Meddo Parok Parkapcsolati Dinamikajanak Vizsgalata

MEDDŐ PÁROK PÁRKAPCSOLATI
DINAMIKÁJÁNAK VIZSGÁLATA -
− A NŐK ÖN- ÉS TÁRSMEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN
SZAKDOLGOZAT
Készítette: Soltész Krisztina
Témavezető: Dr. Kapusi Gyula
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar,

Pszichológia szak
1
TARTALOMJEGYZÉK
I. BEVEZETÉS......................................................................................................................................5
II. ELMÉLETI HÁTTÉR.....................................................................................................................7
1. A MEDDŐSÉGRŐL ÁLTALÁBAN...............................................................................................................7
1.1. A meddőség.............................................................................................................................7
1.2. Életkor és a fertilitás közötti összefüggés...............................................................................8
1.3. Meddőség történelmi távlatokban..........................................................................................8
2. A MEDDŐSÉGKUTATÁS........................................................................................................................9
2.1. Pszichogenikus hipotézis paradigma......................................................................................9
2.2. A pszichogenikus hipotézis kritikája.....................................................................................10
2.3. Pszichológiai következmény hipotézis..................................................................................10
2.4. Meddőség, mint szociális konstruktum.................................................................................11
3. ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉG........................................................................................................13
3.1. Ismeretlen eredetű meddőség kutatások...............................................................................13
3.2. A funkcionális meddőség analitikus elmélete.......................................................................15
4. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD........................................................................................................................17
4.1. A rossz bánásmód ................................................................................................................17
4.2. A családi környezet és nevelés hatása a gyermekek fejlődésében........................................23
4.3. Felnőttkori kötődéskutatás...................................................................................................24
4.4. Kötődés és reprodukció........................................................................................................26
4.5. Szülői bánásmód...................................................................................................................27
4.6. A nemi identitás elsajátítása.................................................................................................28
5. PÁRKAPCSOLATI ELMÉLETEK ..............................................................................................................31
5.1. A párválasztást befolyásoló lélektani tényezők (Buda, Szilágyi 1988)................................31
5.2. A kötődés és intimitás kapcsolata.........................................................................................31
5.3. Mélylélektani párkapcsolati elméletek.................................................................................33
5.4. Jürg Willi kollúzió modellje.................................................................................................34
5.5. Funkcionális meddőség esetén fennálló párkapcsolati dinamikák......................................35
6. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD, A NEMI SZEREP ÉS A FELNŐTT SZEREP ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA.......................36
6.1. Az apa szerepe a lány nőiességének alakulásában..............................................................36
6.2. A személyiségfejlődés elakadása, azaz felnőttként - gyerekszerepben ................................38
7. A SZUBJEKTÍV JÓLLÉT.......................................................................................................................40
8. AZ ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉGGEL EGYÜTTJÁRÓ PSZICHOSZOCIÁLIS VÁLTOZÓK FELTÁRÁSÁRA HASZNÁLT
MODELL.........................................................................................................................................41
8.1. Feltételezett összefüggéseim.................................................................................................41
9. HIPOTÉZISEK:..................................................................................................................................42
9.1. A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel...............................................42
9.2. A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel................................42
9.3. A Szülői bánásmód és Családi diszfunkcionalitás kapcsolata a Párkapcsolati minőséggel 42
9.4. A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel...........................................................43
9.5. A meddőség hátterének vizsgálata.......................................................................................43
III. MÓDSZEREK..............................................................................................................................45
1. FELHASZNÁLT KÉRDŐÍVEK..................................................................................................................45
1.1. Szülői Bánásmód Kérdőív – H-PBI......................................................................................45
1.2. Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív.....................................................................................46
1.3. Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív − Elővizsgálat...................................................................46
1.4. Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív.............................................................................................49
1.5. Párkapcsolati Minőség Kérdőív...........................................................................................50
1.6. WHO Jóllét Index.................................................................................................................51
2. MINTA...........................................................................................................................................51
3. VIZSGÁLATI ELRENDEZÉS...................................................................................................................53
4. STATISZTIKAI PROGRAM.....................................................................................................................54
5. STATISZTIKAI VIZSGÁLATOK...............................................................................................................54
2
5.1. Kor hatása............................................................................................................................54
5.4. A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati minőséggel. 55
5.5. A felnőtt és nemi szerep kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel módszer............................55
5.7. A meddőség vizsgálata.........................................................................................................55
IV. EREDMÉNYEK...........................................................................................................................57
1.1. Leíró statisztikák...................................................................................................................57
1.2. Kor hatása............................................................................................................................58
1.6. A Felnőtt és Nemi szerepek kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel.....................................60
V. MEGBESZÉLÉS...........................................................................................................................64
1.6. Korlátok................................................................................................................................68
VI. IRODALOMJEGYZÉK...............................................................................................................70
3
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik egyetemi tanulmányaim

során segítségemre voltak, valamint azoknak, akik segítettek a szakdolgozat
elkészítésében.
Köszönetemet szeretném kifejezni témavezetőmnek, dr. Kapusi Gyulának a dolgozat
megírásával kapcsolatos tanácsaiért.
Köszönettel tartozom Szabó Gábornak a statisztikai kiértékelésben nyújtott
segítségéért.
Külön köszönettel tartozom dr. C. Molnár Emmának a közös gondolkodásért, dr.
Murber Ákosnak és dr. Fülöp Istvánnak a kérdőívek kitöltetésében nyújtott
segítségükért valamint mindazoknak, akik vállalták a kérdőívek kitöltését.
4
I. BEVEZETÉS
Hazánkban az elmúlt 44 évben az élve születések száma 65 %-kal csökkent (az

élveszülések száma 1960-ban 146.461 2004-ben pedig 95.137), a halálozási arány
pedig 31 %-kal nőtt (a halálozások száma 1960-ban 101.525 2004-ben pedig 132.392).
Magyarországon 2004-ben a termékenységi arányszám 1,28 (Bernard és Krizsa,
2006) míg a népesség egyszeri reprodukcióját a 2,1-2,2 körüli érték jelentené. (A
termékenységi arányszám egy demográfiai mutató, amely azt a számot jelenti, ahány
gyereknek átlagosan egy nő életet adna, ha élete során az adott évi arányszámnak
megfelelően szülne.)
A 2004 évi természetes szaporodás/fogyás -37.355 fő, azaz ennyivel csökkent 2004-
ben Magyarország lakóinak száma (Demográfiai Évkönyv-KSH, 2005; idézi Bernard és
Krizsa, 2006).
A meddőség előfordulási gyakorisága ugyanakkor folyamatosan nő, a WHO szerint
világszerte a reproduktív időszakban lévő lakosság 10-15%-át érinti.
Kiemelten fontos területe tehát az orvostudománynak a meddőség kezelése, az újabb
és újabb módszerek kidolgozása.
Egyre sűrűbben fordulnak orvosi segítségért olyan párok is, akik évek óta gyermeket
szeretnének, a várva várt gyermekáldás mégis elmarad, annak ellenére, hogy orvosaik
organikus okot nem találnak problémájuk hátterében. Esetükben nincs meg az orvosi
diagnózis szorongató, ám mégis felszabadító élménye. Nem tudják, mit kellene tenni,
min kellene változtatni, s ez a „ködszurkálás” próbára teszi mind a férfit, mind a nőt és
a párkapcsolatot. Logikusnak tűnik a gondolat, hogy az ismeretlen eredetű meddőség
hátterében lelki okokat keressünk.
Ezen lelki okok gyökerét hagyományosan gyermekkorban keressük, a szülőkkel való
kapcsolatban, kötődésben, szülői bánásmódban. Számos kutatás született az anyával
való kapcsolat következményeinek feltárására, azonban a pszichológia méltatlanul
elhanyagolt területe az apa-lány kapcsolat vizsgálata.
„Pedig a nehézségek kezelése, a konfliktusok megoldási módjainak megtalálása, a
szolidaritás, versengés, izolálódás, ideálképzés, reális jövőre irányultság szempontjából
jelentős szerepet tölt be az apa és az apával való kapcsolat. Sőt nő esetében az apai
biztonság eredménye: „értékelve vagyok, elengedhetem magam, átadhatom magam”
belső engedékenysége, képessége. Ezzel szemben a megzavart apakép a felnőttség
5
görcsös igyekezetét, a felnőttség, mint szerepbetöltés teljesítmény-orientációját, a
létezés evidenciája helyett a létezéshez való jog kételyét és folyamatos bizonyítását
alapozza meg. ” (C. Molnár, 1989)
Néha hallunk olyan „csodás” történeteket, hogy egy pár évekig próbálkozott nem
sikerült a gyermekáldás, aztán szakítottak, új kapcsolatra léptek, s az új kapcsolatban
nagyon hamar teherbeesett a lány, a fiúnak pedig gyermeke lett új párjától. Az ilyen
esetek arra engednek következtetni, hogy akár a párkapcsolatuk dinamikája is
hozzájárulhatott ismeretlen eredetű meddőségük kialakulásához.
Dolgozatomban azt veszem vizsgálat tárgyává, hogy az ismeretlen eredetű
meddőség vajon nem a párkapcsolati dinamika eredménye-e, azaz vajon nem a
kapcsolat dinamikája miatt, a funkcionálisan meddő pár – tudatos vágya ellenére -
tudattalanul akadályozza meg a gyerek megfoganását. Hiszen a családdá szerveződés
pszichológiai értelemben, mint krízisszituáció jelenik meg a pár életében, a terhesség,
gyermekvárás egy változás előjele, életkrízis, szerepváltást is jelent, amelyet nehéz
felvállalni. Ha nem fogan meg a gyerek, mehet minden a megszokottak szerint, nincs
szükség változtatásra. Ilyen esetben a párkapcsolatra hárul a feladat, hogy a tényleges
gyermek megszületése előtt a megzavart kötődésből-kapcsolatból a tényleges családdá
váláshoz szükséges harmonikus, támogató, együttműködő kapcsolati formát alakítsanak
ki.
6
II. ELMÉLETI HÁTTÉR
1. A MEDDŐSÉGRŐL ÁLTALÁBAN
1.1. A meddőség
Meddőnek (infertilisnek) nevezünk egy házaspárt (párt), ha fogamzásgátlás nélküli

rendszeres szexuális élet ellenére egy éven belül nem következik be terhesség (Bernard
és Krizsa, 2006.), illetve a pár nem képes ezen idő alatt a gyermeknemzésre. „A
definíció pontosítása azért lényeges, mivel a modern meddőségkutatás álláspontja
szerint a meddőség nem az individuum (főként nem a nő) betegsége, hanem a pár, mint
egység biopszichoszociális kontextusban értelmezhető működészavara, s ez a
működészavar individuális, párkapcsolati, és társas színtereken egyaránt kifejti
hatását.”(Bánki, 1980; idézi Pápay 2007).
Menning (1988; idézi Kikendall 1994) szerint a meddőség akkor áll fenn, idézi
Kikendall (1994), ha fogamzásgátlás nélküli rendszeres nemi élet ellenére 1 éven belül
nem következik be teherbeesés, vagy a nő nem képes a csecsemő kihordására és
élveszülésre.
A pontos adatok meghatározása azért is nehézkes, mert a meddőség fogalom mögött
definiálási nehézségek mutatkoznak illetve nem mindegy, hogy milyen szemszögből
nézzük a meddőséget. Lehet, hogy a pár nem akar gyermeket, mert egyéb célok kapnak
prioritást terveikben. A demográfus szemszögéből ők is meddőnek számítanak. Sok
esetben szexuálisan diszfunkcionális párok is meddő párok számát szaporítják (Nene és
mtsai, 2005).
Ugyanakkor a meddőség nem jár feltétlenül gyermektelenséggel, hiszen a pár
nevelheti valamelyikük előző kapcsolatából származó gyermeket, avagy örökbe is
fogadhattak.
Klinikai értelemben tehát a meddőség olyan reproduktív korban lévő párra
vonatkozik, aki gyermeket szeretne vállalni, rendszeres szexuális életet él, nem használ
fogamzásgátlást, a terhesség mégsem valósul meg illetve a terhességet nem sikerül
élveszüléssel kihordani (Savitz és mtsai, 2002, Homburg, 2005).
Primer, elsődleges meddőségről akkor beszélünk, ha a kórelőzményben terhesség
nem volt, míg szekunder, másodlagos meddőség esetén a kórelőzményben szerepel
terhesség.
7
A meddőség oka 45-50 %-ban női 40-45 %-ban férfi eredetű, 15-20 %-ban mindkét
félben előforduló változások játszanak szerepet. Ismeretlen eredetű (funkcionális)
meddőségről, idiopathiás sterilitásról akkor beszélünk, amikor a meddőség oka nem
ismert, kimutatva egyik fél esetében sincs organikus elváltozás, amely befolyásolná a
termékenységet. Az ismeretlen eredetű meddőség gyakoriságáról megoszlanak a
vélemények: 5-15 % -ra tehető.
A kívánt reprodukció elmaradása esetén elsődleges a szomatikus okok keresése. A
lelki tényezőkre akkor fordul a figyelem, ha az organikus okok kizárhatók, holott a
meddőséget okozó néhány szomatikus eltérésnek is lehet lelki eredete (C. Molnár
2006), pl. a tuba motilitásának zavarai, immunológiai tényezők, hypersecretio,
hypogonadismus, vaginizmus, secunder amenorrhoea, anovulatio, szokványos vetélés,
étkezési zavarok vagy csökkent libidó esetén.
1.2. Életkor és a fertilitás közötti összefüggés
Magyarországon is – sok más fejlett országhoz hasonlóan - megfigyelhető az a

tendencia, hogy az első szülés időpontja kitolódik. 1960-ban az első szülő nők
átlagéletkora 22,8 év volt, 2004-ben már 26,5 (Bernard és Krizsa, 2006).
Észrevehető, hogy a mind későbbi gyerekvállalás időpontjával emelkedik az
életkorral összefüggő meddőségi gyakoriság.
Amerikai adatok szerint a 25 év alatti nők 4 %-ának, 25-34 közöttiek 13 %-ának, 35-
44 közöttiek 30 %-ának vannak meddőségi gondjai (Bernard és Krizsa, 2006).
1.3. Meddőség történelmi távlatokban
A meddőség hagyományosan „női problémaként” kezelték, s a nők jóval magasabb

mértékben szendvednek az ezáltal okozott distressztől (Berg és mtsai, 1991). Már a
Bibliában is isteni büntetésként említődik (Jákob és Ráhel története), stigmatizál. Sok
esetben megvesszőzték a meddő nőket.
A XX. Századtól kezdve a bűnösség elméletet felváltotta a betegség keresése, azaz
elindult a meddőséget érintő medikalizációs folyamat.
Ma Magyarországon már 14 meddőségi központ várja különböző asszisztált
reprodukciós eljárásokkal a meddő párokat.
8
2. A MEDDŐSÉGKUTATÁS
Hagyományosan a meddőséggel foglalkozó szakirodalom két, újabban három részre

oszlik (Greil 1997).
2.1. Pszichogenikus hipotézis paradigma
A pszichogenikus hipotézis, mely szerint a meddőség kialakulásában számos

pszichológiai faktor oki szerepet tölt be, a ’80-as évekig uralkodott a meddőség
szakirodalmában.
Ide soroljuk a pszichoanalitikus iskolák, valamint a biomedikális perspektíva
meddőséget magyarázó modelljét. Bár a két megközelítés alapjaiban különbözik, abban
mégis hasonlóak, hogy a meddőséget ok-okozati sémában magyarázzák.
Pszichoanalitikus iskolák
Ez a modell számos - elsősorban a nem organikus, azaz ismeretlen eredetű meddőség –

esetben a meddőség okát a női pszichében keresi, s azzal magyarázza, hogy a meddő nő
tudattalanul elutasítja az anyaságot, női szerepet. A freudi analitikus elmélet szerint az
elfojtások pl. a női szereptől, a túlzott függéstől és attól való félelemben
manifesztálódhatnak, hogy veszélyt jelenthetnek a gyermekre (Kikendall 1994).
Epstein (2003) szerint ezen a ponton a pszichoanalitikus magyarázó modell felelőssé
tehető a meddőség bűnösség-elméletének kulturális átörökítéséért, s e rejtett
kulpabilizáció az egyébként is igen nehéz élethelyzetben lévő nők társadalmi
megbélyegzését, illetve az ehhez társuló bűntudatát is maga után vonta. Ez a negatív
társadalmi kontextus számos intrapszichés és interperszonális nehézséget implikált,
melyek bizonyos formái mind a mai napig kifejtik hatásukat (Pápay, 2007).
A biomedikális perspektíva
XX században jelent meg és vált uralkodóvá a biomedikális magyarázó modell, mely a

meddőségre organikus, fiziológiai magyarázatot keres.
A meddőségért közel azonos arányban felelős a nő illetve a férfi, illetve ezzel
megegyező arányban a meddőség mindkét féltől ered vagy ismeretlen az oka.
Bánki (1980) értelmezésében a meddőség mértéke a két fél fertilitásának eredőjétől
függ, vagyis a két félnél tapasztalt vulnerábilitás összeadódhat, sőt hatványozódhat is.
Ez az elképzelés összhangban van a modern meddőségkutatás azon tézisével, mely
9
szerint a meddőséget nem az egyén, hanem a pár problémájaként szükséges kezelni
(Pápay 2007).
2.2. A pszichogenikus hipotézis kritikája
Számos kutatás azt az eredményt hozta, hogy a személyiségfaktorok alapján

képtelenség különbséget tenni a meddő és nem meddő populáció között.
Személyiségfaktorok és pszichés distressz alapján szintén képtelenség
megkülönböztetni az organikus és ismeretlen eredetű meddő párokat, melynek oka az is
lehet, hogy maga a kívánt reprodukció elmaradása distressz reakciókat eredményez.
Sőt, személyiségfaktorok alapján képtelenség különbséget tenni azon meddő párok
között, akik végül teherbe estek és akik nem. (Greil 1997).
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a meddőség egy komplex fiziológiai és
pszichoszociális komponensekből álló probléma, hiszen pl. sokszor előfordul, hogy az
asszisztált reprodukciós technikák az organikus ok ismerete ellenére sem sikeresek.
Talán, mert a biomedikális perspektíva látóterén kívül esik néhány pszichoszociális
faktor. Sőt! A meddőség esetében számos interperszonális kölcsönhatással is számolni
kell, amelyek sok esetben nem biológiai eredetűek, így medikálisan nem
számszerűsíthetők.
A pszichés mechanizmusok elsőbbségét hangsúlyozó modell ugyanakkor, a maga
oldaláról, szintén egyszerűsített módon közelíti meg a meddőség problematikáját,
amikor annak hátterében kizárólag mélylélektani történéseket feltételez. Ez a
megközelítés is több szempontból problematikus: okozhatja a meddőséggel küzdő nők
bűntudatának és kulpabilizálásának individuális és társadalmi megalapozását anélkül,
hogy mindezekhez megfelelő mértékű empirikus megalapozottsággal rendelkezne,
hiszen a pszichodinamikus elmélet alapvetően a klinikusi tapasztalaton nyugszik, s egy-
egy konkrét esetleírásból nem vonhatunk le általános következtetéseket a teljes meddő
populációra vonatkozóan (Pápay 2007). Másrészt az általuk javasolt terápiás megoldás
hosszú folyamat, miközben az időtényező e problematika esetében kiemelten fontos.
2.3. Pszichológiai következmény hipotézis
A pszichológiai következmény hipotézis szerint a meddőség sokkal inkább forrása, mint

okozata a pszichológiai distressznek. A pszichoszociális faktorokat a meddőséggel
együtt járó negatív pszichés következményként vizsgálja. Ezt a hipotézist az irodalom
két szempontból tárgyalja: a klinikai, leíró és az empirikus megközelítés szerint – írja
10
Greil (1997) áttekintő tanulmányában.
Klinikai, leíró megközelítés
Induktív módszerek segítségével jellemzik a meddőséggel járó tapasztalatok

természetét, és ez által próbálják tesztelni azt a hipotézist, amely szerint a meddőség
következménye a pszichológiai distressz. Nagyrészt kvalitatív jellegű vizsgálatokat
alkalmaznak: félig-strukturált interjúkat vesznek fel meddő nőkkel vagy párokkal.
A deskriptív tanulmányok többek között a következő, meddőség mellett felbukkanó
pszichoszociális tényezőkkel foglalkoznak: a meddőség vizsgálata középpontban a női
identitásfejlődéssel; a kontroll érzésével kapcsolatos problémák; a kompetencia
hiányának érzése; a presztízsvesztés és csökkentértékűség érzése, párkapcsolati és
szexuális problémák; stigmatizáció és elidegenedés érzése; a kezelési eljárás okozta
stressz.
A leíró tanulmányok tehát egy szociális kontextuson belül elemzik a meddőséget,
különös tekintettel a nemi szerepekre, párkapcsolatra, a család szerkezetére és a
gyógyító folyamatra (Greil, 1997).
Empirikus megközelítés
A meddőségből vagy a meddőség kezeléséből fakadó pszichológiai következmények

(distressz, partnerkapcsolattal való elégedettség alakulása) hipotézisét kvantitatív
eszközökkel tesztelik: a meddőséggel küzdők csoportjának jellemzőit hasonlítják össze
a populáció normatív értékeivel vagy a nem meddő kontrollcsoport jellemzőivel (Greil,
1997).
2.4. Meddőség, mint szociális konstruktum
Újabban felmerült azonban egy harmadik megközelítés is a meddőség, mint szociális

konstruktum (Greil, 1997), amely szociális kontextusba helyezvén integrálja az
előbbieket.
A két megközelítés kibékítése
A két szempont által kapott eredmények ellentmondásosak. Egyes kutatók szerint a

kvantitatív vizsgálatok nem erősítették meg a deskriptív irodalom felvetéseit, azaz nem
találtak szignifikáns eltérést a distressz tekintetében a vizsgált csoportok között (Dunkel
Schetter és Lobel, 1991; idézi Greil, 1997), míg mások úgy vélik bebizonyosodott,
11
hogy a meddő csoportban nagyobb a distressz, mint a normál populációban (Wright,
Allard, Lecours és Sabourin, 1989; idézi Greil, 1997). Előbbiek azt emelik ki, hogy a
legtöbb distresszt mérő eszköz nem mutat szignifikáns különbséget a meddő és nem
meddő személyek között, míg az utóbbi kutatócsoport arra hívja fel a figyelmet, hogy
majdnem minden tanulmány talált eltérést a két csoport között legalább egy tényező
tekintetében.
Greil (1997) metaanalízisében úgy próbálja feloldani ezeket az ellentmondásokat,
hogy egységes keretben értelmezi az eredményeket. A két megközelítés szerinte csak
látszólag áll szemben egymással, és ennek hátterében az húzódik meg, hogy míg a
deskriptív tanulmányok az egyedi tapasztalatokra fókuszálva a meddőséget stresszteli
eseménynek látják, az empirikus kutatásokban csoportokat hasonlítanak össze, és
mérőeszközeikkel nem tudtak összességében nagyobb általános jellegű distresszt vagy
párkapcsolati konfliktust kimutatni az infertil csoportnál. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy azok a negatív pszichés következmények, amelyekről a meddőséggel küzdő
személyek például az interjúkban beszámoltak, ne léteznének.
Emellett Greil (1997) jó néhány olyan tényezőt kiemel az empirikus kutatás
módszertanával kapcsolatban, amelyek szintén magyarázhatják az ellentmondó
következtetéseket. Például:
− Több probléma is felmerült a mintaválasztással kapcsolatban:
előfordult a túl kicsi minta, a leginkább nőkből álló minta, ezen kívül a
meddőségi központokban megjelenő – főleg fehér, középosztálybeli -
személyekből álló minta nem tekinthető reprezentatívnak.
− A legtöbb vizsgálat keresztmetszeti elrendezésű és nem
longitudinális, holott a meddőség nem egy stabil vonás, hanem folyamat,
ezért az idő szerepét is figyelembe kellene venni.
− Sokszor nem megfelelőek a mérőeszközök, általánosságban
mérik a pszichés tényezőket, nem az infertilitásra specifikusan.
Konceptuális hiányosságokra is felhívja a figyelmet Greil (1997), amelyek legalább
olyan fontosak, mint a fenti módszertani problémák. A pszichológiai distressz irodalma
általában ritkán tekint a meddőségre úgy, mint egy szociális konstruktumra, pedig a
pszichés változások nagymértékben a pszichoszociális környezettől is függnek. A
tanulmányok gyakran a társas helyzet jellemzőit egyéni vonásokká transzformálják át,
így lesz a „Vajon a meddőség stresszteli életesemény-e?” kérdésből a következő:
„Vajon a meddő személyek átélnek-e distresszt?” Így a pszichológiai distresszt
12
beemelik a biomedikális modellbe, a többi kezelésre váró tünet mellé. A medikalizált
megközelítés arra a gondolkodásra reflektál, mely szerint a meddőség inkább egy
fiziológiai és nem egy szociális állapot.
Mindez érinti azt a problémát is, hogy a különböző etnikai csoportok és szociális
státuszú osztályok kimaradnak a vizsgált meddő csoportokból. Ha nem feltételezzük a
meddőség szociális konstruktum jellegét, arra sem fogunk gondolni, hogy a különböző
csoportok számára eltérő jelentéssel bírhat ez a helyzet.
3. ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉG
3.1. Ismeretlen eredetű meddőség kutatások
Sok olyan párnál bekövetkezik a gyermekáldás, akik látszólag súlyos lelki

problémákkal küzdenek, ugyanakkor számos alkalommal azzal szembesülhetünk, hogy
párok, akiknek látszólag nincsenek lelki problémáik, hiába várnak a teherbeesésre.
Vajon hogyan függ össze a lelki tényező és a meddőség? A vizsgálatok többsége
nem talált összefüggést a lelki tényezők és a meddőség között. Brand, Roos és Merve
(1982) pl. nem talált összefüggést a funkcionális és organikus okokból meddő nők
MMPI eredményei és mérhető személyiségváltozói tekintetében. Apfel és Keylor
(2002) nem talált összefüggést a meddőség és a lelki komponensek között. Más kutatási
eredmények ugyanakkor megerősítették, hogy a funkcionális meddő nők
neurotikusabbak a kontrollcsoportnál és nehezebben fogadják el női szerepüket (Kipper
és mtsai 1977, Ford és mtsai 1983) vagy ambivalensen viszonyulnak hozzá.
Fassiono és mtsai (2002a) azt találták, hogy az ártalomkerülés (Harm Avoidance)
fontos előjelzője a funkcionális meddőségnek mind férfiak, mind nők esetében (az
ártalomkerülők óvatos, passzív, félelemteliek, bizonytalanok). Kutatásuk szerint a
funkcionális meddő nők alacsonyabb mértékben önirányítottak (Self-directedness) és
együttműködők (Cooperativeness), mint az organikus meddő nők vagy a
kontrollcsoport. Az alacsony szintű önirányítottság együtt jár éretlenséggel, másokra
irányuló erős kritikai hozzáállással, felelősségvállalási és önelfogadási nehézségekkel.
Funkcionális meddő nők esetében ez mutathat egy ellenállást az anyaság felé, amelyet
egy olyan felelősségvállalási helyzetnek értékelhetnek, amellyel nem tudnak
szembenézni. Az alacsonyabb szintű Együttműködés és Önirányítottság funkcionális
meddő nők esetében együtt jár a mások szükségleteire való érzelmi ráhangolódás és a
pszichológiai - kapcsolati háttér változásaival való szembenézés nehézségeivel. A
13
karakter éretlensége erősíti a kapcsolati stressz szituációt, de ugyanakkor erősíti az
ártalomkerülést is a stresszel szemben.
Fassino és mtsai (2002b) azt találták, hogy sajátos pszichopatológiai és pszichológiai
jellemzői vannak az ismeretlen eredetű meddőknek, amelyek függetlenek attól, a
stressztől, amely meddőségük ismeretlen eredet miatt érte őket (double-blind vizsgálat).
Szendi (2007) szerint a meddőségi esetek minimum 40%-a (azaz az ismeretlen
eredetű meddőségek) valószínűleg olyan problémákra vezethető vissza, melyek
evolúciós értelmezési keretben nem megmagyarázatlan, hanem indokolt meddőségek.
(A szakirodalom szerint, mint már említettem 5-15% az ismeretlen eredetű meddőség
aránya.)
Az evolúciós magyarázatok szerint minden organizmus eredendő célja önmaga
minél nagyobb számú reprodukciója. Emlősöknél alapvetően két szaporodási stratégia
megkülönböztethető: az R stratégia, amely sok utód létrehozását jelenti kis szülői
ráfordítással (pl. rágcsálók) valamint a K stratégia, amely szerint kevés utód születik, de
nagy a szülői ráfordítás. A gazdaságilag fejlett országokban, ill. a felsőbb osztályok
inkább a K stratégia szerint vállalnak utódot, a gazdaságilag elmaradott országokban és
az alacsonyabb osztályok pedig az R szaporodási stratégia alapján. (A két stratégia a
gyermekhalandóságbeli különbségből is adódik.) Azonban bármelyik stratégiát
vizsgáljuk, a szülői ráfordításnak arányban kell lennie a várható evolúciós nyereséggel
(Barash 1980; idézi Szendi 2007). Az összesített (kiterjesztett) rátermettség az ún.
inkluzív fittness az egyed sikerességét méri, hogy génjei milyen mértékben terjedtek el
az adott populációban. Nem mindegy tehát az sem, hogy az utód mennyire sikeresen
szaporodik. Sőt az sem mindegy – és itt értünk el a meddőség témaköréhez – hogy a
szülők mennyire optimális körülmények közt hoznak létre utódokat. Az utódgondozás
ugyanis kockázatos dolog és sok idő-, energiaráfordítással jár. Néha még veszélyekkel
is meg kell küzdeni az utód érdekében. Egy rossz időpontban vállalt evolúciós
szempontból fölösleges kockázat, hiszen a mostoha körülmények közt a magzat vagy
az utód elpusztulhat, a terhesség alatti fokozott stressz miatt kevésbé lesz életképes, s
bár felnevelése sok energiaráfordítással jár, esetleg nem lesz sikeres a további
szaporodásban.
A funkcionális meddőség elemzése szempontjából két rendszer vizsgálata kiemelt
fontosságú, mert alapvetően meghatározza a szaporodási sikerességet. Az egyik fontos
szempont a szaporodáshoz szükséges környezeti feltételek fiziológiai közvetítő
mechanizmusainak vizsgálata (táplálkozás, zsírszövet/testsúly arány illetve stressz).
14
A másik fontos kutatási terület az un. kötődési viselkedés és a szaporodási sikeresség
kapcsolatának vizsgálata.
Draper és Belsky (1990; idézi Kulcsár, 1995) a kétfajta reproduktív stratégia
kialakulását a gyerekkori családi környezettel, ezen belül is az apának a kora
gyermekkorban való jelenlétével vagy hiányával kapcsolják össze. Az apa jelenléte
nyomán a gyermekkorban a K-stratégiára emlékeztető reproduktív stratégia alakul ki,
amelynek jellemzője a késleltetett pubertás, a szexuális aktivitás viszonylag késői
megjelenése, a felnőtt párkapcsolatok stabilitása, valamint a magas kooperativitás. Egy
másik alternatíva jelenik meg viszont az apa távollétével jellemezhető környezetben:
korai pubertás és szexuális aktivitás, a felnőtt párkapcsolatok instabilitása, alacsony
szülői ráfordítás és magas fokú agresszivitás – az R-stratégiához hasonló módon.
3.2. A funkcionális meddőség analitikus elmélete
Identifikációs probléma
A pszichoanalitikus elmélet szerint a korai anya-gyerek kapcsolat sérülése miatt áll

fenn a funkcionális meddőség (Deutsch, idézi Bakó 2002). Más analitikus
elméletalkotók, pl. Kroger (1952) és McLeod (1964) (Friday 1977 idézi Bakó 2002)
szerint a funkcionális meddő nő édesanyja tudattalanul elutasította nő- és anyaszerepét,
vagy legalábbis ambivalensen viszonyul hozzá, így lánya, akire negatív érzéseit kivetíti
internalizálja a női szerep iránti elutasító attitűdöt, így nehézségekkel küszködik női és
anyaszerepében.
Benedek (1952) szerint az általános érzelmi feszültség manifesztálódik neurotikus
tendenciák formájában, s a meddőség énvédelem, a női szereppel, gyermekvállalással
kapcsolatos intrapszichés konfliktusokra adott válasz.
A meddő nő, a potenciális anya kettőzve van jelen: ő a várandós, aki „fogad” és ő a
magzat, akit fogadnak. Így mintha szimbiózisban élne saját fantázia magzatával (Bakó
2002).
Christie (1998) szerint az okozza funkcionális meddőséget, ha az ambivalencia
negatív oldalát a terhesség idealizálásával hárítják el. Dinora Pines (1990) is a lélek
konfliktusát teszi meg a testi zavar okának, s kiemeli az anyává válás és a szülőkről
való leszakadás életszakaszának fontosságát.
C. Molnár (2006) szerint a funkcionális meddőség hátterében lévő intrapszichés
15
konfliktusok közé tartozik a nőiség nárcisztikus jellege is, amikor a nő terhesség, szülés
nélkül kívánna gyermeket. Nem anya szeretne lenni, hanem nő, akinek gyereke is van.
Bydlowski pszichoanalitikus nézőpontból vizsgálja az ismeretlen eredetű
meddőséget, különös tekintettel arra a másodlagos betegség-nyereségre, amelyben a
meddő nő részesül.
A meddő nő anyjához illetve anyai identifikációhoz fűződő konfliktusos viszonyát
és az ödipusz konfliktust külön tárgyalja.
Ödipális tematika
A kislány tudattalanja vérfertőző reprezentációkat tartalmaz, ha az apa csábító vagy

szexuálisan bántalmazó (lehet szó bátyról, vagy más rokonról is). A meddőség az a
pszichés stratégia, amely megmenti az incesztustól. Hiszen a teherbeesés
megtestesítene egy olyan gyerekkori rémképet, hogy a leánygyermek egy napon
megkívánja az apját (vagy annak lelki reprezentánsát).
Ha az anyával való elégtelen kapcsolat felelős a meddőségért, akkor összetettebb a
probléma. Az anyai kép idealizációja és a saját erős anya képének elengedése fontos a
fiatal nőnek ahhoz, hogy a terhességet ki tudja hordani. A jövőbeli nagymama
megszűnik nagyhatalmú dominának lenni, azért hogy meggyengülve beléphessen az
öregkorba. Az anyáról leválás fontossága megjelenik a görög mitológiában Perszphoné
és Déméter történetében. Ha a lány anyjáról időszakosan leválik, akkor lesz
termékenység a földön.
A terhesség alatt az anya képének természetes változási folyamata nem elérhető
azok számára, akik már kiskoruktól fogva elveszették az anyához fűződő gyengéd
kapcsolatot. Akik Bydlowski szerint olyanok, mint az „anyaföld nélküli
gyökértelenek”. Számukra a meddőség azt a pszichés előnyt biztosítja, hogy
kapcsolatot tarthatnak fent az anyáról gyerekkorban kialakult belső reprezentációjukkal,
és az idők végeztéig anyjuk dühös lányaik maradhatnak.
Egy gyermeket világra hozni azt feltételezi, hogy az ember kiegyenlíti számláját a
saját anyjával szemben. Ez az adósság sok népmesében megjelenik, amikor a meddő nő
csoda folytán meggyógyul. A mese mindig tartalmaz egy olyan szálat, hogy cserébe
adni kell a varázslónak vagy boszorkánynak, aki ezt a csodát létrehozta. A mesében
általában a nő elfelejti ezt a szerződést, nem adja meg adósságát, mint ahogy azok a nők
sem, akik az orvosi segítségben bíznak csupán. A mesék bölcsek, hiszen az esetleg
megszülető gyereket terheli ha az anya nem oldja meg a saját konfliktusát, hanem
16
csupán a medikalizációban hisz és bízik.
Bydlowsky szerint mind az ödipális problematika mind pedig az anyai identifikáció
problémája esetében fontos a pszichoterápia. Hiszen bár az orvostudomány fejlettsége
legyőzheti a pszichés védelmet, a nő teherbe eshet, a leendő anya saját gyermekével
való bánásmódját azonban nem gyógyítja meg.
Sétan (2001) szintén pszichodinamikus szempontból vizsgálja a meddőséget.
Visszautasítja a megkülönböztetést az organikus és a funkcionális meddőség között. Az
anyai imágó, az anyai identifikáció, a megoldatlan konfliktusok valamint azon hamis
fantáziák szerepét hangsúlyozza, hogy az ember bármit tehet a saját testével.
4. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD
4.1. A rossz bánásmód
Rossz bánásmód alatt a bántalmazást/abúzust és az elhanyagolást/neglectet értjük. A

bántalmazás lehet fizikai, emocionális és szexuális jellegű (Kökönyei, 2005a).
Az elhanyagolás olyan gondozói viselkedés, amely során az adott társadalom
kulturális elvárásainak megfelelő, a gyerek szükségleteihez igazodó viselkedés nem
valósul meg, pedig azt a gondozónak kelleni biztosítania (Straus és Kantor, 2005; idézi
Kökönyei, 2005b). Öt fajtáját különböztetjük meg (Kökönyei, 2005a és Kökönyei,
2005b):
1. Fizikai elhanyagolás: a gyermek nem megfelelő táplálása, öltöztetése, felügyelete,
és a nem megfelelő higiénia biztosítása.
2. Emocionális elhanyagolás: a támogatás és figyelem hiánya, valamint az
erőszaknak való kitettség meg nem akadályozása.
3. Egészségügyi vagy orvosi elhanyagolás: a szükséges orvosi ellátás keresésének
hiánya.
4. Oktatási elhanyagolás: intézményes nevelés biztosításának hiánya.
5. Kognitív elhanyagolás: a megfelelő információk biztosításnak hiánya.
A rossz bánásmód általános alkalmazkodási zavarokat eredményezhet. Az
elhanyagolás negatívan befolyásolja a gyerek testi és értelmi fejlődését, valamint a
tartós és közeli kapcsolatok kialakításának képességét (Kökönyei, 2005a). A
bántalmazás hatása rontja az önkontroll folyamatokat, a konfliktuskezelést, a kötődést,
az empátiát és a mentalizációt. Mindezek következménye lehet az alacsonyabb szociális
kompetencia, az interperszonális történések hiányos megértése és a gyenge viselkedési
17
flexibilitás, melyek pedig externalizációs problémákhoz vezethetnek (pl. agresszióhoz)
(Kökönyei, 2005b). A bántalmazott gyerek nem tud belső biztonságérzést kialakítani,
ezért sokkal inkább rászorul a vigasz külső forrásaira. Így jöhet létre az a paradoxon,
hogy ragaszkodik szüleihez, mindenáron próbál nekik megfelelni, és védekező
mechanizmusok sorát veti be, hogy a bántalmazás tényét kizárja az emlékezetéből:
mentségek keresése, minimalizálás, racionalizálás, tagadás, elfojtás, önvád, és minél
súlyosabb a bántalmazás, annál inkább előfordul a disszociáció, vagyis a fájdalmak,
emlékek tudatállapotbeli módosulással történő kizárása (Herman, 2003).
A megfelelő fejlődéshez jó környezetre, bejósolható világra van szüksége a
gyereknek, azaz konzisztens, ismétlődő és mintázott ingerekre, fizikai, érzelmi,
szociális és kognitív téren egyaránt (Perry, 2001; idézi Kökönyei, 2005a). Mi történik
azonban akkor, ha a szülők negatív hangulatban vannak és/vagy nem harmonikus a
közöttük lévő viszony és nem tudják ezt az optimális környezetet biztosítani a gyerekük
számára?
A szülői depresszió és diszharmónia
A depressziós anya negatív érzelmi stílusban kommunikál, ellenséges és türelmetlen

a gyermekével, sokszor mutat negatív érzelmeket, de érzelmi kommunikációba nem
bocsátkozik, főként a pozitív érzelmek okát nem magyarázza, és kevéssé tudja a
gyermeke negatív érzelmeit szabályozni. Ezek a gyerekek több szomorúságot, haragot
és kevesebb pozitív érzelmet mutatnak; uralkodó érzelem lesz náluk a bűntudat, még
felnőttkorukban is. A depressziós epizód alatt az anya elérhetetlensége a bizonytalan
kötődés táptalaja lehet (Kökönyei, 2005b).
Az első életévekben még nehéz különbséget tenni az okozott és megfigyelt
problémák között, ezért a gyerek sokszor önmagát érzi bűnösnek és együtt érezve a
depresszív szülőkkel túl sok szenvedést él meg. Az ilyen tapasztalatok súlya gátolhatja
az önállóság és a kortársakkal való érett társas interakciós minta kialakulását (Zahn-
Waxler és Radke-Yarrow, 1990).
A depressziós szülők gyerekei túlzottan empatikusak és felelősségteljesek lehetnek,
és ez a későbbi életévekben nemcsak túlzott érzékenységet válhat ki a mások
problémáival szemben, hanem ellenállást, ambivalenciát, mások szenvedésének
elkerülését is (Zahn-Waxler és Kochanska, 1990; idézi Zahn-Waxler és Radke-Yarrow,
1990).
18
A szülők depresszív hangulata és a gyerek magatartás-problémái között szoros
összefüggés található, különös tekintettel az anyai hangulat és a lánygyermekek
viselkedés-jellemzőinek és pszichés állapotának összefüggéseire. Hajnal és munkatársai
fiatalok körében vizsgálták többek között az egészségi kockázatot jelentő
magatartásformákat (alkohol- és drogfogyasztás, dohányzás), a szomatizációs tünetek
jelenlétét, szorongást és negatív hangulati állapotot, öngyilkossági gondolatokat. A
vizsgálatban a lányok nagyon szenzitíven reagáltak az anya hangulatára, miközben a
fiúkra kevésbé hatott a szülői hangulat általában, és az apákra reagáltak érzékenyebben
– valószínűleg a serdülőkori erősebb érzelmi azonosulás miatt. (A szülők hangulatára a
15-19 éves korban lévő gyerekeik megítéléséből következtettek.) (Hajnal, Susánszky,
Szántó és Csoboth, 2004).
Szoros kapcsolatot találtak az anyák és lányaik depresszív tünetei között, főleg, ha
az anyai depresszió mellett a konfliktusos családi háttér is kimutatható volt. Az apai
szorongás és depresszió szignifikánsan határozta meg a lányok internalizációs
viselkedési problémáit, valamint az alacsonyabb apai elfogadás és emocionális támasz
érzése és az apa negatív észlelése is növelte az internalizációt. A szülői konfliktusok, a
trianguláció és az apai pszichopatológia a lányok externalizációs problémáira is hatást
gyakorolt, míg az anyai pszichopatológia nem (Hajnal és mtsai, 2004).
A szülői depresszió gyakran együtt jár a szülők diszharmonikus kapcsolatával, mely
szintén kihat arra, milyen mértékben involválódik a gyerek mások problémáiba. A
szülői depressziót és diszharmóniát vizsgáló kutatások eredményei azt írják le, hogyan
ismétlődik egyik generációról a másikra a boldogtalanság, a kiegyensúlyozott kapcsolat
fenntartására és a problémák megoldására való képtelenség. A gyerekek is átélik a
felnőttek depresszióját kísérő tehetetlenséget és fokozott felelősségtudatot. Ha ez a
mintázat hosszú időn keresztül fennáll és más kapcsolatokra is átterjed, akkor
konfliktusmegoldási és emocionális zavarok alakulhatnak ki (Zahn-Waxler és Radke-
Yarrow, 1990).
A családi kapcsolatok rendszere
A család egy rendszer, egymással kölcsönösen kapcsolatban álló emberek csoportja,

ahol mindenki mélyreható és gyakran rejtett befolyást gyakorol a többiekre (Forward,
2000). A toxikus családi rendszert Forward egy tömeges karambolhoz hasonlítja az
autópályán: a sérülések, továbbadott érzelmek, szabályok, interakciók és hiedelmek
19
generációról generációra öröklődnek benne. Toxikus család alatt azt a családot érti,
ahol a szülők – a mérgező szülők - negatív viselkedési formái állandóan és
túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében, s az így okozott érzelmi károsodás
hatása még felnőttkorban is érezhető. A mérgező szülői viselkedéshez sorolja pl. az
alkoholizmust, a túlzottan irányító-manipuláló magatartást, a testi és érzelmi
bántalmazást, a szexuális erőszakot.
Forward (2000) szerint a családi rendszer csontvázát a hiedelmek alkotják, testét a
szabályok, az egészet (az izmokat) pedig a vak engedelmesség mozgatja. A hiedelmek
határozzák meg attitűdjeinket, ítéleteinket és látásmódunkat, azt hogy mit tartunk jónak
és rossznak. A szülői hiedelmekből szülői szabályok keletkeznek, amelyeknek
kényszerítő erejük van: megszabják, hogy mit szabad és mit nem. Vannak kimondott és
kimondatlan hiedelmek és szabályok, és főleg a kimondatlan szabályok követelnek vak
engedelmességet a családtagoktól (pl. „ne legyen önálló életed”, „ne hagyj el”, „ne
legyél boldogabb az anyádnál”). A szabályokhoz való hűség az, ami köti az embert a
családi rendszerhez, a szülőkhöz – ezért nehéz megváltoztatni. Ha a szabályok
ésszerűek, akkor megfelelő keretet – azaz egy bejósolható világot – biztosítanak a
gyerek fejlődéséhez. Azonban a toxikus családban a szabályok eltorzult családi
szerepeken és a valóság bizarr felfogásán alapulnak, ezért destruktív és önkárosító
viselkedéshez vezethetnek (Forward, 2000).
Minden család kialakít egy egyensúlyt. Amíg a családtagok kiszámíthatóan
viselkednek, a stabilitás biztosított. A mérgező családokban azonban az egyensúly
fenntartása nagyon nehéz, és legtöbbször a szülők viselkedésformái ennek a kényes
egyensúlynak beágyazott részei. A jól funkcionáló családok többnyire fel tudják
dolgozni a problémákat: nyíltan megbeszélik, mérlegelik a lehetőségeket, és szükség
esetén tudnak segítséget kérni. A diszfunkcionális családban probléma esetén inkább
elhárítják a félelmeiket, továbbra is a megszokott szabályokat és módszereket
alkalmazzák, mint például az alábbiakat (Forward, 2000):
- a tagadás, a probléma átcímkézése: „nincs semmi baj”, „nem vagyok alkoholista,
csak társaságban iszom”;
- projekció: a szülő olyasmiért hibáztatja a gyereket, amitől ő maga szenved, pl. a
sikertelen, munkanélküli apa a fiát vádolja azzal, hogy lusta;
- szabotázs: olyan családban, ahol súlyosan működésképtelen szülő él (pl. beteg,
erőszakos), ott a többi családtag magára veszi a megmentő és a gondoskodó szerepét,
így teremtve meg az egyensúlyt. Ha a problémás szülő állapota javulni kezd, az
20
súlyosan veszélyezteti a kialakított családi egyensúlyt, ezért a többi családtag
tudattalanul is akadályozhatja a gyógyulást, az addigi szerepek fenntartása érdekében.
- háromszögalkotás (triangulum): a nem jól működő családokban gyakran előfordul,
hogy az egyik szülő szövetségesévé teszi a gyereket a másik szülővel szemben. Így
egyrészt állandó meghasonlást okoz a gyereknek, hiszen ő lesz a mérleg nyelve,
másrészt a szülők vitáiban így a gyerek érzelmi levezetőként funkcionál, elmondhatják
neki a problémáikat, anélkül, hogy valójában szembesülniük kellene azokkal. Ápolásra
szoruló beteg gyerek esetén a szülők között alakulhat ki ilyen szövetség, így a valódi
konfliktus elterelődik.
- titkolózás: ez teheti nagyon zárttá, elszigeteltté a családot és tarthatja egyben a
kötelékeket.
Kerezsi (1995) egy vizsgálatban a családon belül elkövetett bűncselekmények
elkövetőivel és áldozataival foglalkozott. A bűncselekmények túlnyomó többsége a kis-
korú veszélyeztetése (72,8%) volt, melyet az erőszakos közösülés (10,8%) követett.
(Veszélyeztetés alatt Kerezsi a gyerek fizikai, egészségi fejlődésének, társadalmi
integrációjának és morális fejlődésének veszélyeztetettségét érti.) Az esetek 64,2%-
ában voltak jelek arra, hogy a család diszfunkcionálisan működik, s e jeleket a külvilág
is érzékelte. E tünetek nagyrészt az elkövető(k) személyéhez vagy a család
működéséhez kapcsolódtak. Az elkövetők 52,1%-át érintette az alkoholizmus. Az
esetek 24,4%-ában a családtagok (feleség, gyermekek) rendszeres bántalmazásáról
vagy elhanyagolásáról korábban is volt információja a környezetnek.
A vizsgált büntetőügyekben 259 szülő, gondozó elkövető szerepelt. Az eljárás alá
vont személyek 71,4%-a férfi, 28,6%-a nő volt. A sértettek nemenkénti megoszlása
közel egyenletes. A vizsgálatban szereplő családokra általában az átlagosnál nagyobb
családnagyság, bizonytalan szociális körülmények, atipikus, labilis családi struktúra,
inkongruens családi állapot és a családon belüli erős személyi fluktuáció volt jellemző,
ezért nem tudtak támogató rendszerként működni, hiányzott belőlük a családi közösség
gyermeket védelmező funkciója.
Miután a sértettek 87%-ának sérelmére elkövetett bűncselekményt a hosszú időn át
tartó elkövetés jellemezte, ezért Kerezsi (1995) szerint joggal feltételezhető, hogy a
gyerekek viselkedését az elkövetők folyamatszerű magatartásukkal döntően
befolyásolták. A gyermekek predeviáns vagy deviáns magatartása (pl. csavargás,
osztályismétlés, hiányzás, bűncselekmény elkövetése, agresszivitás, tanulmányi
eredmény romlása, zárkózottság) csak a helyzetükre adott természetszerű reakcióként
21
fogható fel.
Kerezsi (1995) a gyermeksértettek utóéletét is megvizsgálta; l7-l9 évvel ezelőtt
sértetté vált személyekkel készített interjút. A húsz vizsgálati személy közül 8 férfi, és
12 nő volt. Az intejúkészítés időpontjában átlagéletkoruk 29 év volt, a bűncselekmény
elkövetésekor pedig 9. (7 esetben az apa/nevelőapa, 13 esetben az anya/nevelőanya
követte el sérelmükre a bűncselekményt.)
A vizsgálat eredményei szerint az érintettek a legnagyobb hiányt a szakmára történő
felkészítésben és a tanulás segítésének elmaradásában érezték. A szülők közötti
kapcsolat visszatekintő értékelése során a sértettek egy része a szülők közötti szeretetre,
megértésre emlékezett vissza, és a családi légkör kiszámíthatatlanságát a szülők
alkoholizmusára vezették vissza, amit külső oknak tekintettek. Az érintettek másik
csoportja, akik kamaszodó gyerekként élték át a család széthullását, a szülők közötti
kapcsolat problémáiról, kiegyensúlyozatlanságáról számoltak be.
A vizsgálat érdekes eredménye a felnőttkori családi kapcsolatokkal összefüggésben,
hogy a jelenleg kiegyensúlyozott családban élőknél a férjek idősebbek a feleségeknél,
mintha apapótlók lennének (4 fő). Ezek a sértettek megtalálták a helyüket, életvitelük
rendezett, kiegyensúlyozott. Ez azt jelzi Kerezsi (1995) szerint, hogy akkor lehet
megtörni a diszfunkcionalitás generációkra való átörökítését, ha az érintettek a sértett
helyzetét elfogadó, biztos családi hátterű házastársra találnak – ez azonban elég ritka.
Sokkal jellemzőbb, hogy a sértetteknek nem sikerült túljutni a megörökölt hibás családi
mintákon és emiatt nem tudtak kiegyensúlyozott családi életet kialakítani. Az
interjúalanyok problémamegoldásaikban ugyanolyan eszköztelenek, mint a szüleik
voltak. Ha most, felnőttként szembesülnek egy problémás család helyzettel, ugyan
hamarabb kilépnek belőle, de ez sem valódi problémamegoldás, hanem elkerülés. Ezek
a sértettek olyan felnőttek, akik nem zárták le gyermekkorukat, nem dolgozták fel gyer-
mekkori problémáikat, és így, átmenet nélkül kerültek a felnőttek világába (Kerezsi,
1995).
Sok bántalmazott gyerek gondolja úgy, hogy a felnőtté válás jelenti majd számára a
menekülést és a szabadságot, de valójában gyermekkoruk foglyai ők. A kényszerítő
kontroll alatt fejlődött személyiségnek olyan hiányosságai vannak az alapvető bizalom,
az autonómia, a kezdeményezőkészség, az önmagával való törődés, az identitás,
valamint a stabil kapcsolatok kialakításának képessége terén, hogy csak kevéssé képes
a felnőtt életre (Herman, 2003).
22
4.2. A családi környezet és nevelés hatása a gyermekek fejlődésében
Bár egyre szélesebb azon kutatások köre, amely a neveléssel szemben a genetikai
adottságok szerepét emelik ki a gyermek fejlődésében (Rowe, 1994) a szülők és a
gyermek közötti kapcsolat fontossága általánosan elfogadott.
Harlow majomkísérletéből vagy Spitz hospitalizált gyerekek leírásából is
megtudhattuk, a társas kapcsolataink hatással vannak személyiségünk fejlődésére. A
kötődés elmélete a társak szerepe és hatása felől közelítik a személyiséget, alapul véve
a gondozó-gyermek diádot (Ainsworth, Blehar, Waters, Wall, 1978 idézi Simpsons és
mtsai 2003). A gyermek kötődésének vizsgálatára kifejlesztett eljárás az Idegen Helyzet
Teszt (Ainsworth), melyben azt figyelik meg, hogy stresszes helyzetben hogy reagálnak
a gyerekek a szülővel való újbóli találkozásra. Ez alapján először három majd négy
csoportot találtak: a biztosan, az ambivalensen, az elkerülő módon és a végül a
dezorganizáltan kötődő gyermekekét (Mead).
Sonkin és Dutton szerint a kötődési figura válaszkészsége, figyelme alakítja a róla
kialakuló reprezentációt (idézi Tóth, 2004).
A kötődéselmélet több pszichológiai megközelítést emel közös platformra. A
pszichoanalitikus megközelítésre jellemző, hogy a korai tapasztalatok szerepét tartja
fontosnak. Bowlby evolúciós megközelítés alapján magyarázta, miszerint a csecsemő
életben maradásához alapvetően szükséges, hogy maga mellett tartsa gondozóját.
Bowlby modelljének lényege, hogy minden egészséges csecsemőben kb. 8 hónapos kor
körül kialakul egy biológiailag megalapozott erős kötődés az állandó gondviselő felé.
Ezt a kapcsolatot az jellemzi, hogy a gondviselőtől való szeparáció intenzív szorongást
vált ki, a gyerek keresi a gondviselő közelségét, s biztonságos menedéknek tekinti őt
minden fenyegetéssel szemben.
A szociális tanuláselmélet azt emeli ki, hogy a kötődés mentális reprezentációja
alakul ki a különböző tapasztalatok hatására. Kagan szerint (idézi Karen 1990) a szülők
értékeinek átvételére irányuló motiváció alapfeltétele a kötődés.
A gyermekkori kötődéskutatás megvizsgálta az időbeli stabilitás kérdéskörét,
Vaughn és mtsai (idézi Tóth, 2004) rámutatnak arra, hogy Bowlby belső működési
modell koncepciójában a stabilitást és a változást egyaránt előrejelzi.
Waters és mtsai (2000) megállapították, hogy a gyerekkori biztos kötődés
szignifikáns kapcsolatban áll a felnőttkori biztos kötődéssel.
23
4.3. Felnőttkori kötődéskutatás
A felnőttkori intim kapcsolatokat fenntartó érzelmek (szeretet, szerelem) és a

gyerekkori kötődés azonosak funkciójukat, dinamikájukat és típusaikat tekintve is
(Bányai, 2004).
Közös funkcióik: a közelség keresése és a szeparáció elkerülése; biztos alapot
szolgáltatnak az explorációhoz, a világ felfedezéséhez; és biztos támaszt nyújtanak a
megnyugváshoz. Mind a felnőtt kapcsolatok, mind a gyerekkori kötődés dinamikájára
jellemző, hogy ha a kötődési személy hozzáférhető és érzékeny, akkor biztonságban
érzi magát az ember, képes szeretni és bízik önmagában. Ha a két ember közötti
kötődés bizonytalan, akkor ambivalens kötődés esetén félelem és szorongás, elkerülő
kötődésnél pedig védekezés alakulhat ki.
Hazan és Shaver vizsgálták először a romantikus szerelmet kötődési folyamatként.
Szerintük a kötődés típusai és kategóriánkénti megoszlásai is azonosak mindkét
életkorban (Hazan és Shaver, 1987; Shaver és Hazan, 1988):
- Biztonságosan kötődő: viszonylag könnyen kerül közel másokhoz. Jól érzi magát az
intim kapcsolatokban, nem aggódik amiatt, hogy partnere elhagyja, vagy túl közel kerül
hozzá (kb. 60%).
- Elkerülő: rosszul érzi magát az intim kapcsolatokban, nehezen bízik meg a másikban,
és idegesíti, ha valaki túl közel kerül hozzá (kb. 20%).
- Ambivalens: úgy érzi, hogy mások nem akarnak olyan közel kerülni hozzá, amennyire
ő szeretné. Aggódik, hogy partnere nem szereti igazán. Túlzottan közel akar kerülni
partneréhez, és ezzel olykor elijeszti az embereket. Könnyen dühbe jön, ha kötődési
szükségletei nem elégülnek ki (kb. 20%).
Hazan és Shaver felosztásában nem szerepel, Jakobvitz és Hazen viszont megemlíti
a dezorganizált kötődésű gyermek felnőttkori kötődési mintáját. A dezorganizált
kötődésű gyermek nem épít ki önmagáról kompetens képet, így felnőttként a kisebb
önhatékonyság kisebb fokú megküzdést eredményezhet. Hiányoznak a megküzdéshez
szükséges technikái, és azok a szociális készségei is, amelyekkel kapcsolatokat tudna
kialakítani. Nincsenek jó önmegnyugtató stratégiái, így megnő a maladaptív viselkedés
veszélye (pl. szerhasználat) (Jakobvitz és Hazen, 1999; idézi Kökönyei, 2005a).
Inkompatibilis figyelmi stratégiái (tudatosság átmeneti felfüggesztése) és ellentétes
viselkedési stratégiái (közeledik az ingerhez, majd távolodik, hezitál, ledermed) a
megküzdő képességet aláássák, és negatívan befolyásolják a szociális kapcsolatokat is
24
(Main és Hesse, 1992; idézi Kökönyei, 2005a).
Hazan és Shaver (1987) szerint a gyermek–gondozó és a felnőtt
partnerkapcsolatokban közösek az alábbi jellemzők is:
- a másik közelében biztonságban érzik magukat,
- keresik egymás közelségét, az intimitást és testkontaktust,
- amikor a másik nem elérhető, bizonytalanul érzik magukat,
- felfedezéseiket megosztják a másikkal,
- egymás arckifejezéseivel játszanak, és kifejezik egymás iránti elragadtatásukat vagy
aggodalmukat,
- gyerekes beszédet használnak.
Gondoskodás, szexualitás és kötődés kapcsolata
Shaver és Hazan (1988) azt feltételezték, hogy a reprodukciós mechanizmusok három
fő viselkedéses rendszert érintenek - kötődést, gondoskodást, szexualitást -, és ezek
integrációja valósul meg a párkapcsolatokban.
Elsőként a kötődés viselkedéses rendszere alakul ki: mint arról már esett szó, a kötődési
funkciók lényegében ugyanazok gyermek és felnőttkorban. Ezután következik a
gondoskodás viselkedéses rendszere, az elsődleges kötődési figura viselkedését
modellálva. A szexualitás viselkedéses rendszere pedig fiatal felnőtt korban fejlődik ki.
Amikor az utóbbi két rendszer kifejlődik, a személy szociális világára vonatkozó, kora
gyerekkorban kialakuló belső működési modellek nagy valószínűséggel aktiválódnak.
Így a felnőtt személy párkapcsolati működésmódja részben a korai kötődés által

meghatározva alakul ki.
A három felnőttkori kötődési stílus a következőképpen jellemezhető a gondoskodás és a

szexualitás szempontjából (Shaver és Hazan, 1988):
- Biztonságosan kötődő: könnyen gondoskodik és el is fogadja a gondoskodást;

kölcsönös intimitásra és gyönyörre törekszik.
- Elkerülő: képtelen vagy nem akar gondoskodást adni vagy kapni; szexuális
magatartására jellemző, hogy emocionális távolságot tart, promiszkuitás jellemezheti.
- Ambivalens: önfeláldozó megszállottsággal gondoskodik másokról, elégedetlen a

kapott gondoskodással; biztonság- és szeretetigényét szexuális érintkezés útján próbálja
kielégíteni.
A partnerkapcsolatban átélt szorongás és elkerülés intenzitása különböző viselkedéses
25
stratégiákhoz vezethet az egyes kötődési orientációkban (Schachner és Shaver, 2002).
A kötődéselmélet és a partnerkapcsolatok jellemzőinek összefüggését kutatók szerint,
amíg a biztonságosan kötődők (akik alacsony értékeket érnek el a szorongás és
elkerülés dimenzióin) stabil, kielégítő partnerkapcsolatokról számolnak be, azok, akik
inkább szorongók, megszállottá válhatnak partnerükkel kapcsolatosan, túlságosan
függővé tehetik magukat, félnek az elhagyatástól, és így kevesebb elégedettséget élnek
át. Az elutasító személyek kevésbé érdekeltek a kapcsolatokban, különösképpen a
hosszabb távúakban, és elfogadóbbak az alkalmi szexuális kapcsolatok terén. A
szorongás és az elkerülés dimenziókon mutatkozó egyéni különbségek tehát
eltérésekhez vezetnek abban, hogy az emberek miként élik át intim kapcsolataikat.
A kötődésben megjelenő szorongás adaptív is lehet, legalábbis ami a

reprodukciós stratégiákat illeti. A párkapcsolatban ha szorongunk a szeparációtól, attól
hogy a szeretett személy elhagy bennünket, akkor a kapcsolat reprezentációja erősödik
bennünk. Amikor pedig a túl szoros, függő viszony miatt keletkezik szorongás,
valószínű, hogy a partnerkapcsolatok számossága növekszik.
A biztonságos kötődésben a szorongás feltételezhetően a partner elvesztése miatt

lép fel, az ambivalens kötődési stílusnál viszont a partnerrel kapcsolatban átélt
elégedetlenség lehet a kiváltó ok. Ha ez a kielégítetlenség és magas szorongás nem
csökken a partnerkapcsolatban, levezetődhet párkapcsolatokon kívüli kapcsolatokban
is. Az intenzívebb szorongás másrészt eredményezheti azt is, hogy aktívabban
bevonódva az adott párkapcsolatba, a partnerünk számára támaszt nyújtsunk, így
növelve a kapcsolattal való elégedettséget és elkötelezettséget (Tóth, 2004).
4.4. Kötődés és reprodukció
A sikeres reprodukcióhoz szükséges, hogy a monogám pár közt szilárd kötődés

alakuljon ki, a nő hűséges legyen, a férfi pedig hajlandó legyen invesztálni az
utódnevelésbe (Szendi 2007). Kramer és mtsai. (1998; idézi Szendi) vizsgálata szerint a
nem házasságban élő nők körében másfélszer gyakoribb a koraszülés.
A reprodukciós zavarok és a kötődési problémák kapcsolatát több vizsgálat is
alátámasztja.
Bereczkei és Csanaky (2001) vizsgálatában az apa nélkül felnőtt, elvált anyák
leánygyermekei körében kétszer gyakoribb a spontán vetélés és a koraszülés.
Salvatore és mtsi. (2001; idézi Szendi, 2007) IVF programban résztvevő nőket
26
hasonlítottak össze nem meddő nőkkel pszichológiai és házassági jellemzőik alapján. A
meddő nők erősebb dependenciával, manipulatívabb stílussal, a partnerra irányuló
idealizálási hajlammal ugyanakkor vele való rejtett elégedetlenséggel, az emóciók
intenzív kifejezésével, pregenitális szexuális szükségletekkel, és fokozott szimbiotikus
vágyakkal voltak jellemezhetők, ami az ambivalens kötődési stílusra jellemző.
Szendi (2007) írja saját terápiás tapasztalata alapján, hogy a meddőséggel kezelt
páciensei visszatérően megfogalmazták félelmeiket saját anyaságukkal kapcsolatban;
attól féltek, hogy majd akaratlanul is "eljár a kezük", vagy éppenséggel azt
hangsúlyozták, hogy „nem jó elkényeztetni a gyereket”.
Elkerülő stílust mutató személyek leendő gyermekükkel kapcsolatban általában
kifejezik a várható nehézségeket, hangsúlyozzák, hogy szigorúak és következetesek
lesznek, úgy vélik kapcsolatuk nem lesz túl meleg (Simpson, 1999 idézi Szendi 2007).
A sikertelen reprodukció oka sok mindennel lehet kapcsolatban; például a
szorongásos-depresszív állapotokkal. Ugyanakkor sok egyéb pszichobiológiai
közvetítője is lehet a házaspárok közti bizalmatlanságnak, szexuális össze nem illésnek,
a gyermek rejtett elutasításának, amely kötődési zavarokban teljesen jogosan
feltételezhető (Szendi 2007).
4.5. Szülői bánásmód
A gyerekkori tapasztalatok hatása azonban nem csak a szülőhöz való kötődés

mentén mérhető. Számos elmélet szerint a szülői bánásmód, a szülői viselkedés
meghatározó a későbbi pszichopatológiák illetve pszichoszociális faktorok
szempontjából.
Worell és Kelly (Parental Behaviour Form, PBF, 1976) a szülői viselkedés
milyenségét az alábbi faktorok mentén azonosították be: melegség, aktív bevonódás,
egyenlőség, kognitív függetlenség, kognitív kíváncsiság, kognitív kompetencia,
konformitás, teljesítmény (achievement) kontroll, szigorúság, büntetés, ellenségesség,
visszautasítás.
Parker, Tuplin és Brown (A Parental Bonding Instrument, PBI, 1979) a Szülői
Bánásmódot a Szeretet- törődés (Care) és Túlvédés (Overprotection) faktorokban
vizsgálta.
Tóth és Gervai (1999) azért változtatta a magyar változat (H-PBI) elnevezését a
tükörfordítás „Szülői Kötődés Kérdőív” helyett Szülői Bánásmód Kérdőívre, mert
szerintük ez a Bánásmód elnevezés közelebb áll a tételek tartalmához, inkább a szülői-
27
nevelői viselkedést méri, az attitűdök helyett a szülő konkrét viselkedésformáira kérdez
rá.
4.6. A nemi identitás elsajátítása
A nemi identitás kialakulásához két tényezőre mindenképpen szükség van – ebben a

legtöbb elmélet egyetért (Cole és Cole, 2002): egyfelől mentális összemérésre, hogy a
gyerekek ki tudják emelni azokat a jellemzőket, amelyekben másokkal osztoznak;
másfelől kategorizálási, megfigyelési és utánzási képességre. Amíg azonban a freudi
elképzelés szerint a nemi identifikációt és a nemi szerepeket csak drasztikus környezeti
hatások befolyásolhatják, addig a szociális tanuláselmélet a nemi identitás sokkal
nagyobb kulturális meghatározottsága mellett érvel. E nézet alapján az azonosulás
megfigyelés és tanulás által megy végbe (nem vezérlik belső konfliktusok, mint a
pszichoanalitikus elméletben), és a modellek és jutalmak megváltoztatásával
módosítható. A fejlődési változásokat az ingeresemények terén bekövetkező változások
tükröződésének tekinti, és nem előre meghatározott időben egymást követő lépcsőkben
gondolkodik, mint Freud vagy Erikson fejlődési szakaszokat leíró elmélete (Bandura,
1962).
Bandura (1962) a szociális tanuláselméletben az obszervációs vagy utánzásos
tanulás szerepét azért hangsúlyozza, mert szerinte az operáns kondicionálással nem
magyarázható meg minden tanulás. Számos dolgot akkor is utánzunk, ha nem kapunk
érte megerősítést. Bandura az utánzás alatt összemérő viselkedést ért, az egyénnek azon
törekvését, hogy a viselkedését és attitűdjeit valódi vagy szimbolikus modellek
viselkedésének megfeleltesse. A tanulás lerövidíthető az utánzással, a modell
viselkedése pedig megkönnyíti azt.
Az utánzáselmélet feltevése szerint a tanulási forma lényegében lappangó
instrumentális tanulási folyamat, amelyben a megfigyelő a modell viselkedésének
látens gyakorlása révén sajátítja el az utánzásos válaszokat. Ennek a tanulásnak
szükséges előfeltétele, hogy a modell válaszai pozitív megerősítést kapjanak: amilyen
mértékben a megfigyelő a modell megerősítéseit behelyettesítő módon éli át, oly
mértékben erősödnek majd a megfigyelő rejtett utánzásos válaszai (behelyettesítéses
megerősítés). Egy vizsgálatban például az agresszióért jutalmazott modellt figyelő
gyerekek szignifikánsan több agresszív viselkedést hajtottak végre, mint azok, akik
agresszióért büntetett vagy nem agresszív modellt figyeltek meg (Bandura, 1962).
Ha az egyén az utánzásos válaszokat már megtanulta, azok könnyen válhatnak
28
mások által szolgáltatott pozitív megerősítésként (a szülő dicsér, ha a gyerek az ő
viselkedésmintáját követi). A nemi különbségeket az hozza létre, hogy a gyerekek
megtanulják, a fiúkat és a lányokat a környezet különböző viselkedésért fogja
jutalmazni, így nemüknek megfelelő viselkedést választanak, amiért jutalom jár (Cole
és Cole, 2002).
A férfiaknak hagyományosan instrumentális módon kell működniük (Kelly és
Worell). Aki birtokolja a célorientáció, a kognitív és szociális teljesítmény és
dominancia értékeit, hagyományosan maszkulinnak van értékelve, a nő pedig
expresszív jellemzőkkel, érzelmi, érző, támogató és nem versengő komponensekkel bír
(Johnson 1963 idézi Kelly és Worell 1976).
C. Molnár (1989) szerint pedig az apának instrumentális az anyának pedig
expresszív funkciója van a gyereknevelésben.
Összehasonlító vizsgálat a státusirigység, a szociális hatóerő és az utánzásos

tanulás másodlagos megerősítésének tanulmányozására
Whiting (1959; idézi Bandura, 1962) státusirigység elméletében azt feltételezi, hogy
ha a gyerek hasztalan küzd a felnőttel a szeretetért, figyelemért, mert a rivális felnőtt
kapja a gyermek által kívánt jutalmakat, akkor vele azonosul a gyerek, tehát a
jutalmazottat és nem a jutalmazót utánozza inkább.
Az utánzás szociális hatalomelmélete (French és Raven 1959, idézi Bandura, 1962)
szerint a szociális hatalom egy olyan képesség, amellyel egy személy a pozitív és
negatív megerősítések ellenőrzése és közvetítése révén képes mások viselkedését
befolyásolni. Öt formája létezik, melyek kölcsönhatásban vannak egymással:
szakértelem, vonzerő, legitimitás, korlátozóképesség, jutalmazóképesség.
Bandura és mtsai (1962) alátámasztották az utóbbi elméletet a jutalmazó hatalom
kapcsán (a státusirigység elméletével szemben). Kis családhoz hasonló, 3 tagú,
különböző azonosulási elven nyugvó csoportokat állítottak fel. Kétféle helyzetben
figyelték meg, hogyan hat a modell viselkedése a gyerekre. (Az első kísérleti feltétel: 1.
felnőtt ellenőrzi a javakat, 2. felnőtt fogyasztja, gyermek mellőzve megfigyel. Második
kísérleti feltétel: 1. felnőtt ellenőrzi a javakat, gyermek fogyasztja, 2. felnőtt mellőzve
megfigyel.)
A gyerekek a jutalmazó erővel rendelkező felnőttet nagyobb számban utánozták,
mint a versengő vagy a mellőzött modellt, függetlenül attól, hogy a jutalmakat a
29
versengő felnőtt vagy maga a gyerek kapta. Az eredmény ellentmond a státusirigység
hipotézisének, mert nem a rivális felnőttet választották azonosulási tárgyként, még
akkor, sem ha az a gyereket közvetlenül megerősítette. A jutalmazó nemének azonban
nagy szerepe volt: ha nő a jutalmazó, a fiúk inkább a rivális férfit utánozzák, még abban
az esetben is, ha a férfi a mellőzött modell, és a nőt hibáztatták, fukarnak tartották.
A tanulási elvek tehát a szociális változók hatására megváltozhatnak. A gyerekek
nem szolgai módon utánozzák a modellszemélyeket, hanem újszerűen kombinálják az
elsajátított elemeket, az utánzott választöredékeket összetett, egyéni, új mintákba
szervezik (pl. az előbbi vizsgálatban, az alárendelt személy néhány viselkedéselemét is
átvették). Ilyen módon új válaszmintákat lehet kialakítani utánzással (Bandura, 1962).
A fiúk is és a lányok is örülnek két éves korukban, ha egy babát kapnak ajándékba,
de a négy éves kisfiú már elfordul az „ilyen lányos dolgoktól”. A szociális
tanuláselmélet nem tudja kellően megmagyarázni azt a jelenséget, hogy a gyerekek
honnan tudják, mi a megfelelő jutalom a fiúk, ill. a lányok számára, honnan származik
az erről alkotott fogalmuk (Cole és Cole, 2002).
A kognitív elméletek viszont fontos szerepet tulajdonítanak a gyerek saját
fogalomalkotásának a nemi szerepek kialakulásában. Sandra Bem (1981; idézi Cole és
Cole) kognitív nézőpontja szerint a gyerekek az elsajátított nemi séma segítségével
rendszerezik tapasztalataikat és irányítják viselkedésüket. A nemi séma a kultúra nemi
szerepekről alkotott asszociációs hálózata. Az adott nemnek megfelelő viselkedést
megfigyeléssel, és aktív részvétellel, sémák és forgatókönyvek segítségével tanuljuk
meg.
Sandra Bem (1974) szemben az addigi bipoláris nemi szerep viselkedéssel azt
vetette fel, vajon nem lehetséges-e, hogy bizonyos személyek egyszerre lehetnek jelen
maszkulin és feminin viselkedésjegyek a repertoárjában. Szerinte az ilyen személyek
pszichológiai androgünök. Kagan (1964) és Kohlberg (1966; idézi Bem, 1974) teóriája
szerint az egyének nemi szerepüknek és az internalizált nemi szerep sztenderdeknek
megfelelően viselkednek. Elméletüket Bem kiegészíti azzal, hogy azon egyének, akik
internalizálták mindkét nemi szerepet, azaz androgünök, szabadon viselkedhetnek
mindkét nemi szerepnek megfelelően: nőiesen és férfiasan is.
A Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív (BSRI 1974) férfiasság/maszkulinitás skálája
tartalmaz pozitív és negatív jelzőket is. A „van önbizalma, kiáll nézeteiért, szívesen
foglal állást” állítások pozitívak, az „agresszív, saját érdekével törődik” bizonyos
mértékig negatív tartalmúak. Ugyanez vonatkozik a nőiesség/feminitás skálára is. A
30
„szeretett-teljes, érzékeny mások igényeire, szereti a gyerekeket” állítások pozitívak, az
„hiú, félénk, hiszékeny” bizonyos mértékig negatív tartalmúak.
Valamint észrevehető, hogy a férfiasság skála inkább tartalmaz aktív, a nőiesség
skála pedig passzív jelzőket.
5. PÁRKAPCSOLATI ELMÉLETEK
5.1. A párválasztást befolyásoló lélektani tényezők (Buda, Szilágyi 1988)
Egy intim kapcsolattól olyan szükségletek kielégítése várható, mint az intimitás,

önfeltárás, biztonság igénye (Szilágyi 2006). Az egyéni igények persze szorosan
kapcsolódnak az egyén értékrendjéhez, azaz milyen értékeket tart fontosnak és
elérendőnek.
A Kiegészítő szükségletek elmélete (R.F. Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi 1988)
szerint erős tartós érzelmi kapcsolatokban olyan személyiségek találnak egymásra, akik
ellentétei egymásnak és kiegészítik egymást, melynek révén mindkét személyiség
erősödik. A vágy arra irányul, hogy a személyiség a hiányzó tulajdonsággal
rendelkezzen, s így egy új egyensúlyi állapot jöjjön létre, amely összekötő kapocsként
is funkcionál.
A Sajátos igények elmélet (R.F. Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi 1988) szerint
létezik egy igény, amely gyermekkorban kielégületlen maradt vagy éppen hogy nagyon
kielégült, fixálódott, fennmaradt, s a személyiség ennek az igénynek a kielégítését
remélheti vagy tapasztalja az adott párkapcsolatban.
A Szülőimágó (vagy ellentétjének) keresésésének elmélete (R.F. Winch (1958) idézi
Buda, Szilágyi 1988) szerint a fiatal a szülőktől kapott mintát a párkapcsolatok mentén
is követi. Az is előfordul, hogy a szülővel való rossz kapcsolat miatt a fiatal
partnerében éppen az ellenkező nemű szülő mintájának az ellentétét keresi.
A Kompenzáló személyiségzavar elmélete (R.F. Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi
1988) a Kiegészülő szükségletek teóriáját és a Szülőimágó keresését foglalja magában.
Eszerint a személyiség konfliktusa szorongást tart fenn, amely megszűnik, ha olyan
partnert talál, amely alkalmas a szorongás elfojtására pl. függési igény elfojtható ha
olyan partnert talál, aki még nála is függőbb.
5.2. A kötődés és intimitás kapcsolata
Fonagy (1998; idézi Bányai, 1999) szerint a kötődés szükséges, de nem elégséges
31
feltétele az intimitásnak. Az intimitás ugyanis már egy mentalizációs folyamatot
feltételez, interszubjektivitáson alapul, vagyis azon a tudáson, hogy az adott
személynek olyan tudata van, mint másoknak, különösen a hozzá közel állóknak.
Az intimitás kialakulásának alapja az, hogy a gyerek képes legyen másoknak
mentális állapotokat tulajdonítani. A mentalizáció, mások szubjektív élményeinek
megértése az anya-gyerek interakcióban fejlődik ki, ahol a gyerek saját és mások
tudatáról azáltal tanul, hogy belső állapotait a gondozó megértésén keresztül ismeri
meg. Ez a képesség hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek el tudjon szakadni egy időre a
gondozó közvetlen közelségétől. A felnőttekre is igaz, hogy a túl erős kötődés, a
másikhoz való túl erős ragaszkodás ugyanúgy gátolja az intimitást, mint az ellentéte.
Intimitás a párkapcsolatokban
Az intimitás vagy pszichológiai közelség a közeli kapcsolatok egyik legfontosabb

jellemzője (Sternberg, 1986; Hatfield, 1988; idézi Smith és Mackie, 2001). Sokféle
értelmezése létezik, de abban számos kutató egyetért, hogy az intim kapcsolatot nem
csupán a pozitív érzések alapján kellene meghatározni, hiszen az emberek közötti
viszony ezen formája is lehet konfliktusokkal teli. Az intim kapcsolat tehát erős és
gyakori kölcsönösséggel jellemezhető kapcsolat az élet számos területén, vagyis a felek
érzelmei, gondolatai és viselkedése kölcsönösen és nagy mértékben befolyásolják
egymást (Kelley és mtsai, 1983; idézi Smith és Mackie, 2001).
A párkapcsolat minőségét meghatározó tényezőket kutató elméletek közül Sternberg
(1986; idézi Smith és Mackie, 2001) nézete az egyik legismertebb. A szerelmet
modellező háromszög-elmélete szerint három összetevő – az intimitás, a szenvedély és
az elköteleződés – együttesen határozza meg a szerelmi kapcsolat típusát és minőségét.
Ennek ellenére az intimitás mégis valamivel dominánsabb a másik két tényezővel
szemben a kapcsolaton belül (Urbán, 1994).
Napier (1988) az előbbieknél differenciáltabban látja a párkapcsolatokat, sőt úgy
véli, a párválasztás annyira összetett folyamat, hogy teljesen nem is lehet feltérképezni.
Hat értékelő szempontot határoz meg (mélység, közelség-távolság, hatalom,
érzékenység, egyenlőség és rugalmasság). Ezeken kívül azonban befolyásoló szerepet
tulajdonít a családszerkezetnek, a családban betöltött gyerekkori szerepeknek is,
melyek kihatnak a későbbi párkapcsolat alakulására. A gyerekre kétféle erő hat a
családban: az ún. centrifugális és centripetális erők (kifelé és befelé húzó erők),
amelyek normális esetben keverednek. Ha azonban az egyik dominánssá válik,
32
megmerevedett gyerekszerepek alakulhatnak ki, hátterét képezve például a későbbi
párkapcsolati problémáknak, pl. a kapcsolatfüggőségnek.
Erikson (1957) pszichoszociális fejlődésről szóló elméletében a fiatal felnőttkor az
intimitás és a szolidaritás iránt igény kialakulásának időszaka. Ahhoz azonban, hogy
valaki képes legyen egy elkötelezett párkapcsolatra, elég erős énre kell szert tennie
serdülőkorában, rendeznie kell önazonosságát. Erikson ezen feltételezését a későbbi
kutatások igazolták is: Kahn, Zimmerman, Csíkszentmihályi és Getzels (1985; idézi
Carver és Scheier, 2001) például egyetemi hallgatók identitása és a tizennyolc évvel
későbbi intimitási viszonyaik közötti összefüggéseket vizsgálták. Az intimitást az
alapján határozták meg, hogy a vizsgálati személyek házasok voltak-e, és ha igen,
elváltak-e. Az eredmények alapján ugyan találtak nemi különbségeket, de az identitás
erőssége és az intimitásra való későbbi képesség között kimutatható volt a kapcsolat.
(Az erősebb identitású férfiak nagyobb arányban kötöttek házasságot. A nőknél az
identitás nem jelezte előre, hogy férjhez mennek-e, de a házasságban élő asszonyok
kisebb arányban váltak el, ha erős volt az identitásuk.)
Ha ebben a pszichoszociális fejlődési szakaszban nem sikerül az intimitással járó
konfliktusokat megoldani, ha a fiatal az énvesztéstől való félelmében kikerüli a közeli
kapcsolatokkal járó élményeket, izolálódik, elmagányosodik (Erikson, 1957).
Bartolomew (1990) az intimitás kapcsán azoknak a modelleknek a minőségét tartja
fontosnak, melyeket magunkról és másokról alkotunk. Mindkét modelltípus pozitív
minőségű kell legyen, hogy létrejöhessen a biztonságos kötődési stílus. Ez a selfről
kialakított modell esetében azt jelenti, hogy alacsony mértékű a személy függősége, a
másokról kialakított modellben pedig az elkerülés mértéke alacsony. Bartolomewnél
tehát a biztonságos kötődés azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát az autonómiában
és az intimitásban is.
Mind Erikson, mind Bartolomew úgy vélik tehát, hogy az önazonosság átélésére
való képesség, valamint a bizalom és önbizalom egyaránt szükségesek a kielégítő intim
kapcsolat kialakításához (Urbán, 1994).
Erikson szerint ha nem alakul ki a serdülőben az erős identitás, az akadálya lehet a
felnőttkori intimitásnak is (1957).
5.3. Mélylélektani párkapcsolati elméletek
Freud szerint a párkapcsolati választás azon múlik, hogy az ösztönenergia, a libidó

milyen ellenállásra talál kielégülési törekvése során (é. n.; idézi Szilágyi, 2006). Freud
33
négyféle ösztönsorsot különböztetett meg: ellentétbe átcsapás (pl. szeretetből a
gyűlöletbe), önmaga ellen fordulást (pl. a mazochizmus), elfojtást (amely neurózishoz
vezet) és a szublimálást. Freud a felnőttkori házassági és szexuális problémákat
kisgyerekkori lelki traumákra vezette vissza.
Jung (1927; idézi Szilágyi, 2006) szerint a szülőkhöz kötöttség foka befolyásolja
nem tudatosan a párválasztást, s a házasság harmóniája bizonyos archetípusok
projekcióján alapul, azaz a férfi szerelmes lesz az animáját szimbolizáló nővel, a nő
pedig az animusát szimbolizáló férfiba. A lényeg tehát a partnerideál projekciója,
amelyet az együttélés megingat, s ez belső konfliktusokkal jár. Szerinte a lelki összhang
feltétele, hogy a nem tudatos motívumok tudatosodjanak, s a kezdeti azonosuláson
alapuló látszatazonosság megszűnjön.
Adler (1927; idézi Szilágyi, 2006) szerint az igazi közösségé válás a házassági
együttélés feladata. Szerinte a házastársaknak le kell győzniük a személyes
felülkerekedésre való törekvésüket, amely a fel nem ismert csökkentértékűség
érzéséből ered.
5.4. Jürg Willi kollúzió modellje
A kollúzió modellt a ’70-es években dolgozta ki Jürg Willi zürichi pszichiáter és

párterapeuta, amelyben a korábbi családterápiás rendszerszemléletet, a
kommunikációelméleti megközelítést, valamint a pszichoanalízisből továbbfejlesztett
pszichodinamikai szemléletmódot ötvözte egységessé (Bagdy 2002). A modell szerint
az egyén párkapcsolaton belüli életét befolyásolja előélete, tapasztalatai. A pár hatása
az egyénre lehet fokozó vagy tompító, amely viselkedést személyes indítékok
motiválnak. A párkapcsolat, házasság szakaszosan fejlődő folyamat, amely fejlődés a
krízisek hatékony problémamegoldását igényli. A világos feminin és maszkulin
szerepek, a kölcsönös alkalmazkodás, együttműködés teszi sikeressé a krízisekkel való
megküzdést.
A tagok közös eredetű megoldatlan konfliktusa, a „közös achillesi sérülés” (Bakó,
2002) megakadályozhatja az egyéni fejlődési folyamatokat, lebéníthatja az érést.
Egyikük patológiája a másikra súlyosbítóan hathat, s egy tudattalan összejátszást hívhat
elő. A kollúzió tehát azonos konfliktus, s a remény, hogy konfliktusukat a
párkapcsolatban megoldják, a valóságban azonban kioltják egymásból a neurotikus
mechanizmusokat.
34
5.5. Funkcionális meddőség esetén fennálló párkapcsolati dinamikák
Bakó (2002) a funkcionális meddő párok esetében jellemzőnek találta a szegényes

együttműködést, a személytelen kommunikációt, az interakció kényszeredettségét,
továbbá azt figyelte meg, hogy a gyermekvállalással járó közös felelősségérzet, az
egymásra hagyatkozás, a bizalom légköre nem adott, illetve egyfajta kollúzióra épül. A
kollúzió központi témája a „mintha” jelleg: mintha felnőttek lennének, mintha önálló
családjuk lenne, mintha szülővé akarnának válni, amellyel átmeneti érzelmi állapotot,
„köztes létet” hoznak létre. Manifeszt szinten a beteljesedés (gyermekáldás) felé
törekednek, tudattalan szinten azonban ennek meghiúsítását remélik. A pár tagjainak
személyes fejlődésében közös eredetű ödipális konfliktust talált jellemzőnek, amely
ödipális dinamikát eredményez: a vágy és a beteljesedés elmaradása. A vágyakozás
ezen ismétlődése jellemzi a meddőség lélektani dinamikáját is.
C. Molnár (2006) szerint a funkcionális meddőség oka a párkapcsolat
pszichodinamikájában rejlik. Szerinte sok esetben a lélektani elemzés arra világít rá,
hogy a kapcsolatuk olyan stabilitást mutat, amelyben a valóságban nincs is helye a
gyermeknek. Az ilyen kapcsolati pszichodinamikák a következők lehetnek:
1. a partnerek szülő-gyerek kapcsolatban élnek: A házastársi kapcsolatban
működik egy egyensúlyteremtő erő, elsősorban a kompetencia vonatkozásában:
ki miben kompetens. Ez helyzettől függően változik, amely szükségszerűen
megoldható konfliktusokat is jelent. Funkcionális meddő párkapcsolatok
esetében gyakran megfigyelhető, hogy az ilyen „erőpróbáktól” mentesülni
kívánnak (C Molnár, 2006). Ilyen esetben már a párválasztás is azt a célt
szolgálja, hogy egyik fél alárendelődhessen a másiknak, mint egy gyermek. A
szülőszerepet viselő fél a gyerekstátuszba szoruló felet tudattalanul
alkalmatlannak ítéli a szülőszerepre. Ugyanakkor a valódi gyermek pedig
fenyegetettséget jelent a gyermek státuszban megrekedt félnek, hiszen az
riválisa lenne, kétségesség tenné addigi helyzetét.
Szülő-gyerek kapcsolati mintában a következő mintázatok lehetségesek:
− Az asszony „anya” szerepet tölt be férje mellett:
− A férj a feleségnek érzelmileg fontos, de kiskorúként kezeli,
dédelgeti, gondoskodik róla. Asszony a férjét szelídnek értékeli, a
kapcsolatban a szexualitás szinte teljesen háttérbe szorul.
− Az asszony „apa” szerepet tölt be férje mellett:
35
− Feleség a férjét irányítja, leértékeli, mihasznának,
szerencsétlennek önállótlannak tartja.
− A férj „anya” szerepet tölt be felesége mellett:
− A férj szerető, meleg érzelmeket táplál felesége irányában,
elégedett vele. A feleség viszont teljesen férjére van utalva, sok esetben
még a háztartás tekintetében is. Tényleges gyermek szintén
veszélyeztetné ezt a kényelmes helyzetet amelyben élnek.
− A férj „apa” szerepet tölt be felesége mellett
− Férj magas követelményeket állít felesége elé, nemcsak a családi
élet szervezése tekintetében, hanem munkája, társadalmi szerepe
tekintetében egyaránt. Mindkét fél erősen perfekcionista, a gyermek is
mint „produktum” jelenik meg életükben. A gyermektelenség ilyen
tekintetében a teljesítményük kudarca.
2. A partnerek „testvéri” kapcsolatban élnek:
Ilyen esetben a felek egymást, mint két segítő barátot jellemzik. A szülői otthont a
hideg, kontrolláló attitűd jellemezte, ezért sok esetben menekültek onnan, s a
házassággal és a gyerekkel próbálják bizonyítani a világnak, hogy felnőttek.
Mint látható C. Molnár szerint a funkcionálisan meddő párkapcsolatban az egyik,
vagy mindkét fél gyerekszerepben van, és a saját nemi szereppel ellentétes attitűd és
viselkedés is megnyilvánulhat.
C Molnár kiemeli, hogy fenti esetekben nem feltétlenül az a siker, ha a házaspár
gyermek iránti vágya asszisztált reprodukciós technikákkal teljesül, hanem
szükséges lenne a párkapcsolat szerepzavarának oldása is pszichoterápiás
beavatkozással.
6. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD, A NEMI SZEREP ÉS A FELNŐTT SZEREP
ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA
6.1. Az apa szerepe a lány nőiességének alakulásában
A szakirodalomban olyan kutatást nem találtam, amely az apa szerepét vizsgálta

volna az ismeretlen eredetű meddőség esetében.
Lamb (1975) kutatása kiemelte az apa szerepét a gyermekek fejlődésében, számos
kutatás kimutatta az apa befolyását a lánya önbecsülésére (Down’s and Miller 1998,
Jacobvitz and Bush 1996, idézi Mori 1999).
36
Mori (1999) kutatása pedig kimondottan az apa lányával való kapcsolatának és a
lány nemi szerepének, nőiességének (Feminity lásd Bem, 1974) befolyását vizsgálta a
lány önbecsülésére (self-esteem). Mori az apai túlvédés (Overprotection) és a lány
nőiessége és önbecsülése között szignifikáns negatív korrelációt talált.
Greil idézi, hogy a tanulmányok, melyek a női önbecsülést vizsgálták meddő nőknél,
kettéoszlanak: a kutatások egy része (Hynes J. Callan V.J., Terry D.J., Gallons C.
(1992), Kedem P., Mikulincer M., Nathanson Y.E. (1990), Callan V.C. (1987), Abbey
A., Andrews., Halman L.J. (1991), Show P., Johnston M., Show R. (1988) azt találta,
hogy a meddő nők alacsonyabb önbecsülésűek, mint a nem meddők. Számos más
vizsgálat azonban ezt nem tudta megerősíteni. A vizsgálat sajnos nem tett különbséget
funkcionális és organikus meddők között.
Matsubayashi és mtsai (2004) azt találták, a meddő nők emelkedett szorongása és
depressziója a férj támogatásának hiányával is összefügg.
A nő önbecsülése összefügg nőiességével (Mori 1999), a funkcionális meddő nők
anyával való identifikációs problémáit pedig a pszichoanalitikus elméletalkotók
taglalták (Kroger (1952) és McLeod (1964) (idézi Friday, 1977; idézi Bakó 2002).
Worell és Kelley (1976) azt találta, hogy a maszkulin típusú nőket apjuk inkább
önállóságra, függetlenségre és a szociális nonkonformitásra nevelte, illetve „a
független, nonkonform nőket a társadalom maszkulinnak értékeli” (Pápay 2007).
Szerintük nincs arra semmiféle bizonyíték, hogy a maszkulin típusú nőket bármelyik
szülője is ellenségesen nevelte vagy visszautasította. A maszkulin típusú nőket
összehasonlítva az androgünökkel (PRF ANDRO Scale Berzins (1975) idézi Kelly és
Worell 1976) azt találta, hogy az androgünök nagyobb anyai involválódásról és kisebb
apai engedékenységről számoltak be. Az androgünök anyjukat, női mintaként úgy írták
le, mint akinek a viselkedése azt demonstrálta, hogy az érdeklődés és kognitív
kihívások behelyettesíthetők a szokásos anyai melegséggel és involválódással. Worell
és Kelley azt állítja, hogy eredményeik konzisztensek a szociális tanuláselmélet nemi
szerep tanulás elméletével (Bandura, Walters 1963 és Heilbrun 1973 idézi Worell és
Kelly 1976), mely szerint a nem tradicionális nemi szerep együtt jár magasabb szülői
érzelmi kifejezéssel férfiak és magasabb szülői intellektuális teljesítmények elérésére
való bátorítással nők esetén. Ugyanakkor az androgün jellemzők jelenlétének
valószínűsége akkor a legnagyobb, ha az azonos nemű szülőnek nemi szereppel
ellentétes típusú viselkedése van.
37
6.2. A személyiségfejlődés elakadása, azaz felnőttként - gyerekszerepben
Bárkivel előfordulhat, hogy bizonyos helyzetben nem felnőtt módon, nem a

feladatokkal arányosan és felelősen viselkedett, és elmenekült a cselekvés elől.
Néhány embernél azonban állandósulnak ezek a magatartásformák. Gyakran
megesik velük, hogy hevesen és meggondolatlanul döntenek, vagy ugyan tudják, mi
lenne a megfelelő cselekedet, mégis tétován várnak valakinek a tanácsára. Elképzelnek
egy számukra fontos személyt, akinek viselkedése mintául szolgálhatna az adott
helyzetben. Bizonytalanok, mintha megrekedtek volna a serdülőkorban, elakadt náluk a
felnőttség kiteljesedése. Ez az állapot súlyos zavarokat jelenthet az egyén számára, és
ha egyébként egészséges is, általában különféle tünetekkel, panaszokkal,
meghatározatlan elégtelenségérzéssel küszködve kér segítséget.
Meg kell különböztetni a fejlődés elakadásának két lehetséges formáját: az „örök
gyermeket”, más néven „Pán Péter-szindrómát”, és az elhúzódó serdülőkort avagy a
felnőtt korú serdülők krízisét. A két típus eltér abban, hogy mely életkorban akad el a
személyiség fejlődése (Túri, 1999).
Az egyik típus az „örök gyermek” vagy „Pán Péter-szindróma” a gyerekkor fejlődési
szintjén megrekedt felnőtt ember jellemzője, aki nem vállal az életkorának megfelelő
tevékenységeket. Sokszor talál létmódja igazolására olyan hivatást, amelyben
elfogadott a gyermeki viszonyulás kiélése, de valójában nem a tevékenységei
lényegesek a szindróma felismerésében, hanem az a mód, ahogyan megéli identitását.
Az a közös az ilyen személyekben, hogy nem tudnak felnőni. A tranzakcióanalízis
nézőpontja szerint a sorskönyvi tudattalan döntés értelmében a Pán Péter típusú ember
úgy döntött, hogy örök gyerek marad. Nem vállalja a felnőttség kihívásait, örömei
gyermeki örömök lesznek, s mindenekelőtt az elköteleződéseket kerüli. Fel sem merül
benne, hogy szeretne felnőtté válni. A Berne-féle „Ne nőj fel!” gátló parancsot testesíti
meg, amely konzerválja a jól ismert, biztonságos gyermeki létet.
A másik típushoz tartoznak az elhúzódó serdülőkori krízisben lévő személyek, akik
az előbbiekhez képest a fejlődés megakadásának egy másik típusát képviselik: ők
önazonosságuk problémái miatt fordulnak szakemberhez. Ezt az állapotot egy
ellentmondás jellemzi: a felnőtt korú serdülők vágyakoznak a változás iránt, miközben
ellenállnak neki. Kifejezetten szeretnének megszabadulni a Pán Péter-jelenségtől, sőt,
már túl is léptek azon, de felnőttségük valódi kiteljesedése megrekedt. Nem az örök
gyermek állapotában léteznek, hanem lélekben már eljutottak a serdülőkorba –
38
felnőttként. Az elhúzódó serdülőkor nem akadálya annak, hogy az érintettek látszólag
felnőtt életmódot folytassanak: van munkájuk, családjuk, gyermekeik, de a terápiában
mégis az derül ki, hogy nem hiszik el önmagukról, hogy felnőttek. Egy „ál-Felnőtt”
szerepben védik valódi sérülékeny énüket.
A tranzakcióanalízis szerint az érintetteknél kettős, ellentmondásos korai
programozás figyelhető meg. Egyfelől a „Ne nőj fel!” gátló parancs náluk is
megfigyelhető, de ehhez engedély társul: bizonyos feltételek mellett mégis fel lehet
nőni, azaz „Lehetsz a korodnak megfelelő, ha…”. Ezek a feltételek valójában olyan
tilalmakat tartalmaznak, amelyek egyenesen megakadályozzák azt, hogy a serdülő
felnőjön. A gyerek a korlátokat úgy oldja fel, hogy kialakít egy hiedelmet, mely szerint
mégis felnőtté válhat, ha nem mutatja ki az érzéseit, ha nem tartozik sehova, vagy ha
nem kerül bensőséges viszonyba másokkal. Miközben a fejlődés megreked, az egyént
az „élteti”, hogy egyszer majd csak sikerül úgy élnie és éreznie, mint azt a többi ember
teszi. Ingadozik az önbizalom és a reménytelenség között.
Ezekben a felnőtt emberekben folyamatosan az Erikson által leírt serdülőkori
identitáskrízis munkál. Érzelmi labilitásuk gyökere a „Ki vagyok én?”, vagyis az
önmeghatározás megoldatlan és feszítő kérdése. Marcia identitásstátusai közül a
pszichoszociális moratórium írja le ezt az állapotot, mely felfüggesztett elköteleződést
jelent, miközben a serdülő folyamatos keresésben van.
A terápiában megjelenő felnőtt serdülők már nagyjából elszakadtak attól a
sorskönyvi döntéstől, hogy nem fognak felnőni, de még nem határozták el magukat
arra, hogy fel fognak nőni, ezért a folyamatos krízis állapotában élnek. Jellemző rájuk,
hogy nehezen köteleződnek el, hiányoznak az életükből a valódi kötődések. Alig
vállalják az intimitást, ezért kapcsolataik szegényesek, felszínesek. Néha azonban
előfordul a korai elköteleződés is, amelyben az Alávetett Gyermek engedelmeskedett a
külső késztetésnek.
A jelenben átélt identitásproblémák sokszor hasonlóak azokhoz, melyeket a személy
serdülőként és gyerekként is átélt. A jelen és a múlt egyetlen folyamatos jelenné olvad
össze az érintetteknél, és a serdülőkori vagy gyermeki identitásukkal állnak szemben a
jelen valóságával (Túri, 1999).
39
7. A SZUBJEKTÍV JÓLLÉT
A Szubjektív Jóllétet csak a Párkapcsolati minőséggel való összefüggéseinek

feltérképezése miatt vizsgálom.
A személy kognitív és affektív értékelése saját életével kapcsolatban egy átfogó
fogalom, mely a kellemes élmények megtapasztalását, a negatív hangulatok alacsony,
és az élettel való elégedettség magas szintjét egyaránt magában foglalja (Diener, Lucas
és Oishi, 2002).
Az, hogy a különböző demográfiai változók (pl. kor, jövedelem, végzettség, családi
állapot) növelik-e a szubjektív jóllétet, függ a személyek értékeitől, céljaitól,
személyiségétől és a kultúrától, amelyben élnek (Diener, és mtsai, 2002).
A családi állapot pozitívan korrelál a szubjektív jólléttel, de a házasság hatása nemek
közötti eltérést mutat (Diener és mtsai, 2002). Több hazai és nemzetközi vizsgálat is
arra az eredményre jutott, hogy a férfiak többet profitálnak a házasságból, mint a nők;
nagyobb arányban tartják jónak a házasságukat, szemben a nőkkel. Ennek valószínűleg
az egyik oka az, hogy a nőkre nagyon sok feladat hárul a munkahelyük mellett otthon, a
családban is és ez negatívan befolyásolja a boldogság-szintjüket. A párkapcsolat ilyen
típusú védőfaktor-szerepe a férfiaknál az élettársi kapcsolatokra már nem vonatkozik,
csak a házasságra.
Az eltérő kulturális normák nagymértékben befolyásolják a szubjektív jóllét
meghatározóit. A házasság nélkül együtt élő személyek az individualista
társadalmakban boldogabbak a házas vagy egyedül élő társaiknál. A kollektivista
kultúrákban viszont a házasság nélkül együtt élő párok boldogtalanabbak, mint a
házaspárok vagy az egyedül élők. Ez utóbbi esetben valószínűleg a házasság szociális
elfogadása és preferálása nagyban befolyásolja a jóllétet, míg az individualista
kultúrákban ez annyira nem jellemző (Diener, Gohm, Suh és Oishi, 2000; idézi Diener
és mtsai, 2002).
40
8. AZ ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉGGEL EGYÜTTJÁRÓ PSZICHO-
SZOCIÁLIS VÁLTOZÓK FELTÁRÁSÁRA HASZNÁLT MODELL
8.1. Feltételezett összefüggéseim
Az ismeretlen eredetű meddőségről és a mögötte álló tényezőkről feltételezett

összefüggéseimet szemlélteti az alábbi l. ábra.
A szakirodalmi kutatások nagyon felkeltették érdeklődésemet a Felnőtt- és Nemi
szerep valamint a Meddőség fennállásának illetve típusának kapcsolataira.
Kutatásomban megvizsgálom a Szülői Bánásmód és a Családi Diszfunkcionalitás
együttjárását a Felnőtt- és Nemi szerepekkel, valamint a Szülői Bánásmód és a Családi
Diszfunkcionalitás Meddőséggel (meddő - nem meddő) és a meddőség típusával
(ismeretlen eredetű avagy organikus) való kapcsolatát.
Kíváncsi vagyok arra is, milyen a Felnőtt- és Nemi szerep és a Párkapcsolati
Minőség valamint a WHO Jóllét index kapcsolata.
Az általam készített Felnőtt- és Nemi szerepkérdőívet összehasonlítom a már
nemzetközileg is sokszor használt Bem-féle Nemi szerep Kérdőívvel (BSRI).
Megvizsgálom a Szülői Bánásmód és a Családi Diszfunkcionalitás összefüggéseit a
Párkapcsolati Minőséggel.
41
1. ábra Az Ismeretlen eredetű meddőséggel együttjáró pszichoszociális változók feltárására használt modell
9. HIPOTÉZISEK:
9.1. A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel
− Azok a nők, akik kevesebb szeretet-törődést kaptak az anyuktól,

illetve az apjuktól, kevésbé lesznek nőiesek, és társnak is olyan férfit
választanak, akiben a nőiesség alacsonyabb, vagy legalábbis
alacsonyabbnak látják.
− Azok a nők, akiknek az apjuk magasabb Túlvédést mutatott
feléjük, olyan társat választanak, akik férfiasabbak, vagy legalábbis
férfiasabbnak látják őket.
− Feltételezésem, hogy akik gyerekkorukban kevés szeretetet és
fokozott apai korlátozást vagy túlvédést éltek meg, azok felnőttkorukban
jellemzően „szülő-gyerek kapcsolatban” illetve „házastársi testvéri
kapcsolatban” élnek házastársukkal/élettársukkal.
9.2. A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel
− Feltételezésem szerint a Szülői elhanyagolást és a Lelki

bántalmazást átélt nők kevésbé válnak Nőiessé és inkább gyerekszerepbe
szorultak, így párkapcsolatukban is gyerekszerepben vannak.
− Feltételezem, hogy a szülőkkel való jó kapcsolat (azaz nem
jellemző a Családi Diszfunkcionalitás) eredményeképpen a nők Felnőttesek,
mind Férfi, mind Női, mind Felnőtt szerepükben magasabbak értékeket
érnek el.
− A férfiakra vonatkozóan: feltételezésem szerint azok a nők, aki
több lelki és fizikai bántalmazást éltek át gyerekkorukban, férfiasabb társat
választanak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őt.
9.3. A Szülői bánásmód és Családi diszfunkcionalitás kapcsolata a

Párkapcsolati minőséggel
− Feltételezésem szerint mind az anyai, mind az apai Szeretet-

törődés csökkenti a későbbi párkapcsolati feszültséget azáltal, hogy
együttjár a Jelenlegi párkapcsolattal való fokozottabb elégedettséggel.
42
− Feltételezem, hogy az anyai Túlvédés együttjár a fokozott
párkapcsolati feszültséggel, és a mérsékeltebb Jelenlegi párkapcsolattal való
elégedettséggel.
− Feltételezésem szerint a Szülői elhanyagolás valamint a Lelki
bántalmazás és általában a Családi diszfunkcionalitás együttjár a későbbi
fokozott párkapcsolati feszültséggel és mérsékeltebb Jelenlegi
párkapcsolattal való elégedettséggel.
− Feltételezésem szerint a gyerekkorban megélt fizikai bántalmazás
együttjár a későbbi fokozott párkapcsolati feszültséggel és mérsékeltebb
Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséggel.
9.4. A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel
− Feltételezésem szerint a magasabb életminőségű párok esetében

alacsonyabb a párkapcsolati Feszültség, azáltal, hogy Jelenlegi
párkapcsolattal való elégedettség magasabb.
− Mindemellett azt is feltételezem, hogy a magasabb
életminőséggel rendelkezők Vágyott párkapcsolati minősége is magasabb.
9.5. A meddőség hátterének vizsgálata
− A meddőség kapcsolata a szülőcsaláddal

− Feltételezésem szerint az Ismeretlen eredetű meddők nagyobb
apai és anyai túlvédést és korlátozást éltek át gyerekkorukban, mint az
Organikusan meddők vagy a Spontán teherbeesettek, azaz a
kontrollcsoport.
− Feltételezem, hogy az Ismeretlen eredetű meddők kisebb
mértékben részesültek a Szeretet-törődésben, mint az organikus meddők
vagy a kontrollcsoport.
− A meddőség kapcsolata a jelenlegi felnőtt és nemi szerepekkel
− Feltételezem, hogy az Ismeretlen eredetű meddő nők jobban
tagadják nemi szerepüket, azaz alacsonyabb értéket mutatnak
nőiességben, mint azok a nők, akik spontán állapotosak lettek vagy
organikus meddők.
− Feltételezem, hogy az Ismeretlen eredetű meddő nők gyakrabban
élnek házastársi szülő-gyerek vagy testvéri kapcsolatban, azaz
43
gyakrabban szerepelnek gyerekszerepben ők vagy társuk, mint az
organikus meddők vagy a spontán teherbeesettek, azaz a kontrollcsoport.
− A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati és
életminőséggel
− A feltételezésem szerint az Ismeretlen eredetű meddők
elégedettebbek párkapcsolatukkal, mint az organikus meddők vagy a
kontrollcsoport.
44
III. MÓDSZEREK
1. FELHASZNÁLT KÉRDŐÍVEK
1.1. Szülői Bánásmód Kérdőív – H-PBI
A Szülői Bánásmód Kérdőív magyar változatát (lásd 7. sz. melléklet) (Tóth, 1999)
használtam a szülői háttér feltérképezésének érdekében. A kérdőív eredeti változatát a
Parental Bonding Instrument-et 1979-ben publikálta Parker és mtsai. Az eredeti kérdőív
a gyermekkori szülői bánásmód percepcióját mérte a szülő-gyerek kapcsolat
szempontjából fontosnak tartott szeretet-elutasítás, függetlenség bátorítása-korlátozás
dimenziókban. A magyar változat kidolgozói úgy találták, hogy az eredetileg bipoláris
„Overprotection” faktor két külön faktorra vált szét. Az új faktorokban nagy súllyal
szereplő tételek tartalmát figyelembe véve adták a skáláknak a Túlvédés és Korlátozás
nevet. A 3 faktoros struktúrát megerősítette Heider és mtsai (2005) 6 országra kiterjedő
kutatása is.
A kérdőívet a vizsgálati személyeknek az anyjára és az apjára vonatkozóan is ki
kellett tölteniük. A kérdőívben szereplő 4-fokú Lickert-skálán (1-4-ig) megítélendő 25
tétel 3 skálát képzett: a Szeretet-törődés (12 tétel), a Túlvédés (7 tétel) és a Korlátozás
(6 tétel) (lásd 11. sz. melléklet) dimenziókat. A skálákat nemzetközi és hazai
összehasonlítás megkönnyítése érdekében 0 minimumértékre transzformáltam. Így az
alskálák rendre 0−36, 0−21, 0−18 értékeket vehettek fel.
A kérdőív megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel
vizsgáltam.
Szeretet-törődés - anya 0.8941

Túlvédés - anya 0.7990
Szülői Korlátozás - anya 0.8359
Bánásmód Szeretet-törődés - apa 0.9290
Túlvédés - apa 0.8159
Korlátozás - apa 0.8599
1. táblázat A Szülői Bánásmód Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata
A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Szülői

Bánásmód Kérdőív skálái jól használhatóak a további elemzésekben.
45
1.2. Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív
A vizsgálat során figyelembe vettem a vizsgálati személy szülőcsaládjában előforduló

diszfunkcionalitásokat. A Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív összeállításakor a Kozma
(2004) által kifejlesztett kérdőívet vettem alapul, amely a pszichopatológia által tárgyalt
diszfunkcionális kötődés és az érzelmi szabályozás zavarának hátterében álló nem
megfelelő szülői bánásmód körébe tartozó tényezők vizsgálatára épült, valamint a
párválasztást befolyásoló Napier (1988) által is említett gyerekszerepek közül rákérdez
azokra, amelyek hajlamosíthatnak a gondoskodást és kontrollt igénylő partner
választására.
A kérdőív (lásd 9. sz. melléklet) a következő pszichés károsító tényezőket vizsgálta:.
A 17 tétele között 4 a Szülői elhanyagolásra, 1 a Fizikai bántalmazásra, 10 a Lelki
bántalmazásra és 2 a Szüleivel való kapcsolatra vonatkozott (lásd 13. sz. melléklet),
amelyeket a vizsgálati személyek egy 4-fokú Lickert-skálán értékeltek. Az alskálák
mellett kiszámítottam az összesített Családi diszfunkcionalitás értékét is, amelyben
természetesen a Szüleivel való kapcsolat tételei fordított itemként szerepeltek Elérhető
minimum pontszám: 17, maximum pontszám: 68.
A főskála és az alskálák megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék
analízissel vizsgáltam.
Kérdőív Skála/alskála Cronbach-alfa

Szülői elhanyagolás 0,8973
Családi
Lelki bántalmazás 0,8912
diszfunkcio-
nalitás
Szüleivel való kapcsolata 0,6625
Családi diszfunkcionalitás 0,9323
2. táblázat A Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata
A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Családi

Diszfunkcionalitás Kérdőív főskálája és alskálái jól használhatóak a további
elemzésekben.
1.3. Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív − Elővizsgálat
Hipotéziseim közé tartozott az a feltételezés, hogy az Ismeretlen eredetű meddők

inkább szülő-gyerek vagy infantilis gyermeki kapcsolatban élnek (házas)párjukkal,
mint az Organikus okból meddő vagy Spontán teherbeesett nők. Azt is feltételeztem,
hogy az Ismeretlen eredetű meddők tagadják nemi szerepüket, azaz kevésbé nőiesek,
mint az Organikus okból meddő vagy Spontán teherbeesett nők.
46
Ennek vizsgálatára készítettem a Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőívet (lásd. 8. sz.
melléklet).
Módszerek
Minta: A kérdőívet 18. életévüket betöltött magyar állampolgárok töltötték ki. Összesen
134 személyt kértem fel a kérdőív kitöltésére. Hólabda módszerrel haladva először a
saját ismeretségi körömben vettem fel a kérdőíveket, majd ismerőseim ismerősei
körében is, így bővítve a megkérdezettek körét. A válaszadók közül mindenki
nyilatkozott a neméről, a nemek megoszlása az alábbi: 88 fő vett részt az
elővizsgálatban, 42 férfi és 46 nő.
nem
3. táblázat Nemi eloszlás a teljes mintában
A születési évét is mindenki megválaszolta. Ezek szerint a legidősebb válaszadó 61

éves, a legfiatalabb 17 éves. A válaszadók átlagéletkora: 34 év volt.
nő
Vizsgálati elrendezés: az 1 oldalas tulajdonságlistát (2. sz. Melléklet) személyesen
vagy e-mail-en juttattam el a vizsgálati személyekhez, akik személyesen vagy postán
(anonim módon) juttatták vissza hozzám a kitöltött anyagot. A tulajdonságlista
férfi
megítélése és kitöltése kb. 10 percet vett igénybe. Összesen 88 kitöltött kérdőív érkezett
vissza, melyből mind értékelhető volt.
A vizsgálat menete
Saját megítélésem szerint összegyűjtöttem 28 számú jelzőt, amelyet nőiesnek,

férfiasnak avagy gyerekesnek, felnőttesnek tartottam. Az összegyűjtött tulajdonságlista
tételeit a vizsgálati személyeknek 1−10-ig kellett értékelniük: mennyire tartják gyerekes
vs. felnőttes, férfias és nőies tulajdonságnak azokat. Az eredeti elképzelés szerint a
gyerekes és a felnőttes tulajdonságokat egymás ellentéteinek tartottam. Ugyanakkor a
férfias és a nőies tulajdonságokat külön skáláztattam, megadva ezzel azt a lehetőséget,
hogy olyan tulajdonságokat is találjak, amelyek egyben férfias és nőies tényezőket is
magunkban foglalnak (Bem, 1974).
A tulajdonságlistából első körben azokat a tételeket hagytam meg a kialakítandó
Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Gyerek/felnőtt skálájában, amelyek negatív vagy
47
pozitív irányban szignifikánsan különböztek az 5,5-ös átlagértéktől. A statisztikai
elemzéseket egymintás t-próbával hajtottam végre. A negatív, illetve pozitív irányú
eltérést mutató tételek egyenes, illetve fordított tételként kerültek be a skálába. A férfias
és nőies tulajdonságokból szintén a szignifikánsan átlagérték fölött levőkkel dolgoztam.
Eredmények
Gyerek/felnőtt szerep skálába 6 pozitív itemként szereplő gyerekre jellemző, míg 13

felnőttre jellemző fordított tétel maradt bent. A 89 fővel elvégzett későbbi Meddő Párok
Párkapcsolati Dinamikájának Vizsgálata alapján tovább finomítottam ezt a skálát. Az
item-maradék analízis kimutatta, hogy 4 felnőttjellemzőt mutató tétel gyengébben
illeszkedik a skálába. Ezek voltak azok a tételek, amelyek legkevésbé tértek el a pilot-
vizsgálatban az átlagértékektől. Így ezt a 4 tételt a végső skálából kihagytam. Így a
Gyerek/felnőtt skála 6 egyenes és 9 fordított tételt tartalmazott.
A férfias és nőies tulajdonságokból a 7,0 feletti átlagértékkel rendelkező tételek
maradtak bent. Így a Férfiasság skálában 8, míg a Nőiesség skálában 13 tétel szerepelt.
Férfias alskálába tartozó tételek: határozott, döntéshozó, kemény, felelősségteljes,
domináns, szigorú, erőszakos, elvárásokat támasztó
Nőies alskálába tartozó tételek: gondoskodó, szexi, melegszívű, szeretetteli, kedves,
segítőkész, finom, szorgos, felelősségteljes, engedékeny, szelíd, dédelgetnivaló,
aranyos
Gyermek/felnőtt alskálába tartozó tételek:
- Egyenes tételek: áldozat, gyerekes, puha, önállótlan, aranyos, kiszolgáltatott,
dédelgetnivaló.
- Fordított tételek: szexi, felelősségteljes, döntéshozó, szigorú, kemény, gondoskodó,
domináns, határozott, elvárásokat támasztó.
Megbeszélés
Bár a Férfiasság és a Nőiesség tételeit elméleti megfontolások alapján az

elővizsgálatban szándékosan külön dimenzióként teszteltem és nem mint egymás
ellentéteikét kezeltem, mégis az derült ki, hogy döntő többségben a két nemre jellemző
itemek elkülönültek, azaz amelyik tétel jellemző volt a nőkre, az a vizsgálat alapján
nem bizonyult jellemzőnek a férfiakra. Érdekes volt továbbá, hogy azok a tételek,
amelyeket valamelyik nemnél és a Gyerek/felnőtt szerepnél is szerepeltek sajátságos
mintázatot mutattak. Általában elmondható, hogy ezeknél a közös tételeknél a férfias
48
tulajdonságokat felnőttesnek, a nőieseket gyerekesnek minősítették.
Az elővizsgálat alapján kialakított Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív
Az elővizsgálat eredményeképpen kialakított Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív 3

dimenzióban mér: a Gyerek/felnőtt szerepet, a Férfiasságot és a Nőiességet. A kérdőív
36 tételét a vizsgálati személyeknek mind saját magukra, mind társukra vonatkozóan
egy-egy 7-fokú Lickert-skálán kellett értékelniük. A Gyerek/felnőtt szerep 15 tétele
közül 6 vonatkozott a gyerek szerepre és 9 a felnőtt szerepre. Így ez a skála 15 és 105
között mért. A Férfiasság dimenzióba 8, míg a Nőiesség dimenzióba 13 tétel került, így
ezek 8 és 56. illetve 13 és 91 közötti értékeket vehetett fel.
A 3 skála megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel
vizsgáltam.
Kérdőív Skála Cronbach-alfa

Gyerek/felnőtt szerep - önmaga 0,7173
Férfiasság - önmaga 0,7818
Felnőtt és
Nőiesség - önmaga 0,8700
Nemi Szerep
Kérdőív Gyerek/felnőtt szerep - társ 0,7704
Férfiasság - társ 0,8425
Nőiesség - társ 0,8691
4. táblázat A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata
A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Felnőtt és Nemi

Szerep Kérdőív mindhárom skálája − a Gyerek/felnőtt szerep, a Férfiasság és a
Nőiesség − jól használhatóak a további elemzésekben.
1.4. Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív
Az eredeti nemi szerep teszt annak felmérésére készült, hogy az egyén személyisége
mennyiben igazodott biológiai neméhez, azaz mennyire tette belsővé a nem-specifikus
elvárásokat, mennyire fogadja el azokat magára vonatkozónak. Bem (1974) szerint a
feminitás és maszkulinitás nem egyetlen bipoláris, hanem két független dimenzió. Az
androgünök esetében az énsémájuknak van nőies és a férfias része is, a
differenciálatlanok esetében pedig az én-sémának nincs nemi séma része.
A Bem Sex Role Inventory 60 tulajdonságból álló lista (lásd 6 B sz. melléklet),
amely 20 nőknek és 20 férfiaknak kívánatosnak tartott jellemzőt tartalmaz, valamint 20
nemre nem jellemző, semleges jellemzőt, amelyekkel a társadalmi elvárásoknak való
49
megfelelési hajlam mérhető.
Bem koncepciója az volt, hogy pszichológiailag egészségesebbek az androgünök,
akik nem ragaszkodnak a férfias illetve nőies elvárásokhoz. Ezt azonban a későbbi
kutatások nem tudták bebizonyítani (Lubinski és mtsai 1983).
A pszichológiai és funkcionális meddőség háttértényezői között számba vettem a
saját és ellenkező nem szerepével való azonosulást. A kérdőív 60 tételét a vizsgálati
személyeknek mind saját magukra, mind társukra vonatkozóan egy 7-fokú Lickert-
skálán kellett értékelniük. A Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív 3 dimenziót mér: a
Maszkulinitást, a Femininitást és a Társadalmi kívánatosságot (lásd 12. sz. melléklet).
A 20-20 tételt tartalmazó skála mindegyikének elérhető minimumértéke 20,
maximumértéke 140.
A BSRI-vel az általam készített Felnőtt és Nemi szerep kérdőívet is ellenőriztem egy
nemzetközileg is sokszor használt kérdőívvel.
vizsgáltam.
Kérdőív Skála Cronbach-alfa

Maszkulinitás - önmaga 0,8709
Femininitás - önmaga 0,7591
Bem-féle Társadalmi kívánatosság - önmaga 0,7958
nemi szerep Maszkulinitás - társ 0,8850
Femininitás - társ 0,7895
Társadalmi kívánatosság - társ 0,8592
5. táblázat A Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata
A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Bem-féle Nemi

Szerep Kérdőív skálái jól használhatóak a további elemzésekben. Tekintettel arra, hogy
a Társadalmi kívánatosság dimenzió csak töltelékskálaként szolgált a nemi szerepek
tesztelésében, ezért ezt a skálát a későbbiekben nem használtam.
1.5. Párkapcsolati Minőség Kérdőív
A párkapcsolati minőség mérésére olyan magyar populáción bemért kérdőívet (10. sz.
melléklet) használtam (Kozma, 2004) amely az intimitás, a szenvedély, az
elköteleződés, a hatalom, az egyenlőség, a rugalmasság és a kölcsönösség dimenzióit
térképezi fel. A kérdőívet a vizsgálati személyeknek a jelenlegi és a vágyott
kapcsolatukra vonatkozóan is ki kellett tölteniük. A kérdőívben szereplő 5-fokú
Lickert-skálán megítélendő 30 tételből egyetlen egy fordított item szerepel: az
50
„Egyedül döntök nagy kérdésekben”. Kiszámítottam a jelenlegi és a vágyott
párkapcsolat minőségét, amely 30 és 150 pont között mért. Minden tételnél külön-külön
vizsgáltam a jelenlegi és vágyott érték különbségének abszolút értékét, amely egyfajta a
párkapcsolattal kapcsolatos feszültséget jelzi. Az így képzett értékek összege adta a
Párkapcsolati minőség − Feszültség skáláját, amely 0 és 120 közötti értéket vehetett fel.
vizsgáltam.
Kérdőív
6. táblázat A Párkapcsolati Minőség Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata
A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Párkapcsolati

Minőség Kérdőív mind Jelenlegi és Vágyott kapcsolati minőség, mind a kettő között
húzódó Feszültség dimenziója jól használhatóak a további elemzésekben. Jele
Párkapcso-lati
1.6. WHO Jóllét Index
Vág
Kíváncsi voltam, hogy az önbeszámolás alapján értékelt életminőség együttjár-e a
minőség
párkapcsolati minőség változásával. A vizsgálati személyek jelenlegi életminőségének
vizsgálatára a WHO Jóllét Index magyar mintán bemért rövidített változatát használtam
(Kopp, 2002 6. sz. melléklet idézi Rózsa és mtsai 2006). A rövidített kérdőív 5 tételt
tartalmazott.
A kérdőív megbízhatóságát Fes Cronbach-alfával és item-maradék
vizsgáltam. A Cronbach-alfa értéke 0,7373 volt, így a kérdőívet jól használhatónak
analízissel
értékeltem a további vizsgálataimhoz.
2. MINTA
Vizsgálati minta: a kérdőíveket (1. melléklet) a SOTE I. Sz. Szülészeti és

Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályának és a Róbert Károly
Magánklinika Meddőségi Centrumának páciensei töltötték ki. 26 organikus meddő 16
funkcionális meddő nő vett részt a vizsgálatban. Eredetileg 65 nőt kértem fel a
vizsgálatra, ebből összesen 50-en töltötték ki a kérdőíveket, de 8-an nem nevezték meg,
hogy mi meddőségük oka, így adataik csak ott szerepelnek a vizsgálatban, ahol a
51
meddő nem meddő populációt hasonlítom össze. A 8 fő adata nem szerepel a vizsgálat
azon részében, ahol az organikus illetve funkcionális meddő csoportok
összehasonlítását nézem, illetve ahol a funkcionális meddőket vizsgálom nem
meddőkkel kapcsolatban.
A meddőséget a következőképpen határoztam meg vizsgálatomban: nem volt
spontán terhes, vagy ha volt, elvetélt vagy önkéntesen abortálta (nem történt
élveszülés), és azóta legalább 1 éve tartó fogamzásgátlás nélküli aktív szexuális
kapcsolatban nem történt teherbeesés.
Ismeretlen eredetű meddő az, aki a fenti kritériumnak megfelel és a meddőség
okaként megnevezte az ismeretlen eredetet.
Organikus meddő a vizsgálatomban az, aki a fenti kritériumnak megfelel és a
meddőség okaként megnevezte az organikus vagy hormonális eredetet.
Kor tekintetében a vizsgálati személyek közül 9-an 18-30 év közöttiek, 26-en 30-35
év közöttiek, 15-an 35-42 közöttiek.
Normatív minta: a kontroll személyeket (39 fő) ismerőseimen keresztül kerestem
meg a vizsgálati részvételre való felkéréssel. Kontrollcsoportba azokat vettem, akik
spontán teherbe estek és egészséges csecsemőt szültek. A kontrollcsoportban való
részvételre 67 nőt kértem fel, ebből 39-en töltötték ki a kérdőívet, melyek
feldolgozhatóak voltak. A kontrollcsoport választásában az vezérelt, hogy biztosan
kiszűrjem az esetleges meddőséget: azaz már szültek, spontán estek teherbe, nem
vetéltek el és az orvos sem állapított meg semmiféle meddőségre utaló jelet esetükben.
Kor tekintetében a kontrollcsoport tagjai közül 29-en 30-35 év közöttiek, 9-en 35-42
közöttiek és 1 fő több, mint 42 éves.
A lakóhely tekintetében a fővárosiak túlnyomóan szerepeltek a mintában (62,9%).
lakóhely
Főváros
7. táblázat A vizsgálati minta lakóhely
szerinti megoszlása
Nagyváros 52
3. VIZSGÁLATI ELRENDEZÉS
Vizsgálati minta: A kérdőívet a vizsgálati személyek borítékban kapták meg

orvosuktól, azt a meddőségi vizsgálatokra várakozva kitöltötték. A kérdőívek kitöltése
kb. 45 percet vett igénybe.
Eredetileg a meddő párt szerettem volna Közös Rorschach-hal is vizsgálni, de a
férfiak olyan kis számban mutatkoztak hajlandónak erre, hogy végül kérdőíveket
alkalmaztam, s a pár nőtagjának nézőpontjából vizsgáltam: a nő hogyan ítéli meg magát
és párját a különböző paraméterek mentén.
A borítékokat lezárva hozták vissza az orvosnak, vagy (az anonimitás biztosítása
érdekében) dobták be a Meddőségi Centrumban lévő dobozba.
Normatív minta: A kérdőívet borítékban adtam át nekik, hazavitték és lezárva adták
vissza nekem személyesen, illetve néhány esetben postai úton (anonim módon).
A meddőség elemzésére három szempont szerint képeztem csoportokat a vizsgálati
mintából. Az első felosztás szerint a Spontán módon teherbe esettek csoportját
hasonlítottam össze azokkal, akik még Nem voltak spontán módon állapotosak. Ebbe a
második csoportba soroltam azokat a személyeket, akik megfelelnek a meddőség
kritériumának: azaz fogamzásgátlás-mentes legalább 1 éve tartó nemi élet ellenére nem
voltak még állapotosak, vagy csak művi úton, illetve azokat a nőket, akik bár voltak
spontán állapotosak, de elvetéltek. A második felosztás szerint a Spontán módon
teherbe esetteket csak azokkal a nőkkel hasonlítottam össze, akiknél meddőségük
hátterében sem hormonális, sem szervi eredetű okot nem találtak. s a kérdőívemben
meddőségük hátterében megjelölték az Ismeretlen eredetet. Ez utóbbiakat Ismeretlen
eredetű meddőnek hívom a továbbiakban. A harmadik felosztásban csak a meddő nőket
vizsgáltam. Az első csoportba az előbb említett Ismeretlen eredetű meddő nők kerültek,
míg a másik csoportba az Organikus okok miatt meddők, vagyis azok a nők, akiknél
meddőségük hátterében találtak hormonális vagy szervi eredetű okot és ezt a
kérdőívben megjelölték. Ha a meddőségük hátterében nem jelöltek meg semmit,
kihagytam az elemzésből (8 fő, lásd fentebb). Bár sok esetben a hormonális eltéréssel
„rendelkezőket” az Ismeretlen eredetű csoportba sorolják, én ki szerettem volna szűrni
a stressz okozta meddő állapotot, hiszen ez esetben nehéz differenciálni, hogy a stressz
a meddőség oka avagy eredménye.
53
4. STATISZTIKAI PROGRAM
Az adatok statisztikai feldolgozásához SPSS 11.0 programot használtam.
5. STATISZTIKAI VIZSGÁLATOK
5.1. Kor hatása
Megvizsgáltam, hogy van-e szignifikáns különbség kor szerinti eloszlásban a képzett

csoportok között. Tekintettel arra, hogy a kor hatása torzíthatja eredményeimet,
megvizsgáltam, hogy a felhasznált kérdőíveim és a kor között ki tudok-e mutatni
összefüggést. Mivel a vizsgálati személyek korcsoportjáról volt csak információm,
amely ordinális skálának minősül, ezért a kor és a felhasznált kérdőívek közötti
kapcsolatot Spearman-féle rangkorrelációs eljárással vizsgáltam.
Érdekes kérdésnek mutatkozott, hogy a nők és szüleik viszonya mennyiben határozza

meg a későbbiekben a saját családjukban betöltött szerepüket. Van-e befolyása arra,
hogy milyen mértékben működik a társával felnőtt, illetve gyerekszerepben, valamint,
hogy mennyire viszi nemének megfelelő nőies, illetve az ellenkező nemre jellemző
férfias mintázatot. Ennek érdekében elemeztem a Szülői Bánásmód Kérdőív és az
általam készített és pszichometriai szempontból tesztelt Felnőtt és Nemi Szerep
Kérdőív kapcsolatát a vizsgálati mintában a nők között. A kapcsolat vizsgálatára
Pearson-féle korrelációszámítást használtam.
Hasonlóan fontos kérdésnek mutatkozott, hogy a családon belüli fizikai és lelki

elhanyagolás, esetleg bántalmazás befolyásolja-e kimutatható módon a későbbi
társkapcsolatában betöltött szerepeket. Ezért megvizsgáltam a családi
diszfunkcionalitás és az általam készített Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív kapcsolatát a
vizsgálati mintában a nők között. A kapcsolat vizsgálatára Pearson-féle
korrelációszámítást használtam.
54
5.4. A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a
párkapcsolati minőséggel
Megvizsgáltam, hogy a nők jelenlegi párkapcsolati minőségét mennyire befolyásolják a

gyermekkori élmények: a szülők bánásmódja, valamint a családon belüli fizikai és lelki
elhanyagolás, esetleg bántalmazás. A párkapcsolati minőség Jelenlegi, Vágyott és
Feszültség dimenzióinak összevetését a szülői bánásmóddal és a családi
diszfunkcionalitással Pearson-féle korrelációszámítással végeztem el.
5.5. A felnőtt és nemi szerep kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel módszer
Az általam kifejlesztett Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív kongruens validitásának

tesztelésére megvizsgáltam a Gyerek/felnőtt, Férfiasság és Nőiesség skálák kapcsolatát
a Bem-féle nemi szerepekkel. Az elemzést Pearson-féle korrelációvizsgálattal végeztem
el.
Feltételeztem, hogy a párkapcsolati minőség Jelenlegi, Vágyott és Feszültség

dimenziója összefügg az életminőség jelzésére szolgáló WHO Jóllét Indexszel. A
kapcsolatot Pearson-féle korrelációszámítással ellenőriztem.
5.7. A meddőség vizsgálata
A meddőség kapcsolata a szülőcsaláddal
A szülőcsalád hatásának mérésére a Szülői Bánásmód Kérdőívet és a Családi

Diszfunkcionalitás Kérdőívet használtam. Meddőség oki hátterének vizsgálatában
ezeknek a skáláknak az értékeit hasonlítottam össze, a különböző szempontok szerint
két csoportba osztott vizsgálati személyeknél: spontán módon teherbe esettek vs. nem
voltak spontán módon állapotosak; spontán módon teherbe esetteket vs. Ismeretlen
eredetű meddők; Ismeretlen eredetű meddők vs. organikus okok miatt meddők.
Tekintettel arra, hogy a harmadik felosztás szerint különbséget tudtam kimutatni a két
csoport átlagéletkorában, valamint a kor több használt változónkkal is korrelációt
mutatott, ezért indokolt volt a csoportok összehasonlításának statisztikai vizsgálatában
a kor hatását is figyelembe venni. Mindhárom esetben a két csoportot a függetlenmintás
t-próba általánosításaként adódó egyváltozós varianciaanalízissel vizsgáltam, ahol a
kort kovariánsként szerepeltettem a modellben. Így a csoportba tartozás korral való
55
korrigálás után maradt hatását tudtam elemezni.
A meddőség kapcsolata a Felnőtt és Nemi szerepekkel
Dolgozatom alapvető hipotézisei közé tartozott a Gyerek/felnőtt, valamint a Nemi

szerepek összefüggése a meddőséggel. A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív átlagértékeit
mindhárom felosztás szerint itt is egyváltozós varianciaanalízissel hasonlítottam össze a
kor hatásának kiszűrésével.
A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati és életminőséggel
Hasonlóan fontos kérdésként merült fel, hogy mennyiben függ össze a meddőség a
párkapcsolati és életminőséggel. Ezért a Párkapcsolati Minőség Kérdőív és a WHO
Jóllét Index átlagértékeit is összehasonlítottam a meddőség szempontjából 3 különböző
módon két csoportba osztott vizsgálati személyre. Az összehasonlítást itt is egyváltozós
varianciaanalízissel végeztem el a kor hatásának kiszűrésével.
56
IV. EREDMÉNYEK
1.1. Leíró statisztikák
Arra a kérdésre, hogy volt-e spontán állapotos 50 fő válaszolt igennel. A további

számítások szerint azonban 11 fő esetében az orvos megállapított meddőségi okot, így
ők a meddő minta csoportjába tartoznak. Tehát a spontán terhes, azaz kontrollcsoportba
39 fő maradt, a meddő csoportba pedig 50 fő lett. Azonban az 50 meddő nő közül 8
nem jelölte meg meddőségének fajtáját (azaz arra a kérdésre, hogy „Mit mondanak az
orvosok, mi meddőségük oka” semmit sem jelöltek meg.) Így a meddő (funkcionális és
organikus) csoportba 50 fő tartozik, azonban a meddőség típusa szerinti
csoportosításnál csak 42 fő, 16 funkcionális és 26 organikus meddő. Kiszámítottam a
meddőség vizsgálatára különböző szempontok szerint létrehozott csoportok gyakorisági
táblázatát, valamint a kor szerinti eloszlás különbségnek tesztelésére elvégzett Mann-
Whitney rangkorrelációs tesztet.
Volt-e élveszüléssel Spontán állapotos/

Meddőség tipusa
spontán állapotos? Funkcionálisan meddő
Korcsoport Teljes
Spontán funkcionális funkcionális
Igen Nem Organikus
állapotos meddő m.
18-30 9 9 8
30-35 55 29 26 29 8 8 13
35-42 24 9 15 9 8 8 5
Több, mint 42 1 1 1
Összesen 89 39 50 39 16 16 26
8. táblázat A meddőség vizsgálatára létrehozott csoportok kor szerinti gyakorisági táblázat
Mann-Whitney U- Mann-Whitney U-teszt

Meddőség vizsgálatára létrehozott csoportok indexátlag
érték szign.
Volt-e spontán állapotos élveszüléssel? 47.4 43.1 240.0 0.360
Spontán állapotos/ ismeretlen eredet meddő 26.2 32.5 240.0 0.102
Meddőség tipusa 27.5 17.8 112.0 0.007
9. táblázat A meddőség vizsgálatára létrehozott csoportok kor szerinti homogenitásának tesztelése
A Mann-Whitney U-teszt eredményeként látható, hogy az Ismeretlen eredetű meddők

életkora a vizsgált populációban magasabb, mint az Organikus okokból meddőkké.
Nem látható ugyanakkor szignifikáns különbség a Spontán állapotosok életkora és a
Nem spontán állapotosoké, valamint Spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddő
csoportoké között.
57
1.2. Kor hatása
Használt skáláim többsége nem volt érzékeny a korra. A Felnőtt és Nemi Szerep
Kérdőív Férfiasság skálájának, valamint a Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív
Maszkulinitás skálájának értéke a kor emelkedésével növekszik (rho=0,31, p<0,01;
rho=0,30, p<0,01), míg a Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Felnőtt szerep skálájának
értéke csökken (rho=−0,40, p<0,001), így Gyerek szerep skálája növekszik a korral.
Korcsoport
Felnőtt/gyerek szerep - önmaga -0,40***
Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív
Férfiasság - önmaga 0,31**
Bem-féle nemi szerep Maszkulinitás - önmaga 0,30**
10. táblázat A kor hatása és a vizsgált skálák közötti szignifikáns korrelációk

(**: p<0,01; ***: p<0,001)
Különbséget találtam az Ismeretlen és az Organikus meddők életkori eloszlása között.

Ezért a továbbiakban, amikor e két csoportot összehasonlítjuk, különösen figyelemmel
kell kísérni, hogy az eredményeimet a kor hatása is befolyásolhatja. Különösen
tekintettel kell lenni azoknál skáláknál, amelyeknél összefüggést találunk a korral.
A nőkre és társukra vonatkozólag is kimutattam, hogy mind az apai, mind az anyai

szeretet-törődés növeli a későbbi Nőiességet (r=0,23, p<0,05; r=0,31, p<0,01; r=0,28,
p<0,01; r=0,31, p<0,01). Vagyis azok a nők, akik kevesebb szeretet-törődést kaptak az
anyuktól, illetve az apjuktól, kevésbé lesznek nőiesek, és társnak is olyan férfit
választanak, akiben a nőiesség szerepe alacsonyabb, vagy legalábbis alacsonyabbnak
látják.
A Férfiasság dimenzióban csak a társra vonatkozóan találtam szignifikáns hatást.
Azok a nők, akiknek az apjuk magasabb Túlvédést mutatott feléjük, olyan társat
választanak, akik férfiasabbak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őket (r=0,25,
p<0,05).
58
Nemi és Felnőtt Szerep Kérdőív
Önmaga Társ
Gyerek/Fel- Gyerek/Fel-
Férfiasság Nőiesség Férfiasság Nőiesség
nőtt szerep nőtt szerep
Szülői Bánásmód
Szeretet-törődés -0,10 -0,04 0,23* -0,06 -0,02 0,28**
Anya
Túlvédés 0,17 -0,04 0,05 0,00 0,17 -0,07
Korlátozás 0,13 -0,10 0,03 0,08 0,04 -0,08
Apa Szeretet-törődés -0,05 0,08 0,31** 0,08 -0,12 0,31**
Túlvédés 0,14 -0,09 -0,13 -0,17 0,25* -0,04
Korlátozás 0,05 -0,02 -0,19 -0,11 0,11 -0,09
11. táblázat A Szülői bánásmód és a Felnőtt és nemi szerep közötti korrelációk

(*: p<0,05; **: p<0,01)
Eredményeim szerint a családi diszfunkcionalitás sokkal több skálában is kimutatható

hatással bír a későbbi felnőtt és nemi szerepekre.
Úgy tűnik, a Fizikai bántalmazásnak nincs hatása a felnőtt és nemi szerepekre.
Ugyanakkor a Szülői elhanyagolás és a Lelki bántalmazást átélt nők kevésbé válnak
Nőiessé (r=−0,27, p<0,05; r=−0,29, p<0,01) és inkább gyerekszerepben vannak
párkapcsolatukban (r=0,25, p<0,05; r=0,25, p<0,05). A szülőkkel való jó kapcsolat
eredményeképpen a nők Felnőttesek mind Férfi, mind Női, mind Felnőtt szerepükben
magasabbak értékeket érnek el (r=0,22, p<0,05; r=0,33, p<0,05; r=0,24, p<0,05).
A férfiakra vonatkozóan csak a (társuk által megítélt) Férfiasság függött össze a nők
által átélt Lelki bántalmazással. Vagyis azok a nők, aki több lelki bántalmazást éltek át
gyerekkorukban, férfiasabb társat választanak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őt
(r=0,23, p<0,05).

Önmaga Társ
Gyerek/fel- Gyerek/fel-
diszfunkcionalitás
Szülői elhanyagolás 0,25* -0,17 -0,27* 0,04 0,08 -0,11

Fizikai bántalmazás -0,04 0,02 -0,08 -0,12 0,06 -0,02
Családi
Lelki bántalmazás 0,25* -0,14 -0,29** -0,10 0,23* -0,14

Szüleivel való kapcsolata -0,24* 0,22* 0,33** -0,10 -0,01 0,15
Családi diszfunkcionalitás 0,26* -0,17 -0,31** -0,04 0,17 -0,14
12. táblázat A családi diszfunkcionalitás és a felnőtt és nemi szerep közötti korrelációk

(*: p<0,05; **: p<0,01)

Megvizsgáltam a szülőcsalád hatását a későbbi párkapcsolatra. A Párkapcsolati
59
minőség legfontosabb mutatója vizsgálatunkban a Feszültség skála. A Jelenlegi és
Vágyott dimenziók csak magyarázatul szolgálnak, hogy miből adódik valójában a
Jelenlegi és Vágyott párkapcsolat közötti Feszültség.
Mind az anyai, mind az apai Szeretet-törődés csökkenti a későbbi párkapcsolati
feszültséget (r=−0,22, p<0,05; r=−0,26, p<0,05) azáltal, hogy növeli a Jelenlegi
párkapcsolattal való elégedettséget (r=0,35, p<0,01; r=0,34, p<0,01), míg az anyai
Túlvédés növeli a párkapcsolati feszültséget (r=0,31, p<0,01) azáltal, hogy csökkenti a
Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget (r=−0,37, p<0,001).
A Szülői elhanyagolás valamint a Lelki bántalmazás és általában a Családi
diszfunkcionalitás növeli a későbbi párkapcsolati feszültséget (r=0,23, p<0,05; r=0,37,
p<0,001; r=0,31, p<0,01) azáltal, hogy csökkenti a Jelenlegi párkapcsolattal való
elégedettséget (r=−0,30, p<0,01; r=−0,45, p<0,001; r=−0,40, p<0,001).
Megint csak az látható, hogy a Fizikai bántalmazásnak nincs szignifikáns hatása a
későbbi párkapcsolati minőségre.
13. táblázat f A családi diszfunkcionalitás valamint a szülői bánásmód
Szeretet-tö
és a párkapcsolati minőség közötti korrelációk
(*: p<0,5; **: p<0,01; ***: p<0,001)
1.6. A Felnőtt és Nemi szerepek kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel

Bánásmód
Anya
Megvizsgáltam a Bem-féle nemi szerepek és az általam kifejlesztett Felnőtt és Nemi
Túlvédés
Szerep Kérdőív skáláinak kapcsolatát. Ez az elemzés egyben a kongruens validitás
vizsgálatának is minősül. A korrelációs mátrixból látható, hogy a Bem-féle
Maszkulinitás és a saját kérdőív Férfiasság szerepe, valamint a Bem-féle Femininitás és
a saját kérdőív Nőiesség szerep skálája mind a nőknek saját magukra, mind a társukra
Korlátozás
vonatkozóan erős összefüggést mutatnak (r=0,79, p<0,001; r=0,78, p<0,001; r=0,77,
p<0,001; r=0,71, p<0,001). Úgy tűnik, hogy a Felnőtt szerep a Bem-féle
60
Maszkulinitással (r=−0,72, p<0,001; r=−0,78, p<0,001), míg a Gyerek szerep a Bem-
féle Femininitással mutat egyértelmű kapcsolatot (r=0,24, p<0,05; r=0,43, p<0,001).

Önmaga Társ
Gyerek/fel- Gyerek/fel-
Bem-féle nemi
Ön- Maszkulinitás -0,72*** 0,79*** -0,09 0,05 -0,10 0,02

szerep
maga Femininitás 0,24* -0,14 0,78*** -0,16 0,13 0,15

Maszkulinitás 0,04 0,00 0,18 -0,78*** 0,77*** -0,23*
Társ
Femininitás -0,14 0,07 0,26* 0,43*** -0,43*** 0,71***
14. táblázat A Bem-féle nemi szerep és a saját kérdőívvel mért felnőtt és nemi szerepek közötti
korrelációk (*: p<0,05; ***: p<0,001)
Az életminőséget mérő kérdőíveket összevetve azt találtam, hogy a WHO Jólléttel

mért magasabb életminőség tetten érhető mind a Jelenlegi párkapcsolati minőség
magasabb voltában (r=0,38, p<0,001), mind a párkapcsolati Feszültség alacsonyabb
értékében (r=−0,24, p<0,5). Mindemellett az is látszik, hogy a magasabb
életminőséggel rendelkezők igényei is megnőnek, a Vágyott párkapcsolati minőségük is
magasabb (r=0,27, p<0,5).
WHO Jóllét
Jelenlegi 0,38***
Párkapcso-
Vágyott 0,27*
lati minőség
Feszültség -0,24*
15. táblázat A párkapcsolati minőség és a WHO jóllét közötti

korrelációk (*: p<0,05; ***: p<0,001)
A szülőcsalád hatásának vizsgálatában csak a Szülői Bánásmód Kérdőív apára, illetve

anyára vonatkozó Túlvédés skálája mutatott szignifikáns különbséget. Az anyai
túlvédésben a Spontán és Nem spontán állapotosok között (F(1,87)=7,440, p<0,001), és
a Spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddők csoportja között volt különbség
(F(1,53)=6,249; p<0,05). Az Ismeretlen eredetű meddő nőket és általában azokat, akik
nem lettek spontán állapotosak gyerekkorukban anyjuk kevésbé féltette túl, mint az
Spontán teherbe esetteket.
Az apai túlvédésben a Spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddők
(F(1,53)=4,425, p<0,05), valamint az Ismeretlen eredetű és Organikus meddők
61
csoportja között találtam szignifikáns különbséget (F(1,40)=5,559, p<0,05). Az
Ismeretlen eredetű meddő nők gyerekkorára − mind a spontán módon teherbe esettek,
mind az organikus okokból meddőkhöz képest − kevésbé volt jellemző az apai
túlvédés.
A meddőség kapcsolata a jelenlegi felnőtt és nemi szerepekkel
A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív, valamint a Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív

skálái közül a Férfiasság (F(1,87)=8,323, p<0,01), illetve a Maszkulinitás
(F(1,87)=6,668, p<0,05), mutatott szignifikáns eltérést a vizsgált alcsoportokban. Azok
a nők, akik voltak spontán állapotosak magasabb Férfiasság és Maszkulinitás értékeket
értek el, mint azok a nők, akik nem voltak.
Azt a hipotézisemet, miszerint az Ismeretlen eredetű meddők gyakrabban élnek szülő-
gyerek avagy infantilis testvéri kapcsolatban, a vizsgálatom nem tudta megerősíteni.
A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati és életminőséggel
Nem találtam különbséget egyik csoportosítás szerint sem abban, hogy milyen
kapcsolatra vágynak a nők. Eredményeim szerint ennek a dimenziónak nincs
kimutatható összefüggése a vizsgálati személyek a meddőséghez való viszonyával.
Ugyanakkor azoknak a nőknek a Jelenlegi párkapcsolati minőségük, akik voltak
spontán állapotosak szignifikánsan rosszabb (F(1,87)=4,184, p<0,05), és ebből
származóan a párkapcsolatukban megjelenő Feszültségük is nagyobb (F(1,87)=4,753,
p<0,05).
A meddőség vizsgálatának összefoglalása
Azokat a nőket, akik voltak spontán állapotosak, szemben azokkal, akik nem,
gyermekkorukban jobban jellemezte az anyai túlvédés (F(1,87)=7,440, p<0,001),
jelenleg pedig férfiasabbak (F(1,87)=8,323, p<0,01), maszkulinabbak (F(1,87)=6,668,
p<0,05) és rosszabb a párkapcsolati minőségük (F(1,87)=4,184, p<0,05;
(F(1,87)=4,753, p<0,05).
62
Volt-e spontán állapotos? ANOVA
Kérdőív Skála Igen Nem F-érték korral
Átlag korrigálva
Szülői
Bánásmód
Túlvédés - anya (0-21) 7,9 5,4 7,440 0,008
Nemi és
Felnőtt
Szerep
Férfiasság - önmaga (8-56) 37,7 33,0 8,323 0,005
Kérdőív
Bem-féle
Maszkulinitás - önmaga (20-140) 86,6 77,1 6,688 0,011
nemi szerep
Párkapcso- Jelenlegi (30-150) 117,4 125,1 4,184 0,044
lati minőség Feszültség (0-120) 23,5 16,1 4,753 0,032
N 39 50
16. táblázat A spontán és a nem spontán állapotosok varianciaanalízissel történő összehasonlítása

a kor figyelembevételével
A spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddő nők csoportja között a

gyermekkori szülői túlvédésben találtam különbséget, méghozzá az ismeretlen eredetű
meddőkre kevésbé volt jellemző mind az anyai (F(1,53)=6,249; p<0,05), mind az apai
túlvédés (F(1,53)=4,425, p<0,05).
Spontán állapotos/
Pszichésen meddő ANOVA
Kérdőív Skála Spontás Psziché- F-érték korral
állapotos sen meddő korrigálva
Átlag
Szülői Túlvédés - anya (0-21) 7,9 4,5 6,249 0,016
Bánásmód Túlvédés - apa (0-21) 5,3 2,6 4,425 0,041
N 39 16
17. táblázat A spontánállapotos és a pszichésen meddők varianciaanalízissel történő

összehasonlítása a kor figyelembevételével
Az Ismeretlen eredetű meddő nők szülőcsaládjában az Organikus okokból meddő

nőkhöz képest kevésbé volt jellemző az apai túlvédés (F(1,40)=5,559, p<0,05).
Meddőség oka ANOVA

Kérdőív Skála Pszichés Organikus F-érték korral
Átlag korrigálva
Szülői
Bánásmód
Túlvédés - apa (0-21) 2,6 5,5 5,559 0,024
N 16 26
18. táblázat Az ismeretlen eredetű és az organikus okokból meddő nők varianciaanalízissel történő
összehasonlítása a kor figyelembevételével
63
V. MEGBESZÉLÉS
A nőkre és társukra vonatkozólag is kimutattam, hogy mind az apai, mind az anyai

szeretet-törődés növeli a későbbi Nőiességet. Azok a nők, akik kevesebb szeretet-
törődést kaptak az anyuktól, illetve az apjuktól, kevésbé lesznek nőiesek, és társnak is
olyan férfit választanak, akiben a nőiesség alacsonyabb, vagy legalábbis
alacsonyabbnak látják. A nőiesség skála egy sor olyan jelzőt tartalmaz, amely a
szeretet-törődéssel párhuzamban van. A gyermekkorában szeretettel körülvett nő
felnőttként ezen értékeket a mintakövetés, interiorizáció mentén képviseli, birtokolja.
Aki gyermekkorában alacsony fokú szeretet-törődésben részesült nem választ társául
sem olyat, akiben a nőiesség magas fokú, hiszen valószínűleg saját apjában sem volt,
így „apaválasztás” (apa mintájára történő választás) lehet a háttérben. Ráadásul ő maga
sem birtokolja ezen jellemzőket, hiszen nem volt kitől elsajátítani a fenti értékeket.
A Férfiasság dimenzióban csak a társra vonatkozóan találtam szignifikáns hatást.
Azok a nők, akik irányában az apa erősebb Túlvédést mutatott, olyan társat választanak,
akik férfiasabbak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őket. Túlvédő apa lányának
talán éppen a túlvédés miatt (Túlvédő skála iteme pl. „Úgy bánt velem, mintha egészen
kisgyerek volnék”), nem alakult ki kompetencia-érzete, önirányítottsága, így olyan
férfit választ, aki őt irányítja, dönt helyette. A férfiasság skála tételei erre utalnak:
határozott, döntéshozó, kemény, felelősségteljes, domináns, szigorú, erőszakos,
elvárásokat támasztó. A rendszerszemléletű családterápia szerint a felnőtt a gyerekként
megszokott egyensúlyt keresi, mivel mást nem ismer és nem tud más viszonyokhoz
alkalmazkodni. Ugyanazt a triangulumot igyekszik kiépíteni felnőttként, mint amiben
gyermekként része volt.
Eredményeim szerint a családi diszfunkcionalitás több skálában is kimutatható

hatással bír a későbbi felnőtt és nemi szerepekre.
Vizsgálatomban nem találtam összefüggést a Fizikai bántalmazás és a Felnőtt és
nemi szerepek között. Ezt Forward (2000) álláspontjával magyarázom, miszerint a
bántalmazott gyerek felnőttként nem tudja kiegyensúlyozott felnőtt identitását
64
kialakítani, mivel fixálódott, „benneragadt” gyerekkori megoldatlan problémáiba.
Ugyanakkor fizikai bántalmazás esetén a pótszülő szerepébe is kényszerül, hiszen az
erőszakos, fizikailag bántalmazó szülők gyermekeiket pótszülőnek tekintik, akik majd
ellátják érzelmi szükségleteiket. Ha a gyerek erre nem képes, akkor fizikailag
bántalmazza, amikor is a gyerek méginkább pótszülő, hiszen az erőszakos szülő
valójában saját szülei iránt érez haragot. A gyerek ilyenkor egy ál-felnőtt szerepet
(Túri 1999) visel: felelősnek látja önmagát, miközben lehet, hogy megrekedt az érzelmi
fejlődése. A fizikai bántalmazó szülőnek ráadásul vannak érzelmileg melegebb
pillanatai: viccel, szeretetet ígér. Az is lehet, hogy a bántalmazó családokban jelen lévő
titkolózás (Forward 2000) még mindig befolyásolja válaszadásukat, vagy lehet hogy
tudattalan szinten állnak ellen, azzal, hogy még mindig nem tudnak rosszat mondani a
szüleikről, még mindig ragaszkodnak, szeretetet remélve.
A Szülői elhanyagolás és a Lelki bántalmazást átélt nők kevésbé válnak nőiessé, és
inkább gyerekszerepben vannak párkapcsolatukban. Ennek hátterében lehet egy
regresszíó, nőiességében is megrekedt személyiségfejlődés. A kielégületlen
„gyámolításigény”, melyet felnőttkorban párkapcsolatában kíván kárpótolni. Nem érzi
kompetenciáját, énje nem erősödött meg, nem érzi önirányítottságát ( a Felnőtt- és
Nemi szerep kérdőív kérgyerek skálája többször tartalmaz erre utaló jelzőket: áldozat,
önállótlan, kiszolgáltatott). Az eredmény összhangban áll a korábban idézett
elméletekkel, melyek szerint a bántalmazás rontja a a kötődést és a szociális
kompetenciát is. A gyerekszerep pedig rímel arra a gyerekkori állapotra, hogy
biztonságos kötődés híján a gyerek mindig külső kapaszkodót keres, hogy szeretetet,
nyugalmat találjon.
A szülőkkel való jó kapcsolat eredményeképpen a nők Felnőttesek, mind Férfi, mind
Női, mind Felnőtt szerepükben magasabbak értékeket érnek el, amely mögött
valószínűleg a kötődésük biztonságos volta húzódik meg.
A férfiakra vonatkozóan csak a (társuk által megítélt) Férfiasság függött össze a nők
által átélt Lelki bántalmazással. Vagyis azok a nők, aki több lelki bántalmazást éltek át
gyerekkorukban, férfiasabb társat választanak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őt.
Ezen eredményt magyarázhatunk azzal, hogy aki lelki bántalmazást élt meg
gyermekként és gyerekszerepben maradt, olyan társat választ, aki nem csak felnőtt, de
még ráadásul erős és irányító is, azaz a férfiasság skálán magas értéket képvisel. Az is
lehet, hogy csak a nő értékeli férfiasnak, mert szüksége van arra, hogy erősnek lássa
párját, aki képes megvédeni őt. Az ilyen személy törékenyebb, s egy erős férfiben véli
65
felfedezni a számára szükséges stabilitást.

Mind az anyai, mind az apai Szeretet-törődés csökkenti a későbbi párkapcsolati

feszültséget azáltal, hogy növeli a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget. Hazan
és Shaver (1987) szerint a gyerekkori kötődés mintázata párhuzamot mutat a felnőttkori
párkapcsolati dinamikával. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy az apai-anyai szeretet
törődés biztonságos kötődést eredményezett, melynek következménye egy elégedettség
a párkapcsolati értékelésben. Ennek hátterében az is lehet, hogy ha a lányt
gyermekkorában szeretet vette körül, felnőttkorában valós igényeinek megfelelően
választ párt, nem pedig az érzelmi hiány pótlására reagál irreális (lásd „sajátos igények
elmélete”) párválasztással.
Az anyai Túlvédés növeli a párkapcsolati feszültséget azáltal, hogy csökkenti a
Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget. A gyermekkorában anyja által túlvédett
nő felnőttként is vágyik az irányítottságra, hiszen kompetenciaérzete nem alakult ki.
Ugyanakkor a külső irányítottság hatására nem változik meg tartósan semmi, igazából
függő helyzetben marad, amivel való elégedetlenség megnyilvánulhat a jelenlegi
párkapcsolat bizonyos mértékű leértékelésében. Talán párja nem akar megoldani
mindent helyette, így úgy érzi, hogy párja magára hagyja, nem segít neki.
A Szülői elhanyagolás valamint a Lelki bántalmazás és általában a Családi
diszfunkcionalitás növeli a későbbi párkapcsolati feszültséget azáltal, hogy csökkenti a
Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget. Ebben az esetben az elégedetlenség
mögött megjelenhet az, hogy a párválasztás érzelmi hiány pótlására, irreálisan, a valós
személyiségnek nem megfelelő módon történt meg, így az elégedettség nem jelenik
meg, hiszen érzelmi hiányt tartósan nem pótolhat még a házastárs sem.
Az életminőséget mérő kérdőíveket összevetve azt találtam, hogy a WHO Jólléttel mért
magasabb életminőség tetten érhető mind a Jelenlegi párkapcsolati minőség magasabb
voltában, mind a párkapcsolati Feszültség alacsonyabb értékében.
Mindemellett az is látszik, hogy a magasabb életminőséggel rendelkezők igényei is
megnőnek, a Vágyott párkapcsolati minőségük is magasabb.
66
Az Ismeretlen eredetű meddő nőket és általában azokat, akik nem lettek spontán
állapotosak (azaz vizsgálatomban a meddők) gyerekkorukban anyjuk kevésbé védte túl,
mint az Spontán teherbe esetteket. Az Ismeretlen eredetű meddő nők gyerekkorára −
mind a spontán módon teherbe esettek, mind az organikus okokból meddőkhöz képest
− kevésbé volt jellemző az apai túlvédés. Mindez magyarázatául említeném, hogy
Fassino és mtsai kutatása (2002) szerint az ismeretlen eredetű meddőség előjelzője
lehet az alacsony fokú önirányítottság (Self-Directedness), amely egy fokú
gyerekszerepet is feltételez. Azt gondolom, hogy az ismeretlen eredetű meddők igénye
nagyobb az irányításra, túlvédésre. Mivel a szülői bánásmódról retrospektíven
számoltak be, az emlékezet torzító hatása révén, feltételezem, hogy az ismeretlen
eredetű meddő nők természetesebbnek találják a túlvédést, így arról alulértékelve
számolnak be, a kontrollcsoport tagjai pedig éppen önirányítottságuk, már
serdülőkorban megjelent leválási hajlamuk révén fokozottan emlékeznek és számolnak
be a szülői túlvédésről. Fassino és mtsai (2002) jelzik, hogy a karakter éretlensége
erősíti a kapcsolati stressz szituációt, de ugyanakkor erősíti az ártalomkerülést is a
stresszel szemben. Azaz talán már az is stressz szituációnak bizonyulna, ha
szembenézne szülei túlvédő magatartásával, azért alulértékeli azt az önkitöltős
kérdőívben.
A meddőség kapcsolata a jelenlegi felnőtt és nemi szerepekkel
Azok a nők, akik voltak spontán állapotosak magasabb Férfiasság értékeket értek
el, mint azok a nők, akik nem voltak, azaz vizsgálatomban a meddők. Ezen eredmény
mögött azt gondolom, a vizsgálati és normatív minta különbözősége áll. A normatív
minta tagjai (gyakran több éve) már gyereket nevelnek, így az ő esetükben a
gyerekneveléssel járó tapasztalatok fokozhatják a férfiasság skála magasabb értékét,
amely pl. a határozottságot, döntésképességet is tartalmazza. Mint azt korábban
jeleztem a Férfiasság skála tételei ráadásul inkább jártak együtt a Felnőtt skála
tételeivel a Felnőtt- és Nemi szerep kérdőívben.
Kutatásom nem talált összefüggést az Ismeretlen eredetű meddőség és a szülő-
gyerek illetve infantilis testvéri párkapcsolati dinamika között.
67
A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati minőséggel
Azok a nők, akik voltak spontán állapotosak a Jelenlegi párkapcsolati

minőségüket szignifikánsan rosszabbnak érékelik, és ebből származóan a
párkapcsolatukban megjelenő Feszültségük is nagyobb. Mindennek hátterében lehet,
hogy a meddők gyakran idealizálják a kapcsolatukat, másrészt a gyerekes családokban
adódhatnak feszültségek a gyereknevelés miatt is. A gyerekes családokban a férfi-nő,
férj-feleség egyszercsak apa-anya lesz, s a szerepváltozásból adódó nehézségek is
megterhelhetik a párkapcsolatot. Abbey és mtsai (1994) azt találták, hogy a gyereket
nevelők rosszabbul ítélik meg párkapcsolatukat, mint a meddők. Ráadásul az ismeretlen
eredetű meddő párok idealizálják párkapcsolatukat, egyrészt a kollúzió (Jürg Willi)
másrészt a közös ellenség, a meddőséggel valamint a mögötte való ismeretlen
tényezőkkel szemben mintegy szövetségre is lépnek (Bagdy 2002).
Kutatásomban tehát az Ismeretlen eredetű meddő nők apai vonatkozásban

alacsonyabb szintű túlvédésről számoltak be mint a kontrollcsoport vagy az organikus
meddők.. Anyai vonatkozásban a meddő csoportok (ismeretlen eredetű és organikus)
általában alacsonyabb szintű túlvédésről számol be, mint a kontrollcsoport. Mindennek
hátterében azonban lehet egy nagyobb túlvédés igény, így a retrospektív beszámoló
alapján született eredmény torzíthat.
A nem meddők vizsgálatomban férfiasabbnak bizonyultak, mint a meddők, azonban
emögött állhat a gyereknevelési tapasztalat miatti következményes változás.
A gyerekesek ráadásul nagyobb párkapcsolati feszültségről számolnak be, amely
valószínűleg szintén inkább a gyermek és az emiatt megváltozott szerepváltás
következménye.
1.6. Korlátok
Mindenképpen meg kell említenem a vizsgálati minta, elsősorban az Ismeretlen

eredetű meddő minta (16 fő) kis létszámát, nem reprezentatív jellegét. „Boivin (2003;
idézi Pápay, 2007) meddőség-specifikus vizsgálatokon végzett metaanalízisének
eredményei alapján, közepes hatásméret esetén, a megfelelő power (80%) eléréséhez,
0,05 szignifikanciaszint mellett, minimum 65 fős mintára van szükség (csoportonként!)
ahhoz, hogy elérjük a megfelelő mintaelemszámot.”
A vizsgálat nem tért ki számos egyéb háttérváltozó kiszűrésére. Nem számoltam a
68
szocioökonómiai státusszal, meddőség fennállásának idejével, eddigi kezelések
számával, az átélt stressz mértékével, pszichopatológiai változókkal (pl. depresszió,
szorongás, evészavar), egyéb egészségmagatartással kapcsolatos változókkal (mint
például testtömegindex, cigaretta, alkoholfogyasztás...stb.).
Másrészt csak azok szerepelnek vizsgálati a mintaként, akik aktívan keresték az
orvosi segítséget, asszisztált reprodukciós eljárásokat meddőségük miatt, valamint
közülük is csak azok, akik önkéntesen kitöltötték a kérdőívemet.
A kontrollcsoportba ismerőseim és ismerőseim ismerősei révén kerültek a
személyek, mégpedig azon kritériumnak kellett, hogy megfeleljenek, hogy élveszülésük
volt és az orvos nem állapított meg semmiféle meddőségi kritériumot esetükben.
Azonban a normatív minta nagy részének nagyobb gyereke van. A vizsgálati módszer
nem tért ki a gyereknevelés által megváltozott pszichoszociális faktorokra.
A kérdőívek gyerekkorra vonatkozó részei retrospektív jellegűek, így az emlékezet
torzító hatását nem lehet kizárni.
Az eredmények alapján azt gondolom, hogy a Szülői Bánásmód mellett hasznos lett
volna a felnőttkori kötődést is mérni pl. Felnőttkori Kötődés Interjúval (M. Steele, J.
Kaniuk, J. Hodges, C. Haworth, and S. Huss) illetve a női önbecsülést pl. a
Coopersmith Self-Esteem Inventory-val (Coopersmith, 1967).
A gyerek-felnőtt szerep mérésére az általam készített Felnőtt- és Nemi szerep
kérdőív mellett érdemes lett volna használni az önirányítottság (Self-directedness)
mérésére a Fassino és mtsai által is alkalmazott Temperament and Character Inventory-
t (TCI – Cloninger és mtsai, 1993).
Tekintettel a retrospektív önbeszámolók torzító hatására érdemes lett volna
mélyinterjút és projektív teszteket is használni, valamint a nők ön- és társmegítélése
helyett a férfit és a nőt is vizsgálni.
A „szinte bizonyosan” ismeretlen eredetű meddő csoport meghatározása érdekében
érdemes lenne olyan párokat is vizsgálni, akiknek már született egy egészséges
gyerekük, tehát esetükben az organikus okokat valószínűleg ki lehet zárni. Persze
ezesetben a gyereknevelés illetve az első gyerek által megváltozott dinamikára érdemes
a fókuszt tenni.
Mindezek figyelembevétele mellett ezt a kutatást pilot-ként kezelem és további
tervem, hogy az eredmények finomításának tükrében folytassam.
69
VI. IRODALOMJEGYZÉK
1. Abbey, A., Andrews, F. M., Jill, H. L. (1994): Infertility and parenthood:

Does becoming a parent increase well-being? Journal of Consulting and Clinical
Psychology, 62 (2) 398-403.
2. Apfel, R. J., Keylor, R. G. (2002): Psychoanalysis and Infertility: Myths and
Realities. International Journal of Psychoanalysis 83, 85-104.
3. Bagdy E. (2002): A tudattalan összejátszástól az együtt fejlődésig - Kollúzió-
koevolúció: Jürg Willi párdinamikai koncepciója. In Bagdy E. (szerk.)
Párkapcsolatok dinamikája-Interakciódinamikai vizsgálatok Közös Rorschach
teszttel. Animula kiadó 34-50.
4. Bakó T. (2006): A funkcionális meddőség intrapszichés vonatkozásai egy
eset kapcsán. Thalassa (17) 2-3, 207-216.
5. Bakó T., Kulcsár É. (2005): Funkcionális meddő házaspárok kapcsolati
kollúziójának vizsgálata Közös Rorschach teszttel. Psychiatria Hungarica 20 (2),
112-125.
6. Bandura, A. (1962): Szociális tanulás utánzás útján. In. Pataki F. (szerk.)
(1976) Pedagógiai szociálpszichológia. Gondolat, Budapest. 84-123.
7. Bányai É. (2004) Általános pszichológia 3.: motiváció, emóció, mozgás.
Egyetemi előadások pszichológus hallgatóknak. 2004. őszi félév. ELTE-PPK,
Budapest.
8. Bartolomew, K. (1990) Avoidance of intimacy, an attachment perspective.
Journal of Social and Personal Relationship, 7, 147-178.
9. Bem, S. L.(1974): The Measurement of Psychological Androgyny. Journal
of Consulting and Clinical Psychology, 42, 155-162.
10. Bem, S. L.(1981): The BSRI and Gender Schema Theory: A Reply to Spence
and Helmreich. Psychological Review, 88 (4), 369-371.
11. Benedek, T., Ham, G. C., Robbins, F. P., Rubenstein, B. B. (1953): Some
Emotional Factors in Infertility. Psychosomatic Medicine 1953. Vol XV, No. 5, 485-
498.
12. Bereczkei, T., Csanaky, A. (2001): A szocializáció evolúciós pályái: az apa
nélkül felnövő kamaszok és felnőttek viselkedésének fejlődése. Pléh, Cs., Csányi,
V., Bereczkei, T. (szerk.) Lélek és evolúció. Osiris, Budapest, 211-228.
70
13. Berg, B. J., Wilson, J. F., Weingartner, P. J. (1991): Psychological sequelae
of infertility treatment: The role of gender and sex-role identification. Social
Science & Medicine vol. 33. Issue 9, 1071-1080.
14. Bernard, A., Krizsa, F. (2006): A meddőségről általában. In S.G.
Kaáli (szerk.): A meddőség korszerű diagnosztikája és kezelése. Medicina
Könyvkiadó, Budapest, 13-23.
15. Brand, H. I., Roos, S. S., Merve, A. B. (1982): Psychological Stress and
Infertility. Part 1. Psychophysiological reaction patterns. British Journal of Medical
Psychology, 55, 379-384.
16. Buda B., Szilágyi V. (1988): Párválasztás. 4. fejezet Gondolat Kiadó,
Budapest.
17. Bydlowski, M. (2003): Facteurs psychologiques dans l’infertilité féminine.
Ginécologie Obstétrique Fertilité 31, 246 251.
18. C. Molnár E. (2006): A női önértékelés konfliktusai. In: C. Molnár E., Füredi
J., Papp Z. (szerk.) Szülészet-nőgyógyászati pszichológia és pszichiátria. Medicina
19. C. Molnár E. (2006): Reprodukciós zavarok. In: C. Molnár, E., Füredi J.,
Papp Z. (szerk.) Szülészet-nőgyógyászati pszichológia és pszichiátria. Medicina
20. C. Molnár E. (1996): Anyaság és társadalmi adaptáció: A GYES alatt
neurotikusságot mutató anyák vizsgálata. Kandidátusi disszertáció, kézirat.
21. C. Molnár E. (1989): Neurózisszűrés GYES alatt, Sorsfordulók, életfordulók
Losonczi Ágnes (szerk.) MTA Szociológiai Intézet
22. C. Molnár E. (2007): A nő ezer arca. Akadémiai Kiadó
23. Carver, C. S., Scheier, M. F. (2001) Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó,
Budapest.
24. Christie, G. L. (1998): Some socio-cultural and psychological aspects of
infertility. Human Reproduction Vol.13, No. 1, 232-241.
25. Cole, M., Cole, S. R. (2002): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.
26. Diener, E., Lucas, R. E., Oishi, S. (2002): Szubjektív jóllét – A boldogság és
az élettel való elégedettség tudománya. Kéziratos fordítás. ELTE-PPK,
Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék. (Subjective well-being: The
science of happiness and life satisfaction. In Snyder, C. R., Lopez, S. J. (eds.): The
handbook of positive psychology. Oxford University Press, New York. 63-73).
71
27. Draper, P., Belsky J. (1990) Personality development in evolutionary
perspective. Journal of Personality, 58, 141-161. (idézi Kulcsár, 1995)
28. Dunkel Schetter, A. C., Lobel, M. (1991): Psychological reactions to
infertility. In Dunkel Schetter, A. C., Stanton, A. L. (eds.) Psychological
Adjustment to Infertility. Plenum Press, New York, 29-57. (idézi Greil, 1997)
29. Erikson, E. H. (1957) Az emberi fejlődés nyolc szakasza. In: Szakács F.,
Kulcsár, Zs. (szerk.) (1991) Személyiséglélektani Szöveggyűjtemény.
Tankönyvkiadó, Budapest. 106-175.
30. Fassino, S., Garzaro, L., Peris, C., Amianto, F. A., Daga.G. A. (2002a):
Temperament and character in couples with fertility disorders: a double blind,
controlled study. Fertility and Sterility Vol.77. No.6. 1233-1240.
31. Fassino, S., Piero, A., Boggio, S., Piccioni, V., Garzaro.L. (2002b): Anxiety,
depression and anger supression in infertile couples: a controlled study. Human
Reproduction Vol.17. No.11. 2986-2994.
32. Ferber, G. M. (1995): An empathy-supporting approach to the treatment of
infertile women. Psychoteraphy: Theory, Research, Practice, Training. 1995 Fal
Vol 32 (3) 437
33. Ford, E. S. C., Forman, I. R., Char, W., Wilson, W. T., Scholtz, C. (1983): A
Psychodynamic Approach to the Study of Infertility. Fertility and Sterility 4, 456-
465.
34. Forward, S. (2000) Mérgező szülők. Háttér Kiadó, Budapest.
35. Greil, A. L. (1997): Infertility and psychological distress: A critical review of
the literature. Soc. Sci. Med. Vol. 45, No. 11, 1679-1704.
36. Hajnal Á., Susánszky É., Szántó Zs., Csoboth Cs. (2004) A szülő depresszív
hangulatának és a gyermek magatartás-problémáinak összefüggése. Lege Artis
Medicine, 14 (12), 878-886. Letöltve: 2008. április 18.
http://www.lam.hu/index.cgi?
c=http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0412/tart.htm&k=alap000&v=12764109004&r=
699299541
37. Hatfield, E. (1988) Passionate and companionate love. In Sterberg, R.,
Barnes, M. (eds.) The psychology of love. CT: Yale University Press, New Haven.
191-217. (idézi Smith és Mackie, 2001)
38. Hazan, C., Shaver P. R. (1987): Romantic love conceptualized as an
attachment process. Journal of Personality and Social Psychology, 52(3), 511-524.
72
39. Heider, D., Matschinger, H., Bernert, S., Vilagut, G., Martínez-Alonso, M.,
Dietrich, S., Angermeyer, M. C. (2005): Empirical evidence for an invariant three-
factor stucture of the Parental Bonding Instrument in six European countries.
Psychiarty Research 135 (2005) 237-247.
40. Herman, J. L. (2003) Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó – Kávé Kiadó –
NANE Egyesület, Budapest.
41. Homburg, R. (2005): Toward confusing terminology in reproductive
medicine. A counter proposal. Human Reproduction, Vol. 20, No. 2, 316-319.
42. Jacobvitz, D. B., Bush N. F. (1996): Reconstruction of family relationships:
Parentchild alliences, personal distress, and self-esteem. Developmental Psychology
32 (4), 732-743.
43. Kahn, S., Zimmerman, G., Csikszentmihalyi, M., Getzels, J. W. (1985)
Relations between identity in young adulthood and intimacy at midlife. Journal of
Personality and Social Psychology, 49, 1316-1322. (idézi Carver és Scheier, 2001)
44. Karen, R. (1990) Becoming Attached. The Atlantic Monthly. February, 13.
45. Kelley, H. H., Berscheid, E., Christensen, A, Harvey, J. H., Huston, T. L.,
Levinger, G., McClintock, E, Peplau, L. A., Peterson, D. R (eds.) (1983) Close
relationships. San Francisco: Freeman. (idézi Smith és Mackie, 2001)
46. Kelly, J. A., Worell, L. (1976): Parent Behaviours Related to Masculine,
Feminine and Androgynous Sex Role Orientations. Journal of Consulting and
Clinical Psychology Vol. 44, No. 5, 843-851.
47. Kerezsi K. (1995) A védtelen gyermek. Erőszak és elhanyagolás a családban.
Közgazdasági és jogi Könyvkiadó, Budapest.
48. Kikendall, K. A. (1994): Self-Discrepancy as an Important Factor in
Addressing Women’s Emotional Reactions to Infertility. Professional Psychology:
Research and Practice Vol. 25, No.3, 214-220.
49. Kipper, D. A., Zadik, H. (1996): Functional infertility and feminity: a
comparison of infertile women and their mothers. Journal of Clinical Psychology
Vol.52, Issue 4..375-382.
50. Kipper, D. A., Zigler-Shani, Z., Serr, D. M., Insler, V. (1977): Infertility,
Neuroticism and the Feminine Role – A methodological inquiry. Journal of
Psychosomatic Research 21, 353-358.
51. Kovács M. (2004): Nemi ideológiák és karrier-aspirációk különböző
felsőoktatási intézményekben tanuló diákok körében. Doktori disszertáció. ELTE-
73
PPK, Budapest.
52. Kozma N. (2004): Kodependencia megjelenése szenvedélybetegek partnerei
körében. Szakdolgozat. ELTE-PPK, Budapest.
53. Kökönyei Gy. (2005a) Személyiségpatológiák. Kézirat. ELTE, Egészség- és
Személyiségpszichológiai Tanszék, Budapest.
54. Kökönyei Gy. (2005b) Személyiségpatológiák. Egyetemi előadások
pszichológus hallgatóknak. 2005. őszi félév. ELTE-PPK, Budapest.
55. Kulcsár Zs. (1995): Evolúciós szemlélet a személyiségpszichológiában:
önkontroll, reprodukció és altruizmus. Magyar Pszichológiai Szemle, 51, 26-36.
56. Lamb, M. (1975): Fathers: forgotten contributors to child development.
Human Development 18, 245-266.
57. Lubinski, D. ,Tellegen, A., Butcher, J. N. (1983): Masculinity, Feminity and
Androgyny Viewed and Assessed as Dintinct Concepts. Journal of Personality amd
Social Psychology, 44 (2) 428-439.
58. Matsubayashi, H., Hosaka, T., Izumi, S., Suzuki, T., Kondo, A., Makino, T.
(2004): Increased depression and anxiety in infertile Japanese women resulting
from lack of husband’s support and feelings of stress. General Hospital Psychiatry
26 (2004) 398-404.
59. Mindes, E. J., Ingram, K. M., Kliewer, W., James, C. A. (2003):
Longitudinal analyses of relationship between unsupportive social interactions and
psychological adjustment among women eith fertility problems. Social Science and
Medicine 56, 2165-2180.
60. Mori, M. (1999): The influence of father-daughter relationship and girls’ sex-
roles on girls’ self-esteem. Archives of Women’ Mental Health 2, 45-47.
61. Morrow, K. A., Thoreson, R. W., Penney, L. L. (1995): Predictors of
psychological distress among infertility clinic patients. Journal of Consulting and
Clinical Psychology. 1995 feb Vol 63 (1) 163-167
62. Napier, A. Y. (1988): A törékeny kapcsolat. Animula Kiadó, Budapest.
63. Nene, U. A., Coyaji, K., Apte, H. (2005): Infertility: A label of choice in the
case of sexually dysfunctional couples. Patient Education and Counselling 59:234-
238. Letöltve: 2008. 03. 26., www.elsevier.com/locate/pateducou
64. Pápay N. (2007) A meddőség biopszichoszociális kontextusa. Szakdolgozat.
ELTE-PPK, Budapest.
65. Parker, G., Tupling, H., Brown, L. B. (1979): A Parental Bonding
74
Instrument. British Journal of Medical Psychology 52, 1-10.
66. Perry, B. D. (2001) The neuroarceology of childhood maltreatment: the
neurodevelopmental costs of adverse childhood events. In Franey, K., Geffner, R.,
Falconer, R. (eds.) The cost of maltreatment: who pays? We all do. Family
Violence and Sexual Assault Institute, San Diego, 15-37. (idézi Kökönyei, 2005a)
67. Pines, D. (1990): Emotional aspects of infertility and its remedies. The
International Journal of Psychoanalysis 71, 561-568.
68. Rózsa S., Réthelyi J., Stauder A., Susánszky É., Mészáros E., Skrabski Á.,
Kopp M. (2006) A Hungarostudy 2002. Országos reprezentatív felmérés tervezése,
statisztikai módszerei, a minta leíró jellemzői és az alkalmazott kérdőívek. In Kopp
M. és mtsai (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest.
70-82.
69. Savitz, D. A., Hertz-Picciotto I., Poole, C., Olshan, A. F. (2002):
Epidemiologic measures of the course and outcome of pregnancy. Epidemiol. Rev.
24, pp. 91-101.
70. Schachner, D. A., Shaver, P. R., (2002) Attachment Theory and Human Mate
Poaching New Review of Social Psychology 1. 122-129.
71. Sétan, A. K., Theis, A., de Tychey, C. (2001): Réflexions sur l’approche
psychdynamique des stérilités feminines. L’Évulotion Psychiatrique Vol 66 Issue
(1) 61-74.
72. Shaver P. R., Hazan, C. (1988) A biased overview of the study of love.
Journal of Social and Personal Relationships, 5, 473-501.
73. Simpson J.A., Rholes W.S., Campbell, L., Wilson, C. L., (2003): Adult
Attachment, the Transition to Parenthood, and Depressive Symptoms. Journal of
Personality and Social Psychology, 84 (6), 1172-1187.
74. Smith, E. R., Mackie, D. M. (2001) Szociálpszichológia. Osiris, Budapest.
75. Sternberg, R. J. (1986) A triangular theory of love. Psychological Review,
93, 119-135. (idézi Smith és Mackie, 2001)
76. Szendi G. (2007): A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése.
Mentálhigiéné és pszichoszomatika 2007. 8. évf. 1. sz., 5-48.
77. Szilágyi V. (2006): Szexuálpszichológia. Medicina, Budapest. Letöltve:
2008. április 10., http://mek.oszk.hu/03600/03600/03600.pdf
78. Tóth E. (2004) Kötődési típusok szerepe felnőttkori párkapcsolatokban.
Szakdolgozat. ELTE-PPK, Budapest.
75
79. Tóth I., Gervai J. (1999): Szülői bánásmód kérdőív (H-PBI): A Parental
Bonding Instrument (PBI) magyar változata. Magyar Pszichológiai Szemle 1999.
LIV. 4., 551-566.
80. Túri Z. (1999): Az elhúzódó serdülőkor. In Járó K. (szerk.) Játszmák nélkül.
Tranzakcióanalízis a gyakorlatban. Helikon Kiadó, Budapest, 178-198.
81. Urbán R. (1994) Az intimitásról. Magyar Pszichológia Szemle, 34 (1-2), 84-
98.
82. Waters, E., Merrick, S., Treboux, D., Crowell, J., Albersheim, L. (2000)
Attachment Security in Infancy and Early Adulthood: A 20-Year Longitudinal
Study. Child Development, May / June 2000, Volume 71., Number 3., 684-689.
83. WHO. The epidemiology of infertility (1975). World Health organization
Technical report Series, No 582. Geneva:WHO.
84. Wright, J., Allard, M., Lecours, A., Sabourin, S. (1989): Psychological
distress and infertility: a review of controlled research. International Journal of
Fertility, 34, 126-142. (idézi Greil, 1997)
85. Zahn-Waxler, C., Radke-Yarrow, M. (1990) Az empátiás törődés eredete. In
Kulcsár Zs. (szerk.) Morális fejlődés, empátia és altruizmus. Szöveggyűjtemény.
Eötvös kiadó, ELTE, Budapest. 71-91.
76

Meddo Parok Parkapcsolati Dinamikajanak Vizsgalata

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Meddo Parok Parkapcsolati Dinamikajanak Vizsgalata

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MEDDŐ PÁROK PÁRKAPCSOLATI

− A NŐK ÖN- ÉS TÁRSMEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN

Készítette: Soltész Krisztina

Témavezető: Dr. Kapusi Gyula

ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar,

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik egyetemi tanulmányaim

Hazánkban az elmúlt 44 évben az élve születések száma 65 %-kal csökkent (az

Meddőnek (infertilisnek) nevezünk egy házaspárt (párt), ha fogamzásgátlás nélküli

1.2. Életkor és a fertilitás közötti összefüggés

Magyarországon is – sok más fejlett országhoz hasonlóan - megfigyelhető az a

1.3. Meddőség történelmi távlatokban

A meddőség hagyományosan „női problémaként” kezelték, s a nők jóval magasabb

Hagyományosan a meddőséggel foglalkozó szakirodalom két, újabban három részre

2.1. Pszichogenikus hipotézis paradigma

A pszichogenikus hipotézis, mely szerint a meddőség kialakulásában számos

Ez a modell számos - elsősorban a nem organikus, azaz ismeretlen eredetű meddőség –

XX században jelent meg és vált uralkodóvá a biomedikális magyarázó modell, mely a

2.2. A pszichogenikus hipotézis kritikája

Számos kutatás azt az eredményt hozta, hogy a személyiségfaktorok alapján

2.3. Pszichológiai következmény hipotézis

A pszichológiai következmény hipotézis szerint a meddőség sokkal inkább forrása, mint

Klinikai, leíró megközelítés

Induktív módszerek segítségével jellemzik a meddőséggel járó tapasztalatok

A meddőségből vagy a meddőség kezeléséből fakadó pszichológiai következmények

2.4. Meddőség, mint szociális konstruktum

Újabban felmerült azonban egy harmadik megközelítés is a meddőség, mint szociális

A két megközelítés kibékítése

A két szempont által kapott eredmények ellentmondásosak. Egyes kutatók szerint a

3. ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉG

3.1. Ismeretlen eredetű meddőség kutatások

Sok olyan párnál bekövetkezik a gyermekáldás, akik látszólag súlyos lelki

3.2. A funkcionális meddőség analitikus elmélete

A pszichoanalitikus elmélet szerint a korai anya-gyerek kapcsolat sérülése miatt áll

A kislány tudattalanja vérfertőző reprezentációkat tartalmaz, ha az apa csábító vagy

4.1. A rossz bánásmód

Rossz bánásmód alatt a bántalmazást/abúzust és az elhanyagolást/neglectet értjük. A

A szülői depresszió és diszharmónia

A depressziós anya negatív érzelmi stílusban kommunikál, ellenséges és türelmetlen

A családi kapcsolatok rendszere

A család egy rendszer, egymással kölcsönösen kapcsolatban álló emberek csoportja,

A felnőttkori intim kapcsolatokat fenntartó érzelmek (szeretet, szerelem) és a

Így a felnőtt személy párkapcsolati működésmódja részben a korai kötődés által

A három felnőttkori kötődési stílus a következőképpen jellemezhető a gondoskodás és a

- Biztonságosan kötődő: könnyen gondoskodik és el is fogadja a gondoskodást;

- Ambivalens: önfeláldozó megszállottsággal gondoskodik másokról, elégedetlen a

A kötődésben megjelenő szorongás adaptív is lehet, legalábbis ami a

A biztonságos kötődésben a szorongás feltételezhetően a partner elvesztése miatt

4.4. Kötődés és reprodukció

A sikeres reprodukcióhoz szükséges, hogy a monogám pár közt szilárd kötődés

4.5. Szülői bánásmód

A gyerekkori tapasztalatok hatása azonban nem csak a szülőhöz való kötődés

4.6. A nemi identitás elsajátítása

A nemi identitás kialakulásához két tényezőre mindenképpen szükség van – ebben a

Összehasonlító vizsgálat a státusirigység, a szociális hatóerő és az utánzásos

5.1. A párválasztást befolyásoló lélektani tényezők (Buda, Szilágyi 1988)

Egy intim kapcsolattól olyan szükségletek kielégítése várható, mint az intimitás,

5.2. A kötődés és intimitás kapcsolata

Az intimitás vagy pszichológiai közelség a közeli kapcsolatok egyik legfontosabb

5.3. Mélylélektani párkapcsolati elméletek

Freud szerint a párkapcsolati választás azon múlik, hogy az ösztönenergia, a libidó

5.4. Jürg Willi kollúzió modellje

A kollúzió modellt a ’70-es években dolgozta ki Jürg Willi zürichi pszichiáter és

Bakó (2002) a funkcionális meddő párok esetében jellemzőnek találta a szegényes