A rendszerváltás

gazdaságtana
 1.
A rendszerváltás értelmezésének
alapkérdései.
A rendszerváltás értelmezése 16 év
elteltével is éles viták tárgya.
Sőt bizonyos jelek arra utalnak, hogy
ahogy múlik az idő, az eltérő értelmezések
közötti feszültség még növekszik is.
Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet
tisztáznunk kellene.
 2.
Miben lehetne konszenzust találni?
A rendszerváltás lényegét az alábbi
mondatban lehetne összefoglalni.
Rendszerváltás = Az a folyamat,
amelynek során a magyar társadalom
szocializmusból kapitalizmusba megy át.
A fő kérdés, hogy egy ilyen definíció miért
nem talál teljes egyetértésre.
 3.
„Már a múlt sem a régi…”
Az előbbi definícióval kapcsolatos teljes
körű egyetértés azért nem jöhet létre,
mert, az idő múlásával egyre világosabb,
hogy a mondat mindhárom fő elemét
– Magyar társadalom
– Szocializmus
– Kapitalizmus
újra kellene értelmezni.
4. Mert, hogy mi is az a „magyar
társadalom”?

Pontosabban szólva mi is az a „valóság”,

amit leegyszerűsítve „magyar társadalom”
kifejezéssel szoktunk illetni.
A „valóság” nem mindig az, amit annak
vélünk, látunk.
Ezt a legegyszerűbben az éjszakai égbolt
metaforával lehetne szemléltetni.
 5.
Megláthatjuk-e valaha az
univerzum „valóságát”?
Az éjszakai égbolton egyforma fénylő
pontként látszik a Vénusz, amely kb. 3
fénypercnyire van tőlünk, és a legtávolabbi
„fénylő objektum”, egy 800 millió fényévre
levő extra-galaxis.
Az univerzum „itt és most” valóságát tehát
sohasem láthatjuk meg.
 6.
És mi van a „társadalmi
univerzumokkal”?

A maga módján a magyar társadalom is

egy „szocietális univerzumnak„ fogható fel.
Olyan egymástól „fényévekre” eső „ rész-
univerzumok vannak benne, amelyek
ráadásul egy igen bonyolult szimbiózisban
és interferencia „tengerben” élnek
egymással.
 7.
Képes volt-e kezelni a
rendszerváltás folyamata ezt a
„szocietális univerzumot”?

Ma már egyértelmű a válasz, hogy NEM!

Sőt nem csak kezelni nem volt képes,
hanem valójában értelmezni se nagyon.
 8.
És miért nem volt képes
értelmezni?
Azért nem, mert nem sikerült felépíteni az
„adekvát narratívát”!
De mi az, az „adekvát narratíva”?
Egy értelmezési keret és egy fogalom-
készlet egységét nevezhetjük
„narratívának”. És csak akkor adekvát, ha
feltételezéseit a valóság alapvetően
visszaigazolja. A rendszerváltással nem
ez a helyzet.
 9.
De, ha nem adekvát narratívára,
akkor mire épült az egész?
Amennyire ez ma rekonstruálható
különböző külső és belső aktorokból álló
elit-csoportok máig sem pontosan feltárt
egyezségére épült, egy máig sem feltárt
alkudozás eredményeként.
Mielőtt ezt részletesen kifejtenénk, lássuk
a két másik alapfogalmat, a szocializmust
és kapitalizmust.
 10.
„The codename is socialism”
Történet-filozófiai értelemben a
szocializmus nem más, mint azoknak a fél
évezrede tartó kísérleteknek a sorozata,
amelyek a kapitalizmus lét-alternatíváját
kívánják felépíteni.
Ebből azonban logikusan következik, hogy
először a kapitalizmust kellene elemzés
tárgyává tenni.
 11.
A történelem három nagy
korszakának vázlata.
A kapitalizmus értelmezéséhez azt a
három nagy történelmi „lét-módot” kellene
részletesen szemügyre venni, amelyek az
emberiség eddigi fejlődését kísérték.
E három lét-mód.
– A tradicionalitás
– A modernitás
– A globalitás
 12.
A tradicionalitás, mint a szakrális
egyensúly lét-módja.
A tradicionalitás az emberiség
létezésének az, a több évezreden át
fennálló módja, amelynek lényege, hogy
benne hosszú időn át fenntartható a külső
természet és a belső természet
egyensúlya.
Ezt ma a „fenntartható fejlődés”
fogalmával szoktuk leírni.
 13.
A fenntartható fejlődés, mint
„folytathatóság”.
Aligha véletlen, hogy az emberiség
valamennyi nagy kultúrája ismeri
valamilyen formában azt a mitológiai
történetet, amelyet mi a „ palackból
kiengedett szellem” meséjeként szoktunk
felidézni.
 14.
Mit is szimbolizál ez a tanmese?

A palackból kiengedett szellem meséje

arról szól valójában, hogy az elbizakodott,
és nyers vágyaitól hajtott ember
meggondolatlanul olyan erőket szabadít
fel, amelyek aztán felébe kerekednek, sőt
elpusztítással fenyegetik.
Elgondolhatóság, Megvalósíthatóság,
Folytathatóság.
 15.
Mit jelent az előbb említett hármas
egység?
Az ember különleges képessége, hogy a
tudatával fel tudja építeni a leendő tetteit,
ez az „elgondolhatóság” szabadsága.
A következő lépcső, amikor a gondolati
konstrukcióját a környező valóságban is
összerakja, ez a „ megvalósíthatóság”
szabadsága.
 16.
A történelmi lényeg azonban a
folytathatóság.
Az elgondolhatóság és megvalósíthatóság
hatalmas lét-teljesítményei az
emberiségnek, de rendkívüli veszélyek
hordozójává válhatnak, ha nincsenek
alávetve a folytathatóság kontrolljának,
vagyis, amikor a „meg nem gondolt
gondolat” ellenőrzés nélkül
megvalósítható.
 17.
Mi volt a tradicionalitás legfőbb
történelmi teljesítménye?

E teljesítmény lényege az volt, hogy

felépítette és működtette azt a bonyolult
szocio-kulturális intézményi rendszert,
amely csak azt engedte megvalósulni, sőt
már elgondolni is, ami kiállta a hosszú
távú harmonikus beilleszthetőség, vagyis
a folytathatóság próbáját. Lássunk egy
példát.
 18.
Az autó, mint a folytathatatlanság
szimbóluma.
A tradicionalitás „techno-evolúciós”
ellenőrző rendszere például bizonyosan
nem engedte volna megvalósulni a belső
égésű motort, hiszen az sem az „input”,
sem az „output” oldaláról nem folytatható,
vagyis egy olyan zsákutca, amely
összességében „lét-deficites”, ami a
folyamat végén súlyos „ár” megfizetését
kényszeríti majd ki.
 19. Miért omlott össze mégis a
tradicionalitás valamennyi nagy
kultúrája?
A kulcsfontosságú az európai szakrális
tradicionalitás összeomlása, mert a többi
nagy kultúra szétroncsolódása már ennek
a következménye.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy, ha nem a
Nyugat tradicionalitásában bomlik meg
először az egyensúly, akkor vajon hogyan
játszódott volna le a történelem. (Pl. Kína
„fedezi fel” Európát, a 12.-13. században.
20. Az európai történelem rejtett
dimenziói.

A nyugatias tradicionalitás szakrális

egyensúlyát a keresztény egyház tartotta
fenn, így ennek megbomlása mögött az
egyház szervezetében lejátszódó máig
sem feltárt folyamatokat kell sejtenünk.
A Mediterránum kereskedelmi tőkére
épülő városállamai Firenze, Genova,
Velence döntő szerepet játszottak e
folyamatokban.
 21. „The great transformation”
(Pollányi Károly)
A „nagy átalakulás” először hatalmas ívű
kulturális változásokkal kezdődött. A
reneszánsz, a reformáció és a
felvilágosodás voltak a szocio-kulturális
hordozói annak a folyamatnak, amely
végül az emberi „szabadság” radikális
átértelmezéséhez vezetett. Ezek nyitották
meg az utat a kapitalizmus kialakulásának
társadalmi valósága előtt.
22.És, hogy mi is a kapitalizmus
lényege?
A Nobel díjas Milton Friedman szellemes
szlogenje szerint:
„The business of the business is the
business”
(„Az üzletben az, az üzlet, hogy üzlet”)
Vagyis teljes szabadságot a profit
megszerzésének, függetlenül attól, hogy ez
esetleg nagyobb károkat okoz a külső és/vagy
belső természetben, mint amekkora értéket
létrehoz.
 23. A western modernitás
felemelkedése.
A 12. századtól a 19. századig tartó
folyamat során az európai tradicionalitás
lét-módja felbomlik, és átadja a helyét a
nyugatias modernitás nevű létmódnak,
amelyet a hétköznapi nyelven általában
kapitalizmusként, az utóbbi időben
szemérmesen demokrácia és
piacgazdaságként szokás említeni.
 24. „Minden kezdet nehéz.”

A western modernitás kezdetben

nemcsak, hogy sikeres nem volt, de
egyenesen ökológiai és szociális
katasztrófák kiváltója lett, és saját
„élőhelyét” is elpusztítással fenyegette.
Bizonyosnak látszik, hogy ha nem tud
kilépni az Európán kívüli térbe, a 17.-18.
századra összeomlott volna.
25. A gyarmatosítás, mint a létmód
„árának” áthárítása.

A gyarmatosításról szóló narratívák vagy

az európai ember „gátlástalan-
gonoszságával”, vagy éppen ellenkezőleg,
az önzetlen „civilizátori” küldetésével
magyarázzák a folyamat lényegét.
Ám ezek a magyarázatok éppen a
lényeget fedik el.
26. A „tri-kontinentális zóna”, mint a
western modernizáció
„teherhordója”
Amerika, Afrika és Ázsia 3-4 évszázad
alatt olyan terekké alakulnak át,
amelyeknek fő funkciójuk, hogy a Nyugat
számára öko-szociális nyersanyag
lelőhelyként, illetve hulladék lerakóként
tételeződjenek.
Vagyis a modernitás „folytathatatlansága”
azért nem tudott kiderülni, mert ennek
deficitjeit külső aktorok fizették meg.
 27. A „zóna” három elemének
terhelhetősége és ennek
következményei.(Afrika)
Mindenféle értelemben Afrika volt a
legsebezhetőbb, és a négy évszázados
rabszolga-kereskedelem gyakorlatilag
megpecsételte a sorsát, ma már csak egy
használhatatlan, „veszélyes hulladékokat”
tartalmazó gigantikus öko-szocio-kulturális
kanális, amely élő figyelmeztető tábla.
 28. Amerika, mint a „zóna”
legellentmondásosabb eleme.

A Nyugat már a kezdetekkor szinte

teljesen megsemmisítette az eredeti
tradicionális kultúrákat Kanadától
Patagóniáig.
Később az „üres” térben felépítette a
semmitől sem korlátozott Nyugat új
központját, az új „Római Birodalmat”
(Pontosan ugyanabban az ökológiai térben!)
29. Ázsia, mint „lét-alternatíva”?

Bár a Nyugat a leghatalmasabb erőforrás-

tömeget Ázsiából szivattyúzta ki, mégis
úgy tűnik fel, mint ha éppen ez a
kontinens, és főként két legmélyebb
kultúrája, India és Kína, jelentené a jövő
alternatíváját a nyugati modernitás
létmódjával szemben.
30. A globalitás lémódja, mint a
Nyugat válasza az őt ért
kihívásokra
A globalitás, vagy ahogy önmagát tévesen
értelmezni próbálja, a „globalizáció” egy új
létmód az emberiség történetében.
A lényege, hogy a modernitás válságára
egészen új fajta választ ad.
Ez a válasz azonban nem megoldja,
hanem minden eddiginél jobban elmélyíti
ezt a lét-válságot.
31. Mi is a globalitás lényege?
A modernitás tehát a profit érdekében a
külső és belső természet felsértésével
kísérli meg fenntartani magát.
Ez azonban a 20 század közepére egy
állandósuló globális polgárháború rémével
fenyeget, a lázadásra tehát válaszolni kell.
A válasz kétféle lehet.
 32. Válasz-alternatívák.
Az egyik lehetséges válasz, hogy a
modernitás utáni korszak megkísérli
helyreállítani a tradicionalitás belső
egyensúlyát, a folytathatóságot.
A másik lehetséges válasz, hogy
minőségileg új „fegyverekkel” töri le a
külső és belső természet lázadását.
A globalitás a jelek szerint ez utóbbi
választ adja.
34. Úton a mesterséges „valóság”
felépítése felé.
A globalitás létmód-váltásának lényege tehát
egy olyan konstruált „valóság” létrehozása,
amely az emberiség számára egészen új
korszak kezdetét jelentené.
Az élettelen természetben a műanyag, az
élőtermészetben a GMO és a klón, az emberi
természetben pedig a média értelmező-hatalma
által korlátlanul manipulálható engedelmes
„fogyasztó-erő” a mesterséges valóság
megteremtésének eszköze.
34. A globális uralmi rend hatalmi
intézményei.

A kényszerítő gazdasághatalom, amelyet

a multinacionális vállalatok jelentenek.
A fegyelmező hatalomként működő
Bretton Woods-i intézmények.
Az értelmező, tematizációs és
véleményhatalomként működő globális
média
35. A globális uralmi rend működési
mechanizmusának lényege
Ma a globális térben egy rejtett
permanens világháború zajlik a globalitás
hatalmi szereplői és a „lokalitások” között.
A kényszerítő gazdasághatalmat
megtestesítő transznacionális vállalatok
számára a világ korlátlanul átjárható tér.
A fő cél tehát a lokalitások ellenállásának
megtörése.
 36. De miért „ellenállnak” a
lokalitások?
Azért, mert a transznacionális vállalatok a
világtér minden pontján:
– Alacsony adókat
– Alacsony béreket
– Alacsony szabályozási szintet
követelnek a lokalitásoktól
Ám, ha ez mindenütt megvalósul, az a
lokalitások értékmezőinek lepusztulásával jár.
37. A Washingtoni Konszenzus
A washigtoni konszenzus nevű
egyezségrendszert 1989-ben a globális
uralmi rend aktorai, mintegy „globális
alkotmányként” igyekeztek rögzíteni.
A törekvés lényege:
– Liberalizáció
– Dereguláció
– Privatizáció
38. Mit jelent mindez a lokalitások
számára?
Nem nehéz észrevenni, hogy a fenti triász
fő célja a lokalitások intézményeinek, első
sorban a nemzetállamoknak a
visszaszorítása, az „államtalanítás”, az
államháztartási reform, vagy strukturális
reform, esetleg „jóléti reform”.
Mindez a globális gazdasághatalmi
aktorok befolyásának állandó
növekedését jelentené.
 39. A globális hatalmi rend
meghasítottsága.
Az elmúlt évek során egyre
nyilvánvalóbbá vált, hogy a globális
hatalmi rend nem egységes.
Európa és Amerika a Nyugat két egyre
inkább eltérő globalitás modelljét képviseli.
Sőt maga Európa, az Európai Unió is
meghasadt „Euramerikára” és
„Amerópára”
 40. Mit is jelent akkor most már
ennek fényében a rendszerváltás?

Nem mást, mint egy Magyarország nevű

lokalitás visszaillesztését a Nyugat
globális világhatalmi rendjébe.
Hogy e visszaillesztés minőségét
megvizsgáljuk vissza kell térni az eredeti
kérdéshez, mert sem a magyar
társadalom, sem a szocializmus újra-
definiálását még nem végeztük el.
 41.
„The codename is socialism”

Történet-filozófiai értelemben a
szocializmus nem más, mint
azoknak a fél évezrede tartó
kísérleteknek a sorozata, amelyek
a kapitalizmus lét-alternatíváját
kívánják felépíteni.
42. Melyek e történelmi folyamat
főbb állomásai?
Az első „modernizáció-kritikus”, vagyis a
kapitalizmus, mint létmód első
teoretikusan nívós képviselője VIII. Henrik
Lord Kancellárja Thomas More volt.
Híres művében az Utópiában átfogó képet
nyújt a korabeli születő angol kapitalizmus
brutalitásáról, és egyben felvázolja egy
„Seholsincs ország” alternatíváját.
 43. És melyek Morus Tamás
korlátai?
Bár az, az öko-szociális kritika, amelyet a
kora-kapitalizmusról megfogalmaz, ma is
helytálló, a „kiutat” a visszafordulásban
látja.
Nem érti meg tehát azokat a mozgató-
rúgókat, amelyek a kapitalizmust
egyáltalán létrehozták.
44. Campanella „Nap-állama”
A kapitalizmus kritikák további fontos
állomása Tomaso Campanella.
Szintén utópiát fogalmaz meg, egy
eszményi államot, amelynek lényegét a
„megszelídített” kapitalizmus képezi.
Itt jelenik meg nyomokban az, ami a
következő generáció bírálatának lényege.
 45. A „kiút”
„az Ész és Erény” birodalmának a
megteremtése.
Az un. „utópisztikus” szocialisták jelentik a
kapitalizmus kritikák egyik legfontosabb
állomását.
Ez már a felvilágosodás időszaka, amikor
a főként francia gondolkodók a tudás és a
morál összekapcsolásától remélik a
kapitalizmus „megjavulását”.
 46. A francia forradalomban
megjelenik a „kora-kommunizmus”
A francia forradalom számos egymással is
gyilkos csatát vívó szellemi áramlatai
között megjelenik a kommunizmus első
modern változatának összefüggő
eszméje.
Egy évszázaddal később, a Párizsi
Kommün képében először lép színre a
társadalmi gyakorlata is.
 47. A kapitalizmus kritikák új
állomása.
Karl Marx
Marx először tesz átfogó kísérletet arra,
hogy igen alapos gyakorlati elemzésnek
vesse alá a kapitalizmus társadalom-
szerveződési modelljét.
Eközben számos olyan összefüggést
ismer fel, amelyek bizonyos értelemben
ma is megállják a helyüket, ám van egy
alapvető tévedése is.
 48. Hol téved Marx?

Marx elemzésének korlátait az jelenti,

hogy a gazdasági létből indul ki, és abból
vezeti le következtetéseit.
Nem képes elméletébe építeni a
„természet-üzem” és a történelmi „család-
üzem” valóságos szerepét.
Megoldási javaslata ezért, amikor a
gyakorlatban megvalósul, éppen
ellentétes irányba mutat, mint ahogyan
elképzelte.
49. A „megvalósult szocializmus”

Ma már világosan látjuk, hogy a

„megvalósult szocializmus” nem csak,
hogy nem volt képes megoldani a
kapitalizmus öko-szocio-kulturális
válságát, hanem jelentős mértékben
elmélyítette azt.
Valójában oligarchikus politikai
kapitalizmusként működött, egy „zsákutca
volt a zsákutcában”.
50. És, akkor végül is miért nincs
egyetértés a rendszerváltás
értelmezésében?
Azért, mert a globalitás uralmi struktúrája
értelemszerűen nem az eddig leírtaknak
megfelelő narratívában beszéli el a
történteket.
Lássuk mit állít szocializmusról,
kapitalizmusról és a magyar társadalomról
a „mainstream” narratíva?
51. A „fő-sodor” beszédmódjának
lényege.
A történelem valójában mindig a
győztesek történet-írása.
A mainstream narratíva kapitalizmus
értelmezése, kimondva – kimondatlanul,
arra a feltételezésre épül, hogy a
kapitalizmussal az emberiség fejlődése
elérte csúcspontját, és innen már nincs
hová fejlődni.
Francis Fukuyama:The end of history
52. A demokrácia és piacgazdaság.

Tekintettel arra, hogy a kapitalizmus szó

konotációja ma a világ legtöbb részén
nem egyértelműen pozitív, így a
maistream szívesebben használja a
demokrácia és piacgazdaság kifejezést,
mint a kapitalizmus szinonímáját.
Ez érthető, de nem menthető. Miért nem?
 53. És tényleg, miért nem?

A piac, mint társadalom- és

gazdaságszerveződési modell évezredek óta
létezik, és létezett természetesen kapitalizmus
nélkül is.
A globalitás létmódjában pedig egyre inkább
kiderül, hogy létezhet kapitalizmus piac nélkül. A
globális hatalom-gazdaság szereplői között
ugyanis már olyan különbségek alakultak ki,
amelyek lehetetlenné teszik a piac eredeti
funkcióinak működését.
 54. És mi a helyzet a
demokráciával?
Itt a helyzet még kényesebb. A világ
nagyobbik felén ugyanis tapasztalati tény,
hogy a piacgazdaság sikeresen
működtethető demokrácia nélkül is.
Sőt számos jel utal arra, hogy a
profitabilitás növelése kevésbé
demokratikus körülmények között
hatékonyabb lehet. (Pl. Kína !)
 55. Még több globalizációt?
A mainstream apologéták véleménye,
hogy éppen a globalizáció további
fokozása oldhatja meg az általuk is
elismert ökológiai és szociális
problémákat.
Rendszerelméleti képtelenség azonban,
hogy ugyanazokkal az eszközökkel
oldjanak meg valamit, mint amelyek
folyamatosan „előállítják” a problémát.
 56. A rendszerváltás
alapkérdéseinek összefoglalása.
Az önmagát szocializmusnak nevező
rendszer bukása azt jelenti, hogy a „volt
szocialista„ országok döntő többsége
visszakapcsolódott a globális hatalmi
struktúrába.
A továbbiakban azt tekintjük át, hogy
mindez milyen módon érintette ezeket a
társadalmakat és egyáltalán magát a
globalitás rendszerét.
 II. rész
Az önmagát szocializmusnak nevező
rendszer bukása azt jelenti, hogy a „volt
szocialista„ országok döntő többsége
visszakapcsolódott a globális hatalmi
struktúrába.
 57.A kelet európai
rendszerváltások „forgatókönyve”

Nem egyszerű pontosan beazonosítani, hogy

mikor és hogyan is kezdődött az a valami, ami
az elmúlt 16 évben rendszerváltásként nevezi
meg önmagát.
Valószínűnek látszik, hogy a szocializmus
eredeti rendszere az ötvenes évek végétől
folytathatatlanná vált. Ami ezután lezajlik, az
valójában egy bonyolult és rejtett visszatérés a
„valóságos” kapitalizmus világrendszerébe.
58. A hatvanas évek „reformjai”.
A hatvanas évek során szinte minden
szocialista országban reform-kísérletek
kezdődtek, amelyeknek lényege a hatalmi
rendszer érintetlenül hagyásával növelni a
piaci erők és piaci szereplők gazdasági
befolyását. Mint ma Kínában.
A legátfogóbb változások
Csehszlovákiában és Magyarországon
mennek végbe.
 59. A csehszlovák és magyar
változások azonosságai és
különbségei.
Mindkét kísérlet-sorozat a gazdaságot az
„ellenőrzött” piac konstrukciójára próbálta
építeni.
A döntő különbség azonban az volt, hogy
az újdonsült piaci aktorok
Csehszlovákiában rövid időn belül a
hatalmi rend kereteit is feszegetni kezdték,
és ez végzetesnek bizonyult 1968-ban.
60. Bizonytalanság és instabilitás a
többi országban 1.
Lengyelországban is reformok kezdődtek,
de a nagyvárosok munkásainak életnívója
olyan alacsony volt, hogy politikai
szelepek óvatos kinyitása is azonnali
robbanáshoz vezetett 1970-ben.
Ez volt az első eset 1956 óta, hogy a
karhatalom tüzet nyitott a tüntetőkre, több,
mint száz ember halálát okozva.
61. Bizonytalanság és instabilitás a
többi országban 2.
Jugoszlávia a hatvanas években látványosan
kiszélesítette „külön utas” politikáját. És mivel
ehhez a Nyugattól jelentős gazdasági
támogatást kapott, látványos „kirakat országgá”
vált.
A gazdasági sikeresség mögött azonban már
ekkor elkezdődött azoknak a rohamosan
növekvő regionális feszültségeknek a
kialakulása, amelyek a 90-es években
szétrobbantották az országot.
62. Bizonytalanság és instabilitás a
többi országban 3.
Románia és Bulgária látszat-reformjai inkább a
politikai oligarchia külső „klienseinek” a
gazdagodását szolgálták, tehát a „maffia-
gazdaság” kialakulása irányába mutattak.
Az 1964-ben Hruscsovot megbuktató Brezsnyev
szovjet pártfőtitkár hasonló folyamatokat
szabadított fel a Szovjetunióban is, amelyeknek
látens következményei később fontos szerepet
játszottak az összeomlásban.
Egyedül Albánia maradt meg az egészen
szélsőséges sztálini keretek között.
 63. És közben Ázsia…
Az ötvenes évek társadalmi-gazdasági
brutalitása Kínában járt a legpusztítóbb
következményekkel. Több tízmillió ember
halálát okozta a terror és a katasztrofális
éhínség.
A hatvanas évek gazdasági reformjai
egyúttal a Szovjetunióval való gyors és
látványos politikai szakítással jártak
együtt.
 64. A hetvenes évek globális
hatalmi átalakulásának hatásai.
A hetvenes évek során az óvatos és
„szigorúan ellenőrzött” piacosítást egy
látszólag váratlan esemény törte meg, sőt
fordította vissza.
Két hullámban, először 1974.-ben, majd
1980.-ban a kőolaj világpiaci ára, több,
mint tízszeresére nőtt, és 1981.-ben mai
áron számolva már meghaladta a 100
dollár/barellt.
65. A kőolaj „árrobbanás” hatása a
világ gazdasági és hatalmi
rendszerére.1.
A lezajló folyamatok radikálisan
átrendezték a világ működését.
A fő nyertesek a legnagyobb olaj-
exportáló országok voltak, amelyek közül
is kiemelkedett a Közel-Kelet.
Formálisan a nagy nyertesek közé
számított a Szovjetunió is, ám ez később
végzetes félreértésnek bizonyult.
66. A kőolaj „árrobbanás” hatása a
világ gazdasági és hatalmi
rendszerére.2.
Az USA látszólag inkább vesztesnek
bizonyult, lévén már akkor is a világ
legnagyobb olaj importőre, ám ez később
egészen más megvilágításba került.
Egyértelmű és súlyos veszteségeket
szenvedett az USA két fő riválisa, Nyugat
Európa és főként Japán, hisz kőolaj
függőségük szinte teljes volt.
67. A kőolaj „árrobbanás” hatása a
világ gazdasági és hatalmi
rendszerére.3.
Az egyik legsúlyosabb helyzetbe a kelet európai
szocialista országok kerültek, hisz tartalékaik
nem lévén a Szovjetuniótól való függésük
erősödése lehetetlenné tett minden további
átalakítást.
És végül, szinte a megsemmisüléssel volt
egyenlő mindez a nem olajtermelő elmaradott
országok számára, mert ezzel az addig is
nyomorúságos helyzetük katasztrofálissá vált.
 68. Az „adósságcsapda”.
A világ pénzügyi rendszerében felhalmozódó
„petro-dollár” tömeg igen alacsony kamatokat
okozott.
A szocialista országok egyre súlyosabb politikai
és gazdasági nehézségeik miatt természetes
megoldásnak látták a dollár hitelek nagy arányú
felvételét.
Ám a reálkamatok hírtelen növekedése a
hetvenes évek végén rázárta az
adósságcsapdát a szocialista országok
többségére.
 69. Lengyelország és
Magyarország, mint a fő célpontok.
Lengyelországban a hetvenes évek során
rendkívül intenzív gazdasági expanzió
kezdődött el, szinte kizárólag nyugati
hitelekből.
A végiggondolatlan stratégia azonban
lehetetlenné tette, hogy a nyugatra
irányuló export hasonló arányú
növelésével képes is legyen ezeket
visszafizetni.
 70. Lengyelország esete.
(folytatás 1.)
1980-ra Lengyelország a világ egyik
legeladósodottabb országává vált, és a
megszorító intézkedések újra éles politikai
konfliktusokat provokáltak.
Megszületett 1948 óta az első olyan
politikai szervezet, amely szembe fordult
a fennálló hatalmi renddel. Ez volt a
Szolidaritás.
 71. Lengyelország esete.
(folytatás 2.)

A nyílt politikai küzdelem 1981

decemberében belső katonai puccsal, és
a rendkívüli állapot bevezetésével ért
véget.
A Szovjetunió katonai intervenciója csak
azért maradt el, mert egyfelől ekkor már
lekötötte erejét az afganisztáni kaland,
más részt nem lett volna már képes
Lengyelország adósságait visszafizetni.
 72. Magyarország esete.

Az 1978 és 1982 közötti időszakban

Magyarország relatíve szintén a világ
egyik legsúlyosabban eladósodott
országává vált. (adósság-szolgálati ráta)
A Kádár rendszer azonban óvakodott
attól, hogy ezt közvetlenül a társadalomra
terhelje, így a politikai konfliktus-szint
alacsony maradt.
 73. Magyarország esete
(folytatás)

A rejtett politikai mezőkben felgyorsult a

kapitalizmus gazdasági struktúráinak a
„felépülni engedése”, és a nyugati nyitás.
Ez utóbbi folyamatot jelzi az IMF tagság
Moszkva tiltakozása ellenére való
felvállalása.
Ezzel valójában „kettős hatalom” alakul ki,
és megkezdődik a „végjáték”.
 74. A létező szocializmus
rendszerének lassú agóniája.

A Szovjet Birodalom világhatalmi

hanyatlása 1982 és 1985 között
látványosan felgyorsult.
Ennek egyik teátrális (már-már misztikus)
megnyilvánulása volt, hogy két és fél év
alatt három aggastyán párt főtitkár
halálának lehetett tanúja a dermedten
figyelő világ.
75. Társadalmi, gazdasági, politikai
erjedés valamennyi szocialista
országban.
Az egyes országok politikai-hatalmi
struktúrái eltérő módon ugyan, de
megkísérelték a „szabályozott átmenet”
feltételeit kialakítani.
Ennek lényege az volt, hogy, ha már
elkerülhetetlen a kapitalizmus nyílt
visszaállítása, akkor az elit csoportok ezt a
saját pozícióik előnyös átalakításával, ők
maguk kezdeményezzék.
76. A rendszerváltási folyamat első
elemei.

A 80-as évek végén tehát az átalakulás

mindenütt elkezdődött, de a lényegi
folyamatok a rejtett terekben játszódtak le.
Ez egyben a rendszerváltás egészének a
legfőbb fogyatékossága és korlátja is.
Nem volt tehát semmilyen nyílt „diskurzus”
a változások minőségéről, irányáról,
mélységéről.
 77. Mi a fő oka a rendszerváltási
folyamat társadalmi-gazdasági és
politikai feszültségeinek?
A fő ok tehát az, hogy a térség
társadalmainak nem nyílt rá lehetősége,
hogy valóságos „társ-szerzője” legyen
saját jövendő sorsának.
Úgy „váltottunk rendszert”, hogy a többség
számára az átalakulás feldolgozhatatlan
volt, és lényegében máig az is maradt.
 78. A rendszer legitimációs
válságának okai.
A rendszert ugyan az első szabad
választások legitimmé tették, de ez csak
„procedurális” legitimitás volt, a rendszer
külső intézményi formájának az
elfogadása.
A tartalmi elfogadásról és valóságos
legitimitásról azért nem lehetett szó, mert
az elitek meg sem nyitották azt a teret,
ahol erről egyáltalán vitatkozni lehetett
volna.
79. Mit gondolt minderről a „nép”
1989-90 során?

A demokrácia és piacgazdaság új
rendszerét a nagy többség azoknak az
ígéreteknek az alapján fogadta el,
amelyek azt valószínűsítették számára,
hogy viszonylag gyorsan és áldozatok
nélküli szabadság és jólét lesz majd az új
konstrukció fő hozadéka. És valamennyi
rendszerváltó erő ezt ígérte.
 80. Mit gondol miderről a „nép”
napjainkban?

A többség valamennyi volt szocialista

országban csalódott, mert sem a
szabadság, sem a jólét általa remélt
szintjének elérését nem érzékeli.
És tény, hogy a rosszabbik helyzetben
lévő 50% ma valamennyi kelet európai
országban megrekedni látszik a 25-35
évvel ezelőtti átlagos társadalmi-
gazdasági mutatók szintjén.
81. Hogyan kerülhettünk ebbe a
helyzetbe?
A félév további részében azért tekintjük át
az elmúlt 16 év térségbeli változásait,
hogy közelebb kerüljünk annak a
kudarcnak a megértéséhez, amit a fenti
tények jelentenek.
A megértés azért nagyon fontos, mert a
felszíni politikai indulatok kavargása
sajnos inkább elfedi, mint felfedi ezt a
folyamatot.
 82 „Tetszett volna forradalmat
csinálni!” (?!)

Antall József fenti „bon-mot”-ja arra utalt

már 1991-ben, hogy a lassú és
ellentmondásos átmenet az átalakulás
békés jellegéért fizetendő természetes ár.
De vajon valóban forradalmat kellett volna
kirobbantani ahhoz, hogy a többség
közelebb kerüljön a szabadság és jólét
birodalmához?
83. És ahol „forradalom” volt?!

Két országban volt véres átmenet.

– Romániában és
– Jugoszláviában

Romániában a néhány napos polgárháború, a

régi rend vezetőivel való véres leszámolás
semmilyen értelemben nem vitte közelebb az
ország népét egyetlen fontos társadalmi
probléma megoldásához sem.
84. Jugoszlávia, mint pozitív példa?

A legsúlyosabb és legvéresebb
konfliktusok a volt Jugoszlávia
szétrobbanása során játszódtak le.
Mindez azonban csak fokozta a térség
társadalmainak szenvedéseit, és csupán
újabb, máig sem megoldott konfliktusok
elindítójává vált.
 85. Mi lett volna a célja egy
lehetséges forradalomnak?

Forradalmi tett talán inkább az lehetett

volna, ha a térség elitjei, Nyugat Európa
és a globális hatalmi rend aktorai lehetővé
teszik, hogy békésen, de radikális
nyíltsággal felszínre jöjjenek Kelet és
Közép Európa rég óta megoldatlan
problémái. Azok a problémák, amelyeknek
megoldására a rendszerváltás máig sem
volt képes.
 86. Melyek ezek a rég óta
megoldatlan kérdések?

Az első és legfontosabb, hogy a térség

népei végre feldolgozzák azokat a
traumákat, amelyek a 20. század során
érték őket. Tehát valamilyen spirituális
megújulás és megtisztulás (katharsis)
Ilyenek például a Versaillesi béke
következményei,( benne Trianon), a
Holokaust, a II. vh. alatti és utáni oda-
vissza elkövetett atrocitások, de 1956 is.
 87. Miért olyan lényeges ez a
dimenzió?

Azért, mert egy közösség (pl. egy nemzet)

csak akkor marad egészséges, ha van
vállalható spirituális talapzata, ha van
szabadon vállalható és átélhető identitása.
Eredet-mítosz, üdv-történet és szenvedés-
történet.
„Alattad a föld, feletted az ég, és benned a
létra” (Weöres Sándor)
88. „The clash of civilisations”, vagy
kultúrák békés egymás mellett
élése
A kérdés lényege tehát az, hogy képes- e
az új globális rend, amely kialakulásának
egyik fontos eleme éppen a kelet és
közép európai rendszerváltás volt
szabadon átélhető identitást adni az itt élő
népeknek.
Az elmúlt 16 év sajnos azt látszik
bizonyítani, hogy az új rend inkább
elfojtani („lépjünk már túl a múlton”), mint
megtisztulva átélni és vállalni igyekszik .
 89. Spirituális talapzat
A rendszerváltás elitjei tehát vagy meg sem
tudták fogalmazni a spirituális talapzat
alapkérdéseit, vagy rosszul feltett kérdésekre
egyre rosszabb válaszokat adnak.
Ez utóbbira megrázó példa, hogy a mai politikai
elitek 60-as években született nemzedékei
gyilkos indulattal vitatják annak az 1956-nak
örökségét, amelynek lezajlásakor még nem is
éltek. ( „A halottan is élő múlt” )
90. A második legfontosabb kérdés
a népesedés.
A térség országai, akárcsak Nyugat
Európa egyre súlyosabb demográfiai
válságba kerülnek. Évtizedek óta süllyed a
termékenységi mutató, fokozódik a
népesség fogyás.
A legsúlyosabb helyzet Oroszországban
és Ukrajnában van, ahol már kétszer
annyian halnak meg, mint amennyin
születnek.
91. Miért baj az, ha csökken egy
ország népessége?

Az egyik fő ok, hogy eközben egyre romlanak a

népesség belső arányai, fokozódik az
elöregedés. Egyre kevesebb embernek kell
gondoskodnia egyre több emberről, és ez egyre
súlyosabb társadalmi konfliktusokhoz vezet.
A másik fő ok, hogy a növekvő bevándorlás még
tovább bonyolítja a spirituális-kulturális
problémák e nélkül is éppen elég kényes
kérdését.
 92. Az EGÉSZ-ség, mint a
harmadik nagy kérdés.

A spirituális talapzat roncsoltsága, és a

népesedési egyensúly rég óta zajló
fokozódó megbomlása eleve lehetetlenné
teszik a testi-lelki egészség zavartalan
reprodukcióját, az „egészség-vagyon”
folyamatos növelését, gazdagítását.
A térség valamennyi országa rosszabb
egészségi állapotban van, mint amire
történelmileg képes lehetne.
93. Elöregedés, nemzedékek
közötti szolidaritás, nyugdíj-
kérdés
Az egész nyugati civilizáció egyik
alapkérdése, hogy képes lesz-e
társadalmi, gazdasági, politikai és
kulturális választ adni arra a most már
elkerülhetetlennek látszó kihívásra,
amit a nemzedékek között kiéleződő
elosztási konfliktusok jelentenek.
94. A rendszerváltás kudarca?
Amennyiben a rendszerváltás valóban
kudarcnak bizonyul, annak döntő oka az
lesz, hogy nemcsak már az „indulásnál”
elmulasztotta a szembenézést ezzel a
négy alapkérdéssel, hanem azóta sem
volt erre képes.
Sőt kudarcát leplezendő destruktív
politikai konfliktusok mocsarába látszik
süllyedni.
95. Lássuk most már, hogyan is
jutottunk el a máig.

A történetet ott hagytuk abba, hogy 1988-

tól Magyarországon és Lengyelországban,
majd 1989-ben a térség valamennyi
országában nyíltan is kialakultak a
kapitalizmus (demokrácia és
piacgazdaság) irányába mutató átmenet
feltételei.
A döntően békés átmenet azonban csak
alkukra, „paktumokra” épülhetett.
 96.Baj-e az, hogy alkudozó
„forradalom” volt az átmenet?

Ez önmagában nem volna baj, de az már

igen, hogy az alkuk kimondatlanul arra
épültek, hogy ne nagyon „bolygassuk” az
említett alapkérdéseket, mert az csak
megnehezítené az átmenetet.
Ezzel viszont egyre romlottak, és
lényegében ma is romlanak a megoldásuk
feltételei.
 97. De akkor az alapkérdések
helyett miről „szólt” a történet?

A nyilvános diskurzus alapkérdéseivé

szinte kizárólag a gazdasági problémák
váltak, de anélkül, hogy tisztázódott volna,
hogy egészséges és sikeres gazdaság
csak akkor és úgy építhető fel, ha előtte a
fenti négy alapkérdés mindegyikére
hosszú távú és a fő politikai erők
konszenzusára alapozódó válasz születik.
 98. A washingtoni konszenzus
„fegyelmező hatalma”

1989 nyarán az IMF washingtoni

székházában fontos döntések születtek.
A különböző meghatározó erejű
nemzetközi szervezetek igyekeztek
megfogalmazni azokat az alapvető
normákat, amelyeket az átalakuló
országoknak be kell tartaniuk ahhoz, hogy
sikeres globális integrálásuk
végbemenjen.
 99. Melyek voltak ezek a fő
normák?

A legfontosabb követendő irányokat

– A liberalizáció
– A dereguláció és
– A privatizáció
jelölte ki.
Mindhárom fő törekvés közös lényege, hogy az
adott nemzetállam szerepe az átmenet
koordinálásában minimálisra csökkenjen.
 100. Liberalizáció

A liberalizáció lényege az volt, hogy a

legkülönbözőbb gazdasági folyamatok, a
termelési tényezők (tőke, munkaerő,
szolgáltatások, áruk) áramlását egyre
kevésbé legyen képes szabályozni az
adott állam.
Vagyis ehelyett a „piac erői” játszanak
egyre nagyobb szerepet.
(automatizmusok)
 101. Mit is jelentett a piac az
átmenet Kelet Európájában?
A piaci verseny szabadsága az állam
visszavonulásával csak akkor képzelhető
el, ha az egyes szereplők piaci súlya és
befolyása között nincsenek lényeges
különbségek.
A 80-as évek végének kelet európai
„piacgazdaságai” esetében ez nem is volt
értelmezhető.
 102. „Piac-szabadság” ?

Az éppen kialakulóban lévő, és mint láttuk

rejtett alkukban formálódó „piac” valójában
hatalmi képződmény volt, amelynek egyes
szereplői között felmérhetetlen
különbségek voltak. ( multinacionális
óriások versus kényszerszülte
egyszemélyes „pária-vállalkozók”, és
köztük szinte mindenféle más konstrukció.
 103. „Piac-szabadság” 2.

Ekkora hatalom-szerkezeti egyenlőtlenség

szükségszerűen vezetett ahhoz, hogy
sajátos „hatalom-gazdaság” alakult ki,
amelyben rohamos gyorsaságú
szegregálódás ment végbe, amely azóta
is tart.
Ennek nyomán a gazdaságok eltérő
létminőségű gazdaságokra estek szét.
 104. A kelet európai hatalom-
gazdaságok belső szerkezete.
A globalitás, modernitás, tradicionalitás
mintájára három eltérő létminőségű
„gazdaságra” szakadtak szét ezek a
társadalmak, és ez egyben egyfajta
„táplálék-láncot” is kirajzolt.
A „piramis” csúcsán a globalitás lokális
gazdasága áll. Néhány multinacionális
óriás uralja a régió valamennyi
nemzetgazdaságának belső terét.
 105. A kelet európai hatalom-
gazdaságok belső szerkezete 2.
Amit az adott ország exportjának látunk az
valójában nem más, mint egy-két tucat
multinacionális vállalat egyes telephelyei
közötti technikai forgalom, amelynek fő
célja, hogy minél nagyobb profitot
legyenek képesek adózás, sőt lehetőleg
mindenféle regisztrálhatóság nélkül
realizálni. (Az „export-vezéreltség”, mint
az egészséges fejlődés szinonimája.)
 106. „Hatalom-gazdaság” 3.
A gazdaságban foglalkoztatottak legalább
80%-a azonban minden országban ki van
zárva a globalitás gazdaságából.
Számukra a modernitás különböző
szintjein megrekedő, többnyire helyi kis-
és középvállalkozás jelentik az egyetlen
esélyt. (kiszolgáltatottság és függés)
Ezek helyzete viszont a bedolgozástól
illetve a multiktól kiáramló bérek
vásárlóerejének lokális hatásaitól függ.
107. „Hatalom-gazdaság” 4.

Akik pedig tartósan, vagy végleg

kiszorulnak a modernitás alávetett
bedolgozói státusából is, azok
lesüllyednek a „roncs” és a „pária”
gazdaságok és társadalmak szintjére.
Ez a történelemből kilökött „rés-lakók”
világa, amelynek kiterjedése valójában
húsz éve folyamatosan tart a térségben.
 108. A dereguláció

A dereguláció az állam szabályozó

szerepének fontosságát elismeri ugyan,
de azt korlátozni igyekszik azokra a
területekre amelyek államilag is
legitimálják a globalitás helyi
gazdaságának már megszerzett pozícióit.
Valójában a liberalizációs folyamatok
kiegészítő eleméről van szó.
109. És végül a privatizáció…

Logikusnak látszik, hogy az átalakulás

központi kategóriája a privatizáció.
Mivel a tulajdonhoz való viszony az adott
uralmi rend legfontosabb eleme, így
érthető, hogy ez volt a legdöntőbb kérdés.
Mivel a politikai diskurzusban is ez váltotta
ki a legtöbb konfliktust, érdemes tehát egy
kicsit részletesebben is elemezni a
kérdést
110. Az akvárium és a halászlé
történelmi dialektikája.

A privatizáció nehézségeire utalva, volt

akkoriban egy híres mondás.
Eszerint, az akváriumban úszkáló halakból
lehet halászlét készíteni, de a halászléből
már elég körülményesnek látszik újra
halaktól nyüzsgő akváriumot csinálni.
A mondás szellemes ugyan, de lényegét
tekintve hamis és destruktív.
 111. Az állam a legrosszabb
tulajdonos?!

Az átalakulást domináló liberális éthosz

gyakran hallható sztereotípiája volt az a
szlogen, hogy az állam a legrosszabb
tulajdonos.
Ez az állítás sem akkor, sem azóta sehol
nem bizonyult igaznak sem elméleti sem
gyakorlati szempontból, de nem is ez volt
a lényeg.
 112. Hanem mi?!
(volt a lényeg)

A törekvés lényege az volt, hogy

önteljesítő jóslatként mindent megtegyen
annak érdekében, hogy az állami
tulajdonban lévő javak, márkanevek,
munkaerő-struktúrák, külső és belső
piacok piaci értéke rohamosan
csökkenjen.
És mindezek hatására csökkent is.
113. A „voucher”, mint a tömeges
privatizáció eszköze.

A kelet európai átalakulás egyik

tragikomikus „látvány-technikai” eleme volt
az un. voucher, vagy coupon privatizáció.
A módszer lényege arra az egyszerű(nek
látszó) célra épült, hogy „legyen mindenki
tulajdonos”.
A logikusnak és méltányosnak hangzó
törekvés azonban káoszt redményezett.
 114. Miért volt kudarc minden
tömeges privatizációs kísérlet?

A tulajdon valójában a hatalmi struktúra

leképeződése.
Ha tehát megpróbáljuk ezen keresztül azt
a látszatot kelteni, hogy nagyjából
mindenki egyformán részesülhet a
hatalomból (ez lenne a demokrácia
lényege!), akkor az ellentmondások
kirajzolják a feltételezés hamis voltát.
 115. A kudarc anatómiája.

A stratégia megvalósítása arra a feltételezésre

épült, hogy ha a piaci szektor eddig állami
tulajdonú részének becsült értékét elosztjuk a
felnőtt lakosság között, akkor ezzel
demokratikusan mindenkit tulajdonossá tettünk.
Csakhogy az így létrejövő „kis-tulajdonosok”
milliói semmit sem tudtak kezdeni „virtuális”
tulajdon-részükkel, hiszen ennek egy konkrét
tulajdon-darabhoz kellet volna kötődnie.
116. A kudarc anatómiája 2.
De ha kötődött volna is konkrét
tulajdonhoz, vajon képes-e a társadalom
valamennyi felnőtt tagja automatikusan
tulajdonosi döntéseket hozni, illetve a
ráeső rész alkalmas-e arra, hogy ezzel
érdemben befolyásolja az adott tulajdon
darabot magába foglaló nagyobb egység
piaci racionalitás szerinti működését.
 117. A kudarc anatómiája 3.
Az eredmény végül is az lett, hogy a „kis-
tulajdonosok” bárkinek eladták használhatatlan
tulajdon-részüket, a valóságos érték töredékéért
csakhogy készpénzhez jussanak.
A kis-részvények pedig ellenőrizhetetlen
identitású „befektetési alapok” kezében
halmozódtak fel.
Vagyis a rejtett hatalom-szerkezetet kirajzoló
valóságos tulajdoni-szerkezet végül ugyanolyan
eredménnyel járt, mint a tulajdont nyíltan a
„nomenklatura-burzsoáziának” átjátszó
modellekben, csak még annál is
átláthatatlanabbul.
118. De végül is kinek a kezébe
került (és kié volt) a vagyon?
A történetet a szocializmus valóságos
tulajdoni viszonyaival kellene kezdeni.
Az uralkodó hatalmi ideológia azt hírdette,
hogy a tulajdon három formája létezik.:
– Állami
– Szövetkezeti
– Magán
Úgy vélte ez egy logikai sor…
 119. A szocializmus tulajdoni
rendszere.
A három tulajdoni fajtát ugyanis a
„társadalmasítottságuk” különbözteti meg.
Az állami tulajdon a legmagasabb rendű, mert
ez teljesen társadalmasított.
A szövetkezeti tulajdon már alacsonyabb rendű,
mert benne az egyéni elem is jelen van.
És végül a magán tulajdon csak egy átmenetileg
megtűrt tulajdoni forma, mert egyes
szolgáltatásokkal (kereskedelem, javítás stb.)
kapcsolatos szükségleteket még nem tud
maradéktalanul kielégíteni az állami tulajdon
 120. A szocialista tulajdon.

Az elképzelés az volt, hogy szép lassan

majd minden állami-társadalmi tulajdonba
kerül.
A szocializmus valóságos viszonyainak
megértéséhez azonban abból a
feltételezésből kell kiindulni, hogy az
állami tulajdon egy sajátos „kollektív
magántulajdon” volt.
 121. A szocialista tulajdon

A szocializmus maga is egy politikailag

szerveződő kapitalizmus volt, ahol egy
oligarchikus elit kollektív
magántulajdonában volt a termelő vagyon
döntő része (állami tulajdon)
Működtetésének megértéséhez a tulajdon
három fő elemét kell megvizsgálnunk
122. A tulajdon három fő eleme.

A tulajdon egy három rétegű konstrukció

A birtoklás, a rendelkezés és az
üzemeltetés a tulajdonosi jogok
gyakorlásának részben elkülönülő eleme.
A birtokos a párt elit volt, a rendelkezési
jogokat az állam-apparátus gyakorolta,
míg az üzemeltetés a vállalat-vezetői
csoport feladata volt.
 123. Az elkülönülés a globális
kapitalizmus rendszerében is ?

A funkcionális elkülönülés itt is jelen van.

A birtokost a részvényesek testesítik meg.
( Ezen belül az „ellenőrző pakett”
tulajdonosai.)
A rendelkezés az igazgató tanácsok
feladata (board)
Az üzemeltetést pedig a CEO (Chief
Executiv Officer) és az általa vezetett
management végzi.
124. Mi volt a tulajdoni-hatalmi
átalakulás lényege?

Az új hatalom-szerkezet meghatározója
1982-től kezdve egyre inkább a globalitás
„birodalmi” elitje lett.
Nyilvánvaló volt tehát, hogy a tulajdon
legértékesebb elemeit, mint „hadi-
zsákmányt” nekik kell átadni.
A régi elitek mindhárom tulajdoni funkciót
gyakorló rétege mutatott hajlandóságot az
együttműködésre.
125. Az átalakulás lényege.
A párt elit a „békés” átmenet feltételeinek
garantálásával kapta meg a jogot arra, hogy a
két alsóbb szinteken (rendelkezés és
üzemeltetés) berendezze „új” történelmi
státusát.
Az államigazgatási elit részben a helyén
maradva, részben a fenti szintekhez
kapcsolódva rajzolhatta ki új pozícióját.
A vállalat-vezetői elit pedig vagy „vazallusként”,
vagy managementként folytathatta tovább az
addigi politikai oligarchák után most már a
globális gazdasághatalom oligarcháinak a
kiszolgálását.
 126. A kettős lojalitás
„diszkrét bája”.

Az átalakulás jogi-intézményi kereteit az

átalakulási és társasági törvény teremtette
meg már 1987-88-ban.
A privatizációs csúcs-szerv vezetőjének
még 1988-ban is be kellett lépnie az
MSZMP-be, mert a kettős hatalom kettős
szuverenitás gazdája ez így látta a fő
garanciális elemnek.
127. A globális „kiválasztó” hatalom
működési logikája.

A kiválasztás legfőbb kritériuma az átmenetben

nyújtott „szolgálat”, illetve a rendelkezés és
működtetés szintjén produkált lojalitás és
globális birodalmi képességek, készségek
(nyelvtudás, kapcsolat, információ stb.)
Az abszolút kizáró tényezővé a nemzeti
értékmezők használatáért szuverén alkuban
formálódó „használati díjat” követelők
csoportjához való tartozás jelentette.
128. A rendszerváltás, regionális
mérlege.

A térség egészének világgazdasági

pozíciója, az eddig elmondottak
következtében ma valójában rosszabb,
mint a II. világháború előtt volt.
Jellemző például, hogy Magyarország
1938-ban fejlettebb volt, mint az akkori
Görögország, Spanyolország, Portugália,
Írország és Finnország.
 129. A „mérleg”
(folytatás)
A térség általános helyzete ma kb. az
átlagos, vagy annál valamivel jobb
helyzetű latin amerikai országokéval
azonos, és ez lényegesen rosszabb
státus, mint a 60-70 évvel ezelőtti.
Ráadásul a társadalom-szerkezet
torzulásai, és ennek következményei is
egyre inkább Latin Amerikára utalnak. Ezt
mutatja a következő dia.
 „Globál-világ” Magyarországon
avagy az ország három részre szakadása

A magyar államhatárok között ma már három létminőségében eltérő társadalom él

együtt.

5-6%
35%
A kettő közé zárva „szorong”
az egyre inkább lepusztuló
Nemzeti Középtársadalom

35%
5-6%

A hatalmi piramis csúcsán áll a globalitás lokális elitjének uralkodó társadalma.

Részesedése a népességből 5-6%
Részesedése az anyagi erőforrásokból (jövedelem és vagyon) 35%

A hatalmi piramis talapzatába zárva tengődik a történelemből kiesett „réslakók” roncs-

és páriatársadalma
Részesedése a népességből 35%
Részesedése az anyagi erőforrásokból 5-6%
130. „Irreálbérek” Magyarországon.

A következő ábra azt mutatja, hogy az egy

keresőre jutó reálbérek szintje átlagosan is
a 26 évvel ezelőtti nívón volt 2004-ben.
Ráadásul közben jelentősen növekedtek a
jövedelem különbségek, így a keresők alsó
50%-a valójában a 40 évvel ezelőtti átlag
szintjén él.
Plusz ma már az állami gondoskodás
lényegesen alacsonyabb szintje segíti a
veszteseket.
 1978-hoz viszonyítva %-ban

60
65
70
75
80
85
90
95
100
105
110
115
120
125
130
135
140
145
1978 150

1979
1980

1981
1982
1983

1984
1985
1986

1987
1988
1989

1990

év
1991
1992

1993
1994
1995

1996
1997
1998
A GDP és a reálbérek alakulása Magyarországon 1978 és 2003 között

1999
2000
2001

2002
2003
2004
GDP
Reálbér
 131. Egy „olló” kinyílik.
A következő ábra azt a nagy történelmi
„elnyílást” mutatja, ami az egy kereső által
előállított jövedelem, és az ezért kapott egy
keresőre jutó reálbér között van kialakulóban az
elmúlt fél évszázad során.
Önmagában az elnyílás nem volna tragédia, ha
a tőke-tulajdonosok pozíciójavulásuk egy részét
a munkaerő társadalmi újratermelésének
javítására használták volna fel. De ennek éppen
az ellenkezője történt.
 Az egy keresőre jutó GDP és a reálbér közötti "olló" alakulása Magyarországon 1950és 2005 között("kék"), a 2%-os trendvonallal
kiegészítve ("piros").
300
295
290
285
280
275
270
265
260
255
250
245
240
235
230
225
220
215
210
205
200
195
190
185
180
175
170
165
160
155
150
145
140
135
130
125
120
115
110
105
100
95
90
85
80
1950

1955
1956
1957
1958

1963
1964
1965

1969

1971
1972
1973

1977
1978
1979
1980
1981

1984
1985
1986
1987
1988
1989

1992
1993
1994
1995
1996

2000
2001
2002
2003
2004
1951
1952
1953
1954

1959
1960
1961
1962

1966
1967
1968

1970

1974
1975
1976

1982
1983

1990
1991

1997
1998
1999

2005
2006
év
 132. Az egészség-vagyon
lepusztulása.

Még megrendítőbb a történet az

egészség-vagyon leromlása terén.
Ráadásul a gyors romlás 70-es évek
során való elkezdődése megerősíti azt a
feltételezésünket, hogy a vesztesek
kifosztásával valójában már akkor elindult
az „igazi” rendszerváltozás folyamata.
Ez talán a legdrámaibb mozzanata az
egész átalakulásnak.
Születéskor várható élettartam Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban és
Közép- és Kelet Európa országaiban, 1970-2002

Forrás: WHO Health for All 2003

A halandóság változása 65 évnél fiatalabbaknál Magyarországon, Ausztriában, az
Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országainak átlagában, 1970-2001

Forrás: WHO Health for All 2003

A keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az
Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országainak átlagában, 1970-2001

Forrás: WHO Health for All 2003

Rosszindulatú daganatok miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az
Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országainak átlagában, 1970-2001

Forrás: WHO Health for All 2003

 133. A térség alapkérdései

Két fő kérdést kell feltennünk:

– Volt-e gyökeresen más választási lehetőség?
– A jelenlegi helyzetből milyen jövő-utak
vázolhatók fel?
Egyértelmű és „megnyugtató” válasz egyik
kérdésre sincs. Amit tehetünk, az csupán
annyi, hogy megpróbáljuk megérteni mindazt
ami történik velünk.
134. Miért nem lehetett ezeket a
folyamatokat másként alakítani?

A rendszerváltás egyik alapkérdése, hogy

lett volna-e kevesebb áldozattal és
pusztulással járó útja az átalakulásnak.
Hogy e kérdés megválaszolható legyen,
azt a globális hatalom-gazdasági
rendszert kell részletesebben
megvizsgálnunk, amely a fő
meghatározója a világban zajló
folyamatoknak.
134. Korunk, mint a globalitás és
lokalitás konfliktusa.

Korunk világa valójában egy rejtett

globális „világ-háború” színtere.
A háború fő szereplője egy felől a globális
gazdaság-hatalom, és az ezt megtestesítő
transznacionális vállalatok.
A másik oldalt a „lokalitások” jelentik,
amelyek régiók és nemzet-gazdaságok.
135. Mi a globalitás törekvéseinek
lényege?
A globális hatalom-gazdasági aktorok
– Alacsony béreket
– Alacsonyadókat
– Alacsony szabályozási szintet
követelnek a lokalitásoktól.
Ez azt jelenti, hogy minél „olcsóbban” akarja
megvásárolni a lokalitás értékmezői által
előállított termékeket.
136. És mit akarnak a lokalitások?

Mivel ők meg „eladói” az értékmezőik által

„termelt produktumoknak”, így az (lenne!)
a logikus, hogy ők viszont minél
magasabb árat akarjanak kérni
ugyanezekért a javakért.
A valóságban azonban általában ennek
éppen a fordítottját látjuk világszerte és
Magyarországon is: egymással
versenyezve „aláígérnek”
 137. És mik ezek a bizonyos
értékmezők és az ő termékeik?

A kérdés megválaszolásához először

azzal a megrendítő ténnyel kell
szembesülni, hogy 1989-ben a magyar
statisztikai rendszerből nyomtalanul eltűnt
a „nemzeti vagyonnak” még a fogalma is.
Addig legalább volt egy rövid kis fejezet,
amely az anyagi vagyonok, készletek
állományát próbálta felmérni.
138. Mit jelent a három-dimenziós
nemzeti vagyon-mérleg?
A rendszerváltás kedvezőbb
forgatókönyvének alapját éppen az
jelenthette volna, ha nem egyszerűen az
anyagi javakról készítünk átfogó leltárt.
Emellett el kellett volna kezdeni az
ökológiai és humán-vagyon komplex
társadalmi készleteinek feltérképezését.
139. Öko-szocio-kulturális vagyon-
leltár?

Az ökológiai javak vagyonát a tiszta

levegő (Kyoto!), a tiszta víz, a termőföld,
élővilág komplexitása jelenti. Ezek teljes
értéke 4-5 éves GDP-vel azonos.
A humán javak világát a társadalom fizikai
egészség-vagyona, mentális, morális,
intellektuális és spirituális készletei
jelentik. Összértékük 6-8 éves GDP.
 140. Ki gondozza az
értékmezőket?

Az öko-szocio-kulturális értékmezők
fenntartása részben a „köz” érdekében
munkálkodó nemzet-állam, részben a
„család-üzem” feladata.
Hogy a globális aktorok termelési ciklusa
és profit-termelése érdekében jó, sőt
egyre jobb állapotban termeljék újra,
ahhoz forrásokra van szükségük.
 141. Mik ezek a források?
A „család-üzem” számára a munkabér, a
„köz” képviseletében fellépő állam
számára pedig az adó jelenti a
reprodukció anyagi fedezetét.
Ha azonban a globalitást képviselő
transznacionális vállalatok mindenütt
alacsony adót és alacsony béreket
akarnak elérni, akkor a világ valamennyi
lokalitása egyre lepusztultabb állapotba
kerül, és nem lesz hol profitot termelni.
 142. Mit kellene belátniuk a
globalitás aktorainak?

Főként azt, hogy minden lokalitás

értékmezőinek bővített újratermeléséhez
szükséges költségek fedezetének benne
kell lennie az általa fizetett adókban és
bérekben, mert egyébként az adott
lokalitás egyre kevésbé lesz alkalmas
arra, hogy ő ott profitot termeljen.
 143. Mit jelent mindez az EU
szemszögéből vizsgálva?

Számunkra döntő fontosságú történelmi

tény, hogy az európai integráció
társadalomfilozófiai lényege éppen
ezekben az összefüggésekben rejlik.
A szociális piacgazdaság elmélete és
gyakorlata az 50-es években erre építette
fel az európai együttműködés egész
rendszerét.
144. Mit jelent „Európa” a magyar
rendszerváltás számára?

A rendszerváltás kezdetén a Nyugat

kimondatlanul három fő pillérre építette
az átmenettel kapcsolatos stratégiáját:
Az átmenet legyen:
– Gyors
– Demokratikus
– Saját forrásokra épülő
 145. Volt-e realitása a három
feltétel együttes teljesítésének?
Már akkor is, de ma még inkább világos,
hogy nem volt realitása!
Ha ugyanis az átmenet gyors és
demokratikus, akkor ez nem épülhet csak
saját erőforrásokra.
Ha demokratikus és saját forrásokra épül,
akkor nem lehet gyors.
Ha gyors és saját erőforrásokra épül,
akkor meg nem lehet demokratikus.
146. Nyugat Európa történelmi
„rövidlátása”

A rendszerváltás során újra kiderülni

látszik, hogy Európa, akár csak a 20.
század során számos alkalommal már,
most is felelőtlen és rövidlátó Kelet Európa
történelmi felzárkózását illetően.
Az alábbiakban az elmúlt 17 év
fejleményeit ebből az aspektusból
vizsgáljuk.
 147. „So PHARE, so good”
A francia forradalom bicentenáriuma
alkalmából rendezett ünnepségek egyik
fontos európai integrációs fejleménye volt,
hogy az európai csúcs szimbólikusan is ki
akarta fejezni Kelet Európa
demokratizálódása iránti rokonszenvét és
bátorítását.
Ennek eredményeként született meg a
PHARE program.
148 Miről mesél a PHARE?

A két „reform ország”, Lengyelország és

Magyarország támogatását célzó
program, mintegy előzetes „üzenet” volt
arról, hogyan is képzeli Nyugat Európa
„Kelet” megsegítését.
Pologne Hongrie Assistance de la
Reconstruction Économique
phare = világítótorony, reflektor
 149. Miről mesél a PHARE?
(folytatás)
A támogatandó országok GDP-jének
néhány ezrelékét is alig elérő program
valójában közvetlen forrást egyáltalán
nem jelentett.
A pénzt hatalmas fizetésekért itt
tevékenykedő nyugati szakértők kapták,
akik ezért a pénzért nagyjából a
következőket tették.
 150. Mit „szakért” a PHARE
kiküldött?

Valóságos segítséget nem adhattak,

hiszen semmilyen hely-ismeretük nem
volt, és az általuk javasoltak lényegében a
nyugati liberális közgazdasági tankönyvek
axiómáinak felmondását jelentette.
Ők viszont itt nagyon sokat tanultak tőlünk
arról, hogy milyen módon lehet
véghezvinni a szinte lehetetlent
 151. Mit „szakért” a PHARE
kiküldött? (folytatás)
A későbbiek folyamán egyre több konkrét példa
volt arra, hogy a saját pénzünkért itt
használhatatlan tanácsokat adó szakértők, az itt
tanultakat (információs és kapcsolati tőkét)
később saját consulting céget alapítva újabb
hatalmas összegekért értékesítették már, mint
szabad piaci szakértők.
Ez kicsit szimbólumává vált mindannak,
ahogyan Európa a térséget kezelte.
 152. Moving target, targeting
move…
Suchocka akkori lengyel miniszterelnök
asszony 1992-ben azt találta mondani,
hogy milyen érdekes, hogy az EU-
csatlakozás mindig pontosan öt évnyi
távolságra van tőlünk.
Akkor még senki sem merte volna
gondolni, hogy ez még további hét évig
lesz igaz.
153. Mi volt Európa stratégiájának
lényege?
Európa stratégiájának alapját hosszú
évekig egy három elemű bizonytalanság
adta.
Az egyik fő elem az volt, hogy nem tudták
megítélni, hogy a Szovjetunió helyén
keletkező „új” Oroszország milyen európai
befolyással rendelkezik majd. Nem
fordulhat-e vissza a „nyugatosodási”
folyamat.
 154. Bizonytalanságok „új”
Oroszországgal kapcsolatban.
A bizonytalanság kettős természetű volt:
Az egyik elemét az jelentette, hogy a
belső instabilitás meddig tart és milyen
következményekkel járhat. Hiszen Jelcin
még 1993 novemberében tankokkal
lövette szét az engedetlen parlamentet.
A másik az volt, hogy vajon mindez milyen
hatással lehet az éppen „felszabaduló”
Kelet és Közép Európára.
 155. Bizonytalanságok az új
„tagjelöltek” körül.

A bizonytalanság lényege itt is kettős volt:

Az egyik, hogy az orosz befolyás
esetleges felerősödése milyen irányba
módosíthatja ezen országok
nyugatosodását.
A másik, hogy az átmenet súlyos terhei
nem vezetnek-e kaotikus viszonyokhoz.
56. Európa bizonytalankodásának
harmadik eleme.

A bizonytalankodás harmadik,
meghatározó elemét az jelentette, hogy
Európa, bár nem szívesen szembesült
vele, de tudta, hogy katonailag nem, hogy
Oroszországban, de egy kisebb kelet
európai országban kirobbanó konfliktust
sem tud kezelni.
Tehát, hogy világgazdasági, világpolitikai
óriás, de katonailag törpe.
 57. Egy kényes kérdés:
„How deep is the rift?”

Európa és Amerika viszonyát a 20. század

folyamán állandó bizonytalanság
jellemezte.
A felszínen többnyire szívélyes volt a
viszony, ám a stratégiai érdekek és
értékek szintjén számos tisztázatlan
kérdés lappangott.
159. Amerópa és Euramerika

Ráadásul maga Európa is állandóan

meghasadt állapotban volt (és van ma is!)
az inkább Amerikát modellnek tekintők és
az Európa történelmi értékeit követni
kívánók táborára.
A szovjet fenyegetés fennállásának
évtizedei lehetetlenné tették a feszítő
kérdések kezelését.
 160. „Akkor most hogyan
osztozzunk?”
A Kelet és Közép Európa feletti befolyás
arányainak eldöntése alapvető kérdésnek
számított, de nem volt alkalmas nyelv a
kérdésnek még a megfogalmazásához
sem.
Ráadásul a Jugoszláviában kirobbanó
konfliktus látványosan világossá is tette
Európa és Amerika valóságos
erőviszonyát.
 161. Egy súlyos lecke:
a balkáni háború

Európa Amerikával szembeni talán

leglátványosabb, legkínosabb kudarcát a
II. világháború utáni időszakban a
Jugoszláv konfliktus jelentette.
Pedig fordítva is történhetett volna.
Európa ugyanis demonstrálhatta volna,
hogy „otthon” van a kontinensen, és
történelmi tapasztalataira építve képes
békés megoldást találni.
 164. Amerika és Európa
kulturális küzdelme.

Kicsit leegyszerűsítve Amerika inkább az

individuum és a verseny, míg Európa
inkább a közösség és az együttműködés
értékeire építi a maga létmódját.
Kelet és Közép Európa és különösen
Magyarország számára döntő fontosságú
(lett volna), hogy sokkal inkább a
szolidaritás európai értékei domináljanak
az átalakulás során.
 165. Európa folyamatos
térvesztése
Európa általános térvesztésének a fő oka,
hogy az Európán belüli amerikai értékeket
képviselő erők folyamatosan képesek azt
a látszatot fenntartani, hogy Amerika a
világ minden térsége számára az egyetlen
követendő példa. Így aztán Európa
csapdába került. Ha sikeresen
amerikanizálódik, akkor elveszti lényegét,
ha viszont nem, akkor állandó kudarcként
kell átélnie saját identitásának vállalását.
 166. Európa térvesztése 2.

A kelet és főként közép európai országok

gyors integrálásában meg kellet volna
látnia azt a történelmi lehetőséget, hogy
demonstrálhatja saját értékei
dominanciáját és sikerességét, másrészt,
hogy ő maga is megújulhat Közép Európa
spirituális felhajtó erejétől.
Ám szinte semmit sem tett ezért, sőt
tétlenül szemlélte az amerikai orientáció
teljes térnyerését.
 167. Európa térvesztése

A koncepciótlanság, stratégiátlanság és
bizonytalankodás a 90-es évek elején, a
jelek szerint végleg Amerika felvonulási
terepévé tette Kelet és Közép Európát.
Ez azért látszik végzetesnek, mert ezek a
társadalmak akár teljesen széthullhatnak
az amerikai modell civilizatórikus nyomása
alatt.
 168. Az európai integrálás
késlekedése és következményei.

A PHARE indításakor még úgy látszott,

hogy Lengyelország és Magyarország
európai csatlakozására akár öt éven belül
sor kerülhet.
Kiderült azonban, hogy éppen egy
évtizeden át volt mindig pontosan öt évnyi
távolságra a csatlakozás, és közben
számos forgatókönyv változat felmerült.
169. Csatlakozási forgatókönyvek
Az első változat szerint a „visegrádi”
országok felvételére kerülhet sor először.
Ezt kezdetben nehezítette, hogy Szlovákia
belpolitikai folyamatai az elbalkánosodás
jeleit mutatták, és ez a többi országgal
kapcsolatban is elbizonytalanította az EU-t
További dilemmát jelentett, hogy mi
legyen a baltikummal és főként a volt
Jugoszláviával.
170. Csatlakozási forgatókönyvek

Ráadásul újra és újra kiderült, hogy az

átalakulás sem gazdasági sem társadalmi
értelemben nem alkalmazkodik azokhoz a
narratívákhoz, amelyeket az európai elitek
előzetesen kidolgoztak a folyamattal
kapcsolatban. És amelyek lényegük
szerint inkább az amerikai modell
értékeihez álltak közelebb.
171. Zavaros kényszermegoldások
évről évre.

Az elodázást, az eddig említettek mellett

az is erősítette, hogy közben a nyugat-
európai transznacionális vállalatóriások
megszerezték azokat a monopol-
pozíciókat Kelet-Európában, amelynek
nyomán az itteni vesztes többségeket
egyre hatalmasabb összegekkel kellett
volna kárpótolni, ha az eredeti szolidaritási
feltételekkel a 90-es évek közepén veszik
fel ezeket az országokat.
 172. Elodázás…

Ezért kellett tehát egyre távolabbra tolni,

és az idő közben egyre liberálisabb ( „anti-
szolidáris” ) reformok nyomán egyre
„olcsóbbá” tenni a kelet és közép európai
országok felvételét.
Európa tehát történelmének egyik
legsúlyosabb hibáját követte el azzal,
hogy máig sem ismerte fel Európa
„reintegrálásának” valódi jelentőségét.
173. És mit tehettek volna a térség
országai?
A továbbiakban azt tekintjük át, hogy
vajon mennyiben felelősek maguk a
térség országai azért, hogy
világgazdasági, világ-társadalmi státusuk
összességében rosszabb, mint 60-70
évvel ezelőtt volt.
De előtte még érdemes felhívni a
figyelmet egy sajátos tényre.
 174. Egy különös történelmi
összefüggés.

A kelet és közép európai térség országai

összességükben tért veszítettek ugyan, de
az egymáshoz viszonyított fejlettségi
rangsoruk és fejlettségbeli különbségeik
legalább egy évszázada semmit sem
változtak.
Sőt valószínű, hogy akár 150 évre
visszamenőleg is stabilak a belső
különbségeik.
 175. Mit jelent mindez?
Ennek oka valószínűleg az, hogy a
modernizációjuk illetve a „globalo-
modernizációjuk” világ-hatalmi
determinációknak volt alárendelve, és
ezek a globális aktorok nem voltak
érdekeltek abban, hogy önálló fejlődési
pályákat engedjenek az egyes
országoknak. Ez tehát a közvetett
bizonyítéka annak, hogy globális
forgatókönyv érvényesül.
 176. A fejlődési sorrend.
(„civilizatórikus” rangsor )

A térség fejlettségi rangsorát mindig is két

olyan régió vezette, amelyet ma
Csehországként és Szlovéniaként
ismerünk.
Mindkét ország történelmileg mindig a
Nyugat belső teréhez tartozott, és ezen az
50 éves izoláció sem tudott igazán
változtatni.
177. A „Köztes Európa” vidéke.
Lengyelország, Szlovákia, Magyarország
és Horvátország alkotják azt az övezetet,
amelyet egyes történészek Köztes
Európának neveznek.
Az elnevezés arra utal, hogy ezek az
országok jelentették a nyugati és a keleti
(ortodox, vagy pravoszláv) kereszténység
kulturális törésvonalát.
A dolog érdekessége, hogy Szlovákia és
Horvátország, sőt egyes időszakokban
Lengyelország is a magyar korona részét
képezte.
 178. Az ortodox kereszténység
nyugati térsége.

Belarusszia, Ukrajna, Románia keleti

térségei és Bulgária jelentik az ortodox
kereszténység nyugati régióját.
Közös jellemzőjük, hogy önálló állami
léttel alig rendelkeztek történelmük során,
mert olyan birodalmi ütköző-övezetet
jelentettek, amely ezt lehetetlenné tette.
 179. És akikről eddig nem esett
szó…
Három teret nem említettünk eddig:
– A Baltikumot
– Kelet Poroszországot
– Oroszországot
Az első kettő közös jellemzője, hogy különböző
időpontokban ugyan, de egyfajta „hadi-
zsákmányként” a Szovjetunióként létező
Orosz birodalom részeivé váltak.
180. Oroszország, mint szocietális
univerzum.

Nehéz pontosan és röviden leírni azt az

időben és térben roppant kiterjedésű
világot, amelyet Oroszország jelent.
A Nyugat valójában soha sem tudott mit
kezdeni ezzel a hatalmas „szomszéddal”,
amely szocio-kulturálisan ezer szállal
kötődött hozzá, de mindig idegen é s
fenyegető is maradt.
181. A westernizáció különböző
hullámai Oroszországban.

Az orosz elitek a történelem során

háromszor is tettek kísérletet arra, hogy
egyértelműen „nyugatosodjanak”, de az
eredmény minden alkalommal inkább a
belső konfliktusok elmélyülése és kudarc
lett. Kudarc a Nyugat és Oroszország
számára is. A jelenlegi negyedik hullám
eredményei is ellentmondásos képet
mutatnak.
 182. És a jövő…?

Minden Oroszország jövőjére vonatkozó

prognózis nagyon bizonytalan.
Ennek fő oka az, hogy a jelenlegi
westernizációs hullám is csak a szocietális
univerzum egy töredékét hatja át igazán.
Ráadásul mindez olyan szerkezetben
megy végbe, amely a többséget az
átalakulás végleges vesztesévé teszi.
 183. És a jövő…? (2)

Az egyik fő veszély a demográfiai

összeomlás, és az így kialakuló vákuum
következményei. A népesedési válság
eleve komplex reprodukciós krízist sejtet.
A másik fő probléma, hogy a világ
szénhidrogén készletei feletti rendelkezés
kikerülhetetlenül a globális hatalmi tér
bizonytalan státusú főszereplőjévé teszi.
 184. És a jövő…? (3)

És végül, de nem utolsó sorban,

változatlanul a világ második legnagyobb
nukleáris hatalmáról van szó, akinek célba
juttató eszközeinek a mennyisége és
minősége csak az USA-éhoz mérhető.
A jövő fő kérdése tehát, hogy
nyugatosodása kiegyensúlyozott lesz-e,
és, hogy Amerópához, vagy
Euramerikához fog-e inkább közelíteni.
 185. Baltikum
és Kelet Poroszország.
A Baltikum sajátos kihívását az jelenti, hogy
miközben óriási energiákkal próbálta
Skandinávia „civilizációs” teréhez való történelmi
tartozását az orosz függés alatt is fenntartani,
belső identitása és reprodukciója megroppanni
látszik.
Globalo-modernizációjának látszólagos sikerét a
gyors amerikanizálódás „lezsilipelő” hatásainak
köszönheti, de a jövő számos szempontból
nagyon bizonytalan.
186. És végül Kelet Poroszország.

Elgondolkodtató tény, hogy a Római Birodalom,

majd Nagy Károly Birodalmának keleti határai
majdnem pontosan ott húzódtak, ahol a „vas-
függöny” határvonala a hideg-háború évtizedei
alatt. Ez is egy bizonyíték a globális
világtörténelem-forgatókönyvre.
És ez a vonal a mai Németországot is
kettévágta. (Akárcsak Magyarországot:
Pannonia és Hunnia)
 187. Németország orosz
megszállási övezete.

A történelem különös fordulata, hogy a II.

világháború győztes keleti birodalma
Németországnak éppen ezt a
nyugatosodásában mindig is bizonytalan
körvonalú térségét kapta hadi
zsákmányul.
A kialakuló NDK így vált egy torz kiállítási
tárggyá Európa nagy történelmi
panoptikumában.
 188. Az NDK reintegrálásának
máig tartó nehézségei.
Az 1990-ben végbemenő német újraegyesítés
óta a térségbe 2000 milliárd euró támogatás
áramlott, és relatív helyzete Németország
nyugati részéhez viszonyítva alig változott.
Szinte valamennyi életminőségi mutatója
(munkanélküliség, népesedés) jelentős
mértékben rosszabb, mint a Nyugaté.
Ez jól példázza, hogy ahol volt szocializmus, ott
minden mutató rosszabb. Emiatt az
összehasonlíthatóság miatt adták oda, mintegy
kísérletként, Kelet-Németországot. Hasonló
kísérleti nyúl egész Kelet-közép Európa, és
egész Magyarország.
199. Néhány következtetés…

Mindebből kiderülni látszik, hogy a Nyugat

által elképzelt „re-integrálási” technikák
még akkor is látványos kudarcot vallanak,
ha az anyagi transzferek mennyiségét
ötvenszeresére emelik.
A lényeg valószínűleg az, hogy
társadalmakat átalakítani csak szerves
fejlődéssel, belső harmóniával lehet.
190. Néhány következtetés…2.

A rendszerváltás általános kudarc-

élménnyé válását tehát csak úgy lehetett
volna elkerülni, ha a térség lakói
lehetőséget kapnak arra, hogy saját
történelmük „társ-szerzői” legyenek.
A birodalmi alkuk diktátumára építkező
szervetlen rendszerváltás láthatólag
zsákutcának bizonyul.
 191. És van-e kiút ebből a
zsákutcából?

Remélnünk kell, hogy van! De ennek

feltételei vannak.
A korrekció az alábbi logikára épülhet:
– Narratíva
– Számvetés
– Párbeszéd
– Egyezség (újra-kötött alku)