Professional Documents
Culture Documents
Oldás És Teremtés
Oldás És Teremtés
Hosszú évek óta foglalkozom emberekkel, egyéni tanácsadással és úgy érzem, bátran
kijelenthetem: valójában mindenki nagyon is jól tudja, mi a dolga, mit és hogyan kell
tennie, csak nem meri a saját útját járni. Valójában senki nem információért jön –
hanem azért, hogy erőt merítsen ahhoz, amiről úgyis tud, csak nem meri elhinni és
nem mer küzdeni érte. Ez az egyik oka annak, hogy jó ideje abbahagytam az egyéni
konzultációkat, mert egyszerűen feleslegesnek érzem, hogy minden védelem ellenére
tőlem vigyen el energiát bárki, aki magától nem képes a sarkára állni és kiállni a szíve
választásáért. És ebben nincs kivétel. Mert mindenki ezt akarja. De segítek.
Valahol ott kezdődött az egész, hogy azt vettem észre, mindenki a boldogságot
keresi, kincseket rejt a szívében és mégsem jut egyről a kettőre, csak vár és vár,
közben pedig folyamatosan ezeket a kérdéseket kapom: mit kell még felvennem? Mit
kell még megtanulnom? Mivel kellene még több lennem, mint aki most vagyok? Hát
semmivel az égadta világon. Mert ha ismerjük a teremtés működését, akkor tudjuk,
hogy nem felvenni, hanem letenni kéne. Mindjárt kifejtem. Meg akarod valósítani a
legnagyobb, legmerészebb álmaidat? Szeretnéd megteremteni azt, amire igazán
vágysz? El akarod érni a teljes és tökéletes boldogságot? Azt hiszed, ez nem
lehetséges? Dehogynem! Te is pontosan tudod, hogy az. Pontosan érzed. Ott van
már előtted, ott várakozik a küszöbön. Akkor mégis mi az, ami miatt nem jön össze?
Teremtő lény vagy, hiszen a Teremtő a saját képére alkotott téged is. Rajtad áll,
hogy élsz-e a neked ajándékozott kozmikus teremtő erőkkel, vagy hagyod eltékozolni
őket? Van választásod.
A csillagos égbolton (amiről már tudjuk, hogy egy nagy, nyitott könyv és a Teremtő
Anya Atya írta rá fénnyel az ő üzeneteit, hogy boldoguljunk a földi létezésben!) a
Tejút íve jelenti és árasztja az isteni erőket, az isteni minőséget. A Nap látszólagos
útja a nappali cselekvések útja, a karma ördögi köre – ez két szakaszon érintkezik a
Tejúttal, az Istenek Útjával. Ebben a két útelágazóban dönthetünk arról, hogy
merünk-e az isteni erőnkkel bánni, kiemelkedni az ördögi körforgásból,
felülemelkedni az egyszerű, hétköznapi, emberi léten, az átlag fölé, valami
magasabb, nemesebb, szívet-lelket emelő létminőségbe. Mert az isteni mindig az,
ami a szívünk szerint való. Amire a lélek a belső hívást érzi. Amitől a lélek mennyeien
érzi magát. Ez már ne is legyen kérdés.
A rendszer, amelyben élünk, úgy van zseniálisan megalkotva, hogy a Fény, azaz a
Nap van a legközepén és az általa bejárt úton ugyan több csillagkép is érintkezik a
Tejúttal, de kettő van, amely lényegi beavató erőket képvisel. Ezek a Nimród
(újabban Orion) és a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképek. Leírták azt már több ezer
éve, hogy a Földre születő ember is a Fényt hordozza magában, az istentől eredő
lélek-szikra az ember közepébe, a szívbe költözik a leszületéskor és onnan világítja
meg, belső reflektorként a már kiválasztott, így járni érdemes utat. Épp ide vetjük a
keresztet, kapjuk a védelmet.
Akkor mi a probléma? Hát az, hogy amíg a szív hív és nincs összehangolva a
‘tud’attal, addig az elme is dolgozik, az pediglen hozza magával az előző életek és a
magzati-gyermeki korok minden megélt élményét, emlékét, a tudatalattiban
raktározva, az összes fájdalommal és félelemmel, amelyek béklyóként gátolják a
teremtéseinket! Mert hogy teremteni elsősorban a tudattalanból teremtünk! …és
ahhoz, hogy minden álmunk, minden vágyunk megvalósuljon, valójában csak el kell
távolítani az útból az akadályokat, amelyeket mi magunk tettünk oda. Ezek a
fájdalmas megéléseinkből, sérüléseinkből alkotott hiedelmek, hitrendszerek, amelyek
valójában nem felelnek meg a valóságnak, de valamiért eldöntöttük, hogy ezekben
hiszünk.
Minden egyes rendszernek kettő, azaz kettő középpontja van. Van egy kiáradó és
egy befogadó, egy aktív és egy passzív, egy férfi és egy női erőközpont. Egy látható,
tudható, és egy láthatatlan, titkos. (Elárulom, hogy hazánkban a Pilis a látható,
publikus. És hiszem azt, hogy a másik itt van, ahol élek, Tapolcán és annak
környékén, azaz Tapolkán, a Tápláló Kapuban, ahonnan mindenki menekül, aki az
anyagi jólétet keresi és nem meri a szíve hívásait felvállalni, mert itt, ezen a helyen a
lélek kapja meg beavatásait, a felszín alatti, tiszta vizekkel és barlangokkal, a védőn
körülölelő hegyekkel, és a lélek tud felszínre törni és kiteljesedni ezen a helyen, de ez
már egy másik mese.)