Csuang-ce írásaiból
Ven-huj fejedelemnek[1] volt egy szakácsa, aki egy ökröt darabolt fel számára. Ahogyan rátette a kezét, nekivetette a vállát, föltette rá a lábát, nekifeszítette a térdét, és ahogy reccsenve szakadt a bőr, sercegve szaladt a kés, az éppen olyan ütemesen történt, mint az ,,Eperfa-erdő'' tánca[2], s hozzá Csing-sou muzsikája[3]. Ven-huj fejedelem így kiáltott fel:
- Ó, milyen nagyszerű! Utolérhetetlen ügyesség!
A szakács félretette kését és így válaszolt:
Csuang-ce írásaiból
Ven-huj fejedelemnek[1] volt egy szakácsa, aki egy ökröt darabolt fel számára. Ahogyan rátette a kezét, nekivetette a vállát, föltette rá a lábát, nekifeszítette a térdét, és ahogy reccsenve szakadt a bőr, sercegve szaladt a kés, az éppen olyan ütemesen történt, mint az ,,Eperfa-erdő'' tánca[2], s hozzá Csing-sou muzsikája[3]. Ven-huj fejedelem így kiáltott fel:
- Ó, milyen nagyszerű! Utolérhetetlen ügyesség!
A szakács félretette kését és így válaszolt:
Csuang-ce írásaiból
Ven-huj fejedelemnek[1] volt egy szakácsa, aki egy ökröt darabolt fel számára. Ahogyan rátette a kezét, nekivetette a vállát, föltette rá a lábát, nekifeszítette a térdét, és ahogy reccsenve szakadt a bőr, sercegve szaladt a kés, az éppen olyan ütemesen történt, mint az ,,Eperfa-erdő'' tánca[2], s hozzá Csing-sou muzsikája[3]. Ven-huj fejedelem így kiáltott fel:
- Ó, milyen nagyszerű! Utolérhetetlen ügyesség!
A szakács félretette kését és így válaszolt:
Ven-huj fejedelemnek[1] volt egy szakcsa, aki egy krt
darabolt fel szmra. Ahogyan rtette a kezt, nekivetette a vllt, fltette r a lbt, nekifesztette a trdt, s ahogy reccsenve szakadt a br, sercegve szaladt a ks, az ppen olyan temesen trtnt, mint az ,,Eperfa-erd'' tnca[2], s hozz Csing-sou muzsikja[3]. Ven-huj fejedelem gy kiltott fel: - , milyen nagyszer! Utolrhetetlen gyessg! A szakcs flretette kst s gy vlaszolt: - Amit szolgd szeret, az a tao, s ezrt haladhatott elre mestersgben. Amikor elszr kezdtem krt feldarabolni, akkor mg nem lttam mst magam eltt, mint magt az krt. Hrom esztend mlva mr nemcsak az krt lttam. Vgl ma mr teljesen a szellemre bzom magamat, nem pedig szemem ltsra. rzkeimet kikapcsoltam, s csak szellemem kvnsga szerint cselekszem. A termszeti trvnyekhez igazodom, a nagyobb rsekbe hatolok be, a nagyobb regeken haladok keresztl, mindig a szilrd trvnyekre tmaszkodva. gyesen igyekszem az inak kztt haladni, nem is beszlve a nagy zletekrl. A j szakcs vente egyszer cserli kst, mert vg vele; a kznsges szakcs havonta cserli kst, mert tr-zz vele. n a mostani pengmet tizenkilenc ve hasznlom, sok ezer krt daraboltam fel vele, de pengje mg most is olyan, mintha csak az imnt kszrltk volna. Az zletek kztt kis hzagok vannak, ksem pengjnek pedig nincsen vastagsga; aminek pedig nincsen vastagsga, az be tud hatolni a kis hzagokba, mghozz ppoly knnyszerrel, mintha csak stlna; a penge teht mindenkppen bsges helyet tall. Ezrt lehetsges, hogy tizenkilenc ve hasznlom, s mgis olyan a ksem pengje, mintha csak az imnt kszrltk volna. s mgis, valahnyszor egy zlet csomhoz rek, szemgyre veszem a nehzsgeket. Nagyon vatosan hozzkszlk, megllaptva, hogy meddig szabad mennem, majd nagyon lassan elre haladok, alig-alig mozdtom a kst, s a csom egyszerre csak sztvlik, mintha grngy hullana a
fldre. Ott llok akkor kssel a kezemben, krlnzek,
ttovzom egy kicsit, majd elgedett llekkel megtiszttom ksemet s helyre teszem. Ven-huj fejedelem azt mondta erre: - Nagyszer! Hallgatom szakcsom szavait, s megtanulom, hogyan kell bnni az lettel. Csuang-ce III, 2. Csing, a faszobrsz, fbl egy harangllvnyt faragott. Mikor a harangllvny elkszlt, aki csak rnzett, gy megcsodlta, mintha szellemet ltna. Lu fejedelme is megtekintette, majd megkrdezte a fafaragtl: - Mi a titka mvszetednek, mellyel ilyet tudsz alkotni? Az pedig gy felelt: - Szolgd egyszer kzmves ember; mifle titkos mvszet lehetne birtokban? De egyvalamit azrt tudok. Attl fogva, hogy rszntam magam a harangllvny faragsra, vakodtam attl, hogy szellemi ermet ms dolgokra fecsreljem. Szigoran bjtltem, hogy ezzel biztostsam szvem nyugalmt. Hromnapi bjt utn nem vetemedtem tbb arra, hogy jutalomra vagy hivatali jvedelemre gondoljak; tnapi bjt utn nem merszeltem tbb megrovsra vagy dicsretre, sikerre vagy sikertelensgre gondolni; htnapi bjt utn egyszeriben elfeledkeztem arrl, hogy nekem testem s tagjaim vannak. Ekkor mr nem ltezett szmomra Felsged udvara sem; ekkor mr csak mvszetem ltezett, s a klvilg minden rmnya eltnt krlttem. gy mentem ki a hegyi erdbe, s addig szemllgettem a fk termszetes tulajdonsgait, mg a tkletes formra r nem bukkantam. Akkor mr kszen magam eltt lttam a harangllvnyt, csak ppen r kellett tenni
kezemet a fra. Ha nem gy trtnik, semmire se mentem
volna. Mert semmi ms, csupn sajt termszetemnek a fa termszetvel val egyeslse tehette olyann ezt a trgyat, hogy mindenki szellemi ert gyantson benne. Csuang-ce XIX, 10. Suj, a kzmves, gy tudott krket alaktani, hogy azok pontosan megfeleltek a krzvel rt krnek. Csak ppen ujja hegyvel rintette, s a trgy mris alakult magtl, neki mg gondolkodnia sem kellett. gy sztns tehetsge mindig egysges maradhatott, s nem kttte gzsba semmi. Akkor feledkeznk el a lbunkrl, ha megfelel a cipnk; akkor feledkeznk el a derekunkrl, ha megfelel az vnk. Elmnk akkor feledkezik el a hibaval igenlsrl s tagadsrl, ha szvnket tkletess tettk. Bensnkben akkor nem vltozunk, klvilgi tevkenysgbe akkor nem merlnk el, ha megfelel kpessgekkel rendelkeznk. Aki pedig egyszer rbukkan a megfelelre s attl fogva sohasem tveszti el a megfelelt, az arrl is elfeledkezik, hogy a megfelel mirt megfelel... Csuang-ce XIX, 12.
1. Vej fejedelemsg Huj nev uralkodja (Kr.e. 370-335), a
korabeli filozfusok nagy prtfogja. 2. Az ,,Eperfa-erd'' Tangnak, a Sang-Jin dinasztia legends alaptjnak hivatalos zenemve. 3. Csing-sou muzsikja - a misztikus Srga Csszr (Huang-ti) Hszien- cse cm zenemvnek egyik ttele. Fordtotta: Tkei Ferenc