Musz14 TJ

Moduláris korszerű szakmai gyakorlatok
vegyipari területre
Műszeres analitika
II/14. évfolyam
tanulói jegyzet
A TISZK rendszer továbbfejlesztése –

Petrik TISZK
TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011
A projekt az Európai Unió támogatásával,

az Európai Szociális Alap
társfinanszírozásával valósult meg.
Moduláris korszerű szakmai gyakorlatok vegyipari területre •
Műszeres analitika
TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011
Műszeres analitika
II/14. évfolyam
tanulói jegyzet
A kiadvány a TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 azonosító számú projekt keretében jelenik meg.
Szerző: Sőre Ferenc, Tihanyi Péter

Lektorálta: Vámos István
Borító és tipográfia: Új Magyarország Fejlesztési Terv Arculati kézikönyv alapján
A mű egésze vagy annak részletei – az üzletszerű felhasználás eseteit ide nem értve – oktatási és tudományos célra korlátozás nélkül,
szabadon felhasználhatók.
A tananyagfejlesztés módszertani irányítása: Observans Kft. Budapest, 2009.

Igazgató: Bertalan Tamás
Tördelés: Király és Társai Kkt. • Cégvezető: Király Ildikó

Tartalomjegyzék
Bevezetés.............................................................................................................................................................................. 7
Mérési adatok értékelése.......................................................................................................................................... 8

A mérési hiba........................................................................................................................................................................ 8
Valódi és várható érték.................................................................................................................................................... 8
A hibák fajtái................................................................................................................................................................... 8
A szórás........................................................................................................................................................................... 9
Párhuzamos mérési adatok értékelése............................................................................................................................. 9
Mérési eredmény megadása........................................................................................................................................... 10
A relatív hiba................................................................................................................................................................. 10
Kalibráció............................................................................................................................................................................ 10
Egyenes illesztése mérési pontokhoz Excel programmal.............................................................................................. 11
Ellenőrző feladatok............................................................................................................................................................. 12
Optikai mérések elmélete 1...................................................................................................................................... 15

Refraktometria.................................................................................................................................................................... 15
Az Abbe-féle refraktométer........................................................................................................................................... 16
Fotometria – spektrofotometria.......................................................................................................................................... 16
Ultraibolya (UV) és látható (VIS) spektrofotometria.................................................................................................... 17
Fotométer, spektrofotométer.......................................................................................................................................... 17
A Lambert–Beer-törvény............................................................................................................................................... 18
Optikai mérések gyakorlat 1. ciklus................................................................................................................. 20
1. gyakorlat • Üdítőital vagy szörp cukortartalmának meghatározása refraktometriás módszerrel............ 21

2. gyakorlat • Színezékoldat koncentrációjának meghatározása spektrofotometriás módszerrel................. 23
3. gyakorlat • Acetonoldat abszorpció maximumának és összetételének meghatározása
spektrofotometriás módszerrel....................................................................................................... 25
4. gyakorlat • Nitrition meghatározása spektrofotometriás módszerrel........................................................... 27
5. gyakorlat • Kétkomponensű minta fotometriás meghatározása.................................................................... 29
6. gyakorlat • Reakciósebesség fotometriás meghatározása............................................................................... 31
Optikai mérések elmélete 2..................................................................................................................................... 34

Infravörös spektrometria.................................................................................................................................................... 34
Készülékek..................................................................................................................................................................... 34
A belső standard használata........................................................................................................................................... 36
Fluoreszcens spektrometria (Fluorimetria)........................................................................................................................ 37
A standard addíció használata............................................................................................................................................ 38
Fotometriás módszer validálása........................................................................................................................ 42
PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 3

A validálás fogalma............................................................................................................................................................ 42
Mikor van szükség validálásra?.......................................................................................................................................... 42
Az analitikai módszer teljesítményjellemzői..................................................................................................................... 42
Pontosság, helyesség (Accuracy, Trueness).................................................................................................................. 43
Precizitás, ismételhetőség és reprodukálhatóság........................................................................................................... 44
Szelektivitás, specifikusság, azonosság......................................................................................................................... 46
Kimutatási határ (Detection Limit), meghatározási határ (Quantitation Limit)............................................................ 46
Mérési tartomány, lineáris tartomány............................................................................................................................ 47
Robosztusság, állékonyság (Robustness)...................................................................................................................... 48
Visszanyerési tényező (Recovery)................................................................................................................................. 48
Optikai mérések gyakorlat 2. ciklus................................................................................................................. 53
7. gyakorlat • Csapadékminta pH-jának fotometriás meghatározása..............................................................54

8. gyakorlat • Minta CaCO3 tartalmának meghatározása belső standard kalibrációval,
IR spektrometriásan.....................................................................................................................56
9. gyakorlat • Vas meghatározása tiocianátos módszerrel spektrofotometriásan, standard addícióval......58
10. gyakorlat • Üdítőital kinintartalmának fluorimetriás meghatározása........................................................60
11. gyakorlat • Szerves anyag meghatározása FTIR méréssel............................................................................ 62
12/A gyakorlat • Validálási részfeladat – kimutatási és meghatározási határ..................................................64
12/B gyakorlat • Validálási részfeladat – precizitás.............................................................................................66
12/C gyakorlat • Validálási részfeladat – pontosság............................................................................................68
12/D gyakorlat • Validálási részfeladat – visszanyerés........................................................................................ 70
12/E gyakorlat • Validálási részfeladat – mérési tartomány............................................................................... 72
Elektrokémiai mérések gyakorlat ................................................................................................................... 76
13. gyakorlat • PH mérés hidrogén érzékeny-üvegelektróddal........................................................................... 76

14. gyakorlat • Jodidiontartalom-meghatározás, jodidérzékeny membránelektróddal, kalibrációs
módszerrel...................................................................................................................................... 78
15. gyakorlat • Fluoridiontartalom-meghatározás, fluoridérzékeny elektróddal, kalibrációs módszerrel...80
16. gyakorlat • Karbonáttartalom-meghatározás, hidrogénérzékeny üvegelektróddal, automata titrálón.. 82
17. gyakorlat • Foszforsavtartalom-meghatározás, hidrogénérzékeny üvegelektróddal, sav-bázis
titrálással........................................................................................................................................84
18. gyakorlat • Sósavtartalom-meghatározás pufferaddíciós módszerrel.........................................................86
19. gyakorlat • Vastartalom-meghatározás, redoxi titrálással...........................................................................88
20. gyakorlat • Hidrokinontartalom-meghatározás redoxi titrálással..............................................................90
21. gyakorlat • Kénsavtartalom-meghatározás konduktometriás titrálással................................................... 92
22. gyakorlat • Kálium-kloridtartalom-meghatározás a vezetőképesség mérésével........................................ 94
23. gyakorlat • Víztartalom-meghatározás Karl-Fischer módszerrel............................................................... 96
24. gyakorlat • Cinktartalommeghatározás stripping polarográfiásan............................................................97
4 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

Kromatográfiás módszer gyakorlat .............................................................................................................. 99
25. gyakorlat • Minta oldószer tartalmának azonosítása a retenciós idők alapján..........................................99

26. gyakorlat • Minta metanol-etanol tartalmának meghatározása kalibrációs módszerrel........................ 101
27. gyakorlat • Minta-oldószertartalom meghatározása belső standard módszerrel.................................... 103
28. gyakorlat • Minta oldószertartalomának meghatározása addíciós módszerrel....................................... 105
29. gyakorlat • Oszlop minősítése, felbontóképesség és tányérszám mérése................................................... 107
30. gyakorlat • Minta összetevőinek azonosítása tömegspektrometriás detektorral..................................... 109
31. gyakorlat • Minta anion-összetételének azonosítása.................................................................................... 110
32. gyakorlat • Minta aniontartalmának meghatározása kalibrációs módszerrel......................................... 112
33. gyakorlat • Minta szalicilsav-tartalmának meghatározása, kalibrációs módszerrel............................... 114
34. gyakorlat • Parabeneket tartalmazó minta parabentartalmának meghatározása, kalibrációs
módszerrel.................................................................................................................................... 116
35. gyakorlat • Minta aminosav összetételének azonosítása............................................................................. 118

Bevezetés
A 14. évfolyamon a laboratóriumi gyakorlatok tartalma műszeres analitika. A kémiai elemzésnek ez az

ága ma már nélkülözhetetlen a legkülönbözőbb területeken: vegyszerek ellenőrzése, folyamatok szabá-
lyozása, gyógyszerek, élelmiszerek, környezeti minták vizsgálata. Ahol csak lehet, ezeket alkalmazzák
előnyeik miatt: objektivitás, gyorsaság, automatizálhatóság.
A tanév folyamán megismerkedünk a műszeres analitika főbb ágaival, az elméleti ismereteken kívül
gyakorlatokon keresztül is.
A tananyagcsomag a tanulói jegyzeten kívül a tananyag megértését, szemléltetését segítő tanári pre-
zentációkat is tartalmaz, amik az iskola belső hálózatáról letölthetők.
Ismerni kell a fogalmakat, összefüggéseket és tudni kell ezeket alkalmazni. Ezek ellenőrzésére fel-
adatok találhatók a tanulói jegyzetben.
Leírás alapján a méréseket egyedül vagy csoportosan el kell végezni. A vizsgálatról mindenkinek
egyénileg jegyzőkönyvet kell készíteni (minta a későbbiekben), amiben minden benne van, ami a mérés
megismétléséhez kell.
A tanulói jegyzetben a tananyag fontos elemeit, a példákat és a tanulási tippeket különböző ikonok
jelölik.
Ikon Jelentés
A fejezet célmeghatározása. Figyelmesen olvassa el, így megismeri a fejezet fókuszpont-

jait!
Az ismeretek elsajátítását megkönnyítik a példák. Az ikon mellett érdekességeket, példá-

kat, gyakorlati életből vett esetleírásokat talál.
Az ikon fontos, jól megjegyzendő, megtanulandó ismereteket jelez pl. a mérések elve.
Az ikon mellett olyan gondolatébresztő, kérdéseket, felvetéseket, problémákat talál, ame-

lyek megválaszolásával elmélyülhet a témában.
Az ikon a házi feladatot, otthoni munkát jelöli.

Mérési adatok értékelése
A témakör célja
Ismerje meg az adatfeldolgozás alapfogalmait.
Értse a hibák fajtáinak különbségét, összefüggéseit.
Tudja a tanult fogalmakat, összefüggéseket önállóan használni az adatai értékelésére.
A tanítási egységet befejező tanuló rendelkezzen olyan szakmai készségekkel, képessé-
gekkel, szakmai ismeretekkel, attitűdökkel, kompetenciákkal, amelyek lehetővé teszik,
hogy a mérési adatokat feldolgozza és dokumentálja.
A mérési hiba
Valódi és várható érték

Egy kémiai elemzés célja mindig valamely vizsgált anyag egy vagy több komponensének minőségi vagy
mennyiségi meghatározása. A valódi értéket abszolút pontossággal nem tudjuk megmérni, csak közelí-
teni a mérésekkel. Több mérést végezve, az átlag – reményeink szerint – a valódi értéket egyre jobban
közelíti.
A mért értékek átlaga a várható érték ( x ), ami nem azonos a valódi értékkel:
n
∑x i
x= i =1
n
A hibák fajtái
A hiba a valódi és a mért érték eltérése, különbsége. Több párhuzamos mérést végezve a várható érték
egyre kevésbé ingadozik, ezt láttuk az előző ábrán.
A várható értéket rendszeres és véletlen hibák terhelhetik. Ezek viszonyát mutatja a következő ábra:
1.1. ábra. A hibák fajtái
A véletlen hiba, aminek az okát nem ismerjük, általunk figyelembe nem vett tényezők okozzák. Ilye-
nek: a hőmérséklet változása, a hálózati feszültség ingadozása, súrlódás, huzat, stb. Ezek ingadozása
több mérésnél kiegyenlítődik.

A rendszeres hibák oka felderíthető, így ezek csökkenthetők. Gyakori rendszeres hiba az arányos
hiba: pl. egy óra minden nap 1 percet siet. Rendszeres hiba pl. a parallaxis hiba (ld. ábra), az elmozduló
skála okozta eltérés.
Felülről
kevesebbnek látjuk.
vízszintesen a helyes értéket,
többnek látjuk,
alulról
1.2. ábra. A parallaxis hiba
Egy másik csoportosítás szerint van objektív és szubjektív hiba. Szubjektív hiba, amiről a mérést
végző személy tehet (ilyen a parallaxis hiba is). Objektív, amiről a mérő személy nem tehet, a készülék,
eszköz hibája, pontatlansága (pontatlan büretta vagy óra, stb.).
A szórás
A szórás (σ) a párhuzamos mérési eredmények közötti eltérés jellemzésére szolgál; a várható értékek
körüli mérési eredmények szoros vagy laza „csoportosulását” jellemzi. Gyakorlatban a korrigált tapasz-
talati szórással (s, sd) becsüljük. A korrigált tapasztalati szórás (s, más néven standard deviáció, sd)
számítása:
∑( x i − x )2
s= i =1
n −1
A szórás jelentése
1.3. ábra. A normális eloszlás sűrűségfüggvénye
x ±s határok közé esik a mért értékek kb. 2/3-a (68,2%-a)

x ±2·s határok közé esik a mért értékek 95,5%-a
x ±3·s határok közé esik a mért értékek 99,7%-a
A szórás alkalmazása: a méréseknek az átlagtól való eltérését, ez által a mérések megbízhatóságát
jellemezzük vele.
Párhuzamos mérési adatok értékelése

Az előbbiek alapján belátható, hogy egy méréshez tartozó adatok közül azok, amelyek � ± 3·s tartomá-
nyon kívül esnek, durva mérési hibákból erednek, valószínűleg jobb, ha elhagyjuk azokat.
1. mintafeladat
Egy mérésre a következő számértékek adódtak: 11,2; 11,3; 11,1; 10,4.
Számítsa ki az átlagot, a szórást, ha kell, hagyjon el adatot!

x = 11,0 s = 0,41.
Az utolsó adat gyanúsan messze van az átlagtól. Számítsuk ki az átlagot és a szórást annak elhagyásá-
val!
x = 11,2 s = 0,10.
Az utolsó adat a x ±3·s tartományon kívül van, helyes volt az elhagyás.
Mérési eredmény megadása

A mérési eredmény számértékén és mértékegységén kívül a megbízhatósága is fontos lehet. Mennyi a
mérésünk megbízhatósága?
Attól függ, milyen biztonsággal/valószínűséggel szeretnénk, hogy a tényleges érték a megadott tar-
tományba essék. Általában a 95%-os biztonság megfelelő. Ebben az esetben általánosan: x ±2·s az
eredmény.
2. mintafeladat
Az előző mérési adatokból (11,2; 11,3; 11,1; 10,4) adjuk meg az eredményt a megbízhatóság jelölésével!
Az átlag és a szórás értéke:
x = 11,2 s = 0,10.
x = 11,2 ± 0,2 (95%-os szinten)
Ebből adódik, hogy nincs is értelme több tizedesre megadni, hiszen a mérés megbízhatósága nem indo-
kolja.
A relatív hiba
A relatív hiba az abszolút hiba eredményhez viszonyított értéke. Legtöbb esetben ez fontosabb, mint az
abszolút hiba.
A relatív hiba mértékeként a tapasztalati szórásnak (s, sd) az átlaghoz viszonyított %-os értékét hasz-
náljuk:
sd
rsd = 100%
x
3. mintafeladat
Az előbbi feladat esetében:
x = 11,2 s = 0,10 x = 11,2 ± 0,2 (95%).
Számítsuk ki a relatív szórást, és az eredményt adjuk meg azzal:
rsd = 1,8 %
Az eredmény tehát:
x = 11,2 ± 1,8% (95%-os szinten).
Kalibráció
Az analitikai jel és a koncentráció összefüggése általában nem adható meg elméleti alapon egzakt mó-
don, így tapasztalati összefüggéseket használunk.
A leggyakoribb módszer, hogy
–– ismert koncentrációjú oldatokat készítünk,
–– azokat a műszerrel megmérjük,
–– a kapott értékeket analitikai jel–koncentráció diagramon ábrázoljuk,
–– a pontokhoz görbét (egyszerű esetben egyenest) illesztünk.

Az így kapott tapasztalati összefüggést nevezzük analitikai mérőgörbének (kalibrációs diagramnak).
Az ábrázolás és görbe (függvény) illesztése történhet kézi módszerrel, mm-papíron vagy egy erre alkal-
mas számítógépes szoftverrel.
Egyenes illesztése mérési pontokhoz Excel programmal

A következőkhöz számítógépre van szükség, a kipróbálás, illetve a begyakorlás e nélkül nem lehetsé-
ges.
4. mintafeladat
Az oldatsorozat tagjai: 20, 40, 60, 80 és 100 mg/dm3 koncentrációjúak. Ezekre és az ismeretlenre rendre
a következő jel értékeket kaptuk: 0,156; 0,302; 0,468; 0,620; 0,768; 0,555.
Illesszünk egyenest a mérési adatokhoz és határozzuk meg az ismeretlent!
Az Excel program elindítása után beírjuk az adatainkat két oszlopba:
c, mg/dm3 analitikai jel

20 0,156
40 0,302
60 0,468
80 0,620
100 0,768
??? 0,555
A kalibrációs adatokat kijelöljük (az ábrán szürke mezőben) és elindítjuk a diagramvarázslót.

A lépések a következők:
1. A pontdiagramból az első altípust választjuk. Tovább gomb.
2. A Tovább gombot megnyomjuk.
3. Beírjuk a diagramcímet és a koordináták neveit, mértékegységeit.
4. (diagram a munkalapon) Befejezés.
5. Kattintsunk duplán a szürke területre és a területnél a „nincs”-et jelöljük be, majd OK.
6. Bökjünk az Adatsor 1 feliratra, majd a Delete gombbal töröljük.
7. Az egér jobb gombjával kattintsunk valamelyik mérési pontra és a legördülő menüből válasszuk a
Trendvonal felvételét.
8. Válasszuk a Lineárist, az Egyebeknél jelöljük be az Egyenlet látszik a diagramon-t és az R 2 értéke
látszik a diagramon-t, majd OK.

A kész diagram:
Leolvasás a diagramról kb. 72 mg/dm3

1.4. ábra. Az analitikai mérőgörbe (egyenes) illesztése
Az „ismeretlen” koncentrációjának meghatározása történhet:

–– grafikusan (ld. az ábrán) vagy
–– az egyenes egyenletéből számítva.
Az analitikai mérőgörbén a következőket látjuk:
analitikai jel = 0,0077∙c+0,0002 és R2 = 0,9996
Behelyettesítve az ismeretlenre kapott jelet (0,555) az egyenletből c kiszámítható:
0,555 = 0,0077∙c+0,0002
c = 72,05 mg/ℓ ≈ 72 mg/dm3
R 2 értéke azt jellemzi, hogy az egyenes mennyire szorosan illeszkedik a pontokhoz, minél közelebb van
1-hez, annál jobb.
Ellenőrző feladatok
1. Mi a tényleges és a várható érték, a mérési hiba?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
2. Mi a különbség a véletlen és a rendszeres hiba között?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

3. Miből látszik a rendszeres hiba a kalibrációs egyenesen/görbén?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
4. A valódi érték meghatározását zavarja-e a rendszeres hiba a kalibrációs görbe felvétele ese-
tén? Válaszát indokolja!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
5. A mérés során a következő értékeket kapta: 9,8; 9,7; 9,5; 10,2. Számoljon átlagot és szórást, ha
kell, hagyjon el adatot! Adja meg az eredményt a megbízhatósági tartomány jelölésével 95%-os
megbízhatóság esetére!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
6. A következő mérési hibákat sorolja be a táblázat rovataiba (csak a számát írja be)!
1. parallaxis hiba
2. elcsúszott hőmérőskála
3. változó hőmérséklet
4. ingadozó hálózati feszültség
5. siető óra
objektív szubjektív
rendszeres
véletlen

7. A kalibráció során az oldatsorozat tagjaira (2, 4, 6, 8 és 10 mg/dm3 koncentráció) és az ismeret-
lenre rendre a következő analitikai jel értékeket kapta: 0,149; 0,312; 0,453; 0,596; 0,754; 0,543.
Számológéppel, vagy, ha van, számítógéppel készítse el a kalibrációs egyenest! Számítsa ki az
eredményt a kapott képletből!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
Az ebben a fejezetben tanultakat a mérések csaknem mindegyikénél használni fogjuk.

A tananyag részletesebben megtalálható a szakirodalom-jegyzék 1. pontja alatti könyvben a 7–14.
oldalakon:
Sőre, Tihanyi, Vámos (1999): Laboratóriumi gyakorlatok, Budapest: Képzőművészeti Kiadó.

Optikai mérések elmélete 1.
A témakör célja
Ismerje meg az optikai mérések alapvető fogalmait.
Értse meg az optikai jelenségeket összefüggéseikben.
Tudja, hogy a jelenségek az összefüggések alapján milyen gyakorlati feladatok megoldá-
sára használhatók.
Refraktometria
A fény-anyag kölcsönhatásokon belül alapvetően két nagy területről kell beszélnünk:
1. a fény az anyagon kívülről érkezik valamilyen fényforrásból;
2. a fény az anyagi közegben keletkezik: emissziós jelenségek.
Nézzük az 1. esetet! A fény másik homogén közeg határához érve két részre oszlik:
2.1. ábra. Fényvisszaverődés és fénytörés
A törésmutató (n) egy hányados,

– a törési szög (β) és a beesési szög (α) sinusának hányadosa (Snellius–Descartes-
törvény),
– és a két közegben mérhető fényterjedési sebesség hányadosa:
Általánosságban az n2,1 a második közegnek az első közegre vonatkoztatott törésmutatója.

A vákuum törésmutatója 1, de rendszerint a levegőre vonatkoztatott törésmutatót adunk
meg, ami majdnem megegyezik a vákuumra vonatkoztatott értékkel.
Ha optikailag sűrűbb közegből a fénysugár optikailag ritkább közegbe lép, akkor a beesési szög meg-
határozott értékén túl a határfelületről teljesen visszaverődik.
Azt a beesési szöget, amelynél a fénysugár éppen érintőlegesen halad, a teljes reflexió határ-
szögének nevezzük (αH). Ekkor a törési szög 90°. Mivel sin 90° = 1, a Snellius–Descartes-
törvény a következőképpen egyszerűsödik: n2,1 = 1/sin αH.
A teljes visszaverődés az alapja a délibáb jelenségének, ez teszi lehetővé a fény „vezetését” (üvegszá-
las fénykábel) és a törésmutató mérését is.

Az Abbe-féle refraktométer
Az Abbe-féle refraktométer legfontosabb része a termosztálható prizmatest. Ez két azonos, nagy törés-
mutatójú ólomüvegből készült prizma, melyek közé rétegezzük a mérendő anyagot.
A tulajdonképpeni mérés a felső prizmával történik.
Méréskor billenthető tükör segítségével fénynyalábot irányítunk a prizmákra. A második prizmából
kilépő és a távcsőbe jutó fénynyalábban a teljes visszaverődés határszögének a látótér sötét és világos
része közti határvonal felel meg. Ha a prizmát úgy állítjuk be, hogy a látótér sötét és világos részének ha-
tárvonala a távcső fonálkeresztjére essék, a skálán közvetlenül leolvashatjuk a törésmutatót (n = 1,3…1,7).
A másik skálája cukoroldat %-os szárazanyag tartalmát mutatja.
2.2. ábra. Abbe-féle refraktométer vázlata
Az Abbe-féle refraktométert általában fehér fénnyel világítjuk meg. Ilyenkor azonban a sötét határvo-
nal nem éles, hanem a színszóródás miatt szivárványszínű spektrumsávból áll. Ennek megszüntetésére
a készülékbe kompenzátort (Amici prizmák) építenek be, ami megszünteti ezt.
Fotometria – spektrofotometria
A fény elektromágneses hullám. Ebből az emberi szem által érzékelhető tartomány a látható fény (VIS).
Az ultraibolya (UV) tartományt szemünk nem érzékeli. Az elektromágneses hullámok jellemzésére a
hullámhosszt (λ, nm), frekvenciát (ν, Hz) használjuk.
Az elektromágneses hullámok csökkenő frekvencia és energia, növekvő hullámhossz szerint:
kozmikus sugárzás, γ-sugárzás, Röntgen-sugárzás, UV, VIS, IR, mikrohullám, rádióhullám
fény.
Az abszorpciós spektrofotometria (fotometria) az anyagok fényelnyelő képességét vizsgálja.

Ultraibolya (UV) és látható (VIS) spektrofotometria
A következőkben csak a spektrofotometria molekula-spektroszkópiai módszerével foglalkozunk. Az UV-
VIS tartományban a molekulák kötő elektronjai gerjesztődnek. Az elnyelési színkép jellemző az anyagra
és annak szerkezetére, de a széles sávok miatt minőségi azonosításra egymagában nem alkalmas.
Transzmittancia (T): az áteresztett fény hányada: T = I/I0
I0 1 100
Abszorbancia (A): A = �� = �� = ��
I T T%
Fotométer, spektrofotométer
Egy- és kétfényutas spektrofotométereket használunk.
2.3. ábra. Egyfényutas spektrofotométer elvi vázlata

Jelmagyarázat: M monokromátor, D detektor
Az egyfényutas spektrofotométerben csak egy küvetta helyezhető el, így egymás után mérhető a vak-
próba és a minta által áteresztett fény intenzitása.
Fényforrás: látható fény tartományára többnyire wolfram lámpa, UV tartományban deutérium-lám-
pa.
Monokromátor: az összetett fényt hullámhossz szerint felbontja. Régebben prizmákat, ma főként op-
tikai rácsot (egyszerű készülékben esetleg színszűrőt) használnak.
Küvetta: mintatartó eszköz. Többnyire 1 cm-es fényút hossz. Látható tartományban üvegből vagy
műanyagból készül, UV-tartományban kvarc küvettát használunk.
Detektor: a fénysugárzást elektromos jellé alakítja – fotocella, fotodióda (diódasor), fotoelektron-
sokszorozó.
A kétfényutas spektrofotométerben két küvetta helyezhető el, így majdnem egyszerre mérhető a min-
ta és a vakpróba által áteresztett fény intenzitása.
2.4. ábra. Kétfényutas spektrofotométer elvi vázlata

Jelmagyarázat: M monokromátor, D detektor
A spektrofotométerben folytonosan tudjuk változtatni a mintára jutó fény hullámhosszát. A fotomé-

terekben csak meghatározott hullámhosszak állíthatók be (színszűrők, LED [fényemittáló dióda] fény-
forrás).

A Lambert–Beer-törvény
A Lambert–Beer-törvény szerint az abszorbancia egyenesen arányos a koncentrációval:
I0
�� = A= ε c ,
I
ahol ε a moláris abszorpciós együttható, ℓ az úthossz (rétegvastagság), c a vizsgált oldat
koncentrációja. Fényáteresztéssel kifejezve: A = –lgT; T=I/I0, ahol I0 és I rendre a beeső és
az átbocsátott fény intenzitása, T pedig a transzmittancia (többnyire %-ban adják meg).
A Lambert–Beer-törvénytől eltéréseket okozhat: a fényszóródás, kis fényfelbontó képesség, kémiai

okok (túl tömény oldat, pH-hatás).
1. Mi a törésmutató (vázlat, képlet, a betűk jelentése)?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
2. Mire használható a törésmutató mérése?
................................................................................................................................................................................
3. Rajzolja fel egy abszorpciós fotométer elvi vázlatát, nevezze meg részeit!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
4. Soroljon fel fotometriás detektorokat!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

5. Mi az előnye a diódasoros detektornak?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
6. A spektrumban mi hordozza a minőségi információt és mi a mennyiségit?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
7. Ismertesse a Lambert–Beer-tövényt (képlet, a betűk jelentésével)!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
8. Egy spektrofotométert használ két diák. Egyikük észreveszi, hogy transzmittancia üzem-
módban van és javasolja, kapcsoljanak abszorbanciára. Átkapcsolnak és ugyanannyit jelez a
műszer. Lehet, hogy elromlott, mondja egyikük. Lehet-e ugyanannyi a transzmittancia és az
abszorbancia? Válaszát számítással igazolja!
................................................................................................................................................................................
Az ebben a fejezetben tárgyalt ismereteket használjuk az Optikai mérési gyakorlatok 1. ciklus során, de
a későbbiekben is.
A tananyag bővebben megtalálható a szakirodalom-jegyzék 1. pontja alatti könyvben a 15–39. olda-
lakon:

Optikai mérések gyakorlat 1. ciklus
A témakör célja
Mérések, gyakorlatok végzése:
–– a refraktometriás,
–– fotometriás,
–– spektrofotometriás mérések köréből,
hogy ismerje a műszerek működését és képes legyen használni azokat.
Mérési adatok feldolgozása, eredmény értékelése.
Az így szerzett tudás készíti fel:
–– egy általános laboratóriumi mérés (vegyipari munkahelyen) végzésére,
–– annak dokumentálására.
Az első ciklus során 6 mérést kell elvégezni és egy elmaradt vagy rosszul sikerült mérés pótlására
van mód.

1. gyakorlat
Üdítőital vagy szörp cukortartalmának meghatározása refraktometriás
módszerrel
Feladat
A laboratóriumban üdítőitalok cukortartalmát ellenőrzik. Az Ön feladata, hogy refraktometriás módszerrel hasonlítsa
össze és ellenőrizze különböző márkájú üdítők cukortartalmát. A munkájáról készült jegyzőkönyvben adja meg a mérési
eredményei alapján az egyes minták cukortartalmát és ezt vesse össze a címkén feltüntetett cukortartalommal.
Információs lap
A gyakorlat elvégzésére rendelkezésére álló idő: 3 óra (3 × 45 perc).
A beadás határideje: legkésőbb a következő alkalom (általában a következő hét).
Szükséges anyagok: cukor törzsoldat (500 g/dm3 szacharóz), ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: büretták fogóval, állvánnyal, kb. 20 cm3-es kémcsövek dugóval, kémcsőállvány, refraktométer.
A mérés elve: az üdítőital vagy szörp oldott anyag tartalma nagyrészt a cukorból adódik, a törésmutatót az határozza
meg.
Vizsgálandó minta: személyenként egy tiszta, száraz, névvel ellátott kb. 20 cm3-es kémcsövet adjon be, a visszakapott
kémcső tartalmát homogenizálja.
A vizsgálat menete
1. Ö
ttagú kalibrálóoldat-sorozatot kell készíteni. Egy-egy kb. 20 cm3-es tiszta, száraz kémcsőbe 1,0; 2,0; 3,0; 4,0; illetve
5,0 cm3 törzsoldatot mérjen bürettából. A kémcsövek tartalmát ioncserélt vízzel 10,0 cm3-re egészítse ki, ledugaszolva
homogenizálja!
2. A refraktométert szükség esetén tisztítsa meg, a kezelési útmutató alapján állítsa be, az ioncserélt víz törésmutatóját
mérje meg!
3. Az oldatsorozat tagjainak és az ismeretlen(ek)nek a törésmutatóját mérje meg, a mérési adatokat táblázatba (összetétel,
törésmutató) jegyezze fel!
4. A készüléket tisztítsa meg, és a többi eszközt is tisztán tegye el!
Számítások
–– A mérési adataiból készítsen kalibrációs diagramot, vízszintesen a koncentrációk g/ℓ-ben (kiszámítandók!), füg-
gőlegesen a törésmutatók (skálabeosztás!) legyenek!
–– Kézi egyenes illesztés esetén (mm-papír), a leolvasás grafikusan történik.
–– Ha számítógépes programmal (pl. MS Excel) végzi, elsőfokú (egyenes) trendvonalat illesszen, írassa ki az egyen-
letet és az R 2 értékét is! Ebben az esetben az eredményt az egyenes egyenletéből számítsa (vagy a programmal
számíttassa) ki!
A mérés dokumentálása – a jegyzőkönyv tartalmazza:
–– a mérés elvét, vázlatos leírását;
–– a szükséges anyagokat az R- és S-mondatokkal;
–– a szükséges eszközöket, műszert;
–– a mérési beállításokat és adatokat;
–– a számításokat (pontosság, áttekinthetőség);
–– az eredményeket táblázatosan, a mérés pontosságának megfelelően kerekítve.
Minta megnevezése
Minta megnevezése A minta elemzés szerinti Az üdítő címkéjén feltünte- Eltérés %-a
cukortartalma tett cukortartalom
1.
2.
A diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz.

Megjegyzés: A munka során használt anyagok nem mérgezőek, de nagyon ragadósak, ügyeljen a tiszta munkakörnye-
zetre!
Értékelési szempontok:
–– az eredmény helyessége (pontosság, kerekítés, mértékegység) 60%;
–– a munkavégzés szakszerűsége, biztonsága 10%;
–– a jegyzőkönyv tartalma, áttekinthetősége 10%;
–– a kiértékelés minősége 10%;
–– határidőre való beadás 10%.
A házi feladat teljesítése javíthat az érdemjegyen (10%).
Az üdítőital vagy szörp cukortartalma fontos adat, az energiatartalom nagy részét ez adja,
cukorbetegek számára is fontos információ. A termékek cukortartalmát refraktometriásan
szokták meghatározni, erre utal a refr.%.
Házi feladat: üdítős és szörpös palackokon keressen adatokat üdítők, illetve szörpök ös�-
szetételére, cukortartalmára vonatkozóan, a címkéket tegye el, hozza be az iskolába!

2. gyakorlat
Színezékoldat koncentrációjának meghatározása spektrofotometriás
módszerrel
Feladat
A laboratóriumban textilipari színezékfürdők színezéktartalmát ellenőrzik. Az Ön feladata, hogy spektrofotometriás
módszerrel ellenőrizze, illetve mérje meg különböző színezékfürdők színezéktartalmát. A munkájáról készült jegyző-
könyvben adja meg a mérési eredményei alapján az egyes minták színezéktartalmát és ezt vesse össze az előírás szerinti
színezéktartalommal.
Információs lap
Szükséges anyagok: színezék, ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: gyorsmérleg, 100 és 250 cm3-es mérőlombikok, kis tölcsér, büretta, fogóval, állvánnyal, üveg vagy
műanyag küvetta, spektrofotométer.
A mérés elve: a színezék látható (VIS) tartományban található elnyelési maximumán az oldat abszorbanciája arányos a
színezéktartalommal.
Vizsgálandó minta: egy névvel ellátott 100 cm3-es mérőlombikot adjon be (a bürettába töltött színezék törzsoldattal
együtt), a visszakapott lombik tartalmát ioncserélt vízzel állítsa jelre, homogenizálja!
A vizsgálat menete
1. A színezékből készítsen 250 cm3 törzsoldatot (0,4 g/dm3 színezék)!
2. Öttagú oldatsorozatot készítsen: 2, 4, 6, 8, illetve 10 cm3 törzsoldatot mérjen bürettából egy-egy 100 cm3-es mérőlom-
bikba! A lombikokat ioncserélt vízzel töltse jelig, homogenizálja!
3. A spektrofotométert kapcsolja be, bemelegedés után a kezelési útmutató segítségével végezze el a mérést!
4. A küvettába ioncserélt vizet töltve vegyen fel alapvonalat!
5. A legtöményebb oldattal átöblítve, majd megtöltve a küvettát vegye fel a színezék oldat elnyelési spektrumát látható
tartományban 400 és 750 nm között!
6. K
eresse meg az elnyelési maximumot a spektrumban, a hullámhosszat jegyezze fel!
7. Az oldatsorozat tagjainak és az ismeretlen(ek)nek az abszorbanciáját az elnyelési maximum hullámhosszán mérje meg,
a mérési adatokat jegyezze fel vagy nyomtassa ki!
8. A készüléket tisztítsa meg, és a többi eszközt is tisztán tegye el!
Számítások
–– A mérési adataiból készítsen kalibrációs diagramot, vízszintesen a koncentrációk g/dm 3-ben (kiszámítandók!),
függőlegesen az abszorbanciák legyenek!
számíttassa) ki!
–– Az eredményt (g/dm3) számítsa át az eredeti, hígítás előtti térfogatra, és a tanultaknak megfelelő kerekítse!

–– a mérés elvét, vázlatos leírását,
–– a szükséges anyagokat az R- és S-mondatokkal,
–– a szükséges eszközöket, műszert,
–– a mérési beállításokat és adatokat,
–– a számításokat (pontosság, áttekinthetőség),
Minta megnevezése
Minta megnevezése A minta elemzés szerinti Az előírás szerinti színe- Eltérés %-a
színezéktartalma, g/ℓ zéktartalom, g/ℓ
1.
2.
A diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz!

Megjegyzés: a színezékek között lehetnek mérgezőek, egyéni védőeszköz használata (gumikesztyű) kötelező.
Értékelési szempontok
Különböző (pl. textil) festési eljárások során vízoldható színezék(ek)et alkalmaznak. Az

oldat hatóanyag tartalma a használat során csökken. A megfelelő festési eredmény eléré-
séhez az oldat színezéktartalmát be kell állítani, ezért szükséges a koncentráció meghatá-
rozása.
Házi feladat: az interneten keresse meg néhány színezék abszorpciós spektrumát, a képet
mentse el, az URL címet jegyezze fel!

3. gyakorlat
Acetonoldat abszorpció maximumának és összetételének
meghatározása spektrofotometriás módszerrel
Feladat
Egy kórházi laboratóriumban – többek között – előkészített (desztillálással dúsított) vizeletminták vizsgálata folyik. Az
Ön feladata, hogy spektrofotometriás módszerrel ellenőrizze, illetve mérje meg különböző minták aceton tartalmát! A
munkájáról készült jegyzőkönyvben adja meg a mérési eredményei alapján az egyes minták aceton tartalmát és ezt vesse
össze a határértékkel (éhgyomorra max. 50 mg/dm3 a jó érték).
Információs lap
A beadás határideje: legkésőbb a következő alkalom (általában jövő hét).
Szükséges anyagok: aceton törzsoldat (10 mg aceton/cm3), ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: 50 cm3-es mérőlombikok, kis tölcsér, büretta, fogóval, állvánnyal, kvarc küvetta, spektrofotomé-
ter.
A mérés elve: az aceton UV tartományban található elnyelési maximumán az oldat abszorbanciája arányos az aceton
tartalommal.
Vizsgálandó minta: egy névvel ellátott mérőlombikot adjon be, a visszakapott lombik tartalmát (50 cm3-ből lett dúsít-
va!) ioncserélt vízzel állítsa jelre, homogenizálja!
A vizsgálat menete
1. Készítsen öttagú oldatsorozatot: 3, 6, 9, 12, illetve 15 cm3 törzsoldatot mérjen bürettából egy-egy 50 cm3-es mérőlom-
bikba! A lombikokat ioncserélt vízzel töltse jelig, homogenizálja!
3. A kvarc küvettába ioncserélt vizet töltve vegyen fel alapvonalat!
4. A legtöményebb oldattal átöblítve, majd megtöltve a küvettát vegye fel az aceton elnyelési spektrumát UV-tartományban
200 és 400 nm között!
5. Keresse meg az elnyelési maximumot a spektrumban, a hullámhosszat jegyezze fel!
6. Az oldatsorozat tagjainak és az ismeretlen(ek)nek az abszorbanciáját az elnyelési maximum hullámhosszán mérje
meg, a mérési adatokat jegyezze fel vagy nyomtassa ki!
7. A készüléket kikapcsolja ki, a küvettát és a többi eszközt megtisztítva tegye el!
Számítások
–– A mérési adataiból készítsen kalibrációs diagramot, vízszintesen a koncentrációk mg/dm3-ben (kiszámítandók!),
–– Kézi egyenes illesztés esetén (mm-papír), a leolvasás grafikusan történik!
számíttassa) ki!
–– Az eredményt (mg/dm3) számítsa át az eredeti, hígítás előtti térfogatra, és a tanultaknak megfelelő kerekítse!

Minta jelzése
Minta jelzése A minta elemzés szerinti A megengedett Döntés (megfelel vagy sok)
acetontartalma acetontartalom
1.
2.

Megjegyzés: az aceton mérgező, irritáló, gyúlékony anyag, a híg oldat, amivel dolgozunk, nem ártalmas.
Fontos adat lehet az acetontartalom:

–– szennyvíz vagy
–– vizelet esetén (éhgyomorra max. 50 mg/dm3 a jó érték).
Házi feladat: az interneten keresse meg az aceton UV abszorpciós spektrumát, a képet

mentse el, az URL címet jegyezze fel!

4. gyakorlat
Nitrition meghatározása spektrofotometriás módszerrel
Feladat
Az ÁNTSZ egyik laboratóriumában vízminták vizsgálata folyik. Az Ön feladata, hogy spektrofotometriás módszerrel
mérje meg különböző minták nitrition tartalmát. A munkájáról készült jegyzőkönyvben adja meg a mérési eredményei
alapján az egyes minták nitrition tartalmát és ezt vesse össze a határértékkel (határértéke ivóvízben 0,5 mg/dm3)!
Információs lap
Szükséges anyagok: Saltzman-reagens, nátrium-nitrit, ioncserélt víz, nátrium-nitrit törzsoldat (nátrium-nitritből
0,15 g/1000 cm3), nátrium-nitrit munkaoldat (a törzsoldat 10-szeres hígítása, 0,01 mg/cm3 a nitritionra).
Szükséges eszközök: 250 és 50 cm3-es mérőlombikok, büretta, fogóval, állvánnyal, üveg vagy műanyag küvetta, spekt-
rofotométer.
A mérés elve: a nitritionok savas közegben diazotálják a szulfanil-amidot, a keletkező diazóniumsó N-(1-naftil)-etilén-
diaminnal (NEDA) azoszínezékké kapcsolódik. Az oldat színintenzitása meghatározott pH-értéken arányos a nitrition-
koncentrációval.
A reakciók egyenletei:
+ NO2- + 2 H3O+ → + 4 H 2O
diazóniumsó
+ + H 2O → + H3O+
azoszínezék

Vizsgálandó minta: egy névvel ellátott mérőlombikot adjon be (a bürettába töltött munkaoldattal együtt)!

A vizsgálat menete
1. A visszakapott mérőlombik tartalmához adjon hozzá 30 cm3 Saltzman-reagenst, ioncserélt vízzel állítsa jelre, homo-
genizálja!
2. Vakpróbát és öttagú oldatsorozatot készítsen: 0,0; 2,0; 4,0; 6,0; 8,0; illetve 10,0 cm3 munkaoldatot mérjen bürettából
egy-egy 50 cm3-es mérőlombikba! A lombikok tartalmához adjon hozzá 30 cm3 Saltzman-reagenst, ioncserélt vízzel
állítsa jelre, homogenizálja! A 0 cm3-es oldat a vakpróba.
4. A küvettába a vakpróbát töltve nullázza a készüléket 540 nm hullámhosszon!
5. Az oldatsorozat tagjainak és az ismeretlen(ek)nek az abszorbanciáját ugyanezen a hullámhosszon mérje, az adatokat
jegyezze fel vagy nyomtassa ki!
6. A készüléket kapcsolja ki, a küvettát és a többi eszközt megtisztítva tegye el!
Számítások
–– A mérési adataiból készítsen kalibrációs diagramot, vízszintesen a koncentrációk mg/dm3-ben (kiszámítandók!),
számíttassa) ki!
–– Az eredményt NO2 mg/dm3-ben kapjuk, ennek alapján a vizet minősítjük (alkalmas-e ivóvíznek).
Minta jelzése
Minta jelzése A mintaelemzés szerinti Az ivóvíz nitrition-tartalom Döntés (megfelel vagy sok)
nitrition-tartalma határértéke
1.
2.

Megjegyzés: A nitritek mérgezőek, ezért az anyag kimérésekor egyéni védőfelszerelés (gumikesztyű) használata köte-
lező.
–– a kiértékelés minősége 10 %;
A nitrition-tartalom a vizekben fontos adat, mivel a nitrition erősen mérgező, határértéke

ivóvízben 0,5 mg/dm3.
Házi feladat: nézzen utána a szakirodalomban (pl. biztonsági adatlap), milyen hatásai van-
nak a nátrium-nitritnek, mennyire mérgező (LD50)!

5. gyakorlat
Kétkomponensű minta fotometriás meghatározása
Feladat
Egy üzemben Al-ötvözetből készült tárgyakat (pl. karabinereket) lila színűre eloxálnak. A fürdőben a megfelelő színt
két színezék (kék és vörös) keverésével állítják elő. A használat során nemcsak csökken a fürdő színezék tartalma (hal-
ványodik), de színe is eltolódik a vörös felé. A koncentrációkat meg kell határozni, hogy a fürdő frissítésekor a két anyag
megfelelő arányban kerülhessen majd bele. Az Ön feladata, hogy spektrofotometriás módszerrel mérje meg különböző
kádakból vett minták kétféle színezék tartalmát. A munkájáról készült jegyzőkönyvben adja meg a mérési eredményei
alapján az egyes minták kétféle színezék tartalmát és ezt vesse össze az előírás szerinti értékkel!
Információs lap
Szükséges anyagok: két színezék, pufferoldat a pH-beállításhoz, színezék törzsoldatok (0,1 g/dm3-es, készen van).
Szükséges eszközök: gyorsmérleg, 100 cm3-es mérőlombikok, 2 büretta, fogóval, állvánnyal.
A mérés elve: két alkalmas hullámhosszon mérve a két színezék koncentrációja egymás mellett meghatározható (két
ismeretlenes egyenletrendszer).
Vizsgálandó minta: a két bürettába töltött törzsoldatot névvel ellátott 100 cm3-es mérőlombik(ok)kal beadjuk. A vissza-
kapott lombik tartalmát (10,0 cm3) a pufferoldattal jelre állítjuk, homogenizáljuk.
A vizsgálat menete
ét külön kalibrálóoldatot készítünk a törzsoldatok 10-szeres hígításával (a két törzsoldatból 10,0–10,0 cm3-t kimé-
1. K
rünk bürettával egy-egy 100 cm3-es mérőlombikba és pufferoldattal jelig töltjük, homogenizáljuk).
2. Bekapcsoljuk a fotométert és bemelegedés után a műszer leírása segítségével elvégezzük a mérést.
3. A küvettába a pufferoldatot töltve a látható tartományban (400–750 nm) alapvonalat veszünk fel.
4. Az egyik színezék spektrumát felvesszük, megkeressük rajta az elnyelési maximumot, leolvassuk és feljegyezzük a
hullámhosszat (λ1) és az abszorbanciát (A11), majd a spektrumot elmentjük.
5. F
elvesszük a másik színezék spektrumát, megkeressük rajta az elnyelési maximumot leolvassuk és feljegyezzük a hul-
lámhosszat (λ2) és az abszorbanciát (A22), leolvassuk az első színezék elnyelési maximumánál (λ1) is az abszorbanciát
(A21).
6. Visszatöltjük az első színezék spektrumát, leolvassuk a második színezék elnyelési maximumánál (λ2) is az
abszorbanciát (A12). Ezzel a kalibráció kész.
7. Az ismeretlen(ek) spektrumát is felvesszük és a spektrumról a λ1 és λ2 hullámhossznál (ez nem feltétlenül az elnyelési
maximumnál lesz!) leolvassuk az abszorbanciát (Am1 és Am2).
8. A készüléket kikapcsoljuk, a küvettát és a többi eszközt megtisztítva eltesszük.
Számítások
A számítás alapjául a következő összefüggések szolgálnak:
Am1 = v1·A11/10+v ·A21/10, ahol v1 az 1. törzsoldatból kapott térfogat cm3-ben,
Am2 = v1·A12/10+v2·A22/10, ahol v2 a 2. törzsoldatból kapott térfogat cm3-ben.
Az eredményt cm3-ben kapjuk, ezt át kell számítani a tanultaknak megfelelő kerekítéssel mg/dm3-re.

Minta jelzése
Minta jelzése A minta elemzés sze- Eltérés %-a az A minta elemzés sze- Eltérés %-a a
rinti 1. sz. színezék- 1. sz. színezékre rinti 2. sz. színezék- 2. sz. színezékre
tartalma tartalma
A diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz
Megjegyzés: a színezékek között lehetnek mérgezőek, egyéni védőeszköz használata (gumikesztyű) kötelező.
–– az eredmény helyessége (pontosság, kerekítés, mértékegység) 60 %;
–– a munkavégzés szakszerűsége, biztonsága 10 %;
–– a jegyzőkönyv tartalma, áttekinthetősége 10 %;
–– a kiértékelés minősége 10 %;
–– határidőre való beadás 10 %.
Színezéskor a megfelelő színt gyakran két színezék (pl. kék és vörös) keverésével állítják
elő. A használat során nemcsak a fürdő színezék tartalma csökken (halványodik), hanem
színe is eltolódhat valamelyik irányban. Ahhoz, hogy a fürdő frissítésekor a két anyag
megfelelő arányban kerülhessen majd bele, a koncentrációkat meg kell határozni.
Házi feladat:
1. A fürdő színeltolódása alapján mondja meg, melyik színezék erősebben poláris moleku-
lájú: a kék vagy a vörös! Válaszát indokolja!
2. Számítsa ki, hány kg színezék kell 5 m3 a fürdő frissítéséhez, ha az eredeti összetétel
mindkét anyagból 0,2 g/dm3 volt!

6. gyakorlat
Reakciósebesség fotometriás meghatározása
Feladat
Új munkahelyén reakciók sebességét vizsgálják. Ön elsőként azt kapja feladatául, hogy egy ismert reakció sebességét
határozza meg spektrofotometriás módszerrel. Főnöke ennek a munkájának alapján dönt arról, milyen munkát bíz Önre.
A munkájáról készült jegyzőkönyvben adja meg a reakciósebességet a vizsgálat három különböző időpontjára!
Információs lap
Szükséges anyagok: etanol, cc. kénsav, KMnO4, ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: gyorsmérleg, 50 cm3-es mérőlombik, automata pipetta, üveg vagy műanyag küvetta, spektrofoto-
méter látható tartományban.
A mérés elve: az elnyelési maximum hullámhosszán mérve a színes anyag koncentrációja, illetve annak változási sebes-
sége meghatározható.
Vizsgálandó minta: mindenki maga állítja össze a kapott feladatlap alapján.
A vizsgálat menete:
1. Készítse el az alábbi oldatokat
A oldat: 50,00 cm3 10–3 mol/dm3 koncentrációjú KMnO4 oldat (hígítással készítjük 10–2 mol/dm3 koncentrációjú-
ból).
B oldat: főzőpohárban kb. 20 cm3 ioncserélt víz + 10 cm3 cc. H2SO4 + 10 cm3 absz. etanolt elegyítsen. Lehűlés után
mossa át egy 50 cm3-es mérőlombikba és állítsa jelre.
2. Kapcsolja be a fotométert és bemelegedés után a műszer leírása segítségével végezze el a mérést!
3. Vegye fel a KMnO4-oldat spektrumát 400–600 nm között és állapítsa meg λmax értékét. A koncentrációból és a mért
abszorbanciából számolja ki a faktort! (Ez a reakciósebesség kiszámításához szükséges.)
4. A műszeren állítsa be a λmax értékét. Ha van a műszeren RATE, illetve TimeScan üzemmód, időtartamnak 15 percet,
késleltetésnek 30 s-ot állítson be!
5. Mérjen ki egy tiszta, száraz, 20 cm3-es főzőpohárba 5,00 cm3 A oldatot és adjon hozzá 2,00 cm3 ioncserélt vizet! Egy
másik száraz kis főzőpohárba mérjen ki 2,00 cm3 B oldatból!
6. A következőket 30 másodperc alatt kell elvégeznie:
7. Hirtelen mozdulattal öntse az A oldatot a B-hez, és ezzel egy időben indítsa el a mérést (a stoppert, vagy a műszeren,
ha van RATE, illetve TimeScan üzemmód, a programot)! Keverje meg az elegyet, öblítse át, majd töltse fel a küvettát,
helyezze a műszerbe és zárja le annak fedelét!
8. Az abszorbanciát 15 percen keresztül pontosan percenként olvassa le, vagy, ha van lehetőség a készüléken, akkor
folyamatosan mérje (RATE, illetve TimeScan üzemmód)!
Számítások
–– A percenkénti mérési adatokat foglalja táblázatba, az abszorbanciák mellett a kiszámított koncentrációk is legye-
nek benne!
–– Készítsen diagramot: a koncentrációkat ábrázolja az idő függvényében! (RATE, illetve TimeScan üzemmód ese-
tén megfelelően módosítva a felvételt, az ordináta automatikus újra skálázásával nyomtassa ki azt!)
–– Számítsa ki a reakciósebességet 3 tetszőlegesen felvett időpillanatban!

Időpont megjelölése, perc Abszorbancia KMnO4 koncentráció Reakciósebesség

1.
2.
3.
Megjegyzés: A tömény kénsav maró, a KMnO4 és az etanol mérgező, az egyéni védőeszközök (gumikesztyű, védőszem-
üveg) használata kötelező.
A szervetlen anyagok között a KMnO4 az egyik legerősebb színű anyag. A Mn2+-ionok ki-
mutatása illetve mérése is ebben a formában történik. Néhány tized mg/dm3 koncentráció
még mérhető így.
Házi feladat:
Keressen adatot a KMnO4 elnyelési maximum hullámhosszára, az abszorbanciára (a kon-
centráció ismeretében), illetve spektrumára! A forrást is jegyezze fel!

1. Refraktometriás cukortartalom-mérést végeztünk. Az oldatsorozat tagjai 50, 100, 150, 200 és
250 g/dm3 cukortartalmúak. A törésmutatók rendre: 1,3378; 1,3431; 1,3476; 1,3528 és 1,3571. A
víz törésmutatója 1,3332, az üdítőé 1,3492 volt. Hány g/dm3 a vizsgált üdítő cukortartalma?
2. Színezéktartalmat mértünk fotometriásan. Állítsa a helyes időrendi sorrendbe a műveleteket

(a sorszám mellé a művelet betűjelét írja): A) fotométer kikapcsolása, B) ismeretlen kiszámítása
a kalibrációból, C) kalibrációs egyenes készítése, D) oldatok abszorbanciáinak mérése, E) oldat-
sorozat készítése, F) színezék kimérése, G) törzsoldat készítése!
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
3. 500 cm3, 10 mg/cm3 acetontartalmú törzsoldatot kell készíteni. Hány g acetont kell kimérni?
4. Két színezéket mértünk egymás mellett. Mérési adataink a következők: A11 = 1,100; A12 = 0,200;
A21 = 0,100; A22 = 0,800; Am1 = 0,400; Am2 = 0,620. A kalibrálóoldataink (100 cm3) 10‑10 cm3 szí-
nezék törzsoldatból készültek. A vizsgált oldat 100 cm3-e hány cm3 1., illetve 2. színezék törzsol-
datból készíthető el?
5. Adjon választ a következő kérdésekre a diagram és a számolások alapján!

Milyen módon függ a reakciósebesség a KMnO4 koncentrációtól?
Hogyan változik a koncentráció, illetve a reakciósebesség az idő függvényében?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

Optikai mérések elmélete 2.
A témakör célja
Ismerje meg az FTIR-mérés alapvető fogalmait.
Értse meg a fluoreszcenciás mérés elvét.
Tudja a standard addíció és a belső standard fogalmát, alkalmazásának célját.
Infravörös spektrometria
A molekulát alkotó atomok egymáshoz képest kis amplitúdójú mozgást (rezgés = vibráció, forgás = rotá-
ció) végeznek. Ezeket az elektromágneses sugárzás IR tartománya képes gerjeszteni. Ez azt jelenti, hogy
egy adott molekula a ráeső IR sugárzásból a saját rezgéseire jellemző frekvenciájú sugárzást elnyeli, a
besugárzó IR spektrumban abszorpciós sáv(ok) jelennek meg.
Ilyen mozgások a kötések megnyúlása, összehúzódása, kötésszögek változása, torzulása, a molekula
kapcsolódó részeinek kaszáló mozgása, csavarodása stb. Ez a rezgés azonban nem jelenti a molekula
elmozdulását, vagyis a molekula tömegközéppontja egy helyben marad. Egy háromtagú atomcsoport
néhány vegyérték- és deformációs rezgését szemlélteti az alábbi ábra:
szimmetrikus aszimmetrikus ollózó kaszáló torziós bólogató

vegyértékrezgések deformációs rezgések
3.1. ábra. Molekularezgések fajtái
A gyakorlati spektrometria elsősorban molekulák szerkezetvizsgálatára (minőségi analízis), de men�-

nyiségi analízisre is használható (Lambert–Beer-törvény).
A szerkezetvizsgálat alapja az, hogy a molekula egyes funkciós csoportjainak – függetlenül attól, hogy
milyen molekulában fordulnak elő – jellemző elnyelési sávjai vannak. Alapvetően vegyértékrezgéseket
és deformációs rezgéseket különböztetünk meg. A deformációs rezgések gerjesztéséhez nagyobb energia
szükséges, így ezek a sávok a spektrum magasabb hullámszámú tartományában találhatók meg.
Készülékek
Az első generációs ún. diszperziós készülékek felépítése hasonló a hagyományos spektrofotométerekhez
(fényforrás, minta-referencia tér, monokromátor, detektor, erősítő, kijelző). Lényeges különbség, hogy
az optikai elemek (küvetták) nem készülhetnek hagyományos üveg-kvarc anyagból, hanem többnyire
KBr-kristályból (melyeknél légnedvesség-mentességet kell biztosítani). Ezen készülékek jel/zaj viszonya
nem túl jó.
Az újabb Fourier-traszformációs spektrométerek működési elve alapvetően más és részletes tanulmá-
nyozása túlmutat e jegyzet lehetőségein. Igen röviden: a spektrumot két lépésben kapjuk meg. Az első
lépés az ún. interferogram felvétele, majd ezt a második lépésben átalakítjuk spektrummá (az itt nem
részletezett) Fourier-traszformációval.
A készülék legfontosabb egysége az interferométer. Felfedezője Michelson (1891). A fényforrásból
45°-os beesési szöggel a fényosztóra jut a fénysugár. Ez egy féligáteresztő tükör, mely a fénysugárzás

kb. 50%-át átengedi egy mozgó tükör felé, a másik 50%-át pedig visszaveri az álló tükörre. A sugarak
a mozgó és álló tükörről visszaverődve a fényosztón újra találkoznak és interferálnak a két fényút útkü-
lönbségének megfelelően.
3.2. ábra. Michelson-interferométer
A mozgó tükör pillanatnyi helyzetét egy He-Ne lézer segítségével érzékelhetjük. A mai FTIR-
spektrofotométerek többnyire egysugárutas felépítésűek, tehát a háttér (oldószer) és a minta spektrumát
időben egymás után kell felvenni.
A hagyományos és FTIR-módszer közötti különbséget – egy hasonlattal érzékeltetve – úgy lehetne
elképzelni, hogy a sugárforrás egy zongora. A diszperziós készülékeknél egyenként ütjük le a billentyű-
ket, egymás után szólalnak meg a hangok. A Fourier-transzformációs készülékben az összes billentyűt
egyszerre ütjük le és később, matematikai segédeszközökkel válogatjuk szét a rezonancia-válaszfügg-
vényt.
Az IR spektrumok megfejtése nagy gyakorlatot kíván. A spektrumfejtéssel nem kívánunk részletesen
foglalkozni (ma már nagyon megkönnyítik a munkát a számítógépes adatbázisok, minta-spektrumok).
Ismerkedésként lássunk az alábbiakban egy egyszerű spektrumot.
Hullámszám cm –1
3.3. ábra. A toluol IR spektruma (aromás gyűrű 3000; C=C 1600 és 1475 cm-1)
A minta többféle módon elkészíthető, különböző anyagok esetén más-más lehet a célszerű.
1. „Hagyományos” oldat küvettában:
–– az oldószer és a küvetta IR-ben átlátszó legyen (a legjobb oldószer a CCl4 és a CS2);
–– rétegvastagság a küvettában legfeljebb 0,1 mm.

2. Szilárd „hígítás”: a szilárd anyagot összedörzsöljük IR-ben átlátszó szilárd anyaggal (pl. KBr-dal) és
pasztillázzuk.
3. Vékony fóliát készítünk:
–– oldatból vagy olvadékból,
–– esetleg mechanikai úton (pl. nyújtás).
4. Gázok mérése gázküvettában (átvezetéses feltöltés):
–– a fény úthossz 10–100 mm, tükrökkel növelhető.
A belső standard használata

A szilárd minták esetében a pasztillázásos módszernél a kis mintamennyiség (néhány mg) kis pontossá-
gú bemérést, ezáltal pontatlan eredményt ad.
A belső standard megoldás a problémára. Minden mintához és standardhez azonos arányban hoz-
záadunk egy másik anyagot (pl. CaCO3 mérésnél CaSO4·2H2O-t). Így a mérendő és a belső standard
abszorbanciája ugyan függ a beméréstől, de a hányadosuk nem.
Ezt az eljárást elterjedten alkalmazzák a kromatográfiában is.
Mintafeladat
CaCO3-ot mértünk belső standard módszerrel. Az alábbi táblázat tartalmazza a mérési adatokat. Egé-
szítse ki a táblázatot, illesszen egyenest a méréshez és számítsa ki a minta CaCO3 tartalmát!
CaCO3% A1 ( CO 32 –) A2 ( CO 32 ) A1/A2
10 0,153 0,685
30 0,356 0,523
50 0,594 0,552
? (minta) 0,486 0,658
Megoldás
CaCO3% 2–
A1 ( CO 32 – ) A2 ( SO 4 ) A1/A2
10 0,153 0,685 0,223

30 0,356 0,523 0,681
50 0,594 0,552 1,076
? (minta) 0,486 0,658 0,739

Az egyenes egyenlete: y = 0,0213x+0,0205
Megoldva: x = 33,7%.
Fluoreszcens spektrometria (Fluorimetria)
Fluoreszcencia: az a jelenség, amikor egyes anyagok az elnyelt fény egy részét kisebb
energiájú (más színű) fényként visszasugározzák az elnyeléssel csaknem egyidejűleg
(10‑9–10 –6 s-on belül).
A fluoreszcencia jelensége régen ismert. (A késleltetett fénykibocsátás [akár több s vagy min] a
foszforeszcencia.)
Az elnyelt fény része (általában kisebb hányada) hővé alakul, a többi fényként távozik. Ha az anyag
UV fényt nyelt el és a látható tartományban sugároz, olyan, mintha világítana.
Hétköznapjainkból is ismerősek ezek az anyagok:
–– ilyen a fénycső belső oldalán lévő fénypor,
–– a szövegkiemelésre használt tollak festékanyaga,
–– az optikai fehérítők (mosószerben) és
–– a bankjegyek UV-fényben látszó jelzései (biztonsági elemei).
A fluoreszkáló anyagok érzékenyen és szelektíven mérhetőek, hiszen a „szokásos” elnyelési hullám-
hossz-maximum mellett a kibocsátási hullámhossz-maximum is jellemző az anyagra (ld. ábra).

3.4. ábra. A kinin elnyelési (piros vonal) és kibocsátási (sárga vonal) spektruma
3.5. ábra. A fluoriméter vázlata

Jelmagyarázat: M1 = gerjesztő fény monokromátora, K = küvetta, M2 = kibocsátott fény monokromátora, D = detektor,
E+K = erősítő + kijelző
A fluoreszcens fénysugárzás intenzitása arányos

–– a besugárzó fény intenzitásával,
–– az okozott abszorpcióval és
–– a koncentrációval.
Egy adott emissziós hullámhosszon a kibocsátott fény intenzitása a következőképpen írható fel:
I = k⋅I0⋅ε⋅c, ahol
c: a minta koncentrációja,
ε: az elnyelés (besugárzás) hullámhosszán érvényes moláris abszorpciós koefficiens,
I0: a besugárzó monokromatikus fény intenzitása,
k: pedig arányossági tényező (a küvettára és a műszerre jellemző állandókat és a vizsgálandó vegyület
ún. kvantumhasznosítását összegzi).
A standard addíció használata

A standard addíció a „szokásos” kalibráció helyett használható módszer.
A mintához a mérendő anyagból ismert (mért) mennyiséget hozzáadunk, így tudjuk, mennyivel nő a
koncentráció.
Olyankor előnyös az alkalmazása, ha összetett, sokféle anyagot tartalmazó mintánk van.
Kiértékelés: a kalibrációs egyenes az x tengely negatív tartományában kimetszi az eredményt.

3.6. ábra. A standard addíció kiértékelése
1. Milyen lényeges különbség van az IR valamint az UV és VIS spektrumok keletkezése (a létre-
hozó folyamatok) között?
UV – VIS: ..............................................................................................................................................................
IR: ..........................................................................................................................................................................
2. Mi az eltérés a hagyományos és az FTIR spektrométerek között?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
3. Mire jó a belső standard? Mi a használatának elvi alapja?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

4. Hogyan lehet a különböző halmazállapotú anyagokból mintát készíteni?
Szilárd: ...................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
Folyékony: .............................................................................................................................................................
Gáz: ........................................................................................................................................................................
5. Mire használható az IR spektrum? Írjon néhány felhasználást!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
6. Mi a fluoreszcencia? Miért szelektív és érzékeny módszer a fluorimetria?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

7. Mi a standard addíció lényege? Milyen esetekben előnyös az alkalmazása?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
Az ebben a fejezetben tanult ismereteket használjuk az optikai mérések 2. ciklus során.

A tananyag megtalálható a szakirodalom-jegyzék 1. pontja alatti könyvben.
Standard addíció a 42., illetve
IR spektrometria a 48–55. oldalakon:

Fotometriás módszer validálása
A témakör célja
Ismerje meg a validálás alapfogalmait, szükségességét.
Értse a validálási fogalmak közötti összefüggéseket.
Tudja a tanult fogalmakat, összefüggéseket önállóan használni validálási részfeladat meg-
tervezésére.
A tanítási egységet befejező tanuló rendelkezzen olyan szakmai készségekkel, képessé-
hogy validálási részfeladatot végezzen.
A validálás fogalma
Az analitikai laboratóriumokkal szemben támasztott igények megkövetelik, hogy a laboratóriumok mé-
rési eredményei:
–– megbízhatóak,
–– ellenőrizhetőek és
–– visszakereshetőek legyenek (dokumentálás!).
A validálás egy eljárás, amiben a tanulmányozzuk a módszer teljesítmény-jellemzőit és

igazoljuk, hogy a módszer alkalmas az adott analitikai alkalmazásra.
Mikor van szükség validálásra?

Validálásra a következő esetekben lehet szükség:
–– új módszer bevezetése,
–– meglévő módszer adaptációja,
–– szabványmódszer kiterjesztése (más anyag, mátrix),
–– eszközvásárlás, másik műszer, új analitikus akkreditáció.
Az analitikai eljárás célja a validálás jellemzőinek megbecsülése.
Az analitikai módszer teljesítményjellemzői

A tipikus validálási jellemzők a következők (zárójelben az angol kifejezés):
–– pontosság (Accuracy);
–– precizitás (Precision);
–– ismételhetőség (Repeatability);
–– kibővített ismételhetőség (Intermediate Precision);
–– reprodukálhatóság (Reproducibility);
–– szelektivitás (Selectivity), specifikusság (Specificity), azonosság (Identity);
–– kimutatási határ (Detection Limit);

–– meghatározási határ (Quantitation Limit);
–– mérési tartomány (Range);
–– linearitás (Linearity);
–– robosztusság, állékonyság (Robustness);
–– visszanyerési tényező (Recovery).
Pontosság, helyesség (Accuracy, Trueness)

A hétköznapi szóhasználatban gyakran keveredik a pontosság és a precizitás fogalma. A két dolog a
szaknyelvben mást jelent. A különbséget szemlélteti a következő ábra:
Precíz, de pontatlan Pontos, de nem precíz
Nem precíz, nem pontos Precíz és pontos
A mért és a névleges (elfogadott, vagy megállapodás szerinti hiteles) érték %‑os eltérését
tekintjük a mérési eljárás pontosságának, helyességének.
A referenciaanyag igazolt koncentrációjának és a mért koncentrációnak az eltérését az igazolt kon-

centráció százalékában megadva kapjuk a pontosságot.
A pontosság megállapításához tanácsos legalább 9 meghatározást végezni, minimum 3 koncentráció
értéken, ami lefedi a vizsgált tartományt (pl. 3 koncentráció, a teljes analitikai eljárás 3‑3 ismétlésével).
Mintafeladat
1. Határozza meg a pontosságot a következő adatok alapján! Töltse ki a táblázat üres részeit és döntsön,
hogy megfelel-e, ha a követelmény rsd ≤ 2%! Ügyeljen az előjelekre!
Tényleges koncentráció [mg/ Eredmények
dm3] átlag
1. 2. 3. 4. 5.
0,500 Mért [mg/dm3] 0,489 0,512 0,509 0,506 0,504 0,504
Eltérés [mg/dm ]3
Eltérés [%]
0,800 Mért [mg/dm3] 0,791 0,798 0,816 0,788 0,797 0,798
Eltérés [mg/dm ]3
Eltérés [%]
1,100 Mért [mg/dm3] 1,099 1,103 1,125 1,099 1,106 1,106
Eltérés [mg/dm3]
Eltérés [%]

Megoldás
A kitöltött táblázat:
Tényleges koncentráció [mg/ Eredmények
dm3] átlag
1. 2. 3. 4. 5.
0,500 Mért [mg/dm3] 0,489 0,512 0,509 0,506 0,504 0,504
Eltérés [mg/dm ] 3
–0,011 0,012 0,009 0,006 0,004 0,004
Eltérés [%] –2,2 2,4 1,8 1,2 0,8 0,8
0,800 Mért [mg/dm ] 3
0,791 0,798 0,816 0,788 0,797 0,798
Eltérés [mg/dm ] 3
–0,009 –0,002 0,016 –0,012 –0,003 –0,002
Eltérés [%] –1,1 –0,3 2,0 –1,5 –0,4 –0,3
1,100 Mért [mg/dm ] 3
1,099 1,103 1,125 1,099 1,106 1,106
Eltérés [mg/dm3] –0,001 0,003 0,025 –0,001 0,006 0,006
Eltérés [%] –0,1 0,3 2,5 –0,1 0,6 0,6
A pontosság megfelelő.
Precizitás, ismételhetőség és reprodukálhatóság
A precizitás az azonos, homogén minták mérése közti különbséget fejezi ki. Jellemző ér-
tékként a mérések szórását használják.
Az ismételhetőség és a reprodukálhatóság különböző körülmények között végzett méréseket jelle-

meznek.
Ismételhetőség: az azonos körülmények (azonos hely, analitikus, műszer, beállítások) közt

rövid időn belül mért értékek eltérése.
Az ismételhetőség megállapításához:
–– legalább 9 meghatározást kell végezni,
–– lefedve a vizsgált tartományt,
–– pl. 3 koncentráció, a teljes analitikai eljárás 3‑3 ismétlésével
–– vagy
–– 6 meghatározást a vizsgálatnak megfelelő 100% koncentrációnál.
Reprodukálhatóság: egyforma, szabványosított, standardizált módszer, de másik laborató-

riumban, így más analitikus, műszer, beállítások mellett, lehet hosszú idő múlva a mérés.

Kiterjesztett ismétlőképesség (Intermediate precision): az egy laboratóriumon belüli változásokat fe-
jezi ki – különböző nap, más analitikus, más műszer, felszerelés. Ha csak az eltérő napok hatását szeret-
nénk tudni, szokásos vizsgálata: egy hétig – vagy nem folyamatos munkarend esetén 5 napig – minden
nap az aznap készített 3 különböző (a vizsgált tartományt lefedő) koncentrációjú standard mérése 1
ismétléssel.
Mintafeladatok
2. Határozza meg az ismétlőképességet a következő adatok alapján! Töltse ki a táblázat üres részeit és
döntsön, hogy megfelel-e, ha a követelmény rsd ≤ 2%!
Koncentráció Mérési eredmények [mg/dm3] átlag szórás rsd

[mg/dm3] 1. 2. 3. 4. 5. [mg/dm ] 3
[mg/dm ] 3
[%]
0,500 0,4894 0,5122 0,5094 0,5060 0,5040
0,800 0,7910 0,7976 0,8157 0,7878 0,7969
1,100 1,0986 1,103 1,1248 1,0993 1,1064
Megoldás
Koncentráció átlag szórás rsd

[mg/dm3] [mg/dm3] [mg/dm3] [%]
0,500 0,5042 0,0089 1,77
0,800 0,7978 0,0108 1,35
1,100 1,1064 0,0108 0,98
A relatív szórás mindhárom koncentráció esetében kisebb 2 %-nál, tehát megfelel.
3. Határozza meg a kiterjesztett ismétlőképességet a következő adatok alapján! Töltse ki a táblázat üres
részeit és döntsön, hogy megfelel-e, ha a követelmény rsd ≤ 3%
Koncentráció Mérési eredmények [mg/dm3] átlag szórás rsd

[mg/dm3] 1. 2. 3. 4. 5. [mg/dm ]3
[mg/dm ] 3
[%]
0,500 0,4852 0,4780 0,5084 0,4902 0,4894
0,800 0,7878 0,8190 0,8124 0,7752 0,7982
1,100 1,0993 1,1207 1,1220 1,0546 1,0988
Megoldás
Koncentráció átlag szórás rsd

[mg/dm3] [mg/dm ] 3
[mg/dm ] 3
[%]
0,500 0,4903 0,0112 2,24
0,800 0,7985 0,0178 2,23
1,100 1,0991 0,0273 2,48
A relatív szórás mindhárom koncentráció esetében kisebb 3%-nál, tehát megfelel.

Szelektivitás, specifikusság, azonosság
A szelektivitás azt jellemzi, hogy a módszer, ami több alkotót is mér, mennyire képes azok
között különbséget tenni.
A zavaró összetevő növelheti, csökkentheti, vagy torzíthatja a jelet. A zavaró hatásokat a mátrixkom-
ponenseknek a kalibrálóoldathoz adásával tanulmányozhatjuk.
Specifikus az a módszer, ami csak az adott komponenst méri, azaz teljesen szelektív.
Azonosság: a jel csak a meghatározandó anyagtól származik, nem valami ahhoz fizikailag
vagy kémiailag hasonló anyagtól.
Kimutatási határ (Detection Limit), meghatározási határ

(Quantitation Limit)
Kimutatási határ az a legalacsonyabb mennyiség vagy koncentráció, amit az analitikai
eljárás érzékelni képes (tehát meg tud különböztetni a vakmintától), de mennyiségileg
meghatározni már nem.
Általában az a legkisebb koncentráció, amire kapott jel értéke a vakmintára kapott átlagos jeltől a
vakminta szórásának (ezt tekintjük zajnak) háromszorosával különbözik.
A méréshez 10 független vakmintát készítünk. Mérjük az ezekre kapott jelet! Számítsuk a jel szórá-
sát, ebből és a kalibrációs függvény meredekségéből (érzékenység) a képlet szerint számoljuk a kimuta-
tási határt:
3 ⋅ svak
cL = , ahol
cL: a kimutatási határ, S
svak: a vakmintára kapott jel szórása,
S: az érzékenység (nem lineáris függvénynél a 0 koncentrációnál).
Az így meghatározott kimutatási határnál mérve 33% relatív szórásra számíthatunk.
Meghatározási határ az a legalacsonyabb mennyiség vagy koncentráció, amit az analitikai

eljárás mennyiségileg meghatározni képes, a megadott precizitással (relatív szórással).
Általában a 10% a maximális szórás, amit elfogadnak. Ha a jel a koncentráció lineáris függvénye és
a szórás nem változik (szűk tartományban elfogadható feltételezés), akkor a meghatározási határ az a
legkisebb koncentráció, amire kapott jel értéke a vakmintára kapott átlagos jeltől a vakminta szórásá-
nak tízszeresével különbözik. A kimutatási határ mérésekor kapott adatok felhasználásával számítjuk a
képlet alapján:
10 s vak
c Q= ahol
S
CQ: a meghatározási határ,
svak: a vakmintára kapott jel szórása,
S: az érzékenység (nem lineáris függvénynél a 0 koncentrációnál).

Az így meghatározott kimutatási határnál mérve 10% relatív szórásra számíthatunk.
Mintafeladat
4. Határozzuk meg a kimutatási és a meghatározási határt! A kalibrációs görbe függvénye:
A = –0,0104·c2+0,2207·c, a vakpróba szórása 0,0007.
Megoldás
A kalibrációs görbe függvénye alapján az érzékenység c = 0-nál: S = 0,2207/(mg/ℓ).
0,0095 mg/ℓ
0,032 mg/ℓ
Mérési tartomány, lineáris tartomány
Mérési tartomány: az a koncentráció-tartomány, amin belül a mérés a kívánalmaknak

megfelelő minőségben végezhető.
A mérésnél alkalmazható tartomány kiválasztása többféle módon történhet:

–– Érzékenység változása alapján, azt a koncentrációt fogadjuk el a tartomány felső határának, aminél
az érzékenység a kezdeti érték meghatározott részére (pl. felére vagy harmadára) csökken.
–– A szórások alapján, azt a tartományt választjuk, amin belül a szórás nem nagyobb, mint az elvá-
rás.
A lineáris tartomány az egyenes illesztés minősége alapján is megítélhető, de pontosabb, megbízha-
tóbb eredményt adnak az erre a célra használható próbák, amelyekkel itt nem foglalkozunk.
Mintafeladatok
5. Határozzuk meg a mérési tartományt a következő kalibrációs görbe alapján!

A felső határ az az érték legyen, ahol az érzékenység a kezdetinek a felére csökken!
Megoldás
A kalibrációs görbe (másodfokú polinom) differenciál-hányados függvénye:
(A’= 0,2207‑2·0,0104·c).
Az érzékenység ebből számítható. A kezdeti érzékenység A’(0) = 0,2207.
A fele érzékenység: A’(c1) = 0,11035
Eredmény: c1 = 5,30 mg/dm3.
6. Határozzuk meg a mérési tartományt a következő mérési adatok alapján!
Rajzoljon szórásgörbét a koncentráció függvényében (célszerű a logaritmikus lépték)!
Válassza ki a megfelelő tartományt, ha az elvárás max. 3% szórás!
konc. rsd % konc. rsd % konc. rsd %

0,003 nem ért. 0,300 1,80 2,000 2,0
0,010 29 0,500 1,77 3,000 3,5
0,030 9 0,800 1,35 5,000 6
0,050 5 1,100 0,98 7,000 9
0,100 3,0 1,500 1,20 10,000 14
Megoldás
0,1–3,0 mg/ℓ a megfelelő.
Robosztusság, állékonyság (Robustness)

Azt mutatja meg, hogy a módszer mennyire tűri a zavaró hatásokat; a mérési paraméterek (pl. pH,
ionerősség, hőmérséklet stb.) megváltoztatása mennyire befolyásolja a kapott jel nagyságát. Célszerű a
módszerfejlesztés korai szakaszában elvégezni.
Visszanyerési tényező (Recovery)

Környezeti mérések során gyakran nem tudjuk a jelenlévő anyag teljes mennyiségét mérni (pl. kioldási,
extrakciós veszteség, anyag visszamarad a mátrixban), ezért a visszanyerés hatásfokát az adott körülmé-
nyekre meg kell mérni.

Visszanyerési tényező: az az arány, ami megmutatja, hogy a mintában lévő mérendő anyag
hányadrészét (vagy hány %-át) tudjuk megmérni.
ci
R= , ahol
c r ef
R: a visszanyerés;
ci: mért érték;
cref: várt érték.
A várt értéket irodalmi adatok, vagy a hozzáadott (spike, surrogate standard) anyagok mennyisége
adja.
Mintafeladat
7. Egy talajminta két, egyenként 1,5 g-os részletét vizsgáltuk. Az egyikből készített 100 cm3 talajkivo-
natban 0,8 mg/ℓ vastartalmat mértünk. A másik részlethez hozzáadtunk 0,5 cm3 0,2 mg/cm3 vastar-
talmú oldatot. A talajkivonatot abból is 100 cm3-re töltöttük fel. Ebben az oldatban 1,7 mg/ℓ vastartal-
mat mértünk.
Számítsa ki a talaj vastartalmát (ppm = mg/kg) és a visszanyerési tényezőt!
Megoldás
Az első részletből készült 100 cm3-ben volt 0,08 mg Fe.
A második részlethez adtunk 0,5 cm3·0,2 mg/cm3 = 0,1 mg vasat.
A második részletből készült 100 cm3-ben volt 0,17 mg Fe.
Ez 0,09 mg-mal több, mint az első, tehát a hozzáadott 0,1 mg vasból ennyit sikerült visszanyerni.
ci 0 ,09 mg
R= = = 0,9
c ref 0 ,1 mg
A visszanyerés 0,9, azaz 90%.

1. Hogyan merült fel az igény a validálásra?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
2. Mit jelent a validálás?
3. Soroljon fel néhány validálási jellemzőt!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
4. Állítsa párba a magyar és angol elnevezéseket!

Írja az üres mezőbe az angol kifejezés megfelelő betűjelét!
1. Kimutatási határ a) Accuracy
2. Mérési tartomány b) Detection Limit
3. Pontosság c) Range
4. Visszanyerési tényező d) Recovery
5. Mi a különbség a pontosság és a precizitás között?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

6. Mit tud mondani a következő három adathalmaz a pontosságáról és precizitásáról?
a) b) c)
a) ............................................................................................................................................................................
b) ............................................................................................................................................................................
c) ............................................................................................................................................................................
7. Mi a különbség az ismételhetőség és a reprodukálhatóság között?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
8. Állítsa növekvő sorrendbe a következőket: kiterjesztett ismételhetőség, reprodukálhatóság,

ismételhetőség! Válaszát indokolja!
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
9. Mit jelent a kimutatási határ? Miért a szórás 3-szorosát választották?
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

10. Egy mérés érzékenysége S = 0,185/(mg/ℓ), a vakpróba szórása 0,0009. Hány mg/ℓ a meghatá-
rozási határ? (0,049 mg/ℓ)
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
11. Hogyan lehet a mérési tartományt meghatározni?
a) ............................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
b) ............................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
12. Egy talajminta két, egyenként 1 g-os részletét vizsgáltuk. Az egyikből készített 100 cm3 ta-
lajkivonatban 1 mg/ℓ vastartalmat mértünk. A másik részlethez hozzáadtunk 0,4 cm3 0,2 mg/
cm3 vastartalmú oldatot. A talajkivonatot abból is 100 cm3-re töltöttük fel. Ebben az oldatban
1,7 mg/ℓ vastartalmat mértünk. Számítsa ki a visszanyerési tényezőt! (0,88)
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................
................................................................................................................................................................................

Optikai mérések gyakorlat 2. ciklus
A témakör célja
Mérések, gyakorlatok végzése:
–– a FTIR spektrofotometriás és fluorimetriás mérések köréből ismerje a műszerek mű-
ködését és képes legyen használni azokat,
–– belső standard és standard addíció alkalmazása, hogy ismerjen és tudjon használni
kevéssé általános mérési módokat.
Mérési adatok feldolgozása, eredmény értékelése.
Validálási részfeladat végzése.
Ezzel a tevékenységgel szerzett tudás készíti fel egy általános laboratóriumi mérés (vegy-
ipari munkahelyen) végzésére, annak dokumentálására.
A tanítási egységet befejező tanuló rendelkezzék olyan szakmai készségekkel, képessé-
hogy az igényesebb, összetettebb optikai méréseket egyedül vagy csoportban szakszerűen
elvégezze, a mérést kiértékelje és dokumentálja.
A második ciklus során 6 mérést kell elvégezni és egy elmaradt vagy rosszul sikerült mérés pótlására
van mód.

7. gyakorlat
Csapadékminta pH-jának fotometriás meghatározása
Feladat
Egy iskola környezetvédő szakköre csapadékminták pH-ját kívánja vizsgálni. Az Ön feladata, hogy egy egyszerű foto-
metriás módszert ellenőrizzen.
Információs lap
A gyakorlat elvégzésére rendelkezésére álló idő: 3 óra (3x45 perc).
Szükséges anyagok: metilvörös-indikátor, pufferoldatok pH = 4,2 és pH = 5,5.
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombikok, büretta, fogóval, állvánnyal, spektrofotométer látható tartományban,
üveg vagy műanyag küvetta.
A mérés elve: két alkalmas hullámhosszon mérve az indikátor két formájának (savas és lúgos) koncentrációja egymás
mellett meghatározható (két ismeretlenes egyenletrendszer), ebből a pH számítható.
Vizsgálandó minta: névvel ellátott 100 cm3-es mérőlombikot beadunk. A visszakapott lombik tartalmából 20,0 cm3-t
főzőpohárba töltünk, hozzáadunk bürettából 1,0 cm3 indikátoroldatot.
A vizsgálat menete
ét külön kalibrálóoldatot készítsen: az indikátorból bürettával mérjen ki 5,0‑5,0 cm3-t egy-egy 100 cm3-es mérőlom-
1. K
bikba és a pH = 4,2 illetve a pH = 5,5 pufferoldattal töltse jelig, homogenizálja!
2. Három további ismert pH-jú pufferoldattal (pl. pH = 4,4, pH = 4,7 és pH = 5,0) is ugyanezt tegye (5,0‑5,0 cm3 indikátort
lombikban 100 cm3-re töltsön a pufferrel)!
4. A küvettába ioncserélt vizet töltve a látható tartományban (400–750 nm) vegyen fel alapvonalat!
5. Vegye fel a pH = 4,2 indikátor spektrumát, keresse meg rajta az elnyelési maximumot, olvassa le és jegyezze fel a
hullámhosszat (λ1) és az abszorbanciát (A11), majd a spektrumot mentse el!
6. Vegye fel a pH = 5,5 indikátor spektrumát, keresse meg rajta az elnyelési maximumot olvassa le és jegyezze fel a hul-
lámhosszat (λ2) és az abszorbanciát (A22), olvassa le és jegyezze fel a pH = 4,2 indikátor elnyelési maximumánál (λ1) is
az abszorbanciát (A21)!
7. Töltse vissza a pH = 4,2 indikátor spektrumát, olvassa le és jegyezze fel a pH = 5,5 indikátor elnyelési maximumánál
(λ2) is az abszorbanciát (A12)! Ezzel a kalibráció kész.
8. Az ismeretlen(ek) spektrumát is vegye fel és a spektrumról a λ1 és λ2 hullámhossznál (ez nem feltétlenül az elnyelési
maximumnál lesz!) olvassa le és jegyezze fel az abszorbanciákat (Am1 és Am2)!

Számítások
–– A két különböző pH értéken (esetünkben pH = 4,2 és pH = 5,5) felvett spektrum leolvasott abszorbancia értékei-
ből hányadost képezünk (h1 = A11/A12 és h2 = A21/A22).
–– A minta abszorbancia értékeiből is hányadost képezünk (Am1/Am2).
–– Az adatainkból táblázatot készítünk, a rovatokba a megfelelő számértékek kerülnek:
λ → λ1 (pH = 4,2 elny. λ2 (pH = 5,5 elny. hányados

pH ↓ max.) max.)
4,2 A11 A12 h1 = A11/A12
5,5 A21 A22 h2 = A21/A22
ismeretlen Am1 Am2 hm = Am1/Am2
–– A kalibrálóoldatok pH értékeit (esetünkben pH = 4,2 és pH = 5,5) ábrázoljuk a hányadosok függvényében loga-

ritmikus skálát használva!
–– Kézi egyenes illesztés esetén (mm-papír), a leolvasás grafikusan történik!
–– Ha számítógépes programmal (pl. MS Excel) végezzük, elsőfokú (egyenes) trendvonalat illesszünk, írassuk ki az
egyenletet! Ebben az esetben az eredményt az egyenes egyenletéből számítjuk (vagy a programmal számíttatjuk)
ki.
Minta megnevezése
Minta megnevezése A minta vizsgálat szerinti pH-ja
1.
2.
A spektrumokat és a diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz.
Megjegyzés: A vegyszerekkel végzett munkák során, egyéni védőeszköz (gumikesztyű, szemüveg) használata kötele-
ző.
A mérés hordozható LED fotométerrel is végezhető, a pH = 4,2 és pH = 5,5 indikátor vizsgálatát végezhetjük laboratóri-
umban, a helyszínen már csak a csapadékminta két hullámhosszon (két LED-del) való mérése szükséges.
A csapadékok pH-ja fontos adat. pH < 5,5 esetén beszélünk savas csapadékról. A savas
csapadék károkat okozhat a természetes és az épített környezetben.
Házi feladat: Nézzen utána a szakirodalomban, milyen indikátorok jöhetnek szóba a mér-
ni kívánt tartományban (pH = 3‑6)! Jegyezze fel az adatokat és a forrást!

8. gyakorlat
Minta CaCO3 tartalmának meghatározása belső standard
kalibrációval, iR spektrometriásan
Feladat
Egy laboratóriumban porminták összetételét vizsgálják. A Ön feladata porfesték minták CaCO3 tartalmának mérése IR
spektrometriásan, belső standard alkalmazásával.
Információs lap
Szükséges anyagok: standard, ismert CaCO3-tartalmú anyagok (pl. 10, 30 és 50%), ezek készen vannak, KBr.
Szükséges eszközök: analitikai mérleg, dörzsmozsár, FTIR spektrométer, pasztillázó.
A mérés elve: a többkomponensű keverék összetevőinek abszorbanciáját a vizsgált két anyagra jellemző (infravörös
spektrumú) elnyelési helyeken mérjük. A meghatározandó kalcium-karbonát abszorbanciáit a belső standardként használt
(a mintában, illetve a standardokban azonos mennyiségben lévő) kalcium-szulfát abszorbanciához viszonyítjuk. Ezzel a
pasztillakészítés során fellépő pontatlanságokból eredő hibákat kiküszöböljük.
Vizsgálandó minta: a névvel ellátott, tiszta, száraz bemérőedénybe kiadott porminta.
A vizsgálat menete
1. Az ismert kalcium-karbonát tartalmú porkeverékekből külön-külön mérje ki a megadott mennyiséget analitikai mérle-
gen, a szükséges (általában 100‑200-szoros) mennyiségű KBr-ot mindegyikhez mérje hozzá!
2. Mozsárban gondosan dörzsölje el, ezek lesznek a kalibrálókeverékek!
3. A mintá(ka)t is így kell előkészíteni.
4. Készítsen egy hátteret is, ez csak KBr-ot tartalmaz hasonló mennyiségben!
5. Mindegyikből készítse el a pasztillát (1 háttér, 3 standard és a minták)!
6. A pasztillatartóba tegye a hátteret, helyezze be a készülékbe! Vegye fel a hátteret!
7. A továbbiakban egymás után vegye fel a standard pasztillák és a minták spektrumát!
8. Minden spektrumban keresse meg a karbonátra jellemző 875 cm–1 körüli és a szulfát-ionra jellemző 602 cm–1 körüli
hullámszámú csúcsot!
9. A kiválasztott csúcsok magasságát (az abszorbanciát) olvassa le, jegyezze fel!
Számítások
–– A standardok értékeiből készítse el a következő táblázatot, a rovatokba a megfelelő számértékek kerüljenek:
2–
CaCO3 %
2–
A1 ( CO 3 ) A2 ( SO 4 ) A1/A2
10
30
50
ismeretlen
–– A két hullámszámon mért abszorbanciák hányadosa az összetétellel egyértelmű összefüggésben van.
–– A függvényt egyenessel közelítse, az ismeretlen összetételét abból számítsa!
–– Ha számítógépes programmal (pl. MS Excel) végezzük, elsőfokú (egyenes) trendvonalat illesszünk, írassuk ki az
egyenletet és az R2 értékét is! Ebben az esetben az eredményt az egyenes egyenletéből számítjuk (vagy a prog-
rammal számíttatjuk) ki.
–– Lehetséges, hogy az FTIR saját szoftvere elvégzi ezt nekünk így, vagy esetleg csúcs alatti területek használatá-
val.

A minta megnevezése, A minta elemzés sze- Az minta gyártási bizony- Eltérés %-a
jele rinti CaCO3 tartalma latában szereplő CaCO3-
tartalom
1.
2.
A spektrumokat és a diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz.

Megjegyzés: A standard és a mintaanyagok is már tartalmazzák a belső standard anyagot (CaSO4·2 H2O), hogy a mérés
az időkereten belül elvégezhető legyen. Az „igazi” méréseknél azt is a mérést végző, előkészítő személy keveri hozzá.
A méréshez használt anyagok, vegyszerek kevéssé veszélyesek, de poruk belégzése kerülendő.
A módszer alkalmas különböző minták (pl. kőzet, ásvány, festék, cement) CaCO3 tartal-
mának meghatározására.
Házi feladat: A szakirodalomban (írott vagy internet) fellelhető spektrumok alapján álla-
pítsa meg, lehetne-e más hullámszám(ok)on végezni a mérést! A hullámszám(ok)on kívül
a forrást is jegyezze fel!

9. gyakorlat
Vas meghatározása tiocianátos módszerrel spektrofotometriásan,
standard addícióval
Feladat
A laboratóriumban, ahol dolgozik, talajmintákat elemeznek. Az Ön feladata a talajminták híg savban oldódó vastartal-
mának meghatározása spektrofotometriásan standard addícióval.
Információs lap
Szükséges anyagok: vas törzsoldat (0,2 mg Fe2+/cm3), vas munkaoldat (20 µg Fe2+/cm3), 200 g/ℓ KSCN oldat, 0,1 mol/
dm3-es HCl, cc. HNO3, 5 %-os H2O2, ioncserélt víz, szűrőpapír.
Szükséges eszközök: bemérőedény, analitikai mérleg, szárítószekrény, 50 és 100 cm3-es mérőlombikok, tölcsérek, szű-
rőkarika, állvány, automata pipetta, pipetta, üveg vagy műanyag küvetta, spektrofotométer.
A mérés elve: A vasionok háromértékű formája rodanid (tiocianát) ionnal sötétvörös komplexet alkot:
Fe3+ + 6 SCN– ⇌ [Fe(SCN)6]3–
Ennek abszorbanciája a látható tartományban található elnyelési maximumán arányos az oldat vas(III)-ion tartalmával.
Vizsgálandó minta: egy tiszta, száraz, névvel ellátott, bemérőedényt analitikai mérlegen mérjen le, adja be talajmintá-
ért.
1. A visszakapott bemérőedényt (csukott fedéllel) analitikai mérlegen mérje le, a tömeget jegyezze fe! A mintát keverje
meg vegyszeres kanállal, és kb. a felét vigye át egy főzőpohárba, néhány cm3 ioncserélt vízzel a kanalat öblítse bele!
2. A bemérőedényt a minta maradékával (csukott fedéllel) ismét mérje le, a tömeget jegyezze fel, majd (nyitott tetővel)
tegye be szárítószekrénybe száradni 105 °C-ra!
3. A minta főzőpohárba került részét kb. 25 cm3 0,1 mol/dm3-es HCl-oldattal keverje fel, hagyja ülepedni! Az oldat
tisztáját szűrőpapíron szűrje egy 100 cm3-es mérőlombikba! A sósavas mosást – ülepítést – szűrést további kétszer
25‑25 cm3-rel végezze el! A mérőlombikba 10 csepp cc. HNO3-at, 1,0 cm3 5%-os H2O2-ot és 5,0 cm3 tiocianát-oldatot
adjon, majd ioncserélt vízzel töltse jelig! Ez a mintaoldat.
4. Öttagú oldatsorozatot készítsen: 0; 1,0; 2,0; 3,0 illetve 4,0 cm3 munkaoldatot mérjen automata pipettával egy-egy
50 cm3-es mérőlombikba! Mindegyikbe pipettázzon 10,0 cm3 az előző pont szerint előkészített mintaoldatot, majd
ioncserélt vízzel állítsa jelre és homogenizálja!
6. A küvettába desztillált vizet töltve a készüléket 500 nm hullámhosszra állítva nullázza!
7. Az oldatsorozat tagjainak abszorbanciáját ugyanezen a hullámhosszon mérje, az adatokat jegyezze fel vagy nyomtassa
ki!
9. A szárítószekrényből kivett talajminta (másik rész) tömegét mérje meg és jegyezze fel a tömegállandóság elérése
után!
Számítások:
–– A mérési adataiból készítsen standard addíciós diagramot, vízszintesen a koncentráció-növekedések mg/ℓ-ben
(kiszámítandók!), függőlegesen az abszorbanciák legyenek!
–– A 0 koncentráció-növekedés, azaz az y tengely az addícionálatlan mintának felel meg.
–– A pontokhoz illesztett egyenes az x-tengely negatív részén kimetszi az eredményt (természetesen pozitív!).
számíttassa) ki!
–– Az eredményt mg/ℓ-ben kapja, de ezt át kell számítani és mg Fe/kg-ban (ppm) kell megadni a száraz talajminta
tömegéhez viszonyítva!

Minta jelzése
Minta jelzése A minta elemzés szerinti összes Fe-tartalma
1.
2.
A kalibrációs diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz!

Megjegyzés: a vegyszerekkel való munka során kötelező az egyéni védőfelszerelés (gumikesztyű, védőszemüveg) hasz-
nálata, a tömény savval fülke alatt dolgozzunk.
A talaj vastartalma fontos a növények és más élőlények számára, a kevés és sok is káros
lehet.
Házi feladat: A szakirodalomban nézzen utána a mérés alapjául szolgáló komplex stabili-
tásának! A stabilitási állandó értékét és a forrást (könyv) jegyezze fel!

10. gyakorlat
Üdítőital kinintartalmának fluorimetriás meghatározása
Feladat
Ön egy élelmiszervizsgáló laboratóriumban dolgozik. Feladata – többek között – üdítőitalok kinintartalmának megha-
tározása, ellenőrzése.
Információs lap
Szükséges anyagok: kinin, 0,05 mol/dm3-es kénsav, kinintartalmú üdítőital.
Szükséges eszközök: 50 mℓ-es és 100 mℓ-es mérőlombikok, automata pipetta, spektrofluoriméter, „négyoldalas”
kvarcküvetta
A mérés elve: a kinin aromás gyűrűje, ultraibolya fény hatására (450 nm környékén), intenzíven fluoreszkál. Az emittált
fluoreszcens fény erőssége, nagyon híg kininoldatok esetén, arányos lesz a kinin koncentrációjával.
A kinin képlete
Vizsgálandó minta: üdítőital (tonik), amiből mindenki (külön-külön) 100 cm3 térfogatú 1000-szeres hígítást készít (a
0,05 mol/dm3-es kénsavoldattal) és azt kivételre névvel ellátva beadja. A visszakapott lombik tartalmát ismét jelig tölti
0,05 mol/dm3-es kénsavoldattal.
A vizsgálat menete
1. Készítsen kinin törzsoldatot: 100 mg kinint 0,05 mol/dm3-es kénsavban oldjon fel, és töltse jelre egy 100 mℓ-es mérő-
lombikban! A törzsoldat 1 mg/mℓ kinin tartalmú.
2. Készítsen kalibrálóoldat-sorozatot a törzsoldat hígításával (0,05 mol/dm3-es kénsavval) 50‑50 mℓ térfogatban 20, 40,
60, 80, illetve 100 µg/ℓ koncentrációval!
3. Kapcsolja be a spektrofluorimétert és a xenon lámpát, indítsa el a számítógépes szoftvert!
4. A készülék tesztjének lefutása után, a kvarcküvettába töltsön a 100 µg/ℓ koncentrációjú kinin oldatból!
5. Ha van rá mód, vegye fel a spektrumot, kerestesse meg a műszerrel az optimális gerjesztési és mérési hullámhosszat,
ezeket jegyezze fel!
6. A mennyiségi üzemmódban állítsa be az előzőekben kapott értékeket (gerjesztési és mérési hullámhossz)!
7. Az oldatsorozat tagjainak és a mintáknak a fénykibocsátását mérje meg!
8. A xenonlámpát kapcsolja ki! Ha van mód rá, az adatokat nyomtassa ki, ha nincs, jegyezze fel, és a készüléket kapcsolja
ki!
9. A küvettát és az eszközöket megtisztítva tegye el!
Számítások:
–– A mérési adataiból készítsen kalibrációs diagramot, vízszintesen a koncentrációk µg/ℓ-ben, függőlegesen az
emissziók legyenek!
számíttassa) ki!
–– Természetesen, ha a gép szoftvere mindezt megteszi helyettünk, ezzel nincs dolgunk.

Minta megnevezése
Minta megnevezése A minta elemzés sze- Az üdítő címkéjén feltün- Eltérés %-a
rinti kinin tartalma tetett kinintartalom
1.
2.
A diagramot, illetve amit a szoftverrel kinyomtatott, mellékelje a jegyzőkönyvhöz!

Ügyeljünk rá, hogy végig ugyanazt a küvettát használjuk, és mindig azonos helyzetben tegyük a készülékbe!
A kinin, a kínafa kérgében található alkaloid, üdítőitalok (pl. tonik) és gyógyszerek alko-
tórésze. Érzékenyen és szelektíven mérhető fluorimetriásan.
Házi feladat: Nézzen utána, milyen gyógyszerként használják a kinint, és milyen hatásai
lehetnek (még)! A forrást jegyezze fel!

11. gyakorlat
Szerves anyag meghatározása FTIR méréssel
Feladat
Egy laboratóriumban szerves anyagok azonosítása történik. Ön, mint új munkatárs, a feladattal és a készülékkel való
ismerkedés céljából gyakorló és vizsgafeladatként egyszerű vegyületek azonosítását kapja.
Információs lap
A gyakorlat elvégzésére rendelkezésére álló idő: 3 óra (3 × 45 perc)
Szükséges anyagok: szerves anyagok (alkoholok, észterek, aceton), kloroform.
Szükséges eszközök: cseppentő, gyorsmérleg, kis főzőpoharak, KBr-küvetta, FTIR spektrofotométer.
A mérés elve: szerves anyagok az IR spektrumuk alapján – bizonyos korlátok között – azonosíthatók.
Vizsgálandó minta: a főnök (esetünkben a tanár) által megadott sorszámmal ellátott üvegben lévő folyadék.
A vizsgálat menete
1. Kapcsolja be a készüléket!
2. A KBr-küvettát töltse meg az oldószerrel (CHCl3), és a küvettát a tartóval helyezze be a készülékbe!
3. Vegye fel a hátteret!
4. A küvettából a CHCl3-ot öntse a hulladékgyűjtőbe, és töltse fel a mintával!
5. Vegye fel a spektrumot és mentse el! A küvettát a kloroformmal öblítse ki, és tegye el!
6. A spektrum nagyobb csúcsainak hullámszámai alapján próbálja meg behatárolni a vegyület típusát (lánc jellege, funk-
ciós csoportok)!
7. Az azonosított csúcsokra és néhány további nagyobb csúcsra írja rá a hullámszámot és az abszorbanciát, a spektrumot
nyomtassa ki!
8. Keressen a számítógépen hasonló spektrumokat!
9. Az azonosítás a normált spektrumok segítségével történhet (ld. számítások).
Számítások
–– A saját anyaga spektruma adataiból készítsen táblázatot:
A csúcs sorszáma
A csúcs sorszáma A csúcs hullámszáma cm–1 A csúcs abszorbanciája A csúcs normált
abszorbanciája
1.
2.
–– Lehetőleg legyen 6–8 csúcs, de legalább 3–4.

–– A normált abszorbancia rovatba kerülő érték kiszámítása: minden abszorbanciát elosztunk a legnagyobb
abszorbanciával (így abból 1 lesz, a többi kisebb).
–– Ugyanezt elvégezzük a „gyanúsított” anyagokkal is (amelyeknek a spektrumát hasonlónak látjuk).
–– Két anyagot akkor tekinthetünk azonosnak, ha a csúcsok hullámszáma és a normált abszorbanciák egy tűrésha-
táron belül megegyeznek. Tűréshatárnak tekintsük a hullámszámnál az ±5 cm–1-t, a normált abszorbanciáknál a
±5%-ot!

Minta csúcs hullám- Referencia anyag Eltérés, cm–1 Minta csúcs Referencia anyag Eltérés
száma cm–1 csúcs hullámszáma abszorbancia abszorbancia %-a
1.
2.
A spektrumokat mellékelje a jegyzőkönyvhöz!

Megjegyzés: A vegyszerekkel való munka során kötelező az egyéni védőfelszerelés (gumikesztyű, védőszemüveg) hasz-
nálata, az illékony anyagokkal fülke alatt dolgozzunk.
Ügyeljünk rá, hogy a KBr-küvettát mindig azonos helyzetben tegyük a készülékbe!
A korszerű készülékek is ugyanilyen elv alapján azonosítják a vizsgált anyagot, csak az

összehasonlítást egy szoftver végzi, a spektrumokat egy könyvtárból veszi, amiben akár
több tízezer vagy százezer anyag is lehet. A lehetséges anyagokról listát ad, az azonosság
valószínűsége (%) szerint csökkenő sorba rendezve. A mérő vagy a kiértékelő személy
feladata eldönteni, melyik az „igazi”, hiszen a gép gondolkodni nem tud helyettünk.
Házi feladat: A vizsgált anyag IR spektrumát keresse meg az interneten! Nyomtassa ki és

az URL-t jegyezze fel!

12/A gyakorlat
Validálási részfeladat – kimutatási és meghatározási határ
Feladat
Ön egy módszerfejlesztő és validáló laboratóriumban dolgozik. Feladata, hogy a megadott validálási jellemző (a kimuta-
tási és meghatározási határ) vizsgálatát elvégezze az adott módszerre: kinin meghatározása spektrofluorimetriásan.
Információs lap
Szükséges anyagok: kinin, 0,05 mol/dm3-es kénsav.
Szükséges eszközök: 50 mℓ-es és 100 mℓ-es mérőlombikok, automata pipetta, spektrofluoriméter, „négyoldalas”
kvarcküvetta
A mérés elve: a kinin aromás gyűrűje, ultraibolya fény hatására (450 nm környékén), intenzíven fluoreszkál. Az emittált
fluoreszcens fény erőssége, nagyon híg kininoldatok esetén, arányos lesz a kinin koncentrációjával.
A kinin képlete
A vizsgálat menete
1. Készítsen kinin törzsoldatot: 100 mg kinint 0,05 mol/dm3-es kénsavban oldjon fel, és töltse jelre egy 100 mℓ-es mérő-
lombikban! A törzsoldat 1 mg/mℓ kinin tartalmú.
2. Készítsen kalibrálóoldat-sorozatot a törzsoldat hígításával (0,05 mol/dm3-es kénsavval) 50‑50 mℓ térfogatban 2, 4, 6,
8, illetve 10 µg/ℓ koncentrációval!
3. Kapcsolja be a spektrofluorimétert és a xenon lámpát, indítsa el a számítógépes szoftvert!
4. A mennyiségi üzemmódban állítsa be az előző kinines méréskor kapott gerjesztési és mérési hullámhossz értékeket!
5. Az oldatsorozat tagjainak a fénykibocsátását mérje meg!
6. A küvettába töltsön 0,05 mol/dm3-es kénsavat (vakminta), mérje meg ennek a fénykibocsátását 5-ször egymás után
úgy, hogy mindig új adagot tölt a küvettába!
7. Ha a vakminta mérésének van szórása (nem egyezőek a mérési adatok), kész a mérés.
8. Ha a vakmintára egyező a mérési adatokat kapott, a leghígabb oldat fénykibocsátását kell ötször megmérnie, de úgy,
hogy a leghígabb oldatot a törzsoldatból még négyszer elkészíti, és azokat méri!
9. A xenonlámpát kapcsolja ki! Ha van mód rá, az adatokat nyomtassa ki, ha nincs, jegyezze fel, és a készüléket kapcsolja
ki!
10. A küvettát és az eszközöket megtisztítva tegye el!

Számítások:
–– Az oldatsorozat mérési adataiból készítse el a kalibrációs görbét!
–– Az egyenes meredeksége az érzékenység (S).
–– Ha a vakmintának volt szórása (svak), számolja ki abból a
3·s vak 10 · s1
kimutatási határt: c L= és a meghatározási határt: cQ = !
S S
–– Ha a vakmintának nem volt szórása (svak = 0), a leghígabb oldat szórását (s1) számolja ki! Abból számítsa a
3·s vak 10 · s1
kimutatási határt: c L = és a meghatározási határt: cQ = !
S S

Érzékenység
Érzékenység A vakminta szórása A leghígabb oldat Kimutatási határ [µg/ℓ] Meghatározási

szórása határ [µg/ℓ]

nálata, a tömény savval fülke alatt dolgozzunk!
Ügyeljünk rá, hogy végig ugyanazt a küvettát használjuk, és mindig azonos helyzetben tegyük a készülékbe!
A szokásos eljárás, hogy legalább 10 párhuzamost (vakmintát vagy nagyon híg oldatot) vizsgálnak, amit független mó-
don készítenek el (nem azonos törzsoldatból), mi idő és anyagtakarékosságból egyszerűsítve végezzük a mérést!

12/B gyakorlat
Validálási részfeladat – precizitás
Feladat
Ön egy módszerfejlesztő és validáló laboratóriumban dolgozik. Feladata, hogy a megadott validálási jellemző (a preci-
zitás) vizsgálatát elvégezze az adott módszerre: CaCO3-meghatározás IR spektrometriásan, belső standard alkalmazá-
sával.
Információs lap
Szükséges anyagok: standard, ismert CaCO3-tartalmú anyagok (pl. 10, 30 és 50%), ezek készen vannak, KBr.
Szükséges eszközök: analitikai mérleg, dörzsmozsár, FTIR spektrométer, pasztillázó.
A mérés elve: a több komponensű keverék összetevőinek abszorbanciáját a vizsgált két anyagra jellemző (infravörös
spektrumú) elnyelési helyeken mérjük. A meghatározandó kalcium-karbonát abszorbanciáit a belső standardként hasz-
nált (a mintában, illetve a standardokban azonos mennyiségben lévő) kalcium-szulfát abszorbanciához viszonyítjuk.
Ezzel a pasztillakészítés során fellépő pontatlanságokból eredő hibákat kiküszöböljük.
A vizsgálat menete
1. A csoport minden tagja válasszon egyet az ismert kalcium-karbonát tartalmú porkeverékekből. Abból mérje ki a
megadott mennyiséget háromszor analitikai mérlegen, a szükséges (általában 100‑200-szoros) mennyiségű KBr-ot
mindegyikhez mérje hozzá!
2. Mozsárban gondosan dörzsölje el, egymás után mindhármat (a csoport többi tagja is)!
3. Készítsen egy hátteret is, ez csak KBr-ot tartalmaz hasonló mennyiségben!
4. Mindegyikből készítsék el a pasztillát (1 háttér, 3×3 standard)!
5. A pasztillatartóba tegye a hátteret, helyezze be a készülékbe! Vegye fel a hátteret!
6. A továbbiakban egymás után vegye fel a standard pasztillák spektrumát!
7. Minden spektrumban keresse meg a karbonátra jellemző 875 cm–1 körüli és a szulfát-ionra jellemző 602 cm–1 körüli
hullámszámú csúcsot!
8. A kiválasztott csúcsok magasságát (az abszorbanciát) olvassa le, jegyezze fel!
Számítások:
–– A standardok értékeiből számolja ki az A1/A2 hányadosokat, készítsen belőle táblázatot, a rovatokba a megfelelő
számértékek kerüljenek:
1. 2. 3. átlag érték
összetétel párhuzamos
CaCO3% A1/A2 A1/A2 A1/A2
10
30
50
–– Az átlag értékeket ábrázolja az összetétel függvényben!
–– A függvényt egyenessel közelítse, az egyes standardok összetételét abból számítsa!
Számítsa ki a párhuzamos standardok összetételét, számoljon belőlük átlagot és szórást!

tényleges összetétel A standardelemzés szerinti A standardelemzés sze- Relatív szórás

CaCO3% CaCO3% átlaga rinti CaCO3% szórása %-ban
10
30
50

Megjegyzés: a hiteles precizitás (ismételhetőségi) vizsgálathoz a standard porkeverékeket a belső standard hozzáadásával
az elejétől a végéig el kell készíteni. Erre nincs időnk, ezért csak ilyen rövidített, egyszerűsített vizsgálatot végzünk.

12/C gyakorlat
Validálási részfeladat – pontosság
Feladat
Ön egy módszerfejlesztő és validáló laboratóriumban dolgozik. Feladata, hogy a megadott validálási jellemző (a pontos-
ság) vizsgálatát elvégezze az adott módszerre: pH-mérés fotometriásan.
Információs lap
Szükséges anyagok: metilvörös-indikátor, pufferoldatok pH = 4,2 és pH = 5,5, további ismert pH-jú pufferoldatok (pl.
pH = 4,4, pH = 4,7 és pH = 5,0).
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombikok, büretta, fogóval, állvánnyal, spektrofotométer látható tartományban,
üveg vagy műanyag küvetta.
A mérés elve: két alkalmas hullámhosszon mérve az indikátor két formájának (savas és lúgos) koncentrációja egymás
mellett meghatározható (két ismeretlenes egyenletrendszer), ebből a pH számítható.
ét külön kalibrálóoldatot készítsen: az indikátorból bürettával mérjen ki 5,0‑5,0 cm3-t egy-egy 100 cm3-es mérőlom-
1. K
bikba és a pH = 4,2 illetve a pH = 5,5 pufferoldattal töltse jelig, homogenizálja!
2. Három további ismert pH-jú puffer oldattal (pl. pH = 4,4, pH = 4,7 és pH = 5,0) is ugyanezt tegye (5,0–5,0 cm3 indiká-
tort lombikban 100 cm3-re töltsön a pufferrel)!
4. A küvettába ioncserélt vizet töltve a látható tartományban (400–750 nm) vegyen fel alapvonalat!
5. Vegye fel a pH = 4,2 indikátor spektrumát, keresse meg rajta az elnyelési maximumot, olvassa le és jegyezze fel a
hullámhosszat (λ1) és az abszorbanciát (A11), majd a spektrumot mentse el!
6. Vegye fel a pH = 5,5 indikátor spektrumát, keresse meg rajta az elnyelési maximumot olvassa le és jegyezze fel a hul-
lámhosszat (λ2) és az abszorbanciát (A22), olvassa le és jegyezze fel a pH = 4,2 indikátor elnyelési maximumánál (λ1) is
az abszorbanciát (A21)!
7. Töltse vissza a pH = 4,2 indikátor spektrumát, olvassa le és jegyezze fel a pH = 5,5 indikátor elnyelési maximumánál
(λ2) is az abszorbanciát (A12)! Ezzel a kalibráció kész.
8. Az ismert pH-jú pufferekkel készült indikátoroldatok spektrumát is vegye fel és a spektrumokról a λ1 és λ2 hullám-
hossznál (ez nem feltétlenül az elnyelési maximumnál lesz!) olvassa le és jegyezze fel az abszorbanciákat (Am1 és
Am2)!
Számítások
–– A két különböző pH értéken (esetünkben pH = 4,2 és pH = 5,5) felvett spektrum leolvasott abszorbancia értékei-
ből képezzen hányadost (h1 = A11/A12 és h2 = A21/A22)!
–– A minta abszorbancia értékeiből is képezzen hányadost (Am1/Am2)!
–– Az adatokból készítsen táblázatot, a rovatokba a megfelelő számértékek kerüljenek:
λ→ λ1 (pH = 4,2 elny. max.) λ2 (pH = 5,5 elny. max.) hányados

pH ↓
4,2 A11 A12 h1 = A11/A12
5,5 A21 A22 h2 = A21/A22
ismert pH-jú oldat Am1 Am2 hm = Am1/Am2
…..
–– A kalibráló oldatok pH értékeit (esetünkben pH = 4,2 és pH = 5,5) ábrázolja a hányadosok függvényében logarit-
mikus skálát használva!

Az ismert pH-jú oldat tényle- Az ismert pH-jú oldat vizs- Eltérés a tényleges és a vizsgálat
ges pH-ja gálat szerinti pH-ja szerinti pH között
1.
2.
3.
A spektrumokat és a diagramot mellékelje a jegyzőkönyvhöz!
Megjegyzés: a vegyszerekkel végzett munkák során, egyéni védőeszköz (gumikesztyű, szemüveg) használata kötelező.
A mérés hordozható LED fotométerrel is végezhető.

12/D gyakorlat
Validálási részfeladat – visszanyerés
Feladat
Ön egy módszerfejlesztő és validáló laboratóriumban dolgozik. Feladata, hogy a megadott validálási jellemző (a vis�-
szanyerés) vizsgálatát elvégezze az adott módszerre: talaj vastartalom meghatározása spektrofotometriásan rodanidos
módszerrel, standard addícióval.
Információs lap
Szükséges anyagok: vasmentes homok, vaskiadóoldat (1,0 mg Fe2+/cm3), vas munkaoldat (20 µg Fe2+/cm3), 200 g/ℓ
KSCN-oldat, 0,1 mol/dm3-es HCl, cc. HNO3, 5%-os H2O2, 1 mol/dm3-es lúg (NaOH) oldat, ioncserélt víz, szűrőpapír.
Szükséges eszközök: bemérőedény, analitikai mérleg, 100 cm3-es mérőlombikok, tölcsérek, szűrőkarika, állvány, auto-
mata pipetta, büretta, fogóval, állvánnyal, üveg vagy műanyag küvetta, spektrofotométer, szárítószekrény.
A mérés elve: A vasionok háromértékű formája rodanid (tiocianát) ionnal sötétvörös komplexet alkot:
Fe3+ + 6 SCN– ⇌ [Fe(SCN)6]3–
Ennek abszorbanciája a látható tartományban található elnyelési maximumán arányos az oldat vas(III)-ion tartalmával.
1. Egy tiszta, száraz bemérőedényt analitikai mérlegen mérjen le, a tömeget jegyezze fel!
2. Mérjen bele kb. 10 g vasmentes homokot (jegyezze fel), arra mérjen 0,5‑1,5 cm3 vas kiadóoldatot automata pipettával
és ugyanannyi lúgoldatot!
3. Az anyag teljes mennyiségét vigye át egy főzőpohárba, néhány cm3 ioncserélt vízzel öblítse bele!
4. A főzőpohár tartalmához adjon kb. 25 cm3 0,1 mol/dm3-es HCl-oldatot, keverje fel, hagyja ülepedni! Az oldat tisztáját
szűrőpapíron szűrje egy 100 cm3-es mérőlombikba! A sósavas mosást-ülepítést-szűrést további kétszer 25‑25 cm3-rel
végezze el! A mérőlombikba 10 csepp cc. HNO3-at, 1,0 cm3 5%-os H2O2-ot és 5,0 cm3 tiocianát-oldatot adjon, majd
ioncserélt vízzel töltse jelig! Ez a mintaoldat.
5. Öttagú oldatsorozatot készítsen: 0; 1,0; 2,0; 3,0 illetve 4,0 cm3 munkaoldatot mérjen automata pipettával egy-egy
50 cm3-es főzőpohárba! Mindegyikhez adjon hozzá bürettából 16,0 cm3 az előző pont szerint előkészített mintaoldatot,
majd ioncserélt vízzel 20,0 cm3-re egészítse ki (rendre 4, 3, 2, 1, illetve 0 cm3 desztillált vízzel)!
7. A küvettába desztillált vizet töltve a készüléket 500 nm hullámhosszra állítva nullázza!
8. Az oldatsorozat tagjainak abszorbanciáját ugyanezen a hullámhosszon mérje, az adatokat jegyezze fel vagy nyomtassa
ki!
Számítások:
–– A mérési adataiból készítsen standard addíciós diagramot, vízszintesen a koncentráció-növekedések mg/ℓ-ben
(kiszámítandók!), függőlegesen az abszorbanciák legyenek!
–– A 0 koncentráció-növekedés, azaz az y tengely az addícionálatlan mintának felel meg!
–– A pontokhoz illesztett egyenes az x-tengely negatív részén kimetszi az eredményt (természetesen pozitív!).
számíttassa) ki!
–– Az eredményt mg/ℓ-ben kapja, de ezt át kell számítani és mg Fe/kg-ban (ppm) kell megadni a száraz talajminta
tömegéhez viszonyítva.
–– A mérésből számított és a ténylegesen az elején ténylegesen hozzáadott vasmennyiség hányadosa a visszanye-
rés.

Ténylegesen hozzáadott Az elemzés szerinti Az elemzés szerinti és a ténylegesen hoz-

vasmennyiség [mg] vasmennyiség [mg] záadott vasmennyiség hányadosa (vissza-
nyerés)
1.
2.
3.

–– határidőre való beadás. 10%.

12/E gyakorlat
Validálási részfeladat – mérési tartomány
Feladat
Ön egy módszerfejlesztő és validáló laboratóriumban dolgozik. Feladata, hogy a megadott validálási jellemző (a mérési
tartomány) vizsgálatát elvégezze az adott módszerre: nitritmeghatározás spektrofotometriásan.
Információs lap
Szükséges anyagok: Saltzman-reagens, nátrium-nitrit, ioncserélt víz, nátrium-nitrit törzsoldat (nátrium-nitritből
0,15 g/1000 cm3), nátrium-nitrit munkaoldat (a törzsoldat 10-szeres hígítása, 0,01 mg/cm3 a nitritionra).
Szükséges eszközök: 250 és 50 cm3-es mérőlombikok, büretta, fogóval, állvánnyal, üveg vagy műanyag küvetta, spekt-
rofotométer.
A mérés elve: a nitritionok savas közegben diazotálják a szulfanil-amidot, a keletkező diazóniumsó N-(1-naftil)-etilén-
diaminnal (NEDA) azoszínezékké kapcsolódik. Az oldat színintenzitása meghatározott pH-értéken arányos a nitrition-
koncentrációval.
A reakciók egyenletei:
+ NO2– + 2 H3O+ → + 4 H 2O
diazóniumsó
+ + H 2O → + H 3O +
azoszínezék
1. Vakpróbát és öttagú oldatsorozatot készítsen: 0,0; 1,0; 2,0; 3,0; 4,0; illetve 5,0 cm3 nitrittörzsoldatot mérjen automata
pipettából egy-egy 50 cm3-es mérőlombikba! A lombikok tartalmához adjon hozzá 30 cm3 Saltzman-reagenst, ioncse-
rélt vízzel állítsa jelre, homogenizálja! A 0 cm3-es oldat a vakpróba!
3. A küvettába a vakpróbát töltve nullázza a készüléket 540 nm hullámhosszon!
4. Az oldatsorozat tagjainak az abszorbanciáját ugyanezen a hullámhosszon mérje, az adatokat jegyezze fel vagy nyom-
tassa ki!
Számítások:
–– A mérési adataiból készítsen kalibrációs diagramot, vízszintesen a koncentrációk mg/ℓ-ben (kiszámítandók!),
függőlegesen az abszorbanciák legyenek.
–– Az egyenes illesztést számítógépes programmal (pl. MS Excel) végezze, másodfokú (parabola) trendvonalat il-
lesszen, írassa ki az egyenletet és az R 2 értékét is!
–– A tartomány felső határa legyen az a koncentráció, amin az érzékenység a kezdeti érték felére csökken.

–– az eredményt a mérés pontosságának megfelelően kerekítve.
Megjegyzés: A nitritek mérgezőek, ezért az anyag kimérésekor egyéni védőfelszerelés (gumikesztyű) használata köte-
lező.
–– határidőre való beadás. 10%.

1. Fotometriás pH mérést végeztünk. A két standard pH = 3,8, illetve pH = 5,8. A mérési ada-
tok: A11 = 1,000; A12 = 0,060; A21 = 0,100; A22 = 0,600. A vízminta mérési adatai: Am1 = 0,550;
Am2 = 0,330. Mennyi volt a vizsgált vízminta pH-ja?
2. Kinintartalmat mértünk fotometriásan. Állítsa a helyes időrendi sorrendbe a műveleteket (a

sorszám mellé a művelet betűjelét írja): A) fluoriméter kikapcsolása, B) ismeretlen kiszámítása a
kalibrációból, C) kalibrációs egyenes készítése, D) oldatok emisszióinak mérése, E) oldatsorozat
készítése, F) kinin kimérése, G) törzsoldat készítése, H) xenonlámpa bekapcsolása!
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
3. Vas standard addíciós mérést végeztünk: a minta 10,0 cm3-es térfogataihoz rendre 0,0; 1,0;
2,0; 3,0; 4,0; illetve 5,0 cm3 20 µg/cm3-es Fe-ion tartalmú munkaoldatot adtunk, majd a szín-
képző reagensek hozzáadása után 50 cm3-re feltöltöttük. Rendre a következő abszorbanciákat
kaptuk: 0,301; 0,426; 0,554; 0,683; 0,815; 0,939. Mennyi volt a minta Fe-ion koncentrációja?
4. CaCO3-tartalmat mértünk belső standard módszerrel. Mérési adataink a következők:

CaCO3 %
CaCO3 % A1 ( CO 32 – ) A2 ( SO 24 – ) A1/A2
10 0,149 0,734
30 0,297 0,506
50 0,658 0,643
ismeretlen 0,514 0,789
Egészítse ki a táblázatot! Illesszen egyenest a méréshez! Számítsa ki, hány % a vizsgált minta
CaCO3-tartalma!

5. Szerves anyagot vizsgált IR spektrum alapján. A következő spektrumról olvassa le a megjelölt
csúcsok hullámszámait! A leolvasott (Absorbance %) értékekből számítson abszorbanciákat!
Töltse ki a következő táblázatot!
1. 2. 3. 4. 5. 6.
csúcs sorszáma hullámszám, cm–1 Absorbance % A Anormált

1.
2.
3.
4.
5.
6.

Elektrokémiai mérések gyakorlat
13. gyakorlat
pH-mérés hidrogén érzékeny-üvegelektróddal
Név, osztály: ........................................................................................ Mérés dátuma: .......................................
Feladat
A tongai „Accuracy Instruments” magyarországi képviselete átalánydíjas szerződés alapján folyamatosan ellenőrzi, és
tanúsítvánnyal látja el az általa forgalmazott hidrogénion érzékeny elektródákat. Ha az elektródák már nem felelnek meg
a specifikációjukban foglaltaknak, akkor javasolják cseréjüket. Most egy elektródát kell kalibrálnia, majd különféle pH-
jú pufferekre ellenőriznie.
Az információs lapon leírtaknak megfelelően:
–– készítse elő a szükséges anyagokat, eszközöket;
–– készítse el az oldatokat;
–– végezze el a gyakorlati feladatot;
–– készítse el a dokumentációt!
INFORMÁCIÓS LAP
A gyakorlat elvégzéséhez rendelkezésére álló idő: 135 perc
A mérés elve: a minta oldatába merülő, hidrogénionra érzékenyített, speciális üvegelektróda és a hozzá kapcsolt összeha-
sonlító elektróda elektromotoros potenciálja arányos az oldat hidrogénion-koncentrációjával.
Szükséges anyagok: a feladatlapon szereplő vegyszerek, ioncserélt víz, IUPAC szerinti pH 4-es, pH 7-es pH 10-es
kalibrálópufferek, univerzális indikátorpapír, papírvatta.
Szükséges eszközök: 250 cm3-es mérőlombikok, 50 cm3-es főzőpoharak, büretták, gyorsmérleg, potenciométer,
hidrogénérzékeny kombinált üvegelektród.
Vizsgálandó minta: a feladatlap szerinti A és B jelű pufferek különféle arányú elegyei.
1. Készítse el a feladatlap szerinti összetételű A és B oldatokat. Ehhez a szükséges anyagokat gyorsmérlegen mérje be,
majd a feladatlap szerint készítse el az oldatokat!
2. Készítse el a feladatlap útmutatása alapján a bürettába töltött A és B alapoldatok táblázatban megadott mennyiségeinek
összemérésével, 50 cm3-es főzőpoharakba az öt vizsgálandó pufferelegyet!
3. Állapítsa meg a pufferelegyek közelítő pH-értékét univerzális indikátorpapírral!
4. Kapcsolja be a pH-mérő készüléket. Ellenőrizze az elektródok csatlakozását! Kövesse a készülékkezelési útmutatót!
5. Kalibrálja az üvegelektródot a kalibrálópufferekkel savas tartományban pH 4-re és pH 7-re, lúgos tartományban pH 7
és pH 10-re! Vegye figyelembe a mintákra előzetesen mért közelítő pH-értékeket! Az elektródot mindig öblítse le,
papírvattával itassa le, ne törölje!
6. A vizsgálandó oldatba meríti az elektródot. Leolvassa a mért értéket. Hasonlóan jár el a többi vizsgálandó oldattal is.
7. A mérések befejezése után az elektródot ioncserélt vízzel lemossa, és ioncserélt vízbe meríti, vagy az elektróda védő-
sapkáját visszateszi.
Számítások
Hány gramm kálium-dihidrogén-foszfátot kell bemérni 200 cm3 0,2 M-os oldat elkészítéséhez?

Dokumentálás szempontjai
Közölje:
–– a szükséges eszközöket, műszereket (típusuk megjelölésével) és elektródokat,
–– az eredményeket:
Minta Univerzális pH-papírral mért értékek pH-mérő műszerrel mért értékek

1.
2.
3.
4.
5.
Értékelés szempontjai:
–– mérés eredménye: 60%,
–– jegyzőkönyv tartalma, külleme: 20%,
–– munkavégzés precizitása, önállósága: 20%.

14. gyakorlat
Jodidiontartalom-meghatározás, jodidérzékeny membránelektróddal,
kalibrációs módszerrel
Feladat
Ahol az ivóvizek nem, vagy csak elenyésző mennyiségű jódot tartalmaznak, ott népegészségügyi céllal kálium-jodidot
kevernek a konyhasóhoz, megelőzve a lakosság jódhiánnyal összefüggő betegségeinek kialakulását. Most minőségellen-
őrként mesterségesen jódozott konyhasó minta jodidtartalmát kell meghatároznia potenciometriásan.
–– készítse el a kalibrálóelegyeket;
–– szerkessze meg a kalibrációs egyenest;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a jodidérzékeny membránelektróda és a kalomel összehasonlító elektróda elektromotoros potenciálja széles
koncentrációtartományban arányos a mintaoldat jodidtartalmával. Ha ismerjük a jodidkoncentráció potenciálfüggését,
tehát a kalibrációs egyenest, akkor a minta jodidion tartalma számolható.
Szükséges anyagok: kálium-jodid, 2 mol/dm3 koncentrációjú kálium-nitrát vagy nátrium-klorid-oldat.
Szükséges eszközök: 250 cm3-es mérőlombikok, 100 cm3-es mérőlombikok, 50 cm3-es főzőpoharak, büretta, 10 cm3-es
pipetta, bemérőedény, precíziós pH-mérő ionszelektív és kalomel vonatkozási elektróddal, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: az 1. pontban elkészített kálium-jodid-oldatot bürettába tölti, és beadja egy 250 cm3-es mérőlombik-
kal. A visszakapott mérőlombikot desztillált vízzel jelig tölti, homogenizálja, ez lesz a vizsgálandó minta.
1. Készít 250 cm3 0,100 mol/dm3 koncentrációjú KI-törzsoldatot.
2. A törzsoldatból oldatsorozatot készít, a következők szerint:
Sorozattag Káliumjodid Hígítás

1. 0,1 mol/dm 3
Nincs hígítás
2. 0,03 mol/dm 3
30,0 cm3 törzsoldat/100 cm3
3. 0,01 mol/dm3 25,0 cm3 törzsoldat/250 cm3
4. 0,003 mol/dm 3
5. 0,001 mol/dm3 2,50 cm3 törzsoldat/250 cm3
3. A sorozat tagjaiból és a vizsgálandó oldatból 50 cm3-es főzőpoharakba 10 cm3-t kipipettáz, és mindegyikhez hozzápi-
pettáz 10 cm3 2 mol/dm3-es kálium-nitrát vagy 2 mol/dm3-es nátrium-klorid-oldatot.
4. A készülékkezelési útmutató szerint üzembe helyezi a pH-mérőt, ellenőrzi az elektródák csatlakozásait.
5. Leméri az összehasonlító oldatsorozat tagjait és az ismeretlen minta potenciálját. A mV adatokat feljegyzi.
6. A kapott értékekkel kalibrációs görbét szerkeszt. A kapott értékelőgörbe segítségével a vizsgált oldat pI-értékét meg-
határozza.
7. Kiszámítja a vizsgált oldat KI-tartalmát grammokban és megadjuk az ismeretlen minta pI-értékét is.
Számítások
Mennyi annak a sómintának a kálium-jodid tartalma, melyet 2,00 g sóminta 250 cm3 oldatának vizsgálatával határozunk
meg? A sóoldat pI-értéke: 3,17.

Közölje:
–– a szükséges eszközöket, műszereket (típusuk megjelölésével);
–– a kalibrációs egyenest;
–– a minta pI-értékét és kálium-jodid tartalmát!

15. gyakorlat
Fluoridiontartalom-meghatározás, fluoridérzékeny elektróddal,

Feladat
Laboratóriuma különféle háztartási cikkek minőségellenőrzését végzi. Most a „Diamont tooth” márkájú fogpaszta
fluoridion tartalmát kell potenciometriásan meghatároznia.
–– a retenciós adatatok alapján, döntsön a minta anyagtartalmáról;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a fluoridionra érzékeny lantán-fluorid egykristály elektróda és az ezüst-ezüstklorid összehasonlító elektró-
da elektromotoros potenciálja széles koncentrációtartományban arányos a mintaoldat fluoridion tartalmával. Ha ismer-
jük a fluoridkoncentráció potenciálfüggését, tehát a kalibrációs egyenest, akkor a minta fluoridion tartalma számolható.
Szükséges anyagok: nátrium-fluorid, TISAB oldat, ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombikok, 50 cm3-es főzőpoharak, 10 cm3-es pipetta, bemérőedény, elektromos
melegítő lap, precíziós pH-mérő fluoridion-szelektív és kalomel vonatkozási elektróddal, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: fogkrém.
A vizsgálat menete
1. Készít 100 cm3 0,100 mol/dm3 koncentrációjú NaF-törzsoldatot.
2. A törzsoldatból oldatsorozatot készít, a következők szerint:
Sorozattag Nátrium-fluorid Hígítás

1. 10 -1 mol/dm3 Nincs hígítás
2. 10 mol/dm
-2 3
3. 10 -3 mol/dm3 10,0 cm3 törzsoldat/100 cm3
3. Analitikai pontossággal, 100 cm3-es főzőpohárba, bemér kb.: 0,2 g fogkrém mintát.
4. Hozzáad 50 cm3 TISAB-oldatot, majd két percig forralja.
5. Lehűtve 100 cm3-es mérőlombikba átmossa, a lombikot ioncserélt vízzel jelre állítja.
6. A készülékkezelési útmutató szerint üzembe helyezi a pH-mérőt, ellenőrzi az elektródák csatlakozásait.
7. A hígabb oldatoktól haladva méri az összehasonlító oldatsorozat tagjainak potenciálját. A mV adatokat feljegyzi. A
leghígabb oldatoknál az ionegyensúly beállását megvárja (1–1,5 perc).
8. A minta mérése előtt 5 percre ioncserélt vízben mossa az elektródát, majd méri a mintát.
9. A kapott potenciálértékekből kalibrációs görbét szerkeszt. A kapott értékelőgörbe segítségével a számítja a mintaoldat
pF-értékét.
10. Kiszámítja a minta NaF tartalmát mg/100 g.
Számítások
Mennyi a fogkrém nátrium-fluorid tartalma, ha 0,22 g fogkrém 100 cm3 oldatának vizsgálatával? A pF érték: 2,8.

Közölje:
–– a minta pF értékét és nátriumfluorid tartalmát!

16. gyakorlat
Karbonáttartalom-meghatározás, hidrogénérzékeny üvegelektróddal,
automata titrálón
Feladat
Ön egy hazai tulajdonú, vegyi anyagokat gyártó vállalat ellenőrző osztályán laboráns. Most azt a feladatot kapta, hogy
határozza meg a vállalat raktárába érkezett 2 tonnányi szóda nátrium-karbonát tartalmát. A szódát a technológiai vizek
lágyítására használják. Az Ön mérésének alapján fogja a technológus kiszámítani a nyers vízhez adagolandó szóda
mennyiségét. A vizsgálathoz a szállítmányból vett átlagminta áll rendelkezésére.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a titrálandó minta lúgos oldatába merülő, hidrogénionra érzékenyített, speciális üvegelektróda és a hozzá
kapcsolt összehasonlító elektróda elektromotoros potenciálja arányos az oldat hidrogénion koncentrációjával. Titráláskor
a savmérőoldat a hidrogénion mennyiségének növekedését okozza. Ha ezt nyomon követjük, akkor a titrálási görbéből
(mérőoldat térfogat-pH viszonya) a végponthoz tartozó mérőoldatfogyás megkapható.
Szükséges anyagok: 0,1 M-os névleges koncentrációjú sósav mérőoldat, kálium-hidrogén-karbonát, 1%-os metilnarancs-
indikátor, ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombik, 250 cm3-es mérőlombik, 25 cm3-es hasas pipetta, 300 cm3-es Erlenmeyer-
lombikok, analitikai mérleg, automata titráló pH-érzékeny üvegelektróddal, referencia elektród.
Vizsgálandó minta: kiadott szóda.
A vizsgálat menete
1. Mérjen be analitikai pontossággal 2,5 g körüli kálium-hidrogén-karbonátot!
2. Veszteségmentesen mossa be egy 250 cm3-es mérőlombikba, oldja fel ioncserélt vízzel, töltse jelre, majd homogeni-
zálja az oldatot!
3. A törzsoldatból pipettázzon ki 25–25 cm3-eket három darab 300 cm3-es Erlenmeyer-lombikokba! 2 csepp metilna-
rancs-indikátor jelenlétében, a meghatározandó sósavoldattal titrálja a sárga színű oldatot a narancs-sárga szín meg-
jelenéséig!
4. A sósavoldat fogyásátlagából, a reakcióegyenlet alapján, számítsa ki a mérőoldat pontos koncentrációját! Az ered-
ményt mol/dm3-ben adja meg!
5. Mérjen be analitikai pontossággal 850–900 mg tömegű vízmentes szódát! A lemért mintát mossa be egy 100 cm3-es
mérőlombikba!
6. A készülékkezelési útmutató alapján állítsa be az automata titrálót!
7. 10 cm3-t pipettázzon a mintaoldatából a titrálópohárba, majd a minta térfogatát egészítse ki kb. 50 cm3-re ioncserélt
vízzel!
8. Merítse az elektródot titrálópohárba, indítsa a keverést!
9. Indítsa el a titrálást!
10. A titrálás során ellenőrizze, a két inflexiós pont megjelenését!
11. Végezzen még két párhuzamos mérést!
12. A mérés végén ürítse ki és öblítse át a titráló poharat! Ioncserélt vízbe hagyja az üvegelektródot!
13. Számolja ki a mérések számtani átlagát és szórását!
14. Végezze el a mintára vonatkozó számításokat, adja meg a minta %-ban kifejezett nátrium-karbonát tartalmát!

Számítások
Sósav mérőoldat pontos koncentrációját határozza meg kálium-hidrogén-karbonátra! A kálium-hidrogén-karbonát
0,2471 g-jára fogyott 23,90 cm3 sósav mérőoldat. Mennyi a sósav pontos koncentrációja?
Közölje:
–– a mérési adatokat és a számított eredményeket,
–– a minta %-ban kifejezett nátrium-karbonát tartalmát!
–– mérés eredménye: 60%
–– jegyzőkönyv tartalma, külleme: 20%

17. gyakorlat
Foszforsavtartalom-meghatározás, hidrogénérzékeny üvegelektróddal,
sav-bázis titrálással
Feladat
Üdítőitalok gyártásával foglalkozó cége a közkedvelt „Dark Cola” összeállításához megrendelt foszforsavat kívánja ellen-
őrizni. Kérdés, hogy a beérkezett alapanyag foszforsav tartalma egyezik-e a beszállító szerinti foszforsav tartalommal.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a titrálandó minta savas oldatába merülő, hidrogénionra érzékenyített, speciális üvegelektróda és a hoz-
zákapcsolt összehasonlító elektróda elektromotoros potenciálja arányos az oldat hidrogénion-koncentrációjával. Titrá-
láskor a lúgmérőoldat a hidrogénion mennyiségének csökkenését okozza. Ha ezt nyomon követjük, akkor a titrálási
görbéből (mérőoldat térfogat-pH viszonya) a végponthoz tartozó mérőoldatfogyás megkapható és a foszforsav tartalom
számítható.
Szükséges anyagok: 0,2 mol/dm3 pontos koncentrációjú nátrium-hidroxid-mérőoldat, ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: 50 cm3-es büretta, bürettaállvány, bürettafogó, 250 cm3-es főzőpohár, 250 cm3-es mérőlombik,
25 cm3-es pipetta, pH-mérő potenciométer, hidrogénionérzékeny üvegelektróda, kalomel összehasonlító elektróda, ke-
verő, keverőpálca.
Vizsgálandó minta: 250 cm3-es mérőlombikban kiadott foszforsav oldat. Visszakapva jelig töltjük.
A vizsgálat menete
1. Állítsa össze a mérőhelyet! Ellenőrizze, hogy a kalomelelektród az R jelű, az üvegelektród a G jelű helyre legyen
csatlakoztatva!
2. Hitelesítse a készülékete pH 4,0-es pufferre!
3. A 250 cm3-es főzőpohárba pipettázzon 25 cm3-t a foszforsavtartalmú mintából!
4. Behelyezi a mágneses keverőpálcát, és a keverőre helyezi a poharat.
5. Az elektródokat az oldatba meríti úgy, hogy a keverőpálca ne tehessen kárt bennük. Szükség esetén desztillált vízzel
hígít. Bekapcsolja a potenciométert.
6. A mérőoldatot 1,0 cm3-enkét adagolva felveszi mindkét lépcsőt (4‑5 pH érték, és kb. 10‑11 pH érték).
7. Új mintát vesz, az első egyenértékponthoz képest 1,5 cm3-rel kevesebb mérőoldatot enged az oldathoz, leolvassa a pH-t,
majd 0,1 cm3-enként adagolja a mérőoldatot. Minden mérésnél feljegyzi a pH-t.
8. Kiszámítja a fogyásértékekből a különbséget addig, amíg a különbségek csökkenni kezdenek.
9. Meghatározza az első lépcső egyenértékpontjához tartozó fogyást.
10. Kiszámítja a minta foszforsav tartalmát.
Számítások
Mennyi a minta foszforsav tartalma grammban, ha a minta 250 cm3, ebből 25 cm3‑t megtitrálunk a 0,1985 mol/dm3 kon-
centrációjú nátrium-hidroxid-mérőoldattal? A mérőoldat fogyása 19,5 cm3.
Közölje:
–– a titráláskor feljegyzett mérési adatokat;
–– a milliméterpapíron ábrázolt titrálási görbét;
–– a számított foszforsav tartalmat!


18. gyakorlat
Sósavtartalom-meghatározás pufferaddíciós módszerrel
Feladat
Gyógyszerhatóanyag kiszereléséhez szükséges segédanyag kikísérletezésén fáradozik. A segédanyag a gyomorban tör-
tént feloldódás után, a gyomorsav hatását tompítja. Önnek most egy segédanyag keverék hatását kell modelleznie.
–– a mérési adatokból készítse el a kalibrációs egyenest;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a hidrogénionra érzékenyített üvegelektróda és az ezüst-ezüstklorid összehasonlító elektróda elektromo-
toros potenciálja széles koncentrációtartományban arányos a mintaoldat pH-jával. Ha ismerjük a pH potenciálfüggését,
tehát a kalibrációs egyenest, akkor a minta pH-ja számolható.
Szükséges anyagok: 0,10 mol/dm3 koncentrációjú sósavoldat, ioncserélt víz, tömény pufferoldat (149,12 g kálium-klorid,
64,32 g citromsav, 43,09 g kálium-dihidrogén-foszfát 1 dm3 ioncserélt vízben oldva, az elegyet 50%-os nátrium-hidroxid
oldattal 6,9 pH-ra kell állítani), híg puffer a tömény tízszeres hígításával készítendő. Tárolásuk 5 oC-on.
Szükséges eszközök: büretta, bürettaállvány, bürettafogó, 50 cm3-es mérőlombikok, 10 cm3-es hasas pipetta, precíziós
pH-mérő műszer, hidrogénion-érzékeny kombinált üvegelektród, hűtőszekrény, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: 50 cm3-es mérőlombikba kiadott 0,10 mol/dm3 koncentrációjú sósavoldat. A mérőlombikot jelig tölti
ioncserélt vízzel, és homogenizálja.
A vizsgálat menete
1. Oldatsorozatot készít a 0,1 mol/dm3 koncentrációjú sósavból az alábbiak szerint:
Oldat sorszáma Koncentráció

1. 5,0 cm3/50 cm3
2. 12,5 cm3/50 cm3
3. 20,0 cm3/50 cm3
4. 27,5 cm3/50 cm3
5. 35,0 cm3/50 cm3
2. Ellenőrzi a hígított pufferoldat pH-ját precíziós pH-mérővel. Ha a pH a 6,3 > pH < 7,5 tartományon kívülre esik, hígí-
tással friss puffert készít a tömény pufferoldatból (tízszeres hígítás).
3. Az oldatsorozat tagjaiból és a vizsgálandó minta oldatából kipipettáz 10,0‑10,0 cm3-eket 50 cm3-es főzőpoharakba.
4. A főzőpoharak mindegyikéhez hozzápipettáz 10 cm3 hígított puffer oldatot.
5. Elegyítés után mind a hat oldat pH-ját megméri precíziós pH-mérővel.
6. A mérések befejezése után az elektródokat ioncserélt vízzel leöblíti, az elektródát vízben tárolja.
7. A mérési adatokból táblázatkezelővel kalibrációs egyenest készít.
8. A kalibrációs egyenesből számítja a minta sósav tartalmát és koncentrációját.
Közölje:
–– mérési adatokat és a kalibrációs egyenest;
–– a számított sósavtartalmat és koncentrációt!


19. gyakorlat
Vastartalom-meghatározás, redoxi titrálással

Feladat
A vas(3)-klorid általánosan használt vegyi anyag. Alkalmazzák az elektronikában, a mezőgazdaságban. Az ivóvíz tisztí-
tásának fontos derítőanyaga. Ha a vas(3)-kloridból kelát típusú fémorganikus vegyületet képzünk, akkor a növények vas-
hiányos tüneteit lehet sikeresen kezelni. A szerves kelátban a vas vízoldható marad, így folyamatosan és egyenletesen áll
a növény rendelkezésére. Ebben a formájában főleg lombtrágyaként találkozhatunk vele. Most annak a vas(3)-kloridnak
a vastartalmát kell bevizsgálnia, melyből majd lombtrágya készül.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: A Fe3+-ionokat az aszkorbinsav híg savas közegben elektron átadásával Fe2+-ionokká redukálja. Az asz-
korbinsavból dehidro-aszkorbinsav keletkezik. Ha ismerjük a reakció során elhasználódott aszkorbinsav mennyiségét,
akkor a minta vastartalma számítható.
Szükséges anyagok: aszkorbinsav, 1/60 mol/dm3 pontos koncentrációjú kálium-jodát oldat, 1 mol/dm3 koncentrációjú
sósav, ioncserélt víz, keményítő.
Szükséges eszközök: kémcső, kémcsőtartó, 50 cm3-es büretta, bürettafogó, bürettaállvány, 10 cm3-es mérőhenger, 100
és 500 cm3-es mérőlombikok, 250 cm3-es főzőpohár, 20 vagy 25 cm3-es hasas pipetta, gyorsmérleg, precíziós pH-mérő
műszer, platinaelektróda, kalomelelektróda, fűthető mágneses keverő, keverőpálca, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: 100 cm3-es mérőlombikba kiadott Fe3+-ionokat tartalmazó oldat. Az oldatot ioncserélt vízzel jelre
állítja és homogenizálja.
A vizsgálat menete
1. Készítsen 500 cm3 0,05 mol/dm3 koncentrációjú aszkorbinsav-mérőoldatot! Az ehhez elméletileg szükséges aszkor-
binsav mennyiségénél 1‑2%-kal többet mérjen be a gyorsmérlegen!
2. Készítsen kémcsőnyi keményítőindikátor-oldatot! Ehhez oldjon 10 cm3 forró vízben késhegynyi keményítőt!
3. Határozza meg az aszkorbinsavoldat pontos koncentrációját az 1/60 mol/dm3 koncentrációjú KIO3-oldattal! Az ol-
datból 20-25 cm3-eket kivesz, 5 cm3 1 mol/dm3 koncentrációjú sósavval az elemi jódot felszabadítja, és az aszkorbin-
sav-mérőoldattal egészen halvány sárgáig titrál. Néhány csepp friss keményítő oldatot csepegtet az oldathoz, majd
színtelenig titrál.
5. A mintából vegyen ki 20 vagy 25 cm3-t a főzőpohárba! Hígítsa fel ioncserélt vízzel 80-100 cm3-re, és melegítse
50–60°C-ra!
6. M erítse a hígított oldatba a Pt-kalomel elektródpárt és cm3-ként titráljon az aszkorbinsav-mérőoldattal! Az első titrá-
lással keresse meg a várható egyenértékpontot! Még két párhuzamos titrálást végezzen. Az inflexiós pontot grafikusan
határozza meg! A három titrálási görbe egyenérték pontjainak átlagával számoljon!
Számítások
Mennyi annak az aszkorbinsav oldatnak a pontos koncentrációja, melynek 20,0 cm3-re 19,5 cm3 1/60 mol/dm3 koncent-
rációjú kálium-jodát fogyott?

Közölje:
–– a milliméterpapírra rajzolt titrálási görbéket;
–– a számításokat, és minta vastartalmát!
Értékelés szempontjai

20. gyakorlat
Hidrokinontartalom-meghatározás redoxi titrálással
Feladat
Műkörömrendszerek és hajfestékek alapanyagául szolgáló hidrokinon tisztaságát kell ellenőriznie. Ehhez rendelkezésére
áll a szállítmányból vett átlagminta.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a hidrokinont tartalmazó oldat híg savas közegben elektron átadásával redukálja a mérőoldat dikromát-
ionojait. A hidrokinonból kinon keletkezik. Ha ismerjük a reakció során elhasználódott dikromát mennyiségét, akkor a
minta hidrokinon tartalma számítható.
Szükséges anyagok: 2 mol/dm3 koncentrációjú kénsav, 1/60 mol/dm3 pontos koncentrációjú kálium-dikromát mérőoldat,
ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: 50 cm3-es büretta, bürettaállvány, bürettafogó, 200 cm3-es főzőpohár, 250 cm3-es mérőlombik,
50 cm3-es pipetta, 25 cm3-es mérőhenger precíziós millivoltmérő készülék, kalomel összehasonlító elektród, platina-
elektród, fűthető keverő motor, keverőpálca, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: a hidrokinon oldatot kivételre beadja, visszakapva ismét jelig tölti.
A vizsgálat menete
1. Analitikai pontossággal bemér 0,7–0,8 g hidrokinon tartalmú anyagot. Ioncserélt vízben feloldja és 250 cm3-es mérő-
lombikba bemossa. Feloldja, jelig tölti.
2. Összeállítja a megfelelő készüléket.
3. 50 cm3 hidrokinon oldatot a titrálópohárba mér. Hozzáad 20 cm3 2 mol/dm3 koncentrációjú kénsavat, és kb. 70 °C-ra
melegíti.
4. A pohárba mágneses keverőt helyez, ráteszi a keverőre, majd belemártja az elektródokat. Ellenőrzi, hogy a sima platina
elektród a G jelű, a kalomelelektród az R jelű helyre van-e csatlakoztatva.
5. A készüléket és a mágneses keverőt bekapcsolja. 1 cm3-enként adagolva mérőoldatot feljegyezi a mV értékeket és
felveszi a teljes titrálási görbét. Az adatokat milliméterpapíron ábrázolja.
6. Az elektródokat az oldatból kiemelve ioncserélt vízzel leöblíti. Ismét 50 cm3 hidrokinon mintát mér a titrálólombikba,
és az előzővel azonos módon mérésre előkészíti.
7. A várható fogyáshoz képest kb. 1,5–2,0 cm3-rel kevesebb mérőoldatot enged a titráló pohárba. Feljegyezi a mV értéket,
majd 0,1 cm3-enként adagolja a mérőoldatot. Minden mérésnél feljegyezi a mV értéket.
8. Kiszámítja az előző méréshez képest a különbséget addig, amíg a különbségek csökkenni kezdenek. Az egyenérték-
pont a legnagyobb különbségértékhez tartozó fogyás lesz.
9. A kapott adatok segítségével kiszámítja a minta hidrokinon tartalmát tömegszázalékban az eredeti beméréshez ké-
pest.
10. A mérés végén az elektródokat leöblíti, és tiszta ioncserélt vízbe állítja.
Megjegyzés: ügyeljen arra, hogy a titrálást forrón kell végezni!
Számítások
Mennyi a minta hidrokinon tartalma, ha a minta 200 cm3-ből 25 cm3-t titrálva az 1/60 mol/dm3 pontos koncentrációjú
kálium-dikromát mérőoldatból éppen 18,5 cm3 fogyott?

Közölje:
–– a titrálási görbéket és számításokat;
–– a százalékban kifejezett hidrokinon tartalmat!

21. gyakorlat
Kénsavtartalom-meghatározás konduktometriás titrálással
Feladat
A gyógyszergyár szulfonáló részlegében óleumot használnak a szulfonsavcsoport bevitelére. A folyamat során az óleum
kénsavvá hígul, amit kén-trioxiddal visszaalakítanak óleummá. Ehhez azonban ismerni kell a kénsav töménységét, ame-
lyet most Önnek kell meghatároznia.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: ha a kénsavat ismert koncentrációjú nátrium-hidroxid-mérőoldattal titráljuk, a reakcióelegy elektromos
vezetése folyamatosan csökken, mert a hidrogénionok mennyisége is csökken. A közömbösítési reakció egyenérték-
pontja után, a feleslegbe kerülő hidroxidionok hatására, az elektromos vezetés megint emelkedik. A két vezetési görbe
metszéspontjához tartozó fogyásból a kénsavtartalom számítható.
Szükséges anyagok: 0,5 mol/dm3 koncentrációjú nátrium-hidroxid-mérőoldat, oxálsav, 1%-os fenolftaleinindikátor alko-
holos oldata.
Szükséges eszközök: 50 cm3-es büretta, bürettaállvány, bürettafogó, 250 cm3-es főzőpohár, 100 cm3-es mérőlombikok,
20 cm3-es pipetta, konduktométer, platina-harangelektród, mágneses keverő, keverőpálca, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: 100 cm3-es mérőlombikba kiadva.
1. A mintát tartalmazó lombikot ioncserélt vízzel jelig tölti, homogenizálja.
2. Kipipettáz 20 cm3 mintát a főzőpohárba, és beleteszi keverőpálcát. Annyi ioncserélt vízzel hígítja, hogy a víz a harang-
elektródot ellepje. Megindítja a keverést.
3. A mérőoldatot 1,0 cm3-enként adagolja. A mérőoldat minden részlete után 5–10 másodpercet vár, míg lejátszódik a
reakció, és a keverés a harangon belül is homogenizálja az oldatot. Ekkor feljegyezi az oldat vezetését.
4. A legkisebb vezetési adat után még 5‑6 mérési pontot vesz fel.
5. Megszerkeszti a titrálási görbét, a töréspontból meghatározza a fogyást, és kiszámítja a mintában található kénsav
tömegét. Három párhuzamos mérés átlagával számol.
Megjegyzés:
1. Ha nátrium hidroxid-mérőoldatot is készítenie kell, akkor annak pontos koncentrációját is meghatározza.
2. 1 dm3 0,5 mol/dm3-es oldat készítéséhez gyorsmérlegen, főzőpohárba bemér 20,1 – 20,2 g nátrium-hidroxidot. Oldja,
és mérőlombikba mossa, a lombikot ioncserélt vízzel jelre állítja. A bemérés során védőszemüveg használata kötelező!
A kész oldat átönti folyadéküvegbe, melyet szabályosan felcímkéz.
3. Pontos koncentráció-meghatározás kristályos oxálsavra: az oxálsav mennyiségét úgy határozza meg, hogy a várható
elméleti fogyás 20,0 cm3 legyen.
4. Analitikai pontossággal beméri az oxálsavat.
5. Kb. 50 cm3 ioncserélt vízben feloldja, két csepp fenolftaleinindikátor hozzáadása mellett megtitrálja.
6. Három párhuzamos mérést végez.
7. Számolja a mérőoldat pontos koncentrációját.
Számítások
Hány gramm kristályos oxálsav egyenértékű 20 cm3 0,1 mol/dm3 koncentrációjú nátriumhidroxid oldattal?

Közölje:
–– a mérés részeredményeit és a titrálási görbéket;
–– a számításokat;
–– a minta kénsavtartalmát!

22. gyakorlat
Kálium-kloridtartalom-meghatározás a vezetőképesség mérésével
Feladat
A hagyományos platinázott platina konduktometriás mérőelektródok cellaállandója nem stabil, ezért a cellaállandót
időről időre meg kell határozni. Ha oldatok kálium-klorid tartalmát kívánjuk a vezetés mérésével meghatározni, akkor
ehhez a méréstartománynak megfelelő geometriájú elektródot kell választanunk, és a méréseinket állandó hőmérsékle-
ten kell végezni.
–– a vezetési adatokból készítsen kalibrációs egyenest;
–– határozza meg a minta káliumklorid tartalmát.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: az elektrolitok áramvezetése a hőmérsékleten kívül függ az elektrolit ionösszetételétől és az egyes ionok
koncentrációjától. A vezetés mérésével csak az iontartalom egészét lehet jellemezni, de nem lehet az egyes ionok fajtájára
és mennyiségére következtetni.
Szükséges anyagok: kálium-klorid, 0,01 mol/dm3 koncentrációjú kálium-klorid-kalibrálóoldat, 1 μS-nél kisebb vezetésű
víz, papírvatta.
Szükséges eszközök: 25 cm3-es büretta, 100 cm3-es mérőlombikok, bürettafogó, bürettaállvány, 250 cm3-es főzőpohár,
konduktométer, harangelektród, hőmérő, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: személyenként egy névvel ellátott 100 cm3-es mérőlombikot beadunk.
A vizsgálat menete
1. Készítsen 100 cm3 0,100 mol/dm3 koncentrációjú kálium-klorid-törzsoldatot, analitikai pontossággal bemért kálium-
kloridból!
2. A törzsoldat hígításával készítsen kálium-klorid-oldatsorozatot a következők szerint:
KCl-koncentráció (mol/dm3)
1. 0,020
2. 0,040
3. 0,060
4. 0,080
5. 0,100
3. Kalibrálja a konduktométert a 0,01 mol/dm3 koncentrációjú kálium-klorid-kalibrálóoldattal! A harangelektródot öblít-
se az 1 μS-nél kisebb vezetésű vízzel, az elektródból rázza ki a vizet, és külsejéről a vizet itassa le papírvattával!
4. M érje meg az oldatsorozat vezetését, az adatokat jegyezze fel! Az oldatok között tisztítsa az elektródot a 3. pontban
leírtak szerint!
5. Mérjen a minta vezetését, a mérési adatot jegyezze fel!
6. Készítsen kalibrációs egyenest, a kalibrációs egyenes alapján számítsa ki a minta kálium-klorid tartalmát!
Számítások
Hány gramm kálium-klorid szükséges 100 cm3 0,100 mol/dm3 koncentrációjú törzsoldatot elkészítéséhez?

Közölje:
–– a kalibrációs egyenest, a minta kálium-klorid tartalmát!

23. gyakorlat
Víztartalom-meghatározás Karl-Fischer módszerrel
Feladat
Gyógyszergyár minőségvizsgáló laboratóriumában Grignard-vegyületek oldószereinek víztartalmát kell meg határoznia
Karl–Fischer-titrálással. A vizsgálat eredménye alapján döntenek arról, hogy a szintézis céljára alkalmasak-e az oldósze-
rek, vagy víztartalmukat tovább kell csökkenteni.
–– döntsön a minta víztartalmáról;
INFORMÁCIÓS LAP
A gyakorlat elvégzéséhez rendelkezésére álló idő: 135 perc.
A mérés elve: a vízmentes metanolban oldott (elkevert) minta víztartalma a Karl–Fischer-reagens ismert mennyiségű
jód, és feleslegben lévő kén-dioxid tartalmával reagál. A reakció során képződött kén-trioxidot a metanol, metil-szul-
fát formájában megköti. A hidrogénion a reagensben lévő a piridin nitrogénatomjához kötődik. A titrálás végpontja
amperometriásan jelezhető.
Szükséges anyagok: kristályvíz-tartalmú oxálsav, Karl–Fischer-reagens, vízmentes metanol.
Szükséges eszközök: automata Karl–Fischer-titrátor, mintatartó, analitikai mérleg.
Vizsgálandó minta: személyenként egy névvel ellátott mintatartót a vizsgálandó oldószerhez beadunk.
A vizsgálat menete
1. A készülékkezelési útmutató szerint helyezze üzembe a titráló berendezés!
2. Mérjen be analitikai pontossággal 60–70 mg kristályvíz-tartalmú oxálsavat!
3. Határozza meg a bemért oxálsavra a Karl–Fischer-mérőoldat milliliterenkénti pontos jódtartalmát!
4. Határozza meg az oldószerminta 100 μl-ének víztartalmát!
Számítások
Mennyi a Karl–Fischer-reagens pontos jódtartalma mg/ml-ben kifejezve, ha a bemért 62,5 mg kristályvíztartalmú oxál-
savra a mérőoldat 19,34 ml-e fogyott?
Közölje:
–– a Karl–Fischer-reagens jódtartalmát és a minta víztartalmát!

24. gyakorlat
Cinktartalommeghatározás stripping polarográfiásan
Feladat
Az esszenciális nyomelempótlás korszakát éljük, ezért elképzelhetetlen mennyisben vásárolhatunk a különféle össze-
tételű és minőségű nyomelempótló készítményből. Bizonyos elemek, molekulák túlzott bevitele azonban kockázatos is
lehet, ezért legyünk mértékletesek! A minőségellenőrzőn nem múlik, éppen az Ön a feladata lesz, hogy egy multivitamin
pezsgőtabletta cink tartalmát ellenőrizze.
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a polarográfia és ennek tovább fejlesztett változata a stripping analízis elvén az amalgámot képző fémionok
gyorsan, nyomelemnyi mennyiségben meghatározhatók. A mérés első lépésében az oldatot elektrolizálva a fémionok
megfelelő polaritás mellett egy csepp higanyon leválnak. Rövid kondicionálási idő elteltével a polaritást megfordítjuk,
és finom lépésekben növeljük a feszültséget. Ennek hatására a fémionok adott potenciálon leválnak. Eközben az áram-
erősséget is mérve a kromatogramokhoz hasonló görbét kapunk. A görbe alatti terület a vizsgált minta koncentrációjával
arányos, a maximum helyéből pedig a minta minőségére következtethetünk. Egyidejűleg, egymás mellett 3–4 fémion
határozható meg.
Szükséges anyagok: nátrium-acetát-pufferoldat (500 cm3-re: 20,5 g nátrium-acetát, 15 cm3 ecetsav ioncserélt vízzel fel-
töltve), ioncserélt víz, 37%-os sósav, 99,9999% tisztaságú higany, nitrogén.
Szükséges eszközök: 1000 cm3-es mérőlombik, 100 cm3-es mérőlombikok, 250 μℓ-es Hamilton-fecskendő, polarográf,
számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: egy tablettát ioncserélt vízben felold, majd 1000 cm3 mérőlombikba mossa, a jelig tölti ioncserélt
vízzel és homogenizálja.
A vizsgálat menete
1. Készítsen cink-oxidból 100 cm3 1,00 mg/cm3 koncentrációjú cink törzsoldatot! A bemért cinkoxidot 3–4cm3 tömény
sósavban oldja!
2. Készítsen a törzsoldatból 100 cm3 10-szeres hígítású munkaoldatot!
3. A készülékkezelési útmutató alapján helyezze üzembe a polarográfot!
4. Mérjen a mintatartóba 10,0 cm3 mintát és 1,0 cm3 pufferoldatot! Helyezze a mintatartóba a keverőpálcát!
5. Végezze el a mérést!
6. Mérjen a mintatartóba 200 μℓ munkaoldatot!
7. Végezze el a mérést!
8. A 6. és 7. pontot kétszer ismételje meg!
9. Értékelje ki a csúcsterületeket, szerkessze meg az addíciós analitikai munkagörbét!
10. Számítsa ki a minta cinktartalmát!
Számítások
Mennyi lesz a cink koncentrációja, ha 10 cm3 vízhez hozzáad 1 cm3 puffert és 200 μℓ 1,00 mg/cm3 koncentrációjú cink
törzsoldatot (a térfogat kontrakciójától tekintsünk el)?

Közölje:
–– a polarográf beállításait;
–– a mérési adatokat és a kalibrációs egyenest;
–– a minta cinkkoncentrációját!

Kromatográfiás módszer gyakorlat
25. gyakorlat
Minta oldószer-tartalmának azonosítása a retenciós idők alapján
Feladat
Oldószerek desztillációs regenerálásával foglalkozó kft.-je raktárába hordós szállítmány érkezett. Rakodáskor a villás-
targonca olvashatatlanná tette az egyik hordó feliratát, így nem tudni mi van pontosan a hordóban. Ön kapta a feladatot,
hogy gázkromatográfiásan azonosítsa a hordó tartalmát! Segítség: a beszállító oldószerelegyei mindig metanolt, etanolt,
acetont és n-propanolt tartalmaznak!
–– készítse el a kalibráló elegyeket;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: azonos körülményekkel gázkromatografálva az összehasonlító elegyeket és a mintát(kat), a retenciós idők-
ből következtethetünk a minta összetevőire.
Szükséges anyagok: metanol, etanol, aceton, n-propanol (propán-1-ol), ioncserélt víz, nitrogén (vivőgáz).
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombikok, 5 cm3-es hasas pipetta vagy egycsatornás állítható térfogatú pipetta
(1–5 cm3), 10 μℓ-es Hamilton-fecskendő, 50 cm3-es főzőpoharak vagy műanyag poharak, 5 cm3-es gumidugós min-
tatartó, gázkromatográf nitrogén vivőgázra állítva, poláros adszorbens, hővezetőképesség-mérő detektor, számítógép,
nyomtató.
Vizsgálandó minta: személyenként egy névvel ellátott mintatartót beadunk.
A vizsgálat menete
1. A négy oldószer mindegyikéből 100 cm3 5,0 φ%-os vízzel elegyített összehasonlító elegyeket készít.
2. A készülékkezelési útmutató alapján üzembe helyezi a gázkromatográfot.
3. 1,0 μℓ-ek beinjektálásával egyenként kromatografálja az összehasonlító elegyeket, majd a mintát(kat).
4. A készülékkezelési útmutató szerint kikapcsolja a gázkromatográfot.
5. Kiértékeli a kromatogramokat, dokumentációt készít.
6. Az elkészített elegyeket, mintát(kat) a hulladékgyűjtőbe önti, az eszközöket megtisztítva elteszi.
Megjegyzés: a munka során használt anyagok közül a metanol mérgező, ezért hígításkor kerülje a belégzést és a bőrrel
való érintkezést!
Számítások
Hány cm3 abszolút etanol felhígításával lehet 100 cm3 5,0 φ%-os etanol-víz elegyet kapni?

Közölje:
–– a kromatográf beállításai adatait (oszlop, oszlopgeometria, töltet, vivőgáz, detektor, hőmérsékletek);
–– táblázatosan a kromatogramokról leolvasható retenciós időket;
–– az eredményeket táblázatos formában, így:
Minta jele, megnevezése Metanol Etanol Aceton n-Propanol

Például: 1.minta + – + +
Magyarázat: + = van, – = nincs
A gyógyszeripari technológiák nagy mennyiségben használják a különféle szerves oldó-

szereket. Például az oldáshoz, átkristályosításhoz, extrakcióhoz feltétlenül szükségesek az
oldószerek. A technológiai lépést követően az oldószerek nem mennek veszendőbe. Tisztí-
tással (regenerálással) az oldószereket visszanyerik, és újrafelhasználják.
A térfogatszázalékos összetétel a folyadékelegy térfogata és az abban lévő valamely alkotó

térfogatának százalékosan kifejezett aránya. A térfogatszázalék jele: a φ%, azonban régeb-
bi keletű jelölésekkel is találkozhatunk. Gyűjtsön össze ezekből minél többet!

26. gyakorlat
Minta metanol-, etanoltartalmának meghatározása kalibrációs
módszerrel
Feladat
Egyik munkatársa megkéri, vizsgálja meg gázkromatográfon azt a gyümölcspálinkát, amit ő egy vidéki útján ajándékba
kapott. A kolléga arra kíváncsi, hogy az ital metanoltartalma nem lépi-e túl a még megengedetett, illetve arra, hogy az
ital mennyire „erős”, azaz mennyi az etanoltartalma.
–– készítse el a kalibráló oldatokat, végezze el a minta hígítását;
–– számítsa ki a pálinka metanol- és etanoltartalmát;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: az összehasonlító oldatok metanol és etanol koncentrációja arányos a kromatográfiás csúcsterületekkel. A
koncentrációk függvényében ábrázolva a csúcsterületeket, kalibrációs egyenesek készíthetők. A kalibrációs egyenesek
segítségével a mintára kapott kromatográfiás csúcsterületek alapján a minta metanol és etanol koncentrációi számítha-
tók.
Szükséges anyagok: metanol és etanol, ioncserélt víz.
Szükséges eszközök: 50 cm3-es mérőlombikok, 10 μℓ-es Hamilton-fecskendő, egycsatornás állítható térfogatú pipetta
100–1000 μℓ és 1–5 cm3 között, 50 cm3-es főzőpoharak vagy műanyag poharak, a metanol és etanol elválasztására alkal-
mas gázkromatográf nitrogén vivőgázra állítva, lángionizációs detektor, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: személyenként egy névvel ellátott 50 cm3-es mérőlombik.
A vizsgálat menete
1. Metanolból és etanolból készítsen hígítással 50 cm3 térfogatú összehasonlító oldatokat!
2. Az első összehasonlító oldat koncentrációja: metanolra 0,20 φ%-os, etanolra 1,0 φ%-os legyen.
3. A második összehasonlító oldat koncentrációja metanolra 2,0 φ%-os, etanolra 7,0 φ%-os legyen.
4. Készítsen a mintából 50 cm3 tízszeres hígítást!
5. A készülékkezelési útmutató alapján helyezze üzembe a gázkromatográfot!
6. 1,0 μℓ-ek beinjektálásával kromatografálja az összehasonlító oldatokat, majd a mintát és a hígított mintát!
7. A készülékkezelési útmutató szerint kapcsolja ki a kromatográfot!
8. Kiértékeli a kromatogramokat, dokumentációt készít.
9. Az elkészített oldatokat és a mintát öntse a hulladékgyűjtőbe, az eszközöket megtisztítva tegye el!
Számítások
Metanolból és etanolból hígítással 50 cm3 térfogatú összehasonlító oldatokat készít. Az első oldat koncentrációja: meta-
nolra 0,20 φ%-os, etanolra 1,0 φ%-os legyen. A második oldat: metanolra 2,0 φ%-os, etanolra 7,0 φ%-os legyen. Mek-
kora térfogatokat kell a metanolból és etanolból 50 cm3 térfogatra hígítani?

Közölje:
–– táblázatosan a kromatogramokról leolvasható területértékeket;
–– a számításokat és a kalibrációs egyeneseket;
Metanoltartalom (φ%)
Etanoltartalom (φ%)
Metanoltartalom (φ%) Etanoltartalom (φ%)
X,XX XX,X
A szeszesitalok némelyikének metanol tartalmáért a gyümölcsök pektin tartalma felelős.

Kémiailag a pektint a heteropoliszacharidok közé sorolják. A pektinben lévő galakturonsav-
molekulák gyűrűi részben metiláltak. A metilcsoportok hidrolizálnak, így jelenik meg
a metanol. Ezért találkozhatunk metanollal a borban, a gyümölcspálinkákban egyaránt.
Gyümölcspálinkáknál az Európai Unió direktívája alapján: a metanol mennyisége nem
haladhatja meg az abszolút etanolra vonatkoztatott 1000 g/hl értéket.
Mit jelent a heteropoliszacharid gyűjtőfogalom?

Nézzen utána, mire használják a pektint?
Miből nyerik ki nagy mennyiségben a pektint?
Mit jelent az abszolút etanol és a g/hl?

27. gyakorlat
Minta-oldószertartalom meghatározása belső standard módszerrel
Feladat
Ön egy olajipari nagyvállalat minőségellenőrző laboratóriumában végzi munkáját. Napi rendszerességgel, gázk ro
matográffal vizsgál motorbenzineket. Most egy motorbenzin benzol és toluol tartalmát kell meghatároznia belső stan-
dard kalibrációval, majd a mérési eredmények birtokában minősítenie kell a motorbenzint.
–– készítse el a kalibráló oldatokat, végezze el a minta hígítását;
–– számítsa ki a benzin benzol és toluol tartalmát;
INFORMÁCIÓS LAP
A gyakorlat elvégzésére rendelkezésére álló idő: 135 perc.
A mérés elve: a mintához és az összehasonlító oldatokhoz megegyező mennyiségben hozzáadott úgynevezett belső stan-
dard csúcsterületével korrigálni lehet a mintabemérésből származó hibát.
Szükséges anyagok: benzol, n-dekán, n-hexán, toluol.
Szükséges eszközök: 5,0 cm3-es mérőlombikok, 10 és 500 μℓ-es Hamilton-fecskendők, 50 cm3-es főzőpoharak,
gázkromatográf, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: személyenként egy névvel ellátott 50 mérőlombik.
A vizsgálat menete
1. Készítsen 5 cm3 térfogatú összehasonlító oldatokat! Az oldatok összetétele és koncentrációk:
Oldat sorszáma Benzol (φ%) Toluol (φ%) n-Dekán (φ%)

1. 0,02 0,02 1,0
2. 0,15 1,0 1,0
3. 0,3 2,0 1,0
2. Készítsen a mintából n-hexán felhasználásával 5 cm , ötszörös hígítású oldatot! Hígítás előtt adagoljon annyi n-dekánt
3
(belső standard) a mintához, hogy annak koncentrációja 1,0 φ% legyen!

4. 0,5 μℓ-ek beinjektálásával kromatografálja az összehasonlító oldatokat, majd a hígított mintát!
6. Értékelje ki a kromatogramokat, végezze el a számításokat, készítsen dokumentációt!
Megjegyzés: a benzol mérgező, ezért hígítását csak vegyifülke alatt szabad végezni!
Számítások
Benzolból és n-dekánból hígítással 5,0 cm3 térfogatú oldatot készít. Az oldat koncentrációját benzolra 0,02 φ%-osra,
n-dekánra 1,0 φ%-osra kell beállítania. Mekkora térfogatokat kell az egyes anyagokból 5,0 cm3 térfogatra hígítani?

Közölje:
–– a kromatográf beállításai adatait (oszlop, oszlopgeometria, megosztófolyadék, vivőgáz, detektor, hőmérséklet-
program, lefúvatási arány és lefúvatási üzemmód),
–– a számításokat és a kalibrációs egyeneseket;
Minta sorszáma Benzol (φ%) Toluol (φ%)

1. X,XX X,XX
2.
–– mérés eredménye: 60 %
–– jegyzőkönyv tartalma, külleme: 20 %
–– munkavégzés precizitása, önállósága: 20 %
A motorbenzinek benzoltartalma az Európai Unióban maximum 1,0 φ% lehet! Régebben

ez az érték magasabb is lehetett. A szigorúbb határérték a benzol bizonyított mérgező
hatásával függ össze.
Az üzemanyagtöltő állomásokon a benzinféleségeket számokkal különböztetik meg. Néz-

zen utána, mi a számok jelentése és milyen kapcsolatban vannak a benzollal, illetve a
benzol homológjaival!

28. gyakorlat
Minta oldószertartalomának meghatározása addíciós módszerrel
Feladat
A „Hunnia Pharma” gyógyszergyár minőségellenőrző laboratóriumába fogadja és vizsgálja a gyár üzemeiből folya-
matosan érkező különféle mintákat. Önnek most egy gyártásközi termék i-propanol tartalmát kell gőztéranalízissel
gázkromatográfon kimérnie. Ehhez standard addíciós kalibrációt fog alkalmazni. Analízise eredményén múlik, hogy
a vizsgálandó gyártásközi termék i-propanol tartalma a következő gyártási lépésnek megfelel, vagy a termék további
szárítására lesz szükség.
–– készítse el a mintákat;
–– a területértékekből számolja ki a minta anyagtartalmát;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a meghatározandó komponens ismert mennyiségét adjuk a mintához. A mintát és az addícióval növelt
koncentrációjú mintát kromatografáljuk. A kromatográfiás csúcsok területéből a meghatározandó anyag mintabeli kon-
centrációja számítható.
Szükséges anyagok: desztillált víz, i-propanol, szalicilsav.
Szükséges eszközök: mintatartó a mintához, 10 cm3-es szeptummal ellátott mintatartók, 10 és 500 μℓ-es Hamilton-
fecskendők, 500 μℓ-es Hamilton-gázfecskendő, 50 cm3-es főzőpohár, vízfürdő, gázkromatográf, számítógép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: névre kiadott mintatartó, 300 mg szalicilsavval.
A vizsgálat menete
1. A szalicilsavból kimér 100 mg-okat két darab 10 cm3-es szeptummal ellátott mintatartóba.
2. Az egyikhez hozzáad 1 ml 1 μg/ml koncentrációjú i-propil-alkohol-oldatot.
3. Mindkét mintatartót desztillált vízzel 5 cm3-re tölti.
4. A mintatartókat 60 percre 60 oC-os vízfürdőben helyezi és kondicionálja.
5. A készülékkezelési útmutató alapján üzembe helyezi a gázkromatográfot.
6. 100 μℓ-ek beinjektálásával kromatografálja mindkét minta gőzét.
7. A készülékkezelési útmutató szerint kikapcsolja a kromatográfot.
8. Kiértékeli a kromatogramokat: a leolvasott i-propil-alkoholra vonatkozó csúcsterületekből végezze el a számításokat,
készítsen dokumentációt!
Közölje:
–– táblázatosan a kromatogramokról leolvasható terület értékeket;
–– az eredményeket táblázatos formában!

A gyógyszeriparban a szennyeződések eltávolítása gyakorta a termék oldószeres mosásával,
vagy a termék átkristályosításával történik. Az ehhez használt oldószert azonban a termék-
ből el kell távolítani. Ezt általában szárítással oldják meg. A szárítás után visszamaradó ol-
dószer nyomnyi mennyiségét ellenőrizni kell, így kerülendő el a termék minőségromlását.
Nézzen utána, mit jelent a „zöld kémia” fogalma!

29. gyakorlat
Oszlop minősítése, felbontóképesség és tányérszám mérése
Feladat
Technikusként a gondjaira bízott nagy értékű gázkromatográfot kell időközönként ellenőriznie. Ehhez Ön tesztelegyeket
állít össze, amiket kromatografál, majd ennek alapján minősíti a berendezést. A minősítést dokumentálja, ha szükséges-
nek látja, intézkedik, például kicseréli a szeptum tömítését vagy oszlopot tisztít.
–– készítse el a tesztelegyeket;
–– a kromatogramról leolvasható adatok birtokában végezze el a szükséges számításokat;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve:
Szükséges anyagok: metanol, etanol, i-propanol, n-propanol, 10 φ%-os etanol.
Szükséges eszközök: 50 cm3-es és 100 cm3-es mérőlombikok, egycsatornás állítható térfogatú pipetta 100–1000 μℓ, min-
tatartó edények, cseppentő, 10 μℓ-es Hamilton-fecskendő, 50 cm3-es főzőpohár, gyorsmérleg, gázkromatográf, számító-
gép, nyomtató.
Vizsgálandó minta: nincs.
A vizsgálat menete
1. Öntsön kevés desztillált vizet egy 50 cm3-es mérőlombikba!
2. Mérje össze az 50 ml-es mérőlombikba pipettával és gyorsmérleggel a következő mennyiségeket: 0,35 g metanol,
0,37 g etanol, 0,37 g i-propanol, 0,38 g n-propanol! Desztillált vízzel állítsa jelre a mérőlombikot!
3. Mérjen a 10 φ%-os etanolból 10 cm3-t egy 100 cm3-es mérőlombikba, desztillált vízzel állítsa jelre a mérőlombikot!
5. 1,0 μℓ beinjektálásával, kromatografálja az oldószereket tartalmazó tesztelegyet!
6. 1,0 μℓ beinjektálásával egymást követően ötször, kromatografálja az etanolt tartalmazó tesztelegyet!
8. Értékelje ki a kromatogramokat, végezze el a számításokat, készítsen dokumentációt!
Számítások
_
∑ ( xi − x)2
2
tr2 − tr1 t L
RS = 2 ⋅ N = 16 · r HETP = S=
w1 + w2 w N n −1
S
RSD = _
⋅100
x

Közölje:
–– közölje táblázatosan a kromatogramokról leolvasható retenciós időket;
–– az eredményeket táblázatos formában közölje, például így:
Anyag Retenciós idő Csúcsszélesség Rs N HETP

(perc) (perc) (mm)
Metanol 0,678 0,11 2,40
(nagyobb
Etanol 1,026 0,18 1,5-nél)
i-Propanol 3,456 0,42 1083 0,923
n-Propanol 4,028 0,52 985 1,01
Etanol csúcsterület
1. 23 508
2. 23 811
3. 22 873
4. 23 345
5. 23 607
A kromatográfiás elválasztások pontosságát befolyásoló tényezők sokfélék lehetnek, adód-

nak a módszerből, illetve az alkalmazott technika állapotából. Ahhoz, hogy a kromatog-
ráfiás berendezés elvárható pontossággal dolgozzon, az összes működését befolyásoló té-
nyezőt ismernünk kell, és ezek mindegyikét kézben kell tartani.
Az elméletből tanultak alapján, és a műszerek bemutatásakor elhangzottak alapján követ-

keztessen azokra a tényezőkre, amik befolyásolják a gázkromatográfiás elválasztást!

30. gyakorlat
Minta összetevőinek azonosítása tömegspektrometriás detektorral
Feladat
A mintából kromatográfiásan szelektált alkotók tömegspektrumuk alapján azonosíthatók. Környezeti mintákból például
sok, az egészségre és a környezetre is veszélyes molekula kényelmesen azonosítható lesz.
–– a kromatogramról leolvasható adatok birtokában végezze el a szükséges számításokat;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a minta kromatogramja.
Szükséges anyagok: hélium.
Szükséges eszközök: 10 μℓ-es Hamilton-fecskendő, tömegspekrometriás detektorra csatolt gázkromatográf, számítógép,
nyomtató.
Vizsgálandó minta: mintatartóban kiadott minta.
A vizsgálat menete
2. 1,0 μℓ beinjektálásával, kromatografálja a mintát!
3. Értékelje a kromatogramot, azonosítsa az alkotókat!
5. Készítse el a dokumentációt!
Dokumentálás szempontjai:
Közölje:
–– az eszközöket, műszereket (típusuk megjelölésével);
–– az azonosított alkotókat!

31. gyakorlat
Minta anion-összetételének azonosítása
Feladat
A palackozott természetes ásványvizekre vonatkozó elírásokat a 65/2004. (IV. 27.) FVM-EszCsM-GKM együttes ren-
delet tartalmazza. A rendelet 7. § (10) bekezdése alapján tilos az ugyanazon forrásból (kútból) származó természetes
ásványvizet egynél több kereskedelmi név alatt forgalomba hozni.
Az Ön feladata, hogy vízminták anion tartalmát ionkromatográfásan kimutassa, majd valószínűsítse a minták azonos-
ságát vagy különbözőségét. Ha a kromatogramok alapján azonosságot feltételez, kezdeményezi a minták további vizs-
gálatát.
–– a retenciós adatatok alapján, döntsön a minták azonosságáról;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a mintában lévő anionok az ioncserélő tulajdonságú állófázishoz eltérő ionerősségük miatt különböző
mértékben kötődnek, ezért eluálódáskor egymástól elkülönülnek. A minták kromatogramjainak összehasonlításával az
esetleges mintaazonosság eldönthető.
Szükséges anyagok: anionok elválasztására alkalmas eluens, desztillált víz.
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombikok, 10 cm3-es hasas pipetta, műanyag mintatartók, 500 μl-es tompa végű
Hamilton-fecskendő, membránszűrő (0,4 μm-es), HPLC-IC berendezés, számítógép, nyomtató, hűtőszekrény.
Vizsgálandó minta: kiadott vízminták.
A vizsgálat menete
1. Készítsen a vízmintákból desztillált vízzel 100 cm3 tízszeres hígítású oldatokat!
2. A készülékkezelési útmutató alapján helyezze üzembe a folyadékkromatográfot!
3. Szűrje a vízmintákat membránszűrőn!
4. Kromatografáljon a mintákból 20 μℓ-eket!
5. A készülékkezelési útmutató szerint kapcsolja ki a kromatográfot, a mintákat tegye vissza a hűtőszekrénybe, az esz-
közöket megtisztítva tegye el!
6. A kromatogramok összehasonlításával döntse el az esetleges egyezőséget!
Közölje:
–– a kromatográf beállításai adatait (oszlop, oszlopgeometria, töltet, eluens összetétel, detektor, hőmérséklet);
–– táblázatosan a kromatogramokról leolvasható retenciós időket és jelölje az azonosságokat!

Élelmiszereknél a műszeres vizsgálatok mellett fontosak az úgynevezett érzékszervi vizs-
gálatok (tesztek) is. A teszteket kiképzett személyekkel végeztetik, meghatározott körül-
mények között, szigorú vizsgálati terv alapján. A különféle szempontok szerint (például
íz, illat, állag, stb.) elvégzett érzékszervi vizsgálatok eredményét a tesztelők pontozótáblán
értékelik (például 0-tól 5-ig). A pontozásból készített összesítések alapján a vizsgált élel-
miszerek rangsorolhatók lesznek.
Nézzen utána az ásványvíz fogalmának! Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy víznek
ahhoz, hogy ásványvízként kerülhessen forgalomba?

32. gyakorlat
Minta aniontartalmának meghatározása kalibrációs módszerrel
Feladat
Ön egy hatósági vízvizsgáló laboratórium munkatársa, ahol kistérségek vízellátását biztosító víznyerőkből származó
kútvizeket analizálnak. A mintavételezés és vizsgálat időre, helyszínre előre tervezett, folyamatos. A beérkező mintákat
a laboratórium részlegei a Magyar Szabvány előírási szerint vizsgálják, de saját vizsgálati módszereket is alkalmaznak.
A nitráttartalomra például ionkromatográfiásan vizsgálnak. Most ezt a vizsgálatot kell végrehajtania.
–– készítse el a kalibráló elegyeket;
–– a kromatogramok alapján, számítsa ki a minta nitráttartalmát;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: az összehasonlító oldatok nitrátkoncentrációja arányos a kromatográfiás csúcsok területével, amikből ka-
librációs egyenes készíthető. A kalibrációs egyenes alapján a minta nitrátkoncentrációja számítható.
Szükséges anyagok: kálium-nitrát, anionok elválasztására alkalmas eluens, desztillált víz.
Szükséges eszközök: 100 cm3-es mérőlombikok, 10 cm3-es hasas pipetta, bemosótölcsér, műanyag mintatartók, 500 μl-es
tompa végű Hamilton-fecskendő, membránszűrő (0,4 μm-es), HPLC-IC berendezés, számítógép, nyomtató, analitikai
mérleg.
Vizsgálandó minta: bead egy felcímkézett, tiszta 100 cm3-es mérőlombikot.
A vizsgálat menete
1. Desztillált vízzel 100 cm3 térfogatú törzsoldatot készít kálium-nitrátból. Az oldat nitrátkoncentrációja 1,00 mg/cm3
legyen.
2. A törzsoldat hígításával háromtagú, 100 cm3 térfogatú összehasonlító oldatsorozatot készít a következő koncentráci-
ókkal:
Sorszám Nitrát (mg/

cm3)
1. 10
2. 50
3. 90
3. A készülékkezelési útmutató alapján helyezze üzembe a folyadékkromatográfot!
4. Szűrje a vízmintákat membránszűrőn!
5. Kromatografáljon a mintákból 20 μℓ-eket!
7. A kromatogramok kiértékelésével készítsen kalibrációs egyenest!
8. A kalibrációs egyenes alapján adja meg a minta nitrátkoncentrációját!
9. Öntse az oldatokat a hulladékgyűjtőbe, az eszközöket tisztán tegye el!
Számítások
Hány gramm kálium-nitrátot kell bemérni az 1,00 mg/cm3 koncentrációjú, 100 cm3 térfogatú nitrát tartalmú törzsoldatot
elkészítéséhez?

Közölje:
–– a kromatográf beállításai adatait (oszlop, oszlopgeometria, töltet, eluens összetétele, detektor, hőmérsékletek);
–– a merés eredményét!
A csecsemők szervezetében a nitrát nitritté redukálódik, ez a véráramba kerülve a hemog-

lobinhoz kötődik, és veszélyes oxigénhiányos állapotot vált ki.
Nézzen utána a vizekre vonatkozó, pillanatnyilag érvényes, nitrát határértékeknek!

33. gyakorlat
Minta szalicilsav-tartalmának meghatározása, kalibrációs módszerrel
Feladat
A „Hulló falevelek” nevű őszi fogyasztóvédelmi akció keretében akkreditált kromatográfiás laboratóriumát az arcbőr
fertőtlenítésére, a nemkívánatos pattanások eltüntetésére forgalmazott szalicilsav-tartalmú tonikok vizsgálatával bízza
meg az illetékes főhatóság. Eldöntendő, hogy a készítmények tartalmazzák-e azt a szalicilsav mennyiséget, ami elegendő
a kívánatos hatás eléréséhez.
–– készítse el a kalibráló oldatokat;
–– a kromatogramok alapján, számítsa ki a minta szalicilsav tartalmát;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: az összehasonlító oldatok szalicilsav koncentrációja arányos a kromatográfiás csúcsok területével, amikből
kalibrációs egyenes készíthető. A kalibrációs egyenes alapján a minta szalicilsav-koncentrációja számítható.
Szükséges anyagok: szalicilsav, acetonitril, desztillált víz.
Szükséges eszközök: 1000 cm3-es és 100 cm3-es mérőlombikok, büretta, műanyag mintatartó, precíziós mérleg,
bemosótölcsér, ultrahangos mosó, RP18-HPLC, számítógép, nyomtató.
A vizsgálat menete
1. Desztillált vízzel 1000 cm3 térfogatú 0,100 mg/cm3 koncentrációjú szalicilsav törzsoldatot készít. Az oldáshoz hasz-
náljon ultrahangos mosót.
2. A törzsoldat hígításával háromtagú, 100 cm3 térfogatú összehasonlító oldatsorozatot készít a következő koncentráci-
ókkal:
Sorszám Szalicilsav (mg/cm3)

1. 10
2. 20
3. 30
3. A készülékkezelési útmutató alapján helyezze üzembe az RP18-HPLC készüléket!
4. Szűrje a mintát és az összehasonlító oldatokat membránszűrőn!
5. Kromatografáljon az oldatokból és a mintából 20 μℓ-eket!
7. A kromatogramok alapján készítsen kalibrációs egyenest!
8. A kalibrációs egyenes alapján adja meg a minta szalicilsav-tartalmát mg/100 cm3-ben kifejezve!
9. Öntse az oldatokat a lefolyóba, az eszközöket tisztán tegye el!
Számítások
Egy minta szalicilsav-tartalma 12,4 mg/dm3. Mennyi a minta mg/100 cm3-ben kifejezett szalicilsav koncentrációja?

Közölje:
–– a kromatográf beállításai adatait (oszlop, oszlopgeometria, töltet, eluens összetétele, térfogatáram, detektor);
–– az eredményt mg/100 cm3-ben kifejezve!
A szalicilsav a természetben is előforduló anyag, nagy mennyiségben a fűzfa kérgében

fordul elő, innen ered a neve, Salix latinul fűzfa. Univerzális anyag, mert a növényekben,
mint fitohormon, és fagyállóságot növelő hatású anyagként van jelen. Ismeretes láz- és fáj-
dalomcsillapító hatása, illetve kiváló bőrgyógyító pattanásra, korpára, szemölcsre, tyúk-
szemre.
Mit jelent a fitohormon kifejezés? Mit tud az acetil-szalicilsavról?

34. gyakorlat
Parabeneket tartalmazó minta parabentartalmának meghatározása,
Feladat
Ön a „Red-Skin Corporation” kozmetikai szereket gyártó és forgalmazó észak amerikai multinacionális vállalat magyar-
országi leányvállalatánál dolgozik. Mivel cége Európa fő gyártója és ellátója, fokozottan figyelnek termékeik minőségé-
re. Most egy kézkrémet kell bevizsgálni, amiből a parabenek mennyiségét kell meghatároznia.
–– készítse el a kalibráló oldatokat;
–– a kromatogramok alapján, számítsa ki a minta paraben tartalmát;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: az összehasonlító oldatok parabenkoncentrációja arányos a kromatográfiás csúcsok területével, ezekből
kalibrációs egyenes készíthető. A kalibrációs egyenes alapján a minta parabenkoncentrációja számítható.
Szükséges anyagok: metil-paraben, etil-paraben, i-propanol, acetonitril, desztillált víz.
Szükséges eszközök: 200 cm3-es és 100 cm3-es mérőlombikok, büretta, műanyag mintatartó, analitikai mérleg,
bemosótölcsér, ultrahangos mosó, RP18-HPLC, számítógép, nyomtató.
A vizsgálat menete
1. Készítsen 200 cm3 0,10 mg/cm3 metil-paraben és 200 cm3 0,10 mg/cm3 etil-paraben-törzsoldatokat!
2. A bemért parabeneket i-propanolban oldja, a lombikokat desztillált vízzel állítsa jelre!
3. Készítsen 100 cm3 térfogatokkal háromtagú oldatsorozatot, az oldatokat desztillált vízzel állítsa jelre:
Sorszám Metil-paraben (mg/ℓ) Etil-paraben (mg/ℓ)

1. 10 5
2. 15 10
3. 20 15
4. A készülékkezelési útmutató alapján helyezze üzembe az RP18-HPLC készüléket!
5. Szűrje a mintát és az összehasonlító oldatokat membránszűrőn!
6. Kromatografáljon az oldatokból és a mintából 20 μℓ-eket!
8. A kromatogramok alapján mindkét anyagra készítsen kalibrációs egyenest!
9. A kalibrációs egyenes alapján adja meg a minta metil- és etil-paraben tartalmát mg/ℓ-ben kifejezve!
10. Öntse a mintákat a lefolyóba, az eszközöket tisztán tegye el!
Közölje:
–– a kromatográf beállításai adatait (oszlop, oszlopgeometria, töltet, eluens összetétele, eluens áramlási sebessége,
detektor);
–– táblázatosan a kromatogramokról leolvasható terület értékeket;
–– a kalibrációs egyeneseket;
–– a mérés eredményét táblázatosan!

A parabeneket (metil-, etil-, propil-, i-propil-, butil-) fertőtlenítő hatásuk révén, kozmetikai
szerek összetevőjeként alkalmazzák.
Nézzen utána a parabenek élettani hatásának!

35. gyakorlat
Minta aminosav összetételének azonosítása
Feladat
Ön egy élelmiszerek, és táplálék kiegészítők vizsgálatával foglalkozó akkreditált laboratóriumban dolgozik. Megbízzák
a „Brutal body” márkanevű, aminosavakat tartalmazó testépítőszer bevizsgálására. A felkérés oka, hogy a megbízónak
gyanússá vált a készítmény összetétele. A szert huzamosabb ideje használja, ennek ellenére sem tapasztalja a szer cím-
kéjén feltüntetett hatást.
A címkén a következő összetétel található: arginin, fenil-alanin, glutamin, lizin, metion, tirozin.
Az Ön feladata eldönteni azt, hogy az aminosavak közül melyek találhatók meg a szerben.
–– készítse el a vékonyréteget;
–– értékelje ki a vékonyréteget;
INFORMÁCIÓS LAP
A mérés elve: a rétegre cseppentett aminosavak a futtatószerrel előrehaladva, eltérő adszorpciójuk miatt, egymástól
elválnak. Színessé tételük után az aminosavakat az azonosan futtatott standard aminosav foltokhoz hasonlítva az Rf
értékek alapján határozzuk meg.
Szükséges anyagok: L-arginin, L-fenil-alanin, L-glutamin, L-lizin, L-metion, L-tirozin. 0,1 m%-os i-propanollal stabili-
zált standard oldatai, i-propanol, etanol, víz 8:1:1 arányú elegye, ninhidrin 0,5%-os etanolos oldata.
Szükséges eszközök: 20 × 20 cm-es Kiselgel vékonyréteg, vonalzó, puha, hegyes grafitceruza, 10 μℓ-es mikropipetta
vagy 10 μℓ-es tompa végű Hamilton-fecskendő, hajszárító, vegyifülke, számítógép, síkágyas szkenner, nyomtató.
Vizsgálandó minta: személyenként egy névvel ellátott mintatartó beadandó.
A vizsgálat menete
1. A réteg aljától számítva 2–3 cm-re ceruzával vékonyan kijelöli a startvonalat. Bejelöli a felcseppentések helyeit, egy-
máshoz és a szélekhez mérten arányosan.
2. A standardokból és a mintából, több részletben, állandó szárítás mellett, 5–5 μℓ-eket cseppent a rétegre. A foltok át-
mérője a 2–3 mm-t ne haladják meg.
3. A réteget a futtatókádba helyezi, a kádat lefedi. A futtatást a front teljes kifejlődéséig engedi, ez a felső réteg felső
szélétől számított néhány centiméteres távolságot jelenti.
4. A réteget vegyifülkébe fekteti, hajszárítóval megszárítja.
5. A réteget szintén vegyifülkében, függőlegesre állítja, ninhidrin oldatával lepermetezi.
6. Az előhívott réteglapot szkenneli, kinyomtatja.
7. Meghatározza az Rf értékeket. Megállapítja a minta aminosav-összetételét.
Számítások
a
Rf =
b

Közölje:
–– a szükséges eszközöket;
–– a mért távolságokat és a számított Rf értékeket, így:
L-arg L-phe L-glu L-lis L-met L-tir

a (cm) 1,3 3,7
b (cm) 18,5 18,7
Rf 0,0702 0,198
–– a vizsgálat eredményét, így:
Minta jele, meg- L-arg L-phe L-glu L-lis L-met L-tir

nevezése
Például: 1. minta + – + + – +
Magyarázat: + = van, – = nincs.

Rövidítések jelentése: arg = arginin, phe = fenilalanin, glu = glutamin, lis = lizin, met = metionin, tir = tirozin.

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
ÚMFT infovonal: 06 40 638 638
nfu@nfu.gov.hu • www.nfu.hu

Musz14 TJ

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Musz14 TJ

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Moduláris korszerű szakmai gyakorlatok

A TISZK rendszer továbbfejlesztése –

A projekt az Európai Unió támogatásával,

Szerző: Sőre Ferenc, Tihanyi Péter

Borító és tipográfia: Új Magyarország Fejlesztési Terv Arculati kézikönyv alapján

A tananyagfejlesztés módszertani irányítása: Observans Kft. Budapest, 2009.

Tördelés: Király és Társai Kkt. • Cégvezető: Király Ildikó

Mérési adatok értékelése.......................................................................................................................................... 8

Optikai mérések elmélete 1...................................................................................................................................... 15

Optikai mérések gyakorlat 1. ciklus................................................................................................................. 20

1. gyakorlat • Üdítőital vagy szörp cukortartalmának meghatározása refraktometriás módszerrel............ 21

Optikai mérések elmélete 2..................................................................................................................................... 34

Fotometriás módszer validálása........................................................................................................................ 42

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 3

Optikai mérések gyakorlat 2. ciklus................................................................................................................. 53

7. gyakorlat • Csapadékminta pH-jának fotometriás meghatározása..............................................................54

Elektrokémiai mérések gyakorlat ................................................................................................................... 76

13. gyakorlat • PH mérés hidrogén érzékeny-üvegelektróddal........................................................................... 76

4 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

25. gyakorlat • Minta oldószer tartalmának azonosítása a retenciós idők alapján..........................................99

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 5

A 14. évfolyamon a laboratóriumi gyakorlatok tartalma műszeres analitika. A kémiai elemzésnek ez az

A fejezet célmeghatározása. Figyelmesen olvassa el, így megismeri a fejezet fókuszpont-

Az ismeretek elsajátítását megkönnyítik a példák. Az ikon mellett érdekességeket, példá-

Az ikon mellett olyan gondolatébresztő, kérdéseket, felvetéseket, problémákat talál, ame-

Az ikon a házi feladatot, otthoni munkát jelöli.

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 7

Valódi és várható érték

1.1. ábra. A hibák fajtái

8 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

1.2. ábra. A parallaxis hiba

1.3. ábra. A normális eloszlás sűrűségfüggvénye

x ±s határok közé esik a mért értékek kb. 2/3-a (68,2%-a)

Párhuzamos mérési adatok értékelése

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 9

Mérési eredmény megadása

10 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

Egyenes illesztése mérési pontokhoz Excel programmal

c, mg/dm3 analitikai jel

A kalibrációs adatokat kijelöljük (az ábrán szürke mezőben) és elindítjuk a diagramvarázslót.

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 11

Leolvasás a diagramról kb. 72 mg/dm3

Az „ismeretlen” koncentrációjának meghatározása történhet:

2. Mi a különbség a véletlen és a rendszeres hiba között?

12 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 13

Az ebben a fejezetben tanultakat a mérések csaknem mindegyikénél használni fogjuk.

14 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

2.1. ábra. Fényvisszaverődés és fénytörés

A törésmutató (n) egy hányados,

Általánosságban az n2,1 a második közegnek az első közegre vonatkoztatott törésmutatója.

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 15

2.2. ábra. Abbe-féle refraktométer vázlata

Az abszorpciós spektrofotometria (fotometria) az anyagok fényelnyelő képességét vizsgálja.

16 Műszeres analitika • tanulói jegyzet II/14. évfolyam

Transzmittancia (T): az áteresztett fény hányada: T = I/I0

2.3. ábra. Egyfényutas spektrofotométer elvi vázlata

2.4. ábra. Kétfényutas spektrofotométer elvi vázlata

A spektrofotométerben folytonosan tudjuk változtatni a mintára jutó fény hullámhosszát. A fotomé-

PETRIK TISZK TÁMOP-2.2.3-07/1-2F-2008-0011 17

A Lambert–Beer-törvénytől eltéréseket okozhat: a fényszóródás, kis fényfelbontó képesség, kémiai

2. Mire használható a törésmutató mérése?

4. Soroljon fel fotometriás detektorokat!