J.R.R.

Tolkien A Hobbit (forditotta: Tallian Balazs)

1. fejezet Egy varatlan osszejovetel Egy foldbevajt iiregben elt egy hobbit. Nem valami mocskos, koszos, nedves iiregben, ami fergek maradvanyaival es nyirkos biizzel van tele, es nem is affele szaraz, csupasz, homokos iiregben, ahol nines mire leiilni, es nines mit enni: ez hobbit-iireg volt, ami kenyelmet jelent. Az ajtaja tokeletesen kerek volt, mint egy hajoablak, zoldre festve, fenyes sargarez fogantyuval pontosan a kozepen. Az ajto egy cso formaju eloszobaba nyilt, ami olyan volt, mint egy alagut: nagyon kenyelmes, fiistmentes alagut, faburkolatu falakkal, szonyeggel boritott, kovezett padloval, fenyesitett szekekkel ellatva, es sok-sok akasztoval kalapok es kabatok szamara a hobbit nagyon szerette a latogatokat. Az alagut csak kanyargott es kanyargott, szepen, de nem tul egyenesen kovette a domb oldalat - a Dombet, ahogy a lakok

sokmerfoldes korzetben hivtak - es kicsi kerek ajtok nyiltak belole eloszor az egyik, majd a masik oldalon. A hobbitok nem szeretnek az emeleten lakni: a haloszobak, fiirdok, pincek, eleskamrak (ebbol nagyon sok volt), ruhasszobak (egesz szobakat foglaltak el a ruhai), konyhak es etkezok mind ugyanazon a szinten voltak, es valojaban ugyanabban a jaratban. A legjobb szobak

mind a baloldalon voltak (a bejarat felol nezve), mert csak ezeknek voltak ablakaik, melyen iilo kerek ablakok, amelyek a kertjere neztek, es azon tul a mezokre, a folyo fele futo lankan. Ez a hobbit egy nagyon jomodu hobbit volt. A neve Zsakos. A Zsakosok idotlen idok ota a Domb kornyeken eltek, es mindenki nagyon tiszteletremeltonak tartotta oket, nemcsak azert, mert gazdagok voltak, hanem mert soha nem voltak kalandjaik, es sosem tettek semmi varatlan dolgot: elore tudni lehetett, hogy egy Zsakos mit valaszol egy kerdesre, anelkiil, hogy meg kellett volna kerdezni 6t. Ez a tortenet arrol szol, hogy egy Zsakos mikepp vett reszt egy

kalandban, melynek soran varatlan dolgokat tett es mondott. Talan elvesztette szomszedjai tiszteletet, de nem jart rosszul. Nos, a vegen majd kideriil, nyert-e valamit. A mi kiilonos hobbitunk anyja... mi is az a hobbit? Azt hiszem, manapsag mar be kell mutatni a hobbitokat, mivel mar nagyon ritkak, es felnek a Nagyoktol, ahogy minket neveznek. Kis termetiiek (legalabbis azok voltak), hozzank kepest fele magassaguak, kisebbek, mint a szakallas torpok. A hobbitoknak nines szakalluk. Nines benniik vagy koriilottiik semmi varazslatos, hacsak nem az a mindennapi kepessegiik, hogy csendben es gyorsan el tudnak tiinni. Ez akkor hasznos, ha olyan nagy es buta lenyek kozeledtek, mint te vagy en, akik olyan nagy zajt csapnak, mint egy elefant, amit mar merfoldekrol meghallanak. Hajlamosak a hizasra, elenk szinii ruhakat viselnek (foleg zoldet es sargat); nem hordanak cipot.

mert talpukon vastag a bor, labfejiiket vastag barna szor tartja melegen, olyan, mint

a hajuk (ami gondor); ujjaik hosszuak, iigyesek es barnak, arcuk baratsagos termeszetet sugall, nevetesiik mely, es izes (foleg vacsora utan, amit ketszer is elfogyasztanak, ha modjuk adodik ra). Most mar eleget tudunk ahhoz, hogy tovabbhaladjunk. Ahogy mondtam, ennek a hobbitnak az anyja - Zsakos Bilboe - a hires Tuk Belladonna volt, a nevezetes Oreg Tuk harom lanyanak egyike, aki a Folyon tul lako hobbitok feje. A Folyo egy kis vizfolyas, ami a Domb labanal haladt el. Gyakran azt mondtak (mas csaladokban), hogy nagyon regen a Tukok egyik ose egy tiindert vett felesegiil. Ez termeszetesen abszurd, de valoban volt benniik valami nem hobbitszerii, - es neha a Tuk-csalad egyik-masik tagja elment kalandokat keresni. Csendben eltiintek, a csalad pedig hallgatott. Az teny, hogy a Tukok nem voltak annyira tiszteletremeltok, mint a Zsakosok, bar ketsegteleniil gazdagabbak voltak. Ez nem jelenti azt, hogy Tuk Belladonna reszt vett volna barmilyen kalandban, mielott Zsakos Bungo felesege lett. Bungo, aki Bilbo apja volt, a legfenyiizobb hobbitiireget epitette neki (reszben az 6 hozomanyabol), a Dombon vagy a

Folyon tul sem lehetett parjat talalni, es ott laktak eletiik vegeig. Valoszinii, hogy egyetlen fia Bilbo, bar kinezetre es viselkedesre megbizhato es kenyelemszereto apja masa volt, kapott valami kis beiitest a Tuk-agrol. Valamit, ami csak az alkalomra vart, hogy a felszinre torjon. Ez az alkalom nem jott el, mig Bilbo fel nem nott

- koriilbeliil otveneves koraig -, amig az apja altal epitett hobbitiiregeben elt - amit epp az iment mutattam be nektek -, es ugy tiint, hogy mozdithatatlanul megallapodott. Valamilyen erdekes veletlen folytan egyik reggel, nagyon regen, a vilag csendjeben, mikor meg tobb volt a zold es kevesebb a zaj, egy kiilonos dolog tortent. Akkoriban a hobbitok meg szamosan eltek es gyarapodtak. Egy reggel Zsakos Bilbo az ajtoban allt, reggeli utan pipazott, egy hosszu, fabol faragott pipat szivott, olyan hosszut, ami majdnem a labfejeig ert (ami szepen meg volt fesiilve) - es akkor arra jott Gandalf. Gandalf! Ha csak a negyedet hallottatok volna annak, amit en hallottam rola, es en csak nagyon keveset

hallottam abbol, amit hallani erdemes, maris valamilyen nagyon erdekes meset varhatnatok. Mesek es kalandok szovodtek mindenhol, amerre csak jart, meghozza a legrendkiviilibb fajtabol. Nagyon-nagyon regota nem jart mar a Domb aljanal, lenyegeben miota baratja, az Oreg Tuk meghalt. A hobbitok mar arra is alig emlekeztek, hogy nezett ki Gandalf. A Dombon es a Folyon tul jart a sajat dolgai utan, es az akkori hobbit-fiuk es hobbit-lanykak mind felnottek azota. Azon a reggelen gyanutlan Bilbo csak egy bottal jaro oregembert latott. Magas, csucsos kek siiveget viselt, egy hosszu sziirke kopenyt, eziistszinii salat, ami folott lelogott feher szakalla, egeszen a derekaig, a laban hatalmas fekete csizma. - Jo reggelt! - mondta Bilbo, es komolyan is gondolta. Siitott a nap, a fii nagyon zold volt. De Gandalf csak nezett ra bozontos szemoldoke alol, ami

meg jobban eloreugrott, mint a kalapja szeles karimaja. - Mit akarsz ezzel mondani? - valaszolt. - Jo reggelt kivansz nekem, vagy csak azt akarod mondani, hogy ez egy jo reggel, akar akarom, akar nem;

vagy azt, hogy jol erzed magad ma reggel; vagy csak azt, jo, hogy reggel van? - Mindet egyszerre - mondta Bilbo. - Es jo ez a reggel egy kis pipazasra a szabad levegon. Ha lenne naiad egy pipa, foglalj helyet, es tomj ra az en dohanyombol. Nem kell sietni, elottiink az egesz nap! - Ezzel Bilbo leiilt egy szekre az ajtaja mellett, keresztbe tette a labait, majd fujt egy csodalatos sziirke fiistkarikat, ami felszallt anelkiil, hogy szetesett volna, majd eluszott a levegoben, a Domb folott. - Nagyon szep! - mondta Gandalf. - De ma reggel nem erek ra fiistkarikakat fujni. Keresek valakit, aki eljonne egy utazasra, amit eppen szervezek, es nehez dolog ilyen valakit talalni. r - En is igy gondolom - foleg errefele! Mi egyszerii, csendes nepek vagyunk, es nines sziiksegiink kalandokra. Csunya, zavaro, kenyelmetlen dolgok! Miattuk lekesed a vacsorat! El sem tudom kepzelni, masoknak mi tetszik ebben - valaszolt a mi Zsakosunk, hiivelykujjat a nadragtartojaba akasztotta, es kifujt egy ujabb, meg nagyobb fiistkarikat. Majd elovette a reggeli ujsagot, es elkezdett

olvasni. rr Ugy tett, mintha nem venne eszre az oregembert. Ugy dontott, hogy 6 nem kedvere valo, es azt akarta, hogy menjen el. De az oregember nem mozdult. A botjara tamaszkodva allt, es a hobbitot nezte szotlanul, mig Bilbo kezdte kenyelmetleniil

erezni magat, es egy kicsit ingeriilt lett. - Jo reggelt! Nines sziiksegiink kalandokra, koszonjiik. Probalkozzon talan a Dombon tul, vagy a Folyo masik oldalan - ezzel befejezettnek tekintette a beszelgetest. - Hogy mennyi mindenre tudod hasznalni a "Jo reggelt" koszontest! - mondta Gandalf. - Most azt akarod mondani, hogy szeretnel megszabadulni tolem, es addig nem nyugszol, amig el nem megyek. - Nem, egyaltalan nem, kedves uram! Lassuk csak, azt hiszem, meg nem tudom az on nevet. - De igen, igen, kedves uram - EN tudom a te nevedet, Zsakos Bilbo ur. Es te is tudod az enyemet, bar arra nem emlekszel, hogy az engem takar. Gandalf vagyok, a Gandalf nev az enyem! Ezt kellett megernem, hogy Tuk

Belladonna fia ugy kivan nekem jo reggelt, mintha gombokkal hazalnek az ajtoban! - Gandalf, Gandalf! Te jo eg! Csak nem a vandorlo magus, aki gyemant diszgombokat adott az Oreg Tuknak, amelyek maguktol begombolodtak, es csak parancsra nyiltak ki? Az a joember, aki olyan csodalatos meseket mondott az iinnepsegeken sarkanyokrol, orkokrol, oriasokrol, hercegnok megmenteserol, ozvegyek fiainak varatlan szerencsejerol? Csak nem az az ember, aki olyan kiilonlegesen szep tiizijatekokkal lepett meg minket? Emlekszem rajuk! Az Oreg Tuk szokta rendezni Nyarkozep estejen. Csodalatosak! Ugy szalltak az egre, mint hatalmas langolo liliomok, tiizes tatikak, izzo aranyesok, es ott csiingtek a sziirkiiletben egesz este! Mar biztosan eszrevettetek, hogy Zsakos ur nem volt olyan unalmas.

ahogy azt 6 hitte magarol, es rajongott a viragokert. - Jaj nekem! - folytatta. - Csak nem az a Gandalf, aki felelos azert, hogy sok csendes flu es lany nekivagott az Ismeretlennek, oriilt kalandot keresve? Barmit, a fara maszastol tiindek latogatasaig - vagy hajozni, mas

partokat keresni! O jaj nekem, az elet regebben olyan nyugalmas volt - akarom mondani, regebben nagyon felforgattad errefele a dolgokat. Bocsass meg, de nem gondoltam volna, hogy meg mindig a szakmaban vagy. - Miert, hoi lehetnek? - valaszolt a magus. - Oriilok, hogy valamire azert meg emlekszel rolam. A tiizijatekaimrol, barhogyan is, szep emlekeid vannak, es ez biztato. Es ezert, a te Tuk nagyapad kedveert, es szegeny Belladonna kedveert, megadom neked, amit kertel. - Bocsass meg, de en nem kertem semmit. - Dehogynem! Mar ketszer is. A bocsanatomat. Es en megadom neked. Igazabol addig elmegyek, hogy elkiildelek erre a kalandra. Nekem szorakoztato, neked jo es jovedelmezo is. Az lehet, ha egyszer a vegere ersz. r - Elnezest! En nem akarok kalandokat, koszonom szepen. Ma nem. Jo napot! Kerlek, gyere el teazni, amikor csak kedved tartja! Peldaul holnap? Gyere el holnap! Viszlat! Ezzel a hobbit megfordult, besurrant az ajton, es bezarta, olyan gyorsan, ahogy csak lehetett anelkiil, hogy gorombanak tiinjon. Vegiilis a magusok,

azok magusok. - Miert is hivtam meg teara! - mondta maganak, ahogy odament az eleskamrahoz. Csak nemreg reggelizett, de ligy gondolta, egy-ket siitemeny es egy

ital jot fog tenni ekkora ijedtseg utan. Mindekozben Gandalf odakint allt, es hosszan, de csendesen nevetett. Egy ido utan odalepett a bejarathoz, es botjanak hegyevel egy furcsa jelet karcolt a hobbit szepseges zold bejarati ajtojara. Ezutan elsetalt, pont akkor, mikor Bilbo vegzett a masodik siitemennyel, es elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen iigyesen elkeriilte a kalandot. Masnap majdnem megfeledkezett Gandalfrol. Konnyen elfelejtett dolgokat, hacsak nem irta fel a Talalkozok Tablajara, koriilbeliil igy: Gandalf Tea Szerda. Elozo nap tul ideges volt ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Eppen teaido elott borzaszto hangosan megszolalt a bejarati ajto csengoje, es akkor eszebe jutott! Gyorsan feltette a teafozot, elovett meg egy cseszet es cseszealjat, kirakott meg nehany siitemenyt, majd az ajtohoz szaladt. - Nagyon sajnalom, hogy ennyire megvarattalak! - akarta mondani, mikor latta, hogy egyaltalan nem Gandalf all az ajtoban. Egy torp volt, kek szakalla egy aranyovbe tiirve, szemei csillogtak a sotetzold sapka alatt. Ahogy

kinyilt az ajto, ugy nyomult be, mintha mar vartak volna. Sapkajat, kabatjat a legkozelebbi akasztora tette, es bemutatkozott: - Dwalin, szolgalatodra! - es melyen meghajolt. - Zsakos Bilbo a te szolgalatodra! - valaszolt a hobbit. Pillanatnyilag tulsagosan meg volt lepodve ahhoz, hogy barmit is kerdezzen. Mikor a csend mar kezdett kinossa valni, hozza tette: - Eppen teazni kesziiltem; kerlek, csatlakozz. - Kisse talan kimerten mondta, de kedvesnek szanta. Ti mit tennetek, ha egy torp hivatlanul beallitana.

es a dolgait csak ugy felakasztana az eloszobaban mindenfele magyarazat nelkiil? Nemreg iiltek az asztalnal, igazsag szerint eppen tul voltak a harmadik siitemenyen, mikor meg hangosabban szolalt meg a csengo. - Elnezest! - mondta a hobbit, es az ajtohoz ment. - Tehat ideertel vegre! - akarta eppen mondani Gandalfnak. De ez nem Gandalf volt. Helyette egy nagyon oregnek kinezo torp allt a kiiszobon, feher szakallal es skarlatvoros sapkaban; ahogy az ajto kinyilt, 6 is ugy ugrott be, mintha csak hivasra jonne. - Latom a tobbiek is lassan megerkeznek - mondta, mikor megpillantotta Dwalin zold sapkajat az akaszton. Melle odaakasztotta a sajat piros

kabatjat, majd kezet a mellere teve igy szolt: - Balin, szolgalatodra! - Koszonom! - mondta Bilbo, levego utan kapkodva. Nem ezt kellett volna mondania, de ez a "tobbiek is lassan megerkeznek" kicsit nyugtalanitotta. Kedvelte a latogatokat, de nem banta, ha tud roluk, mielott megerkeznek, es jobban szerette, ha 6 maga hiv meg masokat. Az a szornyii gondolata tamadt, hogy kifogyhatnak a siitemenybol, es - 6, mint hazigazda tudta a dolgat, es vegezte is, barmilyen fajdalmasnak tiint - a tovabbiakban nelkiilozniiik kell a siitemenyt. - Keriilj beljebb, igyal egy kis teat! - nyogte ki vegiil, miutan egy nagy levegot vett. - Egy kis sor jobban esne, ha nem jelent gondot, kedves uram mondta a feherszakallii Balin. - De nem utasitanek vissza egy kis siitemenyt sem komenymagos siitemenyt, ha van itthon.

- Persze, hogy van! - valaszolt onkenteleniil Bilbo, es meglepodott sajat magan. Nemsokara a pinceben talalta magat, ahol megtoltott egy pintes soroskorsot, majd az eleskamraba sietett, ahol elovett ket szep, kerek

komenymagos siitemenyt, amit aznap delutan siitott, vacsora utani majszolashoz. Mikor visszatert, Balin es Dwalin ugy beszelgettek az asztalnal, mint regi baratok (igazsag szerint testverek voltak). Bilbo epp elejiik tette a sort es a siitemenyt, amikor ujra megszolalt a csengo, majd meg egyszer csengettek. - Ez mar biztosan Gandalf lesz - gondolta, ahogy vegigfujtatott a folyoson. De nem. Ket ujabb torp, mindketto kek sapkaban, eziist ovvel, sarga szakallal; egy-egy szerszamos zsakot es egy asot cipeltek. Ahogy elkezdett kinyilni az ajto, mar bent is voltak - Bilbo szinte meg sem lepodott. - Mit tehetek ertetek, torpjeim? - kerdezte. - Kill, szolgalatodra! - mondta az egyik. - Es Fill - tette hozza a masik. Lekaptak kek sapkajukat, es meghajoltak. - A ti es csaladotok szolgalatara! - valaszolt Bilbo, most mar illendoen. - Ugy latom, Balin es Dwalin mar itt van - mondta Kill. Csatlakozzunk a csodiilethez! - Csodiilet! - gondolta Zsakos ur. - Ez nem hangzik tul jol. Le kell iilnom egy kicsit, osszeszedni magam, es toltenem egy italt. Csak beiilt a sarokba, mikozben a torpok az asztal kore iiltek, es kozben beszelgettek banyakrol, aranyrol, orkok zaklatasarol, sarkanyok pusztitasarol, es meg sok olyan

dologrol, amit nem ertett, es nem is akart erteni, mert tul kalandosnak hallatszottak. Akkor "ding-dong-a ling" megint megszolalt a csengo, mintha egy

vasott kis hobbit-gyerek le akarta volna szakitani a zsinort. - Valaki van az ajto elott - mondta pislogva. - Valakik negyen, ahogy hallom - mondta Fili. - Mellesleg lattam oket mogottiink jonni a tavolban. Szegeny kis hobbit leiilt az eloszobaban, fejet a tenyereben hajtotta, es azon gondolkozott, hogy mi tortenhetett, mi tortenhet meg ezutan, es hogy mindenki marad-e vacsorara is. A csengo ujra megszolalt, hangosabban, mint barmikor, es neki az ajtohoz kellett szaladnia. Vegiil is nem negyen voltak, hanem OTEN. Meg egy torp erkezett, mig 6 az eloszobaban toprengett. Alig nyomta le a kilincset, mar mind bent voltak, egymas utan meghajoltak es a "szolgalatodra" iidvozlest mondogattak. A neviik Dori, Nori, Ori, Oin es Gloin volt. Nemsokara ket biborszinii, egy sziirke, egy barna es egy feher sapka logott az akasztokon. A torpok bevonultak, keziik az arany es eziist oviikbe dugva, es csatlakoztak a

tobbiekhez. Lassacskan tenyleg kezdett csodiilet lenni belole. Nehanyan gyombersort kertek, masok barna sort, egyikiik kavet, es mindenki siitemenyt akart; igy a hobbit egy ideig nagyon elfoglalt volt. Egy nagy kancso kave keriilt a tiizhelyre, a komenymagos siitemeny elfogyott, a torpok nekilattak egy adag vajas langosnak, mikor hangos kopogas hallatszott. Nem csengetes, hanem egy eros "kopp-kopp" a hobbit gyonyorii, zold ajtajan. Valaki egy bottal verte az ajtot! Bilbo vegigszaladt a folyoson, nagyon diihosen, es ezzel egyiitt zavarodottan; ez volt a legkinosabb szerda, amire emlekezett. Egy rantassal kinyitotta az ajtot, es mindannyian beestek, egymas hegyen-hatan.

Meg tobb torp, meg negy! Es ott volt Gandalf, a botjara tamaszkodva, es nevetett. Elegge behorpasztotta a szep ajtot; mellekesen eltiintette, kivakarta a titkos jelet, amit elozo reggel karcolt oda. - Ovatosan! Ovatosan! - mondta. - Ez nem jellemzo rad Bilbo, hogy megvaratod a barataidat, majd hirtelen felrantod az ajtot! Hadd mutassam be Bifurt, Bofurt, Bomburt, de legfokeppen Thorint! - Szolgalatodra! - mondta sorban Bifur, Bofur es Bombur, majd felakasztottak sarga sapkaikat, es egy halvanyzold sziniit; vegiil egy egszinkek is odakeriilt, egy hosszu eziist bojttal. Ez utobbi Thorin sapkaja volt,

aki egy borzasztoan fontos torp, valojaban nem mas, mint maga a nagy Tolgypajzsos Thorin, akinek nagyon nem volt inyere, hogy hasra esett Bilbo kiiszoben, Bifurral Bofurral es Bomburral a hatan. Foleg azert, mert Bombur borzasztonak kover volt es nehez. Thorin nagyon magasan hordta az orrat, semmi "szolgalatodra" dolgot nem mondott, de szegeny Bilbo annyiszor kert bocsanatot, hogy a vegen csak mordult egyet "ugyan, felejtsd mar el", es kicsit megenyhiilt. - Vegre mind itt vagyunk! - mondta Gandalf, ahogy ranezett az akasztokon logo tizenharom sapkara, a legszebb sapkakra, es mellettiik a sajat kalapjara. Szep kis osszejovetel! - Remelem, maradt meg valami etel es ital a keson jovoknek is! Mi az? Tea! Nem koszonom! Inkabb egy kis vorosbort kernek. - Es nekem is - szolt Thorin. - Es malnalekvart, almas lepenyt - mondta Bifur. - Gyiimolcsos pitet es sajtot - mondta Bofur. - Husos pitet es salatat - mondta Bombur.

- Es meg egy kis siitemenyt, gyombersort es kavet, ha nem gond - mondta a tobbi torp az ajton keresztiil.

- Tegyel fel nehany tojast is kedves baratom! - szolt utana Gandalf, ahogy a hobbit kitamolygott az eleskamraba. - Es hozd ki a hideg csirket az uborkaval egyiitt! "Ugy latszik, ugyanugy ismeri az eleskamram tartalmat, ahogy

en"

gondolta Zsakos ur, aki mar nagyon zavarban volt, es azon kezdett gondolkodni, hogy nem egy szerencsetlen kaland koltozott-e a hazaba. Mire osszeszedte az iivegeket, talcakat, keseket, villakat, poharakat, tanyerokat, kanalakat es egyeb kellekeket, es nagy kezikocsikra tornyozta fel oket, nagyon kimelegedett, az area kipirult, es bosszus volt. - A fene vinne el ezeket a torpoket! - mondta hangosan. - Miert nem jonnek segiteni? Es lam! Ott allt a konyhaajtoban Balin es Dwalin, mogottiik Fill es Kill, es Bilbo azt se mondta, "fapapucs", mar be is vittek a kocsikat, meg egy par kisasztalt a szobaba, es ujra megteritettek. Gandalf az asztalfon iilt, korben a tizenharom torp helyezkedett el: Bilbo egy locara iilt a kandallo melle egy kekszet ragcsalva (elegge elment az etvagya), es megprobalt olyan kepet vagni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, es ez a legkevesbe sem volna egy kaland. A torpok csak ettek es

ettek, csak beszeltek es beszeltek, az ido pedig csak telt. Vegiil hatratoltak a szekiiket, es Bilbo mar mozdult, hogy osszeszedje a tanyerokat es poharakat. - Gondolom, maradtok vacsorara is - mondta a legudvariasabb es nem

tolakodo hangjan. - Termeszetesen! - mondta Thorin. - Es meg utana is. - Az iizleti iigyekkel csak nagyon sokara vegziink, es elotte meg zenelniink is kell. Most gyeriink rendet rakni! Erre a tizenket torp - Thorin kivetelevel, mert 6 tulsagosan fontos volt, es az asztalnal maradt, hogy Gandalffal beszelgessen - talpra ugrott, es magasra feltornyoztak mindent az asztalon. Kiszaladtak, nem vartak a kocsikra, egy kezben egyensulyoztak a tanyeroszlopokat, amelyek tetejen egy-egy iiveg volt. A hobbit remiilten szaladt utanuk, es felelmeben majdnem nyiiszitett: "csak ovatosan, ovatosan", meg "kerlek, ne faradjatok, el tudom intezni". De a torpok csak enekelni kezdtek: Zuzd a cseszet, lepj csak a talra, csorbits kest, es torj kanalat, Zsakos Bilbo ezt utalja, HuUjon serleg, bogre, palack! Abroszt tepj, tipord a szalonnat, kamra kovere ontsd a tejet, marhacsonttal hintsd be szalonjat, borral az ajtot, szonyegeket. Fozd fazekat egy iistnyi vizben, es kavard, mig mind ripityom, es ha lelsz meg egyet egeszben, gorditsd csak le a gradicson!

Zsakos Bilbo ezt utalja! Szoval vigyazz! Vigyazz a talra! Persze semmit sem csinaltak az emlitett szornyii dolgok koziil,

mindent elmostak, es villamgyorsan biztos helyre tettek, mig a hobbit csak forgolodott korbe-korbe a konyha kozepen, es probalta kovetni, mi folyik ott. Ezutan visszamentek, es meglattak, hogy Thorin kandalloracson pihenteti a labat, es pipazik. Nagyon nagy fiistkarikakat fujt ki, es azok oda szalltak, ahova mondta: fel a kemenybe, az ora moge a kandalloparkanyon, az asztal ala, vagy korbe-korbe a plafonon; de akarhova ment nem tudott megszokni Gandalf elol. Popp! Kifujt egy kisebb karikat rovidszaru agyagpipajabol, egyenesen Thorin karikain at. Gandalf fiistkarikaja bezoldiilt, es visszalebegett a magus feje fole. Mar egy egesz felho volt ott, es a halvany fenyben valahogy furcsanak es boszorkanyosnak tiint. Bilbo mozdulatlanul allt, es figyelt - szerette a fiistkarikakat -, majd elszegyellte magat, hogy tegnap milyen biiszke volt a sajat fiistkarikaira, amiket a Domb fole

eregetett. - Es most egy kis zenet! - szolt Thorin. - Hozzatok a hangszereket! Fill es Kill kiszaladtak a zsakjaikhoz, es kicsi hegediiket hoztak be; Dori, Nori es Ori furulyakat vettek elo valahonnan a kabatjukbol, Bombur egy dobot hozott be az eloszobabol; Bifur es Bofur is kiment, es klarinetokkal tertek vissza, amiket az eloszobaban hagytak, a setabotok kozott. Dwalin es Balin azt mondta: - Elnezest, a sajatomat a tornacon hagytam. - Hozzatok be az enyemet is - szolt Thorin. Csellokkal tertek vissza, amelyek olyan nagyok voltak, mint ok maguk, es

Thorin harfajat is hoztak, ami egy zold ruhaba volt csavarva. Ez egy gyonyorii arany harfa volt, es ahogy Thorin megpenditette, rogton megszolalt a zene, olyan hirtelen, hogy Bilbo minden masrol elfeledkezett, es a muzsika elragadta 6t sotet foldekre, melyekre furcsa hold vilagit, messze a Folyon tul, nagyon messze az 6 hobbit-iiregetol, a Domb aljan. A sotetseg bekoltozott a szobaba egy kis ablakon keresztiil, ami a Domb oldalabol nyilt; a tiiz fenye tancolt - aprilis volt -, es ok tovabb jatszottak, mikozben Gandalf szakallanak arnyeka a falon tekergett.

A sotetseg megtoltotte a szobat, a tiiz kialudt, az arnyekok eMntek, es ok meg mindig csak jatszottak. Hirtelen egyikiik, majd mas is enekelni kezdett, a torpok mely enekhangjan, ahogy osi otthonaikban melyen szoktak. Ez csak egy toredeke a daluknak, olyan, mintha zene nelkiil hallgatnank az enekiiket: A kodlo, hideg hegyeken tul, mely barlangon, tag iiregen tul tiint, halovany arany nyoman hajnal elott hadunk elindul. Biibajt tudott sok regi torp, csengon csapott a nagy poroly le, hegy odva tag termein at az ej orok csendjebe torve. Liderclordnak, tiindekiralynak arany marhat, kincsgarmadakat formaltak itt, fenyt lopva, mit kardmarkolat gyongyebe zartak. Eziist nasfara csillag olvadt.

koronara langot koholtak: sarkany tiizet, s lett lancos ek fenyebol a napnak s a holdnak. A kodlo, hideg hegyeken tul, mely barlangon, tag iiregen tul a kincs utan, jussunk jogan, hajnal elott hadunk elindul. Serleget munkalt mind maganak s aranyharfat; hoi ok tanyaztak, mas nem lakott, s a dal, mely ott csendiilt, nem ert fiilebe masnak. Fenyok zugtak a meredelyen, szelek nyogtek a szornyii ejen. A tiiz omolt, a langja olt, a fak lobogtak faklyakeppen. Harangok kongattak a volgyben, emberek neztek fel gyotorten, sarkany diihe, mint tiiz lehe,

tornyot, tetot foldre soport lenn. Fiistolt a hegy a hold alatt, dongest fiilelt a torphad, s futott ki mind, ott veszni kint egy lab alatt, a hold alatt. A kodlo, hideg hegyeken tul, mely barlangon, tag iiregen tul - mienk a kincs, s az lesz megint! Hajnal elott hadunk elindul. Ahogy enekeltek, a hobbit erezte a szeretetiiket a csodalatos dolgok irant, amiket keziikkel, iigyessegiikkel es varazslattal alkottak, egy kemeny, feltekeny szeretetet, a torpok szivenek vagyat. Akkor valami Tuk-szerii ebredt

fel benne, es 6 el akart menni, latni a hatalmas hegyeket, hallani a fenyok es a vizesesek hangjat, barlangokban kutakodni, es kardot hordani setabot helyett. Kinezett az ablakon. A csillagok ragyogtak a sotet egbolton a fak folott. A torpok csillogo ekszereire gondolt a sotet barlangokban. Hirtelen az erdoben, a Folyo tuloldalan, lang csapott fel - valaki biztos tiizet rakott - es 6 maris a fosztogato sarkanyokra gondolt, akik az 6 csendes kis Dombjan telepednek le, es az egeszet langba boritjak. Megborzongott, es nagyon gyorsan ujra az egyszerii Zsakos ur lett Zsakvegrol, Domb-aljabol. Reszketett, ahogy felkelt. Gondolatainak kisebbik resze azon

jart, hogy egy lampat keressen, a nagyobbik resze inkabb csak tettette ezt, es azt akarta, hogy bujjon el a pinceben, a soroshordok mogott, es ne is jojjon elo, amig az osszes torp el nem megy. Hirtelen azt vette eszre, hogy a zene es az enek elhallgatott, es mindenki 6t nezte sotetben ragyogo szemmel. - Hova mesz? - kerdezte Thorin, olyan hangon, ami azt sejttette, hogy kitalalta a hobbit minden gondolatat. - Mit szolnatok egy kis vilagossaghoz? - kerdezte Bilbo bocsanatkeron. - Mi szeretjiik a sotetseget - mondtak a torpok. - Sotetseg kell a sotet iizlethez! Meg hosszu orak vannak hajnalig. - Hat persze! - mondta Bilbo, es gyorsan leiilt. Elvetette a locat, es a kandalloracsra iilt, hatalmas robajjal felboritva a piszkavasat es a lapatot. - Pszt! - szolt Gandalf. - Hadd beszeljen Thorin - es Thorin rakezdte: - Gandalf, torpok, es Zsakos lir! Osszegyiiltiink itt, kedves baratunk, es

osszeeskiivesiink tagjanak hazaban, aki egy kivalo, es vakmero hobbit - labfejenek szore sose hulljon ki, dicserjiik finom borat, valamint gyombersoret! itt egy lelegzetvetelnyi sziinetet tartott, es udvarias megjegyzest vart a hobbittol. De szegeny Zsakos Bilbo nem nagyon figyelt a dicseretekre. Remego

szajjal akart tiltakozni, hogy vakmeronek, sot, mi tobb, egy osszeeskiives tagjanak neveztek, es bar hang nem jott ki a torkan, nagyon zavarban volt. Tehat Thorin igy folytatta: - Azert gyiiltiink itt ossze, hogy beszeljiink terveinkrol, szempontjainkrol, anyagi lehetosegeinkrol, modszereinkrol es eszkozeinkrol. Meg hajnalhasadas elott elindulunk hosszu utunkra, arra az utra, melyrol nehanyan, de talan mindannyian (kiveve baratunk es tanacsadonk, Gandalf, a csavaros eszii magus) nem fogunk visszaterni. Ez egy iinnepelyes pillanat. Celunk, feltetelezem, mindannyiunk elott ismert. Tiszteletremelto Zsakos urnak, es talan egy-ket fiatalabb torpnek (itt talan megemlitenem Filit es Kilit) sziikseges egy rovid kis magyarazat a pontos helyzetet illetoen. Ez volt Thorin stilusa. O nagyon fontos torp volt. Ha megengedik, igy beszelt volna addig, amig kifogy a szuszbol, anelkiil, hogy barmi olyat mondott volna, amit mar mindenki tudott. De goromban felbeszakitottak. Szegeny Bilbo nem birta tovabb. Annal a resznel, hogy "senki sem ter vissza", erezte, hogy egy halk kialtas akart kijonni belole, ami vegiil olyan hanggal tort ki, mint amilyet a mozdony ad, mikor kijon az alagutbol. A torpok mind felugrottak, es felboritottak az asztalt. Gandalf varazsbotjanakvegen kek feny

villant, es a

szikrazo fenyben lattak, ahogy a szegeny kis hobbit a kandallo elotti szonyegen terdel, es remeg, mint a kocsonya. Majd elteriilt a padlon, folyamatosan azt kialtozta, hogy "megcsapott a villain, megcsapott a villam!"; sokaig csak ennyit tudtak kiszedni belole. Felkaptak hat, es elvittek az utbol, lefektettek egy kanapera a tarsalgoban, egy itallal a konyokenel, es visszatertek a sotet iizletekhez. - Izgatott kis kope - mondta Gandalf, mikor ujra leiiltek. - Neha fur a rohamai vannak, de 6 egyike a legjobbaknak Olyan adaz tud lenni, mint egy sarokba szoritott sarkany. Ha mar lattatok sarokba szoritott sarkanyt, rajohettek, hogy ez csak egy koltoi tulzas volt, ha hobbitra mondtak, meg ha az Oreg Tuk iiknagybatyjarol van is szo; a Bikabugorol, aki olyan hatalmas volt (hobbit letere), hogy meg tudott iilni egy lovat. Megtamadta a hegyi orkok bandajat a zoldmezei csataban, es egy bunkoval fejbe csapta a kiralyukat, Golfimbult. Az ork majdnem szaz metert repiilt a levegoben, es egy nyuliiregben landolt; igy a csatat megnyertek, ugyanakkor feltalaltak a Golf nevii jatekot. Ekozben Bikabugo szelidebb leszarmazottja kezdett magahoz terni a

tarsalgoban. Egy kis ido, es egy ital utan idegesen a nagyszoba ajtajahoz maszott. Hallotta, hogy Gloin beszel: - Humff! - (vagy valami hasonlo morgasfelet hallott) Gondoljatok, bevalik majd? Az rendben van, hogy Gandalf szerint ez a hobbit kemeny legeny, de

egy ilyen sikoltas egy izgatottabb pillanatban felebreszti a sarkanyt, es a sarkany minden rokonat, akik majd szepen halomra olnek minket. Inkabb ugy hallatszott, hogy fel, es nem ugy, mintha izgatott lenne! Igazsag szerint, ha a jel nem lett volna az ajton, biztos lettem volna, hogy rossz hazba jottiink. Ahogy meglattam ezt a kis fickot, hogyan hajlong es szuszog a kiiszobon, ketsegeim voltak. Inkabb neznem fiiszeresnek, mint tolvajnak! Ekkor Zsakos ur lenyomta a kilincset, es belepett. A Tuk-oldal gyozott. Hirtelen ugy erezte, meglesz 6 agy es etel nelkiil is, csak hogy adaznak latsszon. A "kis ficko hajlong es szuszog a kiiszobon" majdnem igazan adazza tette. Kesobb a Zsakos-oldala sokszor megbanta azt, amit most tett, es azt mondogatta maganak: "Bilbo, egyenesen bementel, es nyakig belekeveredtel." - Bocsassatok meg - mondta - de kihallgattam, amit mondtatok. Nem is tette tem, hogy ertem azt, amirol beszeltek, vagy a tolvajokra valo hivatkozast,

de ugy gondolom, joggal hihetem (ezt 6 ugy hivta: a meltosagahoz illo), hogy azt gondoljatok, nem vagyok eleg jo. Majd megmutatom nektek. Nines jel az ajtomon egy hete lett atfestve -, es elegge biztos vagyok abban, hogy rossz hazba jottetek. Ahogy meglattam a vicces kepeteket az ajtom elott, maris ketsegeim voltak. De kezeljetek ugy, mint a megfelelo szemelyt. Mondjatok el, mit akartok elvegeztetni velem, es en megprobalom, meg ha el is kell mennem a Legmesszibb Keletre, es Szornyeteg Fergekkel kell harcolnom az Utolso Sivatagban. Volt egy iik-iik-iik-nagybatyam, a Bikabugo Tuk, es...

- Igen, igen de ez mar regen volt - mondta Gloin. En rolad beszeltem. Es biztosithatlak, van jel az ajtodon - az iizletben megszokott jel, vagy legalabbis az volt. "Tolvaj jo allast keres, izgalomban bovelkedot, megfelelo dijazasert" altalaban igy olvassak. "Hozzaerto kincsvadasz"-t is mondhatunk "tolvaj" helyett, ha ugy jobban tetszik. Nehanyan igy is mondjak. Nekiink teljesen mindegy. Gandalf azt mondta, van errefele egy ilyenfajta szemely, aki azonnali allast keres, es megszervezett itt egy talalkozot, most szerdara, teaidore. - Persze, hogy ott a jel - mondta Gandalf, - en tettem oda. Jo

okom volt ra. Ti kertetek, hogy keressek egy tizennegyedik embert az expediciotokhoz, es en Zsakos urat szemeltem ki. Csak mondja barmelyikotok, hogy rossz szemelyt, vagy rossz hazat valasztottam, es maradhattok tizenharman, erhet benneteket annyi balszerencse, amennyit csak akartok, vagy mehettek vissza szenet banyaszni. Olyan haragos tekintettel nezett Gloinra, hogy a torp visszakuporodott a szekre; Bilbo kinyitotta a szajat, hogy kerdezzen valamit, Gandalf megfordult, es ravillantotta a szemet busa szemoldoke alol, igy Bilbo szaja egy csattanassal szorosan bezarult. - J61 van! - mondta Gandalf- Ne vitatkozzunk tobbet. Bilbot valasztottam, es jobb, ha mindenki megelegszik ezzel. Ha azt mondom, hogy 6 egy tolvaj, akkor 6 egy tolvaj, vagy legalabbis az lesz, ha eljon az ido. Sokkal tobb van benne, mint gondoljatok, es annal is tobb, mint amirol maganak fogalma

lenne. Es ti (remelhetoleg) megelitek, hogy megkoszonhessetek ezt nekem. Most, Bilbo fiam, kerits egy lampat, deriiljon feny ezekre a dolgokra!

Az asztalon, a piros ernyos lampa fenyenel kiteritett egy tekercset, ami egy terkepre hasonlitott. - Ezt, Thror, a nagyapad keszitette, Thorin - mondta Gandalf, valaszul a torpok izgatott kerdeseire. - Ez a Hegy terkepe. - Nem hinnem, hogy ez sokat fog segiteni nekiink - mondta Thorin csalodottan, egy pillantas utan. - Eleg jol emlekszem a Hegyre, es a koriilotte levo foldekre. Tudom, hoi van a Bakacsinerdo, es a Kiszaradt Hangas, ahol a hatalmas sarkanyok sziilettek. - A terkepen van egy pirossal jelolt sarkany,- szolt Balin - de e nelkiil is konnyen ratalalunk, ha valaha odaeriink. - De van egy dolog, amit nem vettetek figyelembe, - mondta a magus - a titkos bejaratot. Latjatok a runat a nyugati oldalon, ahova a kez mutat a tobbi runa felol? Ez jelzi a titkos atjarot azAlso Csarnokokhoz. - Lehet, hogy regen titkos volt - mondta Thorin, - de honnan tudhatjuk, hogy meg mindig titkos-e? Az Oreg Szmog olyan hosszu ideje el ott, hogy mindent megtudhatott azokrol a barlangokrol. - Az lehet, de evek ota nem hasznalhatta. - Miert? - Mert tul kicsi a nyilas. "Ot lab magas az ajto, es harman fernek el egymas mellett" ezt mondjak a runak, de Szmog nem maszhatott be

egy ekkora lyukba, sem fiatal sarkany koraban, sem kesobb, foleg miutan felfalt annyi torpot, es sokat Suhatag emberei koziil.

- Szerintem ez egy nagyon nagy lyuk - nyoszorogte Bilbo (akinek semmi tapasztalata nem volt a sarkanyok teren, lyukakbol is csak a hobbitiiregeket ismerte). Ujra izgatott lett, es erdeklodo, igy elfelejtett lakatot tenni a szajara. Szerette a terkepeket, az eloszobajaban logott egy nagy a Negy Fertalyrol, rajta a kedvenc setai, piros tintaval megjelolve. - Ha a sarkanyt nem szamitjuk, hogy lehet egy ilyen nagy ajtot elrejteni a kiilvilag elol? kerdezte. Emlekezziink ra, hogy 6 csak egy kicsi hobbit volt. - Sokfelekeppen - mondta Gandalf. - De hogy mi modon, nem tudhatjuk meg anelkiil, hogy oda ne mennenk. Ami itt all, abbol ugy gondolom, hogy ott van egy zart ajto, amit pontosan olyanra keszitettek, mint a Hegy oldala. Ez a szokasos torp-modszer - igazam van, ugye? - Azt hiszem, igen - valaszolt Thorin. - Tovabba - folytatta Gandalf- elfelejtettem megemliteni, hogy a terkephez jar egy kulcs is, egy kicsi, erdekes kulcs. Itt van! - mondta, majd

atadott Thorinnak egy hosszu szaru, bonyolult toUu, eziistbol kesziilt kulcsot. Tartsd biztos helyen! - Ugy lesz - mondta Thorin, es egy finom, vekony lancra csatolta, ami a nyakaban logott, a kabatja alatt. - Most mar remenytelibbnek latszanak a dolgok. Ez a hir sokat javitott rajtuk. Eddig nem volt vilagos, mit is tegyiink. Ugy gondoltuk, kelet fele megyiink, olyan csendben es ovatosan, ahogy csak lehet, egeszen a Hosszu Toig. Azutan kezdodnek a bajok... - Sokkal korabban, mar ha jol ismerem a keleti utakat - vagott kozbe Gandalf. - Onnan tovabbmehetiink a Sebes Folyot kovetve - folytatta

Thorin, aki nem vett tudomast a kozbeszolasrol - tovabb, egeszen Suhatag romjaiig - ez egy regi varos a volgyben, a Hegy arnyekaban. De koziiliink senkinek sem tetszett a Fokapu otlete. A folyo kozvetleniil onnan jon ki, keresztiilfolyik a nagy koszirten, a Hegytol delre, es a sarkany is ott jon ki - tulsagosan gyakran, hacsak nem valtoztak a szokasai. - Ez nem fog menni, - mondta a magus - egy Harcos, vagy inkabb

egy Hos nelkiil. Probaltam talalni egyet; de a harcosok egymassal kiizdenek a tavoli foldeken, a hosok pedig ritkak ezen a kornyeken, vagy egyszeriien nem lehet megtalalni oket. A kardok itt csorbak, a fejszeket favagasra hasznaljak, a pajzsokat bolcsonek, vagy labosfedonek; a sarkanyok kenyelmes tavolsagra vannak (ezert csak a legendakban elnek). Emiatt alapoztam a tolvajlasra kiilonosen akkor, mikor eszembe jutott az Oldalso Ajto letezese. Es itt van a mi kis Zsakos Bilbonk, a kivalasztott es kijelolt tolvaj. Uljiink neki, es keszitsiink terveket. - Rendben - mondta Thorin. - Feltetelezem, tolvaj -szakertonk eloall nehany otlettel, vagy javaslattal - fordult Bilbohoz gunyos udvariassaggal. - Eloszor is egy kicsivel tobbet kellene tudnom a dolgokrol valaszolt Bilbo, kisse zavarodottnak erezte magat, es egy kicsit remegett legbeliil, de Tukos elszantsaggal folytatni akarta a kalandot. - Akarom mondani, az aranyrol, es a sarkanyrol, es minden masrol, hogy keriilt oda, kihez tartozik, satobbi. - Te jo eg! - mondta Thorin. - Nem lattad a terkepet? Es nem hallottad az

enekiinket? Nem errol beszeliink orak ota? - Nekem mindegy, en mindent tisztan es egyszeriien szeretnek hallani valaszolt makacskodo hangon a hobbit, es elovette iizleti modorat (amit foleg azoknak tartogatott, akik penzt akartak kolcsonozni tole), es megprobalt a leheto legjobban bolcsnek, koriiltekintonek, es hozzaertonek latszani, es megfelelni Gandalf ajanlasanak. - Jo, rendben - mondta Thorin. - Nagyon regen, a nagyapam, Thror idejeben a csaladunkat eliiztek eszakrol, es minden vagyonukkal, szerszamaikkal visszatertek a terkepen is lathato Hegyhez. Ezt meg tavoli osom, Thrain, az Oreg fedezte fel, es addigra mar banyasztak, alagutakat astak, hatalmasabb csarnokokat es nagyobb miihelyeket epitettek - es ezek mellett, azt hiszem, nagy halom aranyat, es sok dragakovet is talaltak. Akarhogy is, borzaszto gazdagok es hiresek lettek, ujra nagyapam volt a Kiraly a Hegy alatt. Tiszteltek a halando emberek, akik del fele eltek, es fokozatosan eszak fele terjeszkedtek a Sebes folyo menten, egeszen a volgyig, amire a Hegy arnyeka borul.

Azokban az idokben epitettek fel Suhatag szep varosat. Kiralyok hivtak dolgozni a kovacsainkat, es a legkisebb tehetsegiit is gazdagon megjutalmaztak. Az apak kerleltek minket, hogy fiaikat fogadjuk tanitvanyainknak, es bokeziien megfizettek, foleg elelemmel, mivel mi nem faradtunk azzal, hogy novenyeket termessziink, vagy elelmet keressiink. Mindent egybeveve azok szep napok voltak nekiink: a legszegenyebbnek is volt mit a tejbe apritania, es volt ideje, hogy csodas

dolgokat alkosson csak a szorakozas kedveert, nem beszelve a legcsodalatosabb varazsjatekokrol, amelyekhez hasonlot ma mar nem talalni. Nagyapam csarnokai megteltek fegyverekkel, ekszerekkel, szobrokkal es kupakkal. Suhatag jatekpiacanak pedig az eszaki vilag a csodajara jart. - Ketsegtelen, hogy ez hozta ide a sarkanyt. A sarkanyok, mint tudod, aranyat es dragakovet rabolnak az emberektol, tiindektol es a torpoktol; a zsakmanyukat eletiik vegeig orzik (ami valojaban egy orokkevalosagot jelent, hacsak meg nem olik oket), de meg csak egy rezgyiiriiben sem gyonyorkodnek, nem erdekli oket. Valojaban nem tudjak megkiilonboztetni az ertektelent

az ertekestol, bar valahogy raereznek az aru piaci ertekere. Ok maguk semmit sem tudnak kesziteni, meg a panceljuk kilazult pikkelyeit sem tudjak helyre tenni. Azokban az idokben sok sarkany elt eszakon. Valosziniileg az arany ritka kincs lett, attol fogva, hogy a torpok delre menekiiltek, megoltek oket, vagy a tobbi szokasos sarkanypusztitas miatt, ami a dolgokat rosszrol a meg rosszabbra forditja. Volt egy kiilonosen kapzsi, eros, es gonosz fereg, akit Szmognak hivtak. Egy napon felszallt a levegobe, es delre indult. Eloszor csak egy olyan hangot hallottunk, mintha vihar kozeledne eszak felol: a Hegy fenyofai recsegtek-ropogtak a szelben. Azok a torpok, akik veletleniil kint voltak, (en is egy ilyen szerencses voltam - egy kitiino, kalandozo ifju azokban az idokben, mindig csak maszkaltam es aznap ez mentette meg az eletemet) - nos, a tavolbol meglattuk a sarkanyt, ahogy leszall a hegyiinkre, langcsovat fiijva. Ezutan

lemaszott a lejton, es amikor elerte az erdot, az teljesen langba borult. Akkor mar minden harang megszolalt Suhatagban, a harcosok fegyvert fogtak. A torpok kirohantak a hatalmas kapujukon; de a sarkany ott vart rajuk. Elole senki sem szokhetett meg. A folyobol goz csapott fel, kod borult Suhatagra, es a homalyban

a sarkany lecsapott rajuk, es megolte a harcosok nagy reszet - a szokasos szomoru tortenet, csak azokban az idokben tul gyakran tortent ilyen. Ezutan a sarkany visszament, a Fokapun keresztiil bemaszott, es atkutatott minden csarnokot, utat, alagutat, folyosot, pincet, termet es atjarot. Ezutan bent nem maradt elo torp, 6 pedig magahoz vette minden kincsiiket. Halomba hordta mindet a hegy melyen, es azota is agynak hasznalja, azon alszik (valosziniileg ez a sarkanyok szokasa). Kesobb gyakran kimaszott a nagy kapun, es ejszaka Suhatagba ment. Embereket hurcolt el, foleg sziizeket, hogy megegye oket, mig vegiil Suhatag romba dolt, es az emberek meghaltak, vagy elmenekiiltek. Hogy most mi folyik ott, nem tudom biztosan, de nem hiszem, hogy manapsag barki elne a Hosszu To tavolabbi vegenel kozelebb a Hegyhez. - Azok a kevesek, akik kint maradtak, iiltek es sirtak a rejtekhelyiikon, es atkoztak Szmogot. Varatlanul csatlakozott hozzank apam es nagyapam, megperzselt szakallal. Nagyon zordak voltak, es keveset mondtak el. Mikor megkerdeztem, hogyan sikeriilt elmenekiilniiik, azt mondtak, fekezzem a nyelvem, es

azt is, hogy egy napon majd megtudom, ha eljon az ido. Ezutan utra keltiink, es ugy kellett

megelniink, ahogy tudtunk: szelteben-hosszaban a foldeken, gyakran odaig siillyedve, hogy patkolokovacsnak alltunk, vagy szenet banyasztunk. De soha nem feledkeztiink meg az ellopott kincseinkrol. Meg most is azt mondhatom, hogy nem allunk rosszul, sikeriilt eleg sokat megtakaritanunk - itt Thorin vegigsimitotta a nyakaban logo aranylancot -, de vissza akarjuk szerezni a tobbit, es atkunkat be akarjuk teljesiteni Szmogon - ha tudjuk. - Sokszor toprengtem apam es nagyapam szokesen. Most mar latom, kellett lennie egy titkos Oldalso Ajtonak, amirol csak ok tudtak. De nyilvanvaloan keszitettek egy terkepet, es most mar tudni szeretnem, Gandalf hogyan kaparintotta meg, es miert nem hozzam keriilt, a jogos orokoshoz. - Nem megkaparintottam, nekem adtak - mondta a magus. Emlekszel, nagyapadat, Thrort megolte Moriaban Azog, az Ork. - Igen, legyen atkozott a neve - valaszolt Thorin. - Es Thrain, az apad, elment aprilis huszonegyediken, mult csutortokon szaz eve, es azota sem lattak.

- Igaz, igaz - mondta Thorin. - Nos, apad adta nekem, hogy majd neked adjam; es azert, hogy en valasztottam meg az idot, es az atadas modjat, engem nem nagyon hibaztathatsz, ha szamitasba vessziik a gondjaimat, amig rad talaltam. Apad a sajat nevere sem emlekezett, mikor atadta a papirost, es a te nevedet sem mondta meg soha; tehat az egeszert aldas es koszonet illetne engem! Tessek - mondta, ahogy atadta a terkepet Thorinnak. - Nem ertem - mondta Thorin, es Bilbo ugy erezte, 6 is ezt akarta mondani.

A magyarazat nem tiint erthetonek. - A nagyapad - mondta a magus lassan es komoran - a fianak adta a terkepet, hogy biztonsagban legyen, mielott Moriaba ment. Apad elment, hogy szerencset probaljon a terkeppel, miutan nagyapadat megoltek. Nagyon sok kalandja volt a legkellemetlenebb fajtabol, de soha nem jutott a Hegy kozelebe. Hogy keriilt oda nem tudom, de a Varazslo bortoneben raboskodott, mikor ratalaltam. - Mi a csudat miiveltel ott? - kerdezte Thorin remegve; az osszes

torp reszketett. - Ne torodj azzal. Dolgok utan nyomoztam, ahogy szoktam; veszelyes es piszkos iigy volt. Meg en, Gandalf is, alig tudtam megszokni. Megprobaltam megmenteni apadat, de mar keso volt. Eszet vesztetten koborolt, majdnem mindent elfelejtett, a terkep es a kulcs kivetelevel. - Regen megfizettiink a moriai orkoknak - mondta Thorin. Most gondolnunk kell a Varazslora is. - Ne legy nevetseges! O olyan ellenseg, aki tultesz minden torp egyesitett erejen, mar ha ujra ossze lehetne szedni oket a vilag negy sarkabol. Az egyetlen dolog, amit apad a fianak kivant, hogy olvasd el a terkepet, es hasznald fel a kulcsot. A sarkany es a Hegy eleg nagy feladat lesz neked! - Hallgassatok! Hallgassatok! - mondta Bilbo, es veletleniil tul hangosan mondta. - Mire hallgassunk? - kerdeztek mind hirtelen fele fordulva. A hobbit nagyon izgatott volt, es azt mondta: - Hallgassatok meg, amit mondani akarok!

- Mi az? - kerdeztek. - Nos, en azt mondanam, keletre kellene mennetek, es korbenezni. Vegiilis

ott az Oldalso Ajto, es gondolom, neha a sarkanyok is alszanak. Ha eleg sokaig iiltok az ajto elott, merem allitani, hogy kitalaltok majd valamit. Azon kiviil, nem gondoljatok, hogy eleget beszeltiink egy estere, mar ha ertitek, mire gondolok? Mit szolnatok egy agyhoz, es egy korai indulashoz? Finom reggelit kaptok tolem, mielott elindultok. - Mielott elindulunk, azt hiszem igy gondoltad. Nem te lennel a tolvaj? Es az ajto elott iildogeles nem a te feladatod, az ajton bejutasrol nem is beszelve? De az aggyal es a reggelivel egyetertek. A sonkahoz tojast szoktam enni, ha utnak indulok: siitve, nem buggyantva, es figyelj, hogy ne tord ossze oket. Miutan mindegyikiik megrendelte a reggelijet, es annyit sem mondtak, hogy koszonom (ami Bilbot nagyon bosszantotta), mindannyian felalltak. A hobbit mindannyiuknak szobat kellett, hogy keritsen, belaktak minden vendegszobajat, megagyazott a szekeken es a kanapekon, mielott mindegyikiiket elhelyezte, es lefekhetett a sajat kis agyaba, nagyon faradtan, es nem teljesen boldogan. Egy dolgot elhatarozott, hogy nem fog nagyon koran felkelni, es elkesziteni mindegyikiik nyomorult reggelijet. A Tuksag kezdett kimeriilni benne, es mar nem

volt olyan biztos abban, hogy reggel elindul barmilyen utazasra. Ahogy az agyaban fekiidt, hallotta, ahogy Thorin meg mindig magaban dudoraszott a legjobb haloszobaban, kozvetleniil mellette:

A kodlo, hideg hegyeken tul, mely barlangon, tag iiregen tul a kincs utan, jussunk jogan, hajnal elott hadunk elindul. Bilbo ezzel a dallal a fiileben aludt el, es ettol nagyon kellemetlen almai voltak. Csak joval napkelte utan ebredt fel.

2. fejezet Baranysiilt Bilbo kiugrott az agybol, felkapta a kontoset, es kisietett az ebedlobe. Nem talalt ott senkit, csak egy nagy, es sietos reggelizes nyomait. Borzalmas rendetlenseg volt a helysegben, a mosatlan edenyek kupacokban alltak. Majdnem minden edenyet es taljat hasznaltak. A mosogatnivalo annyira lehangoloan valosagosnak tiint, hogy kenytelen volt elhinni, az elozo esti osszejovetel nem csak egy volt a rossz almai koziil, ahogy remelte. Vegiil megis megkonnyebbiilt, mikor arra gondolt, hogy nelkiile indultak el, es meg csak nem is akartak felebreszteni ("de meg sem koszontek semmit" - gondolta); nem tehetett rola, de valahogy megis csalodottnak erezte magat. Ez az erzes meglepte. - Ne legy bolond, Zsakos Bilbo! - mondta maganak. - Hogy sarkanyokon, es mindenfele kiilvilagi butasagon jarjon az eszed, a te korodban! Igy hat felvett egy kotenyt, tiizet gyujtott, vizet forralt, es elmosogatott. Majd elfogyasztott egy rendes kis reggelit a konyhaban, mielott az

etkezobe vonult volna. Akkorra mar siitott a nap, a bejarati ajto nyitva allt.

hogy beengedje a langyos tavaszi szellot. Bilbo hangosan fiityoreszni kezdett, es kezdte elfelejteni a tegnapi estet. Mar egy masodik rendes kis reggelihez tilt le az etkezoben a nyitott ablak mellett, mikor Gandalf belepett. - Kedves baratom - mondta -, megis mikor akarsz elindulni? Mi lesz a korai indulassal? Itt tilsz, reggelizel - vagy hivd, aminek akarod -, fel tizenegykor! Hagytak neked egy tizenetet, mert nem tudtak tovabb varni. - Milyen tizenetet? - kerdezte Zsakos ur zavarodottan. - Nagy eg! - mondta Gandalf. - Te nem vagy magadnal ma reggel - leporoltad mar a kandalloparkanyt? - Ennek mi koze van hozza? Eleg munka volt tizennegy szemely utan mosogatni! - Ha leporoltad volna a kandalloparkanyt, megtalaltad volna ezt pontosan az ora alatt - mondta Gandalf, es atadott Bilbonak egy tizenetet (amit a sajat levelpapirjara irtak, termeszetesen). Ez allt az tizenetben: Thorin es Tarsasaga tidvozli Tolvaj Bilbot! Legoszintebb koszonettink a vendeglatasert, es halasan elfogadjuk szakmai kozremukodesedet. Feltetelek: fizetes teljesiteskor, maximalisan, de nem

meghaladva a teljes profit egy tizennegyed reszet (mar ha lesz valamennyi); az utazas minden koltseget minden esetben biztositjuk; a temetesi koltsegeket mi fedezztik kozvetlentil, vagy kepviseloink utjan, ha a sztikseg ugy kivanja, es ha nines mas elozetes rendelkezes. Feleslegesnek gondoltuk, hogy megzavarjuk megbecstilt pihenesedet, igy elorementtink, hogy megtegytik a sztikseges elokesztileteket. Varjuk

tiszteletremelto szemelyedet a Zold Sarkany fogadoban, Morotvan, pentosan 11 orakor. Bizunk benne, hogy pontos leszel. Maradunk tisztelettel Udvozlettel Thorin & Tsai. - Meg tiz perced maradt. Szaladnod kell - mondta Gandalf. - De... - mondta Bilbo. - Erre most nines ido - mondta a magus. - De... - mondta Bilbo ujra. - Erre sines ido! Gyeriink, indulj! Bilbo elete vegeig nem emlekezett, hogyan talalta kint magat, kalap, setabot, erszeny, vagy barmi olyan nelkiil, amit rendszerint magaval vitt, ha elment hazulrol. A masodik reggelijet esak felig fejezte be, es el sem mosogatott, a kulesait Gandalf kezebe nyomta, es szaladt, ahogy esak szoros labai birtak, vegig az uton, a Malmon tul, at a Folyon, es meg vagy egy merfolddel tovabb. Nagyon szuszogott, mikor Morotvara ert, pont a tizenegyedik

oraiitesre, es akkor vette eszre, hogy zsebkendo nelkiil jott el! - Bravo - mondta Balin, aki a fogado ajtajaban allt, es 6t varta. A tobbiek epp akkor fordultak be a sarkon, a falubol vezeto uton. Ponikon iiltek, a ponikon mindenfele zsak, poggyasz, csomag, batyu es felszereles logott. Volt ott egy nagyon kicsi poni, bizonyosan Bilbo reszere. - Ti ketten pattanjatok fel, maris indulunk! - mondta Thorin. - Remesen sajnalom - mondta Bilbo, - de a kalapom nelkiil jottem el, otthon hagytam a zsebkendomet is, es nines penzem. Az iizenetet esak 10.45kor kaptam meg, hogy pontos legyek. - Ne legyel pontos - mondta Dwalin, - es ne aggodj. Meg kell lenned zsebkendo, es mas egyeb nelkiil, mielott az lit vegere ersz. Ami a kalapot illeti.

van egy tartalek sapkam es kabatom a csomagomban. Igy indultak utnak, elporoszkaltak a fogadotol egy szep reggelen, majus elott, a megrakott ponikon. Bilbo egy sotetzold sapkat viselt (ami egy kisse viharvert volt), es egy sotetzold kabatot, amit Dwalintol kapott kolcson. Tul nagyok voltak neki, es elegge nevetsegesen nezett ki benniik. Bele sem merek gondolni, hogy Bungo, az apja, mit gondolhatott volna rola. Az egyetlen orome az volt, hogy nem nezhettek torpnek, mert nem volt szakalla. Nem lovagoltak tul regota, mikor utolerte oket Gandalf, egy csodalatos, feher lovon. Nagyon sok zsebkendot hozott, nala volt Bilbo pipaja, es

nemi dohany. Ezutan a csapat vidaman ment tovabb, torteneteket meseltek, dalokat enekeltek, kiveve persze akkor, ha megalltak enni. Ez nem fordult elo olyan gyakran, ahogy Bilbo szerette volna, de kezdte ugy erezni, hogy a kalandok nem is olyan rosszak. Eloszor hobbit-foldeken keltek at, egy meglehetosen tagas foldon, ahol joravalo nepek laktak, jo utakkal, egy-ket fogadoval, es neha talalkoztak egy torppel vagy egy farmerrel, akik iizleti iigyeik utan jartak. Majd olyan foldekre ertek, ahol a lakok furcsan beszeltek, es olyan dalokat enekeltek, melyeket Bilbo meg sosem hallott. Mar melyen az Elhagyott Foldeken jartak, ahol nem elt senki, nem voltak fogadok, es az utak egyre rosszabbak lettek. Nem messze felelmetes hegyek latszottak, ahogy egyre magasabbra es magasabbra tornek, oldalukon fak sotetlettek. Nemelyikiikon oreg, gonosz kinezetii varak alltak, mintha komisz emberek epitettek volna oket. Minden kodosnek

latszott, mert aznap az ido rosszra fordult. Eddig nagyreszt olyan jo ido volt, amilyen majusban csak lehet, meg a szep mesekben is, de most hideg volt, es nyirkos. Az Elhagyatott Foldeken ott kellett tabort verniiik, ahol tudtak, de eddig legalabb szarazak maradtak. - Ha belegondolok, hogy nemsokara Junius lesz - mormogott

Bilbo, ahogy a saros uton tocsogott a tobbiek mogott. Epp elmult teaido. Omlott az eso, ahogy egesz nap. Bilbo sapkajarol a szemebe csorgott az eso, a kabatja csurom viz lett; a poni faradt volt, bukdacsolt a koveken, a tobbiek pedig tul mogorvak voltak a beszedhez. - Biztos, hogy az eso elaztatta a szaraz ruhakat es az elemozsias zsakot is - gondolta Bilbo. - Fene a tolvajkodasba, es mindenbe, ami vele jar! Barcsak otthon lehetnek, az en szep kis iiregemben, a tiiz mellett, mikor a teaskanna epp elkezd fiityiilni! - Nem ez volt az utolso alkalom, hogy ezt kivanta! A torpok csak lovagoltak, soha nem fordultak meg, figyelemre sem meltattak a hobbitot. Valahol a sziirke felhok mogott biztos lement a nap, mert elkezdett sotetedni. Feltamadt a szel, a fiizfak a folyo partjan hajladoztak es susogtak. Nem tudom, melyik folyo volt ez, egy sebes, voros vizfolyas, amit felduzzasztott az elmult napok sok esoje, ami lefolyt az elottiik fekvo dombokrol es hegyekrol. Nemsokara besotetedett. A szel felszaggatta a felhoket, es megjelent a sapadt hold a dombok folott, a felhok rongyai kozott. Akkor megalltak, Thorin a vacsorarol dormogott valamit, meg olyasmit, hogy "es hoi fogunk szaraz helyet

talalni, ahol alhatunk?" Addig nem is vettek eszre, hogy Gandalf eltiint. Addig vegig veliik volt, es soha nem mondta, hogy 6 is reszt vesz a kalandban, vagy legalabbis elkiseri oket egy darabon. O evett a legtobbet, 6 beszelt a legtobbet, es 6 nevetett a legtobbet. De most egyszeriien nem volt ott! - Pont, mikor hasznat vehetnenk egy magusnak - sohajtott fel Dori es Nori (akik osztottak a hobbit nezeteit a rendszeres etkezesrol - bosegesen, es rendszeresen). Vegiil ugy dontottek, ott taboroznak le, ahol vannak. Eddig meg nem volt sziikseg erre, es bar tudtak, hogy rendszeresen kell majd a szabadban ejszakazniuk, ha a Kodhegysegbe ernek, messze a tisztesseges nepek foldjeitol, ez az este kezdetnek tul vizesnek tiint. Egy facsoport ala koltoztek, es bar a fold szaraznak tiint, a szel lerazta az esocseppeket a levelekrol, es ez a csippcsepp nagyon bosszanto volt. Mintha a tiizbe is az ordog bujt volna. A torpok szinte mindenhol, es szinte mindenbol tiizet tudnak rakni, akar fuj a szel, akar nem; de azon az ejszakan erre nem voltak kepesek, meg Oin es Gloin sem, pedig ok kiilonosen ertettek hozza. Az egyik poni valamitol megijedt, es elszaladt. A folyoba ugrott, mielott elkaphattak volna. Mikor ki akartak huzni. Fill es Kill majdnem megfuUadt, es minden poggyaszt, ami a ponin volt, elmosott a viz. Termeszetesen foleg elelem volt benniik, igy nagyon keves maradt vacsorara, es meg kevesebb

reggelire. r Mindannyian rosszkedviien, vizesen es morgolodva iiltek, kozben Oin es Gloin tovabb probalkozott a tuzgyujtassal, es vitatkoztak. Bilbo epp szomoruan toprengett azon, hogy a kalandozas nem csak ponilovaglas a majusi

napsiitesben, amikor Balin, aki az allando orszem volt, megszolalt: - Valami feny van arrafele! Egy domb volt nem messze toliik, nehany faval, melyek nehol eleg vastagok voltak. A fak sotet tomegen keresztiil lathattak a ragyogo fenyt, egy voroses, kellemesnek tiino fenyt, mintha tabortiiz, vagy pislakolo faklya lenne. Egy ideig neztek, majd vitatkozni kezdtek. Nehanyan azt mondtak "nem", masok azt, hogy "igen". Nehanyan azt mondtak, hogy akar oda is mehetnenek, es megnezhetnek, mert barmi jobb a keves vacsoranal, meg kevesebb reggelinel, es az egesz ejszaka vizes ruhaknal. Masok azt mondtak: - Ezek a foldek nem elegge ismertek, es tul kozel vannak a hegyekhez. Utazok ritkan jarnak erre mostanaban. A regi terkepeknek itt nem vessziik hasznat: a dolgok csak rosszabbra valtoztak, az utakat nem orzik. Kiralynak nem nagyon hallhattak hiret errefele, es minel kevesbe kivancsi az utazo, annal

kevesebb bajba keveredhet. Nehanyan azt mondtak: - Vegiilis mi tizennegyen vagyunk. Masok azt kerdeztek: - Hova lett Gandalf? Ezt a kerdest mindenki feltette. Az eso elkezdett zuhogni, jobban, mint barmikor, Oin es Gloin osszeverekedett. Ez eldontotte a dolgot. - Vegiilis van veliink egy tolvaj - mondtak; ezzel elindultak, a ponikat szaron vezetve (megfelelo elovigyazatossaggal), a feny iranyaba. Elertek a dombot, es nemsokara az erdoben voltak. Felfele mentek, de nem volt lathato osveny, ami egy hazhoz, vagy farmhoz vezetett volna; es akarmit

csinaltak, a torpok folyamatosan csorogtek-zorogtek, zajt csaptak (es sokat morogtak, szuszogtak is), ahogy mentek a fak kozott a vaksotetben. Hirtelen a voros feny nagyon fenyesen villant fel, nem messze a fatorzsek kozott. - Most a tolvajon a sor - mondtak Bilbora utalva. - Neked kell elore menni, tudj meg mindent arrol a fenyrol, miert eg, es hogy minden teljesen biztonsagos-e - mondta Thorin a hobbitnak. - Most menj, es gyorsan gyere vissza, ha minden rendben. Ha nem, terj vissza, ha tudsz! Ha nem sikeriil, huhogj ketszer, mint az erdei bagoly, egyszer, mint a kuvik, es mi megtesziink mindent,

amit csak lehet. Bilbonak mennie kellett, mielott elmagyarazhatta volna, hogy meg egyet sem tud huhogni, koriilbeliil ugy, mint ahogy nem tud ugy repiilni, mint egy denever. De akarhogy is nezziik, a hobbitok nagyon csendesen tudnak mozogni az erdoben, teljesen hangtalanul. Nagyon biiszkek erre, es Bilbo sokszor huzta az orrat amiatt, amit 6 "torp ricsajnak" nevezett. Bar nem hiszem, hogy akar ti, vagy en eszrevennenk barkit vagy barmit egy szeles ejszakan, meg akkor sem, ha par meternyire lenne toliink. Nem hinnem, hogy akar egy macska bajsza is megrezzent volna attol, ahogy Bilbo a voros feny fele setalt. Igy termeszetesen elert a r tiizhoz - mert egy tiiz volt -, anelkiil, hogy barkit felzavart volna. Es ezt latta: harom hatalmas alak iilt egy hatalmas, biikkfa-ronkokbol alio maglya koriil. Baranyt siitottek hosszu fanyarsakon, es lenyalogattak a zsirt az

ujjaikrol. Izletes szagok terjengtek a levegoben. Keznel volt egy hordonyi jofajta itoka is, az alakok korsokbol ittak. De troUok voltak. Meg Bilbo is, zarkozott elete ellenere, eszrevette ezt: buta arcuk, hatalmas meretiik, labuk formaja, nem

beszelve a beszediikrol, ami egyaltalan nem a tarsalgokba valo, nem bizony. - Barany tegnap, barany ma, es a fene vigye el, barany lesz honap is!mondta az egyik troll. - Hosszu ideje nem volt mar egy atkozott darab emberhus se mondta a masik. - Mi az ordogot gondolhatott egyaltalan William, hogy idehozott minket? Sot, az itoka is fogy - mondta, es lokdoste William konyoket, aki epp huzott egyet a korsojabol. William fuldoklott. - Fogd be! - mondta, mikor levegohoz jutott. Nem varhatjuk, hogy a nepek azert alljanak meg itt, hogy te es Bert megzabaljatok oket. Mar masfel faint megettetek, miota lejottiink a hegyekbol. Mi kene meg? Volt ido, mikor azt mondtatok volna, "koszonjiik Bill", ha egy jo kis kover volgyi birkat kaptatok volna, mint ez, ami itt van. - Nagyot harapott le a birka combjabol, amit eppen siitott, es az ingujjaval megtorolte a szajat. Attol tartok, a troUok valoban igy viselkednek, meg azok is, amelyeknek csak egy fejiik van. Mikor ezeket meghallotta, Bilbonak gyorsan tennie kellett valami. Csendben vissza kellett volna mennie, es figyelmeztetnie kellett volna a baratait, hogy itt van harom nagydarab, rosszkedvii troll, akik torpot szeretnenek siitni, vagy akar ponit, ha lehet; vagy egy kis gyors tolvajmunkat

kellett volna vegeznie. Egy igazi elso osztalyu, legendas tolvaj ekkorra mar kizsebelte volna a troUokat - ez majdnem mindig megeri, mar ha kivitelezheto a dolog -, elcsente volna a baranysiiltet a nyarsrol, ellopta volna a soriiket, es elsetalt volna anelkiil, hogy eszreveszik. A meg gyakorlatiasabbak, de kevesebb szakmai hiusaggal rendelkezok esetleg kest allitottak volna mindegyikiik hataba, mielott eszrevehettek volna. Ezutan az ejszaka vidamabban telt volna. Bilbo tudta ezt. Sok olyan dologrol olvasott, amit soha nem latott, es nem csinalt. Nagyon megremiilt, es undorodott is; azt kivanta, hogy szazmerfoldekkel vagy meg tobbel tavolabb legyen - de valahogy nem tudott visszamenni "Thorin es Tarsai"-hoz iires kezzel. Ezert csak allt, es habozott az arnyekban. A tobbfele tolvaj modszer koziil, amit hallott, a troUok kizsebelese latszott a legkevesbe neheznek, igy vegiil bemaszott egy fa moge, William hata mogott. Bert es Tom a hordohoz ment. William megint ivott. Ekkor Bilbo osszeszedte minden batorsagat, es pici kezevel benyult William hatalmas zsebebe. Egy erszeny volt benne, Bilbonak olyan nagy, mint egy zsak. "Na!" - gondolta, lassan belemelegszik az uj munkajaba, ahogy ovatosan kiemelte az erszenyt "kezdesnek nem rossz!" De az volt! A troUok erszenyei nagy bajkeverok, ez sem volt

kivetel. He, ki vagy te? - cincogta az erszeny, ahogy kiemelkedett a zsebbol; William azonnal megfordult, es nyakon ragadta Bilbot, mielott lebukhatott volna a fa moge. - A fenebe, Bert, nezd csak, mit kaptam el! - mondta William.

- Mi az? - kerdeztek a tobbiek, ahogy odaertek. - Honnet tuggyam? Mi vagy te? - Zsakos Bilbo, egy tol... hobbit - mondta szegeny Bilbo, mikozben egesz testeben reszketett, es azon gondolkozott, hogyan adhatna bagoly-hangot, mielott ezek megfojtanak. - Egy tolhobbit? - mondtak egy kisse meglepetten. A troUok lassu felfogasuak, es minden gyanus nekik, ami uj. - Egyaltalan mit csinal egy tolhobbit a zsebemben? - kerdezte William. - Meg lehet fozni? - kerdezte Tom. - Probaljuk ki - mondta Bert, es felvett egy nyarsat. - Fel fogunkra sem eleg - mondta William, aki mar j 61 bevacsorazott foleg, hogy csont es bor. - Lehet, hogy tobb is van belole a kornyeken, es csinalhatnank pastetomot beloliik - mondta Bert. - Mondd csak, van meg a te sompolygo fajtadbol itt az erdoben, mocskos kis nyulfajzat? - kerdezte, ahogy a hobbit szoros labaira nezett. Felemelte a labanal fogva, es megrazta.

- Igen, nagyon sok - mondta Bilbo, mielott eszebe jutott volna, hogy ne adja fel a baratait. - Nem, nincsenek egyaltalan, nines egy sem - mondta rogton ezutan. - Mit akarsz ezzel? - kerdezte Bert, es feltartotta Bilbot, most a hajanal fogva. - Azt, amit mondtam - kapkodott levego utan Bilbo. - Es kerlek, ne fozzetek meg, kedves uraim! En magam is jo szakacs vagyok, jobban fozok, mint ahogy kifozok valamit, mar ha ertitek, mire gondolok. Csodasat fogok fozni nektek, egy csodas reggelit keszitek, ha nem ennetek meg vacsorara. - Szegeny kis ficko - mondta William. Mar annyit vacsorazott, amennyi csak

belefert, es sok sort is ivott. - Szegeny kis ficko. Engedjetek el. - Addig nem, amig el nem mondja, mit akart azzal, hogy sok, es egy sem - mondta Bert. - Nem akarom, hogy elvagjak a torkom, amig alszom. Tartsuk a labat a tiizbe, amig nem beszel! - En ezt nem csinalom - mondta William. - Egyebkent is, en kaptam el. - Egy hajas bolond vagy William - mondta Bert -, ahogy mar mondtam ma este. - Te meg egy fajanko! - Ezt nem tiirom toled William Huggins - mondta Bert, es okoUel szemen vagta Williamet.

Csodalatos veszekedes alakult ki. Bilbonak maradt annyi esze, hogy mikor Bert leejtette 6t a foldre, elkusszon a labaik elol, mielott egymasnak estek volna, es nagy hangon elmondtak volna egymast minden csufsagnak, ami teljesen igaz, es odaillo volt. Nemsokara egymasba gabalyodva gurultak a foldon, majdnem bele a tiizbe, rugdosodva, dongve, mig Tom el nem kezdte piifolni oket egy faaggal, hogy esze terjenek - persze ez csak meg jobban feldiihitette oket. Itt lett volna a megfelelo pillanat Bilbonak, hogy eltiinjon. De szegeny kis labait nagyon osszenyomorgatta Bert hatalmas mancsa, alig volt elet benne, a feje kovalygott; ezert egy ideig csak fekiidt, es lihegett, epp a tiiz fenykoren kiviil. A hare kellos kozepen megjelent Balin. A torpok zajokat hallottak a tavolbol, es egy ideig vartak, hogy Bilbo visszaterjen, vagy huhogjon, mint a bagoly. Majd egyenkent elindultak, es a feny fele kusztak, olyan csendben, ahogy csak tudtak. Ahogy Balin a fenyre ert, Tom meglatta, es borzalmasat iivoltott. A troUok egyszeriien nem viselik el a torpok latvanyat (marmint a fozetlen

torpoket). Bert es William azonnal abbahagytak a verekedest. - Egy zsakot, Tom, gyorsan - mondtak, es mielott Balin, aki azon toprengett, hoi lehet Bilbo ebben a felfordulasban, felfoghatta volna, mi tortenik, egy zsakban talalta magat, es legyiirtek. - Meg tobben is johetnek - mondta Bert -, vagy borzalmasat tevedtem. Sok, es egy sem, ez az - mondta. - Nem tolhobbitok, hanem egy rakas ezekbol a torpokbol. Hat igy allunk! - Asszem, igazad van - mondta Bert. - Huzodjunk ki a fenybol. Igy is tettek. Zsakkal a keziikben, amiben a birkakat es az egyeb zsakmanyt szoktak elvinni, ott vartak az arnyekban. Ahogy a torpok egyenkent elobujtak, es ahogy meglepetten bamultak a tiizet, a kiborult korsokat, a megragott birkahust, sutty! egy koszos, biizos zsak volt a fejiikon, es maris letepertek oket. Nemsokara Balin mellett ott fekiidt Dwalin, Fill es Kill egyiitt, majd Dori, Nori, es Ori egy kupacban, majd Oin es Gloin, vegiil Bifur, Bofur es Bombur, kenyelmetleniil, egymas hegyen-hatan, a tiiz mellett. - Ez majd megtanitja oket - mondta Tom; mert Bifur es Bombur nagyon sok gondot okozott, oriilten harcoltak, ahogy a sarokba szoritott torpok

szoktak. Thorin erkezett utolsonak, es 6t nem tudtak meglepni. Ugy jott, hogy szamitott a bajra, es nem kellett a baratai zsakbol kiallo labait latni ahhoz, hogy rajojjon, a dolgok rosszul allnak. Megallt az arnyekban, nemileg tavolabb, es azt kerdezte: - Mi tortenik itt? Ki kapta el az embereimet? - TroUok! - szolt Bilbo egy fa mogiil. Teljesen megfeledkeztek rola. - Az

arnyekban bujkalnak, zsakokkal - mondta. - O, csak nem? - szolt Thorin, es a tiiz fele ugrott, mielott raugorhattak volna. Felkapott egy agat, ami az egyik vegen egett; Bert szembe kapta ezt a veget, mielott ellephetett volna elole. Ez kivonta 6t a forgalombol egy idore. Bilbo is kitett magaert. Belecsimpaszkodott Tom lababa, ahogy csak tudott olyan vastag volt, mint egy fiatal fa torzse -, de felrepiilt a bokrok tetejere, mikor Tom belerugta a parazsat Thorin kepebe. Tom viszonzasul a fogai koze kapta a langolo agat, es nehany eliilso fogat elvesztette. Ettol, mondhatom nektek, feliivoltott. De abban a pillanatban William Thorin moge keriilt, es egy zsakot boritott a fejere, egeszen a labaig. Igy a hare veget ert. Szep kupac voltak igy egyiitt: mind szepen zsakba kotve,

harom diihos troll (koziiliik ketto vagasokat es egesnyomokat kapott emlekbe) iilt mellettiik, akik azon vitatkoztak, hogy lassu tiizon siissek meg oket, vagy daraljak finomra es fozzek meg, vagy egyenkent iiljenek rajuk, es lapitsak kocsonyava oket: Bilbo ekozben a bokorban lapult, a ruhai es a bore osszeszabdalva, es nem mert mozdulni, attol felve, hogy meghalljak. Ekkor tortent, hogy Gandalf visszatert. De senki sem latta. A troUok ugy dontottek, hogy most megsiitik a torpoket, es kesobb megeszik oket ez Bert otlete volt, es hosszas vita utan mind beleegyeztek. - Nem jo, ha most siitjiik meg oket, ramegy az egesz ejszaka mondta egy hang. Bert azt hitte, hogy William hangja. - Ne kezdj lijra vitatkozni, William - mondta - vagy ramegy az egesz

ejszakank. - Ki vitatkozik? - kerdezte William, aki azt hitte, Bert beszelt. - Hat te - valaszolt Bert. - Hazudsz - mondta William; igy a vita ujra elkezdodott. Vegiil megegyeztek, hogy finomra daraljak, es megfozik oket. Igy hat elovettek egy fekete fazekat, es eloszedtek a keseiket. - Nem jo, ha megfozziik oket, nines viziink, es hosszu az ut a kuthoz, meg minden - mondta egy hang. Bert es William azt hitte, Tom hangja volt. - Fogd be! - mondtak mindketten - vagy soha nem vegziink. Te magad mehetsz a vizert, ha meg egyszer megszolalsz. - Te fogd be! - mondta Tom, aki azt hitte, William hangja volt. -

Ki vitatkozik itt raj tad kiviil, azt szeretnem tudni. - Hiilye vagy - mondta William. - Hiilye vagy te! - mondta Tom. Es a vita ujra elolrol kezdodott, meg hangosabban. Vegiil ugy dontottek, egyenkent raiilnek a zsakokra, kilapitjak, es legkozelebb megfozik oket. - Kire iiljiink eloszor? - kerdezte a hang. - Legjobb lenne az utolso fickora iilni eloszor - mondta Bert, akinek a szemet Thorin megsebezte. Azt hitte, Tom beszel. - Ne beszelj magadban - mondta Tom. - Ha megis az utolsora akarsz iilni, hat iilj ra. Melyik az? - A sarga harisnyas - mondta Bert. - Dehogy, a sziirke harisnyas - mondta egy olyan hang, mint Williame. - Biztos voltam benne, hogy a sarga volt - mondta Bert. - Akkor legyen a sarga - mondta William. - Akkor miert mondtad, hogy a sziirke? - kerdezte Bert. - En nem mondtam. Tom mondta. - En ugyan soha! - mondta Tom. - Te voltal. - Ketto az egy ellen, ugyhogy fogd be! - mondta Bert. - Eztet kinek mondtad? - mondta William. - AUj le! - mondta Tom es Bert egyiitt. - Az ejszaka elmulik, es koran

hajnalodik. Gyeriink, essiink neki! - A hajnal vigyen el benneteket, es valjatok kove! - mondta egy olyan hang, mint

Williame. De nem 6 volt. Abban a pillanatban feny jott at a domb folott, es nagy csiripeles kelt az agak kozott. William nem szolalt meg tobbet, mert ahogy allt, es meg akart fordulni, kove valtozott; Bert es Tom kove dermedt, ahogy raneztek. A mai napig igy allnak, egyediil, hacsak a madarak nem raknak feszket rajtuk; a trolloknak, ahogy valosziniileg tudjatok, hajnal elott a fold alatt kell lenniiik, vagy visszavaltoznak a hegyek anyagava, amibol teremtettek oket, es tobbet nem mozdulhatnak. Ez tortent Berttel, Tommal, es Williammel. - Nagyszerii! - mondta Gandalf, ahogy kilepett a fa mogiil, es segitett Bilbonak lemaszni a tovisbokorrol. Akkor Bilbo megertette. A varazslo hangja miatt veszekedtek a troUok, amig a feny meg nem erkezett, es nem vegzett veliik. A kovetkezo dolguk a zsakok kikotese, es a torpok kiengedese volt. Majdnem megfuUadtak, es nagyon bosszusak voltak: nem volt elvezetes ott fekiidni, es hallgatni a troUok terveit, hogy megsiitik, kilapitjak, ledaraljak oket. Meg kellett hallgatniuk Bilbo beszamolojat, hogy mi tortent vele, ketszer is, mielott megelegedtek volna.

- Butasag ilyenkor a szurkalast es a zsebmetszest gyakorolni - mondta Bombur -, mikor mi csak tiizet es etelt akartunk! - Es ez az, amit hare nelkiil nem kaptatok volna meg ezektol a fickoktol, barmi tortenjek is - mondta Gandalf. - Barhogy is, most csak az idot vesztegetitek. Nem ertitek, hogy a trolloknak van egy barlangjuk, vagy egy iiregiik valahol a kozelben, ahol

elbujhatnak a nap elol? Meg kell nezniink! Atkutattak a kornyeket, es nemsokara ratalaltak a troUok kocsizmainak nyomara, ami kivezetett a fak koziil. Kovettek a nyomokat felfele a dombon, amig egy nagy, barlangba vezeto ajtohoz nem ertek, amit bokrok takartak. Kinyitni nem tudtak, bar mindannyian toltak az ajtot, mikozben Gandalf tobb varazsiget is kiprobalt. - Ez segithet valamit? - kerdezte Bilbo, mikor mar elfaradtak, es kezdtek diihosek lenni. - A foldon talaltam, mikor a troUok verekedtek. Elovett egy nagy kulcsot, amit William ketsegkiviil kicsinek es titkosnak hitt. Nagy szerencsere kieshetett a zsebebol, meg mielott kove valt. - Mi a jo egre nem mondtad ezt elobb? - kialtottak fel. Gandalf felkapta a kulcsot, beillesztette a kulcslyukba. A koajto egy lokessel kicsapodott, es mindannyian bementek. A padlon csontok hevertek, a

levegoben biiz terjengett; de nagy halom etel volt szanaszet szorva a polcokon es a foldon, a korabbi zsakmanyok koszos maradekai kozott, mindenfele rezgombtol az aranyermekkel teli edenyekig, amelyek a sarokban alltak. Sok ruha is logott a falon, a troUoknak kicsik, attol tartok, hogy az aldozataikhoz tartoztak - es kozottiik tobb kard volt, kiilonfele fajtajuak, sokfele alakban, es meretben. Kiilonosen ketton akadt meg a szemiik, foleg a csodalatos kardhiively, es a dragakoves markolat miatt. Gandalf es Thorin elvett egyet-egyet; Bilbo elvett egy bortokos kest. Egy trollnak tiil kicsi lett volna, mint zsebkes, de egy hobbitnak ez egy jo rovid kard volt. - Ezek nagyon jo kardoknak latszanak - mondta a magus, ahogy felig

kihuzta, es kivancsian nezegette oket. - Nem troUok keszitettek oket, nem is emberkovacsok. Nem ezeken a foldeken, vagy ezekben az idokben kesziiltek. Ha el tudjuk olvasni a rajtuk levo runakat, tobbet is megtudhatunk roluk.

- Menjiink ebbol a szornyii biizbol! - mondta Fili. Kihordtak az ermekkel teli edenyeket, es azt az elelmet, ami erintetlennek, es ehetonek latszott, ezen kiviil egy gyombersoros hordot is, ami meg tele volt. Akkorra ugy ereztek, reggeli-ido van, es mivel nagyon ehesek voltak, nem huztak az orrukat attol, amit a troUok kamrajabol hoztak ki. A sajat keszleteik nagyon megfogyatkoztak. Most ehettek kenyeret, sajtot, volt sor bosegesen, es szalonna is, amit a tiiz parazsanal megsiithettek. Ezutan aludtak, mert elozo ejszakajuk nyugtalan volt; delutanig semmi mast nem csinaltak. Majd felhoztak a ponikat, es elvittek az arannyal teli edenyeket, titokban elastak mindet, nem messze a folyomedertol, es sok eros varazslatot tettek ra, ha esetleg megtortenne, hogy visszajonnek, el tudjak vinni. Mikor ezzel vegeztek, mind ujra nyeregbe szalltak, es vegiglovagoltak a keletre vezeto osvenyen. - Miert mentel el, ha megkerdezhetem? - kerdezte Thorin Gandalftol, ahogy lovagoltak. - Hogy koriilnezzek - valaszolt a magus. - Es mi hozott vissza, epp a kello idoben? - Hogy visszaneztem - mondta.

- Pontosan! - mondta Thorin. - De tudnal egy kicsit vilagosabban fogalmazni? - Elore mentem, hogy kikemleljem az utat. Nemsokara veszelyes lesz, es nehez. Tovabba szerettem volna feltolteni a keszleteinket is. Nem mentem tul

messzire, mikor talalkoztam nehany baratommal Volgyzugolybol. - Az merre van? - kerdezte Bilbo. - Ne szolj kozbe! - mondta Gandalf. - Nehany nap mulva odaertek, ha szerencsenk van, es mindent megtudhatsz rola. Ahogy mondtam, talalkoztam kettovel Elrond nepebol. Siettek, mert feltek a troUoktol. Ok mondtak nekem, hogy harom koziiliik lejott a hegyekbol, es bevettek magukat az erdobe, nem messze az uttol; mindenkit elijesztettek a kornyekrol, es elkaptak az idegeneket. - Rogtonl az az erzesem tamadt, hogy sziikseg van ram. Ahogy visszaneztem, lattam egy tiizet a tavolban, es elindultam arra. Most mar tudod. Kerlek, legkozelebb legyetek ovatosabbak, vagy soha nem jutunk el sehova! - Koszonom! - mondta Thorin.

3. fejezet Rovid piheno Bar az ido javult, aznap nem enekeltek, es torteneteket sem meseltek. Ez igy

maradt a kovetkezo napon is, es azutan is. Kezdtek erezni, hogy a veszely mar egyik oldalon sines messze. A csillagok alatt taboroztak, a lovaiknak tobb etel jutott, mint sajat maguknak; boven volt fii, de a zsakjaiban meg azzal egyiitt is keves etel volt, amit a troUoktol szereztek. Egyik nap atkeltek egy folyon egy tagas, sekely szakaszon, ahol mindent betoltott a viz es a huUamok hangja. A tiilso part meredek es csiiszos volt. Mikor felertek a tetejere a ponikat szaron vezetve, lattak, hogy a

hatalmas hegyek nagyon kozel keriiltek hozzajuk. Mar csak egynapi konnyii litra lehettek a legkozelebbi hegy labatol. Sotetnek es felelmetesnek nezett ki, bar nehol voltak napsugaras foltok a hegy barna oldalan, es feljebb a hofedte csucsok ragyogtak. - Az a Hegy? - kerdezte Bilbo komor hangon, ahogy elkerekedett szemmel nezte. Meg soha nem latott semmit, ami ennyire nagy lett volna. - Termeszetesen nem! - valaszolt Balin. - Ez csak a Kodhegyseg kezdete, es nekiink at kell kelniink rajta, folotte, vagy alatta, mielott a mogotte elteriilo

Vadonfoldere eriink. Es meg a masik oldalrol is egy jo darab utat kell megtenniink kelet fele a Maganyos Hegyig, ahol Szmog a kincseinken fekszik. - O! - mondta Bilbo. Pillanatnyilag nagyon faradtnak erezte magat, faradtabbnak, r mint amire csak vissza tudott emlekezni. Ujra eszebe jutott a kenyelmes szeke a tiiz mellett, a kedvenc nappalijaban, az 6 kis hobbit-iiregeben, es a lutyulo teaskanna. Nem ez volt az utolso alkalom! Most Gandalf vezetett. - Nem szabad leterniink az utrol, maskiilonben vegiink mondta. - Eloszor is sziiksegiink van elelemre, es egy biztonsagos helyre, ahol pihenhetiink. Masreszt nagyon fontos, hogy a Kodhegysegen a megfelelo osvenyt kovetve keljiink at, kiilonben eltevediink, esjohetiink vissza, hogy ujbol nekivagjunk (mar ha egyaltalan visszajutunk). Kerdeztek a tobbiek, hogy merre tart, Gandalf igy valaszolt: - A Vadon legszelere jutottatok, ahogy azt nehanyan mar tudjatok. Valahol elottiink van Volgyzugoly szep volgye, ott el Elrond az Utolso Meghitt Otthonban. A barataimmal iizentem, es mar varnak benniinket.

Ez jol es megnyugtatoan hangzott, de meg nem ertek oda. Nem volt

am olyan konnyii megtalalni a Hegyektol nyugatra fekvo Utolso Meghitt Otthont, mint amilyennek hallatszott. Latszolag nem volt sem fa, sem volgy, sem domb, ami megtorte volna az elottiik fekvo taj kepet. Csak egy hatalmas emelkedo volt, ami lassan kuszott felfele, hogy talalkozzon a legkozelebbi hegy labaval, egy szeles taj, fiizold es mohazold foltokkal, ami azt mutatta, hoi lehet viz. Elmult a reggel, eljott a delutan; de a csendes pusztasagon sehol nem latszott telepiiles nyoma. Egyre idegesebben lettek, mert lattak, hogy a haz barhol megbujhatott, koztiik es a hegyek kozott. Varatlanul volgyek bukkantak elo, sziikek es melyek, amelyek hirtelen nyiltak meg a labuknal, es ahogy leneztek, meglepetten lattak, hogy fak es rohano vizek vannak a volgy aljan. Nemelyik olyan keskeny volt, hogy at lehetett volna ugrani, de nagyon melyek voltak, es vizesesek latszottak benniik. Voltak sotet szakadekok, melyekbe sem leugrani, sem lemaszni nem lehetett. Voltak ott zsombekosok, nemelyik zold, kellemes latvany, ahol viragok nottek szepre es nagyra; de ha egy poni

zsakkal a hatan arrafele ment volna, soha nem jutott volna ki onnan. Sokkal szelesebb volt az a fold a gazlotol a hegyekig, mint azt gondolnatok. Bilbo le volt nyiigozve. Az egyetlen osvenyt feher kovek jeleztek, nemelyikiik, kicsi, masokat felig moha vagy hanga boritott. Mindent egybeveve nagyon lassan haladtak, ahogy az osvenyt kovettek, meg igy is, hogy Gandalf vezetett, pedig ugy latszott, hogy 6 eleg jol ismeri az utakat errefele. Feje es a szakalla erre-arra lendiilt, ahogy a koveket kereste, ok pedig

kovettek a fejmozgasat, de valahogy nem ertek a kereses vegere, ahogy a nap kezdett nyugovora terni. Mar reg elmult uzsonnaido, es ugy tiint, lassan a vacsoraido is erre a sorsra jut. Lepkek repkedtek mindenfele, es a feny kezdett halvanyodni, mert a hold meg nem kelt fel. Bilbo ponija a gyokerekben es kovekben botladozott. Olyan hirtelen ertek egy meredek szakadek szelere, hogy Gandalf lova kis hijan leszankazott a lejton. - Vegre itt van! - szolt oda a tobbieknek, ok kore gyiiltek, es atneztek a peremen. Egy volgyet lattak lent a melyben. A sziklas mederben rohano viz

hangjat hallottak, fak illata erzodott a levegoben; fenyek latszottak a volgy oldalaban, a vizen tul. Bilbo soha nem felejtette el, hogyan bukdacsoltak es csuszkaltak lefele a sziirkiiletben, a meredek, cikkcakkos osvenyen Volgyzugoly elrejtett volgy ebe. A levego egyre langyosabb lett, ahogy lefele haladtak, a fenyoillat elalmositotta Bilbot, igy egyre-masra lekokadt a feje, es neha majdnem leesett, vagy beiitotte az orrat a poni nyakaba. Sziviik egyre jobban felderiilt, ahogy lejjebb es lejjebb ereszkedtek. A fenyok biikkre es tolgyre cserelodtek, es joleso kenyelem erzodott a felhomalyban. Az utolso zold is majdnem kihunyt a fiiben, mikor vegiil egy nyflt tisztasra ertek, nem sokkal a folyo partja folott. "Hmm, mintha tiindek illata lenne" - gondolta Bilbo, es felnezett a csillagokra. r Azok fenyesen es keken ragyogtak. Epp abban a pillanatban enekszo harsant a fak kozott, mintha csak nevetes lenne: O! Mit csinaltok Es merre jartok?

Ponitoknak patko jar A folyo meg csak folydogal O! Tralla-lalla-lalla-li Itt lenn, a volgyben. O! Mit kerestek Es merre mentek? A rozse mar izzik A kenyeret siitik O! Trilli-lilli-lilli-li A volgyben jo elni Ha-ha! O! Merre mentek Lobogo szakallal? Nem tudni, nem tudni Mi hozta Zsakos urat, Balint es Dwalint Ide le a volgybe Junius idejen Ha-ha! O! Maradtok meg, Vagy maris elmentek? A ponik mar faradtak A sotet mar kozeleg Elmenni butasag Maradni mulatsag Mig uj nap ebred Hallgatni a zenenket Ha-ha! Igy nevetgeltek es enekeltek a fak kozott; merem allitani, hogy ez egy eleg butuska dal volt. Nem mintha ez erdekelne oket, csak jobban nevetnenek rajta, ha ezt elmondanatok nekik. Persze, hogy tiindek voltak. Nemsokara Bilbo megpillantotta oket, ahogy a sotetseg melyebb lett. Szerette a

tiindeket, bar ritkan talalkozott veliik; de egy kicsit felt is toliik. A torpok viszont

nem tudnak kijonni veliik. Meg az olyan rendes torpok is, mint Thorin es tarsal, bolondosnak tartottak oket (ami egy eleg bolond gondolat), vagy bosszantotta oket a tarsasaguk. Nehany tiinde csufolta, vagy kinevette oket, foleg a szakalluk miatt. - Nocsak, nocsak! - mondta egy hang. - Nezzetek! Bilbo, a hobbit egy ponin, te jo eg! Hat nem edes? - Meglepoen csodalatos! Ezzel rakezdtek egy ujabb dalra, ami ugyanolyan nevetseges volt, mint az elobbi, amit nemreg irtam le nektek. Vegiil egy flatal, magas tiinde kijott a fak koziil, es meghajolt Gandalf es Thorin elott. - Koszontelek titeket a volgyben! - mondta. - Koszonom! - valaszolt Thorin egy kicsit mogorvan. Gandalf mar leszallt a lovarol, elvegyiilt a tiindek kozott, es vidaman beszelgetett veliik. - Kicsit letertetek az utrol - mondta a tiinde, - ha a vizen atvezeto, es a tulparti hazhoz vezeto utat keresitek. Mi majd utbaigazitunk titeket, de legjobb lenne, ha gyalog jonnetek, amig at nem keltetek a hidon. Maradtok egy kicsit, es veliink enekeltek, vagy maris indultok tovabb? Egy kicsit odebb mar kesziil a

vacsora - mondta. - Erzem a tiizhely illatat. Bilbo, amilyen faradt volt, szivesen maradt volna egy ideig. A tiindek eneke olyan dolog, amit nem szabad kihagyni, foleg juniusban, a csillagok alatt, mar ha erdeklik az embert az ilyen dolgok. Emellett szeretett volna par szot valtani ezekkel a nepekkel, akik lathatoan tudtak a nevet, es minden egyebet rola, bar 6 korabban nem

talalkozott veliik. Ugy gondolta, hogy a velemenyiik a kalandjat illetoen erdekes lehet. A tiindek sokat tudnak, bamulatos nepseg, hamar megtudnak mindent, ami a foldeken tortenik, olyan gyorsan, mint a szel, vagy meg gyorsabban. De a torpok a leheto leggyorsabban vacsorazni szerettek volna, es nem akartak maradni. Tovabb mentek, a ponikat szaron vezetve, mig vegiil ratalaltak egy jo osvenyre, es kiertek a folyo szelere. A folyo gyors es hangos volt, amilyenek a hegyi folyok szoktak lenni egy nyari esten, mikor a nap egesz nap folyamatosan siitotte a havat fent, a magasban. Csak egy keskeny, korlat nelkiili hid volt, olyan keskeny, hogy egy

poni epp atmehetett rajta; ezen kellett atkelniiik, lassan es ovatosan, egyenkent, mindegyikiiknek a kantaranal vezetve a sajat ponijat. A tiindek fenyes lampasokat hoztak a partra, es egy vidam dalt enekeltek, mig a tarsasag atment a hidon. - Ne logasd a szakalladat a vizbe, oregapam! - kiabaltak Thorinnak, aki majdnem negykezlab maszott at. - Anelkiil is eleg hosszu, hogy bevizezned. - Figyeljetek Bilbora, nehogy megegye az osszes siitemenyt! kialtoztak. - Tul kover meg ahhoz, hogy atferjen egy kulcslyukon! - Csitt, csendesen jo nepek! Jo ejszakat! - szolt Gandalf, aki utolsonak ert at. A volgynek fiile van, es nehany tiindenek tul szapora a nyelve. Jo ejszakat. Vegiil elertek az Utolso Meghitt Otthont, es az ajtokat szelesre tarva talaltak. Ez egy furcsa dolog, de nemsokara szot ejtiink a kellemes dolgokrol es a kellemesen toltott napokrol, de ezek nem tul erdekesek; ezzel szemben

a kellemetlen, zavaro, sot ijeszto dolgokbol jo meset lehet kerekiteni, es egyebkent is jo sokat lehet beszelni roluk. Sokaig maradtak abban a jo hazban, legalabb tizennegy napot, es neheziikre esett elindulni. Bilbo orommel ott maradt volna orokre - meg arra is gondolt, hogy egy kivansag egyenesen visszaviszi 6t,

minden gond nelkiil, a hobbit-iiregebe. Megis egy kicsit beszelniink kell az ottletiikrol. A haz ura egy tiindebarat volt, egyike azoknak, kiknek apairol furcsa tortenetek szolnak, meg a Tortenelem kezdete elotti idokbol, gonosz orkok, tiindek, es az emberek eszaki haborujarol. Tortenetiink idejen voltak meg nehanyan, akiknek osei kozott tiindek es hosok is voltak, es kozottiik Elrond, a haz ura volt a legnagyobb. Area olyan nemes es szep volt, mint egy tiinde-ure, eros volt, mint egy harcos, boles, mint egy magus, tiszteletremelto, mint a torpok kiralyai, es kedves, mint a nyar. Sok tortenet szol rola, de Bilbo nagy kalandjaban csak kicsi, bar fontos szerepe volt, ahogy azt latni fogjatok, ha valaha is a vegere eriink. A haz tokeletes volt, akar enni, aludni, dolgozni, meselni, enekelni, vagy csak iilni es gondolkodni akar az ember, vagy akar mindezt egyszerre. Abba a volgybe gonosz dolog nem johetett. Barcsak lenne idom, hogy csak nehanyat elmeseljek a mesekbol, vagy egyet-kettot a dalokbol, amiket ott hallottak, abban a hazban! Mindegyikiik, meg a ponik is felfrissiiltek, es megerosodtek az ott toltott nehany nap alatt. Ruhaikat helyrehoztak, akarcsak a seriileseiket, a kedviiket, es remenyeiket is.

Zsakjaikat megtoltottek etellel, ami konnyii volt, de segitett, hogy atjussanak a hegyi osvenyeken. Terveiket a legjobb tanacsokkal egeszitettek ki. Elerkezett az

ido, nyarkozep esteje, es mar keszen alltak, hogy utnak induljanak a reggel elso napsugaraival. Elrond ismerte a runak minden fajtajat. Aznap megnezte a kardokat, melyeket a troUok barlangjabol hoztak el, es azt mondta: - Ezeket nem troUok keszitettek. Ezek regi kardok, a Nyugat Nemestiindeinek, rokonaimnak regi kardjai. Gondolinban kesziiltek, az Orkhaborukhoz. Biztos sarkanykincsbol, vagy ork zsakmanybol szerezhettek, mert a sarkanyok es a orkok hosszu korokkal ezelott elpusztitottak azt a varost. Ennek a kardnak Thorin, a runak szerint Orcrist, Ork-Nyakazo a neve, Gondolin osi nyelven. Ez Gandalf, a Glamdring, az EUenseg Porolye, amit Gondolin kiralya hordott egyszer regen. Tartsatok jol oket! - Azon gondolkodom, honnan szerezhettek a troUok ezeket? - kerdezte Thorin, es ujult erdeklodessel nezett a kardjara. - Nem tudnam megmondani - valaszolt Elrond, - de azt hiszem, a troUjaitok mas rablokat fosztottak ki, vagy raakadtak regebbi rablasok maradvanyaira valahol az eszaki hegyekben. Hallottam, hogy meg mindig lehet reg elfeledett kincseket

talalni Moria banyainak elhagyott barlangjaiban, a torpok es orkok haboruja ota. Thorin elgondolkodott a hallottakon. - Nagy becsben fogom tartani ezt a kardot mondta. - Barcsak ujra orkokat nyakazhatna! - Ez a kivansagod eleg hamar teljesiilhet a hegyek kozott! - mondta Elrond. - De

mutasd a terkepedet! Elvette a terkepet, hosszasan nezte, majd megrazta a fejet. Nem teljesen ertett egyet a torpokkel, es az arany utani vagyukkal, es gyiilolte a sarkanyokat, a gonoszsagukat. Elszomorodott, mikor visszaemlekezett Suhatag varosanak, es csodas harangjainak pusztulasara, a csillogo Sebes Folyo felperzselt partjaira. A hold szeles, novekvo sarloja eziistszinben ragyogott. Feltartotta a terkepet, es a feher feny atragyogott rajta. - Mi ez? - kerdezte Elrond. - Itt Hold-runakat latok az egyszerii runak mellett, amik szerint 'Ot lab magas az ajto, es harman fernek el egymas mellett'. - Mik azok a Hold-runak? - kerdezte a hobbit teljes izgalomban. Szerette a terkepeket, ahogy azt mar korabban mondtam; szerette a runakat, a betiiket es a

furfangos kezirast is, bar az 6 kezirasa vekony, pokhalo-szerii volt. - A Hold-runak runa-jelek, de nem lehet latni oket - valaszolt Elrond. Akkor nem, ha csak egyszeriien nezziik oket. Csak akkor lathatok, ha a hold mogottiik ragyog, sot mi tobb, a legfurfangosabb fajta eseteben a holdnak ugyanolyan alakunak kell lennie, es ugyanabban az evszakban kell nezni, mint amikor leirtak oket. A torpok talaltak fel, es eziist toUal irtak ezeket, ezt a barataid is elmondhatjak neked. Ezeket nyarkozep estejen irhattak, novekvo hold mellett, hosszu idovel ezelott. - Es mit mondanak? - kerdezte Gandalf es Thorin egyszerre, egy kicsit talan bosszankodva, mert Elrondnak eloszor inkabb ezt kellett volna elmondania, bar a runak megfejtesere eddig nem volt esely, es csak isten tudja, mikor lett volna

legkozelebb. - AUj a sziirke ko melle, mikor a rigo kopog - olvasta Elrond -, es a lenyugvo nap Durin Napjanak utolso sugaraival megvilagitja a kulcslyukat. - Durin, Durin! - mondta Thorin. - O volt a torpok legosibb nemzetsegenek, a Hosszuszakallasok atyainak osatyja. - Es mi ez a "Durin Napja"? - kerdezte Elrond. - A Torpok Uj Evenek elso napja - valaszolt Thorin -, ahogy azt

mindenkinek tudnia kellene, az osz utolso holdjanak elso napja, a tel kiiszoben. Azt is Durin Napjanak nevezziik, mikor az osz utolso holdja es a nap egyiitt lathato az egen. De attol felek, ez nem segithet sokat nekiink, mert manapsag meghaladja a tudasunkat annak megallapitasa, hogy mikor lesz ilyen nap. - Ezt majd meglatjuk - mondta Gandalf. - Van meg mas iras? - Semmi, amit ennel a holdnal latni lehet - mondta Elrond, es visszaadta a terkepet Thorinnak. Lementek a folyohoz, hogy lassak a tiindeket enekelni es tancolni nyarkozep estejen. A kovetkezo reggel nyarkozep reggele volt, olyan szep es friss, amilyet csak almodni lehet: az eg kek, sehol egy felho, a nap tancolt a folyo vizen. Bucsudalok hangjara lovagoltak el, jo iitemben, sziviik uj kalandra keszen, es tudtak, milyen utat kovessenek a Kodhegysegen at, a hegyen tuli foldekig.

4. fejezet Hegy folott es hegy alatt Sok osveny vezetett fel a hegyekbe, es sok vezetett at rajtuk, de a legtobb

osveny sehova nem vezetett, csaloka volt, vagy meg annal is rosszabb.

A legtobb atkelon gonosz dolgok es rettenetes veszelyek leselkedtek az utazora. A torpok es a hobbit, Elrond tanacsainak es Gandalf emlekeinek segitsegevel a jo utat valasztottak, ami a jo atkelohoz vezetett. Hosszu napokkal azutan, hogy kiertek a volgybol, es merfoldekkel maguk mogott hagytak az Utolso Meghitt Otthont, meg mindig felfele vezetett az utjuk. Nehez es veszelyes ut volt: kanyargos, maganyos es hosszu. Ha visszaneztek, lathattak, hogy a foldek, melyeket elhagytak, alattuk teriilnek el. Messze-messze nyugaton, ahol minden kek volt es homalyos, Bilbo tudta, hogy ott fekszik az 6 kenyelmes es biztonsagos hazaja, es az 6 kis hobbit-iirege. Reszketett. Kezdett nagyon hideg lenni odafent, a szel metszo lett a kovek kozott. Neha voltak nagy sziklak, amelyek levagtattak a hegyoldalon, ahogy a deli nap melegetol megindultak a havon, es elgurultak a tarsasag tagjai kozott (ami szerencses eset volt), vagy a fejiik folott (ami viszont ijeszto). Az ejszaka kenyelmetlen volt es hideg, nem mertek enekelni, vagy tul hangosan beszelni, mert hatborzongato visszhangot vertek. Ugy tiint, semmi sem tori meg a csendet - kiveve a viz, a szel, vagy a kovek repedesenek hangja. "Lent mar javaban tart a nyar" - gondolta Bilbo. - "Epp kaszaljak a szenat, vagy piknikeznek. Aratni fognak, es szedret szedni, mielott mi ezzel a gyorsasaggal elkezdenenk leereszkedni a tuloldalon." A tobbieknek is hasonlo borongos gondolataik voltak, bar amikor elbucsuztak Elrondtol nyarkozep napjanak nagy remenyeivel, meg vidaman beszelgettek a hegyi atkelesrol, es hogy gyorsan atlovagolnak a hegyen tuli videken. Azon

jart az esziik, hogy elerik a titkos ajtot a Maganyos Hegyen, talan epp az osz kovetkezo holdjanal - "es esetleg az lesz Durin Napja" - mondtak. Csak Gandalf csovalta a fejet, de nem mondott semmit. A torpok hosszu evek ota nem jartak azon a videken, de Gandalf igen. O tudta, hogy egyre tobb es tobb lett a veszely a Vadonban, miota a sarkanyok eliildoztek az embereket arrol a tajrol, es az orkok titokban elszaporodtak Moria Banyainak csataja utan. Meg azok a tervek is csodot mondhatnak, amelyeket olyan boles magusok keszitenek, mint Gandalf, es olyan baratok, mint Elrond. Ez neha elofordul, ha valaki veszelyes kalandokba vag a Vadon Szelen tul. Gandalf eleg boles volt ahhoz, hogy tudja ezt. Tudta, hogy valami varatlan fog tortenni, es alig mert remenykedni, hogy barmilyen felelmetes kaland nelkiil megusszak az atkelest a maganyos hegycsucsok kozott, es az olyan volgyekben, ahol nem uralkodott kiraly. Nem usztak meg. Minden jol ment, mig egy nap viharba keveredtek. Ez nem is vihar

volt, inkabb egihaboru. Tudjatok, milyen rettenetes tud lenni egy vihar lent, a folyovolgyben, foleg akkor, ha ket nagy fergeteg talalkozik, es osszecsapnak. A hegyekben ejszaka meg felelmetesebb a dorges es a villamlas, mikor a keletrol es nyugatrol erkezo viharok talalkoznak, es hare kezdodik kozottiik. A villamok megtornek a hegycsucsokon, a sziklak megremegnek, a dorges kettevagja a levegot, es a hangja legurul a barlangokba es melyedesekbe. A sotetseget pedig kitolti a mindent elsopro zaj es a hirtelen fellobbano feny. Bilbo meg sosem latott, de meg nem is kepzelt el semmi ehhez

hasonlot. Magasan fent voltak egy sziik helyen, egyik oldalon egy meredek szakadek, ami egy homalyos volgybe ereszkedett. Egy kiallo szikla alatt kerestek menedeket ejszakara. Bilbo egy takaro alatt fekiidt, es tetotol talpig reszketett. Mikor kikukucskalt a takaro alol, a villamfenyben azt latta, hogy a volgy tuloldalan kooriasok alltak, es jatekbol sziklakat hajigaltak egymasnak, elkaptak, majd leguritottak a sotetsegbe, ahol a fak koze csapodtak, vagy apro

darabokra hullottak nagy robaj kozepette. Aztan jott a szel es az eso. A szel minden iranyba szetfujta a jeges esot, igy a folottiik levo szikla semmi vedelmet nem adott. Nemsokara teljesen elaztak, a ponik a fejiiket logatva alltak, farkuk a labuk kozott, es nemelyikiik nyihogott felelmeben. Hallottak, ahogy az oriasok hahotaztak es kialtoztak vegig a hegyoldalban. - Ez nagyon nem lesz jo igy! - mondta Thorin. - Ha a szel nem fuj le minket innen, nem fuUadunk vizbe, es nem csap belenk a villam, akkor egy orias fog felkapni benniinket, es felrug a magasba, mint egy futball-labdat. - Nos, ha tudsz egy jobb helyet, vigyel oda minket! - valaszolt Gandalf. Egyre mogorvabb lett, es egyaltalan nem volt boldog az oriasoktol. A vitanak az lett a vege, hogy elkiildtek Filit es Kilit, hogy keressenek egy jobb menedeket. Nagyon eles szemiik volt, es mivel nagyjabol 50 evvel fiatalabbak voltak a tobbi torpnel, altalaban ok kaptak ezeket a feladatokat (mert mindenki tudta, hogy nines ertelme Bilbot kiildeni). Ha valamit meg akarsz talalni, a

legjobb, ha nezelodsz (Thorin ilyesmit mondott az ifju torpoknek). Altalaban talal valamit az ember ha nezelodik, de nem mindig azt, amit keresett. Ebben az esetben ez igaznak bizonyult. Nemsokara Fill es Kill kuszva jottek vissza, a kovekbe kapaszkodva a szel elleneben. - Talaltunk egy szaraz barlangot - mondtak, - nem messze, a kovetkezo fordulon tul. A ponikkal egyiitt mindannyian beferiink. - Alaposan atkutattatok? - kerdezte a magus, mert tudta, hogy a hegyi barlangok ritkan allnak iiresen. - Igen, igen! - mondtak, bar mindenki tudta, hogy ezzel nem tolthettek sok idot, tul hamar jottek vissza. - Nem olyan nagy, es nem tul mely. Termeszetesen ez a veszelyes a barlangokban: neha nem tudni, milyen melyek, vagy egy jarat hova vezet, esetleg bent mi varhat az emberre. De most Fill es Kill hirei elegsegesnek latszottak. Mindannyian felkeltek, es kesziiltek az indulashoz. A szel iivoltott, az eg dorgott, de nekik a tovabbhaladassal kellett torodniiik. Nem kellett messzire menniiik, igy nemsokara egy sziklahoz ertek, ami kilogott az osvenyre. Ha az ember moge lepett, egy boltivet lathatott a

hegy oldalaban. Pont annyi hely volt, hogy a ponikat attuszkoljak, miutan a csomagokat es a nyerget leszedtek roluk. Ahogy athaladtak a boltiv alatt, jo volt hallani, hogy az eso es a szel odakint tombol, es nem koriilottiik, es hogy biztonsagban vannak az oriasoktol es a sziklaiktol. A magus nem akart kockazatot vallalni. Meggyiijtotta a botjat - ahogy Bilbo ebedlojeben is tette, de ez nagyon tavolinak tiint, ha meg emlekeztek ra -, es a fenynel atkutattak a barlangot

egyik vegetol a masikig. Eleg nagymeretiinek latszott, de nem tul nagynak, sem kiilonosnek. A padloja szaraz volt es akadt nehany kenyelmes zug. Az egyik vegeben volt hely a poniknak: ott alltak (nagyon oriiltek a valtozasnak), gozologtek, ropogtattak a zabostarisznyajukban. Oin es Gloin tiizet akart rakni a bejaratnal, hogy megszarithassak a ruhaikat, de Gandalf hallani sem akart errol. Tehat kiteritettek a vizes holmijukat a padlora, es a csomagjaikbol elovettek a szaraz ruhakat. Majd kenyelmesen elrendeztek a takaroikat, elovettek a pipaikat, es

fiistkarikakat fujdogaltak, amiket Gandalf kiilonfele sziniire varazsolt es a plafonra tancoltatott, hogy szorakoztassa a tarsasagot. Csak beszelgettek es beszelgettek, elfeledkeztek a viharrol, es megtargyaltak, ki mit fog kezdeni a kincs raeso reszevel (persze, amikor hozzajutnak, de ez most nem latszott annyira lehetetlennek), majd szepen sorban elaludtak. Ez volt az utolso alkalom, hogy hasznaltak a ponikat, a csomagokat, a poggyaszt, a szerszamokat es a rakomanyt, amit magukkal hoztak. Azon az ejszakan kideriilt, jo otlet volt, hogy Bilbot magukkal hoztak. Valahogy hosszu ideig nem jott alom a szemere, es mikor vegre elaludt, nagyon csunya almai voltak. Azt almodta, hogy egy res, ami a barlang hatso falan volt, egyre nagyobb es nagyobb lett, mind szelesebbre tarult, es 6 nagyon felt, de semmit sem tudott tenni, csak fekiidt, es nezett. Majd azt almodta, hogy a barlang padloja megmozdul, es 6 csak csuszik, kezd leesni, isten tudja, hova. Ekkor remiilten felebredt, es latta, hogy az almanak egy resze valosag

volt. Egy res megnyilt a barlang hatso reszen, es mar egy szeles jarat lett belole. Epp idoben nezett oda, hogy lassa az utolso ponik farkat eltiinni benne. Termeszetesen nagyot kialtott, olyan nagyot, amekkorat csak egy hobbit kialthat, ami meglepo a meretiikhoz kepest. Orkok ugrottak elo, nagy orkok, hatalmas, ronda kinezetii orkok, nagyon sokan, mielott annyit mondhatott volna 'Habakuk'. Minden torpre legalabb hat ork jutott, meg Bilbora is ketto. Mindegyikiiket felkaptak, atvittek a resen, meg mielott annyit szolhattak volna, hogy 'iillo es kalapacs'. De Gandalfot nem kaptak el. Bilbo kialtasa legalabb ennyi jottett. A pillanat tort resze alatt felebresztette, es mikor az orkok utana nyultak, hogy elkapjak, mintha villam csapott volna a barlangba, puskapor szaga erzodott, es nehany ork holtan esett ossze. A res egy csattanassal bezarult, de Bilbo es a torpok a rossz oldalon voltak! Hova lett Gandalf? Sem a torpok, sem az orkok nem tudtak, de az orkok nem is akartak megvarni, amig kideriil. Melyen voltak, nagyon melyen, es olyan sotet

volt, amiben csak azok az orkok latnak, akik a hegyek melyen tanyaznak. A jaratok elagaztak es kereszteztek egymast minden iranyban, de az orkok ugy ismertek az utat, mint mi, amikor a legkozelebbi postara megyiink. Az ut lefele tartott, egyre lejjebb, a levego szornyen fiilledt volt. Az orkok nagyon durvan bantak veliik, konyorteleniil szorongattak oket, kuncogtak es rohogtek azon a csuf, jeghideg hangjukon. Bilbo sokkal rosszabbul erezte magat, mint amikor a

troll felemelte a labanal fogva. Ujra es ujra a kedves, vilagos hobbitiiregebe kivankozott. Nem utoljara! Hirtelen voros feny villant elottiik. Az orkok elkezdtek enekelni vagy karogni, a labukkal vertek az iitemet a kopadlon, es a foglyaikat raztak. Csett, csatt! Megfoglak! Krikk, krakk! Elkaplak! Csak lefele az Orkvarosba Menj csak, kiskomam. Rices, reees! Puff, paff! Poroly es fogo! Uveg es dugo! Dumm dumm lenn a fold alatt Hoho! Kiskomam! Pikk, pakk! Ostor csatt! Usd es vagd! Nines nyafogas!

Dolgozz esak! Nines obegatas Ha orkok dorognek es orkok rohognek Csak korbe-korbe a fold alatt Itt lenn kiskomam!

Ez igazan szornyen hangzott. A falak visszavertek a esapkodas hangjat Adal mondanivaloja tul egyszerii volt: az orkok korbaesokat vettek elo, es oket esapkodtak, hogy ugy fussanak elottiik, ahogy esak a labuk birja. A torpok egyike masika mar kezdett nyafogni es obegatni, mikor bebukdaesoltak egy hatalmas barlangba. A barlangot kozeprol hatalmas voros tiiz vilagitotta meg, es faklyak vegig a falakon. A barlang tele volt orkokkal. Mindannyian rohogtek, diiborogtek es tapsoltak, amikor a torpok (szegeny Zsakos urral a legvegen, 6 volt a

legkozelebb a korbacsokhoz) befutottak, mig az ork-hajcsarok mogottiik csattogtattak a korbacsaikat. A ponik mar ott voltak, osszeterelve az egyik sarokban, es ott fekiidt minden csomagjuk es poggyaszuk szetszaggatva, es az orkok felforgattak, osszeszaglasztak, szetturkaltak, vagy epp

veszekedtek rajta. Attol tartok, ekkor lattak utoljara ezeket a kivalo kis ponikat, meg azt a kis kemenykotesii feher joszagot is, amit Elrond adott kolcson Gandalfnak, mert az 6 lova nem volt alkalmas a hegyi utakra. Az orkok ugyanis lovakat, ponikat es szamarakat esznek (meg meg szornyiibb dolgokat), es mindig ehesek. De most a foglyok csak sajat magukra gondoltak. Az orkok hatrabilincseltek a keziiket, osszekotottek oket egy sorba, es elvonszoltak oket a barlang tavolabbi vegebe. Bilbo ott bukdacsolt a sor vegen. Ott, az arnyekban egy nagy lapos kovon egy hatalmas fejii, oriasi ork iilt. Fegyveres orkok alltak koriilotte, baltaval es gorbe karddal, mert ok ilyen fegyvereket hasznalnak. Az orkok kegyetlenek, gonoszak es sotetsziviiek. Nem keszitenek szep dolgokat, de sok furfangos dolgot igen. Ha veszik a faradsagot, ugy asnak alagutat es banyasznak, mint barmelyik torp, kiveve a legjobbakat, de az orkok legtobbszor koszosak es mocskosak. Nagyon iigyesek, ha porolyt, szekerceket, kardokat, toroket,

csakanyokat, fogokat es egyeb kinzoeszkozoket kell kesziteni, vagy ha masokkal kell elvegeztetni a dolgokat. Olyan rabokkal es a rabszolgakkal, akik addig dolgoznak, amig bele nem halnak a levego es a napfeny utani vagyakozasba. Nem kizart, hogy ok talaltak fel azokat a gepeket, amelyek azota is gondot

okoznak a vilagnak, fokent azokat a szerkezeteket, melyekkel sok embert lehet megolni egyszerre. Mindig szerettek a kerekeket, a gepeket, a robbanasokat, es hacsak tehettek, nem dolgoztak a sajat keziikkel. De azokban az idokben es azokon a vad videkeken meg nem voltak ennyire fejlettek. A torpoket nem gyiiloltek kiilonosebben, nem jobban, mint barki vagy barmi mast, fokent a rendszereto es gazdag nepeket. Nehany helyen a gonosz torpok meg szovetsegre is leptek veliik. De Thorin nepet kiilonlegesen gyiiloltek, a haboru miatt, amirol mar hallhattatok, de ez nem tartozik a mesenkhez. Egyebkent is az orkokat nem erdekelte, kit kapnak el, amig okosan es titokban csinaltak, es az aldozatok nem tudtak megvedeni magukat. - Kik ezek a nyomorultak? - kerdezte a Nagy Ork.

- Torpok, es ez! - mondta a hajcsarok egyike, es ugy megrantotta Bilbo lancat, hogy az terdre esett. - Az Eliilso Tornacnal rejtozkodtek, ott talaltunk rajuk. - Es mit akartatok ezzel elerni? - kerdezte a Nagy Ork Thorin fele fordulva. Semmi jot, ugy gondolom! Kikemlelni a nepem maganiigyeit, azt hiszem! Nem lepne meg, ha kideriilne, hogy tolvajok vagytok! Gyilkosok, es a tiindek baratai, nem kizart! Gyeriink! Mi mondanivalotok van? - Thorin a torp, szolgalatodra! - valaszolt, de ez csak egy udvarias semmiseg volt. - Azokhoz a dolgokhoz, amit gyanitasz vagy gondolsz, nekiink semmi koziink. Csak menedeket kerestiink a vihar elol egy megfelelonek es hasznalaton kiviilinek tiino barlangban. Semmi sem all tavolabb toliink, mint hogy valami modon

kenyelmetlenseget okozzunk az orkoknak. Ez tenyleg igaz volt! - Urn! - morogta a Nagy Ork. - Mondod te! Megtudhatnam, egyaltalan mit kerestetek itt a hegyekben, honnan josztok, es merre mennetek tovabb? Igazsag szerint mindent tudni akarok rolatok. Nem mintha hasznodra valna Tolgypajzsos Thorin, mar igy is tul sokat tudok a nepedrol. De halljuk az igazsagot,

vagy valami kiilonosen kellemetlenben lesz reszetek! - Uton voltunk, hogy meglatogassuk a rokonainkat, unokaocseinket es -hugainkat, elso-, masod- es harmadik foku unokatestvereinket, es nagyapaink mas utodait, akik ezeknek a vendegszereto hegyeknek a keleti oldalan elnek mondta Thorin, mert pillanatnyilag fogalma sem volt, mit is mondjon, es a valosagot termeszetesen nem arulhatta el. - Hazudik, 6 Hatalmassagod! - szolt a hajcsarok egyike. - Tobb emberiinket is villam csapta agyon a barlangban, mikor invitaltuk ezeket a teremtmenyeket, hogy r jojjenek le. Most halottan fekszenek, mint a ko. Es ezt meg nem magyarazta meg! - felmutatta azt a kardot, amit Thorin hordott, a kardot, amit a troUok barlangjaban talalt. A Nagy Ork szornyii nagyot iivoltott diiheben, mikor meglatta. Minden harcosa fogcsikorgatva morgott, a pajzsukat csapkodtak, es a labukkal dobogtak. Rogton felismertek a kardot. A maga idejeben orkok szazait olte meg, mikor Gondolin szep tiindei rajuk vadasztak a hegyekben, vagy a falak alatt csataztak. A neve Orcrist, Ork-Nyakazo volt, de az orkok egyszeriien a Harapo neven ismertek.

Gyiiloltek, de meg jobban azt, aki hordozta. - Gyilkosok es tiindebaratok! - iivoltott a Nagy Ork. - Vagjatok le

oket! Ussetek! Harapjatok! Tepjetek szet oket! Dobjatok oket kigyokkal teli godrokbe, es ne lassak a napot tobbe! - Annyira feldiihodott, hogy felugrott a szekebol, es tatott szajjal Thorinnak rontott. Abban a pillanatban minden feny kialudt a barlangban, es a hatalmas tiiz puff! egy vilagito kek fiistoszloppa valtozott, ami egeszen a plafonig ert, es egeto szikrakat szort az orkokra. Ami ezutan jott, a kialtozas, obegatas, morgas, makogas, iivoltozes, horges, atkozodas, nyiiszites, sikitozas leirhatatlan volt. Ha tobb szaz vadmacskat es farkast lassu tiizon, elve megsiitiink, az sem erhet fel ezzel a hangzavarral. A szikrak kilyuggattak az orkokat, es a fiist, ami most leereszkedett a plafonrol, olyan siirii volt, hogy meg az orkok sem lattak at rajta. Nemsokara egymasra estek, martak, rugtak, iitottek-vertek egymast, mintha mind megoriiltek volna.

Hirtelen egy kard fenye villant. Bilbo latta, ahogy keresztiilmegy a Nagy Ork testen, aki dobbenten allt a felfordulas kozepen. Holtan esett ossze, es az ork harcosok vinnyogva menekiiltek a kard elol a sotetsegbe. A kard visszakeriilt a hiivelyebe. - Gyorsan, kovessetek! - mondta egy hang kemenyen es halkan. Mielott Bilbo felfoghatta volna mi is tortent, mar ujra futott, olyan gyorsan, ahogy csak birt, a sor vegen. Lefele haladtak, meg sotetebb jaratokban, es az ork- te rem hangjai halkultak mogottiik. Egy halvany feny vezette oket. - Gyorsabban, gyorsabban! - mondta a hang. - Hamarosan ujra meggyujtjak a

faklyakat. - Varj egy percet! - szolt Dori, aki Bilbo elott volt a sor vegen. A hobbitot a vallara vette, amennyire osszekotozott keze engedte, es futottak tovabb, a lancaik osszecsorrentek, gyakran felbuktak, mert nem tudtak a keziikkel egyensulyozni. Csak nagy sokara alltak meg, de addigra mar a hegy sziveig is eljuthattak.

Ekkor Gandalf meggyujtotta a botjat. Persze, hogy Gandalf volt, de abban a pillanatban tul elfoglaltak voltak ahhoz, hogy megkerdezzek, hogy keriilt oda. Ujra kihuzta a kardjat, es az megint magatol vilagitott a sotetben. A harag ugy egett benne, hogy vilagitott, ha orkok voltak a kozelben. Most kek langgal egett oromeben, hogy megolte a barlangban a nagy orkot. Nem okozott neki gondot az ork-lancok elvagasa, es a rabok a leheto leggyorsabban kiszabadultak. Akard neve Glamdring, az EUenseg Porolye volt, ha meg emlekeztek ra. Az orkok Veronek hivtak, es ha lehet, meg jobban gyiiloltek, mint a Harapot. Az Orcrist is megmenekiilt, Gandalf azt is magaval hozta, miutan elvette a remiilt orok egyiketol. Gandalf sok mindenre gondolt; bar nem tehetett meg mindent, sokat tehetett a barataiert egy szorult helyzetben. - Mind itt vagyunk? - kerdezte, mikor atadta Thorinnak a kardot, es meghajolt. Hadd lassam: egy, ez Thorin; ketto, harom, negy, 6t, hat, het, nyolc, kilenc, tiz, tizenegy; hoi van Fill es Kill? Aha, ott vannak, tizenketto, tizenharom, es

Zsakos ur: tizennegy! Lam, lam! Lehetne rosszabb, de ugyanakkor lehetne sokkal

jobb is. Se poni, se etel, nem is tudjuk, hoi vagyunk, es mogottiink diihos orkok tomege. Gyeriink tovabb! Es tovabbmentek. Gandalfnak igaza volt: nemsokara ork-hangokat hallottak, es szornyii kialtasokat messze a jaratokban, amiken keresztiiljottek. Ez meg nagyobb gyorsasagra osztokelte oket, de mivel szegeny Bilbo fele olyan gyorsan sem tudott futni, a torpok - mondhatom, elkepeszto gyorsasaggal tudnak kozlekedni, ha sziikseg van ra - a hatukon vittek. Az orkok meg a torpoknel is gyorsabbak, ezek az orkok jobban ismertek a jaratokat (ok maguk keszitettek oket), es oriilten diihosek voltak. Csinalhattak barmit a torpok, a kialtasok es iivoltesek egyre kozeledtek. Nemsokara mar az ork-labak dobbanasat is hallottak, sok-sok labet, amelyek latszolag a kovetkezo fordulo utan voltak. Faklyak pislakolo voros fenyet lattak maguk mogott az alagutban, amit kovettek. Kezdtek halalosan elfaradni. - Miert, 6 miert kellett elhagynom a hobbit-iiregemet? - mondogatta szegeny Zsakos ur, ahogy fel-le bukdacsolt Bombur hatan. - Miert, 6 miert kellett elhoznunk egy nyamvadt kis hobbitot kincsvadaszatra? mondta szegeny Bombur, aki kover volt, es ahogy diilongelt, a faradtsagtol es a

felelemtol az orran csopogott az izzadtsag. Ennel a pontnal Gandalf hatra maradt, es vele egyiitt Thorin is. Egy eles fordulohoz ertek. - A fordulonal! - kialtott Gandalf. - Huzd ki a kardod Thorin! Mast nemigen tehettek, es az orkoknak ez nem tetszett. Rohanva, kialtozva fordultak be a sarkon, es szembetalaltak magukat a hidegen es fenyesen ragyogo

Ork-Nyakazoval es az EUenseg Porolyevel. Az elen haladok elejtettek a faklyaikat, es kialtottak egyet, mielott meghaltak. A mogottiik erkezok meg egyet kialtottak, es hatraugrottak, igy beleiitkoztek a mogottiik jovokbe. -A Harapo es Vero! - sikitottak. Hatalmas kavarodas lett, es legtobben lokdosodve visszamenekiiltek arra, amerrol jottek. Hosszu ido telt el, mire valamelyik ork be mert fordulni azon a sarkon. Addigra a torpok mar messze jartak, az ork-birodalom sotet alagutjaiban. Mikor eszrevettek ezt az orkok, kioltottak a faklyakat, puha cipoket huztak, es kivalasztottak a leggyorsabb futokat, akiknek a legelesebb volt a latasuk es a hallasuk. Ezek elorefutottak, olyan gyorsan, mint a menyet a sotetben,

es alig nagyobb zajjal, mint egy denever. Ez volt az oka, hogy sem Bilbo, sem a torpok, de meg Gandalf sem hallotta, hogy jonnek. Nem is lattak oket. De a mogottiik futo orkok eszrevettek a tarsasagot, mert Gandalf botja halvanyan vilagitott, hogy mutassa az utat a torpoknek. Hirtelen valaki a sotetbol hatulrol elkapta Dorit, most megint 6 vitte Bilbot a hatan. A torpo nagyot kialtott, majd elesett. A hobbit legurult a vallarol a sotetsegbe, beverte a fejet a kemeny kobe, es semmi masra nem emlekezett.

5. fejezet Talanyok a sotetben Mikor Bilbo kinyitotta a szemet, egy ideig azon gondolkodott, tenyleg

kinyitotta-e. Olyan sotet volt, mintha a szeme csukva lenne. Senki nem volt a kozeleben. Kepzeljetek el, mennyire megijedt! Nem hallott semmit, nem latott semmit, es nem erzett semmit, csak a padlo kovet. Nagyon lassan felkelt, es elkezdett negykezlab tapogatozni, amig meg nem erintette az alagut falat. De akar felfele, akar lefele tapogatozott, nem

talalt semmit: egyaltalan semmit, sem az orkok, sem a torpok nyomat. Szedelgett, meg azt sem tudta biztosan, milyen iranyban mentek, mikor elesett. A lehetosegekhez kepest valasztott egy iranyt, es arra kuszott egy darabig, mig hirtelen a keze ratapintott valamire: egy kicsi, hideg fembol kesziilt gyiiriire, ami az alagut padlojan fekiidt. Ez volt a karrierje fordulopontja, de ezt akkor meg nem tudta. Szinte gondolkodas nelkiil a zsebebe rakta a gyuriit, pillanatnyilag semmi hasznat nem latta. Nem ment sokkal tovabb, inkabb leiilt a hideg kore, es hosszu idore atadta magat a teljes nyomorusag erzesenek. Gondolatban szalonnat es tojast siitott otthon, a sajat konyhajaban - beliil erezte, hogy itt van valamelyik etkezes ideje. De ettol csak meg nyomorultabbnak erezte magat. Nem tudott azon gondolkodni, hogy mit tegyen. Azon sem tudott gondolkodni, hogy mi tortent: miert hagytak itt, es ha itt hagytak, miert nem kaptak el az orkok. Es egyaltalan: miert fajt ennyire a feje? Az az igazsag, hogy csendben fekiidt

egy sotet sarokban, nem volt szem elott, es hosszu idore elfeledkeztek rola. Egy ido mulva a pipaja utan tapogatozott. A pipa nem tort el, ez mar valami. Kitapogatta a dohanyzacskojat, meg volt benne nemi dohany, ez mar

jobb volt. Majd gyufat keresgelt, de nem talalt, es ez szetfoszlatta minden remenyet. De ez igy volt jo, es erre 6 is rajott, mikor eszhez tert. Isten tudja, mit hozott volna ra annak a szornyii helynek a sotet lyukaibol a gyufa sercenese es a dohany illata. De megis, abban a pillanatban osszetortnek erezte magat. Ahogy vegigtapogatta a zsebeit es a ruhajat gyufa utan kutatva, megtalalta a kis kardja markolatat - az a kis tor volt, amit a troUoktol szerzett, de elfeledkezett rola. Az orkok sem vettek eszre, mert nadragjaban hordta. Most kihuzta a kardot. Az sapadtan es halvanyan vilagitott a szeme elott. "Tehat ez is tiinde-kard" - gondolta. - "Az orkok nincsenek tul kozel, de nincsenek eleg

messze sem."

Ez valahogy megnyugtatta. J61 esett, hogy van egy kardja, ami Gondolinban

kesziilt az ork-haborukra, melyekrol olyan sok enek szol. Azt is eszrevette, hogy ezek a fegyverek erosen hatottak az orkokra, ha varatlanul tortek rajuk. "Visszamenni?" - gondolkozott. - "Nagyon nem jo! Oldalra? Lehetetlen! Elore? Csak ezt tehetem! Gyeriink!" - ezzel felkelt, tovabbszaladt, kicsi kardjat maga ele tartva, egyik kezevel az alagut falat erintette, es a szive vadul kalapalt. Bilbo valoban olyan helyen volt, amit sziiknek lehet nevezni. De emlekezziink ra, hogy ellentetben veliink, neki ez nem volt olyan sziik. A hobbitok nem olyanok, mint az atlagos emberek. Bar az iiregeik rendes, vidam helyek, jo a szellozesiik, es nagyon kiilonboznek az orkok jarataitol, ok jobban hozzaszoktak az alagutakhoz, mint mi, es nem veszitik el az iranyerzekiiket a fold alatt.

Akkor sem, ha a fejiik mar kitisztult egy eses utan. Emellett nagyon csendesen mozognak, konnyen elbujnak, es csodasan kiheverik az esest es zuzodasokat. Ezen kiviil nagyon sok mondast es bolcsesseget ismernek, amit az emberek tobbsege soha

nem hallott, vagy mar regen elfelejtett. De mindezt egybeveve, en nem szivesen lettem volna Zsakos ur helyeben. Ugy tiint, az alagutnak nines vege. Csak annyit tudott, hogy folyamatosan lefele megy, es egy-ket kanyar ellenere tart egy bizonyos iranyt. Neha voltak alagutak, amelyek oldalra agaztak, ezt a kard fenynel latta, vagy a falon levo kezevel erezte. Ezekkel nem torodott, csak annyit, hogy gyorsan athaladt elottiik, mert felt, hogy orkok, vagy felig elkepzelt sotet lenyek bujnak elo onnan. Csak ment es ment, lejjebb es lejjebb. Meg mindig nem hallott semmilyen hangot, kiveve alkalmankent egy denever surrogasat a fiile mellett, ami eloszor megijesztette, de kesobb tul gyakori volt ahhoz, hogy bosszankodjon miatta. Nem tudom, meddig haladt igy, mar utalt tovabbmenni, de nem mert megallni, csak gyalogolt tovabb es tovabb, mig vegiil a faradtnal is faradtabb lett. Ugy tiint, mar atgyalogolt a holnapba, es azon tul a kovetkezo napokba. Hirtelen, minden elozetes jel nelkiil vizbe toccsant! Hu! Jeghideg volt. Ez rogton felrazta. Nem tudta, ez csak egy to volt-e a jaratban, vagy egy

foldalatti vizfolyas szele, ami keresztezte az utat, vagy egy mely foldalatti to partja. A kard mar alig vilagitott. Megallt, es amikor erosen hallgatozott, hallotta, ahogy a viz "csipp-csepp", csepegett a lathatatlan plafonrol az alatta

levo vizbe. Semmilyen mas hang nem hallatszott. "Tehat ez egy to vagy medence, es nem foldalatti folyo" - gondolta. Megsem mert atgazolni rajta a sotetben. Nem tudott uszni, es eszebe jutottak azok a ronda nyalkas dolgok, nagy, kidiilledo, vaksi szemekkel, amelyek izegtekmozogtak a vizben. Furcsa lenyek elnek a pocsolyakban es tavakban a hegyek gyomraban: halak, akiknek az osei beusztak, isten tudja hany evvel ezelott, es soha nem usztak ki. Ekozben a szemiik egyre nagyobb es nagyobb lett, ahogy probaltak latni a sotetben. De vannak sokkal undoritobb dolgok, mint a halak. Azokban a barlangokban es jaratokban is, melyeket az orkok epitettek maguknak, szamukra ismeretlen lenyek elnek, amelyek a kiilvilagbol lopoztak be, es

elrejtoztek a sotetsegben. A barlangok koziil is nehany oregebb, mint az orkok, ok csak kiszelesitettek oket, es jaratokkal kotottek ossze az iiregeket, de az eredeti lakok meg mindig ott vannak a sotet sarkokban, ott olalkodnak es motoszkalnak mindenfele. Itt a melyben, a sotet to mellett elt az oreg GoUam, egy kicsi, undorito teremtmeny. Nem tudom, honnan jott, sem azt, hogy ki volt. O GoUam voltsotet, mint a sotetseg, kiveve a ket nagy, kerek, sapadt szemet a sovany arcaban. Volt egy kis csonakja, nagyon csendesen evezgetett a tavon. Mert ez egy to volt: szeles, mely, es halalosan hideg. Hosszu labaival evezett, amelyek kilogtak a csonakbol, de soha egy hullamot nem vert. O nem. Sapadt, lampaszerii szemeivel vak halakat keresett, amiket a gondolatnal is sebesebben ragadott meg hosszu ujjaival. Szerette a

bust is. Az orkokat szerette, ha el tudott kapni egyet koziiliik. De arra vigyazott, hogy 6t ne vegyek eszre. Hatulrol fojtotta meg oket, ha nagyritkan a viz kozelebe mentek, mikor 6 ott olalkodott. Ez nagyon ritkan fordult elo, mert az

orkoknak olyan erzesiik volt, hogy valami kellemetlen dolog bujkalt ott lent, a hegyek gyokerenel. Regen ratalaltak a tora, mikor arrafele astak, es ugy talaltak, ott mar nem tudnak tovabbmenni ezert az ut veget ert ebben az iranyban. Nem is volt okuk, hogy arra menjenek - kiveve, ha a Nagy Ork kiildte oket. Neha a toban elo halakra fajt a foga, es elofordult, hogy sem ork, sem hal nem jott vissza onnan. Nos, GoUam egy nyalkas kis koszigeten elt a to kozepen. A tavolbol figyelte Bilbot a sapadt szemeivel, mintha tavcsovek lennenek. Bilbo nem lathatta 6t, de GoUam nagyon elcsodalkozott Bilbon, mert latta rajta, hogy egyaltalan nem egy ork. GoUam beszallt a csonakjaba, es elindult a szigetrol, mikozben Bilbo a parton iilt, teljesen megzavarodva, utja es otletei vegen jart. Hirtelen megjelent GoUam, suttogott es sziszegett: - Ejha, dragaszagom! Azt hiszem, ez egy iinnepi lakoma; legalabbisz egy izletesz falat lesz nekiink, goUam! - Mikor azt mondta, goUam, szornyii

gurgulazo hang jott ki a torkan. Errol kapta a nevet, bar 6 mindig "Dragasagomnak" hivta sajat magat. A hobbit majdnem kiugrott a nadragjabol, mikor a sziszeges elert a fiilehez, es hirtelen meglatta a rameredo, sapadt fenyii szemeket.

- Ki vagy te? - kerdezte, es a toret maga ele tartotta. - Mi lehet ez, dragaszagom? - suttogta GoUam (mindig magaban beszelt, mert soha nem volt mas, akihez szolhatott volna). Azert jott, hogy ezt kitalalja, es pillanatnyilag nem volt tul ehes, csak kivancsi. Mas esetben eloszor elkapja a nyakat, es csak utana suttog. - Zsakos Bilbo vagyok. Elvesztettem a torpoket, elvesztettem a magust, es nem tudom, hoi vagyok. De nem is akarom tudni, ha kijuthatok innen. - Esz mi van a kezeben? - kerdezte GoUam, ahogy a kardra nezett; ez nem nagyon tetszett neki. - Egy kard, egy penge, ami Gondolinbol szarmazik! - Sssssssz! - sziszegte GoUam, es nagyon udvarias lett. - Talan itt maradunk, esz beszelgetiink egy kicit vele, dragaszagom. Szereti a fejtoroket, talan szereti, ugye? Igyekezett, hogy baratsagosnak latsszon, legalabbis pillanatnyilag, amig tobbet nem tud a kardrol es a hobbitrol: tenyleg egyediil van-e, j6-e az ize, es hogy GoUam igazan ehes-e. Csak a fejtorokre

tudott gondolni. Talalos kerdeseket feladni, neha megfejteni oket, ez volt az egyetlen jatek, amit valaha mas vicces teremtmenyekkel jatszott az iiregeikben. De ez nagyon-nagyon regen volt, mielott minden baratjat elvesztette es eliiztek, 6 pedig lekuszott, egyre lejjebb, a hegyek alatti sotetsegbe. - Rendben - mondta Bilbo. Orommel beleegyezett, amig tobbet nem tud err 61 a lenyrol, hogy valoban egyediil van-e, vajon harcias, vagy ehes, es vajon az orkok baratja-e. - Te kerdezz eloszor - mondta, mert nem volt ideje, hogy kitalaljon egy fejtorot. r Igy GoUam ezt sziszegte:

Gyokere van, de szenki sze latja. Nagyobb, mint a vilag legnagyobb faja. Fel, fel, tor az egbe, Anelkiil, hogy nonie kene. - Ez konnyii! - mondta Bilbo. - Feltetelezem, a hegy. - Ilyen konnyen kitalalja? Fogadaszt kell kotnie veliink dragaszagom. Ha a Dragaszag kerdez, esz 6 nem talalja ki, megessziik 6t dragaszagom. Ha 6 kerdez, esz mi nem talaljuk ki, akkor 6 mit ker cerebe? Megmutatjuk a kivezeto utat, igen!

- Rendben van! - mondta Bilbo, es nem mert ellenkezni. Szinte sajgott a feje, ahogy megprobalt egy fejtorot kiagyalni, ami megmentheti attol, hogy ennivalo legyen. Harminc feher paripa egy voros dombon Eloszor roppant, Azutan dobbant, Majd vegiil nyugton marad. Csak ezt tudta kigondolni - leginkabb az evesen jart az esze. Ez eleg regi darab volt, es GoUam tudta a valaszt, akarcsak ti. - Szemmiszeg, szemmiszeg - sziszegte. - Fogak, fogak dragaszagom! De nekiink cak hat van beloliik! Majd ez volt a masodik rejtvenye: Kialt hangja nelkiil, Repiil szarnya nelkiil, Harap foga nelkiil, Szuttog szaja nelkiil. - Egy pillanat tiirelmet! - kialtotta Bilbo. Meg mindig kenyelmetleniil erezte magat amiatt, hogy akar meg is ehetik. Szerencsere egyszer mar

hallott valami hasonlot, es ahogy visszagondolt, eszebe jutott a valasz. - Szel, hat persze, a szel - mondta, es annyira megoriilt, hogy rogton kigondolt egy ujabb fejtorot. "Ez majd osszezavarja ezt a randa foldalatti lenyt" gondolta: Egy szem egy kek arcban

Latott egy szemet egy zold arcban. "Az a szem olyan, mint ez a szem" Mondta az elso szem, "Csaklejjebb, Es nem a magasban." - Ssssz, sssssssssz - sziszegett GoUam. Nagyon-nagyon hosszu ideje elt mar a fold alatt, es kezdte elfelejteni az effele dolgokat. De ahogy Bilbo kezdett remenykedni, hogy a nyomorult nem tudja kitalalni, GoUam emlekei elojottek a hosszu-hosszu korokkal ezelotti idokbol, amikor nagyanyjaval egy folyomenti iiregben elt. - Ssssz, sssssssssz, dragaszagom - sziszegte ujra. -A Nap esz a margaretak, azok lesznek, biztoszan. Ezek a mindennapos foldfolotti rejtvenyek farasztoak voltak neki. Arra az idore emlekeztettek, mikor meg nem volt maganyos, sunyi es rossz, ez viszont kihozta a sodrabol. Meg ehesebb lett, es ezuttal valami nehezebbel es kellemetlenebbel probalkozott: Nem lathato, esz nem tapinthato, Nem hallhato, esz nem szagolhato. A cillagok mogott van, esz a hegyek alatt, Ez tolti ki az iiresz lyukat.

Elszonek erkezik, esz mindent ez kovet, Megoli a neveteszt, bevegzi az eletet. GoUam szerencsetlensegere Bilbo mar hallotta ezt a fajta rejtvenyt. A valasz egyebkent is ott volt koriilotte. - A sotetseg! - vagta ra azonnal, meg a mindent tudo sapkajat sem kellett felvennie. Egy doboz pantok, kulcs, vagy fedel nelkiil Megis arany kincset rejt legbeliil. Ezt kerdezte, hogy idot nyerjen, amig kitalal egy igazan nehezet. Ezt nagyon konnyiinek gondolta, bar nem a szokasos formaban tette fel a kerdest. GoUam szamara viszont kemeny dionak bizonyult. Sziszegett magaban, de nem valaszolt, csak suttogott es kopkodott. Bilbo egy ido utan kezdett tiirelmetlen lenni. - Nos, mi a valasz? - kerdezte. - Biztos nem egy fiityiilo teaskanna, mint ahogy a sziszegesedbol gondolhatnam. - Adjal nekiink egy kisz idot. Hadd probalkozzunk dragaszagom. - Rendben - mondta Bilbo, miutan hosszu idon keresztiil vart. - Mi lesz a valasszal? Hirtelen Gollamnak eszebe jutott, hogy regen feszkeket rabolt ki, es a folyopart oldalaban iilve a nagyanyja tanitotta, hogyan szivja ki a ... - Tojaszokat! A tojasz lesz az! - Majd 6 kerdezett:

El lelegzettelen; El halott-hidegen; Neki a szomj esz ital idegen; Pancelinge szoszem rezzen. Ezt viszont GoUam talalta nagyon konnyiinek, mert mindig a valasz

jart az eszeben. Pillanatnyilag semmi jobbat nem tudott kitalalni, annyira felbosszantotta a tojas-fejtoro. Bilbonak igy is-ugy is kemeny dio volt, mert ha csak tehette, tavol tartotta magat a viztol. Azt hiszem, ti mar tudjatok a valaszt, termeszetesen, vagy legalabbis egy szempillantas alatt kitalaljatok, mert otthon iiltok kenyelmesen, es nem zavarja a gondolkodast az a veszely, hogy valaki meg akar enni titeket. Bilbo csak iilt, egyszer-ketszer megkoszoriilte a torkat, de a valasz csak nem jott. Egy ido utan GoUam elkezdett gyonyorkodve sajat maganak sziszegni: - Jo falat dragaszagom? Jo szaftosz? Fenszegeszen ropogosz? Es ekozben Bilbot bamulta a sotetben. - Egy pillanat tiirelmet - mondta a hobbit. - Epp most adtam neked jo hosszu gondolkodasi idot.

- Szietnie kell, szietnie! - mondta GoUam, es elkezdett kimaszni a partra a csonakjabol, hogy Bilbora vesse magat. Mikor a hosszu, uszohartyas labat a vizbe martotta, felugrott egy hal az ijedtsegtol, es Bilbo labara esett. - Jujj! - kialtott fel Bilbo -, hideg es nyirkos! - es eszebe jutott a valasz. Hal! Hal! GoUam nagyon csalodott volt. Bilbo feltett egy ujabb kerdest, olyan gyorsan, ahogy csak tudott, igy GoUamnak vissza kellett masznia a csonakjaba gondolkodni. Labatlan fekszik az egylabun, ketlabu a kozeleben iil a haromlabun, negylabunak is jut egy kicsi. Ez a fejtoro nem volt eppen idoszerii, de Bilbo sietett. Ha maskor

kerdezi, GoUamnak problemat okozott volna, hogy kitalalja. Mivel halakrol volt szo, a "labatlant" nem volt nehez kitalalni, es ezutan a tobbi mar konnyii volt. "Hal egy kis asztalon, egy ember iil az asztalnal egy haromlabu szeken, es a macska megkapja a maradekot" - termeszetesen ez volt a valasz, es GoUam hamar meg is adta. Majd arra gondolt, hogy eljott az ido, hogy valami nehezet es szornyiit

kerdezzen. Ez volt a feladvany: Ez a dolog elnyel mindent: Madarat, vadat, fat viragot, retet; Megragja az acelt esz a vaszat; Felapritja a kemeny sziklafalat; Kiralyokat 61, varoszokat dont romba, A magasz hegyet isz 6 tori halomba. Szegeny Bilbo csak iilt a sotetben, es azokra a hatalmas orgekre es oriasokra gondolt, amelyekrol a mesekben hallott, de semelyikiik nem csinalt ilyen dolgokat. Ugy erezte, hogy a valasz mas lesz, es neki tudnia kellene, de nem jutott az eszebe. Kezdett felni, es ez nem tesz jot a gondolkodasnak. GoUam elkezdett kimaszni a csonakjabol. A vizbe ereszkedett, es kievezett a partra. Bilbo latta, hogy a szemek kozelednek fele. A nyelve mintha a szajaba ragadt volna. Azt akarta kialtani "Adj meg idot, adj idot!". De egy hirtelen sikoltassal csak ennyi jott ki belole: - Ido! Ido! Bilbot a vakszerencse mentette meg. Termeszetesen ez volt a valasz. GoUam meg csalodottabb lett. Most mar kezdett diihos lenni, es a jatek kezdte farasztani. Es nagyon ehes is lett. Most mar nem maszott vissza a

csonakba. A sotetben leiilt Bilbo kozeleben. Ez a hobbitot szornyen nyugtalanitotta

es osszezavarta. - Kerdeznie kell toliink dragaszagom, igen, igen, igen. Meg egy kerdesz, amit ki kell talalnunk, igen, igen - sziszegte GoUam. De Bilbonak egy kerdes sem jutott eszebe, mig az a csunya nedves dolog ott iilt mellette, es tapogatta, piszkalta. A fejet vakarta, megcsipte magat, de semmi masra nem tudott gondolni. - Kerdezz! Kerdezz! - sziszegte GoUam. Bilbo megcsipte magat, megpofozta magat, megmarkolta a kicsi kardjat, a masik kezevel meg a zsebebe is benyult. Ott megtalalta a gyiiriit, amit a jaratban szedett fel, es elfeledkezett rola. - Mi van a zsebemben? - kerdezte fennhangon. Magahoz beszelt, de GoUam azt hitte, hogy ez egy rejtveny, es rettentoen feldiihodott. - Nem igazszag! Nem igazszag! - sziszegte. - Ez nem igazszagosz dragaszagom, ugye, azt kerdezni, hogy mi van az 6 koszosz kisz zebeben? Bilbo latta, hogy mi tortent, de mivel nem tudott jobbat kitalalni, ragaszkodott a kerdeshez. - Mi van a zsebemben? - kerdezte hangosabban. - Ssssssz - sziszegett GoUam. - Adnia kell nekiink harom lehetoszeget dragaszagom, harom lehetoszeget. - Jo, rendben! Talalgass! - mondta Bilbo. - A kezei! - mondta GoUam.

- Rossz valasz - mondta Bilbo, szerencsere korabban mar kivette a kezet a zsebebol. - Talalgass ujra! - Ssssssssz - sziszegte GoUam meg diihosebben. Vegiggondolta, 6 mit tartott a zsebeiben: halcsontokat, ork-fogakat, vizes kagylokat, egy darab deneverszarnyat. Egy eles kovet a fogai elezesehez, es mas ronda dolgokat.

Probalta elkepzelni, masok mit tarthatnak a zsebiikben. - Zebkesz! - mondta vegiil. - Rossz valasz - mondta Bilbo. O nemreg vesztette el a sajatjat. Utolso probalkozas! GoUam most sokkal rosszabb allapotban volt, mint amikor Bilbo a tojas-rejtvenyt adta fel neki. Sziszegett es kopkodott, elore-hatra hintazott, a talpat a padlohoz csapkodta, morgott es nyoszorgott, izgett-mozgott, feszkelodott, de nem merte elhasznalni az utolso lehetoseget. - Gyeriink! - mondta Bilbo. - Mire varjak? Batornak es vidamnak probalt latszani, de egyaltalan nem erezte biztosan, hogyan vegzodik a jatek, akar kitalalja GoUam, akar nem. - Lejart az ido! - mondta. - Szparga, vagy szemmi! - nyoszorgott GoUam, es ez nem volt igazsagos, ket talalgatas egyszerre. - Mindketto rossz! - kialtott fel Bilbo, es nagyon megkonnyebbiilt.

Azonnal talpra ugrott, a hatat a falnak vetette, es eloretartotta a kis kardjat. Persze tudta, hogy a kitalalos-jatek szent es nagyon regi, es meg a leggonoszabb lenyek sem mernek csalni, ha jatszanak. De erezte, hogy nem bizhat meg ebben a nyalkas lenyben, hogy betartja az igeretet. Barmilyen kifogast kitalalhat, csak hogy kibujjon az igeret alol. Es vegiilis az utolso kerdes nem volt az osi szabalyok szerinti igazi fejtoro. Akarhogy is, GoUam nem tamadt ra azonnal. Latta a kardot Bilbo kezeben. Mozdulatlanul iilt, reszketett es suttogott. Vegiil Bilbo nem tudott tovabb varni. - Nos? - kerdezte. - Mi lesz az igereteddel? Indulni akarok. Meg kell mutatnod a

kivezeto utat! - Ezt mondtuk volna dragaszagom? Mutasszuk meg a mockosz kisz Zakosznak a kivezeto utat, igen igen. De mi van a zebeben, mi? Nem szparga, de valami masz. Jaj nem, gollam! - Ne torodj te azzal - mondta Bilbo. - Az igeret szep szo. - Igen az, tiirelmetlen dragaszagom - sziszegett Gollam. - De varnia kell, igen, kell. Nem mehetiink az alagutakba olyan szietoszen. Eloszor elo kell

kereszniink valamit, igen, valamit, ami majd szegit. - J61 van, de siess! - mondta Bilbo, es megkonnyebbiilt, hogy Gollam elment. Arra gondolt, csak kifogast keresett, es nem akart visszajonni. Mirol beszelhetett Gollam? Milyen hasznos dolgot tarthat a toban? Bilbo tevedett. Gollam vissza akart jonni. Most mar diihos volt es ehes. Mellesleg egy nyomorult gonosz leny volt, es mar kitervelt valamit. A szigete nem volt messze, de Bilbo errol nem tudott semmit, es ott, egy rejtekhelyen nehany nyamvadt maradekot tartott, es egy gyonyorii dolgot, egy nagyon szep, nagyon csodalatos dolgot. Volt egy gyiiriije, egy aranygyiiriije, egy draga gyiiriije. - A sziiletesznapi ajandekom! - suttogta magaban, ahogy gyakran szokta a vegtelen sotet napok alatt. - Moszt ez kell nekiink, igen kell nekiink! Kellett neki, mert ez egy hatalom-gyiirii volt, es ha valaki az ujjara huzta, az lathatatlanna valt. Csak a teljes napfenyben lehetett latni, akkor is csak az arnyeka miatt, de az is halvany volt es reszketo. - A sziiletesznapi ajandekom! A sziiletesznapomon keriilt hozzam dragaszagom. Mindig ezt mondta maganak. Ki tudja, hogy tett szert Gollam erre az ajandekra, hosszu korokkal

ezelott, meg a regi idokben, mikor az ilyen gyuruk meg a vilagon voltak? Talan meg a Mester, aki uralkodott rajtuk, 6 sem tudna megmondani. Az elso idokben GoUam viselte a gyiiriit, mignem az kifarasztotta 6t. Majd egy erszenyben tartotta, a borehez kozel, addig, amig nem kezdte perzselni 6t. Mostanaban egy szikla repedeseben rejtegette, es gyakran visszament, hogy megnezze. Neha felhuzta, mikor mar nem tudta elviselni, hogy elvaljon tole, vagy amikor mar nagyon-nagyon ehes volt, es megunta a halat. Ilyenkor vegigkuszott a sotet jaratokon, es orkokra vadaszott. Neha meg oda is bemereszkedett, ahol a faklyak egtek, es a szemebe vilagitottak, mert biztonsagban volt. Igen, elegge biztonsagban volt. Senki sem lathatta, senki sem vehette eszre, csak akkor, mikor mar a torkukon voltak az ujjai. Par oraja meg rajta volt a gyiirii, es elkapott egy kicsi orkot. Hogy visitott! Meg volt egy-ket leraghato csont belole, de most valami puhabbra

vagyott. - Igen, biztonszagban leszek - suttogta magaban. - Nem fog latni minket dragaszagom? Nem. Nem fog latni minket, es a mockosz kisz kardjat szem tudja majd hasznalni, igen. Ez jart a gonosz kis agyaban, ahogy hirtelen eltiint Bilbo mellol, visszacsattogott a csonakjahoz, es eltiint a sotetben. Bilbo azt hitte, hogy akkor latta utoljara. Megis vart egy kicsit, mert nem volt otlete, hogyan talalhatna meg a kivezeto utat egyediil. Hirtelen egy sikoltast hallott. A hata beleborsodzott. GoUam atkozodott es

jajveszekelt a homalyban, a hangjabol itelve nem tul messze. A szigeten volt, negykezlab szaladgalt ide-oda, hiaba keresgelt es kutatott. - Hova lett? Hova tiint? - Bilbo hallotta, ahogy kiabal. - Elveszett a dragaszagom, elveszett, elveszett! Atok rank, capasz nekiink, a dragaszagom elveszett! - Mi a baj? - kerdezte Bilbo. - Mit vesztettel el? - Ne kerdezz minket - nyoszorgott GoUam. - Nem a te dolgod, nem, goUam. Elveszett, goUam, gollam, goUam. - Akarcsak en - kiabalt Bilbo -, es szeretnek kikeveredni innen. Megnyertem a jatekot, es te igeretet tettel. Gyeriink! Gyere es vezess ki, utana

mehetsz vissza keresgelni! Akarmilyen nyomorultnak hallatszott Gollam, Bilbo nem sok szanalmat erzett iranta. Az volt az erzese, hogy akarmi is az, amit Gollam olyan nagyon keres, nem lehet semmi jo. - Gyeriink! - kialtotta. - Nem, meg nem dragaszagom! - valaszolt Gollam. - Meg kell kereszniink, elveszett, gollam. - De nem talaltad ki az utolso fejtoromet, es igeretet tettel - mondta Bilbo. - Nem talaltam ki! - mondta Gollam. Majd hirtelen egy eles szisszenes hallatszott a homalybol. - Mi van a zebedben? Mondd meg. Eloszor mondd meg. Amennyire Bilbo tudta, nem latott okot, hogy miert ne mondhatna meg. De Gollam elmeje hamarabb ratalalt a megoldasra, mint ahogy kimondhatta volna. Termeszetesen, hiszen Gollam hosszu idon at kotlott ezen a dolgon, es mindig attol felt, hogy egyszer ellopjak. Bilbot idegesitette a keslekedes. Vegiilis megnyerte a jatekot, becsiiletesen, szornyii veszelyek kozepette. -A

valaszt ki kell talalni, nem elarulni - mondta.

- De ez nem volt igazszagosz kerdesz - mondta GoUam. - Nem fejtoro volt dragaszagom. - Jo, rendben, de ha mar a hagyomanyos kerdeseknel tartunk valaszolt Bilbo -, en kerdeztelek elobb. Mit vesztettel el? Mondd meg! - Hogy mi van a zebeben? - A sziszeges elesebben es kozelebbrol hallatszott, es Bilbo remiiletere ket kicsi vilagito pont bamult ra. Ahogy GoUamban nott a gyanu, a szeme fako fennyel egett. - Mit vesztettel el? - kototte az ebet a karohoz Bilbo. A feny Gollam szemeben zold tiizre valtozott, es gyorsan kozeledett. Gollam ujra a csonakjaban volt, vadul evezett a sotet part fele. A veszteseg miatti diihe es a gyanakvas olyan eros volt a sziveben, hogy semmilyen kard nem tudta visszarettenteni tobbe. Bilbo nem tudott rajonni, mi orjithette meg ennyire a nyomorult joszagot, de r latta, hogy mi tortenik, es Gollam mindenaron meg akarja olni 6t. Epp idejeben megfordult, es vakon elkezdett rohanni a sotet jarat fele, ahonnan jott, szorosan a fal mellet haladva, bal kezevel a falat erintve. - Hogy mi van a zebeben? - hallotta a hangos sziszegest a hata mogott, es a csobbanast, ahogy Gollam kiugrott a csonakjabol.

- Tenyleg, mi lehet a zsebemben? - kerdezte magatol a hobbit, ahogy lihegett es tovabb bukdacsolt. A bal kezet a zsebebe dugta. A gyiiriit nagyon hidegnek erezte, ahogy a tapogatozo mutatoujjara csuszott. A sziszeges mar kozel volt mogotte. Megfordult, es latta, hogy Gollam szemei zold lampakent vilagitanak, ahogy jon felfele az emelkedon. Remiilten probalt

gyorsabban futni, de hirtelen beverte a labat egy gorongybe, es elvagodott a foldon, a kardja a teste ala keriilt. Egy pillanat mulva GoUam mar folotte volt. De mielott Bilbo barmit tehetett volna - levegot venni, osszeszedni magat, meglenditeni a kardjat -, GoUam tulment rajta, eszre se vette, atkozodott es suttogott, ahogy futott. Ez mit jelenthetett? GoUam latott a sotetben. Bilbo meg hatulrol is latta, ahogy a sapadt feny vilagitott a szemeben. Mindene fajt, ahogy felkelt, kivonta a kardjat, ami ujra halvanyan fenylett, es ovatosan GoUam utan ment. Lathatoan mast nem tehetett. Az nem volt jo megoldas, hogy visszamasszon GoUam tavahoz. Talan ha koveti, GoUam akaratlanul is elvezeti valamilyen kijarathoz.

rrrr - Atkozott! Atkozott! Atkozott! - sziszegte GoUam. - Atkozott Zakosz! Eltiint! Hogy mi lehet a zebeben? Kitalaltuk, kitalaltuk dragaszagom. O megtalalta, biztoszan. A sziiletesznapi ajandekom. Bilbo hegyezte a fiilet. Vegiil 6 is kezdett rajonni. Kicsit sietett, annyira kozel ment GoUamhoz, amennyire csak mert, aki meg mindig gyorsan haladt, de a fejet egyik oldalrol a masikra forgatta, ahogy Bilbo latta a falak halvany csillogasabol. - A sziiletesznapi ajandekom! Atkozott! Hogyan veszithettiik el dragaszagom? Igen, ez az! Mikor utoljara erre jartunk, esz kitekertiik annak a mockosz kisz r viszitonak a nyakat. Ez az. Atkozott! Lecuszott az ujjunkrol, ennyi, ennyi ido utan! Elveszett, goUam. GoUam hirtelen leiilt, es sirni kezdett, egy fiityiilo es gurgulazo hangon, meg hallgatni is remes volt. Bilbo megallt, es az alagut falahoz lapult. Egy

ido utan Gollam abbahagyta a sirast, es beszelni kezdett. Ugy tiint, sajat magaval

vitatkozik. - Az nem jo, ha visszamegyiink kereszgelni, nem. Nem emleksziink az osszesz helyre, ahol jartunk. Esz nine szemmi ertelme. A Zakosznal van, a zebeben. A mockosz calo megtalalta, szerintiink. - Talalgatunk, cak talalgatunk. Nem tudhatjuk, amig meg nem talaljuk esz meg nem szorongatjuk a mockosz joszagot. De nem tudja, hogy az ajandek mire kepesz, ugye? Cak a zebeben fogja tartani. Nem tudja, esz nem jut messzire. El fog tevedni, a mockosz, kivanci joszag. Nem iszmeri a kivezeto utat. O mondta. - Igen, 6 mondta. De 6 becaposz. Nem azt gondolja, amit mond. Nem mondta, mi van a zebeben. Tudja. Iszmeri a bevezeto utat, esz iszmernie kell a kivezetot isz, igen. A hatszo ajto fele megy. A hatszo ajtohoz, ez az. - Akkor az orkok majd elkapjak. Ott nem juthat ki dragaszagom. - Sssssssz, ssssz, gollam! Orkok! Igen, de ha nala van az ajandek, a mi draga ajandekunk, akkor az orkok megtalaljak, gollam! Megtalaljak, esz rajonnek, mit tud. Szoha tobbe nem lesziink biztonszagban! Az egyik ork felhuzza majd, esz szenki szem fogja latni. Ott lesz, de lathatatlanul. Meg a mi okosz szemiink szem veszi eszre; esz akkor idekuszik, esz idemaszik, esz elkap minket,

gollam, gollam! - Akkor eleg a beszedbol, esz siessziink. Ha a Zakosz arra ment, gyorszan utana kell menni, esz megnezni. Menjiink! Nine messze. Sziessziink! Gollam egy ugrassal felkelt, es gyorsan elcsoszogott. Bilbo utana sietett, meg

mindig ovatosan, bar most a legjobban attol felt, hogy ujra elbotlik egy gorongyben, es zajt csap. A fejeben remeny es csodalkozas kavargott. ugy latszott, hogy a gyiiriije egy varazsgyiirii volt: lathatatlanna tette! Mar hallott ilyen dolgokrol, persze csak regi mesekben, de nehezere esett elhinni, hogy veletleniil tenyleg talalt egy ilyet. Tenyleg az volt: GoUam a fenylo szemeivel elment mellette, egy meterrel az egyik oldalon. Tovabb mentek, GoUam elol claptatott, sziszegve es atkozodva. Bilbo mogotte, olyan halkan ment, ahogy egy hobbit csak tud. Nemsokara olyan helyekre ertek, ahol, ahogy Bilbo lefele eszrevette, erre is, arra is oldaljaratok nyiltak. Gollam azonnal szamolni kezdte oket. - Egy balra, igen. Egy jobbra, igen. Ketto jobbra, igen, igen. Ketto balra, igen, igen. - Es igy tovabb.

Ahogy tovabb szamolt, lelassitott, reszketni kezdett, es siros lett, mert egyre jobban es jobban maga mogott hagyta a vizet, es kezdett felni. Orkok lehettek a kozelben, es 6 elvesztette a gyiiriijet. Egyszer csak megallt egy alacsony nyilasanal a bal oldalon, ahogy felfele mentek. - Het jobbra, hat balra, igen! - suttogta. - Ez az! Ez vezet a hatszo ajtohoz. Itt az atjaro! Bekukucskalt, majd visszakuporodott. - De nem meriink bemenni dragaszagom, nem meriink. Orkok vannak ott. Szok-szok ork. Erezziik a szagukat. Ssssz! - Mit tegyiink? Atok rajuk, capasz rajuk! Itt kell varnunk dragaszagom, varjunk esz meglatjuk. Tehat megalltak. Gollam vegiilis kivezette Bilbot, de Bilbo nem tudott kimenni! Gollam gornyedten iilt, pont a nyilas elott, a szemei hidegen fenylettek

az arcaban, ahogy a terdei kozott billegett a feje. Bilbo elkuszott a faltol, csendesebben, mint egy eger, de GoUam azonnal megmerevedett, szimatolt, es a szeme zolden fenylett. Lagyan, de fenyegeton sziszegett. Nem latta a hobbitot, de mivel most eber volt, a tobbi erzeket

kielesitette a sotetseg: a hallasat es a szaglasat. Ugy latszott, azonnal lekuporodott a szeles, lapos kezeire, a fejet eloreszegezte, az orra majdnem a kovet erte. Bar csak egy fekete arnyek volt a sajat szemenek fenyenel, a hobbit latta vagy inkabb erezte, hogy megfesziilt, mint az ijhur: ugrashoz kesziilt. Bilbonak majdnem elallt a lelegzete, 6 is megmerevedett. Elszant volt. Ki kellett jutnia ebbol a szornyii sotetsegbol, amig maradt ereje. Harcolnia kell, le kell szurnia ezt a gonosz joszagot, kioltania a szemek fenyet, meg kell olnie. Meg akarta olni 6t. De ez nem volt egyenlo kiizdelem. O epp lathatatlan volt. GoUamnak nem volt kardja. GoUam nem tort az eletere, legalabbis meg nem probalta. Es nyomorult volt, maganyos, elveszett. Bilbo szivebol hirtelen elotort a megertes, a szanalom, es a remiilet kevereke: egy futo pillantas az egybefolyo, egyforma, feny nelkiili napokra a javulas remenye nelkiil, a kemeny kore, a hideg halra, sompolygasra, suttogasra. Ezek a gondolatok a masodperc tort resze alatt villantak at rajta. Megremegett. Majd varatlanul, egy masik pillanat alatt, mintha uj ero es elhatarozas

koltozott volna bele, ugrott. Egy embernek nem volt nagy ugras, de egy ugras volt a sotetbe. Egyenesen atugrott GoUam feje folott, het labnyit elore, es harom labnyi

magassagban. Tudtan kiviil pont elkeriilte, hogy beverje a fejet az alacsony atjaro boltivebe. GoUam hatravetette magat, es kinyult, ahogy a hobbit atrepiilt folotte, de elkesett: a keze csak levegot markolt, es Bilbo, ahogy szilardan a labaira erkezett, mar futott is az uj alagutban. Nem fordult meg, hogy lassa, mit csinal GoUam. Sziszegest es atkozodast hallott, eloszor majdnem a sarkaban, majd ez elhallgatott. Majd egyszerre egy verfagyaszto sikoltas hallatszott, telve gyiilolettel es remenytelenseggel. GoUamot legyoztek. Nem mert tovabb menni. Vesztett: elvesztette a predajat, es ugyancsak elvesztette az egyetlen dolgot, amit valaha szeretett, a dragasagat. A kialtastol majdnem kiugrott Bilbo szive, de 6 tovabb ment. Most halvanyan, mint a visszhang, de fenyegetoen, hatulrol jott egy hang:

- Tolvaj, tolvaj, tolvaj Zakosz! Gyiiloljiik, gyiiloljiik, orokre gyiiloljiik! Ezutan csend lett. De Bilbora ez is fenyegetoen hatott. "Ha az orkok olyan kozel voltak, hogy erezte a szagukat - gondolta -, hallhattak a sikoltasat es az atkozodasat. Most ovatosan, vagy ez az ut meg rosszabb dolgokhoz vezethet." A jarat alacsony volt, es durvan kivajt. Nem volt tul nehez a hobbitnak, kiveve mikor minden elovigyazatossaga ellenere megint beverte szegeny labat, tobbszor is, a padlo eles koveibe. "Egy kicsit alacsony az orkoknak, legalabbis a nagyobbaknak" - gondolta Bilbo, mert nem tudta, hogy meg a nagyobbak, a hegyi orkok is gyorsan tudnak menni, ha osszegornyednek ugy, hogy a keziik majdnem a foldig log. Nemsokara a jarat, ami lefele lejtett, ujra felfele vezetett, es egy ido

utan meredeken emelkedett. Ez lelassitotta Bilbot. De vegiil az emelkedo veget ert, a jarat elkanyarodott, ujra lejtett, es ott, egy rovid lejto aljan fenyt latott villanni, ahogy a fordulon atsziirodott. Nem voros fenyt, mint a tiiz vagy lampas

fenye, hanem sapadt, kiilvilagi fenyt. Ekkor Bilbo futni kezdett. Sietett, ahogy csak a labai vinni birtak, befordult az utolso sarkon, es hirtelen egy tagas teren talalta magat, ahol a feny, annyi sotetben eltoltott ido utan, vakitoan fenyesnek tiint. Ez valojaban csak egy ajtonyilason besziirodo napfeny volt, egy nagy ajtonal, egy koajtonal, ami tarva-nyitva allt. Bilbo pislogott, majd hirtelen meglatta az orkokat: orkokat, teljes fegyverzetben, kivont karddal. Pont az ajto belso oldalan iiltek, tagra nyitott szemmel orkodtek, es vigyaztak az odavezeto jaratot. Figyeltek, eberek voltak, mindenre keszen. Hamarabb lattak meg 6t, mint ahogy 6 latta meg oket. Igen, lattak 6t. Lehet, hogy veletlen volt, lehet, hogy a gyiirii utolso triikkje, mielott uj gazdat talalt, de nem volt Bilbo ujjan. Az orkok oromittas kialtasokkal rarontottak. A felelem es veszteseg fajdalma, mint GoUam nyomorusaganak visszhangja, lesujtott Bilbora. Meg a kardjat is elfelejtette kirantani, mindket kezet zsebre vagta. A gyurii meg mindig ott volt, a bal zsebeben, es az ujjara csuszott. Az orkok megtorpantak. A nyomat sem lattak. Eltiint. Ketszer hangosabban kiabaltak, mint elobb, de most nem az oromtol.

- Hova lett? - kiabaltak. - Menjetek vissza a jaratba! - kiabaltak nehanyan. - Erre! - iivoltottek nehanyan. - Arra! - orditottak masok. - Figyeljetek az ajtot! - bombolt a kapitany. Sipokat fujtak, pancelok csattogtak, kardok csorogtek, az orkok

atkozodtak, karomkodtak, ide-oda szaladgaltak, elbotlottak egymasban, es nagyon feldiihodtek. Szornyii larma, ziirzavar es kavarodas lett. Bilbo szornyen megijedt, de volt annyi esze, hogy felfogja mi tortent, es hogy egy nagy hordo moge lopakodjon, ami az ork-orok italat rejtette, hogy ne legyen utban, es ne iitkozzenek bele, ne tapossak halalra, vagy ne akadjon valakinek a kezebe. - Az ajtohoz kell jutnom! Az ajtohoz kell jutnom! - mondogatta maganak, de beletelt egy kis idobe, mire meg merte kockaztatni. Olyan volt az egesz, mint egy szornyii szembekotosdi. A helyseg tele volt fel-ala rohangalo orkokkal, es szegeny hobbit csak ugralt egyik-masik iranyba. Feldontotte egy ork, aki nem is tudta, mibe iitkozott, negykezlab maszott arrebb, pont idoben csiiszott at a

kapitany labai kozott, felkelt, es az ajtohoz futott. Meg felig nyitva volt, de egy ork majdnem teljesen becsukta. Bilbo kiiszkodott, de nem tudta megmozditani. Megprobalta atpreselni magat a resen. Nyomta, csak nyomta magat, es beszorult! Ez szornyii volt! A gombjai beekelodtek az ajto szele es az ajtofelfa koze. Kilatott az ajton kiviilre: nehany lepcso vezetett le egy sziik volgybe, a magas hegyek kozott. A nap kibujt egy felho mogiil, es fenyesen ragyogott az ajto kiilso felen - de Bilbo nem tudott atjutni. Hirtelen bent az egyik ork felkialtott: - Egy arnyek van az ajtonal! Valami van kint! Bilbo szive a torkaban dobogott. Elkezdett oriilten feszkelodni. A gombjai minden r iranyban repkedtek. Atjutott, a kabatja es a mellenye elszakadt, bakugrasokkal

szaladt le a lepcsokon, mikozben a megzavarodott orkok az 6 szep rezgombjait szedegettek ossze a kiiszobrol. Persze nemsokara utana mentek, kiabalva, orditozva, kutakodva a fak kozott. De ok nem szeretik a napot: a labuk remegni kezd, a fejiik szediil tole. Rajta volt a

gyiirii, ezert nem talaltak meg Bilbot, ahogy fak arnyekai kozott suhant, gyorsan es csendben suhant, keriilte napfenyt. Igy nemsokara az orkok morogva es atkozodva visszatertek az ajtot orizni. Bilbo megszokott.

6. fejezet Csoborbol vodorbe Bilbo megszokott az orkok elol, de nem tudta hoi van. Elvesztette a sapkajat, a kopenyet, az elelmet, a ponijat, a gombjait es a baratait. Csak bolyongott es bolyongott, amig a nap kezdett lemenni nyugaton - a hegyek mogott. A hegyek arnyeka Bilbo utjat keresztezte, ahogy visszanezett. Majd ujra elore tekintett, de csak hegygerinceket es lejtoket latott, ahogy a melyfoldek fele futnak, es neha siksagokat, ahogy kibukkantak a fak koziil. - Te j6 eg! - kialtott fel. - Ugy latszik, a Kodhegyseg masik oldalara jutottam, a Tulso Fold szelere! Hova, 6 hova tiinhetett Gandalf a torpokkel? Remelem, mar nincsenek az orkok fogsagaban! Tovabb bandukolt, kifele a kis magas volgybol, at a peremen, le a mogotte fekvo lejton; ekozben egy nagyon zavaro gondolat erlelodott meg benne. Azon

gondolkozott, most hogy megvan a varazsgyuruje, nem kellene-e

visszamenni azokba a szornyusegesen szornyu alagutakba, es megkeresni a baratait. Ugy dontott, ez a kotelessege, es vissza kell fordulnia - nagyon nyomorultul erezte magat emiatt , mikor hangokat hallott. Megallt, es hallgatozott. Nem ork-hangoknak hallatszottak, ezert ovatosan tovabb kuszott. Egy koves osvenyen volt, ami lefele kanyargott, es egy sziklafal volt a bal oldalon. A masik oldalon a talaj kifele lejtett, bokrokkal es alacsony fakkal benott volgy volt. Egy ilyen kis volgyben valakik beszelgettek a bokrok alatt. Meg kozelebb kuszott, es hirtelen ket nagy szikla kozott meglatott egy fejet, piros sapkaban: Balin volt, orsegben allt. Bilbo tapsikolhatott vagy kialtozhatott volna oromeben, de nem tette. Meg mindig az ujjan volt a gyuru, mert felt, hogy valami varatlannal es kellemetlennel talalkozik. Latta, hogy Balin egyenesen ra nez, de nem veszi eszre. "Kapnak egy kis meglepetest" - gondolta, ahogy bemaszott a bokrok koze a volgy

peremen. Gandalf a torpokkel vitatkozott. Arrol beszeltek, mi minden tortent veliik az alagutakban, es azon toprengtek, vitaztak, hogy mit tegyenek most. A torpok morgolodtak, mikor Gandalf azt mondta, nem folytathatjak az utjukat ugy, hogy Zsakos urat az orkok karmaiban hagyjak, anelkiil, hogy megprobaljak megtudni, eletben van vagy meghalt, vagy anelkiil, hogy probalnak megmenteni. - Vegiilis a baratom - mondta a magus, - es nem rossz ficko. Felelosnek erzem magam miatta. Barcsak ne vesztettetek volna el. A torpok azt tudakoltak, miert kellett egyaltalan csatlakoznia

hozzajuk, miert nem tudott a barataival maradni es veliik jonni, es a magus miert nem valasztott valaki mast, akinek tobb esze van. - Eddig csak gondot okozott nekiink - mondta valamelyikiik. - Ha most vissza kell menniink azokba a fortelmes alagutakba, hogy megkeressiik, hat azt mondom, a fene essen bele. Gandalf diihosen valaszolt: - En hoztam el 6t, es nem hozok magammal haszontalan dolgokat. Vagy velem jottok

megkeresni, vagy en megyek, es ti ugy masztok ki a bajbol, ahogy tudtok. Mielott ennek az egesznek vege, megkoszonitek nekem, ha megtalaljuk. Egyaltalan miert kellett 6t elejtened, Dori? - Te is elejtetted volna - mondta Dori, - ha egy ork hirtelen hatulrol elkapja a labadat a sotetben, felbuktat, vagy hatba rug! - Akkor miert nem vetted fel 6t ujra? - Te jo eg! Meg te kerdezed? Harcolo es harapdalo orkok a sotetben, mindenki felbukik a testekben, egyik a masikat iiti! Majdnem levagtad a fejem a Glamdringgal, Thorin erre-arra vagdalkozott az Orcristtal. Hirtelen eloadtad az egyik vakito villanasodat, es csak azt lattuk, hogy az orkok sikitozva szaladnak vissza. Azt kialtottad: "Mindenki kovessen!", es mindenkinek kovetnie kellett. Azt hittiik mindenki igy tett. Nem volt ido a szamolasra, te is jol tudod, amig at nem vagtuk magunkat a kapuorokon, ki az also ajton, keresztiil a lenti r ziirzavaron. Es itt vagyunk - egy tolvaj nelkiil, hogy a fene vinne el! - Es itt a tolvaj! - szolalt meg Bilbo, ahogy kozejiik lepett, es lehuzta a gyuriit. Istenem, mekkorat ugrottak! Majd elkezdtek kiabalni meglepetesiikben es

oromiikben. Gandalf is annyira meglepodott, mint barmelyikiik, de valosziniileg jobban oriilt, mint a tobbiek. Odakialtott Balinnak, es elmondta, mit gondol az olyan orokrol, akiken barki atjohet, hogy varatlanul rajuk torjon. Teny, hogy ezutan Bilbo nagyot nott a torpok szemeben. Ha eddig ketelkedtek benne, hogy elsorangu tolvaj, Gandalf szavai ellenere is, most mar nem voltak ketsegeik. Balin volt a legnagyobb zavarban, de mindenki azt mondta, szep munka volt. Bilbo annyira elegedett volt az elismeressel, hogy csak magaban kuncogott, es semmit nem mondott a gyiiriirol, mikor megkerdeztek, hogyan csinalta, annyit mondott: - O, csak atkusztam, tudjatok, nagyon ovatosan es csendben. - Nos, ez az elso alkalom, hogy egy kiseger atkusszon az orrom elott, es en nem szurom ki - mondta Balin. - Leveszem a sapkam elotted. - Es meg is tette. - Balin, szolgalatodra - mondta. - Alazatos szolgad, Zsakos ur - valaszolt Bilbo. Ezutan mindent tudni akartak a kalandjairol, attol kezdve, hogy elvesztettek 6t, ezert Bilbo leiilt, es mindent elmondott nekik - kiveve a gyiiriit ("Ezt majd

kesobb" - gondolta). Kiilonosen erdekelte oket a talaloskerdes-jatek, es egyiitterzoen borzongtak attol, ahogy GoUamot leirta nekik. - Es akkor mar nem jutott eszembe masik kerdes, ahogy ott iilt mellettem rr fejezte be Bilbo, - tehat azt kerdeztem: "Mi van a zsebemben?" O harom probalkozasbol sem talalta ki. Ezert azt mondtam: "Mi lesz az igereteddel? Mutasd meg a kivezeto utat!" De 6 ram rontott, hogy megoljon, es en futottam, majd elestem, es 6 elvetett engem a sotetben. Aztan en kovettem 6t,

mert hallottam, ahogy magaban beszel. Azt gondolta, en valojaban tudom a kivezeto utat, ezert 6 is arra indult. Majd leiilt a kijaratnal, es en nem tudtam elmenni mellette. Ezert atugrottam folotte, megszoktem, es a kapuhoz futottam. - Es mi volt az orokkel? - kerdeztek. - Nem voltak orok? - De igen, sokan voltak, de en felreugraltam eloliik. Beszorultam az ajtoba, ami csak resnyire volt nyitva, es elvesztettem egy csomo gombomat mondta szomoruan, ahogy a szakadt ruhaira nezett. - De sikeriilt atfurakodnom rajta - es

itt vagyok. A torpok ujult tisztelettel neztek ra, mikor arrol beszelt, hogyan cselezte ki az oroket, es furakodott at az ajton, mintha ez nem lenne nagyon nehez, vagy nagyon ijeszto. - Mit mondtam nektek? - nevetett Gandalf. - Tobb van Zsakos urban, mint gondolnatok. Ahogy ezt mondta, a szemoldoke alol egy furcsa pillantast vetett Bilbora, es a hobbit azon tiinodott, hogy kitalalta-e a tortenetnek azt a reszet, amit kihagyott. Utana 6 akart kerdezni, mert ha Gandalf mindent elmagyarazott a torpoknek, azt Bilbo nem hallotta. Tudni akarta, hogy keriilt elo ujra a magus, es hogy most hova kell menniiik. Az igazat megvallva a magus nem banta, hogy az okossagat tobbszor is elmagyarazhatja, igy hat elmondta, hogy 6 is, es Elrond is tudtak a gonosz orkok jelenleterol a hegyseg ezen reszen. A fokapujuk altalaban masik osvenynel szokott lenni, egy olyanon, ahol konnyebb utazni, igy gyakran

elkaptak olyan

utazokat, akikre a kapujuk kozeleben esteledett ra. Termeszetesen az utazok felhagytak ennek az osvenynek a hasznalataval, es az orkok uj jaratot nyitottak annal az osvenynel, amit a torpok hasznaltak, mert addig elegge biztonsagosnak tiint. - Lassuk csak, talalok-e egy rendes oriast, hogy zarja el ujra a kaput mondta Gandalf -, vagy nemsokara egyaltalan nem lehet majd atkelni a hegyeken. Amint Gandalf meghallotta Bilbo kialtasat, megertette, mi is tortent. A villanas, ami megolte az 6t lefogo orkokat, idot adott a magusnak, hogy besurranjon a resen, pont mielott az becsapodott volna. Kovette a hajcsarokat es a foglyaikat egeszen a nagy csarnok bejarataig, majd ott leiilt, es kiagyalta legjobb varazslatot, amit a homalyban meg tudott valositani. - Veszelyes dolog volt - mondta -, egy rossz lepes, es vege! Termeszetesen Gandalfnak kiilonleges ismeretei voltak a tiiz- es fenyvarazslatokrol, (meg a hobbit sem felejtette el soha a magikus tiizijatekokat az Oreg Tuk Nyarkozep-esti iinnepsegein, bizonyara emlekeztek ra). A tobbit mar tudjuk - kiveve azt, hogy Gandalf mindent tudott a hatso ajtorol ahogy az

orkok az also kaput hivtak -, ahol Bilbo elvesztette a gombjait. Igazsag szerint mindenki tudott rola, aki ismerte a hegysegnek ezt a reszet; de egy magus kellett ahhoz, hogy ne veszitse el a fejet az alagutakban, es a jo iranyba vezesse oket. - Reges-regen epitettek azt a kaput - mondta Gandalf -, reszben menekiilesi utnak, ha valaha sziiksegiik lenne ra; reszben a tulso foldek fele vezeto

atjaronak, ahova most is kijarnak a sotetben, es nagy kart tesznek. Mindig orzik, es meg senki sem tudta eltorlaszolni. Ezutan ketszeresen fogjak orizni nevetett. A tobbiek is nevettek. Vegiilis sokat veszitettek, de megoltek a Nagy Orkot es meg sok masikat is, mindannyiuknak sikeriilt megszokniiik, igy hat mondhattak, hogy mostanaig a legjobban jottek ki ebbol a kalandbol. A magus teritette eszre oket. - Azonnal tovabb kell menniink, most, hogy mindannyian pihentiink egy keveset mondta. - Nemsokara szazaval jonnek utanunk, ahogy leszall az ejszaka, es az arnyekok maris megnyultak. Meg orakkal azutan is kiszagoljak a labnyomainkat,

miutan eltavoztunk. Sok merfoldet kell megtenniink hajnal elott. A hold egy kicsit vilagit majd, ha minden jol megy, es ez szerencse. Nem mintha tulsagosan zavarna oket a hold, de nekiink ad egy kis fenyt a tajekozodashoz. - O igen! - mondta a hobbit tobbi kerdesere. - Az orkok alagutjaiban konnyen elveszitheted a napok fonalat. Ma csiitortok van, es hetfo ejjel, vagy kedd reggel volt, amikor elkaptak benniinket. Merfoldeken at gyalogoltunk, atkeltiink a hegy sziven, es most a masik oldalon vagyunk - egy joval rovidebb uton. De nem oda erkeztiink, ahova az atkelo hozott volna minket; nagyon messze eszakra keriiltiink, es furcsa fold van elottiink. Es meg mindig eleg magasan vagyunk. Gyeriink tovabb! - Szornyen ehes vagyok - sohajtott fel Bilbo, akinek hirtelen eszebe jutott, hogy nem evett harom napja. Gondoljatok bele, mi ez egy hobbitnak! A gyomra

teljesen tires volt, a labai remegtek most, hogy az izgalmak veget ertek. - Ezen nem segithetek - mondta Gandalf - hacsak nem akarsz visszamenni, es szepen megkerni az orkokat, hogy adjak vissza a ponidat es a poggyaszodat.

- Nem, koszonom szepen! - valaszolt Bilbo. - Nos, rendben, akkor huzzuk meg a derekszijat, es gyalogoljunk tovabb - vagy vacsora lesz beloltink, ami sokkal rosszabb annal, hogy nektink nines vacsorank. Ahogy mentek. Bilbo egyik oldalrol a masikra tekintgetett, hogy van-e valami ennivalo. De az afonyabokrok meg csak viragzottak, es persze nem volt dio, sem egy kis galagonyabogyo. Elragcsalt egy kis soskat, ivott egy hegyi patakbol, ami keresztezte az utjukat, es megevett harom szem vadepret, amit a parton talalt, de ez nem volt tul jo. Egyre csak mentek es mentek. A vad osveny eltiint. A bokrok, a magas fii a sziklak kozott, a nyulragta pazsitfoltok, kakukkfii, zsalya, majoranna es a sarga kovirozsa mind eltiint, es egyszer csak egy szeles, meredek lejto tetejen talaltak magukat, lehuUott kovek kozott, amelyek egy foldcsuszamlas maradvanyai voltak. Mikor elkezdtek ezen leereszkedni, tormelekdarabok es koszilankok gurultak a labuk alatt. Nemsokara nagyobb letort szikladarabok gorogtek lefele, es ujabb kogorgeteget inditottak el alattuk. A szikladarabok megindultak es

elkezdtek gurulni, porfelhoben, nagy zaj kisereteben tortek ossze. Nemsokara ugy nezett ki, hogy az egesz lejto mozog folotttik es alattuk, ok pedig elsodrodtak, mindannyian osszekapaszkodtak a szikladarabok felelmetes csuszo, zorgo, recsego

ziirzavaraban. A lejto aljan levo fak mentettek meg oket. Egy kapaszkodo fenyoerdo szelere sodrodtak, ami kiilon allt a volgyek sotetebb, melyebben fekvo erdeitol. Nehanyan elkaptak az fak torzset, es fellendiiltek az agakra, masok (mint a kis hobbit is) a fak moge menekiiltek a lezudulo kovek elol. Nemsokara elmult a veszely, a foldindulas megallt, es az utolso halvany recsegest hallottak, amint a legnagyobb megindult ko pattogott-porgott a pafrany es a fenyogyokerek kozott, lent a melyben. - Nos, ez majdnem kifogott rajtunk - mondta Gandalf -, es a minket koveto orkoknak is lesz munkajuk, ha csendben akarnak lejonni ide. - En is azt hiszem - morgott Bombur -, de nem lesz nehez dolguk, ha koveket akarnak guritani a fejiinkre. - A torpok (es Bilbo) kozel sem voltak boldogok, osszehorzsolt, sebes labaikat es labfejiiket dorzsoltek.

- Ugyan mar! Itt majd elfordulunk a lavina utjabol. Sietniink kell! Nezzetek a fenyt! - A nap mar reg lement a hegyek mogott. Az arnyekok melyiiltek koriilottiik, bar a messzesegben, a fak kozott, es a fak egyre ereszkedo fekete csucsain tul meg lattak a tavoli siksag esti fenyeit. A leheto leggyorsabban botorkaltak tovabb a fenyoerdovel boritott szelid lejtokon, egy keskeny osvenyen, ami kitartoan del fele vezetett. Neha pafranytomegen kellett atvagniuk, ahol a magas novenyek a hobbit feje fole emelkedtek. Maskor tiilevel-szonyegen masiroztak at a leheto legnagyobb csendben. Ekozben az erdo homalya es az erdo csendje egyre melyiilt. Azon az esten nem volt szel, hogy elhozza a tenger leheletet a fak agai

koze. - Tovabb kell menniink? - kerdezte Bilbo, mikor mar olyan sotet volt, hogy csak Thorin lobogo szakallat latta maga mellett, es olyan csend volt, hogy a torpok lelegzeset hangos zajnak hallotta. - A labujjaim elgemberedtek es lehorzsolodtak, a labam faj, a gyomrom ugy himbalozik, mint egy iires zsak.

- Meg egy kicsit tovabb - mondta Gandalf. Egy ido utan, ami eveknek tiint, hirtelen egy tisztasra ertek, ahol nem nottek fak. A hold fent volt, es besiitott a tisztasra. Valahogy az az erzesiik tamadt, hogy ez egyaltalan nem egy kellemes hely, bar nem lattak semmi rosszat. Hirtelen egy iivoltest hallottak a hegy aljabol, egy hosszu, ijeszto iivoltest. Egy masik valaszolt ra messze jobbrol, de sokkal kozelebb hozzajuk; majd egy masik, nem messze balrol. Farkasok iivoltottek a holdra, gyiilekezo farkasok! Otthon, Zsakos ur iiregenek kozeleben nem eltek farkasok, de ismerte ezt a hangot. Eleg gyakran leirtak neki a mesekben. Egyik idosebb unokatestvere (a Tuk-agrol), aki nagy utazo volt, neha utanozta ezt a hangot, hogy raijesszen. Az, hogy idekint a holdfenyben, az erdoben hallja, mar tul sok volt Bilbonak. Meg a varazsgyiiriik sem ernek sokat a farkasok ellen - foleg a gonosz falkak ellen, amelyek az orkoktol nyiizsgo hegyek arnyekaban eltek, a Vadon szelen tul, az ismeretlen hataran. Az ilyen farkasoknak jobb a szaglasuk, mint az orkoknak,

es nem kell, hogy lassanak ahhoz, hogy elkapjanak! - Mit tegyiink, mit tegyiink - kialtott fel Bilbo. - Megszokiink az orkoktol, hogy

farkasok kapjanak el! - mondta, es ebbol szolasmondas lett, bar mi most ugy mondjuk, hogy "Csoborbol vodorbe", a hasonlo kellemetlen helyzetekben. - Gyorsan, fel a fakra! - kialtott Gandalf, es ok mar futottak is a tisztas szelen alio fakhoz. Azokat kerestek, amelyeknek eleg alacsonyan volt az also aga, vagy eleg karcsuak voltak ahhoz, hogy felmasszanak rajtuk. Gondolhatjatok, milyen gyorsan talaltak meg a fakat; maris masztak felfele, olyan magasra, ahol meg biztak az agakban. Biztos jot nevettetek volna (biztonsagos tavolbol), ha lattatok volna, ahogy a torpok a fakon iilnek, lelogo szakallal, mint azok az oregurak, akik meghibbantak, es most kisgyerekkent jatszanak. Fill es Kill egy magas vorosfenyo csucsan voltak, ami olyan volt, mint egy oriasi karacsonyfa. Dori, Nori, Ori, Oin, es Gloin kenyelmesebben iiltek egy hatalmas fenyon, aminek a szabalyos agai ugy meredtek ki, mint a kerek kiilloi. Bifur, Bofur, Bombur es Thorin egy masik fan voltak. Dwalin es Balin egy magas es karcsu

erdeifenyore szaladt fel, aminek csak nehany aga volt, es most iilohelyet kerestek a legfolso agak zoldjeben. Gandalf, aki joval nagyobb volt a tobbieknel, talalt egy olyan fat, amire a tobbiek nem tudtak felmaszni, egy nagy fenyot, ami a tisztas legszelen allt. Eleg jol elbujt az agak kozott, csak a csillogo szemet lehetett latni a hold fenyeben, ahogy kikukucskalt. Es Bilbo? O nem tudott felmaszni semelyik fara, es most fatol faig szaladt, mint egy nyul, ha elvesztette az iireget, es most egy kutya iildozi. - Megint elhagytad a tolvajt - mondta Nori Dorinak, ahogy lenezett. - Nem cipelhetek mindig tolvajokat a hatamon - mondta Dori -, le az

alagutakba, fel a fara. Mit gondolsz, mi vagyok? Hordar? - Megeszik, ha nem csinalunk valamit - mondta Thorin, mert most mar mindenhol iivoltes hallatszott koriilottiik, egyre kozelebb. - Dori! - szolt, mert Dori volt a legalacsonyabban, a legkonnyebben maszhato fan - siess, es segits feljutni Zsakos urnak! Dori egy igazan rendes ficko volt a morgasa ellenere. Szegeny Bilbo

nem erte el a kezet, meg akkor sem, ha a legalacsonyabb agra maszott, es a leheto legjobban lenyujtotta a karjat. Igy vegiil Dori lemaszott a farol, es hagyta, hogy Bilbo felmasszon, es a hatara alljon. Abban a pillanatban vagtattak be iivoltve a farkasok a tisztasra. Hirtelen szemek szazai neztek oket. De Dori nem hagyta cserben Bilbot. Megvarta, hogy a vallarol az agak koze masszon, majd 6 is az agakra ugrott. Pont idoben! Egy farkas a kopenye fele kapott, ahogy felfele maszott, es majdnem elkapta. Egy percen beliil egy egesz falka vonyitott a fa koriil, felugraltak a torzsre, izzo szemekkel es kilogo nyelvvel. De meg a vad Vargok (mert igy hivjak a gonosz farkasokat, amelyek a Vadon Szelen tul elnek) sem tudnak fara maszni. Egy ideig tehat biztonsagban voltak. Szerencsere ez egy langyos este volt, es nem fujt a szel. A fak nem tul kenyelmesek a hosszu tavu iicsorgeshez; de a hidegben es szelben, mikor lent mindenhol farkasok varnak az emberre, a fak tokeletesen nyomorusagos helyek tudnak lenni. Ez a tisztas a fak gyiirujeben bizonyara a farkasok

talalkozohelye volt.

Egyre tobben es tobben jottek. Oroket hagytak a fa toveben, ahol Dori es Bilbo volt, majd elmentek es korbeszaglasztak, amig meg nem talaltak minden fat, amin tilt valaki. Ezeket is oriztek, mikozben a tobbiek (ugy latszott, tobb szazan) elmentek, es letiltek egy nagy korben a tisztason; a kor kozepen egy hatalmas sztirke farkas allt. A tobbiekhez beszelt a vargok szornyu nyelven. Gandalf ertette ezt a nyelvet. Bilbo nem, de rettenetesnek hangzott, mintha a beszedtik kegyetlen es gonosz dolgokrol szolna, es igy is volt. Neha a korben tilo minden varg egytitt valaszolt a sztirke vezernek, es a hobbit majdnem leesett a fenyofarol a szornyu larma miatt. Elmondom nektek, hogy Gandalf mit hallott, bar Bilbo nem ertette. A vargok es az orkok gyakran segitettek egymast a gonosz tettekben. Az orkok rendszerint nem kalandoztak el messzire a hegyeiktol, kiveve, ha kiuztek oket onnan, es uj otthont kerestek, vagy ha haboruba vonultak (ami, orommel mondhatom, hosszu idon at nem tortent meg). De ezekben az idokben gyakran mentek rabloportyara, foleg azert, hogy elelmet szerezzenek, es rabszolgakat, hogy nekik dolgozzanak. Gyakran kertek a vargok segitseget, es megosztottak veltik a zsakmanyt. Neha ugy

lovagoltak a farkasokon, mint az emberek szoktak a lovakon. Most ugy latszott, egy hatalmas ork-portyat terveztek pontosan arra az ejszakara. A vargok azert jottek, hogy talalkozzanak az orkokkal, de az orkok kestek. Ennek az oka ketsegtelentil a Nagy Ork halala volt, es a felfordulas, amit a torpok. Bilbo es

a magus okoztak, es valosziniileg meg rajuk vadasztak. Ennek a messzi videknek a veszelyessege ellenere mostanaban bator emberek koltoztek vissza ide delrol, fakat vagtak ki, es lakhelyet epitettek maguknak a volgyek es a folyopartok kellemes erdeiben. Sokan voltak, mindig jol fel voltak fegyverezve, es meg a vargok sem mertek rajuk tamadni napvilagnal, vagy ha sokan egyiitt voltak. De most az orkok segitsegevel azt terveztek, hogy megtamadnak nehany falut, amelyek a legkozelebb voltak a hegyekhez. Ha a terviik valora valik, masnapra senki sem maradt volna; mindet megoltek volna, kiveve azt a keveset, akiket az orkok visszatartottak a vargoktol, es fogolykent visszavittek volna oket a barlangjaikba. Ezt meg hallgatni is szornyii volt, nem csak a bator erdei emberek, a felesegeik es a gyerekeik miatt, hanem a veszely miatt is, ami Gandalfot es a baratait fenyegette. A vargok diihosek es zavartak voltak amiatt, hogy itt talaltak oket a talalkozohelyen. Azt hittek, hogy az erdei emberek baratai,

azert jottek, hogy kemkedjenek utanuk. Biztos hirt visznek a volgyekbe a terviikrol, es az orkoknak meg a farkasoknak szornyii csatat kell vivniuk ahelyett, hogy foglyokat ejtenenek, es felfalnak az almukbol hirtelen felebredt embereket. Igy hat a vargok nem akartak elmenni, es hagyni, hogy a fakon iilok elmenekiiljenek, legalabbis reggelig nem. Es meg sokkal korabban, ahogy mondtak, megerkeznek az ork-harcosok a hegyekbol; az orkok tudnak fara maszni, vagy ki tudjak vagni a fakat.

Most mar ertitek, hogy Gandalf, ahogy a morgast es vonyitas hallgatta, miert kezdett rettenetesen felni, bar magus volt. Erezte, hogy nagyon rossz helyen vannak, es meg egyaltalan nem szoktek meg. Barhogy is legyen, nem hagyta, hogy minden az 6 terveik szerint alakuljon, bar nem sokat tehetett egy magas fan rekedve, mikozben alatta a foldon mindenhol farkasok voltak. Hatalmas tobozokat gyiijtott a fa agairol. Majd fenyes, kek langgal meggyujtott egyet, es sisteregve a farkasok korebe vagta. Egyet eltalalt a hatan, a loboncos bundaja azonnal tiizet fogott, es osszevissza ugralt, rettenetesen vonyitva. Majd meg egy toboz jott, es meg egy, az egyik kek langgal, egy masik vorossel, megint masik zolddel. Becsapodtak a foldon a kor kozepen, szines szikrakat es fiistot okadva felrobbantak. Egy kiilonosen nagy az orran talalta el a farkasvezert,

aki tiz lab magasba ugrott, majd korbe-korbe szaladgalt, felelmeben es diiheben csattogtatta a fogat, meg a tobbi farkasba is belemart. A torpok es Bilbo kialtoztak es eljeneztek. A farkasok diihe szornyii latvany volt, a hangzavar amit csinaltak, betoltotte az erdot. A farkasok mindig is feltek a tiiztol, de ez egy rettenetes es ijeszto tiiz volt. Ha egy szikra a bundajukra pattant, beleragadt, belejiik egett, es hacsak nem hemperedtek meg gyorsan a foldon, nemsokara langoltak. Hamarosan a tisztason mindenhol hempergo farkasok voltak, akik a hatukon ego tiizet akartak kioltani. Mas farkasok, akik egtek, iivoltve rohangaltak, es a tobbieket gyiijtottak meg, mig a sajat barataik el nem iildoztek oket, es ok kiabalva, vinnyogva elmenekiiltek a lejton.

es vizet kerestek. - Mi ez a felfordulas az erdoben ma ejjel? - kerdezte a Sasok Ura. Feketen tilt a holdfenyben, egy maganyos sziklafok csucsan, a hegyek keleti szelen. Farkasok hangjat hallom! Mi rosszat forralnak az orkok az erdoben? Felszallt a levegobe, majd azonnal ket testore is melleszokkent a sziklakrol, mindket oldalon. Fent koroztek az egen, es leneztek a vargok gyurujere, egy kicsi foltra messze-messze alattuk. De a sasok szeme nagyon eles, es messzirol is meglatnak kis dolgokat. A Kodhegyseg sasmadarainak ura olyan volt, hogy pislogas nelktil tudott a Napba nezni, es meglatott egy mozgo nyulat merfoldnyi magassagbol a holdfenyben. Igy bar nem latta a fakon tiloket, latta a

zurzavart a farkasok kozott, latta a kicsi tuzvillanasokat, es hallotta az tivoltest es a vonyitast, ami halkan jott a nagy melysegbol. Latta azt is, hogy a holdfeny megcsillan az orkok landzsajan es sisakjan, ahogy a gonosz nep hosszu sorokban lemaszott a hegyoldalon a kapujuktol, es bevette magat az erdobe. A sasok nem kedves madarak. Nemelyiktik gyava es kegyetlen. De az eszaki hegyek osi fajtaja a leghatalmasabb volt minden madar koztil; btiszkek, erosek es nemes szivuek voltak. Nem szerettek az orkokat, de nem is feltek toltik. Ha egyaltalan eszrevettek oket (ami ritka volt, mert nem ettek ilyen lenyeket), elhuztak folotttik, az orkok sikitva menektiltek a barlangjaikba, es felhagytak minden gonoszsaggal, barmit is csinaltak. Az orkok gyiiloltek a sasokat es feltek toltik, de nem ertek el a magas feszkeiket, es ki sem tudtak uzni oket a

hegyekbol. Aznap este a Sasok Ura telve volt kivancsisaggal, hogy megtudja, mi folyik odalent. Ezert sok mas sast is magahoz hivott, majd elrepiiltek a hegyekbol, es lassan koroztek egyre lejjebb es lejjebb es lejjebb, a farkasok gyiiriije es az orkok talalkozohelye fele. Ez nagyon jo dolog volt! Szornyii dolgok folytak odalent. A farkasok, akik tiizet fogtak, es bemenekiiltek az erdobe, tobb helyen felgyujtottak a fakat. Nyar kozepe volt, es a hegyek keleti oldalan egy ideje keves eso esett. Sargulo

pafrany, letort agak, vastag tiilevel-szonyeg, itt-ott halott fak, hamarosan mind langolt. A vargok tisztasa koriil mindenhol fellobbant a tiiz. De a farkas-orok nem hagytak ott a fakat. Oriilten es diihosen ugraltak es iivoltottek a fak koriil, kilogo nyelvvel atkoztak a torpoket azon a szornyii nyelviikon, a szemiik olyan vorosen es adazul izzott, mint a langok. Hirtelen, kiabalva befutottak az orkok. Azt hittek, hogy az erdei emberekkel folyik egy csata, de nemsokara rajottek, mi is tortent. Nehanyan leiiltek es nevettek. Masok a landzsaikat lengettek, a nyelet a pajzsukhoz iitogettek. Az orkok nem felnek a tiiztol, nemsokara mar volt egy terviik, ami nekik nagyon szorakoztatonak tiint. Nehanyan osszetereltek a vargokat. Masok pafranyt es rozset halmoztak a fak kore. Megint masok korbeszaladtak, es addig topogtak es dobbantottak, amig majdnem az osszes tiizet kioltottak - de azokat nem oltottak el, amelyek, a legkozelebb voltak a fakhoz, ahol a torpok voltak. Ezeket levelekkel, letort

agakkal es pafrannyal taplaltak. Hamarosan egy fiistbol es tuzbol alio gyiirii volt a torpok koriil, egy gyiirii, amelyet nem engedtek kifele terjedni; de lassan sziikiilt, mignem a terjedo tiiz elkezdte nyaldosni a fak alatt felhalmozott gyujtost. Fiist ment Bilbo szemebe, erezte a langok forrosagat. A fiiston

keresztiil latta, ahogy az orkok korbe-korbe tancolnak, mint az emberek a Szent Ivan-eji maglya koriil. A landzsakkal es fejszekkel tancolo harcosok gyiiriijen kiviil, tisztes tavolsagban alltak a farkasok, vartak es figyeltek. Bilbo hallotta, ahogy az orkok belekezdenek egy szornyii dalba: Tizenot madarka 6t fan iil, A toUuk a forro levegon megsiil! Vicces kis madarkak, de hat nines is szarnyuk! Fura kis madarkak, veliik mit csinaljunk? Siissiik oket roston, vagy fozziik meg fazekban? Piritsuk, forraljuk, es egyiik meg nyomban? Majd megalltak, es ezt kiabaltak: - Szalljatok el kismadarkak! Szalljatok, ha tudtok! Gyertek le kis madarkak, vagy megsiiltok a feszketekben! Enekeljetek, enekeljetek kis madarkak! Miert nem enekeltek? - Menjetek el, kicsi gyerekek! - kiabalt valaszul Gandalf. - Ez nem feszekrako ido! Es a rossz kisfiukat, akik a tiizzel jatszanak, meg fogjak biintetni! - Ezt azert mondta, hogy feldiihitse oket, es megmutassa, hogy nem ijedt meg toliik - bar termeszetesen meg volt ijedve, akar magus, akar nem. De az orkok nem figyeltek ra, hanem folytattak az eneket: r Egjen, egjen a fa es a lombja! Lobogjon a langja! Mint oriasi faklya.

es vilagitsa meg az ejszakat,

Juhe! Siiljenek es piruljanak, fojenek es rotyogjanak Mig a szakalluk nem langol, a szemiik nem pislakol, Mig a hajuk nem fiistos, a boriik nem iiszkos, Zsirjuk nem olvad, csontjuk nem porlad Hamuva Az eg alatt! Igy haljanak a torpok szornyii halalt, es vilagitsak meg az ejszakat, Juhe! Ja-ha-ha-he! Jaho!

Mikor a "Jaho!" elhangzott, a langok mar Gandalf faja alatt voltak. Egy pillanat alatt atterjedtek a tobbihez is. A fakereg tiizet fogott, az also agak recsegtek. Ekkor Gandalf felmaszott a fa tetejere. A hirtelen fenyesseg villamkent csapott ki a botjabol, ahogy kesziilt leugrani a magasbol, pontosan az orkok landzsai koze. Ez a veget jelentette volna, bar valosziniileg sokakat megolt volna, ahogy villamkent kozejiik vagodik. De nem kellett ugrania. Epp abban a pillanatban a Sasok Ura lesiivitett a magasbol, a karmaiba kapta 6t, es eltiint. Az orkok diihos es meglepett iivolteset lehetett hallani. Hangosat kialtott a Sasok Ura, akihez most Gandalf beszelt. A hatalmas madarak, akik vele voltak, visszafordultak, es ligy ereszkedtek le, mint hatalmas fekete arnyak. A

farkasok vonyitottak, es a fogukat csikorgattak; az orkok kialtoztak, diihosen

topogtak, es hiaba hadonasztak a landzsaikkal a levegoben. Elhuztak folottiik a sasok; a csapkodo szarnyak sotet suhogasa a foldre sujtotta, vagy messzire elkergette oket; a sasok karmai vegigszantottak az orkok arcat. Mas madarak a fak csucsaihoz szalltak, felkaptak a torpoket, akik most olyan magasra masztak, amennyire csak mertek. Szegeny Bilbot majdnem megint otthagytak! Eppen csak el tudta kapni Dori labait, mivel Dorit vettek fel utolsonak; egyiitt emelkedtek a ziirzavar es a tiiz fole, Bilbo a levegoben himbalozott ugy, hogy a karja majdnem kitort. Messze melyen az orkok es a farkasok szetszaladtak az erdoben. Nehany sas meg korozott es elhuzott a csatater folott. A fak koriili langok hirtelen a legmagasabb agak fole csaptak. A tiiz pattogott. Varatlanul szikrak es fiistoszlopok szoktek fel. Bilbo epp idejeben menekiilt meg! Nemsokara a tiiz fenye elhalvanyult odalent, egy voros pislakolas a fekete foldon; ok magasan az egen jartak, lendiiletes korokben egyre emelkedtek. Bilbo soha nem felejtette el azt a repiilest, ahogy Dori bokajaba kapaszkodott. Csak nyogdecselt: - Szegeny karjaim, szegeny karjaim! - De Dori igy morgott: -

Szegeny labaim, szegeny labaim! Bilbo mindig elszediilt a magasban. Furcsan erezte magat, ha atnezett egy eleg kicsi szirtfok peremen, es soha nem szerette a letrat, nem is szolva a r fakrol (meg soha nem kellett farkasok elol menekiilnie). Igy hat el tudjatok kepzelni, most mennyire szediilt a feje, mikor lenezett a kalimpalo labai kozott, es meglatta, ahogy a sotet taj kinyilik alatta, es itt-ott megcsillant a

hold fenye egy hegyoldalon, vagy egy sikvideki folyon. A hegyek sapadt csucsai egyre kozeledtek, holdfenyes sziklatiiskek, ahogy kiallnak a fekete arnyak koziil. Nyar vagy sem, nagyon hidegnek erzodott az ido. Bilbo becsukta a szemet, es azon gondolkodott, birja-e meg tartani magat. Majd elkepzelte, mi tortenne, ha megsem birna. Rosszul lett. A repiiles pont idejeben ert veget neki, pont azelott, hogy a karjai elengedtek. Egy sohajjal eleresztette Dori bokait, es egy sasfeszek durva padlojara esett. Ott fekiidt szotlanul, a gondolatai a meglepetes es a felelem keverekei voltak: a meglepetes, hogy megmenekiilt a tiizbol, es a felelem, hogy valamelyik oldalon leesik arrol a sziik helyrol a mely homalyba. Mostanra, az utobbi harom nap ennyi felelmetes kalandja utan, amikor nem volt mit ennie, nagyon furcsan erezte magat, es hirtelen fennhangon azt mondta:

- Most mar tudom, mit erez egy darab szalonna, mikor hirtelen kikapjak a serpenyobol egy villaval, es visszateszik a polcra! - Nem tudhatod! - halotta Dori valaszat -, mert a szalonna tudja, hogy elobb-utobb visszakeriil a serpenyobe; mi pedig remenykedjiink, hogy nem fogunk. Es a sasok sem villak! - Jaj, nem! Azt akartam mondani, egyaltalan nem olyanok, mint a pecsenyevillak - mondta Bilbo, feliilt, es aggodva nezett a sasra, aki a kozeliikben telepedett le. Bilbo azon toprengett, milyen mas butasagot mondhatott meg, es hogy a sas sertesnek veszi-e. Jobb, ha nem vagy udvariatlan egy sassal, ha akkora vagy, mint egy hobbit, es ejszaka fent vagy a feszkeben! A sas csak a csoret elezte egy kovon, es a tollait rendezgette, de nem

figyelt ra. Nemsokara egy masik sas repiilt oda. - A Sasok Ura azt parancsolja, hogy hozd a foglyaidat a Nagy Parkanyra - kialtott, es mar el is ment. A masik sas a karmaiba kapta Dorit, es elrepiilt az ejszakaba, Bilbot teljesen egyediil hagyta. Epp annyi ereje volt, hogy eltiinodjon, mit ertett a hirnok "foglyok" alatt, es hogy arra gondoljon, hogyan szaggatjak szet vacsorara, mint egy nyulat, mikor 6 keriil sorra. A sas visszajott, a karmaba kapta a kabatja hatanal fogva, es

elsiivitett. Ez alkalommal csak a kozelbe repiilt. Hamarosan letette Bilbot, aki reszketett a felelemtol, egy szeles sziklaparkanyra a hegy oldalaban. Nem volt odavezeto ut, csak repiilve; es nem volt lefele vezeto ut sem, csak ha az ember beleugrott egy szakadekba. A parkanyon megtalalta a torpoket, akik ott iiltek, hatukat a hegyoldalnak vetve. A Sasok Ura is ott volt, es Gandalffal beszelgetett. Ugy tiint, hogy Bilbot vegiilis nem eszik meg. A magus es a sasok vezere nemileg ismerhettek egymast, jo viszonyban lehettek. Igazsag szerint Gandalf, aki gyakran jar a hegyekben, egyszer szolgalatot tett a sasoknak, es kigyogyitotta a vezeriiket egy nyil okozta sebbol. Igy lathatjatok, hogy a "foglyok" valojaban "az orkoktol megmentett foglyok" voltak, es nem a sasok rabjai. Ahogy Bilbo Gandalf beszedet hallgatta, raj ott, hogy vegre igazan es veglegesen megmenekiiltek a szornyii hegyekbol. A magus tervekrol beszelt a Nagy Sassal, hogy vigyek el a torpoket, 6t es Bilbot messzire, es tegyek le oket az eredeti utvonalukon, a lenti siksagon.

A Sasok Ura nem akarta oket olyan helyre vinni, ahol a kozelben emberek elnek. - Rank lonenek a tiszafa ijaikkal - mondta -, mert azt hinnek, hogy a birkaikat akarjuk. Maskor igazuk lenne. Nem! Oriiliink, hogy elronthattuk az orkok jatekat, es hogy lerohattuk neked a tartozasunkat, de nem

kockaztatjuk az eletiinket torpokert a deli siksagokon. - Nos rendben - mondta Gandalf -, vigyetek minket olyan messzire, amennyire akartok! Maris melyen lekoteleztetek benniinket. De addig is, halalosan ehesek vagyunk. - En majdnem belehalok - mondta Bilbo olyan kicsi, gyenge hangon, hogy senki sem hallotta. - Ezen talan segithetiink - mondta a Sasok Ura. Kesobb talan lehetett latni egy fenyes tiizet a sziklaparkanyon, koriilotte a fozocskezo es finom rostonsiilt-szagot produkalo torpok alakjait. A sasok szaraz agakat hoztak tiizrevalonak, hoztak mezei es nyulakat, valamint kicsi baranyokat. A torpok elinteztek az elokesziileteket. Bilbo tul gyenge volt, hogy segitsen, es egyebkent sem volt tul jo a nyulak megnyuzasaban vagy a hus felszeleteleseben, mert ahhoz volt szokva, hogy a hust a hentes hozza hazhoz, konyhakeszen. Gandalf is lefekiidt, miutan a feladatat, a tiiz meggyujtasat elvegezte, mivel Oin es Gloin elvesztette a tiizszerszamait (a torpok a mai napig nem jutottak el a gyufa hasznalataig). Igy vegzodtek a Kodhegyseg-beli kalandok. Hamarosan Bilbo teltnek es kenyelmesnek erezte a gyomrat. Ugy erezte, elegedetten tudna aludni.

bar jobban szeretett volna egy vajas kenyeret, mint nyarson suit husdarabokat. A

kemeny kovon osszegombolyodve kenyelmesebben aludt, mint otthon a sajat pihe-puha agyaban, az 6 kis iiregeben. De egesz ejszaka a sajat hazarol almodott, es almaban a kiilonbozo szobakban maszkalt. Keresett valamit, de nem talalta, es nem is emlekezett ra, hogyan nezett ki.

7. fejezet Furcsa szallasok A kovetkezo reggel Bilbo a kelo nap elso sugaraival a szemeben ebredt. Felugrott, hogy megnezze, mennyi az ido, es hogy feltegye a teavizet forrni majd rajott, hogy egyaltalan nem otthon van. Igy tehat leiilt. Hiaba kivant egy mosdast es egy kefet, egyiket sem kapta meg. Ahogy teat, piritost, szalonnat sem a reggelihez, csak hideg baranysiiltet es nyulat. Ezutan pedig el kellett kesziilnie a korai indulashoz. Most megengedtek neki, hogy egy sas hatara masszon, es megkapaszkodjon a szarnyai kozott. A levego siivitett koriilotte, 6 becsukta a szemet. Ahogy a tizenot nagy madar felemelkedett a hegyoldalrol, a torpok kialtozva bucsuzkodtak, es megigertek, hogy meghalaljak a sasok uranak, ha

tudjak. Anap meg kozel volt a keleti vegekhez. A reggel hiivos volt, a kod megiilt a volgyekben es melyedesekben, vagy a hegyek csucsai es a sziklafokok koriil kavargott. Bilbo kinyitotta az egyik szemet, hogy kukucskaljon, es latta, hogy a

madarak mar magasan vannak, es a vilag messze alattuk van a tavolban. Ujra becsukta a szemet, es szorosan zarva tartotta. - Ne szorits annyira! - mondta a sas. - Nem kell ugy felned, mint egy nyulnak, meg ha ugy is nezel ki. Ez egy szep reggel, egy kis szellovel. Mi lehet jobb a repiilesnel? Bilbo azt szerette volna mondani: "Egy meleg fiirdo, utana egy kesoi reggeli a gyepen" - de ugy gondolta, jobb, ha semmit sem mond, es egy nagyon kicsit engedett a szoritason. Sokkal kesobb a sasok mar lathattak a celt, ahova tartottak, meg nagy magassagbol is, mert elkezdtek nagy csigavonalban korozve ereszkedni. Hosszu ideig csinaltak ezt, vegiil a hobbit ujra kinyitotta a szemet. A fold mar sokkal kozelebb volt, alattuk tolgynek es szilnek kinezo fak voltak es egy

szeles, fiives taj, amin egy folyo haladt keresztiil. De valami elesen kiemelkedett a tajbol, pont a folyo utjaban, ami hurkot irt le koriilotte. Egy hatalmas szikla volt, majdnem egy kohegy, mint a tavoli hegyek utolso hirmondoja, vagy egy hatalmas kodarab, amit egy orias merfoldekre elhajitott a siksagon. A sasok gyorsan, egyenkent leszalltak erre a sziklara, es letettek az utasaikat. - Eg veletek - kialtottak - barmerre jartok, az ut vegen a feszketek varjon ratok! - Ez az udvarias beszed sasok kozott. - A szel a szarnyaitok alatt vigyen benneteket arra, ahol a Nap szall es a Hold jar - mondta Gandalf, aki ismerte a megfelelo valaszt. Ezzel elindultak. Bar kesobb a sasok ura Minden Madarak Kiralya lett, es

aranykoronat viselt, tizenot vezere pedig arany nyaklancot (abbol az aranybol kesziiltek, amit a torpok adtak nekik), Bilbo soha nem latta viszont oket kiveve egyszer, messze a magasban, az Ot Sereg Csatajaban. De ez ennek a mesenek a vegen kovetkezik, most nem mondunk tobbet rola.

Egy sik teriilet volt ennek a kohegynek a tetejen, es egy soklepcsos, jol karbantartott osveny vezetett le a folyohoz, amin egy, hatalmas lapos kovekbol epitett gazlo vezetett at a folyon tiili fiives siksagra. Volt egy kis barlang (jofele kavicsos padloval) a lepcsok labanal, a koves gazlo vegenel. Itt osszegyiilt a tarsasag, es megbeszeltek, hogyan tovabb. - Mindig azt szerettem volna, hogy (ha lehet) biztonsagban atjussatok a hegyeken - mondta a magus -, es jo szervezessel, valamint jo szerencsevel el is ertem ezt. Mar most is sokkal keletebbre vagyunk, mint ameddig valaha is el akartalak kiserni benneteket, vegiilis ez nem az en kalandom. Mielott vege, valosziniileg visszanezek, de kozben mas, fontos iigyeim vannak. A torpok sohajtoztak, nagyon lehangoltnak latszottak. Bilbo sirt. Kezdtek azt hinni, hogy Gandalf vegig veliik megy, es ott lesz, hogy atsegitse oket a nehezsegeken. - Nem fogok ebben a pillanatban eltiinni - mondta. - Egy-ket napig meg veletek maradok. Talan ki tudlak segiteni benneteket a jelenlegi helyzetetekben, es nekem is kell egy kis segitseg. Nines elelmiink, nines poggyaszunk, nincsenek ponijaink; es nem is tudjatok, hoi vagyunk. Ezt elmondhatom nektek. Meg mindig

nehany merfolddel eszakabbra vagyunk az utvonaltol, amit kovetniink kellett volna, ha nem hagyjuk el a hegyi osvenyt olyan sietosen. Nagyon keves ember el

ezen a kornyeken, hacsak nem koltoztek ide azota, hogy utoljara erre jartam nehany eve. De van valaki, akirol tudok, aki nem lakik messze. Ez a Valaki epitette a lepcsoket a nagy sziklan - a Szirtfon, azt hiszem, igy hivja. Ritkan jar ide, nappal biztosan nem, es nines ertelme, hogy varjunk ra. Igazsag szerint veszelyes is volna. Menniink kell, hogy megkeressiik. Ha minden jol megy a talalkozasunkkor, azt hiszem, elindulok, es mint a sasok, azt kivanom, "eg aldjon, barmerre jartok!" Kerleltek, hogy nem hagyja el oket. Sarkany-aranyat ajanlottak neki, eziistot es dragakoveket, de 6 nem gondolta meg magat. - Majd meglatjuk, meglatjuk - mondta -, es azt hiszem, ki is erdemeltem valamennyit a sarkany-aranyatokbol - ha mar megszereztetek. Ezutan abbahagytak a konyorgest. Levettek a ruhaikat, es megfiirodtek a folyoban, ami sekely volt, tiszta es koves a gazlo kornyeken. Mikor megszaradtak a napon,

ami most melegen es erosen siitott, felfrissiiltek, bar meg fajt mindeniik, es egy kicsit ehesek voltak. Atkeltek a gazlon (a hobbitot atvittek), majd elkezdtek atvonulni a magas, zold fiivon, a hosszukaru tolgyek es a magas szilfak menten - Es miert Szirtfo a neve? - kerdezte Bilbo, ahogy a magus oldalan ment. rr - O nevezte el Szirtfonek, mert 6 a Szirtfo szot hasznalja erre. Az ilyen dolgokat 6 szirtfonek hivja, es ez "a" Szirtfo, mert ez az egyetlen, ami kozel van az otthonahoz, es jol ismeri. - Ki hivja igy? Ki ismeri? - A Valaki, akirol beszeltem - egy nagy szemelyiseg. Mindegyikotoknek nagyon

illedelmesnek kell lennie, mikor bemutatlak benneteket. Lassan foglak bemutatni, kettesevel azt hiszem. Vigyazzatok, hogy nem bosszantsatok fel, kiilonben a jo eg tudja, mi fog tortenni. Ha diihos, ijeszto tud lenni, bar nyajas, ha jokedvii. Megis figyelmeztetlek titeket, konnyen diihbe gurul. A torpok kore gyiiltek, mikor hallottak, hogy igy beszel Bilbohoz. - Ez az a szemely, akihez most viszel minket? - kerdeztek. - Nem talalhatnank mast, baratsagosabbat? Nem kellene jobban elmagyaraznod? satobbi. - Igen, 6 az! Nem, nem tudnank! Es eleg koriiltekintoen magyaraztam

- valaszolt a magus ingeriilten. - Ha tudni akarjatok, a neve Beorn. Nagyon eros, es alakvalto. - Mi? Egy sziics, egy ember, aki a nyulakat nyulpremnek hivja, ha a boriikbol nem csinal mokust? - kerdezte Bilbo. - Te jo eg, nem, nem, NEM, NEM! - valaszolt Gandalf. - Ha lehet, ne csinalj bolondot magadbol Zsakos ur. Es a vilag minden kincsere kerlek, ki ne ejtsd a "sziics" szot a szadon, amig nem vagy szaz merfoldre a hazatol, sem a "szonyeg, rr kopeny, szormegaller, kezmelegito" szavakat, vagy barmi hasonlot! O egy alakvalto. Valtoztatni tudja az alakjat. Neha egy hatalmas fekete medve, maskor egy nagy, eros, fekete haju ember, hatalmas karokkal es nagy szakallal. Nem mondhatok sokkal tobbet, legyen ennyi eleg. Egyesek azt mondjak, hogy 6 egy medve, aki a hegyek hatalmas es osi medveitol szarmazik, akik azelott eltek ott, hogy az oriasok megjelentek volna. Masok szerint 6 egy ember, aki az elso emberek leszarmazottja, akik azelott eltek itt, hogy Szmog vagy a tobbi sarkany

idejott, a vilagnak ebbe a reszebe, es mielott az orkok eszakrol a hegyekbe jottek volna. Nem tudom megmondani, de azt hiszem, az utobbi mese igaz. O nem az a fajta ember, akirol kerdezoskodni lehet. - Barhogy is van, rajta nines varazslat, csak a sajatja. Egy tolgyerdoben el, van egy hatalmas fahaza. Emberkent marhakat es lovakat tart, amelyek majdnem olyan csodalatosak, mint 6. Neki dolgoznak, es beszelnek \LQTLk. O nem eszi meg oket; nem is vadaszik vagy eszik vadallatokat. Kaptarai vannak, a kaptarakban vad mehek, 6 nagyreszt tejszinen es mezen el. Medvekent szeltebenhosszaban koborol. Egyszer lattam, ahogy egyediil iilt a Szirtfo tetejen ejszaka, a holdat figyelte, ahogy lenyugszik a Kodhegysegnel, es hallottam, ahogy a medvek nyelven dormog: "Eljon majd a nap, amikor mind elpusztulnak, es akkor visszamegyek!" Ezert gondolom, hogy 6 maga is a hegyekbol jott. Bilbonak es a torpoknek most mar volt min gondolkozniuk, es nem tettek fel tobb kerdest. Meg hosszu ut allt elottiik. Emelkedon felfele, volgybe lefele vanszorogtak. Nagyon meleg lett. Neha megpihentek a fak alatt,

ilyenkor Bilbo olyan ehesnek erezte magat, hogy akar a makkot is megette volna, ha eleg erett lett volna ahhoz, hogy a foldre essen. Delutan kozepe fele jarhatott az ido, amikor eszrevettek, hogy nagy foltokban viragok kezdenek noni, sok peldany egy helyen ugyanabbol a fajtabol, mintha iiltettek volna oket. Foleg lohere nott, kakastarej hullamzo foltokban, biborhere, es szeles savokban alacsony feher mezillatu viragok. Ziimmoges, zizeges es siirges hallatszott a levegoben. Mehek szorgoskodtak

mindenfele. Es micsoda mehek! Bilbo meg soha nem latott hozzajuk foghatot. "Ha valamelyik megcsipne" - gondolta -, "ketszer akkorara dagadnek, mint amekkora mostvagyok!" Nagyobban voltak, mint a lodarazsak. A dolgozok nagyobbak voltak, mint az ember hiivelykujja, sokkal nagyobbak, melyfekete testiikon tiizaranykent ragyogtak a sarga csikok. - Kozelediink - mondta Gandalf. - A meh-retjeinek a szelen vagyunk. Egy ido utan oreg tolgyek gyiiriijehez ertek, majd ezeken tul egy tiiskes sovenyhez, amin nem lehetett sem atlatni, sem atmaszni. - A legjobb lenne, ha itt varnatok - mondta a magus a torpoknek. -

Mikor szolitalak benneteket, vagy fiittyentek, akkor kezdjetek utanam jonni latni fogjatok, merre megyek - de csak parosaval, koriilbeliil 6t perc legyen egy-egy par kozott. Bombur a legkoverebb, 6 kitesz kettot, 6 egyediil jojjon, utolsonak. Gyeriink Zsakos ur! Valahol errefele van egy kapu. - Ezzel elindult a soveny menten, es magaval vitte az ijedt hobbitot. Nemsokara egy magas, szeles, fabol kesziilt kapuhoz ertek, amin tul kerteket lattak, es alacsony faepiiletek csoportjait, nemelyik zsupfedelu es nyers faronkokbol epiilt: csiiroket, istallokat, feszereket, es egy hosszu, alacsony fahazat. Bent, a soveny deli oldalanal kaptarak sorakoztak harang alaku, szalmabol kesziilt csucsokkal. Az ide-oda repkedo es maszkalo mehek zaja megtoltotte a levegot. A magus es a hobbit egy lokessel kitartak a sulyos, nyikorgo kaput, es vegigmentek egy szeles liton a haz fele. Nehany nagyon fenyes szorii es apolt 16

iigetett vegig a fiivon, fesziilten, okos arccal neztek oket, majd elvagtattak az epiiletek fele.

- Elmentek, hogy elmondjak neki, idegenek erkeztek - mondta Gandalf. Hamarosan elertek az udvart, aminek harom falat a fahaz, es annak ket hosszu szarnya alkotta. Kozepen egy hatalmas tolgyfa torzse fekiidt, a levagott agai mellette. A kozeleben allt egy hatalmas ember, vastag fekete szakallal es hajjal, csupasz kezein es labain dagadtak az izmok. Gyapjutunikat viselt, ami a terdeig ert, es egy hatalmas fejszere tamaszkodott. A lovak mellette alltak, orruk a vallanal. - Ugh! Hat itt vannak! - mondta a lovaknak. - Nem tiinnek veszelyesnek. Elmehettek! - Gorgo hangon nevetett, letette a fejszet, es elore lepett. - Kik vagytok, es mit akartok? - kerdezte mogorva hangon, ahogy megallt elottiik, es Gandalf fole tornyosult. Ami Bilbot illeti, 6 atmehetett volna a labai kozott, be sem kellett volna huznia a nyakat, es hozza sem ert volna a tunika szelehez. - Gandalf vagyok - mondta a magus. - Soha nem hallottam rolad - mordult a ferfi. - Es ez a kis ficko micsoda? kerdezte eloregornyedve es a homlokat rancolva nezett a hobbitra a busa szemoldoke alol. rr

- O Zsakos ur, egy jo csaladbol szarmazo hobbit, feddhetetlen hirnevvel - mondta Gandalf. Bilbo meghajolt. Nem volt kalapja, amit levehetett volna, es fajdalmasan tudataban volt a sok hianyzo gombjanak. r - En magus vagyok - folytatta Gandalf. - Hallottam rolad, ha te nem is hallottal rolam. De talan hallottal kedves rokonomrol, Radagastrol, aki a Bakacsinerdo deli hataranak kozeleben el?

- Igen; nem rossz ficko, mar amilyenek a magusok szoktak lenni, azt hiszem. Neha szoktam latni - mondta Beorn. - Nos, most mar tudom, kik vagytok, legalabbis kinek mondjatok magatokat. Mit akartok? - Az igazat megvallva elvesztettiik a poggyaszunkat, majdnem eltevedtiink, es igazan sziiksegiink van segitsegre, vagy legalabbis tanacsra. Ha mondhatom, eleg rossz idot toltottiink az orkokkal a hegyekben. - Orkok? - kerdezte a hatalmas ember kevesbe mogorvan. - O, szoval bajotokvolt veliik, igaz-e? Miert kellett a kozeliikbe mennetek? - Nem volt szandekunkban. Egy atjaron leptek meg minket ejszaka, ahol at kellett volna kelniink, a Nyugati Foldekrol jottiink erre a videkre - ez egy hosszu tortenet. - Akkor jobb lesz, ha bejottok, es elmondjatok egy reszet, hacsak nem tart egesz

nap - mondta a ferfi, es bevezette oket a sotet ajton keresztiil, ami az udvarbol nyilt a hazba. Ahogy kovettek 6t, egy szeles csarnokba ertek, aminek egy tiizhely volt a kozepen. Habar nyar volt, tiizifa egett benne, a fiist a megfeketedett tetogerendak koze emelkedett, ahogy a kifele vezeto utat kereste egy r tetonyilason keresztiil. Atmentek ezen a homalyos csarnokon, amit csak a tiiz es a tetolyukon bejuto feny vilagitott meg, es egy masik kis ajton keresztiil valami verandafelere jutottak, amit fabol kesziilt oszlopok tartottak, mindegyiket egyetlen fatorzsbol faragtak. A veranda del fele nezett, meg mindig meleg volt ott, betoltotte a lenyugvo nap ferden beszivargo fenye, ami aranyloan huUott a viragokkal teli kertre, a viragokra, amelyek felfutottak a lepcsokon. Itt leiiltek, fabol kesziilt padokra, kozben Gandalf belekezdett a

tortenetebe, Bilbo pedig a lelogo labait himbalta, es a kert viragait nezegette, azon gondolkodott, mi lehet a neviik, mert nagy resziiket meg soha nem latta. - Epp atkeltem a hegyeken egy-ket baratommal... - mondta a magus.

- Egy-ket? Csak egyet latok, megpedig egy kis fickot - mondta Beorn. - Nos, az igazat megvallva nem akartalak egy sokasaggal zavarni, amig nem tudom, elfoglalt vagy-e. De idehivhatom oket, ha szabad. - Tessek, hivd oket! Igy hat Gandalf hosszut, eleset fiittyentett, most Thorin es Dori jott a hazhoz a kerti uton, es melyen meghajolva alltak meg elottiik. r - Ugy latom, azt akartad mondani, egy vagy harom! - mondta Beorn. De ezek nem hobbitok, ezek torpok! - Tolgypajzsos Thorin, szolgalatodra! Dori, szolgalatodra! - mondta a ket torp, es ujra meghajoltak. - Nines sziiksegem a szolgalatotokra, koszonom - valaszolt Beorn -, de azt hiszem, nektek sziiksegetek van az enyemre. Nem kedvelem tulzottan a torpoket; de ha igaz, hogy te Thorin vagy (Thrain fia, aki Thror fia, ugy hiszem), hogya tarsaid tiszteletremeltok, hogy az orkok ellensegei vagytok, es nem akartok bajt keverni a foldemen... Varjunk csak, mi jaratban vagytok? r - Uton vannak, hogy meglatogassak atyaik foldjet, messze keleten, a Bakacsinerdon tul - szolt kozbe Gandalf-, es teljesen veletlen, hogy egyaltalan a te foldedre keriiltiink. A Magas Atjaronal keltiink at, ami a te foldedtol delre

vezeto utra vitt volna benniinket, mikor megtamadtak minket az orkok - ahogy azt epp el akartam mondani neked. - Akkor folytasd, mondd el! - mondta Beorn, aki soha nem volt nagyon udvarias. - Szornyii vihar volt; a kooriasok koveket gorgettek, az atjaro tetejen

menedeket kerestiink egy barlangban, a hobbit, en, es tobb tarsunk... - A kettot mar tobbnek nevezed? - Nos, nem. Igazsag szerint kettonel tobben voltak. - Hoi vannak? Megoltek, megettek oket, hazamentek? - Nos, nem. Ugy latszik, nem jottek, amikor fiittyentettem. Azt hiszem, felenkek. Nezd, nagyon feliink attol, hogy tul sokan vagyunk ahhoz, hogy elszorakoztassunk. - Gyeriink, fiityiilj ujra! Ugy latszik, tarsasagom lesz, eggyel vagy kettovel tobb mar nem nagyon szamit - dormogott Beorn. Gandalf ujra fiittyentett; de Nori es Ori mar majdnem ott voltak, mielott befejezte volna. Ha meg emlekeztek, Gandalf azt mondta nekik, hogy otpercenkent jojjenek, parosaval. - Haho! - mondta Beorn. - Igazan gyorsan jottetek - hoi bujtatok el? Gyertek, kis krampuszok. - Nori, szolgalatodra, Ori, szol... - kezdtek volna, de Beorn felbeszakitotta

oket. - Koszonom! Ha kell a segitsegetek, szolni fogok. Uljetek le, es haladjunk a tortenettel, vagy vacsoraidoig sem fejezziik be. - Epp, hogy elaludtunk - folytatta Gandalf-, megnyilt egy res a barlang hatuljaban; orkok jottek elo, elkaptak a hobbitot, a torpoket, es a poniseregiinket... - Poni-sereg? Mik vagytok - egy vandorcirkusz? Esetleg sok dolgot cipeltetek? Vagy hatot mar seregnek hivjatok? r - O nem! Igazsag szerint hatnal tobb ponink volt, es mi is tobben voltunk, mint hat, itt van meg ketto! - Abban a pillanatban megjelent Balin es Dwalin, olyan melyen hajoltak meg, hogy a szakalluk a kopadlot soporte. A hatalmas

ember eloszor a homlokat rancolta, de ok mindent megtettek, hogy szornyen udvariasak legyenek, csak bologattak, gornyedtek, hajlongtak, a sapkajukat lobogtattak a terdiik elott (normalis torp-szokas szerint), mig az ember abbahagyta a homlokrancolast, es gurgulazo nevetesben tort ki. Olyan bohokasan neztek ki. - Tenyleg sereg volt - mondta -, egy igazan vicces sereg. Gyertek be,

kedveseim, hogy hivnak titeket? Nem akarom a szolgalataitokat, csak a neveteket. Utana iiljetek le, es hagyjatok abba a hajlongast! - Balin es Dwalin - mondtak, es nem mertek megsertodni, leiiltek a foldre, nagyon meglepett abrazattal. - Most pedig folytasd! - mondta Beorn a magusnak. - Hol is tartottam? O igen - engem ne kaptak el. Megoltem egy-ket orkot egy villammal... - Jo! - morgott Beorn. - Tehat van valami haszna, ha az ember magus. - ... es besurrantam a resen, mielott bezarult. Kovettem oket a nagyterembe, ami tele volt orkokkal. Harminc vagy negyven fegyveres orrel koriilveve ott volt a Nagy Ork. Azt gondoltam magamban "meg ha nem lennenek meglancolva, akkor is, mit tehet egy tucat ilyen sok ellen?" - Egy tucat! Most hallom eloszor, hogy nyolcat egy tucatnak hivnak! Vagy van meg nehany figurad, akik nem ugrottak elo a dobozbol? - Nos igen, ugy tiinik, itt vannak meg nehanyan. Fill es Kill, azt hiszem mondta Gandalf, ahogy azok ketten feltiintek, es mosolyogva, hajlongva megalltak. - Eleg! Uljetek le, es csend legyen! Most pedig folytasd Gandalf! r Igy hat Gandalf folytatta a tortenetet, mig elert a harchoz a sotetben, az also

kapu felfedezesehez, es a remiilethez, mikor rajottek, hogy Zsakos urat elvesztettek. - Megszamoltuk magunkat, es rajottiink, hogy a hobbit sehol sem volt. Csak tizennegyen voltunk! - Tizennegy! Most hallom eloszor, hogy tizbol egy, az tizennegy. Arra gondoltal, hogy kilenc, vagy meg nem mondtad meg a tarsasag osszes tagjanak a nevet. - Nos, termeszetesen meg nem lattad Oint es Gloint. Es hala az egnek, itt vannak. Remelem, megbocsatasz nekik, hogy alkalmatlankodnak. r - O, hadd jojjenek! Siessetek! Gyertek ti ketten, es iiljetek le! De figyelj ide Gandalf, meg mindig csak tiz torpod van, es a hobbit, aki elveszett. Ez meg mindig csak tizenegy (plusz egy, aki eltiint), es nem tizennegy, hacsak a magusok nem szamolnak maskent, mint mas emberek. De kerlek, folytasd a tortenetet. Beorn amennyire csak lehetett, nem mutatta, de kezdte nagyon erdekelni a tortenet. Tudjatok, regen ismerte a hegyeknek azt a reszet, amit Gandalf leirt. Bologatott es morgott, mikor hallott arrol, hogy a hobbit ujra megjelent, meg arrol, hogyan kiiszkodtek a foldindulassal, es a farkasok gyiiriijerol az

erdoben. Mikor Gandalf odaert, hogy felmasztak a fakra, alattuk a farkasokkal, felallt, fel-ala jarkalt, es mormogott: - Barcsak ott lehettem volna! Tobbet kaptak volna egy tiizijateknal! - Nos - mondta Gandalf, es orommel latta, hogy a tortenete jo benyomast tett -, megtettem mindent, amit lehetett. Ott voltunk, a farkasok orjongtek alattunk, az erdo elkezdett langolni nehany helyen, mikor az orkok megerkeztek a hegyekbol.

es felfedeztek minket. Oromiikben kiabaltak, es enekelve csufoltak minket: 'Tizenot madarka 6t fan til...' - Te jo eg - mordult fel Beorn. - Nehogy azt mondd, hogy az orkok nem tudnak szamolni. Tudnak. A tizenketto az nem tizenot, es ok tudjak ezt. - Akarcsak en. Ott volt Bifur es Bofur is. Eddig nem akartam bemutatni oket, de most itt vannak. Bejott Bifur es Bofur. - Es en! - kapkodott levego utan Bombur, ahogy utolerte oket. Kover volt, es merges is, amiert utolsonak hagytak. Nem akart 6t percet varni, es rogton a masik ketto utan indult. - Nos, hat most tizenoten vagytok. Es mivel az orkok tudnak szamolni, felteszem, ennyien voltatok a fakon is. Most mar talan be tudjuk fejezni a

tortenetet ujabb megszakitasok nelktil. - Zsakos ur latta, hogy Gandalf milyen agyafurt volt. A megszakitasok miatt Beornt egyre jobban erdekelte a tortenet, es a tortenet miatt nem ktildte el azonnal a torpoket, mintha azok gyanus koldusok lettek volna. Beorn hacsak tehette, soha nem hivott meg senkit a hazaba. Nagyon keves baratja volt, akik nagyon tavol eltek, es koztiltik is csak nehanyat hivott meg egyszerre a hazaba. Most tizenot idegen tildogelt a tornacan! Mire a magus befejezte a tortenetet, es elmeselte, a sasok hogyan mentettek meg, es hogyan vittek oket a Szirtfore, a nap mar lenyugodott a Kodhegyseg csucsai mogott, es az arnyekok hosszura nyultak Beorn kertjeben. - Nagyon jo tortenet! - mondta Beorn. - A legjobb, amit hosszu ideje hallottam. Ha minden koldus ilyen jokat tudna meselni, kedvesebbnek latnanak. Persze lehet, hogy mindezt csak kitalaltatok, de ezert a tortenetert mindenkeppen

megerdemeltek egy vacsorat. Harapjunk valamit! - Igen, keriink! - mondtak mind egyszerre. - Nagyon koszonjiik! A csarnokban mar eleg sotet volt. Beorn osszeiitotte a tenyeret, erre negy

csodalatos poni iigetett be es nehany hosszutestii, sziirke kutya. Beorn mondott nekik valamit egy furcsa nyelven, mint amikor az allathangokat beszedre hasznaljak. Az allatok kimentek, es hamarosan faklyakat hoztak be a szajukban, amiket a tiiznel meggyujtottak, es alacsony foglalatokba tettek a csarnok oszlopain, a kozponti tiizhelynel. A kutyak a ra tudtak allni a hatso labaikra, amikor csak akartak, es a mellso labaikkal cipekedhettek. Gyorsan asztallapokat es labakat vettek elo a falak mellol, es felallitottak oket a tiiz kozeleben. Majd beeee-beeeee-beeee hangot hallottak, es bejott nehany hofeher birka, akiket egy szenfekete kos vezetett. Egyikiik egy feher teritot hozott, aminek a szelere allatfigurakat himeztek; masok tanyerokkal, talakkal, kesekkel es fakanalakkal teli talcakat hoztak a szeles hatukon, amiket a kutyak elvettek, es gyorsan megteritettek a bakokon alio asztalokat. Ezek az asztalok nagyon alacsonyak voltak, meg Bilbonak is megfelelo ahhoz, hogy kenyelmesen odaiilhessen.

Egy poni mellejiik tolt ket alacsony padot, aminek szeles kakabeles volt az aljan, mikozben az asztal tavolabbi vegenel elhelyezte Beorn hasonlo, nagy fekete szeket (amin ugy iilt, hogy a hatalmas labait messzire kinyujtotta az asztal alatt). Ez volt az osszes szek a csarnokaban, es valosziniileg az 6t kiszolgalo csodalatos allatok miatt voltak ilyen alacsonyak, akarcsak az

asztalok. A tobbiek mire iiltek? Roluk sem feledkeztek meg. Mas ponik jottek be, es dob-alaku fatorzs-darabokat gorgettek, amelyek simak es fenyesek voltak, es pont eleg hosszuak meg Bilbonak is. Nemsokara mindannyian Beorn asztalanal iiltek, es a csarnok hosszu evekig nem latott hasonlo osszejovetelt. Olyan vacsorat vagy estebedet kaptak, amilyenben azota nem volt resziik, miota elhagytak az Utolso Meghitt Otthont, es bucsut intettek Elrondnak. A faklyak es a tiiz fenye koriilottiik pislakolt, az asztalon ket magas, piros mehviasz gyertya allt. Mindvegig, ahogy ettek, Beorn - mely gorgo hangjan - torteneteket meselt a hegyeknek ezen az oldalan elteriilo vad foldekrol, foleg a sotet es

veszelyes erdorol, ami messze kiterjedt eszak es del fele, egy napi lovaglasra elottiik. Elzarta az utat kelet fele a Bakacsin felelmetes erdeje. A torpok hallgattak, es a fejiiket raztak, mert tudtak, hogy nemsokara be kell mereszkedniiik abba az erdobe, ami a hegyek utan a legnagyobb legyozendo veszelyt jelentette, mielott a sarkany varahoz ernek. Mikor befejeztek a vacsorat, elkezdtek a sajat torteneteiket meselni, de Beorn latszolag kezdett elalmosodni, es nem nagyon figyelt rajuk. Leginkabb aranyrol, eziistrol es ekszerekrol beszeltek, a kovacsmesterseggel keszitheto dolgokrol, de Beornt lathatoan nem erdekeltek az ilyenfajta dolgok. Nem voltak arany, vagy eziist targyak a csarnokaban, es femtargyak sem nagyon, kiveve a keseket. Sokaig iiltek az asztalnal, mehsorrel toltott fakupakkal. Kint megerkezett a sotet ejszaka. Ujabb ronkoket raktak a csarnok kozepen ego tiizre, a

faklyakat eloltottak, es csak iiltek a langok tancolo fenyeben. A haz oszlopai magasan

alltak mogottiik, a tetejiik sotet volt, mint a faknak az erdoben. Akar varazslat volt, akar nem, Bilbonak ugy tiint, hogy az agak kozott fujo szel hangjat hallja a tetogerendak kozott, es a bagolyhuhogaset. Nemsokara lekokadt a feje az almossagtol, es a hangok kezdtek eltavolodni tole, mig egyszer csak hirtelen felriadt. A hatalmas ajto nyikorgott, es becsapodott. Beorn eltiint. A torpok torokiilesben iiltek a tiiz koriil, es eppen enekelni kezdtek. A versszakok egy resze olyan volt, mint ami itt kovetkezik, de sokkal tobb volt, es az enek hosszu ideig eltartott. Szel zugott a szaraz fenyeren, az erdon nem rezzent level sem, mely volt az arny ej s nap soran, sotet lenyek kusztak serenyen. A szel leszallt a havasokrol, mint aradat bombolt es tombolt, nyogott a tag erdo, az ag, a foldre tepett, tarka lomb huUt. A szel tovabb zudult keletre, erdot nem diilt mar harci kedve, a lep folott siivoltozott fiittye, ugy szaguldott sziszegve. Zizzen a fii, kalasza gornyedt, zugott a sas -so, egyre szornyebb tavakra szallt -, s zordon egen at tepett felhorongyok omoltek.

Elhagyva a nagy Hegy koparat,

soporte a sarkany berci varat, sotet, hideg kotomboket, hoi fiiston lengtek at a parak. Majd a vilag szelen kitorve az eji tenger omolt le, csillag-kohot langga csiholt, hold-sajkat sodort messzi iirbe. Bilbo feje ujra kezdett lekokadni. Gandalf hirtelen felallt. - Itt az ido, hogy aludjunk - mondta -, legalabbis nekiink, de nem Beornnak. Ebben a csarnokban biztonsagban alhatunk, de flgyelmeztetlek benneteket, ne feledjetek, amit Beorn mondott, mielott itt hagyott minket: ne koboroljatok odakint napfelkelteig, csak sajat felelossegetekre. Bilbo latta, hogy az agyakat mar elhelyeztek a csarnok falanal, egy megemelt dobogon, az oszlopok es a kiilso fal kozott. Neki ott volt egy kis szalmazsak gyapjutakarokkal. Nagy orommel burkolozott belejiik, annak ellenere, hogy nyar volt. A tiiz kis langgal egett, es 6 elaludt. Ejszaka azonban felebredt: a tiiz nehany darab parazzsa esett ossze; a torpok es Gandalf aludtak, amennyire a lelegzetveteliikbol meg lehetett allapitani; egy feher folt latszott a padlon, ahogy a magasan jar hold bekukucskalt a teton levo fiistnyflason. Dormogo hang jott kintrol, es olyan hang, mintha valami nagy allat

mocorgott volna az ajtonal. Bilbo azon gondolkodott, hogy mi az, vajon Beorn lehet-e elvarazsolt alakban, es hogy bej6n-e medvekent, hogy megolje oket. Bebujt a takaro ala, a fejere huzta, es lijra alomba meriilt a felelmei ellenere. Mikor ujra felebredt, keso reggel volt. Az egyik torp atesett rajta a

sotetsegben, ahol fekiidt, legurult a dobogorol, es a padlon koppant. Bofur volt, es emiatt morgolodott, amikor Bilbo kinyitotta a szemet. - Kelj fel lustasag - mondta a torp -, vagy nem marad neked reggeli. Bilbo felugrott. - Reggeli! - kialtott fel. - Hoi a reggeli? - Nagyreszt a hasunkban - valaszolt a tobbi torp, akik a csarnokban maszkaltak , de ami maradt, az kint van a verandan. Azota keressiik Beornt, amiota felkelt a nap. Sehol nem lattuk nyomat, bar a reggelit azon nyomban megtalaltuk, ahogy kimentiik. - Hoi van Gandalf? - kerdezte Bilbo, es elindult, hogy a leheto leggyorsabban ennivalot talaljon. - O, valahol kint - mondtak a tobbiek. De egesz nap nem latta a magus nyomat, r egeszen estig. Epp naplemente elott besetalt a csarnokba, ahol a hobbit es a torpok vacsoraztak; Beorn csodalatos allatai szolgaltak ki oket, ahogy

egesz nap tettek. Nem lattak Beornt, nem is hallottak rola mult este ota, es kezdtek zavarba jonni. - Hoi a hazigazdank, es te hoi voltal egesz nap? - kialtottak fel mind. - Egyszerre csak egy kerdest, de egyet se vacsora vegeig. Egy falatot sem ettem reggeli ota. Vegiil Gandalf eltolta magatol a tanyert es a korsot - megevett ket teljes kenyeret (sok-sok vajjal, mezzel es aludttejjel), megivott legalabb egy liter mezsort, majd elovette a pipajat. - Eloszor a masodik kerdest valaszolom meg - mondta -, de istenem, ez egy r csodalatos hely a fiistkarikaknak! - Es valoban, sokaig semmi mast nem tudtak kihuzni belole, annyira lefoglalta, hogy fiistkarikakat eregessen, amik a csarnok

oszlopai kozott kergetoztek, mindenfele szinure es alakura valtoztak, es egyik a masikat iildozve kirepiilt a tetonyilason. Kiviilrol biztos nagyon furcsanak nezhettek ki, ahogy egyik a masik utan kibukkant a levegobe, zold, kek, piros, eziistsziirke, sarga, feher; nagyok es

kicsik, a kicsik atmentek a nagyokon, nyolcast formaltak, es elszalltak a tavolba, mint egy madarcsapat. - Medvenyomokat talaltam - mondta vegiil. - Egy szabalyos medvegyiiles lehetett odakint elozo ejszaka. Nemsokara rajottem, nem lehetett mind Beorn nyoma: tul sok volt beloliik, es tobbfele meretiiek voltak. Azt mondanam, hogy voltak kicsi medvek, nagy medvek, atlagos medvek, es oriasi medvek, mind odakint tancolt egesz ejszaka, majdnem hajnalig. Majdnem minden iranybol jottek, kiveve nyugat felol, a folyon tulrol, a Hegyekbol. Abban az iranyban csak egy labnyom vezetett, nem idefele, hanem el innen. - Kovettem a nyomokat egeszen a Szirtfoig. Ott eltiintek a folyoban, de a viz nagyon mely es eros sodrasu a sziklan tul ahhoz, hogy atkelhessek rajta. Ha emlekeztek, eleg konnyii atkelni errol a partrol a Szirtfohoz a gazlonal, de a tuloldalon egy szirt all ki a kavargo vizbol. Merfoldeket kellett gyalogolnom, mire talaltam egy helyet, ahol a folyo eleg szeles es sekely volt, hogy atgazoljak es atusszak rajta, majd merfoldeket gyalogoltam vissza, hogy ujra

kovessem a nyomokat. Akkora mar keso volt, hogy messzire kovessem. Egyenesen a fenyoerdo fele tartottak, a Kodhegyseg keleti oldala fele, ahol a kellemes kis partink volt a vargokkal tegnapelott ejszaka. Most mar, azt hiszem.

megvalaszoltam az elso kerdeseteket is - fejezte be Gandalf, es sokaig csendben tilt. Bilbo azt gondolta, erti, mire celzott a magus. - Mit tegytink - kialtott fel-, ha idevezeti a vargokat es az orkokat? Mindannyiunkat elkapjak es megolik! Azt hittem, azt mondtad, hogy 6 nem a baratjuk. - Igen, ezt mondtam. Es ne legy bolond! Inkabb menj aludni, az idegeid elfaradtak. A hobbit nagyon osszetortnek erezte magat, es mivel nem volt mit tenni, valoban lefektidt. Mikozben a torpok meg mindig enekeltek, 6 elaludt, meg mindig Beornon torte a kis fejet, es fekete medvek szazairol almodott, akik lassu, nehezkes tancot lejtettek korbe-korbe a holdfenyben, az udvaron. Ekkor felebredt, mikor mindenki mas aludt, es megint hallotta ugyanazt a kaparaszast, mocorgast es

dormogest, mint korabban. Kovetkezo reggel maga Beorn ebresztette oket, - Tehat meg itt vagy! - mondta. Felkapta a hobbitot, es nevetett. - Meg nem ettek meg a vargok, az orkok, vagy a gonosz medvek, ahogy latom - es nagyon tapintatlanul megbokte Zsakos ur mellenyet. - A kis nyulacska megint szep koverre hizik kenyeren es mezen - kuncogott. - Gyere, es egyel meg! Igy hat mind vele tartottak reggelizni. Valtozatossagkeppen Beorn nagyon vidam volt, csodalatos humoraval, mulatsagos torteneteivel mindegyiktiket megnevetette. Nem kellett sokaig gondolkozniuk, hogy merre jart, vagy miert volt olyan kedves veltik, mert 6 maga mondta el. A folyon tiil jart, fent a hegyekben ebbol

kitalalhatjatok, hogy medve alakban nagyon gyorsan tud jarni, barmi tortenjek is. A felperzselt farkas-tisztasrol hamar kitalalta, hogy a tortenetiiknek az a resze igaz volt. De ennel tobbet is talalt. Elkapott egy vargot es egy orkot, akik az erdoben koszaltak. Ezektol hireket kapott: az ork orjaratok a vargokkal meg mindig a torpokre vadasztak, adaz diihosek voltak a Nagy Ork

halala miatt, es amiatt is, hogy megperzseltek a farkasvezer orrat, es hogy a magus tiize megolt sokat a legnagyobb szolgai koziil. Ennyit mondtak el neki, amikor kenyszeritette oket, de kitalalta, hogy ennel tobb gonoszsag volt tervbe veve. Lehet, hogy nemsokara egesz ork-sereg a farkas-szovetsegeseikkel egyiitt lerohanja az egesz foldet, amire a hegyek arnyeka vetiil, hogy megtalaljak a torpoket, vagy bosszut alljanak az embereken es mas lenyeken, akik ott elnek, es akik szerintiik a torpoket bujtatjak. - Jo tortenet volt a tietek - mondta Beorn -, de most meg jobban tetszik, miota biztos vagyok benne, hogy igaz. Meg kell bocsatanotok, hogy nem hittem a szavatoknak. Ha kozel eltek a Bakacsinerdo szelehez, nem hinnetek senkinek sem, akit nem ismertek ugy, mint a testvereteket, vagy meg jobban. Akarhogy is, csak annyit mondhatok, hogy a leheto leggyorsabban hazasiettem, hogy lassam, biztonsagban vagytok, es hogy felajanljak nektek minden segitseget, amit csak tudok. Ezutan kedvesebben fogok gondolni a torpokre. Megoltek a

Nagy Orkot, megoltek a Nagy Orkot! - kuncogott vadul magaban. - Mit csinaltal az orkkal es a varggal? - kerdezte hirtelen Bilbo.

- Gyertek, es nezzetek meg! - mondta Beorn, es ok utanamentek a haz moge. Egy ork feje volt kitiizve a kapun tul, es kozvetleniil mogotte egy vargbunda volt kiszogezve. Beorn kemeny ellenfel volt. De most a baratjuk volt, es Gandalf ugy gondolta, okosabb, ha elmondjak neki az egesz tortenetiiket, es az utazasuk celjat, hogy megkaphassak a leheto legtobb segitseget, amit csak adhat. Megigerte, hogy mindegyikiiknek ad egy ponit, Gandalfnak egy lovat az erdei utra. EUatja oket elelemmel, ami hetekig kitart, ha beosztjak, es ugy csomagolja be, hogy a leheto legkonnyebb legyen cipelni: diot, lisztet, szaritott gyiimolcsot lepecsetelt korsokban, voros agyagedenyekben mezet, ketszersiiltet, ami hosszu ideig elall, es olyan, hogy egy kevessel is sokaig tudnak gyalogolni. Ennek a receptje volt az 6 egyik titka; mez volt benne, mint a legtobb eteleben, joizuek voltak, de az ember megszomjazott utana. Azt mondta, hogy vizet nem

kell cipelniiik az erdonek ezen az oldalan, mert folyok es patakok voltak az ut menten. - De az ut a Bakacsinerdon keresztiil sotet, veszelyes, es nehez mondta. - Nem konnyii vizet talalni, sem elelmet. A dio meg nem erik (bar lehet, hogy lehullik, mielott a tuloldalra ertek), es szinte csak dio terem ott, ami eheto. Ott bent a vad dolgok sotetek, furcsak es kegyetlenek. Ellatlak benneteket tomlokkel a viznek, adok nektek nehany ijat es nyilat. De ketlem, hogy talalnatok barmit a Bakacsinerdoben, ami eheto vagy ihato lenne. Van ott egy folyo, amirol tudok.

fekete es eros sodrasu, ami keresztezi az utatokat. Ebbol ne igyatok, ne is fiirodjetek benne; azt hallottam, hogy varazslat van benne, almossagot es feledest hoz. Es a sotet arnyak kozott nem hinnem, hogy loni fogtok valamit, hasznosat vagy karosat anelkiil, hogy le ne ternetek az utrol. Ezt NEM SZABAD megtennetek, semmilyen okbol sem. Ennyi tanacsot adhatok nektek. Az erdo szelen

tul nem segithetek sokat, a szerencsetekben es a batorsagotokban kell biznotok, valamint az elelemben, amit nektek adok. Meg kell kernem titeket, hogy az erdo kapujanal kiildjetek vissza a ponikat es a lovamat. De a leheto legnagyobb gyorsasagot kivanom nektek, a hazam pedig nyitva all elottetek, ha valaha visszajottok ezen az uton. Megkoszontek neki, termeszetesen sok hajlongassal, sapkarazassal, es sok "Szolgalatodra, 6 szeles csarnokok ura!" koszontessel. De elszorult a sziviik a sulyos szavaktol, es ereztek, hogy a kaland sokkal veszelyesebb, mint gondoltak, mikozben ha meg ki is alljak az ut veszedelmeit, a vegen ott var rajuk a sarkany. Egesz reggel az elokesziiletekkel voltak elfoglalva. Nem sokkal del utan utoljara ettek Beornnal, es az etkezest kovetoen feliiltek a lovaikra, amiket 6 kolcsonzott nekik, majd sok istenhozzad utan jo iitemben kilovagoltak a kapujan. Ahogy kelet fele elhagytak az 6 elkeritett foldjenek magas sovenyet, eszaknak fordultak, majd eszaknyugat fele tartottak. A tanacsa szerint tobbe nem a fo

erdei ut fele mentek, Beorn foldjetol delre. Ha az atjarot kovettek volna, az

utjuk egy folyo mellett vezetett volna le a hegyrol, ami a nagy folyamba omlik, merfoldekkel delre a Szirtfotol. Azon a ponton volt egy mely gazlo, amin atkelhettek volna, ha meg meglettek volna a ponijaik, es azon tul egy osveny vezetett volna az erdo szegelyeig es a regi erdei ut bejarataig. De Beorn figyelmeztette oket, hogy azt az utat mostanaban az orkok gyakran hasznaltak, mig az erdei utat, ahogy hallotta, benotte a gyom, nem hasznaltak a keleti vegen, es athatolhatatlan mocsarakhoz vezetett, ahol az osvenyek reg elvesztek. A keleti kijarata mindig is nagyon messze delre volt a Maganyos Hegytol, es onnan meg egy hosszu, nehez eszaki menet vart volna rajuk, ha elerik azt az oldalt. A Szirtfotol eszakra a Bakacsinerdo szele kozelebb huzodott a Nagy Folyohoz, Beorn azt tanacsolta, valasszak ezt az utat. Egy hegyen, a Szirtfotol nehany napi lovaglasra eszak fele volt egy kevesse ismert osveny kapuja, ami

majdnem egyenesen vezetett keresztiil a Bakacsinerdon a Maganyos Hegyhez. - Az orkok - mondta Beorn -, nem mernek atkelni a Nagy Folyon a Szirtfotol szaz merfoldre eszakra, es nem mernek a hazam kozelebe jonni - ejszaka jol orzik! De en gyorsan lovagolnek, mert ha hamarosan elindul a tamadas, delen fognak atkelni a folyon, es atfesiilik az egesz erdo szelet, hogy eletek vagjanak, es a vargok gyorsabban futnak a poniknal. Meg mindig biztonsagosabb, ha eszak fele mentek, bar ugy fog tiini, hogy kozelebb mentek a varaikhoz. Itt varnak legkevesbe, es hosszabb utat kell megtenniiik, hogy elkapjanak titeket. Induljatok olyan

gyorsan, ahogy csak tudtok! Ezert volt, hogy csendben lovagoltak, es vagtattak, ahol a fold fiives volt es sima. A hegy sotetlett balrol, es a tavolban a folyo vonala a fakkal egyre kozelebb huzodott. A nap epp csak nyugatra fordult, mikor elindultak, es estig bearanyozta a foldet koriilottiik. Nehez volt az oket iildozo orkokra gondolni, es mikor mar sok merfold valasztotta el oket Beorn hazatol, ujra elkezdtek beszelgetni es enekelni, es elfeledkeztek a sotet erdei utrol, ami meg elottiik

volt. De este, mikor bekoszontott a sziirkiilet, es a hegyek csucsai csillogtak a naplemente fenyeben, tabort vertek, orseget allitottak, es sokan nyugtalanul aludtak olyan almokkal, amelyekben ott volt a vadaszo farkasok iivoltese es az orkok kialtasai. A kovetkezo nap megis fenyes es szep reggellel koszontott be. Oszihez hasonlo kod boritotta a foldet, a levego hiivos volt, de nemsokara a nap vorosen felkelt keleten, es a kod eltiint. Az arnyekok meg hosszuak voltak, mikor ujra elindultak. Igy lovagoltak meg ket napig, es mindekozben nem lattak mast, mint fiivet es viragokat, madarakat, elszortan fakat, alkalmankent kis szarvascsordakat, akik legelesztek, vagy delidoben az arnyekban iiltek. Bilbo neha latta, ahogy a szarvasbikak szarva kiall a magas fiibol, es eloszor azt hitte, hogy azok fak letort agai. A harmadik esten annyira szerettek volna sietni, mert Beorn azt mondta, hogy a negyedik napra elerik az erdo kapujat, hogy alkonyat utan is tovabb lovagoltak, es

ejszaka is, a hold fenye alatt. Ahogy a feny elhalvanyult, Bilbo azt hitte, hogy messze jobbra vagy balra egy hatalmas medve homalyos alakjat latja, ahogy veliik egy iranyba baktat. De ha meg merte emliteni Gandalfnak, a magus csak annyit

mondott: - Ne figyelj ra! Kovetkezo nap hajnal elott elindultak, bar az ejszaka rovid volt. Ahogy kivilagosodott, lathattak, hogy az erdo kozeledik, mintha elejiik akarna jonni, vagy ugy varna rajuk, mint egy fekete, fenyegeto fal. A talaj elkezdett emelkedni, es a hobbitnak ugy tiint, a csend kezd rajuk telepedni. A madarak egyre kevesebbet enekeltek. Nem volt tobb szarvas, meg nyulakat sem lehetett latni. Delutanra elertek a Bakacsinerdo szelet, es majdnem a kiilso fak folejuk nyulo agai alatt pihentek. A fak torzse hatalmas es biitykos volt, az agaik csavarodottak, a leveleik sotetek es hosszuak. Repkeny nott rajtuk, a foldon is az kuszott. - Hat itt van a Bakacsinerdo - mondta Gandalf. - Az eszaki vilag legnagyobb erdosege. Remelem, tetszik a kinezete. Most vissza kell kiildenetek ezeket a kivalo ponikat, amiket kolcsonbe kaptatok. A torpok zugolodni kezdtek emiatt, de a magus azt mondta, hogy bolondok. - Beorn nines olyan messze, mint gondolnatok, es egyebkent is jobb lenne, ha betartanatok az igereteteket, mert 6 egy kemeny ellenfel. Zsakos ur

szeme elesebb a tieteknel, es ti nem lattatok minden ejjel, sotetedes utan egy nagy fekete medvet, aki kisert minket, vagy messze iilt a holdfenyben, es a taborunkat figyelte. Nem csak azert, hogy vigyazzon ratok es iranyitson titeket.

hanem azert is hogy szemmel tartsa a ponikat. Beorn talan a baratotok, de az allatait ugy szereti, mint a gyerekeit. Nem is tudjatok, milyen kedvesseget mutatott feletek, hogy engedett torpoket lovagolni rajtuk ilyen messze es ilyen gyorsan. Azt sem tudjatok, mi tortenhet veletek, ha be akarnatok vinni oket az erdobe. - Mi legyen akkor a loval? - kerdezte Thorin. - Nem mondtad, hogy azt is vissza kell kiildeni. - Nem, mert nem kiildom vissza. - Es mi lesz az igereteddel? - Ezt majd elintezem. Nem kiildom vissza a lovat, en ellovagolok vele. Ekkor mar tudtak, Gandalf el fogja hagyni oket a Bakacsinerdo legszelen, es ketsegbeestek. De semmit nem tudtak mondani, amitol meggondolta volna magat. - Ezt mar egyszer megbeszeltiik, mikor megerkeztiink a Szirtfore mondta. - A vitanak nines ertelme. Ahogy mondtam, van nemi siirgos

elinteznivalom delen. Mar igy is sokat kestem azzal, hogy veletek torodtem. Talan talalkozunk, mielott ez veget er, de termeszetesen lehet, hogy nem. Ez a szerencsetektol, a batorsagotoktol, es a jozan eszetektol fiigg. Veletek kiildom Zsakos urat. Mar korabban is mondtam, hogy tobb van benne, mint gondolnatok, es ezt nemsokara meg fogjatok latni. Fel a fejjel Bilbo, es ne vagj olyan savanyu kepet. Fel a fejjel Thorin es Tarsal! Vegiilis ez a ti expediciotok. Gondoljatok a kincsre a celnal, felejtsetek el az erdot es a sarkanyt, legalabbis masnap reggelig! Mikor elerkezett a masnap reggel, ugyanazt mondta. r Igy hat nem tehettek mast, megtoltottek a vizestomloket egy tisztavizii forrasnal, amit az erdo kapujanak kozeleben talaltak, es lemalhaztak a ponikat.

Elosztottak a csomagokat annyira igazsagosan, amennyire tudtak, bar Bilbo ugy gondolta, a sajatja szornyen nehez volt, es nagyon nem tetszett neki az otlet, hogy merfoldeken at ezzel a csomaggal a hatan gyalogoljon. - Ne aggodj! - mondta Thorin. - Nagyon hamar konnyebb lesz. Ugy hiszem, nemsokara azt kivanjuk majd, legyen nehezebb a csomagunk, mikor az elelem kezd

elfogyni. Vegiil bucsut mondtak a poniknak, akik a fejiiket hazafele forditottak. Vidaman eliigettek, oriiltek, hogy a farkukat mutathatjak a Bakacsinerdo homalyanak. Ahogy elmentek, Bilbo meg mert volna eskiidni, hogy egy medvere hasonlito valami kilepett a fak arnyekabol, es gyorsan utanuk cammogott. Most Gandalf is elbucsuzott. Bilbo nagyon szomoruan iilt a foldon, azt kivanta, barcsak a magus mellett lehetne a magas lovan. Bement az erdobe epp reggeli utan (ami nagyon szegenyes volt), es bar reggel volt, olyan sotetnek tiint, mint az ejszaka, es nagyon titokzatosnak: "egyfajta figyelo es varakozo erzes" - mondta maganak. - Eg veled - mondta Gandalf Thorinnak. - Es eg veletek, mindannyiotokkal, eg veletek! Most egyenes az utatok az erdon at. Ne terjetek le az osvenyrol! Ha letertek, egy az ezerhez az esely, hogy ujra megtalaljatok, es soha nem juttok ki a Bakacsinerdobol. Es akkor, azt hiszem, sem en, sem mas nem fog titeket ujra latni. - Valoban at kell menniink rajta? - sohajtott fel a hobbit.

- Igen, at kell mennetek! - mondta a magus -, ha at akartok jutni a masik oldalara. At kell mennetek, vagy adjatok fel a kiildetest. Es en nem

engedem, hogy most kiszallj, Zsakos ur. Szegyellem, hogy egyaltalan gondolsz ilyenre. Vigyazz ezekre a torpokre a kedvemert - nevetett. - Nem, nem! - mondta Bilbo. - Nem ezt akartam mondani! Arra gondoltam, nines keriilout? - De van, ha akarsz vagy ketszaz merfoldet menni eszak fele, es ketszer annyit del fele. De akkor sem talalnal biztonsagosabb utat. Nincsenek biztonsagos utak a vilagnak ebben a reszeben. Emlekezz ra, hogy a Vadon Szelen tul vagy, es mindenfele vicces dolog tortenhet veled. Mielott megkeriilhetned a Bakacsinerdot eszakrol, maris a Sziirkehegyseg lejtoi kozott leszel, es azok egyszeriien hemzsegnek az orkoktol, nagy orkoktol, es meg rosszabb dolgoktol. Mielott megkeriilhetned az erdot del felol, a Varazslo foldjere ernel; es Bilbo, meg neked sem kell, hogy meseket mondjak arrol a fekete varazslorol. Nem ajanlom, hogy a kozelebe menj azoknak a helyeknek, amelyekre az 6 sotet

tornya nez! Maradjatok az erdei utnal, fel a fejjel, remeljetek a legjobbat. Hatalmas szerencsevel egy nap kijuttok, es meglathatjatok a Hosszu Mocsarakat, amelyek alattatok fekszenek, es azokon tul messze keleten a Maganyos Hegyet, ahol kedves, oreg Szmog el, bar azt hiszem, 6 nem var titeket. - Az biztos, hogy nagyon vigasztalo vagy - dormogott Thorin. - Eg veled! Ha nem jossz veliink, jobb lenne, ha azonnal indulnal, tovabbi beszed nelkiil! - Akkor eg veletek, igazan eg veletek! - mondta Gandalf. Megforditotta a lovat, es nyugat fele lovagolt. De nem tudott ellenallni a kisertesnek, hogy ove legyen

az utolso szo. Mielott kiert volna a hallotavolsagbol, megfordult, a kezet a szajahoz tette, es kialtott nekik. Halkan hallottak a hangjat: - Eg veletek! Legyetek jok, vigyazzatok magatokra - es NE TERJETEK LE AZ OSVENYROL! Ezutan elvagtatott, es nemsokara elvesztettek szem elol. - O eg veled, es menj mar! - morogtak a torpok nagyon diihosen, mert teljesen eltoltotte oket az aggodalom, hogy elvesztettek 6t. Most kezdodott az utazasuk legveszelyesebb szakasza. Mindegyikiik a vallara vette a csomagjat es a vizestomlot, ami neki

jutott, elfordultak a fenytol, ami a foldeken teriilt el odakint, es bevettek magukat az erdobe.

8. fejezet Legyek es pokok Egyes oszlopban haladtak. Az osveny bejarata olyan boltiv volt, ami egy homalyos alagutba vezetett. A boltivet ket hatalmas, osszehajlo fa alkotta, nagyon oregek, borostyan fojtogatta oket, zuzmo logott az agaikrol, es csak nehany megfeketedett leveliik volt. Maga az osveny keskeny volt, es a fatorzsek kozott kanyargott. Nemsokara a kapun besziirodo feny olyan volt, mint egy fenylo lyuk messze mogottiik, es a csend olyan mely volt, hogy a labuk zaja dobolasnak hallatszott, mikozben a fak folejiik hajoltak es hallgatoztak. Ahogy a szemiik hozzaszokott a homalyhoz, csak kis tavolsagra lattak el mindket

oldalon, egyfajta sotetzold csillogasban. Alkalmankent egy vekony napsugar szerencsesen atjutott a leveleken a magasban, ha meg nagyobb szerencseje volt,

nem nyeltek el az osszegabalyodott agak es az alattuk levo fenytelen gallyak, es fenyesen, vekonyan csillogott elottiik. De ez ritka volt, es egy ido utan nem is fordult elo. Fekete mokusok eltek az erdoben. Ahogy Bilbo eles, kutato szeme hozzaszokott a sotethez, egy-egy pillanatra latta oket, ahogy eliszkolnak az osvenyrol, es a fatorzsek moge bujnak. Furcsa zajokat is hallottak, morgast, kaparaszast es surrogast az aljnovenyzetben, es a levelek kozott, amelyek helyenkent vastag retegben fekiidtek az erdo talajan; de azt, hogy mi okozhatta a zajokat, nem lattak. A legcsunyabb dolgok a pokhalok voltak: sotet, siirii pokhalok, kiilonosen vastag pokfonalbol, gyakran fatol faig kifeszitve, vagy valamelyik oldalon az also agakon lengedezve. Egyik sem fesziilt keresztbe az osvenyen, de hogy ennek varazslat, vagy valami mas az oka, nem tudtak kitalalni. Nem telt bele sok ido, es annyira megutaltak az erdot, amennyire az orkok alagutjait, csak itt meg kevesebb volt a remeny, hogy az erdo veget er. De egyre csak tovabb kellett menniiik, nemsokara mar betegesen latni

akartak a napot es az eget, es erezni akartak a szelet az arcukon. Nem volt legmozgas az erdo teteje alatt, a levego olyan volt, mintha orokke mozdulatlan, sotet es dohos lenne. Meg a torpok is ereztek ezt, pedig ok hozzaszoktak az alagutak asasahoz, es neha hosszu ideig eltek a nap fenye nelkiil. De a hobbit.

aki szeretett iiregekben lakni, de nem akarta a nyarat is bent tolteni, ugy erezte, lassan megfullad. Az ejszakak voltak a legrosszabbak. Akkor vaksotet lett - nem olyan, mint amit mi neveziink vaksotetnek, hanem igazi vaksotetseg. Olyan fekete, hogy valoban semmit sem lehetett latni. Bilbo probalt a sajat orra elott hadonaszni a kezevel, de a sotetseg mindent eltakart. De talan pontatlanul fogalmaztam, hiszen szemeket azt lattak. Mindannyian szorosan egymashoz bujva aludtak, es felvaltva orkodtek. Mikor Bilbo keriilt sorra, latta a ragyogast maguk koriil, neha egy par sarga, voros vagy zold szem bamult ra kis tavolsagbol, lassan elhalvanyult, majd ujra felragyogott egy masik helyen. Neha pont a folotte levo agakrol

bamultak ra a szemek, ez volt a legijesztobb. De azok a szemek, amelyeket a legkevesbe szeretett, egyfajta sapadt, kidiilledo szemek voltak. "Rovarszemek gondolta -, nem allati szemek, csak eppen tiil nagyok". Bar meg nem volt nagyon hideg, megprobaltak ortiizet gyujtani ejszakara, de hamar feladtak. Ugy latszott, szemek szazait vonzotta korejiik, bar a lenyek, akarmik legyenek, eleg ovatosak voltak ahhoz, hogy ne mutassak meg magukat a pislakolo tiizfenyben. Meg ennel is rosszabbak voltak a sotetsziirke es fekete lepkek, nemelyik olyan nagy, mint az ember tenyere, amelyek a fiiliiknel verdestek es ziimmogtek. Ezt nem tudtak elviselni, es a hatalmas denevereket sem, amelyek olyan feketek voltak, mint egy cilinder. Igy feladtak az ejszakai tiizgyujtast.

es a hatborzongato sotetsegben szundikaltak. Ez az egesz olyan sokaig folytatodott, hogy a hobbit szamara eveknek tiint. Mindig ehes volt, mert nagyon beosztottak a keszleteiket. Meg igy is, ahogy nap

napot kovetett es az erdo nem valtozott koriilottiik, egyre nyugtalanabbak lettek. Az elelem nem tart ki orokke: igazsag szerint egyre fogyott. Probaltak mokust loni, es sok nyilat elpazaroltak, mielott egyet is eltalaltak volna. Mikor megsiitottek, az ize szornyiinek bizonyult, ezert nem lottek tobbet mokusokra. Szomjasak is voltak, nem volt sok viziik, es utkozben nem lattak sem forrast, sem patakot. Ilyen allapotban voltak, mikor egyik nap egy folyo keresztezte az utjukat. Gyors, eros sodrasu es fekete volt - vagy legalabbis annak latszott a homalyban -, de nem tul szeles. Meg szerencse, hogy Beorn figyelmeztette oket, egyebkent mar ittak volna belole, mindegy milyen szinii, es a vizestomloiket is megtoltottek volna a partjan. De nem tettek, es csak az jart a fejiikben, hogyan kelhetnenek at rajta anelkiil, hogy megmartozzanak a vizeben. Regen ativelt rajta egy fahid, de az elkorhadt es leszakadt, csak a colopok maradtak meg a parton. Bilbo a parton terdelt es elore bamult, majd igy kialtott: - A tulparton van egy csonak! Hogy miert nem ezen az oldalon van! - Mit gondolsz, milyen messze lehet? - kerdezte Thorin, mert mostanra a torpok

mar tudtak, hogy koziiliik Bilbo szeme a legelesebb. - Nines tul messze. Szerintem nines messzebb tizenket meternel. - Tizenket meter! En azt hittem, legalabb harminc, de az en szemem mar nem olyan jo, mint regen volt, szaz evvel ezelott. Megis, majdnem mindegy, hogy tizenket meter, vagy egy merfold. Nem ugorhatunk at, es nem meriink

atgazolni, vagy atuszni a vizen. - Valamelyikotok at tud dobni egy kotelet? - Es abbol mi hasznunk lenne? Meg ha meg is tudnank akasztani amit ketlek -, a csonak biztosan ki van kotve. - Nem hinnem, hogy meg van kotve - mondta Bilbo -, bar ezt nem mondhatjuk biztosan, ilyen fenyben. De nekem ugy tiinik, csak kihuztak a partra, ami eleg alacsony ott, ahol az osveny kier a folyohoz. - Dori a legerosebb, de Fili a legfiatalabb, es neki a legjobb a latasa mondta Thorin. - Gyere Fili, es lassuk, meglatod-e a csonakot, amirol Zsakos ur beszel. r Fili ugy gondolta, hogy igen. Igy hat ameddig a tulpartot bamulta, a tobbiek hoztak neki egy kotelet. Tobb tekercs is volt naluk, es a leghosszabbnak a vegere raerositettek egy vaskampot, amivel a csomagjaikat akasztottak a vallukon

levo pantokra. Ezt a kampot Fili a kezebe vette, egyensulyozott vele egy kicsit, majd athajitotta a folyo folott. Belecsobbant a vizbe! - Tul messze volt! - mondta Bilbo, aki a tulpartot nezte. - Meg nehany labnyit kellett volna dobni, es pont a csonakba esik. Probald ujra. Nem hinnem, hogy hat rad a varazslat, ha megerintesz egy vizes kotelet. Fili ketelkedve vette lijra kezbe a kampot, amit kozben visszahuzott. - Varj! - mondta Bilbo. - Most pont a tuloldali fak koze dobtad. Finoman huzd vissza. - Fili lassan visszahuzta a kotelet, egy ido utan Bilbo igy szolt: r - Ovatosan! A csonakban van; remenykedjiink, hogy a kampo beakad. Igy is lett. A kotel megfesziilt, Fili hiaba huzta. Kill jott segiteni, majd Oin es Gloin. Huztak, csak huztak, majd hirtelen mindannyian hatraestek. Bilbo

viszont eber volt, elkapta a kotelet, es egy kis bottal megfekezte a kicsi fekete csonakot, ami atszaguldott a folyon. - Segitseg! - kialtott Bilbo, es Balin pont idejeben kapta el a csonakot, mielott az eluszott volna az aramlattal. - Megis ki volt kotve - mondta Balin, ahogy a leszakadt kotelet nezte, ami a csonakrol logott. - Ez egy jo rantas volt, fiuk. Es szerencse, hogy a mi koteliink volt az erosebb. - Ki megy at eloszor? - kerdezte Bilbo. - Majd en - mondta Thorin -, es te velem jossz, valamint Fill es Balin is.

Ennyit bir el a csonak egyszerre. Utanunk jon Oin, Gloin es Dori. Utanuk Ori, Nori, Bifur es Bofur, vegiil Dwalin es Bombur. - Mindig en vagyok az utolso, es ezt nem szeretem - mondta Bombur. Ma mas a soros. - Nem kellene ilyen kovernek lenned. De mivel az vagy, neked az utolso es legkonnyebb forduloban kell menned. Ne morogj a parancsok ellen, vagy valami rossz fog tortenni veled. - Nincsenek evezok. Hogy viszitek vissza a csonakot a tulso partra? kerdezte a hobbit. - Adjatok meg egy hosszu kotelet es egy masik kampot - mondta Fill, es amikor ezeket osszeszedtek neki, elhajitotta a sotetsegbe, olyan magasra, amennyire csak tudta. Mivel nem esett le megint, ugy lattak, hogy beszorulhatott az agak koze. - Most szalljatok be - mondta Fill -, es egyikotok huzza meg a kotelet, ami a tulparti fan ragadt. A tobbiek koziil valaki fogja meg azt a kampot, amit eloszor hasznaltunk. Ha mar biztonsagban vagyunk a tuloldalon, akasszatok a kampot a csonakra, es huzzatok vissza.

Ezzel a modszerrel nemsokara mind biztonsagban atertek az elvarazsolt folyo tulso partjara. Dwalin epp kikecmergett a csonakbol, a kotel ossze volt tekerve a karjan, es Bombur (aki meg mindig morgott), eppen kovetni akarta, mikor valami rossz tortent. Az osvenyrol fujtato hangot lehetett hallani. A homalybol elotiint egy menekiilo szarvasbika alakja. Nekirontott a torpoknek, felboritotta oket, majd ugrashoz kesziilt. Magasra szokkent, es egy hatalmas ugrassal atrepiilt a folyo folott. De nem erte el biztonsagban a masik partot. Thorin volt az egyetlen, aki talpon maradt, es maganal volt. Ahogy kiertek a partra, megfeszitette az ijat, es egy vesszot illesztett a hurra, arra az esetre, ha elobukkanna a csonak rejtozkodo ore. Most egy gyors es biztos lovest eresztett az ugro vadallat fele. Ahogy az elerte a tulpartot, felbukott. Az arnyak elnyeltek, de meg hallottak, ahogy a fujtato hang elhalkul, majd megsziinik. Mielott felkialthattak volna a szep loves miatt, Bilbo szornyiiseges jajveszekelese kitorolte a szarvashus gondolatat a fejiikbol. - Bombur a vizbe esett! Bombur fuldoklik! - kiabalta. Ez sajnos tulsagosan igaz volt. Bombur meg csak egy labbal volt a parton, mikor a szarvas ledontotte a

labarol, es atugrott folotte. Megbotlott, a csonakot ellokte a parttol, es beborult a vizbe, a kezei lecsusztak a part nyalkas gyokereirol, mikozben a csonak lassan eltavolodott, majd eltiint. Meg lattak a sapkajat a viz folott, mikor a partra futottak. Gyorsan kidobtak neki egy kotelet egy kampoval. A keze elkapta, ok pedig a partra huztak. Termeszetesen tetotol talpig elazott, de nem ez volt a legrosszabb. Mikor lefektettek a parton, mar melyen aludt, az egyik keze meg a kotelet markolta.

olyan szorosan, hogy nem tudtak kiszedni a markabol. Es barmit csinaltak, tovabbra is melyen aludt. Meg ott alltak folotte, atkoztak a balszerencsej iiket, Bombur iigyetlenseget, es sirattak a csonak elveszteset, ami miatt nem tudtak visszamenni, hogy megkeressek a szarvasbikat, mikor kiirtok halk hangjat hallottak az erdoben, es mintha kutyak csaholtak volna a tavolban. Ekkor mind elhallgattak; ahogy iiltek, ugy tiint, hogy egy nagy vadaszat hangjat halljak, ami az osvenytol eszakra zajlott, bar semmi mas jelet nem lattak. Sokaig

iiltek ott, mozdulni sem mertek. Bombur mosollyal az arcan aludt, mintha mar nem is erdekelnek az oket veszelyezteto bajok. Hirtelen megjelent az osvenyen nehany feher szarvas, egy nosteny nehany annyira hofeher borjuval, mint amilyen sotet a szarvasbika volt. Fenylettek a homalyban. Mielott Thorin kialthatott volna, harom torp is talpra ugrott, es nyilakat eresztettek utanuk. Ugy latszott, semelyik sem talalt. A szarvasok megfordultak, eltiintek a fak kozott, olyan csendben, ahogy jottek, es a torpok hiaba lovoldoztek utanuk az ijakkal. - AUj! AUj! - kiabalt Thorin, de mar keso volt, az izgatott torpok elhasznaltak az utolso nyilakat is, es most az ijak, amiket Beorn adott nekik, hasznalhatatlanok voltak. Aznap ejszaka a csapat komor volt, es a komorsag meg jobban nyomasztotta oket a kovetkezo napokban. Atkeltek az elvarazsolt folyon, de azon tul az osveny ugyanugy kanyargott, mint korabban, es az erdon nem lattak valtozast. Ha tobbet tudtak volna az erdorol, ha ismertek volna a vadaszat es a feher szarvas

jelenteset, ami elobukkant az osvenyen, tudtak volna, hogy lassan kozelednek az erdo keleti szelehez. Ha a batorsaguk es lelkesedesiik kitartott volna, nemsokara karcsubb fakhoz, es olyan helyekhez ertek volna, ahova ujra besiitott a nap. De ok nem tudtak ezt, es nyomta oket Bombur nehez testenek a terhe is, akit ugy vittek magukkal, ahogy tudtak. Negyes csoportokban valtottak egymast a faraszto feladatban, mikozben a tobbiek elosztottak a csomagjaikat. Ha ezek a csomagok nem lettek volna sokkal konnyebbek az utobbi nehany napban, nem birtak volna ki az utat. De egy alvo es mosolygo Bombur szegenyes karpotlas volt az elelemmel teli csomagokert, akarmilyen nehezek is lettek volna. Nehany napon beliil elerkezett az az ido, amikor gyakorlatilag mar nem volt mit enni vagy inni. Nem lattak semmi ehetot noni az erdoben, csak gombakat, es sapadt levelii, kellemetlen szagu fiiveket. Koriilbeliil negy napra az elvarazsolt folyotol olyan helyre ertek, ahol a fak legnagyobb reszben biikkok voltak. Eloszor kezdtek oriilni a valtozasnak, mert ott

nem volt aljnovenyzet, es a homaly nem volt olyan mely. Zoldes feny volt koriilottiik, es helyenkent kis tavolsagra ellattak az osveny mindket oldalan. De a feny csak egyenes, sziirke fatorzsek vegtelen vonalat mutatta nekik, mintha egy hatalmas, homalyos csarnok oszlopai lennenek. Volt legmozgas es hallatszott a szel hangja, de az a hang szomoru volt. Nehany level susogva huUott le, es arra emlekeztette oket, hogy odakint kozeledett az osz. A labuk a szamtalan elozo osz lehullott leveleiben gazolt, amelyek az osvenyre sodrodtak az erdo

mely, voros szonyegerol. Bombur meg mindig aludt, ok pedig nagyon elfaradtak. Neha nyugtalanito nevetest hallottak. Maskor enek is szolt a tavolban. A nevetes szep hangok nevetese volt, nem orkoke, az enek gyonyorii volt, bar hatborzongato es furcsa volt. Nem nyugtatta meg oket, inkabb igyekeztek elhagyni azokat a reszeket a maradek erejiikkel. Ket nappal kesobb ugy lattak, hogy az ut lefele visz, es nemsokara egy volgyben

talaltak magukat, amit szinte teljesen benottek a hatalmas tolgyfak. - Hat nines vege ennek az atkozott erdonek? - kerdezte Thorin. - Valakinek fel kell masznia egy fara, es meg kell nezni, hogy ki tudja-e dugni a fejet a lombok fole, es koriil tud-e nezni. Az egyetlen mod, hogy kivalasztjuk a legmagasabb fat, ami az osveny fole nyulik. Termeszetesen a "valaki" Bilbora vonatkozott. Azert valasztottak 6t, mert annak, aki felmaszik a fara, ki kell dugnia a fejet a levelek fole, ezert eleg konnyiinek kell lennie ahhoz, hogy a legmagasabb es legvekonyabb agak is elbirjak. Szegeny Zsakos urnak soha nem volt nagy gyakorlata faramaszasban, de a torpok felraktak 6t egy hatalmas tolgyfa legalso agara, ami az osveny folott volt, es fel kellett masznia, ahogy tole tellett. Atfurakodott az osszegabalyodott agak kozott, amelyek sokszor a szemebe csapodtak; osszekarmolta es osszepiszkolta a nagyobb agak oreg kerge; tobbszor is megcsuszott, es epphogy meg tudott kapaszkodni; szornyii szenvedes utan atkiiszkodte magat egy olyan helyen, ahol egyaltalan nem latott megfelelo agat, es vegre a csucs kozelebe jutott. Mindvegig azon gondolkodott, hogy vannak-e pokok a fan, es

majd hogyan jut vissza a foldre (marmint leeses nelkiil). Vegiil kidugta a fejet a legfelso levelek kozott, es tenyleg megtalalta a pokokat. De ezek kicsik voltak, normalis meretiiek, es lepkekre vadasztak. Bilbot majdnem megvakitotta a feny. Hallotta, ahogy a torpok melyen lentrol kiabalnak neki, de nem tudott valaszolni, csak kapaszkodott es pislogott. A nap ragyogoan siitott, sok idobe telt, mire el tudta viselni a fenyt. Mikor sikeriilt, sotetzold leveltengert latott maga koriil, amit itt-ott felborzolt a szello; mindenhol szazaval voltak a lepkek. Azt hiszem, bibor csaszarlepkek lehettek, ez a fajta szereti a tolgyerdok tetejet, de ezek nem biborsziniiek voltak, hanem sotetek, selyemfenyii feketek, mindenfele jel nelkiil. Hosszan nezte a fekete csaszarlepkeket, elvezte a szello erinteset a hajaban es az arcan; de vegiil a torpok kialtozasa, akik mostanra mar egyszeriien tiirelmetleniil toporogtak odalent, eszebe juttatta a valodi feladatat. Ez nem volt jo. Nezelodhetett olyan sokaig, amig csak akart, nem latta a fak es a leveltomeg veget semelyik iranyban sem. A szive, amit felderitett a nap

latvanya es a szel, megint elszomorodott; nagyon nehezere esett visszamenni. Valojaban, ahogy mar elmondtam nektek, nem voltak messze az erdo szeletol. Ha Bilbonak lett volna erzeke hozza, hogy lassa, a fa, amit megmaszott, bar magaban is magas volt, majdnem egy szeles volgy aljan allt, es igy a tetejerol nezve ugy tiint, hogy korben a fak ugy emelkednek, mint egy hatalmas tal pereme, es nem lehet latni, meddig tart az erdo. Bilbo lijra leert a foldre, osszekarmolva, kimelegedve, nyomorusagosan, es nem latott semmit a homalyban.

mikor leert. A beszamoloja nemsokara ugyanolyan nyomorusagossa tette a tobbieket, mint ahogy 6 erezte mag at. - Az erdo csak megy es megy minden iranyban! Ugyan mit tehetnenk? Es mi ertelme van egy hobbitot felkiildeni? - kiabaltak, mintha ez mind Bilbo hibaja lenne. Egyaltalan nem erdekeltek oket a pillangok, es csak jobban feldiihodtek, amikor Bilbo beszelt nekik a csodas szellorol, mert tul nehezek voltak ahhoz, hogy felmasszanak, es ok is erezzek.

Azon az ejszakan megettek az elelmiik legutolso morzsait es maradekait is. Kovetkezo reggel, mikor felebredtek, az elso dolog, amit eszrevettek az volt, hogy meg mindig kegyetleniil ehesek. A kovetkezo dolog, ami feltiint nekik, az eso volt. Itt-ott a kover esocseppek estek az erdo talajara. Ez is csak arra emlekeztette oket, hogy szornyen szomjasak voltak, es ezt semmi sem enyhithette. Nem lehet egy szornyii szomjusagot ugy oltani, hogy az ember odaall egy hatalmas tolgy ala, es var, hogy egy esocsepp veletleniil a nyelvere hulljon. Az egyetlen apro, de kellemes meglepetest Bombur szolgaltatta. Hirtelen felebredt, es a fejet vakargatva feliilt. Nem tudta, hoi van eppen, azt sem, mitol olyan ehes. Mindent elfelejtett, ami azota tortent, hogy egy tavoli majus reggelen elindultak erre az utazasra. Az utolso dolog, amire emlekezett, a hobbit hazaban tartott osszejovetel volt, es csak nehezen tudtak elhitetni vele annak a sok kalandnak a tortenetet, ami azota esett meg veliik.

Mikor meghallotta, hogy nines mit enniiik, Bombur leult es sirt, mert nagyon gyengenek erezte magat, a laba remegett. - Hogy miert kellett felebrednem! - kialtott fel. - Olyan szep almaim voltak. Azt almodtam, hogy egy erdoben setalok, majdnem olyanban, mint ez, csak ott faklyak vilagitottak, a fakon lampak himbaloztak az agakon, a foldon tiizek egtek. Egy hatalmas iinnepseg zajlott, ami oroke tartott. Volt ott egy erdei kiraly, levelkoronaval a fejen, szep enekszo hallatszott, es meg sem tudtam szamolni, annyifele enni- es innivalo volt. - Nem kell, hogy megprobald - mondta Thorin. - Sot, ha nem tudsz masrol beszelni, inkabb maradj csendben. Mar igy is elegge idegesek vagyunk. Ha nem ebredtel volna fel, itt hagytunk volna az idiota almaiddal az erdoben. Nem volt jo trefa teged cipelni, meg nehany het fogyokura utan sem. Mivel nem tehettek mast, meghuztak a nadragszijat az iires gyomruk koriil, felvettek az iires zsakjaikat es csomagjaikat, es tovabb vanszorogtak az osvenyen anelkiil, hogy remenyiik lett volna kijutni az erdobol, mielott lefekszenek es r

ehen halnak. Igy mentek egesz nap, lassan es faradtan, mikozben Bombur folyton panaszkodott, hogy a labai nem viszik tovabb, es 6 lefekszik aludni. - Nem, nem fogsz! - mondtak a tobbiek. - Most hadd dolgozzanak a labaid, mi mar eleg messzire hoztunk teged. Barhogy is, egyszer csak nem akart egy lepessel tobbet sem megtenni, es a foldre vetette magat. r - Menjetek, ha kell - mondta. - En csak lefekszem itt, alszom, es etelrol almodok, ha mar nem szerezhetek maskeppen. Remelem, soha tobbe nem ebredek fel.

Ebben a pillanatban Balin, aki egy kicsit elorebb volt, felkialtott: - Mi volt az? Azt hiszem, lattam egy fenyvillanast az erdoben. Mindannyian neztek, es messze a tavolban ugy tiint, hogy pislakolo voros fenyt latnak a sotetben; majd meg egy, es meg egy villant fel mellette. Meg Bombur is felkelt, es tovabb siettek, nem erdekelte oket, hogy troUok-e vagy orkok. A feny elottiik volt, es az osvenytol balra; mikor egy szintbe keriiltek vele, mar vilagosan latszott, hogy faklyak es tiizek egtek a fak alatt, de jo messze az osvenyuktol. - Mintha valora valna az almom - sohajtott fel Bombur, ahogy leghatul szuszogott. Egyenesen a fak koze akart szaladni, a fenyek utan. A tobbiek

viszont tul jol emlekeztek a magus es Beorn figyelmeztetesere. - Semmi haszna egy lakomanak, ha nem jutunk ki elve belole - mondta Thorin. - De egy lakoma nelkiil nem sokaig maradhatunk eletben - valaszolt Bombur, es Bilbo szivbol egyetertett vele. Hosszasan vitatkoztak a dologrol, mig vegiil megegyeztek abban, hogy kiildenek nehany kemet, akik odakusznak a fenyek kozelebe, es megprobalnak tobbet megtudni roluk. E abban nem tudtak megegyezni, hogy kit kiildjenek: senki sem akarta megkockaztatni, hogy eltevedjen, es soha tobbe ne talaljam meg a baratait. Vegiil a figyelmeztetesekkel szemben az ehseg dontott, mert Bombur tovabb beszelt a finom falatokrol, amiket almaban ettek az erdei lakoman. Igy hat mindannyian elhagytak az osvenyt, es egyiitt nyomultak be az erdobe. Hosszas kuszas es maszas utan kikukucskaltak a fatorzsek koziil, es kineztek a tisztasra, ahol nehany fat kivagtak, es elegyengettek a foldet. Sokan

voltak ott, tiinde-kinezetu nepek, mindegyikiik zoldbe es barnaba oltozott, a kivagott

fakbol lefiireszelt gyiiriikon iiltek egy nagy korben. Kozepen tiiz egett, korben nehany fara faklyakat erositettek; de mind koziil a legszebb latvany: vidaman ettek, ittak es nevetgeltek. A suit husok illata annyira varazslatos volt, hogy mindenfele kozos megbeszeles nelkiil mindegyikiik felkelt, es beszaladt a tisztasra, azzal azegy gondolattal, hogy nemi elelmet kolduljanak. Ahogy az elso belepett a tisztasra, abban a pillanatban minden feny kialudt, mintha csak varazslat lett volna. Valaki szetrugta a tiizet, a csillogo szikrak raketakent szalltak fel, majd eltiintek. A tarsasag eltevedt a teljesen fenytelen sotetsegben, hosszu ideig meg egymast sem talaltak meg. Miutan sokaig botladoztak a homalyban, elestek a ronkokben, faknak iitkoztek, kialtoztak es egymast hivogattak, biztosan felebresztettek mindent merfoldekre az erdoben, de vegiil osszeszedtek a tarsasagot, es tapogatozva megszamoltak egymast. Addigra termeszetesen mar teljesen elfelejtettek, milyen iranyban fekiidt az osveny, es remenyteleniil eltevedtek, legalabbis reggelig. Nem tehettek mast, ejszakara letaboroztak ott, ahol voltak; nem is mertek maradekok utan keresgelni a foldon, mert attol feltek, hogy ujra elszakadnak egymastol. Alig fekiidtek le. Bilbo epp kezdett elalmosodni, mikor Dori, akire elsokent esett az orseg, hangosan suttogva mondta:

- Ott ujra kigyuUadtak a fenyek, es tobb van beloliik, mint

valaha. Mindannyian felugrottak. Arrafele, nem tul messze rengeteg pislakolo feny latszott, nagyon tisztan hangokat es nevetest hallottak. Lassan lopakodtak arrafele, egyes oszlopban, mindegyikiik megerintette az elotte levo hatat. Mikor kozel ertek, Thorin igy szolt: - Most nem rohanunk elore! Senki nem mozdul a buvohelyerol, amig nem szolok. Eloszor elkiildom Zsakos urat egyediil, hogy beszeljen veliik. Tole nem fognak megijedni ("Es en toliik?" - gondolta Bilbo), es mindenesetre remelem, nem csinalnak vele semmi csufsagot. Mikor a fenykor szelere ertek, hirtelen hatulrol beloktek Bilbot. Mielott felhuzhatta volna a gyiiriijet, elorebukott a tiiz es a faklyak teljes fenyebe. Ez nem volt jo. A fenyek ujra kialudtak, teljes sotetseg borult rajuk. Ha korabban nehez volt osszegyiijteni oket, akkor most meg nehezebb volt. Es egyszeriien nem talaltak a hobbitot. Akarhanyszor szamoltak meg magukat, mindig csak tizenharman voltak. Kiabaltak es hivogattak: - Zsakos Bilbo! Hobbit! Te istenverte hobbit! Haho, hobbit, a fene essen beled, hoi vagy? - es meg masokat is mondtak, de nem jott valasz. Mar kezdtek feladni a remenyt, mikor Dori tiszta veletlensegbol atesett rajta. A

sotetben azt hitte, egy faronkben botlott el, de latta, hogy a hobbit az, ahogy osszegombolyodve melyen alszik. Jo sok razogatasba keriilt, mire felebresztettek, es mikor felebredt, egyaltalan nem oriilt. - Olyan szepet almodtam - morgott -, egy csodalatos vacsorarol. - Te jo eg! Tisztara, mint Bombur - mondtak a tobbiek. - Ne beszelj nekunk

almokrol. Az alom-vacsorak nem jok, mert nem oszthatjuk meg oket. - Ezek a legjobbak, amit ezen a ronda helyen kaphatok - motyogott Bilbo, ahogy lefekiidt a torpok melle, es megprobalt ujra elaludni, hogy visszatalaljon az almaba. De nem ezek voltak az utolso fenyek az erdoben. Kesobb, mikor mar muloban volt az ejszaka, Kill, aki akkor orsegben volt, jott, ujra felebresztette oket, es igy szolt: - Nem messze igazi ragyogo fenyesseg gyult - faklyak szazai es sok tabortiiz gyuUadt ki hirtelen, valami varazslattal. Hallgassatok az eneket es a harfakat. Egy ideig fekiidtek es hallgatoztak, es ugy talaltak, hogy nem tudnak ellenallni a vagynak, hogy kozelebb menjenek, es meg egyszer megprobaljanak segitseget kerni. Ujra felkeltek, es az eredmeny most katasztro falls volt. A lakoma, amit

lattak, meg nagyobb es csodalatosabb volt, mint korabban; a lakomazok hosszu soranak elejen egy erdei kiraly iilt, arany hajaban levelkorona volt, nagyon hasonlitott arra, akit Bombur leirt az almaban. A tiindenep talakat adott kezbol kezbe es a tiiz folott, nehanyan harfan jatszottak, es sokan enekeltek. Fenylo hajukba viragokat fontak; nyaklancaikon es oveiken zold es feher dragakovek csillogtak; arcukrol es enekiikbol vidamsag sugarzott. Hangosan, tisztan es szepen szoltak a dalok, es Thorin belepett kozejiik. Hirtelen halalos csend lett. Minden feny kialudt. A tiizekbol fekete fiist csapott fel. Hamu es parazs szallt a torpok szemebe, az erdo ujra megtelt a larmajukkal es a kialtasaikkal. Bilbo csak korbe-korbe szaladgalt (ahogy 6 gondolta), es kialtozott:

- Dori, Nori, Ori, Oin, Gloin, Fill, Kill, Bombur, Bifur, Bofur, Dwalin, Balin, Tolgypajzsos Thorin! - mikozben olyanok, akiket nem latott vagy erzett, ugyanezt csinaltak koriilotte (alkalmankent egy "Bilbo!" is felhangzott). De a tobbiek

kialtasai folyamatosan tavolodtak es halkultak, es bar ugy tiint neki, hogy mar segelykialtasokat hall a tavolbol, vegiil minden zaj eliilt, es 6 egyediil maradt a teljes sotetsegben es csendben. Ez volt az egyik legnyomorusagosabb pillanata. Nemsokara arra jutott, hogy nines ertelme barmit is esinalni hajnalig, amig nem lesz egy kis feny. Haszontalan lett volna mindenfele bukdacsolni, es kifarasztani magat barmilyen, erot ado reggeli remenye nelkiil. Igy hattal egy fanak leiilt, es nem utoljara elmeriilt a messzi-messzi hobbit-iiregeben levo csodalatos eleskamrakrol szolo gondolataiban. Szalonnara, tojasra es vajas piritosra gondolt, mikor erezte, hogy valami megerintette. Valami eros, ragacsos fonal volt a bal keze koriil, es mikor probalt megmozdulni, erezte, hogy a labait mar becsomagoltak ugyanabba az anyagba, igy mikor fel akart allni, elesett. Ekkor a hatalmas pok, aki azzal volt elfoglalva, hogy almaban megkotozze 6t, hatulrol kozelitett hozza, es megtamadta. Bilbo csak a leny szemeit latta, de

erezte a szoros labakat, ahogy probalta lerazni az 6t koriilvevo utalatos fonalakat. Szerencseje volt, hogy idejeben magahoz tert. Nemsokara egyaltalan nem tudott volna mozogni. De most elkeseredett harcot vivott, mielott kiszabadult. A kezeivel visszaszoritotta a lenyt - az meg akarta

mergezni 6t, hogy elhallgattassa, ahogy a kis pokok csinaljak a legyekkel - mignem eszebe jutott a kardja, es elohuzta. Ekkor a pok hatra ugrott, igy volt ideje hogy a labait kiszabaditsa. Ezutan rajta volt a sor, hogy tamadjon. A pok termeszetesen nem volt ilyen lenyekhez szokva, akik ilyen dolgokat hordanak maguknal, kiilonben gyorsabban menekiilt volna el. Bilbo utolerte mielott eltiinhetett volna, es a szemei koze sujtott a kardjaval. Ettol a pok megbolondult, ugralt, tancolt, a labai szornyen rangatoztak, mignem Bilbo egy ujabb csapassal megolte. Ezutan a hobbit osszeesett, es sokaig nem emlekezett semmi masra. A nappali erdo szokasos halvanysziirke fenye volt koriilotte, mikor magahoz tert. A pok ott fekiidt mellette, a kard pengejen fekete folt latszott. Az oriasi pok

megolese, amit a magus vagy a torpok segitsege nelkiil vitt veghez, valahogy nagyon megvaltoztatta Zsakos urat. Mas szemelynek erezte magat az iires gyomra ellenere, sokkal adazabbnak es batrabbnak, ahogy letisztogatta a kardjat a fiiben, es visszatette a hiivelyebe. - Nevet adok neked - mondta a kardnak -, es FuUanknak foglak hivni. Ezutan felfedezoutra indult. Az erdo komor volt es csendes, eloszor nyilvanvaloan a baratait kellett megkeresnie, akik nem lehettek nagyon messze, hacsak a tiindek (vagy meg rosszabb lenyek) nem ejtettek fogsagba oket. Bilbo erezte, nem volna biztonsagos kiabalni, sokaig allt, azon toprengve, hogy melyik iranyban lehet az osveny, es melyik iranyban kellene eloszor indulnia a torpok keresesere. - O miert nem fogadtuk meg Beorn es Gandalf tanacsat! - sirankozott.

- Micsoda pacban vagyunk mi most! Mi! Barcsak mi lennenk: szornyii dolog egyediil lenni. Vegiil megprobalta a leheto legjobban eltalalni, hogy ejszaka melyik iranybol johettek a segelykialtasok, es szerencsevel (jo nagy adaggal sziiletett) tobbekevesbe el is talalta, ahogy latni fogjatok. Miutan dontott, olyan

iigyesen kuszott, ahogy csak tudott. A hobbitok nagyon ertenek a csendes mozgashoz, foleg az erdokben, ahogy arrol mar beszeltem nektek. Bilbo felhuzta a gyiiriijet is, mielott elindult. Ezert volt, a pokok nem lattak 6t, de nem is hallottak kozeledni. Egy jo darabon lopakodott, mikor eszrevett egy sotet, homalyos helyet maga elott. Meg az erdohoz kepest is fekete volt, mint egy darab ejfel, ami soha nem mulik el. Ahogy kozelebb huzodott, latta, hogy pokhalokbol kesziilt, egy hatul, egy feliil, es egy masikkal osszegabalyodva. Hirtelen meglatta a pokokat is, hatalmasak es szornyiiek voltak, ahogy a folotte levo agakon iiltek. Gyiirii vagy nem gyiirii, reszketett a felelemtol, hogy veletleniil felfedezik 6t. Egy fa mogott allva egy darabig nezett egy kisebb csoportot, majd az erdo csendjeben es nyugalmaban felfedezte, hogy ezek az undorito lenyek egymashoz beszeltek. A hangjuk egyfajta vekony nyekerges es sziszeges volt, de sok szot ki tudott venni a beszelgetesiikbol. A torpokrol beszeltek!

- Kemeny hare volt, de megerte - mondta az egyik. - Micsoda ronda vastag boriik van, de lefogadom, hogy beliil jo a leviik. - Aha, nagyon jo eledel lesznek, ha kicsit kilogattuk oket - mondta egy masik.

- Ne logassatok tul sokaig - mondta egy harmadik -, nem olyan koverek, mint amilyennek latszanak. Azt hiszem, mostanaban nem voltak tul jol taplalva. - Megolni oket - sziszegte egy negyedik. - Oljiik meg oket most, es a hullakat logassuk ki egy kicsit. - Biztosra veszem, mar meghaltak - mondta az elso. - Ezek ugyan nem. Lattam, hogy az egyik meg epp ficankolt. Biztos magahoz tert egy csoo-dalatos alvas utan. Megmutatom. Ezzel a kover pokok egyike felszalad egy kotelen, mignem elert egy tucat csomaghoz, amelyek egy magas agrol logtak le. Bilbo elszornyedt, most vette eszre, ahogy a homalyban himbaloztak, hogy torp labak allnak ki nemelyik csomagbol, vagy itt-ott egy orrhegy, egy darab szakall, vagy sapka. Ezek koziil a legkoverebb csomaghoz ment a pok. "Fogadni mernek, hogy ez szegeny oreg Bombur" - gondolta Bilbo. A pok kemenyen belecsipett a kiallo orrba. Egy elfojtott segelykialtas hallatszott odabentrol, egy lab megmozdult, es egyenesen, kemenyen megrugta a pokot. Bomburban meg volt elet.

Olyan hangot lehetett hallani, mint amikor megrugnak egy leeresztett focilabdat, majd a feldiihodott pok leesett az agrol, es eppen csak meg tudott kapaszkodni a sajat pokfonalaban. A tobbiek nevettek. - Nagyon igazad volt - mondtak -, ez a hus meg el, es rugdalozik! - Hamarosan veget vetek ennek - sziszegett a diihos pok, ahogy visszamaszott az agra. Bilbo latta, hogy elerkezett a pillanat, amikor tennie kellett valamit. Nem tamadhatott a pokokra, es nem volt semmi, amivel lohetett volna. De

ahogy korbenezett, latta, hogy ezen a helyen, ami egy kiszaradt folyomedernek nezett ki, sok ko hevert a foldon. Bilbo eleg jol tudott kovel celba dobni, es nem kellett sok ido, hogy talaljon egy szep, sima, tojas alaku kovet, ami kenyelmesen elfert a kezeben. Kolyokkent gyakorolta a celba dobast mindenfele dolgon, mig egy ido utan a nyulak, mokusok, meg a madarak is villamgyorsan menekiiltek az utjabol, ha lattak

6t lehajolni. Meg felnottkent is az ideje nagy reszet karikadobalassal, dartjatekkal, celba lovessel, tekezessel, es mindenfele csendes, celzast es dobast igenylo jatekkal toltotte. Igazabol nagyon sok mindenhez ertett a fiistkarikak fujasan, talalos kerdeseken es fozesen kiviil, de ezeket meg nem volt idom elmeselni. Erre most sines ido. Mikozben Bilbo koveket szedett ossze, a pok elerte Bomburt, aki nemsokara meghalt volna. Ebben a pillanatban Bilbo dobott. A ko varatlanul talalta fejen a pokot, aki ontudatlanul leesett a farol, zsupsz! le a foldre, a labait maga ala huzva. A kovetkezo ko atsiivitett egy nagy pokhalon, eltepte a szalait, es eltalalta a kozepen iilo pokot, aki puff! kimult. Ezutan nagy kavarodas tamadt a pokkoloniaban, es mondhatom, kis idore elfeledkeztek a torpokrol. Nem lattak Bilbot, de lattak, hogy honnan jonnek a kovek, es kitalalhattak, hoi van. Villamsebesen futottak es lengtek a hobbit fele, minden iranyba kidobtak a fonalakat, mignem ugy tiint, hogy a levego tele van lengedezo

csapdakkal. Bilbo azonban gyorsan atfutott egy masik helyre. Az az otlete tamadt, hogy

egyre messzebb es messzebb csalja a diihos pokokat a torpoktol, hogy kivancsiak, izgatottak es diihosek legyenek egyszerre. Mikor mar vagy otvenen mentek arra a helyre, ahol koraban allt, meg nehany kovet rajuk dobott, es azokra is, akik megalltak mogottiik. Majd a fak kozott tancolva elkezdett enekelni, hogy felbosszantsa, es maga utan csalja oket, valamint, hogy a torpok halljak a hangjat. Ezt enekelte: Oreg kover pok lengedez a fan! Oreg kover pok engem meg nem lat! Gorbelab! Gorbelab! Ne tovabb, Ne csak lengedezz, gyere, keress meg! Oreg Pokhas, nagy potrohos Oreg Pokhas nem tul okos! Gorbelab! Gorbelab! Ess alabb! En nem fogok a fan logni! Talan nem tul jo, de emlekezzetek ra, hogy egyediil kellett kitalalnia, egy nagyon kellemetlen pillanatban. Barhogy is, a dal megtette a hatasat.

Ahogy enekelt, meg eldobott nehany kovet, es topogott. Lenyegeben az ott levo osszes pok utana ment: nehanyan leugrottak a foldre, masok az agakon futottak, farol fara lengtek, vagy uj fonalakat vetettek ki a sotetebb helyeken. Sokkal gyorsabban kovettek a hangjat, mint Bilbo varta volna. Remisztoen diihosek voltak. A kovektol fiiggetleniil egyetlen pok sem szereti, ha Gorbelabnak hivjak.

a Pokhas pedig mindenkeppen sertes. Bilbo gyorsan egy uj helyre szaladt, de tobb pok kiilonbozo helyekre sietett a tisztason, ahol eltek, es buzgon halot szottek minden helyen a fak tovenel. Nemsokara a hobbit mindenhol egy vastag falba iitkozott volna, legalabbis ez volt a pokok szandeka. Most, a vadaszat kozepen, a szovogeto pokok kozott allva Bilbo osszeszedte a batorsagat, es uj dalba kezdett: Lusta Tokfej, Buta Pok Halot szo a fara fel. Jobb vagyok, mint minden hus De megsem kapnak el! Itt vagyok, a csunya kis legy; Ti lustak es hajasok, Igyekeztek, nem kaptok el, A halotokon atjutok.

Ezzel megfordult, es latta, hogy az utolso helyet ket magas fa kozott egy pokhalo zarja le, de szerencsere nem rendes halo volt, hanem csak hatalmas, dupla vastagsagu pokfonalak oda-vissza kifeszitve a fatorzsek kozott. Kihuzta a kis kardjat. Darabokra vagta a szalakat, majd enekelve tovabb ment. A pokok lattak a kardot, bar szerintem nem tudtak, mi volt az. Egyszerre nagyon sokan a hobbit utan siettek a foldon es az agakon, a szoros labak hadonasztak, a ragoik csattogtak, a szemiik kidiilledt, tajtekzottak diihiikben. Kovettek 6t az erdobe, amig Bilbo olyan messze ment, ameddig csak mert. Majd olyan csendben, mint egy eger, visszalopakodott. Tudta, hogy csak keves draga ideje van, amig a pokok megunjak, es visszajonnek a faikra, ahol a torpok

voltak fellogatva. Ekozben meg kell mentenie a torpoket. A feladat legrosszabb resze az volt, hogy fel kellett masznia a hosszu agra, ahol a csomagok logtak. Ne hiszem, hogy sikeriilt volna neki, ha az egyik pok nem hagy ott egy lelogo fonalat. Ennek segitsegevel, bar a kezehez ragadt, es felsertette, feliigyeskedte magat, csak hogy szembetalalkozzon egy oreg, lassu, gonosz, hajas testii pokkal,

aki hatra maradt, hogy a foglyokat orizze. Azzal volt elfoglalva, hogy csipkedte oket, hogy lassa, melyikiik a legledusabb, hogy megegye. Arra gondolt, hogy elkezdi a lakomat, amig a tobbiek tavol vannak, de Zsakos ur sietett, es mielott a pok feleszmelt volna, megerezte a FuUankot, es holtan gurult le az agrol. Bilbo kovetkezo feladata az volt, hogy kiszabaditson egy torpot. Mit tehetett? Ha elvagja a fonalat, amivel fellogattak 6t, a szerencsetlen torp becsapodik a foldbe, melyen lent. Ahogy vegigkuszott az agon (mikozben a szegeny torpok tancoltak es himbaloztak), elerte az elso csomagot. "Fill vagy Kill - gondolta a kek sapka csucsabol, ami legfeliil kilatszott. - A legvalosziniibb, hogy Fill" - gondolta a hosszu orr hegyebol, ami kibujt a csavarodo szalak kozott. Sikeriilt annyira kinyulnia, hogy elvaghassa a legtobb eros, ragados fonalat, amelyek osszekotoztek a torpot, majd egy rugassal es nemi ficankolassal Fill nagy resze elokeriilt. Attol tartok. Bilbo jot nevetett a latvanyon, ahogy a torp elmerevedett karjai es labai rangatoztak, ahogy tancolt a pokfonalon, ami a honaljanal tartotta 6t, mint azoknal a mokas jatekoknal, amelyek egy

madzagon lognak. Fili valahogy kimaszott az agra, es legjobb tudasa szerint segitett a hobbitnak,

bar nagyon betegnek es gyengenek erezte magat a pokmeregtol es attol, hogy az ejszaka legnagyobb reszeben, valamint a kovetkezo napon az agon logott korbetekerve ugy, hogy csak az orra hegye latszott ki, hogy lelegezhessen. Hosszu idobe telt, amig azt az undorito anyagot kitisztitotta a szemebol es a szemoldokebol, meg a szakallabol is, de ehhez nagy reszet le kellett vagnia. Nos, ketten elkezdtek felhuzni az egyik torpot, majd egy masikat, es kivagtak oket a csomagolasbol. Semelyikiik nem volt jobb allapotban, mint Fili, nehanyan pedig rosszabbul voltak. Nemelyikiik alig tudott lelegezni (latjatok, a hosszu orr neha hasznos), masokat jobban megmergeztek. Igy mentettek meg Kilit, Bifurt, Bofurt, Dorit es Norit. Szegeny oreg Bombur annyira ki volt meriilve - 6 volt a legkoverebb, folyamatosan 6t csipkedtek es szurkaltak -, hogy egyszeriien legurult az agrol, lehuppant a foldre szerencsere egy kupac levelre -, es ott elteriilt. Meg 6t torp logott az ag vegen, mikor a pokok kezdtek visszajonni, sokkal diihosebben, mint barmikor. Bilbo azonnal az ag torzshoz kozeli vegere ment, es

visszaverte azokat, akik fel akartak maszni. Levette a gyiiriijet, mikor kiszabaditotta Filit, es elfelejtette visszahuzni, ezert a pokok elkezdtek kopkodni es sziszegni: - Most mar latunk, mocskos kis teremtmeny! Megesziink, a csontjaidat es a borodet kilogatjuk a fara. Ugh! Fullankja van, ugye? Nos, akkor is elkapjuk, es fejjel lefele fellogatjuk egy-ket napra.

Mikozben ez tortent, a torpok a tobbi fogoly kiszabaditasan dolgoztak, a fonalakat a keseikkel vagdostak. Nemsokara mindannyian kiszabadultak, de nem tudtak, mi kovetkezik azutan. Elozo ejjel a pokok eleg konnyeden kaptak el oket, de akkor felkesziiletlenek voltak, es sotet volt. Most viszont, egy szornyii csata kezdett kialakulni. Hirtelen Bilbo eszrevette, hogy nemelyik pok az oreg Bombur kore gyiilt a foldon, ujra megkotoztek, es eppen elvonszoltak. Nagyot kialtott, es az elotte alio pokok fele sujtott. Azok gyorsan elhuzodtak az utjabol, 6 lemaszott, es pont a foldon levo pokok koze pottyant. Az 6 kis kardja valami ujfajta fullank volt a

szemiikben. Hogy szurt oda es vissza! Oromeben fenylett, ahogy a hobbit a pokokba martotta. Egy fel tucat meghalt, mielott a tobbiek visszahuzodtak, es otthagytak Bomburt es Bilbot. - Gyertek le! Gyertek le! - kiabalt az agon levo torpoknek. - Ne maradjatok ott, mert ujra behaloznak! - Latta, hogy a pokok felfele sietnek a szomszedos fakon, es masznak a torpok feje folott levo agakon. A torpok lemasztak, leugrottak, vagy leestek a farol, tizenegyen egy kupacban, a legtobbjiik reszketett, es nem tudott labra allni. Vegiil mind a tizenketten ott voltak, szegeny oreg Bomburral egyiitt, akit egyik oldalrol az unokatestvere, Bifur tamogatott, a masik oldalrol a testvere, Bofur. Bilbo korbetancolt es a FuUankkal hadonaszott; korben es a fejiik folott diihos pokok szazai bamultak rajuk. Eleg remenytelennek latszott a helyzet. Ekkor elkezdodott a csata. Nemelyik torpnel kes volt, masoknal botok.

es mindegyikiik felvett nehany kovet; Bilbonal pedig ott volt a tiindetor. Ujra es ujra visszavertek a pokokat, es sokukat megoltek. De ez nem

tarthatott sokaig. Bilbo majdnem teljesen kifaradt; a torpok koziil csak negyen tudtak szilardan kitartani, nemsokara mindegyikiiket legyiirtek volna, mint a faradt legyeket. A pokok mar elkezdtek a halokat szoni koriilottiik, megint fatol faig. Bilbonak vegiil mar semmilyen terv nem jutott eszebe, csak az, hogy beavatja a torpoket a gyiiriije titkaba. Elegge sajnalta, de nem volt mit tenni. - Most el fogok tiinni - mondta -, es ha tudom, elcsalom a pokokat; nektek egyiitt kell maradnotok, es induljatok az ellenkezo iranyba. Ott balra, tobbekevesbe arra van az a hely, ahol a tiinde-tiizeket utoljara lattuk. Csak nehezen tudtak felfogni a kavargo fejiikkel, hogy mi van a kialtasokkal, a botiitesekkel, es a kodobalassal; de Bilbo vegiil ugy erezte, nem varhat tobbet a pokok mar egyre szorosabbra vontak a kort. Hirtelen felhuzta a gyiiriijet, es a torpok legnagyobb elkepedesere eltiint. Hamarosan felhangzott a "Lusta Tokfej" es a "Gorbelab" hangja a jobb oldalon, a fak kozott. Ez nagyon felbosszantotta a pokokat. Abbahagytak az elorenyomulast,

es nehanyan a hang iranyaba mentek. A "Gorbelab" annyira felboszitette oket, hogy esziiket vesztettek. Ekkor Balin, aki a tobbieknel jobban felfogta Bilbo tervet, tamadast inditott. A torpok egy csomoba gyiiltek, kozaport zuditottak a bal oldalon alio pokokra, es attortek a gyiiriit. Messze mogottiik hirtelen elhallgatott a kiabalas es az enek.

Ahogy a torpok tovabbmentek, ketsegbeesve remenykedtek, hogy Bilbot nem kaptak el. Betegek voltak es gyengek, es akarhogy probaltak, csak bicegvesantikalva tudtak menni, bar sok pok kozel volt a hatuk mogott. Neha-neha meg kellett fordulniuk, es kenytelenek voltak harcolni azokkal, akik megeloztek oket, nehany pok mar folottiik volt a fakon, es leengedtek a hosszu, lengedezo fonalaikat. A dolgok megint eleg rosszul alltak, mikor Bilbo hirtelen ujra megjelent, es varatlanul oldalrol nekirontott a meglepett pokoknak. - Tovabb! Tovabb! - kiabalt. - Az en dolgom a szurkalas! - Es ugy is tett. Elore es hatra szurt, csapkodta a pokfonalakat, a labukra sujtott, beleszurt a hajas

testiikbe, ha tul kozel jottek. A pokok diihosen fujtattak, kopkodtek, tajtekzottak, szornyii atkokat sziszegtek. De halalosan feltek mar a FuUanktol, es nem mertek nagyon kozel mereszkedni most, hogy visszatert. Akarhogy atkozodtak, a zsakmanyuk lassan, de biztosan tavolodott. Szornyii munka volt, ugy tiint, orakba tellett. De vegiil, mikor Bilbo mar ugy erezte, nem tudja felemelni a karjat meg egy csapasra, a pokok hirtelen feladtak, nem kovettek oket tovabb, hanem csalodottan visszatertek a sotet koloniajukba. A torpok ekkor vettek eszre, hogy egy olyan tisztas szelere ertek, ahol a tiindetiizek voltak. Hogy ez azok egyike lett volna, amiket elozo ejjel lattak, nem tudtak megmondani. De ugy tiint, hogy valamilyen jo varazslat volt ezeken a helyeken, amit a pokok nem szerettek. Barhogy is, a feny itt zoldebb volt, az agak kevesbe vastagok es fenyegetoek, es alkalmuk nyilt pihenni, valamint

levegohoz jutottak. Egy ideig ott fekiidtek, szuszogva es zihalva, de hamarosan elkezdtek kerdezoskodni. Reszletes magyarazatot vartak errol az egesz eltiines-

dologrol, es a gyiirii megtalalasa annyira izgatta oket, hogy egy ideig elfeledkeztek a sajat gondjaikrol. Foleg Balin akarta hallani a GoUam-tortenetet, a fej tor oket, es minden mast is ujra meg ujra, a gyiirii tortenetevel a megfelelo helyen. Egy id 6 utan kezdett sotetedni, es ujabb kerdesek keriiltek elo. Hoi lehetnek, hoi lehet az osveny, hoi lehet valami ennivalo, es mi legyen a kovetkezo lepesiik? Ujra es ujra feltettek ezeket a kerdeseket, es ugy latszott, hogy a kis Bilbotol vartak a valaszokat. Ebbol lathatjatok, hogy a velemenyiik Zsakos urrol nagyon megvaltozott, es kezdtek nagyon tisztelni (ahogy Gandalf is megmondta). Valoban tole vartak, hogy gondoljon ki valami csodas tervet a megsegitesiikre, es nem csak morogtak. Nagyon jol tudtak, hogy a hobbit nelkiil nemsokara mindannyian halottak lettek volna, es ezt tobbszor meg is koszontek neki. Nehanyan fel is alltak, es foldig hajoltak elotte, bar az erolkodestol felbuktak, es sokaig nem tudtak ujra labra allni. Az, hogy tudtak az igazat az eMnesrol, egyaltalan nem

rontotta a velemenyiiket Bilbot illetoen; lattak, hogy van eleg esze, akarcsak szerencseje, es egy varazsgyiiriije - mindharom nagyon hasznos tulajdonsag. Igazsag szerint annyira dicsertek, hogy Bilbo kezdte erezni, vegiilis van benne valami egy bator kalandorbol, de meg batrabbnak erezte volna magat, ha lett volna valami ennivalo.

De nem volt semmi, egyaltalan semmi, es semelyikiik nem volt olyan friss, hogy elmenjen keresgelni, vagy megkeresni az elveszett osvenyt. Az elveszett osveny! Semmilyen mas otlet nem jutott Bilbo faradt eszebe. Csak tilt, bamult maga ele, a vegtelen fakra; egy ido utan mind elcsendesedtek. Mind, kiveve Balint. Sokkal azutan, hogy a tobbiek abbahagytak a beszelgetest es becsuktak a szemtiket, 6 meg mindig motyogott es kuncogott magaban: - GoUam! Ez igen! Szoval igy lopakodott at rajtam! Most mar tudom! Csak csendesen atkusztal, igaz, Zsakos ur? Gombok, mindenhol az ajtoban? Kedves oreg Bilbo - Bilbo - Bilbo - bo - bo - bo. - Ezzel elaludt, es hosszu ideig teljes

csend volt. Dwalin hirtelen kinyitotta a fel szemet, es kortilnezett. - Hoi van Thorin? kerdezte. Ez egy szornyu megrazkodtatas volt. Hat persze, hogy csak tizenharman voltak, tizenket torp es a hobbit. Tenyleg, hova lett Thorin? Azon toprengtek, milyen gonosz balszerencse erhette, varazslat, vagy sotet szornyek; reszkettek, ahogy az erdoben fektidtek, elveszetten. Egyenkent, kenyelmetlentil aludtak el, szornyu almokat lattak, ahogy az estebol fekete ejszaka lett. Most itt kell hagynunk oket, akik tul betegek es faradtak ahhoz, hogy ort allitsanak, vagy felvaltva orkodjenek. Thorint sokkal hamarabb kaptak el, mint oket. Emlekeztek, mikor Bilbo ugy aludt el, mint egy darab fa, mikor belepett egy fenykorbe? Kovetkezo alkalommal Thorin lepett elore, es ahogy a fenyek kialudtak, ugy tertilt el, mintha kove valtoztattak volna. Az elveszett torpok minden zaja, a kialtasaik, ahogy a pokok elkaptak es megkotoztek oket, a kovetkezo napi csata zaja, ugy ment

el mellette, hogy meg sem hallotta. Kesobb az erdotiindek erte jottek, megkotoztek, es

elvittek 6t. A lakomazo nepek termeszetesen erdotiindek voltak. Ezek nem gonosz nepek. Ha van hibajuk, az a bizalmatlansag az idegenekkel szemben. Bar a varazslatuk eros volt, meg azokban az idokben is ovatosak voltak. Kiilonboztek a Nyugat Nemestiindeitol, veszelyesebbek voltak, es kevesbe bolcsek. Legtobbjiik (a dombokon es a hegyekben elo elszort rokonsagukkal egyiitt) azoktol az osi torzsektol szarmaznak, akik soha nem mentek el a Nyugati Tiindehonba. Oda csak a Szep Tiindek, a Tudos Tiindek es a Tengeri Tiindek jutottak el, es ott eltek korszakokon at. Szebbek, bolcsebbek es tanultabbak lettek, feltalaltak sajat varazslataikat es mesterfogasaikat, amelyekkel szep es csodas dolgokat alkottak, mielott nehanyan visszatertek a Szeles Vilagba. A Szeles Vilagban az Erdotiindek a mi Napunk es Holdunk felhomalyaban eldegeltek, de legjobban a csillagokat szerettek. Vandoroltak a hatalmas erdosegekben, amelyek mara elveszett foldeken nottek nagyra. Leggyakrabban az erdok szelen telepedtek le, ahonnan idonkent

elszoktek vadaszni, lovagolni, vagy szaladgalni a tagas foldeken a hold, vagya csillagok fenyeben. Az Emberek eljovetele utan foleg a sziirkiiletnek es az alkonyatnak eltek. Megis, tiindek voltak es azok is maradtak, es ezert Jo Nepek. Abban az idoben a Bakacsinerdo keleti szeletol nehany merfoldre befele, egy barlangban elt az 6 legnagyobb kiralyuk. Hatalmas koajtoi ele egy folyo erkezett

az erdo hegyeibol, es kifele haladt a mocsarak fele, a faval benott fennsikok labahoz. Ez a hatalmas barlang, amibol szamtalan kisebb nyilt minden oldalon, melyen a fold ala nyult, sok jarattal es csarnokkal. De vilagosabb es egeszsegesebb volt, mint barmilyen ork-szallas, es nem volt olyan mely, sem olyan veszelyes. Valojaban a kiraly alattvaloi a nyilt erdokben eltek es vadasztak, a hazaik es kalyibaik a foldon, vagy az agak kozott voltak. A biikkok voltak a kedvenc faik. A kiraly barlangja volt az 6 palotaja, egy eros vara kincseinek, es eroditmeny a nepenek, az ellensegei ellen. De ez volt a foglyok bortone is. Tehat ide vonszoltak Thorint - nem tul gyengeden, mert nem szerettek a torpoket, es azt hittek rola, hogy ellenseg. A

regi idokben haboruztak nehanyszor a torpokkel, akiket azzal vadoltak, hogy elloptak a kincseiket. Az igazsaghoz tartozik, hogy a torpok maskent lattak a helyzetet. Azt mondtak, hogy ok csak a sajat jussukat vettek el, mert a tiindekiraly iizletet kotott veliik, hogy munkaljak meg az 6 nyers aranyat es eziistjet, de utana nem akarta kifizetni oket. Ha a tiindekiralynak volt gyengeje, az a kincs volt, foleg az eziist es a dragako. Bar a kincstara gazdag volt, mindig tobbet akart, mivel nem volt annyi kincse, mint az osi tiindeuraknak. A nepe nem banyaszott, nem dolgozott femekkel vagy dragakovekkel, es nem foglalkoztak kereskedelemmel, sem foldmiivelessel. Ezt minden torp nagyon jol tudta, bar Thorin csaladjanak semmi koze nem volt a regi vitahoz, amirol most beszeltem. Thorin kovetkezeskeppen diihos volt a banasmod miatt. Mikor feloldottak a varazslatot, es magahoz tert, elhatarozta, hogy aranyrol vagy

dragakorol egy szot sem fognak kihuzni belole. A kiraly zordan nezett Thorinra, mikor elebe hoztak, es sok mindent

kerdezett tole. De Thorin csak annyit valaszolt, hogy ehezik. - Te es az embereid miert akartatok haromszor is ratamadni a nepemre, mikor mulatoztak? - Nem tamadtunk rajuk - valaszolt Thorin. - Csak koldulni akartunk, mert eheztiink. - Hoi vannak most a barataid, es mit csinalnak? - Nem tudom, de azt hiszem, eheznek az erdoben. - Mit csinaltatok az erdoben? - Etelt es italt kerestiink, mert eheztiink. - De egyaltalan mi hozott titeket az erdobe? - kerdezte diihosen a kiraly. Ekkor Thorin becsukta a szajat, es egy szot sem szolt tobbet. - Rendben! - mondta a kiraly. - Vigyetek el es vigyazzatok ra, amig nem hajlik arra, hogy elmondja az igazat, meg ha szaz evet kell is varnia. A tiindek szijat tettek ra, bezartak az egyik legbelso barlangba, aminek eros, fabol kesziilt ajtaja volt, es ott hagytak. Adtak neki etel es italt, bosegesen, bar nem tul izletest. Az Erdotiindek nem orkok, es meglehetosen jol bantak a legrosszabb ellensegeikkel is, ha elfogtak oket. Az oriaspokok voltak az egyetlen elolenyek, akiknek nem kegyelmeztek. Szegeny Thorin ott fekiidt a kiraly bortoneben. Miutan tuljutott a halalkodason a

kenyerert, a husert es a vizert, elkezdett azon gondolkodni, mi tortenhetett szerencsetlen barataival. Nem telt sok idobe, mire megtudta. De ez mar a kovetkezo fejezethez, es egy lijabb kaland kezdetehez tarozik, amiben a hobbit lijra megmutatta hasznossagat.

9. fejezet Elszabadult hordok A pokokkal vivott csata utan egy nappal Bilbo es a torpok tettek meg egy utolso ketsegbeesett kiserletet, hogy kitalaljanak az erdobol, mielott belehalnak a szomjusagba es az ehsegbe. Felkeltek, es elindultak egy olyan iranyba, amirol tizenharombol nyolcan azt gondoltak, hogy az osveny arra fekszik. De soha nem tudtak meg, hogy jol valasztottak-e. A nap ugyanugy fordult az ejszaka sotetjebe az erdoben, ahogy mindig, amikor hirtelen sok faklya fenye gyult ki, mint voros csillagok szazai. Elougrottak az erdotiindek az ijaikkal es a landzsaikkal, es megalljt parancsoltak a torpoknek. Nem is gondoltak harcra. Ha a torpok nem lettek volna olyan szornyii

allapotban, mint most, akkor is oriiltek volna, hogy elfogtak oket Kis keseik semmit sem ertek volna a tiindek nyilaival szemben, akik egy madar szemet is eltalalnak egy sotet ejszakan. Igy hat egyszeriien mind megalltak, leiiltek es vartak - kiveve Bilbot, aki felhuzta a gyiiriijet, es gyorsan az egyik oldalra csuszott. Ezert lehetett, hogy mikor a tiindek hosszu sorba kotottek a torpoket, egyiket a masik utan, es megszamoltak oket, nem talaltak meg, es nem is szamolhattak meg a hobbitot. Ahogy elvezettek a foglyokat az erdobe, nem hallottak es nem is ereztek, hogy messze a faklyaik fenye mogott

gyalogol. Minden torp szemet bekotottek, de ez nem szamitott sokat, mert meg Bilbo sem tudta, hogy merre mentek, akarhogy meresztette a szemet, emellett sem 6, sem a tobbiek nem tudtak, honnan indultak. Bilbo mindent megtett, amit csak lehetett, hogy lepest tartson a faklyakkal, mert a tiindek olyan gyorsan hajtottak oket, ahogy a gyenge es beteg torpok csak birtak. A kiraly megparancsolta, hogy siessenek. A faklyak hirtelen megalltak, es a hobbitnak epp csak annyi ideje maradt, hogy beerje oket, mielott elkezdtek atkelni a hidon. Ez az a

hid volt, ami a kiraly ajtaja elott elhalado folyon ivelt at. A viz soteten es gyorsan folyt alattuk; a hid tavolabbi vegenel kapu volt, ami egy hatalmas barlang szajanal nyilt, es a barlang egy meredek, fakkal boritott lejto oldalaba melyiilt. A hatalmas biikkok egeszen a vizig ertek, ahol a toviik mar a folyoba ert. A tiindek atlokdostek a foglyaikat a hidon, de Bilbo meg hatul tetovazott. Nem tetszett neki a barlang szajanak latvanya, es mikor ugy dontott, hogy nem hagyja el a baratait, pont annyi ideje volt, hogy a gyors tiindek sarkaban atsurranjon, mielott a kiraly hatalmas ajtaja egy csattanassal bezarult volna. A jaratokat voros faklyafeny vilagitotta be, a tiinde-orok pedig enekeltek, ahogy vegigvonultak a kanyargo, egymasba futo, visszhangzo utakon. Ezek nem is hasonlitottak az ork-varosok jarataira: kisebbek voltak, nem huzodtak olyan melyen, es tisztabb levego toltotte meg oket. Egy hatalmas csarnokban, aminek az oszlopait az elo kobol faragtak ki, ott iilt a Tiindekiraly, egy fabol

faragott szeken. A fejen bogyokbol es voros levelekbol alio korona volt, mert megint

kozeledett az osz. Tavasszal erdei viragokbol alio koronat hordott. A kezeben egy tolgyfabol faragott botot tartott. A foglyokat elebe vittek. A kiraly zordan nezte oket, de intett az embereinek, hogy vegyek le roluk a kotelet: a torpok rongyosnak es nagyon faradtnak latszottak. - Egyebkent sines sziikseg kotelekre idebent - mondta a kiraly. A varazsajtok mogiil nines menekves azoknak, akiket egyszer behoztak ide. Hosszan es aprolekosan kikerdezte a torpoket a viselt dolgaikrol, hogy hova tartanak es honnan jottek; de beloliik sem tudott sokkal tobbet kiszedni, mint Thorinbol. Komorak es diihosek voltak, meg csak nem is tettettek az udvariassagot. - Mit tettiink, 6 kiraly? - kerdezte Balin. Most 6 volt a legidosebb kozottiik. - Bun, hogy eltevedtiink az erdoben, hogy eheztiink, szomjaztunk, es pokok fogsagaba estiink? A pokok talan a haziallataid, vagy az olebeid, hogy a megolesiik feldiihit teged? - Egy ilyen kerdes termeszetesen meg jobban felbosszantotta a kiralyt, aki igy valaszolt: - Az bun, hogy engedely nelkiil jartatok az erdeimben. Elfelejtettetek, hogy az en kiralysagomban vagytok, es azt az utat hasznaljatok, amit az en nepem epitett? Nem ti zavartatok meg haromszor a nepemet, iildoztetek oket az erdoben? Es a hangoskodasotokkal es a larmatokkal nem ti bolygattatok fel a

pokokat? Miutan ennyit haborgattatok minket, jogom van tudni, mi hozott benneteket ide.

es ha nem mondjatok el nekem most azonnal, mindannyiotokat bortonbe vetlek, amig nem tertek eszre, es nem tanultok jo modort. Majd megparancsolta, hogy a torpoket kiilon cellakba zarjak, adjanak nekik enni es inni, de nem szabad kijonniiik a bortoniik ajtajan, amig legalabb egyikiik nem akarja elmondani azt, amit a kiraly tudni akar. Azt nem mondta el a torpoknek, hogy Thorin is nala raboskodik. Ezt Bilbo deritette ki. Szegeny Zsakos ur - kimeritoen hosszu idot toltott azon a helyen, maganyosan, mindig rejtozkodve. Nem merte levenni a gyiiriijet, alig mert aludni, meg a legfelreesobb, legsotetebb sarokban is, amit csak talalt. Hogy csinaljon valamit, bejarta a tiindekiraly palotajat. Varazslat zarta le a kapukat, de neha ki tudott jutni, ha gyors volt. Az Erdotiindek kis csapatai, neha a kiraly vezetese alatt kilovagoltak vadaszni, vagy egyeb iigyeket intezni az erdoben, esetleg a keleti foldeken. Ekkor, ha Bilbo eleg fiirge volt, ki tudott surranni utanuk, bar ez egy veszelyes dolog volt. Tobbszor is majdnem beszorult az ajtoba, ahogy az ajtoszarnyak osszecsapodtak, mikor az utolso tiinde is athaladt koztiik. Bilbo az arnyeka miatt nem mert a tiindek kozott menni (bar az arnyeka

halvany es bizonytalan volt a faklyafenyben), mert attol felt, hogy beleiitkoznek, es felfedezik. Mikor tenyleg kiment, ami ritka volt, azzal sem ert sokat. Nem akarta elhagyni a torpoket, es igazabol nem tudta, hova is mehetne nelkiiliik. Nem tudott mindig lepest tartani a vadaszo tiindekkel, mikor kimentek, igy soha nem talalt kivezeto utat az erdobol. Egyediil maradt, hogy nyomorultan

koszaljon az erdoben es rettegett attol, hogy elteved, amig nem kinalkozott lehetoseg a visszateresre. Kint ehezett is, mert 6 nem volt vadasz; de a barlangokban kialakitott egy eletmodot, etelt lopott a raktarbol, vagy az asztalokrol, mikor senki nem volt ott. "Olyan vagyok, mint a tolvaj, aki nem tud kijutni, es szanalmasan mindig ugyanazt a hazat kell kirabolnia nap nap utan - gondolta - Ez a legszornyiibb es legunalmasabb resze ennek a nyomorult, faraszto, kellemetlen kalandnak! Barcsak otthon lehetnek a hobbit-iiregemben, a sajat kandallom mellett, ahol a lampa vilagit!" - Gyakran azt kivanta, hogy barcsak kiildhetne egy segelykero iizenetet a magusnak, de ez termeszetesen lehetetlen volt. Hamar raj ott, hogy ha valamit tenni lehet, azt Zsakos urnak kell megtennie egyediil, segitseg nelkiil. Vegiil egy vagy ketheti rejtozkodo eletmod utan, az orok figyelesevel, kovetesevel es minden lehetoseg kihasznalasaval sikeriilt megtudnia, melyik torpot hoi tartjak. Megtalalta mind a tizenkettojiik cellajat a palota

kulonbozo reszeiben, es egy ido utan mar eleg jol kiismerte magat azon a helyen. Nagy meglepetesere egyik nap kihallgatta nehany or beszelgeteset, es megtudta, hogy meg egy torp van fogsagban, egy kiilonlegesen mely es sotet helyen. Rogton kitalalta - termeszetesen -, hogy Thorinrol van szo; es egy ido utan kideriilt, hogy jol talalgatott. Vegiil, sok nehezseg utan talalt egy helyet, ahol nyugodt koriilmenyek kozott szot tudott valtani a torpok vezerevel. Thorin tulsagosan nyomorultul erezte magat ahhoz, hogy tovabbra is diihos legyen a balszerencseje

miatt, es mar kezdett azon gondolkodni, hogy elmondja a tiindekiralynak az igazat a kincserol es a kiildeteserol (ez is mutatja, hogy mennyire elcsiiggedt), mikor meghallotta Bilbo vekony hangjat a kulcslyuknal. Alig hitt a fiilenek. Nemsokara ugy erezte, nem tevedhetett, az ajtohoz ment, es hosszan suttogva elbeszelgetett a hobbittal, aki az ajto masik oldalan allt. Igy sikeriilhetett Bilbonak Thorin iizenetet titokban eljuttatni mindegyik bebortonzott torphoz, es elmondani nekik, hogy vezeriik, Thorin is fogsagban van a kozelben, es hogy egyelore semelyikiik sem fedheti fel a kiildetesiik celjat a kiralynak, mielott Thorin megadna a jelet. Mert Thorin ujra

fellelkesiilt, mikor meghallotta, hogyan szabaditotta ki a tarsait a hobbit a pokok fogsagabol. Ujra elszanta magat, hogy nem valtja meg a szabadsagat azzal, hogy reszt iger a kiralynak a kincsebol, amig a szokes minden eselye el nem szall. Vagyis amig a hires-nevezetes Lathatatlan Zsakos ur (akirol mar kezdett nagyon jo velemennyel lenni) ki nem talal valami okosat. A tobbi torp nagyon egyetertett, mikor megkaptak az iizenetet. Mindannyian a sajat resziikre gondoltak a kincsbol (amit mar a sajatjuknak ereztek, a nehez helyzetiik, es a meg legyozetlen sarkany ellenere), es nehezen viseltek volna, ha az erdotiindek reszt koveteltek volna belole, igy megbiztak Bilboban. Pontosan az tortent, amit Gandalf megjosolt, ahogy latni fogjatok. Talan ennek is resze volt abban, hogy elment, es elhagyta oket. Bilbo viszont nem volt annyira remennyel teli, mint a tobbiek. Nem

szerette, ha mindenki tole fiiggott, es azt kivanta, barcsak keznel lenne a magus. De ez nem segitett; valosziniileg az egesz, sotet Bakacsinerdo ott fekiidt kozottiik. Bilbo leiilt, gondolkodott es gondolkodott, mig a feje majdnem belesajdult, de nem tamadt egyetlen jo otlete sem. Egy lathatatlanna tevo gyiirii jo volt, de tizennegyen nem vehettek hasznat. Vegiil termeszetesen

megmentette a baratait, ez pedig a kovetkezokeppen tortent. Egy nap, ahogy szimatolt es koborolt. Bilbo nagyon erdekes dolgot fedezett fel: nem a nagy kapu volt az egyetlen bejarat a barlangokba. Egy folyo haladt at a palota legmelyebb reszei alatt, majd egyesiilt az Erdei Folyoval valamivel messzebb keleten, a meredek lejton tul, amibol a fokapu nyilt. Ahol a foldalatti vizfolyas elhagyta a hegyoldalt, egy vizi kapu volt. Ott a sziklas plafon kozel ert a folyo felszinehez, es a plafonrol egy kapuracsot lehetett a folyomederbe engedni annak megakadalyozasara, hogy ott barki be- vagy kijusson. A kapuracs gyakran nyitva allt, mert eleg surii volt a vizi kapunal a kimeno es bejovo forgalom. Ha valaki ott jott volna be, egy durva, sotet alagutban talalta volna magat, ami a hegy gyomraba vezetett; de egy ponton, ahol a barlangok alatt haladt el, a plafont egy reszen kivagtak, es nagy tolgyfa csapoajtokkal fedtek be. Ezek az ajtok felfele nyiltak, a kiraly borospinceibe. Hordok, hordok es hordok alltak ott; az erdotiindek, foleg a kiralyuk, nagyon szerette a bort, bar azokon a

foldeken nem termett szolo. A bort es a tobbi arut nagyon messzirol hoztak, a deli rokonaiktol, vagy a tavoli foldek embereinek szoloibol. Az egyik legnagyobb hordo mogott elbujva Bilbo felfedezte a

csapoajtokat, megleste, hogyan hasznaljak oket, es ahogy ott koszalt, kihallgatta a kiraly szolgait, es megtudta, hogy a bor es a tobbi aru a folyon vagy szarazfoldon at jut el a Tovarosig. Ugy latszott, hogy ott meg viragzott az emberek egy varosa, amit melyen a viz fole nyulo hidakon epitettek, hogy mindenfele ellensegtol vedve legyenek, foleg a Hegy sarkanyatol. A Tovarosbol az Erdei Folyon hoztak fel a hordokat. Gyakran csak osszekotoztek oket, mintha hatalmas tutajok lennenek, es feleveztek rajtuk a folyon; neha lapos csonakokra pakoltak oket. Mikor a hordok kiiiriiltek, a tiindek a csapoajton keresztiil a vizbe dobtak oket, felnyitottak a vizi kaput, es a hordok kiusztak, vegigbukdacsoltak az arral, mig az aramlat le nem vitte oket a folyon, a part egyik kiugro pontjaig, kozel a Bakacsinerdo keleti szegelyehez. Ott osszegyiijtottek oket, es visszausztattak a Tovarosba, ami kozel allt ahhoz a helyhez, ahol az Erdei Folyo a Hosszu Toba omlott.

Bilbo egy ideig csak iilt, es a vizi kapun gondolkodott, hogy lehetne-e menekiilesi ut a baratainak, igy vegiil volt egy ketsegbeesett tervkezdemenye. A rabok megkaptak az estebedet. Az orok vegiggyalogoltak a folyosokon faklyakkal a keziikben, minden mast sotetsegben hagytak. Majd Bilbo hallotta, ahogy a kiraly pincemestere joejszakat kivan az orok vezetojenek. - Gyere velem - mondta -, es kostold meg az uj bort, ami most erkezett. Kemeny munka lesz, amig eltakaritom a pincebol az iires hordokat, ezert eloszor

igyunk valamit, hogy segitse a munkat. - Nagyon jo - nevetett az orok vezetoje. - Megkostolom veled, es meglatjuk, eleg j6-e a kiraly asztalara. Ma ejjel iinnep van, nem kiildhetiink fel gyenge italt! Mikor Bilbo meghallotta ezt, lazas izgalom vett erot rajta, mert latta, hogy szerencseje van, es lehetoseget kapott, hogy kiprobalja a remenytelen tervet. Kovette a ket tiindet, amig beleptek egy kis pincebe, es leiiltek egy asztalhoz, amin ket nagy kancso allt. Elkezdtek inni es vidaman nevetni. Bilbonak kiilonlegesen nagy szerencseje volt. Nagyon eros az a bor, amitol egy erdotiinde elalszik, de ez a bor, ugy latszik Dorwinion hatalmas kertjeinek reszegito termesebol szarmazott. Nem a katonaknak vagy a szolgaloknak szantak,

hanem csak a kiraly iinnepeire, es kisebb edenyekbe, nem a pincemester hatalmas kancsoiba. Hamarosan az orok vezetojenek elneheziilt a feje, az asztalra dolt, es gyorsan alomba meriilt. A pincemester csak tovabb beszelt es nevetett magaban egy ideig, mintha nem is vette volna eszre, ami tortent, de nemsokara az 6 feje is az asztalon koppant, elaludt, es a baratja mellett horkolt. Ekkor lopozott be a hobbit. Hamarosan az orok vezetojenek nem voltak kulcsai, es Bilbo olyan gyorsan szaladt a cellak fele a folyosokon, ahogy csak tudott. A hatalmas kulcscsomo nagyon neheznek tiint a kezeben, es a gyiiriije ellenere a szive gyakran a torkaban dobogott, mert nem tudta megakadalyozni, hogy a kulcsok neha ne csorompoljenek

hangosan. Ettol egesz testeben reszketett. Eloszor Balin ajtajat nyitotta ki, majd ovatosan visszazarta, mikor a torp mar kint volt. Balin nagyon meglepodott - kepzelhetitek -, de barmennyire oriilt, hogy kijutott a nyomaszto kis koszobabol, meg akart allni kerdezoskodni, tudni akarta, Bilbo mire kesziilt, es minden egyebet. - Erre most nines ido! - valaszolt a hobbit. - Kovess! Egyiitt kell maradnunk, nem koekaztathatjuk, hogy elveszitsiik egymast. Mindannyiunknak meg kell szokni, vagy senkinek sem, es ez az utolso eselyiink. Ha ez kideriil, a jo eg

tudja, hova csukat be titeket a kiraly legkozelebb, valosziniileg kezeteketlabatokat meglancolva. Ne vitatkozz, kedves baratom! Ezzel ajtotol ajtoig ment, mignem a tarsasaga mar tizenket tagu volt, de semelyikiik sem ertette, mi ez a sotetseg es a hosszu fogsag. Bilbo szive minden alkalommal megugrott, mikor valamelyikiik beleiitkozott a masikba, esetleg felmordultak vagy suttogtak a sotetben. - A fene ebbe a torp ricsajba! - mondta magaban. De minden jol ment, nem talalkoztak orokkel. Az az igazsag, hogy egy nagy oszi iinnepseget tartottak az erdoben es felettiik levo csarnokokban. A kiraly majd' minden embere iinnepelt. Vegiil hosszadalmas szerencsetlenkedes utan elertek Thorin cellajat nagyon melyen, de szerencsere kozel a pincekhez. - Szavamra! - szolalt meg Thorin, mikor Bilbo azt suttogta neki, hogy jojjon ki, es csatlakozzon a barataihoz. - Gandalf igazat beszelt, mint mindig. Nagyon jo tolvaj tudsz lenni, amikor arra keriil son Biztos vagyok benne, mindannyian orokre az adosaid vagyunk, tortenjek barmi ezutan. De

mi lesz a kovetkezo lepes? Bilbo latta, eljott az ido, hogy elmagyarazza az otletet, ameddig csak

lehet; de nem tudta, a torpok hogyan fogadjak majd. A felelmei beigazolodtak, mert egyaltalan nem tetszett nekik, es elkezdtek hangosan morgolodni a veszely ellenere. - Kekre-zoldre verodiink, darabokra toriink, es biztos, hogy megfuUadunk! morogtak. - Azt hittiik, hogy valami normalis elkepzelesed van, mikor megszerezted a kulcsokat. Ez egy oriilt otlet! - Nos, rendben - valaszoltan letorten es bosszusan Bilbo. Gyertek szepen vissza a kellemes kis cellaitokba, visszazarlak titeket, ott kenyelmesen iildogelhettek, es kitalalhattok egy jobb tervet - de nem hiszem, hogy meg egyszer meg tudom szerezni a kulcsokat, meg akkor sem, ha meg akarnam probalni. Ez tul sok volt nekik, igy hat lecsillapodtak. Vegiil is azt kellett tenniiik, amit Bilbo javasolt, mert termeszetesen lehetetlen volt, hogy utat talaljanak a felso csarnokokhoz, vagy atverekedjek magukat a varazslattal lezart kapukon; es nem volt jo otlet a morgas sem, mert ujra elkaphattak oket. Igy hat kovettek a hobbitot, lelopakodtak a legmelyebb pincekig. Atmentek egy ajton, amin keresztiil lattak, hogy az orok vezetoje es a pincemester meg mindig vidaman horkoltak, mosoUyal az arcukon. Dorwinion bora mely es kellemes almokat hoz. Kovetkezo nap mas kepet vagott az orok vezetoje, bar mielott tovabb mentek. Bilbo josziviien visszaakasztotta a kulcsokat az overe. - Ez majd kihuzza a bajbol, amibe epp most keriilt - mondta magaban Zsakos ur. Nem rossz ficko, eleg rendes volt a rabokkal. Ez mindannyiukat meg

fogja zavarni. Azt fogjak hinni, nagyon eros varazslatunk volt, hogy at tudtunk jutni azokon a zart ajtokon, es eltuntiink. Eltiinni! Gyorsan munkahoz kell latnunk, ha ezt akarjuk elerni! Balinra biztak, hogy figyelje az ort es a pincemestert, es jelezzen, ha megmozdulnak. A tobbiek a szomszedos pincebe mentek, ahol a csapoajtok voltak. Nem volt vesztegetni valo idejiik. Nemsokara, ahogy Bilbo tudta, nehany tiindenek utasitas szerint le kellett jonnie, es segiteni kellett a pincemesternek, hogy az tires hordokat a csapoajtokon kereszttil a folyoba dobjak. A hordok mar sorban alltak kozepen a padlon, es vartak, hogy kilokjek oket. Nemelyik boroshordo volt, ezeket nem nagyon tudtak hasznalni, mert nem lehetett egykonnyen nagy zaj nelktil kinyitni oket, es nem lehetett konnyen visszazarni sem. De volt ott tobb masfele hordo is, amelyekben mas arukat, vajat, almat es minden egyebet szallitottak a kiraly palotajaba. Hamarosan talaltak tizenharom hordot, ami eleg tagas volt egyegy torpnek. Igazsag szerint nemelyik tul tagas volt, es ahogy a torpok bemasztak, aggodva gondoltak a razkodasra es titodesekre, ami odabent var rajuk, bar Bilbo mindent megtett, hogy a leheto legrovidebb ido alatt szalmaval es mas anyaggal

kenyelmesen kibelelje oket. Vegtil tizenket torpot bepakoltak. Thorin nagyon sok gondot jelentett, forgolodott es ficankolt a helyen, es ugy morgott, mint egy hatalmas kutya egy kicsi kutyahazban. Balin, aki utolsonak jott, nagy hiihot csapott a legzonyilasok miatt, azt mondogatta, hogy fuldoklik, meg

mielott a fedo rakeriilt volna. Bilbo mindent elkovetett, hogy betomje a lyukakat a hordok oldalan, es hogy a leheto legbiztosabban rogzitse a fedeleket. Ujra egyediil maradt, korbe-korbe szaladgalt, az utolso simitasokat vegezte a csomagolason, es remenykedett, hogy a terve bevalik. Egy pillanattal sem vegezhetett volna korabban. Egy-ket perccel azutan, hogy Balin fedelet feltette, hangokat hallott, es pislakolo fenyek kozeledtek. Nehany tiinde jott a pincebe, nevetgeltek, beszelgettek, es dalocskakat enekeltek. Egy vidam iinnepseget kellett otthagyniuk az egyik csarnokban, es a leheto leghamarabb vissza akartak terni. - Hoi van Gallon, a pincemester? - kerdezte az egyik. - Nem lattam az asztalnal ma este. Remelem, itt van, es megmutatja, mit kell csinalni. - Merges leszek, ha a ven csatalo kesik - mondta egy masik. Nem szeretnem itt vesztegetni az idomet, mikor fent szol az enek! - Ha ha! - hallatszott egy kialtas. - Itt a ven csirkefogo, a feje egy korson! Sajat kis iinnepseget szervezett maganak, meg a baratjanak, a kapitanynak.

- Razzatok fel! Keltsetek fel! - kiabaltak tiirelmetleniil a tobbiek. Gallon nagyon nem oriilt, hogy razogatjak es felebresztik, annak meg vegkepp nem, hogy ki is nevetik. - Mind elkestetek - morgott. - Csak varok es varok ratok, mikozben ti barataim isztok, iinnepeltek, es elfeledkeztek a munkatokrol. Nem csoda, hogy elalszom a faradtsagtol. - Nem csoda - mondtak a tobbiek -, ha a magyarazat keznel van egy korsoban. Adj egy kostolot az alom-italodbol, mielott nekilatunk! Nem kell

felebreszteni a foglart. Ahogy latszik, 6 mar megkapta a reszet. Ezutan mind ittak egy kort, es hirtelen nagyon vidamak lettek. De a jozan esziiket nem vesztettek el. - Ne csinald ezt veliink Galion! - kiabaltak nehanyan. - Kicsit koran kezdtel el iinnepelni, es elittad az eszedet. Nehany teli hordot is beraktal az iiresek helyett, ahogy a sulyukbol latszik. - Folytassatok a munkat! - mordult fel a pincemester. Ti lusta borisszak, a karotok nem is tudja, mi az, hogy suly. Ezeknek kell menniiik, es nem masoknak. Tegyetek, amit mondtam! - J61 van, jol van - valaszoltak, ahogy a nyilas fele gorgettek a hordokat. - A te fejed banja, ha a kiraly teli vajasbodoneit es a legjobb borat a folyoba dobjuk a Tavi-embereknek, hogy ingyen lakomazhassanak!

Gurulj, gurulj, gurulj Hordo, a lyukba huUj! H6-rukk! Pliccs-Placcs! Gyeriink lefele, piff-paff! Igy enekeltek, ahogy az elso, majd a tobbi hordo is a sotet nyilas fele gurult, majd a hideg vizbe loktek oket, nehany labnyi melysegbe. Nemelyik hordo tenyleg iires volt, masokban egy-egy torp volt szepen becsomagolva. De mind legurult, egyik a masik utan, csattantak es koppantak, egymas tetejere puffantak, a vizbe csobbantak, az alagut falahoz koccantak, egyik a masikhoz iitodott, es lefele bukdacsoltak az arral. Bilbo ebben a pillanatban ismerte fel a gyenge pontot a terveben. Valosziniileg egy ideje mar rajottetek, es nevettetek rajta, de nem hiszem, hogy a helyeben akar fele olyan jol dolgoztatok volna. Termeszetesen 6 nem volt egyik

hordoban sem, es nem volt, aki 6t becsomagolta volna, meg akkor sem, ha lett volna lehetoseg! Ugy tiint, ez alkalommal tenyleg elveszti a baratait (majdnem mindegyikiik eltiint mar a csapoajton keresztiil), es hatra marad, hogy allando tolvajkent orokre a tiindebarlangokban koszaljon. Ha egyszer ki tudna szokni a felso kapukon, nagyon kicsi lenne az eselye, hogy ujra megtalalja a torpoket. A szarazfoldon nem tudta az utat arrafele, ahol a hordokat osszegyiijtik. Azon

gondolkodott, vajon mi a csuda tortenne a torpokkel nelkiile; nem volt ideje, hogy mindent elmondjon a torpoknek, amit megtudott, vagy amit tenni akart, ha egyszer kijutnak az erdobol. Mikozben ezek a gondolatok atfutottak az elmejen, a tiindek, mivel nagyon jo kedviik volt, belekezdtek egy dalba a csapoajto koriil. Nehanyan elkezdtek felhuzni a kapuracsot a vizi kapunal, hogy kiengedjek a hordokat, amikor mar az osszes a vizben van. Vigyen a sebes, sotet ar Foldekre, hoi jartal mar! Hagyd el a mely barlangokat, Hagy el az eszaki magaslatokat. Hoi a nagy erdoben nines napvilag, Es komoran hajladoznak a fak. Ussz a fak birodalman tul Oda, hoi a susogo szel fuj, Tul a mocsaron, tul a nadasokon, Tul a hajladozo zsombekoson, Tul a kodon, mely feheren szall Fel a vizrol holdvilagnal! Kovesd, csak kovesd a csillagokat, Melyek az egre szoknek, ha jon az alkonyat; Fordulj, ha hajnal jon az egre!

At a zugon, vizesesen Del fele! Csak del fele! A napvilag, a feny fele! Vissza a dus zold mezokre, Hoi tehenek legelesznek! Vissza a hegyek kertjeibe Hoi szolo erik mezedesre Az eg alatt a napfenyben! Del fele! Csak delre menj! Vigyen a sebes, sotet ar Foldekre, hoi jartal mar! A legutolso hordot guritottak az ajtohoz! Ketsegbeeseseben, es mivel nem latott mas lehetoseget, szegeny kicsi Bilbo megkapaszkodott a hordoban, es vele egyiitt kiloktek a csapoajton. Places! Beleesett a vizbe, a hideg, sotet vizbe, a hordo pedig folotte volt. Priiszkolve bukkant fel, ugy kapaszkodott a faba, mint egy patkany, de minden erofeszitese ellenere nem tudott felmaszni a hordora. Akarhanyszor megprobalta, a hordo korbefordult, es megint a viz ala nyomta. Valoban iires volt, es ugy lebegett a vizben, mint a parafa dugo. Bar a fiile telement vizzel, hallotta, hogy a tiindek meg mindig enekelnek folotte a pinceben. Majd hirtelen a csapoajto egy csattanassal bezarult, es a hangok elhalkultak. Egy sotet alagutban volt, a jeges vizben lebegett teljesen egyediil - az ember nem szamolhatja meg a baratait, ha azok hordokba vannak csomagolva. Hamarosan egy sziirke folt tiint fel elol a sotetsegben. Hallotta a vizi kapu nyikorgasat, ahogy felhiiztak. Latta, hogy bukdacsolo, osszekoccano ladak es bodonok tomege kozott van, amelyek egymasnak nyomodtak, ahogy

athaladtak a boltiv alatt, es kijutottak a nyilt folyora. Mindent elkovetett, hogy ne taszigaljak, es ne torjek darabokra, de vegiil a nyomakodo tomeg elkezdett feloszlani, egyenkent kisodrodtak a koboltozat alatt, es meg tovabb. Majdlatta, hogy az sem lett volna jo, ha sikeriil meglovagolnia a hordot, mert nem volt eleg hely, meg egy hobbitnak sem a hordo teteje es a hirtelen alacsonyodo plafon kozott, ahol a kapu volt. Kijutottak a fak viz fole nyulo agai koze, amelyek mindket parton alltak Bilbo azon gondolkodott, vajon a torpok hogyan erezhetik magukat, es hogy sok viz folyt-e a hordoikba. Nehany, ami mellette bukdacsolt a homalyban, eleg melyen meriiltek a vizbe, es arra gondolt, hogy ezekben torpok vannak. "Nagyon remelem, eleg szorosan raktam fel a fedeleket!" gondolta magaban, de nemsokara annyira el volt foglalva magaval, hogy nem tudott a torpokre gondolni. Sikeriilt a fejet a viz folott tartania, de reszketett a hidegtol, es azon toprengett, vajon meghal-e, mielott a szerencseje megfordul, vajon meddig birja tartani magat, es vajon el merje engedni a hordot, es megprobaljon kiuszni a partra. A szerencseje nemsokara valoban megfordult: az orvenylo aramlat egy ponton

nehany hordot a part kozelebe sodort, es ott egy idore fennakadtak nehany rejtett gyokeren. Ekkor Bilbo megragadta az alkalmat, es felmaszott a hordoja tetejere, amig az szilardan egy masikhoz szorult. Ugy maszott fel, mint egy azott patkany, elteriilt a tetejen, hogy a leheto legjobban egyensulyban

tartsa. A szello hideg volt, de jobb, mint a viz. Abban remenykedett, hogy nem fog hirtelen lefordulni, mikor a hordok ujra elindulnak. Nemsokara a hordok kiszabadultak, porogtek, forogtak, usztak az aramlatban, es kiusztak a fosodrasba. Bilbo rajott, hogy pont olyan nehez fennmaradni, mint ahogy kepzelte; valahogy sikeriilt neki, de szornyen kenyelmetlen volt. Szerencsere nagyon konnyii volt, a hordo pedig jo nagy darab, es kicsit eresztett is, ezert mostanra mar volt benne egy kis viz. Mindent egyiittveve olyan volt, mintha kantar vagy kengyel nelkiil probalna lovagolni egy nagy hasu ponin, ami folyton a fiiben akart hemperegni. A sotet folyo hirtelen szelesre tarult, es ott egyesiilt az Erdei Folyo fo aramlataval, ami sebesen erkezett a kiraly hatalmas

ajtaja felol. Volt egy halvany folt a viz tiikren, amire nem vetiilt arnyek, ezen a feliileten tancolt es megtort a felhok, valamint a csillagok tiikorkepe. Az Erdei Folyo gyors vize a ladak es hordok kupacat az eszaki part fele vitte, ahol kimelyitett egy szeles oblot a parton. Kavicsos partja volt, magas partfallal, a keleti oldalat egy kiugro, kemeny kobol alio sziklafok zarta le. A sekely vizben a legtobb hordo partra futott, de nehany beleiitkozott a kemeny komoloba. Emberek figyeltek a parton. Minden hordot gyorsan a sekely vizbe toltak, majd megszamoltak, osszekotoztek es reggelig otthagytak oket. Szegeny torpok! Bilbo most mar nem volt olyan rossz allapotban. Lecsuszott a hordojarol es

kigazolt a partra, majd belopakodott a kunyhok koze, amelyeket a viz szelehez kozel latott. Nem kellett ketszer meggondolnia, mielott hivatlanul elemelt nemi vacsorat, ha lehetoseg adodott. Olyan regen rakenyszeriilt erre, tulsagosan jol tudta, milyen az, amikor nagyon ehes, es nem csak udvariassagbol erdeklodott egy

jol megtoltott eleskamra csemegei irant. Megpillantotta a tiizet is a fak koziil, ami nagyon hivogato volt, mert a csopogo, szakadt ruhai hidegen es nyirkosan tapadtak ra. Nem kell tul sokat mondanom arrol, milyen kalandjai voltak aznap ejjel, mert mar kozelediink a keleti utazas vegehez es az utolso, legnagyobb kalandhoz, ezert hat sietniink kell. Persze a varazsgyiiriije segitsegevel Bilbo eloszor nagyon jol elvolt, de a vizes labnyomai es a vizcseppek nyomai, amiket mindenhol ott hagyott, ahova csak leiilt, vegiil elarultak. Megfazott, es akarhol akart elbujni, felfedeztek a hatalmas, elnyomott tiisszentesei miatt. Hamarosan szep kis felfordulas lett a folyo menti faluban, de Bilbo elszokott az erdobe, magaval vitt egy cipot, bort egy borflaskaban, es egy tortat, ami nem az ove volt. Az ejszaka hatralevo reszet olyan vizesen kellett toltenie, ahogy volt, mert messze volt a tiiztol, de az ital segitett rajta. Meg szunyokalt is egy kicsit nemi szaraz levelen, bar az ev a vegehez kozeledett, es a levego csipos volt. Egy kiilonlegesen hangos tiisszentessel ebredt fel. Mar hajnali sziirkiilet volt, es vidam ricsaj volt a folyonal. Hordotutajokat keszitettek, es a

tutajos

tiindek nemsokara elindultak, hogy lehajozzanak a Tovaroshoz. Bilbo lijra tiisszentett. Mar nem volt vizes, de nagyon fazott. Olyan gyorsan lopakodott, ahogy az elgemberedett labai birtak, es pont sikeriilt felugrania a hordokra ugy, hogy nem vettek eszre a nagy siirgesforgasban. Szerencsere a nap nem siitott, hogy kellemetlen arnyekot vessen, es hala az egnek, egy jo ideig nem tiisszogott. Hatalmas rudtologatas kezdodott. A tiindek, akik a sekely vizben alltak, huztak-vontak a hordokat. Azok most mind osszekotozve recsegtek es egymasnak fesziiltek. - Ez aztan nehez rakomany! - morogtak egyesek. - Tul melyre meriilnek nehany ezek koziil sosem iires. Ha nappal ertek volna partot, belekukkanthattunk volna - mondtak. - Erre most nines ido! - kialtott a tutajos. - Lokjetek! Vegiil mind elindultak, eloszor lassan, amig el nem hagytak a sziklat, ahol mas tiindek alltak, es hosszu rudakkal toltak el oket, majd gyorsabban, ahogy a fosodras elkapta oket, es lecsorogtak a To fele. Megszoktek a kiraly bortonebol, atjutottak az erdon, de hogy elve vagy holtan, az majd kideriil.

10. fejezet Szivelyes fogadtatas

A nap egyre fenyesebben es melegebben siitott, ahogy leiisztak a vizen. Egy

ido utan a folyo megkeriilt egy meredek foldnyelvet, ami bal kez fele esett. Ennek a sziklas alja olyan volt, mint egy szirt; ott volt a legmelyebb a viz, ahogy bugyogva nyaldosta a partot. A szirt hirtelen elmaradt mogottiik. A part alacsonyabb lett. A fak eltiintek. Majd Bilbo szeme ele ez a latvany tarult: a taj szelesre nyilt koriilotte, mindent betoltott a folyo vize, ami lelassult, es szazfele kanyargo agra valt szet, vagy megallt a mocsarakban es a tavakban, amelyeket szigetek pettyeztek minden oldalon. De kozepen egy eros sodrasu ag haladt at. Es a messzesegben, a sotet csucsa egy tepett felhobe burkolva, ott magasodott a Hegy! A legkozelebbi szomszedait eszakkeleten, es a buckakat, amelyek osszekotottek vele, nem lehetett latni. Maganyosan allt, es a mocsaron keresztiil az erdore nezett. A Maganyos Hegy! Bilbo nagy utat tett meg, es sok kalandban volt resze, hogy meglathassa, de egyaltalan nem tetszett neki.

Ahogy a tutajosok beszelgeteset hallgatta es osszerakta az informaciomorzsakat, hamarosan raj ott, nagyon szerencses, hogy egyaltalan lathatja, meg ebbol a tavolsagbol is. Amilyen rettenetes volt a rabsaga, es kellemetlen a helyzete (nem is beszelve szegeny torpokrol alatta), meg szerencsesebb volt, mint gondolta. A tarsalgas a kereskedelemrol szolt, ami a vizi uton zajlott, es a folyo forgalmanak novekedeserol, mivel keletrol a Bakacsinerdo fele vezeto utak eltiintek, vagy kikoptak a hasznalatbol; beszeltek meg a Tavi-emberek es az erdotiindek kozti viszalyrol, ami az Erdei Folyo es a partok karbantartasarol szolt.

Ezek a foldek sokat valtoztak azota, mikor a torpok meg a Hegyen eltek. De azokra az idokre a legtobb ember csak homalyos hagyomanykent emlekezett. Meg a legutobbi evekben is valtoztak, miota Gandalf meselt rola nekik. Hatalmas arvizek es esok felduzzasztottak a vizet, ami kelet fele folyt; volt egy vagy ket foldrenges is (amit legtobben hajlamosak voltak a sarkany szamlajara irni akit csak atkozodva es a hegy fele rosszalloan bologatva emlegettek). A mocsarak es az ingovanyok egyre jobban terjedtek minden iranyban. Osvenyek tiintek el, es veliik egyiitt sok lovas es vandor is, akik megprobaltak felkutatni az elveszett utakat. A tiinde-ut, ami az erdon at vezetett, es amit a torpok Beorn tanacsa alapjan kovettek, egy bizonytalan es kevesse hasznalt reszen ert veget az erdo

keleti szelen. Csak a folyo kinalt hosszabb es biztonsagosabb utat a Bakacsinerdo szegelyetol eszak fele, a hegy altal arnyekba boritott siksagokon tul, es a folyot az erdotiindek kiralya orizte. Igy hat lathatjatok, hogy Bilbo vegiil az egyetlen jo utat valasztotta. A hordon vacogo Zsakos urnak bizonyara jol esett volna, ha megtudja, hogy ezek a hirek eljutottak messzire Gandalfhoz, es nagy aggodalmat keltettek benne. Gandalf epp befejezte az egyeb iigyeit (amelyek nem tartoznak ehhez a tortenethez), es kesziilt, hogy megkeresse Thorin csapatat. De Bilbo ezt nem tudta. Annyit tudott csak, hogy a folyo latszolag orokke tart, 6 pedig ehes, az orrat csunya natha kinozta, es nem tetszett neki, ahogy a Hegy latszolag

veszjosloan tekintett ra, es egyre jobban fenyegette, ahogy kozeledett. Egy id 6 utan a folyo del fele kanyarodott, a Hegy ismet hatralt, es vegiil keso delutan a part kezdett kovesedni, a folyo osszegyiijtotte az osszes koborlo vizet egy mely es gyors aramlatba, es sebesen haladtak tovabb. A nap akkor ment le, mikor egy kelet fele tett ujabb forduloval az erdei folyo a Hosszu Toba omlott. Szeles torkolata volt, koves, szirtszerii kokapukkal mindket oldalon, amiknek a labat kavicsokkal raktak koriil. A Hosszu To! Bilbo soha nem tudta elkepzelni, hogy a tengeren kivul barmilyen viz ilyen

nagy lehet. Olyan szeles volt, hogy a tulso part kicsinek es tavolinak latszott, de olyan hosszu, hogy az eszaki vege, ami a Hegy fele mutatott, egyaltalan nem volt lathato. Bilbo csak a terkepekrol tudta, hogy ott fent, ahol a Goncolszeker csillagai mar ragyogtak, a Sebes Folyo erkezett a Hosszu Toba Suhatag felol, es az Erdei Folyoval egyiitt megtoltottek azt, ami regebben egy hatalmas, mely, sziklas volgy lehetett. A deli vegen a megduplazott viz magas zuhatagokon keresztiil ujra kiomlott a tobol, es sebesen haladt ismeretlen foldek fele. A mozdulatlan esti levegoben a zuhatagok hangja tavoli morajlasnak hallatszott. Az Erdei Folyo torkolatatol nem messze volt a furcsa varos, amirol a tiindeket hallotta beszelni a kiraly borospincejeben. A varos nem a partra epiilt, bar volt nehany kunyho es epiilet ott is, hanem pontosan a to felszinere. A betorkoUo folyo kavargo vizetol egy sziklafok vedte, ami egy nyugalmas oblot

formalt. Egy hatalmas hid nyult ki oda, ahol erdei fakbol kesziilt colopokon egy nyiizsgo, fahazakbol alio varos epiilt; nem tiindek, hanem emberek varosa, akik meg mertek itt elni, a messzi sarkany-hegy arnyekaban. A delrol jovo kereskedelembol eltek, az arukat atszallitottak a zuhatagokon a sajat varosukba. A regi

szep idokben, mikor eszakon Suhatag meg viragzott, gazdagok es hatalmasok voltak, hajoflottak alltak a vizen, nemelyikiik arannyal megtoltve, masikon pancelos harcosok, haborukat vivtak es olyan tetteket vittek veghez, amelyek akkor mar csak legendak voltak. A nagyobb varos rothado colopjei meg latszottak a part menten, ahonnan a viz visszahuzodott. De az emberek ebbol mar csak kevesre emlekeztek, bar nehanyan meg enekeltek a Hegy torp-kiralyairol, Throrrol es Thrainrol Durin nepebol, a sarkany eljovetelerol, es Suhatag urainak elesterol. Masok azt is enekeltek, hogy Thror es Thrain egy nap majd visszater, az arany folyokent omlik majd ki a hegy kapujan, a fold uj enekekkel es nevetessel telik meg. De ez a kedves legenda nem nagyon hatott a mindennapi dolgaikra. Ahogy a hordotutaj latotavolsagba ert, csonakok indultak el a varost tarto colopoktol, es hangok iidvozoltek a tutajosokat. Koteleket dobtak ki, evezoket huztak be, majd kivontattak a tutajt az Erdei Folyo sodrasabol, es a sziklafokot megkeriilve a Tovaros kicsi oblebe huztak. Itt lehorgonyoztak, nem messze a hatalmas hid deli hidfojetol. Hamarosan emberek jonnek majd delrol, es elvisznek

nehany hordot, masokat megtoltenek azokkal az arukkal, amelyeket magukkal hoztak, hogy a folyon visszavigyek az erdotiindek otthonaba. Mindekozben a hordokat a vizben hagytak, a tutajos tiindek es az emberek pedig elmentek a Tovarosba iinnepelni. Meglepodtek volna, ha latjak, mi tortenik lent a parton, miutan elmentek es leszallt az ejszaka sotetje. Eloszor is Bilbo elvagta az egyik hordo koteleit, a partra tolta es kinyitotta. Nyogesek hallatszottak bentrol, es egy nagyon szerencsetlen torp maszott ki belole. Vizes szalmaszal volt a lucskos szakallaban, mindene fajt es elgemberedett, olyan osszetort es kiiitott volt, hogy alig birt megallni vagy atvanszorogni a sekely vizen, hogy lefekiidhessen a parton nyogdecselni. Kiehezett es vad kinezete volt, mint egy kutyae, a kit meglancoltak, majd a kutyahazban felejtettek egy hetre. Thorin volt, ezt meg lehetett allapitani az arany lancarol, a piszkos es cafatokban logo egszinkek sapkajanak a szinerol is, a fenytelen eziist forgojaval egyiitt. Eltelt egy kis ido, mire legalabb udvarias tudott lenni a hobbithoz.

- Nos, elsz vagy meghaltal? - kerdezte bosszusan a hobbit. Talan elfelejtette, hogy 6 legalabb egyszer jobban etkezett, mint a torpok, hasznalhatta a kezet es a labait, nem beszelve a sokkal tobb levegorol. - Meg mindig a bortonben iilsz, vagy szabad vagy? Ha etelt akarsz, ha tovabb akarod folytatni a buta kis kalandodat - vegiil is ez a tied nem az enyem -, csapd ossze a karjaidat, dorzsold meg a labaidat, es probalj segiteni nekem, hogy kiszabaditsam a tobbieket, amig lehet! Thorin persze latta mindennek az ertelmet, igy nehany nyoges utan felkelt.

es segitett a hobbitnak, ahogy csak tudott. A sotetsegben, a vizben bukdacsolva nagyon nehez es piszkos munka volt kitalalni, hogy melyek voltak a jo hordok. Kopogtatassal es szolongatassal megtalaltak hat torpot, akik valaszolni tudtak. Kicsomagoltak es a partra segitettek oket, ahol motyogva es nyogdecselve lefekiidtek; olyan vizesek, osszetortek es elgemberedettek voltak, hogy alig fogtak fel megmenekiilesiiket, es alig tudtak rendesen megkoszonni. Dwalin es Balin volt a legrosszabb allapotban, nem lehetett segitseget kerni toliik. Bifur es Bofur nem volt annyira osszeverve, es szarazabbak is voltak, de csak lefekiidtek, es nem csinaltak semmit. Viszont Fill es Kill, akik

fiatalabbak voltak (marmint a torpok kozott), jobban be lettek csomagolva, soksok szalmaval, es kisebb hordokban is utaztak. Tobbe-kevesbe mosolyogva jottek elo, egy-ket horzsolassal, es a merevsegiik is hamar elmult. - Remelem soha tobbe nem kell almat szagolnom! - mondta Fill. A hordom tele volt almaszaggal. Orjito, hogy mikozben alig tudsz mozogni, fazol, beteg es ehes vagy, almaszagot erzel. A vilagon barmit meg tudnek enni most, akar orakon keresztiil, de nem almat! Fill es Kill keszseges segitsegevel Thorin es Bilbo vegiil megtalalta a tarsasag maradekat, es kiszabaditottak oket. Szegeny kover Bombur aludt, vagy eszmeletlen volt; Dorit, Norit, Orit Oint es Gloint elontotte a viz, es latszolag felholtak voltak. Mindegyikiiket egyenkent kellett a partra vinni. - J61 van! Itt vagyunk! - mondta Thorin. - Es feltetelezem, koszonettel tartozunk a szerencsecsillagunknak es Zsakos urnak. Biztosra veszem.

hogy jogosan varja el, bar azt kivanom, hogy barcsak kenyelmesebb utazast tudott volna szervezni. Megis - mindannyian ujra alazatos szolgaid vagyunk Zsakos ur. Ketsegtelen, hogy igazan halasak lesziink, ha ehetiink es pihenhetiink. Addig is, mi a kovetkezo lepes?

- Javaslom a Tovarost - mondta Bilbo. - Mi mas van meg itt? Termeszetesen semmi mast nem lehetett javasolni. A tobbieket a parton hagytak, Thorin, Fill, Kill es a hobbit a part menten a hidhoz mentek. Orok alltak a hidfonel, de nem flgyeltek tulsagosan, mert nagyon reg volt igazan sziikseg rajuk. Az idonkenti folyodij-vitakat leszamitva az erdotiindek a barataik voltak. Mas nepek messze eltek, es nehanyan a varos fiatal lakoi koziil nyiltan ketelkedtek a hegy sarkanyanak letezeseben, es kinevettek azokat az osz apokakat es anyokakat, akik azt mondtak, hogy fiatal korukban lattak, ahogy az egen repiil. Ezek utan nem meglepo, ha az orok ittak es nevettek a tiiznel a kunyhojukban, es nem hallottak a torpok kiszabaditasanak hangjait, sem a negy felderito lepteit. A dobbenetiik hatalmas volt, mikor Tolgypajzsos Thorin belepett az ajton. - Ki vagy es mit akarsz? - kialtottak fel. Talpra ugrottak es a fegyvereikert nyultak. - Thorin, Thrain fia, aki Thror fia, aki Kiraly volt a Hegy alatt! szolt a torp nagy hangon. Ugy is festett, mint egy kiraly orokose, a szakadt ruhaja es az elazott sapkaja ellenere. Az arany csillogott a nyakaban es a

derekan, a szeme sotet es mely volt. - Visszatertem. Latni akarom a varosotok Mesteret.

Szornyii izgalom lett. A butabbak ugy rohantak ki a kunyhobol, mintha azt vartak volna, hogy a Hegy arannya valtozik az ejszakaban, es a to vize azonnal sargara szinezodik. Az orok kapitanya elore lepett. - Es ezek kik? - kerdezte, ahogy Filire, Kilire es Bilbora mutatott. - Apam lanyanak fiai - valaszolt Thorin -, Fili es Kili Durin nemzetsegebol, es Zsakos ur, aki veliink egyiitt utazott idaig Nyugatrol. - Ha bekevel jottok, tegyetek le a fegyvereiteket! - mondta a kapitany. - Nines fegyveriink - mondta Thorin, es ez valoban igaz volt: a keseiket elvettek az erdotiindek, a hatalmas Orcrist kardot is. Bilbonak megvolt a kicsi tiindepengeje, szokas szerint eldugva, de egy szot se szolt rola. - Nines sziiksegiink fegyverekre, mert vegiil visszateriink oda, ami a mienk, ahogy a regiek mondtak. Es ennyi ellen nem is hareolhatnank. Vigyetek a Mesteretekhez! - Eppen iinnepet tart - valaszolt a kapitany. - Eggyel tobb ok arra, hogy elebe vigyetek minket - vagott kozbe Fili, akit mar bosszantott ez a koriilmenyesseg. - Kimeriiltek es kiehezettek vagyunk egy hosszu utazas utan, es beteg tarsaink is vannak. Siessiink, es ne pazaroljunk

tobb szot, vagy a Mesternek lesz mondanivaloja hozzad. - Akkor kovessetek - mondta a kapitany, es hat emberrel atvezette oket a hidon, at a kapun, a varos piacterere. Ez egy nyugodt vizii, kor alaku ter volt, amit magas colopok vettek koriil, ezeken epiiltek a nagyobb hazak, valamint hosszu, soklepcsos, fabol kesziilt molok, amelyekrol sok letra ereszkedett le a to vizeig. Az egyik hatalmas epiiletbol sok lampa fenye ragyogott, es sok beszed hangja hallatszott. Beleptek az ajton, es pislogva neztek a vendegekkel

teli hosszu asztalokat. - Thorin vagyok, Thrain fia, aki Thrornak a Hegy alatti Kiralynak a fia! Visszatertem! - kialtott Thorin hatalmas hangon az ajtobol, mielott a kapitany barmit mondhatott volna. Mindenki talpra ugrott. A varos Mestere felugrott a hatalmas szekbol. De senki nem allt fel nagyobb meglepetessel, mint a tiindek tutajosai, akik a csarnok tavolabbi vegeben iiltek. A Mester asztala ele nyomakodtak, es igy kialtottak: - Ezek a kiralyunk foglyai, akik megszoktek! Koborlo vandor torpok, akik nem tudtak szamot adni magukrol, atsompolyogtak az erdon, es

zaklattak a nepiinket! - Ez igaz? - kerdezte a Mester. Igazsag szerint inkabb az utobbit velte igaznak, mintsem a Hegy alatti Kiraly visszatereset, mar ha valaha letezett ilyen szemely. - Igaz, hogy a Tiindekiraly jogtalanul elfogatott benniinket, es ok nelkiil bortonbe vetett, ahogy a sajat foldiinkre utaztunk - valaszolt Thorin. De sem zar, sem racs nem akadalyozhatja meg azok visszatereset, akikrol a regiek beszeltek. Ez a varos pedig nem az erdotiindek birodalmaban van. En a To embereinek varosat iranyito Mesterrel beszelek, es nem a kiraly tutajosaival. A Mester habozott, egyikrol a masikra nezett. A Tiindekiralynak nagy hatalma volt azon a videken, es a Mester nem akart ellenseges viszonyt vele. Nem nagyon erdekeltek a regi dalok, mert csak a kereskedelemmel, dijakkal, arukkal es arannyal foglalkozott, ennek koszonhette a poziciojat. A tobbiek

viszont maskepp gondolkodtak, es az iigyet hamar lezartak nelkiile. A hir futotiizkent terjedt el a csarnok ajtajabol az egesz varosban. Az emberek

kialtoztak a csarnokban es a csarnokon kiviil is. A molok a sietos labak zajaval teltek meg. Nehanyan daltoredekeket kezdtek enekelni a Hegy alatti Kiraly visszatereserol. Hogy Thror unokaja tert vissza, es nem Thror maga, egy cseppet sem zavarta oket. Masok is csatlakoztak a dalhoz, ami hangosan es magasan szallt a to felett: A hegymely Koronas, a kivajt ko, teler s eziistforras Kiralya tronjara vissza ten Felolti koronajat, harfajan hur fesziil, visszhangos csarnokan at OS dal zeng ujra fol. Erdo zug majd a bercen, szel majd dus fiibe szant, bosege omlik eren s folyon arany gyanant. Orom szall, mint a szikra, to fenylik, tiizben all, bu, banat majd tiinik, ha megter a Hegykiraly. Igy enekeltek, vagy ehhez hasonloan, csak ennel sokkal tobb versszak volt. Sokan kialtoztak, harfak es furulyak zeneje keveredett a dalba. Meg a legoregebb nagyapo emlekeiben sem elt hasonlo felfordulas a varos tortenetebol.

Az erdotiindek is nagyon elcsodalkoztak, es kezdtek felni. Azt persze nem tudtak,

Thorin hogyan szokott meg, de kezdtek ugy erezni, hogy a kiralyuk sulyos hibat kovetett el. Ami a Mestert illeti, 6 latta, hogy semmit nem tehet, kenytelen behodolni az altalanos larmanak, legalabbis egy idore, es ugy tesz, mintha elhinne, hogy Thorin valoban az, akinek mondja magat. Igy hat atadta neki a sajat hatalmas szeket, Filit es Kilit melle iiltette a diszvendegek helyere. Meg Bilbo is helyet kapott a nagy asztalnal, es semmi magyarazatot nem kertek tole a hatalmas felfordulasban - a regi dalok egyaltalan nem emlitettek 6t, meg a leghalvanyabb utalassal sem. Nem sokkal kesobb a tobbi torpot is behoztak a varosba, meglepetessel vegyes lelkesedes kozepette. Mindannyiukat meggyogyitottak, feltaplaltak, elszallasoltak es kenyeztettek, a legoromtelibb es legkielegitobb modon. Egy hatalmas hazat bocsatottak Thorin es tarsal rendelkezesere, csonakokat es evezosoket rendeltek a szolgalatara; a tomeg a haz koriil iilt, es dalokat enekelt egesz nap, vagy eljeneztek, ha valamelyik torp legalabb az orra hegyet kidugta. A dalok egy resze regi volt, de nemelyik uj szerzemenynek tiint, es bizakodoan beszelt a sarkany gyors halalarol es a gazdag ajandekokrol, amelyek

majd a folyon erkeznek a Tovarosba. Ezeket a dalokat nagyreszt a Mester inspiralta, es nem voltak kiilonosebben a torpok kedvere valok, de ok ekozben elegedettek voltak, ismet gyorsan meghiztak es megerosodtek. Egy het

alatt felepiiltek, finom ruhakba oltoztek a sajat szineik szerint, a szakallukat megfesiiltek, megnyirtak, es biiszken lepkedtek. Thorin ugy nezett es ugyjart, mintha maris visszanyerte volna a birodalmat, es Szmogot miszlikbe apritottak volna. Kesobb, ahogy korabban mondta, a torpok jo erzese a kis hobbit irant naprol napra erosodott. Mar nem volt sohajtozas es morgas. Ittak az egeszsegere, hatba veregettek, hatalmas hiihot csaptak koriilotte. Ez pont jo volt, mert nem erezte kiilonosebben vidamnak magat. Nem felejtette el a Hegy kinezetet, sem a sarkany gondolatat, es mellesleg borzasztoan megfazott. Harom napig tiisszogott es kohogott, nem tudott kimenni a hazbol, es utana is az iinnepeken tartott beszedei arra korlatozodtak, hogy "Dagyod szeped koszodob." Ekozben az erdotiindek visszahajoztak az Erdei Folyon a rakomanyukkal, es nagy izgalom kerekedett a kiraly palotajaban. Sosem hallottam, hogy mi lett az orok vezetojevel es a pincemesterrel. Termeszetesen szo sem volt kulcsokrol vagy

hordokrol, amig a torpok a Tovarosban tartozkodtak, es Bilbo iigyelt ra, hogy ne valjon lathatatlanna. Megis, merem allitani, tobbet kitalaltak, mint amennyit tudtak, bar ketsegtelen, hogy Zsakos ur egy kis titok maradt. Barhogy is, a kiraly most mar tudott a torpok celjarol, vagy legalabbis tudni velte, es ezt gondolta magaban: "Rendben! Majd meglatjuk! Nem johet at kincs a Bakacsinerdon anelkiil, hogy

nekem ne lenne egy-ket szavam a dologhoz. De azt hiszem, vegiil mindegyikiik csunya veget er, azt kapjak, amit megerdemelnek!" - Barhogy is, 6 nem hitt abban, hogy a torpok megvivnak olyan sarkanyokkal, mint Szmog, es megolik oket. Inkabb tolvajlasra, vagy valami hasonlora gyanakodott, ez azt mutatja, hogy boles tiinde volt, bolcsebb, mint a varos emberei, bar nem teljesen, ahogy azt vegiil latni fogjuk. Kemeket kiildott a to partjara, eszakra a Hegyek fele, a leheto legmesszebbre, es vart. Ket het utan Thorin elkezdett a tavozason gondolkodni. Addig kellett segitseget kerni, amig a lelkesedes tartott a varosban. Az nem jo, ha idovel hagyjak lehiilni a hangulatot. Igy hat beszelt a Mesterrel es a tanacsadoival,

elmondta, hogy neki es a tarsainak hamarosan el kell indulniuk a Hegy fele. Ekkor eloszor a Mester meglepodott es kicsit megijedt. Azon gondolkozott, hogy Thorin valoban regi kiralyok leszarmazottja-e. Soha nem gondolta, hogy a torpok tenyleg meg merik kozeliteni Szmogot, inkabb azt hitte, a torpok egyszerii szelhamosok, akik elobb-utobb leleplezodnek, es el lesznek kergetve. De tevedett. Thorin valoban a Hegy alatti Kiraly unokaja volt, es nem lehet tudni, hogy egy torp mire kepes a bosszuert, es hogy visszaszerezze azt, ami az ove. De a Mester nem banta, hogy utjukra kell engednie oket. Tul sokban keriilt az eltartasuk, az erkezesiik egy hosszu vakacioba forditotta az eletet, kozben az iizlet leallt. "Hadd menjenek, es zaklassak Szmogot, majd meglatjuk, hogyan

fogadja oket!" - gondolta. - Termeszetesen, 6 Thorin, Thrain fia, aki Thror fia - ezt mondta. - Vissza kell szerezned, ami a tied. Itt az ido, ahogy a regiek mondtak. Minden segitseget megadunk, amit csak tudunk, es bizunk a haladban, mikor a kiralysagodat visszakapod. Igy hat egy napon, mikozben az osz mar a vegere jart, a szel hideg volt, es a levelek gyorsan hullottak, harom hatalmas csonak hagyta el a

Tovarost, rajtuk evezosok, torpok, Zsakos ur es a keszletek. Keriilo uton ponikat es lovakat kiildtek utanuk, hogy a tervezett kikotohelyen csatlakozzanak hozzajuk. A Mester es tanacsadoi a varoshaza hatalmas lepcsoin bucsuztak el toliik, amelyek a to fele vezettek. Az emberek enekeltek a molokon es az ablakokban. A feher evezok elmeriiltek, csapkodtak, es elindultak eszak fele a tavon, a hosszu utazasuk utolso szakaszan. Bilbo volt az egyetlen, aki teljesen boldogtalan volt.

11. fejezet A kiiszobon Ket nap alatt egyenesen feleveztek a Hosszu Tavon, kiertek a Sebes Folyora, es mar lathattak, ahogy komoran es magasan tornyosult elejiik a Maganyos Hegy. A sodras eros volt, lassan haladtak. A harmadik nap vegere, nehany merfolddel felfele a folyon, kihuzodtak a bal oldali vagy nyugati partra, es

kiszalltak. Itt csatlakoztak hozzajuk a lovak a keszletekkel es mas sziikseges teherrel, valamint a ponik, amelyeket sajat hasznalatra kiildtek nekik. Amit csak lehetett, felpakoltak a ponikra, a maradekot egy satorban elraktaroztak. A

varos emberei koziil senki sem akart veliik maradni, meg ejszakara sem, ilyen kozel aHegy arnyekahoz. - Semmi esetre sem, amig a dalok valora nem valnak! - mondtak. Ezen a vad tajon konnyebb volt hinni a sarkanyban, mint Thorinban. A raktarnak tenyleg nem kellett orseg, mert az egesz videk tires pusztasag volt. Igy hat a kiserettik elhagyta oket, az emberek gyorsan lehajoztak a folyon, vagy elsiettek a parti osvenyeken, bar az ejszaka kozeledett. Az ejszaka hideg volt es maganyos, a lelkesedestik lelohadt. Kovetkezo nap ujra elindultak. Balin es Bilbo leghatul lovagolt, mindkettojtik egy-egy sulyosan megrakott ponit vezetett maga mellett. A tobbiek valamivel elorebb voltak, lassan kerestek az utat, mert nem voltak osvenyek. Eszaknyugat fele tartottak, ferde vonalban tavolodtak a Sebes Folyotol, egyre kozelebb es kozelebb kertiltek a Hegy egyik nyulvanyahoz, ami a deli oldalon meredt felejtik. Faraszto utazas volt, csendes es ovatos. Nem hallatszott nevetes, enek vagy a harfa hangja. A remeny es a btiszkeseg, ami a szivtikben kavargott, mikor a regi dalokat enekeltek a tonal, nyomaszto komorsagga fakult. Tudtak, hogy kozelednek az utjuk vegehez, es lehet, hogy ez egy szornyii veg lesz. A taj kortilotttik kopar es sivar lett, bar regen, ahogy Thorin elmondta

nekik, zold es szep volt. Csak keves fu volt, hamarosan mar nem volt sem fa, sem bokor, csak osszetort es megfeketedett csonkok, amelyek a reg eltiint novenyekrol meseltek. Kozeledtek a Sarkany Pusztajahoz, eppen az ev vege fele. Elertek a Hegy szegelyet, tovabbra sem talalkoztak semmi veszellyel, a sarkanynak nyomat se lattak, csak a pusztasagot, amit a barlangja kore epitett. A Hegy soteten, neman allt elottiik, es folebiik magasodott. Az elso tabort a nagy deli nyulvany nyugati oldalan iitottek fel, ami egy magaslaton vegzodott; ezt Varjudombnak hivtak. Itt regen egy ortorony allt, de meg nem mertek megmaszni, tulsagosan szem elott volt. Mielott elindultak volna, hogy megkeressek a Hegy nyugati nyulvanyain a titkos ajtot, amiben minden remenyiik volt, Thorin kikiildott egy felderito csapatot, hogy kikemleljek a del fele eso foldeket, ahol az Eliilso Kapu allt. Erre a feladatra Balint, Filit es Kilit jelolte ki, es veliik tartott Bilbo is. A sziirke, nema sziklak alatt masiroztak a Varjudomb labaig. Ott a gyors es zajos folyo egy szeles hurkot irt le Suhatag volgye koriil, elfordult a Hegytol a To fele vezeto utjan. A partjai csupaszok es sziklasak voltak magasan es meredeken alltak a folyo folott. A keskeny sziklak kozott tajtekzo es csobogo viz folott, a szeles volgyben, amelyre arnyekot vetettek a Hegy karjai, lathattak a

regi hazak, tornyok es falak sziirke romjait. - Itt fekszik mindaz, ami Suhatagbol megmaradt - mondta Balin. -A Hegy

oldalan erdo zoldellt, a vedett volgy gazdag es kellemes hely volt abban az idoben, amikor meg a harangok zugtak a varosban. - Szomorunak es komornak latszott, ahogy ezt mondta: Thorin tarsainak egyike volt, amikor a Sarkany megerkezett. Nem mertek sokkal messzebbre kovetni a folyot, a Kapu fele. Tulmentek a deli nyulvany vegen, amig egy szikla mogott rejtozve kinezhettek, es lathattak egy hatalmas, barlangszerii nyilast a szirtfalon, a Hegy karjai kozott. Innen bukkant elo a Sebes Folyo vize; goz es fekete fiist is jott onnan. Semmi sem mozdult a pusztasagon, csak a goz es a viz, es neha-neha egy fekete, baljos kinezetii hollo. A koves mederben folyo viz hangja volt az egyetlen, amit hallottak, es alkalmankent egy madar durva karogasa. Balin reszketett. - Terjiink vissza! - mondta. - Semmit nem tehetiink itt! - Es nem tetszenek nekem ezek a sotet madarak sem, gonosz kemeknek latszanak. - A sarkany meg el, es a Hegy alatti csarnokokban van, vagy legalabbis azt hiszem a fiist alapjan - mondta a hobbit.

- Ez meg nem bizonyitek - valaszolt Balin -, bar nem ketlem, hogy igazad van. De lehet, hogy egy idore elment, vagy talan a hegyoldalon fekszik es orkodik, de ettol meg johet ki fiist es goz a kapun: biztos minden csarnok az 6 fortelmes biizevel van tele. Ilyen bonis gondolatokkal, melyeket a felettiik szallo hoUok karogasa kovetett, megtettek a faraszto utat vissza a taborukba. Juniusban meg Elrond

szep hazanak vendegei voltak, de most, ahogy az osz lassan telbe fordult, az egesz mintha evekkel ezelott tortent volna. Egyediil voltak egy veszedelmes pusztasagon, a tovabbi segitseg minden remenye nelkiil. Az utjuk vegen voltak, de a leheto legtavolabb a kiildetesiik vegetol. Semelyikiikben sem maradt sok lelkesedes. Furcsan hangzik, de Zsakos urban tobb volt, mint a tobbiekben. Gyakran elkerte Thorin terkepet es bamulta: a runakon es a hold-runakon jart az esze, amelyeket Elrond olvasott el. O volt, aki elkezdte a torpokkel a titkos ajto veszelyes kereseset a nyugati lejtokon. Majd attettek a taborukat egy hosszu volgybe, amely sziikebb volt, mint a deli volgy, ahol a folyo Kapui alltak,

oldalrol a Hegy alacsonyabb nyulvanyai hataroltak. Itt ket ilyen nyulvany elore ugrott a kozponti reszbol hosszu, meredek oldalu hegygerincek formajaban, amelyek folyamatosan a siksag fele lejtettek. A nyugati oldalon kevesebb nyomat lattak a sarkany fosztogatasanak, es nemi fii is volt ott a poniknak. Ebbol a nyugati taborbol, amit egesz nap a szirt es a fal arnyekolt addig, amig a nap nem kezdett ereszkedni az erdo fele, naponta csapatokban kerestek a felfele vezeto osvenyt a hegyoldalon. Ha a terkep jo volt, valahol magasan a volgy bejaratanal alio szirt folott kellett lennie a titkos ajtonak. Nap nap utan siker nelkiil tertek vissza a taborukba. De vegiil varatlanul megtalaltak, amit kerestek. Fill, Kill es a hobbit egyik nap visszament a volgybe, bukdacsoltak a lehuUott kovek kozott

a deli sarokban. 12 ora koriil, mikor egy hatalmas ko mogott kuszott, ami magaban allt, mint egy oszlop, Bilbo rabukkant valamire, ami durva, felfele vezeto lepcsonek latszott. Mikor izgatottan felmentek rajta, 6 es a torpok egy keskeny osveny nyomait lattak, ami gyakran eltiint, majd ujra megjelent, a deli gerinc tetejeig kanyargott, es vegiil egy meg keskenyebb parkanyra vezette oket, amely eszak fele

fordult a Hegy felszinen. Ahogy leneztek, lattak, hogy a volgy bejaratanal alio szirt tetejen vannak, es a sajat taborukat neztek odalent. Csendesen, a jobb oldalon a sziklas falhoz tapadva libasorban vonultak vegig a parkanyon, mignem az osveny oldala bemelyedt, es egy kicsi, meredek falu, fiives padloju, csendes sziklafiilkehez ertek. A bejaratat, amire ratalaltak, lentrol nem lehetett latni a folejiik nyulo szikla miatt, es tavolabbrol sem, mert olyan kicsi volt, hogy egy sotet repedesnek tiint, semmi tobbnek. Nem barlang volt, es nyitottan allt az egbolt fele; de a belso vegen sima fal emelkedett, ami az also reszen, a foldhoz kozel sima es szabalyos komiivesmunka volt, sehol nem latszott illesztes vagy repedes. Nem latszott helye ajtofelfanak, szemoldokfanak, kiiszobnek, vagy akar keresztfanak, retesznek, esetleg kulcslyuknak; de megsem ketelkedtek abban, hogy vegiil megtalaltak az ajtot. Megdongettek, nyomtak, toltak, konyorogtek, hogy megmozduljon, regi nyitovarazslatok toredekeit szavaltak, de semmi sem mozdult. Vegiil kifaradva

lepihentek a labanal a fiiben, es mikor kezdett esteledni, megkezdtek a hosszu lefele maszast. Izgalom volt a taborban aznap este. Reggel felkesziiltek, hogy meg egyszer megprobaljak. Csak Bofur es Bombur maradt hatra, hogy a ponikat es a keszleteket orizzek, amelyeket a folyotol hoztak fel. A tobbiek lementek a volgybe, fel az ujonnan felfedezett osvenyen, majd vegig a keskeny parkanyon. Itt nem vihettek sem csomagot, sem batyut, mert az ut keskeny es felelmetes volt: mellettiik szazotven lab mely szakadek, eles kovekkel az aljan; de mindegyikiik hozott magaval egy jo hosszu kotelet, amit szorosan a derekuk kore csavartak, igy vegiil szerencsesen elertek a fiives bemelyedesig. Itt feliitottek a harmadik taborukat, es amire sziiksegiik volt, a kotelekkel felhuztak a melybol. Ugyanigy neha le tudtak ereszteni az aktivabb torpoket, mint peldaul Kilit, hogy hireket vigyenek, vagy levaltsak Bofurt az orsegben. Bombur sem a kotelen, sem az osvenyen nem akart felmenni. - En tul kover vagyok az ilyen macskalepcsokhoz - mondta. Elszediilnek, a szakallamra lepnek, es ujra tizenharman lennetek. Az osszecsomozott kotelek pedig tul vekonyak a sulyomhoz. - Szerencsere ez nem volt igaz, ahogy ezt latni fogjatok. Mindekozben nehanyan bejartak a parkanyt a nyilason tul, es talaltak egy osvenyt, ami egyre magasabbra vezetett a Hegyen; de nem mertek

nagyon messzire kalandozni azon az uton, es tiil sok haszna sem volt. Ott fent csend honolt, amit

sem madar, sem hang nem tort meg, kiveve a szel a kovek hasadekaiban. Halkan beszeltek, nem kiabaltak, es nem is enekeltek, mert veszely leselkedett minden szikla mogott. A tobbiek, akik az ajto titkaval voltak elfoglalva, nem voltak sikeresebbek. Tul izgatottak voltak ahhoz, hogy a runakkal es a holdrunakkal bajlodjanak, inkabb sziinteleniil azt probaltak kitalalni, hogy pontosan hoi lehet elrejtve az ajto a sima szikla felszinen. Sokfele csakanyt es szerszamot hoztak a Tovarosbol, eloszor ezeket probaltak hasznalni. De mikor a kore iitottek, a nyel szilankokra esett, kegyetleniil felsertette a karjukat, az acelszerszamok ugy tortek es hajoltak el, mint az olom. Vilagosan lattak, hogy a banyaszmunka nem hasznalt a varazslat ellen, ami lezarta az ajtot; a zajok visszhangja pedig megremitette oket. Bilbo maganyosan es faradtan iildogelt a kiiszobon termeszetesen nem volt igazi kiiszob, de viccesen igy hivtak a kis fiives helyet a fal es a nyilas kozott, mert emlekeztek Bilbo szavaira a varatlan osszejovetelen az 6 hobbitiiregeben, mikor azt mondta, hogy iildogelhetnek a kiiszobon, amig ki nem talalnak valamit. Valoban iiltek es gondolkodtak, vagy celtalanul boklasztak, es egyre morcosabbak lettek.

Kicsit ujra fellelkesiiltek, mikor megtalaltak az osvenyt, de most magukba roskadtak; de megsem akartak feladni, nem akartak elmenni. A hobbit sem volt sokkal okosabb a torpoknel. Nem csinalt semmit, csak iilt, a hatat a sziklafalnak tamasztva, es kibamult a nyilason, tul a sziklan, tiil a tagas foldeken, tul a

Bakacsinerdo fekete falan, azon is tul a messzesegbe, ahol neha megpillantotta a Kodhegyseget, ami kicsi es tavoli volt. Ha a torpok megkerdeztek, hogy mit csinal, igy valaszolt: - Azt mondtatok, hogy az en dolgom iilni, gondolkodni, es valahogy bejutni, tehat iilok es gondolkodom. - De attol tartok, nem a munkan jart az esze, hanem azon, ami a keklo messzesegben volt: a csendes Nyugati Foldeken, a Dombon, es alatta az 6 kis hobbit-iiregen. Egy hatalmas sziirke szikla fekiidt a fii kozepen, kedvetleniil nezte, vagy a hatalmas csigakat figyelte. Lathatoan szerettek a kis elzart helyet a hiivos, sziklas falaival, sok nagymeretii peldany lassan, ragacsosan maszott a ko oldalan. - Holnap kezdodik az osz utolso hete - mondta Thorin egyik nap. - Es az osz utan jon a tel - mondta Bifur. r

- Es utana az uj ev - tette hozza Dwalin -, es a szakallunk addig no, amig leer a sziklarol a volgybe, mielott barmi tortenik itt. Mit tesz a tolvaj ertiink? - Mivel van egy lathatatlanna tevo gyiiriije, es valosziniileg most mar kiilonlegesen jo miivesz, kezdek arra gondolni, hogy be kellene mennie az Eliilso Kapun, es kemkedni kellene egy kicsit! Bilbo hallotta ezt - a torpok kint iiltek a sziklan: pont a zart resz folott, ahol 6 iilt. "Jo eg! - gondolta magaban - hat ezert kezdtek el gondolkodni, ugye? Mindig en vagyok az a szerencsetlen, akinek ki kell huzni oket a bajbol, legalabbis miota a magus elment. Mit fogok most csinalni? Tudhattam volna, hogy vegiil valami szornyiiseg fog tortenni velem. Nem hinnem, hogy ujra el tudnam viselni a boldogtalan Suhatag latvanyat, nem beszelve a fiistolgo kapurol!!!"

Azon az ejszakan nagyon nyomorusagosnak erezte magat, alig aludt. Masnap a torpok mind elcsatangoltak valamerre, kiilonbozo iranyokban: volt, aki a ponikat setaltatta odalent, masok a hegyoldalon barangoltak. Bilbo egesz nap melabusan tilt a fuben, a sziklat bamulta, vagy nyugat fele nezett a szuk nyilason at. Furcsa erzese volt, mintha varna valamire. "Talan ma hirtelen visszater a magus" - gondolta. Ha felemelte a fejet, megpillanthatta a tavoli erdot. Ahogy a nap nyugat fele fordult, sargan ragyogott az erdo tavoli teteje, mintha az utolso

sapadt levelek elkaptak volna a fenyt. Nemsokara latta, ahogy a nap narancssarga gombje a szeme magassagaba ereszkedik. A nyilashoz ment, es egy halvany, sovany ujholdat latott a horizont folott. Abban a pillanatban egy eles reccsenest halott maga mogott. A sztirke sziklan egy hatalmas rigo volt, majdnem szenfekete, a halvanysarga begyet sotet foltok pettyeztek. Reccs! Elkapott egy csigat, es a sziklahoz titogette. Reccs! Reccs! Bilbo hirtelen megertette. Minden veszelyrol megfeledkezve a kiallt a parkanyra, a torpoket hivta, kiabalt, integetett. Akik a legkozelebb voltak, a koveken bukdacsolva a leheto leggyorsabban kozeledtek a parkanyon, azon gondolkozva, hogy vajon mi tortenhetett. A tobbiek kiabaltak, hogy huzzak fel oket a kotelekkel (kiveve Bombur, termeszetesen: 6 eppen aludt). Bilbo gyorsan elmagyarazta. Mind elcsendesedtek: a hobbit a sztirke konel allt, a torpok lobogo szakallal, ttirelmetlentil figyeltek. A nap egyre lejjebb es

lejjebb ereszkedett, a remenyiik elhalt. Egy voroslo felho-ovbe ereszkedett, es eltiint. A torpok felsohajtottak, de Bilbo meg mindig majdnem mozdulatlanul allt. A kicsi hold a horizontra ereszkedett. Kozeledett az este. Majd hirtelen, mikor a remenyiik mar teljesen elveszett, a nap egy voros sugara kiszokott,

mint egy ujj a felho resen at. Egy fenysugar athatolt a nyilason, bejutott az bemelyedesbe, es a sziklafalra huUott. Az oreg rigo, aki egy magasabb helyrol figyelt a gombszemeivel, a fejet egyik oldalra hajtva, hirtelen trillazott egyet. Hatalmas kialtas harsant fel. Egy koszilank elvalt a faltol, es leesett. Hirtelen egy lyuk jelent meg, nagyjabol haromlabnyira a talajtol. Gyorsan, attol tartva, hogy az utolso remeny is elvesz, a torpok a falhoz szaladtak, es tolni kezdtek - hiaba. - A kulcs! A kulcs! - kialtott Bilbo. - Hoi van Thorin? Thorin odasietett. - A kulcs! - kiabalt Bilbo. - A kulcs, ami a terkeppel jart! Probald ki, amig van ido! Thorin elore lepett, elohuzta a kulcsot a nyakan logo lancrol. A lyukba tette. Beleillett, es elfordult! Csatt! A fenysugar kihunyt, a nap lement, a hold eltiint, az ejszaka beboritotta az eget. Mindannyian egyszerre toltak, es a sziklafal egy resze lassan engedett. Hosszu egyenes resek jelentek meg, es kiszelesedtek. Egy 6t lab magas es harom lab szeles ajto korvonalai jelentek meg, majd lassan, hang nelkiil az ajto befele kitarult. Ugy tiint, a sotetseg fiist modjara aramlik ki a lyukon a hegy oldalabol. A szemiik elott egy mely sotetseg, amiben semmi sem latszott, egy asito iireg, ami befele es lefele vezetett.

12. fejezet Belso informacio A torpok hosszu ideig az ajto elott alltak a sotetben es vitatkoztak, amig Thorin el nem kezdett beszelni: - Itt az ido, a mi nagyra becsiilt Zsakos urunknak, aki hosszu utunkon bebizonyitotta, jo tarsunk, valamint a meretet meghaladoan bator es lelemenyes, es ha mondhatom, a szerencseje is tobb a szokasosnal, hogy elvegezze a munkat, amiert felvettiik a Tarsasagunkba, es szinten itt az ido, hogy megszolgalja a Jutalmat. Mar ismeritek Thorin stilusat, amit fontosabb alkalmakkor hasznalt, igy nem idezek tobbet tole, bar 6 ennel sokkal tovabb folytatta a beszedet. Ez valoban kiilonleges alkalom volt, de Bilbo kezdett tiirelmetlen lenni. Mostanra mar eleg jol ismerte Thorint, es tudta, mire akar kilyukadni. - Ha arra gondolsz, hogy az en dolgom elsonek bemenni az alagutba 6 Thrain fia, Tolgypajzsos Thorin, szakallad mindig nojon nagyobbra - mondta idegesen a hobbit -, bokd ki vegre, es essiink tul rajta! Lehet, hogy visszalepek. Ketszer mar kihuztalak benneteket a bajbol, es ez nem volt benne az eredeti megallapodasban,

tehat ugy erzem, mar kierdemeltem nemi jutalmat. De ahogy mondjak "harom a magyar igazsag", es valahogy azt hiszem, nem fogok visszalepni. Talan elkezdtem jobban bizni a szerencsemben, mint regebben - itt arra gondolt, hogy

tavasszal, mikor elhagyta az otthonat, de ligy tiint, hogy ez evszazadokkal ezelott tortent , de barhogy is, azt hiszem, bemegyek, bekukucskalok, es tul lesziink rajta. Nos, ki tart velem? Nem varta, hogy korusban jelentkeznek, ezert nem is volt csalodott. Fili es Kili kenyelmetleniil erezte magat, egyik labukrol a masikra alltak, de a tobbiek nem is tettettek, hogy jelentkezni akarnak - kiveve oreg Balin, az orszem, aki nagyon kedvelte a hobbitot. O mondta, hogy bemegy, legalabbis a bejaratig, es talan egy kicsit beljebb is, hogy sziikseg eseten segitseget hivhasson. A legtobb, amit a torpokrol elmondhatunk az ennyi: Bilbot nagyon bokeziien akartak megfizetni a szolgalataiert; elhoztak, hogy elvegezze nekik a piszkos munkat, es oriiltek, ha a szegeny flotas meg is teszi. De mindent

elkovettek volna, hogy kihuzzak a bajbol, ha egyszer belekeriilt, ahogy a trolloknal, a kalandjaik kezdeten egyszer mar megprobaltak, mielott meg barmi okuk lett volna, hogy halasak legyenek neki. Ez az igazsag: a torpok nem hosok, hanem szamito nepseg, akik a penzt mindennel tobbre tartjak, nemelyikiik ravasz, megbizhatatlan es rossz; masok viszont olyan rendesek, mint Thorin es Tarsal, foleg ha nem varunk toliik tul sokat. A csillagok felkeltek mogotte a feketevel keretezett sapadt egbolton, mikor a hobbit bemaszott az elvarazsolt ajton es belopakodott a Hegy belsejebe. Sokkal konnyebb volt elorejutni, mint varta. Ez nem egy ork-kapu volt, vagy az erdotiindek durva barlangja. Ezt a jaratot torpok keszitettek tudasuk

es gazdagsaguk tetofokan: nyilegyenes volt, a padloja es az oldala sima, enyhen, allando szogben lejtett valahova a sotet messzesegbe a melyben. Egy ido utan Balin sok szerencset kivant Bilbonak, es ott allt meg, ahonnan meg latta az ajto halvany korvonalat, es a jarat visszhangjanak

koszonhetoen hallotta a tobbiek suttogo hangjat. Ezutan a hobbit felhuzta a gyurujet, es csendben lopakodott lefele, egyre lejjebb a sotetbe. Reszketett a felelemtol, de a kis area eltokelt volt es komor. Mar teljesen mas volt, mint az a hobbit, aki egy szal zsebkendo nelkiil futott el Zsaklakrol hosszu idovel ezelott. Regota nem volt mar zsebkendoje. A toret meglazitotta a tokjaban, szorosabbra huzta az ovet es tovabbment. - Most mar nyakig benne vagy Zsakos Bilbo - mondta maganak. - Az osszejovetel ejszakajan belementel, most ki kell masznod belole, es meg kell fizetned erte! Jo eg, mennyire bolond voltam, es az is vagyok! - mondta a legkevesbe Tukoldala. - Egyaltalan mit tudok kezdeni egy sarkany orizte kinccsel? Az egesz kupac orokre ott maradhat, ahol van, ha fel tudnek ebredni, es latnam, hogy ez a ronda alagut az en otthoni eloszobam! Persze nem ebredt fel, hanem csak ment es ment tovabb, mignem az ajto utolso nyoma is elhalvanyult mogotte. Teljesen egyediil volt. Hamarosan ugy

erezte, hogy kezd melegebb lenni. "Csak nem valamifele izzast latok pontosan magam elott itt lent?" - gondolta. Azt latott. Ahogy ment elore, az izzas egyre nott, egy ido

utan mar nem ketelkedett benne. Voros feny volt, ami folyamatosan egyre vorosebb es vorosebb lett. Es mar ketsegteleniil meleg volt az alagutban. Gozgomolyagok lebegtek el mellette, izzadni kezdett. Egy hang is elkezdett dobolni a fiilen, egyfajta bugyborekolas, mintha egy hatalmas iist rotyogna a tiizon, es ez a hang elkeveredett egy olyan morajjal, mintha egy oriasi kandur dorombolna. Ez a zaj elteveszthetetlen bugyborekolo hangga novekedett: egy hatalmas allat horkolt almaban elotte, lent a voros izzasban. Ez volt az a pont, amikor Bilbo megallt. Innen tovabbmenni, ez volt a legbatrabb tett, amit valaha veghez vitt. Azok a felelmetes dolgok, amelyek ezutan tortentek, semmisegek voltak ehhez kepest. Az igazi csatat egyediil vivta meg az alagutban, mielott meglatta volna a szornyii veszelyt, ami ra leselkedett. Barhogy is, rovid varakozas utan tovabbment. Kepzeljetek el 6t, ahogy eler az alagut vegehez, egy olyan nyflashoz, ami meretre es formara olyan, mint az ajto odafent. Ezen keresztiil kibukkan a hobbit kicsi feje. Elotte fekszik az osi torpok hatalmas, legalso pinceje vagy pincecsarnoka, pont a Hegy gyokerenel.

Majdnem teljesen sotet, igy a mereteit csak halvanyan lehet sejteni, de a kopadlo kozelebbi oldalarol hatalmas izzas szall fel: Szmog ragyogasa! Ott fekiidt, egy oriasi voros-arany sarkany, mely alomban; fiistfoszlanyok jottek az allkapcsai koziil es az orrlyukaibol, de almaban a tiize kis langgal egett. Alatta, a laba, az osszetekeredett farka alatt, koriilotte mindenhol, minden oldalon, hosszan elnyulva a lathatatlan padlon, ertekes holmik

fekiidtek szamtalan halomban: megmunkalt es nyers arany, dragakovek, ekszerek es eziist, amit vorossel foltozott a sotetpiros feny. Ott fekiidt Szmog, a szarnyai behuzva, mint egy merhetetlen nagy denevere, felig siz egyik oldalara fordulva. Igy a hobbit lathatta az also reszeit es a hosszu, sapadt hasat, amibe dragakovek es arany nyomodott a draga agyon valo hosszu fekvestol. Mogotte, ahol a falak a legkozelebb voltak, homalyosan latni lehetett a fellogatott pancelingeket, sisakokat, fejszeket, kardokat es landzsakat; hatalmas edenyek alltak sorokban, elkepzelhetetlen kincsekkel megtoltve. Ha azt

mondom, hogy elallt Bilbo lelegzete, akkor nem mondtam semmit. Nem voltak szavak arra, hogy kifejezzek a dobbenetet, mivel az emberek nyelve, amit akkor tanultak a tiindektol, mikor az egesz vilag csodalatos volt, megvaltozott. Bilbo hallott mar meseket es enekeket a sarkanykincsrol, de az ilyen kincs csillogasa, a boseg, a dicsoseg nem volt ismert elotte. A szive eltelt es tulcsordult a varazslattol es a torpok vagyatol; mozdulatlanul bamulta a minden erteket es arat feliilmulo aranyat, majdnem elfeledkezett a felelmetes orrol. Orokkevalosagnak tiint, amig nezelodott, majd szinte akarata ellenere kilopakodott az ajtonyilas arnyekabol, keresztiil a padlon, a kincshalom legkozelebbi szelehez. Folotte tornyosult az alvo sarkany, meg almaban is egy szornyii fenyegetes. Bilbo megmarkolt egy ketfiilii serleget, olyan nehezet, amit meg elbirt, es vetett felfele egy felos pillantast. Szmog egyik szarnya megmozdult, az egyik karma kinyilt, a horkolas ritmusa megvaltozott. Ekkor Bilbo elmenekult. De a sarkany nem ebredt fel - meg nem -,

csak atuszott mas, kapzsi es eroszakos almokba, ahogy ott fekiidt az elbitorolt csarnokban, mikozben a kis hobbit visszafele kiiszkodott a hosszu alagutban. A

szive szaporan vert, a labai jobban remegtek, mint lefele, de meg mindig markolta a serleget, es a legfobb gondolata ez volt: "Megcsinaltam! Ez majd megmutatja nekik. Meg hogy 'inkabb fiiszeres, mint tolvaj'. Hat ezt sem fogjuk hallani tobbet." Es nem is hallotta. Balin nagyon megoriilt, hogy ujra latja a hobbitot, es amennyire oriilt, annyira meg is lepodott. Felkapta Bilbot, es kivitte a szabad levegore. Ejfel volt, felhok takartak a csillagokat, de Bilbo becsukott szemmel fekiidt, ujra elvezte a friss levegot, es alig vette eszre a torpok izgatottsagat, ahogy halalkodtak neki, ahogy hatba veregettek, magukat es egesz csaladjukat generaciokra elore a szolgalataba ajanlottak. A torpok meg mindig a serleget adogattak kezrol kezre, vidaman beszelgettek a kincseik visszaszerzeserol, mikor hirtelen oriasi morajlas kezdodott a hegy alatt, mintha egy oreg vulkan ugy dontott volna, hogy ujra kezdi a kitoreseket. Az ajtot majdnem bezartak, egy kovel kiekeltek, de a hosszu alaguton szornyii visszhang jott fel a messzi melysegbol, iivoltes es diiborges, amitol

megremegett alattuk a fold. Erre a torpok elfeledkeztek a pillanatokkal azelotti oromiikrol, a bizakodasukrol, es osszekuporodtak felelmiikben. Szmoggal meg el kellett banni. Egy elo sarkanyt nem szabad kihagyni a szamitasbol, ha a kozeleben el az ember. A sarkanyoknak nines tiil sok hasznuk a kincseikbol, de unciara tudjak a

nagysagat, foleg hosszu birtoklas utan. Szmog sem volt kivetel. Egy nyugtalan alombol (amiben szerepelt egy kicsi, de annal batrabb harcos, akit nagyon kellemetlennek talalt) szendergesbe jutott, a szendergesbol pedig hirtelen felebredt. Furcsa szag volt a barlangja levegojeben. Talan huzat abbol a kicsi lyukbol? Sosem tetszett neki igazan, bar nagyon kicsi volt, de most gyanakodva vizslatta, es azon toprengett, hogy eddig miert is nem torlaszolta el. Mostanaban mintha kopogas halvany visszhangjat hallotta volna, ami messzirol, a magasbol ert el hozza, a barlangjaba. Megmozdult, es kinyujtotta a nyakat, hogy szaglasszon. Ekkor vette eszre, hogy hianyzik a serleg! Tolvajok! Tiiz! Halal! Ilyen dolog azota nem tortent, hogy eloszor a

Hegyre jott! A diihe minden kepzeletet feliilmult - az a fajta diih volt, ami akkor tapasztalhato, mikor a gazdagok, akiknek tobb van, mint amit elvezhetnenek, hirtelen elvesztenek valamit, amit korabban soha nem hasznaltak. Tiizet okadott, a csarnokot fiist lepte el, a hegy gyokere is belerazkodott. Miutan hiaba probalta bedugni a fejet a kicsi lyukba, osszekuporodott, majd mint egy foldalatti mennydorges, kiviharzott a melyen fekvo barlangjabol, at az oriasi ajton, ki a hegyi palota hatalmas folyosoira, fel az Fokapuhoz. Az egyetlen gondolata az volt, hogy atfesiili az egesz hegyet, amig el nem kapja, szet nem tepi, es el nem tapossa a tolvajt. Kiert a kapun, a vizrol sistergo gozoszlop csapott fel, tiizet okadva felemelkedett a levegobe, majd zold es voros langot fujva leszallt a hegy csiicsara. A torpok hallottak a repiilo sarkany kozeledesenek szornyii hangjat, a fiives terasz falaihoz lapultak.

elbujtak a sziklak alatt, es remenykedtek, hogy valahogyan elkeriilik a vadaszo sarkany

rettento szemeit. Mind meghaltak volna, ha Bilbo megint nem segit rajtuk. - Gyorsan! Gyorsan! zihalta. - Az ajto! Az alagutba! Nem maradhatunk itt! Ezek a szavak felraztak oket, es epp bemasztak volna az alagutba, mikor Bifur felkialtott: - Az unokatestvereim! Bombur es Bofur - elfeledkeztiink roluk, lent vannak a volgyben! - Megolik oket, a ponikat is, es minden keszletiink odavesz nyoszorogtek a tobbiek. - Semmit sem tehetiink! - Butasag! - mondta Thorin, ahogy osszeszedte a meltosagat. - Nem hagyhatjuk ott oket. Befele, Zsakos ur, Balin, es ti ketten. Fill es Kill - a sarkany nem fog mindannyiunkat elkapni. Nos, ti tobbiek, hoi vannak a kotelek? Gyorsan! Talan ezek voltak a legrosszabb pillanatok, amelyeket ateltek. Szmog diihenek rettenetes hangja folottiik visszhangzott a sziklas melyedesekben; barmelyik pillanatban tiizet fujva lecsaphatott, vagy folottiik korozhetett, es rajuk talalhatott, ahogy a veszelyes szirt szelen a koteleket huztak. Felert Bofur, es meg minden biztonsagos volt. Felert Bombur, szuszogva es fujtatva, kozben a

kotelek recsegtek, de meg mindig minden biztonsagos volt. Feljott nehany szerszam es csomagok a keszletekkel, es a veszely a nyakukon volt. Surrogo hangot lehetett hallani. Voros feny esett a sziklak csucsara. A sarkany jott. Alig maradt idejiik, hogy bemenekiiljenek a barlangba, magukkal vonszoltak a csomagjaikat, mikor Szmog nagy robajjal jott eszak felol.

langnyelvek nyaldostak a hegyoldalt, a szarnycsapasai olyan hangot adtak, mint az iivolto szel. A forro lehelete kiszaritotta a fiivet az ajto elott, benyomult az ajtoresen, amit nyitva hagytak, es megperzselte oket, ahogy elbujtak. Langnyelvek csaptak fel, a sziklak fekete arnyekai tancoltak. Majd leszallt a sotetseg, ahogy Szmog elvonult. A ponik nyeritettek felelmiikben, elteptek a koteleiket, es vadul elvagtattak. A sarkany lecsapott, iildozobe vette oket, es eltiint. - Szegeny allatoknak ezzel vegiik - mondta Thorin. - Semmi nem menekiilhet Szmog elol, ha egyszer meglatta. Itt vagyunk, es itt is kell maradnunk, amig valaki nem lesz bator, hogy visszatalpaljon tobb merfoldet nyilt terepen,

mikozben Szmog figyel! Ez nem volt egy kellemes gondolat! Meg tovabb masztak az alagutban, ott lefekiidtek es reszkettek, bar meleg es fiilledt volt a levego. A hajnal halovany fenye bevilagitott a resen. Ejszaka neha hallottak a repiilo sarkany bombolese felerosodott, majd elhalkult, ahogy vadaszott korbe-korbe a hegyoldalakon. A ponikbol es a tabor nyomaibol amit felfedezett, kitalalta, hogy emberek jottek fel a folyotol es a torol, es bejartak a hegyoldalt a volgybol kiindulva, ahol a ponik alltak. De az ajto elkeriilte a tekintetet, es a kicsi, magas falu melyedes tavol tartotta a legerosebb langokat. Sokaig vadaszott hiaba, mig vegiil a hajnal lehiitotte a haragjat, visszament az aranyagyra aludni, es hogy erot gyiijtson. Nem felejtette el, es nem is bocsatotta meg a lopast, meg akkor sem, ha

ezer ev alatt iiszkos kove valtozott volna, de tudott varni. Lassan, csendben visszamaszott a barlangjaba, es felig lecsukta a szemet. Mikor eljott a hajnal, a torpok felelme is kisebb lett. Felismertek, hogy

az ilyen veszely elkeriilhetetlen, ha effele orrel kell leszamolni. Meg nem adhatjak fel a kiildetesiiket. Most meg nem is mehettek el, ahogy Thorin erre ra is mutatott. A ponik elvesztek vagy megoltek oket, es varniuk kellett egy kicsit, mielott Szmog ebersege elegge lecsokken ahhoz, hogy meg merjek kockaztatni a hosszu utat gyalogszerrel. Szerencsere annyit meg tudtak menteni a keszleteikbol, ami kitart egy ideig. Hosszan vitatkoztak, hogy mit tegyenek, de nem tudtak kitalalni, hogyan szabaduljanak meg Szmogtol - mindig is ez volt a gyenge pont a terviikben, ahogy ezt Bilbo is meg akarta mondani. Vegiil, amilyen az ilyen osszezavarodott nepek termeszete, a hobbittal kezdtek el morogni, 6t hibaztattak azert, ami eloszor oromet okozott nekik: hogy elhozta a serleget, es hogy olyan hamar felszitotta Szmog haragjat. - Szerintetek mit kell csinalnia egy tolvajnak? - kerdezte Bilbo diihosen. - Nem arra szerzodtem, hogy sarkanyokat oljek, mert ez a harcosok feladata, hanem hogy

kincset lopjak. Azt hiszem, jol kezdtem. Azt vartatok tolem, hogy Thror minden kincsevel a hatamon gyalogolok vissza? Ha valaki moroghat, akkor az talan en vagyok. Otszaz tolvajra lenne sziiksegetek, nem egyre. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jo fenyt vet nagyapaitokra, de soha nem vilagositottatok fel a vagyon pontos nagysagat illetoen. Evszazadokba telhet, mire mind felhozom,

meg akkor is, ha otvenszer nagyobb lennek, Szmog pedig olyan szelid, mint egy nyulacska. Ezutan a torpok termeszetesen bocsanatot kertek tole. - Akkor hat mit tanacsolsz, mit tegyiink Zsakos ur? - kerdezte Thorin udvariasan. - Pillanatnyilag fogalmam sines, mar ha a kines elvitelere gondolsz. Ez nyilvanvaloan a szerenesen mulik, es azon, hogy megszabadulunk Szmogtol. Sarkanyok kiiktatasa egyaltalan nem szerepel a feladataim kozott, de mindent elkovetek, hogy kigondoljak valamit. Szemely szerint semmi remenyt nem latok, es azt kivanom, barcsak otthon lehetnek, biztonsagban. - Most ne gondolj erre! Mit csinaljunk most, ma? - Nos, ha tenyleg a tanacsomat keritek, azt mondanam, semmit sem tehetiink, itt kell maradnunk, ahol vagyunk. Ketsegtelen, hogy nappal nem tudunk eleg

biztonsagosan kilopozni, hogy lelegzethez jussunk. Talan nemsokara egy vagy ket kivalasztott visszamehet majd a folyo menti raktarhoz, es feltolthetik a keszleteinket. De ekozben ejszaka mindenkinek melyen az alagutban kell lennie. - Most teszek nektek egy ajanlatot. Megvan a gyiiriim, es lemaszom pontosan ma delben - ha valamikor, akkor valosziniileg ebben az idoben Szmog szunyokal - es megnezem, mire kesziil. Talan megtudok valamit. "Minden feregnek van gyenge pontja" - ahogy apam szokta mondani, bar biztosan nem szemelyes tapasztalatbol. A torpok termeszetesen elfogadtak az ajanlatot. Mar tiszteltek Bilbot. Mostanra 6 lett a kalandjuk igazi vezetoje. Mar voltak sajat gondolatai es tervei. Mikor eljott a deli ora, felkesziilt az ujabb litra lefele a Hegybe. Termeszetesen nem tetszett neki, de most mar nem volt olyan rossz, mert tobbe-kevesbe

tudta, mi van elotte. Ha tobbet tudott volna a sarkanyokrol es az 6 gonosz modszereikrol, jobban felt volna, es nem remenykedik, hogy alvas kozben lepi meg ezt a peldanyt.

A nap siitott, mikor elindult, de az alagutban ejszakai sotetseg volt. A majdnem becsukott ajtobol jovo feny halvanyult, ahogy lefele tartott. Olyan halk volt a jarasa, hogy a konnyii szellovel szallo fiist is alig volt csendesebb. Kezdett egy kicsit biiszke lenni magara, ahogy kozeledett az also ajtohoz. Csak egy nagyon halvany ragyogast lehetett latni. "Az oreg Szmog faradt es alszik - gondolta. - Nem lat engem, es nem is fog hallani. Fel a fejjel Bilbo!" - A sarkanyok szaglasarol azonban elfeledkezett, vagy nem is hallott rola. Az is egy kellemetlen teny, hogy a sarkanyok ugy is tudnak aludni, hogy fel szemiik nyitva van, ha gyanakodnak. Ugy latszott, Szmog valoban melyen alszik, majdnem halottkent, soteten fekszik, a horkolasa nem volt tobb, mint egy lathatatlan gozfuvallat, mikor Bilbo meg egyszer bekukkantott a bejarattol. Mar eppen ki akart lepni a padlora, mikor megpillantott egy vekony, athato voros fenysugarat Szmog lecsukodo bal szemheja alatt. A sarkany csak tettette az

alvast! Az alagut bejaratat figyelte! Bilbo gyorsan visszalepett, es aldotta a gyiiriijet. Ekkor Szmog megszolalt. - Nos, tolvaj! Erzem a szagodat, es erzem a leheleted. Hallom a legzesed. Gyere csak! Szolgald ki magad, jut is, marad is!

De Bilbo nem volt annyira miiveletlen a sarkany-tudomanyokban, es ha Szmog abban remenykedett, hogy ilyen konnyen kozelebb tudja csalni, csalodnia kellett. - Nem, koszonom, 6 Hatalmas Szmog! - valaszolt. - Nem ajandekert jottem. Csak szerettem volna egy pillantast vetni rad, hogy lassam, igazan olyan nagy vagy, mint ahogy a mesek mondjak. Nem hittem el. - Es most mar elhiszed? - mondta a sarkany nemileg elbiivolve, bar egy szot sem hitt el az egeszbol. - Az az igazsag, hogy az enekek nem ernek fel a valosaggal, 6 Szmog, Csapasok Legnagyobbika - valaszolt Bilbo. - lUedelmes vagy egy tolvajhoz es hazughoz kepest - mondta a r sarkany. - Ugy latom, ismered a nevem, de en nem emlekszem, hogy ereztem volna mar a szagodat. Ki vagy, es honnan jottel, ha megkerdezhetem?

- Termeszetesen! Egy domb alol jottem, hegyek alatt es hegyek folott vezetett az r utam. Es at az egen; en vagyok, aki lathatatlanul jar. - Ezt el tudom hinni - mondta Szmog -, de nem hiszem, hogy ez a rendes neved. r - En vagyok a nyomkereso, a haloszaggato, a fullankos legy. Nekem jutott a szerencses szam. - Szep cimek! - mosolygott gunyosan a sarkany. - De a szerencses szamok nem mindig jonnek ki. - Az vagyok, aki elve eltemeti a baratait, es vizbe fojtja, majd elve kihuzza oket a vizbol. Egy zsak vegebol jottem, de ram nem huztak zsakot. - Ez nem hangzik tul elismeresre meltonak - gunyolodott Szmog. r - Medvek baratja es sasok vendege vagyok. En vagyok a Gyiiriinyertes es a Szerencsehordozo; es en vagyok a Hordolovas - folytatta Bilbo, es kezdte elvezni

a fejtoroit. - Ez mar jobb! - mondta Szmog. - De ne ragadjon el a kepzeleted! Termeszetesen ez a modja a sarkanyokkal valo beszelgetesnek, ha nem akarjuk felfedni az igazi neviinket (ami boles dolog), es nem akarjuk feldiihiteni oket egyszerii visszautasitassal (ami szinten nagyon boles dolog). Egyetlen

sarkany sem tud ellenallni a fejtoros beszelgetesekvonzerejenek, es az idopoesekolasnak, mikozben probaljak megerteni a beszedet. Sokminden volt itt, amit Szmog egyaltalan nem ertett (bar azt hiszem, ti igen, mivel mindent tudtok Bilbo kalandjairol, amikre 6 hivatkozott), de ugy gondolta eleget megertett, es gonoszul kuncogott magaban. "Ahogy mult ejjel gondoltam - mosolygott magaban -, gyik legyek, ha nem Taviemberek, ezeknek a nyomorult hordokufar Tavi-embereknek a piszkos terve. Regota nem jartam mar arrafele; de ezen hamarosan valtoztatunk!" - Rendben, 6 Hordolovas! - mondta fennhangon. - Talan a ponid neve volt Hordo, talan nem, de elegge kover volt. Lehet, hogy lathatatlanul jarsz, de nem gyalogoltal vegig az uton. Hadd mondjam el neked, tegnap ejjel hat ponit ettem meg, hamarosan elkapom es megeszem a tobbit is. Ezert a finom lakomaert adok egy tanacsot a sajat erdekedben: csak annyit iizletelj a torpokkel, amennyi feltetleniil sziikseges. - Torpok! - mondta Bilbo tettetett meglepetessel. - Ne beszelj nekem igy! - mondta Szmog. - Ismerem a torpok szagat (es az izet is) - a leheto legjobban. Ne mondd nekem, hogy megeszek egy ponit,

amin egy torp lovagolt, es nem ismerem fel! Csiinya veged lesz, ha ilyen baratokkal maszkalsz.

Tolvaj Hordolovas. Nem banom, ha visszamesz, es ezt elmondod nekik. Azt viszont nem arulta el, hogy volt egy szag, amivel nem tudott mit kezdeni: a hobbit-szag; errol nem voltak tapasztalatai, es ez fenemod zavarta. - Feltetelezem, jo arat kaptal a serlegert mult ejjel - folytatta a sarkany. Gyeriink, igazam van? Egyaltalan semmit nem kaptal! Nos, ez jellemzo rajuk. Es feltetelezem, odakint lapitanak, es a te dolgod, hogy elvegezd az osszes veszelyes feladatot, es vigyel el mindent, amit csak tudsz, mikor nem nezek oda, ugye? Tisztes reszt kapsz? Nehogy azt hidd! Szerencses lehetsz, ha elve meguszod. Bilbo kezdte nagyon kenyelmetleniil erezni magat. Minden alkalommal, mikor Szmog kutato szeme, ami 6t kereste a homalyban, fele villant, 6 megremegett, es valami megmagyarazhatatlan vagy keritette hatalmaba, hogy kiszaladjon, felfedje magat, es elmondja az igazsagot Szmognak. Valojaban Bilbo komoly veszelyben volt, kezdett a sarkany-varazslat hatasa ala keriilni. De osszeszedte a

batorsagat, es ujra megszolalt: - Nem tudsz mindent, 6 Hatalmas Szmog - mondta. - Nem csak az arany hozott ide minket. - Ha-ha! Elismered, hogy "minket" - nevetett Szmog. - Miert nem azt mondod, hogy "tizennegyiinket", es essiink tul rajta. Szerencses Szam ur! Orommel hallom, hogy van mas dolgotok is errefele az en aranyomon kiviil. Ebben az esetben talan nem vesztegetitek hiaba az idotoket. - Nem tudom, feltiint-e neked, hogy ha aprankent ki is tudnad lopni az aranyat koriilbeliil szaz ev alatt -, nem jutnatok vele messzire? Nem sok

hasznat veszitek a hegyoldalon. Sem az erdoben. Jo eg! Gondoltal erre a csapdara? Egy tizennegyed resz, feltetelezem, vagy valami hasonlo, ugye ez volt a feltetel? Es mi lesz a szallitassal? Mi lesz a fuvardijjal? Mi lesz a fegyveres orokkel es a troUokkal? - Szmog hangosan felnevetett. A szive gonosz es ravasz volt, tudta, hogy a talalgatasa majdnem celba talalt. Gyanitotta, hogy a Taviemberek allnak a terv mogott, es hogy a zsakmany legnagyobb resze a varosba keriil a to partjan,

amit ifjukoraban Esgaroth neven ismertek. Nem fogjatok elhinni, de Bilbo nagyon megdobbent. Eddig minden gondolata es minden energiaja arra iranyult, hogy eljusson a Hegyre, es megtalalja a bejaratot. Azzal nem foglalkozott, hogy a kincset hogyan szerzik meg, azzal pedig egyaltalan nem, hogy ha megkapja reszet, hogyan viszi vissza egeszen a Zsaklakig, Dombaljan. Most egy csunya gyanu kezdett formalodni az elmejeben - hogy a torpok is elfeledkeztek errol a fontos reszletrol, vagy a markukba nevettek egesz ido alatt? A tapasztalatlanokra ilyen hatasa van a sarkanybeszednek. Bilbonak termeszetesen resen kellett volna lennie, de Szmog ellenallhatatlan szemelyiseg volt. - En mondom neked - mondta a hobbit, mikozben erofeszitest tett, hogy hiiseges maradjon a barataihoz -, az arany csak egy mellekes gondolat volt nekiink. Azert jottiink hegy folott es hegy alatt, hullamok hatan es szelek szarnyan, hogy bosszut alljunk. O felbecsiilhetetleniil gazdag Szmog, biztosan

eszrevetted, hogy

sikered szerzett neked nehany elszant ellenseget. Ezen Szmog tenyleg elnevette magat - egy pusztito hang, ami Bilbot a foldre sujtotta, mikozben az alagut magasabbik vegenel a torpok osszebujtak, azt hittek, hogy a hobbit hirtelen es csunya veget ert. - Bosszu! - horkant fel a sarkany, es a szeme fenye voros villamkent vilagitotta meg a csarnokot, padlotol a mennyezetig. - Bosszu! A Hegy alatti Kiraly halott, es hoi vannak a rokonai, akik bosszut mernenek allni? Girion, Suhatag Ura halott, es ugy lakomaztam a nepebol, mint a farkas a baranyokbol. Hoi vannak a Hainak a fiai, akik a kozelembe mernek jonni? Ott gyilkolok, ahol akarok, es senki sem mer ellenallni. Elpusztitottam a regi harcosokat, es a mai vilagban nines hozzajuk hasonlo. Akkor meg fiatal voltam es eretlen. Most oreg vagyok, es eros, eros, eros! Tolvaj a Homalyban! - nezett korbe karorommel. -A pancelom, mint tiz reteg pajzs, a fogaim kardok, a karmaim landzsak, a farkam suhintasa villamcsapas, szarnyaim, mint a szelvihar, a leheletem halal!

- Mindig ugy tudtam - mondta Bilbo felenk cincogassal -, hogy a sarkanyok hasa puha, foleg 666... a mellkas tajan. De ketsegtelen, hogy valaki, akinek ilyen a pancelja, gondolt erre is. A sarkany r6vid sziinetet tartott a dicsekvesben. - Az informaciod elavult csattogtatta a fogat. - Vedve vagyok fent es lent, vaspikkelyekkel es kemeny dragak6vekkel. Semmilyen penge nem tud megsebezni. - Kitalalhattam volna - mondta Bilbo -, nem lelni parjat Szmog Nagyurnak, a Sebezhetetlennek. Milyen csodas dolog egy gyemantokbol alio mellenyt birtokolni!

- Igen, valoban ritka es csodalatos - mondta Szmog abszurd modon tetszelegve. Nem tudta, hogy a hobbit az elozo latogatasa alkalmaval mar vetett egy pillantast a kiilonleges haspanceljara, es tiirelmetleniil varta, hogy kozelebbrol is megnezhesse, sajat megfontolasai miatt. A sarkany az oldalara fordult. Nezd! - mondta. - Mit szolsz hozza? - Kaprazatosan csodas! Tokeletes! Hibatlan! Megdobbento! - kialtott fennhangon Bilbo, de ezt gondolta: "Ven bolond! Hat ott van egy hatalmas folt a bal mellen, ami olyan csupasz, mint egy hazatlan csiga!"

Miutan ezt latta, Zsakos ur egyetlen gondolata a tavozas volt. - Nos, igazan nem akarom tovabb feltartani Fensegessegedet - mondta -, vagy hogy zavarjam megerdemelt pihenesedet. Azt hiszem, a ponik elfogasa sok energiaba keriil. A tolvajoke nemkiilonben - tette hozza, mintegy bucsuloveskent, ahogy visszaszokkent, es elmenekiilt az alagutban. Ez egy szerencsetlen megjegyzes volt, mert a sarkany szornyii langcsovat fujt utana, es bar gyorsan szaladt felfele az emelkedon, nem jutott kenyelmes tavolsagba, mielott Szmog feje a nyflasba tolult mogotte. Szerencsere a teljes feje es az allkapcsai nem fertek be, de az orrlyukaibol langot es fiistot lovellt utana, ami majdnem elerte a hobbitot, aki vakon bukdacsolt fajdalommal es felelemmel telve. Bilbo nagyon elegedett volt a Szmoggal folytatott beszelgetes furfangossagaval, de a vegen elkovetett hibaja eszre teritette. "Soha ne nevess ki egy elo sarkanyt Bilbo, te bolond! - mondta maganak, es kesobb ez lett a kedvenc mondasa, amibol kozmondas lett. - Meg nem vagy teljesen

tul ezen a kalandon" - tette hozza, es ez is nagyon igaznak bizonyult.

A delutan estebe fordult, mikor ujra kijutott, es elajult a "kiiszobon". A torpok magahoz teritettek, es a leheto legjobban ellattak az egesi sebeit is, de sok idobe telt mire a tarkojan es a sarkan ujra kinott a haj es a szor: egeszen a boreig leporkolodott es visszakunkorodott. Kozben a baratai mindent megtettek, hogy jobb kedvre deritsek. Kivancsian hallgattak a tortenetet, foleg azt akartak tudni, miert adott a sarkany olyan szornyii hangot, es Bilbo hogyan szokott meg. De a hobbit aggodott es kenyelmetleniil erezte magat, igy neheziikre esett barmit kiszedni belole. Mikor atgondolta a dolgokat, Bilbo mar megbant nehany szot, amit a sarkanynak mondott, es nem szivesen ismetelte meg oket. Az oreg rig 6 ott iilt egy sziklan a kozeliikben, a fejet oldalra hajtva, es hallgatta, amit mondtak. Ez is mutatja, hogy Bilbo milyen rossz hangulatban volt: felkapott egy kovet es a rigo fele dobta, ami kicsit oldalra rebbent, majd visszatert. - Fene abba a madarba - mondta Bilbo diihosen. - Biztos hallgatozik, es nem teszik nekem a kepe! - Hagyd 6t beken! - mondta Thorin. - A rigok jok es baratsagosak - ez egy igen

oreg madar, es lehet, hogy az utolso abbol az osi fajtabol, ami regen itt elt a kornyeken. Apam es nagyapam a kezehez szoktatta oket. Hosszu eletii es varazslatos fajta volt, lehet, hogy 6 azok koze tartozik, amelyek akkor eltek, par szaz evvel, vagy meg tobbel ezelott. Suhatag emberei valamilyen triikkel megertettek a nyelviiket, iizenetkozvetitonek hasznaltak oket, hogy repiiljenek a Tavi-emberekhez vagy mashova.

- Hat, akkor lesznek hirei a Tavi-emberek szamara, ha tenyleg ezt akarja mondta Bilbo -, bar nem hinnem, hogy maradtak meg ott olyanok, akik a rigonyelvvel foglalkoznak. - Miert, mi tortent? - kialtottak fel a torpok. - Gyeriink, elo a torteneteddel! Igy hat Bilbo mindent elmondott nekik, amire emlekezett, es bevallotta, hogy van egy csunya erzese, hogy a sarkany tiil sokat talalt ki a fejtoroibol, amit a taborhoz es a ponikhoz illeszthetett. - Biztos vagyok benne, hogy tudja, a Tovarosbol jottiink, es onnan kaptunk segitseget; szornyii erzesem van, hogy a kovetkezo lepese abban az iranyban lesz. Azt kivanom, barcsak nem

mondtam volna ki a Hordolovast. Ezen a videken meg egy vak nyul is a Taviemberekre gondolna. - Lam, lam! Ezen mar nem segithetiink, es nehez ellenallni, ha egy sarkannyal beszeliink, legalabbis mindig ezt hallottam - mondta Balin, aki igyekezett megnyugtatni a hobbitot. - Szerintem nagyon is jol csinaltad, ha engem kerdezel - barhogy is, megtudtal egy nagyon hasznos dolgot, es elve visszajutottal, ez tobb, mint amit a legtobben elmondhatnak, akik szot valtottak Szmog fajtajaval. Lehet, hogy jutalom, vagy aldas azt tudni, hogy van egy csupasz folt a ven Fereg gyemant mellenyen. Ez megforditotta a beszelgetest, es mind a sarkanyolesekrol vitatkoztak, a tortenelmi tenyekrol, a ketsegesekrol, a mitikus esetekrol, a sokfele szurasrol, dofesrol, alavagasrol, a kiilonfele modszerekrol, eszkozokrol, hadicselekrol, amelyek sikeresek voltak. Az altalanos velemeny az volt, hogy egy

sarkanyt almaban meglepni nem olyan konnyii, mint amilyennek hangzik. Egy probalkozas

pedig, hogy megszurjak vagy ledofjek, valosziniibb, hogy tragediaval vegzodik, mint egy bator frontalis tamadas. Mikozben beszelgetek, a rigo folyamatosan fiilelt, es mikor vegiil a csillagok kezdtek felkelni, csendben szarnyra kelt es elrepiilt. Amig beszelgettek es az arnyekok megnyultak, Bilbo egyre kenyelmetlenebbiil erezte magat, a rossz eloerzete pedig erosodott. Vegiil felbeszakitotta oket. - Biztos vagyok benne, hogy itt nem vagyunk biztonsagban - mondta -, es nem latom ertelmet, hogy itt iiljiink. A sarkany felperzselte a kellemes zold fiivet, es egyebkent is leszallt az ejszaka, hideg van. Erzem a csontjaimban, hogy ezt a helyet ujra megtamadjak. Szmog mar tudja, hogy jutottam be a csarnokaba, es bizhattok benne, hogy kitalalja, hoi van az alagut masik vege. Ha sziikseges, a Hegynek ezt az oldalat darabokra tori, hogy elzarja a bejaratunkat. Es ha minket is szetlapit, annal jobban fog orulni. - Nagyon borulato vagy Zsakos ur! - mondta Thorin. - Szmog miert nem torlaszolta el az also veget, ha annyira ki akar zarni benniinket? Meg nem tette meg, vagy mar hallottuk volna.

- Nem tudom. Nem tudom - mert azt hiszem, eloszor ujra be akart csalni, es most valosziniileg a mai vadaszat veget varja, vagy ha lehet, nem akar kart tenni a haloszobajaban - barcsak ne vitatkoznal. Szmog barmelyik pillanatban kijohet, es az egyetlen remenyiink az, ha sikeriil bejutnunk az alagutba, es bezarjuk az ajtot.

A torpok lattak rajta, hogy nagyon komolyan gondolja a dolgot, es vegiil ugy tettek, ahogy mondta, bar az ajtot meg nem akartak becsukni ketsegbeesett tervnek tiint, mert senki nem tudta, hogyan fogjak ujra kinyitni beliilrol. A gondolat, hogy olyan helyre vannak bezarva, amibol az egyetlen kiut a sarkany barlangjan keresztiil vezet, nagyon nem tetszett nekik. Emellett meg minden csendesnek tiint, kint es az alagutban is. Igy hat hosszu ideig bent iiltek, nem messze a felig nyitott ajtotol, es tovabb beszelgetek. A tema a sarkany torpoket illeto gonosz szavai voltak. Bilbo azt kivanta, hogy barcsak sose hallotta volna oket, de legalabbis erezte, hogy a torpok most teljesen oszintek voltak,

mikor kijelentettek, hogy soha nem gondoltak arra, mi lesz, ha visszaszereztek a kincset. - Tudtuk, hogy remenytelen vallalkozas lesz - mondta Thorin -, ez meg m in dig igy van. De megis ugy gondolom, ha visszaszereztiik, lesz eleg idonk arra, hogy kitalaljuk, mi legyen vele. Ami a reszedet illeti, Zsakos ur, biztosithatlak, nagyon halasak vagyunk, es te magad valaszthatod ki a tizennegyed reszed, abban a pillanatban, amikor van mit felosztani. Sajnalom, hogy a szallitas miatt aggodsz, es elismerem, nagyok a nehezsegek - a foldek nem lettek kevesbe veszelyesek az ido mulasaval, inkabb forditva tortent -, de minden toliink telhetot megtesziink erted, es a sajat resziinkbol alljuk a szallitas koltseget, ha eljon az ido. Hiszel nekem vagy sem, ahogy tetszik! Innentol a beszelgetes magara a kincsre terelodott, es azokra a

dolgokra, amire Thorin es Balin emlekezett. Azon toprengtek, vajon minden ott fekszik-e sertetleniil, lent a csarnokban: a landzsak, amiket a hatalmas

Bladorthin kiraly seregenek keszitettek (aki mar regen meghalt), mindegyik landzsa hegyet haromszor edzettek, a nyeliiket arannyal vontak be, de soha nem szallitottak le, vagy fizettek ki oket. Pajzsok, amelyek regota halott harcosoknak kesziiltek; Thror hatalmas, ketfiiles serlege, amelyre viragokat es madarakat vestek, kalapaltak, a szirmok es a szemek dragakovekbol voltak. Diszes, eziistozott, athatolhatatlan lancingek; Girionnak, Suhatag Uranak nyaklanca, otszaz smaragdbol keszitettek, amelyek olyan zoldek voltak, akar a fii, es amelyet 6 a legidosebb fia avatasara keszittetett egy torp-lancinggel egyiitt, amihez hasonlot meg soha nem keszitettek, mert tiszta eziistbol kesziilt, de haromszor erosebb volt az acelnal. De a legszebb ezek koziil egy hatalmas feher dragako volt, amit a Hegy gyokere alatt talaltak a torpok, ez volt a Hegy szive, Thrain Arkenkove. - Az Arkenko! Az Arkenko! - suttogta Thorin a sotetben, felalomban, ahogy az area a terden nyugodott. - Olyan volt, mint egy ezeroldalu gomb;

eziistkent ragyogott a tiiz fenyenel, vizsziniikent a napfenyben, mint a ho a csillagok alatt, es esokent a Hold fenyeben! De Bilborol leszakadt kincs varazslatos vagya. Csak fel fiillel hallgatta az egesz beszelgetest. O iilt a legkozelebb az ajtohoz, egyik fiilevel a leghalkabb hangra is figyelt, a masikat a torpok mormogasan tuli hangokra

allitotta, barmilyen suttogasra vagy mozgasra, ami a melybol johetett. Ahogy a sotetseg melyiilt, a hobbit ugy lett egyre nyugtalanabb. Zarjuk be az ajtot! - konyorgott a torpoknek. - A zsigereimben erzem a sarkanyt. Ez a csend meg kevesbe tetszik, mint a tegnapi hangzavar. Zarjuk be az ajtot, amig nem keso! Valami volt a hangjaban, amitol a torpoknek kellemetlen erzesiik tamadt. Thorin lassan lerazta magarol az almossagot, felkelt, es elrugta a kovet, ami kiekelte az ajtot. Nekifesziiltek, egy csattanassal es egy kattanassal bezarult az ajto. Kulcslyuknak nem latszott nyoma a belso oldalon. Be voltak zarva a Hegybe!

Egy pillanattal sem korabban a kelletenel. Alig tettek meg egy kis tavolsagot az alagutban, mikor egy hatalmas iites erte a Hegy oldalat, mintha erdei tolgyekbol kesziilt faltoro kosokkal vertek volna, amiket oriasok mozgattak. A szikla dongott, a falak repedeztek, kovek hullottak a fejiikre a plafonrol. Nem is szeretnek arra gondolni, mi tortenhetett volna, ha az ajto nyitva marad. Meg beljebb menekiiltek az alagutban, oriiltek, hogy elnek, mikozben mogottiik kiviilrol hallottak Szmog diihenek morajat. A sarkany darabokra torte a sziklakat, a farka suhintasaval osszezuzott falat es szirtet, mignem az 6 kis magaslati taboruk, a felperzselt fii, a csigaboritotta falak, a keskeny parkany mind megsemmisiilt, ripityara tort, es a darabokra huUott sziklak lavinaja atzudult a szirten, le a volgybe. Szmog neman lopakodva elhagyta a barlangjat, csendesen felszallt a

levegobe. Sulyosan, lassan uszott a sotetben, mint egy hatalmas hollo, a szel szarnyan a

Hegy nyugati oldala fele, abban bizva, hogy ott meglephet valakit vagy valamit, es hogy kikemlelheti az alagut kijaratat, amit a tolvaj hasznalt. A diihe kitort, mikor nem talalt senkit, nem latott semmit, meg ott sem, ahol szerinte a kijaratnak lennie kellett. Miutan igy kieresztette a haragjat, jobban erezte magat, es ugy gondolta, abbol az iranybol nem fogjak tobbet zavarni. Kozben meg volt valaki, akin bosszut akart allni. - Hordolovas! - mordult fel. - A bered a vizpartrol jott, te pedig a folyon jottel fel, nem ketseges. Nem ismerem a szagodat, de ha nem a To emberei koze tartozol, akkor toliik kaptal segitseget. Most latni fognak, es emlekeznek majd, hogy ki az igazi Kiraly a Hegy alatt! Tiizet fujva emelkedett fel, es delre, a Sebes Folyo iranyaba repiilt.

13. fejezet Hazon kiviil Mindekozben a torpok a sotetsegben iiltek, es minden elcsendesedett koriilottiik. Csak keveset ettek es keveset beszeltek. Nem tudtak kovetni az ido mulasat; alig mertek megmozdulni, mert a suttogasuk visszhangzott az alagutban.

Ha elszunditottak, mindig csak sotetsegre es toretlen csendre ebredtek. Vegiil - ugy tiint, tobbnapi varakozas utan, mikor kezdtek fulladozni es elkabulni a levego

hianyatol - mar nem birtak tovabb. Szinte oriiltek volna, ha lentrol meghalljak a sarkany visszateresenek zajat. A csendben Szmog ravasz gonoszsagatol tartottak, de nem iilhettek ott orokke. Thorin megszolalt: - Probaljuk meg az ajtot! Ereznem kell a szelet az arcomon, vagy meghalok. Ugy erzem, jobb, ha Szmog tit agyon nyilt csataban, mint hogy itt fulladjak meg! Igy hat tobb torp is felkelt, tapogatozva odamentek, ahol az ajto volt. Sajnos ugy talaltak, hogy az alagut felso veget osszezuztak, es lehuUott kovek torlaszoltak el. Sem kulcs, sem magia, aminek korabban engedelmeskedett, nem tudta ujra kinyitni azt az ajtot. - Csapdaban vagyunk! - nyoszorogtek. - Ez a veg. Itt fogunk meghalni. De valahogyan, mikor a torpok a legjobban ketsegbe estek, Bilbo furcsan megkonnyebbtilt, mintha nagy ko esett volna le a sziverol. - Ugyan mar! - mondta. - "Amig elet van, addig remeny is van", ahogy apam szokta mondani, es hogy "Harom a magyar igazsag". Meg egyszer lemegyek az alaguton.

Ketszer mar vegigmentem rajta, akkor tudtam, hogy egy sarkany van a tulso vegen, igy hat megkockaztatok egy harmadik latogatast, mikor egyaltalan nem vagyok biztos ebben. Barhogy is, az egyetlen kiut lefele vezet. Es azt hiszem, itt az ideje, hogy mind velem gyertek. Ketsegbeesestikben beleegyeztek, es Thorin volt az elso, aki Bilbo oldalan ment. - Most tenyleg legyetek ovatosak! - suttogta a hobbit. - Es legyetek a leheto legnagyobb csendben! Lehet, hogy Szmog nines odalent, de lehet, hogy megis. Ne

kockaztassunk feleslegesen! Egyre lejjebb mentek. A torpok, termeszetesen, a hobbit nyomaba sem ertek lopakodasban, rengeteget szuszogtak, csoszogtak, amit a visszhang ijesztoen felerositett. Bar Bilbo felelmeben meg-megallt, semmi sem hallatszott a melyben. Ahogy meg tudta becsiilni, az alagut legalja kozeleben jart. Ott Bilbo felhuzta a gyiiriijet es elorement. De nem volt sziiksege a gyiiriire: teljes sotetseg uralkodott, a falak lathatatlanok voltak, akar viselte a gyiiriit, akar nem. Igazsag szerint olyan sotet volt, hogy amikor a hobbit varatlanul elerte

a nyilast, a keze a levegot markolta, elore bukott, es legurult a csarnokba. Ott fekiidt a padlon, arccal lefele, es nem mert felkelni, de lelegezni is csak alig. De semmi sem mozdult. Nem latott izzast - hacsak nem azt, amit akkor latott, amikor lassan felemelte a fejet: egy halvany feher villanast maga folott, messze a homalyban. Biztosan nem sarkanytiiz szikraja volt, bar a fereg biize sulyosan iilte meg a helyet, es a gozenek izet a nyelven erezte. Vegiil Zsakos ur nem birta tovabb: - Gyere csak Szmog, te fereg! nyoszorgott fennhangon. - Fejezziik be a bujocskat! Adj egy kis fenyt, es egyel meg, ha el tudsz kapni! Halvany visszhang keringett a lathatatlan csarnokban, de nem jott valasz. Bilbo felkelt, es nem tudta, merre is forduljon. - Csak tudnam, hogy Szmog miben tori a fejet - mondta. - Nines itthon ma (vagy r ma este, tudom is en), azt hiszem. Ha Oin es Gloin nem vesztette volna el a tuzszerszamait, gyujthatnank egy kis fenyt, es koriilnezhetnenk.

mielott fordul a szerencse. - Fenyt! - kialtotta. - Valaki tudna csinalni egy kis fenyt? A torpok termeszetesen nagyon megijedtek, mikor Bilbo elorebukott, es beesett a csarnokba; most ott iiltek egy kupacban, ahol hagyta oket, az alagut vegen. - Pssssszt! - sziszegtek, mikor meghallottak a hangjat: es bar ez segitett a hobbitnak, hogy megtalalja oket, beletelt egy idobe, mielott barmi mast hallott toliik. De vegiil, mikor Bilbo mar toporzekolt es torkaszakadtabol kiabalt, hogy "Fenyt!", Thorin felreallt, Oint es Gloint visszakiildtek az alagutban levo csomagokhoz. Egy ido utan pislakolo feny jelezte a visszatertiiket. Egy kis fenyo-faklya volt, Gloin tobbet is hozott a bona alatt. Bilbo gyorsan az ajtohoz szaladt es elvette a faklyat; de a torpoket meg nem tudta ravenni, hogy meggyujtsak a tobbit, es csatlakozzanak hozza. Ahogy Thorin koriiltekintoen elmagyarazta, hivatalosan meg mindig Zsakos ur volt a szakerto tolvaj es felderito. Ha szeretne megkockaztatni egy kis fenyt, az az 6 dolga. Az alagutban megvarjak a jelenteset. Igy hat leiiltek az ajto kozeleben es vartak.

Lattak a hobbit kicsi, sotet alakjat, ahogy elindult, at a csarnok padlojan, es magasra tartotta az apro fenyt. Neha-neha, mikor meg eleg kozel volt, lattak egy villanast es csilingelest hallottak, ahogy atbukdacsolt valami aranytargyon. A feny egyre kisebb lett, ahogy mind messzebbre ment a hatalmas csarnokban; majd elkezdett emelkedni, amikor felmaszott a kincshalomra. Lattak, hogy megall es lehajol egy pillanatra, de nem tudtak az okat. Az Arkenko volt, a Hegy Szive.

Bilbo raismert Thorin leirasa alapjan; nem letezhetett ket ilyen hasonlo dragako, meg ilyen csodas kincsben sem, az egesz vilagon. Ahogy felfele maszott, mindig ugyanaz a feher csillogas latszott elotte, es a labai arra vittek. A csillogasbol lassan egy kicsi, sapadt fenyii gomb lett. Ahogy kozeledett hozza, sokszinii szikrak tancoltak a felszinen, visszavertek es szetszortak a faklya lobogo fenyet. Vegiil lenezett ra, es elakadt a lelegzete. A hatalmas dragako sajat belso fenye a laba elott ragyogott, de a torpok, akik hosszu idovel

ezelott kiastak a hegy szivebol ugy vagtak es csiszoltak, hogy elnyelt minden raeso fenyt, es tizezer feher szikrakent verte vissza, amelyek neha szivarvanyszinben csillogtak. Bilbo keze hirtelen kinyult fele, a ko varazsa vonzotta. A kis keze nem tudott osszecsukodni koriilotte, mert ez egy nagy es nehez dragako volt; de felemelte, lehunyta a szemet, es a legmelyebb zsebebe tette. "Most mar valoban tolvaj vagyok - gondolta. - De azt hiszem, beszelnem kell errol a torpoknek... valamikor. Ok mondtak, hogy en valaszthatom ki a sajat tizennegyed reszem, es azt hiszem, ezt valasztanam, akkor is, ha ok elvinnek a tobbit!" - Akarhogy is volt, az a kenyelmetlen erzese tamadt, hogy a valasztas nem vonatkozott erre a csodalatos kore, es ebbol meg baj szarmazhat. Tovabb ment. Lemaszott a nagy halom masik oldalan, a faklya langja eltiint a figyelo torpok szeme elol. Nemsokara ujra meglattak, messze a tavolban. Bilbo keresztiilment a csarnokon. Csak ment, mignem elerte a tavolabbi oldalon a hatalmas ajtokat, ott a huzat

felfrissitette, de majdnem kioltotta a faklyat is. Batortalanul kikukucskalt, es megpillantotta a hatalmas folyosokat es a szeles lepcsok kezdetet, amelyek felfele vezettek a homalyba. Szmognak meg mindig nem volt nyoma. Epp meg akart fordulni, hogy visszamenjen, mikor egy fekete alak lecsapott ra, es vegigsurolta az arcat. Felvinnyogott, megugrott, hatrabukott es elesett. A faklya fejjel lefele kiesett a kezebol, es kialudt! - Csak egy denever azt hiszem, es remelem is! - mondta szanalmas hangon. - De most mit csinaljak? Merre van kelet, del, eszak, nyugat? - Thorin! Balin! Oin! Gloin! Fill! Kill! - kiabalt olyan hangosan, ahogy csak tudott, de ez csak egy vekonyka hangnak tiint a szeles feketesegben. Kialudt a feny! Jojjon, keressen meg, es segitsen valaki! - Pillanatnyilag minden batorsaga elillant. A torpok halvanyan hallottak a kicsi kialtasokat, es az egyetlen kiveheto dolog a "segitsen valaki!" volt. - Mi a csuda tortenhetett? - kerdezte Thorin. - Biztos nem a sarkany az, kiilonben a hobbit mar nem cincogna. Vartak egy-ket pillanatot, de tovabbra sem hallottak sarkany-zajt, egyaltalan

semmilyen zajt, csak Bilbo hangjat a tavolbol. - Gyeriink, egyikotok hozzon meg egy-ket faklyat! - parancsolta Thorin. - Ugy latszik, ki kell segiteniink a tolvajunkat. - Ideje, hogy mi segitsiink - mondta Balin -, es en szivesen megyek. Egyebkent is, szerintem pillanatnyilag biztonsagban vagyunk. Gloin meggyujtott meg nehany faklyat, majd mindannyian egyenkent kimasztak, es a fal menten a leheto leggyorsabban elindultak. Nemsokara

osszetalalkoztak Bilboval, aki visszafele ment. A hobbit hamar osszeszedte magat, mikor meglatta a faklyak pislakolo fenyet. - Csak egy denever es egy elejtett faklya, semmi komoly! - mondta valaszul a torpok kerdesere. Bar nagyon megkonnyebbiiltek, mar kezdtek volna morgolodni azert, hogy egy semmiseg miatt megijedtek; de hogy mit mondtak volna, ha Bilbo abban a pillanatban beszel nekik az Arkenkorol, nem tudom. Mar a rovid pillantasok is, amiket menet kozben a kincsekre vetettek, ismet langra lobbantottak a torp-sziviiket. Mikor egy torp, meg egy tiszteletremelto torp

sziveben is felebreszti a vagyat az arany es a dragako, az hirtelen bator lesz, es akar adaz is lehet. A torpoknek valoban nem kellett tobb siirgetes. Most mar mindannyian orommel kutattak at a csarnokot, amig volt ra lehetosegiik, es elhittek, hogy legalabbis jelenleg - Szmog tavol van. Mindegyikiik egy ego faklyat szorongatott. Ahogy nezelodtek, eloszor az egyik oldalon majd a masikon, elfeledkeztek a felelemrol, de meg az ovatossagrol is. Hangosan beszelgettek, kiabaltak egymasnak, ahogy a regi kincseket felemeltek a halomrol, vagy leakasztottak a falrol, a feny fele tartottak, es simogattak, tapogattak oket. Fill es Kill szinte vidam hangulatban volt, talaltak sok, aranybol kesziilt, eziisttel hurozott harfat, felvettek oket, es jatszottak rajtuk; mivel magikusak voltak (es a sarkany sem erintette meg oket, mivel nem nagyon erdekelte a zene), meg mindig fel voltak hangolva. A sotet csarnok, ami eddig csendes volt, megtelt a melodia hangjaival. A torpok tobbsege ennel

gyakorlatiasabb volt: dragakoveket gyiijtottek, megtomtek a

zsebeiket, es azt, amit nem tudtak messzire elvinni, nagy sohajjal kiengedtek a keziikbol. Kozottiik is Thorin volt a legbuzgobb, de keresztiil-kasul kutatott valami utan, amit nem talalt. Az Arkenkovet kereste, de errol meg nem szolt senkinek. A torpok pancelokat, fegyvereket vettek le a falrol, es felfegyverkeztek. Thorin valoban kiralyi jelenseg volt aranylemezekkel kivert lancingben, aminek az ovet skarlatvoros kovekkel diszitettek, es eziist nyelii fejszevel a kezeben. - Zsakos ur! - kialtott Thorin. - Itt a jutalmad elso reszlete! Hajitsd el a regi kabatod, es vedd fel ezt! Ezzel Bilbora adott egy kicsi pancelinget, amit egy fiatal tiindehercegnek keszitettek regen. Acel-eziistbol kesziilt, amit a tiindek mithrilnek neveznek. Tartozott hozza egy gyongyokkel es kristalyokkal kivert 6v is. Egy konnyii, borbol kesziilt sisak keriilt a hobbit fejere, amit alulrol acelgyiiriikkel erositettek meg, es korben a szelen feher dragakovekkel diszitettek. "Csodalatosan erzem magam - gondolta -, de azt hiszem, eleg hihetetleniil nezek ki. Hogy nevetnenek rajtam otthon, a Dombon. Megis azt kivanom, barcsak keznel lenne egy messzelato!"

Barhogy is, Zsakos ur elmejere kisebb hatasa volt a kincsnek, mint a torpokere. Sokkal hamarabb, mint hogy a torpok belefaradtak volna a kincsvizslatasba, a hobbit leiilt a padlora, es idegesen toprengett azon, mi lesz ennek az egesznek a vege. "Sokat adnek ezekbol a draga serlegekbol - gondolta -, valami feliidito italert Beorn egyetlen fakupajabol!" - Thorin! - kialtott hangosan. - Mi a kovetkezo lepes? Vannak

fegyvereink, de mi haszna van barmilyen fegyvernek a Rettenetes Szmog ellen? Ezt a kincset meg nem nyertiik vissza. Meg nem aranyat keresiink, hanem a menekiiles utjat; es tul sokaig kisertettiik a szerencset! - Igazat szolsz! - valaszolt Thorin, ahogy magahoz tert. - Induljunk! Majd en vezetlek titeket. Ezer ev alatt sem felejtem el ennek a palotanak az utjait. Szolitotta a tobbieket, mind osszegyiiltek, a faklyakat a fejiik fole tartva athaladtak a nyitott ajtokon. Sokan vagyakozo pillantasokat vettetek visszafele. Csillogo panceljukat ismet a regi kopenyiikkel takartak el, fenyes

sisakjukra rongyos sapkajukat huztak. Libasorban mentek Thorin mogott, kicsi fenyek sora a sotetben, ami gyakran megallt, ekkor felve fiileltek a sarkany visszatertenek legkisebb zajara. Bar a regi diszitesek regen szetmallottak vagy elpusztultak, es jartaban-kelteben mindent bemocskolt es megperzselt a szornyeteg, Thorin ismert minden folyosot es minden fordulot. Hosszu lepcsoket masztak meg, majd befordultak es visszhangos jaratokban lefele mentek, ujra befordultak, egyre tobb es tobb lepcson mentek fel. Ezek sima, az elo kobol kivajt szeles lepcsok voltak. A torpok csak mentek es mentek felfele, nem talalkoztak eloleny nyomaval, csak arnyakkal, amelyek menekiiltek a huzatban lobogo faklyak fenye elol. A lepcsoket egyaltalan nem hobbit-labakra mereteztek, es Bilbo mar ugy erezte, nem tud tovabb menni, amikor a plafon hirtelen a magasba szokott, a faklyak fenyen is tul. Feher villanast lattak, ami egy nyflason keresztiil jott a

magasbol, a levego pedig kellemesebb volt. Halvany feny hullott elejiik

a hatalmas ajtokon keresztiil, amelyek megcsavarodva es felig megegve logtak a sarokvasakon. - Ez Thror hatalmas csarnoka - mondta Thorin. - Egy iinnepi csarnok es tanacsterem. A Fokapu mar nines messze. Athaladtak a romos termen. Asztalok korhadtak, szekek es padok fekiidtek felforgatva, elszenesedve, elpusztulva. Koponyak es csontok hevertek a padlon kancsok, talak, torott ivokiirtok kozott a porban. Ahogy meg tobb ajton mentek at a terem tavolabbi vege fele, viz hangja iitotte meg a fiiliiket, es a sziirke feny hirtelen kivilagosodott. - Itt sziiletik a Sebes Folyo - mondta Thorin. - Innen siet a kapuhoz. Kovessiik! A sziklafal egyik sotet nyilasabol forro viz bujt elo, kavarogva folyt egy sziik csatornaban, amit regi kezek iigyessege vajt, egyenesitett es melyitett ki. Mellette egy kovekkel kirakott ut futott, eleg szeles, hogy sok ember mehessen rajta egymas mellett. Gyorsan vegigfutottak rajta, befordultak egy szeles kanyarban, es ime! Elottiik ragyogott a napfeny. Egy magas boltiv emelkedett itt,

amelyen meg latszottak a regi vesetek darabjai, bar szettoredezett es megfeketedett. A kodos Nap sapadt fenyt kiildott a Hegy nyulvanyai koze, es arany sugarak estek a kovekre a kiiszob elott. Deneverek kavargo tomege, amit a faklyak fiistje felzavart almabol, suhant el folottiik. Ahogy elore ugrottak, a labuk megcsiiszott a toredezett kovon, ami sima volt es nyalkas a sarkany labatol. A viz zugva bukkant ki elottiik, es tajtekozva

huUott ala a volgybe. A foldre hajitottak a faklyakat, es vaksi szemekkel bamultak. Megerkeztek a Fokapuhoz, es Suhatag fele neztek. - Vegre! - mondta Bilbo. - Nem hittem volna, hogy egyszer kinezek ezen az ajton. Es soha nem remeltem, hogy egyszer ennyire oriilok majd, hogy lathatom a napot, es erezhetem a szelet az arcomon. De brrr! Ez a szel hideg! Az volt. Kemeny keleti szel fujt, a kozeledo tel fenyegetesevel. A szel a hegy karjai kozott kavargott a volgy fele, es a kovek kozott sohajtozott. A sarkanyjarta, fuUaszto barlangokban toltott ido utan most vacogtak a napfenyben. Bilbo hirtelen ugy erezte, nem csak faradt, hanem nagyon ehes is.

- Keso reggel lehet - mondta -, azt hiszem, nagyjabol reggeli-ido - mar ha van eheto reggeli. De nem hinnem, hogy Szmog kapujanak kiiszobe a legbiztonsagosabb hely az etkezeshez. Menjiink valahova, ahol egy ideig nyugton lehetiink! - Igazad van! - mondta Balin. - Es azt hiszem, tudom, merre kellene menniink: az oreg orhazhoz, ami a Hegy delnyugati sarkanal all. - Milyen messze van? - kerdezte a hobbit. - Ot oras gyaloglas, azt hiszem. Nehez ut lesz. A Kaputol indulo ut, ami a folyo bal partjan vezet, ugy tiinik, teljesen tonkrement. De nezz le oda! A folyo hirtelen elkanyarodik kelet fele Suhatag romvarosa elott. Azon a helyen regen egy hid allt, ami meredek lepcsokhoz vezetett, amelyek felvezettek a jobb parton, es tovabb egy uthoz, ami a Varjudomb fele vitt. Ott van (vagy volt) egy osveny, ami felvezetett az orhazhoz. Nehez lesz felmaszni oda, meg akkor is, ha a regi lepcso meg megvan. - Jaj nekem! - morgott a hobbit. - Meg tobb gyaloglas es maszas

reggeli nelkiil! Csak tudnam, hany reggelit es mas etkezest hagytunk ki abban a koszos, idotlen

lyukban? Valojaban ket ejszaka es koztiik egy nap telt el (nem teljesen elelem nelkiil), miota a sarkany osszezuzta a magikus ajtot, de Bilbo elvesztette a napok fonalat, nem tudta volna megmondani, hogy egy vagy het ejszaka telt el. - Ugyan, ugyan! - mondta Thorin nevetve, mert ujra feltamadt benne a lelkesedes, es csorgette a dragakoveket a zsebeben. - Ne hivd a lakhelyemet koszos lyuknak! Varj csak, amig kitakaritjuk es ujra feldiszitjiik! - Addig nem, amig Szmog el - mondta borusan Bilbo. - Tenyleg, hoi lehet? Egy jo reggelit adnek erte, ha megtudhatnam. Remelem, nem a hegy tetejen ul, es minket nez! Ez a gondolat nagyon zavarta a torpoket, es gyorsan egyetertettek abban, hogy Bilbonak es Balinnak igaza van. - El kell menniink innen - mondta Dori. - A szemeit a hatamon erzem. - Ez egy hideg es elhagyatott hely - mondta Bombur. - Inni lehet, de etelnek nem latom nyomat. Egy sarkany biztos mindig ehes egy ilyen videken. - Gyeriink! Gyeriink! - kialtoztak a tobbiek. - Kovessiik Balin osvenyet! A jobb kez fele eso sziklafal alatt nem volt ut, igy hat a kovek kozott botladoztak a folyo bal partjan. Az iiresseg es a pusztasag meg Thorin kedelyet

is ujra lehiitotte. A hid, amirol Balin beszelt, mar reg osszeomlott, a kovei nagyreszt mar csak sziklak voltak a hangos, sekely vizben. A folyon csak nehezen tudtak atkelni, megtalaltak az osi lepcsoket, es felmasztak a magas partra, Egy

kis meneteles utan kiertek a regi utra, es nemsokara egy mely, a sziklak kozott megbujo volgybe ertek; itt megalltak es pihentek egy ideig, olyan reggelit ettek, amilyen akadt, fokent cramot es vizet. (Ha tudni akarjatok, mi az a cram, csak annyit mondhatok, hogy nem ismerem a receptjet. Ez egy kekszfele, idotlen idokig friss marad, talpon tart, de nem tul izletes, igazsag szerint unalmas, csak ragogyakorlatnak jo. A Tavi-emberek keszitik hosszu utazasokra). Ezutan ismet elindultak; most az ut nyugat fele vezetett, elhagyta a folyot, es a Hegy del fele mutato nyulvanyanak hatalmas oldala mind kozelebb keriilt. Vegiil elertek a hegyi osvenyt. Meredeken kuszott felfele, lassan vanszorogtak egymas mogott libasorban, mig vegiil keso delutan elertek a hegygerinc tetejet,

es lattak, ahogy a teli nap lefele megy nyugaton. Itt talaltak egy sik teriiletet, ami harom oldalrol nyitott volt, falak nelkiil, de az eszaki oldalon sziklafal vedte, amiben egy ajtoszerii nyilas volt. Az ajtobol kelettol nyugatig be lehetett latni a videket. - Itt - mondta Balin - a regi idokben mindig ort allitottunk. A mogottunk levo ajto egy kobevajt kamraba vezet, amit orszobanak alakitottak ki. Tobb hasonlo hely is volt a Hegy kornyeken. A gazdagsag napjaiban nem volt nagy sziikseg az orszemekre, es az orok talan tulsagosan el lettek kenyeztetve maskiilonben korabban felfigyeltiink volna a sarkany kozeledesere, es a dolgok mashogy vegzodtek volna. Most megis menedeket talalhatunk itt egy idore, es sokat lathatunk anelkiil, hogy meglatnanak.

- Nines sok haszna, ha lattak, ahogy idejottiink - mondta Dori, aki folyamatosan a Hegy csucsat nezte, mintha azt varna, hogy Szmog ugy iiljon ott, mint egy madar a templomtornyon. - Ezt meg kell kockaztatnunk - mondta Thorin. - Ma mar nem mehetiink tovabb. A sziklakamraban szaznak is eleg hely lett volna, es beljebb volt meg

egy kisebb helyseg is, ami tavolabb volt a kiilso hidegtol. Elegge elhagyatott hely volt; meg a vadallatok sem hasznaltak Szmog uralmanak idejen. Itt letettek minden terhiiket, egyesek azonnal elnyultak a foldon, es elaludtak, de a tobbiek leiiltek a kiilso ajto kozeleben, es a terveikrol beszelgettek. A beszelgetesiik mindig visszatert egy dologra: hova lett Szmog? Nyugatra neztek, de nem lattak semmit. Keleten sem volt semmi, es del fele sem lattak nyomat a sarkanynak, de arrafele nagyon sok madar gyiilekezett. Ezt bamultak, es toprengtek; de nem jutottak kozelebb a megoldashoz meg akkor sem, mikor megjelentek az elso hideg csillagok.

14. fejezet 1 uz es VIZ Ha a torpokhoz hasonloan ti is tudni akarjatok, merre jart Szmog, akkor vissza kell menniink addig az esteig, amikor osszezuzta az ajtot, es diihosen elrepiilt, ket nappal ezelott. A tavon fekvo Esgaroth varos lakoi nagyobb reszt a hazaikban voltak, mert

a sotet kelet felol hideg szel fujt, de nehanyan a molokon setalgattak.

Ahogy mindig is szerettek, neztek a csillagokat, ahogy a to sima felszinen csillognak, mikor feljottek az egre. A varosbol a Maganyos Hegyet eltakartak az alacsony dombok a to tavolabbi vegenel, csak egy resen at lehetett latni, ahol a Sebes Folyo megerkezett eszak felol. Tiszta idoben is csak a magas csucsot lehetett latni, de csak neha neztek arra, mert meg a reggeli fenyben is rettento es baljos volt. Most eltiint, nem latszott, eltakarta a sotetseg. Hirtelen ujra felvillant a Hegy csucsa; egy rovid villanast lehetett latni, ami elhalvanyodott. - Nezzetek! - mondta valaki. - Megint a fenyek! Mult ejjel az orszemek lattak, ahogy felvillannak es kialszanak, ejfeltol egeszen hajnalig. Valami tortenik arrafele. - Talan a Hegy alatti Kiraly aranyat formaz - mondta egy masik. -Mar regen elment eszak fele. Itt az ido, hogy a dalok ujra igazza valjanak. - Milyen kiraly? - mondta egy harmadik komor hangon. - Nekem inkabb ugy latszik, hogy ez a Sarkany gyilkos tiize, az egyetlen Hegy alatti kiralye, a kit ismeriink. - Mindig ilyen nyomaszto dolgokrol beszelsz! - mondtak a tobbiek. -

Barmirol, aradastol a mergezett halakig. Gondolj valami vidamra! Hirtelen nagy fenyesseg latszott egy alacsony helyen a dombok kozott, es a to eszaki vege aranysziniire valtozott. - A Hegy alatti Kiraly! - kialtottak. - Kincse mint a Nap, eziistje mint a forras, a folyoja aranyat kap! A folyo aranyat hoz a Hegyrol! kialtoztak, es mindenhonnan nyilo ablakok, sieto labak zajat lehetett hallani.

Ismet hatalmas izgalom es lelkesedes kerekedett. De a komor hangu flcko sebesen a Mesterhez sietett. - A sarkany kozeledik, vagy legyek bolond! kialtott. - Romboljatok le a hidakat! Fegyverbe! Fegyverbe! Hirtelen megszolaltak a riadotrombitak, es visszhangot vertek a sziklas partokon. Az eljenzes elhallgatott, az orom felelemme valtozott. Igy tortenhetett, hogy a sarkany nem erte kesziiletleniil oket. Olyan gyorsan szallt, hogy nemsokara meglattak 6t: mint egy sebesen kozeledo tiizszikra, ami egyre hatalmasabbra es fenyesebbre no, es a legbolondabbak is tudtak, hogy a joslatok nagyon nem valtak be. De meg mindig volt egy kis idejiik. A varos minden csonakjat megtoltottek vizzel, minden harcos fegyvert fogott, minden nyilat es dardat elokeszitettek, es a szarazfoldre vezeto hidat elpusztitottak, mielott Szmog kozeledesenek szornyii robaja felerosodott, es a to vize tiizvorosen huUamzott, ahogy a rettento szarnyak elsuhantak folotte. Hallotta az emberek sikitasat, jajgatasat es kialtozasat, ahogy rajuk

tamadt; a hidak fele fordult, de megeloztek! A hid elpusztult, az ellensegei egy szigeten voltak a vizben, ami tul mely, sotet es hideg volt az izlesenek. Ha belemeriil, annyi goz es para szallt volna fel, ami napokra kodbe borithatta volna az egesz videket. De a to hatalmasabb volt nala, kioltotta volna a tiizet, mielott atkelhetett volna rajta. Bombolve csapott le ujra a varosra. Sotet nyilak felhoje roppent fel, csattogtak-csorogtek a pikkelyein es a dragakovein. A nyilak a leheletetol tiizet fogtak es sisteregve huUottak vissza a toba. Egyetlen tiizijatek sem

erhet fel annak az ejszakanak a latvanyaval. Az ijak pendiilesetol, a trombitak harsogasatol a sarkany diihe a tetofokara hagott, mig el nem vakitotta es meg nem orjitette 6t. Hosszu idon at senki nem mert harcba szallni ellene; most sem mertek volna, ha a komor hangu ferfi (a neve Bard) nem rohangalt volna fel-ala az ijaszokat biztatva, es nem siirgette volna a Mestert, hogy adjon parancsot az utolso nyflig tarto harcra. Tiiz tort elo a sarkany szajabol. Egy ideig a magasban korozott felettiik, bevilagitva az egesz tavat; a fak a parton rezszinben es vervorosben fenylettek, a melyfekete arnyekok a toviiknel tancoltak. Majd a sarkany lecsapott a nyilzapor

kozepen, haragjaban iigyet sem vetve a nyilakra, es nem is forditotta a pikkelyes oldalat az ellensegei fele, mert langokban akarta latni a varosukat. Langok csaptak fel a zsuptetokrol es a fagerendakrol, ahogy alaszallt, felemelkedett, es visszafordult, bar minden tetot alaposan elaztattak, mielott a varoshoz ert. Kezek szazai zuditottak vizet ujra, amikor csak egy szikra is felszokott. A sarkany megfordult. A farkaval egyet csapott, a Varoshaza tetejet szetmorzsolta es lerombolta. Kiolthatatlan langok csaptak magasra az ejszakaban. Ujabb roham, majd meg egy, es maris egy haz, majd egy masik allt langokban, es dolt ossze. Nem volt nyfl, ami megallithatta volna Szmogot, vagy jobban megsebezte volna, mint egy mocsari szunyog. Mar minden oldalon emberek ugraltak a vizbe. A piacteren noket es gyerekeket vittek a megrakott csonakokba. Elhajigaltak a fegyvereket. Siras es

gyasz hangjai hallatszottak ott, ahol nemreg az eljovendo boldogsagrol es a torpokrol zengtek dalok. Most az emberek atkoztak oket. Maga a Mester is az aranyozott csonakjahoz futott, abban remenykedve, hogy el tud menekiilni a ziirzavarban es ep borrel meguszhatja. Nemsokara az egesz varos kiiiriilt es leegett volna a to

vizeig. A sarkany ebben bizott. Csak az erdekelte, hogy be tudjanak szallni a csonakokba. Ott mar konnyeden levadaszhatta oket, vagy ehen halhattak volna a vizen. Csak probaljanak kimenni a partra, 6 varni fogja oket. Hamarosan az osszes partmenti erdot langba boritja, felperzsel es kiszarit minden mezot es legelot. De most jobban elvezte a varosi vadaszatot, mint barmit a korabbi evekben. De volt meg egy ijaszcsapat, akik kitartottak az ego hazak kozott. Bard volt a vezeriik, komor hangu, komor arcu; a baratai 6t vadoltak, hogy arvizet es mergezett halakat jovendolt, bar ismertek az erdemeit es a batorsagat. Tavoli leszarmazottja volt Girionnak, Suhatag uranak, akinek a felesege es a fia megszokott a Sebes Folyon a varos pusztulasakor. Most Bard egy hatalmas tiszafa ijjal harcolt, mig egy kivetelevel az osszes nyilat el nem lotte. A langok kozeledtek hozza. A tarsal kezdtek elhagyni 6t. Utoljara feszitette meg az ijat. Hirtelen valami a sotetbol a vallara szallt. Osszerandult - de csak egy oreg rigo volt. Felelem nelkiil a ferfi fiilehez hajolt, es hireket hozott neki. Bard

csodalkozva vette eszre, hogy erti a madar nyelvet; erre csak Suhatag nepenek leszarmazottai voltak kepesek.

- Varj! Varj! - mondta neki a madar. - Epp felkel a hold. Figyeld a godrot a sarkany bal mellenel, ahogy repiil es elfordul folotted! - Es mikozben Bard csodalkozva vart, a madar elmondta neki, mi tortent a Hegyen, es mindent, amit hallott. Ekkor Bard a fiileig huzta az ij hurjat. A sarkany visszafele korozott, alacsonyan repiilt, es ahogy kozeledett, a hold felkelt a keleti part folott, es eziistbe vonta a hatalmas szarnyait. - Nyil! - mondta az ijasz. - Fekete nyfl! Teged hagytalak utolsonak. Sosem hagytal cserben, en pedig mindig visszaszereztelek. Apamtol orokoltelek, 6 a sajat apjatol. Ha valoban az igazi Hegy alatti Kiraly kovacsai keszitettek, most szallj, es talalj celba! A sarkany meg egyszer elhuzott, meg alacsonyabban, mint korabban, es ahogy megfordult es lebukott, a hasa feheren fenylett a dragakovekrol visszaverodo holdfenyben - kiveve egy helyen. A hatalmas ij megpendiilt. A fekete nyil elroppent a hurrol, egyenesen a sarkany bal mellenel levo godor fele,

ahol a mellso labat messzire kinyujtotta. A nyil becsapodott, es eltiint a nyilhegy, a vesszo, es a toll is, olyan sebesseggel repiilt. Egy borzalmas kialtassal, ami megsiiketitette az embereket, kidontotte a fakat es szetzuzta a koveket, Szmog tiizcsovat lovellt a levegobe, megfordult, es lezuhant a magasbol. Pontosan a varosra esett. Vegso agoniajaban izze-porra zuzta. A to felmorajlott. Hatalmas goz csapott fel feheren az ejszakai, holdvilagos sotetben. Sisterges hallatszott, egy bugyogo-kavargo hang, majd csend lett. igy pusztult el Szmog es Esgaroth, de nem Bard.

A novekvo hold egyre magasabbra emelkedett, a szel egyre erosebb es hidegebb lett. A kavargo kodbol gorbe oszlopokat es felhoket formalt, nyugat fele hajtotta oket, hogy foszlanyokka szakadjanak a Bakacsinerdo elotti mocsarak folott. Ekkor latni lehetett a sok csonakot a to felszinen es a szel Esgaroth gyaszolo embereinek hangjat hozta. Sirattak az elvesztett varosukat, javaikat es a lerombolt hazaikat. De volt sok minden, amiert halasak lehettek volna, ha belegondolnak, bar akkor ezt nem lehetett volna elvarni toliik: az emberek legalabb haromnegyede elve megmenekiilt; az erdoik, a legeloik, az allataik es a

csonakok tobbsege sertetlen maradt; es a sarkany halott volt. Hogy ez mit jelentett, akkor meg nem tudtak. Gyaszolo csoportokba gyiiltek a nyugati parton, reszkettek a hideg szelben, elso panaszuk es haragjuk a Mester ellen iranyult, aki tul hamar magara hagyta a varost, mikozben nehanyan meg vedeni akartak. - Lehet, hogy jo esze van az iizlethez - foleg a sajat iizletehez mormogtak nehanyan -, de tehetetlen, ha valami komoly tortenik! Aldottak Bard batorsagat, es az utolso nagy loveset. - Barcsak ne halt volna meg mondta mindenki -, kirallya koronaznank! Bard, a Sarkanyolo, Girion verebol! Fajdalom, elvesztettiik! Es a beszelgetes kozepen egy magas alak lepett ki az arnyak koziil. Teljesen elazott, fekete haja vizesen tapadt az arcara es a vallara, a szemeben vad tiiz egett. - Bard nem veszett oda! - kialtotta. - A vizbe ugrott Esgarothbol,

mikor Rz ellenseg elpusztult. En vagyok Bard, Girion verebol; en oltem meg a sarkanyt! - Bard kiraly! Bard kiraly! - kialtoztak. A Mester a vacogo fogait csikorgatta. - Girion Suhatag ura volt, nem Esgaroth kiralya - mondta. - A Tovarosban mindig Mestert valasztottunk az oregek es bolcsek koziil, es nem

tiirtiik egyszerii harcosok uralmat. Hadd menjen "Bard kiraly" vissza sajat birodalmaba - batorsaga felszabaditotta Suhatagot, es semmi nem all vissza teresenek utjaba. Aki akar, vele tarthat, ha jobban kedvelik a hideg foldeket a Hegy arnyekaban, mint a to zold partjait. A bolcsek itt maradnak, es remelhetoleg ujjaepitik a varosunkat, es megint elvezni fogjak bekejet es gazdagsagat. - Bard kiralyt valasztjuk! - kialtottak a kozelben alio emberek valaszul. - Elegiink van az venekbol es a garasoskodokbol! - A tavolabb allok is rr csatlakoztak a kialtasokhoz: - Eljen az Ijasz, le a Penzeszsakokkal! mignem a larma mar a parton visszhangzott. rr - En lennek az utolso, aki lebecsiili Bardot, az Ijaszt - mondta ovatosan a Mester (mert Bard most a kozeleben allt). - Ma ejjel fohelyet erdemelt ki varosunk jotevoi kozott; es kierdemelte, hogy sok dalban orokitsek meg. De miert, 6 emberek - itt a Mester felemelkedett, nagyon hangosan es tisztan beszelt tovabb -, miert engem hibaztat mindenki? Mit vetettem, hogy le akartok

valtani? Ki ebresztette fel a sarkanyt almabol, ha megkerdezhetem? Ki kapott toliink gazdag ajandekokat es boseges segitseget, es elhitette veliink, hogy a regi dalok igazza valhatnak? Ki jatszott a lagy sziviinkkel es a

vagyainkkal? Mifele aranyat kiildtek nekiink a folyon jutalmul? Sarkanytiizet es pusztulast! Kitol kovetelhetnenk a karunk megteriteset, es segitseget az ozvegyeink es arvaink szamara? Ahogy lathatjatok, a Mester nem ok nelkiil kapta a poziciojat. A szavai hatasara az emberek pillanatnyilag elfeledkeztek az uj kiraly gondolatarol, a diihiik pedig Thorin es tarsai ellen iranyult. Vad es kemeny szavak hallatszottak sokfelol; es sokan azok koziil, akik a leghangosabban enekeltek a regi dalokat, most hangosan kiabaltak, hogy a torpok szandekosan elleniik zavartak fel a sarkanyt! - Bolondok! - mondta Bard. - Miert vesztegettek szot es indulatot azokra a boldogtalan teremtmenyekre? Biztos, hogy ok vesztek oda elsokent a tiizben, mielott Szmog hozzank jott volna. - Mikozben beszelt, a Hegy gazdatlanul, orizetleniil hevero meses kincsenek gondolata koltozott a szivebe, es elhallgatott. Elgondolkodott a Mester szavain, Suhatag ujjaepitesen, hogy arany

harangokkal tolti meg a varost, ha talalna megfelelo embereket. Vegiil ujra megszolalt: - Mester, ez most nem a diihos szavak ideje,vagy hogy a valtozas sulyos terveit merlegeljiik. Feladatunk van. Meg mindig teged szolgallak, bar egy ido utan talan ujra meggondolom szavaidat, es eszakra megyek azokkal, akik kovetnek engem. Ezzel elment, hogy segitsen a taborok elrendezeseben, valamint a betegek es seriiltek ellatasaban. A Mester haragos tekintettel nezett utana, es iilve maradt a foldon. Tobbet gondolkodott, mint beszelt, hacsak nem

akkor, amikor hangosan kiabalt az embereknek, hogy hozzanak neki elelmet es tiizet. Bard barmerre ment, mindenhol azt latta, hogy futotiizkent terjed a szobeszed az emberek kozott a temerdek kincsrol, ami most orizetleniil hever. Az emberek a vesztesegiek karpotlasarol beszeltek, amit a kincsbol kapnak majd, hatalmas vagyonrol, amelybol sok draga dolgot vehetnek delrol; ez nagyon felviditotta oket nehez helyzetiikben. Ez jol jott, mivel az ejszaka zord es nyomorusagos volt. Csak nehanyuknak jutott fedel (a Mesternek jutott egy), az elelem keves volt (meg a Mesternek sem jutott sok). Azok koziil, akik sertetleniil

megmenekiiltek a varos pusztulasabol, sokan megbetegedtek a viztol, a hidegtol, az ejszakai banattol, es kesobb meghaltak. A kovetkezo napokban sokan betegeskedtek es nagy ehinseg volt. Ekozben Bard atvette az iranyitast, es a sajat otletei szerint rendezte a dolgokat, bar mindig a Mester neveben. Nehez feladat volt az emberek kormanyzasa, a lakasok es a vedelem elokeszitese. Valosziniileg a legtobben odavesztek volna a telen, ami szorosan az osz nyomaban jart, ha nines keznel a segitseg. De a segitseg gyorsan jott; Bard azonnal gyors futarokat kiildott fel a folyon az Erdobe, hogy az Erdotiindek Kiralyanak segitseget kerje. Ezek a futarok mar egy vonulo sereget talaltak, bar meg csak ket nap telt el Szmog pusztulasa ota. A Tiindekiraly hire ket kapott a sajat futaraitol, es a madaraktol, amelyek szerettek a nepet, igy mar sokat tudott arrol, mi tortent. Valoban nagy volt a

felfordulas a szarnyas teremtmenyek kozott, amelyek a Sarkany Pusztajanak szelen eltek. A levego megtelt korozo madarrajokkal, gyors roptii kiildonceik ide-oda szalltak az egen. Az Erdo hataran fiityiiles, kialtozas es trillazas hallatszott. A Bakacsinerdoben terjedt a hir: "Szmog halott!" Levelek susogtak, fiileket

hegyeztek. Meg mielott a Tiindekiraly kilovagolt volna, a hir elert a Kodhegyseg fenyveseibe is; Beorn hallotta a fahazaban, az orkok tanacsot iiltek a barlangjaikban. - Attol tartok, most hallottunk utoljara Tolgypajzsos Thorinrol mondta a kiraly. - Jobban tette volna, ha a vendegem marad. Gonosz szel az tette hozza -, ami senkinek nem hoz semmi jot. - O sem felej tette el Thror gazdagsaganak legendajat. Igy tortenhetett, hogy Bard hirnokei mar uton talaltak, ahogy sok landzsassal es ijasszal vonult; sok varju gyiilt ossze folotte, mert azt gondoltak, ujra kitort a haboru, olyan, ami nagyon regen nem volt ezen a tajon. De a kiraly, mikor meghallotta Bard kereset, megkonyoriilt, mert jo es kedves nepek ura volt; igy a menet, ami eredetileg egyenesen a Hegy fele tartott, elfordult, es most a folyo menten a Hosszu Tohoz sietett. Nem volt elegendo csonak vagy tutaj a seregenek, igy kenytelenek voltak lassabban, gyalog menni; de hatalmas keszleteket kiildott elore a folyon. A tiindek konnyiileptiiek, es bar akkoriban nem voltak hozzaszokva a meneteleshez, es a foldek veszelyesek voltak az Erdo es a To kozott, gyorsan haladtak. Ot nappal a sarkany halala utan elertek a topartot, es meglattak a varos romjait. Orommel fogadtak oket, ahogy

kell, es az emberek a Mesterukkel az elen keszek voltak barmilyen

alkura a jovoben, hogy meghalaljak a Tiindekiraly segitseget. A terviik hamarosan elkesziilt. A nokkel, gyerekekkel es a betegekkel a Mester hatramaradt; vele maradt nehany mesterember es sok iigyes tiinde; ok fakat vagtak ki, osszegyiijtottek az Erdobol a folyon leusztatott ronkoket. Ezutan sok kunyhot emeltek a parton, a kozeledo tel ellen. A Mester iranyitasa alatt elkezdtek az uj varos tervezeset, amit minden korabbinal szebbre es nagyobbra terveztek, de nem a regi helyen. Eszakabbra koltoztek a parton; mert ettol fogva irtoztak a viztol, ahol a sarkany fekiidt. Tobbe nem tert vissza az aranyagyara, mozdulatlanul, kicsavarodva fekiidt a sekely vizben. Ott kesobb hosszu idon at lehetett latni a hatalmas csontjait nyugodt idoben, a regi varos romjai kozott. Csak kevesen mertek atkelni az atkozott helyen, es senki nem mert lemeriilni a borzongato vizbe, hogy felhozza a dragakoveket, amelyek kihullottak a rothado tetemebol. De minden hadra foghato ember es a Tiindekiraly seregenek legnagyobb resze felkesziilt, hogy eszakra vonuljon a Hegyhez. Igy tortent, hogy tizenegy nappal a varos pusztulasa utan a sereg eleje athaladt a kokapukon a to vegenel, es behatolt a puszta foldekre.

15. fejezet Gyulekeznek a felhok

Most terjiink vissza Bilbohoz es a torpokboz. Egyikiik egesz ejjel orkodott, de mikor eljott a reggel, a veszelynek semmi jelet nem lattak vagy hallottak. Viszont mind tobb madar gyiilt ossze. Csapatokban szalltak del felol; a varjak, amelyek meg a Hegy kornyeken eltek, sziinteleniil fent koroztek es karogtak. - Valami furcsa tortenik - mondta Thorin. - Elmult az oszi koltozesek ideje, es ezek a madarak mindig ezen a foldon elnek; ezek seregelyek es pintyrajok; a tavolban pedig sok dogevot latok, mintha egy csata zajlana! Hirtelen Bilbo megszolalt: - Megint itt van az oreg rigo! kialtotta. Ugy latszik, megmenekiilt, mikor Szmog osszezuzta a hegyoldalt, de nem hiszem, hogy a csigak is tuleltek! Valoban az oreg rigo volt, ahogy Bilbo is mondta. Hozzajuk repiilt, es letelepedett egy kozeli sziklan. Csapkodott a szarnyaival es enekelt; majd oldalra hajtotta a fejet, mintha figyelne; majd ujra enekelt, es ujra figyelt. - Azt hiszem, mondani akar valamit nekiink - mondta Balin -, de nem tudom kovetni az effele madarak beszedet, mert gyors es nehez. Te ertesz valamit belole, Zsakos? - Nem tul sokat - mondta Bilbo (az igazat megvallva egyaltalan nem ertett

belole semmit) -, de az oreg ficko nagyon izgatottnak tiinik. - Barcsak varju volna! - mondta Balin. - Azt hittem, nem szereted oket! Mintha feltel volna toliik, mikor idefele jottiink. - Azok hollok voltak! Csunya, gyanakvo tekintetii joszagok, es

gorombak is. Biztos hallottad, hogyan hivtak benniinket. De a varjak masok. Regen nagy baratsag volt koztiik es Thror nepe kozott; gyakran titokban hoztak hireket, es fenyes dolgokkal jutalmaztak oket, amiket elrejtettek a feszkeikben. - Hosszu evekig elnek, jo az emlekezetiik, es a bolcsessegiiket atadjak a gyermekeiknek is. Sokat ismertem a sziklak varjai koziil, mikor meg torp-gyerkoc voltam. Ezt a magaslatot is Varjudombnak hivjak, mert itt elt egy boles es hires par: az oreg Care es a felesege; az orszoba folott laktak. De nem hiszem, hogy elnek meg itt ebbol a regi fajtabol. Epp, mikor befejeztek a beszelgetest, az oreg rigo nagyot kialtott, es abban a pillanatban elrepiilt. - Lehet, hogy mi nem ertjiik 6t, de ez az oreg madar biztosan ert minket mondta Balin. - Figyeljetek, es lassuk, mi tortenik. Nemsokara szarnycsapkodas hallatszott, a rigo visszatert; es vele jott egy

nagyon elaggott madar. Majdnem vak volt, alig birt repiilni, a feje teteje kopasz. Egy hatalmas meretii, oreg varju volt. Merev testtel szallt le elottiik, lassan meglebbentette a szarnyat, es meghajolt Thorin fele. r - O Thorin, Thrain fia es Balin, Fundin fia - karogta (es Bilbo megertette, mert normalis nyelvet hasznalt, nem madar-beszedet). Roac vagyok. Care fia. Care mar meghalt, de regen te nagyon jol ismerted. Szaz, es meg harmincot ev telt el, miota kibujtam a tojasbol, de nem felejtettem el, amit apam mondott nekem. Most en vagyok a Hegy nagy varjainak vezere. Kevesen vagyunk, de meg emleksziink az osi Kiralyra a Hegy alatt. Nepem tobbsege tavol

van, mert nagy dolgok tortentek delen - nemelyik oromteli neked, masokat nem fogsz annyira jonak tartani. - Ime! A madarak ismet a Hegynel es Suhatagnal gyiilekeznek delrol, keletrol es nyugatrol, mert elterjedt a hir, hogy Szmog halott! - Halott! Halott? - kialtoztak a torpok. - Halott! Akkor ok nelkiil feltiink - es a kincs a mienk! Mindannyian felugrottak, es oromiikben korbe-korbe ugrandoztak. - Igen, halott - mondta Roac. - A rigo - toUai sose hulljanak ki -, latta

meghalni, igy bizhatunk a szavaban. Latta, hogy elesett az Esgaroth embereivel vivott csataban, harom ejszakaval ezelott, mikor felkelt a Hold. Beletelt egy kis idobe, mire Thorin le tudta csendesiteni a torpoket, hogy rr hallhassak a varju hireit. O pedig, miutan elmondta, hogyan zajlott le a csata, tovabb folytatta: - Ennyit az oromrol, Tolgypajzsos Thorin. Biztonsagban visszaterhetsz a csarnokaidba; az osszes kincs a tied - pillanatnyilag. De sokan gyiilnek ide a madarakon kiviil. Az orzo halalanak hire mar messzire jutott, es Thror gazdagsaganak legendaja nem veszett el a sok ev alatt; sokan szeretnenek reszt a zsakmanybol. A tiindek egyik serege mar uton van, dogevo madarak kiserik oket csata es meszarlas remenyeben. A Tonal az emberek arrol suttognak, hogy a gyaszukert a torpok a felelosek; otthonaik elvesztek, sokan meghaltak, Szmog elpusztitotta a varosukat. Azt gondoljak, a kincsbol karpotlast kaphatnak, akar eltek, akar meghaltatok. - Sajat bolcsessegednek kell kivalasztani az utat, de tizenharom

csak kis maradeka Durin hatalmas nepenek, amely egyszer itt elt, de mostanra szetszorodott a vilagban. Ha hallgatsz a tanacsomra, nem bizol a Taviemberek Mestereben, inkabb abban, aki lelotte a sarkanyt az ijaval. O Bard, Suhatag nepebol, Girion verebol; komor ember, de igaz. Szeretnenk ujra beket latni a torpok, az emberek es a tiindek kozott, annyi pusztulas utan; de ez sok aranyadba keriilhet. Szolottam. Ekkor feltort Thorin diihe: - Koszonetiink illet teged Roac, Care fia. Rolad es nepedrol nem fogunk megfeledkezni. De az aranyunkbol sem tolvajlassal, sem erovel nem vihet el senki, ameddig eletben vagyunk! Meg is kernelek, ha koziiletek valaki meg eros szarnyu es fiatal, hogy kiildjetek hirnokoket rokonainkhoz eszakra a hegyekbe, innen nyugatra es keletre, es beszeljetek nekik a nehezsegeinkrol. De keressetek foleg unokatestveremet, Daint a Vasdombokban, mert sok, jol felfegyverzett torpje van, es 6 lakik legkozelebb ehhez a helyhez. Kerjetek, hogy siessen! - Nem mondom, hogy ez a gondolat jo vagy rossz - karogta Roac -, de megteszem, amit csak lehet. - Ezzel lassan elrepiilt. - Most vissza a Hegyhez! - kialtotta Thorin. - Nines vesztegetnivalo idonk! - Es nines sok eszegetnivalo elelmiink sem! - kialtott fel Bilbo, aki

mindig gyakorlatias volt az ilyen dolgokban. Barhogy is, ugy erezte, hogy a sarkany halalaval tenylegesen befejezodott a kaland - ebben nagyot tevedett -, es a raeso haszon legnagyobb reszet odaadta volna, csak hogy bekesen rendezodjenek ezek a dolgok. - Vissza a Hegyhez! - kialtottak a torpok, mintha nem is hallottak

volna Bilbot, tehat neki is veliik kellett mennie. Mivel mar hallottatok mi tortent kozben, latni fogjatok, hogy a torpoknek maradt meg nehany napjuk. Meg egyszer bejartak a barlangokat, es ugy talaltak (ahogy vartak), hogy csak a Fokapu maradt nyitva; Szmog minden mas bejaratot (termeszetesen a kicsi titkos ajto kivetelevel) regen elpusztitott es eltorlaszolt, nyomuk sem maradt. Kemeny munkaba fogtak, hogy megerositsek a fobejaratot, es hogy ujjaepitsek az utat, ami onnan indult. Boseggel talaltak szerszamokat, melyeket a banyaszok, kofejtok es epitok hasznaltak regen; ezekben a munkakban a torpok meg mindig nagyon kepzettek voltak. Ahogy dolgoztak, a varjak folyamatosan hireket hoztak nekik. Igy tudtak meg, hogy a Tiindekiraly elfordult a To fele, igy egy kis lelegzethez

jutottak. Ami ennel is jobb, meghallottak, hogy harom ponijuk megmenekiilt, es most fel-ala koboroltak a Sebes Folyo partjan, nem messze onnan, ahol a keszleteik maradekat hagytak. Igy mikozben a tobbiek a munkat folytattak, egy varju iranyitasaval elkiildtek Filit es Kilit, hogy talaljak meg a ponikat, es hozzanak vissza mindent, amit csak tudnak. Negy napja elmentek, mikor megtudtak, hogy a Tavi-emberek es a tiindek egyesitett serege a Hegy fele siet. De most mar tobb remenyiik volt: az elelem (nagyreszt persze cram, amit mar nagyon untak, de az is jobb volt a semminel) tobb hetre elegendo, ha beosztjak. A kaput negyszogletes, habarcs nelkiil rakott kovekbol alio fallal torlaszoltak el, ami nagyon vastag volt, es magas a

kapunyilasnal. Lyukak voltak a falon, amiken keresztiil ki tudtak nezni (vagy loni), de bejarat sehol. Letrakon masztak ki es be, a csomagokat kotelekkel huztak fel. A folyo nyilasahoz egy alacsony boltivet terveztek az uj fal alatt. De a bejarat kozeleben ugy tereltek el a keskeny folyoagyat, hogy egy szeles to teriilt el a hegy falatol a zuhatagig, ahol a folyo Suhatag fele tartott. A Kaput uszas nelkiil most mar csak a szirt egyik keskeny parkanyan lehetett megkozeliteni, a fal felol nezve a jobb oldalon. A ponikat csak a regi

hid folotti lepcsok elejeig hoztak, mindent lepakoltak roluk, megkertek oket, hogy terjenek vissza a gazdajukhoz, igy lovas nelkiil visszakiildtek mindet delre. Egyik ejszaka hirtelen sok fenypont tiint fel, mintha tiizek es faklyak lennenek elottiik messze delen, Suhatagban. - Megjottek! - kialtott Balin. - Es nagyon nagy a taboruk. Biztos napnyugta alatt ertek be a volgybe, a folyo ket partja menten. Azon az ejszakan a torpok keveset aludtak. Meg halvany volt a reggel, mikor egy tarsasagot lattak kozeledni. A fal mogiil figyeltek, ahogy elerik a volgy veget, es lassan felkapaszkodnak. Nemsokara lattak, hogy a csapat harcra kesz, felfegyverzett Tavi-emberekbol es tiinde ijaszokbol all. Vegiil a legelorebb levok felmasztak a leomlott koveken, es felbukkantak a zuhatag tetejenel. Nagy volt a meglepetesiik, mikor meglattak a tavat maguk elott, es az eltorlaszolt Kaput, ahol az ujonnan faragott kovekbol epiilt fal allt. Ahogy ott alltak egymashoz beszelve es mutogatva, Thorin lekialtott hozzajuk: - Kik vagytok - szolalt meg nagyon nagy hangon -, hogy mintha

haboruban lennetek, ugy jottok Thorinnak, Thrain flanak, a Hegy alatti Kiralynak a kapuja ele? Ok nem valaszoltak. Nehanyan gyorsan visszafordultak, a tobbiek, miutan egy ideig a Kaput es a vedmiiveket bamultak, hamarosan kovettek oket. Azon a

napon a tabor elkoltozott, pentosan a Hegy nyulvanyai koze. A sziklak visszhangoztak az eneklo hangokat, ilyet mar nagyon sok ideje nem hallottak. Hallatszott a tiinde-harfak hangja is, es az edes dallamoke; ahogy felert hozzajuk a visszhang, ugy tiint, hogy a csipos levego felmelegedett, es halvanyan ereztek az erdei viragok tavaszi illatat. Ekkor Bilbo szeretett volna megszokni a sotet erodbol, lemenni es csatlakozni a jokedvhez es a tiiz koriili mulatsaghoz. Nehanyan a fiatalabb torpok koziil is erre hajlottak, es arrol suttogtak, hogy barcsak mashogy alakultak volna a dogok, es baratkent iidvozolhetnek ezeket a nepeket; de Thorin morgolodott. Most a torpok is elohoztak a kincsbol visszaszerzett hangszereket, es zeneltek, hogy megenyhitsek a szivet. De a daluk nem olyan volt, mint a tiindeke, sokkal inkabb olyan, mint amit korabban Bilbo hobbit-iiregeben jatszottak. Koszal-sotet nagy hegy hava, Orvendj - a Kiraly tert haza! Kardja vert hany, s im, a Sarkany Pusztul - mint ellene hada. Fogd a kardod, landzsad, ijad, Tegezedbol rantsd ki nyilad! A kapun tul szenvedes dul.

Hevits, te kincs, uj nap virrad! Hires osok torp-varazsa Poroly harang-harsogasa Tarnajukban mely almukban Takarja a foldek arnya. Eziist-nyakek - csillagvirag

Virult rajta - feny-koronak Sarkany-langja; szove raja Arany nap, eziist holdvilag. A hegy tronjat megszabaditsd! Vandor neped sziv-tiizet szitsd! Uzenj menten, szel-sebesen Meg nines keso - nepedet hivd! Hivlak most a nagy hegyen at: Os barlangban talalsz hazat! A Kapunal: en, a Kiraly Arannyal vert kezem megald. Koszal-sotet nagy hegy hava, Orvendj - a Kiraly tert haza! Kardja vert hany, s im, a Sarkany Pusztul - mint ellene hada.

Ez a dal lathatoan tetszett Thorinnak, ujra mosolygott es vidam lett; elkezdte mericskelni a tavolsagot a Vasdombokig, es talalgatta, mennyi idobe telik Dainnak, hogy elerje a Maganyos Hegyet, ha azonnal utnak indul, amint megkapta az iizenetet. Bilbo szive viszont elszomorodott az enek es a beszed miatt: mindketto tiilsagosan haboru-szagiinak tiint. Masnap koran reggel lattak, hogy egy landzsasokbol alio csapat atkel a folyon, es felfele menetel a

volgyben. A Tiindekiraly zold zaszlojat es a To kek lobogojat hoztak magukkal, es addig mentek, mig oda nem ertek a Fokapu elott alio falhoz. Thorin ismet hangosan rajuk kialtott: - Kik vagytok, akik haborura keszen vonultok Thorinnak, Thrain fianak, a Hegy alatti Kiralynak a kapujahoz? - Most megjott a valasz is. Egy magas ferfi lepett elo, haja sotet, az area komor, es igy

kialtott: Udv Thorin! Miert kerited el magad, mint egy rablo a raktarban? Meg nem vagyunk ellensegek, es oriiliink, hogy remenyeinken tul eletben talalunk. Ugy jottiink, hogy nem szamitottunk barki elore itt; es most, hogy talalkozunk, volna mirol targyalni es tanacskozni. - Ki vagy, es mirol akarsz targyalni? - Bard vagyok, az en kezemtol pusztult el a sarkany es szabadult fela kincsed. Ez nem olyan dolog, ami teged is erint? Ezen kiviil jog szerint Suhatag uranak, Girionnak az orokose vagyok, es a te kincseid kozott jocskan van Girion csarnokainak es varosanak gazdagsagabol, amit az oreg Szmog elrabolt. Ez nem olyan iigy, amirol beszelniink kellene? Tovabba utolso csatajaban Szmog elpusztitotta Esgaroth nepenek hazait, es en meg mindig a Mesteriiket szolgalom. Az 6 neveben beszelek, es kerdezem, hogy osztozol-e a nepevel a banatban es nyomorusagban? Ok segitettek neked, mikor sziikseget szenvedtel, es viszonzasul eddig csak pusztulast hoztal rajuk, bar ketsegteleniil nem akarattal. Ezek a szavak szepek es igazak voltak, bar biiszken es komoran mondtak ki oket; Bilbo azt gondolta, hogy Thorin azonnal elismeri a benniik rejlo igazsagot.

Arra termeszetesen nem szamitott, hogy barki emlekezne arra, hogy 6 fedezte fel a sarkany gyenge pontjat; pedig ez is igaz volt, mert valoban soha

senki nem emlekezett ra. De Bilbo nem szamolt az arany hatalmaval, amin a sarkany sokaig kotlott, sem a torp-szivekkel. Az elmult napokban Thorin hosszu orakat toltott a kincstarban, es a kapzsisag erot vett rajta. Bar fokent az Arkenkovet kereste, eszrevett sok mas csodas dolgot is, amelyek ott fekiidtek, es amelyekben ott volt a regi munka emleke es a nepenek banata. - A legrosszabb iiriigyet hagytad utoljara, es ezt tetted a fo helyre valaszolt Thorin. - A nepem kincsere senki emberfia nem formalhat jogot, csak mert Szmog, aki ellopta toliink, oket is megfosztotta eletiiktol vagy otthonuktol. Ez nem a sarkany kincse volt, igy a gonosz tetteit nem lehet ezzel jovatenni. A Tavi-emberektol kapott javak es a segitseg ara meg lesz fizetve - a megfelelo idoben. De semmit, meg egy lyukas garast sem adunk fenyegetes vagy eroszak hatasara. Amig egy fegyveres sereg all az ajtonk elott, ugy tekintiink ratok, mint ellensegekre es tolvajokra. Azon gondolkodom, megkerdezlek, milyen reszt adtal volna a rokonainknak, ha a kincset orizetleniil, minket pedig legyilkolva

talaltal volna? - Jogos kerdes - valaszolt Bard. - De ti nem vagytok halottak, mi pedig nem vagyunk rablok. Ezenfeliil a gazdagok a sziiksegesnel jobban is megkonyoriilhetnek a bajbajutottakon, akik a baratsagukba fogadtak, mikor sziikseget szenvedtek. Es a tobbi kerdesem is valasz nelkiil maradt. - Ahogy mondtam, nem targyalok fegyveresekkel a kapum elott.

Foleg nem a Tiindekiraly embereivel, akirol nincsenek kedves emlekeim. Ebben a vitaban nines keresnivalojuk. Tiinjetek el, mielott a nyilaink kiroppennek! Ha ujra beszelni kivansz velem, eloszor kiildd vissza a tiindek sereget az erdobe, ahova tartoznak, majd gyere vissza, es tedd le a fegyveredet, mielott a kiiszobomhoz kozelitesz. - A Tiindekiraly a baratom, segitett a To emberein sziiksegiik idejen, bar nem tartozott semmivel, csak baratsaggal - valaszolt Bard. - Adunk idot, hogy megband a szavaidat. Szedd ossze a bolcsesseged, mielott visszateriink! - Ezzel elindult, es visszatert a taborba. Sok ora elteltevel a zaszlovivok visszatertek, trombitasok alltak elo, es ezt harsogtak:

- Esgaroth es az Erdo neveben - kialtott egyikiik -, szolunk Tolgypajzsos Thorinhoz, Thrain fiahoz, aki a Hegy alatti Kiralynak vallja magat, es kerjiik, jol fontolja meg az eloadott kereseinket, vagy ellensegiinknek nyilvanitjuk. Legalabb a kincs egy tizenketted reszet adja at Bardnak, a sarkanyolonek, es mint Girion orokosenek. Ebbol a reszbol Bard maga jarul hozza Esgaroth megsegitesehez; de ha Thorin el akarja nyerni a kornyezo foldek baratsagat es tiszteletet, ahogy osei is annak idejen, adjon valamennyit a sajatjabol, hogy jobbitson a To embereinek helyzeten. - Ekkor Thorin felkapott egy szaruijat, es kilott egy nyilvesszot a hirnokre. A vesszo beleallt a pajzsba, es ott rezgett benne. - Mivel ilyen valaszt adtal - kialtott valaszul a hirnok -, a Hegyet

ostrom ala vessziik. Senki sem juthat ki onnan, amig fegyversziinetet nem kersz, es nem akarsz targyalni. Nem fogunk fegyvert ellened, de itt hagyunk az aranyaddal. Edd meg, ha akarod! Ezzel a hirnokok gyorsan visszaindultak, es otthagytak a torpoket, hogy

atgondoljak a helyzetet. Thorin annyira komor lett, hogy a tobbiek meg ha akartak volna, akkor sem mertek volna ellenkezni vele; viszont a legtobben osztottak a velemenyet - kiveve talan az oreg, kover Bomburt, Filit es Kilit. Bilbo termeszetesen nem ertett egyet az esemenyek ilyen alakulasaval. Mostanra mar tobb mint elege volt a Hegybol, es az, hogy ostrom ala veszik, nagyon nem tetszett neki. - Meg mindig biizlik az egesz hely a sarkanytol - morogta magaban -, emelygek tole. A cram pedig mar egyszeruen nem megy le a torkomon.

16. fejezet Tolvaj az ejszakaban A napok csigalassusaggal teltek. Sokan a torpok koziil a kincsek felhalmozasaval es rendezgetesevel toltottek az idejiiket. Thorin beszelt nekik Thrain Arkenkoverol, es mohon kerte oket, hogy keressek minden sarokban. - Mert apam Arkenkove - mondta - egymagaban tobbet er egy folyonyi aranynal, nekem pedig mindennel dragabb. Az egesz kincsbol ezt a kovet magamnak akarom, es mindenkin bosszut allok, aki megtalalja, es maganak tartja meg.

Bilbo hallotta ezeket a szavakat, es kezdett felni. Azon gondolkodott, mi tortenne, ha megtalalnak a kovet azokba a rongyos kendokbe csavarva, amiket parnanak hasznalt. Akarhogy is, Bilbo nem beszelt rola, mert ahogy a napok

faradtsaga sulyosabban nehezedett ra, egy terv kezdett kialakulni a kicsi fejeben. Igy mentek a dolgok egy ideig, mikor a varjak hirt hoztak, hogy Dain es tobb, mint otszaz torp, akik a Vasdombokbol siettek felejiik, mar kevesebb, mint ketnapi jarofoldre vannak Suhatagtol, es eszakkelet felol kozelednek. - De nem erhetik el a Hegyet eszrevetleniil - mondta Roac -, es attol tartok, csata lesz a volgyben. Nem tartom jonak ezt a gondolatot. Bar kemeny nep, nem valoszinii, hogy legyozik a titeket ostromlo sereget; de ha sikeriil is nekik, mit nyertek vele? A tel es a ho gyorsan kozeledik mogottiik. Hogy lesz elelmed a kornyezo foldek baratsaga es joakarata nelkiil? A kincs a halalodat okozhatja, bar a sarkany mar nines tobbe! De ez nem hatott Thorinra. - A tel es a ho fogat megerzik mind a tiindek, mind az emberek - mondta -, es latni fogjak, hogy a szallasuk a Pusztasagban nagyon nyomorusagos. A barataimmal a hatukban es a tellel a nyakukon talan nyajasabb hangon akarnak majd targyalni. Azon az ejszakan Bilbo elhatarozta magat. Az eg fekete volt es holdtalan. Mikor teljes lett a sotetseg, behuzodott egy belso kamra egyik sarkaba a kapu kozeleben, elohuzott egy kotelet a batyujabol, valamint egy rongyba csavarva az Arkenkovet. Ezutan felmaszott a fal tetejere. Csak Bombur volt ott, 6

volt a soros az orsegben, es a torpok egyszerre csak egy ort allitottak.

- Borzaszto hideg van! - mondta Bombur. - Barcsak itt is tiizet gyujthatnank, mint ott lent a taborban. - Bent eleg meleg van - valaszolt Bilbo. - Lefogadom; de ejfelig ide vagyok kotve - morgott a kover torp. Mindent egybeveve szomoru iigy. Nem mintha mernek ellenkezni Thorinnal nojon hosszura a szakalla -, de mindig is vastag nyaku torp volt. - A labaim viszont elgemberednek - mondta Bilbo. - Elegem van a lepcsokbol es a kofolyosokbol. Mit meg nem adnek, ha fiivet erezhetnek a labujjaim kozott! - Es en mit adnek, ha egy jo eros italt onthetnek le a torkomon, meg egy puha agyert egy jo vacsora utan! - Ezt nem adhatom meg neked, amig tart az ostrom. De regen voltam mar orsegben, atveszem a helyed, ha akarod. Ma ejjel nem tudok aludni. - Jo cimbora vagy Zsakos ur, es orommel elfogadom az ajanlatodat. Ha van barmi erdemleges, eloszor engem ebressz fel, jol jegyezd meg! A bal oldali belso kamraban leszek, nem messze. - Akkor menj! - mondta Bilbo. - Ejfelkor felebresztelek, te pedig felkeltheted a kovetkezo ort. - Ahogy Bombur eltiint. Bilbo felhuzta a rr rr r J gyurujet, megszoritotta a kotelet, lecsuszott a falon es elment. Koriilbeliil 6t oraja volt. Bombur aludt (barmikor tudott aludni, es az erdei kaland ota mindig

megprobalta felidezni az akkor latott csodas almait); a tobbiek Thorinnal voltak elfoglalva. Nem volt valoszinii, hogy barmelyikiik, akar meg Fill vagy Kill is kimenjen a falhoz, amig nem keriil ra a son Nagyon sotet volt, es egy ido utan, mikor elhagyta az ujonnan epitett utat es lemaszott a folyo also szakaszahoz.

ataj idegen lett a szamara. Vegiil elert a kanyarhoz, ahol at kellett kelnie a vizen, ha el akart jutni a taborhoz, ahogy tervezte. A folyo medre ott sekely volt, de mar szeles, es a sotetben valo atkeles nem volt konnyii a kicsi hobbitnak. Mar majdnem atert, mikor elvetette a lepest egy kerek kovon, es nagy csobbanassal a hideg vizbe esett. Alig maszott ki a tulso partra, reszketett es priiszkolt, mikor tiindek jelentek meg fenyes lampasokkal a keziikben, es a zaj okat kerestek. - Ez nem hal volt! - mondta az egyik. - Egy kem van itt valahol. Takarjatok el a fenyeket! Tobbet segit neki, mint nekiink, ha az a furcsa kis teremtmeny az, akirol azt mondjak, hogy a szolgajuk. - Igen, a szolgajuk - priiszkolt Bilbo; a priiszkoles kozepen hangosan

tiisszentett, es a tiindek azonnal a hang kore gyiiltek. - Adjatok fenyt! - mondta a hobbit. - Itt vagyok, ha engem akartok! Lehuzta a gyiiriijet es kibukkant egy szikla mogiil. A meglepetes ellenere gyorsan elfogtak. - Ki vagy? Te vagy a torpok hobbitja? Mit csinalsz itt? Hogy tudtal ilyen messzire jutni, at az oreinken? kerdeztek egymas utan. - Zsakos Bilbo vagyok - valaszolt -, Thorin tarsa, ha tudni akarjatok. Latasbol jol ismerem a kiralyotokat, bar 6 talan nem ismerne meg. De Bard emlekezni fog ram, es pontosan Bard az, akit latni akarok. - Igazan? - kerdeztek a tiindek. - Es milyen iigyben? - Barmi is az, legyen az en dolgom jo tiindeim. De ha valaha is vissza akartok jutni az erdeitekbe errol a hideg, szomoru videkrol - valaszolt a hobbit reszketve -, csendesen vigyetek egy tiiz kozelebe, ahol

megszaritkozhatok - utana hadd beszeljek a vezereitekkel a leheto leggyorsabban. Csak egy-ket folos Oram van. Igy tortenhetett, hogy ket oraval a Kaputol tortent szokese utan Bilbo a meleg tiiz mellett tilt egy nagy sator elott, mellette kivancsi tekintettel a Ttindekiraly es Bard. Egy hobbit ttinde-pancelban, reszben egy regi lepedobe csavarva; ez valami uj volt nekik.

- Hat tudjatok - mondta Bilbo a legjobb tizleti modoraban -, ezek lehetetlen dolgok. Szemely szerint en belefaradtam az egesz tigybe. Azt kivanom, barcsak ismet nyugaton lehetnek a sajat hazamban, ahol a nepek sokkal ertelmesebbek. De ebben az tigyben erdekeltsegem van - egy tizennegyed resz, hogy pontos legyek, egy level szerint, amit szerencsere azt hiszem, megtartottam. A regi kabatja egyik zsebebol (ezt meg mindig a pancel folott viselte) elohuzta Thorin gyiirott es osszehajtogatott levelet, amit a torp a kandallon alio ora ala rakott majusban! - Reszesedes a haszonbol, jol jegyezzetek meg - folytatta a hobbit. Ezzel tisztaban vagyok. Szemely szerint en kesz vagyok minden koveteleseteket alaposan atgondolni, es levonom a teljes osszegbol, mielott megkerem a sajat reszem. Viszont ti nem ismeritek annyira Tolgypajzsos Thorint, mint en. Biztosithatlak, 6 kesz ra, hogy ehezve tiljon egy aranykupacon addig, amig ti itt tiltok. - Hat csak tegye! - mondta Bard. - Egy ilyen bolond megerdemli, hogy ehezzen.

- Ez igaz - mondta Bilbo. - Ertem az allaspontodat. De ekozben a tel gyorsan kozeledik. Nemsokara megerkezik a ho, es az elelem potlasa nehez lesz szerintem meg a tiindeknek is. Es lesznek tovabbi nehezsegek is. Nem hallottatok meg Dainrol es a Vasdombok torpjeirol? - De igen, nagyon regen; de ennek mi koze hozzank? - kerdezte a Tiindekiraly. - Szerintem nagyon is sok. Ugy latszik, vannak olyan informacioim, ami nektek nines. Elmondhatom, hogy Dain kevesebb, mint ketnapi jarofoldre van innen, es legalabb otszaz zord torp van vele - sokuknak vannak tapasztalatai a szornyii torp-ork haborukrol, amirol ketsegteleniil hallottatok. Ha megerkeznek, komoly bajban lesztek. - Miert mondod el ezt nekiink? Elarulod a barataidat, vagy fenyegetsz minket? - kerdezte komoran Bard. - Kedves Bard! - nyoszorgott Bilbo. - Ne siess annyira! Meg soha ne talalkoztam ennyire gyanakvo nepekkel! Egyszeriien azt akarom, hogy senkinek se essen baja. Most teszek nektek egy ajanlatot. - Halljuk! - mondtak mindketten. - Latni fogjatok! - mondta a hobbit. - Ez az! - elovette az Arkenkovet, es

kicsomagolta. Meg a Tiindekiraly is, akinek a szeme hozzaszokott a csodas es szep dolgokhoz, csodalkozva allt fel. Bard is neman, elbiivolten bamulta. Olyan volt, mintha egy gombot megtoltottek volna holdfennyel, es a fagyosan ragyogo csillagok fenyere akasztottak volna a szemiik elott. - Ez Thrain Arkenkove - mondta Bilbo -, a Hegy szive, es Thorin szive is.

Egy folyonyi aranynal is tobbre becsiili. Nektek adorn. Segiteni fog az iizletelesben. - Ezzel Bilbo, nem borzongas nelkiil, nem vagyakozo pillantas nelkiil, de atadta a varazslatos kovet Bardnak, aki a kezeben tartotta es bamulta. - De hogyhogy a tied, es nekiink adhatod? - kerdezte vegiil erolkodve. - Nos hat - mondta a hobbit kenyelmetleniil -, nem pontosan az enyem, de, nos, ezzel megvaltanam a reszemet. Talan tolvaj vagyok - legalabbis ezt mondjak: szemely szerint en nem ereztem magam annak - de en remelhetoleg becsiiletes tolvaj vagyok, tobbe-kevesbe. Akarhogy is, most visszamegyek, es a torpok azt tesznek velem, amit akarnak. Remelem, hasznat veszitek. A Tiindekiraly ujult csodalattal nezett Bilbora. - Zsakos Bilbo! - mondta - Jobban kierdemelted a tiinde-pancel viseleset, mint sokan, akik jobban mutattak benne. De nem tudom, hogy Tolgypajzsos Thorin

is igy gondolja-e. Altalanossagban talan tobbet tudok a torpokrol, mint te. Azt tanacsolom, maradj veliink, itt haromszoros tisztelettel fogunk banni veled. - Nagyon koszonom, ebben biztos vagyok - mondta Bilbo, es meghajolt. - De nem hiszem, hogy igy kellene elhagynom a barataimat, azok utan, amiken egyiitt keresztiilmentiink. Es megigertem Bomburnak, hogy ejfelkor felebresztem! Most mar igazan mennem kell, gyorsan. Nem tudtak olyat mondani, ami visszatarthatta volna; igy hat kiseretet rendeltek melle, es ahogy elment, a Tiindekiraly es Bard is tisztelgett neki. Ahogy athaladtak a taboron, egy sotet kopenybe burkolozo oregember emelkedett

fel az egyik sator ajtajabol, ahol tilt, es felejtik indult. - Szep munka, Zsakos ur! - mondta, es hatha veregette Bilbot. Mindig tobbre vagy kepes, mint amit barki elvarna toled! - ez Gandalf volt. Hosszu napok ota eloszor Bilbo igazan ortilt. De most nem volt ido mindarra a kerdesre, amit hirtelenjeben kerdezni akart. - Pont a legjobbkor! - mondta Gandalf. - A dolgok lassan a vegtikhoz kozelednek, ha nem tevedek. Most kellemetlen idoknek nezel elebe; de fel a fejjel! Vegtil talan jol jossz ki mindebbol. Olyan dolgok is kesztilnek, amikrol

meg a varjak sem hallottak. Jo ejt! Bilbo zavartan, de boldogan sietett tovabb. Egy biztonsagos atkelohoz vezettek, szarazon atjuttattak, majd bucsut mondott a ttindeknek, es ovatosan visszamaszott a Kapu fele. Nagy faradtsag kezdett erot venni rajta; de meg boven ejfel elott jar az ido, mikor felkapaszkodott a kotelen - pont ott volt, ahol hagyta. Kibogozta es elrejtette, majd letilt a fal tetejen es izgatottan toprengett azon, hogy mi fog tortenni. Ejfelkor felebresztette Bomburt; bevackolta magat a helyere, meg sem hallgatta az oreg torp koszonetet (amit erzese szerint nem nagyon szolgalt meg). Hamarosan melyen aludt, minden gondjat elfelejtette reggelig. Igazsag szerint szalonnas tojasrol almodott.

17. fejezet Kitor a vihar Masnap koran reggel trombitaszo hallatszott a taborban. Nemsokara

egy maganyos kiildoncot lattak, aki a keskeny osvenyen sietett. Toliik tavol megallt es szolitotta oket, azt kerdezte, hogy Thorin fogadna-e egy ujabb kovetseget, mivel uj hirek erkeztek, es a dolgok megvaltoztak. - Ez Dain lesz - mondta Thorin, mikor ezeket hallotta. - Biztos hiret vettek, hogy kozeledik. Gondoltam, hogy ez hatni fog rajuk! Mondd meg

nekik, hogy kevesen jojjenek es fegyverteleniil, akkor fogadom oket - kialtotta a hirvivonek. Deltajban meglattak az Erdo es a To zaszloit. Egy huszfos tarsasag kozeledett. A szuk ut elejen letettek a kardjukat es a landzsaikat, es megkozelitettek a Kaput. A torpok csodalkozva lattak, hogy veliik tart Bard es a Tiindekiraly is. Elottiik elott egy kopenybe es csuklyaba burkolozo oregember ment, aki egy eros, vasalt faladat vitt. - Udv Thorin! - mondta Bard. - Meg mindig ugyaniigy gondolkodsz? - Nem gondolom meg magam, csak mert nehanyszor felkel es lemegy a nap valaszolt Thorin. - Azert jottetek, hogy buta kerdeseket tegyetek fel? A tiindesereg meg mindig nem vonult el, ahogy kertem! Addig hiaba jottok iizletelni! - Tehat nines semmi, amiert megvalnal nemi aranytol? - Semmi, amit te, vagy a barataid felkinalhatnanak. - Es Thrain Arkenkove? - kerdezte a ferfi. Ebben a pillanatban az oregember kinyitotta a ladat, es felmutatta a dragakovet. A feny kicsapott a kezebol, ragyogoan es feheren a reggeli napon. Thorin elkepedve allt a dobbenettol es zavarodottsagtol. Hosszu ideig senki sem szolalt meg. Vegiil Thorin torte meg a csendet, a hangja haraggal volt

tele. Ez a ko apame volt, es most az enyem - mondta. - Miert flzetnek azert.

ami az enyem? - Erot vett rajta a csodalkozas, es hozzatette: - Egyaltalan hogy jutottatok a hazam oroksegehez - mar ha van ertelme tolvajoktol ilyet kerdezni? - Nem vagyunk tolvajok - valaszolt Bard. - Visszaadjuk, ami a tied, cserebe azert, ami a mienk. - Hogy keriilt hozzatok? - kialtotta Thorin novekvo haraggal. - En adtam nekik - nyoszorogte Bilbo, kikukucskalva a fal peremen, most mar szornyen rettegve. - Te! Te! - kiabalt Thorin. Bilbo fele fordult, es a ket kezebe kapta. - Te nyomorult hobbit! Te alulmeretezett tolvaj! - iivoltotte, es elakadt a r szava. Ugy razta szegeny Bilbot, mint egy nyulat. - Durin szakallara! Barcsak itt lenne Gandalf! Legyen atkozott, hogy teged valasztott! Szaradjon el a szakalla! Ami pedig teged illet, lehajitalak a sziklak koze! - kialtotta, es felemelte Bilbot. - Megallj! A kivansagod teljesiilt! - mondta egy hang. - A ladat cipelo oregember eldobta a kopenyet es a csuklyajat. - Itt van Gandalf! Es egy pillanattal sem korabban a kelletenel. Ha nem tetszik a Tolvaj om, attol meg ne tegyel kart

benne. Tedd le, es eloszor hallgasd meg, mit akar mondani. - Mindannyian egy huron pendiiltok! - mondta Thorin, es leejtette Bilbot a fal tetejere. - Soha tobbe nem iizletelek magusokkal es a barataikkal. Mi mondanivalod van, patkanyok ivadeka? - Jaj nekem! Jaj nekem! - mondta Bilbo. - Ez biztosan nagyon kellemetlen lesz. Emlekszel, hogy azt mondtad, magam valaszthatom ki a sajat tizennegyed reszem? Talan tulsagosan szo szerint vettem - mondtak mar, hogy a torpok szoban sokkal udvariasabbak, mint tettekben. Ez akkor volt, mikor ugy gondoltad, valamennyire

a hasznotokra vagyok. Patkanyok ivadeka, valoban! Ez az a szolgalat, amit a sajat es a csaladod neveben igertel nekem, Thorin? Vedd ugy, hogy szandekom szerint megvaltam a sajat reszemtol, es nyugodj bele! - Belenyugszom - mondta Thorin komoran. - Teged pedig elbocsatalak, remelem, soha tobbe nem talalkozunk. - Ezzel elfordult, es a fal tuloldalan allokhoz szolt: - Engem elarultak - mondta. - J61 gondoltatok, nem tudom megallni, hogy vissza ne valtsam az Arkenkovet, hazam kincset. Ezert cserebe atadom az eziist es arany egy tizennegyed reszet, a dragakovek nelkiil; de ez ennek az

arulonak a resze lesz, ezzel a jutalommal bocsatom el innen; osszatok el, ahogy akarjatok. Biztos vagyok benne, eleg keveset fog kapni belole. Vigyetek 6t, ha eletben akarjatok tudni; a baratsagom nem kiseri el. - Most pedig menj a barataidhoz! - mondta Bilbonak. - Kiilonben lehajitalak! - Es mi lesz az arannyal es az eziisttel? - kerdezte Bilbo. - Arra is sort keritiink, ahogy el lehet intezni - valaszolt a torp. - Menj innen! - Addig is, megtartjuk a kovet - kialtott Bard. - Nem keltesz tul jo benyomast, mint a Hegy alatti Kiraly - mondta Gandalf Thorinnak. - De meg valtozhatnak a dolgok. - Talan igen - mondta Thorin. Mar annyira elhatalmasodott rajta a kincs oriilete, hogy azon toprengett, Dain segitsegevel talan visszaszerezheti az Arkenkovet, es vissza tarthatj a a jutalmat is. r Igy hat Bilbo lemaszott a falrol, es semmit nem kapott a faradozasaiert, kiveve a pancelt, amit Thorin korabban neki adott. Tobben a torpok koziil szegyenkeztek a sziviik melyen, es sajnalkoztak a tavozasa miatt.

- Eg veletek! - kialtott nekik a hobbit. - Talan ujra talalkozunk, mint baratok.

- Hordd el magad! - kialtott ra Thorin. - Olyan pancel van rajtad, amit az en nepem keszitett, ez a szerencsed. A nyilak nem iitik at; de ha nem igyekszel, atlyukasztom a nyomorult labadat. Siess hat! - Csak ne olyan hevesen! - mondta Bard. - Holnapig adunk idot. Delben visszateriink, hogy lassuk, kiadtad-e a kincstarbol a reszt, ami a ko ellenerteke. Ha ezt cselszoves nelkiil megteszed, elmegyiink, es a tiindesereg visszater az Erdobe. Addig is, eg veled! Ezzel visszatertek a taborba; de Thorin Roac segitsegevel iizenetet kiildott Dainnak a tortentekrol, es ovatos haladasra kerte. Eltelt a nap es az ejszaka is. Masnap a szel nyugatira fordult, az eg sotet volt es kodos. Meg kora reggel volt, mikor egy kialtas hallatszott a taborban. Futarok jelentettek, hogy egy torp-sereg jelent meg a Hegy keleti nyulvanya koriil, es most Suhatag fele igyekszik. Dain megerkezett. Egesz ejjel sietett, igy korabban odaert, mint vartak. A sereg minden tagja terdig ero pancelinget viselt, a labaikat finom es rugalmas femlemezekkel burkoltak, ennek a titkat csak Dain nepe birtokolta. A torpok rendkiviil erosek a termetiikhoz kepest, de ezek meg a

torpokhoz kepest is erosek voltak. Csataban nehez, ketkezes csakanyokkal harcoltak; de mindegyikiiknek volt meg egy rovid, szeles kardja az oldalan es egy kerek pajzs a hatara vetve. A szakalluk kettos copfba fonva es az oviikbe tiirve. Sisakjuk vasbol volt, vasszegekkel kiverve, az arcuk komor. A trombitaszo fegyverbe szolitotta az embereket es a tiindeket. Nemsokara lattak, hogy a

torpok gyors iitemben kozelednek a volgy fele. Megalltak a folyo es a keleti nyulvany kozott, de nehanyan tovabb mentek, atkeltek a folyon, es megkozelitettek a tabort; ott letettek a fegyvereiket, es a beke jelekent feltartottak a keziiket. Bard elejiik ment, hogy talalkozzon veliik, es Bilbo vele tartott. - Dain, Nain fia kiildott benniinket - mondtak, mikor kikerdeztek oket. A Hegyen levo rokonainkhoz sietiink, miota megtudtuk, hogy a regi kiralysag feltamadt. De ti kik vagytok, akik itt iiltok a siksagon, mint ellensegek a vedett falak elott? - Ez termeszetesen a torpok udvarias, es regimodi nyelven, amit ilyen alkalmakkor hasznaltak, egyszeriien azt jelentette: "Semmi dolgotok itt. Tovabbmegyiink, el az utbol vagy megkiizdiink veletek!" Be akartak

nyomulni a Hegy es a folyo kanyarulata koze, mert az ottani keskeny foldsav nem latszott erosen vedettnek. Bard termeszetesen nem engedte, hogy a torpok egyenesen a Hegyhez vonuljanak. Elhatarozta, hogy megvarja, amig megerkezik az arany es az eziist cserebe az Arkenkoert. Nem hitte, hogy erre sok keriilhet, ha az erodot mar ilyen nagy es harcias csapat vedi. Nagyon nagy keszleteket hoztak magukkal, mert a torpok nehez terheket kepesek vinni, es Dain majdnem minden harcosa, a gyors menet ellenere hatalmas csomagokat cipelt a hatan a fegyvereik mellett. Akar hetekig tarto ostromot is atveszelnenek es addig meg tobb es tobb torp erkezhet, mert Thorinnak sok rokona volt. Ezen kiviil lijra megnyithatjak es orizhetik valamelyik kaput, igy az ostromloknak korbe kellene venniiik az egesz hegyet, de

ehhez nem voltak elegen. Pentosan ez volt a torpok terve (a varju-kiildoncoknek sok munkat adott Thorin es

Dain); de pillanatnyilag az ut el volt zarva, igy haragos szovaltas utan a torpkovetek a szakalluk alatt morogva visszatertek a seregiikhoz. Bard azonnal kovetet kiildott a Kapuhoz, de nem talaltak sem aranyat, sem mas fizetseget. Ahogy lotavolba ertek, nyilzapor fogadta oket, igy remiilten siettek vissza. Az egesz tabor mozgolodott, mintha csatara kesziilnenek, mert Dain torpjei a keleti parton nyomultak elore. - Bolondok! - nevetett Bard. - Igy jonnek a Hegy nyulvanya alatt! Nem ertenek a foldfolotti harchoz, barmit is tudnak a banyaban folytatott csatakrol. Sok ijaszunk es landzsasunk rejtozik a sziklak kozott a jobb szarnyuknal. A torppancel talan jo, de hamarosan mar zavarni fogja oket. Tamadjunk most, mindket oldalrol, mielott teljesen pihentek lennenek! De a Tiindekiraly igy szolt: - Sok idobe telne, amig en aranyert kezdenem ezt a haborut. A torpok nem kenyszerithetnek minket, hacsak mi nem akarjuk, vagy nem tesziink valamit, amit megbannank. Remenykedjiink, hogy valami majd enyhiilest hoz. A szambeli folenyiink eleg lesz, ha vegiil megis harcra kenyszeriiliink.

De nem szamolt a torpokkel. A tudat, hogy az Arkenko az ostromlok kezeben van, egette az elmejiiket; emellett lattak Bard es baratainak tetovazasat, es arra jutottak, hogy tamadniuk kell, amig a masik oldal vitatkozik. Varatlanul, elozetes jel nelkiil csendben eloreugrottak, hogy r tamadjanak. Ijak pendiiltek, nyilak siivitettek; a csata kezdett kialakulni.

Meg varatlanabbul sotetseg kozeledett, rettento gyorsasaggal! Egy fekete felho szaguldott az egen. Egy teli vihar a vad szel szarnyan felzugott es a hegynek iitkozott, villain ragyogta be a csucsat. A viharfelho alatt egy masik, kavargo sotetseg is latszott; nem a szellel jott, hanem eszak felol, mintha madarak hatalmas felhoje lenne, olyan siirii, hogy a feny nem tudott attorni a szarnyak kozott. - AUj! - kialtott fel Gandalf, aki hirtelen bukkant fel; magaban allt, felemet kezekkel az elorenyomulo torpok es a rajuk varo sereg kozott. r AUjatok meg! kialtott mennydorgo hangon, botja ugy ragyogott fel, mintha villam

csapott volna ki belole. - A retteges elert titeket! Sajna! Gyorsabban jott, mint ahogy rr szamitottam ra. Rajtatok az orkok! Eszakrol Bolg* kozeledik! O Dain, az 6 apjat olted meg Moriaban! Ime! A deneverek a serege folottiik, mint egy saskaraj. Farkasokon lovagolnak, es vargok is vannak a soraikban! Mindannyiukat megszallta a dobbenet es a zavarodottsag. Mikozben Gandalf beszelt, nott a sotetseg. A torpok megalltak es az eget bamultak. A tiindek sok hangon kialtoztak. - Gyertek! - szolt Gandalf. - Meg van ido haditanacsra. Hadd jojjon Dain, Nain fia gyorsan ide! Igy kezdodott az a csata, amire senki sem szamitott: az Ot Sereg Csatajanak neveztek, es rettenetes volt. Egyik oldalon alltak az Orkok es a vad Farkasok, a masikon a Tiindek, az Emberek es a Torpok. A csata igy zajlott le: Miota a Kodhegyseg Nagy Orkja meghalt, fajtajanak gyiilolete a torpok irant ujra

fellobbant. Hirvivok jartak oda-vissza a varosaik, koloniaik es erodjeik kozott; akkorra elertek, hogy ok uraljak Eszakot. Titkos utakon hireket

gyiijtottek; a hegyekben mindenhol zajlott a kovacsmunka es a fegyverkezes. Ezutan masiroztak es gyiilekeztek hegyen-volgyon at, alagutakban es a sotetsegben, mignem eszakon, Gundabad hatalmas hegye koriil, ahol a fovarosuk volt, osszegyiilt egy oriasi sereg, amely kesz volt, hogy viharkent lecsapjon a gyanutlan Delre. Ekkor tudomast szereztek Szmog halalarol, es orvendeztek neki: ejszakarol ejszakara siettek a hegyeken at, igy vegiil varatlanul erkeztek meg, kozvetleniil Dain nyomaban. Meg a varjak sem tudtak a kozeledesiikrol, amig ki nem ertek az elpusztitott foldekre, melyek elvalasztottak a Maganyos Hegyet a mogotte fekvo domboktol. Hogy Gandalf mennyit tudott, nem lehet megmondani, de az vilagos volt, hogy nem szamitott erre a hirtelen tamadasra. A kovetkezo tervet eszelte ki a tanacsban Gandalf a Tiindekirallyal es Barddal, valamint Dainnal, a torp-uralkodoval, aki most csatlakozott hozzajuk: az orkok mindannyiuk ellensegei voltak, es a joveteliikkel minden mas vita elfelejtodott.

Az egyetlen remenyiik az volt, ha be tudjak csalni az orkokat a Hegy nyulvanyai kozott fekvo volgybe, es ok pedig tartani tudjak a del es kelet fele alio nyulvanyokat. Ez veszelyes lehet, ha az orkok elegen vannak ahhoz, hogy elfoglaljak magat a Hegyet, es igy alulrol-feliilrol is tamadhatjak a vedoket; de nem volt ido barmilyen mas tervet kesziteni, vagy barmilyen segitseget hivni. A vihar nemsokara elvonult, delkelet fele huzodott; de a denever-felho

jott, alacsonyan szallt a hegygerinc folott; folottiik kavargott, elzarta a fenyt, es remiilettel toltotte el oket. - A Hegyhez! - kialtott Bard. - A Hegyhez! Foglaljuk el a helyiinket, amig van ido! A deli nyulvanyon, az alsobb lejtokon es a labanal levo sziklak kozott a tiindek alltak fel; a keleti nyulvanyon voltak az emberek es a torpok. De Bard nehany fiirgebb emberrel es tiindevel felmaszott a keleti gerincre, hogy kilasson eszak fele. Nemsokara lattak, hogy a Hegy laba elotti fold egy gyorsan mozgo tomegtol feketellik. Hamarosan a sereg eke a nyulvany vegenel kavargott, es

sebesen Suhatag fele tartott. Ezek voltak a leggyorsabb farkaslovasok, a kialtasaik es az iivoltesiik belehasitott a levegobe. Nehany bator ember elejiik allt, ellenallast szinlelt, es sokan elestek, mielott a tobbiek visszavonultak es ketfele elmenekiiltek. Ahogy Gandalf remelte, az ork-sereg osszegyiilt a feltartott eloors mogott, orjongve beozonlott a volgybe, es vadul tort felfele a Hegy nyulvanyai kozott az ellenseget kutatva. Szamtalan zaszlojuk volt, fekete es voros, ugy jottek, mint egy diihodt, rendezetlen aradas. Szornyii hare volt. A legremisztobb Bilbo minden emleke koziil, az, amit akkoriban a legjobban gyiilolt - kesobb viszont erre volt a legbiiszkebb, ezt szerette a legjobban felidezni, bar 6 elegge jelentektelen volt benne. Igazsag szerint el kell mondanom, hogy felhuzta a gyiiriijet, eltiint a szemek elol, de nem minden veszely elol. Az effajta varazsgyiiriik nem adnak teljes vedelmet egy ork-tamadasban, nem allitjak meg a repiilo nyilvesszot es a celt

tevesztett landzsat; de segit, hogy az ember ne legyen utban, es megakadalyozza,

hogy a viseloje fejet megcelozza egy ork harcos kardcsapasa. A tiindek tamadtak eloszor. Az orkok irant gyuloletiik hideg es keserii. A landzsaik es a kardjaik hideg csillogassal fenylettek a homalyban, olyan halalos volt az oket tarto kezek haragja. Mikor az ellensegeik tomege eleg siirii volt a volgyben, nyilzaport zuditottak rajuk, mindegyik nyil tiizcsiknak latszott, amikor kiroppent. A nyilak utan ezer landzsas ugrott elo, es tamadott. A kialtasok fiilsiiketitok voltak. A sziklak mocskosak voltak a fekete orkvertol. Ahogy az orkok magukhoz tertek a tamadasbol, es a tiindek rohama megallt, mely hangu kialtas harsant vegig a volgyben. "Moria!" es "Dain! Dain!" kialtasokkal a Vasdombok torpjei nyomultak be, forgattak a csakanyaikat a masik oldalon; mellettiik jottek a To emberei hosszu kardjaikkal. Panik tort az orkokra; ahogy az ujabb tamadas fele fordultak, a tiindek ujult erovel ismet rohamoztak. Mar sok ork menekiilt vissza a folyo fele, hogy kijusson a csapdabol: sokan a sajat farkasaik koziil elleniik fordultak, szetszaggattak a halottakat es a sebesiilteket. A gyozelem mar kozel volt, mikor egy kialtas harsant a

magasban. Orkok masztak meg a Hegyet a masik oldalrol, es mar sokan voltak a Kapu folotti lejtokon is, masok vakmeroen jottek lefele - nem figyeltek azokra, akik sikitva estek le szirtekrol a szakadekokba -, hogy feliilrol tamadjak a hegy nyulvanyait. Mindegyiket osvenyeken lehetett elerni a kozponti Hegyrol; a vedok tul kevesen voltak ahhoz, hogy hosszu idore elzarjak az utakat. A gyozelem

remenye elillant. A fekete aradat elso tamadasat tudtak csak visszaverni. Telt az ido. Az orkok ujra osszegyiiltek a volgyben. Ott a vargok egy duhongo csapata jott, es veliik tartottak Bolg testorei is, hatalmas meretii orkok, acelkardokkal. Hamarosan a valos sotetseg jelent meg a viharos egen; kozben a hatalmas deneverek keringtek a tiindek es az emberek feje es fiile koriil, vagy vampir modjara az elesettekre tapadtak. Bard a keleti nyulvany vedelmeben harcolt, de lassan visszavonult; a tiinde-urak beszoritva alltak a kiralyuk koriil a deli nyulvanyon, kozel a varjudombi orhazhoz.

Hirtelen hatalmas kialtas hallatszott, es a Kapubol a trombita hivo szava. Elfeledkeztek Thorinrol! A fal egy resze, amit fogantyukkal lehetett mozgatni, nagy zajjal elorebukott a toba. Kiszokkent a Hegy alatti Kiraly, es a tarsal kovettek. A sapka es a kopeny eltiint; csillogo pancelban voltak, szemiik voros tiizet lovellt. A homalyban a hatalmas torp ugy ragyogott, mint az arany a hamvado tiiz fenyeben. Kovek zuhantak le a magasbol, az orkok hajigaltak le oket; de a torpok kitartottak. Leugraltak a zuhatag labatol, es szaladtak a csataba. Farkas es lovasa elbukott, vagy menekiilt eloliik. Thorin hatalmas csapasokkal forgatta a fejszejet, latszolag semmi nem arthatott neki. r - Hozzam! Hozzam! Tiindek es emberek! Hozzam! O rokonaim! kialtotta. A hangja, mint egy kiirt hangzott a volgyben. A parancsra fittyet hanyva siettek a segitsegere Dain torpjei. Lejottek sokan a

Tavi-emberek koziil is, Bard nem tudta visszatartani oket; a masik

oldalon a tiindek sok landzsasa jott. Az orkokat megint a volgybe szoritottak, halomra oltek oket, mignem Suhatag sotet es iszonyu lett a hullaiktol. A vargok szetszorodtak, Thorin egyenesen Bolg testoreinek rontott. De nem tudta attorni a soraikat. A halott orkok kozott mar sok ember, sok torp fekiidt, es sok szep tiinde, akik meg hosszu ideig elhettek volna vidaman az erdoben. Ahogy a volgy kiszelesedett, Thorin rohama egyre lassult. Tul kevesen voltak. A szarnyak orizetleniil maradtak. Hamarosan a tamadokat tamadtak, egy nagy gyiiriibe kenyszeritettek oket, minden oldalrol korbeveve orkokkal es farkasokkal, akik ujra belevetettek magukat a harcba. Bolg testorsege iivoltve tamadt rajuk, ugy rontottak a soraiknak, ahogy a hullamok a homokszirtnek. A barataik nem segithettek nekik, mert a Hegyrol indult tamadas kettozott erovel ismetlodott, lassan minden oldalon levertek az embereket es a tiindeket. Bilbo szomoruan nezte mindezt. A Varjudombon allt fel a tiindek kozott -

egyreszt, mert itt volt a legnagyobb az esely a menekiilesre, masreszt (jobbara a Tuk-oldala szerint) ha ez lesz az utolso allasuk, szerette volna a Tiindekiralyt vedeni. Talan mondhatom, Gandalf is ott volt, a foldon iilt, melyen a gondolataiba meriilve, talan egy utolso magikus lovesre kesziilt a veg elott. Ez nem latszott tul tavolinak. "Mar nem kell sok - gondolta Bilbo -, hogy az orkok elfoglaljak a Kaput, es lemeszaroljanak minket, vagy lekergessenek es elkapjanak. Ez mar eleg ahhoz, hogy sirjon a hobbit, foleg azutan, amin eddig

keresztiilment. Talan jobb lenne, ha Szmog megtartotta volna az egesz nyomorult kincset, mintsem ezek a gonosz lenyek kaparintsak meg, es szegeny oreg Bombur, Balin, Fili, Kili meg a tobbiek ilyen csunya veget erjenek; es Bard is, meg a Tavi-emberek, es a vidam tiindek. Jaj nekem! Hallottam mar csatakrol szolo enekeket, es mindig megertettem, hogy a vereseg lehet dicsoseges. Nagyon kellemetlen, sot, mi tobb, elszomorito. Barcsak ne keveredtem volna bele." A szel felszaggatta a felhoket, a voros naplemente hasitotta at a nyugati eget.

A hirtelen fenyt latva a homalyban Bilbo koriilnezett. Nagyot kialtott: olyant latott, amitol a szive megugrott; sotet alakokat, kicsik, megis fensegesek a tavoli ragyogas elott. - A Sasok! A Sasok! - kiabalta. - Jonnek a Sasok! Bilbo szeme ritkan tevedett. A sasok jottek a szelek szarnyan, egyik sor a masik utan, olyan tomegben, mintha osszegyiiltek volna Eszak minden sasfeszkebol. -A Sasok! A Sasok! - kiabalt Bilbo, tancolt, a karjaival hadonaszott. Ha a tiindek nem is lattak, hallottak a hangjat. Nemsokara ok is atvettek a kialtast, ami visszhangzott a volgyben. Sok csodalkozo szem tekintett fel, bar meg semmit sem lehetett latni, csak a Hegy deli gerincerol. - A Sasok! - kialtott meg egyet Bilbo, de abban a pillanatban egy ko gurult le fentrol, erosen a sisakjanak csapodott, 6 pedig a foldre zuhant, es masra nem emlekezett.

18. fejezet A visszaut Mikor Bilbo magahoz tert, teljesen egyediil volt. A Varjudomb lapos sziklain fekiidt, senki nem volt a kozeleben. A levego hideg volt, az eg

felhotlen, ahogy szelesen teriilt el folotte. Reszketett, a teste hideg volt, mint a ko, de a feje mintha egett volna. - Csak tudnam, mi tortent! - mondta maganak. - De barmi is tortent, meg nem tartozom az elesett hosok koze; de azt hiszem, arra meg lesz eleg ido! Fajdalmasan iilt fel. Ahogy lenezett a volgybe, nem latott elo orkot. Egy ido utan kicsit kitisztult a feje, es azt hitte, tiindeket lat mozogni a lenti sziklakon. Megdorgolte a szemet. Igen, meg ott volt egy tabor, tavol a siksagon; es mintha joves-menes lett volna a Kapu koriil? Ugy tiint, torpok szorgoskodnak, hogy eltavolitsak a falat. De minden halalosan mozdulatlan volt. Nem hallatszott kialtas, vagy enek visszhangja. Mintha banat lett volna a levegoben. - Vegiilis, azt hiszem, gyoztiink! - mondta, ahogy megtapogatta a fajo fejet. Hat, nagyon szomoru dolognak latszik. Hirtelen eszrevett egy embert, aki felfele maszott, es fele kozeledett. - Haho! - kiabalt remego hangon a hobbit. - Haho! Mi ujsag? - Mifele hang ez a kovek kozott? - kerdezte a ferfi. Megallt, es korbenezett, kozel ahhoz a helyhez, ahol Bilbo iilt. Ekkor Bilbonak eszebe jutott a gyiirii! - Meg vagyok en aldva ezzel! mondta. - Ugy latszik, a lathatatlansagnak is vannak hatranyai. Maskiilonben talan mar meleg, kenyelmes agyban toltottem volna az ejszakat. - En vagyok, Zsakos Bilbo, Thorin tarsal - kialtotta, es gyorsan lehuzta a gyurujet.

- Jo, hogy rad talaltam! - mondta a ferfi, ahogy fele ment. Sziikseg van rad, mar regota kereslek. Reg a halottak koze szamoltak volna, akik

sokan vannak, ha Gandalf, a magus nem mondta volna, hogy a hangod utoljara ezen a helyen hallatszott. Ide kiildtek, hogy meg utoljara korbenezzek. Sulyosan megseriiltel? - Csak egy csunya iites a fejemen, azt hiszem - mondta Bilbo. - De volt sisakom, es kemeny a fejem. Barhogy is, rosszul erzem magam, a labaim mintha rongybol lennenek. - Leviszlek a volgybe, a taborba - mondta a ferfi, es ovatosan felemelte. Az ember gyors volt es biztos leptii. Hamarosan letette Bilbot egy sator elott Suhatagban; ott allt Gandalf, a keze felkotve. Meg a magus sem uszta meg sebesiiles nelkiil, es csak nehanyan voltak a seregben, akik nem seriiltek meg. Mikor Gandalf meglatta Bilbot, felderiilt. - Zsakos ur! - kialtott fel. Nem hittem volna! Vegiilis eletben vagy - oriilok! Mar azon gondolkoztam, vajon segitett-e a szerencsed! Szornyii dolog volt, majdnem katasztrofa lett belole. De a tobbi hir varhat. Gyere! - mondta sokkal komolyabban. - Mar hivattak - es bevezette a hobbitot a satorba. - Udv Thorin - szolt a magus, mikor belepett. - Elhoztam 6t. Ott fekiidt Tolgypajzsos Thorin, sok sebbol verezve, meghasadt pancelja es kicsorbult fejszeje a foldre dobva. Felnezett, ahogy Bilbo melle lepett. - Eg veled, jo tolvaj - mondta. - Most a varakozas csarnokaiba

megyek, hogy apaim melle iilhessek, mig a vilag meg nem valtozik. Mivel itt hagyom az

osszes aranyat es eziistot, es olyan helyre megyek, ahol ezek nem sokat ernek, baratsagban akarok elvalni toled, visszavonom minden szavam es tettem, ami a Kapunal esett. Bilbo szomoruan fel terdre ereszkedett. - Eg veled, Hegy alatti Kiraly! mondta. - Szomoru ez a kaland, ha igy kell veget ernie; ezen egy hegynyi arany sem valtoztathat. Megis oriilok, hogy osztozhattam veled a megprobaltatasokban ez tobb, mint amit barmelyik Zsakos megerdemelhet. - Nem! - mondta Thorin. - Tobb josag van benned, mint gondolnad, Nyugat kedves fia. Nemi batorsag, nemi bolcsesseg, mertekkel keverve. Ha koziiliink tobben tobbre becsiilnek az etelt, a vidamsagot es az eneket, mint az aranykincset, ez egy boldogabb vilag lenne. De szomoru vagy boldog, nekem most el kell hagynom. Eg veled! Ezutan Bilbo elfordult, maganyosan elvonult, egy pokrocba csavarva leiilt, es akar hisztitek, akar nem, addig sirt, mig a szeme ki nem pirosodott, es be nem rekedt. Nagyon erzekeny kis lelek volt. Sok idobe telt, mire ujra volt kedve viccelodni. - Kiilonos kegy volt - mondta vegiil maganak -, hogy pont akkor tertem magamhoz. Azt kivanom, barcsak Thorin elne, de oriilok, hogy baratsagban valtunk

el. Bolond vagy Zsakos Bilbo, nagy ziirt kavartal azzal a kovel, hogy beket vasarolj, de csata volt minden erofeszitesed ellenere, azonban azt hiszem, ezert nem nagyon lehet teged hibaztatni. Hogy mi minden tortent azutan, hogy elajult, azt csak kesobb tudta meg, de tobb banatot okozott neki, mint oromet. Mostanra mar nagyon belefaradt a

kalandba. Minden porcikaja azt kivanta, hogy induljon haza. Ez egy kicsit kesett, ezert kozben elmeselem a tortentek egy reszet: A Sasok regota gyanitottak, hogy az orkok gyiilekeznek, mert a mozgolodas a hegyekben nem keriilte el a figyelmiiket. Ezert ok is nagy szamban gyiiltek ossze, a Kodhegyseg nagy Sasmadaranak vezerlete alatt. Mikor vegiil ereztek a csata eloszelet - pont idoben -, lecsaptak a viharos szelek szarnyan. Ok voltak, akik kiiiztek az orkokat a lejtokrol, a szakadekokba kergettek, vagy sikitozva es osszezavarodva a rajuk varo ellensegeik koze hajtottak oket. Rovid ido alatt felszabaditottak a Maganyos Hegyet, igy a volgy mindket oldalan johettek a tiindek es az emberek, hogy segitsenek a lent folyo csataban. De meg a Sasokkal egyiitt is kevesen voltak. Az utolso pillanatban maga Beorn is megjelent - senki sem tudta, hogyan vagy honnan. Egyediil jott, medve alakjaban; diiheben szinte orias meretiire nott. A hangja ugy harsogott, mint az agyudorges, vagy mint a dobok; ugy hajigalta

felre az orkokat es a farkasokat az utjabol, mint szalmaszalakat es tollakat. Hatba tamadta oket, viharkent tort at a tamadok gyiiriijen. A torpok meg mindig uraik koriil alltak egy alacsony, kerek dombon. Beorn lehajolt, majd felemelte Thorint, aki mar elesett a landzsak okozta sebektol, es kihozta a csatabol. Gyorsan visszatert, a diihe megketszerezodott, semmi nem allhatott az utjaba, es latszolag semmilyen fegyver nem fogott rajta. Szetszorta a testoroket, majd magara Bolgra tamadt, es osszezuzta. Remiilet szallta meg az orkokat, minden

iranyban menekiiltek. Az uj remeny jovetele elfujta a faradtsagot az orkok ellensegeirol, iildozobe vettek oket, es nagyreszt megakadalyoztak, hogy elszokjenek. Sokakat a Sebes Folyoba szoritottak; aki del vagy nyugat fele menekiiltek, azokat az Erdei Folyo koriili mocsarakba iiztek, ott a szokevenyek nagy resze elpusztult. Akik elertek az Erdotiindek birodalmat, azokat megoltek, vagy becsaltak a Bakacsinerdo uttalan sotetjebe, hogy ott pusztuljanak el. Az enekek azt mondjak, az eszaki orkok haromnegyede odaveszett azon a napon, es a hegyekben hosszu evekig beke volt.

A gyozelmet meg az est leszallta elott kivivtak, de a hajsza meg tartott, mikor Bilbo visszatert a taborba; nem voltak sokan a volgyben, csak a sulyos sebesiiltek. - Hoi vannak a Sasok? - kerdezte Bilbo Gandalftol azon az esten, meleg takarokba burkolva. - Nehanyan a hajszaban vesznek reszt - mondta a magus -, de a tobbsegiik visszatert a feszkeikbe. Nem akartak itt maradni, a nap elso sugaraival elindultak. Dain arannyal koronazta meg a vezeriiket, es orok baratsagot fogadott nekik. - Sajnalom. Akarom mondani, szerettem volna ujra latni oket mondta Bilbo almosan. - talan lathatom oket a hazauton. Feltetelezem, hamarosan hazamehetek, ugye? - Olyan hamar, ahogy akarod - mondta a magus. Eltelt nehany nap, amig Bilbo valoban elindult. Eltemettek Thorint, melyen a Hegy alatt. Bard a mellere fektette az Arkenkovet.

- Fekudjon itt, mig a Hegy ossze nem omlik! - mondta. - Hozzon JO szerencset a nepenek, akik itt elnek majd ezutan! - A sirjara a Tiindekiraly lefektette az Orcrist kardot, a tiindepenget, amit a fogsagban vettek el

Thorintol. A dalok azt mondjak, mindig ragyogott a sotetben, ha ellenseg kozeledett, igy a torpok erodjet nem lehetett varatlanul megtamadni. Dain, Nain fia itt telepedett le, 6 lett a Hegy alatti Kiraly. Idovel sok torp gyiilt a tronja kore es az osi csarnokokba. Thorin tizenket tarsa koziil tiz marad. Fili es Kili ugy esett el, hogy a pajzsukkal es testiikkel vedtek a vezeriiket; Thorint aki anyjuk batyja volt. A tobbiek Dain mellett maradtak, mert Dain bokeziien osztotta el a kincset. Termeszetesen nem volt kerdes, hogyan osszak el a kincset Balin, Dwalin, Dori, Nori, Ori, Oin, Gloin, Bifur, Bofur, Bombur vagy Bilbo kozott. Az arany es eziist (nyers es megmunkalt) egy tizennegyed reszet Bardnak engedtek at, mert Dain ezt mondta: - Tiszteletben tartjuk az elhunyt egyezseget, es most mar nala van az Arkenko. Meg a tizennegyed resz is rendkiviil nagy vagyon volt, nagyobb, mint sok halando kiraly kincse. Ebbol Bard sok aranyat elkiildott a Tovaros Mesterenek; a baratait es kovetoit gazdagon megjutalmazta. A Tiindekiraly megkapta Girion smaragdjait: olyan dragakoveket, amiket nagyon szeretett, ezeket Dain adta neki.

Bilbonak ezt mondta: - Ez a kincs annyira a tied, mint amennyire az enyem, de annyian vettek reszt az elnyereseben es a vedelmeben, hogy a regi megallapodasok mar nem ervenyesek.

Es bar te le akartal mondani a sajat kovetelesedrol, azt kivanom, hogy Thorin szavai, amiket visszavont, ne igazolodjanak be: hogy keveset adjunk neked. En teged jutalmaznalak meg a leggazdagabban! - Nagyon kedves vagy - mondta Bilbo. - De ez nagy megkonnyebbiiles nekem. Fogalmam sines, hogy tudnam ezt a rengeteg kineset hazavinni haboru es gyilkolas nelkiil. Azt sem tudom, mit kellene tennem, ha hazaertem. Biztos vagyok benne, a ti kezetekben jobb helye van. Vegiil csak ket kis ladat vitt el, az egyiket eziisttel toltve, a masikat arannyal, amit egy eros poni elbir. - Ennyivel talan meg megbirkozok mondta a hobbit. Eljott az ido, hogy elbucsuzzon a barataitol. - Eg veled Balin! mondta-, es eg veled, Dwalin, eg veletek Dori, Nori, Ori, Oin, Gloin, Bifur, Bofur es Bombur! A szakallatok soha ne vekonyodjon el! - Majd a Hegy fele fordult, es hozzatette: - Eg veled Tolgypajzsos Thorin! Eg veletek. Fill es Kill! Emleketek sose halvanyuljon el! Ezutan a torpok meghajoltak a Kapunal, de a torkukon akadtak a szavak. -

Isten veled, sok szerencset, barmerre jarsz! - mondta vegiil Balin. - Ha valaha ujra meglatogatsz minket, mikor a csarnokaink ismet teljes pompajukban ragyognak, az iinnep valoban fenyes lesz! - Ha valamikor nalunk jartok - mondta Bilbo -, csak kopogjatok be! Negykor teazom; de barmelyikotoket szivesen latom barmikor! Ezzel elfordult. A tiinde-sereg menetelt; bar elszomoritoan megfogyatkozott.

sokan orvendeztek, mert most az eszaki vilag hosszu ideig boldogabb lesz. A sarkany elpusztult, az orkokat legyoztek, a sziviik mar a tel utani tavasz oromet varta. Gandalf es Bilbo a Tiindekiraly mogott lovagolt, mellettiik ment Beorn, ismet ember-alakban, hangosan nevetett es enekelt utkozben. Igy mentek, mig a Bakacsinerdo hataranak kozelebe nem ertek, eszakra attol a helytol, ahol az Erdei Folyo kier az erdobol. Itt megalltak, mert a magus es Bilbo nem akart belepni az erdobe, bar a kiraly kerte oket, hogy idozzenek kicsit a csarnokaban. Ok az erdo szele menten akartak tovabbmenni, megkeriilni az eszaki veget a pusztasagban, ami a Sziirkehegysegtol delre fekiidt. Hosszu es oromtelen ut volt, de most, hogy az

orkokat szetvertek, biztonsagosabbnak tiint, mint a fak alatt vezeto szornyii osvenyek. Emellett Beorn is arra ment. - Eg veled, 6 Tiindekiraly! - mondta Gandalf. - Legyen boldog a zolderdo, mig a vilag fiatal! Es legyen boldog a neped! - Eg veled, 6 Gandalf! - valaszolt a kiraly. - Bar mindig ott tunnel fel, ahol legnagyobb sziikseg van rad, es a legkevesbe varnak! Minel gyakrabban jelensz meg a csarnokaimban, annal boldogabb leszek! - Kerlek - hebegte Bilbo, es egyik labarol a masikra allt -, hogy fogadd el ezt az ajandekot! - es elovett egy eziist igazgyongy nyaklancot, amit Dain adott neki bucsuzaskor. r - Es mivel erdemeltem ki egy ilyen ajandekot, 6 hobbit? kerdezte a kiraly.

- Nos, 666, azt hiszem, nem tudod - mondta Bilbo elegge 6sszezavarodva -, hogy, ize, nemi viszonzast erdemelsz a vendeglatasert. Azt akarom mondani, hogy meg egy tolvajnak is lehetnek erzesei. Sokszor ittam a borodbol, es sokszor ettem a kenyeredbol. - Elfogadom az ajandekod, 6 Csodalatos Bilbo! - mondta a kiraly iinnepelyesen. - Tiindebaratnak nevezlek es aldottnak. Soha ne legyen kisebb az

arnyekod (kiil6nben tul k6nnyii lesz a tolvajlas)! Eg veled! Ezzel a tiindek az Erdo fele fordultak, es Bilbo elindult a hosszu, hazafele vezeto uton. Sok viszontagsaga es kalandja volt, amig hazaert. A Vadon meg mindig a Vadon volt, es volt meg sok mas gonosz dolog is az orkokon kiviil; de jo vezetoje volt, es jol vigyaztak ra - vele volt a magus es Beorn is az ut nagy reszen, igy soha t6bbe nem keriilt nagy veszelybe. A tel k6zepere Gandalf es Bilbo az Erdo szelet k6vetve visszaert Beorn hazanak ajtajahoz. Itt egy idore mindketten megpihentek. A Jule-nap meleg es vidam volt ott; emberek j6ttek iinnepelni k6zel s tavolbol Beorn hivasara. A K6dhegyseg orkjai kevesen voltak es feltek, elbujtak a legmelyebb lyukakban, amiket csak talaltak. A vargok eltiintek az erdokbol, igy az emberek messzire koborolhattak felelem nelkiil. Beorn kesobb ezeknek a f61deknek az uralkodoja lett, egy szeles orszagot kormanyzott a hegyek es a folyo k6z6tt. Azt mondjak, hogy sok nemzedeken at a leszarmazottainak megvolt a kepessegiik, hogy medvealakot 61tsenek. Nemelyikiik komor es rossz ember volt, de lelekben a legt6bbjiik olyan volt, mint Beorn, bar kisebbek es nem olyan

erosek. Azokban az idokben az utolso orkot is levadasztak a Kodhegysegben, es lijra beke koszontott a Vadon szelere. Tavasz volt, meghozza szep, langyos

idovel, ragyogo nappal, mikor Bilbo es Gandalf vegiil elbucsuzott Beorntol, mert mar hazavagytak. Bilbo nehez szivvel jott el, mert Beorn kertjeinek viragai tavasszal sem voltak kevesbe szepek, mint nyar kozepen. Vegiil elertek a hosszu utat, es megtalaltak azt az atjarot, ahol az orkok korabban elfogtak oket. Reggel ertek el azt a magas helyet, es ahogy visszaneztek, lattak a feher napot ragyogni a szelesen elteriilo foldek folott. Mogottiik fekiidt a Bakacsinerdo, keken a tavolban, a kozelebbi szele meg tavasszal is sotetzold volt. A tavolban volt a Maganyos Hegy, a latohatar szelen. A legmagasabb csucsan meg halvanyan ragyogott az el nem olvadt ho. - Igy jon ho a tiiz utan, es meg egy sarkanyt is elerhet a vegzete! mondta Bilbo, es hatat forditott a kalandjanak. A Tuk-oldala kezdett nagyon elfaradni, a Zsakos-oldala minden nappal egyre erosebb lett. - Azt kivanom, barcsak a sajat karosszekemben lehetnek! - mondta.

19. fejezet Az utolso szakasz Majus elseje volt, mikor a ket utazo vegiil elerte Volgyzugoly volgyenek szelet, ahol az Utolso (vagy Elso) Meghitt Otthon allt.

Megint este volt, a ponik elfaradtak, foleg az, amelyik a poggyaszt vitte;

mindannyian pihenni akartak. Ahogy lefele lovagoltak a meredek osvenyen, Bilbo hallotta, hogy a tiindek meg mindig enekelnek a fak kozott, mintha azota sem hagytak volna abba, hogy 6 elment innen. Amint elertek a lenti tisztasokat, egy ugyanolyan dal hangzott fel, mint amit regen enekeltek. Valami ehhez hasonlo: A sarkanynak vege, Csontja darabokban, Pancelja szettorve, Hirneve romokban. A kard majd berozsdal, Tron s korona elvesz, Az emberek erejevel Meglelt gazdagsag sem lesz. Itt meg zoldell a fii, A levelek susognak, Meg zubog a viz, A tiindek meg dalolnak. Jojj tralla-lalla-li Vissza a volgybe! A csillagok szebbek. Mint dragako ezernyi, A hold most fenyesebb. Mint eziist, tengernyi. A tiiz szebben ragyog, A tiizhelyen ma ejjel. Mint a foldmely aranya, Hat miert koszaltok el? 6 tralla-lalla-li Jojj vissza hozzank! r O merre jartatok Hogy ily keson ertek vissza?

A folyo itt folydogal, A csillagok fenye tiszta.

O miert vagtok ily faradt, Buskomor arcot? Itt tiinde es tiindelany Koszonti a vandort. Hogy: tralla-lalla-li Terj vissza a volgybe. Tralla-lalla-la Lalla-lalla-li Lalla! Ezutan a volgy tiindei elejiik jottek, koszontottek az utazokat, es atvezettek oket a vizen Elrond hazahoz. Itt meleg fogadtatasban reszesiiltek, es sok kivancsi fiil hallgatta azon az esten a kalandjaikat. Gandalf beszelt, mert Bilbo elcsendesedett es elalmosodott. A tortenet nagy reszet ismerte, mert resze volt benne, es nagy reszet 6 mondta el a magusnak, mikor hazafele tartottak, vagy Beorn hazaban beszelgettek, de neha-neha fel szemet kinyitotta es fiilelt, mikor olyan reszhez ertek, amiben neki nem volt resze. Igy tudta meg, merre jart Gandalf, mert hallotta a magus Elrondhoz intezett szavait. Ugy tiint, hogy Gandalf a feher magusok tanacsaban volt, akik a hagyomanyok es a jo varazslatok ismeroi; ok voltak, akik vegiil kiiiztek a Varazslot sotet varabol, a Bakacsinerdo deli reszen.

- Nemsokara - mondta Gandalf-, az Erdo valahogy egeszsegesebben fog noni. Remelem, Eszak megszabadul a hosszu evekig tarto rettegestol. Megis azt kivanom, barcsak ki lehetne 6t iizni a vilagbol! - Ez valoban jo lenne - mondta Elrond -, de attol tartok, erre nem keriil sor a vilagnak ebben a korszakaban, sem sokkal kesobb. Mikor a vegere ertek az utazasuk tortenetenek, mas mesek

jottek, meg tobb mese, regi tortenetek, uj dolgokrol szolo tortenetek, es idotlen tortenetek, mignem Bilbo feje a ladajara borult, es 6 kenyelmesen hortyogott az egyik sarokban. Egy feher agyban ebredt fel, a hold bevilagitott egy nyitott ablakon. Az ablak alatt a vizparti padokon sok tiinde enekelt tisztan es hangosan. Enekeljiink egyiitt, enekeljiink vidaman! Szel susog a fak kozt, szel motoz a hangasban; A csillagok kinyilnak, a hold most van viragban, Az Ejszaka ablakai fenyesek tornyaban. Vidaman tancoljunk, tancoljunk egyiitt! Lagy most a fii, legyen leptiink konnyii! Eziist a folyo, az arnyak elszaladnak; Boldog majus-ido, szep napja talalkozasunknak! Halkan enekeljiink, szojiink almot neki! Ringassuk alomba, es hagyjuk ott pihenni! A vandor mar aluszik. Legyen puha agya! Aludjon! Aludjon! Legyen szep az alma! Csendesedj Fenyo, ne fujjon most szel! Fekiidj le Hold! Legyen sotet az ej! Csitt! Csendesen! Tolgy, Koris, Kokeny! Hallgass el viz, mig a hajnal nem kel!

- Nos, Vidam Nepek! - mondta Bilbo, ahogy kinezett. - Hanyadik oraja van most a holdnak? Az altatodalotok meg egy reszeg orkot is felebresztene! Megis koszonom nektek. - A te horkolasod viszont felebresztene egy kove valt sarkanyt, megis mi koszonjiik neked - valaszoltak nevetve. - Kozeledik a hajnal, es te az ejszaka

kezdetetol alszol. Holnapra talan kigyogyulsz a faradtsagbol. - Elrond hazaban egy kis alvas is sokat gyogyit - mondta a hobbit -, de en a leheto legtobbet szeretnek gyogyulni. Meg egyszer jo ejszakat szep barataim! Ezzel visszament az agyba, es keso reggelig aludt. A faradtsag hamar lehullott rola abban a hazban. Sok vidam trefaban es tancban volt resze, reggel es este, a volgy tiindeivel. De meg ez a hely sem tudta sokaig visszatartani, mindig a sajat otthonara gondolt. Ezert egy het utan elbucsuzott Elrondtol, olyan kis ajandekokat adott neki, amit meg elfogadott, es Gandalffal ellovagolt. Ahogy elhagytak a volgyet, nyugaton az eg elsotetiilt elottiik, eso es szel fogadta oket. - Szep a majusi ido! - mondta Bilbo, ahogy az eso az arcat verte. - A legendaknak hatat forditunk, es hazafele tartunk. Azt hiszem, ez az elso izelito

belole. - Meg hosszu az ut - valaszolt Gandalf. - De ez az utolso ut - mondta Bilbo. Elertek a folyot, ami a Vadon hataranak a legszelet jelolte, es megtalaltak a gazlot a meredek part alatt, amire talan meg ti is emlekeztek. A folyo megduzzadt a nyar kozeledtevel elolvado hotol es a naphosszat tarto esotol. Nemi nehezseggel atkeltek rajta, es tovabb haladtak, ahogy az est leszallt, az utjuk utolso szakaszan. Ez az ut olyan volt, mint korabban, kiveve, hogy a tarsasag kisebb volt, es csendesebb; es most troUok sem voltak. Bilbo minden pontnal felidezte az egy evvel azelotti esemenyeket es szavakat; neki termeszetesen ugy tiint, hogy legalabb tiz eve tortent mindez. Gyorsan megtalalta azt a helyet, ahol a poni a vizbe esett, ami miatt az a

csunya kalandjuk volt Tommal, Berttel es Billel. Nem messze az uttol megtalaltak a troUok aranyat, amit korabban elastak; meg mindig rejtve volt es erintetlen. - Nekem eleg, ami van, hogy kitartson eletem vegeig - mondta Bilbo, mikor kiastak. - Inkabb vidd el te, Gandalf. Te

biztos jobban hasznat venned. - Ez igaz! - valaszolt a magus. - De felezziik el testveriesen! Kesobb talan tobbre lesz sziikseged, mint gondolnad. Igy az aranyat zsakokba raktak es a ponikra pakoltak, akik nagyon nem oriiltek ennek. Ezutan lassabban haladtak, mert az ut nagy reszen setaltak. A taj zoldellt, sok fii volt, amin a hobbit elegedetten koszalt. Az arcat selyem zsebkendovel torolgette - nem! nem azzal az egy darabbal, ami a sajatjaibol megmaradt, ezt Elrondtol kerte kolcson -, mert a Junius elhozta a nyarat, az ido ismet ragyogo es meleg volt. Minden dolog egyszer veget er, igy ez a tortenet is. Eljott a nap, mikor mar lattak az orszagot, ahol Bilbo sziiletett es nevelkedett, ahol a taj es a fak formajat ugy ismerte, mint a tenyeret. Egy emelkedorol latta a sajat Dombjat a tavolban. Hirtelen megallt es igy szolt: Az ut csak fut es fut Fak alatt es sziklak orman. Fold alatt, hova napfeny sem jut, Tengert nem lelo folyok partjan. Havon, melyet a tel hozott, A nyar viragos retjein, Mezon tul es kovek kozott, Hegyen, melyre a hold tekint.

Az ut csak fut es fut

Hoi csillagfenyes az eg, Mig a vandor, ki messzire jut, Visszafordul, s hazater. Szemek, melyek lattak mar tiizet, Haborut, s barlangmelyi remet, Vegre zold mezoket latnak, Fakat, s dombot, hova hazaternek. Gandalf ranezett. - Draga Bilbo! - mondta. - Valami nines rendben veled! Te mar nem az a hobbit vagy, aki voltal. Atkeltek a hidon, elhaladtak a folyonal alio malom mellett, es visszaerkeztek Bilbo sajat ajtajahoz. - Jo eg! Mi folyik itt? - kialtott fel a hobbit. Nagy nyiizsges volt, mindenfele szemely, tiszteletremelto es tiszteletre nem melto gyiilt ossze nagy tomegben az ajto koriil. Sokan jartak ki-be, meg a labukat sem toroltek meg, ahogy Bilbo bosszusan megallapitotta. Ha 6 meg volt lepve, a tomeg meg jobban meglepodott. Egy arveres kozepen erkezett haza! Egy hatalmas, fekete-piros hirdetmeny logott a kapun, az allt rajta, hogy "Junius 22-en a Turka, Turka es Godros Tarsasag arveresen ertekesiti a nehai zsaklaki Zsakos Bilbo ur ingosagait Dombaljan, Hobbitfalvan. Az aukcio pontban 10 orakor kezdodik." Most mar majdnem ebedido volt, es a targyak nagy reszet mar eladtak valtozatos arakon, "majdnem semmi"-t61 "bagoert" kategoriaig, ami nem ritka az arvereseken. Bilbo rokonai, Tarisznyadi-Zsakosek mar a szobakat mericskeltek, hogy vajon a sajat biitoraik befernek-e. Roviden: Bilbot "halotta nyilvanitottak", es

nem mindenki sajnalta, hogy rosszul hittek.

Zsakos Bilbo ur visszaterese nagy felfordulast okozott, a Domb aljan, a Domb tetejen, de meg a Folyon tul is; sokkal tobb volt, mint egy haromnapos csoda. A jogi huzavona valojaban evekig eltartott. Sok idobe telt, mire Zsakos urat ismet elonek fogadtak el. Azokat, akik kiilonosen jo vasart csinaltak az arveresen, sokaig kellett gyozkodni. Vegiil, hogy idot sporoljon, Bilbonak vissza kellett vasarolnia a sajat butorai nagy reszet. Sok eziistkanala titokzatos modon eltiint, es soha nem is keriilt elo. O szemely szerint TarisznyadiZsakosekat gyanusitotta. Azok viszont soha nem ismertek el, hogy a visszatert Zsakos valodi, es soha tobbe nem voltak jo viszonyban Bilboval. Nagyon szerettek volna bekoltozni az 6 takaros hobbit-iiregebe. Bilbo rajott, hogy tobbet veszitett a kanalainal - elvesztette a becsiiletet. Igaz, hogy mindorokre tiindebarat maradt, tiszteltek a torpok, a magusok es minden nep, aki arrafele jart; de mar nem volt elegge tiszteletremelto. A

kornyeken minden hobbit "furcsanak" tartotta, kiveve az unokaoccsei es az unokahugai a Tuk-agrol, de meg nekik sem ajanlottak a sziileik, hogy baratkozzanak vele. Sajnos azt kell mondanom, Bilbot ez nem erdekelte. O elegedett volt; a teaskanna hangjat a tiizhelyen meg kedvesebb zenenek hallotta, mint a regi csendes idokben a Varatlan Osszejovetel elott. A kardjat a kandallo fole akasztotta. A pancelinget egy allvanyra tette a hallban (amig kolcson nem adta egy Muzeumnak). Az aranyat es eziistot nagyreszt ajandekokra koltotte, hasznosakra es kiilonlegesekre - ami bizonyos mertekben az unokaoccsei es

unokahugai irant erzett szeretet szamlajara irhato. A gyiiriijet nagy titokban tartotta, foleg akkor hasznalta, ha kellemetlen latogatoi jottek. Raszokott a versirasra es a tiindek latogatasara - bar sokan csovaltak a fejiiket, a homlokukat kocogtattak, mondogattak, hogy "Szegeny oreg Zsakos!", es kevesen hittek el a meseit - nagyon boldog maradt elete vegeig, ami rendkiviil sokaig tartott. Nehany evvel kesobb egyik osszel, Bilbo a dolgozoszobajaban iilt, es az

emlekiratait irta - azt a cimet talalta ki, hogy "Oda-Vissza, egy hobbit utazasa" -, mikor valaki csengetett. Gandalf volt es egy torp; ez a torp tortenetesen Balin volt. - Gyertek! Gyertek be! - mondta Bilbo, es hamarosan a tiiz mellett iiltek a szekeken. Balin megjegyezte, hogy Bilbo mellenye sokkal bovebb lett (igazi aranygombokkal), es Bilbo is megjegyezte, hogy Balin szakalla jo par hiivelykkel hosszabb lett, es a dragakoves ove csodalatos darab volt. Termeszetesen elkezdtek beszelgetni az egyiitt toltott idokrol, es Bilbo megkerdezte, hogy mennek a dolgok a Hegy kornyeken. Ugy tiint, nagyon jol mennek. Bard ujjaepitette Suhatag varosat, emberek koltoztek hozza a To kornyekerol, delrol es Nyugatrol is. A volgy ismet termekeny es gazdag lett, a pusztasag tavasszal megtelt madarakkal es nyilo viragokkal, osszel pedig gyiimolccsel es iinneplessel. A Tovarost ujjaepitettek, viragzobb lett, mint valaha, sok gazdagsag jott es ment a Sebes Folyon. Azon a tajon baratsag volt a tiindek, az emberek es a torpok kozott. A regi Mester csiinya veget ert. Bard sok aranyat adott neki, hogy segitsen a To

nepen, de mivel a Mester olyan termeszetii volt, aki konnyen elkapja a

sarkanybetegseget, megszokott az arany nagy reszevel, es ehen halt a pusztasagban, a tarsaitol elhagyatva. - Az uj Mester bolcsebb fajta - mondta Balin -, es persze nagyon nepszerii. Fokent neki tulajdonitjak a mostani joletet. Dalokat koltenek, amelyek szerint az 6 idejeben a folyo aranyat hoz. - Akkor a regi dalok joslatai valora valtak, ahogy kell! - mondta Bilbo. - Termeszetesen! - mondta Gandalf. - Miert ne valtak volna valora? Ugye nem ketelkedsz a joslatokban, csak mert neked is reszed volt a megvalositasukban? Ugye nem hiszed komolyan, hogy minden kalandod es megmenekiilesed a puszta szerencse miive, es csak a sajat erdekedet szolgalta? Nagyon jo hobbit vagy Zsakos ur, es en nagyon kedvellek, de vegiilis te csak egy kis pont vagy a nagyvilagban! - Hala az egnek! - mondta Bilbo nevetve, es odaadta neki a dohanytartot.