Euróó pajóg 1. 1 2014/15.

1. Az európai integráció történeti előzményei. Európa a II. világháború után

Integráció – részek egyesülése, közös egység kialakítása gazdasági, politikai, jogi, intézményi, kulturális és egyéb területeken.
(Dezintegráció- széttagoltság)
Az integrációs folyamat kibontakozásának fő történelmi mozgatórugói
 kooperatív és konfrontatív stratégia küzdelme
 gazdasági racionalitás
 politikai racionalitás: a világháborúkban győztesek is vesztettek (gazdasági, társadalmi veszteségek)
 keresztyénség
 művészet
Az integráció fő céljai
 a gazdasági jólét biztosítása
 a béke és a biztonság, a személyes kibontakozás biztosítása, érvényre juttatása
 az élet minőségének javítása.

1923. Gróf Coudenhove Kalergi: Pán Európa mozgalom elindítója – Európa egyesítése céljából.
1952-ben indult újra a mozgalom. Habsburg Ottó lett az elnöke.
Meg kell teremteni azokat a pontokat amik segítenek az egységesítésben:
 közös érdekpontok
 közös cselekvés azokban a helyzetekben ahol közös a haszon.
 fontosabbá kell tenni azt, ami összeköt, mint ami szétválaszt.
1946 Churchill Fultonban hidegháborúról beszéd
Zürichi beszéd: Európai egyesült államok távlati céljai
1947. Marshall segély: Európai újjáépítési program, az USA 1948-52 között 112-13 milliárd dollárnyi segélyt nyújtott Nyugat
Európának a termelés, ellátás, szolgáltatások helyreállítására, fejlesztésére. Ennek szervezésére jött létre 1948-ban OEEC Európai
Gazdasági Együttműködés Szervezete (utódja 1961-től OECD). A Szovjetunió és nyomására a megszállása alatt lévő országok
visszautasították a segélyt.
1949. A szocialista országok létrehozták a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács).

1948. Hágai konferencia – Európa Tanács megalakulása (az EU-tól független) 1949-ben.
Az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata betartatása, államok közötti kapcsolatok, emberi, polgári, kisebbségi jogok, nemzetközi
politikai normák rendszere (1990-ben Magyarország is tagja lett)
Elképzelés: a résztvevő demokratikus államok lépésről-lépésre közelítik egymáshoz jogrendjüket és politikai berendezkedésüket,
ez egyre szorosabb szövetséghez vezet. Helyette: klasszikus nemzetközi szervezetté vált.

1949. NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete)- a nyugati országok védelmi szövetsége. NSZK 1955-ben csatlakozott.
1955. Varsói Szerződés – szocialista országok katonai szervezete.

2. Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai Maastricht előt

1950. 05.09. (Európa Nap) Robert Schuman (Schuman Deklaráció) terjesztette elő, Jean Monnet Európa koncepciója alapján:
fizikailag is lehetetlenné tenni egy Német-Francia háborút és minden háborút.
Zseniális elképzelés volt. Tudták azt, hogy a szén és acéltermelés nemzetközi kontroll alatt tartása lehetetlenné teszi, hogy
bármelyik résztvevő állam háborút indítson a másik ellen. Ugyanakkor a német szén és acéltermelés Európa gazdasági motorja,
melynek a kellő nemzetközi garanciák mellett történő újraindítása egész Nyugat-Európa gazdaságát lendületbe hozhatja.
Konrad Adaneur német kancellár, Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök és Paul-Henri Spaak belga miniszterelnök. Ők,
Schumann és Monnet az EU alapító atyái.
Az Európai Szén-és Acélközösséget (ESZAK) megteremtő Párizsi Szerződést 1951. április 18-án 6 európai állam (Franciao.,
NY-Németo., Luxemburg, Belgium, Hollandia, Olaszország) kötötte meg és 1952. január 1-jén lépett hatályba.
A Párizsi Szerzodés csak a szénre és az acélra kiterjedo integráció kialakítását tuzte ki célul, és valósította meg, két átmeneti
idoszakkal számolva. Az elso öt év alatt a tagállamok vámuniót valósítottak meg, míg a második öt­ éves idoszakban kiépítették a
közös piacot. A vámunió azt jelenti, hogy az adott szektor tekintetében a tagállamok között szabadon (vám­ és illetékmentesen)
áramlik a két ún. gazdasági szabadság: az áru és a szolgáltatás, míg külso (harmadik) államok irányába egységes vám­tarifa
rendszer muködik. A közös piac  már négy gazdasági szabadság szabad áramlásának megvalósulását jelenti: immár a toke és a
munkaero is szabadon áramlik a tagállamok között. Az ESZAK szervezeti struktúrája a következo volt: Fohatóság, Miniszterek
Tanácsa, Közgyulés és Bíróság. 
A szerződés alapján az ESZAK nemzetközi közjogi értelemben is jogi személynek számított. A szerződést 50 évre kötötték, így az
2003. január 1-jével megszűnt, joganyaga és struktúrái az Európai Közösségbe olvadtak.
Bár az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, ő helyette létrehozta az EFTÁT (Európai Szabadkereskedelmi Társulás).
Az EGK versenytársaként kezdte meg működését, tagjai azonban folyamatosan csatlakoztak az EGK-hoz. Mára mindössze 4
ország maradt a tagja: Norvégia, Svájc, Izland, Liechtenstein.
Az EGK és az EFTA 1992. május 2-án aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT) létrehozásáról szóló szerződést, mely 1994.
január 1-jén lépett hatályba.
Euróó pajóg 1. 2 2014/15.
Franciao., Németo., Olaszo. és a Benelux államok 1952. május 27-én szerződést írtak alá az Európai Védelmi Közösség
létrehozásáról. Egységes Európai hadsereget hozott volna létre. Pleven francia miniszterelnök kezdeményezte (Pleven terv). A
szovjet fenyegetés ellensúlyozására szükség volt a német fegyveres erőkre, de a német hadsereg felfegyverzése Franciao.-ban
félelmeket ébresztett. A megoldást abban vélték megtalálni, hogy a 6 állam hadseregét egy szupranacionális, tagállamok feletti
parancsnokság felügyelete alá helyezik. A terv megbukott.
A Nyugat-Európai Unió: Franciao., Németo., Olaszo. és a Benelux államok végül 1954. október 23-án írták alá védelmi
megállapodásukat, a brüsszeli szerződést, amelyek megalapították a Nyugat-Európai Uniót (WEU). A tagállamok vállalták,
hogy külső támadás esetén kölcsönösen megvédik egymást, de közös hadsereg létrehozását nem tűztek ki célul. 2011. Június 30-
ával megszűnt.

Az ESZAK külügyminisztereinek 1955. évi messinai találkozóján Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter jelentést terjesztett
elő az Európai integráció továbbfejlesztéséről és a közös piac megteremtéséről a tagállamok között. Franciao., Németo., Olaszo.,
Belgium, Hollandia és Luxemburg 1957. március 25-én Rómában 3 szerződést írtak alá:
 Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés
 Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés
 Intézmények egyesítéséről szóló szerződés
Mindhárom szerződés 1958. január 1-ján lépett hatályba.
Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés (EURATOM)
Célja, hogy egyesítse a tagállamok között az atomenergia termelésére vonatkozó erőfeszítéseket és egyben megteremtse a
feltételeit a Közösségben termelt energia exportjának.
Intézményei: Bizottság: végrehajtó szerv, Gyűlés, Bíróság, Miniszterek Tanácsa
Az EURATOM megalapítása óta szinte változatlan formában áll fenn.
Nemzetközi jogi értelemben jogi személy, szerződéseket köthet, diplomáciai kapcsolatokat létesíthet és az elkövetett
jogsértéseiért nemzetközi felelősséget kell vállalnia. Eredeti célját, Európa energiaellátásának atomenergiára történő átállítását
nem sikerült elérni.

Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés (EGK)

A szerződő felek célja az volt, hogy kiépítsék a vámuniót a tagállamok között. A vámunió egyfelől a vámok és mennyiségi
korlátozások lebontását jelenti a tagállamok között, másfelől a harmadik országokkal szemben alkalmazandó vámtételek közös
meghatározását vonja maga után. A vámunió 1970-re sikeresen kiépült.
Intézményei: Bizottság, Miniszterek Tanácsa, Gyűlés, Bíróság
Az EGK-t a szerződő felek a maastrichti szerződésmódosítással Európai Közösségre (EK) nevezték át.
Az 1957-es intézményegyesítő szerződés: megállapodtak arról, hogy nem kívánnak Közösségenként külön Bíróságot és Gyűlést
létrehozni. Így egyetlen Gyűlés és Bíróság létezik.
Az 1965-ös Fúziós Szerződés: Rivalizálás alakult ki az ESZAK Főhatósága, valamint az EGK és az EURATOM Bizottságai
között, így egy intézménybe vonták össze az ESZAK Különleges Minisztertanácsát és az EGK és EURATOM Miniszterek
Tanácsát. A 3 közösség intézményrendszerének összeolvadása következtében a 3 szupranacionális szervezetről együttesen, mint
Európai Közösségekről is beszéltek.
A három közösség tagállamai, az  1965­ben megkötött Egyesítő Szerződésben állapodtak meg arról, hogy a három közösség
minden intézményét közössé teszik. Egyetlen Miniszterek Tanácsában egyesítik az ESZAK, az EGK és az EURATOM addig
külön­külön  muködo Miniszterek   Tanácsait,  másfelol  pedig  egy  Bizottságban  egyesítik  az  ESZAK  Fohatóságát   és az   EGK,
valamint az EURATOM Bizottságát. Mindezek következtében az egyes intézmények feladatai és hatáskörei aszerint alakultak,
hogy melyik Szerzodés alapján fejtették ki konkrét tevékenységüket. Ha tehát például a Bizottságról van szó, akkor az EGK
Szerzodésben szabályozott kérdésekben lényegében „csak” döntéskezdeményezo jogkört élvezett, ezzel szemben a szén­ és acél
ügyekben már döntési jogkört gyakorolt. 
Euroszklerózis: Franciao.-ban 1958-ban Charles de Gaulle lett a köztársaság elnöke, aki alapvetően nem értett egyet az Európai
integráció szupranacionális jellegével. A konfliktus 1965-ben csúcsosodott ki, amikor a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy a
Közösség a tagállamok befizetéseitől független pénzügyi forrásokat teremtsen. A konfliktus oda vezetett, hogy Franciao.
ideiglenesen visszavonta képviselőit a közösségi intézményekből az ún. üres székek politikáját alkalmazva. A konfliktus
lezárásaként 1966-ban született a Luxemburgi Kompromisszum. A megállapodás lényege, hogy azokban az esetekben, amikor
az alapító szerződések többségi döntéshozatalt írtak elő, de a döntés valamelyik tagállam alapvető nemzeti érdekébe ütközik, a
döntést elhalasztják mindaddig, amíg a tárgyalások során a megegyezésig el nem jutnak. Ez lényegében vétójogot jelentett a
tagállamok részére, lényegesen lelassítva az Európai integráció sebességét, azért az ezt követő 2 évtizedes korszakot az
euroszklerózis éveiként szokták emlegetni.
Az Egységes Európai Akta (Hága, 1985. február 17.)
EGK szerződés első módosító szerződése, 1986-ban lépett hatályba. A megállapodás célja az volt, hogy a belső piac
megteremtése 1992. december 31-ig befejeződjék és így a megvalósításhoz szükséges intenzív jogharmonizációs és jogalkotási
folyamatot indított el a közösségen belül. A szerződés az 1970-től létező Európai Politikai Együttműködést (EPE) is
intézményesítette. Az Európai Közösség külügyminiszterei évente legalább 2x találkoztak, hogy áttekintsék a világpolitikai
helyzetet. Ezek a későbbiekben megteremtett kül- és biztonságpolitikai együttműködés alapjait rakták le.
A módosítással nőttek a Gyűlésről Európai Parlamentre átkeresztelt intézmény hatáskörei is, megjelent az együttműködési
eljárás, amely csak a Tanácsban elért egyhangúsággal tette lehetővé az Európai Parlament leszavazását. Pozícióját erősítette a
hozzájárulási eljárás bevezetése is, mely az új tagállamok csatlakozásához a Tanácsi döntésen túl megkövetelte a Parlament
hozzájárulását is.
Euróó pajóg 1. 3 2014/15.
Számos területen a konszenzusos döntéshozatal helyett a többségi döntéshozatal lett, ami felszámolta a vétó fenyegetését és
lehetővé tette a gyorsabb és hatékonyabb jogalkotást.
Új területekkel bővültek az EGK tevékenységi területei: környezetvédelmi politika, regionális politika, fogyasztóvédelem

3. Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai Maastricht után

A Maastrichti Szerződés: 1992 februárjában írták alá és 1993. november 1-jén lépett hatályba.
legfontosabb vívmányai:
 Megteremtette az Európai Uniót, mint politikai fogalmat, a tagállamok politikai együttműködésének kerete. Az EU nem
kapott jogi személyiséget az alapítóktól, ezért nem születtek sui generis (saját) intézményei sem. Ehelyett a tagállamok úgy
döntöttek, hogy az Uniót az Európai Közösségekre építik, mégpedig oly módon, hogy az lett az EU első pillére.
 A Közösségek új, közös intézményeként létrehozásra került a Régiók Bizottsága, amelyben a tagállamok
önkormányzatainak képviselői kaptak helyet. E szerv jogállása, létszáma, és képviselőinek mandátuma teljes egészében
megegyezett a Gazdasági és Szociális Bizottság jogállásával, létszámával és a mandátumával.
 Új közösségi intézményként került beiktatásra az Európai Számvevőszék, amelynek legfontosabb feladata az EU
költségvetéséből származó pénzeszközök felhasználásának ellenőrzése lett.
 Az Európai Parlament szerveként megjelent az Európai Ombudsman tisztsége, akihez az uniós állampolgárok
közvetlenül petícióval fordulhatnak.
 Az Európai Parlament jogalkotó hatásköre jelentősen kiszélesedett elsősorban azáltal, hogy néhány kiemelt területen
megkerülhetetlen jogalkotó szerepet kapott, az ún. együttdöntési eljárás bevezetése eredményeként
 Létrejött az EU pilléres szerkezete:
1. pillér: EK, EURATOM, ESZAK (EU szupranacionális pillére).
2. pillér: Közös Kül-és Biztonságpolitika: nem szupranacionális formában jött létre.
3. pillér: Bel-és Igazságügyi Együttműködés: Ez a pillér lehetőséget biztosított arra, hogy a tagállamok kiépítsék a
szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét.
 Szabadság térsége: szabad mozgás feltételeinek megteremtése pl. utazási okmányok, közös vízum, menekült és
bevándorlás politika, határrendészeti együttműködés
 Biztonság térsége: nyomozó hatóságok együttműködésének különböző formái
 Jog érvényesülésének térsége: határon átnyúló jogérvényesítés, bírósági határozatok kölcsönös elismerése és
végrehajtása
 Rendelkezett az Európai Tanács szerepéről, az Unió csúcsszerve.
 Megteremtette az uniós polgárság intézményét is.
 A Gazdasági és Pénzügyi Unió megteremtését tűzte ki célul. Annak érdekében, hogy a tagállamok áttérhessenek a közös
pénzre (euro), az alábbi feltételeket kell teljesíteniük (maastrichti kritériumok):
 a tagállam inflációs rátája nem lehet több, mint 1,5%-kal magasabb, mint a 3 legalacsonyabb inflációval rendelkező
uniós ország átlaga
 a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át
 a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át
 a Nemzeti Bank alapkamata nem haladhatja meg 2%-kal magasabb mértékben a 3 legalacsonyabb kamatlábbal
rendelkező országét
 az országnak csatlakozni kell az Európai Monetáris Rendszer II.-höz: rögzíteni kell az átváltási árfolyamot a
többi Európai valutához képest, 2 éven keresztül nem változhat.
 Az egységes pénzügyi rendszerhez történő csatlakozás a tagállamok jogi kötelezettsége, amely alól csak az Egyesült
Királyság és Dánia kapott felmentést.
 A Maastrichti szerződés valójában 2 részből áll:
 Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés
 EGK létrehozásáról szóló szerződés módosítása: Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés

Az Amszterdami Szerződés: 1997. október 2-án írták alá és 1999. május 1-jén lépett hatályba
2 részből áll:
 Európai Közösséget alapító szerződés módosításáról
 Európai Unióról szóló Szerződés módosítása
 A 3. pillér a legjelentősebb változás: nevét Bel-és Igazságügyi együttműködésről átkeresztelték Büntető Ügyekben való
Rendőrségi és Igazságügyi együttműködés. Az illegális bevándorlás, a vízumpolitika, a menekültügy és a polgári
ügyekben történő igazságügyi együttműködés átkerült a szupranacionális 1. pillérbe.
 Létrejött az ún. schengen acquis, amely az EU jogának szerves része: a schengeni övezethez is kötelező csatlakozni, ám
bizonyos feltételeket teljesíteni kell.
 Schengen I. megállapodás (1985): Franciao., Németo., Hollandia, Belgium, Luxemburg. Célja: fokozatosan
fizikailag is lebontsák egymás között a határokat és kölcsönösen eltöröljék a határellenőrzéseket.
 Schengen II. (1990): az aláíró országok eltörölték a személyek ellenőrzését a közös határátkelőkön és közös
vízumpolitikát vezettek be. Ma már szinte valamennyi tagállam részese, Mo. 2007. dec. 21-én csatlakozott. Kivétel:
Egyesült Királyság, Írország, Ciprus.
 Az EU fejlődésének szerves részévé avatta a Nyugat-Európai Uniót. A NYEU 1992-ben meghatározta legfontosabb
védelmi feladatait. Ezek:
Euróó pajóg 1. 4 2014/15.
 humanitárius és evakuációs fellépés
 válságkezelés
 békefenntartás és béketeremtés.
A Nizzai Szerződés: 2001. február 26-án írták alá, 2003. február 1-jén lépett hatályba.
 Legfontosabb eleme a szavazati arányok meghatározása a Tanácsban, a képviselői helyek számának rögzítése az Európai
Parlamentben a tagjelölt országok számára is:
 A szerződés bevezette a kettős többség koncepcióját: tagállami kérésre a döntéshez szükséges, hogy a döntést
támogató tagállamok elérjék az EU népességének megfelelő százalékát.
 A Parlament létszámát 732-re növelte, újraosztotta a tagállamonkénti képviselői helyeket.
 A Tanácsban is újraosztották a tagállamok kormányképviselőt megillető szavazatszámokat.
 A Bizottságban az öt nagy tagállam két-két, a többiek egy biztost adnak.
 Legfontosabb intézményi változás: az Európai Bíróság jelentős munkaterhe következtében egy újabb bírói fórumot
teremtettek: Elsőfokú Bíróság (Lisszabon óta Törvényszék), melynek döntései ellen jogkérdésben az Európai Bírósághoz
lehetett fellebbezni.
A Nizzai szerződés is 2 részből áll:
1. Európai Közösséget létrehozó Szerződés
2. Európai Unióról szóló Szerződés módosítása
Szerződés egy Európai Alkotmány Létrehozásáról
2004. október 29-én Rómában írták alá az alkotmányszerződést.
 Bővítette az EU Parlament hatásköreit és valódi társ-jogalkotóvá tette a Tanács mellett. Hatályba lépésével az együttdöntési
eljárás vált volna az általános jogalkotási formává. Az EU rendeletek és irányelvek helyett európai törvényeket és európai
kerettörvényeket alkotott volna.
 A Tanácsban a döntéshozatalhoz a Tanács tagjai legalább 55%-ának a szavazata lett volna szükséges, amely a tagállamok
népességének legalább 65%-át képviseli és legalább 15 tagtól származik. Az ún. blokkoló kisebbséget minimum 4 tag
formálhatta volna. Az EU Tanácsot formálisan is az EU intézményei közé sorolta, amelyet az állam-és kormányfők által 2
és fél évre választott elnöke vezetett volna.
 Az Unió nemzetközi kapcsolatainak az építésében meghatározó szerepet játszott volna a Külügyminiszter.
 Az Unió tevékenységi területeinek szupranacionalizálása mellett megszüntette volna az EU 3 pilléres struktúráját,
beolvasztotta az Európai Közösséget az EU-ba.
 Az Unió egységes jogi személyiséget nyert, amellyel széleskörű szerződéskötési kompetencia és nemzetközi szervezeti
tagság is járt volna.
 Rendelkezett az EU jelképeiről is: ekkor állapodtak meg a tagállamok hivatalosan is a 12 aranycsillaggal díszített kék
lobogó használatáról, valamint arról, hogy az Unió himnusza Beethoven Örömódája Schiller szövegével. Az Unió
föderalisztikus jelmondata ez lett volna: „Egység a sokféleségben.”
A kudarc oka: a változásokat anélkül hajtották végre, hogy a folyamatokba Európa népeinek beleszólása lett volna.

4. A bővítési körök. Csatlakozási feltételek.

Az első bővítés (1973)

4 tagjelölt ország: Egyesült Királyság, Írország, Dánia, Norvégia
Norvégiában a szavazók többsége elutasította a megállapodást, így nem csatlakozott.
A második bővítés (1981)
Görögország
A harmadik bővítés (1986)
Portugália és Spanyolország
A déli államok csatlakozása különös kihívást jelentett az EGK számára a 80-as években. Ebben az időszakban ugyanis Európa
majdhogynem csőd közeli állapotba jutott és csak Jacques Delors tudta elterelni a Közösséget a biztos válságból. Delors
irányítása alatt 2 lépésben valósult meg a közösségi költségvetés konszolidációja: Delors I. és II. csomag. Elérte, hogy a
tagállamok egy saját forrás megteremtéséhez járuljanak hozzá a bruttó hazai termék (GNI) arányában, miközben elérte a
mezőgazdasági kiadások csökkentését és a regionális politikai kiadásoknak a legrászorultabb régiókra való koncentrálását.
A negyedik bővítés (1995)
Ausztria, Finnország, Svédország
Az ötödik bővítési kör
EU anyagi segítségnyújtása: PHARE (Poland and Hungary Assistance for the Restructuring of the Economy) program, amelyet
először a demokratikus átalakulásban élen járó Lengyelo. és Mo. részére hozott létre az EU, majd ezt fokozatosan a többi volt
szocialista országra is kiterjesztette.
A csatlakozásra váró országok felkészülését az Európai Közösség ún. előcsatlakozási alapokkal segítette. Ezek a regionális
politika keretében támogatásokat nyújtó strukturális és kohéziós alapok előképének tekinthetők:
 ISPA: környezetvédelmi és infrastrukturális programok támogatása
 SAPARD: mezőgazdasági támogatások
1993. június: koppenhágai kritériumok:
 a megszilárdult jogállam és parlamenti demokrácia
 emberi és kisebbségi jogok védelme
 működő piacgazdaság, amely képes elviselni a belső piaci verseny nyomását, a konvergencia feltételek vállalása
Euróó pajóg 1. 5 2014/15.
 nemzeti jogharmonizáció, az európai jog átvétele
 az Unió kész legyen újabb tag felvételére anélkül, hogy az integráció lendülete csorbát szenvedne
2003. április 26-án Athénben tíz új állam csatlakozott az EU-hoz, mely 2004. május 1-jén lépett hatályba:
Csehország, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia..
A hatodik bővítési kör
A tizenötök az előző országok (10) csatlakozásáig lényegében lezárták a csatlakozási tárgyalásokat Bulgáriával és Romániával.
2007. január 1-je óta tagok.
A hetedik bővítési kör
Horvátország 2013. Július 1-je óta tag.

Csatlakozási feltételek:
Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és
elkötelezett azok érvényesítése mellett. A kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A
kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai
Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott egyetértését követően arról tagjainak többségével határoz. Az Európai
Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni.
A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a
felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelően
valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie.

5. A lisszaboni szerződésmódosítással bevezetet főbb döntéshozatali és intézményi reformok.

A Lisszaboni Szerződés
Jelenleg hatályos alkotmányos berendezkedés alapjai, lényegében sikerült megőrizni az alkotmányszerződés vívmányait.
A reformok elfogadása érdekében azonban le kellett mondani az alábbiakról:
a) a föderális berendezkedésre emlékeztető elnevezésekről pl. külügyminiszter, európai törvény
b) arról, hogy az EU alapvető normáit egyetlen dokumentumban rendezzék
c) az európai szimbólumok szerződésbe iktatásáról, mint amilyen a jelmondat, a zászló és a himnusz.

Főbb döntéshozatali és intézményi reformok:

Egyszerűbb, átláthatóbb, hatékonyabb intézményrendszer, döntéshozatal.
 Megerősödött az EP társjogalkotói szerepe, a Tanáccsal való eddigi együttdöntési eljárása átalakult rendes jogalkotási
eljárássá.
 A Tanácsban a súlyozott szavazati rendet az úgynevezett kettős többségi szavazás rendszere (a tagok legalább 72%-át
és az Unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamokat képviselő szavazat) váltja fel.
2014. november 1-jétől minden tagállamnak 1 szavazata van. Amennyiben a Tanács a Bizottság vagy a külügyi és
biztonságpolitikai főképviselő javaslatára jár el, a javaslat akkor kerülhet elfogadásra, ha a Tanács tagjainak legalább
55%-a, de legkevesebb 15 tagállam támogatja. További kritérium, hogy a támogató államok az Unió összlakosságának
minimum 65%-át képviseljék.
 2014-től a Bizottság tagjainak a száma a tagállamok kétharmadára csökken, az egyes tagállamok rotációs alapon
jelölhetnek tagokat a testületbe.
 Megszüntette a hárompilléres szerkezetet, átfogóan egységesítette a jogalkotást, a jogi aktusok formáit.
 Az Unió az Európai Közösség helyére lép, és jogi személy lesz.
 Kísérletet tesznek az EU megszemélyesítésére:
o Európai Tanács állandó elnöke
o közös kül- és biztonságpolitikai külképviselő
 Rögzíti az uniós alapértékeket (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi
jogok tisztelete) és lehetővé teszi, hogy csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló
európai egyezményhez. Az Alapjogi Chartát beemeli az elsődleges európai jogba.
 Intézményi szintre emelte az (jogalkotási felhatalmazás nélkül) Európai Tanácsot és az Európai Központi Bankot
 A korábbi harmadik pillérhez (rendőrségi és igazságügyi együttműködés a bűnügyek terén) tartozó területeken jelentősen
bővült az EP és a Bíróság hatásköre.
 Nőtt a nemzeti parlamentek és a Régiók Bizottságának szerepe az ellenőrzésben.
 Európai polgári kezdeményezés intézménye, mely értelmében egymillió európai polgár aláírásával kezdeményezheti,
hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatot olyan ügyben, amelyben megítélésük szerint a Szerződések célja
végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.

6. Az alapító szerződések struktúrája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Az Unió jogalanyisága.

A Lisszabóni Szerzóő deó s az EU-t önálló személyiséggel ruhaó zta fel. Az Unió az Európai Közösség helyébe lép, annak
jogutódja, ami azt jelenti, hogy 2009. december 1-jétől az Unió alanya mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek,
amelyekkel korábban az Európai Közösség bírt.
Az Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek célja az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása, az
unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekének szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének,
eredményességének előmozdítása.
Euróó pajóg 1. 6 2014/15.
Az unió teljes jogképességgel, szerzőképességgel és perképességgel rendelkezik. Ennek terjedelmét és tartalmát az EUMSZ 335.
cikke határozza meg:
Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel
rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a
Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az
egyes intézmények maguk képviselik.
Az Unió jogi személyiséggel való felruházása egyszerűbbé és átláthatóbbá tette az unió képviseletét a harmadik országokkal,
valamint a nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások és megállapodások megkötése során.

Az Unió egységes jogi személyisége lényeges változásokat idézett elő a hatályos alapszerződések, az EUSZ és az EUMSZ
kapcsolata és belső összefüggései tekintetében is. A két szerződés szoros szimbiózisban áll egymással:
 az EUSZ tartalmazza az európai integráció alkotmányos keretét, alapjait meghatározó alapértékeket, alapelveket és az
alapintézményekre vonatkozó keretszabályokat
 az EUMSZ pedig az Unió működésére vonatkozó primer jogi normákat, az uniós intézményekre, az uniós jogra, a belső
piacra és az uniós politikákra vonatkozó funkcionális szabályokat tartalmazza
Szerződések:
 Az Európai Szén-és Acélközösségről (Montánunióról) szóló szerződés - mivel 50 évre kötötték, 2002. július 23-án
hatályát vesztette.
 Az Európai Közösséget alapító szerződés (Római szerződés) - Több alkalommal is módosították: Egységes Európai
Okmány, Maastrichti Szerződés, Amszterdami Szerződés, Nizzai Szerződés, Lisszaboni Szerződés (ez még a nevét is
megváltoztatta, az jelenleg „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” → EUMSZ megnevezést viseli)
 Az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés – jelenleg is hatályos.
 Az Európai Uniót létrehozó szerződés (Maastrichti Szerződés) - A Lisszaboni Szerződés nyomán jelenlegi elnevezése:
„Az Európai Unióról szóló szerződés” → EUSZ

Az integrációs célok: a béke megteremtésére, a jólét kialakítására, és a szolidaritás biztosítására.

Ezek a célok az alapító szerződések módosításait követően is változatlanul fennmaradtak, illetve újakkal egészültek ki. A
Lisszaboni Szerződés lényegesen megerősítette az emberi jogok védelmét, azok betartását pedig számon kérhetővé tette az uniós
intézményektől.

7. Az uniós jog autonómija és szupermáciája.

AZ UNIÓS JOG ELSŐBBSÉGE VAGY SZUPREMÁCIÁJA

Az uniós jog és a nemzeti jog viszonyát meghatározó alapvető elv, az uniós jog elsőbbségének elve az Európai Bíróság
jogfejlesztő tevékenységének eredményeként született meg.
Az uniós jog elsőbbségét (primacy vagy supremacy) az EuB 1964-ben a Costa contra Enel ügyben fektette le. Kimondta, hogy a
tagállamok azáltal, hogy hatásköreik egy részét az önálló jogkörrel rendelkező Közösségre ruházták át, korlátozták saját
szuverenitásukat, és egy önálló jogrendet hoztak létre.
A szupremácia elve egyértelművé tette, hogy az uniós jog rendelkezései (legyen szó akár a legkisebb kötelező erővel bíró jogi
normáról is) magasabb rendű, mint a belső jog legmagasabb rendű alkotmányos szabálya.
Az uniós jog elsőbbségének elve közjogi kollíziós norma. Arra ad választ, hogy az uniós jogi norma és a belső jogszabály
ütközésénél melyik érvényesüljön a konkrét ügy eldöntése során. Teljes mértékben kötelezi a tagállamok jogalkotó és
jogalkalmazó szerveit: a közigazgatási szerveket és a nemzeti bíróságokat.
Az elsőbbség nem csupán a korábbi, hanem az utóbb megalkotott nemzeti jogszabályokkal szemben is érvényesül. A későbbi
tagállami jogalkotás nem rontja le a korábban meghozott közösségi jogforrás érvényét, ugyanakkor megalapozza a tagállam
felelősségét az európai jog megsértéséért. Az, hogy a tagállamok belső jogrendszerükből a közösségi jogrendszerre ruházták a
Szerződés rendelkezéseiben foglalt jogokat és kötelezettségeket, szuverén jogaik végleges korlátozását jelenti, amelyet nem
ronthat le a Közösség lényegével szemben álló későbbi egyoldalú aktus.

AZ UNIÓS JOG AUTONÓMIÁJA – AZ ALKOTMÁNYOS FELHATALMAZOTTSÁG ELVE

Az uniós jog autonómiáját valló elméleti jogi iskola képviselőinek álláspontja szerint az EU joga többé nem függ a tagállamok
felhatalmazásától. Amiről egyszer a tagállamok lemondtak, azt többet nem követelhetik vissza.
 Az EuB joggyakorlata arra utal, hogy az uniós jog autonóm, önálló, érvényessége független a létrehozására felhatalmazást
biztosító nemzeti alkotmányoktól.
 Az autonóm európai jogrendet nem a tagállami jogrendek mellé, hanem azok fölé helyezte, hiszen éppen a közösségi
jogrend autonómiája kívánja meg, hogy a kötelező európai normák elsőbbséggel bírjanak mindenféle ellentétes tagállami
jogszabállyal szemben. A tagállamok jogalkalmazó szervei, bíróságai nem hivatkozhatnak saját alkotmányos
rendelkezéseikre annak igazolására, hogy miért nem alkalmazzák a közösségi jogot saját területükön, hanem a közösségi
hűség elvének megfelelően kötelesek az egységes tartalommal és hatékonyan érvényre juttatni.
 Az európai jogrend egységét az EuB biztosítja autentikus értelmezési tevékenysége útján, melynek során meghatározza az
autonóm jogrend autonóm fogalmainak kötelező tartalmát, dönt az európai normák érvényessége felől. Így az európai
aktusok nem értelmezhetők a tagállami jog fogalmai szerint, hanem önálló jelentéssel bírnak, érvényességük sem a nemzeti
jog függvénye.
 Az európai normák hatékony érvényre juttatása az effet utile elv, valamint a lojális együttműködés elve alapján történik.
Euróó pajóg 1. 7 2014/15.
 A tagállami bíróságok a lex prosterior elvét figyelmen kívül hagyva hivatalból kötelesek alkalmazni az európai normákat,
saját nemzeti jogukat pedig a közvetett hatály felmerülése esetén az uniós jog fényében kötelesek értelmezni.
 A fentieknek a tagállami bíróságok által való megsértése is a tagállam szerződésszegését és akár kártérítési felelősségét
vonja maga után.
Az ellentétes elméleti iskola tagjai az alkotmányos felhatalmazottság elvét hirdetik. Az elv értelmében a nemzeti alkotmányok
rendelkezései alapján a tagállamok hatásköreik egy részét az Unióra ruházták, de ezt a felhatalmazást szükség esetén, vagy
belátásuk szerint vissza is vonhatják. Eszerint az uniós jogrend létrejöttét a tagállami alkotmányok felhatalmazó rendelkezésének,
érvényességét pedig a tagállami jogrendnek köszönheti.
 A tagállami AB-k elfogadták ugyan az európai normák alkalmazásának elsőbbségének elvét, azonban továbbra is vitatott,
hogy az uniós jogot milyen alapon illeti meg elsőbbség a nemzeti joggal szemben, valamint az is, hogy ez az elsőbbség
meddig terjed.
 Az európai és a nemzeti jog viszonyának meghatározása során az AB-k az alkotmányukban foglalt ún. integrációs
klauzulából, valamint a csatlakozásra felhatalmazó nemzeti jogforrásból indulnak ki, mely egyfelől feljogosítja a szuverén
államot az EU szervezetében való teljes jogú részvételre, másfelől az elsődleges joganyag, valamint az EU szervei által
hozott aktusok alkalmazására kötelezi az államot.
 Az integrációs klauzula, valamint a tagállami csatlakozási eszköz egyfajta „hidat” képeznek a nemzeti, valamint az európai
jogrend között. A híd kétirányú forgalmában hatáskörök vagy hatáskör gyakorlására szóló felhatalmazások vándorolnak az
EU felé, míg visszafelé a európai aktusok találnak utat a tagállami jogrendbe. A német jogirodalomban született híd
metafora jól szemlélteti, hogy ebben a konstrukcióban az európai jogrend a tagállami megerősítés által nyer érvényességet
és alkalmazást a nemzeti jogrendben.

8. Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre

Összetétele:
 az Európai Unió legmagasabb szintű döntéshozó szerve, legmagasabb szintű jogalkotó grémiuma
 az Európai Unió állam- és kormányfőiből áll (a tagállamokból vagy az államfő vagy a kormányfő)
 a tanácskozásokon részt vehet az Európai Bizottság elnöke, a tagállamok külügyminiszterei

Létrejötte:
 1969-ben vezették be, hogy az állam- és kormányfők rendszeres időközökben beszélgetéseket folytassanak az Unió
jövőjéről
 a miniszterelnökök az ET ülésein megállapodnak a legfontosabb politikai irányokban (egyeztetések alacsonyabb szinten
valósulnak meg), a csúcstalálkozókat az Egységes Európai Okmány emelte be a közösségi jogba
 részletes szabályozása az EU- Szerződésben jelent meg
 2009. óta az Unió intézményévé vált a Lisszaboni szerződés alapján

Feladatai:
 alapvetően politikai döntéshozó szerv
 elsődleges feladat, hogy meghatározza az Európai Unió politikai irányait, elsődleges céljait, megadja az Unió
fejlődéséhez szükséges ösztönzést

A. A soros elnökség: a tagállamok rotációs rendszerben, féléves ciklusokban váltják egymást, a soros elnökséget ellátó tagállam
hívja össze az ET, az Európai Unió Tanácsa és ezek előkészítő bizottságainak üléseit. A soros elnökség határozza meg az
Európai Unió Tanácsával kapcsolatos valamennyi intézményi napirendi pontjait
B. Az Európai Tanács elnöke: az elnököt az ET választja minősített többséggel, két és fél éves időtartamra. A mandátum
egyszer, azonos időtartamra meghosszabbítható. Ma már az ET állandó elnökét tekintik az EU kvázi elnökének. Feladata az
ET munkájának előkészítése és folyamatosságának biztosítása, a Tanács üléseinek összehívása és az azokon való elnöklés.
Nemzetközileg a legmagasabb szinten képviseli az Európai Uniót. Jelenlegi elnök a flamand származású Herman Van
Rompuy, nemzetközi szinten az Unió markáns megjelenítését várják tőle. Tusk.
C. Az Európai Tanács ülései: a Reformszerződés hatályba lépése óta minden félévben két ülést tart, melyek Brüsszelben vagy a
soros elnökségi tagállam területén történik. A rendes ülések max 2 napig tartanak, a megszületett döntésről elnökségi
következtetéseket ad ki a soros elnökséget ellátó tagállam. Adminisztratív feladatokat a Főtitkárság látja el. Stratégiai
döntéseket hoz, egyeztetéseket végez és politikai megállapodások létrejöttét készíti elő. Külpolitikai téren jogot is alkot.
Döntéseit főszabályként egyhangúan hozza, de a Szerződések ettől eltérően rendelkezhetnek. Hozhat jogi aktust, bizonyos
területeken következtetéseket fogad el.

9. Az Európa Tanács kapcsolata az Európai Unióval

Az Európai Tanácsot (European Council), mint az Unió hivatalos szervét meg kell különböztetni az Európa Tanácstól (Council of
Europe), amely az Európai Unió intézményi keretein kívül elhelyezkedő regionális nemzetközi szervezet.
Az Európa Tanácsot 1949-ben Strasbourgban hozták létre, jelenleg mintegy 50 tagállamot számlál. Fő célja a demokratikus
európai normák őrzése és fejlesztése, valamint az emberi jogok védelme. Mérföldköve az Európa Tanács égisze alatt elfogadott
Emberi Jogok Európai Egyezménye, illetve ennek keretében felállított Emberi Jogok Európai Bírósága.
Euróó pajóg 1. 8 2014/15.
Az Európa Tanácsot nem soroljuk az Európai Unió szervei közé, a Tanács mégis több lényeges ponton kapcsolódik az európai
integráció történetéhez:

1. első kapcsolódási pont, Winston Churchill, aki az „Európai Egyesült Államok” létrehozását szorgalmazta. Álláspontja
szerint egy európai föderatív szerv léte elejét veheti egy ismételt világháború kirobbanásának. Az Európa Tanács tehát az
európai föderáció csírájaként jött létre.
2. az Európa Tanács is felvállalja azt a szellemi örökséget, amely Európa fokozottabb egységének megteremtését tűzte ki
célul. Az európai egységet szimbolizáló tizenkét sárga csillaggal ellátott kék színű zászló. A katolikus egyház
ábrázolásában Szűz Mária gyakorta kék háttár előtt, tizenkét csillagból álló koronával jelenik meg. A tizenkét csillagra
utalás megtalálható az Ószövetségben is a tizenkét törzs kapcsán. Az újszövetségben pedig Szűz Mária tizenkét aranyló
csillagból álló koronával a fején szerepel az utolsó ítélet során. A tizenkét csillag egyben a tökéletesség szimbóluma is. A
tizenkettő, mint misztikus jelentőségű szám a zsidó- keresztény kultúra közvetítésével került bele az európai kultúrkörbe.
Mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió felvállalja ezt a szellemiséget.
3. harmadik kapcsolódási pont az Európa Tanács keretében elfogadott Európai Emberi Jogi Egyezmény. Az Európai Unió
kvázi történeti alkotmánya magába foglalja az általános jogelveket. Az általános jogelvek kategóriáját két részre lehet
bontani: az első csoportot a jogállami működés garanciáit magába foglaló általános jogelvek alkotják, a másikat az
emberi jogokra vonatkozó elvek, amelyek a közös hagyományokban illetve a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság által
kifejlesztett általános elvekben gyökereznek. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény és az EU: A Reformszerződés
rendelkezik az Európai Unió tagként való csatlakozásáról a Strasbourgi Emberi Jogi Egyezményhez. Ezen célkitűzés
értelmében a jövőben bármely uniós aktust a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elé lehet terjeszteni, amely ítéletet mondhat
arról, hogy az adott norma megfelel-e a Strasbourgi Bíróság által vallott elveknek.

10. Az Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei, a COREPER

Az Európai Unió Tanácsa (röviden Tanács): korábban a Miniszterek Tanácsa volt az intézmény hivatalos elnevezése. A Tanács az
Európai Unió legfontosabb jogalkotó és végrehajtó szerve. Fő funkciója a tagállamok érdekeinek megjelenítése és közösségi
döntéssé való transzformálása volt. A Lisszaboni szerződés emelte intézményi rangra. Fokozatosan egyenrangú társjogalkotóvá
nőtte ki magát az Európai Parlament mellett.
Összetétele: a Tanács a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből áll. Minden tagállamot egy miniszter képvisel, aki a tagállami
érdekeket jeleníti meg a döntéshozatal során. Nincsenek állandó tagjai, mindig a téma szerinti miniszter van jelen. Gyüjtőfogalom,
ami magában foglalja mind a 10 tanácsi formációt.
Tanácsi formációk: az Európai Unió Tanácsa többfajta konfigurációban működik:
Coreper II. előkészítésében:
 Általános Ügyek Tanácsa: általában a belső piaci kérdéseket érintő jogszabályalkotással kapcsolatos ügyekben jár el. Az
üléseken a tagállamok a több uniós politikát érintő ügyeket tárgyalják, a tagállamokat rendszerint a külügyminiszterek
képviselik.
 Külügyek Tanácsa: a tagállamok szintén külügyminiszteri szinten képviseltetik magukat, a Lisszaboni Szerződés
újításaként a Külügyek Tanácsa önálló formációként szerepel.
 Ecofin: a Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa: az Ecofinban a gazdasági és pénzügyekért felelős miniszterek vesznek részt.
Külön alcsoportot képeznek az euró övezethez tartozó tagállamok. Piaci műveletekkel, tőkemozgással és harmadik
országoknak nyújtott pénzjuttatásokkal kapcsolatos kérdéseket tárgyal, emellett előkészíti az Unió teljes költségvetését.
 Bel- és Igazságügyi Tanács: az Unió tagállamai közötti rendőrségi együttműködéssel, és a Schengeni övezet
kiterjesztésével összefüggő feladatokat tárgyalja.
Coreper I. előkészítésében:
 Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa: ez a formáció a transzeurópai hálózatok kiépítésének és
hatékony működésének kiemelt célját jeleníti meg.
 Környezetvédelmi Tanács: a környezet minőségének megőrzése és javítása, a regionális környezetvédelmi problémák
megoldásának szorgalmazása és a természeti erőforrások ésszerű felhasználása ügyében dönt.
 Mezőgazdasági és Halászati Tanács: az illetékes miniszterek tárgyalják a vidékfejlesztési, mezőgazdasági és halászati
intézkedések finanszírozásának kérdéseit
 Foglalkoztatáspolitikai, Szociálpolitikai és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa: az elsődleges célkitűzés az egészségügyi
ellátások, a munkához illetve a munkakörülmények színvonalának javítása.
 Az Oktatás, az Ifjúság és a Kultúra Ügyeivel foglalkozó Tanács: évente általában három alkalommal tanácskoznak a
szakterületükhöz tartozó, európai jelentőségű kérdésekről
 Versenyképességi Tanács: belső piac,ipar, kutatás, világűr,

Feladatai:
 Koordináció, végrehajtás (delegálhatja)
 Gazdaságpolitikai célok meghatározása, összehangolása
 Közös kül- és biztonságpolitika koordinációja
 Közös védelmi politika kialakítása
 Igazságszolgáltatás
 Nemzetközi megállapodások (EU nevében ír alá, Parlament: egyetértési jog)
 Költségvetés
Euróó pajóg 1. 9 2014/15.
4 ügykör: jogalkotás (Parlamenttel közösen), költségvetés meghatározása (Parlamenttel közösen), az EU politikájának
meghatározása, koordináció a tagállamok között.
Székhely: Brüsszel, de időszakonként Luxemburgban is ülésezik.
Elnök: soros elnökséget adó tagállam. (Jelenleg: Olasz-Lett-Luxemburg)

COREPER (Állandó Képviselők Bizottsága): a Tanács ülésein jelen lévő miniszterek a döntéshozatalban vesznek részt, a
döntések előkészítése alacsonyabb szinten folyik. Az Állandó Képviselők Bizottsága a legmagasabb szintű és legjelentősebb
döntés- előkészítő szerv a tanácsi munkafolyamatban. A COREPER a tagállamoknak Brüsszelben, az Unió mellett működő
állandó képviseleteinek a vezetőiből áll. Elnöke a soros elnökséget betöltő tagállam Brüsszeli nagykövete.
 COREPER I.: tagjai az állandó brüsszeli képviselők helyettesei, hatáskörébe tartozik a mezőgazdaság, a belső piac, az
oktatás és a szociális kérdések
 COREPER II.: az állandó képviselőkből áll, a kül- és gazdaságpolitikai, pénzügyi kérdések jogi előkészítésével
foglalkozik
A COREPER munkáját több száz tanácsi munkacsoport és bizottság segíti, és szakértői szintű döntés- előkészítés folyik.

11. Döntéshozatal a Tanácsban: a szavazási mechanizmusok

A döntéshozatal néhány kérdésben egyhangú szavazással történik, a többi esetben minősített többséggel hozzák meg a
döntéseket. Egyhangú szavaznál minden tagállamot egy szavazat illeti meg. A minősített többséggel történő szavazás
főszabálynak tekinthető a Tanácsban.
Az államok közötti kapcsolatokat alapvető módon meghatározza az államok szuverén egyenlőségének elve. Valamennyi bővítési
kör azzal a nehézséggel jár, hogy újra kellett osztani a szavazatszámokat.
Nizzai rendszer: 3-as többség:
Népesség arányos súlyozott szavazat.
Nagyok: 27-29 (pl. Német., Franciaország), közepesek: 12 (pl. Magyarország), kicsik: 3 (Málta, Ciprus, Luxemburg)
Főszabály: minősített többség (352-ből 260) + tagállami kérésre népességi szűrő (a többség adja ki az Eu népesség 62%-t),
blokkoló kisebbség: 93.
A Lisszaboni Szerződés reformja: az új szavazási rendszer a svájci mintájú kettős többség elvét követi. Ez azt jelenti, hogy egy
javaslatot csak akkor fogadnak el, ha az kétféle módon is többségi támogatást kap: a támogató szavazatok az országok többségét
(legalább 15 országot), illetve a teljes uniós népesség többségét (az igennel szavazó országok az uniós népesség legalább 65%-át)
képviselik.
A szavazás metódusába három ciklust különböztet meg:
a. 2014. 10. 31-ig : az időszakban a tagállamok eltérő szavazati súllyal bírnak. A 28 tagállam súlyozott szavazatainak száma 352.
A tanácsi határozatok elfogadásához szükséges szavazatszám 260. Minden más esetben a tagállamok legalább kétharmada által
leadott 255 támogató szavazatra van szükség illetve feltétel a leadott szavazatoknak az Unió népességének legalább 62 %-át
kell képviselnie.
b. 2014. 11. 01- től: minden tagállamnak egy szavazata lesz. Amennyiben a Tanács, a Bizottság vagy a külügyi és
biztonságpolitikai főképviselő javaslatára jár el, akkor a Tanács tagjainak legalább 55%-a, de legkevesebb 15 tagállam
támogatása. További kritérium, hogy a támogató tagállamok az Unió összlakosságának minimum 65%-át képviseljék. Minden
más javaslat esetén a tagállamok legalább 72%-ának kell támogatnia a javaslatot, nekik egyben az Unió népességének 65%-át
is képviselniük kell.
c. 2014. 11. 01- 2017. 03. 31. : bármely tagállam kérésére a minősített többséget a korábbi (2014.10.31.-ig) alkalmazott metódus
alapján kell számítani.

12. Az Európai Parlament működése, hatáskörei

A Parlament jogelődje az ESZAK Közgyűlése, amely 1962-től már Európai Parlamentnek nevezi magát, de csak az Egységes
Európai Okmányban nyer megerősítést. Nemcsak a jogköre, hanem a létszáma is fokozatosan növekedett. Ok: közvetlen
választásra való áttérés (1979), bővülések. A képviselők száma nem haladhatja meg a 750 főt + elnök.
Az Európai Parlament tagjai – az uniós választópolgárok által ötévente közvetlenül megválasztott képviselők – a polgárok
érdekeit képviselik. A Parlament az Európai Unió Tanácsa (röviden: a Tanács) mellett az Unió egyik legfontosabb jogalkotó
intézménye.
A Parlament három fő feladatot lát el. Ezek a következők:
 a Tanáccsal együtt megvitatja és elfogadja az európai jogszabályokat és költségvetést;
 a demokratikus működés biztosítása érdekében ellenőrzi a többi uniós intézményt, különösen a Bizottságot (politikai
ellenőrzés);
 a Bizottság elnökének és az Ombudsmannak a megválasztása.
Az EP székhelye: elsődleges székhelye Strasbourg, itt tartják a plenáris üléseket évente 12x. Másodlagos székhely Brüsszel, ahol
a bizottsági üléseket tartják. Az EP titkársága Luxemburgban működik. Amikor az egyhetes plenáris ülések véget érnek
Strasbourgban, a Parlament teljes iratanyagát vissza kell szállítani Brüsszelbe. A Parlamentnek nincsen jogköre az alapító
szerződések rendelkezéseinek megváltoztatására, így a működés nem költséghatékony.

Az EP hatáskörei:
I. Önigazgatási hatáskör: szabadon választja meg tisztségviselőit, meghatározza struktúráját és elfogadja ügyrendjét, de
székhelye a szerződésben deklarált.
Euróó pajóg 1. 10 2014/15.
II.
Részvétel a jogalkotásban: Költségvetés, konzultatív, rendes.
III. Politikai ellenőrző szerep: Bizottság tagjainak meghallgatása, Bizottság elnökének személyére javaslat; jelentések,
beszámolók vizsgálata.

Az EP pártcsoportjai: az EP tagjai az európai népet képviselik. Az egyes országból megválasztott képviselők nem
honfitársaikkal ülnek egy csoportban, hanem a velük azonos politikai családhoz tartozó képviselőkkel. A pártcsoportok
megalakításának feltétele, hogy legalább 25 parlamenti képviselő csatlakozzon hozzá.
a. Európai Néppárt: az európai kereszténydemokrata pártokat egyesítő pártcsoport amely közösség a társadalmi szolidaritás, a
hagyományos erkölcsi értékek és a szociálisan korlátozott piacgazdaság értékeivel fémjelezhető. (12 magyar)
b. Szocialisták és Demokraták Haladó Szövetsége: az európai szociáldemokrata pártok lépviselők csoportja (4 magyar)
c. Európai Konzervatívok és Reformisták: a brit konzervatívok, euroszkeptikusok, szabad piaci elveket hirdető, atlantista
politikai irányzat
d. Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért: konzervatív liberálisok, szociál- liberálisok
e. Zöldek- Európai Szabad Szövetsége: környezetvédelem (2 magyar)
f. Egyesült Európai Baloldal- Északi Zöld Baloldal: a volt NDK kommunista utódpártja, cseh és görög kommunista pártok
integrációja
g. Szabadság és Demokrácia Európája: jobboldali euroszkeptikus pártcsoportosulás (brit Függetlenségi Párt, olasz Észak Liga)
h. Függetlenek (3 magyar)
Pártfegyelem van, de lehetséges a kiszavazás.
Szavazás:
 1979 óta közvetlen, általános, titkos, arányos választás 5 évente.
 A pontos szabályozás tagállami hatáskör. Fő szabály: arányosság (lehet listás vagy egyéni).
 20 ezer ajánlás kell a pártlistához, 5% a mandátum szerzési küszöb.
 Választásra jogosultak: uniós polgárok.
 Degresszíven arányos rendszer: a népesség arányában, de a kisebbek javára torzul (6-96 között).
Elnök:
1 képviselőcsoport vagy 40 képviselő javaslatára, a képviselők által leadott szavazatok abszolut többségével, több forduló is
lehetséges. 2,5 évre választják, 1x meghosszabbítható. 14 alelnöke van.
Feladata: irányítás, képviselet.
Szakbizottságok:
Szakmai előkészítő munka, plenáris ülések előkészítése, jogalkotási javaslatok kidolgozása, saját kezdeményezésű javaslatok.
A legfontosabb súlyú bizottságok: Belső piac és fogyasztóvédelem, Nemzetközi kereskedelem, Költségvetési Bizottság,
Regionális fejlesztési Bizottság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, Petíciós Bizottság, Külügyi Bizottság
Határozathozatal: egyszerű többség.
Nyelv: 24 hivatalos nyelv (3 közvetítő nyelvre fordítanak – angol, német, francia – onnan fordítanak tovább).

Demokrácia-deficit és európai parlamentarizmus: az uniós polgárok politikai értelemben nem képesek az Európai Unió
fejlődésének irányait oly mértékben meghatározni, mint ahogy azt a nemzeti politika szintjén tehetik. Az eltérő politikai
orientációkat követő pártszövetségek nem közvetítenek olyan felismerhetően különböző víziókat az Európai Unió fejlődéséről,
hogy az adott politikai irányzat támogatása révén mennyiben tudnának változtatni a működésén.
Ennek okai:
 az uniós porondon nem találkozunk európai szintű pártokkal, csupán pártszövetségekkel,
 az EP az Unió legfőbb végrehajtó szerveként működő EB összetételét is csak korlátozott módon tudja befolyásolni, nincs
egyértelmű politikai összefüggés az európai parlamenti választások eredménye és az annak reményében létrejövő új
Európai Bizottság összetétele között (listákra szavazunk),
 az EB-ban a biztosokat a nemzeti kormányok jelölik, amelynek következtében a Bizottság politikai összetétele sokszínű,
így az újabb Bizottságok nem tudnak eltérő politikai irányzatot szabni Európa fejlődésének
 az Európai Unióban általában túlzottan sok tisztségre kerülnek európai vezetők választás hiányában, akik ezáltal kellő
demokratikus kontroll nélkül végzik a tevékenységüket.
Az uniós polgárok nem látják át, hogy mi folyik az Unió berkein belül, még kevésbé tudják befolyásolni annak működési rendjét.

13. Az Európai Ombudsman

Az ombudsman az uniós polgárok, vállalkozások és szervezetek által benyújtott panaszokat vizsgálja ki: segít feltárni a hivatali
visszásságokat, vagyis azokat az eseteket, amikor az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek nem járnak el
jogszerűen, nem tartják tiszteletben a jó közigazgatás alapelveit, illetve megsértik az emberi jogokat. Hivatali visszásságnak
minősül többek között: a méltánytalanság, a diszkrimináció, a hatáskörrel való visszaélés, a tájékoztatás elmulasztása vagy
megtagadása, az indokolatlan késedelem, az eljárási rend figyelmen kívül hagyása.

Megválasztása:
Minden újonnan hivatalba lépő Európai Parlament egyik első feladata az európai ombudsman megválasztása. Az európai
ombudsmant a Parlament nevezi ki a parlamenti ciklus időtartamára. Független tisztségviselőként végzi feladatát, megbízatása
megújítható.
Euróó pajóg 1. 11 2014/15.

Mi nem tartozik az ombudsman feladatai közé?

Az ombudsman nem indíthat vizsgálatot a következő esetekben:
 az uniós tagországok nemzeti, regionális, illetve helyi hatóságai (kormányhivatalok, állami ügynökségek és helyi
önkormányzatok) elleni panaszok, ideértve azokat az eseteket is, amikor a panasz uniós üggyel kapcsolatos;
 a nemzeti bíróságok, illetve ombudsmanok tevékenysége – az európai ombudsman nem tekinthető fellebbviteli szervnek a
nemzeti bíróságok és a nemzeti ombudsmanok által hozott határozatok tekintetében;
 vállalkozások vagy magánszemélyek ellen irányuló panaszok.

A panaszokat mindenki jogosult a saját anyanyelvén benyújtani. Amennyiben hivatali visszásságot állapít meg, felkeresi az
érintett személyt vagy intézményt. A bepanaszolt szervnek három hónap áll rendelkezésére, hogy kialakítsa álláspontját, melyet
meg kell küldenie az ombudsmannak. Az ügy lezártakor az ombudsman jelentést tesz a Parlamentnek, amit megküld az érintett
szervnek is, illetve tájékoztatja a panaszost is.

14. Az Európai Bizotság összetétele és tagjainak a kinevezési eljárása.

Megbízatásuk megszűnésének okai.
Az Európai Bizotság elleni bizalmatlansági indítvány.

Elnök:
Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács
minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan.
Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többségi
támogatást, az Európai Tanács minősített többséggel egy hónapon belül új jelöltet javasol, akit az Európai Parlament
ugyanezen eljárás szerint választ meg.
A Tanács a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja az azon további személyeket tartalmazó listát, akiket a
Bizottság tagjaivá kíván kinevezni
Az elnöknek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottság többi tagjának mint testületnek a
jóváhagyásáról az Európai Parlament szavaz. E jóváhagyás alapján a Bizottságot az Európai Tanács nevezi ki minősített
többséggel.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke Jean-Claude Juncker.

Az egyes uniós tagállamokból kinevezett 28 biztos ötéves hivatali ideje alatt a Bizottság politikai vezetését látja el. Minden biztos
az elnök által meghatározott, saját szakpolitikai területért felelős.
A Bizottság tagjai:
 a kormányok jelölik, de az EB elnökének egyetértési joga van,
 a tagállami jelöltekről a Tanács listát készít, amelynek elfogadásáról szintén a Tanács szavaz. A szavazás nem külön-külön,
hanem a biztosi lista egészéről történik. A tanács döntését követően a biztos-jelölteket az Európai Parlamentben is
meghallgatják az alkalmatlan jelöltek kiszűrése céljából. Ha egy jelölt megbukott a parlamenti meghallgatáson, jelzik az
adott tagállam kormányának, hogy más személy jelölése vált szükségessé, illetve előfordulhat az is, hogy a jelölt ilyen
esetben egy stratégiailag kevésbé jelentős posztra kap kinevezést.
 A jelöltek meghallgatása után az Európai Parlament a biztosokat és a bizottság elnökét együttesen, mint testületet a tagok
abszolút többségével megválasztja. Ezzel az EB elnyeri mandátumát. A Bizottság tagjai 5 évre kapják a kinevezésüket,
megbízatásuk meghosszabbítható.
 Minden biztosnak van meghatározott feladatköre és felelősségi területe, melyen irányítást gyakorol, önállóan eljár és
dönt.
A biztosi megbízatás megszűnésének okai: 5 éves hivatali idő lejárta, a biztos halála, lemondása, felmentés, a Bizottság elnökének
felhívására történő lemondással.

Hivatali idejük alatt elszámoltathatóak a Parlament felé, amely egyedül jogosult a Bizottság feloszlatására.

A Bizottság testületi elmozdítása: bizalmatlansági indítvány az európai jogban is felhívható: az EP az EB egészét

bizalmatlansági indítvánnyal kollektív módon elmozdíthatja. A sikeres bizalmatlansági indítványhoz az EP tagjai többségének
valamint a jelenlévő tagok kétharmadának igenlő szavazata szükséges.
Az egyes biztosok lemondatása:
 a Bizottság elnökének felszólítására bármelyik biztos köteles lemondani, emellett a Bizottság elnökének joga van az EB
bármely tagját megfosztani az eredetileg rábízott feladatkörtől.
 ha az Európai Bíróság megállapítja, hogy időközben olyan változások következtek be, amelyek miatt az adott biztos már
nem felelne meg a kinevezési feltételeknek

15. Az Európai Bizotság működése és hatásköre

Az EB működése: az EB az Európai Unió intézményrendszerében az Unió akaratát, érdekeit, politikáját hivatott kifejezni.
Szupranacionális intézmény. A biztosok kizárólag az Európai Unió érdekeinek figyelembevételével kötelesek eljárni. Székhelye
Euróó pajóg 1. 12 2014/15.
Brüsszelben található, a hivatali apparátus egy része Luxemburgban, valamint számos egyéb Unión belüli illetve kívüli helyszínen
tevékenykedik.
Az Unió Brüsszelben működő, a tagállamoktól független biztosokból álló legfőbb döntés-előkészítő és végrehajtó szerve,
mely átruházott jogkörében jogalkotást is végez.
A Bizottság az EU egészének érdekeit képviseli és támogatja. A következő tevékenységek útján felügyeli és hajtja végre az uniós
szakpolitikákat:
 új jogszabályokra vonatkozó javaslatok benyújtása a Parlamentnek és a Tanácsnak
 az EU költségvetésének az irányítása és a finanszírozás elosztása
 az uniós jogszabályok végrehajtása (a Bírósággal együtt)
 az EU nemzetközi képviselete, például az EU és más országok közötti megállapodásokra vonatkozó tárgyalások
lebonyolítása.

Az EB feladat- és hatáskörei:
Az Uniós Szerződések őre: legfontosabb feladata, hogy a megalkotott jogszabályoknak a címzettek részéről történő betartásának
ellenőrzése.
A fejlődés motorja: az EB az európai jog előkészítésében kulcsszerepet játszik. A Bizottságnak van kompetenciája ún. zöld
könyveket illetve fehér könyveket adni. A fehér könyv egy átfogó, stratégiai feladatok elvégzése előtt kibocsátott programfüzet,
míg a zöld könyv egy adott területet érintő jogszabálytervezeteknek a többé- kevésbé előzetes leírását adó, egyfajta vitaindító
dokumentum.
A Lisszaboni Szerződés óta egymillió uniós állampolgár jogszabályalkotást kezdeményezhet és ebben az esetben a Bizottság
köteles megalkotni a jogszabálytervezetet. A Parlament vagy a Tanács is kérheti az EB-t valamilyen jogszabálytervezet
megfogalmazására, a Bizottságra nézve kötelező ereje nincs.
A Bizottság jogalkotó hatásköre: néhány speciális területen az EB konkrét jogalkotási hatáskörrel rendelkezik. Ezekben a
kérdéskörökben az EB saját maga is kompetens rendeletek és irányelvek megalkotására. Az EB esetében a felhatalmazáson
alapuló jogi normák megalkotásával kapcsolatos hatáskör keretében a Bizottság származékos hatáskörrel rendelkezik a magasabb
szinten megalkotott rendeletek és irányelvek, azaz a Tanács és a Parlament együttműködése eredményeképpen elfogadott jogi
normák részletszabályainak kidolgozására. A felhatalmazáson alapuló jogi normák körének megjelenésével a másodlagos
jogforrások között is megállapítható egyfajta normahierarchia.
Az Európai Unió politikáinak és költségvetésének végrehajtása: Az EB-nak kezdeményező szerepe van az uniós költségvetést
illetően, a Bizottság készíti el a költségvetés első tervezetét. A Bizottságot a költségvetés végrehajtásában és a végrehajtás
ellenőrzésében is jelentős kompetenciák illetik meg. kezeli és felügyeli az uniós programokat és az uniós pénzügyi alapokat.
A mezőgazdasági politikával kapcsolatos feladatkör: az Európai Unió egy meghatározott, garantált áron felvásárolja az egyes
mezőgazdasági termékeket, amennyiben a termék kereskedelmi ára a piacon egy bizonyos szint alá esik.
A versenypolitikát érintő Bizottsági feladatok: az EB egyedi versenypiaci ügyekben konkrét határozatok kiadására jogosult. A
cél egy olyan rendszer létrehozása volt, amely biztosítja, hogy a belső piacon a verseny nem torzul. Beavatkozó eszközei között
elsősorban a szubvenció- és dömpingellenes intézkedéseket kell említeni.
Az Európai Unió nemzetközi színterén történő képviselete: az EB egyik alelnöke egyben az Európai Unió kül- és
biztonságpolitikai főképviselője. Ő irányítja az Európai Unió külügyi szolgálatát. A Bizottság képviseli az Európai Uniót az egyes
nemzetközi szervezetekben, mint például a WTO, az OECD vagy az ENSZ munkájában.
A Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik az EP felé. A parlamenti képviselők kérdéseire írásban vagy szóban
válaszadási kötelezettség terheli.

16. Az Európai Számvevőszék és az OLAF működése

Az Európai Számvevőszék az uniós pénzügyek ellenőrzésével foglalkozik. Feladata az EU pénzügyi irányításának a fejlesztése
és a közpénzek felhasználásáról történő jelentéstétel. Az intézményt 1975-ben hozták létre, székhelye Luxembourgban van.
Célkitűzés
Annak biztosítása céljából, hogy az uniós adófizetők a lehető legtöbbet kapják pénzükért cserébe, a Számvevőszéknek jogában áll
minden olyan személyt vagy szervezetet ellenőrizni (auditálni), aki vagy amely uniós forrásokat kezel. A Számvevőszék gyakran
végez helyszíni ellenőrzést. Megállapításairól jelentést nyújt be a Bizottságnak és az EU tagállami kormányainak. A
Számvevőszéknek magának jogi hatásköre nincs. Amennyiben ellenőrei csalást vagy szabálytalanságot tárnak fel, erről
tájékoztatják az OLAF-ot – az Európai Csalás Elleni Hivatalt.
Feladatok
A Számvevőszék egyik fő feladata, hogy éves jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az előző pénzügyi
évről (éves mentesítés). A Parlament alapos vizsgálatnak veti alá a Számvevőszék jelentését, mielőtt döntene arról, hogy
jóváhagyja-e a költségvetés Bizottság által történő kezelését.
A Számvevőszék emellett véleményt ad az EU pénzügyi jogszabályairól és arról, hogy milyen módon lehet hozzájárulni az EU
csalás elleni küzdelméhez.
Az ellenőrök gyakran végeznek ellenőrzést az uniós intézményekben, és az uniós forrásokkal gazdálkodó tagállamokban és
országokban. Bár a Számvevőszék munkája elsősorban olyan pénzeszközöket érint, amelyekért a Bizottság felelős, a bevétel és a
kiadás kezelésével gyakorlatilag 80%-ban a nemzeti hatóságok foglalkoznak.
Összetétel
A Számvevőszéknek a megfelelő munkavégzés érdekében teljesen függetlennek kell maradnia más intézményektől, azokkal
azonban folyamatos kapcsolatban áll.
Euróó pajóg 1. 13 2014/15.
A Számvevőszék uniós tagállamonként egy-egy tagból áll, akiket a Tanács nevez ki hatéves időtartamra (a kinevezés
megújítható). A tagok maguk közül választanak elnököt hároméves időtartamra (ez is megújítható megbízatás). Elnöke Klaus-
Leiner Lehne.

OLAF- Európai Csalás Elleni Hivatal:

Hármas küldetése van:
 védi az Európai Unió pénzügyi érdekeit azáltal, hogy kivizsgálja a csalást, a korrupciót és az egyéb jogellenes
cselekményeket;
 feltárja és kivizsgálja az uniós intézmények és szervek tagjai és dolgozói által elkövetett súlyos kötelességszegéseket,
melyek fegyelmi eljárást vagy büntetőeljárást vonhatnak maguk után;
 támogatja az uniós intézmények, és különösen az Európai Bizottság munkáját a csalások megelőzésére, illetve
felderítésére irányuló jogszabályok és szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában.

Az OLAF hozzájárul az uniós intézmények azon erőfeszítéseihez, melyekkel az adófizetők pénzének legcélszerűbb
felhasználásáról gondoskodnak.
Az OLAF költségvetési és igazgatási autonómiával rendelkezik, ami biztosítja működésének függetlenségét.
Az OLAF hatáskörében eljárva jogosult arra, hogy teljes függetlenséget élvezve:
 belső vizsgálatokat folytasson bármelyik európai intézménynél, illetve minden, az EU költségvetéséből finanszírozott
szervnél;
 külső vizsgálatokat folytasson a tagállamokban bárhol, ahol uniós pénzek forognak kockán. E célból az OLAF az adott
tagállam, illetve harmadik ország illetékes hatóságaival szoros együttműködésben helyszíni ellenőrzéseket és
vizsgálatokat végezhet a gazdasági szereplők telephelyein.
 kivizsgálja az EU költségvetését károsító csalásokat, valamint az uniós intézményekben előforduló korrupciós
cselekményeket és súlyos kötelezettségszegéseket, továbbá csalás elleni politikát dolgoz ki az EB számára.
1999-ben hozták létre.

17. A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank

A frankfurti (Németország) székhelyű Európai Központi Bank (EKB) az EU egységes valutájának, az eurónak a kezelésével és
az uniós árstabilitásnak a megőrzésével foglalkozik.
Az EKB feladata továbbá az EU gazdasági és monetáris politikai kereteinek meghatározása és a szakpolitika végrehajtása. Az
Európai Központi Bank európai uniós intézmény.
Célkitűzés
 az árstabilitás megőrzése (az infláció ellenőrzés alatt tartása), különösen az euróövezetben
 a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése, annak biztosításával, hogy a pénzügyi piacok és intézmények felügyelete
megfelelő legyen
Az Európai Központi Bank a 28 uniós tagállam központi bankjával dolgozik együtt, amelyekkel közösen alkotja a Központi
Bankok Európai Rendszerét (KBER).
Az Európai Központi Bank felel az euróövezet központi bankjai közötti szoros együttműködésért. Az eurót használó 18 ország
alkotta övezet másik neve az „eurózóna”. A bankok e kisebb csoportja az ún. „eurorendszer” keretein belül működnek együtt.
Feladatok
 az euróövezet főbb kamatlábainak rögzítése és a pénzkínálat ellenőrzése
 az euróövezet devizatartalékainak kezelése, az átváltási árfolyamok egyensúlyban tartása érdekében adott esetben
devizavétel vagy -eladás
 annak biztosítása, hogy a tagállami hatóságok megfelelően felügyeljék a pénzügyi piacokat és intézményeket, illetve
hogy a fizetési rendszerek zökkenőmentesen működjenek
 euróbankjegyek kibocsátásának engedélyezése az euróövezet országainak központi bankjai számára
 az ártendenciák nyomon követése, és annak értékelése, hogy ezek milyen mértékben jelentenek kockázatot az árstabilitás
szempontjából
Struktúra
Az EKB döntéshozatali szervei az alábbiak:
 az Igazgatóság a napi működést felügyeli. 6 tagja van (egy elnök, egy alelnök és négy további tag), akiket az euróövezet
országainak vezetői 8 évre neveznek ki.
 a Kormányzótanács meghatározza az euróövezet monetáris politikáját, és rögzíti azokat a kamatlábakat, amelyek szerint
a kereskedelmi bankok pénzt kölcsönözhetnek a Központi Banktól. A Kormányzótanácsot az Igazgatóság, valamint az
euróövezet 18 nemzeti központi bankjának a kormányzói alkotják.
 az Általános Tanács az EKB tanácsadói és koordinációs munkájában vesz részt, és segít az euróövezethez csatlakozni
kívánó országoknak a felkészülésben. Tagjai az EKB elnöke, alelnöke, valamint a 28 uniós tagállam nemzeti központi
bankjainak a kormányzói.
Az EKB teljes körű függetlenséget élvez. Sem az EKB, sem az eurórendszer nemzeti központi bankjai, sem ezek döntéshozatali
szerveinek a tagjai nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást más szervektől. Ezt az elvet valamennyi uniós intézménynek és
kormánynak is tiszteletben kell tartania.
Euróó pajóg 1. 14 2014/15.
A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) a tagállamok nemzeti központi bankjaiból és az EKB- ból áll. Ez a szervezet
az Európai Unió monetáris politikájának fő intézménye, mely elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Alapvető feladata az EU
monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása, a devizaműveletek végzése, a tagállamok hivatalos devizatartalékainak
tartása és kezelése, valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. Nincs önálló döntéshozó szervei,
működési feltételeit az EKB szervei biztosítják.
Az EKB a tagállamok nemzeti központi bankjainak tevékenysége útján biztosítja a KBER feladatainak ellátást. A nemzeti
központi bankok kötelesek az EKB rendeletei, határozatai, iránymutatásai és utasításai szerint cselekedni.

18. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizotság, a Régiók Bizotsága, Ügynökségek

Az európai munkaadók, munkavállalók és más érdekcsoportok az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságon (EGSZB)
keresztül adhatnak hangot az uniós ügyekkel kapcsolatos nézeteiknek. Tanácsadó szervről van szó, amely a nagyobb intézmények,
vagyis a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament számára ad véleményt.
Szerep
1957-ben jött létre az egységes piaccal kapcsolatos kérdések megvitatására szolgáló fórumként. Az EGSZB lehetővé teszi, hogy
az európai érdekcsoportok hivatalos keretek között is véleményt nyilváníthassanak az uniós jogalkotási javaslatokról.
Tagok
Az EGSZB-nek 353 tagja van, akik az európai gazdasági és szociális érdekcsoportokat képviselik. A tagokat a nemzeti kormányok
jelölik, és az Európai Unió Tanácsa nevezi ki ötéves időtartamra, amely meghosszabbítható. Az egyes országok népességüknek
megfelelően jelölhetnek tagokat. Az EGSZB tagjai díjazás nélkül végzik munkájukat.
A bizottsági tagok az alábbi három csoport valamelyikéhez tartoznak:
1. Munkaadók
2. Munkavállalók
3. Különféle érdekcsoportok (pl. mezőgazdasági termelők, fogyasztói csoportok)

A Régiók Bizottsága az európai uniós helyi és regionális hatóságokat képviselő tanácsadó szerv.
Szerepkör
Feladata, hogy az uniós jogszabályokkal kapcsolatos helyi és regionális álláspontokat érvényesítse. Ezt olyan módon teszi, hogy a
Bizottság javaslatairól jelentéseket (véleményeket) ad ki. A helyi és a regionális önkormányzatokat érintő (pl.
foglalkoztatáspolitikai, környezetvédelmi, oktatáspolitikai, közegészségügyi) uniós szintű döntéshozatal előtt a Bizottság, a
Tanács és a Parlament köteles konzultálni a Régiók Bizottságával.
Tagok
A Régiók Bizottságának jelenleg 353 tagja (és ugyanennyi póttagja) van, akik az EU 28 tagállamát képviselik. A tagokat és a
póttagokat a Tanács nevezi ki ötéves időtartamra, az uniós tagállamok javaslata alapján. Az egyes országok maguk dönthetnek az
őket képviselő tagokról, azonban küldöttségüknek tükröznie kell az ország politikai, földrajzi és regionális/helyi egyensúlyát.
Felépítés
A Régiók Bizottsága évente öt plenáris ülést tart az általános stratégia meghatározása, illetve vélemények elfogadása céljából. A
Régiók Bizottságán belül hat szakbizottság működik, amelyek más-más szakpolitikai területekkel foglalkoznak, és előkészítik a
plenáris üléseken megvitatandó véleményeket:
 Területi kohézió
 Gazdaság- és szociálpolitika
 Oktatás, ifjúság és kutatás
 Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy
 Uniós polgárság, kormányzás, intézményi és külügyek
 Természeti erőforrások
A Régiók Bizottsága fontos politikai kérdésekkel kapcsolatban állásfoglalásokat is kibocsát.
Az Európai Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés értelmében már a jogalkotási szakaszt megelőzően konzultálnia kell az európai
helyi és a regionális hatóságokkal és szövetségeikkel. A Régiók Bizottsága a helyi és a regionális hatóságok képviseletében
nagyon komoly feladatot kap ebben az eljárásban.
Azt követően, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatot tett, ismételten konzultálnia kell a Régiók Bizottságával, amennyiben a
javaslat olyan szakpolitikai területet érint, amely közvetlenül kihat a helyi és a regionális hatóságokra (pl. oktatás, egészségügy,
fogyasztóvédelem, környezetvédelem).

Ügynökségek: az EU ügynökségei az uniós intézményektől független, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervek, amelyeket
az uniós jog alapján, meghatározott feladatok elvégzése céljából hoztak létre.
Több mint 40 ügynökség működik EU-szerte, melyek a következő négy kategória valamelyikébe sorolhatók:
1. decentralizált ügynökségek
2. végrehajtó ügynökségek
3. EURATOM ügynökségek
4. az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT)

19. Az Európai Unió Bírósága: a Bíróság, a Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék összetétele, működési és döntéshozatali
elvei
Euróó pajóg 1. 15 2014/15.
A Bíróság az uniós jog értelmezésével foglalkozik, ezáltal pedig gondoskodik arról, hogy azt valamennyi uniós tagállamban
azonos módon alkalmazzák. Emellett az uniós kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitákat is rendezi.
Magánszemélyek, valamint vállalkozások és más szervezetek szintén fordulhatnak a Bírósághoz, ha véleményük szerint
valamelyik uniós intézmény megsértette a jogaikat. A Bíróság dönt a tagállamok vagy az intézmények valamelyik, illetve
valamely természetes vagy jogi személy által hozzá benyújtott keresetekkel elé terjesztett ügyekben, a nemzeti bíróságok kérésére
előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó
kérdésekről, dönt a Szerződésekben meghatározott egyéb esetekben.
 A Bíróságot uniós tagállamonként egy-egy bíró alkotja (28).
 A Bíróság munkáját kilenc főtanácsnok segíti, akiknek az a feladata, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben
indítványt terjesszenek elő.
 A bírákat és a főtanácsnokokat hatéves időtartamra nevezik ki. A megbízatás meghosszabbítható.
 Az uniós tagállamok kormányai közös megegyezéssel döntenek arról, hogy kit jelölnek ki.

A Lisszaboni szerződés óta a Törvényszék foglalkozik jogalkotási aktusok jogszerűségének felülvizsgálata, az uniós intézmények
által elmulasztott döntéshozatal, a kártérítési perek.
 A Törvényszéket tagállamonként legalább egy-egy bíró alkotja. A bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel
nevezik ki.
 Megbízásuk hat évre szól, és megújítható.
 A Törvényszék elnökét a bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra.
 A Bírósággal ellentétben a Törvényszéken nincsenek állandó főtanácsnokok. A főtanácsnok feladatkörét kivételesen egy
erre kijelölt bíró láthatja el.
 A Törvényszék öt- vagy háromtagú tanácsokban jár el, vagy - bizonyos esetekben - egyesbíróként eljárva határoz. Jogilag
különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben (tizenhárom bíróból álló) nagytanácsban, illetve teljes ülésben eljárva is
határozhat. A Törvényszék az ügyek több mint 80% ában háromfős tanácsban eljárva határoz.

Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogvitákkal az EU Közszolgálati Törvényszéke (különös hatáskörű törvényszék)
fóglalkózik.
 Közszolgálati Törvényszék hét, a Tanács által hat évre kinevezett bíróból áll, akiknek megbízatása megújítható, és akik a
pályázati felhívást, majd egy e célból létrehozott bizottság véleményét követően kerülnek kinevezésre.
 A bíráknak az említett bizottság javaslata alapján történő kinevezése során a Tanács ügyel a Közszolgálati Törvényszék
földrajzi szempontból kiegyensúlyozott összetételére és a nemzeti jogrendszerek lehető legszélesebb képviseletére.
 A Közszolgálati Törvényszék bírái három évre maguk közül választják elnöküket, aki újraválasztható.
 A Közszolgálati Törvényszék három bíróból álló tanácsban ülésezik. Amennyiben azonban az általuk vizsgált jogi kérdés
nehézsége vagy jelentősége indokolttá teszi, az ügyet a teljes ülés elé lehet utalni. Ezenkívül az eljárási szabályzatában
meghatározott esetekben a Közszolgálati Törvényszék ötfős tanácsban vagy egyesbíróként eljárva is ítélkezhet.

20. A Bíróság és a Törvényszék hatásköre.

A Közszolgálati Törvényszék hatásköre és fellebbezés a határozataival szemben

Az Európai Unió Bírósága

 felülvizsgálja az Európai Unió intézményei jogi aktusainak jogszerűségét,
 gondoskodik arról, hogy a tagállamok teljesítsék a Szerződésekből eredő kötelezettségeiket, és
 a nemzeti bíróságok kérelmére értelmezi az uniós jogot.
Az Európai Unió igazságügyi hatóságaként a tagállami bíróságokkal együttműködve gondoskodik az uniós jog egységes
értelmezéséről és alkalmazásáról.
A Bíróság az elé terjesztett ügyekben ítélkezik. Az öt legjellemzőbb ügytípus a következő:
 előzetes döntéshozatal iránti kérelem – amikor a nemzeti bíróságok valamelyike egy uniós jogkérdés értelmezésére kéri
fel a Bíróságot;
 kötelezettségszegés miatt indított kereset – az uniós kormányok valamelyike ellen az uniós jog alkalmazásának
elmulasztása miatt indított eljárás;
 megsemmisítés iránti kereset – olyan uniós jogszabályokat illetően, amelyek a kereset benyújtója szerint sértik az uniós
szerződéseket vagy az alapvető jogokat;
 intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – uniós intézmények ellen kötelező döntéshozatal elmulasztása esetén
indított eljárás;
 közvetlen kereset – magánszemélyek, valamint vállalkozások és egyéb szervezetek által uniós döntések vagy
intézkedések miatt benyújtott keresetek.

A Törvényszék hatáskörébe tartoznak az alábbi ügyek:

 a természetes és jogi személyek által benyújtott közvetlen keresetek, amelyek az Európai Unió intézményeinek,
szerveinek és hivatalainak határozatai ellen, illetve rendeleti jellegű jogi aktusok ellen irányulnak, valamint amelyek
tárgya valamelyik intézmény, szerv vagy hivatal mulasztása;
 a tagállamok által a Bizottság ellen benyújtott keresetek;
 a tagállamok által a Tanács ellen benyújtott, az állami támogatások, a kereskedelemkorlátozó intézkedések (dömping)
Euróó pajóg 1. 16 2014/15.
területét érintő keresetek, valamint azon intézkedések ellen benyújtott keresetek, amelyeket a Tanács végrehajtási
jogkörében eljárva hozott;
 az Európai Unió intézményei vagy azok alkalmazottai által okozott kár megtérítésére irányuló keresetek;
 az Európai Unió által kötött, kifejezetten a Törvényszék hatáskörét kikötő szerződésre vonatkozó jogviták;
 a közösségi védjegyekkel kapcsolatos keresetek;
 az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke által hozott határozatok ellen - kizárólag jogkérdésekre vonatkozóan -
benyújtott fellebbezések.
 a Közösségi Növényfajta-hivatal, illetve az Európai Vegyianyag-ügynökség által hozott határozatok ellen benyújtott
keresetek.
A Törvényszék által hozott határozatok ellen - két hónapon belül és kizárólag jogkérdésekben - a Bírósághoz lehet fellebbezést
benyújtani.

A Közszolgálati Törvényszék hatásköre arra terjed ki, hogy

 első fokon döntsön az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban (munkaviszony, társadalombiztosítási rendszerrel
kapcsolatos kérdések),
 valamely szerv és annak alkalmazottai között kialakult vitákban, amennyiben az érintett szerv alapító okirata az Európai
Unió Bíróságának illetékességét kötötte ki a jogvitái rendezésére (Europolon, vagy az Európai Beruházási Bankon belüli
jogviták esetében).
A Közszolgálati Törvényszék által hozott határozatok ellen a határozat meghozatalától számított két hónapon belül csak
jogkérdésre vonatkozóan lehet fellebbezni a Törvényszékhez. A Törvényszéknek a fellebbezési eljárásban hozott határozatai ellen
pedig kivételes esetben felülvizsgálati eljárást lehet indítani a Bíróság előtt.

21. A Bíróság előtti eljárás főbb szabályai: Az Európai Bíróság eljárási rendje;
Az ítéletek végrehajtása

A bírósági eljárásoknak két alapvető kategóriáját különböztethetjük meg:

 egyfokú döntéshozatali eljárások: kizárólag az Európai Bíróság előtt folyik az eljárás, pl. előzetes döntéshozatali eljárás, a
tagállamok elleni kötelezettségszegési eljárás
 többfokú döntéshozatali eljárások: az Európai Törvényszék jár el, majd fellebbezés folytán kerül az ügy az Európai
Bíróságra
A Bíróság eljárásának nyelve változó, általában a felperes választásán múlik. A Bíróságnak munkanyelve a francia, de az Európai
Unió valamennyi nyelve hivatalos nyelve.
Nincsen kizárt bíró az Európai Bíróság előtti eljárások során. A nemzetközi bíróságok figyelemmel vannak az eljáró bírák
nemzetiségére.
Az eljárás szakaszai:
 írásbeli szakasz: az eljárás szakaszai hasonlóak a hagyományos bírósági eljáráshoz, a felperes benyújtja a keresetlevelet,
amire válaszul az alperes ellenkeresetet terjeszthet elő. Ezekre válasz és viszontválasz következik az írásos szakaszban.
 szóbeli szakasz: során az előadó bíró foglalja össze az írásos szakasz lényegét, majd a szóbeli szakasz befejezésekor a
főtanácsnok előadja indokolt véleményét. Az eljárás szóbeli szakasz befejezésekor előadja indokolt véleményét. Az
eljárás szóbeli szakaszában a Bíróság tanúkat, szakértőket hallgathat meg, okirati és egyéb bizonyítékok felhasználásával
segítheti elő a tényállás feltárását.
 határozathozatal: az előadó bíró kikéri az eljáró tanács tagjainak véleményét az ítélettervezetre vonatkozóan, ha
szükséges, a Bíróság előkészítő ülést tart. Az előadó bíró elkészítette az ítélet tervezetét, a bírák ez alapján megvitatják az
ügyet, és titkos szavazással meghozzák döntésüket. A határozat megszületéséhez többségi döntés szükséges. Az ítéletet
nyilvános ítélethirdetésen ismertetik és közzéteszik az Európai Bíróságok Határozatának Tárában is.
 fellebbezés- felülvizsgálat: a Közszolgálati Törvényszékről fellebbezést lehet benyújtani az Európai Törvényszékre,
valamint ha az ügy első fokom az Európai Törvényszéken indul, akkor a Törvényszékről az Európai Bíróságra.
Fellebbezni csak jogkérdésben lehet. Főszabály szerint a magasabb fokú bíróság ítéletet hoz, azonban ha bármely okból
nem tud határozatot alkotni, akkor megsemmisíti az első fokon eljáró bíróság döntését, és egyben iránymutatást ad arra
vonatkozóan, hogy a megismételt eljárás során milyen szempontokat kell az első fokon eljáró bíróságnak szem előtt
tartania. A felülvizsgálat a vezető főtanácsnok indítványára az Európai Bíróság felülvizsgálhatja az ítéletet a kihirdetést
követő egy hónapon belül, ha az az európai joggal nincs összhangban. A Bíróság a felülvizsgálat eredményeként az
ítéletet módosíthatja, vagy hatályon kívül helyezheti.

A Közszolgálati Törvényszék az eljárás bármely szakaszában megkísérelheti előmozdítani a jogvita felek közötti egyezség útján
történő rendezését.
A Közszolgálati Törvényszék előtt indult eljárás a megtámadott jogi aktus végrehajtására nézve nem bír halasztó hatállyal. A
Közszolgálati Törvényszék ugyanakkor elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését, illetve egyéb ideiglenes intézkedésekről is
rendelkezhet. A Közszolgálati Törvényszék elnöke vagy adott esetben egy másik bíró – ideiglenes intézkedésről határozó bírói
minőségében – indokolással ellátott végzéssel határozhat az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről. Ideiglenes intézkedésre csak
az alábbi három feltétel fennállásakor van lehetőség:
1. az alapügy keresetének első látásra megalapozottnak kell tűnnie;
2. a kérelmező köteles igazolni az intézkedések sürgősségét, amelyek hiányában őt súlyos és helyrehozhatatlan kár érné;
3. az ideiglenes intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a felek érdeke és a közérdek közötti egyensúly megteremtésére.
Euróó pajóg 1. 17 2014/15.
A végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre a Közszolgálati Törvényszéknek az ügy
érdemében hozandó határozata tartalmát. Mindemellett e végzés ellen a Törvényszék elnökéhez lehet fellebbezni.

22. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása.

Az előzetes döntéshozatali eljárás: annak a kompromisszumos megoldásnak a szükségszerű következménye, hogy az EU

tagállamai az alapításkor nem hoztak létre egy, a tagállamoktól független bírósági szervezetrendszert, hanem az ilyen
követeléseket a nemzeti bíróságok előtt lehet és kell érvényesíteni. Cél: az uniós jogot minden tagállam bírósága egységesen
értelmezze és alkalmazza.
Az európai jog közvetett hatályának nevezzük (nem tekinthető az európai jog értelmezésének):
 a tagállami bíró az alacsonyabb rendű tagállami szabály helyett a magasabb rendű uniós jogszabályt alkalmazza
 ha a nemzeti bíró a belső jogi szabályokat az uniós jog fényében értelmezi
Ha egy nemzeti eljárás során az európai jog értelmezésének kérdése merül fel, akkor a tagállami bíró köteles felfüggeszteni az
előtte folyó eljárást, és az ügyet az Európai Bíróság elé terjeszteni.

Az eljárás menete: nem egy kontradiktórius eljárás, az EuB előtt nincsen alperes és felperes
 a tagállami bírónak röviden össze kell foglalnia az esetet, le kell írnia a hatályos nemzeti jogi hátteret
 egy absztrakt európajogi jogértelmezési kérdést tesz fel, és erre vár választ az Európai Bíróságtól
 az EuB a körülmények megfelelő vizsgálata után hozza meg a döntését. A Bíróság a szokásos eljárásban tárgyalja az
ügyet. Az előzetes döntéshozatali eljárást mindig a legfelsőbb európai fórum, az Európai Bíróság tárgyalja
 a Bíróság ítéletet hoz az elé terjesztett jogértelmezési kérdésben, az ügy visszakerül a tagállami bírósághoz

Az alábbi tárgykörben lehet előzetes döntést kérni az EB-tól:

 a Szerződések értelmezése
 az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése

Kötelező az Európai Bírósághoz fordulni: ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel az
európajogi jogértelmezési kérdés, amelynek határozatai ellen a belső jog értelmében nincsen jogorvoslati lehetőség.

Nem kötelező az előzetes döntéshozatali eljárás megindítása:

 acte clair (tiszta ügy) doktrína: ha valamelyik fél az ügyben olyan egyszerű, tiszta, világos európajogi értelmezési
problémát vet föl, amely magától értetődő választ von maga után, akkor megszűnik a tagállami bíró előterjesztési
kötelezettsége
 acte éclair (tisztázott ügy) doktrína: arra a helyzetre utal, amikor egy hasonló vagy azonos absztrakt jogkérdésben az
Európai Bíróság már állást foglalt, ennek következtében még egyszer ugyanazt a jogértelmezési kérdést nem kell feltenni
a Bíróságnak.

Beavatkozók: mielőtt az eljárás az Európai Bíróság előtt megindulna, a tagállami bíró által előzetes döntéshozatali eljárásra
bocsátott kérdést az Európai Unió hivatalos lapjában közzéteszi. Az egyes tagállamok Igazságügyi Minisztériumainak Európajogi
osztályai figyelik ezeket a jogi kérdéseket, és amennyiben úgy látják, hogy az országuk jelentős érdekeit érintheti, akkor az adott
tagállam számár érdemes lehet már a bírósági eljárás során beavatkozóként fellépni, és kifejteni a saját jogi érveit.

Mi tekinthető bírói szervnek a 267. cikk szempontjából az alábbi tényezőket veszi figyelembe annak mérlegelésekor, hogy az
előzetes döntést kérő szerv bírói szervnek minősül-e:
 a szervet a jog állította-e fel
 állandó jellegű-e
 döntése kötelező-e
 eljárása kontradiktórius-e
 a szerv független-e
 jogot alkalmaz-e.
A gyorsított előzetes döntéshozatali eljárás: a megadott körülmények alátámasztják-e az előzetes döntéshozatalra utal ügy
rendkívüli sürgősségét. Az elnök a nemzeti bíróság kérésére, az eljáró bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően
kivételes határozhat így. Azonnal kitűzi a tárgyalást, 15 napos határidőn belül lehet beadványokat, észrevételeket benyújtani
lényeges jogkérdésekre vonatkozóan.

A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége egyike azon
területeknek, amelyre vonatkozóan az utóbbi években fokozott jogalkotási tevékenység alakult ki. Olyan jogszabályok kerültek
ennek során elfogadásra, amelyek olykor a nemzeti bíróságok előtt a közösségi jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó
kényes kérdéseket vethetnek fel. Célja lehetővé tenni a Bíróság számára, hogy lényegesen rövidebb idő alatt bírálja el a
szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozó legérzékenyebb kérdéseket (fogvatartott vagy szabadságától
megfosztott személy esetén, szülői felügyeletre, gyermekelhelyezésre vonatkozó jogvita során).

23. A semmisségi eljárás

Euróó pajóg 1. 18 2014/15.
Az EuB egyik legfontosabb, garanciális jellegű eljárását szabályozza, amennyiben lehetővé teszi az uniós jogi normák
jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát, ami a tagállamok közös alkotmányos hagyományain alapuló általános jogelv. Az EuB
kifejtette, hogy az Unió egy olyan közösséget jelent, ahol sem az intézmények, sem pedig a tagállamok nem mentesülnek annak
vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek-e a Szerződéseknek. A semmisségi eljárás egyfajta kvázi alkotmánybíráskodás az
Európai Bíróság részéről, az eljárás célja az, hogy a Bíróság kimondja az adott jogi aktusról, hogy annak elfogadási módja vagy
tartalma elsődleges jogba ütközik.
Ha sikerrel indítják meg az eljárást, akkor erga omnes hatállyal és ex nunc, azaz a jogszabály megalkotására visszamenő
időponttal semmisíti meg a jogszabályt az Európai Bíróság. Kasszációs jogkör, nem revíziós.

A semmisségi eljárás keretében megtámadható aktusok:

 a jogalkotási aktusok
 a Tanács, a Bizottságok és az Európai Központi Bank jogi aktusai, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket
 az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással bíró aktusai
 az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok
Mindemellett a Szerződésben említett aktusok felsorolása nem taxatív jellegű.

A keresetindítására jogosultak köre:

 privilegizált keresetindításra jogosultak: a tagállamok, az Európai Parlament, Tanács és a Bizottság, amelyek nem
kötelesek konkrét vagy saját érdeksérelmet igazolni
 kvázi privilegizált keresetindítók: a Számvevőszék, az Európai Központi Bank és a Régiók Bizottsága előjogaik
megóvása érdekében indíthatnak keresetet
 nem privilegizált keresetindítók: bármely természetes személy vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett vagy az
őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktus ellen, valamint az őt közvetlenül érintő és végrehajtási intézkedéseket
nem tartalmazó rendeleti jellegű jogi aktusok ellen.

A közvetlen és személyes érintettséget az ún. Plaumann- teszt segítségével tisztázhatjuk.

Az érintettség követelménye azt kívánja meg, hogy a kifogásolt uniós jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a magánszemélyek
jogi helyzetére, és annak végrehajtása során a hatóságoknak ne legyen mérlegelési lehetőségük. A magánszemély jogi helyzetét
érintő hatásnak közvetlenül az uniós jogi aktusból kell származnia, nem pedig valamilyen végrehajtási intézkedésből. A közvetlen
érintettség azonban akkor is fennállhat, ha a címzett tagállamnak van ugyan mérlegelési joga a végrehajtás tekintetében, ez
azonban csak hipotetikus, azaz a tagállam biztosan végrehajtja az uniós jogi aktust, élni kíván az abban biztosított lehetőséggel

Semmisségi alapok:
 hatáskör hiánya
 tárgyi, területi, személyi
 korlátozott felhatalmazás elve
 intézményi egyensúly
 lényeges eljárási szabályok megsértése
 nélküle a tartalma lényegesen más lett volna
 EP konzultációs joga
 információk bizalmas kezelése
 címzettek meghallgatása
 az EUMSZ v. az alkalmazására vonatkozó jogi rendelkezés megsértése (anyagi jogszabálysértések)
 hatáskörrel való visszaélés

24. A mulasztási eljárás

A semmisségi eljárás és a mulasztási eljárás ugyanazt a célt szolgálja: az uniós intézmények törvényes működésének
ellenőrzését. A különbség az, hogy míg az előbbi a végtermék, a meghozott jogi norma oldaláról teszi lehetővé a törvényességi
kontrollt, addig az utóbbi az intézmények törvénytelen hallgatása ellen teszi lehetővé a fellépést.

A mulasztási eljárás főszabály szerint a Törvényszék hatáskörébe tartozik. 2 kivétel:

 bírói különtanácsok
 alapokmány állapít meg a Bíróság javára eltérő rendelkezést

Az Európai Parlament, az Európai Tanács, az Európai Unió Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank mulasztása esetén
a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel fordulhatnak az Európai Bírósághoz a jogsértés megállapítása iránt. Erre
akkor van lehetőség, ha a döntéshozatal elmulasztása a Szerződések megsértésével valósul meg, a Szerződések rendelkezése
ellenére a jogszabály megalkotására vagy az adott jogi lépés megtételére nem került sor.
Az eljárás megindítása előtt a 265. cikk előírása szerint kötelező kéthónapos határidő kitűzése mellett felhívni az intézményt, hogy
a mulasztását pótolja. Ha a mulasztó szerv ezen határidőn belül nem foglal állást, akkor a keresetet további két hónapon belül meg
lehet indítani. A 265. cikk szabályai azonban járulékos jellegűek: amennyiben az uniós intézmény, amellyel szemben a
Euróó pajóg 1. 19 2014/15.
döntéshozatal elmulasztása felmerült, mégis meghozza a határkörébe tartozó jogi normát, a mulasztási eljárás megindításának
nincs helye.

Mulasztási eljárást lehet indítani, ha a Bizottság a költségvetés tervezetét nem készíti el. Ilyen esetben a Parlament mulasztási
eljárást indíthat a Bizottság ellen és ezután már a Bíróság fogja kötelezni a Bizottságot arra, hogy a mulasztását orvosolja.

A keresetindításra jogosultak köre:

 privilegizált keresetindítók: a tagállamok, a Parlament, az Európa Tanács, a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi
Bank
 nem privilegizált keresetindítók: bármely természetes vagy jogi személy panasszal fordulhat az Európai Bírósághoz, ha
az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott meghozni valamely neki címzendő jogi aktust, az
ajánlások és vélemények kivételével

25. A kötelezetségszegési eljárás

Két típusát különböztetjük meg:

 az Európai Bizottság indítja a tagállamokkal szemben, ha azok megszegik a Szerződésekből fakadó valamely
kötelezettségüket,
 az európai jogból fakadó kötelezettségek megszegése miatt az egyik tagállam a másik tagállammal szemben indít eljárást
az Európai Bíróság előtt

A Bizottság által tagállamok jogsértés miatt indított eljárás:

 a tagállamok az Európai Unió intézményei által alkotott irányelveket implementálják a tagállami jogba, megfelelő jogi
változtatásokat hozzanak létre az uniós direktívákkal összhangban.
 a tagállamok ne mulasszák el annak bejelentését, hogy végrehajtották az európai jog tagállami implementációját
 az a célkitűzés vezérelte a cikk megszövegezőit, hogy a tagállamok az irányelvek átültetése során gondoskodjanak arról,
hogy az így megvalósuló belső jogi jogszabály-módosítások ne ütközzenek az európai jogba
Az eljárás akkor indulhat meg, ha az Európai Bizottság tudomást szerez arról, hogy egy tagállam jogrendszerében nem történt
meg egy uniós norma implementációja, vagy olyan jogszabályt fogadtak el, amely ellentétes az uniós joggal.
Az eljárás menete:
 az Európai Bizottság informális úton tájékozódik, megkeresi az adott tagállam által az Európai Unióhoz akkreditált
nagykövetség vezetőjét
 informális levelet küld a tagállam részére, amelyben további felvilágosítást, tájékoztatást kér a problémával kapcsolatban.
A közlés pro forma lehetőséget ad arra, hogy a tagállam próbáljon kimentési okokkal, vagy bármilyen explanációval
szolgálni, hogy miért sértette meg az uniós jogot
 a Bizottság ún. indokolt véleményt küld a tagállamnak, amelyben feltárja, hogy véleménye szerint milyen ténykérdések
és jogkérdések merülnek fel a konkrét ügyben és határidő kitűzése mellett felhívja a tagállamot a jogsértés orvoslására
 ha a tagállam a határidőn belül nem ad adekvát választ és nem tesz eleget az indokolt véleményben foglaltaknak, akkor a
Bizottság dönthet arról, hogy az ügyet az Európai Bíróság elé viszi.
 ha még ezután is passzív marad a tagállam, és nem orvosolja a jogsértést akkor az Európai Bizottság újabb keresetet indít

A tagállamok által más tagállamok uniós jogsértésének megállapítása iránt indított eljárás: amennyiben egy tagállam azt
észleli, hogy egy másik tagállam megsérti az uniós jogot, és ez a jogsértés valamilyen okból az ő érdekeivel szemben áll, akkor az
esetek többségében az Európai Bizottságot tájékoztatja a jogsértésről. Ha a Bizottság hivatalos tudomást szerez a tagállami
jogsértésről, akkor megindítja a 258. cikk szerinti eljárást. (pl. Sólyom ügy)
Az eljárásnak két lépcsője van:
 a tagállamnak a kereset benyújtása előtt a Bizottsághoz kell fordulnia, amely köteles állást foglalni arról, hogy a másik
tagállam vajon megsértette-e a Szerződésből folyó valamely kötelezettségét
 a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett államoknak arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban vagy írásban
nyilatkozzanak, majd ebben az eljárási típusban is indoklással ellátott véleményt ad ki. Ha a Bizottság az ügy
előterjesztésétől számított 3 hónapon belül nem nyilatkozik, a vélemény hiányától függetlenül is a Bírósághoz lehet
fordulni. A bíróság hozza meg a végső döntést a tagállam kötelezettségszegésre vonatkozóan. Ha ítéletében elmarasztalja
a tagállamot, egyúttal kötelezi a jogsértő magatartás megszüntetésére.

26. Az EU szupranacionális jellege, az EU jog, mint a nemzetközi jog sajátos rendszere

Az uniós jog egységes, autonóm rendszert alkot. Az Európai Unió jogrendszere sajátos, sui generis jogrend.
Egyszerre önálló és származékos. A tagállamok jogalkotási szuverenitásuk egy részét a Szerződésekben az Unióra ruházták és
felhatalmazást adtak az uniós intézmények (Tanács, Parlament, Bizottság) számára, hogy az uniós jogban szabályozott, sajátos
döntéshozatali eljárások szerint egy a tagállami jogrendszer felett álló – szupranacionális – közös jogot, egy ius commune
Europeát hozzanak létre.
Az uniós jog különbözik a nemzeti jogtól, egyben illeszkedik is a tagállamok belső jogába, egyaránt kötelező a tagállamokra és
magánszemélyekre, a tagállami jogalkalmazókra és a nemzeti bíróságokra.
Euróó pajóg 1. 20 2014/15.
A tagállami (nemzeti jog) és az uniós jog összhangját a jogközelítés különböző módszerei, a jogharmonizáció, a végrehajtást
segítő illeszkedési szabályok megalkotása, a jogegységesítés, valamint a tagállami jog az uniós jog viszonyát meghatározó
jogelvek biztosítják.
Az uniós jog sui generis jellegét a Costa ügyben 1965-ben hozott ítéletében értelmezte az Európai Bíróság: Az EGK Szerződés
önálló jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és amely a nemzeti
bíróságok számára kötelező. A Közösség saját intézményrendszerrel bír, saját jogi személyisége van, saját jogképessége és
képviseleti joga, és olyan valós hatalma, amely az államok szuverenitásának korlátozásából vagy az államok hatásköreinek a
Közösségre történő átruházásából származik.
A Lisszaboni Szerződés eredményeként a korábban csak a közösségi pillérekben létező koherens, közösségi jog helyébe egy
egységes uniós jog lépett, amely a kül-és biztonságpolitikai együttműködés kivételével valamennyi integrációs területen
általánossá tette a szupranacionális működési modellt és a szupranacionális uniós jogot.

EUSZ - 4. cikk
(2) Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely
elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi
önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását,
a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok
kizárólagos feladata marad.

27. Az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái.

EUSZ 4. cikk
1) Az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál
marad.
5. cikk
(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a
szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó.
(2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök
határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a
Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.
A hatáskör-átruházás elvének értelmében az EU kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein
belül járhat el a Szerződéses célkitűzések megvalósítása során. Azon területek, amelyről a tagállamok nem mondtak le valamely
Szerződésben, és ezáltal nem utaltak uniós hatáskörbe, tagállami kézben maradnak. Ezt az elvet szokás a korlátozott felhatalmazás
elvének is nevezni. A jogról való lemondást nem szabad kiterjesztően értelmezni. Az EU-nak nincsen általános jogalkotási
hatásköre, csak olyan vonatkozásban, illetve olyan mértékig rendelkezik jogalkotási kompetenciával, amennyiben arról a
tagállamok az Unió javára lemondtak. Az új hatáskörök átruházásához – hatáskörtranszfer – az alapító szerződések módosítása
szükséges.
Az uniós hatáskörök gyakorlásában érvényesülő elvek:
 Arányosság – az Unió sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez
szükséges.
 Szubszidiaritás – azokon a területeken, amik nem tartoznak kizárólagos hatáskörbe, az Unió csak akkor és annyiba jár el,
amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják
kielégítően megvalósítani.

Az uniós hatáskörök fajtái:

a.) Kizárólagos uniós hatáskör
b.) Megosztott hatáskör
c.) Támogató, összehangoló, kiegészítő hatáskör.
a.)
Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió
alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre
felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.
Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:
a) vámunió,
b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,
c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro,
d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében,
e) közös kereskedelempolitika.
Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely
uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a
közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.

b.)
Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind
az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket
Euróó pajóg 1. 21 2014/15.
csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan
mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének
gyakorlásáról.
Ide tartozik: belső piac, szociálpolitika, gazdasági- társadalmi és területi kohézió, mezőgazdaság és halászat, környezetvédelem,
fogyasztóvédelem, közlekedés, transzeurópai hálózatok, energiaügy.
Speciális szabályozás vonatkozik:
 A kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén.
 A fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén.
 A gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolása területén.
 A közös kül- és biztonságpolitika területén.

c.)
Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok
intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná
a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit.
Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai
nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre
vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg
Ebbe a hatáskörbe tartoznak az alábbi területek: az emberi egészség védelme és javítása, ipar, kultúra, idegenforgalom, oktatás,
szakképzés, ifjúság és sport, polgári védelem, igazgatási együttműködés.

28. Ráruházot, benne foglalt hatáskörök és a rugalmassági klauzula

Átruházott hatáskörök: egy adott területen a tagállamok hatáskör-átruházása nyomán az EU járhat el.

A benne foglalt, vagy beleértett hatáskörök elve: Meghatározott célok elérése érdekében az EU-t jogalkotási hatáskörrel
ruházták fel. Az EuB az ERTA ügyben kimondta, hogy minden olyan területen, ahol az Unió hatáskörrel rendelkezik,
feltételeznünk kell, hogy az EU-nak ehhez tartozó külső, külügyi hatásköre is van. Ez a külső hatáskör nemzetközi szervezetekben
való fellépést, nemzetközi szerződéskötési képességet takar. Az EU tehát nemzetközi dimenzióban is élhet a jogalkotási
hatáskörével, még abban az esetben is, ha erre a Szerződés kifejezetten nem utalt.

Szükséges hatáskör-az ún. rugalmassági klauzula (EUMSZ 352. cikk)

Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a
Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, a
Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag elfogadja a megfelelő
rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a
Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz.
A szubszidiaritás elve érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a nemzeti
parlamentek figyelmét azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak.
Az e cikken alapuló intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek
harmonizációját olyan területeken, amelyeken a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják.
Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául, és az e
cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkének
második bekezdésében megállapított határokat.

A szükséges hatáskör arra szolgál, hogy lehetővé tegye az EU intézkedését akkor is, ha az alapító szerződés erre kifejezetten nem
hatalmazza fel, de a szerződés valamely célja eléréséhez az Unió intézkedése szükséges. Mivel az EU itt nem rendelkezik külön
felhatalmazással az intézkedés meghozatalára, annak követelményei is szigorúbbak: a jogalkotásra csak egy speciális eljárás
keretében kerülhet sor, ahol a Tanács egyhangú döntése biztosítja a tagállamok teljes konszenzusát.

29. Az előfoglalás elve, a szubszidiaritás elve és az arányosság elve.

Előfoglalás (pre-emption):
Amennyiben az Unió gyakorolja jogalkotási hatáskörét és kimerítően szabályozza a megosztott hatáskörbe tartozó
területet, ezzel mintegy el is zárja a tagállamokat a jogalkotás lehetőségétől. Azt a helyzetet takarja, amikor valamely jogalkotási
kérdésben vagy területen a tagállamoknak nincs hatáskörük intézkedni. Az előfoglalás következhet az alapító szerződések
rendelkezéseiből, illetve lehet az uniós jogalkotás következménye is.

Az előfoglalásnak 2 válfaja van:

 kifejezett előfoglalás: valamely alapító szerződés rendelkezése kifejezetten előírja, hogy egy adott területen jogszabály
megalkotására kizárólag az EU-nak van hatásköre.
Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió
alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre
felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.
Euróó pajóg 1. 22 2014/15.

 hallgatólagos előfoglalás: nem utalja kifejezetten a terület szabályozását az Unió kizárólagos hatáskörébe, az uniós jog
elsőbbsége inkább a rendszer struktúrájából és céljaiból következik. Ilyen esetekben eredendően párhuzamos az EU és a
tagállamok jogalkotási hatásköre, de a tagállami jogalkotási szabadság több szempontból is korlátozott lehet:
o Szabályozási terület preempció: Ilyen esetekben hiába van párhuzamos hatásköre az EU-nak és a tagállamoknak,
a kérdéses területen az Unió olyan átfogó, minden részletre kiterjedő koherens szabályrendszert alkotott, amelyhez
képest a tagállamok bármely további intézkedése torzító hatást váltana ki, ezért kiegészítő tagállami jogalkotás nem
megengedett.
o Akadály preempció: Ilyen esetekben a tagállami jogszabály nem az uniós aktus konkrét rendelkezésével ellentétes,
hanem sokkal inkább veszélyezteti annak célját, zavarja annak megfelelő működését.
o Rendelkezések preempciója: Ilyen esetekben közvetlenül a tagállami és uniós jogszabályok rendelkezései között
áll fenn a normakonfliktus.

A szubszidiaritás elve
 A katolikus jogfilozófiában gyökerező jogelv, amely speciális értelmet nyert az európai jogban.
 Minden kérdést az állampolgárokhoz legközelebb lévő szinten kell szabályozni.
 Először a maastrichti szerződés emelte be az elsődleges jogba.
 Az elv szerint az uniós szabályozás párhuzamos hatáskörök esetében is csak akkor indokolt, ha eleget tesz a következő
konjunktív feltételeknek:
o a tagállam az adott jogi kérdést nem, vagy nem kellő hatékonysággal tudná csak állami szinten rendezni
o és a szabályozás céljai az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók
 Az elv biztosítja a tagállami jogalkotási hatáskör prioritását és garantálja, hogy az alapító szerződésben meghatározott
célok elérésére létrehozott EU csak a szükséges estekben lép fel.

Az arányosság elve:
Míg a szubszidiaritás elve azt mutatja meg, hogy milyen feltételekkel kerülhet sor uniós intézkedésre, az arányosság elve arra
szolgál, hogy kijelölje a jogszerű uniós intézkedés határait.
 Az arányosság elve alapján az Unió intézkedései sem tartalmilag, sem formailag nem terjeszkedhetnek túl az intézkedés
által elérni kívánt célhoz szükséges mértéken.
 Az elvet az uniós jogalkotó szervek kizárólagos, illetve párhuzamos jogalkotó hatáskör fennállta esetén is kötelesek szem
előtt tartani.

A Lisszaboni 2. sz. Jegyzőkönyv kiszélesíti a két elv hatókörét, miszerint azokat valamennyi uniós intézménynek biztosítania
kell, és részletes eljárásokat vezet be az elvek alkalmazására.

30. Az Európai Unió jogának közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei.

A közvetlen alkalmazhatóság.

Az uniós jog (korábban közösségi jog) közvetlen hatályának elve is az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységének
eredményeként alakult ki.
Az uniós jog egyértelmű és feltétel nélküli rendelkezéseinek a magánszemélyekre vonatozóan jogkeletkeztető hatásuk van
(alkalmasak arra, hogy a magánszemélyek ezekre közvetlenül jogot alapítsanak). A magánszemélyek az uniós normákra
közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt és kérhetik, hogy a tagállami bíróság ítéletét az uniós jogra alapítsa.
Fajtái:
 Vertikális közvetlen hatállyal bír a rendelkezés, ha a tagállam és a magánszemélyek viszonyában keletkeztet olyan
jogokat és/vagy kötelezettségeket, melyekre a magánszemély hivatkozhat a tagállami bíróság előtt.
 Horizontális közvetlen hatály: az uniós rendelkezés a magánszemélyek egymás közötti viszonyában keletkeztet olyan
jogokat és/vagy kötelezettségeket, melyekre a magánszemély hivatkozhat a tagállami bíróság előtt.
Van Gend & Loos ügy: közvetlen hatállyal az az uniós aktus bír, amely kellően pontos (egyértelmű), feltétel nélküli és
alkalmazásához nem igényel a tagállamok részéről végrehajtási intézkedést (önálló).
Feltételei:
 A rendelkezés kellően pontos volta: Legyen tiszta, világos és egyértelmű. A bizonytalan tartalmú kifejezések esetében
nincs mód a jogok és a kötelezettségek megismerésére, illetve a tagállami bíróságok általi alkalmazására.
 A rendelkezés feltétel nélküli volta: Nem adhat lehetőséget a tagállami mérlegelésre.
 Legyen önálló, azaz független más uniós vagy tagállami szervek aktusaitól.
Az alapító szerződéseknek tehát nem valamennyi rendelkezése közvetlenül hatályos, hanem csak azok a rendelkezések, amelyek a
fenti jellemzőkkel bírnak. A közvetlen hatály kimondására többnyire az EuB előtti eljárásban kerül sor.
Közvetlen hatály nem csak az alapító szerződések vonatkozásában állhat, hanem az EU által megkötött nemzetközi szerződések
esetében is, valamint az EU rendeletei és irányelvei is bírhatnak közvetlen hatállyal.

A közvetlen alkalmazhatóság az uniós jog egy részét jellemző sajátosság. Az uniós jog bizonyos elemei, különösen a
Szerződések, a rendeletek és a határozatok külön tagállami jogi aktus meghozatal nélkül közvetlenül a tagállami (belső jog)
részévé válnak. Alkalmazhatóságuknak nincsenek, sőt nem lehetnek nemzeti jogi előfeltételei, nem igényelnek végrehajtási
intézkedést.
Euróó pajóg 1. 23 2014/15.
A közvetlen alkalmazhatóság elve a kötelező másodlagos jogi aktusok közül nem vonatkozik az irányelvekre, hiszen azokat át kell
ültetni a nemzeti jogba,az implementációhoz valamilyen típusú nemzeti jogforrást kell alkotni.

31. Az Európai Unió jogának közvetet hatálya és az uniós hűség elve.

Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve.

A közvetlen hatály a joghatások legteljesebb összessége, melyet egy uniós norma a belső jogban kifejthet.
Az uniós jogszabályok egy részének nincs közvetlen hatálya, ennek ellenére olyan joghatások fűződhetnek hozzájuk,
melyeket a tagállami jogalkalmazónak figyelembe kell venni. A közvetlen hatály hiánya legszembetűnőbb az irányelveknél
(és részben a Szerződések egyes rendelkezéseinél).
Az EU jogának értelmezésére kizárólag az EuB hivatott, ez azonban nem jelenti azt, hogy az európai jog alkalmazását is csupán
ez az egy bírói fórum végzi. A tagállami bíróságok kötelesek figyelembe venni az adott ügyben releváns uniós jogot döntéseik
meghozatala során.
A tagállami bíróságoknak és más jogalkalmazó szerveknek eshetőlegesen lehetnek kötelezettségei az irányelvekkel
kapcsolatban is. Saját nemzeti jogszabályaikat amennyire csak lehetséges az irányelv céljának és szövegének fényében kell
értelmezni. Ezt a nemzeti bíróságok tekintetében megfogalmazott értelmezési kötelezettséget nevezzük az irányelvek közvetett
hatályának.
A közvetett hatály vagy értelmezési kötelezettség doktrínáját az Európai Bíróság mondta ki először a Colson és Kamann
ügyben: egy közvetlenül nem hatályos (76/207/EGK irányelv a férfiak és nők munkaviszonyban való egyenlő elbánásáról)
normát mégis alkalmaznia kell a német munkaügyi bíróságnak (előzetes döntéshozatali eljárás után), mivel az irányelvet
végrehajtó német jogszabály nem felel meg a követelményeknek. Vagyis a bíróságnak szembe kell mennie a belső jogi
szabályozással (contra legem).

A közvetett hatály egy másik alapelvből, az ún. Lojális együttműködés (korábban közösségi hűség) kötelezettségéből vezethető
le: a tagállamok kötelesek meghozni minden olyan általános vagy egyedi intézkedést, amely a Szerződésből, ill. az Unió
intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítését biztosítja, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely
veszélyezteti az uniós célkitűzések megvalósítását, kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő
feladatok végrehajtásában.
A közösségi hűség (vagy lojalitás) elve 3 elvárást fogalmaz meg a tagállamokkal szemben:
A tagállamok pozitív kötelezettségei:
 A tagállamoknak teljesíteniük kell azokat a tételes előírásokat, amelyeket az EU különböző normatív aktusaival
meghatároz.
 A tagállamok kötelesek elősegíteni az uniós feladatok elérését.
A tagállamok negatív kötelezettsége:
 A tagállamok kötelesek tartózkodni azoktól az intézkedésektől, amelyek veszélyeztethetik a Szerződésekben
foglalt célok megvalósítását.
Egy klasszikus generálklauzula, blankettaszabály. Arra a helyzetre vonatkozik, amikor a tagállamok formálisan kielégítik az
Unió által diktált követelményeket pl. az irányelvet megfeleltetik a saját nemzeti joguknak, és átültetik azt a hazai
jogrendszerükbe. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a tagállamok olyan egyéb szabályokat is alkothatnak, amelyek formálisan nem
kapcsolódnak az irányelv végrehajtásához.
A lojalitás elvével ütköző tagállami magatartás önmagában is megalapozza a tagállam által elkövetett uniós jogsértést .
Amennyiben a tagállam ellen eljárás folyik az EuB-n, a közösségi hűség elvére hivatkozva abban az esetben is megállapítható a
tagállami jogsértés, ha nem tudjuk meghatározni azt a tételes jogi alapot, amellyel az adott nemzeti jogszabály ellentétben áll.
A gyakorlatban az uniós joggal ellentétes nemzeti jogalkotás a leggyakoribb tagállami uniós jogsértés az irányelvek nem
megfelelő implementálása mellett.

A tagállamokat terhelő lojális együttműködési kötelezettség az uniós jog hatékony érvényesítésének kötelezettségét rója
címzettként a tagállamokra. Ez a kötelezettség terheli a tagállamok jogalkotó és jogalkalmazó szerveit, az igazságszolgáltatási
szerveket és a közigazgatási hatóságokat is.
A tagállamok kötelezettségei az uniós jog érvényesülése érdekében:
1. lojális együttműködés (lásd fentebb)
2. kártérítési felelősség (lásd 33. tétel)

32. Az Európai Unió jogának általános jogelvei.

Általános jogelvek
A tagállamok közös alkotmányos hagyományainak részét képező olyan elvekről van szó, amelyek gyakorlatilag valamennyi
nemzeti jogrendszerben megtalálhatóak. Néhány elv a Szerződésekben, illetve az Alapjogi Chartában is kifejezetten megjelenik,
de többnyire az EuB mondja ki valamely jogelvről, hogy az az EU jogában általános jogelvi erővel bír.
Nem csupán értelmezési segédeszközként szolgálnak. Elsősorban hiánypótló, joghézag pótló szerepet töltenek be: a Bíróság a
nemzeti jogoknak az alapvetően közjogi vonatkozású jogelvi garanciáiból általános jogelveket fogalmazott meg, hogy ezáltal
adott ügyeket tételes jogi szabályozás hiányában is hatékonyan meg tudjon oldani.
Ezek a jogelvek a közösségi / uniós jogalkotás, jogalkalmazás általánosan érvényesülő követelményeit képezik.
Elfoglalt helyük az alapító szerződésekhez köthető, a jogforrási hierarchiában az alapító szerződésekkel vannak egy sorban,
és nem állhat velük szemben semmilyen szerződésen kívüli norma.
Euróó pajóg 1. 24 2014/15.

 Arányosság: kijelöli a jogszerű uniós intézkedés határait. Sem tartalmilag, sem formailag nem terjeszkedhetnek túl az
intézkedés által elérni kívánt célhoz szükséges mértéken.
 Jogbiztonság
 Visszaható hatály tilalma
 Egyenlő elbánás
 Jóhiszemű eljárás
 Védekezéshez való jog
 Hatékony jogi felülvizsgálat
 Méltányosság (jóhiszeműség)
 Szerzett jogok védelme
 Alapjogok védelme
 Átláthatóság
 Szubszidiaritás: biztosítja a tagállami jogalkotási hatáskör prioritását és garantálja, hogy az alapító szerződésben
meghatározott célok elérésére létrehozott Unió csak a szükséges esetekben lép fel.
 Meghallgatáshoz való jog

33. A tagállamok kártérítési felelőssége az Európai Unió jogának megsértésért

A tagállamoknak az uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősségének az elvét az EuB alakította ki jogfejlesztő
tevékenysége során. Az elv értelmében a tagállamok kártérítési felelősséggel tartoznak a magánszemélyeknek azokért a károkért,
amelyek az uniós jogból kötelezettségeik megsértése következtében keletkeztek. Amennyiben valamely kötelező uniós jogi
aktusból folyó kötelezettségét a tagállam megsérti, és ezzel magánszemélyeknek kárt okoz, köteles a keletkezett kárt megtéríteni.

Az elvet az EuB A FRANCOVICH & BONIFACI ügyekben fejtette ki, annak kapcsán, hogy Olaszország nem ültette át a
munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó irányelvet, és így nem hozta létre azt az állami
garanciaalapot, amely a munkavállalók elmaradt munkabérét kompenzálhatta volna.
Az EuB kimondta, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén a tagállamok felelősek a magánszemélyeknek az irányelv
átültetésének elmaradása vagy nem megfelelő átültetése miatt keletkezett kárukért. A tagállamot terhelő kártérítési kötelezettség
lehetősége különösen akkor fontos, amikor a közösségi normák teljes körű hatályosulása az állam valamely jogi aktusától függ, és
ennek következtében a magánszemélyek az adott aktus hiányában nem érvényesíthetik a nemzeti bíróságok előtt a közösségi jog
által elismert jogaikat. A tagállamoknak azt a kötelezettségét, hogy ezeket a károkat megtérítsék, a közösségi hűség elve is
megalapozza, amely szerint a tagállamok kötelesek minden általános vagy különös intézkedést megtenni annak érdekében, hogy
biztosítsák a közösségi jog által előírt kötelezettségeik végrehajtását. A fenti kötelezettségek közé tartozik az is, hogy
megszüntessék a közösségi jog megsértésének jogellenes következményeit.

A tagállami kárfelelősség feltételei:

A jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása esetén az államot akkor terheli kártérítési kötelezettség, ha az alábbi 3 konjunktív
feltétel teljesül:
 az irányelv az egyénekre is jogokat ruház
 a jogok tartalma az irányelvből pontosan megállapítható
 ok-okozati összefüggés áll fenn az állam jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztása és az egyén kára között.

Az EuB a BRASSERIE DU PÉCHEUR és A FACTORTAME ÜGYEKBEN általános érvénnyel leszögezte, hogy a tagállamok
kártérítési felelősségének alapja lehet a közösségi jogból eredő bármilyen kötelezettség tagállamok vagy állami szervek általi
megsértése is. Az elv érvényes a közösségi jog tagállam általi bármilyen megsértésére, függetlenül attól, hogy az állam melyik
szerve felelős a cselekményért vagy mulasztásért.
Az EuB még tovább ment a GERHARD KÖBLER-ÜGYBEN, amikor kimondta, hogy a tagállam kártérítési felelősséggel
tartozik akkor is, ha az uniós jog megsértése egy olyan tagállami bíróságnak tudható be, amelynek a határozata ellen már nincs
lehetőség rendes jogorvoslattal élni.

Meg kell téríteni a tényleges kárt + minden veszteséget, ami a nemzeti jogszabály alapján, kártérítés jogcímén megilletné a felet.
A kártérítés mértékét, kritériumait a nemzeti jogszabályok alapján kell meghatározni, de összhangban kell állnia a kárral.
Az állam kártérítési felelősségére nem lehet eltérő szabályokat alkalmazni. Ugyanúgy kell eljárni, mint más jogalany
kárfelelősségénél. A nemzeti jogszabályok nem tehetik meg, hogy ellehetetleníthetik, vagy jelentősen megnehezítik a kártérítés
megítélését.
Az állam kártérítési felelőssége nem függ a vétkességtől, de vizsgálni kell, hogy a közösségi jog megfelelően súlyos
megsértéséről van-e szó.
A tagállam kárfelelőssége nem korlátozódik arra a kárra, amely a közösségi jogsértést megállapító bírósági ítélet után érte a
károsultat. A jogsértést megállapító ítélet előtti időre is lehet kártérítési igényt érvényesíteni

34. Az Európai Unió jogforrási rendszere.

Euróó pajóg 1. 25 2014/15.
A teljes közösségi joganyag acquis communautaire (= közösségi vívmányok) megnevezést viseli. Az elsődleges és a másodlagos
joganyag mellett magában foglal valamennyi kötelező és nem kötelező uniós normát, továbbá az EuB gyakorlatát is.
Az EU egy államok feletti, sui generis integrációs szervezet, egyfajta kvázi szövetségi állam. Valamennyi szövetségi állam
esetében az alkotmány az az alapnorma, amely a legfontosabb szervezeti-működési előírásokat, az alkotmányos jogokra
vonatkozó jogállami garanciákat tartalmazza. EU esetében az Alkotmányszerződés lett volna hivatva betölteni ezt a szerepet,
azonban ez nem került elfogadásra. Ezért az Unió kvázi történeti alkotmányát az elsődleges jogforrások képezik.

Elsődleges (primer) jogforrások:

 Alapszerződések:
o alapító szerződések: ESZAK, EGK (a Maastrichti szerződéssel EK), EURATOM
o módosító szerződések: Egyesítő Szerződés, Egységes Európai Okmány, Maastrichti Szerződés (ESZEK, EGK,
AURATOM szerződések módosítása), Amszterdami Szerződés, Nizzai Szerződés, Lisszaboni Szerződés
 Csatlakozási szerződések (7 kör)
 Költségvetési szerződések: Luxemburgi Szerződés, Brüsszeli Szerződés
 Általános jogelvek (lásd 32. tétel)

Másodlagos jogforrásoknak nevezzük az uniós intézmények jogalkotó tevékenységek során született olyan jogi eszközöket,
amelyek a Szerződésekben lefektetett célok, elvek és feladatok megvalósulását szolgálják. Az Unió hatásköreinek gyakorlása
érdekében az intézmények
 rendeleteket,
 irányelveket,
 határozatokat,
 ajánlásokat és
 véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Minden
további nemzeti intézkedés nélkül is a belső jogrend teljes érvényű részévé válik.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását
a nemzeti hatóságokra hagyja. Teljes egészében kötelező uniós jogi aktus. Csak a tagállamokat, a magánszemélyeket nem
kötelezi közvetlenül. Egyfajta keretjogszabály, amely végrehajtható jogszabályt kíván tagállami szinten. Minden esetben
implementációra szorul.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra
nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. Címzettként szerepelhetnek tagállamok, természetes és jogi személyek is.
Többnyire igazgatási jellegű aktusok.
Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek. Soft law. Az ajánlások cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg.
Politikai, morális álláspontot rögzít. Az uniós szervek saját kezdeményezésre kibocsátott jogi aktusok. A vélemények a kötelező
döntések előkészítését szolgáló belső aktusok. A jogalany kéri a szerv állásfoglalását.

35. A főbb jogalkotási és döntéshozatali eljárások

Az Európai Unió döntéshozatali rendszerében több jogalkotási eljárástípust különböztetünk meg. Ezek alapvetően annak mentén
határolhatók el, hogy az egyes eljárástípusokban az Európai Parlament milyen döntéshozatali jogkörrel vesz részt a Tanács mellett
a jogalkotásban.
Az Egységes Európai Okmányig (1985) csaknem kizárólagosan konzultációs eljárásban: a Tanács csak a Parlament
állásfoglalását követően dönthet.
Az Egységes Európai Okmány által bevezetett, az Amszterdami és a Nizzai Szerződéssel alkalmazási körében jelentősen szűkített,
de a Lisszaboni Szerződéssel végleg megszűnt eljárástípus – az együttműködési eljárás (cooperationprocedure) – szabályai
alapján az Európai Parlament még nem vált ugyan társjogalkotó intézménnyé, azonban véleménynyilvánítását követően a
jogalkotási eljárás második olvasatában is részt vett.
Az Egységes Európai Okmány által bevezetett ún. hozzájárulási eljárásban (assentprocedure) az Európai Parlament egyetértése
nélkül nem hozható döntés, ami tulajdonképpen vétójogot biztosít a Parlament számára.
A Maastrichti Szerződés által bevezetett együttdöntési eljárásban (codecisionprocedure) az Európai Parlament valós
társjogalkotói szerepet kapott, és jelentőségét tovább növeli az együttdöntési eljárás hatálya alá tartozó területek számának
folyamatos bővítése. Az együttdöntési eljárás alkalmazási területeit a Lisszaboni Szerződés mintegy negyvenöt további területre
kiterjesztette, és az eljárás elnevezése rendes jogalkotási eljárásra (ordinarylegislativeprocedure) módosult, lévén, hogy ez vált a
leggyakrabban alkalmazott döntéshozatali eljárássá. A Lisszaboni Szerződés bevezette a különleges jogalkotási eljárást
(speciallegislativeprocedure), amely lényegében az az eljárástípus, amelynek keretében a Tanács, illetőleg a Parlament
kezdeményezésére, a másik közreműködésével irányelveket, rendeleteket és határozatokat fogad el a két intézmény. Abban az
esetben, amikor a jogalkotási aktus elfogadását a Tanács kezdeményezi, a Parlamenttel konzultálni kell. A Lisszaboni
Szerződéssel módosított EUMSz. a jogi aktusok elfogadására irányuló eljárások között az említett két jogalkotási eljárást nevesíti,
és a korábban említett konzultáció és hozzájárulás a hatályos rendelkezések értelmében több esetben is alkalmazást nyer
különleges döntéshozatali eljárás keretében.

Rendes jogalkotási eljárás:

A Bizottság javaslata
Euróó pajóg 1. 26 2014/15.
Az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez
Első olvasat a Parlamentben
Az első olvasat során az Európai Parlament megvizsgálja a Bizottság javaslatát, és elfogadja vagy módosítja azt.
Első olvasat a Tanácsban
Az első olvasat során a Tanács határozhat úgy, hogy
elfogadja a Parlament álláspontját, amely esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül, vagy
módosíthatja a Parlament álláspontját, és második olvasatra visszautalhatja a javaslatot a Parlamenthez.
Második olvasat a Parlamentben
A Parlament megvizsgálja a Tanács álláspontját, és vagy
jóváhagyja – amely esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül – , vagy
elutasítja – amely esetben a jogalkotási aktus elbukik, és az egész eljárás lezárul –, vagy
módosításokat javasol, és a javaslatot második olvasatra visszautalja a Tanácshoz.
Második olvasat a Tanácsban
A Tanács megvizsgálja a Parlament második olvasatbeli álláspontját, és vagy
jóváhagyja a Parlament összes módosítását, amely esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül, vagy
nem hagyja jóvá az összes módosítást, amely esetben összehívják az Egyeztető Bizottságot.
Egyeztetés
Az Egyeztető Bizottság, amelyben egyenlő számban foglalnak helyet európai parlamenti képviselők és a Tanács képviselői,
megkísérel megállapodni egy közös szövegről.
Amennyiben nem jár sikerrel, a jogalkotási aktus elbukik, és az eljárás lezárul.
Ha megállapodás születik egy közös szövegről, azt harmadik olvasatra továbbítják az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Harmadik olvasat a Parlamentben
Az Európai Parlament megvizsgálja a közös szöveget, amelyről ezt követően plenáris ülésen szavaz. A közös szövegen nem
eszközölhet változtatásokat.
Ha a Parlament elutasítja a szöveget, vagy elmulasztja a szöveggel kapcsolatos lépések megtételét, az aktust nem fogadják el
és ezzel az eljárás lezárul.
Harmadik olvasat a Tanácsban
A Tanács megvizsgálja a közös szöveget. Nem módosíthatja a szövegezést.
Ha elutasítja a szöveget, vagy nem tesz lépéseket vele kapcsolatban, az aktus elbukik és ezzel az eljárás lezárul.
Ha a jóváhagyja a szöveget, és a Parlament is így tesz, a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül.
A javaslatot elfogadták
Ha egy jogalkotási javaslat végleges szövegét az Európai Parlament és a Tanács is jóváhagyta, akkor a két intézmény elnökei és
főtitkárai közösen aláírják azt. A szövegeket aláírásukat követően közzéteszik a Hivatalos Lapban és hivatalossá válnak.
• A rendelet az egész Európai Unióban közvetlenül alkalmazandó és kötelező erejű a Hivatalos Lapban megállapított
időponttól kezdődően.
• Az irányelv a tagállamokban elérendő célokat határozza meg, de a nemzeti kormányokra hagyja annak eldöntését, hogy
jogszabályaikat hogyan igazítják ki e célok elérése érdekében. Minden egyes irányelv meghatározza azt az időpontot,
ameddig el kell végezni a nemzeti jogszabályok kiigazítását.
• A határozatok egyedi esetekre vonatkoznak, kiváltképp hatóságokat vagy magánszemélyeket érint és teljes mértékben
kötelez erejű.
Ha egy jogalkotási javaslatot az eljárás bármely szakaszában elutasítanak, illetve a Parlament és a Tanács nem tud megállapodásra
jutni, akkor a javaslat nem tekintendő elfogadottnak, és az eljárás lezárul. Új eljárás csak egy új bizottsági javaslat révén indítható.

A jogalkotási eljárás másik formája a különleges jogalkotási eljárás. Az EUMSz. 289. cikk (2) bekezdése értelmében a
Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével
az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges
jogalkotási eljárásnak minősül.
1. Az Európai Parlament, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével:
 meghatározza a tagjai, valamint az európai ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános
feltételeket,
 az éves költségvetést,
2. A Tanács egyhangúlag határoz az Európai Parlament egyetértésével:
 az európai választásokra vonatkozó szabályok elfogadása,
 a diszkriminációval szembeni harc, a polgárok jogainak erősítésére vonatkozó szabályok,
 az Unió saját bevételi rendszerének végrehajtási szabályai és a többéves pénzügyi keret.
3. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel hoz döntést:
 a kutatás és technológiai fejlesztés egyedi programjainak elfogadása
4. A Tanács egyhangú döntési joga, párosítva az Európai Parlament konzultációs jogával:
 adóharmonizáció,
 a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyes területei: útlevelek, személyi
igazolványok, tartózkodási engedélyek, a családjog határon átnyúló aspektusainak szabályozása,
 az Európai Ügyészi Hivatal felállítása,
 a tagállamok rendőrségei, vámhatóságai és a bűncselekmények megelőzésére és felderítésére szakosodott egyéb
bűnüldöző szolgálatai közötti együttműködés.
Euróó pajóg 1. 27 2014/15.
A Lisszaboni szerződés egyik fontos újítása, hogy az uniós jogalkotási eljárásokban a tagállamok nemzeti parlamentjei jogot
kaptak a szubszidiaritás elvének előzetes (ex ante) vizsgálatára. (2. sz. jegyzőkönyvben meghatározott eljárás). A nemzeti
parlamentek a jogalkotási aktus tervezetéről indokolt véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság
elnökének, összefoglalva azokat az indokokat, amelyek miatt a jogalkotási javaslatot nem tartják összeegyeztethetőnek a
szubszidiaritás elvével. Az előzetes vizsgálatra főszabályként a jogalkotási tervezet megküldésétől számított 8 hét áll a nemzeti
parlamentek rendelkezésére. Minden egyes nemzeti parlamentnek 2 szavazata van. Amennyiben a tagállamban kétkamarás
nemzeti parlament működik, mindkét kamara 1-1 szavazattal rendelkezik. A szavazati arányoktól függően az előzetes
figyelmeztetési eljárás 2 formája különböztethető meg:
 sárga lapos figyelmeztetés
 narancssárga lapos figyelmeztetés

sárga lapos figyelmeztetést tartalmazó indokolt véleményt küldenek a nemzeti parlamentek, amennyiben az általuk leadott
szavazatok legalább 1/3-a azt képviseli, hogy a jogalkotási aktus tervezete nincs összhangban a szubszidiaritás elvével. Az SZBJT-
re vonatkozó jogalkotási tervezetek tekintetében elegendő az ¼-es szavazatküszöb is. Ilyenkor a jogalkotási tervezetet az
előterjesztője köteles felülvizsgálni. A felülvizsgálatot követően a jogalkotási tervezet kezdeményezője szabadon dönthet arról,
hogy a javaslatot: fenntartja, módosítja vagy visszavonja, de a döntést köteles megindokolni.
Csak felülvizsgálati kötelezettség, ezért sárga lapos!
narancssárga lapos eljárás akkor alkalmazandó, ha a rendes jogalkotási eljárás keretében a Bizottság által kezdeményezett
jogalkotási javaslatról a nemzeti parlamentek a részükre biztosított szavazatoknak legalább az egyszerű többségével azt állapítják
meg, hogy a jogalkotási aktus tervezete nincs összhangban a szubszidiaritás elvével. (Csak akkor alkalmazható, ha a Bizottság
javaslata alapján történik a rendes jogalkotási eljárás!)
A Bizottság köteles felülvizsgálni a javaslatot. A vizsgálat után szabadon dönthet arról, hogy fenntartja, módosítja vagy
visszavonja a javaslatát. Amennyiben azonban a Bizottság úgy határoz, hogy fenntartja a javaslatot, indokolnia kell, hogy
álláspontja szerint miért felel meg a javaslat a szubszidiaritás elvének. A Bizottság az indokolással ellátott döntését a nemzeti
parlamentek indokolt véleményével együtt az Európai Parlament és a Tanács elé köteles terjeszteni, amelyeknek az első olvasat
lezárása előtt meg kell vizsgálni az indokolt véleményeket, és dönteniük kell arról, hogy a jogalkotási aktus tervezete
összeegyeztethető-e a szubszidiaritás elvével. Amennyiben a Tanács tagjainak 55%-át lépező többség, vagy az Európai
Parlamentben leadott szavazatok többsége alapján az adott jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás
elvével, akkor a javaslat a továbbiakban már nem tárgyalható.
Ha mindezek ellenéra a jogalkotási eljáráson átcsúszik a szubszidiaritás elvét megsértő jogalkotási aktus, akkor az EuB előtt
megtámadható, és ha a kereset megalapozott, az EuB a megtámadott aktust semmissé nyilvánítja.

Nem jogalkotási eljárások:

 Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása – jogalkotási folyamat gyorsítása
A jogalkotási aktusokban a jogalkotó szervek, a Tanács és az Európai Parlament felhatalmazást adnak a Bizottság részére olyan
általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit
kiegészítik, illetve módosítják.
 Végrehajtási aktus elfogadására irányuló eljárás – komitológia
Amennyiben valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának valamennyi tagállamban egységes feltételek szerint kell
történnie, az Európai Parlament és a Tanács jogi aktusa végrehajtási hatáskört ruházhat a Bizottságra (kivételes esetben a
Tanácsra). A végrehajtási aktusok címében fel kell tüntetni a “végrehajtási” kifejezést.

36. Az Európai Unió céljai és értékei. Az EUSZ. 7 szerinti eljárás.

Az alapító atyák által megfogalmazott célok:

 a béke megteremtése
 a jólét kialakítása
 és a szolidaritás biztosítása.
Ezek a célok az alapító szerződések módosításait követően is változatlanul fennmaradtak, illetve újakkal egészültek ki.
A hatályos célokat az EUSz 3. cikke sorolja fel.
(1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása.
(2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál
polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a
bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.
(3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott
gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul
kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az
Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást.
A Lisszaboni Szerződés lényegesen megerősítette az emberi jogok védelmét, azok betartását pedig számonkérhetővé tette az uniós
intézményektől. (7. Cikk)
A Lisszaboni Szerződési nem deklarált célok:
Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a
nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét.
Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást.
Euróó pajóg 1. 28 2014/15.
Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését
és további gyarapítását.

EU értékei:
Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az
emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek
közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a
nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.

A 7. cikk az alapvető értékek tagállami megsértése esetén 2 eljárást tesz lehetővé:

 az alapvető értékek megsértésének egyértelmű veszélye esetén követendő eljárást (1. bek.)
 valamint az alapvető értékek tartós és súlyos megsértése esetén követendő eljárást (2. bek.)
kettő együtt: a demokratikus alapértékek védelméről szóló eljárások

7. cikk
(1) A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata
alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy
fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. Mielőtt ilyen
megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki.
(tehát itt csak az ajánlás eszközével élhet!)
A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.
(2) A tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértésének
elnyerését követően, az Európai Tanács, miután a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei benyújtására, egyhangúlag
megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2 cikkben említett értékeket.

(3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses
tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának
képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat.
Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit
érintő lehetséges következményeit.
A kérdéses tagállam a Szerződések szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot.
(4) A Tanács a későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket
megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be.

37. Az alapjogok védelme az Unióban. Az Alapjogi Charta.

Az alapvető jogok az általános jogelvek körébe tartozó olyan emberi jogok, amelyek az uniós jogrend részét képezik. Az EU
biztosítja az alapjogok védelmét az uniós jog megalkotása, értelmezése, alkalmazása és érvényesítése során. Az alapjogvédelem az
uniós együttműködés olyan területe, amely a Közösségekről szóló Szerződésekben még nem szerepelt, hanem az EuB ítélkezési
gyakorlatában nyert fokozatosan, egyre nagyobb teret és jelentőséget.
Az európai bíróság alapjogi gyakorlata
Az EGK- Szerződésben mindössze az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma, illetőleg a nők és férfiak egyenlő
értékű munkájáért egyenlő díjazás elve szerepelt.
Az irányváltás először a STAUDER-ÜGYBEN (névre szóló vajkuponok) mutatkozott meg, amelyben a Bíróság anélkül
változtatta meg az alapvető jogok közösségi jogi védelmére vonatkozó korábbi hozzáállását, hogy a közösségi jogban bármilyen
módosítást bekövetkezett volna. Az ítéletben kimondta, hogy az alapvető jogok a közösségi jog általános elveinek részét képezik.
Az alapvető jogok védelme tekintetében a következő fontos döntés az INTERNATIONALE HANDELSGESELLSCHAFT
ÜGYBEN (kukoricaliszt export) hozott ítélet volt, amelyben az EuB továbblépett annyiban, hogy kimondta, hogy a közösségi jog
általános elveiként a közösségi jog részét képezik a tagállamok alkotmányaiban meghatározott jogok.
A NOLD-ÜGYBEN (szén- és építőanyag kereskedelem)a Bíróság megerősítette azt a kötelezettségét, hogy a tagállamok közös
hagyományaiból merítsen, és új elemként rámutatott, hogy az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések szintén
tartalmazhatnak olyan iránymutatásokat, amelyeket a közösségi jog keretében szükséges számításba venni. Az EuB ebben az
ügyen először tett általános utalást az emberi jogi egyezményekre, mint az alapvető jogok forrásaira.
A YASSIN ABDULLAH ÜGYBEN a Bíróság addig a megállapításig is eljutott, hogy a nemzetközi megállapodásból eredő
kötelezettségek sem sérthetik a Szerződések alkotmányos elveit, köztük azt az elvet, hogy valamennyi uniós jogi aktusnak
tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, mivel e tiszteletben tartás jogszerűségük feltétele, amelyet a Bíróságnak kell
felülvizsgálnia az e Szerződés által létrehozott teljes jogorvoslati rendszer keretében.

Az európai unió alapjogi chartája

Az Alapjogi Charta létrehozását az Európai Tanács 1999. júniusi kölni ülésén határozták el és döntöttek arról is, hogy a Charta
kidolgozásának céljából egy demokratikus összetételű és átláthatóan működő konventet hívnak össze. Az Európai Tanács
nyilatkozata kiemelte, hogy a Charta megalkotásával az Unió hangsúlyozni kívánja, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása az
Unió egyik alapelve és legitimitásának nélkülözhetetlen feltétele. 2000. október 2-án Biarritzban fogadták el a végleges
szövegét. December 7-én nizzai európai tanácsi ülésen a Tanács, az EP és a Bizottság elnöke írta alá és hirdette ki, mint nem
kötelező politikai dokumentumot.
Euróó pajóg 1. 29 2014/15.
Lisszaboni Szerződés: Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájánban foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e
Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.
A Charta alapjogi katalógusa: Emberi méltósághoz való jog, Szabadságjogok, Egyenlőségi jogok, Szolidaritási jogok,
Polgárjogok, Igazságszolgáltatással összefüggő jogok

EUSz 6. cikk (2) bekezdés: az Unió csatlakozik az EJEE-hez. Ezzel a Szerződés jogalapot teremtett az Egyezményhez való
csatlakozásra. Az EU 2010. június 4-én felhatalmazást adott a Bizottságnak a csatlakozási tárgyalások lefolytatására. A
tárgyalások befejezése után kerülhet majd sor a megállapodás megkötésére a 47 részes állam és az EU között. Ehhez az Unió
Tanácsának egyhangú döntése, valamint az Európai Parlament egyetértése szükséges. A csatlakozási megállapodás megkötéséről
szóló tanácsi határozat azt követően lép hatályba, amikor a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően
ratifikálják.

Büro: Európai Parlament, másnéven elnökség, az elnökből és 14 alelnökből áll. Ülésein szavazati jog nélkül részt vesznek a
questorok is. Elnökség látja el utasításokkal a Parlament igazgatási apparátusát, meghatározza a Főtitkárság szervezeti felépítését,
a tisztviselők és egyéb alkalmazottak igazgatási és pénzügyi helyzetére vonatkozó rendelkezéseket állapít meg.