Első fejezet

A IDŐSZ AKBA
ÚT A JUR

Tamiko négykézláb mászott a tengerparton.

Az éles kavicsok a bőrébe vájtak, de ő szinte
meg sem érezte. A kedvenc időtöltésével fog-
lalkozott: fosszíliákra vadászott! Milliónyi bújt
meg belőlük a Nemuro strand homokjában,
Japánban, ahol a lány élt. Csakhogy nehéz és
nagy odafigyelést igénylő feladat volt rájuk
bukkanni.

05_10_Chapter_1.indd 6 2024. 04. 04. 12:49

 Tamiko átszitálta a homokot az ujjai közt,
és megakadt a szeme egy kő éles peremén.
– Hűha! – kiáltott fel.
Kiemelte a követ a homokból, és leporolta.
Egy ammoniteszfosszília volt az! Rögtön tudta,
amint megpillantotta a spirális csigaházat. Az
ammoniteszek tengeri teremtmények voltak,
a mai polipok és tintahalak ősi rokonai. Ugyan-
abban a korban éltek, mint a dinoszauruszok.
A Tamiko kezében heverő ammonitesz
valaha élőlény volt, de miután évmilliókkal
ezelőtt elpusztult, a maradványai megköve-
sedtek.

05_10_Chapter_1.indd 7 2024. 04. 04. 12:49

 A lány alig várta, hogy
tanulmányozhassa legújabb
kincsét. A zsebébe csúsztat-
ta, és elindult hazafelé. Köz-
ben elhaladt a turisták mellett,
akik a kis tengerparti várost jöt-
tek megcsodálni. A kedvenc boltja előtt meg-
torpant, és bebámult a nagy kirakatüvegen.
A vitrinekben csillogó kristályok és féldrága-
kövek sorakoztak. A bolt fosszíliákat is árult, de
ezeket egy külön pultban tartották a helyiség
hátsó részében.
Ezúttal azonban valami más is megra-
gadta a lány figyelmét. A bolt ajtaján egy
iránytű képe ragyogott fel. Tamikón úrrá lett
az izgalom. A pólóján lévő kitűzőhöz kapott,
amely ugyanilyen iránytűt ábrázolt: a titkos
felfedezők jelképét!
– Úgy látszik, újabb küldetést kaptunk!
– hadarta izgatottan.

05_10_Chapter_1.indd 8 2024. 04. 04. 12:49

 Nagy levegőt vett, és kinyitotta a bolt ajta-
ját. A megszokott, kristályokkal és fosszíliákkal
teli vitrinek helyett vakító fehér fény fogadta.
Erős szél kapott bele rövid, fekete hajába. Úgy
érezte, mintha repülne…, aztán a fény fokoza-
tosan elhalványult.
Foltok szikráztak a szeme előtt, de miután
pislogott párat, újra a felfedezőállomáson
találta magát! Boldogan elmosolyodott az
ismerős szoba láttán, ahol zümmögő képer-
nyők sorakoztak a fekete kőfalak előtt.

05_10_Chapter_1.indd 9 2024. 04. 04. 12:49

 Itt is voltak vitrinek, pont úgy, mint a nemu-
rói fosszíliaboltban, telis-tele meteoritokkal,
kagylókkal és más leletekkel, amiket a korábbi
küldetéseiken gyűjtöttek a felfedezők. A bolt-
íves mennyezetre a Tejútrendszer csillagait és
bolygóit festették, a padlón pedig egy hatal-
mas világtérkép terült el.
Tamiko érkezett elsőként.
– Tamiko, szolgálatra jelentkezem! – kiál-
totta a levegőbe, mielőtt leült
volna az egyik kényelmes
fotelbe.
Nem telt bele sok idő,
és a többi titkos felfedező
is megjelent a világító
ajtóban.
– Emma, jelen! –
kurjantotta egy széles
mosolyú, magas lány,
majd tisztelgett, mint

10

05_10_Chapter_1.indd 10 2024. 04. 04. 12:49

 mindig, amikor bejelentkezett. Az arcán sár-
folt virított.
– Megint kertészkedtél, Emma? – kérdezte
vigyorogva Tamiko.
Emma volt a csapat biológusa, aki min-
dent tudott az állatokról és a növényekről.
A lány büszkén pillantott le koszos körmei-
re, és mosolyogva intett.
– Eltaláltad!
Kiki, a csapat mérnöke érkezett követke-
zőként. Feljebb tolta az orrán a szemüvegét,
mielőtt elkiáltotta magát:
– Kiki, jelen!
– Ben, jelen! – csatlakozott
hozzájuk egy vörös hajú
fiú, aki egy Amazonas-
ról szóló magazint
tartott a kezében.
Ő az esőerdők szak-
értője volt.

11

05_10_Chapter_1.indd 11 2024. 04. 04. 12:49

 – Prija, jelen! – lépett a helyiségbe egy
lófarkat viselő lány. Ő űrkutató volt, így min-
dent tudott a csillagokról, a bolygókról és
a galaxisokról.
– Tom, jelen! – kiáltotta a csapat tenger-
kutatója. Nedves haja arra utalt, hogy érke-
zése előtt még a vízi életet tanulmányozhatta,
ami a kedvenc időtöltése volt.
Következőként egy göndör hajú fiú lépett
be, aki egy aztékokról szóló könyvet tartott
a kezében.
– Roberto, jelen! – vigyorgott. Neki a tör-
ténelem volt a szakterülete.
Végül megérkezett
a csapat hiányzó utolsó
tagja is.
– Cseng, jelen!
Tamiko a Kínából
érkezett geológus fiúra
mosolygott, aki ugyan-

12

05_10_Chapter_1.indd 12 2024. 04. 04. 12:49

 úgy rajongott a kövületekért mint ő, így sok
közös témájuk volt.
A gyerekek a padlón elterülő világtérkép
köré gyűltek.
A térkép általában azon a helyen világí-
tott, ahová küldetésre indultak, de ez alka-
lommal minden máshogy történt.
– Nahát! – kiáltott fel Tamiko meglepet-
ten. – Csak én érzem úgy, vagy a térkép tény-
leg… mozog?

13

05_10_Chapter_1.indd 13 2024. 04. 04. 12:49

 A kontinensek elkezdtek ide-oda csúsz-
kálni, és egymásnak ütköztek. A világ a titkos
felfedezők szeme láttára teljesen átalakult.
Végül Afrika, a Déli-sark, Ázsia, Ausztrália,
Európa, illetve Észak- és Dél-Amerika helyett
csak két hatalmas földrész látszott rajta.
– Így nézett ki a bolygó a jura időszakban,
százötvenmillió évvel ezelőtt! – csapott a hom-
lokára Cseng.
A titkos felfedezők izgatott pillantást vetet-
tek egymásra. Úgy tűnt, ketten közülük ma
visszautazhatnak a dinoszauruszok korába!

14

05_10_Chapter_1.indd 14 2024. 04. 04. 12:49

 „Remélem, én leszek az! – gondolta Tamiko.
– Nagyon szeretnék igazi, élő dinókat látni!”
A térképen egy képernyő bukkant fel,
nagyjából a mai Közép-Európa területén.
A kijelzőn egy gömbölyű, fehér tárgy látszott,
amit sűrű lomb ölelt körül.
– Ez egy dino-
szaurusztojás! – kiál-
tott fel Tamiko. – Ta-
lán az a küldetésünk,
hogy megvédjük.
A felfedezőállo-
más mindig két titkos
felfedezőt választott
ki a küldetésekre. Tamiko csuriba rakta az
ujját, annyira koncentrált. Lenézett a mellka-
sára… és íme, világított a jelvénye!
– EZ AZ! – kiáltott fel ujjongva. – Én
megyek!
Cseng jelvénye is felragyogott.

15

05_10_Chapter_1.indd 15 2024. 04. 04. 12:49

 – Én is! – rikkantotta.
– Egy dinoszauruszkutató és egy geológus
– vigyorodott el Roberto. – A legjobb kombi-
náció egy jura korszakbeli küldetésre! A felfe-
dezőállomás mindig tudja, kit válasszon.
Cseng és Tamiko összepacsiztak.
Kiki a falon lévő nagy, piros gomb felé vette
az irányt. Megnyomta, és ekkor egy rozoga,
vén gokart, Kopó emelkedett ki a padlóból.
A járgány nem festett valami bizalomgerjesz-
tően, de nem véletlenül kapta a nevét Charles
Darwin híres felfedezőhajójáról. Kopóban

16

05_10_Chapter_1.indd 16 2024. 04. 04. 12:49

 sokkal több rejlett, mint ahogy azt az ember
ránézésre sejtette volna…
A többi titkos felfedező a számítógépek-
hez sietett, hogy készen álljanak, ha Tamikó-
nak és Csengnek bármilyen segítségre lenne
szüksége.
– Sok sikert, srácok! – mondta nekik búcsú-
zóul Ben.
– Meg ne egyen titeket egy T. rex! – aggo-
dalmaskodott Emma.
– Nyugi, a Tyrannosaurus rex csak később,
a jurát követő kréta időszakban élt – nyug-
tatta meg a lányt Tamiko. – De azért majd
vigyázunk!

17

05_10_Chapter_1.indd 17 2024. 04. 04. 12:49

 A két felfedező beült Kopóba, és Tamiko
megragadta a kacska kormányt.
– Én készen állok, ha te is! – biccentett
Cseng.
A lány megnyomta az indítógombot. Kopó
rázkódni kezdett, mintha egy meredek domb-
oldalon zötyögne lefelé.
Tamiko erősen kapaszkodott, aztán vakító
fényesség árasztott el mindent, és a felfede-
zőállomás eltűnt. A kormánykerék botkor-
mánnyá változott a lány keze alatt, és az ülé-
sek is kényelmesebbek lettek.
Végül csobbanás hallatszott, és a ragyogó
fény elhalványult. Tamiko pislogott. Csengen
és rajta is sisak volt, és egy jókora kvadon ültek,
amelynek kerekei félig süllyedtek egy zavaros,
zöld vizű mocsárba. A partról kecses törzsű fák
hajlottak a víz fölé, és mindenütt élénkzöld
páfrányok nőttek ki a földből. Furcsa hangok

18

05_10_Chapter_1.indd 18 2024. 04. 04. 12:49

 töltötték meg a levegőt. Mindennek idegen,
dús, földes illata volt.
– Nézd csak meg ezt a helyet! – szólalt
meg álmélkodva Cseng.

05_10_Chapter_1.indd 19 2024. 04. 04. 12:49

 Tamiko egyszer csak surrogó hangot hal-
lott, és gyorsan lebukott. Érezte, ahogy egy
bőrszárnyas lény elsuhan a fejük fölött.
– Hűha! – kapott levegő után.
Egy klobiodon volt az, egy hatalmas pte-
roszauruszféle! Kitárta hegyes fogakat rejtő
hosszú csőrét, és éles, sivító hangot hallatott.
Tamiko Csengre mosolygott.
– Üdv a jura korszakban!

05_10_Chapter_1.indd 20 2024. 04. 04. 12:49