Ψ

Tanulmányaikat az átlagnál jelentõsen hosszabb

ideig végzõ egyetemi hallgatók pszichés problémáinak
elemzése*
545

Tolvay Katalin

Pszichiátriai és pszichoterápiás magánrendelés, Debrecen

Összefoglalás: Háttér: Keniston vezette be a posztadoleszcencia kifejezést, mely azt a – napjainkban egyre gyakoribbá
váló – jelenséget jelenti, hogy a fiatalok egyre késôbb válnak le szüleikrôl, hosszabb ideig maradnak funkcionális gyer-
mekszerepben. A jelenség egyik vetülete a megnyúlt tanulmányi idô. A tanulmányaikkal küzdô posztadoleszcensek
pszichés problémáival kapcsolatban kevés a szakirodalom.
Módszerek: 12, magánrendelésemen 2004. január 1. és 2009. december 31. között vizsgált, illetve kezelésben részesült
hallgató pszichopatológiai tüneteit, családdinamikai sajátosságait, a páciensek és hozzátartozóik kognitív stílusát ele-
meztem, akiknek fô – vagy más tünetekhez társuló – panaszuk, hogy tanulmányaik irreálisan elhúzódnak, vizsgáikat
képtelenek letenni. Az elemzésbe azok a nappali tagozatos, felsôoktatásban tanuló hallgatók kerültek be, akik az elsô
két évet 4 év alatt nem teljesítették, vagy az egyetem elvégzéséhez szükséges idô + 2 év alatt nem fejezték be tanulmá-
nyaikat.
Eredmények: A 12 hallgató (7 férfi, 5 nô) közül kilencnek volt DSM-IV-TR szerinti I. tengely diagnózisa, gyakori ko-
morbiditás mellett. Személyiségzavar nyolc betegre volt jellemzô. A családi környezet, a szülôk, illetve a partnerek atti-
tûdje patogénnek bizonyult: a szülôk vagy irreális elvárásokat támasztottak a hallgatók teljesítményét illetôen, vagy
a követelmények hiánya, illetve a hallgatók teljes kiszolgálása, feladataik átvállalása miatt váltak a szülôk és a part-
nerek a patológiás állapot fenntartóivá. A hallgatókat, partnereiket és szüleiket gyakran sajátos diszfunkcionális at-
titûdök, logikai hibák, maladaptív sémák jellemezték.
Következtetés: A tanulmányok hosszú halasztása mögött gyakran kezelésre szoruló, súlyos mentális zavar áll, jellegze-
tes diszfunkcionális kognitív mûködéssel. A felsôoktatásban tanulók pszichés problémáinak megoldása farmakoterá-
pia és/vagy egyéni pszichoterápia mellett gyakran rendszerszemléletû intervenciókat igényel.
Kulcsszavak: posztadoleszcencia; megnyúlt tanulmányi idô; pszichopatológia; diszfunkcionális családi egyensúly;
maladaptív sémák

Summary: Background: Keniston introduced the term ‘postadolescence’ to describe the spreading phenomenon of
young people not seceding from their parents and remaining in a functional child role longer. One aspect of this phe-
nomenon is the increased time of studies. Research about postadolescent students struggling with their studies is
scarce. Methods: I analysed the psychopatological features, family dynamic specialties, cognitive style of 12 university
students characterised by significant delay in the duration of their studies as a major problem, or associated with other
symptoms, whom I examined and/or treated between 01/01/2004 and 12/31/2009. I analysed the data of students who
could not finish the first 2 study years in 4 years, or could not complete their studies during the recommended dura-
tion within 2 extra years.
Results: 9 of the 12 (7 male, 5 female) examined students had an Axis I. diagnosis according to DSM-IV-TR., with high
comorbidity. 8 patients suffered from personality disorder. The family environment as well as parents’ and partners’
attitudes were often pathological: they either had irrealistic expectations about the students’ performance, or played
an important role in maintaining the pathological balance by not setting any requirements, hereby maintaining the
pathological state. The students, partners and parents were often characterised by dysfunctional attitudes, maladap-
tive cognitive schemas.
Conclusions: Behind delayed studies there is often severe mental disorder with marked dysfunctional cognitive func-
tioning which needs to be treated. The treatment options of the students’ mental problems include pharmacotherapy
and/or individual psychotherapy, often accompanied by systemic interventions.
Key words: postadolescence; increased study time; psychopathology; dysfunctional family balance; maladaptive schemas

* A dolgozat külsõ támogatás nélkül készült.

Psychiat Hung 2010, 25 (6):545-552

 Eredeti közlemények
Bevezetés
Korunk társadalma változásban van. A változá-
sok érintik az egyén életpályáját és a családok
életciklusait is. Keniston 1970-ben, az 1968-as
diáklázadások után írta le a posztadoleszcencia
546 fogalmát, amely azt a jelenséget foglalja magá-
ban, hogy napjaink fiatal nemzedékénél, bár
korábban érik el a nemi érettséget, és korábban
próbálnak ki a felnôtt életre jellemzô szokáso-
kat (alkohol- és drogfogyasztás, szexuális akti-
vitás, fogyasztói magatartás), mint az elôzô ge-
nerációk, mégis kitolódik az a folyamat, amit
leválásnak nevezünk (1). A fiatalok nagy része
hosszabb ideig lakik a szülôknél, késôbb kötele-
zôdik el, késôbb és kisebb számban köt házas-
ságot. Jelentôsen kitolódott a gyermekvállalás
idôpontja, megfigyelhetô az iskolarendszer ex-
panziója – azaz egyre többen, egyre hosszabb
ideig tanulnak –, és összetorlódik benne a tanu-
lás és a munka, így a korábbi szekvenciális élet-
pálya-modell módosul. A felnôttség kritériumai
homályossá váltak, mivel összecsúsztak, illetve
egymásra tolódtak a hozzájuk tartozó tevékeny-
ségek (2). A felsôoktatásban részt vevôk aránya
drasztikusan megnôtt; míg Európa legtöbb or-
szágában 1900 körül az 1%-ot sem érte el, a XX.
század közepén is csak 5–7% körül mozgott, az
ezredfordulón meredek emelkedést mutatott,
leggyorsabban és legnagyobb mértékben a volt
szocialista országokban (3). Magyarországon a
felsôoktatásban tanulók létszámának növekedé-
se 1990 és 2000 között 223%-os volt. Az említett,
úgynevezett vertikális expanzió mellett megfi-
gyelhetô a horizontális is – vagyis az a jelenség,
hogy a diákok gyakran párhuzamosan vagy
egymás után végeznek különbözô képzéseket.
A munkaerôpiac folyamatos változása gyakran
szükségessé teszi a valóban „egész életen át tar-
tó” tanulást. Az 1990-es évek Európájában min-
den második-harmadik diák változtatott szakot,
tagozatot tanulmányai közben, vagy maradt ki
arról az egyetemrôl, ahova beiratkozott. Az
egyetem sokak számára „parkolópálya”, ahol
kivárhatnak valamilyen kedvezô lehetôséget, il-
letve kikerülhetik a munkanélküliséget (2, 4).
A tanulmányi idô kitolódásának hátterében
azonban tanulási nehézségek, pszichés problé-
mák is állhatnak. Magánpraxisban dolgozó pszi-
chiáterként és pszichoterapeutaként gyakran
keresnek meg felsôoktatásban tanuló hallgatók
változatos pszichés panaszokkal. A velük foly-
tatott munkám során tûnt fel a prokrasztiná-
ciós szindróma gyakori elôfordulása, vagyis az
a jelenség, hogy ebben a betegcsoportban jel-
lemzô a tanulmányokkal kapcsolatos feladatok,
intéznivalók, vizsgák rendszeres halasztása. Ta-
pasztalatom az, hogy a halogatás többnyire va-
lamilyen mentális zavar megnyilvánulásaként
értelmezhetô. Jelen tanulmányomban az álta-
lam kezelt egyetemi hallgatók vizsgálata és ke-
zelése során nyert tapasztalataimat retrospek-
tíven összegzem, esetvignetták bemutatásával.
Módszertan
Magánrendelésemen 2004. január 1. és 2009.
december 31. között 12 egyetemi hallgató kere-
sett meg páciensként azzal a fô – vagy más tü-
netekhez társuló – panasszal, hogy tanulmánya-
ik irreálisan elhúzódnak, vizsgáikat képtelenek
letenni. A páciensekkel, esetenként hozzátarto-
zóikkal is történt anamnézis-felvétel, pszicho-
terápiás elsô interjú, mentális státusz, az esetek
egy részében felvett becslôskálák és sémateszt
értékelése, illetve a gyógyszeres kezelés és/vagy
pszichoterápia során szerzett tapasztalatok
alapján elemeztem a 12 hallgató pszichopato-
lógiai tüneteit, családdinamikai sajátosságait, a
páciensek és hozzátartozóik kognitív stílusát.
Az elemzésbe azok az általam kezelt nappali ta-
gozatos, felsôoktatásban tanuló hallgatók ke-
rültek be, akik a felsôoktatásban az elsô két évet
4 év alatt nem teljesítették, vagy a szükséges + 2
év alatt nem végezték el a felsôoktatási intéz-
ményt. Az elemzésben figyelembe vett hat év
alatt magánrendelésemen összesen 56 egyete-
mi és fôiskolai hallgatót vizsgáltam és kezeltem.
A segítségért hozzám forduló hallgatók 21%-ára
volt jellemzô a vizsgált jelenség.
 Tanulmányaikat az átlagnál jelentôsen hosszabb ideig végzô egyetemi hallgatók...
Eredmények
Az eredmények ismertetésekor törekedtem ál-
talános jellemzôk keresésére, bár a kis esetszám
miatt általános tanulságokat nem lehet levonni.
Ezen kívül szeretnék esetrészletek ismertetésé-
vel néhány tipikus vagy szélsôséges példát is
bemutatni.
Demográfiai jellemzôk
Nemi arány: 5 nô, 7 férfi
Állampolgárság szerinti megoszlás: 9 magyar,
1 izlandi, 2 izraeli
A tanulmányok nyelve szerint: 6 magyar, 6
angol
Kari összetétel:
• 6 általános orvostudományi kar
• 2 állam- és jogtudományi kar
• 2 bölcsészettudományi kar (pszichológia,
történelem)
• 2 természettudományi kar (informatika, ma-
tematika–fizika)
Valamennyi hallgató osztatlan egyetemi képzés-
ben részt vevô nappali tagozatos diák (nyolcan
olyan karra járnak, ahol az oktatás jelenleg is
osztatlan, a többiek pedig a bolognai képzés
bevezetése elôtt kezdték tanulmányaikat). Bár
praxisomban fôiskolai hallgatók is gyakran elô-
fordulnak, a megnyúlt tanulmányi idô inkább az
egyetemistákra jellemzô, ez valószínûleg össze-
függ a magasabb követelményekkel. A nemek
aránya a mintában kiegyenlített.
Tanulmányokkal kapcsolatos problémák
A megnyúlt tanulmányi idô mögött többféle
probléma húzódhat: ismételt halasztások, bu-
kások, megmérettetéstôl való félelem. A 12 hall-
gató közül hatan voltak, akik rendszeresen eljár-
tak vizsgázni, de ismételten megbuktak. A töb-
biek legfeljebb alkalmanként próbálkoztak egy-
egy vizsga letételével, inkább halasztották azo-
kat, vagy a vizsgára jelentkezésig sem jutottak el.
A. A. 31 éves férfi. 13. éve orvostanhallgató, ne-
gyedik éve hatodéves. Az elsô években kollégi-
umban lakott, ahol rendszeres bulizás, alko-
holizálás folyt, melyekben aktívan részt vett.
Több vizsgája nem sikerült, de az egyik szóbeli
vizsgán úgy érezte, nagyon megalázták. Ettôl
kezdve csak akkor mer elmenni vizsgázni, ha
úgy érzi, tudása tökéletes. Mivel azonban na-
gyon aprólékosan tanul, elvész a részletekben, 547
tudását sohasem sikerül szintetizálni. A nô-
gyógyászat szigorlatra másfél évig, a belgyó-
gyászat szigorlatra két évig nem mer bejelent-
kezni.
Pszichopatológiai tünetek
A 12 vizsgált hallgató mindegyike kimerítette egy
vagy több mentális zavar kritériumait. Öt eset-
ben valamilyen szorongásos zavart lehetett di-
agnosztizálni (két betegnél pánikzavar, egy-egy
esetben generalizált szorongás, PTSD, kénysze-
res zavar került felszínre).
B.B. 22 éves nô, négy éve orvostanhallgató. A
négy év alatt az elsô két évet nem sikerült elvé-
gezni. Négy év alatt négy különbözô csoportba
került, egyre inkább küzd beilleszkedési nehéz-
ségekkel. Bár lelkiismeretesen eljár az órákra
és készül a vizsgákra, vizsgahelyzetben rend-
szeresen debilizáló szorongástól szenved, mely
teljesítményét lényegesen rontja. Önértékelése
egyre negatívabbá válik, a szorongás pedig ge-
neralizálódik, egyre több helyzetre kiterjed.
Négy esetben a tanulási problémák mögött in-
duló vagy már ismert pszichózis igazolódott.
C.C. 28 éves férfi. Gimnáziumban jó tanuló.
Fizikus szakra jelentkezik, ahol közel egy évet
végez, de a tavaszi vizsgaidôszakra már nem
megy el. Sikerrel felvételizik a jogi karra, ahol
egyre kifejezettebb tanulási nehézségei van-
nak. Évet ismétel, néhány tantárgyat az évis-
métlés alatt sem tud letenni. Kényszergondo-
latok és szociális szorongás miatt kér segítséget.
Viselkedésében bizarr vonások jelennek meg,
egyre gátoltabbá, inaktívabbá válik, szociáli-
san izolálódik. Antipszichotikus kezelés, több-
szöri terápiamódosítás ellenére negatív tüneti
dominanciájú szkizofrénia fejlôdik ki. Több al-
kalommal hospitalizációra szorul. Tanulmá-
 Eredeti közlemények
nyait félbeszakítja, másodlagos betegségelô-
nyök megfigyelhetôk. Rehabilitáció iránt nem
motivált, célja a tartós munkaképesség-csök-
kenés státuszának megszerzése.
D.D. 34 éves nô, 12 éve végzi az egyetem mate-
548 matika–fizika szakát. 11 éve paranoid szkizof-
rénia miatt áll kezelés alatt. Végig szubkom-
penzált volt, illetve két alkalommal súlyos
pszichotikus epizód zajlott le. Rendkívül nehe-
zen tanul, koncentráció- és memóriazavarral
küzd. A tanulási problémák hátterében a pszi-
chopatológiai tünetek, gyógyszer-mellékhatá-
sok és a valószínû kognitív deficit mellett a fo-
kozott követelményeknek való megfelelési kép-
telenség komoly szerepet játszik, de az egyetem
félbeszakítására nem hajlandó, ezt családja
sem engedi, irreális jövôképpel hitegetik.
Három beteg major depressziós epizódban
szenvedett, negyedik társuk hangulatzavara
mögött organikus háttér igazolódott.
E.E. 33 éves izlandi állampolgárságú nô. 10 éve
orvostanhallgató, jelenleg hatodéves. Anamné-
zise már az egyetem elôtt többszörösen terhelt
– PTSD, felnôttkori ADHD, súlyos depresszió
miatt már évekkel Magyarországra jövetele
elôtt kezelték. Több éves farmako- és pszicho-
terápia mellett állapota ingadozó volt nagyfo-
kú gátoltsággal, szuicid késztetéssel járó dep-
ressziós állapotokkal. Gátoltsága és figyelem-
zavaros tünetei akadályozzák a tanulásban –
tanulmányi eredménye az elsô három évben
(melyet hat év alatt végez el) gyenge. Tartós szo-
ciális izoláció után hosszabb pszichoterápia és
folyamatos faemakoterápia mellett stabil part-
nerkapcsolata alakul, állapota javul, teljesít-
ménye egyre jobb. 2007-ben néhány hónap
alatt elôször in situ méhnyak karcinómát, majd
szklerózis multiplexet diagnosztizálnak nála,
súlyos, multiplex demyelinizációs gócokkal.
Tanulmányait folytatja, de koncentrációzava-
ra, fájdalomtünetei egyre jobban gátolják.
Egy alkalommal viselkedési addikció igazolódott.
F.F. 24 éves férfi, informatika szakos hallgató.
Mikor elôször jön a rendelômbe (szülôi nyo-
másra), megfogalmazza, hogy furcsa érzés volt
az utcán járni, mert lakását közel egy éve nem
hagyta már el. Az egyetemre nem jár be, hiva-
talos intéznivalóit (beiratkozás, halasztások)
barátnôje végzi helyette. Két éve egy internetes
fantasy-játékban játszik. Ezt a világot a valós-
nál sokkal izgalmasabbnak tartja, néha na-
pokig barátnôjével sem beszél. A játékban el-
foglalt szerepéért extrém módon felelôsnek ér-
zi magát – úgy érzi, nincs joga mással foglal-
kozni, mikor szerte a világban más játékostár-
sak rábízzák (virtuális) életüket.
Nyolc esetben a beteg kimerítette valamilyen
(kétszer narcisztikus, egy-egy alkalommal bor-
derline, antiszociális, dependens, illetve három
betegnél kevert típusú) személyiségzavar krité-
riumait.
G.G. 22 éves izraeli keresztény férfi. Négy éve
orvostanhallgató, másodéves, vizsgái ismétlô-
dôen nem sikerülnek. Önértékelése szélsôsége-
sen pozitív, önmagát Izrael legmagasabb IQ-
jú személyének írja le, bár intelligenciateszten
nem vett részt, állítólag egy országos középis-
kolai tanulmányi versenyt nyert meg. Önma-
gát minden téren tehetségesnek, vonzónak, jó-
képûnek látja. Teljesítménye romlását ennek
tükrében különösen bántónak, igazságtalan-
nak éli meg, azt depressziós állapot következ-
ményének tulajdonítja, illetve szomatizál.
Depressziós epizód tüneteit nem meríti ki.
Igen gyakran, az esetek nagyobb felében (hét
esetben) állt fenn komorbiditás (többféle szo-
rongásos zavar, hangulatzavar és szorongásos
zavar, illetve szorongás, depresszió, addikció
vagy pszichózis és személyiségzavar egyidejû
elôfordulása).
Családdinamikai sajátosságok,
a partnerkapcsolat jellemzôi
A vizsgált tizenkét hallgató közül hárman szüle-
ikkel élnek, ketten élettársi kapcsolatban, a
fennmaradó hét diák pedig kollégiumban vagy
albérletben, közülük négyen bérlôtársakkal,
hárman egyszemélyes háztartásban (ôk vala-
mennyien külföldiek, és a magyaroknál jobb
 Tanulmányaikat az átlagnál jelentôsen hosszabb ideig végzô egyetemi hallgatók...
anyagi helyzetük miatt engedhetik meg maguk-
nak az önálló albérletet). Közös jellemzô, hogy
a tanulmányi probléma a családi rendszer prob-
lémájává válik. A szülôk és élettársak gyakran
diszfunkcionális módon viszonyulnak a problé-
mához, és ezzel a patológiás helyzet fenntartói-
vá válnak. Gyakran megfigyelhetô a páciensek-
nél a gyermekszerep elônyeinek kihasználása, a
felnôtt élettel járó felelôsség hárítása, a szülôk-
nél pedig gyermekeik teljes kiszolgálása, a kö-
vetelmények hiánya.
H.H. 29 éves férfi. Hét év alatt végzi el a böl-
csészkaron a magyar szakot. Közben levelezô
tagozaton (de nem munkahely mellett) elkezdi
a pszichológia szakot, amelyet negyedik éve
végez. Nyolc éves kora óta szeparációs szoron-
gás, iskolafóbia miatt kezelték. Amikor vala-
melyik szülô nem volt a közelében, extrém szo-
rongást érzett, ezért a közösségbe nem tudott
beilleszkedni. Az általános iskolát magántanu-
lóként járta végig. A gimnáziumban állapota
átmenetileg javult, közösségbe járt, de nagy
nehézségekkel. Érettségi után panaszai felerô-
södtek. Ha szorongásos tüneteket érez, telefo-
non odahívja valamelyik szülôt (mindketten
orvosok), akik ilyen esetekben akár a munká-
jukat is otthagyva sietnek gyermekük meg-
nyugtatására. Nyolc éve párkapcsolata van
egy hét évvel fiatalabb lánnyal (kapcsolatuk
kezdetén a páciens 21, a lány 14 éves volt), aki
szintén biztonságot nyújtó személynek számít.
Állapota miatt utazást, kisebb utakat, progra-
mokat rendszeresen lemond. Barátnôje is ki-
elégíti dependens szükségleteit, pl. amikor a
páciensnek órája van, ô a folyosón várakozik,
mivel a páciens megnyugtatásához ehhez van
szükség (közben saját óráiról hiányzik – a lány
harmadéves fogorvostan-hallgató).
F.F. bölcsész szakos barátnôjével él, aki bevá-
sárol, mos-fôz rá, ellátja a háztartást, barátja
helyett bejár az informatika elôadásokra jegy-
zetelni és a névsort aláírni (!). A páciens barát-
nôjével keveset kommunikál, érzelmi és szexu-
ális kapcsolatuk is alig van, a páciens virtuá-
lis társaságát preferálja (a nap nagy részében
fejhallgatóval a fején ül a számítógép elôtt). A
szülôk aggódnak fiuk állapota miatt, de anya-
gilag maximálisan támogatják, látogatják,
igyekeznek a barátnôt megtartani a kiszolgáló
szerepben.
Más esetekben a családi rendszerben irreális el-
várások jelennek meg. A szülôk nem vesznek tu-
domást gyermekük pszichopatológiai tünetei- 549
rôl. Missziónak tekintik a hallgató diplomához
juttatását, akkor is, ha ennek nincs realitása.
D.D. pszichotikus epizódjai alatt rendkívül
dezorganizált, kifejezetten paranoid, és mar-
káns hallucinációi vannak. Az epizódok között
is megfigyelhetô állandó paranoiditása, foko-
zódó kognitív deficitje. Szülei ennek ellenére
ragaszkodnak az egyetem befejezéséhez, állás-
pontjuk szerint tanárként el tud majd helyez-
kedni, és munkáját el fogja látni. Öt éve van
patológiás partnerkapcsolata egy tehetséges
fizikussal, aki napi 4–6 órában „korrepetálja”.
Érzelmileg évek óta eltávolodtak, a férfi szakí-
tást tervez, de megfogadta, hogy diplomához
juttatja a pácienst.
Több családban van egy sikeres, tehetséges test-
vér, aki kiszakadt a patológiás családból (más
városba vagy országba ment dolgozni), de „pél-
dakép” maradt a pácienseknek, akiknek amúgy
is alacsony önértékelése így tovább romlott.
H.H. orvos végzettségû testvére az egyetem el-
végzése után azonnal kilépett a patológiás csa-
ládból – Amerikában keresett többéves ösztön-
díjat.
A.A. testvére öt éve Londonban dolgozik. Dip-
loma nélkül is sikeres, jól keres. Ennek hatásá-
ra A.A. komolyan megkérdôjelezte, mennyire
van értelme ennyi energiát fektetni a diploma
megszerzésébe.
C.C. akkor vetette fel elôször a leszázalékolás
lehetôségét, amikor egy évvel fiatalabb húga
elvégezte a jogi egyetemet és szakmailag ígére-
tes állást kapott.
Diszfunkcionális kognitív mûködés
Amennyiben pácienseim problémáit kognitív
pszichoterápiával (is) kezeltem, gyakran jelleg-
zetes diszfunkcionális attitûdök kerültek felszín-
 Eredeti közlemények
re. (Leértékelem magam. Kevesebbet érek, mint
mások. Csôdtömeg vagyok. Mindenki feltétele-
zi rólam, hogy buta vagyok. Ha nem tudom el-
végezni az egyetemet, semmit nem érek.). A kog-
nitív tévkoncepciók dimenziói közül elsôsorban
a teljesítmény, elvárások, autonómia, perfek-
550 cionizmus érintettek.
B.B. debilizáló teljesítményszorongása értel-
mezhetôvé vált, miután sématesztjén a Telje-
sítmény kudarc és Negativizmus/pesszimizmus
sémák esetében kiugróan magas értéket ért el.
Érdemes a szülôk diszfunkcionális attitûdjeivel
is foglalkozni. (Ha a gyermekem nem lesz diplo-
más, én vallok kudarcot. Minden áldozatot meg
kell hoznom a gyermekem tanulmányaiért. Ak-
kor vagyok jó szülô, ha a gyermekem sikeres lesz.)
Kezelés
A kezelés formáját meghatározta a mentális za-
var jellege. Pszichózis és súlyos depresszió ese-
tén mindenképp történt farmakoterápia is,
egyéb esetekben a pácienssel közösen döntöt-
tünk, hogy pszichoterápia vagy kombinált far-
mako/pszichoterápia történjen. A tanulmányok
elhúzódása mögött kerettartási problémák is
lehetnek, amelyre egyértelmûen utalt, hogy a
hallgatók kétharmadának a terápiás keretek tar-
tásával is visszatérô problémái voltak. Az átlag-
hoz képest gyakoribb volt a lemorzsolódás, le-
mondott vagy lemondás nélkül elmaradt ülések.
A prokrasztinációs tünetek gyakran a terápiás
kapcsolatban is megjelentek a terápiás ülések
halasztása formájában. Farmakoterápia esetén
compliance-problémák az esetek kb. 50%-ában
jelentkeztek. Ezért a terápiára való motiválásra,
szocializálásra, a terápiás kapcsolat építésére
célszerû különösen nagy figyelmet szentelni eb-
ben a betegcsoportban. A pszichoterápia elsôd-
legesen kognitív-viselkedésterápiát jelentett. A
gyakori patológiás családi egyensúly miatt érde-
mes család- vagy párterápiát alkalmazni a keze-
lésben, vagy egy-két konzultációs ülést ajánlani
a családtagoknak. Saját tapasztalatom, hogy
ezekben a családokban a szülôk általában ne-
hezen bevonhatóak, nem élnek a felajánlott te-
rápia vagy konzultáció lehetôségével. Ebben az
esetben is érdemes az egyéni terápiába rend-
szerszemléletû intervenciókat bevinni.
Kimenetel
Két esetben csak vizsgálat, illetve egyszeri kon-
zultáció történt. Három pácienst elküldtem sú-
lyos keretszegés vagy teljes motivációhiány mi-
att. Négy esetben a terápia megszakadt, mert a
páciens elhagyta a felsôoktatási intézményt
(feladta vagy nem folytathatta tanulmányait) és
elköltözött a városból, vagy kilépett a terápiá-
ból. Három páciens terápiája sikeres, lezárt.
Megbeszélés, következtetés
Az elmúlt ötven év társadalmi változásai közt
megjelent a posztadoleszcencia. A funkcionális
gyermekszerep kitolódásának egyik megjelenési
formája a megnyúlt tanulmányi idô, hosszabb
diák státusz. Ezt a felsôoktatási intézmények is
elôsegítik, mert a korábbi évekhez viszonyítva
lényegesen liberálisabbak a halasztásokkal, is-
métlési lehetôségekkel szemben. A megnyúlt
tanulmányi idôt illetôen a társadalom is elfoga-
dóbb, mivel ez a pozíció gyakran a munkanél-
küli státusz átmeneti elkerülését jelenti. A tár-
sadalmi jelenség hátterében azonban gyakran
komoly, kezelést igénylô pszichopatológiai el-
térések is lehetnek.
A tanulmányaikkal küzdô egyetemisták men-
tális egészségével kapcsolatban szegényes a
szakirodalom. Yates „küszködôknek” (”strug-
glers”) nevezte azokat a – felsôoktatásban tanu-
ló – hallgatókat, akikre teljesítményzavar és a
tanulmányok elhúzódása jellemzô. Gyenge kö-
zépiskolai tanulmányi eredményt, nemi és et-
nikai tényezôket tart az egyetemi tanulmányi
problémák rizikófaktorainak (5). Rodgers elsô-
éves fôiskolai hallgatókat vizsgált, és körükben
az alkalmazkodási zavar átlag feletti prevalen-
ciáját mérte (6). Blanco arra hívja fel a figyelmet,
hogy az alkohol-addikció veszélye szignifikánsan
nagyobb a felsôoktatásban tanulók esetében,
mint nem tanuló kortársaiknál (7).
 Tanulmányaikat az átlagnál jelentôsen hosszabb ideig végzô egyetemi hallgatók...
A saját praxisomban vizsgált hallgatók fele or-
vostanhallgató volt, egyenlô arányban magyar
és angol nyelvû képzésben részt vevô külföldi
diákok. Dyrbye összefoglaló tanulmányában ki-
emeli, hogy az orvosképzés különösen nagy
stresszel járó idôszak. A magas orvostanhallga-
tói distressz tényezôi között a nagy mennyiségû,
nehéz tananyag mellett jelentôs szerepet játsza-
nak a hallgatói kiégés (burn out), az orvos–be-
teg kapcsolat nehézségei (haldoklással, menthe-
tetlen betegségekkel való szembesülés), etikai
kérdések, az orvosi hivatással járó felelôsség
megtapasztalása (8). A külföldi hallgatók eseté-
ben az alacsonyabb szintû társas támogatás,
nyelvi nehézségek, kulturális különbségek is
hozzájárulhatnak a tanulmányi problémákhoz.
Az orvostanhallgatók lelki egészségével kapcso-
latos vizsgálatok közül a legtöbb tanulmány a
depresszió prevalenciáját mérte, és többségük
a korosztályos kontrollcsoportokhoz képest ma-
gasabb elôfordulási arányt talált. Kevesebb a
szorongásos tüneteket mérô vizsgálat, de az
eredmények többnyire szintén nagyobb mérté-
kû szorongásra utalnak a medikusok körében
(9). A vizsgálatok többsége keresztmetszeti, de
a kis számú hosszmetszeti tanulmány szerint
az elsô két évben legmagasabb a pszichés mor-
biditás (10, 11).
Míg a legtöbb vizsgálat a major depresszió
elôfordulását találta leggyakoribbnak felsôokta-
tásban tanuló diákok esetében (12, 13), az álta-
lam vizsgált betegcsoportban a szorongásos za-
varok és a pszichózisok is jelentôs arányban je-
lentek meg, illetve a páciensek kétharmadánál
személyiségzavar is fennállt.
Az irodalomban kevés az olyan tanulmány,
amely hallgatók kognitív torzításait vizsgálta.
Zeynep zenemûvészeti karon tanuló hallgatók
teljesítményszorongása, a Diszfunkcionális At-
titûd Skála magasabb összértéke és az elisme-
rés dimenziója között talált szignifikáns eltérést
(14). Heinz és mtsai a maladaptív kognitív struk-
túrát a fôiskolás hallgatók probléma-ivása egyik 551
fô rizikófaktorának tartja (15).
Az esetek ismertetésével szeretném felhívni a
figyelmet arra, hogy a tanulmányok hosszú ha-
lasztása mögött gyakran kezelésre szoruló, sú-
lyos pszichopatológiai tünetegyüttes áll, jelleg-
zetes diszfunkcionális kognitív mûködéssel. A
felsôoktatásban tanulók pszichés problémáinak
megoldása farmakoterápia és/vagy egyéni pszi-
choterápia mellett gyakran rendszerszemléletû
intervenciókat is igényel.
A legtöbb felsôoktatási intézményben nincs
alkalmassági vizsgálat. Az utóbbi években a
kétszintû érettségi bevezetésével a szóbeli fel-
vételi elbeszélgetés is megszünt, amely limitált
formában, de lehetôséget adott arra, hogy a fel-
vételiztetôk személyes benyomást szerezzenek
a jelöltekrôl. Hasznos lenne a felsôoktatásban
továbbtanulásra jelentkezôk motivációit meg-
ismerni személyesen vagy levél formájában,
ahogyan az számos külföldi egyetemen elvárás
(16). Követendô példának tartom a Pécsi Tudo-
mányegyetem Általános Orvostudományi Ka-
rán a nyár folyamán bevezetett újítást: a felvé-
teli mellé alkalmassági vizsgát is bevezetettek.
Ezzel már egy személyes találkozó során is
megismerhetik a leendô hallgatóikat az okta-
tók, így bizonyos magatartásbeli anomáliák,
súlyosan patológiás állapotok kiszûrhetôk lesz-
nek (17).
 Eredeti közlemények
Irodalom
1. KENISTON K:
YOUTH: As a Stage of Life. American Scholar,
1970, 39.
2. SOMLAI P:
A posztadoleszcensek kora. Bevezetés In:
Új Ifjúság. Szociológiai tanulmányok a
posztadoleszcensekrôl. Szerk. Somlai P,
Napvilág Kiadó, 2007.
552 3. MITTERAURER M:
Sozialgeschichte der Jugend. Frankfurt am
Main, Suhrkamp, 1986.
4. KABAI I:
A magyar egyetemisták és fôiskolások életútja,
élettervei 2004-ben. In: Új Ifjúság. Szociológiai
tanulmányok a posztadoleszcensekrôl. Szerk.
Somlai P, Napvilág Kiadó, 2007.
5. YATES J, JAMES D:
Predicting the “strugglers”: a case-control
study at Nottingham University Medical
School, BMJ 2006, 332.
6. RODGERS LS; TENNISON LR:
A preliminary assessment of adjustment
disorder among first-year college students,
ArchPsychiatr Nurs, 2009, 23(3).
TOLVAY KATALIN
7. BLANCO C et al:
Mental health of college students and their
non-college-attending peers: results from the
National Epidemiologic Study on Alcohol and
Related Conditions, Arch Gen Psychiatry,
2008, 65(12).
8. DYRBYE LN, THOMAS MR,
SHANAFELT TD:
Medical Student Distress: Causes,
Consequences and Proposed Solutions, Mayo
Clinic Proceedings, 2005, 80.
9. DYRBYE LN, THOMAS MR,
SHANAFELT TD:
Systematic Review of Depression, Anxiety, and
Other Indicators of Psychological Distress
Among U.S.and Canadian Medical Students,
Academic Medicine, 2006, 81.
10. ZOCCOLINO M, MURPHY GE,
WETZEL RD:
Depression among medical students. J Affect
Disord. 1986, 11.
11. ENNS MW, COX BJ, SAREEN J. FREEMAN P:
Adaptive and maladaptive perfectionism in
medical students: a longitudinal investigation.
Med Educ. 2001, 35.
4026 Debrecen, Honvéd u. 72.
12. AKTEKIN M et al:
Anxiety, depression and stressful life events
among medical students: a prospective study
in Antalya, Turkey. Med Educ. 2001, 35.
13. TJIA J, GIVENS JL, SHEA JA:
Factors associated with undertreatment of
medical student depression. J Am Coll Health,
2005, 53.
14. ZEYNEP DY:
Performance anxiety, dysfunctional attitudes
and gender in university music students,
Social Behavior and Personality, 2007, 10.
15. HEINZ AJ, VEILLEUX JC,
KASSEL JD:
The role of cognitive structure in college
student problem drinking, Addict Behav, 2009,
34.
16. www.law.harvard.edu/current/careers/opia/
landing-your-job/sample-cover-letters.html
17. www.webdoki.hu/cikk.php?tfrom=hirlevel&
cid=61312
e-mail: katalin.tolvay@gmail.com