SHAUMBRA SZÍVDOBBANÁS

Jean Tinder * részlet az októberi Shaumbra hírlevélből

Egy messziről érkezett üzenet:

Feladó: Az Angyali Családod

Tárgy: A Küldetésed

Drága Shaumbra!

Éppen most kaptuk meg az üzenetedet, és nyomban válaszolunk is. Már korszakok óta
várjuk, hogy hallass magadról, sőt, volt, hogy azon morfondíroztunk, hogy talán már el
is feledkeztél rólunk. Aztán pedig nem sokkal ezelőtt, az Angyal Expresszen keresztül
megkaptuk a táviratodat, amiben ez állt: „Jó híreim vannak, végre megcsináltuk!” – és
azóta is egyre csak ezt ünnepeljük. És most pedig mi szeretnénk egy üzenetet küldeni
nektek:

Címzett: Egytől-egyig minden egyes szeretett IstenEmberünknek

Szinte egy örökkévalóság eltelt már, amióta elmentél. Mi nem igazán akartuk, hogy
elmenj, de természetesen te ragaszkodtál ehhez. Miután oly sokat játszottunk együtt,
már tudtuk, hogy ti vagytok azok, akik mindig előre szaladtok, akik mindig a
leggyorsabb játékokat játsszátok, akik mindig a legnagyobb bajba keveredtek – ezért
aztán esélytelen volt azzal próbálkoznunk, hogy lebeszéljünk erről benneteket.
És, bár rettenetesen utáltuk a távozásotokat, azzal mindannyian tisztában voltunk,
hogy ha nem vállalkozik senki arra, hogy rájöjjön a dolgok nyitjára, úgy egyikünk sem
fogja tudni ezt túlélni. Tehát elhagytatok minket, és nekivágtatok ennek az őrületes
kalandnak, ami egy távoli, messzi, Földnek nevezett helyre vitt benneteket.

Alkalomadtán küldtél egy-egy mennyei képeslapot a saját haladásodról, ami a

legtöbbször meglehetősen szerencsétlenül és nyomorultul hangzott. De az aláírás
minden alkalommal ugyanaz volt: „Folyt. köv. – még nem végeztem!” Tehát mi egyre
csak várakoztunk. És csak várakoztunk. Esetenként az Angyali Hírek Hálózatán
keresztül a fülünkbe jutottak a dolgaid: azok az őrületes és elképesztő mutatványaid,
és azok a lehetetlenül nehéz körülmények, amikbe belementél – és azon tűnődtünk,
hogy ez most tényleg igaz lenne? Egy bizonyos értelemben ez nagyon is rád vallott.
Ugyanakkor azon is elmerengtünk, hogyan lehetséges az, hogy ilyen szinten
elfeledkeztél magadról? Hát nem emlékszel, hogy honnan jöttél? Hogy ki vagy? Hát
nem szembeötlő, hogy te a legbámulatosabb teremtő vagy? Hogyan veszhettél el
ennyire? Ennek minden bizonnyal valami elképesztő teremtésnek kell lennie!

Tehát figyeltük a rólad szóló híreket és csodálkoztunk a választásaidon. Micsoda

kalandokban volt részed! Előfordult néhanap egy személyes történet, ami valóban
megvilágította a szilárdságodat és a kitartásodat. Volt, hogy a hírek globális dolgokról
szóltak, és láttuk, hogy ez micsoda hatással van rád, és elképedtünk azon, hogy ezt te
magad miért nem látod. Zokogtunk, mikor láttuk, hogy összetörtél és darabjaidra
hullottál, és ámulva figyeltünk, ahogy ezt követően újra és újra összeszedted magad,
és folytattad az utadat.

1
Egy-egy különösen intenzív játszma után volt, hogy elengedted a testedet, és
egyszerűen csak kifakultál, annyira elfáradtál és olyan nagyon el voltál veszve. Máskor
viszont alig bírtad kivárni, hogy visszatérj, és lejátssz egy újabb kört. Azokban az
időkben, amikor olyan elképesztően elveszettnek tűntél, a legszívesebben
odaszaladtunk volna hozzád, felébresztettünk volna, és emlékeztettünk volna arra,
hogy ez mindössze egy játék. De megígértetted velünk, hogy soha nem teszünk ilyet.
Kiválasztottál magad mellé néhány nagyon különleges angyalt, hogy az oldaladon
legyenek és a szívedbe suttogjanak, de még őket is arra kérted, hogy tartsák meg a
kellő távolságot.

És ó, kedvesem, mindig is olyan nagyon eltökélt voltál a saját dolgaidat illetően, hogy
bebizonyítsd magadnak, hogy igenis lehetséges a felejtés, hogy igenis lehetséges
elveszni, eltévedni, majd megtalálni a kiutat, mivel érezted, hogy ezen a módon fogsz
rátalálni a válaszodra. Mi személyesen még csak el sem tudjuk képzelni, hogy
elfeledkezzünk magunkról. Az túlságosan fájna. De te megtetted ezt, és most már
végre emlékszel – és megtaláltad a választ! És igen, mi azóta is csak őrülten
ünnepeljük ezt. TÉGED ünnepelünk!

És most következik a mondandónk lényege, úgyhogy figyelj most nagyon: Most, hogy
ezt megtetted, most, hogy megtaláltad a kiutat, most, hogy már igazán, valóban
tudatos teremtő vagy, MI is tudjuk, hogy ez lehetséges! Látod, pont olyanok vagyunk,
mint a kisgyermekek! A felét se tudjuk annak, amit te tudsz, a tizedét se láttuk annak,
amit te láttál, és egy szeletét se tettük meg mindannak, amit te megtettél. Mi végig csak
itt üldögéltünk és várakoztunk, miközben te ÉLTÉL! Tehát, most mi következünk! A
lábnyomaidban fogunk lépkedni, utánad megyünk, hiszen most már a mi időnk is
elérkezett, hogy felnőjünk! Egyesével felkészülünk, és jöhet az alámerülés!

Az idő és a tér – milyen bámulatos teremtés! Ahogy egyre közelebb merészkedünk, és

a széléről kukucskálunk, miközben felkészülünk a nagy ugrásra, szeretnénk, ha
tudnád, a szíved a létező leghatalmasabb jelzőfénnyel ragyog! Drága Shaumbra!
Amikor a kisírod a könnyeidet, amikor elénekled a dalodat, amikor eltáncolod a saját
életed, annak ritmusa minden egyes valóság/birodalom folyosóján hallatszik. És MI
most erre táncolunk, tapsolunk a befejezésedet ünnepelve, és hálával telve hajolunk
meg előtted, miközben te a győzelem bíbor köntösét öltöd magadra.

Győztél – legyőzted a kétségedet, a felejtésedet, a vakságodat, és az összes többi

általad felállított akadályt. Megcsináltad Shaumbra! Hallod-e harsogó szeretetünket,
miközben örömködünk?

Akkor most ezután mi fogunk NEKED képeslapokat küldeni, hogy tudassuk veled, hogy
vagyunk. Tudjuk, hogy nem fogsz minket megmenteni, de most, miattad, tudjuk, hogy
mi is meg fogjuk ezt tudni csinálni! Egyikünk sem lenne most itt, ha te ezt nem
csináltad volna végig! Egyikünk sem ismerné az életet, ha te nem az lennél, aki vagy!
Az univerzum fénybe borult a szívetek ragyogásától!

Találkozunk a túloldalon, kedves, drága angyal emberek! A küldetés teljesítve.

Fordította: Telegdi Ildikó

Angol honlap: www.crimsoncircle.com
Magyar honlap. www.shaumbra.wire.hu