Salátaboglárka

A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ranunculus ficaria) a boglárkafélék

(Ranunculaceae) családjában a névadó boglárka (Ranunculus) nemzetség egyik faja.

Felépítése

5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok,
zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek hónaljukban gyakran sarjrügyek fejlődnek.
Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van.
A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a
sötétsárgáig változik (fiatalon élénkebb, később kifakul). A virágban sok porzó- és számos
termőlevél fejlődik.
Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.
Életmódja, élőhelye

Lágy szárú, évelő növény. Március végétől májusig nyílik. Nitrogén- és vízigényes.
Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben,
patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eredeti termőhelyéről: a nyirkos ligetekből,
surjánosokból a kertbe telepítve gyorsan elszaporodik.
Diploid (2n=16) és tetraploid (2n=32) formája is ismert. Ezeket néha külön alfajként kezelik, R.
ficaria supsp. ficaria és R. ficaria supsp. bulbifer néven. Igen hasonlóak, a tetraploid változat
azonban árnyékkedvelőbb és gyakrabban fejleszt hónalji sarjrügyeket.
Hatóanyagai

Kevés protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, sok C-vitamint tartalmaz.

Felhasználása

Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát
izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és
krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen
használható. A homeopátia aranyér „kezelésére” használja.