- Nézd Annipanni a csigám bebújt a házába. De jó neki! Én is szeretnék egy házikót hogy belebújhassak. Csináljunk egyet! - javasolta Annipanni és megtörölte a kezét. Hozd azt a nagy zöld takarót. Most pedig kesresünk hozzá egy asztalt. Nézd ez éppen jó lesz. Boribon mindent beszuszakolt a házikójába. Lássuk mikell még? Semmi csak egy jó nagy alvás. Melléd bújok, dorombolt a cica. Még mit nem megtelt a házam. Boribon elszundított, aztán hirtelen felriadt. Brrr berregett a csengő. Vendégek érkeztek, Bence és kutyája Szuszi. Késöbb a konyhából nagy- nagy nevetés hallatszott. Boribon kíváncsian bekukucskált. Huu Fekete Pétert játszanak. Én is szeretnék velük játszani. Figyelem! figyelem! - mindenkit meghívok a házikómba. - Gyertek! de hirtelen előugrott a cica: - Ne menjetek oda úgysem fértek be! Telis tele van!. Mindjárt lesz itt hely! - kiálltotta Boribon és vadul dobálni kezdett. Ez nem kell! Ez sem kell! Ez sem! Nagy lett a rendetlenség, de a ház még mindig tele volt. Boribon dühében sírva fakadt. - Most mit csináljak? - Segítek neked rendet rakni! - mondta a cica. Tele rakták az autót és áthúzták a másik szobába Mindent gondosan visszatettek oda ahol volt.
Fenn a lombok között megpillantotta a cicát.
Egy vékony ág végén billegett. Gyere szépen ide, de vigyázz!. Végre üresen állt a házikó. Lássuk mi kell még? Sok jókedvű vendég. Boribon kisietett a konyhába, és újra meghívott mindenkit.A cica most már nem tiltakozott. Csodák csodája mindenki befért. Kiosztották a lapokat és hárman játszottak tovább. Csak úgy repült az idő. Annipanni hirtelen felugrott. - Azt hiszem megsült a pogácsa! Rakjátok el a takarót aztán gyertek uzsonázni. - Ne szomorkodj Boribon! - mondta Bence. - Máskor is készíthetsz házikót. Nagyon jó lett a pogácsa, nem maradt belőle egy szem sem.