvet.” A csoport tagjai beleegyeznek és elkezdik sorolni ötleteiket.
Most aktivitásban vagyunk. A csoporttagok közötti kommunikáció egy cél elérésére
irányul, és nem csupán beszélnek a dolgokról. Pontosan ez a különbség az aktivitás és az
időtöltés között Az aktivitásban az emberek valamely materiális eredmény elérésére össz-
pontosítják energiáikat.
Munkahelyükön valószínűleg időnk jelentős részét töltjük aktivitásban. Ilyen lehet még
például valamely készülék megjavítása, a gyermek tisztába tétele vagy egy csekk megírá-
sa. Valaki, aki komolyan sportol vagy keményen munkálkodik azon, hogy egy zeneszer-
szám avatott mestere legyen, szintén aktivitásban van.
A Felnőtt az aktivitás predomináns én-állapota. Ez abból a tényből következik, hogy az
aktivitások itt-és-most cél elérésére vonatkoznak. Előfordul, hogy az aktivitás során bizo-
nyos szabályokat követtünk. Ilyenkor átkapcsolunk pozitív Alkalmazkodó Gyermeki-be
vagy pozitív Szülői-be.
Az aktivitásból származó sztrókok lehetnek feltételes pozitívok és feltételes negatívok.
Ezek általában késleltetett sztrókok, amelyeket többnyire a jól vagy rosszul végzett aktivi-
tás befejeztével kapunk meg. Az aktivitásban észlelt pszicholó-
100
IDŐSTRUKTURÁLÁS
giai „kockázat” foka nagyobb vagy kisebb lehet, mint az időtöltésé, mindkettő természetétől
függően.
Játszmák
A csoportszobában véget ért a fejtörés ideje. Kb. 12-féle javaslatot ír fel a jegyző-
könyvvezető a táblára. „Akkor most szavazzunk” – mondja. „Én minden egyes javaslatot
egyenként felolvasok, tegye fel a kezét, aki valamelyikkel egyetért.”
A szavazás befejeztével a jegyzőkönyvvezető így szól: „Akkor minden világos. Először
is körbemegyünk a csoporton, mindenki bemutatkozik és elmondja, hogy mit vár ettől a
munkától.”
„Egy pillanat” – szól közbe valaki a szoba másik feléből. Mindenki felnéz és egy János
néven bemutatkozott embert látunk. Térdén könyökölve előrehajlik, szemöldökét szigorúan
összehúzza.
„Bocsánat, engem egy kicsit zavar ez az egész. Ki mondta, hogy a szavazás minden-
kire kötelező?”
A jegyzőkönyvvezető fanyar mosolyra vonja ajkát, fejét felvetve lenéz Jánosra. „Tudja,
hogy van ez – mondja ezekkel a szavazásokkal? A kisebbségnek a többséggel kell men-
nie. Ezt hívják demokráciának. Most már világos?”
„Nem, sajnálom, nekem nem – mondja János. – Valójában még jobban összezavart
engem. Mi köze ehhez a demokráciának?” Szemöldökét még jobban összehúzza és átpil-
lant a szobán.
A jegyzőkönyvvezető kissé összeomlik és sóhajt egyet. Vállat vonva körbenéz a cso-
porton. „Akkor erről ennyit” – mondja szomorúan.
De most János is megváltoztatja eddigi magatartását. Felegyenesedik, szemét tágra
nyitja, szája is tátva marad. És pofon vágva saját magát, ezt mondja: „Óh, nem! Ez az én
életem története. Attól tartok, hogy mindenkinek jól összekevertem ezt a gyakorlatot. De
most már sajnálom, igazán sajnálom.”
János és a jegyzőkönyvvezető, mindketten játszmát játszottak.
A játszmaelemzés a TA-elmélet fő része. A későbbi fejezetekben részletesen meg fog-
juk vizsgálni a játszmákat. Most elégedjünk meg azzal, hogy megfigyeljük János és a jegy-
zőkönyvvezető közti eszmecsere fő vonásait.
Tranzakciók sorozatát váltották egymás között. Ennek a sorozatnak a végén mindket-
ten rosszul érezték magukat.
Közvetlenül, mielőtt ezek a rossz érzések megkezdődtek volna, úgy tűnt, hogy mind-
ketten szerepet változtattak. János ellenkezéssel és ingerlékenyen kezdte a vitát. Innen át-
kapcsolt oda, hogy önmagát hibáztatta és mentegetőzőnek mutatkozott. Ugyanebben a pil-
lanatban a jegyzőkönyvvezető a leereszkedő magyarázatból átkapcsolt gyámoltalanságba.
Az eszmecsere mindkét résztvevőjének volt egy olyan töredék másodperce, pontosan a
váltás urán, amikor mindkettőnek az volt az érzése, hogy valami váratlan történt. Ha lett
volna idejük, hogy ezt az érzést szavakba öntsék, mindkettő ezt kérdezte volna: „Mi a fene
történik itt velem?”
A váratlanság fenti érzése ellenére mind János, mind a jegyzőkönyvvezető életében
már sokszor átélt hasonló jeleneteket. Lehetséges, hogy az emberek és a környezet külön-
bözik. A változás természete azonban minden alkalommal ugyanaz és ugyanaz a rossz,
érzés is, amelyet az egyes személyek megtapasztalnak.
101
A TA MA
Valójában János és a jegyzőkönyvvezető már az eszmecsere kezdetén jelezték, hogy

hajlandók a játszmát eljátszani, egymással. Ez úgy történt, hogy titkos tranzakciókat váltot-
tak. Társadalmi szintű üzeneteik úgy hangzottak, mint egy információcsere. János azon-
ban a játszma lejátszására hívta meg a jegyzőkönyvvezetőt pszichológiai szinten, és a
jegyzőkönyvvezető ezt elfogadta.
Mindannyian játszunk játszmákat időről időre. Amikor majd a következő gyakorlatban
a saját időstrukturáló módszereidet sorolod fel, „játszma” címet adj azoknak az időszakok-
nak, amelyeket a fent leírt eszmecsereféleséggel töltesz. Megfigyelheted. hogy ismétlődik
nálad, és azzal végződik, hogy rossz érzésed van. Lesz egy pont, amikor megkérdezed
magadtól: „Most mi is történt?” És az az érzésed, hogy valamilyen módon szerepet változ-
tattál.
Minden játszma gyermekkori stratégiánk újra játszása, amelyek felnőttként már nem
megfelelőek számunkra. Ezért úgy definiálhatjuk, hogy a játszmákat valamilyen negatív
én-állapotrészből játsszuk: negatív Alkalmazkodó Gyermek, negatív Irányító-Szabályozó
Szülő vagy negatív Gondoskodó Szülő. Az is a definícióhoz tartozik, hogy a játszmák nem
játszhatók a Felnőtt-ből.
A játszmák magukba foglalják mindig a leértékelések cseréjét. A leértékelések a pszi-
chológiai szinten vannak. Társadalmi szinten a játékosok a játszmát úgy tapasztalják meg,
mint az intenzív sztrókok cseréjét. A játszma nyitó részében a sztrókokat vagy pozitívnak
vagy negatívnak tapasztaljuk meg. A játszma végén pedig mindkét játékos intenzív negatí-
vot tapasztal meg. A pszichológiai kockázat foka nagyobb, mint az aktivitásoknál és az idő-
töltéseknél.
Intimitás
Ahogy hallgatom János támadó, majd mentegetőzésbe átváltó szavait, kezdek mér-
ges lenni. És ahelyett, hogy legyűrném a mérgemet, kifejezésre juttatom. Jánoshoz fordul-
va azt mondom neki: „Most már valóban nagyon mérges vagyok magára azért, amit az
előbb mondott. Ugyanúgy tud gondolkozni, mint bárki más. Azt javaslom, tegye is meg.”
Ezeket a szavakat durva, erős hangon mondom. Áthajolok Jánoshoz és érzem, amint ar-
com elvörösödik. Hangsúlyaim és testi jelzéseim egybevágnak azzal, amit mondok.
János arca ugyanolyan vörös, mint az enyém. Felém hajolva majdnem felemelkedik
székéről, karjait a feje fölé emeli. „Nos, hát akkor tudja meg, hogy én is nagyon dühös va-
gyok – üvölti. – Sőt, már azóta dühös vagyok, amióta ide egyáltalán bejöttem. Igenis, ve-
gye tudomásul, hogy tudok gondolkodni, és most azonnal meg is akarom tenni anélkül,
hogy maga ordítozna velem.”
János és én intimitásban voltunk. Mindenfajta meggondolás nélkül autentikus érzése-
inket és kívánságainkat fejeztük ki egymásnak.
Az intimitásban nincsenek „titkos üzenetek”. A társadalmi és pszichológiai szintek
kongruensek egymással. Ez fontos különbség az intimitás és a játszmák között.
Éppen ilyen fontos, hogy az intimitásban a kifejezett érzések megfelelnek a helyzet le-
zárására. Mikor János és én dühösek lettünk egymásra, mindketten egymás tudomására
hoztuk, hogy mit akarunk érzelmekben és szavakban. Egyikünk sem volt képes arra, hogy
a másikat arra kényszerítse, hogy egy bizonyos módon
102
IDŐSTRUKTURÁLÁS
viselkedjen. De érzés és gondolkodás szintjén egyaránt mindketten a lehető legvilágosab-

bá tettük, hogy mi az, amit akarunk érzelmi és gondolkodási szinten.
Ennek ellentételeként a játszma végén tapasztalható érzések egyáltalán nem oldják
fel a szituációt a játékosok számára. Ezt onnan tudjuk, hogy a játszmákat mindig újrajátsz-
szuk.
Amikor a játszmákat és racketeket részletesebben fogjuk vizsgálni, visszatérünk a
produktív és improduktív érzések megkülönböztetésére.
Berne az intimitás szót szigorúan véve terminus technikusként használta. Az intimitás-
nak mint időstrukturálónak lehet vagy nem lehet köze az intimitás szokásos szótári hasz-
nálatához. Amikor az emberek szexuálisan vagy személy szerint intimek, akkor lehet, hogy
őszintén és nyíltan megosztják érzéseiket és igényeiket egymással. Ebben az esetben inti-
mitásban strukturálják az idejüket. De gyakran az is megtörténik, hogy az intenzív érzelmi
kapcsolatok főleg játszmákon alapulnak.
A játszmákat időnként az intimitás helyettesítésére használják. A sztrókadás esetén
hasonló intenzitásról van szó (bár a játszma-sztrókok főleg negatívok), anélkül azonban,
hogy az észlelt „kockázat” hasonló színvonalú lenne. A játszmában mindegyik résztvevő a
másikra hárítja a felelősséget. Az intimitásban azonban mindenki elfogadja a saját felelős-
ségét.
Az intimitásban érintett én-állapotokkal kapcsolatosan Berne a következőket mondta:
„Az intimitás kíváncsi Gyermeki-Gyermeki kapcsolat, amelyben nincsen játszma és
nincsen kölcsönös kizsákmányolás. A résztvevők Felnőtt én-állapotai kezdeményezik úgy,
hogy nagyon jól értik szerződéseiket és egymásnak való elkötelezettségüket.”
Ebben az idézetben az aláhúzással azt akartuk hangsúlyozni, hogy az intimitásban
milyen fontos szerepe van a Felnőtt-nek. Egyes TA-szerzők egyszerűsítették Berne leírá-
sát és az intimitást szintén Gyermeki-Gyermeki kapcsolatnak fogták fel. Ahogy általában
történni szokott. Berne eredeti elképzelése jóval árnyaltabb és jelentékenyebb. Ahhoz,
hogy intimitásban tudjunk kapcsolódni, először meg kell erősítenünk viszonyunkat Felnőtt
gondolkodási, magatartási és érző erőinkkel. Ezen a védelmező kereten belül visszamehe-
tünk Gyermeki-be, ha akarunk, és kielégíthetünk olyan igényeket és szükségletet, amelye-
ket korai éveink óta kielégítetlenül hordozunk.
Egyes TA-szerzők szerint az intimitás kölcsönös óvást és védelmet is jelent a Szülői
részéről. „Az üzenet ebből az én-állapotból a következő: Nem értékellek le, és nem enge-
dem meg, hogy te leértékelj engem.”
A sztrókolás az intimitásban intenzívebb, mint az időstrukturálás bármelyik formájá-
ban. Akár pozitív, akár negatív sztrókok válthatók. Leértékelés azonban nincs, mivel az inti-
mitás definíciója szerint autentikus akaratok és érzések cseréje.
Amikor ebben a részben korábban beszéltünk az intimitásról, tudatosan egy olyan pél-
dát választottunk, amelyben a cserélt sztrókok egyenesen negatívok voltak. Ezt pontosan
azért tettük így, hogy a Berne utáni egyes TA-szerzők által keltett azon impressziót, hogy
az intimitásnak mindig valamiféle hetedik mennyországbeli pozitív sztrókolásnak kell len-
nie, elvethessük.
Amikor az intimitás pozitív sztrókok cseréjét jelenti, akkor azokat különösen kellemes-
nek éljük meg. Például elképzelhetünk egy módot, ahogyan a csoportbeli jelenet folytatód-
na. Miután János elleni dühömet kiengedtem, megnyugszom, szemébe nézek és moso-
lyogva ezt mondom: „No, most úgy érzem, jobban ismerlek
103
A TA MA
téged. Örülök, hogy nyíltan megmondtad, mit érzel!” János pontosan ilyen egyenesen néz
rám vissza, mosolyog és ezt mondja: „Én is örülök, és tetszik, hogy meghallgattál.” Egy-
más felé hajolunk és kezet rázunk.
Mivel az intimitás nincs előre programozva, az időstrukturálás összes módjai közül ez
az, amely a legkiszámíthatatlanabb. Így Gyermeki-ből tekintve lehet, hogy az intimitást tar-
tom a másokhoz való kapcsolódás legkockázatosabb módjának. Lehet, hogy a következő
állítás paradox, de lehet, hogy ez a legkevésbé kockázatos mód. Amikor én és a másik
személy intimitásban vagyunk, akkor leértékelés nélkül kommunikálunk. Ezért az intimitás
eredményének mindig építőnek kell lennie a résztvevő egyének számára. Másik kérdés,
hogy vajon mindig kellemesnek találjuk-e? Ez valószínűleg attól függ, hogy a váltott sztró-
kok egyenes pozitívok vagy egyenes negatívok-e.
● Készíts egy időstrukturáló torta-ábrát. Először is rajzolj egy kört. A kört oszd föl sze-
letekre, amelyek ébren töltött idődnek a részeit hivatottak ábrázolni, vagyis azt, hogy
mennyi időt szentelsz az időstrukturálás hat különböző formájára.
Gondolkozz el rajta, hogy vajon nem akarod-e megváltoztatni ennek a tortának a
metszésvonalát. Ha igen, akkor rajzold le azt a változatot, amelyet el akarsz érni. Írj le
legalább öt olyan módszert, amellyel a növelni óhajtott időstruktúrát bővíteni akarod. A
következő héten gyakorold ezeket a magatartásokat. Azután rajzold újra az időstruktu-
ráló tortádat. Minden nap figyeld meg, hogy te és mások hogyan strukturáljátok időtö-
ket. Elemezd az időstrukturálást találkozások során, munkában, szomszédokkal való
beszélgetésekben, partikon vagy bárhol, ahol jársz. Ne mondd meg másoknak, hogy
mit csinálsz, hacsak nem vagy benne biztos, hogy tudni akarják.
Csoportban alkossatok hetes alcsoportokat. Válasszatok bármilyen beszélgetési
témát. Beszéljetek róla három percig úgy, hogy minden személy eljátssza az időstruk-
turálás hat módja közül az egyiket. A három perc elteltével vitassátok meg tapasztala-
taitokat. Válasszatok egy másik témát, változtassátok meg az időstrukturáló szerepe-
ket, és ismételjetek.
Nagy csoportban számoljátok ki az embereket egytől hatig. Minden 1-esnek visz-
szavonulást kell játszania, a 2-eseknek rítusokat, a 3-asoknak időtöltést és így tovább.
Azután vegyüljetek el és tartsatok egy „időstrukturáló koktélpartit” öt percen keresztül
úgy, hogy mindenki játssza a megfelelő szerepet. Az idő végeztével osszátok meg ta-
pasztalataitokat a csoport többi tagjával. ●
104
IV. rész
SAJÁT
ÉLETTÖRTÉNETÜNK
MEGÍRÁSA
Sorskönyvek
10. Fejezet
A SORSKÖNYV TERMÉSZETE
ÉS EREDETE
Az ember megírja saját élettörténetét.

Ezt születéskor kezdjük el és négyéves korunkra már eldöntöttük a terv főbb
vonásait.
Hétéves korunkra majdnem teljes részletességgel készen áll a történet. Ettől kezdve
kb. 12 éves korig még alakítgatjuk a történetet és itt-ott hozzáteszünk valami díszítést.
Serdülőkorunkban azután átdolgozzuk a történetet és korszerűsítjük, és új, az életünkhöz
közel álló szereplőket gondolunk ki hozzá.
Minden történethez hasonlatosan a mi élettörténetünknek is van eleje, közepe és vé-
ge. Megvannak a hősei, hősnői, gonosztevői és jövő-menő figurái is. Megvan a főtémája
és van mellékcselekménye is. Lehet komikus vagy tragikus, izgalmas vagy unalmas, inspi-
ratív vagy jellegtelen.
Most, hogy felnőtt vagy, a történeted elejét tudatos emlékezeted már nem éri el. Le-
het, hogy egészen mostanáig nem is voltál tudatában, hogy egyáltalán megírtad. Mégis,
enélkül a tudatosság nélkül is valószínű, hogy végig fogod élni a történetet, ahogy hosszú
évekkel ezelőtt önmagad számára megalkottad. Ez a történet a te sorskönyved.
● Tételezzük fel, hogy valóban megírtad a történetet, amely a saját életed.

Végy ceruzát, papírt és válaszolj a következő kérdésekre. Dolgozz gyorsan és in-
tuitív módon, mindig az első választ leírva, amely a kérdés nyomán eszedbe ötlik.
Mi a címe a történetednek?
Milyen fajta történet ez? Boldog vagy szomorú? Győzelmes vagy tragikus? Érde-
kes vagy unalmas? Használd a saját szavaidat és úgy írd le, ahogy eszedbe jutnak.
Néhány mondatban írd le az utolsó jelenetet, azt, ahogyan a történeted végződik.
Tartsd meg a válaszaidat. Még visszatérhetsz hozzá, amikor már többet tudsz a
sorskönyvek természetéről. ●
Mindennapi TA-nyelven egyszerűen a szkript szót használjuk, amikor sorskönyvekről

beszélünk.
A sorskönyvek természete és definíciója

A sorskönyv elméletét először Eric Berne és munkatársai, főként Claude Steiner gon-
dolták ki az 1960-as évek közepén. Azóta már sok szerző épített az eredeti elgondolásra.
A sorskönyv koncepciójának jelentősége megnőtt a TA-elméletben és napjainkra már az
én-állapot-modellel együtt a TA központi elgondolásának számít.
108
A TA MA
„A csoportterápia alapelvei” c. művében Berne úgy definiálta a sorskönyvet, mint „nem

tudatos élettervet”. Később a „Mit mondasz a Helló után” c. könyvében ennél teljesebb
meghatározást adott: „egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a ké-
sőbbi események által igazolt életterv, amely egy kiválasztott alternatívában kulminál”.
Ha tökéletesen meg szeretnénk érteni a sorskönyvet, érdemes időt szánni a fenti defi-
níciók részletes elemzésére.
A sorskönyv életterv
Az az elgondolás, hogy a felnőttkori életmintákat a gyermekkori tapasztalat befolyásol-
ja, központi jelentőségű nemcsak a TA-ban, hanem más pszichológiai iskolák szerint is. A
TA-sorskönyv-teóriát az különbözteti meg a többitől, hogy elképzelése szerint a gyermek
specifikus tervet készít saját életére, nem egyszerűen csak szemléli a világot valamilyen
módon. Az elmélet szerint ez az életterv drámai formában íródik, tisztán körülírható kezdet-
tel, tetőponttal, középpel és befejezéssel.
A sorskönyv az elszámolás felé irányul

A sorskönyv-elmélet másik megkülönböztető jele, hogy az életterv egy választott alter-
natívában kulminál. Amikor kisgyermekkorunkban életünk drámáját írjuk, annak integráns
részeként megírjuk a befejező jelenetet is. Ezután a terv minden részének a nyitó fejezettől
kezdve a végső jelenet felé kell irányulnia.
A sorskönyv-elmélet szaknyelvén kifejezve, ezt a befejező jelenetet a sorskönyv el-
számolásának nevezzük. Az elmélet szerint, amikor felnőttként eljátsszuk sorskönyvünket,
öntudatlanul azokat a magatartásformákat választjuk, amelyek közelebb visznek a sors-
könyv elszámolásához
A sorskönyv döntés jellegű, elhatározástól függő

Berne úgy definiálja a sorskönyvet, hogy az a „gyermekkorban készített életterv”. Ez
azt jelenti, hogy a gyermek dönt egyfajta életterv mellett. TA szaknyelven úgy fejezzük ezt
ki, hogy a sorskönyv döntés jellegű.
Ebből az következik, hogy ahol több gyermek nevelkedik fel ugyanabban a környezet-
ben, elképzelhető, hogy teljesen különböző élettervek mellett döntenek. Berne elmond egy
történetet kér fivérről. Mindkettőjüknek ezt jósolta anyjuk: „Elmegyógyintézetben fogod vé-
gezni!” Az egyik testvér elmebeteg lett, a másik pedig pszichiáter.
A sorskönyv-elméletben a „döntés” szót terminus technikus-ként használjuk, ami kü-
lönbözik a szó hagyományos szótári jelentésétől. A gyermek sorskönyv-elhatározásai, dön-
tései nem azon a szándékolt módon születnek, amelyet a felnőtt döntéshozatallal kapcso-
lunk össze. A legkorábbi elhatározások érzésekből származnak, és akkor alakulnak ki,
amikor a gyermeknek még szavai sincsenek. Természetesen a felnőttek által használt rea-
litáspróba is egészen más.
109
A SORSKÖNYV TERMÉSZETE ÉS EREDETE
A sorskönyvet a szülők megerősítik

Bár a szülők nem határozhatják meg egy gyermek sorskönyv-döntéseit, nagyon nagy
hatást gyakorolhatnak arra. Szinte a gyermek születésétől fogva a szülők üzeneteket kül-
denek neki, amelyek alapján ő kialakítja következtetéseit önmagáról, másokról és a világ-
ról. Ezek a sorskönyv-üzenetek lehetnek nem verbálisak és verbálisak egyaránt. Olyan ke-
retet alkotnak, amelyben és amelyre való vonatkoztatással a gyermek főbb sorskönyvi
döntései születnek. A 13. és 14. fejezetben fogjuk megvizsgálni a különböző fajta sors-
könyvi üzeneteket és azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a sorskönyvi döntésekhez.
A sorskönyv kívül esik a tudatosság határain

A felnőtt életben legfeljebb álmainkban és álmodozásainkban juthatunk közel korai
éveinkhez. Hacsak nem szánunk időt sorskönyvünk felfedezésére, valószínűleg tudatun-
kon kívül maradnak az általunk korai években tett elhatározások, még akkor is, ha maga-
tartásunkban azokat „éljük ki”.
A valóságot újraértelmezzük, hogy „igazolja” a sorskönyvet

Amikor Berne azt írta, hogy a sorskönyvet „igazolják a következő események”, jobban
tette volna, ha idézőjelet tesz az igazolják elé. Gyakran ugyanis azt csináljuk, hogy a való-
ságot saját referenciakeretünkben értelmezzük, olyan módon, hogy úgy tűnik számunkra,
hogy ez igazolja sorskönyvi döntéseinket. Ez azért van így, mert Gyermeki én-állapotunk-
ban sorskönyvi alapú világnézetünk minden fenyegetettségét úgy éljük meg, mint igénye-
ink kielégítésének fenyegetettségét, sőt akár mint egész túlélésünk fenyegetettségét. Ami-
kor a következő fejezetekben a félreismerést és leértékelést, újraértelmezést és referen-
ciakereteket vizsgáljuk, látni fogjuk, hogyan jelenik meg ez a torzulás és hogyan kapcsoló-
dik az élet problémáihoz.
A sorskönyv eredete
Vajon miért készítjük ezeket a mindent átfogó Gyermeki elhatározásokat és döntése-
ket önmagunkról, másokról és a világról? Milyen funkciót látnak el ezek? E kérdésekre a
választ a sorskönyv-alakítás két alapvetően fontos vonása adja meg.
1. A sorskönyvi döntések jelentik a gyermek számára a legjobb stratégiát a túlélésre
egy olyan világban, amely gyakran ellenségesnek, sőt életveszélyesnek tűnik számára.
2. A sorskönyvi döntéseket a gyermeki érzelmek és a valóság tesztelése alapján hoz-
zuk.
A fentieknek a következőkben történő megvitatásában Stan Woollams munkásságára
támaszkodunk.
110
A TA MA
Reakció az ellenséges világra

A kisgyermek kicsiny és fizikálisán sérülékeny. Számára a világ tele van veszélyes óri-
ásokkal. Egy váratlan zaj azt jelentheti, hogy élete közvetlen veszélyben van. Szavak vagy
koherens gondolkodás hiányában úgy tudja, hogy ha a mama vagy a papa elmegy, ő meg
fog halni. Ha nagyon mérgesek lesznek rá, meg is semmisíthetik őt. Hozzá kell tennünk,
hogy a kisgyermeknek nincs olyan időérzékelése, mint a felnőtteknek. Ha éhes vagy fázik,
és a mama nem jön, akkor lehet, hogy a mama soha nem fog jönni, és ez a halált jelenti.
Vagy valami olyat jelenthet, ami még a halálnál is rosszabb – most már örökké egyedül
maradunk.
Amikor a gyermek 2 vagy 3 éves, megtörténik, hogy testvére születik. A totyogó, aki
most már egy kicsit nagyobb, tudja, hogy talán nem fog emiatt meghalni. De a mama
egész gondoskodását elveszi tőle az újszülött. Lehetséges vajon, hogy nincs is elég szere-
tet? Lehet, hogy a baba az egészet el fogja venni? A fenyegetettség érzése most a mama
szeretetének elvesztésére vonatkozik.
A sorskönyv kialakításának elvei során a gyermek alárendelt helyzetben van. Úgy tű-
nik számára, hogy szüleinek totális hatalma van. Kisgyermekkorában ez a hatalom élet
vagy halál. Később pedig igényeinek és szükségleteinek kielégítése vagy kielégítetlenül
hagyása.
Reakciója pedig az, hogy stratégiákat választ az életben maradásra és szükségletei-
nek lehető legteljesebb kielégítésére.
Korai valóság-vizsgálat és érzelem

A fiatal gyermek nem úgy gondolkodik, mint egy felnőtt. Az érzelmeket sem ugyan-
azon a módon tapasztalja meg. A sorskönyvi döntések pedig kifejezetten a gyermeki gon-
dolkodás és érzésmód alapján születnek. A kisbaba érzelmi tapasztalata düh, teljes nyo-
morúság, rémület vagy extázis. Korai döntéseit ezen intenzív érzésekre való reakcióként
hozza. Így nem meglepő, hogy e döntések gyakran véglegesek. Mondjuk pl., hogy kórház-
ba kell mennie operációra. Ez még egy felnőtt számára sem kellemes tapasztalat. A kis-
gyermek számára azonban borzalmas sorscsapás. Rémülete mellett teljes szomorúságot
érez amiatt, hogy anya nincs ott, és talán soha többé nem lesz ott. És dühöt is érez azért,
hogy anya megengedte, hogy mindez megtörténjen vele. Lehet, hogy így dönt: „Ezek az
emberek meg akarnak ölni engem. Anya hagyta, hogy ez megtörténjék. Szóval ő is meg
akar ölni engem. Legjobb, ha én ölöm meg mindet, mielőtt elkapnak engem!”
A kisgyermek logikájában szabályszerűség az, hogy az egyeditől halad az általános
felé. Tételezzük fel például, hogy a gyermek anyja következetlen a kívánságok teljesítésé-
ben. Lehetséges, hogy bizonyos alkalmakkor odamegy, amikor sír, és más alkalmakkor
pedig ignorálja. A gyermek nem egyszerűen arra a következtetésre jut, hogy édesanyja
megbízhatatlan, hanem dönthet úgy: „Az emberekben nem lehet megbízni”, esetleg: „A
nőkben nem lehet megbízni.” Egy négy-öt éves kislány például eszeveszett dühöt érezhet
az apjával szemben, mert az már nem dédelgeti olyan meleg odafordulással, mint totyogós
korában. Ezután valószínűleg nem egyszerűen arra a következtetésre jut, hogy dühös va-
gyok apámra, hanem arra, hogy dühös vagyok a férfiakra.
111
A gyermek különbözőképpen kompenzálhatja a saját erőtlenségének érzését. Például

mindenhatónak képzeli magát, vagy azt gondolja, hogy varázslatokra képes. Lehetséges,
hogy érzékeli, hogy anyja és apja nem jól jönnek ki egymással. Különösképpen ha egyet-
len gyermek, ebből arra a következtetésre juthat, hogy: „Ez az én hibám.” Ha pedig szülei
fizikailag bántalmazzák egymást, úgy gondolja, hogy az ő feladata egyik szülőt a másiktól
megvédeni.
Ha a gyermek érzékeli, hogy egyik szülő visszautasítja, a hibát gyakran magára veszi,
mondván: „Velem valami baj van.”
Fiatal gyermekek gyakran nehezen különböztetik meg a késztetéseket a valós tettek-
től. Lehetséges, hogy a totyogós úgy érzi: „Meg akarom ölni ezt az új babát, aki mindenki
figyelmét magára vonja.” Számára ez annyit jelent, mintha azt mondaná: „Megöltem az új
babát.” Ezután lehet, hogy erre a következtetésre jut: „Mint gyilkos, gonosz és rettenetes
vagyok.” Felnőtt életében ez az egyén hordozhat magában egy bizonytalan bűntudatot
olyan cselekményért, amelyet sohasem követett el.
A TA központi feladata az effajta gyermeki logika iránti érzék kifejlesztése. A nyelvé-
szek Sprachgefühl-ről, vagyis „egy nyelvezet megértéséről” beszélnek. Különösen akkor,
ha valaki használja a TA-t, érdemes megszerezni ezt a fajta érzéket a gyermeki sorskönyv
nyelve iránt.
A nyelv megértésének fejlesztése érdekében Erikson művét érdemes tanulmányozni,
valamint Piaget és a gyermeki fejlődés más kutatóinak munkáit. A célból, hogy képes le-
gyél értékelni, mit jelent ez a te számodra, figyelj oda az álmaidra. Álmainkban kerülhetünk
legközelebb felnőtt életünk során annak emlékéhez, hogy ez az ellenséges világ milyen
volt kisgyermekkori énünk számára.
● GYAKORLATOK: SAJÁT SORSKÖNYVÜNK FELFEDEZÉSE

Álmok, fantáziák, tündérmesék és gyermekkori történetek mind-mind kulcsot ad-
hatnak sorskönyvünkhöz. Íme, néhány gyakorlat, amely megmutatja, hogyan használ-
juk ezeket:
Amikor a gyakorlatokat csinálod, hagyd, hogy a képzeleted szabadon szárnyal-
jon. Ne törődj azzal, hogy mire valók vagy mit jelentenek. Ne cenzúrázd és ne ala-
kítsd, amit mondani szándékozol! Egyszerűen fogadd el az első gondolattársításod és
azokat az érzéseket, amelyek vele járhatnak! Az interpretálás munkáját hagyd a végé-
re!
A gyakorlatokból akkor nyerhetsz a legtöbbet, ha találsz egy csoportot, vagy leg-
alább egy partnert, akivel együtt dolgozhatsz. Akár csoportban, akár egyedül dolgozol,
nagyon jó gondolat, ha válaszaidat magnóra veszed. Egyszerűen kapcsold felvételre
a magnót és hagyd így, amíg a gyakorlat tart. Azután játszd vissza többször, és en-
gedd, hogy az intuíciód felszínre hozza a jelentéseket! El fogsz csodálkozni, hogy
mennyi mindent megtudsz önmagadról és a sorskönyvedről!
Amíg a gyakorlatokat csinálod, lehetséges, hogy nagyon erős érzelmek kezdenek
megrohanni. Ezek gyermekkori érzések lesznek, amelyeket a sorskönyvi emlékeiddel
együtt hozol felszínre. Ha ez a tapasztalatod, bármelyik pillanatban dönthetsz úgy,
hogy abbahagyod, vagy hogy továbbfolytatod a gyakorlatot. Ha úgy döntesz, hogy ab-
bahagyod, figyelmedet nagyon erősen fordítsd egy, a szobában levő, feltűnő tárgyra.
Mondd önmagadnak vagy a
112
A TA MA
partnerednek, hogy mi az a tárgy, milyen színű, és mire használják. Gondolj valami-

lyen rutin felnőtt témára, például hogy mit eszel a következő étkezésnél, vagy hogy
mikor kell a munkahelyedre érned. Amíg ezt csinálod, állj vagy ülj egyenesen, úgy,
hogy testedet egy függőleges középvonal mentén egyensúlyozzad.
Hős vagy hősnő

Ki a kedvenc hősöd? Lehet, hogy egy gyermekkori történetből származik. Az is le-
het, hogy egy színdarabból, könyvből vagy filmből emlékszel rá. Megtörténhet, hogy
valós személy.
Az elsőt válaszd, aki eszedbe jut.
Most állítsd be a magnetofont, és kérj figyelmet partneredtől vagy a csoporttól.
Légy a választott hősöddé. Beszélj magadról, ameddig csak akarsz. Használd az „Én”
szócskát!
Például tegyük fel, hogy az én hősöm a Superman. Kezdhetem így is: „Én Super-
man vagyok. Az a dolgom, hogy segítsek az embereknek a problémáikban. A semmi-
ből érkezem, mindenféle csodálatos dolgot művelek, azután újra a semmibe távozom.
Legtöbbször senki sem tudja, hogy ki vagyok, mert álruhában közlekedem.”
Akárki is a te választott hősöd, most fogj hozzá és változz át, és kezdjél el önma-
gadról beszélni.
Történet vagy mese

Az első gyakorlat egy variációja, ha egy történetet vagy egy mesét mondunk el.
Megint bármilyen történetet választhatsz. A legjobb az, ami először eszedbe jut. Lehet
gyermekkori tündérmese, klasszikus mítosz, vagy bármi más, ami eszedbe jut.
Kezdheted így: „Egyszer élt egy gyönyörű lány, akit gonosz mostohája örök álom-
ra kárhoztatott. Ez a lány a kastély mélyén feküdt egy kis szobában. A kastélyt minde-
nünnen vadrózsaösvény fogta körül. Királyok és hercegek jöttek a lány megmentésé-
re, de egyikük sem volt elég erős, hogy áthatoljon a sövényen...”
Hogy még többet meríthess ebből a történetből, menj végig a szereplőkön, és
sorban azonosulj mindegyikükkel. Mindig saját magadról beszélj, és nem csak szemé-
lyeket, de tárgyakat is választhatsz. Így a fenti történetből például lehetsz te a lány, a
gonosz mostoha, a szabadító királyfi, de lehetsz a szoba, a kastély vagy a sövény is.
A sövény nevében például azt mondhatod: „Sövény vagyok. Kemény, sűrű és
szúrós. Minden egyes tüském kifelé fordul, úgy, hogy az emberek nem tudnak rajtam
áthatolni. A feladatom az, hogy megvédjem a fiatal lányt: „aki belül szunnyad...”
Álom
Válaszd ki egy álmodat. A legtöbbet egy közelmúltbeli álomból tudhatsz meg,
vagy egy visszatérő álomból, de bármilyen álom megfelel.
113
Mondd el az álmot, de ne múlt időben, hanem jelenben.

Azután éppúgy, ahogy a mesével tetted, azonosulj álmod egyes alakjaival vagy
tárgyaival, és beszélj magadról.
Emlékezz vissza, hogyan ereztél, miután álmodból felébredtél. Kellemes vagy
kellemetlen érzés volt?
Tetszett-e neked az álom befejezése? Ha nem, folytasd úgy a gyakorlatot, hogy
újraírod az álmod befejezését. Most mondd el az újraírt álmot éppúgy, ahogy az előbb
jelen időben.
Bizonyosodj meg róla, vajon most már tökéletesen elégedett vagy-e álmod befe-
jezésével. Ha nem, írd újra ismét ahányszor csak akarod.
Tárgy a szobában
Nézz körül a szobában! Válassz egy tárgyat, amit látsz. A legjobb, ha az elsőt vá-
lasztod, amelyik eszedbe jut. Most légy az a tárgy és beszélj saját magadról.
Például: „Én vagyok az ajtó. Fából vagyok, nehéz és sima. Néha útjában vagyok
az embereknek. De ha így történik, csak át kell engem lökni a másik oldalra...”
Ha ebből a gyakorlatból többet szeretnénk profitálni, megkérhetjük társunkat,
hogy beszéljen velünk, mint azzal a bizonyos tárggyal. Hangsúlyozzuk: társadnak
nem interpretálnia kell. Úgy kell beszélnie veled, mint az ajtóval vagy a kályhával,
vagy bármivel, amit kiválasztottál magadnak. Például:
„Én vagyok az ajtó. Amikor az emberek útjában állok, félrelöknek engem.”
„Nos, ajtó, mondd meg, milyen érzés, amikor félrelöknek?”
„Mérges vagyok, de mivel ajtó vagyok, nem tudok tiltakozni, csak hagyom, hogy
tegyék, ami jól esik.”
„Aha. És van valami, amin változtatni szeretnél, hogy jobban érezd magad?”
Tekintsd életedet játéknak

Ennél a gyakorlatnál valaki olyanra van szükséged, aki „vezető”-ként tud közre-
működni, amíg te relaxálsz. De azt is lehet, hogy az utasításokat felveszed magnóra,
és lehallgatod, amíg te relaxálsz. Egy vezető végigvezethet egy csoportot a gyakorla-
ton.
A vezetőnek nem kell követnie szó szerint az itt adott utasításokat. Valójában jobb
is, ha csak egyszerűen lejegyez egy-két emlékeztető szót az itt leírtakból, és annak
alapján saját maga szövegezi meg az elhangzókat. Sok szünetet kell tartani a monda-
tok között. Ez időt ad a résztvevőknek, hogy kialakítsák vizualizációikat.
Helyezkedj el egy széken vagy a padlón, és relaxálj! Jó, ha becsukod a szeme-
det. A vezető a következőket mondja:
„Képzeld el, hogy színházban vagy. Egy darab kezdetére vársz. Ez a darab pedig
a te saját élettörténeted
114
A TA MA
Milyen darab ez, amit nézni fogsz? Komédia vagy tragédia? Magasröptű dráma,
avagy szappanopera? Hősies vagy unalmas, érdekes vagy tényszerű – milyen lesz
vajon?
Tele van a színház, esetleg félig üres vagy egészen az? Elragadtatott lesz-e a kö-
zönség vagy unatkozni fog? Vidám vagy szomorú? Tapsolni fognak vagy otthagyják
az egészet és kisétálnak – mi fog vajon történni?
És vajon mi ez a kis játék? A te saját külön és egyedi élettörténeted?
Szóval most kihunynak a fények. A függöny felmegy. Megkezdődik a te saját szín-
darabod."
„És már pereg is az első szín. Ez a színdarabod kezdete. Nagyon, nagyon fiatal
vagy ebben a felvonásban. Mit látsz magad körül? Ki van ott? Arcokat vagy arcok ré-
szeit látod? Ha egy arcot látsz, nézd annak az arcnak a kifejezését. Mit hallasz? Légy
tudatában annak, hogy mit érzel! Lehet, hogy valamifajta testi érzésed van. Az is le-
het, hogy valamilyen érzelmet érzel. Esetleg valamilyen ízt érzékelsz? Vagy valami-
lyen szagot? Adj magadnak időt, hogy játékodnak ez az első felvonása tudatosodjék.”
(Szünet)
„Most a szín megváltozik. Színdarabodnak ebben a következő felvonásában kis-
gyermek vagy – olyan 3-6 éves. Hol vagy? Mit látsz magad körül? Vannak ott más
emberek is?
Mondanak valamit neked? Te mondasz nekik valamit? Van valami más hang a
környezetedben?
Mit érzel ebben a környezetben? Érzel valamit vagy van valami testi érzésed? Ér-
zel esetleg érzelmeket?
Lehetséges, hogy valami szagot vagy ízt érzel?
Szánj rá időt, hogy tudatában légy mindannak, amit látsz, hallasz, érzel vagy íz-
lelsz játékodnak ebben a második felvonásában. Abban a felvonásban tehát, amikor
életkorod kb. 3-6 éves.” (Szünet)
Ezután a „vezető” átfut a színdarab következő felvonásainak fő címein, ilyen mó-
don:
Tizenéves szín: 10-től 16 éves korig.
Jelenlegi szín: a mostani életkorod.
Körülményeid 10 év múlva a jövőben.
A színdarab utolsó felvonása – a halálod. Amikor megadja a játék fő címeit, a ve-
zetőnek meg kell kérdeznie: „Hány éves vagy a színdarabnak ebben az utolsó felvo-
násában?”
Végül a vezető megkér téged, hogy gyere vissza a jelenbe, és vedd igénybe az
összes időt, amire ehhez szükséged van.
Tapasztalataidnak azt a részét oszd meg a csoporttal, amelyiket akarod. ●
115
11. Fejezet
HOGYAN ÉLJÜK MEG A SORSKÖNYVET?
Miután kisgyermekkorunkban megírjuk élettörténetünket, nagyon valószínű, hogy el is

kezdjük azt élni, felnőtt életünknek legalább egy részében.
Ebben a fejezetben azt írjuk le, hogyan élhetjük meg a sorskönyvünket győztesként,
vesztesként vagy nem győztesként. Megmutatjuk, hogy az ember hogyan léphet be és ki
egy sorskönyv-meghatározta magatartásból, és elmagyarázzuk, hogy miért fontos a sors-
könyv ismerete az emberek élet-alakulásának megértése szempontjából.
Sorskönyvednek tartalma és folyamata van. Emlékezned kell arra, hogy a tartalom a
„mi”-re vonatkozik, a folyamat pedig a „hogyan”-ra.
Sorskönyved tartalma mindenki másétól különbözik. Olyan egyedi, mint egy ujjlenyo-
mat. A sorskönyv-folyamat viszont úgy tűnik, hogy egy relatíve kicsi számú megkülönböz-
tető minta lehetőségeire oszlik. Ezeket egy későbbi fejezetben fogjuk vizsgálni.
Győztes, vesztes és nem győztes sorskönyvek

Tartalom szerint háromféle típusra oszthatjuk a sorskönyveket:
győztes
vesztes
nem győztes.
Győztes sorskönyv
Berne a következőképpen definiálta a győztest: „Olyan személy, aki eléri kitűzött cél-
ját” (Robert Goulding ehhez hozzátette: „és ennek eredményeképpen a világot jobb hellyé
teszi”). A győzelem azt is implikálja, hogy a kitűzött cél kényelmesen, boldogan és simán
érhető el. Ha gyerekkoromban úgy határozok, hogy nagy vezető leszek, és végül valóban
dicsfényben fürdő, sikeres és elégedett tábornok vagy politikus válik belőlem, győztes va-
gyok. Ha gyerekkoromban úgy határozok, hogy milliomos leszek, akkor vagyok győztes,
ha felnőttként boldog, elégedett, kényelmesen élő milliomossá válok. Ha úgy határozok,
hogy pénztelen remete leszek, és felnőttként valóban remeteként elvonulva és szegényen
élek barlangomban győztes vagyok. A győzelem mindig a magam elé kitűzött célokhoz vi-
szonyul.
Vesztes sorskönyv
Fentiek ellentéteként a vesztes olyan valakit jelent, „aki nem teljesíti a kitűzött célt”. Itt
is el kell mondanunk, hogy nem csupán a cél elérése vagy el nem érése számít, hanem az
is, hogy mennyire jó vagy rossz körülmények között értük el. Ha
116
A TA MA
én úgy határozok, hogy nagy vezető leszek, csatlakozom a hadsereghez, és végül dicste-
lenül kell kilépnem, vesztes vagyok. Ha politikai szereplésem olyan botránnyal végződik,
amelynek során eltávolítanak hivatalomból, vesztes vagyok. Ha úgy határozok, hogy millio-
mos leszek, és pénztelen remeteként végzem, akkor is vesztes vagyok.
Akkor is vesztes vagyok azonban, ha úgy határozok, hogy milliomos leszek, ezt meg
is valósítom, de állandóan nyomorultul érzem magam a gyomorfekélyem és az üzleti prob-
lémáim miatt. Ha valóban sikerül remeteként egy barlangba elvonulnom, ott pedig úgy töl-
töm napjaimat, hogy állandóan panaszkodom a nedvességre és a pénztelenségre, megint
csak vesztes vagyok.
Berne rendkívül óvatosan és körültekintően definiálta a „győztes” és „vesztes” kifeje-
zéseket a „kitűzött célok elérése” vonatkozásában, ugyanis mindenképpen hangsúlyozni
akarta, hogy a győzteseket nem lehet egyszerűen azonosítani olyan emberekkel, akik
anyagi javakat és pénzt halmoztak fel. Ugyanígy a „vesztesek” sem szükségszerűen azok
az emberek, akik híján vannak az anyagi javaknak.
A helyzet az, hogy egyes emberek gyermekkorukban olyan célt tűztek ki maguk elé,
amelyet nem lehet nyomorúság, én-korlátozás, sőt fizikai sérülés nélkül kivitelezni. Például
megtörténik, hogy a gyermek szavak nélkül így határoz: „Amibe csak belefogok, mindenbe
belebukom.” Azután pedig nekifog, hogy végrehajtsa ezt a sorskönyvi döntést. Hogy elérje
kitűzött célját, valóban belebukik a dolgokba. Egy másik gyermek pedig mondjuk így hatá-
roz élete korai szakaszában: „Holtan kell összeesnem, hogy Apa és Anya szeressenek” –
és nekikezd, hogy elérje ezt a tragikus célt. Az ilyenfajta sorskönyveket mindenki „vesz-
tes”-nek nevezné, még akkor is, ha szó szerint nem vonatkoztatható rá a berne-i definíció.
A vesztes sorskönyveket első-, másod- vagy harmadfokúnak lehet definiálni, az elszá-
molás súlyosságának foka szerint. Az elsőfokú vesztes sorskönyv tévedései, buktatói és
veszteségei elég enyhék ahhoz, hogy társaságban meg lehessen beszélni. Ilyenek például
a visszatérő munkahelyi viták és ellentétek, enyhe depresszió vagy vizsgán való bukás
esete.
A másodfokú vesztesek kellemetlen sorskönyvi eredményeket tapasztalnak, amelyek
komolyságuk miatt már nem képezhetik társasági beszélgetés tárgyát. Ilyen lehet például,
ha egymás után több állást elveszít valaki, vagy kórházba kerül komoly depresszió miatt,
esetleg kizárják a főiskoláról helytelen magatartása következtében.
A harmadfokú vesztes sorskönyv halálban, súlyos betegségben, sérülésben vagy tör-
vénnyel való komoly összetűzésben kulminál. Ilyen harmadfokú veszteség lehet, ha valakit
bebörtönöznek a munkahelyén történt sikkasztás miatt, élete végéig zárt osztályra kerül,
vagy öngyilkosságot követ el a sikertelen érettségi miatt.
Gyakran a „hamartikus” kifejezést használjuk a harmadfokú vesztes sorskönyvek és
kiegyenlítésük leírására. A szó az ókori görög nyelvből származik, és „alapvető hibát” je-
lent. Azt a módot tükrözi, ahogyan antik görög tragédiához hasonlatosan, a sorskönyv ki-
bontakozik, a korai negatív döntéstől a végső felvonásig.
Nem győztes sorskönyv

A nem győztes sorskönyv szereplője „középutas”. Terveit napról napra készíti, nincse-
nek nagy győzelmei, de nagy bukásai sem. Nem vállal kockázatokat. Ezt a fajta sorsköny-
vet gyakran banálisnak nevezzük.
117
Munkahelyén a nem győztesből nem lesz főnök. Valószínűleg munkaidejét csendben

leszolgálja, végül megajándékozzák egy állóórával, és nyugalomba vonul, csendben élve
nyugdíjas éveit. Karosszékében ilyen gondolatokkal üldögél: „Lehettem volna akár főnök
is, ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen lettem volna. Nos, mindegy, azért jól van ez
így, ahogyan van.”
Győztesek, vesztesek és nem győztesek

Berne véleménye szerint a győztest úgy lehet megkülönböztetni a vesztestől, ha meg-
kérdezzük, mit tenne, ha veszítene. A győztes tudja, de nem beszél róla. A vesztes nem
tudja, és csak a győzelemről képes beszélni. „Ha megnyerem az első milliómat... ha a lo-
vam bejön...” Mindent egy lehetőségre tesz fel és pontosan így veszít.
A győztesnek mindig többfajta választási lehetősége van, és így győz. Ha az egyik do-
log valamilyen okból nem működik, valami mást csinál, egészen addig, míg végül sikeres
nem lesz.
A nem győztes néha győz és néha veszít, de ez soha nem elég nagy mértékű, mivel
nem hajlandó kockázatokat vállalni. Csak biztonságos alapokon játszik, és így nem lesz
győztessé, és marad is az.
Legyünk óvatosak a meghatározásokkal

A sorskönyveknek ez a fajta győztesre, nem győztesre és vesztesre való felosztása
csak megközelítő. Ami neked egy nem győztes elszámolásnak tűnik, lehet, hogy számom-
ra nyertes. Ami az én társadalmi köreimben elfogadhatatlan, lehet, hogy a tieidben megfe-
lelő. Valójában a legtöbb ember olyan sorskönyvek mellett dönt, amelyekben a győztes, a
nem győztes, s a vesztes keveredik. Gyermekkori döntéseim egyedi rendszerében lehet,
hogy szellemi munkában győztesnek gondolom el magam, fizikai aktivitás területén nem
győztesnek, és emberi kapcsolataimban pedig vesztesnek. A döntések egyéni kombináció-
ja teljesen különböző lehet.
Mindannyiunk számára a legfontosabb annak felismerése, hogy bármely sorskönyv
megváltoztatható. Ha a sorskönyvem tudatosul bennem, felfedhetem azokat a területeket,
ahol a vesztes döntéseket hozom és győztes döntésekké változtathatom azokat. A győz-
tes-nem győztes-vesztes meghatározás hasznos információ lehet a múlt vonatkozásában.
Jelenben történő változtatásaimhoz értékes úti térképet ad nekem. És semmiképpen sem
megváltoztathatatlan megállapítás a jövő tekintetében.
● Vizsgáld át, hogy mi az, amit sorskönyvedről felfedeztél, amikor az előző fejezet
gyakorlatait végezted!
Sorskönyvedet félig győztesnek, vesztesnek vagy főként banálisnak ítéled?
Vannak-e olyan területek, ahol mindeddig vesztes voltál vagy nem győztes, és
győztessé szeretnél válni?
118
A TA MA
Ha így van, mindezeken a területeken írd le, honnan tudnád, hogy most már
győzni fogsz vesztés vagy nem győzés helyett? Mi lenne a győzelmed eredménye?
Azután minden területnél írjál le legalább öt olyan cselekedetet, amelyet végre
kell hajtanod a győztes végeredmény érdekében! Ezen cselekedetek közül egyet min-
dennap hajtsál végre! Ha csoportban dolgozol, okvetlenül számolj be sikereidről! ●
Sorskönyv a felnőtt életben

Felnőttkorban néha újrajátsszuk azokat a stratégiákat, amelyek mellett kisgyermek-
ként döntöttünk. Ilyenkor úgy reagálunk az itt-és-most valóságra, mintha az a világ lenne,
amit korai elhatározásainkban megrajzoltunk. Amikor így teszünk, azt mondják, hogy sors-
könyvben vagyunk. Másképpen ezt úgy fejezzük ki, hogy sorskönyvi magatartásba vagy
érzésekbe helyezkedünk.
Miért tesszük ezt? Miért nem hagyjuk egyszerűen magunk mögött kisgyermekkori
döntéseinket, ahogy felnövünk? Ennek az elsődleges oka az, hogy még mindig abban re-
ménykedünk, meg tudjuk oldani azt a problémát, amely gyermekkorunkban megoldhatatla-
nul maradt: hogyan kapjunk feltétel nélküli szeretetet és figyelmet. Így felnőttként gyakran
úgy reagálunk, mintha még kicsi gyermekek lennénk. Sok más terápiához hasonlóan a TA
ezt a tényt úgy látja, hogy ez a legtöbb élet-probléma forrása.
Amikor sorskönyvbe kerülünk, általában nem vagyunk tudatában annak, hogy kisgyer-
mekkori stratégiákat alakítunk újra. Ezt a tudatosságot úgy alakíthatjuk ki, ha sorskönyvün-
ket megértjük és felfedezzük korai döntéseinket.
Nem lehetséges előre megmondani, hogy valaki egy bizonyos adott pillanatban sors-
könyvbe fog kerülni. Van azonban két olyan tényező, ami ezt eléggé valószínűvé teszi:
1. Amikor az itt-és-most helyzetet stresszel terheltnek érezzük.
2. Amikor hasonlatosság van az itt-és-most szituáció és egy gyermekkori, stresszel
terhelt helyzet között.
Ez a két tényező egymást erősíti.
Stressz és a sorskönyv
Stan Woollams elgondolása volt a stressz-skála. Minél nagyobb a stressz, annál való-
színűbb, hogy az egyén sorskönyvbe kerül. Ha a stresszt mondjuk 1-10-ig fokokra osztjuk,
akkor olyan helyzetben kerülhetek sorskönyvbe, amely legalább 6 vagy ennél is magasabb
fokon stresszel terhelt. Van olyan egyén, aki csak a 8. fokozat elérése után jut sorskönyv-
be.
Például összeütközésbe kerülök közvetlen főnökömmel. Ez csupán egy harmadik fo-
kozatú stresszt jelent. Így nem kerülök sorskönyvbe. Összeütközésünket képes vagyok fel-
nőtt módon feloldani. Azzal érvelek, hogy két eset lehetséges: a főnököm és én kidolgo-
zunk egy kompromisszumot, vagy fennmarad köztünk e témában a nézeteltérés. Ha az
utóbbi következik be, az sem tragédia.
119
De mondjuk például, hogy a főnököm behívat az igazgatóságra. A vele való vita miatt
már a 6. fokozatot érem el a stressz-skálán. Átcsúsztam a sorskönyvbe. Az igazgatóval
szemben ugyanazokat a fizikai reakciókat, érzéseket és gondolatokat aktiválom, amelye-
ket gyermekoromban használtam, amikor dühös apám óriásként ingott felettem, és olyan
szavakat kiáltozott, amiket nem is értettem. Anélkül, hogy ezt tudatosan realizálnám, az
igazgató „apámmá válik” számomra, és úgy reagálok, mintha csak újra hároméves, rémült
kisgyermek lennék.
A stressz-skála jó módszer a stressz és a sorskönyvi reakciók közötti kapcsolat kimu-
tatására. Ez persze nem azt jelenti, hogy a stressz hatására az ember biztosan sorskönyvi
reakcióba megy át. A sorskönyvbe való mozdulás elhatározástól függő, még akkor is, ha
az elhatározás nem tudatosul.
Valószínű, hogy pusztán azzal, hogy tudok a sorskönyvről, nagyobb stresszt leszek
képes elviselni anélkül, hogy sorskönyvi magatartásba csapnék át. Ha felvállalom az egyé-
ni terápiát, tovább tudom javítani a problémamegoldó képességemet és nem menekülök
rögtön sorskönyvi magatartásba.
Gumikötelek
Amikor az igazgatóval való vitám során átmentem sorskönyvibe, ez nem csupán azért
történt, mert a szituáció stresszel terhelt volt, hanem azért is, mert az itt-és-most jelenet
hasonlított egy fájdalmas jelenetre a gyermekkoromból.
TA nyelven azt mondjuk, hogy a mostani helyzet gumikötélszerűen visszahajlott a
gyermekkori jelenetre.
Ez grafikusan fejezi ki, hogyan reagálunk időnként, mintha visszacsapódnánk a kora-
gyermekkori jelenetekbe. Képzeljünk el egy hatalmas gumiköteget, amely átnyúlik az időn.
Beleakad a jelen egy vonásába, amely egy múltbeli fájdalmat hív elő és – pang! – már bele
is merülünk a múltba.
Általában nincs is tudatos emlékünk a gyermekkori jelenetről. Így nem is ismerhetjük
fel a hasonlóságot. Az én számomra a gumikötél a veszekedő igazgatótól a dühös apámig
nyúlott. De amíg az igazgató dühe miatt rettegtem, tudatosan nem realizáltam, hogy az
apám ott van mögötte.
Mivel az Apa és az Anya olyan fontos személyek korai életünkben, gyakran őket talál-
juk a gumikötél távolabbi végénél. Így vagyunk a nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybá-
csikkal és más szülőfigurákkal is. Amikor például csatlakozunk egy csoporthoz, nagy való-
színűséggel a csoport minden tagjának kiosztjuk egyik szülőnk vagy közeli hozzátartozónk
szerepét. Ha bárkivel beszélünk, akivel komoly kapcsolatban állunk, egy idő után valamely
múltbeli figurával azonosítjuk. Ezt természetesen öntudatlanul tesszük így.
Ezt a jelenséget a freudisták transzferenciának hívják. A TA-ban úgy beszélünk róla,
hogy „arcot teszünk valakire”. Amikor a főnöki vitám során sorskönyvibe mentem, apám ar-
cát tettem rá.
A gumikötelek nem mindig nyúlnak vissza emberekre. Beakadhatnak hangokba, sza-
gokba, különleges környezetbe vagy bármi másba, ami öntudatlanul egy gyermekkori
stresszel terhes szituációkra emlékeztet.
A TA-ban való változás egyik célja az, hogy szétkapcsolja a gumiköteleket. A sors-
könyv megértése és az egyéni terápia során feloldhatom az eredeti traumámat és megsza-
badíthatom magamat a régi gyermekkori jelenetek visszahúzó erejétől.
120
A TA MA
Ha így teszek, lehetővé válik, hogy az itt-és-most szituációkat a rendelkezésemre álló tel-
jes felnőtti erőkkel oldjam meg.
● Gondolj egy helyzetre a közelmúltból, amikor stressz alatt voltál és amely kellemet-
lenül vagy sikertelenül végződött a számodra. Különösképpen arra gondolj, hogy
mennyi rossz érzést tapasztaltál meg a szituáció során. Nem szükséges, hogy megint
megtapasztald ezt a rossz érzést most, amíg ezt a gyakorlatot csinálod.
Most pedig emlékezz egy olyan helyzetre a múltból, amelyik hasonlóképpen rosz-
szul végződött a számodra, és amelyben ugyanazt a rossz érzést tapasztaltad meg.
Menj vissza kb. 5 évvel és emlékezz vissza egy hasonló szituációra, amelyben
ugyanezt a rossz érzést érezted.
Most hozz vissza az emlékezetedbe egy ugyanilyen kellemetlen szituációt tizen-
éves korodból.
Ha lehet, emlékezz vissza egy hasonló jelenetre vagy jelenetekre korábbi gyerek-
korodból. Hány éves voltál? Ki volt ott? Mi történt?
Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy a gumikötél másik végét megtaláljuk. Mi
volt a hasonlóság a közelmúltbeli és a gyermekkori tapasztalatod között? Ha a közel-
múltbeli tapasztalatodban másik személy is szerepelt, a múltból vajon milyen arcot tet-
tél rá?
Ha egyszer tudatára ébredsz, milyen múltbeli szituációt játszottál újra, elkezdhe-
ted a gumikötél szétkapcsolását. Felnőtt tudatossággal emlékeztesd magad, hogy az
itt-és-most szituációban szereplő emberek mások, mint Apád, Anyád vagy azok az ar-
cok, amelyeket esetleg rájuk aggattál. Ha elkezded megtapasztalni ugyanazt a rossz
érzést, tudatosítsd magadban, hogy a jelenlegi szituáció különbözik attól a múltbelitől.
Most már nemcsak a régmúlt jelenet gyermekének erőforrásaival és lehetőségeivel
rendelkezel, hanem a felnőtt emberével is. ●
A sorskönyv és a test
Úgy tűnik, hogy legkorábbi döntéseinket testünkkel és agyunkkal együtt hozzuk. Meg-
történik, hogy a baba anyja után nyúl. Rá kell azonban jönnie, hogy anyja gyakran elhúzó-
dik tőle. Hogy csillapítsa a visszautasítás miatti fájdalmát, el kell nyomnia testének készte-
téseit. Azért, hogy leállítsa magát, megfeszíti karjait és vállait.
Sok évvel később, felnőttként még mindig őrizheti magában ezt a feszültséget, de
nem lesz tudatában annak, hogy ezt teszi. Fájdalmakat érezhet a vállában és a nyakában.
Lehetséges, hogy erős masszírozás vagy terápia hatására megérezheti ezt a feszültséget
és megszabadulhat tőle. Ezzel valószínű, hogy attól az érzés-áradattól is megszabadulhat,
amelyet kisgyermekkora óta elnyomott.
Eric Berne sorskönyvi jelekről ír. Ezek olyan testi jegyek, amelyek azt mutatják, hogy
valaki sorskönyvbe mozdult. Lehet, hogy mélyet sóhajt, testhelyzetet változtat vagy megfe-
szíti testének egy részét. Berne különösen a testnyílások közelében elhelyezkedő izmokra
hívta fel a figyelmet.
Vannak TA-terapeuták, akik kifejezetten erre a területre specializálták magukat.
121
Miért fontos a sorskönyvek megértése?

Miért olyan fontos a sorskönyv-koncepció a TA-elméletben?
Ennek az az oka, hogy lehetőséget ad számunkra annak megértésére, hogy az embe-
rek miért úgy viselkednek, ahogyan viselkednek. Különösen akkor van szükségünk erre a
megértésre, amikor olyan magatartásformákat vizsgálunk, amelyek a felszínen fájdalmas-
nak vagy önbüntetőnek látszanak.
Például a későbbiek folyamán, amikor a játszmákat vizsgáljuk, látni fogjuk, hogyan ke-
verednek az emberek fájdalmas vitákba, amelyeket újra és újra megismételnek. Miért csi-
náljuk ezt, amikor számunkra ez olyan rossz és kellemetlen?
A sorskönyv-elmélet szolgál egyfajta válasszal. Azért tesszük ezt, hogy megerősítsük
és továbbfejlesszük a sorskönyvünket. Amikor sorskönyvben vagyunk a kisgyermekkori
döntésekhez ragaszkodunk. Kisgyermekkori énünk számára úgy tűnt, hogy ezek a dönté-
sek a lehető legjobb módszerek a túlélésre és igényeink kielégítésére. Ezt a hiedelmet fel-
nőttként is megtartjuk Gyermeki én-állapotunkban. Minden tudatosság nélkül arra törek-
szünk, hogy úgy rendezzük be a világot a magunk számára, hogy úgy tűnjön, igazolja ko-
rai döntéseinket
Amikor sorskönyvben vagyunk, megkíséreljük, hogy felnőtt problémáinkat gyermekko-
ri stratégiák újrajátszásával oldjuk meg. Ezek szükségképpen ugyanazt az eredményt hoz-
zák számunkra, mint gyermekkorunkban. Amikor megkapjuk ezeket a kellemetlen eredmé-
nyeket, elmondhatjuk magunknak Gyermeki én-állapotunkban „Igen, a világ olyan, ami-
lyennek nekem a döntéseim alapján látnom kellett.”
És minden alkalommal, amikor ilyen módon „megerősítjük” sorskönyvi hiedelmeinket,
egy lépéssel közelebb jutunk a sorskönyv kiegyenlítéséhez. Például lehet, hogy kisgyer-
mekkoromban úgy határoztam: „Valami baj van velem. Az emberek elutasítanak engem. A
történetem vége az lesz, hogy szomorúan és egyedül halok meg.” Felnőtt életemben to-
vábbfejleszthetem ezt az élettervet olyan módon, hogy újra és újra visszautasítom magam.
Minden egyes elutasítással mintegy újabb megerősítést kap az a döntés, hogy az én utol-
só fejezetem a magányos halál lesz. Öntudatlanul ahhoz a mágikus hiedelemhez tartom
magam, hogyha sikerül ezt a véget elérnem, mama és papa végre szeretni fognak engem.
A sorskönyv mint „mágikus megoldás”

A sorskönyv mágikus megoldást ajánl az alapvető probléma megoldására, amit gyer-
mekkorunkban képtelenek voltunk megoldani: hogyan kapjunk feltétel nélküli elfogadást.
Felnőttként nehezen kapjuk el ezt a mágiát, mivel gyermekkorunkban gyakran azonosul-
tunk egy tündérmesével, és fantáziaképünk az volt, hogy ha képesek vagyunk életünket
úgy élni, ahogy a tündérmesében megírták, akkor mi is boldogan fogunk élni, míg meg
nem halunk.
Az egyetlen probléma az, hogy a tündérmesék csúnya tréfákat űznek a kisgyerekek-
kel. Arra tanítanak, ha azt akarod, hogy valami jó történjen veled, először nagy áldozatot
kell hoznod, hogy kiérdemeld azt.
Például ha egy herceghez szeretnél feleségül menni, érdekes választási lehetőségek
előtt állsz. Az egyik az, hogy keményen dolgozol, szenvedsz, a hamuban ülsz és sóvá-
rogsz tündérkeresztanyád jövetelére várva, aki el fog téged küldeni a bálra. Vagy teheted
azt, hogy mérgezett almát eszel, esetleg mérgezett orsóval
122
A TA MA
szúrod meg az ujjadat és várod, hogy jöjjön egy fickó, aki halott asszonyok életre csókolá-
sában utazik. Vagy például bezárnak egy toronyba, hosszú hajat növesztesz és várod,
hogy valaki kiszabadítson, aki bebörtönzött asszonyok megtalálásán fáradozik. Azt is meg-
teheted, hogy varangyokat csókolgatsz vagy megpróbálsz vadállatokat hercegekké változ-
tatni.
Ha hercegnőt akarsz feleségül venni, a választások hasonlóképpen vonzóak. Elindul-
hatsz halott asszonyokat csókolgatni, vagy bezárt hölgyeket felkeresni. Azt is megpróbál-
hatod, hogy megkeresel olyan asszonyokat, akik elmenekültek előled, esetleg valamely
vadállat vagy béka képében közlekedhetsz. Ha sikeres akarsz lenni és közszeretetnek ör-
vendő, akkor először csúnyának és kigúnyoltnak kell lenned.
Ennek a pozitív oldala az, hogy a tündérmesék a hatalom és az erő érzését adják a
gyermekeknek olyan időszakban, amikor nagyon gyengének érzik magukat. Az egyetlen
probléma az, hogy a felajánlott megoldás mágikus és nem működik a valóságban, de leg-
alább képessé teszi a gyermeket arra, hogy túléljen egy olyan helyzetet, amely egyébként
reménytelennek tűnik a számára.
Később a felnőtt életben a bennünk levő Gyermek továbbra is ragaszkodik ehhez a
mágikus hiedelemhez, vagyis azt szeretné, ha a tündérmese működne. Ha eddig még nem
működött, ennek az lehet az oka, hogy még nem szenvedtünk eleget, hogy megérdemel-
jük a megmenekülést. A sorskönyvből való menekülés egy része, ha feladjuk a tökéletes
világról való hitünket. Helyette pedig elkezdhetjük használni Felnőtt problémamegoldási
képességünket és kidolgozhatjuk, hogy hogyan juthatunk el igényeink kielégítéséhez egy
olyan világban, amely soha nem lesz tökéletes, de szép és élvezetes lehet.
A sorskönyv mint „védelem a tragédia ellen”

Íme egy másik ok, amiért az emberek olyan aggályosan ragaszkodnak sorskönyvi elő-
írásaikhoz. Tételezzük fel például, hogy szembekerülök azzal a lehetőséggel, hogy más-
képp kell viselkednem, gondolkoznom és éreznem, mint ahogy a sorskönyvemben meg
van írva. Gyermeki én-em számára ez azt jelentené, hogy fel kell adnom a mágikus megol-
dást, és már ez önmagában véve is elég rossznak tűnik. Ugyanakkor azonban szembe kell
néznem azzal a valamivel, amitől félek, hogy megtörténik a remélt mágikus megoldás he-
lyett.
Amikor kisgyermekkoromban sorskönyvi döntéseimet hoztam, úgy tűnt nekem, hogy a
döntések követésén kívül minden más alternatíva valami szörnyűséget idéz elő. Természe-
tesen azt nem tudtam, hogy milyen fajta szörnyűséget, csak azt tudtam, hogy nagyon fél-
tem tőle. Ezért ezt minden áron el kellett kerülnöm. Elkerülésére egyetlen út kínálkozott, ha
ragaszkodtam a sorskönyvi döntéseimhez, melyeket magamról, másokról és a világról al-
kottam. Minden alkalommal, amikor „meg tudtam erősíteni” ezeket a döntéseket, kevésbé
valószínűnek látszott, hogy a katasztrófa magával sodor engem.
Amikor sorskönyvünket a felnőtt életben játsszuk el, még mindig ezt a kisgyermekkori
motivációt követjük. Ezért van az, hogy az emberek gyakran azt mondják, jobban érzik ma-
gukat, ha olyan magatartásmódokat követnek, amelyekből ugyanakkor felismerik, hogy ön-
pusztítóak. Anélkül, hogy tudatában lennének, a következő hiedelem alapján viselkednek:
„A mostani magatartásom fájdalmas. De megközelítőleg sem olyan rossz, mint az a meg-
nevezhetetlen tragédia, amely akkor történne, ha magatartásomat megváltoztatnám.”
123
A fentiek megláttatják velünk, miért olyan fontos a sorskönyvek megértése az egyén

változásának folyamatában. Ha ki akarok lépni a sorskönyvből, azonosítanom kell azokat a
szükségleteket, amelyeket gyerekkoromban nem elégítettem ki. Meg kell találnom a mód-
ját, hogy most elégítsem ki ezeket a szükségleteket, és ehhez felnőtt erőforrásokat kell fel-
használnom ahelyett, hogy a sorskönyvi mágikus megoldásra hagyatkoznék. És meg kell
bizonyosodnom arról, hogy visszahívhatom magamat a sorskönyvi előírásokból anélkül,
hogy szembe kellene néznem azzal a tragédiával, amitől annyira féltem, amikor kisgyer-
mek voltam!
Sorskönyv és életút
Berne a következőt írta: „A sorskönyv az, amit az egyén kora gyermekkorában elhatá-
rozott, hogy végig fogja vinni, az életút pedig az, ami valóban történik.” Az ember életútja a
következő egymásra ható tényezők eredménye:
öröklés,
külső események,
sorskönyv,
autonóm elhatározások.
Örökölt génállományom határozza meg felépítésemet és fizikai megjelenésemet. A
mentális készségek kialakításában is szerepe lehet, habár a természet – vagy nevelés –
vita még nem dőlt el. Lehetséges, hogy gyermekkoromban úgy döntök, hogy híres sportoló
leszek. Ha olyan testet örököltem, amely nem elég erős és izmos, akkor jobb, ha más mó-
dot találok az önmegvalósításra.
Lehetséges, hogy korai döntésem az volt, hogy egészséges, hosszú öregséget fogok
megérni. Mégis megtörténhet, hogy tűzeset, földrengés vagy repülőgép szerencsétlenség
áldozatává válok, jóllehet soha semmiféleképpen nem készültem ilyen végre. Egy véletlen
külső esemény keresztülhúzta a hosszú életre vonatkozó elhatározásomat.
Néha az is megtörténik, hogy külső befolyások negatív sorskönyvi előírásokat szakíta-
nak meg. Például amikor egy ország lakossága háború idején összetart, kevesebben
szenvednek neurotikus panaszoktól, mint békeidőben. (Ez természetesen nem a háborúk
melletti érv, a neurózis gyógyításának sokkal kellemesebb módjai is vannak.)
Akár részt veszek egy formális terápiában, akár nem, életem során sok olyan döntést
hozok, amelyekhez felnőtt erőforrásaimra és készségeimre van szükség. Ezeket a dönté-
seket sorskönyv-mentesnek vagy autonómnak nevezzük. Amikor autonóm döntést hozok,
az itt-és-most valósággal jelenlegi felnőtt én-állapotomban foglalkozom.
Honnan tudod, hogy sorskönyvben cselekszel vagy autonóm módon? Ha tovább olva-
sod ezt a könyvet, és elvégzed a gyakorlatokat, akkor fejlődni fog megítélési készséged.
Ha kétségeid vannak, inkább azt tételezd fel, hogy sorskönyvben vagy. Különösen akkor,
ha olyan helyzetbe kerülsz, amely úgy tűnik, hogy ismétlődően sikertelen, arra kell gondol-
nod, hogy ezt a szituációt öntudatlanul építetted fel önmagad számára. Azután kísérletezz
olyan módszerek kidolgozásával, amelyben az adott szituáció rossz irány helyett jó irányba
megy.
124
12. Fejezet
ÉLETPOZÍCIÓK
Berne véleménye szerint a kisgyermek sorskönyve kialakításának korai szakaszá-

ban..., már rendelkezik bizonyos meggyőződésekkel önmagáról és a körülötte lévő embe-
rekről. Ezek a meggyőződések valószínűleg vele maradnak élete hátralévő részében, és a
következőképpen foglalhatók össze:
1. Én oké vagyok.
2. Nem vagyok oké.
3. Te oké vagy.
4. Nem vagy oké.
Ezeket minden lehetséges kombinációjában összevetve, a következő négy megállapí-
tást kapjuk magunkról és másokról:
1. Én oké vagyok és te is oké vagy.
2. Én nem vagyok oké, te oké vagy.
3. Én oké vagyok, te nem vagy oké.
4. Én nem vagyok oké, te nem vagy oké.
A fenti négy helyzetet életpozícióknak nevezzük. Egyes szerzők alapvető pozícióknak,
egzisztenciális pozícióknak vagy egyszerűen csak pozícióknak nevezik ezeket. Ezek a fun-
damentális helyzeteket jelentik, amelyeket egy egyén magáévá tesz az esszenciális érték-
kel kapcsolatosan, amelyet magában és másokban észlel. Ez többet jelent, minthogy egy-
szerűen véleménye van a maga és a mások viselkedéséről.
Ha egyszer a gyermek magáévá tette ezen pozíciók egyikét, nagyon valószínű, hogy
a sorskönyve többi részét úgy építi fel, hogy illeszkedjék hozzá. Berne ezt írta: „Minden
játszma, sorskönyv és végzet e négy alapvető pozíció egyikén alapszik.”
Az a gyermek, aki azt választja, „Én oké vagyok, te oké vagy”, nagyon valószínű, hogy
győztes sorskönyvet fog alkotni. Szeretetre méltónak tekinti saját magát. Úgy határoz,
hogy szülei szeretetre méltóak és megbízhatóak, és később kiterjeszti ezt a nézetet általá-
nosságban az emberekre.
Ha a gyermek az „Én nem vagyok oké, te oké vagy” pozíciót veszi fel, valószínűleg
banális vagy vesztes élettörténetet fog írni. Hogy illeszkedjék alapvető pozíciójához, sors-
könyvét olyan témák köré fogja felépíteni, ahol ő mindig áldozattá és vesztessé válik. Az
„én oké vagyok, te nem vagy oké” olyan sorskönyv alapját képezheti, amely a felszínen
győztesnek tűnhet. Ennek a gyermeknek azonban az a meggyőződése lesz, hogy neki fent
kell lennie, másoknak pedig lent kell lenniök. Ez lehet, hogy egy ideig sikerülni fog neki, ám
szükségleteit csak folyamatos küzdelem árán éri el. Más alkalommal azonban a körülötte
lévő embereknek elegük lesz az alárendelt helyzetből és elutasítják őt. Ekkor a látszólagos
győztes pozícióból át kell kapcsolnia a komoly vesztes helyzetbe.
Az „én nem vagyok oké, te nem vagy oké” a vesztes sorskönyv legvalószínűbb meg-
alapozása. A gyermek arról győződött meg, hogy az élet fölösleges gyötrelem és tele van
szenvedéssel. Saját magát alárendeltnek és szerethetetlennek tekinti.
125
ÉLETPOZÍCIÓK
Úgy hiszi, hogy senki sem segíthet neki, mert a többiek sem okék. Így sorskönyvének jele-
netei a visszautasításról és a visszautasíttatásról szólnak.
Az életpozíció eredete
A TA szerzők között nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy az életpozíciók hon-
nan erednek és milyen korban kezdődnek.
Berne elgondolása szerint: „A pozíció korai gyermekkorban három- és hétéves kor kö-
zött alakul ki. Ezzel igazolja a gyermek korai tapasztalaton alapuló döntését.” Más szavak-
kal kifejezve, Berne számára a korai döntések jönnek először, a pozíció pedig a későbbi
gyermekkorban alakul ki. Ezzel mintegy igazoltatja a gyermek világgal kapcsolatos dönté-
sét.
Például a gyermek szavak nélkül erre a döntésre juthat: „Soha többé nem fogom meg-
kockáztatni, hogy szeressek valakit, mert a mama azt mutatta, hogy én szerethetetlen va-
gyok.” Később ezt úgy igazolja, hogy ezt a meggyőződést teszi a magáévá: „Engem soha
nem fognak szeretni”, ami a „nem vagyok oké”-ra fordítható. Ha egy kislányt az apja fizikai-
lag bántalmaz, így határozhat: „Soha nem fogok egy férfiban sem megbízni apa rossz bá-
násmódja miatt.” Ezt azután arra a meggyőződésre általánosítja, hogy: „Minden férfi meg-
bízhatatlan, vagyis hogy nem oké.”
Claude Steiner álláspontja szerint az életpozíciókat sokkal korábban alakítjuk ki. Ere-
detét az élet első hónapjaira teszi. Steiner szerint az „Én oké vagyok, te oké vagy” pozíció
azt a kellemes és kölcsönös függőséget tükrözi vissza, amely a táplálkozó csecsemő és
anyja között mutatkozik. Ezt a helyzetet az Erik Erikson által leírt alapvető bizalom pozíció-
jával azonosítja. Ez egy olyan helyzet, amelyben a kisbaba azt érzi, hogy összhangban
van a világgal és minden összhangban van ővele.
Steiner véleménye szerint minden gyermek az „én oké vagyok, te oké vagy” pozíció-
ból indul ki. A gyermek csak akkor tér át másik pozícióra, ha valami megszakítja a kölcsö-
nös függőséget a gyermek és az anya között. Lehetséges, hogy a gyermek azt észleli,
hogy a mama megvonja tőle azt a védelmet és elfogadást, amit a korábbi napokban aján-
lott fel. Egyes gyermekek magát a megszületést is ilyen fenyegetésként élik meg. Ezekre a
kellemetlenségekre a csecsemő azzal reagálhat, hogy úgy határoz, hogy ő nem oké és a
többiek nem okék. Kimozdult tehát az Erikson szerinti alapvető bizalmi állapotból az alap-
vető bizalmatlanság állapotába. A gyermek azután önmaga és mások sorskönyvét erre az
alapvető szemléletre építi fel.
Steiner tehát egyetért Berne-vel abban, hogy az életpozíció „igazolja” a sorskönyvi
döntést. De Steiner verziója szerint időben az életpozíció jön először és ezt követik a dön-
tések.
Az életpozíció úgy definiálható, mint az ember alapvető hiedelme önmagáról és má-
sokról, amelyek a döntések és a magatartás igazolására szolgálnak.
Életpozíció a felnőttkorban, az oké-keret

Mindannyian úgy érkezünk meg a felnőttkorba, hogy írtunk egy sorskönyvet, amely
négy életpozíció egyikén alapszik. De nem maradunk ebben a pozícióban a nap minden
órájában. Sőt percről percre változtathatjuk pozíciónkat.
Franklin Ernst kialakított egy módszert ezen változások elemzésére. Ezt oké-keretnek
nevezi (12.1. ábra).
126
A TA MA
Ernst a „velem oké” kifejezést használja az egyszerű oké helyett. Ez azt hangsúlyoz-
za, hogy az oké-ság az én meggyőződésem magamról és az én meggyőződésem rólad.
12.1. ábra: Az oké keret: Mi az, ami történik
A keret vertikális tengelye a „Te oké vagy”-ra mutat felfelé, és a „Te nem vagy oké”-ra
lefelé. A vízszintes tengelyen pedig jobbra az „Én oké vagyok”, balra pedig a „nem vagyok
oké” helyezkedik el. A négy téglalap mindegyike megfelel tehát egy életpozíciónak.
A TA-szerzők az oké-t gyakran + jellel ábrázolják, a nem okét pedig - jellel. A Te rövidí-
tése „U” betű.* A négy életpozíciót tehát egyszerűen így írják le: I+U+, I-U+, I+U-, I-U-. (A
fordító a magyar rövidített változatok használatát javasolja a következőképpen: É+T+, É-
T+, É+T-, É-T-.)
A 12.1 ábrán mind a négy pozíciót egy rövidítéssel jeleztük. Ezek a nevek nem Ernst
eredeti elgondolásából származnak. Más szerzők azonban előszeretettel használják azo-
kat. Franklin Ernst kimutatja, hogy minden egyes gyermekkori pozíció egyfajta szociális in-
terakció által tükröződik a felnőtt életben. Ezt működésnek
* A magyar fordításban a Te rövidítése T

127
ÉLETPOZÍCIÓK
(operation) nevezi. A négy működés elnevezését láthatjuk a keretben. Ha öntudatlanul ke-

rülünk az egyik ilyen működésbe, vagyis gyermeki én-állapotunkból, akkor nagyon valószí-
nűen megpróbálunk alkotni egy sorskönyvi igazolást a megfelelő életpozícióra. De azt is
választhatjuk, hogy Felnőtt én-állapotból tudatosan használjuk a működések bármelyikét.
Ha így teszünk, elérhetjük az általunk kívánt társadalmi eredményeket.
Én oké vagyok, te oké vagy: kijönni vele

Most érkeztem meg a munkahelyemre. Bejön a főnök egy halom papírral. „Itt a jelen-
tés, amit vártunk” – mondja. „Megjelöltem azokat a pontokat, amit magának kell megvála-
szolnia. Nézze át kérem, és tegyen jelentést róla.” „Rendben – válaszolom – megteszem.”
Abban, ahogy elfogadtam a főnök felszólítását, az is benne van, hogy bizonyos va-
gyok az e munkára való képességemben, sőt jó érzéssel végzem azt el, a főnököt is be-
csületesnek látom és ésszerű ez a kérése, amit hozzám intézett. Így az „én oké vagyok, te
oké vagy” pozícióban vagyok. Interakciónkban a főnök és én kijövünk egymással, mindket-
ten azért vagyunk itt, hogy cselekedjünk.
Minden alkalommal, amikor ebből a pozícióból lépek interakcióba, megerősítem azt a
hitemet, hogy én és mások a világban okék vagyunk.
Én nem vagyok oké, te oké vagy: elkerülni

Leültem és kinyitottam a jelentést az első oldalon. A szemem sarkából látom, hogy va-
laki fölém hajlik. Arckifejezése aggályos. Mivel már máskor is nézett így rám, nagyon jól ki
tudom találni, hogy miért jön. A munkahelyi helyzetről akar panaszkodni, tanácsomat akar-
ja kérni, aztán persze nem fogadja meg. Ahogy az asztalomhoz ér és kinyitja a száját, két
választásom van, vagy sorskönyvbe kerülök, vagy Felnőtt-ből reagálok.
Sorskönyvi működés: tételezzük fel, hogy sorskönyvbe kerülök és az „én nem vagyok
oké, te oké vagy” álláspontra helyezkedem. Azt mondom magamnak: „Egyszerűen nem bí-
rom a fickó panaszait. Nem vagyok képes elviselni. Őt viszont egyáltalán nem érdekli, én
hogyan reagálok, akkor is csak tovább beszél. Ebből valahogy ki kell menekülnöm.” Meg-
feszítem a gyomromat és elkezdek izzadni. Nem is igazán tudom, hogy mit mond a mun-
katársam, ezt motyogom: „Sajnálom, Jim most ki kell rohannom a fürdőszobába” – és elin-
dulok az ajtó felé. És csak amikor már kint vagyok, könnyebbülök meg és sóhajtok egyet
boldogan. Jimet most sorskönyvi módon kerültem el. És amíg így tettem, megerősítettem
azt a gyermeki meggyőződésemet, hogy én nem vagyok oké míg mások oké-k.
Felnőtt működés: ha azt választom, hogy Felnőtt-ben maradok, azt mondom magam-
nak: „Most pedig nem fogom meghallgatni Jimet. Vannak problémái, de nem az én felada-
tom, hogy megoldjam azokat. Persze ha egyszer elkezd beszélni, nagyon nehéz lesz meg-
állítani. Azt hiszem, a legjobb, amit tehetek, hogy eltűnök a láthatárról.” Ahogy Jim kinyitja
a száját és félig elmondja az első mondatot, belevágok: „Hát Jim, ez borzasztó rosszul
hangzik, de sajnos, most nincs időm végighallgatni. Le kell mennem a könyvtárba, hogy
utánanézzek néhány bibliográfiai hivatkozásnak ebben
128
A TA MA
a jelentésben. Remélem, meg tudod oldani a problémáidat.” Fölkapom a jelentést és kisé-

tálok a szobából. Tehát Felnőtt tudatossággal választom az elkerülés műveletét.
Én oké vagyok, te nem vagy oké: megszabadulni

Tíz perccel később újra ott vagyok az irodámban és egy csésze kávéval a kezemben
a jelentésbe mélyedek. Az ajtó újra kinyílik. Ez alkalommal az asszisztensem nagyon le-
vertnek látszik: „Attól tartok, rossz hírem van – mondja. Elfelejtettem a nyomdába küldeni
azt az anyagot, amit adtál nekem, és már elmúlt a lapzárta. Mit csináljak?”
Sorskönyvi művelet: fentiekre reagálhatok „én oké vagyok, te nem vagy oké” pozíció-
ból. Arcom elvörösödik és rá üvöltök az asszisztensre: „Mit csinálsz? Azt csinálod, hogy
most rögtön rendbe hozod ezt az egészet. Szóval, kezdj hozzá, egy szót sem akarok addig
hallani, míg nem intézted el. Megértetted?” Ahogy ezt mondom, szívdobogásom sebesebb
lesz, és szó szerint „izzadni kezdek a gallér alatt”. Amikor az asszisztensem eltűnik, azt
mondom magamnak: „Az ember ma már senkire nem bízhat semmit, magának kell elvé-
geznie mindent.” Megszabadultam tehát az asszisztensemtől és sorskönyvi igazolást al-
kottam arra a hiedelemre, hogy én oké vagyok, míg a többiek nem azok.
Felnőtt művelet: ezt válaszolom asszisztensemnek. „Tudod, hogy a te dolgod ennek
rendbehozatala? Épp most sürgős munkám van. Te meg menj és találd ki, hogyan lehetne
minél hamarabb megoldani a problémát. Gyere vissza négykor és tégy nekem jelentést.”
És mintegy jelezve, hogy véget ért a beszélgetésünk, kinyitom az asztalon a munkámat.
Most tehát olyan módon szabadultam meg az asszisztensemtől, hogy a munkámat tudom
végezni és mindketten okék maradtunk.
Én nem vagyok oké, te nem vagy oké: sehová se jutni

A telefon csöng. Az élettársam hív hazulról. „Valami szörnyűség történt. Egy vízveze-
tékcső kilyukadt és az egész szőnyeg tönkrement, mielőtt el tudtam volna zárni a vizet.”
Sorskönyvi művelet: az én nem vagyok oké, te nem vagy oké pozícióból ezt mondom
magamnak: „Most már elegem volt. Ezt már nem bírom tovább, és még az élettársam se
segít. Reménytelen az ügy.” Belesóhajtok a telefonba. „Figyelj ide! Ezt én egyszerűen nem
bírom, ez már túl sok nekem a mai nap után.” Anélkül, hogy válaszra várnék, leteszem a
telefont. Kimerültnek és depressziósnak érzem magam. Belsőleg megerősítem azt a néze-
temet, hogy én és mások nem vagyunk okék.
Felnőtt művelet: elhatározván, hogy Felnőtt-ben maradok, így válaszolok: „Nézd, a baj
már megtörtént. Csak tarts ki, amíg hazaérek. Akkor majd meglátjuk, hogy mit csinálha-
tunk.” Tehát a sehová se jutásnak a felnőtt módját választottam.
Személyiségváltozás és az oké-keret
Jóllehet a keret négyszögeit váltogatjuk, mindegyikünknek van egy kedvenc négyszö-
ge, ahol a sorskönyvi időnk legnagyobb részét töltjük. Ez pedig az lesz, amelyet gyermek-
korunkban alapvető pozícióként határoztunk meg.
129
ÉLETPOZÍCIÓK
Az én oké vagyok, te oké vagy, ez egészséges pozíció. Itt én boldogulok veled, és

problémamegoldás során sikerül a győztes eredményeket kidolgoznom. Ez az egyetlen
olyan pozíció, amely a valóságon alapszik. Ha a gyermekkori pozícióm az volt, hogy én
nem vagyok oké, te oké vagy, nagy valószínűséggel a sorskönyvemet főleg depresszív po-
zícióból játszom és alárendeltnek érzem magamat másokkal szemben. Öntudatlanul a
rossz érzéseimet és ismétlődő magatartásaimat fogom felhasználni annak megerősítésé-
re, hogy ez az én jogos helyem a világban. Ha pszichiátriai problémáim vannak, akkor va-
lószínű, hogy neurotikusnak vagy depressziósnak diagnosztizálnak. Ha hamartikus sors-
könyvet írtam volna, annak valószínű kiegyenlítése önpusztítás vagy öngyilkosság.
Az én oké vagyok, te nem vagy oké korai pozíciója azt jelenti, hogy a sorskönyvemet
leginkább abból a védekező pozícióból élem, hogy megpróbálok másoknak fölötte marad-
ni. A körülöttem levők ezt valószínűleg túlságosan megterhelőnek, érzéketlennek, agresz-
szívnek tartják. Bár erre a pozícióra leggyakrabban a paranoid kifejezést használják, a
személyiségzavar pszichiátriai diagnózisának is megfelel. A harmadfokú sorskönyv záró
fejezete gyilkosság vagy testi sértés lehet.
Hogyha kisgyermekként az én nem vagyok oké, te nem vagy oké pozícióját veszem
fel, akkor sorskönyvemet eleve a fölöslegesség pozíciójából játszom. Itt azt hiszem, hogy a
világ és mások nem jók és én sem vagyok az. Hogyha banális sorskönyvet írtam, akkor
annak vezérfonala az lesz, hogy sehova sem jutok a legtöbb dologgal, amit elkezdek csi-
nálni életemben. Ha a sorskönyvem hamartikus, a valószínű kiegyenlítés az, hogy „meg-
őrülök”, pszichózis diagnózissal.
A sorskönyv minden aspektusához hasonlatosan az életpozíció megváltoztatható. Ez
valószínűleg csak akkor történhet meg, ha az ember betekintést nyer a sorskönyvbe terá-
pia vagy valamilyen erőteljes külső tapasztalat útján.
A változás folyamata gyakran azt jelenti, hogy a keret négyszögein egy specifikus sor-
rendben megyünk végig. Ha az egyén azzal indul, hogy „É-T-”-ban tölti a legtöbb időt, a
következő lépése valószínűleg az ,,É+T-” lesz. Miután némi időt eltölt úgy, hogy ez a leg-
fontosabb négyszöge, áttér az „É-T+”-ra. A végső cél az, hogy addig növeljük az „É+T+”-
ban eltöltött időt, hogy az váljék a legkedvesebb pozíciónkká.
Különösnek látszhat, hogy az embereknek át kell menniük az „É-T+”-on abból a cél-
ból, hogy az „É+T-”-ból eljussanak az „É+T+”-ig. De a terápia tapasztalata azt mutatja,
hogy az „É+T-” gyakran védekezés az „É-T+” ellen. A kisgyermek, aki arra a következtetés-
re jutott, hogy én oké vagyok és az összes többiek nem okék, azért vette fel ezt a pozíciót,
hogy védekezzék azzal a fájdalmas felismeréssel szemben, hogy a szülei szemében alá-
rendelt és erőtlen. Hogy felnőttként megváltozzék, szembe kell néznie ezzel a gyermeki
fájdalommal, és aztán hagynia kell, hogy eltűnjön.
● GYAKORLATOK AZ OKÉ-KERETTEL
Rajzold meg az oké-keret tengelyeit és címkézd meg a négyszögeket. Most raj-
zolj egy körülzárt területet a tengelyekre, amellyel kimutatod, hogy egy átlagos napon
mennyi időt töltesz az egyes négyszögekben. Például ha úgy gondolod, hogy a leg-
több idődet „É-T+”-ban töltőd, ezután következik az „É+T+”, majd az „É+T-”, a negye-
dik pedig az „É-T-”, akkor a bekerített terület olyan lesz, mint a 12.2. ábra.
130
A TA MA
Franklin Ernst ezt a képet korrelogramának nevezte.

Melyek azok a körülmények, amelyek között belekerülünk az egyes négyszögek-
be? Általában mit csinálunk és mondunk, és hogyan érzünk, amikor az egyes négy-
szögekben vagyunk?
Milyen én-állapotokból jövünk az egyes négyszögekbe?
Most, hogy megrajzoltad a korrelogramát, van-e valami, amit megakarsz változ-
tatni?
Ha változásokat akarsz elérni, gondolj arra, hogy hogyan tudnál választani a négy
Felnőtt művelet között, ahelyett hogy sorskönyvi reakciókba kerülnél. Határozz meg
legalább egy alkalmat, amikor a jövő héten kipróbálsz egy Felnőtt műveletet és csi-
náld is meg. Ha csoportban dolgozol, számolj be az eredményekről. ●
12.2. ábra: Korrelograma
131
13. Fejezet
SORSKÖNYVI ÜZENETEK ÉS
SORSKÖNYVI MÁTRIX
Tudjuk, hogy a sorskönyv egy sor döntésből áll. Ezeket a sorskönyvi üzenetek reakci-
ójaként a gyermek alkotja magáról, másokról és a világról. A sorskönyvi üzenetek főként a
gyermek szüleitől származnak.
Ebben a fejezetben a sorskönyvi üzenetek természetét vizsgáljuk meg és azokat a
módokat, ahogyan ezek átadhatók. Találkozunk egy modellel, a sorskönyvi mátrixszal,
amely megadja a módszert az egyes sorskönyvek mögöttes üzeneteinek elemzéséhez.
Sorskönyvi üzenetek és a gyermek észlelése

Fontos visszaemlékezni arra, hogy a gyermek mintegy reakcióként hozza a sorsköny-
vi döntéseit, reakcióként arra, amit a körülötte végbemenő dolgokból ő maga észlel. Ez az
észlelés a gyermeki érzés- és realitás-próba alapjain nyugszik. Azok az üzenetek tehát,
amelyekről a gyermek úgy észleli, hogy a szülőktől és a körülötte levő világból érkeznek,
egészen különbözőek lehetnek attól, amit egy felnőtt észlelne. A kisbaba, akit a hirtelen
hangos zörej megrémít, szavak nélkül erre a következtetésre juthat: „Valaki ott kint meg-
próbál megölni engem!” Ugyanebben a pillanatban megtörténhet, hogy a baba boldog szü-
lei gratulálnak egymásnak, hogy milyen biztonságos környezetet sikerült teremteniük gyer-
meküknek.
A sorskönyvi üzenet fajtái

A sorskönyvi üzenetek verbálisan, nem verbálisan és a két mód kombinálásaként ér-
kezhetnek.
Mind a verbális, mind a nem verbális üzenetek tartalmazhatnak egy modelláló elemet.
A verbális sorskönyvi üzeneteket parancsok vagy attribúciók formájában lehet átadni.
Verbális és nem verbális üzenetek

Mielőtt a kisgyermek megtanul beszélni, más emberek üzeneteit a nem verbális jelek
alapján értelmezi önmagának. A kisbabák rendkívül élesen észlelik az arckifejezéseket, a
test különféle feszültségeit, a mozdulatokat, hanghordozásokat és szagokat.
Ha a mama szorosan és melegen magához ölel, és hagyja, hogy teste a baba testé-
hez simuljon, ezt a kicsi valószínűleg úgy értelmezi, hogy „elfogadlak téged és
132
A TA MA
szeretlek téged”. Hogyha azonban testét megfeszítve mereven egy kissé eltartja magától,
ezt úgy olvashatja le: „elutasítalak téged és nem akarom, hogy közel legyél hozzám”. Le-
hetséges, hogy az anya maga nincs is tudatában ennek a feszültségnek és távolságtartás-
nak.
Megtörténik, hogy a gyermek sorskönyvi üzeneteket konstruál olyan eseményekből,
amelyek körülötte történnek, és amelyek nem is a szülőkkel kapcsolatosak. Hangos zajok,
hirtelen mozdulatok, a szülőtől való szeparáció, például kórházi tartózkodás idejére, mind-
mind az életét fenyegető eseményeknek tűnhetnek a kisbaba számára. Mivel feltételezi,
hogy a szülei a valóság eligazítói, arra a következtetésre juthat, hogy ez a fenyegetettség
tőlük származik.
Későbbi életében, amikor a kisgyermek már tud beszélni, a nem verbális kommuniká-
ció még mindig fontos alkotórésze a sorskönyvi üzeneteknek. A fizikális bántalmazás vagy
az azzal való fenyegetés jelentheti a gyermek számára, hogy a szülei elutasítják őt, és ta-
lán azt akarják, hogy meghaljon. Amikor a szülők beszélnek a gyermekhez, ő a mondotta-
kat annak megfelelően értelmezi, hogy milyen nem verbális jelek járnak együtt a mondan-
dóval. Emlékezzünk Berne Harmadik Kommunikációs Szabályára: amikor a tranzakciók
rejtettek vagy titkosak, a szignifikáns üzenet a pszichológiai szinten van.
Képzeljük el a kis iskolásgyereket, amint egy, a tanító által most odaadott könyvvel tér
haza. Elkezdi olvasni a szüleinek, és megbotlik a nyelve egy szón, amivel eddig még nem
találkozott. Apja ezt mondja: „Ezt rosszul olvastad.” Ezekkel a szavakkal a legkülönbözőbb
nem verbális jelek járhatnak együtt. A jelek mindegyike sajátos jelentést hordoz a gyermek
lehetséges sorskönyvi döntéseivel kapcsolatosan.
A fenti szavakat az apa mondhatja hangos, durva hangon, haragos, merev arccal.
Ugyanakkor lehet, hogy ujjával a könyvet kopogtatja, sőt esetleg még „kap is egyet” a gye-
rek. A gyerek ebből az üzenetből a következőt olvassa ki: „Nem akarom, hogy itt legyél, és
egyáltalán jobb lenne, ha meghalnál.”
Mondhatja az apa unottan is a szavakat anélkül, hogy az újságjából felnézne. A nem
verbális üzenetet a gyermek a következőképpen olvashatja le: „Nem vagy fontos a szá-
momra.”
Kacsintással és vihogással is kísérheti az apa a szavait. A kislány erre, a Kis Profesz-
szor stratégiát alkalmazva, visszavihog. Erre az apa még jobban elneveti magát. Az üze-
netet a gyermek így olvassa: „Akkor örvendeztetsz meg, ha ostobán cselekszel.”
Mondhatja az apa nyugodt hangon is a szavakat úgy, hogy a gyermek mellé ül és rá-
mutat a kérdéses szóra. Azután időt ad számára, hogy újra megnézze a szót. „Marslakója”
ezt az üzenetet tolmácsolja a gyereknek: „Jó lesz, ha gondolkodol”
Modellálás
A kisgyermekek nagyon pontosan megfigyelik, hogy az emberek hogyan viselkednek.
Különösképpen azt figyelik meg, hogy anya és apa hogyan kapcsolódnak egymáshoz és
más családtagokhoz. A valóság kipróbálásánál a Kis Professzor stratégiáját alkalmazva, a
gyermek folyamatosan különböző megoldásokkal próbálkozik a következő kérdésre: „Ho-
gyan kapom meg a legkönnyebben, amit akarok?”
133
SORSKÖNYVI ÜZENETEK ÉS SORSKÖNYVI MÁTRIX
Lehetséges, hogy egy kislány megfigyeli anyját, hogy amikor apjától valamit akar, elő-
ször kiabál, majd könnyekben tör ki. A gyermek levonja a következtetést: „Akkor tudom
megkapni az emberektől, különösen a férfiaktól, amit akarok, ha először elkezdek kiabálni,
majd zokogásba török ki.”
Vagy vegyünk például egy kisfiút, akinek a bátyja meghalt. Megfigyeli, hogy a szülei
minden héten virágokkal mennek a temetőbe. Állandóan szomorúnak látszanak, és úgy tű-
nik, többet gondolnak halott gyermekükre, mint az élőre. A gyermek arra a következtetésre
jut: „Azok az emberek kapják a legtöbb gondoskodást, akik meghaltak.” Nincs meg az a
felnőtt képessége, hogy megértse a halál véglegességét. Ezért lehet, hogy így dönt: „Hogy
gondoskodást és figyelmet kapjak a szüleimtől, meg kell halnom, mint a bátyámnak.”
Parancsok és attribúciók
A sorskönyvi üzenetek formája lehet a közvetlen parancs. „Ne zavarj!” „Tedd, amit
mondtam!” „Siess!” „Ne légy rossz!” „Ha először nem sikerül valami, próbáld újra és újra!” A
legtöbb szülő az ilyenfajta parancsok százával bombázza gyermekét, de hogy ezek meny-
nyire válnak sorskönyvi üzenetté, az attól függ, hogy milyen gyakran ismétlődnek, és mi-
lyen nem verbális jelekkel járnak együtt.
Más alkalmakkor a gyermeknek nem azt mondják, hogy mit kell csinálnia, hanem azt,
hogy mi ő. Ezt a fajta üzenetet attribúciónak nevezik.
„Te hülye vagy!”
„Te az én kislányom vagy!”
„Börtönben fogod végezni”
„Ezt soha nem fogod megcsinálni.”
„Jó vagy olvasásból.”
Ezek a gyermeknek közvetlenül mondott attribúciók példái. Tartalmuk lehet pozitív
vagy negatív. Mint mindig, a sorskönyvi üzenetek értékeit befolyásolják a kísérő nem ver-
bális jelek. Ha a „Te hülye vagy!” durván hangzik és még egy pofon is jár hozzá, ez egé-
szen más sorskönyvi üzenet, mintha ugyanezeket a szavakat könnyed hangon egy vállve-
regetéssel kísérve mondanánk.
Megtörténik, hogy az attribúciók indirekt módon érkeznek. Ez azt jelenti, hogy a szülő
a gyermekről beszél valaki másnak, vagy amikor a gyermek is jelen van, vagy olyan mó-
don, hogy az később visszakerül a gyermekhez.
„Ez egy csendes gyerek.”
„Jill olyan drága.”
„Pisti nem erős fiú, tudod.”
„Állandóan aggódunk miatta, mert olyan csintalan.”
„Apa azt mondja, egyszerűen kibírhatatlan vagy.”
Az ehhez hasonló indirekt attribúciók nagyon alkalmasak arra, hogy a gyermek lehet-
séges sorskönyvi üzenetként olvassa. Úgy tekinti szüleit, mint akik a valóságot meghatá-
rozzák, és amikor hallja szüleit másoknak arról beszélni, hogy ő milyen, ezt tényként fo-
gadja el.
Egyes családokban az attribúciókat egyik generáció a másikra hagyományozza pszi-
chológiai szintű üzenetek formájában. Ez például olyan vonásokon alapulhat, mint a csa-
ládban elfoglalt helyzet vagy a névadás. Például Ellen azért jött terápiára, mert attól tartott,
hogy meg fog örülni. A sorskönyv-analízis során kide-
134
A TA MA
rült, hogy a családban már két másik nőt is Ellennek kereszteltek: a nagynénjét és a nagy-
anyját. Mindketten Ellen mostani életkorában váltak pszichotikussá. A pszichológiai szintű
üzenet, bár szavakban kifejezve soha nem hangzott el, így szólt: „a családunkban minden-
ki, akit Ellennek kereszteltek, 35 éves korában megőrül”.
Traumás esemény és ismétlés

Megtörténik, hogy a gyermek centrális sorskönyvi döntést hoz egyetlen esemény alap-
ján, amelyet különösen fenyegetőnek érez. Például egy kislányt szexuálisan bántalmaz az
apja. Ezt az egyetlen eseményt döntő sorskönyvi üzenetként
élheti meg és így határozhat: „Soha többé nem bízom meg a férfiakban.” A korábbi életkor-
ban az anyjától való szeparáció gyakran ilyenfajta nem verbális döntéshez vezet: „Nem
bízhatom meg senkiben”, vagy: „Az emberek azt akarják, hogy meghaljak.” Egyes TA-szer-
zők úgy gondolják, hogy maga a születés traumás eseménye elegendő befolyást jelent a
sorskönyvi döntésekre.
Talán gyakoribb az, hogy a sorskönyvi döntések egy bizonyos idő után születnek is-
mételten megtapasztalt sorskönyvi üzenetek reakciójaként. Megtörténhet, hogy a gyermek
az anyja felé nyúl, ő pedig elfordul tőle. Újra utánanyúl, s megint csak nincs válasz. Ennek
azonban többször meg kell ismétlődnie és akkor kezdi kialakítani a gyermek a következte-
tést: „Anya nem akarja, hogy a közelében legyek”. Annak a kisfiúnak, aki a következő attri-
búciót hallja: „Ő egy félénk gyerek”, még hónapokon és éveken keresztül hallania kell ezt a
megjegyzést, míg szilárdan elhatározza, hogy ő igenis félénk.
Eric Berne pénzérme-oszlophoz hasonlította a sorskönyvi üzenetek felépítését. Né-
hány érme ferdén kerül az oszlopba. Minél több a ferdén bekerült érmék száma, annál va-
lószínűbb, hogy az egész oszlop összedől. Az is megtörténhet, hogy egy nagyon erősen
elferdült érme az egész oszlopot elhajlíthatja. Ugyanígy van, ha nagyon sok az egészen
enyhén elferdült érmék száma, különösen, ha az összes ugyanabban az irányban görbül.
Képszerűen így ábrázolható a sorskönyv, amelyben traumatikus események és ismétlődő
üzenetek alakítják a szöveget.
A sorskönyvi mátrix
Apádnak és anyádnak is megvoltak a saját Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapotai.
Mindhárom én-állapotból küldtek neked sorskönyvi üzeneteket. Te megkaptad az üzenete-
ket és elraktároztad őket a saját három én-állapotodban. Claude Steiner megrajzolta a TA
központi modelljét, a sorskönyvi mátrixot. Ez látható a 13.1. ábrán.
Azokat az üzeneteket, amelyek Apa és Anya szülői én-állapotából származnak, ellen-
parancsoknak nevezzük. Úgy raktározzuk el, mint saját Szülői én-állapotunk egy részét.
Azt a folyamatot, midőn a szülő Felnőtt-jét a gyermek Felnőtt-jébe modelláljuk, prog-
ramnak nevezzük.
Az apa és anya Gyermeki én-állapotából származó üzenetek kétfélék lehetnek: pa-
rancsok vagy engedélyek. Ezeket saját Gyermeki én-állapotunk tartalmába raktározzuk el.
135
13.1. ábra: A sorskönyvi mátrix
136
A TA MA
Az egyes TA-szerzők különböző sorskönyvi mátrix-diagramokat rajzoltak, amelyek

egymástól csak kis részletekben különböznek. Az ábrán egy összevont verziót mutattunk
be.
Ellenparancsok
A Szülői-ből Szülői-be való üzeneteket eredetileg ellenparancsoknak nevezték, mert
úgy gondolták, hogy azok a parancsok ellen szólnak. Ma már tudjuk, hogy ezek az üzene-
tek néha ellentmondanak a parancsoknak, de legalább olyan gyakran meg is erősítik azo-
kat, sőt lehetnek teljesen közömbös tartalmúak. Mégis az ellenparancs elnevezés megma-
radt.
Az ellensorskönyv olyan döntések sora, amelyeket a gyermek az ellenparancsokkal
összhangban hozott. Az ellenparancsok a mit tegyünk vagy mit ne tegyünkre vonatkozó
utasításokból, emberekre vagy a világra vonatkozó definíciókból állnak. Mindannyian ezek
ezreit kapjuk szüleinktől és szülő-figuráinktól. Ilyenek például:
„Légy jó!”
„Ne légy csintalan!”
„Légy az én hercegnőm!”
„Dolgozz keményen!”
stb.
Az ellensorskönyvet többnyire pozitív értelemben alkalmazzuk azért, hogy gondoljunk
magunkra és könnyen be tudjunk illeszkedni a társadalomba. Felnőtt korunkban már tud-
juk, hogy illik-e büfögni az asztalnál, vagy hogy átdobhatjuk-e a nem kívánt ételt a vállunk
felett. Ugyanilyen módon nem rohanunk ki az útra a forgalom közepébe és nem tesszük a
kezünket a tűzbe.
Legtöbbünknek azonban van néhány ellensorskönyvi üzenete, amelyeket a negatív
sorskönyvi elrendeződés részeként határoztunk el. Tételezzük fel, hogy a „Dolgozz kemé-
nyen!” Szülői utasítást hordozom a fejemben. Ezt használhatom az iskolai és egyetemi jó
eredmények elérésére, és munkahelyi karrieremben is elősegítheti boldogulásomat. De az
is megtörténhet, hogy olyan keményen dolgozom, hogy túlfeszítem magam, feláldozom a
kikapcsolódásomat, pihenésemet, barátságaimat a munka támasztotta követelmények ol-
tárán. Ha a sorskönyvem hamartikus, előfordul, hogy a „Dolgozz keményen!” üzenet gyo-
morfekélyben, magas vérnyomásban és szívinfarktusban végződik.
Öt olyan utasítás van, amelyek speciális szerepet játszanak az ellensorskönyvben.
Ezek a következők:
Légy tökéletes!
Légy erős!
Tegyél erőfeszítéseket!
Szerezz örömet!
Siess!
Ezeket utasító üzeneteknek vagy egyszerűen utasításoknak nevezik. A „vezető” elne-
vezést azért használjuk, mert a gyermek kényszert érez, hogy kövesse ezeket a parancso-
kat. Mindannyian hordozzuk ezt az öt üzenetet az ellensorskönyvünkben, jóllehet egészen
eltérő arányban. Gyermekkorunkban úgy gondoljuk, hogy addig maradunk okék, amíg en-
gedelmeskedünk a vezetőknek. Amikor egy vezetői üzene-
137
tet belsőleg újrajátszom, egy sor magatartásformával is kísérem, amelyek tipikusan azzal a
vezetővel járnak együtt. Ezek a vezetői magatartások konzisztensek az egyes személyek-
re. Ha egy egyén vezető magatartását vizsgálom, megbízhatóan következtethetek sors-
könyvének egyes fontos vonásaira. Egy későbbi fejezetben részletesen megfogalmazom.
Program
A program olyan üzenetekből áll, amelyek meghatározzák, hogyan kell csinálni a dol-
gokat. A sorskönyvi mátrix összeállítása során ezek a mondatok a következőképpen kez-
dődnek: „Így kell...” Mindannyian sok ezer programüzenetet tanulunk szüleinktől és szülő-
figuráinktól. Például: „Így kell…
elszámolni 10-ig,
leírni a nevedet,
tejdarát készíteni,
megkötni a cipőfűzőt,
férfinak vagy nőnek lenni,
kedvesnek lenni,
osztályelsőnek lenni,
eltitkolni az érzelmeket.”
Ahogy az az ellenparancsoknál lenni szokott, a legtöbb programüzenetet konstruktív,
pozitív módon alkalmazzuk. Negatív programokat is hordozhatunk azonban. Például egy
fiú a következőt tanulhatja apja modelljéből: „Így kell keményen dolgozni, túlfeszíteni ma-
gadat, és fiatalon meghalni.” Egy kislány megtanulhatja az anyjától: „Így kell elnyomni ér-
zéseidet és végül depresszióssá válni.”
Ezeket a negatív programüzeneteket pontosabban mutathatjuk be a mátrix program-
ban úgy, hogy a szülő kontaminált Felnőtt-jéből jön és a gyermek kontaminált Felnőtt-jébe
raktározódik el. Az is elmondható, hogy a program „Így kell...” üzeneteinek nagy része in-
kább úgy tekinthető, mint a Szülő Kis Professzorának tartalma, és inkább a Gyermek F 1-
ében tárolódik, mint az A2-ben. A diagramot azonban nem ezzel a részletességgel rajzoljuk
meg.
Parancsok és engedélyek
Képzeljünk el egy anyát a kisbabájával. Ahogy gondozza a gyereket, saját Szülői én-
állapotának üzeneteit játssza vissza, mint például: „A gyerekeket óvni kell. Az ő szükségle-
teik az elsődlegesek.” Ideje nagy részében lehetséges, hogy Felnőtt én-állapotában van és
gyakorolja a gyermekgondozás azon fortélyait, amiket a könyvekben olvasott. De vajon mi
megy végbe a Gyermeki én-állapotában?
Ahogy a mama visszamegy és újrajátssza gyermekkorát, lehetséges, hogy ezt érzi:
„Nagyszerű! Most van itt egy másik gyerek is, akivel lehet játszani!” Lehetséges, hogy él-
vezi az érintések fizikai cseréjét önmaga és a bébi között, éppúgy, ahogy saját kisgyer-
mekkorában élvezte az érintések adását és kapását. Felcsipegetvén anyja nem verbális
üzeneteit, a bébi valószínűleg erre a következtetésre jut: „A mama akar engem, és szereti,
ha közel vagyok hozzá.”
Sorskönyvi nyelven azt mondjuk, hogy a mama engedélyeket ad a gyermeknek –
vagyis engedélyt a létezésre és engedélyt a közellétre.
138
A TA MA
De lehetséges, hogy az anya Gyermeki én-je ezt érzi: „Ez túl veszélyes. Most, hogy
ez az új baba itt van, minden figyelmet magára von. Mikor fog rám is sor kerülni? Lehet,
hogy nincs is elég figyelem ahhoz, hogy mindenkinek jusson?” Ha újrajátssza csecsemő-
korának cenzúrázatlan érzéseit és sürgetéseit, lehetséges, hogy az anya rémülten és dü-
hödten fogadja az új érkezését. Mélyen Gyermeki én-jében lehetséges, hogy elutasítani,
sőt megölni akarja a babát.
Valószínűleg a legkevésbé sincsen tudatában érzéseinek. Önmaga és a külső megfi-
gyelő számára ő a szerető és gondoskodó anya.
A kisbaba azonban tudja. A nem verbális jelekre való „kihegyezettségével” felszedi
anyja rémületét és mérgét. Apránként erre a szavak nélküli következtetésre jut: „Anya nem
akarja, hogy közel legyek hozzá. Valójában azt szeretné, ha egyáltalán nem is lennék.”
Ezek a negatív üzenetek a szülő Gyermeki-jéből adott parancsok példái. Ebben az
esetben a parancsok a következők: „Ne létezz!” és „Ne légy közel!”
Felnőttként mindannyian egy sor parancsot és engedélyt hordozunk, Gyermeki én-
állapotunkban elraktározva. Azok a döntések, amelyeket ezen üzenetekre való reakcióként
hozunk, sorskönyvünk legfőbb megalapozásai. A parancsok és engedélyek, plusz a velük
kapcsolatos döntések együttesét gyakran a tulajdonképpeni sorskönyvnek nevezzük.
A parancsoknak és engedélyeknek az ellenparancsoktól való

megkülönböztetése
Hogyan tudjuk megkülönböztetni a gyakorlatban a negatív ellenparancsot és a paran-
csot? Vagy akár a pozitív ellenparancsot és az engedélyt? Két módja van a megkülönböz-
tetésnek.
1. Az ellenparancsok verbálisak, a parancsok és az engedélyek tulajdonképpen pre-
verbálisak. Ha az ember befelé figyel, akkor meghallja a szavakba öltött ellenparancsokat.
Gyakran még azt is halljuk, hogy ki az a szülő vagy szülő-figura, aki eredetileg mondta
ezeket nekünk.
Ha az ellenparancs ellenére cselekszünk és újra befelé figyelünk, valószínűleg verbá-
lisán fogjuk hallani a szidást attól a szülő-figurától, aki a parancsot adta.
Ezzel szemben a parancsokat és engedélyeket nem szükségszerűen halljuk szavak-
ban. Helyette érzelmekben és testi észlelésekben érezzük és magatartásunkban tükrözzük
vissza azokat.
Ha egy parancs ellenére teszünk, valószínűleg testi feszültséget vagy diszkomfort ér-
zést érzünk. Meggyorsulhat a szívdobogásunk, lehet, hogy elkezdünk izzadni vagy csomó-
kat érzünk a torkunkban. Valószínűleg keressük azt a formát, hogy hogyan tudnánk elke-
rülni a parancs ellen szegülő magatartást. Ezek a formák Felnőtt-nek tűnhetnek számunk-
ra, valójában azonban racionalizációk.
Például tételezzük fel, hogy anyámtól azt a parancsot kaptam, hogy ne kerüljek hozzá
közel, és már kora gyermekkoromban meghoztam azt a döntést, hogy legjobb, ha nem ke-
rülök közel senkihez. Most, felnőttként encounter-csoportban veszek részt. A vezető fel-
szólít, hogy csukjuk be a szemünket, és keressünk egy partnert pusztán érintés útján,
majd pedig tapintás útján ismerjük meg azt a személyt. Enyhén elkezdek izzadni és a pul-
zusom meggyorsul. Ahogy érzem, hogy valaki kinyúl a kezem felé, kinyitom a szemem és
ezt mondom: „Hm. Nem sok értelmét látom ennek a gyakorlatnak. Mit gondol, mire való?”
139
Néha a parancsokat szavakban is halljuk. Például egy személy, aki ezt az utasítást
kapta: „Ne létezz!”, visszaemlékezhet a szüleire, akik olyanokat mondtak például, hogy:
„Bárcsak sohasem születtél volna meg.”
2. A parancsokat és engedélyeket korai gyermekkorban adják, az ellenparancsokat
később. Fejlődésüket tekintve tehát a parancsok és az engedélyek korábbiak, mint az el-
lenparancsok. Ez természetesen kapcsolódik a verbális – preverbális distinkcióhoz. Az ál-
talános szabály az, hogy a gyermek akkor építi magába a parancsokat és engedélyeket,
amikor még nincs birtokában a nyelvnek. Nincs olyan életkor, amely ennek a periódusnak
pontosan jelezné a végét. Tapasztalatunk szerint a parancsolt folytatódhatnak a gyermek 6
és 8 éves életkora között is. Az ellenparancsokat a 3 és 12 éves életkor között kapjuk.
140
14. Fejezet
PARANCSOK ÉS DÖNTÉSEK
Bob és Mary Goulding terápiás munkájuk során 12 olyan témát találtak, amelyek a ko-
rai negatív döntések alapjaként újra és újra felbukkantak. A következőkben megadjuk az
általuk összeállított 12 parancs listáját.
Minden parancshoz megvan a megfelelő engedély. A sorskönyvi analízis hagyománya
szerint a parancsokat a „Ne...” szócskával kezdik, az engedélyeket pedig az „Oké, ha...”
szavakkal.
Figyeljük meg, hogy a fenti két kifejezés nem egyszerűen egymás ellentéte. A tiltás
egy parancsot tartalmaz, amely arra vonatkozik, hogy valamit nem szabad csinálnunk. Az
oké – azaz: rendben –, ha... kifejezés azonban nem valamely cselekedetre való felszólítás.
Inkább választási lehetőséget ad az üzenet vevőjének, hogy válasszon, csinál-e valamit
vagy nem.
Realizáljuk azt is, hogy a parancsok és engedélyek ezen elnevezése verbális címkék,
amelyeket a könnyebbség kedvéért alkalmazunk a sorskönyvi analízis során. A parancsok
és engedélyek maguk főként nem verbális úton érkeznek el a gyermekhez.
A tizenkét parancs
Ne légy (Ne létezz!)
Ha valaha eszedbe jutott az öngyilkosság, nagyon valószínű, hogy a sorskönyvi üze-
neteid tartalmazzák a „Ne légy!” parancsot. Ugyanez a helyzet, ha valaha is értéktelennek,
haszontalannak vagy szerethetetlennek érezted magad.
Esetleg visszaemlékezhetsz, hogy egyik szülőd ilyesmit mondott neked: „Ezért megöl-
lek!” „Bárcsak sohase születtél volna meg!” E szóbeli üzenetek tovább erősítik a parancs
jelenlétét, bár legjelentősebb szerepük ebből a szempontból azoknak a nem verbális jelzé-
seknek van, amelyeket korábbi életedben kaptál.
Miért adnának a szülők ilyen üzenetet egy gyereknek? Ez valószínűleg azért történik,
mert a szülő, saját Gyermeki én-állapotában megfosztva érzi magát vagy fenyegetettséget
érez a gyermek megjelenésével. Vegyük például azt az esetet, hogy a fiatalember megnő-
sül és gyereke születik. Azt látva, hogy a felesége most ideje és energiája legnagyobb ré-
szét a kicsire fordítja, az apa megtapasztalhat egy, a gyerekkorába visszavezető gumiköte-
let. Mindenfajta tudatosság nélkül újraéli azt az időszakot, amikor kétéves volt, és új gyer-
mek érkezett a családba. A kétéves mélyen megrendült és attól tartott, hogy nem lesz töb-
bé számára elegendő figyelem. Hogyan is szerezhetné vissza Anya szeretetét? Az egyet-
len remény az, ha eltünteti az új babát az útból, méghozzá úgy, hogy lehetőleg meghaljon.
Most felnőttként, nem verbálisan ugyanezeket a gyilkos késztetéseket jelezheti saját gyer-
mekével szemben.
Vagy talán egy asszonynak már sok gyermeke van, és nem akar többet. Családi nyo-
másra vagy „véletlenül” születik egy új gyermeke. Saját Gyermeki én-állapotá-
141
ban így sikít fel: „Ne! Nem akarok többet! Változatosság kedvéért most már az én szükség-
leteimre is figyeljenek oda!” Persze valószínűleg elnyomja ezt a gyermeki dühöt, és még
saját magának is letagadja. Valahogy finoman azonban tudatja a gyermekkel elutasítását.
Lehet, hogy sohasem mosolyog és ritkán beszél hozzá, bár elvégzi a gyerekkel kapcsola-
tos kötelezettségeit.
Ha egy szülő fizikálisan vagy mentálisan bántalmazza a gyereket, ott a „Ne létezz!”
üzenetet nyíltan átadja.
A „Ne létezz!” parancs gyakran felbukkan a sorskönyvi analízisek során. Ez meglepő-
nek tűnik, ha az üzenet „halálos” komolyságára gondolunk. Emlékezzünk azonban vissza
arra, hogy a csecsemő mindenfajta szülői magatartásba könnyen beleolvashat egy halálos
fenyegetést, még olyan esetben is, amely a felnőtt számára egészen ártalmatlannak tűnik.
Emlékezzünk arra is, hogy a kisgyermek hogyan keverheti össze a cselekedeteket a belső
kényszerrel. Lehet, hogy amikor a fiatalabb testvér halálát kívánja, a kisgyermek így gon-
dolkodik: „Gyilkos vagyok és megérdemlem, hogy meghalljak!” Itt ő saját magának adja át
a „Ne létezz!” üzenetet.
Ugyanez történik akkor, amikor az anya finoman ezt sugallja gyermekének: „Agyon-
gyötörtél, mire megszülettél.” (Berne ezt az összetört Anya sorskönyvének nevezi.) A gye-
rek ezt gondolhatja: „Már születésemmel nagyon megsértettem, sőt majdnem meg is öltem
a mamát. Tehát veszélyes vagyok, bánthatok vagy megölhetek embereket egyszerűen az-
zal, hogy ott vagyok. Így én magam is megérdemlem, hogy bántsanak vagy megöljenek
engem.”
A szülők ilyeneket is mondhatnak: „Ha te nem lettél volna, mehettem volna egyetemre,
elmehettem volna külföldre, nem kellett volna férjhez mennem stb.”
Ha a „Ne létezz!” ennyire általános parancs, miért nem követ el a legtöbb ember ön-
gyilkosságot? Szerencsére az emberek különösen találékonyak az életben maradáshoz. A
„Ne létezz!” üzenetet hordozó gyermek korai éveiben valószínűleg összetett döntéseket
hoz, hogy megvédje magát a végletes kimenetellel szemben. Ezek a döntések a követke-
ző formában jelentkeznek: „Oké, ha tovább élek, egész addig, amíg...” A mondat sokféle-
képpen kiegészíthető, például: „...kitartóan, keményen dolgozom”, „...nem kerülök közel az
emberekhez” stb. A későbbiekben részletesebben megvizsgáljuk az összetett döntéseket.
Ne légy önmagad!
Ezt a parancsot olyankor adják a szülők a gyermekeknek, ha fiú helyett lányt vártak
volna, vagy fordítva. A nem verbális üzenet a következő: „Ne légy olyan nemű, mint ami-
lyen vagy.” Ez tükröződhet a név megválasztásában, például Gabriella, Györgyi. Sok szülő
kislányosan öltözteti a fiát vagy fiúsan a lányát. Ezek a gyermekek lehetséges, hogy fel-
nőttként továbbra is előnyben részesítik az ellenkező nem öltözékét vagy viselkedésmód-
ját, A „Ne légy önmagad!” hordozhat ennél általánosabb jelentést is, például: „Ne légy ön-
magad, légy egy másik gyerek.” Előfordul, hogy a szülők jobban szeretik a kisebb gyereket
a nagyobb gyereknél, a lánygyereket a fiúnál. Az az anya, aki elutasítást érez a gyermeké-
vel szemben, folyamatosan más gyerekekhez hasonlítja, például: „A szomszéd Pista már
tud kétkerekű biciklin kerékpározni – ügyes, ugye? Pedig egy évvel fiatalabb, mint te” stb.
Ilyen esetekben a szülőknek van egy képük az általuk kívánt ideális gyerekről.
142
A TA MA
Saját gyermekének csak azokra a cselekedeteire reagálnak pozitív módon, amelyek annak
a képnek felelnek meg, a többit pedig nem veszik figyelembe.
A szülők ilyenféle kijelentéseket is tehetnek: „Pont olyan vagy, mint az a semmirekellő
nagybátyád.”
Ne légy gyerek!
Ez egy másik utasítás, amelyet olyan szülők adnak, akik Gyermeki én-állapotukban
gyermeküktől fenyegetve érzik önmagukat. Ez esetben azonban nem akarják a gyermeket
egyenesen eltávolítani az útból, hanem a Gyermek a szülőben ezt mondja: „Itt csak egy
gyerek számára van hely – és az én vagyok. De azért megtűrlek, egész addig, amíg felnőtt
módra viselkedsz, ahelyett hogy gyerek lennél.”
Ezt a későbbiekben ilyenfajta verbális üzenetek tükrözik: „Ahhoz már túl nagy vagy,
hogy...”, „Nagy fiúk nem sírnak.”
A „Ne légy gyerek!” parancsot olyan szülők is kiadják, akiknek soha nem engedték
meg, hogy gyerekesen viselkedjenek, és ezért fenyegetve érzik magukat a gyerekes ma-
gatartás miatt. Vagy depressziós időszakban nevelkedtek, vagy olyan szigorú otthonban,
ahol az érdem és érték egyedül a munkához fűződött.
Megtörténik, hogy a legidősebb vagy egyedüli gyerekek önmaguknak adják ezt a pa-
rancsot. Apa és Anya veszekedését látva az egyetlen gyerek így határozhat: „Rajtuk kívül
csak én vagyok itt egyedül, így biztosan én vagyok a veszekedés oka. Nekem kell hát va-
lamit tennem. Legjobb, ha gyorsan felnövök, és én vigyázok a dolgokra.” A család legidő-
sebb gyereke hasonlóképpen határozhat úgy, hogy ő a felelős a kisebb testvéreiért.
Ha a gyerekek társaságában kényelmetlenül érzed magad, lehet, hogy a „Ne légy
gyerek!”-et hordozod. Ugyanez vonatkozik arra a helyzetre, ha mondjuk egy bulin vagy ha-
sonló szituációban felnőttek társaságában sem tudsz feloldódni. A „Ne érezd jól magad!”
és a „Ne élvezz semmit!” üzeneteket gyakran a „Ne légy gyerek!” variánsának tekintik. Biz-
tonság kedvéért megjegyezzük, hogy nem kell feltétlenül Gyermeki én-állapotunkban lenni
ahhoz, hogy jól tudjuk érezni magunkat és élvezni tudjuk a helyzetet. De ha gyerekkorod-
ban úgy döntöttél, hogy a szórakozás és az élvezet olyasvalami, amit gyerekek csinálnak,
te pedig egy kis felnőtt vagy, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy party vagy egyéb szóra-
kozás alkalmával visszahajlasz gyermeki énedhez.
Némely családban a túl sokat mulató vagy szórakozó családtagot lustának vagy bű-
nösnek tartják. Lehet, hogy van egy olyan mágikus hiedelmed, hogy ha túl jól érzed ma-
gad, valami rossz fog történni. Ezért úgy tudod a bekövetkezendő rosszat elhárítani, ha
nem érzed magad jól.
Ne nőj fel!
Gyakran a legkisebb gyerek az, aki a „Ne nőj fel!” parancsot kapja. Megtörténik, hogy
a szülők, saját Gyermeki én-állapotukban mindig akarnak maguk körül egy kicsi gyermeket
a családban. Ez azért van, mert saját értéküket úgy határozzák meg, hogy jó apák vagy
anyák-e. Ha a gyermekük felnő, már nem érzik magukat
143
értékesnek. Ezt a parancsot olyan szülők is adhatják, akik maguk soha nem nőttek fel egé-
szen. Az üzenet ilyenkor így hangzik: „Légy az én kis játszótársam!”
Néha a „Ne nőj fel!”-t úgy olvassák, hogy „Ne hagyj el engem!” Az a középkorú asz-
szony, aki otthon marad idős édesanyját gondozni, lehet, hogy ezt az üzenetet hordozza.
A „Ne nőj fel!”-nek a másik variációja: „Ne légy szexi!”. Ezt az üzenetet gyakran az apa
adja a lányának abban a korban, amikor a gyerek már láthatóan kezd nőiessé válni. Gyer-
meki-jében az apa ilyenkor önnön szexuális reakcióitól tart. A fizikai távolságtartás nem
verbális üzeneteit küldi, amit a kislány úgy értelmezhet, mint egy, a felnövés és teljes érté-
kű nővé válás elleni parancsot.
Ne csináld!
Ezt a parancsot az a szülő adja, aki saját Gyermeki-jében féltékeny és irigy arra, amit
a fia vagy a lánya elért. Tételezzük fel, hogy egy apa szegény családból származik. Tizen-
öt éves korában munkába kellett állnia, és soha nem tanulhatott tovább. Kemény munkája
eredményeképpen most ő és a gyermekei anyagi jólétben élnek. Lányát jó iskolába járatja,
hogy egyszer majd lehetősége legyen egyetemre menni.
Látva, hogy lánya jó eredményeket ér el az iskolában, igazi apai örömet érez. De vala-
hol a tudatán kívül, Gyermeki én-állapotában keserűen féltékeny a gyerekére, akinek most
olyan lehetőségei vannak, amilyenekről ő álmodni sem mert. Mi lesz, ha egyetemi tanul-
mányai is sikeresek lesznek? Lehet, hogy bizonyítani fogja, hogy jobb, mint az apja? Nem
verbálisán a „Ne csináld!” üzenetet adja a lányának, még akkor is, ha nyíltan arra biztatja,
hogy minél keményebben dolgozzék és minél jobb eredményeket érjen el.
Egy tanuló, aki azt a sorskönyvi döntést hozta, hogy a „Ne csináld!” parancsnak enge-
delmeskedik, tipikusan keményen dolgozik az iskolában, és minden feladatát megoldja. De
amikor eljönnek a vizsgák, megtalálja a módját, hogy kihúzza magát e kötelezettségek
alól. Lehetséges, hogy pánikba esik és kirohan a vizsgáról. Az is lehet, hogy „elfelejt” be-
adni egy nagyon fontos írásbeli munkát. Még az is lehetséges, hogy hirtelen pszichiátriai
betegségbe esik, vagy egyik pillanatról a másikra képtelenné válik az olvasásra.
Ne! (Ne tégy semmit!)

A „Ne!” üzenet azt implikálja, hogy „Ne csinálj semmit, mert bármi, amit teszel, annyira
veszélyes, hogy csak akkor vagy biztonságban, ha egyáltalán semmit sem csinálsz”. Ha
valaki felnőtt életében folyamatosan habozik, és nem tudja, hogy mit tegyen, jóllehet érzi,
hogy sehova sem jut, mégsem tesz semmit ennek megváltoztatására, lehetséges, hogy
ezt a sorskönyvi üzenetet hordozza.
A „Ne” parancsot olyan szülő adja, aki Gyermeki-jében megrémül, hogy gyermekét
bántódás éri, ha az anyai „szoknya” mellől eltávolodik. E félelem alapja inkább a szülő sa-
ját sorskönyvében található, mint a valóságban. Ez az a szülő, aki ilyenféle utasításokat
ad: „Johnny, menj, nézd meg hogy mit csinál a húgod, és mondd meg neki, hogy hagyja
abba!”
144
A TA MA
Ne légy fontos!
Az ilyen üzenetet hordozó emberek megrémülnek, ha bármilyen vezető szerepre kérik
őket. Ők azok, akiknek „elakad a hangjuk”, ha nagyobb közönség előtt kell beszélniük. A
„Ne légy fontos!” üzenetet hordozó egyén kitűnően dolgozhat alárendelt pozícióban, de
nem keresi az előrelépést, sőt, ha véletlenül sor kerül rá, menekül tőle. E parancs egyik
változata az, hogy „Ne kérd, amit akarsz!”
Ez is egy olyan sorskönyvi üzenet, amely a szülőknek gyermekükkel szembeni eluta-
sításából származik. Nem verbálisan a szülő a következő üzenetet adja gyermekének sa-
ját Gyermeki én-állapotából: „Csak addig tűrlek meg magam körül, kölyök, amíg tudomásul
veszed, hogy te és igényeid nem fontosak számomra.”
Ne tartozz (sehová)!
Pandit Nehru indiai államférfi mondása volt a következő: „Ha európaiak között vagyok,
indiainak érzem magam, ha indiaiak között vagyok, akkor európainak,” Megvan az esélye
annak, hogy Nehru a „Ne tartozz sehová!” sorskönyvi üzenetét kapta a szüleitől. Az az
egyén, aki a „Ne tartozz sehová!” üzenetet hordozza, kívülállónak érzi magát csoportok-
ban, és mások is „magányos farkasnak” látják.
Ezt az üzenetet olyan szülők adják gyermekeiknek, akik folyton arról beszélnek, hogy
„gyermekük más, mint a többi”, „félénk”, „nehéz gyerek”. Az is lehet, hogy a szülők saját
társadalmi tehetetlenségükből modellálják ezt a parancsot. Az üzenetet úgy adják át, hogy
vagy bűnbaknak állítják be a gyermeket, vagy folytonosan azt mondják neki. hogy mennyi-
re különleges gyermek.
Ne légy közel!
Ez a parancs a fizikai közelség elutasítását jelenti. Ebben a formában gyakran olyan
szülők fogalmazzák meg, akik ritkán érintik egymást vagy a gyereket. Ugyanakkor azt is je-
lenti, hogy: „Ne légy érzelmileg közel!” Az üzenetnek ezt a formáját egymásnak adhatják át
a generációk egy olyan családban, ahol „nem szokás érzelmekről beszélni”.
Egy gyermek önmagának is adhatja a „Ne légy közel!” parancsot, válaszként a szülő
állandó fizikai távolságtartására. A gyerek újra és újra megpróbál közel kerülni és nem kap
választ soha. Végül úgy határoz, hogy a közelség keresése nem éri meg a visszautasítás
fájdalmát.
A fenti parancsok egyik variánsa a „Senkiben ne bízz meg!” Az üzenetet olyankor ol-
vassa le a kisgyermek, ha a szülő hirtelen elmegy vagy meghal. Mivel képtelen megérteni
a szülő eltűnésének valódi okát, a gyermek erre a következtetésre jut: „Soha többé nem
fogok megbízni senkiben, nem hiszem el, hogy ott lesz, amikor szükségem van rá.” A
„Senkiben ne bízz meg!'’ üzenetet akkor is magáévá teheti a gyermek, ha a szülő bántal-
mazza vagy kihasználja. A döntés ilyenkor ez: „Távol maradok tőled, hogy megvédjem ma-
gamat.”
Azok, akik a felnőtt életben ilyenfajta döntéseket hordoznak, állandóan gyanakszanak
a körülöttük élő emberekre. Még akkor is, ha a környezet igazán melegen fogadja őket,
mindig az elutasítás jeleit kutatják. Ha a másik személy nem
145
hajlandó őket elutasítani, „a pusztulásig képesek kipróbálni a kapcsolatot”, és amikor ez

bekövetkezik, kijelentik: „Hát nem megmondtam!”
Ne légy egészséges! (Ne légy normális!)

Képzeljük el, hogy az anya és az apa két elfoglalt ember. Egész nap dolgoznak. Sze-
retik a lányukat, de nincs hozzá elég energiájuk, amikor este hazatérnek a munkából.
Aztán egy nap a gyermek megbetegszik. A mama kimarad a munkából, hogy ápolja,
az apa pedig esténként mesét olvas neki, amíg el nem alszik. A kislány elraktározza agya-
fúrt Kis Professzorá-ban azt a következtetést, hogy: „Ha azt akarom, hogy rám figyeljenek,
betegnek kell lennem.” Anélkül, hogy tudatában lettek volna, a szülők kiadták a gyermek-
nek a „Ne légy jól!” parancsot. Ez a kislány felnőtt életében is valószínűleg megtartja azt a
stratégiát, hogy akkor betegszik meg, amikor valami rosszul megy körülötte otthon vagy a
munkahelyén.
Néha a „Ne légy jól!”-t attribútumként kapjuk, például amikor a szülők folytonosan azt
mondják a szomszédoknak és ismerősöknek: „Ez egy gyengécske, beteges gyerek.”
A „Ne légy normális!” variánst gyakran a pszichotikus szülő vagy rokon modellálja a
gyerek számára. A gyerekre csak akkor figyelnek oda, ha elég bolondul viselkedik. Ezt a
parancsot erőteljesebbé teszik a kimondatlan szabályok arról, hogy az elmebetegség ho-
gyan öröklődik az adott családban.
Ne gondolkozz!
A „Ne gondolkozz!” parancsot olyan szülő adhatja, aki folyamatosan lekicsinyli gyer-
meke gondolkodását. A kis Gyuri büszkén mutatja apjának első írás-próbálkozásait. Apja
rámordul: „Hű, de ügyetlen vagy!” Néha a „Ne gondolkozz!”-! A hisztérikus anya modellálja
lánya számára: „Amikor a nők valamit kapni akarnak a férfiaktól, akkor a gondolkozást
abba kell hagyni és az érzésekre kell koncentrálni.” A „Ne gondolkozz!” azt is jelentheti:
„Foglalkozz mindennel, amivel csak akarsz, kivéve a megoldandó problémákat.”
A „Ne gondolkozz!” paranccsal élő felnőtt valószínűleg zavarodottsággal reagál a
problémákra, vagy valamifajta rossz érzéssel, ahelyett hogy a megoldáson gondolkodna.
Két variációját ismerjük: 1. Ne gondolj X-re! (X jelenthet szexet, pénzt stb.) és 2. Ne
gondold, amit gondolsz, gondold azt, amit én gondolok!
Ne érezz!
A „Ne érezz!” parancsot olyan szülők adják, akik elfojtják érzéseiket. Megtörténik,
hogy egy családban az érzések kimutatása „teljes embargó” alatt áll. Még gyakoribb az,
hogy bizonyos érzéseket tiltanak, míg másokat engedélyeznek. A „Ne érezz!” parancs te-
hát értelmezhető így: „Ne érezz dühöt!”, „Ne érezz félelmet!” stb.
Előfordul, hogy az üzenet a következőképpen olvasható: „Tapasztald meg az érzése-
ket, de ne mutasd ki!” Egyes gyerekeknek még azt is megtiltják, hogy bizo-
146
A TA MA
nyos fajta érzelmeket érezzenek. Például gyakran lehet hallani, hogy kisfiúk ezt az utasí-
tást kapják anyjuktól: „Nagy fiúk nem sírnak”, vagy „Légy bátor katona!” Ezek a mottók úgy
fordíthatók le, hogy „Ne tapasztalj szomorúságot!”, „Ne tapasztalj félelmet!”
Egyes családokban a „Ne érezz!” üzenet így olvasható: „Ne tapasztalj meg fizikai ér-
zéseket!” Ezt a parancsot gyakran korai csecsemőkorban adják, s ha nagyon erőteljes, sú-
lyos felnőttkori problémák forrása lehet. Például az olyan gyereknek, akinek az éhséget tilt-
ják meg, később táplálkozási rendellenessége lehet. Egyes TA-terapeuták véleménye sze-
rint ez az üzenet található meg bizonyos pszichózisok hátterében.
Egyes szülők a következő változatot adják át gyermeküknek: „Ne érezd, amit érzel,
érezd, amit érzek!” Például egy anya ezt mondja a fiának: „Éhes vagyok. Mit akarsz enni?”,
vagy „Fázom, menj vegyél fel egy pulóvert!”
Episcript (utánzó sorskönyv)

Fanita English egy különlegesen virulens sorskönyvi üzenetet írt le, amelyet episcript-
nek nevez. Itt a szülő egy parancsot ad, és hozzáteszi ezt a nem verbális üzenetet: „Re-
mélem, ez veled fog megtörténni, nehogy velem történjék meg.” Például egy anya, aki sa-
ját gyermekkorában a „Ne létezz!” üzenetet kapta, továbbadhatja azt saját gyermekének.
Kis Professzor-ában az anya azt hiheti, hogy ezzel mintegy mágikusan „kiválthatja” magát
saját parancsa rabságából. Pszichológiai szinten ezt üzeni gyermekének: „Ha holtan esel
össze, lehet, hogy nekem nem kell.” A parancs itt tehát olyan, mint a „forró krumpli”, ame-
lyet egyik generáció a másiknak ad át.
Néha az episcript családi feladat vagy családi átok szerepét veszi fel úgy, hogy mind-
egyik generáció ugyanazon a módon végzi. Fanita English egy fiatalember példáját hozza
fel, aki valamikor pszichoaktív szereket szedett. Érdeklődés támadt benne a pszichológia
iránt, leszokott a szerekről és terapeutaként kezdett működni. Hamarosan kiderült azon-
ban, hogy egyes betegeinek a kezelés során a következő titkos üzenetet adta: „Borulj ki és
kerülj a bolondokházába!”
Szupervizora felfedezte ezt a tendenciát, és a fiatalember maga is terápiába kezdett.
Sorskönyvi analízise során kiderült, hogy anyjától a „Menj a bolondokházába!” (Ne légy
normális!) üzenetet kapta „forró krumpliként”. Először a pszichoaktív gyógyszerek szedé-
sével engedelmeskedett ennek a parancsnak. Miután terapeuta lett, ugyanezt a „forró
krumplit” megpróbálta betegeinek átadni. Amikor ő és szupervizora együttesen feltárták a
család történetét, kiderült, hogy ez a parancs már legalább két generáció óta folyamatosan
megy végig a családban. Valójában senki nem került elmegyógyintézetbe. Minden generá-
ció hitt abban, hogy azt a végzetet úgy tudta elkerülni, hogy a parancsot átadta valaki más-
nak.
Hogyan kapcsolódnak a döntések a parancsokhoz?

Hangsúlyozzuk, hogy a szülő parancsai nem kényszeríthetik a gyermeket sorskönyvé-
nek egy bizonyos módon való megírására. A gyermek dönti el, hogy mit tesz a kapott pa-
rancsokkal. Akad olyan gyerek, aki elfogadja az utasítást úgy ahogy van.
147
Más gyermekek zseniálisan módosítják a kapott parancsot, hogy végrehajtása könnyebb

legyen számukra. Megint másik gyermek egyszerűen elutasítja a parancsot.
Például tételezzük fel, hogy egy kisfiú a „Ne létezz!” parancsot kapja anyjától. Lehet,
hogy magára veszi a parancs egész terhét, és öngyilkosságot követ el még gyermekkorá-
ban, vagy már mint felnőtt. Az öngyilkosság lehet nyílt, de felöltheti véletlen baleset formá-
ját is, például, ha valaki részegen vezet és karambolozik.
Másik lehetőség, hogy a gyerek mágikus elhatározást tesz a parancs végrehajtásának
elhárítására. Például valaki mást fog megölni önmaga helyett. Ennek eredménye a hamar-
tikus sorskönyv, ahol az elszámolás gyilkosság útján történik.
Az is megtörténhet, hogy a mágikus hiedelem ezt a formát veszi fel: „Ha nem létezem
tovább normális emberként, lehet, hogy nem kell meghalnom.” Ez adja a sors könyvnek az
„őrülj meg” hamartikus kiegyenlítését.
A másik véglet az, hogy a kisgyermek képes a következő felismerésre jutni: „Ez az
üzenet anyám problémája, és nem az enyém.” Ilyen módon teljes egészében visszautasít-
ja a „Ne érezz!” parancsot. Azokból a gyerekekből, akik ezt teszik, Goulding szavaival, kis
pszichiáterek vagy papok lesznek, mivel tanulmányozzák a családot, és megpróbálják
meggyógyítani, miközben saját életüket is megmentik azzal a felismeréssel, hogy a patoló-
giát nem ők hozták létre. Sok ilyen kis pszichiáter és pap felnőtt korában is ezt a hivatást
választja, és hivatásuk kiváló képviselőivé válnak.
A gyermeknek mindig megvan a választási lehetősége arra, hogy a parancsot ilyen
módon megfordítva, pozitív eredményekre jusson a negatívokkal szemben. Például az a
kisfiú, aki azt a parancsot kapja: „Ne légy olyan nemű, amilyen vagy!” felnőttként sok olyan
pozitív tulajdonsággal rendelkezhet, amelyeket hagyományosan nőiesnek tartanak, példá-
ul érzékenység, fizikai melegség, érzékekre való nyíltság.
A parancsok megkerülésének második módja a kevert döntések hozatala. Ez annyit
jelent, hogy a gyermek a Kis Professzor zsenialitásával kombinálja a sorskönyvi üzenete-
ket azért, hogy életben maradhasson és szükségleteit a lehető legjobban ki tudja elégíteni.
Ezek az összetett döntések gyakran előjönnek a sorskönyvi analízis során, és nagyon
hasznosak annak megértésében, hogy hogyan működik a sorskönyv. A következőkben az
összetett döntések különböző fajtáit vizsgáljuk meg, valamint azt, hogy hogyan használjuk
e döntéseket az ártalmas parancsok elleni védekezésre. A gyakorlati tapasztalat azt mutat-
ja, hogy a „Ne létezz!” parancs ellen védekezünk a leggyakrabban, ezért a legtöbb példá-
ban ezt alkalmazzuk.
Parancsot fedő ellenparancs

Vizsgáljuk meg a 14.1. ábrán mutatott sorskönyvi mátrixot!
Figyeljük meg, hogy Jack anyja a „Ne létezz!” parancsot adta fiának a Kis Professzor-
ban. A legfőbb feladat az, hogy kidolgozza az életben maradás módját. Hogyan tudja ezt
véghez vinni?
Ennek egyik módja, hogy egy ellenparanccsal elfedi a „Ne létezz!”-t. Jack veheti az
anyja „Dolgozz keményen!” ellenparancsát és kevert döntést hozhat: „Amíg keményen dol-
gozom, ez oké számomra, hisz életben maradhatok.”
Mit jelent ez Jacknek mint felnőttnek? Valószínűleg olyan férfivá nő, aki minden terüle-
ten keményen kézben tartja önmagát. Munkájában rendkívüli kitar-
148
A TA MA
14.1. ábra: Jack részleges sorskönyvi mátrixa
149
tást mutat. Ha sportol, akkor is a lehető legtöbbet hozza ki önmagából. Személyes kapcso-
lataiban megdolgozik azért, hogy jó társaságot jelentsen, és a szexuális életben nagyon
törekszik partnere kielégítésére.
Most tételezzük fel, hogy Jacknek kezd magas vérnyomása lenni, gyomorfekélye vagy
más stressztünet alakul ki. Elhatározza, hogy kevésbé keményen dolgozik a jövőben.
Esetleg szabadságot vesz ki, vagy átadja munkája egy részét másoknak. Egy ideig min-
den jól alakul. De különösképpen Jack nagyon nehezen tud új életmódjához alkalmazkod-
ni. Szinte öntudatlanul kötelezettségekkel tölti meg szabadidejét. Lehet, hogy új szerepébe
több munkát fektet, mint az eddigiekbe. Mi történik?
A megfejtés az, hogy Jack felborította sorskönyvének dinamikus egyensúlyát. Tudatos
énjével úgy látja, hogy pozitív lépést tett, amikor megterhelésének egy részétől megszaba-
dult. Öntudatlan Kis Professzor-ában azonban ugyanezt a változást élete elleni fenyege-
tésnek éli meg. Sorskönyvi hiedelme a következő: „Most, hogy már nem dolgozom olyan
keményen, meg kell hallanom a mama Ess holtan össze! üzenetét.” Nem is csoda, hogy
hamarosan megtalálja a módját, hogy újra túlfeszítetten kezdjen dolgozni.
Azt mondjuk, hogy Jack befedte anyja „Ne létezz!” üzenetét a „Dolgozz keményen!”
ellenparanccsal. Amikor kevésbé keményen dolgozik, felfedi a parancsot.
Ennek a fajta sorskönyvi elrendeződésnek időnként paradox és különösen kellemetlen
kimenetele van. Amíg keményen dolgozik, Jack a Kis Professzor életben maradási straté-
giáját követi. De a túlfeszített munkában töltött évek után szívinfarktust kaphat, vagy gyo-
morfekélye miatt munkaképtelenné válhat. Pontosan ugyanazzal az elrendeződéssel,
amelynek célja a hamartikus vég elleni védekezés, odajutott, hogy mégis csak elérte a ke-
rülni kívánt véget.
Hogy Jack valójában hogyan tud kiszabadulni ebből a negatív elrendeződésből, azt
úgy érthetjük meg, ha átlátjuk az összetett döntés dinamikáját. Ha elhatározza, hogy nem
fog keményen dolgozni, de nem csinál semmit a mögöttes „Ne létezz!” üzenettel, akkor ha-
marosan újra ott tart, hogy túlfeszített munkát fog végezni. Ez a külső megfigyelő számára
valamifajta énszabotázsnak tűnhet. Jacknek azonban a Kis Professzor-ban a szabotázs-
nak pontosan ellentéte az egyetlen lehetőség, hogy el tudja kerülni anyja halálos fenyege-
tését.
A sorskönyv e részének hatástalanítása céljából Jacknek először vissza kell utasítania
a „Ne létezz!” üzenetet. És csak akkor, ha már megkapta az engedélyt, hogy anyja átka el-
lenére tovább éljen, akkor kezdhet hozzá munkafeladatainak redukálásához. Most pedig
azt fogja tapasztalni, hogy kényelmesen és tartósan távol tudja tartani magától a nyomást.
Az egyik parancsot fedő másik parancs

A „Ne létezz!” nem az egyetlen parancs volt, amit Jack az anyjától kapott. Adta neki a
„Ne légy közel!”-t is. Jack ezt a könnyebb parancsot használhatja fel a nehezebbel szem-
ben. Csecsemőkorában ezt az összetett döntést hozta: „Tovább élhetek, egészen addig,
amíg nem kerülök közel valakihez.”
Amikor felnőttként megéli a sorskönyvét, Jack öntudatlanul kijátssza ezt a korai dönté-
sét. Mások számára távolságtartónak tűnik, olyan embernek, aki nem képes megosztani
az érzéseit. Nagyon valószínű, hogy nehezen tud simogatásokat adni és kapni, különösen
fizikai jellegűeket.
150
A TA MA
Lehet, hogy Jack nem érzi jól magát ilyen körülmények között. Sztrókfosztottnak vagy
magányosnak érzi magát, és elhatározza, hogy valakivel közelebbi kapcsolatba kerül. Va-
lószínű azonban, hogy rövid időn belül megakadályozza ebben saját magát. Akkor pedig
megtalálja a módját annak, hogy a másik személytől eltávolodjék, akár elutasítás vagy el-
utasíttatás árán is.
Tudatosan szomorú és bánkódik, hogy újra egyedül marad. Öntudatlan Kis Profesz-
szor-ában azonban megkönnyebbülten felsóhajt. Ha fenntartja közeli kapcsolatát, és így
megtöri Anya „Ne légy közel!” parancsát, szabad folyást enged a „Ne létezz!” gyilkos pa-
rancsának.
Itt tehát ugyanaz a helyzet, mint a fenti, munkával kapcsolatos esetben, hogy Jack el
akarja hagyni sorskönyvi elrendeződését, és valakinek a közelségét szeretné élvezni, ezt
azonban csak úgy teheti, ha előbb kiveszi a „Ne létezz!” parancs „fullánkját”. Ezt úgy tehe-
ti, hogy elhatározza, élni fog, bármi történjék is.
Az egyik szülő kijátszása a másik ellen

Az apa nem adott Jacknek „Ne létezz!” parancsot. Helyette a „Ne gondolkozz!” köny-
nyebb utasítását adta. Ez az életben maradás újabb kisgyermeki stratégiáját adta Jack ke-
zébe. Valahogy így gondolkodhatott: „Amíg a hülyét játszom a papánál, addig nem kell
meghalnom a mama számára.”
A felnőtt életben lehet, hogy Jack néha „kikapcsolja” gondolkodását. Ilyenkor zavaro-
dottnak tűnik, és ilyeneket mond: „Valahogy nem tudom összeszedni a gondolataimat.”
Öntudatlanul az apai utasításhoz próbálja tartani magát, hogy megvédje őt az anyai halá-
los parancstól.
Antisorskönyv
Egyes emberek megfordítják a sorskönyvi üzeneteiket, ezután pedig az eredeti helyett
ezt, a fordítottat követik. Ezt leggyakrabban az ellensorskönyvvel csinálják. Amikor így cse-
lekszünk, úgy mondják, hogy antisorskönyvben vagyunk.
Bármely sorskönyvnyi üzenetre való szankcióként egy ember az életében különböző
időszakokban többször is ki-be járhat az antisorskönyvből. Az antisorskönyv a tizenéves
korban fordul elő a leggyakrabban. Vegyünk például egy kislányt, aki egész életében enge-
delmeskedett szüleinek a következő ellensorskönyvi üzenetet követve: „Légy csendben, és
csináld, amit a szülők mondanak.” Tizennégy éves korában hirtelen váltás következik be,
hangos lesz és vad, későig kimarad, és a szülők szerint rossz társaságba jár.
Úgy látszik, mintha elszakította volna magát az ellensorskönyvtől. A valóság azonban
az, hogy ugyanúgy követi, mint azelőtt, csak kifordította a sorskönyvi üzenetet, ahogyan
egy színes diát megfordítunk és a hátoldaláról nézzük.
Úgy is mondhatjuk, hogy az antisorskönyv az, amit akkor csinálunk, amikor a lázadó
gyermek eldönti, hogy már elege volt a sorskönyvből és az ellensorskönyvből egyaránt.
Ezen a ponton már nem érdekli, hogy mi történik, ha nem követi többé ezeket a korábbi
döntéseket.
A későbbiekben, amikor férjhez megy, lehetséges, hogy ugyanez a lány kimozdul az
antisorskönyvből és visszatér a sorskönyvhöz és az ellensorskönyvhöz. Újra nyugodttá és
konvencionálissá válik, ez alkalommal mint férjének kis felesége.
151
● SAJÁT SORSKÖNYVI MÁTRIXOD MEGRAJZOLÁSA

Vegyünk egy nagy ív üres papírt és rajzoljunk egy sorskönyvi mátrixot, olyasfélét,
amilyet a 13.1 ábrán láttunk. Erre írjuk rá a szülőktől kapott sorskönyvi üzeneteket.
Ez az ön-analízis nem egzakt gyakorlat. Nem ad kőbe véshető válaszokat sem. A
sorskönyvi mátrixot azonban fontos információs forrásnak kell tekinteni a múltunkról.
Mindenesetre úti térképet ad ahhoz, hogy hogyan tudod megváltoztatni a saját jövő-
det. Mint ahogyan minden térképet, a mátrixot is újra lehet rajzolni, és – amint egyre
több információra teszünk szert – teljesebbé válhat. Térképként meg is változtathatjuk,
ahogy az új utakat építjük és szélesítjük, a régieket pedig megszüntetjük. Dolgozz
gyorsan, és hagyatkozz az intuícióidra!
Parancsok
Nézd át a tizenkét parancs listáját! Gondold át, hogy megtapasztaltad-e az egyes
élő problémákat vagy kellemetlenségeket, amelyek az egyes parancsokhoz kapcso-
lódnak. Jegyezd meg azokat a parancsokat, amelyekről úgy gondolod, hogy fontosak
voltak számodra. Jegyezd fel ezeket a mátrixra, aszerint hogy melyik szülőtől jöttek.
Lehetséges, hogy egyes parancsok mindkét szülőtől érkeztek. Emlékszel-e arra a
szülőre, aki a parancsot modellálta számodra? Aki paranccsal terhelt utasításokat
vagy attribúciókat adott neked. Ha kétségeid vannak, hagyatkozz a megsejtéseidre.
Parancsaidra rátérve tartsd magad a tizenkét standard elnevezéshez, amelyeket a
Goulding-listában használtunk. Hogyha úgy érzed, hogy tapasztalataidnak jobban
megfelel egy variáns, azt tedd zárójelbe a standard elnevezést követően. Például: „Ne
légy gyerek!” (Ne érezz semmit!)
Ellensorskönyv
Emlékezz vissza azokra a szlogenekre és mottókra, azokra a „Tedd!” és „Ne
tedd!” felszólításokra, amelyeket szüleid gyermekkorodban gyakran neked szegeztek.
Mikor voltak megelégedve veled a szüleid? Mikor voltak mérgesek? Milyen szavakat
használtak arra, hogy tudassák fenti érzelmeiket? Milyen tanácsokat adtak neked a si-
ker elérésére és a család jó hírének gyarapítására? Ezen az alapon lépj be az ellen-
sorskönyvedbe! Valószínűleg könnyűnek fogod találni, hogy emlékezz rá, melyik szülő
melyik parancsot adta. Hallgass a fejedben lévő hangra, és ha kétségeid vannak, egy-
szerűen találgass. Egyes parancsok más rokonoktól, hozzátartozóktól vagy tanároktól
származhatnak.
Program
Amikor a sorskönyvi mátrixot összeállítjuk, hagyományosan a program negatív
részét jegyezzük fel. (Nem is lenne hely arra, hogy szülőktől hallott „Hogyan kell”-ek
ezreit feljegyezzük.) Emlékezzünk vissza arra, hogy a nega-
152
A TA MA
tív program a szülők kontaminálódott Felnőtt-jéből jön, bár a diagram úgy mutatja,
hogy egyszerűen a Felnőtt körből jön.
Modellálta-e számodra valamelyik szülő, hogy hogyan érjél el valamely sorsköny-
vi végeredményt? Gyakran az egyik szülő azt modellálja, hogyan kell engedelmesked-
ni egy parancsnak vagy ellenparancsnak, amelyet a másik szülőtől kaptunk. Például
lehetséges, hogy az anya egy „Ne érezz!” üzenetet adott át neked, míg az apa ezt
modellálja: „Íme, így kell az érzéseidet letagadni.”
Vedd úgy a negatív programodat, mint egy sor kijelentést, amelyek mindegyike
így kezdődik: „Íme, így kell!” Egyes embereknek nincsenek nyilvánvaló negatív prog-
ram-üzenetei. Ha egyet sem tudsz azonosítani, a mátrixnak ezt a részét hagyd üre-
sen.
A fantázia, a történetmesélés és az álom adatainak használata

Most pedig nézzük végig azt az anyagot, amelyet akkor gyűjtöttél, amikor a fantá-
ziákkal, történetekkel és álmokkal kapcsolatos gyakorlatokat csináltad a 10. fejezet-
ben. Ezt szabad kézzel rajzolhatod úgy, ahogy eszedbe ötlenek. Most nézzük meg
formális sorskönyvi mátrix adottságai szerint. Gondolataidat és intuícióidat használd
arra, hogy ellenőrizd, hogyan kapcsolódik minden ahhoz, amit már feltüntettél a mátrix
diagramon. Változtasd meg vagy töltsd ki a mátrix rovatokat ennek megfelelően. ●
A TA-gyakorlat hagyománya, hogy formális sorskönyvi kérdőíveket használ, a fenti

gyakorlatban felfedezett sorskönyvi adatok azonosítására. Itt nem csatolunk sorskönyvi
kérdőívet, mivel úgy gondoljuk, hogy a formális kérdőívek megfelelőbbek interjúhasználat-
ra, mint az önmagunk által irányított sorskönyvi explorációra. Ha mégis meg akarjuk tekin-
teni a formális kérdőívek példáit, lapozzuk fel ennek a fejezetnek a referencia-listáját.
153
15. Fejezet
A SORSKÖNYVI FOLYAMAT
A IV. részben eddig a sorskönyvek „miben”-létét, azaz tartalmát vizsgáltuk. Ebben és a

következő fejezetben figyelmünket a sorskönyv folyamatára fordítjuk. Arra, hogy hogyan
éljük azt meg az időben.
A sorskönyv tanulmányozása egy lenyűgöző tényt tárt fel előttünk. Ez pedig az, hogy
a sorskönyvi folyamatoknak csak 6 fő mintájuk van. Lehetek akár kínai, afrikai vagy ameri-
kai, a sorskönyvemet a 6 minta valamelyike vagy kombinációi alapján fogom megélni.
Ugyanúgy független a koromtól, attól, hogy férfi vagyok-e vagy nő, vagy hogy milyen a mű-
veltségem, s milyen kultúrában nőttem fel.
A sorskönyvi folyamat 6 típusát eredetileg Berne jegyezte le. Az ő megfogalmazását
azóta néhány helyen megváltoztatták más TA-teoretikusok, főképpen Taibi Kahler.
A hat sorskönyvi folyamat

A hat sorskönyvi folyamat tehát a következő:
Addig, amíg
Azután
Soha
Mindig
Majdnem
Nyitott
Ezek mindegyikének megvan a saját témája, amely leírja azt a módot, ahogyan az
egyén megéli a sorskönyvét az időben. Berne, aki mindig szerette a klasszikusokat, a gö-
rög mitológia alakjait ruházta fel sorskönyvi történetekkel.
Addig, amíg sorskönyv

Ha e szerint a minta szerint élem a sorskönyvemet, az életemben a következő lesz a
mottó: „Nem szórakozhatom addig, amíg be nem fejeztem a munkámat.” Ennek mindenfé-
le lehetséges variánsa van, de egyben minden változat osztozik:
„Valami jó nem történhet addig, amíg valami kevésbé jót be nem fejeztünk.”
„Teljesen meg kell értenem magamat, mielőtt meg tudnék változni.”
„Az élet 40 éves korban kezdődik.”
„Ha nyugdíjba megyek, már fogok tudni utazgatni.”
„A jutalom a túlvilágon vár engem.”
Mint minden téma, az addig, amíg folyamat is rövid távon és hosszú távon is megélhe-
tő. János így gondolkodik: „Ha a gyerekek felnőnek és kirepülnek, lesz időm pihenni és
megcsinálni mindent, amit akartam.” És ahogy nap mint nap várja ezt az időt, ugyanezt a
mintát éli meg rövidebb időszakokban is. Ezt mondja például
154
A TA MA
a feleségének: „Rendben, elmegyek veled és iszunk valamit, csak várj egy percet, amíg
befejezem a mosogatást.”
János ugyanezt a mintát mutatja még az általa használt mondatszerkezetekben is.
Gyakran mintegy gondolatjelet használ beszéd közben. Például: „Megmondtam a felesé-
gemnek – és erről jut eszembe, a lányomnak is ugyanezt mondtam tegnap –, hogy valamit
csinálnunk kell a házzal.” Mondat közben gyakran félbeszakítja magát, hogy közbevessen
egy újabb gondolatot. Ezzel a mondatszerkezettel János az „addig, amíg” hiedelmet tá-
masztja alá, „mindent el kell mondanom, mielőtt befejezem”.
Herkules, a görög hős e szerint a sorskönyv szerint élt. Mielőtt azzal jutalmazták, hogy
félistenné lehet, nehéz feladatok sorát kellett végrehajtania, például el kellett távolítania
egy trágyahegyet a király istállóiból.
Az „azután” sorskönyv
Az „azután” minta az „addig, amíg”-nak az ellentéte. Az „azután” sorskönyves egyén a
következő mottót követi: „Ma szórakozhatom, de holnap meg kell érte fizetnem.”
„Ez egy nagyszerű buli, de rossz rágondolni, milyen fejfájásom lesz holnap reggel.”
„Miután megnősültél, az élet csupa kötelezettségből áll.”
„Szeretem a napot korán kezdeni, de estére elfáradok.”
Gyakori, hogy az „azután” sorskönyves egyén az első és harmadik példában említett
mondatszerkezeteket használja. A mondat magasan kezdődik, azután jön egy fordulat,
amelyet gyakran a „de” szócska jelez. Ezután a pont után az összes többi mélyen fekszik.
Az „azután” mintát Damoklész mítoszával illusztrálja. Ez a görög hős evéssel, ivással és
egyéb mulatozással töltötte napjait. Egész idő alatt azonban egy hajszálon felfüggesztett
kard függött a feje fölött. Egyszer felnézett és meglátta, s attól kezdve soha nem tudott újra
boldog lenni. Állandóan attól rettegett, hogy mikor fog lezuhanni a kard. Damoklészhoz ha-
sonlóan, az „azután” sorskönyves egyén is úgy gondolja, hogy ma ugyan jól szórakozhat,
de csak azon az áron, hogy holnap leesik a kard.
A „soha” sorskönyv
A „soha” sorskönyv témája a következő: „Soha nem kaphatom meg azt, amire a leg-
nagyobb szükségem van.” András gyakran mondja, hogy szeretne állandó kapcsolatot ki-
alakítani egy nővel, de még sose tette. Valójában úgy tűnik, hogy soha nem is megy el
olyan helyre, ahol új nőkkel találkozhatna. Gyakran úgy gondolja, hogy visszamegy az
egyetemre, és diplomát szerez. De valahogy sohasem jut el a jelentkezési papír kitöltésé-
ig.
Ebben a sorskönyvi mintában András Tantaloszhoz hasonló, akit arra kárhoztattak,
hogy örökké egy tó közepén álljon. A tó egyik partján élelem volt, a másik oldalán ivóvíz,
de Tantalosz egyiket sem tudta elérni, és így éhes és szomjas maradt.
A mítoszban Tantalosz – úgy tűnik – nem ismeri fel, hogy hozzájuthat az élelemhez és
a vízhez úgy, hogy egyszerűen egy lépést tesz valamelyik oldalra.
155
Ehhez hasonlatosak a „soha” sorskönyves egyének. Meg tudná szerezni azt, amire szük-
sége van egy lépés megtételével, de nem teszi meg ezt a lépést. Eddig nem fedeztek fel a
„soha” sorskönyvre jellemző mondatszerkezetet. Mindazonáltal megfigyelhető, hogy az
ilyen sorskönyves egyenek gyakran ismétlődő, „eltört a tű a lemezen” módon beszélnek.
Elmondják bajaikat egy napon, a következő napon pedig ugyanúgy megismétlik, mintha az
első alkalom meg se történt volna.
A „mindig” sorskönyv
A „mindig” sorskönyves egyén ezt kérdezi: „Miért történik ez mindig velem?” A „mindig”
sorskönyv görög mítosza Arachné története, aki szépen tudott hímezni. Elég ostoba volt
ahhoz, hogy Minerva istennőt kihívja egy hímzőversenyre. A feldühödött, istennő pókká
változtatta Arachnét, hogy örökké a hálóját szője.
Márta a „mindig” sorskönyvet követi. Háromszor volt férjnél és kétszer elvált. Első há-
zasságát egy csendes, visszahúzódó, nem nagyon társaságkedvelő férfival kötötte. Ahogy
barátainak elmondta, azért szakított vele, mert egy dinamikusabb személyiségre volt szük-
sége. Barátai legnagyobb megdöbbenésére azonban hamarosan bejelentette, hogy elje-
gyezte magát egy férfival, aki mintha csak a mása lett volna az elsőnek. Ez a házasság
sem tartott sokáig. Márta harmadik férje visszahúzódó, csendes és nem nagyon dinamikus
és Márta állandóan panaszkodik a barátainak rá.
A „mindig” minta szerint élő emberek – Mártához hasonlatosan – egyik nem kielégítő
kapcsolatból, állásból vagy helyből a másikba váltanak. Ennek egyik változata, ha valaki
az eredeti, nem kielégítő választásnál marad, ahelyett hogy jobbat keresne. A „mindig”
sorskönyves egyén ezt mondhatja: „Eddig nem sokat kaptam ettől a terapeutától, de mégis
inkább vele maradok és reménykedem, hátha eljutunk valahová.”
Márta gyakran használ egy olyan mondatszerkezetet, amely a „mindig” sorskönyv tipi-
kus kísérője. Elkezdi a mondatot, aztán eltér az eredeti témától, majd átkapcsol egy másik-
ra, és így tovább. Például: „Szóval, azért jöttem hozzátok, hogy..., de ahogy errefelé jöt-
tem, találkoztam egy barátommal és... mellesleg volt nálam egy kis pénz...”
A „majdnem” sorskönyv
Sziszifusz egy másik személyiség, aki a görög isteneknek esett áldozatul. Őt arra ítél-
ték, hogy örökkön örökké egy sziklát görgessen fölfelé egy hegyre. Minden alkalommal,
amikor már majdnem a csúcsra jutott, elvesztette hatalmát a szikla fölött, és az újra a hegy
aljára gurult. Sziszifuszhoz hasonlatosan a mai „majdnem” sorskönyves egyén ezt mondja:
„Most majdnem sikerült.”
Fred kölcsönkér egy könyvet a barátjától. Amikor visszaadja, ezt mondja: „Köszönöm
a könyvet, az utolsó fejezet kivételével mindent elolvastam.” Amikor Fred az autóját tisztít-
ja, majdnem tisztára mossa, csak néhány piszokfoltot hagy rajta. Fred hosszú távon is ezt
a mintát éli meg, kis híján megjutalmazták a munkahelyén. Berne ezt a sorskönyvmintát
„újra és újrá”-nak nevezi. A későbbi szerzők
156
A TA MA
azonban kimutatják, hogy minden mintát újra és újra élünk és azért a „majdnem” elneve-
zést fogadták el.
Taibi Kahler elgondolása szerint a „majdnem” mintának két típusa van. A fent leírtat az
első típushoz sorolja, a második típusban az egyén valójában felér a hegy tetejére, de
ahelyett, hogy letenné a szikláját és megkönnyebbült sóhajjal leülne, ez az egyén alig ve-
szi észre, hogy feljutott a hegytetőre. Szünet nélkül körbenéz egy még magasabb helyért,
hogy oda lökje fel a szikláját és neki is lát. És amikor annak is a csúcsára felért, egy még
magasabb után kezd nyomozni.
A „majdnem” sorskönyv második típusához tartozó egyének gyakran sokat érnek el.
Jane például iskolai vizsgát után azonnal továbbment egyetemre, majd elsőrangú diplomá-
ját kézbe fogva, a doktori cím megszerzéséért szállt harcba. Amikor már a doktori cím is a
kezében volt, az akadémiai tagságon dolgozott. Bár kollégái irigysége veszi körül, Jane
maga nem érzi, hogy valóban „eredményt” ért el. Ha már egyszer akadémiai tag, akkor
professzor is akar lenni. Ez természetesen még keményebb munkát jelent, és úgy tűnik,
sosincs ideje társasági életet élni.
Két különböző fajta mondatszerkezet jelzi a „majdnem” sorskönyvet. A beszélő elkezd
egy mondatot, aztán más témára tér, amit be is fejez. „Amiről beszélni akartam Önöknek
ma, az... óh, mellesleg van egy oldalnyi jegyzetem, amit Önöknek odaadok.”
A másik lehetőség az, hogy a „majdnem” sorskönyves egyén egy sor pozitívumot so-
rol fel, amelyeket egyetlen negatívum követ. „Hát nem gyönyörűek a fák ősszel? Meleg is
van és gyönyörű ragyogó napfény. De azért vigyázz, a levegő hideg.”
A „nyitott” sorskönyv
Ez a minta az „addig, amíg” és „azután” sorskönyvekhez hasonlít abban, hogy van
egy olyan pont, amely után a dolgok megváltoznak. A „nyitott végű” sorskönyves egyén
számára azonban az e pont utáni időszak csak egy nagy üresség. Olyan, mintha egy szín-
darab utolsó oldalai elvesztek volna. Alfréd most ment nyugdíjba, negyven évi szolgálat
után. Most otthon van emlékeivel és márvány órájával. Nagyon várta már ezt a pihenést,
de ahelyett, hogy élvezni tudná, különösen kényelmetlenül érzi magát. Mit fog csinálni ma-
gával? Hogyan fogja kitölteni az idejét?
Margit szárnyra bocsátja négy gyermeke legfiatalabbját is. Megkönnyebbült sóhajt hal-
lat. Hála Istennek, nincs többé probléma a gyerekneveléssel. De egy-két nappal később
Margit kicsit kényelmetlenül kezdi érezni magát. Mihez kezdjen mosogatás nélkül? Szerte-
széjjel heverő szennyes ruhák nélkül?
A „nyitott végű” sorskönyvi mintát rövid és hosszú távon egyaránt megélhetjük. Egyes
emberek tipikusan rövid távú célokat állítanak maguk elé. Ha pedig ezeket elvégezték,
nem tudják, mit kezdjenek magukkal addig, amíg valami más nem jön sorra. Azután egy
újabb rövid távú célt tűznek ki és a folyamat megismétlődik.
A „nyitott” sorskönyv mottója a következő: „Ha egyszer eljutottam egy bizonyos pontig
az időben, utána nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal.” Ez Philemon és Baucis mí-
toszára emlékeztet. Ez az idős pár szeretettel fogadta az isteneket utazástól fáradt idege-
nek formájában, miközben mások nem akarták ezt megtenni. Kedvességükért jutalomként
az istenek egymás mellett álló ölelkező ágú fákká változtatták őket, hogy életüket meg-
hosszabbítsák.
157
A folyamat-témák kombinációi
Mindannyiunknál megmutatkozik mind a hat sorskönyvi folyamat-minta. A legtöbb em-
ber számára azonban az egyik minta predominánssá válik. János például főleg az „addig,
amíg” sorskönyvet mutatja, Márta pedig a „mindig” mintát éli ki, és így tovább. Vannak em-
berek, akik két mintát használnak. Ezek közül egyik a főminta, de a másik is nagyon fon-
tos. Például a „majdnem” sorskönyv kettes típusához tartozó egyének mutathatják az „ad-
dig, amíg” mintát is. Ez mondható el Jane-ről a mi példánkban. Kimondatlan mottója a kö-
vetkező: „Nem pihenhetek addig, amíg a csúcsra fel nem értem. És valójában sohasem
érek a csúcsra, mert valahol mindig találok egy még magasabbat. Ezért sohasem pihenhe-
tek.”
Az olyan egyén, aki az „addig, amíg” és a „soha” sorskönyveket kombinálja, ezt a hie-
delmet követi: „Nem szórakozhatom, amíg be nem fejeztem a munkámat. De sohasem fe-
jezhetem be a munkámat, ezért sohasem szórakozhatom.”
Más gyakori kombináció az „azután” plusz „majdnem” első típusa és a „mindig” plusz
„soha”.
A sorskönyvi folyamat eredete

Miért van csak hat sorskönyvi folyamat-téma? Miért annyira uniformizáltak a különbö-
ző kultúrákban? Ezt senki sem tudja. E kérdésekre a válasz megadása a TA-kutatás nagy
kihívása.
Most már van némi elgondolásunk arról, hogy a szülők hogyan adják át gyermekeik-
nek a sorskönyvi folyamatot. Úgy tűnik, hogy az ellensorskönyv része, amelyet főképpen a
szülői modellálás útján kapunk meg.
Hogyan lehet kitörni a sorskönyvi folyamat-mintákból?

Ha elégedetlen vagy a sorskönyvi folyamatoddal, kiléphetsz belőle. A TA által javasolt
összes személyes változás közül ezt a legkönnyebb megtenni. Először is meg kell állapíta-
nod, hogy melyek a legfontosabb folyamat-mintáid. S amikor megvan erre a rálátásod,
egyszerűen Felnőtt módon kontrollálnod kell és olyan módon viselkedni, amely megtöri a
mintát.
Ha legfontosabb mintáid az „addig, amíg” volt, azt úgy törheted meg, hogy elmész
szórakozni, mielőtt befejezted volna az összes munkádat. (Daniel Casriel erre azt mondja:
„Meglovagoljuk a pónilovat, mielőtt kitakarítottuk volna az istállót.”)
Az „azután” sorskönyves egyéneknél úgy lehet kilépni a sorskönyvi folyamatból, hogy
a mai napot élvezik, és elhatározzák, hogy a holnapot is élvezni tudják. Például ha bulin
vagy, igyál eleget ahhoz, hogy jól érezd magad, de ne olyan sokat, hogy másnap fejfájás-
sal ébredjél.
A „soha” minta megtörésére döntsd el, hogy mi az, amit akarsz. Készíts egy listát öt
dologról, amelyeket meg tudsz csinálni, hogy elérd, amit akarsz. Azután az öt közül min-
den nap tégy meg egyet.
Hogyha a „mindig” témát élted meg, ismerd fel, hogy nem kell ugyanazokat a hibákat
megismételned vagy kitartanod, amikor rosszul állnak a dolgok. Ha akarsz,
158
A TA MA
hagyjál ott egy számodra nem kielégítő állást, kapcsolatot vagy lakóhelyet, és keress vala-
mi újat.
A „majdnem” első típusából úgy léphetsz ki, ha biztosítod, hogy befejezed, amit el-
kezdték. Ha takarítasz, végezd el teljesen. Ha könyvet olvasol, olvasd el az összes fejeze-
tet. A „majdnem” kettes típusának leküzdéséhez azt a kellemes lépést kell megtenned,
hogy elismered saját sikereidet, amikor eléred azokat. Fektess fel egy listát céljaidról. Min-
den alkalommal, amikor elérsz egyet, húzd ki a listáról. Ne térj rá a következő célra anél-
kül, hogy a most elértet ne ünnepelted volna meg.
Hogyha „nyitott” minta birtokosa vagy, ismerd fel, hogy szüleid tulajdonképpen meg-
ajándékoztak téged. Mivel az eredeti sorskönyv utolsó oldalai hiányoznak, szabadon írha-
tod meg a befejezést, ahogy neked tetszik. Minden egyes alkalommal, amikor a folyamat-
mintáiddal ellentétesen viselkedsz, gyengíted a minta jövőbeni hatását, és ezáltal köny-
nyebbé válik számodra, hogy kilépjél régi sorskönyv-folyamat témádból.
● SAJÁT SORSKÖNYVI FOLYAMAT-MINTÁD

Nézd át a sorskönyvi folyamatokról a fentebb adott leírásokat. Válaszd ki azt a
mintát vagy mintákat, amelyek rád jellemzőek.
Meg vagy elégedve ezzel vagy ezekkel a mintákkal, mint jövőbeni viselkedés-
móddal?
Ha nem, akkor határozzál meg legalább ötfajta magatartást, amelyek ellentétesek
a sorskönyvi folyamatoddal. Kezdj hozzá most, és kövess legalább egy ilyen magatar-
tást minden nap. Folytasd addig, amíg nem vagy megelégedve a változással. ●
159
16. Fejezet
ELŐÍRÁSOK ÉS A
MINI-SORSKÖNYV
Az 1970-es évek elején Taibi Kahler klinikai pszichológus érdekes felfedezést tett.
Berne-nek azt az elgondolását követte, hogy a sorskönyv gyakran nagyon rövid időszakok
alatt játszódik le. Ezért Kahler pillanatról pillanatra feljegyezte kliensei szavait, hanglejtése-
it, gesztusait, testtartásait és arckifejezéseit. Azt találta, hogy bizonyos világosan megkü-
lönböztethető magatartássorozat előzi meg az egyén sorskönyvi magatartásba vagy érzé-
sekbe fordulását.
Kahler és munkatársai öt ilyen magatartássort írtak le és előírásoknak nevezték azo-
kat.
A további kutatás azt mutatta, hogy az előírásos magatartás egy kiterjedtebb mintázat
része, amelyet Kahler mini-sorskönyvnek nevezett. Ez a sorskönyvi magatartások, érzések
és hiedelmek sorozata. Néhány másodperctől néhány percig terjedő időszakban zajlik le.
Mindig egyfajta előírásos magatartással kezdődik. A mini-sorskönyv egy nagyon rövid idő-
szak alatt reprodukálja az egész sorskönyv folyamatát. Valahányszor mini-sorskönyvbe ke-
rülök, megerősítem a sorskönyvi folyamatot. S valahányszor kilépek a mini-sorskönyv min-
tájából, gyengítem a sorskönyvi folyamatot.
Az öt előírásról kiderült, hogy közvetlenül kapcsolódnak a hat sorskönyvi folyamattí-
pushoz. Ha megfigyeljük valakinek az előírás-mintáit, megbízhatóan meg tudjuk állapítani,
hogy milyen lesz a sorskönyvi folyamata.
Így ha megtanuljuk az öt előírás-magatartás jegyeinek felismerését, rövid idő alatt so-
kat megtudhatunk egy emberről. Ebben a fejezetben azt írjuk le, hogy az előírások hogyan
figyelhetők meg. Megvitatjuk, hogy az előírások hogyan illeszkednek a teljes sorskönyvbe,
és tanulmányozzuk a mini-sorskönyv sorozatának működését.
Hogyan figyeljük meg az előírás-magatartást?

Az öt előírás a következő:
Légy tökéletes!
Szerezz örömet!
Tégy erőfeszítést!
Légy erős!
Siess!
Ezek mindegyikét különálló szavak, hanglejtések, gesztusok, testtartások és arckifeje-
zések sora jelzi.
Már megtanultuk hogyan használjuk ezeket a jegyeket az én-állapotok viselkedési di-
agnózisának elkészítésében. Ha az előírásos magatartásokat keressük, le kell szűkítenünk
az időskálát. Az előírás-magatartásokat pedig fél perctől egy percig
160
A TA MA
terjedő idő alatt ismerhetjük fel. Természetesen, ha nem vagyunk hozzászokva, némi gya-
korlatra van szükségünk, hogy ilyen rövid idő alatt megfigyeléseket végezhessünk. Hama-
rosan azonban második természetté válik.
A „Ne értelmezz!” figyelmeztetés ide is vonatkoztatható, pontosan úgy, mint amikor a
magatartás-diagnózist tárgyaltuk általánosságban. Tarts ki azok mellett a magatartások
mellett, amelyeket valójában látsz és hallasz. Például abból, ahogy most rád nézek, úgy
érezheted, hogy „szigorúan nézek”. De mit csinálok az arcommal, testemmel és hangom-
mal, amit te „szigorúságként” értelmezel? Hol látsz izom-feszültséget? A hangom vajon
mély, magas, hangos vagy harsány? Szemöldökeim fent vannak vagy lent? Milyen irányba
nézek? Milyen gesztusokat csinálok? Hogy ügyes legyél az előírások kimutatásában, ma-
radj az ezekhez hasonló megfigyelési jeleknél. Ilyen módon minden egyes előírásnál ösz-
szeállíthatod a jegyek listáját.
Légy tökéletes!
Szavak: a „Légy tökéletes!”-ben lévő egyén gyakran használ közbevetett mondatokat.
Például:
„Ma azért vagyok itt... ahogy mondtam... hogy az előírásokról beszéljek.”
„A TA... úgy is mondhatjuk... egy személyiségelmélet.”
A „Légy tökéletes!” megszövegezése gyakran tartalmaz a fentiekhez hasonló szavakat
és kifejezéseket. Ezek nem adnak új információt ahhoz, ami elhangzott. Ilyenek tipikusan:
tulajdonképpen, bizonyosan, talán, esetleg, teljesen, azt mondhatjuk, ahogy láttuk.
Másik jellegzetesség, hogy a beszélő mondanivalóját számokra vagy betűjelekre oszt-
ja fel.
„Mai témánk – 1. az előírások megvitatása és – 2. a sorskönyvhöz való kapcsolódá-
suk tanulmányozása.”
Hanglejtés: gyakran Felnőtt-nek hangzik. Jól modulált, sem magas, sem mély.
Gesztusok: az ujján számol, a jelzett pontok vagy betűk kíséretében. Esetleg a kezé-
vel simogatja az állát a hagyományos gondolkodó pozícióban. Lehetséges, hogy az ujjhe-
gyeket V alakban egymásnak támasztja.
Testtartások: gyakran Felnőtt-nek látszik. Egyenes és egy középvonal körül jól ki-
egyensúlyozott.
Arckifejezés: a szemek felfelé néznek (kevésbé gyakran lefelé), és az egyik oldalra ál-
talában, amíg az egyén szünetet tart a beszédben. Ez valahogy olyan, mintha az egyén a
tökéletes választ valahonnan a plafonról vagy a padlóról akarná olvasni. Ugyanakkor a
száj gyakran megfeszül, a sarkak egy kissé kifelé húzódnak.
Szerezz örömet!
Szavak: a „Szerezz örömet!”-ben lévő egyén gyakran a „magas, de alacsony” mondat-
szerkezetet használja, amivel már találkoztunk az „azután” sorskönyv ismertetőjegyeként.
„Valóban élveztem a tanításodat, de azt hiszem, nem fogok emlékezni rá, hogy mit
mondtál.” „Micsoda nagyszerű buli! De a kutyafáját! Reggelre biztos megbánom.”
161
ELŐÍRÁSOK ÉS A MINI-SORSKÖNYV
Gyakran olyanszerű szavakat és kifejezéseket tesz a mondatához, mint például

„Oké?”, „Hm?”, " Rendben van?”, „Olyasféle...”
Hanglejtés: magas hang, amely az egyes mondatok végén tipikusan emelkedő intoná-
ciót mutat.
Gesztusok: mind a két kéz kinyúl, általában tenyérrel felfelé. Fejbólogatás.
Testtartás: a vállak felhúzódnak és előreesnek. A másik személy felé hajlás.
Arckifejezések: a „Szerezz örömet másoknak!”-ban az egyén gyakran enyhén lefelé
fordított arccal néz rád. Így felhúzott szemöldökkel fel kell, hogy nézzen rád. Ez azt jelenti,
hogy homlokát vízszintes vonalakban ráncolja. Ugyanakkor ajkán mosolyhoz hasonlatos
kifejezés ül. Ha azonban összehasonlítjuk egy nem előírásos eredetű mosollyal, a „Sze-
rezz örömet másoknak!” kifejezés feszültebb. A felső fogak és gyakran az alsó fogak is ki-
látszanak.
Tégy erőfeszítést!
Szavak: a „Tégy erőfeszítést!”-ben lévő személy gyakran használja a próbálni szót.
Például:
„Amit mondani próbálok, az a következő.”
„Megpróbálom megtenni azt, amiben megegyeztünk.”
Ebben az értelemben használva a „megpróbálni” mindig azt jelenti, meg fogom próbál-
ni, ahelyett hogy megcsinálnám. Egyéb tipikus kifejezések: nehéz, nem tudom, mi ez
megint, nehéz megtenni stb. ... és kérdő mormogásként: huh?!
Hanglejtések: az egyén gyakran megfeszíti nyaki izmait, úgy, hogy hangja fojtottan
hangzik.
Gesztusok: gyakori, hogy az egyik kezet vagy a szem elé, vagy a fül mellé helyezik,
minthogyha az egyén erőltetné, hogy lásson vagy halljon valamit. A kezeket ökölbe szorít-
ják.
Testhelyzetek: csakúgy, mint a „Szerezz örömet másoknak!” esetében az egyén gyak-
ran előrehajlik, kezét térdére helyezi, hátát fölpúposítja.
Arckifejezés: jellegzetes, hogy az egyén úgy ráncolja szemöldökét, hogy két függőle-
ges vonal jelenik meg az orra felett. A szem és gyakran az egész arc szoros ráncokba hú-
zódik.
Légy erős!
A „Légy erős!”-ben lévő egyén gyakran ilyen szavakat használ: „Érzéseim és cseleke-
deteim nem az én felelősségem, hanem rajtam kívül álló tényezők okozzák.”
„Mérgessé teszel engem.”
„Ez a könyv untat.”
„Ez a gondolat arra ösztökél, hogy...”
„A magatartása arra kényszerít, hogy visszaüssek.”
„A belvárosi környezet magával hozza az erőszakosságot.”
Gyakran olyan távolságtartó szavakat használ, mint például az ember, te, az embe-
rek, az. S ilyenkor magáról beszél.
„Ez jó érzés.” (Ez azt jelenti, hogy én jól érzem magam.)
„Az érzéseidet meg kell tartanod magadnak.” (Ez azt jelenti, hogy nekem kell megtar-
tanom.)
„Az ilyen helyzetek nyomasztóan hatnak az emberre.”
162
A TA MA
Hanglejtés: üres, monoton, általában mély.

Gesztusok: általában a gesztus hiánya jelzi a „Légy erős!-t.
Testtartás: a testtartás gyakran „zárt.” A karokat összekulcsolja vagy keresztezi a test
előtt. A lábakat keresztbe helyezi, vagy a „négyes pozícióra” helyezi úgy, hogy az egyik láb
bokája a másik láb térdén nyugszik. Az egész test immobilitást tükröz.
Arckifejezés: az arc kifejezéstelen és mozdulatlan.
Siess!
Szavak: siess, gyorsan, induljunk, menjünk, nincs idő...
Hangsúly: staccato, gépfegyverszerű. Az ilyen egyének gyakran olyan gyorsan mond-
ják ki a szavakat, hogy bele is keverednek.
Gesztusok: ujjnyomogatás, mocorgás a székben és az óra gyakori megnézése.
Testhelyzetek: nincs specifikus testhelyzet, de az általános benyomás az izgatott moz-
gásé.
Arckifejezés: a pillantás irányának gyakori, gyors változásai.
Egy jeggyel nem azonosíthatunk egy előírást

Az előírás megfelelő diagnózisa szempontjából többféle együtt előforduló jegyet kell
megvizsgálnunk. Ne bízzunk meg csak egy jegyben. Például ha azt hallod tőlem, „megpró-
bálhatom”, erre a következtetésre juthatsz: „Aha! Szóval a Tégy erőfeszítést! előírásban
vagy.” De ez nem következik szükségszerűen. Ha megvizsgálod a többi viselkedési jegye-
met, azt látod, hogy megfeszítem a számat, fölfelé nézek a plafonra, és a pontokat számo-
lom az ujjaimon. Ezek a jelek azt valószínűsítik, hogy valójában a „Légy tökéletes!” előírás-
ban voltam. Az is megtörténhet, hogy mondom a „megpróbálom” szót, egyéb magatartási
jegyeim azonban azt jelzik, hogy Felnőtt-ben vagyok, nem pedig előírásban.
Elsődleges előírás
Mindegyikünk mutatja mind az öt előírásos magatartást. Legtöbb embernek azonban
van egy előírása, amelyet a leggyakrabban mutat. Ez sokszor az az előírás lesz, amelyet
először mutatnak, amikor egy tranzakcionális stimulusra reagálnak. Ezt elsődleges előírá-
suknak nevezzük. Vannak emberek, akiknek két fő előírásuk van, amelyek körülbelül
egyenlő gyakorisággal fordulnak elő. Sokkal kevésbé gyakran olyanokkal is találkozha-
tunk, akik három vagy több előírást mutatnak egyenletes elosztásban.
● AZ ELŐÍRÁSOK KIMUTATÁSÁNAK GYAKORLÁSA

Ha van televíziód, nézz meg egy interjú-programot. Használd gyakorlatként ab-
ban, hogy kimutasd az előírásos magatartás percről percre megmutatkozó jegyeit.
163
Hogyha videofelvételed van, akkor vedd fel a programot, és később lassan játszd
vissza a felvételt, sőt időnként állítsd is meg! Ilyen módon ellenőrizd percről percre tör-
tént megfigyeléseidet.
Kísérletezz azzal, hogy fel tudod-e ismerni, hogy a különböző tv-személyiségek ti-
pikusan különböző előírásokat mutatnak. Vajon a kedvenc komikusodnak más-e az el-
sődleges előírása, mint az általad legkevésbé kedvelt politikusé.
Mit gondolsz, mi a te elsődleges előírásod? Válaszodat írd le!
Most ellenőrizd objektíven. Vagy kérj meg valakit, aki ismeri az előírások jegyeit,
vagy vedd fel magad videóra és játszd vissza a felvételt. Vajon igazad volt abban, amit
elsődleges előírásodról először gondoltál?
Ha csoportban dolgoztok, oszoljatok hármas alcsoportokra. Döntsétek el, ki lesz a
„kliens”, ki lesz a „tanácsadó” és ki lesz a „megfigyelő”. A kliens beszél a tanácsadó-
nak körülbelül három percig akármilyen tárggyal kapcsolatosan. A tanácsadó figyel és
reagál a kívánt módon, és az időt is neki kell ellenőriznie. A megfigyelő ceruzával és
papírral lejegyzi, hogy milyen előírásokat figyelt meg a kliens és a tanácsadó magatar-
tásában. (Az egyszerűség kedvéért az első gyakorlatban a megfigyelő csak a kliens
előírásos magatartásaira koncentráljon.) Amikor a három perc letelt, a megfigyelő be-
számol megfigyeléseiről. Azután szerepeket cserélnek és megismétlik a gyakorlatot.
Keress előírásos magatartást a mindennapi interakciók során. Például munka, vá-
sárlás, utazás, mindennapi beszélgetések során. Ne mondd el az embereknek, hogy
mit csinálsz, hacsak nem vagy benne egészen biztos, hogy érdeklődnek iránta. ●
Előírások és a folyamat-sorskönyv típusai

Az elsődleges előírások megfigyelésével meg tudjuk mondani a legfőbb folyamat-
sorskönyv típusokat. A kettő közötti megfelelést a következő lista mutatja.
Elsődleges előírás Folyamat-sorskönyv
Légy tökéletes! Addig, amíg
Szerezz örömet másoknak! Azután
Légy erős! Soha
Tégy erős! Soha
Tégy erőfeszítést! Mindig
Szerezz örömet másoknak! + Tégy erőfeszítést! Majdnem 1-es típus
Szerezz örömet másoknak! + Légy tökéletes! Majdnem 2-es típus
Szerezz örömet másoknak! + Légy tökéletes! Nyitott
A „majdnem” sorskönyv két típusát olyan egyének mutatják, akiknél a „Szerezz örömet
másoknak!” az elsődleges, a „Tégy erőfeszítést!”-tel és a „Légy tökéletes!”-sel párban.
„Nyitott végű sorskönyv”-nél mind a „Szerezz örömet másoknak!”, mind a „Légy tökéletes!”
intenzívebben mutatkozik, mint a „majdnem” második típusánál.
Miért van az, hogy az előírásos magatartás olyan szorosan kapcsolódik a folyamat-
sorskönyvi típushoz? Ennek az oka az, hogy az előírásos magatartások maguk a sors-
könyvi folyamatok miniatűr változatai. Minden alkalommal, amikor előírásos magatartásba
megyünk, lejátszható egy fél perces időszak alatt a megfelelő sorskönyvi folyamat.
164
A TA MA
Ahogyan a Taibi Kahler kifejezi: „Az öt előírás a nem oké (strukturális) ellensorskönyv
funkcionális manifesztációja.”
Például tételezzük fel, hogy a TA-ról tanítok egy csoportot és ezt mondom: „A TA –
amelyet Eric Berne alakított ki az 1950-es évektől kezdve – olyan rendszer, úgy mondhat-
nánk modell, amely a személyiség megértését célozza: legalábbis ez egy elsődleges defi-
níció.” Amikor a gondolatjeles részt mondom, fölfelé nézek a mennyezetre, mintha azt vár-
nám, hogy a tökéletes definíció oda van írva. Ujjaimmal számolom a „rendszer” és a „mo-
dell” szavakat, hogy biztos legyek benne, minden lehetséges módon elmondtam.
Akkor, amikor ezt a „Légy tökéletes!” magatartást követem, egy belső Szülői hangnak
engedelmeskedem, amely ezt mondja: „Csak akkor lehetsz oké, hogyha mindent jól csi-
nálsz.” Alkalmazkodó Gyermekim-ből e hangra figyelve arra gondolok, hogy nem fejezhe-
tem be e mondatot, amíg mindent el nem mondtam.
Így ebben a néhány másodpercben megéltem az „addig, amíg” sorskönyvi folyamatot,
és ezúttal megerősítettem ezt a folyamatot.
Nos, most menjünk végig újra az egészen. Szemben állok az osztállyal, relaxálok és
ezt mondom: „A TA a személyiség megértésének egy modellje. Eric Berne alakította ki. El-
ső tanulmányait az 1950-es évek végén írta.”
Ha így mondom, előírásmentes Felnőtt-ben maradok. Kikapcsoltam a fejemben azt a
régi Szülői hangot, amely azt mondja, hogy tökéletesnek kell lennem, helyette egy általam
bekapcsolt új hangra figyelek. Ez azt mondja: „Jó vagy te, ahogy vagy.”
Az előírásos magatartás megértése során tudatosan elkerültem a gondolatjelek hasz-
nálatát. Ehelyett az információmat kisebb egységekben adtam át. Így nem is sikerült olyan
sokat mondanom, mint amennyit az előírástól terhelt változatban. Ha azonban osztályom
egy hallgatója lennél, melyik változatot tartanád érthetőbbnek?
Ahogy kiléptem az előírás-mintámból, az „Addig, amíg” folyamatból is kilépvén, és így
téve gyengítem az „addig, amíg” mintámat. Ezáltal pedig a magam számára még könnyeb-
bé tettem, hogy a következő alkalommal újra kilépjek belőle.
Ez az előírás-sorskönyv kapcsolat a másik négy előírásra is érvényes. Minden alka-
lommal, amikor a „Szerezz örömet másoknak!” előírást mutatom, az „azután” mintát élem
ki! A szülői hang a fejemben azt az ellensorskönyvet ismétli: „Csak akkor vagy oké, ha örö-
met szerzel az embereknek.” Felhúzott szemöldökkel és széles mosollyal alkalmazkodó
Gyermekim-ben abban reménykedem, hogy eléggé örömszerző vagyok. De attól tartok,
hogy előbb vagy utóbb kifogyok az örömszerző energiából, és akkor eljön az idő, amikor a
Damoklész kardja a fejemre zuhan.
Hogy kilépjek a „Szerezz örömet másoknak!”-ból, tudatosítanom kell magamban a
magatartási előírásokat. Különösképpen egyenesen tartom szemöldökömet, ahelyett, hogy
felhúznám, és homlokom sima marad, nem engedem, hogy vízszintes ráncokba gyűrődjék.
Ahogy ezt csinálom, belülről egy új üzenetet adok át magamnak: „Oké vagy, hogyha ma-
gadat megörvendezteted.” Mivel okéságodat már nem alapozod az emberek megörven-
deztetésére, megszabadulsz attól a félelemtől, hogy mi történik, ha holnap nem leszel ké-
pes elég örömet szerezni nekik.
A „Légy erős!” előírást mutatva, a következő üzenetnek engedelmeskedem: csak ak-
kor vagy oké, ha elrejted az érzéseidet és az igényeidet az emberek elől.” Ne engedd,
hogy lássák, hogy gyenge vagy!” Ha erre figyelsz az Alkalmazkodó Gyermeki-ben, akkor
kizárod a külső jeleket, arcodat passzívan tartod, keveset mozogsz, egyhangúan beszélsz.
165
Amikor ezeket a magatartásokat mutatom, kiélem és megerősítem a „soha” folyamat-

mintát. Lehetséges, hogy kapcsolatokat kívánok és sztrókokat várok a körülöttem lévőktől,
de kifejezéstelen magatartásom fönntartásával erről semmilyen jelet nem adok. Tantalusz-
hoz hasonlatosan pontosan azt a mozdulatot nem teszem meg, amelyre a legnagyobb
szükségem lenne, hogy megkapjam, amit szeretnék. Ha belefáradok Tantalusz másolásá-
ba, elkezdem gyakorolni, hogyan mutassam ki az érzéseimet hangban, érzésben és gesz-
tusban. Különösképpen felfedezem annak az örömét, hogy mindenféle módon szabadon
mozoghatok. Ha kitörök a „Légy erős!” viselkedési mintából, megszabadulok a „soha” sors-
könyvtől is. Új hangot kapcsolok be a fejembe, amely ezt mondja: „Láss neki és mutasd ki,
hogyan érzel!” „Mutasd ki nyíltan, hogy mit akarsz!”
Tételezzük fel, hogy az elsődleges előírásom a „Tégy erőfeszítést!” Ahogy fölteszel
nekem egy kérdést, előrehajolva, szemöldökömet az orrom fölött két függőleges ráncba
húzom, szemeimmel pislogok. A kezem a fejem mellett van, mintha csak nehezen hallaná-
lak. Ezt mondom: „Micsoda? Nem értelek pontosan...” Valójában a hallásom kitűnő. A
„Tégy erőfeszítést!” előírásban vagyok. Az elmúlt néhány másodperc alatt egy Szülői han-
got hallottam a múltból: „Hogy oké legyél, erőfeszítést kell tenned, hogy megcsináld a dol-
gokat.” Hogy ennek a parancsnak engedelmeskedjek, Alkalmazkodó Gyermekiben tudom,
nem engedhetem meg magamnak, hogy bármit csináljak. Mert ha ezt megteszem, akkor
többet nem tudok erőfeszítést tenni, hogy elvégezzek bármit is.
Ahogy próbálom a dolgokat csinálni, de mégsem teszem, folyamatosan tovább és to-
vább haladok a „mindig” sorskönyvi minta körül. Lehet, hogy nem nagyon szeretem azt,
ahol most vagyok. Erőfeszítést teszek, hogy máshova kerüljek, de valójában nem teszem
azt, amit meg kellene tennem, hogy oda jussak.
Úgy tudom megváltoztatni a „Tégy erőfeszítést!” és a „mindig”-et, hogyha egy új szala-
got kapcsolok be magamnak, amely ezt mondja: „Oké, ha nekimész és megcsinálod.” Min-
den percben, amikor úgy érzem, hogy a két függőleges ránc jelentkezne a homlokomon,
tudatosan kisimítom azokat. Figyelmesen hallgatva, hogy halljam, mit mondanak az embe-
rek nekem. Ha néha valamit érthetetlenül mondanak, így reagálok: „Ezt most nem hallot-
tam. Elmondanád újra?”
A sorskönyv és előírás közti kapcsolat nem olyan világos a két „majdnem” sorskönyv-
nél és a „nyitott végű” sorskönyv esetén. Következtetéssel nem nehéz belátni, hogy ho-
gyan adódnak hozzá a kombinált előírás-mottók a sorskönyvi mintákhoz. (Saját magunk-
nak is kidolgozhatjuk a kombinált mottókat, és így eljuthatunk saját következtetéseinkhez.)
Mindenesetre ezekből a sorskönyvi mintákból is úgy léphetek ki, ha megváltoztatom az
előírásos magatartást.
A „Siess!” előírásnál nincs közvetlen előírás – sorskönyv-kapcsolat. A „Siess!” minden-
képpen különleges helyet foglal el az előírások között. Úgy tűnik, hogy leggyakrabban egy
másik elsődleges előírással együtt fordul elő, és annak megerősítőjeként működik!
● ELSŐDLEGES ELŐÍRÁSOK ÉS A SORSKÖNYVI FOLYAMAT

Azt már tudod, hogy számodra melyik sorskönyvi folyamat a legtipikusabb. Elsőd-
leges előírásodnak is tudatában vagy. Megfelel a kettő egymásnak, ahogyan a fentiek-
ben leírtuk?
166
A TA MA
Mi van akkor, ha úgy tűnik, hogy nem felelnek meg egymásnak? A fentiekben leírt
előírások és a sorskönyvi folyamat közti kapcsolatok, általánosítások, elképzelhető,
hogy rád egyszerűen nem vonatkoznak. Több ezer megfigyelt kliens esetén azonban
megfelelőnek bizonyultak. Hogyha első látásra úgy tűnik, hogy nem alkalmazhatóak
rád, érdemes újra megvizsgálni elsődleges előírásodat és sorskönyvi folyamatodat.
Tapasztalatunk szerint ugyanis a látszólagos „téves kapcsolás” oka sokszor az, hogy
az egyén nem megfelelően azonosította elsődleges előírását. ●
Utasítások és élethelyzet
Azokból a példákból, amelyeket az utasítások és a sorskönyvi folyamat-típus című
részben adtunk, látható, hogy az ellensorskönyv-előírás üzenetei az élethelyzettel kapcso-
latban különleges vonatkozást hordoznak. A Szülői üzenet ez: „Oké vagy, ha... Tökéletes
vagy, örömet szerzel másoknak stb.”
Így amikor sorskönyvben vagyok és ezt a Szülői üzenetet hallgatom Alkalmazkodó
Gyermekim-ben, az álláspontom a következő: „Oké vagyok, amíg... Tökéletes vagyok,
megörvendeztetek másokat stb.”
Azt mondjuk, hogy az utasítások a feltételes okéság álláspontjára reflektálnak.
Az öt megengedés
Minden egyes előírás-üzenetnél van egy ellenpont, amelyet megengedésnek neve-
zünk. Ha szerencséd volt a szüleiddel, kaptál néhány ilyen megengedést tőlük, ha nem,
saját magad adhattad magadnak. Mindegyikükkel találkoztunk a fentiekben. A következők-
ben összefoglaljuk őket.
Előírás Megengedés
Légy tökéletes! Jó vagy, ahogy vagy.
Szerezz örömet másoknak! Szerezz örömet magadnak!
Légy erős! Légy nyílt, és fejezd ki a kívánságaidat!
Tégy erőfeszítést! Tedd meg!
Siess! Adj időt magadnak!
Minden alkalommal, amikor tudatosan kilépünk az előírásos magatartásból, és egy
előírásmentes magatartással helyettesítjük, nem verbálisan a megengedést erősítjük.
Megteheted, hogy ismételgeted magadnak a megengedést, mielőtt elalszol este, és
mielőtt felébredsz reggel. Írd fel egy papírra és tedd a feljegyzést oda, ahol gyakran látod.
Vigyázz! Ha kezdesz rossz érzéseket vagy kellemetlenségeket tapasztalni, amikor a
megengedést erősíted, térj el tőle egy időre. Ha kellemetlenül érzed magad, lehet, hogy
azt tudatod önmagaddal, hogy az ellensorskönyvi utasítás egy nehezebb sorskönyvi dön-
tést takar. Azt tanácsoljuk, hogy előbb fedezd fel és hatástalanítsd ezt a nehezebb döntést,
mielőtt folytatod az előírásból való kimozdulást.
167
Az előírások eredete
Miért van öt és csak öt előírásos magatartás? Miért ugyanazok mindenkinél, tekintet
nélkül korra, kultúrára vagy műveltségre? Miért kísérik az egyes előírások konzisztensen
saját ellensorskönyvi üzeneteiket? Senki sem tudja.
Taibi Kahler maga arra gondol, hogy az előírások részben velünk születtek, a termé-
szet és a nevelés eredményeként. Hedges Capers véleménye szerint az előírásokat úgy
kell tekinteni, mint a csecsemő túlélési stratégiáját a sorskönyv készítése folyamán. Ez ter-
mészetesen részben igazolná látszólagos „automatikus” minőségüket. Más teoretikusok
arra gondolnak, hogy az öt előírás olyan mottó, amelyeket a gyermek először a szobatisz-
taságra szoktatás közben hall.
Ezek az elgondolások azonban még a találgatás szintjén vannak. A jelenlegi TA-kuta-
tás egyik legnagyobb kihívása meggyőző magyarázat kialakítása az előírásos magatartás-
ra.
A mini-sorskönyv
Az előírások a feltételes okéság álláspontját tükrözik. Ellensorskönyvi üzenetek mani-
fesztálódásai. Ahogy az bármely más ellenparancsnál, így itt is az előírások játszhatják azt
a sorskönyvi funkciót, hogy a nehezebb döntések körül formálódott parancsok ellen véde-
nek meg.
E funkciónak azonban két útja van. Amíg előírásban vagyok, azt hiszem, hogy „oké
vagyok addig, amíg... tökéletes vagyok, megörvendeztetek másokat” stb. Egészen addig,
amíg kitartok az előírásos kifordított sorskönyvi utasítás mellett, úgy gondolom, hogy nem
kell figyelnem a parancsra. Előfordul azonban olyan eset, amikor nem lesz elég energiám,
hogy megtartsam magam az előírásban. Ekkor nem sikerül eléggé tökéletesnek lennem,
megörvendeztetni az embereket stb., hogy kielégítsem a fejemben lévő Szülőt. Ezek után
a sorskönyvi hiedelmeim szerint annak kell következnie, hogy most már oda kell figyelnem
a parancsra. Ahogy ezt teszem, rossz érzéseket fogok megtapasztalni, amint visszaját-
szom a korai döntést, amit ezzel a paranccsal kapcsolatosan hoztam.
Minden alkalommal, amikor ezen a sorozaton végigmegyek, miniatűrben lejátszom a
sorskönyvemet és meg is erősítem azt.
Ezt a folyamatot Taibi Kahler mini-sorskönyvnek nevezte. A 16.1. ábrán láthatjuk ábrá-
zolva.
1-es pozíció: előírásos helyzet

A miniscript sorozat mindig előírással kezdődik. Ahogy a kifordított sorskönyvi üzenet-
re figyelek a fejemben, a megfelelő előírásos magatartást mutatom. Ez fél másodperctől
hét másodpercig terjedhet időben.
Amíg az előírásban vagyok, nem tapasztalok érzelmet. Alkalmazkodó Gyermeki hie-
delmem az, hogy addig maradok oké, ameddig az előírásnak engedelmeskedem.
Ennek két lehetséges következménye lehet. Lehet, hogy sikerül erőfeszítést tenni,
eléggé sietni stb...., hogy kielégítsem belső Szülőm követelményeit. Ha így
168
A TA MA
16.1. ábra: Mini-sorskönyv
169
történik, befejezem az előírásos magatartást és áttérek vagy egy nem sorskönyvi magatar-
tásra, vagy egy másik előírásra.
Az is megtörténhet azonban, hogy nem sikerül elég energiát összegyűjtenem, hogy ki-
elégítsem az előírás utasítását. Nem elégítettem ki belső Szülőm feltételét az okéságra.
Miután ez a feltételes védelem megvonatott tőlem, azt hiszem, most már figyelnem kell a
parancsra, amely ellen védekeztem.
A mini-sorskönyv modellben ezt egy elmozdulás jelzi az előírásból (1-es pozíció) a
másik három pozíció valamelyike felé. Azt mondhatjuk, hogy az előírások segítségével a
követendő pozícióba megyek.
2-es pozíció: megállító helyzet

Tételezzük fel például, hogy kisgyermekkoromban ezt a kombinált döntést hoztam:
„Oké hogy ide tartozom, egészen addig, míg tökéletes vagyok.” Képzeljük el, hogy egy bu-
lin vagyok. Ahogy a körülöttem lévőkhöz beszélek, ki- és be mozgok a „Légy tökéletes!”
előírásomból. Végül kifogyok az energiából, amit eddig használtam föl, hogy jól menjenek
a dolgok. Lehet, hogy szór tévesztek, vagy összezavarok néhány szót, így valami olyasmit
mondok, amin az emberek nevetnek.
Most a „Légy tökéletes!” előíráson megyek keresztül. Belsőleg így ítélem meg magam:
„Nem sikerül: tökéletesnek lennem. Így nem vagyok oké. Aki ilyen rosszul csinálja a dolgo-
kat, mint én, nem tartozhat ehhez a társasághoz.” És most újra a nem megfelelésnek azt
az érzését érzem, amit akkor éreztem először, amikor gyermekkoromban ezt a döntést
hoztam.
A mini-sorskönyv nyelvén szólva azt a parancsot, amit akkor hallok, amikor az előírá-
somról a 2-es pozícióra térek rá, megállító helyzetnek nevezzük. Ez a tizenkét parancs
bármelyikére érvényes lehet, saját sorskönyvem egyedi tartalmától függően. A megállító ki-
fejezést a 2-es pozíció leírására is használjuk.
Ahogy az előírásról a megállításra áttérek, megváltoztatom az életpozíciómat. Az elő-
írásban szereplő „én oké vagyok, ha...” helyett most átmegyek az „én nem vagyok oké, ti
okék vagytok” pozícióba.
Újra játszván a paranccsal kapcsolatban tett korai elhatározásomat, újra megtapaszta-
lom a gyermekkoromból származó rossz érzést, egy racket-érzést. Valójában milyen rac-
ket-et tapasztalok meg, az a saját: sorskönyvem tartalmától függ. A 2-es pozíció racket-
érzései az É-T+ életpozíciót fogják tükrözni. Néhány példát a 16.1. ábrán adunk.
3-as pozíció: okoló helyzet

Tételezzük fel, hogy gyermekkoromban elhatároztam, hogy kényelmesebb megoldás-
ként másokat okolok a nem oké eseményekért, ahelyett hogy magamat okolnám. Ebben
az esetben villámgyorsan áttérhetek a mini-sors könyv 3-as pozíciójába, az okolóba. Itt az
életpozícióm a következő: „Én oké vagyok, te nem vagy oké.” Olyan helyettesítő érzést ta-
pasztalok meg, amely illik ehhez az okoló életpozícióhoz. Például amikor a bulibeli beszél-
getésen összekeverem a szavaimat, a csoport többi tagjára vagyok dühös, mert úgy lát-
szik, hogy nem értettek meg engem.
Amikor Taibi Kahler először fölvázolta a mini-sorskönyvet, ezt a 3-as pozíciót bosszú-
álló Gyermeki-nek nevezte. Mindazonáltal az É+T- élethelyzetet funkcioná-
170
A TA MA
lisan a negatív Irányító-Szabályozó Szülői-ből vagy a negatív Alkalmazkodó Gyermeki-ből

fejezhetjük ki. Mi úgy gondoljuk, hogy az okoló kifejezés találóbb.
4-es pozíció: kétségbeejtő helyzet

Korai gyermekkoromban tapasztalataim arra a következtetésre vezettek: „Én sem va-
gyok oké, te sem vagy az.”
Minisorskönyv-sorozatomban eljuthatok eddig az É-T- pozícióig. Ha így van, a mini-
sorskönyv 4-es pozíciójáig, a kétségbeejtőhöz érkezem. Kerülhetek oda a 2-es vagy pedig
a 3-as pozícióból.
Itt a racket-érzéseim összhangban lesznek azzal a hiedelemmel, hogy az élet fölösle-
ges. Érzéseim: kétségbeesés, reménytelenség vagy sarokba szorítottság. Ha ebbe a hely-
zetbe kerülök, míg a csoporthoz beszélek a bulin, valószínűleg összeomlok és ezt mon-
dom magamnak: „Óh, mi értelme van az egésznek? Sose tudok eljutni az emberekhez, és
ők sohase értenek meg engem.”
Kahler eredeti változatában a 4-es pozíciót végső minisorskönyv-kiegyenlítésnek ne-
vezi. Jobb azonban az utóbb adott kétségbeejtő elnevezés, mivel sok ember számára a 4-
es pozíció nem „végső” helyzet. Sok esetben ez a helyzet megállító vagy okoló pozícióba
is torkollhat. Ha szerencsés voltam a szüleimmel, vagy terápiában feloldottam a sorskönyvi
kérdéseimet, akkor ritkán megyek az előírás szintje alá.
A mini-sorskönyvön át
A minisorskönyv-elmélet nem jósol semmiféle specifikus mozgássort egyik pozícióból
a másikba. Az egyéneknek megvannak erre a saját tipikus mintái. Például az én gyakori
mintáim, hogy átmegyek a „Légy tökéletes!” előíráson és azonnal bosszúságot érzek. Ez-
zel el is érkeztem az okoló helyzethez. Amikor már túl sok időt töltöttem a sorskönyvem-
ben, akkor egyenesen visszaugrom az előírásba, fél másodpercre, majd visszatérek a nem
sorskönyvi magatartáshoz.
Partnerem leginkább szokásos mintája a „Szerezz örömet másoknak!” előírástól a
megállító helyzetig megy. Ott a nem megfelelés racket-érzéseit tapasztalja meg. Azután
megtörténik, hogy a 2-es helyzetből átmegy a 4-esbe, ahol reménytelennek és nem szere-
tettnek érzi magát. Egy ideig ezekkel az érzésekkel marad, majd visszatér a nem megfele-
lés érzéséhez és végül kilép a mini-sorskönyvből, de még egy villanást felmutat a „szerezz
örömet másoknak!” előírással.
A négy mítosz
Taibi Kahler állítása szerint négy mítosz van, amelyek az előírások és a rackettek mö-
gött találhatók. Ezek két párból állnak. Mindegyik pár egyike a Szülői-ből jön. A másik
Gyermeki válasz.
Ahogy előírásba kerülök, újrajátszom egy hangot a negatív Gondoskodó Szülőm-ből,
amely ezt mondja: „Akkor fogod jól érezni magad, ha én gondolkodom helyetted.” Ez az 1.
mítosz.
171
Alkalmazkodó Gyermekim-ben így reagálok: „Akkor érzem magam jól, ha te gondol-

kozol helyettem.” Amíg hiszek ebben a 2. mítoszban, fenntartom feltételes okéságomat.
Talán átmegyek az előíráson egy racket-érzésbe. Ahogy ezt teszem, egy belső hangot
hallok a negatív Irányító-Szabályozó Szülőmtől: „Rá tudlak venni, hogy rosszul érezd ma-
gad attól, amit mondok neked.”
Áttérve a negatív Alkalmazkodó Gyermeki-re, ezt a 4. mítosszal visszaidézem, és el-
kezdem hinni: „Rá tudsz venni arra, hogy rosszul érezzem magam attól, amit mondasz ne-
kem.”
Amikor előírásokban és rackettekben vagyunk, miközben kommunikálunk, újraéljük
ezeket a mitikus hiedelmeket. Tételezzük fel, hogy te és én vitatkozunk. Én rád kiabálok:
„No, most már igazán felmérgesítesz.” Ebben a pillanatban a 4. mítoszban hiszek, vagyis
hogy más emberek rossz érzést okozhatnak nekem azzal, amit mondanak nekem.
Valójában nincs olyan eszköz, ami által ez megtörténhet. Én felelős vagyok a saját ér-
zéseimért és cselekedeteimért. Bizonyos, hogy feldühödéssel reagálok a szavaidra. De
nem te mérgesítesz fel engem. Érezhetek szórakozottságot, ürességet, rémületet, izgatott-
ságot, vagy több ezer érzés közül bármely másikat. Te pedig azt gondolod, hogy bosszan-
tasz engem. Lehet, hogy azt akarod, hogy bosszankodjam. De nem kényszeríthetsz arra,
hogy így érezzék. Erőteljesen hívhatsz erre az érzésre. Az, hogy reagálok-e a meghívá-
sodra, már tőlem függ.
● A TE MINISORSKÖNYV-MINTÁID
Gondolj néhány nem régi helyzetre, amelyekben rossz érzéssel reagáltál a
stresszre.
Képzeletedben játszd újra az egyes szituációkat egészen addig a pontig, amikor
elkezdted megtapasztalni a rossz érzést. A rossz érzést magát nem kell újrajátszanod.
Minden egyes szituációnál válaszolj a következő kérdésekre:
„Milyen előíráson mentél keresztül?”
„A mini-sorskönyv melyik helyzetébe kerültél először?” „Ott milyen rossz érzést ta-
pasztaltál meg?” „Átkerültél-e a mini-sorskönyv 2-es vagy 3-as pozíciójába?” Ha így
van, vizsgáld meg, milyen rossz érzéseket tapasztaltál.
Miután több helyzetet megvizsgáltál, határozd meg, hogy a minisorskönyv közül
van-e egy vagy több tipikus mozgási mintád!
Akarsz-e változtatni e minták valamelyikén? Ha igen, bármelyik ponton változtat-
hatsz. Csak egy kis kezdeti gyakorlatra van szükség.
Szokjál hozzá, hogy észleld saját előírás-jegyeidet úgy, ahogy megmutatkoznak.
Ezzel a képességgel „el tudod kapni” az előírásos magatartást abban a pillanatban,
ahogy elkezded csinálni. Felnőtt elhatározással lépj ki az előírásból. Ehelyett viselkedj
olyan módon, amely a megfelelő megengedéssel azonos.
Ha elvéted az előírás jegyeit, akkor végigmész az előíráson és elkezded rosszul
érezni magadat. Ha így történik, egyszerűen változtasd meg az érzésmódodat, a
rossz érzés helyébe helyettesíts egy választásod szerinti jó érzést. Ezt bármikor meg-
teheted.
172
A TA MA
Mindig, amikor megengedést választasz előírás helyett, segítesz magadnak ab-

ban, hogy a jövőben kioltsd minisorskönyv-mintáidat. Ugyanezt csinálod minden alka-
lommal, amikor azt választod, hogy jól érezd magad, a racket-érzés helyett.
Nehezen tudod elhinni, hogy a 3. és 4. mítosz valóban mítosz? Sok ember elsőre
nehéznek találja. Ha te is ilyen vagy, végezz el egy papír-ceruza gyakorlatot. Egysze-
rűen írd le azokat a módokat, ahogyan elképzelésed szerint egyik ember rossz érzést
okoz a másiknak azzal, amit mond neki.
Ha úgy gondolod, hogy találtál egy ilyen módot, tégy fel magadnak egy másik kér-
dést. Választhatott volna-e az a személy bármely más érzést? Ha így van, a beszélő
nem tudta volna rávenni a másik személyt, hogy egy bizonyos módon érezzen.
Ebben a gyakorlatban nem beszélünk, fizikai bántalmazásról. Ha valaki megüt
engem egy téglával, nyilvánvaló, hogy rosszul fogom érezni magam. De a szavak
nem téglák. ●
173
V. rész
HOGY A VILÁG
ILLESZKEDJEK
SORSKÖNYVÜNKHÖZ
Passzivitás
17. Fejezet
FÉLREISMERÉS
Az élet során folyamatosan problémákkal találkozom. Hogyan megyek keresztül az

úton anélkül, hogy megölnének? Hogyan végzem el a munkát, amivel most bíztak meg?
Hogyan reagálok egy barátságos vagy agresszív megközelítésre?
Minden alkalommal, amikor egy problémával találkozom, két választásom van. Hasz-
nálhatom felnőtt gondolkodásom, érzéseim és cselekedeteim teljes képességét a problé-
ma megoldására. Vagy sorskönyvbe mehetek.
Ha sorskönyvbe mozdulok, elkezdem úgy érzékelni a világot, hogy az megfeleljen kis-
gyermekkori döntéseimnek. A valós szituációnak egyes aspektusairól valószínűleg nem
veszek tudomást. Ugyanakkor lehetséges, hogy az itt-és-most probléma más aspektusait
óriási arányokban felfújom. Ahelyett, hogy hozzáfognék a probléma megoldásához, a má-
gikus megoldáshoz folyamodom, amelyet a sorskönyvem felajánl. Gyermeki-ben azt remé-
lem, hogy e mágia működtetésével úgy tudom manipulálni a világot, hogy megoldást hoz-
zon számomra. Aktivitás helyett passzívvá válok. Az ötödik részben ezt az ellentétet vizs-
gáljuk a passzivitás és a problémamegoldás között. A TA-elméletnek ezt a területét schiffi
vagy cathexis elmélet nevén ismerjük. A Schiff család után, akik először kialakították és a
Cathexis Intézet után, amelyet alapítottak. Schiffék a passzivitást úgy definálják: „hogy
nem csinálják az emberek a dolgokat, vagy nem csinálják azokat hatékonyan”.
A félreismerés természete és definíciója

A félreismerést úgy definálják, mint a probléma megoldásához fontos információ tu-
dattalan ignorálását.
Képzeljük el, hogy egy zsúfolt étteremben ülök. Szomjasnak kezdem érezni magam,
és úgy gondolom, hogy szeretnék egy pohár vizet. Megpróbálom elkapni a pincér szemét.
Nem figyel oda. Újra integetek, még mindig nincs válasz.
Ebben a pillanatban átmegyek sorskönyvbe. Anélkül, hogy tudatában lennék, elkez-
dek újrajátszani egy korszakot a gyermekkoromból, amikor anyámat megpróbáltam ma-
gamhoz hívni és nem jött. Anyám arcát a figyelmetlen pincérre helyezem. Ugyanakkor el-
kezdek úgy viselkedni, érezni és gondolkodni, mintha még mindig kisgyermek volnék. Le-
hanyatlom és reménytelennek érzem magam. Belülről ezt mondom magamnak: „Nincs ér-
telme. Akármennyit próbálkozom, nem jön.”
Hogy ehhez a következtetéshez eljussak, figyelmen kívül kellett hagynom egyes infor-
mációkat az itt-és-most valóságból. Nem ismertem fel több olyan választást, amely felnőtt-
ként a rendelkezésemre állt, olyan választásokat, amelyek csecsemőkoromban nem álltak
rendelkezésemre. Fölállhattam volna, odamehettem volna a pincérhez és a fülébe kiabál-
hattam volna. Odamehettem volna a szomszéd asztalhoz, ahol volt egy vizeskorsó, elkér-
hettem volna és önthettem volna magamnak egy pohárral. Ha ezeken a módokon csele-
kedtem volna, problémamegoldásomban aktív lettem volna, passzív helyett.
177
A TA MA
Egy barátom ül velem az étteremben. Miután látja, hogy a pincér nem vesz tudomást
a gesztikulálásomról, így morog: „Ez a fickó nyilvánvalóan nem képes ellátni a munkáját.
Lennék csak a főnöke, kirúgnám.”
A barátom szintén sorskönyvbe került. Gyermekkorában ő az É+T- és nem az É-T+
életpozíció mellett döntött. Most a saját sorskönyve szemüvegén keresztül nézi a pincért.
Nem veszi figyelembe a pincér lehetőségét, hogy reagáljon. Hozzám hasonlatosan a bará-
tom is passzív. Az, hogy ő ott ül és morog a pincérre, semmivel nem hoz engem közelebb
a pohár vízhez.
Felnagyítás
Minden félreismerést felnagyítás- élmény kísér. Ez pedig a valóság egyes vonalainak
eltúlzása. A felnagyítás-élményt tökéletesen kifejezi a „hegyet csinálni a vakondtúrásból”
mondás. Ahogy a helyzet egyik vonása jelentőségében csökken az el nem ismerés miatt,
úgy a másik vonását, annak felnagyításával aránytalanul felfújjuk.
Amikor reménytelenül ültem az étteremben, mert a pincér nem hozta a pohár vizet,
nemcsak a saját választásaimat ismertem félre, hanem a pincérnek olyan hatalmat tulajdo-
nítottam, amivel ő nem is rendelkezett, vagyis annak meghatározását, hogy kapok vagy
nem kapok vizet.
Ahogy a barátom félreismerte a pincér kompetenciáját, ő is felnagyított saját magával
kapcsolatosan. Az ügyész és a bíró szerepét vette magára, amikor se joga, se felelőssége
nem volt ezt tenni.
● Gondolj vissza egy olyan helyzetre, amelynek kimenetele nem volt kielégítő szá-
modra. Ez a helyzet olyan problémát jelent, amelyet nem tudtál megoldani.
Ha most visszatekintesz, tudsz-e ebben a helyzetben olyan vonást vagy vonáso-
kat találni, amelyeket félreismertél? Cselekedhettél volna-e más módon, ahogyan ak-
kor nem is gondoltad volna? Tudomásul vetted-e más valaki készségét, hogy egy bi-
zonyos módon cselekedjék? Voltak-e olyan lehetőségek ebben a helyzetben, amelyek
elérhetőek voltak, de használatukra nem gondoltál?
Fölismered-e most, hogy hol nagyítottál? Mik voltak azok a vonások ebben a
helyzetben nálad vagy másoknál, amelyeket aránytalanul felfújtál?
Ha csoportban dolgozol, vagy van olyan barátod, aki hajlandó segíteni neked, adj
másik választ is a kérdésekre. Gyakran könnyebb más emberek nagyítását és félreis-
merését felismerni, mint a sajátunkat.
Akár kapsz, akár nem kapsz azonnali választ a kérdésekre, a szituációval kap-
csolatos problémát tartsd a fejedben. A fejezet későbbi részében ugyanis visszatérhe-
tünk rá. ●
A négy passzív magatartás

Amikor félreismerek, ez úgy történik, hogy gondolatban teszek egy megállapítást ma-
gamnak. Így a félreismerés önmagában nem megfigyelhető. Mivel nem tudunk gondolatot
olvasni, nem tudjuk megállapítani, hogy valaki félreismer, hacsak nem beszél vagy cselek-
szik olyan módon, amely a félreismerés jelenlétére utal.
178
FÉLREISMERÉS
Négy magatartás-típus van, amelyek mindig azt indikálják, hogy a szóban lévő sze-
mély félreismer. A négy passzív magatartás a következő:
semmittevés
túlalkalmazkodás
zaklatottság
tehetetlenség vagy erőszak.
Semmittevés
A TA-csoport tagjai körben ülnek. A csoportvezető ezt mondja: „Menjünk körbe a cso-
porton, és mindenki mondja el, hogy mi a véleménye a mai ülésről. Ha nem akarsz részt
venni, mondhatod azt, hogy passz.”
A gyakorlat megkezdődik. Az emberek a csoportban vagy értékelő vagy elítélő meg-
jegyzést tesznek. Egy-két ember passzt mond.
Most Norman kerül sorra. Csönd lesz. Az emberek várják, hogy Norman mondjon va-
lamit, de ő nem teszi. Mozdulatlanul és csendesen ül, a levegőbe meredve. Mivel úgy lát-
szik, hogy semmiféle megjegyzést nem fog tenni, a mellette ülő személy csak azt várja,
hogy passzt mondjon. Norman azonban ezt sem teszi. Továbbra is úgy ül ott, mint aki né-
ma.
Ahelyett, hogy energiáit a problémamegoldás tevékenységébe vetné be, arra használ-
ja, hogy elhárítsa magától a cselekvést. Egy személy, aki ezt a passzív magatartást mutat-
ja, kényelmetlenül érzi magát és úgy tapasztalja, mintha nem gondolkozna. Félreismeri sa-
ját képességét. Bármit tudna kezdeni ezzel a helyzettel.
Túlalkalmazkodás
Amy napi nehéz munka után tér haza. Férje, Bryan ül és újságot olvas. Miután benéz
a konyhába, Amy óriási halom mosatlan edényt lát a mosogató mellett.
„Hello – mondja Bryan remélem jó napod volt. Itt az idő a teára, ugye?” Levetvén a ka-
bátját, Amy azonnal a konyhába megy. Elmossa az edényt és hozzálát a teakészítéshez.
Sem Bryan, sem Amy nem veszi észre, hogy a férfi nem akarja, hogy elmossa az edé-
nyeket és teát csináljon. Azt sem kérdezte meg tőle, akarja-e, hogy megtegye. Azon is ke-
veset gondolkodott, hogy helyes-e, hogyha ő maga elmossa az edényeket, vagy mégis
megfelelőbb lenne, ha Bryan mosná el őket.
Amy passzív magatartása túlalkalmazkodó. Amikor valaki túlalkalmazkodik, akkor ele-
get tesz annak, amiről Gyermeki-ben azt gondolta, hogy mások kívánsága. Ezt anélkül csi-
nálja, hogy ellenőrizné, valójában melyek a kívánságok, és még csak nem is gondol arra,
hogy melyek az ő kívánságai. A túlalkalmazkodásban lévő személy, ellentétben a semmit-
tevővel, azt tapasztalja, hogy „gondolkodik” passzív magatartása közben. Gondolatai
azonban valójában egy kontaminációból származnak.
Ha valaki túlalkalmazkodásban van, azt mások általában úgy tapasztalják, hogy segí-
tőkész, adakozó vagy alkalmazkodó. Így a túlalkalmazkodást leggyakrabban az egyénnel
kapcsolatban lévő személyek jutalmazzák. Társadalmi elfogadottsága miatt és mivel úgy
tűnik, hogy az egyén gondolkodik, a túlalkalmazkodást a legnehezebb észrevenni a négy
passzív magatartás közül.
179
A TA MA
A túlalkalmazkodásban lévő egyén félreismeri azt a képességét, hogy saját választá-

sai szerint cselekedhet. Helyette olyan választásokat követ, amelyekről azt hiszi, hogy má-
sok akarják.
Zaklatottság
Az osztály tanulói a tanárra figyelnek. A terem hátsó részén ül Ádám. Az előadó hal-
kan beszél és Ádám nehezen hallja őt. Ahogy az óra halad, Ádám egyre nehezebben kö-
veti azt, amiről a tanár beszél. Leteszi a tollát és ujjaival az asztalon dobolni kezd. Ha a
pad alá látnánk, észrevennénk, hogy Ádám föl és le rázza a lábát a pad ütögetésének rit-
musára.
Ádám zaklatottságot mutat. Passzív magatartásában az egyén félreérti képességét,
amely a probléma megoldására vezethetné. Rendkívül kellemetlenül érzi magát és céltala-
nul cselekszik, ismétlődő mozgásba kezd, hogy csökkentse a kellemetlen érzést. Az ener-
gia a zaklatott tevékenység ellen irányul és nem megy át olyan cselekvésbe, amely meg-
oldja a problémát. A zaklatottság idején az egyén nem gondolkodónak tapasztalja meg ma-
gát.
Ha Ádám Felnőtt-jét használná, egyszerűen magára vonná az előadó figyelmét és
megkérné, hogy beszéljen hangosabban. A dobolás és a lábrázás ugyanis semmit nem se-
gít a probléma megoldásában.
Sok olyan szokás van, amelyek a zaklatottságot jelzik: a körömrágás, a dohányzás, a
haj csavargatása és a kényszeredett evés mindennek példái.
Tehetetlenség és erőszak
Betty késői harmincas éveiben jár. Két lánytestvér közül ő a fiatalabb. Még mindig
együtt él koros mamájával, akit gondoz. Az idős asszony kora ellenére valóban rendkívül jó
egészségnek örvend.
Egyszer csak Betty hirtelen szerelmes lesz egy férfiba. Boldogan bejelenti anyjának,
hogy elköltözik, ezzel a férfival fog élni és talán összeházasodnak.
Néhány nappal később az anya szédüléses rohamokat kap és le kell feküdnie. Az or-
vos semmi fizikális betegséget nem talál nála. Betty azonban bűntudatot kezd érezni a mi-
att a szándéka miatt, hogy elköltözik.
Az anya passzív magatartását tehetetlenségnek nevezzük. Itt az egyén valamilyen
módon tehetetlenné teszi magát. Nem ismeri fel saját képességét a probléma megoldásá-
ra. Gyermeki-ben abban reménykedik, hogy alkalmatlanná téve magát, más valaki fogja
megoldani a problémáját.
A tehetetlenség gyakran pszichoszomatikus megbetegedések formájában jelentkezik,
mint itt is. Az is megtörténhet, hogy az illető idegösszeomlást kap, vagy elkezd kábítószert
vagy drogot fogyasztani.
Robertnek szenvedélyes vitája volt barátnőjével. Kirohan a házból és egy ideig sétál
az utcákon. A városba megy, iszik néhány pohár sört. Azután fölkap egy széket és betöri a
bár összes ablakát.
Robert passzív magatartása az erőszak. Furcsának tűnhet, hogy az erőszakra mint
passzív magatartásra hivatkozunk, de azért passzív, mert nem irányul a probléma megol-
dására. Amikor Robert betöri az ablakokat, semmit nem tesz, hogy feloldja barátnőjével
történt összekülönbözését.
180
FÉLREISMERÉS
A tehetetlenséget úgy tekinthetjük, mint egy befelé fordított erőszakot. Mind a tehetet-
lenségnél, mind az erőszaknál a személy nem ismeri fel problémamegoldó képességét.
Nagy mennyiségű energiát szabadít fel, amit önmaga vagy mások ellen irányít. Ez pedig
kétségbeesett kísérlet a környezet kényszerítésére, hogy a problémát megoldják helyette.
A tehetetlenség vagy az erőszak gyakran a zaklatottság periódusát követi. Amikor az
egyén zaklatott, olyan energiát halmoz fel, amelyet azután destruktívan használ föl akár te-
hetetlenné válás, akár erőszakossá válás esetén.
● Vizsgáld meg újra azt a problémaszituációt, amellyel az előző részben foglalkoztál.

Tudod-e most már azonosítani, hogy melyik passzív magatartásban voltál? Most belső
látásoddal fuss végig újra a helyzeten! Amikor ahhoz a pillanathoz érsz, ahol elkezd-
ted a passzív magatartást, képzeld el, hogy Felnőtt-ben maradsz, és teljes felnőtt gon-
dolkodási képességedet használod a gondolkodásra, érzésre vagy a probléma megol-
dásával kapcsolatos magatartásra. Mennyiben viselkednél másképpen? ●
Félreismerés és én-állapotok
A félreismerés kapcsolható ahhoz, amit már tudunk az én-állapot patológiáról (6. feje-
zet).
A félreismerés indikálhatja a kontamináció jelenlétét. Ezzel azt mondjuk: amikor félre-
ismerek, a valóságot a Szülői vagy Gyermeki sorskönyv-hiedelmekhez illesztem és azokat
a Felnőtt gondolkodással tévesztem össze.
A kizárás a félreismerés másik forrása lehet. Itt nem veszem tudomásul a valóság
egyes aspektusait, mert mintegy kiradírozom én-állapotaim egyikét-másikát. Ha Gyermeki-
met zárom ki, akkor nem veszem tudomásul azokat a kívánságokat, érzéseket és intuíció-
kat, amelyeket a saját gyermekkoromból hordozok, és amelyek a valóságban relevánsak
lennének a jelenlegi problémám megoldására. A kizárt Szülői-vel a világnak azokat a törvé-
nyeit és definícióit radírozom ki, amelyeket a szülő-figuráimból tanultam, bár ezek gyakran
szintén hasznosak lehetnek a problémamegoldásban. A kizárt Felnőtt azt jelenti, hogy nem
ismerem fel saját képességeimet arra, hogy az itt-és-most szituációnak megfelelően gon-
dolkodjak, érezzek vagy cselekedjek. Ahogy elvárható, a kizárt Felnőtt legkárosabb a há-
rom kizárás közül abban az értelemben, hogy ebben az esetben a legintenzívebb a sze-
mély félreismerése.
A félreismerés gyakran jelentkezhet bármilyen én-állapot-patológia nélkül is. Ilyen ese-
tekben ez egyszerűen az egyén Felnőtt-jének informálatlanságából vagy félreinformáltsá-
gából származik. Például egy túlsúlyos hölgy fogyókúrába kezd. Abbahagyja a kenyér,
krumpli és kifőtt tészta fogyasztását. Helyette diót és sajtot eszik. Valójában ezekben még
több kalória van, mint az általa feladott ételekben. Ezt a tényt egyszerűen azért nem ismeri
fel, mert nem tud róla.
Az én-állapotok funkcionális modellje szerint a félreismerés egyenesen kifejezhető.
Valahányszor negatív én-állapot-részből jövök, félreismerek. És valahányszor félreisme-
rek, negatív én-állapot-részből jövök. Az egyik elgondolás a másikat definiálja.
Ha azt mondjuk, hogy az egyéniségem negatív részéről jövök, ez azt jelenti, hogy
olyan módon gondolkozom, érzek és viselkedem, ami kellemetlen, sikertelen
181
A TA MA
vagy hatástalan eredményeket hoz számomra. Ez azt jelenti, hogy nem oldottam meg a
problémát. És amikor nem oldottam meg egy problémát, akkor szükségszerűen félreismer-
tem.
A félreismerések észlelése
Tudjuk, hogy a félreismerésre, amely önmagában nem megfigyelhető, következtethe-
tünk abból, hogy az. egyén a négy passzív magatartás valamelyikét mutatja. Több más
módja is van a félreismerések leleplezésének.
Az előírásos magatartás mindig félreismerésre utal. Emlékezzünk rá, hogy amikor elő-
írást mutatok, belsőleg újrajátszom a következő sorskönyvi hiedelmet: „csak akkor vagyok
rendben, ha: erőfeszítést teszek, örömet szerzek másoknak stb.” A valóság az, hogy rend-
ben vagyok, akár követem ezeket az előírás-üzeneteket, akár nem.
Schiffék különböző gondolkodási rendellenességeket tartanak a félreismerés jegyei-
nek. Ezek közül egyik a túlrészletezés. Egy egyszerű kérdésre az ezt a rendellenességet
mutató személy apró részletek hosszú tirádájával válaszol. A túláltalánosítás ennek az el-
lenkezője, amelyben az egyén gondolatait és elgondolásait csak átfogó, globális kifejezé-
sekkel közli: „Nos, az én problémám valami hatalmas. Az emberek ellenem vannak. A dol-
gok a földre tepernek”.
A VI. részben a rackettet, játszmákat és a dráma-háromszögből származó magatartá-
sokat fogjuk vizsgálni.
Verbális jegyek
A TA egyik készsége az, hogy képes azonosítani a félreismerést olyan módon, hogy fi-
gyeli az emberek által használt szavakat. Az e fejezetben felsorolt példákban olyan szava-
kat választottunk, amelyek világossá tették, hogy a beszélő félreismer. A mindennapi be-
szédben azonban a félreismerés jegyei nem azonosíthatók ilyen könnyen.
Elméletben amit figyelünk, az egyszerűen felismerhető. Tudjuk, hogy a beszélő félreis-
mer, amikor olyan valamit mond. amelyben a valóságra vonatkozó információ eltorzul,
vagy figyelmen kívül marad. A gyakorlat nehézsége az, hogy a mindennapi beszéd tele
van félreismeréssel olyannyira, hogy érzéketlenné válunk velük szemben. Újra kell tanul-
nunk azt a képességet, hogy odafigyeljünk arra, ami valójában elhangzik, és minden egyes
állítást összevessünk a valósággal.
Például amikor valaki azt mondja: „Én nem tudok...”, általában félreismer. Ilyenkor
meg kell kérdezni magunktól: „Nos, vajon valójában tud, akár most, akár más alkalom-
mal?” A „Megpróbálom...” szintén félreismerés, mivel általában azt jelenti, „Megpróbálom,
de nem fog sikerülni”. Ugyanez vonatkozik valamennyi előírásos szóhasználatra. A „Légy
erős!” félreismerés valamennyi közül a leggyakoribb.
„Unalmas számomra, amit mondasz.”
„Ez a probléma egészen zavarba hoz.”
„Egy gondolat futott át az agyamon.”
Néha a félreismerést az jelzi, hogy kihagyunk egy részt a mondatból. Például a TA-
csoport egyik tagja körülnéz, társainak ezt mondja: „Egy ölelésre lenne szűk-
182
FÉLREISMERÉS
ségem.” Nem mondja meg, hogy kitől akarja az ölelést. Kihagyja tehát azt az információt,
amely fontos lenne problémája megoldására – vagyis hogyan kapja meg a kívánt ölelést
és ilyenformán kérése egy félreismerést foglal magába.
Nem verbális jelek

Ugyanilyen fontos a félreismerésnek a nem verbális jelekből történő azonosítása. Itt a
félreismerést az jelzi, hogy az elmondott szavak és az őket kísérő nem verbális jelek nem
illenek össze. Az 5. fejezetből emlékezhetünk, hogy ezt a jelenséget inkongruitásnak ne-
vezzük.
Például egy tanár megkérdezi a tanulót: „Megértetted a feladatot, amit adtam neked?”
A gyerek ezt feleli: „Persze”, de közben összeráncolja a homlokát, és a fejét vakarja. Ha a
tanár szeme elég éles, és tud „marslakó módon” gondolkodni, feltesz még néhány kérdést,
hogy meggyőződjön róla, vajon a diák félreismer-e.
Az inkongruitás nem mindig utal félreismerésre. Például egy ülés elnöke feláll és beje-
lenti: „Ma sok munka áll előttünk.” De ahogy ezt a komoly bejelentést teszi, körbemosolyog
az asztalnál ülőkön. „Marslakói” jelzése egyszerűen azt jelenti: „És örülök, hogy mindany-
nyian itt vannak.”
Akasztófa
A félreismerés egyik gyakori jele az akasztófahumor. Ez azt jelenti, hogy az egyén ne-
vet, amikor valami kellemetlenről tesz megjegyzést.
„Óh, ez ostobaság volt tőlem, ha, ha, ha...”
„Hi, hi, hi, jól megkaptam tőle!”
„Kicsit összeütköztem a kocsival az idevezető úton, ha, ha, ha...”
Az akasztófa-reakcióban inkongruitás van a nevetés és a szavak fájdalmas tartalma
között. Ha valaki ilyen módon nevet, mosolyog, vagy vihog, non verbálisan arra hívja meg
a hallgatót, hogy erősítse meg sorskönyvi hiedelmei egyikét. A meghívás elfogadására ta-
lál pszichológiai szinten, ha a hallgatók csatlakoznak a nevetéshez. Például ha az egyén
azt mondja: „Én hülye vagyok, ha, ha, ha...” – akkor sorskönyvben van, és arra hívja meg
a hallgatókat, hogy csatlakozzanak a nevetéshez, és így erősítsék meg a „nem tudok gon-
dolkodni” sorskönyvi hiedelmet.
Az akasztófa-reakcióra való egyenes válasz az, ha nem vagyunk hajlandók csatlakoz-
ni a nevetéshez vagy a mosolygáshoz. Mondhatjuk ezt is: „Ez nem tréfa”, ha olyan helyzet-
ben vagyunk, ahol ez társadalmilag megengedett.
● Már gyakoroltuk a marslakó módra gondolkodás készségét. Most tovább finomíthat-

juk ezt a készséget azzal, hogy megkülönbözteted azokat a nem verbális jelzéseket,
amelyek félreismerést jeleznek azoktól, amelyek nem. Valójában nem mindig lehetsé-
ges világosan megmondani valaki nem verbális jelzéseiből, hogy félreismer-e. Ha fon-
tos számodra, hogy ezt megtudd, impresszióidat verbális kérdéssel ellenőrizheted. ●
183
18. Fejezet
A FÉLREISMERÉSI MÁTRIX
A félreismerés eredményei a megoldatlan problémák. Így ha szisztematikus módon

akarjuk azonosítani a félreismerés természetét és intenzitását, erőteljes eszközünk lesz
problémamegoldásra. Ilyen eszköz létezik. Ezt nevezik félreismerési mátrixnak. Az elgon-
dolás pedig Ken Mellortól és Eric Sigmundtól származik. A félreismerési mátrix abból az el-
gondolásból indul ki, hogy három különböző szempont szerint osztályozhatjuk a félreisme-
réseket:
terület,
típus és
szint szerint.
A félreismerés területei
Három olyan terület van, amelyen az emberek félreismerhetnek: önmaguk, mások és
a helyzet.
A fentebbi példában, ahol az étteremben magamba roskadva ülök, mert a pincér nem
hozza a pohár vizemet, magamat ismerem félre. Nem ismertem fel a saját képességemet
arra, hogy lépéseket tegyek célom elérésére.
A barátom, aki feldühödött, és elkezdte bírálni a pincért, nem magát, hanem a másik
embert ismerte félre. Azzal, hogy a pincért inkompetensnek nevezte, mintegy kiradírozta a
pincér tetteinek azon oldalait, amelyek bírálatának ellentmondhattak volna.
Tételezzük fel, hogy némi töprengés után odafordulok a barátomhoz és ezt mondom:
„Nahát itt vagyunk. Nem valami rendes dolog, hogy más embereket kiszolgálnak és engem
nem. Dehát ilyen igazságtalan a világ. Ugye?”
Itt én a szituációt ismertem félre.
A félreismerés típusai
A félreismerés három típusa a következő: ingerek, problémák és lehetőségek.
Az inger félreismerése azt jelenti, hogy nem veszek tudomást az észlelésről, arról,
hogy egyáltalán valami történik. Midőn az étteremben ültem, megtörténhetett volna, hogy
egyáltalán nem engedem meg magamnak, hogy erezzem a szomjúságomat. Ebben az
esetben félreismerem saját szomjúságom ingerét. Lehet, hogy a barátom, aki inkompe-
tensnek nevezte a pincért, „nem látta” azt a módot, ahogy a pincér sok más vendéget ki-
szolgált, bár a bizonyíték ott volt előtte.
Az az egyén, aki egy problémát ismer félre, felismeri, hogy valami történik, de nem ve-
szi tudomásul, hogy ami történik, csak problémát okoz. Például ha szomjúságot érzek ott
az étteremben, ezt mondhattam volna a barátomnak: „Most nagyon szomjasnak érzem
magam, de nem számít.”
184
Amikor lehetőségeket ismerünk félre, az egyén tudatában van annak, hogy valami tör-
ténik, és ez problémát jelent. De nem vesz tudomást a lehetőségről, hogy a problémával
bármit lehet csinálni. Így ismertem félre az éttermi jelenetet eredeti verziójában. Ahogy ott
ültem magamba roskadva, tudtam, hogy szomjas vagyok, tudatában voltam annak, hogy a
szomjúságom problémát jelent nekem, de öntudatlanul ignorizáltam azt, hogy milyen vá-
lasztási lehetőségeim vannak azon kívül, hogy csak ott ülök és reménykedem, hogy a pin-
cér reagálni fog.
A félreismerés szintjei (módjai)

A szint és a mód szavak felcserélhetők, de a szint szó jobban megközelíti elgondolá-
sunkat. A félreismerés négy szintje a következő: létezés, jelentőség, változási lehetőségek
és személyes képesség.
Alkalmazzuk ezt a négy szintet a saját lehetőségeimre a fenti példában. A jelenet ere-
deti változatában félreismertem a saját lehetőségeim létezését a probléma megoldására.
Egyáltalán nem is gondoltam például arra, hogy odamenjek és szóljak a pincérnek, ahe-
lyett hogy integetnék neki.
Ha a választásaim jelentőségét ismertem volna félre, így szóltam volna a barátomhoz:
„Tegyük fel, hogy odamegyek hozzá és megkérem őt. De fogadni mernék, hogy az se szá-
mítana.” Itt felismertem, hogy van valami más is, amit tehetek, de nem vettem tudomásul
azt a lehetőséget, hogy ennek a tettnek bármilyen eredménye lehet.
Ha lehetőségeimet a változtatási lehetőségek szintjén ismertem volna félre, ezt mond-
tam volna: „Természetesen odamehetnék és nyakon ragadhatnám a fickót. De nem lehet
ilyeneket csinálni étteremben.” Ebben az esetben megengedtem magamnak, hogy más le-
hetőség is létezik, és eredménye is lenne, de nem vettem tudomást arról a lehetőségről,
hogy bárki aktuálisan valóra válthatja ezt.
A személyes képességek szintjén a félreismerés így történhetett volna: „Tudom, hogy
odamehetnék és kérhetnék tőle egy kis tüzet, de egyszerűen nincs idegem, hogy megte-
gyem.” Itt tudatában vagyok annak, hogy a lehetőség létezik és eredményeket is hozhatna.
Azt is felismerem, hogy egyes emberek a világon jól használhatnák ezt a lehetőséget. De
elutasítom, hogy saját képességeimet erre használjam.
A félreismerési mátrix diagram

A félreismerési mátrixot úgy állítjuk össze, hogy felvesszük a félreismerés típusainak
és szintjeinek minden lehetséges kombinációját. Amikor így teszünk megkapjuk a 18.1. áb-
rán mutatott diagramot.
Látni fogjuk, hogy a mátrixnak három oszlopa van a félreismerés három típusára és
négy sora a négy mód vagy szint számára. Az eredményeként kapott tizenkét rovat a típus
és a szint kombinációját mutatja.
Vegyünk még egy példát, ami segít megérteni a mátrix jelentését. Tételezzük fel, hogy
két barát beszélget. Egyikük erős dohányos. Ahogy rágyújt még egy cigarettára, köhögési
roham kapja el. A barátja ezt mondja neki: „Szörnyű ez a köhögés. Aggódom érted. Kérlek,
hagyd abba a dohányzást!” Mit válaszolna a dohányos, ha a mátrix tizenkét rovatának
egyikében lenne?
185
A TA MA
18.1. ábra: A félreismerési mátrix
Ha a dohányos félreismeri az inger létezését, ezt válaszolná: „Milyen köhögés? Én

nem is köhögtem.”
Ha a probléma létezését ismeri félre, ezt mondaná: „Óh, nem. Jól vagyok, köszönöm.
Mindig is köhögtem.” Megengedi magának, hogy tudomást vegyen a köhögésről, de nem
vesz tudomást a lehetőségről, hogy ez problémát jelenthet neki.
Figyeljük meg, hogy amikor így tesz, a dohányos az inger jelentőségét is félreismeri.
Félreismervén annak lehetőségét, hogy köhögése probléma lehet, azt a tényt is félreisme-
ri, hogy a köhögésnek lehet valamilyen jelentése (jelentősége) a számára.
Ezt jelöli a mátrixon a kis keresztbe húzott nyíl, amely összekapcsolja „a problémák lé-
tezése” és „az ingerek jelentősége” rovatokat. A nyíl azt jelenti, hogy ezen félreismerések
közül egyik a másikat mindig feltételezi.
A diagramon minden keresztbe húzott nyílnak ez a jelentése. Ezt jelöli a nagy „I” betű
a bal felső sarokban és a melléje írott kis szám. Például a problémák létezésének félreis-
merése és az ingerek jelentősége a T2-nek felel meg.
Nézzük meg ugyanezt a T3-on. Vegyük a jobb felső rovatot, amely azt jelenti, hogy a
dohányos félreismeri a lehetőségek létezését. Ezt például így juttathatja kifejezésre: „Nos
igen, de a dohányosok köhögnek, nem? Rövid élet, de boldog, ha ha ha.”
Most beismeri, hogy valóban köhög, és ez problémát jelenthet, nevezetesen azt, hogy
a dohányzás megölheti az embert. De egyszerűen nem vesz tudomást arról a lehetőség-
ről, hogy bárki is tehet valamit a dohányosok köhögésének kiküszöbölésére.
186
Amikor így tesz, arról sem vesz tudomást, hogy a dohányzásba bele lehet halni, és ez
olyan valami, ami őt is érintheti. Félreismeri a probléma jelentőségét.
És ezzel a tagadással, hogy bárki is tehet bármit, hogy megszabaduljon a dohányosok
köhögésétől, félreismeri az inger megváltoztathatóságát.
Ellenőrizzük, hogy ugyanez a megfelelés vonatkozik a többi ferde nyílra is. A T 4-en a
dohányos ezt mondhatja: „Nos igen, lehet, hogy valóban abba kellene hagynom. De már
olyan régen dohányzom, hogy úgy gondolom, semmin sem változtatna, ha most abba-
hagynám.”
A T5-ön ezt válaszolná: „Biztos, hogy igazad van, le kell szoknom. De nem tudok rá-
jönni, hogyan csináljam.”
És a T6-on a dohányos ezt mondaná: „Igen! Már régóta mondogatom magamnak,
hogy el kellene dobnom a cigarettát örökre. De valahogy soha nem jutok hozzá, hogy
megtegyem.”
A mátrix másik fontos vonása, hogy a bármelyik rovatban előforduló félreismerés ma-
gával hozza az alatta és tőle jobbra lévő félreismeréseket.
Például tételezzük fel, hogy valaki félreismeri egy probléma létezését. Mivel nem en-
gedi meg magának, hogy tudatában legyen, hogy a probléma egyáltalán létezik, nyilvánva-
ló, hogy a probléma jelentőségét sem ismeri fel. Azon sem fog gondolkodni, hogy ő vagy
bárki más meg tudja oldani a problémát. Ily módon a „problémá”-hoz kapcsolódó rovatok
egész oszlopát félreismeri.
És mivel nem veszi tudomásul a probléma létezését, miért töprengne azon, hogy va-
jon vannak-e lehetőségek a megoldásra? Mivel így félreismeri a lehetőségek létezését, fél-
re fogja ismerni az összes többi rovatot a tehetőségek oszlopában.
Végül emlékezzünk vissza, hogy a probléma létezésének félreismerése megfelel az
ingerek jelentősége félreismerésének a T2 ferde nyíl mentén. Ezért a másik két rovatot,
amelyek alatta vannak az ingeroszlopban, szintén félre fogja ismerni.
Összegezve tehát: a bármely ferde nyíl mentén félreismerő egyén félreismeri az ösz-
szes alatta és tőle jobbra elhelyezkedő rekeszt.
Ezután vissza lehet menni a „dohányos” példához és ez megerősíti a félreismerések
ezen hierarchiáját.
● Készítsd el a félreismerési mátrixot egy másik képzeletbeli esetre is. Férj és feleség
éppen hozzákészülődnek a lefekvéshez. Ekkor a másik szobában lévő kisgyermekük
elkezd sírni. A férj így szó a feleségéhez „Nem gondolod, hogy valamelyikünknek ki
kellene menni és megnézni, hogy miért sír a gyerek?”
Dolgozd ki azokat a válaszokat, amiket a feleség adna, hogy ha ő ismerne félre
bármelyik ferde nyíl mentén a mátrixban.
Gondold végig, hogy az általad tapasztaltak beleillenek-e a félreismerések hierar-
chiájába. ●
A félreismerési mátrix használata

Ha egy problémát nem oldunk meg, akkor a megoldás szempontjából releváns infor-
mációkról nem veszünk tudomást. A félreismerési mátrix szisztematikus módszert ad a ke-
zünkbe, hogy ki tudjuk mutatni, melyik információt hanyagoltuk el. Ez viszont irányulást
biztosít azon specifikus tevékenységeknek, amelyeket meg kell tennünk a probléma meg-
oldása érdekében.
187
A TA MA
Emlékezzünk vissza, hogy ha egy egyén félreismer a mátrix bármelyik adott ferde nyi-
la mentén, félre fog ismerni minden rovatban, amely a ferde nyíl alatt vagy tőle jobbra he-
lyezkedik el. Ez fontos kulcsot ad a kezünkbe a problémamegoldás tekintetében. Amikor
egy probléma megoldatlan marad, annak ellenére, hogy a megoldásra erőfeszítéseket tet-
tünk, ez gyakran azért van, mert a félreismerési mátrix túl alacsonyan fekvő ferde nyilához
fordultunk.
Ebből az következik, hogy – ha a mátrixot problémamegoldási eszközként használjuk
először a legmagasabban fekvő ferde nyílhoz kell fordulnunk. Belépünk a mátrixba a bal
kéz felőli sarok tetején. Ha ott felfedezünk egy félreismerést, akkor azzal kell foglalkoz-
nunk, mielőtt továbbmegyünk lefelé vagy jobbra.
Miért? Mert ha elmulasztjuk, hogy azt az első félreismerést megvizsgáljuk, és megpró-
bálkozunk a lejjebb fekvő ferde nyilak vizsgálatával, akkor az intervenciónk maga is félreis-
mert lesz.
Illusztráljuk ezt a fent említett példa, a dohányos és barátja segítségével. Tételezzük
fel, hogy te vagy az a barát. Ahogy hallgatod a barátod fulladozó köhögését, így szólsz
magadban: „Meg fogja ölni magát, ha nem hagyja abba a dohányzást. Valamit tenni kelle-
ne.”
Fennhangon így szólsz: „Aggódom érted. Kérlek, hogy hagyd abba a dohányzást!”
Ezzel a beavatkozással a problémát a legalsó átlós ferde vonalra helyeztük. A kérdés
az, hogy a dohányos hajlandó-e egy specifikus lehetőség alapján cselekedni.
De tételezzük fel, hogy a dohányos a mátrixon sokkal magasabban ismer félre. Példá-
ul lehetséges, hogy a T2 ferde nyílon van. Ez annyit jelent, hogy tudatában van fuldokló kö-
högésének, de nem tekinti úgy, mintha ez bármilyen gondot jelentene neki. Egyszerűen
nem fogja fel problémaként. A félreismerési mátrix kifejezésével élve félreismeri az inger
jelentőségét és a probléma létezését.
Nyilvánvaló tehát, hogy annak is félre fogja értelmezni a jelentőségét, amit most
mondtál neki. Miért szokna le a dohányzásról, amikor – legalábbis amennyire tudatában
van – a köhögés nem jelent problémát?
Mivel nem tudsz a gondolataiban olvasni, nincs módod megtudni, hogy hol ismer félre,
egészen addig, amíg nem válaszol. És figyeljünk itt fel egy fontos pontra. Lehet, hogy a
legmagasabb ferde nyílról válaszol, ahol félreismer, de az is lehet, hogy bármelyik alatta
levő ferde nyílról válaszol.
Például tételezzük fel, hogy ezt válaszolja: „Nos igen, tudom, hogy le kellene szok-
nom, de ha egyszer már rabja vagyok ennek a szenvedélynek?” Ez a probléma megoldha-
tóságának félreismerése, ami úgy néz ki, hogy a T4 ferde nyílon ismer félre.
Kísértést érzel arra, hogy elkezdjed kifejtem azt a nyilvánvaló tényt, hogy az emberek
igenis le tudnak szokni a dohányzásról, ha akarnak. Ezzel azonban sehova sem fogsz jut-
ni. A dohányos valójában a T2-őn ismer félre. Így öntudatlanul is ezt mondja magának: „Na
és, az emberek le tudnak szokni a dohányzásról. Mi közöm van ehhez nekem? Ez a köhö-
gés semmiféleképpen nem jelem problémát.”
Tételezzük fel most, hogy úgy akarsz segíteni a barátodnak, hogy szisztematikusan
használod a félreismerési mátrixot. Azzal kezdenéd, hogy ellenőrzöd, vajon a T1-en van-e
a félreismerése. „Tudatában vagy, hogy igazán nagyon csúnyán köhögsz?”
Ha megerősíti, hogy tudatában van a köhögésnek, akkor tovább mehetsz a következő
ferde nyílra. Megkérdezheted: „Izgat téged ez a köhögés?” Ha ezt válaszolja: „Nem, nem
igazán, egyszerűen elfogadom és kész”, akkor a T2-őn helyezhe-
188
ted el a félreismerését. Ebből megtudod, hogy ha dohányos barátod fel akarja adni ezt a
szokását, először tudatában kell lennie, hogy a köhögése komoly problémát okoz. Azt is fel
kell ismernie, hogy ez a probléma ok lehet az aggodalomra.
● Használd ezt a technikát egy olyan probléma-szituációd elemzésére, amelyet nem

tudtál a maga idejében megoldani.
Kezdd el a félreismerési mátrix tetején, ellenőrizz minden egyes rovatot, dolgozz
lefelé haladva a ferde nyilakon, egészen addig, amíg nem azonosítod a rovatot, ahol
félreismersz. Mint ahogy azelőtt, amikor csoportban dolgoztál, jó lenne, ha szereznél
egy másik véleményt is.
Próbáld ki, hogy vajon félreismertél-e az összes többi vagy alatti rovatban, ame-
lyek ugyanazon ferde vonal mentén helyezkednek el.
Mi volt félreismerésed területe? Magadat ismerted félre, másokat vagy a környe-
zetet?
Amikor azonosítottad a félreismerést, gondolkozz én-állapoti forrásán. Kontami-
nációból származik? Vagy kizárásból? Esetleg információid hiányosak vagy tévesek
voltak? Tudatosítsd magadban, hogy a valóság mely részeit ismerted félre előzőleg!
Ha megfelelő vagy új információra van szükséged, szerezd meg!
Most újra fuss végig a szituáción belső szemeddel! Amikor ahhoz a ponthoz érke-
zel, ahol elkezdtél félreismerni, helyettesítsd be a félreismerést a valóság teljes tuda-
tosságával. Mennyiben cselekszel, gondolkozol vagy érzel másképpen? Ez hogyan
változtatja meg a helyzet kimenetelét? ●
A félreismerési mátrixot eredetileg pszichoterápiás használatra alakították ki. De rend-

kívül hatékony problémamegoldó eszköznek bizonyul szervezetekben és oktatásban. Eze-
ken a területeken ugyanis gyakran szintén megoldatlanok maradnak a problémák mivel a
félreismerési mátrixon túl alacsony ferde nyilat céloznak meg. Hasonlóképpen lehet korri-
gálni: azonosítani kell az információt, amelyet elmulasztottunk, a mátrix bal felső sarkában
kell elkezdeni és lefelé kell haladni a ferde nyilakon. Gondolj arra, hogy az emberek gyak-
ran azért ismernek félre, mert nincsenek vagy tévesek az információik, és ritkábban azért,
mert sorskönyvbe kerülnek.
Például képzelj el egy egyetemi tanárt a hallgatói előtt. Kérdéseket tesz fel nekik, hogy
ellenőrizze, megértették-e a leadott anyagot. Csalódottan tapasztalja, hogy alig tudnak vá-
laszolni. Amikor a hallgatók befejezik, az előadó ezt mondja magában: „Ezek a hallgatók
egyszerűen nem dolgoztak. Mi a baj? Miért nincs motivációjuk?”
Azzal a feltételezéssel, hogy a hallgatók nem dolgoztak, a „mások” területén ismer fél-
re, a T5 és T6 ferde nyíl mentén. Azt tételezi fel, hogy a hallgatók tudják, hogy problémáik
lehetnek, ha nem dolgoznak, de vagy nem érzik, hogy képesek kezelni a problémát, vagy
hozzá sem kezdenek.
Ha az előadó ellenőrizné magát a félreismerési mátrixon, felfedezné, hogy a valós
probléma egészen más. A tény az, hogy előadás közben motyog. A hallgatók egyszerűen
nem hallják, hogy mit mond. A félreismerés a mátrix T2 ferde nyila mentén van. A problé-
mát úgy tudja megoldani, hogy hangosabban beszél.
189
19. Fejezet
REFERENCIAKERET ÉS
ÚJRAÉRTELMEZÉS
A világ észlelésére megvan a saját módom. Neked is megvan a tied, és az különbözik

az enyémtől.
Tételezzük fel, hogy egy ablakon kívül állok és benézek a szobába. Elmondjuk egy-
másnak, hogy mit látunk.
Én ezt mondom: „Ez egy elég kicsi szoba. Alakja négyszögletes. Emberek vannak
benne. A szőnyeg zöld és a függönyök barnák.”
Te ezt mondod: „Egy családi jelenetet látok. Az egész atmoszféra meleg. Ott van az
anya, az apa és a két gyerek, beszélgetnek és nevetnek. A szoba nagy, úgyhogy sok he-
lyük van.”
A fenti szavak alapján egy külső megfigyelő azt gondolhatná, hogy te és én két külön-
álló szobáról beszéltünk. A szoba azonban ugyanaz. Az észlelési módunk különbözik. Ha
valamennyiünknek be kellene számolni arról, hogy mit hall, érez, szagol vagy észlel, ami-
kor benéz ebbe a szobába, valószínűleg ezek a beszámolók is különböznének.
Sőt mi több, az is valószínű, hogy te és én másképpen reagálunk arra a jelenetre. Le-
het, hogy én semmi különöset nem éreznék, és odébb mennék, miután néhány percig
szemléltem a szobát. Te viszont boldognak érezheted magad, kopogtatsz az ablakon, és
szóba elegyedsz az ott lévő emberekkel.
Így te és én abban különbözünk, hogy miként észleljük a jelenetet, és különbözünk
abban is, hogy hogyan reagálunk rá. A te referenciakereted különbözik az enyémtől.
A referenciakeret
A referenciakeretet Schiffék a következőképpen definiálták: „Összekapcsolódó reakci-
ók szerkezete, amely integrálja a különböző én-állapotokat egy specifikus ingerre való vá-
laszként. „Ez az, ami ellátja az egyént, ...egy teljes észlelési, konceptuális, érzelmi és cse-
lekvési eszköztárral, amelyet arra használ, hogy meghatározza magát, más embereket és
a világot...”
E formális definíció világosabb megértetésére Schiffék azt mondják, hogy a referen-
ciakeretet úgy kell elképzelni, mint a „a valóság szűrőjét”. Ahogy te és én benéztünk a szo-
bába, mindketten kiszűrtük a jelenet bizonyos részeit. Például én megfigyeltem a szőnyeg
színét, de a szűrőmön kívül maradtak a szobában lévő emberek. Te a saját referenciakere-
tedben, ennek az ellenkezőjét tetted.
Még a szoba méretét is különbözőképpen definiáltuk. Én „elég kicsinek” láttam. A te
számodra „nagy” volt. Ez azért történt így, mert én vidéken nőttem fel, egy régi házban,
ahol a szobák nagyok voltak. Te viszont egy városi lakótelepi lakásban töltötted a gyer-
mekkorodat, ahol nagyon kicsik voltak a szobák. A „nagy szoba” definíciója tehát sajátos
referenciakeretünkben különböző.
Te a leíráshoz hozzátettél még egy meghatározást. Ezt mondtad: „Az egész atmoszfé-
ra meleg.” Én egyáltalán nem definiáltam az atmoszférát, sőt észre sem vettem mint a jele-
net részét.
190
REFERENCIAKERET ÉS ÚJRAÉRTELMEZÉS
Most tételezzük fel, hogy megkérdezed, egyetértek-e veled abban, hogy az atmoszfé-
ra meleg. Válaszolhatok így: „Nem, egyáltalán nem.” Erre te csodálkozhatsz, hogy hogyan
tudok ennyire ellentétes véleményen lenni, mint te. „A család együtt beszélget és nevetgél
a szobában. Lehet ennél melegebb atmoszféra?”
Ekkor én így válaszolok: „Meleg atmoszféra? Nem, a szőnyeg színe teljesen rossz.
Ide egy narancs vagy egy piros színű szőnyeg kellene. És nézd azokat a szürke falakat!”
Beszélgetésünk azt tükrözi, hogy gyakran különbözik egymástól az emberek referenciake-
rete. Ugyanazokat a szavakat használtuk. A jelentés azonban, amelyet a szavakhoz kap-
csoltunk, teljesen különböző. Ebben az esetben tehát a „meleg atmoszféra” definíciója kü-
lönbözik a kettőnk referenciakeretében.
Referenciakeret és én-állapotok
A referenciakeret megértéséhez további segítségként Schiffék azt javasolják, hogy
úgy gondoljunk rá, mint egy „bőrre, amely körülveszi és összetartja az én-állapotokat.” Én
a világot sajátos referenciakeretem szerint értelmezem és sajátos én-állapotaim alapján
reagálok erre az észlelt világra. Így megtörténik, hogy a referenciakeret „integrálja a külön-
böző én-állapotokat”.
Midőn te és én benéztünk abba a szobába, én Felnőtt-be kerültem, és az itt-és-most
látott alakokra, színekre és méretekre tettem megjegyzést. Te Gyermekiben voltál, és újra-
játszottad az ehhez hasonló, boldog családi képeket, amelyeket nagyon élvezhettél gyer-
mekkorodban. Miután ezeket az én-állapot-váltásokat belsőleg elvégeztük, külsőleg a vá-
lasztott én-állapotból kerültünk egymással tranzakcióba.
Referenciakeretünk megadja azokat a mintákat, ahogyan én-állapoti reakcióinkat in-
tegráljuk úgy, hogy a teljes személyiségünket kifejezzük.
A Szülői szerepe
A szülői én-állapot különösen fontos szerepet játszik a referenciakeret kialakításában.
Ez azért van, mert a referenciakeret a világ definícióiból áll. Ezeket a definíciókat pedig
eredetileg szüleinktől vagy szülő-figuráinktól tanuljuk. Attól függően, hogy melyik életkor-
ban kapjuk őket, elraktározhatjuk a Szülői én-állapot tartalmaként (Sz2) vagy a Szülő a
Gyermeki-ben tartalmaként (Sz1). Mindegyikünknek van egy Szülői definíció-sora arról
hogy mi a jó, rossz, helyes, könnyű, nehéz, piszkos, tiszta, becsületes, becstelen és így to-
vább. Erre a definíció-sorra alapozzuk önmagunkról, másokról és a világról alkotott nézete-
inket, és szituációkra való reakcióinkat is ennek megfelelően választjuk.
A referenciakeret és a sorskönyv
Mi a különbség a sorskönyv és a referenciakeret között? A válasz az, hogy a sors-
könyv a referenciakeret részét alkotja. A referenciakeretet egészében egy nagyszámú defi-
níció teszi ki. Ezen definíciók közül egyesek félreismerést foglalnak magukba, mások nem.
A sorskönyv a referenciakeret olyan definícióiból áll, amelyek félreismerést tartalmaznak.
Amikor sorskönyvbe kerülök, nem veszem tudomásul az itt-és-most szituáció vonása-
it, amelyek relevánsak lennének a probléma megoldásában. Félreismerek, és
191
A TA MA
ahogy ezt teszem idejétmúlt definíciókat játszok újra magamról, másokról és a világról,
amelyek magukban foglalják a félreismeréseket.
Például gyermekként lehet, hogy olyan üzeneteket kaptam a szüleimtől, amelyek azt
mondták, hogy nem tudok gondolkozni. Most tételezzük fel, hogy felnőttként vizsga előtt ál-
lok. Ha ezen a ponton sorskönyvbe kerülök, belsőmben elkezdem újrajátszani a régi szülői
definíciót, amely ezt mondja: „Nem tudsz gondolkodni.” Gyermeki én-állapotomban elfoga-
dom saját gondolkodási képességem ilyetén félreismerését, és alkalmatlannak és zavaro-
dottnak érzem magam.
Az újraértelmezés természete és funkciója

Ebben a példában a szituációnak az a realitása, hogy képes vagyok gondolkodni. Így
azzal, hogy elfogadtam önmagamról azt a régi definíciót, hogy nem tudok gondolkodni, el-
torzítottam a valóságról alkotott képemet úgy, hogy az a sorskönyvemhez illeszkedjék. Ezt
a folyamatot nevezzük újraértelmezésnek.
A IV. részben azt tanultuk, hogy a gyermek azért hoz sorskönyvi döntéseket, mert úgy
tűnik számára, hogy ez a legjobb módja az ellenséges világban való boldogulásnak és túl-
élésnek. Amikor már felnőttem, Gyermeki én-állapotomban ragaszkodhatok ezekhez a ko-
rai döntésekhez, mert még mindig megtartottam azt a hiedelmet, hogy ezek szükségesek
a túlélésemhez. Így ha a valóság egyes vonásai fenyegetni látszanak sorskönyvi döntései-
met, valószínűleg megvédem azokat. Mindezt schiffi nyelven kifejezve úgy mondjuk: ami-
kor a sorskönyvi referenciakeretem fenyegetettnek tűnik, újraértelmezéssel védem meg a
fenyegetéstől.
Gyermekként elfogadtam szüleim definícióját arról, hogy „képtelen vagyok gondolkod-
ni”. Ezt a sorskönyvi döntést azért hoztam, mert úgy hittem, hogy ez az egyetlen módja an-
nak, hogy túléljek és szükségleteimet kielégítsem. Most, hogy felnőttként sorskönyvbe ke-
rülök, újrafutom ezt a régi túlélési stratégiát. Újraértelmezem a valóságot azzal, hogy félre-
ismerem gondolkodási képességemet.
Ez nem segít a problémamegoldásban, amely a vizsga letétele. De öntudatlanul Gyer-
meki én-állapotomban olyan motívumot követek, amely fontosabbnak tűnik, mint bármely
vizsga: vagyis védekeznem kell a megnevezhetetlen fenyegetés ellen, amely akkor fog el-
érni engem, ha ellene teszek szüleim definíciójának.
Újraértelmező tranzakciók
Amikor újraértelmezek, azt belsőleg teszem. Honnan tudható a külső magatartásom-
ból, hogy most újraértelmezek-e vagy sem?
Az egyetlen külső jel, hogy látni vagy hallani fogod félreismerésemet. Így tehát a félre-
ismerés jegyei adnak külső jelzést arról, hogy belsőmben újraértelmezés folyik. Minden fél-
reismerés a valóság torzítását reprezentálja.
A 17. fejezetben megtanultunk felismerni egy sor olyan magatartási jegyet, melyek
arra utalnak, hogy valaki félreismer. Ugyanezek a jegyek tehát azt is megmutatják neked,
hogy az egyén újraértelmez. Arról is tudjuk, hogy valaki újraértelmez, ha felnagyítást vagy
gondolkodási zavart mutat, amelyek a félreismerés tipikus kísérő jegyei.
192
REFERENCIAKERET ÉS ÚJRAÉRTELMEZÉS
Két olyan megkülönböztető tranzakció van, amelyek nyilvánvalóan verbális bizonyíté-

kát adják az újraértelmezésnek. Ezek: az érintőleges tranzakció és a blokkoló tranzakció.
Érintőleges tranzakció
Az érintőleges tranzakcióban az inger és a reakció különböző tényekre vonatkozik,
vagy ugyanazt a tényt különböző perspektívából célozza meg.
Például egy terapeuta megkérdezi egy csoporttagtól: „Hogy érzi magát?” A csoporttag
így válaszol: „Nos, amikor a csoportban tegnap erről beszéltünk, mérges voltam.” Válaszá-
val tulajdonképpen a feltett kérdésre válaszol, de a ma helyett a tegnap perspektívájából.
Vagy egy bértárgyaláson a szakszervezet képviselője ezt kérdezi: „Mit akar a mi ré-
szünkről, hogy a megegyezést tető alá hozzuk?” A személyzeti vezető ezt válaszolja: „Nem
vagyunk megelégedve az Önök által eddig javasolt feltételekkel.” Itt a témát az „akaratról”
az „elégedettség érzésére” vitte át.
A mindennapi beszélgetés tele van érintőleges tranzakciókkal. Amikor az emberek
olyan helyzetben vannak, amit stresszel terheltnek éreznek, még valószínűbb, hogy ilyen
módon újradefiniálnak. Ez nem meglepő, mert a stresszel terhelt helyzetekben az emberek
fenyegetve kezdik érezni referenciakeretüket. Az érintőleges tranzakcióba való átmenet tu-
lajdonképpeni célja eltéríteni a másik személyt attól a tárgytól, amely a fenyegetést alkotja.
Az a személy, aki az érintőleges tranzakciót kezdeményezi, nincs tudatában annak, hogy
ezt teszi.
Gyakran a másik személy az érintőlegest követi ahelyett, hogy ragaszkodna az erede-
ti tárgyhoz. Sőt még az is lehet, hogy egy saját, további érintőlegesén megy tovább.
Például:
Szakszervezeti képviselő: „Mit akarnak a mi oldalunkról, hogy tető alá hozzuk azt a
megegyezést?”
Személyzeti vezető: „Egyáltalán nem vagyunk megelégedve az Önök által eddig java-
solt feltételekkel.”
Szakszervezeti vezető: „Nem, és mi sem vagyunk megelégedve azzal, amit Önök
ajánlottak.”
Személyzeti vezető: „A baj az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy meg tudják adni,
amire szükségünk van.”
Amikor az emberek érintőleges tranzakciókat váltanak, valószínűleg van egy olyan
kellemetlen érzésük, hogy beszélgetésük nem visz sehova, vagy mintha „körbe járna”.
Pszichológiai szinten pontosan ez a cél. Az ilyenfajta beszélgetések hosszú ideig folytatód-
hatnak. A résztvevők úgy érezhetik, hogy keményen dolgoztak, és végül az az érzésük,
mintha erejük végére értek volna. A beszélgetés befejezésekor lehet, hogy egyáltalán visz-
sza se jutnak az eredeti témához, ami a megbeszélés tárgyát képezte.
Blokkoló tranzakciók
A blokkoló tranzakcióban a téma felvetésének a célját megkerülik, mivel nem egyez-
nek meg a téma meghatározásában. Példák:
193
A TA MA
Terapeuta: „Hogy érzi magát?”

Csoporttag: „Érzelmileg vagy fizikailag?”
Szakszervezeti képviselő: „Mit akar a mi részünkről, azt, hogy tető alá hozzuk ezt a
megegyezést?”
Személyzeti vezető: „Arról beszél, amit mi akarunk, vagy arról, amit mi gondolunk,
hogy megkaphatjuk?”
Ritkán lehet hallani blokkoló tranzakciók hosszú sorát. Valószínűbb, hogy a kezdeti
blokkolás után a résztvevők részletező magyarázatokba kezdenek, hogy megmagyaráz-
zák, miről van szó. Ha azonban a résztvevők egyike valóban megátalkodott blokkoló, a be-
szélgetés hirtelen süket csöndben érhet véget. Pszichológiai szinten a blokkoló tranzakció
célja ugyanaz, mint az érintőlegesé: elkerülni az olyan témákat, amelyek az egyik vagy
mindkét résztvevő referenciakeretét fenyegetné.
● Csoportmunkában formáljunk hármas csoportokat. Minden egyes kiscsoportban ha-

tározzuk meg, hogy ki lesz a „kliens”, ki a „tanácsadó” (counselor) és ki a „megfigye-
lő”.
A kliens olyan témát választ, amilyet kíván. Ő és a tanácsadó erről a témáról há-
rom percig beszélgetnek. (A megfigyelő vagy a csoportvezető – ha van olyan – figyeli
az időt.)
A kliens feladata az, hogy érintőlegesen reagáljon mindenre, amit a tanácsadó
mond. Minden alkalommal, amikor a kliens elmegy egy érintőleges irányába, a tanács-
adónak követni kell őt az új témában. Ekkor a kliens egy másik érintőlegesre (tanges-
re) tér át és így tovább. A kliens célja az, hogy érintőleges tranzakciók egész sorát
tartsa fenn a teljes láncolaton keresztül.
Amikor ez az idő véget ért, biztosítsunk újabb két percet a kliens és a tanácsadó
számára, hogy megvitassák tapasztalataikat, és a megfigyelő számára is, hogy jelent-
se, amit látott és hallott.
Cseréljünk szerepeket és ismételjük addig, amíg mindenkire minden szerepben
sor kerül.
Most menjünk végig újra a gyakorlaton, de egy különbséggel. Ez alkalommal a ta-
nácsadó nem fogadja el a kliens érintőleges reakcióit. Ehelyett minden alkalommal,
amikor a kliens egy érintőlegest ajánl fel, a tanácsadó megtalálja a módját, hogy visz-
szavigye a klienst az eredeti témához. A kliens feladata, hogy annyi érintőlegesbe
vonja bele a tanácsadót, amennyibe csak tudja. Ismételjük meg, amíg mindenki elját-
szott minden szerepet.
Most pedig végezzünk egy hasonló kétrészes gyakorlatot, de ez alkalommal blok-
koló tranzakciókat tegyünk az érintőleges tranzakciók helyére. Az előzőekhez hason-
lóan a gyakorlat első részében a tanácsadó megengedi a kliensnek, hogy blokkolja őt.
Második részben azonban a tanácsadónak használnia kell találékonyságát, hogy elke-
rülje a blokkolást, míg a kliens további erőfeszítéseket tesz minden egyes tranzakció
blokkolására.
Végül beszéljük meg, hogy a blokkoló tranzakciókat használó gyakorlat mennyire
különbözött az érintőleges tranzakciókat használó gyakorlattól. ●
Mivel ezt a gyakorlatot Felnőtt tudatossággal végezzük, a párbeszédek érintőleges és

blokkoló tranzakciók eljátszásai lesznek, nem pedig ezen tranzakciók valós példái. De a
gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy felismerjük azokat az érintőlegeseket és blokkoláso-
kat, amelyeket az emberek öntudatlanul használnak.
194
20. Fejezet
SZIMBIÓZIS
A schiffi elméletben a szimbiózisról akkor mondják, hogy előfordul, amikor két vagy
több egyén úgy viselkedik, mintha maguk között egyetlen személyt alkotnának.
Az ilyen kapcsolatban a résztvevő emberek nem használják én-állapotaik teljes sorát.
Tipikusan egyikük kiiktatja a Gyermeki-t és a Szülői-t és a Felnőtt-et használja. A másik ép-
pen ellenkezőleg. Gyermeki-ben marad és kizárja másik két én-állapotát. Így mindkettőjük-
nek összesen három használt én-állapota van. Ezt mutatja a 20.1. ábra.
Például képzeljünk el egy egyetemi tanárt, amint szemináriumot tart hallgatóinak. Né-
hány gyakorlatot elvégeznek elméletben. Az előadó felír egy gyakorlatot a táblára, és az
egyik hallgatóhoz fordulva megkérdezi: „Rendben van, Jim? Elmondaná, hogy mi a követ-
kező lépés és hogyan jut el a megoldáshoz?”
20.1. ábra: Szimbiózis
Jim nem mond semmit. Helyette csendben és mozdulatlanul ül egy ideig. Majd elkezdi
lóbálni a lábát és megdörzsöli a fejét. Még mindig nem szól egy szót sem.
A csend elhúzódik. A többi hallgató is elkezd izegni-mozogni. Végül az előadó ezt
mondja: „Úgy látszik, ezt nem tudja, Jim. Valóban egy kicsit keményebben
195
A TA MA
kellene dolgoznia. És most nézzük, hogyan jutunk el a megoldáshoz.” Ezután befejezi a

gyakorlatot a táblán.
Jim megnyugszik, abbahagyja lába himbálását és kötelességtudóan jegyzeteket ké-
szít a megoldásról, amit az előadó írt fel a táblára.
Ezen a ponton a hallgató és az előadó szimbiózisba került. Tagadván saját képessé-
gét a megoldás kidolgozására, és titkon arra manipulálva az előadót, hogy vegye át a hely-
zet intézését. Jim félreismerte saját Felnőtt és Szülői én-állapotait.
Az előadó, aki megoldotta a feladatot, Jimnek figyelmeztetést adott, és a Felnőtt, vala-
mint Szülői kiegészítő szerepébe lépett. Miután így tett, az előadó félreismerte saját Gyer-
meki én-állapotát.
Ha megengedte volna magának, hogy használja Gyermeki forrásait, rájött volna, hogy
kellemetlenül és engedetlenül érzi magát a Jim és közte lefolyt párbeszéd miatt. Ki kellett
volna mondani egy intuícióját: „Hé! Egész idáig azt gyakoroltuk, hogyan kell ezt megcsinál-
ni, és nem tetszik, hogy az egész munkát nekem kell elvégeznem.” Ha ezt a gyermeki per-
cepciót használta volna, lehet, hogy képes lett volna találni egy kreatív módot, amivel meg-
könnyíthette volna Jim és a többi hallgató számára, hogy megoldják a gyakorlatot.
Mivel így cselekedett, kizárta Gyermeki diszkomfort érzéseit és helyette felvette meg-
szokott Felnőtt és Szülői szimbiotikus szerepét.
Jim is megnyugodott és kellemesebben érezte magát, amint visszakerült megszokott
Gyermeki szerepébe.
Ez a baj a szimbiózissal. Ha egy szimbiózis kialakult, a résztvevők kellemesen érzik
magukat. Úgy néz ki, hogy mindenki a tőle elvárt szerepben van. Ezt a kényelmet azonban
nagy áron érik el: a szimbiózisban lévő emberek Felnőtt forrásaik egész területét kizárják.
A mindennapi kapcsolatokban az emberek percről percre mozdulnak ki és be az egy-
mással való szimbiózisból. Néha az is előfordul, hogy egy hosszú távú kapcsolat alapul
szimbiózison. Ez elmondható Billről és Bettyről, akik a hagyományos házaspárt példázzák.
Bill erős, csendes típus. Elmaradhatatlan pipájával a szájában mordulásokkal fejezi ki ma-
gát. Jöhet öröm vagy baj, Bill szilárdan megtartja érzelmeit egy gránithomlokzat mögött. Ő
intézi a háztartás anyagi ügyeit és heti háztartáspénzt ad Bettynek. Amikor valamely ügy-
ben döntést kell hozni, Bill hozza meg, Bettyt csak később értesíti róla.
Betty a maga részéről életének küldetését abban látja, hogy boldoggá tegye férjét.
Boldog, ha eleget tehet döntéseinek, mert ahogy a barátainak mondja, „szereti, ha egy
erős emberre támaszkodhat”. Ha a háztartásban valami sürgős elintéznivaló akad, Betty
könnyekre fakad, pánikba esik, vagy vihog és várja, hogy Bill hazatérjen és mindent elin-
tézzen.
Egyes barátaik néha azon csodálkoznak, hogy miként képes Bill meglenni Betty állan-
dó szerencsétlenkedéseivel. Mások azon csodálkoznak, hogyan tud Betty Billhez kötődni,
amikor annyira érzés nélküli. Valójában azonban a házasságuk már jó néhány éve tart és
úgy tűnik, hogy még sokáig fog tartani. Stabilitásuk abból származik, hogy szimbiózisban
vannak. Bill Szülői-t és Felnőtt-et játszik, Betty Gyermeki-jéhez. Ezen a szimbiózison belül
mindkettőnek szüksége van a másikra. És ahogy az a szimbiózisban mindig történik, az ál-
taluk megtapasztalt stabilitást azon az áron vásárolják meg, hogy félreismerik képességeik
egy részét. Egy idő múlva mindketten neheztelni fognak e félreismerések miatt, ami való-
színűleg némi távolságtartást okoz majd a kapcsolatukban.
196
SZIMBIÓZIS
● Ha egyedül dolgozol, keress valakit, aki ezt a pár gyakorlatot hajlandó megcsinálni
veled. Ha csoportmunkában dolgozol, szakadjatok párokra.
A gyakorlat első részében találj módot arra, hogy kontaktusba lépj a pároddal,
olyan módon, hogy fizikailag támogatjátok egymást. Például egymásnak háttal fordul-
hattok és összehajolhattok. Vagy az is lehet, hogy kinyújtott tenyered a partnerodénak
feszíted, azután mindketten olyan hátra teszitek a lábatokat, hogy egymás súlyának
egy részét viseljétek.
Ha megtaláltátok ezt a közös helyzetet, maradjatok úgy egy kicsit. Légy tudatá-
ban annak, hogy mit érzel és mit gondolsz, miközben így teszel. Ez az egymásnak dő-
lő pozíció. De mindezt egyelőre ne öntsd szavakba a partnered számára.
A következő lépés az, hogy elkezdesz kimozdulni a támaszkodó helyzetből. Tégy
nagy mozdulatot, hogy a másik ember megérezze, hogy teljesen elmozdulsz tőle. (Ne
úgy mozdulj, hogy a másik személy elessen.) Azután menj vissza a kölcsönös tá-
maszkodó pozícióba, és most a társad végezze ugyanezt el. Gondolj arra, hogy mit
tapasztalsz, amikor te vagy az a személy, aki megmarad a támaszkodó pozícióban és
a társad kezd eltávolodni tőled.
A gyakorlat második része abból áll, hogy megpróbálunk kontaktust teremteni a
partnerünkkel úgy, hogy még mindig érintkezünk, de mindenki a saját súlyát viseli.
Például újra a partnered kezének támaszthatod a kezedet. Ez alkalommal azonban
mindketten egyenesen álltok és nem támaszkodtok egymásra. Maradj meg egy kis
ideig ebben a kiegyensúlyozott helyzetben. Jegyezd meg, mit tapasztalsz. Ez mennyi-
ben különbözik attól, amit a gyakorlat első részében tapasztaltál?
Most az egyik partner szakítsa meg a kapcsolatot. Például úgy álljatok, hogy a
kezetek érintkezik, egyikőtök egyszerűen leengedi a kezét. Jegyezd meg, mi a tapasz-
talatod, amikor te vagy az, aki egy helyben áll, és a másik megszakítja a kapcsolatot
veled. Hogyan különbözik ez a tapasztalat a gyakorlat első részétől, amikor egymásra
támaszkodtatok és a másik személy elkezdett kimozdulni ebből?
Egy kis idő után az a partner, aki megszakította a kapcsolatot, újra kapcsolatot te-
remt. Ismételd meg több alkalommal a kapcsolat megszakítását és helyreállítását úgy,
hogy mindvégig mindkét partner saját súlyát viseli.
Menj végig ezen a sorozaton újra, és most a partnered legyen az, aki megszakítja
és újra helyreállítja a kontaktust. Szánj rá időt, hogy tapasztalatodat megbeszéld a
partnereddel. ●
Ennek a gyakorlatnak az első részét kifejezetten arra szántuk, hogy megtapasztald a

szimbiózis érzését. Amikor ketten összehajolnak, a legtöbb ember azt mondja, hogy „kelle-
mesen” és „támogatva” érzi magát. Sokan azonban arról is beszámolnak, hogy bántónak
érzik azt, amikor a másik személy kimozdul a kapcsolatból és hagyja őket elesni. Ezt a
megbántódást majdnem mindenki érzi, amikor partnere akármilyen enyhén is, de elmoz-
dul.
Ez az aktuális szimbiózis másik vonását illusztrálja. Amikor az egyik partner észleli,
hogy a másik visszavonulni készül a szimbiózisból, valószínűleg védekezésre kényszerül
ezzel a visszavonulással szemben. A következőkre gondol: „A másik nélkül képtelen le-
szek megállni.” Paradox módon ez a hiedelem az, amely a szimbiózisnak a stabilitás lát-
szólagos minőségét adja.
197
A TA MA
Emlékezzünk vissza Billre és Bettyre, az erős, hallgatag férjre és kis asszonykájára.

Képzeljük el, hogy Betty barátai beszámolnak arról, hogy egy asszonycsoportot indítottak,
és ő is csatlakozik hozzájuk. Kellemetlenné válik számára Gyermeki szerepe a szimbiózis-
ban. Elkezdi megkérdőjelezni Bill egyes döntéseit. Ahelyett, hogy állandóan neki szerezne
örömet, saját örömszerző akcióba kezd. Megtanulja az érvényesülési technikákat és elkez-
di a férjén gyakorolni. Mit gondolsz, mi lesz Bill reakciója?
Megvan annak az esélye, hogy eszkalációba kezd, és kísérletet tesz arra, hogy Bettyt
megtartsa a szimbiózisban. Betty új érvényesülési próbálkozásairól vagy egyszerűen nem
is vesz tudomást, vagy nevetségessé teszi azokat. Lehet, hogy hidegen visszavonul, de az
is lehet, hogy nyíltan dühös lesz, amikor felesége nem készíti el a vacsorát számára, vagy
nem hozza oda a papucsát.
Lehet, hogy Billnek sikerülni fog Bettyt visszavonni a szimbiózisba. Ha ez nem sikerül,
kapcsolatuk igencsak viharos időszaknak néz elébe.
A másik lehetőség az, hogy Bill maga változtat magatartást, és kilép a szimbiózisból.
Lehet, hogy magától teszi ezt, de az is lehet, hogy csatlakozik egy csoporthoz vagy terápi-
ába megy.
Ha így történik, Betty és az ő kapcsolata valószínűleg ahhoz válik hasonlatossá, amit
a gyakorlat másik részében tapasztaltunk meg. Most még mindig kapcsolatban maradunk
a másik személlyel, de a kettő egymástól függetlenül áll, és nem egymásra támaszkodva.
Egyikünk megszakíthatja a kapcsolatot, de még mindig mindketten állunk. A kontaktust
akaratlagosan lehet teremteni és megszakítani, és mégis egyik személy sem esik el.
Nincs rá garancia, hogy kellemesebben fogod magad érezni ebben a független pozíci-
óban, mint az egymásra támaszkodó helyzetben. Valójában sokan arról számolnak be,
hogy a gyakorlat második része kevésbé volt kellemes számukra, mint a gyakorlat első ré-
sze. Tudatában vannak annak, hogy többféle választási lehetőségeik vannak – a kimozdu-
lás, a szakítás és a kapcsolatteremtés –, mint amikor még egymást támogatták. Gyakran
így történik, amikor két ember kimozdul a kapcsolaton belül a szimbiózisból. Több válasz-
tásuk van, a kapcsolat flexibilisebb alakulása kevésbé jósolható meg előre, és nincs garan-
cia, hogy kezdetben kellemesebben érzik magukat.
„Egészséges” és „egészségtelen” szimbiózis

Vannak olyan szituációk, amelyekben az emberek számára megfelelő, hogy szimbió-
zisban legyenek. Például tételezzük fel, hogy operációt követő altatásból jövök. Beteghor-
dó kocsin tolnak végig a kórházi folyosón. Még abban sem vagyok biztos, hogy hol va-
gyok, csak egy dologban vagyok biztos, fáj mindenem. A fájdalomtól függetlenül a fő dolog,
amelynek tudatában vagyok, hogy egy nővér jön mellettem, fogja a kezemet és ezt mond-
ja: „Minden rendben lesz, csak fogja a kezemet.”
Ezen a ponton Felnőtt-em és Szülői-m nem is jönnek szóba. Nem vagyok abban az
állapotban, hogy az ilt-és-most problémákat elkezdjem értékelni. Nincs energiám arra,
hogy alkalmazzam a szüleimtől kapott üzeneteket. Az egyetlen dolog, ami számomra most
megfelelő, gyermekbe regrediálni, érezni a fájdalmat és hagyni, hogy gondoskodjanak ró-
lam.
198
SZIMBIÓZIS
A nővér adja nekem a Felnőtt és Szülői gondoskodást, amire szükségem van. Ő fog-
lalkozik jelenlegi problémáimmal, védelmet és biztonságot ad nekem. Ez a munkája, úgy-
hogy szimbiotikus helyzetében megfelelőképpen viselkedik.
Schiffi kifejezéssel élve azt mondjuk, hogy a nővér és én egészséges szimbiózisban
vagyunk. Ennek ellentéte az egészségtelen szimbiózis, amelyet a fejezetben korábban
adott példákkal illusztrálhatunk. Amikor a szimbiózis szót magában használjuk, általában
az egészségtelen szimbiózisra gondolunk.
Hogyan teszünk formálisan különbséget az egészséges és az egészségtelen szimbió-
zis között? A válasz úgy hangzik, hogy a szimbiózis akkor egészségtelen, amikor félreis-
merést foglal magába. Az előadó és a hallgató, valamint Bill és Betty közti szimbiózis pél-
dáiban a tagok mindketten félreismerték a valóságot, és úgy cselekedtek, mintha összesen
csak három én-állapotuk lenne. Ennek ellentéteképpen, mikor engem a kórházi kocsin vé-
gigtoltak, Felnőtt-em és Szülői-m cselekvésképtelenek voltak a trauma és a fájdalomcsilla-
pítók hatása miatt. A nővér valóban a Szülői-jét és a Felnőtt-jét alkalmazta. Ugyanakkor
azonban nem szükségképpen ismerte félre a Gyermeki-jét.
Szimbiózis és normál dependencia

Az egészséges szimbiózisnak nyilvánvaló példája az a kapcsolat, ami a gyerek és
szülője között van. Mikor a kisbaba megszületik, teljes egészében Gyermek. Nincs még
meg a képessége arra, hogy megoldja a problémákat, vagy megvédje önmagát. Ezeket a
funkciókat a szülőnek kell ellátnia, aki megfelelően fogja használni Szülői és Felnőtt én-
állapotait feladata során. Stan Woollams és Kristy Huige azt javasolják, hogy a normál de-
pendencia kifejezést használjuk az egészséges szülő-gyermek kapcsolat megfogalmazá-
sára.
Emlékezzünk rá, hogy az egészséges szimbiózisban a partnerek nem ismerik félre
egyik én-állapotukat sem. A kisgyermeknek még nincs funkcionáló Szülői-je vagy Felnőtt-
je, így ezek nem ismerhetők félre. A szülőnek azonban van egy Gyermeki én-állapota.
Hogy elkerülje az egészségtelen szimbiózisba való átsiklást, tudatában kell maradni saját
Gyermeki szükségleteinek, és meg kell találni a módját, hogy ezek kielégülést nyerjenek,
még akkor is, hogyha a gyermek gondozása a fő célja.
Szimbiózis és a sorskönyv
Így az ideális szülői kapcsolatban a gyermek gondozója megfelelően használja a Szü-
lői és Felnőtt erőforrásait, de nem ismeri félre saját Gyermeki-jét sem. Ahogy a gyermek
nő, a szülő biztosítja a szükséges fejlődés egyes állomásait. Minden egyes állomásnál a
gyermeknek többre és többre van szüksége saját erőforrásaiból, és egyre kevésbé kell a
szüleire támaszkodnia. Ideális esetben a szülő bátorítja a gyermekét ebben a szeparációs
folyamatban és támogatást ad azokon a területeken, ahol a gyermeknek még mindig szük-
sége van rá.
Ebben az ideális folyamatban a szülő és gyermek közötti kezdeti intenzív szimbiózis
fokozatosan megszakad. A végső eredmény az, hogy mire a gyermek eléri a fiatal felnőtt-
kort, mindkét partner szimbiózis nélkül kapcsolódik egymáshoz.
199
A TA MA
Mindkettő képes függetlenül megállni, kapcsolatukat akaratlagosan építeni vagy megszakí-

tani.
A baj az, hogy nincsenek ideális szülők. Bármilyen jól ellátják az apa és az anya fel-
adatait, minden gyermek úgy megy végig a fejlődésen, hogy bizonyos szükségletei kielégí-
tetlenül maradnak.
Ez a tény fényt vet a szimbiózis felnőtt korban betöltött sorskönyvi funkciójára. Minden
szimbiózis kísérlet arra, hogy kielégítsük azokat a fejlődési igényeket, amelyeket gyerek-
korunkban nem tudtunk kielégíteni.
Ahogy a sorskönyvi magatartásban általában történni szokott, a szimbiózisban lévő
egyén régi idejétmúlt stratégiákat használ szükségletei kielégítésére irányuló törekvésé-
ben. Ezek a stratégiák voltak a legjobbak, amelyeket kisgyermekként ki tudott dolgozni, de
a felnőtt életben nem megfelelőek. A szimbiózisban az egyén félreismeri felnőtt választási
lehetőségeit. A félreismerés tudatán kívül esik.
Amikor szimbiózisba kerülünk, öntudatlanul is újrajátsszuk a régi gyermekkori helyze-
teket, ahol úgy éreztük, hogy szükségletünket nem elégítették ki. Újra visszaállítjuk a kap-
csolatot, amely a múltban köztünk és egy szülő vagy szülőfigura között létezett, és újra át-
futunk a szituáción, kísérletet téve arra, hogy a kielégítetlenül hagyott szükségletünkre ma-
nipuláljuk a másik felet.
A szimbiotikus helyzet választása

Ezt gondolhatod: „Helyes, ha a szimbiózis régi gyermekkori szituációk újrajátszása,
akkor már látom, hogy miért választják az emberek a Gyermeki szerepet a szimbiózisban.
De hogyan lehet, hogy egyesek a Szülői szerepet választják?”
A válasz az, hogy egyes gyermekek korai döntést hoznak: „A szülői magatartás itt
annyira hatástalan, hogy az lesz a legjobb, ha magam veszem át a szülősködést.” Lehet,
hogy az anya saját Gyermeki én-állapotában visszaretten attól, hogy szilárd határokat állít-
son gyermekei számára. Ehelyett ilyenfajta dolgokkal zsarolja őket: „Ha ezt teszed, bán-
tasz engem.” Vagy: „Nézd, apádat feldühítetted.” A gyermeket arra kérték, hogy vállalja a
felelősséget a szülők érzéseiért és jóllétéért. Erre úgy reagálhat, hogy elhatározza, életé-
nek feladata a szüleiről való gondoskodás. Így hatásában maga is egy kis szülővé válhat.
A felnőtt életben újra visszaléphet ebbe a szerepbe a szimbiózisban.
Más gyerekek, akiket szüleik bántalmaznak vagy elnyomnak, az én rendben vagyok,
te nem vagy rendben pozíciót vehetik fel, és arról fantáziáinak, hogy szüleikről leveszik a
szülői pozíciót. Ez megint csak újrajátszódik felnőttkori szimbiotikus kapcsolataikban.
Szimbiotikus meghívások
Amikor az emberek találkoznak, általában képesek arra, hogy jelezzék egymásnak
azt, hogy milyen szimbiotikus szerepet akarnak felvenni. Ezeket a szimbiotikus meghívá-
sokat gyakran szavak nélkül adják át. Általában a négy passzív magatartásforma valame-
lyikét vagy ezek közül többet is mutatnak a partnerek.
A példában, amellyel ezt a fejezetet nyitottuk, Jim szimbiotikus meghívását először
semmittevéssel, majd izgatottsággal mutatta ki. Amikor csendesen ült, aztán elkezdett mo-
corogni, ezt a burkolt üzenetet közvetítette az előadó felé: „Arra
200
SZIMBIÓZIS
van szükségem, hogy gondolkozzon helyettem, és mondja el, hogyan állnak a dolgok."
Szimbiotikus meghívása arra szólt, hogy az előadó vegye fel a Szülői és Felnőtt szerepe-
ket, míg ő a Gyermeki-t vette fel.
Amikor a tanár valóban hozzálátott a példa megoldásához, ugyanazon a pszichológiai
szinten volt: „Igen, igazad van, arra van szükséged, hogy gondolkozzam helyetted, és el-
mondjam, hogyan állnak a dolgok.” Amikor ezt tette, elfogadta Jim szimbiotikus meghívá-
sát.
A szimbiotikus meghívás néha szavakban is adható. Amikor ez történik, az egyén in-
kább manipulál, hogy elérje, amit akar, és nem nyíltan kér. Ez gyakran egészen finoman
zajlik le. Például a terápiás csoport egy tagja elkeseredetten a padlóra néz és ezt mondja:
„Egy simogatásra van szükségem.” A többi csoporttag számára kísértést jelent, hogy oda-
menjen hozzá, és megadják neki azt a simogatást, amit igényelt. De ha így tennének, ak-
kor elfogadnák a szimbiotikus meghívást. Ha a simogatást nem szimbiotikus formában kér-
te volna, ránézett volna a csoport egy tagjára, mondván: „Megsimogatnál engem?”
Verseny-szimbiózis
Mi történik akkor, ha két ember találkozik és mindketten ugyanazt a szimbiotikus sze-
repet akarják felvenni?
Ha mindketten Szülők akarnak lenni, vagy mindketten Gyermeki-ben akarnak csele-
kedni?
Amikor ez így van, a partnerek elkezdenek „versenyt futni a helyzetért” abban a re-
ményben, hogy felvehetik kedvelt szimbiotikus szerepüket. Például sokszor lehet hallani
étteremben a következő szóváltást, amikor a két ember fizetni készül étkezés után:
„Na, tedd el azt a pénzt, ezt én fizetem.”
„Nem, nem, menj már, én fizetek.”
„Én ragaszkodom hozzá.”
„Szót se halljak többet!”
Ezek a tranzakciók egy ideig még folytatódhatnak úgy, hogy mindkét résztvevő tovább
ragaszkodik a fizetéshez. Mindkettő a Szülői szerepet keresi. Versenyszimbiózisban van-
nak, ebben az esetben a Szülői pozícióért versenyeznek.
Természeténél fogva a verseny-szimbiózis instabil. Az ilyenfajta párbeszédek csak re-
latíve rövid ideig tartanak. Két lehetséges módon végződhetnek. A partnerek elszakadhat-
nak egymástól, még az ajtót is becsapva, vagy egyikük meghátrál és átadja a másiknak a
vágyott szimbiotikus pozíciót. Az, aki meghátrált, azután kiegészítő szerepet vesz fel a
szimbiózisban.
Például a vendéglői szóváltás végződhet azzal, hogy az egyik partner ezt mondja:
„Nos, ha ragaszkodsz hozzá...” – és kelletlenséget mutatva elteszi az erszényét. Ezzel
visszatért a Gyermeki pozícióba, megengedvén magának, hogy a másik személy gondos-
kodjon róla
● Készíts egy másik példát a Szülői helyzetért folytatott verseny-szimbiózisból, amely

úgy végződik, hogy az egyik partner visszatér a Gyermeki-be.
Ábrázold a tranzakciókat, amelyek e beszélgetés során történnek. Mit gondolsz,
az oké-keretben az egyes partnerek milyen helyet foglalnának el a verseny során és
azután, hogy egyikük visszalép?
201
A TA MA
Készíts példát a Gyermeki verseny-szimbiózisról, amely azzal végződik, hogy az

egyik partner visszahúzódik, és kelletlenül veszi fel a Szülői szerepet. Ezeket a tranz-
akciókat is ábrázold diagramon és elemezd az oké-keret pozíciókat.
Rajzolj tranzakcionális diagramot Jim és az előadó beszélgetésének ábrázolásá-
ra, amelyben Jim kinyilvánította szimbiotikus meghívását és az előadó elfogadta azt.
Mit gondolsz, melyek a fontos parancsok és ellenparancsok Jim sorskönyvi mátri-
xában? Az előadóéban, Billében és Bettyében? ●
Másodrendű szimbiózis
Egyes szimbiotikus kapcsolatokban létezik egy második szimbiózis, amely az első
alatt megy végbe. A 20.2. ábrán mutatott formát veszi fel. Ezt a fajta szimbiózist másod-
rendű szimbiózisnak nevezzük, mert a Gyermeki én-állapot másodrendű struktúráján belül
jelenik meg.
A Billhez és Bettyhez hasonló párok közötti kapcsolat gyakran foglal magában másod-
rendű szimbiózist. Első benyomásra világosnak tűnik, hogy Bill szimbiózisban van a Szü-
lői-Felnőtt szerepében, míg Betty Gyermekit játszik. Bill uralja a helyzetet és foglalkozik a
gyakorlati problémákkal. Betty az, akit vezetnek, és aki az érzéseket kifejezi. És az első-
rendű szimbiózis szintjén valóban ez is történik. Bill egy
20.2. ábra: Másodrendű szimbiózis
202
SZIMBIÓZIS
korai elhatározását játssza újra. „Az előrejutásnak egyetlen módja, ha vállalom a felelőssé-
get és szigorú ellenőrzésem alatt tartok mindenkit, magamat is beleértve.” Betty döntése
ez volt: „Az én küldetésem az életben az, hogy megörvendeztessek másokat, különösen a
férfiakat, és ne sokat gondolkozzam.” Az elsőrendű szimbiózis együttes erőfeszítéseiket
mutatja annak érdekében, hogy szükségleteiket ki tudják elégíteni ezeken a sorskönyvi
döntéseken keresztül.
Billnek azonban van egy másik szükséglete is. Ez még mélyebben ágyazódik a tuda-
tába, mint a felelősség és az ellenőrzés szükséglete, és fejlődésének korábbi stádiumából
származik. Ez. pedig a fizikai sztrókok és a komfort szükséglete. Az ábrán ezt Bill (Gy 1)
szomatikus Gyermeki-je tartalmaként mutatjuk, ez pedig a korai Gyermeki a Gyermeki-
ben.
Bill problémája az, hogy amikor későbbi sorskönyvi döntéseit hozta, kizárta ezeket a
korai Gyermeki szükségleteket. Így hogyan juthat most hozzájuk? A válasz az, hogy mivel
Bettyt szimbiotikus partnerének választotta, olyan valakit választott, aki fel fogja venni a ki-
egészítő szerepet a másodrendű szimbiózisban.
Betty édesanyja Bettyhez hasonlatosan egy erős, kevés szavú emberhez ment felesé-
gül, aki nem szívesen adott fizikai érintéseket. Amikor Betty kisgyermek volt, apja nem so-
kat volt otthon. Jobban szerette a napot munkával vagy ivócimboráival tölteni. Édesanyjá-
nak nem volt tehát senkije, aki kielégítette volna Gyermeki igényeit a gondoskodásra és az
elismerésre. Éles gyermeki megfigyelésével Betty szavak nélkül így határozott: „Ha azt
akarom, hogy a mama jó állapotban maradjon, legjobb, ha én gondoskodom róla. Kezdet-
leges Szülői-jét és Felnőtt-jét, az Sz 1-et és az F1-et használva ő lett gondoskodója anyja
szomatikus Gyermeki-jének. Most felnőtt szimbiózisban ezt a mintát játssza újra Billel.
Az ilyenfajta szimbiózist különösen nehéz megtörni. Emlékezzünk vissza, hogy a
sztrók a korai Gyermeki én-állapot fontos túlélési tényezője. Így ebben a példában, ha
Betty kitörni készül a szimbiózisból, Bill szomatikus Gyermeki-je halálos rettegésbe kerül.
Gyermeki hiedelme az, hogy el fogja veszíteni fizikai érintéseinek egyetlen forrását, és ez
a halált jelenti.
Ugyanezen a korai Gyermeki szinten Betty azt érzékeli, hogy ha megtöri szimbiózist,
akkor az anyja elvesztését jelenti. A kisgyermek számára ez szintén egy halálos ítéletet
implikál.
Valószínű, hogy sem Bill, sem Betty nem fogja beengedni ezt a korai rettegést a tuda-
tába. Helyette inkább racionalizálják azt, hogy miért folytatják szimbiotikus kapcsolatukat.
Ha valóban ki akarnak törni abból a kapcsolatból, sorskönyvi betekintésre és terápiás se-
gítségre lesz szükségük.
203
VI. rész
SORSKÖNYVI
HIEDELMEINK
IGAZOLÁSA
Helyettesítő
érzelmek és játszmák
21. Fejezet
HELYETTESÍTŐ ÉRZELMEK ÉS
ZSETONOK
Ezt a fejezetet egy gyakorlattal kezdjük. Azt javasoljuk, hogy végezzétek el, mielőtt to-
vábbmentek. Ha csoportban dolgoztok, csoportvezető vagy egy önként vállalkozó vezesse
a gyakorlaton végig a csoportot olyan módon, hogy az itt következő instrukcióknak megfe-
lelően improvizál.
● Ebben a gyakorlatban arra kérünk, hogy képzelj el egy jelenetet és azután válaszolj
meg néhány kérdést ezzel kapcsolatosan. Nincsenek „jó” vagy „rossz” válaszok.
Képzeljük el, hogy a holnapi nap egy hosszabb ünnepi időszak kezdetét jelenti,
amikor néhány napig minden bolt zárva tart.
Képzeld el azt is, hogy már elég régóta nem vásároltál semmit. Már majdnem tel-
jesen kifogytál az alapvető élelmiszerekből és létszükségleti cikkekből. Az órádra pil-
lantva megkönnyebbülten realizálod, hogy épp elég időd maradt, hogy eljuss az üzlet-
be, mielőtt bezár.
Agyadban végigfutsz a beszerzendő áruk listáján és elindulsz az üzlet felé. Oda-
érkezve hatalmas tömeget találsz, akik hozzád hasonlóan ünnepi bevásárlásaikat in-
tézik.
Szemmel tartva az idő múlását, körbemész a polcoknál és összeszeded a szük-
séges dolgokat. Amikor befejezed, elégedetten nyugtázod, hogy még hátravan né-
hány perc az üzlet zárásáig. Sok időd van, ha még a pénztárnál fizetsz.
Végül odaérsz a pénztárhoz. A pénztáros beüti a gépbe az árakat és megmondja
a végösszeget.
Nyúlsz a pénzedért és nem találod. Újra kutatsz, és még mindig nem találod. Ek-
kor hirtelen rájössz, hogy miért: otthon hagytad. Sietségedben pénz nélkül jöttél az üz-
letbe. Hitelkártya és csekk sincs nálad.
Ahogy a sorban állók kezdenek fölgyülekezni mögötted, elmondod a pénztáros-
nak, hogy mi történt. Ezt kérdezed: „Jó lenne úgy, ha meghagynám a nevemet és cí-
memet, elvinném az árukat, és az ünnep után jönnék vissza fizetni?” A pénztáros így
válaszol: „Nem, attól tartok, ez nem lehetséges.”
Arra már nincs időd, hogy hazamenj, és magadhoz vedd a pénzedet, mielőtt az
üzlet bezár. Szóval, nem fogod megkapni az árukat. Anélkül kell elmenned. És az üz-
letek csak több nap múlva nyitnak ki újra.
Mit érzel, amikor erre rádöbbensz?
Jegyezd meg, mit érzel, és adj nevet ennek az érzésnek. Azután gyere ki az el-
képzelt jelenetből. ●
Írd le az általad észlelt érzést. Amikor az emberek ezt a gyakorlatot végzik, a végén
észlelt érzéseik bizonyos tipikus jellegzetességeket mutatnak. Ezeket a következőkben
foglaljuk össze. Ellenőrizd, hogy vonatkoznak-e az általad feljegyzett érzelmekre.
207
A TA MA
(1) Különböző emberek különböző érzelmekről számolnak be. Ha csoportban dolgoz-

tok menjetek körül, és kérjetek meg minden tagot, nevezze meg az érzést, amelyet a jele-
net végén érzett. Valaki írja fel, amit a tagok mondanak.
A jelenet mindenki számára ugyanaz volt. De rá fogsz jönni, hogy a csoport tagjai a
legkülönbözőbb érzelmekről számolnak be. Tipikusan a következő érzelmek találhatók a
listán: „Mérges vagyok magamra, pánikba esem, zavart, mérges vagyok a pénztárosra,
egészen rosszul vagyok, üresnek érzem magam...” Minél nagyobb a csoport, annál hosz-
szabb az észlelt érzelmek listája. Ha egyedül dolgozol, kérj meg néhány barátodat, hogy
menjenek végig a jeleneten és a végén számoljanak be érzelmeikről.
(2) Az érzés, amelyet felismertél, olyan, amilyennel gyakran találkozol különböző
stresszhelyzetekben. Például ha ennek a jelenetnek a végén arról számolok be, hogy mér-
ges vagyok magamra, valószínű, hogy sok más szituációban is, ahol stressznek vagyok ki-
téve, ugyanezt az érzelmet érzem. Ha pánikérzésről számoltál be, akkor különböző szituá-
ciókban valószínűleg ugyanezt a rossz érzést tapasztalod meg.
Olyan ez, mintha mindannyiunknak lenne egy „kedvenc rossz érzése”, amelyet min-
den célra fel tudunk használni, amikor azt észleljük, hogy a dolgok nehézzé vagy kellemet-
lenné válnak. Néhány embernek két-három igen rossz érzése is van a raktáron. Egyet tar-
tanak otthoni használatra, egyet munkára és így tovább.
(3) A felismert érzés olyan, mint amelyet a családodban modelláltak, vagy legalábbis
bátorítottak, míg a többi érzésről elriasztottak vagy egyenesen tiltottak. Például ha azt je-
gyezted fel, hogy valaki másra vagy mérges, valószínű, hogy ezt az érzést mutatták gyak-
ran a szüleid és a családtagjaid, amikor gyermek voltál. És amikor te magad is ezt mutat-
tad, valamiféle elismerést kaptál érte.
Teljes sora található más érzéseknek is, amelyeket ritkán vagy sohasem mutattak a
családodban. Ebben a példában mérgesnek lenni elfogadhatónak mutatkozott a családon
belül, de nem tekintették helyesnek a szomorúságot. Hogyha ezek közül az érzések közül
bármelyiket mutattad, azt találtad, hogy vagy megszidnak érte, vagy ami még rosszabb
volt számodra, mint gyerek számára, hogy egyszerűen nem vettek róla tudomást.
(4) Az az érzelem, amit éreztél, semmit nem eredményezett a probléma megoldása
érdekében. Ha feldühödtél és elkezdtél kiabálni a pénztárossal, ettől még nem kaptad meg
az árukat, amiket akartál. Akár magadra voltál mérges, akár pánikot, rosszullétet vagy
ürességet éreztél, vagy bármely más érzelmet, amelyről az emberek általában beszámol-
nak, egyik érzés sem segít hozzá a legkisebb mértékben sem, hogy megkapjad az áruidat.
Ezek a jellegzetességek tipikusak arra a fajta érzésre, amelyet a TA helyettesítő érze-
lemnek nevez.
A következő részekben a helyettesítő érzelmek természetét és funkcióját fogjuk meg-
vitatni. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, mert központi szerepet játszanak abban, hogy
az emberek hogyan élik ki a sorskönyveiket.
A helyettesítés és a helyettesítő érzelem definíciója

A TA-irodalomban sok zavart okozott a helyettesítés és a helyettesítő érzelmek meg-
határozása. Egyes szerzők felcserélhetően használták a két fogalmat.
208
HELYETTESÍTŐ ÉRZELMEK ÉS ZSETONOK
Ebben a könyvben mi ezt nem tesszük. Egy másik iskolát követünk, amely hasznos-
nak találja a megkülönböztetést a helyettesítés és a helyettesítő érzelem között.
A helyettesítő érzelmet úgy definiáljuk, hogy ez egy ismerős érzés, amelyet gyermek-
korban tanulunk, és amelyre gyermekkorunkban tanítottak és biztattak, amelyet sok külön-
böző stresszhelyzetben megtapasztaltunk és használhatatlannak bizonyultak a probléma-
megoldás felnőtt eszközeiként.
A helyettesítést úgy definiáljuk, mint a sorskönyvi magatartások készletét, amelyet
nem tudatosan a környezet manipulálására használunk, és amely azzal jár, hogy az egyén
egy helyettesítő érzelmet tapasztal.
Más szavakkal, a helyettesítés olyan folyamat, amelyben valaki felkészül arra, hogy
helyettesítő érzelmet tapasztaljon és érzi is ezt az érzést. Ez a felkészülés kívül esik az
egyén tudatosságán.
Például elképzelt jelenetünkben, ahol pénz nélkül jöttem el otthonról, elkezdtem érezni
azt a rossz érzést, amit a végén megtapasztaltam. Biztosíthattam volna, hogy a pénz le-
gyen nálam, de nem tettem. Ha megkérdezted volna tőlem, hogy miért nem, ezt válaszol-
tam volna: „Egyszerűen nem gondoltam rá.”
Úgy tűnik, hogy az egyén által elindított események kimenetele „igazolja” a helyettesí-
tő érzelmet. Tételezzük fel, hogy mialatt ott állok a pénztárnál, rettenetes dühös vagyok a
pénztárosra. És ha te megkérdezed tőlem: „Hogyhogy a pénztárosra vagy dühös?” A vála-
szom ez lehet: „Nos, hát nem kapom meg az áruimat. Vagy igen?”
A mások iránt érzett düh a kedvenc helyettesítő érzelmem stresszhelyzetekben. Öt
másik ember öt különböző rossz érzést érezne ugyanebben a helyzetben. És valószínűleg
valamennyien hozzám hasonlóan feltételeznék, hogy a kedvenc helyettesítő érzelmük volt
a „természetes” érzés abban a helyzetben.
Vajon ahhoz, hogy helyettesítő érzelmet érezzünk, minden esetben fel kell építenünk
egy helyettesítést? Nem. Helyettesítő érzelmet megtapasztalhatunk, függetlenül jelentkező
stresszhelyzetekre való reakcióként is, olyan helyzetekben, amikor eredendően semmit
sem tettünk, hogy azt felépítsük. Például képzeld el, hogy repülőgépen, vonaton vagy bu-
szon utazol és időre kell valahova odaérned. Egy mechanikus hiba miatt késésbe kerülsz.
Ahogy ott ülsz és figyeled, hogy a percek múlnak, mit érzel? Én valószínűleg a közlekedési
vállalatra lennék mérges. Te pedig lehet, hogy pánikot ereznél, másvalaki rosszul lenne és
így tovább.
Helyettesítések és sorskönyv
Ismerjük fel, hogy általános érvényű kapcsolat van a sorskönyvek és a helyettesítő ér-
zelmek között. Bármikor, ha helyettesítő érzelmet tapasztalsz meg, akkor sorskönyvben
vagy.
Miért játszanak a helyettesítő érzelmek olyan fontos szerepet a sorskönyv mechaniz-
musában? A választ abban találjuk meg, hogy a gyerekek milyen módon tanulják meg a
helyettesítő érzelmeket használni mint szükségleteik kielégítésének eszközeit a család-
ban.
Azt már láttuk, hogy a helyettesítő érzelmeket tanítják és erősítik a gyermekkorban.
Minden családnak megvan a saját engedélyezett helyettesítő érzelmeinek köre és az érzé-
seknek egy másik szélesebb köre, amelytől elriasztják és tiltják.
209
A TA MA
Némelykor az engedélyezett érzés függ attól, hogy fiúról vagy lányról van szó. A kisfi-
úknak gyakran azt tanítják, hogy mérgesnek és agresszívnak lenni helyes, de a rémületet
és a sírást tiltják. A kislányok megtanulhatják, hogy tőlük azt várják, hogy a stresszre sírás-
sal vagy aranyosan kell reagálniuk, még akkor is, hogyha dühöt szeretnének mutatni.
Mi történik tehát, ha egy gyermek a tiltott érzések egyikét mutatja? Tételezzük fel pél-
dául, hogy a kisfiú megrémül és ki is mutatja, ha például üldözőbe veszi egy erőszakos fiú.
Rohanva fut az anyjához, rémülettől reszketve védelmet kér. Az anyja ránéz, és ezt mond-
ja: „Na, na! Légy bátor katona! Menj ki és állj meg a lábadon.” Aztán tovább folytatja a ten-
nivalóit.
A gyerek ezt jegyzi meg: „Ha megrémülök és kimutatom, nem az az eredménye, amit
akarok. Védelmet akartam és helyette nem is vettek rólam tudomást.”
Kis Professzorá-ban a fiú azt keresi, hogy milyen módon kaphatja meg az általa elérni
akart eredményeket. Valószínűleg egész sor érzést kipróbál stresszhelyzetekre adott reak-
cióként. Kipróbálja a szomorúságot, vidámságot, agresszivitást, zavarodottságot, üressé-
get és sok más különböző érzést, ami megnevezhető. Tételezzük fel, felfedezi, hogy az
agresszivitás kapja Anyutól a legjobb reakciót. Most, ha a szomszéd fiú megkergeti, meg-
harcol vele (és veszít, mert a fiú nagyobb, mint ő). Bár fájnak a sérülései, legalább helyes-
lést kap az anyjától: „Most rendben van. Nagyfiúk nem sírnak.”
Ezzel felfedezett egy érzést, amely „meghozza számára a leginkább kívánt ered-
ményt”, elismerést a szüleitől. Hogy megkapja a számára szükséges sztrókokat, agresszi-
ót kell mutatnia. A biztonság kedvéért még sérülések árán is megvásárolja ezeket az érin-
téseket. Az eseményeknek ez a sora valószínűleg újra és újra megismétlődik, ahogy a kis-
fiú nőni kezd. Minden ismétlődéssel fokozatosan több információja van az érzésekről és
eredményeikről. „Az agresszivitást kivéve más érzés nemigen használható errefelé. Való-
jában, ha bármely más érzést mutatok, a szüleim megvonják a támogatásukat, és ez ve-
szélyes. Tehát a legjobban teszem, ha nem is hagyom, hogy az agresszivitáson kívül más
érzelmet is érezzek.”
Most már minden alkalommal, amikor rémületet vagy szomorúságot kezd el érezni,
még saját maga elől is elrejti az érzést. Helyette azonnal átkapcsol agresszivitásba.
Helyettesítések és gumikötél
Tételezzük fel, hogy én voltam az a kisfiú, és tételezzük fel, hogy most ott állok a szu-
permarket pénztáránál, és a pénztáros elutasítja a hitel iránti kérelmemet.
Ahogy megtapasztalom a stresszhelyzetet, horgot vetek egy gumikötél végére. Úgy
kezdek reagálni, mintha újra kisgyerek lennék, a múlt egy stresszhelyzetében. Számomra
olyan, mintha a pénztáros, de valójában az egész világ engem fenyegetne, éppúgy, mint
ahogy a szomszéd verekedő fenyegetett, amikor kicsi voltam.
Egy pillanat alatt azt csinálom, amit gyermekkoromban tanultam, agresszívvá válok.
Szembenézve a pénztárossal, ezt ordítom: „Ez disznóság! Csak nem azt akarja mondani,
hogy nem bízik meg bennem?” A pénztáros vállat von.
Még mindig dühtől fűtve, peckesen kimasírozok az üzletből. Pár pillanatig bizonyos
komor elégedettséget érzek, és ezt mondom magamnak: „Na, legalább jól lehordtam ezt a
pénztárost!” De ugyanakkor tudom, hogy összes ordítozásommal
210
sem változtatom meg azt a tényt, hogy az árukat ott kellett hagynom. Még mindig az egész
belsőm ég, és aznap még emésztési zavaraim is lesznek.
Az érzésreakcióm a legkevésbé sem volt hasznomra abban, hogy megoldjam az itt-
és-most problémámat. De öntudatlanul is egy olyan motívumot kerestem, amely sokkal
fontosabb volt nekem a problémánál. Megkíséreltem a környezetet úgy manipulálni, hogy
elnyerjem a szülői támogatást, amit gyermekkoromban elnyertem ezeknek a helyettesítő
érzéseknek a megtapasztalásával és kimutatásával.
Felnőttkorban mindig ez a szerepük a helyettesítő érzelmeknek. Minden alkalommal,
amikor megtapasztalok egy helyettesítő érzelmet, újrajátszom egy idejétmúlt gyermekkori
stratégiát. Más szavakkal szólva, sorskönyvben vagyok.
Helyettesítések felépítése
Példánkban én építettem fel a helyettesítést, az eseményeknek azt a sorát, amely
„igazolt” engem a helyettesítő érzelmeim megtapasztalásában. „Véletlenül” elfelejtettem
pénzt hozni magammal.
Most, hogy már ismerjük a helyettesítő érzelmek sorskönyvi funkcióját, már láthatjuk,
hogy miért tettem így. Fölállítottam a helyettesítést úgy, hogy meg tudjam tapasztalni a he-
lyettesítő érzelmet. Gyermekim-ben a sztrók iránti igényt tapasztaltam meg. Ezért úgy ren-
deztem, hogy hozzájussak ezekhez a sztrókokhoz azon a módon, ahogy gyermekkorom-
ban tanultam. Úgy építkeztem, hogy ugyanazokat az alapérzéseket érezzem, amelyek
„eredményeket hoztak” nekem a családomban.
Ezen a módon a helyettesítési elmélet teljesen új magyarázatot adott arra, hogy az
embernek miért vannak rossz érzései. Térjünk vissza a szupermarket példához. Ennek
hétköznapi magyarázata a következő lenne: „Az áruk nélkül kellett elmennem, és ezért
mérges voltam.” A helyettesítések ismeretében azonban inkább ezt mondjuk: „Igazolni
akartam a mérgemet, ezért úgy rendeztem el, hogy a szükséges áruk nélkül kelljen elmen-
nem.”
Helyettesítő érzelmek és autentikus érzelmek

Azt már elmagyaráztuk, hogy a gyermekek hogyan tanulják meg, hogy bizonyos érzé-
seket helyeselnek a családban, míg másoktól elriasztanak, sőt eltiltanak. Amikor a gyer-
mek a tiltott érzések egyikét tapasztalja meg, gyorsan átkapcsol egy másik érzelemre,
amely megengedett. Még az is lehet, hogy nem engedi meg magának, hogy tiltott érzés tu-
datában legyen. Amikor felnőtt korban helyettesítő érzelmeket tapasztalunk meg, ugyan-
ezen a folyamaton megyünk keresztül. Ezen a módon a helyettesítő érzés mindig pótlék
egy másik érzés helyett, egy olyan érzés helyett, amely gyermekkorunkban tiltott volt.
Ha a pótlásnak erre a minőségére utalunk, akkor a helyettesítő érzelmekre nem au-
tentikus érzelmekként hivatkozunk. Ennek ellentéteképpen az autentikus érzések azok,
amelyeket fiatal gyerekként tapasztalunk meg, mielőtt még megtanulnánk kiselejtezni azo-
kat a család helytelenítése miatt.
Ezt a különbségtételt a helyettesítő és autentikus érzések között először Fanita Eng-
lish javasolta. Eredeti munkájában a „reális érzések” kifejezést használta a helyettesítő ér-
zésekkel szembeállítva. Mindenesetre manapság általánosabb „au-
211
A TA MA
tentikus” érzésekről beszélni, mint „reális” érzésekről. Ez azért van így, mert amikor helyet-
tesítő érzelmet tapasztalunk, az az érzés „valós”, legalábbis amennyire tudatában va-
gyunk. Amikor elkezdtem kiabálni a pénztárossal, nem megjátszottam a mérget, valóban
dühös voltam. Dühöm azonban helyettesítő érzelem volt, nem autentikus érzés.
Gyakran úgy beszélünk a helyettesítő érzésekről, hogy azokat egy autentikus érzés
eltakarására használjuk. Mondjuk például, hogy egy kislány azt tanulja meg, hogy család-
jában a lány lehet szomorú, de soha nem lehet mérges. Amikor felnőttként sorskönyvbe
kerül, tételezzük fél, hogy valaki durván meglöki egy tömött buszon. Amikor elkezdene
mérges lenni, szinte kondicionált reflexként átkapcsol a gyermekkorban tanult mintára. A
düh helyett elkezd szomorú lenni, és talán könnyekbe tör ki. Autentikus mérgét nem auten-
tikus helyettesítő szomorúsággal fedte be.
Egyes emberek nemcsak az autentikus érzéseket borítják be helyettesítő érzelmekkel,
de egyik helyettesítőt beborítják másik helyettesítővel. Például Róbert korai gyermekkora
nagy részét abban a rettegésben töltötte, hogy anyja elhagyhatja őt. Szavak nélkül megta-
nulta, hogy dühöt mutasson minden alkalommal, amikor rémületet érez, hogy legalább va-
lami elismerést kapjon az anyjától. Így még kisgyermekkorában kezdte eltakarni a félelmet
dühvel.
Amikor egy kicsit idősebb lett, felfedezte, hogy a kisbabák kivételével a családban
mindenki számára tilos bármilyen érzés kimutatása. Ha valaki a családi normákhoz illesz-
kedni akart, merevnek és kifejezéstelennek illett maradnia. Róbert ekkor elhatározta; „Jobb
lesz, ha még a düh érzését is elfojtom, mert ha mérges leszek, fennáll annak a veszélye,
hogy a család kizár magából.” Így csatlakozván a család többi részéhez, elnyomta a mér-
gét ugyanúgy, mint a rettegést, és beborította kifejezéstelenséggel. Nos, tételezzük fel,
hogy Róbert felnőtt életében olyan helyzetbe kerül, ahol cenzúrázatlan érzése a rémület
lenne. Lehet, hogy azt észleli, hogy partnere az elutasítás jeleit mutatja, és hogy Róbertet
abban a pozícióban hagyja, amelyben gyermekként nem akart lenni, vagyis egyedül. Ab-
ban a pillanatban, ahogy Róbert kezd megrémülni ettől, rémületét dühvel borítja be.
Ugyanolyan gyorsan borítja be mérgét kifejezéstelenséggel. Amennyire tudatában van, a
kifejezéstelenség a „valós” érzése. Ha megkérdeznénk tőle, hogyan érez, ezt válaszolná:
„Valójában nem sokat érzek.”
A helyettesítő és autentikus érzések megnevezése

Melyek az autentikus érzések, azok az érzések, amelyeket akkor érzünk, amikor nem
cenzúrázunk? A TA-ban négyet nevezhetünk meg:
düh (mad)
szomorúság (sad)
rémület (scared)
öröm (glad)
Ezekhez hozzáadhatunk különféle fizikai észleleteket, amelyeket egy gyerek érezhet,
például: kipihent, éhes, tele van, fáradt, izgatott, undorodik, álmos stb.
212
Ellentétben az autentikus érzések rövid listájával, sok oldalt tölthetnénk meg azokkal a
nevekkel, amelyeket az emberek helyettesítő érzelmeiknek adnak. Talán szeretnéd maga-
don kipróbálni mindezt.
A nem autentikus érzésekkel lehet kezdeni, amelyeket általában „érzelmeknek” neve-
zünk: zavarodottság, féltékenység, bűntudat stb. Ezekhez még hozzáadhatjuk azokat a
homályosabb kifejezéseket, amelyek azt mondják el, hogy mit éreznek az emberek önma-
gukkal kapcsolatban, amikor sorskönyvben vannak: elveszett, megakadt, sarokba szorított,
gyámoltalan, kétségbeesett, és így tovább.
Egyes helyettesítő elnevezések nyilvánvalóan inkább a gondolkodáshoz kapcsolód-
nak, mint az érzéshez: zavart, üres, tépelődő stb.
Nem minden helyettesítő érzelmet neveznek „rossznak” az azt megtapasztaló embe-
rek. Emlékezzünk vissza példánkban a kislányra, aki megtanulta, hogy édesnek és bájos-
nak kell lennie, még akkor is, amikor valójában dühöt érzett. Felnőttként ő lesz „mindenki-
nek a napsugara”. Sok elismerést kaphat helyettesítő boldogságáért, éppúgy, mint gyer-
mekkorában. Más helyettesítő érzések, amelyeket jónak” tapasztalunk meg: győzelemit-
tasság, agresszivitás, szégyentelenség vagy eufória. Ezek az érzések azonban mind nem
autentikusak. Gyermekkorban tanultuk őket és felnőtt korban azzal kísérletezünk, hogy tá-
mogatást manipuláljunk ki a környezettől.
Az érzések megnevezésének másik bonyodalma a következő: az autentikus érzések-
nek adott elnevezéseket a helyettesítő érzéseknek is adjuk. Például lehet autentikus dü-
höd vagy helyettesítő dühöd, autentikus szomorúságod és helyettesítő szomorúságod és
így tovább. Lehet, hogy gyermekkoromban azt tanultam, hogy a dühöt zavarodottsággal
takarjam el, te pedig azt tanultad, hogy a dühöt szomorúsággal borítsd be. Megtörténhet,
hogy helyettesítő érzésednek ugyanaz a neve, mint autentikus érzéseid egyikének. Az
enyémnek nem. De a te nem autentikus szomorúságod és az én zavarodottságom, mind-
kettő helyettesítő érzelem.
Helyettesítő érzelmek, autentikus érzelmek és problémamegoldás

Amennyiben a helyettesítő érzelmeket nem mindig „rosszként” tapasztaljuk meg, miért
fontos, hogy különbséget tegyünk a helyettesítő és az autentikus érzések között?
A válasz a következő: az autentikus érzések kifejezése megfelelő eszköz az itt-és-
most problémamegoldáshoz, míg a helyettesítő érzelmek kifejezése nem megfelelő.
Más szavakkal, amikor egy autentikus érzésnek adunk kifejezést, valami olyasmit csi-
nálunk, ami elősegíti a helyzet megoldását. Amikor helyettesítő érzelmet fejezünk ki, befe-
jezetlenül hagyjuk a helyzetet.
Georg Thomson három autentikus érzés problémamegoldó funkcióját magyarázta el.
Ezek: a félelem, a düh és a szomorúság. Kimutatta, hogy ezek az érzések a jövővel, a je-
lennel és a múlttal foglalkoznak.
Amikor autentikus félelmet érzek, és olyan módon cselekszem, hogy kifejezem ezt az
érzelmet, segítek megoldani egy problémát, amelyről előre látom, hogy a jövőben kelet-
kezni fog. Ez a jövő nagyon közeli is lehet. Tételezzük fel, hogy átmegyek egy úton, előtte
ellenőriztem, hogy az út szabad. Hirtelen egy autó fordul ki
213
A TA MA
egy mellékutcából, és túlságosan nagy sebességgel rohan felém. A félelemtől mintegy gal-
vanizálva, az egyik oldalra ugrom. Ilyen módon elkerültem azt a jövőbeni eseményt, hogy
az autó elüssön.
Az autentikus méreg vagy autentikus düh a jelen problémáinak megoldására való.
Például sorban állok egy boltban és várom, hogy kiszolgáljanak. Egy asszony megpróbál
elém tolakodni, és bevásárló kosarával jól oldalba vág. Dühömet kifejezve a jelen szem-
pontjából megfelelően reagálok. Ugyanolyan erővel visszalököm és ezt mondom; „Én
maga előtt jöttem. Menjen a sor végére, kérem!”
Amikor autentikus szomorúságot érzek, segítek magamnak, hogy túljussak egy fájdal-
mas eseményen, amely a múltban történt. Ez valamifajta veszteség lesz, valaki vagy vala-
mi, amit sohase fogok visszanyerni. Ha megengedem magamnak, hogy nyíltan szomorú
legyek, egy kis ideig sírjak és kibeszéljem a vereségemet, megszabadítom magamat a
múltbeli fájdalomtól. Ezzel befejezem a helyzetet és el is búcsúzom tőle. Ezután már elin-
dulhatok arrafelé, amit a jelen és a jövő tud ajánlani nekem.
Georg Thomson nem vitatja meg a boldogság funkcióját. Mi azt mondanánk, hogy az
autentikus boldogság időtlen. Azt jelenti: „Ami a múltban történt, jó, ha most is megtörténik
és a jövőben is történjen meg.” Az autentikus boldogság kifejezése: relaxálni, kellemesen
érezni magunkat, élvezni a jelent, és amikor elteltünk vele, elaludni.
Éles ellentétben az autentikus érzések ilyen problémamegoldó funkciójával, a helyet-
tesítő érzelmek soha nem segítenek a helyzet megoldásában. Ez ellenőrizhető azokból a
példákból, amelyeket már ebben a fejezetben bemutattunk. Amikor rákiabáltam a pénztá-
rosra, nem segítettem magamnak hazavinni az árukat a jövőben. Nem kaptam semmiféle
produktív eredményt a jelenben. És nem segítettem magamnak, hogy búcsút mondjak an-
nak az elmúlt lehetőségnek, hogy megkapjam áruimat, mielőtt az üzlet bezár. Ha bármikor
félelmet, mérget vagy szomorúságot kezdesz érezni a nem megfelelő időben, tudnod kell,
hogy ez az érzelem helyettesítő érzés. Például egyes emberek úgy mennek végig az éle-
ten, hogy dühöt éreznek olyan dolgok miatt, amelyek a múltban történtek. De a múlt nem
változtatható meg. Ez a düh tehát improduktív mint problémamegoldó eszköz, vagyis he-
lyettesítő érzelem. Ellenőrizd, hogy ugyanez vonatkozik más lehetséges esetekre is, ami-
kor az érzések és az időkeretek nem egyeznek.
● Mit gondolsz, mi lett volna az az autentikus érzés, amely segített volna neked befe-
jezni a helyzetet a nyitó példánkban. Ha már realizáltad, hogy nem fogod megkapni az
áruidat, autentikusan mérgesnek, szomorúnak, rémültnek vagy boldognak érezted vol-
na magad. Ellenőrizd, hogy vajon ezen érzések egyike segített volna-e a helyzetet be-
fejezni. ●
Mivel a helyettesítő érzelmek egy idejétmúlt Gyermeki stratégia újrajátszását képvise-

lik, a helyettesítő érzelem kifejezése az itt-és-most-ban bizonyos, hogy valamely nem ki-
elégítő kimenetelt eredményez újra és újra. Amíg sorskönyvben van az egyén, időlegesen
elégedettnek érezheti magát, ha kimanipulált bizonyos elismerést a környezetéből. De a
mögöttes szükséglet, amely az autentikus érzés kifejezésével oldódhat fel, megoldatlan
marad. Így az egyén valószínű újraalkotja az egész mintát és minden stresszhelyzetben új-
ra eljátssza. Ezzel az elgondolással újra fogunk találkozni, amikor a helyettesítő rendszert
vizsgáljuk a következő fejezetben.
214
Helyettesítősdi
Fanita English alkotta a helyettesítősdi (racketeering) fogalmat a tranzakció azon
módjának leírására, amelyet az emberek eszközként használhatnak, hogy érzelmi érinté-
seket keressenek helyettesítő érzelmeik számára.
A helyettesítő meghív másokat olyan eszmecserékre, amelyekben helyettesítő érzel-
meket fejez ki, és célja az, hogy elismeréseket szerezzen azért az érzésért a másik sze-
mélytől. Ezek a tranzakciók addig mennek tovább, amíg a másik személy hajlandó elisme-
réseket adni a helyettesítőnek.
Fanita English szerint a helyettesítősdinek két típusa van. Mind a kettő paralel tranz-
akciókat tételez fel a Szülő-Gyermek között. Az I. típusban a helyettesítő kezdetben a
Gyermeki szerepet veszi fel. Életpozíciója: „Én nem vagyok rendben, te rendben vagy, ha,
ha.” A II. típusban a Szülői-ből jön, abból az életpozícióból, hogy: „Én rendben vagyok, ha,
ha, ha, te nem vagy rendben...”
Az I. típusban a helyettesítő szomorú és patetikus. Ez egy olyanfajta helyettesítősdi,
amelyet Fanita English I/a típusnak, azaz gyámoltalannak nevez. Például ilyenfajta beszél-
getést lehet hallani:
Helyettesítő (Gy-Sz): „Ma megint nagyon a padlón vagyok.”
Partner (Sz-Gy): „Óh kedvesem, ezt sajnálattal hallom.”
Helyettesítő: „És a főnök is megint rám szállt.”
Partner: „Cö, Cö, hát ez nagyon rossz.”
Az is lehet, hogy a Gyermeki helyettesítő jajgató, panaszkodó pozícióból érkezik. Ez
az I/b típus, a „kölykös”. A partner tipikusan a negatív Irányító-Szabályozó érzelmi érintésé-
vel reagál és nem pedig a negatív Gondoskodó Szülői-vel:
Helyettesítő: „És te se voltál nagy segítségemre.”
Partner: „Miért? Hát nem tudsz megállni a saját lábadon?”
Helyettesítő: „Mit vársz tőlem, hogy mit csináljak, ő a főnök, nem?”
Partner: „Akkor miért nem panaszkodsz a szakszervezetnek?”
A II. típusban a helyettesítőnek szintén két működési lehetősége van. A II/a típusban a
„segítőkész”-ben a negatív Gondoskodó Szülői léptéket veszi fel. Célja az, hogy elismerő
érzelmeket csiholjon ki a Gyermeki-ben lévő másik személyből.
Helyettesítő (Sz-Gy): „Biztos, hogy eleget ettél?”
Partner (Gy-Sz): „Óh igen, köszönöm.”
Helyettesítő: „Ugyan már, ezt a kis szelet süteményt még megehetnéd.”
Partner: „Igazán nagyon finom volt, de teljesen tele vagyok, köszönöm.”
A „főnökösdi” a II/b típusú helyettesítőt írja le, aki a tranzakciókat negatív Irányító-Sza-
bályozó Szülői-ből kezdi. Mentegetőző Gyermeki érzelmi sztrókokat vár a partnerétől.
Helyettesítő: „Megint elkésett.”
Partner: „Sajnálom.”
Helyettesítő: „Mit ért azon, hogy sajnálja? Negyedszer fordul elő ezen a héten.”
Bár Fanita English nem mondja, úgy gondoljuk, hogy az emberek helyettesíthetnek
Szülő a Szülő-höz olyan témákban, mint például: „Nem szörnyű ez?” vagy Gyermeki a
Gyermeki-ben az érzések cseréjének eszkalációjával.
Mindebből láthatjuk, hogy a helyettesítősdi egyfajta időtöltés, ahol az eszmecserék
helyettesítő érzelmek terhét viselik. A paralel tranzakciók csak akkor fognak megszűnni, ha
a résztvevők egyike visszavon vagy keresztez egy tranzakciót. Gyakran előfordul, hogy a
keresztezést kezdeményező a helyettesítő maga, nem pedig a
215
A TA MA
partnere. Ez azért van, mert a megrögzött helyettesítők megérzik, hogy a másik személy
mikor akar visszavonulni a cseréből és inkább megmarad a kezdeményező pozícióban,
mint hogy érzelmi sztrókok forrásait hagyja kimerülni ezen a módon. Gyakori eredmény,
hogy a helyettesítősdi eszmecsere átmegy játszmába. Amikor a játszmákat vizsgáljuk egy
későbbi fejezetben, meg fogjuk magyarázni, hogy ez hogyan történik.
● Helyettesítettél-e az elmúlt héten?

Ha igen, gyámoltalan voltál vagy kölykös? Segítőkész vagy főnökösdi? Vagy töb-
bet is megpróbáltál ezek közül a helyzetek közül?
Akarod-e tovább is folytatni ezt a helyettesítősdit? Ha nem, hogyan szerzed be
azokat a nem helyettesítő elismeréseket, amelyek elfogadhatóak lesznek a helyettesí-
tősdiből kapott elismerések helyén?
Elfogadtad-e valaki más meghívását, hogy partnere legyél a helyettesítősdiben?
Ha így van, a helyettesítők a négy mód melyikében voltak?
Továbbra is elismeréssel akarod-e kísérni helyettesítő érzelmeiket? Ha nem, ak-
kor hogyan keresztezed legközelebb a tranzakciókat? ●
Zsetonok (Stamps)
Amikor helyettesítő érzelmet tapasztalok, két dolgot tehetek vele. Kifejezhetem ott és
akkor, vagy elraktározom és a későbbiekben használom fel. Amikor az utóbbit csinálom,
azt mondjuk, hogy félreraktam egy zsetont.
● Az elmúlt héten volt-e olyan alkalom, amikor helyettesítő érzelmet éreztél és elraktá-
roztad ahelyett, hogy ott és akkor kifejezted volna?
Ha így van, begyűjtöttél egy zsetont. Mi volt az elnevezése annak a helyettesítő
érzelemnek, ami a zsetonra volt írva? Féltékeny, győzedelmes, mérges, dühöngő,
szomorú vagy gyámoltalan zseton volt, vagy milyen?
Mekkora gyűjteményed van ebből az érzésből?
Meddig tervezed a gyűjteményed gyarapítását?
Amikor elhatározod, hogy gyűjteményedet készpénzre váltod, mire akarod bevál-
tani? ●
A zseton szó a „pszichológiai kereskedelmi zseton” rövidítése. Az 1960-as években az

volt a gyakorlat a szupermarketekben, hogy a vásárlók különféle színű zsetonokat kaptak
azokkal az árukkal, amelyeket vásároltak. Ezeket a „kereskedelmi zsetonokat” be lehetett
ragasztani füzetekbe. Amikor egy bizonyos számú zsetont begyűjtötték, akkor a gyűjte-
ményt egy bizonyos áron beválthatták.
Egyes emberek jobban szerették a zsetonokat kicsinyenként beváltani, mások több fü-
zetet is teleraktak és végül valóban nagy értéken váltották be.
Amikor az emberek pszichológiai „kereskedelmi zsetonokat” gyűjtenek, ugyanolyan
módon választhatnak a beváltásukkal kapcsolatosan. Például tételezzük fel, hogy én düh-
zsetonokat gyűjtök. Munkahelyemen a főnök kritizál. Dühös vagyok rá, de nem mutatom.
Megtartom a zsetont, egész addig, míg azon az estén haza nem érek. Ráordítok a kutyám-
ra, mert a lábam alá került. Itt csak egyetlenegy zsetont gyűjtöttem be, amelyet még azon
a napon beváltottam.
216
Ez a példa a zsetonbeváltás egy másik közös vonását illusztrálja. Az a személy, akire

végül is rázúdítják a rakományt, gyakran nem ugyanaz a személy, aki az első helyen tár-
gya volt a helyettesítő érzelemnek.
A munkatársam szintén düh-zsetonokat gyűjt. De tételezzük fel, hogy ő jobban szeret
egy sokkal nagyobb gyűjteményre szert tenni, mielőtt beváltaná. Hónapokon és éveken
keresztül dédelgetheti a dühét a főnöke ellen. Azután összegyűjtve dühzseton-füzetét, be-
megy a főnök irodájába, lehordja és kidobatja magát.
Zsetonok és a sorskönyv
Miért gyűjtik az emberek a zsetonokat? Eric Berne javasolt egy választ erre a kérdés-
re. Azért teszik, mert a zsetonokra való „beváltás” által tudnak haladni sorskönyvi végki-
egyenlítésük felé.
Ha egy egyén sorskönyve hamartikus, valószínűleg nagy zsetongyűjteményt hoz ösz-
sze, amelyet súlyos fizetségre válthat be. Például éveken keresztül gyűjtheti a depresszió-
zsetonokat, és végül beválthatja öngyilkosságra. Az olyan egyén, akinek hamartikus fizet-
ségében a „mások bántalmazása” szerepel, hatalmas dühzseton-gyűjteményt halmozhat
fel, amelyeket azután gyilkosság „igazolására” használ fel. Könnyedebb szinten, de még
mindig a vesztes sorskönyv részeként egy üzletember „zaklató” zsetonokat gyűjthet és vé-
gül szívrohamra, magas vérnyomásra vagy gyomorfekélyre váltja be.
Azok az emberek, akiknek banális sorskönyvük van, kisebb zsetongyűjteményt állíta-
nak össze és kisebb fizetésért váltják be. Például egy asszony, aki „félreértési” zsetonokat
gyűjt, minden hónapban hatalmas vita formájában váltja be a férjével. Egy olyan valaki,
mint a munkatársam, aki düh-zsetonokat gyűjt a vezetőkkel szemben, munkahelyi viták
formájában váltja be, és esetenként kidobják a munkahelyéről.
Azt vitatják a TA-szakemberek, hogy vajon a zsetongyűjteménynek van-e szerepe a
győztes sorskönyvben. Egyes szerzők „aranyzsetonokra” hivatkoznak, értve ezen az olyan
zsetonokat, amelyeket pozitív végeredmény esetén kapunk. (Ezeket szembeállítják a bar-
na zsetonokkal, vagyis a negatívokkal, amelyekről idáig beszéltünk.) Például a keményen
dolgozó ügyintéző aranyzsetonokat gyűjthet be a jól elvégzett munkák alapján, és végül
egy jól megérdemelt szabadság során kiválthatja azokat.
Azt gondoljuk, hogy a zsetongyűjtés nem szükséges egy eredendően győztes sors-
könyvben. A keményen dolgozó tisztviselőnek nincs szüksége arra, hogy „igazolja” sza-
badságát a jól elvégzett munkákkal vagy akármilyen más alapon. Mehet és élvezheti a
szabadságát egész egyszerűen azért, mert így akarja.
● A zsetonok sorskönyvi funkciójának tudatában vizsgáld át zsetongyűjteményedet, és

gondold végig, hogy milyen kiegyenlítésre számíthatsz a beváltáskor. Biztos vagy
benne, hogy akarod ezt a kiegyenlítést?
Ha nem, akkor egyszerűen szabadulj meg a gyűjteményedtől. De mielőtt elhatá-
rozod magad, hogy így teszel, győződj meg róla, hogy igazán nem akarod a várható
kiegyenlítést. Annyi bizonyos, hogy ha megszabadulsz a zsetongyűjteményedtől, is-
tenhozzádot kell mondanod a tervezett kiegyenlítésnek is.
217
A TA MA
Ha ezt végiggondoltad, még mindig meg akarsz szabadulni a zsetonoktól?

Ha a válaszod igen, akkor válassz egy módot, amellyel véglegesen meg tudsz
szabadulni tőlük. Egyes emberek tűzbe dobják. Mások lehúzzák a WC-n. Megint má-
sok gyors sodrású folyóba dobják, és figyelik, amint eltűnik a tenger felé. Válaszd ki a
saját módodat! Bármit is választasz, olyan módszernek kell lennie, ami eleve lehetet-
lenné teszi, hogy a zsetonokat valaha is visszakapjad.
Ha egyszer már elhatároztad, hogyan fogsz megszabadulni, helyezkedj el kényel-
mesen és csukd be a szemedet. Lelki szemeid előtt jelenítsd meg önmagadat, amint a
zsetongyűjteményedet tartod a kezedben. Nézd meg, hány könyved van tele zseto-
nokkal. Jegyezd meg a színüket! Lásd a helyettesítő érzés nevét is, amit ráírtak. Ha a
zsetonokat egy meghatározott személy vagy egy embercsoport ellen gyűjtötted, lásd
az ő nevüket is a zsetonokra felírva.
Készen vagy rá, hogy megszabadulj a zsetonoktól? Akkor kezdj hozzá, és szaba-
dulj meg olyan módon, ahogyan elgondoltad. Dobd a tűzre és figyeld, amíg eltűnnek
és füstté válnak. Vagy dobd be a WC-be, esetleg többször is húzd le, hogy biztos le-
gyél végleges eltűnésükben. Ha folyóba dobod, addig figyelj, amíg az utolsó zseton is
el nem tűnik a szemed elől.
Képzeletben most nézz a kezedre és győződj meg róla, hogy üres, és már nin-
csenek zsetonok, amelyeket cipeltél.
Most képzeld magad elé, hogy megfordulsz és felnézel. Látsz valaki vagy valami
nagyon kellemeset, amit nem láttál azelőtt. Üdvözöld ezt a kellemes valakit vagy vala-
mit. Itt kapod meg a jó érintéseket, amelyek azt jelentik, hogy a jövőben nem érzed
szükségét a zsetongyűjtésnek.
Üdvözöld ezeket a sztrókokat. Erezd a megkönnyebbülést, hogy nem kell tovább
cipelned a zsetongyűjteményt. Azután hagyd abba a gyakorlatot. ●
218
22. Fejezet
A HELYETTESÍTŐ RENDSZER
A helyettesítő rendszer egy modell, amely megmagyarázza a sorskönyvek természe-

tét és kimutatja, hogy az emberek hogyan tartják fenn a sorskönyvüket egész életükben. A
rendszer Richard Erskine és Marilyn Zalcman tervei alapján született.
Ebben a fejezetben Erskine és Zalcman cikkét használjuk fel, melynek címe: A helyet-
tesítő rendszer: modell a helyettesítés elemzésére. Bemutatjuk a helyettesítő-rendszer áb-
ráját és magyarázatot adunk az ábra jelentésére. Erskine és Zalcman ezért a művükért el-
nyerték az Eric Berne emlékére alapított tudományos díjat. Az esetillusztrációkat és az alá-
támasztó interpretációkat ennek a könyvnek a szerzői szolgáltatták. A helyettesítő rend-
szer úgy határozható meg, mint az érzéseknek, gondolatoknak és cselekedeteknek az ön-
megerősítő torzított rendszere, amelyet a sorskönyvhöz kötött személyek tartanak fenn.
Három kapcsolódó és egymással összefüggő komponense van: sorskönyvi hiedelmek és
érzések, helyettesítő megnyilvánulások és megerősítő emlékek. Mindezt a 22.1. ábra diag-
ramszerűen mutatja.
Sorskönyvi hiedelmek és érzések

Amikor sorskönyvben vagyok, idejétmúlt hiedelmeket játszom újra magamról, mások-
ról és az élet minőségéről. Erskine és Zalcman szerint ezeket a sorskönyvi döntéseket
gyermekkorban hozzuk a befejezetlen érzések „kimagyarázására”. Amikor a felnőtt életben
stressz alá kerülünk, újra használhatjuk ezt a gyermeki stratégiát. Ha védekezni akarok az
érzés megtapasztalása ellen, „kimagyarázom” azt a gyermekkori következtetések újra-
élesztésével és úgy tapasztalom meg, mintha igazak lennének a jelenben. Ezek alkotják
azután a sorskönyvi hiedelmeimet.
Erskine és Zalcman úgy rajzolják meg a sorskönyvi hiedelmeket és érzéseket, hogy
egészében véve a Felnőtt kettős kontaminációját reprezentálják.
Ha ezt ellenőrizni akarod, lapozz vissza a 6. fejezethez.
A sorskönyvi hiedelmek minden címszó alatt feloszthatók belső sorskönyvi hiedelmek-
re és támogató-kiegészítő sorskönyvi hiedelmekre.
Belső sorskönyvi hiedelmek

A belső sorskönyvi hiedelmek megfelelnek a gyermek legkorábbi és legalapvetőbb
sorskönyvi hiedelmeinek. Minden kisgyermek életében vannak olyan időszakok, amikor a
cenzúrázatlan érzések kifejezésével nem éri el, hogy szükségletei kielégüljenek. Azt már
láttuk az előző fejezetben, hogy a gyermek hogyan próbál ki egy sor pótérzést, amíg fel
nem fedezi azokat, amelyek a szülői figyelem felhívása alapján meghozzák a kívánt ered-
ményt. Ezeket a pótérzéseket helyettesítő érzésekként fogadjuk el, és az eredeti cenzúrá-
zatlan érzést elnyomják.
Mégis, mivel az eredeti érzésre nem reagáltak, a kisgyermek érzelmi tapasztalata be-
fejezetlenül marad. Mivel megkísérli ezt megérteni, következtetésekre jut
219
A TA MA
22.1. ábra: A helyettesítő rendszer
220
magáról, másokról és a világról. Ezek alkotják a belső sorskönyvi hiedelmeket. Ezek azon
a konkrét és mágikus gondolkodáson alapulnak, amelyre a fiatal gyerekek képesek.
Vegyünk például egy klienst, akit Dávidnak nevezünk. A húszas évei végén járó Dávid
már többször együtt élt különböző nőkkel. Minden alkalommal az történt, hogy egy-két év
után a nő hagyta el Dávidot. Ő maga is felismerte, hogy kapcsolatainak ezt a kimenetelét
saját maga váltotta ki úgy, hogy vitákat provokált barátnőivel, féltékeny volt és általában ér-
zékeny, agresszív módon viselkedett. Most Dávidnak egy újabb kapcsolata van egy olyan
asszonnyal, akit szeret és sokra becsül. Fél, hogy kapcsolata a régi, megszokott módon
fog megszakadni. Bár tudatában van saját agresszivitásának és féltékenységének, úgy ér-
zi, nem tud uralkodni magán, amikor elkezdi érezni ezeket az érzéseket. Nemrégiben meg-
ütötte a barátnőjét, aki azzal fenyegette, hogy elhagyja őt. Ezen a ponton jött terápiára.
E probléma helyettesítő rendszeri elemzése visszavisz bennünket Dávid kisgyermek-
korába. Életének legkorábbi hónapjaiban Dávid élvezte azt az intim fizikai közelséget, ami
egy nagyon kicsi baba és az anyja között kialakul. De amikor Dávid egy kicsit idősebb lett,
első születésnapja után anyja azt érezte, hogy már nem olyan dédelgetni való kisbaba,
mint kisebb korában. Most már mozgékonyabb volt és gyakran piszkos lett. Nyálzott, ösz-
szemaszatolta magát és gyakran bűzlött is. Bár anyja nem volt ennek tudatában, úgy rea-
gált, hogy fizikailag ellökte magától Dávidot.
Éles kisgyermekkori megfigyelőkészségével Dávid vette anyja visszautasítási jelzése-
it. Megrázkódtatást és dezorientációt érzett: mi történt a világgal? Ami a legrosszabb, anyja
egészen egyedül fogja őt hagyni? Ezen a lehetőségen gondolkodva Dávid határozott döb-
benetet és megalázott sértettséget érzett. És valahányszor anyja után nyúlt, hogy meg-
nyugvást találjon nála, újra visszautasítást kapott. Tehát hiába fejezte ki rémületét és sér-
tettségét, Dávid igényei nem elégültek ki.
Miután képtelen volt megérteni anyja visszahúzódásának valós okait, Dávid saját be-
fejezetlen érzéseit ezzel a következtetéssel értelmezte: „Engem nem lehet szeretni. Valami
baj van velem.” Így alakította ki önmagáról a belső sorskönyvi hiedelmet.
Ezzel párhuzamosan azt a belső sorskönyvi hiedelmet is magáévá tette, hogy: „Más
emberek (különösen a fontos nők) visszautasítanak engem. A világ rémületes, magányos,
előre nem látható eseményekkel teli hely.”
Miután arra a következtetésre jutott, hogy sérelmeinek és megbántódásának kifejezé-
sétől szükségletei nem elégültek ki, Dávid egy idő után feladta és egy második legjobb
stratégiát alkalmazott. Fölfedezte, ha dühöt mutat, akkor legalább némi figyelmet kap any-
jától. Hisztériás rohammal vagy nyafogással rá tudta venni, hogy legalább rákiabáljon vagy
rámorduljon. Bár ez a negatív hozzáállás fájdalmas volt Dávid számára, de a semminél ez
is jobb volt. Dávid úgy határozott: „A legjobban úgy tudom szükségleteimet kielégíteni, ha
dühösen cselekszem.” Megtanulta, hogy rémületének és sértettségének autentikus érzé-
seit helyettesítő dühvel fedje el. Mi után így tett, lefektette helyettesítő megnyilvánulásának
alapjait.
Támogató sorskönyvi hiedelmek

Amint a kisgyermek megérkezett a belső hiedelmeihez, a valóságra vonatkozó ta-
pasztalatait ezen hiedelmekkel összhangban kezdi el értelmezni. Befolyásol-
221
A TA MA
ják a tapasztalatait, azt a jelentést, amelyet a tapasztalatokhoz fűz, és azt is, hogy jelen-
tősnek tekinti-e ezeket. Ezen a módon elkezd megalkotni támogató sorskönyvi hiedelme-
ket, melyek erősítik és még jobban kidolgozzák a belső sorskönyvi hiedelmeket.
Dávidnak volt egy fiútestvére, aki nála néhány évvel idősebb volt. A korkülönbség mi-
att természetesen nagyobb volt Dávidnál és a gondolkodási képessége is fejlettebb volt.
Totyogó érvelésével Dávid még egy következtetést alakított ki magában: „Most már gondo-
lom, tudom, mi a baj velem. Az, hogy nem vagyok elég okos. És ezt azért mondhatom,
mert a testvérem, aki nagy és okos, mindenkitől megkap minden figyelmet.”
Így azután Dávid elkezdte kiépíteni kiegészítő sorskönyvi hiedelmeit: „Ostoba vagyok.
Fizikailag gyenge vagyok és túl kicsi. A szükségleteim nem fontosak. Mások nagyobbak és
okosabbak, mint én. Emiatt fontosabbak, mint én, és minden figyelmet ők kapnak meg, kü-
lönösen a fontos nőktől. Az élet nagyon-nagyon igazságtalan.”
A sorskönyvi hiedelmek, érzések újrafeldolgozása

Dávid most már felnőtt. Feszült perceiben sorskönyvbe mehet át. Ahogy láttuk, ez kü-
lönösen valószínű akkor, ha az itt-és-most helyzet valahogy hasonlít egy gyermekkori
stresszhelyzetre – ha gumikötél-reakció jön létre.
Ilyenkor Dávid újra megtapasztalja korai gyermekkorának érzéseit és hiedelmeit. Téte-
lezzük fel, azt észleli, hogy barátnője „ellöki őt” kapcsolatukban. Öntudatlanul úgy reagál,
mint amikor anyja lökte el őt kisgyermekkorában. A tudatosság szintje alatt sértettséget és
megfélemlítettséget kezd tapasztalni.
Amikor így tesz, újrajátssza sorskönyvi hiedelmeit. Az észlelt visszautasítást belsőleg
öntudatlanul így „magyarázza” magának: „Engem nem lehet szeretni, mert valami alapve-
tően rossz van bennem. Ez a számomra fontos asszony vissza akar engem utasítani telje-
sen. Ha így tesz, egyedül fogok maradni.”
Minden alkalommal, amikor Dávid ezeket a megállapításokat teszi magában, „igazol-
ja” rettegő és sértett érzéseit. És minden alkalommal, amikor újra tapasztalja ezeket az ér-
zéseket, ismételten megállapítja sorskönyvi hiedelmeit azért, hogy „megmagyarázza” ma-
gának, hogyan érez. Ezen a módon a sorskönyvi hiedelmek és érzések folyamatosan újra-
fogalmazódnak. Ezt illusztrálják a szaggatott vonalas nyilak a 22.1. ábrán. Erskine és Zalc-
man hangsúlyozza, hogy ez a folyamat intrapszichikusan megy végbe, vagyis az egyén
„fején belül”. Mivel Dávidnak már van egy belső sorskönyvi „magyarázata” arra, amit eluta-
sításként észlelt, sorskönyvi hiedelmeit nem aktualizálja az itt-és-most valóság összeveté-
sével. Ellenkezőleg, ahányszor csak megismétli ezt az újrafogalmazási folyamatot, újra
erősíi azt az észlelését, hogy a valóság „alátámasztotta” a sorskönyvi hiedelmeket.
Helyettesítő megnyilvánulások
A helyettesítő megnyilvánulások azokból a nyílt és belső magatartásokból állnak,
amelyek a sorskönyvi hiedelmek és érzések manifesztálódásai. Ezek magukba
222
foglalják a megfigyelhető magatartásokat, a megfogalmazott tapasztalatokat és a fantáziá-

kat.
Megfigyelhető magatartások
A megfigyelhető magatartások érzelmek, szavak, hanghordozások, gesztusok és
mozdulatok megnyilvánulásaiból állnak, amelyeket az egyén az intrapszichikus folyamatra
való reakcióként tesz. Ezek a megnyilvánulások ismétlődőek és stilizáltak, mert reprodu-
kálják a sorskönyvi magatartásokat, amelyeket a gyermek szituációk hosszú sorában ta-
nult meg használni, hogy „eredményeket érjen el” családjában.
A helyettesítő megnyilvánulások jelenthetnek olyan magatartásokat, amelyek össz-
hangban vannak a sorskönyvi hiedelmekkel, vagy amelyek védenek ellenük. Például Dá-
vid, aki gyermekkorában arra a következtetésre jutott, hogy „én hülye vagyok”, zavarodot-
tan és ostobán cselekszik, amikor felnőttként újrajátssza ezt a sorskönyvi hiedelmet. Más-
valaki, aki ugyanerre a gyermekkori következtetésre jutott, úgy védekezhet ellene, hogy
hosszú órákat tölt tanulmányaival, iskolában és főiskolán jó eredményeket ér el, és aztán
szinte kényszerűen halad egyik diplomától a másik megszerzéséig.
Dávid agresszív helyettesítő megnyilvánulása barátnőjével szemben ebből a korai kö-
vetkeztetésből származik: „Akkor tudom igényeimet kielégíteni, ha dühös leszek, valahány-
szor sértettséget vagy rémületet érzek.” Amikor barátnője olyan módon viselkedik, amely
számára elhanyagolásnak vagy elutasításnak tűnik, elkezdi újrajátszani Belső sorskönyvi
hiedelmeit és a velük járó rettegés és sértettség érzését. De pontosan, ahogy gyermekko-
rában megtanulta, ezeket az érzelmeket azonnal dühvel fedi. Feltételes reflexszerűen mér-
ges és agresszív lesz. Esetleg dühös vitába kezd a barátnőjével, rákiabál vagy lökdösni
kezdi. Vagy lenyeli a mérgét, kirohan a házból és tajtékzó dühvel rója az utakat.
Ebből a magatartásból Dávid barátnője nem tudja meg, hogy Dávid eredeti érzései a
sértettség, a rémület és a közelség iránti vágyakozás. Valójában Dávid maga is kiszorította
ezeket az érzéseket a tudatából. Érzékeny, fizikailag agresszív személyiségnek tűnik. Dá-
vid kapcsolatainak történetében a végeredmény mindig az volt, hogy barátnői elhagyták.
Ezt a reakciót Dávid minden alkalommal arra használta, hogy „igazolja” a következő sors-
könyvi hiedelmeit: „Engem nem lehet szeretni. A nők elutasítanak engem és egyedül mara-
dok.”
Megfogalmazott belső tapasztalatok

Láttuk, hogy a kisgyermek azért alakítja ki a sorskönyvi hiedelmeket, hogy megkísé-
reljen értelmet adni egy befejezetlen érzelmi tapasztalatnak és így azt a lehető legjobban
fejezze be. A kognitív folyamaton kívül az egyén hasonló sorozaton mehet keresztül szo-
matikus szempontból – értve ezen a testében történteket. Hogy energiáját eltérítse a kielé-
gületlen szükséglettől, ezt az energiát arra használhatja, hogy fenntartson egyfajta fizikai
feszültséget vagy kellemetlenséget.
Az egyik korábbi fejezetben hoztunk erre egy példát. Emlékezzünk a kisgyermekre,
aki ismételten kinyúl az anyjáért, de nem kap választ. Így egy idő után
223
A TA MA
megfeszíti a vállait, hogy leállítsa magát ebben az utánanyúlásban. Bár ez kényelmetlen

dolog, nem annyira kellemetlen, mintha kinyúl és mindig az anya látható elutasításával ta-
lálkozik. Ezután elnyomja mind eredeti szükségletének tudatát, mind pedig azt a tudatot,
hogy megfeszíti a vállait. Felnőtt korában valószínűleg fájdalmakat fog érezni a nyakában,
vállában és a háta felső részében. Ez történik Dáviddal is a fenti példánkban.
Az embereknek egész sor feszültsége, kellemetlensége és szomatikus fájdalma van,
amelyek reakciók a sorskönyvi hiedelmekre. Lehet, hogy nem feltűnő a megfigyelhető ma-
gatartásban, de az egyén beszámol róla. Van olyan eset, amikor az izomfeszültséget any-
nyira elnyomják, hogy az egyén nem is ébred tudatára, csak masszírozás hatására.
Fantáziák
Még akkor is, ha senki sem viselkedik aktuálisan a sorskönyvi hiedelmeivel összhang-
ban, fantáziálhat magának ilyen magatartást. A képzelt magatartás lehet a sajátja vagy va-
laki másé.
Például Dávid néha azt képzeli, hogy megbüntetik vagy bebörtönzik, mert fizikailag
bántalmazta barátnőjét. Gyakran képzeli, hogy az emberek a háta mögött lekicsinylik őt, és
egész sor olyan dolgot említenek fel, amelyeket rossznak találnak benne. Előfordul, hogy
fantáziájában egy hatalmas kép jelenik meg arról, hogy „mi a legjobb, ami történhet”: el-
képzeli, hogy találkozott a legtökéletesebb barátnővel, aki őt száz százalékig elfogadja és
soha nem fog úgy viselkedni, ami elutasításként értelmezhető.
Megerősítő emlékek
Amikor az egyén sorskönyvben van, emlékeinek egy gyűjteményéhez fordul, amelyek
megerősítik a sorskönyvi hiedelmeket. Mindezek az emlékezetbe idézett események olya-
nok, amelyekben az egyén újrafogalmazta a sorskönyvi hiedelmeket és érzéseket. Ahogy
ezt tette, belekerül a kísérő helyettesítő megnyilvánulásokba, akár úgy, hogy megtapasztal
egy helyettesítő érzést, akár pedig úgy, hogy belekerül külső vagy belső magatartásokba,
amelyek saját helyettesítő rendszerére jellemzőek. Ahogy az eseményre visszaemlékszik,
ezzel együtt a helyettesítő érzelem (racket) vagy helyettesítő megnyilvánulás is előjön.
Más szavakkal kifejezve, minden megerősítő emléket egy zseton kísér.
Az emlékezetes események lehetnek más emberek reakciói az egyén helyettesítő
megnyilvánulásaira. Például amikor az egymást követő barátnők Dávidot elhagyták ag-
resszív magatartása miatt. Olyan reakciók is lehetnek, amelyeket az egyén belsőleg úgy
értelmezett, hogy megerősítik a sorskönyvi hiedelmeket, jóllehet a valóságban semlege-
sek, vagy éppen ellentétesek ezekkel a hiedelmekkel. Például egy lány meghívja Dávidot
egy bulira. Valahol belül ezt mondja magának: „Nem igazán akar meghívni, csak azért
mondta, hogy szimpatikusnak tűnjön nekem.” Ezzel az értelmezéssel dühös lehet az újabb
„visszautasítás” miatt. Így sorskönyvi hiedelme újabb „megerősítést” jegyezhet fel, és zse-
tonjaival kapcsolatos megerősítő emlékeinek gyűjteménye gyarapodik.
224
Vannak olyan események, amelyeket még a legzseniálisabb Kis Professzor sem ké-
pes a sorskönyvi hiedelmekhez illeszteni. Ebben az esetben azonban az egyén újabb stra-
tégiát tesz magáévá. Szelektíven elfelejti az ilyen eseményeket. Például előfordultak olyan
esetek, amikor egy asszony nyíltan megmondta Dávidnak, hogy saját magáért értékeli és
szeretne mellette maradni. De amikor sorskönyvben van, ezeket az eseményeket kiradí-
rozza emlékezetéből.
Azt is láttuk, hogy az egyén konstruálhat olyan fantáziajeleket, amelyek a sorskönyvi
hiedelmekhez illeszkednek. Ezen fantáziák emlékei éppen olyan hatékonyan szolgálhat-
nak megerősítő emlékként, mint a valós események emlékei. Minden alkalommal, amikor
Dávid elképzeli, hogy az emberek rosszat beszélnek róla a háta mögött, újabb megerősítő
emléket ad eddigi gyűjteményéhez.
Itt újra azt látjuk, hogy mennyire önerősítő a helyettesítő rendszer. A megerősítő emlé-
kek visszacsatolásként szolgálnak a sorskönyvi hiedelmekhez. Ezt mutatja az egyenes vo-
nalú nyíl a 22.1. ábrán.
Minden alkalommal, amikor egy megerősítő emléket hív elő az egyén, újrajátszik egy
sorskönyvi hiedelmet, amely maga is megerősített a megerősítő emlékkel. Ahogy a sors-
könyvi hiedelmet újrajátsszuk, a mögöttes elnyomott érzés stimulálódik és az intrapszichi-
kus újrafeldolgozási folyamat megint beindul. Amint ez végbemegy, az egyén helyettesítő
megnyilvánulásokat kezd csinálni. Ezek magukban foglalhatnak megfigyelhető magatartá-
sokat, belső tapasztalatokat, fantáziákat vagy a három kombinációját. A helyettesítő meg-
nyilvánulás eredménye pedig arra képesíti az egyént, hogy még több megerősítő emléket
gyűjtsön az azokat kísérő emocionális zsetonokkal együtt.
● ÁLLÍTSD ÖSSZE SAJÁT HELYETTESÍTŐ RENDSZEREDET!

Végy egy nagy ív papírt és rajzold meg a 22.1. ábra vázlatát. Hagyj sok helyet a
három oszlop minden egyes alcíme alatt. Ezen az üres diagramon elkezdheted kitölte-
ni saját helyettesítő rendszered tartalmát.
Ha ezt a gyakorlatot el akarod végezni, gondolj egy nemrégiben történt helyzetre,
amely nem kielégítő vagy fájdalmas volt a számodra és rossz érzéssel végződött. A
rossz érzést most nem kell újra megtapasztalnod, ha nem akarod.
Képzeld vissza magad a szituációba és töltsd ki a helyettesítő rendszer részleteit,
ahogy rád vonatkoztak. Dolgozz gyorsan és intenzíven.
A sorskönyvek hiedelmeihez legkönnyebben úgy jutsz, ha megkérdezed magad-
tól, abban a helyzetben mit mondtam gondolatban magamról? Mit gondoltam a többi
emberről, akik a helyzet szereplői voltak? Mit gondoltam az élet minőségéről és a vi-
lágról általában?
Hogyan tudod meg, hogy milyen érzéseket nyomtál el a sorskönyvi döntés ide-
jén? Azon egyszerű ténynél fogva, hogy ezeket az érzéseket elnyomod addig, amíg a
helyettesítő rendszerben vagy, nem tudatosulnak benned világosan az elemzett jele-
netben. Vannak azonban különböző kulcsok, amelyeket felhasználhatunk. Megtörté-
nik, hogy megtapasztalod az autentikus érzés gyors felvillanását, mielőtt a helyettesítő
érzésbe kerülsz. Például ha a jelenetben a helyettesítő érzésed mérgelődés, előtte
egy pillanat töredékéig rémületet érezhettél. Másik módja, ha megkérdezed magadtól:
Ha kisgyer-
225
A TA MA
mek lennék, és nem lenne módom érzelmeim cenzúrázására, hogyan éreztem volna
ebben a helyzetben? Dühöt éreztem volna? Vigasztalan szomorúságot? Rémületet?
Eksztázist? Ha kétséged van, találgass! Végső ellenőrzésként nézd meg az előző fe-
jezetnek azt a részét, amelynek címe: Helyettesítő érzelmek, autentikus érzelmek és
problémamegoldás. Melyik autentikus érzés lett volna megfelelő, hogy megoldja szá-
modra ezt a szituációt?
Most térj át a helyettesítő megnyilvánulások oszlopára! Hogy fel tudd sorolni meg-
figyelhető magatartásaidat, képzeld el, hogy a jelenetet videón látod, úgy, hogy te sze-
repelsz benne. Jegyezd le szavaidat, hanghordozásodat, gesztusaidat, testhelyzetei-
det és arckifejezéseidet. Milyen helyettesítő érzelmet fejezel ki? Ezt ellenőrizd a jele-
net során megtapasztalt helyettesítő érzelmed emlékével.
A megfogalmazott belső tapasztalatok címszó alatt jegyezz fel minden feszültsé-
get vagy kellemetlenségérzést bárhol a testedben. Volt fejfájásod? Kevergett a gyom-
rod? Ereztél fájdalmat a nyakadban? Gondolj arra, hogy a semmi is egyfajta észlelet.
Visszagondolva, volt-e a testednek olyan része, amelyet kiradíroztál a tudatodból?
Most vizsgáld meg a fantáziákat, amelyeket megtapasztaltál! A legjobb, ha visz-
szaképzeled magad a jelenetbe, aztán megkérdezed magadtól: „Mi a legrosszabb do-
log, amelyről úgy érzem, hogy itt megtörténhetett?” Írd le az első dolgot, ami eszedbe
jut, bármilyen furcsának is tűnjék. Ezután kérdezd meg magadtól: „Mi a legjobb dolog,
amiről úgy érzem, hogy itt megtörténhetett?” Ez a fantázia szintén a helyettesítő rend-
szer része, így ugyanazon a módon jegyezd le.
Végül térj át a megerősítő emlékek oszlopára. Emlékezetedet hagyd szabadon
működni és írj le olyan múltbeli eseményeket, amelyek hasonlók az általad elemzett
jelenethez. Ezek származhatnak a közeli múltból, vagy lehetnek régebbiek. Mind-
egyikben ugyanazon helyettesítő érzés megtapasztalására emlékszel vissza, ugyan-
arra a fizikai kellemetlenségre vagy feszültségre stb., amelyet a helyettesítő megnyil-
vánulások címszó alatt jegyeztél fel. Érdekes lehet, ha összeveted helyettesítő rend-
szered részleteit azzal a sorskönyvi mátrix-szal, amit a korábbi gyakorlatban állítottál
össze önmagadnak. Mennyi bennük a közös vonás? Mindegyiket használhatod a má-
sik finomítására és ellenőrzésére. ●
A helyettesítő rendszerből való kitörés

A helyettesítő rendszer nemcsak az elemzésnek lehet eszköze, hanem a változtatás-
nak is. Erskine és Zalcman azt mondja:
„Minden terápiás intervenció, amely megszakítja a folyamatot a helyettesítő rendszer-
ben, hatékony lépés abban, hogy az egyén megváltoztassa helyettesítő rendszerét és így
sorskönyvét.”
Más szavakkal, bármelyik ponton beléphetünk a helyettesítő rendszerbe és olyan vál-
toztatást eszközölhetünk, amely elkezd kimozdítani a sorskönyvből. Amikor ezt a változást
eléred, megtöröd a régi visszacsatolási módot így a további változás könnyebbé válik. A fo-
lyamat továbbra is önerősítő, de most te erősíted a sorskönyvből kikerülés mozzanatát,
ahelyett hogy a sorskönyvhöz, tapadva maradnál.
226
Nem kell megállni az intervenciónak egy pontján. Ha akarod, több különböző ponton
megszakíthatod a helyettesítő rendszer folyamatát. Minél többet változtatsz meg ezek kö-
zül, annál nagyobb a mozgásod a sorskönyvből kifelé.
Erskine és Zalcman cikkükben különböző specifikus intervenciókat írnak le, amelyeket
a terapeuták használhatnak a helyettesítő rendszer félbeszakítására. Hasonló megközelí-
tést használhatunk az öngyógyításban. Ha ezen a módon akarod használni a helyettesítő
rendszert, közlünk egy gyakorlatot, amely kezdeti keretet nyújt. Hozzá lehet adni vagy vál-
toztatni rajta, bármilyen kreatív módon, tetszés szerint.
● Végy egy olyan nagy ív papírt, mint amelyikre felrajzoltad a helyettesítő rendszere-
det. Erre olyan diagramot rajzolj, amely úgy néz ki, mint egy helyettesítő rendszer, va-
lójában azonban annak pozitív megfelelője. Ha tetszik, ezt az új diagramot „autonómia
rendszernek” nevezheted.
Újra rajzolj fel három oszlopot. A bal kéz felől eső oszlopnak ezt a címet add:
„naprakész hiedelmek és érzések”. A középső oszlop címe: „autonóm megnyilvánulá-
sok”. A harmadik oszlopnak ugyanaz a címe, mint a helyettesítő rendszernél: „meg-
erősítő emlékek”.
A „naprakész hiedelmek és érzések” alá írj alcímeket: magunkkal, másokkal és az
élet minőségével kapcsolatos hiedelmekről, úgy, mint a helyettesítő rendszernél.
Gondolj vissza arra a jelenetre, amelyre akkor emlékeztél, amikor össze állítottad
helyettesítő rendszeredet. Kezdd az „önmagadról való hiedelmekkel”! Mi az a pozitív
valóság, amit most ideírnál, mint naprakész hiedelmet?
Például tételezzük fel, hogy Dávid csinálná meg ezt a gyakorlatot. Ez alá a
címszó alá ezt írhatná: „Tökéletesen szerethető vagyok és minden szempontból jó
vagyok, ahogy vagyok.”
Itt és végig a gyakorlat során nagyon fontos, hogy ezt a fajta pozitív szövegezést
használjuk. Kerüljük el a negatív szavakat, mint például a „nem”, „megállni”, „veszí-
tem”, „nélkül”. Ha az első változat tartalmaz bármely ilyen szót, szánjunk rá időt, hogy
újraszövegezzük, és csak pozitív szavakat használjunk benne. Dávid példájánál ma-
radva, az ő sorskönyvi hiedelme ez volt: „Velem valami baj van.” Ahelyett, hogy ezt
arra változtatná: „Semmi baj nincs velem”, pozitív megállapításra kell változtatni, mint
például: „Minden szempontból tökéletesen jó vagyok.”
Láss hozzá, és hasonló módon korszerűsítsd hiedelmeidet másokról és az élet
minőségéről, vigyázva arra, hogy csak pozitív szavakat használj. Figyelj a felnagyítás-
ra, amely helyettesítő rendszerednek része lehet. Ha azonban kétségeid vannak, té-
vedj az optimizmus javára.
A bal oldali oszlop alján, ahová az elnyomott érzéseket írtad a helyettesítő rend-
szeredben, most írd be a kifejezésre juttatott autentikus érzések címszót. Írd be
ugyanazokat az autentikus érzéseket, amelyeket a helyettesítő rendszerbe beírtál.
Képzeld magad vissza a jelenetbe és idézd fel magad elé képszerűen, hogyan fejez-
ted volna ki autentikus érzésedet olyan biztonságos módon, amely befejezte volna a
helyzetet számodra.
Ezután térj rá a középső oszlopra, az „autonóm megnyilvánulásokra”. Újra nézd
végig a jelenetet, benne önmagadat, mintha videón néznéd. Ez alkalommal azonban
úgy menj végig rajta, hogy pozitív módon viselkedsz,
227
A TA MA
sorskönyvtől szabadon és helyettesítő érzelem helyett autentikus érzelmet érzel. A

„megfigyelhető magatartások” alá azokat a szavakat, gesztusokat stb írjad, amelyeket
ebben a második javított kiadásban használsz.
Ugyanezen a módon dolgozd ki a módosított jelenetről megfogalmazott belső ta-
pasztalatokat. A kellemetlenségek helyén milyen kellemes érzéseket érzel? Tudatában
vagy-e bármily feszültségnek, amelynek nem voltál tudatában? Ha így van, válasz-
tasz-e, hogy kipihened ezeket a feszültségeket? Mi történik, ha így teszel?
Az autonóm rendszerben nem szerepelnek a „fantáziák”. Ahogy láttuk, a „legjobb-
ról” és „legrosszabbról” szóló fantáziák a helyettesítő rendszer részei. Helyette ezt ír-
juk fel: „tervek és pozitív képi megjelenítések”. Ez egy olyan címszó, amit nyugodtan
ellazulva kell kitölteni. Ez ugyanis a felnőtt élettervezésre vonatkozik, amit annak érde-
kében biztosítunk, hogy a jövőbeni helyzetek a most konstruált pozitív módon épülje-
nek ahelyett a helyettesítősdi helyett, amelyet a helyettesítő rendszerben elemeztünk.
A fantáziák helyén kreatív képi megjelenítő technikákat alkalmazhatunk azért, hogy
életterveinknek erőt adjunk és kifejlesszük azokat.
Végül a megerősítő emlékek oszlopát alkossuk meg. Majdnem bizonyos, hogy
képes leszel életedben valamely olyan pozitív szituációt találni, amely hasonlít a fenti
jelenethez. Lehet, hogyha sokat gondolkozol, akkor sokat fogsz találni.
És mi van, ha egyre se tudsz visszaemlékezni? Akkor alkoss egyet! A kitalált pozi-
tív helyzetekre való visszaemlékezés minden ízében olyan hatékony, mintha megtör-
tént helyzeteket idéznénk fel.
Most rendelkezésedre áll autonóm rendszered indító változata. A helyettesítő
rendszerhez hasonlóan, azt is újraírhatod és finomíthatod, ahogy az idő halad.
Képzeld el, hogy helyettesítő rendszered diagramját néhány centiméterrel az au-
tonóm rendszered diagramja fölé tartod. A jövőben csinálhatsz egy csapóajtót a he-
lyettesítő rendszer bármely pontján, és azon keresztül az autonóm rendszer megfelelő
pontján landolhatsz. Ettől a ponttól az autonóm rendszer áramával fogsz haladni, ahe-
lyett hogy körbe mennél a helyettesítősdi visszacsatolási rendszeren, ahol a múltban
haladtál
Az is lehetséges, hogy több csapóajtót is csinálsz magadnak. Minél több csapóaj-
tód van, annál könnyebb lesz kilépni a helyettesítő rendszerből az autonómiába. Min-
den alkalommal, amikor megteszed ezt a lépést, még könnyebb lesz megtenni majd a
jövőben. ●
228
23. Fejezet
JÁTSZMÁK ÉS JÁTSZMAELEMZÉS
Volt valaha olyan interakciód, amelyet te és a másik személy, mindketten rossz érzés-
sel végeztetek és a végén valami ilyet mondtál magadnak:
„Miért történik ez mindig velem?”
„Hogy az ördögbe történt ez már megint?”
„Azt hittem ő más, mint a többiek, de...”
Megdöbbentél-e azon, hogy milyen fájdalmasnak bizonyulnak a dolgok, és ugyanak-
kor realizáltad-e, hogy ugyanez a fajta dolog már megtörtént veled azelőtt is?
Ha már volt ilyen interakciód, nagyon valószínű, hogy TA-nyelven kifejezve egy játsz-
mát játszottál.
Éppen úgy, mint egy futballjáték vagy egy sakkjátszma, a pszichológiai játszma is elő-
re meghatározott szabályok szerint folyik. Eric Berne volt az, aki először felhívta a figyel-
met a játszmáknak erre az előre megmondható struktúrájára és ő ajánlott módszereket,
amelyekkel e játszmák analizálhatók.
Ebben a fejezetben Berne és más TA-szerzők által szerkesztett játszmaanalízis-mód-
szereket vizsgálunk meg.
A játszmák példái
Íme, két példa, hogy hogyan játszanak az emberek játszmákat.
Első példa: Jack találkozik Jeannel. Egymásba szeretnek és elhatározzák, hogy
együtt fognak élni. Kezdetben minden jól megy. De ahogy a hónapok telnek, Jack kezd ne-
héz perceket szerezni partnerének. Nem vesz tudomást szükségleteiről és érzéseiről. Kia-
bál vele, néha meg is veri. Berúg és későn jön haza. Elkölti Jean pénzét és elfelejti vissza-
adni.
Jean a rossz bánásmód ellenére vele marad. Minél agresszívebb lesz a férfi, ő annál
több engedményt tesz neki.
Ez majdnem három évig így megy. Azután figyelmeztetés nélkül Jean elhagyja Jacket
egy másik férfiért. Jack arra jön haza. hogy egy cédulát talál az asztalon, amelyben Jean
közli, hogy örökre elment.
Jack szóhoz se tud jutni. Ezt mondja magában: „Hogy az ördögbe történhetett ez ve-
lem?” Megkeresi Jeant és sikertelenül könyörög, hogy jöjjön vissza. Minél jobban könyö-
rög, Jean annál durvábban utasítja vissza, és Jack annál rosszabbul érzi magát. Jack
hosszú időn keresztül depressziósnak, elhagyatottnak és értéktelennek érzi magát. Meg-
próbálja kigondolni, hogy mi baj van vele. „Mije van ennek a másik férfinak, ami nekem
nincs?”
A furcsa a dologban az, hogy mindez már megtörtént Jackkal azelőtt is. Már két kap-
csolaton van túl és két visszautasításon. Mindegyik ugyanazon a módon zajlott le. Minden
alkalommal ezt mondta magának: „Soha többé.” De újra és újra megtörténik, és Jack min-
den alkalommal meglepettnek és visszautasítottnak érzi magát.
Jack játszmáját úgy nevezik, hogy „Rúgj belém!”
229
A TA MA
Jean is keresztülment már ezen életében. Más kapcsolatai is voltak férfiakkal, mielőtt
Jackkel találkozott volna. Valahogy mindig olyan férfiakat csíp fel, akik eleinte jók hozzá,
de hamarosan kezdenek rosszul bánni vele, ahogy Jack is tette. Minden alkalommal elfo-
gadja a férfi bánásmódját, s egy rövid ideig játssza az engedelmes asszonykát. És minden
alkalommal végül hirtelen megváltozik a gondolkodása és elutasítja a férfit. Amikor így
tesz, nem szégyelli magát, sőt győzedelmes érzése van. Így szól magához: „Gondoltam, a
férfiak mind egyformák.” Végül azonban egy idő után új kapcsolatot kezd valakivel, és az
egész sorozatot újrajátsszák.
Az ő játszmáját: „Most rajtacsíptelek, te gazember”-nek hívják.
Másik példa: Molly szociális gondozó. Hivatalában ül és klienssel beszél, aki éppen
most jött be, és levertnek látszik.
A kliens ezt mondja: „Attól tartok, hogy valami szörnyű történt. A főbérlőm kidobott és
nincs hova mennem. Nem tudom, mit tegyek.”
„Ó, te jó ég! Ez szörnyű! – mondja Molly aggódó homlokráncolással. Mit tehetnék,
hogy segítsek?”
„Nem tudom” – mondja Molly. – Maga és én átnézzük az esti újságot és keresünk egy
kiadó szobát a városban.”
„Az a baj – mondja Molly kliense még jobban lesújtva, mint az előbb hogy nincs elég
pénzem a lakbérre.”
„Nos, biztos vagyok benne, hogy el tudom intézni, kapjon szociális segélyt.”
„Kedves Öntől – mondja a kliens –, de én nem akarom senki jótékonyságát.”
„Ó! És mi lenne, ha keresnék Önnek egy ágyat a hajléktalan szálláson?”
„Köszönöm – mondja a kliens –, de nem hiszem, hogy el tudnám viselni, hogy más
emberek között legyek, amikor így érzem magamat.”
Csend hullik közéjük, ahogy Molly újabb ötleteken töri a fejét. De már semmi nem jut
eszébe.
Kliense hosszút sóhajt, feláll és indulni készül. „Nos, mindenesetre köszönöm, hogy
segíteni próbált” – mondja lehangoltan, ahogy eltűnik az ajtón keresztül.
„Mi a csoda történt?” – kérdezi Molly magától. Először megdöbben, azután tehetetlen-
nek és depressziósnak érzi magát. „Nem vagyok jó segítő” – mondja magának.
Közben kliense őrá dühöngve és mérgesen megy végig az utcán. Ezt mondja magá-
nak: „Gondoltam, hogy nem fog tudni segíteni nekem, és így is van.”
Mind Molly, mind kliense számára ez a jelenet több múltban történtnek az újrajátszá-
sa. Molly egészen gyakran kerül ebbe a fajta interakcióba. Segítséget és tanácsot ajánl fel
klienseinek és aztán rosszul érzi magát, amikor nem fogadják el. Kliense számára is ha-
sonlóképpen ismerős a befejezés. Valahogy újra és újra úgy fejezi be, hogy visszautasítja
a felkínált segítséget és mérges a segítőre, aki magára hagyta.
Molly és kliense olyan játszmákat játszanak, amelyeket nagyon gyakran játszanak
együtt. Molly játszmája: „És miért nem?” Kliense pedig azt játssza, hogy: „Hát igen de.”
A játszmák tipikus vonásai

Ezekből a példákból láthatjuk a játszmákra jellemző tipikus vonásokat.
1. A játszmák ismétlődőek. Minden személy időről időre újrajátssza kedvenc játszmá-
ját. A többi játékos és a körülmények változhatnak, a játszma alapmintája azonban ugyan-
az marad.
230
2. A játszmákat Felnőtt tudatosság nélkül játsszák. Annak ellenére, hogy az emberek

újra és újra ismétlik a játszmákat, minden alkalommal úgy lépnek a játszmába, hogy nin-
csenek ennek tudatában. A játékos csak a játszma zárójeleneténél kérdezi meg magától:
„Hogyan is történt ez meg újra?” Az emberek általában még ezen a ponton sem realizálják,
hogy ők maguk segítették elő a játszma kialakulását.
3. A játszmák mindig azzal végződnek, hogy a játékosok helyettesítő érzelmeket ta-
pasztalnak meg.
4. A játszmák velejárója, hogy a játékosok között rejtett tranzakció történik. Minden
játszmában a társadalmi szinttől eltérő folyamat zajlik le a pszichológiai szinten. Ezt abból
tudjuk, ahogy az emberek újra és újra ismétlik játszmáikat, olyan módon, hogy megtalálnak
másokat, akiknek a játszmája összekapcsolódik az övékkel. Amikor Molly kliense segítsé-
get kér, és ő felajánlja, mindketten úgy gondolják, hogy ez az igazi céljuk. Interakciójuk vé-
ge azonban megmutatja, hogy nem tudatos motivációjuk nagyon különbözik ettől. Pszicho-
lógiai szinten „titkos üzeneteket” küldtek egymásnak, amelyek megmutatták igazi céljaikat.
Molly olyan segítség felajánlását tervezte, amelyet azután nem fogadtak el. Kliense segít-
ségért jött, amelyet nem fogadott el.
5. A játszmák mindig magukban foglalják a meglepetés vagy zavar momentumát.
Ezen a ponton a játékosnak az az érzése, hogy valami váratlan történt. Úgy tűnik, az em-
berek valahogy szerepet cseréltek. Ez volt az, amelyet Jack megtapasztalt, amikor felfe-
dezte, hogy Jean elhagyta őt. Jean a maga részéről azért ment el, mert egészen hirtelen
megváltoztatta a véleményét Jackról.
● Közelmúltbeli tapasztalataid közül gondolj egy fájdalmas interakcióra, amely beleillik

a játszma fenti leírásába.
Végy egy ceruzát és papírt, és jegyezd le, mi volt a szituáció. Ellenőrizd, hogy
magán viselte-e az öt vonást, amit a fentiekben a játszmák tipikus jeleiként adtunk
meg.
Azt is jegyezd meg, hogyan érezted magad a végén. Vajon ez egy ismerős érzés
számodra? ●
Trikók
Rejtélyes dolog, hogy miként sikerül az embereknek kikeresni olyan társakat, akik az
övékkel összekapcsolódó játszmát játszanak. Jack folyamatosan olyan nőkkel találkozik,
akik másvalakiért elhagyják őt. Molly szinte kiválasztja azokat a klienseket, akik segítséget
kémek, és azután nem fogadják el.
Olyan, mintha az egyes személyek a játszmájuk meghívóival díszített feliratos trikókat
viselnének. A trikónak van egy mottója az elején; ez az, amit tudatosan akarunk láttatni a
világgal. A hátulján van a pszichológiai szintű „titkos üzenet”. A háton lévő üzenet határoz-
za meg kapcsolatainkat, választásainkat. Úgy tudjuk elképzelni, hogy Jean trikója elején
ilyen felirat van: „Aranyos leszek és türelmes.” Hátulján viszont ez olvasható: „De csak
várj, majd megkapod tőlem.”
● Mit gondolsz, hogy hangzanak Jack trikójának feliratai? És Mollyénak?

Térj vissza a saját játszmád példájához. Mit gondolsz, mi volt a trikód elején lévő
felirat? És a hátulján?
231
A TA MA
Mit gondolsz, milyen elöl és hátul lévő feliratai voltak azoknak, akik ebben a szitu-
ációban hozzád kapcsolódtak?
Ha csoportban dolgoztok, 2-3 emberből alkossatok alcsoportot. A kiscsoport min-
den tagja intuitív módon írja le a többi tagok elöl és hátul lévő üzenetét. Azután mond-
játok el egymásnak, amit leírtatok.
Attól nem kell félned, ha nem ismered jól a kiscsoport többi tagját. Mindenképpen
megszokott dolog számunkra, hogy a trikó-feliratokat első impresszióink alapján ol-
vassuk le. Ha akarjátok, megismételhetitek a gyakorlatot másokkal, akiket jól ismertek.
Sok érdekes dolgot megtudhatsz magadról, ha összeolvasod a különböző feliratokat,
amelyeket a különböző emberek olvastak a trikódon. ●
A játszmák fokozatai
A játszmákat különböző intenzitással játszhatjuk.
Az elsőfokú játszmáknak olyan a kimenetele, amelyet a játékos hajlandó megosztani
társadalmi körével. A fejezet elején ismertetett példákban minden játékos első fokozati
szinten játszott. Kitalálhatjuk, hogy míg Molly a kávészünetben megosztja kollégáival két-
ségeit, kliense a kocsmában barátainak morog arról, hogy milyen használhatatlan ez a nő.
A barátok és a kollégák ezt egészen elviselhető magatartásnak fognák fel. Valójában az el-
sőfokú játszmák partikon és társas összejöveteleken komoly szerepet játszanak az idő-
strukturálásban.
A második fokon játszott játszmáknak már keményebb a kimenetelük. Olyanfajta,
amelyet a játékos nem szívesen tesz közhírré társadalmi körében. Például tételezzük fel,
hogy Molly kliense nemcsak egyszerűen morog, hanem formálisan bejelentést is tesz
Molly ellen. Molly mély depressziót tapasztalt volna meg, talán még az állásáról is lemon-
dott volna. Az is kevésbé valószínű, hogy szívesen beszélt volna barátainak arról, ami tör-
tént.
A harmadfokú játszma Berne szavaival olyan, „amit életre-halálra játszanak. A kórház-
ban, a bíróságon vagy a halottasházban végződik.” Ha Jack és Jean ezzel az intenzitással
játszott volna, Jack fizikailag bántalmazta volna Jean-t. Jean-ben viszont felgyűlt volna a
méreg, amíg egy nap felkapja a konyhakést és leszúrja vele.
A játszma képlete
Berne felfedezte, hogy minden egyes játszma hat lépcsőfokból áll. A következőképpen
nevezte el a fokozatokat:
Horog + Gyenge pont = Válasz→Átkapcsolás→Szembesülés→Kiegyenlítés
Ha csak a kezdőbetűket használjuk:
H + Gy = V→Á→Sz→K
Ezt a sorozatot játszmaképletnek nevezzük.
232
Alkalmazzuk a játszmaképletet a Molly és kliense közt játszott játszmára. A kliens az-

zal kezd, hogy háziura kidobta őt. E mögött a társadalmi szintű üzenet mögött helyezkedik
el a horog. Ez nem verbálisan történik. A tartalma pedig ez: „De ha megpróbálsz nekem
segíteni, azt nem engedem, ha, ha, ha...”
Molly játszmára való hajlandóságát azzal fejezi ki, hogy elfedi a gyenge pontját. Berne
ezt a szót arra használta, hogy azt a sorskönyvi „gyenge pontot” írja le, amely arra vezet
valakit, hogy bekapja másvalaki horgát. Mollynak a Szülői üzenet ezt mondja: „Segítened
kell annak, aki ilyen rossz állapotban van.”
Ahogy belülről hallgatja ezt az üzenetet, pszichológiai szinten így válaszol a kliensé-
nek: „Rendben van, megpróbálok segíteni neked, de mindketten tudjuk, hogy a végén nem
hagysz magadnak segíteni.” Társadalmi szinten ezt ezzel a kérdéssel borítja be: „Mit tehe-
tek Önért, hogy segítsek?”
A játszma válasz-stádiuma egy sor tranzakcióból áll. Tarthatnak egy-két másodpercig,
de az is lehet, hogy órákon, napokon vagy éveken keresztül folytatódnak. Ebben az eset-
ben Molly több tanácsot is fölajánl kliensének. Ő pedig mindegyikről megmagyarázza,
hogy miért nem használható. A társadalmi szinten ezek a tranzakciók egyenes információ-
cserének látszanak. De a pszichológiai szinten megismétlik a horognak a gyenge pontba
való beakasztását, amellyel a játszmát nyitották.
Az átkapcsolásra akkor kerül sor, amikor Molly kifogy a javaslatokból és kliense ezt
mondja: „Köszönöm, hogy segíteni próbált.”
A következő pillanatban Molly úgy érzi, mintha mintegy megdöbbentette volna a meg-
lepetés. A zavar e pillanatát nevezzük szembesülésnek. Kliensének hasonló tapasztalata
van.
Ezt követően mindegyik játékos összegyűjti a helyettesítő érzelmek kiegyenlítését.
Molly lehangoltnak és alkalmatlannak érzi magát. Kliense úgy érzi, hogy jogosan dühös.
● Mik voltak a játszmaképlet fokozatai a Jack és Jean által játszott játszmában?

Mik voltak a játszmaképlet fokozatai a saját személyes példádban? Mik voltak
azok a pszichológiai szintű üzenetek, amelyeket minden fokon váltottál? ●
A dráma-háromszög
Stephen Karpman kialakított egy egyszerű, de rendkívül alkalmas diagramot a játsz-
mák elemzésére. Ez a dráma-háromszög (23.1. ábra). Az az elgondolása, hogy valahány-
szor az emberek játszmákat játszanak, belépnek a három következő sorskönyvi szerep
egyikébe: Üldöző, Megmentő vagy Áldozat.
Az Üldöző olyan valaki, aki elnyomja a többi embert és lekicsinyli őket. Az Üldöző má-
sokat legyőzöttnek és nem rendben lévőnek tekint.
A Megmentő is úgy lát másokat, hogy nincsenek rendben és legyőzöttek. A Megmentő
azonban úgy reagál, hogy segítséget ajánl föl egy jobb helyzetből. Ezt gondolja: „Segíte-
nem kell ezeket az embereket, mert nem elég jók, hogy segítsék saját magukat.”
Az Áldozat számára saját maga az, aki legyőzött és nem jó. Megtörténik, hogy az Ál-
dozat keres egy Üldözőt, aki letapossa és üldözőbe veszi. Vagy az Áldozat
233
A TA MA
23.1. ábra: A dráma-háromszög.
kereshet egy Megmentőt is, aki segítséget ajánlj föl és tovább erősíti az Áldozat következő
hiedelmét: „Én nem tudom megállni a helyemet.”
A dráma-háromszög mindhárom szerepe magában foglal egy ellensors-könyvet. Mind
az Üldöző, mind a Megmentő figyelmen kívül hagy másokat.
Az Üldöző figyelmen kívül hagyja a másik ember értékeit és méltóságát. Az extrém ül-
dözők figyelmen kívül hagyhatják az ember jogát az életre és a fizikai egészségre. A Meg-
mentő nem veszi figyelembe más emberek képességeit arra, hogy gondolkodjanak és sa-
ját kezdeményezésük alapján viselkedjenek.
Az Áldozat saját magát hagyja figyelmen kívül. Ha Üldözőt keres, akkor egyetért az
Üldöző lekicsinylésével és úgy tekint önmagára, mint aki megérdemli, hogy elutasítsák és
alábecsüljék. Az az Áldozat, aki Megmentőt keres, úgy gondolja, hogy szüksége van a
Megmentő segítségére, hogy helyesen tudjon gondolkozni, cselekedni és döntéseket hoz-
ni.
● Egy percnyi idő alatt írd le az összes szót, amelyek eszedbe jutnak az Üldözővel
kapcsolatosan.
Tedd meg ugyanezt a Megmentő és az Áldozat esetén is. ●
Mindhárom dráma-háromszög szerep hiteltelen. Amikor az emberek ezen szerepek

egyikében vannak, a múltra reagálnak inkább, mint az itt-és-most-ra. Régi sorskönyvi stra-
tégiákat használnak, amelyek mellett gyerekkorukban döntöttek vagy a szüleiktől vették át
azokat. Hogy a háromszög-szerepek hiteltelenségét jelezzük, nagybetűvel írjuk az Üldöző,
Áldozat és Megmentő szavakat. Hogyha kisbetűvel írjuk a szavakat, akkor a valós élet ül-
dözőire, megmentőire és áldozataira gondolunk.
● Tudsz-e gondolni egy valós életbeli üldözőre, aki ugyanakkor nem Üldöző?
Milyen példákat tudsz a hiteles megmentő és a Megmentő szerepét játszó sze-
mély közötti különbségre?
Szerinted lehetséges-e bárki számára, hogy áldozattá váljék anélkül, hogy ugyan-
akkor Áldozat lenne? ●
234
Általában ha valaki játszmát játszik, az egyik pozícióban kezd és aztán átkapcsol a

másikba. Ez az átkapcsolás a dráma-háromszög pozícióban a játszma-képlet átkapcsolá-
sának pillanatában történik.
A Jack által játszott „Rúgj belém!” játszmában az Üldöző szerepében kezdte és játsz-
májának Válasz-fokáig ott is maradt. Amikor az átkapcsolás megtörtént, Jack átment az Ál-
dozat szerepébe.
● Milyen dráma-háromszög átkapcsolásokat csinált Jean játszmájában? És Molly és

kliense a játszma-interakciójuk során?
Milyen dráma-háromszög átkapcsolásokat csináltál te a saját játszmapéldádban?
●
A játszmák tranzakcióanalízise
A játszmák elemzésének másik módja a tranzakcionális diagram. Ez különösen hasz-
nos arra, hogy kihozza a játékosok közti rejtett tranzakciókat.
Berne tranzakcionális játszma-diagramja

A 23.2. ábra mutatja Eric Berne változatát a tranzakcionális játszma-diagrammal kap-
csolatosan. A diagram Jack és Jean közti kezdeti eszmecserét mutatja.
Jack (társadalmi szinten, It): „Szeretnélek jobban megismerni téged.”
Jean (társadalmi szinten, Vt): „Igen, én is ezt szeretném.”
23.2. ábra: Berne tranzakcionális játszma-diagramja
235
A TA MA
Jack (pszichológiai szinten, Ip): „Rúgj belém, kérlek.”

Jean (pszichológiai szinten, Vp); „Majd megmutatom neked, te ördögfajzat!”
Az Ip és a Vp „titkos rejtett üzenetei” az egyes játékosok tudatán kívül maradnak egé-
szen addig, míg az átkapcsolás pillanatában kiderülnek.
A Goulding-Kupfer-diagram
Bob Goulding és David Kupfer kidolgozták a tranzakcionális játszma diagramjának
másik verzióját (23.3. ábra). Szerintük a játszmáknak 5 szükséges vonása van.
1. Először jön a játszma társadalmi szintű megnyitója (I t). Goulding és Kupfer ezt a
„látszólag egyenes ingernek” nevezi. Ebben az esetben Jack ezt mondja: „Szeretnélek job-
ban megismerni.”
2. A játszma második eleme a szimultán pszichológiai szintű üzenet (I p), amely a játsz-
ma horga. Ezt titkos üzenetnek nevezik, és magában foglal egy sorskönyvi megállapítást
az énről, Jack titkos üzenete a következő: „Megérdemlem, hogy visszautasítsanak. És ad-
dig csinálom, amíg ezt be is bizonyítom. Rúgj belém, kérlek!”
3. Mint mindig, a végeredményt a pszichológiai szint határozza meg. Jean elolvassa
Jack „Rúgj belém!” üzenetét, és ennek megfelelően reagál úgy, hogy először magához kö-
ti, azután visszautasítja. Goulding és Kupfer elgondolása szerint ez a titkos üzenetre adott
válasz.
4. Mindkét játékos helyettesítő érzésekkel fejezi be, vagyis a kiegyenlítés rossz érzést
eredményezett.
5. A rejtett tranzakciók teljes sora kívül marad a Felnőtt tudatosságon.
23.3. ábra: A Goulding-Kupfer-diagram
236
Gouldingék kimutatják, hogy ha bárki eleget fektet be legkedvesebb játszmájába, ki

tudja csavarni az aktuális feleleteket, amelyeket más emberektől kap, hogy beleolvassa a
játszma válaszait. Így akkor is megkapja helyettesítő kiegyenlítődését, ha a többiek válasz-
adásai nem játszma alapon történtek.
Például tételezzük fel, hogy Jean nem volt hajlandó Jacket elutasítani, minden bántal-
mazás ellenére sem. Válaszát újra definiálhatja, a következőket mondván magának: „Csak
megjátssza, hogy maga körül akar engem. Tudom, hogy máris más valakivel jár titokban.”
Ezen a módon Jack létrehozhatja azt a kifordított helyzetet, amit várt és nekiindul, hogy a
rossz érzés kiegyenlítését mindenképpen keresztülvigye.
● Használjuk Berne tranzakcionális játszma-diagramját és a Goulding-Kupfer-féle di-

agramot, hogy analizáljuk a Molly és kliense által játszott játszmákat.
A saját játszmapéldád elemzésére is használd föl. ●
A játszmaterv
John James kifejlesztett egy kérdéssorozatot, amelyek segítenek megvizsgálni a
játszma kifejlődését. Ezt játszmatervnek nevezi.
A következő gyakorlat a játszmaterv egy variációját mutatja, amely két kiegészítő
„misztikus” kérdést is magában foglal. Lorenz Collinson terve alapján készült.
A játszma tervezett kérdéseit használhatjuk arra, hogy elemezzük személyes játszma-
példánkat. Vagy ha kívánod, arra is használhatod, hogy megvizsgálj egy másik játszma-
szituációt, amelyet felismersz az életedben.
● Végy ceruzát és papírt, és jegyezd le a választ a következő kérdésekre, ahogyan

választott témádra alkalmazhatók. Jó ötlet, ha választunk valakit, aki osztozik az el-
gondolásainkban a játszmaterv kérdéseinek kitöltése során.
A „misztikus kérdések” a fejezet végén találhatók. Ne nézd meg addig, amíg meg
nem válaszoltad az összes többi játszmatervkérdést! Azután tedd hozzá a választ a
két misztikus kérdéshez.
1. Mi történik velem újra és újra?
2. Hogyan kezdődik?
3. Mi történik azután?
4. (Misztikus kérdés.)
5. És azután?
6. (Misztikus kérdés.)
7. Hogyan végződik?
8/a. Hogyan érzek?
8/b. Mit gondolok, a többi ember mit érez? ●
Interpretációk
A játszmaterv kérdéseire adott válaszok szekvenciája ki kell mutassa a drámahárom-
szög átkapcsolásait és a játszmaképlet fokozatait.
Azok az érzések, amelyeket a 8/a és 8/b kérdéseknél vettél fel, nagy valószínűséggel
helyettesítő érzéseid. Megtörténhet, hogy a 8/a-nál a kérdést ismerősként
237
A TA MA
üdvözlöd, de megdöbbensz, amikor felismered, hogy a 8/b alatt megnevezett érzés szintén
a te helyettesítő érzésed. Ha ez igaz veled kapcsolatban, ellenőriztesd olyan valakivel, aki
jól ismer téged.
A két „misztikus kérdésre” adott válasz a tranzakcionális játszmadiagram pszichológiai
szintű üzenetei. Lorenz Collinson elképzelése szerint mindkét kijelentés valószínűleg
olyan üzenet, amelyet kisgyermekkorodban szüleid adtak át neked. Ellenőrizd, hogy ez va-
jon igaz-e rád nézve.
Másik lehetőség az, hogy a „misztikus kérdések” egyikénél vagy másikánál a válaszok
lehetnek olyan üzenetek is, amelyeket te adtál a szüleidnek, amikor nagyon fiatal voltál.
Őrizd meg játszmatervi válaszaidat. A következő két fejezet során újra felhasználha-
tod.
A játszmák definíciói
A TA-szerzők között vita folyik a játszma megfelelő definícióját illetően. Ez talán azért
van, mert gondolkodásának különböző fázisaiban Berne maga is különbözőképpen defini-
álta a játszmákat.
Utolsó könyvében, „Mit mondasz a helló után?” Berne kibetűzi a játszmaképletet és el-
magyarázza a hat lépcsőfokot, amit mi is megcsináltunk már az előbb: „Ha valami illeszke-
dik ebbe a képletbe, az játszma, és ha valami nem illeszkedik, az nem játszma.”
Definíció nem is lehet ennél tisztább. Mégis egy korábbi könyvében. „A csoportterápia
alapelvei”-ben Berne más szavakkal definiálta a játszmát: „A játszma titkos tranzakciók
sora egy gyenge ponttal, amely általában egy jól rejtett, de jól körülhatárolható kiegyenlí-
téshez vezet.”
Látni fogjuk a döntő különbséget a két definíció között. A későbbi változat a „Mit mon-
dasz a helló után?”, az átkapcsolásra és a szembesülésre mint a játszma alapvonásaira
hivatkozik. A korábbi definícióban ez nem így van.
Valójában csak a játszmaelmélet késői fejlődése során vezette be Berne az átkapcso-
lás elgondolását. Először „A szex az emberi szerelemben” című művében jelenik meg. Ko-
rábbi műveiben, „Az emberi játszmák”-ban „A csoportkezelés alapelvei”-ben használtakhoz
hasonló definíciót alkalmaz és nem tesz utalást az átkapcsolásra vagy a szembesülésre.
Berne óta egyes szerzők olyan definíciókat használtak, amelyek a korábbi változatot
követik. Különböző szavakkal bár, de úgy definiálták a játszmát, mint rejtett tranzakciók so-
rát, amely azzal végződik, hogy a résztvevők rosszul érzik magukat (helyettesítő érzelme-
ket tapasztalnak meg).
Mi az alternatív gondolkodási iskolát követjük és Berne későbbi definícióját használ-
juk. Csak azokat az összefüggéseket definiáljuk „játszmaként”, amelyek a játszmaképlet
minden lépcsőfokát követik, beleértve a szerepek cseréjét és a zavar pillanatát, amelyet az
átkapcsolás és a szembesülés képviselnek.
Miért? Mert Berne korábbi definícióját, amelyben nem szerepel az átkapcsolás, a mo-
dern TA már egy másik koncepcióval írta le: helyettesítősdi. Világos különbség van a he-
lyettesítősdi és a játszma folyamata között olyan módon, ahogyan Fanita English írta le. A
helyettesítők hasonlítanak a játszma játékosaihoz abban az értelemben, hogy rejtett üze-
neteket váltanak, és ugyanakkor pedig helyettesítő
238
érzés-kiegyenlítésük van. A helyettesítésben azonban nincs átkapcsolás. A résztvevők

egész addig folytathatják a helyettesítősdit, amíg akarják, vagy energiájuk van hozzá. Az-
tán leállnak vagy valami mást csinálnak.
A helyettesítősdi csak akkor megy át játszmába, ha egyik résztvevő csinál egy átkap-
csolást. (A következő fejezetben többet is elmondunk arról, hogy az emberek miért csinál-
ják ezt.)
Úgy gondoljuk, hogy hasznos dolog különbséget tenni a helyettesítősdi és a játszma-
játszás között. Gyakorlati segítséget nyújt annak megértésében, hogy hogyan keverednek
az emberek fájdalmas szóváltásokba és hogyan képesek kijönni belőlük. Ezért hasznos,
ha két különálló definíciónk van, hogy mindig világos legyen, hogy a két koncepció melyi-
kéről beszélünk.
Tételezzük fel, hogy olyan valakinek akarjuk definiálni a játszmát, aki nem ismeri Ber-
ne játszmaképletének terminus technicusait. Vann Joines ezt a következő módon javasolja
megérteni:
„A játszma az a folyamat, amikor valamit rejtett motívummal csinálunk, amely
1. kívül esik a Felnőtt tudatosságon;
2. nem válik explicitté, amíg a résztvevők nem kapcsolják át viselkedési módjukat; és
3. mindenkiben azzal végződik, hogy zavart és félreértettséget érez, és a másik sze-
mélyt akarja okolni.”
A „misztikus kérdések”
4. sz. misztikus kérdés; Mi az én titkos üzenetem a másik személynek?
6. sz. misztikus kérdés: Mi a másik ember titkos üzenete nekem?
239
24. Fejezet
MIÉRT JÁTSZUNK JÁTSZMÁKAT?
A játszma nem szórakozás. Akkor miért játsszuk mégis?

A TA-szerzők többféle választ adnak erre a kérdésre, egy ponton azonban valameny-
nyien egyetértenek. Ez pedig a következő: A játszmák játszásánál idejétmúlt stratégiákat
követünk. A játszma-játszás olyan eszköz, melyet kisgyermekként sajátítottunk el, hogy
megkapjuk a világtól azt, amit akartunk. A felnőtt életben azonban más, hatékonyabb vá-
lasztásaink is vannak.
Játszmák, zsetonok és a sorskönyvi kiegyenlítés

Az emberek mindenekelőtt azért játszanak játszmákat, hogy sorskönyvüket előmozdít-
sák.
Eric Berne elképzelése szerint ezt a következő folyamattal érjük el. Minden egyes
játszma kiegyenlítésénél a játékos helyettesítő érzést tapasztal meg. Minden alkalommal,
amikor ez így történik, zsetonként elraktározhatja az érzést.
A többit már tudjuk a 21. fejezetből. Amikor a játékos már elég nagy zsetongyűjte-
ményre tett szert, igazoltnak érzi, hogy beváltsa valamely, negatív sorskönyvi kiegyenlítés-
re, amely mellett még gyermekkorában döntött.
Így mindenki megválasztja a játszmáit, hogy azokból olyan zsetonokat nyerjen, ame-
lyek az általa elhatározott sorskönyvi döntés felé viszik. Ahogy a sorskönyveknél szokásos,
a sorskönyvi történetet kicsiben sokszor eljátssza a játékos élete folyamán.
Nézzük Jean játszmáját. Ahányszor csak eljátssza, düh-zsetonokat gyűjt, és azután
beváltja azokat a társa elutasítására. Hosszú távú sorskönyvi kiegyenlítése, hogy öregen
és egyedül végzi, miután az általa megismert összes férfit elutasította.
Az emberek játszmáik fokát úgy választják meg, hogy az illeszkedjék sorskönyvi ki-
egyenlítésükhöz. Tételezzük fel, hogy Jean sorskönyve hamartikus és nem banális. Ez
esetben játszmáját valószínűleg a harmadik fokon játszaná. Az általa választott férfiak va-
lószínűleg nem pusztán szavakkal, hanem fizikailag is bántalmaznák őt. Ha az átkapcso-
lásnál düh-zsetonjait ő is tettlegességre váltaná be, akkor sorskönyvi kiegyenlítődése gyil-
kosság vagy súlyos bántalmazás lenne.
● Gondolj vissza a saját játszmapéldádra! Milyen érzelmi zsetont tettél félre?

Hogyan gyűjthetted volna össze ezeket a zsetonokat negatív sorskönyvi kiegyen-
lítődésre? ●
A sorskönyvi hiedelmek megerősítése

Tudjuk, hogy a gyermek korai döntéseit úgy tekinti, mint a túlélés egyetlen lehetséges
módját. Így nem meglepő, hogy amikor felnőttként sorskönyvbe kerülünk, időről időre meg
akarjuk erősíteni, hogy sorskönyvi hiedelmeink magunkról, mások-
240
ról és a világról „igazak”. Minden alkalommal, amikor játszmát játszunk, a kiegyenlítést arra
használjuk, hogy megerősítsük ezeket a sorskönyvi hiedelmeket. Például amikor Molly kis-
gyermek volt, nem verbálisán elhatározta, hogy életének feladata a másokon való segítés
lesz, de soha nem fog tudni elég jól segíteni. Minden alkalommal, amikor eljátssza a „Miért
nem?” játszmát, elismétli ezt a döntést a fejében. A Helyettesítési Rendszer nyelvén egy
újabb megerősítő emléket sorakoztat fel, hogy tovább erősítse sorskönyvi hiedelmeit ma-
gáról, másokról és az élet minőségéről.
A játszmák és az élethelyzet
Arra is használhatjuk a játszmákat, hogy megerősítjük alapvető élethelyzetünket (l. 12.
fejezet). Például a Jackhez hasonló emberek, akik a „Rúgj belém!” játszmát játsszák, az
„Én nem vagyok oké, te oké vagy” életbeállítottságot erősítik. Ez a beállítódás „igazolja” a
játékost a másoktól való elszakadásban. Az olyan játékos, mint például Jean, úgy gondol-
ja, hogy az „én oké vagyok, te nem vagy oké” álláspontot erősíti minden alkalommal, ami-
kor eléri „Üldözői” kiegyenlítését, és így „igazolja” a partnereitől való megszabadulás stra-
tégiáját.
Ha valaki helyzeténél fogva az oké-keret bal alsó sarkában helyezkedik el (én nem va-
gyok oké, te nem vagy oké), játszmáit nagy valószínűséggel arra fogja használni, hogy
igazolja, miért nem jut sehová emberi kapcsolataiban. Például Molly minden alkalommal itt
végzi, amikor a „Miért nem” játszmát kijátssza.
● A te saját játszmapéldádban milyen sorskönyvi hiedelmeket erősítettél meg magad-

ról, másokról és a világról?
Mely életpozíciókhoz illeszkednek ezek a hiedelmek?
Beleillik-e ez az alapvető életpozícióba, amelyben akkor láttad magadat, amikor
az oké-keretről tanultunk? ●
Játszmák, szimbiózis és a referenciakeret

Schiffék véleménye szerint a játszmák megoldatlan szimbiotikus kapcsolatokból szár-
maznak, amelyben minden játékos félreismeri mind magát, mind a másikat. A játékosok
hatalmas hiedelmeket táplálnak, hogy a szimbiózist „igazolják”. Például „Semmit nem tu-
dok csinálni” (Gyermek), „Csak érted élek, drágám” (Szülő). A játszma tehát vagy egy
egészségtelen szimbiózis fenntartására irányul, vagy pedig dühödt reakció ez ellen a szim-
biózis ellen.
Rajzolhatunk egy szimbiotikus diagramot, hogy elemezzük a kölcsönösen összekap-
csolódó játszmákat, amelyeket Jack és Jean játszanak.
A 24.1/A ábrán kezdeti szimbiotikus helyzetüket látjuk. Jack a Szülői szerepet veszi
fel, Jean Gyermek-et játszik A szimbiotikus diagram megrajzolásakor úgy mutatjuk, hogy
Jack a Felnőtt szerepet is felvette. A partnerek azonban játszmájuk korai időszakában nin-
csenek tudatában annak, hogy mi folyik. Ezért elképzelhető, hogy a diagramot újrarajzoljuk
a Felnőtt kihagyásával mind Jack, mind Jean esetében.
Az Átkapcsolásnál a szimbiotikus pozíciók is átrajzolódnak. Most Jack veszi fel a sér-
tett Gyermek szerepét, Jean pedig átkapcsol elutasító Szülői-be. Ezt mutatja a 24.1/B
szimbiotikus ábrája.
241
A TA MA
24.1. ábra: A szimbiotikus diagram használatának példája játszma-analízisben
242
Anélkül, hogy tudta volna, Jack újrajátszotta anyjához kapcsolódó gyermekkori szimbi-
ózisát. Kisgyermekkorában nem verbálisan észlelte, hogy anyja elutasítja őt. Szavak nélkül
Jack így döntött: „Úgy látszik, csak akkor kapok figyelmet anyától, amikor valami olyat csi-
nál, amivel elutasít engem. Másként egyáltalán nem kapok figyelmet. Így legjobb, ha fenn-
tartom az elutasításokat.” Hamarosan kidolgozott egy sor stratégiát a fenti eredmény eléré-
sére. Nyafogott, a fogát csikorgatta és így tovább. Más alkalmakkor hisztériás rohamot ka-
pott. Akárhogyan is történt, a mama végül is dühös lett rá. Ilyenkor pedig kiabált Jackkel,
vagy még meg is pofozta. Ez a fajta figyelem fájdalmas volt, de mindenképpen jobb a sem-
minél.
Felnőtt korában Jack öntudatlanul is ugyanezt a gyermekkori stratégiát folytatja. Olyan
nőket keres, akik valószínűleg vissza fogják utasítani őt a Szülői pozícióból. Ha az elutasí-
tás lassan jön, elősegíti azzal, hogy üldözi a nőt, ugyanúgy, ahogy az anyját zaklatta 15
hónapos korában.
Jean szintén egy gyermekkori szimbiózist játszik újra. Csecsemő- és kisgyermekkorá-
ban sok játékos sztrókot kapott az apjától. Eljött azonban az idő, amikor Jean nőies nagy-
lány lett. Gyermeki-jében apja kényelmetlenül kezdte érezni saját szexuális felelősségét
iránta. Öntudatlanul is visszahúzódott a lányától.
Jean sértettnek és kijátszottnak érezte magát. Hogy valahogyan elmulassza fájdalmát,
sértettségét dühvel borította, és úgy határozott, jobb lesz, ha ő a visszautasító fél. Szülői-
be ment át, hogy legyőzze az apa Gyermekijét. Felnőtt nőként öntudatlanul ugyanezt a
döntést játssza ki. Apja arcát másolja a hozzá kapcsolódó férfiakra és elutasítja őket, s
közben újra érzi a gyermekkori dühöt.
● Rajzold meg a Molly és páciense által játszott játszmák szimbiotikus diagramjait.

Saját személyes példádban milyen szimbiotikus pozíciót vettél fel a játszma ele-
jén és milyen pozícióba mentél az Átkapcsolásnál? Tudod-e azonosítani, milyen gyer-
mekkori szimbiózist játszottál újra vagy mi ellen lázadtál? ●
Amikor arra használják a játszmákat, hogy gyermekkori szimbiózisokat játsszanak új-

ra, azzal igazolnak és fenntartanak egy félreismert problémát. Ezzel referenciakeretüket
védik meg.
Így a játszmákat azért játsszák, hogy „igazolják”, amit a játékosok már éreznek és
hisznek (helyettesítő érzések és élethelyzet), és azért, hogy átvigyék a felelősséget valaki
vagy valami másra. Minden alkalommal, amikor valaki ezt teszi, megerősíti a sorskönyvet.
Játszmák és sztrókok
Tudjuk, hogy a gyermekeknek sztrókokra van szükségük a túléléshez. Időnként min-
den gyermek megrémül attól, hogy esetleg elfogynak a sztrókok. Ez ellen védekezik és
olyan manipulációkat dolgoz ki, amelyekkel meg tudja tartani a sztrókokat a maga számá-
ra.
A játszmákkal megbízható módon lehet erőteljes sztrókokra szert tenni. A játszma nyi-
tó szakaszában váltott sztrókok lehetnek pozitívak vagy negatívak, ez a játszmától függ.
Az átkapcsolásnál minden játékos kap vagy ad erőteljes negatív sztrókokat. Akár pozitív,
akár negatív, a játszma során váltott minden sztrók magában foglal egy félreismerést.
243
A TA MA
Játszmák, sztrókok és helyettesítősdi

Fanita English szerint az emberek akkor kezdenek el játszma-sztrókokat keresni, ami-
kor a helyettesítősdiből származó sztrókokat a kifogyás veszélye fenyegeti. Lehetséges,
hogy gyámoltalan szerepbe kerültem veled, míg te a segítőkészet alakítottad. Lehetséges,
hogy elmondom neked az összes rossz dolgot, ami velem aznap történt, míg te felajánlod
Megmentő együttérzésedet. Egy darabig ezeket a helyettesítő sztrókokat cserélgetjük.
Azután ebbe belefáradva jelzést adsz. hogy tovább akarsz menni. Megrémülve Gyer-
mekim-ben, reagálhatok egy „most rajtacsíptelek, te gazember” játszmával, és valami
olyasmit mondok, hogy: „Mindig azt gondoltam, rád számíthatok, de most már látom, hogy
tévedtem.” Öntudatlanul is abban reménykedtem, hogy egy Rúgj belém játszmával fogsz
válaszolni és fenntartod a bejövő sztrókok áramát.
Amikor az emberek játszmákba kezdenek, hogy sztrókokat manipuláljanak, mindany-
nyiszor félreismerik a valóságot. Nem veszik tudomásul, hogy sok olyan felnőtt választás
van, amellyel pozitív módon kaphatnak sztrókokat
● Milyen sztrókokat adtál és kaptál a saját játszmapéldádnál?

Akkor kerültél-e a játszmába, amikor a helyettesítő sztrókokat a kifogyás veszélye
fenyegette? ●
Berne „hat előnye”

Az Emberi játszmák-ban Eric Berne a játszma-játék „hat előnyét” sorolta fel. Manap-
ság nem túl gyakran hivatkoznak ezekre a gyakorlati TA-munkában. Mindegyik egyszerűb-
ben érthető más TA-elgondolások összefüggéseiben. Vizsgáljuk meg mindezeket röviden!
Illusztrációként mondjuk, hogy egy „Rúgj belém!” játékos vagyok.
(1) Belső pszichológiai előny. A játszma-játékkal fenntartom a sorskönyvi hiedelmeim
sorának stabilitását. Minden alkalommal, amikor „Rúgj belém!”-et játszom, megerősítem
azt a hiedelmet, hogy visszautasítást kell kapnom, hogy figyelmet kaphassak.
(2) Külső pszichológiai előny. Elkerülök olyan szituációkat, amelyek a referenciakere-
temet támadják. Így elkerülhetem az aggodalmat, amelyet ennél a kihívásnál éreznék. Ha
a „Rúgj belém!”-et játszom, elkerülöm azt, hogy szembenézzek a következő kérdéssel: „Mi
történne akkor, ha másoktól egyenes pozitív sztrókokat kérnék?”
(3) Belső társas előny. Berne szavaival kifejezve, a játszmák „keretet nyújtanak egy ál-
intim társas életre, amely otthon vagy elvonultságban játszódik.” Bármely „Rúgj belém!”
játszma részei hosszúak lehetnek, gyötrelmes „szív a szívhez” szóváltások bármely játé-
kos partnerrel. Úgy érezzük, mintha nyíltak lennénk egymással. A valóságban ez nem inti-
mitás. A társas szintű üzenetek szintje alatt találhatók azok a rejtett üzenetek amelyek iga-
zolják, hogy játszmában vagyunk.
(4) Külső társas előny. A játszma pletykálkodási témát ad szélesebb társadalmi kö-
rünkben. Amikor a bárban vagyok más férfi „Rúgj belém!” játékosok társaságában, eltölt-
hetjük az időnket a „Hát nem szörnyűek a nők?” témával.
(5) Biológiai előny. Ez arra vonatkozik, hogy a játszma sztrókokat ad. A „Rúgj belém!”
játszmától főként negatívokat kapunk. Gyermekkoromban elhatároztam,
244
hogy mivel a pozitív sztrókokhoz nehéz hozzájutni, legjobb lesz, ha rúgásokra teszek szett
a túlélés érdekében. Minden alkalommal, amikor újrajátszom a játékot, szerkezet- és
sztrók-éhséget is kielégítek.
(6) Egzisztenciális előny. Ez a játszma élethelyzetet „megerősítő” funkciója. A „Rúgj
belém!” játszmát az én nem vagyok rendben, te rendben vagy pozícióból játsszák. Minden
alkalommal, amikor egy játszma-rúgást kapok, megerősítem ezt a pozíciót.
● Mi Jean „Most rajtacsíptelek, te gazember” játszmájának „hat előnye”?

Mi a hat előnye a te saját játszmapéldádban? ●
A játszmák pozitív elszámolása

John James kidolgozta azt az elgondolást, hogy a játszmáknak valós előnyei is van-
nak, mint ahogy a sorskönyvnek is. Kimutatta, hogy minden játszma magában hordoz egy
pozitív elszámolást a negatív elszámoláson kívül.
A játszma a gyermek legjobb stratégiája, hogy valamit megkapjon a világtól. Amikor
felnőttkorban játszmákat játszunk, megkísérlünk egy eredendő gyermeki szükségletet ki-
elégíteni. Pontosan arról van szó, hogy a szükséglet kielégítésének módjai idejétmúltak és
manipulatívak.
James szerint a pozitív kiegyenlítés a negatív után következik a játszmaformulában.
Például mi a pozitív Gyermeki szükséglet, amit kielégítek, amikor a „Rúgj belém!” játszmát
játszom? Az, hogy minden alkalommal, amikor eljátszom a játszmát, miután összegyűjtöt-
tem rossz érzéseim elszámolását, ezt mondhatom magamnak Gyermeki-ben: „Hű! Hála Is-
tennek, most van egy kis időm és helyem a magam számára!”
Más „Rúgj belém!” játékosok az enyémből nyerhetnek pozitív elszámolásokat. A pozi-
tív elszámolás minden egyes játszma-játékosra egyedileg jellemző. John James szerint
azonban mindig megtalálható.
● Milyen pozitív elszámolást kerestek Molly és kliense, amikor az „És miért nem –
Igen, de” eszmecserébe fogtak?
Milyen pozitív elszámolást kaptál te a saját játszmapéldád befejezésekor? Lehet,
hogy azonnal rá fogsz jönni a válaszra, de az is lehet, hogy időre és gondolkodásra
lesz szükséged. ●
245
25. Fejezet
HOGYAN BÁNJUNK A JÁTSZMÁKKAL?
Már megtettük a játszma-játék hatástalanításának legfontosabb lépéseit. Megtanultuk,

hogy mik a játszmák, és hogyan analizálhatók. Ismerjük a rejtett motívumokat, amelyekkel
az emberek a játszmák játszása során dolgoznak. Ebben a fejezetben felvázolunk egy
„szerszámkészletet” a játszmák ellensúlyozásának praktikus módjaira.
El kell-e neveznünk a játszmákat?

Az Emberi játszmák-ban Berne elbűvölte olvasóit azzal, hogy találó neveket adott a
listába vett játszmáknak. Mások is követték Berne nyomdokait, és a játszmák elnevezése
néhány évig divattá vált a TA-ban. Valójában a játszmák százait „fedezték fel”, és mind-
egyiknek megvolt a maga elnevezése.
Ma már, 20 év elteltével láthatjuk, hogy ezek közül csupán néhány jelentett adalékot a
játszmák megértéséhez. A javasolt nevek közül sok olyan interakciót ír le, amelyek a 23.
fejezetben található definíciók szerint egyáltalán nem játszmák. Különösképpen meg kell
jegyezni, hogy sokban nem található meg az Átkapcsolás, ezért inkább időtöltésnek vagy
helyettesítősdinek nevezhetjük. Ez a helyzet sok olyan játszmával, amelyet az Emberi
játszmák-ban vett listába.
Amikor kiiktatjuk ezeket a nem-játszmákat, felfedezzük, hogy a fennmaradó játszmák
az alapvető minták szerint relatíve kis csoportba osztályozhatók. Minden minta egy jól is-
mert játszma-névvel illethető. A többi nevek mind ezek variációi, és inkább tartalmi, mint
folyamati változatok – inkább azt jelzik, hogy mi megy végbe a játszmában, mint azt, hogy
hogyan játsszák a játszmát.
Manapság a legtöbb TA-szakember gazdaságosabban bánik az általa használt
játszma-nevekkel. Ez az a megközelítés, amely számunkra elfogadhatóbb. Úgy gondoljuk,
hogy akkor érthetjük meg legjobban a játszmákat, ha a játszmák játszójának általános min-
táira koncentrálunk. Ez arra is lehetőséget ad, hogy a játszmák elhárítására általános elve-
ket dolgozzunk ki, anélkül hogy minden egyes játszma ártalmára specifikus „antitézist” kel-
lene kidolgozni, ahogy Berne tette.
Ismerős játszmák
Ebben a részben a legáltalánosabban használt játszma-elnevezéseket vesszük sorra.
Osztályozásuk a drámaháromszög-pozíció azon változásai szerint történik, melyeket a já-
tékos az Átkapcsolás pillanatában tesz.
Üldözőből Áldozatba átkapcsolás

Ez a Rúgj belém játszmával jellemezhető, amelyet már példákkal illusztráltunk.
246
A Rabló-Pandúr ugyanezen játszma változata, amelyet jogi környezetben játszanak.

Itt a játékos a törvényes rend őreinek kijátszásával, illetve Üldözésével nyit. Végül azonban
elfogatja magát, és így Áldozatként végzi.
A szépséghiba e játszmában, hogy a játékos másban talál hibákat, bírálja megjelené-
süket, munkájukat stb. Ezt helyettesítősdi témájaként határozatlan ideig fenntarthatja anél-
kül, hogy szükségszerűen bekövetkezne a játszma-átkapcsolás. Megtörténhet azonban,
hogy a hibáztatót végül elutasítják azok, akiket bírál, vagy véletlenül kihallgatják, amikor
valakinek a hibáiról beszél a háta mögött. Akkor a dráma-háromszögben átmegy Üldöző-
ből Áldozatba, és így helyettesítősdije játszmává válik.
A „Ha te nem lennél’’ játszma játékosa állandóan arról panaszkodik másoknak, hogy
hogyan akadályozzák meg őt abban, amit valójában csinálni szeretne. Például ha egy
anya ezt mondja a gyerekének: „Ha te nem lennél, mindig utazgathatnék.” Most tételezzük
fel, hogy valami történik, ami megszakítja az e témában folytatott helyettesítősdijét. Példá-
ul örököl egy nagyobb összeget, ami lehetővé teszi, hogy fizessen a gyermekfelügyeletért.
Vagy a gyermekei felnőnek, és nincs már rá szükségük, hogy állandóan velük legyen. Azt
hiszed, hogy most elmegy azokra a külföldi utakra? Nem, rájön, hogy egyszerűen nem bír-
ja elhagyni a saját országát. Ha így tesz, átkapcsol az Áldozat helyzetébe.
Áldozatból Üldözőbe átkapcsolás

Erre a mintára a „Most rajtacsíptelek, te gazember” játszma illeszkedik. Emlékszünk
rá, hogy ez az a játszma, amit Jean az egyik nyitó példában játszott. Ebben és összes va-
riációiban a játékos egyfajta Áldozati szerepből indít. Amikor a partnere bekapja a horgot, a
játékos átmegy az Üldöző szerepébe.
Az „És miért nem... Hát, igen, de”-ben a játékos azzal indít, hogy tanácsot kér, de min-
den adott javaslat elől elzárkózik. Az Átkapcsolás akkor jön létre, amikor a tanácsadó kifut
az összes lehetséges tanácsokból, és a hát igen, de... játékos most a segítőt utasítja visz-
sza. Emlékszünk, hogyan játszotta ezt Molly kliense példánkban. Ez a szociális munka és
más „segítő” munkák megszokott játszmája.
A Rapo a „Most rajtacsíptelek, te gazemberének szexuális verziója. Itt a játékos sze-
xuális hívó jelzést ad. Amikor pedig partnere szexuális választ akar adni, akkor a Rapo já-
tékos ingerülten elutasítja. A Rapo játékos trikója elején a következő feliratot viseli: „Elérhe-
tő vagyok”, hátul viszont ez olvasható: „De nem neked, ha, ha.” Az elsőfokú Rapo a parti-
kon játszott játszmasztrókok mindennapi közönséges forrása, és a vége az enyhe szexuá-
lis elutasítás. A harmadik fokon a Rapo játékos megvárja, amíg bekövetkezik a fizikális
szexuális kontaktus, azután megnyomja a kapcsolót és „Erőszakot” kiabál.
A most rajtacsíptelek mintának többféle játszmája van, amelyekben az eredeti Áldozati
pozíciót helyettesítősdi állásból veszik fel és az Átkapcsolás általában nem történik meg,
amíg az álláspontok nem konfrontálódnak. Az „Ostoba” és a „Szegény én” játékosai a
„Nem tudok gondolkodni” és a „Nem tudok magamon segíteni” helyettesítő pozíciókból in-
dulnak ki. Lehetséges, hogy megelégednek ezzel az áldozati helyzettel, amíg a sztrókok
érkeznek. Ha azonban valaki olyan követeléssel szembesíti ezeket a játékosokat, hogy
gondolkodjanak vagy tegyenek meg dolgokat önmagukért, akkor dühösbe vagy vádlóba
kapcsolhatnak át: „Több eszem is lehetett volna, mint hogy azt gondoljam, tőled segítséget
kaphatok.”
247
A TA MA
A „Faláb” az „Én szegény” variációja, a következő pólófelirattal: „Mit lehet várni valaki-
től... akinek olyan anyja volt, mint nekem, aki alkoholista, mint én, aki a külvárosban nőtt
fel. (Tetszés szerinti válaszok behelyettesíthetők.)
A Tegyél meg nekem valamit játszma játékosa más embereket próbál manipulálni,
hogy gondolkozzanak vagy cselekedjenek helyette... Például a tanuló, akinek feltesznek
egy kérdést az osztályban, esetleg némán ül, rágja a ceruzáját és várja, hogy a tanár adja
meg a választ. Amíg a remélt segítség meg nem érkezik, a játékos a segítségre szoruló Ál-
dozat helyzetében marad. Később azonban learathatja a játszma sztrókjait, olyan módon,
hogy rossz tanácsadással vádolja a segítőt. Például a fentiekben említett tanuló elmehet
az igazgatóhoz és panaszt tehet, hogy azért kapott rossz jegyet, mert a tanár magyarázata
nem volt világos. A játszmának ez a fajta befejezése sokszor más nevet kap: „Lásd, hogy
mit csinálhattál velem.”
Megmentőből Áldozatba átkapcsolás

Itt a prototípus-játszma a következő: „Én csak segíteni próbálok rajtad.” Ez a cím fel-
használható bármely játszmánál, amelyben valaki azzal kezd, hogy „segítséget” ajánl fel a
Megmentő pozíciójából, azután átkapcsol Áldozatba, amikor az a személy, akin segített,
vagy visszautasítja a segítséget, vagy saját feje után megy és bajba kerül, vagy azt jelzi,
hogy a felajánlott segítség nem volt megfelelő. A segíteni szándékozó pedig begyűjt egy
alkalmatlansági zsetont.
Az a játszma, amit Molly játszott a nyitó példánkban, „És miért nem... hát igen, de”, e
téma variációja, ahol az adott tanácsot visszautasítja a játszmabeli partner.
Megmentőből Üldözőbe átkapcsolás

A „Nézd, milyen keményen próbálkoztam” hasonlóképpen kezdődik, mint az „Én csak
segíteni próbálok neked”, olyan módon, hogy a „segítő” a Megmentő szerepét vállalja. Az
Átkapcsolásnál azonban az egyszer volt Megmentő vádló Üldözővé válik fájdalommal teli
Áldozat helyett. Például képzeljünk el egy asszonyt, aki fiát érzelmekkel elárasztó anya-
ként viselkedett annak egész gyermekkorában. Mostanra a gyermek lázadó tinédzserré
vált, és éppen most jelenti be, hogy el akarja hagyni otthonát. A játszmabeli átkapcsolás
megtörténtével az anya így kiabál: „Azok után, amit érted tettem! Remélem, megkapod,
amit megérdemelsz! Én mindenesetre mosom kezeimet, hallod?”
Élve a választások lehetőségével

A 7. fejezetben a választások lehetőségéről tanultunk. Ha gyakoroltad azokat, akkor
mostanra már egészen ügyesen tudod használni. Ez a képesség a játszmaanalízis ismere-
tével kombinálva „hatékony fegyverzetet” biztosít a játszmák elleni harcban.
A választás lehetőségét arra használhatjuk, hogy megszakítsuk a játszma folyamatát
bármely fokon a Játszma Formulában. Ha felfedezed, hogy te magad félúton vagy egy sa-
ját játszmádban, választhatsz úgy, hogy kibillensz a negatív én-állapotból és pozitív én-
állapotba helyezkedsz. Ha valaki más hívott meg a játszmájába, arra használd a választá-
sodat, hogy vágj vissza azzal a reakcióval,
248
amely keresztezi az ő elvárásait arra vonatkozólag, hogy mit feltételezett azzal kapcsolat-
ban, amit te a játéknak abban a szakaszában csinálni fogsz.
Azt javasoljuk, hogy csak pozitív én-állapot-választásokat használj. Ahelyett, hogy a
dráma-háromszögben körbetáncolnál a másik személlyel, lépj ki inkább teljesen a három-
szögből.
Nem kényszeríthetsz senki mást, hogy abbahagyja a játszmákat. Azt sem tudod leállí-
tani, hogy téged megpróbáljanak egy játszmába becserkészni. Ha azonban a választáso-
kat használod, magad is kimaradsz a játszmából, vagy ha már benne vagy, kiszállhatsz
belőle. És megvan a maximális lehetősége annak is, hogy a másik személyt is kihívod a
játszmából, ha ez a célod.
A „nyitó horog” elfogása

Bob és Mary Goulding hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a játszmát rögtön az
elején, a „nyitó horognál” kell elkapni. Ha azonnal jelentkezni tudsz egy olyan választással,
amely konfrontálja ezt, meg tudod előzni a játszma kibontakozását.
Ez a „marslakó módra” történő gondolkodás képességét hívja elő. El kell kapni a titkos
üzenetet, amely a horgot alkotja, és – a társadalmi szinten való reagálás helyett – azt át
kell vágni.
Egyenesen Felnőttből is keresztezheted. Például gondoljuk végig a Molly és kliense
közötti játszmát. Amikor a kliens előadta kérését, Mollynak ezt kellett volna válaszolnia:
„Úgy tűnik, problémája van. Mit tehetek a megoldás érdekében?” Ezzel a kérdéssel köz-
vetlenül a burkolt szándékra kérdezne. Ha a kliense továbbra is be akarná őt vonni játsz-
májába, egyszerűen megismételhetné a keresztezést, amíg kliense Felnőtt választ nem
adna, vagy feladná az egészet és elmenne. Az utóbbi esetben a kliens mindenképpen
megkapná a játszma kiegyenlítését. Molly viszont elkerülhetné, hogy magának szerezzen
egy kiegyenlítést.
Ha ez illik a körülményekhez, különösen hatékony módja a nyitó horog keresztezésé-
nek, hiszen egy eltúlzott reakcióval válaszolunk, akár a Gyermekiből, akár a Szülői-ből.
Például Molly úgy is fogadhatta volna kliense panaszát, hogy lecsúszik székében egész
addig, míg el nem tűnik az asztal alatt és így nyöszörög: „Ó, te jó ég! Már megint rossz for-
mában van, ugye?” Amikor egy kliens azt mondja Bob Gouldingnak, hogy azért jött terápiá-
ba, hogy dolgozzon egy problémán, Bob gyakori reakciója, hogy unott arckifejezést ölt, és
így szól: „Dolgozni és dolgozni és dolgozni...’’ Az ilyenfajta reakciók keresztezik a nyitó
Horgot pszichológiai szinten, és ezt közvetítik: „Keresztüllátok a játszmádon úgy, hogy csi-
náljunk inkább valami vidámabbat helyette.”
Félreismerések és utasítások megfigyelése

A nyitó Horog mindig magában foglal egy félreismerést. A játszma minden egyes stá-
diumánál további félreismerések lehetségesek. Ezért a félreismerések megfigyelésének
képessége segít, hogy azonosítsuk a játszmára való felhívásokat és Választásokkal utasít-
suk el azokat.
Ha elfogadod a Horogban felajánlott félreismerést, feltárod Gyenge pontodat a játsz-
ma beindul. Tehát a játszma hatástalanításának módja: szembekerülni a másik személy
félreismerésével.
249
A TA MA
Abban a pillanat-töredékben, amely a játszmába való belépést megelőzi, a játékos

utasítás-magatartást mutat. A 16. fejezetben megtanultuk, hogyan lehet azonosítani az
utasításokat. Ez a képesség abban is segíteni fog, hogy elkapd a nyitó Horgot, és megaka-
dályozd az ezt követő játszmalépéseket. Ha ki akarsz maradni a játszmából, utasítsd el,
hogy a másik személy utasítás-magatartására saját utasításoddal reagálj. Helyette adj ma-
gadnak egy megengedőt.
A negatív kiegyenlítés el nem ismerése

Mi van akkor, ha nem veszed észre a nyitó Horgot, belekerülsz a játszmába, és csak
az Átkapcsolásnál tudatosul benned? Nincs minden elveszve. Még mindig nem kell átven-
ned a rossz érzés kiegyenlítésedet. Sőt, tudsz magadnak adni egy jó érzés kiegyenlítést.
Például tételezzük fel, hogy egy ismert szónok által tartott előadást hallgatok. A vita idején
támadást intézek az előadó gondolatai ellen. Valójában, bár ennek nem vagyok tudatában,
elkezdtem üldözni az előadót. Amikor befejeztem a mondókámat, az előadó nyugodtan el-
mosolyodik, és egyetlen jól megválasztott mondattal lerombolja felsorakoztatott érvemet. A
közönség nevet.
Ennél a pontnál a sorskönyvem arra szólít fel, hogy kapcsoljak át a „Rúgj belém” játsz-
mára. Feltételezhető, hogy visszautasítottnak és haszontalannak érzem magam. Ehelyett
azonban kilépek a sorskönyvből. Ezt mondom magamnak: „Érdekes! Most jövök rá, hogy
Rúgj belém-et kezdtem el játszani az utóbbi három percben. Milyen okos vagyok, hogy rá-
jöttem!” Megjutalmazom magam egy csokorra való jó érzéssel, saját okosságomért, amiért
rájöttem a játszmára.
Figyeljük meg, hogy nem azért gratulálok magamnak, mert belekerültem a játszmába.
Azért gratulálok magamnak, mert elég okos voltam, hogy észrevegyem, hogy belekerül-
tem.
Az érdekes az, hogy ha következetesen használod ezt a technikát, azt találod, hogy
az idő haladtával ritkábban és kevésbé intenzíven játszod a játszmát. És ez nem meglepő,
ha azt vesszük, hogy a játszmák milyen szerepet játszanak a sorskönyvben. Minden alka-
lommal, amikor elhárítom egy játszma rossz érzéssel járó kiegyenlítését és jó érzés ki-
egyenlítést adok magamnak, helyette eldobok egy negatív zsetont. Helyette begyűjtök egy
pozitív erősítő emléket. Így segítek leszerelni a Sorskönyvi Hiedelmeimet és csökkenteni a
racket magatartásaim intenzitását, amelyek közül a játszma maga az egyik.
Jussunk egyenesen a pozitív kiegyenlítődéshez

Hasonló technikát javasolt John James. Emlékezni fogunk arra az elgondolására,
hogy minden játszmának van egy pozitív kiegyenlítődése, csakúgy, mint egy negatív. Ami-
kor azonosítasz egy adott játszmát, amit már sokszor játszottál, átgondolhatod, milyen au-
tentikus Gyermeki szükségleteket elégítettél ki a múltban azzal, hogy így tettél. Azután mó-
dokat találhatsz arra, hogy kielégítsd ezeket a szükségleteket egyenesen és nem sors-
könyvi módon.
Tételezzük fel, hogy a Rúgj belém játszmám pozitív kiegyenlítése ha időt és helyet te-
remtek a magam számára. Ennek tudatában felnőtt választási lehetőségeimet használha-
tom arra, hogy ezeket a javakat anélkül kapjam meg, hogy először megrúgnának. Kezdhe-
tem azzal, hogy szakítok tíz perc csendes időt a magam
250
számára minden reggel és délután, vagy kijelölök a napirendemben olyan időszakokat,

amikor egyedül sétálgatok a vidéken. Ha így teszek, egyenes úton találkozom Gyermeki
igényeimmel. Ennek eredményeképpen pedig azt fogom tapasztalni, hogy egyre ritkábban
és ritkábban játszom a Rúgj belém-et. Ha mégis játszom a játszmát, az bizonyos, hogy
sokkal kisebb mértékben történik, mint megelőzően.
Lépjünk intimitásba az Átkapcsolásnál

Ha már hozzászoktunk, hogy lenyomozzuk egy játszma egymást követő lépéseit, egé-
szen könnyűnek fogjuk találni, hogy felismerjük az Átkapcsolást. Fel fogod ismerni, hogy te
és a másik személy valamilyen módon szerepet váltottatok, és majdnem ugyanabban a pil-
lanatban felismeritek a zavart, amely a szembeszegülést alkotja.
Ezen a ponton még mindig van egy módszer, amellyel kiléphetsz a játszmából. Ha va-
laki sorskönyvben marad az Átkapcsolás és a Szembesülés pillanatában, úgy gondolja,
hogy egyetlen választása a kiegyenlítés felé való elmozdulás. Felnőtt tudatossággal azon-
ban más utat is választhatunk. Ahelyett, hogy racket érzésekbe mennénk bele, legyünk
nyíltak a másik személlyel autentikus érzéseinket és igényeinket illetően. Így intimitáshoz
jutunk a játszma kiegyenlítésekor.
Például képzeld el, hogy Rúgj belém játszmát játszottam egy kapcsolatban és éppen
most érkeztem el az Átkapcsoláshoz a játszmában. Ezt mondhatom a másik személynek:
„Most jövök rá, hogy mit csináltam. Ellöklek magamtól egész addig, amíg el nem utasítasz
engem. Most attól félek, hogy elhagysz, pedig valójában azt akarom, hogy maradj velem.”
Ezzel a nyílt kijelentéssel nem kényszeríthetem a másik embert, hogy maradjon ve-
lem. Még csak arra sem késztethetem, hogy lépjen ki a saját játszmájából, ha elszánta
magát, hogy benne marad. Ezzel szemben arra hívom meg őt, hogy saját autentikus érzé-
seivel és igényeivel reagáljon. Ha így tesz, a boldogság és megkönnyebbülés érzésével
térhetünk vissza a kapcsolatba. Alternatív módon úgy is határozhatunk azonban, hogy el-
válunk, jóllehet ennek inkább becsületbeli, mind játszmabeli okai vannak. Ha az utóbbi
döntést hozzuk, mindkettőnknek szembe kell néznünk veszteségünk miatt egy szomorú
időszakkal. Mint mindig, az intimitást kevésbé lehet előre megjósolni, mint a játszma-játé-
kot, és lehet, hogy kellemesebbnek vagy kevésbé kellemesnek fogjuk találni.
A játszma-sztrókok helyettesítése
A játszma-játékot a Gyermek a sztrókok szerzés megfelelő módjának tartja. Mi történ-
het tehát, ha jó Felnőtt okokból redukáljuk a játszott játszmákat?
A tudatosságon kívül a Gyermeki-ben pánikot érezhetsz és megkérdezheted magad-
tól: „Mi lesz a sztrók-ellátmányommal?” Emlékezz vissza, hogy a Gyermeki számára a
sztrókok elvesztése a túlélés fenyegetettségét jelenti.
Így anélkül, hogy tudnád, elkezdheted használni a Kis Professzor stratégiákat, hogy
visszanyerd az elveszett sztrókokat. Talán más módokat találsz a régi játszmák eljátszásá-
ra. Vagy más játszmákat kezdesz játszani ugyanazzal a dráma-háromszög kapcsolással.
Vagy „elfelejted” szembesíteni a félreismeréseket. Felszínesen az ilyen
251
A TA MA
jellegű tevékenységet „önszabotázs”-nak lehet interpretálni. A korai Gyermeki tekintetében

viszont a céljuk pontosan az ellenkezője. A motiváció a sztrók-ellátmány biztosítása, vagyis
a túlélés biztosítása.
Ezért fontos, hogy ne egyszerűen csak „abbahagyjuk a játszmák játszását”. Meg kell
találni a módját annak, hogy helyettesítsük a korábban a játszmákból származó sztrókokat.
Stan Woollams még egy csapdára hívta fel a figyelmünket. A játszmából származó sztró-
kok nagyszámúak és intenzívek. Ezzel ellentétben a játszmamentes életből származó
sztrókok gyengék, sokkal kisebb a számuk, és nem nyújtanak elegendő kínálatot. Bizo-
nyos, hogy ezek az új sztrókok igazak és nem rejtenek magukban félreismerést. Azonban
tudjuk, a sztrókokra éhes Gyermeki-t inkább a mennyiség érdekli, mint a minőség.
Nem marad más hátra, mint, hogy meggyőzd magad arról a Gyermekiben, hogy az új
sztrók-ellátmány elfogadható és tartós lesz. Ebben az átmeneti periódusban jó, ha találunk
extra sztrók-forrásokat, amelyek átsegíthetnek a nehézségen. Például egy csoport támo-
gatása segítheti az egyén változását.
Hosszabb távon hozzá fogsz szokni Gyermeki-ben ehhez az új és kevésbé intenzív
sztrók-bevételéhez. A játszmától való szabadság jelentheti az izgalom néhány ismerős for-
rásának elvesztését. Megengedi azonban, hogy olyan Felnőtt választásokat használjunk,
amit a játszma-játék során megtagadtunk önmaguktól. Azzal, hogy kimozdulunk a játszmá-
ból, megkönnyítjük magunknak az intimitás autentikus közelségébe kerülést.
● Vizsgáljuk meg újra azt a játszmapéldát, amelyet a játszmaterv segítségével anali-

záltunk (23. fejezet).
Azonosíthatod-e ezt a fent megadott játszmanevek egyikével? Ellenőrizd ezt a
dráma-háromszög pozíció Átkapcsolásával, amelyet a játszmában történt Átkapcso-
lásnál csináltál.
Gondold végig a különböző technikákat, amelyeket a játszmák ellen ebben a feje-
zetben tanultunk. Alkalmazd mindegyiket a játszmapéldádra. Végül egész sor mód-
szer áll majd rendelkezésedre ahhoz, hogy a jövőben ellen tudj állni ennek a játszmá-
nak.
Ha alkalmazni akarod ezeket a technikákat, először döntsd el, hogyan fogsz
sztrókokat szerezni, hogy helyettesíteni tudd azokat, amelyeket elveszítesz, amikor ki-
mozdulsz a játszmából. Jegyezd is fel magadnak ezt az alternatív sztrók-ellátmányt.
Azután kezdj hozzá és harcolj a játszma ellen. Válassz ki egy technikát és követ-
kezetesen használd egy hétig. Azután a többit is próbáld ki hasonló módon. Ha cso-
portban dolgozol, számolj be sikereidről! ●
252
VII. rész
VÁLTOZÁS
A TA a gyakorlatban
26. Fejezet
SZERZŐDÉSEK A MEGVÁLTOZÁSRA
Meghaladja e könyv kereteit, hogy részletes beszámolót adjunk a TA profi használatá-

ról. Ennek az utolsó résznek célja, hogy gyors áttekintést nyújtson azokról a módszerekről,
amelyekben a TA-t a megváltozás elérésére használják.
Ezt a fejezetet azzal kezdjük, hogy megvizsgáljuk a TA-gyakorlat egyik központi voná-
sát: a szerződések használatát.
Berne a szerződést a következőképpen definiálta: „Nyílt kétoldalú elkötelezettség egy
jól körülírt tevékenységsorra.” James és Jongeward definíciója is nagyon tetszetős: „A
szerződés Felnőtt elkötelezettség, amelyet magunk és/vagy másvalaki érdekében válla-
lunk a megváltozás megvalósítására.”
A szerződések a következőket foglalják magukban:
– ki a két szerződő fél;
– mi az, amit együtt szándékoznak csinálni;
– mennyi időt vesz ez igénybe;
– mi a célja vagy eredménye ennek a folyamatnak;
– honnan fogják tudni, hogy elérték-e a célt;
– mennyiben lesz jó hatású és/vagy kielégítő a kliens számára.
A TA-szakemberek kétfajta szerződést különböztettek meg: az adminisztratív vagy üz-
leti szerződést és a klinikai vagy kezelési szerződést.
Az üzleti szerződés megegyezés a szakember és a kliens között a fizetés és a közös
munka adminisztratív részleteire vonatkozóan.
A gyógykezelési szerződésben a kliens leszögezi, hogy milyen változásokat akar
megvalósítani, és mi az, amit hajlandó megtenni e változások megvalósítására. A szakem-
ber elmondja, hogy hajlandó-e együtt dolgozni a klienssel az óhajtott célok elérése érdeké-
ben és leszögezi, hogy mi az ő szerepe ebben a folyamatban.
Steiner „négy elvárása”

Claude Steiner négy elvárást sorol fel az egészséges szerződéskészítés érdekében.
(1) Kölcsönös egyetértés. Ez azt jelenti, hogy mindkét félnek bele kell egyezne a szer-
ződésbe. A szakember nem erőszakolhat a kliensre sem üzleti, sem kezelési célokat. De a
kliens sem erőszakoskodhat a szakemberrel. A szerződéskötést a két fél közötti tárgyalás-
sal kell elérni.
(2) Érvényes ellenszolgáltatás. Jogi nyelven az „ellenszolgáltatás” egyfajta rekompen-
zációt jelent, amit valakinek az idejéért vagy munkájáért adunk. A TA-ban az ellenszolgálta-
tás általában a kliens által a szakembernek fizetett pénz. Vannak esetek, amikor másfajta
ellenszolgáltatásra szerződnek a felek. Például a kliens szerződhet arra, hogy bizonyos
óraszámot dolgozik a szakembernek a kezelésért. Bárhogyan is egyezzenek meg, az el-
lenszolgáltatásnak nyilvánvalónak kell lennie, és mindkét szerződő fél bele kell, hogy
egyezzék.
256
A TA MA
(3) Kompetencia. Mind a szakembernek, mind a kliensnek kompetensnek kell lenni,

hogy kivitelezhessék azt, amiben a szerződésben megegyeztek. A szakember részéről, ez
azt jelenti, hogy rendelkezik azzal a specifikus szakképesítéssel, amely ahhoz szükséges,
hogy a kliens elérje az óhajtott célt. A kliensnek képesnek kell lennie arra, hogy megértse a
szerződést és meglegyenek a fizikális és mentális erőforrásai, hogy azt ki is vitelezze. Ez
azt jelenti, hogy például egy komoly agysérült egyén nem képes arra, hogy kompetens mó-
don gyógykezelési szerződést kössön. Olyan személy sem léphet kompetens szerződés-
be, aki alkoholos vagy drog-befolyásoltság alatt áll.
(4) Törvényesség. A szerződés céljainak és feltételeinek jogilag precízeknek kell lenni-
ük. A szakember számára a törvényesség azt is jelenti, hogy ragaszkodik az etikai elvek-
hez, amelyeket az a szakmai testület fektetett le, amelyhez tartozik.
Miért használjuk a szerződéseket?

Az első és a legfontosabb az, hogy a TA-gyakorlatban a hangsúly azon a filozófiai
alapfeltevésen legyen, hogy „Az emberek okék.” A szakember és a kliens egyenlőként kap-
csolódnak egymáshoz. Ezért megosztják a felelősséget azért a változásért, amelyet a kli-
ens el akar érni.
Ez abból a hitből fakad, hogy mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége,
és végső fokon mindenki felelős a saját életéért. Ő az, aki döntése következményeivel
együtt fog élni. Ezért tehát a kliens feladata és nem a szakemberé, hogy eldöntse, mit akar
az életével. A szakember munkája, hogy rámutasson mindarra, ami úgy tűnik, nem az ere-
deti funkciójának megfelelően működik.
Ha a felelősség megoszlása jelentős, mindkét félnek világosan látnia kell az óhajtott
változás természetét, és azt, hogy ők ketten mennyiben fognak hozzájárulni a változás el-
éréséhez.
A szerződések és a rejtett teendők

Tudjuk, hogy minden kapcsolatban a résztvevők titkos üzeneteket is válthatnak. Ez
különösen igaz lehet olyan helyzetekben, ahol személyi vagy szervezeti változást akarnak
megvalósítani, mivel az ilyen változások általában fenyegetést jelentenek valaki referencia-
keretével szemben. Mind a szakembernek, mind a kliensnek lehetnek rejtett teendői a tár-
sadalmi szintű cél mellett. A szerződés fontos funkciója, hogy explicitté tegye a rejtett teen-
dőket. A rejtett üzenetek feltárásával a világos szerződéskészítés keresztezi a pszichológi-
ai játszmákat és segíti mind a klienst, mind a szakembert, hogy távol maradjon a dráma-
háromszögtől.
A szakembernek megvan a saját referenciakerete és ez különbözik a kliensétől. Ezért
ő a kapcsolatba úgy érkezik, hogy hozza saját belső definícióit arról, hogy milyen változá-
sok „jók” az emberek számára. A szerződés nélkül kísértést érezne arra, hogy feltételezze,
a kliens definíciói megegyeznek az övéivel. Továbbá, mivel a referenciakeretében lévő de-
finíciók lehet, hogy nem egészen tudatosak, feltehető az, hogy számára nem egyértelműek
azok az előfeltevések, amelyeket szerinte a kliensnek helyes lenne követnie.
257
Ebben a helyzetben valószínű, hogy a szakember belekerül egy dráma-háromszög

szerepébe. Lehet, hogy elkezdi a klienst egy bizonyos irányba vezetni, és így Üldözőt ját-
szik a kliens Áldozattal szemben. Bob Goulding szavaival kifejezve, a szerződés nélküli
munka jelentheti azt, hogy a terapeuta erőszaktevővé válik.
De az is megtörténhet, hogy a szakember ezt mondja magában: „Ennek a kliensnek
nyilvánvalóan ilyen és ilyen változáson kell keresztülmennie. Ez még nem történt meg. Te-
hát szorongatott helyzetben van és nem juthat tovább az én segítségem nélkül.” Ezzel be-
lépne a Megmentő szerepébe.
Valószínű, hogy a kliensnek is vannak burkolt céljai csakúgy, mint nyíltak. Azzal, hogy
eljön a terapeutához, társadalmi szinten kifejezte, hogy valami változást akar megvalósíta-
ni. (Egyes esetekben azért jön, mert más emberek akarják, hogy megváltozzék.) De a vál-
tozás még nem történt meg. Lehet, hogy azért van így, mert valóban nem tudja, hogy mit
kell tennie. Vagy az is lehet, hogy tudja hogyan, de burkoltan védekezik a változás ellen.
Az utóbbi esetben ilyen rejtett üzeneteket küld a terapeutának: „Változtatni jöttem, de kép-
telen vagyok megtenni”, vagy „Változtatni jöttem, de nem kényszeríthetsz rá.”
Ha a burkolt cél jut érvényre mindkét oldalon, a terapeuta és a kliens kiegészítő szere-
peket vesznek fel a dráma-háromszögben, ezzel megnyitják az utat a helyettesítősdi és a
játszmák előtt.
A szerződés egyik funkciója az, hogy ezt megakadályozza. Ha megtárgyalják a válto-
zás világos céljait és módszereit, a terapeuta és a kliens kényszerülnek referenciakeretük
összevetésére. Ez a folyamat segít abban, hogy a rejtett teendőket hozzák be a Felnőtt tu-
datosságba, úgy, hogy mindkét fél a valósághoz mérhesse. Mivel sem a terapeuta, sem a
kliens nem tökéletes, nem valószínű, hogy bármelyikük napvilágra fogja hozni minden rej-
tett célját. Már az első megbeszélésen a szerződést tehát újra át kell nézni és többször új-
ra megbeszélni a változás folyamatában.
Szerződések és cél-orientáció
A legtöbb kliens úgy jön a terapeutához, hogy egy problémát szeretne megoldani. A
szerződés-készítés egyik célja, hogy a figyelmet elterelje a problémáról, és a változásra
koncentráljon.
A szerződés-készítés folyamatában mind a kliens, mind a terapeuta szükségszerűen
megalkot magának egy belső képet közös munkájuk eredményeiről. Amikor ezen a módon
egy világos célra orientálják magukat, automatikusan mobilizálják azokat a belső erőforrá-
sokat, amelyekre szükségük van, hogy elérjék az eredményt. Ez az elv érvényesül a „krea-
tív vizualizáció” minden rendszere mögött.
Ezzel ellentétben, ha a terapeuta és a kliens főként a „probléma” megoldására fordí-
tották energiáikat, akkor a problémáról alkotnak egy belső képet. Így anélkül, hogy akar-
nák, negatív vizualizációba kerülnek, erőforrásaikat inkább a probléma vizsgálatára, mint
megfejtésére koncentrálják.
Másik előnye is van a világosan leszögezett szerződési célnak: mindkét félnek nyil-
vánvalóvá teszi, hogy közös munkájuk mikor ér véget. Azt is lehetővé teszi, hogy felbecsül-
jék, mennyit haladtak előre munkájukban. A szerződések használata tehát megakadályoz-
za, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amikor a kezelés a végtelenségig elhúzódik. Kliens és
terapeuta hónapokat és éveket töltenek azzal, hogy a kliens problémáján dolgozzanak.
258
A TA MA
Hatékony szerződés készítése

A következőkben összefoglaljuk azokat a főbb vonásokat, amelyeket a TA-szakembe-
reknek meg kell találniuk egy hatékony szerződéshez. Arra kérjük az olvasót, hogy a kö-
vetkezőket ne egyszerűen átfussa, hanem vigye át a gyakorlatba egy saját maga által kí-
vánt változás megvalósítása érdekében. Ahogy James és Jongeward kimutatta, saját ma-
gaddal is éppúgy készíthetsz szerződést, mint egy terapeutával.
A következő gyakorlatok az önterápia Muriel James által alkotott szerződéskészítési
folyamatán alapulnak. Jelen könyv egyik szerzője (IS) fejlesztette tovább. Íróeszközökre,
sok papírra és időre lesz szükséged.
● Döntsd el, milyen személyi változást akarsz. Használj bármilyen szót, amely eszed-
be ötlik. ●
A szerződést pozitív szavakkal kell megszövegezni. Gyakori, hogy a cél kezdeti meg-
fogalmazása negatívumokat is tartalmaz. Például az egyén abba akarja hagyni a dohány-
zást, kontrollálni az ivást, fogyni akar vagy megszüntetni a tekintélytől való félelmét. Az
ilyenfajta „abbahagyni szerződések” és „nem szerződések” hosszú távon soha nem mű-
ködnek. Ez részben azért van így, mert a szerződési célok vizualizációként működnek. A
„nem valamit” pedig nem vizualizálhatjuk. (Ha ezt kétségbe vonod, fogj hozzá és képzelj
magad elé egy nem piros elefántot.) Ha megpróbálod, automatikusan arról készítesz belső
képet, ami a „nem” vagy bármely más negatív szót követi. Például ha valaki arra köt szer-
ződést, hogy abbahagyja a dohányzást, ezt csak úgy tudja megtenni, ha folyamatosan vi-
zualizálja a problémát, amit abba akar hagyni.
A TA-elméletben még egy magyarázat van arra, hogy miért hatástalanok az „abba-
hagyni szerződések”. Emlékezzünk rá, hogy minden sorskönyvi magatartás a Gyermeki
legjobb túlélési stratégiáját jelenti. Azt, hogy megkapja a sztrókjait és teljesülnek vágyai. Mi
történik tehát, ha egyszerűen arra szerződsz, hogy abbahagyod ezt a sorskönyvi magatar-
tást? Az a legnehezebb, hogy nem adtál magadnak Gyermeki-ben világos irányvonalat,
hogy mit akarsz csinálni helyette, egyszerűen hozzáadtál még egyet a „nem”-ekhez és az
„abbahagyni” tilalmakhoz, amit a szüleidtől kaptál. A legrosszabb azonban az, ha arra kö-
töttél szerződést, hogy feladj egy viselkedést, aminek megléte Gyermekid-ben alapvetően
fontos volt a túlélésedhez.
Hatékony szerződéshez csak úgy juthatunk, ha a pozitívat határozzuk meg, amely a
Gyermeki-ben világos tevékenységi direktívát ad. Biztosítania kell egy új választást a túl-
élésre és az igények kielégítésére, ami legalább olyan jó, mint a régi sorskönyvi választás.
● Ha az általad kitűzött és megfogalmazott cél negatív szavakat tartalmaz, fogalmazd

át olyan módon, hogy csak pozitívokat tartalmazzon. Az újrafogalmazott célkitűzés azt
mondja el, hogy milyen pozitívat használsz a negatív helyettesítésére. ●
A szerződésben foglalt célnak a te jelen helyzetedet és erőforrásaidat tekintve elérhe-

tőnek kell lennie. Általánosságban szólva elérhetőnek ítélünk mindent, ami fizikailag lehet-
séges. Ez a feltétel azt jelenti, hogy csak olyan változásra szerződhetsz, amit önmagadon
belül akarsz elérni. Fizikailag nem lehetséges bárki másban változást elérni.
259
● Ellenőrizd, hogy az elképzelt változás lehetséges-e a számodra. Tedd fel magadnak

ellenőrzésként a kérdést: Volt-e legalább egy olyan ember a világon, aki elérte ezt?
Ha igen, akkor tartsd lehetségesnek. (Egészen pontosan írd körül a célt!) ●
A célnak specifikusnak és megfigyelhetőnek kell lennie. Neked és másoknak is meg

kell tudni mondani, hogy elérted-e a célt. Óvakodj a túl általános céloktól és az összeha-
sonlításoktól. Az emberek gyakran ilyenfajta általános célokkal jönnek: „Meleg, kitárulkozó
személyiség szeretnék lenni” vagy: „Közelebb akarok kerülni másokhoz.” Az ilyenfajta
szerződések vég nélküli munkálkodást jelentenének, mivel a megállapított célok nem elég
specifikusak ahhoz, hogy tudni lehessen, elértük-e azokat.
● Honnan fogod te és mások megtudni, hogy a kívánt változást elértük-e? Teljes rész-
letességgel dolgozd ki, hogy neked és másoknak mit kell másképpen látni és hallani a
változás eredményeképpen. Ha célod más emberekkel való kapcsolatodra vonatkozik,
határozd meg név szerint, hogy kikre gondolsz! ●
A célul kitűzött változásnak biztonságosnak kell lennie. Használd a Felnőtt értékelését

és fontold meg mind a fizikai biztonság, mind a társadalmi alkalmasság szempontjából!
● Biztonságos-e a kívánt változás számodra? ●
A kívánt célt Felnőtt-ből kell meghatározni, a Szabad Gyermeki kooperációjával. Más

szavakkal kifejezve, meg kell, hogy feleljen Felnőtt helyzetednek és képességeidnek, és
autentikus gyermeki igényeidnek is inkább, mint hogy megtagadja azokat. Az alkalmazko-
dó Gyermeki-ből készített szerződés majdnem mindig a sorskönyv továbbvitelével jár
együtt. Az Alkalmazkodó Gyermeki szerződéseket ezért el kell kerülni.
● Ellenőrizd, hogy mennyire akarod azt a változást saját magadnak inkább, mint hogy
másokat megörvendeztess, megszerezd valakinek a helyeslését, vagy lázadj valaki
ellen? A „mások” és a „valaki” lehetnek a múltadból vagy a jelenedből való emberek.
Másképpen is felteheted az ellenőrző kérdést: „Mi szól ebben a változásban a javam-
ra?” ●
Hogy elérd ezt a célt, Gyermeki, Szülői és Felnőtt erőforrásaidat egyaránt mozgósítani
kell. Ezért a TA-szerződés céljait egy nyolcéves gyermek nyelvén kell megfogalmazni
olyan szavakkal, amelyek Gyermeki én-állapotodban is érthetőek.
● Célodat olyan szavakkal fogalmaztad-e meg, amelyeket egy intelligens nyolcéves

megértene? Ha nem, szövegezd újra! ●
Célod elérésének mindig van valami ára. Ez jelenthet időt, pénzt, elkötelezettséget,
lelkesedést, elbúcsúzást vagy szembenézést a változás rémületével.
● Ellenőrizd, mennyibe fog kerülni a cél elérése neked? Most, hogy tudod az árat,
még mindig akarod a változást? ●
260
A TA MA
A további lépések már a specifikus tennivalókra vonatkozó elkötelezettséget jelentik.
● Írj le legalább 5 olyan dolgot, amit meg kell tenned, hogy szerződött célodat elérjed.
Vigyázz, hogy olyan tevékenységeket írj le, amelyeket te és mások is láthatnak és
hallhatnak. Ha ezek a tevékenységek emberekre is vonatkoznak, név szerint nevezd
meg, kik azok.
Most pedig az elvégzendő dolgok listájáról válaszd ki és írd le azokat, amelyeket
a jövő héten fogsz megcsinálni.
Írd le: Ebben a változásban a következő emberek fognak támogatni engem – és
sorold fel őket név szerint. ●
261
27. Fejezet
A VÁLTOZÁS CÉLJAI A TA-BAN
Az előző fejezetben láttuk, hogy a specifikus szerződési célokat hogyan tárgyalja meg
a TA-szakember és a kliens. Honnan fogják tudni, hogy közös munkájuk véget ért?
Autonómia
Eric Berne javasolt ideálja az autonómia volt. A szót sohasem definiálta, de úgy írta le,
hogy három képesség felszabadításában vagy visszanyerésében nyilvánul meg: tudatos-
ság, spontaneitás és intimitás.
Tudatosság
A tudatosság képesség a dolgok látására, hallására, érzésére, észlelésére, amellyel
az újszülött kisbaba is rendelkezik. A tudatos egyén nem interpretálja és nem szűri át a vi-
lágról való tapasztalatait, a Szülői definícióknak megfelelően. Saját testi észleléseivel és a
külső ingerekkel van kapcsolatban.
Ahogy felnövünk, a legtöbben megtanuljuk tudatosságunkat elhallgattatni. Helyette
megtanulunk energiát fordítani a dolgok megnevezésére és a magunk és mások viselke-
désének bírálatára. Például tételezzük fel, hogy egy koncerten ülök. Míg a zenészek ját-
szanak, belső monológot folytatok: „Ez ugye 1856-ban íródott? Szerintem kicsit túl gyors a
tempó. Vajon mikor lesz vége? Ma korán kellene lefeküdnöm, holnap sok munkám lesz.”
Ha engedem, hogy tudatossá váljak, kikapcsolom ezt a hangot a fejemben. Egyszerű-
en befogadom a zene hangját és figyelem saját testi reakciómat.
Spontaneitás
A spontaneitás azt a képességet jelenti, hogy választhatunk egy sor érzés-, gondolko-
dás- és viselkedésmódból. Éppúgy, ahogy a tudatos ember megtapasztalja a világot, a
spontán egyén reagál rá, közvetlenül, anélkül hogy kiradírozná a valóság egyes részleteit
vagy újrainterpretálná azokat, hogy megfeleljen a Szülői definícióiknak.
A spontaneitás azt is jelenti, hogy az egyén szabadon reagálhat három énállapota kö-
zül bármelyikből. Tud gondolkodni, érezni, viselkedni, mint Felnőtt énje, használva a Fel-
nőtt én-állapotát. Ha akar, átmehet Gyermeki-be és újra kapcsolatba kerülhet azzal a krea-
tivitással, intimitás-készséggel és érzés-intenzitással, amit gyermekkorában birtokolt. Vagy
reagálhat Szülői-ből is, újrajátszva azokat a gondolatokat, érzéseket és magatartásformá-
kat amelyeket a szülőktől és a szülő-figuráktól tanult. Bármelyik én-állapotot használja, re-
akcióját szabadon fogja választani úgy, hogy az illeszkedjék a szituációhoz, ne pedig ide-
jétmúlt Szülői parancsoknak feleljen meg.
262
A TA MA
Intimitás
A 9. fejezetben megtanultuk, hogy az intimitás az érzések és igények nyílt megosztá-
sát jelenti köztem és egy másik ember között. A kifejezett érzések autentikusak, így az inti-
mitás kizárja a helyettesítősdi és a játszma-játék lehetőségét. Ha egy egyén intimitásban
van, valószínűleg Szabad Gyermeki-be megy át, úgy, hogy először biztonságos hátteret
biztosít a Felnőtt szerződéskészítésen és a Szülői védelmen keresztül.
Hogy szabaddá váljunk a sorskönyvtől

A sorok között az olvasható – jóllehet Berne nem mondta ki nyíltan –, hogy az autonó-
mia egyet jelent a sorskönyvtől való függetlenséggel. Berne óta a legtöbb TA-szerző úgy-
szintén azonosította a két fogalmat. Ilyen módon javasolhatunk egy definíciót az autonómi-
ára: magatartás, gondolkodás vagy érzés, amely inkább az itt-és-most realitásra válasz,
mint a sorskönyvi hiedelmekre.
Feltehetjük a kérdést: De nem a Felnőtt én-állapotot definiáltuk úgy, mint közvetlen re-
akciót az itt-és-most-ra? Az autonómia tehát nem azt jelenti, hogy végig Felnőtt-ben va-
gyunk?
A válasz: „Nem.” Azt már láttuk, hogy a spontán egyén néhányszor miként választhat-
ja, hogy az itt-és-most-ra Gyermeki vagy Szülői én-állapotokba helyezkedik. Az autonómiá-
ban ez a választás maga szabadon történik a jelen szituációra való reakcióként. Ezzel el-
lentétben, ha egy egyén sorskönyvben van, én-állapot váltásait saját én-korlátozó gyer-
mekkori döntései alapján, sorskönyvi hiedelmeinek megfelelően hozza.
Bár az autonómia nem jelenti azt, hogy folyamatosan Felnőtt-ben vagyunk, viszont azt
foglalja magában, hogy a világról érkező összes adatot átáramoltatjuk Felnőtt én-állapo-
tunkba, azután fenntartjuk Felnőtt tudatosságunkat, kiválasztjuk, hogy melyik én-állapotból
reagálunk. Mint bármely más új készség, először ez is nehézkesnek tűnik. Az autonómia
mindig több választási lehetőséget kínál, mint a sorskönyv. Az intimitás kezdetben kényel-
metlenebbnek tűnhet, mint a játszma-játék vagy a helyettesítősdi, mivel az intimitás kevés-
bé alakul előre megjósolható módon. Az autonóm én-állapotválasztás egyre könnyebbé
válik a gyakorlatban. Majdnem olyan gyorssá és természetessé válhat, mintha az egyén
Felnőtt én-állapotában pozitív Gyermeki és pozitív Szülői minőségek lennének jelen. Berne
az integrált Felnőtt kifejezést javasolta az elgondolás kifejezésére.
Problémamegoldás
Schiffi kifejezésekkel élve azt mondhatjuk, hogy az autonóm egyén a problémamegol-
dást választja a passzivitás helyett. Itt a „problémamegoldás” nem csupán azt jelenti, hogy
kigondolunk egy megoldást a problémára, hanem azt is jelenti, hogy hatékony tettekkel se-
gítsük elő azt a megoldást. Ahogy a 21. fejezetben láttuk, az autentikus érzések kifejezés
problémamegoldó funkciót is ellát. Ha valaki problémát old meg, a realitásnak megfelelően
észleli és reagálja le a problémát. Tehát nem ismer félre és nem értelmez újra. Ez pedig
azt jelenti, hogy sorskönyvmentes.
263
A VÁLTOZÁS CÉLJAI A TA-BAN
A szervezési, oktatási vagy más, terápián kívüli körülmények között megvalósuló TA-
munkában különösen fontos, hogy a változás céljául a hatékony problémamegoldást tűz-
zük ki, inkább, mint az autonómiát vagy a sorskönyvmentességet. A fenti körülmények kö-
zött a félreismerés és a megoldatlan problémák gyakran azért keletkeznek, mert az embe-
rek félreinformáltak, és nem azért, mert sorskönyvben vannak. A szakembernek tehát fi-
gyelmét nem a sorskönyvmunkára kell koncentrálnia, hanem az információcserére és an-
nak kidolgozására, hogy az emberek hatékonyan cselekedjenek a kapott információ alap-
ján.
A „gyógyulás” szempontjai
Berne nagy hangsúlyt fektetett a gyógyításra. Újra és újra nyomatékosan kijelentette,
hogy a TA-szakember feladata a „páciens meggyógyítása” és nem pusztán a „fejlődéshez
való hozzásegítése”.
A „Csoportterápia alapelvei” c. könyvében Berne a „békák és hercegek” metaforát
használja, hogy a gyógyításra vonatkozó koncepcióját kihangsúlyozza. Véleménye szerint
a „gyógyítás” azt jelenti, hogy levesszük a békabőrt és folytatjuk a herceggé vagy herceg-
nővé fejlődés félbeszakított folyamatát, míg a „fejlődés” azt jelenti, hogy kényelmesebb bé-
kává válunk. A „Mit mondasz a helló után?” c. könyvében a gyógyítást úgy írja le, mint a
sorskönyvből való teljes kitörést és „egy új műsor útra bocsátását”.
Néhány évvel ezelőtt a TA-folyóirat kiadott egy szimpózium-kötetet, amelyben a külön-
böző TA-szerzők „gyógyulásra” vonatkozó saját interpretációjukat adták meg. Majdnem
annyi különböző véleménnyel találkoztunk, ahány hozzászóló volt. A következőkben né-
hány véleményt közlünk.
Egyes szerzők elgondolása az, hogy a „gyógyítást” legjobban a szerződés beteljesü-
lése alapján definiálhatjuk. Globális változási célok kitűzése helyett terapeuta és kliens ad-
dig dolgoznak együtt, amíg a kliens nem teljesítette a szerződésben kölcsönösen lefekte-
tett célok egy részét.
Szélesebb körben elterjedt nézet az, hogy legalábbis terápiás alkalmazásban a „gyó-
gyításnak” a sorskönyvből való valamiféle kimozdulást kell jelentenie. Az ilyen sorskönyvi
gyógyítás lehet viselkedéstani, affektív vagy kognitív, vagy a három kombinációja. Más
szavakkal kifejezve, a kliens más emberi cselekvéssel, érzéssel vagy gondolkodással lép-
het ki a sorskönyvből.
Több szerző javasol egy negyedik dimenziót a sorskönyv-változáshoz: a szomatikus
gyógyítást. Ez azt jelenti, hogy a sorskönyvből kimozduló személy megváltoztatja azokat a
módokat, ahogyan használja és megtapasztalja a testét. Például ellazítja a krónikus fe-
szültségeket vagy megszabadul a pszichoszomatikus fájdalmaktól.
Gyógyítás: az új választások progresszív megtanulása

Nem számít, hogy hogyan definiáljuk a „sorskönyvi gyógyítást”, ez ritkán örökre szóló
esemény. Sokkal gyakoribb, hogy a gyógyítás az új választások gyakorlásának progresz-
szív megtanulása.
Ha valaki szignifikánsan változtatott a sorskönyvén, általában néhány hónapig vagy
hétig egy természetes „emelkedettséget” tapasztal meg. Azután egy idő
264
A TA MA
után sokszor visszafordul, hogy kísérletet tegyen a régi magatartásával. Olyan ez, mintha
a kliensek egy része látni akarná, hogy maradt-e valami jó abban a régi magatartásban. A
különbség az, hogy felismerik, hol vannak, és nem maradnak ott sokáig. A régi magatartás
már nem olyan kielégítő, mint volt és vannak új választásaik, így gyorsan kimozdulnak be-
lőle. Elég hamar eljön az az idő, hogy ennek már semmi vonzása nincs, és teljesen el-
hagyják.
Talán ezt a folyamatot a következő vers foglalja össze a legjobban:
Önéletrajz öt rövid fejezetben
Írta: Portia Nelson
I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem... Nincs segítség.
Nem az én hibám
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
265
28. Fejezet
TA-TERÁPIA
A terápia egy olyan folyamat, amelyet arra terveztek, hogy az emberek segítségére le-
gyen személyes változásuk elérésében. Ebben a fejezetben a TA-gyakorlat természetét és
technikáit vizsgáljuk meg.
Ön-terápia
Ha elolvastad ezt a könyvet és végigcsináltad a gyakorlatokat, máris nagy gyakorlatra
tettél szert az ön-terápia területén. Megvizsgáltad saját magatartásod, érzéseid és gondo-
lataid tipikus mintáit. Ezek megértéséhez megtanultuk a TA által ajánlott sok analitikus esz-
köz használatát. Felismerted idejétmúlt gyermeki stratégiádat és már tudod, hogy ezek
nem a leghatékonyabb választások számodra, a felnőtt számára, és kipróbáltál aktív mód-
szereket, hogy ezeket új és sikeresebb választásokkal helyettesítsd.
Egyes TA-szerzők kiemelt figyelmet szenteltek annak, hogy kidolgozzák a TA ön-terá-
piában használható új módszereket. Közülük különösen figyelemre méltó Muriel James
munkássága: Elnyerte az Eric Berne tudományos díjat az én Szülői részének újraalkotásá-
ról írott művéért. Ez egy olyan rendszer, amellyel az egyén „új Szülőt” építhet ki, biztosítva
azt, hogy a pozitív, új üzenetek legyőzik a negatív korlátozó üzeneteket, amelyeket annak
idején az aktuális szülők adtak. Ez a technika különböző technikák kombinációját alkal-
mazza, beleértve a kérdőíveket, szerződéskészítést, fantáziát és vizualizációt, valamint a
magatartás-változtatási feladatokat.
Bizonyos értelemben minden terápia ön-terápia. A TA felismeri, hogy mindenki felelős
a saját magatartásáért, gondolataiért és érzéseiért. Éppúgy, ahogy senki sem kényszerít-
het téged érzésre, senki nem kényszeríthet arra, hogy megváltozz. Te vagy az egyetlen
személy, aki magadat meg tudod változtatni.
Mi szükség van a terápiára?

Így, mivel adott, hogy az emberek saját változásukért felelősek, mi értelme van annak,
hogy terapeutával dolgozzunk?
Egyik módja e kérdés megválaszolásának a félreismerés és a referenciakeret ismere-
tében történhet. Mindannyiunkkal előfordul, hogy mintegy kiradírozzuk a valóság olyan as-
pektusait, amelyek az általunk gyermekkorban összeállított világképet fenyegetik. Ahány-
szor csali sorskönyvbe kerülök felnőtt koromban, félreismerek, hogy megvédjem a referen-
ciakeretemet. Ha problémákat kell megoldanom és hatékonyan megváltoznom, szüksé-
ges, hogy tudatában legyek a valóság olyan aspektusainak, amelyeket eddig félreismer-
tem.
De itt jön a csapda. Pontosan, mivel félreismertem ezeket az aspektusokat, a valóság
ezen vonásai „vakfoltokat” jelentenek a számomra. Félreismerésemet észre-
266
A TA MA
vehetem és korrigálhatom Felnőtt erőfeszítéssel. Ebben az analitikus eszközök TA-fegy-

verzete nagyban segítségemre lehet.
Mindenesetre referenciakeretemnek lehetnek olyan részei, amelyeket Gyermeki-ben
fölöttébb fontosnak találok túlélésem szempontjából. Ezeket különös energiával fogom vé-
delmezni. Ezt nem tudatosan teszem, úgy, hogy fenntartom a vakfoltokat a valóság min-
den észlelésén, amely ellent mondana ezeknek a lényegi félreismeréseknek. Hogy ezeken
a területeken változni tudjak, „input”-ra van szükségem valaki mástól, akinek nincsenek
meg ugyanezen vakfoltjai.
A barátok és családtagok nem a legjobb forrásai ennek az „input”-nak. A családok ál-
talában olyan vakfoltokkal rendelkeznek, amelyeken az egész család osztozik. Ugyanígy a
barátaim, élettársam vagy partnerem is általában ugyanazon a helyen tartja vakfoltjait,
mint én. Az egyik célja tehát annak, hogy terapeutával dolgozzunk vagy terápiás csoport-
hoz csatlakozzunk az, hogy olyan visszacsatolásra adjon lehetőséget, amely nincs kitéve
saját vakfoltjaim veszélyének.
Kinek tesz jót a terápia?

Van egy TA-mondás: „Nem kell betegnek lenned ahhoz, hogy jobban légy.” Nem kell
betegnek, hátrányos helyzetűnek vagy zavartnak lenned ahhoz, hogy jót tegyen a terápia.
Valójában még az sem szükséges, hogy „problémáid legyenek”. Jól funkcionáló, elégedett
személyiség lehetsz, aki egyszerűen azért kezd terápiába, hogy még többet kapjon abból,
amit az élettől akar. Senkiről sem lehet elmondani, hogy száz százalékig sorskönyvmen-
tes, bármilyen szerencsés is volt a szüleivel. Csaknem mindannyiunk számára van az élet-
nek olyan területe, ahol problémákat idézünk elő magunknak azzal, hogy sorskönyvbe ke-
rülünk. Ha így van, lehetséges, hogy érdemes időt, pénzt és elkötelezettséget szánni rá,
hogy terápiába menjünk, hogy feloldjuk ezeket a sorkönyvi problémákat.
A TA-terápiát tehát bárki megkeresheti, akinek egyéni problémái vannak, a futó kap-
csolattól a munkahelyi nehézségeken keresztül a komoly mentális zavarokig. A súlyosabb
rendellenességek kezelése pszichiátriai osztályokon kell, hogy történjék.
A TA-terápia jellegzetességei
Ha elhatározod, hogy TA-terápiába mész, első lépésed az legyen, hogy keress egy
kvalifikált terapeutát és köss vele szerződést bizonyos számú ülés megtartására, ezek le-
hetnek egyéni konzultációk, vagy lehetsz csoport tagja is. Berne a TA-t elsődlegesen cso-
portterápiás módszerként képzelte el, és a legtöbb TA-terapeuta még mindig jobban ked-
veli a csoportos kezelést.
A korábbi fejezetekben már átvettük a TA-terápia legfőbb jellegzetességeit. Nézzük át
ezeket!
A TA-terápia gyakorlata koherens teoretikus keretmunkán alapszik, amit ebben a
könyvben elsajátítottunk. Tudjuk, hogy az elmélet legfőbb építőkövei az én-állapot-modell
és a sorskönyv-koncepció.
A személyes változás a döntési modell terminus technicusaiban látható. A IV. részben
találkoztunk a TA leírásával arról, hogy hogyan döntöttünk mindannyian
267
TA-TERÁPIA
gyermekkorunkban sorskönyvi viselkedési, gondolkodási és érzésminták mellett. Minden

TA-terápia premisszája az, hogy ezek a korai döntések megváltoztathatók.
A 26. fejezetben megtanultuk, hogy a TA-kezelés hogyan alapszik a szerződéses
módszeren. A kliens és a terapeuta együttes felelősséget vállalnak a szerződésben megfo-
galmazott célok eléréséért. Ezeket a célokat úgy választják meg, hogy kimozdítsanak – a
27. fejezetben leírt módon – a sorskönyvből az autonómiába.
A TA-ban a terápiás kapcsolat azon a feltevésen nyugszik, hogy az emberek rendben
vannak. A klienst és a terapeutát egy szinten állónak tekintjük, egyik sincs följebb vagy lej-
jebb a másiknál.
A terápiában a nyílt kommunikációt támogatják. A terapeuta és a kliens közös nyelven
beszélnek, azokat az egyszerű szavakat használva, amelyekkel ebben a könyvben talál-
koztunk. A klienst bátorítják, hogy tanuljon minél többet a TA-ról. A terapeuták általában
megkérik klienseiket, hogy vegyenek részt egy bevezető kurzuson vagy olvassanak el egy
könyvet, mint amilyen például ez. Ha a terapeuta jegyzeteket készít, ezekbe a kliens bát-
ran betekinthet. Mindezzel a klienst hozzásegítjük, hogy aktív és jól informált részt vállaljon
a gyógyítási folyamatban.
A TA-terápia másik jellegzetessége, hogy változásra orientált, s nem marad meg an-
nál, hogy belátáshoz jusson. Természetes, hogy a TA hangsúlyt fektet a problémák termé-
szetének és forrásainak megértésére. Ezt a megértést azonban sohasem tekinti önmagá-
ban való célnak. Inkább eszköz, amit a változás aktív folyamatában használunk. A változás
maga abból áll, hogy először is döntést hozunk arról, hogy másképpen fogunk cselekedni,
azután pedig nekiállunk és véghez is visszük.
Ezzel az orientációval a TA-szakemberek soha nem becsülték az önmaga kedvéért
hosszan elhúzódó terápiákat. Nem várják el, hogy a kliens szükségszerűen hónapokat és
éveket töltsön azzal, hogy belátáshoz jusson, mielőtt megváltozna. Berne ezt egy híres
mondásával hangsúlyozta is: „Először légy jól, utána majd analizáljuk, ha még mindig aka-
rod.’’
Ugyanakkor a TA nem csupán egy „gyors-terápiás” megközelítés. Egyes problémák
megoldásához hosszú távú kapcsolatra van szükség a kliens és a terapeuta között. Ez tör-
ténhet a TA-keretmunkán belül is.
A TA három iskolája
A mai TA-ban három fő „iskolát” különböztetnek meg. Ezek mindegyikének megvan a
saját teoretikus hangsúlya és az, hogy melyik milyen terápiás technikákat részesít előny-
ben.
Kevés egyéni TA-terapeuta tartozik manapság exkluzíve egyik vagy másik iskolához.
Valójában a szakmai hitel elnyeréséért a terapeutának azt kell demonstrálnia, hogy képes
mindhárom iskola módszereinek és technikájának kifogástalan kezelésére. A következő rö-
vid vázlatokban bemutatjuk az egyes iskolák főbb vonásait, s ezáltal különbözőbbnek tűn-
nek fel, mint amennyire valójában azok.
A klasszikus iskola
A klasszikus iskolát azért nevezik így, mert ez követi legszorosabban a Berne és mun-
katársai által kidolgozott legkorábbi változatot. A klasszikus szakemberek
268
A TA MA
egész sor analitikus modellt használnak, hogy megkönnyítsék a Felnőtt megértést és

ugyanakkor „horogra” kapják a Gyermeki motivációt. Ezek közül sokkal találkoztunk a
könyv korábbi fejezeteiben: a dráma-háromszög, az egogramma, a sztrók-profil, Választá-
sok stb.
Így a klasszikus megközelítésben a kliens első lépése annak megértése, hogy hogyan
alakította ki a problémáit. Azután szerződést készít, hogy eljusson olyan viselkedési válto-
zásokhoz, amelyek jelzik a régi sorskönyvi mintából az autonómiába történő kimozdulást.
Felismerték, hogy ahogyan a kliens változtatja magatartását, valószínűleg elkezd máskép-
pen érezni is, de a biztatás az érzések kifejezésére önmagában nem központi kérdése a
klasszikus TA-nak.
A klasszikus iskola előnyben részesíti a csoportterápiát. A csoportfolyamatot központi
fontosságúnak tekinti. Ez azt jelenti, hogy a kliensnek a többi csoporttaggal való interakció-
ja annak a problémának az újrajátszása, amelyet a kliens hozott a terápiába, amely viszont
a gyermekkorban megoldatlanul maradt problémaszituációk újrajátszása. A terapeuta sze-
repe az, hogy hagyja a csoportfolyamatot kifejlődni, azután olyan módon lép közbe, amely
segíti a csoporttagokat, hogy tudatosítsák a játszmákat, a helyettesítősdit és más sors-
könyvi mintákat, amelyeket a többi csoporttaggal és a terapeutával való kapcsolatukban
mutattak.
A klasszikus iskola nézete szerint a terapeuta fontos funkciója, hogy a kliensnek új
Szülői üzeneteket adjon. Pat Crossman szerint a terapeutának három dolgot kell biztosíta-
nia, hogy ezt hatékonyan véghezvigye: engedély, védelem és potencia.
Az engedély megadásával a terapeuta olyan üzeneteket ad a kliensnek, amelyek aktí-
van ellentmondanak a sorskönyv parancsainak vagy negatív ellenparancsainak. Ezek ver-
bálisán átadhatók, például: „Természetes, hogy azt érzed, amit érzel”, vagy: „Ne dolgozz
olyan sokat!” Az engedélyeket a terapeuta modellálhatja.
Ha el akarja fogadni a terapeuta engedélyét, a kliensnek Gyermeki-ben úgy kell érez-
nie, hogy a terapeuta a Szülői-ben erőteljesebb, vagyis nagyobb potenciával rendelkezik,
mint a valós szülő, akitől a negatív üzenetek jöttek. A kliensnek úgy is kell látnia a terapeu-
tát, mint aki képes védelmet biztosítani a szörnyű következményekkel szemben, amelyek –
attól tart – abból származnak, hogy nem engedelmeskedik a szülők negatív parancsának.
Az újradöntési iskola
Bob és Mary Goulding a megteremtői annak a terápiás megközelítésnek, amely a TA
elméletét a Frederick (Fritz) Perls által kidolgozott gestalt-terápia technikájával kombinálja.
A Gouldingosok kimutatják, hogy a korai döntések inkább érzési, mint gondolkodási pozíci-
óból születnek. Ezért, hogy az egyén kilépjen a sorskönyvből, neki újra kontaktusba kell
kerülnie a Gyermeki érzésekkel, amelyeket a korai döntés idején tapasztalt meg; ki kell fe-
jeznie azokat az érzéseket, és a korai döntést új és megfelelőbb újradöntésre kell változ-
tatnia. Ez történhet fantáziával vagy álommunkával, vagy egy gyermekkori drámai jelenet
megmunkálásával, amelynek során a kliens visszaemlékezik egy korai traumás jelenetre
és újra megtapasztalja azt.
Bob és Mary Goulding követik Perlst amikor úgy gondolják, hogy ha valaki beleragad
egy problémába, ez azt jelenti, hogy a személyiség két része ellenkező irányba törekszik
azonos erővel. A tiszta eredmény az, hogy az egyén nagy meny-
269
TA-TERÁPIA
nyiségű energiát használ fel, de nem jut sehová. Ezt a helyzetet zsákutcának nevezzük. A
Gouldingosok olyan módon dolgozták ki Perls elméletét, hogy a zsákutcák a különböző én-
állapotok között jelennek meg. A terápiában a zsákutca-elhatározást általában a gestalt-
technikával alkalmazzák, amely „két-székes munkaként” ismert. A kliens saját személyisé-
geinek belső ütköző részeit két különböző székbe képzeli, egymás után mindkét féllel azo-
nosul és dialógust folytat a konfliktust feloldó tárggyal. Ebben a folyamatban az elfojtott
Gyermeki érzések gyakran a felszínre kerülhetnek.
Az újradöntési terapeuták a többi TA-terapeutánál jobban hangsúlyozzák az egyéni fe-
lelősséget. Az újradöntési munkában a terápiás szerződést nem úgy tekintik, mint kétolda-
lú megegyezést kliens és terapeuta között: elkötelezettség, amelyet a kliens saját magá-
nak vállal, és a terapeuta ennek csak a tanúja. A terapeuta nem ad a kliensnek „engedé-
lyeket”. A kliens engedélyt vesz, hogy új módokon viselkedjen és érezzen, és a terapeuta
itt mint pozitív modell jelenik meg. Hasonlóképpen a potenciát úgy tekintik, mint valamely
erőforrást, amellyel a kliens már rendelkezik, és azt nem a terapeuta biztosítja.
Az újradöntési terapeuták gyakran csoportokkal dolgoznak, de nem központi kérdés
számukra a csoportfolyamat. A terápia inkább két ember között történik, a csoport többi
tagja pedig tanúként működik közre és pozitív sztrókokat biztosít, hogy bátorítsa és meg-
erősítse a változást.
Amíg az érzés kifejezése központi jelentőségű az újradöntési munkában, az ehhez az
iskolához tartozó terapeuták hangsúlyozzák, hogy a kliens számára fontos, hogy meg is
értse, ami történik. Hasonlóképpen fontos a kliens számára, hogy olyan magatartásbeli
változásra kössön szerződést, amellyel gyakorolja és megerősíti új döntéseit.
A Cathexis-iskola
Az V. részben találkoztunk a Cathexis-iskolának a TA-elmélethez tett fontos kiegészí-
téseivel. A Schiffek eredetileg úgy alapították a Cathexis Intézetet, mint a pszichotikus be-
tegek gyógykezelési központját. Olyan megközelítést használtak, amelyet „újraszülősítés-
nek” (reparenting) neveztek. Ez azon az előfeltételezésen alapszik, hogy az „őrültség”
romboló, következetlen Szülői üzenetek eredménye. A kezelés során a klienst bátorítják,
hogy korai gyermekkorában regrediáljon. Ennek során a kliens dekathektálja „őrült szülői”
én-állapotát, vagyis minden energiát visszavon belőle. Ezután szó szerint megkapja a le-
hetőséget, hogy újraépítse felnövését, és ezalatt a terapeuta biztosítja a pozitív és követ-
kezetes Szülői inputot. Szerencsére a „felnövés” e második alkalommal sokkal gyorsabban
történik, mint az első alkalommal. De még így is az a helyzet, hogy a felnőtt „gyermek” egy
időre erősen függővé válik új „apjától” vagy „anyjától”. A kezelésnek ez a stílusa tehát biz-
tos hátteret és magas fokú elkötelezettséget igényel a terapeuta részéről, valamint pszichi-
átriai hátteret. A Cathexis korai napjaiban a Schiffek legálisan adoptálták „gyermekeiket”,
így mostanra igencsak kiterjedt a „Schiff család”. Köztük található a mai TA jó néhány elis-
mert szakembere, terapeutája és tanára.
A schiffi módszer e terápiában hatékonynak bizonyult a nem pszichotikus betegekkel
is. A hangsúly itt a félreismerések és újraértelmezések konfrontálódásán alapszik. Passzi-
vitás helyett az embereket arra biztatják, hogy gondolkodjanak és
270
A TA MA
cselekedjenek saját problémáik megoldása érdekében. Az „újraszülősítés” elkötelezett, in-

tenzív terápiája nem megfelelő a nem pszichotikus kliensekkel alkalmazott munkában.
Mindenesetre a schiffi terapeuta Szülői szerződésbe léphet az ilyen kliensekkel. A terapeu-
ta arra szerződik, hogy állandóan elérhető legyen a kliens számára, természetesen meg-
határozott időkorlátok között, és „helyettesítő szülőként” szolgáljon olyan módon, hogy új
és pozitív Szülői definíciókat ad a kliensnek azok helyett a korlátozó üzenetek helyett, amit
a valós szüleitől kapott.
Amikor a schiffi terápiát csoportban végzik, a csoportot úgy tekintik, hogy reaktív kör-
nyezetet biztosít. Ez azt jelenti, hogy a csoport minden tagjától és a terapeutától is elvár-
ják, hogy aktívan reagáljon más tagok cselekedeteire. Ha valami olyat csinálsz, ami nekem
nem tetszik, elvárják, hogy megmondjam neked: „Nem tetszik nekem, amit most csináltál.”
Azt akarom, hogy helyette ezt és ezt csináld. Ha bárki a csoportban passzív magatartásba
vagy félreismerésbe kerül, a többi csoporttagtól elvárják, hogy azonnal szembeszálljanak
ezzel és aktív problémamegoldást keressenek. Itt a „szembeszállás” nem Üldözést jelent.
Ez egyenes követelményt jelent a másik személy felé az É+T-pozicíójából. Az eredendő
motívum pedig a szembeszálló egyén saját érdeke és az, hogy segítsen a másik ember-
nek. Shea Schiff a „védő szembeszállás’’ kifejezést használta a gondolat közvetítésére.
Ami a „három iskolán” túl van

A mai TA főbb fejlődési vonalai leginkább kívül esnek a „három iskola” határain. Ennek
két példája Erskine és Zalcman Helyettesítő rendszere és Kahler Mini-sorskönyve. Mindkét
terápiás modell kidolgozta a saját megkülönböztető terápiás megközelítését.
A TA egyik legpozitívabb vonása az a képessége, hogy át tudja venni más terápiák el-
méleti meggondolásait és technikáit. Ezek összeegyeztethetők a TA teoretikus megalapo-
zásával. Az eredmény az, hogy a mai TA-terapeuta a különféle technikák nagy fegyvertárá-
val rendelkezik, amelyet a kliens igényeinek megfelelően használhat. A TA-szakemberek
általában más módszerek területén is képzettek, és ezeket behozzák TA-munkájukba. Már
beszéltünk a TA-gestalt kombinációról, amelyet az újradöntési terápiában használnak. A
TA-terapeuták alkalmazhatnak elgondolásokat és technikákat pszichoanalitikus és gyors-
terápiás megközelítésekből, bioenergiát, neuro-lingvisztikus programozást, rendszerelmé-
letet, vizualizációt és én-kép-meghatározó terápiákat, ericksoni terápiát, viselkedési pszi-
chológiát, fejlődéselméletet és sok más területet, a szakember hátterének és érdeklődésé-
nek megfelelően. Az én-állapot-modell és a sorskönyv-elmélet mindig szervező elvként
működik és koordinálja a sokféle technika használatát a TA keretén belül.
271
29. Fejezet
A TA AZ OKTATÁSBAN ÉS
A SZERVEZETEKBEN
A TA-t, fejlődésének megindulása óta Eric Berne úgy tekintette, mint a „társas tevé-
kenység” elméletét és mint a csoportmunka módszerét. A TA növelheti majdnem minden
emberi törekvés hatékonyságát, ahol emberek más emberekkel foglalkoznak.
A TA-t elterjedten használják oktatási és szervezeti keretek között. Ezek mind-
egyikének megvan a sajátos jellege és szükséglete. Ebben a fejezetben csak egy gyors át-
tekintést adunk azokról a módokról, ahol a TA hasznos lehet oktatónak, vállalati igazgató-
nak és szervezeti analitikusoknak. E fejezet végén található Referencia eligazítást ad az
alkalmazás irodalmáról.
Különbségek az oktatási-szervezési és a klinikai alkalmazások között

A TA alapelmélete ugyanaz oktatási és szervezési célra, mint klinikai alkalmazásra, a
hangsúlyokban és a technikában azonban különbségek vannak. A TA-szakemberek képzé-
se figyelembe veszi ezeket a különbségeket.
A klinikai munkában a szerződés általában kétoldalú, a terapeuta és a kliens között
jön létre. Ezzel ellentétben az oktatási és szervezeti területen végzett munka általában há-
romoldalú szerződést feltételez. Az üzleti szerződést a terapeuta és a szponzoráló cég köti
a cég tagjainak javára. Például egy üzleti cég szerződtethet egy TA-szakembert, hogy az
alkalmazottakkal dolgozzon. A szerződést is legalább részben a szakember és a fizető fél
köti, nem pedig azok az egyének vagy csoportok, akikkel, illetve amelyekkel a terapeuta
valójában dolgozik.
Ez azt jelenti, hogy minden szerződő félnek rendkívül gondosan kell eljárnia a szerző-
dés megkötésekor, hogy elkerüljék a háromoldalú játszma-játékot. Például megtörténhet,
hogy egy üzleti cég kijelöli alkalmazottait a TA-kiképzésen való részvételre, jóllehet az al-
kalmazottaknak nincs meg a motivációjuk, hogy részt vegyenek. Ha ezt a kiindulási pontot
nem tisztázzuk a cég, a terapeuta és a csoporttagok között, azonnali lehetőségei vannak
mindhárom résztvevőnek, hogy dráma-háromszög szerepeket vegyenek fel, az azt követő
játszma-átkapcsolásokkal együtt.
Az oktatási-szervezeti munkában a szakember inkább kiképzőként vesz részt, mint te-
rapeutaként. Gyakran szólítja fel a csoporttagokat, hogy inkább azzal foglalkozzanak, ami
a társadalmi szinten történik, és ne a pszichológiai szinten történtekkel. Másképpen úgy
mondhatjuk ezt, hogy az oktatási-szervezeti munka inkább a nyílt, mint a burkolt üzenetek
közvetítésével foglalkozik. Szükségtelen külön elmondani, hogy a szakembernek nagyon
is tudatában kell lennie a társas szint alatt átadott „marsi” üzenetekkel, de általában nem
helyes, ha ezeket az üzeneteket közvetlenül a kliensei tudomására hozza.
272
A TA MA
E hangsúlybeli különbségnek az egyik oka az, hogy az oktatási-szervezeti környezet-

ben a szakember általában nem tudja biztosítani azt a védelmet, amely szükséges, ha a
rejtett pszichológiai szintet kijátsszák. Egy ilyen házon belüli csoportépítő kurzuson a részt-
vevők általában csak 2-3 napot töltenek a szakemberrel. Ha befejezetlen sorskönyvi anyag
felfejtésébe kezdene, akkor a csoporttagokban megmaradna a fájdalmas érzés, de nem
lenne eszközük a feloldására. Bárhogyan is vesszük, a sorskönyvi szinten történő munka
nem mindig szükséges a hatékony problémamegoldáshoz. Emlékezzünk rá a 17. fejezet-
ből, hogy a félreismerés származhat rosszul informáltságból csakúgy, mint kontamináció-
ból vagy kizárásból.
Az oktatási-szervezeti munkában a szakembernek leggyakrabban arra kell koncentrál-
nia, hogy az egyén vagy a csoport hogyan tudja leghatékonyabban megoldani a problémá-
kat a jelenben való gondolkodással és cselekvéssel, és nem azt kell felfednie, hogy milyen
múltbeli ügyet kell egy személynek lezárnia. Amikor én-állapot-diagnózist alkalmaznak, az
inkább viselkedéstani és társas, mint történelmi vagy fenomenológiai. A szakember megta-
níthatja a csoport tagjainak a sorskönyv koncepcióját, megmagyarázva ezzel, hogy az em-
berek miért cselekszenek gyakran öngyötrő vagy fájdalmas módon. Egyéni sorskönyv-
munkát azonban ritkán használnak. A következő részekben áttekintünk néhány olyan mó-
dozatot, amelyben a TA-koncepció szervezeti és oktatási környezetben alkalmazható.
Szervezeti alkalmazások
A TA szervezeti munkájában van-e olyan átfogó cél, amely megfelel az autonómia cél-
jának a TA-terápiában? Roger Blakeney a hatékonyság kritériumát javasolja. Kimutatja,
hogy a szervezetek – az egyénekhez hasonlóan – rosszul funkcionáló vagy hatástalan vi-
selkedésmintákat alakíthatnak ki, amelyek megfelelnek egy személy sorskönyvi magatar-
tásának. Ebből a „szervezeti sorskönyv”-ből való kimozdulást jelzi, ha javulást tapasztalunk
a szervezetnek a kívánt eredmény elérésére irányuló hatékonyság növelésében.
Én-állapotok
A szervezeteknek nincsenek én-állapotaik, de vannak elemeik, amelyek azokkal ana-
lóg módon működnek. Vannak hiedelem-etikett- és szabályminták, amelyek megfelelnek a
Szülői én-állapotnak. Vannak technológiák és problémamegoldó stratégiák, amelyek a Fel-
nőtt-tel analógok. És végül vannak olyan viselkedés- és érzésmintáik, amelyek megfelel-
nek a Gyermeki én-állapotnak. A szervezet-elemző megvizsgálhatja azt az energiamennyi-
séget, amelyet a szervezet a három fenti elemnek szentel, ugyanazon a módon, ahogyan
a terapeuta megvizsgálja a cathexis elosztását az egyén én-állapotai között.
Kézenfekvőbb szinten az egy szervezetben levő egyének közötti interakciók és kom-
munikáció növelhető az én-állapot-modell ismeretével. Az igazgatók például analizálhatják,
hogy negatív Szülői léptéket vesznek fel, míg alkalmazottaik negatív alkalmazkodó Gyer-
meki-ből lázadóan vagy túlságosan engedékenyen reagálnak. A hatékonyság javítása cél-
jából mind az igazgatók, mind az alkalmazottak emelhetik Felnőtt-jük használatának gya-
koriságát. Világos szerződést készíthetnek arról,
273
A TA AZ OKTATÁSBAN ÉS A SZERVEZETEKBEN
hogy mikor megfelelő az igazgatók számára a pozitív Szülői és az alkalmazottak számára

a pozitív Alkalmazkodó Gyermeki használata. (Például olyan helyzetekben, amelyekben a
biztonság szerepet játszik.) A Szabad Gyermeki-t, vagyis a munkával való elégedettséget
például olyan eszközökkel érhetjük el, melyeknek eredménye a tisztább és kényelmesebb
munkahely. Egyes japán cégek például az igazgatóság tagjairól készült kitömött bábukkal
és hozzá való pálcákkal látják el a cég dolgozóit. Amikor a dolgozó mérges a főnökére, ak-
kor mehet és munkaidőben megverheti a figurát. Ez a Szabad Gyermeki par excellence
felszabadítása.
Tranzakciók, sztrókok, időstrukturálás

A tranzakcióanalízist széleskörűen alkalmazták olyan személyzet kiképzésében, akik
közvetlen kapcsolatban vannak az emberekkel, például recepciósok és felvevő tisztviselők.
Megtanulják, hogy hogyan tartsák fenn a kommunikáció szabad áramlását paralel tranzak-
ciók útján, vagy hogyan keresztezzék a potenciális Szülő-Gyermek vitát egy tranzakció ke-
resztezésével.
A sztrók-minták elemzésének nyilvánvaló szerepe van a teljesítmény-motiváció növe-
lésében. Az igazgatóknak meg kell tanulniuk pozitív sztrókot adni a jól elvégzett munkáért,
és nem csak negatívokat a rosszul végzett munkáért. A „különböző sztrók a különböző em-
bereknek” elv a következőkre vonatkozik: amíg egyik emberben a legnagyobb megelége-
dést a főnök dicsérete váltja ki, addig a másik ember számára nagyobb bér vagy hosszabb
szabadság jelenti a pozitív sztrókot.
Amikor az időstrukturálást vizsgáljuk, néha kiderülhet, hogy a gyűléseken kevés az
aktivitás és sok a szabad idő. Ahogy a játszmáknál, talán itt is ezek jelentik az emberi erő-
források legnagyobb időpocsékolását a szervezetekben. Az egyének gyakran fordulnak a
játszmához, ha unatkoznak, ha a szervezeten belül nem kapnak megfelelő elismerést vagy
foglalkoztatást. A sztrók-minták megváltoztatása és a pozitív kihívás lehetőségeinek növe-
lése csodákat tehet a játszma-játék megszüntetése és a produktivitás növelése érdeké-
ben. A TA szerződés-készítési procedúrája szintén segítheti a szervezeti energiát abban,
hogy építő jellegű tevékenységbe fogjon a burkolt célok helyett.
A schiffi koncepció széleskörűen hasznosnak bizonyul a szervezeti alkalmazásban. A
Félreismerési Mátrix a szisztematikus problémamegoldás eszköze. Különösen olyan szitu-
ációkban hasznos, ahol az információkat és instrukciókat a „vonalon adják le”, és itt a rész-
letek elveszhetnek vagy eltorzulhatnak útközben. A verbális félreismerések, érintőleges
vagy blokkoló tranzakciók ismerete növelheti a kommunikációt és javíthatja a találkozók
hatékonyságát.
A TA az oktatásban
Az autonómia tiszta gondolkodást és hatékony problémamegoldást foglal magában.
Az oktató célja a tanulók segítése ezen készségek kifejlesztésében. Ezért az autonómia
mint végcél legalább olyan releváns az oktatói munkában, mint a klinikai munkában.
Az oktató hosszabb távon és személyesebb kapcsolatba kerül a hallgatókkal, mint
ahogy a szervezeti munkában lehetséges. Az oktatási környezetben – termé-
274
A TA MA
szeténél fogva különösen valószínű –, a hallgatók „egy arcot tesznek” a tanárra, ő pedig a
múltnak ezeket az újrajátszásait Szülői szerep felvételével ellensúlyozza. Segíthet ennek
az elkerülésében, ha a sorskönyv-elméletéről tudomást szerez, és megtanulja saját sors-
könyve tartalmát.
A gyermeki fejlődés TA-elméletei irányíthatják az oktatót abban, hogy hatékonyan fog-
lalkozzék a fejlődés különböző lépcsőfokain levő fiatal emberekkel.
Én-állapotok
Az alapvető én-állapot-modellt könnyen megértik a gyerekek korai iskolai éveik folya-
mán. A TA egyszerű nyelve segít ennek a megtanulásában. Ha megvizsgálják mindhárom
én-állapotuk tartalmát és motivációját, a tanulók jobban képesek lesznek arra, hogy saját
céljaikat és vágyaikat minél tisztábban megismerjék. A tapasztalatoknak az ismerete a leg-
valószínűbben akkor hatékony, ha mindhárom én-állapotnak tetszik. Különösen fontos fel-
ismerni, hogy a szabad Gyermeki a kreativitás és az energia forrása a személyiségben és
bele kell építeni a tanulási folyamatba.
Az oktatónak magának szabad bejárással kell rendelkeznie minden én-állapotába. Az
idő legnagyobb részében a Felnőtt problémamegoldást demonstrálja. Gyakran a pozitív
Irányító-Szabályozó Szülői-ből kell szilárd határokat lefektetnie, vagy gondoskodást mutat-
ni a pozitív Gondoskodó Szülői-ből. Gyermeki-be kerülhet, hogy modellizálja a spontanei-
tás, intuitív képesség és a tanulás élvezetét is.
Tranzakciók, sztrókok, időstrukturálás

A tranzakcióanalízis hasznos a kommunikáció fenntartásában tanárok és hallgatók kö-
zött, tisztán, rejtett gondolatoktól mentesen. A Választások használata segítheti a tanárokat
és tanulókat abban, hogy kitörjenek a „lezárt” Szülői-Gyermeki interakciókból.
Az előírásos magatartás észrevétele és elkerülése nagy segítséget jelent a kommuni-
káció tisztításában. Nagy különbség van a között, ha megtanulunk valamit, vagy ha meg-
próbáljuk megtanulni. Az óraadók jobban haladnak, ha sietség helyett az idejüket jobban
kihasználják. A hallgatók is javíthatják tanulási technikájukat, ha megelégednek azzal,
hogy eleget tanultak, és nem tűzik ki a mindent elfedő „Légy tökéletes” előírás követelmé-
nyét.
A sztrókok és az időstrukturálásra való figyelem ugyanannyira releváns az oktatásban,
mint a szervezeti munkában. Az osztály és az előadóterem különösen gazdag táptalaja a
játszmáknak és a helyettesítősdinek. A hallgatók olyan játszmákat játszhatnak, mint példá-
ul az „ostoba”, nem kényszeríthetsz engem semmire” (potenciális Átkapcsolással a lásd,
mire kényszerítettél). A tanárok játszhatják: Nézd, láthatod, hogy mindent megpróbáltam.
Csak segíteni próbálok rajtad. És miért nem-et vagy szépséghibát... A játszma-elmélet is-
merete képessé teszi a tanulókat és tanárokat arra, hogy elkerüljék ezeket az improduktív
vitákat és haladjanak a tanítás és tanulás tevékenységével.
275
A TA AZ OKTATÁSBAN ÉS A SZERVEZETEKBEN
A szerződés-készítés alkalmazása segíti a tanárokat és hallgatókat abban, hogy tisz-

ta, nyílt megegyezésre jussanak a tekintetben, hogy miért vannak itt, és azt hogyan tudják
a legjobban csinálni.
A passzivitás konfrontálása
Oktatási környezetben a legvalószínűbb, hogy az emberek szimbiózist várnak. Ez az
elvárás egyes kultúrákban nyílt is lehet, ahol a tanároktól a hagyományoknak megfelelően
azt várják, hogy Szülői és Felnőtt szerepet játsszanak, amíg a hallgató a Gyermeki-t játsz-
sza. Az oktatás jelenlegi megközelítései megegyeznek a TA-val abban, hogy ezt mindkét
fél képességeinek félreismeréseként tekintik.
A schíffi koncepció ismerete segíti a tanárokat és tanulókat abban, hogy kimaradjanak
a szimbiózisból, és mindhárom én-állapotukat teljes egészében használják. Az oktatók
megtaníthatok arra, hogy felismerjék a négy passzív viselkedést, és szembesüljenek ve-
lük, ahelyett hogy játszmákba fognának. Ha az intézményi keret lehetővé teszi, tutori cso-
portokat és osztályokat lehet felállítani a reaktív környezet biztosítására, ahol a tanárok és
a hallgatók közös felelősséget vállalnak a tiszta gondolkodás és az aktív problémamegol-
dás érdekében.
276
30. Fejezet
HOGYAN FEJLŐDÖTT A TA?
Könyvünk első publikációs tanulmánya óta 30 év telt el. Akkoriban Eric Berne megje-
lentette az első szakmai cikket, amely a „Tranzakcióanalízis” címet viselte. A harminc év-
nek több mint a fele eltelt Berne 1970-ben bekövetkezett korai halála óta. A TA-nak –
Berne-hez magához hasonlatosan – az apa korai elvesztésével kellett szembesülnie.
Ebben a fejezetben Berne életét követjük nyomon, továbbá gondolkodásmódjának
eredetét az 1950-es évek kezdetén és azt megelőzően. Az 1957-et követő 30 év először a
korai fejlődés fázisát látta, egy maroknyi TA-szakember termékeny elméjében Amerika
nyugati partjain. Berne legsikeresebb műve, az Emberi játszmák, a 60-es évek közepén az
érdeklődés középpontjába állította a TA-t és ezzel a tömeges népszerűség évtizedének
kezdetét is megjelölte.
Az 1970-es évek végétől mostanáig a konszolidálódás korát éli. A TA numerikus köve-
tése az 1976-os csúcsról a jelenlegi szintre esett, amely, bár alacsonyabb, de stabil és
még mindig magasabb, mint a korábbi években. Az elmélet és a gyakorlat letisztult és fej-
lődésnek indult. Talán mind közül a legfeltűnőbb, hogy a TA iránti érdeklődés az egész vi-
lágra kiterjedt. Most már nemcsak Amerika nyugati partjaihoz, nem is csupán az angolul
beszélő országokhoz kötődik, a TA-közösség valóban nemzetközivé vált.
Eric Berne és a TA eredete

Eric Berne Eric Lennard Bernstein-ként született 1910-ben Montrealban. Apja orvos
volt, anyja pedig író. Korai gyermekévei boldogok voltak, és különös élvezettel kísérte ap-
ját orvosi körútjain. A kis Eric kilenc éves volt, amikor apja meghalt. Vesztesége mélyen
érintette a kisfiút és nagy hatással volt Berne későbbi fejlődésére.
Ambiciózus anyjától bátorítva, Berne orvosi egyetemre ment, és 1935-ben orvosi dip-
lomát kapott. Röviddel ezután Amerikába költözött és pszichiátriával kezdett foglalkozni.
Amerikai állampolgár lett és nevét Eric Berne-re változtatta.
1941-ben pszichoanalízist kezdett tanulni, Paul Fedem vezetésével. Ezt a II. világhá-
ború szakította félbe, és Berne 1943-ban pszichiáterként csatlakozott a hadsereghez. Eb-
ben az időszakban kezdte el a csoportterápiát gyakorolni. Nekifogott a pszichiátriával és
pszichoanalízissel kapcsolatos irodalom gyűjtésének. Ezek képezték későbbi írásai alapja-
it.
1946-ban, leszerelése után újra elkezdte pszichoanalitikus képzését, ez alkalommal
Erik Erikson irányításával. A nehéz munka időszakát kezdte el, amely élete hátralevő ré-
szében jellemezte, a magánpraxist kombinálva hivatalos elfoglaltságokkal és írással. Első
könyvét „Az elme tevékenységé”-t 1947-ben adta ki; ezt 1957-ben újra kiadták „Egy laikus
útmutatója a pszichiátriához és pszichoanalízishez” címmel.
1949-ben Berne publikálta az intuíció természetével foglalkozó hat szakmai cikke kö-
zül az elsőt. Attól az évtől kezdve egészen 1958-ig ezekben jelentek meg azok az elgondo-
lások, amelyekre Berne a TA fejlődését alapozta.
277
Egész idő alatt Berne folytatta pszichoanalitikus kiképzését. 1956-ban jelentkezett tag-
ságért a szakmai pszichoanalitikus intézetnél, de visszautasították.
E visszautasítástól sarkallva Berne elhatározta, hogy egyedül konstruál egy új megkö-
zelítést a pszichoterápiához. Ennek az évnek a végére két újabb dolgozatot adott ki az in-
tuícióról. Ezekben először fejtette ki a Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapottal kapcsola-
tos nézeteit, és a „szerkezeti analízis” kifejezést használta. Ezeket a cikkeket 1957-ben
publikálta. Berne írt egy újabb dolgozatot, amelyet az Amerikai Csoportpszichoterápiás
Szövetségnek mutatott be 1957 novemberében. A címe „Tranzakcióanalízis: A csoportterá-
pia új és hatékony módszere”.
Ebben a cikkben, amely a következő évben jelent meg nyomtatásban, Berne újrafo-
galmazta a Szülői, Felnőtt és Gyermeki én-állapottal kapcsolatos koncepcióját, és bevezet-
te a játszma és a sorskönyv fogalmát. Így a TA-terápia alapvető kerete már készen volt.
Milyen ember volt Berne? Az emberek, akik ismerték, különböző emlékeket hordoznak
összetett személyiségéről. Egyesek azt mondják, hogy zseniális volt, támogató és tréfa-
szerető. Mások éles nyelvű, versengő és távolságot tartónak vélték. Annyi bizonyos, hogy
tiszta gondolkodó volt, és megkövetelte a tiszta gondolkodást másoktól is. Ez a minőség a
TA-elmélet koherens struktúrájából is kiderül számunkra.
Egész pályafutása során Berne fenntartotta az intuíció iránti érdeklődését. Azon kívül,
hogy ez biztosította Berne TA-koncepciójának kezdetét, megmutatja az a hangsúly is, amit
a „marsi gondolkodásra” fektetett: a rejtett és nyílt üzenetek megértésére.
Berne individualista volt, sőt lázadó is. Csak találgathatjuk, hogy vajon a pszichoanali-
tikus intézménytől kapott visszautasítás volt-e eredetileg a TA kialakításának oka. De sike-
rült egy pszichoterápiás módszert megvalósítani, amely „megtörte” az intézmény szabálya-
it, ahogy Berne látta őket abban az időben. Úgy vélte, hogy az lenne az ideális, ha az em-
bereket gyorsan meg lehetne gyógyítani, nem pedig éveken át tartó terápiában kezelni
őket. Úgy döntött, hogy a TA a laikusok nyelvén kell, hogy beszéljen, nem pedig latinul
vagy görögül, hogy a kliens és a terapeuta rögtön együttműködhessenek a gyógyítás fo-
lyamatában.
Paradox módon, Berne legmélyebben gyökerező elgondolásai egyenesen orvosi hát-
térből származtak. Ez talán nem csupán a saját orvosi képzettségét tükrözte, hanem apjá-
val töltött boldog gyermekkorát is. Amikor Berne megírta a „Tranzakcióanalízis a pszichote-
rápiában” c. művét, latinul dedikálta. „Édesapám, David emlékének, aki az orvostudomá-
nyok doktora, a sebészet mestere és a szegények orvosa volt.”
Berne számára a hatékony terapeutának valódi orvosnak kell lennie. Ezzel nem azt
mondta, hogy csak orvosi diplomával rendelkezők lehetnek terapeuták. Ellenkezőleg azt
állította, hogy minden terapeutának el kell fogadnia az orvostól várható felelősséget. Az
igazi orvos – mondja Berne – mindig először és elsősorban betege gyógyítására orientáló-
dik. Úgy kell a kezelést megterveznie, hogy minden fázisában tudja, hogy mit csinál és mi-
ért csinálja. Ez még mindig követelmény a TA-szakemberek hitelesítésénél.
A korai évek
Az 1950-es évek elejétől fogva Berne és munkatársai szabályos klinikai szemináriu-
mokat tartottak. 1958-ban kialakították a San Franciscó-i Szociálpszichiátriai
278
A TA MA
Szemináriumot (SFSPS), amelynek tagjai minden kedden Berne lakásán gyűltek össze.
Több név- és helyváltoztatással ezek a szemináriumok egészen a mai napig tartanak.
Azokban a korai években a San Franciscó-i szemináriumok termékeny talajnak bizo-
nyultak a TA elképzelések fejlődésében. Berne Tranzakcióanalízis a pszichoterápiában c.
kötete az első, teljes egészében a TA-nak szentelt könyv. 1961-ben jelent meg. Ezt 1963-
ban követte A szervezetek és csoportok struktúrája és dinamikája. A Tranzakcióanalízis
Bulletin 1962-ben indult, Berne volt a kiadója.
Az SFSPS tagsága sok olyan embert foglalt magába, akik jól ismert figurák a TA
klasszikus iskolájában, mint például Claude Steiner, Jack Dusay, Stephen Karpman és
Franklin Ernst.
Szintén a korai szemináriumi találkozók résztvevője volt Jacqui Lee Schiff. Ezenkívül
Bob Goulding klinikai szupervízióba lépett Bernnel a 60-as évek elején. Így vetették el a je-
lenlegi két másik TA-iskola magvait, amit a 28. fejezetben írtunk le.
1964-ben Berne és kollégái kialakították a Nemzetközi Tranzakcióanalízis Szövetsé-
get (ITAA), annak a ténynek az elismeréseképpen, hogy a TA-t már az USA-n kívüli szak-
emberek egyre növekvő számban képviselték. Ugyanakkor az SFPS elnevezés San Fran-
cisco Tranzakcióanalízis Szemináriumra változott (SFTAS).
Az 1964-es év szintén mérföldkő volt a TA történetében. Ekkor adták ki az Emberi
játszmákat. Berne úgy gondolta, hogy a könyv szűk szakmai érdeklődésre tarthat számot.
Ehelyett a könyv bestsellerré vált. Ahogy sikere világszerte elterjedt, a TA nyelve és elgon-
dolásai megragadták az olvasóközönség széles tömegeinek figyelmét.
Az elterjedés évei
Az Emberi játszmák kereskedelmi sikere nem eredményezett azonnali robbanást a
TA-t használó szakemberek körében. Az ITAA 1965-ös címlistája csupán 279 nevet tartal-
mazott. Ez a kis számú szakember azonban a TA elméletében és gyakorlatában komoly
fejlődést ért el. 1965-ben a Schiffek, akik most az USA keleti részében dolgoznak, elkezd-
ték pszichotikus betegekkel való munkájukat. Berne A csoportterápia alapelvei c. művét
1966-ban adták ki, és ugyanebben az évben jelent meg Steiner cikke, a „Sorskönyvek és
ellensorskönyvek” a TA Bulletin-ben.
1968-ban az ITAA tagsága 500 fő fölé emelkedett, és Stephen Karpman dráma-
háromszöge először jelent meg egy TAB cikkben.
Berne egész idő alatt folytatta a kemény munkát. 1970-re két könyv kéziratát fejezte
be: A szex az emberi szerelemben és a Mit mondasz a helló után? Könyvei megjelenését
azonban már nem érhette meg, 1970 késő júniusában szívinfarktussal szállították kórház-
ba. Először bíztak abban, hogy rendbe jön, de a második infarktus július 15-én elvitte.
A Tranzakcióanalízis Újság első számát 1971-ben Berne emlékének szentelték.
Ugyanebben a számban Aron és Jacqui Schiff publikálta úttörő cikkét a „passzivitásról” és
Stephen Karpman közölte írását a „Választásokról”.
Csakúgy, mint Berne saját művei, két másik könyv is ráirányította a közönség figyel-
mét a TA-ra. Thomas Harris Én oké vagyok, te is oké vagy c. műve 1967-ben jelent meg.
Az Emberi játszmákkal ellentétben ezt a könyvet írója eredetileg is a laikus olvasóközön-
ségnek szánta, és úgy mutatta be a TA alapelveit, hogy azonnal
279
tetszésre talált, ha néha idioszinkretikusnak is tűnt fel. 1971-ben Muriel James és Dorothy
Jongeward Győzni született c. műve összehozta a TA-elgondolásokat Fritz Perls gestalt-
megközelítésével.
A közönség érdeklődésének hólabdája elkezdett görögni. Az ITAA taglétszáma, amely
1000 körül volt 1971-ben, 5000-re nőtt 1973-ra. Ezután folyamatosan növekedett, amíg el-
érte a majdnem 11 000-es csúcsot 1976-ra.
Közben a TA mindhárom iskolája az elmélet és gyakorlat további fejlesztésével foglal-
kozott. Jack Dusay eredeti cikke az egogrammákról 1972-ben jelent meg a TA Újság-ban.
Ugyanebben az évben Bob és Mary Goulding közölték elgondolásaikat az újradöntésről és
a parancsnokról, és a Schiffek megalapították a Cathexis Intézetet.
Taibi Kahlernek az előírásokról és a mini-sorskönyvről írott munkája, amely először
1974-ben jelent meg a TA Újság-ban, új utat jelentett a TA számára. Kahler elgondolásai
kívül estek a főbb iskolák keretein. És bár a mini-sorskönyv szilárdan gyökerezik a TA alap-
jaiban, bevezet néhány olyan elgondolást, amelytől Berne nem is hallott 1970-ben bekö-
vetkezett halálát megelőzően.
Nemzetközi megerősödés
Ha a TA Berne korai intuícióról írt tanulmányaiban fogant meg és 1957-ben született,
akkor 1978-ban lett nagykorúvá. Erre az évre az ITAA taglétszáma 8000-re esett vissza. E
szám, bár csökkenő mértékben, de tovább hanyatlott, és 1985-re 5000 körül stabilizáló-
dott.
A TA újdonságértéke a tömegkommunikációban megkopott. Ez a hanyatlás azonban a
TA történetének csupán kis része, és eléggé elhanyagolható része. Fontosabb ennél, hogy
a TA mint diszciplína beérett, és szakmai megközelítésként nemzetközi elismerésre talált.
Ebben a tekintetben nem volt rossz, hogy a TA elveszítette a „népszerű pszichológiai” imá-
zsát, amelyre a gyors elterjedés éveiben tett szert.
Két könyv jelent meg 1977-ben, amelyek ezt a változást szimbolizálják. Mind a kettő
szimpóziumkötet volt, elsősorban a szakmai közönségnek szánták. A tranzakcióanalízis
Berne után c. művet Graham Barnes adta ki, és a TA elméletének és gyakorlatának fejlő-
dését dokumentálta Berne halála óta. Muriel James volt a kiadója A tranzakcióanalízis
technikája pszichoterapeuták és tanácsadók számára c. munkának, amely a TA alkalmazá-
sára összpontosított.
A TA-írók a továbbiakban hozzáadtak a TA-gondolkodás mélységéhez és szélességé-
hez. Richard Erskine és Marilyn Zalcman Racket rendszerét például először 1979-ben a
TA Újság egyik cikkében adta közre.
A szakmai képzés és a TA-képesítés világszerte elismert szabványoknak felel meg.
Jelenleg az ITTAA és az EATA (Európai Tranzakcióanalitikus Társaság) adja ki.
A TA iránti aktív érdeklődés az USA-n kívül már az elterjedés fő időszaka előtt meg-
kezdődött. Már 1965-ben a csoportinterakció TA megközelítését tanította John Allaway pro-
fesszor Leicesterben, Angliában. Az ilyen formájú képzés a mai napig folytatódik.
Az ITAA 1965-ös tagsága már tartalmaz az USA-n kívül neveket. Ahogy a tagság szá-
mát tekintve növekedett, úgy nőtt az USA-n kívüli tagok száma. 1976-ra, amikor az össz-
taglétszám 10 000 felettire emelkedett, 2000 volt az USA-n kívüli
280
A TA MA
tagok száma. A taglétszám csökkenésével azonban nem csökkent tovább arányosan az

USA-n kívüliek létszáma, így az általános csökkenésen belül ez a szám növekedést mutat.
Az ITAA egyre növekedő mértékben válik nemzetközivé. Ezt tükrözi az ITAA szerkezetének
néhány alapvető újraszervezése, amely a könyv kiadásának ideje alatt is folytatódik.
Ahogy a TA iránti érdeklődés világszerte megnövekedett, úgy szerveződtek a helyi,
nemzeti és kontinentális TA-szervezetek. Az Európai Tranzakcióanalízis Társaságot 1964-
ben alapították, és jelenleg több mint 2000 tagot számlál. 1975-ben tartotta első kongresz-
szusát, ezt követte 1976-ban az első pánamerikai kongresszus. Nemzeti TA-szervezetek
vannak Európa sok országában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában.
Bár a TA-t lassabban fogadták el a keleti blokk országaiban, minden jel arra mutat,
hogy ott is gyülekeznek a hívek. 1987 januárjában ITAA-látogatók csoportja adta az első
TA 101-es kurzust a Kínai Népköztársaságban.
281
FOGALMI SZÓTÁR
AKASZTÓFA (GALLOWS): olyan kommunikáció, amelyben az egyén mosolyog vagy ne-

vet, miközben valami fájdalmasról beszél.
ALAPHELYZET (BASIC POSITION): ugyanaz, mint az élethelyzet.
ÁLDOZAT (VICTIM) (a dráma-háromszögben): olyan személy, aki magát elnyomottnak te-
kinti, vagy úgy érzi, hogy megérdemli, hogy lekicsinyeljék vagy képtelen segítség nél-
kül előrejutni.
ALKALMAZKODÓ GYERMEKI (ADAPTED CHILD): a funkcionális modellben a Gyermeki
én-állapot részeleme, amely arra utal, hogy az egyén hogyan képes ezt az én-álla-
potot a szabályok és társadalmi elvárások kielégítésének szolgálatába állítani.
ÁLLANDÓ (CONSTANT) (én-állapotok vonatkozásában): ugyanaz, mint a kivétel.
ÁLLANDÓSÁG HIPOTÉZIS (CONSTANCY HYPOTHESIS) (az egogrammok vonatkozá-
sában): az a hipotézis, mely szerint valamely én-állapot intenzitásának növekedése
esetén a többi én-állapot intenzitása csökken, mivel a pszichikai energia mindig úgy
tolódik el, hogy az összenergia mennyisége állandó marad.
AMÍG SORSKÖNYV (UNTIL SCRIPT): a következő hiedelmet tükröző folyamatsorskönyv,
amelyben „Valamely jó dolog nem történhet meg mindaddig, amíg valamely kevésbé
jó dolgot be nem fejezünk.”
ÁTKAPCSOLÁS (SWITCH): a játszmának az a pontja, ahol a játékos a nyereség begyűj-
tése érdekében szerepet vált.
AUTENTIKUS ÉRZÉS (AUTHENTIC FEELING): az az eredeti, cenzúrázatlan érzés, ame-
lyet az egyén már gyermekkorában megtanul helyettesítő érzésekkel elfedni.
AUTONÓMIA (AUTONOMY): a tudatosság, spontaneitás és intimitás három képességé-
nek felszabadulásával vagy felfedezésével jellemzett minőség; minden olyan visel-
kedés, gondolat vagy érzés, amely a sorskönyvben szereplő hiedelmek helyett az
itt-és-most valóságra irányul.
BANÁLIS SORSKÖNYV (BANAL SCRIPT): ugyanaz, mint a nem győztes sorskönyv.

BLOKKOLÓ TRANZAKCIÓ (BLOCKING TRANSACTION): olyan tranzakció, amelyben
valamely téma felvetését a téma definíciója feletti vita segítségével kerülik el.
BOSZORKÁNY (SZÜLŐ) [WITCH (PARENT)] (egyes szerzők szóhasználatában): a Szülői
a Gyermeki-ben.
DELÚZIÓ (DELUSION) (a berne-i terminológiában): a Felnőtt én-állapotok kontaminálódá-

sa a Gyermeki én-állapottal.
DISZNÓ SZÜLŐ (PIG PARENT) (egyes szerzők szóhasználatában): a Szülői a Gyermeki-
ben.
282
A TA MA
DÖNTÉS (DECISION): önmagunkra, másokra vagy az élet minőségére vonatkozó követ-

keztetés, amelyet gyermekkorunkban alakítunk ki a gyermeki érzésmód és valóság
vizsgálat korlátain belül létező lehető legjobb túlélési és szükségletkielégítési mód-
ként.
DÖNTÉSI MODELL (DECISONAL MODELL): filozófiai elgondolás, mely szerint az embe-
rek maguk határozzák meg sorsukat, és a döntések megváltoztathatóak.
DRÁMA-HÁROMSZÖG (DRÁMA TRIANGLE): diagram annak illusztrálására, hogy az
egyének hogyan fogadják el a három sorskönyvi szerep valamelyikét (Üldöző, Meg-
mentő, Áldozat), és hogyan mozognak ezek között.
EGOGRAMM (EGOGRAM): a funkcionális én-állapot-modellekben az egyes alegységek

fontosságának intuitív értékelését illusztráló oszlopdiagram.
ELEKTRÓDA (ELECTRODE) (egyes szerzők szóhasználatában): a Szülői a Gyermeki-
ben.
ÉLETFOLYAMAT (LIFE COURSE): az egyén életének valódi történései (a kora gyermek-
korban beprogramozott sorskönyvvel szemben).
ÉLETPOZÍCIÓ (LIFE POSITION): az egyén életében a döntések és viselkedések igazolá-
sára szolgáló, önmagával és másokkal kapcsolatos hiedelmek és vélekedések ösz-
szessége: az egyén önmagával és másokkal kapcsolatos legfontosabb értékeire vo-
natkozó alapvető beállítottság.
ELISMERÉS-ÉHSÉG (RECOGNITION-HUNGER): a mások általi elismerés iránti igény.
ELLENPARANCS (COUNTERINJUNCTIONS): a szülők Szülői én-állapotából induló sors-
könyvi üzenet, amely megtapad a kisgyermek Szülőijében.
ELLENSORSKÖNYV (ANTISCRIPT): a sorskönyvnek a saját ellentétébe fordított része,
melyben a személy az eredeti üzenetnek pontosan az ellenkezője szerint jár el.
ELLENTÉTES SORSKÖNYV (COUNTERSCRIPT): ellenparancsokkal összhangban ho-
zott gyermeki döntések készlete.
ELŐÍRÁS (DRIVER): fél másodperctől néhány másodpercig terjedő időtartam alatt lezajló,
a negatív ellentétes sorskönyv funkcionális manifesztációjaként értelmezett öt lehet-
séges viselkedésminta egyike.
ELŐÍTÉLET (PREJUDICE) (a berne-i terminológiában): a Felnőtt én-állapot kontamináló-
dása a Szülői én-állapottal.
ELSŐDLEGES ELŐÍRÁS (PRIMARY DRIVER): az egyén által leggyakrabban mutatott és
rendszerint a tranzakcionális ingerre elsőként megjelenő előírás.
ELSŐFOKÚ (FIRST-DEGREE) (játszmák vagy vesztes sorskönyvek vonatkozásában): az
egyén normál szociális környezetében megvitatható nyereség.
ELSŐRENDŰ MODELL (FIRST-ORDER MODELL): olyan én-állapot-modell, amelyben a
három én-állapotot nem osztják tovább.
EMBEREVŐ (SZÜLŐ) [OGRE (PARENT)] (egyes szerzők szóhasználatában): a Szülői a
Gyermeki-ben.
ÉN-ÁLLAPOT (EGO-STATE): a konzisztens viselkedésmintákat közvetlenül kialakító kon-
zisztens érzések és tapasztalatok együttese.
ÉN-ÁLLAPOT-MODELL (EGO-STATE MODEL): a személyiséget Szülői, Felnőtt és Gyer-
meki én-állapotokban leíró modell.
283
FOGALMI SZÓTÁR
ENGEDÉLYEK (PERMISSIONS) (a sorskönyvben): a szülő Gyermeki én-állapotából indí-

tott és a kisgyermek Gyermeki én-állapotában megtapadó pozitív, felszabadító sors-
könyvi üzenetek.
EPISCRIPT (EPISCRIPT): negatív sorskönyvi üzenet a kisgyermek felé, amelyet a szülő
küld abban a mágikus reményében, hogy az üzenet elküldése által megszabadul az
üzenet őt érintő hatásaitól.
ÉRINTŐLEGES TRANZAKCIÓ (TANGENTIAL TRANSACTION): olyan tranzakció, amely-
ben az inger és a válasz vagy különböző dologra vonatkozik, vagy ugyanarra a do-
logra vonatkozik, de különböző perspektívából.
ERŐSZAK (VIOLENCE): az egyén olyan passzív viselkedésmódja, amelyben destruktív
energiák kibocsátásával próbálja rákényszeríteni környezetét valamely probléma
megoldására.
F1 (A1): ugyanaz, mint a Felnőtt a Gyermeki-ben.

F2 (A2): ugyanaz, mint a Felnőtt én-állapot.
F3 (A3): A Szülői másodfokú struktúrájában a szülő vagy a szülő-figura introjekciójából
származó Felnőtt tartalmakat reprezentáló rész.
FELNŐTT ÉN-ÁLLAPOT (ADULT EGO-STATE): az itt-és-most-ra adott, nem a szülőktől
vagy szülő-figuráktól másolt, és nem is az egyén gyermekkorából felidézett közvet-
len válaszokat magában foglaló viselkedések, gondolatok és érzések készlete.
FELNŐTT A GYERMEKI-BEN (ADULT IN THE CHILD): A Gyermeki másodfokú struktúrá-
jában a gyermek valóságvizsgáló és problémamegoldó stratégiát reprezentáló rész.
FÉLREISMERÉS (DISCOUNTING): a probléma megoldásában releváns információk tu-
dattalan ignorálása.
FÉLREISMERÉSI MÁTRIX (DISCOUNT MÁTRIX): a félreismerést a terület, a típus és a
szint szempontjából elemző modell.
FELTÉTEL NÉLKÜLI SZTRÓK (UNCONDITIONAL STROKE): olyan sztrók, amely pusz-
tán az ember létéhez kapcsolódik.
FELTÉTELES SZTRÓK (CONDITIONAL STROKE): az egyén cselekedeteire vonatkozó
sztrók.
FENOMENOLÓGIAI DIAGNÓZIS (PHENOMENOLOGICAL DIAGNOSIS): az egyén én-
állapotának megítélése annak alapján, hogy hogyan tapasztal meg a saját múltjából
származó eseményeket.
FOLYAMAT (PROCESS) (én-állapotok vonatkozásában): azok a módok, ahogyan az
egyén az idők során én-állapotait kifejezi – ti. az, ahogyan az énállapotok kifejezésre
kerülnek; (a sorskönyv vonatkozásában) azok a módok, ahogyan az egyén az idők
során a saját sorskönyvét megéli – ti. az, ahogyan a sorskönyvet az egyén megéli.
FUNKCIÓ (FUNCTION) (az én-állapotok vonatkozásában): az én-állapotok alkalmazásá-
nak vagy kifejezésének módja.
FUNKCIONÁLIS MODELL (FUNCTIONAL MODELL): az az én-állapot-modell, amely az
én-állapotokat aszerint osztja fel, hogy hogyan használjuk őket.
GONDOSKODÓ SZÜLŐ (NURTURING PARENT): a funkcionális modellben a Szülői én

alosztálya, amely megmutatja, hogy az egyén hogyan képes ezt az
284
A TA MA
én-állapotot a gondoskodásban, a gondozásban vagy a segítségnyújtásban alkal-

mazni.
GRANDIOZITÁS (GRANDIOSITY): a valóság vonatkozásának túlzott felnagyítása.
GUMIKÖTÉL (RUBBERBAND): hasonlósági pont valamely itt-és-most stresszhelyzet és
az egyén gyermekkorának valamely fájdalmas helyzete között. Ez rendszerint nem
tudatosul, de az egyén sorskönyv-vezéreltségét eredményezheti.
GY1 (C1): ugyanaz, mint a Gyermeki a Gyermeki-ben.

GY2 (C2): ugyanaz, mint a Gyermeki én-állapot.
GY3 (C3): a Szülői én-állapot másodfokú struktúrájában a szülőtől vagy a szülő-figurától int-
rojektált Gyermeki tartalmat reprezentáló rész.
GYENGE PONT (GIMMICK): tranzakcionális válasz, amely pszichológiai szinten jelzi,
hogy a személy elfogadta a játszmára szóló felhívást.
GYERMEKI A GYERMEKI-BEN (CHILD IN THE CHILD): a Gyermeki én-állapot másodfo-
kú struktúrájának a kisgyermek korábbi fejlődési szakaszaiból származó emléktar-
talmait és tapasztalait reprezentáló része.
GYERMEKI ÉN-ÁLLAPOT (CHILD EGO-STATE): az egyén saját gyermekkorából felidé-
zett viselkedések, gondolatok és érzések készlete, az archaikus én-állapot.
GYŐZTES (WINNER): olyan személy, aki elér valamely kitűzött célt.
GYŐZTES SORSKÖNYV (WINNING SCRIPT): olyan sorskönyv, amelyben a nyereség
boldogsággal vagy kielégüléssel, és/vagy a kitűzött cél elérésével jár.
HABCSÓK-DOBÁLÁS (MARSHMALLOW-THROWING): nem őszinte pozitív sztrókok ki-

adása.
HAMARTIKUS SORSKÖNYV (HAMARTIC SCRIPT): ugyanaz, mint a harmadfokú vesz-
tes sorskönyv.
HAMISÍTOTT SZTRÓK (COUNTERFEIT STROKE): a felszínen pozitívnak tűnő, de vala-
mely negatív jegyet is tartalmazó sztrók.
HARMADFOKÚ (THIRD-DEGREE): halálhoz, súlyos sérüléshez vagy betegséghez, illetve
a törvénnyel való összeütközésbe vezető „nyereséggel” járó játszmák vagy vesztes
sorskönyvek.
HELYETTESÍTÉS (RACKET): sorskönyvi viselkedések sora, melyekkel az egyén nem tu-
datos módon környezete manipulálására törekszik, és melyek végül is azt eredmé-
nyezik, hogy az egyén maga is csak egy helyettesítő érzelmet tapasztal meg.
HELYETTESÍTŐ ÉRZELEM (RACKET FEELING): gyermekkori eredetű, megszokott érze-
lem, amelyet az egyén sokszor átél különböző stresszhelyzetekben, de amely fel-
nőtt szintű problémamegoldó eszközként már nem felel meg.
HELYETTESÍTŐ RENDSZER (RACKET SYSTEM): sorskönyv-vezérelt személyek érzése-
inek, gondolatainak és cselekedeteinek önmegerősítő, eltorzult rendszere.
HELYETTESÍTŐSDI (RACKETEERING): olyan tranzakciós mód, amelyben az egyén saját
helyettesítő érzelmeiért sztrókokat szeretne kapni másoktól.
HOROG (CON): pszichológiai szinten a játszmára való felhívást képviselő tranzakcionális
inger.
285
FOGALMI SZÓTÁR
IDŐSTRUKTURÁLÁS (TIME STRUCTURING): az emberek csoportos vagy páros időtöl-

tésének módja.
IDŐTÖLTÉS (PASTIME): időstrukturálási mód, amelyben az emberek beszélnek valamiről,
de az már nincs szándékukban, hogy tegyenek is valamit.
INGER (STIMULUS): kezdeti kommunikáció egy individuális tranzakcióban (amelyre a re-
akció a válasz).
INGER-ÉHSÉG (STIMULUS-HUNGER): a fizikai és mentális ingerek iránti szükséglet.
INKONGRUITÁS (INCONGRUITY): a nyílt kommunikációs tartalom és a viselkedési jelek
közötti diszkrepancia.
INTEGRÁLT FELNŐTT (INTEGRATED ADULT): a Gyermeki és a Szülői én pozitív tartal-
mait magában foglaló Felnőtt én-állapot.
INTIMITÁS (INTIMACY): olyan időstrukturálási mód, amelyben a személyek cenzúrázat-
lan, autentikus érzéseket és igényeket fejeznek ki egymás felé.
IRÁNYÍTÓ-SZABÁLYOZÓ SZÜLŐ (CONTROLLING PARENT): a funkcionális modellben
a Szülői én-állapot részeleme, amely megmutatja, hogy az egyén hogyan képes ezt
az én-állapotot ellenőrzésre, irányításra vagy bírálatra felhasználni.
IZGATOTTSÁG (AGITATION): passzív viselkedés, amelyben a személy ismétlődő, célta-
lan tevékenységekre fecsérli energiáját, ahelyett hogy problémájának megoldá-
sával foglalkozna.
JÁTSZMA (GAME) (Berne végső definíciója szerint): a Horogból, a Gyenge pontból, az Át-
kapcsolásból és a Szembesülésből álló, és végül Nyereséghez vezető tranzakcióso-
rozat.
JÁTSZMA (GAME) (Joines definíciója szerint): valamely cselekvés folyamata olyan rejtett
motívummal, amely (1) kívül van a Felnőtt tudatosságon, (2) csak akkor válik kifeje-
zetté, ha a résztvevők átkapcsolnak az adott viselkedésmódra, és (3) azt eredmé-
nyezi, hogy mindenki zavarba jön, félreértettnek érzi magát, és a másik személyt kí-
vánja okolni mindezért.
JÁTSZMAKÉPLET (FORMULA G): a játszma hat stádiumát tartalmazó képlet (horog,
Gyenge pont, Válasz, Átkapcsolás, Szembesülés, Nyereség).
JÁTSZMAKÉPLET (GAME FORMULA): ugyanaz, mint a Formula G.
JÁTSZMATERV (GAME PLAN): az egyéni játszmák lépéseinek elemzésében alkalmazott
kérdéssor.
KATEXIS (CATHEXIS) (az energiaelméletben): a berne-i terminológiában az énállapotok

közötti váltások magyarázatára szolgáló, egyfajta pszichikai energiát jelentő elméleti
konstruktum; (tulajdonnévként) a Schiff házaspár által alapított intézet, és az ő meg-
közelítésüket alkalmazó tranzakcionális iskola elnevezése.
KERESKEDELMI ZSETON (TRADING STAMP): ugyanaz, mint a zseton.
KERESZTEZETT TRANZAKCIÓ (CROSSED TRANSACTION): olyan tranzakció, amely
ben a tranzakcionális vektorok nem párhuzamosak, vagy amelyben nem a megcél-
zott én-állapot válaszol.
KÉTSÉGBEEJTŐ (DESPARIER): a mini-sorskönyv negyedik pozíciója, amely az É-T-élet-
helyzetet tükrözi.
286
A TA MA
KETTŐS TRANZAKCIÓ (DUPLEX TRANSACTION): négy én-állapotot magában foglaló

rejtett tranzakció.
KIEGÉSZÍTŐ TRANZAKCIÓ (COMPLEMENTARY TRANSACTION): olyan tranzakció,
amelyben a tranzakcionális vektorok párhuzamosak, és amelyben a ténylegesen
megcélzott én-állapot válaszol.
KIS PROFESSZOR (LITTLE PROFESSOR): ugyanaz, mint a Felnőtt a Gyermekiben.
KIZÁRÁS (EXCLUSION): egy vagy több én-állapot kizárása az egyén által.
KIZÁRÓ (EXCLUDING): (én-állapotok vonatkozásában) az az én-állapot, amely a másik
kettő kizárása után működésben marad.
(A) KOMMUNIKÁCIÓ ELSŐ SZABÁLYA (FIRST RULE OF COMMUNICATION): „A csak
kiegészítő tranzakciókból álló kommunikáció elvben a végtelenségig folytatódhat.”
(A) KOMMUNIKÁCIÓ MÁSODIK SZABÁLYA (SECOND RULE OF COMMUNICATI-
ON): ,,Amikor egy tranzakció keresztezetté válik, akkor szünet áll be a kommuniká-
cióban, és a kommunikáció csak akkor válik újra folytathatóvá, ha egyik vagy mind-
két fél én-állapotot vált.”
(A) KOMMUNIKÁCIÓ HARMADIK SZABÁLYA (THIRD RULE OF COMMUNICATION):
„Valamely rejtett tranzakció viselkedési eredményét a pszichológiai és nem a szoci-
ális szint határozza meg.”
KORAI DÖNTÉS (EARLY DECISION): ugyanaz, mint a döntés.
KRITIKUS SZÜLŐ (CRITICAL PARENT): ugyanaz, mint az Irányító-Szabályozó Szülő.
LÁZADÓ GYERMEK (REBELLIOUS CHILD) (egyes szerzők szóhasználatában): az Alkal-

mazkodó Gyermeki kifejezésmódja, amelyben az egyén fellázad a szabályok ellen,
ahelyett, hogy követné azokat.
LÉTTPOZÍCIÓ (EXISTENTIAL POSITION): ugyanaz, mint az életpozíció.
MÁGIKUS SZÜLŐ (MAGICAL PARENT): ugyanaz, mint a Szülői a Gyermeki-ben.

MAJDNEM SORSKÖNYVI (ALMOST SCRIPT): a következő vélekedést tükröző folyamat-
sorskönyv: „Majdnem megoldom a dolgokat, de azért sohasem teljesen.”
MARSLAKÓ (MARTIAN): az emberi viselkedés és kommunikáció prekoncepciók nélküli
megfigyelésen alapuló értelmezése.
MÁSODFOKÚ (SECOND-DEGREE) (játszmák és vesztes sorskönyvek): amelyek „nyere-
sége” már túlságosan súlyos ahhoz, semhogy az egyén társadalmi körében elfo-
gadható társalgási téma legyen.
MÁSODRENDŰ STRUKTURÁLIS MODELL (SECOND-ORDER STRUCTURAL MODEL):
az a strukturális modell, amelyben az egyes én-állapotok még további részekre osz-
lanak, hogy megmutassák az egyén Gyermeki-jének én-állapot-struktúráját és a
Szülői-ben inkorporált figurákat.
MÁSODRENDŰ SZIMBIÓZIS (SECOND-ORDER SYMBIOSIS): az egyik fél Sz 1-e és F1-e
és a másik fél Gy1-e közötti szimbiózis.
MEGÁLLÍTÓ (STOPPER): a mini-sorskönyvnek az É-T+ pozíciót tükröző második pozí-
ciója: az a parancs, amit az egyén ebben a pozícióban meghall.
287
FOGALMI SZÓTÁR
MEGENGEDŐ (ALLOWER): az utasítás pozitívba történő átfordítása.

MEGMENTŐ (RESCUER) (a dráma-háromszögben): olyan személy, aki fensőbbséges po-
zícióból ajánlja fel segítségét másoknak, azon vélekedése alapján, hogy azok „nem
elég jók ahhoz, hogy segítsenek magukon”.
MINDIG SORSKÖNYV (ALWAYS SCRIPT): a következő hiedelmet tükröző folyamat-sors-
könyv: „mindig meg kell maradnom ugyanabban a nem kielégítő helyzetben.”
MINI-SORSKÖNYV (MINISCRIPT): sorskönyvi viselkedések és helyettesítő érzések soro-
zata, amely mindig egy olyan előírással kezdődik, amelyben az egyén egy rövid
vagy középtávú időtartam során a sorskönyvi előírások szerint cselekszik, és ezáltal
megerősíti az eredeti sorskönyvet.
MÓD (MODE) (a félreismerés vonatkozásában): ugyanaz, mint a szint.
MŰANYAG SZTRÓK (PLASTIC STROKE): nem őszinte pozitív sztrók.
NEGATÍV SZTRÓK (NEGATIVE STROKE): olyan sztrók, amelyet kellemetlennek érez az,
aki kapja.
NEM GYŐZTES (NON-WINNER): olyan egyén, akinek sem nagy győzelmei, sem nagy
veszteségei nincsenek.
NEM GYŐZTES SORSKÖNYV (NON-WINNING SCRIPT): olyan sorskönyv, amely sem
nagy győzelmeket, sem nagy veszteségeket nem tartalmaz.
NYERESÉG (PAYOFF) (a játszmák vonatkozásában): a játékos által a játszma végeztével
megtapasztalt helyettesítő érzés; (a sorskönyv vonatkozásában): a sorskönyv irá-
nyultságának megfelelő zárójelenet.
NYITOTT VÉGŰ SORSKÖNYV (OPEN-ENDED SCRIPT): a következő hiedelmet tükröző
folyamat-sorskönyv: „Egy bizonyos idő múlva már nem fogom tudni, mit kell ten-
nem.”
OKÉ-KERET (OK CORRAL): olyan diagram, amelyben a négy életpozíció specifikus tár-
sadalmi működésekhez kötődik.
OKOLÓ (BLAMER): a mini-sorskönyv harmadik pozíciója, amely az É+T- élethelyzetet tük-
rözi.
PARANCSOK (INJUNCTIONS): a szülő Gyermeki-je által küldött és a gyermek Gyermeki-

jében megtapadó negatív, korlátozó sorskönyvi üzenetek.
PÁRHUZAMOS TRANZAKCIÓ (PARALLEL TRANSACTION): ugyanaz, mint a kiegészítő
tranzakció.
PASSZÍV MAGATARTÁS (PASSIVE BEHAVIOR): a félreismerés jelenlétét mutató négy
magatartásmód egyike (semmittevés, túlalkalmazkodás, izgatottság, tehetetlenség
vagy erőszak), amelyekkel az egyén más személyeket, ill. környezetét saját problé-
máinak megoldására manipulálja.
PASSZIVITÁS (PASSIVITY): ha az emberek nem csinálják a dolgokat, vagy nem hatéko-
nyan teszik.
POZITÍV SZTRÓK (POSITIVE STROKE): olyan sztrók, amelyet kellemesnek érez az, aki
kapja.
PROGRAM (PROGRAM): a szülő Felnőtt én-állapotából küldött és a gyermek Felnőtt én-
állapotában megtapadó sorskönyvi üzenetek készlete.
288
A TA MA
PSZICHOLÓGIAI SZINTŰ ÜZENET (PSYCHOLOGICAL-LEVEL MESSAGE): rejtett, rend-

szerint nem verbális kulcsingerekkel küldött üzenet.
REFERENCIAKERET (FRAME OF REFERENCE): társított válaszok olyan struktúrája,

amely a specifikus ingerekre adott válaszként megjelenő én-állapotokat integrálja;
olyan teljes perceptuális, konceptuális, érzelmi és tevékenységi készletet biztosít,
amely lehetővé teszi önmaga, mások és a világ meghatározását az egyén számára.
REJTETT TRANZAKCIÓ (ULTERIOR TRANSACTION): olyan tranzakció, amely egyidejű-
leg egy nyílt és egy rejtett üzenetet közvetít.
RÍTUS (RITUAL): olyan időstrukturálási mód, amelyben a résztvevők jól bejáratott, előre
programozott sztrókokat váltanak egymás között.
SEMITTEVÉS (DOING NOTHING): olyan passzív viselkedés, amelyben a személy a prob-

léma megoldása helyett abba fektet energiát, hogy visszatartsa magát a cselekvés-
től.
SOHA SORSKÖNYV (NEVER SCRIPT): a következő hiedelmet tükröző folyamatsors-
könyv: „Sohasem kaphatom meg azt, amit legjobban akarok.”
SORSKÖNYV (LIFE-SCRIPT): gyermekkorban kialakított, a szülők által megerősített, a
későbbi események által „igazolt” és a választott alternatívában markánsan megje-
lenő nem tudatos életterv.
SORSKÖNYV (SCRIPT): ugyanaz, mint a life script.
SORSKÖNYVI (SCRIPTY): a sorskönyv-vezérelt egyén által mutatott jelek (viselkedések,
érzések stb.) jelzője.
SORSKÖNYVI JELZÉS (SCRIPT SIGNAL): testi jel, amely arra utal, hogy az egyén bele-
ment a sorskönyvbe.
SORSKÖNYVI MÁTRIX (SCRIPT-MÁTRIX): a sorskönyvi üzenetek közvetítését az én-
állapotok terminus technicusaiban elemző diagram.
SORSKÖNYVI ÜZENET (SCRIPT MESSAGE): a szülőktől származó verbális vagy nem
verbális üzenet, amelynek alapján a gyermek a sorskönyvkészítés folyamata során
önmagára, másokra és a világra vonatkozó következtetéseket von le.
SPONTANEITÁS (SPONTANEITY): az érzések, gondolatok és viselkedésmódok teljes tár-
házából, valamint a lehetséges én-állapotokból való szabad választás képessége.
STRUKTÚRA (STRUCTURE): (az én-állapot-modellben): az egyén viselkedésének, érzé-
seinek és tapasztalatainak osztályozása az én-állapotok terminusaiban.
STRUKTURÁLIS ANALÍZIS (STRUCTURAL ANALYSIS): a személyiségnek és a tranzak-
ciók sorozatának elemzése az én-állapot-modell terminusaiban.
STRUKTURÁLIS MODELL (STRUCTURAL MODEL): az az én-állapot-modell, amely
megmutatja, hogy mi tartozik az egyes én-állapotok, illetve ezek alosztályainak fo-
galomkörébe (ti. ezek tartalmát mutatja meg).
STRUKTURÁLIS PATOLÓGIA (STRUCTURAL PATHOLOGY): kontamináció és/vagy ki-
zárás.
SZ1 (P1): ugyanaz, mint a Szülői a Gyermeki-ben.

SZ2 (P2): ugyanaz, mint a Szülői én-állapot.
289
FOGALMI SZÓTÁR
SZ3 (P3): a Szülői másodfokú struktúrájában a szülő vagy a szülő-figura introjekciójából

származó, Szülői tartalmakat reprezentáló rész.
SZABAD GYERMEKI (FREE CHILD): a funkcionális modellben a Gyermeki én-állapot al-
osztálya, amely megmutatja, hogy az egyén hogyan használhatja ezt az én-állapo-
tot érzéseinek vagy igényeinek kifejezésére, a cenzúrára, ill. a szabályokra vagy a
társadalmi elvárásokra való tekintet nélkül.
SZEMBESÜLÉS (CROSSUP): a játékos által közvetlenül az Átkapcsolás után megtapasz-
talt pillanatnyi zavar.
SZENNYEZŐDÉS (CONTAMINATION): a Gyermeki vagy Szülői én-állapotok tartalmának
az a része, amelyet az egyén tévesen Felnőtt tartalomnak tekint.
SZERZŐDÉS (CONTRACT): világosan megfogalmazott kétoldalú elkötelezettség valamely
körülírt tevékenységsor irányában; a Felnőtt kötelezettségvállalása önmagával és/
vagy valaki mással szemben valamely változás megvalósítására.
SZFGY MODELL (PAC MODEL): ugyanaz, mint az én-állapot-modell.
SZIMBIÓZIS (SYMBIOSIS): olyan kapcsolat, amelyben két vagy több személy úgy viselke-
dik, mintha egyetlen személyt alkotna, és ezért nem használja ki komplementer én-
állapotait.
SZINT (LEVEL) (a félreismerés vonatkozásában): annak megállapítása, hogy a félreisme-
rés a létezésre, a jelentőségre, a változtatási lehetőségekre vagy az egyén képes-
ségeire vonatkozik.
SZOCIÁLIS DIAGNÓZIS (SOCIAL DIAGNOSIS): az egyén én-állapotának megítélése az
egyénnel tranzakciót folytató más személyek én-állapotainak megfigyelése alapján.
SZOCIÁLIS SZINTŰ ÜZENET (SOCIAL-LEVEL MESSAGE); rendszerint verbális tartalom-
mal közvetített nyílt üzenet.
SZOMATIKUS GYERMEK (SOMATTC CHILD): ugyanaz, mint a Gyermeki a Gyermeki-
ben.
SZÖGET BEZÁRÓ TRANZAKCIÓ (ANGULAR TRANSACTION): három én-állapotot moz-
gósító rejtett tranzakció.
SZTRÓK (STROKE): az elismerés egysége.
SZTRÓK-BANK (STROKE BANK): múltbeli sztrókok összegyűjtött emlékei, amelyeket az
egyén újra felhasználhat.
SZTRÓK-GAZDÁLKODÁS (STROKE ECONOMY): a „sztrókolással” kapcsolatos korláto-
zó Szülői parancsok készlete.
SZTRÓK-KVÓCIENS (STROKE QUOTIENT): a különböző típusú sztrókok egyénileg pre-
ferált készlete.
SZTRÓK-PROFIL (STROKING PROFILE): a sztrókok adásával, elfogadásával, kérésével
és visszautasításával kapcsolatos egyéni preferenciák elemzésére szolgáló diag-
ram.
SZTRÓK-SZŰRŐ (STROKE FILTER): a sztrókok elfogadásának és elutasításának az én-
kép-konzisztencia védelmében kialakuló egyéni mintázata.
SZÜLŐI A GYERMEKI-BEN (PARENT IN THE CHILD): a Gyermeki másodfokú struktúrá-
jának része, amely a gyermeki fantáziák és a szülőtől kapott üzenetek mágikus vál-
tozata.
290
A TA MA
SZÜLŐI ÉN-ÁLLAPOT (PARENT EGO-STATE): a szülőkről vagy a szülő-figurákról másolt

viselkedések, gondolatok és érzések készlete – ti. egy kölcsönzött én-állapot.
TARTALOM (CONTENT) (az én-állapotok vonatkozásában): a strukturális modellben a kü-

lönböző én-állapothoz, ill. ezek másodfokú részelemeihez tartozó emlékezeti tartal-
mak és stratégiák, vagyis az, amit az egyes én-állapotok magukban foglalnak; (a
sorskönyvben) az egyénre jellemző korai döntések készlete, amely meghatározza,
hogy mit tartalmazzon az egyéni sorskönyv.
TEHETETLENSÉG (INCAPACITATION): olyan passzív viselkedés, melyben a személy te-
hetetlenné válik vagy annak mutatkozik annak érdekében, hogy környezetét rákény-
szerítse valamely probléma megoldására.
TERMÉSZETES GYERMEKI (NATURAL CHILD): ugyanaz, mint a Szabad Gyermeki.
TERÜLET (AREA) (az átértékelés vonatkozásában): attól függően, hogy a félreismerés az
énre, másokra vagy helyzetre vonatkozik-e.
TEVÉKENYSÉG (ACTIVITY): olyan időstrukturálási mód, amelyben a résztvevők valóban
törekszenek valamely nyíltan megfogalmazott cél elérésére, és nem csupán beszél-
nek róla.
TÍPUS (TYPE) (a félreismerés vonatkozásában): annak megállapítása, hogy a félreisme-
rés az ingerre, a problémára vagy a választási lehetőségekre vonatkozik.
TÖRTÉNETI DIAGNÓZIS (HISTORICAL DIAGNOSIS): az egyén énállapotának megítélé-
se az egyén szüleiről, szülő-figuráiról és gyermekkoráról nyert tényszerű informáci-
ók alapján.
TRANZAKCIÓ (TRANSACTION): a tranzakcionális inger és a tranzakcionális válasz mint
a társas beszélgetés alapegysége.
TRANZAKCIÓANALÍZIS (TRANSACTIONALANALYSIS): (Berne definíciója): (1) tranzak-
cióanalízisen és a terápiás ülések során kialakuló tranzakciós láncok elemzésén ala-
puló pszichoterápiás rendszer; (2) specifikus én-állapotok vizsgálatán alapuló
személyiségelmélet; (3) a társas tevékenység olyan elmélete, amely a tranzakciókat
szigorú elemzés útján és specifikus én-állapotok terminusaiban átfogó érvényessé-
gű és véges számú osztályokba sorolja.
TRANZAKCIÓANALÍZIS (TRANSACTIONAL ANALYSIS) (ITAA definíció): személyiségel-
mélet, valamint a személyes növekedést és személyes változást célzó szisztemati-
kus pszichoterápia.
TRIKÓ (SWEATSHIRT): az egyén által nem verbálisan küldött mottó, amely játszmára
vagy helyettesítősdire való rejtett felhívásként működik.
TUDATOSSÁG (AWARENESS): a tiszta érzéki benyomások értelmezés nélküli, újszülött
módjára történő megtapasztalásának képessége.
TULAJDONÍTÁS (ATTRIBUTION): sorskönyvi üzenet, amelyben a szülők megmondják a
gyermekeknek, milyen is ő valójában.
TÚLZOTT ALKALMAZKODÁS (OVER ADAPTATION): olyan passzív viselkedés, amely-
ben az egyén mások vélt kívánságaihoz alkalmazkodik anélkül, hogy ellenőrizné
ezen általa vélt kívánságok valódiságát, vagy figyelembe venné saját igényeit.
291
FOGALMI SZÓTÁR
ÚJRADÖNTÉS (REDECISION): valamely önkorlátozó korai döntés felváltása egy olyan új

döntéssel, amely már tekintetbe veszi az egyén összes felnőtti erőforrását.
ÚJRAÉRTELMEZÉS (REDEFINING): az egyén valóságészlelésének olyan irányú eltorzí-
tása, hogy az a sorskönyvhöz illeszkedjék.
ÚJRAÉRTELMEZŐ TRANZAKCIÓ (REDEFINING TRANSACTION): érintőleges vagy
blokkoló tranzakció.
UTÁN SORSKÖNYV (AFTER SCRIPT): a következő hiedelmet tükröző folyamatsors-
könyv: „Ha ma valami jó történik velem, annak holnap úgyis meg kell fizetnem az
árát.”
ÜLDÖZŐ (PERSECUTOR) (a dráma-háromszögben): az a személy, aki másokat elnyom

vagy lekicsinyel.
VÁLASZ (RESPONSE) (egyéni tranzakcióban): valamely ingerre válaszként adott kommu-

nikáció; a játszmában) a Horog és a Gyenge pont után következő és a bennük rej-
tett üzenetet megismétlő rejtett tranzakciók sorozata.
VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGEK (OPTIONS): a tranzakcióban az én-állapotok megválasz-
tásának technikája a megszokott, nem építő jellegű eszmecseréktől való megszaba-
dulás érdekében.
VALÓS ÉN (REAL SELF) (én-állapotok vonatkozásában): az az én-állapot, amelyről az
egyén úgy érzi, hogy benne van.
VÉGREHAJTÓ (EXECUTIVE) (én-állapotok vonatkozásában): az izomapparátus vezérlé-
se útján a viselkedést vezérlő én-állapot.
VEKTOR (VECTOR): a tranzakcionális diagramon elhelyezkedő nyíl, amely összeköti a
kommunikációt indító és az általa megcélzott én-állapotot.
VESZTES (LOSER): olyan személy, aki nem ér el valamely kitűzött célt.
VESZTES SORSKÖNYV (LOSING SCRIPT): olyan sorskönyv, amely fájdalmas vagy dest-
ruktív kimenetelő, és/vagy magában foglalja a kitűzött cél elérésének kudarcát.
VISELKEDÉS-DIAGNÓZIS (BEHAVIORAL DIAGNOSIS): az egyén aktuális én-állapotá-
nak megítélése az egyén viselkedésének megfigyelése alapján.
VISSZAHÚZÓDÁS (WITHDRAWAL): az időstrukturálás egy módja, amelyben az egyén
nem lép tranzakcióba másokkal.
ZSETON (STAMPS): helyettesítő érzés, amelyet az egyén azzal a szándékkal raktároz el,
hogy később majd valamely negatív „nyereség” kiegyenlítésére „készpénzre váltsa”.
292

A Ta Ma PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Ta Ma PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ÜRES OLDAL

Ian Stewart – Vann Joines

A New Introduction to Transactional Analysis

© Ian Stewart, Vann Joines

A magyar kiadást szakmailag lektorálta:

Ez a könyv a Xénia Könyvkiadó 1994. évi kiadása alapján készült.

A könyv a Grafit Könyvkiadó gondozásában a Xénia Könyvkiadóval

Grafit Könyvkiadó Budapest, 1998

Ebben a könyvben a tranzakcióanalízis (TA) elméletébe és gyakorlatába vezetjük be

● Amikor ezzel a nyomdai jelzéssel találkozol, egy gyakorlatot olvasol. Végezd el

Javasoljuk, hogy egy jegyzetfüzetbe jegyezze fel a gyakorlatokkal kapcsolatos meg-

Mire lehet és mire nem lehet használni a könyvet?

„A tranzakcióanalízis személyiség- és szisztematikus pszichoterápiás elmélet, amely a

fentieket. Elöljáróban az alapfogalmakkal és szakkifejezésekkel ismertetjük meg az olva-

Tranzakciók, megerősítések, időstrukturálás

Felismerés, újra értelmezés, szimbiózis

Helyettesítések (racket-ek)*, zsetonok és játszmák

* Az angol szaknyelv a racket kifejezést használja.

Az emberekkel minden rendben van, mindenki oké

Mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége

Ez abból a feltevésből következik, hogy te és én egyenlő felekként kezdünk munkába.

Gondolj vissza életed elmúlt huszonnégy órájára!

És most befejezted első gyakorlatodat az én-állapot-modell használatában.

2.1. ábra: Elsőrendű strukturális diagram; az én-állapot-modell

Ezt az egyszerű diagramot, amelyen a körök nincsenek felosztva, elsőrendű szerke-

● Mielőtt tovább olvasnál, menj vissza a Gyermeki, Szülői és Felnőtt én-állapotokról

visszahatása felerősítette reakcióit, és ilyen módon segítségére volt a baleset elkerülésé-

● Menj most vissza a saját példáidhoz, amelyeket feljegyeztél az elmúlt huszonnégy

Vannak-e valós különbségek az én-állapotok között?

(2) Azok a tapasztalatok és érzések, amelyekről az illető személy beszámol, megfelel-

Én-állapotok és a superego, ego és id

Freud modellje és az én-állapot-modell nem egy és ugyanaz a dolog, de nem is mon-

Az én-állapotok elnevezések és nem maguk a dolgok

Mit mond nekünk ez a túlegyszerűsített modell?

A következő két fejezetben az én-állapot-modell részletesebb változatát dolgozzuk ki;

3.1. ábra: Az én-állapotok funkcionális analízise

Alkalmazkodó Gyermeki és Szabad Gyermeki

Amikor felnőttként Gyermeki én-állapotomban vagyok, előfordul, hogy ilyen „cenzúrá-

Pozitív és negatív Alkalmazkodó Gyermeki

Pozitív és negatív Szabad Gyermeki

● Gondolj vissza az elmúlt huszonnégy órára! Készíts feljegyzést azokról az alkalmak-

Irányító-Szabályozó és Gondoskodó Szülői

Pozitív és negatív Irányító-Szabályozó és Gondoskodó Szülői

Ha meg akarom mondani, hogy melyik funkcionális én-állapot-részedet használod, a

● Láss neki és rajzold meg a saját egogrammádat!

Mit tudsz meg ilyen módon önmagadról?

● Van valami, amit esetleg meg akarsz változtatni az egogrammádon?

A MÁSODRENDŰ STRUKTURÁLIS MODELL

Az előző fejezet funkcionális modelljében az én-állapotokat aszerint választottuk szét,

A másodrendű strukturális modellben a szülőktől vagy szülő figuráktól kapott üzenetek

4.1 ábra: Másodrendű strukturális modell

Másodrendű struktúra: Szülői (Sz2)

Szülői a Szülői-ben (Sz3)

Felnőtt a Szülői-ben (F3)

Gyermeki a Szülői-ben (Gy3)

ő Gyermeki-jükkel kapcsolatos észlelésem. A róluk felhalmozott emlékeken keresztül kap-

Másodrendű struktúra: Felnőtt

Másodrendű struktúra: Gyermeki

Az emlékeknek ezeket a millióit számtalan különböző módon lehet osztályozni. Egy

Szülői a Gyermeki-ben (Sz1)

Felnőtt a Gyermeki-ben vagy a „Kis Professzor” (F 1)

Gyermeki a Gyermeki-ben (Gy1)

A struktúra és a funkció megkülönböztetése