Páfrányfenyő

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató,
gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma
élő faja. Nagyon ősi növényfaj, a modern ginkgo a paleogénben jelent meg, és közeli rokonai,
melyeknek a levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez mintegy 270 millió évvel ezelőtt
a perm időszakban fejlődtek ki. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai.

Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

Jellemzői

A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek,
hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé
magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona
kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek,
később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő
törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-
sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre
vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.
A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös
csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük
villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos-
vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon
fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon
álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető
magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma
miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a
növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).
Hatóanyagai
A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A
terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.
Gyógyhatása

A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.
Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés
gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi
kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok
kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és
az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja
az agyi vérellátást is. A homeopátiában
mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.
A kivonat állítólag javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még
az öregkori elbutulás (demencia) és Alzheimer-kór ellen is - alaptalanul. A humán
vizsgálatok, például egy 2008-ban publikált nagy amerikai vizsgálat, ezt nem igazolták.
2007-2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebo-kontrollos
vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több
mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240 mg
ginkgo-kivonatot kapott, míg a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente
végeztettek kognitív teszteket, melyekkel felmérték megismerési és tanulási képességeik
aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél
mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. 2800 kísérleti alannyal
számolva a különbség nem számít jelentősnek, véletlenszerűen is előállhatott.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog.