A játék

Az emberi tevékenység lehet létfenntartó és nem létfenntartó.

A játék olyan értelmes, önként, szabadon választott tevékenység, amelyben a gyermek
személyiségének a környezethez való viszonya szabályos formában tükröződik, amelynek nincs
közvetlen adaptív haszna, amely magáért a cselekvésért folyik, gyermek természetes nyelve.
A játék története régre nyúl vissza: őskor (a munkaeszközök kicsinyített mása), ókor (sportjáték),
középkor (játék az ördögé), reneszánsz (nevelési eszköz), újkor (mai felfogás). Források: régészeti
leletek, képzőművészeti alkotások, filozófiai-, irodalmi- és szakszövegek.

Állatok játéka

Állatok viselkedési repertoárja egyben genetikusan rögzített, merev fajspecifikus program (örökölt),
valamint rugalmas, egyedi viselkedésformák (tanult). Felnőtt macskákkal kísérlet.
Jellemző vonásai a speciális motiváció, spontaneitás, ismétlődés, mozaikszerűség, egyedi variabilitás.
Játékos állatok a madarak és az emlősök.
Azonosságok és különbségek észrevehetők a szülő játékában a kicsinyeivel, a ragadozók és
növényevők játékmódjában. Életkor szerinti eltérés, hogy a fiatalok többet játszanak. Nem szerinti
eltérés, hogy a nők többet játszanak.
Állatok játéka lehet akrobatikus, kutató és szociális.
Közös játék szociális fontossága: kapcsolatteremtés, együttműködés, csoportbeli rangsor, udvarlás,
konfliktusok megoldása.
Játékra felhívó jelzések a mimika, testtartás, mozgás, mozdulat, hang, szag.
Az állatok játéka mutat ugyan hasonlóságot az emberi játékkal, de eltér akár a felnőtt, akár a
gyermek játékaitól.

A játék öröme

Gyermek és felnőtt játékának hasonlóságai - kortól független, felüdülést, kikapcsolódást szolgálja,

szenvedéllyé válhat, új magatartási formák kibontakozásához vezethet. Különbségei - a gyerek
lételeme a játék, felnőtté a munka, s csak szabadidő eltöltésére szolgál.
A játék jellemző szabályosságai - tanulás színtere, tapasztalatszerzés a környezetről, örömmel
végezhető, lapvető szükségletet elégít ki, valamint terápiás jellegű is lehet.
A játék örömforrás - Mérei. Én csinálom öröme, ritmikusság öröme, ismétlés biztonsága, utánzás
öröme, másnak lenni, feszültségoldás, vágymegjelenítés, veszély legyőzése, együttesség öröme.
Játék alapeleme a szabály (magunk alkotjuk, betartása fontos), s ez a tevékenység mindig helyhez és
időhöz kötött - a fizikai és a képzeletbeli határokat. Rendje sokféle, s léteznek rítusos játékok .
A játék során a cselekvés eltér a megszokottól, s nem a megszokott funkció társul hozzá. Gyakori az
ismétlődés, de nem rutin, nagyfokú a variabilitás, szerepek cserélődnek, motiváció független a
játékos külső szükségleteitől.
A csecsemő első játéka a szabályhoz kapcsolódik, később már a mozgása jelent örömet, majd a
beszéd révén tud kapcsolatot teremteni és együtt játszani a társaival.
1,5 éves kor után fontos az elsajátított norma, szabály, mozgássorozat, világkép. Utánzását mindig a
képzelet mozgatja, kettős tudat van jelen - realitás és a fantázia.
A játék feszültség levezető is lehet. Feszültségeit lejátssza, továbbjátssza megoldási módot talál rá,
vágyat teljesítő.
Kisóvodásoknál a felnőttek utánzása kerül előtérbe, a kiválasztott cselekvés a fontos, 4-5 évre a tárgy
válik fontossá.
A gyermek játéka. A játék szerepe a személyiség korai fejlődésében.

A játék segíti a gyermeket önmaga és világa megismerésében, fejleszti mozgását, segíti élményei
feldolgozásában, érzései elfogadásában és a társas szabályok gyakorlásának tere.