A mű eredeti címe:

C o u r t Martial

Copyright © Sven Hassel 1979

A fordítás a Corgi Book 1979. évi kiadása alapján készült

Fordította: Nitkovszki Stanislaw

Hungárián translation © Nitkovszki Stanislaw, 2003

Borító: © A Q U I L A

1. kiadás
© A Q U I L A K Ö N Y V K I A D Ó , 2003
Felelős kiadó: Labancz László ügyvezető
Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária

ISBN: 963 679 217 8

Terjeszti: LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft.

Felelős vezető: Kiss E r n ő ügyvezető
Az AQUILA Könyvkiadó a LAP-ICS Kft. tulajdona

A nyomás a debreceni
Kinizsi Nyomdában készült, a 2003. évben
Felelős vezető:
Bördős János ügyvezető
E R N S T RUBEN LAGUKSENNEK, A NYLANDS DRA-
GONYOSEZRED PARANCSNOKÁNAK AZ EMLÉKÉRE.

A német katona tragédiája abban rejlik, hogy tö­

retlenül hisz a harc és az önfeláldozás értelmé­
ben, és nap mint nap képes embertelen áldozato­
kat hozni egy olyan ügy érdekében, amelyet már
régen elveszített.

V o n S t a u f f e n b e r g gróf e z r e d e s
az 1944. július 20-ai k i v é g z é s e e l ő t t i n a p o k b a n

Ajánlom ezt a könyvet Barcelona városának,

ahol hihetetlen mennyiségű szeretettel találkoz­
tam, és ahol könyveim nagy részét írtam.
Egy kéz vagy egy láb elvesztése nem is olyan nagy tragédia. Ezek a
művégtagok jobban működnek, mint az igaziak, arról nem is be­
szélve, hogy ha ízületi gyulladást kapsz, elég néhány csepp olaj, és
máris kutya bajod.
Porta bölcs okfejtése
a sarkkörtől 200 kilométerre északra

Porta kéjesen füttyent, és arrébb tol minket a korhadt padon, hogy

helyet csináljon neki.
A lány felnevet; hangja csengettyűszóként visszhangzik az erdő
fái közt. Háttal a napnak áll, amely - mintha cinkostársunk lenne
- a szürke nyári egyenruha áttetsző anyagára vetíti teste körvonalait.
Bárcsak örökké tartana ez a varázslatos pillanat! A lány haja hosszú
és aranyszőke, mint az érett búzakalász. Nem tud németül, így in­
kább gesztikulálunk, mint beszélgetünk egymással. Porta valamit
mond neki - szerinte finnül -, de a lány nem érti.
Apró csobbanások hallatszanak a folyó felől
- Lőnek - állapítja meg Gregor, de nélküle is tudjuk. - Csak az
idejüket pocsékolják!
- Meg a lőszert, ebből a távolságból - teszi hozzá Papa az ezüst-
fedeles pipa mögül.
Az apró vízoszlopocskák a folyópart felé szaladnak.
- Nem féltek? - kérdezi a lány, és végigsimít a szoknyáján.
- Ugyan! - nevet Porta. - Szánalmasak! Fegyverbuzi idióták!
- Még soha nem láttam őket lőni - mondja a lány, s a nyakát
nyújtogatja, hogy jobban lásson.
- Közelebb mehetünk - áll fel a padról Porta.
- Lefényképeznél? - nyomja a lány Heide kezébe a Leicáját. Fel­
szalad a dombtetőre, és elhelyezkedik.
Heide lefotózza, gondosan ügyelve arra, hogy a háttérben a go­
lyókfelcsapta vízoszlopocskák is láthatóak legyenek.
- Csináljunk egyet úgy is, hogy Pici meg én közreveszünk téged -
vigyorog a lányra Porta.
A lány kacagva átöleli a vállukat.
 Heide leguggol, mint egy profi fotós.
A robbanógolyó letépi a lány fél arcát. Húscafatok, vér és csontszi-
lánkok fröccsennek Portára. Pici mellkasán - groteszk medálként -
egy leszakadt fül landol.
- Egy orvlövész... egy rohadt orvlövész! - ordítja Pici, miközben
leveti magát Porta mellé.
A lány holttestét használják fedezéknek.
 A HÍD

- 2. SZAKASZ, INDULÁSRA KÉSZÜLJ ! - KIÁLTJA PAPA, S a vállára veti

a géppisztolyát. Fáradt és kedvetlen, arcát többnapos, ezüstös
borosta borítja. Ódon, ezüstfedeles pipája kókadtan lóg a szája
sarkából.
Néhányan feltápászkodnak, és szedelőzködni kezdenek. Por­
ta és Pici természetesen a szélmentes üregükben maradnak, és
úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne az egészhez.
- N e m hallottátok a parancsot? - vakkant rájuk Heide, sza-
kaszvezető-méretűre düllesztve a mellkasát.
- Már megint pattog - morogja Pici, és hanyagul Heidére irá­
nyítja a géppisztolyát. - Szerinted mit csináljunk vele?
- Ha alkalom adódik rá, lőjük le - javasolja Porta.
- Vagy kössük ki a hídhoz, mielőtt lenyomnánk a távkapcso­
lót - javasolja Pici. - így egy menetben ki is nyírnánk és el is
hamvasztanánk.
- Hülyék - veti oda Heide, és faképnél hagyja őket.
- Mozgás, lusta népség! - szól rájuk Papa.
- A reggeli kávém előtt egy tapodtat sem teszek - makacsolja
meg magát Porta.
Pici havat töm a teáskannába, és nekilát tüzet rakni. Papát a
gutaütés kerülgeti.
- Mi a nyavalya ütött belétek, mi? Olyan kávét főzök nektek,
hogy egy életre megemlegetitek! - dobbant mérgesen.
- H é , mit jelentsen ez a modor? - háborog Porta. - Már egy
csésze kávét se ihat meg nyugodtan az ember?
- Kávét! - ordítja magából kikelve Papa. - Mégis mit képzelsz,
miért vagyunk itt? Hogy a sarki fényben gyönyörködjünk?

9
 - Szarok rá, hogy miért vagyunk itt - vara vállat Porta. - Ká­
vézni akarok, és kész! Az agyam képtelen rműködésbe lémi, amíg
n e m ittam meg a reggeli kávémat!
- Igaza van - bólogat Pici. - Nem hagyihatjuk, hogya rohadt
sereg a fejünkre nőjön. Jogunk van kávézmi, az ellátás: szabály­
zat is kimondja. Még iván ferdeszeműi is myugodtan megkávéz­
hatnak, mielőtt kimennének a frontra, hogjy szétlövessek a fejü­
ket! Akkor mi miért nem?
- Akkor csináld, az istenit! Essünk túl raijta! - sürgei Heide.
Porta forró vizet önt a kávészemekre. Mtennyei illat ölti meg
az orrunkat. Ebből nem lehet, nem szabad I kimaradni, hamaro­
san az egész szakasz Porta körül üldögél, éss kávét szürcsöl. Még
Papa is elfogadja a nagylelkűen feléje nyújttott bögrét.
- Az ördögbe veletek! - zsörtölődik. - JA legkomis2abb sza­
kasz vagytok az egész seregben, és pont az én nyakamta kellett
varrniuk titeket! Hogy ment volna az apáto)k moziba...
- Ez nem úriemberhez méltó beszéd - jejgyzi meg Pid. - Vagy
szerinted igen, Porta?
- Mitől lenne úriember? Csak egy proli p ö c s . Annyiia előke­
lő, mint a segglukam!
Pici harsogva nevet. Az év viccének tártjai Porta beköpését.
- Te tűröd ezt? - kérdezi Guri jellegzetesen lapp vig/orral.
- Ezzel betelt a pohár! - húzza fel az orirát Papa. — Hallottá­
tok, mit mondtam. Indulás!
- Csak ne olyan hangosan - kéri Porta. — Még a végén meg­
hallják, hogy németül hadoválsz. Ha nem itudnád, ezen a kör­
nyéken nem ajánlatos németül beszélni. N e m tesz jót az egész­
ségnek.
- Ez se! - kapja le a válláról a géppisztolyt Papa.
- Lőj, és meghaltál - irányítja feléje Pici a Kalasnyikovját.
- Hadd igyam meg nyugodtan ezt a rohatdt kávét! - gurul be
Porta. - Amíg nem öblítettem le a manduláimat, nem lesz hábo­
rú, és punktum!
- Dugd fel magadnak a manduláidat! - pöirög be Papa. és mér­
gében a fák közé hajítja orosz bundasapkáját.

10
 - Csak meg ne fázzon a fejed - mondja neki aggódó hangon
Pici. - Ezeket a csinos fejfedőket nem csupán az elegancia kedvé­
ért osztogatják, ha magadtól nem jöttél volna rá.
Porta csendben nekilát lefőzni egy újabb adag kávét. A reggeli
fejadagja szigorúan öt csésze.
- Mondjátok - kérdezi elfojtott hangon Papa -, mégis med­
dig fog tartani ez a kávéparti?
- Csak az idióták képzelik azt, hogy a katonákat ide-oda lehet
rakosgatni a térképen anélkül, hogy rendesen megkávéztatták
volna őket - feleli Porta, miközben újratölti a csészéket.
Papa fejcsóválva, de elfogadja az adagját, amikor azonban Pici
nekilát pirítóst készíteni, majdnem agyvérzést kap felháborodásá­
ban.
- Érjünk csak vissza! Jelenteni fogom, hogy megtagadtad a
parancsot! - fenyegeti meg Picit a dühtől remegve.
- Hozzád fordulok, a banda legidősebb tagjához - mondja
emelkedett hangon Porta a Légiósnak. - Áruld el, kérlek, küld­
tek valaha is ki titeket a sivatagba különféle hadi ügyeket intézni
anélkül, hogy előzetesen színültig töltötték volna kávéval a társa­
ságot?
- Non, mon ami, nem emlékszem, hogy valaha is előfordult
volna ilyen - feleli a Légiós, aki a világért se szeretne összetűzés­
be kerülni Portával.
Papa nem tudja tovább türtőztetni magát. Lehajítja a bádog­
bögrét, kirúgja a pirítóst Pici kezéből, és elbömböli magát:
- Talpra, lusta disznók! Most! Azonnal! Máris!
- Szabad így bánni az étellel? - feddi meg Porta. - Jó lenne
még az a kenyér, ha a szájad szélét rágcsálod éhségedben!
- Én megmondtam, és megint kénytelen vagyok megállapíta­
ni: Papa egy paraszt. - Pici sóhajtozva összeszedi a pirítós rom­
jait a földről.
- Vigyázz a vérnyomásodra, Papa! - tanácsolja Porta. - Az a
türelmetlen természeted nagyon megrövidítheti az életedet!
Valamivel később felkerekedünk, és elindulunk lefelé a mere­
dek, hólepte lejtőkön. Délután érünk le a kikötőbe, ahonnan egy

11
hírhedt vasútvonal fut keleti irányba. Foglyok ezreinek az életé­
be került a megépítése. A csontokat állítólag a töltés alá rejtet­
ték.
Lefekszünk a hóba, és a szállítóoszlopok végtelen sorát bámul­
juk.
- Fel az útra! - parancsolja Papa. - Egyes sorba fejlődni a
hátam mögött! Ha valaki kérdez, csak az a kettő válaszol, aki
folyékonyan beszél oroszul. A többiek süketnémák.
- Merde auxyeux! Remélem, iván nem érzi meg a patkánysza­
got - motyogja nyugtalanul a Légiós. Egyébként is alacsony, de
most mintha egy arasszal még kisebb lenne.
- Jesszusom - sóhajt a Vesztfáliai. - Ez az utolsó alkalom, hogy
átruccanok a szomszédokhoz. Amint visszatértünk, golyót eresz­
tek a lábamba.
- Csak nehogy a fejedbe kerüljön - vigyorog Porta.
Glenegorszktól északkeletre rábukkanunk az első álcázott híd­
ra. Öt, szintén álcázott tehervonat várja, hogy átmehessen rajta.
Az erdő szélén előkészítjük a robbanóanyagot. Ötszánnyi van
a nemrégen rendszeresített Lewis bombából. Porta és én állunk
őrt. Nem bánjuk, úgysem jönne álom a szemünkre. A pervitin-
tabletta csodákat művel: elég belőle egy szem, és égy hétig nem
alszol. Az ellenséges területen tevékenykedő katona számára az
életet jelentheti.
- Elment az eszed? - kérdezem riadtan, amikor Porta ciga­
rettára gyújt. - Ezt még Murmanszkban is látniuk kellett!
- Nem kell mindjárt a pelusba hugyozni - dünnyögi Porta. -
A vörösök egész éjszaka bagóznak, miért pont én lógnék ki a
sorból? Még gyanút fognának!
- A te hibád lesz, ha szétlövik a fejünket!
- Ne aggódj, nem fog fájni - veti oda Porta, és jóízűen pöfé­
kelni kezd. A cigaretta vége lámpásként világít a sötétben.
Másnap kora reggel Heide, a robbanóanyag-szakértőnk tart elő­
adást. Egy halom fenyőgally tetejére áll, hogy jobban láthassuk.
- Ide hallgassatok, seggfejek, és jól nyissátok ki a retkes fülete­
ket! Amit a kezemben láttok, az úgy néz ki, mint a gyurma, és

12
szinte bármit csinálhattok vele anélkül, hogy bajotok esne. A tűz­
be dobhatjátok, rághatjátok, feldughatjátok magatoknak. Szó­
val ez a szar negyedrész fémoxiddal kevert termitet és háromne­
gyed rész plasztikot tartalmaz.
- Mi az a plasztik? - kérdezi bambán Pici.
- Semmi közöd hozzá. Neked csak annyit kell tudnod róla,
hogy plasztiknak hívják. - Heide a kezébe vesz egy apró rézcsö­
vet. - Ez egy réz-alumínium cső. Ez tartalmazza a detonátort.
- Mi az a detonátor? - jelentkezik Pici, mint egy kisiskolás.
- Szart se érdekeljen. Elég, ha tudod, hogy detonátornak hív­
ják. És ne szakíts folyton félbe a hülye kérdéseiddel! Mindent
tudni fogsz, amit tudnod kell, ne aggódj. Nos, mint láthatjátok,
nyolc szegmensből áll, melyek nyolc különböző időintervallumot
jelentenek, hogy szabályozni tudjuk, mikor fog eldurranni. Az
első szegmens két perc, az utolsó két óra. A cső - tartja fel büsz­
kén, mintha ő találta volna fel - egy higanyvegyületet tartalmaz.
Ha ezt a kis üvegfiolát eltörjük, a sav lefolyik és átmarja az ütősze­
get rögzítő pecsétet. A szeg berobbantja a higanyvegyületet, és...
- És bumm! Volt híd, nincs híd! - kiált fel Pici.
- Idióta! - mordul rá Heide. - Azt mondtam, pofa be! Ne fe­
lejtsd, hogy én Unteroffizier 1 vagyok. A. felettesed!
- Ha pedig a lovasságnál szolgálnál, akkor Unterwachtmeister
lennél, a hegyivadászoknál Oberjáger, és ha ejtőernyős lennél,
mint Gregor volt, akkor...
- Ha a detonátor felrobban - folytatja Heide, jelezve, hogy
levegőnek tekinti Picit -, hatalmas mennyiségű hő keletkezik, és
a plasztik berobban.
- És bumm! Volt híd, nincs híd! - örvendezik Pici.
Heide csak egy gyilkos pillantásra méltatja.
- Minden ismert fém, még a legkeményebb acél is, pillana­
tok alatt megolvad. E nélkül az okos kis szerkezet nélkül sem­
mit nem ér az anyag. Játszhattok vele, amennyit csak akartok,
semmi nem történik, legfeljebb kosz megy a körmötök alá, ha

1
Szakaszvezető, (német)

13
ugyan még van ott hely, de felrobbanni nem fog! Akár a tűzbe
is ugorhattok vele, vagy gőzkalapács alá tehetitek. De ha a de-
tonátort is benne felejtettétek, akkor gáz van. Ha egyszer a fi­
olát átharaptátok, fussatok, mert az életetek múlik rajta! Leg­
alább hatvan méter legyen köztetek és a robbanás centruma
közt. Ha ennél közelebb maradtok, a tüdőtök a szájatokon és a
seggeteken fog kilógni. Ha kérdezitek, én inkább a hetven mé­
tert javasolom. Amikor bemutatót tartottak nekünk a bambergi
lőszerraktár tesztpályáján, két szakértő is az életét vesztette.
Jópofáskodni próbáltak a Lewisszal, vagyis ezzel - mutat a gyur-
mára.
- Bamberg! Én ismerem azt a helyet! - kiált fel Pici. - Vonato­
kat meg teherautókat robbantottunk fel egy TNT-nek nevezett
izével. Akkor is két kolléga szállt el az égiekhez. Egyikük egyene­
sen az ágyából. Mint kiderült, egy tizedes az ágya alá tolt egy
dobozzal, és kilőtte, egyenesen Szent Péter ölébe.
- Osztagvezetők hozzám! - parancsolja nyers hangon Papa.
- Végre egy kis nyugi - sóhajt Pici, és előkotor egy vastag szi­
vart a bádog gázmaszkos dobozból. Mindig szivart szív. Előkelő
elfoglaltságnak tartja.
A mi osztagunk feladata megkeresni a Puloserótól északra lévő
hidat. Fákat telepített köréje, és olyan ügyesen álcázták, hogy
csak akkor vesszük észre, amikor már alatta állunk. Hatalmas,
acélszerkezetű vasúti híd. Az összes hidat fel kell derítenünk és
meg kell semmisítenünk egészen le, Pitkulig. Ez egy durván száz­
ötven kilométeres szakasz. Ha sikerül, jó időre megbénul a közle­
kedés a térségben.
- Remélem, kapunk érte néhány nap szabadságot - álmodo­
zik Pici. - Alig várom már, hogy újra végigsétálhassak a Reeper-
bahnon.
- Szerintem le se fognak szarni minket - mondja borúlátóan
Barcelona. - Vagy leszarnak, és kiküldenek egy újabb akcióra.
Szóval én már egy szaunának is nagyon tudnék örülni.
- Kár, hogy nem vagyunk finnek. Ok legalább emberszámba
veszik a katonáikat - állítja Porta.

14
 - Miért kell mindennek a sötét oldalát nézni? - kérdezi Gregor.
- Egy ilyen akcióért kitüntetés jár. Az azért már valami, nem? -
Imádja a plecsniket, akárcsak Heide.
- Par Allah, én csak egy Heimatschussm2 és egy kényelmes kór­
házi ágyra vágyom - mormogja fáradtan a Légiós.
- Én már annak is örülni fogok, ha élve visszatérünk - mond­
ja savanyúan Papa.
- M á r miért ne térnénk? - méltatlankodik Pici. - Eljátszado­
zunk egy kicsit ezekkel a hidakkal, aztán szépen hazamegyünk.
Szétosztjuk a robbanóanyagot. Elbúcsúzunk egymástól, aztán
ki-ki útjára indul a fehér sivatagon át. A mi osztagunk egy dara­
big a folyómederben caplat, aztán felmászunk az észak felé vezető
útra. Több őrszemmel és sofőrrel is találkozunk, de senki nem
mer ujjat húzni velünk, mert az egyenruhánk miatt biztonsági­
aknak néznek minket.
Pici a frászt hozza ránk, amikor hirtelen felindulásában - hóié-
vei csapnak fel minket - egy orosz teherautó után kiáltja, hogy
„Arschloch" 3 .
A Lappföldtől délre lévő közúti hídnál elválunk a Légiós külö­
nítményétől.
- Aztán becsületes munkát végezni, fiúk! - buzdítja őket atyai
szeretettel Pici. - Egyetlen nagy durranást akarok, vagy a nyakun­
kon marad a híd, és akkor hiába melóztunk. A helyetekben én
megkérném engem, hogy segítsek nektek.
- Merde, nem te vagy az egyetlen, aki szeret a tűzzel játszani!
- feleli morózusan a Légiós, és eltűnik a folyómederben az em­
bereivel.
Egy óra múlva mi is megérkezünk a hidunkhoz. Pici elismerő­
en megveregeti az egyik masszív acélgerendát.
- H á t nem imádnivaló?
Egy kilométer hosszú tehervonat robog át rajta. A fékezőkocsi-
ból bundakabátos katona integet.

2
Könnyű sérülés. A „Heimat", otthon szóból, (német)
3
Seggfej, (német)

15
 - Nem is tudod, milyen szerencsés vagy, apám - mormogja
Porta. - A következő járat már a pokolba fog befutni!
A híd szívósabbnak bizonyul, mint amire számítottunk. A jég­
től síkos betontalapzatra szinte lehetetlen felmászni. Pici őrjöng.
- Az idióták! Hogy lehet így megtervezni egy akciót? Arra nem
gondoltak, hogy fel is kell jutnunk? Se jégcsákány, se mászóvas!
Amikor néhány órányi kínlódás után végre feljutottunk, újabb
akadállyal kell szembenéznünk. Lehuppanunk, és szótlan kétség­
beeséssel a szögesdróthalmazt bámuljuk, amivel a híd kritikus
pontjait vastagon körbebugyolálták.
- Jézus Krisztus, németek istenének szent gyermeke! - kese­
reg Porta. - Ezt most vagy mind át kell vágnunk, vagy nem. Mert
ha ezek itt nekünk csapdát állítottak, és mi átnyiszáljuk azt a
drótot is, amit nem kellene...
- Akkor egy gomb se marad belőlünk - dünnyögi Pici a drót­
halmazt tanulmányozva.
- De ha a Szent Szűz és a német találékonyság nem hagy el
minket, akkor talán ezt az akadályt is leküzdhetjük - mondja
bölcs képpel Porta. - Akkor hát mindenki kapaszkodjon, és lás­
sunk neki.
Az első néhány rozsdás köteg az arcunktól néhány centire su­
hog el. Porta hamar belefárad a vagdalkozásba, és átadja a drótvá­
gót Picinek, aki egy gőzgép lendületével esik neki a vágnivaló-
nak.
- Óvatosabban, az isten szerelmére! - könyörög Gregor, aki
betegesen retteg mindentől, ami robban. - Figyelj, nem látsz-e
valahol vezetékeket!
- Egy akna, bazmeg! - fékez le döbbenten Pici. Óvatosan maga
felé húzza a T-aknát. - Be van drótozva.
- Csak óvatosan! - rémül meg Porta. - Hagyd ott, ahol van, és
csavard le a fedelét. De előbb várd meg, hogy lemásszunk. A
kollektív öngyilkosságnak semmi értelme.
Pici a legnagyobb nyugalommal szétszedi az aknát, kicsavarozza
belőle a gyutacsot, és a vezetékeknél fogva közénk lógatja.
Annyira félünk, hogy még levegőt se merünk venni.

16
 - Vigyázzál, az ég szerelmére! - rágja a körmét Porta; Pici
újabb három aknát talált. Valamilyen újfajta típus, még sosem
látott ilyet.
- Nocsak! - kiált fel szórakozottan Pici. - Van itt egy kis po­
cok, amit el lehet hajlítani!
- A krisztusát, ember, meg ne hajlítsd! - rimánkodik Porta. -
Az egy rohadt gyutacs!
- Akkor hát mi a francot csináljak vele? - kérdezi bambán
Pici. - Üljek rá?
- Hagyd úgy, az istenért - nyöszörgi Gregor a félelemtől félhol­
tan.
- Márpedig nem tudom tovább vágni a szögesdrótot anélkül,
hogy valamit kezdenék vele - bökdösi meg kíváncsian a követke­
ző aknát is Pici.
- Van egy piros mütyür a túloldalán? - kérdezi Porta a szomszé­
dos betontalp fedezékéből.
Egy tehervonat robog át felettünk, belénk fojtva a szót.
- A francba! Esik az eső! - mondja csodálkozva Pici, miután
a vonat áthaladt.
- Szerintem meg inkább rád pisált iván - feleli Porta a röhögés­
től kétrét görnyedve.
- Megfojtom a rohadékot! - rázza Pici az öklét a távolodó
vonat után. - Engem senki nem pisilhet le következmények nél­
kül! Bűzlök, mint egy pöcegödör a komcsi pisától meg szartól!
- Legfeljebb majd megfürdesz, ha hazatértünk - vigasztalja
Porta. - Inkább találjanak homlokon szarral, mint srapnellel!
Nézd már meg, nincs-e egy piros kapcsoló az oldalán.
- Van - állapítja meg Pici -, méghozzá bazi nagy. És látok egy
címkét is, tele rizsával.
- Na és mit ír rajta? - kérdezi Porta.
- Úgy nézek én ki, mint egy ruszki tolmács? - kérdez vissza
sértődötten Pici.
- Akkor lássuk, mit tudunk kezdeni azzal a rohadt piros gomb­
bal - mondja Porta. - Nyomd be, és közben tartsd a pöcköt is a
másik kezeddel. De vigyázz, mert ha elmozdul, akkor elpukkan.

17
 - Tényleg? - dünnyögi a kakasülőről Pici.
- Ez teljesen őrült! Ép ember nem bírná ezt idegekkel - sirán­
kozik Gregor, és még mélyebbre ássa magát a hóba.
- Nem kell beszarni - vigyorog Porta. - Itt lent biztonságban
vagyunk. Az aknák mindig felfelé robbannak!
- Na és Pici? - kérdezem naivan.
- Pici hősi halott lesz, és felvésik a nevét a laktanya melletti
emléktáblára - von vállat Porta.
- Benyomtam a gombot - közli közönyös hangon Pici. - És
most?
- Szép lassan hajlítsd befelé a pöcköt. Ha sisteregni kezd, ugorj
le, de mozogj, ha kedves az életed!
- Ez döglött, mint egy szétpukkantott tetű - válaszolja Pici. -
Persze az is lehet, hogy csak annak tetteti magát.
- Most nyisd fel a tetejét - „távhatástalanít" Porta. - Dugd a
kezed a nyílásba, tapogasd ki a kis négyzet alakú bigyót, és húzd
lefelé.
- Megvan - mondja elégedetten Pici, és lehajítja az aknát. -
Egy perc, és meglesz a többi is, mint kanos töröknek az egyes, a
kettes meg a hármas számú asszony.
- N e m kell elkapkodni - figyelmezteti Porta. - És vigyázz, ne­
hogy elengedd a pöcköt, különben az lesz életed utolsó aknája!
- Várj egy cseppet, mielőtt összeszarnád magad - feleli maga­
biztosan Pici. - Eddig még egyszer sem toltam el. Miért éppen
most ne sikerülne?
- Vigyázz, hogy mit vágsz át. Lehet, hogy a többi akna nincs
útban, de attól még átköthették őket.
Apránként átvágjuk magunkat a szögesdróton, szabaddá téve
a tartószerkezethez vezető utat. A sarkvidéki hideg ellenére cso­
rog rólam a verejték. Ugyanúgy félek az aknáktól, mint Gregor.
Míg dolgozunk, számtalan vonat kattog át felettünk, de Pici eseté­
ből okulva a fejünkre terítettük a ponyvánkat, így senkit sem ér
kellemetlen meglepetés.
A szögesdróttal végeztünk, de a neheze még mindig hátravan:
fel kell juttatni a robbanószert. Nekem jut a leghálátlanabb fel-

18
adat: a szánoktól a pillérek talpához cipelni a Lewis bombákat.
Kétórányi cipekedés után feladom, és elterülök a hóban. Nem
vagyok hajlandó tovább folytatni, míg ki nem fújtam magam. A
karom és a hátam annyira fáj, hogy ordítani tudnék a legcseké­
lyebb mozdulatra is.
Porta és Pici azon veszekednek, hogy ki helyezze el a bombá­
kat.
- Csináljuk mindketten, és akkor gyorsabban fogunk haladni
- javasolja Pici, aki alig várja, hogy e l j á t s z a d o z h a s s o n a
Lewisokkal.
- Azt csinálod, amit mondok, és befogod a szádat! - vág Pici­
nek egy csavarkulcsot Porta.
- Mit pattogsz, he? Nem vagy semmivel se több nálam! Tize­
des vagy, mint én, márpedig nincs az a tizedes, aki egy másiknak
megparancsolhatná, hogy mit tegyen.
- Igen, csakhogy én robbanóanyagokról tanultam Bamberg-
ben, miközben te a sereg hadtápiskolájában káposztát savanyí­
tottál - károgja Porta. - Persze még azt is elcseszted! Ezek után
még neked is be kellene látnod, hogy kettőnk közül most én va­
gyok a főnök!
- Megáll az eszem! - hördül fel Pici. - Mintha én jártam volna
Bambergben! Még ki is tüntettek különös szorgalmam miatt. Két
kiképző is az életét adta azért, hogy minél jobb kiképzésben része­
süljek!
Hosszas vita után végül megosztják egymás közt a munkát.
Pici egy rendkívül elmés módszerrel rögzíti a bombákat az acél­
elemek síkos oldalához. A legfontosabb azonban az, hogy megfe­
lelően be legyenek drótozva.
Késő éjszaka van, mire végzünk a híd egyik végével. Porta a jól
végzett munka fejében a vacsoráját követeli.
- Mi ütött beléd, ember? - fakad ki Gregor. - A rohadás a
seggedből a fejedbe terjedt? Itt akarsz leülni és zabálni, iván
bedrótozott hídja alatt? Ha meglátnak minket ezzel a rengeteg
bombával...
- Akkor úgyis szívinfarktust kapnak - vigyorog Pici.

19
 Porta makacsul ragaszkodik a vacsorájához, ami szerinte - és
4
a H D V szerint - megilleti őt.
Miközben a fejünket tömjük, NKVD-s járőrök trappolnak át
felettünk. Olyan közel vagyunk hozzájuk, hogy meg tudnánk csik­
landozni a talpukat.
Az átkelés a túloldalra gyorsan és életveszélyesen zajlik le, de
végül megérkezünk. „Örömünkre" itt még több szögesdrótot ta­
lálunk, mint amivel odaát volt dolgunk, de most már megvan a
gyakorlat. A robbanóanyagot átdobáljuk egymásnak, pillértől pil­
lérig, mert mászkálni se időnk, se energiánk. A gyutacsokat is
kénytelenek vagyunk áthajigálni, bár ezeknek már elég egy ütés,
hogy elpukkanjanak, és akkor végünk. Ha az őrség észrevesz min­
ket... Nincsenek illúzióink a ránk váró sorsot illetően.
Pici egy majom magabiztosságával himbálózik a gerendák kö­
zött. Már attól elszédülök, ha csak ránézek.
- Hogy a fenébe nem fél? - motyog Gregor.
- Csitt, az ég szerelmére! - figyelmezteti Porta. - Ha rájön,
hogy mennyire veszélyes dolog, amit művel, biztosan leesik!
Léptek zajára leszünk figyelmesek. Három tábori csendőr megy
el a fejünk felett.
- Adolfnak kellene itt lógnia! - morgolódik Pici.
A csendőrök döbbenten lefékeznek.
Letépem a vállamról a géppisztolyt, és célba veszem őket a
pallón át. Egy vonat hajt rá a sínekre, zakatolásával elnyomva a
sorozatok hangját. Három bundakabátos alak bukik át a korlá­
ton, és zuhan a jégtömbök közé.
Porta óvatosan kiles két talpfa között. Csak hárman voltak.
A vonat átdübörög a hídon.
- Mi a frászt lövöldöztök? - ordítja Pici. - Majdnem beszar­
tam!
- Azért lőttünk, te barom, mert képtelen vagy tartani azt a
bazi nagy hamburgi pofádat! - feleli dühösen Porta. - Nem meg­
mondtam, hogy ne beszélj németül?

4
Heeresdienst-Vorschrift - katonai szabályzat, (német)

20
 Papa kézjelére elharapjuk a kapszulákat. Fontos, hogy egyszer­
re robbanjanak, különben a híd állva marad, és az utászok játsz­
va kijavítják.
Porta hagyja el utolsóként a hidat. Egy vékony drótot teker le
maga után, és a folyókanyar mögött ráköti Pici dugattyús dobozá­
ra. Pici feltölti a kondenzátort, aztán tart egy rövid pihenőt, hogy
rágyújtson jól megérdemelt szivarjára. Egy ilyen felemelő alka­
lomhoz egyébként is szivar illik.
- Kapaszkodjatok a gatyátokba, fiúk, mert nagyot fog durranni
- veregeti meg a doboz oldalát.
- Le ne nyomd, amíg nem szólok! - idegeskedik Porta. - Elő­
ször a primer tölteteknek kell felrobbanniuk, különben cseszhet­
jük!
- Nem kell betojni - csitítja Pici. - Még nem volt olyan híd,
amit ne tudtam volna felrobbantani, és a kis szar nem fog kifog­
ni rajtam.
- Kis szar? Neked ez kis szar? - tátog Gregor. - Ez a legna­
gyobb híd, amit valaha is láttam!
- Akkor nézd meg jól, mert utoljára látod - röhög Pici.
Egy hosszú tehervonat gurul rá a hídra. Apró, vörös zászló
lobog minden második vagon oldalán.
- Jesszusom, egy lőszeres vonat! - kiált fel Porta.
- És nézd azokat a csurig töltött tartálykocsikat! - mutatja
Pici a vasúti sín mellett haladó teherautó-konvojt.
- A francba, rövidebbre kellett volna vennünk az időzítést -
mérgelődik Porta. - Nem kellene mindent elhinni, amit azok a
bambergi barmok mondanak...
- Mint a Jézuska, mi? Az is ugyanilyen hazugság - mondja
átszellemült képpel Pici. - Amikor belesel a kulcslyukon, és a
Jézuska helyett az apádat látod a karácsonyfa körül sündörög­
ni.
- Ha ez a vonat átmegy, hadbíróság elé kerülünk - sopánko­
dik Gregor.
- És ha nem, akkor iván állít minket egy másik hadbíróság elé
- nevet rajta Porta.

2!
 - A sereg már csak ilyen - bólogat Pici. - Bármi megtörténhet
az emberrel, a hadbíróságról nem is beszélve. Az nagyon felka­
pott hely mostanság.
A vonat hangos, mennydörgésnek is beillő dübörgéssel végig­
zakatol a hídon. Az ellenkező irányból egy másik vonat vágtat a
hídra.
- Kár, hogy ezek csak üres vagonok - sóhajtozik Pici.
A híd két vége felől villanásokat látunk.
- A primerek elpukkantak! - kiáltja Porta.
Pici teljes testsúlyával a kapcsolódugattyúra nehezedik.
Egyetlen, sárgásvörös láng csap az ég felé, és dagad irdatlan
méretű gombává. A híd teljes hosszában felemelkedik, és vele
együtt a tehervonatok is, anélkül hogy csak egy is leesne róla.
Aztán az egész milliárd darabra robban. Néhány vagondarab tő­
lünk alig p á r méterre vágódik sisteregve a hóba.
A tartálykocsik közül azok sem menekülhetnek, amelyek még
nem értek fel a hídra. Túl közel haladtak egymáshoz, így a lán­
gok pillanatok alatt végigszaladnak rajtuk, egyik a másik után a
levegőbe repítve őket.
Aztán a légnyomás minket is elér. Én csak néhány métert re­
pülök, de Porta és Pici eltűnik a fák között, Gregort pedig úgy
kell elővakarnunk egy hótorlasz belsejéből.
- Szentséges Barbara! - kiált fel Porta. - Ezek a Lewisok az­
tán értik a dolgukat!
- Ha elkapnak minket, letépik a tökünket - les körbe idege­
sen Gregor.
- Ivánnak most kisebb dolga is nagyobb annál, hogy minket
hajkurásszon - feleli derűlátón Porta. - Most majd legalább meg­
tanulják, hogy a követési távolságot bizony érdemes betartani.
De azért n e m ártana elindulni. A találkáig már csak néhány óránk
van, és nem fognak várni ránk, mint szerelmes özvegy a selyem­
fiúra.
Mint a találkahelyen kiderül, csak mi voltunk ilyen szerencsé­
sek. Az 1. szakaszt elkapták és lemészárolták, a 2. szakasz - Papa
szakasza - kilenc főt veszített, a 3. szakaszból pedig csak öten

22
maradtak meg. A többiekkel a rosszul időzített robbanás vég­
zett.
- Egy porszem se maradt belőlük - magyarázza egy tizedes.
- Ti aztán jó nagyot durrantottatok, kisapám - mondja a Veszt­
fáliai. - Mi az istent csináltatok?
- Ha már ott voltunk, a levegőbe repítettünk egy lőszeres vo­
natot meg némi naftát is - feleli büszkén Porta.
- És még csak meg sem sérült senki? - csodálkozik Barcelo­
na.
- Csak az érzéseink - röhög Pici.
Blücher hadnagy nyom nélkül eltűnt a 4. szakasz nagyobbik
részével. Csak négyen jelentkeznek a találkahelyen, de olyan sok­
kos állapotban vannak, hogy egy szót se lehet kihúzni belőlük.
NKVD-sekről és kínzásról motyognak, és nagyon úgy néznek ki,
hogy a sereg elmeklinikáján fognak kikötni, ha valaha visszaté­
rünk. Gyakori nyavalya ez a gerillaharcot vívó katonáknál.
Három napig az erdőben, a hó mélyén dekkolunk. Várjuk, hogy
az oroszok feladják a keresésünket. Többször is halljuk, hogy
elsuhannak a közelünkben a síléceikkel. Ráérnénk, de képtele­
nek vagyunk aludni. A pervitin nem engedi.
Porta unalmában elmeséli nekünk annak a tizedesnek a törté­
netét^ akivel a bambergi tűzszerésztanfolyamon ismerkedett meg.
- Őrült fickó volt, drezdai származású. Legalább annyira őrült,
mint az a ruszki, aki átjött hozzánk Harkovban, és úgy zabálta a
ruhát, mint a molylepke. Ez a drezdai tizedes azonban az üveget
habzsolta. Amint meglátott egy tükröt vagy bármilyen más üveg­
tárgyat, rögtön nyúlt érte, és tömte a pofájába. Hamarosan egyet­
len tükör se maradt a század körleteiben. Persze nem éhezett,
mert jöttek seregestül a kíváncsiskodók más egységektől, és min­
denki hozott vagy egy borotválkozótükröt, vagy egy poharat, hogy
saját szemével is láthassa a produkciót. Mondanom sem kell, ezt
már nem ingyen csinálta. A pénztáros pedig ki más lehetett vol­
na, mint én. Egy idő után aztán elfogyott az összes nélkülözhető
üvegtárgy az ezredben. A tükrök ára az égbe szökött. A tükör­
hiányt a város készleteiből próbáltuk enyhíteni, „áthelyezéses"

23
módszerrel, de a készletek itt is végesek voltak, és persze a Kripo 5
is működésbe lépett. Eleinte csak röhögtek a bejelentéseken,
mondván, hogy csak egy hülye lopkod tükröket, és dutyiba vág­
ták a bősz feljelentőt, de amikor az összes tükör eltűnt a vá­
rosból, belátták, hogy komoly ügyről van szó. Nem sokkal ez­
után a Gauleiter6 tükre is eltűnt, majd a tábornoké következett.
Az üzlet gyönyörűen jövedelmezett, és egészen szép summát ke­
restem rajta, de mire igazán beindult volna, az a marha üvegza­
báló az áthelyezését kérte a KdF-hez 7 . Az idióta nagyzási hó­
bortban szenvedett. Azt képzelte, hogy az üvegzabálás művészet,
és hogy Adolfot érdekelni fogja a tudománya. A K d F igazgatója,
aki egyébként tábori lelkész volt, a fülénél fogva hajította ki az
irodájából. „Az üvegzabálás nem művészet!" - ordította utána
felbőszültén. „Még hallani fog rólam, tizedes!" A fejvadászok
még aznap este elvitték, az atya gondoskodott róla. Mindent
megtettem, hogy kiszabadítsam, mert lehetőségeket láttam a fic­
kóban, de sajnos fellógatta magát a cellájában. Az utolsó szavait
a falba véste: „Az üvegzabálás művészet! Heil Hitler!"
- Ismertem egy tagot, aki borotvapengét zabált, és keskeny
acélrudakat szart belőlük - emlékszik vissza Pici. - A Ree-
perbahnon úgy vették, mint a cukrot.
Egy szürke reggelen visszaérünk a vonalaink mögé. Az éjsza­
kai bombázás áldozatai még a földön hevernek. Az oroszok kö­
zel fél órán át ágyúzták a térséget. így akartak bosszút állni a
hídjaik miatt.
Délután teherautók jönnek értünk, és bevisznek minket, jó
messzire a front zajaitól. Néhány napig még felpörgött állapot­
ban vagyunk. Mindenhová géppisztollyal járunk, és alig merünk
németül beszélni. A szauna gőze és az egyenruhás lányok kedves­
sége azonban apránként helyrehoz minket. Csak a 4. szakasz­
ban nem javul a helyzet, mi több, a saját derékszíjaikkal kell lekö-

5
Kriminalpolizei - bűnügyi rendőrség, (német)
6
Vezérezredes, (német)
7
Kraft durch Freudé - náci szabadidős szervezet, (német)

24
töznünk őket, hogy szállíthatóak legyenek. A pszichiátriára vi­
szik a társaságot, és többé egyiküket sem látjuk.
Mire a századot feltöltik új emberekkel, már majdnem telje
sen rendbe jöttünk. Mehetünk vissza az első vonalba.
 Ha már azokat is koncentrációs táborokba küldik, akik az erő­
szak ellen mernek hangot emelni, valami nagy baj lehet a rendszer-
rel.

Von Fritsch vezérezredes,

1936. június 6.

A visszaúton Pici egész idő alatt az ablakban tartja a fejét, a széllel

borogatva az arcát, amin a finn óriás asszonnyal vívott háromórás
küzdelem fájdalmas nyomokat hagyott. A tét nem kevesebb volt,
mint 1500 márka és tizenkét üveg vodka.
- Vegyétek úgy, hogy a miénk - mondta magabiztosan, miköz­
ben átbújt a ring kötélzetén.
A nő először leharapta Pici fél orrát, és jóízűen elrágódott rajta,
mint kutya a velős csonton. Aztán a bal fül egy része következett,
majd amikor Pici még mindig nem adta fel, három ujj a jobb
kézen és a bal kisujj - ezeket nem harapta le, „csak" eltörte. Pici
hősiesen tűrt, és nem is nyilvánította magát legyőzöttnek mindad­
dig, míg az óriás asszony el nem kezdte morzsolgatni a tökeit. Ez
már hatott.
Miközben mindkettőjüket átkísérték a gyengélkedőre, azon tűnőd­
tünk, vajon miért megy hátrafelé a győztes. Picitől tudtuk meg ké­
sőbb, hogy azért, mert mindkét lábát hátracsavarta...
A teherautónk hátuljában egy csapat igen furcsa katona - őket
kellett elhozni - nyihog és ordítozik. Úgy beszélnek, mintha forró
krumpli lenne a szájukban, és egyiküknek sincs rangjelzése. A 999.
tartalék zászlóaljhoz tartoznak, de teljesen fegyvertelenek. Amikor
megszólítjuk őket, csak vihognak, mintha valami vicceset mond­
tunk volna.
Papa fedezi fel elsőként, hogy szellemileg visszamaradott egyének­
ről van szó. Mielőtt a nagy offenzíva megindulna, a Dirlewanger
SS-brigád emberei kikergetik őket az aknamezőre. 1940-ben a fran­
ciák ugyaneire a célra sertéseket használtak. Az új német fajtisztasági
törvény azonban kimondja, hogy minden hasznavehetetlen egyedet

27
selejtezni kell. Ennek a haszon nélküli módja Giessen és a méregin­
jekció -finomabb körökben csak eutanáziáról beszélnek - a hasz­
nosabbik pedig ez. A sertés ugyanis hiánycikk ezekben az ínséges
időkben.
 A HARCCSOPORT

A FÁK ROPOGNAK A HIDEGTŐL, a vihar porhavat vág a fagycsípte

arcokba. Elképzelni se tudtuk volna, hogy ennyire hideg is lehet.
A testünk egyetlen fagyott húsdarab, melynek mélyén, valahol,
csontok zörögnek. A bőrünk cafatokban lóg. Alig van benne több
élet, mint a hófedte bozót ágain himbálózó emberi testrészek­
ben és belső szervekben.
Egy MG-42-es ontja magából a halált, aknavetők cuppognak.
Egy rénszarvas bukik alá az égből. Rémülten, értetlenül visít,
aztán belecsapódik a jéggé fagyott hóba, és szétfröccsen.
Két orosz tiszt jön elő a bozótból lehajtott fülű bundasapká­
ban. Lehetetlen megmondani, melyikük támogatja a másikat.
Úgy röhögnek, hogy majd bepisálnak. Megőrültek? Vagy csak
részegek? Az egyikük elhagyja a sapkáját. Rövidre nyírt, vörös
haja van, a fagy jókora lyukakat mart az arcába.
A Légiós feléjük lendíti a géppuska csövét. Nyomjelző csík eszi
bele magát a gyomrukba. Még mindig egymást karolva felbuk­
nak, nevetésük hörgésbe fúl. Egy Sztálin-orgona üvölt bele a hi­
degbe. Rakétái fákat csavarnak ki tövestül, a hó fortyog, mint a
zabkása. Mérgező, vörösesszürke füst gurul végig a hó felett.
Néhányan gázmaszkot raknak. Én is nyúlnék érte, de aztán
eszembe jut, hogy már régen megszabadultam tőle. A doboza
tele van mindenféle kacattal, de gázmaszk nincs benne. Elsőrangú
tárolódoboz, a cigarettákat például gyönyörűen szárazon tartja.
Nem én vagyok az egyetlen, aki hiába keresi a gázmaszkját.
A füst lassan mindent beterít. Az orrunkig se látunk, de lö­
vünk, mint az őrültek, míg a fegyvereink csöve vörösen n e m iz­
zik.

29
 Egy páncélozott lánctalpas szán vágtat el előttünk, karnyújtás­
nyira tőlünk. Porta egy aknát lök a tornya alá. Emberi testrészek
robbannak ki a felső búvónyílásán. Gigantikus, vörös-sárga láng
lő az ég felé, és egy pillanatra forróság önt el mindenkit.
- A francba! - lök el magától egy leszakadt kart Porta.
Fegyvercsörgés hallatszik, a hó recseg és nyikorog. Bundakabá­
tos katonák hordái vágtatnak elő az erdőből, ordítva, mint vala­
mi vadállatok. A levegő füstölni látszik a szájukból dőlő párától.
Géppisztolyok kattognak, amíg ki nem ürülnek a tárak, aztán a
bajonetteké és az ásóké a szó. Olyan elkeseredett küzdelem fo­
lyik, hogy még félni sincs ideje az embernek.
A szemem vérben forog, a szívem szúr, mintha bajonettet döf­
tek volna bele, a kezem vértől ragacsos. Lóbálom, forgatom az
ásót, mint egy cséphadarót. A legfontosabb most az, hogy távol
tartsam őket magamtól.
Lángszóró morajlik. Égett hús és forró olaj szaga csapja meg
az orromat. Porta az, a teli tartályt cipelő Picivel a háta mögött.
Ördögi fegyver, vagy még annál is rosszabb: ilyet még a pokol­
ban se pipáltak.
Egy R a t a 8 vágódik elő a felhők mögül, és visítva a földnek csa­
pódik. Hatalmas aranysárga tűzgömbbé durran szét.
Az északi fény rosszallóan tekint alá az egymást gyilkoló, ver­
és perzselthús-szagú emberekre.
Ütést érzek a vállamon. Felkapom a géppuskát, és rohanni
kezdek. Heide, aki mögöttem jön, megbotlik, és legurul a lejtőn.
Géppisztolysorozatok tépik fel körülöttünk a földet. Levágó­
dunk, és felállítjuk a géppuskát. Én célzok, Heide a hevedert
tartja.
Megvannak. A géppuska darálni kezd. Nyomjelző csík vág be
a fák közé.
Egy fehér alak dobja fel a karjait. A Kalasnyikov kirepül a kezé­
ből.
- Gyerünk - mordul rám Heide, és már rohan is.

Orosz vadászbombázó.

30
 A závárzat köré tekerem a töltényhevedert, vállamra vetem a
fegyvert, és utánairamodom. Nem szeretnék egyedül maradni.
- Várj meg! - kiáltom utána.
- Szedd a lábad! - hallom a hangját, de nem néz hátra, és
nem lassít.
Nincs pocsékabb dolog a visszavonulásnál. Rohansz az élete­
dért, a sarkadban a halállal.
Porta utolér, és hóförgeteget csapva maga után le is hagy. Pici
lohol mögötte a két súlyos lángszórótartállyal a hátán. Fél kéz­
zel a keménykalapját tartja.
Elesek, és a félelemtől mozdulni se bírok.
- Állj fel! - ordít rám Gregor. - Mozdulj, vagy szétrúgom a
seggedet!
A düh erőt ad. Felállók, és továbbtámolygok a mély hóban.
Az erdő mélyén újraszerveződünk. Fura egy harccsoport ez!
Tüzérek ágyú nélkül, páncélosok tankok nélkül, szakácsok, szani-
técek, szállítók, sőt még tengerész is akad. Meg kell adni, színes
társaság.
Egy lövészezredes veszi át a parancsnokságot. Még sose lát­
tuk. Mérgesen a szeméhez illeszti a monokliját, és szigorúan
végignéz a társaságon. Nagyon úgy néz ki, mint aki tudja, hogy
mit akar.
- Nagyon nem tetszik nekem ez az ezredes - motyogja Barcelo­
na. - Ez hősöket akar csinálni belőlünk. Halott hősöket.
- Hová a túróba tűnt iván? - kukucskál ki egy hatalmas hótor-
lasz mögül Porta.
Az éjszaka folyamán beássuk magunkat, és hótömbökből gép­
puskafészkeket építünk. A géppuskák zárszerkezetét felforrósí­
tott kövekkel és pamutgatyákkal tartjuk melegen. Mondanom
sem kell, nem a kiképzésen tanították a trükköt.
Mire elkészülhetnénk a védővonal kiépítésével, megint vissza
kell vonulnunk. Több mint háromszáz sebesültünk van, kötszer
viszont egy szál se, gyógyszerről nem is beszélve. A koszos egyen­
ruhadarabokkal kötözött sebek többsége elfertőződött, és iszo­
nyatos bűzt áraszt. Egyesek azért könyörögnek nekünk, hogy ves-

31
síink véget a szenvedéseiknek, mások azért, hogy cipeljük ma­
gunkkal őket.
- Ne hagyjatok itt, bajtársak - suttogja egy haldokló őrmes­
ter, amikor géppuskával a vállamon elbaktatok mellette.
- Ne hagyjatok itt az oroszoknak - nyöszörög egy másik.
Konokul magam elé nézek, és úgy teszek, mintha nem halla­
nám. Biztos vagyok benne, hogy itt fogjuk hagyni őket. Az ezre­
des azonban úgy dönt, hogy mindenkit magunkkal viszünk. Fe­
nyőcsemetékből rögtönzött szánokra pakoljuk őket.
Négy nappal később két fura, cukorsüveg alakú hegyhez érünk.
Olyan hideg van, hogy a lélegzetünk jéggé fagy az orrunkban.
Gregor az orrára néz. A tenyerében tartja. Megtapogatja az
arcán tátongó lyukat, megint az orrára néz, és döbbenten felki­
ált:
- Mi a szar! - Azzal rémülten elhajítja magától az orrát is és a
géppisztolyát is, és üvölteni kezd, mint egy megveszekedett.
Még szerencse, hogy Heide, a szuperkatona észnél van. Fel­
kapja az orrot, és a hóba vágja Gregort.
- Tartsad! - mondja a Légiósnak. - Vissza kell varrni!
- Érdemes? - vigyorog Porta. - Ami azt illeti, elég ronda egy
orr volt! Én örülnék, hogy megszabadultam tőle.
Ügyet sem vetve Gregor gügyögésére, Heide visszavarrja az
orrot oda, ahová való, aztán letép egy véres rongyot egy hulláról,
és körbetekeri vele a páciens fejét.
- Nem kellett volna dupla öltéssel varrni, hogy legközelebb
ne cibálhassa le magának? - tart eléje egy köteg madzagot Pici.
Gregor nyüszít, mint egy kiskutya. A zsibbasztó hideg ellenére
pokoli fájdalmai vannak.
- Ne aggódj, egy darabig a helyén fog maradni - biztatja Heide.
- Rendesen odavarrtam.
- Hé... - mondja aggódó hangon Pici. - A pöcsünk is ugyan­
így lefagyhat?
- H á t persze - feleli készségesen Porta. - A sereg lipcsei tudo­
mányos intézete megállapította, hogy a sarkvidéken harcoló kato­
nák harminckét százaléka hancúrléc nélkül tér haza.

32
 - Jézus Krisztus, németek istenének szent gyermeke! - nyög
fel Pici. - Ez iszonyatos! Kolbász nélkül végigmenni a Reeper-
bahnon! Hogy állnék a bigék szeme elé?
- Nos, ha az öcsit jegesmedvék zabálnák fel, akkor kuncsaft­
ként aligha - feleli Barcelona.
Egy ösztövér utász őrmester feltápászkodik gallyakból vetett
ágyáról, letépi magáról a kötéseket, és mielőtt még bárki is ész­
be kaphatna, kirohan a befagyott tó jegére. Két szanitéc utána­
ered, de a ködben nyomát vesztik.
Mivel az őrültség köztudottan ragadós, rövidesen két másik
sebesült is ugyanezt csinálja. Az ezredes őrjöng. Fegyveres őrt
állít a sebesültekhez, ami óriási hiba, mert az őr elalszik, és egy
sebesült SS-Unterscharführer 9 megszerzi a Schmeisserét. Az
egész tárat beleüríti a sebesültekbe, aztán a géppisztoly agyával
bezúzza az őr fejét, és csépelni kezdi a közelében lévőket.
A Légiós érkezik elsőként a helyszínre. Mór tőrje megvillan,
és az ámokfutó holtan rogy össze.
Az igluban elszabadul a pokol. A sebesültek azt hiszik, hogy ki
akarjuk végezni őket, és ránk támadnak. Az eredmény: két halott.
N e m sokkal ezután újabb és komolyabb támadással kell szem­
benéznünk. Az oroszok aknavetőkkel támogatott ostromot indí­
tanak ellenünk. A csata két órán át tart, aztán, amilyen gyorsan
jöttek, el is tűnnek az oroszok.
A halál a közelünkben ólálkodik, érezzük kénköves leheletét.
Snapszot osztanak ki. Mindenki egy kulacskupaknyit kap, de a
2. szakasznak még egy félszer ennyi jár.
- Tudjátok, hogy ez mit jelent - mondja komor tekintettel Por­
ta. - Nem a két szép szemünkért kaptuk. Ezt úgy hívják, hogy az
utolsó pohár!
- Hősök vizelete! - vigyorog Pici. - Még néhány kulaccsal be­
lőle, és dalolva fogok kimenni, hogy késes-lucernás keresztet 1 0
szerezzek magamnak!

9
A szakaszvezetőnek megfelelő rang az SS-ncl. (A ford.)
w
Karddal és tölgyfalevéllel díszített lovagkereszt.

33
 - Nom de Dieu, attól tartok, hogy inkább fakereszt lesz - moso­
lyog a Légiós, és Pici kezébe nyomja a saját adagját. Allah igaz
híve nem fogyaszthat szeszes italt.
- Húzd meg, ereszd meg - motyogja Papa, miközben ezüstfe-
deles pipájába próbál életet, pontosabban tüzet lehelni.
- C'est laguerreu - sóhajtozik a Légiós. Bánatában cigarettafé­
lét sodor magának bibliapapírból és mahorkacsikkekből.
- Adj egy slukkot - könyörög Pici.
A Légiós odaadja neki a parázsló cigarettát.
Egész éjszaka menetelünk az üvöltő sarkvidéki szélben. A hó
olyan vadul kavarog körülöttünk, hogy csak a közvetlenül előt­
tünk haladót látjuk. Ami persze előny is, mert legalább az oro­
szok se látnak minket. Időnként halljuk őket mögöttünk.
- Olyan magabiztosak azok a sárga majmok, hogy meg se pró­
bálnak csendben maradni - mondja keserűen Porta.
- Akad még valaki, aki hisz a végső győzelemben? - érdeklő­
dik Pici.
- Csak Adolf és az ő hűséges szakaszvezetője, Július Heide -
feleli Porta gúnyos berlini vihogással.
- Egyáltalán, miért jöttünk mi ide háborúzni? - teszi fel a
kérdést Pici. - Mijük van a ruszkiknak, ami bárkit is érdekelhet­
ne?
- Azért vagyunk itt, hogy Adolf nagy harcosnak érezhesse ma­
gát - mondja Porta. - Ha egy szarjancsi felkapaszkodik a sze­
métdomb tetejére, rögtön háborúzni kezd, hogy ha másért nem,
hát ezért megmaradjon az emberiség emlékezetében.
- Minden szavadat megjegyeztem! - szól előre a hófüggöny
mögül Heide. - Ezért akasztás jár!
- Az olyan torzszülötteknek meg, mint te, a múzeumban a
helyük, kitömve! - vág vissza Pici.
Másnap késő délután az ezredes pihenőt engedélyez. Nem is
bírnánk tovább menetelni. Utunkat fagyott tetemek szegélye­
zik, az élelemből kifogytunk. Csak néhány életművésznek, mint

11
Ilyen a háború, (francia)

34
amilyen Porta is, akad még némi rágcsálnivalója. Egy fagyott ke­
nyérhéjat csócsál, egy finn kincstári cipó maradványát.
- Éhesek vagytok? - kérdezi, és a szájába tömi az utolsó fala­
tot.
- Egy rohadék disznó vagy - dünnyögi erőtlenül Papa.
- Van valakinek egy kis vodkája? - kérdezi Gregor. Az arca
sötétkék, és hatalmasra dagadt Heide műtéti beavatkozása óta.
- Viccelsz? - háborodik fel Pici.
- Vodka! - sóhajt Porta. - Már az ízére sem emlékszem.
- Olyan éhes vagyok, hogy egy ültő helyemben felfalnék egy
nyugdíjas valenciai kurvát - tódítja Barcelona. - Legutóbb ak­
kor korgott ennyire a gyomrom, amikor abban a tetves spanyol
fogolytáborban dekkoltam.
Porta és a Légiós arról vitatkoznak, hogy hány borókabogyót
kell tenni az őzhúshoz való páclébe.
- Érzésem szerint hatot - nyilatkozik Porta.
- Komolyan beszélsz? - hördül fel a Légiós. - A te dolgod, de
ha hatot teszel bele, én biztos, hogy nem fogom megkóstolni.
Bűzleni fog, mint a bűn. Az sem mindegy, hogy milyen edényt
használsz. Ha igazi páclét akarsz készíteni, felejtsd el a közönsé­
ges fazekat.
- Való igaz, antik fazékra van szükség - bólint Porta. - A leg­
jobb az, amelyik vörösrézből készült. Amikor Nápolyban jártam,
szert tettem egy lábasra, amiben Július Caesar főszakácsa főzte
a bouillabaisse-V2 a spagettik császárjának.
- Ruccanj ki Marseille-be, és kóstold meg a levesek királynő­
jét, a germiny á l'oseille-t - ajánlja a Légiós. - U t á n a javaslom a
pigeon á la moscovite-ot champignon polonaise-zéi és saladé Bé-
atrice-szal.
- Egyszer egy olyan elvetemült alaknál vacsoráztam, aki, is­
ten óvjon az efféléktől, elfelejtett szarvasgombát tenni a peri-
gourdinbe - borzong meg Porta. - A G e n d a r m e n m a r k t o n la­
kott, és annak örömére rendezett hatalmas murit, hogy kienged-

12
Mediterrán, halból, tengeri herkentyűkből és zöldségekből főzött leves. (A ford.)

35
ték a Moabittból. Azt vártuk, hogy egy emberi roncs fog elénk
állni. Öt hónapot töltött rács mögött, mi másra számíthattunk
volna? A legtöbb embernek ennél jóval kevesebb is elég ahhoz,
hogy teljesen magába roskadjon, de a fickó egy igazi tökös gye­
rek volt, és olyan egészséges, hogy az már a pofátlanság tetejét
súrolja. De visszatérve az ételekhez, a legnagyobb baklövés le­
késni az ebédet vagy a vacsorát. Az élvezet meggyalázása, ha
kutyafuttában kell bekapnod az előételt meg a levest, hogy utol­
érd a többieket.
- Kóstoltátok már a sült kékhalat sauce beamaise-zeü - szó­
lal meg Gregor. - Egyszerűen mennyei. Én és a tábornokom
imádtuk. A kedvenc ételünk volt, különösen egy-egy véresebb
csata után.
- Remélem, a tó közelében leszünk, ha a heringek ikrázni fog­
nak - mondja Porta szívszaggató sóhaj kíséretében.
- Ha hazatértünk - fogadja meg Pici, a „haza" alatt a német
vonalakat értve -, szerzek egy libát, megtöltöm szilvával és al­
mával, és az egészet bezabálom.
- Én inkább egy pulykát választanék - mondja Barcelona. -
Az sokkal nagyobb.
- Kész vagyok, nem bírom tovább! - pattan fel Porta. - Gyere,
Pici. Hozd a gitárodat, és tömd meg a zsebeidet kézigránátok­
kal.
- Hová megyünk? - veti Pici a vállára a géppisztolyt.
- Átmegyünk, és megnézzük iván menüjét - feleli Porta.
- Ne vigyek egy zsákot? - kérdezi optimistán Pici.
- Nem kell, majd azt is kerítünk.
- Le fognak puffantani titeket - figyelmezteti őket Papa.
- Marhaság! - legyint Pici. - Ha valaki lőni fog, azok mi le­
szünk.
- Számítunk az oroszok híres vendégszeretetére - nevet Por­
ta, és beleveti magát a hóesésbe.
- Előbb vagy utóbb nem fognak visszatérni - dünnyögi Papa.
Eltelik néhány óra. Nem hallani mást, csak a szél üvöltését.
Aztán géppisztolysorozat szakítja meg a monotóniát.

36
 - Egy Schmeisser - állapítja meg Papa. - Az ördögbe azzal a
két eszelőssel!
- Összefutottak a szomszédokkal - mondja rémülten Gregor.
- Jelenteni kell az esetet - szólal meg Heide. - Ez a fegyelem
súlyos megszegésének minősül. Arról nem is beszélve, hogy az
ellenség propagandaként használhatja fel az ügyet. Már látom
magam előtt a Pravda vezércikkét:

A NÉMET HADSEREG ÉHEZIK

A fritzek öngyilkos akciókban próbálnak kenyeret rabolni a
Vörös Hadsereg katonáitól.

Nehézágyú döreje hallatszik, aztán robbanások és sikolyok so­

rozata. Maxim géppuskák ugatnak fel, majd egy idő után megint
csend telepszik a hósivatagra. Még a szél is elül, mintha az egész
Arktisz várná, hogy mi fog történni.
Hatalmas robbanás rázza meg az éjszakát.
- Te jóságos ég! - kiált fel Barcelona. - Ezek a konyha helyett
a lőszerraktárba tévedtek!
- Riadó, riadó! - ordítják hisztérikusan az őrszemeink, ab­
ban a szent meggyőződésben, hogy az oroszok támadni készül­
nek.
Gigászi lángoszlop csap fel tőlünk északkeletre. A föld való­
sággal ugrál alattunk.
Az ezredes és néhány tisztje rohannak elő az egyik igluból.
- Mi a fene? Ezek a saját állásaikat bombázzák? Van kint em­
berünk? - kérdezi egy lövész őrnagytól.
- Nincs, Herr Oberst. A harccsoport nincs kontaktusban az
ellenséggel.
Frick ezredes megigazítja a monokliját, és szúrósan az őrnagyra
néz.
- Biztos benne, vagy csak gondolja?
Az őrnagy kénytelen elismerni, hogy valójában nagyon keve­
set tud arról, ami a harccsoporton belül történik. Híradótiszt,
még nem szolgált harci egységnél.

37
 Újabb robbanások és géppuskasorozatok hallatszanak. Az ég­
bolt északkeleti alja vörös színben játszik.
- Valami nagy disznóság folyik odaát - motyogja az ezredes. -
Derítse ki, hogy mi.
- Igen, Herr Oberst - feleli az orrát lógatva az őrnagy. Elkép­
zelni se tudja, hogy fog eleget tenni a parancsnak. De nem elve­
szett ember: néhány perccel később áthárítja a feladatot egy szá­
zadosra. - Tiszta képet szeretnék kapni arról, hogy mi folyik oda­
át. Világos, Herr Hauptmann? Derítse ki, hogy mit vacakolnak
az oroszok!
A százados eltűnik egy fenyőcsoport mögött, ahol egy had­
nagyba botlik.
- Az oroszok pattognak, mint a nikkelbolha. Kap tíz percet,
hogy kiderítse, mi a fene ütött beléjük. É r t h e t ő voltam?
A jágerhadnagy végigkocog az ösvényen, és Papába ütközik.
- Mit lófrál itt, őrmester? Az ellenségnek nyű van a seggében,
és én tudni akarom, hogy miért. Derítse ki, még ha a parancsno­
kukból kell is kiszednie. Értettem?
- Igen, uram - feleli Papa, és úgy tesz, mintha indulni készül­
ne.
A hadnagy eltűnik a fák között. Egy rejtekhelyet keres, egy
olyan helyet, ahol a százados nem találhatja meg.
Amint tiszta a levegő, Papa leül, és csendben pöfékelni kezd.
Az elkövetkező órában szórványos lövöldözést hallunk, előbb
az egyik irányból, aztán a másikból.
- M á r rég feldobták a talpukat - mondja sötéten Barcelona.
Agyú dördül, aztán kézigránátok robbannak. A zaj közepette
vidám nevetést hallunk.
- Ez Porta volt - mormogja Papa. Idegességében a pipa ezüst­
fedelével játszik.
Közel a hajnal. A vihar az utolsókat rúgja, már csak néhány
elkeseredett szélrohamra futja tőle.
- Kétlem, hogy valaha is viszontlátjuk őket - mondja Heide.
- Attól félek, hogy igazad van - feleli csendesen Papa. - Nem
lett volna szabad elengednem őket.

38
 - Par Allah, úgysem tudtad volna visszatartani azt a két nagy­
okost - vigasztalja a Légiós.
Ismerős hang üti meg a fülünket. Egy pillanat alatt talpon va­
gyunk, készen rá, hogy megvédjük magunkat.
- Síléces egység - suttogja Heide egy fa fedezékéből.
Röfögésszerű morgást hallunk, aztán megint sítalpak szisszen­
nek. Az ujjam megfeszül a géppuska ravaszán. Valami mozog a
fák között.
- Ne lőjetek! - kiáltja Barcelona egy ismerős kürtőkalap lát­
tán.
- Mi a fene? - tátja el a száját a Vesztfáliai.
Még mindig nem tudjuk, hogy mitévők legyünk a felénk im­
bolygó sárga kalap láttán. Ha jogos tulajdonosa fején van, akkor
Portának legalább két métert kellett nőnie egyetlen éjszaka alatt.
Aztán fény derül a rejtélyre. Egy rénszarvas kanyarodik elő fújtat­
va a szél hordta hófalak mögül. Egy szánt húz maga után, amin
púposra halmozva állnak a dobozok és a zsákok. A szállítmány
tetején Porta és Pici pöffeszkedik.
- Ti lövöldöztetek? - vonja őket kérdőre Papa.
- N é h a igen - feleli fölényesen Pici.
- Belerohantunk egy politrukba™, akinek olyan vékony képe
volt, hogy kenyeret lehetett volna szeletelni vele - veszi át a szót
Porta. - Kétszer is célba kellett vegyük, hogy egyszer eltaláljuk.
Aztán egy elfuserált barom ránk ordított a sötétből, és durrogtat­
ni kezdett. Odapörköltünk a torkolattüzének, és ez hamarosan
kigyógyította az agresszivitásából.
- Aztán eltévedtünk - folytatja Pici. - Olyan sötét volt, mint a
seggemben éjfélkor. Egy vezérkari szállásnál kötöttünk ki, ahol
egy rakás hadvezér arról tartott kupaktanácsot, hogyan lehetne
megnyerni a kibaszott háborút. É p p egy vojenkom14 lökte a ri­
zsát. Ráirányítottam a csúzlimat a hájas potrohára, és rögtön
beleszorult a szó. A többieket Porta söpörte a szőnyeg alá.

13
Politikai biztos, (orosz)
14
Hadbiztos, (orosz)

39
 - Remélem, elhoztátok a térképet - mondja Heide, a végső
győzelem megszállottja.
- Mi a francért hoztuk volna el? - von vállat Pici. - Nem azér'
mentünk!
Heide csak a fejét csóválja.
- Micsoda felfordulás kerekedett ebből, apám! - meséli Por­
ta. - Mindenki rohangált, mint a hülye. Egy puncis tiszt ránk
ordított, ho<gy mér' nem úgy, hanem így, de annyira tele volt a
bugyija, hogy fel sem tűnt neki, hogy Pici „Jawohl, Herr Leut-
nant"-tal válaszolt.
- Az a cirkusz minden pénzt megért - bólint Pici, miközben a
szivarját izzítja.
- Egy darabig csak sétálgattunk békésen, és gyönyörködtünk
a zűrzavarban - nevet jóízűen Porta. - El is lettünk volna még
egy darabig, ha egy gutaütésre pályázó őrnagy ránk nem üvölt,
hogy állítsuk pozícióba a PAK-ot 15 . A parancs az parancs, tehát
beálltunk, hogy segítsünk a tankelhárítós fiúknak áttolni a parity-
tyát az őrnagy által óhajtott helyre.
- Közben a tábor túloldalán a levegőbe repült a lőszerraktár
- vigyorog Pici. - Először azt hittük, hogy ti jöttetek meg. Aztán
valaki riadót fújt, és ahány ruszki volt, mind átzúdult a tábor
másik felébe, hogy megvívjon a láthatatlan ellenséggel.
- Innentől kezdve szabadon garázdálkodhattunk - emlékszik
vissza Porta. - Az úti cél természetesen a konyha volt, amit ha­
marosan meg is találtunk.
- Kétlem, hogy a mi konyhánkon valaha is látni fogunk annyi
zabát - sóhajt Pici. - Ott aztán volt minden! Sonka, füstölt szar­
vashús, ecetes uborka, hogy csak egy kis ízelítőt adjak.
- Ha összehasonlítjuk iván konyháját a miénkkel - mondja
Porta -, kénytelenek vagyunk belátni, hogy vajmi kevés esélyünk
van a végső győzelemre!
- Egy dagadt szakácsra nyitottunk rá. Ott ült, és a farkát ráz­
ta Marlene Dietrich fotója előtt - kuncog Pici. - Elete legna-

15
Panzerabwehrkanone - tankelhárító ágyú. (német)

40
gyobb pukkanása egyben az utolsó is lett, amikor telepumpál­
tam a seggét ólommal.
- Ekkor már nem ártott sietni - hahotázik Porta. - Összeszed­
tünk mindent, ami csak mozdítható volt. Hamar rájöttünk, hogy
így nem fogunk messzire jutni, ezért elindultunk szánt keresni,
így találkoztunk ezzel a komcsi rénszarvassal, aki egy percig sem
leplezte, hogy nincs ínyére a rendszer, és mivel egy szán is volt
vele, a helyszínen besoroztuk őkegyelmét.
- Meg kellett ígérnem neki, hogy jutalmul hozzásegítem egy kis
finom kapitalista rénszarvas puncihoz - vigyorog Pici -, és meg is
fogja kapni, úgy éljek, még ha nekem is kell begörnyednem!
- Ugye nem azt akarjátok ezzel mondani, hogy ezt a rénszar­
vast is magatokkal akarjátok cipelni? - háborog Papa.
- Ezt majd megbeszéljük később - legyint Porta. - Miközben
a szomszédok egymásra pufogtattak, mi benéztünk a hadtáprak­
tárba. Csak egy fickó volt őrségben, de ő is aludt: észre sem vet­
te, hogy kinyírtuk.
- Elaludni őrszolgálat közben! - hördül fel Heide. - Megér­
demelte a halálát!
- Szörnyű, hogy milyen ostoba tud lenni a katonák nagy része
- bólogat egyetértően Porta.
- Bezzaf!16 Ez azért van, mert a legtöbb katona a szegény embe­
rek közül kerül ki - magyarázza a Légiós. - Az élet megtanította
nekik, hogy bármennyire is küzdjenek, mindig szegények marad­
nak, minek strapáinak hát magukat?
- Ugyan! A szegény katona jó katona - tiltakozik Pici -, mert
mindig résen van! A civil életből tudja, ahol állandó háborút foly­
tat a végrehajtóval és a zsernyákokkal, hogy akinek csak egy pil­
lanatra is ellankad a figyelme, az elveszett ember.
- Amikor beestünk a húsraktárba - folytatja Porta -, Pici majd­
nem kinyiffantott minket. Beleejtett egy kézigránátot egy jelzőra­
kétákkal teli ládába. Csak úgy száguldottak összevissza, mint az
istennyila, s ki is ütöttek két ivánt. De megérte betérni. Kávét

De még mennyire! (algériai arab)

41
találtunk, igazi brazil kávét, ami szerintem már Adolfnál is hiány­
cikk. Mintha egy békebeli csemegeboltba sétáltunk volna be!
- Még annál is jobb, mert nem kellett se sorba állni, se fizetni!
- teszi hozzá Pici.
Az elkövetkező néhány órában csak zabálunk és zabálunk és
zabálunk és...
- Nem kellene valamivel megdobni a sebesülteket is? - ébred
fel Heidében az érző ember.
Pici majdnem keresztbe nyel egy pácolt heringet.
- Mi a fészkes fekete fene ütött beléd, he? Úgyis fel fogják
dobni a talpukat!
- A bajtársaink, vagy nem? - utasítja rendre Heide.
- Lehet, hogy neked igen, de én egyiket sem ismerem - von
vállat Pici, és jóízűen a szájába töm egy újabb heringet.
- Picinek igaza van - mondja tele szájjal Porta. - Ha megkínál­
juk a sebesülteket, Monokli Karcsi gyanút fog, és kivizsgálja az
ügyet. Aztán szépen elkobozza tőlünk a kaját, és szétosztja az
ezrednek. Akkor meg majd megnézheted, hogy mennyi jut ne­
ked! Kussolj csak szépen, és tömjed a beleidet, amíg még van
mivel!
Papa hirtelen elvörösödik, és kétségbeesett mozdulatokkal a
saját hátát próbálja ütögetni. Az arca lassan ellilul, a szeme kidül­
led. Fuldoklik, nem kétség. Gyorsan a hasára fordítjuk, és ököl­
lel püfölni kezdjük a hátát.
- Haldoklik - mondja mély meggyőződéssel Porta. - Csak azt
tudnám, miért olyan nagy dolog becsületesen megrágni a kaját!
- Nem fog felfordulni! - jelenti ki Pici. A bokájánál fogva fel­
kapja Papát, s addig rázza és veri a fejét a hóba, míg egy fél
libamáj ki nem fordul a páciens szájából.
- Te jóságos isten - zihálja Papa, amint levegőhöz jutott. - Ez
aztán csúfos halál lett volna! Bevetés közben ellenséges libamáj­
tól elpatkolni!
- Szerintem meg nem! - mondja aszimmetrikus vigyorral
Gregor. - Ha m á r meg kell dögölnöm, akkor inkább a libamáj
végezzen velem, mint iván!

42
 Egy kis szünetet tartunk, aztán folytatjuk a habzsolást. Képtele­
nek vagyunk betelni az ízekkel.
- Santa Maria del Mar - böffent egy hatalmasat Barcelona. -
Csípjetek meg! Nem álmodom?
- Ha te álmodsz, akkor én is - mondom neki, és lekanyarítok
magamnak egy jókora szelet szarvascombot.
- Fenséges! - mormogja Barcelona, és hatalmasra tátott szájá­
ba gyömöszöl egy remegő kecskesajtot.
- Mi a fene volt ez? - kiáltja Porta, és már veti is magát bele a
legközelebbi hótorlaszba.
Szétszóródunk, mint a pelyva a szélben. Egy másodperc múl­
va már a hó rejtekében hasalunk, csőre töltött fegyverekkel.
Hosszú ideig dekkolunk így, és várunk feszülten.
- Gázgránátok - motyogja rémülten Porta, és régen elhají­
tott gázmaszkja után matat.
A Légiós hisztérikusan felnevet, és az égboltra mutat.
- Sacré nom de Dieu, íme, a gázgránátjaid!
Az égre bámulunk, és nem akarunk hinni a szemünknek. Vad­
kacsák szállnak el felettünk sűrű csapatokban.
- A kazanyi Szent Szűzre! - térdel fel Porta. - Ott repül a
vacsoránk, és mi a kisujjunkat se mozdítjuk!
- Mi az ördögöt kereshetnek itt? - tűnődik a Vesztfáliai. - A
kacsák télen melegebb éghajlatra repülnek.
- Azt nem tudom, de azt igen, hogy isteni pecsenyét lehetne
sütni belőlük! - nyalogatja a szája szélét Pici, tökéletesen megfe­
ledkezve arról, hogy az imént zabálta tele magát.
- Nem értem, hogy kerülnek ide - rágódik a rejtélyen a Vesztfá­
liai. - Mert hogy itt aztán nem akad vadkacsának való kaja, az biztos!
- Lehet, hogy az utazási iroda, ahol befizettek a déli útra, tönk­
rement, és most kénytelenek beérni a jéghegyekkel! - bámul Porta
a Lange-tó feletti ködbe vesző kacsák után.
- Picinek igaza van - sóhajtozik Papa. - A vadkacsa húsához
semmi sem fogható!
- Én még soha nem ettem - vallja be Heide. - Olyan, mint a
rendes kacsa?

43
 - Sokkal finomabb! - biztosítja Porta. - Királyok és diktátorok
szolgálják fel a bankettjeiken messzi földről jött hírességeknek.
Egyszer elbeszélgettem egy angol gárdistával Franciaországban,
és a fickó leírta nekem a vadkacsa á la angol királynő receptjét.
- Netán fogságba ejtetted a gentlemant? - érdeklődik Heide.
- Nem, csak összefutottunk a tengerparton, amikor Churchill
serege hazaruccant Londonba, hogy megfoltozza a kiszakadt
egyenruhákat.
- Te hagytál megszökni egy hadifoglyot? - kérdezi szúrós
szemmel Heide.
- Isten őrizz! Épp ezt próbálom megértetni veled. Önként visz-
szavonult!
- Visszajönnek! - kiáltja izgatottan Pici.
- Hülye legyek, ha nem! - motyogja Porta, és a tó fölé dob egy
követ, abban a hiú reményben, hogy homlokon találhat vele egy
kacsát.
Papa bőszen felkap egy karabélyt, és a kacsák közé durrant.
Nekünk se kell több, az égre irányítjuk a géppisztolyainkat, és
adjad neki!
Szegény kacsák majdnem szívrohamot kaptak, de egy se zu­
hant le közülük. Hamarosan eltűntek a távolban.
- A francba! - vágja magát hanyatt a hóban Porta. - Pedig ez
lett volna az első értelmes offenzíva a háború kezdete óta!
- Ha lenne egy vadászgépünk, az egész társaságot leszedhet­
nénk - álmodozik Pici.
A kacsák már régen elszálltak, de mi még mindig róluk beszé­
lünk.
- A legfinomabb almaszósszal - magyarázza Porta. - A legfon­
tosabb azonban az, hogy ropogjon a bőre. Amikor ráharapsz,
halkan recsegnie kell a fogaid alatt.
- Ezt nem tudják a spanyolok! - panaszkodik Barcelona. -
Teletömik naranccsal, és addig főzik, hogy úgy érzed, mintha
egy löttyedt pöcsön rágódnál.
- Ezért mondom én, hogy rászolgáltak arra a polgárháború­
ra! Kész istenkáromlás így elrontani egy ilyen nemes állat húsát!

44
 A harccsoport útra kel, egy keskeny hasadékon kelünk át, de
még mindig a kacsákról folyik a társalgás. Magas hó- és jégfalak
emelkednek fenyegetően fölénk mindkét oldalról. A halál édes­
kés szaga tölti meg az orrunkat. Várjuk, mikor bukkanunk hullák­
ra, de rá kell jönnünk, hogy a szag tőlünk származik.
- Egész hátralevő életünkben hullaszagúak leszünk - mondja
szomorúan Papa.
Igaza van. A harctéren eltöltött négy év alatt a halál szaga úgy
átitta a bőrünket, hogy talán már soha nem szabadulhatunk meg
tőle.
Miután eluntuk a kacsákat, a békéről folytatunk eszmecserét.
Néhányan már '36 óta egyenruhában vagyunk, el se tudjuk kép­
zelni, milyen lenne újra civil ruhában járni, és kimenni a vécére
anélkül, hogy engedélyt kellene kérnünk rá. Már nem is igazán
hiszünk a békében. Porta szerint még legalább száz évig háború
lesz. Kidolgozott egy bonyolult egyenletet, amivel azt igyekszik
bizonyítani, hogyan lenne lehetséges ez. Minden évben felnő egy
évfolyamnyi kölyök, akik már elég nagyok ahhoz, hogy a haza
vágóhídjaira küldhessék őket. A téma olyan érdekfeszítő, hogy
leállunk megvitatni a kérdést.
Néhány tiszt, akik isten tudja, honnan csapódtak hozzánk, ránk
vakkant, hogy szedjük a lábunkat. Rémültek és idegesek, nincse­
nek hozzászokva ahhoz, hogy ellenséges területen bóklásszanak.
Ez a fajta harcmodor különleges embert kíván.
A gerillaharcosnak először is nem szabad sem sportembernek,
sem vérbeli katonának lennie. Legyen benne jó adag zsiványság,
és gondolkodjon úgy, mint egy tizenhat éves, aki képtelen felfog­
ni, hogy őt is ugyanolyan könnyen megölhetik, mint ahogy ő ka­
szál le másokat egyetlen géppisztolysorozattal.
Árnyékok vetik ránk magukat a sötétből. Bajonettek villan­
nak, géppisztolyok kelepelnek. Az egész nem tart tovább pár perc­
nél. A szibériaiak szeretnek rajtaütésszerűén támadni, és majd
gyorsan eltűnni. Addig csinálják ezt, míg fel nem morzsolják az
ellenséget. Ha visszatérnek, több esélyünk lesz a harccsoport nél­
kül, ezért úgy döntünk, hogy lemaradunk tőlük.

45
 - Nem szeretnék pont ma fűbe, akarom mondani, hóba harap­
ni - mondja Gregor. - Lehet, hogy pont holnap fog véget érni a
háború! Micsoda pech lenne!
- C'est vrai, mon ami11- bólogat a Légiós. - Az ördög soha­
sem alszik. Volt egy barátom a légió 2. ezredében. Végigjárta
velünk a legvéresebb harctereket, hősiesen harcolt anélkül, hogy
egyetlen karcolás is esett volna rajta. A mellkasán megtaláltad
az összes kitüntetést, amit csak ráaggathattak a francia hadse­
reg egy tiszthelyettesére. Tizennyolc év után úgy döntött, elege
van a szolgálatból. A papírjai rendben voltak, és úgy nézett ki,
hogy egy állást is fognak keríteni neki a vám- és pénzügyőrség­
nél. Felment az ezredeshez, hogy elbúcsúzzon tőle. Megittak egy
pohárkával, aztán átment a fegyvertárba, hogy leadja a szerelvé­
nyeit. Miután ezektől is megszabadult, vidáman ugrándozva elin­
dult lefelé a lépcsőn, és belelépett egy felmosóvödörbe. A többit
kitalálhatjátok. Nyaki és háti csigolyatörés. A helyszínen meg­
halt.
- Egy falat hústól is meg lehet fulladni szarás közben - mond­
ja Porta, aki gyakran étkezik a latrinában.
- Azt hiszem, ezentúl jobban fogok vigyázni - sóhajtozik Pici.
- A nyakadat törni egy vödörben! Elég ciki, nem?
Egyre kimerültebbek és borúlátóbbak vagyunk. Egyedül Porta
sugárzik a jókedvtől. Az oroszoktól zsákmányolt készletek egy
részét sikerült eladnia, és lenne még vevő, de az éjszaka folya­
mán a szánnak nyoma vész. Reggelre a rénszarvas visszatért, de
a szán üres. Porta sírva fakad dühében.
Az első gondolata az, hogy Wolf főgépész lehet a dologban, de
hamar belátja, hogy ez lehetetlen. Bármennyire kapzsi legyen is
- márpedig betegesen az -, Wolf sose merészkedne az ellensé­
ges vonalak mögé. Nincs az a pénz, amivel ide lehetne csalni.
- Kerüljön csak a kezem közé az a rohadék! - püföli elkesered­
ve a havat. - A nyaka köré fonom ezeket a gyönyörűen manikűrö­
zött ujjakat, és addig fogom szorongatni, amíg egyszer s min-

17
Úgy van, barátom, (francia)

46
denkorra ki nem nyiffan! Biztosan valami vén perverz állat volt!
Nem, biztosan nem Wolf tette. Enyveskezű, m o h ó vadállat, mint
mindenki a törzsőrmesteri rangtól felfelé, de ehhez még ő sem
elég mocskos. Jól ismerem Wolfot. Bizonyos értelemben olyan,
mint én. Ha egy rohadék már nagyon unja az életét, szívesen
megszabadítjuk tőle, természetesen a lehető legcivilizáltabb mó­
don, de a szegény embert sose lopnánk meg, hacsak kifejezetten
nem kéri tőlünk. Nem, ő soha nem csórná el tőlem azt, amit a
véres verejtékemmel szereztem meg magamnak. Vagy ha mégis,
a felét akkor is meghagyná nekem. De ha nem Wolf tette, akkor
ki? Csakis valaki olyan lehet, aki még nem ismer engem, külön­
ben nem lett volna hozzá mersze. - A száguldó felhőzetre néz,
és összekulcsolja a kezét. - Drága istenem, segíts nekem, kérlek,
hogy elkaphassam azt a viperát, azt az átkozott kígyót, hogy roj­
tosra korbácsolhassam a seggét vörösen izzó szögesdróttal!
- Az ördög vinné el ezt a szörnyű időjárást - áll meg egy pilla­
natra Gregor, hogy levakarja az arcára fagyott havat.
- Soha nem jutunk át - siránkozik a Vesztfáliai. - Üljünk le,
és várjuk be őket. Essünk túl rajta mielőbb!
- Neked elment az eszed - mondja neki megvetően Porta. -
Várd meg, hogy besötétedjen, mielőtt beszarnál.
- N e m bírom tovább! - sír fel szívszaggatóan a HJ 1 8 -parancs­
nok, és leveti magát a hóba.
- Gyerünk, állj fel! - ordít rá Heide. Imád másokat terrorizál­
ni, különösen az újoncokat. A német hadsereget egyenesen neki
találták ki.
- Hagyj békén! - nyüszíti a HJ-s, és Heide felé rúg.
- Kapsz tíz másodpercet, te nyamvadt áruló! - szegezi rá a
géppisztolyát Heide.
- Úgyse mered! - üvölti rémülten az ifjonc. - Ez gyilkosság!
- Biztos vagy benne? - kérdezi sátáni vigyorral Heide, és körbe­
lövi a másikat.
A kölyök rémülten feltápászkodik, és a szakasz után iszkol.

Hitler-Jugend - náci ifjúsági szervezet, a. m. „Hitler Fiataljai", (német)

47
 - Díszlépés, egy-kettő! - parancsolja Heide. - Lábat kinyújt!
Húzd feszesre a puskaszíjat, te remegő takonypóc, vagy kilövöm
alólad a szaros seggedet!
- Te teljesen megőrültél! - tiltakozik a HJ-s fiú.
Heide eléje lép, és brutális erővel az arcába üt a géppisztoly
agyával.
- Most az egyszer elnéző vagyok veled - mondja kárörvendő vi­
gyorral -, de ha még egyszer le mersz ülni engedély nélkül, kilyug­
gatom a beleidet! Nyomás, lusta disznója! Futólépés, egy-kettő!
A kölyök elszáguld mellettünk.
- H o h ó ! Hová olyan sietősen, Hitler kicsi pulyája? - kiált rá
Pici. - Ha a vonat után szaladsz, már régen elment.
- Miért vérzik az arca? - kérdezi fenyegetően Papa.
- Elesett - vigyorog Heide -, és beverte a képét a karabélyba,
amit természetesen szabályellenesen hordott. Igaz? - néz gyil­
kos tekintettel a fiúra.
- Igen, Herr Unteroffizier! Elestem.
- Mutasd a géppisztolyod! - nyújtja Papa a kezét Heide fegyve­
réért. A vérnyomok magukért beszélnek. - A maga helyében
nagyon vigyáznék, Heide szakaszvezető, hogy a továbbiakban sen­
kivel ne történjen baleset a közelemben! Ha még egyszer rajta­
kapom, hogy bántalmazni meri egy alárendeltjét, úgy seggbe rú­
gom, hogy meg sem áll Torgauig! És nem fog érdekelni, hogy
milyen mélyen van bent a nyelve a Führer seggében!
Heide elfehéredik.
- Ezt az utóbbit nem kellett volna! Ezt egy nap még nagyon
meg fogod bánni!
- Azt bízd csak rám, hogy mit fogok megbánni és mit nem -
mosolyog leereszkedően Papa. - A te helyedben azonban na­
gyon vigyáznék. Te a háború után is a seregben akarsz maradni,
úgyhogy jól gondold meg, mit csinálsz és mit mondasz, mert
könnyen előfordulhat, hogy ha eljött a vég, nélküled kell összefér­
celniük ezt a rakás szart!
- Azt akarod ezzel mondani, hogy szerinted elveszítjük a hábo­
rút? - vonja kérdőre Heide.

48
 - Te talán másképp látod a helyzetet? - Papa sarkon fordul,
és faképnél hagyja.
Északnyugaton hatalmas tűz fénye világítja meg az égbolt pere­
mét.
- Petsamo lángokban áll - állapítja meg Wisling főhadnagy.
Petsamo. Mintha száz éve lett volna, hogy ott jártunk.
- Merde, alors, egyszerűen nem értem, hogy bírnak emberek
egy ilyen elátkozott vidéken élni - borzong meg Porta. - De cso­
dás lenne most a Szaharában lenni, a finom, forró és száraz ho­
mokban!
- Egyvalami biztos - nyilatkozik Barcelona az arcára fagyott
jégmaszk mögül. - Egy életre elment a kedvem a téli sportoktól!
- Csak azt tudnám, mi a tökömet akar kezdeni Adolf ezzel a
havas pusztával - dörmögi síri hangon Porta.
- Im Osten, da leuchtet eine heiliges Licht...19- énekli gúnyosan
Gregor.
Távolabb, a Motovszkij-öböl közelében a harccsoport tábort
ver. Azon az éjszakán tizenöt emberünk kap fejlövést. Ingerül­
tek vagyunk, a legkisebb neszre lövünk. Meg is van az eredmé­
nye: az őrszemeink három emberünket ölik meg tévedésből.
- Egyre szemtelenebbek és szemtelenebbek - mondja Porta
az egyik halottunkat tanulmányozva. - Pontosan a szeme közé!
- C'est la guerre! De miért nem tanítjuk meg őket kesztyűbe
dudálni? - veti fel a Légiós.
- Ez az! Menjünk, és nyírjunk ki néhány ivánt! - kiáltja lelke­
sen Pici.
Harci különítmény alakul egy finn vezetésével. A fickó igazi
komcsizabáló, az a fajta, aki már a bolsevikok puszta létét is Is­
ten és Finnország elleni káromlásnak tekinti.
A tábortól egy kilométerre lefekszünk a hóba, és várunk. Két
óra múlva megérkeznek. Libasorban jönnek, sííéceken, mit sem
sejtve. Legépfegyverezzük őket az utolsó emberig, aztán átkutat­
juk őket, és elszedünk tőlük minden használható holmit. Néhá-

19
Keleten egy szent fény ragyog, (német)

49
nyan még élnek, ezekről a finnünk gondoskodik. Gonosz vigyor­
ral a homlokukhoz nyomja a pisztolyát, a szemük közé, és szétlövi
a fejüket. A koponyájuk szétreped, mint a túlfőzött tojáshéj. Szi­
bériaiak, a zsebük tele van finom mahorkával. Hamarosan úgy
füstölünk, mint egy gőzmozdony. Vodkánk is van bőven.
Porta szerint indulás előtt kaphatták meg a heti vodkaadagju­
kat, és részegek lehettek, ezért voltak ennyire elővigyázatlanok.
Fényképeket is találunk. A holttestükön ülünk - melegebb, mint
a hó, bár gyorsan kihűl -, és a fotóikat bámuljuk. Azokat, ame­
lyek nem nyerik el a tetszésünket, a sarkköri szélre bízzuk, a fia­
tal barátnők és feleségek fényképeit azonban megtartjuk. A fér­
fialakokat kivágjuk belőlük. Csak zavarnának minket a fantáziá-
lásban.
Röviddel éjfél után elszabadul a pokol. Automaták okádják a
halált minden irányból. Iván hosszú, kapucnis hóköpenyben, rö­
vid síléceken suhanva támad minket. Még az arcukat is fehér
maszk takarja. Mintha kísértetek serege támadott volna meg min­
ket. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűnnek. A hó
német és finn vértől piroslik. A sebesültek jajgatnak, segítségért
kiabálnak, de nincs erőnk begyűjteni őket. A dermesztő hideg
h a m a r véget vet a szenvedésüknek.
A harccsoport egyre csak zsugorodik. A létszám felét azok a
sebesültek teszik ki, akiket magunkkal cipeltünk. Az erőnk órá­
ról órára apad. A sebesültjeinket apránként elhagyjuk. Csak hát­
ráltatnak minket. A bajtársiasság szellemét, amiről annyit énekel­
tünk, valahol a sarkkörtől délre elvesztettük.
Többen is golyót repítenek a fejükbe.
Az ezredes a hóban heverő szárnysegédje fölé hajol. A fiatal
hadnagy mindkét szemét elvitte egy robbanás. Az ezredes le­
csukja a halott szemét, és némán továbbsétál a nyögdécselő se­
besültek közt.
Krone Sanitátsgefreiter20, aki valamikor lelkész volt, letérdel Kraus
hadnagy mellé, és csengő hangján bűnbocsánatért esedezik.

Egészségügyi tizedes, (német)

50
 Az ezredes megáll egy pillanatra, és Kraus hadnagyra néz, aki
még halálában is úgy vicsorog, mint egy támadni készülő kutya.
A hősi halál nem feltétlenül jelent szép halált, gondolja keserűen
az ezredes. Hol van ez attól, amit a haditudósítók híradásaiban
látni!
Egy kicsivel később magához hívatja a harccsoport tisztjeit.
Egyenként érkeznek. Linz hadnagy az 1. századtól, Bernstein
százados a 2.-tól, Paulus hadnagy a 3.-tól, Wisling főhadnagy a
4.-től, Pihl őrnagy az 5.-től, H a n s e n hadnagy a 6.-tól. Schultz
hadnagy fut be utolsóként.
- Üljünk le, uraim - mondja komor hangon az ezredes. A tekin­
tete végigsiklik az arcokon. Már tudja, hogy kire számíthat, és ki
az, aki legszívesebben szemen köpné. - Uraim, azért hívattam
ide önöket, hogy megbeszéljük a harccsoport jövőjét. Megítélé­
sem szerint a jövőnk teljességgel kilátástalan. A lőszerünk hama­
rosan elfogy, ahogyan a maradék erőnk is. Az állomány több mint
felét a sebesültek teszik ki. Ha ez így megy tovább, nemsokára
mindannyian halottak leszünk. Megtehetném, hogy a vélemé­
nyük megkérdezése nélkül hozok döntést az ügyben, de n e m fo­
gom. Először tehát a sebesültek. Nincsenek gyógyszereink, hogy
csillapítsuk a fájdalmukat, nincsenek kötszereink sem, hogy a
fertőzést kiküszöböljük, a hideg ellen pedig tehetetlenek vagyunk.
Kétséges, hogy el tudjuk juttatni őket a vonalaink mögé. A felde­
rítőink most tértek vissza, és arról számoltak be, hogy nagy lét­
számú szibériai gyalogsági egységek állják utunkat. A közelben
tartózkodik továbbá egy páncélozott szánokkal felszerelt zász­
lóalj is. Ha három kisebb részre osztjuk a harccsoportot, talán
átjuthatunk közöttük. - Az ezredes kétségbeesetten a hóba vág­
ja a géppisztolyát. - De csak a sebesültek nélkül leszünk képe­
sek rá, ezt meg kell érteniük!
- Hagyjuk magukra őket? - kiáltja döbbenten Schultz, a láng­
lelkű hadnagy.
- Még n e m adtam magának szót, hadnagy! - mordul rá az
ezredes. - Egyelőre még én beszélek! Maradhatunk itt is, iglukat
építünk és várhatjuk, hogy az erőink áttörjenek, de erre nincs

51
 remény. A véleményem az, hogy a parancsnokság m á r rég leírt
minket.
- Es ha egy SS-ezred áttörne, hogy kimentsen minket? - kér­
dezi naivan Schultz.
- Ha kapcsolatban áll a parancsnoksággal, Herr Leutnant, ak­
kor kérem, javasolja nekik - feleli gúnyosan az ezredes. - És ha
m á r beszél vele, esetleg azt is mondja meg neki, hogy hol talál
magának egy SS-ezredet.
- Az SS-Gebirgsdivision-Nord 2 1 Finnországban van - mondja
győzedelmesen Schultz.
- Ez igaz, csakhogy ők nem tudják, hogy mi hol vagyunk -
válaszolja ingerülten az ezredes. - És még ha tudnák is, akkor se
jönnének értünk. Katasztrofális helyzetben vagyunk. A finn egy­
ségek az éjszaka leváltak rólunk. Ők tisztában vannak vele, hogy
csak akkor van esélyünk, ha kisebb csoportokra válunk.
- Ez dezertálás! - háborog Schultz.
- Tévedésben van - mosolyog leereszkedően az ezredes. - A
finnek n e m állnak német parancsnokság alatt, és n e m esküdtek
hűséget a Führernek. Tíz kilométerre innen, keletre, egy szibé­
riai síléces zászlóalj táborozik. Jól felszerelt és feltöltött zászló­
alj, és várható, hogy hamarosan megtámad bennünket. Ha itt
ülünk ölbe tett kézzel, végünk. - Az ezredes tűnődve megtörölgeti
a monokliját egy hófehér zsebkendővel. - Javaslom, hogy hagy­
juk hátra a sebesülteket néhány önkéntessel, akik majd gondos­
kodnak róluk. Lehet, hogy ez embertelenségnek hangzik, de ez
az egyetlen esélyünk a harccsoport megmentésére. Itt maradni
öngyilkosság lenne. Harcban az oroszok n e m ejtenek foglyokat,
de ha a szakaszvezető, akit hátrahagyunk, felveszi velük a kap­
csolatot, akkor még van remény arra, hogy kegyelmet kapjanak.
- Az ezredes Schultzra emeli a tekintetét. A hadnagy fagymarta
arca lángol az indulattól. - Most szóljon, hadnagy. Ha van vala­
mi jobb ötlete, örömmel fogadjuk.
A hadnagy szeméből harag és megvetés sugárzik.

21
A. m. „Északi hegyihadosztály", (német)

52
 - Amit ön javasol, az a legmocskosabb dolog, amit valaha is
hallottam! - pattan fel Schultz. - Itt hagyni a sebesültjeinket,
hogy a bolsevikok szabad prédájává váljanak, nem csupán áru­
lás, h a n e m előre megfontolt gyilkosság! Egész idő alatt arról be­
szélt, hogy meg kell menteni a harccsoportot, hogy át kell törni,
mintha ez lenne a lényeg. Nem! A harc a lényeg! Harcolni, ahogy
azt n é m e t őseink is tették. Sokan meg fogunk halni, mire eljön a
végső győzelem napja, de ez mind mellékes. Hatalmas árat fo­
gunk fizetni érte, és mi talán meg sem érjük, de önzetlen áldoza­
tunk megteremt egy ezeréves birodalmat, melynek lakói hálával
fognak visszaemlékezni ránk. Ön német tisztnek meri nevezni
magát. Én azt gondolom, hogy csak egy hitvány, gyáva féreg. Ed­
dig a percig úgy néztem fel önre, mint egy igazi német katonára,
egy hősre, aki tiszteletben tartja a Führernek tett esküjét, és tisztá­
ban van azzal, hogy mit jelent az. Csak most látom, hogy mekko­
rát tévedtem. Esküszöm, hogy ha valaha hazatérünk, ön haditör­
vényszék előtt fog felelni gyalázatos magatartásáért! Ami pedig
a tervét illeti, csak a holttestemen át valósíthatja meg!
- Befejezte? - kérdezi faarccal az ezredes, és a 2. szakasz pa­
rancsnokához, Bernstein századoshoz fordul.
A százados tehetetlenül széttárja a karját.
- Mit mondhatnék, ezredes úr? V á r o m a parancsait. Az, hogy
egyetértek-e velük vagy sem, részletkérdés. Bármire is utasítson,
végre fogom hajtani.
- É r t e t t e m - bólint az ezredes. - Pihl őrnagy, ön mit gondol?
Az őrnagy feláll, és idegesen fel-alá járkálva a térdét rugóztat-
ja. Tipikus porosz gárdatiszt.
- Herr Oberst, én nem értek egyet önnel - recsegi. - Jól végig­
gondolta a javaslatát? Nem mintha rám tartozna, mert nem az én
tisztem dönteni. Ebben a tekintetben ugyanazt tudom mondani,
mint Bernstein: ön hozza a döntéseket, mi pedig végrehajtjuk őket.
Ez így van rendjén. - Egyenes háttal leül Bernstein százados mel­
lé, és cigarettára gyújt, jelezve, hogy döntése megmásíthatatlan.
Linz hadnagy az 1. századtól felugrik, háromszor is összecsap­
ja a bokáját, és náci tisztelgésre lendíti a karját.

53
 - Talán m á r nem tekinti magát a Wehrmacht tagjának, Herr
Leutnant? - kérdezi tőle az ezredes. - Tudtommal nem az SS-nél
vagyunk.
A fiatal hadnagy dühösen belerúg a hóba; egy adag hópamacs
Pihl őrnagy ölében landol.
- Schultz hadnagy m á r elmondta, amit mondani szeretnék,
uram! - Megint bokázik hármat, és tiszteleg, ezúttal az előírás
szerinti módon. Schultz mellé telepedik le, mintha tőle várna
védelmet.
Paulus hadnagy, a 3. század parancsnoka következik. Egysze­
rű, lomha fríz. Lustán feláll, de nem tiszteleg és nem vágja ma­
gát vigyázzba. N e m szereti a formaságokat.
- Herr Oberst - mondja mély hangján -, én tizennégy hónapja
szolgálok az ön ezredében, ezért tudom, hogy nem az, aminek
Schultz hadnagy elmondta. Abban is biztos vagyok, hogy elhatározá­
sát hosszú, alapos megfontolás előzte meg. Hogy jól döntött-e avagy
sem, azt én nem tudom megmondani, az viszont kétségtelen, hogy
ön a felettesem, akinek engedelmességgel tartozom. - Bernstein
mellé telepszik, aki hálásan megszorongatja a kezét.
Az aprócska Hansen hadnagy, a 6. századtól, nem szeretne véle­
ményt nyilvánítani. Legbelül az ezredessel ért egyet, de hét hó­
napot töltött Torgauban egy kisebb kihágás miatt, és nagyon nem
szeretne visszakerülni oda. Idegesen Schultzra pillant, aki jég­
hideg tekintettel fürkészi.
- Nos, Herr Hansen - sürgeti az ezredes. - Mi a véleménye?
- Herr Oberst, nekem nem tetszik az ön javaslata. Az ellen­
ség egészen biztosan le fogja mészárolni a sebesültjeinket, és
szeretném látni azt az elmeháborodottat, aki önként vállalni fog­
ja, hogy velük marad. Parancsba mégsem adhatja senkinek, hogy
adja fel magát! M á r elfelejtette Lemberget, ahol sebesültek szá­
zait lőtték tarkón, s a lelkészeket az ajtókra szegezték? N e m kár­
hoztathatja a bajtársainkat is erre a sorsra. N e m e t kell monda­
nom a javaslatára, Herr Oberst. - Visszaül a helyére, és kerüli a
többiek tekintetét. Ha rajta múlt volna, nem ezt mondja, de Tor-
gaunál még ez is jobb. A fagyhalál is, a szibériaiak is.

54
 Utolsónak Wisling főhadnagy szólal fel a 4. századtól.
- U r a m , én tökéletesen egyetértek önnel. Nincs más választá­
sa. Az ön helyében én kiadnám a parancsot, és ha valaki ellenkez­
ne, azt rögtönítélő törvényszék elé állítanám. Akár tetszik, akár
nem, a parancsnak eleget kell tenni! Ezt minden katona tudja!
- Egy újabb gyáva áruló! - kiáltja Schultz.
- Az ön helyében, Herr Oberst - folytatja Wisling, ügyet sem
vetve Schultzra - én a sebesültekkel maradnék. Máskülönben,
ha hazatér, haditörvényszék elé állítják, és hogy mi vár önre, azt
ön is tudja.
- Köszönöm, Wisling. Bátran kiállt az érvei mellett, és ez tiszte­
letet érdemel. Mindazonáltal úgy vélem, nincs félnivalóm a né­
met katonai igazságszolgáltatástól. Tudni fogom, hogyan véd­
j e m meg magam, ha a szükség úgy hozza. - Frick ezredes feláll,
és megigazítja a monokliját. - Nagyon érdekfeszítő volt hallani
a véleményüket, de a hallottak nem befolyásolnak a döntésem­
ben. Nem fogom hagyni, hogy a parancsnokságom alá tartozó
katonák értelmetlenül lemészároltassák magukat. Kötelességem
minél több katonát élve visszavezetni a német vonalak mögé, és
ekként fogok cselekedni. A halott katona nem tehet szolgálatot
a hazájának.
- Elmenekülni ezek elől az unternienschek22 elől! - üvölti bele
az arktiszi éjszakába Schultz. Színpadiasan a pisztolytáskájára csap.
- Hát nincs senki, aki a Führert és a hazát fontosabbnak tekinti a
saját életénél? Minden német katona arra esküdött fel, hogy ott
fogja kockáztatni az életét, ahol szükség van rá. Bátor katonák
müliói adták az életüket a Führerért. Életben maradni... ez az ön
egyetlen célja, Frick ezredes? Istennek hála, nem sok üyen ember
van, mint ön. A német hadsereg érdekében követelem, hogy ne
adja ki a parancsot. Építsünk ki sündisznóállást, és vívjunk meg a
bolsevik hordákkal. Öljünk meg belőlük minél többet, mielőtt mi
magunk is elesünk. Tartozunk ezzel a Führernek és a nagyszerű
eszmének, amivel megajándékozta a német népet.

A németnél „alacsonyabb rendű" ember, (német)

55
 - A megbeszélésnek vége - jelenti ki az ezredes. - A sebesül­
tek itt maradnak. A harccsoport egy óra múlva útnak indul. Az
oszlopot az 5. század vezeti. Maga, Schultz, a hátvédet fogja al­
kotni az embereivel. Gondolom, n e m kell mondanom, hogy ha
ellenkezni mer, az statáriumot von maga után. N e m akarok el­
lenszegülést. Megértette?
- Meg, u r a m - motyogja alig hallhatóan Schultz.
A Sanitátsgefreiter és két fagyott lábú síléces vállalja, hogy hát­
r a m a r a d a sebesültekkel. Nem sokkal ezután a harccsoport fel­
kerekedik. Az egykori káplán egy dombocska tetejéről integet
nekünk, míg el nem nyel bennünket a hóesés.
Egy órával később gépfegyverkattogást hallunk. Egyesek siko­
lyokat is hallani vélnek. Soha nem tudjuk meg, hogy mi történt a
sebesültekkel és a h á r o m önkéntessel.
Csikorgó lánctalpak hangja kényszerít fedezékbe.
- Páncélozott szánok - kiáltja Porta, és fejest ugrik egy hótor-
laszba.
Narancssárga villanások bontakoznak ki a hófúvásból. Halk,
tompa dörej követi.
- Tanklöveg! - nyög fel rémülten Heide.
- Merde, alors, az lehetetlen! - morogja a Légiós. - Tankok­
nak itt semmi keresnivalójuk!
- H a m a r o s a n másképp fogod gondolni, vén sivatagi patkány
- nevet fel keserűen Porta, és fürgén nekilát kézigránátkötege­
ket gyártani. - Iván olyan dolgokra képes, amiket te el sem tudsz
képzelni! Csak légy türelemmel, és csodát látsz!
A befagyott folyó túlpartján kísérteties fekete dobozok tűn­
n e k fel. A lánctalpak csikorgása belénk fagyasztja a vért. Két,
h á r o m , öt T-34-es vágtat felénk a hóban. A lejtő síkosabb a
vártnál, de hiába reménykedünk, ezek a m o n s t r u m o k túl stabi­
lak ahhoz, hogy felboruljanak. A vezetőik h a m a r visszanyerik
az u r a l m a t felettük, s habozás nélkül ráhajtanak a jégre. H a ­
talmas zajt csapnak, döng, serceg alattuk a jég. Valósággal
megbéklyóz a látványuk. Szélsebes, áramvonalas testű ragado­
zók. Egyetlen éles szöget sem látni rajtuk, m i n t h a n e m is acél-

56
 ból, h a n e m a kéz melegével olvasztott jégből simították volna
őket.
Mindenki, aki csak él és mozog, kézigránátkötegeket készít.
Ez az egyetlen fegyverünk a tankok ellen.
Ugrásra készen várok. A lényeg az, hogy a megfelelő pillanat­
ban ugorjon az ember, akkor, amikor a tank vakfoltjában van. A
gyűlölettől vicsorogva várok, mint a sarokba szorított patkány,
melynek egyetlen esélye a túlélésre az, ha nekiugrik a támadójá­
nak. A bátorságnak ehhez semmi köze. A puszta rémület, a ha­
lálfélelem az, ami képessé tesz arra, hogy egy köteg kézigránát­
tal és egy géppisztollyal nekiinduljak egy T-34-esnek.
A vezértank géppuskázni kezd minket.
Az egyik szakasz katonái menekülni próbálnak, de egyikük
sem jut messzire. A szakaszvezető egy pillanatra megáll és fel­
dobja a kezét, mintha meg akarná adni magát, aztán elterül a
hóban, s többé nem mozdul.
Egy másik szakasz rohan át cikcakkban a befagyott folyón. Az
egyik tank utoléri őket; csontok és fegyverek reccsennek a széles
lánctalpak alatt. A T-34-es még meg is áll, és jobbra-balra fo­
rog, beletaposva a maradványaikat a hóba. Valahogy úgy, ahogy
az ember a sarkával eltapos egy cigarettacsikket...
- Maradjatok lent! - ordít ránk Papa.
Két T-34-es kapaszkodik fel a dombra, melynek árnyékában
meghúztuk magunkat. Az elülső felém fordítja a géppuskáját.
Szinte látom m a g a m a gépfegyverkezelő szemével - túlságo­
san is jól ismerem ezeket az átkozott „csájázókat", ahogy a T-
34-eseket hívjuk. Ha egy kicsit is tapasztalt, habozás nélkül lőni
fog. Ez aranyszabály. Ha nincs rá időd, akkor ne gondolkodj,
h a n e m cselekedj. Mindegy, hogy mit, csak gyorsan csináld. „Lőj
mindenre, ami él és mozog. Hogy mi az, téged az ne érdekel­
j e n " mondja a tanítás. „ H a életben akarsz maradni, akkor fe­
lejtsd el, hogy ember vagy. Ha nem tudod lelőni a célpontod,
taposd szét."
Felpattanok, és lecsúszom a lejtő oldalán. Egy hókupacba érke­
zem. Porta utánam csúszik.

57
 - Az ördögbe! - zihálja. - Ez a hely a pokoltól és korai halál­
tól bűzlik!
A vezértank megáll.
Lélegzet-visszafojtva figyeljük. Ha egy tank megáll, akkor lőni
akar. A lövegtorony csikorogva oldalra fordul. Behunyjuk a sze­
münket, és várjuk a tompa durranást és a robbanást, amely dara­
bokra tép minket. N e m kerülhettük el a figyelmüket. A T-34-es
kémlelőnyílásai jó rálátást adnak a terepre. Sokkal jobbat, mint
amivel a saját tankjaink esetében kénytelenek vagyunk megelé­
gedni.
Láng csap ki a csőből, a pokol forró lehelete vág arcunkba. A
lövedék néhány centire tőlünk a hóba cuppan. N e m talált, villan
át rajtam, és megmerevedek, mint a csörgőkígyó harapására váró
egér, de a becsapódást nem követi robbanás.
- Ez csütörtököt mondott! - motyogja Porta, tátott szájjal a
lyukat bámulva. - Szent Ágota! Még üyet! Lehet, hogy az atyá­
nak mégis igaza van, és a németek istene vigyáz ránk!
A T-34-es hátramenetbe kapcsol, és összekucorodni látszik,
mintha ugrani készülne. Olajtól bűzlő belsejében Poszpelov had­
nagy a periszkóp gumikeretéhez préseli a homlokát.
- Célpont két óránál! - harsogja.
Háromszáz méterrel előttük remegő testek kuporognak a hóban.
Poszpelov elmosolyodik, és parancsot ad a másik négy tank­
nak, hogy fejlődjenek fel egy vonalba, hogy sortüzet zúdíthassa­
nak a célpontokra. A vadászösztön egyre jobban hatalmába ke­
ríti. Az, amit maga előtt lát, a tankos álma. A célpontok elhelyez­
kedése egyszerűen tökéletes, mintha ez nem is ütközet, hanem
kivégzés lenne. Minthogy valójában az is.
Egy 20 mm-es ágyú ugatja meg vadul és próbál belemarni a
páncéljába nevetségesen apró lövedékeivel. Géppuskák nyom­
jelző csíkjai pásztáznak vadul.
A tank vezetője, Baritz tizedes nem tudja röhögés nélkül meg­
állni.
- Ezek a hülye fritzek géppuskával akarnak elintézni minket!
- Repeszgránátot! - parancsolja Poszpelov hadnagy.

58
 A lövedék a töltényűrbe csúszik, a zárszerkezet a helyére kat­
tan. A hadnagy keze megáll a piros gomb felett - mintha egy
pillanatra elbizonytalanodna - aztán lecsap. Az ágyú eldördül,
a tank megrázkódik, a forró töltényhüvely csörömpölve a padlóra
vágódik. Egy másodperccel később újabb töltény kerül a helyé­
re, s a folyamat megismétlődik, újra és újra. A tank előtt korom­
tól feketéllik a hó, háromszáz méterrel odébb pedig, ahol a cél­
pontok voltak, kásás vérvörös, mintha egy őrült málnadzsemet
öntött volna szét vederszám.
Csillagok perdülnek táncra Poszpelov szeme előtt. Egy hatalmas
ütést érez a mellkasán, akkorát, hogy majdnem leesik a toronyból.
A vezető, Baritz tizedes hátravágódik az ülésben, a töltő pedig
lefejeli a toronygéppuskát. A gépfegyverkezelő tüdejéből kiröp­
p e n a levegő; a férfi egy másodpercre elveszti az eszméletét.
- A rohadt életbe! - őrjöng Pici. Az aknának át kellett volna
szakítania a tank páncélzatát, de valami gikszer folytán ez még­
sem történt meg.
- Bisztró, bisztró- sürgeti Poszpelov hadnagy a pedálokkal baj­
lódó tizedest. Baritz feje zsong, mint egy méhkaptár, de a tize­
des keze és lába teszi a dolgát magától. A tank előreugrik, el a
h ó b a n fekvő öngyilkosjelölt némettől, aki m i n d e n bizonnyal
újabb aknát készül az aljára tapasztani. Az efféle, kiszámíthatat­
lan őrültek halálos veszélyt jelentenek még a legtapasztaltabb
harckocsiszemélyzet számára is. Vagy eltaposod őket, vagy elme­
nekülsz a közelükből.
Poszpelov hadnagy ez utóbbi mellett dönt.
- Karbidé3 - üvölti dühödten, és a nyomaték kedvéért Baritz
hátába rúg.
A tizedes szitkozódva rátapos a gázpedálra, nem sejtve, hogy
„sarokba szorítottuk". Portával a hóban lapulunk, készen rá, hogy
a megfelelő pillanatban bevessük a kézigránátkötegeinket.
A parancsnoki búvónyílás kivágódik, és egy bőrsapkás fej buk­
kan elő.

Teljes sebességgel! (orosz páncélosszleng)

59
 - Öld meg őket! - ordítja.
- Jól van, Iván Rohadékovics! - mondja démoni vigyorral Por­
ta. Rövid sprintekkel a lőni készülő T-34-es felé fut. A hadnagy,
csodával határos módon, nem veszi észre.
A kézigránátok a lövegtorony tövében landolnak, Porta pedig
egy hóbucka mögött.
Két másik T-34-es csapatmunkában dolgozik. Összeterelik az
áldozataikat, és addig szűkítik a kört, míg mindenkit szét nem
tapostak.
- Adjuk fel! - mondja egy Fiak 2 4 kezelője. Fagyott könnycsep­
pek peregnek le fagynyomoktól torz arcán. - Ezek mindenkit
lemészárolnak!
Porta ránéz, és hangosan felnyerít.
- Ne felejtsd el, pajtikám, hogy háború van, és a jelek szerint
mindkét fél komolyan is veszi!
- Biztosan azt hitte, hogy filmet forgatunk. Verdun néma, el­
hagyatott romjai, vagy valami ilyesmi - gúnyolódik Gregor. Köz­
ben gépies mozdulattal feldob egy köteg kézigránátot egy mel­
lettünk elszáguldó tank hátsó búvónyílására. - Viszlát a pokol­
ban! - kiáltja, és fedezékbe veti magát.
Mintha egy óriás pörölye csapott volna le rá, a nyílás ajtaja
berobban. Poszpelov hadnagy, aki a torony fala és a fedél közé
szorult, úgy sikoltozik, mint egy nő. A lángok pillanatok alatt
körbenyalják.
A töltő kirepül egy másik nyíláson, és fáklyaként lángolva ver­
gődik a sistergő hóban. Szép lassan ropogósra sül, mint a szalon­
naszelet a serpenyőben, míg végül csak egy izzó múmia marad
belőle. Baritz tizedes kiugrik a tankból, és elesik. Gépfegyversoro­
zat löki arrébb. A gépfegyverkezelő még csak félig bújt ki, ami­
kor a berobbanó lőszer a tankot a levegőbe emeli, és fejjel lefelé
a jeges hóba vágja.
Valamivel odébb egy másik tank körbe-körbe vágtat; a nyílásai­
ból füst árad, és időnként lángnyelvek csapnak elő. A legénység

24
Fliegerabwehrkanone - légelhárító ágyú. (német)

60
négy tagja közül csak egynek sikerül kimenekülnie a vörösen
izzó vaskoporsóból. Lángoló egyenruhával, torkaszakadtából or­
dítva rohangál fel-alá, aztán leveti magát, és a hóban henteregve
próbálja eloltani a testét perzselő tüzet.
- Pagyersa! Pagyersa!25
A Légiós egy géppisztolysorozattal véget vet a szenvedéseinek.
Poszpelov hadnagy még mindig nem tudta kiszabadítani ma­
gát a beszorult fedél alól. M á r nem ordít, nem könyörög, csak
küzd n é m á n és dacosan az égő fémdoboz ellen. Az arca feketére
égett, az ajkai elszenesedtek, az orra egy bizarr, girbegurba húsda­
rab, csak a szeme vüágít fehéren. A haja foltokban kiégett, a
keze egy múmiáé.
- Te jó ég - nyögök fel, és a tenyerembe rejtem az arcomat.
Az égett hús bűzétől felfordul a gyomrom; öklendezni kezdek.
- Mit nyavalyogsz? - rivall rám Porta. - Vagy ők, vagy mi!
- Ez akkor is borzalmas.
- Ilyen a háború - feleli nyersen Porta. - Azt hiszed, én élve­
zem, hogy szét akarnak taposni? Szedd össze magad, és fogd
azokat a kézigránátokat! A mérkőzést még nem fújták le.
Egy csenevész bokor fedezékéből lőni kezd valaki. Ösztönö­
sen odadobok egy kézigránátot. Egy orosz páncélos száll a lég­
be; a szájából vér spriccel. A biztonság kedvéért beleeresztek
egy géppisztolysorozatot is.
- Ekkora marhát! - morgolódik Porta. - Hogy lehetnek ennyire
hülyék az emberek? Hősködik itt nekem! Na de az ő baja... Egy
bolonddal kevesebb van a földön.
Egy irtózatos erejű robbanás felemel és bevág mindkettőnket
a bokrok közé. Egy jeges lejtőnek csapódunk, ahonnan egy szik­
lás hasadék aljára gurulunk. Néhány másodpercre elveszítjük az
eszméletünket.
Amikor magunkhoz térünk, azt látjuk, hogy Porta rénszarvasa
száll át felettünk szétvetett lábakkal. Tompa puffanással a jégfal­
nak vágódik.

Segítség! (orosz)

61
 Sajog mindenem, mintha az összes csontom eltört volna. Kö­
rös-körül lángoló, izzó alkatrészek - az előbb még egy tankot
alkottak. A roncsdarabok mellett a legénység megégett marad­
ványai.
- Ezek a kibaszott csájázók szart se érnek, ha tudod, hogy mit
csinálsz - verekedi elő magát egy hókupacból Pici.
- Hogy vágna nyakon egy gorilla, te barom! - dühöng Porta.
Aggódó tekintettel ellenőrzi, hogy megvan-e mindene. - Majd­
nem megöltél minket!
- Ha rántottát akarsz csinálni, ahhoz előbb fel kell törni a to­
jást, nem igaz? - mondja filozofikusan Pici.
Továbbaraszolunk az erős szélben. Hóvihar van készülőben.
Az ezredes nagyon rossz állapotban van. Wisling főhadnagy tá­
mogatja. Schultz hadnagy is az utolsókat rúgja. Folyton elesik,
és alig tud feltápászkodni. Neki senki nem segít.
Pici el akar fütyölni egy dalocskát, amit a Reeperbahnon ta­
nult, de nem jön össze neki. A Légiós átszellemült arccal a Sza­
haráról és a forróságról beszél. Papa rendületlenül baktat karika­
lábával. A szél folyton kioltja a pipáját, de legalább van mivel
lekötnie a gondolatait.
- Szavamra, m á r azt se bánnám, ha egész hátralevő életem­
ben főtt krumplit kellene zabálnom - sóhajt fel Pici. - Csak le­
gyünk már otthon, és zabálhassam végre azt a krumplit!
- Ha vége lesz a háborúnak, visszajövök a Lange-tóhoz, és
megnézem magamnak azokat az ikrázó heringeket - álmodozik
Porta.
A Légiós az ég felé emeli mindkét kezét.
- Insalláh! Ha Allah is úgy akarja.
A foglyok bántalmazása méltatlan a német szellemhez. Az effajta
eseteket haladéktalanul jelenteni kell, és a vétkeseket szigorú bünte­
tésben kell részesíteni.
Rudolf Hess,
1934. április 10.

- Isten áldja a vasárnapot! - gázol át Porta az ajtónálló lábán.

Az egyik legelegánsabb berlini étterem, a Kempinski ajtajában
áll Pici és egy nő társaságában. Azért jöttek ide, hogy megünnepel­
jék Porta születésnapját. - A nővérem - magyarázza Porta apor­
tásnak, és a fejével a jól megtermett, középosztálybeli hölgy felé
int.
- Akkor az öcsém megkefélte a nővérét! - kiáltja vidáman a nő.
Egy cseppet sem zavarja, hogy az étterem tömve van vendégekkel,
és minden tekintet rá szegeződik.
Pici feltelepedik két bárszékre.
- Egyet-egyet mindegyik pofámnak - mondja a mixernek. Egy
dupla vodkát és egy üveg vörösbort rendel. Hátraveti a fejét, és egy
hangos kortyintással leküldi a vodkát. - Még egyszer megkóstol­
nám, ha lehet - vigyorog jóindulatúan a mixerre.
A jelenet még nyolcszor megismétlődik. Aztán valami történik,
amire senki nem tud magyarázatot adni. Hogy, hogy nem, egy ko­
sár hal zúdul egy gyönyörű zöld ruhát viselő hölgy fejére.
Pici felkap egy tál kompótot, és a főpincér képébe vágja; a főpin­
cér hálaképpen fejbe kólintja egy teli sörösüveggel. Pici erre tényleg
bepöccen, és belevág egy villát a pingvin karjába. Utóbbi kirohan
az utcára, és a villával a karjában, mint egy szökevény főfogás, ki­
rohan az utcára, hogy segítséget kérjen.
Porta hölgytársasága elkapja az egyik pincér férfiasságát, és jól
belekapaszkodik. A férfi visít, mint egy vadmalac.
Egy másik pincér libben elő a konyhából egy tál Eisbeinne/ 2 6 . Az
étel a mennyezetre csapódik, aztán szétterül a környező asztalokon

'' Csülök, (német)

63
- hordozója jobbnak látta elhajítani, és bevetni magát a legközeleb­
bi asztal alá.
Pici ezalatt nagyobb pusztítást végez az étterem berendezésében,
mint egy szövetséges bomba. Estélyis-szmokingos párok ugranak
szét az útjából, asztalok és székek borulnak. Aztán valahol csak
akad egy ellenálló, mert egy székláb reccsen a dúvad kemény kopo­
nyáján. Pici egy pillanatra meginog, sőt azt hiszi, eljött a vég, de
semmi komoly. Megrázza magát, kioszt néhány pofont, és kitámo­
lyog a konyhába, ahol Porta a szakáccsal vitatkozik. Mivel nem
sikerül dűlőre jutni a fakanál fehér fityulás mesterével, romhalmaz­
zá redukálják a konyhát.
Mire a tábori csendőrség kivonul, a dévaj társaság már a „Sánta
Kutya"-ban üldögél, ahol a vendégek arról sutyorognak, hogy an­
gol ejtőernyősök szállták meg a Kempinskit.
 HADITÖRVÉNYSZÉK

SCHULTZ HADNAGY NEM vesztegeti az idejét. Alig térünk vissza,

máris az N S F O 2 7 irodájában van. A finnek n e m is értik, hogy
miért hoztuk haza magunkkal. Azt mondják, addig kellett volna
kinyuvasztanunk, amíg odaát voltunk.
- Igaz, de még mindig nem késő - morog Porta, és m á r nyúl is
a Naganjáért.
- Ülj csak le szépen a seggedre! - állítja le Papa. - H a d d mar­
ják csak egymást a tisztek. Semmi közünk hozzá.
- Bármelyikünkkel megcsinálhatja ugyanezt - tiltakozik Por­
ta. - Ez a Schultz egy igazi görény.
- Lehet, hogy igen - von vállat Papa -, de most nem minket
akar bemártani. Ha egy tisztnek segítségre van szüksége, akkor
segítsenek neki a tiszttársai!
- Jól van, na! - adja fel Porta. - De nem ajánlom, hogy az
utamba kerüljön az a rohadék, mert ólomra cserélem a tökeit!
- Ez gyilkosság! - háborodik fel Heide.
- Egy nagy frászt! Ha egy tetűt eltaposol, az nem gyilkosság!
Még sokáig Schultz hadnagy a téma. Mire kiizzadjuk magun­
kat a finn jágerek szaunájában, egy dolog biztossá válik: Schultz
hadnagynak nem kell a nyugdíjas évei miatt aggódnia.
Pici a beszélgetés ideje alatt három golyót reszelgetett. A dum-
d u m hatalmas lyukat tud ütni az emberben.
M á s n a p a titkosrendőrség elviszi Frick ezredest és Wisling fő­
hadnagyot. Egy JU-52-esbe pakolják őket, és meg se állnak ve­
lük Münsterig, ahol mindkettőt haditörvényszék elé állítják.

27
Nationalsozialistischer Führungsoffizicr - náci politikai tiszt, (német)

65
 A bíró tanúkat is meg akar hallgatni, ezért az ítélethozatalt
elhalasztják. A két vádlott ez időre Torgauba kerül. A csizma­
osztaghoz osztják be őket, számos sorstársukkal együtt, akik szin­
tén előzetesben vannak. A bánásmód velük szemben valamivel
enyhébb, mint az elítéltek esetében, de ez inkább viszonyítás kér­
dése.
A csizmaosztag minden egyes tagjának reggelenként kioszta­
nak tíz pár vadonatúj, kőkemény kincstári csizmát. Az osztag
katonái egy órán át menetelnek, aztán sípszó hallatszik, és mint
a villám, csizmát kell cserélni. Az új párral - szünet közbeiktatá­
sa nélkül - megint egy óra erőltetett menet következik, körbe­
körbe az udvaron, majd újabb csizma és így tovább.
így megy ez reggel öttől este kilencig. Sokan elájulnak, és min­
denkinek bedagad, feltörik, felhólyagosodik a lába. A sebeknek
nincs idejük begyógyulni, mert reggel jönnek a még újabb csiz­
mák, és azokat is be kell járatni. Az, hogy mennyire viseli ez meg
az embereket, senkit n e m érdekel. Torgauban a könyörület isme­
retlen fogalom. Ez egy katonai börtön, a szigoráról híres, és az
állandó személyzet tagjai büszkék is erre.
- Gyorsabban, lusta népség! - ordítja az őrmester a gyakorló­
tér közepéről, egy láda tetejéről. - Ez maguknak menetelés?
Emeljék azokat a büdös lábakat, kislányok! Lábfejet egyenesre,
kezet az övcsat magasságáig, és le! Azt mondtam, fürgébben!
Egy vezérőrnagy összeesik. Koros férfi, a hátországban szol­
gált, nincs hozzászokva a fizikai megpróbáltatásokhoz.
Szitkok zúdulnak le rá, de nem mozdul. Csak a tűzoltó tömlő
tudja talpra állítani.
- Plusz egy óra menetelés! - jelenti be kedélyesen az őrmes­
ter. - Majd én teszek róla, hogy kiizzadja magából a lustaságot!
A vezérőrnagy kénytelen eggyel több csizmát megpuhítani,
hogy a fronton harcoló katonáknak ne kelljen még ezzel is bajlód­
niuk.
Frick ezredes előtt egy vörös váll-lapos őrmester, egy politikai
fogoly lohol. Az ezredes mögött egy tizedes zöld váll-lappal - ez
a köztörvényes bűnözők színe -, a tizedes mögött pedig egy bí-

66
bor jelzésű tüzér káplár, aki a vallási nézetei miatt került ide.
Aztán egy lovassági őrmester következik, aki a fehér váll-lapjá­
ról ítélve szabotőr lenne. Sok fehér váll-lapos van az osztagban,
de csak kettőnek van fekete. Ezek az emberek a Führert sérteget­
ték. Biztosak lehetnek benne, hogy halálbüntetést rónak ki rá­
juk. Mindketten tengerészek.
Hatheti csizmapuhítás után Frick kész van. A két lába n e m
több két dagadt, véres-vizenyős húsdarabnál. Két lábujját is am­
putálni kell. Wisling a szomszédos ágyon fekszik - a börtön beteg­
szobájában -, törött bordával és zúzódásokkal. Egy alkalommal
többször is elájult csizmabejáratás közben, és a G v D 2 8 rossz han­
gulatban volt. Torgau azonban nem az a hely, ahol a foglyokat
hagyják a betegszobában lustálkodni.
A két tiszt sántán, a fájdalomtól torz arccal jelentkezik a fegy­
verműhelyben „könnyített munkára". Ez az a hely, amit Torgau
tapasztaltabb lakói nagy ívben elkerülnek. Két hét fegyvermű­
hely u t á n átkerülnek a lábadozó osztagba, amely kora reggeltől
késő estig gyakorlatozik.
A gyakorlótér végében, a falon öles betűkkel ez áll:

G E L O B T SEI, WAS H A R T M A C H T 2 9

A legrosszabb Torgauban az, hogy Vas Gusztáv is ott van. A

főtörzs a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a h á t a d m ö ­
gött és csap le rád. A rabok és a személyzet egyformán félnek
tőle. Azok, akik elég régóta ismerik, határozottan állítják, hogy
ha Vas Gusztáv valakire három percnél hosszabb ideig rámered,
akkor a boldogtalan illető holtan rogy össze. Mert Vas Gusztáv
tekintete olyan jéghideg, hogy megfagyasztja az ember ereiben
a vért. De nemcsak a tekintete félelmetes ennek a zömök, ko­
mor törzsőrmesternek. A hangja sem mindennapi: amikor meg­
szólal, mintha az őszi t e m e t ő száraz falevelei zizegnének. Szinte

Gefreiter von Dienst - ügyeletes tizedes, (német)

Áldassák az, ami megkeményít, (német)

67
alig beszél, de amit mond, azt nem lehet félreérteni. Pedig Gusz­
táv sohasem kiabál, mint a többi őrmester. Nincs szüksége rá.
Egy történet kering a börtönben egy százszázalékosan bénult
tiszthelyettesről, aki a betegszobában feküdt. Miután a diagnó­
zist egy Berlinből kiküldött katonaorvosi bizottság megerősítet­
te, a beteg kegyelmet kapott, és hazaengedték. A döntés olyan
sokkolóan szokatlan volt, hogy még az elítéltek is a rácsokat ver­
ték felháborodásukban. Egy nappal azelőtt, hogy a beteget haza-
bocsátották volna, Vas Gusztáv úgy döntött, felmegy, és megné­
zi magának ezt az arcátlan embert, aki képes ilyen undorító mód­
szerekhez folyamodni, csak hogy szabályellenesen elhagyhassa
a börtönt.
Gumitalpú csizmájában halkan beosont a betegszobába, és
megállt a beteg mellett, aki már a puszta látványától majdnem
szívrohamot kapott. Vas Gusztáv ajkai megnyíltak, és három kur­
ta szót lőttek ki a tiszthelyettes felé:
- Vigyázz! Előre indulj!
Azt, amit egy egész orvosi bizottságnak minden szaktudásával
együtt nem sikerült elérnie, Vas Gusztáv pontosan harmincegy
másodperc alatt megvalósította. A bénult felpattant az ágyból,
mintha rugóra járna, kirohant a kórteremből, átnyargalt a gyakor­
lótéren, és beviharzott a börtönirodába, ahol frissen és üdén össze­
csapta nemrég még élettelen bokáját, és harsogó hangon közölte:
- 226-os elítél k.v.30jelentkezik a betegszobából!
Azóta Vas Gusztáv mindig meglátogatja az orvosok által gyó­
gyíthatatlannak diagnosztizált betegeket. Vas Gusztáv mellesleg
nemcsak az embereket tudja talpra állítani, h a n e m a beteg lova­
kat és öszvéreket is.
Amikor a büntetőszázadok késő este visszatérnek Torgauba,
Vas Gusztáv hófehér zubbonyba öltözve várja őket. Mindig ezt a
zubbonyt viseli, télen és nyáron egyaránt - mert „egy katona soha­
sem fázik, egy katonának sosincs melege". Az időjárás lényegte­
len, elhanyagolható körülmény számára.

10
Kriegsverwendungsfáhig - harctéri szolgálatra alkalmas, (német)

68
 Azt mondják, nem is tudja, hogy mikor van nyár és mikor tél.
A büntetőszázadoknak mindig azzal kell befejezniük a napot,
hogy körbemenetelik, és hangosan eléneklik neki: „Es ist so schön
Sóidat zu sein!" 3 1
Ez Vas Gusztáv kedvenc dala, és egyben az egyetlen, amit tolerál.
Egy szombat reggel két csendőr várja Frick ezredest és Wisling
főhadnagyot a börtönirodában. Még aznap este megérkeznek
Berlinbe, ahol a foglyokat átadják az állomás őrségének. Az őr­
ség parancsnoka, egy Fricknél idősebb lovassági törzsőrmester
n e m tudja, mit kezdjen velük. Ha alacsonyabb rangúak lenné­
nek, a fogdába záratná őket, míg értük nem jön valaki. De nem
azok, így szivarral és borral kínálja őket, holott a szabályzat szigo­
rúan tiltja a foglyokkal való cimborálást.
Este tízkor megszólalnak a légvédelmi szirénák. Mindenki az
óvóhelyre menekül. A törzsőrmester hosszas vívódás után közli
a „vendégeivel", hogy ha szökni próbálnak, kénytelen lesz hasz­
nálni a fegyverét.
- Sajnálom, de ez a parancs - magyarázza, és a pisztolyára
pillant, egy 6.35-ös szolgálati fegyverre, amivel fél méternél na­
gyobb távolságból képtelenség kárt tenni bárkiben is.
Az állomás fölött egy céljelölő bomba bontja ki fényes szirma­
it. A levegő bombázók motorzajától remeg.
Szorosan egymáshoz bújnak az óvóhelyen. A törzsőrmester a
két fogoly közé fészkelte be magát, és bajtársaknak szólítja őket.
A bombák nem váratnak magukra. Vasúti sínek kunkorodnak
pörkölődött malacfarokká, nehéz teherkocsik röpködnek a leve­
gőben teniszlabdák gyanánt. Egy vasutas száll át a teherállomás
felett. Szó szerint szétkenődik az első világháborús emlékműn.
É g ő foszfor ömlik szét az utcákon. Lecsorog a pincékbe, és
megfojtja, agyonégeti az embereket. Rengeteg áldozat van ezen
az éjszakán.
A légelhárításnak sikerül leszednie néhány bombázót, de ez
csak csepp a tengerben. A repülőgép fergeteges tűzijáték kísére-

31
Olyan szép dolog katonának lenni, (német)

69
tében szétrobban a város felett, de jönnek helyette garmadával,
és annál dühödtebben szórják magukból a halált.
Az óvóhelyen a törzsőrmester arról beszél Frick ezredesnek,
hogy miért szereti Sibelius zenéjét. Wisling főhadnagy becsukja
a szemét, és a múltról álmodozik. A potsdami időkre emlékezik,
az akadémiára és a Sanssouci padjain üldögélő csinos, kéjsóvár
lányokra... Aztán óhatatlanul bevillannak a hómezők is. A fené­
be! Most m á r mindennek vége. És mindez azért, mert nem tu­
dott hideg fejjel gondolkodni egy dermesztő arktiszi éjszakán!
Tartania kellett volna a száját, ahogyan Pihl őrnagy meg a többi­
ek tették, és akkor most neki is lenne esélye túlélni a háborút,
így viszont meg van pecsételve a sorsa. M á r csak az a kérdés,
hogy akasztani fogják-e vagy kivégzőosztag elé állítják. Lefejez­
ni gyilkosokat szoktak, és általában civileket. Még szerencse, mert
undorító módja a halálnak. Akkor már inkább a bitófa vagy a
kivégzőosztag.
Frick ezredes tűnődve megtörölgeti a monokliját - mielőtt el­
hagyta volna Torgaut, visszaadták neki -, aztán a szeméhez il­
leszti, és végigméri a törzsőrmestert. Öreg pasas, és meglehető­
sen vézna, szinte lötyög rajta az egyenruha.
- Sibelius nagyszerű zeneszerző, de sajnos, nem ismerem elég
behatóan a munkásságát. Én hivatásos katona vagyok. Alig tizen­
négy éves voltam, amikor felvettek a kadétiskolába, és soha nem
volt időm zenével foglalkozni.
Szirénabőgés vet véget a beszélgetésnek. A légiriadót lefújták.
Berlin lángokban áll. Fojtogató, mindent átható füst gomo­
lyog a város felett.
- Az átkozott gazemberek! - fenyegeti meg öklével az eget
egy pártemblémás férfi. - Ártatlan nőket és gyermekeket meg­
ölni! E h h e z értenek!
Senki sem törődik vele. C'est la guerre, m o n d a n á a Légiós.
Frick ezredest egy pillanat erejéig megkísérti a szökés lehetősé­
ge. Gyerekjáték lenne leütni a vén törzsőrmestert, és amilyen
felfordulás van a városban, biztos helyre menekülhetnének, mire
a hatóságoknak idejük lenne elkezdeni a keresést. Sok barátja

70
van Berlinben, s bár az életükkel játszanak, ha elrejtik, biztosan
segítenének. Ha sikerülne lejutnia Hollandiába, az ellenzék segí­
tene. Az egyik barátjának sikerült. Germersheimből szökött meg,
külső munkaszolgálat idején. Ha valakit a holland ellenállás fel­
karol, akkor jó esélye van életben maradni.
Amikor a törzsőrmester irodájában meglátja a kézre álló asz­
tali lámpát, újra elfogja a kísértés. Wisling fürkész tekintettel
figyeli. Elég egy pillantást váltaniuk, és máris cinkostársak. Az
állomás épülete és az iroda közt nincsenek őrök, pillanatok alatt
eltűnhetnének a kavargó tömegben. Ha ez sikerül, akkor nyert
ügyük van. Kisétálnak a lángoló utcára, és felszívódnak. Senki­
nek sem lesz ideje foglalkozni velük.
A törzsőrmester derékszíja és pisztolytáskája a szék támlájára vet­
ve lóg. Magunkkal kell vinnünk, gondolja az ezredes. Biccent
Wislingnek, aki erre feláll, és úgy tesz, mintha csak a tagjait akarná
kinyújtóztatni. Közben az izgalomtól remegő kézzel a lámpa felé nyúlt.
Már rajta a keze, amikor kivágódik az ajtó, és egy fiatal, rohamsisa­
kos hadnagy vonul be öt géppisztolyos lövésszel a háta mögött.
A hadnagy határozott és energikus. Halványkék szeme valóság­
gal világít koromtól fekete arcából. Hanyagul tiszteleg, és a két
tiszt felé int a fejével.
- Ezek azok?
- Igen - feleli a törzsőrmester. Zavarában majdnem fordítva
teszi fel a sapkáját. - Ez a két úriember vár önre.
- Úriemberek! Ez tetszik! - A hadnagy előhúzza a P-38-asát,
és a foglyokra szegezi. - Ha a fair play szabályai szerint óhajta­
nak játszani, én benne vagyok, uraim, de figyelmeztetem önö­
ket, hogy szükség esetén nem fogok habozni használni ezt! Továb­
bá arra se számítsanak, hogy az én közreműködésemmel öngyil­
kosságot követhetnek el. Tudok én célozni kevésbé nemes szer­
vekre is! N e m önök lennének az elsők, akiket fenéken lövök. -
Mosolyog, mint egy fogait vicsorító farkas. Önbizalomban nem
szenved hiányt, az kétségtelen.
Wisling tanácstalanul bámulja a hadnagyot. A gyalogságnál
szolgáló tisztekről azt tartják, hogy a szélsőségek emberei: vagy

71
talpig úriemberek, vagy velejükig romlott gazfickók. A kérdés
már csak az, hogy ez a kormos képű hadnagy melyik kategóriá­
ba tartozik.
- Induljunk - mondja türelmetlenül a hadnagy.
Az állomás előtt egy ponyvás teherautó várja őket.
- A platóra! - parancsol rájuk a hadnagy.
- Hova visznek minket? - kérdezi Frick ezredes.
- Pofa be! - üti hátba a fegyverével egy katona.
A teherautó átszáguld Berlinen, és a Bendlerstrasséra érve be­
kanyarodik a Katonai Főparancsnokság udvarára. A foglyokat a
pincébe kísérik, ahol egy mogorva törzsőrmester veszi át őket.
O is a gyalogságnál szolgál. Át kell adniuk minden személyes
holmijukat, a derékszíjat és a nadrágtartót is beleértve. A bíró­
ság nem venné jó néven, ha önkezükkel vetnének véget az életük­
nek. Ez immár a büntetés-végrehajtás dolga.
- Maradjanak csendben, vagy beverem a pofájukat! - dörren
rájuk egy SA-jelvényt viselő idősebb, brutális kinézetű katona.
Miután az adminisztráción átestek, felviszik őket a földszint­
re, ahol egy katonai ügyész elé kell járulniuk. Az őrnagy alapo­
san végigméri őket, valahogy úgy, ahogy a vágómarhát szokták
az állatvásáron, belelapoz az előtte heverő dossziékba, és elége­
detten hátradől a székében.
- Uraim, úgy döntöttem, hogy minden tőlem telhetőt meg fo­
gok tenni a 91A paragrafus érvényre juttatásáért. - Pökhendin
csettint egyet kövér ujjaival. - Vagyis, hogy érthetőbb legyek, ha
rajtam múlik, maguk lógni fognak. Erre pedig nagyon jó esélyük
van. Maguk gyalázatos gaztettre vetemedtek odafent, az északi
harctéren. Gyáva és önző magatartásukkal veszélybe sodorták a
végső győzelmet, amire nincs mentség. Maguknak a bitófa alatt
a helyük! - Gyengéden végigsimít aranyozott pártjelvényén. -
Tudtak róla, hogy az akasztott ember akár húsz percig is elkínlód­
hat, mielőtt feldobná a talpát? - kérdezi kárörvendő vigyorral. -
Nos, őszintén remélem, hogy a maguk esetében ez kétszer ennyi
ideig is el fog tartani! A vád képviselőjeként kötelességem végig­
nézni a kivégzéseket, de bevallom, ennek a kötelességemnek az

72
esetek többségében nem teszek eleget. A maguk kivégzését azon­
ban örömmel fogom végignézni. Őrség! - ordítja olyan hang­
erővel, hogy még az ablakok is belerezegnek. - Vigyék előlem
ezt a két gazembert! Látni se bírom őket. Zárják őket a legsöté­
tebb cellába!
A Bendlerstrasse cellái állatkerti ketrecekre emlékeztetnek.
Vastag, függőleges vasrács választja el őket a folyosótól, ahol fo­
lyamatosan fel-alá sétálnak az őrök.
- Disznók, rohadék disznók - suttogja egy tüzér százados a
szemközti cellából. Az arca cipóra van dagadva a veréstől. Az
egyik szeme nem is látszik.
- Mi történt magával? - kérdezi az ezredes. Érzi, hogy elhagyja
az ereje.
- Megvertek - feleli a tiszt. - Kiverték a fogaimat, és áramot
vezettek át rajtam. Azt akarták, hogy valljam be azt, amit soha
n e m követtem el.
- Hol vagyunk? - akarja tudni Wisling.
- H á r m a s Haditörvényszéki Egység, 4A részleg - feleli egy
hadtáptiszt. - Ne számítsanak semmi jóra. Az élet itt rövid és
keserű. Én három hete vagyok itt. Mintha egy pályaudvaron lak­
nék. Csak úgy hozzák és viszik az embereket. Legalább a fél had­
sereg megfordult m á r itt. Ha ez így megy tovább, lassan egyetlen
katonánk se marad. Azt mondják, hogy emberhiány van, mégis
több katonát végeznek ki, mint ahányat az oroszok le tudnak lőni.
- Mit követett el? - érdeklődik az ezredes.
- Semmit! - feleli a férfi.
A szomszédos cellában felröhög egy tizedes.
- Ki gondolná, hogy még a templomban sincs annyi ártatlan
ember, mint egy börtönben?
- Na és maga miért van itt? - fordul az ezredes egy tengerész­
tiszthez, egy korvett kapitányához. A tiszt bal szemét ellőtték,
egy nyálkás üreg éktelenkedik a helyén.
- Azért, mert énekeltem - mosolyog szórakozottan a tenge­
résztiszt.
- Mert énekelt? - kérdezi megütközve Frick.

73
 - Ahogy mondom.
- Azért n e m csukhatják be!
- Pedig becsuktak, vagy nem? Ennél kevesebbért is rács mögé
dughatják az embert. - Halkan dúdolni kezd:

Wir werden weitermarschieren

wenn Scheisse von Hímmel falit.
Wir wollen zurück nach Schlicktown,
denn Deutschland ist derArsch der Welt!
Und der Führer kann nicht mehrP2

- A tölgyfalevélgalléros uraknak nem tetszett a dalom, úgy­

hogy most valószínűleg fellógatnak.
- Ez képtelenség! - kiált fel az ezredes. - Nem lehet kivégezni
valakit azért, mert énekelt!
- Ebben az esetben igen - mosolyog a tiszt. - A tengeralattjá­
róm hídján állva énekeltem, amikor egy portyázásról visszatérve
befutottunk a breszti támaszpontra. Az első tisztemet is fel fog­
ják lógatni, mert megkérdezte a fogadásunkra kiküldött magas
rangú SS-tiszttől, Gröfaz 3 3 életben van-e még.
- Talán részeg volt? - kérdezi Frick.
- Nem, csak kíváncsi. Micsoda partit rendeztünk volna, ha a
távollétünkben valaki bombát dug Hitler széke alá!
Megint felvisítanak a légvédelmi szirénák. Egy őrmester ro­
h a n végig a folyosón.
- Minden fogoly feküdjön hasra a földön. Kezeket a tarkóra!
Ha lent maradnak, a repeszek nem tehetnek kárt magukban.
Aki feláll, azt lelőjük!

Ha szar hull vállunkra az égből,

Menetelni fogunk, rendületlenül előre,
Haza Schlicktownba,
Mert Németország a világ pöcegödre,
S a Führer hullára szarta magát! (német)
Grösster Feldherr aller Zeiten - minden idők legnagyobb hadvezére; Hitler gúny­
neve, (német)

74
 Pár perccel később robbanás rázza meg az épületet. A fények
kialszanak. A cellákban sötét van, mint a pokol legmélyebb bugy­
rában. Csak az őrök elemlámpái pásztázzák végig időnként a
rémült arcokat. A mennyezetről vakolat pereg, mintha a hó hulla­
na. Ablaküvegek csörömpölnek, égő foszfor folyik le a falakon.
Berlin a haláltusáját vívja.
- Segítség! Engedjenek ki! Anya! Anya! - ordítja egy fiatal
kölyök.
- Pofa be, te kis köcsög! - dörren rá egy nyers hang. - Maradj
veszteg!
Két lövés dördül. Lámpa villan, valaki elkáromkodj a magát,
aztán megint sötét lesz.
A halál órája ez. Tombol odakint, és arat itt bent, a falak
között. Szinte érezni nyirkos leheletét, ahogy átsuhan a sötétsé­
gen.
Vannak, akik beletörődtek, és egykedvűen tűrik a garázdálko­
dását; mások depresszióba, csendes őrületbe süppednek - a za­
josabbját puskalövések némítják el. A városban pattanásig feszül­
nek az idegek; börtönökben, kórházakban, légvédelmi óvóhelye­
ken, laktanyákban, tankok olajos belsejében. Bármerre is men­
jen az ember, mindenütt a halál és a félelem az úr.
Hosszan elnyúló szirénaüvöltés jelzi, hogy a támadás véget ért.
Az ellenség azonban nem pihen. A bombázók - oldalukon fehér
csillaggal vagy piros-fehér-kék koncentrikus körökkel - néhány
óra múlva visszatérnek.
Berlin lángokban áll.
Tűzoltóautók száguldoznak az utcákon, de a gyújtóbombák­
kal szemben n e m sokat tudnak tenni.
Ideges kulcscsörgés hallatszik a folyosóról. Egy rácsajtó zajo­
san kivágódik.
- A francba, ez felakasztotta magát!
- Egy gonddal kevesebb - feleli egy másik hang. - Az lenne a
legegyszerűbb, ha mindet a falhoz állítanánk!
Reggel nyolckor tárgyalásra szállítják az első fogolycsoportot.
A tárgyalás után visszajönnek, de késő délután értük jön egy

75
osztag, és elviszi őket valahova, ahonnan még senki sem tért
vissza.
Egy reggel Frick ezredes és Wisling főhadnagy is sorra kerül.
Négy katona kíséretében a hadbíróságra viszik, és külön szobákba
zárják őket.
Mielőtt a tárgyalóterembe vezetnék őket, néhány szót válthat­
nak a védőjükkel, egy idős, barátságos alezredessel.
- Sajnos, nem sokat tehetek - szorongatja meg a kezüket. - A
jelenlétem gyakorlatilag formaság.
- Ez csak előzetes meghallgatás? - kérdezi reménykedve Frick.
- Magának aztán van humorérzéke! - nevet az alezredes. - Még
hogy előzetes meghallgatás! Nem része az eljárásnak, különösen
nem az efféle ügyekben. A tények magukért beszélnek, az ítéletet
pedig már régen meghozták. Merem állítani, hogy a főparancs­
nokság már alá is írta a határozatot. Önök ellenszegültek a Führer
parancsának, és ezt be is vallották. Látni szeretném azt a védő­
ügyvédet, aki tisztára tudja mosni magukat! Dohányzik? - Az ez­
redes elé tol egy arany cigarettatárcát. - A bíróság tízkor fog össze­
ülni. - Kinéz az ablakon. Odakint zuhog az eső. - Az ügyész akasz­
tást akar, de gondolom, ezt már tudják. Megpróbálom golyó általi
halálra változtatni a büntetést. A kitüntetéseikre való tekintettel
talán sikerülhet is. Talán, mert már olyanokat is behoznak ide,
akiknek a hősiességét lovagkereszttel díjazta a haza. Te jó ég!
Néztek mostanában tükörbe? Úgy néznek ki, mintha egyenesen a
lövészárokból emelték volna ki magukat. Tisztálkodni se volt le­
hetőségük? így nagyon rossz benyomást fognak tenni az elnökre.
- Ennél alapvetőbb dolgokkal is gondjaink voltak - feleli ko­
moran Wisling.
- Sajnálom - sóhajt az alezredes. - Borzasztó, hogy mi folyik
itt. Van olyan nap, hogy húsz tárgyalásom van. Tegnap három
tábornokot ítéltek halálra! Ne higgyék, hogy élvezem. De mit
tehetnék? Katona vagyok! - Megkopogtatja a lábát. - A kijevi
katlanban hagytam - mondja szomorkás mosollyal. - Egy gépesí­
tett lövészezred egyik zászlóalját vezettem.
- A harctéren szolgált? - kérdezi fásultan Frick.

76
 - Igen - bólogat az alezredes. Tűnődve az esőverte ablakra
néz. - Gröfaz így soha nem fogja megnyerni ezt a háborút.
- Ez szánalmas - motyogja az ezredes.
- Az - ért egyet az ügyvéd. - Mi, németek, olyanok vagyunk,
mint az éhes kutya. Ha az orrunk elé lógatják a kolbászt, a világ­
ból is kiszaladunk érte. Az, hogy sohasem érhetjük utol, fel sem
merül bennünk.
- Mennyi ideig fog tartani a tárgyalás? - kérdezi idegesen az
ezredes.
- Tíz, legfeljebb húsz percig. Elfoglalt emberek, és ma még
sok tárgyalásuk lesz. A maguké viszonylag egyszerű. Ha a szabály­
zat n e m kívánná meg, el se kellett volna jönniük a tárgyalásra.
- Ez esetben szeretnék visszatérni a cellámba - jelenti ki Wis­
ling főhadnagy. - N e m óhajtok részt venni ebben a komédiában.
- Csakhogy ez nem így megy. Ön megfeledkezik a szabályzat­
ról. Egy n é m e t soha nem szegheti meg a szabályokat - mondja
komoly arccal az ügyvéd.
Egy csendőr nyit be. Zajosan összecsapja a bokáját, és közli,
hogy ők következnek.
- Essünk túl rajta - tápászkodik fel az alezredes.
A tárgyalóterem hideg, mint az ülnökök és a falon pöffeszke­
dő Adolf Hitler-portré tekintete.
Az ügyész az emelvénytől balra elhelyezett asztalnál foglal he­
lyet. Maga elé tesz néhány dokumentumot. N e m sokat, de épp
eleget egy halálos ítélethez.
A háromtagú katonai bíróság bevonul. Náci üdvözlésre lendí­
tik a karjukat.
Az ügyész megvárja, hogy szót kapjon, és minden átmenet nél­
kül üvöltözni kezd. Az arca ellilul, a hangja a legmagasabb ok-
távra emelkedik.
- Ezek az á r u l ó k - visítja - kést merítettek a harctéren szolgáló
katonáink hátába. Gyalázatos bűn terheli a lelküket. N e m csu­
pán árulók, hanem közönséges gyilkosok is, akik a sebesült né­
met hősöket a szovjet untermenschék kezére játszották, csupán­
csak azért, hogy a saját nyomorult életüket mentsék! Más német

77
tiszteket is megpróbáltak rávenni erre a gyalázatra, és amikor
beteges ötletüket a bajtársaik visszautasították, ez a romlott lel­
kű ezredes a parancs erejével kényszerítette a bátor német kato­
nákat, hogy hagyják el a hadszínteret és vele együtt sebesült tár­
saikat. Éppen ezért követelem, hogy mindkét vádlottat ítéljék
halálra a 91A paragrafus értelmében parancsmegtagadás és az
ellenség segítése, a 8. paragrafus 2. alparagrafusa értelmében a
fegyveres erők elleni árulás, a 73. és a 139. paragrafus 3. és 4.
alparagrafusa értelmében hazaárulás miatt. A 149. paragrafus,
azaz a dezertálás tényétől ez esetben eltekintek. Sajnálom, hogy
nincs a halálbüntetésnél súlyosabb büntetési módozat, mert ez
ebben az esetben túl emberséges.
A bírók csak fél füllel hallgatják, nem leplezve, hogy a legkevés­
bé sem érdekli őket az ügy. Az ügyész ezt egyáltalán nem bánja,
sőt éppen ellenkezőleg. Miután a beszédét befejezte, leül, és
mosolyogva bólint a védelemnek.
A védőügyvéd még egyszer belelapoz az irataiba, aztán lassan
feláll, megigazítja a talárját, manikűrözött kezével végigsimít
őszes haján, és egy-egy kollegiális mosolyt küld az elnök, illetve
az ügyész felé.
- Arra kérem a tisztelt bíróságot, hogy vegye tekintetbe a vád­
lottak érdemeit bizonyító kitüntetéseket, valamint a korábbi szol­
gálataik során tanúsított odaadásukat. Kérem, tanúsítsanak kö­
nyörületességet az ügyükben. - Visszaül a helyére, de nem m e r
az ezredes szemébe nézni.
- Fel tudnak hozni valamit a mentségükre? - fordul a vádlot­
tak felé az elnök. Türelmetlenül az órájára pillant.
Frick ezredes feláll, és magyarázni próbálja, hogy mennyire
kilátástalan volt a helyzet a jeges sarkköri pokolban.
- Csak a bíróság idejét vesztegeti - szakítja durván félbe a
bíróság elnöke. - A sorsukra hagyta a sebesültjeit az ellenséges
vonalak mögött? Igen vagy nem? Parancsot adott a visszavonulás­
ra? Igen vagy nem?
Az ezredes kénytelen belátni, hogy nincs esélye a bíró könyörte­
len logikájával szemben.

78
 - Igen - feleli, és lerogy a székre.
- Maga pedig - int a fejével Wisling főhadnagy felé a bíró -
félreérthetetlenül kijelentette, hogy egyetért a parancsnokával?
Igennel vagy nemmel válaszoljon!
- Ez az eljárás egy koncepciós per! - kiáltja magából kikelve
Wisling. - Minek kérdeznek, ha már előre eldöntötték, hogy mi
a bűnöm? Tiltakozom, és kijelentem, hogy nem vagyok köteles
elismerni ennek a nevetséges, karikatúrába illő bíróságnak a fenn­
hatóságát! Ez nem is bíróság, hanem vágóhíd! Szégyellhetik ma­
gukat, hogy bíró létükre részt vesznek ebben a gyalázatban!
- Üljön le és maradjon csendben! Maga a legszemtelenebb
csirkefogó, aki valaha is megfordult ebben a tárgyalóteremben!
- ordítja pulykavörös képpel az ügyész.
Az elnök bólint, néhány szót vált a bíróság másik két tagjával,
majd kellemes hangon olvasni kezd egy iratból, ami a tárgyalás
eleje óta érintetlenül hever előtte.
- Gyávaság és a Führerrel mint a Nagy Németország katonai
főparancsnokával szembeni engedetlenség miatt G e r h a r d Frick
ezredest és Heinz Wisling főhadnagyot golyó általi halálra íté­
lem. Az elítéltek minden katonai és civil joguktól, minden ingat­
lanuktól és ingóságuktól, továbbá rangjuktól és kitüntetésüktől
megfosztatnak. Az ítéletet mielőbb végre kell hajtani. Korábban
tanúsított helytállásukra való tekintettel az elítéltek kegyelemért
folyamodhatnak a legfelsőbb parancsnokság III-as számú, Ber-
lin/Spandau védelmi körzetéhez. - Az elnök leveszi aranykere­
tes szemüvegét, közönyösen végigméri a két elítéltet, aztán int
az ajtónál posztoló csendőröknek.
Gyakorlott kezek letépik a kitüntetéseket és a rangjelzéseket a
két tiszt egyenruhájáról. A sast előírás szerint a legvégére hagyják.
- Vezessék ki őket - int a kezével az elnök, mintha két legyet
akarna elhessenteni.
- Szerencséjük volt - jegyzi meg az egyik csendőr, amikor már
visszaértek a pincébe.
- Szerencsénk? Ezt meg hogy érti? - kérdezi kifejezéstelen
tekintettel Wisling.

79
 - Kegyelemért folyamodhatnak - vigyorog a tiszthelyettes. -
Ez azt jelenti, hogy még jó néhány napig, de akár hetekig is élet­
ben maradhatnak. Máskülönben két napon belül kivégeznék ma­
gukat. Telt ház van idelent, kell a hely az újaknak. Az ületékes
tábornok most épp Oroszországban van, vagyis bele fog telni
egy kis időbe, mire megkapja a kérvényüket. És ki tudja, lesz-e
kedve és ideje foglalkozni vele? Biztosan van fontosabb dolga is
a maguk ügyénél, és mire az irat visszaérkezik, még sok minden
megtörténhet. Gyorsan változnak az állapotok manapság. Iván
nagyon rákapcsolt!

Heute sind wir rőten,

Morgen sind wir toten.34

- dúdolja halkan. - Frick ezredes és Wisling főhadnagy tért vissza

a tárgyalásról - jelenti az ügyeletes tisztnek.
- Gondolom, nem a személyes holmijukért jöttek - vigyorog
az ügyeletes. A könyvében mindkét elítélt neve mellett vörös ke­
resztekvirítanak, így jelölik a halálraítélteket. - De a tréfát félre­
téve, örülhetnek, hogy kegyelemért folyamodhatnak. Máskülön­
ben m á r holnap kivégzőosztag elé kellene állniuk. M á r készül a
holnapi lista. - Cigarettával kínálja a társaságot. - Ebből is lát­
hatják, fiúk, hogy mi, poroszok, nem is vagyunk olyan szőrösszí-
vűek. Most pedig nyújtsák előre a kezüket, mert karperecet fog­
nak kapni. Sajnálom, de ez az előírás.
Wisling fáradtan bólint. Csak most kezdi istenigazában fel­
fogni, hogy mi történik vele. A gyomra összerándul, keserű epe
önti el a száját.
- A sarokban talál egy vödröt - mondja neki az ügyeletes, aki
m á r jól ismeri a tüneteket.
M á s n a p reggel hátrabilincselik a kezüket, és kivezetik őket a
cellából. Egy teherautóra ültetik őket, más elítéltekkel együtt.

Ma vörösek vagyunk,
Holnap meg halottak, (német)

80
Két géppisztolyos csendőr tartja őket szemmel; a legkisebb moz­
gásra is a rabokra ordítanak.
A légierő bírósága előtt, Tempelhofban felvesznek három piló­
tát és egy légvédelmist. A pilóták finom anyagból készült egyenru­
hájáról látszik, hogy magas rangú tisztek-vagyis csak voltak, mert
őket is megfosztották a rangjelzésüktől és a kitüntetéseiktől.
Továbbzötyögnek Berlinen át. Elhaladnak a guillotine-os kivég­
zésekről h í r h e d t Plötzensee b ö r t ö n mellett, majd a gross-
lichterfeldei SS-laktanyánál megint megállnak, hogy felvegye­
nek két lefokozott SS-tisztet.
- Gyerünk, emeljétek a seggeteket! - ordít rájuk az egyik
csendőr, a társa pedig a fegyver csövével „segít" felszállni az elítél­
teknek.
A rabok vágyakozó tekintettel figyelik az utcák nyüzsgését.
Mindenki rohan valahova, még a sarkon beforduló villamos is
igyekezni látszik. Loholnak, de legalább szabadok.
- Hova visznek minket? - kérdezi Frick a mellette ülő tenge­
részkapitánytól.
- Pofa be, mocskos tetű! - ordít rá az egyik csendőr. - Vagy
azt akarod, hogy lenyelessem veled a fogaidat? - Fenyegetően
ütésre emeli a géppisztolyát.
A teherautó döcög és rázkódik a rossz úton. Kiégett romok
tátják odvas szájukat az esőtől szürke felhők felé. Van, amelyik
még mindig füstölög az esti bombázás óta. A mentés még javá­
ban folyik, de jobbára már csak halottakat emelnek ki a beom­
lott pincékből.
A romok közt állig felfegyverzett SS-őrjáratok vadásznak a
fosztogatókra. Ha valakit elkapnak, nincs kegyelem. Kötél min­
dig van náluk, és lámpavas is akad bőven.
Egy hentesüzlet elől néhány nő néz kíváncsian a teherautón
ülő katonák után. A plató végén ülő csendőrök élvezik az uta­
zást, de nemcsak a női tekintetek miatt, hanem azért is, mert
tudják, hogy viszonylag jó dolguk van. Rabokat kísérni mégis­
csak kellemesebb feladat, mint egy sáros lövészárokban kucorogni
naphosszat.

81
 Wisling főhadnagy résnyire csukott szemmel figyeli őket. M á r
megint szökésen töri a fejét. Nem volna nehéz lelökni ezeket az
öntelt, vén majmokat a teherautóról, de ehhez előbb a közelükbe
kellene jutnia. Csak három padsor választja el tőlük, de az elítélte­
ket sűrűn ültették, s az őrök a legkisebb mozgásra lőnek. Az egyet­
len lehetősége az, ha lassan lecsúszik, és a padok alatt, az elítéltek
lába közt próbál hátrakúszni. A sorstársai rögtön veszik a lapot, és
fedezik, ahogy tudják, de a börtönben nem véletlenül bilincselték
hátra a kezét. Még csak a második sornál jár, amikor a teherautó
bekanyarodik egy börtönné átalakított laktanya kapuján. Német­
ország a második helyen áll a Szovjetunió után a börtönök és kon­
centrációs táborok tekintetében, de az intézményrendszer még így
is túlzsúfolt. Katonának verbuválható fiatalokból ugyanakkor ka­
tasztrofális hiány van, így kézenfekvő, hogy az üres laktanyákat bör­
tönként hasznosítják. A német nép nem ismer lehetetlent.
A teherautó olyan hirtelen áll meg, hogy az elítéltek leesnek a
padokról. Ez menti meg Wislinget a lebukástól. A könnyeivel
küszködik, amikor a rabtársai felsegítik.
- Lefelé, gazemberek! - lökik le őket a teherautóról a csend­
őrök. - Mit képzeltek, hol vagytok? Az öregekotthonában?
Ordítanak velük, ütlegelik őket. Egy őrnek mindenekelőtt dur­
vának kell lennie az elítéltekkel. Ha tetszik, ha n e m - különben
m e h e t a frontra, a lövészárokba. Különben is csak bűnözőkkel
van dolguk, a Harmadik Birodalom legaljával.
- Mozgás! Egy-kettő, egy-kettő! - kergeti körbe az elítélteket
a gyakorlótéren egy őrmester. Lovaglópálcát lóbál a kezében,
amivel időnként odasóz az előtte elhaladóknak.
A laktanya ablakaiban kíváncsi arcok bukkannak fel. N e m az
elítélteket akarják látni, hanem a cirkuszt, amit az őrmester és a
hadnagy fognak rendezni.
Frick ezredes megbotlik, és arccal a porba zuhan. Alaposan
megüti magát - még mindig hátra van bilincselve a keze -, de a
rúgások és az ütlegek hamar talpra állítják, és trappolnia kell
tovább. Egy másik elítélt esik hasra. Egy éles kődarab felhasítja
a homlokát, az arca csupa vér.

82
 - Talpra, lusta rohadék! - rúg bele az őrmester. - Ki engedte,
hogy lefeküdj, mi? Mozgás, ember, mozgás, te kutya! Itt csak
akkor fekhetsz le, ha telepumpáltunk ólommal!
Egy tér szélén egy ajaktalan csendőr hadnagy várja őket. Még
húszéves sincs, az arcán borosta helyett pehely nő, de a szemében
vad fanatizmus csillog. Himmler terméke, a legrosszabb fajtából.
Az ezredes aggódva figyeli. Saját keserű tapasztalataiból tud­
ja, hogy ezek a suhancok a legveszélyesebbek. Attól tartanak,
hogy nem látszanak elég keménynek, ezért mindenbe és min­
denkibe belekötnek, hogy bizonyítsanak maguknak és környeze­
tüknek.
- Ki maga? - kérdezi a fiatal hadnagy az előtte sorakozó em­
berroncsok egyikétől.
- Von Leissner őrnagy, 460. gyalogezred.
A suhanc teljes erejéből az arcába öklöz. A férfi meginog, de
n e m vágódik el. N e m engedheti meg magának ezt a luxust.
- Mi a neve? - ordít rá a hadnagy.
- Von Leissner közlegény!
Az ökölbe szorított kéz másodszorra is a lefokozott őrnagy
arcába robban. Az mellékes, hogy az elítélt akár a hadnagy nagy­
apja is lehetne.
- Hadnagy úr, te gennyzsák! Nem látod a rangomat? Ötven
térdhajlítás! Egy-kettő!
A hadnagy a következő emberhez lép, aki szintén megismerke­
dik az ökle súlyával. Mindig talál valamit, amit alapos indoknak
ítél meg a „fenyítéshez". Az elítélt túl halkan beszél, n e t á n túl
hangosan, vagy nem a megfelelő választ adta. Miután gyakorla­
tilag az összes elítéltet véresre verte, megáll előttük, és elégedet­
ten összecsapja kesztyűs kezét.
- Azok, akik kegyelemért folyamodhatnak, lépjenek előre!
Nyomás! - üvölti éles gyerekhangon. Megszámolja őket, és össze­
veti a létszámot a listával. - Négyes blokk - közli nyers hangon.
A társaságot a négyes blokk felé rugdossa néhány csendőr. Az
ifjú hadnagy peckesen elsétál a hátramaradottak előtt. Azok előtt,
akiknek m á r kegyelmet kérni sincs joguk.

83
 - Élvezzék a napsütést - gúnyolódik velük. - Holnap végre
megszabadítjuk maguktól a világot! Most pedig lépjenek előre
azok, akiknek a fejét meg fogják igazítani a nagy beretvával.
Egy tüzértiszt lép ki a sorból. Magas, kövér férfi, sápadt arca
izzadságtól ragyog.
A hadnagy körbejárja, majd megáll előtte, és lenézően megál­
lapítja:
- Tartalékos tiszt.
- Igen, Herr Leutnant.
A hadnagy lefejeli a rohamsisakja élével. A férfi eltört orrából
spriccel a vér.
- Lódítunk, lódítunk? Félrevezetjük a feljebbvalót? - ordítja
a hadnagy. - Olyan rangot használunk, amit nem lenne jogunk?
Arcra, hájas majom!
Az extüzértiszt engedelmesen előrezuhan, mint egy kidöntött
fa. Védtelen arca hatalmasat csattan a keményre taposott föl­
dön.
- Na, legalább ez megy neki! - röhög a hadnagy.
A csendőrei kötelességtudóan vele együtt nevetnek. Még az
ablakban ücsörgő lövészeknek is tetszik a műsor.
A férfi feltápászkodik.
- Schröder tüzér, szabotázs miatt lefokozott tartalékos főhad­
nagy a szolgálatára jelentkezik, Herr Leutnant!
- Ez az, így m á r sokkal jobb - mosolyog kárörvendően a had­
nagy. - És mi volt Schröder tüzér a civil életben?
- Tanító, uram.
- Ah! Tanító! - A hadnagy vizes-kék szemében veszélyes fény
csillan. Minden további szóváltás nélkül ágyékon rúgja az elítél­
tet, és visszakézből arcon üti. - Ki mondta, hogy pihenjen, tüzér
tanító úr? Ez a mocsok a falusi iskolájában képzeli magát, ahol
azt művelhetett a Führer ártatlan gyermekeivel, amit csak akart.
De nem, barátaim, most nem ott van, h a n e m a pokol tornácán,
és arra vár, hogy a nagy borotva leszedje a fejét. Takarítsd el
innen ezt a szennyládát! - parancsolja az egyik emberének. -
M á r a puszta látványától is rosszul vagyok!

84
 A hadnagy bő egy órán át gyötri az elítélteket, mígnem hátbor­
zongató előadásának a reggeli lovaglásából visszatérő őrnagy vé­
get nem vet. A hadnagynak vigyázzba kell vágnia magát, és a
nyugtalanul fészkelődő ló szemébe kell néznie. A nagyszájú hős
egy rakás szerencsétlenséggé zsugorodik össze. Arroganciája
mintha sosem létezett volna.
Az őrnagy nem mozdul, míg az elítélteket át n e m kísérték a
kettes blokkba. Amint magukra maradnak, előrehajol a lova nya­
ka felett, és fényes csizmája szárát csapkodva megállapítja:
- A második gombja hiányzik, Herr Leutnant. 15.00 órakor
jelentkezni fog a távozni készülő századnál. Éppen egy szakaszve­
zető tisztre van szükségük. Gondolja, hogy megfelelő hely lesz
az ön számára az új posztja?
- Igen, Herr Major!
- Biztos voltam benne - bólint gúnyosan az őrnagy. - A déli
fronton bőségesen lesz alkalma levezetni fölös energiáit. Tudja,
hogy mi a zászlóalj úti célja?
- N e m , Herr Major!
- A kirkassziai körzet. Ne hozzon szégyent az ezredére, és igye­
kezzen megszerezni magának a vaskeresztet. - Az őrnagy meg­
sarkantyúzza a lovát; az állat idegesen felnyihog, habot fröcskölve
a hadnagy arcába. Ahogy elvágtat, a hátas mosolyogni látszik. A
hadseregnél szolgáló lovak egészen meglepő dolgokra képesek.
A hadnagy mindaddig nem meri megtörölni az arcát, míg az
őrnagy el n e m tűnt egy épület mögött.
- Átkozott zsidó ló! - szitkozódik. - Remélem, hogy gázkamrá­
ban fogja végezni!
Visszamegy a körletbe, és pakolni kezd. Amit n e m tud magá­
val vinni, azt a kályhába dobja és elégeti - de nem ajándékozza
el.
A zászlóaljnál egy szikár főhadnagynál kell jelentkeznie, aki
m á r az első találkozásukkor kiosztja, és sötét jövőt jósol neki.
Az ellátók szakaszát bízzák rá, ami még a legnagyobb jóindulat­
tal sem nevezhető megtisztelő pozíciónak. A többi tiszt, mind
harcedzett veteránok, levegőnek nézik.

85
 H á r o m héttel később egy fedezék beomlik és maga alá temeti.
35
Senki n e m siet a segítségére. A HKL-en eltöltött szolgálati ide­
je mindössze huszonöt percig tartott.
Az elítéltek leadják az egyenruhájukat a raktárban, és skarlát­
vörös gyakorlóruhát öltenek. A kezüket és a lábukat rövid lán­
cokkal összebilincselik, a fejüket kopaszra nyírják, hogy nyomorú­
ságuk teljes legyen. Még az őrök kutyái is megvetik őket, morog­
nak és vicsorognak, amint vörös egyenruhát látnak. A láncok
olyan rövidek, hogy az elítéltek két lábon ugrálva közlekednek,
akár a verebek. A lépcsőn való közlekedés kész életveszély. Az
őrök meg közben végig ordítoznak velük:
- Gyorsabban, gyorsabban, szedd a lábad, egy-kettő!
Frick ezredes a legelső, aki elesik, amikor meg kell mászniuk a
meredek lépcsőt. Ütések és rúgások záporoznak a hátára, a ve­
séjére.
- Ez se fog ma háton fekve aludni - röhög egy őrmester, és az
ezredes tarkójába nyomja a géppisztolya csövét. Frick félholtan
zuhan be egy cellába, aminek már nyolc lakója van rajta kívül.
A cellában leveszik a kezéről a bilincset, de a lánc a lábán ma­
rad.
- És ezek a honfitársaink - rogy le egy székre az ezredes. Két­
ségbeesetten végignéz a cellatársain.
- H u g ó Wagner - mutatkozik be az egyikük. Magas, szigorú
tekintetű férfi. - Tüzér, egykori altábornagy és hadosztályparancs­
nok, a 91B alapján elítélve. Gondolom, ismerős. És ön? Golyó
vagy akasztás?
- Golyó - feleli Frick, olyan közönnyel, hogy még ő maga is
meglepődik rajta.
- Akkor szerencséje van. Engem akasztani fognak! Hacsak
időközben rá n e m tudom venni őket, hogy változtassák golyó
általi halálra.
Az ajtó kivágódik, és egy őrmester papírt és ceruzát dob Frick
elé az asztalra.

B
Hauptkampflinie - arcvonal, (német)

86
 - Nesze! - morogja, és olyan haragosan néz az elítéltre, mint­
ha annak a puszta jelenléte is sértés lenne rá nézve. - írja meg a
kegyelmi folyamodványt. Húsz perc múlva visszajövök érte. Ad­
digra legyen kész! Megértette? És nem az életrajzát kérjük, papa!
- Kiviharzik, és úgy bevágja maga mögött az ajtót, hogy porzik
tőle a mennyezet.
- Hála az égnek - dünnyögi Frick. - Legalább elmagyarázha­
tom, hogy mi történt. Ez az egész eljárás hazugságokra épül.
- Én n e m ajánlanám, hogy ilyen hangnemben írjon - figyel­
mezteti az egykori hadosztályparancsnok. - Ha feldühíti őket, a
tábornok m á r csak azért se fog kegyelmet adni magának. A sze­
mélyes sérelmei senkit nem érdekelnek, és ha kegyelmet kap,
amit magas rangja miatt erősen kétlek, az is csak azért lesz, mert
kelleni fog nekik valami piszkos ügylethez. Ismétlem, maga itt
m á r senkit nem érdekel. írja, amit mondok: Lefokozott jáger
ezredes, név és születési dátum... Címezze a kegyelmi kérvénye­
kért felelős tábornoknak a III-as számú parancsnoki körzetbe.
Hagyjon kétujjnyi margót, ezt el ne felejtse. Tárgyalás ideje és
helye, az ott hozott ítélet, aztán írja, hogy kéri a büntetés enyhíté­
sét büntetőszolgálatra. Aztán hagyjon ki három sort, és írja, hogy
Gyalogsági Laktanya, Berlin-Moabitt, dátum, Heil Hitler, aláírás.
- Heil Hitler? - kérdezi megütközve Frick.
- Gondolja, hogy ez megváltozott, amiért magát halálra ítél­
ték? - mosolyog a hajdani altábornagy.
Pontosan húsz perccel később az őrmester visszatér. Végigfut­
ja a kérvényt, elégedetten bólint, és szó nélkül kimegy.
- Gondolja, hogy van esélyem? - kérdezi reménykedve az ezre­
des.
- Természetesen nincs. Előfordul, hogy kegyelmet gyakorol­
nak, de olyan ritkán, hogy az szenzációszámba megy. A maga
esetében kizártnak tartom. Ha közlegény lenne, és n e m hivatá­
sos, akkor a tábornok hangulatától függően talán lenne egy pará­
nyi esélye. Csakhogy maga egy hivatásos tiszt, és ráadásul a 91A
megszegése miatt ítélték el. Ne számítson kegyelemre. Fogadja
el, hogy előbb vagy utóbb kivégzőosztag elé fogják állítani.

87
 - De hát az isten szerelmére, akkor mi értelme ennek az egész­
nek? Ilyenformán akár szét is téphettem volna a papírt! - kiált
fel kétségbeesetten Frick.
- Ennyire sürgős magának meghalni? - kérdezi gúnyos mosoly-
lyal az altábornagy. - Ez a kérvény egy darabig életben fogja tar­
tani. Míg a tábornok el nem utasította, nem fogják kivégezni.
Gondoljon csak bele! Holnap reggel nyolckor nem fogják elvin­
ni, hogy a kivégzőosztag elé állítsák, és az elkövetkező egy héten
nem kell úgy nyugovóra térnie, hogy „vajon holnap jönnek?".
- Reggel nyolckor szoktak jönni? - kérdezi remegő hangon az
ezredes. A halál jelenléte szinte tapintható. Az egész cella féle­
lemtől bűzlik.
- Igen. M i n d e n reggel pontban nyolc órakor kezdik. Végig­
trappolnak a folyosón, összeszednek egy csoportot, és elviszik
őket. Aztán visszajönnek, és megint. így megy ez egészen tizen­
egyig. Ha a laktanya órája elüti a tizenegyet, és még n e m vittek
el, akkor aznapra megúsztad. A szerencsések fellélegezhetnek:
még egy napot kaptak az élettől. Aztán eljön az este, és a féle­
lem megint m a r o k r a szorítja a szívünket. A legrosszabb a haj­
nali négy és nyolc óra közötti időszak. Ilyenkor követik el a
legtöbb öngyilkossági kísérletet. Egyeseknek sikerül, de isten
irgalmazzon azoknak, akiknek nem! Az őrök személyes sértés­
nek veszik a próbálkozást, és csúnyán megtorolják. Ha egy el­
ítéltnek sikerül megmenekülnie a bitófától, az őrség tagjai bú­
csút m o n d h a t n a k a kellemes hátországi szolgálatnak, és irány
a keleti front.
- És a szökés? N e m lehet megszökni?
- N e m - jelenti ki kategorikusan az altábornagy.
- Na és légitámadás idején? - makacskodik az ezredes. - Ami­
kor zűrzavar van?
- Itt nincs - mosolyog elnézően az altábornagy. - Légiriadó
esetén mindenkit a cellájába terelnek, rázárják az ajtót, és leül­
nek kártyázni. Ha valamelyik blokkot telitalálat éri, kit érdekel?
Úgyis halálra vagyunk ítélve, nem? Az, hogy golyó, kötél vagy
bomba végez velünk, számukra teljesen közömbös. A lényeg, hogy

88
elpatkoljunk. Felejtse el a szökést, és törődjön bele a sorsába.
Ez a legjobb, amit tehet.
- Ez rettenetes - simít végig kopaszra nyírt fején az ezredes. -
Belenyugodni abba, hogy bármikor lemészárolhatnak, mint egy
vágómarhát.
- Az - bólint az altábornagy.
- Hol tartják a kivégzéseket?
- Maga hol élt az utóbbi néhány évben, Frick ezredes? H á t
n e m tudja, hogy működnek manapság a dolgok Németország­
ban? A Morellenschluchton 3 6 tömegével lövik le a német kato­
nákat. A legtöbbet piti bűnökért.
- Az akasztásokat is ott végzik? - Az ezredes érzi, hogy a há­
tán feláll a szőr.
- Természetesen. Egész sor bitófa áll ott. A nyaktilós kivég­
zéseket viszont Plötzenseeben hajtják végre. Ez a civilek vesztő-
helye, de azok, akik idekerülnek, már úgyis menesztve vannak a
seregtől, vagyis gyakorlatilag civilek.
N e m sokkal a takarodó előtt Wisling főhadnagyot lökik be a
cellába. Az arca véres és cipóra dagadt. Leül a földre, és üres
tekintettel maga elé bámul.
Csaknem az összes fogát kiverték, és az egyik térdkalácsán mély
hasadás tátong. Több bordája is eltört. Panaszkodik, hogy iszo­
nyatos kínt okoz minden lélegzetvétel.
- Az ügyeletes tisztnek ugrottam, hogy megfojtsam - magya­
rázza.
- Nagy ostobaságot követett el - jegyzi meg az altábornagy. -
Csak magának árt az értelmetlen hősködéssel, sőt másokat is
feleslegesen bajba keverhet.
- Igen, ostobaság volt - ismeri el Wisling sajgó testét tapogat­
va.
- N e m olyan rossz itt - fekszik le nyirkos, molyrágta matracá­
ra az altábornagy. - Sokkal rosszabb helyeken is megfordultam
már: Torgauban, Germersheimben, Glatzban, Zittauban, az Ad-

Kivégzések helyszínéül szolgáló lőtér a II. világháborús Berlinben.

89
miral Schröder Strassén. Mindegyik maga volt a pokol. Itt leg­
alább békén hagynak bennünket, és ugyanazt az ételt kapjuk,
mint a katonák. Látnia kellett volna, hogy mit ettünk Germers-
heimben!
- Mióta van börtönben? - érdeklődik az ezredes.
- Tizennégy hónapja, de most már hamarosan vége lesz. Hol­
nap reggel biztosan elvisznek. Az egyetlen esélyem az, ha még az
éjjel véget ér a háború, és az ellenség felszabadít. Groteszk, nem?
- Arra még várni kell egy darabig - mondja szomorúan egy
másik elítélt.
- Peenemündében lázasan dolgoznak egy új fegyver kifejleszté­
sén - mondja egy hang a sarokból. - Valami szuperfegyver lesz,
amivel, ha sikerül létrehozniuk, egy csapásra megnyerik a háborút.
- Hallottam róla - mondja az ezredes. - Norvégiából hozat­
tak hozzá nehézvizet.
- Én dolgoztam is rajta - vallja be a sarokban kuporgó. - Ve­
gyész vagyok, de sajnos nem tudtam tartani a szájamat, és ide
kerültem. Káprázatos este volt, gyönyörű lányokkal és túl sok
konyakkal. A lány, akivel ágyba bújtam, a Gestapónak dolgo­
zott. M á r másnap elvittek, még arra se volt időm, hogy kihever­
jem a másnaposságomat. Hosszú bőrkabátot és puhakalapot vise­
37
lő alakok. Elém villantották „Geheime Staatspolizei" feliratú
jelvényüket, és udvariasan megkértek, hogy fáradjak velük. „Tisz­
táznunk kell egy aprócska ügyet" - tették hozzá. Az „aprócska
ügy" az én szószátyárságom volt - nevet fakó hangon a vegyész.
- Viszonylag kulturáltan bántak velem. Egy óra alatt megvolt a
kihallgatás, aztán egy hónappal később tíz perc alatt a tárgyalás.
És most itt vagyok!
Reggel hatkor bádogvödör zörgése veri fel az alvókat. Egy
kulcscsomóval zajosan megkopácsolják az ajtót. Ébresztő van.
Az elítéltek felkelnek, és egymásra hányják a matracokat. Valami­
vel később megjön a reggeli is. Egy szelet kenyér, egy darabka
margarin és egy csésze híg, langymeleg pótkávé.

37
Titkosrendőrség (Gestapo), (német)

90
 Aztán következnek a várakozás és a rettegés órái. Néma csend te­
lepszik a börtönre. A toronyóra mutatója apró rángásokkal jelzi az
idő múlását. Amint az óra elüti a nyolcat, vasalt csizmák trappolása
veri fel a csendet. Parancsszavak hangzanak, fegyverek csörögnek.
A cellák lakói a szürke ajtókra merednek. Az első csoportot
elviszik. A trappolás elhal.
Egy lefokozott segédorvos keservesen zokogni kezd.
- Szedje össze magát, ember - mordul rá Wagner altábornagy.
- A sírás n e m segít. Csak felidegesíti vele az őröket. Most már
késő megbánni. Előbb kellett volna rájönnie, hogy egy jelenték­
telen hajóorvos nem kritizálhatja büntetlenül Adolf Hitlert. Maga
mit szólna hozzá, ha egy elégedetlen páciense szélhámosnak ne­
vezné? Talán nevetne rajta?
Újból nyomasztó csend üli meg a cellát. Egy idő múlva megint
trappolást hallani kintről, és neveket kiabálnak. A cella legfiata­
labb lakója, egy alig tizenhét éves tizedes az ajtóhoz oson fülel­
ni. Vézna testén lötyög a skarlátvörös gyakorlóruha.
Minden tekintet az ajtóra szegeződik. Csak nehogy kinyíljon...
Csak nehogy megjelenjen benne egy marcona őr, névsorral a ke­
zében...
Ezúttal egy lefokozott hadnagy fakad sírva. Az altábornagy, aki
a koránál fogva akár az apja is lehetne, feléje fordul, és rápirít:
- Hagyja végre abba! Ennek semmi értelme! Szedje össze ma­
gát, és gondoljon arra, hogy maga katona. N e m is akármilyen
katona, h a n e m tiszt! Húzza ki magát, hasat be, mellet ki! Tu­
dom, őrültségnek hangzik, de meglátja, mindjárt jobban lesz!
Nemhiába erőltetik annyira az iskolában és a seregben! Legyen
erős és büszke. Jöjjön, aminek jönnie kell! Ha sír, attól csak még
nyomorultabbnak fogja érezni magát!
A hadnagy válasz helyett vonítani kezd, mint egy gazdáját gyá­
szoló kutya. Wagner altábornagy odalép hozzá, és lekever neki
egy atyait.
- Álljon fel, ember, és szedje össze magát! - rivall rá.
A hadnagy vigyázzba vágja magát. Halottsápadt, de visszanyer­
te az önuralmát. A tekintetéből eltűnik a homály.

91
 Kintről közeledő léptek zaja hallatszik. M á r nincsenek messze.
Egy közeli cellában valaki felordít. Az őrmester szitkozódik és
fenyegetőzik.
- Nem bírom tovább! - suttogja a vegyész. - Bele fogok őrülni!
- Na és mit akar tenni, ember? - kérdezi gúnyosan az altábor­
nagy. - A lábuk elé veti magát, és könyörögni fog, hogy hagyják
élni, mert ártatlan?
- Istenem, bárcsak elvinnének ma engem is - fohászkodik a
kémikus. - Akkor legalább vége lenne. - Mielőtt még a többiek
megállíthatnák, az ajtóhoz ugrik, és teli torokból üvölteni kezd:
- Ertem gyertek, rohadt gyilkosok! Gyertek, öljetek meg! Lője­
tek le, büdös náci disznók!
A földre teperik, és ráfekszenek, hogy a testükkel fojtsák el a
hangját.
Rettegve lesik az ajtót. Csak nehogy berontsanak az őrök a
dorongjaikkal!
A vegyész lecsillapodik, és visszahúzódik a helyére a sarokba.
Reszket, mint a nyárfalevél, de legalább csendben van.
- Ha valamelyikük egy csoda folytán mégis életben maradna
- mondja fakó hangon az altábornagy-, arra kérem, hogy keres­
se fel a feleségemet, Margrethe Wagnert Dortmundban, a H o -
henstrasse 89. szám alatt, és mondja meg neki, hogy méltósággal
haltam meg. Ez nagy könnyebbséget fog jelenteni számára. Saj­
nos, mindenem a német állam tulajdona lett, így még a karikagyű­
rűmet se tudom elküldeni neki.
A cellatársak többször is elismétlik a címet, hogy megmarad­
jon a fejükben...
- Van egy olyan érzésem, hogy ma fognak értem jönni - teszi
hozzá az altábornagy.
De nem viszik el.
A parancsnoki épület tornyában az óra elüti a tizenegyet. Az
elítéltek egy emberként fellélegeznek. Egy újabb napot nyertek,
akármilyen legyen is az.
Sípszó tép bele a folyosók levegőjébe.
- Gyakorlatozás következik! Kifelé! Mozgás!

92
 A cellatömb megtelik élettel. Ajtók csapódnak, bilincsek kat­
tannak. A vörös egyenruhába bújtatott rabok szökdécselve a lép­
csők felé indulnak.
Egy géppuska ugat fel. Az elítélt, aki beszélgetni mert egy má­
sik szerencsétlen sorstársával, elterül a lépcsőforduló kövén, és
vértócsát ereszt maga köré. A lábánál fogva, mintha nem is em­
ber lenne, csak egy zsák krumpli, visszarángatják a cellába. A
feje nagyokat koppan a lépcsőfokok kőlapjain.
- R ü h e s kutya! - mordul rá az őr, akinek vonszolnia kell. Dü­
hében nem jut eszébe más.
Egy szanitéc lohol fel az emeletre vöröskeresztes táskával a kezében.
- N e m lesz gond - mondja megvetően. - Ki fogja bírni a ki-
végzőoszlopig.
- Nehogy érzéstelenítőt adj neki - figyelmezteti az őr.
- Eszem ágában sincs! Ha rajtam múlna, inkább levágnám a
farkát!
Hangosan röhögnek a „viccen".
A gyakorlótér megtelik vörös ruhás halálraítéltekkel és közön­
séges, zöld-szürke gyakorlóruhás fegyencekkel, akik szerencsés­
nek érezhetik magukat a „vörösök" mellett.
- H á r m a s oszlopba fejlődj! - bömböli az ügyeletes őrmester.
- Menetoszlop, előre in-dulj! Távolságot tartani, lusta disznók!
Énekszót akarok hallani!

Ich bin einfreier Wildbrettschütz,

und hab' ein weit Revier,
so weit die braune Heide reicht,
gehört das Jagen mir...
Ich bin ein freier Wildbrettschütz...38

Szabad vagyok, mint a madár,

Enyém az erdő, enyém a határ,
Amíg a szem ellát, minden vad,
Az én puskacsövem elől szalad.
Szabad vagyok, mint a madár... (német)

93
 A gyakorlatozás mindig fenyítéssel fejeződik be. Hogy kit, mi­
lyen ürüggyel és hogyan „leckéztetnek" meg, az attól függ, hogy
az ügyeletes őrmester milyen hangulatban van.
A délután gyorsan eltelik. Az árnyékok megnyúlnak, átszalad­
nak a gyakorlótéren, és felkúsznak a börtönblokkok falain. Bees­
teledik, aztán eljön az éjszaka. A cellák megtelnek sóhajokkal,
halk el-elakadó sutyorgással. A halál órái pedig egyre csak köze­
lednek.
A reggelit csendben fogyasztják, már akiknek van étvágyuk
hozzá. A toronyóra elüti a nyolcat.
A kivégzőosztag végigtrappol a folyosón. A 109-es cella előtt
megállnak. A kilenc elítélt lélegzet-visszafojtva fülel. Tátott száj­
jal, kerekre nyílt szemmel bámulják az ajtót. M á r csak ez választ
el valakit, valakiket a haláltól. Kulcsok csörögnek. Az egyik a
zárba siklik. A csikorgás sikoltásnak hat a félelemszagú csend­
ben.
Az ajtó kivágódik, és egy rohamsisakos alak jelenik meg. Pus­
katus koppan a kövezeten. Egy pillanatra csend lesz. Vajon ki­
nek a neve fogja megtörni? Ki lesz ma a soros?
Wagner altábornagy arccal előrelép. Az arca falfehér, az ajka
lüa, mintha máris halott lenne. Biztos benne, hogy őt fogják szólí­
tani.
A vegyész és a hadnagy apróra zsugorodnak a sarkaikban. A
kamaszkorú tizedes az asztal mögött áll, tátott szájjal, mintha
ordítani készülne.
Az ajtó döndülve bezáródik. Tévedés történt. A halállistán sze­
replő személy a szomszédos cellában van elhelyezve.
Egy fél perccel később fájdalommal teli üvöltés hasít bele a
megszeppent csendbe. Hallani lehet, hogy valakit kivonszolnak
a folyosóra.
Az idő ólomlábakon jár, de megállíthatatlanul telik. Az ablak­
nak immár három vasrúdja is árnyékot vet. Ha a negyedik ceru­
zavastagságúra hízik, tizenegy óra lesz, és az élet megint mehet
tovább egy napig.
A hangulat már-már emelkedetté válik.

94
 M á r n e m kell sokáig várni, gondolja az ezredes. Az árnyék
széle elválik a faltól, és lassan dagadni kezd. Súlyos léptek zaja
hallatszik a folyosó távoli vége felől. Sietősen közelednek.
- M á r n e m fér bele több kivégzés a mai n a p b a - motyogja
kétségbeesetten a hadnagy. - Ezt nem tehetik!
- Mindjárt kiderül - morogja az altábornagy, és közelebb lép
az ajtóhoz.
A tizenéves káplár halkan, hüppögve zokogni kezd. Senki nem
törődik vele. Mindenki a maga nyomorával van elfoglalva.
- Gyere, árnyék - könyörög Wisling hadnagy. M á r n e m lehet
több néhány másodpercnél tizenegyig.
A léptek könyörtelenül közelednek. Nincs másik olyan kato­
nai lábbeli a világon, amelyiknek olyan baljós hangja lenne, mint
a német hosszú szárú csizmának. Úgy készítik el, hogy félelmet
és szűkölő alázatot ébresszen mindenkiben, aki hallja.
A léptek elhaladnak az ajtó előtt, de néhány méterrel később
egy parancsszó megállítja és visszafordítja őket. Megint közeled­
nek, és ezúttal nem haladnak túl a 109-es cellán.
Itt valami tévedés lehet! A negyedik árnyék határozottan lát­
ható. Az elítéltek kétségbeesetten nézik, kapaszkodnak bele a
tekintetükkel, mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba. Tizenegy
után m á r n e m szoktak elvinni senkit. Még soha nem fordult elő.
Miért éppen ma történne meg?
Kondulj meg végre, az isten szerelmére! Üsd el a tizenegyet!
Adj nekünk még egy napot! Csak ezt az egyet legalább!
A kulcs megcsördül, és idegtépő csikorgással a zárba siklik.
N e m akármilyen csikorgás ez. Ezt a hangot csak egy gyakor­
lott, a munkáját o d a a d ó a n végző fogdaőr tudja előcsalni a fé­
mekből.
Mielőtt még az ajtó kinyílna, a toronyóra elüti a tizenegyet.
A zár nyelve a helyére kattan, a kulcsot kihúzzák. A szabályzat
n e m engedi, hogy délelőtt tizenegy után kivégzéseket tartsa­
nak.
- Fegyvert vállhoz! Balra át! Előre in-dulj! - harsogja egy hang,
és a csizmás lábak eltrappolnak.

95
 - Jézus Krisztus! - zihálja a vegyész a vackából. - Sose hittem
volna, hogy az ember ennyi mindent kibír anélkül, hogy megbo­
londulna. Ezekben semmi könyörület nincs?
- A könyörület nem létező fogalom Németországban - nevet fel
tompa hangon az altábornagy. - Egy dologban azonban biztosak lehe­
tünk. Holnap nyolc és tizenegy között valamelyikünkre sor kerül.
- De vajon ki? - motyogja a hadnagy. - Kit visznek el holnap
ezek a vadállatok?
- Vadállatok? És maga állítólag tiszti akadémiát végzett! Drága
ifjú barátom, ezek az emberek semmivel sem rosszabbak, mint
maga vagy én. Ok is a Harmadik Birodalom hadigépezetének a
termékei, mint itt mindenki. Legyen őszinte magához! Nem cso­
dálta a keménykezű német igazságszolgáltatást, míg maga is az
áldozatává nem vált?
A hadnagy lehorgasztja a fejét. Kénytelen igazat adni Wagner
altábornagynak. Ha valaki valahol másképpen dönt, és idevezény-
lik, akkor most ő is az őrség tisztje lenne. A sors azonban ennél
cifrábbat talált ki számára.
Wisling főhadnagy az altábornagyra sandít. Miből van ez az
ember? Acélból és tíkfából? Biztos volt benne, hogy ma reggel
Wagnert is elviszik. Már régóta itt van, nem szokták ilyen sokáig
itt tartani az elítélteket.
- Utoljára '34-ben vettem részt céllövőversenyen a Morellen-
schluchton - emlékezik vissza Frick ezredes. - Forró augusztus
volt. Telezabáltuk magunkat túlérett meggyel. Az aknavetők dör­
gése verte le őket a fákról, sötét szőnyegként terítették be a fü­
vet. Meg is fájdult a gyomra mindenkinek...
Az ajtó kivágódik, és egy új elítéltet taszítanak be rajta.
- Holst őrmester, 133. gyalogezred, Linz, D o n a u - mutatkozik
be a férfi, óvatos távolságot tartva a többiektől.
- Frick ezredes, 5. gránátosezred, Potsdam - feleli szomorú
mosollyal az ezredes.
- Milyen előkelő társaság! - jegyzi meg fanyar humorral az
altábornagy. - Én nem dicsekedhetek ilyen előkelő szolgálati
hellyel. 11. páncélosezred, Paderborn.

96
 - Én is Paderbornban szolgáltam - szólal meg a tizenhét éves
káplár. - 15. lovassági ezred. - Előírásszerűen összecsapja a sar­
kát. Végtére is egy altábornaggyal beszél.
- Pohl hadnagy, 27. tüzérezred, Augsburg - mutatkozik be a
majrés hadnagy.
- Müyen formálisak lettünk - nevet Wisling. - H á t legyen: Wis­
ling főhadnagy, 98. hegyivadászezred, Mittenwald.
- Akkor biztosan ismeri Schörnert - mondja Wagner. - H a j ó i
emlékszem, a maguk ezredparancsnoka volt.
- Igen, akkoriban alezredes volt. Azóta vezértábornaggyá nyal­
ta fel magát. Mindenki gyűlölte.
- Imádtuk a Morellenschluchton tartott lőgyakorlatokat - foly­
tatja a visszaemlékezést Frick. - De csak nyáron. Télen átkozot­
tul huzatos volt. A leghidegebb hely volt egész Németországban.
- És milyen a sors... a Morellenschluchton fogja végezni - bólo­
gat az altábornagy. - Tudott róla, hogy a császár idejében is vé­
geztek ki ott katonákat?
- Nem, fogalmam se volt róla.
- Ez az egyik legszánalmasabb tulajdonságunk nekünk, néme­
teknek. Semmiről sem tudunk. Egy szemellenzőt viselő nemzet
vagyunk. Csak a jó ég tudja, hány értelmetlen embert végeztek
ki a Morellenschluchton.
- Fáj az, ha agyonlövik az embert? - kérdezi váratlanul a kis-
káplár.
A társai döbbenten néznek rá. Egyikük se gondolt még erre. A
halál közelsége épp elég borzalmas önmagában is; eszükbe se
jutott a testi fájdalomra is gondolni.
- Nem hiszem, hogy bármit is érezni fog - feleli magabizto­
san az altábornagy. - Egyetlen golyóval is azonnal meg lehet ölni
valakit, hát még tizenkettővel! Az állam nagylelkű lesz magához.
- Én n e m hiszem, hogy engem lelőnének - mondja hisztéri­
kus hangon a hadnagy. - Egy különleges egységbe fognak beten­
ni. É r z e m a zsigereimben. Tudom. Ha megtudják, hogy müyen
különleges képesítésem van, rájönnek, hogy vétek lenne megsza­
badulni tőlem. Szavamat adom, hogy felkeresem a feleségét, és

97
átadom neki az üzenetét, Herr General. Én felnézek önre, mit
tagadjam.
- Ne tegye! - sóhajt az altábornagy. - Ez a másik nagy hibánk.
A németnek mindig kell valaki, akire felnézhet, akiért ölhet.
Az ételszállító kocsi zörög végig a folyosón. Az óra nyolcat üt.
Parancsszavak, fegyver- és kulcscsörgés, sikolyok és szitkozó­
dás. Sok embert elvisznek ezen a reggelen. A börtön szinte forr
a feszültségtől.
H á r o m rúd árnyéka már elvált a faltól, és a negyedik is készül.
Az ajtó kivágódik.
- Paul Köbke! - harsogja az őrmester.
A vegyész, aki nem tudta befogni a száját, gépiesen feláll.
- Nem, n e m - nyögi. - Az nem lehet. Biztosan tévedés. Én
még nem régóta vagyok itt. Bizonyára az altábornagyot akarják
elvinni.
- Pofa be, Köbke - morogja ingerülten az őrmester, és a cellá­
ba lép. - Az altábornagy is sorra fog kerülni, akárcsak a többiek.
Ma viszont maga a soros, úgyhogy csipkedje magát. A csoport
m á r várja. - Taszít egyet Köbkén, aki egyenesen az ajtó előtt
álló fogdmegek karjába zuhan. Gyakorlott kezek pillanatok alatt
megbilincselik.
- Viszlát hamarosan - vigyorog az őrmester, és bevágja az aj­
tót.
A hazának joga van áldozatot követelni a polgáraitól Ennélfogva
parancsolom, hogy mindenkit, aki puskát tud fogni, sorozzanak
be, és kortól, egészségi állapottól függetlenül, haladéktalanul küldje­
nek harcba az ellenség ellen.

Adolf Hitler, 1944. szeptember 25.

- Hogy az ördög vinne el titeket - fakad ki Papa, amikor lejön a

pincébe, és meglát minket az üres pálinkásüvegek között.
- Csak ne olyan hangosan - nyögdécsel Pici. - Egy manó fészkelte
be magát a fejembe, és épp sátort készül verni az agyamon.
- Részeg disznó! Nem kellett volna annyit innod! - mordul rá Papa.
- Milyen igaz! - mondja sűrű csuklások közt Gregor. - Miféle
viselkedés ez? Pálinkát vedelni egy borpincében!
- Szent Ágota! - gügyögi Porta. - Ha ez így megy tovább, alkoho­
lista roncsok leszünk, és májzsugorodás fog elvinni minket.
- A fejem! - jajdul fel Barcelona. - Menjünk inkább ki a friss
levegőre. Hátha kihirdették a békét, míg mi idelent az ellenség pálin­
káját pusztítottuk!
Papa alaposan lehord minket az elővigyázatlanságunk miatt, és
még eltartana egy darabiga fejmosás, ha a gyümölcsös közelében, az
útlezárásnál fel nem bukkan egy gömbölyded rohamsisak. Lövés
dördül, és a sisak eltűnik. Nem sokkal később megjelenik egy másik.
Heide gépkarabélya eldördül, és ez is eltűnik a barikád mögött. Le­
vetjük magunkat a fűbe, és becélozzuk a helyet. Majdnem húsz per­
cig kell várnunk, hogy a harmadik fej is előbújjon. Ezúttal Porta lő
elsőként; telibe találja a katona arcát. Ujabb hosszú várakozás, az­
tán egy újabb fej. Pici egy pillanat alatt leszedi a távcsöves puskájával.
- Mi a franc? - motyogja Papa. - Ezek is hülyére itták magukat,
mint ti?
Várunk még, de senki nem mutatkozik. Óvatosan a barikád mögé
kerülünk. Ott fekszenek szép sorban, szétlőtt arccal. Átkutatjuk a
zsebeiket, az elemózsiás tarisznyájukat, aztán továbbállunk, mint­
ha mi sem történt volna.

99
 A KIVÉGZÉS

W O L F FŐGÉPÉSZ AZ UDVARTARTÁSA KÖRÉBEN pöffeszkedik az 5. szá­

zad kantinjában. Két oldalán a vérebei ülnek ugrásra készen, és
készen arra is, hogy bárkit széttépjenek címeres gazember híré­
ben álló gazdájuk egyetlen szavára. A két kínai testőr valamivel
hátrébb helyezkedett el, ahonnan az ajtót és a talpnyalókat egy­
aránt szem előtt lehetett tartani. Ok se haboznának ölni, ha a
gazdájukat veszélyben látnák.
Az asztal körül nyálcsorgató fejbólintó Jánosok álldogálnak.
Wolf aktuális csicskásai, akik a nagy Wolf hűséges szolgálatával
igyekeznek távol tartani magukat a fronttól - ideig-óráig, mert a
törzsőrmester hamar megunja a képüket.
Porta tér be a kantinba. Az ajtóban megáll, és a homlokára csap.
- Mi a fene, hát te még életben vagy, te büdös csirkefogó? -
kiált fel. - Mondták már neked, hogy úgy nézel ki, mint egy szét­
hágott köcsög segge? Hagyd nyitva az ajtót, Pici. H a d d jöjjön be
egy kis friss levegő, mert megfulladok ebben a csatornabűzben.
- Tűri ezt? - kérdezi behízelgően egy fegyvermester. Még fe­
jet is hajt Wolrnak, aki amerikai filmekből ellesett hanyag elegan­
ciával döglik a karosszékében. Wolf kíváncsian végigméri Por­
tát; eszébe sem jut sértődött képet vágni. Porta üzleti partner, és
ha az ember rossz viszonyban van az üzleti partnerével, az negatí­
van fog kihatni az üzletre. Márpedig Wolfot az üzleten és a pén­
zen kívül semmi nem érdekli, még a saját önérzete sem. Jó pén­
zért az is eladó. Akár szemen is köpheted, csak bőkezűen fizess
érte.
Pici elkapja a fegyvermestert a zubbonyánál fogva, és maga
elé tartja.

101
 - Légy jó kisfiú, amíg itt vagyunk - mordul rá. - Különben a
falhoz kenlek, és istenuccse, még élvezni is fogom!
Wolf elégedetten hahotázni kezd. A n a p unalmasnak indult,
de most végre történik valami! A cselédei vele együtt nevetnek.
N e m mernek másként cselekedni.
- Kezet mersz emelni egy tiszthelyettesre? - kiáltja a fegyver­
mester, és megpróbálja arcon rúgni Picit.
- Még hogy tiszthelyettes! - vigyorog megvetően Pici, és úgy
körbelendíti a fickót, hogy suhog bele. - Tudod, mi vagy te? Egy
puskacsőkefélő buzi!
- Nyírd ki - javasolja jóindulatú ábrázattal Porta. Zajosan le-
gurít egy korsó sört, és jólesően böfög rá egy érceset.
Weiss szakács törzsőrmester rohan elő egy P-38-assal a kezé­
ben.
- Engedd el azt az embert! - szegezi Picire. - M á r nem vagy
az eszkimók közt, itt nem fogsz azt csinálni, amihez kedved
szottyan. Ezért a helyért én felelek, és megkövetelem, hogy rend
legyen! Ereszd el azt az embert. Ez parancs! Különben én eresz­
tek golyót a fejedbe!
- Miféle embert? - emeli Pici még magasabbra a fegyvermes­
tert.
- Azt, akit a kezedbe tartasz, te gazember! - őrjöng a szakács.
- Ez nem ember, hanem kefe. A puskákat keféli - feleli ártat­
lanul Pici, és megint forgatni kezdi a fegyvermestert.
- Ereszd el, ha mondom! - hadonászik a pisztollyal a szakács,
mintha mindenkit le akarna lőni.
- Jól van - sóhajt lemondóan Pici, és elengedi a fickót, aki a
forgás törvényeinek engedelmeskedve kiszáll a csukott ablakon
át.
A szakács döbbenten bámulja az ablak maradványait. Képte­
len megszólalni.
- Törzsőrmester úr, uram! A parancs végrehajtva - vigyorog
Pici, és vigyázzba vágja magát.
Weiss még mindig csak tátogni tud. Úgy néz ki, mint egy leeresz­
tett gömbhal.

102
 - N e m szeretném, ha szétvernétek a kantint - nyüszíti meghu­
nyászkodva. - Igyák meg a sörüket, és fizessenek a pultnál. Éne­
keljenek német dalokat, imádkozzanak a győzelemért és ha nincs
egyéb mondanivalójuk, fogják be a szájukat. Ha megszegik a sza­
bályzatot, kivezettetem magukat!
- Számíthatsz ránk, mi a vallás oldalán állunk - biztosítja Pici,
és kidugja a fejét a törött ablakon, hogy megnézze, mi a helyzet
a kihajított fegyvermesterrel.
Wolf int a kezével, és az udvartartás szétrebben, mint egy riadt
verébsereg.
- Oszd ki a lapokat - parancsolja. - Dupla tét!
Weiss leül az asztalhoz, és arrogánsan lapokat követel.
- Ki a franc hívott ide téged, he? - néz rá morcosan Porta.
- Vigyázz a szádra! - figyelmezteti Weiss. - É p p te beszélsz?
Egy koszos kis káplár? Nézd meg jól, kivel beszélsz.
Porta megvetően végigméri.
- Semmi különöset nem látok. Különben meg te vigyázz, hogy
becsmérled a tizedesi rangot! Vagy nem tudtad, hogy Adolf baj­
társ is tizedes?
- Szarok rá - legyint türelmetlenül Wolf. - Osszál, Porta, te
meg fogd be a pofád, Weiss, vagy te is repülni fogsz.
- Kidobsz a saját konyhámból? - háborog a szakácsok táborno­
ka.
- A sajátod? Nincs neked itt semmid, köcsög - tájékoztatja
Wolf. -Én utasítottam Hofmann törzsőrmestert, hogy bízza rád
a konyhát, mert te az én emberem vagy. Vagy tévedek?
- Dehogy, dehogy - alázkodik meg Weiss. Nagyon n e m sze­
retné elveszteni a konyhát. Ennél jobb pozíciója n e m is lehetne.
- Mi az, gyűjtőd a kártyákat? - szól rá Porta a konyhafőnökre,
aki é p p egy lapot próbálna eltüntetni.
- Ha még egyszer megpróbálsz átverni - bömböl rá Wolf -,
úgy kirúglak innen, hogy meg sem állsz a legtávolabbi lövészáro­
kig! Értve vagyok?
Weiss kutyaszorítóban van. Hó vége van, és katasztrofális pénz­
hiányban szenved. Egyszerűen nyernie kell néhány száz márkát.

103
 Több ellátmányt már nem adhat el a feketepiacon. A hadtáp­
tiszt már így is gyanakszik.
- Mi az, krétát nyeltél? - vigyorog Porta a konyhás falfehér
ábrázatát látva.
Wolf nyeri az első két játszmát, aztán a következő hármat is.
Zajosan jó hangulatban van.
- Ugye n e m lennél képes átverni minket? - kérdezi Porta, mo­
hón a Wolf előtt púposodó pénzhalmot méregetve.
- Kikérem magamnak a gyanúsítgatást! - hördül fel Wolf. -
Minek nézel?
Gregor szitkozódik, mint egy kocsis. Jelentős összeget veszí­
tett, csakúgy, mint Papa, aki eljátszotta a kétszáz márkát, amit
eredetileg haza akart küldeni Liselottének.
Weissnek sírásra görbül a szája. „Kisebb, rövid lejáratú" köl­
csönért kuncsorog. Még mindig bízik benne, hogy a Wolf és Por­
ta előtt felgyűlt pénzösszeg hozzá vándorolhat.
Porta nagylelkűen eléje lök egy ötszázast.
- Csak írd alá ezt a papírt!
Weiss átfutja az írást.
- De hiszen ez nyolcvan százalék kamat! Ez uzsora! - kiáltja fel­
háborodva. - Hogy mersz ilyen ajánlatot tenni egy tiszthelyettesnek?
Ez a szolgálati szabályzat és a polgári törvénykönyv sárba tiprása!
- Most jogi tanácsadást tartunk, vagy mi? - vizslatja mélyen
ülő szemével Porta. - És a tiszthelyettesről, aki közkatonától
fogad el kölcsönt, mit mond a szabályzat?
- Egy rúgás a valagába, és lefokozás közlegényi sorba - feleli
Pici. Míg a többiek egymással voltak elfoglalva, két kártyát is
kicserélt. Weiss még el sem fogadta a hitelt Portától, de Pici azt
már a magáénak tekinti.
Weiss kénytelen aláírni a papírt. Gyorsan zsebre vágja az öt­
száz márkát, mintha attól félne, hogy valaki megfújhatja tőle.
Porta krákog egy hatalmasat, és az ajtó mellett árválkodó vödör­
be harákol.
- Elég ebből a disznólkodásból! - szól rá Weiss. - Ez nem kö­
pőcsésze, hanem a 3. század kávésvödre.

104
 - Ahogy akarod - von vállat Porta. - Akkor legközelebb a ké­
pedbe köpök.
Wolf nyihogva besöpri a kasszát. Megint ő nyert.
Gregor is kénytelen kölcsönt kérni Portától. A nyolcvan szá­
zalék kamat természetesen rá is ugyanúgy vonatkozik-
Weiss kiteríti a kártyáit. N e m érti, hogy lehet ilyen rossz lapjá­
rása. Sápadt, mint egy hulla. Egy pillanatig az is megfordul a
fejében, hogy öngyilkos lesz, de nem elég bátor ho^zá. A harma­
dik játszma után, amit pénz híján csak nézőként izgult végig,
újabb kölcsönt kér.
Porta hosszas „hitelbírálat" után megszánja háromszáz már­
kával, és eléje tesz egy újabb váltót.
- Mi a fene! - hördül fel Weiss. Lángvörös, mint egy frissen
főzött rák. - Huszonnégy órán belül vissza kell fizetnem? Mi­
ért?
- Mert túl kockázatos ügyfél vagy - vigyorog pofátlanul Porta,
miközben ördögi ügyességgel a lapokat keveri.
- Kockázatos? - motyogja Weiss. - Ezt meg ho£y érted?
- Istenem, de buta vagy - sóhajt Porta. - Csak egy könyvvizs-
gálat kell, és repülsz, mint a kismadár. Te is csak egy leszel a sok
névtelen hős közül.
Weiss arca vörösről kékre vált.
- Azt akarod mondani ezzel, hogy tolvaj vagyoK?
- Látod, nem is vagy te olyan nehéz felfogású - feleli Porta, és
majdnem felugrik örömében, amikor rájön, hogy három királyt
tart a kezében.
Wolf megint felnyihog, és cinkosán vállon csapja Portát.
- Mi ketten egy kilométerről megérezzük a szíirszagot, nem
igaz, Porta?
- R e m é l e m , hogy a h u m o r é r z é k e d ezeknek íi látványát is
viccesnek fogja találni - csapja le diadalittasan a kártyákat
Porta.
- Én is viszont - mondja fülig érő szájjal Wolf, és kiterít két
ászt meg egy királynőt. Már nyúl is, hogy beseperje a pénzt, de
Pici megállítja.

105
 - Csak ne olyan hevesen! - hajít le két ászt és egy királyt. Az
egyik ászt az utolsó pillanatban sikerült elővarázsolnia a feneke
alá rejtett kártyakészletéből.
- Ugye nem csalsz? - néz rá szúrós tekintettel Porta.
- Soha életemben nem csaltam - feleli sértődötten Pici.
Porta tudja, hogy Pici csalt, de ő maga is egy királyra lecserélt
hármason ül, ezért óvatos. Pici nem hagyná magát, ha felállíta­
ná, és vagy verekedés lenne a vége, vagy az, hogy Pici is felállíta­
ná a társaságot. Ez pedig az ő bukását is jelentené. Ugyanakkor,
ha kiderülne, hogy a többiek is csalnak, akkor újra kellene kez­
deni a játszmát, és Pici nem vinné el a pénzét. Porta gyors fejszá­
molást végez, és arra a következtetésre jut, hogy akkor jár job­
ban, ha csendben marad. A nyolcvanszázalékos kölcsönökkel és
a nyereményeivel m á r így is pozitívuma van, igazán nem panasz­
kodhat. Azt azért elhatározza, hogy rajta fogja tartani a szemét
Picin.
A következő öt játszmát ő nyeri.
Weiss visszavonul, hogy cukros kenyeret egyen a pincében. Azt
hallotta, hogy a cukor serkenti az agyműködést. Porta újabb köl­
csönt ad neki, de ezúttal ötven kiló kávét is kér biztosítéknak.
Az, hogy mi lesz a század reggeli kávéjával, a legkevésbé sem
aggasztja a konyhafőnököt. A reggeli még messze van, addig még
sok minden történhet.
Az ajtó kitárul, és Sieg vezérkari számvevő jelenik meg egy
hatalmas, fenyegető aktatáskával a hóna alatt. R e m e g ő haját be­
lepréseli egy karosszékbe, és akkorát sóhajt, hogy az ablakok is
beleremegnek.
Weiss arca elzöldül.
- Mi a frászt akarsz? - kérdezi megvetően Wolf.
- No-no, no-no - mondja magabiztosan Sieg, és az asztalra
vágja az aktatáskáját. A birodalmi sassal díszített táska olyan
fenyegetően feketéllik a kártyák közt, mintha időzített bombát
rejtene magában. - Nem gondolod, hogy jobb lenne kissé vissza­
fogni magad? - vicsorítja elő dohánytól barna fogait Sieg.
- Neked se ártana - morogja Wolf.

106
 Egy darabig farkasszemet néznek egymással, aztán Sieg kijelenti:
- Ha addig élek is, egy szép napon lógni fogtok Portával!
- Te kis naiv - röhög rajta Porta. Felkapja a Sieg elé tett vod­
kát, egy szempillantás alatt felhajtja, aztán kihúz egy szivart a
számvevő zsebéből, és tüzet kér.
Sieg lányos zavarában a kezébe nyomja arany öngyújtóját.
Porta beizzítja a vastag dohányrúd végét, és elégedetten pöfé­
kelve zsebre vágja az öngyújtót.
- N e m mondtam, hogy a tiéd! - tiltakozik Sieg.
- Azt mondtad, hogy tessék, vagy nem? - von vállat Porta. -
Én pedig megköszönöm! Kedves volt tőled.
- Nem csinálhatod ezt velem! - kiabálja dühösen Sieg. - Ezért
fel foglak jelenteni, Porta. Most már számvevő tiszt vagyok, ha
nem tudnád!
- Egy hülye barom, az vagy - jelenti ki Porta. - Most pedig
fogd be, vagy szétrúgom azt a kövér seggedet.
Sieg mérgesen felpattan, és véletlenül felborítja Gregor kor­
sóját. Az asztal sörben úszik. Gregor dühösen lekapja Sieg nya­
káról a tiszti sálat, és felitatja vele a sört.
- A sálam! - visítja Sieg.
- A söröm - feleli Gregor, és az asztal alá hajítja az átázott sálat.
- Mi a fenét képzeltek, mi? - ordítja rezgő tokával Sieg. - Ezért
fizetni fogtok! Már nem vagyok a cimborátok. Vezérkari szám­
vevő tiszt vagyok, és olyan befolyásos barátaim vannak, hogy bár­
mikor eltapostathatlak titeket, mint egy rakás tetűt!
- Engem inkább egy kangörcsben szenvedő baknyúlra emlé­
keztetsz - veti oda Porta. - Vezérkari számvevő tiszt! Tiszta rö­
hej! A hadsereg seggluka vagytok!
- Most m á r betelt a pohár! - Sieg előhalássza a sörtől csöpö­
gő sálat, és fintorogva kicsavarja.
- Úgy döntöttünk, hogy megszabadítunk attól a tehertől, amit
az élet jelent számodra - mondja sátáni vigyorral Porta.
- Úgy seggbe rúgnálak, hogy elszállnál, csak félek, hogy nem
látnám viszont a csizmámat - gyönyörködik méretre készített
tiszti csizmájában Wolf.

107
 - Le vagytok tartóztatva - bömböli Sieg, és előrántja a Mause­
rét. Gyilkos indulattal csőre tölti és kibiztosítja. Papa észrevétle­
nül mögéje lép és kiüti a kezéből.
- Megőrültél? - kérdezi dühösen Papa, és zsebre vágja a Ma­
usert. - Most mi a fenét csináljak veled? Jelentsem az esetet, és
akkor lőttek a rangodnak, vagy inkább rendezzük itt és most a
számlát?
- Hogy érted azt, hogy itt és most? - néz rá tanácstalanul Sieg.
- Te aztán tényleg hülye vagy - sóhajt Papa. - Semmit sem
változtál azóta, hogy kiemeltek közülünk.
- Én m á r akkor is törzsőrmester voltam! - emlékezteti Sieg. -
Most pedig tiszt vagyok - dülleszti ki büszkén a mellkasát.
- Baromság - legyint Papa. - Egyenruhás hivatalnok vagy, n e m
több. Nos, hogy akarod? Jelentsem az esetet, vagy inkább hátra­
mész Portával?
Sieg fontolóra veszi a dolgot. Nagyobb és erősebb is, mint Por­
ta, és ráadásul az ezred legjobb bokszolója volt. Ugyanakkor Porta
nagy gazember, és bármi kitelik tőle. A lefokozást, a mocsokba
való visszasüllyedést azonban még Porta aljas trükkjeinél is vissza-
taszítóbbnak találja.
- Készen állok szétverni a rohadék képét!
Porta feltápászkodik az asztal mellől, és szertartásosan leveti
a zakóját.
- Készen állok szétveretni a képemet. A kérdés csak az, hogy
ez a r e m e g ő hájpacni elég férfi-e hozzá.
Wolf a füléhez hajol és súg neki valamit, amin mindketten vi­
hognak, mint két iskolás lány.
- Viselhetünk kesztyűt? - kérdezi Porta. - N e m szeretném
bevérezni frissen manikűrözött kezemet.
- Felőlem akár csizmát is húzhatsz a kezedre - feleli megvetően
Sieg. - Úgyse lesz időd hozzám érni vele. Mire észbe kapsz, a
falra kentelek, kis haver.
- Tudtad, hogy a hadtáptiszt a feleségedet keféli, miközben
te krumpliszsákokat számolsz? - ingerli Barcelona a számve­
vőt.

108
 - Kefél téged! - visítja dühösen Sieg. - A feleségem még sose
volt más férfival. Szűz volt, amikor megismertem.
- Ha n e m lett volna az, akkor szóba se áll veled - vágja rá
provokatívan Pici.
- Majd te is megkapod a magadét, ha ezzel a seggfejjel végez­
tem - ígéri Sieg. - Felvennéd végre azt a kesztyűt? - indul Porta
felé, aki még mindig egy pár fekete bokszkesztyűvel piszmog.
- Máris készen vagyok - vigyorog Porta.
- Első m e n e t - jelenti be Papa, és meglendíti a karját.
Sieg előretör, mint egy megvadult elefántbika. Porta kecsesen
oldalra lép, Sieg pedig elhúz mellette, anélkül hogy megérinte­
né. Ehelyett Gregornak ütközik, aki nagy ívben elszáll, és egy
hervadt ágyasban landol.
- H é , itt vagyok! - kiáltja Porta, aki közben hátrébb táncolt
néhány lépést. - Miért Gregort vered, amikor velem kell meg-
küzdened?
Sieg hangos szuszogással feltápászkodik, és megropogtatja a
bal öklét.
- Beletaposlak a földbe, te szarjancsi! - bömböli. - Istenuccse,
szétkenlek, mint egy legyet! Ha tudnád, mióta várom ezt a napot!
- Csakúgy, mint én - vigyorog Porta. - Mielőtt ellőném a nyulat,
mindig arra gondolok, hogyan fogom szétrúgni azt a rusnya képedet.
- Sieg felé pattog, védekezően az arca elé tartva kesztyűs kezét.
Sieg egy bal egyenessel próbálkozik, de mire az ökle célba érne,
Porta m á r nincs ott. Megfordul, és látja, hogy valami fekete kö­
zeledik. Az ütés ereje felemeli, és egy szemeteskonténer tetejé­
re vágja. Az arca egyetlen véres massza, mintha d u m d u m m a l
lőtték volna képen.
- Hívjatok egy szanitécet - parancsolja Papa, és gyorsan vissza­
vonul a kantinba. A továbbiakra nem kíváncsi.
Wolf hangosan felvihog.
- Legközelebb jobban fog vigyázni a bokszkesztyűs alakokkal!
- Akkor n e m hiába verette be a képét, nem igaz? - röhög Por­
ta, és egy jól irányzott ütéssel behorpasztja az ajtó mellé támasz­
tott vaslemezt.

109
 - Klassz kis kesztyű! - lelkesedik Pici. - Mi van benne?
Porta lehúzza a kesztyűt, és megmutatja a belsejét. Ólommal
van kibélelve; egy elesett NKVD-s hadnagytól „örökölte".
- Merde, ga va barderP9- mondja a Légiós. - Akármilyen hü­
lye is legyen, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy valami nem stim­
melt a kesztyűvel.
- Kit érdekel? - von vállat Porta. - Majdcsak kitalálok vala­
mit. Eddig is megúsztam minden balhét, ezután is meg fogom.
Porta sohasem veszít.
A század körletébe visszaérve látjuk, hogy a 2. szakaszt Z. b. V-
re 4 0 jelölték ki. N e m örülünk neki. A Z. b. V bármit jelenthet.
Pontban 7.30-kor felparancsolnak minket egy behemót Krupp-
dízelre.
- Nos, emberek, ne feledjék, hogy hajói csinálják a dolgukat,
azzal a századnak szereznek dicsőséget - ordítja Hofmann fő­
törzs, miközben mozgásba lendülünk. - Nagy megtiszteltetés
maguknak, koszos banda, hogy ilyen speciális feladatot mertek
bízni magukra. A Führer szeme magukon van! Mellet ki, állat
fel, úgy, ahogy egy jó német katonához illik!
Amikor a folyóparthoz érve Spandau irányába fordulunk, m á r
tudjuk, hogy mire számíthatunk.
- Gondolhattam volna - dünnyögi lógó orral Papa. - Kivég-
zőosztagnak kellünk.
- Nos, legalább hamar túl leszünk rajta, és a nap hátralevő ré­
szében azt csinálhatunk, amit akarunk - nézi a dolog jó oldalát
Porta, és máris nekilát, hogy megtervezze a délutáni programját.
- Ha tudtam volna, hogy kivégzés, beteget jelentek - jegyzi
meg Barcelona.
- Ezért nem mondják meg előre - magyarázza Gregor.
- Miért n e m végeztetik el az ilyen piszkos munkát az SS-sel
meg a csendőrséggel? - háborog Barcelona. - Mi katonák va­
gyunk, nem pedig kibaszott hóhérok!

A francba, ebből még gáz lesz! (francia)

Zu besonderer Verwendung - különleges szolgálat, (német)

110
 - C'est la giierre. Rabszolgák vagyunk, senki n e m kérdezi, mi
tetszik és mi nem. Nekünk csak egyvalamihez van jogunk: meg­
halni.
- Túl sokat gondolkodtok, emberek - mondja vidáman Pici. -
Még a végén megzápul az agyatok. Mit érdekel titeket, hogy mit
parancsolnak nekünk? Képzeljétek azt, hogy a Reeperbahnon
vagytok, és a bohócot lövitek dugós puskával.
- Jól ismered ezt a játékot, mi? - kérdezi gúnyosan Porta.
- A szükség nagy úr - sóhajt Pici. - Gyűlöltem, de nem volt
mit tenni. Alig másztam fel a rúdra, máris lelőtt valaki, és ugor­
hattam seggest a vízbe. Amikor már százhatvankilencedszerre
lőttek le, azt mondtam, hogy most már elég. H á r o m m á r k á s óra­
bért kaptam érte! Úgyhogy otthagytam őket, de előtte még kiosz­
tottam néhány szuvenírt az utolsó két kuncsaftnak.
A Morellenschlucht szélén, szél görbítette fenyőfák tövében
áll meg a teherautónk. Csontig átfagyva leugrálunk a homokos
talajra. A jeges szél szúrós hópelyheket vág az arcunkba. Fázó­
san összehúzzuk a nagykabátunk felhajtott gallérját.
- Csak azt tudnám, mi értelme volt kifényezni a csizmáinkat
- zsörtölődik Porta. - Máris csupa sár! Délután úgyis megpucol­
tam volna, hogy megakadjon rajtam a pipik szeme, ha benézek a
„Hamis Kutyá"-ba.
Morgolódva végigbaktatunk az ösvényen, amit az évek során
katonák ezrei tapostak betonkeményre. Papa kacsázik az élen,
hajlott háttal, törődötten. Súlyos P-38-as himbálózik az olda­
lán. Nyolc töltény van benne. A kegyelem lövésekre.
Egy csontos, rosszindulatú csendőr őrnagy vár minket. Ellen­
őrzi a felszerelésünket, főleg a puskáink érdeklik. Megalázóan
beszél velünk, n e m leplezi, hogy csatornatölteléknek tart min­
ket, akik nem méltóak arra, hogy német egyenruhát hordjanak.
Egyedül Július Heidével van megelégedve.
- Pihenj és figyelj! - kiabálja bele a hóesésbe az őrnagy. - Azt
akarom, hogy minden lövés a szív fölé helyezett foltot találja el.
Isten irgalmazzon maguknak, ha máshol is találatot látok! Teg­
n a p két hülye az elítélt nemi szervét lőtte el! Felháborító! Ha

111
mellélőnek, azt nagyon megkeserülik: három hét nappali és éj­
szakai lőgyakorlatot kapnak érte. - Megrugóztatja a térdét, és
megvetően végigmér minket. - Szeretném, ha kitennének ma­
gukért - folytatja rikácsoló hangon. - Nézőink is lesznek, még­
pedig nem akárkik, h a n e m a legfelsőbb pártvezetés tagjai, új­
ságírók és hivatalnokok. Vért akarnak látni, a perverz rohadé­
kok! A szakasz egy része két osztagra válva fogja biztosítani a
helyszínt, gondoskodni fog róla, hogy senki, még maga a Reichs-
marschall se léphesse át a biztonsági vonalat. N e m akarok több
hullát, mint amire feltétlenül szükség van. Maga, őrmester - ugat
Papára -, fog felelni azért, hogy ne történjen személyi sérülés.
Ha ne adj' isten valamelyik néző is megsérülne, úgy éljek, én
cipőfűzőt készítek a beléből! Azért vagyunk itt, hogy végrehajt­
sunk egy parancsot, és végre is fogjuk hajtani tisztességesen! Re­
mélem, nincsenek maguk közt nebáncsvirágok, hogy ela-léljanak
itt nekem. Ha valakinek megrogyna a térde a feladat teljesítése
közben, személyesen fogom a helyére rugdosni, de úgy, hogy
örökre megemlegeti. Mi az istent csinál azzal a sisakkal? - ordít
Picire, aki a feje búbjára hátratolt sisakkal úgy néz ki, mint egy
zsidó a sábeszdeklijével. - Mi a neve?
- Creutzfeldt - feleli Pici, nagyokat pislogva a szemébe vágó­
dó hópelyhektől.
- Creutzfeldt tábornok talán? - bömböli ingerülten az őrnagy.
- Még nem, u r a m - feleli Pici, és letöröl egy félig elolvadt
hópacát az arcáról.
- Megőrült, katona? Tartsa távol a mancsát a képétől, ha vi-
gyázzban áll! Jegyezze fel a nevét, őrmester!
Papa odalép Picihez, és úgy tesz, mintha felírná.
41
- A PK emberei fényképeket fognak készíteni a hullákról -
folytatja morózusan az őrnagy -, de nem szeretném, ha bárkit is
a kordonon belülre engednének, mielőtt a visszhang elhalna.
Azok az izgága fotósok halhatatlannak képzelik magukat, de a
legkevésbé sem azok. Előfordult már, hogy a kivégzőosztagban

41
Propaganda-Kompanie - propagandaszázad, (német)

112
 egy mamlasz később sütötte el a fegyverét, mint a többiek, és a
fotós beleszaladt a golyóba. Ha nem én felelnék a biztonságért,
röhögnék rajta, de én felelek, úgyhogy ezúttal nem lesz ilyen.
Értve vagyok?
Heide és én kapjuk a legrosszabb feladatot: nekünk kell meg­
kötözni az elítélteket. Rövid köteleket kapunk, és kiküldenek
minket az oszlopokhoz. Az őrnagy azt mondta, hogy ezúttal ket­
tőt fognak használni.
A köteleket az oszlopokba fúrt lyukakon kell átfűzni. Az osz­
lopok maguk régi vasúti talpfák, tisztán látni lehet rajtuk a sínek
nyomát. Tizenkettő van belőlük, szép sorban elrendezve. Kapaci­
tásban nincs hiány.
Dideregve posztolunk az oszlopok mellett, és várjuk, hogy mi­
előbb véget érjen a ceremónia. Ehhez azonban előbb el kellene
kezdődnie. A különleges megfigyelők közül még senki n e m érke­
zett meg, ami azt jelenti, hogy ha meg is jönnek, még legalább
fél órát várnunk kell az elítéltekre. A hatósági tanúk viszont meg­
jöttek. Elégedetten nyugtázzuk magunkban, hogy ők is ugyan­
úgy reszketnek a hidegtől, mint mi. Egy varjú figyel szomorú hall­
gatásba burkolózva egy faágról. A szél a hóval kergetőzik az osz­
lopok között. A talpfákba fűzött kötelek hívogató ujj akként mo­
zognak a jeges, süvítő lég szárnyain.
- Ilyen időben meghalni - sóhajt Papa.
- Inkább ilyenkor, mint napsütésben - mondja Gregor. - Olyan
hideg van, hogy egy jó meleg sír gondolata örömmel tölti el az
embert.
- Mi a francért nem csipkedik már magukat, hogy túl legyünk
rajta, és mehessünk csajozni - zúgolódik Pici. Heide felé hajít
egy rothadt almát, de Heide elhajol előle, és a löttyedt gyümölcs
pontosan az őrnagy két szeme közt fröccsen széjjel.
Lélegzet-visszafojtva figyelünk. Az őrnagy egy darabig kővé
dermedve áll, aztán levakarja a képéről a kását, és leveszi tükör­
fényesre polírozott sisakját. Összeszűkült szemmel megnézi ma­
gának a sisakot. Arra is jutott a maszatból. Megtörli, visszateszi
a fejére, és vadul villogó szemmel Pici elé csörtet.

113
 - A seggén fogom kihúzni a beleit, maga nyomorult, idétlen
patkány! Mi a fenét képzel, hol van? - Majd felrobban a dühtől,
és olyan gyűlölködve, olyan vérszomjasán mered Picire, hogy az
se lepne meg, ha nekiugrana, és átharapná a torkát. - Hülye
barom, hogy merészel rothadt almával dobálni egy őrnagyot?
Teljesen elment az a csepp esze? Legszívesebben magát is kikö­
töztetném! Semmivel sem különb, mint azok, akiket éppen ma­
gával készülnek kivégeztetni!
És ez így folyik egy bő negyedórán keresztül. A fán ülő varjú
i d ő n k é n t h a n g o s a n elkárogja magát, m i n t h a r ö h ö g n e rajta.
Az őrnagy is ezt gondolhatja, mert feléje hajít egy követ, de a
m a d á r n e m zavartatja magát. Tesz egy kört a levegőben, és
visszatelepszik a helyére. A világért se m a r a d n a le az ingyencir­
kuszról.
A közeli bódéban megszólal egy telefon. Az őrnagy szitkozód­
va odalohol. N e m fogja egykönnyen elfelejteni az 5. század 2.
szakaszát, az egyszer biztos.
Egy motorbiciklis futár bukkan fel az úton. Ő is az őrnagyot
keresi.
N e m sokkal később az őrnagy visszatér.
- A kivégzés három órával elhalasztva - közli, és parancsot
ad, hogy rakjuk gúlába a puskáinkat. A szél még vadabbul neki­
iramodik, mintha előre élvezné, hogy újabb három órán át gyö­
törhet minket. - Fegyelmezzék magukat - ordítja az őrnagy, és
bevágja magát egy Kübelbe. - Mindjárt visszajövök!
A hatósági tanúk dideregve állnak a kunyhó mellett. Valami
rejtélyes oknál fogva nekik is tilos belépniük oda. A lelkész arca
kék a hidegtől. A jelenlévők közül ő az egyetlen, akin nincs nagy-
kabát.
Ez a kilencedik kivégzésünk, amióta az 5. században szolgá­
lunk. Korábban az utászok feladata volt kivégzőosztagokat állí­
tani, de most m á r egyre gyakrabban a magunkfajtára, a halálra­
ítéltek sorstársaira hárítják ezt is.
A szél jéggé dermeszti a csontjainkat. A leheletünkkel próbá­
lunk életet fújni elgémberedett ujjainkba.

114
 Az őrnagy visszatér, és megparancsolja, hogy osszák ki az ebé­
det. Valami ostoba konyhás állat elfelejtette rendesen lezárni a
konténert, így az étel még langymelegnek is alig nevezhető.
- Csessze meg! - mérgelődik Porta. - Jogunk van a meleg étel­
hez! Ez szar - vágja tüntetően a csajkájába a kanalát. - Hideg,
mint a majom töke az esős évszakban!
Megint megjelenik a futár. A kivégzést újabb két órával elha­
lasztották.
- Ez azt jelenti, hogy szürkület lesz, mire puskavégre kaphat­
juk őket - állapítja meg savanyú képpel Porta. - Nagyon remé­
lem, hogy n e m mesterséges fénynél kell megtennünk. Már volt
részem ilyenben, nem valami kellemes. Odarángatták az elítél­
tet az oszlophoz, és csak amikor felkapcsolták a reflektorokat,
akkor láttuk, hogy egy Blitzmádel 4 2 az. Ez betett nekünk. Ket­
ten le is hajították a fegyverüket. A hadnagy teljesen bepöccent.
Kettétörte a kardját a térdén, és az ügyész elé hajította. Persze
elvitték, és egy csendőrtiszt átvette az irányítást. A lányt kivégez­
tük, de előtte még egy harmadik társunk is bedobta a törülkö­
zőt. Elájult, a sisakja egészen a spiné lábáig gurult. Az meg köz­
ben olyan szívszaggatóan sikoltozott, hogy majdnem rács mö­
göttvégeztük mindannyian. A hadnagy Torgauba került, és közle­
gényként tért vissza közénk. Egy évvel később őt is kivégezték
Sennelagerben dezertálás miatt. Na ezért fosok én a lámpafé­
nyes kivégzéstől!
- Egyszer én is részt vettem egy lány kivégzésében - meséli
Gregor. - Az viszont ragyogó napsütésben volt. Olyan sápadt
volt az arca, hogy azt hittük, már halott. Amikor csőre töltöt­
tünk, akkorát rókázott, hogy még ránk is jutott belőle. Úgy céloz­
tam, hogy a feje fölé lőjek. Képtelen lettem volna rálőni egy nőre.
Amikor eldördültek a fegyverek, előrebukott, persze a kötelek
tartották, de nem úgy, mint ahogy a többiek szoktak, ha feldob­
ták a talpukat. A kivégzést vezénylő csendőrtiszt, halálsápad­
tan, odament hozzá, hogy megadja neki a kegyelemlövést. A Wal-

42
Telefonkezelő lány. (német)

115
there háromszor is eldördült. Aztán jöttek a szanitécek, és le­
vágták a csajt a kötélről. Odament az orvos is, megnézte, és nem
akart hinni a szemének. Egyetlen golyó ütötte sebet sem látott a
hölgyön! A tizenegy cimborám ugyanúgy célzott, mint én, a
csendőrtiszt pedig, akinek ez volt az első kivégzése, a földbe lőtt.
Az orvos, az ügyész, a káplán és mindenki egyszerre kezdett el
ordítozni. Micsoda balhé kerekedett! A Blitzmádel meg szart az
egészre. Elvitte az infarktus. Alaposan valagba rúgtak minket. A
csendőrtiszttel az élen egy heubergi 500-as 43 zászlóaljhoz kerül­
tünk, ahonnan később szétszórták a bandát a legkülönbözőbb
helyekre. Amennyire én tudom, az egyetlen vagyok, aki még él
közülük. Már régen feldobtam volna a talpamat én is, ha nem
előzöm le a tábornokomat egy tíztonnással. Fogalmam se volt,
hogy egy tábornok autóját előzöm meg. A két csendőr, aki utá­
nam eredt a BMW-jével, az bezzeg tudta. Gázt adtam a tízton­
násomnak, aztán hirtelen lefékeztem; a két fejvadász az árok­
b a n kötött ki. A tábornoknak azonban volt egy telefonja a
Horchban, így mire a keresztúthoz értem Kehi előtt, egy egész
századnyi fejvadász várt rám és a tíztonnásomra. A tábornok
kiszállt a Horchból, rám vigyorgott lófogaival, és megkérdezte
tőlem, hogy ugyanolyan jól tudok-e személyautót is vezetni, mint
teherautót. Nem tagadhattam. Beültem a Horch kormánya mögé,
és repesztettünk egy kört. Annyira elégedett volt velem, hogy
rögtön fel is kért, legyek a sofőrje. Két nap múlva már őt szolgál­
tam, és még ma is mellette lennék, ha „Vadkanpofa" ezredes
közbe nem lép. Milyen szép is volna! Akkor most nem kellene
naphosszat arról filóznom, hogy vajon megérem-e a holnapot.
Egy tábornok sofőrjének lenni kész életbiztosítás. Vagy láttatok
már tábornokot a lövészárok alján kuporogni?
- Na és hogy került rád ez a sok bádog? - kérdezi Papa.
- Csapatmunka - feleli büszkén Gregor. - Ha valamit a tábor­
nokomra aggattak, nekem is jutott egy morzsa. Amikor megkapta
a zöldséges lovagkeresztet, engem egy vaskereszttel ajándékoz-

43
Büntetőegység. (A ford.)

116
 44
tak meg. Később megkaptam az ezüst tükörtojást is, hogy szín­
ben is passzoljak a tábornokomhoz.
Az őrnagy megint visszahajt a városba. Már é p p kezdenénk
remélni, hogy a kivégzést lefújták, amikor az őrnagy megint elő­
kerül.
- A délutánunknak lőttek - sóhajtozik Pici. - Mire kimehet­
nénk a városba, már az összes punci foglalt lesz.
- Emlékszem egy esetre, amikor ajtónálló voltam a „ K a n d ú r ­
ban - nevet fel Porta. - Egy délután beállított hozzánk egy faze­
kat és serpenyőt árusító utazóügynök. Őrült egy fickó volt, első
pillantásra láttam rajta. A zöld szobába vonult be Oboás Birgit-
tével. Még jóformán be sem csukódott mögöttük az ajtó, „fazék
és serpenyő" rágcsálni kezdte Birgitte fülét. A spiné behúzott
neki egyet, és megkérte, hogy hagyja abba. A fazon erre Birgitte
bal mellét kezdte harapdálni. Azt hitte, ezt lehet. „Abbahagy­
nád a harapdálást?" - szólt rá egyre türelmetlenebbül Oboás.
„ H a éhes vagy, hozatok neked egy tasak mogyorót. Ez kupolda,
nem tejcsárda. Azért vagyok itt, hogy megdugj, nem azért, hogy
rágcsálj!" „Légyjó kislány-válaszolja neki a fazon a gyengeelmé-
jűek bárgyú vigyorával -, vagy apuci kénytelen lesz elpáholni a
kis seggedet." Azzal magához ölelte Oboás Birgittét, és jóízűen
beleharapott a másik cicijébe. Na, begurult erre a csaj, és jól tö­
kön rúgta, de „fazék és serpenyő" barátunk annyira kiizmoso­
dott az edények cipelésétől, hogy ennyivel nem lehetett leszerel­
ni. A térdére fektette Birgittét, és jó alaposan elverte a pucér
seggét. Jézusom, hallanotok kellett volna azt a visibálást! Minél
hangosabban tiltakozott, „fazék és serpenyő" barátunk annál job­
ban élvezte a dolgot. Mire Oboás Birgittének sikerült kiszabadí­
tania magát, a segge olyan vörös volt, mint egy jól bedurrantott
bádogkályha. Sziszegett és fújtatott, s amikor meglátta elgyö­
tört popsiját a tükörben, káromkodni kezdett, mint egy másna­
pos dokkmunkás. A melle se volt piskóta, tisztán ki lehetett ven­
ni rajta a kuncsaft mindkét fogsorát. „Te hülye állat, te kannibál

44
Német Ezüstkereszt. Alakja miatt nevezték tükörtojásnak.

117
- ordította magából kikelve -, az egész estémet elcseszted, te
büdös disznó! Mit gondolsz, kinek fog kelleni egy olyan lány, aki
tele van patkányharapásokkal? De nem baj, te is megkapod a
magadét! Szólni fogok Behemót Willynek, és ő egy életre elve­
szi a kedvedet a harapdálástól. Száznegyven kilós a Willy, és nincs
túlsúlyban! Úgy összemorzsolja a tökeidet, hogy többé nem kell
kupoldára költened." „Izé, én nem szeretnék megismerkedni
vele - motyogja rémülten a serpenyős. - Én csak el akartam szó­
rakozni egy kicsit." „Neked ez a szórakozás, te perverz vadállat?
Az, hogy tönkreteszed a munkaeszközömet?" A serpenyős nyelt
egy nagyot, és mert tényleg nem akart megismerkedni Behemót
Willyvel, előhúzott egy ötszázast a zsebéből, gyógyírként a fog­
lenyomatokra. „Jakhec vagy, vagy mi? - kérdezte tőle Oboás
Birgitte. - Körül van nyírva a farkad, hogy a fogaiddal akarsz
kefélni? Nagyon nem szeretném, ha rám szállnának a fajvédel­
misek." A serpenyős sértődötten elővette a kapitányt. Közönsé­
ges, átlagos német pöcs volt. Az Oboás erre az ajtó felé indult,
de a serpenyős vette a lapot. Egy másik ötszáz márkás jelent
meg a markában. „De sokáig tartott - mosolygott Oboás, és a
mosdókagyló alá rejtette a bankót. Az eszébe sem jutott, hogy
esetleg hamis lehet. - Jó étvágyat, kis kannibálom - trillázta, és
az ágyhoz vonszolta a serpenyőst. - Rágcsálj, amennyit csak
akarsz, és ha el akarod porolni a popómat, egy kétszázasért azt
is megteheted. Tőlem nem távozhat elégedetlenül a kuncsaft!
Persze, mint mindennek, ennek is ára van." És Oboás Birgitte
kötelességtudóan sikongott az örömtől, valahányszor a serpe­
nyős a seggére húzott a nadrágszíjával, amikor pedig a combja
belső felét harapdálta, akkor nyávogott kéjesen, mint a macska-
cicó, ha egymás után két tapasztalt kandúr is végigmegy rajta.
„Még visszajövök" - ígérte a serpenyős, mielőtt lelépett volna, de
Oboás Birgittének hamarosan rá kellett jönnie, hogy ez nem igaz.
A bankban ugyanis kiderült, hogy mindkét ötszázas hamis, a két­
százas pedig, amit a kopók a házkutatás során a mosdókagyló alatt
találtak meg, úgyszintén. Birgitte bevonult a lerbe, a serpenyős
pedig messze elkerülte a kupoldának még a környékét is.

118
 - Amióta bejött ez a fene nagy nemzetiszocializmus - szólal
meg Gregor -, kurva szar az élet ebben az országban. Régen, ha
azt mondtad egy hekusnak, hogy húzzon el a parkba és játsszon
rabló-pandúrt az öcsijével, akkor megtette. Most rád törik az aj­
tót az éjszaka közepén, kirángatnak a nőd puncijából, és ha n e m
vallasz nekik azonnal, olyan laposra verik a képedet, hogy úgy
fogsz kinézni, mint egy buldog, és ha azt mondják, még ugatsz is
nekik.
- Civilizáltabb országokban ezt rendőrállamnak hívják - bó­
logat Porta. - Az alkotmányos és az emberi jogokat pedig feldug­
hatod egy kivénhedt reeperbahni kurva szőrös valagába.
Pici lenyel egy nagy falat cukros kenyeret - csak egy pohár
snapsz és egy jó adag sör menti meg a fulladástól -, böfög egy
öblösét, és hozzáteszi:
- A végén mindig a Davidstrassén köt ki az ember, egy reme­
gő seggek által fényesre polírozott széken, ahol előadják, hogy
joga van hallgatni és ügyvédet fogadni, aztán, mielőtt még felfog­
hatná, hogy mit mondtak neki, úgy elverik, hogy bármit magára
vállalna, még Jézus Krisztus keresztre feszítését is. E m b e r i jo­
gok... - legyint megvetően. - Hallottam már róla, de érvényesül­
ni még sose láttam. Ha a személyidben Sankt Pauli van lakhely­
ként megjelölve, akkor nem is vonatkozik rád, mert nem is tekin­
tenek embernek. Csak egy koszos csibész vagy, akire azt vernek
rá, amire éppen kedvük szottyan. Mit gondoltok, miért olyan
magas a felderítési arány? H á t ezért! Ha lusták verekedni, a ku­
tyáikkal végeztetik el a piszkos melót. Dehogy futnak utánad,
hogy elkapjanak! H a d d dolgozzon az a véreb! Legalább n e m fe­
lejti el, hogy kell széttépni egy emberi segget. Tényleg, hallottá­
tok a legújabb sztorit? Wolf kutyái már megint széttéptek egy fic­
kót, mert a csóró nem tudott fizetni annak a rohadt maffiózónak.
- Átkozott dögök! Habozás nélkül leszakítják a seggedet -
borzong meg Porta. - A fenének kellenének ilyen vadállatok.
Még ha tizenkét nyelven beszélnének, szanszkritul írnának és
oda-vissza idézni tudnák a kanadai lovas csendőrség szabályza­
tát, akkor se.

119
 - Sátáni fajzatok! - mondja gyűlölettel a hangjában Gregor. -
Különben megminden kutya hülye. Csak nézd meg őket. Az egyik
azért ugat, mert egy légy leszarta az orrát. Egy kerítéssel odébb
egy másik négylábú csődtömeg azért kezd ugatni, hogy le ne ma­
radjon tőle, a harmadik meg úgyszintén. És ez így megy egész
éjszaka. Nincs mire ugatni, mert különben csendes lenne a kör­
nyék, de ők azért ugatnak, hogy még véletlenül se aludjál, ha
már nekik se lehet. Istenem, hogy utálom őket! Egytől egyig meg
kellene mérgezni és ki kellene tömni őket, hogy a gazdái kereke­
ken húzhassák maguk után a kedvenceiket, anélkül hogy tele­
szarnák a járdát.
- M o n d d csak, Pici - vált témát Porta -, kifizette Sieg a tarto­
zását?
- A képembe röhögött, és közölte, hogy nem, mert úgyis ha­
marosan a kóterben fogsz kikötni, ahonnan csak vízszintesen jutsz
ki, tizenkét golyóval a nyüves testedben - feleli morcos ábrázat­
tal Pici. - Ha n e m állt volna négy gorilla mellette, szétkentem
volna a falon.
- Majd szétverem én a térdkalácsát - dühöng Porta. - És a
könyökét is, hogy tiszta munkát végezzek. Aztán megfojtom, és
visszatömöm az anyja német picsájába!
- Késeljük meg a fickót, és lőjük szét a fejét - javasolja Pici. -
Ki nem állhatom a megbízhatatlan embereket!
Porta felemeli a fél lábát, és elereszt egy hangosat. A kuny­
hó mellett t o p o r g ó úriemberek szemrehányóan felénk pislog­
nak.
- Aztán j ó alaposan megkötözzétek őket - figyelmeztet Papa.
- Volt egyszer egy kivégzésünk Grafenwöhrben, amikor is az el­
ítéltet nem kötözték meg becsületesen, és kiszabadult a kötelek
közül. Úgy rohangált fel-alá a téren, mint egy fejetlen csirke.
Képzelhetitek, mekkora cirkusz lett belőle. Mindenki pánikba
esett. A lelkész majdnem sokkot kapott, amikor látta, hogy a
kivégzőosztag üldözni kezdi a halálraítéltet.
- Te jóságos isten! - kiált fel Barcelona. - És megszökött?
- Miért kérdezel hülyeségeket? - néz rá komoran Papa.

120
 - Egy normális ország normális polgára el se tudná képzelni,
mi megy végbe a német hadseregben - mondja fejcsóválva Pici.
- Hihetetlen. Amikor posztos voltam Torgauban, egy csütörtök
reggel kivezényeltek minket, hogy segítsünk kinyiffantam egy ten­
gerészt. F u r a egy fickó volt, és mint ilyen, sok fura dolgot művelt
életében. Hétévesen kezdte az iskolát, és háromszor járta az első
osztályt, aztán harmadikban is repetázott kettőt. A negyedik osz­
tály után aztán megunta a sok tanulást, és elszegődött matróz­
nak. Ha a suliban nem is jeleskedett, a törvényszegésben annál
inkább, mintha azon munkálkodott volna, hogy módszeresen
mindegyiket áthágja. A bűnlajstroma olyan hosszú volt, hogy ha
végig akartad volna olvasni, hat hónapig kellett volna seggelned
folyamatosan, hogy megtehesd. A hadbíróság golyó általi halál­
ra ítélte, de mivel ilyen fura fazon volt, az ügyész kötelet kért, és
meg is kapta. Volt Torgauban egy törzsőrmester, aki nagyon ér­
tett az emberek kinyuvasztásához, ezért rábízták a melót. Csak­
hogy, mint kiderült, a matrózunknak nem volt nyaka, ahová a
kötelet vetni lehetett volna. A válla, a nyaka, a feje és az álla
egyben volt, alaposan feladva a leckét a törzsőrmesternek. Vé­
gül, hosszas beszélgetés után, megegyeztek abban, hogy a tenge­
részettel készíttetnek el egy különleges csomót. A tengerészünk
megígérte, hogy engedelmesen viselni fogja, a törzs pedig cseré­
be gyors, fájdalommentes beavatkozást ígért. N e m rajtuk múlt,
hogy nem tarthatták be az ígéretüket. Az elején minden simán
ment, a páciens odaállt a bitófa alá, a törzs pedig ráadta a speciá­
lis kötelet, és megrántotta a kart. A csapóajtó kinyílt a matróz
alatt, és itt véget kellett volna érnie a dalnak, csakhogy a kötél
lecsúszott a nyakáról, és a halálraítélt, anélkül hogy egyetlen kar­
colás is esett volna rajta, a bitófa alatti gödörbe pottyant. Ott
üldögélt szitkozódva, és várta, hogy mi fog történni.
- Ugye n e m tört el semmije? - kérdezi aggódva Porta.
- Dehogy! Egy idő után elunta az üldögélést, merthogy ő volt
az egyetlen, aki nem vesztette el a lélekjelenlétét, és visszament
az emelvényre. Jó alaposan letolta a törzsöt, amiért az n e m húz­
ta meg rendesen a kötelet. Na erre a törzs úgy megszorította a

121
hurkot, hogy a matrózunknak majd kiguvadt a szeme. Elégedet­
ten bólogatott, jelezve, hogy most biztosan jó lesz. Egy frászt!
Megint kicsúszott belőle! A matróz harmadszorra is felmászott
az emelvényre. A törzsőrmester azt se tudta, hogy mentegetőz­
zön, az ügyész meg, aki most már bánta, hogy akasztást kért,
lányos zavarában megígérte az elítéltnek, hogy ha harmadszor is
túléli az akasztást, kegyelmet kap. És akár hiszitek, akár nem, a
fazon feje harmadik alkalommal is kicsúszott a hurokból. A törzs
teljesen bepörgött, ordított és rohangált az emelvényen, körbe­
körbe, mintha a saját seggébe akarna beleharapni, és mielőtt
még bárki megállíthatta volna, a nyakába vetette a hurkot, és
leugrott a lyukba. Mire odaértünk, hulla volt. Gyönyörű, tökéle­
tes akasztást hajtott végre magán. A káplán meg volt győződve
róla, hogy csoda történt, ezért rögvest értekezni kezdett az égi
főnökkel, az ügyész és a védőügyvéd meg majdnem ölre men­
tek, mert a védő szerint szabálytalanság volt háromszor kivégez­
ni a védencét, amikor azt csak egyszer ítélték halálra. Végül úgy
döntöttek, hogy a legfelsőbb bíróságra bízzák a döntést. Arra
persze m á r egyikük sem emlékezett, hogy az ügyész kegyelmet
ígért a matróznak. A tanúk közben angolosan távoztak. N e m
bírták tovább gyomorral. Miután mindenki elpucolt, odamen­
tünk, hogy kicsalogassuk az emelvény alól. N e m akart kijönni,
mert már nagyon elege volt a cécóból. Az ügyeletes altiszt azt
mondta, hogy másszunk le érte, de a fenének volt kedve bebújni
oda. Szerencsére volt egy vén tengeri medve az elítéltek közt,
mellesleg azért dugták a kóterbe, mert eladta a hajóját a norvé­
goknak, és ő értett hozzá, hogyan kell meggyőzően beszélni a
magafajtával. O aztán szépen kibeszélte a lyukból a matrózun­
kat. Rengeteg tárgyalás következett, de mondanom se kell, nem
adtak kegyelmet. Csak azt nem tudták, hogyan végezzék ki a
fickót, mert attól tartottak, hogy a golyók is le fognak pattanni
róla, olyan csontos. Valami húgyagyú kiéli barom aztán kitalál­
ta, hogy ha másként nem tudják megölni, hát vízbe kell fojtani.
Na, ez nagyon megtetszett nekik, és úgy döntöttek, hogy áthúz­
zák a hajó alatt, ahogy régen csinálták. Mint tudjátok, a halálra-

122
ítéltek nem utazhatnak vonattal, ezért Kübelbe ültették, hogy
így szállítsák Kiéibe, ahol már előkészítették neki a hajót meg a
kötelet. Ez mentette meg a tyúkszaros életét. Celle kezeiében
egy brit vadászbombázó kiszúrta a Kübelt, és a pilóta Ugy dön­
tött, hogy megszórja egy kicsit bombákkal. A három fejvadász, a
matrózunk kísérői, egyből fűbe harapott. Annyi se maradt belő­
lük, amennyi egy gyufásdobozba belefér. Nem így a matrózunk!
A haja szála se görbült meg. Úgy tűnik, a halál n e m szereti a
zörgő csontúakat. Felszívódott, és azóta se látta senki.
- Sacré nom de Dieu, bárcsak én is úton lehetnék Franciaor­
szágba, h á t a m o n a teljes vagyonommal - sóhajtozik a Légiós, és
bánatában rágyújt egy Caporalra. - Franciaország, egy pohár
finom bor és egy tál gőzölgő bouillabaisse! Mon Dieu, é n e m , hogy
szétvet a honvágy!
- De n e m most akarsz útra kelni, ugye? - kérdezi aggodalma­
san Porta. - Mert a fejvadászok hamarabb nyakon csípnének,
mint a majom a seggét csipkedő bolhát.
- Ha mégis megtennéd, akkor arra menj - mutat nyugat felé Pici.
A hatósági tanúk türelmetlenül vacognak a kunyhó előtt. Átáz­
tak és átfáztak, a hazafias lelkesedésnek nyomát se látni rajtuk.
A telefon idegesen csörögni kezd odabent. Mindannyian a hang
irányába fordulunk.
- Újabb két óra késés várható - kiált ki valaki. Mintha a vasút­
állomáson lennénk és a vonatot várnánk...
- A fenébe! - mérgelődik Papa. - Ebből tényleg reflektorfény
lesz.
- Lehet, hogy megkegyelmeztek nekik - bizakodik a Vesztfá­
liai. - Ez lenne az első alkalom, hogy nem sajnálnám a tétlen
várakozással eltöltött időt.
- M á r senkinek nem kegyelmeznek meg - közli komoran Papa.
- Olyan messzire mentek, hogy már nem engedhetik meg maguk­
nak.
- Tegnap levágták két csaj fejét Halléban, mert vajkupont vásá­
roltak a feketepiacon - jegyzi meg Gregor, önkéntelenül a nya­
kát tapogatva.

123
 - Ha ez az ára a vajnak, akkor inkább margarint eszek ezentúl
- borzong meg Pici.
- Na és mi lesz a vacsoránkkal? - veti fel Porta egy bokor mö­
gül, ahol letolt nadrággal kuporog.
- Az őrnagy nem mondta, hogy ehetünk, de azt se mondta, hogy
nem - feleli tűnődve Papa. - A fenébe vele! Hozzátok a kaját!
Pici és Gregor már lohol is lelkesen a teherautó felé.
- Ha le m e r t e k nyúlni a kajából, én kilyukasztom az irháto­
kat! -kiáltja Porta, miközben fagyott gesztenyefalevelekkel ápolja
az alfelét.
Az ételhordóból csodálatos illat árad. A babfőzelék sűrű, mint
a kása, és fél rekesz sör is dukál melléje. Egész jó hangulatunk
kerekedik.
- Az utolsó vacsora se lehet finomabb ennél - mondja lelke­
sen Porta, és telelapátolja a száját babbal.
A disznóhúst elfelejtették felszeletelni, de ez senkit sem izgat
különösebben. Szépen körbeadogatjuk egymásnak.
- Egy kis fokhagymát azért kenhettek volna rá - állapítja meg
szakértően Porta.
- Alig várom, hogy vége legyen a háborúnak, és részt vehes­
sek egy jól előkészített hadgyakorlaton - mondja tele szájjal
Heide.
- Neked szar van az agyad helyén, bazmeg! - kiált fel Porta. -
Amint vége egy háborúnak, a magadfajta seggfejek rögtön had­
gyakorlatokat szerveznek, és mire észbe kapunk, m á r megint há­
borúztok, mert kíváncsiak vagytok, hogy amit a hadgyakorlaton
kipróbáltatok, az éles helyzetben is beválik-e.
- N e m lesz több háború - jelenti ki határozottan Heide. - A
mi vüágháborúnk lesz az utolsó.
- Akkor meg mi szükség lesz hadseregre és hadgyakorlatok­
ra? - kérdezi joggal Papa.
- Hadseregre mindig szükség lesz, ahogyan b ö r t ö n ö k r e és
rendőrségre is - feleli mély meggyőződéssel Heide.
- Van benne valami - vakargatja meg tűnődve az állát Gregor. -
Egy ország hadsereg nélkül annyit ér, mint egy férfi a tökei nélkül.

124
 - Tessék, egyen - kínálja P a p a a közénk telepedő ügyészségi
hivatalsegédet.
- Köszönöm, nincs étvágyam - feleli az öreg.
- Tu m'emmerdes! - nevet fel a Légiós. - Ez fél attól, hogy
látnia kell, hogyan lőnek agyon néhány katonát!
- Ami azt illeti, nem valami kellemes látvány - ismeri el Papa.
- Madridban nem tököltünk ennyit - réved a múltba Barcelo­
na. - Egy hosszú fal elé állítottuk őket, és adjad nekik a géppus­
kával! Mindig balról jobbra, mintha búzát kaszáltunk volna. Utá­
na slaggal lemosták a vért, és jöhetett a következő csoport. H a t ó ­
sági tanúk és pap? Egy frászt! Volt, akit még bíróság elé se állítot­
tak.
- Igyunk meg egy pohárka őrületet, és rúgjuk valagon a félel­
meinket! - röhincsél Porta, és teletölti a bögréinket.
- Snapszuk is van? - kérdezi meglepetten a hivatalsegéd.
- Látom, ez az első kiruccanása - nevet Barcelona. - A kivég-
zőosztagnak mindig jár célzóvíz!
Porta előretartja a csajkáját egy újabb adag babfőzelékért. A
gyomra szemmel láthatóan tágulni kezd. H a r a p egy nagyot a disz­
nóhúsból, megcsócsálja, lenyeli, és sörrel, majd pálinkával öblí­
ti.
- Máig sem értem, hogy bírsz ennyit zabálni - csóválja a fejét
Papa. - Hová rakod azt a rengeteg kaját?
Porta tisztára nyalja a kanalát, és a csizmájába dugja. Itt kéz­
nél lesz, ha megint megéhezik.
- Laktál m á r jól valaha? - érdeklődik Papa.
- Nem, még sohasem igazán - vallja be Porta. - Mindig lenne
hely egy újabb adagnak. Az öreg Porta lakásán, a Bornholmer-
strassén két súlyos lakat őrizte az éléskamrát. Ha nem lettek
volna ott, egy ültő helyemben felzabáltam volna mindent. A zöld­
ség- és gyümölcsárus, akinél dolgoztam, eleinte n e m tudott ret­
tentő étvágyamról. Annál nagyobb balhé lett belőle, amikor rá­
jött, hogy rendszeresen megvámolok minden árut, ami átmegy a
kezemen. - Előhúzza a fuvoláját a csizmaszárból. Pici mély
basszusa kíséri:

125
 Sie ging von Hamburg bis nach Eremen
bis dass der Zug aus Flensburg kam.
Holahi-holaho-holahi-holaho!
Sie wollte sich das Lében nehmen
und legt sich aufdie Schienen dann.
Holahi-holaho-holahi-holaho!
Jedoch der Schaffner hat's gesehen,
er bremste mit gewaltiger Hand.
Holahi-holaho-holahi-holaho!
Alléin der Zug, der blieb nicht stehen,
ein junges haupt rollt in der Sand...45

A tábori lelkész csörtet oda hozzánk.

- Megtiltom maguknak, hogy ezt a mocskos dalt énekeljék! -
rikácsol ránk. - N e m tud rendet tartani az emberei közt, őrmes­
ter?
- De igen - feleli halálos nyugalommal Papa.
- Ez felháborító! - fröcsögi az atya. - Úgy viselkednek, mint
valami utcakölykök!
- Mert azok vagyunk - feleli büszkén Porta. - Bornholmer-
strasse, Moabitt.
- Heyn Hoyer Strasse, Sankt Pauli - jelenti ki szemtelen vigyor­
ral Pici.
- Engedélyt kérek az atyától, hogy megkérdezzem - bokázik
ültő helyében Porta -, hogy járt-e m á r az atya a „Hamis Kutyá"-

Hamburgból Bréma felé sétált,

És ott, ahol a flensburgi gyors jár,
Holahi-holaho-holahi-holaho!
A sínen vetett magának nyoszolyát,
Mert életét szegényke nagyon unta már.
Holahi-holaho-holahi-holaho!
A masiniszta éber volt és kiszúrta a lányt,
S fékezett, volt nagy csikorgás.
Holahi-holaho-holahi-holaho!
De késő volt, mire a vonat megállt,
S egy csinos buksi gurult le a töltés oldalán... (német)

126
ban a Gendarmenmarkton. Ott találni a legjobb kurvákat egész
Berlinben, uram.
- Arcátlan fráter! - vörösödik el az atya, és visszamenekül a
magafajták közé a kunyhó eresze alá.
- Az új ezredparancsnok felesége egészen príma kis muff -
jut eszébe Portának a lányokról.
- Ja - bólint Gregor. - Pöcsök csillognak a szemében, és min­
dig kirakja mindenét.
- Hadiözvegy - jegyezi meg Barcelona.
- A parancsnok felesége - tiltakozik Papa. - És tudtommal
ma reggel a férje még életben volt!
- Ettől függetlenül egy tengerészkapitány özvegye. A pasas az
Atlanti fenekén fekszik, egy tengeralattjáróba kasznizva - világo­
sítja fel a társaságot Barcelona.
- Lehet, hogy tudományos kutató a drága, és pöcsológiával fog­
lalkozik - röhög Porta. - Először a haditengerészet, aztán a sereg,
és ha imádott ezredesünk elpatkol, jöhet az SS vagy a Luftwaffe!
- Ettől függetlenül igencsak szemrevaló teremtés - mondja
Gregor, és neki valami egészen más csillog a szemében. - Hosszú
combú, csöcsös-faros menyecske. N e m kellene kétszer r á m ka­
csintania, ugornám én már elsőre is. Én és az öcsi úgy merül­
nénk el benne, mint kés a vajban.
- Attól tartok, ki kell ábrándítsalak - játssza a beavatottat Por­
ta. - A kicsike a párttól és a BDM-től 4 6 bűzlik, márpedig az én
orromat n e m lehet becsapni. N e m lepne meg, ha kiderülne, hogy
horogkereszt van a punájába applikálva, hogy csakis és kizáró­
lag náci pöcsök lelhessék örömüket benne.
- A náci csajok két vállra fektetve semmivel se rosszabbak,
mint a többiek - állítja Gregor. - A menyasszonyképző iskolá­
ban mindenféle trükköt megtanítanak nekik, amivel fel lehet
dobni a harctérről hazatévedő, fagyott pöcsű férjet.
- Menyasszonyképző iskola? Menyasszonyképző iskola... - ízlel­
geti a kifejezést Papa. - Van ilyen? Eddig azt hittem, hogy csak vicc.

Bund deutscher Mádels - Német (náci) Lányok Szövetsége.

127
 - Jézus a kereszten, ember! - dohog Gregor. - Hogy kérdez­
hetsz ilyent? Ezeket a BDM-muffokat a legősibb szakma min­
den fortélyára megtanítják, és csak akkor engedik őket férjhez
menni, ha jelesre vizsgáztak. Csak hogy egy példát mondjak, kré­
tát dugnak a seggükbe, és le kell írniuk vele, hogy „Ein Reich! Ein
Volkl Ein Führer!" Képzelheted, hogy ezek után mire képesek
egy dákóval. Ezek még egy kilencvenéves, zörgő tökű párttagból
is gépágyút csinálnak!
- Egyszer dolgom volt egy grófnővel, aki olyan előkelő volt, hogy
csak akkor tudott elmenni, ha feltöltötted a pináját pezsgővel, és
utána a seggébe haraptál - jegyzi meg szerényen a Vesztfáliai.
- Olyant a Café Keeseben is találsz - mondja fontoskodó arc­
cal Pici. - Egyszer egy igazi hercegnővel ismerkedtem meg ott.
A Hohenzollernek közül való volt. Ina von Weinberg álnéven
dolgozott a Reeperbahnon. Valahányszor beleraktak egy garbó­
nyakú Jancsit a Juliskájába, Wagnert kezdett sikoltozni. Ha kefél­
ték, mindig tudni lehetett, hogy ő az.
- Vannak a pezsgőbeöntésnél és a Wagnernél egzotikusabb
dolgok is ám - mondja kaján vigyorral Porta. - Miután felszaba­
dítottuk Párizs, belebotlottunk két pipibe, aki a Café de la Paix
előtt a mindennapi betevőre vadászott. Az egyiknek hegedűhúrra
fűzött pezsgősüvegdugót kellett feltolni a seggébe. Amikor zi­
hálni kezdett, lassan ki kellett húzni neki a hegedűhúrnál fogva.
Képzelhetitek, micsoda hangokat adott ki magából.
- Isten őrizz az ilyen körülményes nőktől - gyújt rá ezüstfede-
les pipájára Papa.
- Azt hallottam - folytatja Porta -, hogy még jobb, ha gömböly­
ded fejű szegeket ütsz a dugó oldalába. Persze csak olyan spinék­
kel lehet ezt megcsinálni, akiknek nincs aranyerük.
- Sok mindent meg lehet csinálni egy seggel - mondja üdvö­
zült képpel Pici. - A zsidó szűcs fia, Dávid a Heyn Hoyer Stras-
séról, például a seggébe dugott síppal elő tudta adni a Deutsch-
land, Deutschland über allesi. De csak akkor, ha előtte jó alapo­
san bezabált bablevesből.
- A seggével muzsikált? - kétkedik Heide.

128
 - Persze - feleli büszkén Pici. - Az a zsidó kölök addig bírta
magában tartani a fingot, amíg csak akarta. Majd az őrületbe
kergette a fakabátokat, amikor körbejárkálta a Dávid őrsöt síp­
pal a seggében. Az összes hasbeszélőt letartóztatták a környé­
ken, mert azt hitték, ők fogtak össze a rendőrség ellen. Egyszer
meg valahogy egy festménykiállításra keveredtünk, és ahogy vé­
gigmentünk egy szűk folyosón, a biboldó pajtás akkorát repesz­
tett, hogy az összes kép leesett a falról.
- Az asszony jól kitolt magával - szed elő egy levelet a Veszt­
fáliai. - Bekapta a legyet, de fogalma sincs, hogy kitől.
- Pedig tudnia kell - mondja undorodva Heide. - Minden né­
met asszonynak kötelessége tudni, hogy ki a gyermekei apja.
- Te vagy hülye vagy, Heide, vagy nem tudod, miről beszélsz -
feleli ingerülten a Vesztfáliai. - Nyomd neki a segged egy körfű­
résznek, aztán próbáld meg kideríteni, hogy melyik foga repesz­
tette ki a farpofádat.
- Olyanféle a feleséged? - fintorodik el Heide.
- Még szép! - dülleszti ki a mellét a Vesztfáliai. - Gondolod,
hogy elvennék valakit, akinek csak a seprűnyél áll jól a kezében?
- Hamarosan megint karácsony lesz - mereng pipagyújtás köz­
ben Papa. Folyton kialszik neki. - Mintha száz éve lenne annak,
hogy Liselottéval és a kölykökkel töltöttem a karácsonyt.
- Lehet, hogy ez a karácsony is éppen olyan őrült lesz, mint
az előző - mondja izgatottan Porta.
- Igen, karácsonykor mindig történik valami - nevet Gregor. -
Soha nem felejtem el azt a karácsonyt a tábornokommal. Persze,
nem együtt töltöttük: engem átküldték az altiszti kantinba. De
egyáltalán nem volt unalmas. A vacsora közepén Berg őrmester,
a hadosztályparancsnok írnoka előhúzta a P-38-asát, és a homloká­
hoz nyomta. Mi, akik közel ültünk hozzá, láttuk, hogy kivette a
tárat. Nagy mókamester volt, mindenki jól ismerte. „Viszlát, bajtár­
sak - kiáltotta, és elmorzsolt néhány vidám könnycseppet. - Ad­
játok át az üdvözletemet a Führernek." Ezek voltak az utolsó sza­
vai, aztán egy durranást hallottunk, és a fél arca levált. A főgépé-
szünk ölében kötött ki, mint egy levetett farsangi álarc. Berg őrmes-

129
ter nemcsak a jókedvéről, hanem a hanyagságáról is híres volt. A
tárat kivette, de arról megfeledkezett, hogy a fegyver már csőre
volt töltve. Soha nem felejtem el értetlen arckifejezését.
- Az újév is mindig követel magának egy-két életet - szólal
meg Pici. - Tavaly Bambergben töltöttem a szilvesztert. Micso­
da bulit csaptunk! Volt velünk egy mamlasz, aki annyira ostoba
volt, hogy mutogatni kellett volna, na szóval, ezt a nyomorultat
osztották be őrségbe a lőszerraktárba. Ahogy ott őgyelgett unal­
mában, rábukkant néhány rúd robbanóanyagra abból a fajtából,
ami pont úgy néz ki, mintha brazü szivar lenne. Ugyanúgy kell
meggyújtani is, gyufával vagy parázsló szénnel. Az elsőt vacsora
előtt dobta ki az ablakon. A hülye rájött, hogy mégsem szivar, és
gondolta, ha m á r szilveszter van, petárdázik egy kicsit. Amikor
letelt az ideje, felpakolt, és átjött a kantinba. A konyhafőnök
hallotta, hogyan járt, és megszánta egy igazi szivarral. Egészen
addig, míg az emberünk be nem rúgott, nem is volt gond, szépen
eljátszott a bombákkal. Aztán véletlenül a szivart hajította ki az
ablakon, és egy bombát dugott a szájába helyette. Az egész hely
tele volt vérrel és húscafatokkal. A fickó egy darabig fej nélkül
imbolygott az ablak előtt, aztán valaki elordította magát, hogy
„boldog új évet", és az emberünk eldőlt, mintha ez lett volna a
végszava.
- Akkor hát elszívta az utolsó szivarját, nem? - jegyzi meg
közönyösen Porta. Elégedett képpel bevág egy pohár snapszot,
és dalra gyújt:

Liebe Leute, wollt' Ihr wissen,

was einem Fahnrich einst gebürte,
ja, für die Nacht ein schönes Madel
oderfünfund zwanzig Flaschen Bier...47

47
Drága barátaim, akarjátok-e tudni,
Hogy s miként járt egy zászlós.
Mit válasszon éjszakára: egy csinos lányt,
Vagy huszonöt üveg harmatos sört... (német)

130
 A tanúk a nyakukat nyújtogatják, mint a tyúkok a baromfiud­
varban, ha látni vélnek valamit. Az atya felénk indul, de félúton
feladja, és hümmögve visszafordul.
M á r majdnem besötétedett, amikor egy Kübel, egy teherautó
és egy rabszállító gurul le a domboldalról. Három motoros csend­
őr alkotja a hátvédet.
- Megjöttek - sóhajtozik Porta.
- A fene vinné el őket - morogja Papa. Feltápászkodik, és
kelletlenül megigazítja a felszerelését. - Talpra, emberek! Sisa­
kot feltenni! Fogjátok a puskátokat. Hármas oszlopba fejlődj!
Mozogj! N e m akarjuk, hogy az őrnagy belénk kössön, n e m igaz?
Hogy nézel ki, Pici?
- Hogy nézek ki? - kérdez vissza döbbenten Pici. - Azt tu­
dom, hogy n e m vagyok szép, de hát sohase voltam!
- Igazítsd meg az egyenruhádat, és tedd fel azt a sisakot! -
kiált rá Papa.
A kunyhó mellett abbamarad a terefere. Mindenki a konvojt
bámulja.
- Osztag, vi-gyázz! - ordítja Papa, és tiszteleg az őrnagynak.
- Minden rendben, őrmester?
- Igen, uram!
- Megérkeztek a nagykutyák és a propagandások? - pislant a
kunyhó felé az őrnagy.
- Még nem, őrnagy úr.
- A rohadékok! - Az őrnagy dühében a közeli fa törzsére köp.
- Az elítéltek m á r itt vannak. Most mit csináljak velük? Állítsam
őket a koporsójuk mellé, és mondjam azt, hogy a fotósokra vá­
runk? Átkozott egy nap! - Megborzong a nyakába csorgó hóié-
tői, és a teherautó felé int. - Szedjék le a reflektorokat, őrmes­
ter. És mozogjanak, mert három embert fogunk kivégezni.
- H á r m a t ? - kiált fel döbbenten Papa.
- Azt mondtam, hármat! - vakkantja az őrnagy. - Egyesével
fogják lelőni őket, hogy ne legyen fennakadás. Ugyanakkor elő­
re kikötözzük mind a hármat. így a legegyszerűbb. Balról jobbra
fogunk haladni.

131
 - És a kegyelemlövések? - kérdezi rémülten Papa.
Az őrnagy tűnődve nézi.
- Azt bízza rám, őrmester. Maga csak vezényelje az osztagát,
de ne legyen fennakadás! Igyekezzenek! Osszon ki mindenkinek
egy tölténytárat. Lövés után azonnal csőre töltik a fegyvereket,
és megint céloznak. Vüágos?
- Igen, uram! - feleli erőtlen hangon Papa, és nyel egy nagyot.
H á r o m vakító fényű reflektort irányítanak a földbe döngölt
vasúti talpfákra. Az őrnagy Gregort jelöli ki a kötöző különít­
mény harmadik tagjának.
- Ha bármi rendkívüli történne - közli nyomatékosan az őr­
nagy -, én vagyok ennek az osztagnak a parancsnoka, és ha tűzpa­
rancsot adok, lőjenek bármi áron, még akkor is, ha egy lelkész
vagy egy tábornok tévedt maguk elé! - Letöröli az arcáról a latya­
kot, és megint a kunyhó felé néz. - N e m bízom bennük.
Két sötétszürke, parancsnoki zászlóval díszített Mercedes ka­
nyarodik be a lőtérre. Vörös és fehér parolis tábornokok száll­
nak ki belőlük.
- Istenem, irgalmazz! - nyögi Papa. - Szép kis társaság! Kik
lehetnek az elítéltek, hogy üyen díszes búcsúztatásban lesz részük?
- Nacht und Nebel48 - feleli komoran Gregor.
A tábornokok és kíséretük zavartalanul csevegnek. Finom sziva­
rok illatát sodorja felénk a szél. A propagandások fotókat készíte­
nek. Vakuk villognak. A kunyhó mellől elvonulnak a tanúk. Né­
hányan hangosan nevetgélnek. Egy ezredes körbeadja a snap-
szosflaskáját.
Az őrnagy négy fehér rongydarabot nyom Papa kezébe.
- Ha megkötözték őket, ezeket se felejtsék le róluk!
- Miért négy? - kérdezi döbbenten Papa.
- Ott jön a negyedik - vigyorog az őrnagy, és egy döcögve köze­
ledő rabszállító felé int a fejével.
Papa elsápad. Négy kivégzés egyetlen osztagnak! Ez még ne­
künk is sok.

Éjszaka és köd. (A. m. „likvidálás". Német szleng.)

132
 - Átkozott időjárás! - néz fel az ólomszürke égboltra az őr­
nagy. - Egész nap esett idekint?
- Igen, Herr Major. És ugyanilyen hideg volt, mint most.
Az őrnagy felhajtja a gallérját, morózusan bólint, aztán a propa­
gandások felé pillant.
- Ha n e m én felelnék a biztonságukért, nem bánnám, ha őket
is lepuffantanák. - A karórájára néz, aztán Heide felé fordul. -
Tudja, hogyan kell rendesen megkötözni őket? Tíz perc múlva
kezdünk.
Hogy miért pont tíz perc múlva, azt nem köti az orrunkra.
A kunyhóban csörögni kezd a telefon.
- Ha ideküldenek még valakit, akkor kereshetnek maguknak
új osztagvezetőt! - dünnyögi Papa.
- Fogd be a szád, és tedd a dolgod - figyelmezteti a Légiós.
Az őrnagy visszatér a kunyhóból.
- Kötöző különítmény, előre in-dulj! - parancsol ránk.
Heide, betartva az előírt négy lépés távolságot, követi az őrna­
gyot a rabszállítóhoz. A két vadonatúj kötéldarabot a bal kezé­
ben tartja, ahogy kell.
- Hányingerem van tőle - mondja megvetően Gregor. Az övé­
be gyömöszöli a köteleket.
- N e m kellene nekünk is indulnunk? - kérdezem, amikor
Gregor még mindig nem mozdul.
- Majd ha megint szól - feleli Gregor. - Minél lassabban moz­
gunk, annál tovább élnek azok a szerencsétlenek.
- Kétlem, hogy hálásak lesznek érte.
- Maguk meg mi a fenét álldogálnak ott? - ordítja az őrnagy,
amikor rájött, hogy nem követtük. - Azt képzelik, kávészünet
van? Nyomás, egy-kettő!
Odatotyogunk, úgy téve, mintha sietnénk. Én is a bal kezem­
ben viszem a kötelet. Nem merem az övembe tűzni, mint Gregor.
Az őrnagy kinyitja a rabszállító kulcsra zárt hátsó ajtaját. Két
utász szakaszvezető biztosítja csőre töltött Schmeisserekkel.
A három elítélt egymáshoz láncolva kuporog az „utastér" köze­
pén elhelyezett padon. A padlót vastag fűrészporréteg borítja.

133
A pad mellett három papírzsák, az a fajta, amibe a hentesek
csomagolják a véres húst.
A szél visszacsapja az ajtót, kis híján leszakítva az őrnagy ujja­
it.
- A rohadt életbe! - káromkodik az őrnagy. Néhány percnyi
ujjszopogatás után kioldja a láncokat, és durván kiparancsolja
az elítélteket a járműből.
A h á r o m férfi lehuppan a cuppogó sárba, és idegesen körül­
néz. A csontig hatoló szél egy pillanat alatt lehűti vékony gyakor­
lóruhájukat.
A hányinger kerülget. Heves vágy fog el a front után. Még az is
jobb ennél. Ott legalább visszalőhet az, akire rálövök.
A negyedik rabot maga az őrnagy vezeti elő. Idősebb férfi, sá­
padt, mintha máris halott lenne. Az őrnagy udvarias és szolgálat­
kész vele.
- Erre tessék, Herr General - mutat az egyik kivégzőoszlop felé.
Kíváncsian méregetjük a foglyot. Egy tábornokot fogunk kivé­
gezni a személyében! Önkéntelenül kihúzzuk magunkat. Egy tá­
bornok akkor is tábornok, ha ki nem állhatjuk a tiszteket.
Heide odalép a legfiatalabbik elítélthez, kidülleszti a mellét,
és ráordít:
- Ha szökni próbál, használni fogom a fegyveremet! - Kibizto­
sítja a pisztolyát, és fenyegetően megrázza.
- Hülye fasz - veti oda Gregor.
Heide dühösen feléje perdül, és ráirányítja a P-38-as csövét.
Az ujja megfeszül a ravaszon.
- Nem lehetne ezt későbbre halasztani? - kérdezi szemrehá­
nyóan az egyik elítélt.
A hangjáról rögtön felismerjük. Az ezredesünk az arktiszi
frontról.
Heide megszégyenülten lehajtja a fejét, és elrakja a pisztolyát.
Átkísérjük az elítélteket az oszlopokhoz. A propagandások egy­
mást lökdösve igyekeznek a legjobb helyeket elfoglalni.
Egy luftwaffés őrmester mellett battyogok. Mögöttem Gregor
és az ezredes.

134
 - Ha akar, most megpróbálhatja, ezredes úr - súgja neki oda
Gregor. - Szaladjon, ahogy csak bír. Csak száz méter a fákig, és a
szakaszból senki n e m fog önre célozni!
- Túl élénk a fantáziája, Unteroffizier - motyogja az ezredes.
- Hova futhatnék?
- A francba! - morogja lehangoltan Gregor. - Egészen mos­
tanáig elvoltam a sereggel, de most már... Vagy ők, vagy én!
-Ők- mondja a beavatottak magabiztosságával az ezredes.
- Lehet! De addig is ott fogok kicseszni velük, ahol tudok! -
rúg be d ü h ö d t e n egy sárrögöt a nézők közé Gregor.
- Van egy cigije? - kérdezi a légierős őrmester.
Rágyújtok, és odaadom neki, majd nagylelkűen az egész pak­
kot felajánlom.
- Kedves magától, de attól tartok, nem lesz időm elszívni...
Szigorúan tilos cigarettát adni az elítélteknek, de teszek rá.
Még az se érdekel, hogy az őrnagy látta-e vagy sem. A legrosszabb
esetben hat hetet kaphatok érte. Csak túlélném valahogy.
Papa odajön az ezredeshez, és némán megszorongatja a ke­
zét.
- Mozogjanak! - szól rájuk az őrnagy. - Essünk túl rajta mi­
előbb!
- Bárcsak kerülne egyszer közénk ez a szemét - sziszegi
Gregor. - N e m jósolnék neki hosszú életet.
- Álljon közelebb az oszlophoz! - rugdossa beljebb az őrnagy
a luftwaffés őrmester lábát, hogy a sarka a talpfához érjen. Dur­
ván hátrateszi a férfi két kezét. - Kötözze meg! - mordul rám.
Összeszorul a gyomrom az idegességtől, és akaratlanul leróká-
zom az őrnagy fényesre suvikszolt csizmáját. Az őrnagy hátra-
ugrik és elbődül:
- Ha végeztünk, le fogja nyalni róla!
Remegő kézzel az oszlophoz kötözöm az őrmestert.
- Szorosabbra! - üvölt rám az őrnagy. - Miféle csomó ez? A
nagyanyjától tanulta?
Kikapja a másik kötelet a kezemből, és saját kezűleg kötözi
meg az őrmester vállát.

135
 - Maga a legrohadtabb rohadék, akivel valaha is dolgom volt
- köpi szembe az őrmester.
- Megőrült, ember? - visítja az őrnagy. - Ezért fizetni... - El­
hallgat, mert be kell látnia, hogy már semmivel sem árthat az
őrmesternek.
- Mondták már, hogy milyen szánalmas? - folytatja az elítélt.
- Jól jegyezze meg, amit mondtam: előbb vagy utóbb maga is itt
fogja végezni.
- Tévedésben van! - feleli vörös fejjel az őrnagy. - Ide csak a
magafajta senkik kerülnek! - Sarkon fordul, és átmegy a követ­
kező oszlophoz, hogy Heide munkáját is ellenőrizze. Miután a
közlegényt megfelelően „rögzítették", átmegy az ezredeshez.
Gregor persze nem kötözte meg rendesen az öreget, mintha még
mindig abban reménykedne, hogy talán mégis meggondolja ma­
gát, és elfut. Az őrnagy alaposan lehordja érte.
A halálra ítélt tábornokot személyesen vezeti a kivégzőoszlophoz.
- A célfoltokat! - kiált oda türelmetlenül Papának. - Gyerünk,
ember! - Kitépi a rongyokat Papa kezéből, és az elítéltekre he­
lyezi őket. - Káplán! Hol az ördögbe van ez is? - A tábori lelkész
riadtan előbújik a kunyhóból. - Mit képzel, mi a fenének van
itt? - ordít rá az őrnagy.
A lelkész ijedtében elejti a Bibliáját. Lehajol érte, megtörölge­
ti, aztán motyog valamit mindegyik elítéltnek, és visszabotorkál
a kunyhóba, mintha el akarna bújni a tekintetük elől.
- Készen állunk, őrmester! - morogja az őrnagy, és kinyitja a
pisztolytáskáját.
- Osztag, jobbra igazodj! - parancsolja síri hangon Papa.
Zajosan engedelmeskednek. Pici elejti a puskáját. Vállat von,
és mentegetőzve az őrnagyra vigyorog.
- Előre nézz! Fegyvert célra tarts!
Egy újabb puska esik csörömpölve a földre, és a Vesztfáliai
követi. Elterül, arccal a sárban, mint egy béka.
- Még egy ilyen rakás szerencsétlenséget! - őrjöng az őrnagy.
- Mimózák! Gyengeelméjűek!
- Tűz! - ordítja Papa.

136
 A dörejek még a földet is megrázzák. A propagandások buz­
gón villogtatják a vakuikat. A közlegény, akit Heide kísért ki,
előrebukik - már amennyire a kötél engedi. A mellkasa egyetlen
hatalmas, vérző seb. A Vesztfáliai még mindig a földön fekszik.
- Fegyvert tölts! - parancsolja Papa. Zárszerkezetek kattan­
nak, új töltény kerül a csőbe. - Célozz!
A reflektor szeme a következő elítélt felé fordul. A luftwaffés
őrnagy valószínűtlenül fehérnek látszik a vakító fényben. Még
skarlátvörös gyakorlóruhája is fehérnek hat.
- Tűz!
Újabb sortűz dördül. A lőtér végét lezáró töltés közönyösen
visszalöki nekünk a hangot. Az őrmester olyan szorosan ki van
kötözve, hogy állva marad. Az arca borzalmas látványt nyújt. Egy
golyó elvitte a fél ajkát s szétroncsolta az ínyét és a fogait.
A fény lecsúszik róla, és a harmadik elítéltre siklik.
- Tölts! Célozz! - hallatszik immár harmadjára.
Az ezredes gúnyos tekintettel a hang irányába néz. Az erős
fény miatt nem láthatja őket.
- Bocsásd meg a mi vétkeinket - motyogja álszentül a lelkész.
- Tűz!
A fegyverek eldördülnek. Az ezredes előrebukik. Úgy lóg az
oszlopról, mint egy félrelökött marionettbábu.
Wagner altábornagy következik. A reflektor célba veszi, majd
Papa parancsára az osztag is. Az altábornagy büszkén, mosolyog­
va néz szembe a halállal.
- Tűz! - ordítja bele Papa az esőbe.
A fiúk önkéntelenül felrántják a puskájuk csövét. Ez m á r a
negyedik kivégzés. Túl sok még egy harcedzett, vén bakának is.
A tábornok torkaszakadtából üvölt. Egyik lövés sem volt halá­
los. Az osztagból ketten is elájulnak.
- T ű z ! Tűz! - kiabálja hisztérikusan az őrnagy.
Papa tanácstalanul pislog. Nem tudja, mitévő legyen. Az osz­
tag darabokra hullt.
Porta és Pici a vállukra vetik a puskájukat, és csendben elolda­
lognak. Mai ténykedésüket befejezettnek tekintik.

137
 Vakuk villognak.
- Hagyják abba! Ne fényképezzenek! - ordítja valaki. - Kap­
csolják ki a reflektort!
Az orvos a lőtér szélén áll, de nem mer a sérülthöz közelíteni.
- Csináljon már valaki valamit! - fakad ki Barcelona.
Az őrnagy kérdőn Barcelonára néz. Az arca holtsápadt. Végül
összeszedi magát, kitépi kékesfekete Waltherét a pisztolytáská­
ból, és az altábornagyhoz rohan. A nyakához nyomja a pisztolyt,
és kibiztosítja, de nincs ereje meghúzni a ravaszt.
- Célozz! - szólal meg ugyanekkor Papa. Az osztag nagyob­
bik része eleget tesz a parancsnak. Papa az osztag felé fordulva
áll, észre sem veszi, hogy mi folyik a háta mögött. - Tűz!
A puskák, egymást bátorítva, eldördülnek.
Az őrnagy felhördül, és elterül a földön.
A „nézőtéren" kitör a pánik. Két tábornok és néhány vezérka­
ri tiszt berohan a lőtérre.
- Fegyvert leengedni és bebiztosítani! - utasítja az osztagot egy
jól kiképzett őrmester precizitásával Papa. - Fegyvert lábhoz!
A tábornokok a kivégzőosztag előtt fékeznek le. Zavarukban
először ránk néznek, aztán a kivégzett altábornagyra, majd a
földön heverő őrnagyra. Az őrnagy arca szétroncsolódott, és a
fél nyakát is elvitte egy lövedék.
Papa akkurátusan összecsapja a bokáját, és a sisakja széléhez
emeli a kezét.
- A parancs végrehajtva, Herr General!
- Köszönöm, köszönöm - hebegi döbbenten az egyik tábor­
nok. Még mindig nem érti, hogy mi történt.
A társa körbejárja az őrnagyot, majd kijelenti:
- Az ő hibája volt! Szabályellenesen jött ki a kivégzőosztag
elé. Az esetet sajnálatos balesetként kell kezelni!
- És a kegyelemlövésekkel mi lesz? - kérdezi az orvos.
Egy alezredes pisztolyt ránt, és határozott léptekkel oszloptól
oszlophoz lép. Valahányszor megáll, pisztolydörrenés hallatszik.
Az altábornagyot a végére hagyja. Az őrnagy felett megáll egy
pillanatra, de n e m lő. A fegyver visszakerül a pisztolytáskába.

138
 Két szanitéc jelenik meg a papírzsákokkal. Nagy nehezen belé­
jük gyömöszölik a hullákat.
- Nem segítenétek? - kiáltanak ingerülten Portának és Picinek,
akik a rabszállító mellett álldogáló utászokkal diskurálnak éppen.
- N e m a mi dolgunk - von vállat Porta. - Nem vagyunk szeme­
tesek.
- Seggfejek vagytok! - vág vissza az egyik szanitéc.
- N e m akartok szerencsét próbálni? - kérdezi Porta az utá­
szoktól, és m á r osztja is négyfelé a kártyapaklit.
Az egyik letesz egy ötmárkást, a másik meg, hosszas vívódás
után, két márkát.
- Mi a fene? - méltatlankodik Porta. - Bridzsező vénasszonyok
vagyunk, vagy mi? Egy kiló alatt nincs fogadás!
- Te megőrültél - mondja az egyik utász, de azért leperkál
egy százast.
Mindenki felfordítja a kártyacsomóját.
- Látod - vigyorog Porta, amikor az egyik utász besepri a pénzt.
Miután az utászok egymás után négyszer nyertek, Porta azt ja­
vasolja nekik, hogy tegyék fel az összes nyereményüket. - Kettőt
adok egy ellen - ígéri, de a másik kettő még így sem meri megkoc­
káztatni. Letesznek kétszáz-kétszáz márkát, és az egyikük megint
nyer.
- Ha ezt tudtad volna, mi? - simít ki egy újabb százast Pici.
- A francba! Most megcsinálom! - feleli csülogó szemmel a
nyertes, és mindenét felteszi, sokkal többet, mint amit nyert.
- Na és veled mi lesz? - csap a másik utász vállára Pici.
A férfi komoran bólint, és kiüríti a zsebeit.
- Te jössz - néz Picire.
- Rossz előérzetem van - löki oda a százast Pici.
Porta megfordítja a kártyacsomóját. Pikk ász. Az utászoknak
egy ötösük és egy tízesük van. A Picié egy király.
- Egyszer fenn, egyszer lenn - sóhajt együtt érzően Porta, és
besepri a pénzt. - Az előbb kellett volna mindeneteket feltenni.
Most gazdag emberek lennétek! Nos, akkor viszlát! - húz el az
osztagot szállító teherautó irányába.

139
 A szanitécek az utolsó holttestet is a rabszállítóba hajították.
Ajtók csapódnak, felbőgnek a motorok, és a lőtér magára ma­
rad a véres oszlopokkal.
A laktanya kantinjában snapszot és rendkívüli ételadagot rak­
nak elénk. Wolf főgépész jön oda hozzánk, pofájában a szoká­
sos szivarral. A képünkbe fújja a füstöt.
- Csak azt sajnálom, hogy nem téged kellett az oszlophoz kötözni
- kedveskedik neki Porta. - Személyesen lőttem volna el a tökeidet!
- Idegesek vagyunk? - vigyorog rosszindulatúan Wolf. - A he­
lyetekben én is az lennék, mert nyakig ültök a szarban, kispofá­
im. Ha ez a háború véget ér, és jön az elszámolás ideje, nem
kétséges, hogy ki fog a puskacső másik végére kerülni.
- Ezt meg hogy érted? - horkant fel Papa.
- N e m hiszem, hogy jenkik, vagy ne adj' isten ivánék díjazni
fogják a ténykedéseteket.
- Dugulj el, te rohadt köcsög! - kiált rá bizonytalanul Porta. -
Túl szennyes a fantáziád!
- Ok is ugyanezt csinálják - tiltakozik Gregor.
- H á t persze, de ki fogja ezt számon kérni rajtuk, ha vége lesz
a háborúnak? - röhög Wolf. - A győztesnek mindig igaza van.
Mindig a vesztesnek kell tartania a pálca szaros végét. Várd csak
ki a végét! Harapófogóval fogják letépni a tökeiteket, amiért nem
tagadtátok meg az engedelmességet a kivégzésen.
- Azt n e m tehetik! - csap az asztalra Pici. - Te is tudod, hogy
mi lett volna, ha nemet mondok az őrnagynak!
- Lelőtt volna - vigyorog kárörvendően Wolf.
- És ezt a másik oldal is tudja! - kapaszkodik bele a mondat­
ba Barcelona, akit máris a rosszullét környékez a béke gondola­
tára. Mert mi van, ha Wolf igazat beszél?
- Persze, hogy tudják - vülantja elő fogpasztareklám-moso­
lyát Wolf. - Csakhogy ez a legkevésbé sem fogja zavarni őket.
Valakin bosszút kell állniuk, és ti, agyatlan barmok, tökéletesen
meg fogtok felelni a célnak.
- Ok n e m üyenek! - állítja Gregor, de messziről lerí róla, hogy
ő maga sem hiszi.

140
 - Hallottad az ellenség adását? - mosolyog m i n d e n t u d ó a n
Wolf. - Ha igen, akkor máris elkezdhetsz imádkozni, hogy a hábo­
rú még legalább száz évig tartson!
- Ő r ü l t e k - j e g y z i meg nyugtalanul Papa.
- Csak annyira, mint mi - nyerít fel Wolf. - Hálát adok az
égnek, hogy nem vagyok én is hóhér, mint ti. Isten ments! De ha
ez megnyugtat titeket, fiaim, ott leszek majd, amikor lepuffanta­
nak titeket. Sajnálni foglak titeket, tiszta szívemből, de azt ugye
nem várjátok el tőlem, hogy belerokkanjak a fájdalomba?
- Úgy tűnik, nincs más lehetőségünk, mint megnyerni ezt az
átkozott háborút - sóhajtozik Barcelona, és ellöki maga elől a
tányért. Elment az étvágya.
- Születésem pillanatától fogva sejtettem, hogy a világ legalább
annyira őrült, mint amilyen szar az élet - mereng hangosan Pici.
Sört és snapszot rendel, s iszonyú verést ígér be arra az esetre,
ha a pultos nem tenné eléje őket két másodpercen belül.
Sörbe és pálinkába fojtjuk a félelmeinket. Késő este van, mire
visszaindulunk a körletbe a gyakorlótéren át. Pici sörízű basszu­
sa vezet minket a sötétben:

Er wollte mai, er konnte nicht, er hatt' ihn in der Hand,

da ist er voll verzweiflung die Stube langgerannt.
Er wollte mai, er konnte nicht, da Loch war viel zu klein...49

Akart ő, de nem tudott, pedig ott volt a kezében,

Szaladt föl, szaladt alá őrült kétségbeesésben.
Akart ő, de nem tudott, mert a lyuk túl kicsi volt.. (német)
Az OKW50utasítására a delikvenst 1944. december 12-én 06.55 idő­
pontban lelőttük. Vera Bladel asszony számára 100 birodalmi már­
ka lett kiutalva a letartóztatásban játszott szerepéért.

Reinold őrnagy, tábori titkosrendőrség

Két szanitéc szorosan az asztalra nyomja a véres testet. A szájába

gézt gyömöszöltek, hogy elfojtsák az ordítozását. Az érzéstelenítő
már régen elfogyott. Az orosz ápolónő az orvos kezébe adja a fű­
részt.
- Tartsák azt a lábat! - parancsolja tompa hangon az orvos.
Nem sokkal ezután a levágott lábat a többi amputált végtag közé
lökik. Halomban állnak az egyik sarokban.
- Halott - állapítja meg az egyik szanitéc, és kérdőn az oivosra
néz. A férfi fáradtan int a kezével. A halott páncélost kihajítják a
hátsó udvaron magasló hullahegy tetejére. Reggel majd eltemetik
őket egy közös sírba a fenyves szélén.
Egy újabb mentőoszlop érkezik a kolhozépületből kialakított kór­
ház elé. Tömény vágóhídszag fogadja őket. A konvoj nyögdécselő
utasait már az udvaron szétválogatja egy szanitéc. A reménytelen
eseteket félrelökik, a többieket a műtőbe viszik. De jót ezek sem
remélhetnek...

50
Oberkommando der Wehrmacht - a hadsereg főparancsnoksága.

143
 MENEKÜLÉS

Az ÉJSZAKA KÖZEPÉN az összes elítéltet - a vöröseket és a zölde­

ket egyaránt - felverik és kiterelik az udvarra. Újra és újra meg­
számolják őket, de a létszám nem stimmel. Az őrökön eluralko­
dik a hisztéria, a rabokon pedig a félelem. Mindenki a legrosz-
szabbtól tart.
- Szerinted most legéppuskáznak minket? - súgja oda a szom­
szédjának egy szakaszvezető.
N e m kap választ. Senki nem tudja, hogy mi fog kisülni ebből.
Többórányi idegőrlő várakozás után az ezred raktárához terelik
őket, ahol piszkos, rangjelzés nélküli egyenruhákat osztanak ki
nekik.
Egy lefokozott őrmester keserűen vigyorogva mutatja „ ú j "
egyenruháján a befércelt lyukakat.
- Ez se párnák közt halt meg.
- Büntetőezred - motyogja egy másik, zöld gyakorlóruhás
exőrmester, miután átvett egy vérpecsétes egyenruhát.
- Halálezred - javítja ki egy valamikori tüzér. - Temetőbrigád
leszünk a fronton. Persze nem sokáig: azokat, akiket iván nem
talál el, a mieink lövik le szórakozásból.
- Szórakozásból? - kérdezi tágra nyílt szemmel egy zöld gya­
korlóruhás hadnagy.
- Ahogy m o n d o m - bólint komoran a tüzér. - A papírjainkon
majd ez fog állni: lelőtték szökés közben.
- A három fickót, akik a múlt héten elszöktek, tegnapelőtt
hozták vissza a fejvadászok - szólal meg egy főtörzsőrmester. -
Keresztre feszítették őket tegnap éjszaka. A kerítéshez szegez­
ték őket. A tenyerüket és a bokájukat, ahogy kell.

145
 - Komolyan mondja? - sápad el egy főhadnagy, akit hajszál
híján halálra ítéltek.
- Saját szememmel láttam - bólint a főtörzsőrmester. - Ott
kellett masíroznunk fel-alá előttük, miközben az „Edelweiss"-t
énekeltük. A puszta látványuk elegendő volt ahhoz, hogy örökre
kiverje a fejünkből a szökésnek még a gondolatát is.
- Éppen emiatt vagyunk itt - közli egy skarlátruhás SS-tiszt. -
Valaki megsúgta a doktor úrnak 5 1 , és ő nagyon nem örült neki,
mert tudja, hogy az ellenség rögtön rá fog harapni a témára, ha
a hír Londonba is eljut. Álszentség a köbön! Még az SS birodal­
mi vezetőnek is haptákba kell vágnia magát, az előtt a mocsok
előtt! A tetteseket ma reggel agyonlőtték és eltakarították, s ha­
marosan minket is útnak indítanak, hogy mire a vöröskeresztes
bizottság lejön, ne maradjanak szemtanúk. Majd szépen kitár­
ják nekik a cellák ajtaját, és megmutatják nekik a mit sem sejtő,
vadonatúj elítélteket, akik persze semmit n e m fognak tudni a
keresztre feszített szökevényekről. Ellenpropaganda, rosszindula­
tú rágalmazás, fogja majd mondogatni a doktor úr.
- Te jóságos ég - motyogja egy skarlátruhás hadnagy. - Mikor
lesz már ennek vége?
- Majd akkor, ha az ezeréves birodalom megbukik - feleli a fő­
törzs. - Amit mi már sajnos nem fogunk megérni. Amint alkalom
nyílik rá, lelőnek minket azzal az ürüggyel, hogy szökni próbáltunk.
- Pofa be, rühes disznók! - ordít rájuk az egyik őr. Egy rangjá­
tól megfosztott ezredeshez vág egy köteg egyenruhát, aztán ké­
jes vigyorral gyomorszájon vág egy volt őrnagyot. - Hidd el ne­
kem, te kis senki, hogy két hét múlva olyan hideg leszel, mint egy
jegesmedve töke!
Az őrség katonái boldogan vihorásznak. N e m mintha különö­
sebben rossz emberek lennének - egyszerűen csak örülnek, hogy
nem ők vannak az elítéltek helyében.
- Az egész brancsot likvidálni fogják - röhög egy sörszagot
árasztó tizedes, és csak úgy, megszokásból, belerúg a hozzá legkö-

Goebbels, akinek irodalomból és történelemből volt doktorátusa. (A ford.)

146
zelebb álló elítéltbe, egy ősz öregemberbe. - Mi van, papa? Csak
nem valami nagykutya voltál azelőtt?
- Tizedes úr, jelentem, vezérőrnagy voltam!
- Hallottátok? - hahotázik a tizedes. - A nagypapi vezérőr­
nagy volt! Most viszont csak egy szaros kis közlegény vagy, fiam,
úgyhogy told arrébb a segged, és rohanj szétlövetni a fejedet a
Führer, a n é p és a haza dicsőségére!
- A zubbonyom túl kicsi - panaszkodik egy egykor volt lovassá­
gi őrmester.
- Ne zabálj annyit, és három hét múlva rád fog menni - java­
solja gyakorlatiasan a raktáros őrmester.
- Ha megéri, amit nagyon kétlek - röhög rajta a sörszagú tize­
des. - H á r o m hét múlva már a Valhallában fog csizmát pucolni!
Az őrmester behúzza a hasát, és nagy nehezen begombolja a
zubbonyt. Csakhogy közben két gomb elpattan, és az őrmester
balszerencséjére az ügyeletes tiszt ezt hamarosan ki is szúrja.
- Mi a szar, ember! - üvölt rá a taknyos képű hadnagy. - Mit
rohangál itt félmeztelenül, mint egy agyalágyult idióta? N e m szé­
gyelli magát? Gyerünk, tanítsák móresre! - vakkantja oda az egyik
emberének.
Húsz perccel később az őrmester szívrohamban meghal.
52
A nap folyamán az ezredet a Stettinger Bahnhofra szállítják
és két raktárcsarnokba terelik. Egy a Totenkopfdivision 5 3 emblé­
máját viselő SS-Sturmbannführer 5 4 közli velük, hogy aki szökni
próbál, azt minden további figyelmeztetés nélkül lelövik.
Egy idő múlva az őrnagy azt is közli velük, hogy a Dirlewanger-
dandárba fognak kerülni. Ennél rosszabb hírt nem is kaphatná­
nak. A dandár parancsnoka egy börtönből kiengedett őrült, aki
a főként Lengyelország és Ukrajna területén ténykedő egysége­
ivel olyan borzalmakat vitt véghez, hogy azt nem lehet szavakkal
leírni.

52
Bahnhof - pályaudvar, (német)
53
A. m. „halálfejes hadosztály", (német)
54
Az őrnagyi rang megfelelője az SS-ncl. (német)

147
 Állig felfegyverzett SD-sek vonnak kordont a raktárak köré. A
várakozás egyhangúságát időnként géppuskasorozatok szakítják
meg.
N e m sokkal azután, hogy az óra négyet ütött, légiriadót fúj­
nak, és hamarosan bombák hullnak az állomás közelébe.
- Keressünk egy pincét! - kiabálja hisztérikusan egy exőr-
mester. - Vagy azt akarjátok, hogy itt dögöljünk meg?
- Miért ne? - vigyorog az egyik őr, és félreérthetetlen gesztus­
sal meglóbálja a géppisztolyát. - A magadfajta disznók nem is
érdemelnek mást! - Szinte gyerek még, a legveszélyesebb fajta,
különösen a foglyokra nézve. - A hátadra, tetű, és kulcsold össze
azokat az enyves kezeidet a tarkód mögött! Ha moccanni mersz,
kirobbantom a szart a fejedből!
Az őrmester engedelmeskedik a parancsnak. Egy pillanatig
sem kételkedik benne, hogy a suhanc élvezettel valóra váltaná a
fenyegetést.
Wisling főhadnagy a szomszédjára pillant. A férfi korábban
orvos volt.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk? - suttogja alig hallhatóan.
- De hogyan? - kérdezi mereven maga elé bámulva az orvos.
- Ha kilépünk azon az ajtón, kinyírnak minket.
- Akkor nem az ajtón át távozunk - feleli Wisling. - Megvár­
juk, hogy elkezdődjön a beszállás, és kihasználjuk a zűrzavart.
- Reménytelen - válaszolja dr. Menckel. - De ha valamit csinál­
ni akarunk, akkor addig kell, amíg még Berlinben vagyunk.
- Pontosan. A Dirlewanger-dandártól lehetetlen megszökni, és
ha mégis sikerülne, a helyiek kinyírnának minket. Gyűlölik őket.
- Sorakozó! - gurítja félre az ajtót egy őrmester. - Mozgás,
lusta disznók! Gyerünk, mozgassátok a seggeteket! - Az előtte
állóknak biztatásképpen kioszt néhány ütést a géppisztoly agyá­
val.
A társaságot h á r o m századra bontják, aztán létszámellenőr­
zést tartanak. A létszám már megint nem stimmel. Először kettő­
vel több embert számolnak, aztán néhánnyal kevesebbet, mint
ahánynak lennie kell.

148
 Az SS-Sturmbannführer őrjöng. Ököllel vág utat magának az
útjában álló elítéltek közt.
A nyitott ajtón keresztül látni lehet, hogy egy vonat húz a rak­
tár elé. Marhavagonokból áll, melyek ablakait szögesdróttal bizto­
sították. A padlójukat gyéren leszórt szalma borítja. Az új kor­
szak jellemző rabszállító eszköze. Valamikor még a lovakat is
jobb körülmények között szállították.
- Ez, gondolom, a mi vonatunk - motyogja a főtörzsőrmester.

Muss I denn, muss I denn

zum Stadtele hinaus...55

hümmögi egy tagbaszakadt tizedes. Az arcát sebhelyek borítják;

gránátrepeszek bántak el vele.
- Ötven embert egy vagonba - parancsolja a Sturmbannführer.
A katonái a vonat felé terelik az embereket. Az első csoport
már átkelt a síneken.
- Most vagy soha! - suttogja Wisling, és a raktártól jobbra
húzódó kerítés felé int a szemével. - Nem magasabb két méter­
nél. Ha átugrottuk, fedezékben leszünk. Gyerünk! - rántja maga
után az orvost, amikor a közelükben álló két őr a víztorony tövé­
ből kiabáló SS-tiszt felé fordul.
Mint a villám, lebuknak, és bemásznak a raktár alá.
- Ti aztán nem szaroztok! - motyogja meglepetten a tizedes.
- Csakhogy ez a kókuszotokba fog kerülni, tesókáim!
A két szökevény azonban már hallótávolságon kívül jár. Átfutnak
két szénkupac között és egy tolató mozdony mögött. Menckel meg­
tántorodik, de Wisling elkapja, mielőtt még a mozdony elcsapná.
- Megmenekültünk! - zihálja az orvos. - Hála az égnek!
- Még nem! - motyogja Wisling.
Mintha csak őt akarnák igazolni, kiabálás és fegyverropogás
hallatszik.

Itt kell hagynom, itt kell hagynom

Ezt a picinyke várost... (német)

149
 - Ezek r á n k lőnek! - nyüszíti rémülten Wisling. Átugranak
a kerítésen, de még mindig nem jutottak ki az állomásról. Ahogy
elhúznak az irányítótorony alatt, valaki rájuk kiabál. Csak ami­
kor az expresszvonat szele megcsapja őket, fogják fel, hogy
figyelmeztetni akarták őket a robogó veszélyre. - Ez pont jó
lett volna n e k ü n k - mutat Wisling a kocsik oldalán fehérlő,
B E R L I N - W A R N E M Ü N D E - G E D S E R - K O P P E N H Á G A fel­
iratú táblákra. - Koppenhágából m á r csak egy macskaugrás
Svédország.
- A svédek visszaküldenének minket mint dezertőröket -
mondja borúlátóan Menckel. - Zittauban hárman is voltak, aki­
ket a svédek küldtek vissza.
- Azt mondanánk nekik, hogy zsidók vagyunk - von váll at Wis­
ling. - Sokan azt teszik. Őket nem küldik vissza.
Ahogy befordulnak a sarkon a mozdonyfordító után, egy SS-
őrt pillantanak meg. Egy raktárépület ajtaja előtt toporog.
- Ez a mi emberünk! - mondja szikrázó tekintettel Wisling,
és felkap egy rozsdás vasrudat.
Az őr állig a nagykabátjába burkolózva, le-lecsukódó szemmel
álldogál. Tenyerével parázsló cigarettát árnyékol a szél és az ava­
tatlan tekintetek ellen. Valahányszor megszívja, az ajtó felé for­
dul, hogy ha arra tévedne az ügyeletes tiszt, ne láthassa, mit csi­
nál.
Wisling a háta mögé lopakodik a sötétben, és amikor az őr
megint az ajtó felé fordul, teljes erőből nyakszirten vágja.
A katona egyetlen nyekkenés nélkül elterül. A cigaretta kiesik
a kezéből, és egy pocsolyába gurul, ahol sisteregve kialszik.
- Ez meghalt! E-eltörte a nyakát! - állapítja meg a félelemtől
dadogva Menckel. Lehámozza a nagykabátot a holttestről, és
belebújik. - Tiszta szégyen! - motyogja. - Nem lehetett több tizen­
nyolc évesnél.
- Az lehet, de ettől még gondolkodás nélkül agyonlőtt volna
minket - morogja Wisling.
Menckel kapja a rohamsisakot és a géppisztolyt is, Wisling pe­
dig a zubbonyt és a derékszíjat a pisztolytáskával.

150
 - Nagy ribillió lesz, ha megtalálják a hulláját - mereng el egy
pillanatra Wisling. - A fél SS minket fog hajkurászni.
- Dobjuk a csatornába! - javasolja Menckel. - Itt van a közel­
ben, így majd azt fogják hinni, hogy dezertált. Bele fog telni né­
hány napba, mire fennakad valamelyik zsilipen.
A víz széléhez érve meglendítik a hullát, és a sáros lébe hajítják.
- Vannak barátaim Berlinben - mondja Wisling. - Civil ruhá­
ra és papírokra lesz szükségünk.
M á r kint járnak az utcán, amikor megint felüvöltenek a légvé­
delmi szirénák. A két szökevénynek persze esze ágában sincs
biztonságos helyre húzódni. A zűrzavar tökéletesen megfelel
nekik. Egy légótiszt rájuk kiált, de az SS-jelvény láttán gyorsan
meghunyászkodik.
Robbanások rázzák meg a házakat, sárga-vörös lángoszlopok
nyaldossák az esti égboltot. Tűzoltóautó csörömpöl végig a ki­
halt utcán. Egy bombasorozat a szomszédos utcába csapódik,
tüzet fröccsentve át a házak felett.
- Foszfor - takarja el a szemét Wisling.
A Lüneburger Strasse felől egy kétéltű kanyarodik be. A tűz
fényében csülogó láncos jelvények már messziről elárulják, hogy
csendőrök az utasai.
Wisling beugrik egy kapualjba, és Ménekéit is magával rántja.
Kibiztosítják a fegyvereiket, készen rá, hogy harcba szálljanak a
csendőrökkel. Ha elkapják őket, akkor végük.
A kétéltű lassan, szinte lopakodva közeledik. Reflektora fá­
radhatatlanul pásztázza az ablakokat, a lépcsőket, a pincék lejá­
ratait és a kapualjakat. A csendőrök tudják, hol kell áldozatok
után kutatniuk.
Wisling és Menckel a kormos falba préselődve, lélegzet-vissza-
fojtva figyelik a látóterükbe guruló járművet. É p p e n előttük áll
meg.
Az egyik csendőr leugrik, és kibiztosítja a géppisztolyát. M á r
félúton van a kapualj felé, amikor utána kiáltanak. Egy ugrással
a kétéltű mellett terem, és felpattan rá. A motor feldübörög, és
az őrjárat visszarobog a Lüneburger Strasse irányába.

151
 Fél perccel később géppisztolysorozat hallatszik. Valaki felsi­
kolt, egy másik hang parancsokat ordít, aztán egy hangos, elége­
dett röhögés hallatszik, és újra csend lesz.
Charlottenburg felett szőnyegbombázást hajtanak végre a szö­
vetségesek. A romok kísérteties árnyékokat vetnek a letarolt
utcákra a fortyogó foszfor fényénél. A Litzenburger téri busz­
állomást felemeli egy tűzoszlop, egy pillanatig a levegőben tart­
ja, majd hagyja a földnek csapódni. A forgalomirányító fülké­
ből két emberi test vágódik ki az utcára, majd egy íróasztal
lapja és egy piros telefon követi őket. A Herkules híd talapza­
tán t ö r n e k ripityára. Egy sofőrsapka úszik a levegőben, könnye­
dén, mint egy vitorlázó madár, és a Landewehr-kanális zavaros
v i z é r e t e l e p s z i k . A v é r f a g y a s z t ó a n sivító b o m b á k b ó l a
Lüneburger Strasséra is jut, ahol Wisling és Menckel rejtőzkö­
dik.
- Gyerünk innen! - zihálja Menckel. - Amíg még n e m késő!
Inaszakadtából rohan át a két szökevény a Spree-hídon. M á r
majdnem átértek, amikor a szemközti utcába légitorpedó csapó­
dik. Egy egész házsor megsemmisül, de ez még nem elég, mert
jönnek a gyújtóbombák. Jellegzetes recsegés hallatszik, aztán
mintha festékkel teli bádogvödrök vágódnának az aszfaltnak. Egy
pillanat alatt lángba borul az egész utca. A foszfor befolyik a
pincékbe, a szabadba űzve az embereket, ahol a tűz kíméletlenül
elemészti őket.
Magasan a város felett Wellington bombázók dübörögnek.
Onnan, fentről, a villanások egészen aprónak, szinte jelentékte­
lennek látszanak. Hogy valójában egy-egy pont civilek ezreinek
az életét oltja ki? Azt nehéz elképzelni, de főleg nem ajánlatos -
még elvenné a kedvüket a ham and eggstől és a teától, ami oda­
haza, a támaszponton várja őket.
Amint az első hullám bombái elfogytak, és a gépek észak felé
fordították orrukat, északnyugat felől behömpölyög a második
Wellington-hullám, hogy újabb bombaszőnyegeket terítsen a hal­
dokló Berlinre. Lentről tizenöt-tizenhat éves suhancok által ke­
zelt Fiakok próbálják ritkítani a soraikat. Ádázán védik a városu-

152
kat, de nincs esélyük. A villogó nyomjelző csíkok jó célpontot
jelentenek a bombázók számára.
Az állatkertbe telepített 8,8 cm-es légvédelmi üteget - az
„ágyúk királynőjét" - is elnémítja egy mélységi támadás. Semmi
nem marad belőle, csak egy hatalmas lángtenger.
Az állatkert lovaglóösvényéről egy SD-őrjárat óvakodik elő.
Egy robbanás felkapja, és a ropogó tűzbe veti őket. Reggel majd
felvakarják szénné égett, csimpánzméretűre zsugorodott marad­
ványaikat, és a hullaszállító teherautó platójára lökik őket, a többi
múmia közé. Mindennapos reggeli elfoglaltság ez Berlinben.
- Hamarosan ott leszünk - motyogja a romok közt botladozó
Menckel.
Az utca másik végén egy SD-őrjárat bukkan fel. A falak men­
tén osonnak, hogy észrevétlenül üthessenek rajta áldozataikon.
- Hova a fenébe tűntek? - suttogja idegesen Wisling. Az őrjá­
ratot mintha a föld nyelte volna el.
- Szerintem behúzódtak egy kapualjba, és minket figyelnek -
feleli Menckel, és ő is egy mélyedésbe bújik.
- Ha közelebb jönnek, tüzet nyitunk - határozza el Wisling.
Egy falmélyedésbe húzódik, és csőre tölti a pisztolyt.
- Ne-nem fog sikerülni - dadogja a géppisztolyt szorongatva
Menckel.
- Akkor inkább menjünk ki feltartott kézzel, és hagyjuk, hogy
fellógassanak minket a legközelebbi lámpavasra? - gúnyolódik
Wisling. - Ezek a fiúk nem sokat teketóriáznak. Papír kell ne­
kik, és ha nincs, falhoz állítanak vagy felkötnek, és táblát lógat­
nak a nyakadba „Ich habe den Führer verraten!" 5 6 felirattal.
- Ezek őrültek! - suttogja a dühtől és a félelemtől remegve
Menckel.
- Csodálkozik rajta? Az egész világ megőrült! Még mi is! Ez a
szökés is színtiszta őrültség!
A szomszéd utcában bombák robbannak, megvilágítva az út
túloldalán lapuló SD-sek arcát. Ahogy ott állnak a kísérteties

Elárultam a Führert! (német)

153
fényben, mozdulatlanul, komoran, akár kőszobrok is lehetné­
nek.
- Gyerünk! - mondja egy parancsoláshoz szokott hang, és a
halálbrigád továbboson a kormos falak mentén.
Alig tesznek néhány lépést a Leipziger Strassén, lövések dör­
dülnek, és az őrjárat parancsnoka érces hangon elordítja ma­
gát:
- Halt! Hande hoch!51
Két nő lép ki az utca közepére, magasra emelt kézzel.
Az SD-sek zajosan körülveszik őket. Meg se próbálják leplez­
ni, mennyire örülnek a fogásnak.
- Csak n e m fosztogatni voltak a hölgyek? - kérdezi a parancs­
nok, és rájuk hunyorít, mintha valami nagyon vicceset kérdezett
volna.
- Herr Oberscharführer58... - dadogja az egyik nő, de a parancs­
nok egy visszakézből adott pofonnal elnémítja. A nő megtánto­
rodik, és elejti a bevásárlótáskáját, amiből két csomag vaj és egy
tasak liszt borul ki az aszfaltra.
Gyakorlott kezek végigmotozzák a barátnőjét. Két gyűrűt, egy
nyakláncot és egy köteg fejadagkupont találnak a zsebeiben. A
magyarázatra nem kíváncsiak.
- Fellógatni őket! Oda! - mutat egy békebeli lámpaoszlopra
az Oberscharführer.
- Gyerünk, lányok - vigyorognak az emberei. - O n n a n fent­
ről szebb lesz a kilátás!
Rémült sikítás hasít az éjbe.
- Pofa be, te rohadt kurva! - ordítja egy SD-s.
A két nő egymás mellé akasztva vergődik az antik lámpaoszlo­
pon. Az Oberscharführer vidáman egy-egy táblát kanyarít a nya­
kukba:
59
ICH HABE GEPLÜNDERT!

57
Állj! Fel a kezekkel! (német)
58
Az őrmesteri rang megfelelője az SS-nél. (A ford.)
59
Fosztogattam! (német)

154
 Az őrjárat továbbindul a Spitaler Markt irányába. A „ D E R
G É L B E B Á R " 6 0 előtt egy pillanatra megállnak. Egyikük be akar
nyitni, de az ajtó zárva van.
- A francba! - mérgelődik. - Pedig milyen jól jött volna egy
korty snapsz meg egy korsó sör! Az egyik kurva rám pisilt!
- Mindig azt csinálják. Összehugyozzák magukat a félelemtől
- mondja megvetően az egyik társa.
N e m veszik észre a feléjük süvítő bombát. Kisebb példány, egé­
szen diszkréten fütyül. Csak annyi idejük marad, hogy behuny­
ják a szemüket a villanás ellen, s a légnyomás m á r szét is csapta
őket a kocsma falán.
Az Oberscharfuhrer nem hal meg azonnal. Döbbenten nézi a lá­
bait. Mindkettőt leszakította a bomba, és odébb lökte. Felordít az
iszonyattól, hosszan, vonítva, mint egy vadállat. Aztán ő is meghal.
- Ott lakik a barátom felesége - mondja Menckel, amikor haj­
nalban elérik az Alexander Platzot. - Ugyanannál az ezrednél
szolgáltunk. Ő volt a parancsnok. Menjük fel hozzá.
- Még nem! - tiltakozik Wisling. - Most már késő. Várnunk
kell, míg újra besötétedik. Ha a házmester meglát minket, vé­
günk van. Köteles jelenteni, ha idegeneket lát bemenni a házba.
- A rohadékok! - morogja Menckel. - Tégláik vannak mindenütt!
Ösztönösen közelebb húzódnak egymáshoz, amikor meghall­
ják a légiriadó végét jelző szirénaszót.
Az emberek kiözönlenek a pincékből. Nyúzottak, morcosak,
az arcuk portól és koromtól maszatos.
- Tűnjünk innen - húzza be egy hátsó utcákból és udvarokból
alkotott labirintusba a társát Wisling.
Valahol a folyosók és átjárók alkotta rendszer közepén egy
ódon, favázas házra bukkannak. A pince szuvas ajtaja hívogatóan
tátong feléjük.
Az ajtóban mozdulatlanná dermednek, és fülelnek. Lentről
macskanyávogás hallatszik. Beljebb óvakodnak, a fal m e n t é n
tapogatózva a sötétben. A macska megint elnyávogja magát. Egy

Az Aranymedve, (német)

155
babonásabb ember hátán felállna a szőr, de Wislingék n e m a
macskáktól tartanak.
Ahogy leérnek a lépcső aljába, és belépnek a pincetérbe, pislá­
koló gyertyafény m a r sötétséghez idomult szemükbe.
- Valaki van ott! - suttogja Wisling. - Maradjon itt, és fedez­
zen a géppisztollyal!
A macska panaszosan elnyávogja magát, aztán odasündörög a
hadnagyhoz, és dorombolva a lábához dörgölődzik.
Az erőtlen fényben egy öregasszony alakja bontakozik ki előt­
tük. Egy szalmazsákon fekszik. Ahogy közelebb lépnek, felkönyö­
köl, és belemereszti a szemét a sötétségbe.
- Van ott valaki? - kérdezi sipító hangon. - Ki az?
- Csak mi - lép be a fénybe Wisling.
- Mit akarnak? - kérdezi gyanakvóan az öregasszony. A sza­
vai asztmás köhögésbe fulladnak.
- Itt maradhatunk sötétedésig? - kérdezi Wisling, miután a
köhögésroham véget ért.
- Isten hozta magukat - mosolyog az öregasszony. - Nincs itt
senki más, csak én meg a macskám.
Wisling körülnéz a rothadt fától bűzlő pincében. Korábban
szenet és kokszot tároltak itt. A szénből m á r csak egy fekete folt
maradt, a kokszból pedig annyi, hogy minden lakásnak napi egy
vödörrel jusson - ez volt a kvóta.
- Itt lakik? - szörnyülködik az orvos, és szakértő szemmel vé­
gigméri az öregasszonyt. Az idős nő bőre hátborzongatóan kékes­
szürke. Azok jellemzője ez, akik túl sok időt töltenek egyhuzam­
ban sötét helyen.
- Úgy is mondhatjuk - feleli tétova mosollyal az arcán az öreg­
asszony. - A fenti házban laktam hetvenhat évig, de aztán elvit­
ték az egész családomat, és én itt kerestem menedéket. M á r rég­
óta nem jártak itt. Az egyik szomszédom azt mondta, hogy halott­
nak nyilvánítottak. Ő is katona, de túl öreg a harctéri szolgálat­
hoz, ezért itt teljesít szolgálatot Berlinben. Ő azon kevesek közé
tartozik, akik n e m félnek ételt lehozni nekem. - Újabb kimerítő
köhögésroham fogja el.

156
 Menckel felülteti, és megtörli a homlokát.
- Van gyógyszere? - kérdezi naivan.
- Nincs - feleli szomorú mosollyal az asszony. - N e m érti?
Zsidó vagyok! Nekünk nem jár gyógyszer. Nem csoda, hogy az
emberek félnek segíteni rajtunk. Ha valaki ételt ad egy zsidó­
nak, azt megölik. Szörnyű időket élünk.
- Bizony, szörnyű időket - bólogat Menckel. - Beteg időket!
- Isten az égben! - kiált fel döbbenten az öregasszony, amikor
ráeszmél, hogy az idegenek az SS egyenruháját viselik. - Kegyel­
mezzenek! Én csak egy ártalmatlan, szerencsétlen öregasszony
vagyok! Isten a tanúm rá, hogy soha nem ártottam senkinek, se
élőnek, se holtnak. - Egy pillanatra elhallgat, hogy sivító tüdő­
vel levegőt vegyen. - Mindét lányom férje a harctéren esett el, s
a többieket is elvették tőlem.
- Nyugodjon meg - csitítja Menckel. - N e m vagyunk SS-kato-
nák. Ez lopott egyenruha. Mi szökött rabok vagyunk.
Lépések hallatszanak az utca felől. Mindhárman mozdulatlan­
ná merevednek, és rémülten fülelnek.
- Csak a szemetesek - állapítja meg egy idő után az öreg­
asszony.
Berlinre újabb reggel köszönt. Az emberek elárasztják az utcá­
kat, ki-ki siet a dolgára, gyárakba, műhelyekbe. A légiriadók közt
keményen dolgozni kell. Ha valaki alapos indok nélkül hiányzik
a munkahelyéről, szabotőrré nyilvánítják. Két ilyen vétség halál­
büntetést von maga után.
- Csak ön m a r a d t meg az egész rokonságból? - kérdezi
Wisling. Tiszta szívből sajnálja ezt a szerencsétlen öregasszonyt.
- Igen, a többieket mind elvitték. Hogy élnek-e vagy sem, azt
nem tudom. Azóta nem hallottam felőlük, hogy összegyűjtötték
őket.
- Szörnyű lehet zsidónak lenni manapság - tűnődik Menckel.
- M á r nem sokan lehetünk - sóhajt az öregasszony. - A kato­
na, aki ételt szokott hozni nekem, azt mondja, hogy sokáig hosszú,
zsúfolt szerelvényekkel szállították a zsidókat keletre, de egy ideje
m á r n e m teszik. Nincs kit. Pedig hát kik vagyunk mi? Ugyan-

157
olyan németek, mint maguk! Mindig is németnek tekintettük
magunkat, és nemzedékek óta itt élünk. A családunk férfi tagjai
közül sokan a császárt szolgálták katonatisztekként. A férjem
az 1. gránátosőrezredben szolgált, és az egész első világháborút
végigharcolta. Háromszor is megsebesült. A háború után a had­
ügyminisztériumba került, és ott dolgozott '33-ig, amikor is kö­
zölték vele, hogy ő csak egy untermensch, és kirúgták. N e m sok­
kal ezután főbe lőtte magát. Amikor a rendőrség kijött, hogy
kivizsgálja az ügyet, megvetően leköpték a holttestét, és „gyáva
zsidó"-nak nevezték. A császártól kapott kitüntetéseit is elvet­
ték, mondván, hogy nem méltó rájuk. Igen, németek vagyunk.
Berliniek. Mindig is itt éltünk. Szeretem ezt a várost - mondja,
és ábrándosan elmosolyodik. - Olyan vidám város volt, de most
beteg, és hamarosan meg fog halni. Akárcsak én. Korábban min­
den v a s á r n a p k i m e n t ü n k vitorlázni a Spreere, vagy táncolni
Grünewaldba. Aztán ezt is elvették tőlünk.
Hosszú ideig egyikük sem szól. Hallgatják csendben az utca
neszeit.
- Jobb lenne, ha megszabadulnának azoktól az egyenruhák­
tól - szólal meg váratlanul az öregasszony. - Ismertem egy férfit,
aki szintén SS-egyenruhában rejtőzködött. Amikor elfogták,
módszeresen és lassan, hogy minél tovább szenvedjen, eltörték
minden egyes csontját. Visszhangzott a ház az üvöltésétől, de
senki nem mert a segítségére sietni. Hallgattuk, hogy agyonve­
rik, és lapultunk. Pedig olyan jóképű fiatalember volt, mindenki
kedvelte. Ostobaság volt visszajönnie ide. Az udvaron kapták el.
Talán életben hagyták volna, ha nincs rajta az SS egyenruhája.
Teljesen megvadultak, amikor meglátták benne. Meg kell szaba­
dulniuk ezektől a holmiktól. Van ismerősük, aki segíteni tud ma­
gukon?
- Remélem - feleli Menckel. - Sötétedéskor megpróbálunk
bejutni hozzá.
- Ha n e m vitték volna el a fiam ruháit, akkor odaadnám őket,
de azt mondták, hogy szüksége van rájuk az államnak.
Menckel leveszi a sisakját.

158
 - Börtönből szöktek? - nézi kopaszra nyírt fejét az öregasszony.
Mindketten bólintanak. Nincs kedvük részletezni a történte­
ket.
- Próbáljanak meg kijutni Berlinből, és ha lehet, Németor­
szágból is. Itt nincs esélyük.
- Igaza van - motyogja Wisling. - Civil ruhát kell szereznünk,
még ha az utcán kell is lehámoznunk valakiről.
Röviddel dél után ismét megszólalnak a légvédelem szirénái.
Ezúttal az amerikaiak jönnek Flying Fortresseikkel. A bombák
a közelben csapódnak be. Sűrű porfelleg áramlik be a pince aj­
taján. A ház recseg és ropog, a pincében ülők várják, mikor fog a
fejükre rogyni. Aztán - néhány órával később - ezt a légiriadót
is lefújják.
N e m sokkal később valaki durván megrugdossa a pince ajta­
ját, és lekiabál:
- H é , van ott valaki? - Egy légós az, kék kezeslábasban, fején
fekete sisakkal. - Feleljenek, az istenit! Van ott valaki? - Elnyúj­
tott, panaszos nyávogás a válasz. - A légós lejjebb óvakodik. -
Mi volt ez? - A macska odaszalad, leül a lábához, és mosakodni
kezd. - Csak egy macska! Egy átkozott macska! - mondja a lé­
gós láthatatlan társának, és bevágja a pince ajtaját.
Menckel úgy dönt, hogy inkább egyedül keresi fel az ismerő­
sét, így kevésbé lesz feltűnő. Ki tudhatja, lehet, hogy a házaspár
már n e m is lakik ott. Bármi előfordulhat ezekben a zűrzavaros
61
időkben - még az is, hogy egy aranyfácán nyit ajtót a kopogtatá­
sára, vagy hogy idegen családot szállásoltak el a lakásukban. A
bombázások miatt több családot is összezsúfolnak egy lakásban,
és ha valakinek nincsenek jó pártkapcsolatai, örülhet, hogy egyál­
talán meghagynak neki egy szobát a saját otthonában.
- Ha két óra múlva nem vagyok itt, vegye úgy, hogy elkaptak,
és tűnjön el innen.
Amint besötétedik, Menckel útra kel. Kapualjtól kapualjig lopa­
kodik, csőre töltött géppisztollyal a kezében. Nincs vesztenivalója.

Magas rangú náci vezető.

159
 A ház egy régi polgári épület a századforduló idejéből. Menckel
egy darabig az utca túloldaláról figyeli, az árnyékba rejtőzve. On­
nan, ahol áll, jól be lehet látni a pincelakásba, ahol a házmester,
egy középkorú, patkányarcú nő sürög-forog, fél szemét állandóan
a nyitott ajtón tartva. Azon szörnyű teremtések közé tartozik,
akikről az ember képes elhinni, hogy hátul is van szemük. Menckel
nem remélhet segítséget tőle. '33 előtt minden bizonnyal vörös
volt, most pedig kétségtelenül barna, és ha holnap fordulna a koc­
ka, akkor habozás nélkül újra vörössé vagy akármilyenné válna.
Mindig az uralkodó osztály oldalán, mindig készen bármiféle al­
jasságra, amiből előnyt kovácsolhat magának. És hány ilyen van!
Amikor a nő egy pillanatra eltűnik a hátsó szobában, Menckel
átiramodik, és besurran a házba. Az első emeleten halkan ko­
pog. A csengőt nem meri megnyomni, nehogy zajt csapjon - vagy
ne adj' isten, riassza a házmestert.
Kis idő múltán egy rémült női hang megkérdezi:
- Mit akar?
Ha sötétedés után rácsengetnek az emberre Berlinben, az sok
jót n e m jelenthet.
- Albert Menckel vagyok - suttogja a kulcslyukon át az orvos.
- Üzenetet hoztam a férjétől, Frau Peters. - Idegesen a lépcsőfor­
duló felé pillant. Ha az a némber észreveszi, nem lesz más vá­
lasztása, mint megölni, mégpedig gyorsan, mielőtt a ház lakói
megneszelhetnének valamit. - Kérem, nyissa ki az ajtót, Frau
Peters! Nagyon fontos!
Az ajtó résnyire nyílik, de még mindig két biztonsági lánc védi.
Egy sápadt női arc jelenik meg a nyílásban.
- Menckel! Azt hittem, hogy már régen meghalt! - Aztán meg­
látja az SS-egyenruhát, és megmerevedik.
- Kérem, nyissa ki, és akkor majd mindent elmagyarázok -
könyörög Menckel.
- Nem! Menjen el! - dadogja, már-már kiáltja a nő. - N e m
akarok belekeveredni semmibe!
- Be kell engednie. Az életem a kezében van. Ön az egyetlen
reményem.

160
 Frau Peters be akarja csukni az ajtót, de Menckel nem hagyja.
Egy darabig kétségbeesetten viaskodnak, aztán a nő sírva fakad.
- Mit akar tőlem? Csak bajt hoz rám! Vegye el a lábát, vagy
segítségért kiáltok!
- Nyissa ki, kérem! Csak egy percre. ígérem, hogy nem mara­
dok sokáig. Eresszen be, mielőtt még valaki észrevesz!
A nő képtelen eldönteni, hogy mitévő legyen. Mély levegőt vesz,
mintha kiáltani akarna, aztán mégis inkább bólint.
Menckel elveszi a lábát. Lánc csörög, és az ajtó kinyílik, épp
csak annyira, hogy az orvos beférjen. Az asszony remegő kézzel
bezárja az ajtót, visszaakasztja a láncokat, aztán a férfi felé for­
dul. Az esőtől csillogó rohamsisak, a palaszürke SS-nagykabát
és a géppisztoly látványa rémülettel tölti el.
- Tényleg üzenetet hozott a férjemtől? - kérdezi kétkedően,
és összébb húzza magán a kimonót.
- Nem. Csak azért mondtam, hogy kinyissa az ajtót. N e m lát­
tam Kurtot azóta, hogy letartóztattak. - A nappali ajtaján át ép­
pen a házigazda portréját lehet látni. Röviddel a háború kitöré­
se előtt készült.
- Akkor már nagyon régen látta - suttogja a nő. - Már majd­
nem két éve annak, hogy állítólag kivégezték. Tud róla, hogy a
felesége nemsokára férjhez megy?
Menckel vállat von. Mit számít ez most? Mit számít egyáltalán
Gertrúd? A felesége cserben hagyta őt, éppen akkor, amikor a
legnagyobb szüksége lett volna rá. Tanúskodott ellene a tárgya­
láson, azt mondta, amit mondatni akartak vele. Persze nem ön­
ként. Azok az állatok megfenyegették. Mindenkivel ezt csinál­
ják, még a gyerekekkel is. A Prinz Albrecht Strasse pincéiben
egykettőre megpuhítják az embert.
Az orvos néhány szóban elmondja, hogy mi történt, és arra
kéri az asszonyt, hogy nyújtson menedéket neki és a társának,
míg tovább nem állhatnak.
- N e m merem - hebegi a nő. - Itt a falnak is füle van.
- Senki nem látott bejönni - állítja Menckel.
- Ezt nem tudhatjuk - feleli a nő földre szegezett tekintettel.

161
 - Csak egy éjszakára - esdekel a férfi. - Reggel, ha sikerül
civil ruhát szerezni, eltűnünk.
- N e m m e r e m - rázza meg dacosan a fejét Frau Peters. - Ha
magát és a barátját megtalálják itt, halálbüntetés vár rám. Nemré­
gen végezték ki ugyanígy az egyik utcabeli asszonyt. Lefejezték
- teszi hozzá elhaló hangon.
- Tudom, hogy nagy kockázatot jelent a rejtegetésünk - mond­
ja megértően Menckel -, de értse meg, ön az egyetlen reményünk.
- Vannak irataik?
- Még nincsenek. Tudom, hogy hol szerezhetek, de így nem
mehetek oda. Ha segít, akkor lehet, hogy élve megússzuk. Ha
nem, nincs esélyünk, Frau Peters.
Az asszony elbizonytalanodik.
- H á r o m kisgyermekem van, Herr Menckel. Ha én lebukok,
NS-táborba 6 2 fogják vinni őket és szörnyeket nevelnek belőlük.
Beléjük fogják sulykolni, hogy áruló voltam, hogy rászolgáltam
a halálbüntetésre, hogy még az emlékemet is gyűlölni kell... - A
kezét tördelve fel-alá kezd járkálni, benéz a gyerekekhez, aztán
visszatér, és lerogy egy székre. - Istenem, mit csináljak? Mégsem
hagyhatom magukat a sorsukra! - Felpattan, és az ablakhoz lép.
Óvatosan félrehúzza a fekete sötétítőt, és kiles az utcára. É p p e n
egy motorizált csendőrőrjárat halad el a ház előtt. - Frau Peters
rémülten hátrahőköl, és visszahajtja a sötétítőt. Kész szerencse,
hogy n e m vették észre a fényt. Ilyenkor, elsötétítés idején az is
súlyos vétségnek számít, ha az ember nem húzza össze rendesen
a függönyöket. Még az hiányzott volna, hogy feltrappoljanak ide
és bedörömböljenek! - Szavát adja - fordul a férfi felé -, hogy
reggel, még napkelte előtt elmennek?
- Igen, szavamat adom.
- Rendben, akkor itt tölthetik az éjszakát. Hozza ide a barát­
ját, de az isten szerelmére, észre ne vegye magukat valaki! A
házmesternő egy démon. Míg visszajönnek, keresek maguknak
valamit Kurt holmijai közt.

Náci átnevelő gyermektábor.

162
 - Köszönöm - motyogja meghatódva Menckel, és kisurran az
ajtón. Árnyékként suhan le a lépcsőn, ki az utcára.
Valamivel odébb egy őrjáratot pillant meg. Behúzódik egy pin­
celejáróba, és vár, míg eltrappolnak mellette. Néhány méterrel
lejjebb két szabadságon lévő katonát állítanak meg. Apróléko­
san átnézik a papírjaikat, ellenőrzik a dátumokat, a pecséteket,
az egységek nevét, helyét, és persze n e m mulasztják el összevet­
ni az apró, szürke könyvbe ragasztott fényképet a katonák arcá­
val. A dögcédulák külön vizsgálódás tárgyai, s az éles lőszerek is
leltárba vetetnek. Még azt is megnézik, hogy a tetvetlenítés dá­
tuma megegyezik-e az eltávozás napjával.
- Hals und Beinbruch!63 -vigyorodik el jó negyedórányi kuka­
coskodás után az őrjárat parancsnoka.
A két katona összecsapja a bokáját, és feszes vigyázzba vágja
magát. Szeretnének mielőbb megszabadulni a csendőröktől, eh­
hez azonban minden tekintetben tökéletesnek kell mutatkozni­
uk.
- Rohadékok! - motyogja az egyik, amikor az őrjárat m á r eltá­
volodott. - Ha vége lesz a háborúnak, beverem a képét mind­
nek, amelyik az utamba kerül!
- Egy frászt fogod! - legyint a másik. - Mindig lesz helyük,
ahogyan a rendőröknek is. Akárki legyen is uralmon, szüksége
lesz elnyomókra.
Menckel meglehetős jókedvvel folytatja útját. H o l n a p m á r ci­
vil ruhájuk és papírjaik is lesznek, és huszonnégy óra múlva már
messze fognak járni Berlintől, sőt, ha szerencséjük van, akár Né­
metországtól is. A háború után gondoskodni fog róla, hogy Frau
Peters elnyerje méltó jutalmát.
A művészek étterme előtt, a Kemperplatzon civilek és kato­
nák sora kígyózik. Mindenki ebbe az oázisba szeretne bejutni,
hogy ha csak néhány órára is, elfelejtse a háborút és vele együtt
minden búját, baját. A síró hegedűk hangja az utcára is kihallat­
szik. Ménekéinek azonban most nincs gusztusa a cigányzenére.

63
Kéz- és lábtörést! (német)

163
 Még kétszer kell elrejtőznie őrjáratok elől, és kis híján belekevere­
dik egy razziába is. Rákiabálnak, de elmenekül. Sikerül leráznia
őket, vagy n e m is követték, de a lényeg az, hogy tiszta a terep. A
sikátorok és átjárók rengetegéből az Alexander Platzon bukkan ki.
Egy jól öltözött, monoklis úriember a járdára hajít egy izzó
cigarettacsikket. Menckel gondolkodás nélkül felkapja. N e m kel­
lett volna. Az SS embereinek nem szokásuk elhajított csikkeket
szívni, és ezt még a közelben ténykedő utcaseprő is tudja. Habo­
zás nélkül jelez a sarkon posztoló rendőrnek.
Menckel még idejében észreveszi, hogy az utcaseprő rá muto­
gat. Gyorsan befordul a legközelebbi mellékutcába, és futásnak
ered. Meg sem áll, míg oda nem ért a házhoz, melynek pincéjé­
ben Wisling várja őt.
A ház előtt szürke Kübel várakozik. Az autónak támaszkova
egy ásítozó SS-katona álldogál.
- Te jó ég! - nyög fel Menckel. - Mi történhetett? - Rémülten
a falhoz lapul. Kiért jöhettek? Wislingért és az öregasszonyért,
vagy valaki másért a házból?
A szirénák felüvöltenek. Légitámadás. Szinte azonnal hullani
kezdenek a bombák, de az autónak támaszkodó SS-verőlegény
ügyet sem vet rájuk. Hanyagul rágyújt egy cigarettára, és ráérő­
sen pöfékelni kezd. Látott már épp elég bombázót, túlélt m á r
épp elég bombázást. Mit érdekli őt?
Négy másik SS-katona bukkan elő a pincéből. Valakit vagy va­
lamit cipelnek. Felhajítják a Kübel hátuljába, és röhögve bevág­
ják magukat az autóba. A motor felüvölt, és m á r el is nyelte őket
a sötétség.
Menckel hanyatt-homlok rohan le a pincébe.
- Wisling! - kiáltja hatalmas gombóccal a torkában. - Hol van?
A macska odajön, és hozzádörgöli magát. Menckel felemeli,
és megsimogatja a bundáját. Az állat boldogan dorombolni kezd.
Felismerte a férfit.
- Mi történt? - kérdezi tőle Menckel. - Láttad, de n e m érted,
ugye? Én sem. Bárcsak érteném, hogy mi történik velünk, em­
berállatokkal.

164
 Meggyújtja a kialudt gyertyacsonkot, és körülnéz a félhomály­
ban. A matracot félrelökték, a földön egy ütött-kopott lábas és
kiömlött ételmaradék. Az öregasszony a fal tövében fekszik. Az
arcát felismerhetetlenné rugdosták, eltört karjából tűhegyes csont
áll ki. Menckel úgy érzi, mintha rászakadt volna az ég. M á r csak
abban reménykedhet, hogy Wisling is halott. Belegondolni sem
mer, hogy mit fognak művelni vele, ha nem. Egy szökött fegyenc
az ő egyenruhájukban! És ha azt is megtudják, honnan és ho­
gyan szerezték...
Fejvesztve menekül a pincéből. A macska egy darabig követi,
aztán visszafordul. A gazdája mellett a helye.
Világítórakéta fénye vág az orvos szemébe. A célmegjelölő
egyenesen a ház felé közeledik, lágyan ide-oda himbálózva a szél­
ben. Aztán már hallani lehet a szárnyas bombák sivítását is...
Menckel visszarohan a pincébe, és a földre veti magát.
A robbanások egymást érik. Egy gerenda ijesztő recsegéssel
derékba törik, és a fél mennyezet a pincére szakad. Az ajtó be­
repül, mint egy szél által felkapott papírdarab. Por és füst önti el
a helyet. Menckel feszülten fülel. A robbanások zaján túl tompa
morajlás hallható. Menckel jól ismeri ezt a hangot. A hőség, a
mindent elemésztő forróság produkálja ezt, amely a foszforbom­
bák lángjait megelőzi.
A ház imbolyog, mint egy hajó a viharos tengeren. A macskát
agyonüti egy gerenda, a vére Menckel arcára fröccsen. Az öreg­
asszony testét egy halom tégla temeti maga alá. A tömény tégla­
por egy ökölcsapás erejével vág a férfi arcába. A szomszéd ház­
zal közös tűzfal leomlott, át lehet látni a másik pincébe. Halot­
tak és vér mindenütt. Aztán odafent belobban a foszfor, és a
keletkező vákuum felszippantja Ménekéit, akár egy hatalmas
porszívó. Menckel egy pillanatra elveszti az öntudatát, aztán las­
san felkönyököl, és körülnéz. Egy szétbombázott lakásban van.
Feltápászkodik, és kimegy a konyhába, hogy vizet igyon. Ahogy
a kagyló fölé hajol, vér cseppen le a homlokáról. Csak most veszi
észre, hogy a rohamsisakja eltűnt. Mohón teleissza magát vízzel,
aztán a csap alá dugja a fejét, hogy lemossa a vért.

165
 Perzselően forró levegő vágja a padlóra. Pokoli dübörgés hallat­
szik. Lángok nincsenek, csak borzalmas hőség. N e m ritka ez a
jelenség: egy újabb bomba kioltotta az előző tüzét.
Egy halott századosba botlik. A test mozogni látszik, de csak a
forró levegő játszik az érzékeivel. Menckel végignéz magán. SS-nagy-
kabát derékszíj nélkül. A géppisztolyt és a sisakot elvesztette. Ha­
bozás nélkül levetkőzteti a hullát. Idősebb férfi, testesebb is nála, az
egyenruhája túl nagy, de legalább nem SS-holmi. A sapka a szemé­
be csúszik. Menckel kitömi egy megperzselődött ronggyal. így már
jó. A zubbony bal zsebében megtalálja a férfi papírjait is. Alois
Ahlfeldt százados, a tábori titkosrendőrség 5. zászlóalja. Menckel
önkéntelenül elmosolyodik. Mindenütt rendőrökbe botlik. Magá­
ra csatolja a derékszíjat a pisztolytáskával, és kirohan a folyosóra.
A lángok m á r elérték a lépcsőházat, áthatolhatatlan falat al­
kotva a bejárat előtt, de mielőtt még Menckel kétségbeeshetne,
egy újabb szippantás kilöki az utcára.
A környék maga a pokol. Az aszfalt fortyog, mint a láva, még a
csizmán keresztül is égeti a talpát. A robbanások, a vákuum ál­
tal szétszórt tetemek kék-sárga lidércfénnyel égnek. Kint a fő­
úton egymás mellé hányva még az előző bombázás áldozatai fek­
szenek. Nem győzik elszállítani őket.
Senki sem figyel a Blücher Platzon átsiető tisztre. Csak egy
kormos képű százados, iszonyattal a tekintetében. Ki nem pisz­
kos? És ki n e m fél?
Az egyik utcát egy oldalára dőlt villamos torlaszolja el. Az ülé­
sek még mindig égnek, a vezető az ablakból lóg, fej nélkül. Az
utastér tele égett végtagokkal és torzókkal.
Ujabb bombaeső záporozik a városra. Házak rogynak össze
hatalmas porfellegek közepette. Aztán megint jönnek a gyújtó­
bombák, hogy bevégezzék a pusztítást.
Két öreg légós elkapja Menckel karját.
- Herr Hauptmann, segítsen nekünk! - könyörögnek. - A pin­
cénk beszakadt. Nem tudjuk kihozni az embereket!
- Eresszenek, vén bolondok! - löki el őket magától durván. -
Találjanak ki valamit! Ez a dolguk!

166
 Továbbszalad, utcától utcáig. A sebei égnek, mint a fene, a
fájdalom m o h ó n szívja az erejét. A sapkáját elvesztette, az egyik
váll-lapja félig leszakadt. Mindennek néz ki, csak porosz tiszt­
nek nem. Egy tűzoltókonvoj majdnem elsodorja. A tűzoltók a
járművek oldaláról lógnak. Egyikük leesik a kanyarban, és a
mögöttük robogó fecskendő átszalad rajta. A menet megállás
nélkül továbbszáguld. Egy halottal több vagy kevesebb? Mit szá­
mít?
A B u r g s t r a s s é n egy c s e n d ő r ő r j á r a t p a r a n c s n o k a rákiált.
Menckel n e m áll meg, még csak arra sem néz, hanem sietős lép­
tekkel a Landewehr-csatorna felé veszi az irányt. Az egyik csendőr
célba veszi a géppisztolyával, de a parancsnok lenyomja a fegy­
ver csövét.
- Hagyd futni - morogja. - Csak egy tiszt, aki befosott a bom­
báktól.
Figyelik, ahogy eliszkol, és röhögnek rajta, s amikor eltűnt a
sarok mögött, határozott léptekkel elindulnak, hogy valaki mást
keressenek helyette.
Végre megérkezett a társasházhoz, ahol Frau Peters várja. Kö­
rülnéz, s amikor úgy látja, hogy tiszta a levegő, berohan a kapun,
fel az emeletre. Becsenget, és mivel az ajtó nem nyílik azonnal,
kétségbeesetten rátenyerel a csengőre.
- Megőrült? - néz ki riadtan Frau Peters. Gyorsan behúzza a
férfit a lakásba. - Hol van a barátja?
- Az SS elvitte!
- És maga idejön! - sápad el a nő. - Tűnjön el innen! Menjen,
vagy sikítok!
- Ne aggódjon. Senki sem látott.
- H o n n a n tudja? - kérdezi remegő hangon az asszony. - Az
isten szerelmére, menjen! Érzem, hogy valami szörnyű fog tör­
ténni. Bármelyik percben ránk ronthatnak. Könyörgöm, men­
jen el.
Menckel az ajtó felé indul.
- Mi ez az egyenruha magán? - kérdezi Frau Peters.
- Egy halottról vettem le - néz végig magán Menckel.

167
 - Még ez is! - borzong meg az asszony. - Megölte? - Menckel
nemet int a fejével. - Jöjjön! Adok magának civil ruhát.
Menckel pillanatok alatt átvedlik. A piszkos tiszti egyenruhát
a konyhaszekrény alá gyűrik.
A nő szinte kilöki az ajtón.
- Viszlát - mondja az orvos, de addigra már bezárult mögötte
a lakás ajtaja.
Óvatosan letipeg a lépcsőn. Még két lépés, és kint lesz az ut­
cán, biztonságban.
A kapuban egy törzsőrmesterbe ütközik. Avastag láncról lógó,
hatalmas félhold alakú jelvény láttán kimegy a lábából az erő. A
törzsőrmester mögött három másik csendőr álldogál.
A h á z m e s t e r n ő diadalittasan mosolyog. Patkányszeme valóság­
gal szikrázik az örömtől. Gyorsan lépett, és a csendőrök sem
késlekedtek. Ha vért szimatolnak, nem kell sürgetni őket.
A törzsőrmester a sisakjához emeli a kezét, és mosolyogva szalutál.
- A papírjait kérem - tartja Menckel elé a tenyerét.
- Nincs nálam - feleli rémülten az orvos, és a zsebébe nyúl,
hogy előrántsa a pisztolyát. A felismerés, hogy fent felejtette,
valósággal letaglózza.
- Amikor felment, még tiszti egyenruha volt rajta - mondja
izgatottan a házmesternő.
- Felment? Hova? - kérdezi a törzsőrmester anélkül, hogy a
nőre nézne. Legszívesebben felrúgná ezt a patkányt. N e m azért,
mert sajnálja Ménekéit, hanem mert megveti a spicliket.
- Peters, első emelet - sipítja szolgálatkészen a nő. - Már jó
ideje gyanús nekem az a perszóna. Afféle nagyképű, fennhéjázó
dáma. Valósággal levegőnek nézi az embert.
- Első emelet, Peters - ismétli meg a törzsőrmester, és már
lendül is a lépcső felé.
- Várjon! - kiáltja Menckel. - Ez tévedés! Én n e m látogattam
meg senkit, és nem volt rajtam egyenruha!
- A szemembe meri hazudni, hogy nem maga volt? Maga...
maga hazaáruló! - visítja a házmesternő.
- Hozzátok őt is - int az embereinek a törzsőrmester.

168
 Vasalt csizmák csattognak végig a folyosón. A házban megder­
med a levegő. Az ajtók mögül halálra ijedt lakók hallgatóznak.
Tudják, mit jelentenek azok a léptek.
- Az első emelet volt! - állítja magabiztosan a házmesternő. -
Tudom, mert láttam a jelzőtáblán, amikor csengetett.
A törzsőrmester megkopogtatja az ajtót. Határozottan, paran­
csolóan, úgy, ahogy csak egy rendőr kopogtat.
- A Führer nevében, nyissa ki!
Megint kopog, ezúttal még zajosabban.
- Ki az? - kérdezi a zárt ajtó mögül Frau Peters.
- Katonai rendőrség! Nyissa ki!
Lánc csörög. Az ajtó résnyire nyílik.
- Frau Peters? - reccsen rá a törzsőrmester.
Az asszony bólint. Érzi, mindennek vége. Nincs ereje tagadni.
- Ismeri ezt az úriembert?
Az asszony szótlanul igent int a fejével.
- Hol van az egyenruha? - kérdezi a csendőr, és belöki az ajtót.
- A konyhaszekrény alatt - feleli erőtlen hangon a n ő .
A törzsőrmester int az egyik emberének, s az néhány másod­
perc múlva az egyenruhával tér vissza.
- Ez volt magán? - kérdezi kaján vigyorral a törzsőrmester.
- Igen - feleli Menckel.
- A magáé?
- Nem.
- H o n n a n szerezte.
- Egy halott századostól.
- Azt látom, hogy nem ezredes volt! - Kiveszi a pisztolyt a
tokjából, és megszámolja a töltényeket. Öt van belőlük, vagyis
kettő hiányzik. Megszagolja a fegyver csövét, és felvont szemöl­
dökkel Ménekéire néz. - Ezt a pisztolyt nemrégen használták!
Maga lőtte le a századost?
Bilincs kattan az orvos csuklóján. Az acél a húsába vág.
- És még olyan rendes, kellemes fickónak látszik - jegyzi meg
kárörvendően az egyik csendőr. - Persze nem kell Frankenstein­
nek kinézned, hogy gyilkos légy!

169
 - Megölni egy tisztet! - mondja egy másik. - Ez durva, ember!
És még el is lopod a pisztolyát! Ezért a fejedet fogják venni,
számíthatsz rá.
- Ez n e m igaz! - tiltakozik Menckel. - Én nem öltem meg
senkit. A bombázásban halt meg.
- Nahát - mosolyog önelégülten a törzsőrmester. - Azt mond­
ja, bomba végzett vele. Milyen érdekes. Az egyenruha ott hevert a
szénné égett hulla mellett, gondosan összehajtogatva, a százados
úr pedig, mielőtt a bomba a fejére esett volna, éppen célba lövést
gyakorolt. Ez megmagyarázná a két hiányzó töltényt, meg min­
den egyebet. Most mondja meg, de őszintén: tényleg ennyire os­
tobának néz minket? Mi maga? Zsidó? Kommunista? Dezertőr?
Halljuk! Daloljon nekünk. Úgyis meg fogja tenni, minek húzni az
időt? Sok kellemetlenségtől megkímélhetnénk egymást. A feje így
is, úgy is porba fog hullni. Jobb, ha hozzászólok a gondolathoz.
- Albert Menckel törzsorvos, 126. gyaloghadosztály.
- Nocsak, nocsak - gúnyolódik a törzsőrmester. - Egy orvos,
aki őrnagyi rangja ellenére halott századosok egyenruhájában
szaladgál. Miért is lenne saját egyenruhája, amikor a halottak
előre kikészítik neki maguk mellé, megkímélve őt a vasalás fára­
dalmaitól!
- Egy fogolyszállítmányból szöktem meg - vallja be Menckel.
- De a szavamat adom, hogy Frau Peters semmit nem tudott
erről. Azt m o n d t a m neki, hogy eltávozáson vagyok.
- H á t persze! - röhög a törzsőrmester. - Úgy látom, még min­
dig gyengeelméjűnek tart minket. - Az asszonyhoz fordul. - Ez
valamiféle rituálé magácskánál, hogy a szabadságon lévő tisztek
idejönnek, és a konyhaszekrény alatt hagyják az egyenruháju­
kat? Le van tartóztatva, asszonyom. Tájékoztatásul közlöm, hogy
ha szökni próbálna, kötelesek vagyunk lőfegyvert használni.
- A gyerekeim... - suttogja minden ízében remegve Frau Pe­
ters. - Mi lesz velük?
- E r r e előbb kellett volna gondolnia - feleli a törzsőrmester,
és bilincset vesz elő. - A karperecei, asszonyom, hogy megelőz­
zük a bajt. Most pedig mennünk kell.

170
 - Heil Hitler! - rikácsolja a házmesternő, és előrelendíti a kar-
ját.
Szétbombázott házak tartanak fáklyát a Spree felé guruló autó­
nak. Aztán feltűnik a Prinz Albrecht Strassét uraló komor, szür­
ke épület, és a kapu elnyeli a járművet.
Ugyanebben a pülanatban lógó orral feltrappolunk a Tempel-
hof reptéren várakozó JU-52-esek fedélzetére. Az ezredet újjá­
szervezték, mehetünk vissza harcolni Finnországba.
Sok tiszt érzi úgy, hogy a sorsa már megpecsételtetett, s ez arra mo­
tiválja őket, hogy minél drágábban adják az életüket.

Hitler egyik politikai tisztje,

1944 áprilisa

Heino bárjának piszkos ablakán át Porta egy finn tizedest lát kiro­
hanni a bankból, pisztollyal az egyik, szürke dobozzal a másik kezé­
ben. Pillanatokkal később másik két katona bukkan elő a forgóajtó
mögül. Futnak, mint a nyúl.
- Biztos hamis csekket akartak beváltani - jegyzi meg Pici.
- Valami piszkos dologról lehet szó - bólint Porta. - Elég szokat­
lan módja a távozásnak, az szent!
- Jézusom, ez bankrablás! - mondja izgatottan Gregor, és kidug­
ja a fejét az ajtón, hogy megnézze, merre távozott a három katona.
- Én tudom, hogy hova mennek - állítja Pici. - Gyerünk! Kérdez­
zük meg őket, mire jutottak!
Egy illegális alkoholkimérésben bukkannak rájuk.
- Nos, milyen volt a fogás? - kérdezi atyai hangon Porta, és gyengé­
den megsimogatja a hozzá legközelebb ülő homlokát egy P-38-as
csövével.
A tizedes, egy behemót, veszedelmes kinézetű fickó a padlóra köp,
és megkérdezi Portától, hogy megunta-e az életét.
- Azt kérdeztem, mennyi! - makacskodik Porta, és a nyomaték
kedvéért kibiztosítja a pisztolyt.
- Még nem számoltuk meg -feleli egy őrmester, aki mind alka­
tát, mind kurázsiját tekintve egy mezei egérre emlékeztet.
- Akkor essünk túl rajta - nyúl vigyorogva a dobozért Pici. -
Minek a lé, ha nem tudod, hogy mennyi van belőle?
- Mi ez? - szörnyülködik Gregor, amikor megpillantja az orosz­
lánnal díszített papírokat. Belemarkol a dobozba, és a levegőbe hajít
egy jókora köteget.
A mezei egérrel rokon őrmester az asztalra borul, és keservesen
zokogni kezd. A tizedes jobb híján ripityára tör három széket.

173
 - Mókás egy rablóbanda, meg kell adni! - röhög rajtuk Porta. -
Elraboltatok egy stósz hadi kötvényt, amit még ki sem bocsátottak!
Ráadásul olyan kemény papírra nyomták, hogy még segget törölni
se jó!
Másnap mindhármukat kivégzik. A kivégzésre a tüzérségi lakta­
nya gyakorlóterén kerül sor. A fürdőház falához állítják őket, és egy
Sissi hegyivadászosztag gondjaira bízzák őket. A hegyivadászok bi­
ciklin érkeztek, és a bringáikat az autójavító műhely kerítésének
támasztották.
Miközben a gazdáik a bankrablókat lyuggatják, Pici, aki mindig
is szeretett volna magának egy bringát, mindjárt kettőt is megfúj
közülük.
Príma kis kerékpárok, alig bírjuk elnyűni őket.
 AZ ALNÉMET

Az 5. SZÁZAD TITOVKAI irodájában mintha megállt volna az idő.

Dögunalom minden itt töltött perc. Heide ideiglenesen írnok
lett, én pedig kuli, aki hol hivatalsegédként, hol futárként funk­
cionál, attól függően, hogy Hofmann főtörzs éppen mit talál ki.
Az, hogy járni is alig bírok, a legkevésbé sem zavarja.
- Edzeni kell, sohasem lankadni, ennyi az egész - vigyorog, és
a képembe fújja a szivarfüstöt. - Adjon hálát az istennek, hogy
egyáltalán még van lába. Ha az a mamlasz, aki magára lőtt, céloz­
ni is tudna, most nem lenne mit fájlalnia.
A repesz a lábikrámat találta el. Egy évvel ezelőtt még kórház­
ba küldtek volna, s ha van egy kis szerencsém, utána még beteg­
szabadságra is küldenek, de hol vannak már azok a boldog idők?
Két-három hét irodai szolgálat, és „harctéri szolgálatra alkal­
m a s á n a k vagy nyilvánítva.
Hofmann főtörzs szerzett magának egy amerikai széket, ami­
vel forogni és hintázni is lehet. Úgy ül benne, mint egy király az
aranytrónján. A lába az asztalon, szájában vastag szivar, hogy a
„feeling" teljes legyen. Whisky nincs, van viszont vodka, amiből
a főtörzs bőkezűen önt is magának.
- Ha valaha főtörzsőrmesterek lesznek, aminek nem adok sok
esélyt, akkor majd maguk is megengedhetnek maguknak egy
korty reggeli szíverősítőt - mondja fölényesen.
A telefon - idegesen, ahogy csak egy tábori telefon tud - csörög­
ni kezd. Senki nem veszi fel. Megvagyunk mi nélküle is.
- Heide szakaszvezető! Mi az istenért nem válaszol a hívásra?
- üvölt magából kikelve Hofmann. - Mégis mit képzel, mi a fené­
ért van itt?

175
 - Ötödik század, itt Heide szakaszvezető beszél. - Feszülten
figyel, majd Hofmann kezébe nyomja a kagylót. - Paderborn,
Wehrkreiskommando 6 4 - suttogja megilletődve.
- Hofmann főtörzsőrmester, 5. század - üvölti bele a kagyló­
ba Hofmann. - Jawohl, Herr Oberstleutnant - nyüszíti szolgálat­
készen, amint válaszoltak neki. Felpattan a székből, és vigyázz-
ba vágja magát. Az arcszíne fehér és vörös közt váltakozik. - Itt
valami tévedés lehet - mondja erőtlen hangon. - Bierfreund sza­
kaszvezető m á r régen meghalt. Elesett a Führerért és a hazáért!
Félig zsidó? Lehetetlen, alezredes úr! - borzad el kötelességtu-
dóan. - Halott, mint egy zsidó a gázfürdő után. Elnézést, uram!
Igenis, uram! Vigyázni fogok a szájamra, alezredes úr! N e m ,
uram, nem! Müller szakaszvezető él és virul. Nagyon jó embe­
rünk, nemrégen javasoltuk az előléptetését őrmesterré. Hogy­
ne, alezredes úr! Egy fényképet, uram? Máris küldöm. Lefényké­
peztetem minden lehetséges szögből, uram. Személyesen fogok
eljárni az ügyben, alezredes úr. - Alázatosan hallgat, még moc­
canni sem mer. - Jawohl, Herr Oberstleutnant, a legapróbb rész­
letekig fel fogom deríteni ezt az ügyet! - ígéri síri hangon, és
leteszi a kagylót, olyan gyengéden, mintha üvegből volna. Egy
darabig tűnődve nézi a telefont, mintha kételkedne abban, hogy
csakugyan hallotta, amit hallott, aztán törődötten az amerikai
székbe zuhan. A forgó hintaszék persze nem tud megbirkózni
ekkora lendülettel, és a főtörzs a padlón köt ki. - Átkozott zsidó
ócskaság! - szitkozódik a hátát tapogatva. Feltápászkodik, és rám
üvölt: - Azonnal kerítse elő Portát és Wolfot! Szedje azt a nyo­
morék lábát, ember, vagy nagy bajban leszünk mindannyian. Ha
nem oldjuk meg gyorsan ezt az ügyet, a hétvégét már Torgauban
töltjük!
Elügetek, hogy eleget tegyek a parancsának. Wolfot a raktár­
ban találom; épp egy számológépet püföl kegyetlenül.
- Húzz innen! - mordul rám, amikor benyitok. A farkasku­
tyái felkelnek, és rám vicsorítják hegyes fogaikat.

M
Területi kiképzési parancsnokság. (A ford.)

176
 - Fontos! - kiáltom, miközben az ajtó felé hátrálok. A kutyák
ugrásra készen követnek.
- Fontos? Na és kinek? - kérdezi Wolf anélkül, hogy felnézne.
- Mert nekem nem, arra mérget vehetsz!
- Paderbornból telefonáltak! Valami gáz van Müllerrel és Bier-
freunddal!
- És kit érdekel? - feleli nyers hangon Wolf. - Csókoltatom
Hofmannt, és mondd meg neki, hogy jöjjön ide ő, ha akar tőlem
valamit. Egy főgépészt nem ugráltathat kénye-kedve szerint egy
szaros főtörzsőrmester!
Porta a szaunában ücsörög három katonalánnyal.
- Paderborn - vigyorog. - Területi kiképzési parancsnokság!
Kapják be! Soha nem hallottam még Bierfreund nevű katoná­
ról! Az összes zsidó, akit ismerek, vagy elhúzott az országból,
vagy sorban áll valamelyik koncentrációs tábor gázkamrája előtt.
Müllert viszont már évek óta ismerem. Derék, becsületes német
katona, ha egyáltalán létezik ilyen. A pedigréje egészen a leg­
ősibb időkig nyúlik vissza, már a barlangrajzok is megemlítik a
családot.
- Jönnek? - kérdezi tőlem Hofmann.
- Főtörzsőrmester úr, jelentem, nem.
Értetlenül bámul rám, aztán a feje elkezd nőni, mint egy luft­
ballon.
- Azt akarja mondani, hogy az a két szarházi n e m akar eleget
tenni a parancsnak? Tűnjön innen, maga balfácán - ordít rám -,
és vissza ne merjen jönni nélkülük, vagy kitépem a beleit!
Portával félúton találkozok.
- Na, hol bujkál az a faszkalap, aki látni akar? - kérdezi vidá­
man.
N é m á n a századiroda felé mutatok. Porta odaüget, és magas­
ról leszarva a „ K O P O G J O N ÉS V Á R J O N " táblát, egy támadó
T-34-es zajával beront a szobába. Összecsapja a sarkát, és teli
tüdőből elordítja magát:
- Főtörzsőrmester úr, Porta tizedes, ötödik század, második
szakasz, első raj, szolgálatra jelentkezik!

177
 - Ebből elég! - rivall rá Hofmann, miután magához tért döbbe­
netéből. - Ne játssza itt nekem az agyalágyultat! - Az ablak felé
bámul, és elégedetten megállapítja, hogy Wolf közeledik a sáros
gyakorlótéren át, nagyokat ugorva, mint egy kanos bakkecske,
hogy kímélje kézzel varrt, félezer márkás tiszti csizmáját. Ó, iste­
nem, imádkozik magában, add, hogy seggre üljön a sárban!
Az Úr azonban nem hallgatja meg Hofmann könyörgését. Wolf
biztonságban átér, és feláll egy kőre, hogy Wang, kínai szolgája
és testőre fényesre sikálhassa a csizmáját. Wolf az image elenged­
hetetlen kellékének tartja a lábbelit. Egy tükörfényes, kézzel varrt
tiszti csizma a kétségbevonhatatlan hatalom és tekintély jelké­
pe. Csak az untermenschek és a senkiháziak járnak kincstári csiz­
mában. Palaszürke egyenruhája - amit most merőben feleslege­
sen, de gondosan megigazít - szintén méretre készült.
- Heil Hitler! - lép be gúnyos mosollyal az arcán. Megáll az
íróasztal előtt, és megkínálja magát egy szivarral.
Hofmann szeméből gyűlölet sugárzik. Legszívesebben legyö­
möszölné a szivart Wolf torkán.
- N e m emlékszem, hogy jelentkezett volna a törlesztéssel és a
kamattal - jegyzi meg Wolf, és a törzsőrmester elé tartja viszke-
teg tenyerét.
- Egy ennél sokkal fontosabb ügy miatt hívattam ide - feleli
dölyfösen Hofmann.
- El n e m tudom képzelni, mi lehet az - telepszik az asztal
szélére Wolf. - Talán szeretné, hogy a behajtóm meglátogassa?
- Mennyi? - kérdezi savanyú képpel Hofmann.
- Nagyon jól tudja - feleli sunyi mosollyal Wolf -, ahogyan azt
is, hogy mi lett Brinck törzsőrmesterrel, miután két hetet késett
a törlesztéssel!
- Uzsorás! - veti oda idegesen rángatózó arccal Hofmann.
Valóban tudja, hogy mi történt Brinckkel: rejtélyes körülmé­
nyek közt elvesztette a fél fülét, és a tábori postán keresztül
kapta vissza egy dobozban. Azt terjesztették, hogy a partizá­
nok műve, de ezek szerint mégsem. És n e m ez volt az első ilyen
eset!

178
 Hofmann kelletlenül kihúzza az íróasztal fiókját, és kivesz egy
vaskos szürke borítékot. Wolf elé löki, aki gondosan megszámolja
a bankjegyet - mi más lehetne a borítékban, ha egyszer Wolf is
érintett a dologban -, és egyenként a fény felé tartja őket, hogy
ellenőrizze, valódiak-e.
- Tán azt hiszi, hogy én nyomtattam őket? - kötekedne Hof­
mann.
- Nem, maga túl hülye ahhoz - feleli vidáman Wolf. - Maga
az a fajta, akire rásózzák!
- Paderbornból telefonáltak - közli lehangoltan Hofmann. -
G á z van.
- N e m kéne annyi babot enni - javasolja Wolf.
Porta kétrét görnyed a röhögéstől, és mindkét öklével az íróasz­
talt püföli.
- Müyen vicces! Mindjárt elmegy a kedvük a röhögéstől, ha
elmondom, hogy ki hívott. Maga Nyakigsegg! 65 Az pkmányhamisí-
tás főbenjáró bűntett, akár a fejével is fizethet érte a tettes, de
még a legjobb esetben is hosszú börtönbüntetés jár érte.
- Majd küldünk magának minden karácsonykor ajándékcso­
magot Torgauba - ígéri Wolf. - És írunk egy ajánlólevelet Vas
Gusztávnak, hogy ne legyen túl szigorú magához.
- Ha én Torgauba kerülök - üvölti szétdurranni készülő fejjel
Hofmann -, akkor maguk is jönnek! Az egész bagázs! Elmondok
nekik mindent, amit tudok, és azt is, amit nem. Ha már erről van
szó, tudtak róla, hogy a feketepiaci üzérkedésért halálbüntetés jár?
- Ugye nem mondja komolyan? - gúnyolódik Wolf.
- A főtörzsőrmester úr üzérkedéssel is foglalkozik? - játssza
a döbbentet Porta.
Wolf vidáman felnyerít.
- Ne szórakozzon velem, Porta! Ne akarjon felbőszíteni, mert
eltakarítom, mint egy rakás szart! - fenyegetőzik Hofmann. Elő­
kap egy olajos fegyvert a fiókból, és a két csibészre irányítja, hol
egyikre, hol másikra.

L. Sven Hassel: Lánctalpak.

179
 - Miért nem fordítja inkább maga ellen? - ugratja Wolf. -
Megmenthetné a századot, arról nem is beszélve, hogy az életün­
ket is megkönnyítené.
- Nem vagyok köteles eltűrni ezt! - kel ki magából Hofmann.
- Még egy ilyen sértés az alárendeltjeim jelenlétében, és végük
van! Maga csak egy gépész, Wolf, de én a század vagyok!
- Megérinthetem? - kérdezi színlelt áhítattal Wolf, és bátorta­
lanul kinyújtja a kezét. - Maga nagy ember, Hofmann, de ugye
tudja, hogy a nagy emberekkel is megeshetnek bizonyos dolgok.
- Például véletlenül felrobbanhat a közelében egy kézigránát
- mondja Porta egyetlen fogát szívogatva.
- Fenyegetni meri a felettesét? - háborog Hofmann. - Egy
szavamba kerül, és hadbíróság elé állítják! Amennyi disznóság
szárad a lelkén, biztosan kötelet kapna. - Belelapoz Porta aktájá­
ba, amit már előre odakészített magának Wolf anyagával együtt.
- Gyújtogatás „és tolvajlás a bambergi lőszerraktárban. H á r o m
h ó n a p alatt egymás után többször is. A felettesei szerint hazug,
szemtelen és megbízhatatlan. - Undorodva ellöki magától a
dossziét. - N e m olvasom tovább, mert m á r így is hányingerem
van magától. - Wolf elé löki a másik iratcsomót. - Ez a magáé.
Olvasson csak bele. Nézzen szembe azzal, hogy mekkora gazem­
ber maga is!
- Láttam m á r rosszabbat is - vigyorog Wolf. - Nézze csak ezt!
Itt azt mondják rólam, hogy jó szervező vagyok!
- Hogy az ördög vinné el ezt a mocskos, tolvaj, pszichopata
bandát! - fakad ki Hofmann, és dühösen belelapoz egy harma­
dik aktába. - Itt van ez a rohadt zsidó is! - vág a pisztoly agyával
az asztalra. - A nyaka köré fogom tekerni azt a körülnyírt fa­
szát, és addig szorongatom vele, míg meg nem érti, hogy az ember­
ből attól még nem lesz német, hogy Müllerre változtatta a ko­
szos zsidó nevét! De ami késik, nem múlik. Most elkaptuk azt a
szemetet, és megtanítjuk kesztyűbe dudálni! Csak nehogy magu­
kat is a mélybe rántsa!
- H á t erről van szó? - kérdezi ártatlanul Wolf. - Olyan tisztán
emlékszem az esetre, mintha ma lett volna. Azt kénytelen va-

180
gyok elismerni, hogy mi változtattuk meg az adatait, de azért azt
se felejtse el, hogy maga volt az, aki azzal a cikornyás aláírásával
hitelesítette. - Maga elé rántja Müller aktáját, és átlapozza. - Itt
van! - bök rá győzedelmesen a szóban forgó részre. - „A javítá­
sokat hitelesítem." Aláírás: Hofmann főtörzsőrmester.
Hofmann összezsugorodni látszik az amerikai hintaszékben.
- Ez okmányhamisítás - motyogja alig hallhatóan. - N é m e t e t
csináltunk egy zsidóból! Ha ez kiderül...
- Ki mondta, hogy ki fog derülni? - kérdezi Wolf. - Csak nem
akarja ezt is írásba adni, maga barom!
- Az okmányhamisítás ténye mindaddig nem létezik, míg va­
laki n e m bizonyította - jelenti ki tudós képpel Porta. - És ki
olyan hülye, hogy vállaljon egy ilyen csínyt? Vagy gondolja, hogy
a Bierfreundból lett Müllerünk jártatni fogja a száját? Erősen
kétlem!
- Maga mit szól ehhez, Wolf? - ébred fel a remény Hofmann-
ban. - Gondolja, hogy el lehet tussolni az ügyet?
- Miféle ügyet? - von vállat Wolf. - Én nem tudok semmiféle
ügyről.
- Én sem - vigyorog Porta.
- Ezt hogy értik? - kérdi döbbenten Hofmann.
- Világos - feleli Wolf mohó csillogással halzöld szemében. -
Maga volt az, aki németet csinált a zsidóból egyetlen tollvonás­
sal. És maga az, aki javasolta, hogy léptessék elő őrmesterré!
Egy zsidó őrmester a dicsőséges német hadseregben! Ez ám a
botrány! Ha a Prinz Albrecht Strassén ezt meghallják, olyan gyor­
san fognak lépni, hogy azt hinné az ember, puskaport tömtek a
seggükbe!
- És kitől fogják megtudni? - nyögi Wolf.
- A paderborni fiúktól! - feleli gúnyosan Wolf.
- Nyakigsegg ki nem állhatja a Gestapót. Gyűlöli őket!
- Na és a zsidókat talán szereti? - kérdezi fülig é r ő szájjal
Wolf.
- Én se szeretem a zsidókat - ismeri el Hofmann. - Akkor hát
mi a fenéért segítettem volna neki?

181
 - Mert Müller ügyesen bűvészkedik a számokkal. Ha ő nem
lenne, maga m á r régen hadbíróság elé került volna sikkasztás és
hűtlen kezelés vádjával. Nyílt titok, hogy húszig se tud elszámol­
ni a lábujjai nélkül. Egy számzsonglőr jiddis isten áldása magá­
nak!
- Azoknak az iratoknak el kell tűnniük Paderbornból - jelen­
ti ki Porta, és hanyagul szétcincál egy katonai szabályzatot.
- Hogyan? - kapaszkodik a szavaiba, mint utolsó szalmaszál­
ba, Hofmann.
- így - morzsolgat egy egyelőre még nem létező bankót az
ujjai közt Porta.
- A fenébe, Porta, nem vásárolhatom meg von Weisshagen
alezredest!
- N e m is kell. O különben is csak egy alezredes. A marha nagy
helyzet ugyanis az, hogy nem Müller az egyetlen alnémet. Akad­
nak hasonszőrűek Paderbornban is, bizony-bizony. Ha azok a
fiúk összedugják sarló alakú orrukat, úgy elsöprik Nyakigsegget,
mint egy hurrikán.
Hofmann áhítattal néz fel Portára.
- Magából nagyszerű tiszthelyettes válhatna, Porta tizedes. Mi
lenne, ha javasolnám egy továbbképzésre?
- Bárcsak lenne rá időm, főtörzsőrmester, de sajnos, nem érek
rá.
- Kerítse elő azt a műnémet gazembert! - mordul rám Hof­
mann.
Az őrmesterjelölt, aki még nem sejti, hogy már gyűlnek a feje
fölött a viharfelhők, a kantin konyháján üldögél az egyik sza­
kács, Balt szakaszvezető társaságában. Rénszarvascsülköt esz­
nek fokhagymás szósszal.
- Paderbornból érdeklődtek, hogy lett belőled német - mon­
dom neki. - Hofmann m á r leesett néhányszor az amerikai széké­
ből.
- A papírjaim rendben vannak, gond egy szál se - jelenti ki
gondtalanul Müller, és bedönt egy korsó sört. - Engedelmeddel
- mondja Balt szakaszvezetőnek, és a mártásba lógat egy nagy

182
darab kenyeret. Csámcsog, mint egy disznó. A zsír kicsordul a
szája szélén, és lefut az állára.
Balt sört hoz meg egy pakli kártyát. Letelepedek az asztalhoz.
H a d d várjon csak Hofmann. Legalább lecsillapodik. Különben
is, h o n n a n tudhatja, mennyi időmbe telt előkeríteni Müllert?
Vagy Bierfreundot... Egy könyvvizsgálónak millió dolga akad­
hat, és ki tudhatja, hogy éppen hol.
- N e m kapkodták el! - bömböl ránk Hofmann, amikor egy
órával később megjelenünk a századirodán.
- Mi a francot zabált, ember? Olyan zsíros az a kóser képe,
mint egy vágódeszka! Hát nem tudta, hogy egy zsidó n e m ehet
német disznót? A német disznó németeknek való! Mi a frászt
csinált egész délelőtt?
- Leltározni voltam - feleli béketűrőn Müller.
- Na és mit, ha szabad tudnom? - tátog Hofmann. - M á r két
éve folyamatosan leltároz. Mi van még leltároznivaló, mi?
- A lőszer nem stimmel - feleli Müller, mintha ez olyan nagy
ügy lenne. A lőszerkészletek és a nyilvántartások azóta nincse­
nek szinkronban egymással, amióta a német hadseregben rend­
szeresítették a puskát.
- N e m stimmel? - hördül fel Hofmann. - Az meg hogy lehet?
Azért tartom magát, hogy stimmeljen!
- Hiányzik tíz doboz puskatöltény és negyven gránát - folytatja
kedélyes hangon Müller.
- Miféle gránát? - vakkantja Hofmann. - Beszéljen világo­
san, ember!
- Krumplitörő - pontosít Müller. - Valaki megfújhatta őket.
- Ellenőrizte Wolf raktárát? - kérdezi vádlón a törzsőrmester.
- Azt próbálja meg! - morogja Hofmann. - Ha beteszi oda a
lábát, nemcsak a pöcse lesz körbenyiszálva, h a n e m valami más
is!
Hofmann kimerülten hátrarogy a székben, és kis híján megint
fejre áll.
- Hülye zsidó tákolmány! - Egy darabig őrjöng, aztán megun­
ja, és a szakaszvezetőre néz. - Na ide hallgasson, maga Müller

183
vagy Bierfreund vagy mit tudom én, hogy hívják! Ugye nem kell
mondanom, hogy ha én nem volnék, akkor maga már régen n e m
lenne több egy kupac hamunál és néhány darab mosószappan­
nál. P a d e r b o r n b a n előszedték az aktáját. Egyelőre csak von
Weisshagen alezredes foglalkozik az ügyével. Igaz, hogy von
Weisshagen kemény dió, de akkor is csak egy alezredes. Most
szépen felhívja a személyzeti osztályos őrmestert. Bernsteinnek
hívják. Ha ilyen névvel nem zörög még egy jó adag sivatagi ho­
mok a lábujjai közt, akkor én vagyok zsidó! Szóval felhívja, és
tüzet rak a segge alá. Megmondja neki, hogy mindketten bajban
lesznek, ha n e m segít. Na gyerünk, emelje m á r fel azt a telefon­
kagylót! A számla miatt ne aggódjon, majd a hadsereg fizeti.
Maga csak beszéljen, de úgy csinálja, hogy jó legyen, különben
búcsút inthet a fejének!
Beletelik egy kis időbe, mire Müllernek sikerül elérnie a 11.
számú páncélos hadkiegészítő parancsnokságot, de végül a soka­
dik próbálkozása sikerrel jár.
- Bernsteinnel akar beszélni, mi? - válaszol egy vidám hang.
- Csak egy órát késett vele, de ez az egy óra h á r o m hetébe fog
kerülni!
- Kérdezze meg, hogy hová az istennyilába ment! - hadoná­
szik Hofmann, aki egy másik készülékről hallgatózik.
- N e m tudják esetleg az otthoni címét? - kérdezi illedelme­
sen Müller.
- Még szép, hogy tudjuk! - röhincsél a paderborni hang. -
Kézben tartjuk ám itt a dolgokat! De minek magának az a cím?
- Szeretnék beszélni vele.
- N e m lehet! Nincs itt! - rikoltja vidáman az illető.
- Akkor hát hol van? Csak kell tudniuk, hogy éppen hol tar­
tózkodik. Különben hogy kerítik elő, ha vészhelyzet van?
- Majd bolond lenne visszajönni, ha itt gáz van! - nevet
jóízűen a férfi. - Eltávozáson van. Mintha Badgasteint emlí­
t e t t e volna. Nincs kizárva, hogy o d a m e n t . J á r t m á r Badgas-
teinben?
- Nem, soha nem jártam - feleli megtörten Müller.

184
 - Állítólag gyönyörű hely - mondja a kedélyes paderborni sza­
kaszvezető. - Egész nap az iszapban fekszel, és ha nem, akkor
zabálsz, hogy erőt gyűjts a következő iszapfürdőhöz. H o p p á , ott
jön a főnök. Hívj vissza, pajtás, három hét múlva. Addig csak ha­
zakeveredik Bernstein. Feltéve, hogy nem fulladt bele az iszapba...
A vonal megszakad.
Hofmann dühösen felpattan az amerikai székből, és a század
macskája felé rúg. Mint általában, most is eltéveszti.
- Ez m á r több a soknál! - háborog. - A jakhecok Badgas-
teinben iszapfürdőznek, miközben mi, becsületes n é m e t e k egy
n a p eltávozást sem kapunk, mert a haza veszélyben van! Ez a
legnagyobb disznóság, amit valaha is hallottam. Most m á r én is
kezdek kételkedni benne, hogy meg tudjuk-e nyerni ezt a hábo­
rút!
- Ezt a Reichsführer nevében kikérem magamnak! - tiltako­
zik Heide.
- Pofa be, Heide szakaszvezető! Maga ezt sohase fogja meg­
érteni azzal a törpe agyával! Ugye erre még maga se lenne ké­
pes, Müller? Badgasteinbe megy, hogy még koszosabbá tegye
az iszapot! Magasságos ég! Ez m á r mindennek a teteje! Nos,
m u n k á r a fel! Majd később még visszatérünk arra a sárban fet­
rengő disznóra. Hány alnémetünk lehet még Paderbornban?
Használja az eszét! Gondolkodjon! Erőltesse meg azt a diónyi
agyát, és emelje fel a kagylót, ember! Dolgoztassa meg a zsi­
nagógát!
- Talán Sally őrmesterrel kellene megpróbálkoznunk - tűnő­
dik Müller. - Roppant kedves fickó.
- Szarok rá, hogy mennyire kedves - ordítja Hofmann. - A
lényeg az, hogy segítsen nekünk!
Porta a mosdókagyló fölé hajolva a rabszolgák énekét hüm­
mögi Verdi Nabuccójából, s közben intenzíven bámulja magát a
tükörben.
- Elég a piszmogásból! - vakkant rá Hofmann. - Azt mond­
tam, hogy pihenj, nem azt, hogy nézegesse magát a tükörben!
Még rémálmai lesznek!

185
 Beletelik egy órába, mire Müllernek sikerül vonalat kapnia.
- Eltüntetni egy személyi aktát? - kérdezi Sally, miután Müller
elmagyarázta neki a dolog lényegét. - Kivitelezhető, de mi hasz­
nom származna belőle?
- Micsoda időket élünk, istenem - sóhajtozik Hofmann. - Ez
a sivatagi csavargó fizetséget akar azért, hogy bajba jutott embere­
ken segítsen!
- Mit tudunk felajánlani neki? - néz kérdőn Portára, majd
Wolfra az „alnémet" Müller.
- Tíz disznóhúskonzervet - von vállat Porta.
- Az n e m j ó ! - legyint Hofmann. - A zsidók nem esznek disz­
nóhúst.
- Akkor van néhány ronda orosz írógépem - mondja Porta. -
Gondolja, hogy kelleni fognak neki? A háború után biztosan nagy
keletje lesz.
- A parancsnokság tele van írógépekkel - feleli ingerülten
Hofmann. - Gondolkodjon, Porta!
- Lengyel tojás - javasolja Porta. - Lehet, hogy azok közé tarto­
zik, akik tonnaszám zabálják az omlettet, mert azt hiszik, hogy
attól jobban fel fog állni nekik.
- Ez jól hangzik! - derül fel a főtörzs. - Adjunk neki tíz doboz
tojást, hogy keményebb legyen tőle a pöcse.
- Tíz doboz tojás - tolmácsolja Müller.
Sally hangosan, jóízűen nevet.
- Fel tudja fogni, hogy mennyire nevetséges? - kérdezi, mi­
után letörölte a könnyeit. - Annyi tojásunk van, hogy rajta ülünk,
mint a kotlósok. Csak hogy segítsek megérteni a feladat nehéz­
ségeit, elmondom, hogy az imént hoztak be egy körlevelet, mely
szerint múlt szombaton okmányhamisítás miatt kivégeztek két
őrmestert. Szóval miért kellene hurokba tennem a nyakamat?
Mondjon m á r valamit, csak ne tojás legyen megint!
Müller tanácstalanul Wolfra néz.
- Ez már-már zsarolás! - dühöng Wolf.
- Mit vár egy zsidótól? - csikorgatja a fogait Hofmann. - Adolf­
nak igaza van! Ezek tönkre akarnak tenni minket, németeket.

186
 - Aj ánlj fel neki egy láda skót whiskyt - motyogja kelletlenül Wolf.
- K a p egy láda igaz scotchot - tolmácsolja az ajánlatot Müller.
- R e n d b e n - feleli elégedetten Sally. - Wolf vagy Porta nincs
ott véletlenül?
Hofmann megrázza a fejét.
- Nincs. Mit akar tőlük?
- Ha látja őket, mondja meg nekik, hogy van egy eladó vad­
macskám. Ha érdekli őket, elküldöm a postagéppel. A szállítást
én fizetem.
- Mi a fenét kezdhetne bárki is egy vadmacskával itt, a sark­
körön? - csodálkozik Müller.
- Ha vannak ellenségeid, egy pillanat alatt leszámol velük. Ha
egy kicsit dühösebb, mint általában, egy egész hadosztályt megfuta­
mít. Várjon egy percet, és szorítsa a kagylóra a fülét! - Sértődött
sziszegés, fújtatás hallatszik a telefonból. - Na, mit szól hozzá? -
kérdezi büszkén Sally. - És ez még csak a normális temperamentu­
ma! Ha csak egy kicsit is ingerültebb, mindenki menekül az irodából.
Ha egyszer kiszabadulna a ketrecéből, nem maradna helyőrség
Paderbornban. Küldhetem? Még őrt se kellene állítaniuk éjszakára.
- Nincs szükségünk vadmacskára! - kiabálja H o f m a n n . -
Mondja meg neki, hogy még ma elküldjük a whiskyt.
- Küldjük? - vonja fel a szemöldökét Wolf. - Talán magának
is van whiskyje, Hofmann?
- Vadmacska - ízlelgeti a szót Porta. - Az a hegyes fülű bestia
lenne?
- Pontosan - feleli Wolf. - Az a hegyes fülű bestia, amitől jobb,
ha távol tartod magad. Lökd a pokolba, s az ördög meg a nagy­
anyja visítva fognak kiugrani a föld alól!
- Van egy ötletem - kacsint a tükörképére Porta. - Egy vad­
macska! N e m is olyan rossz ötlet!
- N e m lesz vadmacska! - tiltakozik Hofmann. - Megértette,
Porta? Szó se lehet róla! Ez parancs!
- Hogyne, hogyne, főtörzs - feleli szórakozottan Porta. - Egy
vadmacska-suttogja, és ezúttal Wolfra kacsint, aki visszahunyo­
rog neki.

187
 - Van más horgas orrú barátja Paderbornban, Müller? - kérde­
zi Hofmann, és nyugtalanul fel-alá kezd csörtetni a szobában. -
Ha igen, hívja fel és hozza össze őket. Ismeri a mondást: nem
szétszórni az erőket, hanem egyesíteni őket. Klotzern, nicht
lockem, ahogy azt Guderian páncélostábornok tanította nekünk.
Az egész délután, sőt az este egy része is telefonálással telik.
Erőfeszítéseik dacára azonban Sally őrmester marad az egyet­
len reményük.
Másnap gyászos csend üli meg az irodát. Valahányszor meg­
csörren a telefon, mindannyian felpattanunk. A készülék fenyege­
tően feketéllik Hofmann íróasztalán.
- Ha maga a Führer keres, akkor se vagyok itt! - jelenti ki
Hofmann. - N e m tudják, hol vagyok, és nem tudják, hogy mikor
fogok visszajönni. Világos, tetűfészkek?
Valamivel dél előtt a telefon megint belevisít a szoba csendjébe.
- Ötödik század - válaszolok.
- Hogy s mint? - kérdezi egy mézesmázos hang. Ismerős, de
nem tudom hova tenni.
- Ki az?
- Nem jött rá?
- Nem, de ismerős a hangja.
- Örülök neki, hogy megismeri egy vén cimbora hangját. Ott
van Hofmann? Mondja meg annak a seggfejnek, hogy valaki be­
szélni óhajt vele.
Kérdőn a főtörzsre nézek, ő pedig hevesen megrázza a fejét,
és az ablak felé mutat.
- N e m tudom adni, nincs itt. Üzen neki valamit?
- Mondja meg neki, hogy már így is melegszik a lába alatt a
talaj, de ha nem játszom el a hű bajtársat, és nem tartom csukva
a számat, akkor olyan forró lesz, hogy vitustáncot fog járni, kö­
téllel a nyakában!
Hirtelen rádöbbenek, hogy ki is az, akivel beszélek. Ezer közül
is megismerném ezt a kacajt. Sieg vezérkari számvevő!
Hofmann elfehéredik. Nyüván ő is rájött, hogy kivel van dolgunk.
- Sieg vezérkari számvevő? - kérdezem remegő hangon.

188
 - Felügyelő, tábori titkosrendőrség - javít ki. - Áthelyeztek a
Gefepóhoz. így van ez, ha az ember rendesen végzi a munkáját,
és rács mögé juttatja a kapzsi bűnözőket. Hogy vannak az én
régi jó cimboráim, Wolf és Porta? Még mindig okmányokat ha­
misítanak Hofmann-nal karöltve?
Hofmann arca szilvakék az elfojtott indulattól.
- N e m értem, hogy mire céloz.
- Ugyan-ugyan! Nagyon is érti! Azt hiszi, nem láttam, hogy
miket művelnek maguk ott a századnál? Ha valamelyikük még
nem tudná, elmondanám, hogy azért, amit műveltek, halálbün­
tetés jár. Halott német katonák papírjaival zsidókat álcázni! Ej-
nye-ejnye! Ez csúnya, nagyon csúnya bűntett!
- És mi köze ennek hozzánk? - kérdezem rossz előérzettől
gyötörve.
- Ne játssza nekem a hülyét! - morog rám Sieg. - Nagyon is
jól tudja, hogy borotvaélen táncolnak! Ha eljár a szám, örülhet­
nek, ha a fejüket a helyén hagyják!
- És mi módon lehetne elkerülni a kellemetlenségeket? - kér­
dezem.
Hofmann a homlokára csap, és olyan dühösen néz, hogy mér­
gemben felajánlom neki a telefont. Ő persze elutasítja.
- Látom, mégiscsak szorult magába némi ész. Ötvenezer bi­
rodalmi márkát kérek, mégpedig huszonnégy órán belül. Az erőd
mögötti ösvényen várom valamelyiküket a dohánnyal. De sem­
mi trükk, vagy nagyon megbánják!
Hofmann intenzíven sutyorog Portával és Wolffal.
- Nos, mi lesz? - türelmetlenkedik Sieg. - Fizetni fognak, vagy
mehetek a vágott pöcsűért?
Kérdőn Hofmannra nézek. A főtörzs bólint, savanyú képpel,
mint a páciens, akitől azt kérdezi a fogorvos, hogy akar-e érzéste­
lenítést.
- Rendben - felelem. - Majd szólunk, ha megvan a pénz. Előbb
össze kell szedni.
- Ajánlom, hogy csipkedjék magukat! - csapja le határozot­
tan a kagylót Sieg.

189
 - A hiéna! - üvölti Hofmann, és akkorát vág az asztalra, hogy
a telefon csilingelve odébb ugrik. - Félre kell állítani a rohadé­
kot! Túl veszélyes!
- Lehet, hogy mégiscsak szükségünk lesz arra a vadmacská­
ra? - tűnődik Porta.
- N e m lenne mégiscsak bölcsebb kifizetni? - rezei be Hof­
mann. - Csak össze tudjuk szedni azt a nyomorult ötvenezret!
- Én igen, de maga nem - mondja fölényesen Wolf.
- Össze lehet szedni, hogyne lehetne - legyint Porta. - A gond
csak az, hogy az a rohadék nem fog megelégedni az ötvenezer­
rel. Sieg egy telhetetlen disznó. Ha hagyjuk, hogy zsaroljon min­
ket, rabszolgát csinál belőlünk.
- Emil Sieg egy szemét állat! - pöccen be Pici. - Menjünk, és
lőjük szét a fejét! Az ilyesmit jobb csírájában elfojtani!
- Az a csúszómászó dörzsöltnek képzeli magát - sercint a pad­
lóra Porta.
Hofmannt a szívroham kerülgeti. Még soha senki nem mert a
padlójára köpni. D ü h é b e n megint a macskába akar rúgni, és
megint eltéveszti.
- N e m is olyan rég még csak egy jelentéktelen pöcs volt - foly­
tatja Porta, és megkínálja magát egy szivarral.
- Most m á r elég! - morogja fenyegetően Hofmann. A további
dézsmálások elkerülése végett egy fiókba zárja a szivarokat. - A
francba! A francba! - hergeli magát. - És mindez egy hülye zsi­
dó miatt! Találjon ki valamit, Porta! Maga mindig kivágja magát
az efféle helyzetekből!
- Először is igyunk egy kávét - javasolja Porta, és anélkül, hogy
megkérnék rá, a szekrényből előkeresi Hofmann féltve őrzött
kávéját. - A kávé kitisztítja az agyat!
Pici osztja szét a csészéket. Mielőtt a Hofmannét odaadná,
vigyázzba vágja magát.
Porta iszik egy kortyot, és elégedetten körülnéz.
- Meghívhatnánk Emilt valamelyik este. Valami jó kis helyre,
ahol lapp lányok is vannak a fel a pohárkával, le a bugyival fajtá­
ból. Hazafelé menet aztán egy kicsit fejbe kólintanánk, belegyö-

190
möszölnénk a csatornába. Ezzel egy csapásra megszabadulhat­
nánk tőle is meg a corpus delictijétől is!
Pici maga elé képzeli a csatornába tömöckölt Emilt, és olyan
jóízűt röhög, hogy még a nyála is kicsordul.
- Volt a Reeperbahnon egy Emil nevű szimat. Úgy hívtuk, hogy
Emil, a törpe, mer' tényleg az volt. A Davidstrassén passzíroz-
tuk bele egy lefolyóba. Először a folyóba akartuk dobni, de az­
tán az egyik bige előállt az ötlettel, hogy jobb lesz a csatorna.
Amikor lement, egy nagy cuppanás hallatszott. Tudjátok, mint
amikor a retyó el van dugulva a sok szartól meg a papírtól, és
egyszer csak lefolyik az egész.
- Úgy látom, te nagyon értesz ehhez. Mi lenne, ha te meg
Gregor végeznétek el a munkát? - kérdezi Wolf.
- Na és hogyan gondoltad? - kérdezi idegesen Gregor.
- A csatorna egész jó ötlet - feleli Wolf az állát dörzsölgetve.
- Persze azt is megtehetnétek, hogy besétáltok a lakására, és
szarrá veritek. Sose fognak rájönni, hogy ki tette. É p p elegen
gyűlölik.
- A rohadék általában egyedül megy haza - magyarázza Por­
ta. - Van egy sötét sikátor a Sztárja utca előtt. A Jyváskulá. Ott
kinyiffanthatjátok.
- Na és ha lesz vele egy-két lapp kurva is? - aggodalmaskodik
Gregor.
- Akkor őket is kinyírjátok - legyint Wolf. - Legalább megta­
nulják, hogy veszélyes németekkel együtt lógni, tábori rendőrök­
kel különösen. Akár még elrettentő ereje is lehet az esetnek, és
akkor a fejvadászok jó darabig nem fognak puncihoz jutni, ami­
nek módfelett örülnék.
- Nekem ez akkor se tetszik - mondja nyugtalanul Gregor. -
Az ösztöneim azt súgják, hogy baj lesz belőle. Mi van, ha arra
keveredik egy őrjárat? Őket is kinyírjuk?
Kétségei ellenére beszállnak a kétéltűbe, amit Wolf szerzett nekik.
- A Jyváskulá és a Sztárja sarkán kell elkapni - mondja nekik
Hofmann. - Ott olyan sötét van, mint a ti fejetekben! Leütitek,
mint éhes kannibál a kókuszdiót.

191
 - A kannibálok kókuszdiót is esznek? - kérdezi ártatlanul Pici.
- Ne kérdezz hülyeségeket, Creutzfeldt. Inkább menj, és csök­
kentsd a gondjaink számát eggyel!
Ahogy befordulnak a Tölö utcára, megpillantják Emil Sie-
get.
- A kazanyi Szent Szűzre, ott sétál az emberünk! - kiált fel
izgatottan Gregor. Egy hatalmas ugrással kipattan a járműből,
és teljes svunggal Siegnek ront.
Pici felhajt a járdára a kétéltűvel. Ha Sieg nem ugrik félre,
szétlapítja a falon, így viszont a falat bontja meg.
- Mit izegsz-mozogsz, te majom! - mérgelődik Pici.
Sieg rémülten felordít, és segítséget remélve körülnéz. Pici pisz­
tollyal a kezében kiszáll a kétéltűből. Sieg a pisztolytáskájához
kap, de az abból az újfajtából való, amit nehéz kinyitni.
- Most meghalsz, te rohadék! - emeli rá Pici a Nagant.
Sieg villámgyorsan összecsuklik, és begurul egy t e h e r a u t ó
alá.
- Mehetsz a temetkezési vállalkozóért! Ez már hulla! - rikolt­
ja lelkesen Gregor, és négykézlábra ereszkedik, hogy megölje a
teherautó alatt rejtőzködő Sieget. De csak a csizmáját látja, amely
úgy kaparja a havat, mint egy tank lánctalpa.
Fittyet hányva a járókelőkre és azok testi épségére, Gregor tü­
zet nyit a tiszti csizmákra, de csak egy előttük elhaladó finn tüzér­
ségi teherautó kerekét sikerül eltalálnia. Az utcában elszabadul
a pokol. H á r o m csendőr ugrik le a teherautóról, és vaktában
lőni kezdenek, de nem jó irányba. Néhány hadtápos katona állít­
ja, hogy orosz ejtőernyősöket láttak, akik egy tábornokot von­
szoltak maguk után kötélen.
Pici és Gregor bepattannak a kétéltűbe, és Sieg után erednek,
akinek a zűrzavarban majdnem sikerült meglógnia. Egy sikátor­
ba veti be magát; a hely túl szűk a kétéltűnek.
- Most elkapjuk! - morogja Pici, és izgatottan, mint a buldog,
amely meglátta a csontját egy másik kutya szájában, utánaveti
magát. Sieg szalad, ahogy csak a lába bírja. M á r bánja, hogy meg­
zsarolta Wolf bandáját, de elkésett vele.

192
 - Állj m á r meg, te rohadt patkány, hogy golyót repíthessek a
beleid közé! - kiált utána Pici. - Kár strapálnod magad, úgyis ki
fogunk nyírni!
Két lövés dördül, a golyók jobbra-balra pattognak a házak fa­
lai közt. A sikátor végét egy magas tűzfal zárja le, de még előtte
van egy szűk és sötét átjáró, amiben eltűnhet az ember, ha tudja,
hogy hol keresse. És Sieg tudja, mert előző nap éppen itt fogott
el egy dezertőrt. Majdnem elszalad mellette, de az utolsó pilla­
natban sikerül bevennie a kanyart.
Két és fél másodperccel később Piciék elrobognak mellette. A
tűzfalhoz érve akkorát fékeznek, hogy vasalt csizmáik szikrát
hánynak a sötétben, és döbbenten egymásra néznek.
- Ez meg hova a fenébe t ű n h e t e t t ? - motyogja értetlenül
Gregor.
- Oda nem mászott fel, az biztos - feleli Pici. - Még egy finn
macska se lenne képes rá. Azt mondják, hogy a félelem szárnya­
kat ad az embernek, de ez baromság. Az a marha valahol itt
bujkál, és várja, hogy agyonlőjük. Kerüljön csak a kezem közé az
a pofátlan! Kitépem a szemét, és megetetem vele! Még egy ilyen
patkányt! Elfutni előlünk, amikor mi civilizáltan ki akarjuk nyír­
ni! Leszakad a pofám!
Felszaladnak egy lépcsőn, halálra rémítve egy öregasszonyt,
aki épp a szemetesvödörrel igyekezne kifelé. Pici megkérdezi
tőle, hogy nem látott-e egy férfit, akit le fognak lőni, mire az
öregasszony kupán vágja a vödörrel. Pici hátraesik a lépcsőn,
magával rántva Gregort is.
- Biztos vagy benne, hogy ez nem ő volt? - kérdezi Gregor, mi­
közben egy vacsora maradványait tisztogatja az egyenruhájáról.
- Ez egy randa lapp vénasszony volt - vakar ki Pici a füléből
egy darab tojáshéjat -, aki kukának nézett minket.
- Mér', talán úgy nézünk ki? - hőbörög Gregor.
- A sötétben megesik az ilyesmi - von vállat Pici. - De Emil
fizetni fog ezért is! Lecibálom a tökét, és a seggébe tömöm!
Egy árny mozdul meg valamivel lejjebb, a sikátor közepe tá­
ján.

193
 - Ez ő! Átkozott legyek, ha nem! - kiált fel Gregor, és egy
szempillantás alatt kiüríti a Nagan tárát.
Az árnyalak bevonszolja magát egy kapualjba, bőséges vérnyo­
mot hagyva maga után.
- Ezt kilyukasztottuk! - állapítja meg elégedetten Pici, és meg­
vetően egy vérfoltra köp.
- M á r nem sok paradicsomlé lehet benne - teszi hozzá Gregor.
- Szerintem most m á r húzzunk innen - pislog aggodalmasan
a sikátor kijárata felé Pici. - Ha elzárják a kijáratot, nekünk annyi.
- Jézusom! - Gregor csak most fogta fel, hogy üldözőből
könnyen üldözötté válhatnak.
- Menjünk, és mondjuk azt nekik, hogy kinyírtuk azt a genny-
ládát - mondja tétován Pici. - Ha nem volna rendesen kilyu-
kasztva, n e m folyt volna ki belőle ennyi vér, nem igaz?
- És ha mégse? Akkor kinyuvasztanak minket!
- Elég a nyafogásból, bébi. Ha netán mégse dobná fel a tal­
pát, visszajövünk, és elintézzük később. De biztosan kinyiffant.
Kifolyt vagy húsz liter vére, az szent. Ennyinél többet még egy
ekkora állatnak se ad az isten!
- N e m tudom - sóhajt Gregor. - Jobb lenne mégis megnézni.
Elég fürgén mozgott, amikor elmenekült, nem gondolod? Hul­
lák ritkán művelnek ilyet!
- Akkor is alaposan ráijesztettünk - mondja konokul Pici. -
Tartani fogja a száját.
- Nincs kizárva - ismeri el Gregor. - És ha így van, akkor az is
biztos, hogy át fogja helyeztetni magát a világ másik végére. Úgy
meg ki fogja megtudni, hogy még él? Egy szónak is száz a vége:
ez a faszi számunkra már halott!
- Na és mi van akkor - pislákol fel az értelem Piciben -, ha ez is
csak egy randa lap vénasszony volt szemetesvödörrel a kezében?
- N e m tudom - tűnődik Gregor. - Most, hogy mondod, mint­
ha jóval dagadtabb lett volna, mint Emil, és nincs kizárva, hogy
finn egyenruhát viselt.
- Jézusom! - vet keresztet Pici. - Csak azt ne! Ha tényleg egy
jegesmedve volt, és feljelentést tesz a hatóságoknak, akkor az

194
ügy é p p e n Emil részlegéhez fog kerülni. N e m kell Sherlock
Holmesnak lennie, hogy rájöjjön, kik volt a tettesek!
- Igazad van - nyöszörgi Gregor. - Elég rosszul áll a szénánk.
De bárhogyan is történt, mi kinyírtuk Emilt, rendben? A saját
szemünkkel láttuk ólommal telepumpált hulláját!
- Remélem, tudod, mit csinálsz - dünnyögi Pici. - Mert ha
Porta meg Wolf kérdezősködni kezdenek, és kiderül, hogy Emil
él és virul...
Aznap este nagy dáridót csapnak Hofmann szállásán. Pici és
Gregor a díszvendégek.
- így járnak azok, akik zsarolni mernek minket! - kiáltja lelke­
sen Barcelona. - Villámgyors akció! Nincs kegyelem!
A sligovicával nemesített sör példa nélküli magasságokba repíti
a társaság hangulatát. A dáridó zaját még az orosz vonalakon
túl is hallani lehet.

Denn wir wissen, dass nach dieser Not

uns leuchtet heil das Morgenrot!66

- Pontosan a két szeme közé lőttünk! - hazudja szemrebbe­

nés nélkül Pici. Nagy gyakorlata van benne. - Csak úgy cuppog­
tak a golyók, amikor belerobbantak abba a hájas fejébe! - teszi
hozzá, és a nyomaték kedvéért jó nagyot csap az asztalra.
- Hogy spriccelt belőle a vér, apám! - tódítja Gregor. - Min­
den csupa vér volt! Patakokban csurgott le a csatornába. Tisztá­
ra mint a stockholmi vérfürdő!
- Mielőtt ott hagytuk volna, még fellőttem h á r o m golyót a
seggébe! - röhög Pici.
- Merde alors! Csak nem hagytátok ott a hullát? - hűl el a Légiós.
- Belöktük egy mély pincébe - siet a válasszal Pici. - Olyan
mély volt, hogy nem is hallottuk a csattanást, amikor az aljának
csapódott.

Mert tudjuk, hogy egyszer ez a rossz is véget ér,

S egy új nap hajnala virrad ránk. (német)

195
 - Remélem, később is meg tudjátok találni azt a pincét - jegy­
zi meg kétkedően Porta.
A dicsőségük kérészéletű.
- Szóval vérfürdő volt tegnap este? - kérdi másnap gúnyosan
Hofmann.
- Ja! - bólogat Pici. - Kiontottunk vagy húsz literrel!
- És aztán a pincébe löktétek a hulláját - teszi hozzá Hofmann.
- Becsszavamra! - feleli Gregor. - Hallottuk a dübbenést, ami­
kor szétkenődött a padlón.
- Akkor talán érdekelni fog titeket, hogy az imént hívott a
hulla telefonon.
Pici sarkon fordul, hogy elhúzza a csíkot, de egy géppisztoly
csöve nyomódik a gyomrába.
- Ne mozdulj - mosolyog kedélyesen Porta -, vagy meglátod,
hogyan szoktam eltakarítani a hozzád hasonló szemeteket a föld
színéről!
- Itt valami félreértés lesz - dadogja halálra váltan Gregor.
- De még mekkora! - mondja fogcsikorgatva Hofmann. - Egy
dolog azonban biztos: Emil Sieggel beszéltem. Talán az is érdek­
li magukat, hogy egy finn őrmester ellen emberölési kísérletet
követtek el, és Sieg kapta az ügyet!
- Ez nem hangzik valami jól - kénytelen elismerni Pici.
- Akkor halljuk az igazságot! - parancsolja fenyegetően Por­
ta.
- Az igazság az, hogy olyan sötét volt, mint egy néger seg­
gében - magyarázza Gregor. - Belelőttünk valakibe, de ezek
szerint nem Emil volt az, ha a főtörzsőrmester úr azt mondja,
hogy ma reggel beszélt vele. A halottak csak ritkán telefonál­
nak!
- Nincs mit tenni, ezúttal tényleg hidegre kell tenni a rohadé­
kot - állapítja meg Wolf. - Mégpedig mielőbb!
- Nekem mondod? - kérdezi Porta. - Sieg egy alattomos kí­
gyó, és most sikerült alaposan felhergelnünk!
- Ne jelentsük a rendőrségnek? - kérdezi naivan a Vesztfáliai.
- A zsarolás súlyos bűntett!

196
 - Olyan hülye vagy, hogy már az is kész csoda, hogy egyáltalán
levegőt tudsz venni! - kiabálja dühösen Pici. - Csak egy gyenge-
elméjű kér segítséget éppen a zsaruktól!
- Ezek után nehéz lesz elkapni - hümmög Barcelona. - Ki se
fog mozdulni az erődből, azt pedig úgy őrzik, mint egy börtönt.
Porta felkapja a korsóját, jó alaposan meghúzza, aztán a szájába
gyömöszöl egy nagy darab főtt disznóhúst.
- Én jól ismerem az erődöt. Ha be akarunk jutni oda, az csak
egy nagy-nagy adag T N T segítségével lehetséges. Persze, mire
bejutunk, mindenki hulla lesz, még mi is. Adjatok egy csésze
kávét, és kitalálok valami mást.
- Nekem van egy tervem! - jelenti ki büszkén Pici. - Játsszuk
el neki, hogy megijedtünk és fizetni akarunk.
- Az n e m jó - rázza meg a fejét Porta. - Amilyen gennyláda,
kiforgatna mindenünkből.
- Én tudom, hogy lehet kezes bárányt csinálni belőle - állítja
Pici. - Ide csaljuk, és nagy murit rendezünk neki. Gondoskodni
fogunk a kényelméről, én pedig felajánlom nekik, hogy alázato­
san megpedikűrözöm a lábát. Aztán kihúzom a rohamkésem, és
a körmével együtt szépen lenyesem a bal kislábujját, hogy job­
ban passzoljon rá a csizma. Ha ettől nem tér jobb belátásra, meg­
mondjuk neki, hogy menjen haza, és aludjon rá egyet. Kifelé
menet aztán persze észrevesszük, hogy biceg egy kicsit, és fel­
ajánljuk neki a segítségünket. Na és mit fogunk csinálni? - kér­
dezi diadalmasan Pici.
- Megrövidítjük a szenvedéseit - feleli nagylelkűen Porta.
- Nem, nem! Csak semmi brutalitás! Azt a nácikra és a komcsik­
ra hagyjuk. Mi humánusak vagyunk. Nem fogunk lelőni egy embert
csak azért, mert egy kicsit biceg. Nem, mi szépen levesszük a jobb
lábáról is a csizmát, és megigazítjuk a másik kislábujját is, hogy
meglegyen a szimmetria. így aztán biztosan nem fog bicegni!
- N e m hiszem, hogy örülne neki - borzong meg Barcelona a
saját lábát tanulmányozva.
- Senki se kéri rá - mosolyog Pici. - De az biztos, hogy mind­
ezek után nagyobb hajlandóságot mutatna a tárgyalásra. Ha ma-

197
gátol nem j ö n n e rá, készséggel elmagyaráznám neki, hogy van
még nyolc lábujja, tíz ujja, két vitorlányi füle és egy nagy, ronda
orra a képe közepén.
- Ne feledkezz meg a pöcséről sem - emlékezteti Porta. - Ha
kell, azt is levágjuk, és a szájába tömjük, hogy ne mondhassa,
n e m kínáltuk szivarral!
- N e m jó - rázza a fejét Barcelona. - Ha nem fizetünk neki,
akkor előbb vagy utóbb köpni fog. Nincs más választás, likvidál­
ni kell. Ez lenne az első értelmes gyilkosság ebben a rohadt hábo­
rúban!
- Szerintem is - ért vele egyet Hofmann.
Abban maradunk, hogy sürgősen cselekedni kell.
Sieg felügyelő nem érzi magát valami jól, amikor elhagyja az
irodáját. Fényes nappal teszi, de még így is reszket a félelemtől -
főként, ha arra gondol, hogy a legújabb jelentés szerint tíz kiló
T N T tűnt el a hadianyagraktárból. Biztos benne, hogy Porta a
tettes, és azt sem nehéz kitalálnia, hogy mihez kellhet neki.
Ugrásra készen surran végig az utcán, végig a falhoz tapadva,
a járókelők fedezékében. Valahányszor kétéltűt lát, rémülten hát­
rahőköl. Sose hitte volna, hogy ilyen veszélyes foglalkozás a zsa­
rolóé.
Rémülten összekucorodik, amikor egy autó fékez le az utcán,
és egy bömbölő gyerekkel teli ikerbabakocsi mögött keres fede­
zéket.
Kezét a pisztolyon tartva iszkol hazáig. A ház közelében, ahol
lakik, sokáig álldogál, mielőtt bemenne. Csak akkor mer belép­
ni a kapun, amikor már biztos benne, hogy tiszta a terep.
Civil ruhát ölt, és elégedetten megnézi magát a tükörben. Azok
a barmok egy méregzöld egyenruhát viselő embert fognak ke­
resni, a civilek annyira fogják érdekelni őket, mint egy köteg sár­
garépa a jóllakott kutyát.
A Hollanti utca közepén megint Portát és Picit véli látni, és
pisztolyt ránt. Megkönnyebbülésére csak két közlegény, akik há­
rom finn katonalányt próbálnak elcsábítani. Sieg őszintén irigyli
őket a gondtalanságukért.

198
 - A francba! - szitkozódik magában, és arra gondol, milyen
jó lenne unalmas civil életet élni, adót és házbérleti díjat fizet­
ni, és egy haj csavarókkal elrondított asszony mellé bújni estén­
ként.
Melankolikus hangulatban tér be H u r m e bárjába, hogy felhör­
pintsen egy kávét és egy nagy adag konyakot. Szüksége van egy
kis doppingszerre, hogy jobban forogjanak a fejében a kerekek.
Most minden épkézláb ötlet jól jöhet.
Alig néhány ember lézeng a hosszú teremben. A mixernő le-
lekoppanó szemmel könyököl a pulton. Szó nélkül a vendég elé
lök egy csésze kávét és egy pohár konyakot. Sieg behúzódik egy
szűk bokszba, és belekortyol a kávéba. Sikerül is megperzselnie
a nyelvét. Óvatosan a csészealjba önti a kávét, és megfújja, hogy
hamarabb lehűljön, aztán vissza az egészet a csészébe. Most már
jobb. Miközben kortyolgatja, érzi, hogy fokozatosan visszatér a
magabiztossága.
Elégedetten hátradől, és végigsimít fekete öltönyén. A fekete
szín stílusról árulkodik, mondta a szabó, mivel más anyaga nem
volt raktáron. Az inge hófehér, a nyakkendője bíborvörös. A nem­
zeti színek: piros, fekete, és fehér. A cipője, siklik lejjebb a tekin­
tete, valódi bőr, és nem kevesebb mint kétszáz márkába került.
Kevesen engedhetnek meg maguknak üyen luxust.
A harmadik kávé-konyak párosnál tart, és most már álmodoz­
ni is mer. Maga elé képzeli az 5. századot. Egy hosszú falhoz
vannak állítva, egy sor géppuskával szemben. Elhangzik a ve­
zényszó, és ra-ta-ta... N e m sok marad belőlük.
- Elkapom a rohadékokat! - motyogja magának.
Már csak két vendég maradt rajta kívül a bárban. Két finn kato­
na benéz, de azonnal ki is fordulnak. Egyikük, egy partizánjel­
vényt viselő őrmester, gyanakvóan végigméri Sieget. Ez a mocs­
kos banda is csatlakozott volna a finnekhez? Sieg megborzong,
és fel akar állni.
Egy Nagan csöve nyomódik a hátába.
- Halott vagy, te rohadék! - hallja Pici hangját. - Egy gyanús
mozdulat, és a falra kenődik az a hájas szíved!

199
 Porta ront be a forgóajtón, Gregorral a sarkában. A két utolsó
vendég is eltűnik, a mixernő pedig felriad, és érdeklődve figyel.
Végre valami történik.
- Hát itt vagy, te köcsög! - mondja barátságosan Porta, és meg­
paskolja Sieg arcát. - Ha csak egy kicsivel is több sütnivalód len­
ne, békén hagytál volna minket, és most nem kellene ilyen fiata­
lon meghalnod!
Sieg szólni se tud a rémülettől.
- Hadd rugdossam meg egy kicsit, mielőtt kicsináljuk - könyö­
rög Pici, és rúgásra lendíti a lábát.
- Indítsd el a zenegépet - mondja Porta. - Egy ilyen esemény­
hez zenekíséret illik.
- Pénz kell bele - áll meg a gépezet mellett Pici. - Egy dal egy
márka.
- Akkor tegyél bele, bazmeg! - feleli Porta.
- Nincs egy vasam se! - kutatja át a zsebeit Pici.
- Adj néhány márkát - mondja Porta a remegő Siegnek, és a
férfi zsebébe nyúl. Egy egész maréknyi érmét talál.
A zenegép zajosan játszani kezd:

Eine Frau wird erst schön durch die Liebe...

- N e m fogod elhinni, hogy hol be nem kerestünk - mondja

szemrehányóan Porta, miközben egy kötelet húz elő a zsebéből.
Gyakorlott mozdulatokkal Sieg nyakára hurkolja. - Felkészültél
a nagy utazásra? - kérdezi gúnyosan.
- N e m tetszik nekem ez a zene - tiltakozik Gregor. - Ilyen
ünnepélyes alkalmakra valami komolyabb, drámai darab illik. -
Szemügyre veszi a választékot, és lenyomja a nyolcas gombot. A
gép a „Porosz dicsőség"-et kezdi bömbölni.
- Azt mondják, a fojtogatás a legkönyörületesebb halálnem -
vigasztalja Porta leendő áldozatát, és kitátja a száját, kidülleszti
a szemét, mintha őt magát fojtogatnák.
- Nem ölhet meg így! - mondja elcsukló hangon Sieg. - Ez
gyilkosság!

200
 - Úgy rinyálsz 4 mint egy vénasszony! - válaszolja Pici. - Légy
férfi! Előbb-utóbb mindenki feldobja a talpát!
A „Porosz dicsőség" épp akkor ér véget, amikor Sieg először
üvölt fel.
- Zenét, az istenit! - kiabálja Porta.
Pici átlibben a zenegéphez, és beüti az ötös gombot. A „Finn lo­
vassági induló" hangzik fel. Sieg megint visít. Hosszan, szűkölve, ahogy
akkor szoktak a halálraítéltek, amikor a bitófa alá vonszolják őket.
- Zenét! Még! Rengeteg zenét akarok! - követelőzik Porta. -
H a d d szóljon!
Kint, a konyhában a mixernő a harmadik pohár snapszot dön­
ti magába. Közben egy kincstári cigarettát szív lázasan.
Sieg felváltva könyörög és ordítozik.
- Most verik agyon - borzong meg a nő. - Ha elmentek -
mondja magának-, megkérem a házmester feleségét, hogy segít­
sen kivonszolni a nyomorultat az utcára. A többi a rendőrség
dolga. Ezért vannak!
- Beszorult a pénz! - rúg bele a gépbe Pici. - Ez a majom
hamis aprópénzt hord magánál! - Ököllel esik a gépnek. - Játszd,
bazmeg, ezért fizettünk!
- Most kénytelenek leszünk lassan megfojtani, ahogy az ame­
rikai gyapotültetvényesek csinálták a feketéikkel - vihog Porta.
- Hogy megtanuld, milyen csúnya dolog hamis pénzt adni a cim­
boráidnak.
Sieg ordítása hörgésbe fullad. Hátborzongató hangokat ad ki;
mintha máris a túlvilágról jönnének. A járókelők megállnak, és
megpróbálnak belesni a koszos ablakon. Egy lapp nő azt hiszi,
hogy valamiféle szeánszot tartunk, be akar jönni.
- Tűnés! - hessegeti el őket Gregor. - Nincs itt semmi látniva­
ló! Tűnés, amíg szépen mondom!
- Te aztán zajos egy fickó vagy, hallod-e - mondja szemrehá­
nyóan Porta. - Kénytelen vagyok beléd fojtani a szuszt, hogy
csendben maradj!
Pici közben a zenegéppel birkózik. Szidja, mint a bokrot, az­
tán mérgében felkapja, és a földhöz teremti. A gép jobb belátás-

201
ra tér, és iszonyatos hangerővel, mintha a fél finn lovasság dübö­
rögne át a báron, játszani kezdi az indulót. Pici az ablakhoz ug­
rik, feltépi, és kiordít a tömegnek:
- Oszolj! Tábori titkosrendőrség! Vissza az iglukba, és állig
betakarózni, jégpöcsűek!
Valaki válaszként hógolyót hajít a képébe, de a tömeg szétosz­
lik.
Sieg a padlóra dől, és visít, mint egy torkon döfött malac. Mind­
két lábával rúgkapál, a karjai görcsösen rángatóznak.
- Úgy csinálsz, mint egy indián lány, akinek most veszik el a
szüzességét! - rúg bele Pici. - Légy német! Mutasd meg nekünk,
hogyan távozik az élők sorából egy igazi párttag! - Sieg arany
pártjelvényére csap. - Ne feledd, régi harcos vagy!
- Szerintem meg egy löttyedt fasz - mondja megvetően Porta.
A mennyezetre néz. Kampót keresne, de nincs olyan. Kénytelen
megállapítani, hogy nem is olyan könnyű kötéllel kinyiffantam
valakit, mint azt az amerikai filmek sugallják.
- Miért nem lőjük le, oszt kész? - önt magába egy korsó sört
Pici. Előveszi a pisztolyát, és Siegre szegezi. - Csak beadok neki
ebből egy kilencmilliméterest, és nem lesz többé egy szava se!
- Túl nagy koszt csinál - feleli Porta. - Arról nem is beszélve,
hogy rögtön tudnák, kit keressenek. Joseph Porta tizedest, mert
ugye mindig engem vesznek elő, ha valami történik! A horogke­
resztes zsaruk és én valahogy nem kedveljük egymást. - Az arca
hirtelen felderül. Kitűnő ötlete támadt. Egyszerű, de zseniális.
Nem is érti, hogy nem jutott hamarabb eszébe. - Elég a nyafogás­
ból! - rúg bele barátságosan a földön vergődő Siegbe. - Ha meglá­
tod, hogy mit találtam ki, ki fogsz bújni a bőrödből örömödben!
Röhögve fogsz meghalni, ember! Felállni! Ma este te vagy a sztár!
- Vüágos, mint a vakablak! - bólogat lelkesen Pici, és a talpá­
val megkaparja a padlót, mint egy startolni készülő versenyló. -
Na és mi legyen ezzel a seggfejjel? Őt is magammal vigyem a
konyhába?
- Vele ne foglalkozz! A terveim szerint ő n e m fog elmozdulni
innen. - A finn lovasság indulójának utolsó taktusaira Porta ünne-

202
pélyesen átadja a kötél másik végét Gregornak. - Ha azt mon­
dom, hogy „fuss", mint az őrült, rohanni fogsz a forgóajtó irányá­
ba. Te, Emil, itt maradsz, és nem mozdulsz egy tapodtat sem.
- Emil nyaka a hurokban fog maradni? - kérdezi rémülten
Gregor.
- Még szép! - feleli Porta. - Pont ez a lényeg!
Sieg az életéért könyörög.
- Pofa be! A módszerem olyan gyors, hogy észre se fogod ven­
ni, hogy kinyiffantál. Apropó, mielőtt elmennél, nem tudsz vala­
kit, akit érdekelne egy szállítmány lengyel tojás vagy néhány ronda
orosz írógép?
Sieg szomorúan megrázza a fejét. Senkit nem ismer, aki ennyire
szeretné az omlettet, és olyat sem, aki orosz írógépeken akarna
kopácsolni.
- Nos, akkor viszlát! - mondja Porta, és megszorongatja Sieg
remegő kezét. - Vigyázz! - kiáltja, és közben a forgóajtó felé
hátrál, hogy mielőbb eltűzhessen, ha a ceremónia véget ért.
- Szűzanyám - motyogja lenyűgözve Gregor. - Ha ügyesen
csináljuk, úgy leszakad a feje, mint a pinty! Szabadalmaztatni
kellene az ötletet!
- Aki tud, az tud - mosolyog szerényen Porta.
Sieg az egyetlen személy, aki n e m lelkesedik az ötletért. Az
agya olyan intenzíven dolgozik, hogy szinte vibrál tőle a kötél.
Mindkét kötélhúzó elfoglalja a helyét, Siegnek és egymásnak
háttal. A forgóajtó mellett álló Porta csak egy halvány árnyék­
nak látja Sieget a bár félhomályában.
Siegnek valahogyan sikerül feltornáznia az egyik lábát a kötél­
re, s a kétségbeesés erejével a fél kezét is kiszabadítja.
- Kész! Fuss! - harsogja Porta, mire Pici és Gregor futni kez­
denek, ahogy csak bírnak.
Sieg a szabad kezével megrántja a kötelet, az pedig kicsúszik
Pici markából. A kötél ellenállására számító Pici egy tüzérségi
lövedék sebességével száguld be a konyhába. Felborítja a pincér­
nőt - aki egy pillanatra azt hiszi, hogy egy tank szabadult be az
épületbe -, beszakítja a pince ajtaját, és legurul a lépcsőn, akko-

203
 ra robajjal, mintha a háború legnagyobb csatáinak egyikét vív­
nák a házban.
Gregor az ajtó előtt álló Portába robban bele. Mindketten bees­
nek a forgóajtóba, és néhány szédítő kör után kivágódnak, hogy
az utca túloldalán található pékség kirakatában kössenek ki.
Pici előbújik egy szénkupac belsejéből, négykézláb felmászik
a lépcsőn, és megáll a pult előtt. Sieget keresi a tekintetével, de
csak a lábát látja: a zenegép mögül mered a mennyezet felé. Porta
betámolyog, és alázatosan meghajol a mixernő előtt, aki még
mindig a földön ül, és vihog, mint egy idióta.
- Fantasztikus! - lelkendezik Pici, amikor már kifelé szágulda­
nak a városból a kétéltűvel. - Még soha nem láttam ilyet!
- Lerepült a feje, mintha ollóval nyisszantottuk volna le! - rö­
hög Gregor. - A mennyezetnek kenődött a képével, aztán meg­
akadt a csilláron!
- Úgy kellett neki! - bólogat Pici. - Ezt érdemelné minden
rohadt zsaroló!
Megint Hofmann az, aki rájön, hogy Porta kivégzési módszere
nem volt elég hatásos. Az áldozat életben van, és kórházban ápol­
ják. Beszélni nem tud, de írni sajnos igen. Valami rejtélyes oknál
fogva senkinek sem mondta el, hogy gyilkosságot kíséreltek meg
ellene, az orvosoknak pedig azt hazudta, hogy megfázott, és ka­
par a torka, a vörös csík a nyakán pedig anyajegy.
- N e m hagyhatjuk, hogy az a szemét kopó felépüljön, és eljár­
tassa a száját - mondja komoran Hofmann. - Különben nem­
csak a fajhamisítási ügy, hanem két gyilkossági kísérlet miatt is
felelnünk kell. Még belegondolni is szörnyű!
- Nincs más megoldás - jelenti ki határozottan Wolf. - Ha
még élvezni akarjuk egy darabig rövidke életünket, amivel a né­
metek istene megajándékozott minket, el kell tüntetni azt a pat­
kányt.
- A vadmacska! - mondja Porta. - Ez az utolsó esélyünk. Hív­
juk fel Sallyt!
Hofmann felhívja Paderbornt, az őrmestert kéri, majd átadja
a kagylót Portának.

204
 - Ne felejtse, én semmiről sem tudok - suttogja. - Soha nem
hallottam vadmacskáról.
Porta rögtön rátér a lényegre:
- Szeretném közelebbről is szemügyre venni azt a vadmacs­
kát. Küldd fel ide, hadd lássam, hogy bírja a hideget. Ha bírja,
üzletet kötünk.
Sally arcátlanul kiröhögi.
- Ez volt az évszázad vicce! De hadd mondjak én is valamit!
Te küldesz nekem ezer márkát, és ha jól bírja az itteni éghajla­
tot, máris küldöm a vadmacskát.
Porta iszik egy korty kávét, és gondolkodik egy sort.
- Azt mondtad, hogy egy lepedő? Egy bolhás tetőakrobatáért?
Mégis mit képzelsz? Hogy a lapp nők az agyamat is kiszívták?
- Tetőakrobata? - hördül fel Sally. - Majd akkor mondd ezt,
ha az irhádat mented előle!
- Ötszáz - jelenti ki Porta.
- Nyolc - feleli Sally.
Hétszázban egyeznek meg. Az ár a szállítás költségeit is tar­
talmazza.
- Meg ne próbálj átverni - figyelmezteti Porta -, mert ha ad­
dig élek is, megtalállak! Ha holnap reggel nem érkezik meg a
macska, első osztályú küldeményként, elkezdhetsz imádkozni!
- Én soha nem szoktam átverni az üzleti partnereimet - ha­
zudja szemrebbenés nélkül Sally. - Holnap estére megkapod a
bestiát, és első osztályú küldemény lesz. Keresd a pilótát, de vi­
gyázz, ki ne nyisd a ketrec ajtaját, mert akkor a képednek annyi.
N e m tesz különbséget kuli és tábornok közt. Kapsz melléje egy
ügyes kis szerkezetet is. Ez egy olyan hangot ad ki, amitől a kis
rohadék teljesen bevadul. Csak elhelyezed a masinát az áldozat
közelében, és a többit elvégzi helyetted a kis rohadék. Fél perc­
re sincs szüksége. Tudom, mert kipróbáltam valakin...
- Jól hangzik! - mondja csillogó szemmel Porta. - É p p erre
van szükségünk. Na és mit eszik?
- Általában ugyanazt, mint mi. Úgy szippantja befelé, mint
egy porszívó.

205
 - Kávét is iszik? - csodálkozik Porta.
- Meg s ö r t - v á g j a rá Sally.
- Mi a neve?
- Dinamit!
- ígéretesen hangzik - kuncog Porta. - Mondd meg neki, hogy
tárt karokkal várom!
M á s n a p Pici is kimegy Portával a reptérre, hogy a JU-52-essel
érkező, kényesen-mérgesen fújtató díszvendég méltó fogadtatás­
ban részesüljön.
- A maga helyében én nagyon vigyáznék vele - mondja a piló­
ta, és közben ideges pülantásokat vet a ketrec felé.
- Hello, kiscica! - hajol a ketrec fölé Porta.
A vadmacska dühösen a rácsoknak ugrik, és tépi, harapja őket.
- Ejnye-ejnye, de mérges a kicsike! - mondja áhítattal Pici. -
Na, vigyük haza, és ötöljünk ki gyorsan valamit!
Ahogy átvágnak a reptéren, mindenki nagy ívben elkerüli őket,
csak egy hadnagy merészkedik oda a ketrechez. Nagy macskaba­
rát, és mielőtt még figyelmeztethetnék, bedugja a kezét a rá­
cson, hogy megsimogassa a cirmost. A következő pillanatban or­
dítva rántja vissza; a kézfején cafatokban lóg a bőr.
- Dinamit, te kis ördög! Nem szabad! - feddi meg az állatot
Porta. - Kérj bocsánatot a hadnagy úrtól, most rögtön!
Wolf kutyája se jár jobban, amikor kíváncsian a ketrecbe dugja
az orrát, hogy megszagolja a jövevényt.
- A kórházban 11 és 13 óra között van látogatás - tájékoztatja
őket Hofmann. - Minden beteg legfeljebb két látogatót fogad­
hat.
- Az bőven elég lesz - feleli Porta. - Pici és Dinamit! - Előve­
szi a zsebéből a hangkeltőt. Csak egy gombnyomás, és az ered­
mény minden várakozást felülmúl. A bestia vadul pörögni kezd,
harap és karmol, mintha megkergült volna. N e m kétséges, hogy
Portát szeretné elkapni, akinél a készülék van. - Ez az! - kiáltja
lelkesen Porta, és jutalmul egy darab húst lök a ketrecbe. - Pici
és Dinamit holnap tizenegy után ellátogatnak a kórházba. Pici
szépen Emil segge alá fogja csúsztatni ezt a készüléket, aztán

206
kiengedi Dinamitot, aki egyszer s mindenkorra megszabadít min­
ket attól a patkánytól!
- H á t n e m is tudom - mondja tanácstalanul Pici. - A helyzet
az, hogy a macskák meg én nemigen csípjük egymást.
- Csend! - vakkant rá Porta. - Azt teszed, amit mondtam!
- A parancs az parancs, Creutzfeldt, ezt ne felejtse el! - morog­
ja Hofmann.
Dinamitot a Kübel csomagtartójába tesszük. Nem tetszik neki
a helyzet, s ennek hangot is ad, olyan hévvel, hogy még a motorza­
jon át is hallani lehet.
- Csúcsformában van! - állapítja meg büszkén Porta. - Mint­
ha tudná, hogy kit fog meglátogatni!
A kórházi folyosón egy terebélyes ápolónő állja útjukat.
- Mi ez? - mutat szigorú arccal a ketrecre.
- Egy ketrec, drága nővérke - feleli készségesen Porta.
- Azt kérdezem, mi van benne! - méregeti csípőre tett kézzel
a matróna.
- Csak egy macska. A beteg gazdit szeretné meglátogatni -
mosolyog imádnivalóan Porta.
- Macskát nem lehet behozni ide! Vigyék azonnal ki innen!
Pici úgy tesz, mintha kimenne, de amint a nővér eltűnik egy
kanyarban, visszafordul és a kórterembe oson a ketreccel.
- Tőled aztán nem könnyű megszabadulni - nyújt kezet Porta
a betegnek. - De ha hidegre tudtunk tenni nyolcmillió ruszkit,
akkor előbb vagy utóbb téged is sikerülni fog. Ki tudja, az is le­
het, hogy most.
- Kifelé! - suttogja Sieg, és nyúlna a nővérhívó gombja után,
de Porta kitépi a vezetéket a falból.
- Minek ide nővér? Remekül megleszünk nélküle is! Magunk­
kal hoztuk egy barátunkat is. Már alig várja, hogy megismerkedje­
tek!
- Egy vadmacska - makogja rémülten Sieg.
- Mint bizonyára tudod, minden macskának kilenc élete van.
Nos, mivel eddig te is halhatatlannak bizonyultál - magyarázza
Porta -, úgy döntöttünk, hogy végrehajtunk egy tudományos kí-

207
sérletet. Macska ember ellen! Ha tényleg annyira szerencsés vagy,
mint az eddigiek során, akkor Dinamitot is gond nélkül el fogod
intézni. Vakard meg a bal füle tövét, és dorombolni fog, mint
egy házi cica.
- Ide figyelj - nyöszörgi állig a takaró alá rejtőzve Sieg. - Én
csak egy kicsit meg akartalak viccelni titeket...
- H á t persze! - derül fel Porta arca. - Hiszen ez is csak móka!
Hol hagytad a humorérzéked, Emil?
- Esküszöm, hogy soha nem hallottam arról a zsidó német­
ről, és soha többé nem fogok keresztbe tenni nektek!
- Persze, persze - bólogat Porta. - Ez nyilvánvaló. Éppen ezért
vagyunk itt! Először megismerkedsz Dinamittal, aztán eltemet­
jük ezt az egészet.
- Eltemetitek? - nyekeg az ágyneműnél is fehérebb Sieg. Ki
akar mászni az ágyból, de Pici a hajánál fogva visszanyomja a
párnára.
- Itt maradsz! A szegény állat még kifullad, ha kergetnie kell!
Sieg ordítani akar, de nem jön ki hang a torkán.
Pici bekapcsolja a hanggenerátort, a vadmacska pedig, h ű e n a
nevéhez, bevadul. Ahogy vergődik, a ketrec felborul, és az ajtaja
kinyílik. Dinamit kirobban, felpattan az asztalra, majd Pici felé
fordul, és összekuporodik, hogy helyzeti energiát gyűjtsön a kö­
vetkező ugráshoz.
- Ne! - kiáltja rémülten Pici, aki még mindig a kezében tartja
a készüléket. - Ne engem! - üvölti, és hanyatt vágódik, a vad­
macskával a mellkasán. Úgy érzi, mintha a bőrét egyetlen ügyes
rántással lerántanák a fején keresztül, és ettől annyira megijedt,
hogy felugrik, és Sieg ágyára esik.
A félelem visszaadta Sieg hangját. Ordít, mint a megveszeke­
dett.
Agyak borulnak, az asztal ripityára törik, a szekrény eldől, és
iszonyatos robajjal a padlónak vágódik. Üveg csörömpöl, helyi
tollviharok dúlnak.
Pici vérző arccal, cafatokra szaggatott egyenruhában nyargal
az ajtó felé. Annyira siet, hogy az ajtót is magával viszi.

208
 - A készülék! - kiáltja utána Porta. - Dobd el, te barom!
Pici úgy löki el a fémdobozt, mintha égő parazsat tartana a
kezében. A készülék a főnővér lába elé csúszik; a matróna, bal­
szerencséjére, ebben a pillanatban fordult be a folyosóra néhány
ápolónő társaságában.
- Mi ez? - kérdezi bosszúsan az asszonyság, és ujjai közé csípi
a dobozt.
Mielőtt még felfoghatná, hogy mi történik az osztályán, a vad­
macska nekiugrik, és egy szempillantás alatt levetkőzteti. A fő-
nővér sikítva a lépcsőházba menekül, az ápolónők utána.
- Tűnjünk innen! - kiáltja Porta. - Kezd forró lenni a helyzet!
Alig tesznek néhány lépést a folyosón, a lépcsőház felől felé­
jük repül előbb a készülék, aztán a vadmacska.
- Ne! - visítja Porta, de a vadmacska nem hallgat a gazdi pa­
rancsára.
A nagy viaskodásban valahogyan sikerül továbbpasszolni a fém­
dobozt, be egyenesen Sieg kórtermébe. Mint akit puskából lőt­
tek ki, lerohannak a lépcsőn, ki a szabadba, és bevágják magu­
kat Wolf mögé a Kübelbe.
- Mi a frász történt veletek? - kérdezi tágra nyílt szemmel
Wolf. - Úgy néztek ki, mintha végigment volna rajtatok egy pán­
céloshadosztály!
- Elegem van a vadmacskákból! - motyogja Pici. - Soha töb­
bé n e m akarok macskát látni!
- Te jóságos ég! Szörnyen nézel ki! Na és Dinamit? Hol hagytá­
tok?
- Őt felejtsd el! - nyögi Porta a zubbonya leszakadt ujját igaz­
gatva. - A kis rohadék most üríti ki a kórházat!
Ahogy kifordulnak az udvarról, üvegcsörömpölést hallanak. Sieg
száll ki az ablakon, két ápoló követi. Jóformán még földet se ér­
tek, a vadmacska már rajtuk van. Hatalmas porfelhő kerekedik.
- A kazanyi szent szűzre! - motyogja dagadt ajkakkal Porta. -
Ez aztán tele van energiával!
- M á r megint kudarcot vallottatok? - kérdezi kétségbeeset­
ten Hofmann, amikor meglátja őket.

209
 - Nyugi. Ezúttal nem lesz benne hiba - biztosítja Porta.
Másnap Hofmann végre örömhírrel jelentkezik: Sieget szolgá­
latra alkalmatlannak nyilvánították, és a giesseni katonai elme­
gyógyintézetbe szállították. Gyilkossági kísérletekről, hamisított
németekről és vadmacskákról gügyög az ápolóknak, de csak rö­
högnek rajta.
- Soha nem engedik ki onnan - vigyorog megkönnyebbülten
Porta. - De ha engednék se merészkedne ki: mindenütt vadmacs­
kákat fog látni.
Hofmann felkapja a csilingelő telefont. Sally őrmester az Pa­
derbornból.
- Elő lehet venni a pezsgőt, fiúk! - közli vidáman. - Bierfreund-
Müller bajtárs aktái egyszer s mindenkorra felszívódtak! Tekin­
tettel arra, hogy bizonyos nehézségek adódtak a folyamat során,
még egy láda whiskyvel jönnek nekem! - teszi hozzá. - Ha valaki
a jövőben meglátná az úriember félmeztelen dárdáját, mondja
azt, hogy néhány rohadék zsidó nyisszantotta le neki. Ami végül
is igaz, nemde?
Szinte hallani lehet, hogy Hofmann szívéről legördül a kő.
- A biztonság kedvéért jobb lenne eltűnnünk innen egy időre
- jelenti ki. - A negyedik század lenne a soros, de mi előzéke­
nyek leszünk, és átvesszük a helyüket. Egy óra múlva legyen itt
minden szakasz- és raj vezető! - ébred fel b e n n e a főtörzsőrmes­
ter.
Még aznap éjjel kivonulunk a frontra.
Legrosszabb álmomban se hittem volna, hogy egyszer egy olyan rosz-
szul felszerelt, szedett-vedett társaságot fogok irányítani, mint az 5.
hadtest.
Balek vezérezredes levele Jodl vezérezredesnek,
1944 szeptembere

Gondolkodás nélkül hátralendítem a kezem, és a gégéjére ütök a

tenyerem élével. Gregor már megölte a másikat - ugyanúgy a tenye­
re élével, csak ő a nyaki csigolyákra csapott. Tisztán hallani lehetett
a csontok reccsenését.
Porta fürgén odébb ugrik, hogy elkerülje a bajonettel való kellemet­
len találkozást, és az orosz őrmester torkába üt az ujjaival, olyan
erővel, hogy a fej hátrahanyatlik, összeroppantva néhány csigolyát.
Az ütésem tökéletesre sikerült. A japán kiképzőnk büszke lenne
rám. Bezúztam az ellenség torkát, és átszakítottam a légcsövét. Ek­
kor azonban óriási hibát követtem el. Az arcára emeltem a tekinte­
tem, a fájdalomtól eltorzult szájra, a vérbe borult szemekre.
Egy nő nézett vissza rám!
Sokáig csak ültem a hóban, és öklendeztem. A japánnak igaza
volt: soha ne nézz az arcukba! Öld meg őket, és fuss tovább!
Csak azt nem tanította meg, hogyan lehet elfelejteni őket...
 NOVA PETROVSZK

- EMELD FEL A SEGGED, te hülye vörös barom! - ordítja habzó

szájjal Schröder őrmester. - Futás! Szedd azt a mocskos lábad!
- Nix bolsevik - kiáltja remegő hangon a fogoly. Lekapja a sap­
káját, és meghajol. - Nix bolsevik - ismétli meg, aztán mindkét
kezét előrelendíti, és elordítja magát: - Heil Hitler!
- Szerintem egy bohóc került a kezeink közé - röhög Stolp
szakaszvezető, és brutálisan meglöki a foglyot a géppisztoly csö­
vével.
- Nix bolsevik - kiált fel a fogoly, és rosszat sejtve szaladni
kezd a hóban.
- Úgy néz ki, mint egy ázott csirke - vihog rajta Stolp.
- Rohadt zsidó! - fintorodik el Schröder, és az orosz hátára
irányítja a géppisztolyát.
Stolp hátba dobja az oroszt egy hógolyóval. Vidám nevetését
géppisztolykattogás követi. A fogoly lebukfencezik a dombolda­
lon.
Schröder egy vadász magabiztos lépteivel odamegy, és megbök-
dösi a férfit a fegyverrel.
- Halott, mint egy szétpukkantott tetű - jelenti ki elégedet­
ten.
- Ha P a p a ezt megtudja... - mondja villámló t e k i n t e t t e l
Gregor. - Nem szeretnék a helyetekben lenni!
- P a p a megcsókolhatja a seggemet - feleli p ö k h e n d i e n
Schröder. - Én a Führer parancsait követem. Azt mondta, likvi­
dáljunk minden utunkba kerülő untermenschW
- De azt n e m mondta, hogy hadifoglyokat is gyilkoljatok, vagy
tán igen? - fordítja feléjük a géppisztolyát Porta.

213
 - Feljelenthetsz, ha akarsz - mondja dölyfösen Schröder. -
Úgyis n e k e m adnak igazat!
- Remélem, a te érdekedben! - vágja rá megvetően Gregor,
és visszamegy az erdőbe, ahol a szakasz többi része tanyázik.
Papa rossz hangulatban van, alig merünk hozzászólni. Pedig
ezúttal n e m velünk van baja - vagyis nemcsak velünk -, h a n e m
azokkal, akiket a vezetés a nyakába sózott. Egy finn százados,
bizonyos Kariluoto meg egy német, Schnelle hadnagy, azért van­
nak velünk, hogy tanulmányozzanak minket a Fehér-tenger felé
vezető hosszú út alatt. Ráadásul az új embereink, akiket azért
helyeztek hozzánk, mert letették a tolmácsvizsgát oroszból, egy
kukkot sem értenek a sarkkör környékén beszélt nyelvjárásból.
Porta és Barcelona sokkal jobban megértetik magukat a helybe­
liekkel.
A tiszteket már az eddig látottak is sokkolták, és többször is
összezördültek Papával, annak ellenére, hogy Hinka közölte ve­
lük, Papát kell parancsnoknak tekinteniük, és Barcelona Blom
lesz a helyettese, bármi is történjék.
Morcosan felszedelőzködünk. Pici látszólag minden ok nélkül
kiüti Schrödert, aztán a sor elejére vonul.
- Ne az úton menj! - szól utána Papa.
- M é r ' ne? - kérdezi Pici olyan hangerővel, hogy csak úgy vissz­
hangzik tőle az erdő.
- Mert egyenesen belevezetsz minket az ellenség karjaiba -
feleli ingerülten Papa.
- Na? N e m éppen őket keressük? - vigyorog elégedetten Pici.
- Ha folyton elkerüljük őket, ez a francos háború sosem ér vé­
get!
- Tedd, amit mondok! - mordul rá Papa.
- A maga helyében én rögtönítélő törvényszék elé állítanám
ezt az embert! - fröcsögi Schnelle, és már készíti is elő a note­
szét és a ceruzáját.
- Ezt bízza csak rám! - hagyja faképnél Papa.
- Az egész kibaszott Vörös Hadsereg felénk tart! - rohan elő
a fák közül Gregor.

214
 - Gondolhattam volna! - húzza el a száját Schnelle hadnagy.
- Ez történik, ha túl nagy hatalmat adnak egy őrmester kezébe!
Egyenesen nekivezet minket az ellenségnek!
Papa átható tekintettel végigméri.
- Ha visszatértünk, hadnagy úr, akkor jelentést tehet, de ad­
dig ne merészeljen így beszélni rólam! Ez parancs!
Schnelle a finn századosra pillant, de az vállat von, és közben
azt kívánja magában, bárcsak Helsinkiben maradhatott volna, biz­
tonságos távolságban az ellenség által ellenőrzött területektől.
Pici a hóban fekszik, a földre tapasztott füllel, és feszülten hall­
gatózik.
- Hányan lehetnek? - veti le magát melléje Papa.
- A zajból ítélve akár egy zászlóalj is lehet, de ha engem kér­
dezel, legfeljebb egy századról lehet szó, és csak azért csapnak
ilyen ricsajt, mert útközben hóvirágot gyűjtenek!
- A távolság? - kérdezi Papa.
- Nehéz megmondani - pislog Pici, és igyekszik nagyon bölcsnek
látszani. - Ezek a komcsi erdők irtó trükkösek tudnak ám lenni!
- Talpra! - parancsolja Papa. - Elhagyni a mocsarat, és le a
lejtőn. Mozgás, és az engedélyem nélkül senki ne merjen lőni!
Ha harcolnunk kell, kést és ásót használjatok!
Schnelle hadnagy már elővette a pisztolyát, és nagyon harcias­
nak látszik.
- Azonnal tegye el! - szól rá Papa. - Ha véletlenül elsül, még
Moszkvában is hallani fogják!
A hadnagy kelletlenül elrakja a pisztolyt, és sértődött képet
vág, mint a kisgyerek, akit túl korán dugtak ágyba.
Előbb lehet hallani őket, mint látni. Az élen haladók dühösen
vitatkoznak valamin, amikor befordulnak a fenyőkkel szegélye­
zett kanyarba. Két hadnagy, orosz módra a mellükön keresztbe
tett géppisztollyal, mögöttük pedig a század, egy rendetlen, fe­
gyelmezetlen csürhe.
Fekszünk a hóban és figyelünk. Gyerekjáték lenne lekaszálni
őket, de nem ezért vagyunk itt. Ők túl kis halak nekünk. Mi sok­
kal nagyobb fogásban reménykedünk.

215
 - Az ellenség - suttogja izgatottan Tamm zászlós. - Miért nem
lőjük le őket?
- Mert az erőszak nem minden esetben célravezető - feleli
gúnyosan Porta.
- Csakhogy ez az ellenség - tiltakozik Tamm, és a vállához szo­
rítja a könnyű géppuskát.
- Csak nagyon be ne görbítsd az ujjad - figyelmezteti Porta -,
különben halott hős leszel!
Tamm csalódottan leveszi az ujját a ravaszról.
- Pedig a F ü h r e r azt mondta, hogy az ellenséget, ha az utunk­
ba kerül, habozás nélkül meg kell semmisíteni!
- Miért nem jelentkezel tiszti szolgának a Führer főhadiszállá­
sára? - kérdezi vigyorogva Gregor. - Ki tudja, még az is lehet,
hogy éppen rád bíznák a nagyfőnök csizmájának a pucolását.
Egy kis szerencsével a lábszagát szipózhatnád egész nap!
Az oroszok tovatűnnek. Egy hosszú, rekedtes hangú nevetés
az, amit utoljára hallunk felőlük.
A n a p hátralevő részében és csaknem egész éjszaka menete­
lünk. A szél késként metszi arcunkat. A maszkok nem sokat ér­
nek, ha a h ő m é r ő mínusz ötven Celsius-fokot mutat.
Az acélszürke felhők egyre alacsonyabban és egyre gyorsab­
ban száguldanak át felettünk. Vihar készül, és n e m akármilyen.
Ha nagyon nekidurálja magát, a sarki szélvihar úgy felkap egy
rénszarvast, mint egy hópelyhet.
- Jézus Mária, de hideg van - dörzsölgeti a tenyerét Pici. -
Egyszerűen n e m értem, mi a frászt akar Adolf ezzel az ország­
gal. Ha elvesszük ivántói, azzal csak szívességet teszünk neki!
Napkelte előtt Papa pihenőt engedélyez egy reggeli erejéig.
- Miért ez a nagy sietség? - rogy le kimerülten a hóra Schnelle
hadnagy.
- Rendkívül szoros az időbeosztásunk. O d a kell érnünk a ta­
vakhoz még az ellátó gépek előtt - feleli Papa. - Ha nem bírja az
iramot, maradjon itt, hadnagy úr. Ön csak megfigyelő, nincs har­
ci feladatra jelölve. - Papa megvetően hátat fordít a hadnagy­
nak. - Indulhatunk, fiúk!

216
 A hegytetőről egészen a Fehér-tengerig ellátni, ahol hatalmas
hullámok emelkednek a komor mennyek felé. Mögöttük, a látha­
táron egy partnak tetsző csík látszik.
- Szerintetek az már Amerika? - tűnődik Pici.
Heves vita bontakozik ki. Csak a két tiszt marad ki belőle.
- Szent Ágotára! - kiált fel lelkesen Gregor. - Csak egy macs­
kaugrásra van, és ha tényleg Amerika, akkor én azt mondom, hogy
tűzzünk át, és hagyjuk itt a Führert meg ezt a szaros háborút!
Hasra fekszünk a hóban, és álmodozva bámuljuk a messzesé­
get. Pici elképzeli, hogy összefut New Yorkban a zsidó szűcs fiá­
val, Dáviddal, aki ott várja, hogy Hitler vereséget szenvedjen.
A negyedik nap késő délutánján elérjük a tavakat. Alig terítet­
tük ki a jelzésre szolgáló vörös csíkokat, már elő is bújt az első
JU-52-es a felhők mögül. Olyan alacsonyra ereszkedik, hogy egy
pillanatra azt hisszük, le akar szállni.
Papa fellő egy rakétát, mire konténerek kezdenek potyogni a
repülőből. Két másik gép is előbukkan. Körözni kezdenek, és
szó szerint ránk öntik a rakományukat.
- Nagyon sietős a dolguk - jegyzi meg gúnyosan Porta.
Az utolsó gép hirtelen megbillen. Az egyik motorja szikrákat
hány, majd kigyullad. A repülő a földnek kanyarodik, beleszánt
a hóba, és bukfencet vet. Az egyik szárnya leszakad, és lángok
csapnak ki a törzsből.
- Maradjatok! - emeli fel a kezét Papa. - Úgysem tudunk se­
gíteni rajtuk.
Hatalmas robbanás fojtja bele a szót.
- Ezt Murmanszkban is hallották - mondja bosszúsan Pici, és
mérgében a tó felé hajít egy elszenesedett szárnydarabkát.
É p p e n hogy sikerült összeszednünk a konténerek tartalmát,
fegyverropogást hallunk az erdő felől. Fedezékbe rohanunk, és
felkészülünk a védekezésre. Újabb durranássorozat hallatszik,
de különös módon egyetlen golyó sem süvít el a fülünk mellett.
- Ez csak a fagy - röhög fel megkönnyebbülten Porta. - A
fákat ropogtatja. - Talpra szökken, és elvigyorodik. - Adolf na­
gyon n e m örülne neki, ha látná, hogy mitől tojtunk be ennyire.

217
 Papa szétosztja a holmikat. Mindenkinek bőven jut cipelniva-
ló, még a tiszteknek is. Persze hogy nem örülnek neki.
Nem sokkal később újabb ijesztő - de felemelő - élményben
lesz részünk. Félelemmel vegyes áhítattal bámuljuk a láthatár
északi felét, amely mintha lángokban állna. Keskeny vörösben,
zöldben és fehérben játszó tűznyelvek sütögetik az égbolt alját,
szaporán, mintha mindet be akarnák kebelezni. Robbanások,
vagy legalább mennydörgés hangját várjuk, de semmi ilyesmit
nem lehet hallani, tökéletes csend van.
Még Porta rénszarvasa is prüszkölni kezd a meglepetéstől, és
pislogva nézi a fényjátékot.
A lángnyelvek fokozatosan hosszú, csillogó, üveges oszlopok­
ká változnak, éppen olyanok, mint egy kristálycsillár díszfitye-
gői. A sziporkázó oszlopok táncra perdülnek a láthatáron, fehér­
ből lassan aranyló vörössé válnak, aztán váratlanul fortyogó hullá­
mokká omlanak szét, és kergetni kezdik egymást az égen. Messze,
kint a Fehér-tenger felett újabb tűznyelvek kelnek életre. Olyan
világosság van, mint egy verőfényes nyári délelőttön.
Aztán hirtelen minden elfeketedik. Mintha egy hatalmas fe­
kete bársonyt terítettek volna a tájra.
A rénszarvas idegesen toporzékolni kezd.
A fények leereszkednek az égről, és őrjítő sebességgel szágul­
dani kezdenek - egyenesen felénk. A hóba vetjük magunkat, és
behúzzuk a nyakunkat. A jelenség átvágtat felettünk, és kisiklik
a tengerre. A hó szikrázik, mintha gyémántokkal lenne átszőve.
- Fantasztikus - motyogja Papa.
- Mi csinálja ezt? - kérdezi szájtátva Pici.
- Ez egy természeti jelenség - feleli Heide, aki mindig min­
dent tud.
- Ha ez Isten műve, akkor minden elismerésem az övé - jelenti
ki megilletődve Pici.
Papa parancsba adja, hogy építsünk iglut. Senki sem tiltako­
zik: már alig várjuk, hogy szélvédett helyre kerüljünk, és lazít­
sunk egyet. A zöld és a vörös közepette úgy függ a hold az égen,
mint egy nagy, fénylő ezüsttálca. Felhők tűnnek fel a láthatáron.

218
Eleinte acélkékek, mint a jéghegyek, aztán hirtelen ragyogni kez­
denek, mintha zafírokkal lennének teletűzdelve. A hó recseg és
csillog, mintha valaki sztaniollal vonta volna be a tájat.
- M á r ez megérte, hogy idejöjjünk! - kiált fel lelkesen Barce­
lona.
- Ez az északi fény - villog a tájékozottságával Heide.
- Az „Északi Fény" nevű davidstrassei kocsmát juttatja eszem­
be - bólogat Pici. - A fejek azér' jártak oda, hogy megnézzék
maguknak, hogyan élnek a bennszülöttek. „Hamburg éjszaka",
úgy hívták a körutat. Egyszer Bannisterrel, a Majommal belefu­
tottunk h á r o m spinébe, akik ott üldögéltek egy kis hamisítatlan
reeperbahni kettyintés reményében. Beültünk közéjük, és tape-
rolni kezdtük őket...
- Te sose tudsz másról beszélni? - sziszegi megbotránkozva
Heide.
- Dugd a farkad a füledbe, és kussolj! - tanácsolja neki Pici. -
A tyúkot, akivel én foglalkoztam, Glóriának hívták, és úgy is né­
zett ki. Taxiba vágtuk magunkat, hogy kimenjünk Blankenesébe,
de a sofőr, egy innsbrucki macskazabáló nem hagyott békén min­
ket, mer' n e m tetszett neki, hogy kidobáltuk az ablakon az üres
üvegeket. így hát őt is kidobtuk a Fischermarkt közelében, az­
tán a taxit is utánatoltuk az Elbába, hogy ne kelljen gyalogolnia.
Az órát persze nulla kilométerre állítottuk, hogy ennyi kényelmet­
lenség után ne kelljen még fuvardíjat is fizetnünk. Az út hátrale­
vő részét egy meseautóval tettük meg, amit a fakabátok egy mel­
lékutcában felejtettek. Megadtuk a módját: sziréna, kék fény meg
minden. A spinek meg voltak őrülve érte, ami n e m csoda, hiszen
még sose volt alkalmuk rabóban ülni. Glóriának remek kis kég­
lije volt szép zöld gyeppel, amit tehenekkel tartott karban. Azt
mondta, hogy a tehenek angolok, és fajilag tisztábbak, mint a
legtöbb német. Az egyik fel akart öklelni, de én elkaptam a fogan­
tyúját, és arrébb lendítettem egy kicsit. Glória erre átment val-
kűrbe, és rám uszított egy fenemód dühös dobermant. Amint
nekem ugrott, elkaptam, és elküldtem élete leghosszabb sétare­
pülésére. Erre aztán Glória harapott belém. Biztos úgy gondol-

219
ta, hogy ha már nincs kutya, akkor elvégzi helyette a piszkos mun­
kát ő. Egy idő után aztán sikerült becserkészni neki a gyíkot, és
ettől lecsillapodott. Az első menet után felvezetett egy csigalép­
csőn, és végig egy hosszú folyosón, aminek a falát perverz festmé­
nyek borították. Csontvázakat ábrázoltak, de n e m akárhogy!
Olyan hevesen dugtak, hogy gőz jött ki a seggük helyén! „Klasszi­
kus pompeji reprodukciók", magyarázta Glória olyan áhítattal,
mintha legalábbis a császár spirituszban őrzött tökeiről lett vol­
na szó. „Te jó szagú úristen! Meddig voltál o t t ? " - kérdeztem én,
mer' azt hittem, hogy az egy perverziókra szakosodott kupleráj.
„Barom! - m o n d t a nekem egy vipera kedvességével. - A római­
ak idejéből vannak." „Akkoriban is dugtak?" - kérdezte Majom,
tanúbizonyságát adva kapitálisán hülye voltának. Portóit meg
sherryt töltöttek ki nekünk, de a Majommal nem csíptük ezeket
a nyalánkságokat, úgyhogy inkább lementünk az Elbához, és
hoztunk magunknak egy láda Löwenbráut. Aztán megint elő­
vettük a csajokat. Glória úgy lihegett az izgalomtól, mint egy
szívbeteg bernáthegyi, de amikor rá akartam vetni magam, mint
a villám, átiszkolt az ágy másik végébe. Hatalmas ágy volt, akko­
ra, hogy gyakorlati leckéket lehetett volna venni rajta teherautó­
vezetésből. „Hogy lehetsz ennyire primitív?" - sóhajtozott nekem.
Aztán ivott egy tisztességes adag portóit, és vetkőzni kezdett,
egyenként varázsolva le magáról a ruhadarabokat, ahogyan a Café
Lausenben szokták szombat esténként, amikor a parasztok be-
özönlenek a városba. Miután végzett, hanyatt vágta magát, és szét­
rakta a lábát. Azt hittem, eljött az én időm, de mielőtt még beik­
tathattam volna a lompost, kirugdosott az ágyból, és alaposan ki­
oktatott a németek műveltségét ületően. Olyan ünnepélyes volt,
hogy önkéntelenül vigyázzba vágtam magam, a dákom pedig „Heü
Hitler"-t szalutált anélkül, hogy mondtam volna neki.
- Na és mivel akasztott ki annyira? - kérdezi fülig érő szájjal
Porta. - Tökön lendített egy kalapáccsal? Vagy kénsavat öntött
a farkadra?
- E n n é l sokkal jobbat talált ki - feleli Pici, és röhögni kezd. -
Az egyik szeme üvegből volt, amit, ha kivett, bele lehetett látni a

220
fejébe. „Akarod, hogy kipislogjam a farkadat?" - ajánlotta fel,
és maga felé húzott a dákómnál fogva.
- Ebből elég, te mocskos disznó! - kiált rá undorodva Papa.
- Tiszta szégyen, hogy egy ilyen disznó a n é m e t hadsereg
egyenruháját hordhatja! - háborog Heide is.
A két tiszt csendben egymásra néz, és nagyot sóhajt.
- És tényleg kipislogta neked? - kérdezi kíváncsian Porta.
- Ragaszkodott hozzá - feleli szégyentelenül Pici.
- Nagy kockázatot vállaltál - tűnődik Porta. - Képzeld csak
el, mi lett volna, ha teherbe esik, és szül neked egy gyereket üveg­
szemmel a homloka közepén! A fajvédő bizottság rögtön lecsa­
pott volna rád!
Az éjszaka folyamán a szél valamelyest lecsillapodik, és akko­
ra napkorong kel fel a láthatár mögül, hogy az embernek az az
érzése, csak ki kell nyújtania a karját, és megérintheti.
Papa leterít egy zöld kincstári zsebkendőt a hóba.
- Pisilj rá! - mondja Portának.
- Miért is ne? - vigyorodik el Porta, és ráereszti a fáradt gőzt
a zsebkendőre. A vászonkendő zöldről vöröses árnyalatú fehér­
re színeződik át.
Papa leteríti a zsebkendőt egy tuskóra, átkukucskál különle­
ges iránytűje nézőkéjén, teker néhányat az állítócsavaron, végül
megnyomja a készülék mindkét oldalát. Egy keskeny zöld szalag
bújik elő az állítócsavar mellett. Papa leszakítja, és négyzet ala­
kú keretet formáz belőle, amit a zsebkendőre helyez. Az irány­
tűt a keret közepébe teszi. A zsebkendő közben rózsaszínűre
változik. Papa lejegyez néhány adatot az iránytűről, felnéz az
eltűnni készülő napra.
- Átkozott legyek, ha értem! - kiált fel Porta. - Ilyen erősét
pisilnék?
Papa nem felel, hanem kicsavarja a golyót két töltényből, és
egyenletesen beszórja a zsebkendőt puskaporral. Vár néhány per­
cet, aztán lefújja a port. Az iránytűt most a jobb felső sarokba
teszi, és benyom egy apró csavart. Az iránytűből éles kék fény
vetül a zsebkendőre, amelyen egy részletes topográfiai térkép

221
tűnik elő. A zsebkendő másik feléről a kék fényben titkos küldeté­
sünk célja válik olvashatóvá.
- Nova Petrovszk - egyenesedik fel Papa.
- Az meg hol a pokolban van? - kérdezi Barcelona. - Sohase
hallottam róla.
- Sokan vannak így ezzel - bólint Papa. - Nova Petrovszk hiva­
talosan nem is létezik. Az Abwehr 67 orosz V-embereken 6 8 keresz­
tül szerzett tudomást róla. A hely egy hatalmas tábor, amit erdő­
nek álcáztak, és egy száz kilométer sugarú védelmi zónával vettek
körül. Ha valaki engedély nélkül a zóna területére merészkedik,
annak szó szerint lőttek. A m i feladatunk olyan GEKADOS 6 9 , hogy
csak Canaris és néhány tisztje tud róla. A rakéták, amiket ledob­
tak nekünk, prototípusok, semmiképpen sem kerülhetnek az el­
lenség kezére. Ugye nem kell elmagyaráznom, hogy ez mit jelent?
- Nagy fejek vagyunk mi, németek - jegyzi meg Pici. - Csak a
homlokunkra csapunk, és mindenféle okos dolgok pattannak ki
belőle. Mint például ez a pisis zsebkendőtrükk! Mindkét golyóm­
ra lefogadom, hogy ha ivánék elkapnak minket, gyanútlanul bele
fogják fújni az orrukat, nem is sejtve, hogy az évszázad GEKA-
DOS-akciójának a terveibe verik a taknyukat.
- Aknák is lesznek? - kérdezi aggodalmasan Barcelona.
- Még szép, hogy lesznek - feleli morcosan Papa. - Mit vártál,
mit fognak elásni a földbe? Húsvéti tojást? Mindenki lépjen az
előtte haladó lábnyomába, és akkor nem lesz gond.
- Az aknák egyáltalán nem olyan veszélyesek, mint amüyen-
nek az emberek tartják őket - állítja fölényes mosollyal Schröder
őrmester.
- N e k e m te csak ne magyarázz! - mordul rá Barcelona. - En­
gem háromszor robbantottak fel, és mindháromszor olyan magas­
ra repültem, hogy meg tudtam volna csiklandozni a felhők fölött
trónoló atyaúristen talpát!

Kémelhárítás, (német)
Vertrauensleute - kémek, (német)
Geheime Kommandosache - szigorúan titkos ügy. (német)

222
 - És egy ilyen beszariból őrmestert csináltak! - röhög Schrö­
der.
Barcelona neki akar menni, de Papa gyorsan közéjük lép.
- Ha felrobbantottuk ezt a szart, annyiszor vágjátok el egy­
más torkát, ahányszor csak akarjátok. Addig azonban tartalé­
koljátok a vérszomjatokat az ellenség számára! Ez lesz a legko­
molyabb és egyben a legveszélyesebb akciónk. Most három óra
pihenő következik. Zabáljátok tele magatokat, és gyűjtsetek erőt,
mert ha innen továbbálltunk, nem lesz se kaja, se ejtőzés, míg
levegőbe n e m repítettük azt a tábort.
Beássuk magunkat a hóba. Itt legalább nem ér minket a méla­
búsan vonító szél. Porta kinyit néhány konzervet, és megosztja
velünk a tartalmukat.
- A rakétákat azzal a távirányítóval fogom indítani, ami ab­
ban a zöld dobozban található - magyarázza Papa. - Most pe­
dig figyeljetek. Te is, Pici! Ha valamit nem jól csinálsz, egy gomb
se m a r a d belőled. Elfordítod ezt a tárcsát balra - mutatja a
rakétán -, egészen az ötös számig. Aztán lenyomod, hogy kat­
tanjon, majd továbbfordítod a kilences számig. Megint lenyo­
mod, és vissza az ötöshöz. A rakéta ekkor be van élesítve, és
senki sem akadályozhatja meg, hogy pontosan öt óra múlva
felrobbanjon. Ez a gumi az elején egy tapadókorong, ezzel ta­
pad rá az eltalált célpontra. Ha valaki le akarná szedni róla, a
kezében fog felrobbanni. Ha a rakétákat kilőttük, az indítóáll­
ványt meg kell semmisíteni. Semmiképpen n e m kerülhet az
ellenség kezére! Ha netán előbb meglepnék valamelyiketeket,
húzzátok ki ezt a szegecset, s a rakétával együtt atomjaitokra
hulltok! Világos?
- Ez a rohadt sereg m á r megint jól kiszúrt velünk - sajnálja
magát Pici. - Most azt akarják, hogy legyünk öngyilkosok!
- Tisztára mint az orosz rulett - röhög Porta.
- Én n e m fogom kihúzni a szegecset, az biztos - határozza el
Gregor. - Csak egy hülye robbantaná fel az életbiztosítását. Ha
megmentenék nekik egy ilyen szupertitkos cuccot, hálából teleag­
gatnának kitüntetésekkel!

223
 - N e m lenne egyszerűbb átmenni ivánhoz, és eladni nekik a
cuccot? - veti fel Pici. - És szarni a hazára meg Hitler fejére!
- Ez felbújtás hazaárulásra! - sziszegi fenyegetően Heide.
Schnelle hadnagy rosszallóan megingatja a fejét, és távolabb
húzódik Piciéktől.
- Minden csapat három rakétát és egy indítóállványt kap - foly­
tatja Papa. - Ha a rakétákat beélesítettétek és célra irányítottátok,
rádióztok nekem, és én távirányítással elindítom őket. Még valami:
csak balra forgassátok a tárcsát. Ha nem kattan, vagy ha rossz irányba
forgatjátok, a kezetekben fel fog robbanni! Megértetted, Pici?
- Tökéletesen - biztosítja Pici, és megkopogtatja a homlokát.
- Bele van vésve ide rendesen. Ha robbanószerekről van szó,
csupa fül vagyok.
- Nagyon remélem - nevet Porta -, különben utoljára rondítot­
tad körünkben a levegőt.
- Gyerünk - tölti csőre a géppisztolyát Papa. - Mostantól nincs
dohányzás!
Az éjszaka folyamán ellopózunk a külső légelhárító állások
mögött. Olyan közel vagyunk hozzájuk, hogy érezzük a mahorká-
juk illatát.
- Aknamező következik - figyelmeztet Papa.
A Légiós elővesz egy aknaszondát, és gúnyos mosollyal fel­
ajánlja Schrödernek.
- Peau de vache70, ez éppen neked való munka!
- Én nem értek ezekhez az izékhez! - hőköl hátra Schröder.
- Akkor meg mit pofázol róla? - mordul rá Barcelona.
- Couillon71 - mondja megvetően a Légiós, és kiszed egy faak-
nát a hóból. - Jöjj, halál, jöjj hát... - hümmögi, miközben Pici
hatástalanítja a robbanószerkezetet.
Papa bekapcsolja az iránytű kék vüágítását, és ellenőrzi a távol­
ságot a térképen.
- Egyenesen előre!

70
Görény, (francia szleng)
71
Hülye, (francia szleng)

224
 Lépésről lépésre átküzdjük magunkat az aknazáron. Tamm
zászlós majdnem rálép egy zsinórra, de a Légiós még időben
elkapja a lábát, és a drót mellé löki.
- Te barom! - tolja le Papa. - Mért nem nyitod ki a csipádat?
- Par Allah11- suttogja a Légiós -, még egy ilyen, és én foglak
kinyírni!
Előttünk, a sötétben egy kutya ugat dühösen. Valamivel távo­
labbról két másik válaszol.
- Átkozott kutyák! - szitkozódik Gregor. - Ha ide merik tolni
a pofájukat, szétrúgom a seggüket!
Valaki felkapcsol egy reflektort. A fénykéve, időnként meg-
megállva, végigpásztázza a havat. Tesz egy félkört, aztán vissza­
fordul, és mielőtt még elérne engem, hirtelen megáll. A félelem­
től bénultan lapulok a hóban, és várom a halálos géppuskasoro­
zatot. Az őrök átkiabálnak egymásnak, ellenőrzik, hogy mindenki
rendben van-e. Tudjuk, mit éreznek. Őrszemnek lenni a sötét
éjszakában bizony nagyon rémisztő dolog. Ha egy kommandó
orvul meg akar gyilkolni a posztodon, általában meg is teszi, és
olyan gyorsan, hogy észre sem veszed.
Az utolsó szakaszt kúszva tesszük meg, és a nehéz felszerelés
ellenére, amit magunkkal cipelünk, viszonylag gyorsan túljutunk
rajta. Csendben mozgunk, mintha kísértetek lennénk, a leghalvá­
nyabb nesz sem árulja el a jelenlétünket.
Az erődszerű tábor kapui szinte folyamatosan nyitva vannak a
hatalmas teherautó-forgalom miatt. A sofőröket és a szállítmányt
az N K V D katonái ellenőrzik. Hosszasan vizsgálják az engedélye­
ket, a hideg ellenére nem kapkodnak.
- Ezek most se tagadják meg önmagukat - jegyzi meg Porta.
- Még a sajátjaikban sem bíznak.
- N e m csoda - feleli Gregor. - Szagolj csak bele a levegőbe!
Több százezer hordó benzint tárolhatnak odabent!
- Az biztos! - bólogat Pici. - Van ott annyi, hogy elég lenne
még vagy harminc év háborúra!

72
Allahra, (francia)

225
 - Mit is mondott Papa, merre kell tekerni ezt a szart? - tűnő­
dik Porta. - Jobbra vagy balra?
- Jobbra - állítja Pici. - De azt ne kérdezd, hogy előbb az ötösre
kell-e vagy inkább a kilencesre. Csak annyit tudok, hogy kattog­
nia kell, különben eldurran!
Most már egyikünk se tudja, hogy m e r r e kell csavarni a tár­
csát. Pici elnyűhetetlen optimizmusával azt javasolja, hogy csi­
náljuk felváltva. Úgy csak minden második rakéta fog felrob­
banni.
- Jézusom, ember, el ne fordítsd! - rimánkodok, amikor Pici
a tárcsához nyúl. - Úgy elszállunk, hogy Németországig meg se
állunk!
- Csak égjenek a leszállófények, és akkor nem lesz gond - vi­
gyorog Porta.
Papa kúszik mögénk egy nagy halom gránáthüvely mögül.
- Mi a fenét piszmogtok? - kérdezi dühösen. - Az egyes és a
négyes csapat m á r elkészült!
- Merre kell csavarni: jobbra vagy balra? - kérdezi üledelme-
sen Porta.
- Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, légy irgalmas hozzánk! -
nyög fel kétségbeesetten Papa. - Balra, nagyeszűek! Iván halál­
ra röhögné magát, ha most látna titeket!
- Akkor hát hívd ide - javasolja Porta. - H á t h a sikerül üzletet
kötni vele. Kellemesebb lenne, mint lövöldözni, nem igaz?
- És fordítsam az ötösre? - kérdezi Pici, kezével a tárcsán.
- Ne most, te marha! - szisszen fel Papa. - Mit akarsz itt felrob­
bantani?
- Teherautókat - feleli üdvözült vigyorral Pici. - Van belőlük
egy rakás.
- Elég a hülyeségből! - tolja le Papa. - A teherautók nem érde­
kelnek minket. A rakétákat a legtávolabbi célpontok ellen kell
felhasználni. Úgy látom, egy kukkot se értettél abból, amit el­
mondtam nektek! Először rálőjük a rakétákat a távoli célpon­
tokra, aztán elhelyezzük a Lewis bombákat és a rádiós aknákat.
Olyan nehéz megjegyezni? Ha netán figyelnél, amikor beszélek...

226
Nos, ha kiértek arra a placcra, ahol a vagonok állnak, jól nyissá­
tok ki a csipátokat, mert az egész terület be van drótozva. Vigyáz­
zatok velük, az ég szerelmére, mert Sztálin-gyertyákra vannak
rákötve! Egyetlen rossz mozdulattal nappali világosságba von­
hatjátok az egész tábort!
- N e m kell majrézni - biztatja Porta. - Teljes diszkrécióval
fogunk eljárni, ahogy az úriemberektől elvárható.
- Dicsérettel végeztem el a reeperbahni zsebmetsző iskolát -
teszi hozzá Pici. - Ha kell, egy nagyban dolgozó kurva alól is
kilopom az ágyat. A legnagyobb diszkrécióval!
- Meddig tudsz még süllyedni? - sóhajt fel Papa, és megint
eltűnik.
Végre elérjük a helyet, ahol a rakétavetőt fel kell állítani. Össze­
szereljük a részeit. Az indítóállvány eléggé primitív szerkezet­
nek látszik. Rekeszeivel leginkább egy szódavizes ládára. Porta
néhány vezetékkel bajlódik. Ezek is elég furán néznek ki: mint­
ha egy rugós matrac belsejéből cibálták volna ki őket.
- Ez lenne a csodafegyver? - kétkedik Pici. - Egyáltalán mű­
ködni fog ez?
- M ű k ö d n i fog - állítja meggyőződéssel Porta, miközben a
szintező segítségével beállítja a lábakat.
- Hatos csapat készen - m o n d o m halkan a rádiónak.
- Vettem - feleli Papa a zöld dobozzal a kezében.
- Fordítsátok a tárcsát 5-ös állásba - parancsolja Papa.
- Balra vagy jobbra? - kérdezi bambán Pici.
- Balra, te marha! - feleli ingerülten Papa.
- Remélem, jó nagyot fog durranni, ha már ennyit kell vaca­
kolni vele - mondja várakozóan Pici.
Az állvány megremeg, és halk sistergés hallatszik, mint ami­
kor egy egész doboznyi gyufa egyszerre kap lángra. Se torkolat­
tüzet, se utánégetést nem lehet látni. A rakéták láthatatlanul és
hangtalanul közelednek célpontjaik felé, amiket Papa jelölt meg
számukra a zöld dobozzal. Ezek pedig: az üzemanyag-, a lőszer­
tároló és néhány műhely. Öt óra múlva egy porszem se marad
belőlük.

227
 Pillanatok alatt szétkapjuk az állványt, Papa pedig lenyom egy
gombot, elindítva a zöld doboz önmegsemmisítését. Buboréko-
lás, sistergés hallatszik, majd keserű füst tör elő a szerkezetből,
ahogy a sav szétmarja az alkatrészeket. A készülék, amihez fog­
hatóval egyetlen másik hadsereg sem dicsekedhet, néhány másod­
perc alatt használhatatlan vacakká folyik szét. A matracrugóra
emlékeztető antennákat feldaraboljuk és szétszórjuk.
- A Lewis bombák következnek - suttogja Papa a rádión ke­
resztül. - Egy órát kaptok, egy másodperccel se többet!
Egyesével átrohanunk az úton. Többször is kénytelenek va­
gyunk megközelíteni az őrszemeket - a hátuk mögött osonunk
el, olyan közel hozzájuk, hogy még a lélegzetvételüket is halljuk.
- Érzitek a benzinszagot? - kérdezi Porta. - Ez maga a para­
dicsom egy piromániás számára!
- Ivánnak meg maga lesz a pokol, ha berobbantjuk neki - dör­
mögi Pici.
Majdnem nekirohanunk a hat méter magas drótkerítésnek. Pici
előveszi a drótvágóját.
- Remélem, nincs benne áram - mormogja, mielőtt hozzáér­
ne a kerítéshez.
- Ha mégis, akkor majd megtudod, milyen érzés villamosszék­
ben ülni. Az is egy élmény - mutat rá a dolog pozitív oldalára
Porta.
Pici olyan könnyed mozdulatokkal vágja át a drótot, mintha
varrócérna lenne. Emberfeletti erő lakik benne.
- Jézusom! - tátja el a száját Porta, amikor belépünk a benzi­
neshordók közé. - N e m hittem volna, hogy létezik ennyi nafta a
világon! - Megkopogtat néhányat. - N e m szeretnénk üres hor­
dót robbantani, nem igaz?
Pici szaporán csapra ver egyet, és megtölti az öngyújtóját. S ha
már megtöltötte, akkor rá is gyújtana...
- Te teljesen meggárgyultál! - kap a szívéhez Porta. - Elég
egy szikra, és meg se állunk a Holdig!
Továbbindulunk a hordóhegyek tövében. Araszolva haladunk
előre, teljes csendben, hogyne érhessen minket meglepetés. Alig

228
érünk ki a lőszeres udvart és az üzemanyag-tárolót összekötő
útra, Porta megtorpan, és int nekünk, hogy húzódjunk vissza a
hordók fedezékébe.
- Iván - suttogja alig hallhatóan.
Két orosz katona ballag felénk. Bokáig érő nagykabát van raj­
tuk. Gondtalanul fecsegnek és röhincsélnek. Egy pillanat alatt
előkerülnek a zsebekből az orvgyilkolás kellékei, a fojtóhurkok.
Pici türelmetlenül megmarkolja az acéldrót végére erősített fa-
nyeleket, és jelzi Portának, hogy készen áll. Porta nemet int a fejé­
vel. N e m vettek észre minket, jobb lesz, ha hagyjuk őket elmenni.
A lőszeres udvaron elhelyezzük az első Lewis bombákat. Az
időzítést négy órára állítjuk. Pici fapofával harapja át az időzítő
fioláit, és sorozatvetőként köpködi a hóba az üvegcserepet. N e m
is sejti, hogy az életével játszik. Elég lenne egy csepp, és a sav
szitává marná a nyelőcsövét. A tudatlanok elégedettségével ve­
deli a vodkát - öblögetés címén.
- Szűzanyám! - bámulja a lőszerhegyeket. - És Adolf még el
akarja hitetni velünk, hogy iván az utolsókat rúgja! Németország­
nak fénykorában sem volt ennyi puskapora!
- Csak óvatosan! - figyelmeztet Porta, amikor nekilátunk el­
helyezni a távvezérlésű aknákat. - Az isten szerelmére, el ne
görbítsétek azt a pöcköt, mert ha ez felrobban, soha többé nem
fogjátok a pultot döngetni a „Hamis Kutyá"-ban!
- Csitt! - préseli magát a ládákhoz Pici. - Iván!
- Csigavér! - suttogja Porta. - Csak akkor végzünk velük, ha muszáj.
Két őr közeledik. Beszélgetnek egymással, de nem értjük, hogy
mit mondanak.
- Mongol majmok - állapítja meg Porta. A fojtóhurok már a
kezében, használatra készen.
Kiver a frász, mint mindig, ha közelharcra kerül sor. Elenge­
dem a fojtóhurok egyik végét, hogy ellenőrizzem, kéznél van-e
az ejtőernyőskésem.
Egy harmadik személy bukkan elő egy keskeny folyosóból, és
ráugat a másik kettőre, amiért dohányoznak. Két-három méter­
re tőlünk megállnak, és hangosan veszekedni kezdenek.

229
 Porta jelt ad. Túl zajosak, végeznünk kell velük, amíg ide n e m
csődítik a fél tábort.
Háttal állnak nekünk, és egymással vannak elfoglalva. Mögé­
jük lépünk, a nyakukba vetjük a hurkot, és hanyatt dőlünk, ma­
gunkkal rántva áldozatunkat. Csak egy halk, gurgulázó hörgés
hallatszik, a többit beléjük fojtja a torkukba vágó zongorahúr.
Néhányat rúgkapálnak még, aztán szétdobják a karjukat. Pár
másodpercig még rángatóznak, de ez már csak izomrángás. Kila­
zítjuk a hurkot, és feltápászkodunk.
- Rejtsük el ezt a három turistát - mondja Porta, két korty
vodka közt.
- Bízd csak rám! - ajánlja fel mohón Pici. Felemel két hullát,
és eltűnik velük a ládák közt.
- Meg fogja motozni őket - jegyzi meg Porta. - Ezért olyan
segítőkész!
A motorolaj és a lőszeres udvar találkozásánál Schröderrel és
Tamm-mal futunk össze. Kölcsönösen segítünk egymásnak eltá­
volítani néhány hordót meg lőszeres ládát, hogy megfelelően el­
rejthessük a távirányítású bombákat. M á r majdnem készen va­
gyunk, amikor egy őr bukkan elő egy keskeny folyosóból.
- Kik vagytok? - kiált ránk. - Kik vagytok? - ismétli meg, és
lekapja a válláról a kalasnyikovot.
A félelemtől bénultan állunk a sötétben, és várjuk a sorozatot,
ami a másvilágra fog küldeni minket. Egyedül Porta nem veszti
el a lélekjelenlétét.
- Rabocsijs dvidatypárok!13- feleli ukránul.
Az orosz közelebb merészkedik, de még mindig ránk szegezi a
fegyvert.
74
- Krasz tyúk?
- Job tvoje maty, djadja!75 - röhög fel Porta, és ő is a másik felé indul.
-Papirosza, sztarszki szerzsant? - nyújtja előre a cigarettapakkot.

73
Lőszert mozgató munkások, (orosz)
* Loptok? (orosz)
75
Anyád... öreg. (orosz)

230
 - Szpasziba76- vigyorodik el az őrmester. Zöld NKVD-s váll-
lapja van.
Porta gálánsán eléje tartja az öngyújtóját. Ugyanebben a pilla­
natban Pici egy oldalsó karlendítéssel oldalba döfi a férfit. Az
NKVD-s hangtalanul a hóba rogy. Groteszk módon a cigaretta
még mindig a szájában van. Porta kiveszi, és visszarakja a csomag­
ba. A halottnak már úgysem kell.
Pici kihúzza a kését a testből, és beletörli a nagykabátba. Für­
ge ujjakkal átkutatja a halott zsebeit. Néhány pornóképet talál,
ami nem is olyan rossz fogás.
Visszafelé menet megint csak az összekötő úton egy hadnagy
vakkant ránk. Azt kifogásolja, hogy nem tisztelegtünk neki.
- A reggeli eligazítás után jelentkezzenek az irodámban! - pa­
rancsol ránk, mielőtt dolgára menne.
- Dase, mladsij lejtnant!11
Egy téglaépületekkel szegélyezett téren JSZ-tankok hosszú sora
parkol. Hatalmas, 122 mm-es ágyúik fenyegetően az égre mered­
nek.
- Fura - kukkant bele az egyikbe Porta. - Csurig vannak üzem­
anyaggal és lőszerrel! Ezek bevetésre készek!
- Akkor robbantsuk fel őket, azannyát! - csillan fel Schröder
szeme.
- Miért is ne? - egyezik bele Porta.
Néhány perc alatt megvagyunk. Egyesével átlopakodunk a gya­
korlótéren, hogy bevessük magunkat a ládarengetegbe. M á r
majdnem átértem, amikor megbotlok egy sínben, és hason csúsz­
va a jégen, egy pár orosz nemezcsizma előtt állapodok meg. Ösz­
tönösen megmarkolom a rohamkésemet, és felülök.
Az orosz, aki kétszer akkora, mint én, leteszi a géppisztolyát,
és felsegít.
- Szpasziba, szpasziba - dadogom idegesen, és hálából a torká­
ba m á r t o m a kést.

76
Köszönöm, (orosz)
77
Igenis, hadnagy! (orosz)

231
 Felhördül, s t é r d r e rogy. K ö z b e n gépiesen a pisztolyáért
nyúl.
Arcon rúgom, és a mellkasába döfök a késsel. Rémületemre a
penge eltörik.
A többiek lélekszakadva rohannak a segítségemre. Pici a sarká­
val a haldokló fejére tapos, Schröder pedig hasba szúrja.
- Gyerünk! - zihálja Porta. - Húzzunk innen! M á r csak az
alkatrészudvar van hátra.
Schröder felmászik egy ládahalom tetejére, és lovagló ülésbe
helyezkedik. Pici feladogatja a robbanóanyagot, Porta pedig elő­
készíti a detonátorokat.
Az utolsó b o m b á t a d o m át Tammnak, amikor halk katta-
nást hallok. Pici is hallhatta, mert látom, hogy hasra vágja
magát. Porta egy ugrással eltűnik, én pedig egy traktor m ö g é
bújok.
Tamm értetlenül bámul maga köré. Mielőtt még figyelmeztet­
hetnénk, a bomba szétveti magát. A légnyomás magasra dobja
Tammot. A belei kicsúsznak a hasából, mintha keresztbe hasítot­
ták volna.
A levegő elülan a tüdőmből, aztán én is felemelkedek. A pilla­
nat töredékéig Portát látom, amint elszállok mellette. Széttárt
karokkal lebeg, mintha szárnyai lennének. Pici még nálam is gyor­
sabban repül, elzúg mellettem, mint egy ágyúgolyó. Schröder
fröcsögő vérzápor kíséretében a hóba vágódik.
Átfordulok a levegőben, magasan a tábor fölött, aztán zuhan­
ni kezdek. Átszakítok egy zsindelytetőt, és egy hatalmas, jéghi­
deg vízzel teli medencében landolok. A dermesztő hidegtől ki­
tisztul a tudatom, de a levegőnek még mindig hiányában vagyok.
Kétségbeesett karcsapásokkal a felszín felé hajtom magam. Leve­
gőt, levegőt, csak erre tudok gondolni. Végre felbukkanok, és tele­
szívom a tüdőmet jéghideg oxigénnel. Aztán újra elfog a pánik:
a jeges víztől elgémberedtek az izmaim, nemhogy mozdulni, de
lélegezni is alig van erőm. Mellettem fortyogni kezd a víz, és órák­
nak tűnő másodpercekkel később Porta rőt feje bújik elő a víz­
ből. Fújtat és köpköd, mint egy bálna.

232
 - Mi a fene történt? - kérdezi elcsukló hangon. - Süket va­
gyok, mint egy ágyú, és mindjárt szétdurran a hasam ettől a renge­
teg olajos víztől!
Valahogy kikecmergünk a vízből, és életet dörzsölünk zsibbadt
tagjainkba. N e m tart sokáig, mert a félelem megtízszerezi erőn­
ket. Körös-körül robbanások és a zűrzavar hangjai. Előmerészke­
dünk az épületből, és rohanunk arra, amerre a kerítést sejtjük.
Ki kell jutnunk innen, mielőtt felrobban a kóceráj.
- Hol van Pici? - kérdezem a sokktól még mindig remegő han­
gon.
- Arrafelé repült - mutat Porta északnyugati irányba. - Az­
óta m á r Alaszkában lehet, és a jegesmedvéket szórakoztatja uta­
zása történetével!
Kiáltások harsannak mögöttünk. Géppisztolyok ugatnak.
Egy lejtő mögött a szakaszba botlunk. Ránk vártak. Pici egy
hókupac tetején ül, és véres egyenruháját tisztogatja.
- Te még élsz? - csodálkozik Porta.
- Még szép! - feleli sértődötten Pici, és egy határozott mozdu­
lattal a helyére rántja törött orrát. - Való igaz, hogy odaát jár­
tam, beköszönni a németek istenének, de láttam, hogy szarban
vagytok, így hát visszajöttem.
- Még soha nem láttam ilyet - mondja izgatottan Heide. - A
felhők mögül zúgott alá, mint egy rakéta, és h á r o m méter mély­
re fúródott a hótorlaszba. Alig bírtuk kicibálni!
- Valamit nagyon elcseszhettetek! - morgolódik Papa. - Azok
a rádiós bombák úgy be vannak biztosítva, hogy még egy hülye
is...
- Úgy tűnik, hogy hülyébbek vagyunk, mint amire számítot­
tak - von vállat Pici.
A szavaira eget és földet rengető robaj tesz pontot. Egy hóból,
jégből, földből és katonai felszerelésekből álló hegy emelkedik
ki a tájból, közepén teherautók és tankok százaival. Egy pillana­
tig az egész lebegni látszik, aztán milliárdszor milliárd darabra
robban szét. Két hosszú barakk siklott tova a tűztenger hátán;
most ezek is szétesnek, faanyagot, törött ágyakat, emberi testré-

233
széket és még a jó ég tudja, mit szórva szanaszét. Borzalmas,
kollektív üvöltés hallatszik, aztán a talajnak csapódó törmelék a
még élőket is szétlapítja.
Néhány másodperc erejéig csend lesz, hogy a hirtelen felcsapó
lángok dübörgése annál félelmetesebb legyen.
Keresőfények pásztázzák az eget. A tábor szélére telepített
légvédelmi ütegek vaktában ugatni kezdenek. Nyilván azt hiszik,
hogy légitámadás érte a létesítményt.
Robbanássorozat rántja ki alólunk a talajt. A tűz az égig emel­
kedik, mintha a mennyet is lángba akarná borítani. Ez már a
rakéták műve. A hőség végighömpölyög a felszínen, mintha a
pokol ajtaját nyitották volna ki. A hó több kilométeres körzet­
ben megolvad, langyos tócsák maradnak utána. De ez még mind
semmi ahhoz képest, ami ezután jön! A tábor közepén kinyílik
egy tűzrózsa, olyan vakítóan fehér, hogy még mi is megrémü­
lünk. Hatalmas lökéshullám követi, olyan erős, hogy az utolsó
fáig letarolja a terepet, és minket is felkap. Messzire, egészen a
tópartig dob mindannyiunkat.
Egy teherautó és egy pótkocsi suhan a levegőben - mintha egy
láthatatlan égi úton száguldanának. Az erdő fái közé csapódnak
be, csak egy halom girbegurba vas marad belőlük.
Még három nappal később is látjuk az izzást, holott m á r hat­
van kilométerre vagyunk a tábortól. Hátborzongató, ahogyan
a viselkedésünk is. A végkimerültség határán vagyunk, és ahogy
ilyenkor lenni szokott, a legkisebb nézeteltérés miatt is egymás­
n a k esünk. A figyelmünk is gyakran elkalandozik, sokszor m á r
azt sem tudjuk, hogy hol járunk, csak rakjuk egymás után a
lábunkat. így t ö r t é n h e t meg, hogy félrelépek, és ha Gregor
ösztönösen el nem kap, egy feneketlen gleccservölgybe zuha­
nok.
Különös morajlás hallatszik át a viharon, olyan, mintha nehéz­
tüzérség működne valahol a távolban. Az iránytűink forognak,
mintha megkergültek volna.
Heide azt mondja, hogy ezt egy mágneses vihar okozza, de
nem tudja rendesen elmagyarázni nekünk, hogy voltaképpen mi

234
az. Arról motyog valamit, hogy ez egyfajta sarki vihar, ami megbo­
londít műszert és embert egyaránt. Ebben egyetértünk vele, de
szerencsénkre, mielőtt még megbolondulhatnánk, a vihar elcsen­
desedik.
A megpróbáltatásoknak azonban még nincs vége. Stolp sza­
kaszvezető felkiált, és eltűnik egy hókupacban. A lyuk alatt egy
gleccserszakadék tátong, ebbe zuhant bele. Lekiabálunk neki,
de csak a visszhang válaszol.
- Lehet, hogy meg sem állt a pokol legmélyebb bugyráig - bor­
zong meg Porta.
- A frászt érdekli! - von vállat Pici. - Úgyis egy rohadt szemét­
láda volt!
- N e m beszélhet így egy szakaszvezetőről! - reccsen rá Schnel­
le hadnagy.
- Nem? - méri végig megvetően Pici.
Sikerül átugrálnunk a szakadék felett, de Barcelona az utolsó
pillanatban megcsúszik, és kis híján ő is odavész. Kötelet do­
bunk neki, és felvontatjuk. Őrült fény csillog a szemében a féle­
lemtől; azt állítja, hogy maga az ördög ült a hasadék alján, és őt
hívogatta.
A szél hirtelen elül. Ijesztő csend követi - az a tipikus, vihar
előtti csend. Gyanakvóan méregetjük az acélszürke felhőket: at­
tól tartunk, ránk készülnek zuhanni. Alig néhány perccel később
a szél új erőre kap.
- Hasra! - ordítja Papa, de elkésett vele.
Schnelle hadnagyot oldalba kapja a szél, és lelöki a szikláról.
A hadnagy egy pillanatig lebegni látszik, mint egy vitorlázó ma­
dár, aztán pörögve zuhanni kezd a haragoszöld hullámok közé.
Még látjuk, hogy egy toronymagas hullám felkapja, aztán eltű­
nik a habok közt.
A hőmérséklet mínusz 50 Celsius-fok környékére zuhan. Még
a leheletünk is jéggé fagy. A rövid nappal véget ért, ránk eresz­
kedik a sötétség, de mi csak menetelünk vakon és rendületlenül.
Az egyetlen vigaszt az jelenti számunkra, hogy az oroszoknak is
éppolyan pocsék, mint nekünk.

235
 A szél néhány másodpercre eltakarítja előlünk a hófüggönyt,
és Porta katonákat pillant meg. Egyenesen felénk tartanak. Szét­
szóródunk és lyukat vájunk magunknak a hóba.
- Hová tűntek? - kérdezi Pici, mert hosszú várakozás után
sem tűnnek elő.
- Valahol a közelben kell lenniük - véli Porta, és óvatosan
kiles.
- Ki van a tököm ettől a hótól! - panaszkodik Barcelona. -
Lassan már mikroszkóppal sem fogom megtalálni a farkamat!
Egy bundasapkás fej kukkant elő egy hosszú hótorlasz mögül.
- Iván bátyó! - mosolyog zordul Porta, és kibiztosítja a géppisz­
tolyát.
- Ha még egyszer elődugja a képét, én szétlövöm! - hajtja rá
Gregor a fejét a géppisztolyra.
Két óra múlva kúszó alakok jelennek meg a hóhegy tetején.
Egyikük feltérdel, és jelt ad a kezével. A csapat két részre oszlik.
Egyik fele észak felé kanyarodik, a másik egyenesen felénk tart.
- Nyugalom! - mondja Porta. - Bízzátok őket Picire és rám.
Először a hátsókat szedjük le. A vihar üvöltése úgyis elfedi a zajt.
- Megtámasztja az orvlövészpuskáját, és beállítja a teleszkópot.
Pici vesz egy mély levegőt, és ő is célba vesz egy izgő-mozgó
alakot. A két puska egyszerre dördül el. A két katona oldalra
fordul, mintha valaki jól bordán rúgta volna őket. Miután a má­
sik kettő is szétdobta a karját, a szakaszvezető gyanút fog. Fel­
emeli a fejét, értetlenül hátrapislog, aztán az arcához kap, és ő is
elterül. A többiek rémülten a hóba préselik magukat, és kúszni
kezdenek visszafelé.
A Légiós a vállához emeli a géppisztolyát. H á r o m lövést ad le,
s az utolsó három katona is mozdulatlanná dermed.
- Ekkora hülyéket, istenem! - csóválja a fejét Porta. - Átmászni
egy hótorlasz tetején. Ha szépen megkerülték volna, akkor most
nem ők lennének hullák, hanem mi.
- Elég, ha a parancsnokuk egy barom - jegyzi meg Pici.
- Ja - ért egyet Porta. - Kitüntetésre vágyó barmok minde­
nütt akadnak.

236
 - Jöjj, halál, jöjj hát... - hümmögi bele a Légiós a sarkköri
viharba.
Egy szélvédett völgyben iglut építünk. Papa nem akart pihe­
nőt tartani, de n e m tiltakozik.
- Most nyissátok ki a fületeket! - fészkeli be magát Porta az
iglu legkényelmesebb zugába. - Amikor az 5. páncélosezrednél
szolgáltam Berlinben, az ezredparancsnok rám bízott egy leve­
let, hogy vigyem el a feleségének.
- Ismertétek Giese törzsőrmestert a wünschdorfi közelharcis­
kolából? -vág a szavába Pici. - Soha nem fogom elfelejteni, még ha
száz évig élek is. Oxigénhiány miatt távozott ebből a világból, pedig
isten a tanúm rá, nagyon értette, hogyan kell kiszorítani a szuszt az
emberekből. Egy reggel küéptette a sorból a század bohócát, aki
egy kukkot sem értett abból, ami az addigiak folyamán elhangzott.
A fojtóhurok használatáról volt szó, s a balek addig idétlenkedett,
míg végül a saját nyakára tekerte a drótot. Hajszálon múlt, hogy
nem dobta fel a talpát. „Na ide süss" - mondta neki a törzsőrmes­
ter. - Tekerd a nyakam köré a drótot, és képzeld azt, hogy egy orosz
vagyok, aki meg akar ölni téged. Húzd szorosabbra, ember! Mar­
kold meg rendesen azt a nyelet, és húzd kifelé!" A bohócunk elég
régóta szolgált ahhoz, hogy tudja, a parancs az bizony parancs.
Derekasan kapaszkodott hát a drótba, miközben mi álltunk és bá­
multuk őket, ahogy az ülik, amikor vigyázzt parancsolnak az em­
bernek. Persze egy kicsit furának találtuk, hogy Giese mindenféle
grimaszokat vág és lógatja a nyelvét, de senki nem kérdezte a véle­
ményünket. „Azért nem ártana hagyni, hogy a törzs egy kis levegőt
szippantson!" - kiáltotta végül valaki, de ekkor már késő volt. Giese
törzsőrmesternek már nem volt szüksége levegőre. Nagy rumli ke­
rekedett belőle. Kijöttek a puhakalaposok, elbeszélgettek velünk,
aztán magukkal vitték Ernstet, és fellógatták, „intő jelként" szá­
munkra. Valamivel később Hofba küldtek, kutyás kiképzésre. Itt
egy még vadabb sztori esett meg. Volt egy tizedesi rangban lévő
farkaskutya, egészen szürke, mint...
- Bekaphatod te is meg a szürke farkaskutyád is - szól közbe
Porta. - Most én mesélek! Ott tartottam, hogy elmentem a pa-

237
 rancsnok szukájához. Mondanom se kell, a hátsó ajtón enged­
tek be, mert az elülsőt csak hadnagyi rangtól felfelé lehetett hasz­
nálni, aminthogy használták is! Szóval átvágok a kerten a rózsa­
bokrok meg egyéb hülyeségek közt, amik egy ezredparancsnok
kertjében nőnek, és épp ki akarom nyitni a hátsó udvar kapuját,
amikor egy borjútermetű buldogot pülantok meg. Akkora feje
volt, mint egy motorbicikli oldalcsónakja, és úgy ugatott, mint
húsz farkaskutya, egy percig sem rejtve véka alá, hogy azért tátja
akkorára habzó pofáját, hogy angol fogait az én német seggem­
be mélyessze. „Te hülye angol, mi már úgyis elvesztettük ezt a
háborút!" - m o n d o m neki, és inkább mégis az elülső ajtó felé
kerülök. Csengetek, de semmi válasz. Gondolom, biztosan sü­
ket a nő, úgyhogy rátenyerelek a gombra. Egy idő után mégis­
csak kinyílik az ajtó, és egy dögös, „dugj meg gyorsan" nőci lép
elém. „Mit akar, katona?" - csacsogja, és rám pislog. „Szolgála­
tára, asszonyom - harsogom. - Joseph Porta tizedes, 5. páncé­
losezred, parancsnoki század, GEKADOS-levelet hoztam a pa­
rancsnok úrtól a parancsnokné asszony őméltóságának!" Elve­
szi tőlem a levelet, és hanyagul lehajítja, mint egy újságot. „Szó­
val még újak vagyunk?" - kérdezi, és játékosan megnyalja a szá­
ja szélét, pedig amilyen lengén van öltözve, nemigen lehet mele­
ge. „Nem, viszonylag elnyűtt vagyok"-felelem alázatosan. „ N e m
óhajtana esetleg egy pohár bort a tizedes?" - búgja, és hagyja
lejjebb siklani a tekintetét, a sliccemre, ami mögött már nagy­
ban mocorog a dákom. „Köszönöm, asszonyom" - vágom rá kész­
ségesen. Egy darabig cigiztünk, és a német hadsereg dicső csatá­
iról értekeztünk. A spiné olyan mélyen letüdőzte a füstöt, hogy
egy adott pillanatban belestem az asztal alá megnézni, nem-e a
pináján keresztül jön ki a füst. Miután kiürítettük a borosüve­
get, és megvallottuk egymásnak szenvedélyes vágyainkat, a ven­
dégszerető háziasszony kiengedte az öcsit a slicc szorításából, és
úgy megcsiklandozta, hogy majdnem felszálltam, legszívesebben
bukfencet hánytam volna a gyönyörűségtől. Aztán én következ­
tem. Meghódítottam a domborulatait, és rendesen beletűztem a
győzelmi zászlót. Az ötödik menetnél tartottunk, amikor megszó-

238
lalt a bejárati csengő. Szerencsére a spiné nem felejtette el be­
akasztani a láncot. Először azt hittem, a buldog akar csatlakozni
harmadiknak, de a hang egészen más volt, és egészen ismerős.
„Itthon vagy, Lisa?" - vinnyogta a parancsnok az ajtó és a keret
közti résen. „Az a vén idióta az! - suttogta bosszúsan Lisa. Jogos
volt, hiszen elrontották a mókánkat. - Olyan apró a farka, hogy
egy kolibrit se tudna kielégíteni!" „Lisa! Van itthon valaki?" - nyü­
szíti a parancsnok. „Jézus Mária Szent József, gondolom. „És ez
a mi parancsnokunk! Ha nem lenne itthon senki, akkor ki a frász
akasztotta volna be a láncot, te barom? Persze, hogy itthon va­
gyunk, te pigmeuspöcsű őskori kövület! Gyere be, és mártsd a fa­
szodat tizedesgecibe!", kiáltanám vissza, de mielőtt még kinyit­
hatnám a számat, a spiné kituszkol a konyhába, és kilök a hátsó
ajtón, egyenesen a csülkeit nyalogató buldog elébe. Egy percig sem
kétséges, hogy gondolatban már az én combcsontjaimat nyálazza.
„Szép kutya" - próbálok bevágódni nála, és farkasszemet nézek
vele, ahogy a cirkuszi idomárok szokták az oroszlánokkal. „Hur­
r á ! " - feleli a kutya, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy azt mondja.
„ H u r r á ! " - mondom neki én is, és uzsgyi, futok előle, mint akit
kergetnek. Mert hát kergetett az a dög, csak úgy csattogott angol
fogsora az én porosz seggem mögött. Két nappal később az SD
elvitte. Életbe lépett az új fajvédelmi törvény, amely kimondta,
hogy német otthonban csak árja kutyát lehet tartani, és minden
angol zsidó buldognak gázkamrában a helye. A parancsnok ka­
pott helyette egy vadászkutyát, de erről meg az derült ki, hogy fran­
cia zsidók vére folyik az ereiben. Ez is a gázkamrában végezte.
- Ideje lenne nyugovóra térni, Porta! - mondja a finn száza­
dos. - Mi legalábbis fáradtak vagyunk!
- Később vettek egy dán dogot - folytatja Porta, ügyet sem
vetve a századosra. - Ez már elnyerte az SD tetszését. Vonzód­
tak hozzá, mert ugyanolyan agyatlan volt, mint ők!
Az éjszaka folyamán a vihar elül, földöntúli csend telepedik a
tundrára. Ahogy előbújunk az iglu melegéből, a hideg valóság­
gal mellbe vág. Legszívesebben visszabújnánk, de nem lehet: men­
ni kell.
 Akinek nem volt része benne, nem tudhatja, hol a tűrőképesség
határa.
von Keitel tábornagy,
1945 februárja

- Egy igazi miniszter! - kiáltja Wolfgang, a kommunista vezető, és

durván meglöki Hirtsiefert, az egykori jóléti minisztert, az esterwegeni
koncentrációs tábor legújabb lakóját.
- Ha ez a tintanyaló holnap nem tud lábra állni, személyesen
látom el a bajotokat, szarháziak! - mondja fenyegetően Schramm
SS-Scharführer.
Wolfgang gúnyosan elmosolyodik.
- Vigyázni fogunk rá, mint a szemünk fényére.
Egy SS-katona beljebb taszítja Hirtsiefert, aki nekiesik két másik
fogolynak, és felborítja őket. A két férfi felpattan, és dühösen ütlegelni
kezdik az exminisztert.
- Te rohadt szociáldemokrata! Te voltál az, aki két csészével szúr­
tad ki éhes feleségeink szemét, miután világra hozták a tizenkette­
dik gyereküket!
A hangulat pattanásig feszül; még az SS-katonák arcáról is lefa­
gyott az elégedett vigyor.
- Bajtársak, ne felejtsék, hogy kétszáz márkát is kaptak melléje!
- védekezik Hirtsiefer.
- Még van képed előhozakodni vele? - visítja egy egérképű emberke
az asztal túlsó oldaláról. -Hiszen a munkanélküli segélyből vontátok le!
- És a seggünkbe rúgtál, amikor azt kértük, hogy emeljétek meg
a családi pótlékot! - döngeti meg puskatussal a padlót Kratz SS-
Sturmmann™.
- Az a nyomonút kétszáz márka volt minden, amit kaptunk tőle­
tek! - dühöng egy másik fogoly. - A részedről ezzel el volt intézve a
dolog. Felőled akár éhen is halhattunk volna! De nem baj! Mi majd
megtanítjuk neked, hogy mit jelent a nélkülözés!

A közlegény és a tizedes között elhelyezkedő fokozat az SS-nél. (A ford.)

241
 Éjszaka elviszik Ütik, rúgják, végigvonszolják a latrinán. így megy
ez minden éjszaka, míg valaki úgy nem dönt, hogy szabadon kell
engedni. Amikor az asszony érte jön egy hatalmas Mercedesszel,
úgy kell kitámogatni a férjét.
Néhány nappal később a Gestapo látogatást tesz a táborban. El­
visznek három őrt és tizenegy foglyot. Tettükért kivégzőosztag elé
állítják őket.
 A VOROS ANGYAL

- Ha azok a tetves germánszkik be merik tenni a lábukat Kosz-

novszkába, beverjük a fejüket - rikoltja Misa, és vitézül megsu­
hogtatja kozák szablyáját. - Ha nem vágta volna le a lábamat az
a rohadt vonat, mostanra fasiszta disznók ezreit küldhettem vol­
na a másvilágra!
- A n é m e t e k gyáva szarok! - mondja megvetően Nyikolaj,
és a falnak vág egy rothadt krumplit. Túl fiatal ahhoz, hogy
bevonuljon, de m á r két évet dolgozott a bányában. A bal lábát
n e m tudja behajlítani. Tavaly történt, egy túl h a m a r felrobban­
tott töltet okozta. Hanyagság, állapította meg a vizsgálatot vég­
ző NKVD-bizottság. Az apja ugyanebben a robbanásban halt
meg. Egy ponyván vitték ki a maradványait. Az NKVD-sek ma­
gukkal vittek egy mérnököt és két tűzszerészt. Azóta sem tér­
tek vissza.
- Van egy olyan érzésem, hogy a németek hamarosan itt lesz­
nek - mondja Senya, a „Vörös Angyal" vezetője. Lehajol, hatal­
mas keblei szinte súrolják a földet. Egy dupla csövű puskát vesz
elő a pult alól, és Jorgira, a pártaktivistára fogja. - Szétlövöm a
töküket, csak kerüljenek elém! - kiáltja harciasan.
- N e m félsz, hogy a durranástól leesik a bugyid? - vigyorog
Nyikolajból a vodka.
- És akkor? - kérdezi dühösen Senya. Beletölt két töltényt a
puskába, kibiztosítja a fegyvert, és lő. A fegyver iszonyatosan
nagyot dörren. A közelben ülők csaknem megsüketülnek, Jorgi
ijedtében a földre pottyan a székéről.
- Az ördögbe, te nő! - tápászkodik fel az aktivista. - Meg is
ölhettél volna valakit!

243
 - Érdekel még valakit a bugyim? - kérdezi bőszen Senya. Mi­
vel n e m k a p választ, újratölti a fegyvert, hogy készenlétben le­
gyen, ha a németek feltűnnének.
- A német a leggyávább nemzet a földön - jelenti ki Fjedor, s
akkorát csap az asztalra, hogy az üvegek és a poharak táncra
perdülnek. - Férgek! Hogy féltik azt a szaros életüket! Amikor
Murmanszkban voltam a gépészeti iskolában, egyikük odajött,
hogy megnézze a gépeinket. Otthagyta a hazáját, alig tudta meg­
menteni a bőrét, amikor Hitler átvette a hatalmat. Igazi szarhá­
zi volt, egy felfuvalkodott hólyag. Nem érte be egy titkárnővel,
neki kettőt kellett magával hurcolnia. Mindenki tudta, hogy mi­
féle nők azok: moszkvai luxusszajhák. Fogalmuk se volt a gépírás­
ról, a pöcsápoláshoz viszont annál inkább értettek. Ez a roha­
dék német mindenbe beleütötte az orrát, egypercnyi nyugtot sem
hagyva az egyszerű munkásembernek. Saját jól felfogott érde­
künkben eldöntöttük, hogy megszabadulunk tőle. Egy éjszaka,
amikor kijött a „Villám" nevű kupiból, elkaptuk, és bekötöztük
egy cementeszsákba. Akár hiszitek, akár nem, útközben vala­
hogy kiszabadult, és rohanni kezdett lefelé az utcán, segítségért
kiabálva. De ki segítene egy németnek az éjféli Murmanszkban?
Persze elkaptuk. Egy kicsit elagyabugyáltuk, hogy elcsendesed­
jen, aztán kivonszoltuk a cári sólyához. Apám, milyen cirkuszt
levágott, amikor a víz alá nyomtuk a fejét! Tiszta szégyen! Nem­
hogy csendben, méltóságban ment volna el, mint a tisztességes
emberek. Valahányszor azt hittük, hogy már meghalt, és kihúz­
tuk a vízből, mindig újra kezdte. Üvöltözött, sikított, könyör­
gött, fűt-fát ígért nekünk. Dühünkben a tökét kezdtük rugdosni,
de így sem akart elhallgatni, pedig kapott akkorákat, hogy a go­
lyói a torkáig szállhattak! Ehelyett pénzt ajánlott fel nekünk, az
összes pénzét a legutolsó kopejkáig, csak hagyjuk életben, és es­
küdözött, hogy szólni fog értünk egy-két jó szót a pártnál. Ez is
azt mutatja, hogy mennyire álnokok a németek, mert ugyan ki
venné pártfogásába azokat, akik meg akarják ölni! „Téged ismer­
lek!" - kiáltja két nyelés közt a brigádvezetőnknek. - Alekszandro
Alekszejevics!" A barom! Ezek után tényleg n e m volt választá-

244
sunk. Addig ugráltunk rajta, míg minden csontját porrá nem tör­
tük, aztán a víz alá nyomtuk, és addig tartottuk ott, míg az utol­
só buborék is a felszínre nem tört. Ezek a németek nagyon szí­
vósak tudnak lenni, hogy az ördög vinné el őket, de végül sike­
rült kinyiffantam.
- Rosszabbak, mint a pestis! - kiáltja Pjotr, a munkásőr, és
fenyegetően megrázza a puskáját. - Jöjjenek csak, ha m á r unják
az életüket! Mi majd megtanítjuk nekik, hogy mi a tisztesség!
- Én élve szeretnék elkapni néhányat - mondja Kolinda, a
tejesember felesége. - Felakasztom őket a mestergerendára, és
kiherélem őket, ki én! Aztán csak ülni fogok, és hallgatom, hogy
visítoznak! Ahogy a tatárok is tették, ha az asszonyuk lába közt
találtak egy ületéktelent!
- Ezerkilencszázharminckilenc decemberében elkaptunk két
finn fasisztát - dicsekszik Szofija. - Felakasztottuk őket a lábuk­
nál fogva, és addig ütöttük őket a lábuk közt, míg ki n e m dől­
tünk a kimerültségtől. Tisztek voltak, zöld csíkkal a nadrágju­
kon és horogkereszttel gonosz tekintetükben. Mire végeztünk
velük, tiszta vér volt a nadrágjuk. Százszor is megbánhatták, hogy
megtámadták a Szovjetuniót, és hogy gyerekek szemeit nyom­
kodták ki a vadállatok!
- Ezt szeretem hallani! - bólogat lelkesen a férje, Vászja. -
Amikor a levtenovi büntetőtáborban szolgáltam, annyi módoza­
tát megtanultuk az ölésnek, hogy már nem is tudtuk fejben tar­
tani őket. De ha fasisztákról volt szó, mindig ugyanazt csináltuk:
egyszerűen megnyúztuk őket, mintha rénszarvasok lettek volna.
A parancsnokunk, egy csitai ördög, kesztyűket gyűjtött. A háza
kész m ú z e u m volt. Egy n a p rájött, hogy a gyűjteménye n e m tel­
jes. Gyorsan összetereltette a foglyokat, és kiválasztott egy nőt
meg egy férfit. Kivitték őket a konyhába, és forró vízbe nyomták
a kezüket. A mongolunk aztán szépen lefejtette a bőrt a karjuk­
ról és a kezükről, és máris megvoltak a hiányzó kesztyűk a múze­
u m a számára. Valami gennyláda azonban köpött Moszkvának,
és iszonyú galiba kerekedett. Szerencsére én aznap nem voltam
szolgálatban, így gond nélkül megúsztam a dolgot. Egy pokolian

245
hideg reggelen egy aprócska komisszár jelent meg a táborban.
Olyan alacsony volt, hogy kihúzott háttal is át tudott volna sétál­
ni egy ló hasa alatt! Sarkatlan kozák csizmájának a szára akkora
volt, mint egy gyűszű, mégis felért a térdéig. Ha a két füle n e m
állt volna szét, mint egy pár denevérszárny, magas, csúcsos bun­
dasapkája a vállán pihent volna. Húsz perc alatt halálra ítélte a
kesztyűgyűjtőket. Fővesztés napnyugtakor, szablya által a gyakor­
lótéren. A h ó h é r szerepét egy leningrádi kalorsnikra bízta, egy
hatalmas állatra, aki a szájában el tudta volna rejteni a Tomszkból
kirendelt törpét. Életfogytiglant kapott, mert megölt négy nőt,
és feldarabolta őket egy favágófejszével. Mindenkit felsorakoztat­
tak, foglyokat és őröket egyaránt, hogy legyen némi fogalmunk
arról, mi fog történni velünk is, ha kesztyűgyűjtésre adnánk a
fejünket.. Csúnya kivégzés volt. A leningrádi nőgyilkos olyan ide­
ges volt, mint egy szűz lány az első éjszakáján. Valahányszor a
törpére nézett, remegni kezdett, mint a nyárfalevél. Először a
fickó egyik karját vágta le merő ügyetlenségből. A nyomorult
üvöltött, mint egy megkergült bika, de nem sokáig. Egy pillanat
múlva m á r a lábunk előtt gurult a feje. A következő halálraítélt­
nek a fél mellkasát is levágta a fejével együtt. így ment ez mind a
tízzel. A mongolt utolsónak hagyták. H á r o m suhintás, és ő is
hulla volt. A tomszki törpe ekkor előrántotta a Naganját, és go­
lyót repített a négyszeres gyilkos szeme közé. Az óriás megin­
gott, mint egy kivágott fenyőfa, és a szétaprított hullák közé vá­
gódott. De ez akkor volt. Ha most idejönnek a németek, és mi
kiakasztjuk száradni a bőrüket a párt székháza elé, egyetlen ko­
misszár se fog kérdőre vonni minket. Sőt!
Kinyílik az ajtó, és a tél habozás nélkül betolakszik a kocsmá­
ba.
- Csukd m á r be! - kiáltják egyszerre a vendégek.
Egy fiatal nő támaszkodik az ajtónak; egy hároméves kisfiú
kezét fogja. Fáradt mozdulattal hátralendíti a csuklyáját, és le­
törli a Havat az arcáról. Toppant néhányat, és rálehel a kezére,
hogy felmelegítse magát, aztán körülpásztázza a mahorkafüst-
ben úszó helyiséget.

246
 - Engem keresel, asszony? - kérdezi egy sovány, pattanásos
arcú férfi. A homloka alacsony, mint egy szellemi fogyatékosé, a
szemében állati vadság villódzik.
- Gyere haza, Gregorij - könyörög reszkető hangon a nő.
- Eszemben sincs - feleli Gregorij, és cuppogtatva kiissza a sö­
rét. - Szállj le rólam, asszony! Látni sem bírlak, ahogyan azt a faty-
tyút sem! - Iszik egy pohár rövidet, és hangosan elböfögi magát.
- Reggel azt ígérted, hogy ma nem fogsz berúgni - mondja
panaszos hangon a nő, és félreseper egy sötét hajtincset a sze­
méből.
- Megáll az eszem! Ez a szajha azt állítja, hogy részeg vagyok!
- Csuklik egyet, és idiótán elvigyorodik. - Ha ez nem sértés, ak­
kor n e m tudom, hogy mi. - Újabb adag sört kér, és iszik. A hab­
zó ital végigfolyik az állán, és lecsorog a mellkasára. - Pruhhh! -
fújtat dühösen, szétfröcskölve a szájából a sört. - Idejössz, és
dirigálni mersz nekünk, te kijevi kanca! Bőven van hely a ma­
gadfajták számára Kolimában, ha annyira vágysz oda! Tudom,
hogy mire gondolsz, te átkozott ellenforradalmár szuka! - da­
dogja akadozó nyelvvel, és bizonytalan léptekkel a nő felé indul.
Megáll előtte, felröhög, és az asszony fejére önti a korsó tartal­
mát. - Ahhoz értesz, hogy tisztekkel hetyegj, te büdös kurva! -
csapja arcul a feleségét. - Csak nem gondolod, hogy bárki is el­
hiszi neked, hogy az a kapitány a férjed volt? Még hogy elesett a
finnek ellen! Hazudsz, te zsidó! Az a szarláda főbe lőtte magát,
mert félt a frontszolgálattól! Én tudom, hogyan történt! Ha elfe­
lejtetted volna, én vagyok apolitruk. 79
- Részeg vagy - feleli csendesen az asszony. Letörli sörtől cse­
pegő arcát a kabátujjával, és vádlón a férjére néz. - Mikor nősz
fel végre? Holnap sajnálni fogod!
Gregorij bambán végigméri, aztán fellöki, és a bokájánál fog­
va a kocsma közepére vonszolja. A többiek vigyorogva figyelik.
- Nesze! - tépi ketté a felesége ruháját. - Szolgáljátok ki maga­
tokat! É n , Gregorij Antenyev komisszár, ezennel engedélyt adok

Politikai komisszár, (orosz)

247
rá! A kurvák az állam tulajdonai! - Harsányan felnevet, és szétfe­
szíti az asszony lábát.
- Gyertyázzuk meg! - kiáltja kéjesen Senya, és a szabaddá tett
nemi szervbe erőltet egy vaskos viaszgyertyát. - Öntelt felső osz­
tálybeli kanca! - Int, hogy emeljék az asztalra a nőt.
- Gyerünk, fiúk! - vigyorog Gilda. - Az aranykapu nyitva!
Adjatok neki! Lenézett minket, mert nem tudunk olvasni! H á t
most megkapja!
- Anya, anya! - sikítja a kisfiú, és apró kezeivel püfölni kezdi
az előtte állókat.
- Engedjetek o d a ! - gombolja ki a nadrágját Jorgi. - Nesze, te
kurva, és ne tagadd, hogy nem erről álmodoztál! Kijevben ekko­
rát nem láthattál, hiába is kerested! Kussolj már, te! Ne csinálj
úgy, mintha nem élveznéd!
- Én hátulról akarom - vihog Misa, a féllábú. A nadrágja már
bokáig letolva.
- Pofa be, te kis fattyú! - ordítja Kosznoy, a tagbaszakadt prém­
vadász. Lekever egy pofont, olyan brutális erővel, hogy a kisfiú a
kocsma végébe repül.
- Húzzátok feljebb, így nem férek hozzá - nyögi Misa. - Ez
az! Na, ezt vedd be abba az agyonkefélt ukrán picsádba!
Valahányszor egy részeg, italtól bűzlő férfi végzett, Senya egy
vödör hideg vizet loccsant a megerőszakolt asszonyra.
- Első a tisztaság! - röhög a másik szenvedésén. - Persze, egy
ilyen ócska kurva nem értheti ezt!
- A legolcsóbb kurva, akit valaha is megkeféltem - heheré­
szik Fjedor, három kopejkát csúsztatva a nő hüvelyébe.
Amikor megunták, az asztal alá gurítják az asszonyt, de egy
idő után itt is zavarja őket, mert a gyerekéért kiabál, aki számára
elérhetetlen távolságban fekszik ájultan.
- Mit nyivákolsz, he? - mordul rá Jorgi. - Dobjátok már ki!
Durván kihajítják a hóba.
- A kisfiam! - sikítja kétségbeesetten a nő.
Gregorij a gyereket is felkapja, és kidobja, mint egy ócska ron­
gyot. A kisfiú távolabb, egy hótorlaszban landol.

248
 - El kellene törölni a föld színéről ezeket az árulókat! - dön­
geti az asztalt Misa. - Azt olvastam tegnap a Pravdában, hogy
mindenütt megmutatják csalárd arcukat. Most buktattak le egy
zsidót, aki álnokul a sorainkba furakodva, egészen szampoliti 8 0
rangig küzdötte fel magát. Kivégezték - teszi hozzá csattanó­
ként.
- Ha megtorpansz és állva maradsz, meghalsz - motyogja rejté­
lyesen Jorgi. Nagylelkűen Misa kezébe nyom egy korsó sört.
- Vissza fogom lökni azt a kölyköt az anyja picsájába! - fogad­
kozik Gregorij, és fenékre ül a padlón.
- Vetted le a koszos kezeidet a lábamról! - kiált rá Senya. - Te
vagy az utolsó ember, akinek megengedném, hogy a bugyimba
nyúljon!
- De ha egyszer megpróbálnád, soha senki más nem kellene!
- vigyorog idétlenül Nyikolaj.
- Mi van, te kis senki! - háborodik fel Senya. - Én, aki végig­
hajóztam hét tengert, és diplomatákat meg tábornokokat szolgál­
tam, gondolod, hogy képes lennék lesüllyedni a te szintedre? Egy­
szer egy igazi lord baszott meg az Atlanti-óceán közepén! - Az
emlék futó mosolyt csal az arcára. - Igazi angol úriember volt,
kastéllyal meg mindennel. Még saját kísértete is volt, egy her­
cegnő, aki holdtöltekor sétálta végig a folyosókat. Nemcsak a
vére volt kék, hanem az is, amit belém lőtt. Kék, mint a lámpa a
komisszariátus előtt!
- És te azóta se mostál pinát! - gúnyolódik Tanya, akit időle­
gesen helyeztek a faluba. Senki sem tudja, mit követett el, még a
politruk sem. Azt mesélik, hogy egy n a p parancs fog érkezni a
likvidálására. N e m ő lenne az első. Mások azt mondják, hogy
informátor.
- Én mozdonyvezető voltam az Omszk-Moszkva-Leningrád
vonalon - dicsekszik Dimitrij.
- Most viszont be kell érned a „Vörös Angyal" - rénszarvasta­
nya útvonallal - élcelődik Kolinda, a tejesember felesége.

Szampolit - hadbiztos, (orosz)

249
 - Te n e m tudod, miről beszélsz, asszony - köp megvetően az
asztal alá Dimitrij. - Az Omszk-Moszkva-Leningrád a legro-
hadtabb útvonal az egész Szovjetunióban. Mire végigcsinálsz egy
utat, félhülye leszel az unalomtól.
- Akkor azt éppen neked találták ki - sikít Kolinda a jókedv­
től. - Hiszen te mindig is az voltál!
- Miután m á r nem bírtam tovább és kiléptem - folytatja Di­
mitrij, elengedve a füle mellett az asszonyi locsogást -, felkere­
kedtem, és körbejártam a Szovjetuniót. A vonat ingyen volt, ka­
ját és a szállást pedig, ha nem volt haver az adott városban, egy
kis műbalhé árán megkaptam a helyi rendőrségtől.
- Igen, ez tagadhatatlan előnye a Szovjetuniónak - nevet Jorgi.
- Börtönöknek nem vagyunk híján. Éljen Sztálin!
- Aztán eljött a nap, amikor fel kellett a d n o m azt a gyönyö­
rű életet - lógatja az orrát Dimitrij. - Odesszában volt. Egy
padon heverésztem álmodozva a Proletariátus parkjában, ami­
kor érzem, hogy valaki megdöngeti a kobakomat. H á t r a se kell
fordulnom, látom, hogy egy tésztaképűgaradovoj 8 1 , mert ráérő­
sen megkerüli a padot, hogy a talpamra is rásózzon a gumibot­
jával. Meg is teszi, de olyan gyengéden, hogy még a hajam szála
is sajog tőle. „ M á r itt se vagyok" - m o n d o m készségesen, és
még meg is hajolok neki. „Tévedésből vagyok itt." „ N e m is vagy
te olyan hülye, mint amilyennek látszol" - állapítja m e g a
garadovoj, és a homlokomra sóz, hogy egyszer s mindenkorra
eszembe véssem: a Proletariátus parkjában nem lehet aludni.
Látva, hogy ennek a fele sem tréfa, nyakam közé vettem a lá­
bam, de n e m volt szerencsém. Alig é r t e m ki az utcára, máris
lekapcsoltak. Sejthetitek, hogy hol kötöttem ki: a szpjecijalnij
82
sztamciján . O t t aztán alaposan a fejembe verték, hogy a mun­
ka a legnagyobb áldás, amiben egy szovjet állampolgárnak ré­
sze lehet. - Széttárja a kezét, és a jégvirágos ablakra tekint. -
És most itt vagyok!

Rendőr, (orosz)
Munkakerülőkkel foglalkozó különleges rendőrőrs, (orosz)

250
 A kocsma felett Vaszilij Szimszov százados az ágyban fekszik
és Tamarát nézi, aki fel-alá járkál a szobában, mint egy felinge­
relt nagymacska. Érzéki ajkai közül füstölgő cigaretta lóg.
- Mi a frászt lehetne még csinálni ebben a koszfészekben? -
sziszegi a lány. - Baszunk és iszunk! M á r elegem van belőle! Mi­
ért nem viszel el soha sehova?
- Hová vinnélek? - kérdezi ingerülten a férfi. - A múlt héten
is moziban voltunk!
- Moziban? - perdül feléje a lány. - Te azt mozinak nevezed?
Az nem film volt, hanem politikai szar. Csináljunk végre vala­
mit, különben megőrülök! Itt fogunk megdögleni, és még csak
észre sem vesszük!
- Menjünk síelni, ha a hóvihar elült - javasolja tétován Vaszilij.
- Síelni? Na nem, köszönöm szépen! Abból egy életre kigyó­
gyultam!
Vaszilij felkönyököl, és elővillantja hibátlan fogsorát.
- Ha megnyertük a háborút, elmegyünk nyaralni a Krím fél­
szigetre - ígéri a lánynak. - Vitorlázni fogunk, és a fedélzeten
szerelmeskedünk, fejünk felett a kék éggel és a sirályokkal.
- És minden este étteremben vacsorázunk! - derül fel Tama­
ra.
- Igen, és egész éjszaka mulatni fogunk, ha kedvünk tartja!
És telezabáljuk magunkat kaviárral és krími borral - ígéri Vaszilij.
- Ha megnyertük a háborút - sóhajt Tamara. Bánatában fel­
hajt egy pohár vodkát. - Gondolom, hallottál a harmincéves hábo­
rúról. Ki garantálja, hogy nem fog ez is addig elhúzódni? Ez eset­
ben még huszonnyolc évig várnunk kell.
- Csak huszonhétig - javítja ki a férfi, és fütyörészni kezd.
- Ó, az úgy egészen más! - feleli gúnyosan a lány. - A francba,
Vaszilij, én úgy érzem magam, mintha börtönbe lennék zárva!
Csak döglesz itt egész nap, és a vodkát vedeled. Egyáltalán mi a
frászt keresünk mi itt?
- Munkásőröket képezek ki, ha elfelejtetted volna - veszti el
a türelmét Vaszilij. - És az ellenséges csapatmozgásokra is figye­
lek, hogy értesíthessem a parancsnokságot, ha megindulnának

251
erre. Rendkívül fontos megbízatás, és ezt neked is tudnod kelle­
ne!
- R ö h ö g n ö m kell! Azt beszélik, hogy a németek ritka bunkó
állatok, de annyira hülyék azért nem lehetnek, hogy ide jöjje­
nek. Senki sem olyan agyalágyult. Csak a szovjet emberek elég
bambák ahhoz, hogy képesek legyenek egy ilyen hóval bélelt lyuk­
ban tengetni a nyomorult életüket! - Végigsimít Vaszilij szénfe­
kete haján, majd nyelvével játékosan megcirógatja a férfi nyel­
vét. - Unatkozom! Négy hónapja csak téged látlak, meg ezt az
átkozott fehérséget. M á r szeretkezni sincs kedvem. Almunkban
is végig tudnánk csinálni mind a száztíz pozitúrát. Találj ki végre
valami újat, te bolond!
- Rendezhetnénk egy kutyaversenyt - próbálkozik Vaszilij. -
Rengeteg szánhúzó van errefelé.
- Ezek a falusi korcsok túl ostobák ahhoz, hogy versenyezni
tudjanak - véli Tamara. - Emlékszel még a moszkvai lóverse­
nyekre és a Bolsoj előadásaira? Adj valamit inni! - nyújtja a po­
harát. - Kelj m á r fel, az ég szerelmére! Meddig akarsz még itt
döglődni?
- Ne vesd el a sulykot, te nő! - mondja fenyegetően a férfi. -
Csak egy szavamba kerül, és megint a börtönben találod magad!
- Lehet, hogy nem is lenne olyan rossz? Biztosan találnék ma­
gamnak egy helyes kis leszbi kurvát. - Átül egy székre, és az asztal­
ra teszi a lábát. Fekete selyeminge felcsúszik a combján.
Vaszilij elismerően füttyent.
- Gyere ide, hadd dugjalak meg! Neked van a legszebb com­
bod, amiben valaha is gyönyörködtem, a puncid pedig világelső.
Még a kapitalista kurvák sincsenek olyan jól felszerelve, mint te!
- Szűnj már meg! - veti oda Tamara. Hosszú, illatos cigarettára
gyújt. - Tűnjünk el innen, Vaszilij! Ez az elzártság nem moszkvai
embernek való. Meg fog rothadni az agyunk! Tegnap azon kap­
tam magam, hogy egy rénszarvassal beszélgetek, pedig hát mi
mondanivalóm lehet egy rénszarvasnak? - Az ágyra ugrik, odaku­
corodik a férfi mellé, és incselkedően végignyalja az arcát. Az
ujjai közben lefelé siklanak a szőrös mellkason. - Imádnivaló

252
pasas vagy, Vaszilij. Persze nagy zsivány vagy, de mindent meg
tudsz csinálni, amit csak egy nő elvár egy férfitól az ágyban. -
Hátrébb húzódik, és kérdőn a férfira néz. - Azt m o n d t a d , hogy
jó kapcsolataid vannak. A legjobbak. Akkor hát mi a fenét kere­
sünk még mindig itt? Legfőbb ideje lenne kihasználni őket, és
eltűnni innen. - Megcsókolja a férfit, ráhengeredik, és gyengé­
den a fülébe harap. - Menjünk be Murmanszkba! Biztos akad
ott néhány szórakozóhely. Valahol csak el kell ütniük az időt a
tengerésztiszteknek. Parancsold meg, hogy fogják be a kutyá­
kat.
- Megőrültél? - feleli Vaszilij. - Tudod, hogy n e m tehetem.
Felelős pozícióban vagyok, és a németek bármelyik pillanatban
itt lehetnek. Mi lesz, ha n e m vagyok itt, éppen én, a parancsnok!
Ha viszont jól csinálom, az előléptetést, kitüntetést jelenthet.
Ha van egy kis szerencsénk, csak mi maradunk életben, s akkor
még ki is színezhetjük a történetet.
- Mondd csak, Vaszilij, nincs neked valami bajod ott a hajad
alatt? Ha csak mi maradunk meg az egész faluból, akkor jobb,
ha n e m kerülünk a moszkvaiak szeme elé. - Mélyen a férfi naiv
szemébe néz. - Volt már dolgod német katonával? Nagyon jól
képzettek! Kíváncsi vagyok, hogy mire fogsz menni ellenük a
részeges munkásőreiddel.
Lentről orgia zaja hallatszik.
- Hallod ezt? - kérdezi megvetően Tamara. - Ha most jönné­
nek, nekünk annyi lenne. Micsoda vérfürdőt rendeznének! Pa­
takokban folyna a vér. Az orosz vér!
- Vigyázz, mit mondasz - löki le magáról Vaszilij. - Még nem
ismersz engem igazán! - Gonosz csillogással a szemében elő­
vesz egy Nagant a párnája alól, és a lány halántékának szegezi. -
Ne akard, hogy meghúzzam a ravaszt!
- Úgyse mernéd - mondja csúfondárosan a lány. - Ha lelősz,
kénytelen leszel azzal a hájas, zsíros bőrű kurvával kefélni, aki
ezt a kócerájt vezeti. Figyelted már a szagát? Szerintem azóta
n e m fürdött, hogy a párt '36-ban elindította a „spóroljunk a víz­
zel" kampányt.

253
 Vaszilij visszahanyatlik az ágyra, és felnyerít.
- D é m o n i egy teremtés vagy, hallod-e! Képtelenség igazán ha­
ragudni rád! - Odalök a lánynak egy grifát.
Csendben cigarettáznak egy darabig, aztán Tamara lustán a
balalajkáért nyúl. Vaszilij kiugrik az ágyból, és vad tatár táncot
lejt a szobában. A végén a mennyezetre szegezi a Naganját, és
kiüríti a tárat. Tamara jókedvűen felvihog, és a falhoz vág egy
kristályvázát. Szilánkok repkednek a fejük körül.
Vaszilij felpattan az ágy szélére, és a lányra veti magát. Dur­
ván magára fordítja, mire az fejbe kólintja a hangszerrel. Vaszilij
válaszképpen elnyomja a cigarettát a lány vállán.
- Mit visítasz! A fájdalom és az élvezet édestestvérek, nem
tudtad? - Belemarkol a lány hajába, és a lába közé kényszeríti a
fejét. - Szopjad, te koszos kurva!
- Disznó! - motyogja a lány, ajkai közt a méretes szerszámmal.
- Szaporábban! - nevet kéjesen a férfi.
Tamara felpillant az ostoba, kövér arcra, és hirtelen elhatáro­
zással összeszorítja a fogait.
Vaszilij felordít a fájdalomtól, és lerúgja magáról.
- Te rohadt strici! - köp ki egy véres húsdarabot a lány. - Azt
hiszed, úgy bánhatsz velem, mint egy közönséges kurvával?
- Ha valaki rohadt, akkor te az vagy, te kurva! - üvölti a férfi.
Bizonytalan léptekkel a lány felé imbolyog. - Te leharaptad a
végét!
- És akkor? - hátrál az ajtó felé a lány. - Úgyse tudtad hasz­
nálni! Mindig is franciát akartál, hát most megkaptad!
- Hívj orvost! - könyörög rémülten Vaszilij.
- Orvost! - nevet Tamara. - Az egyetlen orvos itt az a hájas
szuka, aki valamikor elvégzett egy nyolcnapos nővértanfolyamot!
Egy ellő kocát se tudna ellátni!
- Ezért fizetni fogsz - nyögi Vaszilij az ujjai közül szivárgó
vérre meredve.
- Hamarabb elpatkolsz - mondja a lány, olyan közönyösen,
mintha csak az időjárásra tett volna megjegyzést.
- Ez gyilkosság! - roskad össze zokogva a férfi.

254
 - Gyilkosság! - nevet metsző hangon a lány. - És ezt éppen te
mondod, aki m á r a számát se tudod azoknak, akiket kivégzőosz­
tag elé küldtél! Most te is kipróbálhatod, hogy milyen érzés meg­
halni!
- Te tényleg egy démon vagy, Tamara! De megállj! Ha tényleg
meghalok, Moszkva bosszúja úgyis utolér.
- Tényleg? - von vállat a lány. - És ha mégsem? Ha tojni fog­
nak rá, hogy mitől dobtad fel a talpad? Ha egyszerűen csak lehúz­
zák a nevedet a listáról és elfelejtenek, mint egy rühes kutyát?
- Tamara - suttogja rekedten Vaszilij. - Segítened kell, Tama­
ra. Elvérzek!
- Vaszilij - hajol föléje a lány. - Már nincs sok időd hátra,
Vaszilij. Mielőtt megdöglenél, szeretném, ha tudnád, hogy jó látni
a szenvedésedet.
- Tamara, te sátáni fajzat! Ezért lógni fogsz! Megöltél egy szov­
jet tisztet!
- O, nem. Én csak lemészároltam egy disznót - vihog a lány. -
Különben is te akartad, hogy bekapjam. Epilepsziás vagyok, tu­
dod, és az ilyeneknek fát szoktak dugni a szájukba, ha rohamuk
van, hogy ne harapják le a saját nyelvüket. Nyelv nélkül ugyanis
n e m t u d n á k elmesélni az NKVD-nek, hogy miről beszélnek a
szovjet polgárok. Ezért áldoztad fel a farkadat, Vaszilij! Lehet,
hogy ki fognak tüntetni érte a halálod után?
Borzalmas zaj hallatszik lentről. Bútorok törnek, üveg csöröm­
pöl. A nők visítanak, a férfiak ordítoznak. Ezek a hangok kísérik
Vaszilij Szimszov századost a túlvilágra.
Tamara még sokáig ott ül és nézi. Anyaszült meztelen, csak a
férfi NKVD-s sapkája van a fején.
- Ha látnád magad - suttogja megvetően. - Ha láthatnák azok,
akiket a gulágba küldtél!
Feláll, rágyújt egy cigarettára, iszik egy pohár vodkát, és meg­
nézi magát a tükörben.
- Jót tettél! - mondja a tükörképének.
Hosszú, vörös tüllruhát ölt, fekete sálat kanyarít a vállára, és
lesétál a kocsmába.

255
 - Vaszilij Szimszov százados meghalt - jelenti ki ünnepélye­
sen a lépcső aljába érve.
- Egyszer mindannyian arra a sorsra jutunk - gügyögi két csuk-
lás közt Senya.
- Adj valamit inni! - mondja nyers hangon Tamara.
Senya eléje tolt egy korsó sört. A lány m o h ó n kiissza a felét.
- Az utolsó moszkvai éjszakán - meséli álmodozó hangon -
a „Prágá"-ban táncoltunk, az Arbatszkaja téren. Ott muzsikál a
világ legjobb cigányzenekara. Voltál már ott? - kérdezi a heve­
nyen vakarózó Senyát.
- Ha oda merném tolni a képem, rács mögé dugnának - feleli
vigyorogva Senya.
- Leharaptam a farkát - közli elégedett mosollyal Tamara.
Senya tátva felejti a száját.
- Micsoda? Azannyát! Ide hallgassatok, emberek! - kiáltja bele
a zsivajba. - M a d a m a Tamara Alexandrovna leharapta Vaszilij
Szimszov százados pöcsét!
- Milyen íze volt? - kérdezi vihogva Jorgi.
Gregorij feltápászkodik. Misa a k e z é b e nyomja a zöld
komisszársapkát. Gregorij felteszi, majd ünnepélyesen a dere­
kára csatolja a pisztolytáskáját. Most már mindenki láthatja, hogy
szolgálatban van. Botladozó léptekkel, magával sodorva néhány
asztalt, a pult elé vonul.
Ahogy a pultra támaszkodik, Senya fejbe kólintja a sodrófá­
val.
- Gregorij Mihajlovics Antenyev, te részeg disznó, gombold
be a slicced, ha hölgyek társaságában vagy!
- Adj inni! - vigyorog bambán a férfi. Kiüríti a korsót, böfög
egy hatalmasat, és letuszkol a torkán két sózott heringet. Egy­
ben nyeli le őket, mint a gólya a békát. Megvakargatja a fejét, és
döbbenten állapítja meg, hogy sapka van rajta. - Elvtársak - húz­
za ki magát -, miért vagyok én itt, ha nem azért, mert szolgálat­
ban vagyok! - Előveszi a naganját, és körbelendíti. A fegyver
elsül, a lövedék súrolja Mihail fülét, és barázdát éget a bunda­
sapkájába.

256
 - Óvatosabban, komisszár elvtárs! - inti meg az ujjával Mihail
a lövöldözőt.
- Le vagytok tartóztatva! - bömböli a pisztollyal hadonászva
Gregorij. - Ebből tárgyalás lesz, ördögök, és ti mindannyian val­
lani fogtok! Semmi értelme tagadni! Az N K V D mindent tud! -
Felkap egy darab disznóhúst egy tányérról, és a szájába tömi. A
pisztoly a levesbe esik. Gregorij utánanyúl, de a leves megégeti a
kezét. - A fenébe! Ezért fizetni fogtok! - ordítja a kezét fújva. -
Senki n e m forrázhat le büntetlenül egy komisszárt! Ezért gulág
jár! - Egy székre roskad, és zokogni kezd. Sajnálja magát. Meg­
törli a homlokát, és megint felfedezi a sapkát. - Jézusom, szolgá­
latban vagyok - üvölti, és vádlón Szofijára mutat. - M á r megint
láttak, hogy beszélgettél ahhoz az ikonhoz, te álszent kurva! De
megállj csak! Majd kinevelik ezt belőled a gulágban. Annyi idő­
re se lesz szükségük, amennyi alatt egy tatár kiherél egy szopós
malacot! - Bizonytalanul feláll, és mindjárt el is botlik Fjedor
lábában. - A világ egy hatalmas szargombóc! - kiáltja a földről.
Jorgi felsegíti, és leülteti a lócára, a kitömött medve mellé,
amelybe Gregorij azon mód bele is köt.
- Mit képzelsz, ki vagy te, mi? - mondja a medvének. - A
Szovjetunió segge lyuka, az vagy. - A medve felé üt, de ő köt ki a
padlón. Ott fekszik egy darabig, és morcosan a medvét nézi; az
persze állja a tekintetét. - Elvtársak! - kiáltja Gregorij. - Tart­
sunk tárgyalást, emberek! R e m e k móka lesz! Meghívhatom egy
italra? - kérdezi a medvét, s amikor az nem válaszol, duzzogva
hátat fordít. - Senya néne, egy duplát a vörös zászló győzelmé­
re! Majd fizetéskor megkapod az árát!
- Szó se lehet róla! Már így is egy egész évi fizetéseddel tarto­
zol. Eliszol minden kopejkát, és mi a garancia arra, hogy valaha
is fizetni fogsz? Kockázatos ügyfél vagy, Gregorij Antenyev. Ha
a németek bejönnek, és meglátják a zöld sapkádat, felakaszta­
nak, mint a pinty! Márpedig jönni fognak!
- Akkor majd őket fogom szolgálni - von vállat Gregorij.
- Szép egy komisszár vagy, mondhatom - veti oda lenézően
Senya.

257
 - Adj egy italt - könyörög Gregorij. - Tudod, hogy milyen ke­
ményen dolgozom a győzelemért.
- Azt nagyon jól teszed - fintorog Senya. - Mert ha alulma­
radtok, szomorú sors vár rád!
- A zsidók tehetnek erről is - állítja Gregor. - Azok a horgas
orrúak pénzelik ezt az egészet Amerikából. Tudod, mi a tervük?
- fogja suttogóra a hangját.
- Az, hogy levágják a fejedet! - csap Senya a húsvágó bárddal
a pultra.
- Ez is része a tervnek - ismeri el Gregorij, gyengéden megsi­
mogatva a nyakát. - Álnok tervet eszeltek ki! - Csuklik egy sort,
aztán kiüríti Mihail korsóját, amit elővigyázatlanul a keze ügyé­
ben felejtettek. - Azt akarják, hogy lemészároljuk egymást a
nácikkal, és ha meggyengültünk, a nyakunkra küldenek egy cárt,
Berlinbe meg egy császárt, hogy véget vessenek a n é p ezeréves
uralmának. - Megint csuklik, s közben szomjasan tátog a fel­
emelt korsóba, de abban bizony már egy csepp se maradt. - Én
mondom neked, aki titkos üzeneteket szoktam kapni Moszkvá­
ból! - Felegyenesedik, és fontoskodóan körülnéz. - Na, vallani
fogsz? - mutat Senyára. - Vagy vesselek alá vallatásnak?
- Azt hittem, hitelre van szükséged - feleli résnyire szűkült
szemmel Senya.
- Ezt már szeretem! - vigyorog Gregorij. - Ez a válasz! Te
aztán tudod, hogyan lehet élni a Szovjetunióban! Legközelebb,
ha jelentést küldök azoknak a murmanszki hájfejűeknek, felter­
jesztelek a Munka Hőse Érdemrendre, hogy aztán nagy murit
rendezhess nekünk. Most pedig mit szólnál egy kis italhoz? Sze­
rintem jöhet! - Leveszi a bulovkáját, és a pultra vágja. - M á r
nem vagyok szolgálatban! Szarok a kremli szarokra! Mondja csak,
madame, maga mindig leharapja a szeretői pöcsét? - fordul bizal­
masan Tamarához. Meg akar hajolni a lány előtt, de megszédül,
és arccal egy köpőcsészébe zuhan.
- Ez az egész egy nagy összeesküvés! - ordítja Stefan Borovszki
a sarokból. - A végén mindig átejtik az embert! Valami egészen
mást ígértek nekem, amikor még Moszkvában szolgáltam, de

258
azok a kapitalista lakájok ideküldtek! Ellenforradalmi összeeskü­
vés, én mondom! De Stefan Borovszkival nem fognak kibabrál­
ni! Várjátok csak meg, hogy a németek ideérjenek! Ez a háború
a csúcsra fog juttatni engem, majd meglátjátok! Mi másra való
egy háború, ha nem erre?
- Te n e m tudod, hogy miről beszélsz - jelenti ki Karol. Han­
gos szörcsögéssel ürít ki egy üveget, úgy nyeli el az italt, mintha
a torka lefolyó lenne. - Én vagyok közületek az egyetlen, akinek
m á r volt dolga a németekkel. Még '39-ben történt, a kis háború­
ban.
- N e m is voltak n é m e t e k abban a h á b o r ú b a n - tiltakozik
Stefan. - Csak finn fasiszták.
- Te moszkvai patkány! - bömböli Karol. - Ha én egyszer azt
mondom, hogy dolgom volt németekkel, akkor az úgy is volt, meg­
értetted? Horogkereszt volt a szemükben és a seggükön, de vol­
tak finnek is, igazi kommunistazabálók, olyan vérszomjasok, hogy
el se hinnéd. Teljesen mindegy volt nekik, hogy akit lemészárol­
nak, az férfi vagy nő. Szúrtak és vágtak, járt a kezük, mint a csép­
hadaró, és golyók repkedtek a szájukból meg a seggükből. Nem
túlzok, ha azt mondom, hogy ezek a finnek úgy viselkedtek, mint­
ha már az anyjuk picsájából géppisztollyal a kezükben, fogaik közt
késsel bújtak volna elő. De a németek még náluk is rosszabbak
voltak. Tíz finnel is felértek! El sem tudod képzelni, milyen őrül­
tek, míg össze nem akadtál velük, de akkor már késő, mert mire
pisloghatnál egyet, már hulla vagy. Apró darabokra vagdalnak
minden útjukba kerülő oroszt, legyen az férfi, nő vagy állat!
- Majd meglátjuk! - csap az asztalra Stefan. - Lehet, hogy
eddig ez így volt, de majd én megtanítom őket kesztyűbe dudál­
ni! E n g e m aztán nem tudnak megijeszteni a horogkeresztjeik­
kel! - Fülére hajtja a bundasapkát, vállára kanyarítja a vadász­
puskáját, és feltápászkodik. - Most pedig hazamegyek, mert már
elegem van belőletek. Olyan bunkók vagytok, hogy intelligens
ember n e m bírhatja sokáig a társaságotokban!
Hangosan énekelve végigtántorog a falu hosszú főutcáján. A
vihar belekap bokáig érő kabátjába, mintha birokra akarna kel-

259
ni vele. Egy telefonoszlop állja a részeg útját. Stefan nekimegy,
és belezuhan egy hókupacba.
- Állj az utamból, te rohadt német! - mordul rá Stefan az
oszlopra. Nagy nehezen kimászik a hóból, és odalép az oszlop­
hoz, hogy behúzzon neki egyet, de mellétrafál, és megint a hó-
kupacban köt ki. - Na megállj! - bömböli vérszomjasán. - Ezért
megfizetsz! - Ujabb rohamot indít a telefonpózna ellen. - Te
rohadt népellenség, nem fogsz megint seggre ültetni! Túl sokáig
álltál itt már így is. A következő vonattal Kolimába küldelek!
Zihálva, szitkozódva folytatja az útját hazáig. Bemegy az ud­
varra, de az ajtót nem találja. Háromszor is meg kell kerülnie a
házat, mire rájön, hol van a kilincs. Közben beleköt a kerítésbe,
és ripityára rugdossa. Kinyitja az ajtót, és beesik a konyhába. A
sapkáját és a bundáját a földre hányja, miheztartás végett bele­
rúg a macskába, aztán remegő kézzel egy üvegért nyúl.
- Olyan ideges vagyok - magyarázza a kemencének -, hogy
téglákat tudnék törni a pöcsömmel. - Jól meghúzza az üveget,
aztán folytatja. - A végén mindig átverik az embert. Soha ne
bízz egy náci németben, és soha ne bízz egy kommunista szovjet­
ben. - Valami módon sikerül belelépnie egy cseberbe, és piszkos
víz loccsan a lábára. - Segítség! Mentsetek meg! A németek el­
kaptak! - ordítja rémülten, és iszonyatos robajt csapva hanyatt
vágódik.
- Mi a fenét csinálsz, te részeg disznó! - pislog ki az asszony a
hálófülkébe!
- Job tvoje matyl - bömböli Stefan. - Megtámadtak, asszony!
Megtámadtak! Itt, a saját házamban!
- Ki támadott meg?
- Egy német kutya csapdát állított nekem a saját konyhám­
ban!
- Részeg vagy, mint a kefekötő, és bűzlesz, mint egy halom
rénszarvastrágya! Eridj, mosakodj meg, te disznó állat!
- így kell fogadni egy férjecskét, aki az életét kockáztatja a
hazáért, és egy napon a vörös zászló hőse lesz?
- Hallgass el végre, és gyere az ágyba - sziszegi az asszony.

260
 - Nyet! Te semmit sem értesz! Egy ostoba tehén vagy, butább,
mint a rénszarvas segge. Mit érdekel az téged, hogy majdnem
megöltek. Mikor voltál utoljára politikai gyűlésen, ami minden
tisztességes szovjet kötelessége? Ha lettél volna, akkor tudhat­
nád, hogy a németek már megközelítették a falut.
- Részeg vagy, mint egy segg, Stefan Borovszki. És ez m á r az
ötödik alkalom csak ezen a héten.
- Én, részeg? - háborodik fel a férfi. - Neked elment az eszed,
asszony! Én vagyok az egyetlen józan rendőr az egész Szovjet­
unióban!
Az asszony kikászálódik az ágyból, és meglátja a felborított
csebret.
- T á n ez támadott meg téged? - kérdezi gúnyosan.
- Az ellenforradalmi erők csapdát rejtettek bele - állítja a
férje, és belerúg a cseberbe.
- Abbahagynád végre a kiabálást? Gyere ágyba, te rusnya fé­
reg, hogy holnapra kijózanodhass.
- Vedd le azt a büdös parasztkezed az egyenruhámról! - csap
Stefan a felesége felé a törülközővel. - Tán nem tudod, hogy ki
vagyok én? Piszkáld ki a zsírt a füledből, te némber, és figyelj! Én
a szovjet állam szolgálója vagyok, egy tanult ember, aki betéve
tudja az összes törvényt! Te pedig egy ellenforradalmár ribanc
vagy, akinek egyetlen vágya az, hogy rátegye a kezét a kemény
munkával megszerzett kopejkáimra! - A feleségéhez vág egy
csuprot. - A gulágba veled! Ott vannak a sílécek, máris indul­
hatsz!
Az asszony berohan a tisztaszobába, és zokogva a kanapéra
veti magát.
- Bőgj csak, asszony, bőgj csak, amíg ki nem apadnak a könnye­
id! Jól ismerem ezt a trükköt! Még a legostobább rendőr is isme­
ri. Azt hiszed, ilyen könnyen megúszhatod? Tévedésben vagy,
asszony, de még mennyire! Mi, a szovjet állam civil szolgálói ke­
mények vagyunk, mint a kazah bányák falai, és ezt neked is meg
kell tanulnod! A gulág tárt karokkal vár téged! Eridj! Én most
lefekszek! - Szuszogva bemászik az ágyba. Közben úgy beveri a

261
fejét a gerendába, hogy az egész ház beleremeg. - Üss meg még
egyszer, te fejőstehén, és lelőlek! - kiabálja az ágy mélyéről.
- Ebből elég, Stefan! Hadd vegyem le a nadrágodat. Csurom­
vizes vagy! Megfázol, ha így alszol el.
- Még hogy megfázok? - könyököl fel sértődötten a teremtés
koronája. - Hogy képzeled ezt? Hogy mondhatsz ilyet? A szov­
jet állam szolgálói sosem kapnának el ilyen kapitalista betegsé­
geket! - Bizalmasan közelebb hajol az asszonyhoz. - Ide hall­
gass, Olga, össze kell fognunk, különben az amerikai zsidók fog­
ják megnyerni ezt a háborút, s akkor idejönnek, és megerőszakol­
ják az asszonyainkat!
- De hát ők a mi oldalunkon állnak! - csodálkozik a nő. Egy
szék támlájára teríti a sötétkék lovaglónadrágot.
- Azt te csak hiszed, te trockista szuka! - morogja a férfi, és
érzi, hogy kellemes ingerültség vesz erőt rajta. - H á t nem tudod,
hogy az a zsidó Trockij Amerikába menekült, és magával vitte a
kommunista kalapácsot is, hogy az amerikaiaknak legyen mivel
szétverniük Oroszországot? De te nem ismered a szovjet népet!
Mi majd megmutatjuk nekik! Szétmarcangoljuk őket, így ni! -
mutatja be a párnán, tollal töltve meg a hálófülkét.
- Nézd, mit tettél! - pityereg az asszony. Kétségbeesett kísérle­
tet tesz arra, hogy összegyűjtse a repkedő pihéket, de kénytelen
feladni. - Most honnan szerzünk új párnát?
- Ez a te legnagyobb gondod? Most, amikor a hazát ilyen nagy
veszély fenyegeti? - Kiugrik az ágyból, lerántja a barna horgolt
terítőt az asztalról, és a kemencébe dobja.
- Megőrültél? - visítja az asszony.
- Az én hivatali asztalomon nincs helye fasiszta színű asztal­
terítőnek! - ordítja a férfi, és felpiszkálja a tüzet, hogy hama­
rabb eleméssze a terítőt. - Hozd ide a géppisztolyomat, de ízibe!
Készen kell lennünk! A németek ma éjszaka fognak rajtunk ütni!
- Te részeg állat! - vonul be sírva a tisztaszobába a feleség. Előtte
azonban, keserű tapasztalataiból okulva, elrejti a géppisztolyt.
Másnap reggel Stefan borzalmasan betegnek érzi magát. A
feje zsong, mint egy kaptár, a háta sajog, az orra folyik, és foly-

262
ton köhögnie kell. Dühösen belefújja az orrát a hálófülke függö­
nyébe.
A nő haragos tekintettel eléje rakja a reggelit. Tapasztalatból
tudja, hogy a férje egészen késő délutánig egyetlen szót sem fog
szólni hozzá. Stefan magára ölti a zubbonyát, felcsatolja a váll­
pántos derékszíjat, a hátára lendíti a Kalasnyikovot, és felteszi
vörös csillagos bulovkáját.
- Megyek, és megnézem, minden rendben van-e odakint -
mondja magának, és megpróbál méltóságteljes arcot vágni.
Elindul lefelé a főutcán, szembe az üvöltő széllel, és erősen
fogadkozik, hogy bármennyire is kaparjon a torka, n e m fog be­
térni a „Vörös Angyal"-ba. A kutyatenyészet közelében a lapp
Zoliborz kanyarodik eléje rénszarvasok vontatta szánján.
- Menekülj, Stefan Borovszki! - kiáltja izgatottan a férfi. -
J ö n n e k a németek!
- H a d d szagoljam meg a leheleted, te eszkimó! - parancsolja
Stefan, és int a lappnak, hogy hajoljon le.
- N e m vagyok részeg, pán Stefan. Olyan józan vagyok, mint
Krisztus a kereszten! Hidd el nekem, hogy láttam a németeket!
Még beszéltem is velük, de nem sokat értettem a szavaikból. Azt
azonban láttam a tekintetükben, hogy gyilkolni akarnak!
- Ha nem érted meg őket, honnan tudod, hogy németek vol­
tak? - kérdezi bizalmatlanul Stefan. - Lehettek szibériaiak is.
Ők őrjáratoznak arrafelé! Őket se értenéd meg!
- N é m e t e k voltak, pán Stefan. Csak egyszer ütöttek meg, de
n e m rúgtak belém, pedig nagyon dühösek voltak. Ha szibériaiak
lettek volna, meg is rugdostak volna, és a végén lelőnek. Ezek
elengedtek. Ugyanígy tettek egyszer a fivéremmel is.
- Mikor láttad őket? - kérdezi Stefan, nyugtalanul a hegyek
felé pillantva.
- Öt órája lehetett. Azelőtt volt, hogy a szél keletire változott
volna.
- H o n n a n tudhatnám, hogy mikor változott meg a szél, te em­
ber! Én rendőr vagyok, n e m időjós! Nagyon remélem, hogy nem
akarsz hülyét csinálni belőlem. Ugye tudod, merre van Kolima?

263
 - Mindent tudok róla! A nagyapám volt ott!
- Na és hol vannak most a németek? - kanyarítja az ölébe a
géppisztolyt Stefan.
- Kint, a sztyeppén - mutat a lapp északkelet felé. - Stefan
Borovszki, ugye nem akartok rálőni a németekre? Akkor lehet,
hogy megkegyelmeznek nekünk! M á r így is elég dühösek, pedig
még senki sem lőtt rájuk. Ha valaki lőni kezdi őket, ízekre sze­
dik a falunkat!
- Gyerünk - int neki Stefan. - Menjünk be a „Vörös Angyal"-
ba, és beszéljük meg a dolgot. Tervet kell kovácsolnunk, külön­
ben még a németek azt fogják hinni, hogy náluk is hülyébbek
vagyunk.
Senya a féltve őrzött ponyvaszékében, a kocsma legfőbb ékessé­
gében üldögél. Valamikor egy amerikai filmrendezőé volt. Itt fe­
lejtették, mint annyi más holmit, amikor nyolc évvel korábban
egy szerelmes fűmet forgattak a faluban.
- Itt vannak a németek! - robban be az ajtón Stefan. - A lapp
meg én láttuk őket!
Senya annyira megrémül, hogy hanyatt vágja magát a rende­
zői székkel együtt. A kocsmában elszabadul a pokol. Még az agg,
reumás medveölő kutya is torkaszakadtából ugat. Gregorij, aki
eddig két szánhúzó kutya társaságában aludt az asztal alatt, az
ablakhoz rohan, és kilő a hóba. Egy idő múlva aztán mindenki
lecsillapodik, és nekilátnak kifaggatni a lappot.
- Halálbiztos, hogy németek voltak? - kérdezi Misa. - Hiszen
te nem beszélsz se németül, se finnül!
- Mit számít az! - kiáltja Gregorij. - A n é m e t az német, még
akkor is, ha héberül beszél. Márpedig azoktól az álnok kutyák­
tól még az is kitelik!
- Mit mondtak neked? - kérdezi Jorgi. - De ki ne szépítsd a
történetet! Az igazat akarom haliam!
- Azt mondták, hogy szállj le és gyere ide - feleli Zoliborz. -
A golyó nem vicces, és nem számít neki, kit talál el!
- Honnan tudod, hogy mit mondtak, ha nem értesz németül?
- kérdezi gyanakvóan Senya.

264
 - Oroszul mondták - feleli konokul a lapp. - Borzalmasan sok
nyelvet beszélnek, de nem lehet összetéveszteni őket. A német­
ről legalább annyira lerí, hogy német, mint a zsidóról, hogy zsi­
dó. És n e m hasonlítanak a mi katonáinkra, akik csak annyit ta­
nulnak meg a kaszárnyában, hogy kell szétszedni és összerakni
egy géppisztolyt.
- Vigyázz a nyelvedre, te lapp! - fenyegeti meg Gregorij. -
Rajtam van a szolgálati sapka, úgyhogy előttem ne gyalázd a
Vörös Hadsereg hőseit! A Pravda azt írja, hogy a n é m e t e k olyan
hülyék, mint a rénszarvas segge. Biztos vagy benne, hogy nem
NKVD-s határőrökbe botlottál?
- Biztos, biztos! - feleli határozottan a lapp. Senya a kezébe
nyom egy bögre vodkát. - Tudom, mert láttam, hogy nincs náluk
nagajka!
- Na és milyen volt az egyenruhájuk? - kérdezi szakértő kép­
pel Nyikolaj.
- Olyan, amilyennek egy egyenruhának lennie kell - tárja szét
a kezét Zoliborz. - De higgyetek nekem, németek voltak. Kapi­
talista dohányt szívtak és n e m mahorkát, és volt velük egy rén­
szarvas is, dölyfös, mint egy finn tábornok. Még csak meg sem
szagolta az én rénszarvasaimat, holott valamikor ők is finnek
voltak!
- Németeket láttam! - rohan be a kocsmába Puchal. - Egy
egész hadsereg, ágyúkkal és mindenféle gyilkolóeszközökkel!
- Hol? - akarja tudni Gregorij.
- Öt versztára innen, és hamarosan itt lesznek! Gyorsan kö­
zelednek!
- Akkor én máris mentem a malomba - gombolkozik be reme­
gő kézzel Kosznov. - Őröltetnem kell. Ha a n é m e t e k itt lesznek,
ki tudja, hogy tudom végezni majd a munkámat. Azok az ördö­
gök mindenféle őrültségre képesek!
- Itt maradsz! - jelenti ki ellentmondást nem tűrően Gregorij.
- Ha felégetik a malmot, majd őrölsz a farpofáiddal, vagy pedig
kivárod a háború végét! Most pedig figyelmet! - áll fel egy szék­
re. - Én vagyok itt a védelmi erők parancsnoka. Pofa be, elvtár-

265
sak, és hallgassátok, amit mondok! A Szovjetunió azt várja tő­
lünk ezekben az embert próbáló órákban, hogy legyünk férfiak
és...
- Elég a rizsából, Gregorij! - szakítja félbe Fjedor. - Most nem
Murmanszkban vagy! Szállj le a magas lóról, akarom mondani,
a székről, vedd le azt a sapkát, és beszélj úgy velünk, mintha te is
ember lennél!
Gregorij leveszi a sapkáját, és leül. A szél besüvít a gerendák
közt, és úgy meg-megreccsenti a tetőt, mintha az egészet el akar­
ná vinni. A félelem csendje telepszik a kocsmára. Egy darabig
mindenki csendesen iszogat, és a saját dolgain mereng: hogyan
is úszhatna meg minél kevesebb veszteséggel, ha a németek meg­
jönnek.
Senya feláll, és megvakargatja terebélyes hátsóját.
- N e m segítene valaki felrakni a vizet főni? - indul ki a konyhá­
ba.
- Mi a fenének akarsz most éppen vizet főzni? - kérdezi inge­
rülten Gregorij.
- Hogy legyen mivel leforrázni a németeket, ha ideérnek -
feleli elszántan Senya. - Attól majd elgondolkodnak egy kicsit.
Régen is ezt csinálták az ostromlottak.
- De m á r nem - legyint Mihail. - Azok az ördögök m á r két
versztáról elkezdenek gyilkolni minket az ágyúikkal. Olyan
messzire pedig még egy ekkora fehércseléd se tudja elloccsanta­
ni a forró vizet, mint te!
- Akkor itt bent fogom várni őket a többi nővel együtt, és ha
bedugják azt a randa képüket, szembeöntjük őket! - mondja
hazafias hévvel Senya. - Az majd megtanítja nekik, hogy hívat­
lanul nem illik betoppanni sehova!
- Te nem tudod, mit beszélsz! - csóválja a fejét Fjedor. - Mi­
előtt berontanának ide, alaposan kitakarítják a helyet minden­
féle ördögi eszközökkel, úgyhogy belőled addigra nem marad
több egy csomó pinaszőrnél!
- Akkor talán kint kellene végezni velük, a hóban - javasolja
Szofija, aki a padlón ülve egy duplacsövű puskát tisztogat.

266
 - És ha végeztünk velük, halomba hányjuk őket itt, a kocsma
közepén, aztán üzenünk Murmanszkba, hogy küldjenek ki vala­
kit megszámolni a hullákat - álmodozik Misa.
- N e m nagy ügy lelőni egy németet - állítja Fjedor. - Ha meg­
lövöd, pörögni kezd, mint egy búgócsiga, és nem tudja, hogy mit
csináljon. Még a legravaszabbja is zavarba jön, ha golyók kezde­
nek zörögni a fejében.
- Hova mész? - kiáltja Gregorij, amikor Kosznov az ajtó felé
oldalaz.
- Őröltetni, ember! Gondolnunk kell a holnapra is, nem csak
a mai háborúra! Egy orosz finn egyszer azt mondta nekem, hogy
a németeket a liszt nem érdekli, de a darálatlan búzát mindig ma­
gukkal viszik. Aki nem őröli meg időben a búzáját, az éhen hal!
- Akkor hát menjünk mindannyian a malomba! - derül fel
Polakov. - Gregorij, te felelsz a védelemért. Itt maradsz, és meg­
véded a „Vörös Angyal"-t. Ha lövéseket hallunk, visszajövünk
segíteni. Körülvesszük a németeket, ahogy a munkásőriskolában
tanultuk, és végzünk velünk. Te csak lőj, míg azt nem kiáltjuk
neked, hogy „tüzet szüntess"!
- Itt maradtok! - kiáltja hisztérikusan Gregorij. - Szarok a
búzátokra!
- Lehet, hogy mégiscsak jobb lenne elmenni? - rágódik Senya.
- Szerintem fogjuk be a kutyákat, és menjünk innen. Ha nem
leszünk itt, akkor nem lesz konfliktus sem, és a németek csalódot­
tan továbbvonulnak.
- Gyávaság lenne elmenekülni - tiltakozik erőtlenül Gregorij.
- Sztálin azt parancsolta, hogy mindannyian, férfiak és nők egy­
aránt, álljunk helyt és öljünk meg annyi fasisztát, amennyit csak
tudunk. A r r a pedig gondolni sem szabad, hogy majd hagyjuk
magunkat foglyul ejteni. Ha elkapnak, kivágják a májatokat, és
nyersen megeszik. L á t t a m róla fényképeket a m u r m a n s z k i
komisszáriskolában. Ez nem propaganda, hanem maga a valóság!
- Akkor meg csakugyan menni kell - jelenti ki Senya, és már
öltözködik is. - Nagyon nem szeretném, ha egy éhenkórász né­
met gusztust kapna a májamra!

267
 - N e m mész te sehova! - irányítja rá a géppisztolyát Gregorij.
- Ezennel kihirdetem a szükségállapotot! Mostantól én vagyok
itt a törvény! Eddig a szovjet rendszer előnyeit élvezhettétek,
most itt az ideje megismerkedni a sötétebb oldalával is!
- Pont te jártatod a szájadat? - kiáltja megvetően Senya. -
Mindenki ismer téged. Amint az első német felbukkan a látha­
táron, úgy fogsz futni, mint egy nyúl!
Egy darabig megint hallgatnak. Közben iszogatnak, hogy erőt
és bátorságot merítsenek. Néhányan megpróbálják rávenni a
lappot, hogy vallja be, csak álmodta az egészet. Zoliborz azon­
ban ragaszkodik az állításához.
Gregorij kijelenti, hogy a szükségállapotra való tekintettel az
ital ingyen van. Kis harci rajokra bomlanak, és megállapítják,
hogy a munkásőrség „vörös" készültségi fokozatban van.
- Ellenséges t á m a d á s várható - mondja mély beleéléssel
Gregorij, és megborzong önnön vélt bátorságától. Közben, be
nem vallottan, abban reménykedik, hogy a németek el fogják
kerülni a falut, amely egy völgy mélyén, hótorlaszokkal körülvé­
ve található.
Valaki határozottan kopogtat. A kocsma vendégei mozdulat­
lanná dermednek a rémülettől, de csak Júlia az, aki mindig min­
den ajtón kopog, még akkor is, ha éppen kifelé tart.
- Haza kell j ö n n ö d ! - int Gregorijnak. - Valaki beszélni akar
veled!
- Most nincs időm erre! - legyint a komisszár.
- Ne magyarázz! Hazajössz, vagy letépem a füledet, büdös
kölyke! Ne hidd, hogy nem merem megtenni, amiért rajtad van
az a koszos egyenruha!
Júliától mindenki tart. O a falu bábuskája, aki nemcsak a gyó­
gyításhoz, de a jósláshoz is ért.
- Ki akar beszélni velem? - kérdezi Gregorij.
- Majd meglátod, ha hazajössz - feleli rejtélyesen az öreg­
asszony.
- Mondd meg neki, hogy várnia kell - feleli Gregorij. - Majd
megyek, ha végeztünk a németekkel!

268
 - Neked elment az eszed - állapítja meg Júlia babuska. Ko­
pog, és kilép a hidegbe.
Senya kiakasztja a párt üzenetét a hirdetőtáblára:

ELVTÁRSAK, M I N D E N H Á T R A F E L É T E T T L É P É S A
GYÁVASÁG JELE. GYÁVÁKNAK NINCS H E L Y Ü K
SORAINKBAN! V E S S Z E N E K !

Odakint géppisztoly kattog bele a hóviharba. Egy pillanat alatt

az asztalok alá bukik mindenki. Senya ijedtében a pult alatti szűk
polcra préseli be hullámzó zsírtömegeit. Szofíja rémülten kisza­
lad a széntartályok közé. Futtában letépi a pártjelvényét és a
kályhába dobja. Fjedor munkásőrjelvénye ugyanott végzi.
- Nehéz idők következnek - mondja Szofijának -, és ki tudhat­
ja, hogy ki fog győzni.
N e m sokkal később azonban kiderül, hogy Szánja, a prémva­
dász próbálta ki új géppisztolyát. Bepréseli magát az ajtón, és
lehajol, hogy benézzen az asztal alá, ahol Gregorij kuksol a fülé­
re tapasztott kézzel.
- Kijöhetsz, elvtárs! A németek kint ülnek a hóban, és arra
várnak, hogy lelőjük őket!
Óvatosan előbújnak a fedezékeikből, és megerősítik a jellemü­
ket néhány pohár vodkával. Egy idő után Gregorij újra rettent­
hetetlen hadvezérnek érzi magát. Úgy dönt, hogy előőrsöt kell
létrehozni. Hosszas tanakodás után kiosztják maguk közt a posz­
tokat, és ki-ki elcsoszog, hogy elfoglalja a helyét.
Ketten kivonszolják a vízhűtéses Maxim géppuskát, de alig érnek
az utcára, a szél ledönti őket a lábukról. Nem telik bele sok idő, és a
társaság újra a „Vörös Angyal"-ban ücsörög. Minek kacérkodnának
kint a fagyhalállal, amikor a németek úgyis házhoz fognak jönni!
Gregorij azonban azt tanulta a murmanszki komisszáriskolában,
hogy egy jó hadvezér mindig megfigyelteti az ellenséget.
Senki sem tütakozik, amikor eldönti, hogy a lapp lesz a legmeg­
felelőbb ember erre a feladatra. Hozzá van szokva a kinti időjárás­
hoz, a szeme és a hallása éles, mint egy indiánnak.

269
 - Ha vállalod - mondja ünnepélyesen Gregorij - ígérem, hogy
felterjesztelek a Munka Hőse Érdeméremre!
A lapp vigyorogva elmegy németeket lesni, a hóvihar azonban
még neki is túl vad, ezért hamarosan belopakodik a rénszarvaste­
lep istállójába. Mielőtt elaludna, a rénszarvasok leikére köti, hogy
ha idegent látnának, bőgjenek.
- A „Munka Hősé"-t meg feldughatják a seggükbe - motyog­
ja félálomban.
Az egész nap úgy telik el, hogy nyomát se látják németeknek. A
falubeliek bátorsága lassan visszatér. A „Vörös Angyal"-t kisebb
erőddé alakítják át, a konyha mögött egy 80 mm-es aknavető kap
helyet. Igaz, hogy csak két gyakorlógránát van hozzá, de Gregorij
biztos benne, hogy a zajuk el fogja ijeszteni a gyáva németeket.
A Maxim géppuskát az ajtóval szemben állítják fel. Az senki­
nek sem jut eszébe, hogy a hűtővíz esetleg jéggé fagyhatott. De
még ha pillanatnyilag használhatatlan is, ijesztő látványt nyújt -
és ehhez bőven van lőszer is.
- Még mindig szükségállapot van? - kérdezi Senya, amikor a
vendégek vodkát követelnek az állam költségére.
- Szerinted? - kérdez vissza gúnyosan Gregorij. - Még egy
olyan ostoba nőnek is, mint te, látnia kell, hogy a harc csak ez­
után kezdődik!
- Végül is nekem mindegy - von vállat Senya, és csordultig
tölti a poharakat.
- Engem aztán nem fognak élve elfogni! - jelenti ki magabiz­
tosan Mihail az ötödik pohár után.
- Azt mondják, hogy a háborúban a legjobbak esnek el első­
nek - üvölti túl a zsivajt Kazár. - Te mit szólsz ehhez, Jorgi? Te
benne voltál!
- Badarság - jelenti ki Jorgi. - Láthatod, hogy még élek! A há­
ború természetes dolog, és azt kell mondanom, hogy nem nehéz
túljárni a halál eszén. A 809-es gyalogsági ezrednél, ahol ti­
zedesként szolgáltam, volt egy őrmesterünk, aki mindig figyel­
meztetett a veszélyre, mintha asztrológus vagy legalábbis tenyér­
jós lett volna. „Fiúk, ne menjetek oda, mert ott aknák vannak, és

270
darabokra szednek titeket!" Persze mindig voltak olyanok, akik
nem hittek neki, és még csak azért is odamentek. Bumm! H á t
nem neki volt igaza? Ez az őrmester tanította nekünk azt is, hogy
az ember sorsa nincs előre megírva. Lehet, hogy rálépsz egy akná­
ra, és lehet, hogy meg fogsz állítani egy fasiszta golyót, de nem
biztos! „És ha már nyakig szarban vagytok" - magyarázta nekünk
-, ha az ellenség a tökötöket szorongatja, és a bőrötöket nyúzza,
csak vagdalkozzatok, mint egy őrült. De soha ne kezdjetek hátrál­
ni! Ha araszolva is, de mindig előre tartsatok!"
- Ha megjönnek a németek, átadom neked az irányítást - dönti
el Gregorij. - Te tapasztalt vagy, csak tanulhatunk tőled!
Jorgi büszkén kidülleszti a mellét, és meglóbálja a feje fölött a
géppisztolyt, olyan lelkesen, hogy egy féltárnyi golyó a mennyezet­
be fúródik.
- Ezt te fogod kifizetni! - figyelmezteti dühösen Senya. Feláll
egy székre, hogy megvizsgálja a gerendákat. - Csak ennél na­
gyobb kárt ne okozzon ez a nyamvadt háború - enyhül meg az
ártalmatlan lyukak láttán.
Mostanra m á r az egész falu a „Vörös Angyal"-ban tolong.
Mindenki egyszerre beszél - fecsegessél próbálják elterelni a fi­
gyelmüket a félelmeikről. Ezúttal egyetlen asszony sem hordja
le az urát, amiért az túl sokat vedel.
Egy csoport azt tanulja, hogyan kell megtölteni és kibiztosítani
a könnyű géppuskát. Az elkerülhetetlen bekövetkezik: egy soro­
zat átszakítja a konyha falát, kis híján megölve Senyát és Szofiját.
- A németek! A németek! - kiabálja valaki rémülten a széntá­
rolóból, ahol menedéket keresett.
Gregorij kidob egy kézigránátot az ablakon, Mihail pedig bele­
ereszt egy géppisztolysorozatot az utca túloldalán magasló hótor-
laszba. Senya is elsüti a puskáját, telibe találva a kitömött med­
vét, aztán vaktában hadonászni kezd a fegyverrel, és sikeresen
fejbe is kólintja Fjedort, aki a géppuska előtt hasal.
- Szentséges szűzanyám! - visítja halálra váltan a férfi. - Meg­
adom magam! N e m én akartam, hanem Gregorij, az a bolsevik
disznó, hogy ellenálljunk! Ne öljön meg, tovaris germánszki!

271
 Néhány perccel később elcsendesedik a „csata". A résztvevők
egymást okolják a történtekért. Fjedorral senki nem hajlandó
szóba állni.
- Eladtál az ellenségnek! - kiáltja dühösen Gregorij. - Ezért
felelni fogsz Murmanszkban, ha túl leszünk ezen a zűrön!
- Csak vicceltem - nevet kényszeredetten Fjedor. - M á r azt
se lehet?
Öt hólepte lapp jön be zajosan a kocsmába. Velük tartanak
még zajosabb kutyáik is.
- A németek itt vannak - közlik vigyorogva.
- Hol? - veti magát ijedten az asztal alá Gregorij.
- Kint - feleli Ilmi, a lapp vadász.
- Oltsátok el a lámpákat! - kiáltja Mihail, és elfújja a hozzá
legközelebb lévőt.
- A francba! Ott vannak - ordítja Jorgi, és „célzott" lövéseket
ad le a könnyű géppuskával.
A fények kialszanak, sötét van, mint egy sírboltban. Óvatosan
kikukucskálnak az ablakon, de csak a kavargó havat látják.
- N e m l e h e t , hogy t é v e d t e t e k ? - k é r d e z i r e m é n y k e d v e
Gregorij.
- Kizárt dolog - húzza fel az orrát Ilmi. - Olyan közel voltak
hozzánk, hogy éreztük a leheletüket. Hosszú oszlopban jönnek
észak felől. NKVD-sekkel is találkoztunk. Németeket keresnek,
akik lerobbantották a fejük felől a tetőt valahol keletebbre, egy
olyan helyen, ahová anya szülte ember nem teheti be a lábát.
Szerintem azok a németek voltak, akiket láttunk. Nos, mi csak
beugrottunk, hogy szóljunk, de most már megyünk. A helyetek­
ben én is ugyanezt tenném!
- Mit gondolsz, mikor fognak ideérni? - kérdezi remegő han­
gon Gregorij.
- Nem lehetnek messze, ha mi már itt vagyunk - feleli logiku­
san Ilmi.
- Itt maradtok - jelenti ki határozottan Gregorij. - Minden
férfi és n ő , aki beteszi a lábát ebbe a körzetbe, az én harccsopor­
tomba tartozik!

272
 - A te harccsoportod! Na ne, ettől hányingerem lesz - gúnyoló­
dik Fjedor. - Olyan vagy, mint azok a szenilis vén trottyok, akik a
régi idők emlékein felbuzdulva harccsoportokat szerveznek or­
szágszerte! Egyszerűen siralmas!
- Mit akarsz, minek nevezzem? - húzza fel magát Gregorij. -
Századnak túl kevesen vagyunk, a szakasz pedig n e m hangzik
túl veszélyesnek, ha a németek fülébe jutna.
- Akkor nevezzük a „Vörös Zászló barikádjának" - javasolja
Szofija.
Lövés dördül a sötétben.
- Eltaláltam! - visítja izgatottan Pavelov, és megint lő. - Ez
az! Kinyírtam a rohadékot!
- Hol fekszik? - kérdezi kórusban Gregorij és Mihail. Félve
kilesnek az ablakon.
- N e m látjátok? Ott, a fészer mellett!
Mint kiderül, a lappok egyik kutyáját találták el, és hogy még
cifrább legyen a helyzet, éppen az egyik vezért. Fjedort feledve
most mindenki Pavelovot szapulja.
Valahol kint géppuska kattog. Megszeppenve abbahagyják a
civakodást. Rövid sorozatokat lehet hallani, olyan a hangjuk,
mintha valaki egy vödör oldalát ütögetné.
Szofija hisztérikusan sikoltozni kezd. Mihail visszakézből szá­
jon teremti. A távoli géppuskahang elhallgat.
- Oltsd el azt a lámpát! - mordul rá Gregorij Senyára, amikor
az lámpával a kézben visszatér a kocsmába. - Vagy azt akarod,
hogy a németek egyenesen idelőjenek?
Egy darabig a padlón fekszenek, és a vihar üvöltését hallgat­
ják.
- Szerintem az NKVD-s fiúk megtalálták a németeket, akiket
kerestek - tápászkodik fel a földről Mihail.
- És mindet megölték néhány géppuskasorozattal! - teszi hoz­
zá bizakodóan Senya. - Puskával a kézben előbújik a pult mö­
gül. Felgyújtja a karbidlámpát, és teletölt magának egy tekinté­
lyes méretű bögrét. Egyetlen fejmozdulattal legurítja a tartal­
mát.

273
 - Gyertek, fogyasszatok! - tölt vidáman a többieknek is.
Lassan előmerészkednek, és addig győzködik egymást, míg vé­
gül maguk is elhiszik, hogy a németek valahol kint fekszenek
holtan a vihar korbácsolta hóban.
Egyetlen tábornok, egyetlen katona sem adhatja fel az állását semmi­
lyen körülmények között! Az efféle undorító viselkedés felszámolásá­
ra találták ki a rögtönítélő haditörvényszéket. Ezennel parancsba
adom, hogy minden gyáva férget likvidáljanak!

Adolf Hitler,
1944 augusztusa

- Nincs ebben semmi nevetséges - néz ránk bosszúsan a finn tize­

des, mi azonban csak nevetünk. A legmulatságosabb hulla, amit
valaha is láttunk. Voltaképpen nem is egy, hanem kettő, de annyira
összegabalyodtak, hogy egynek látszanak. - Elég! - ordítja a tize­
des. - Ez tényleg nem nevetséges!
- Ha neked nem az, kispofám - mondja a röhögéstől fuldokolva
Porta - akkor te nem tudod, hogy mi a vicces!
- Gondolkozz csak! - vigyorog Pici. - Százhússzal megy a nu­
mera, és a tag pont el akar sülni, amikor jön egy bomba, és bumm!
A motorososztag szakaszvezetője megpróbálja szétválasztani őket,
de a lány olyan szorosan öleli a lábával a férfi derekát, hogy képtelen­
ség leszedni róla.
- Ő volt az egyetlen férfi, akit valaha is szerettem - mondja elcsuk­
ló hangon a halott férfi barátnője.
- Milyen szégyenteljes halál! Éppen akkor, amikor megcsalt té­
ged! - háborog Gregor.
- Ráadásul egy német kurvával! - teszi hozzá a lány, és keserve­
sen zokogni kezd.
 HARCI KUTYÁK

A HIDEG LEVEGŐ FELÖKLEL, és kiszippantja testünk m a r a d é k me­

legét is.
- Lassan lélegezz - tanácsolja Heide, amikor rám tör egy köhö­
gésroham. - Ha jégkristály kerül a tüdődbe, véged!
E l t a k a r o m az arcomat a bundakesztyűvel, és igyekszem olyan
lassan szedni a levegőt, amennyire csak bírom. A maszk és a
vastag b u n d a ellenére a jeges lég izzó vasként égeti a torko­
mat. A leheletünk egy pillanat alatt jéggé fagy. Folyamatosan
mozgásban kell lennünk, nehogy beszippantsuk az a p r ó jégtű­
ket.
A hold és a csillagok sziporkázó fénnyel ragyognak. A levegő
tiszta és száraz. A tundra egyszerre kísérteties és gyönyörű.
Északkeleten az ég a szivárvány minden színében tündököl.
Lenyűgözve bámuljuk.
- Tudtátok, hogy ma ü n n e p van? - kérdezi Porta. - Az álszent
hájfejek, akik kirobbantották ezt a háborút, most a templomban
üldögélnek, és ájtatosan zsoltárokat énekelnek. Mi m e g itt pusz­
tulunk el, ezen a képeslapba illő tájon!
- Tényleg szenteste van? - kérdezi Papa, és mindjárt más szem­
mel nézi az északi fényjátékát.
- Szerintetek jövő karácsonyra m á r béke lesz? - tűnődik
Gregor.
Senki n e m válaszol. A kérdést eddig is feltettük minden kará­
csonykor, de hiába reménykedtünk, a következő karácsony ugyan­
úgy háborút hozott „ajándékba".
- Gyerünk, szedjétek össze magatokat egy kicsit! - nógat min­
ket Papa. - M á r alig kell menni egy kicsit, és otthon leszünk.

277
 - Soha nem érünk haza - mondja lemondóan Gregor, és az
előttünk kavargó hótölcsérre mutat. Újabb hóvihar közeledik.
Géppisztoly kattog, valahol a hótölcséren túl, aztán felsikít egy
nő, majd megint géppisztoly kattog.
- Hasra! - veti be magát egy hótorlasz mögé Papa.
Világítórakéta ível a magasba. Lassan szállingózik alá az ejtő­
ernyőjén, hosszú percekre a hó alá kényszerítve fejünket.
- Kinyírtam egy ivánt! - kiáltja valamivel később Pici. N e m
kell attól tartanunk, hogy meghallják: a vihar üvöltése elnyeli a
hangját. - A seggfej pont felém sétált.
Újabb rakéta röppen fel.
- Na ne! Még egy! - bukik vissza a hóba Papa. - Hol a test?
- Arra! Halott, mint egy szétpukkantott tetű! - mutat Pici egy
sötét foltra a hóban.
- Ez egy n ő ! - kiált fel Porta meglepetten, amikor jóval ké­
sőbb odamerészkedünk. - Egy átkozott nő, és van vele egy kö­
lyök is! Már csak a férje hiányzik, és lemészároltunk egy egész
családot!
Kíváncsian szemügyre vesszük a halottat. Csinos, fiatal nő volt.
A gyereket nem találták el Pici golyói, de amíg az oroszok raké­
tákat lődöztek, halálra fagyott.
- Muszáj volt kinyírnod, te barom? - förmed rá Papa a gyilko­
sukra.
- A fenébe! Azt hittem, hogy egy NKVD-s faszi! - mentegető­
zik Pici.
- Hogy te mekkora hülye vagy! - forgatja a szemét Barcelona.
- Ebben a hülye hóesésben alig lehet látni! - kiabálja dühö­
sen Pici. - H o n n a n tudhattam volna, hogy egy nő? Különben is,
mit keres kint a hóban háború idején, gyerekkel a karján!
- Csinos lány volt - mondja csendesen Papa.
- Nem akartam, csesszétek meg! - morogja Pici, és gyorsan a
hátára lendíti a géppisztolyt, mintha attól tartana, hogy megint
valami végzetes hülyeséget fog elkövetni vele. - Mindig engem
gyepáltok! Egyszer megunom, és lelépek, aztán majd megláthat­
játok, hogy mire mentek nélkülem!

278
 - Még egy ilyen húzás, és lelőlek, mint egy kutyát, megértet­
ted! - robban ki Papából. - Most pedig szépen eltemeted őket,
és keresztet szúrsz a sírjukba. Hogy a fát honnan szerzed hozzá,
az a te dolgod, de kereszt legyen a síron!
- Mi a frásznak? - tiltakozik Pici. - Minek nekik kereszt? Kom­
csik, vagy nem? Ezek egy szót sem hisznek el abból, amit a pa­
pok prédikálnak!
- Azt mondtam, hogy kereszt legyen a sírjukon - mondja vil­
lámló szemmel Papa. Fáradtan bebújik egy hóba vájt üregbe, és
az arcára húzza a kámzsát, hogy aludjon.
Pici ás egy lyukat, és beleteszi a holttesteket. U t á n a összeko­
pácsol valamit; szerinte kereszt, de akárhogy is nézzük, seho­
gyan sem akar keresztre emlékeztetni.
- Papának szürkeállomány helyett fos van a fejében - súgja
oda bizalmasan Portának. - Nehéz kijönni vele, n e m igaz? Legkö­
zelebb, ha összefutok egy ivánnal, majd megkérem, hogy várjon,
amíg odaszaladok Papához, és megkérdezem, hogy lelőhetem-e.
- Fogd be! - morogja Papa a hóból.
- Átkozott sereg! - préseli le magát Porta mellé Pici. - Már
beszélni se lehet, és még ahhoz is engedély kell, hogy kinyiffants
egy kommunistát! Szép kis vüág, mondhatom! H á t érdemes élni,
mondd?
- Látom, kész vagy! - bújik elő Papa. - Akkor gyerünk, moz­
gás! Mozgassátok a valagatokat, ha nem akarjátok, hogy iván
lenyiszálja!
- Miért nem tud soha békét hagyni az embernek ez az átko­
zott sereg? - háborog Porta. - Ha egyszer, valamikor a jövőben,
megint civil leszek, látni szeretném azt az embert, aki ki tud pa­
rancsolni engem az ágyból!
Néhány kilométerrel odébb valaki ránk ordít egy hegynyi hótor-
lasz tetejéről. Gépiesen hasra vetem magam, és lőni akarok, de
a géppisztoly nem működik. A zárszerkezet befagyott. Dühösen
püfölni kezdem, és sikerül kilazítanom. Kilövök egy egész tárat;
az alak eltűnik.
- Fedezzétek! - üvölti Papa.

279
 Golyók záporoznak ránk, feltépve körülöttünk a szűz havat.
- Azt mondtam, hogy fedezzétek, barmok! - kiáltja Papa, ami­
kor rendetlenül hátrálni kezdünk, hogy fedezéket keressünk.
Heide előrelohol, és levágja a nehéz géppuskát a hóba. Tüzet
nyit, mi pedig egyenként átsprintelünk a hótorlasz tövébe. A tető­
ről egyre ritkábban lőnek, és végül teljesen megszűnik a tűz. Mire
felérünk, verejtékben úszunk, mintha nem is a sarkvidéken len­
nénk, hanem egy finn szauna forróságában.
Csak négyen élték túl a lövöldözést, és az egyikben már alig
pislákol az élet. A többiek felemelik a kezüket, és közlik velünk,
mennyire örülnek, hogy a német felszabadítók végre megérkez­
tek.
- Hol vannak a többiek? - kérdezi tőlük Papa.
- Moszkvába szaladtak - vigyorog Porta, és a lábnyomokra
mutat.
- Úgy tűnik, ők nem akarták, hogy felszabadítsuk őket - ne­
vet Gregor.
Pici az egyik fogoly tarkójának nyomja a géppisztolyát, mint­
ha likvidálni akarná.
- Nyet bolsevik - nyekergi a férfi.
- Csak komisszár, mi? - kiált rá Pici, és durván fellöki a foglyot.
- Nyet komisszár - biztosítják egyszerre. - Politrukken a „Vö­
rös Angyal"-ban rejtőznek. Ott találjátok őket!
A két vadonatúj náci vezetésével bemasírozunk a szó szerint
hófedte faluba. Óvatosan haladunk beljebb, házról házra, be­
rúgva az ajtókat, és géppisztolytűzzel tisztítva meg a sötét helyisé­
geket. Ha kiabálást hallunk, addig lövünk, míg el n e m csendese­
dik.
Az egyik ház mellett egy karszalagos férfi fekszik. Az utolsó­
kat rúgja. Tágra nyílt szemmel bámul minket, és ahogy a közelé­
be érünk, odébb kúszik. A bundakabátja csupa vér. Motyog vala­
mit, aztán megint tovább kúszik.
- Ez megőrült a félelemtől - állapítja meg Gregor.
- Várható volt - bólint Barcelona. - El tudom képzelni, miket
hallott rólunk.

280
 - Nyiffantsuk ki - javasolja Pici. - Kegyetlenség lenne hagyni,
hogy tovább szenvedjen.
- Par Allah, ez a hasába kapta az összes golyót - jegyzi meg a
Légiós.
- A pokolba vele! - szegezi rá a géppisztolyát a Vesztfáliai.
- Húzzátok be az istállóba - parancsolja Papa. - Ez a legtöbb,
amit tehetünk érte.
Valaki energikusan integet egy vörös függönnyel a közeli, hosz-
szúkás ház egyik ablakából.
- Az ott a „Vörös Angyal" - mondja az egyik foglyunk. - O t t
bújt el a komisszár!
- Gondolom, alig várják már, hogy megadhassák magukat -
vigyorog Gregor. - Nekünk aztán tényleg rossz hírünk lehet!
Az ajtó fölött fatábla himbálózik. Egy vörös angyalt festettek
rá. Egy zöld jávorszarvas hátán ül.
Betörjük az ablakokat, és beküldünk néhány sorozatot, hogy
megpuhítsuk az odabent lévőket.
- Vigi vresz!83- kiált be Heide.
Libasorban jönnek ki, férfiak és nők vegyesen. Rémülten, ta­
nácstalanul méregetnek minket. Utolsóként egy hatalmas, kö­
vér nő préseli ki magát az ajtón. Porta az ujjai közé csípi az ar­
cát, majd a fenekére csap.
- Hol rejtőztél eddig, kedvesem? - kérdezi kéjes vigyorral. -
Ha tudtam volna, hogy itt vagy, hamarabb j ö t t e m volna!
- Ki itt a komisszár? - mosolyog bűbájosán Gregor.
- Meghalt - feleli a kövér nő. A homlokához teszi a mutatóuj­
ját, és begörbíti a középsőt.
- Jézusom, de ronda! - fintorodik el Pici.
- Imádnivaló! - jelenti ki Porta, és megpróbálja átölelni a nőt.
- H a d d erezzelek, drágám - vigyorog, és csókra csücsöríti a szá­
ját.
- Te pedig jóképű vagy - húzza magához a „szépség". Porta
feje eltűnik két hatalmas keble közt.

Fel a kezekkel! (orosz)

281
 - Mi lenne, ha elvonulnánk valahová, és elfelejtenénk ezt a
csúnya háborút? - javasolja a mélyből Porta.
- Felmehetünk a szobámba - csicsergi a n ő . - Enyém itt a
legjobb szoba! Én vagyok a „Vörös Angyal" igazgatója - jelenti
ki, és megdicsőülten széttárja a kezét, mintegy átfogva vele a
birodalmát.
- Szentséges szűzanyám, hát kívánhat magának ennél többet
egy férfi? - vigyorog Porta.
Pici egy magas, copfos hajú leányzóval van elfoglalva, ami ez
esetben azt jelenti, hogy a karja hónaljig eltűnt a lány szoknyája
alatt.
- Mondd csak, galambom, mivel szoktátok elütni az időt eb­
ben az isten háta mögötti lyukban? - A keze a lány nyakánál
bújik elő, és vidáman integet a gazdájának.
- Az ötéves tervet tárgyaljuk - vihog a lány, és j átékosan végig­
harapdálja Pici ujjait.
- Kész csoda, hogy nem haltál bele az unalomba - mondja
együtt érzőn Pici. - Mi csak egyszer beszélgettünk az ötéves terv­
ről, de egy életre elég volt - borzong meg az emléktől. - Gyere,
mutasd meg, hol laksz, és én is mutatni fogok neked valamit!
Egy Kalasnyikowal hadonászó férfi rohan ki az ajtón. Megcsú­
szik a jégen, és berepül a krumplitároló verembe, ahonnan tüzet
nyit.
- Ez a komisszárunk! - csodálkozik Misa.
- Azt hittem, halott - jegyzi meg Porta, miközben a nép betó­
dul a kocsmába.
- Valahogy életre kelhetett - von vállat a nő.
- Nagyon úgy néz ki - veti magát be egy ablakon Gregor. - Ha
mégsem, ő lesz az első hulla, akit lövöldözni látok.
- Próbáld meg elkapni - súgja oda Papa a Légiósnak.
- Német disznók! - ordítja a komisszár a veremből. - Engem
aztán nem kaptok el élve! Megöllek titeket az utolsó szálig! -
Egy újabb sorozat hosszú csíkot lyuggat a kocsma falába és
mennyezetébe.
Papa tölcsért formál a kezéből, és visszakiált:

282
 - Adja meg magát, elvtárs! Nem fogjuk bántani!
Újabb sorozat a válasz.
- Az ördög vigyen el, hazug kutya! Engem aztán nem versz át!
- A Kalasnyikov megint eldördül.
- Elég a hülyeségből, Gregorij! Gyere fel, és üdvözöld a néme­
teket! - próbálja jobb belátásra téríteni Dimitrij. - Nagyon ked­
ves emberek!
- Kuss, izmejik!84 Nem fogtok belőlem bolondot csinálni! Ger-
mánszki, én fontos ember vagyok, akit nem lehet csak úgy fog­
lyul ejteni! - kiabálja Gregorij a krumplisveremből.
- Elvtárs! Térj észhez! - könyörög Mihail. - Gyere fel, és ünne­
peljük meg a felszabadításunkat! A németek tudják, hogy nagy
ember vagy, és annak megfelelően fognak bánni veled!
- Hamarosan rá fognak jönni, hogy engem aztán nem könnyű
elfogni! - jön a veremből. Újabb sorozat tesz kárt a falban.
- Te teljesen megőrültél, Gregorij Antenyev! - d ü h ö n g Fje-
dor. - Békét kötöttünk a németekkel, de ha nem jössz elő most
azonnal, lemennek érted, és agyonlőnek, mint egy veszett ku­
tyát!
- Ha át tudnánk juttatni oda téged - mondja Senyának Porta -,
agyonüthetnéd a melleddel!
- Kerüljön csak a kezem közé az a strici! Megfojtom! - fogad­
kozik a n ő .
- Veszélyes ember - figyelmeztet minket Jorgi. - Kijárta a
moszkvai mesterlövész-iskolát. Szinte mindig eltalálja azt, ami­
re rálő.
- Akkor ma nagyon nincs formában - állapítja meg Porta. -
Eddig csak a puskaport pazarolta.
- Kézigránátot is szokott magánál tartani - mondja komoran
Mihail.
- O n n a n úgyse tudja eldobni idáig - méri fel a szemével a
távolságot Barcelona.
- Viszont közelebb kúszhat, és akkor igen - aggódik Papa.

Árulók, (orosz)

283
 - Ha előbújik onnan, elkapjuk, és ezt ő is tudja - legyint a
Légiós. - Egyelőre nem fog mozdulni.
- Mi lenne, ha tovább cukkolnánk, hogy ellője a lőszerét? -
veti fel Gregor. - N e m lehet neki olyan sok. Egykettőre elfogy...
- És akkor majd kimegyek érte, és elkapom, mint az ördög a
trónoló papot húsvét vasárnapján! - röhög hangosan Pici.
- N e m is rossz ötlet - gondolkodik el Papa.
Kézigránát robban a ház előtt, havat lökve át az ablakon. Néhá­
nyan kirohanunk az utcára, és ide-oda szaladgálunk a hótorla­
szok közt, hogy kimerítsük a komisszár lőszerkészletét. Csak­
hogy az nem akar kifogyni.
- Elég ebből az ostobaságból - lihegi Leth, a szanitéc, amikor
m á r a tüdőnket is kiköptük, annyit nyargaltunk. - A háború előtt
egy elmegyógyintézetben voltam ápoló, tudom, hogyan kell bánni
az őrültekkel. Van egy seprű? - kérdezi, amikor visszatértünk a
kocsmába. Szofija m á r hozza is. - Tökéletes! Nincs az a bolond,
aki ne félne tőlük. Adjatok egy olyan orosz kalapot, és megmu­
tatom nektek, hogy kell leszerelni egy ütődöttet.
Jorgi a fejébe nyom egy csúcsos bundasapkát.
- H é , te ott! - lép ki a kocsma elé Leth. - D o b d el azt a pus­
kát, és gyere ide! De szedd a lábad, különben megtáncoltatom a
85
hátadon ezt a seprűt! Na doma!
A veremből egy árva hang sem hallatszik. Leth a verem felé
tipeg a téren át, és fenyegetően a seprűt rázza.
- Gyere ide, te átkozott! - kiáltja rikácsoló hangon. - Gyere,
vagy széttöröm a hátadon!
- Hazugság és propaganda, tetves német! - feleli Gregorij a
krumplisgödörből. - Szarok rád!
- Hagyd a francba, és gyere vissza! - kiáltja idegesen Gregor.
- Ez tényleg bekattant!
- Bízd csak ide - szól hátra a válla felett Leth. - Különleges
kiképzést kaptam az efféle esetekre. Tudom, mit csinálok!
Megközelíti a vermet, nagyokat suhintva a seprűvel.

Gyere haza! (orosz)

284
 Géppisztolykattogást hallunk, és L e t h megperdül, mintha
mégis meggondolta volna magát. De ha még így is lenne, már
elkésett volna vele. Eldől, mint egy zsák krumpli, a hó csak úgy
porzik körülötte.
- Felfogtátok végre, hogy kivel van dolgotok? - kiabál ki dia­
dalittasan a gödörből a komisszár. Eszelősen felkacag, egy csepp
kétséget sem hagyva afelől, hogy valóban megbuggyant. - A
magamfajtáknak nem árthat se tűz, se víz!
- Ebből most már elég! - gurul be Barcelona, és kiürít egy
egész tárat.
Válaszképpen két kézigránát landol az ajtótól n e m messze.
- Ez lehetetlen! - kiáltok fel döbbenten. - Normális ember
n e m tud ilyen messzire dobni!
- Az ördög és az összes szent nevében most kimegyek, és meg­
nyúzlak titeket!
A géppisztoly megint kelepel egy sort. Az egyik golyó átüti
Porta kürtőkalapját.
- Ez n e m mehet így tovább - dönti el Papa. - Kérek egy önkén­
test! •
- Úgy nézünk ki, mintha mi is megbuggyantunk volna? - kér­
dezi sértődötten Gregor.
- Egyetlen őrült, és egy szál géppisztollyal feltart egy egész
szakaszt! - csap dühösen az asztalra Barcelona.
A falon lógó, angyallal díszített tükröt ripityára töri egy újabb
sorozat.
- Ezzel betelt a pohár! - bődül el Senya. - Ez m á r személyes
sértés! Ide nekem egy Hitler-kaszát!
Porta a kezébe nyom egy Schmeissert és egy tarisznya töltényt.
A „lányka" habzó szájjal kivágtat az ajtón.
- Pá, drágám! Örülök, hogy benéztél! - kiált utána Porta. -
H á r o m szál liliomot fogok ültetni a sírodra!
Senya cikcakkban felszalad a hegyoldalra. A Légiós fedezi a
könnyű géppuskával. A nyomjelzők csíkjai valóságos ernyőt von­
nak a verem fölé. A bolond hirtelen kipattan a hosszú gödör bal
szélén, és egy hosszú sorozatot küld Senya után.

285
 Mintegy vezényszóra, koncentrált tüzet zúdítunk rá az ablakok­
ból. A golyóáradat felkapja, és kidobja a gödör szélére. A férfi
feltápászkodik, de mielőtt még lőhetne, Senya mellette terem.
Föléje magasodik, szétvetett lábbal, mint egy kolosszus, és bele­
üríti a tárat a komisszár testébe.
- Ha ő is bekattan, én húzok innen! - motyogja döbbenten
Gregor.
Senyának azonban esze ágában sincs megőrülni. A hátára lendí­
ti a géppisztolyt, és mint aki jól végezte dolgát, hosszú, határo­
zott léptekkel visszatér a kocsmába.
- így nézhettek ki az amazonok az ősi időkben, amikor haza­
tértek egy megnyert csata után - nevet fel Papa.
- Ezek után nevezze valaki a nőket a gyengébbik nemnek! -
mondja büszkén Porta.
- Ha bármikor gond lenne, csak szóljatok anyucinak! - ka­
csint rá Senya, és vonakodás nélkül visszaszolgáltatja a fegyvert
meg a tarisznyát. Még meg is köszöni, hogy használhatta őket.
A kocsma lassan megtelik kíváncsi falusiakkal. Ahogy apad­
nak Senya készletei, úgy nő a kölcsönös szovjet-német barátság.
Még a kémény mellett posztoló tömött medve fejére is német
rohamsisak kerül.
Porta leakaszt a falról egy balalajkát.
- Ez a nagyapámmal együtt megjárta Szibériát - mondja neki
Senya. - Tudsz játszani rajta?
- De még mennyire! - simítja végig Porta a húrokat.
Az első akkordok lágyak, érzelemdúsak, aztán egyre vadab­
bak, lüktetőbbek következnek, mintha kozák lovak közeledné­
nek a sztyepp felől. Pici előszedi a szájharmonikáját, Porta pe­
dig dalra fakad:

Einmal aber warden Glaser klingen,

86
denn zu Ende geht ja jeder Krieg.

De egy napon majd csendülni fognak a poharak,

Mert egyszer minden háború véget ér. (német)

286
 A kocsma valósággal dülöngél a táncoló oroszok léptei alatt.
Misa akkorát ugrik, hogy kihasítja a fejét egy gerendán. Gregor
bukfencezés közben ujját töri. Porta a nyakát rándítja meg, ami­
kor Fjedor biztatására megpróbál összetett lábbal átugrani egy
asztalt.
- Amint a háborúnak vége lesz - simogatja Szofija combját
Pici -, tűzre vetem ezt az átkozott egyenruhát, és büszkén magam­
ra öltöm a vagányok gúnyáját.
- Csak aztán nehogy visszasírd az egyenruhát - nevet Gregor.
- A civü élet sokkal bonyolultabb, mint hinnéd. Most csak azt
kell tenned, amit parancsolnak, a többi nem a te dolgod. De ha
civil leszel, mindenért téged fognak előszedni. Maradj a sereg­
ben, szerezz minél több csillagot a hajtókádra, és királyként fogsz
élni!
- Müyen Németország? - kérdezi Jorgi. - Meséljetek róla!
- R o m hátán rom, akármerre is nézel - feleli Porta. - És min­
denki ugyanazt a kopott konfekcióruhát viseli, amit csak a jó ég
tudja, hogy hányszor fordíttatott már ki a szabóval. Adolf meg
évente kétszer elhinti nekünk, hogy most már a zsebében a győze­
lem.
- Es egy csomó ember fejét lenyiszálják - teszi hozzá Pici az
asztal végéről. - M á r a tolvajlásért is kipurcantanak.
- Mi lesz ennek a vége? - sóhajt Dimitrij. - Poltava is romok­
ban hever.
- A vége az lesz, hogy valamelyikünk elveszti a háborút, a má­
sik meg magával visz minden mozdíthatót.
- Ha Németország veszít, többé soha nem lesz hadseregetek
- paskol meg egy Schmeissert Fjedor.
- Az nagy kár lenne! - feleli hamis mosollyal Porta. - A né­
met hadsereg számunkra szentség. Mint másoknak az egyház!
Vasárnap templom, hétfőn gyakorlatozás!
- Egyetértek! - tartja fel a kezét Heide. Túl részeg ahhoz,
hogy érezze az iróniát Porta hangjában.
- A sereg isten ajándéka a német népnek - csuklik Gregor, és
vigyázzba vágja magát a kitömött medve előtt.

287
 - Mi, poroszok, azért születünk és élünk, hogy katonák lehes­
sünk - kiáltja büszkén Heide. - Isten egyenesen nekünk teremtet­
te a fegyvert és az egyenruhát!
- Ahogyan az ásót és a trágyagereblyét az oroszoknak terem­
tette-vigyorog jóindulatúan Porta. - A nagy német isten kétség­
kívül tudja, hogy mit miért tesz!
- A vereség miatt ne aggódjatok! - koccint Barcelonával
Andrej. - Ha elvesztitek is a háborút, csatlakozhattok hozzánk,
hogy elintézzük jelenlegi szövetségeseinket! Ha egyesítjük az
erőinket, se perc alatt leigázhatjuk a vüágot!
- Igen, valóban sok bennünk a közös - bólogat Porta. - Példá­
ul az álszentség és a könyörtelenség.
- Ha tehát gondok adódnának - veszi át a szót Gregor -, ha­
bozás nélkül vetnénk be a legmocskosabb hadviselési módszere­
ket. Mozgósítanánk minden német és orosz tetűt, megfertőz­
nénk őket tífusszal, és az amerikaiak fejéhez vágnánk őket. Ab­
ból aztán megtanulhatnák, hogy nem ajánlatos háborúba kénysze­
ríteni két ilyen békeszerető népet.
- A patkányokat is összegyűjíhetnénk a romok közül és az
előző háború sírjaiból - áll elő az ötlettel Porta. - És ha megfer­
tőztük őket minden szarral meg korrupcióval, szétküldöznénk
őket gyűlölt ellenségeinknek ajándékcsomagok formájában.
- Na igen,, mi, németek aztán tudjuk, hogyan kell kordában
tartani másokat - nyugtázza Barcelona.
- Sapkákat le, ima következik! - mászik fel az asztal tetejére
Porta. - Imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen nekünk mielőbb
befejezni ezt a háborút, különben sose kezdhetünk újat!
A falu pátriárkája, egy csont és bőr öregember azt állítja, hogy
még jól emlékszik a krími háborúra, amikor egy angol tábornok
a saját lovasságát mészárolta le, és ha jobban belegondol, Napóle­
ont is látta bevonulni Moszkvába.
- Csodálatos látvány volt! - motyogja remegő szájjal. - Mi­
csoda lovaik voltak! Napóleon egy hófehér paripán ült.
- Terepszínű kellett neki, hogy ne vegyék észre a hóban! -
mondja komoly képpel Pici.

288
 - Használtok ágyút ebben a háborúban? - kérdezi Portától az
aggastyán.
- Hébe-hóba elsütünk egyet - vallja be Porta.
- Egyszer szívesen megnézném, hogy működik egy olyan szer­
kezet - nyekergi a pátriárka.
- Velünk jöhet, ha innen továbbállunk - ajánlja fel Porta.
- N e k ü n k is van ám ágyúnk - árulja el csillogó szemmel az
öreg, és elégedetten csettint fogatlan szájával. - Valaki itt felej­
tette, még a forradalom után, és mi azóta is rejtegetjük.
- Akkor hát miért nem próbálják ki? - csodálkozik Pici. - Tán
nincs hozzá puskapor?
- Dehogynincs! - dülleszti ki sovány mellét az öreg. - Van hoz­
zá minden, ami kell!
- Na és hol van ez a tűzköpő? - kíváncsiskodik Pici. Közben
akkorát csap Szofija fenekére, hogy a lány Fjedor ölébe pende­
rül.
- A rénszarvasoknál, az istállóban, a szalmába rejtve - kun­
cog a falu legöregebb lakója.
- Akkor menjünk, és nézzük meg! - javasolja Pici.
- Gyerünk! - bólint lelkesen az öreg. - Részt vettem m á r vagy
három háborúban, de sose láttam még m ű k ö d ő ágyút. Elmúl­
tam száz, nem akarok úgy meghalni, hogy nem pótoltam a mu­
lasztásomat!
- Mikor született? - kérdezi tőle Porta.
- Több mint száz évvel ezelőtt - feleli huncut mosollyal az
idős paraszt.
Miközben utat taposnak maguknak a hóban, az öreg bizalma­
san elárulja nekik, hogy egyszer öt rubel borravalót kapott Mik­
lós hercegtől.
- Az akkor egyhavi fizetés volt - teszi hozzá magyarázatkép­
pen. - Hiába, a herceg nagyon jó ember volt. Szent ember -
mondja sóhajtozva.
- Igen, aranyból volt a szíve - mosolyog derűsen Porta. - A
taktikai baklövései mindössze néhány millió orosz életet követel­
tek.

289
 - Ismerte őt? - néz fel megújult csodálattal Portára az öreg.
- Nem, nem volt hozzá szerencsém - válaszolja Porta. - Ha
lett volna, akkor most egy tömegsírban feküdnék.
Egyesült erővel sikerül előásniuk egy 104 mm-es osztrák tábo­
ri ágyút.
- Régi darab - állapítja meg Porta, miután felállították és lese­
perték róla a szalmát. - Könnyen szétpukkanhat, ha nem vigyázunk!
Pici kinyitja a závárzatot, és szakértő képpel megvizsgálja a
cső belsejét.
- H á t n e m is tudom - vakargatja meg a fejét.
- Hol tartják a lőport? - kérdezi Porta az öregembertől, aki
magánkívül van az örömtől.
- A szalma alatt. Ugye nem veszélyes?
- Ha tudod, hogy mit csinálsz, akkor nem - feleli fölényes vi­
gyorral Pici, és a töltényűrbe tol egy gránátot.
- H á r m a s töltetet! - vezényel Porta. - Ettől majd elejtik a sörü­
ket odabent a kocsmában!
Pici a helyére löki a töltetet.
- Fogja a tökeit, öreg, különben azt is magával viszi! - vihog
Porta, és elfordítja a magasságállító kereket.
A hosszú, poros ágyúcső torkolata a felhőkre néz.
- Hadd legyek én az első - kéri Pici. Már el is helyezkedett a
tüzérülésben, és alig várja, hogy elsüthesse az „öregfiút".
- Jól van - bólint nagylelkűen Porta, és egy szikla mögé húzza
az öreget.
- Mégiscsak veszélyes? - kérdezi az.
- Hogyne lenne veszélyes, hiszen ágyú! - feleli Porta. - De ne
aggódjon, itt biztonságban vagyunk, sőt ha Pici elszállna, azt is
látni fogjuk. Semmiről nem fog lemaradni!
- Most repül a kismadár! - kiáltja Pici, és üdvözült képpel
megrántja a zsinórt.
Az ágyú hallgat, mint a csuka.
Pici megint megrántja a kötelet. Az eredmény ugyanaz.
- Valami nem működik benne - állapítja meg bosszúsan Pici.
- Gyere és segíts, nézzük meg!

290
 - Kizárt dolog. Én csak a töltő vagyok - feleli Porta a szikla
mögül. - Az ágyú meg van töltve!
Pici csavaroz és kalapál, leengedi, majd megint felemeli a csö­
vet, sőt kétszer bele is rúg az ágyúba a rend kedvéért.
- Megvan! - kiáltja kipirult arccal. - A csappantyúszeg szo­
rult be!
- Adj neki egy nyaklevest! - tanácsolja Porta. - Attól majd
megembereli magát ez az osztrák szar!
- T ű z ! - parancsolja magának Pici, és teljes erőből megrántja
a kötelet.
Fülsiketítő robbanás rázza meg a falut. Hatalmas láng csap ki
a csőből, a z t á n újabb r o b b a n á s hallatszik. A t e l i b e talált
krumpliveremből hó, sár és krumplipüré olvadt egyvelege spric­
cel ki, bőségesen beterítve a tér túloldalán lévő kocsmát.
Senya mérgesen előkapja a puskát a pult alól.
- Most meg az ágyúval játszadoznak azok a barmok! - böm­
böli. - Nézzétek, mit műveltek a kocsmámmal! Ezt n e m tűröm
tovább!
Kirobog az ajtón, mint egy expresszvonat, és csikorgó talpak­
kal az istálló felé kanyarodik. Félúton azonban megtorpan, mint
aki üvegfalnak ütközött, és rémülten a völgy bejárata felé bá­
mul. Nyolc motoros szán vágtat a falu felé.
Az élen haladóból tüzet nyitnak. Nyomjelző csíkok seprik vé­
gig a főutcát.
- Rohadékok! - kiáltja Senya. Ezek az utolsó szavai. Szitává
lyuggatott testtel a hóba rogy.
A falu bejáratánál a szánok lefékeznek.
- Mindenki kifelé! Fel a kezekkel! - ordítja bele egy hang a
sarki csendbe, előbb oroszul, aztán németül.
- Mi a fene! - motyogja Misa, és már bújik is be a lóca alá.
Mindig ide rejtőzik, ha baj van.
- Jöjj, halál, jöjj hát... - hümmögi a Légiós a nehéz géppuska
mögül.
- Darabokra szednek minket a gépágyúikkal - suttogja ijed­
ten Gregor, de azért magához vesz egy kézigránátos tarisznyát.

291
 - Nincs más választásunk - feleli Papa. - Ha elkapnak min­
ket, összetörik minden csontunkat. - De hol van Porta és Pici?
- A rénszarvasistállóba mentek megnézni valami özönvíz előtti
ágyút - feleli Gregor. - Ok lőtték szét a krumplisvermet.
- Utolsó figyelmeztetés! Jöjjenek ki feltett kézzel! - recsegi a
hangosanbeszélő.
- Ha akarnak, kimehetnek - ajánlja fel Papa a halálra rémült
falubelieknek.
- Szó se lehet róla - rázza meg a fejét Fjedor. - Maga nem
ismeri az NKVD-t. Ha nem lőnek le minket azonnal, akkor meg­
teszik később, ha rájöttek, hogy összecimboráltunk magukkal.
- Akkor mit fognak tenni, ha mi elmentünk?
- Azt majd meglátjuk - von vállat Fjedor. - Most azonban
vagy ők, vagy mi. De n e m fogjuk hagyni, hogy leöldössenek min­
ket, mintha vágómarhák lennénk! •
A szánok dübörögve megindulnak, gránátokkal szórva meg az
utcát.
- A francba, ezek robbanógránátot használnak - kiált fel
Gregor, és a pult mögé menekül.
- Miért, mire számítottál? - gúnyolódik Papa. - Páncéltörő
gránáttal nem sokra mennének ellenünk!
Az istállóban közben lázas munka folyik. Az ágyú dög nehéz,
de valahogy sikerül pozícióba mozgatniuk.
- Most megmutatjuk a szarháziaknak! - mondja fülig érő száj­
jal Pici. Felkap egy fényes sárgaréz hengert, amit az öreg gurí­
tott oda neki, és a helyére illeszti.
- A kanóc, cseszd meg! - figyelmezteti Porta.
Pici átkutat néhány ősrégi dobozt, és talál is kanócot.
Az öreg letérdel, és a fülére tapasztja a tenyerét. A hosszú ágyú­
cső a legtávolabbi szánra van irányítva. Porta még egyszer ellen­
őrzi a célzást az ágyúnál is régebbi célzóberendezésen keresztül,
aztán elordítja magát:
- Tűz!
Pici megrántja a kötelet, olyan erővel, hogy leszakad a kariká­
ról.

292
 Iszonyatos dörej hallatszik, és a következő pillanatban a szán
eltűnik. A parancsnok, aki eddig a toronyban pózolt, tollaslabda­
ként ível át a házak felett libegő bőrkabátjában.
Pici kinyitja a zárszerkezetet; az üres hüvely kiesik, újabb ke­
rül a helyére.
- Tűz! - kiáltja Porta.
Pici megrántja a kötelet.
A vezérszán vízszintesen a levegőbe emelkedik, és ahogy vissza­
huppan, a lőszer berobban a belsejében. Sárga-vörös tűz csap ki
belőle.
Egy ágyúgolyó átszakítja az istálló tetejét, és derékba tör néhány
gerendát. Az ágyú homlokpáncélján géppuskagolyók kopognak.
Porta lejjebb engedi az ágyú csövét. Pici és az öreg a támasznál
izzadnak. A csövet nem lehet oldalra fordítani, kénytelenek az
ágyútalppal együtt odébb mozdítani.
- Tűz! - vezényel Porta, amint sikerült befognia a következő
célpontot.
- Viszlát, patkányok! - vihog Pici.
Az ágyú ugrik és himbálózik egyet. A harmadik szán odébb
perdül a jégen, és nekivágódik egy másiknak. Mindkettő felbo­
rul, levegőben pörgő lánctalpakkal csúsznak tovább.
Valahányszor az ágyú eldördül, Papa felnevet, és vidáman a
combjára csap a tenyerével.
Portának sikerül újabb két szánt kilőnie, mielőtt egy 50 mm-es
gránát beszáguldana az istálló ajtaján. A szalmabálából lángok
csapnak ki, s az istállót perceken belül elönti a füst.
- Lőszert! - hörgi Porta két köhögésroham közt.
A zárszerkezet a helyére kattan, az ágyú eldördül. A lövedék
ártalmatlanul elzúg a szán tornya mellett, ami elfordul, és az
istállóra irányítja 20 mm-es lövegét. Pici közben bevág egy újabb
gránátot, majd a veszélyt látva az ágyú alá bújik. Porta keze úgy
jár, mint a motolla. Feljebb tekeri a csövet, aztán megint céloz,
megint teker, és megint céloz, de ezúttal már csak a cső mellett -
mintha puskával lőne -, hogy gyorsabban menjen a dolog.
- Lőj már, az istenit! - ordítja Pici.

293
 Az ágyú felmorajlik, és a motoros szán, félúton az istálló felé,
darabokra hull. A torony pörögve elszáll, majd két test követi.
- Elkaptad őket, az áldóját! Kicsináltuk őket! - kurjongat örö­
m é b e n Pici. - Gyertek, szarháziak! Most megmutatjuk nektek,
hol rendeli a sört Mózes!
Az öreg paraszt páros lábbal ugrándozik örömében, és károg­
va nevet, mint egy berekedt varjú.
Egy újabb páncélozott szán kanyarodik elő a házak mögül. A
tornya bizonytalanul ide-oda forog; kezelője még nem találta
meg a célpontot.
- Gyerünk, taroljuk le ezt is - kiáltja harciasan Porta, és kiug­
rik az ülésből, hogy segítsen elfordítani az ágyútalpat.
A gépágyú köhögni kezd, de nem őket lövi, hanem a „Vörös
Angyal"-t.
- Mi az isten? - csodálkozik Porta.
- Azok a barmok nem látnak minket! - örvendezik Pici. - A
füst eltakar minket.
Porta gyengéden oldalba böki az öreget.
- Na, öreg, mit szól ehhez? így képzelte?
- így! - feleli csülogó szemmel az aggastyán. A szeme vörös
és dagadt a füsttől, és haldoklik, de boldog. Élete nagy álma vált
valóra: működni látott egy igazi ágyút.
A szán a kocsma felé nyomul. Közben folyamatosan tüzel, a
tetőt m á r le is szedte. A csupaszon maradt emeleten egy széles
ágyat és egy meztelen holttestet lehet látni.
- Mi a francért nem lő ez minket? - mereszti a szemét a füst­
be Porta.
Alighogy elhallgat, gránát robban az istálló előtt. Porta kire­
pül az ülésből, az öreg odébb libben és a földre szállingózik, mint
egy száraz falevél, Pici pedig nekigurul az üres disznóól falának,
és nagyot nyekken, amikor a hátára esik egy vaskos gerenda.
A falu vénje feltápászkodik, letörli arcáról a vért, és felmászik
az ülésbe.
- Előre! - károgja. Belenéz a célzóba, és forgatni kezdi a hoz­
zá legközelebb eső kereket, ami történetesen a magasságállító.

294
E z u t á n megkeresi az elsütő zsinórt, és megrántja, ahogy azt Pi­
citől látta.
Az ágyú eldördül, torkolattüze egy pillanatra ragyogó fény­
be vonja az egész istállót. A visszarúgás ereje kiveti az öreget
az ülésből, és a döngölt padlóra ejti. Az alkalmi tüzér meg­
rázza magát, átkukucskál a kerekek közt, és e l é g e d e t t e n felvi­
hog.
Az istállótól kétszáz méterre egy páncélozott szán lángol.
- Átkozott legyek, ha ez nem eltalálta! - kiált fel döbbenten
Pici. - Öregem, magában egy tankelhárító veszett el!
- Ideje mozdulni - mászik előre Porta. - Ezek teljesen szétlö­
vik a fogadót.
A „Vörös Angyal"-ban minden a feje tetején áll. A konyha
egy lángtenger, a tűzhely eltűnt, s vele együtt az egyik fal is. Jorgi
üvöltve rohangál fel-alá, egy kar csonkját szorítva a melléhez.
Egy leszakadt lábfej repül át a helyiségen, és ken véres maszatot
a falra. Szofija az asztal alatt ül, és iszonyattól elkerekedett szem­
mel a bal lábát nézi. Térden alul eltűnt, körülötte rohamosan
növekvő vér tócsa. Szofija kitátja a száját, és sikít.
- Sacré nom de Dieu! - sziszegi a Légiós, és odalök neki egy
elsősegélycsomagot.
Két páncélozott szán olyan közel van a kocsmához, hogy tisz­
tán le lehet olvasni a jelzéseiket.
- N K V D - mondja komoran Heide.
Csomóba kötök három kézigránátot, és ki akarom hajítani őket.
- Várj! - fogja meg Papa a karomat. - Nem tudsz olyan messzi­
re dobni!
De m á r késő: a gránátokat beélesítettem. Kitépem a karomat
Papa szorításából, és hátralendítem, de ezúttal se tudom eldob­
ni őket. Kékes forróság önt el, és brutális lökést érzek a válla­
mon; a krumplitörők kiesnek a kezemből.
- Mille diablesF - üvölti a Légiós, és gyorsan az ajtó felé rúgja
őket.

87
Ezer ördög és pokol! (francia)

295
 A levegőben robbannak, feltépve Lung őrvezető mellkasát.
- Jézusom! Jézusom! - sikítozik Günther tizedes. - A szemem!
Kifolyt a szemem! - Feltápászkodik, és a véres masszára tapasztva
a kezét, ami egykor a szeme volt, kirohan az ajtón. A falu főte­
rén megáll, és teli torokból üvölteni kezd.
Felugat egy géppuska, és nyomjelző csíkok fúródnak a testé­
be. Hátradől, mint egy kidöntött fa, de még nem halt meg. Rúgka­
pálva megfordul, és a tér széle felé vonszolja magát. Az oroszok
n e m vesztegetnek rá több golyót. Úgyse jut messzire.
Egy hosszú, keskeny szilánk átütötte a bundámat, és befúró­
dott a vállamba. A sebből dől a vér, de csont n e m sérült.
A falu lángokban áll.
Újabb gránát robban az ivóban, ezúttal a terem közepén. A
padló vérben úszik. Leszakadt végtagok és húscafatok minde­
nütt. Émelyítő szag terjeng a levegőben. Még a mennyezet is
véres. Karlsdorf őrmester a fal tövében ül, és a két csonkot bá­
mulja, ami egykor a lába volt. Nem lát egyebet két hegyes csontszi­
lánknál meg néhány hosszú, véres ínnál és bőrdarabnál. Nevetni
kezd. Először csendesen, mintha csak egy rossz vicc lenne az egész,
aztán a nevetés hahotává, majd eszelős vonítássá erősödik.
Szinte hálásak vagyunk a következő robbanásért, amely elné­
mítja. Mire a kék füst eloszlik, már csak egy halom véres p é p van
a helyén.
Odaát, az istállóban sem jobb a helyzet. Pici a földön fekszik,
és tűnődve a lángoló szalmát nézi. Az, hogy esetleg az egész épület
a fejére dőlhet, eszébe sem jut. Porta fintorogva tátog, mintha
valami rosszízűt rágcsálna.
- A francba! - nyög fel. - Ki a fene zabált macskaszart a po­
fámmal?
- Láttam, hogy működik az ágyú - motyogja az öreg, és a ke­
zére néz. Az összes ujja eltűnt.
- A szemetek! - pattan fel dühösen Pici. Az öreghez akar ro­
hanni, de mielőtt odaérhetne, egy robbanás a pártház előtti hótor-
laszba vágja. Porta függőlegesen a levegőbe emelkedik, mintha
rakétával lőtték volna ki, és a krumpliveremben landol.

296
 Az istállóból nem sok minden marad. A megmaradt ágyúlöve­
dékek felrobbantak, letarolva mindent, ami a közelben volt.
- Mi a fene volt ez? - kúszik elő Papa egy mély gödörből, aho­
vá a légnyomás bedobta.
- Porta és Pici repülni tanul! - feleli akasztófahumorral a Lé­
giós. Az arca csupa vér.
Egy óra telt el? Vagy egy nap? Nem tudom. A fejem lüktet,
mintha kettéhasították volna. Egy nagy robbanásra és lángokra
emlékszem halványan. Megpróbálok felülni, de egy rúgással
visszaküldenek. Egy pillanat alatt beugrik minden.
A konyhából jönnek ki, egy csapat alacsony, jó kötésű férfi
lapos mongol arccal, széles NKVD-s vállszíjakkal. N e m messze
tőlem Gregor fekszik a hóban, alaposan megkötözve. Halottnak
látszik. Valamivel odébb Papa és Barcelona ül, háttal egymás­
hoz kötve. A Vesztfáliai fejjel lefelé lóg egy gerendáról, mint egy
darab füstölt sonka. Ha a másik oldalra fordítom a fejem, a sza­
kasz többi tagját látom. Mindannyian meg vannak kötözve. Csak
Porta, Pici és a Légiós hiányzik. Lehet, hogy m á r n e m is élnek?
Egy N K V D - s k a t o n a áll a szétlőtt ajtó mellett, k e z é b e n
Kalasnyikowal, szájában cigarettával. A lépcső melletti gerendá­
ról öt akasztott lóg. H á r o m férfi és két nő. A pince ajtaján egy
keresztre feszített test. N e m tudom, ki lehet az, de még él, látni
lehet, ahogy időnként megrándul.
Ezek aztán nem sokat teketóriáznak.
Egy apró, inas tiszt kegyetlenül oldalba rúg.
- Te szabotőr! - ordít rám pocsék német kiejtéssel. Fölém ha­
jol, olyan közel az arcomhoz, hogy érzem a szájából áradó vod­
ka- és mahorkabűzt. - Beszélsz orosz?
- Nyet - felelem.
- Ilgun!88 - vicsorítja rám hófehér fogait. - Te beszél orosz!
Mondtad nyet! - Anélkül, hogy megvárná a választ, folytatja: -
Te robbantod fel Nova Petrovszk?
- Nyet - felelem.

Hazug, (orosz)

297
 A lábam elé köp, aztán rám csap néhányszor a nagajkájával.
- Ismerd el! - ordítja vérben forgó szemmel. - Vagy kitépjük
nyelvet torkodból! N e m vallasz, nincs szükség nyelv!
Megint megsuhintja a nagajkát. A korbács feltépi a nyakamon
és a torkomon a bőrt. Aztán a tiszt odaint magához két szibéria­
it, és mond nekik valamit egy számomra érthetetlen nyelven.
A katonák egy vaskos fémládával térnek vissza. Az a fajta,
amiben a bádogosok a szerszámaikat tartják. A tiszt vigyorogva
kinyitja, és elővesz egy irdatlanul hosszú nyelű harapófogót. Fe­
nyegetően megcsattogtatja. Az emberei közben gyakorlott moz­
dulatokkal letépik a ruhát Papáról és Barcelonáról.
A tiszt nekik is felteszi ugyanazokat a kérdéseket.
- Menj a faszba! - feleli izzó tekintettel Barcelona.
- Meg fogunk puhítani - ígéri gonosz mosollyal a mongol. -
Ki vezeti a szakaszt?
- Fordulj fel!
- Összetöröm német mogyoró, ha nem felelsz - szűkül össze
a tiszt szeme.
Elnyújtott, fájdalmas kiáltás hallatszik a pincéből. Csak az tud
így ordítani, akit kínoznak.
- Most találok valaki, aki beszél! - vigyorog a mongol. -
Akasszátok fel őket! - int az embereinek.
Egyikük hurkot vet a nyakamba. A kötél másik végét egy geren­
dára köti.
A tiszt ezalatt Papát korbácsolja.
- Ki a vezető? - kérdezi minden ütés után. Mesterien kezeli a
szibériai korbácsot. Minden egyes suhintásra felszakad a bőr. Pa­
pa a saját vérében fürdik. N e m is bírja sokáig. Az ordításai elhal­
nak. Elájult.
Azt hallottam, hogy mindössze három suhintással is meg tud­
nak ölni egy embert. Már akik értenek a nagajka használatához
- és ez a mongol nagyon értett hozzá.
Végignézek a fogva tartóink arcán. Elnyűttek, kimerültek, mint
mi. Az arcukat fagy marta sebek borítják. Az egyikük állva el­
aludt.

298
 1

- Ti szabotőrök! - dönti el a tiszt, és Barcelona meztelen felső­

testére csap.
- Nem, n e m vagyunk azok, te rohadék - ordítja a köteleit rán­
gatva Barcelona.
- Mit csináltok itt? - kérdezi veszélyes mosollyal a mongol. -
Talán vadásztok szarvas?
- Azért jöttünk, hogy a fejedre hugyozzunk! - nyögi Barcelo­
na.
A nagajka süvöltve lecsap az arcára.
- Halálra korbácsollak! - nevet a mongol, de a széles, lapos
arc, a fekete szempár gyűlöletet sugároz. - Hallod, szvinya?89
- Értem, a kurva anyádat! - üvölti Barcelona.
A tiszt ettől teljesen bevadul, és addig veri Barcelonát, míg az
el n e m veszti az eszméletét.
- Mi legyen ezzel a finn disznóval? - jön fel egy őrmester a
pincéből.
- Murmanszkba visszük, és kitapétázunk egy cellát a bőrével
- feleli a tiszt.
Az ivó megtelik szibériai katonákkal. A padlóra heverednek,
és összekucorodnak, mint a kutyák. Öt perccel később már han­
gosan hortyognak.
Az egyik őr lejjebb engedi a kötelet, de csak annyira, hogy le tud­
jak ülni. A lüktető fájdalom ellenére én is mély álomba merülök.
Arra ébredek, hogy a hátam mögött megnyikordul a padló, és
felnyílik egy csapóajtó. A Légiós bújik elő, hogy kígyóként az őr
mögé kússzon. Két rántás a zongorahúrral, és a férfi halott.
Közben Porta is előoson a konyhából. Az ablaknál üldögélő
őrmesternek nincs esélye. Vele is fojtóhurok végez.
Pici a medve mögül bújik elő, arcán sátáni vigyorral. Mint egy
rongybabát, kapja fel az alvó tisztet. A mellkasához szorítja a
fejét, és játékosan összeroppantja.
Heide tipeg lefelé a rommá lőtt lépcsőn. Félúton megbotlik,
és iszonyatos robajjal elvágódik. Mint a villám, a h á r o m alvó

Disznó, (orosz)

299
felpattan, és a falhoz lapul. Kinéznek, de semmi különöset nem
látnak. A téren é p p e n őrségváltás zajlik. Nekik is hallaniuk kel­
lett a zajt, de nem törődnek vele. Messze vagyunk a fronttól,
biztonságban érzik magukat.
Az őrség parancsnoka bejön az ajtón, ásít, ledobja a fegyverét
egy asztalra, aztán kinyújtózkodik, és megint ásít egyet, jó hango­
sat. A szája tátva marad. Egy géppisztoly csöve mered rá, mö­
götte Heide.
Heide kárörvendően elvigyorodik, és hanyagul a sapkájához
lendíti a bal kezét, gúnyosan tisztelegve előtte. Mielőtt még a
férfi becsukhatná a száját, a Légiós drótja a nyaka köré tekere­
dik. A nyelve kibukik fagytól repedezett ajkai mögül, s az arca
lassan elkékül.
Egy tizedes trappol be az ivóba. Rögtön feltűnik neki, hogy a
felettese nincs a legjobb színben, de reagálni már nincs ideje. Pici
a tenyere élével torkon üti, egy pillanat alatt kioltva az életét.
- Jöjj, halál, jöjj hát... - hümmögi a Légiós.
- Pancserek - mondja megvetően Heide.
Porta elégedetten a géppisztolyára csap.
- Felkelni, lusta népség! - üvölti el magát. Pici elereszt egy
sorozatot a géppisztollyal. Az egyik akasztott nő döngve a pad­
lóra vágódik.
Az NKVD-sek felülnek és értetlenül körülpislognak. Amint
meglátják a fal mellett sorakozó németeket, rögtön kimegy az
álom a szemükből. Az egyik szibériai a Naganjához kap, a Légi­
ós azonban gyorsabb nála. A keze előrelendül, és egy kés fúró­
dik markolatáig a katona mellkasába.
- Dobjátok oda a fegyvereiteket - vakkant rájuk Heide. - És
semmi trükk, vagy végetek!
- Mi a maguk oldalán állunk - mondja remegő hangon egy
őrmester.
- Na ne m o n d d ! - mosolyog rá Pici, és nyitott tenyérrel úgy
torkon üti, hogy a férfi átrepül az ivón.
- Rúgd szét a tökét - javasolja Porta. - Hányingerem van az
efféle köpönyegforgatóktól.

300
 Kiszabadítanak minket. Alig tápászkodunk fel, géppisztoly kat­
tog, és kesernyés korditfüst tölti meg a helyiséget. Két fogoly a
földre rogy.
- Ezt meg mi a fenéért csináltad? - kiáltja Papa.
- N e m értették meg, hogy a harc véget ért - lökdösi meg őket
Heide a csizmája orrával.
- Mit állsz ott tátott szájjal! - ordít rá Pici az őrmesterre. -
Csinálj m á r valamit, hogy lelőhesselek!
- Vetkőzzenek le! - parancsolja Papa. - Az alsóneműt és a
zoknit magukon hagyhatják. A többit gyújtsátok fel!
- Halálra fogunk fagyni - tiltakozik az egyik NKVD-s.
- H á t persze! - nevet Heide. - De vigasztaljon a gondolat, hogy
sokkal kellemesebb módja a halálnak, mint megfulladni vagy el­
vérezni.
- Még találkozunk! - ígéri egy tizedes.
- Próféta vagy? - röhögi szembe Porta.
- Én m o n d o m neked, germánszki, hogy egy nap még keresztez­
ni fogják egymást az útjaink!
- Jól van, kisfiam - paskolgatja meg az arcát Porta.

Jeges a szakállad, az orrod hegye kék,

A bundád csupa hó, s a zoknid csupa lé.

énekli gúnyosan Porta.

- Szedelőzködjetek! - utasít bennünket Papa. - Tűnjünk el
innen, amíg még nem késő!
Porta és Pici körbejárnak, és kezet ráznak a foglyokkal.
- Jól seggbe rúgtak titeket az átkozott germánszkik, nem igaz?
- mondja elégedetten Porta. - Most pedig bújjatok szépen össze,
melegítsétek egymást, mint a buzik, és gondolkozzatok el rajta,
hogy mit fogtok mondani, ha megtalálnak titeket. Ha megtalál­
nak.
- Maicsal, te ördög német! - hajít dühösen Porta után egy tűzi­
fahasábot az egyik gatyára vetkőztetett.
- Jó szórakozást! - integet nekik az ajtóból Pici.

301
 - Le kellett volna lőni őket - füstölög Heide. - Ha van egy
csepp sütnivalójuk, utánunk erednek. Ha egy ostoba eszkimó
sítalpat tud hasítani magának a fenyőből, és le tudja nyúzni egy
fóka bőrét, akkor ezek a rohadék NKVD-sek miért ne lennének
képesek rá? H a d d menjek vissza és likvidáljam őket!
- N e m mész te sehova! - feleli határozottan Papa. - Mi nem
vagyunk gyilkosok!
- Istenkém, de hideg van - dörzsölgeti a két kezét Porta.
- N e k e m mintha úgy rémlene, hogy a sarkvidéken vagyunk -
emlékezteti Gregor.
Bármerre is nézünk, a nagy fehér semmit látjuk. N e m csoda,
hogy a szökésünk és az NKVD-sek megleckéztetése felett érzett
örömünk hamar elpárolog.
Egy mélyedésbe érve pihenőt tartunk. A finn századosunk
nagyon rossz állapotban van. A lába rothadt hús bűzét árasztja.
- Üszkösödik - erősíti meg Papa.
- Amputálni kellene - motyogja a Légiós.
- Meg tudod csinálni?
- Par Allah, ha negyvennyolc órán belül nem érünk haza, nem
fogja tovább bírni.
- Lőjük le - javasolja gyakorlatiasan Pici. - A finn hadsereg­
n e k m á r úgyse lesz hasznára, nekünk meg csak kolonc a nyakun­
kon. Mi mást tehetnénk?
- Azt, hogy fogd be a szád! - dörren rá Papa.
A századost bámuljuk. Egy szánon fekszik, amit felváltva hú­
zunk. Arcát eltorzítja a félelem. Több mint valószínű, hogy hal­
lotta a beszélgetést.
- Mielőbb haza kell vinni - dönti el Papa. - Van még morfi­
umtablettánk?
- Egy szem sincs - feleli Brandt, a szanitéc.
Nekirugaszkodunk egy hegyoldalnak, és megyünk, amíg a lá­
bunk bírja. Aztán Papa megint pihenőt rendel. Az erőnk fogy­
tán. Egy pillanat alatt elvackoljuk magunkat, és fittyet hányva a
fagyás veszélyére, mély álomba zuhanunk. Tizenkét órával ké­
sőbb Papának sikerül felrugdosnia mindenkit.

302
 - Hagyj békén! - morogja Porta. - Amíg nem szaunáztam és
n e m adtam meg a reggeli betevőt egy barátságos punéinak, egy
tapodtat se megyek!
- Akkora a farkam, hogy egy hangyának is szégyenére válna -
kiáltja világgá Pici. - A világ legkövérebb pináiból is kelleni fog
legalább egy tucat, hogy kiolvadjon.
- Induljunk! - ugrándozik Gregor, hogy felélénkítse a vérkerin­
gését. - Ha sokáig itt tökölünk még, jégkockává fagyunk!
Néhány órányi embertelen menetelés után végre elérjük a fenn­
sík szélét. Alattunk a háborgó Fehér-tenger hegymagasságú, taj­
tékzó hullámaival.
- Ha leértünk, m á r csak száz kilométer - jegyzi meg a Légiós.
- Tényleg? Csekélység! - legyint gúnyosan Porta. - Csak egy
kis vacsora utáni séta.
- Ha l e é r ü n k - m é r e g e t i aggodalmasan a meredek lejtőt Papa.
- Par Allah, nincs más választásunk - állapítja meg a Légiós. -
Le kell ereszkednünk. Lefogadom, hogy a szibériaiak m á r a nyo­
munkban vannak.
- Akkor bajban vagyunk - gyújt rá törődötten ezüstfedeles
pipájára Papa.
- C'est le bordel, de hát láttam m á r ennél kimerültebb katoná­
kat is! - morogja a Légiós. - Még nincs veszve semmi!
- Jól van, emberek! - néz végig rajtunk Papa. A tekintetéből
elszántság sugárzik, pedig nagyon lehangoló látványt nyújtha­
tunk, ahogy ott heverünk a hóban. - Ha lejutottunk, nyert ügyünk
van. Tehát le kell ereszkednünk, és le is fogunk! Kapjátok össze
magatokat, és gyerünk!
Négykézláb a meredély szélére mászunk, és lenézünk. A hegy­
oldal felső szakasza még járhatónak mondható, de aztán teljesen
függőlegessé válik, és hogy még cifrább legyen a helyzet, középtá­
jon befelé lejt egy darabon, éles kiszögellést alkotva. Ez alá majd
be kell lendítenünk magunkat, ha meg akarjuk vetni a lábunkat.
- Ilyen nincs! - nyög fel Barcelona.
- Meg kell csinálnunk - szögezi le Papa. Előveszi a látcsövet a
kabátzsebéből, ahová azért dugta be, hogy ne fagyjanak be a len-

303
csék, és végigvizsgálja a lefelé vezető utat. Miután végzett, a Lé­
giós kezébe nyomja a látcsövet.
- Úgy tűnik, van ott egy ember faragta járat. Gondolom, nem
véletlenül!
A Légiós a mutatott irányba néz, és csakhamar meg is találja a
vájatot.
- Tu as raison90, csak jussunk el odáig! Elég egy rossz lépés, és
a tengerben kötünk ki!
- Ha tapadókorong is lenne kezünkön-lábunkon, és csörlővel
eresztenének minket a farkunknál fogva, akkor se sikerülhetne!
- borzong meg Porta, és biztonságos távolságba húzódik a fenn­
sík szélétől.
- Egek! - távolodik el a látványtól Pici is. - Ezt nem várhatják
el tőlem! Sziklákról, hóról és jeges tengervízről nem volt szó,
amikor aláírtam a szerződésemet! Ezennel b e a d o m a felmondá­
somat! Kilépek!
- Szedjétek össze magatokat, és essünk túl rajta! - harsogja
Papa. - N e h é z lesz, de megcsináljuk!
Gregor előkészíti a kötelet. O az egyetlen közülünk, aki részt
vett egy hegymászó kiképzésen. Fontoskodó képpel elmagyarázza
nekünk, hogyan tudunk biztonságosan leereszkedni a kötél segít­
ségével.
Morgolódva szétosztjuk egymás közt a cipelnivalókat. Papa
kis híján szívrohamot kap, amikor Porta azt javasolja, hogy a két
hordozható aknavetőt és a hozzájuk való aknagránátokat hagy­
juk hátra.
- Ha karácsonyra hazaérünk - mondja ünnepélyes arccal
Gregor -, én egy napozólámpát fogok kérni karácsonyra!
- Bízd csak rám! - biztatja Porta. - Tudok egy üzletet, ahol
kapni lehet, és azt is tudom, hogyan lehet bejutni oda zárás után.
Gregor kiáll a vihar koptatta sziklafalra, rögzíti magán a köte­
let, aztán nekidől a szélnek, akár egy tömör falnak, és magabizto­
san elvigyorodik. Lábát a falnak vetve lassan ereszkedni kezd. A

Igazad van. (francia)

304
függőleges részhez érve egy pillanatra megáll, hogy felnézzen,
aztán rendületlenül tovább ereszkedik. A kiszögelléshez érve
megint megáll. Habozni látszik.
- Utálom a világháborúkat - morogja Pici. - Belesodorják az
embert mindenféle veszélyes helyzetbe. Nem csoda, hogy olyan
sok ellenzőjük akad!
- Te következel, Barcelona! - kiáltja Papa, miután Gregor el­
tűnt a kiszögellés alatt.
- Még n e m vagyok képes rá - feleli remegő hangon Barcelo­
na. - Előbb látnom kell, hogy senki nem törte ki a nyakát.
- Ha n e m jössz, akkor gondoskodni fogok róla, hogy te légy
az utolsó! - őrjöng Papa. - De aztán ne sírj, hogy nincs, aki le­
eresszen!
Barcelona jobb belátásra tér, de mire a meredély széléhez ér,
Heide és a Légiós már megelőzték. Barcelona már alig várja,
hogy mehessen. Papának sikerült alaposan ráijesztenie.
Leeresztjük a finn századost is. Többször is keményen nekicsa­
pódik a szikláknak, de csodák csodájára élve megússza a kalan­
dot. Az egyik lába viszont összeroncsolódott sípcsonttól combkö­
zépig. A túlélési esélyei ezzel tovább csökkentek.
En következem.
- Csak semmi pánik. N e m lesz itt semmi gond - bátorít Papa,
látva, hogy mennyire rémült vagyok. - Támaszd meg magad a
lábaddal, és akkor nem eshet bajod. Vagyunk itt fent még ele­
gen, tartani fogunk, ne félj.
- Meg tudom csinálni - felelem dacosan, de a mélység láttán
bénító félelem fog el.
- Mehetsz! - taszít rajtam egyet Papa, és már kint is vagyok a
semmi felett.
Messze alattam a Fehér-tenger tombol gyilkos indulattal. Két­
ségbeesetten kapálózva keresek kapaszkodót a lábamnak, de ha
lenne is, úgy csúszik, mint a fene. Nekiverődök a kisebbik kiszö-
gellésnek; a lőszeres tarisznya az oldalamba vág, feljajdulok a
fájdalomtól.
Porta int, és megrángatja a kötelet.

305
 Két kézzel kapaszkodom a kiszögellésbe, és eszem ágában sincs
elengedni. A szél közben minden erejével azon dolgozik, hogy
leszedjen a falról, eltépje a kötelet, és kihajítson a tengerbe.
Három határozott rántás jelzi, hogy vagy megyek tovább, vagy
felhúznak, és kitapossák a beleimet. Inkább a lefelé utat választom.
A függőleges szakasz következik. A dühöngő szél többször is neki-
dob a falnak, és valahogy mindig sikerül neki úgy csinálni ezt, hogy
vagy a lőszer, vagy a géppisztoly az oldalamba nyomódjon. Legszí­
vesebben elhajítanám a lőszeres tarisznyát, de tudom, hogy fasírtot
csinálnának belőlem, ha leértem.
Lassan elérem a nagyobbik kiszögellést. Még mindig legalább
száz méterre vagyok a tenger szintjétől. Óvatosan elaraszolok a
vájatig. A szikla tükörsima a ráfagyott hótól. A torkom a szívem­
ben dobog, de bent vagyok. Innen legalább n e m látom a tengert.
Néhány méterrel később megkönnyebbülten tapasztalom, hogy
elkapják a lábamat, és biztonságos talajra irányítanak.
- Ügyes voltál! - öklöz barátian a gyomromba Heide.
Leszedik rólam a kötelet, és megrántják. Mehet fel, jöhet a
következő. És jönnek is, szép sorjában. Porta és Pici maradnak
utolsóknak. Ott állnak a meredély szélén, és a jól neveltet játsszák
egymásnak.
Porta gálánsán előremutat.
- Csak ön után, uram!
- Nem, nem, tessék csak! - hajol meg illedelmesen Pici.
- Mit csinálnak azok az idióták odafent? - dühöng Papa.
Együtt jönnek le, összekötözve, mintha elválaszthatatlan sziá­
mi ikrek lennének.
- Átkozott paprikajancsik! - tolja le őket Papa, amikor leér­
tek. - Szerencsétek, hogy n e m szakadt le a kötél!
- Ezt jelentened kell, ha visszatértünk! - károgja Heide.
- Te pedig fogd be! - rivall rá Papa. - Majd én eldöntöm, hogy
kit kell jelenteni és kit nem! És nem szeretném még egyszer el­
mondani ezt!
- Valami gond van? - kérdezi Porta. - Azt mondtad, hogy siet­
nünk kell, és mi kétszer olyan gyorsan jöttünk le, mint bárki más!

306
 - Ezért hadbíróság elé állítalak! - üvölti Papa. - Elegem van
belőletek! Ez m á r mindennek a teteje!
- Te aztán tudsz őrjöngeni, öregem - álmélkodik Pici. - Csak
vigyázz, nehogy gutaütést kapj!
- Átkozott legyen a nap, amikor rám bízták a 2. szakaszt! Ti
vagytok a legnagyobb gazemberek az egész elátkozott n é m e t
hadseregben!
- Akkor meg mit fosol, hogy leszakad alattunk a kötél? - vigyo­
rog Porta.
Gregor felröhög, aztán énekelni kezd:

Ja, wenn's aus sein wird,

mit Barras und mit Urlaubschein,
dann Packen wir unsere Sachen ein
undfahren endlich heim...91

Alig lépünk ki a kiszögellés fedezékéből, golyózápor zúdul ránk

a szemközti hasadékból. Kehr szakaszvezető megperdül, tesz né­
hány lépést, aztán elvágódik. Egy golyó gyomorszájon találta.
- Mi a fene volt ez? - néz ránk értetlenül. A szája sarkából vér
szivárog. - A fenébe, ezek a szemét ruszkik eltaláltak! - motyog­
ja a kezére tapadt vér láttán.
Két lövés dördül, és a hó magasra csapódik a lábam előtt. R é ­
mülten hátrébb húzódom, és nyomjelzőt lövök a hasadékba.
Tőlem balra egy gépkarabély ugat, mögöttem pedig, egy bemélye­
dés fedezékében, Heide és Gregor az aknavetőt igyekszik felállí­
tani.
- Adjatok nekik egy kis seggvakarót! - kiáltja P a p a egy hótor­
lasz mögül.
Gregor mohón felnyitja a ládát, amiben a seggvakarónakbecé-

Ha végre véget ér,

és zsebünkben a szabadságlevél,
összepakoljuk a cuccainkat,
és seprűnk haza, mint a forgószél, (német)

307
zett, meglehetősen fura japán gránátokat tartjuk. Állítólag külön­
leges robbanóanyag van bennük, és csak különleges egységek
használhatják. Kíváncsian várjuk, hogy mire képesek.
„Plop, plop" - köpi ki őket a kályhacső.
- Előre! - parancsolja Papa, és leadja a „rohanj egyesével"
kézjelet.
Géppuskák lőnek ránk, jókora jégszilánkokat tépve fel a sziklá­
ról.
- Meg akarsz öletni minket, te fasz? - üvölti dühösen Porta.
Pici lehajítja a géppisztolyát, és két kézzel kaparászva, mint
egy kutya, megpróbálja bekaparni magát a jeges hó alá. Porta
lefékez mellette, és megbökdösi a géppisztolyával.
- Gyerünk, te hamburgi szarhegy! Azt hiszed, itt heverészhetsz
a hóban, miközben mi elvégezzük helyetted a munka szennye­
sét?
- Lehet, hogy nektek húgy van a fejetekben agy helyett, de
nekem nem! - ordítja hisztérikusan Pici, és tovább mélyíti a göd­
röt. - Aki golyószóróval lődöz másokra, golyóval a fejében fogja
végezni, ezt mondja Lót felesége! - Keveri a bibliai szezont a
modern kori fazonnal, mint mindig.
Heide lohol el mellettük.
- Mindent láttam! - kiált hátra. - Gyáva magatartás az ellen­
ség jelenlétében! Ez a fejedbe kerülhet!
- Bújj vissza a rühes náci picsába, ahonnan előjöttél, és fogd
be! - ordítja Pici. Előkapja a 38-asát, és rálő egy egész tárat
Heidére, aki fejvesztve menekül az oroszok irányába.
- Remélem, szétlövik a rohadt fasiszta tökeidet! - kiáltja utá­
na Pici.
- Van valakinél Kaspanos? - veti magát fedezékbe Papa is.
- Nálam van kettő is - felelem gyanútlanul.
- Akkor húz át ivánhoz, és dugd a segge alá! - parancsol rám
Papa.
- Hülyének nézel? - tiltakozom rémülten.
- Ez parancs! - irányítja rám a géppisztolyát. - Mozogj, te gyá­
va féreg!

308
 Izzó tekintetek szegeződnek rám. Látom rajtuk, hogy legszíve­
sebben kirugdosnának. Groteszk módon maguk az oroszok men­
tenek meg.
- Urá, urá! - özönlenek elő, ki futva, ki fenéken csúszva. Köz­
ben lőnek, mint a megveszekedettek.
- A Kaspanost! - ordítja Papa.
Átdobom neki az egyiket. A nagyobbik fajta, öt kilogrammos
csomag, egy Sztálin-tankot is darabokra lehet tépetni vele.
Pici elveszi a bombát Papától, leharapja a szeget, és nagy ív­
ben elhajítja. Akkorát robban, hogy a világvége se lehet ennél
hangosabb.
Az élen haladó ellenséges csoport szó szerint elpárolog.
„Plop, p l o p " - köpködi a hátunk mögött a kályhacső.
A seggvakarók derekas munkát végeznek, de azért a gépfegyve­
reinknek is jut munka.
- Allah-el-Akbar! - rikoltja a Légiós, és hosszú sorozatokat
ereszt a felénk nyomuló NKVD-sekbe.
- R o h a m r a ! - kiáltja Papa. - Át kell törnünk!
Őrjöngve követjük. Azon a ponton vagyunk, amikor m á r nincs
vesztenivalónk. Barcelona térdre rogy, és az arcához kap. Vér
szivárog az ujjai közül.
- Ásd be magad, majd visszajövünk érted! - kiált neki oda
Papa, és továbbrohan.
Barcelona belefordul egy lyukba, és a fejsérülésekre gondol, ami­
ket látott. A legtöbb azonnali halált okozott, ezért azzal vigasztalja
magát, hogy mivel még életben van, annyira súlyos mégsem lehet.
Heide és Gregor kacsáznak utánunk az aknavetővel.
- Vigyázzatok a szappanra! - kiált oda nekik Porta, és figyel­
meztetően a hóba rejtett TNT-s csomagokra mutat. Úgy működ­
nek, mint az akna. Ha rálépsz, a jeges tengerben végzed.
Pici felkap egyet, és egy fehér medvebundát viselő óriásnak
hajítja. Az oroszt kettészakítja a robbanás, a feje elszáll, mint
egy futball-labda.
Linde tizedes, aki alig néhány méterrel előttem fut, hirtelen a
levegőbe emelkedik. A jelenséget fülsiketítő robajok sorozata

309
kíséri, amiket a visszhang a sokszorosukra erősít. Linde rálépett
egy szappanra, és a robbanás legalább tíz másikat is működésbe
hozott.
Golyók süvítenek, fütyölnek, vijjognak. Valaki hordágyért ki­
ált. Magánkívül lehet a fájdalomtól... Az ellenséges tűz fokozó­
dik. Papa a kétségbeesés határán van. A szakasz ellenőrzése kezd
kicsúszni a kezei közül, a helyzetről nem is beszélve.
Heide és Gregor közben felállítja az aknavetőt. Papa kiadja a
tűzparancsot. A gránáttűz visszavonulásra készteti az oroszokat.
Heide zseniálisan kezeli a kályhacsövet, de mielőtt még átállít­
hatná a távolságot, egy újabb csapat rohan ki a hasadékból, hogy
egy hótorlasz fedezékébe bújjon.
- Segíts! - kiált oda a nehéz géppuskát vonszoló Légiós.
Gregor megragadja az állványt, de megcsúszik, és csúnyán
beveri a fejét a géppuskába.
- Dugd fel magadnak! - rúg bele dühödten.
- Ilestcon, comme ma bite est mignonne92 - v á g neki egy darab
jeget a Légiós.
- Tartsátok folyamatos tűz alatt a hótorlaszt - kiáltja Papa. -
Ne hagyjátok átjönni őket!
Még be sem fejezte, a hóköpenyes alakok kiözönlenek a fedezé­
kükből. Lövöm őket a '42-essel, mint egy őrült. A fegyver csöve
vörösen izzik, az üres töltények sziszegnek és sisteregnek, ahogy
a hó hirtelen lehűti őket. Valamivel odébb a Légiós ügyködik a
nehéz géppuskával. A nyomjelző csíkok áthatolhatatlan hálót
szőnek az oroszok elé, de azokat mintha nem fognák a golyók.
Célba veszem a rohamot vezető katonát. Magas férfi, mázas
vörös csillaggal ékesített szürke bundasapkában. A fegyverem­
ből kinyúló gonosz csík felkapja, és egy pillanat erejéig a levegő­
be emeli. A géppisztoly kirepül a kezéből.
A többit m á r nem látom, mert egy robbanógolyó jeget és kőszi­
lánkot spriccel az arcomba. Az arcom száz apró sebből vérzik,
de a szememnek szerencsére semmi baja.

Olyan hülye, mint amilyen szép a farkam, (francia)

310
 Közéjük dobok egy Kaspanost, és kárörvendően nézem, ahogy
felszállnak, majd alázuhannak.
- Iván bácsi nagyon el akar kapni minket - kiáltja Porta. Zord
vigyorral bevág néhány kézigránátot a hótorlasz mögé, s amint a
robbanás visszhangja elült, ő maga is utánuk ugrik.
Krohn őrvezető fél térdre emelkedik. A nyakából vastag sugár­
ban dől a vér. Batik tizedes a segítségére siet, de őt is találat éri.
Üvöltve Krohn mellé zuhan.
- R o h a m r a ! - ordítja P a p a a fedezékéből.
- Egy frászt! - pofázik vissza Gregor. - N e m megyünk sehova.
Megvárjuk, hogy szépen előjöjjenek, aztán adunk nekik!
Egy Maxim géppuskát tolnak ki elénk. Olyan ügyesen helyez­
ték el, hogy szinte kockázat nélkül tudnak lőni vele minket.
Heide megpróbálja kilőni az aknavetővel, de hiába lövi körbe,
a Maxim n e m akar elhallgatni.
Közelebb kúszom, és eldobok néhány kézigránátot, de a gép­
puska túl messzire van. Pedig már négyünket is megsebesítette.
Pici felkap egy köteg kézigránátot, és feltérdel.
- Ti csak lőjetek, mint az állat! - sercint a hóra. - A többit
bízzátok ide!
Ö r ö k rejtély számunkra, hogy egy ekkora ember hogyan tud
ilyen hihetetlenül fürge lenni. Egy rövid sprint után leveti magát
egy halott orosz mögé, és eldobja a kézigránátokat.
Egy bundába öltözött alak tűnik fel a hótorlasz tetején, és Pici
felé hajít egy kézigránátot. Pici egy akrobata ügyességével oldal­
ra hempereg. A kézigránát a hulla előtt landol, és darabokra
tépi azt.
Pici füzére hatalmas dörejjel felrobban a géppuskafészek bel­
sejében.
- Vive la mórt!93 - ugrik fel a Légiós, és csípőből tüzelve rohanni
kezd.
Az egész szakasz követi. Az oroszok rémülten hátrálni kezde­
nek a hasadék felé.

93
Éljen a halál! (francia)

311
 - Végezzünk velük! - kiáltja vérszomjasán Gregor.
Még néhány perc, és a csata véget ért. Kimerülten lerogyunk a
hóba. Porta cigarettát sodor egy mahorkás iszákból, amit az egyik
halott orosznál talált.
A Légiós ellátja Barcelonát, akinek egy hosszú, mély seb ékte­
lenkedik az arcán.
Papa megtölti ezüstfedeles pipáját, és nekiveti a hátát a lőpor­
tól kormos hótorlasznak.
- Jézusom! - röhög megkönnyebbülten Pici. - Mi aztán meg­
adtuk ivánnak, de jó alaposan!
Körbejárunk, és megmotozzuk a holttesteket. Összeszedünk
mindent, ami még használható. A sebesültektől elszedjük a
fegyvereiket, és magukra hagyjuk őket. N e m t u d u n k segíteni
rajtuk - még a sajátjainkon sem. Átkozódnak, könyörögnek,
de mi megkeményítjük a szívünket, és még csak vissza se né­
zünk.
Két hét múlva, egy kora reggel elérjük a vonalainkat. M á r csak
egy nyugodtabb szakaszt kellene találni, hogy átjuthassunk.
Papa szerint a Sala-vonal északi végében vagyunk.
Egy orosz hadtápos katona rohan a karjainkba. Természete­
sen Porta szúrta ki elsőként, jóval azelőtt, hogy meghallottuk
volna a lépteit - a kávé illatát szimatolta ki már messziről. Hal­
kan dúdolva közeledik, hátán egy konténer kávéval. Amikor meg­
pillant minket, a földbe gyökerezik a lába a rémülettől. Meg kell
ráznunk, hogy magához térjen.
Sírni kezd, és közli, hogy a háború a legocsmányabb ügy, ami­
be valaha is belecsöppent.
- Elég a sírásból, kislány! - csitítja Porta. - Ha finom a kávé,
egy hajad szála se fog meggörbülni!
Megtudjuk tőle, hogy Tbilisziből származik, ahol mindenki ked­
veli a németeket, de ő különösképpen. Behúzódunk az erődbe,
és átadjuk magunkat a kávé élvezetének.
- Gondoljatok csak bele! Iván kávét iszik - enged el egy öblös
fingot Porta. - Meg voltam győződve róla, hogy csak teát lefetyel­
nek dzsemmel ízesítve.

312
 - Bizony, sok mindent megtanul az ember egy ilyen világhábo­
rúban - bólogat komolyan Pici.
- Kussoljatok! - szól rájuk Papa. - Olyan hangosak vagytok,
hogy még egy halottat is felébresztenétek!
Tompa puffanás hallatszik az erdő széle felől.
- A francba! - fordul hasra Pici. - H á t már egy kávét se lehet
nyugodtan meginni!
A következő pillanatban felmorajlik az ég alja, recsegés-nyikor-
gás hallatszik, és gigantikus dárdákként fatörzsek szállnak be az
erdőbe. E n n e k a fele sem tréfa. Fedezékbe húzódunk, és várjuk,
hogy mi fog történni. A fák mögül tűnnek elő. Magabiztosan
trappolnak, mintha valaki megígérte volna nekik, hogy itt ugyan
semmi sem történhet velük. Az orosz nehéztüzérség újabb sortü­
zet zúdít a finn állásokra, hogy fedezze az előrenyomuló csapatot.
- Egyenesen felénk tartanak - suttogja Papa. - Nincs mit ten­
ni, le kell kaszálnunk őket.
A sűrűjébe célzok a könnyű géppuskával. Papa leejti a kezét.
Olyan sortüzet zúdítunk az oroszokra, hogy alig néhányan tud­
nak eljutni a közeli, hóval borított árokig.
A nehéz géppuskánk fedezete alatt az árokhoz kúszunk, és
teledobáljuk kézigránátokkal. A robbanássorozatot halotti csend
követi. Végeztünk velük, csak a hadtápos úszta meg élve, akinek
közben sikerült kereket oldania.
- A fenébe! - mérgelődik Papa. - Ha visszatér az egységéhez,
hamarosan az egész 238. gyalogoshadosztály a nyakunkon lesz!
- Őket is kinyírjuk - von vállat Pici.
- Hülye - sóhajtja Papa.
Bombák záporoznak az erdő szélére. Fák repkednek, föld zápo­
roz, s a hideg és a hó ellenére tűz üt ki.
- Gyerünk innen - néz körül idegesen Heide. - Ha az a roha­
dék kávés fickó megadja nekik a pozíciónkat, itt elszabadul a
pokol! Át kell törnünk. Ez az egyetlen esélyünk.
- Akkor törj át egymagad, te hülye német majom - feleli dühö­
sen Porta. - Csak aztán szólj, mielőtt aknára vagy medvecsapdába
lépnél, hogy gyönyörködhessek a látványodban.

313
 - Medvecsapda? - motyogja rémülten Heide, és félve lenéz,
hogy ellenőrizze, n e m áll-e máris egy olyan pokoli szerkezetben.
- Igen, medvecsapda - röhögi ki Porta. - Van ízlésük, mi?
Mintha előre tudták volna, hogy te fogod elszórakoztatni őket
az üvöltéseddel.
- H á t még ha megtudják, hogy egy büdös náci vagy! - kiált fel
Pici. - Le fogják nyesni a farkadat, és a moszkvai állatkertbe kül­
dik, hogy mindenki kedvére röhöghessen a nácik miniatűr pöcsén!
Heide túlságosan döbbent ahhoz, hogy reagálni tudjon.
Pár kilométerrel távolabb néhány orosz tábori csendőrbe bot­
lunk. Olyan gyorsan elintézzük őket, hogy még nekünk sincs
időnk felfogni, mi történik velünk. Géppisztolyok ugatnak, ké­
sek villannak a szürkületi félhomályban. Levonszoljuk őket az
ösvényről, hogy a lehető legkésőbb bukkanjanak rájuk.
A tüzérség mindkét oldalon elcsitul. Hátborzongató csend tele­
pedik az erdőre. Porta rénszarvasa eltűnt. Papa tiltakozása elle­
nére visszamegyünk, hogy megkeressük. Pici egy sűrű erdő kö­
zepén talál rá. Ide vonszolta el magát a szarvas meghalni. Egy
robbanógolyó felhasította a torkát.
Porta leveti magát melléje és átöleli. Olyan szeretetteljesen néz­
nek egymásra, hogy könnyek szöknek a szemünkbe.
Gregor előszed egy morfiumampullát, és előkészít egy fecs­
kendőt.
- Ez az utolsó, de miért szenvedjen éppen ő az emberek hülye­
sége miatt?
N e m sokkal később a rénszarvas kimúlik. Eltemetjük, hogy a
farkasok ne tépjék szét.
Pici hirtelen felugrik, és feszülten fülelni kezd.
- Kutyák! N e m halljátok?
- Biztos vagy benne? - kérdezi Papa.
- Még szép! - feleli Pici. - Tényleg nem halljátok? Egy egész
falka, és jó nagyok lehetnek!
Beletelik néhány perc, mire mi is meghalljuk a csaholásukat.
- Harci kutyák! - suttogja rémülten Gregor. - Szét fognak tép­
ni minket!

314
 - Lehet, hogy téged igen - vigyorog Pici -, de ha én tövestől
kitépem a farkukat, emlékezni se fognak rá, hogy ők harci ku­
tyák!
- Várd csak ki a végét! - mondja remegő hangon Gregor. -
Egy éhes tigris kismacska hozzájuk képest!
- Akkor hát mi a fenét csináljunk? - kérdezi Barcelona az egész
arcát eltakaró kötés mögül.
- Menjünk délnek - javasolja Heide. - N e m erre számítanak,
és ott az erdő is sűrűbb.
- De n e m a szibériai harci kutyáknak - veti ellen Papa.
- Beszéljünk hozzájuk oroszul - mondja komoly képpel Pici.
- Akkor majd azt fogják hinni a kutya elvtársak, hogy cimborák
vagyunk! Ebben a szerelésben majdnem úgy nézünk ki, mint
ivánék.
- Egy harci kutyát nem lehet megtéveszteni - ingatja meg a
fejét Papa. - Olyan sokszor megkóstolták már a korbács ízét hibá-
zás közben, hogy többet nem hibáznak!
- Úgy elfogott a honvágy - jelenti ki Porta, és rohanni kezd
nyugat felé.
- Gyerünk mi is arra! - int a kezével Papa. - Előre és egyene­
sen át! Szétszóródni! Fedezzétek egymást géppisztolytűzzel, és
tartsátok kéznél a késeteket! Ha nektek támad egy kutya, tartsá­
tok előre a kést heggyel felfelé. így ugrás közben felhasítják a
saját hasukat!
Zajosan átverekedjük magunkat egy bozóton, és átszaladunk
egy befagyott patakon. Mögöttünk vezényszavakat ordít valaki,
és kattogni kezd egy géppisztoly. Valaki felüvölt.
- Ki volt az? - kérdezem ijedten.
- Pihl őrmester - feleli Gregor.
Fedezéket keresünk, és várjuk a támadóinkat. Lábon közeled­
nek felénk, hangosan kiabálva, hogy bátorítsák egymást. Papa
hagyja, hogy közelebb érjenek, aztán jelt ad. A géppisztolysor-
tűz sokkolja őket, és mire magukhoz térnének, már halottak.
A kutyák azonban még hátravannak. Egyszerre három tör elő
a fák közül. Hatalmas szibériai fenevadak. Az egyik Barceloná-

315
nak ugrik, de célpontja még időben hátraperdül, és egy sorozat­
tal elintézi. A másik kettő a jelek szerint összedolgozik. Papát
szemelik ki maguknak. Papa ijedtében megbotlik, és elejti a gép­
pisztolyát. A kést elővenni már nincs ideje, kétségbeesetten maga
elé tartja a kezét.
Gregor egy pisztolylövéssel kivégzi az egyik kutyát. Géppisz­
tolyt nem használhatunk, mert Papát is megölnénk vele. A má­
sik kutya döglötten zuhan rá Papára, hátában a Légiós m ó r tő­
rével. Agyarai Papa torkától alig néhány centire csattannak össze.
- Jézus Mária! - nyög fel Porta, amikor vad ugatással tíz má­
sik kutya ront elő a fák mögül.
Kettő a Vesztfáliaira veti magát. Feldöntik, és pillanatok alatt
végeznek vele. Egy géppisztolysorozat végez velük, ahogy vértől
csepegő pofával felnéznek a hús- és csonthalomról, ami pillana­
tokkal azelőtt még egy élő, lélegző ember volt.
Egy hatalmas, szürke kutya vágtat felém. Ösztönösen lehajo­
lok, s a szörnyeteg átrepül a fejem felett, és nagyot bukfencezik
a hóban.
Heide beledöfi a kését a fölötte átívelőbe. Az állat nyomjelző
csíkként húzza maga után kiomló beleit.
A kutya, amelyik nekem ugrott, megfordul, és újabb ugrásra
készül. Egy pillanatig delejezetten nézem hatalmas, sárga met­
szőfogait, aztán az ujjam görcsösen ráfeszül a ravaszra, és beleürí­
tek egy egész tárat. A lövések hátradobják, és véres cafatokra
szaggatják a bundáját.
Pici a levegőben kapja el az egyik kutyát. D ü h é b e n letépi az
állat fejét, és a következő támadónak vágja, majd elkapja a meg­
zavart kutya farkát, és lóbálni kezdi maga körül, mint egy pa-
rittyát. A farok leszakad és Pici kezében marad, a kutya pedig
elrepül, vissza oda, ahonnan jött.
Már csak két kutya maradt. Megtorpannak, bizonytalanul Pi­
cire néznek, aztán nyüszítve visszaszaladnak az erdőbe, a torka­
szakadtából ordító Picivel a nyomukban. Az egyiket Pici nyakon
ragadja, mintha nem is vérengző fenevad lenne, h a n e m aprócs­
ka kölyök, és magával vonszolja.

316
 - Ereszd el, hadd lőjem le - emeli a kutyára a géppisztolyát
Heide.
- Próbáld meg, és letépem azt a rusnya náci fejedet! - dörren
rá Pici. - Velem fog jönni, és segíteni fog nekem távol tartani a
kripós buzikat a Davidstrassétól. - Barátságosan megveregeti a
kutya fejét. Az állat a fogait mutatja és halkan morog, de nem
mer szembeszállni vele. - Velem fogsz jönni Hamburgba, te kópé,
és letéped Ottó Nass felügyelő úr seggét! Panyimaju, csamij tro-
hort?9*
- N e m hozhatod magaddal - mondja határozottan Papa, és
célba veszi a vicsorgó kutyát.
- Szarok rád! - veti oda Pici, és magához húzza újdonsült ked­
vencét. - Frankensteinnek hívják, és mostantól fogva ő is a dicső­
séges német hadsereg katonája. Amint visszatértünk, leteszi az
esküt!
- Engedd el - parancsolja Papa. - H a d d fusson!
- Marad - jelenti ki Pici.
- Jézus keresztjére, de hát ez egy vérengző fenevad! - szörnyül­
ködik Porta. - Vigyázz vele, mert csak az alkalmat várja, hogy
átharapja a torkodat!
- Megveregetheted - ajánlja fel nagylelkűen Pici. - A baráta­
imat n e m fogja bántani. Kedveled?
- Igen, igen, most, hogy jobban megnézem, tényleg kedvelem
- feleli kényszerű mosollyal Porta. - De ölebnek azért nem nevez­
ném!
- Megőrültél! Teljesen megőrültél, nem kétséges - sóhajt Papa.
- Ez a szakasz tiszta állatkert. De ez a szibériai kutya a határ,
megértetted? Alig várja, hogy felfalhasson minket, hát nem lá­
tod?
Szórványos lövöldözés hallatszik. A kutyás osztag utolérte az
állatait. A döglött kutyák láttán bevadulnak, és ügyet sem vetve
a lövéseinkre, megrohamoznak minket, hogy bosszút álljanak.
A közelünkbe se jutnak.

94
Értetted, te fekete ördög? (orosz)

317
 A német-finn vonalak felől jelzőrakéták röppennek fel. Van
köztük mindenféle színű. Valószínűleg a tűzharc zaja keltette fel
a figyelmüket.
Papa kettényitja a jelzőpisztolyt, és beletesz egy patront. A raké­
ta tompa pukkanással küő, és ötágú csülaggá nyílik az égbolton.
- Visszatértünk! - motyogja kimerülten Papa.
Előmerészkedünk az erdőből, és átbotorkálunk a mi oldalunk­
ra. Alig bírunk lépni is, de az érzékeink készenlétben vannak.
Sokszor ez az utolsó, rövid szakasz a legveszélyesebb.
Arccal előre beesek egy összekötő árokba. Az esés következté­
ben a vállam kificamodik, de a fájdalom ellenére m a g a m elé
kapom a géppisztolyt, és körülvizslatok. Megtörtént már nemegy­
szer, hogy a hazatérő katonák nem a megfelelő árokba huppan­
tak le.
Egy finn jágerszázad a „vendéglátónk". A parancsnok, egy fia­
tal, nyurga főhadnagy, nyakán Mannerheim-kereszttel, üdvözöl
minket, és a saját cigarettájával kínálja végig a társaságot. Egy
koszos, szakállas hadnagy - ötvennek látszik, de valószínűleg nem
több húsznál - vodkát és sört hoz.
Alig telepedtünk le, süvöltés és morajlás hallatszik, s az állás
ugrálni kezd alattunk, mintha földrengés rázta volna meg.
- Ezt magukért kapjuk - mosolyog a Mannerheim-lovag. -
Valahányszor visszatér egy kommandó, kilövik ránk az összes
gránátjukat.
Mire a teherautó bedöcög velünk a körletünkbe, már alszunk.
Valaki megemlíti, hogy a szauna csak ránk vár, de kit érdekel
most a szauna? Egyetlen vágyunk van: aludni.
Késő délután lesz, mire másnap ki bírunk kecmeregni az ágy­
ból. Olyan mélyen aludtunk, hogy még azt se vettük észre, hogy
romhalmazzá bombázzák a fél falut.
Porta krumplipürét főz disznópörkölttel. Vaj is kerül valahon­
nan. Pontosabban margarin, és meglehetősen avas, de nekünk
most ez is ínyencség. Olyan étvággyal eszünk, mintha még soha
n e m láttunk volna ételt.
Az ágyúzaj távolinak és ártalmatlannak hat.

318
 - így szeretem magamat - nyújtózkodik ki jólesően Porta. A
gyomra kipúposodik, mintha kilenc hónapos terhes lenne. Ritka
alkalom, de ezúttal egy kanállal se bírna többet enni. Tele van,
degeszre tömte magát - Kávét? - tápászkodik fel.
A kávét szürcsölgetjük a Hindenburg-lámpák fényénél, ami­
kor kivágódik az ajtó, és Hofmann főtörzs viharzik be, kisebb
hófelleget sodorva magával.
- Pokolian hideg van odakint - dörzsölgeti a tenyerét. - Jut ne­
kem is egy bögrével? - Belekortyol, és elkáromkodja magát, mert a
kávé megégette a nyelvét. Végignéz a társaságon, aztán megint szür­
csöl egyet. Végül előhúz egy papírt a kabátujj ából, és Papa elé teszi.
- Két óra múlva indulnak. A tüzérség fogja fedezni magukat
átkelés közben.
Egyszeriben túlvilági csend lesz a szobában. Mintha a halál an­
gyala suhant volna át közöttünk. N e m akarunk hinni a fülünknek.
Hofmann összeszűkült szemmel figyel minket. Maga elé for­
dítja a pisztolytáskáját, csak úgy, véletlenül.
- Az istenfáját! - csap az asztalra Porta. - H a t hétig voltunk
odaát! Jogunk van a nyolc n a p pihenőhöz!
- Nincsenek jogaitok - feleli Hofmann. - A parancs a legfel­
sőbb szintről jött. Hinka ezredes panaszt emelt, de csak annyit
ért el vele, hogy hadbíróságot helyeztek kilátásba számára, ha
n e m hajtja végre a parancsot.
- Na és a szakasz? Emberhiányban szenvedünk! - tiltakozik
Papa. - N e m mehetek át kilenc emberrel! Ráadásul a helyette­
sem, Barcelona Blom kórházban van!
- Emiatt ne aggódjon - legyint Hofmann. - Az utánpótlás már
megérkezett. A magáé lesz a legvegyesebb szakasz az egész né­
met hadseregben. Oroszok, lappok és finnek vegyesen. A teher­
autók két óra múlva itt lesznek, úgyhogy ne sokat vacakoljanak.
Hals und Beinbruch! - teszi hozzá, és magunkra hagy minket.
- Ezek azok a helyzetek, amikor azt kívánom, bárcsak ellő­
nék végre a fél lábamat - mondja a dühtől remegve P o r t a . - A k k o r
végre biztos lehetnék benne, hogy többet n e m küldenek át a
szomszédokhoz.

319
 - Egy lábadat? Te megőrültél? - csodálkozik Pici. - Fél lábbal
hogy futnál el a zsernyákok elől, ha jönnének a gumibotjaikkal
meg a kék villogóikkal? Nem, fiacskám. Egy kart! Azt megenged­
heti magának az ember, és fél kézzel n e m lehet golyószórót hasz­
nálni.
- A karodat elveszteni sokkal rosszabb - állítja Gregor. - Mi­
hez kezd egy költöztető fél kézzel?
- Nyugdíjat kap élete végéig - vágja rá Papa.
- Ha elveszítjük a háborút, nem fogtok kapni egy vasat sem -
jósolja Porta. - Még akkor se, ha mindkét karodat elvesztetted.
Nekilátunk pakolni. Mire végzünk, meg is érkeznek a teher­
autók a ház elé. Olyan sűrűn havazik, hogy alig látunk el az or­
runk hegyéig, de ez kifejezetten jól jön. így legalább nyugodtan
átkelhetünk.
Picinek gondjai vannak Frankensteinnel. N e m akar mozdulni,
ha szólunk neki, csak a fogait villogtatja. Úgy kell felemelnünk a
teherautóra.
- Megértem, hogy tiltakozik - paskolja meg Porta az állatot. -
Ha egyszer valaki kijutott a Szovjetunióból, hogy akarna vissza­
menni?
Wolf főgépész egy fának dőlve álldogál, és rajtunk vigyorog.
- Éjszaka azt álmodtam, hogy egy géppuskasorozat kettéhasí­
tott téged - kiáltja Porta után, mielőtt a teherautó elkanyarod­
na. Már n e m látjuk, de még sokáig halljuk a röhögését.
A teherautók rátérnek a salai útra. Irány észak! M á r megint...
Mire odaérünk, mindenki alszik. Ahogy a teherautó lefékez,
egymásra borulunk.
A finn Sissi-zászlóalj jágereire bíznak minket. A katonák sajnál­
kozva néznek minket, ahogy átbújunk a szögesdrót alatt.
Valahol felköhög egy géppuska, aztán világítórakéta r ö p p e n a
magasba.
Lekushadunk, és mozdulatlanul lapulunk, míg újból ránk nem
ereszkedik a sötétség.
1