JUDITH SILLS

Szállj le
a döglött lóról!
A kényelem csapdája

1
.

l
 JUDITH SILLS

Szállj le a döglött lóról!

 JUDITH SILLS

Szállj le
a döglött lóról!

PARK KöNYVKIADó
BUDAPEST
 A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Judith Sills: The Comfort Trap or,
What IfYou're Riding a Dead Horse?
Viking Penguin, New York, 2004

Fordította:

GálvölgyiJudit
Illusztrálta:

Barka Ferenc

Copyright© 2004 by Judith Sills, Ph.D.

Mindenjog fenntartva. A könyv vagy annak részlete
semmilyen formában sem sokszorosítható.
A magyar kiadás a Penguin Grouphoz (USA) tartozó Viking Penguin kiadóval
kötött megállapodás alapjánjelent meg.

Hungarian translation © 2004 Gálvölgyi Judit

ISSN 0865-0705

Magyar kiadás © 2005 Park Könyvkiadó, Budapest

Felelős szerkesztő: Szalay Marianne
A fordítást az eredetivel egybevetette és szerkesztette: Gáspár Zsuzsa
A borítót tervezte: Barka Ferenc
Műszaki szerkesztő: Szabados Erzsébet
 Elöljáróban

Néhány esztendeje- a Prozac éppen felfutóban volt- hetente

találkoztam egy kínzóan magányos és ezért csupa önvád nővel.
Ismerősen boldogtalan történet volt az övé. Beszélgetésein k
olyan randevúk körül forogtak, amelyekre nagy várakozással ké-
szült: aztán ezek a kapcsolatok mindig olyan váratlanul értek
véget, hogy egyikből sem tudott annyit tanulni, amivel kivéd-
bette volna a következő csalódást.
Két évet töltöttünk együtt ebben az ördögi körben: férfi fér-
fit követett, a lehetőséget fájdalom, és egyikünk sem vett észre
semmiféle pozitív tanulási folyamatot. Ez alatt az idő alatt pá-
ciensem diplomát szerzett, több mint tisztességes állást kapott a
maga területén, lakást vett. Nem örült ezeknek az eredmények-
nek, mert nem erre vágyott.
Én mégis gyakran emlegettem ezeket a sikereket, és nem
értettem, hogy a lehetőségek hatalmas és gazdag birodalmában
számára miért a házasság az elégedettséghez vezető egyetlen út.
Mégis az volt, és nem érdekelte igazán sem a művészet, sem a
zene, sem a politika vagy az utazás, sem az irodalom vagy az
építészet, sem a sport, semmi, de semmi a világon, csak hogy
megismerkedjen egy férfival, és férjhez menjen hozzá. Ez nem
azt jelenti, hogy ezekkel a dolgokkal nem foglalkozott. Épp
ellenkezőleg: kötelességtudó an megtett mindent, hogy olyan
nő legyen, amilyennek lennie kell, hogy a megfelelő férfi sze-
resse. Időtöltései szó szerint azok voltak: eltöltötte az időt.
Egyetlen szenvedélye a kapcsolat volt.
Aztán még rosszabb állapotba került. Egy felbontott el-
jegyzés akut depressziót váltott ki nála, elvette az étvágyát, az

5
 álmát, a kétségbeesés mélységeibe taszította. Klinikai pszicholó-
gusként én nem írok fel gyógyszert, ezért elküldtem a pszichiá-
terhez, akivel konzultálok Nálam kedden járt, a pszichiáternél
szerdán, és ő Prozacot rendelt.
Többször beszéltünk, tíz nappal később pedig találkoztunk.
Ekkor a következőket mondta:
- Útban ide, a rendelőbe fura dolog történt velem. Bemen-
tem egy könyvesboltba, hogy megvegyem az új Cosmopolitant,
de nem találtam elég érdekesnek. Nem tudom, miért, de in-
kább a U. S. News & Uiórld Report olvasásához támadt kedvem.
Meg is vettem. - Előhúzta a táskájából, és megmutatta.
Tíznapi gyógyszeres kezelés után megváltozott.
Attól a perctől kezdve és sokféle szempontbó l, vitathatatla-
nul más lett. Nemcsak más, de mindkettőnk véleménye szerint
jobb is. Nem csupán a depressziója múlt el, szinte teljesen, el-
múlt más is: a beszúkült gondolkodása, a meg-
győződése, hogy csak egyetlen út vezet a boldog-
sághoz, a merev, begyöpösöd ött apátiája.
Mindez eltúnt. Mintha felkattintottak volna
egy kapcsolót, és ez a bájos, szomorú,
küszködő nő egyszeriben életre
kelt.

A változás állandósult.
Korábban ismeretlen optimizmus.
Utazási tervek. Öröm a munkában. Nevetgélés randevúkon,
semmi kétségbeesés. Érdekeini kezdte az írás. Elutasított egy
vonzó férfit, mert inkább egy írókonferenciára ment. Elment, és
jól érezte magát. A fenébe! Ez a nő Csipkerózsika volt, és a
Prozac volt a királyfi csókja.

6
 Ez volt az első élményem arról, ahogyan a gyógyszeres ke-
zelés hatására- ritkán, kiszámíthatatlanul, gyakran csupán ideig-
lenesen - egy megrekedt helyzet egy csapásra megoldódik. Ez
az élmény örökre megváltoztatta a gondolkodá somat esetekről,
kúrákról és a magam szerepéről. Önt is megváltoztatha~a.
A praxisomban csak ritkán tapasztaltam ilyen óriási változást,
lett légyen szó a Prozacról vagy származékairóL Tíz olyan bete-
gemből, aki kipróbálta a gyógyszeres kezelést - akár az én kon-
zulens pszichiáterem, akár a háziorvos írta fel a gyógyszert -,
csupán egy tapasztalta meg ezt a mindent átható, az életet gyö-
keresen megváltoztató szabadulást az érzelmi kíntól. A többi
kilencnél különböző reakciók jelentkeztek a jelentős javulástól
a szerény jobbulásorr át a teljes kudarcig. Egyesek kellemetlen
mellékhatásokat éltek át, mások ijesztő és elbizonytalanító zava-
rokat. Ezek a tabletták nem bűvös golyóbisok; pozitív hatásaik
néha megmagyarázhatatlanul eltűnnek, kockázataik azonban
valóságosak.
Mégis, az az ember, aki bevesz néhány pirulát, és egy csapás-
ra megváltozik, egészen más nagyságrendű változást él át. Nem
tudom, önnel is ez fog-e történni. N em tudom, hogy szüksége
van-e rá, akarja-e, vállalja-e a vele járó kockázatokat, de még azt
sem, milyen álláspontot foglal el abban a vitában, amely e tab-
letták szedése körül forog.
A könyv, amelyet a kezében tart, arról szál, hogyan változ-
tatha~a meg önmagát - miért, hol és hogyan lendítheti előre az
életét. Arról szál, milyen szerepet vállalhat, kell vállalnia ön-
magáért. Nézzünk szembe a ténnyel: gyógyszerrel vagy a nélkül,
öné a legnagyobb szerep.
A pszichoterápia a változás egyik forrása, a másik a gyógysze-
res kezelés. Nem említem többé, de emlékezzen rá: létezik.

2003. ftbruár 22. judith Sills

A FÉRFI A FEKETE
MERCED ESBEN
 Hajlandó küzdeni?
Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol
van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküz-
denie.
Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb
kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük
életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni
ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk ma-
gunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert
bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.
Az életnek nevezett kötéltánc legnagyobb részében behúzó-
clunk a magunk alkotta otthonos színtérre. Ott mindvégig ké-
nyelmesen megbújhatunk elfoglaltan, gondolatokba merülve,
szenvedve vagy jókedvűen. Ismerős és mozgásterünket szűkre
szabó kikötő ez, egyetlen kijárata a kifeszített kötél, amelyik a
következő biztonságos kikötőhöz vezet. Idővel és igen kelle-
metlenül az ígéret reflektorfénye a következő színtérre vetül, és
a miénk f:ijdalmassá vagy üressé válik. Amikor ez bekövetkezik,
megdermedünk a helyünkön. Megkockáztaguk-e a változtatást,
elindulunk-e a magasban kifeszített kötélen?
Mit tesz ilyenkor az ember?
Sokan eltökélten elfordí~ák tekintetüket a kötélrőL Elvégre
ki tudja, hová vezet? Mások merészen előrelendülnek, a töb-
biek pedig tesznek pár lépést előre, aztán vissza, majd ismét elő­
re. Rogyadozó lábbal, de elszántan haladnak a fény felé. A leg-
többen éppoly erősen figyelnek a közönségükre, mint a saját
szívükre, bátorságot és figyelmeztetéseket merítenek a körülöt-
tük lévő kórusbóL
Biztosan tudjuk: azok közül, akik megkockázta~ák az átke-
lést, néhányan le fognak esni. A többiek eljutnak az új helyükre,
amely nagyobb, gazdagabb, kielégítőbb a réginéL Büszkeség
tölti el őket, amiért megtették az utat, noha kissé fáj annak az

11
elvesztése, amit hátrahagytak. A hátrahagyottak nagy része
olyan ember, aki nem tudta vagy nem akarta megtenni ezt a
lépést. Ók zátonyra futottak. És ön?
Oszintén szólva a legtöbbünk mindörökké ott maradna ké-
nyelmi zónájában, ha az össze nem dőlne alattunk, és az élet
nem kényszerítene minket az átkelésre. Ha ez megtörténik,
szenvedünk, de azután megízleljük a változás örömét. Csak-
hogy egy ilyen lökés nélkül nagyon sokáig kell várni ezekre az
örömökre - amíg az embernek elegendő pénze lesz, vagy meg-
ismerkedik a megfelelő emberrel, vagy lefogy; amíg a gyerekek
eiköltöznek otthonról, vagy az embert végre kirúgják a munka-
helyéről, vagy meghalnak a szülei, vagy elhagY.ia a társa, hogy ne
neki magának legyen bűntudata azért, mert ő ment el. Közben
a "hely" egyre csak őrzi az embert, az élet ismétlések sorozatává
szürkül, mert nem tudunk vadonatúj epizódot írni.
Néhányan más utat választanak: hátat fordítanak az ismerős
kényelemnek, és lélegzetelállító önbizalommal rohannak a ma-
gasban feszülő kötél felé, szenvedélyes meggyőződés h~ga
őket. Persze ők jobbára szentek vagy megszállottak - mint
Mahatma Gandhi, Golda Meir vagy Nelson Mandela -, mi pe-
dig feltehetőleg egyik sem vagyunk. Mit tanulhatnánk hát tő­
lük? Vannak olyan kortársaink is, akik sokáig időztek az elfo-
gadott normák kényelmes terepén, aztán valamilyen személyes
felismerés hatására mégis megtették az ugrást a magasabban
fekvő szintre. Oskar Schindierre vagy Anvar Szadatra gondo-
lok, bár van, aki őket is szentnek vagy őrültnek tarthaga.
Ezek az emberek történelmi alakok, sőt legendák; történetük
a tudatos személyes változás drámája. De vannak a kockáztatás-
nak és a sikernek más, kevésbé látványos példái is. Ezek arról
szálnak, hogyan haladhatunk előre szándékosan, tudatosan,
miként tágíthaguk kényelmi zónánkat fokról fokra, új területe-
ket hódítva meg, eltörölve határainkat, feltárva lehetőségeinket.

12
 És ön? Képes lenne-e kilépni arra a kötélre, túl a biztonsá-
gon, túl az önmagáról alkotott ismerős képen? Képes lenne-e
szembeszállni egy erőszakos fickóval, megkockáztatni az el-
utasítást, üzletet nyitni, kilépni a házasságából, kiharcolni a fize-
tésemelést, megtanulni szteppelni, csalódást okozni az apjának,
visszamenni az iskolába, eltűrni a rosszallást vagy megtanulni
síelni az ön korában - feltéve persze, hogy ezeket szeretné
tenni. Képes-e átlépni önnön korlá~ait, mert az a valami, amit
akar, vagy az, akivé válni akar, túl van ezeken a korlátokon?
Amikor olyan emberrel foglalkozom, aki szeretne valamit
megváltoztatni az életében, de képtelen rá, mindig egy, az
1950-es években írt önéletrajz címe jut az eszembe: Átugrom a
falon. Ha jól emlékszem, a könyv egy apácáról szál, aki azért
küzdött, hogy elhagyhassa a zárdát, de számomra a cím azt az
érzelmi erőfeszítést fogalmazza meg, amelyet oly sokan teszünk
meg azért, hogy pozitív irányban mozdítsuk el az életünket.
A Szállj le a döglött lóról! erről a falról szál, meg arról, hogyan
ugorjunk át rajta, ha az utunkban áll. Talán a házasság fala az,
ami nem engedi, hogy kimondjunk mindent, amit szeretnénk.
Talán ez a fal tart szakmai gödörben, ahol azzal vigasztalha~uk
magunkat, hogy egy vagyunk a többi fogaskerék között. Lehet,
hogy köztünk és a fizikai szempontból egészséges élet között

13
olyan gát áll, amelyet önpusztító, ugyanakkor élvezetes szen-
vedélyeink emeltek. A fal félelemből és megszokásból épül, és
óriási energia kell az átugrásához. Csakhogy amit az ember az
élettől vár, annak a java többnyire a fal túloldalán van.
A Szállj le a döglött lóról! amolyan útmutató a fal átugrásához.
Az elvek ugyanazok, legyen bár a falon túl több pénz, ben-
sőséges kapcsolat, céltudatosság vagy válás. Ahhoz, hogy előbb­
re jussunk az életben, át kelllépnünk önnön határainkat.
Könyvem a lélektani kényelmi zóna látszólagos ellentmon-
dásaira összpontosít. Kényelemre van szükségünk, ha teljes éle-
tet akarunk élni, ám ha túlságosan nagy ez a kényelem, meghal
bennünk valami lényeges. A túl sok munkávaljáró élet elhasz-
nálja a testet, a túl kevés erőfeszítést igénylő feléli a lelket. A két
pólus között van egy kikötő, a lélektani kegyelem állapota, az
érzelmi jóllét terepe. Ez az ember kényelmi zónája. A menny-
ország. Amely természeténél fogva ideiglenes.
Aktuális kényelmi zónánkba azok az ismerős, elviselhető és
ezért biztonságos körülmények tartoznak, amelyeket az életünk
során mi magunk teremtettünk meg. Egy ideig ezek a kö-
rülmények - a munkánk, a szerelmi viszonyunk, a bridzs-
szenvedélyünk, a környék, ahol élünk, a baráti körünk, a házas-
ságunk - talán kielégítők. Amikor a biztonság elégedettséggel
párosul, a kényelmi zóna pontosan úgy működik, ahogyan kell.
Lélektani üvegházzá válik, ahol élhetünk és virulhatunk, sőt
valamit vissza is adhatunk a világnak.
Egyszer azonban minden kényelmi zóna kielégítőképessége
csökken. A munka már nem jelent kihívást; a vezetőség már
nem támogat; a házasságban egyre több a konfliktus és a csa-
lódás; a régi barát ismét kihasználja a nagylelkűségünket; a tit-
kos talállcik izgalmából kötelesség lesz, a szenvedélyes viszonyt
megmérgezi a bűntudat; és a hercegkisasszony még mindig
csak ül, és várja a királyfit.

14
 Újra meg újra ugyanoda jutunk vissza: a kényelem öröm
plusz biztonság, biztonságérzettel színezett kielégülés. Vannak
olyan intenzív kielégülések- mélységesen becsületes kapcsola-
tok, nemi izgalmak, sportsikerek, nagy célok -, amelyek csak a
biztonság hiányában érhetők el. Ezeket a kielégüléseket csak az
ember kényelmi zónájának határain túl lehet átélni, és ez a
lényeg. A kényelem pontosan azért olyan vonzó, mert biztonsá-
gos: ebben rejlik az ereje. Ám a biztonság korlátozza a kielé-
gülést, amelyet bármely élmény nyújthat- ebben rejlenek fáj-
dalmas korlá~ai.
Kényelmi zónáink teljesen egyéni elemekből épülnek fel, de
bizonyos szerkezeti vonásaik általánosak. A kényelem persze elő­
ször is fizikai: lelki problémáinkkal akkor tudunk foglalkozni,
ha testi szükségleteinket kielégítettük A kényelem alapvetően a
hiány kielégítéséből keletkezik, és amint ez sikerül, nem figye-
lünk rá többé. A kényelem a tűz, amikor az ember a hidegről
jön, és a legyező, amikor a hőség elől menekül. Annak a tudata,
hogy vannak ugyan testvéreink, akik akár az életüket adnák
értünk, de azért ne tartson túl sokáig a közös nyaralás. A kénye-
lem: pihenés az erőfeszítés után, de nem vég nélküli pihenés.
Megkönnyebbülés a kockázat után, de nem örökös biztonság-
mert az örökös biztonság nem kielégítő.
A kényelem fizikai jellemzőit könnyű azonosítani, elvégre
tudjuk, mi esik jól. Ám a lényege valami érzelmi dolog, és ez
már nem olyan egyszerű. Az érzelmi kényelem az az érzés,
amelyet éppoly ösztönösen keresünk és éppoly szenvedélyesen
ápolunk, ahogyan a szeretetet és a pénzt. Ám ellentétben a sze-
retettel és a pénzzel, amelyek nyilvánosan megvallott ideálok, az
érzelmi kényelemért folytatott küzdelmünket nem ünnepeljük.
Néha észre sem vesszük.
Az érzelmi jóllétet mindenekelőtt a szokás és a mindennapi
menetrend alapazza meg. Mindennapi menetrendünk bizo-

15
nyos értelemben meghatároz minket, életünket az érzelmi ké-
nyelem minizónái tagolják: az én kávéházam, az én kedvenc
fekete színem, az én parkolóhelyem, az én esti kutyasétál-
tatásom vagy ivászatom. A mindennapi rutin enyhítő balzsama
meghatároz és börtönbe zár mindannyiunk at. Mindig azt
tesszük, amit tenni szoktunk, hacsak tudatosan, célzottan és néha
óriási erőfeszítéssel meg nem kíséreljük, hogy változtassunk
rajta. Igaz ez, akár jól, akár rosszul érezzük magunkat, mert a
helyzet lényegében a lényünkből fakadt. Hozzánk tartozott.
A jó érzést csak részben határozza meg az ember minden-
napi menetrendjéne k bonyolult rendszere. Erőteljes hatással
van rá az identitás lélektani fogalma is. Mindannyiunk nak- ön-
nek is, nekem is - mereven körülhatárolt elképzelésünk van
arról, kik vagyunk. Ez az elképzelés igen erős, mindent átjár, és
valószínűleg csupán részben értjük, az életünkre gyakorolt
hatását azonban aligha lehet túlbecsülni.
N agyjából azért vagyunk azok, akik lenni szeretnénk, mert ez
az identitás szabja meg, hogyan választunk az élet ezernyi lehe-
tősége közül, amelyekkel naponta szembekerülün k Csakhogy
ezek a jól ismert választások néha zátonyra futtatnak minket.
Az identitás alapvetően meghatározza a módot, ahogyan mű­
ködünk. Ez magyarázza, hogy az az ember, aki hiszi, hogy a fő­
nök kedvence lesz, valószínűleg az is lesz; az a nő, aki úgy véli,
hogy a férfiaknak csak sze:xre kell, újra meg újra azt fogja tapasz-
talni, hogy a férfiaknak valóban csak arra kell; az az ember, akit
a főnökei sosem becsültek, újabb és újabb munkahelyeke n éli át
meg nem becsültségének élményét, és közben nem is sejti,
hogy maga is részese a folyamatnak. Az, aki nem tudja otthagy-
ni jól fizető munkáját egy boldogabb élet kedvéért, valószínűleg
igazat állít, amikor azt mondja, nem képes megtenni.
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad
van - tartja a mondás. Identitásunk határozza meg, hisszük-e,

16
 hogy képesek vagyunk valamire vagy nem, és ezek a gondolatok
jelölik ki aktuális kényelmi zónánk határait. Változtassuk meg a
határokat, és megváltozik az is, amit gondolunk. Változtassuk
meg, amit arról gondolunk, kik vagyunk, és gyökeresen meg-
változik az életünk.
De minek fáradjunk? Miért szánjuk rá magunkat ekkora
erőfeszítésre, hogy másként gondolkodjunk, hogy más em-
berek legyünk, vagy úgy cselekedjünk, ahogyan általában nem
szoktunk? Azért, mert akármilyen kényelmesek is a megszakott
viselkedési formák, korlátoznak minket. Ha az, amit az ember
el akar érni, vagy az, arnivé lenni akar, belül esik identitása és
szokásai zónáján, akkor - legalábbis ideiglenesen - elégedett.
Idővel azonban az, ami egykor elégedetté tette, már kevésbé
lelkesíti, inkább szomorúságra ad okot.
Mit kell ilyenkor tenni? Hát, elég kézenfekvőnek látszik.
Távozni. Továbblépni. Felkavami a dolgokat. Kiszállni. Másra
összpontosítani. Valami újat kezdeni. Változtatni. Ha már nem
működik a régi, tegyünk valami mást! Ha a ló megdöglött,
szálljunk le róla!
Csakhogy sokszor képtelenek vagyunk rá. Nem tudjuk
megtenni. Nem akarjuk. Nem tudjuk, hogyan. Nem vagyunk
biztosak benne, meg kell-e tennünk. Nem tudjuk, merre lép-
jünk tovább. Nem vagyunk képesek megszegni a szabályt,
amely kimondja, hogy nem szabad tovább lépnünk.
Vagy pontosan tudjuk, mit kellene tennünk, de nem va-
gyunk képesek rászánni magunkat. Utáljuk magunkat a tehetet-
lenségünkért, szarongunk a helyzetünk miatt, mégis maradunk.
Nem egészen tudjuk, mi tart egy helyben, de önállóan képte-
lenek vagyunk előbbre lépni. Megfeneklettünk a kényelmi zó-
nánkban.

17
 El akadva

- Elakadtam - kezdte a velem szemben ülő, sugárzó mosolyú

férfi. A haja gondosan ápolt és fénylő, akár egy pár pompás,
fényesre suvikszolt cipő. Az első benyomásom róla az, hogy
olyan, mint egy elegáns könyvtámaszok közé helyezett, fényes
borítójú, kemény táblás regény.
A férfitJacknek hívják, és azértjött hozzám, mert szomorú.
Szüntelenül, és ami még rosszabb, a munkáját akadályozóan
szomorú, és elakadt, mert a múlt hónapban elhagyta a barátnő­
je, akivel öt évig volt együtt. Jane azért hagyta el, mert Jack nem
akarta elvenni, és Jack azértjött el hozzám, mert fél, hogy ezút-
tal - J an e harmadszor hagyta el - a lány nem fog visszatérni
hozzá. Attól fél, hogy ha kell neki a lány, előre kell lépnie. És a
helyzet az, hogy képtelen rá.
Jack mélységesen kötődik Jane-hez, szereti, vágyik rá, nem
akar nélküle élni, legalábbis ezt mondja a nálam tett első láto-
gatásakor, részletezve Jane csodálatos tulajdonságait, amíg meg
nem nyugtatom, hogy értem, a probléma nem Jane-nel, nem is
a szerelemmel van. A probléma valami más, amit Jack nem
egészen ért, pedig sokba kerül neki.
Jack megrekedt a kényelmi zónájában, és a házasság a fal
túloldalán van. Amikor Jane is ott tart, ahol ő, akkor Jack csodá-
latosan elégedett, ragyogó férfi. De amikor a lány - a maga
indítékai szerint - ragaszkodik hozzá, hogy előbbre lendítse a
kapcsolatot, Jack nem tudja őt érzelmileg követni. Jack tehát
gyászolja a veszteségét, és szenvedélyesen üldözi Jane-t, hogy
visszarángassa oda, ahol ő megrekedt. Ezt - ha csak ideiglene-
sen is - kétszer már sikerült elérnie.
EzúttalJack eljött hozzám, hogy kiutat találjon a konfliktus-
ból, bár az óhaját ő másként fogalmazza meg.

18
 - Döntenem kell- mondja. - Szeretem Jane-t, de nem tu-
dom elképzelni magam házasembernek Talán majd egyszer, de
nem most. Még nem.
Rápillantok. Jack 41 éves. Nem hinném, hogy az időzítéssei
vagy az életkorral van a baj.
Jack folyta~a. Ha ennyire bizonytalan a házasságot illetően,
nem arról van-e szó, hogy mégsem Jane az igazi, hogy a lány
hiányosságai, amelyek bár jelentéktelenek, mégis bosszantóak,
igazi érzelmi gátat képeznek közöttük? Talán mégis jobb, ha
szakítanak? Ha ilyen nehéz a szerelem, talán nem is szerelem?
Az órámra nézek. Remek. Attól, hogy "nem Jane-ben van a
hiba", 25 perc alatt oda jutottunk, hogy "talán mindennekJane
az oka". Jack nyílt, beszédes, ezért meglehetősen gyorsan eljut-
hatunk majd az őt érintő részhez.
A házasságról kezd beszélni - a szülei csodálatos házas-
ságáról, meg arról, hogy mi volt benne rémes, a barátai unalmas
házasságáról, és hogy mitől irtózik azokban a frigyekben. Végül
az első találkozónk végén Jack megosztotta velem személyes
vízióját, azt a belső képet, amelyet nagy becsben tart.
- Talán valóban láttam azt az embert, de lehet, hogy csak én
találtam ki-mondta. -A férfi a fekete Mercedesben, így hí-
vom. Ó az az ember, aki mindig lenni szerettem volna. Egyedül
él egy kis, elegáns, műkincsekkel teli házban. Van egy gondno-
ka, aki karbantar~a a házat, és egy házvezetőnője, aki a szemé-
lyes szükségleteiről gondoskodik. Egzotikus nőkkel rande-
vúzik, egy-kettőbe szerelmes is, élvezi a munkáját, és elegendő
pénzt keres ahhoz, hogy ezt az életformát fenntartsa, elvégre
csak önmagára költ. Rengeteg bará~a van, nagystílű házigazda,
mindenhová meghívják. A férfi a fekete Mercedesben igen jól
bánik az életében fontos nővel, de nem él együtt vele. Fenntart
bizonyos határt. Ha megkérdezik, miért nem veszi őt feleségül,

19
azt mondja: "Nem azért vagyok szingli, mert sok nővel akarok
hálni, hanem mert fenn akarom tartani magamnak a lehetősé­
get, hogy egyedül alhassak, ha éppen akarok."
Ha elvenné Jane-t- vonja le a következtetést Jack-, sosem
lenne belőle a férfi a fekete Mercedesben. Azzal, hogy ragasz-
kodik a házasságtól való, régen fennálló ódzkodásához, Jack az
ismerőst, a kényelmest választja. Csakhogy ez már nem olyan
jólesően kielégítő, amilyen régen volt.

Huszonöt éves pszichoterapeuta-pályafutásarn során sok-

szor, sok formában találkoztam a férfival a fekete Mercedesben.
6 a tökéletes, állandó elégedettség megtestesítője, azé az álta-
lános vágyképé, hogy minden és mindenki, akire szükségünk
lehet, belül van bűvös körünkön, és egyiküknek sincsenek saját,
a mienkével ellentétes szükségletei. Egyszerre vagyunk töké-
letes biztonságban és maradéktalanul elégedettek.
Ám Jack immár nem tökéletesen elégedett. Most már csak
biztonságban van.
A biztonságát azonban nehéz élveznie anélkül, hogy szeret-
hetné Jane-t vagy Jane szerethetné őt. Fájdalmas biztonság ez,
mertJane elvesztése fenyegeti, ami valódi szívfájdalmat okozna.
De ahhoz, hogy kövesse Jane-t, Jacknek el kell hagynia kényel-
mi zónájának biztonságát, gondosan felépített, védett, érzelmi-
leg kiegyensúlyozott életét.
Hogy elégedett lehessen, kockára kell tennie a biztonságát,
és nincs rá garancia, hogyan érzi majd magát a jövőben, hiába
biztatja Jane. Fel kell szállnia a kötődés veszélyes tutajára, na-
vigálnia kell a házasság és a család háborgó vizein. Mi van, ha
Jane nem a megfelelő személy? Mi van, ha Jack ki akar szállni
majd, amikor már késő lesz? Mi van, ha beüt valami állandó
-egy gyerek, egy közös bankszámla-, ami a férfit a fekete Mer-
cedesben végérvényesen elérhetetlenné teszi? Előrelépni túlsá-

20
gosan veszélyes. Maradni gyötrelem. Jack elakadt, zátonyra
futott.
Bénultsága bármelyikünknek ismerős lehet. Talán a mi
életünkben is megáporodott a levegő, talán ennél is rosszabb
a helyzet. Ami egykor motivált, mostanra különös módon
érdektelenné, unalmassá vált. Az életünkből kifogyott a lélek, és
sehol egy kínálkozó töltőállomás.
Nem láguk a kiutat bizonyos helyzetből, amelyet már kép-
telenek vagyunk elviselni. Hiányzik valami, vagy éppen túl sok
van belőle; az ember mélységesen csalódott magában vagy
egyáltalán semmit nem érez. Van tovább vezető lépés, mondják,
de nem láguk. Vagy láguk, de odajutni - az más történet.
A zsákutcának számtalan formája van.
Zsákutca, ha nem tudom otthagyni az állásomat, pedig ki-
szívja belőlem az életet. De hol másutt keresnék ennyit?
Zsákutca, ha nem tudok megválni alkoholista vagy gyakran
dühöngő vagy betegesen költekező társamtól, mert az egyedül-
lét ijesztő.
Zsákutca az is, ha nem tudok belépni a klubba, nem merek
vállalkozni egy utazásra, nem tudom élvezni a sikert, mert az új
emberek annyira különböznek régi barátaimtól.
Zsákutca az a két párhuzamos élet, amelyet a társammal
alakítottunk ki, hogy elkerüljük egymást, mert nem érezzük
képesnek magunkat arra, hogy szembenézzünk házasságunk
problémáival.
Zsákutca bármilyen fontos kapcsolat - barát, szülő, testvér,
felnőtt gyermek, szerető, házastárs -, amelyben a másik köve-
telései kimerítenek és feldühítenek, de a kölcsönösségre történő
bármiféle célzás a kapcsolat végével fenyeget.
Zsákutca az az ember, aki sosem fog engem a megfelelő
módon viszontszeretni, holott folyton elképzelem, milyen jó
lenne, ha megtenné.

21
 Zsákutca az állás, amelyet meg sem próbáltam, a ruha, ame-
lyet fel sem próbáltam, a sport, amelyet ki sem próbáltam, mert
alkalmatlannak érzem rá magam.
Zsákutca a kedves, aki mellett nem kötelezem el magam,
mert az megállapodást jelentene, de akit nem tudok elhagyni,
mert mi van, ha ez az utolsó lehetőség?
Zsákutca az a kényes egyensúly, amelyet megpróbálak fenn-
tartani a feladni nem tudott viszony és az életem alapját képező
házasság között.
Zsákutca az alkalmazott, akit nem tudok kirúgni, a fizetés-
emelés, amelyet nem vagyok képes kiharcolni, a kölcsön, ame-
lyet nem merek kérni, mert a konfrontáció olyan kellemetlen.
Zsákutca az a szükséges feltétel - anyagi biztonság, fogyás,
előléptetés, szerelem, az élet megszervezése -, amelynek tel-
jesülnie kell, mielőtt megkaphatom, amit akarok, csakhogy se-
hogy sem vagy képes elérni ezt a szükséges feltételt.
Zsákutca a volt házastársan vagy valamilyen múltbeli sérel-
men való mániákus rágódás, amely lehetetlenné teszi, hogy a
jeleme koncentráljak, hogy élvezzem azt.
Végül: zsákutca a belső bénultság. Amikor úgy érzem, hogy
minden napom vég nélküli taposómalom, nem látom a kiutat,
amikor minden zátonyra futott.
Ha egy ilyen zsákutcában jár fel s alá, gondoljon arra, hogy
egy kényelmi zóna rabja. Ez az első lépés ahhoz, hogy kijusson
belőle.

A láthatatlan villanypásztor:
a szorongás

A kényelemért fizetni kell: egy láthatatlan villanypásztor tar-

tozik hozzá. Ha kellőképpen távol tartja magát tőle, könnyedén
megfeledkezhet a saját maga teremtette, körülfalazott színtér

22
határáról. De nyújtózzon csak túl a zónáján, áramütésként csap
le a szorongás, melyet nem lehet nem észrevennie. A legeny-
hébb formájában - amikor például felszólal egy értekezleten,
ahol általában hallgatni szokott, vagy szembeszáll az erőszakos
alakkal, akinek addig mindig azt mondta, "igen, kedvesem" - a
szorongás habozásra kényszeríti. A legrosszabb formájában
megakadályozza, hogy akár csak eszébe is jusson távozni, lépni,
házasodni, válni vagy bármit tenni, ami kívül esik az ön barát-
ságos kis birtokán.
A szorongás az a láthatatlan kötelék, amely gúzs ba köti mind-
annyiunk életét. Szinte bármit hajlandók vagyunk megtenni
azért, hogy elkerüljük A szorongás a kényelem ellentéte, és
amikor változásról van szó, ez a bajok gyökere. Azért tesszük
továbbra is a megszokottat, mert valami újat tenni általában nem
kellemes. Az "új" a kissé idegentől a gyötrelmesig bármi lehet,
ám mindezek a szorongás árnyalatai.
Igen, vannak köztünk olyanok, akik megízlelik a szorongás
bizonyos formáit - izgalomkeresők, akiknek az agyában az
adrenalinszint hirtelen megugrása gyönyörközpo ntokat moz-
gósít, és arra készteti őket, hogy sziklákróllógja nak le, vagy bol-
dogan sikoltozzanak a hullámvasúton. Ám ez távolról sem je-

23
 lenti, hogy ezek az erős lelkűek a szorongás minden formájától
mentesek. A helyzet az, hogy egyikünk sem mentes tőle.
Az életünket körbefogó láthatatlan kerítés teljesen egyedi.
Ezért van az, hogy a legjobb barátnőnk képes azt mondani
pityókasan a bárban egy idegennek, hogy "szeretlek", de képte-
len elhagyni a férfit, aki untatja, és a terhére van. (Kacérkodik
a szabadság bizsergető izgalmával, de a biztonságos kapcsolattól
való elválás gondolata megbéní~a.) Ezért van az, hogy az anyó-
sunk valóságos energiaforrás a gyülekezetben, de inkább éhen
halna, semhogy egyedül beüljön egy étterembe. (Amikor az em-
berek ismerik és tisztelik, csupa energia, de társadalmi támo-
gatottság nélkül megmagyarázhatatlan szégyenérzettel küszkö-
dik.) Ezért van az, hogy a bátyánk higgadtan tud telefonálni, de
nem élvezne egy házibulit sok idegen vendéggeL (A telefonon
közölt elutasításhoz hozzáedződött, de szemtől szemben nem
bírná elviselni.)
Rendben, és akkor? Az ember boldogan leélheti az életét
anélkül, hogy étterem be menne egyedül vagy egy csomó idegen
között unatkozna. És valóban sok jómondhat ó el egy biztonsá-
gos és megbízható kapcsolatról. Ha le kell mondani érte az
izgalmakról, hát legyen, hiszen a szabadságnak is nagy ára van.
Mindezek a fenntartások teljesen érthetők.
Ne feledje: a burok széifészítésének sincs nagyobb belső értéke,
mint annak, ha afinnálló helyzetben találunk kielégülést. Valószínű­
leg nagyobb spirituális kihívást jelent, érzelmileg többet követel
az embertől, hogy abban találjon kielégülést, amit felépített,
mint az, hogy forrástól forrásig haladjon némi újabb élvezet
reményében . Ebben az értelemben a hosszú távú, stabil kényel-
mi zóna kialakításának és a vele való megelégedettségnek a ké-
pessége az érzelmi érettségjele .
Egy pontig. A fájdalomig. A zsákutcáig. Addig a percig, ami-
kor az ember rádöbben, hogy valami mást akar, és az a kerítés

24
túloldalán van. Ahol állunk, és amit akarunk: e kettő között
a szorongás láthatatlan kerítése húzódik. Hogyan ugorjuk át?
Talán nem is kell átugorni. Olykor elég csak kivárni, mi
történik.

A változás hullámai

Amikor az, amit el szeretnénk érni, vagy az, akivé válni sze-
retnénk, a kényelmi zónánkon kívül esik, elakadunk, zátonyra
futunk, legalábbis ideiglenesen. Hogyan fejthetne ki valaki titá-
ni akaraterőt, hogyan szedhetné össze magát annyira, hogy
szembenézzen a szorongással, amikor az unalom kényelmes
állapotában ellazulhat? Sokszor megesik, hogy nem szükséges
belülről előhívni ezt az erőt. Maga az élet kényszeríti ránk.
Amikor az ember élete először fut zátonyra, valószínűleg ott
is marad, várja, hogy az események árja mozdítsa előre élete
hajóját. Várjuk, hogy a szerelern ránk találjon; várjuk, hogy az
utálatos főnök nyugdijba menjen vagy hogy a több pénz ér-
dekesebbé tegye a munkát; várjuk, hogy a házasságjavul majd,
mikor enyhül az anyagi feszültség, vagy a baba végre végig-
alussza az éjszakát; várunk, és vadul erőltetjük, hogy változzon
valaki más, és ezzel tegyen boldogabbá minket.
A külső események néha valóban meg-
oldják a problémáinkat; vagy másféle
gondokká változtatják őket. Emberek
találkoznak, egymásba szeretnek, és egy
csapásra minden megváltozik A főnök
néha elmegy, az életkedv szárnyakat kap, és, hála istennek, az
ember kikerül a zsákutcából. Az alkoholista házastárs olykor
leszokik az italról, az önzőben feltámad az együttérzés. Ha az
időzítés jó, ha az embernek szerencséje van, vagy szükséges va-
laki más kényelméhez, akkor az élet hullámai - érettségi, há-

25
zasság, gyermek születése, előléptetés, helyváltoztatás új ott-
hon vagy kötelező nyugdijazás formájában - magukkal sodor-
ják, a megszakott kényelmi zónából továbbviszik új körülmé-
nyekközé.
Igaz, egyesek ellenállnak a változásnak, elutasítják az elő­
léptetést, a romantikus elkötelezettséget, a szülői szerepet vagy
akár az új otthont, a munkaköri változást. Valahányszor nemet
mondunk ezekre az új színterekre, jó és rossz okokból tesszük.
De előbb-utóbb csak igent mondunk némelyikre, és választá-
sunk akkor kikényszerít a kényelmi zónánkból, át a szorongás
láthatatlan kerítésén .
. Azok az erők, amelyek kikényszerítenek minket a fészkünk-
ből, nem mind jelentenek fejlődést, és távolról sem mindig
pozitívak Minden amerikai, aki átélte 2001. szeptember 11-ét,
azt, amint könyörtelenül és döbbenetes módon lerombolták
nemzeti kényelmi zónánkat, és átélte a gyászt, a félelmet és a
dühöt, amelyek mindig velejárói az ilyen kegyetlen változásnak,
megtapasztalta ezt. Történelmi kiűzetés volt ez a biztonságból
valami hidegbe és könyörtelenbe, és jó ideig fogunk küszködni,
amíg új nemzeti kényelmi zónát hozunk létre, ahol biztonság-
ban érezhetjük magunkat.
A negatív erők, amelyek kilöknek minket a kényelemből,
nem mindig ilyen általánosak vagy mindent elsöprők. Baleset,
betegség, halál, nem kívánt válás mind megfosztanak attól az
élettől, amely jóval kényelmesebbnek tetszik, ha a romokról
nézzük. Ezek az életünket fenekestül felforgató események
érzelmileg meggyengült állapotban löknek neki félelmeink falá-
nak, ezért is olyan rémes elviselni őket. Mégis elviseljük, bár
ennek ára van.
Amikor az élet új helyre sodor, így vagy úgy hozzászokunk
a változáshoz. A kínzó szorongás, a kényelem hiánya, az alkal-
matlanság érzése vagy hogy szélhámosnak érezzük magunkat,

26
mind együtt járnak ezekkel a változásokkal, és tartanak, amíg
tartanak. Az új szerep idővel az énünkké válik, beletanulunk az
új munkába, az új házból otthon lesz, azaz sikerül új kényelmi
zónát teremtenünk a maga megnyugtató napi menetrendjével,
a kielégülés új forrásaivaL
Másként szólva, nagyobb részben azért változunk, mert az
élet rákényszerít. A dolgok elkezdődnek, hát alkalmazkodunk
(hacsak el nem kerüljük az új kezdetet). A dolgok véget érnek,
hát megváltozunk (hacsak nem találunk módot a vég meg-
hosszabbítására). Kiváló rendszer, amíg működik.
De meglehet, az ön életében nem működött elég haté-
konyan. Talán nem jött el a királyfi - vagy ami rosszabb, eljött,
de el is ment. Talán a pálya, amely felé oly gondosan terelgették,
társadalmilag elfogadott futóhomoknak bizonyult, és most sen-
ki nem siet a segítségére, hogy kihúzza a bajból. Apósa-anyósa
sosem volt elégedett az ön étkezési stílusával, ugyanakkor min-
den vasárnap náluk kell vacsoráznia. A házassága nyomorúságos
holtponton van, ám a gyerekei kicsik, vidámak, és semmit sem
sejtenek. Lehet, hogy az élete így is csak megy tovább, tele
ugyanazokkal a panaszokkal és fenyegető frusztrációkkaL Kis
motorcsónak a nagy óceáno n, nincs senki a kormányánál, mégis
fu~a a maga sivár útját, amíg ki nem fogy az üzemanyag. Az
ember nem számíthat rá, hogy az élet új helyre teszi, de ha
mégis, lehet, hogy az új helyzetből a régi jobbnak látszik.
Kényszerhelyzetbe kerültünk. Hogyan döntsünk hát önál-
lóan? Hogyan kényszerítsük magunkat arra, hogy nekimenjünk
a tulajdon szabad akaratunk szorongásokból épített falának?
Hogyan vegyük rá magunkat a cselekvésre - feleségül venni ezt
a nőt, otthagyni ezt az állást, nem megszülni ezt a gyereket,
elválni ettől a partnertől, megnyitni ezt az üzletet -, amikor
ezeknek a tetteknek a valószínűleg fájdalmas következményei
olyannyira valóságosak, és bizonyosságunk oly csekély?

27
 Trükkös "hogyan" ez, de meg kell lennie, és a legkülönbek
közülünk újra meg újra megteszik Senki sem lép azonnal, csak
kevesen lépnek könnyen, mindannyian visszatekintünk, és meg-
állapíguk, hol lehettünk volna bátrabbak vagy óvatosabbak
Mindazonáltal néhányunk mégiscsak cselekszik. Döntünk, abi-
zonytalanság ellenére. Mozdulunk, a hátrahagyottak iránt érzett
fájdalom ellenére. Cselekszünk, noha a cselekvés rettenetesen
kényelmetlen. Változást teremtünk.
Ahhoz, hogy az ember átlépje kényelmi zónájának határát,
szembe kell szegülnie önnön szorongásaival, valami belső pszi-
chikai üzemanyag-tartalékot kell bevetnie, és át kell kénysze-
rítenie magát a saját korlátain. Meg lehet tenni- meg kell tenni.
Az az igazság, hogy az emberek állandóan meg is teszik. De ha
nem ön, akkor ki? És ha ön, akkor hogyan?
Több évvel ezelőtt írtam egy Túlsúly című könyvet arról,
hogyan ne álljunk önmagunk úgában. A megjelenés után szá-
mos elismerő levelet kaptam, meg egy nagyon világos és cinikus
írást. Utóbbit egy olyan kolléganőm írta, akivel sosem találkoz-
tam, bemutatkozásából kiderült, hogy mintegy harminc éve
pszichoterapeuta. A könyvem igen bölcs, írta, és semmi kifo-
gása a jobb élet megteremtését célzó javaslataim ellen. Csak-
hogy ő évek óta ugyanezeket tanácsolja a betegeinek, mi több,
a betegek maguk is gyakran teszik ugyanezeket a javaslatokat,
könnyen azonosulnak azzal, amit tenniük kéne azért, hogy ja-
vítsanak az életükön. A helyzet mégis az, hogy nagyon ritkán
teszik meg azt, amiről pedig tudják, hogy meg kéne tenniük.
Nekem bizonyára mágikus hatalmam lehet, hogy rá tudom ven-
ni az embereket arra, hogy meg is tegyék, amit javaslok nekik.
Megosztanám-e vele ezt a titkot?
Hát igen. Az önsegítéssel - tulajdonképpen mindenfajta se-
gítéssel - az a baj, hogy jóval könnyebb azonosulni azzal, amit

28
tenni kellene, mint rávenni magunkat, hogy meg is tegyük. De
lehetséges. Rá tudjuk szánni magunkat a cselekvésre, lehetséges
motivációt találnunk a változtatáshoz, és fenntartanunk ezt a
motivációt az elkerülhetetlen visszaesések és kimerülések ide-
jén is. Lehetséges, sőt biztos, ha az ember tudja, hogyan juthat
át élete jelenlegi színteréről a másikra, a következőre.
Évekig gondolkodtam ezen a levélen, miközben figyeltem,
milyen technikák segítenek az embereknek valóban túljutni
azokon a pontokon, ahol megrekedtek, túljutni önkorlátozó
szorongásaikon. A Szállj le a döglött lóról! voltaképpen a válaszom
erre a levélre.
Az önmagunk által létrehozott változásban az a jó - akár a
dohányzást akarjuk abbahagyni, akár anyánkkal akarunk szem-
beszállni -, hogy nem szükséges nap mint nap összeszednünk a
teljes energiát ahhoz, hogy szembeszegüljünk önnön szarongá-
sunkkaL Igaz, félelm ünk, kétségeink és a veszteség okozta elke-
rülhetetlen fájdalom terhét fel kell cipelnünk holmi lélektani
hegyre. A trükk azonban az, hogy ennek a tehernek csak egy kis
lökést kell adnunk lélektani meredélye szélén, hogy a saját
lendülete repítse új területre, magával rántva minket is. Ez a kis
lökés - a kényelmi zónánkon kívül megtett egyetlen apró lépés
formájában - aztán működésbe hozza az összes többi változást,
amelyet el akarunk érni.
Másként szólva, ha unalmas a munkája, rúgja ki magát; ha
kihűlt a szerelem, dobja ki magát; ha önpusztító életet él, vonja
meg magától a szert. Ha fél beszélni, tárj a fel az igazságot; ha fél
a választói, tegye fel a félelmetes kérdést. Meg kell teremtenie
azokat az életkörülményeket, amelyek megmentették volna, ha
maguktól adódnak.
Mi késztethet valakit ilyen szélsőségekre? Minden józan és
kézenfekvő ok közül, amiért hajlandók vagyunk szembenézni

29
korlá~ ainkkal, csak kettő olyan létezik, amelyért meg is tesszük:
mert szenvedünk ott, ahol vagyunk, és/vagy mert vágyunk vala-
mire, ami túl van lélektani láthatárunkon.
Ez épp elég. Vagy belép valami az életünkbe, és meg kell
barátkoznunk vele, hogy kényelmes legyen, vagy magunk
tesszük elviselhetetlenné az életünket, mert átkozottul jó okunk
van rá. A legjobb, amit tehetünk, ha - becsületesen körülnéz-
ve- felismerjük, hogy a ló megdöglött. A következő fejezetből
kiderül, hogyan lehet leszállni róla.
HÉT LÉPÉS
Már három év telt el a válása óta, de Ellie még mindig ra-
gaszkodik házassága maradványaihoz: ugyanaz a város, ugyanaz
a ház, ugyanazok az arcok a karácsonyi vacsorán, természetesen
a központi alak nélkül. Azt állítja, hogy a gyerekek miatt tartja
fenn a megszakott menetrendet, és ez bizonyos mértékig igaz
is. Ám az igazság másik fele az, hogy a fájdalom és a félelem
fojtogató csapdába zárta, és ebből mindeddig nem volt képes
kiutat találni.
Michael tudja, hogy kitér egy előléptetés elől, amely karrier-
jének következő állomása lenne. Pontosan így érzett 10 évesen,
amikor utáita otthagyni a régi környéket, aztán 18 évesen, ami-
kor eszébe sem jutott más városban lévő egyetemre menni.
Ezúttal a kedvese türelmetlen, a főnöke makacs, Michael pedig
alvászavarral küzd.
Diane-nek a táncosnői munka arra kellett, hogy ő legyen a
családjában az első egyetemet végzett ember. A pénz, amit össze-
szedett vele, valóban tekintélyes, ám Diane még nem iratkozott
be az első szemeszterre. Valahogy nem tudja elképzelni, hogyan
illeszkedne be ott.
Jamesszel nem hajlandó lefeküdni a felesége. Amikor éjjel
felébred, párna van kettejük közé dugva; meg akarja ölelni az
asszonyt, de érzi, hogy az elhúzódik, szabadulni akar. Az asz-
szony nem hajlandó beszélni, nem mondja meg, mi a baj, mást
sem igen mond. Házasságukban kialudt a tűz, és hiába próbál-
kozott sok mindennelJames, nem tudta újraéleszteni. Az utób-
bi időben a halálról álmodik. Ébren már a lehetetlenre is gon-
dolt: talán el kellene válnia.
Amikor a fia egyetemre ment, az őt hosszú évekig egyedül
nevelő Ruth elkezdett törődni magával. Lefogyott tizenhárom
kilót, kifehéríttette a fogát, befestette a haját, és elment egy ran-
devúra egy ismeretlenneL Aztán valami kattant a fejében, és
soha többé nem tett semmit azért, hogy férfiakkal találkozzon.

33
Miután mélységesen csalódott önmagában, visszaszedte a kilóit,
és visszatért a hivatali munka, a házimunka, a televízió megsza-
kott menetrendjéhez és az édességhez mint kényeztetéshez.
Ryan színlel. Nagyon is különleges embernek érzi magát ah-
hoz, hogy részt vegyen a családi csomagolóvállalat munkájában,
csakhogy a cég sok pénzt hoz, kár lenne otthagyni.
Lydia "olyan régen beszorult a mókuskerékbe, hogy már
kezdi berendezni", de nem nevet, amikor ezt mondja.
Frances nem képes elhagyni a részeges alakot, akivel él,
pedig már régen nem ábrándozik arról, hogy a férfi meg fog vál-
tozni.
Helen magányos és nincs társasága, mégsem lép be egy
klubba, ahol "mindenki úgy fest, mintha mindig is ismerték
volna egymást", és ő biztosan csak nem szívesen látott kívülálló
lehetne.
Jack, a mercedeses ember pedig bénultnak érzi magát, mert
nem tudja örömtelinek elképzelni a házasságát Jane-nel, nél-
küle viszont fájdalmasan boldogtalan. A végtelenül udvarias
Jack úgy tekinti a pszichoterápiás kezeléseket, mint valami eny-
hén flörtölő üzleti ebédet egymással versengő cégeknél dolgozó
kollégák között. A maga oldalára akar állítani, így védekezik
ellenem, ezzel megy el az idő. Jack messze van tőlem, nehéz
kapcsolatot teremtenem vele.
Számos gyökeres különbségük ellenére ezeknek a nőknek és
férfiaknak ugyanazt a módszert kell használniuk, hogy elé-
gedettebbek legyenek az életükkel. Bármennyire szélsőségesen
különböző is a helyzetük, egy közös útjuk van. Az öné is ez.
Ahhoz, hogy áttörje kényelmi zónájának hurkát, hogy kisza-
badítsa magát arról a biztonságos és áporodott színtérről, és si-
keresen végigmenjen a magasban kifeszített kötélen, önnek és
a fent említett embereknek egy hétlépéses folyamaton kell vé-
gigmenniük. Íme a lépések:

34
 1. Nézzünk szembe azzal, ami fáj: Mi az, ami fáj,
hiányzik, nem kielégítő, fojtogató vagy frusztráló az ön jelenle-
gi kényelmi zónájában? Eddig elterelte a figyeimét erről a fáj-
dalomról. Hogyan állíthatná le önmagában ezt a folyamatot úgy,
hogy aztán arra használhassa a fájdalmat, hogy jobb legyen az
élete? A figyelemelterelés módszere általában a fájdalom elke-
rülése, a bűntudat, a fantázia vagy a tagadás - ezek a leggyako-
ribb eszközök, amelyekkel ideiglenesen enyhíteni próbáljuk az
érzelmi fájdalmat, hogy ne kelljen szembenéznünk a válto-
zással.
2. Jövőkép: Hová tudnamenni innen? Miféle cél, remény
vagy lehetőség felé indulna? Hol szeretne kikötni? Hogyan
képes megalkotni egy új kényelmi zóna reális látomását, összes,
egymással összecsapó félelmeivel és vágyaival együtt?
3. Döntéshozatal: Azért, mert elégedetlen vagy frusztrált,
még nem kell feladnia. Hogyan dönti el, mikor van itt az ideje
továbblépni? Honnan tudja, hogy a ló döglött?
4. A séma felismerése: Tette ezt már korábban is? Jelenlegi
helyzete bizonyos kontextusban fordul elő. Mit árul el
történetének és személyiségének sémája arról, hogy ezután mit
kell tennie?
5. Oldás és kötés: Mi targa a helyén? Miféle bűntudatot,
kötelezettséget vagy kötődést kell meglazítania vagy megolda-
nia, hogy tovább tudjon lépni? Milyen veszteségek érhetik, és
hogyan csökkentheti őket a leginkább?
6. Nézzünk szembe a félelemmel: A kényelmi zónája és
a szíve vágya között ott van a szorongás villanypásztora, amely-
ről az első fejezetben esett szó. Ennek a szarongásnak a meg-
nevezése, a vele való szembenézés, majd a leküzdése kikerül-
hetetlen és szükséges lépés az úton.
7. Cselekvés: Mit kell tennie, hogy innen oda jusson?
A változás cselekvést kíván. Hogy elhagyja kényelmi zónáját, és

35
előbbre lépjen, ahhoz elkerülhetetlenül mondania, tennie, vá-
lasztania kell valami újat. Miféle forgatókönyv, szerkezet vagy
támogatás segítene változtatni? Ezt a hetedik lépésként írtam le,
de amint látni fogja, a belső mozgást az út minden lépésénél
külső cselekvés kíséri.
Ennyi. Ismerje fel, hol futott zátonyra és mi juttatta oda.
Azonosítsa, mi olyat akar, ami kívül esik a zónáján. Döntse el,
megfelelő-e az időpont a cselekvésre. Lazítsa meg a kötődé­
seket, amelyek visszatargák, és győzze le a félelmét, hogy elér-
hesse, amire vágyik.
A könyv további részében részletesen megvizsgáljuk ezt a
folyamatot, hogy világosan lássa, hogyan alkalmazható az ön
helyzetére. Ne feledje, hogy bár hét lépésként írtam le, ez nem
egészen lineáris folyamat. Ezek az általános lépések inkább úgy
fordulnak elő, mint a megváltozott tudatosság, a tisztázott ér-
zések, a kemény döntéshozatal és az elviselhető kockázat folya-
matosan kibontakozó fokai. Minden megtett lépéssei jobban
fogja érteni a korábbi kérdéseket, ez viszont segíti abban, hogy
továbbhaladjon az úton a változás felé. A kényelmi zóna előre
megfontolt szándékkal történő elhagyásának folyamata felfelé
vezető spirálhoz hasonlít, amikor is minden szakasz hatással van
az előzőkre és a következőkre is.
A hét lépés mindegyike szükséges része ugyan a folyamat-
nak, megeshet azonban, hogy valaki nem a fent leírt sorrendben
tapasztalja őket. A fokozatokon való áthaladás tetszőleges, a sza-
kaszok átfedik egymást. Néhányan például meglehetősen sok
időt fordítanak a séma azonosítására, mielőtt döntést hoznak,
míg mások ugyanezt fordítva teszik. Hasonlóképpen, az elen-
gedés vagy a szembenézés a félelemmel korábban is kezdődhet
egy konkrét esetben. A fent leírt sorrendet a legkönnyebb meg-
érteni, én ezt láttam a legtöbbször, de a saját utunk másféle
menetrend szerint is alakulhat.

36
 A kibontakozó fázisokat tehát meglehetősen szabályosan fo-
gom leírni, de ön feltehetőleg úgy fogja megélni őket, ahogy
mindenki - amolyan két lépés előre, egy lépés hátra kavarodás-
ban, sok tapogatózással és tévutak követésével. Ne bátortala-
nodjon el. Ha azt gondolja, egy ideje körbe-körbe jár, valószí-
nűlegjól csinálja.
A helyzet az, hogy az élet állandóan változta~a körülmé-
nyeinket. De a kormányrúd megragadása és életünk szándékos
megváltoztatása a döntéshozatal más-más szin~ét követeli, vala-
mint bátor cselekvést. Szükség van az ember legmagasabb ren-
dű énjére, összpontosítására, fegyelmére, energiájára. Szükség
van arra is, hogy a másokkal való kapcsolatait ugyanolyan nagy-
ra értékelje, mint a saját elégedettségét, és néha kínkeservesen
válasszon közülük. Ez akár legnagyobb becsben tartott illúziói-
nak elvesztésével is járhat. És bátorság kell hozzá.
Hogy megmutassam, milyen kanyargós és egyéni lehet ez
a hét lépésből álló út, a következőkben leíromJack hazatalálásá-
nak történetét.

Egy nap a parton

- Szeretem Jane-t, és ő tudja ezt. Csak nem akarok megnősül­

ni- mondja Jack.
-Tehát azon, hogy maga Szabad Tereppel (így nevezzükJack
legójabb kalandját) ebédelt, Jane-nek nem szabad mérgelőd­
nie?- kérdezem.
-Nézze, azzal ebédelek, akivel akarok. Nem vagyunk há-
zasok.
Ez az a tökéletes kis körforgalom, amelyben Jack meg én
közlekedünk. Lássuk, hogyan jutott ki belőle. Az első lépéssei
kezdtük, ahogyan ön is teszi majd, ha ki akar törni kényelmi
zónáj ából:

37
Nézzünk szembe azzal, ami fáj
A fájdalom, ha egyenesen a szemébe nézünk, általában nem
bonyolult. (Persze nem tesszük, mert fáj.) Jack kerüli a rideg
valóságot, hogy tudniillik nem tarthaga meg a boldog Jane-t
(vagy valószínűleg semmilyen Jane-t) és a kényelmes független-
séget, holott mindkettő nagyon kell neki. Választania kell.
Eleinte nem értettem, mitől volt olyan fájdalmas számára a
választás. Kétségtelen, hogy Jack önmagáról alkotott képének a
mélyén a mercedeses férfi rejtőzött. Elbeszélésében olyan jól
hangzott az a kis ház meg a bentlakásos személyzet, hogy el-
csodálkoztam, vajon én miért nem gondoltam erre soha. No és
a kötődése Jane-hez?
Jack bizonygatta, hogy szereti a lányt, de ezeket a szerelmi
vallomásokat mindig apró kifogásokkal rombolta le. Jane nem
volt olyan szenvedélyes vitorlázó, mint ő, mindig leégett, és
ezért neki vissza kellett fordulnia. Jane-nek volt két neveletlen
kutyája, akik tönkretették a szőnyegeit, és Jack ezt nem volt haj-
landó eltűrni. Jack mindig olyannak látszott, mint aki körülnéz
a szobában, nem talál-e jobbat, ezért kezdetben szkeptikus
voltam az érzelmei mélységét illetően.
Tévedtem.Erre akkor jöttem rá, amikor Jack egyszer várat-
lanul elhozta hozzám Jane-t, hogy megismerjen. A beszélgetés
tartalma nem volt figyelemre méltó, de az összjáték mindent
elárult. Amikor Jane beszélt, Jack nagyon figyelt, a kanapé tárn-
láján nyugvó karja Jane felé görbült. Jane hozzám beszélt, de
JackJane-t nézte, és szinte elolvadt. Nem olyan gyakran látok
szerelmet, kivált a rendelőmben, és valószínűleg más sem
találkozik vele gyakran. De rögvest felismerjük, ha láguk. Jack
odaadóan nézte a lányt, mélységes gyengédséggel és elkötele-
zettséggel.
Ó, gondoltam, hát így állunk. Szereti. Ez az igazság, amely
nem kényelmes a számára. Vajon miért nem?

38
 Az erős kötődés nyilvánvalóan nem helyénvaló Jack ön-
képében. Szabadulni próbál, eltolja magától Jane-t, nála alszik,
de másnap reggel lehetetlenül korán távozik, dacosan egykori
szerelmeivel ebédel, akiket jelenleg "csak barátnő" címkévellát
el. Úgy látszik, valami arra készteti őt, hogy helyet hagyjon egy
másik, újabb, nehezen megfogható személynek Nem tudom,
miért, ő sem tudja. De van egy elmélete. Egész életére a nemi
hűtlenség a jellemző, függetlenül attól, hogy éppen ki az első
számú partnere. Talán, így spekulál, hat együtt töltött év után
Jane már inkább szeretett testvér, mint romantikus partner.
Vajon nem lesz-e Jack számára lehetetlen a boldogság egy olyan
házasságban, amelyben csak ismerős, kényelmes szex van?
Rajzoltam egy karikatúrát, amelyen Jack hímvesszője pisz-
tolyt fogJack fejéhez, és egy fekete autóba kényszeríti,Jan e pál-
cikafigurája pedig ott marad az utcasarkon. Ez nagY.iából össze-
foglalta Jack elméletét.
Amikor Jane megtudta, hogy Jacknek viszonya van, teljesen
összeomlott. Képtelen volt felkelni az ágyból; nyilvános he-
lyeken sírt. Dühe és fájdalma felháborította Jacket. Jack rájött,
hogy a mérge irracionális, mégis tovább hergelte magát. Fel-
háborodott, amiért Jane úgy kapta rajta, hogy átnézte a mobil-
telefon-számláját. Rettenetesen dühös volt, amikor Jane nyil-
vánosan vonta felelősségre egy bárban, ahová mindketten jár-
nak, kárhoztatta a lányt, amiért szükségtelenül kínos helyzetbe
hozta mindkettőjüket. Jack Jane elleni haragjában nem volt
semmi meglepő. Elvégre a harag a bűntudat ősrégi gyógyszere.
Jane hibáztatása nem az egyetlen elterelő hadművelet volt
Jack konfliktusában. Kerülte a problémát, amennyire csak tud-
ta. Nem gondolt házasságra, ha Jane nem dugta az orra alá a
gyűrűsu_üát. Tagadta, hogy az új flört, amelyet telefonon és
hosszú ebéd ek során folytatott, potenciális fenyegetés lett volna.
(Amikor megemlítettem, hogy viszonyt kezdett, tiltakozott

39
- "nem feküdtem le vele" -, mintha a viszony a behatolással
kezdődne, egy pillanattal sem előbb.)
Mint minden, a házassággal kapcsolatban bizonytalan em-
ber, Jack neheztelt Jane-re a tökéletlenségeiért, amelyek meg-
nehezítették a döntést, hogy feleségül vegye. ("Nem tudom
rávenni, hogy többet költsön magára", panaszkodott egyszer.
"Jesszuskám - próbáltam adni az együtt érzőt -, ez aztán
komoly probléma.") Jane-nek persze vannak hiányosságai -
idegesítően barátságos, határozottan birtokolni akarjaJacket, túl
sokat nézi a tévét, utál takarítani. Jack élete tele lenne ezekkel és
egyéb negatívumokkal, ha közelebb merészkedne, és együtt
élne Jane-nel. Miért tenné? Hát azért, mert ha nem teszi,
elveszíti. De vajon elveszíti-e önmagát, ha megteszi?

ELJÁRÁS: Jane hibáztatása, a fantaziálás arról, hogy minden

az övé lehet egyszerre, a flörtök tagadása még önmaga előtt is,
az időnyerés mind csak szöveg: egytől egyig arra szalgálnak
Jacknek, hogy elkerülje a nehéz döntést. AmígJack köntörfala-
zott, a kapcsolat egyre romlott. Jack tudta, hogy hatékony
lépésre van szüksége - ezért fordult terapeutához.
A pszichoterápia nem mindig ösztöke, ám Jack így értel-
mezte. A szerep, amelyet nekem szánt, az "a pszichoterapeuta
mint terelőpuli" volt. Felvetett egy-egy témát, elejtett egy cél-
zást, jelzett valami zavaró érzést, én pedig újra meg újra vissza-
tértem hozzá, amíg ő cselezgetett, kerülgette. Én vele tartottam,
tisztázva, hogy a célunk az, hogy idővel ő legyen a pásztor, ő
tartsa kordában elbitangoló impulzusait, fantaziálásait és
racionalizálásait, hogy aztán egyenesebb vonalban haladjon a cél
felé, bármilyen célt is válasszon.
A hibáztatással kezdtük. A hibáztatás gyógyszere a megsza-
kítás és az empátia. Valahányszor Jane valamely hiányosságát

40
okoita a konfliktusaiért, megkértem, hogy magyarázza el a prob-
lémát Jane szemszögéből.
- Háromszor is felhív, ha egy este véletlenül otthon vagyok.
- Maga szerint miért aggódik?
- Hogy egyedül vagyok-e otthon, vagy egy nőt vittem fel.
- Felvisz más nőt?
-Néha.
Tehát újra Jacknél vagyunk. Jack dilemmáját két, egymással
ütköző szükséglete hozta létre, nemJane valamely hiányossága
vagy hibája. Jack váltása a külsőről a belsőre igen nagy előre­
lépés volt. Vagy csak belefáradt az empátiagyakorlatba.
Jack áttörte tagadásának a falát is, amikor hajlandó volt
beszélni a flör*iről, hogy tudatos szexuális döntéseket hozhas-
son a másnap reggeli mentegetőzés helyett. Azt mondta, ez a
tudatosság meglehetősen sokat rontott az élvezeten.
Végül alaposan megvizsgáltukJack fantáziáját, hogy ha talál-
kozna "az igazival", megszűnne-e a függetlenség és a kötöttség
közötti belső küzdelme. Jack azt képzelte, hogy az igazinak
olyan folyamatos nemi vonzereje van, hogy neki soha többé
nem kellene harcolni hűtlenkedési vágyaival.
Ez a fantázia - a másik fogja megoldani összes konfliktuso-
dat elkötelezettség és szabadság között - óriási varázsló. Jack
pszichoterápiájának ez a része olyan volt, mint egy pillantás a
függöny mögé. Ha az ember be mer pillantani, a varázsló
emberiméretűvé zsugorodik. Dorothynak az Ózban és Jacknek
a rendelőmben egyaránt el kellett jutnia az alapvető felis-
meréshez, hogy megvan hozzá az ereje, hogy hazajuttassa
önmagát, ha egyszer úgy dönt, otthon akar lenni.
Amikor Jack szembenéz nehéz választásával, azzal néz szem-
be, ami fáj. A következő lépés: kigondolni azt, amijobb lenne.

41
jövőkép
Egyikünk sem hagy el önként egy kényelmi zónát, ha nem tud
elképzelni valami jobbat helyette. Jack számára a tiszta, pozitív
jövőkép kialakítása jelentette a legnagyobb akadályt. Azért kezd-
te el a terápiát, mert nem volt képes boldognak látni magátJane
nélkül, de azt sem tudta elképzelni, hogy könnyedén lemond-
jon a többi nőről. Hová vezetett innen út?
Az első közös fél évünk vége felé Jack beszámolt egy pil-
lanatról. Egyik délutánJane-t nézte a parton, amint törülközők­
ből sátrat készített egy bará~uk ötéves kislányának, hogy a
gyerek idegen szemektől védve vehesse le a fürdőruháját és
öltözhessen fel. J an e annyira természetes, annyira szeretetteljes
volt ebben a szerepben, hogy Jackben felvillant a gondolat:
"Nem is lenne rossz hazamenni egy családhoz, aholjane vár."
De nyomban elhessegette magától a gondolatot. Aznap este
veszekedtekjane-nel a szexen és Jack tlör~ein, és persze hogy
nem osztotta meg Jane-nel látomását közös jövőjükrőL De a
felvillanó kép arról, hogy hazatér Jane-hez, hogy Jane az ott-
hona, már beférkőzött a tudatába. Ha lemond a Mercedeséről,
valahol elképzelhető egy másik kényelmi zóna.

ELJÁRÁS: Egyszer megkérdeztem Jacket, hogy a férfi a fe-

kete Mercedesben miért nem lehet a házaspár a fekete Merce-
desben. Alaposan megforgatta a kérdést, aztán visszatért hozzá.
Finomítani kezdte, az én változatomat átalakította a magáévá.
Scott Fitzgeraldról és Zeldáról beszélgettünk, akikről egyikünk
sem tud valami sokat, ezért olyan képet fabrikálhattunk, ame-
lyik megfelelt Jack szükségleteinek. Beszéltünk más híres párok-
ról is -Warren Beattyről és Annette Benningről, Paul McCart-
neyról és Lindáról.
Jack többször visszatért ezeknek a pároknak a képé hez,
egyszer pedig a Moon River dalszövegére emlékeztetett:

42
 "Két vándormadár elindul világot látni.
A világban annyi a látnivaló ... "
Volt valami igéző ebben a neki tetsző dalszövegben. Talán
nem kell lemondania látomásáról, a férfiról a fekete Merce-
desben. Talán csak ki kell bővítenie.

Döntéshozatal
Jack igen sok különbséget lát önmaga és Jane között. Hogyan
döntse el, vajonJane-e az a nő, akivel ilyen érzelmi ugrást kell
tennie? Hogyan veszi észre, hogy vidám agglegény lova meg-
döglött?
Először is, ahogyan a legtöbbünk, Jack is elkészítette aprók
és kantrák listáját, elárulva azt a naiv reményét, hogy a kapcso-
latoknál a kiadás-bevétel könyvelés alkalmazható. Egy példa
Jack listájáról: "Pró: tökéletesen hűséges. Kontra: nem tudja tar-
tani a tempót velem biciklitúrákon, más nők tudják."
Ez még közös munkánk elején
történt. Próbáltam valami produktív
dolgot kezdeni a listávaL
Én: Szóval azt akarja mondani
nekem, hogy Jane fékezi magát.
Jack: Úgy van. Azt hiszem.
Én: És hová siet olyan nagyon?
Jack: Utálom, amikor pszicho-
logizál.
Sorra vesszük a lista további pon~ait,
amíg idővel minddel végzünk.
Túllépve a listán két dolgot kellett tenni
a nagy döntések elősegítése érdekében. Jack mindkettőt meg-
tette. Alaposan magába nézett, hogy van-e valamiféle ösztönös
elképzelése arról, merre tovább. Ennek alapján megkockáztatott
egy sor kicsi, kritikus döntést, hogy előbbre jusson.

43
 ELJÁRÁS: Változó értékrendje vizsgálatára Jack egyem
módszert dolgozott ki. Ahelyett, hogy közvetlenül önmagáról
beszélt volna, a barátaival kapcsolatos reakcióit vizsgálta, az ő
Jane iránti érzéseiket, az ő kapcsolataikat a nőkkel. Ezek a bará-
tok vetítővászonként működtek, Jack így biztonságos távolság-
ból értékelhette saját érzéseit.
Jack haverjai kedvelték Jane-t, úgy tetszett, szurkolnak érte.
Ám Jack mindig beszámolt tréfás figyelmeztetésekről is, egy
állandó "légy résen, mert el fog kapni" mentalitásról, amely
megegyezettJacknek a kapcsolatban elfoglalt defenzív álláspont-
jával. Aztán az egyik közeli barátja igen durva váláson esett át, és
Jack legnagyobb meglepetésére gyorsan újranősült. Túlságosan
kevés a rendes nő, mondta a barát. Ha ilyenre bukkansz,
törvényesítsd a kapcsolatot. Ellentétes példa is akadt. Amikor
Jack flörtölni kezdett egy nála jóval fiatalabb nővel, egy-két
barátja szemtől szemben seggfejnek nevezte.
Menet közben Jack értékítéletei és az, amit a baráti csoport
értékítéleteiről gondolt, sokat változtak. Az inga Woody Allen-
től Alan Aidáig lendült - azaz a "szenvedélyes szex a Central
Parkban" vágyálomtól "a hosszú távú szerelern New Jerseyben"
happy endjéig.
Az ösztönös irányválasztás azonban legfeljebb az út feléig
viszi el az embert. Jacknek még mindig döntenie kell. Jane
házasságot akar. Elhagyja-e Jack a kényelmi zónáját, feleségül
vegye-e őt? Tud-e majd hűséges lenni, még ha "elhatározza" is?
Jacknek komoly kétségei vannak; túlságosan sok a nő minden-
felé. Javasoltam, hogy tekintse úgy az elkötelezettségét, mint azt
a korábbi döntését, hogy leszokik a dohányzásróL Nem számít,
mennyire kívánja az ember néha a cigarettát. Akkor szokik le
sikeresen, ha mégsem gyújt rá.
Jacknek valamiféle próbaidőre volt szüksége, hogy felmérje
önmagát és az akaraterejét. Javasoltam, hogy próbálja meg az

44
újrakezdést. A technika lényege az, hogy az ember azt mondja
bizonyos időszakra, hogy ez egy korszak vége és egy másik
potenciális korszak kezdete. Jack ingatlanfejlesztő volt, és egy
korábbi üzletfele társul hívta egy üdülőszálló-fejlesztéshez
St. Croix-ba, amihez három hónapot kellett volna töltenie a
szigeten. Vonzotta az üzleti lehetőség. Tekintse a dolgot egyben
lélektani lehetőségnek is, biztattam. Ez a három hónapos szünet
lehetővé tenné, hogy próbára tegye elkötelezettségre való
képességét: egyszerre csak egy cigaretta.
Helyesen alkalmazva ez a három hónapos szünet ideális
esélyt nyújtott Jacknek, hogy kiszálljon a körforgalombóL Há-
rom hónap távol a várostól megszabadíthatta a fel-felbukkanó
félszerelmektől, amelyek beárnyékolták a Jane-nel való kapcso-
latát. Tiszta lapot kaphatna, ahol minden választás valójában
döntést jelentene. Vagy elkerüli a rivalizáló kapcsolatokat, vagy
úgy dönt, hogy belemegy egybe, amíg távol van. Akárhogy
dönt, választ kap az elkötelezettségre vonatkozó kérdésére,
amely meghatározhatja az irányt a jövőre nézve.
Hogy az újrakezdés valóban garantálhassa az előbbre jutást,
Jane-nek is ismernie kellett a tervet. Jack vállalta ezt a lépést.
Azzal a kimondott megállapodással utazott St. Croix-ba, hogy
közte és Jane között változatlanul szaros a kapcsolat, de sem-
miféle ígéretet nem tett a jövőre nézve. Nem tagadta a hűtlen­
ség következményeit, de bizonytalanságát már nem Jane hibái-
val magyarázta. Amikor elutazott, világosan ismertette velem
érzelmi terveit.
-Nem tudom, mi lesz Jane-nel és velem, és nem tudom,
mit szeretnék, mi történjen. De azt tudom, hogy ha viszonyom
lesz bármilyen másik nővel, amíg ott leszek, el fogom mondani
Jane-nek az igazat, mert ez azt fogja jelenteni, hogy döntöttem
kettőnkrőL Joga van tudni.
Úgy látszott, Jack szabadabban képes gondolkodni az elköte-

45
lezettségről, amikor távol van. Mélyebb kérdéseket tett fel,
ezzel arra késztetve minket, hogy csodálkozzunk, vajon mi tar-
totta vissza eredetileg attól, hogy elkötelezze magát. Amikor
megismerked tünk, Jack elképzelése szerint a nő karmából
elmenekült férfi diadalmaskodott, legalábbis látszólag. Most
már mélyebbre ásott.

A séma felismerése
Mi vész el, ha Jack lemond a férfi a fekete Mercedesben imá-
zsáról? Az ifjúság, a szabadság, aszexuális hódítás vagy csupán a
húszéves, régi, jól ismert választások megkövesedett kényelme?
Az együtt töltött idő alatt Jackre a legmélyebb benyomást a be-
csukott ajtó fájdalmas gondolata tette.
Arról kezdtünk beszélni, hogy ő mir1dig akkor érezte magát
a legkényelmesebben, ha féllábával az ajtón kívül volt- mindig
partnerrel, de átnézve a partner válla fölött; mindig valamilyen
vállalkozásban, de nyitottan másokra; megtelepedve egy
házban, de sosem otthonként gondolva rá. Az élmény tágasságát
tekintve ez kétségtelenül pompás hozzáállás, csakhogy az
élmény mélységét valószínűtlenné teszi.
Számos tényező tolta Jacketebbe az irányba. Többek között
az, hogy csábítóan extrovertált ember, aki akár egy buszmeg-
állóban is képes barátra szert tenni, ha van fölösleges három
perce. Még az én portásarn is megjegyezte egyszer, micsoda
remek fickónak látszik. Elbűvölő és könnyed társasági modora
sokkal több lehetőséget teremtett számára a nőknél, mint
amennyit a legtöbb férfi megtapasztaL
Ráadásul gyerekkora óta a nők kedvence. A család harmadik
gyermeke, az egyetlen fiú, akit nővérek, anya és nagynénik
kényeztettek, ezért egyrészt jól érzi magát a nők társaságában,
másrészt érdeklik a nők. J acket tehát szeretet veszi körül, és ő is
sokakat szeret.

46
 Ugyanakkor apjával tudatosan ápolták Jack "férfias férfi"
identitását- keményen bicikliztek, együtt vadásztak, és büszkék
voltak rá, hogy soha nem mosogattak. Jack férfias férfi, a nők
kívánják, ő meghódítja a nőket, de soha, egyetlen nő sem bir-
tokolja.
Már értem. A férfi a fekete Mercedesben az egykori magá-
nyos lovas, ingatlanfejlesztővé modernizálva. Hát a magányos
lovas nem hagyta el talán mindig a várost, valahányszor elvé-
gezte a feladatát?
Egy életséma tudatosítása sok erőt adhat. Az ember rájöhet,
hogy hol, miben működik jól a számára, és tisztázhatj a, miben
akadályozza. Jack született sármja, a testvérek között elfoglalt
születési helye, egyedülálló kapcsolata az apjával, különleges
családi helyzete valószínűleg mind hozzájárultak ahhoz, hogy
sürgető vonzaimat érez az új, más, több és jobb iránt. Jacknek
volt érzéke a szabadsághoz, és mindig világosan látta, hogy ez
neki dolgozik. Most, tekintettel Jane-re, rájöhetett, hogy a régi
séma kezd az útjában állni.
Hasznos téma volt a fejlődés. Jack kezdte úgy látni, hogy egy
ajtó becsukása olyan bátor tett, amelyre eddig nem volt képes.
A bezárt ajtók, az, hogy nincs visszaút, eddig szorongást váltot-
tak ki belőle. Most viszont- hiszen bátorság kell hozzá! -a ma-
ga mögött becsukott ajtó olyasmi lett, amire törekedni kell.
Persze a "törekvéstől" az ember még nincs ott. Az ajtó becsu-
kásához Jacknek szembe kellett néznie egy veszteséggel.

Oldás és kötés
Ha Jack csak bezárja a romantikus önkép ajtaját, és elveszi Jane-t,
többről mond le, mint a szexuális lehetőségekről. Lemond
önmaga dédelgetett imázsáról is. Ez a potenciális veszteség
legalább annyira fáj, mint bármi más.
Jack rettegett ettől a veszteségtőL

47
 -A hétvégén a haveromnál voltam, és egy jó óra hosszat ját-
szottam a srácaivaL Klassz volt. Talán egyszer szeretnék srá-
cokat. Miért ne? De egy óra elteltével kivoltam. Totálisan kivol-
tam. A barátom állandó szaigálatban van. Már be sem rúghat. -
Szünet.- Nemigen szaktam berúgni. De megtehetném.
- Magának fontos, hogy azt érezze, szabadságában áll bármit
megtenni, amit szokott, akár akarja, akár nem - mondom.
-Nem akarom feladni, mint mindenki más- mondja.
- Mint kicsoda?
Ha lemond különleges identitásáról, csalódást okoz az apjá-
nak? A szabadságát részben az apja nevében élvezte, aki örült
volna, ha olyan esélyei lettek volna a nőknél, mint Jacknek, de
nem voltak? Igen, részben.
Azzal, hogy nem volt hajlandó megállapodni, a marnájához
és a nővéreihez maradt hű, mert sosem váltotta fel a hozzájuk
fűződő első szövetséget maga által választott állandó part-
nernővel? Igen, részben.
Jack úgy érzi, a mamája, a papája, a nővérei, de még a bará-
tai is hozzájárultak fékezhetetlen alkatához, ez pedig arra
bátorí~a, hogy túlbecsülje ezt az alkatot. Megkérem, gondolja
végig, hogy talán ők is fejlődtek és változtak. Hogy amit tíz-
tizenöt éve fontosnak találtakJack életében, ma már nem tar-
tanák annyira vonzónak. Neki is szabad változnia. Minden-
kinek szabad. Eltöpreng ezen.
Ettől a pillanattól kezdve boldogabb.

Nézzünk szembe afélelemmel

A távol töltött három hónap alatt Jack napi tizennégy órákat
dolgozott az új szálloda létrehozásán, és kerülte a nőket, ahogy
aJane-nel való kapcsolata kezdetén. Az elképzelés, hogy fel kell
hívnia Jane-t, és meg kell mondania, hogy randevúzni kezdett
valakivel: ez volt, ami a leginkább visszatartotta.

48
 Heti telefonbeszélgetéseink alkalmával Jack néhányszor
beszámolt, méghozzá némi büszkeséggel, egy-két veszélyes
helyzetrő l- egy vonzó ügynöknőről, aki meghívta egy italra, de
ő nem ment el; egy régi philadelphiai barátnőjéről, aki szeretett
volna eitölteni vele egy hetet. Mindegyiknek nemet mondott,
és elhúzott. Amikor megkérdeztem, miért, azt felelte:
- Sok ba] al járt volna. -Vagy: - Régi lemez. Már láttam ezt
a filmet.
Úgy gondoltam, ezek a megjegyzések azt jelentik, hogy Jack
már döntött, bár mintegy a saját háta mögött. Visszatérése
Philadelphiába azonban azt jelentette, hogy szemtől szemben is
elfogadja ezt a döntést - ami jóval kényelmetlenebb.
Minthogy nem zavarták sem Jane vádaskodásai, sem önnön
bűntudatos dühe, a félelme is élesebben körvonalazódott.
Egyetlen lidércnyomásos téma maradt csak: mi van, ha téved?
Mi van, ha nem bír Jane-nel élni? Mi van, ha megcsalja, és
összetöri a szívét? Mi van, ha Jane abszolút nem a megfelelő nő,
és ő csapdába kerül, mert Jane teljesen tőle függ? Mi van, ha
találkozik romantikus ideálj ával, de nem kaphaqa meg, mert meg-
rekedt Jane-nél? Mi van, ha egy válás elviszi a vagyona felét?
Ez lenne az, amit a talk-show-kban "elkötelezettségtől való
félelemnek" neveznek?

ELJÁRÁS: Hogyan bírhaquk rá magunkat, hogy szembe-

nézzünk a félelm ünkkel? Először is, gondolatban el kell választaní
azt, amit az ember akar, attól, amítől fél. Mindezt világosan, tuda-
tosan, újra meg újra.
Jack egy okból megy végig ezen az izzó lélektani parázson:
arrafelé megy, amit kíván. Az a valami Jane. A szerelern ez, és
kettejük képe egy biztonságos kikötőben. Jack meg én hosszú
idő alatt alakítottuk ki a "házaspár a fekete Mercedesben" képet.
Egy alkalommal újabb karikatúrát rajzoltam. Jack pálcika-

49
figura egy kör közepén, egyedül. Körülötte a szorongásos "Mi
van, ha" kérdések köre. Csak úgy kaphatja meg, amit akar, ha
áttör ezen a körön. Vagy nem teszi, és marad ott, ahol van, egye-
dül. Jack a tárcájába tette a karikatúrát. Silány rajz, de erőteljes
gondolat.
Aztán stratégiákat próbálunk ki, hogy csökkentsük Jack
szorongását, hogy a félelmei elviselhetőek legyenek. Kognitív
technikákat alkalmazunk, leírjuk a félelmeit, majd átfordítjuk
őket, helyettesítő racionális gondolatokkal csökkentjük a szo-
rongást. A "Mi van, ha nem ő a megfelelő személy?" helyére a
"Mi van, ha ő a lelki társam, és elveszítem, mert gyáva vagyok?"
kerül. A "Mi van, ha megcsalom?" helyére az "Én döntöm el,
hogyan hánok más nőkkel".
A "Mi van, ha a válás elviszi a fél vagyonomat?" helyére a
"Mi van, ha vele jobb anyagi helyzetbe kerülök, mint nélküle?"
lép. Ez az újszerű gondolat hozzásegítette Jacket, hogy az együtt-
élés anyagi előnyeire gondoljon. Miért van szükségük két jel-
zálogra, két nyírni való pázsitra, két garnitúra viharablakra? Jack
egyszerűsíteni akarta az életét? Hát Jane talán nem?
Mint kiderült, ő nem, legalábbis házasság nélkül nem. Egy
ideig azt hittem,Jane fogja felborítani a megállapodást. Ó ugyan-
is egyáltalán nem akart házasságkötés nélkül együtt élni. Miért
adta volna fel az otthonát a jövőjét illető egyértelmű elkötele-
zettség nélkül?
Jack egyáltalán nem akart házasodni együttélés nélkül. Miért
adja fel, hogy ő maga a férfi a fekete Mercedesben, új jövőképe
kipróbálása nélkül? Ohó! Ismét zátonyra futott.
Visszatért a vádaskodáshoz, részletes listát írt a Jane-nel való
együttélés minden lehetséges nehézségérőL Visszavonult,
tűnődött, de nem kezdett viszonyt. Jane nemigen tett semmit,
látszólag elégedett volt azzal, hogy Jack hűséges, bár külön él
tőle. Ekkor azt javasoltam: avatkozzon be a folyamatba.

50
 Jack már megtette az első két lépést, hogy szembenézzen a
félelmeivel. Elválasztva a félelmeit a vágyaitól egyben meg is
határozta, leírta őket, szarongásának csökkentésére átstruk-
turálta a vágyak és a szorongások közötti kognitív kapcsolatot.
A harmadik lépés az lett volna, hogy aktívan dolgozzon a félel-
me ellen.
A félelemtől az ember passzív lesz. Az aktivitástól pedig erős.
Talán Jackjavára fog szolgálni, ha nem könnyű rávennie Jane-t
az együttélésre. Javasoltam Jacknek, hogy ezt tűzze ki célul, és
dolgozzon érte. Maga a munka orvosság lehet a félelmére.
Mit tehetett azért, hogy Jane könnyebben elfogadja az
együttélés gondolatát? Jack idővel feladta a duzzogást, és kezdte
aktívan csábítani Jane-t a maga gondolkodásmódja felé. Meg-
mutatta, hogyan biztosítana helyet a lánynak az életében, ra-
gaszkodott hozzá, hogy Jane értékelje azt, mennyire megválto-
zott az iránta érzett szerelemtőL Ó megtette a halálugrást,
bizonygatta. Most Jane-től várja a bizalom hasonló kinyilvá-
nítását. Minden érvvel, amelyet Jane győzködésére használt,
önnön szorongását is enyhítette.
Azt hiszem, Jane-t Jack szenvedélye győzte meg. Eladta a
házát, és neveletlen kutyáival együtt beköltözött Jack tágasabb
otthonába. Világosan megegyeztek, hogy ebből a helyzetből
később házasság lesz, de időpontot nem határoztak meg. A "ha
összeházasodunk" -ból feltűnés nélkül, a hétköznapi szóhasz-
nálatban is "amikor összeházasodunk" lett, és eltervezték, hogy
a Jane házáért kapott pénzből csodálatos nászútra mennek, eset-
leg a házat is bővítik. Tévészoba? Gyerekszoba? Én határozot-
tan az utóbbiért szurkoltam.
Az esküvője napján Jack már nem járt hozzám, ezért nem
ismerem az aznapi érzéseit. De egy évvel később találkoztam
vele, amikor azért jött, hogy egy üzleti dilemmájáról be-
széljünk. Gyakran emlegette Jane-t, éppen annyiszor említette

51
Jane álláspon~át, ahányszor a sajá~át. És mindig büszkén emel-
te ki Jane új rangját: "A feleségem azt mondja ... ","A feleségem
úgy gondolja ... " Most ketten alkotnak kényelmi zónát.

Jack története egyedülálló, ahogyan az lesz bárkié, ha eltö-

kéli, hogy kimenekül kényelmi csapdájából, és előbbre lendíti
az életét. De Jackhez hasonlóan ha valaki azt tapasztalja, hogy
megrekedt, neki is végig kell verekednie magát ugyanazon a hét
lépésen, hogy új partra érkezzen.
Kényszerítenie kell magát arra, hogy szembenézzen azzal,
ami fáj, és hogy világos és vonzó jövőképet alakítson ki arról:
hogyan lehetne jobb az élete. Meglehetősen nehéz döntést kell
hoznia arról, helyes-e a változtatás időzítése. Bizonyáraszeretne
visszanézni, és megérteni, hogyan vezetett élete sémája ehhez a
ponthoz, és mit mond ez a séma a következő lépésről. Aztán le
kell mondania bizonyos örömökről, kapcsolatokról, hiedel-
mekről vagy érzésekről, amelyek visszatar~ák. Végül előbbre
kell lépnie, hogy szembenézzen a szarongásnak azzal a körével,
amely közte és a célja között áll.
Mindegyik lépésnek megvannak a maga akadályai, néme-
lyikükkel mindenki találkozni fog, amint áttöri önnön határait.
A következő fejezetekben lépésről lépésre végigmegyek a
folyamaton, rámutatok a lehetséges problémákra, és felvázalom
a hatékony stratégiákat, amelyekkel valaki sikeresen megoldhat-
ja ezeket a problémákat, és a helyes úton maradhat.
Ez a könyv: térkép. Igaz ugyan, hogy az ember térkép nélkül
is eljuthat oda, ahová akar, de térképpel jóval könnyebb az út.
No meg aztán a nélkül sokan el sem indulnak. Elvégre olyan
kényelmes otthon maradni.
NÉZZÜNK SZEMBE
AZZAL, AMI FÁJ!
Lhet, hogy az ember nem tudja pontosan, hová tart az élet-
ben, de azt pontosan tudja, ha nem ér oda. Honnan? Egysze-
rűen érzi.
Nem oda jutni, ahová az ember szeretne, tucatnyi érzelmi
színezettel jár, és ezek mindegyike kellemetlen. A dühtől a
frusztrációig, a bűntudattól a bánatig sokféle érzés kavarog ben-
ne. Vagy teljesen színtelen az élete -lapos, üres. Mindezek a fáj-
dalom élményével járnak, és jelzéseket küldenek. Akár igen
aktív és makacs nyomorúságról szól a jelzés, akár csak a pezsgés
hiányáról, az üzenete világos: valami fáj. Tessék szembenézni
vele!
Kellett volna, lehetett volna, szerettem volna. A fájdalomnak
világosan jeleznie kellene, hogy cselekvésre van szükség. De
ritkán történik így. Ráadásul a jelzés kellemetlen, ezért mindent
megteszünk, hogy elfojtsuk, mielőtt meghallgatnánk, mit is
akar mondani. Könnyebb elterelnünk a figyelmünket a fájda-
lomról- enyhíteni, nem tudomást venni róla, arról álmodozni,
hogy mintegy varázsütésre elmúlik magától, u_üal mutatni az
okára -, mint eltűrni a kényelmetlenséget, amellyel az ismerős
helyzet megváltoztatása jár.
A változás kellemetlen, bosszantó, sőt gyötrő folyamat: nincs
épeszű ember, aki boldogan vetné magát a máglyára. Rúgkapál-
va, sikoltozva megy oda, de először el se indul feléje. Helyette
pótcselekvésekbe menekül, mást hibáztat, tagad és Jantaziál.
A pótcselekvés, a hibáztatás, a tagadás és a fantaziálás azok az
érzelmi barlangok, ahol menedéket keresünk önnön fájdal-
munk elől. A legtöbben ki-be járkálunk, menekülni próbálva a
szorongás és a legyőzéséhez szükséges erőfeszítés elől. Bizo-
nyos időt érdemes eitölteni ezekben a barlangokban. Egy teljes
életet azonban egyszerűen ostobaság.

55
 Pótcselekvés

Mennyire erős, meggyőző, mennyire járványos a pótcselekvés?

Egyszerű és könnyű lévén legtöbb nyomorúságunknak ez a gyö-
kere. Velem sincs másképp.
Az élet problémákat vet fel; a problémák kényelmetlenek;
a pótcselekvés csökkenti a kényelmetlenséget, bár csak részben
és csak egy időre. Mégis, a "részben" és az "egy időre" nagy meg-
könnyebbülést jelenthetnek, ha csak ideiglenesen is.
A klasszikus pátcselekvéses stratégiák közé tartozik önma-
gunk kábítása alkohollal, kábítószerrel, étellel vagy televízió-
val - ezek mindegyike erősebb lesz, ha egy másikkal kombi-
náljuk Így például belőve ülni a tévé előtt, egyik kezünkben egy
tábla csokival, a másikban egy doboz sörrel: szinte legyőzhetet­
len kombináció arra, hogy ne kelljen szembenéznünk a fáj-
dalommal. Sok olyan emberrel foglalkoztam, akik legalább egy
évtizedet töltöttek el munkaidő után ilyen zombiállapotban.
Aztán csak csodálkoztak hováment el az idő?

Beszéljünk világosan. A kihagyhatatlan tévéműsorok, a kré-

mesek, a bor a vacsora mellé, de még a könnyű drogok is:
mind-mind javíthatják az életminőséget. De mindegyikre olyan
könnyű rászokni, mind oly bénítóan, életet megrontóarr kényel-
mes-vigasztaló, hogy nagyon kell vigyáznunk, nehogy túlzásba
vigyük, még akkor is, ha az elején csak egészen kicsivel kezdjük.

56
 Felsoroltam a pótcselekvés klasszikusait, de szinte bármi,
amit túlzásba viszünk, sikeres elkerülési technika lehet. A sport,
a szex, a munka és a szerelern példáulmind az élet alapvető dol-
gai. De voltak betegeim, akik maratoni futók lettek, csak hogy
ne legyenek otthon, és gyakran szeretkeztek alkalmi partnerrel,
nehogy bensőséges viszonyba kerüljenek valakivel. Sok ember-
rel foglalkoztam, akiknek a munkamánia segített elkerülni a
kapcsolatok szeszélyeit, és legalább ugyanannyival, akik a sze-
reimet üldözték szenvedélyesen, abban a reményben, hogy így
megmenekülhetnek a munkától.
Az alvás, a biliárd, a tökéletesség hajszolása, a halogatás, de
még a mániákus fűnyírás is kiváló pátcselekvési stratégiák.
A megfelelő szélsőségig alkalmazva e módszerek bármelyike
enyhíti - ideiglenesen - a fájdalmat, és lehetővé teszi, hogy az
ember meghúzódhasson ismerős kényelmi zónájában.
Létezik még egy rendkívül népszerű, bár kevésbé nyilván-
való pátcselekvési technika: az állandó panaszkodás. A panasz-
kodó azzal csökkenti a kényelmetlenséget, hogy beszél a prob-
lémájáról, ahelyett hogy szembenézne a szorongással vagy ol-
daná azt. Ezt mindenki jól ismeri, akit akár csak egyszer is
túsz ul ejtett a telefonon vég nélkül panaszkodó jó barát.
Az erőszakos ügyfél ismét felháborító követeléssei állt elő -
hát elképzelhető, hogy valaki azt kérje, hogy útban a repülőgép­
hez, amellyel nyaralni indulok, még leszállítsak egy munkát?
(De a panaszkodó barát már útban van az ügyfeléhez, mert
sosem mond nemet, sosem szab határt.)
Férjezett szeretőm ismét megszegte az ígéretét - képzeld
csak, elutazott a férjével, akivel pedig állítólag már hónapok óta
nem él házaséletet. (De ez a barát a jövő héten újra ott lesz a
bárban, megcsodálja a szeretője barnaságát, meghallgaqa a kifo-
gásait.)
Önző fivérern megint csak önmagával törődött - képzeld,

57
nem vitte le a kutyát, pedig ez volt az egyetlen, amit kértem tőle,
cserében az éveken át tartó gondoskodásért és szívességekért.
(De jövő szombaton a barátja ismét ott van a fivérénél, és kita-
karít nála, mert a fivérének segítségre van szüksége.)
Az étel, a kábítószer, az alkohol és a televízió érzéketlenné
teszi az embert kényelmi zónájának fájó pontjaival szemben;
a panaszkodás elveszi a fájdalom erejét. Vagy az embernek más
menedéke akad, amelyben meghúzódhat, és nyomban megsza-
badul a szorongástól. Csakhogy a szabadulásért nagy árat kell
fizetni.
Az eredeti probléma, ha nem foglalkoznak vele, gyakran csak
súlyosabb lesz. Az ember hazudik, hogy elkerülje a férje nem-
tetszését, de ha a hazugságra fény derül, a nemtetszésből felhá-
borodás lesz. Nem vállalja a konfliktust egy barátjával, aki meg-
sérti az érzelmeit, és a barát újra meg újra megsérti. Elbalasztja
a doktorátus megszerzését, és egy váratlan leépítés után dok-
torátus nélkül kell munkát találnia a piacon. Elmulasztja a havi
önvizsgálatot, és a mellében lévő parányi csomó immár kezel-
hetetlen.
De ha a probléma nem súlyosbodik, az ember akkor is
rosszabb helyzetbe kerül. A normális aggodalom félelemmé,
fóbiává terebélyesedik. Ami csupán pillanatnyi kellemetlenség
volt, például az átkelés egy hídon, immár egyórás utazást igé-
nyel, mert az utóbbi időben teljesen elkerüljük azt a hidat. Aki
gyerekkorában nem szívelte, ha az iskolában felszólították,
olyan mértékben sunyít az értekezleteken, hogy az már akadá-
lyozza hivatali előmenetelét. A problémák kerülése újabb prob-
lémákat teremt, így botiadozunk tovább, szenvedve, áldozatává
válva annak, hogy megpróbálunk menekülni előlük.
Ráadásul az elkerülés sohasem tökéletes. Eltoljuk magunk-
tól a problémákat, ám azok visszaütnek, felvernek éjszaka,
megfájdul tőlük a nyakunk, a nyugtalanság beszüremkedik a

58
mindennapjainkba. A problémák, amelyeket megpróbálunk el-
kerülni, jelképesen is ránk találnak, amikor némelyik kegyet-
lenebb filmben, regényben, festményen homályosan felismerni
véljük magunkat. De mi elfordulunk ezektől a jelzésektől, li-
monádékat nézünk (romantikus történet, boldog vég), a deko-
ratív művészetek és a jó barátok tökéletesen lojális világa kell
nekünk.
A problémák mégis utat találnak hozzánk, befészkelik ma-
gukat az álmainkba vagy a gondolatainkba, ha azokat szórako-
zottan a szabadjára engedjük. Kocsinkkal vidáman gördülünk ki
a garázsból, és máris elindul a zűrzavaros gondolatsor: Az az
átkozott szomszédasszony megint oda tette a kukáját, ahová virágot ül-
tettem. Miért ilyen disznó?
Ehhez nincs joga. Fel kéne hív-
nom, és világosan meg kéne
mondanom neki, hogy átlépte
a birtokhatárt, húzódjon vissza.
Már két hónapja fel akar-
juk hívni. Mégse tesszük.

Nem változtatna az a telefon a dolgokon? Dehogynem. Pél-

dául a szomszédasszony esetleg odébb tenné a kukát. Vagy
kiderülne, hogy eltérően látjuk a problémát, de együtt köztes
megoldásra juthatnánk Mindenesetre a probléma kikerülne a
fejünkből, ahol a megoldása nem lehetséges, és belépne a való
világba, ahol változtatui lehet rajta.
Csakhogy kerüljük a telefonálást, mert kényelmetlen.
Megjelenik a szorongás villanypásztora, talán úgy, hogy görcsbe
rándul a gyomrunk, valahányszor a telefon közelébe megyünk.
Mitől félünk annyira? Ismerjük be, semmi racionálistóL Le-
hetséges, hogy a szomszédasszony rémes lesz a telefonban, bár
valószínűbb, hogy nem. No és ha a szomszédasszony utálatos,

59
akkor mi van? Miért találjuk a konfrontációt, a helytelenítést, az
elutasítást vagy a kudarcot annyira fenyegetőnek, hogy mene-
külünk előle, holott tisztában vagyunk azzal is, mit nyerhetünk?
Mert fájnak Ilyen egyszerű.
A félelem, a f;ijdalomnak ez az ösztönös kerülése ter-
mészetes dolog, teljesen érthető, mélyen emberi. Ha valami fáj-
dalmat okozhat, széles ívben elkerüljük A kényelmi zónánk
szándékos fenyegetettsége szorongást okoz. A szembenézés a
problémákkal szorongást okoz. Meneküljünk!
Csakhogy aki elkerüli a fájdalmat, nem oldja meg a prob-
lémát; a probléma kikerülésével a helyzet tovább romolhat; aki
elkerüli a problémát, talán mindörökre ott marad döglött lova
hátán.
Hogyan vegyük rá magunkat arra, hogy szembenézzünk az-
zal, ami fáj, amikor természetes hajlamunk van a kitérésre és a
menekülésre? Röviden: fegyelemmel.

A fegyelem fejlesztése
Ha a ló megdöglött, talán a legfontosabb fegyver az önfegyelem.
Kényelmi zónánk szándékos kiterjesztése érdekében harcol-
nunk kell önmagunkkal. A fegyelem teszi lehetővé, hogy győz­
tesként kerüljünk ki ebből a küzdelemből. A fegyelem a lelkierő
fő forrása, amely rákényszerít minket, hogy szembenézzünk a
szorongás emelte kerítéssel, és idővel á~ussunk rajta.
Elképzelhető, hogy a "fegyelem" szó valakiben rossz asszo-
ciációkat kelt. Egyesek az "akaraterő" szinonimáját lá~ák benne,
amely gyengeségre utal, valamint önvádra a régebbi kudarcok
miatt. ("Ha fogyni akarsz, miért nem vagy egy kicsit fegyel-
mezettebb?") Másoknál a "fegyelem" szó holmi külső tekin-
télyhez kötődik, amely mindenbe beleszól, ami élvezetet jelent-
hetne.
Valójában a "fegyelem" fogalmában mindkét bántó tartalom

60
ott rejlik. De a lényegét nem ezek alko~ák. Lényegét tekintve a
fegyelem stratégia: az ember úgy éri el a célkitűzéseit, hogy
magasabb rendű énje uralkodik ösztönös kölyök-énje felett -
legalábbis többnyire.
Scott Peck, a nagyszerű pszichológus és filozófus a fegyel-
met a következőképpen határozza meg: "Olyan rendszer, amely
a problémamegoldás fájdalmát- a fájdalom elkerülése helyett-
konstruktívan kezeli." Akinek nincs ilyen rendszere, kifejleszt-
heti. Nélküle viszont egy szűk kényelmi zóna megzápult
biztonságához láncolva találha~a magát, mint Ryan nevű pá-
ctensem.
A 34 éves Ryan egyike Philadelphia számos bizonytalan sor-
sú fiának, akit beszippantott a családi vállalkozás, miután siker-
telenül próbálkozott az egyetemmel. Jelenleg ügynök a családi
csomagolócégnél, és a számba jöhető örökösök egyike, bár nem
tanult közgazdaságtant, mint az unokaöccsei. Csakhogy- mivel
ifjabb éveiben könnyű drogokat árult a barátainak - szert tett az
utcagyerekek ravaszságára. Ezt a tehetségét arra használta, hogy
kényelmes zugot alakítson ki magának mint csomagolási ügy-
nök, kapcsolatokat ápoljon, a szállítási problémákon könnyed
sármmallegyen úrrá, és megbecsülje az időnként nekijuttatott
sápot.
A helyzete anyagilag kényelmes ugyan, de frusztráló. Ryan
a csomagoló és szállítmányozó családi cég tevékenységét ki
szeretné terjeszteni: zenei turnékat és utazó színházi előadá­
sokat szervezne. Arra vágyik, hogy a szakmai életében legyen
valami csillogás, kreativitás, és érdekesebb emberekkel érint-
kezhessen. Az üzletet még mindig kemény kézzel irányító nagy-
apa fütyül Ryan ötleteire, inkább panaszkodik, hogy a fiú nem
dolgozik eleget, nem adminisztrál rendesen. Az irodában min-
dennaposak az összetűzések, amelyek a vasárnapi vacsoránál is
folytatódnak, amikor a család a nagyszülőknél összejön.

61
 Ryan gyűlöli ezeket a vacsorákat, hatalom nélküli pozícióját,
az örökös szülői felügyeletet. Halálosan unja a ládákat. De mi
mást tehetne? A cég túlságosan sokat ér ahhoz, hogy egyszerűen
kisétáljon belőle, és mindent az unokatestvérekre hagyjon.
Ryant a felesége küldte el hozzám, mert nyugtalanította,
hogy a férje ismét füvezik, és valószínűleg depressziós. A férfi
véget nem érően panaszkodik a családjára, a felesége retteg a
kötelező vasárnapi vacsoráktól, ahol a férfiak vitatkoznak, amíg
az asszonyok leszedik az asztalt. Ryan próbált nem tudomást
venni az egészről, csakhogy a viták az utóbbi időben egyre
hevesebbek lettek.
A lélektelen munkamorálból eredő mindennapi problémák
bán~ák Ryant; a család ebből adódó bírálata szintén fáj neki;
szakmai életének unalma felőrli; az elfojtott ambíció szenvedést
okoz neki. Ryan kerülte a szembenézést ezekkel a problémák-
kal, megrekedt a család fekete bárányának kényelmes szerepé-
ben, halogatott, ellenállt, panaszkodott, kábítózott, és általában
passzívan rontotta tovább a helyzetét.
A kulcs, amely kinyi~a problémakerülésének zárt ajtaját:
a fegyelem.
Ryan alig győzte elmagyarázni az első beszélgetéseinken, mi
olyan frusztráló a tnunkájában.
- A nagyapám tipikus korán bejáró, sokáig benn maradó
főnök, szerintem azért, hogy mindent kézben tartson. Én meg
azt kérdezem tőle: Ki az ördögnek adjak elládákat reggel nyolc-
kor?
- Szóval ezzel tudna imponáini a nagyapjának - mondom.
- És magának mivellehetne imponáini?
-Hogy érti?
- Mit próbál elérni a munkahelyén?
- Ládákat árulok.
-És mit gondol a ládák árusításáról?

62
 - Hogy többre lennék képes.
-Igen?
- Igen. Átnézhetném azokat a rendeléseket, amelyek ott tor-
nyosulnak az asztalomon. Találkozhatnék gyakrabban egyes ügy-
felekkel. Tudom, hogy mindezeket a marhaságokat meg kéne
tennem, és akkor egymillióval több ládát adhatnék el. Való-
színűleg jobban is érezném magam. Néha megesküszöm reg-
gel, hogy meg is teszem, úgy próbálok viselkedni, mint Billy
unokaöcsém, és beleásom magam az egyik megrendeléshalom -
ba. De nem bírom rávenni magam, hogy megtegyem.
- Miért?
- Mert utálok ládát árulni.
Itt nyílik számomra lehetőség. Most kell megpróbálnom
eladni az önfegyelmet mint az elkerülés legjobb orvosságát.
Nem várom el Ryantől, hogy megvegye az árumat, még nem.
De a fegyelem erő, és ha Ryan hajlandó edzeni, talán meg tudja
nyergelni a képzeletét, és valami számára produktív irányba
indulhat el.
- Utálok ládát árulni- ismétli. Bizonyára túl sokáig hallgat-
tam.
- Értem. És? - mondom. - Ha elhatározta, hogy csinál
valamit, miért nem csinálja, akár utálja, akár nem? Fegyelem,
tudja? Azt jelenti, hogy a szerint cselekszik, amit gondol, nem a
szerint, amit az adott pillanatban érez. Mind így tudjuk csak
rákényszeríteni magunkat, hogy elvégezzük a nehezét.
- De ha rá tudnám venni a családot az üzleti változtatásokra,
amelyekre gondolok, nem utálnám annyira. Szívesen bemen-
nék dolgozni korán. Szívesen bonyolítanék üzleti telefonokat.
Csak azért nem megy most a dolog, mert ki nem állhatom
a ládákat.
Ryan választásait megjósolhatóan meghatározzák érzelmi hul-
lámzásai. A bűntudat és a kötelezettség a feladat elvégzése felé

63
lökik, az ellenállás és a kényelmetlenség érzése visszariasz~ák
tőle. Külső kényszer nélkül, ahogyan a legtöbbünknek, Ryan-
nek is nagy nehézséget okoz magától szembenéznie valami ké-
nyelmetlennel. A határidők néha nagyobb súllyal esnek a latba,
és kényszerítik, hogy elvégezze a feladatot, akkor is, ha neki ké-
nyelmetlen. Aztán hajlamos arról beszámolni, hogy nem is volt
olyan rossz, nem is tartott olyan sokáig, mint amitől félt. De ha
legközelebb ismét kellemetlen feladattal vagy bonyolult élet-
problémával találkozik, hajlamos ismét elkerülni.
Önmagára ismer? Amilyen mértékben igen, annyira fogja
önt vissza az elkerülés technikája. Ahogyan Ryant, önt is előbb­
re viszi majd, ha átülteti a gyakorlatba a fegyelem következő
négy egyszerű elvét.

1. Végezzünk előbb a nehezével

A késleltetett jutalom kétségtelenül a középosztálybeli erkölcs
egyik lényege, erre tanítjuk gyerekeinket kicsi korukban
("Előbb edd meg a spenótot, addig nincs desszert, Ryan!"). Ezt
a középiskolában kiterjesz~ük a diákokra, akik egyetemre sze-

retnének bejutni, alapelveit pedig magunkkal visszük a munka-

helyünkre ("Előbb a nemszeretem telefonok, aztán a kávé-
szünet, Ryan!") és az otthonunkba is ("Előbb segíts mosogatni,
aztán játszhatsz, Ryan! ").

64
 Életünk azon területein, ahol rutinszerűen késleltetjük a ju-
talmat, és előbb elvégezzük a nehezét, valószínűleg mindany-
nyian meglehetősen olajozottan működünk, kevés érzelmi
küszködéssel. Összeszorítjuk a fogunkat, és elvégezzük a mun-
kát vagy a vásárlást, telefonálunk vagy kérdőre vonjuk a bará-
tunkat, és aztán- a feladatot elvégezve, a fájdalmat elviselve, sőt
talán a küldetést is teljesítve - büszkék vagyunk magunkra.
Egyikünk sem működik egyformán az élet összes területén.
Ismerjük saját kényelmi zónánkat. Bizonyára helyet kap benne
a jutalom szokás szerinti késleltetése, az egyes problémákkal
való rutinszerű szembenézés és menet közbeni megoldások.
Más problémákat - ugyancsak szokás szerint - elkerülünk
Miért? Azok a problémák, amelyeket elkerülünk, közelebb
visznek minket kényelmi zónánk határához, és arrafelé erős a
szorongás. Ryan például ellene szegül egy felnőtt személyiség
korlátainak, az el nem végzett papírmunka az ő kis ellenállási
mozgalma. Elkerülési taktikája természetesen visszaüt. Minél
magasabb az el nem végzett ügyek halma, annál fenyegetőbb
fizikailag. Ryan mindenhová magával cipeli elvégzetlen köte-
lességeit, frusztráltnak és túlterheltnek érzi magát.

2. Azt tegyük, amit gondolunk, ne azt, amit érzünk

A fegyelem megismerő funkció. Döntéshozatal, tervezés, racio-
nális ítélet kell hozzá. Bizonyos viselkedési formák erednek
belőle, és a fegyelmezett cselekedetek érzelmeket ébresztenek-
hatalomérzetet, rémületet, vonakodást, büszkeséget, önelégült-
séget. De a fegyelem alapjában véve azt jelenti, hogy az ember
a szerint cselekszik, ami megítélése szerint a legjobb, tekintet
nélkül arra, miként érez az adott pillanatban.
Természetes érésünk iránya a fegyelem felé vezet. Ahogy
múlik az idő, és erőfeszítéseket teszünk, egyre inkább ítéletünk
és akaratunk szerint viselkedünk, egyre kevésbé érzelmi szeszé-

65
lyeink szerint. A csecsemő csupa érzelem. Egy okos felnőtt tud-
ja, mit érez, de a szerint cselekszik, amit a legjobbnak gondol.
Néha ezek a tettek tökéletes összhangban vannak érzéseinkkel,
máskor viszont (amikor például nem mondunk el mindent
túlérzékeny menyünknek) tökéletesen az ellenkezőjét tesszük
annak, amit érzünk, aztán megveregegük érte a vállunkat.
Ryan a szakmája, foglalkozása terén küzd önmagával. Tud-
juk, mit akar a családja, de Ryan még nem kötelezte el magát
semmilyen szakmai jövőkép mellett. Daganyázik serdülőkor utá-
ni kényelmi zónájában, kerüli a döntéshozatalt a maga sorsáról,
hogy csupán érzelmileg reagálhasson a számára hozott dön-
tésekre. Szép dolog a forradalom, de ha az ember megdönti a
hatalmat, készen kell állnia a kormányzásra. Ryan számára nem
elegendő szembeszegülni a felsőbbséggeL Magának kell fel-
sőbbséggé válnia, aki önmagát irányíga. Eddig kell nyújtózkod-
nia, ez a célunk.

3. Kis lépésekkel a helyes irányba

Az önmagunk irányítására való felkészülés kis lépésekkel kez-
dődik. Ryannek nincs szüksége teljes élettervre ahhoz, hogy
önfegyelemre tegyen szert. Ahogyan mindenki, ő is gyakorolhat
azzal, amivel már rendelkezik.
Hogy leküzdje a lélektani zűrzavara okozta frusztrációt,
Ryan számára a legjobb út, ha le tudja győzni saját ellenállását,
és ahogyan ő mondja, "beleássa magát az egyik megrendelés-
halomba". De bármilyen őszinték is néha a szándékai, közte és
a feladat között fal magasodik. Ez a fal egy kellemetlen feszült-
ség, kényelmetlenség, szorongás, és Ryan szinte mindig hagyja,
hogy visszariassza.
A jó hír az, hogy a szarongásnak ez a fajtája áthatolható. Ha
Ryan hozzálátna az első irathoz, naponta csak pár percet szánna
a feladatra, szorongó ellenállása jelentősen csökkenne. Ha csak

66
tárcsázzuk a szomszédasszony számát, és elkezdjük a beszél-
getést, a probléma már félig megoldódott. Jelentkezzünk be az
orvosnál, mondjuk meg a barátunknak, hogy beszélnünk kell
vele, vegyük elő a kifizetetlen számlákat - tegyük meg az első
lépést a helyes irányba, és a fal néha örökre leomlik. A lépés
megtétele, majd az út folytatása a falon át: fegyelmezett csele-
kedetek.

4. Legyünk önmagunk trénere

Életünk minden napján adódnak lehetőségek az önfegyelem
gyakorlására. De össze kell szednünk hozzá a bátorságot, hogy
szembenézzünk azzal, ami fáj. A bátorság, ez a belső hajtóerő,
általában nem jön magától. Önnek is beszélnie kell magával,
bátorítania, nyugtatgatnia kell magát. Ilyeneket kell mondania:
"Gyerünk, Judith, ess túl azon a telefonon. Sokkaljobban fogod
magad érezni utána. Igazán nincs mitől félned. Még ha dühös
lesz is, akkor is túl vagy rajta pár perc alatt. Emlékezz vissza,
miért döntöttél úgy, hogy ezt kell tenned. Ne légy gyáva. Hagyd
abba a rágódást, tárcsázz."
Ryan is rábeszélte magát a papírmunkára . "Öregem,
MichaelJordan csupa koncentráció. Tiger Woods maga a totális
összpontosítás. Te is tudsz tíz percig koncentrálni, még ha
marhaságokra is kell. Minden munkában akad bizonyos meny-
nyiségű marhaság. Fel kell tudnod falni az egész halom iratot."
Nekem nem ez lett volna a szövegem, de Ryan ezt találta biz-
tatónak Próbálja ki ön is ezek valamelyikét vagy bármilyen más
szöveget, de a párbeszéd folytatódjék a fejében. Az önmagunkkal
folytatott beszélgetés előhívja a bátorságot, megerősíti az elkö-
telezettséget, szem előtt tartja a megoldandó problémát.
A bátorság, az elkötelezettség és a probléma tudatos ismerete
;zellemi szövetségesek; olyan lelkiállapotot hoznak létre, ame-
lyik elősegíti a fegyelmezett viselkedést. A fegyelmezett visel-

67
kedés szembenézésre készteti az embert azzal, ami fáj, és biz-
tosí~a azt az erőt és összpontosítást, amely az ú~ában álló prob-
lémák megoldásához szükséges. Aztán jobbra fordulnak a dol-
gok, túljutottunk a szorongás taposóaknáin, és egy önmagunk
által teremtett, újabb és kellemesebb kényelmi zónába érkez-
tünk.

Foglaljuk össze:
• annak a tudatos ismerete, hogy hogyan és mit kerülünk,
• a cselekvés iránti elkötelezettség és
• önmagunk szándékos, folyamatos belső biztatása, amely-
lyel emlékezte~ ük önmagunkat, hogy kik akarunk lenni és kivé
lehetünk,
létrehozzák és megerősítik önfegyelmünket.

Minél fegyelmezettebbek leszünk, annál erősebbé válik az

eltökéltségünk, hogy a problémákat inkább megoldjuk, sem-
mint elbújjunk előlük.
Ez az önfegyelem hajt minket, hogy folytassuk a munkát
egy remek ötletünkön akkor is, amikor a lelkesedés első fel-
lángolása már elmúlt, a fegyelem visz minket a tornaterem-
be, bár még mindig dohányzunk, és nem vagyunk biztosak
benne, hogy érdemes ezzel kínlódnunk, a fegyelem kényszerít
rá, hogy beszéljünk a főnökkel, még ha félünk is attól, amit
mondhat.
Valamennyien fejlesz~ük a fegyelmünket, amikor két lépést
teszünk előre azzal, hogy udvariasan felhívjuk a goromba szom-
szédasszonyt, és egyet vissza, amikor gyerekesen belerúgunk a
kukába. Van azonban még valami, ami meghatározza, hogy elő­
rehalad unk-e, vagy csak körbejárunk A fegyelem négy elvéhez
struktúra is kell.

68
Ragaszkodjunk a struktúrához
A 29 éves Abby a városi parkban kocog, próbáljakifutn i magá-
ból a szándékot, hogy telefonáljon Mitchellnek, és áthívja ma-
gához. Mitchell biztosan á~önne, és lefeküdne vele, de mást
nem akar tőle; soha nem is akart, és Abby szinte feladta a re-
ményt, hogy valaha is másként lesz. Próbál nem tudomást
venni arról a még egyszer, csak ma este, talán most hangról a
fejében, bár hosszabb időre még sosem sikerült túlkiabálnia. Fu-
tás közben Abby kis kerthez ér, ahol egy táblácska áll: "Kérjük,
maradjon az úton." Ez segít.
Abby mindannyiunk számára megfogalmazza a problémát.
Hogyan maradjunk az úton, koncentráltan és fegyelmezetten,
amikor az út tele van a szorongás csalánjával, és olyan könnyű
lenne visszafordulni az ismerős kényelmi zóna menedékéhez?
Hogyan folytassam a diétát, amikor már négy hete nem
fogytam egy dekát se, ráadásul a lányomat dobta a bará~a, ő
pedig engem tesz ezért felelőssé?
Hogyan keressek tovább munkát, amikor a legutóbbi két
interjúkészítő is azt mondta, hogy így is túl vagyok fizetve?
Hogyan javítsak a házasságomon, amikor a párom beéri
azzal a magyarázattal, hogy a probléma oka én vagyok?
Hogyan tervezzem meg a nyugdijba vonulásom, amikor
egyetlen szenvedélyem a munkám?
Hogyan maradjak erős és engedjem a gyerekemet elkövetni
a saját hibáit, amikor már kezdi elkövetni őket?
Hogyan álljak ellen - és hogyan álljon ellen Abby - a
"csak még egy éjszaka" kísértésének a komisz pasival, amikor
magányos vagyok, és a fantázia is jobbnak látszik a sem-
minél?
Bármilyen csapdát próbáljunk is elkerülni - az étel adta
örömet, a lélekölő munkát, a kiégett házasságot, a pályafutás
végét vagy a szülői ellenőrzést -, hogyan lépjünk tovább a ne-

69
hézségeken át új területre ahelyett, hogy sarkon fordulnánk, és
visszaiszkolnánk az ismerős kényelembe?
Az utat meg kell tervezni. Ez az egyetlen módja.
Íme, amit minden sikeres ember tud, mi, többiek mégse
akarjuk tudomásul venni: A siker nem spontán. A siker jövőkép és
szándék, terv és erijeszítés.

Foglaljuk össze:
• A kényelmetlenség új irányt mutat az embernek, kihívást
intéz jelenlegi kényelmi zónája ellen.
• Az elkerülés tompítja a kényelmetlenséget, de rossz irány-
ba tereli az energiát.
• A késleltetett kielégülésben, a tudatos ítéletben és a helyes
irányban megtett kis lépésekben rejlő fegyelem az ember
energiáit ismét az új célra összpontosítja.
• A struktúra alátámasztja az embernek azt a szándékát,
hogy elérje a célját azáltal, hogy kijelöli, mikor, hol, mit tegyen
és hogyan tegye meg azokat a következő lépéseket.

Minden problémának, amellyel hajlandók vagyunk szem-

benézni, amelyet próbálunk megoldani, van szerkezete. Gya-
korlatilag ez maga a - kellően részletes - terv, ami lehetővé
teszi, hogy gondolatban lássuk magunkat, amint megoldjuk a
problémát. A szerkezet lendíti tovább az embert a probléma
megoldásáról hozott döntéstől a megoldásról alkotott jövő­
képig.
Térjünk vissza a szomszédasszonyhoz, aki a kukáját az én
virágágyásomon hagyja. (Gyűlölöm.) Tudatában vagyok a prob-
lémának, hiszen fortyagak miatta. Talán már nem is panasz-
kodom a barátaimnak a szomszédasszonyra, és elhatároztam,
hogy megoldom a kényes kérdést. Ideges vagyok, de úgy dön-
töttem, telefonálok

70
 Mi teszi valószínűbbé, hogy valóban megteszem azt, amit
elhatároztam? A szerkezet!
A szerkezet tulajdonképpen forgatókönyv. Azt jelenti, hogy
megválasztom a telefonálás idejét és helyét, nagyjából elképze-
lem, hogy mit fogok mondani, és önmagamat, amint mondom.
Egy önmagunkhoz intézett beszéd hasznos lehet: "Légy bátor,
Judith. Sokkal jobban fogod érezni magad, ha telefonálsz, hát
rajta!" Tegyük hozzá, hogy este hétkor, rögtön vacsora után fo-
gunk telefonálni, és a beszélgetést így kezdjük: ,,Van egy prob-
lémám, amelyet szeretnék megbeszélni önnel. Talán nem is tud
róla, de a kukáját a felhajtó szélén szokta hagyni, ahová tavaly
virágot ültettem. Engem nagyon zavar. Lenne szíves a másik
oldalra tenni, ahol nincsenek virágok? Nagyon hálás lennék."
A valós életben nagy rá az esély, hogy nem sikerül végig-
játszanunk a forgatókönyvet, vagy nem olyan választ kapunk,
amilyent reméltünk. Nem baj. A forgatókönyvnek mindössze
az a célja, hogy megkönnyítse a telefonálást, hogy valóban tele-
fonáljunk Hogy megoldjuk, ne pedig elkerüljük a problémát.
Abbynek szerkezetre van szüksége ahhoz, hogy alátámassza
a szándékát, miszerint leszáll a Mitchell-lel való viszony döglött
lováról. Ami fáj neki, az az elengedés. Könnyebben fog szem-
benézni vele, ha van terve arra, hogyan kezelje azt a Mitchell-
percet (felhív egy barátnőt, beül egy moziba, kocog, naplót ír,
internetezik, levelet ír önmagának mintegy edzésképpen, csak
hogy ne engedjen a telefonálás kísértésének).
A tapasztalataim szerint Abbynek azokon az estéken is szük-
sége lesz egy forgatókönyvre, amikor Mitchell telefonál, és el-
húzza az orra előtt a tartós kapcsolat mézesmadzagját, mert
magányos vagy kedve volna lefeküdni valakivel. (Telefonálni
fog, biztosan telefonálni fog. Abby rajongása finomabb annál,
semhogy teljesen lemondana róla.)

71
 A forgatókönyvn ek - mint minden forgatókönyvnek,
amelyre azért van szükség, hogy szembenézzün k azzal, ami
fáj - csupán egy kötetlen bekezdésnek kell lennie. A pácien-
seimmel mindig írunk ilyeneket. Csak az a fontos, hogy az
embernek az első egy-két mondatróllegy en világos elképzelése,
hogy a nehéz kérdést feltegye, mielőtt a szorongás vissza-
tuszkolja a barlangjába. Ebben az értelemben a forgatókönyv
a helyes irányban tett első kis lépés lehet.
Ha (mondja a megsebzett Abby) és amikor (mondom én)
Mitchell legközelebb telefonál, hogy Abby menjen át "kínai
kajára meg egy mozira" - erre az esetre merész forgatókönyvet
ajánlottam: "Nagyon köszönöm, Mitchell. Nézd, nem akarom
megbántani az érzelmeidet, de azt hiszem, jobb lesz, ha nem
hívsz többet. Ne legyenek rossz érzéseid. Nagyon klassz voltál
az ágyban, kellemes időt töltöttünk együtt, de ideje, hogy to-
vábblépjek. Tudom, hogy megérted." Ami az utolsó össze-
jövetelünket illette, Abby lélegzetelállítóan szélsőségesnek talál-
ta ezt a forgatókönyvet, és csak reménykedni tudott, hogy képes
lesz elmondani a szöveget, hogy "nagyon köszönöm". Több-
nyire arról fantaziál, hogy Mitchell nem telefonál többé, és bár-
milyen szomorú is ez, messze nem lesz olyan nehéz, mint a
gyakorlatban ellenállni a férfi csábításának.
Jacknek rövid forgatókönyve volt arra az alkalomra, amikor
utoljára találkozott Jane-nel, mielőtt elutazott St. Croix-ba.
"Jane, szeretlek, de nem tudom, alkalmas vagyok-e igazi el-
kötelezettségre. Azt hiszem, szeretném, ha a kettőnk dolga
működne, de ismerem magam. Tudom, hogy ezek a homályos
dolgok és félflörtök mindkettőnket megkínoznak Tiszta lappal
akarok indulni St. Croix-ban, de egyet megígérek: ha ott ran-
devúzam vagy lefeleszem egy másik nővel, meg fogom neked
mondani az igazat. Akkor eldöntheted, mit akarsz tenni. El
tudod ezt fogadni?"

72
 Ryannek is szüksége lett volna forgatókönyvre, ha szakmai
bemutatót tartott volna a családjának. Lehet, hogy önnek sem
ártana leírni az első két mondatot, amikor megkörnyékezi a
főnökét a rugalmas munkaidő érdekében, amelyről álmodozik,
vagy kérdőre vonja a bará~át, aki megalázza, anélkül hogy ész-
revenné. Csupán néhány mondatra van szüksége, hogy napvi-
lágra kerüljön a nehéz kérdés, mielőtt ismét engedne a csá-
bításnak, hogy kitérjen előle. Aztán egészítse ki ezeket a ruanda-
tokat gondolatban a kérdés napvilágra hozatalának helyével és
idejével, és máris kész a támaszt nyújtó szerkezet ahhoz, hogy
szembenézzen azzal, ami fáj.

A szerkezet:
• mit kell tennem
• mikor fogom megtenni
• hol fogom megtenni
• pontosan mit fogok mondani, tenni, kérdezni

átsegít minket azon a pillanaton, amikor zátonyra futnánk. Ez

teszi lehetővé, hogy kivitelezzük az ítéletünk és a bátorságunk
által felvázolt tervet. Ezeknek az eszközöknek és magatartások-
nak az együttese erősíti az önfegyelmet, amelyre szükségünk
lesz, hogy szembenézzünk azzal, ami fáj.
Ne feledjük: amire vágyunk, az a szorongás falának túlolda-
lán van. Az ön.fogyelem a szándék, hogy áijussunk afalon; a szerkezet
a létra.

Amint láttuk, az elkerülés, a pótcselekvés sokféle álruhában

jelentkezik: a tengernyi elvégzendő dolog szokásos halasztga-
tásától kezdve holmi kellemes hobbiig, amely aztán öncélú má-
niává válik. Bármilyen elkerülési stratégiára vagyunk is hajla-
mosak, a fegyelem és a szerkezet segíteni fognak, hogy szembe-

73
nézzünk vele és megoldjuk a problémát, amely annyira meg-
rémít, hogy nem mozdulunk.
Van azonban három olyan makacs elkerülési stratégia, ame-
lyek külön figyelmet érdemelnek. Ezek a racionális szellemi
szokások oly hatékonyan csökkentik a szorongást, hogy időről
időre - hiábavalóan - valamennyien élünk velük. Ez a három:
a hibáztatás, a tagadás és a fantázia- ők a kényelmi zónánk ka-
puit őrző sárkányok.

Hibáztatás

A hibáztatás - amely arra a kérdésre összpontosít, hogy "Ki

tehet arról, hogy itt megrekedtem?" -lényegében briliáns halo-
gatási technika. Eltávolí~a az embertől a fájó érzéseket, miköz-
ben az haloga~a, hogy szembenézzen a kényelmi zóna elhagyá-
sa okozta szorongással. A hibáztatás amolyan lélektani gyors-
étkezde - kis adagokban ízletes és ártalmatlan, de rendszeres
táplálékként végzetes.
Amikor másokra, például rossz szülőkre, érzéketlen főnök­
re, önző házastársra, versengő barátokra, igazságtalan társadalmi
körülményekre meg hasonlókra összpontosítunk, a vádaskodás-
sal jogos felháborodásunkat fejezzük ki. A jogos felháborodás
aztán annyira kielégít bennünket, hogy egyesek éveket töltenek
el a zsákutcában, sikeresen elkerülve a szorongást, amelyet a sa-
ját erejükből történő továbblépés okozna. Ilyen megrekedt em-
ber például a jól ismert remegő áldozat, akivel mindig elbánnak
mások, és ritkán ismeri be, hogy néha ő a baj oka.
Olykor-olykor mindannyiunkkal kibabrál valaki, és néhá-
nyunkat igaztalanul és a többieknél komiszabbul sebeznek meg.
Alkalomadtán valamennyien áldozatok vagyunk, és életünkben
a legtöbb fájdalmat valaki másnak a kegyetlensége vagy ostoba-
sága okozza. Az ilyen esetekben a düh jogos és normális.

74
 De a jogos düh és a beteges hibáztatás közti határ néha el-
mosódik.
Amikor Amy megtudj a, hogy a volt férje Vietnamban jár, és
azt mondja, "Hol vannak hát a vietkongok, amikor szükség
lenne rájuk?", a régen lezárt házassága döglött lovát próbálja
ostorozni, vagy csak kapásból rálő egy valódinak bizonyult ri-
válisra?
Amikor Keisha dühöng, hogy nem esett teherbe, mert a
meddőségét kezelő orvos nem volt hajlandó mesterséges meg-
termékenyítést végezni vasárnap, vádaskodása az orvosi ellátás
pontos megítélésén alapul, vagy csak így próbálja hárítani csaló-
dottságát, amiért ismét nem lehet anya?
Paul megtűrt két kellemes, de lusta alkalmazottat, akiket ré-
gen ki kellett volna rúgnia. Az ellenőrt hibáztatja, aki nyomást
gyakorolt rá, hogy felvegye őket, pedig ő az, akinek el kell majd
őket bocsátania. Helyesen méri fel a hivatali helyzetet, vagy csak
a rettegett konfliktust próbálja elkerülni?
Laney nagyapja fűvel-fával csalta a nagymamát, de az nem
vált el; az apja nem tűrte, hogy az anyjának barátai legyenek, de
a mama sem vált el. Hogy várhatják el hát tőle, kérdezi, hogy
otthagyja csapodár férjét ilyen szerepmodelle k után? Ez most
más hibáztatása, vagy csupán lélektani ténymegállapítás?
A válasz mindegyik esetben: ez is, az is. Ha bántanak min-
ket, a fájdalomtól felkiáltunk Amikor a düh u_üal mutat rá vala-
kire, az a hibáztatás. Ez lehet a sérülés okának pontos megje-
lölése. De akár az, akár nem, hatékony elkerülési technika is.
Egyetlen gondolat, amely dupla hasznot hoz. Ráadásul a jogos
felháborodás jó érzés. Ki ne élvezné egy kicsit?
A hibáztatásnak az a varázsa, hogy nem támaszkodik sem-
miféle ésszerű helyzetfelmérésre. Aki hajlamos rá, képes azo-
nosítani azt a személyt, aki bántotta, nincs szüksége az adott
személy részéről semmiféle motivációra. (Amint az empátia-

75
gyakorlatnál látni fogjuk, mihelyt az ember mindkét szem-
szögből kezdi látni a dolgokat, egyre nehezebb szívből vádas-
kodni.)
A hiba elkövetőjének a keresése néha olyan nyílvessző lesz,
amelyet az ember egyenesen a saját szívére lő ki, hogy ellensú-
lyozza azokat az önpusztító impulzusokat, amelyeknek hagyta,
hogy rabul ejtsék. Hé, tudom, hogy nem kéne ezt tennem. Mégis
teszem, de legalább haragszom magamra miatta. Az önbírálatnak ez
a formája felettébb mértéktelen és túlzó lehet, bár lényegesen
csökkenti a hibáztatás okozta örömet. Az önvád önálló kényel-
mi zónává válhat, amely tiltott kielégüléseket tesz lehetővé, és
azt a biztonságérzetet kelti, hogy az embert nem kritizálhatja
senki, hiszen ő a legkeményebb önmagához.
Egyes helyzetek alkalmasak rá, hogy megtaláljuk, ki a hibás.
Ha egy cégnél kockára teszik vagy elsikkasztják az ott dolgozók
nyugdijalapját, az alkalmazottak pontosan tudják, kire mutas-
sanak, amikor bizonytalanná vált nyugdfjukra gondolnak. A hűt­
len házastársak annyi fájdalmat okoznak, hogy boldogtalan tár-
saik esetleg nem képesek túllépni a vádaskodáson, nem találják
a jó utat önnön új életükhöz.
De ilyen nyilvánvaló indok nélkül is képesek vagyunk mást
hibáztatni, ha fáj valami. Jack, emlékszünk, Jane taktikázására
panaszkodott, hogy elkerülje a vádakban rejlő igazságot. Ryan a
nagyapja uralkodó természetét okolja a szakmai pályájánjelent-
kező akadályokért. A nagyapja természetét illetően igaza van.
Valóban az útjában áll. De Ryan még inkább útjában áll önma-
gának.

Újragondolni, amit gondolunk: a hibáztatás megszüntetése

A másik hibáztatásának gyakorlatilag három hatékony stratégiá-
val vethetünk véget: a józan felelősséggel; a megszakítással és a
jövő lehetőségeire való összpontosítással; meg a bűvös eszköz-

76
zel, az empátiával. De ne feledjük, hogy bár e stratégiák mind-
egyike működik, a sikerhez fegyelem és szerkezet szükséges.
A hibáztatás ragadós. Könnyen ráragad arra, akire először ráken-
jük, akkor is, ha nem jogos. Csak elszánt munkával lehet le-
vakarni.

1. józan felelősség
Az önvád és édes testvére, a bűntudat egy-egy lépésnyire van-
nak a józan felelősségérzettől a szélsőség felé. Ahhoz, hogy az
ember képes legyen kockáztatni a kényelmi zónáját, elenged-
hetetlen, hogy felelősnek érezze magát a cselekedeteiért. Ám
a felelősségérzetnek józan határai vannak. A határokat pedig az
szabja meg, hogy helyesen mérjük-e fel: mit tudunk és mit nem
tudunk megtenni. Általában véve, a felelősségérzet azt jelenti,
hogy az ember lá~a a saját szerepét egy nagyobb egészben.
Lehet, hogy nem tetszik neki, lehet, hogy nem büszke rá, és le-
het, hogy legközelebb másképp cselekszik. De felismeri, és
annak fogadja el, ami.
Abby például felváltva hullámzott a másik hibáztatása és a
bűntudat között, amikor beszélgetni kezdtünk a Mitchellhez
való nagyon szomorú kötődésérőL Az egyik héten csupa
önutálat volt, mélyen megvetette önnön "szánalomra méltó ín-
ségét". A következő héten vagy akár a következő percben rázkó-
dott a dühtől, és Mitchellt vádolta az összes ígéretért, amelyeket
csak azért dobott be, hogy lássa őt bekapni a csalit. Mindkét
érzelmi szélsőség érthető, sőt természetes, de egyik sem választ-
ja le Abbyt Mitchellről, és nem segíti abban, hogy tovább lépjen.
Csak kettejük szempon~ainak kiegyensúlyozott perspektívába
helyezése segíthet neki elviselni a veszteség okozta fájdalmat,
ami az elengedéssei jár.
Az önvád és a bűntudat a felelősségérzet színpadias túlzásai.
Mindkettő csupa érzés és kéztördelés, lelkiismeret-furdalás és

77
megbánás. Az önvád és a bűntudat túlzásokhoz vezet. A "csak az
én hibám" általában éppen olyan téves állítás, mint a "nem az én
hibám".
A felelősségtudat racionális értékelés, ettől produktív állapot.
Segít meglátnunk a kényelmi zónából kivezető utat, részben
azért, mert erősíti bennünk annak a tudatát, hogy erősek va-
gyunk, és mi irányíguk a dolgokat. A bűntudat ennek az ellen-
kezője: az önutálat árhullámával szegezi a helyéhez az embert.
A bűntudat belső hangja azt mondja: "Sosem leszek képes meg-
változni. Egyszerűen rossz vagyok."
Az önvád és mások hibáztatása ellentétes fogások, bár ugyan-
az az ember mindkettővel élhet.

De általában
• a mást hibáztatóknak meg kell vizsgálniuk a saját tetteiket,
esetleg alkalmazniuk kell a bűntudat megtisztító erejét is
• az önutálóknak fel kell hagyniuk önemésztő marcangolá-
saikkal, ésajövő lehetőségeire kell összpontosítaniuk.

2. Megszakítás és ajövő lehetőségeire való összpontosítás

Amikor az ember valami olyasmire gondol, ami a saját érdekei-
vel szemben áll, először is abba kell hagynia a gondolkodást.
Igen, igen. Tudom, hogy mondani egyszerűbb. De meg lehet

78
 tenni. A gondolkodás leállításának leggyorsabb módja a meg-
szakítás- például az ember azon kapja magát, hogy vádaskodik,
és leállíga magát. Aztán a mást hibáztató gondolat helyére a job-
bítás tervét teszi, a reményteli lehetőség érzését, esetleg döntést
a változtatásróL Arra összpontosítani, hogy mit tehetünk, sokkal
produktívabb, mint azon keseregni, amit tettünk, vagy azon
rágódni, hogy mit követtek el ellenünk.
A megszakításban sokat segíthet a terapeuta vagy egy meg-
bízható barát. Például Ruth, aki elmenekült a társkeresés vilá-
gából, holott hónapokig készült rá, hogy belépjen oda, megre-
kedt a szökése miatt érzett önutálatnáL Első beszélgetéseink
során nagyon erősen kellett biztatni, amíg felhagyott az elsza-
lasztott lehetőségek miatti kesergéssel, és végre az eljövendő
lehetőségekre összpontosított. Együtt töltött időnk nagyobbik
részében Ruth a gyengesége és a félelme történetét akarta el-
mondani. Elméletei voltak arról, mi tette őt ennyire érzékennyé
az elutasítás iránt, és ha hagyom érvényesülni önkritikus haj-
lamát, képes lett volna megvizsgálni minden egyes gyáva tettét,
amelyre csak vissza tudott emlékezni, és büntetni magát értük.
Ezt a pusztító önelemzést az önvád megnyilvánulásának te-
kintem. Azt a néhány esetet kivéve, amikor valami pozitív szár-
mazhat belőle, mindig megpróbálom minél korábban és gyak-
rabban megszakítani, és önnek is ezt tanácsolom. Ruthnak csu-
pán elméletei vannak arról, hogy mi a baj vele. Jobban örülnék,
ha randevúkra járna, ahol jól érzi magát, de nem látom, miképp
érhetné ezt el az elméleteiveL
Még Ryannél is felfedezhető némi halvány önvád - egy
elpocsékolt hétvége után megbánta, hogy füvet szívott. Meg-
értettem vele, hogy jóval könnyebb utálnia magát reggel, mint
ellenállni az önpusztító késztetésnek az előző este. A bűntudat
azonban fel is rázhaga az embert. Ahogyan Ryan, ön is rá fog
jönni, hogy a bűntudata akkor produktív, ha jól átgondolt terv is

79
kíséri arra vonatkozóan, mit tesz majd másképp a következő
hétvégén. A hétfő reggeli bűntudat, ha strukturált terv kíséri
azzal kapcsolatban, hogy az ember hogyan fogja vissza például a
füvezést vagy miképp lásson neki behozni a lemaradását, óriási
lökést adhat a változásnak. E nélkül azonban csak üres nyafogás.
A megszakítás, a felelősség racionális felmérése és a jövő le-
hetőségeire való összpontosítás jó stratégiák ahhoz, hogy az
ember túljusson mások hibáztatásán, és szembenézzen azzal,
ami fáj. Van még egy eszköz, amely képes tökéletesen megszün-
tetni a vádaskodást. Ha a hibáztatás helyett megpróbálunk em-
pátiával közelíteni a helyzethez, máris közelebb jutunk a megol-
dáshoz.

3. Lássuk a másik szemszögéből: az empátia

Empátia: azt érezni, amit valaki más érez, más szemszögbőllátni
a problémát, más cipőjében járni. Empátia a négyzeten, vagy
amiről néha azt mondom a pácienseimnek, hogy az empátia ha-
ladó kurzusa:

• Azt érezni, amit valaki más érez, akkor is, ha az illető meg-
bántott engem.
• Más szemszögébőllátni a problémát, akkor is, ha meggyő­
ződésem, hogy a másik szemszöge téves.
• Más cipőjében járni,
akkor is, ha az a cipő éppen átgázol rajtam.

Igen, az empátia a gyakor-

latban nagyon nehéz.
A hibáztatás

80
egyfajta szemtengelyferdülés, amely megakadályozza, hogy a vá-
daskodó tisztán lássa a saját szerepét. Ilyenkor az a dolgom, hogy
korrigáljam ezt a torzítást, hogy látni segítsem a saját szerepét
egy olyan eseményben, amely bántja őt. A legtöbb esetben (bár
nem mindig) mi magunk is közrejátszunk abban, ami történik
velünk. Minthogy ezt a szerepet meg tudjuk változtatni, nézzük
meg közelebbről.
Elképesztően ravasz dolog ez. Ahhoz, hogy az ember meg-
lássa önnön szerepét egy fájdalmas eseményben, nem szükséges
más, mint hogy megpróbálja a dolgokat annak a szemszögéből
látni, akit hibáztat. Elméletileg ez erőt ad. A gyakorlatban fel-
dühít.
Amikor Ryan elmeséli nekem, milyen szemét volt a héten a
nagyapja, egyáltalán nem szeretné hallani, milyen szerepe lehe-
tett neki abban, hogy a nagyapja így viselkedett. Csakhogy: ha
látja ezt az igazságot, az segíteni fog neki abban, hogy kevésbé
érezze magát a nagyapja áldozatának, és tevékenyen járuljon
hozzá egy szakmai probléma megoldásához. Le kell győznie
magát, akarnia kell látni. Erre csak úgy tudom rávenni, ha olyan
módszert találok, amely miatt nem fog túlságosan megutálni. Ez
nem mindig sikerül.
Előhozakodom az empátiával, arról beszélek, hogy ha az
ember a másik szemszögéből látja a problémát, inkább egyenlő
ellenfélnek, semmint áldozatnak érzi magát. Újra meg újra vé-
gigcsináljuk az alapvető empátiagyakorlatot: azt kutatjuk, mi a
másik fél álláspontja. Mit érezhet a másik ember? Mik az ő
érdekei? Hol ütköznek ezekami érdekeinkkel? Vajon ellenünk
tette, amit tett, vagy a saját érdekében?
Megjegyzés: Úgy érezzük, hogy bántani akart, elvégre fájdal-
mat okozott nekünk. De nem feltétlenül volt az a szándéka,
hogy bántson minket.
Igaz, ami igaz, Ryan nagyapja egy utolsó mohikán, aki ellen-

81
áll a változásnak. De mi az Ryan viselkedésében, ami az általa
javasolt változtatásokat az öreg szemében fenyegetővé teszi?
(Például az a tulajdonsága, hogy nem tartja tiszteletben a hagyo-
mányos munkaidőt, egyáltalán nem bizalomgerjesztő.) Ryan
családja valóban erősen kritikus, és a tagjai inkább szenvedélye-
sen versengenek, semmint együttműködnek egymással. Csak-
hogy Ryan drogozása az egyetemi évek alatt nemigen ösztönözte
őket arra, hogy együttműködjenek vele. Mostani füvezésesem
kelt bennük tiszteletet.
Néha stílust váltok "Hogy maga mit gondol, az a magán-
ügye. De most úgy kell gondolkodnia, ahogyan ők." Ryan ese-
tére jobban illik ez a megközelítés, mint a szelídebb noszogatás.
Használja ön is azt a módszert, amelyikhez kedve van, de
okvetlenül végezze el az empátiagyakorlatot. Sokat segít, mert
letéríti a vádaskodás tévútjáróL
Annak a szemszögéből nézni valamit, aki megbántott ben-
nünket, mind intellektuálisan, mind érzelmileg meglehetősen
nehéz dolog. Ryan okos, és közös munkánk során egyre jobban
érti a lélektant. Nem omlik össze, amikor először döbben rá
saját felelősségére. Persze megrázza, amikor olyasmit lát, amiről
eddig fogalma sem volt. De ez csupán egy pillanatra bizonyta-
tanítja el. Tovább tud lépni.
Hadd figyelmeztessek valamire. Az empátia azt jelenti, hogy
az ember nyitott a másik fél iránt, de nem annyira, hogy elve-
szítse az ítélőképességét. Frances nyilván empátiával tekint alko-
holista barátjára, mert felismerte, hogy a férfi nem viselkedne
olyan gorombán, ha nem lenne részeg, és nem lenne olyan
gyakran részeg, ha nem lenne súlyos alkoholfüggő. Empátiával
kezelheti a férfi fájdalmát is, amelyet az alkohollal enyhíteni
próbál - a szakmai csalódásokat, a családi veszteségeket, a korai
sérüléseket, amelyek az alkoholizmusához vezettek
De ez az empátia nem eredményezheti azt, hogy Frances

82
megmaradjon ebben a kapcsolatban. Segíti őt abban, hogy ahe-
lyett, hogy a boldogtalanságáért a kedvesét vádolná, szem-
benézzen a saját félelmeivel. Az empátia nem jelentheti a bán-
talmazás vagy a gyötrelem elviselésének racionalizálását. Inkább
annak az eszköze, hogy az ember túljusson a vádaskodáson, és
megtalálja a kiutat.

Tagadás és fantázia

A fájdalmas dolgokkal való szembenézés elkerülésének leghatá-

sosabb módja, ha a kínzó igazságokat egyszerűen kirekesztjük
a tudatunkbóL
- Tagadásban vagyok - tréfálkozott Lydia, amikor megkér-
deztem, hányadik születésnapját ünnepelte szombaton. Ezen azt
értette, hogy "minden újabb születésnap csökkenti az esélyemet
arra, hogy gyereket szüljek, és ezt úgy kezdem, hogy nem
veszek tudomást a születésnapomról".
A 38 éves Lydia tizenegy éve egy nagy gyógyszerészeti cég
humán erőforrás osztályán dolgozik, és "életfogytiglanra ítélt-
nek" nevezi magát. A munkája érdektelen, de sok, ezért gyakran
érzi magát túlterheltnek, felvillanyozottnak viszont soha. Lydiá-
nak világos a bőre, a testalkata sovány; a legkisebb sértésre is fel-
húzza az orrát, gyakran feldühíti mások érzéketlensége. A hu-
mán erőforrások területét azért érezte vonzónak, mert úgy kép-
zelte, ezen a módon "az emberiség érdekeit képviselheti a válla-
latok világában". Régen rájött már azonban, hogy jó szándékú
próbálkozásait mindig megtorpedózza a vállalat üzletpolitikája
vagy jogi képviselői. Ma már csak aktatologatónak tartja magát.
Amikor a vállalat "leépítési csomagokat" kínál, hogy lefaragja
munkaerőlétszámát, Lydia arról fantaziál, egyszer majd az ő
szintjén is lesz ilyen. És akkor, mondja, el fogja fogadni, és ér-
dekesebb munkát keres. De komolyan soha nem néz körül,

83
hogy mi lenne a számára alkalmasabb. Az "életfogytigosoknak"
ez nem szokásuk.
A munka neki egyébként is csak pénzkereseti forrás. A ma-
gánéletben - bár erről nem sokat beszél - Lydia textilművész,
műszövő, aki a szövőszéke mellett érzi a legboldogabbnak ma-
gát. A szikár és csupa ideg nő szinte kivirul, ha dohányozhat,
szőhet és álmodozhat; ilyenkor szabadnak érzi magát. Arra
vágyik, hogy egy alkotóközösség tagja legyen, de még mindig
nem meri elvinni a munkáit a helyi galériákba.
Lélekben egy rendetlen házban lá~a magát Bucks megyében,
ahol a kedvére szőhet, körülötte kutyák és gyerekek. Szeretne
ugyan gyerekeket, de azzal, hogy nem vesz tudomást a születés-
napjairól, tagadja az életkorából adódó korlátokat. Minthogy
időnként a média is hírt ad egy-egy 45 évesen ikreket szülő
kismamáról, Lydia abban a tévhitben él, hogy "egyszer majd"
neki is lesznek gyerekei, ha találkozik a megfelelő pasivaL Ez a
pasi feltehetőleg kedveli a vidéki életet, Lydiát maga elé ülteti
majd hófehér paripáján, és elviszi egy boldog, vidéki otthonba.
Tagadás és fantázia - Lydia valóságos álombirodalomba menekül
kínzó magánya és gyermektelensége elől. Ez ideiglenes
menedékként elviselhetővé teszi az életét, ugyanakkor teljes
tétienségre kárhoztatja. Aki csak vár, annak ritkán születik
gyereke.
Egyik beszélgetésünkön Lydia úgy jellemezte magát, mint

84
egyikét azoknak a vacogó nőknek, akiket az irodaépületek előtt
látni: kabátban áll a dohányzásra kijelölt helyen, az egyik kezé-
ben szerelmes regény, a másikban cigaretta. Képtelen bejutni az
épületbe a hidegrőL Az ajtó, amelyet becsap a saját orra előtt,
maga a tagadás, ez zárta be a magányos kényelmi zónába. Ez
nem engedi szembenézni azzal, ami fáj.
"Nincs nagyobb vakság azokénál, akik nem akarnak látni"-
így határozhatnánk meg a tagadás mibenlétét. A tagadás a legne-
hezebb helyzetek elviselésében is segít, mert egyszerűen nem
ismerjük fel őket - például amikor nem veszünk tudomást öre-
gedő ízületeink állapotáról, a betegségből való felépülés bizony-
talanságáról, házastársunk hűtlenségének figyelmeztető jeleiről
vagy gyermekünk serdülőkori zavarairóL

A tagadás működik, amikor

• az ember nem aggódik a vállalatánál folyó létszámleépítés
miatt, mert nem fogja fel, hogy az őt is érintheti
• egy férfi azt mondja, hűséges természetű, mert a városon
kívüli kalandok nem számítanak
• a cigarettázó ember azt állítja, ő nem dohányos, mert a ci-
garettát csórta, nem vette.

A tagadás miatt mond le az ember az óvszerről, hiába pré-

dikálnak már egy évtizede a biztonságos szexről, vagy iszik még
egyet, mielőtt autóba ülne, hiába hallott olyan sokat a véral-
koholszintrőL A tagadás miatt tanulunk olyan nehezen a hi-
báinkbóL
Bizonyos mértékig valamennyien támaszkodunk a tagadásra,
hogy túléljünk egy nehéz időszakot. Segít, hogy megbirkózzunk
a szorongással és tápláljuk a reményt, akkor is, ha ez a remény
többnyire hamis. A szeretet érzékcsalódása hiteti el az emberrel,
hogy gyermekének gyenge iskolai teljesítménye tulajdonképpen

85
arra utal, hogy a gyerek rendkívül okos, ezért unatkozik az órá-
kon, vagy hogy ha nős szeretője őt venné feleségül, hozzá hű
lenne. Ez is a tagadás egyik formája.
A tagadás bizonyos értelemben fokozhaya is az ember erejét,
me rt a bátorság egyik formája. Arra késztethet, hogy erőnket túl-
becsülve tagadjuk korlátainkat, és így vigyünk véghez nagy tet-
teket. A tagadás értékes szövetséges, amikor segít elkerülni a cse-
lekvést megbénító szorongást. Nagyszerű, sőt elengedhetetlen
védelem, de mint minden torzítás, a tagadás is a probléma-
megoldó képességek kárára csillapíya a szorongást.
Amikor azonban az ember konfliktust teremt vagy kockázatos
helyzetnek teszi ki magát, a tagadás zsákutca. Mostohanővére,
ha úgy tetszik, tükörképe, a fantázia. Míg a tagadás azzal oldja
meg a problémákat, hogy nem létezőnek tünteti fel őket, a fan-
tázia azt sugallja, hogy a megoldás egyszerűen, minden
erőfeszítés nélkül meg fog jelenni. A tagadáshoz hasonlóan a
fantáziának is van pozitív oldala, főként amikor a segítségével
konstruktív látomásokat teremtünk a változtatások lehetősé­
geiről. A legtöbbször azonban csak hárítás, afféle mérgezett
~ándék.
A másik emberben könnyű meglátni a fantázia ilyen agyafúrt
működését - könnyű és gyakran frusztráló. Itt van például egy
barátom esete, aki a húga ügyében keresett fel.
- Hogyan segíthetnék rajta? - kérdezi. -A férje egy szemét,
a húgom meg csak ül, és bőg. Felhív, és beszámol az összes disz-
nóságról, amiket a férje művel vele: kigúnyolta az anyósa előtt,
esze ágában sincs segíteni a baba gondozásában, kedvére jön-
megy, de a húgomnak néhány óránként fel kell őt hívnia. Tel-
jesen kétségbeesik, ha elfelejti bekapcsolni a mobilját, mert
lehet, hogy az ura hívta, és dühös lesz. Aztán ahelyett, hogy
a pofájába vágná ezt az egészet, analizálni kezdi a pasast, mintha
a diligyágyásza lenne, próbálja kideríteni, mitől olyan bonyolult

86
lélek. Az apja zsarnok volt; az anyja boszorkány; beletaposott az
önbecsülésébe. Szeretném tudni, ki nem szarik rá. A húgom
ráadásul azt képzeli, hogy a férje féltékenysége annak a jele, hogy
szereti őt, és minthogy szereti őt, no igen - egyszer, valamilyen
módon a történet boldog véget ér. Ha ellenkezem, még ő védi
azt a disznót. Hevesen érvel. Biztosan javulni fog a helyzet,
mondja, ha majd a férje jobb állást kap, többet keres, és többre
targa magát, ha a húgom újra teherbe esik, és a férje nem veti
többé a szemére, hogy otthon maradt. De a húgom nem tesz
semmit azért, hogy javuljon a helyzet. Eszébe semjut elhagyni a
fickót vagy szembeszállni vele, de még ki sem áll az érdekeiért,
mert "attól csak bedühödik" az a disznó.
- Mit tehetnék a húgomért? - tudakolja a barátom.
Őszintén szólva semmit. A húg nyakig ül egy menekülési
fantáziában, és a célja pontosan az, hogy semmit se tegyen.
Ez a kényelmi zóna vonzerejének lényege. Legfőbb célunk
az, hogy semmit se tegyünk. Ne kelljen kilépnünk egy hely-
zetből, elviselnünk a lépéssei járó kényelmetlenséget, a változás
okozta szorongást. Ugyanakkor valami mást akarunk, valami
többet, valamit, ami a fal túloldalán van. Tudjuk, mit kell ten-
nünk, de kerüljük, hogy megtegyük, mert fáj; és azzal vezegük
félre magunkat, hogy a fájdalmunkért valaki mást okol unk, vagy
tagadjuk, hogy egyáltalán fáj valami.
A menekülésről ábrándozunk Lehet, hogy amit ön vagy ez a
húg keres, vagy én keresek, egészen különböző, de mindannyian
arról álmodozunk, hogy valamiféle döntő változás fog beállni az
életünkben, anélkül hogy ki kellene mozdulnunk a kényelmi
zónánkból. Ez a negyedik nagy zsákutca, amelyben egyesek egy
életre eltűnnek.
Megváltásra várunk. A munkánk, a kedvesünk, a szülőnk
vagy a gyerekünk meg fog változni, és akkor boldogok és sza-
badok leszünk. Pontosan tudjuk, hogyan kell annak a személy-

87
 nek vagy helyzetnek megváltoznia ahhoz, hogy az örömünkre
szolgáljon. Nem kizárt, hogy ennek a reményünknek vagy
várakozásunknak többször hangot is adtunk már. Kétségtelenül
összegyűjtöttük arra vonatkozó érveinket, hogy miért van jo-
gunk ezekhez a változásokhoz, miért érdemeljük meg a kielé-
gülést vagy a támogatást.
A meggyőződést - jobb lesz az életem, ha valami megvál-
tozik, de a változás valami mástól függ, nem tőlem - annyira
igaznak érezzük, hogy sokáig nem is jövünk rá: valójában fan-
tázia. N em nevezzük menekülésnek vagy fantáziának Szívünk
mélyén úgy érezzük, ez a nekünk járó jutalom. És a barátom
húgához vagy Lydiához hasonlóan arra várunk, hogy ezt a jutal-
mat valaki átnyújtsa nekünk.
Lydia jelenlegi kényelmi zónája - életfogytigos, városlakó,
szingli, elszigetelt, kockázatmentes - nagy biztonságot kínál ne-
ki, de kevés boldogságat az életben, pedig erre vágyik. Elő kelle-
ne merészkednie a fantázia és a tagadás barlangjából, szembe
kellene néznie a kíméletlen valósággal.
Hogyan tudom rávenni arra, hogy megtegye? És ön hogyan
tudja rávenni magát, hogy megtegye? Hogyan képes bárme-
lyikünk szembeszegülni a tagadás és a fantázia csábításaival?
Úgy, hogy apránként, araszolva, meg-megtorpanva, olykor célt
tévesztve, de mégis megközelí~ük a fájdalmas igazságokat.
Melyek olykor kíméletlenül a padlóra küldenek bennünket.

Megmondani az igazat
A tagadás és a fantázia ellenszere az objektív tény, és az, hogy
látni akarjuk ezt a tényt. Néha ennyi elég.
Máskor ez egyáltalán nem segít. Senkit sem lehet arra kény-
szeríteni, hogy feladja a tagadást, noha a maradás kényelmetlen-
né tehető.
Közölje a barátnőjével, hogy a férje ajánlatot tett önnek a

88
legutóbbi bulin, mire a barátnője úgy dönthet, hogy nem barát-
nők többé. Sikerült-e rádöbbentenie őt házassága válságára? Ta-
lán igen, de csak olyan mértékben, amennyire ő is hajlandó
szembenézni azzal, ami fáj.
A belgyógyász megmondhaya a betegének, hogy a röntgen
nyugt-alanító foltokat mutat a tüdején. Ez a tény talán megtöri a
beteg makacs "ez velem nem történhet meg" védekezését, amely
lehetövé teszi, hogy napi két doboz cigarettát szhjon. Persze
nincs rá garancia.
Nézzünk kissé körül, és látni fogjuk, hogy ötvenből csak egy
ember kap végleges állást az egyetemen, előléptetést az osztá-
lyunkon a cégnél vagy jut be a klasszisok közé a sportágunkban.
Ha szembenézünk ezekkel a fájó pontokkal, az segíthet abban,
hogy okos szakmai tervet építsünk fel. De lehet, hogy csak arra
jó, hogy ismét hibáztatáshoz folyamodjunk - ezek az intézmé-
nyek igazságtalanok, tessék, ismét mi vagyunk az áldozatok. Elő­
fordulhat az is, hogy egyáltalán nem veszünk tudomást ezekről
a tényekről, egyszerűen csak drukkolunk, hogy valami csoda
folytán a labda magától találjon be a kapuba.
A tények azonban mind a tagadás, mind a fantázia fenn-
tartását megnehezítik. A csapdából úgy kerülhetünk ki, ha fel-
sorakoztatunk minden olyan tényezőt, amelynek köze lehet
boldogtalan helyzetünkhöz. A tények - mennyi ideje küsz-
ködünk, milyen sok kudarcunk volt már, milyen gyakran érez-
zük a változtatás kényszerét, hogyan hasonlítható jelen állapo-
tunk másokéhoz - egyértelműen tudatunk előterébe kény-
szerítik a szóban forgó problémát. És ha már szem előtt van, és
teljes figyelmünket neki szenteljük, sokkal könnyebben
megoldhatjuk
Néhány beszélgetés után eltökéltem, hogy szembesítem
Lydiát az ő korában lévő nő terhességére vagy örökbefogadási
lehetőségeire vonatkozó tényekkel. A hozzá hasonló helyzetről

89
számos újságcikk szólt, és hogy mi mégsem tudtunk beszélni
róla, azt a tagadás kiváló példájának tekintettem. Ugyanakkor
meggyőződésem, hogy Lydiának van mozgósítható energiája.
Bárhogy döntsön is, a tények katalizátorként szolgálva mobi-
lizálha~ák ezt az energiát.
Népszerű magazinokban megjelent, termé-
kenységről szóló cikkeket adtam neki, egy
könyvlistát, két jó hírű termékenységi szak-
ember és egy örökbefogadási tanácsadó
címét. A témának ezt az erőltetett hangsú-
lyozását Lydia idegesítőnek találta. Ha az
ember objektívan nézi, a probléma ijesz-
tőbbnek látszik. Éppen ezért kerüli. A taga-
dás és a fantázia védőburkot képez az ember
körül. De ha a tények kilyukasz~ák ezt a burkot,
nagyon megriadhatunk
Lydia problémái közül azért választottam éppen az anyasá-
got, mert az idő ezt tette a legsürgetőbb kérdéssé. De éppen így
beszélgethettünk volna az ingatlanárakról, a magas bérleti dijak-
ról vagy az álláslehetőségekről Bucks megyében, mert ezek is
tettre sarkallhatták volna őt. Az objektív információ hatására
módosíthatta volna például a befektetési stratégiáját vagy a szak-
mai elképzeléseit. Mindegyik esetben tényeket használtam vol-
na fel ahhoz, hogy leromboljam a tagadását és a menekülést
célzó fantáziáját, abban a reményben, hogy az objektív tények
egy reális életterv felé terelhetik, míg a tagadás és a fantázia csak
arra volt jó, hogy megrekedjen egy taposómalomban, amellyel,
miként mondta, már kezdett megbarátkozni.
Ahogy a fegyelem megkívánja, hogy az ember szándékosan
összeszedje minden bátorságát, ugyanígy a tényekkel való
szembenézés is csak úgy lehetséges, ha szüntelenül bizta~uk és
nyugtatga~uk magunkat. A kíméletlen igazság kimondásakor

90
bátorítanunk, támogatn unk, nyugtatgatnunk kell magunkat. Az
új igazságok fájnak, azért is kerültük őket eddig el. De mihelyt
láguk, amiről eddig nem voltunk hajlandók tudomást venni,
emlékeztessük magunkat arra, hogy mindezen változtathatunk.
Képesek vagyunk szembenézni a szorongással, és legyőzni azt.
Lydia többféle döntést is hozhatott volna az egyedül vállalt
anyaságról - szó lehetett volna örökbefogadásról, termékenysé-
gi beavatkozásról, nevelőszülőségről, intézeti gyerekek látoga-
tásáról, és számos más lehetőségről, hogy anya vagy nevelőanya
lehessen. De egyik mellett sem volt képes dönteni, mert
tagadásban volt.
Jacknek is használt, amikor felismerte a szerepét Jane há-
zassági reményeiben, még ha ettől a felismeréstől eleinte fe-
szengett is. Segített neki abban, hogy világosan lássa és meg-
próbálja valahogy elfogadni önnön konfliktusoktól terhes
vágyát, ahelyett hogy áldozatnak tekintse magát, akit Jane vagy
egy másik nő "kényszerít" valamire.
Ryan hajlandó volt naplót vezetni marihuánafogyasztásáról,
hogy reálisan felmérhesse, mennyi időt tölt betépve, és össze-
hasonlíthassa azzal az idővel, amelyet a hosszú távú céljai eléré-
séhez szükséges kemény munkára fordít. A napló célja az volt,
hogy megtörjük a tagadását, és objektív képet alkossunk valósá-
gos életéről.
Ki mint vet, úgy arat. Ryan nem sokat tett azért, hogy meg-
alapozza az önbecsülését, és jelenlegi kényelmi zónája sosem
nyújthat neki önbecsülést. Ha felhagy a kábítószerrel, ha többé
nem a nagyapját és általában a családját okolja, ha hajlandó
tudomásul venni a rossz szokásait, akkor kezd szembenézni
azzal, ami fáj. És képes lesz változtatni az életén. De hogyan?
Ön is képes lehet rá. De hogyan?

91
TEREMTSÜNK
JÖVÓKÉPET!
Egy önmagát különösen tisztán látó asszony
leírja, miként tört ki kényelmi zónája börtönéből:

Házasságom tizedik évében gyakran megjelent előttem

egy kép. Magamat láttam egy magas toronyba zárva,
amelynek csak egyetlen ablaka volt. Gyűlöltem kinézni
rajta, és látni mindazt, ami hiányzott nekem, ugyan-
akkor vonzott is az ablak. Az egyik felern a legszíveseb-
ben bifalazta volna, hogy elégedett legyek ott, ahol vagyok,
a másik felern viszont szerelett volna kiugrani rajta.
Állandóan próbáltam szebbé tenni a tornyot - átren-
dezéssel, még egy gyerekkel, még több szeretettel.
Folyton arra gondoltam, hogy meg fognak menteni,
és ez be is következett. Beleszerettem egy másik fltfiba, és
idővel elhagytam a tornyot, hogy vele éljek. Le kellett rom-
bolnom az egész tornyot, le kellett bontanom magam
körül, és ez rettenetes volt. De megérte.
Ha ma visszagondolok, világosan látom, hogy azért
mentettek meg, mert kihajoltam az ablakon, és eszeve-
szetten integettem minden arra járónak: "Hé, itt vagyok
fenn! Gyere, és vigyél el!"

Ahhoz, hogy valami megvalósuljon, először el kell képzelni,

és a tapasztalataim szerint ez valóban így van. Bármennyire fáj
is az, ahol az ember van, ha nem lát maga előtt valami jobbat,
nem megy sehová.
Ajelenlegi helyzetből fakadó fájdalom és a változásról alko-
tott elképzelés motiváló ereje trükkös egyensúlyban van. Ha az
ember érzelmikíntél át, hajlamos elmenekülni a kényelmi zó-
nájából pusztán azért, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Így
hagynak ott az emberek rémes állásokat anélkül, hogy másikat
keresnének Hasonlóképpen, ha a kényelmetlenség minimális,

95
de az embert hatalmas vágy keríti a hatalmába, a szenvedélyes
látomás magával ragadhag a, bármennyire barátságos is a jelen-
legi kényelmi zónája. Így hagynak el az emberek jóravaló, unal-
mas házastársakat izgató szexuális kapcsolatokért.
A legtöbbünk azonban olyan, mint ez a nő a toronyban.
Jelenlegi helyzetünk kényelmetlenségéhez társulnia kell vala-
minek, amit az ablakon át látunk, és csak azért nézünk ki az
ablakon, mert kényelmetlenül érezzük magunkat ott, ahol
vagyunk. Mindkét elemre szükség van, különben egy helyben
maradunk. Az érzelmi kínból fakadó jelzések mellett valami
külső jelzőfényre, valami jutalomra is szükségünk van, külön-
ben örökre megrekedünk a kényelmi zónánkban.
Gondoljuk át a következő eseteket:
Frances sosem fogja elhagyni alkoholista barágát, ha nem
tudja magabiztosan elképzelni az életét nélküle. Amíg magányra
ítéltnek lága magát, megmarad a kapcsolatban, és továbbra is
elpanaszolja a férfitól elszenvedett sérelmeit minden barágának,
aki még hajlandó meghallgatni őt.
Gwen sosem fogja élvezni a férje gazdasági sikere által te-
remtett lehetőségeket, amíg úgy képzeli, hogy a manöken alka-
tú társasági hölgyek nem fogadnák be. Befészkeli magát a régi
házba, ragaszkodik a régi életviteléhez, talán még vállon is
veregeti magát, amiért ellenáll a pénz rontó hatásának. Csak-
hogy a férje új emberekkel, új élményekkel akarja élvezni a
sikerét. Előretör, míg Gwen visszahúzná, és így egyre távolabb
kerülnek egymástól.
Will már az egyetem első évében rájött, hogy a jog halálosan
untaga. De egy más irányba lendítő hatás nélkül fásult jo-
gászként fog élni és meghalni. Bármennyire boldogtalan is a
pályáján, a helyzete kényelmes. Ha nem tud semmi vonzóbbat
szembeállítani vele, kényelmi zónájának tehetetlenségi ereje
fogva targa.

96
 Sokak számára a legegyszerűbb lépés az, ha elképzelnek
valami jobbat. Az ember tudja, mi hiányzik, mi fáj neki, és pon-
tosan láya, milyen jutalom vagy lehetőség érné meg, hogy
elviselje a változással járó szorongást. Így már kevésbé nehéz
megtenni a sorsdöntő lépést.
A motiváló jövőkép azonban nem mindigjelenik meg magá-
tól. Nem is kell, hogy ez így legyen. Mi találjuk ki egyik képet
vagy célt a másik után. Akár tudatosan épíyük ki, akár kéret-
lenül szüli a lehengerlő vágy, a jövőkép mégis az ember szívé-
nek és értelmének a teremtménye- ebben rejlik az ereje.
A motiváló jövőképek egyénenként változók. Lehetnek
élénk gondolati képek vagy csupán bizonytalanul körvonalazott
tervek. Lehet inspiráló hit akár önmagunkban, akár valami fel-
sőbb erőben. Jól körülhatárolt cél vagy csupán pillanatnyi ihlet,
a remény hirtelen felcsillanása vagy valamiféle undor, amitől
váratlanul úgy döntünk: új utakra lépünk.
Akár strukturált cél, akár ösztönös ugrás, élénk gondolati
kép vagy spirituális elhivatás ez a jövőkép, bizonyos elemek
közösek bennük:

• Pozitívnak kell lennie. Az embernek valami vonzó felé kell

elindulnia, nem egyszerűen el valami kellemetlentőL A "nem
akarok mindig dühös lenni" helyett hasznosabb a "nyugodtnak
és békésnek látom magam". Az "ebben az állásban sosem fog-
nak úgy megfizetni, ahogyan megérdemlem" az embert ott tart-
ja boldogtalan ul, ahol van. A "biztosan találok olyan állást, ahol
jobban megfizetnek" azonban előreviszi.
• Rajtunk kell múlnia. A kényelmi zónák többsége javulna, ha
valaki vagy valami más megváltozna. Olyan főnököt akarunk,
aki elismer, olyan kedvest, aki elkötelezi magát mellettünk,
feleséget, aki kevesebbet panaszkodik, barátokat, akik képesek
bocsánatot kérni. Bármilyen sok időt töltsünk is ezeknek a

97
kellemes dolgoknak az elképzelésével, ettől még nem válnak
jövőképpé. Ezek a fantáziák azon alapulnak, hogy valaki más
hagyja el a saját kényelmi zónáj át. A motiváló jövőkép azonban
az a jutalom, amelyre ön számít, ha elhagyja a magáét.
• Előre kell vinnie minket, ha csak egy lépéssei is. Ez a legmeg-
lepőbb igazság. A motiváló jövőképnek nem kell megoldania az
egész problémát. Csak annyira kell ösztönzőnek lennie, hogy
segítségével kiszabaduljunk a megrekedt állapotból, vagy új
perspektívábóllássuk a dolgokat.

Amikor elhagyunk egy kényelmi zónát, soha nem tudjuk

pontosan, hol fogunk kikötni. Néha egy kicsit körbejárunk,
kerülőt teszünk. A fojtogató állást otthagyva egy évig bébiszit-
terkedést vállalunk vagy hot dogot árulunk a strandon. Igaz,
hogy elhalasz~uk a hosszú távú karrier kérdését, de előfordul­
hat, hogy pusztán egy új hely akár rövid időre szóló megtapasz-
talása hónapokkal később segíthet továbblépnünk egy új ké-
nyelmi zónába.
Néha ijesztőnek tűnik, hogy egyszerre túl nagy döntéseket
hozzunk, ezért csak araszolgatunk feléjük. Nem tudjuk el-
képzelni magunkról, hogy kilépjünk a házasságból, még abban
sem vagyunk teljesen biztosak, ki akarunk-e lépni belőle. De azt
el tudjuk képzelni, hogy a házasságon belüli egyensúlyou vál-
toztassunk egy kicsit úgy, hogy újra tanulni kezdünk, félállást
vállalunk vagy valami vállalkozásba fogunk. A kényelmi
zónából kivezető ilyen apró lépéseket úgy tesszük meg, hogy
nem tudha~uk előre, mekkora vagy milyen irányú lesz a vál-
tozás.
Jack például akkor tette meg ezt a kis lépést, amikor St.
Croix-ba ment. Csak odáig látott el az úton, de a távolság
megfelelőnek bizonyult. Új, pozitív helyzetbe hozta magát új
játékszabályokkal. Nem döntötte még el, hogy megoldja a konf-

98
liktusát, de a korábbi korlátain túllépett. És kezdetnek ennyi
bőven elég.
Amíg az ön jövőképe pozitív, az irányítás az ön kezében van,
és hatékony stratégiának bizonyul a jelenlegi kényelmi zónájá-
ból való kilépésre. Ne törődjön azzal, hogy megoldja-e a teljes
dilemmáját. Az új terep új eredményeket hoz.
Nézzük meg Karin esetét, és látni fogjuk, hogy a kényelmi
zónából magasabb szintre lépés miképp vezetheti vissza az em-
bert önmagához.

Miből áll a jövőkép?

Karin beviharzik a háromkor kezdődő beszélgetésre, széles

mosolyokat és jókora bevásárlószatyrokat hint szét a rendelő­
ben, végül egy székbe veti magát. A beszélgetést általában vala-
mi frappáns tréfával szokta kezdeni, hogy szórakoztasson, ezért
hátradőlök, hogy élvezzem.
- Idefelé az úton keresztülhajtottam az összes piros lámpán
és a volt férjem válóperes ügyvédjén.
-Tényleg elütötted?
- Csak koccantunk, cicám.
-Nagy a kár?
-Nem. De az lesz. Meghívott vacsorázni, és igent mond-
tam.
-Helyes. Jut eszembe, Karin, te nem is voltál még férjnél,
ugye?
-Oké, a volt barátom ügyvédje. Na és?
-Kezdjük?
Miután kellően értékeltem a tréfáját, Karin úgy rendezi el
maga körül a kávéját, az ásványvizes üvegét, a szendvicses zacs-
kóját meg a gyógyszeres dobozát, mint a Golgota stációit. Ezek
a kellékek lesznek az elkerülés eszközei, ha a kérdéseim vagy a

99
tulajdon érzései túlságosan az elevenébe vágnának. Azt tanul-
tam, ne engedjem, hogy a pácienseim másra figyeljenek a pszi-
choterápiás kezelés alatt. Elvégre az érzéseket könnyebb meg-
érteni, ha nem fojtjuk őket szendvicsbe. Huszonöt évi gyakor-
lat azonban arra is megtanított, mikor mellőzzem a tanultakat.
Nem ragaszkodom hozzá, hogy Karin védtelennek érezze
magát velem szemben. Legalábbis egyelőre nem.
Meglepő módon neki, aki ért ahhoz, hogyan keltsen feltű­
nést maga körül, komoly és felelősségteljes munkája van: egy
multinacionális szaftvercég alelnöke és európai kereskedelmi
igazgatója. Három nyelven folyékonyan beszél, további kettőn
képes bárkit megnevettetni. El tudom képzelni, hogy ez a szél-
sőséges kombináció- klasszikusan hisztériás érzelmi élet és rög-
eszmés-kényszeres intellektus- milyen nyomot hagyott a sze-
mélyes kapcsolataiban, de ezt még alaposan át kell beszélnünk.
Karin egyelőre inkább az aktuális válságára összpontosít.
Harminchat éves és menyasszony, Marshall, a vőlegénye
vállalkozásfejlesztéssel, cégfúzióval foglalkozó szakember. Köz-
vetlenül az eljegyzésük előtt azonban Karin viszonyt kezdett
egyik idősebb, nős kollégájával, akit dr. Bobnak nevez, mert
"olyan nagy strici", ha-ha-ha. A viszony keltette szarongástál
úgy érzi, lassan pusztítja önmagát.
A vőlegényével három éve vannak együtt, és Karin a férfit
őszinte szeretettel és csodálattal "nagyon-nagyon jó emberként"
írja le. Vele ellentétben dr. Bob egyáltalán nem jó ember, de
"teljesen a zsánerem"- ezen Karin szemlátomást olyan idősebb
playboyt ért, akinek a pimaszság a vonzereje. Karin halálosan
vevő a pimaszságra. Amint megérzi, ő akar lenni a pasas ked-
vence.
Kezdetben azt hittem, Karin a klasszikus madonna/kurva
konfliktus egy változatát képviseli, amely egyébként férfi pá-
cienseimnél is gyakori. Jó fiú/rossz fiú- jaj, istenem, mindket-

100
tőből kérnék egy kicsit. Ez a dilemma sem oldható meg olyan
könnyen, de legalább jól körülírható. Ahogy azonban jobban
megismertem Karint, rájöttem, hogy szokás szerint megint
leegyszerűsítettem a dolgot.
Marshall és dr. Bob ugyanis csupán a főszereplői voltak
Karin aktuális drámájának Mert szép számmal akadtak ott férfi
epizodisták, statiszták, mellékszereplők is - régi szeretők, lehet-
séges szeretők, egy éjszakás kalandok, akiknek kímélni akarta az
érzelmeit.
-Nem mondanám erőszaknak- számolt be az egyik barát-
ja unokafivérével történt kalandjáról, aki ledöntötte egy szállo-
dai ágyra. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem volt szívem
vagy bátorságom eléggé hangosan "nemet" mondani. Olyan
fontos volt neki, nekem meg igazán nem jelentett semmit.
És mindenütt, ahol férfiak voltak, ott volt Karin is. Ked-
veskedve, udvarolva, csábítóan, elbűvölően, ragaszkodva, csim-
paszkodva, duruzsolva. A számítástechnikai területen eltöltött
tizenegy év - kiváló szakmai eredménnyel, említette csak úgy
mellékesen, amikor rákérdeztem - benépesítette az életét fér-
fiakkal. Ú gy látszik, vonzódik ehhez a hím világhoz, és szakmai
téren egyenrangú versenytársa a férfiaknak. De az a helyzet,
hogy akár nyer, akár veszít, neki valahogy mindig szexuálisan
kell kiengesztelnie őket. Szinte kötelességszerűen hag)ja, hogy
meghódítsák őt, amitől aztán a körülötte lévő férfiak többre be-
csülik magukat.
Ez valószínűleg így is van, csakhogy Karin ezért túlságosan
nagy árat fizet. Szereti a gyerekeket, vágyik is rájuk, de volt egy
abortusza. A gyerekről a leendő apa hallani sem akart, Karin
pedig elképzelhetetlennek tartotta, hogy a partnere kívánságával
szembeszegülve megszülje a gyereket. Most önutálat gyötri,
egyrészt az abortusz, másrészt a fájdalom miatt, amelyet a hűt­
lensége fog okozni a vőlegényének

101
 Érzelmeinek intenútása megnehezítette Karin számára,
hogy sikeresen elkerülje azt, ami fáj, bár hajlamosabb meg-
rekedni a marcangoló önvádban, semmint szembenézni az
előtte álló nehéz döntéssel. Amikor mégis előretekint, világosan
lá~a a problémáját: választania kell két férfi, a ,jó" vőlegény meg
a "rossz" szerető között, akit ott kéne hagynia, de valahogy kép-
telen rá. Karin biztonságban érzi magát, amikor kedvében jár a
férfiaknak, de önmaga kedvében járni veszélyes dolog. Saját
kényelmi zónája egyre kényelmetlene bb a számára.
Helyzete sok szempontból éppen az ellenkezője annak, mint
amire gondolnánk, ha arról van szó, hogy valaki megrekedt egy
kényelmi zónában. Karin élete se nem biztonságos, se nem
áporodott, inkább drámai, intenzív és eseménydús. Naponta
lebukhatna - elég egy rosszul álcázott mobilszám, esti irodai
szex nem kulcsra zárt ajtónál, szex a parkoló autóban, amely
után pecsétes alsóneműben tér haza Marshallhoz. Hogy lehetne
erre azt mondani, hogy kényelmes?
Kényelmi zónánk abban az értelemben kényelmes, hogy
ismerős, hogy illik hozzánk, hogy a magunkénak érezzük.
Kényelmes, mert újrateremti azt a belső állapotot, amelyet biz-
tonságosnak és/vagy kielégítőnek érzünk. Karima, állandó
szorongását látva, nem igazán lehet azt mondani, hogy bizton-
ságban érzi magát. Mi lehet az ebben az általa létrehozott
háromszögben , amit kielégítőnek érez?
Először is a szex - és Karin szerint dr. Bob pokolian jó sze-
rető. Karin nagyon akar neki tetszeni, fontos számára a férfi
gyönyöre. Úgy gondolja, dr. Bob bárkit megkaphatna, mégis őt
választotta, ami akkora büszkeséggel és izgalommal tölti el,
amilyet Marshall sosem tudott kiváltani belőle.
A dr. Bobbal való viszonyát mégis a feszült bizonytalanság
jellemzi. A férfi időnként ok nélkül visszahúzódik, rideg és tar-
tózkodó lesz, majd újra reagál Karima, kiszámíthatatlanul. Ez a

102
szeszélyes jutalmazási rendszer pontosan úgy hat rá, mint ami-
kor a kísérleti laborban a patkány rendszertelenül kapja az élel-
miszer-golyócskákat. A patkány ott áll, és veszettül nyomogatja
a rudat, mert sosem tudhatja, mikor jutalmazzák. Karin is így
van vele.
Kényelmi zónája egyrészt intenzív kielégülést kínál, ameny-
nyiben dr. Bob kedvében járhat és tetszhet neki, másrészt
Marshall hűségének biztonságát. A két férfi együtt nyújtja a
gyönyörteli kielégülést és a biztonságot, de ez ugyanakkor gyú-
lékony kombináció. Karin egyértelműen attól fél, hogy mind-
kettőjüket elveszíti, és nem marad semmije. Bűntudatos,
szorongó, zavarodott, és ahogy ő mondja, teljesen beleesett a
csapdába, amellyé ő maga tette az életét.
Zárjuk ki kapásból a kézenfekvő megoldásokat. Hé, rúgd ki
a nőcsábászt, menj feleségül a jó fiúhoz, szülj neki gyereke ket.
Hát van ennél ésszerűbb? Karinnak, aki rendkívül értelmes,
nincs szüksége rám ahhoz, hogy rájö]ön erre a megoldásra.
Tudja, mit kéne tennie, de nem teszi. Azért van itt a rendelőm­
ben, mert látja, hogy ég a háza, de ő közben odabenn ül, és
gesztenyét sütöget. Miért nem menekül, ha kedves az élete?
Úgy látszik, a lángokban van az izgalom.
Mi vihetné rá a cselekvésre, mielőtt még kínosan lebukna?
Anélkül, hogy a viszony napvilágra kerülne, Karin csak akkor
fog változást kezdeményezni, ha képes megtenni az első két
lépést: szembe kell néznie azzal, ami fáj - azaz fájdalmas dön-
tést kell hoznia, és el kell engednie valamit, ami nagyon fontos
a számára. Aztán, ha bármilyen bizonytalanul is, de valamiféle
pozitív képet kell teremtenie arról, hogyan sikerülhet mégis jól
a fájdalmas választás.
Bármennyire kínzó is a jelenlegi helyzete, Karinnak valami
jobbat kell látnia ahhoz, hogy kilépjen belőle. Miután tisztázta
magában bűntudatát, és úrrá lett a szorongásán, hogy képes

103
 legyen szembenézni azzal, ami fáj, kezdtünk a lehetséges jövőre
koncentrálni. Tudjuk, miként érzi magát, csak azt nem tudjuk,
mihez fog ezzel kezdeni.
Újra meg újra felteszem neki a kérdést: Mit tenne, ha nem
félne? Ha kedvére választhatna, ha kimondhatná a maga igaz-
ságát, ha teljes mértékben uralni tudná az ügy kimenetelét, mit
valósítana meg? Mire vágyik?
A vágy az a lelki üzemanyag, amely két lényegi elemmel is
gazdagíua az ember jövőképét: egyrészt nyersanyag, amelyből
megteremtheUük a víziónkat, másrészt érzelmi energia, hajtó-
erő, amellyel elérheU ük azt. Vágy nélkül a látomás csak állókép,
nincs meg benne az a varázslatos vonzerő, amely ráveszi az
embert, hogy kockáztasson, és szembenézzen a félelmével.
Konkrét jövőkép nélkül azonban a vágy csupán nyugtalan, cél-
talan epekedés.
Gondoljon az ön általlétrehozott jövőképre úgy, mint szíve
vágyának konkrét kifejezésére. A vágy és látomása: ha ön sze-
xuális kielégülésre vágyik, képzelje el magát, amint kezdemé-
nyezi a szexet a férjével, és világosan értésére adja, mi lenne az
ön kedvére való. Ha elismerésre vágyik, alakítson ki hosszú távú
stratégiát annak érdekében, hogy bekerüljön szakmája legjobb-
jai közé. Ha meg szeretne felelni apja elvárásainak, határozza el,
hogy megnyeri ugyanazt a versenyt, amelyet az apja nyert ugyan-
ennyi idős korában. Ha dühödten versenyez a húgával, tűzze ki
célul, hogy az ő férjénél gazdagabb férfihoz megy feleségül. Ha
olyan barátnőkre vágyik, akik megértik kismamafélelmeit,
próbáljon ilyen fiatal anyákkallétrehozni játszócsoportot.
Ne feledje: nem minden vágyunk tiszteletre vagy csodálatra
méltó. A vágy lehet nemes vagy csúf, suta vagy esztelenül
dühödt; a látomás, amelyet azért hozunk létre, hogy kifejezzük
ezt a vágyat, lehet töredékes és homályos, vagy olyan részletes,
mint egy Wal t Disney-rajz. Ám a kettőnek- a vágynak és a láto-

104
másnak - együtt kell jelentkeznie ahhoz, hogy a mágiájuk
működésbe lépjen.
Pozitív jövőkép akkor jön létre, ha az ember tudatosíJja a vá-
gyát és elképzeli annak beteljesülését. Amikor Karinhoz hason-
lóan ön is szembenéz a ponttal, ahol elakadt, kezdje a kérdéssel:
Mit tennék, ha nem félnék? Mit akarok?
Amint feltette a kérdést, látni fogja, hogy újabb probléma
előtt áll. Vágyunk hangja sokszor nem egyszólamú szerelmes
dal. Inkább a helyzetkomikumra épülő vígjátékok szereplőinek
civakodó kórusára emlékeztet.
Szeretne házas maradni, de válásról ábrándozik; ki akar állni
az érdekeiért, de úgy, hogy a munkahelyén továbbra is minden-
ki kedvelje; támoga1ja a gyermeke függetlenségét, de kézben
szeretné tartani az irányítását. E késztetések melyikéből fog
jövőképet formálni?
Gazdagságot és szakmai sikereket akar, de nem hajlandó
keményen dolgozni értük. Ez azt jelentené, hogy nem igazán
akarja őket?
Karin két férfit akar egyszerre. Hogyan vezethetné hát a
vágya?
A határozott, pozitív, egy pontra irányuló, tüzesen izzó vágy
az az üzemanyag, amely a szorongások közepette új érzelmi
területre vezet minket. Ez teljesen nyilvánvaló.
Csakhogy a vágy nem racionális dolog. Sokkal inkább bo-
nyolult, homályos, belső ellentmondásokkal terhes. Igaz, előbb
akarnunk kell valamit, hogy aztán erőnket összeszedve meg-
szerezzük azt. De ez az akarás fura dolog. Csak részben tudatos,
ritkán szívből jövő, alig racionális, és mindezekkel az ellent-
mondásokkal együtt az élet egyik legkényszerítőbb ereje.
A vágy a szirének éneke.

105
 Miért nem tudja az ember,
hogy mit akar?

A második lépés azt jelenti, hogy pozitív jövőképet kell terem-

tenünk. Előfordul néha az is, hogy a jövő találja meg az embert.
A vágy támadni is képes, és akkor minden fal leomlik előtte.
Ruth nevű páciensem, aki visszahízott az eredeti súlyára, mi-
előtt szembenézett volna a randevúzástól való félelmével, egy-
szer az életében átélte ezt az élményt. Azt hiszem, ma is részben
ez ellen védekezik.
- Botrányosan hangzik, de a következő történt. Egy hivatali
váróban ültem egy állásinterjú után, meglehetősen elégedetten
magammal, mert megkaptam az állást. Egy férfi ment el mel-
lettem, aztán megállt, és rám nézett. Nem ismertem, azt hi-
szem, korábban sohasem láttam. Rámosolyogtam, és azt gon-
doltam: "A mindenségit. Bajban vagyok." Mert tudtam, hogy le
kell feküdnöm vele, kell nekem. Nem is ismertem, mégis így
éreztem. Később elmondta nekem, hogy amikor elment mel-
lettem, azt gondolta, "könnyű préda". Férjnél voltam, neki fe-
lesége volt, gyereke. Nem számított. Hazamentem, és az egész
hétvégét ágyban töltöttem, mert tudtam, hogy hétfőn találko-
zam vele az irodában. Az első nap folyton a sarkában voltam.
Meg kell mondanom, megjártuk a poklot ezzel az elszabadult
munkahelyi viszonnyal, otthagytuk a házastársunkat, egymásnál
kötöttünk ki. Mintegy négy évvel a villámcsapásszerű találkozás
után összeházasodtunk, két évvel később megszületett a fiunk.
Én úgy értelmeztem a szenvedélyünket, hogy azt jelenti,
egymásnak vagyunk rendelve. Ó úgy értelmezte, hogy nincs
nála jobb csődör. Végül jött a szokásos "baráti" telefonhívás:
"Úgy gondoltam, nem árt, ha tudod ... " Újabb munkahelyi vi-
szonya volt. Kidobtam, és úgy döntöttem, egyedül nevelem fel
a fiunkat. Vége a szerelmi történetnek. Végeztem a férfiakkal.

106
 Megszűnt a vágy? Micsoda megkönnyebbülés!
Kétségtelen, hogy a villámcsapásszerűen fellobbanó vágy
legalább annyiszor vezet tartós boldogsághoz, mint csalódáshoz.
És legalább annyi kötődik valamilyen célhoz, mint amennyi a
szenvedélyhez - megteremtve a karrierválasztás, a vallási elkö-
telezettség, az élet mélységes megváltoztatása iránti komoly
elhatározást. Azok, akik megtapasztalták ezt a kényszerítő vá-
gyat, jól tudják, hogy csábítása micsoda erővel képes kirángatni
őket a kényelmi zónájukból, átvezetni a szorongás aknameze-
jén, hogy elérjék megálmodott jutalmukat.
Ilyen tiszta, önzetlen, határtalanul égő vágy azonban ritkán
fordul elő. Gyakrabban találkazam konfliktussal terhes vággyal,
bátortalan törekvéssel, bűntudatos impulzussal, "igen, de" ese-
tekkel, "egyrészt-másrészt" ügyekkel és reményvesztett fruszt-
rációvaL Sokaknak adok tanácsot, akik nem elég erősen vágynak
valamire; ellenállásra buzdítom azokat, akiknek pusztító vá-
gyaik vannak, próbálom megbékéléshez segíteni azokat, akiknek
a vágyai nem teljesülnek.
De maga a tiszta és szenvedélyes vágy, az a hamisítatlan vala-
mi - a lélek igazi heroinja. Csak hát nemigen találkozni vele a
hétköznapokban. Legtöbbünknek be kell érnünk holmi hígított
változattal, hogy azzal haladjunk előre. Megfelelő körülmények
között, feltéve hogy tudatosan vállaljuk, ez a hígított változat is
több mint elegendő. Ez a legfontosabb dolog, amit észben kell
tartanunk, amikor létrehozzuk saját látomásunkat.
Miután felismertük, hogy fáj valami, hogy szabadulnunk
kell kényelmi zónánkból, feltesszük magunknak a kérdést: Mit
akarok? És rémülten döbbenünk rá: Te jó ég! Fogalmam sincsf
No persze, voltaképpen tudjuk, csak nem vagyunk biztosak
benne. Az ember vágyak között ingadozik: vonakodik azt akar-
ni, amiről biztosan tudja, hogy nem kapha~a meg, vagy az egyik
nap akar valamit, a másikon hátat fordít neki. Ha azt hitte, tudja,

107
mit akar, de mégsem tesz érte semmit, ez azt jelentené, talán
mégsem akarta igazán? Konfliktus, ambivalencia, frusztráció,
depresszió és néha pusztán a józan ész - mind-mind elhomá-
lyosí~ák a tulajdonképpeni vágyat.
A szarongásnak a kényelmi zónánkat körülölelő tűzkariká­
ján csak úgy tudunk á~utni, ha szemünket a jutalomra füg-
gesz~ük. Csakhogy ez a jutalom a belső vívódás vagy csüggedés
közepén könnyen semmivé foszlik. Világosabb és erőteljesebb
jövőképet teremthetünk magunknak, ha felismerjük a látá-
sunkat az adott pillanatban eltorlaszoló lehetséges akadályokat.
Ezen a ponton a legfontosabb az, hogy felismerjük ezeket a belső
akadályokat, de nem feltétlenül kell eltávolítanunk őket. A szóba jövő
belső akadályok mindegyike az emberi természet érthető, bár
gyötrelmes része. Igen, olyan erősen kell akarnunk valamit,
hogy rákényszerüljünk szembenézni a változással. Jóllehet ez
eleinte habozva, tétován, vegyes érzésekkel sikerül csak. De ha
valaki értelmes felnőtt, csakis így lehet képes akarni valamit,
ami előre nem látható módon meg fogja változtatni az életét.
Fontosnak tartom ezt hangsúlyozni, hiszen számos lelkes
motivációs útmutató azt tanácsolja, hogy az ember legyen cél-
tudatos a változás keresésében, és halmozzon fel az íróasztalán
olyan magvas emlékeztetőket, mint például: "Nem számít, mi-
lyen messze a cél, ha minden megtett lépésem arrafelé visz." Ez
a tanács kétségkívül hasznos, de itt nem helyénvaló. Nemigen
találkoztam olyan emberrel, aki teljes szívvel rajongott volna az
ismeretlenért, márpedig a változás az ismeretlenbe vezet. El
tudom képzelni, hogy még N eil Armstrongnak is voltak két-
ségei, mielőtt a Holdra lépett. Mégis megtette ezt a lépést.
Új jövőképet teremtünk, bár énünk egy része vita~a a célt;
előrehaladunk, miközben énünk másik része fedezékben sze-
retne maradni. Mégis, ha felismerjük, milyen erők homályo-
sí~ák el kialakuló jövőképünket, máris világosabban látha~ uk a

108
dolgokat. Mindent összevetve a vágy elerőtlenedését öt tényező
idézheti elő: a konfliktus, az ambivalencia, a frusztráció, a füg-
gőség és az elfojtás.

Konfliktus: két dolgot akarok egyszerre, és nem kaphatom

meg mind a kettőt
-Nem vagyok ura a helyzetnek- mondja valódi riadalommal a
hangjában Karin.- Nem vagyokésznél-bár nincs tökéletesen
tisztában az előtte álló lehetséges katasztrófávaL - Miért nem
érzek nagyobb bűntudatot? - tűnődik. - Miért teszek kockára
mindent? Van egy nagyszerű kapcsolatom, és eldobom. Állíts
le - kéri az egyik beszélgetésünkkor. - Állíts le, mert én nem
tudom leállítani magam.- Aztán hozzáteszi:- Ne állj az utam-
ba. Akarom ezt. Kell nekem az a férfi. Túlságosan jó ez az egész.
Nem lehetek meg nélküle. Meg ne próbálj leállítani.
A különböző igényeit kielégítő két férfi utáni vágya látszólag
lehetetlenné teszi, hogy Karin elképzelje, merre tovább. Mind-

két elképzelt választás sivár; inkább fájdalmas veszteséget ígér;

mint pozitív nyereséget. A továbbvivő pozitív látomás nélkül
Karin nem tehet mást, mint hogy követi mindkét, egymással
konfliktusban álló késztetését - üldözi a szeretőjét, közben

109
védeni próbálja a kapcsolatát, amennyire tudja. A belső konflik-
tus elviselése azonban gyötrelemmel jár. Előbb-utóbb mégis
választania kell majd, vagy, ami valószínűbb, együtt kell élnie a
választással, amelyet a dráma egyik szereplője kényszerít rá.
Közben ott marad, ahol van, következésképp szenved.
Mi történik, ha valami külső nyomás nem kényszeríti rá az
embert, hogy válasszon az egymással konfliktusban álló vágyai
közül? Mi van, ha Karin szeretője és vőlegénye mindketten
elfogadják a fennálló helyzetet, mert valamiféle okuk van rá? Mi
lett volna, ha Jan e nem kényszeríti rá Jac ket, hogy a fantáziájától
megszabadulva őt vegye feleségül? Mi van, ha Ryan nem tud
dönteni a családi üzlet bővítésére irányuló terve és régi álma
között, hogy legyen egy bárja, és közben szépen felveszi a fize-
tését? Az egymással konfliktusban álló vágyak hogyan alkothat-
nak egységes, motiváló látomást, amikor a világ nem választ he-
lyettünk?
Néha sehogy.
Néha mégiscsak választunk.
Néha rábukkanunk egy harmadik lehetőségre, vagy teszünk
egy lépést. És ennyi elég.
Amikor nem változik semmi, és az egymással konfliktusban
álló vágyak a helyünkhöz szögeznek bennünket, csak várunk,
ahogyan Karin tette, amíg a világ lép helyettünk. Öntudatlanul
ugyan besegíthetünk, például úgy, hogy ottfelejtünk egy
szerelmes levelet a nyitott aktatáskában, ahol a feleségünk köny-
nyebben megtalálha~a; elszámolha~uk magunkat a fogamzás-
gátlásnál, amikor nem tudjuk eldönteni, akarunk-e harmadik
gyereket; elfelej~ük beállítani az ébresztőórát, pedig tudjuk,
hogy utálatos főnökünk kirúgja a munkából elkésőket. Karin
biztosan tett homályos célzásokat Marshall előtt, bár tudatosan
a férfi megtartására törekedett. De ha Marshall vagy Bob nem
lép, Karin örökre ott gyötrődhet kényelmi zónájában. Ha az ön

110
vágyai is konfliktusban állnak egymással, lehet, hogy önnek is
várnia kell, amíg a világ dönt ön helyett.
De mozgósíthaBa is belső energiáit, és cselekedhet. Két,
egymást kirekesztő vágy- Bob és Marshall, Jane és aszexuális
szabadság, a családi üzlet és az egyéni ambíciók - elviselése
átmenetileg nehéz lehet, de nem kell véglegesen bénítónak
lennie. Az ember jobban akarja az egyiket, vagy a másik elképzelt
elvesztése kevésbé fog fájni, netán határozott értékrenddel vagy
erkölcsi érzékkel rendelkezik, mely irányíBa nehéz döntésében.
Racionálisan felmérjük a helyzetet vagy bepillantunk amenny-
be, és az egyik vagy a másik előrébb lendít mindazokkal az ér-
vekkel szemben, amelyek visszatartanának
Végül- Karinhoz hasonlóan- rájöhetünk, hogy az egyéni
előrelépés leginkább motiváló látomását egy harmadik lehető­
ség kínálja. Amint a fejezet második felében látni fogjuk, a két
férfival kapcsolatos konfliktusát Karin úgy oldja meg, hogy
magába tekint, és saját szemszögéből határozza meg a jövőjét,
nem a partnereiébőL Egy ilyen harmadik lehetőség talán önnél
is beválik. Megeshet, hogy a belső konfliktus nem oldódik fel
teljesen, és amilyen mértékben nem, olyan mértékig árnyékolja
be a motiváló vágyat egy óriási DE. Ez a DE, ha eléggé hangos,
megbéníthat bennünket az ambivalencia nagyon is ismerős
nyavalygásával.

Ambivalencia: akarom is meg nem is

Az ambivalencia érzelmi kulimász, amely elhomályosíBa az
ember nézőponBát. A belső konfliktusnak ez a vonása külön-
leges gyötrelem azok számára, akik benne vergődnek, ezért
külön taglalást érdemel. Lehet, hogy az ön ambivalenciája
középponBában jelentéktelenebb ügy áll, mint Kariné, ahhoz
mégis elég, hogy a cselekvésre serkentő vágyat csökkentse és
elhomályosítsa a látást. Például:

111
 Becsületes kapcsolatot akarok, de továbbra is rejtegetni
szeretném azokat a dolgokat, amelyektől a partnerern megőrüL
Nyugdijba akarok menni, de képtelen vagyok nyugdijasnak
látni magam.
Vagy, ahogyan Karin esetében: feleségül akarok menni Mar-
shallhoz, de talán unatkoznék vele.
Az ambivalencia egyszerű, általános, szinte univerzális
élmény. Miért támad szinte mindig váratlanul ránk, hogy össze-
om! unk érzelmi erejétől, és képtelenné válunk cselekedni a vele
óhatatlanul együtt járó kétség és félelem közepette? Részben
azért, mert nem voltunk felkészülve rá, hiszen pontosan az
ellenkezőjére tanítottak minket. "Tudni fogod, mi a helyes" -
mondták nekünk, pedig ez ritkán fordul elő. "Bízz az ösztö-
neidben" - tanácsolják, ami működik is, ha az ösztöneinket
nem béklyózza meg az ambivalencia.
Az ambivalencia azért kemény dió, mert rákényszerít, hogy
szembenézzünk a döntés árával. A tudatos ambivalencia
lehetővé teszi, hogy az ember lássa és érezze, mit ad fel. És
egyesek hagyják, hogy ez mindörökre zátonyra futtassa őket.
Mások támadásba lendülnek, megfizetik az árat, és némi el-
kerülhetetlen habozás után ráveszik magukat a továbblépésre.
Hogyan ösztökélheti magát az ember olyan látomás felé,
amelyet elhomályosítanak egymással hadakozó érzései? Fogós
kérdés. Az erősebb látomás létrehozása érdekében meg kell
tanulnunk elviselni az ambivalenciát, értékelni benne a jót, vagy
olyan lépéseket kell tennünk, amelyek csökkentik bénító
hatását.
Ahhoz, hogy megtanuljuk elviselni a kínzó ambivalenciát, el
kell fogadnunk, hogy- ha nem is mindenben, de számos fontos
kérdésben- ez a természetes állapotunk. Az ember talán sosem
érez teljes elkötelezettséget aziránt, hogy otthagyja a munkáját,
és főállású anya legyen, vagy bölcsődébe adja a gyerekét, és

112
visszamenjen dolgozni. De csökkentheti a feszültséget, ha felis-
meri: egyszerűen ez az a helyzet, amikor ellentmondásosan
fogja érezni magát. Olykor nehéz szívvel intézünk kihívást a
kényelmi zónánk ellen. Az ambivalencia azonban nem azt
jelenti, hogy rosszul lépünk. Csupán annyit, hogy felnőtt mód-
jára cselekszünk, noha lépéseink nem mindig világosan körül-
határolhaták
Barátaim fantasztikus példáját mutatták az ambivalencia
elviselésének Elmesélték, hogyan oldották meg véget nem érő
belváros-kertváros vitájukat. Két éven át latolgatták a kertváros-
ba költözés előnyeit és hátrányait. Végül kiköltöztek, és rájöttek,
hogy ahelyett, hogy békés megoldást választottak volna, újabb
családi vitába keveredtek a belvárosba való visszaköltözés
előnyeiről és hátrányairóL Véget nem érő, fárasztó tirádáikkal
teljesen kimerítették magukat és megannyi ingatlanügynököt.
N ernrég megkérdeztem, hol tartanak.
- Ó - mondta az asszony -, sokkal jobb a helyzet, amióta
rájöttünk, hogy krónikus elégedetlenkedők vagyunk. Amióta
tudjuk, hogy sehol sem leszünk elégedettek, könnyebb ott
maradnunk, ahol vagyunk.
A szeretetteljes önismeretszámos lelki betegség gyógyszere.
Csökkenti az akadályokat, ha megtanuljuk becsülni az
ambivalencia apró jutalmait. Például, elsősorban romantikus
kapcsolatokban, az ambivalencia az embert nyerő helyzetbe
hozhaga. Marshall akarja Karint, de Karin még nem döntött
MarshallróL Jane akarja Jacket, de Jack még nem döntött Jane-
ről. Igaz, a bizonytalanság, amelyet Karin, Jack és talán ön is
érez, egyáltalán nem kellemes. De erő van benne, és megvéd a
sebezhetőségtől, amelynek az elkötelezett szerelern teszi ki az
embert. Ha felismeri, hogy önvédelmi szándékkal folyamodik
az ambivalenciához, máris csökken abbéli bizonytalansága,
hogy mit is akar.

113
 Végül a cselekvés részben feloldja az ambivalenciát. Nézzen
szembe azzal, ami a jelenlegi kényelmi zónájában fáj, és vegyes
érzései ellenére haladjon tovább új látomása felé, mert ez az
elmozdulás néha önmagában megváltozta~a a nézőpontot. Jack
története jó példa arra, hogy a tett miként teremtheti meg az
elhatározás érzését. Amint megházasodott, büszke férj lett
belőle, pedig amíg nem döntött, ő volt a kételyekkel teli
agglegény mintapéldája.
Az elviselés, a megbecsülés és a cselekvés - mindegyik csök-
kentheti az ambivalenciát. De amikor a hatása alatt állunk, vá-
gyunk nem működik teljes erejével, hogy áhított célunk felé
vigyen minket. Nem is vágyat érzünk, inkább frusztrációt.

Frusztráció:
tudom, mit akarok, de nem látom, hogyan szerezhetném meg
Három eredménytelen telefon - és nem akarok tovább a ke-
reskedelmi részlegnél dolgozni.
Két sikertelen randi - és feladom az egész internetes társ-
keresési tortúrát.
Rájövök, hogy tanfolyamot kell végeznem, mielőtt egyál-
talán jelentkezhetnék állatorvosnak - így hát az egész állator-
vosdolgot hagyom a csudába.
Ezen a héten is híztam fél kilót - szávai nem érdemes
fogyókúrázni.
Látomás. Akadály. Frusztráció. Most hogyan tovább?
Mondtam, hogy küzdelem lesz.
Köztünk és bármiféle felvázolt cél között valószínűleg
akadályok sorakoznak. Amikor ezek az akadályok eltorlaszolják
az utunkat, frusztráltnak érezzük magunkat. Felmerül a kérdés:
mi lett a vággyal, amit éreztünk?
A vággyal kapcsolatos frusztráció hatása éppen annyira
logikátlan, mint maga a vágy. Amikor például az áhított cél

114
 l
:.:-::::;_::::~·:':::')·.~~~
elérése nem rajtunk múlik - hogy tinédzser gyermekünk tart-
son rendet a szobájában, vagy a férjünk ne egyen útközben
gyorsétkezdékben -, sokan éveken át elviselik a frusztrációt úgy,
hogy eszükbe se jut feladni a célt. A családi kapcsolatok meg-
tépázódnak, a rossz szokások maradnak, de semmiféle frusztrá-
ció nem képes a szülőt vagy a feleséget eltéríteni céljától.
Hajlamos vagyok arra a következtetésre jutni, hogy a legkevés-
bé akkor hat ránk a frusztráció, amikor a vágyott cél eléréséhez
valaki másnak kellene megváltoznia.
Amikor azonban nekünk kellene elhagynunk kényelmi
zónánkat, a frusztráció jóval gyorsabban hat a vágyra. Ahogy
Ryan sértődötten megtagadja az üzleti tárgyalásokat, mert a
családja nem bízik benne - sok vágyunk lesz úgy a frusztráció
áldozata, hogy el sem temetjük rendesen. Látomás nélkül ma-
radva aztán megragadunk ott, ahol vagyunk. Jó vagy rossz, de
kényelmes.
Frusztrációküszöbünk és a képességünk a frusztráció elvi-
selésére, amikor az eléri ezt a küszöböt, kulcsfontosságúak
a tekintetben, elhagyjuk-e a kényelmi zónánkat. Ne feledjük:

115
a vágy az üzemanyagunk Azért araszolunk kifelé a kényelmi
zónánkból, és csakis azért, me rt valami jobb felé indulunk (még
ha pontosan nem is tudjuk meghatározni, mi az a jobb). A konf-
liktushoz és az ambivalenciához hasonlóan a frusztráció szintén
olyan tényező, amely addig csökkentheti a vágyat, míg az üzem-
anyag felhasználhatatlanná válik.
De az ellenkezője is igaz. A vágy néha olyan erős, annyira
magára vonja a figyelmünket, hogy minden porcikánkkal meg-
próbálunk ellenállni magával sodró erejének. Ha ezt tesszük, az
ilyen küzdelemben nincs semmi felemelő. Elvégre önmagunk
megvédéséért harcolunk

Függőség: akarom, bár tönkretesz

Gondoljuk végig a vágy irracionális működését: képzeljük el,
hogy testedzéssei fogjuk szebbé formálni az alakunkat, de egy
olyan apró kellemetlenség, hogy például zuhogó esőben kellene
elsétálnunk a tornateremig, megtorpedózza az egész prog-
ramot. Ha azonban lebírhatatlan vágyat érzünk a kokain után
vagy fagylaltot ennénk, képesek vagyunk jégesőben több kilo-
métert autázni egy adagért. Miért van ez?
Talán azért, mert az alakformáláshoz el kellene mennünk
kényelmi zónánk határáig, sőt azon is túl, viszont a káros szen-
vedély kielégítése azonnali, rövid távú kényelmet ad ott, ahol
van. A gyorsan elérhető kényelem vonzása óriási, ezzel kell
szembeszállni.
Gondoljunk a függőségre mint a kényelmi zóna szélsőséges
változatára, mintha a kényelmi zóna, mondjuk, szteroidokból
lenne. Ugyanazt a hétlépéses utat kell követnünk, hogy kilép-
jünk belőle. Csakhogy minden egyes lépés kész gyötrelem,
mert a függőség annyira megerősíti a kényelmi zónát, hogy
nélküle képtelenség szép látomást elővarázsolni.
A "függőség" szót itt a legtágabb értelemben használom:

116
minden káros anyagra, szokásra, sőt személyre is, amiről a leg-
határozottabban le fogunk szokni, mondjuk, hétfőn, ha addig
még néhány napig élvezhe~ük az általa nyújtott gyönyört.
Legyen szó cigarettáról, goromba szeretőről, italról- jól tudjuk,
hogy a kényelem csapdája teljesen üres. De nélküle sivárnak
tűnik az élet.
Képzeljük el magunkat ital, cigaretta, szerető nélkül. Igen-
csak meg kell küzdenünk azért, hogy ezt az ürességet pozitív
fényben lássuk. De ha képesek vagyunk ígéretes jövőképet
teremteni- lá~uk magunkat a reggeli kávéval cigaretta nélkül,
mosolyogva és nyugodtan; elképzeljük, amint higgadtan és magabiz-
tosan csomagolunk, hogy otthagyjuk a szeretőnket, aki azt ígéri,
megváltozik; lá~uk magunkat nevetve egy buliban, ahol a ke-
zünkben nincs komolyabb ital, csak diétás kóla -, az a biztos
gyógyulás alapvető eleme.
A pozitív jövőkép általában nem elegendő ahhoz, hogy le-
győzzük a függőséget, amelynek makacs ereje csak csoport-
terápiával, fizikai rehabilitációval, gyógyszeres kezeléssei vagy
más egyébbel törhető meg. De elengedhetetlen feltétel. A hét
lépés közül talán a második, a jövőkép megteremtése a legne-
hezebb. A függőség minden más vágyat kioltó ereje ellen kell
ugyanis harcolnunk.

117
 De azon a természetes emberi tulajdonságunkon túl, hogy
jobban szeretünk kényelmesen egy helyben maradni, paradox
módon óriási energiák löknek bennünket a változás és a növe-
kedés felé - olyan energiák, melyeknek ereje lehetövé teszi akár
a legszenvedélyesebb függőség legyőzését is. Semmi nem tart
azonban sikeresebben a helyünkön, mint amikor a változás
iránti emberi vágyat elfojtjuk.

Elfojtás: nem tudom, mit akarok

Még a találkozásaink kezdetén idézte fel Lydia ezt a beszél-
getést, amelyet az egyik ismerősével folytatott:
- Mi van veled?- kérdezte Lydia.
- Remekül vagyok- mondta a barátnője. -Eladtam a cégern
nyugati parti részét, mert egy helyre akartam összpontosítani, és
tanulni akartam, ezért hetente egyszer Bostonba repülök egy
vállalatfejlesztési mesterkurzusra. Ja, és a repülőn megismer-
kedtem egy remek pasivaL Tudod, azt hittem, hogy a válásarn
után nagyon magányos leszek, de a dolog ígéretesen alakul. És
veledmi van?
- Szereztem egy macskát.

"Az unalom- írja Tolsztoj- a vágy utáni vágy." A vágynak ez

a hiánya éppúgy a helyéhez szögezi az embert, mint bármilyen
szorongás. Akármennyire is unalmas és fájdalmas a kényelmi
zónánk, ha végignézünk a lélektani láthatáron, és semmi nem
hívogat, egy helyben maradunk.
Tolsztoj talán azt mondta volna, hogy a ló az unalomtól
döglött meg. Én viszont állítom, hogy ilyenkor az ember csak
rejtőzködik. A vágy az élet szikrája, természetes éhség. De mint
minden más étvágyat, ideiglenesen ezt is ki lehet oltani.
Ugyanazok a zavaró tényezők, amelyek megakadályozzák,
hogy szembenézzünk azzal, ami fáj, a vágyat is el fogják fojtani.

118
Ha az ember bármitől függ, legyen szó televízióról, alkoholról,
kábítószerről, ételről vagy zenéről, az olyan transzszerű állapo-
tot hozhat létre, amelyben a vágy nem annyira kielégül, inkább
elpárolog. Mit kellene itt akarni? Tudja a fene. Mit kellene
kockáztatni? Semmit.
A depresszió, az életből való kínzó, öntudatlan visszahú-
zódás - az elkerülés után - a vágy talán legerősebb elfojtója.
A depresszió ernyőfogalom: a tökéletesen normális szomorú-
ságtól az abszolút fizikai és szellemi bénultságig terjedő teljes
hangulati ívet ír le. Ez igen hosszú csúszás lefelé, és közben
egyre fogy az energia. Ahogy az energia fogy, ahogy az ember
hangulata sivárrá válik, a vágy visszahúzódik, talán azért, hogy
az ember visszabújhasson a barlangjába gyógyulni.
A depresszió, még legszelídebb formájában is, többet fojt el,
mint az ember változás irántivágyát és képességét arra, hogy ezt
a változást elképzelje. Végzetesen bénítóvá válhat: elfojtja a
munkára, a koncentrálásra, az evésre vagy az alvásra, a gyönyö-
rök élvezetére, a szeretetre való képességünket. Természetesen
a nem kielégítő kényelmi zóna hat a hangulatunkra, de a súlyos
tünetekkel fellépő depresszió szinte belegyökerezteti az embert
a kielégületlenségbe. Ha a depresszió is szerepet játszik abban,
hogy valaki még mindig ott ül azon a döglött lovon, segítségre
lesz szüksége ahhoz, hogy leszálljon róla. Szedjen össze leg-
alább annyi energiát, hogy segítséget kérhessen - a lehetőségek
száma végtelen.
A depresszió kétségkívül nem az egyetlen fekete lyuk,
amelyben az energiánk titokzatos módon eltűnhet. Minden
olyan körülmény, amely elszívja az erőnket- három 5 éven aluli
gyerek, lélekölő munka, napi kapcsolat egy mérgező hatású
baráttal, súlyos adósság, vagy, mint Lydia esetében, a szerető társ
hiánya -, egyben a vágyat is elfojthatja. Fantaziálni persze fo-
gunk arról, hogy megnyerjük a lottófőnyereményt, hogy elvo-

119
nulunk a tengerpartra, hogy találkozunk álmaink férfijávaL De
határozott, motiváló, a kényelmi zónánkon túli életről szóló
vágyaink elfojtódnak, amíg ilyen terheket cipel ünk.
A körülmények tehát kiszívha~ák az életerőnket, de van,
akinél a hitet és életörömet tápláló üzemanyagot a gyerekkori,
gyötrő és kegyetlen élmények már igen korán kimerítették.
A szenvedők,joggal, a durva szülőket, a kivételezett testvéreket,
az erőszakos iskolatársakat, a korai elutasításokat és a szeretet
más rendellenességeit nevezik meg okként, amikor egyértel-
műen kijelentik: úgysem kapnak jobbat, valószínűleg nem is
érdemelnek jobbat, és kétségtelenül ostobák lennének, ha jobb-
ra áhítoznának. Sidney Simon pszichológus megfigyelte, hogy
a "nem érdemlek jobbat" meggyőződés a változás legnagyobb
akadálya. Ragaszkodjon csak ehhez a hithez, és biztos lehet
benne, hogy élete végéig döglött lovon fog lovagolni. De leg-
alább tudja, merre tart.

Elfojtott vágyaink - akár depresszió vagy kimerültség, akár

fájdalmas sebezhetőségünk védelmezése az elfojtás oka - soha
nem hűlnek ki teljesen. A belső suttogások fölerősödve még a
falakon is áthallatszanak, ha valami feléleszti őket. A barátunk
megdicsér, amiért jól mondtunk el egy viccet, és hirtelen
eszünkbe jut, hogy írni szeretnénk. Váratlanul telefonál a fér-
jünk, bocsánatot kér, és a dühös apátia hónapjai után szeretet-
teljes lehetőségek tárulnak fel. A szomszéd eladja a házát, és
ismét kedvet kapunk hozzá, hogy elköltözzünk. Éjszakai
álmunk egyik részlete fél napra megbénít, hogy aztán a vágy
látomásává kristályosodjék.
Hogyan lehet felerősíteni ezeket a suttogásokat? Természe-
tesen már meg kellett tennünk az első lépést: ki kellett kü-
szöbölnünk a zavaró tényezőket, szembe kellett néznünk azzal,
ami fáj. A depressziót kezelni kell. Segítségre lesz szükségünk,

120
hogy enyhítsük kimerültségünket, és intenzív megismerő
munkára, ha az az érzés, hogy nem érdemlünk jobbat, kioltja a
vágyat, mielőtt az megerősödhetne. Ha azonban úgy érezzük,
van elegendő lélektani energiánk a cselekvéshez, és kellő opti-
mizmusunk ahhoz, hogy méltónak érezzük magunkat az élet
felkínálta jutalmakra, akkor hogyan nyilvánítsuk ki a vá-
gyunkat?
Folyamodjunk a hetedik lépéshez: cselekedjünk.
Az a helyzet, hogy sokan kerülő úton találják meg a vágyat.
Ha a vágy nem találja meg önt, akkor önnek kell elindulnia,
hogy megkeresse, és ez az út azért különösen nehéz, mert a cél
ismeretlen. A lényeg mégis az, hogy útnak induljunk.
Gyakran előfordul, különösen akkor, amikor valaki azért
hagy el egy kényelmi zónát, mert itt az ideje - nyugdfjba vonul;
megszűnik teljes munkaidős szülői szerepe, mert felnőtt a
gyerek; kilép egy addig általa vezetett szervezetből; felad egy
ügyet, amelyért addig harcolt -, hogy nem fogja el holmi
eszeveszett mohóság. Ha tudjuk, hogy valamit fel kell adnunk,
ez még nem jelenti, hogy azt is tudjuk, merre menjünk ezután.
De akkor hogyan lehet feltámasztani a vágyat?
Amikor valaki elhagy egy szintet, és nem hajtja biztos
szenvedély az új felé, három elvet tartson szem előtt:

• Találjon magának valamilyen kreatív kifejezésmódot. Mindegy,

milyen formát ölt a kreativitás. Fessen, dobjon célba, ragasszon
mozaikot, vezessen naplót, írjon gyerekkönyvet, lépjen be egy
költőcsoportba. Készítsen újfajta mártást a tésztához, tervezzen
kertet, ültessen bokrokat. Kezdjen el zenélni, lépjen be egy
kórusba vagy színjátszó csoportba, építsen babaházat. A lista
végtelen, és az eredmény szempontjából sem a dolog konkrét
tartalma, sem a létrehozott "alkotás" minősége nem lényeges.
Csak az a fontos, hogy rendszeresen, lehetőleg naponta valami-

121
lyen kreatív tevékenységet folytasson. Az elfojtott vágy ott él a tu-
datalattijában, a kreatív tevékenység majd kiszabadíija onnan. Találjon
magának olyan elfoglaltságot, hobbit, amelyet élvezettel csinál,
és figyelje, milyen vágy tör a felszínre.

• Szolgáijon másokat. Az embert néha túlságosan fogva targa

a saját nézőponga ahhoz, hogy világosan lássa önmagát. Találja
meg úgy a szíve vágyát, hogy egy ideig másfelé néz. Gondolja
végig, mivellehetne a közössége hasznára. N em szükséges nagy
dolgokban gondolkodnia, a szerepnek, amelyet betölt, nem kell
megegyeznie valódi elhivatásával. Csak segítsen valakinek vagy
valaminek önmagán és a családján kívül. Ez a munka váratlanul
szikrát gyújthat. Ha mégsem, legalább valahol tett valami hasz-
nosat.

• Nyújtózkodjék. A kreativitás és a szolgálat lehetőségein túl

a vágy tünékeny zsákmányára bárhol rábukkanhat, mert az a
legváratlanabb helyeken bújhat meg. Egyesek új kihívásokkal
bombázzák magukat, és ha sikerül ehhez kellő energiát össze-
szedniük, az eredmény gyümölcsöző lehet. Ha mégsem, a va-
dászat önmagában is szórakoztató.

A lényeg az, hogy meglepje önmagát. Tegye azt, amiről eddig

szilárdan állította, hogy sosem fogja megtenni. Helyeseljen
valamit, amit eddig határozottan ellenzett, mert ósdi és elcsé-
pelt demagógiának tartotta. Váltson politikai pártot, nézze meg,
hogyan gondolkodik a másik oldal. Értsen egyet az ellenféllel,
legalábbis egy pillanatra.
Borotválja kopaszra a fejét. Egyen rénszarvashúst. Fusson.
Legyen egy gyermek nevelőszülője. Tartson beszédet. Adjon
vért. Árverezze el a házát, és költözzön vidékre. Fényképezked-
jen meztelenül. Csókoljon meg egy idegent. Egyik sem köny-

122
nyű. De bármelyik elérhető. Alig esik túl kényelmi zónájának
határán. S ha egyszer átlépi ezt a határt, ki tudja, hová vezet az a
magasban kifeszített kötél.
A realistább vagy kevésbé energikus emberek másképp alkal-
mazzák ezt a stratégiát. Sztepptanfolyamot végeznek, főzni, síz-
ni, gördeszkázni vagy számítógépezni tanulnak, így tárulkoznak
ki ezen világok és a bennük élő emberek előtt. Lakberen-
dezéssel, bonszajjal vagy lepketenyésztéssei próbálkoznak, mert
valamikor erre vágytak, bár ma már nemigen emlékeznek rá,
miért. Gyerekkori érdeklődési körüknek megfelelő dolgokat
élesztenek fel, elsősorban olyanokat, amelyekről menet közben
lemondtak. Újra leülnek a zongorához, előszedik a régi hor-
gászbotot, és úgy lépnek előre, hogy visszamennek Kénysze-
rítse rá magát ezekre a különös lépésekre, és nagyon valószínű,
hogy a vágy önre talál.
És persze mozogjon. A mozgás, a testedzés a fiatalság, az
egészség és az új hozzáállás forrása. És meditáljon. A meditáció
felbátoríga az embert, mert mindent egyetlen percbe sűrít, és
ennyit képesek vagyunk kezelni. Beszélgessen idegenekkeL
Akkor egyre kevesebben lesznek, és a világ is barátságosabbá
válik. És az isten szerelmére, változtasson valahogy a díszle-
teken. Hagyja el megszakott otthonát. N e csak fizikai, hanem
szociális értelemben is. Igen, kényszerítenie kell magát, de ne
feledje: küzdelem lesz.
Kis lépésekben közelítse meg a célt. Készüljön a maratonra,
noha még csak huszonöt percet tud futni. Szakítson időt a
havonta megtartott könyvklubfoglalkozásra, bár nincs ideje
befejezni a darabját. Készítsen virágládát az ablakba, de közben
tervezzen közösségi kertet. A vágy pislákoló lángjainak ápolása
olyan, mintha kenyérmorzsát hintene az úton, hogy ez a jel
vezesse ki kényelme erdejéből.
Karinnak nem az a problémája, hogy fel kellene szítania

123
magában az érdeklődést. A vágya nem elfojtott, nem is fruszt-
rált. Ellenkezőleg, vadul lángol, csupa konfliktus, ambivalencia,
és olyan sokfelé húzza a szívét, hogy a végén gyötrődve egy
helyben marad.
Karin meg én a talának tengerében fuldoklunk; ezek aláás-
nak minden ösztönző látomást, amelyet velük szembe állítunk.
A Bob iránti érzései talán valamiképpen megszűnnek; talán
képes lesz visszaforgatni az óra mutatóját azokhoz az időkhöz,
amikor biztos volt benne, hogy feleségül akar menni Mar-
shallhoz. Talán ha én meggyógyítom, és nem lesz ilyen eszelős,
szeretni tudja majd Marshallt úgy, ahogyan a férfi megérdemli.
Talán a Marshall-lal való szakítás lenne a helyes döntés, de meg-
lehet, egész életében bánná.
Karin abban is bizonytalan, hogy nemet mondjon Bobnak
a szexre. Igaz, meg van sértve, amikor a férfi csak azért hívja be
az irodába, hogy ledöntse az asztalra. Hiányzik belőle a ...
melegség. Mégis olyan kínos lenne tiltakozni, mintha most
kezdené mondogatni, hogy "én nem olyan lány vagyok", ami-
kor már bebizonyította a férfinak, hogy olyan. Talán jobb lenne
szakítani? De lehet, hogy az igazi szerelmet adná fel. Akkor
miért?
Ebben az áldatlan helyzetben Karinnak egyetlen pozitív láto-
mást kellene teremtenie, hogy előre tudjon lépni. Hogyan?
Találnia kell egy nyitott ajtót.

A nyitott ajtó

Karin nyafog. Egyszerre akar mindent. Jó kislány akar lenni.

Hozzámenni Marshallhoz, gyerekeket szülni. Órjítő feszült-
ségét viszont csak Bob képes oldani, hát valójában róla se sze-
retne lemondani. Azt akarja, hogy minden férfi, akivel találka-

124
zik, akarja őt, főként azért, mert ez a biztosíték arra, hogy a férfi
ne haragudjon rá. Talán erre vágyik a legjobban - hogy ezek
közül a férfiak közül egy se, egyetlenegy se haragudjon rá soha.
Egyszerűen képtelen lenne együtt élni ezzel a tudattaL
Karin világosan tudja, nem bírná elviselni a gondolatot, hogy
megbántsa a vőlegényét. Marshall túl jó ember, és ebben az
esetben Karin rossz fényben tűnne fel. Lényegében az eljegy-
zésükkor is ez játszott szerepet. Marshall feleségül akarta venni,
Karin pedig egyetlen jó okot sem tudott, amiért nemet mondott
volna neki.
Meglehetősen biztos volt benne, hogy az eljegyzése okos
döntés, amíg egy este Bob meg nem hívta egy italra, amiből
több lett, mert végül a férfi kocsijának a hátsó ülésén kötöttek
ki egy üres parkolóban. Első szexuális találkozásuk kamaszosan
botrányos mivolta, tökéletes őrülete rabul ejtette Karint. De
Bob már-már tinédzseres fogdosásai, akárcsak ragaszkodása
a gyors irodai numerákhoz, amelyeket a titkárnő hívásai fűsze­
reznek, egyre kevésbé kielégítők. Karinnak mégis kényelmet-
lenebb nemet mondani Bobnak, mint Marshallnak, így hát
alkalmazkodik.
Beszélgetéseink során lassan újabb téma merül fel. Karin, a
versengő, fiús Karin inkább aláveti magát a férfi akaratának,
semhogy megbántsa őt. Rejtőzködik és álcázza magát, úgy
alakítja a viselkedését, hogy tetsszen, egy halk nemet sem mer
mondani, annyira szorong. Hogyan teremthetne jövőképet, ha
még a saját vágyainak sem adhat hangot? Erre kell módot talál-
nia. Egy nyitott ajtót.
A nyitott ajtó rés az ember páncélzatán. Az áhított lépés
lehetősége, amelyik közelebb visz a szorongás villanykerítésé-
hez, de nem lök hozzá.
Érdekes, ez az ajtó néha belülről nyílik. Ha az ember meg-
reked a második lépésnél, nézzen befelé. Gondoljon valamilyen

125
jellemvonására vagy gátlására, amelyik mindig az ú~ában állt;
vegye fontolóra, mi az az erő, amelyet mindig is fejleszteni
akart. Aztán képzelje el magát, amint ennek az erőnek a segít-
ségével kilép lélektani kényelmi zónájábóL
Szeretné, ha jobban elismernék a teljesítményét, de habozik
kérni, nehogy hencegőnek tartsák? Akkor kényszerítse magát
önreklámozásra, amíg csak meg nem kapja azt a figyelmet,
amelyre áhítozik. Túlterhelt, mert a munka egy részének elosz-
tása azt jelentené, hogy a dolgok nem pontosan úgy mennek,
ahogyan szeretné? Akkor szorítsa össze a fogát, és engedje át a
kormányt; idővel kényelmesen érzi majd magát az anyósülésen.
Bármi legyen is a cél, a régi helyzetekre adott új válaszok új te-
repre fogják vezetni.
A vágy fejlődésre ösztönöz; a fejlődés új vágyat szüL Ter-
jessze ki kényelmi zónáját úgy, hogy új ajtókat nyit.
Karin nyitott ajt;Ua az egyszerű, becsületes "nem" gyakorlása
volna. Mindegy, hol végződik majd jelenlegi dilemmája, haszna
lesz abból, ha ezzel a módszerrel kikeveredik kényelmetlen
helyzetébőL Akár megmarad ebben a háromszögben, akár újat
hoz létre, akár hozzámegy Marshallhoz, akár tovább élvezi a
szenvedélyes szexet a luxusautók hátsó ülésén, Karinnak szük-
sége van arra az erőre, képességre és szokásra, hogy nemet
mondjon, amikor nemet akar mondani.
Ahhoz, hogy belépjünk rajta, nem kell okvetlenül tudnunk,
hová vezet az a nyitott ajtó. Csak annyit kell tudnunk, hogy
- Karinhoz hasonlóan- nem veszíthetünk vele. Ó csak nyerhet
azzal, ha inkább a saját vágyait követi, amikor a férfiakról van
szó. Hogy a nemet mondás képességének javulása segít-e neki
egyértelműen dönteni Marshall és Bob között, majd meglá~uk.
De ártani biztosan nem árt.
A végén én lepődtem meg a legjobban, hogy az erre a célra
összpontosított energiánk mennyire előrelendítette Karin t. Elő-

126
ször is elterelte mániákus figyeimét Marshallról, Bobrói, a bűn­
tudatról és a vádaskodásróL Átértékelte egy jellemvonását, ha
úgy tetszik, megtanulta értékelni egy gyengeségét. Az a Karin,
aki képtelen lett volna elviselni, hogy megbántsa Marshallt,
büszke volt erre az áldozatra. Önmaga szemében ettől egysze-
riben szerető asszony lett. De az a Karin, aki nem tudott nemet
mondani, egy csapásra gyengébb, kevésbé tiszteletre méltó
Karinná vált. Ezért a Karinért, akinek még fejlődésre volt szük-
sége, a versengő, céltudatos, keményen dolgozó Karin hajlandó
volt erőfeszítéseket tenni.
Elhatároztuk, hogy felállíUuk azoknak a helyzeteknek a
rangsorát, amelyekben el tudja képzelni, hogy nemet mondjon
egy férfinak. A helyzetek a legkönnyebbtől (közölni a bátyjával,
hogy nem massa ki a szennyesét) a legnehezebbig (megmon-
dani Bobnak, hogy többet ne telefonáljon) terjedtek. Nem volt
könnyű rangsorolni, mert Karin maga sem tudta, mikor és hol
akar nemet mondani.
Beleegyezett, hogy lesni fogja az alkalmakat, amikor gyako-
rolhat. Tetszett nekem ez a terv, mert kettős haszna volt. A szo-
rongást kiváltó helyzetek gyakorlása azt jelentette, hogy Karin
feszegeti jelenlegi kényelmi zónájának határait. Ugyanakkor
feltárta és erősítette vágyának tudatát. Meg kellett állnia, hogy
feltegye magának a kérdést: ,,Valójában mit akarok?" Ez a pilla-
natnyi elgondolkodás olymódon hozza Karint kapcsolatba ön-
magával, amiről már nagyon régen nincs élménye. Amikor
helyzeteket keres, ahol nemet mondhat, Karin azt gyakorolja,
hogy jobban odafigyeljen önmagára, mélyebben megismerje
magát.
A módszer bevált, mert Karin komolyan vette. Sokszor dol-
gozunk ki páciensekkel egyszerű gyakorlatokat, de a legtöbb-
ször kudarcot vallanak. Jön egy krízis, elterelődik a figyelmük,
a gyakorlat túlságosan fenyegető, túl könnyű vagy megle-

127
hetősen távol esik a céltól, vagy az illetőben nagyon erős a há-
rítás vágya ahhoz, semhogy vállalkozzék egy meghatározott
feladatra. Karin azonban hajlandó volt rá.
Kereste a lehetőségeket, amikor szembeszállhatott a férfi-
akarattal, aztán elmesélte, mennyire szarongott attól, hogy ki
kellett mondania a dolgokat. Néha- például amikor Marshall
azt akarta, hogy Karin nyaraljon a családjával- hamarabb bugy-
gyantak ki belőle az érzései, mintsem hogy annyira megijed-
hetett volna, hogy befogja a száját. Máskor - amikor például
Bob kérte, hogy kísérje el egy üzleti útra, de maradjon a szállo-
dai szobában, hogy ne ártson a házasságának- több hétig gyako-
roltunk, amíg el tudta mondani a szövegét.
Hónapokon át hetente elemeztük, hogy Karin mit akart
és mit nem akart tenni, hogyan kommunikálta ezeket a dön-
téseket, és miképp tudott ellenállni a döntései által kiváltott
csalódottságnak vagy haragnak. Elszántan gyakorolt, és sokat
fejlődött.
A nemet mondás volt a nyitott ajtó, amelyen Karin- félláb-
bal, de - eltökélten kilépett kényelmi zónájábóL A segítségével
rájött, hogy sokkal nagyobb mértékben lehet ura a magánéle-
tének, mint amennyire eddig hajlandó volt ezt a jogát érvénye-
síteni. Céltudatos erőfeszítéssel és sok-sok gyakorlással kezdte
felismerni, és bátrabban meg is merte fogalmazni, hogy mit
akar.
Énjének egyik része elindult kifelé az ajtón, a másik azonban
odabenn ragadt. Karin gyakorlata a döntéshozatalban és az ön-
kifejezésben kisebb, egyedibb személyes helyzeteket érintett.
De még mindig tanácstalanul toporgott élete nagy válaszútjánáL
Még mindig döntenie kell Marshall és Bob között. A vi-
szonya azt jelentené, hogy a Marshall-lal elképzelt házassága
teljes tévedés? Hogyan tudhatná, hogyan bizonyosadhatna meg
róla? Lehet, hogy a viszony csak csúnya folt egy potenciálisan

128
remek kapcsolaton, annak a jele, hogy ő az, aki fél elkötelezni
magát. Hogyan tudná megítélni, hogy a Bob iránti szenvedélye
valóban a nagy szerelern jele-e, vagy csak telhetetlen szenvedé-
lyének bizonyítéka? Hogyan dönthetne, ha nem biztos benne?
Hogyan kockáztathatnánk meg a változást, ha még mindig
azon tűnődünk, esetleg nem fog-e javulni a helyzet, ha még egy
kicsit maradunk ott, ahol vagyunk? Más szavakkal: miből tud-
hatjuk biztosan, hogy a ló tényleg megdöglött?
HONNAN TUDHATJUK,
HOGY A LÓ
MEG DÖGLÖTT?
A magunk által irányított változás számtana egyszerű. Először
is figyeljünk oda a fájdalmunkra. Másodszor, higgyük el, hogy
odakint, a világban valami sokkal jobb vár ránk. Adjuk hozzá a
kényelmetlenséget a vágyhoz, és az eredmény csakis mozgás
lehet.
De többnyire nem az. Mármint nem közvetlen, ellenállás
nélküli mozgás. Inkább változást sürgető belső késztetést ta-
pasztalunk, s ez szembeszáll minden félelmünkkel és kötődé­
sünkkel, amelyek viszont egy helyben tartanak. Hogyan jut-
hatunk át az akadályokon? Erről szál a könyv további része.
Egy bizonyos ponton az ember totális és frontális támadást
indít a kétségei és a félelmei ellen, de eleinte valószínűbb, hogy
azok uralják őt. Gyötrődni fog, szenvedni, kínlódva latolgaga a
lehetőségeket. Persze fájdalmat érez, szomorúságot, frusztrá-
ciót, de vajon nem része-e mindez a felnőtt életnek? Igen, ez a
kapcsolat gyötrelmes és nehéz, de vajon nem figyelmeztettek-e
minket, hogy a legértékesebb dolgokért meg kell szenvedni?
Igaz, ez a szerető olyan közel áll hozzánk, ahogy a feleségünk
sohase fog, de az következik-e ebből, hogy felrúgjuk a házassá-
got és otthagyjuk a gyerekeinket? A munkánk kész kínszen-
vedés, de megélünk belőle. Miből gondoljuk, hogy másuttjobb
lenne?
Bármilyen világosan hív minket a boldogság, továbbra is
azon töprengünk majd, vajon azt kiálga-e, "ideje továbblépni",
vagy arra biztat, tartsunk ki, és próbálkozzunk keményebben.
Bármekkora erővelkerítsen is a hatalmábamin ket egy új szen-
vedély, mégis vonakadunk feladni mindent, csak hogy kielé-
gíthessük. A rossz előérzet szövetkezik a lelkiismeretün kkel és
a józan eszünkkeL És kórusban üvöltik: Honnan tudod, hogy a ló
megdöglött?
Miből tudjuk, hogy a házasságunkna k vége, vagy legalábbis
be kellene fejezni? Honnan tudjuk, mikor kell kirúgni alkal-

133
matlan beosztottunkat? Hogy jövünk rá, hogy nincs remény
előléptetésre, ezért legfőbb ideje a cégen kívül körülnézni? Mi
árulja el egyértelműen, hogy a regényünk soha nem lesz világ-
siker, vagy soha nem fogunk megélni a színészkedésből, és más
látomást kellene alkotnunk a boldogságról? Amikor a kedve-
sünk még időt kér, mielőtt döntene, miből tudjuk, mennyi időt
adjunk? S ha a partnerünk megígéri, hogy abbahag)ja az ivást, a
költekezést vagy a flörtölést, mikor kell elhinnünk, hogy ezek
nem pusztán üres szavak?
Honnan tudhatnánk biztosan, hogy a kényelmi zóna, ahová
befészkeltük magunkat, soha nem fog eleget adni abból, amire
vágyunk vagy amire majd szükségünk lehet?
A válasz fájdalmas: bizonyos értelemben tudhaguk, más ér-
telemben soha nem tudhag uk biztosan. Mégis döntenünk kell.
A lovunk valójában mindaddig nem döglik meg, amíg le nem
szállunk róla - még akkor sem, ha már csak körbe-körbe jár
velünk.

Megérezni azt, amit tudunk

Milyen döntéssel néz szembe? Azon tűnődik, fektessen-e még

több pénzt az üzletbe vagy számolja fel? Ragaszkodik a hiva-
tásához, miközben lelkének egyik része úgy érzi, inkább otthon
kellene maradnia a gyerekekkel? Vagy otthon van a gyerekekkel,
és több jövedelemre lenne szüksége, de ön fél a megmérette-
téstől a munkaerőpiacon? Habozik, hogy saját praxist nyisson-e,
legyen-e hivatásos festő, költözzön-e össze a párjával vagy to-
vábblépjen-e?
Bármilyen kérdéssel birkózzék is, jó esélye van rá, hogy már
tudja a választ.
Lehet, hogy ez nem a "helyes" válasz, hiszen az gyakran ké-
nyelmetlen vagy nehéz, sokan mégis képesek füleini egy belső

134
hangra, amely az igazi válasz felé irányí~a őket. Tegye fel magá-
nak a kérdést: Honnan tudhatom, hogy a lovam megdöglött?
Ha figyelmesen hallgat arra a belső hangra, rájöhet, hogy egy-
szerűen ösztönösen tudja.
Az intuíció - "a tudás tudattalan összegzése", ahogyan Otto
Fenichel pszichoanalitikus elegánsan meghatározta - minden-
kinek a rendelkezésére áll, hogy megvilágítsa a kényelmi zóná-
ból kivezető utat. Csak ki kell derítenünk, miként férhetünk
hozzá. A belső utazásnak számos technikája létezik, de nem
tudok olyanról, amelyik mindenkinek megfelelt volna. Az én
kedvencern Adelaide Bry Vizualizáció cím ű könyvében van leír-
va, de úgy tapasztaltam, hogy ha a pácienseimnek ajánlottam ezt
vagy valami más könyvet, tízből csak egy vagy kettő vette a
kezébe. Ez a közömbösség megerősíti azt a meggyőződésemet,
hogy egy adott technikát csak az elszánt és aktív keresés tehet
hatékonnyá.
Ha az ember megrekedt egy kényelmi zónában, meg kell
keresnie, mi az, ami továbblöki az úton. Íme egy jó relaxációs
technika, próbálja ki. Először olvassa végig az alábbi bekez-
déseket, majd olvassa újra, és végezze el a gyakorlatot.
Vegyen lassan négy mély lélegzetet az orrán át, aztán a
száján keresztül fújja ki hangosan a levegőt. Ismételje meg.
Most hunyja le a szemét, és próbálja meg a következőt: négy
belégzés orron át, egy kilégzés szájon át. Miután háromszor
elvégezte ezt a relaxációs légzéssorozatot, továbbra is tartsa csuk-
va a szemét, lélegezzen egyenletesen, összpontosítsan belülről
a szemhéjára, és gondoljon a problémájára. Kérdezze meg ön-
magától: Mit kell most tennem? Válóban most kell megtennem?
Figyeljen a felötlő gondolatokra, különösen a felmerülő képek-
re. Talán rábukkan egy válaszra, amelyről nem is hitte, hogy
tudja már.
A belső párbeszédeknek van egy elengedhetetlen lépése.

135
 Mihelyt választ kapott a kérdésére, ha mégoly homályosa n is,
írja le a választ. Lehet, hogy fájdalmas igazságokra bukkant.
A lélek természet esen arra törekszik, hogy elmenekü ljön a fáj-
dalom elől, ne vegyen tudomást a gyötrő dolgokról. Az írás
azonban módot ad rá, hogy szembeszállva az elkerülés, a taga-
dás, a fantázia és a vádaskodás belső árhullámaival - amelyek el
akarják mosni intuíciónk at - továbbra is ragaszkodjunk ahhoz,
amit tudunk.
Ez a gyakorlat csak egy a számtalan módszer közül, amelyek
segítségével odafigyelh etünk arra, amit már úgyis tudunk. Ha a
fent leírt légzőgyakorlat helyett inkább másféle relaxációs gya-
korlatot szeretne végezni, tegye azt. Csendben ülni, becsukott
szemmel és befelé figyelve - ez az önmegism erés egyik bevált
módszere. De a naplóírás, a tengerpart i séta, a meditáció és az
ima mind-min d segíthetik abban, hogy eldönthesse, merre
tovább.

Megtudni valamilye n személyes igazságot bármely technika

segítségéve!, amelyik működik - ez egy dolog. Egészen más
dolog rávennün k magunkat , hogy odafigyeljünk arra, amit
tudunk. Számos nő és férfi magyarázta el nekem, mi volt a baj
a partnerük kel az első randevútó l fogva - más vallás, nem vonzó
testalkat, az ambíció hiánya, túl sok arany ékszer és a többi.
Sokuk mégis hosszú romantiku s kapcsolatot folytatott ezekkel
a partnerekk el. Rengeteg időt fektettek olyan kapcsolatokba,
amelyek kezdettől fogva reménytel enek voltak. N em vettek
tudomást arról, amit tudtak.
Dolgoztam olyan páciensekkel, akik az állásinterjú után el-
mesélték, hogy a munka unalmasn ak látszott, mégis elfogadták
az állást, beledolgo zták magukat, aztán küszködte k a kérdéssel,
hogyan lépjenek ki belőle. Találkoztam olyanokkal, akik jó
szándékú családjuk biztatására tovább tanultak, és szánalmasan

136
bukdácsoltak a főiskolán, mert eleve tudták, hogy a tantárgy
nem érdekli őket.
Amikor kezdettől fogva tudjuk, hogy az út, amelyen járunk,
sehová sem vezet, miért megyünk mégis arra?
Mert könnyű, mert kényelmes, és mert a könnyű és ké-
nyelmes megóvja az embert a fájdalomtól, a félelemtől és a szo-
rongástól. Mert ha egyszer megadja magát a könnyűnek és a
kényelmesnek, az olyan, mintha hatalmas szívóerő hatása alá
kerülne, amely mindig visszahúzza egy ismerős terepre, tekin-
tet nélkül arra, hogy mit tud, ami ellene szól. Egyszerűbb
ugyanis a tudást kitörölni - fantáziával, elkerüléssel, tagadással
vagy vádaskodással-, mint odafigyelni a fájdalmas igazságra.
Az akadályokkal vívott küzdelem során van néhány tökélete-
sen világos pillanat, amikor belá~uk, hogy a helyzeten csak úgy
lehet javítani, ha megváltozta~uk. Egyszerűen tudjuk: a zsige-
reinkben, a szívünk mélyén vagy bárhol, ahol az intuíció szól
hozzánk. Ezek az intuitív helyzetfelmérések - amelyek több
finom változóból tevődnek össze, semhogy teljesen tudatosak
lehetnének - kényszerítő érzelmi igazsággá kristályosodnak ki.
Az ilyen pillanatokban tudjuk, hogy ez a munka, ez a barát-
ság, ez a szerelem, ez a projekt halott. Aztán megnézzük egy
másik szemszögből is, és újra kételkedni kezdünk.
Karinnak sok ilyen világos pillanata van, amikor arról beszél,
miért kellene, miért kell véget vetnie a kapcsolatának nős szere-
tőjéveL Be kell fejeznie, mondja, mert akár hozzámegy a vőle­
gényéhez, akár nem, a szeretőjével való kapcsolat már túljutott
a csúcson. Ahelyett, hogy izgalmat érezne Bob közelében, iszo-
nyúan szorong; jóleső érzések helyett bűntudat kínozza; biz-
tonságérzete megrendült, attól fél, hogy az állását kockázta~a.
Karin úgy olvas a saját érzéseiben, akár egy nyitott könyvben, és
lá~a a következő lépést.
Karinnak a Bobbal való közös jövőjéről alkotott realista el-

137
képzelése meglehetősen szokatlan, ezért is beszélünk róla.
Ellentétben másokkal, akiknek házasemberrel van viszonyuk,
Karin nem csillapítja a fájdalmát a házasság fantáziájával. Nem
álmodozik a napról, amikor dr. Bob elhagyja majd érte a felesé-
gét, bár a férfi néha tesz ilyen célzásokat.
Más, házas partnerbe szenvedélyesen szerelmes nők és fér-
fiak számára igen nehéz "tudni", hogy a kapcsolatuk soha nem
fog továbbfejlődni. Tehetetlenül vergődnek a szakítás és a jö-
vendőbeli házasság ígéretének csapdájában. Hát nem éri meg,
hogy várjak?- kérdezik. Végül is akadnak szerelmesek, akiknek
még ilyen körülmények között is sikerül. Igaz, nem túl gyakran,
de annyira azért igen, hogy várjak még, és meglássam, hogy
alakul.
Ezek a jövőre vonatkozó ígéretek a szexuálisan elégedett
partner szívtelen manipulációi, akinek az az érdeke, hogy rend-
szeresen megkapja, amit akar. Sokan mondták nekem az évek
során, amolyan önigazolásként:
-Meg kellett ígérnem neki, hogy elhagyom a feleségem. Ha
nem tettem volna, valószínűleg szakít velem.
Az ilyen ígéretek persze őszinték, olyan férfiaktól és nőktől
származnak, akik bátorságot próbálnak gyűjteni ahhoz, hogy
kilépjenek áporodott kényelmi zónáikból. Ám az ígéreteket
vagy teljesítik, vagy nem. Honnan tudhatja, hogy önre mi vár?
Mennyi idő kell ahhoz, hogy házas szeretője megtegye a nagy
ugrást? Nem, ön nem tudhatja. Önnek döntenie kell.
A tudás tehát nem elegendő. Még ha Karinhoz hasonlóan
világosan látja is, mit kellene tennie, akkor is el kell döntenie,
megteszi-e vagy sem. S ha, mint Lydia, tudja is, milyen lépé-
seket kell tennie, előbb mérlegelnie kell, megkockáztatja-e
azokat.
Legyünk őszinték: megeshet, hogy önmagunkba nézünk, és
kiderül, inkább Ryanre vagy Jackre hasonlítunk, akik magukba

138
tekintve rájöttek, hogy belülről éppen olyan ambivalensek,
mint bármely más szemszögből. Sokan hiába vonulunk el a vi-
lág zajától, és összpontosítunk egy kérdésre, mert a belső han-
gunk csupa hacsak, esetleg, talán meg is. Intuíciónk pedig aszerint
változik, hogy hányféle választ kapunk a legkülönfélébb szem-
pontokból mérlegelt kérdéseinkre.
Megdöglött a lovunk? Beleestünk a kényelem csapdájába?
Akár tudjuk a választ, akár nem, döntenünk kell. Ez a döntés
voltaképpen egy fogadás.

Fogadást kötni

Peter Kramer, a ragyogó pszichiáter egyszer minden elképzel-

hető szemszögből megvizsgálta a kérdést: El kell-e menni? A vá-
lasza pontosan az volt, amire számítani lehetett: attól függ.
Attól függ, hogy a kérdező kicsoda és mik a szempongai.
Attól függ, hogyan teszi fel a kérdést és milyen érzelmi állapot-
ban latolgaga a lehetőségeket. Attól függ, kivel konzultál a vá-
laszról, és miként fogadja, amit mondanak neki. De végső soron
csakis tőle és az ő döntésétől függ.
Hát nem rettenetes? Egyszer a fejembe vettem, hogy a leg-
fontosabb, életre szóló döntéseimnél képzeletben helyet fogok
cserélni egy barátommaL Gondolatban felhívom az illetőt - aki
feltehetően okos, és szem előtt targa az érdekeimet -, és fel-
teszem neki a kérdést. Szüljek-e második gyereket, vegyek-e
végre egy lakást rendelőnek, vitatkozzam-e az apámmal vagy
hagY.iam békén? Aztán egyszerűenaszerint cselekednék, aho-
gyan ő tanácsolja, így sok-sok órányi reszketést megspórolnék
Természetesen én is a barátom rendelkezésére állnék, hogy ha-
sonlóan fontos döntéseket hozzak helyette, amikor csak szük-
séges. Szerintem az ötlet nagyszerű, ám eddig még nem talál-

139
tam olyan embert, akire nyugodtan rábízhatnám az életem. De
makacsul keresem.
A pácienseim is keresik, és nekik persze én is számításba
jövök. Közvetve kérnek tanácsot, mert mindenki tudja, hogy a
rendelkezések szerint pszichoterapeuta nem adhat tanácsot.
Egyre többen kezdik így:
- Tudom, hogy nem adhat tanácsot, de ...
Az az igazság, hogy semmi kifogásom a tanácsadás ellen, ha
úgy gondolom, a javaslatom fájdalmat spórol meg, és a meg-
oldás felé tereli az illetőt. Csak az a gond, hogy általában nem
tudom, mit tanácsoljak, és ha mégis megteszem, ritkán hallgat-
nak rám. Bármennyire nyomasztónak tartjuk is a döntés súlyát,
kapálózunk az ellen, hogy az életünket mások döntsék el he-
lyettünk.
Megtartjuk hát a döntés jogát, bár néha roskadozunk a súlya
alatt. Gondoljunk csak Ramonra, akinek pénzt kell majd ku-
nyerálnia a családjától, hogy a jelenlegi gazdasági visszaesés kö-
zepette nyitva tarthassa az éttermét. A feleségét a hideg rázza, ha
arra gondol, hogy még erősebben fognak függni a rokonoktóL
Rarnon testvérei megosztottak abban a kérdésben, vajon joga
van-e Rarnonnak ilyen segítségre. Üzleti tanácsadói nem tudják
megjósolni a jövőt, Rarnonnak viszont egészséges identitásér-
zete attól függ, jól működik-e az étterme. El se tudja képzelni,
hogy mást csináljon.
Vagy itt van Hope, aki váratlanul beleszeretett a szomszédjá-
ba, noha jól működő házasságban él, szokványos boldogtalan-
ságban. Tudja, mit ér a házassága, azt mondja, semmi nem
,jogosítja fel" arra, hogy felrúgja. Az anyja úgy véli: ha a lánya
elválik, és hozzámegy a szomszédhoz, "az egyik rakás szart a
másikra cseréli". Ez igaz, gondolja H ope, de vágya a magasban
kifeszített kötél felé vonzza.
Gondoljunk a 71 éves Barbarára, akinek a férje ragaszkodik

140
 ahhoz, hogy nyugdíjba vonulása után költözzenek Floridába,
Barbara viszont inkább másodszor is felvarratná az arcát, és
használtruha-boltot nyitna. A családja szerint Barbara menekül
az öregség elől. Szó sincs róla, tiltakozik ő. A házassága felbo-
molhat, ha a saját elképzeléseit követi. Melyik a döglött ló?
Nem tudom. Nem tudom, vajon szakítson-e Ryan a család-
jával, vagy küzdjön meg a családon belüli vezető szerepért; fo-
gadjon-e egyedül örökbe egy babát Lydia, vagy tegyen reálisabb
erőfeszítéseket arra, hogy partnert találjon; invesztáljon-e töb-
bet az üzletébe Ramon, próbálja-e életre kelteni a házasságát
Hope; s vajon Barbara új életterve a függetlenség merész meg-
nyilvánulása-e, vagy az öregedéstől való félelemé. Azt az egyet
tudom csak, hogy Karinnak szakítania kell Babbal, de a csudá-
ba is, ezzel ő is tisztában van.
Nem tudom biztosan, mit kellene tenniük. Ók se tudják.
Nincs más választásuk: fogadást kell kötniük az életükre. Marad-
janak-e a zsetonok ott, ahol vannak, vagy tegyék őket oda, ahol
nagyobbnak látszanak az esélyek vagy izgalmasabb a játék? Bár-
mennyire javuljanak is az esélyek, aki a maradás me ll ett dönt, az
is fogadást kötött.
Akikről eddig beszéltünk - mint Jack, aki egy dédelgetett
fantázia és egy törékeny nő között választ; Karin, aki a szeretői
között őrlődik; a magáért és maga ellen dolgozó Ryan; a szakat-
lan szülői szerepen gyötrődő Lydia -, egy dologban hasonlíta-
nak: mindegyikük önmagára fogad. De jóval nehezebb elhagyni
a kényelmi zónát, ha az ember nem magára köt fogadást.
Ha a kényelmi zónájában olyasmire vár, ami elengedhetetlen
a kielégüléséhez, honnan tudha~a, mikor várt már eleget? Ki-
vált, ha azt a létfontosságú dolgot megígérték az ember örökre
ott ragadhat az ígéret horgán - amíg rá nem jön, neki kell
kimondania, hogy a ló döglött. De mikor mondja ki?
Ha például arra várunk, hogy valaki más változzék meg- ural-

141
kodjon a rossz természetén, fogY.ion le, legyen összeszedettebb,
őszintébb vagy felelősségteljesebb -, és az illető lelkesen bele-
egyezik a változásba, talán még nálunk is jobban akatja ... Szó-
val, hány évet töltsünk a harcmezőn, mielőtt elvonulnánk?
Mikor nevezhető a kreatív ambíció menekülő álmodozás-
nak? Az első nagy kudarc után? A negyvenedik után? Hogyan
lehet különbséget tenni állhatatosság és csökönyösség között?
Ha nincs előléptetés, a beígért átszervezésre nem kerül sor,
a továbbképzést mindig elhalaszgák, mikor döntsünk úgy, hogy
pályát változtatunk?
Amikor akár szakmai téren, akár a magánéletünkben ígére-
teket kapunk, de nincs rá biztos garancia, hogy az ígéretet tel-
jesítik, mikor hagyjon el bennünket a remény?
Ezek a helyzetek érzelmi horgok, amelyeken meghatároz-
hatatlan ideig fennakadhat egy-egy élet. A horgokon mindig ott
a csábító csali -pénz, szerelem, siker, biztonság, lelki béke vagy
más, erősen áhított cél. Minden egyes horog egy helyben targa
áldozatát, sőt egyre mélyebbre húzza, ahányszor csak erőfe­
szítést tesz célja eléréséért.
Gondoljunk a hóban elakadt kerékre. Ha gázt adunk, a kerék
felpörög, de nem biztos, hogy előbbre jut. Minden olyan erő-
 feszítés tehát, amelyet frusztrált reményeink teljesüléséért te-
szünk, csak mélyebbre áshat minket nem kielégítő kényelmi
zónánkba. Pedig mi mindent beleadunk Hiába kiabálják kö-
rülöttünk, hogy "ez nem vezet se hová", az egy helyben pörgés
kevesebb szorongással jár, mint ha feladnánk
Ebben az ígéretekkel teli, de jutalmakban szegény helyzet-
ben igen nehéz objektív útmutatást adni az elengedéshez. Külö-
nösen akkor, ha kényelmi zónánk középpontjába n egy kapcso-
lat áll. Ilyenkor még a legkézenfekvőbb jeleknél is - meg-
aláznak, vernek, meglopnak minket, a cipőnkre hánynak, és
nekünk kell letakadtanunk - vannak néha kivételek. Ráadásul
a morzsákat is nehezebben utasítjuk el, ha ki vagyunk éhezve.
Két ember közös kényelmi zónájának felszíne alatt heves
áramlatok tombolhatnak Két ember kapcsolatában semmi sem
egyszerű. Egy rossz kapcsolat is kielégíthet létfontosságú szük-
ségleteket, egy jó kapcsolatban is kielégítetlenek maradhatnak
alapvető vágyak. Mindig vannak mellette és ellene szóló érvek,
a szív döntéseit mindig mérlegelni lehet. De mindennek csu-
pán halvány köze van az objektivitáshoz.
Akárcsak az érveknek, amikor például megmagyarázzuk,
miért van jogunk ahhoz, amit a partnerünk nem ad meg, miért
úgy tisztességes, úgy ésszerű, miért áll mindkettőnk legjobb
érdekében, hogy a partnerünk (a nővérünk, a gyerekünk, a ba-
rátunk) változzék meg úgy, ahogyan mi szeretnénk. Az érveink
bizonyára meggyőzőek. Igazak. Még a partnerünk is egyetért
velük. De ezek a racionális érvek ritkán hoznak változást.
Amit a kapcsolatunkból hiányolunk, és eddig nem kaptunk
meg, alighanem most már nem is fogjuk megkapni; nélküle kell
élnünk. Már bebizonyítottuk, hogy erre képesek vagyunk,
hiszen sokáig vártunk. Bizonyos alapvető hiányok azonban elvi-
selhetetlenné teszik a kényelmi zónát. Hogy melyek ezek, azt
csak mi magunk dönthetjük el.

143
 Ryan felesége együtt tud élni azzal, hogy a férje minden este
füvet szív. Igaz, ki nem állha~a, nyagga~a is a férjét, hogy szak-
jon le, mégis együtt él vele. Lehet, hogy másnál ez kenyér-
töréshez vezetne. Jane-nek kell a gyűrű, kell a házasság, kell az
elkötelezettség, ezért komolyan fontolga~a, hogy nem vár to-
vább Jackre. Egy másiknő-akinek már van gyereke, vagy nem
akar gyereket, esetleg anyagilag független, és nem kívánja koc-
káztatni a vagyonát - talán nem találna kifogásolnivalót Jack
házasságtól való vonakodásában, mert így is elégedettnek és biz-
tonságban lévőnek érezné magát.
Ha ön arra vár, hogy a partnere gyökeresen megváltozzék, de
nem tudja, meddig várjon még, mérlegeljen: csak akkor vágja le
magát az érzelmi horogról, ha- tekintet nélkül a beteljesüléssei
kecsegtető reményre - rájött, hogy bekapta a horgot, és azon
lóg. Akkor tudni fogja, hogy eleget várt. És lép: leveszi a bol-
dogságzsetonjait arról a másik személyről, és önmagára fogad.

Ellentétben a személyes kapcsolatok teljes bizonytalanságá-

val, a szakmai zsákutca objektív jeleit általában könnyebb felis-
merni. De a horgok - az előléptetések következő köre, ünnepi
prémiumok, nyugdijcsomagok, jövendőbeli projektek vagy a
vezetésváltás ígérete - éppúgy helyhez köthetnek valakit, mint
egy rossz kapcsolat. Az ember mindkét esetben biztonságban
érzi magát, de elégedetlen azzal, ahol van. Csakhogy a ki-
elégülés ott kecsegtet a távoli jövőben. És mi egy helyben mara-
dunk, várunk.
De a munkahelyen reálisan felmérheti előbbre jutásának
esélyeit; a vállalati vagy szakmában érvényes fizetési skála meg-
muta~a, mennyit kereshet a jövőben, és a munkájára vonatkozó
értékelések legalábbis részben tükrözik a státusát. Világos dön-
téshozatalának legnagyobb akadályai valószínűleg az elkerülés, a
tagadás és a fantázia. A közösségben elfoglalt helye, a cég fizetési

144
lehetőségei, a munkakörben lehetséges előrelépési és fejlődési
lehetőségek gyakran mind ott vannak a szemünk előtt. Csak
sokszor képtelenek vagyunk meglátni őket.
Hogy a munkánkban ismerjük fel a kényelmi csapdát, azt a
leggyakrabban nem az előrejutás iránti remény akadályozza
meg, hanem az, hogy az ismerősségjólesően eltompít bennün-
ket. Számos munkahely a tökéletes biztonság, a kézzel fogható
jutalmazás és a kiszámítható megterhelés illúzióját nyújtja.
Ismerjük az embereket, ismerjük a helyet, ismerjük a parkolót.
Totális agyrutin - hetente ötször. Elvégezzük a feladatunkat,
eldöntjük, hogy hamburgert vagy tonhalat ebédelünk-e,
elszórakoztatjuk magunkat annyi munkahelyi intrikával, hogy
érdekesen teljék el a nap, aztán hazaautózunk Egy kicsit bele-
húzunk, amikor nagyobb a hajtás, aztán lazítunk, amikor lehet,
de tulajdonképpen a hajtást szeretjükjobban, és jöhet a követ-
kező nap.
Mi a baj ezzel? A2 égvilágon semmi, amíg a biztonság zson-
gító érzésén kívül az elégedettséget is szervírozzák a tonhal
mellé. A személyes elégedettségnek sokféle formája lehet - in-
tellektuális ösztönzés, valamely készség fejlődése, egy magasabb
cél kitűzése, a csapattagság értékelése, büszkélkedés a termékkel
vagy a napi munka öröme. A felsoroltakban egy dolog közös:
mind belső kielégülések, olyan örömök, amelyeket maga a mun-
ka nyújt, nem külső tényezőkből, azaz nem a munkáért kapott
fizetésből vagy mellékjövedelmekből fakadnak.
A2 ember elsősorban a pénzért dolgozik. Szakmai jóllétéhez
elengedhetetlen, hogy alapvetően elégedett legyen a fizetésével
és a mellé~övedelmeivel. De ez nem minden. Nincs az a pénz,
ami' egy unalmas és lelketlen munkát elviselhetővé tenne.
A pénz meg a mellékjövedelmek csupán arra jók, hogy a kel-
leténél tovább ott tartsák az embert, mert nehéz lemondani
róluk. Ryan dilemmája pontosan ez: fogságban tartja egy jöve-

145
delmező állás, amely azonban mint munka egyáltalán nem ad
neki örömet.
Joseph Campbell híres felszólítása, hogy "kövessük a bol-
dogságunkat", sz ívet me lengető tanács, amelynek hallatán
mindannyian, akik a jelzálogunkat követtük, szomorúan hajguk
le a fejünket. Amikor belső elégedettségről beszélek, nem olyan
emelkedett dolgokra gondolok, mint például a boldogság. (Bár
nagyon jó lenne.) Arról az egyszerű tényről beszélek, hogy ha
a munkánk már nem követeli meg, hogy továbbfejlődjünk,
ha nem végezzük derűsen, nem élvezzük vagy nem vagyunk
büszkék rá, akkor nem érdemes folytatnunk.
Nagy az esélye, hogy azért nem változtatunk munkahelyet,
mert a jelenlegi kényelmes, ismerős, és megkeressük vele a
betevőt. Ha valakinek vannak más lehetőségei (gyerekek, golf,
társadalmi munka, zene), amelyek örömöt és büszkeséget
jelentenek a számára, lehetövé teszik, hogy tanuljon, és másutt
legyen eredményes, nem a munkájában, továbbá szüksége van
biztos állásra a megélhetéséhez, ám tegye. De vizsgálja meg,
vajon nem a tunyaságát racionalizálja-e így. A nap legnagyobb
részét munkával tölgük. Valóban elegendő örömet találunk
azokban a más tevékenységekben?
A munka és a szerelem, ez a két legfontosabb életcél, csak
addig stagnálhat, amíg komolyan el nem határozzuk, hogy vál-
toztatunk rajtuk. Ezek a döntések ritkán világosak, sohasem
könnyűek, és rendszerint gyötrelemből születnek. De a nehéz,
súlyos és kelletlenül meghozott döntésekben van annyi erő,
hogy az életünket újra mozgásba lendítsék, és ennyi éppen elég.
- Kirúgják végre a főnököt, vagy nekem kell elmennem,
mielőtt megölném?
- Ez a harmadik évem az orvosin, és semmi nem javul. De
hogy hagY.iam abba, amikor már ennyi energiát öltem bele?
- Ezt az alapítványt én hoztam létre a semmiből. Most új

146
emberek jöttek, akik azt akarják, lépjek vissza, hogy ők állhas-
sanak a helyemre. Én nem akarom, de talán mégis itt az ideje?
Ez minden? Nem. Korántsem.

Az esélyek növelése

Honnan tudjuk, mikor döglött meg a ló? Ha nem vagyunk

biztosak benne, valójában fogadást kötünk. De az esélyeinket
- a magunk érdekében -javíthatjuk. Amikor döntést hozunk,
a következőket kell szem előtt tartanunk:
Először is általában nincs tökéletes választás. Csak választá-
sok vannak és a következményeik. Egyes következmények ne-
gatívak, mert ha volna egyetlen tökéletes választás, nem lenne
probléma.
A puszta tény, hogy mindegy, hogyan döntünk, a döntésnek
lesznek negatív következményei is, teljesen nyilvánvaló. Mégis sokat
kínlódunk, míg dönteni tudunk.
Jack küszködik a házasság
gondolatával, látja, mit nem
' 'l '
szeret benne, megh atra es
•;~,t/:;:
,(tl tr.'
•J 1

Jane ellen fordul, de fájdal- r\~-•

mat érez, megint mérlegeli f ~ ~~~;fAl , Y. '\~
Jane ötletét, és újra nekifeszül. 'T"'~-~ .,......,., -~~"
Nem sokat haladhat előre, amíg <. ~ . ~
el nem fogadja a tényt, hogy mindegy, ,·· ....... -,~~-
melyik utat választja, a választás valamilyen · . .(-·
szempontból fájni fog. Ez egyszerűen elkerül- ·
hetetlen, valahányszor egy döntés kihívást intéz kényelmi
zónánk ellen. Ha cselekszünk, szarongani fogunk; ha maradunk,
valamit elveszítünk.
Egyes következmények bonyolultak és kevéssé kiszámít-

147
haták. Rarnon és testvérei viszonyában például komoly feszült-
ségek keletkezhetnek, ha ő pénzt kér kölcsön a családtól, hogy
megmentse az éttermét, még ha az sikerül is. A szülők a többi
gyereknek nem siettek a segítségére, amikor anyagilag nehéz
helyzetbe kerültek. Miért tesznek kivételt Ramonnal? Neki
meg kell fontolnia ezeket a családi következményeket, akkor is,
ha igazságtalannak tartja.
Hope-ot egyelőre megrémítette a gondolat, hogy megfizet
azért is, ha otthagxja a házasságát, de azért is, ha marad. A 71
éves Barbara jobban megbékél azzal, hogy mindennek ára van.
Semmit sem adnak ingyen, emlékezteti magát.
Szóval fogadjuk el a kíméletlen igazságot, hogy nincs egyet-
len helyes választás, és menjünk egy lépéssei tovább. Ismerjük
fel, hogy a tőlünk telhető legjobb döntést fogjuk hozni - attól
függően, kik vagyunk és milyenek az életkörülményeink éle-
tünknek ebben a pillanatában. Megbánjuk-e később? Talán igen,
ha hajlamosak vagyunk a megbánásra. De ez a jövőbeli átgon-
dolás semmin sem változtat, hiszen a máról van szó. Dönté-
sünkben csak arra támaszkodhatunk, amivel jelenleg rendel-
kezünk. De higgyük el, ez nem kevés.

Tudatában lévén tehát annak, hogy

• nincs egyetlen jó döntés,
• bármit válasszunk is, valamiféle veszteség, fájdalom vagy
nehézség óhatatlanul jár majd vele, még ha maradunk is ott,
ahol vagyunk,
• csak olyan döntést hozhatunk, amelyre ma képesek
vagyunk, mert ezt a döntést ma kell meghoznunk,

most már józanul megfontolhatjuk: hogyan döntsünk, ha a ló

megdöglött?

148
 Amikor meghozzuk a nehéz döntést, az a célunk, hogy elmé-
lyülten gondolkodjunk, aztán határozottan cselekedjünk.
Az elmélyült gondolkodás két dolgot jelent. Először is azt,
hogy visszatekintünk az életünkre, hogy tágabb összefüggései-
ben értsük aktuális döntésünket. (A következő fejezet részletesen
tárgyalja ezt a visszatekintést.) Másodszor, az elmélyült gondol-
kodás megköveteli, hogy a jövőbe tekintve, aktívan elképzeljük
döntésünk rövid és hosszú távú következményeit.
A határozott cselekvés egy állandó egyensúly fenntartását
jelenti: ellenállást a kísértésnek, hogy ötletszerűen cseleked-
jünk, és a késztetésnek, hogy egyáltalán ne cselekedjünk, ha-
nem inkább visszameneküljünk a fantáziába, a tagadásba vagy
a másik hibáztatásába. A helyes irányba történő, kiegyensúlyo-
zott cselekvés az elkerülés csábítása és az ötletszerű cselekvés
között helyezkedik el.
De hogyan döntsük el, melyik irányba induljunk?

Keressünk éleijeleket
Vizsgáljuk meg kényelmi zónánkat. Vannak-e élegelei? Akár
állást, akár üzletet, akár házasságot, akár barátságot vagy életstí-
lust értékel ünk, az élegelek hasonlók. Van-e érzelmi töltet, sze-
xuális gyönyör, szellemi kapcsolat, kölcsönös segítségnyújtás,
személyes elégedettség, intellektuális kihívás vagy jövőbeli
lehetőség ígérete? Kevés olyan helyzet létezik, amely mindeze-
ket kínálja (és ha ön ilyenben van, az isten szerelmére, marad-
jon ott!). De ha jelenlegi helyzetünkből ezekjórészt vagy telje-
sen hiányoznak, akkor semmi kétség: kényelmi zónánk halott.
James, aki huszonhat éve él házasságban, de a felesége már
nem akar nemi kapcsolatot, hosszasan töprengett ezen a kérdé-
sen, amikor az életét értékelte. Megállapításamind en olyan em-
ber gyötrelmét tükrözi, aki olyan házasság felbontásán töpreng,
amely még ha halványan is, de az élet jeleit mutaga.

149
 - Hiányérzetem van- mondta -, de ez nem jelenti azt, hogy
a házasságom semmit sem ér.
Amikor megvizsgálja a körülményeit, Jameshez hasonlóan
csakis ön tudja eldönteni, vajon a melegség szikrája, a jobb na-
pok emléke vagy kényelmi zónájának puszta tehetetlenségi ere-
je elegendő-e a helyzet fenntartásához.

Nézzünk körül
Néha a tudatalattink olyan döntéseket hoz, amelyeket tuda-
tosan soha nem ismernénk el. Így rúgaguk ki magunkat állá-
sokból, amelyeket józan ésszel sosem hagynánk ott. Így ér véget
a szenvedélyes e-mail flört, amelyről azt hittük, kitöröltük a
gépből, mert a házastársunk felfedezi. Vizsgáljuk meg alaposan
a választásainkat. Rájöhetünk, hogy a döntésünkkel kapcsolat-
ban mi magunk adtunk le titkos üzeneteket a környezetünk-
nek.
Karin kétségkívül tett homályos célzásokat Marshallnak,
félig remélve, hogy a férfi meglága benne a rossz Karint, és
akkor könnyebb szívvel hagyja el. Csakhogy Marshall gondosan
elengedte a füle mellett ezeket a megjegyzéseket.
Ryannél is ellentét feszült kinyilvánított szándékai és a visel-
kedése között. Nagy hangon szidta az üzletet, de megfigyelhet-
tük, hogy nem hagyott ki egyetlen családi vacsorát sem, a sza-
badságáról mindig visszatért, és minden vállalati kérdésben hal-
latta a véleményét. A:z egész úgy festett, mintha rosszfiús láza-
dása mögött egy vállalati elnök várakozna, amíg színre nem
léphet. De lemondhatott-e kényelmes identitásáról azért, hogy
megtegye ezt az ugrást?
Arról van szó, hogy a nehéz döntéshez szükséges információ
éppannyira származhat a cselekedeteinkből, mint amennyire a
gondolatainkból vagy az érzelmeinkből. Nézzünk gondosan
körül.

150
Milyen állapotban vagyunk?
Több hónapi médegelés után Rarnon végre elhatározta, hogy
bezárja az éttermét, és főszakácsi állást vállal. Nem hagyta, hogy
a gazdasági mutatók, feleségének rimánkodása vagy testvérei-
nek kelletlen hozzáállása befolyásolja a döntését. Életében elő­
ször megállt, hogy szembenézzen a boldogtalanságávaL
- A következőre jöttem rá - mesélte nekem. - Ha az út,
amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem
a te utad.
Mennyi fájdalmat érzünk, és mi az eredménye ennek a fáj-
dalomnak? Az érzelmi fájdalom lehet produktív, mert jelezheti,
hogy az ember valami nagyon komoly dologgal küszködik, de
lehet egyszerűen csak gyötrelmes. Például ha Karin szembeszáll
Babbal, a férfi dühkitörése nyilván mélyen érinti majd, de
tapasztalni fogja, hogy a konfliktus elmúltával ő még mindig
talpon van. Ez a fájdalom tehát a haladást szolgálja, míg a bűn­
tudat sebei, amelyek akkor keletkeznek, amikor Karin hazudik
vagy megadja magát, semmi haszonnal nem járnak.
Vajon az ön fájdalma krónikus vagy átmeneti? Az időszakos
fájdalom elkerülhetetlen, hacsak az ember nem temetkezik bele
annyira egy kényelmi zónába, hogy semmit sem érez már. Kor-
látaink próbára tételével, a kockázattal való szembenézéssel, egy
csalódás elviselésével vagy a kudarcból való kilábalással óhatat-
lanul együtt jár a fájdalom. Ha azonban krónikussá válik, az egy
rossz kapcsolat vagy lélekölő munka jele. Ennek megfelelően
cselekedjen.

Mérjük fol, mi múlik rajtunk

Hogy mennyi időt töltünk egy érzelmi horgon, az attól is függ,
mennyit tehetünk a helyzet jobbra fordulásáért. Egyes áhított
célok, például hogy leszokjunk a dohányzásról, kizárólag tőlünk
függenek. Mások, például hogy a férjünk szakjon le róla, füg-

151
getlenek tőlünk. Szám os remélt és vágyott dolog valahol e kettő
között helyezkedik el. És amire ön vár, az mennyire függ öntől?
Rarnon ügyelni tud az étterme színvonalára, de a gazdasági
folyamatok felett nincs hatalma, pedig azok határozzák meg,
milyen gyakran járnak el az emberek vacsorázni. James kitar-
tóbban vagy meggyőzőbb erővel kérheti a feleségét, hogy fe- j
küdjön le vele, az asszony reakcióját azonban nem tudja irányí-
tani. Mindketten tehetnek lépéseket, hogy megkapják, amit
akarnak, az eredményt mégse tudják befolyásolni. Ennek fényé-
!l
ben kell eldönteni ük, hogy mennyi ideig maradnak a kényelmi !l
zónában.
A legtöbb érzelmi horgon valaki másnak az ígérete a csali. l
l
l
Beteljesedésük nem tőlünk függ. A várakozás célja nem annyi- ·l
i
ra az, hogy megkapjuk, amit akarunk, hanem hogy kiderüljön, l
tudunk-e élni nélküle. Mihelyt megkapjuk a választ, a vára- l
kozási időszaknak - így vagy úgy - vége. Megtudjuk, miféle j
kielégülést ad ez a kényelmi zóna, illetve hogy ad-e egyáltalán.
Döntsünk ezen az alapon.
li
l
Míndent megpróbáltunk?
Amikor Winston Churchill azt tanácsolta, hogy "soha, soha,
soha ne add fel", nem arra gondolt, hogy újfent adjunk kölcsön
i
pénzt drogfüggő bátyánknak abban a reményben, hogy elvo-
nóra megy. Az állhatatosság dicséretes tulajdonság - amíg a cél
a mi irányításunk alatt áll. Aki érzelmi horgon lóg, az csupán
annyit tehet, hogy nyomul, ösztökél, bűvöl, csábít, érvel, győz­
köd vagy manipulál, hogy megkapja, amire vár. Ha mindezt
megtette, és mégis folytaD a, nagy a kockázat, hogy önmaga ellen
dolgozik.
Harang alakú görbéről van itt szó. A kis vegzálásnak óriási
hatása lehet, feltéve hogy egyáltalán van hatása. De egy bizonyos
ponton túl (ha tudni szeretné, hol ez a pont, lefogadom, hogy

152
 már átlépte) a noszogatásnak negatív következménye van. Mi-
nél jobban nóga~uk ugyanis kövér házastárs unkat, hogy fogyó-
kúrázzon, a lusta kölyköt, hogy sportoljon, a vonakodó nőt, hogy
bújjon velünk ágyba, vagy az agglegényt, hogy vegye már meg a
gyűrűt, a másik annál erősebben üt vissza, hogy kényelemben
maradhasson. Már csak egymás erejét teszik próbára.
A változtatás terhét az ő vállukról átvettük a sajátunkra.
Nyomulunk, hogy legyen változás. Ó is nyomul, hogy ne kell-
jen változtatnia. Patthelyzet.
Nincs más hátra, fel kell adnunk a harcot, és figyeln ünk, mi
történik. Egyszerűen ejtsük el a labdát. Képzeljük azt, hogy a
haditengerészet különleges egységének kommandósa vagyunk,
akinek egy titkos művelet fedezése érdekében megtiltották,
hogy rádiónjelzéseket adjon. Álljunk meg, és figyeljük, mi tör-
ténik.
Két eset lehetséges. A dolgokat megbénító hatalmi harc meg-
szűntével a partner vagy előrelép, és megadja, amit kérünk tőle,
vagy nem. Bármelyik következzék is be, tudni fogjuk, hogy mi
mindent megpróbáltunk.
Meddig várjon az ember, amíg biztosan elmondha~a, hogy
megvan az eredmény? Ki tudja? Ameddig bír, vagy addig, amíg
meggyőződik róla, hogy bármiféle változásban is reményked-
jék, az nem fog bekövetkezni. Ha mindent megpróbált, és
patthelyzetbe jutott, a ló megdöglött. Éljen együtt vele, vagy
szálljon le róla.

Vcm-e megdönthetetlen bizonyíték?

Amikor el akarjuk dönteni, v<Uon megdöglött-e a ló, ne csak
a megérzéseinkre hallgassunk. Nézzünk körül adatokért, és
készítsünk minél reálisabb helyzetértékelést. Ha a házastársunk
fogadkozik, hogy megbánta a kalandot, és többé nem követ el
ilyen hibát, hihetünk-e neki? Otthagyta-e a munkahelyét, hogy

153
ne találkozzék többé a barátnőjével, kért-e segítséget, hogy vál-
toztasson a viselkedésén, átment-e minden megbízhatósági
teszten, amellyel próbára tettük? Ha igen, kézzelfogható ada-
taink vannak arra, hogy a házasságunk él és virul. Ha viszont
a párunk esküdözik, hogy már csak barátok, de mindennap
együtt dolgozik azzal a lánnyal, és szorongó kérdéseinket rossz
néven veszi, akkor komolyan kétségbe kell vonnunk, hogy a
férjünk a monogámia híve-e. Nem ígéretek, hanem tettek és
tények nyúj~ák a bizonyítékot. Figyeljünk rájuk.

Mit mondanak azok, akikben megbízunk?

Manapság azok, akikben megbízunk, rosszabbak a terapeuták-
nál, amikor nyíltan tanácsot kéne adniuk. Talán csak az anyánk
és ellentmondást nem tűrő nővérünk a kivétel, a legtöbb bará-
tunk annyira fél a kockázattól, hogy inkább elfordí~a a fejét,
bármi történjék is. Ezért ha kórusban üvöltik nekünk, hogy
"menekülj onnan!", érdemes odafigyelnünk

Lehetséges-e kompromisszum?
Az embert könnyen elvakí~a a vagy-vagy gondolkodás, kivált a
nehéz döntéseknéL Pedig a leghasznosabb alternatíva néha a
középút. A kompromisszumot azonban nem könnyű megtalál-
ni, amikor valaki érzelmi végletek között vergődik. Barbara
például vonakodott elválni a férjétől, de éppannyira vonakodott
követni őt Floridába, márpedig a férfi ehhez ragaszkodott. Vé-
gül hármasban dolgoztunk azon, hogy összehozzunk egy komp-
romisszumot.
A férj hajlandó volt kifizetni az asszony második ráncfelvar-
rását, Barbara viszont Floridában nyitotta meg a használtruha-
bol~át, így továbbra is együtt élhettek. Nem volt tökéletes
megoldás. A férfi nemigen támogatta az üzletet, és Barbara tit-

154
kon magát hibáztatta, amiért gyenge volt ahhoz, hogy elhagyja
őt, és egyedül éljen. Mégis megtette a tőle telhető lépést, és
megőrzött annyi biztonságot, amennyire szüksége volt. Amikor
utoljára láttam őket, a férj végezte az üzlet könyvelését, és ép-
pen boldogan írta le a bevételből az asszony unokáknál tett láto-
gatásának a költségeit, azzal a kikötéssel, hogy Barbara a keleti
part összes használtruha-lerakatát átkutatja áruért.
Fontolja meg a kompromisszumot, amikor egy vagy-vagy
döntéssel kínlódik. A:z életben nem minden nyereséghez kell
feladni valamit.

Mikor éreztük utoljára jól magunkat?

A:z egyikjel a fájdalom, de az öröm hiánya is jól muta~a, hogy
ideje kissé kényelmetlen helyzetbe hozni magunkat.
Amikor valaki nem érez semmit, amikor nincs izgalom, nincs
ambíció, nincs energia, valami baj van. Ha ez nem egy hirtelen
veszteségre vagy nehéz időszakra adott válaszreakció, akkor
egyértelműen arra utal, hogy a kényelmi zónánk kezd érzelmi
sírrá válni. Ilyenkor nagy a valószínűsége annak, hogy a ló meg-
döglött.

Ahhoz, hogy megválaszolhassuk önmagunknak a kérdést

- Honnan tudhatom, hogy ez a ló döglött? -, ajánlatos alaposan
és módszeresen átgondolni a fenti szempontokat. A:z is lehet,
hogy közülük csak egyetlen fog újra meg újra jelentkezni a tu-
datunkban.
A:z értékelés hónapokig eltarthat, de percek alatt is elvégez-
hető. Közben mindig küzdenünk kell a téma elkerülésére csá-
bító hajlandóságunk ellen, a vágyunk ellen, hogy tagadjuk a fájó
következtetéseket, és inkább valószínűtlen menekülésekről
ábrándazzunk

155
 Miközben ezzel küszködünk, figyeljünk a villanásszerű pil-
lanatra, az intuíció és a cselekvés mozgósító metszéspongára,
egyfajta gyújtópontra, amelynek fénye megmutaga az utunkat.

A gyújtópont pillanata
Maga a változás olyan hosszadalmas, szabálytalan és kevéssé
hatékony folyamat, hogy lehetetlennek látszik meghatározni
a pillanatot, amikor bekövetkezik. Kevésbé valószínű, hogy vál-
toztatunk, mint az, hogy csúszunk, apránként tipegünk, topo-
gunk, aztán lábujjhegyen osonunk a változás felé.
Mégis, minden ambivalenciánk és bizonytalanságunk köze-
pette jön néha egykristálytiszta pillanat. Az olyan emberek, akik
konstruktív változást kezdeményeztek az életükben, gyakran
pontosan tudják, melyik volt az a perc. Amikor megkértem
őket, nézzenek vissza, nyomban képesek voltak visszaidézni a
pillanatot, amikor egyértelműen tudták, hogy valami véget ért:
- Vonakadtam eladni a boltot. Amikor az üzleti partnerern
elhozta a pszichiáterét az egyik találkozónkra, hogy kielemezzék
az "osztozkodás i problémámat", rájöttem, hogy már nem aka-
rok osztozkodni.
- Szinte minden este, valahányszor a férjem valami csúnyát
mond, a fürdőszoba kövén sírom ki magam. Az egyik alkalom-
mal mintha kiléptem volna a testemből, láttam magam sírni
a vécé mellett. Tudtam, hogy sok időmet fogom a vécé mellett
tölteni, ha nem bontom fel ezt a házasságot. Reggel felhívtam
az ügyvédemet.
- Amikor a cégnél nyugdijtanácsadót hívtak, hogy segítsen
nekünk hosszú távú tervet készíteni nyugdijas éveinkre, azt
gondoltam: "Te jó ég, harmincéves vagyok, és ezek azt hiszik,
erről a munkahelyről fogok kihalni." Hat hónappal később egy
magánjachton találtam magam szakácsként, a Csendes-óceá-
non, és eltűnődtem, nem reagáltam-e túl a dolgot.

156
 - Azt hittem, jól mennek a dolgaim, elvégre képes vagyok
megállni a lábamon azok után, hogy a férjem elhagyott egy
kétéves meg egy két hónapos gyerekkel. Az anyósomék felaján-
lották, hogy segítenek, de ők lettek volna az utolsók, akiktől
segítséget kérek. Aztán mindkét gyerek bárányhimlős lett, a
főnököm meg közölte, hogy mindenképpen be kell mennem
dolgozni. Szembe kellett néznem a tényekkel. ,,Várjunk csak. Ez
nem a gyerekeim érdekét szolgálja. Segítségre van szükségem,
és kész." Összeszorítottam hát a fogam, és léptem.
- Már túl voltunk az egészen. Mármint a nőügyén. A szem-
besülésünkön. A kettejük szakításán. A véget nem érő házas-
ságelemzéseken. A barátok megdöbbenésén. A család támo-
gatásán. Hat hónapnyi dráma, kín, sírás, minden különösebb
jövőre vonatkozó terv nélkül. Egy nap az ebédlőasztalnál ültem,
amikor hazajött a munkából, és megkérdeztem: "Milyen napod
volt?" Félrebillentette a fejét, jól ismertem ezt a gesztusát. Azt
jelentette: "Rossz napom volt, tessék engem felvidítani." Abban
a pillanatban léptem ki a házasságunkbóL Azt gondoltam:
"Semmi kedvem vidám táncot lejteni, hogy felvidítsam a fér-
jem, aki rosszul érzi magát, mert szakított a barátnőjével."
- Két nagy szakmai kudarc ért egymás után - mesélte egy
vállalati vezető. - Először kirúgtak egy fantasztikus állásból,
aztán majdnem felvettek egy másikba, de az elúszott. Amikor
megjött a telefon, hogy az új állásból nem lesz semmi, tudtam,
világosan tudtam, hogy egyedül kell beszállnom az üzleti élet-
be. Azt a második hívás t jelnek éreztem.
Az előző fejezetben arról volt szó, hogy "nyitott ajtót kell
találnunk", azaz tennünk kell egy picike lépést kifelé a kényel-
mi zónánkból, anélkül hogy biztosan tudnánk, hová megyünk.
Karin például azt gyakorolta, hogy nemet mondjon a férfiaknak,
azzal a céllal, hogy elég erős legyen dönteni Marshall és Bob
között. Az ő nyitott ajtaját ő maga hozta létre.

157
 Előfordul azonban, hogy bizonyos erők hatására ihlet, intuí-
ció vagy látomás formájában hirtelen egyértelműen meglá~ uk a
helyes irányt. A nyitott ajtót tudatos erőfeszítéseinkkel hozzuk
létre, de a gyújtópontszerű percről azt érezzük, hogy kaptuk,
hogy valami magasabb rendű, akár külső, akár belső forrás
ajándéka. Jelet kapunk a mindenségtől, amely utat mutat a sö-
tétben. Vagy, mint Jack esetében, aki a gyermekről gondoskodó
Jane-t figyelte, egy újfajta bizonyosság pillanatát éljük át, amint
ambivalenciánk zűrzavarából a felszínre bukkan.
Akár valami felsőbb hatalomtól, akár önnön figyelmünk ere-
jéből származnak, az útmutató jelek csak akkor válnak a hasz-
nunkra, ha figyelünk rájuk. Egy színtelen házasság örökké is
eltarthat. Aztán egyik este egy üzleti vacsorán nagyot nevetünk
a kollégánkkal. Ha odafigyelünk, ez a nevetés minden olyan
megfoghatatlan dolog jelzése lehet, ami hiányzott a házassá-
gunkból, és segíthet abban, hogy kilépjünk belőle, és valódi ér-
zelmi kapcsolatot keressünk. Ha nem figyelünk, csupán kelle-
mes nevetés marad.
Ugyanaz a jel újra meg újra megjelenhet, míg csak észre
nem vesszük. Egy fiatal nő elmesélte, hogyan hagyta el hűtlen
fiúját.
- Bálint-nap volt, én küldtem neki egy kedves lapot, de ő
elutazott nélkülem. A diligyógyászarn megkérdezte: "Mit csinál
vele?" Ezt a kérdést már ezerszer hallottam tőle, de nem tudom,
miért, most először fogtam fel igazán. Rájöttem, hogy nemcsak
a barátomról van szó, hanem az összes kártékony, talmi csil-
logásban élő emberről, akikkel körül vagyok véve, akik soha
semmit nem fognak adni nekem. A doki azt mondta: "Magának
egy derék ember kell." Másfél év múlva hozzá is mentem egy-
hez, és azóta is boldogok vagyunk.
A mindenség állandóan jeleket ad, gyújtópontperceket, és
ösztökél az idejében történő újraértékelésre. A barátunk meghal

158
vastagbélrákban vagy otthagyja kiadói munkáját, hogy kocsmát
nyisson, viszonyt kezd, és gyereke születik - mi pedig lehe-
tőséget kapunk arra, hogy végre a saját utunkra figyeljünk.
Kimarad egy ciklusunk, mellőznek az előléptetésnél, a sérülé-
sünk miatt egész évadban csak a kispadon ülhetünk - erőteljes
sugallatot kaptunk a mindenségtől, hogy felül kellene vizsgál-
nunk a választásainkat, bővíteni kell a lehetőségeinket. A min-
denség állandóan hív minket, de a válaszunk többnyire "fog-
lalt". Ideje felvennünk a kagylót.
S ha fogadjuk a hívást, a kapcsolatfelvétel hatása olykor sors-
fordító lehet, még akkor is, ha később elhalványul a tudatunk-
ban. Jack majdnem olyan gyorsan oltotta ki magában ameleg
családi élet iránti vonzódását, amilyen hirtelen ráérzett. Olyan
mély benyomást tett rá, hogy elmondta nekem, és biztos va-
gyok benne, hogy ez az érzelmi felvillanás új lehetőségeket
nyitott a képzeletében, és közelebb vitte kényelmi zónájának
határához.
A gyújtópontpillanat átélése, tudjuk jól, nem jelenti azt,
hogy az ember lép is. Karin egy vállalati ünnepségen döbbent rá
helyzetének csúf igazságára, amikor Bob szívélyesen bemutatta
őt a feleségének, aztán megpróbálta behúzni egy irodába egy
gyors numerára. Karin, önmagát is meglepve, ellökte a férfit, és
távozott az estélyrőL
Persze nyomban aggódni kezdett, hogy elutasítása feldühí-
tette Bobot. Nem tudta megállni, hogy fel ne hívja és bocsána-
tot ne kérjen. A telefon miatt azonban csak még jobban utáita
magát, a felesége háta mögött vidáman félrelépő Bob képe
azonban megerősítette az eltökéltségét. Mindig tudta, hogy ezt
a viszonyt be kell fejezni, hiszen egyre rondább. De most már
más színben látta, miért.
Ha Karin elhatározása ilyen világos és szilárd volt, miért
nem tudta megvalósítani? Miközben azon gyötrődött, mi az oka,

159
hogy nem képes, nem akarja, nem bírja befejezni, azon kezdett
el töprengeni, miért ment bele egyáltalán.

Ha van némi fogalmunk arról, hogyan futottunk zátonyra,

az jelentős lépés a szabadulás felé. Miközben ellenállt az elke-
rülésnek, abbahagyta a vádaskodást, szembeszállt a tagadással, és
elhárított minden megmentési fantáziát, mihelyt az felbukkant,
Karin meg én elemezni kezdtük, hogy mi köze a múltjánakje-
lenlegi helyzetéhez.
Ennél a pontnál ön is felteheti magának ezeket a kérdéseket.
Csinált hasonlót már korábban is? Felismeri a sémát? Másként
szólva: Milyen volt a ló, amelyen lovagolt?
 NÉZ ZÜN K VISS ZA,
DE NE BÁM ÉSZK ODJ UNK !
 Beszéljünk világosan. A változáshoz cselekedni kell. Ahhoz,
hogy új helyre jussunk, valami mást kell tennünk, és ez
valószínűleg kényelmetlenséggel jár. Nem elég éreznünk vagy
gondolnunk, hogy már ott vagyunk. És biztosan nem jutunk
oda úgy, ha hátrafelé tekingetünk
De ez lehet a kezdet.
Amikor cselekedni kell, első lépésként paradox módon néha
fel kell hagynunk a gondolkodássaL A bonyolult döntéseknél
sokat segít, ha mélyebben megéqjük a helyzetünket,
indokainkat, elveinket, be nem vallott szükségleteinket. Ezért
mielőtt megtennénk a következő lépést, álljunk meg, és vegyük
számba azokat a belső erőket, amelyek ide juttattak. Ne tölt-
sünk ezzel éveket, de ne is ugorjuk át ezt a lépést. Más szavak-
kal: nézzünk vissza, de ne bámészkodjunk.
A visszatekintést - önvizsgálatot, különös tekintettel a kevés-
bé tudatos késztetésekre - sokan vegyesen értékelik. Egyes véle-
mények szerint az ember múltjának és belső folyamatainak
elemzése a legjobb esetben sem több puszta köldöknézésnéL
A legrosszabb esetben magyarázat a felelőtlen magatartásra vagy
felmentés a cselekvés alól. Ráadásul rohadtul kényelmetlen.
Természetes hát, hogy menekülünk előle.
Emlékszünk még talán Jamesre, akivel a felesége, Mai hu-
szonhat év után nem kívánt semmiféle fizikai vagy szexuális
kapcsolatot. Látszólag érzelmi kapcsolatot se nagyon, és ezért a
megsebzett, magányos és mélységesen összezavarodott James
már a válást fontolgatta.
Egy napon, James kérésére, Mai is elkísérte őt a megbeszé-
lésünkre, állítólag azért, hogy megvitassuk a problémájukat.
Eleinte csak ültek a pamlagon, és néztek rám. Ki kellene cserél-
tetnem a pamlagot karosszékekre, gondoltam, hogy a párok
ahelyett, hogy engem bámulnának, kénytelenek legyenek egy-

163
más szemébe nézni. Könnyebb lenne így, vagy csak még nehe-
zebb? Mindenesetre ki kellene próbálnom.
James és Mai továbbra is csak meredtek rám. Én voltam a
háromszögük csúcsa. Haclakoztam az érzéssel, hogy mintha
csak a gyerekük lennék, rám akarják hárítani annak a terhét,
hogy valamiféle kapcsolatot teremtsek közöttük Csaknem egy
órán át beszélgettünk, kérdések sorával próbáltam őket rábírni
arra, hogy ráhangolódjanak a problémájukra és egymásra. Végül
feltettem Mainak a kínos kérdést.
- Milyen a sze:xuális élete?
- Erről nem akarok beszélni - felelte szárazon.
Csend. James már elmondta, hogy halottnak érzi a kapcso-
latukat, úgy érzi, semmi közük egymáshoz, és mélységesen el
van keseredve. Mai általában nem sokat beszélt. Most meg ez.
Ismét csend. Újra próbálkoztam.
- És arról beszélgethetnénk, hogy miért nem szeretne a
szexről beszélni?
Mai nyomban válaszolt:
- Ne jöjjön nekem ezzel a pszichológusi maszlaggaL

Maihoz hasonlóan többen is akadhatnak, akik a működési

sémájuk azonosítására irányuló önvizsgálatot pszichológusi ba-
darságnak tartják. Ók azok közé tartoznak, akiknek sokkal ké-
nyelmesebb kifelé figyelni a konkrét döntésekre, mint befelé
nézni, és a titkolt neheztelések, megmagyarázhatatlan szoron-
gások, öntudatlan késztetések vagy gyerekkori sérülések fájdal-
mas terepére merészkedni. A negyedik lépés, a séma azonosí-
tása nagyon nehéz dolog, ezért minduntalan kísértést érzünk
arra, hogy elmeneküljünk előle.
Sokunk számára a múlt valamiféle előjáték. Hiszünk abban,
hogy ha gondosan elemezzük a múltunkat, akkor könnyen
"kiszabadulhatunk a börtönből". Itt a következő elképzelés rej-

164
lik: szüntelenül visszafelé kell néznem, magamba kell tekinte-
nem, míg csak rá nem jövök, mi miért történt. Ha megértem,
miért szarangok vagy félek, nem fogok szarongani vagy félni
többé.
Ha valaki ilyen mélységesen befelé forduló ember, fennáll
annak a veszélye, hogy mindenfelé tekingetni fog, csak egyene-
sen előre nem, arra a félelemre nem, amellyel szembe kellene
néznie. A negyedik lépés, a séma azonosítása csapdává válhat,
mert maga is kényelmi zóna lehet.
A belső folyamatokban való teljes elmerülés és azok tökéle-
tes figyelmen kívül hagyása között valahol középen helyezkedik
el a kiegyensúlyozott megfontolás, és önnek erre van szüksége,
hogy kijusson a kényelmi zónájábóL Derítse ki, ön hol helyez-
kedik el a pusztán gondolkodóktól a cselekvőkig terjedő széles
skálán, aztán próbáljon elmozdulni a skála közepe felé.
Némelyikünk nagyon hasonlít Karima. Cselekszünk, később
meg csodálkozunk, hogy mibőllett ekkora kalamajka. Az érzel-
mileg impulzív Karin csakis azért jelentkezett pszichoterápiára,
mert képtelen volt lépést tenni valamilyen új irányba, jelenlegi
helyzete viszont katasztrófával fenyegetett. Semmi kétség, leg-
főbb ideje volt, hogy szakemberhez forduljon.
Jack sem volt hajlandó arra, hogy elgondolkodjék cselek-
vésének indítékain. Mindig tudta, mit akar, és meg is szerezte,
ami neki kellett. Bár nyugtalanítónak találta, hogy életvitele sok
nőnek nem tetszik, úgy vélte, ez az ő problémájuk. Csak Jane
nyilvánvaló fájdalma és a félelem, hogy elveszítheti őt, vette rá
arra, hogy felülvizsgálja az életét irányító elveket, amelyeket
addig vakon követett.
Később, hogy előre tudjon lépni, Jacknek el kellett gondol-
kodnia: honnan ered a férfi a Mercedesben elképzelés? Mitől
olyan vonzó a számára? Valóban ez volna a szíve vágya, vagy
nem több egy régi, romantikus, de már túlhaladott kényelmi

165
zónánál? A választ csak úgy találhatta meg, hogy az életére visz-
szatekintve megpróbálta kideríteni, miként jutott ide.
A skála másik végén ott van Ruth, akinek a visszatekintés
menekülést jelentett a cselekvés elől. Ruth az idők végezetéig
kényelmesen ellenne azzal, hogy elemezgeti a férfiakhoz
fűződő kapcsolatait - érzelmesen vádolva magát az elszalasztott
lehetőségekért és a rossz választásokért -, ha a beszélgetés révén
elkerülheti egy újabb sikertelen randi kudarcát. Neki is vissza
kell néznie, de nem azért, hogy megtalálja a hibát, hanem hogy
meglelje a bátorságát. Valahol a múltban ott van az a Ruth, aki
hajmeresztő, vadromantikus dolgokat művelt, idegenekkel
flörtölt, élvezte a saját testét. Lehet, hogy ez a Ruth el van
temetve, de még nem halt meg. A mai Ruthnak szüksége van rá,
és csak úgy kerülhet ismét kapcsolatba vele, ha visszatér oda,
ahol elevenebb énjét utoljára látták. Képes újraéleszteni ma-
gában ezt a szellemet, megzabolázni nehezen megszerzett böl-
csességével, és máris új utakra száguldhat.
És ön? Ha megértené, miért nem írja meg az önéletrajzát,
pedig állást szeretne változtatni, vagy miért hívja fel a barátját,
noha értéktelennek érzi magát mellette, vagy miért dohányzik
még mindig, amikor abba szeretné hagyni - ha tudná, miért
ragaszkodik kényelmi csapdájához, az segítenekimászni belőle?
Talán. Részben. Mindenesetre érdemes megpróbálnia.

A "miért" korlátjai

Könnyebben tudna-e Karin véget vetni a romantikus feszült-

ségű háromszögnek, ha megértené, hogy aszeretet és a versen-
gés miféle gyerekkori sémája tette kényelmessé számára ezt a
háromszöget? Elképzelhető, bár a kéjvágynak nehéz ellenállni,
mindegy, mifélék a lélektani gyökerei.

166
 HaJames rájönne, mitől olyan kényelmes számára a fruszt-
rált rajongó szerepe, vajon bölcsebben tudna-e dönteni házassá-
ga jövőjéről? Igen és nem. Ha sikerülne alaposabb képet alkot-
nia önmagáról, mozgatórugóiról és ösztönös választásairól, az
kétségtelenül sokat segítene neki a döntésben. De akkor is visel-
nie kell a következményeket, ha elhatározza, kiszáll.
Lydia felismerheti az okokat, amiért nem sikerült férjhez
mennie, de ettől még nem csökken a félelme az önállóan vállalt
anyaságtóL Sőt ha túl mélyre ásunk le a dolgok gyökeréig, netán
nem kellő tapintattal, még növelhe~ük is a félelmeit, vagy meg-
ingatha~uk az elszántságát, hogy haladjon tovább a maga válasz-
totta, szakatlan úton.
Ryannek hasznára válhat, ha mélyebben megvizsgálja a csa-
ládi szerepet, amelyet életének ebben a második felvonásában
öntudatlanul ismétel - önjelölt lázadó, aki nem akarja elfogad-
ni a középosztálybeli felnőtt életének előírásait, ugyanakkor az
általa biztosított kényelemről sem tud lemondani. De nincs az
a mélyenszántó lélektani elemzés, amitől egy csapásra lehullana
róla a bilincs, amely jelenlegi, nem kielégítő körülményeihez
láncolja.
Igen, ismerd meg önmagadat. De ez nem elég.
A megértés, a belátás változást teremtő ereje kolturális mito-
lógiánk szerves része lett. Valamennyien osztozunk a rendíthe-
tetlen hitben, hogy az ok ösztönös belátással árnyalt megértése
elengedhetetlen a gyógyuláshoz, vagy maga a megértés gyógyít,
feltéve ha elég mélyre hatol, eléggé széles kört fog át, vagy kellő
pontossággal talál el egy érzelmi sebet. A megértés, a belátás fel-
szabadító erő, mely a korábban gátolt, elfojtott érzések áradatá-
nak enged utat.
Még a Maihoz hasonló, a kitárulkozástól, az önmaguk fel-
fedezésétől elzárkózó emberek is osztoznak az általános hiede-
lemben, hogy választásaik és mások választásai mögött is ki nem

167
 mondott motivációk rejlenek. Az ilyen emberek ódzkodnak
attól, hogy elemezzék cselekvésük mozgatórugóit, vagy nem
beszélnek róluk, mert úgy vélik, ez nem tartozik másra. Nem
hallga~ák meg mások fájdalmait, mert meggyőződésük, hogy a
panaszkodó emberek csupán így próbálnak mentséget találni
helytelen viselkedésükre. De még a legszkeptikusabb vagy tu-
dományosan orientált ember se vetheti el teljesen az öntudatlan
választások, a gyermekkori tapasztalatok vagy az egész életen
végigvonuló sémák hatalmát. Napjainkban alapvetően ezekkel
magyarázzuk az emberi viselkedést.
Pácienseim közül a legtöbben úgy jönnek pszichoterápiára,
hogy túlbecsülik a miért erejét. Ki nem mondott feltevésük,
hogy ha elég hosszan és alaposan vizsgáljuk, miért rekedtek
meg egy bizonyos kényelmi zónában, az már önmagában nagy
lépés a megoldás felé.
De kiderül, hogy ez nem igaz. A negyedik lépés, a séma azo-
nosítása csupán egy a hét közül, amelyek segítségével a kényel-
mi zónából a szorongás körein át egy magasabb érzelmi szintre
juthatunk. A séma felismerése valójában csak akkor van hasz-
nunkra, ha a többi hat lépéssei együtt alkalmazzuk.
Például ha úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy előbb
nem nézünk szembe azzal, ami itt és most fáj, akkor a vissza-
tekintés könnyen vádaskodássá változhat, amitől a régmúlt
sérelem kerül a középpontba, és máris leráztuk magunkról a
felelősséget.
Ha motiváló jövőkép megalkotása nélkül tekintünk vissza,
akkor a pozitív változásra fordítható energiát a befelé nézésre
vesztege~ük el. Önmagunk tudata és a csak önmagunkkal való
foglalkozás között nagyon keskeny a határ. Az önmagunkba te-
kintés csakis a jövőképpel párosulva teszi lehetővé, hogy az em-
ber jobban tudatában legyen önmagának, és ezért hatékonyabb
támadást intézzen a kényelmi zónája ellen. Kreatív jövőkép

168
nélkül a magunkba tekintés azzal a veszéllyel jár, hogy ezentúl
állandóan önmagunkkal fogunk foglalkozni.
Végezetül, ha valaki a nélkül tekint vissza, hogy legalább
mérlegelné, eljött-e a cselekvés ideje, önvizsgálata céltalan, ér-
telmetlen és erőtlen marad.
A miért hatalma tehát korlátozottabb, mint hinnénk. Az
önvizsgálatnak egy adott kontextusban kell megtörténnie, ahol
a hangsúly a személyes felelősségen van, mert így elkerülhető,
hogy mindenért a másikat hibáztassuk, valamint a cselekvésen,
mert akkor nem ragadunk meg a múltban. A személyes fele-
lősség és a cselekedni akarás segítségével viszont a felismert
sémalminta fontos eszköz lehet az előrevezető út kijelölésében.
A múltbeli minta alapján rájöhetünk, merre kell továbbmennünk. A sé-
ma, a minta keresésének folyamata önmagában is megkönnyíti
az előrejutást.
Tudnunk kell, hogy a választásaink mögött rejlő miért felis-
merése nem jelenti azt, hogy automatikusan képessé válunk
újfajta választásokra. A miért erejét korlátozza a félelem, amely
óhatatlanul fékezi az embert. De korlá~ai ellenére mégis nagy
a miért jutalma.

A "miért" jutalma

Ha valaki tudja, miért van ott, ahol van, attól még nem válik
- mintegy varázsütésre-képessé a cselekvésre. A személyes séma
felismerésének azonban van két óriási haszna, amelyek valószí-
nűbbé teszik, hogy a nehézségek ellenére mégis cselekedni fog:

• Tudatosabban, gyökeresebben korrigálha~a az életú~át.

A séma tudatosítása nélkül nagy a kockázat, hogy újra meg újra
ugyanazt a hibát követi el.
• A visszatekintés folyamata önmagában is gyógyító.

169
 "Az ember jobbá válik, ha megmutatod neki, milyen" - írja
valahol Csehov. Látni, hogy milyenek vagyunk - ez itt a bök-
kenő.
Általánosságban elmondha~uk, hogy önmagunkra vakok va-
gyunk. Különösen annak nem vagyunk tudatában, hogy milyen
egyedi torzulásokkal lá~uk a világot. Ha fel tudjuk ismerni
"lélektani szemüvegünk" torzításait, akkor érzékelésünket úgy
változtatha~uk meg, hogy jobban szalgáljon minket, a segít-
ségével új és gazdagabb kényelmi zónát teremthess ünk, és job-
ban tudatosítsuk a lehetőségeinket. A séma felismerése segít
észrevenni a torzulásokat, így lehetőségünk nyílik alkotó mó-
don megváltoztatni gondolkodásunkat és választásainkat.
Vegyünk egy sokatmondó példát. A 33 éves Clayton azért
jött el hozzám, mert "zaklatták" a kollégái az aukciós háznál,
ahol nemrégiben nevezték ki az ékszerrészleghez. Az új pozíció
csapatmunkát igényelt volna, de Clayton mindig is magának
való ember volt, óvatosan bánt az információval, gyanakodott
kollégái indítékait illetően. Hogy új pozíciójában sikeres legyen,
jelentős mértékben meg kellett volna nyílnia a munkatársai
előtt, de ő ezt ostoba és kockázatos dolognak érezte. Kényelmi
zónája következtében meglehetősen nagy távolságot tartott
másoktól.
Claytonnak már a megjelenéséről is lerí, hogy távol tar~a
magát a többiektőL A kifejezetten jól öltözött aukciós világban
őrajta vagy húszkilónyi súlyfelesleg van, ráadásul úgy öltözik,
hogy ezt inkább hangsúlyozza, semmint elrejti. Hatalmas nad-
rágjátszinte a hóna alatt övvel fogja össze, amitől meglehetősen
komikus látványt nyújt.
A bukását mások fogják okozni, ez Claytonnak régi meg-
győződése. Amikor megvizsgáltuk a múl~át, rögtön kiderült,
hogy egész életében a bizalmatlanság szemüvegén át tekintett az
emberi kapcsolatokra és cselekedetekre. Nem mintha bolond

170
 ~~~~?'~g~ ~~L~~::·-<::-~<~~~ ~-~·i ~
""". .. l : .. t ~c; 1 ~'"" f -:... '"~
{
~'-' ,.".,,_,,'

lett volna, szó sincs róla. De ahogyan egyes jóhiszemű emberek

torzítva lá~ák a világot, és ezért kihasználják őket, Clayton né-
mileg paranoid módon nézi a világot, és biztonságos távolság-
ban tar~a magát tőle.
Amikor visszatekintettünk, több tényezőt is találtunk, ame-
lyek torzíthatták a látásmódját: egy apát, aki gyakran figyel-
meztette, ne hagY.ia magát kihasználni; egy manipuláló fivért,
aki ravasz módon többször rábírta őt, hogy csináljon hülyét ma-
gából; iskolatársakat, akik sokszor csak azért barátkoztak az éles
eszű fiúval, hogy lemásolják a házi feladatát. Meglehet, hogy
egyszerűen csak örökölte az apja gyanakvó természetét. E hatá-
sok együttesen alakították ki Clayton személyes igazságát: Az
emberek szemetek. Légy óvatos.
Persze megfizetett érte. Megnősült, de érzelmileg elszigetelt
maradt a feleségétől, a hozzá barátian közeledőket elutasította.
Szakmailag kiváló volt, jól képzett és elhivatott, de minden to-
vábbi előrelépése attól függött, mennyire képes együttműködni
a kollégáival, mennyire tud megbízni bennük. Clayton torz
látásmódja azonban- "mindig résen kell lenned", "mindenki
mindig csak a maga érdekét nézi" - lehetetlenné tette a kolle-
gialitást.
Tisztázzunk valamit. Clayton látásmódja azáltal torzít, hogy

171
 eltúloz valamely alapvető igazságot. Sokkal jobban járna, és kö-
zelebb az igazsághoz, ha rájönne, hogy egyes emberekben nem
lehet megbízni, másokban viszont igen; egyesek kihasznál-
ha~ák, de mások nem fogják; vagyis - Clayton kifejezésével
élve - egyesek szemetek, mások nem.
Két éven át hetente dolgoztunk Claytonnal ezen a kis érzé-
kelésbeli változáson: azon, hogy képes legyen eljutni a "vigyázz
mindenkivel" elvtől a "vigyázz egyesekkel" -ig. Ahogy aprán-
ként, lépésrőllépésre tágította a gondolkodásmódját, úgy kény-
szerült egyre újabb reakciókra. Tudatosan értékelni kezdte, mi-
lyen sokat jelent az őszintén felajánlott barátság vagy együttmű­
ködés, nem utasított el eleve mindent, mert hamis. Igaz, mindig
némi diadalt érzett, valahányszor gazfickót szimatolt a bandá-
ban, és egy későbbi esemény őt igazolta. De ítéletalkotásának
"tesztelése" során tett néhány merész lépést a barátság felé.
A formálódó, új nézőpont kipróbálására tett kísérletei talán
szerények voltak, a velük járó szorongás azonban érthetően
nagy. Először is Clayton kényszerítette magát, hogy gyakrabban
hagyja el az irodáját, és néha nem egyedül ebédelt, hanem
másokkal együtt. Ettől kissé furcsán érezte magát, de legyűrte a
rossz érzését. Aztán, bár gondolatban újra lejátszotta az apja régi
figyelmeztetését, hogy ne hagyja magát kihasználni, önmaga
számára is meglepő módon felajánlotta a közelükben lakó,
autóval nem rendelkező kolléganőjének, hogy hazafuvarozza.
Idővel ez a kolléganő, akinek legalább olyan jó szeme volt a vál-
lalati politikához, mint a 19. századi ékszerekhez, a bará~ának
kezdte tekinteni Claytont, és különféle pletykákkal, közös kávé-
zásokkal, az utazásairól hozott apró ajándékokkal bevonta a fér-
fit munkahelyi társaságába.
Clayton sosem lesz a társaság ünnepelt kedvence. Az embe-
rekkel szembeni alapvető bizalmatlansága túlságosan rögzült
ahhoz, semhogy meg tudna szabadulni tőle. Mégis elérte a cél-

172
ját, amikor munkacsoportjának a tagja lett, megtalálta a helyét,
és nem remélt örömöt fedezett fel új szakmai kényelmi
zónájában. Ezt a változást csak úgy volt képes létrehozni, hogy
visszatekintve azonosította a rá jellemző cselekvési mintát, majd
egy kicsit módosított rajta.
Clayton példája jól mutatja, milyen eredményekkel jár egy
séma azonosítása, ha a kényelmi zóna kitágítása érdekében a
másik hat lépéssei kombinálva alkalmazzuk:
Szembenézett azzal, ami fáj - hogy a teljesítményét nem
kellően értékelik, és állandóan kínozza az érzés, hogy nem való
az új munkahelyére. (Első találkozásunkkor persze mindezért a
munkatársait okolta, "aljas, hátba támadó bandának" nevezte
őket. De a visszatekintés megértette vele, hogy ez a csoport
semmiben sem különbözött azoktól, akikkel eddig volt dolga,
vagyis fájdalmának okát önmagában kell keresnie.)
Megteremtette magának azt a jövőképet, amelyben jóban van
a kollégáival, és méltányolja mindazt, amit nyújtani tudnak,
noha eredetileg ez a lehetőség egyszerűen elérhetetlennek tűnt
a számára.
Eljutott a döntésig, hogy ha valaha is fel akarja számolni a
távolságot önmaga és a többiek között, akkor most eljött az ide-
je. Clayton imádta a munkáját, azt akarta, hogy beváljon új
pozíciójában. Az a régi ló, a bizalmatlanság, amelyen addig lova-
golt, megdöglött. Sosem vihette volna oda, ahová a főnöke
szerint mennie kellett - a csoportba, és tovább a csapatba. Ideje
volt leszállnia róla.
De visszatekintés, valamint a torzításból és félelmekből szőtt
sémájának felismerése nélkül képtelen lett volna lépéseket ten-
ni. Miután megsejtette, ha mégoly halványan is, hogy a munkatár-
sairól alkotott feltevései talán nem teljesen helytállóak, szem-
benézhetett a félelmével úgy, hogy apró kockázatakat vállalva
próbának vetette alá ezeket a feltevéseket.

173
 Claytonhoz hasonlóan önnek is fel kell ismernie saját tor-
zításainak sémáját, még ha ez eleinte csupán halvány sejtés is.
Vegyen észre egy egyéni torzítást, lássa meg egy séma halvány
körvonalait, vonjon kétségbe egy addig megkérdőjelezhetetlen­
nek hitt feltevést, és a kibontakozó felismerés új utat nyithat ön
előtt. Aztán merje elengedni magát, és nézzen szembe az elvi-
selhető félelemmel. Ezek az apró lépések kijuttagák a kényelmi
zónájábóL

De ennél is fontosabb, hogy a visszatekintés óhatatlanul

együtt jár az érzelmek felszabadulásával. A visszanézés nem
pusztán intellektuális gyakorlat. A gondolkodás, reflektálás és
feldolgozás során megkövesült érzelmi rétegeket érinthetünk -
régi fájdalmat, elutasítások csak részben gyógyult sebhelyeit,
még mindig fortyogó sértődöttséget, csak félig bevallott dühöt.
Amikor ilyen sebekhez érünk, itt a lehetőség, hogy begyógyít-
sukőket.
Mivé lesz régi fájdalmunk? - tűnődünk. Az izmokba, az ide-
gekbe költözik, arra ösztönözve minket, hogy kínosan kerül-
jünk bizonyos kérdéseket, vagy rákényszerít, hogy újra meg
újra megteremtsük ugyanazt a helyzetet, és ezzel ismét esélyt
adjunk magunknak arra, hogy helyrehozzuk, amit egykor
elrontottunk? A régi fájdalom érintése önmagában is gyógyító
lehet. Immár felnőtt szemmel kell a sérülésre tekintenünk,
átszűrve mindazon a keserű tapasztalaton, amit a világról sze-
reztünk. Amikor visszatérünk egy régi sebhez, a fájdalmunkat
feldolgozhatóvá formálhaguk, gyengíthegük a hatalmát, s ezál-
tal csökkenthegük a cselekvéseinket sokáig bénító félelem és
düh nagyságát, mértékét és erejét.
Ahogyan Clayton, ön is visszatekinthet hitvány és gyanakvó
szerepmodelljeire, és kétségbe vonhaga az igazukat. Felnőtt
szemmel tekintve a gyerekkori szexuális vagy érzelmi sérelem-

174
re végre látni fogja, hogy nem ön volt a hibás; és akkor talán
nem bünteti tovább magát. Nézzen a múltba, és jöjjön rá, hogy
parancsolgató nővére maga is félt, így talán rendbe hozha~a a
kapcsolatukat. Értse meg, hogy amiért az apja az ön öccsét ked-
velte jobban, vagy az anyja depressziósan közönyös volt ön
iránt, mindez közrejátszott csökkent önértékelése kialakulásá-
ban. Friss, felnőtt szemmel vegye észre magán a múlt nyomait,
akkor talán másként képzeli majd el a jövőt.
A visszatekintés katartikus hatású, erősebbek leszünk tőle,
így jobban szembe tudunk nézni aktuális félelmeinkkeL De
szögezzük le ismét: ha megér~ ük, miért vagyunk olyanok, ami-
lyenek, attól még nem szabadulunk ki a csapdábóL Az ösztönös
megérzés boldogító mámora nem fog kiröpíteni jelenlegi ké-
nyelmi zónánkból. A cselekvési minta azonosítása és önnön
egyéniségünk elfogadása azonban bizonyára segít abban, hogy
megújult energiával és céltudatossággal új irányba induljunk el.
Csak így tudunk ellenállni a kényelem csábításának.

Találjuk meg a rímet

Nem tudom, milyen világosan látta magát Mark Twain, de hogy

rajtunk jól átlátott, az biztos. "A történelem nem ismétli
önmagát- írta-, de rímel."
Keresse meg azt, ami rímel a sémájában - ez a tanácsom. Egy
séma azonosítása nem egyszerű folyamat, de nem is olyan
bonyolult. Tekintsen vissza az életére, és állítson össze magáról
egy történetet, olyat, amely tágabb megvilágításba helyezi a
problémát, amellyel éppen küszködik. Ha nem gondol rá gör-
csösen, valószínűleg rá fog jönni, hogy a történet jelentős
részben már össze is állt önben.
De most meg kell állnia, és el kell rajta gondolkodnia. És ez

175
 nem könnyű. Az elkerülés, a tagadás, a hibáztatás és a fantázia
itt is működésbe lépnek majd - eiterelik a nézőpongát, eltor-
zígák az érzékeléseit, és általában véve jócskán megnehezítik a
séma felismerését. Ha az ember pszichoterapeuta segítségével
tekint vissza a múlgára, annak megvan az a nagy előnye, hogy
a terapeuta nem engedi, hogy elmeneküljünk a feladat elől. Az
okos terapeuta előbb fogja látni a sémát, mint mi, egy jó tera-
peuta pedig segíteni is fog abban, hogy meglássuk- emészthető
és produktív módon.
A terápia kétségtelenül igen hasznos lehet abban a folyamat-
ban, melynek során megtaláljuk a rímeket az indítékainkban.
Egyeseknél, ne tagadjuk, egyenesen elengedhetetlen. Nekiknincs
lélektani érzékük, nem eléggé érzékenyek a lélektani árnya-
latokra, nincs szemük arra, hogy önállóan észrevegyék a séma
felbukkanását. A legtöbbünkben azonban megvan ez az érzék.
Nem kell okvetlenül terápiára járnunk ahhoz, hogy kér-
déseket tegyünk fel a múltunkról. Sokat segít, ha időt biztosí-
tunk a válasszal való foglalkozásra; kétségtelenül hasznos, ha a
válaszainkat le is írjuk, mert a megfogalmazás finomíga a gon-
dolkodást. Jót tesz, ha meg is beszéljük egy megbízható barát-
tal, akinek nagyra becsüljük a megfigyelőképességét. Azono-
sítani egy sémát a múltunkban nem kifejezetten könnyű, de
nem is elképzelhetetlen. Elvégre rólunk és az életünkről van szó.
És ebben a témában senki sincs jobban otthon, mint mi magunk.
Gondolkodjunk el azon, mi nehezíti meg aktuális kényelmi
zónánk elhagyását. Aztán nézzünk vissza, és találjuk meg
működési sémánk rímeit úgy, hogy válaszolunk az alábbi három
(vagy akár csak az egyik) egyszerű kérdésre:

Hol csináltam már ezt?

Mikor éreztem már ezt?
Nincs itt egy ismerős motívum?

176
 Könnyen megeshet, hogy már többször találtuk magunkat
hasonló kényelmi zónában, ugyanis - hacsak tudatosan át nem
írjuk a forgatókönyvet - hajlamosak vagyunk újra- meg újraél-
ni élettörténeteinket. Keressük hát a közös jegyeket. Ha azon
gondolkodunk, hogy "miért nem tudom otthagyni nős szerető­
met?", és ha már többször ismétlődött ez a problémánk, tekint-
sünk vissza, és nézzük meg, hogyan végződtek azok az ügyek.
Milyen félelmek tartottak egykor egy helyben minket? Ma is
működik ez a félelem? Mit szeretnénk most másképp csinálni?
Tegyük fel, a munkánk robot, és a fizetésünk sem mesés.
Miért nem hívunk fel egy fejvadászt? Vizsgáljuk meg az életün-
ket, hogyan eredtünk korábban más lehetőségek nyomába. Fel-
ismerünk valamilyen sémát? Eddig minden állás az ölünkbe
hullott, tehát az agresszív álláskeresés kívül esik a kényelmi
zónánkon? Lehet, hogy a történetünk így kezdődik: "Soha nem
kellett próbára tennem magam azzal; hogy kérek valamit ... "
Ám talán még általánosabb séma illik a helyzetünkre. Észre-
vesszük, hogy életünk számos területén fegyelmezetlenek
vagyunk - listát írunk például a teendőkről, aztán tévét nézünk
ahelyett, hogy elvégeznénk őket. S ez csupán egy tétel a sok
közül. A történetünk tanulsága talán a következő lehet: "Rám az
a jellemző, hogy elkerülöm a magamra kiosztott munkát. Nem
nőttem még fel önmagam főnökévé."
De nagyon valószínű, hogy jelenlegi kényelmi zónánk ellen
még sosem intéztünk kihívást. Talán, mintJames, mi is a válást
fontolgatjuk, de nincs tapasztalatunk benne. Talán még sosem
frusztrált minket semmiféle bizottság, ezért nem néztünk
szembe a lehetőséggel, hogy netán le kell mondanunk. Vagy azt
fontolgatjuk, hogy lefújjuk az esküvőt, de isten a tudója, ez
újdonság nekünk. Ahhoz, hogy az ember képes legyen megírni
a saját történetét, egy sokkal általánosabb kérdést kell feltennie:
Mi ismerős nekem ebben a helyzerben?

177
 Az ismerős helyzetek az életnek olyan alapvető problémái
körül sűrűsödnek, amelyek többször is gondot okoznak az em-
bernek, mint például a válás, az elutasítás, a konfrontáció, a ver-
sengés, önmagunk elkötelezése vagy a kudarctól való félelem.
Ha e motívumok közül bármelyiket is felfedezi jelenlegi dilem-
májában, nézzen vissza, és állapítsa meg, miként oldotta meg
ezt a kérdést korábban az életében. Látni fogja, milyen mintát
követett akkor.
Például felismeri, hogy munkahelyi ellensége ugyanazt az
érzelmireakció t válya ki önből, mint az öccse, akivel remény-
telenül versengett. Más az ellenfél, ez igaz, de a helyzet okozta
frusztráció érzése mégis segít felismerni a mintát az ön reagá-
lásában. Észreveheti, hogy a munkahelyén éppúgy visszavonul,
ahogyan otthon tette, amikor az öccse ragaszkodott a nagyobb
szobához vagy a jobb kocsihoz. Mihelyt felismeri ezt a sémát, el
is határozhaya, hogy változtat rajta. Miután rájött, hogy nem az
öccséről van szó, összebarátkozi k azzal a kollégával, aki a poten-
ciális ellenfele. Vagy elhatározhaya, hogy a fogát összeszorítva
szembeszáll vele, és kiköveteli a részét a projektből vagy a köl-
csönbőL Ha egy új, tényekben nem, de érzésekben ismerős fel-
állásban felismerjük a régi motívumot, az arra indíthat bennün-
ket, hogy ezúttal jobban dönts ünk.
Megeshet, hogy ön elvált édesanya, akinek nehéz fegyel-
meznie serdülő lányát, mert attól fél, hogy az megsértődik, és
elköltözik az apjához. Kérdezze meg magától, miként birkózott
meg korábban az elutasítástól való félelmével. Visszatartotta-e
ez attól, hogy azt tegye, amit helyesnek tart vagy ami a legjobb?
Képes-e most több sikerrel szembeszállni ezzel a félelemmel?
Tegyük fel, hogy a házimunka 90 százalékát ön végzi, a férje
csak a fennmaradó tízet. Ez nagyon bosszanya önt, de képtelen
hatékonyan szembeszállni a férjével. Tekintsen vissza, és fogad-
ni mernék, látni fogja, hogy önnek kényelmesebb a dühös

178
mártír szerepe, mint az, hogy a másik haragjának a céltáblája
legyen. Ismerje fel ezt a sémát, és rá fogjönni, hogy soha nem
kapja meg az életben az önnek járó tisztes részt, ha nem
ragaszkodik az igazához, még ha ez fel is dühíti a partnerét. (Azt
kéri tőle, hogy viselje el a változást, márpedig ez az, ami a leg-
többünket kihozza a sodrából, legyen bármilyen indokolt is ez
a változás.) HagY.ia el biztonságos, nehezteléssei teli kényelmi
zónáját, és viselje el a férje nemtetszését, hiszen túlságosan
régóta él már e séma szerint.
Ha olyan rendszerben akadt el, ahol elnyomottnak érzi ma-
gát- a cégénél például, az iskolarendszerben vagy a gyermekel-
helyezési perében -, tekintsen vissza, mikor fordult már elő
önnel, hogy tehetetlennek érezte magát. Legyőzte önt akkor a
helyzet? A visszatekintés mozgósíthaya kreatív problémameg-
oldó képességét, míg ha csak körbetekinget, csapdában érezheti
magát.
Találja meg a visszatérő rímet a cselekvési mintájában úgy,
hogy egyedi helyzetéből valami általánosabb szempont vagy is-
merős érzés felé mozdul el, és ezt hídnak használja a múlyához.
Aztán mondjon el magáról egy kis történetet, amely a jelenlegi
kényelmi zónáját az egész életén végighúzódó viselkedésmin-
tával magyarázza meg. Történetét az alábbi fordulatok egyiké-
vel összegezheti:
- Én mindig... ("Én mindig a gondozó szerepében fogok
kikötni, mert nem szeretném, ha elhagynának", lehet a rövid
története annak a nőnek, aki azzal küszködik, elhagY.ia-e alko-
holista partnerét.)
- Én soha... ("Én soha nem tartom be a magamnak tett
ígéreteimet, mert minden energiám arra megy el, hogy lázadjak
mások parancsai ellen" - állapíthalja meg Ryan, amikor a cse-
lekedeteiben ismétlődő vonást kutatva megvizsgálja önsors-
rontó, halogató magatartását.)

179
 -Nem lenne szabad ... ("Nem lenne szabad mindig olyan
valakit keresnem, aki gondoskodik rólam" - segíthet egyen-
rangú társat találni annak a nőnek, aki folyton zsarnokoskodó
partnereket fog ki.)
Mindebből már ki kellett derülnie, hogy a visszatekintés
távolról sem ad egyértelmű eredményeket. Alapvető probléma,
hogy a foltett kérdések egyikére sincs egyetlen helyes válasz. Életünk
sémája szinte végtelen számú elemből áll, és a felszínre buk-
kanó rím kizárólag attól függ, hová helyezzük a hangsúlyt,
amikor önmagunkat kérdezzük. Életünket nem egyetlen séma
határozza meg. Nem árt észben tartanunk, hogy más alkalom-
mal, ha egy másfajta problémával kell szembenéznünk, való-
színűleg új mintákat fogunk felfedezni.
Az ember bonyolult teremtés, motivációinak halmaza sokkal
összetettebb annál, semhogy egyetlen szálat kihúzhatnánk be-
lőle, és rábökhetnénk: aha- ez az oka a félelmemnek, ez a gyöke-
re a bizonytalanságomnak, ez a gyúanyaga a féltékenységemnek
Még ha képesek vagyunk is felismerni egy traumát okozó ese-
ményt vagy zavaros helyzetet, amely nyomasztóan hatott
az életünkre, ezt a kulcsfontosságú eseményt is más színben lát-
hatjuk, amint átküzdöttük magunkat rajta.
Shawnát például középiskolás korában megtámadták és meg-
erőszakolták. A következő évtizedben kerülte a férfiakat, félel-
mét és önutálatát pedig egyaránt a történtek okozta traumának
tulajdonította. Közös beszélgetéseink során lassan rájött, hogy a
férfiakkal kapcsolatos szorongásai és az önmagával szembeni
ellenérzései jóval korábbról származnak. A szörnyű élmény
megdermesztette ugyan az érzéseit, de nem egyértelműen volt
az okozójuk Az, hogy megerőszakolták, nem kárhoztathatta őt
arra, hogy örökre áldozatnak tekintse magát. Szörnyű dolog
történt vele, de Shawna lassan kezdett hinni abban, hogy kigyó-
gyulhat belőle. Mihelyt más fényben látta traumás élményének

180
következményeit, lassanként jobban és mélyebben megértette
önmagát. És ebből az újfajta megértésből idővel új választások
és boldogabb lehetőségek születtek.
Vagyis az általános kérdésre - Hol csináltam én már ezt/Mi-
kor éreztem én már ezt/Birkóztam már ezzel a kérdéssel? -
több lehetséges válasz is van. Sőtjobb válaszok is. Rá fogjönni,
hogy ezek a jobb válaszok sokat segítenek:

• Nézze jelenlegi problémáját nagyobb távlatbóL

• Összpontosítsa energiáját egy belső fejlődést célzó feladatra.
• Döntse el, mi legyen a következő lépés, és bátran csele-
kedjék.

Íme egy egyszerű példa. "Tudom, hogy el kell bocsátanom

ezeket az alkalmazottaka t, de nem vagyok képes megtenni." Ez
zsákutca. Tekintsen vissza, helyezze a dilemmáját tágabb és
értelmezhetőbb kontextusba. Kérdezze meg magától: "Csinál-
tam én már ezt?", és a válasza bizonytalan "igen" lesz. Talán
senkit nem kellett még kirúgnia, de rá fog jönni, mindig ret-
tegett attól, hogy nyíltan elmarasztalja az alkalmazottait.
Felismeri az érzést? A válasz határozottabb igen. Talán ész-
reveszi, hogy "elég rágondolnom, máris szorongok tőle. Én
voltam a legkisebb gyerek, a család kedvence. Egyszerűen nem
viselem el, ha nem szeretnek."
Van ebben a dilemmában ismerős motívum? Van. "Kerülöm
a konfrontációt. Emlékszem régebbi esetekre, amikor ez a
viselkedés sokba került nekem, és nem akarok újra ebbe a hibá-
ba esni. A két alkalmazottam lehetőséget ad arra, hogy le-
győzzem a félelmemet." Most már eldöntötte, hogy cselekedni
fog, és van egy belső célja (összeszedni a bátorságát, hogy szem-
benézzen a konfrontációval), amely elegendő motivációt ad a
cselekvésre.

181
 Ha visszatekint, hogy azonosítsa a konfrontációt kerülő ma-
gatartását és elemezze az elkerülés gyökereit, mindez még nem
garancia arra, hogy lépéseket is tesz majd a henyélőkelbocsátása
érdekében. De kétségtelenül megnöveli ennek az esélyét.
Kapcsolja össze a visszatekintést egy jól átgondolt tervvel arra
vonatkozóan, hogy miképp nézzen szembe azzal, ami fáj, aztán
képzelje hozzá az embert, akivé válni szeretne (jobb és erősebb
kezű vezető), és máris kilépett kényelmi zónájából, közelebb
van ahhoz, ahollenni akar.
De más válaszokat is adhatott volna. Az alkalmazottak elbo-
csátásától való vonakodását más szemüvegen át is vizsgálhatta
volna, és bizonyára hasonlóképpen érvényes megfigyeléseket
tesz az életében mutatkozó sémákróL Szóba kerülhetett volna
talán a bizonytalanság, vagyis hogy az ön számára kényelme-
sebb, ha kevésbé kompetens alkalmazottak veszik körül, mert
akkor nem érzi veszélyben a pozícióját. Esetleg felfedezhette
volna, hogy leginkább a gondoskodói szerepet kedveli; többet
adni, mint amennyit kap. E sémák bármelyike hasznos, belső
célokra összpontosítha~a a figyelmét, és arra ösztönözheti, hogy
elbacsássa a két alkalmazot~át, noha mindkét esetben máshon-
nan kell merítenie bátorságot.
Sokféle rím és így többféle helyes válasz segítheti elő
a három célt - lássuk kényelmi zónánkat tágabb összefüggés-
ben, nevezzünk meg valamiféle belső fejlődési célt, és döntsünk
a következő, kockázatos lépésről.
Jegyezzük meg: a séma önmagában még nem probléma. Egy ké-
nyelmi zóna ellen nem kell okvetlenül kihívást intézni, és az
életben fellelhető sémák nem feltétlenül utalnak működési za-
varra. Felismerheti például, hogy ön gondoskodó alkat, eldönt-
heti, hogy nem akar olyan emberré válni, aki könnyedén az
utcára teszi az alkalmazottait, inkább mindent belead, hogy

182
megértesse a két léhűtővel: hatékonyabban kell dolgozniuk
Bizonyos kényelmi zónák tökéletesen betöltik a szerepüket.
Amikor azonosítjuk a sémánkat, dönthetünk úgy, hogy
megváltoztatjuk, felismerhetjük, milyen értékes a számunkra,
vagy olyan megállapításra juthatunk, ami e kettő közé esik. A lé-
nyeg az, hogy választásainkban egy bizonyos séma működik, az
élettörténetünkben van egy összetartó erő, a látás- és létezés-
mód jóleső érzése, amitől mi önmagunk vagyunk. Ez a séma
fontos része a lélektani kényelmi zónának, amelyről az első fe-
jezetben beszéltünk. Ne feledjük: alighanem mindig azt fogjuk
tenni, amit eddig tettünk, hacsak nem szánjuk rá magunkat egy
határozott és céltudatos ugrásra, ami új területekre visz.

Nézzünk vissza,
de ne bámészkodjunk

A visszatekintés persze kockázatokkal jár. Benne van a gyer-

mekkorunk, főként a szüleink - viszonyuk hozzánk, a test-
véreinkhez és egymáshoz -, mert életünkben a család teszi ránk
az első, sok tekintetben meghatározó benyomást. És a gyer-
mekkor vizsgálata gyakran vált ki vádaskodást.
Az emberek többnyire azt akarják tudni, hogy ők semmiért
nem hibáztathaták A felelősségérzet elől a legjobban úgy
menekülhetünk el, ha találunk valaki mást, akit okolhatunk
Gyermekkorunk tárgyilagos és alapos vizsgálata szükségszerűen
ki fogja mutatni, hogy mások cselekedetei mélyen hatottak
ránk, és mivel ők is csak emberek voltak, a hatások egy része
negatív lehetett. E felismerést már csak egy lépés választja el
a hibáztatástóL
Saját torzulásainkat néha kevésbé fájdalmas beismernünk,
ha mást hibáztathatunk miattuk. Amikor Clayton tudatosította

183
az apja félelmeit és a fivére manipulációit, könnyebb volt felis-
mernie saját téves nézeteit. Amennyiben a szülők hibáztatása
lehetővé teszi a számunkra, hogy mentegetőzés nélkül, kímé-
letlenül a tükörbe nézzünk, az átmeneti hibáztatás hasznos esz-
köz lehet. De ha nem átmeneti, hanem tartóssá válik, akkor
óhatatlanul a múltba meredünk. Pedig ha nem akarunk
megrekedni, előre kell néznünk.
A séma azonosítása úgy, hogy a gyökereit kutatva visszate-
kintünk a gyermekkorunkba, valóban megoldható anélkül, hogy
elvesznénk a hibáztatás sűrűjében. Lássuk, miként volt hasz-
nunkra Karin gyermekkora abban, hogy tisztázhassuk döntését
Marshallról és dr. BobróL
Kiindulva a kérdés ből, hogy "Hol csináltam már ezt?", ész-
szerűnek tűnt visszatekinteni Karin férfiakhoz fűződő viszo-
nyainak jellegére. "Mikor voltam én már egy háromszög sze-
replője?" - tette fel magának a kérdést, majd utána: "Mikor
éreztem én már ezeket az érzéseket?" A válaszok gyorsan meg-
születtek.
Karin négy gyerek közül a harmadik, három fiútestvérrel,
egy elérhetetlenül távoli, elképesztően sikeres, munkamániás
apával és egy olyan anyával, aki az apa távollétében uralkodott,
de mihelyt az betette az ajtón a lábát, nyomban a háttérbe
vonult. Így tett lényegében Karin is, aki egyébként meglehe-
tősen önfejű volt, fiús, és fivéreinek a kedvence. Olyan ház volt
ez, ahol a mama papa szeretett volna lenni, ahol a férfi volt
a király, a nőket pedig az tette királynévá, ha kedvében jártak
a férfiaknak. Karin úgy nőtt fel, hogy egyszerre akart király és
királyné lenni, és mindkét szerepet remekül játszotta.
Felnőttként továbbra is tündökölt mindkét szerepben, bár
mereven különválasztotta őket. Sikeresen versengett a herce-
gekkel a munkahelyén, é_üel meg a kedvüket kereste az ágyban.
Karin ragaszkodik ehhez a sémához, csakhogy az már nem válik

184
be. Megakadályozza abban, hogy férjhez menjen, és anya le-
gyen. Karin kinőtte ezt az ismerős kényelmi zónát, de megre-
kedt benne.
Beszélgetéseinkben úgy tekintettünk vissza a múlUára, hogy
közben próbáltuk megérteni, mit árul el mai dilemmájáról.
Megkérdeztem tőle, miért éppen Marshall lett a vőlegénye.
Kiderült, hogy nem ő az első vőlegénye. A húszas évei elején
járt a hasonlóan kedves és rendes Alannel, aki szintén elje-
gyezte, mielőtt úgy döntött volna, mégse vezeti oltárhoz. De
a séma, miszerint megtalálom Mr. Jófiút, de kitérőt teszek
Mr. Csélcsappal, már jól bevésődött.
Arra az ésszerű következtetésre jutunk, hogy Marshall, Alan
meg a többi, számba jöhető férfi, akik idővel elveszítették Karin
érdeklődését, de akikkel mégis fenntartotta a kapcsolatot, amíg
el nem érte, hogy ők szakítsanak vele, egyszóval ezek a férfiak
tulajdonképpen mind testvérkapcsolatok voltak Karin számára.
Egyenrangúak vele, a fivérei, a partnerei, a játszótársai, akiket
csodál, szeret és nagyra értékel. Ha ők is szeretik és támogaUák
Karint, akkor a hozzájuk fűződő kapcsolat nagyon fontos. De e
férfiak egyike se lesz soha versenytársa a papának, a királynak.
Marshallhoz, a tökéletesen partiképes herceghez viszonyítva
Bob a király. Amikor Bob szexuális ajánlatot tett Karinnak, túl-
ságosan nagy volt a hatalma ahhoz, hogy Karin el utasítsa. Mar-
shall azonban kellemesebb társ, nem szeretné elveszíteni. Rá-
adásul a szíve mélyén Karin őszintén érzi, hogy elege van a
fiúkkal való versengésből. Nőiségének kiteljesedésére vágyik:
anya szeretne lenni. Csakhogy Marshall az egyetlen, aki meg-
ajándékozhatná a gyermekkel, akire vágyik. Ezt az ajánlatot
nehéz visszautasítani. Ezt a vőlegényt nem akarja elveszíteni.
Patthelyzet.
Egyetlen lányként Karin bármikor ejthette a fivéreit a pa-
páért. Megvizsgáltuk a múlUát, és megállapítottuk, hogy pon-

185
tosan ezt tette. Barátnőként hasonló játékot játszik, fájdalmasan
ismerős módon. Ma is ugyanolyan, egymással konfliktusban
álló szükségletei vannak, ma is egyszerre akarja a királyt és
a herceget, de új módot kell találnia igényei kielégítésére.
Kezdte elfogadni a tényt, hogy egy erőteljes férfira van szük-
sége, akit szerethet és csodálhat. R:ijött, hogy nem csupán azo-
nosult az anyjával, de versengett is vele, és belátta, neki is lehet
királya anélkül, hogy elárulná apja iránti szeretetét. Akkor anya
lehet, családot teremthet, hiszen erre vágyik. Felismerte, hogy
semmi baj ezekkel a törekvésekkel, akár áldását adják rá a szülei,
akár nem.
A felismert séma segítségével Karin elfogadta, hogy bármeny-
nyire szeretne is feleség és anya lenni, élettársként nem meg-
felelő a számára egy olyan testvérfigura, mint MarshalL Kedves
ember, igazán nem szeretné megbántani, de rájött, hogy párjául
mindig olyan erőteljes férfit fog keresni, amilyen dr. Bob. Per-
sze régóta tudta, hogy vele szakítania kell. Nős ember, ráadásul
a papával ellentétben még csak nem is kedves.
Miután Karin visszatekintett, világossá vált előtte, hogy csak
egyetlen dolgot tehet: mindkét férfit el kell engednie.
OLDÁS ÉS KÖTÉS
 Any lánya a mostohaanyját hívta el, hogy segítsen kiválasztani
a menyasszonyi ruháját, "elvégre apa fizeti az esküvőt". Ez az
újabb sértés ötévnyi hasonló sérelmet és mellőzést tetőzött be.
Mégis megdöbbentette őt az eset, mely csak újabb bizonyítéka
volt annak, hogy a válás óta elveszítette a lánya szeretetét. Amy,
aki egy anyagilag biztonságos, érzelmileg sivár házasság kényel-
mi zónáját hagyta el, elképesztően magas árat fizet a döntéséért.
Mintha tulajdon anyjának a figyelmeztetése kísértené: vigyázz,
hogy mire vágysz.
Amy öt éve küzd reménytelenül a volt férjével a gyerekeiért.
Amikor takarékasságra inti őket, az apjuk egyszerűen kifizeti
a hitelkártya-tartozásaikat. Amikor hálaadás napi vacsorára invi-
tálja őket, a volt férj hálaadás napi hajóútra. E brutális kötél-
húzásban Amy vesztésre áll. Azért jött pszichoterápiára, mert
szeretné megtalálni a módját, miként hódíthaga vissza a gyere-
keit. Én már tudom, hogy el kell őket engednie. De hogyan?
Minden, amit el kell engednünk, fáj. Ez a következő, leküz-
dendő akadály.
Ön szembenézett az elégedetlenségével, és elképzelt egy vál-
tozást. Elhatározta, hogy eljött az ideje. Azonosította a jelen
helyzetével kapcsolatos múltbeli sémát, s ennek fényében ter-
vezi meg a következő lépését.
Most bizonyára a gyötrelmes részletekkel küszködik. Mikor
hagY.iam ott a munkahelyemet? Hogyan mondjam el a férjem-
nek, hogy leszbikus vagyok? Költözzek el, vagy előbb menjek
ügyvédhez? Szakítsam meg rögtön a kapcsolatot, vagy csak
lazítsak rajta? Szüntessem meg a vállalkozást, és álljak odébb,
vagy társuljak egy partnerrel, és vágjunk bele valami újba?
Várjam meg, amíg a férjem túljut az elvonókúrán, amíg a gye-
rekek leérettségiznek? Tartsak ki, amíg megkapom a diplomát,
vagy először költözzek el, először nézzek körül, először mond-
jam meg neki? Mit tegyek először?

189
 Mintha azt kérdeznénk magunktól: Hogyan tegyem meg a
lépést és mikor? De a kérdés mélyén egy másik, kimondatlan
kérdés rejlik, amelynek a lényege: Hogyan tegyem meg úgy,
hogy ne fájjon?
A kegyetlen válasz egy kis időre megtorpantja majd. Ilyen
sajnos nem létezik.
Ön persze már tudta ezt, a legtöbben mégis megdermedünk
egy pillanatra, amikor először találjuk szembe magunkat ezzel
az igazsággal. Az elengedés magától értetődő, szinte elkerül-
hetetlen folyamat, de csaknem mindig fájdalmat okoz. Tudjuk,
hiszen a felnőtté válást valójában veszteségek sorozata kíséri, és
mindegyik sebet hagy maga után. De a felnőtt lét eme alapvető
törvényei még nem lesznek könnyebbek attól, hogy általános
érvényűek. Egyszerű és kíméletlen igazságokból állnak.

• A gyerekkor úgy ér véget, hogy

nem kaptunk meg mindent, amire
szükségünk volt.
• Felelősek vagyunk önma-
gunkért és sok minden másért is,
akár akarjuk, akár nem.
• Gyarlók vagyunk, korlátoltak, az időnk pedig rövid.
• Soha senki nem fog maradéktalanul szeretni minket; ahogy
mondani szokás, soha senki sem szeretett úgy senkit, ahogyan
mindenki szeretné, hogy szeressék.
• Sokféle módon fogjuk elveszíteni a szeretteinket, és örök-
ké gyászolni fogjuk az elvesztésüket.
• Kénytelenek leszünk elengedni a számunkra kedves em-
bereket és dolgokat azért, hogy előre haladhassunk az utunkon.
Ami még rosszabb, felnőttként kénytelenek leszünk eldönteni,
kit és mit engedjünk el, s így okozunk szenvedést magunknak
és másoknak.

190
 Az elvált Amynek ezzel az utóbbival vannak gondjai. Fel-
ismeri csonka családjában a lojalitásharcokat. Számon tart min-
den sérelmet: lánya huszonegyedik születésnapját, ahová nem
hívták meg, mert "apa és Marilyn kínosan érezték volna ma-
gukat", az érettségi bankettet, ahol egyedül kellett ülnie ("Ne
akard, hogy bűntudatunk legyen! Tegnap este nem nálad vol-
tunk?"), az ádáz vitákat a nyaralásról, amikor a gyerekei nem
vele utaztak el, vagy ami még rosszabb, a bűntudatot, amikor
biztos volt benne, hogy szenvedni fognak, mert őt választották.
A versengés gyűlöletes, szívtelen dolog, és ő véget tudna vetni
neki, de csak akkor, ha képes lenne elengedni.
Amy szereti a gyerekeit, és gyűlöli az apjukat. Ha abbahagy-
ja a csatát, amely oly sok sebet ejtett a gyerekeken, ez azt jelen-
ti, hogy győzni hagyja az apjukat. Úgy tűnik, a küzdelem
feladása éppannyira szükséges, mint amennyire lehetetlen.
Karin is küzd a kínzó szükségszerűség ellen, hogy önmagá-
nak kell fájdalmat okoznia. Hiszi, hogy Marshallról és Bobról
egyaránt le kell mondania, mert az egyikkel sosem lenne kielé-
gítő, a másikkal sosem lenne biztonságos az élete. De a belá-
tástól az elválásig hosszú az út. Hogy mondhatna le egy Mar-
shalltól születendő gyerekről? Hogyan mondhatna szándé-
kosan nemet a gyönyörre, amit a Bobbal folytatott szenvedélyes
szeretkezések nyújtanak neki?
Mi az a következő réteg, amelyet Karinnak maga mögött kell
hagynia? Zűrzavaros érzései? Ajól ismert önáltatás, hogy a fi-
gyelmes, egymással versengő férfiak világában ő az egyetlen nő?
Vagy az erős, védelmező apafigura iránti vágy? Bármi legyen is
a két férfihoz való mélységes kötődésének forrása, hogy lenne
képes tudatosan felülemelkedni rajta?
Megér~ük, miért oly erősek Karin romantikus kötelékei,
még akkor is, ha egyik férfi sem nyújthat neki hosszú távon
boldogságot. El tudjuk fogadni, miért vonakodik Amy feladni

191
a gyerekei szeretetéért folytatott küzdelmet, noha ez a küzde-
lem kilátástalan, ráadásul megalázá. De mit mondjunk azokról,
akik láthatólag teljesen méltánytalan helyzetekhez, őket kihasz-
náló barátokhoz vagy destruktív kapcsolatokhoz ragaszkodnak?
Miért nem tudják ezeket elengedni?
Miért panaszkodott a barátnője egy éven át zsarnoki termé-
szetű baráUára, ha aztán eljegyezte magát vele? Egy olyan em-
ber, mint Ryan, akit középiskolás kora óta frusztrál a családi vál-
lalkozás, miért dönt mégis úgy, hogy ott fog dolgozni? Miért
ebédel ön nap mint nap azzal a baráUával, aki ellopja az ötleteit,
az éttermi számlát viszont mindig önnel fizetteti ki?
Az az igazság, hogy elengedni kegyetlenül nehéz, olyankor is,
ha egyáltalán nem világos, miért érdemes maradni. A kapcsolatok gyö-
keret eresztenek, és a gyökerek kiásása kellemetlen dolog, még
akkor is, ha éppen az édenbe készülünk átplántálni magunkat.

Ami összetöri a szívet

A legjelentéktelenebbnek tetsző gyökér is sajgó fájdalmat okoz,

ha megbolygauuk. Változtassunk bankot, fogorvost, közértet
vagy útvonalat, észre fogjuk venni a kicsi, mégis érzékelhető
reakciót. Enyhe fájdalmat érzünk ("mindig ott intéztem a bank-
ügyeimet") vagy szégyenkezést a hűtlenség miatt ("nem volt jó
fogorvos, de nem akartam megbántani az érzéseit"), valahány-
szor lemondunk valamiről.
Az áhított változás esetén is érzünk egy kis szúrást. Az új ott-
honba való költözés előtti hetekben váratlanul rájövünk, hogy
az itteni szomszédok voltaképpen kedves barátaink. De ilyen a
munkahelyi búcsúztató is, amikor egy pillanatig úgy hisszük,
egyáltalán nem kellene elmennünk Gombócot érzünk a tor-
kunkban a repülőtéren, pedig számoltuk a napokat, amikor a

192
szüleink végre hazautaznak Lehet, hogy a kötődés gyenge vagy
viharos, mégis fáján lüktet, ha veszélybe kerül.
A kis veszteségek tőrdöfései ezek; jól észrevehetők, de köny-
nyen túlélhetők, ha telefonszámot-lakcímet cserélünk, hébe-
korba együtt ebédelünk és közös programokat szer-
vezünk, amelyek megkönnyítik az átmenetet.
Gondoljuk csak meg, mennyire megérezzük
ezeknek a szinte láthatatlan gyökereknek az át-
helyezését is, és akkor képesek leszünk felmérni,
milyen érzés lehet tudatosan felrúgni egy házas-
ságot, otthagyni egy állást, elengedni egy gyereket,
felhagyni egy szokással, otthagyni egy társaságat
vagy barátot.
Ez kész lehetetlenség, gondolhaguk.
Amikor szembekerülünk az ijesztő fájdalommal, hátrafelé
pislogunk, még görcsösebben kapaszkodunk abba, amit el kel-
lene engednünk, s aggódunk, hogy meg fogjuk bánni, sőt kép-
telenek leszünk elviselni a veszteséget. A 41 éves, válást fontol-
gató Nitát megdöbbentette saját cselekvésképtelensége.
- Én voltam az, aki mindig azt hajtogattam: "Ha nem vagy
vele boldog, hagyd el! Az élet túl rövid." Édes istenem, gyereke-
seknek is ezt mondtam, el tudja képzelni? Most pedig én járok
ebben a cipőben, és egyetlen lépést sem tudok tenni. Feléb-
redek, körülnézek, és elfog a pánik. Elhagyok mindent, amit
11 év alatt felépítettünk - a házunkat, a nappalit, aminek a bú-
torát még ki sem fizettük -, és nemcsak a házat, hanem az
összes barátunkat és az emlékeinket is. Mindezt le kell rombol-
nom. Elegendő okot ad erre a boldogtalanság?
N ita elképzeli a veszteségét. Az elképzelt veszteség néha rosz-
szabb a valósnál, mint a dohányosok esetében, akik szerint a reg-
geli kávé cigaretta nélkül semmit sem ér, ezért felkelni sem érde-
mes. Egyesek ennek ellenére leszoknak, és rájönnek, hogy

193
az a bizonyos reggeli kávé nikotin nélkül is megmarad. Vagy a
boldogtalan szerelmesek, akik azért ragaszkodnak a kapcsolatuk-
hoz, mert félnek egyedül maradni, aztán rájönnek, hogy a rossz
kapcsolat káosza után az egyedüllét kész megkönnyebbülés.
Valójában a fájdalom lehetőségétől félünk, nem magától a fáj-
dalomtól.
Amikor elképzeljük a veszteséget, szédítő mélységbe né-
zünk. Hogyan vegyük rá magunkat, hogy megtegyük az ugrást?
Lehet, hogy a ránk váró fájdalom arra int, maradjunk mégis ott,
ahol vagyunk? Maradunk, akár jó ez, akár nem, egyszerűen
azért, me rt úgy véljük, képtelenek lennénk elviselni a fájdalmat.
Minden ember, aki változásra törekszik, előbb-utóbb az ér-
zelmi realitás falának ütközik: a változás azt jelenti, hogy le kell
mondanunk a jelenlegi helyzetrő l, noha a fojtogató korlátokon
át sok minden jó is eljuthatott hozzánk. A veszteség ugyanakkor
fáj. Sőt a döglött ló is házi kedvencnek tűnik, ha arról van szó,
hogy búcsút kell mondanunk neki.

Az elengedést különösen gyötrelmessé teszi egy sajátos vo-

nás - gyötrelmesebbé, mint a fájdalommal való szembenézést
kezdetben vagy a félelem leküzdését később. Egyesek számára
ez a legnehezebb. A fájdalomról van szó, amelyet válásunkkal az
elhagyott személynek vagy csoportnak okozunk.
E mindent elborító érzést nevezhe~ük neurotikus bűntu­
datnak vagy erkölcsi kötelességtudatnak Integritásnak, mártí-
rornságnak vagy szeretetnek. Bárminek is hívjuk, bárhogy ítél-
jük is meg, ott van, létezik, és olyan magas árat szab az elen-
gedésnek, amelyet egyesek nem hajlandók megfizetni.
A boldogtalan házasságban élő Jarnest bűntudat rohanta
meg, amikor négy hónapi pszichoterápia után felmerült benne,
hogy elhagyja a feleségét.
-A válásnak még a gondolatát sem b írom elviselni. Mi lenne

194
Maijal? Hogyan lenne képes ellátni a gyerekeket? Miként
boldogulna a munkahelyén, és birkózna meg mindazzal, amit
én végzek el otthon? Elképzelem, hogy elhagyom, de közben
minden hétvégén hazamegyek, hogy főzzek, mossak, és megbi-
zonyosadjak róla, hogy jól van. Hogyan okozhatnék ekkora fáj-
dalmat neki? Jogom van-e mindent szétrombolni? Miért nem
találom meg a módját, hogy vele legyek boldog?
James fantáziája arról, hogy elválik, de továbbra is gondos-
kodik a családjáról, általános vágyat tükröz, legtöbbünkben
jelentkezik, amikor szembesülünk az általunk okozandó fáj-
dalom gondolatával. Egyesek ettől az óhajtól indíttatva cse-
lekednek: félig mennek, félig maradnak, egyik lábuk a parton, a
másik már a csónakban, gyötrődnek a bűntudattól, és képte-
lenek megtalálni a lelki egyensúlyukat.
Audrey tavaly szakított a barátnőjével, Lizzel, mégis minden
hétvégén nála alszik egy kinyitható ágyon. Miért?
- Túlságosan nagy a bűntudatom, semhogy vissza tudnám
utasítani a meghívását. Képtelen lennék megbántani őt.
Gary hat hónapja megmondta Celeste-nek, hogy köztük
mindennek vége. Mégis szinte naponta fogadja a lány telefon-
jait, amikor az valami szívességet kér, magyarázatot követel vagy
kitölti rajta a mérgét. Az, hogy hajlandó kapcsolatban maradni
Celeste-tel, óvatosságra inti új barátnőjét, feszültté teszi Gary új
kapcsolatát, ő mégse tudja letenni a kagylót, ha Celeste hívja.
- Három évig voltunk együtt- magyarázkodik-, és azzal
vádol, hogy tönkretettem az életét. N em lehetek olyan szívte-
len, hogy lecsapjam a kagylót. Remélem, egyszer majd csak
megunja a telefonálgatást.
Eddig még nem unta meg.
A szakmai kötődések éppoly kényszeresek és bűntudatot
gerjesztők lehetnek, mint az érzelmi kapcsolatok. A 28 éves
Kenya az egyetem elvégzése után alapított egy ma már virágzó

195
kis színházi társulatot, amelynek a producere és a szíve-lelke
lett. Nemrég komoly szerepet ajánlottak neki egy vígjátékban
Los Angelesben, ami számára óriási előrelépést jelentene, a
színtársulatának viszont alighanem halálos csapást. Mivel tar-
tozik a színészeknek, akiket maga köré vonzott? Mivel tartozik
önmagának?
Ha egy reklámcsapat egyik tagjának jobb állást ajánlanak,
fordítsan hátat a partnerének, és vállalja el? Ha a sporttársak
jobb lehetőséget kapnak máshol, a maguk javát nézzék-e vagy
egymásét? Vajon az erős, több lehetőséggel rendelkező fél sem-
mivel sem tartozik gyengébb társainak? Vagy óriási a felelőssége
irántuk? Hol húzzuk meg a határt?
Az elengedés nem csak azért gyötrelmes, mert mi magunk
szenvedünk. Elvégre mi az egésszel nyerni is fogunk. De az a
szörnyű, hogy rajtunk kívül olyanok is szenvedni fognak, akiket
becsülünk, akiknek sokkal tartozunk vagy akiket szeretünk,
és ők nem részesülnek a várható nyereségből. Amikor az ember
a bűntudat és az elkötelezettség szorításában vergődik, az el-
engedés poklát járja meg. Két választása van: vagy marad ott,
ahol van, és megbékél a kötelességével és a kötöttségeivel, vagy
kitépi magát a szorításból, és mindent megtesz, amit csak tud,
hogy enyhítse a fájdalmat, amelyet a szabadulása másoknak
okoz.
Döntésünk részben a helyzettől, az érintettek reagálásától és
magatartásától függ. De nagyobbik részben önmagunktól,
illetve attól, milyen természetű kötődéseket vagyunk képesek
létrehozni. Mert nem mindenkinek a gyökerei nyúlnak egyfor-
mán mélyre.

196
 "Hideg van itt, vagy te vagy
ilyen hideg?"

Minthogy Philadelphiában praktizálok, ahol gyakori, hogy há-

rom nemzedék is ugyanabba az élelmiszerboltba jár vásárolni,
bőséges tapasztalatom van arról, hogy a hűséges ragaszkodás és
a veszteség okozta kín érzelmi életünk fontos tényezői.
Ugyanakkor a kötődés mélysége és az elválással járó fájdalom
egyénenként jelentősen különbözik.
Eszembe jut Terry barátnőm, aki cipővásárlás közben futólag
megemlítette, hogy szexuálisan fantaziál egy férfiról, aki nem
a férje. Két hét múlva el is hagyta a férjét. Egyszerűen lelépett.
Se terápia, se szorongás, se ambivalens szexuális egymásra talá-
lás egy hónappal később. Elhagyta a férjét, és beadta a váló-
keresetet. Elengedni tudása a szememben lélegzetelállító volt.

Három év múlva megismételte magát, és elköltözött a barát-

jától, amikor belátta, hogy a férfinak alkoholproblémája van, ő
viszont nem akarja, hogy az egész élete az alkoholról szóljon.
Ennyi. Nem járta végig a szokásos "mentsd meg a bűnöst",
a "hogy hagyhatnám el, amikor beteg", a "különben sem tudom

197
elhagyni, mert szeretem" köröket. Döntött, és cselekedett. Ez
Igen.
Később megint férjhez ment. Nem tudom, tartósnak bizo-
nyult-e a házassága, mert nem sokkal az esküvő után engem is
ejtett. A szememben ő mégis annak a könnyedségnek a példája,
amellyel egyesek eloldani képesek magukat.
Ön hol helyezné el magát azon az egyenesen, amely egye-
seknek az ismerős testrueleg iránti kitartó ragaszkodása és Terry
hűvös, számító elkülönülése között húzódik? Mindannyian
rajta vagyunk valahol a skálán. Akadnak olyan szélsőséges ese-
tek, amikor férfiakat és nőket annyira deformál az elválástól
való félelem, hogy a szeretett személyt még a szabából se enge-
dik ki, vagy egy bará~ához se engedik el anélkül, hogy ne
éreznék, elveszíthetik De vannak még Terrynél is függetleneb-
bek, akiknek bármilyen érzelmi kötelék átok, akiknek inkább
szexuális partnerei vannak, nem komoly kapcsolatai, vagy nem
kezdenek senkivel. Végiggondolva a kötődésnek ezt a széles
spektrumát, ön hová helyezné el magát?
Ha például ma is ott dolgozik a munkahelyén, amelyet évek
óta készül otthagyni, nézzen körül. Mások leléptek? Fogadok,
hogy igen. És hol kötöttek ki? Most boldogabbak, szabadabbak,
elégedettebbek, anyagilag nagyobb a biztonságuk? Fogadok,
sokukkal ez a helyzet. Hogy lehet, hogy ön még mindig ott van
az elégedetlenség biztonságos hangyabolyában, s bár kényel-
metlenül fészkelődik, mégis marad? Valószínűleg részben azért,
mert nem tanult meg leválni. Ha a munkahelye nem löki ki, és
ön nem tanul meg elengedni, élete végéig ehhez a sémához fog
ragaszkodni.
Mi van a házzal, amelyre régóta panaszkodik, hogy kicsi, de
az új helyre költözéshez nagy erőfeszítés kell? Mi van a
könyörtelenül közeledő esküvővel, az egyre fenyegetőbb
házassággal, amitől annyira tart? Képes-e otthagyni a tenisz-

198
csapatot, me rt a játékban már nem leli az örömét, noha az apja,
aki azt reméli, még évekig szurkolhat majd büszkén önnek, fel
lesz háborodva, hogy csalódnia kellett? Továbbra is a bátyja
védőszárnyai alatt halad, engedi, hogy döntsön ön helyett, bár a
döntései nem oda viszik, ahová ön valójában jutni szeretne?
Mindezek olyan példák, amelyekben az elengedéshez szükséges
erőnek döntő szerepe lehet.
Az elengedés megtanulásának van egy íve, amelyet be kell
járnunk, és a startnál mindenki több vagy kevesebb tehetséggel
bír. Amy a spektrum egyik végéről indult. És így tanulta meg,
mire van szüksége.

Amire vágyunk

Amy anyagilag biztonságos házasságot hagyott el, bizonyítva

ezzel, hogy a szokásosnál több jutott neki az elengedés ké-
pességébőL Mégis- ahogy látni fogjuk- bizonyos dolgok, ame-
lyek a kelleténél tovább a házasságában tartották, újra a felszínre
törtek, igencsak megnehezítve neki, hogy elhagyjajelenlegi csa-
taterét. Ezúttal úgy érzi, le kell mondania a gyerekeiről, és ez
sokkal nehezebb, mint otthagyni a férjét, akit régóta megvet.
Amikor találkoztunk, Amy már szembenézett családi viszá-
lyainak csúfságávaL Tudja, mi fáj neki. De az elengedés láto-
mása, az, hogy alig jusson neki valami a gyerekeiből, elvisel-
hetetlen a számára. Úgy lága, az egyetlen ésszerű lehetőség az,
ha nem üldözi tovább a gyerekeit, hanem megvárja, hogy azok
közeledjenek hozzá. Amynek pozitív látamásra van szüksége,
hogy elegendő erőt gyűjtsön az elengedéshez.
A visszatekintés révén sikerült kimozdulnia a holtpontróL
Elvált szülők gyermekeként minden vágya az volt, hogy neki
boldog családja legyen, de a családépítéshez ugyanolyan "nyers-
anyagot" használt, amilyennel az anyja is kudarcot vallott, vagy-

199
is egy kicsapongó, ingerült és rideg férjet. Amy az apjához ha-
sonló férjet választott, és egész házasságát azzal töltötte, hogy
megpróbálja rávenni ezt az apapótlékot: úgy szeresse őt, aho-
gyan az apja soha nem szerette.
De a férje nem szerette Amyt, és nem sokkal az után, hogy
megkapta őt, elveszítette iránta az érdeklődését, továbblépett más
nők és más kihívások felé. Viszont fel volt háborodva, amikor
Amy elvált tőle, tombolt, amiért az asszony felborította kényel-
mes életét, és nyíltan szakított vele. A válási huzavona brutálisan
z~lott, részben azért, mert a volt férj szándékosan arra töreke-
dett, hogy maga mellé állítsa a gyerekeket.
Az apa, aki mindig összekeverte a gyerekek tanárainak a ne-
vét, mintaapává változott, és sok szeretettel igyekezett megol-
dani gyerekei legapróbb problémáit is - apró ajándékkal, meg-
lepetéssel kedveskedett, egy egzotikus nyaralással, ahová azok a
barátaikat is elvihették Amy nem tudott versenyezni vele, de
annál többet panaszkodott. És ettől a helyzet egyre jobban el-
mérgesedett.
A lányát különösen levette a lábáról apja iránta tanúsított
rajongó szeretete, és ugyanolyan lenéző megvetéssei bánt Amy-
vel, ahogyan az apjátóllátta éveken át. Amy jól ismert helyzet-
ben találta magát. Futott távolságtartó gyermeke után, teljesí-
tette apró megbízásait ("Anyu, nem vennél nekem egy fekete
harisnyát? Nem tudok kiszaladni a munkahelyemről."),
igyekezett a kedvében járni. Elismerés helyett mégis elutasítást
kapott ("N em, nem lakhatsz nálam, amíg kifestik a lakásodat.
Nincsenek barátnőid?"). Ha panaszkodott, a lánya nyafogósnak
nevezte. Amy megrekedt az üldözés és a kihasználás ismerős
sémájában.
A séma felismerése megerősítette ama meggyőződését, hogy
nem ismételheti meg a lányával szemben azt a hibás viselkedést,
amelyet annak idején az apjával szemben fejlesztett ki, aztán

200
újraélt a férjével. Szeretetet kicsikarni olyan valakitől, aki soha
semmivel sincs megelégedve, reménytelen dolog. Akkor hát?
Amynek teret kellett engednie a gondolkodásában egy biz-
tató jövőképnek Ha legalább egy kicsit képes lenne elengedni.
Neki az segített- és önnek is segíthet-, hogy kezdte mélyeb-
ben értékelni az elengedést. Amit eleinte csupán veszteségnek
érzünk, az idővel a szeretet érettebb formájának tűnhet.
Ahhoz, hogy ilyen távlatból lássuk a veszteséget, észre kell
vennünk az elengedés három, kevésbé nyilvánvaló vonását:

• Az elengedés nem okvetlenül jelenti azt, hogy mindenről

lemondunk.
• Az elengedés nem feltétlenül a "mindent vagy semmit"
esete.
• Az elengedés nem elválás, inkább individuáció.

Ha ezek bármelyike illik az ön helyzetére, könnyebb lesz

kilépnie abból a helyzetbőL

Elengedni nem annyi, mint mindent elveszíteni

Amy szemében kezdetben azért tűnt lehetetlennek az elen-
gedés, mert úgy fogta fel, mintha lemondana arról a vágyáról,
hogy a gyerekei közelében lehessen. "Képtelen voltam el-
nyomni magamban ezt a vágyat" - mondta. Hát hogyan hagy-
hatta volna abba az érte folyó harcot, legyen az bármennyire
romboló is? Csakhogy az elengedés nem egyenlő a feladássaL
Elengedni valójában annyit jelent, hogy felismerjük, mi az, amit
képesek vagyunk irányítani, és mi az, amit nem.
Azzal, hogy Amy az érzelmeit intenzíven a gyerekeire
irányí~a, maximálisra növeli tulajdon fájdalmát, de a gyerekei
ettől még nem keresik gyakrabban a társaságát. Szomorú, de
igaz: bármit tesz is, nem veheti rá őket arra, hogy vele akarjanak

201
lenni. Amy számára az elengedés annyit jelent, hogy szembe
kell néznie a fájdalmas valósággal, és le kell mondania annak a
célnak a görcsös üldözéséről, amely annál távolabbra kerül tőle,
minél jobban el akarja érni.
Ez apró dolog, de döntő fontosságú. Az elengedés nem azt
jelenti, hogy feladjuk a vágyunkat, vagy a reményt, hogy ez a
vágy valaha teljesülhet. Csak annyit, hogy lemondunk a vágy
elérésére használt addigi viselkedési formákról, mert felismer-
jük, hogy azok nem váltak be.
A házasság például olyan cél, amelyről átmenetileg sokan
lemondanak, anélkül azonban, hogy végleg feladnák a
lehetőséget: egyszer majd boldog párkapcsolatban fognak élni.
Egy nő elmesélte nekem, hogyan jutott ilyen elhatározásra a
harmincötödik születésnapján.
- Ebben az évben a születésnapomon úgy döntöttem, nem
aggódom tovább azért, hogy férjhez megyek-e. Abbahagyom az
internetes randikat, nem járok szinglirendezvényekre. Végig-
gondoltam, és rájöttem, hogy olyankor mindig rosszul érzem
magam. Szeretnék férjhez menni, ez igaz. De nem rajtam mú-
lik, hogy összejöjjön, ha pedig rajtam múlna, mindazokat a dol-
gokat meg kellene tennem, amelyeket egyszerűen már nem
akarok. Elgondolkodtam, milyen más célt tűzhetnék ki a há-
zasság helyett, de még nem tudom. Nem is baj. Úgy gondolom,
ha ragaszkodom a döntésemhez, hogy nem aggódom miatta,
más dolgokjönnek majd az életemben.
Igaza van. Ha lemondunk egy cél fanatikus hajszolásáról, új
vágynak teremtünk helyet.
Amy hamar felismerte, hogy nem irányíthatja a gyerekei
szeretetét, mégis nehezére esett felhagyni a próbálkozásokkaL
Vigasztalta a tudat, hogy nem kell feladnia a reményt, miszerint
egyszer majd bensőségesebb kapcsolat lesz közöttük, de ehhez
abba kell hagynia a dühödt versengést az apjukkaL Miután

202
különbséget tett az elengedés és a teljes lemondás között, na-
gyobb távlatba tudta helyezni a gyerekeivel való viszonyát. N em
róluk kell lemondania. A szeretetükért vívott harcot kell abba-
hagynia, mert ennek a hozzájuk fűződő kapcsolata eshet áldo-
zatul.

Az elengedés nemfeltétlenül a "míndent vagy semmit" esete

Sok esetben az elengedés inkább hosszan tartó folyamat, sem-
mint egyetlen gyötrő pillanat. A lány megmondha~a a fiújának,
aki nem hajlandó őt feleségül venni, hogy fogytán az ideje, talán
szakít is vele, majd még kétszer-háromszor kibékülnek, míg
valóban képes rávenni magát, hogy ultimátumot adjon a srác-
nak.
Apránként megpróbálkozhatunk egy-két önálló döntéssel,
de a fontosakat még mindig az a szülőnk hozza meg, aki
uralkodik az életünkön. Idővel aztán egyre gyakrabban tesszük
próbára a kényelmi zóna elhagyására való képességünket, hogy
újat teremthessünk a saját irányításunk alatt.
Sokan jóval azelőtt elhagyják a házasságot, mint hogy el-
válnának. Fokozatosan kialakul bennük a külön érdeklődés, ön-
álló kapcsolatokat létesítenek, aztán saját pénzügyeik lesznek,
végül bekövetkezik a válás. Hasonlóképpen lassan hagyha~ uk el
a szingli élet kényelmi zónáját is, hogy apránként eljussunk a
boldog párkapcsolatig. A nyugdijba vonulás és a munkahely-
változtatás is részletekben történő elengedés. Az emberek rész-
leges nyugdijba vonulást terveznek vagy esti iskolában készül-
nek új pályájukra, mialatt napközben még a régi, biztos állásuk-
ban dolgoznak.
Egyesek még új személyiséget is kipróbálnak, anélkül hogy
a régit elhagynák Diane, a táncosnő például úgy lett egyetemis-
ta, hogy éjszaka továbbra is egzotikus tánccal foglalkozott. Az
egzotikus tánc sokkal több volt neki puszta jövedelemforrásnáL

203
A világa volt, a kényelmi zónája. Az egyetemista életmód kényel-
metlen ugrás volt a számára: az emberek, a napi rutin, a tanu-
lás - semmi sem illett az önmagáról alkotott képbe. Anyagilag
megengedhette volna magának, hogy csak egyetemre járjon, de
ez lélektanilag túlságosan nagy ugrás lett volna neki.
Lépésenként araszoltunk hát új kényelmi zónája felé,
szemeszterenként csupán egy tantárgyat véve fel, ami
nem okozott zavart a munkabeosztásában. Nyárig
Diane megkettőzte egyetemi elfoglaltságát, és
csökkentette a tánccal töltött órákat. A következő
őszön már csak a tanulással foglalkozott, bár
a szünidőben továbbra is táncolt - ő úgy hitte,
a pénz miatt, szerintem meg azért, mert nem
akarta teljesen elveszíteni a kapcsolatot régi én-
jével. Idővel aztán, ahogy lemondott a korábbi
kényelmes szerepéről, és egyre több energiát fek-
tetett új identitásába, kidolgozta a jövőképét, amely a
kettő keveréke volt. Diane el akarta végezni a köz-
gazdasági egyetemet, mert minden vágya az volt, hogy egyszer
saját lokált nyisson. ("Finom, úri helyet"- teszi hozzá mindig.)
Mint említettem, elengedni nem azt jelenti, hogy az ember
mindent megkap vagy elveszít.
Fontos megjegyezni, hogy amikor csak részben engedünk el
valamit, az azzal a kockázattal jár, hogy meghatározatlan ideig
megrekedünk a régi kényelmi zónánkban. Egyes kapcsolatok-
nál, legyenek akár szakmaiak, akár személyesek, a legjobb a
kíméletlen amputálás - egyetlen vágás, ami után türelmesen
kivárjuk, hogy a lüktetés csillapodjék. A félmegoldások zsák-
utcává válnak, például amikor egy szenvedélyes románc "barát-
sággá" szelídül, ami mögött az rejlik, hogy a vonzó partnerben
nagyobb a bűntudat, semhogy teljesen lelépjen, az elutasított fél
viszont más fedőnév alatt továbbra is reményt táplál.

204
 A távozó partner számára a "barátság" felajánlása jó megol-
dás, mert lassan hagyha~a el régi kényelmi zónáját, miközben
másutt fészket épít. A ragaszkodó fél számára viszont a "barát-
ság" olyan, mintha egy csődbe ment üzlet a következő nap más
néven újra kinyitna. Legális, de vajon van-e értelme?
Válás után sokan továbbra is kapcsolatban maradnak, mert
megélhetésükben a volt házastársra támaszkodnak, naponta be-
szélnek vele, vagy baj esetén rögtön hívják. Amyvel azon is el-
gondolkodtunk, vajon a volt férjével vívott küzdelme nem arra
szolgál-e, hogy kapcsolatban maradjon vele. (Amikor ezt nyíl-
tan kimondtuk, Amyt már a puszta gondolat is arra késztette,
hogy továbblépjen.)
Bizonyos esetekben a volt szeretővel vagy társsal folytatódó
kapcsolatnak az az értelme, hogy megmenti mindazt, ami abban
értékes volt. De sokba kerülhet, mert azzal a kockázattal jár, hogy
az ember az új kapcsolatok rovására régi kényelmi zónájához
fog ragaszkodni. Ha ön ebbe a csapdába esett, gondolja csak
végig, és látni fogja a különbséget.
Amynek sok erőt adott az, hogy az elengedést fokozatosan
lezajló folyamatnak tekintette. Számára ez annyit jelentett, hogy
minden újonnan felmerülő ügyben- amikor a fia megígérte, de
nem telefonált, egy újabb születésnap jött, ismét szívességet
kértek tőle -lehetőséget lásson arra, hogy lemondjon a volt fér-
jével folytatott versengésrőL Ha mégis a régi, szorongó, bűntu­
datot keltő módon reagált, az sem ejtette kétségbe, mert tudta,
hogy a következő héten újabb lehetősége adódik. Ahogy telt az
idő, egyre jobb lett új szerepében.

Az elengedés nem elválás, inkább individuáció

Amyt végül is az vitte előre, hogy látta: az elengedés nem a kap-
csolat elveszítését jelenti. Másként fogalmazva: jelenthet indi-
viduációt - vagyis elengedést úgy, hogy valaki hozzánk közel

205
 állónak lehetővé tesszük, hogy önmaga lehessen, bármennyire
is különbözzék tőlünk.
Elméletben az önmagunkká válás minden fejlődő kötődés
nyilvánvaló - és elengedhetetlenül szükséges - része. Szereljük
a gyermekünket, ezért engedjük, hogy önmaga legyen, ugye?
Imádjuk a párunkat, de hagyjuk, hogy önmaga legyen. Rajon-
gunk a testvérünkért, de tiszteletben tartjuk a jogát, hogy más
véleménye legyen az élet alapvető kérdéseiről. Ki nem ért ezzel
egyet, legalábbis elméletben?
A valóságban viszont azt tapasztaljuk, hogy a szeretett sze-
mély individuációja (önmagává válása) fájó és dühítő lehet. Ha
egy gyermek úgy válik önmagává, hogy más nemzetiségű vagy
vallású társat választ, megeshet, hogy a szülei nagyon nehezen
engedik el. Ha a férjünk disznó viccekkel szórakoztatja a tár-
saságat a cég karácsonyi buliján, igencsak nehezünkre esik em-
lékeztetni magunkat arra, hogy ő önálló, független személyiség,
akinek joga van rá, hogy önmagaként jelenjék meg a tár-
sadalomban. Ha a testvérünk egyszeriben megszállottan vallá-
sos lesz, vagy politikailag szélsőséges nézeteket kezd hangoztat-
ni, új viselkedését nem lesz könnyű egykedvűen fogadnunk.
Szeretteink azzal teszik próbára a kötődésünket, hogy más
irányban fejlődnek, mint vártuk, vagy másképp, mint amire
szerintünk szükségük lenne. Vagyis rossz irányban. Megpró-
báljuk tehát visszahúzni őket az egykor közös kényelmi zóná-
ba - a lányunknak elmagyarázzuk, hogy nem szabad a család
alapelveivel nem összeegyeztethető módon párt választania,
a férjünket megfeddjük és rendre utasítjuk abbéli hiábavaló
erőfeszítésünkben, hogy a viselkedése összhangba kerüljön a
számunkra elfogadhatóval, a testvérünket megpróbáljuk rábe-
szélni, hogy legyen ismét ugyanaz, aki volt.
Mások önmagukká válása azt jelenti, hogy ezek a hozzánk
közel álló emberek kiléptek egykor közös kényelmi zónánkból,

206
űrt hagyva ott, ahol korábban egy hullámhosszan voltunk. Az
elengedés itt nem okvetlenül jár együtt azzal, hogy az illetőt
el is veszígük. Nem őt veszígük el, hanem a kényelmes kap-
csolatot, amelyet korábban élveztünk, és most el kell fogadnunk
azt az új embert, akivé az illető vált. Az ilyen esetekben az el-
engedés nem annyira veszteség, inkább hosszú-hosszú nyúj-
tózkodás.
Amynek volt egy megvilágosodásszerű pillanata, amely- ösz-
tönösen, érzelmi alapon - segített neki elfogadni, hogy a gye-
rekei szükségletei különböznek a saját szükségleteitől. Bérelt
házban nyaralt a tengerparton egy társasággal, és ahogy ott ült új
barátaival, egy vitorlás húzott el előttük. Amy ráismert. A férjéé
volt. A gyerekeim valószínűleg a hajón vannak, futott át rajta, és
arra számított, megrohanja majd az érzés, hogy megint ki-
hagyták valamibőL De nem így történt.
Rájött, hogy jól érzi magát ott, ahol van, és hogy a gyerekei
érzelmileg másutt vannak.
-Az apjuk pénzét üldözik, az elismerését, a szeretetét, épp-
úgy, mint egykor én. Nézd, milyen soká tartott, amíg képes vol-
tam lemondani róla. Ók talán soha nem fogják abbahagyni ezt
a hajszát. Talán nekik sikerülni fog, és szeretetet kapnak tőle.
Nem haragudhatok rájuk, amiért olyasmire vágynak, amit egy-
kor én is akartam, méghozzá sokáig. Túl kell lépnem a meg-
bántottságomon, meg kell teremtenem a saját életemet. A gye-
rekeim akkor fognak szeretni, ha hagyom, hogy ők is ezt tegyék.
E felismerés segítségével Amy olyan képet alkotott magáról,
hogy ő együtt érző menedék a gyerekei számára, akihez viga-
szért fordulhatnak, ha belefáradtak az apjuk érdeklődéséért és
elismeréséért vívott küzdelembe. Még egy kis lépést tett e cél
felé. Nem engedte, hogy a lánya továbbra is kihasználja, mert
rájött, hogy senki nem keres vigaszt olyanná!, akit megaláz.
Ezentúl felhagy a mártírszólamokkal ("Jó lenne, ha Marilyn

207
kevesebb esküvői képen szerepelne, mint én"), inkább nyíltan
megvallja az érzéseit ("Szeretném, ha tudnád, mennyire fontos
nekem, hogy r~ ta legyek az esküvői képeken").
Elhatározta, hogy nem hízeleg és nem könyörög tovább a
gyerekeinek - nem löki el őket dühösen magától, egyszerűen
csak visszahúzódik, elengedi őket, és kivárja, amíg önmaguktól,
a kellő időben visszatérnek hozzá. Elenged, de anélkül, hogy
feladná a reményt, elenged a számára elviselhető tempóban,
felhagy az elvárásokkal és a dühével, anélkül hogy a gyerekeiről
lemondana.
Bizonyára önnek is van egy jövőképe, célja, amely felé elin-
dul, amikor elhagY.ia kényelmi zónáját. Dolgozzon kitartóan az
önt visszafogó kötődések leválasztásán úgy, hogy feltesz magá-
nak három kérdést:

• Kitől vagy mitől kell elválnom, és mit fogok veszíteni?

• Kit próbálok védeni, és hogyan fogja őt érinteni a lé-
pésem?
• Mi teszi majd a veszteséget elviselhetőbbé?

Három kérdés

Mit kell majd felad nom?

Képzeljük el, hogy ott állunk életünk színterének a szélén, és az
általunk teremtett jövőképre tekintünk. Észre kell vennünk,
hogy nem vagyunk szabadok - oda vagyunk láncolva.
A legközvetlenebb kötelékeink teljesen nyilvánvalók, mert
élesen és tudatosan érezzük őket. Az érzelmi kötődések csápjai
fojtogatóan ölelik körbe a bátorságunkat, szinte megbénítanak
Nem kell gondolkodnunk rajta, melyek ezek; érezzük lefegy-
verző erej üket.

208
 Így hát a kérdésre, hogy "Mit kell elengednem?", Amy szo-
morú válasza: "A gyerekeimet." Karin könnyedén a listájára
veszi Bobot és Marshallt egyaránt. Ryan a csekkfüzetére mutat.
Komor felismerése ez a gondtalan élethez való kötődésének,
amelynek az elvesztésétől- noha elégedetlen vele- fél. Minden-
kinek megvan a maga válasza: a házassága, amelyet megmérgez,
ha csinos szeretőjét válasz~a, vagy a biztos fizetés, amelyrőile
kell mondania az új, vonzó állás kedvéért.
Alaposabban meg kell vizsgálnunk a választ, hogy felmérjük
veszteségünk valódi nagyságát, anélkül hogy eltúloznánk vagy
lekicsinyelnénk Ez nem könnyű dolog. Karin kijelentette,
hogy veszteségeinek tételes felsorolása nem könnyíti meg sem
Bob, sem Marshall elhagyását. Amy azonban a tüzetes vizsgálat
révén megértette, hogy nem a gyerekeiről kell lemondania,
inkább a velük kapcsolatos elvárásairól, bár az sem megy máról
holnapra. A vesztesége végső soron mégis kisebb lehet, mint
amitől félt.

209
 Megkértem Ryant, váltsa át a veszteségét konkrét számokra,
mert ha az embert a pénz köti a kényelmi zónájához, bölcs
dolog tudnia a szabadsága árát. Ryan összeadta a fizetését a csa-
ládi vállalkozásban lévő üzletrészéből befolyó nyereséggel. Ha
otthagyja a céget, mindezt elveszítené. A végösszeg olyan impo-
záns volt, hogy még egyszer alaposan megvizsgáltuk a helyzetét.
Valószínűtlennek tűnt, hogy az anyagi biztonságnak ezt a fokát
Ryan más, önálló pályán elérhesse. Zsákutcábajutott tehát?
Nem. Végre, ahogy ő mondta, "észhez tért".
Anyagi veszteségeinek a feltérképezése segített abban, hogy
elengedje a jobbára betépett állapotban dédelgetett, "egyszer
úgyis kisétálak innen" fantáziát. Tekintettel anyagi érdekeire,
nyomban elhatározta, hogy nem megy sehová. A pénz nála túl-
ságosan előkelő helyen állt. Ma már egyértelműbbek a lehető­
ségei. Továbbra is megmaradhat a család fekete bárányának sze-
repében, és gond nélkül felveheti a fizetését, vagy dobhaga ezt
a szerepet, hogy nagyobb kockázatot és felelősséget vállalva új
feladatot keressen és kielégítőbb kényelmi zónát teremtsen
magának a cégnéL
Ryan elégedettségéhez az elengedés egy jóval rafináltabb
módja szükséges. Bizonyos erőteljes kötődések- például isme-
rős szerepekhez vagy régi meggyőződésekhez - tudatunk fel-
színe alatt bujkálnak, és különösen azért nehéz megszabadulni
tőlük, mert láthatatlanok és nehezen megfoghatók Az öntudat-
lan és amorf rögzült szerepek, merev elképzelések helyhez
szögezhetnek bennünket.
A korlátozó meggyőződések közül talán az önképünk hatása
a legerősebb. Ryan úgy lága, ő túlságosan jó a dobozgyártáshoz,
és sokkal kreatívabb annál, semhogy lélekölő papírmunkát kell-
jen végeznie. Hadakozik a munkája ellen, mert az sérti az önér-
zetét, így képtelen örömet találni benne vagy beleölni kreatív
energiáját.

210
 Az önmagunkról kialakított elképzelésünk korlátozha~a a
változással kapcsolatos lehetőségeinket. Az önképünkbe éppúgy
beleszerethetünk, akár egy másik személybe. És mindkettő
lehet rossz kapcsolat.

Nem hagyhatom ott az állásomat, bármilyen nehéz is az életem,

mert képtelen vagyok Jőállású anyaként látni magam.
Biztos jövedelemre lenne szükségem, de túlságosan is művészalkat
vagyok ahhoz, hogy egy vállalatnál dolgozzam.
Nagyon boldog a magánéletünk Maureennal. De sosem mutathatom
be őt a barátaimnak, mert nem bírnám elviselni, hogy kigúnyoijanak,
amiért kövér barátnőm van.

Azok, akiknél az önkép fontos lélektani táplálék, ragyogónak

látszó, de unalmas állásokban fulladoznak, esetleg pokoli házas-
ságban élnek egy híres emberrel. És önnel mi a helyzet? V~on
az önképét ért sérülés is része a veszteségnek, amelyet el kell
szenvednie, ha elhagyja kényelmi zónáját?

Természetesen nem az önkép az egyetlen dolog, amely erő­

sen korlátozha~a cselekvési terünket. A Teremtsünkjövőképeff cí-
mű fejezetben beszéltünk az elfojtott "nem érdemlek jobbat"
elképzelés súlyosan gátló hatásairóL Amy nagy nehezen kisza-
badult ennek a tévhitnek a fogságából, amely egyébként még az
apjával való gyermekkori kapcsolatának az öröksége volt. Bénító
hatását részben azzal a bátor lépésével szüntette meg, amikor
elvált a férjétől, kihívást intézett önnön kisebbrendűségi érzése
ellen, emlékeztetve magát: a fenébe is, jobbat érdemlek. Vagy:
akár jobbat érdemlek, akár nem, teszek egy kísérletet.
A bátorság ilyen ki törései nem mindig végződnek boldogan,
és a régi, korlátozó hiedelmek is új erőre kaphatnak. A gyerek-
kori "nem érdemlek jobbat" meggyőződés munkált Amy lányá-

211
hoz fűződő viszonyában is, ezért tűrte el egy ideig a pimaszságát
és a durvaságát. "Én akartam válni - gondolta -, nem hibáz-
tathatom a lányomat, ha neheztel rám." Az anyai bűntudat új
tápot adott Amy gyerekkorból származó értéktelenségtudatá-
nak És egy időre belevitte a férjével való nyomorúságos, meg-
alázó kötélhúzásba.
Amynek ki kellett irtania magából a régi és ismerős "nem
érdemlek jobbat" meggyőződést. Erre úgy volt képes, hogy a
helyébe egy pontosabb és konstruktívabb állítást tett: "A lá-
nyomnak joga van haragudni rám, engem viszont megillet az
udvarias és tisztelettudó bánásmód. Mindkettőnknek megvan-
nak a jogai." Ez a korrekt és józan álláspont sokat segített neki
abban, hogy változtasson a helyzetén.
A korlátozó meggyőződések felszámolásának egyik gyakori
és hatékony eszköze a behelyettesítés. A korlátozó gondolatot
nem feltétlenül tudjuk blokkolni, de Amyhez hasonlóan pro-
duktív erővé formálha~uk át.
Emlékszik még a szingli, de házasságra, anyaságra vágyó
Lydiára? Neki az volt a rögzült elképzelése, hogy ha egyedül
vállal gyereket, ezzel örökre lemond a szerelemrőL Lényegében
úgy látta magát, mint aki az életú~án egy elágazáshoz érkezett.
Az ismerős, kitaposott ösvény azt sugallta: ,,Várj, amíg megta-
lálod az igazit, aztán szülj gyereket." Ez elégjózanul hangzott,
de kevés reménnyel kecsegtetett, és fogytán volt az idő. Az
alternatív út így szólt: "Mondj le a pasiról, nélküle vállalj gye-
reket." Elvégre, így okoskodott, ha most nem szeret senki,
amikor egyedülálló és független vagyok, ugyan kinek kellenék
pelenkaszagúan? Lydia úgy vélte, lehet gyereke, de ezért keserű
árat kell fizetnie: le kell mondania a szerelemrőL Nem csoda,
ha képtelen volt cselekedni.
Lydia korlátozó meggyőződésének nincs különösebb való-
ságalapja. A helyzet az, hogy gyerekes nők is találnak új szerel-

212
met, házasságot; és független nők is magányosak maradnak egy
életre. Semmire sincs garancia, bár amiben erősen hiszünk, az
gyakran hatással van a dolgok kimenetelére. Lydia úgy vágta el
kényelmi zónájának a kötelékeit, hogy korlátozó meggyőződé­
sét a jövőjéről alkotott új képpel helyettesítette. Többféle vál-
tozatot is végiggondoltunk, de neki a következő tetszett a leg-
inkább: "Az élet hosszú, és nem minden ajándéka érkezik a várt
sorrendben. Azért nyújtarn ki a kezem, amiért tudom, de hi-
szek benne, hogy a többi is megjön majd az új ajtókon át, ame-
lyeket nagy nehezen kinyitok."
Ryan azért gondolta újra a csomagolóvállalat vonzerejéről
alkotott felfogását, mert rájött, mennyire menő dolog, hogy tag-
ja lehet az Igazgatók Szövetségének. Ez olyan negyvenen aluli
felsővezetők klubja, akik jótékonykodással próbálják kompen-
záini kínos érzésüket, amiért dúsgazdag cégeknél vezetők. Ryan
"túlságosan kreatív vagyok a dobozokhoz" jelmondata átalakult:
"A doboz csak eszköz. A cél a siker."
Szeme előtt a szédítő látomással, hogy olyan klub tagja lehet,
amelyik csupa nagyszerű emberből áll, de nekik eszükbe sem
jut, hogy felvegyék maguk közé, Ryan teljes erőből karnpányol-
ni kezdett, hogy rávegye a nagyapját: adjon neki valami hang-
zatos igazgatói címet. Igaz, le kell még szaknia a henyélésről és
a füves cigarettáról, ez mindennek az előfeltétele. De leszámolt
a korlátozó meggyőződéssel, hogy túl jó a beosztásához, és így
szabaddá válva új viszonyt alakított ki a munkájával.
Francesnek is könnyebb volt elhagynia alkoholista szere-
tőjét, miután rendet tett a gondolatai között. A "túl öreg vagyok
az újrakezdéshez" szólamból "túl öreg vagyok ahhoz, hogy akár
egy percet is elvesztegessek" lett. Minél többször elismételte az
utóbbi állítást, annál biztosabb volt benne, hogy igaza van.
Ha valaki azonosítani tudja a saját korlátozó hi edeimét-Nem
érdemlek többet; Túlságosan buta/unalmas/kövér/csúnya/szerencsét-

213
len/utálatos vagyok ahhoz, amit akarok -, arra is rájöhet, hogy ezek
a régi, negatív kijelentések maguk is kényelmi zónák és sajátos
csapdák. Lassan megszabadulhat tőlük úgy, hogy minden ilyen
feltevést egy másik, pontosabb és ígéretesebb változattal helyet-
tesít. A behelyettesítés egyszerű és hatásos stratégia. De ahhoz,
hogy beváljon, fegyelemre és erős elszántságra van szükség.
Írja le negatív, korlátozó gondolatát, hogy teljesen a tuda-
tában legyen. Aztán finomítsan a behelyettesítő gondolaton, és
azt is írja le. Írja le újra. Írja le százszor. Vagy ezerszer. Bár-
milyen csacsiságnak látszik, nem írha~a le vagy mondha~a ki
elégszer új gondolatát. Minden egyes ismétlés növeli az erejét.
Találja meg a módját, hogyan tehetné erősebbé a behelyet-
tesítendő gondolatot. Ismételje el minden piros lámpánál, vala-
hányszor csak a liftben utazik vagy amikor felhajt egy pohárral.
Gyakorolja az új gondolatot, mondja el magában újra meg újra,
adja elő másoknak úgy, mint aki hisz benne. A gyakorlással el-
képzelésének ez az új, kevésbé korlátozó változata egyre is-
merősebb lesz, egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz, ami jó
önnek. Ne feledje, ezek az ön gondolatai. Hagyja hatni őket.

Kit próbálok védeni, és hogyan fogja őt érinteni a lépésem?

Amikor végiggondoljuk, kiket kell védenünk, először valószí-
nűleg azokat vesszük számba, akiket magunk mögött hagyunk
vagy eltávolítunk az életünkből- a házastársunkat, akinek szük-
sége van ránk, bár nem tesz minket boldoggá, a főnökünket,
akitől sokat tanultunk, de nem fizet annyit, amennyit másutt
fizetnének, a családot, amelyből kiválunk, és ami a legrosszabb,
a gyerekeket, akiket mindenképpen fájón érint a helyzet, akár
kilépünk kényelmi zónánkból, akár örökre ott maradunk. Már
beszéltünk ezekről a szeretetből, bűntudatból és kötelesség-
érzetből kovácsolt erős kötelékekről, amelyek szinte odapány-
váznak aktuális kényelmi zónánkhoz.

214
 Van az embereknek egy másik csopor~ a, akik szintén szerep-
lői a kényelmi zónánknak, noha nem közvetlenül érintettek.
Kivétel nélkül mindegyikük- szülők, testvérek, közeli barátok,
kollégák, szomszédok- érezni fogja változásunk hatását, és az ő
reagálásuk is hatni fog ránk.
Karin bűntudatos kötelességlistáján például Marshall állt leg-
elöl. ("Nem akarok a felesége lenni, de nem szeretném tönkre-
tenni"- mondta.) Meglepő módon szülei várható csalódottsága
majdnem ugyanennyire korlátozta Karin választását. "A mamám
végre a lánya esküvőjét tervezheti. Nem tehetem ezt vele." És:
"Tudat alatt, azt hiszem, apám féltékeny lenne egy olyan em-
berre, mint Bob. Nem bírnám elviselni apa rosszallását."
Amy harca a volt férjével legalább annyira szolgálta mások
elvárásainak a kielégítését, mint amennyire a saját céljait. Két-
ségkívül hitte, hogy meg kell védenie a gyerekeit az apjuk ártal-
mas hatásától, de az édesanyja legalább annyira beleéhe magát
a volt férjjel vívott csatába, mint ő. És Amy nem akarta, hogy az
anyja gyengének higgye.
És ön? Talán valaki másnak a szenvedése akadályozza meg
abban, hogy lépjen? Ha igen, hogyan lesz képes dönteni önma-
ga és a szeretett személy között?
Először is, fogalmazza meg egyértelműen a kérdést. Próbálja
józanul felmérni, milyen hatássallehet a döntése azokra, akiket
szeret. Ennek legjobb módja az, ha megbeszéli velük.
Ez a beszélgetés minden esetben helyénvaló, kivéve a gye-
rekkel, ha ön válást fontolgat. Nagy a kísértés, hogy ígéretet csikar-
junk ki a gyerekből, hogy "ő jól lesz", de ilyen ígéretet egyetlen
gyerek sem adhat, bár sokan megkísérlik. Természetes, hogy
ilyenkor vigaszra vágyunk, de helytelen pluszterhet rakni a gye-
rekre. Nem az ő dolga, hogy önt vigasztalja.
A fenti eset kivételével nyugodtan keresse meg azokat, akik-

215
 nek az érzéseire tekintettel szeretne lenni, és nyíltan közölje
velük a problémáját.
- Mama, Kaliforniába szeretnék költözni, de nem tudom, te
mit gondolsz erről.
-Apa, nem érzemjól magam a jogon, abba szeretném hagy-
ni. Tudom, csalódott leszel, és nekem fontosak az érzéseid. Meg-
beszélheyük, hogyan fogadnád a döntésem?
Jegyezze meg: nem engedélyt kér a döntéshez. A beszélgetés
lehetőséget ad arra, hogy elismerje: döntése hatni fog a szeretett
személyre, és éreztetni szeretné vele, mennyire fontosak önnek
az ő érzései, mi több, ezeket az érzéseket is számításba veszi,
amikor dönt. Csak ez a tiszteletteljes, elfogadó magatartás eny-
hítheti a bűntudatát meg az ő fájdalmukat.
Az ilyen beszélgetések néha nem várt módon sülnek el.
Sokan, akik évtizedekig halogayák a válást abban a hitben, hogy
a szüleiket lesújtaná a szomorú hír, azt tapasztalják, hogy a szü-
lők egyáltalán nincsenek meglepve, sőt egyenesen elfogadják,
hogy szembe kell nézniük a kellemetlen valósággal. Hasonló-
képpen, a főnökünk, akinek félünk csalódást okozni, a vártnál
jobban reagálhat, amikor értesül munkahely-változtatási szán-
dékunkróL Egy ilyen beszélgetés végén néha lelkileg megerő­
södve távozunk, és ez könnyebbé teszi az elengedést.
De meglehet, hogy nem így történik. Még ha a beszélgetés
kudarcba is fulladt - a másik fél dühös lesz, kioktaya önt, mit
ne tegyen, vagy egyszerűen nem hajlandó folytatni a beszélge-
tést-, ön egy lépéssei közelebb került az elengedéshez. A kérdés
kimondásával átlépett egy határt. A határ átlépésével pedig kényel-
mi zónájából a szorongás földjére jutott, amelyen át kell kelnie.
Ez nagyon fájdalmas, mégis előrelépés.
Vegyük a legrosszabb esetet: aggodalmai tényleg valósnak
bizonyulhatnak A mamája szíve valóban megszakad, ha beadja
a válókeresetet, az édesapját megütné a guta, ha kilépne a csalá-

216
di cégtől, a bátyja egy életre meggyűlölné, ha többet keresne
nála. Azt jelenti ez, hogy kényelmi zónájának a kereteit ezek a
szükségletek, szeretteinek eme vágyai szabják meg?
Talán igen, talán nem. Csak ön döntheti el, mely igényeket
vesz tekintetbe és melyeket nem. De ha nincs tisztában önnön
szükségleteivel, tehetetlen a követeléseikkel szemben. Ezért
kellett visszatekintenie. Ezért munkálkodott azon, hogy új jö-
vőképet alkosson, hogy megértse, mit akar valójában, és aztán
összevethesse azzal, amit mások várnak el öntől.
Karin sokkal tartozik az apjának, az anyjának, Marshallnak
Amynek kétségkívül tekintettel kell lennie a gyerekeire és az
anY.ia érzéseire. De mire és milyen mértékben? Hogyan hozzuk
egyensúlyba mások vágyait a tulajdon, egymással konfliktusban
álló vágyainkkal?
Az egyetlen szempont, amelyhez magunkat tartanunk kell,
a kötelességről, az egyéni integritásról alkotott saját, személyes
értékrendünk Ha tudatosan és őszintén mérlegelünk, ez bőven
elég.
Úgy vélem, döntésünk fontos eleme az, hogy melyik nem-
zedéknek okozunk sérelmet. Az én értékrendem szerint többel
tartozunk a gyerekeinknek, mint a szüleinknek, és ha áldozatot
kell hoznunk, akkor tegyük a következő generációért. Ha tehát
valaki felismeri, hogy házasságának felbontása az ő számára
előnyös lesz, de árt a gyerekeinek (ami az esetek jó részében
igaz), akkor tökéletesen jogosnak, sőt erkölcsileg helyesnek tar-
tom, ha feláldozza önérdekét gyermekei jóllétéért, legalábbis
felnőttkorukig. Ha viszont a házasság felbontása önnek pozi-
tívum, de a szüleinek fáj, szerintem az ő érzéseiknek kevésbé
szabad befolyásolniuk az ön döntését.
Elképzelhető, hogy nem ért velem egyet. Önnél - ahogyan
sok kultúrában - nagyobb súllyal eshet a latba a szülők iránti
kötelességtudat, mint a gyerekek iránti. De az is lehet, hogy

217
személyes boldogságát többre értékeli bármely érdekelt fél ér-
zéseinél. Létezik olyan pszichológiai iskola, amelyik ez utóbbi
álláspontot támogatja.
Bármelyik utat válassza is, döntsön tudatosan, a saját ér-
tékrendje szerint, aztán nézzen szembe a következményekkel.
Az egyetlen pont, ahol hibázhatunk, a következmények taga-
dása. A döntés önmagunk és szeretteink között olyan nehéz,
hogy néha úgy teszünk, mintha nem is lenne döntés.
Apák hagyják el a családjukat, arra hivatkozva, hogy jobb a
gyerekeknek nélkülük. Anyák válnak el, azt állítva, hogy a gye-
rekeknek jobb lesz az apjuktól távol. Gyerekek költöznek el
idős szüleiktől, azzal nyugtatva magukat, hogy mindig is a velük
maradó nővér volt a szülők kedvence. Szakemberek hagY.iák
cserben vagy támadják hátba kollégáikat, mondván, döntésük
"csupán üzleti természetű". A védekezés minden formáját fel-
használjuk - racionalizálást, tagadást, vádaskodást, fantáziát -,
csak hogy ne kelljen tudomást vennünk döntéseink áráróL A baj
csak az, hogy ha nem veszünk tudomást róla, csökkenteni sem
tudjuk.
Ha önmagunk és egy velünk egyenrangú ember igényei kö-
zött kell választanunk - legyen az üzleti partner, aki már nem
megfelelő, bánatos nővér, aki szeretné, ha mi is szinglik marad-
nánk, vagy szerelmes, akinek megszakad a szíve, ahogyan Karin
szerint Marshallé -, a döntés kritériumai kevésbé világosak.
Médegeinünk kell, mennyire fontos számunkra az adott kap-
csolat, mire köteleztek el eddigi ígéreteink. Döntenünk kell
önmagunk és egy számunkra fontos ember között, aki talán
szintén döglött lovon lovagol.
Amikor ezeket a nehéz döntéseket meghozzuk, tartsuk fé-
ken a másokat védelmező ösztön ünket. Az embert túl könnyen
elsodorja az érzelmi dráma. Elvégre a f;ijdalom nem feltétlenül

218
jelent pusztulást. Néha csak olyan emberek kiáltása, akiket ké-
nyelmi zónájuk elhagyására kényszerítettek
Amy például felismerheti magában az anyja dühét, de nem
szabad hagynia, hogy az vezesse. Elvégre a mamának megvolt a
lehetősége, hogy a maga módján harcoljon egy volt férjjeL Most
Amyn a sor, és neki jogában áll másként kezelni a dolgot. Ami
pedig azt illeti, hogy Amy a gyerekeit védte, ha jobban megvizs-
gáljuk a dolgot, kiderülhet, hogy az inkább csak áhított és ösz-
tönös érzés volt, semmint valódi anyai kötelesség. Amy gyere-
kei felnőttek, és a hosszas csatározás, amelyet ő a védelmük
érdekében az apjukkal folytat, mit sem ér, mert ők nem kérnek
ebből a védelembőL Ha Amy felhagy a volt férjével való versen-
géssel, nem fog fájdalmat okozni a gyerekeinek, nem fogja igaz-
ságtalanul bántani az anY.iát sem. Neki nehéz lesz- melyik vál-
tozás könnyű? -, de a megkönnyebbülés, hogy már nem kell
hadakoznia, elegendő jutalom lesz a számára.
És mi van, ha Karin felbon~a az eljegyzését, hagyja, hogy
mindenki sopánkodjon, ameddig akar, aztán engedi begyógyul-
ni a sebeket? Csalódott lesz az anY.ia? Igen, de Karin egyszer
majdcsak férjhez megy, és akkor meglesz az esküvő. Az apja
rosszalini fogja? Valószínűleg igen. De a házasság nem jöhet
létre csak azért, hogy az apja elégedett legyen. A menyasszony-
nak is mosolyognia kell. A papa majd túlteszi magát a dolgon.
Így lesz, semmi kétség. Karin szülei rugalmas emberek, ráadá-
sul felnőttek. Karint lefékezi a félelem, hogy fájdalmat okoz
nekik. De a fájdalom elmúlik.
És Marshall? Szomorú lesz? Biztosan. Bele fog pusztulni,
ahogy Karin tart tőle? Hát, Karin az utóbbi időben többször
mondott nemet Marshallnak kisebb konfliktusokban, és a férfi
nem látszott levertnek. Talán nem is annyira törékeny, nem is
függ annyira tőle, mint ahogy Karin képzeli.

219
 Minél többet beszélünk Marshallról, annál életszerű bb lesz.
Talán ő nem csupán Mr. Jófiú, Karin Rosszlányának ellentéte.
Lehet, hogy ő is saját elképzelésekkel és dinamikával bíró sze-
mélyiség. Hát nem ő jegyzett el egy kiszámíthatatlan, bizony-
talan természetű lányt? Karin szerint ez véletlen, de vajon
Marshallról mit árul el? Miért !ága őt Karin szentnek? Nincs
talán éppen annyi joga őrültnek lenni, mint mindenki másnak?
Marshall is felhasználhaga a felbontott eljegyzést arra, hogy
átértékelje a választásait, noszogassa fejlődő öntudatát, meg-
küzdjön az elengedés neki kirótt változataival. Meglehet, min-
den fájdalmáért Karin csalfa szívét vádolja majd, és egyáltalán
nem néz önmagába. Ha így lesz, Karin semmit sem tehet.
Mindannyiunknak szembe kell néznünk járatlan utakkal, és
csak mi döntheg ük el, továbbmegyünk-e vagy visszafordulunk
A bizonytalan jegyesség meghosszabbítása azonban nem
védheti meg Marshallt a fájdalomtól. És egy rossz házasság még
több kárt okozna neki. Karin jóllág a ezt, rágódik rajta, és vissza-
tér saját veszteségérzetéhez. Mi van, ha téved? Nem szerelmes
Marshallba, ez igaz, de szereti. Ez nem elegendő? Lehetősége
van a normális életre. Más nők két kézzel kapnának Marshal-
lon. Nem lenne jobb, ha ő is ragaszkodna hozzá?
Karin visszatérése önmaga érdekéhez elvezet minket a har-
madik kérdéshez.

Mi teszi majd a veszteséget elviselhetőbbé?

Ez a legfontosabb kérdés. Gondoljunk csak az elengedésre, és a
várható fájdalom olyan fenyegetően tornyosul fölénk, mint a
mesebeli óriás. Tisztán láguk az új helyzetet - nem lesz biztos
fizetés, az állásunkat másvalaki tölti be, az elhagyott kedves
szemtelenül boldog egy új kapcsolatban -, és ettől megtorpa-
nunk Mit tehetnénk, hogy előbbre lendítsük magunkat?
Először is, gondoljunk a nyereségre. Emlékezzünk: azért válasz-

220
tottuk a veszteséget, mert hisszük, hogy nyerésre állunk, nincs
más oka. Hívjuk segítségül a jövőképet, amelyet oly nagy erő­
feszítéssel hoztunk létre. Lássuk, mondogassuk, írjuk le, vizuali-
záljuk, meditáljunk rajta, esküdjünk rá.
Aztán erősítsük meg a belső hangunkat olyan eszközökkel, ame-
lyekre szükségünk van, hogy szembeszálljunk a saját érdekeink
ellen dolgozó gondolatokkal. Az elengedés egy bennünk zajló
gerillaháború. Győzhetünk, győzni is fogunk, de csak akkor, ha
tudatosan megerősígük az elengedés mellett érvelő hangot.
Másként belső életünk állandó háborúskodás lesz, fájdalmas
fegyverropogással és néhány nehezen kivívott győzelemmel,
hogy végül reménytelen, megalázó vereségjusson nekünk.
Az a gond, hogy kényelmi csapdánk igényt tart ránk. Kötő­
clünk hozzá - érzelmileg, intellektuálisan, szociálisan, anyagi-
lag. Ezek a kötődések valódiak, zsigeriek. És hangjuk van. A fé-
lelem hangja meg a korlátozásé, a bűntudaté, a szereteté, a köte-
lességé és a megszokásé. Csitító hang, a kényelemé és a bizton-
ságé. Mindazoknak a felháborodott hangja, akiket szeretünk, és
akik azt követelik tőlünk, maradjunk ott, ahol vagyunk, mert
akkor ők is ott maradhatnak, ahol vannak. Hatalmaskodó apánk
vagy rideg anyánk bensővé vált hangja. Gyerekkorunk szeszé-
lyes hangja, amely hisztériásan tiltakozik bármiféle veszteség
miatt, csak me rt fáj.

221
 Mindezek a hangok az elengedés puszta gondolatára harsogó
kórussá állnak össze: "Nem tudom ... Nem tisztességes ... Mu-
száj lesz ... Még nem ... Semmi értelme megpróbálni ... Majd
holnap ... Mi van, ha ... Úgysem számít ... Csak még egyszer. ..
N e kényszerítsetek .. " Kényelmi zónánknak ez a negatív kó-
rusa azt zengi, hogy egy lépést se tegyünk. Fel kell készülnünk
rá, hogy tiltakozását tudatosan elfojtsuk
Például behelyettesítéssel, amiről már volt szó ebben a feje-
zetben. Valahányszor azon kapjuk magunkat, hogy bénító gon-
dolatok járnak a fejünkben - "ha elmegyek, örökre egyedül
maradok", "senki nem fog munkát adni", "már késő", "túl öreg
vagyok ehhez" -, próbálja konkrét, pozitív gondolattal helyet-
tesíteni a félelmét.
Erősítse meg a belső hangját úgy, hogy rövid, célzott edzés-
programot készít, amely megacélozza eltökéltségét, és lehetővé
teszi, hogy ön mindvégig az elengedésre összpontosítson. Gyó-
gyulófélben lévő alkoholisták és drogosok mindennap emlé-
keztetik magukat arra, hogy "csak a mai nap". Volt dohányosok
"nem vagyok dohányos" felkiáltással küzdenek nikotinéhségük
ellen. A nagyevők azzal a gondolattal állnak ellen a kísértésnek,
hogy "semmi nem lehet olyan finom, mint karcsúnak és egész-
ségesnek lenni". Nők, akiknek durva a szeretőjük, úgy szedik
össze a bátorságukat a szakításhoz, hogy eltökélik: "Majd meg-
szeret valaki más, ha adok rá magamnak lehetőséget."
Amikor az elengedésen dolgozik, örüljön a dühnek. A düh az
elválás biztos üzemanyaga. Az érzelmi kötődések természete
bonyolult, a szeretett személlyel kapcsolatban sokféleképpen
érezhetünk Szereljük őt, neheztelünk rá, nagyjából egyforma
mértékben érzünk empátiát és frusztrációt. A Teremtsünk jövő­
képet! című fejezetben beszéltünk róla, hogy ez a természetes
érzelmi kettősség megakadályozza, hogy egy lelkesítően moti-
váló jövőképet hozzunk létre. De amikor az elengedésre kerül

222
sor, az érzelmi ambivalencia hasznos szövetségesünk lehet.
A várható veszteség fájdalmában valahol benne van a dühös
szabadulási vágy. Találja meg, és használja okosan.
A tinédzsereket ez viszi rá, hogy kitörjenek a szülői karok
védelmébőL A beosztottak a kudarcaikra összpontosítanak, így
könnyebben elviselik, hogy el kell hagyniuk az ismerős munka-
helyet. Ha egy társtól kell elválnunk, segíti az elválást, ha a ha-
ragot szítjuk, a szeretetet elfojtjuk. Ha képesek vagyunk hara-
gudni azokra, akik a legszívesebben bilincsbe vernének, egész-
séges dühünk enyhíti elvesztésük fájdalmát.
Végül: az elengedést apró, elviselhető lépésekben kell végrehajta-
nunk. Minden egyes lépés - az el nem szívott cigaretta, a nem
viszonzott telefonhívás, a végre megírt önéletrajz - megerősít
abban, hogy folytassuk az elengedést, apránként átalakítva az
önmagunkról alkotott képet is, hogy olyan embernek lássuk
magunkat, aki képes elhagyni a kényelmi zónáját és új hídfőál­
lást kiépíteni.
Valahányszor Amy lemond arról, hogy kedvében járjon
szeszélyes lányának, kevésbé látja magát meghunyászkodón ak
Minden munkával töltött óra meggyőzi Ryant arról, van esélye
rá, hogy egy napon vezető állásba kerüljön. Amint Diane össze-
barátkozott egy egyetemistával, máris jobban tudott azonosulni
a diákszereppel. Ha Lydia beszél egy örökbefogadási szakem-
berrel, és az illető hajlandó tárgyilagosan megvitatni vele a lehe-
tőségeket, máris megrendülhet a hite abban, hogy előbb férjhez
kell me nni e, csak aztán jöhet a gyerek.
Bármilyen kis lépést tegyünk is abba az irányba, amerre
menni szándékozunk- mással randevúzunk, bár még nem sza-
kítottunk hűtlen barátunkkal; továbbképző tanfolyamra jelent-
kezünk, noha elképzelni sem tudjuk, hogy otthagyjuk az
idegölő eladói állást; korcsolyázni tanulunk, bár fogalmunk
sincs róla, hogyan adhatnánk le 15 kilót -, ezek az apró ered-

223
mények döntő hatással lehetnek az elengedésre való képessé-
günkre. Valójában apránként megváltozta~ák, mi az, amit el
tudunk képzelni.
Változtatunk azon, amit elképzelünk - és ezzel javul az a
képességünk, hogy kis lépéseket tudjunk tenni egy új irányba.
Amint megtesszük ezeket a lépéseket, kezdetét vette az
elengedés. Lendületbe jöttünk. Gondoljunk az elengedésre úgy,
mint a léghajó köteleinek elvágására. Igen, veszteséggel is szá-
molnunk kell. De e nélkül sose szállunk fel.
A magasból pedig rettegett félelmeink emberibb méreteket
öltenek. És végre felülről nézhetünk szembe velük.
TÖRJÜK ÁT A KÉNYELE M
KORLÁTJÁT!
Mindig ugyanazt a tanácsot fogjuk hallani. És mindig igaz
lesz. De ettől még nem könnyebb megfogadnunk
Mi a tanács? Egyszerű: cselekedj. Ragadd meg a pillanatot.
Vállald a kockázatot. Szedd össze magad. Harcolj. Próbálj ki
valami újat. Tedd meg. Mind pompás életstratégia. És mind-
egyikhez erőfeszítés kell, bár néha csak pillanatnyi.
Ez az erőfeszítés az ugrás, amelyről A fétfi afekete Mercedesben
című fejezetben beszéltünk. Vagy az utolsó, fáradságos lépések
a dombtetőig. Tegye meg ezeket a lépése ket, vagy ugorjon, és jó
esélye van rá, hogy új, boldogabb helyen ér földet.
De még a célhoz ilyen közel is visszatáncolhat, ha megrémíti
az utolsó akadály. A félelem ez, amellyel felülről kell szem-
benéznie.
Meghatározta új irányát, meglazította az ismerős kényelmi
zónához kötő láncait, és eldöntötte, hogy cselekednie kell. De
ahhoz, hogy eljusson oda, ahovámenni akar, a szorongás tüzes
mezején kell átkelnie. Minden kényelmi zónát ilyen vesz körül,
fenyegetően lángol vagy vörösen izzik.
Végig kell mennie a parázson. De nem feltétlenül mezítláb.

A félelem korlátja

A hatodik lépés, a félelemmel való szembenézés után rögtön a

szorongás küszöbén találjuk magunkat. Ha megtesszük az utol-
só lépést, megtesszük ezt a kényelmetlen dolgot, máris az ajtón
kívül leszünk, a mélység fölött átvezető kötél közepén. Gondol-
kodtunk, elemeztünk, megértettünk sok mindent. Most cse-
lekednünk kell.
Rajta, biztassuk magunkat, tedd meg- mondjuk ki, hogy "fel-
mondok", vagy menjünk be a főnökünkhöz, és követeljünk
fizetésemelést, adjuk vissza a gyűrűt, vagy térdeljünk le, és

227
 nyújtsuk át, tegyük a portfóliót a galériatulajdonos elé, fogadjuk
el az elnöki széket, jelentkezzünk a tanfolyamra, ha hülyének
néznek is, lépjünk be a csoportba, ahol senkit sem ismerünk.
Veszítsük el a kényelmi zónánkat, és nyerjük meg az életünket.
Készen állunk, hogy lépjünk, előrenézünk, biztatjuk ma-
gunkat, amikor. .. egyszer csak megdermedünk egy érzéstől. Ez
csak egy érzés, de erős, akár a fal. A félelem ez, amely sokféle
álarcban jelentkezhet.
Hogy túljussunk rajta, először fel kell ismernünk. A leghét-
köznapibb a fizikai fenyegetésre adott félelemreakció: a közis-
mert szívdobogás, gyomorgörcs, légszomjat okozó, "harcolj
vagy húzz el" reakció. Ám az érzelmi kockázatra adott reakció
sokkal változatosabb és agyafúrtabb. Meg kell tanulnunk fel-
fedezni a furfangos húzások és a trükkös figyelemelterelések
mögött megbújó félelmet.
A félelem, amelyen át kell verekednünk magunkat, a vona-
kodástól az iszonyadásig széles skálán mozog. Meglepő, de a
félelem intenútása nem áll egyenes arányban a cselekvés való-
színűségéveL Az egyszerű habozás hosszabb ideig visszatarthat,
mint a fojtogató pánik, mindez csupán attól függ, milyen tech-
nikával kergetjük bele magunkat az ismeretlenbe, és az meny-
nyire hatékony.
Némelyikünk félelme szorongó mantra képében jelentke-
zik: "mi van, ha ... mi van, ha ... mi van, ha ... " Mások elfogad-
ható kifogásokat használnak álcának: "nem tudom, mert ... "
vagy "várok, amíg ... ", és közben észre sem veszik a háttérben
megbújó szorongást. Van, hogy az ember ott vergődik a félelem
idegtépő, jeges szorításában, és többször is megesküszik, hogy
vállalja a kockázatot- de majd holnap, holnap, holnap. Vagy tel-
jesen megfeledkezik róla, és tökéletesen leköti az, hogy átren-
dezze a bútort biztonságos elefántcsonttornyában. Akár tisztá-

228
ban van magával valaki, akár nem, a félelem rögtön lecsap rá,
amint megteszi a lépést a kényelmetlen felé.
Van, hogy a kényelmi zónát körülvevő félelem egyetlen kín-
zó érzelem, vagy akut rettegés egy rövid találkozástól és annak
következményeitől. Karin például elképzeli Bob dühét és Mar-
shall fájdalmát, amikor megmondja nekik, hogy elhagY.ia őket.
Annyira fél a reakcióiktól, hogy képtelen megtenni a bejelen-
tést. Pedig amint cselekedne, abban a pillanatban minden meg-
változna.
De a félelmet a bizonytalanság is táplálha~a. Ryan ismerős
szerepében (mint a család fekete báránya) már nincsen len-
dület, de egy kielégítőbb szerephez, olyanhoz, amelynek segít-
ségével bejuthat a klubba, kockázatos cselekvés kell. Iratkozzon
be a gazdasági egyetemre? (És ha nem veszik fel? Mi van, ha
dögunalmas? Mi van, ha sorra megbukik a vizsgákon?) Miért
nem kéri meg egyik bará~át, hogy segítsen neki üzleti tervet
írni, amit benyújthatna a családnak? (De mi van, ha nem tud
válaszolni a kérdéseikre? Ha kinevetik vagy nem veszik komo-
lyan?) Egyik félelme sem konkrét. Ám mindegyik azt harsogja:
maradj egy helyben.
De a félelmünk olyan ismerősre is hasonlíthat, akinek a
hatalmát régóta ismerjük, és tökéletesen elfogadjuk. Amikor
Ruth lefogyott, aztán egyetlen randevú után megint az evésnél
meg a televíziónál kötött ki, csalódott ugyan magában, de egyál-
talán nem volt meglepve.
- Azt hiszem, olyan vagyok, mint aki karambolozott, és
azóta fél vezetni - mondja. - Egyszerűen nem merem vállalni
egy újabb baleset kockázatát.
Ruth beletörődött az elutasítástól való félelmébe, ezért
kényelmi zónája állandónak tűnik.
Amy számára viszont új érzés a félelem, mert kényelmi

229
 zónájának a peremén áll. Az az ötlete támadt, hogy karácsony-
kor elutazik, így legalább elkerüli az évenkénti családi huza-
vonát, hogy miként osszák meg az idejüket a gyerekei a két
szülő között. A gyerekek azonban helytelenítik a tervét. A lánya
epésen meg is jegyezte: "Apa legalább nem hagy magunkra
minket a legnagyobb családi ünnepen."
Amy annyira elmerült a bűntudatban, hogy észre sem vette
a rá leselkedő félelmet. Pedig ott volt: az aggasztó gondolat,
hogy ha magával törődik, a gyerekei megnehezte lnek rá, és még
távolabb kerülnek tőle. Elvégre a gyerekei szeretete fontosabb
minden utazásnáL Miért kockáztassa, hogy megharagszanak rá?
A lehetséges következmé nyek túlságosan ijesztők.
Az út néha félelemmel van kikövezve, és előrejutni csak
óriási fáradsággal lehet. Hosszú töprengés után csökkentek
Lydia egyedülálló anyaságtól való félelmei, legalábbis annyira,
hogy dönteni tudjon az örökbefogadási ügynökségek között,
végiggondolja anyagi helyzetét, a költözést. A félelme persze
nem párolgott el. Minden újabb lépés - elmagyarázni a dön-
tését a munkahelyi főnökeinek, közölni a szándékát a szüleivel,
beszélni egy ismeretlenn ek a terveiről, felmérni az államokat az
örökbefogadási lehetőségek szempongáb ól - habozásra, időhú­
zásra, önbizalmán ak megingására késztette. Elméletben elszán-
tan halad a kényelmes munkája és kreatív hobbija alkotta ké-
nyelmi zónából az egyedülálló anya új szerepe felé. Valójában
két előre megtett lépés után a félelem mindig visszaránga a
fedezékbe. A kérdés az, hogy mi csalogaga onnan elő.
És önt mi lendíti előre?
Számos olyan stratégia van, amely valószínűbbé teheti, hogy
valóban cselekedni fog. Ez az a pillanat, amikor hadrendbe kell
állítania mindent, amit a kényelmi zónája elleni kihívásról meg-
tanult. Le kell lépnie a járdáról, bele a forgalomba. De ezt biz-
tonságosan, okosan és magabiztosan is teheti.

230
 Az alább következő fejtegetés csupán megismétli mindazt,
amiről eddig szó volt. De a hangsúly ezúttal a változást végig-
kisérő, utolsó nehéz akadályon van: a félelmen.

A félelem

Bármi legyen is félelmünk tárgya, ne feledjük: afélelern bennünk

lakik. Ez egyben azt is jelenti, hogy kezelni tudjuk.
Ez a gondolat olyan fontos, hogy érdemes ismételgetnünk
Bármitől félünk is- a szüleink helytelenítésétől, bár már 40 felé
közeled ünk, az állásinterjútól, amelyet biztosan el fogunk szúr-
ni, a házastársunktól, aki a legkisebb ellenkezéstől is dühbe jön,
a szeretőnktől, aki kigúnyol bennünket, ha többre vágyunk, a
rossz döntéstől, amelynek következménye anyagi gond vagy
elszalasztott lehetőség lesz -, az akadály nem az az ember, az
a probléma, az a döntés. Az akadály maga a félelem, és ez a fé-
lelem hozzánk tartozik.
"Nincs mitől félnünk, kivéve magát a félelmet"- a lélektan-
nak egyik nagy, már-már közhelyszámba menő igazsága ez.
Mint annyi velős mondás, ez is magától értetődő mindaddig,
amíg meg nem próbáljuk magunkra alkalmazni. Ekkor ugyanis
megfoghatatlanná válik. Felismerni, hogy az előttünk tornyo-
suló akadály maga a félelem, és nem az, amire a félelem irá-
nyul - ez nagyon nehéz, amikor az ember nyakig benne van.
Karin azt hiszi, az ő problémája Bob dühe vagy Marshall fáj-
dalmas kötődése, vagy mindkettő. Pedig nem erről van szó:
Karint a saját félelme tar~a vissza.
Ruth abban a hitben él, hogy cselekvésének akadálya a test-
súlya, az ételfüggősége vagy csalhatatlan vonzódása a szemét
férfiakhoz. Ezek tényleg nem teszik jobbá az életét, de nem
is korlátozzák. A vágya felé vezető utat a félelme zárja el; a

231
 túlsúlya, az evési rohamai, a túlzott önkritik;ija mind-min d azt
erősítik.
Ön is fél valakitől vagy valamitől, és valószínűleg már a kel-
leténél több figyelmet szentelt ennek a valakinek vagy vala-
minek. Most fordítsa a figyeimét önmagára, a félelmére. Ez az
a hang, amely a döntéseit hozza. Ezt a hangot kell elnémítania.
Ez a hang pedig azt sikolya: Állj!
Képzelje el, hogy csak egy kicsit nyújtózik túl a kényelmi
zónáján, és máris megjeleni k a félelem - zavarodottság, bénító
szomorús ág vagy a nagyon is ismerős "összerándul a gyomrom "
formájában. Független ül attól, hogy a félelme jól álcázott vagy
egyértelmű kín, mindig ugyanazt üzeni: Maradj ott, ahol vagy!
U?szélyes területre indulsz.
Megkapju k az üzenetet, és megtorpan unk, legalábbis egy
időre. És mindaddi g állva is maradunk , amíg meg nem tanuljuk
- a kellő időben és módon - hatálytalanítani ezt az üzenetet.
Hogyanju ttassuk át magunkat a lélektani stoptáblán?

• Nézzünk szembe a ténnyel, hogy a tétlenségnek ára van-

szenvedün k ott, ahol vagyunk. (Nézzünk szembe azzal, ami fáj)
• Mérjük fel a kockázatokat, és vessük össze őket az általunk
teremtett pozitív jövőképpeL (Alkossunkjövőképet)
• Lássuk be, hogy most kell vállalnunk ezeket a kockáza-
tokat. (Döntés)
• Azonosíts uk korábbi tapasztalataink alapján a stopjeleket.
(A séma azonosítása)
• Ismerjük fel és fogadjuk el, hogy a kockázatokkal óhatat-
lanul veszteségek is járnak. (Oldás és kötés)
• Végül- ahogy ebben a fejezetben részletesen taglalni fog-
juk - lépjünk tovább, és győzzük le a félelmünk et energiával,
segítséggel és egy olyan tervvel, amely a siker lehetőségét kínál-
ja. (Nézzünk szembe a félelemmel)

232
 Mint láttuk, egész idő alatt félelmünk falát próbáltuk áttörni.
A korábban megtett lépések mindegyike fokozatos erőfeszítés
volt annak érdekében, hogy lépésrőllépésre lebontsuk a félelem
alkotta falat. Ezzel magyarázható, hogy a most tárgyalandó féle-
lem elleni technikák közül miért fordult elő több is a folyamat
korábbi szakaszaiban. Most, amikor a leplezetlen félelem az el-
lenfél, ezek a technikák különösen hasznosak.
A félelem jól körülhatárolható rész az emberben. Eszmék,
érzelmek és fizikai érzékelések formájában létezik. Ugyanezen
a három csatornán át fogjuk kiűzni: átszabjuk gondolataink
irányát; megnyugtaBuk felkavarodott érzéseinket, enyhíBük
fizikai kényelmetlenségünket; és megtesszük a lépéseket annak
érdekében, hogy magunk mögé utasítsuk a félelmet, és átlökjük
magunkat a küszöbön.
A lényeg a következő: A félelem csak akkor szűnik meg, ha
megtesszük azt, amitől félünk. Ennek két oka van. Egyrészt túl-
vagyunk rajta, tehát már nem fenyeget bennünket. Másrészt
bebizonyítottuk önmagunknak, hogy bármilyen következmé-
nyei legyenek is félelmetes cselekvésünknek, képesek vagyunk
megbirkózni velük.
Ez utóbbi különösen fontos. SusanJeffers pszichológus, aki
a Feel the Fear and Do It Anyway (Érezze a félelmet, mégis cse-
lekedjék) című könyvében ragyogóan foglalja össze a félelemről
összegyűlt tudást, szüntelenül hangsúlyozza az önmagunkba
vetett hit fontosságát. Függetlenül attól, hogy félelmünk mire
irányul, érzelmi üzenete mindig ugyanaz: "Félek, hogy nem
tudok megbirkózni vele." Ennek a bénító gondolatnak pedig a
cselekvés az ellenszere.
Kimondtuk tehát, hogy cselekednünk kell, de rengeteg dol-
got tehetünk, sőt kell is tennünk, amíg rászánjuk magunkat az
ijesztő lépésre. Vannak stratégiák, amelyek segítenek legyőzni a
szorongásunkat, hogy eljuthassunk áhított új kényelmi zónánkba.

233
 Ahogyan a Nézzünk vissza, de ne bámészkodjunk! cím ű fejezet-
ben szó volt róla, első lépésként tekintsünk vissza vagy nézzünk
önmagunkba. Mit keressünk? A félelmünk megértésének leg-
hatékonyabb módját. Olyan gondolkodásmódot, melynek révén
áttörhetjük kényelmi zónánk korlátait.

A félelem megfogalmazása

A félelem hatására mágikus erőt tulajdonítunk abbéli

képességünknek, hogy választ találjunk a miért kérdésére. Ez
részben azért van így, mert minél tovább törjük a fejünket azon,
hogy miért félünk, annál inkább halogathatjuk a szembenézést
azzal a bizonyos félelemmel. De más, kényszerítőbb okból is
időzhetünk a miért kérdésénéL A félelem olyan irracionális erő­
vel ragad meg bennünket, hogy hatásával szemben erőtlennek
érezzük magunkat. Ösztönösen sejtjük, hogy ha értenénk
félelmünk okát, egy lépéssei közelebb kerülnénk a legyőzésé­
hez. Ebben bizonyos mértékig igazunk is van.
A félelem először a következő kérdést veti fel: "Mitől félek,
és miért?" Mielőtt válaszolnánk, tekintsünk vissza, hogy meg-
találjuk mai félelmünk forrását. A válasz néha kézenfekvő,
máskor csak találgatni tudunk. De bármilyen válaszra bukkan-
junk, az segíthet mai félelmünk csökkentésében.
Lydia például tisztában van vele, hogy fél felfedni gyerek-
nevelési terveit a szüleinek, akik mindig hevesen elleneztek
bármilyen szakatlan lépést. Lydia most is szemrehányásra
számít, és persze fél. De a régi élmény és a jelenlegi félelem
között általánosabb lélektani kapcsolat is felfedezhető, például
amikor Lydia rájött, hogy a szemében a főnöke amolyan pót-
szülő, ezért is fél szólni neki, hogy szabadságra lenne szüksége,
hiszen attól tart, hogy ő sem támogatja majd.

234
 Ha megértjük, hogy mai félelmeink hogyan függenek össze
régi érzelmi terheinkkel, az segíthet elválasztanunk a múltat a
jelentől. Könnyebben gyűjtünk bátorságot egy aktuális fenye-
getéssel való szembenézéshez, ha nem keverjük össze gyermek-
korunk nyomasztó emlékeivel. Ahogyan már korábban hangsú-
lyoztuk: tudatosítsuk ezt az összefüggést, ugyanakkor emlékez-
tessük magunkat arra, hogy a helyzet, amellyel most kell szem-
benéznünk, nem azonos azzal a régivel. A főnökünk nem az
apánk. Ez a társadalmi csoport nem az, amelyik nem fogadott be
minket ötödikes korunkban. A munkatársnőnk nem a húgunk,
akiről oly sokszor elmond ták, milyen csinos. Régi fájdalmainkat
nem kell egy életen át magunkkal hurcolásznunk A múltbeli
szorongás és a jelenlegi kihívás éles kettéválasztása segíthet
csökkenteni a félelmünket. Ilyen esetben hasznos, ha tudjuk a
"miértet". Ha van elképzelésünk arról, hogy miért félünk, ez
sokat segít ugyan, de nem oldja meg a dolgot. Egy aktuális féle-
lem legyőzésének a leghatékonyabb módja az, ha a félelmet
mint személyiségfejlődésünk részét azonosí~uk. Mihelyt rájö-
vünk, mi az, ami a kockázatos lépést fejlődésünk egy korsza-
kához köti, növeljük a motivációnkat, hogy- legyen bármilyen
ijesztő is- cselekedjünk.
Első lépésként nézzük meg, milyen általános kategóriába
sorolható a félelmünk Ezek a kategóriák meglehetősen tipi-
kusak:

• Félelem az elutasítástól - "Nem kockáztathatarn meg,

mert nem bírnám elviselni, ha nem engem választanának"
• Félelem az elkötelezettségtől - "Nem tudok választani,
dönteni, nem tudom becsukni az ajtót, mert tévedhetek vagy
kihagyhatok egy lehetőséget."
• Félelem az elválástól - "N em tudok nélküle élni. Minden
jobb, mint egyedül lenni."

235
 • Félelem az intimitástól - "Nem tárulkozhatok ki, mert
nem fognak szeretni."
• Félelem a konfrontációtól- "Nem bírarn elviselni, ha nem
tetszem."
• Félelem a kiszolgáltatottságtól - "Nem akarom, hogy
kihasználjanak Nem vetem alá magam más akaratának."

Más listákat is össze lehetne állítani, és a kategóriák át is

fedik egymást. A konfrontáció például általában felveti az el-
utasítást; az elutasítás megvillantja a fájdalmas elválás lehetősé­
gét; az intimitástól és a kiszolgáltatottságtól való félelem rend-
szerint együtt járnak. Jelenlegi félelmünket azért érdemes a tá-
gabb kategória szerint általánosítani, hogy energiánkat ennek a
félelemnek a legyőzésére összpontosíthassuk
Könnyebb rákényszeríteni magunkat, hogy beszéljünk a kol-
légával, aki eltulajdonította az ötletünket, ha tudjuk, hogy ép-
pen a konfrontációtól való félelmünket kell legyőznünk. Más-
ként az ember hajlamos racionalizálni az elkerülést, úgy érvel-
ve, hogy azzal a kollégával nem lehet beszélni, az az ötlet nem
is volt olyan fontos, és így tovább.
Az ember könnyebben vállal el egy kockázatos munkát, ha
felismerte, hogy döntését megnehezítette a kudarctól való féle-
lem. E nélkül az általánosítás nélkül hajlamosak vagyunk lebe-
szélni magunkat a lehetőségről, megfeledkezve a félelemről,
amely érvelésünket táplálja.
Hajlamosabbak vagyunk kihívást intézni szexuális kényelmi
zónánk ellen, ha rájövünk, hogy a kísérletezéstől való vonako-
dásunk alapja az intimitástól való félelem. A tudatos vágy, hogy
közelebb kerüljünk a szerelemhez, szexuálisan is bátrabbá tesz.
Nézzünk magunkba, hogy kategorizálhassuk a félelmünket,
mert ez növeini fogja a késztetésünket, hogy áttörjük kényelmi
zónánk korlátjait.

236
 Ha elemezzük, hogy mitől és miért félünk, az elviselhetőbbé
teszi a félelmet, és arra késztet bennünket, hogy szembenéz-
zünk vele. De nem tünteti el. Erre csak a közvetlen cselekvés
képes.
Idézzük fel: Karin felismerte a kapcsolatot aközött, hogy ret-
tegett csalódást okozni Bobnak, meg aközött, hogy kislányként
milyen tehetetlennek érezte magát, amikor szembe kellett
néznie neheztelő apjávaL Ez a felismerés kétségtelenül tompí-
totta a félelmét, lehetővé tette, hogy tudatosan tegyen különb-
séget a Bobhoz fűződő felnőtt kapcsolata és az apjával szembeni
gyermekkori tehetetlensége között. Ez a különbségtétel meg-
könnyíti a szembeszegülését Bob dühével. De Bob dühe vál-
tozatlanul kockázat marad, és Karin továbbra is félni fog, amíg
csak szembe nem néz vele, és túl nem éli.
Hasonlóképpen, amikor Amy felismerte, hogy az önmegta-
gadásnak milyen sémája nehezítette meg, hogy kiálljon a saját
jogaiért a gyerekeivel szemben, ez a felismerés erősítette az el-
tökéltségét, hogy nézzen szembe ezzel a szorongással. De nem
törölte ki teljesen. Csak az segíthet, ha túléli saját jogai érvénye-
sítésének a kényelmetlenségét.
Ha Frances felismeri, milyen régóta él benne az elválástól
való félelem, ettől még nem fogja elhagyni alkoholista sze-
retőjét. Bátorságra is szüksége lesz ahhoz, hogy elviselje a ma-
gányt, ameddig kell.
Ryan kezdett úgy gondolni szakmai lagymatagságára, mint a
kudarctól való félelmének és a felnőtt személyiség vállalásától
való ódzkodásnak a tükröződésére. Az akadályok tehát Ryan
alkatában voltak, nem a dobozgyártás korlátjaiban vagy a nagy-
apja személyiségi problémáiban. Ryan egyre kevésbé látta magát
a helyzet áldozatának, egyre inkább felismerte, hogy nehéz-
ségeinek forrása ő maga. Ez egyben azt is jelentette, hogy ha-
talmában állt javítani az életén. De ehhez cselekednie kellett.

237
A cselekvés gondolata, a kényelem határainak átlépése azonban
félelmet kelt.
Félelmünk okainak alapos elemzése gyógyír lehet régi fáj-
dalmainkra, egyben ösztönzést is adhat a jövendőbeli kockáza-
tok vállalásához. Mert a kockázat elkerülhetetlen. Az embernek
végig kell mennie a magasban kifeszített kötélen, de használhat
hozzá hálót.

Kötéltánc

Ez a könyv arról szól, hogyan nézzünk szembe a félelemmel,

hogyan araszoljunk végig a kötélen a következő, ismeretlen
helyszín felé. Amikor félünk, szarosan magunkhoz öleljük azt,
ami legalább biztonságos, ugyanakkor elkerüljük a fájdalmat,
miközben elképzeljük, milyen gyötrő is lenne az. Ahhoz, hogy
kiléphessünk a kényelmi csapdánkból, meg kell fordítanunk ezt
a folyamatot. Ahelyett, hogy bebújnánk a csigaházunkba,
merészkedjünk ki belőle. Ahelyett, hogy rágódnánk az ijesztő
lehetőségeken, olyan gondolatokra van szükségünk, amelyek
csökkentik a félelmünket és növelik az erőnket.
Az eddigi fejezetekben leírt technikák éppen ebben segí-
tenek. Jackkel kezdtük, akit a félelme, hogy Jane feleségül véte-
lével hibát követ el, megakadályozott a cselekvésben, ugyan-
akkor az elválástól és a veszteségtől való félelme nem hagyta,
hogy elengedje a lányt. Idővel és a velem meg a barátaival való
beszélgetések segítségévellassan leküzdötte ezt az akadályt.
Először tisztázta, hogy mit akar (emlékeznek a párra a fekete
Mercedesben?), és ezt a szándékát tudatosan, újra meg újra
elválasztotta attól, amitől félt. Olyan könnyű egyetlen nagy
masszában összekutyulni a reményeinket és a kétségeinket,
majd hagyni, hogy a szorongás elvegye jövőképünk erejét. Jack
azonban tisztán megőrizte ezt a képet, gondolatban a "boldogan

238
 ....,

éltek, míg meg nem haltak" végszóra koncentrált. Félelmeit egy

"mi van, ha" listába gyűjtötte össze, és kezdett úgy tekinteni rá,
mint a Mercedese csomagtartójára kötött poggyászra.
Aztán különböző lélektani trükkökkel igyekezett csökken-
teni a poggyász súlyát. Vitatni kezdte negatív gondolatait, objek-
tíven újrafogalmazta őket úgy, hogy kevésbé legyenek bénítóak
a számára. Például a "Mi van, ha a válással elveszítem a vagyo-
nomat?" helyére a "Mi van, ha a házassággal jobb anyagi hely-
zetbe kerülök?" lépett. A "Mi van, ha nem ő az igazi?" kérdés-
ből "Mi van, ha ő a lelki társam, és elveszítem, mert túlságosan
gyáva vagyok?" lett. Minden negatív gondolat megkérdője­
lezhető és pozitív módon újrafogalmazható. De ahogy Jacknek,
önnek is erőfeszítésébe kerül ez az újrafogalmazás, mert ön-
magától nem történik meg.
Végül Jack eldöntötte, hogy együttéléssel próbálja ki a há-
zasságot. Miközben keményen dolgozott azon, hogy rábeszélje
erre J an e-t, sikerült önmagát is meggyőznie. Cselekvése legyőz­
te a szorongást, amely korábban a hatalmában tartotta, s ami
miatt csak ült, és nem tett semmit. (Egyrészt ... , másrészt ... , vi-
szont ... )
Az alábbi négy dolog önnek is segít eljutni élete következő,
ígéretesebb színhelyére:

239
 • Külső támogatás - baráti, mentori vagy szakmai -, amely
növeli az erejét
• Egy cél, remény, ok, jutalom, amely tisztán körvonalazódik
ön előtt, teljesen elkülönülve a vele kapcsolatos kétségektől és
félelmektől
• Egy kognitív és relaxációs technikákból álló program,
amely a félelmeket és a kétségeket a minimálisra csökkenti
• Egy átgondolt cselekvési terv, hogy lépésrőllépésre halad-
hasson a jövőképe felé, félelmei apályától és dagályától füg-
getlenül

Kétjen segítséget
Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Még legközelebbi
barátainktól sem várha~uk el, hogy kitalálják, mi bánt bennün-
ket. De ha vesszük a bátorságot, és nyíltan beszélünk a prob-
lémáinkról - egy régi baráttal, közeli ismerőssel vagy rokon-
szenves kollégával -, tapasztalni fogjuk, milyen nagy megköny-
nyebbülést érzünk. Ha elmondjuk a félelmeinket egy megértő
és segítőkész személynek, máris úgy érezhe~ük, megosztottuk
a bennünket nyomasztó terhet.
Egy kapcsolat erejét a félelem legyőzésében nem lehet túl-
becsülni. A félelem legyengít minket, de bátorságot kaphatunk,
megosztha~uk erőinket. A szorongás elhomályosí~a a látá-
sunkat, de egy szerető szülő, egy figyelmes kolléga, egy gondos-
kodó társ vagy egy okos barát áthatolhat ezen a homályon.
Persze a közeli kapcsolatok éppen úgy növelhetik, ahogy
csökkenthetik is a félelmünket. Ne feledjük: a hozzánk leg-
közelebb állóknak érdeke, hogy ugyanazok maradjunk, kielé-
gítsük a szükségleteiket, fenntartsuk a kényelmi zónát, amelyen
velük osztozunk
Az egymásnak ellentmondó érdekek miatt a hozzánk
legközelebb állók esetleg nem szívesen bátorítanak nagyobb

240
változásra- költözésre, pályamódosításra, házasságra vagy válás-
ra -, mert ez túlságosan fájdalmas lenne a számukra.
A hozzánk legközelebb állók azonosulnak velünk, így gyak-
ran ugyanúgy félnek vagy vonakodnak, mint mi. "Aki elöl
megy, az vezet" - tar~a a mondás, és ha a bizalmasunk nem
ment át hasonló válságon a saját életében, talán nincs is meg
benne a kellő bátorság, hogy ösztönözzön minket.
Mindez akadályozha~a a támogatást, mégis oly nagyok az
előnyei, hogy tökéletlensége ellenére is érdemes élni vele. Nem
minden barátság vagy családi kapcsolat velejárója a feltétel nél-
küli támogatás, de újra meg újra visszatérhetünk azokhoz, akik
megajándékoznak vele. Önnek is beszélnie kell valakivel, aki
nem retten meg az ön félelmeitől, aki a nehéz pillanaton felül-
emelkedve képes meglátni a pozitív kimenetel lehetőségét, és
bátorí~a, hogy haladjon tovább céljai felé.
Ez a valaki lehet szakember, ahogyan Jack meg a többi,
könyvemben szereplő ember esetében. De kevés kivételtől
eltekintve nem én voltam az egyetlen támogatójuk. A legtöbb-
jüknek voltak bizalmasaik, akik tanáccsal, figyelmeztetéssel,
bátorítással és óvatosságra intéssel segítették őket - mindazzal,
ami az igazi barátságot oly értékessé teszi.
De azért szám os előnnyel jár, ha ehhez hozzáadjuk egy pszi-
choterapeuta támogatását. Először is, ellentétben egy baráttal, a
szakember akkor is teljes elkötelezettséggel támogatha~a a vál-
tozást akaró törekvést, amikor az illetőnek egy darabig fogalma
sincs arról, hogy fog kinézni a változás. A kettejük közötti távol-
ság miatt a terapeuta életére egyáltalán nem hat a segítséget kérő
ember döntése, ezért objektívebben összpontosíthat rá. És
mivel őt éppen ezért fizetik, nagyobb nyomást gyakorolhat, éle-
sebben vitatkozhat a hozzá fordulóval, rámenősebben ösz-
tönözheti őt cselekvésre, mint az édesanyja. A lehetőségei nem
korlátlanok, de tágabbak

241
 A hasonló problémával küszködők csopor~a - például a
névtelen alkoholisták, bármely fogyókúrás vagy dohányzásról
leszoká csoport - szintén hathatós segítséget adhat a félelem
ellen. A többiek személyes tapasztalatból ismerik az ön félel-
meit, ezért gyorsan felfedezik őket a racionalizálási kísérletek
mögött. Bátorságot adnak és erőt, megszilárdí~ák a jövőképet,
és megoldási módokat kínálnak. Egy velük töltött óra komoly
erőforrás még akkor is, ha ön egész idő alatt hallgat.
De ne hallgasson. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.

Tartsa szem előtt a jutalmat

Ne feledjük, hogy a jövőképteremtés az a képesség, hogy lássunk
valamit, ami még nem létezik. Ezért a jövő, amely felé mozdulunk,
lehet hogy csak árnyék, egy felvillanó ötlet, puszta óhaj. Igen,
sokkal jobb, könnyebb, ösztönzőbb, ha az embernek konkrét
célja van. Hát még ha tíz célja és egy ötéves terve, hozzá meg
tehetsége és szenvedélye, mely tüzeli a törekvését! Ez a legjobb,
de nem elengedhetetlen.
Az életben néha csak azért intézünk kihívást kényelmi
zónánk ellen, hogy mozgásba lendüljünk, felkavarjuk az
állóvizet, friss levegőhöz jussunk, s közben fogalmunk sincs,
hol fogunk kikötni - és ezzel nincs is semmi baj. Ahhoz, hogy
sikeresen szem előtt tarthassuk azt, amire vágyunk, mindössze
egy lelkesítő ötlet szikrája kell, a lehetséges nyereség halvány
gondolata, egy felvillanó látomás, amely rávesz, hogy megte-
gyük az első, tétova lépést.
Amikor az ember kihívást intéz kényelmi zónája ellen, a
valódi jutalom néha váratlanul éri. Egy asszony így számolt be
válásának meglepő hozadékáról:
- Miután elváltam, megszűnt minden feszültség a saját csa-
ládommaL A volt férjem sosem szeretett náluk lenni, sem-
miben sem akart részt venni. Mindig átment a másik szabába

242
sportot nézni vagy telefonálni. Ettől én feszült lettem és dühös,
nem voltam jó társasága senkinek. Most nyugodt vagyok és
kiegyensúlyozott, a rokonok élvezik a látogatásaimat. Bármily
különös, elveszítettem egy férjet, de úgy látszik, visszakaptam
egy apát.
Valószínűleg ön sem képes reálisan fe lm érni, mennyi jó fog
származni abból, ha túlnyúlik a kényelmi zónáj án. De ahogyan
ennek az asszonynak, önnek sem kell felmérnie. Nyújtóz-
kodjék, és csodálkozni fog.
Ne feledje, hogy a megálmodott jutalom belső is lehet, sőt
gyakran az. Jack elszántabban haladt az elkötelezettség felé,
miután megértette, hogy mindig menekült előle, és elég erős
akart lenni, hogy becsulga maga mögött ezt az ajtót. Karin
ugyanezért gyakorolta, hogy nemet mondjon a férfiaknak. Nem
volt reális képe arról, hogyan alakul majd a férfiakkal való kap-
csolata, ha a "nem" -et is felveszi az örökös "igen" -ből álló re-
pertoárjába; csak bátorságra vágyott, több és bátrabb akart lenni
annál, ami volt. A személyes célkitűzés elegendő ösztönzés
lehet ahhoz, hogy rábírja önt a félelemmel való szembenézésre,
bár ilyenkor a hangsúly nem azon van, hogy mit akar elérni,
hanem hogy ki akar lenni.
Vannak természetesen érzelmi hozadékok is. És ezek meg-
fizethetetlenek. Ha szembenézünk a félelmünkkel, nem má-
sért, csak mert azonosítottuk azt a félelmet, és nem akarjuk, hogy
továbbra is az utunkban álljon, máris óriási lépést tettünk. Az
ebből következő érzések megjósolhaták A nehezen megszerez-
hető önbecsülés, amely sokaknak sajnos kimaradt a gyerekko-
rából, a felnőtt számára, aki tudatosan szembenéz a félelmével,
szabadon elérhető. A lelkében szétáradó fény, a büszkeség érzé-
se, a mindennapos szorongó félelem enyhülése mind-mind
ajándék, amikor megjelenik egy konkrétabb cél.
Most, amikor látja, hogy ön bátor és többet érdemel, most

243
már megengedheti, hogy az a konkrétabb cél megjelenjék. És
így folytatódik a spirál. Akik nyújtózkodnak, azokban egyre nő
a képesség, hogy még tovább nyújtózzanak, tisztábban lássák,
mit akarnak elérni, és közelebb kerülhessenek hozzá.
A többiek ott maradnak, ahol vannak.

Helyettesítse afélelmetes gondolatokat

A félelem - bármilyen formát öltsön is - érzelmileg annyira
ránk telepszik, hogy a kelleténél jóval többet foglalkozunk vele.
Félelmetes gondolatainkat kicifrázzuk, részletesen kidolgozzuk
a gyötrelmes kimeneteiről alkotott mentális képeinket, kéjesen
elmerülünk legszörnyűbb elképzeléseinkben. Aztán az agyunk-
ban beindul a huszonnégy órás tévéadás: "Mi van, ha ... " és
"Nem akarom, hogy ... " De a helyzet az, hogy megváltoztat-
hatjuk az adást.
A negatív gondolatok erejét csökkentő technikák rém egy-
szerűek. Nem kell mást tennünk, mint kényszerítenünk ma-
gunkat arra, hogy határozottan mást gondoljunk.
Ne tévesszen meg bennünket a dolog egyszerűsége. Nálam
vagy önnél éppen olyan jól hat, mint, mondjuk, egy coeker
spánielnéL Mondja a kutyának, hogy ,jó kutya", és az jól fogja
érezni magát. Nem számít, hogy aznap már huszadszor mond-
ja neki. Elégedetten fogja csóválni a farkát. És most mondja
magának, hogy ,jó vagyok", ismételje meg, ahányszor csak
tudja, és figyelje, mi történik. Ön is erőre fog kapni. Kihúzza
magát, bátorság tölti el, még elszántabban igyekszik. Mindegy,
hányszor küldi el magának- a legkülönfélébb formákban - ezt
a pozitív. üzen etet, mindig hatni fog.
De valóban meg kell tennie. A félelmetes gondolatok ugyanis
valahogy nem szarulnak segítségre. Érje csak el kényelmi
zón:ijának a határát, még ha csupán gondolatban is, és nyomban
megrohanja önt a félelem, a rettegés, az aggódás és a gyengeség.

244
 A félelemmel teli gondolatokkal azonban csak tudatos erő­
feszítéssellehet szembeszállni. Elszántan kell csinálni, újra meg
újra, szinte megszállottan.
A korábbi fejezetekben szó esett már a gondolatbehely et-
tesítési technikák kölönböző változatairól - például a forgató-
könyvírásról, amely átsegíthet minket az elkerülésen, vagy a
merész elképzelésekről, amelyekkel ha felfegyverezzük a belső
hangunkat, az erőt ad az elengedéshez. Használjuk most ezeket
a technikákat, hogy úrrá lehessünk bénító negatív gondola-
tainkon.
Először, amennyire csak lehet, tudatosítsuk negatív gondo-
latainkat. Bár a tudatunkból szüntelenül áramainak, néha csak
amolyan háttérzajként vannak jelen, és alattomos módon, aprán-
ként mállasz~ák szét a bátorságunkat. Erősítsük fel ezt a háttér-
zajt. Képzeljük el a kockázatos lépést, amelyet meg akarunk ten-
ni, aztán kérdezzük meg magunktól: "Mit próbálok elkerülni?"
vagy "Mitől félek?"
Jack poggyászában, emlékszünk rá, ott volt attól való
félelme, hogy hibát követ el, elveszíti anyagi függetlenségét,
hogy született csélcsap, ezért szívtelen fráter. Lapozzuk fel Jack
történetét a Hét lépés című fejezetben, s látni fogjuk, hogyan
lehet minden negatív gondolatot pozitívabb, kevésbé félelmetes
formában, reálisan újrafogalmazni. Ez a tudatos újrafogalmazás
a minimálisra csökkenti majd a mi félelmeinket is, feltéve hogy
rászánjuk az időt, leülünk, és átírjuk a gondolatainkat, aztán el-
ismételjük őket.
Amint Lydia elgondolkodot t azon, hogy egyedülállóként
fogadjon örökbe egy babát, félelmeinek listájára mindent fel-
vett, kezdve attól, hogy gyermekkel együtt egyetlen férfinak
sem fog kelleni, az anyagi gondokon, szakmai félelmeken, tár-
sadalmi nyomáson át egészen a kicsinyes problémáig, hogy ha
meghitt fészkét gyerekszabává alakí~a, nem talál majd helyet

245
a tévének. Aztán minden negatív gondolatot behelyettesített egy
pozitív hihető állítássaL Az "Egyetlen férfinak sem kellek majd
gyerekkel" helyébe a "Lazán belemehetek egy kapcsolatba, me rt
nem ketyeg majd hangosan a fejemben a biológiai órám" került.
A "Gyerekkel sosem fognak előléptetni" helyébe a "Sok nőké­
pes összeegyeztetni a gyerekvállalást a karrierreL Nem olyan egy-
szerű, de nem is lehetetlen" lépett. Aztán átszereltette a tévét a
hálószobája egyik sarkába, és úgy találta, jobb is ott, majd meg-
beszélt egy újabb találkozót az örökbefogadási tanácsadóvaL
Tizennyolc hosszú hónap múltán egy brazil ikerpár an)ja lett.
Nem mindenki képes ilyen világosan felsorolni a negatív
gondolatait. Meglehet, az ön tapasztalata talán Karinéhoz áll kö-
zelebb. Kérdezze meg tőle, miért retteg annyira a Bobbal vagy
Marshall-lal való konfrontációtól, és ő rögvest beismeri, hogy
racionálisan nincs mitől félnie. "Igen, haragudni fognak rám.
Talán csúnyákat is mondanak, de hát csak dühbőL Nem történ-
het semmi olyan, ami okot adhatna arra, miért nem kapok leve-
gőt, valahányszor elképzelem a jelenetet."
Lehetséges, hogy Karinhoz hasonlóan ön is éppen ettől fél-
a fájó fizikai reakcióktól, amelyeket a dolog, ki tudja, miért, ki-
vált önbőL Talán a tulajdon félelme által okozott fizikai kényel-
metlenség az, ami elől a leginkább elmenekülne.
Emlékszik még a szomszédra, akinek a figyelmetlenül kira-
kott kukája olyan sok bosszúságot okozott? Egyesek számára a
kínos telefonhívás legrosszabb része az az ideges szívdobogás,
amelyet a tárcsázás közben éreznek, W'

a rémes szorongás, amely minden / '-',

konfrontáció kísérőjelensége, ~ ~/~' ·
és amit sajnos el kell viselni, <l : 1r-:ffjj~0...: .-
ha az ember cselekedni akar. \:~ :.. .L::._ ·
' l l k h ' ' fc
A fce e mun atasara e epo
00
ll' " . .:::~.
"'::,:.:: ;-~~~;;::~:
'..::"•
testi reakciókat "minden ok nélkül" ""'-'~.{~ .. ~~·

246
érezzük, legalábbis minden olyan ok nélkül, amelyet képesek
lennénk megmagyarázni. Amikor Karin a konfrontációra gon-
dol, hirtelen gombócot érez a torkában, és olyan ijesztően kezd
kalapáini a szíve, hogy nyomban elmenekül a félelmetes tett
elől, csak hogy megszabaduljon ezektől az érzésektőL Amikor
Frances elképzeli, hogy elválik alkoholista szeretőjétől, ugyan-
így képtelenné válik a cselekvésre. Lá~a magát, amint egyedül
van, borzongva és akut hányingerrel ébred, ami olyan elvisel-
hetetlen, hogy már többször is kibékült a szeretőjével csak
azért, hogy nyomorúságos állapota megszűnjön.
Ki tudná megmondani, mi az oka e kellemetlen állapotok-
nak - miért vált ki az elkötelezettség tudata reszkető pánikot az
egyik emberből, míg a másikat az elutasítás lehetősége tölti el
már jó előre fájdalommal? Elképzelhető, hogy egy kora gyer-
mekkori élmény különösen érzékeny vegetatív idegrendszerrel
párosulva együttesen felelős ezekért a testi reakciókért. Lehet,
hogy ezeket a reakciókat bizonyos konkrét negatív gondolatok
vál~ák ki, amelyek túl mélyen be vannak ágyazva a tudatalat-
tinkba ahhoz, hogy azonosítsuk őket és szembeszálljunk velük.
De még e negatív gondolatok hiányában is képes csökken-
teni a félelem és a szorongás fizikai hatásait, és elviselhető szint-
re redukálni a kellemetlen érzéseket. Próbálkozzon a jógalég-
zéssei (négy belégzés orron át, egy kilégzés szájon át), amelyről
a Honnan tudhaijuk, hogy a ló megdöglött? cím ű fejezetben volt szó.
Sajátítson el relaxációs technikákat. Esetleg rövid ideig szedjen
szorongást oldó gyógyszert, ha más, kevésbé drasztikus mód-
szerrel képtelen elviselhetővé tenni a félelemszin~ét.
Vegye komolyan a fizikai gyötrelmeket, amelyek szorongó
választásait kísérik. Óriási a hatalmuk. Puszta kellemetlensé-
güknél fogva képesek rossz helyzetekbe kényszeríteni önt, vagy
eltántorítani attól, hogy pozitív, sikerrel kecsegtető kockázatakat
vállaljon. Tegyen meg mindent - meditáljon, szedjen gyógy-

247
szert vagy tornázzon - azért, hogy félelmének bénító erejét
legyőzve cselekedni tudjon.
Csak egyet ne tegyen: hogy megfutamodik. A félelem ellen
harcolni kell, elszántan és cselekvőn. És amikor szembeszáll
vele, tapasztalni fogja, hogy meglepően gyönge ellenfél. De ön-
magától nem tűnik el.

Cselekedjen
A félelemmel való szembenézés az elkerülés legyőzését jelenti,
ezért a cselekvési elvek azonosak a Nézzünk szembe azzal, ami fáj!
című fejezetben tárgyaltakkaL Vegye rá magát a cselekvésre úgy,
hogy meghatároz valamilyen konkrét következő lépést, aztán
alkalmazza a fegyelem és a struktúra elvét. Ha szívósan ragasz-
kodik a fegyelemhez, és konkrét, részletes cselekvési terve van,
az szinte minden szorongással teli helyzeten át fogja segíteni.
Idézze fel a fegyelemre vonatkozó alapelveket: végezze el
először a nehezét; inkább az eszére hallgasson, ne a szívére;
döntse el, hogy most cselekszik; és tegyen egy- bármilyen kis -
lépést a helyes irányba. Ismételje át a struktúráról mondotta-
kat - a fegyelmezett cselekvés iránti elszántság, a tervezés és a
végrehajtás visz közelebb a célhoz, mutaBa a félelem közepette
a kiutat.
Ez az elmélet. A következő fejezetből kiderül, mennyire
másképp van ez a gyakorlatban.
 FOHÁSZKODJUNK,
ÉS EVEZZÜNK A PARTRA!

.//
A kényelmi zónából kivezető hét lépés általános érvényű. Az
egyes ember útja azonban mindig egyedi.
Karinnál azt a változást vettem észre, hogy a történeteiben
többé már nem úgy szerepel, mint egy színésznő, aki más által
írt szerepet alakít. Felhagyott azzal a gyerekes szemlélettel, hogy
a dolgok csupán megtörténnek vele. Mostanában, amikor
elmesél valamit, a következőképpen fogalmaz: "Úgy döntöt-
tem ... ", "Azt akartam, hogy ... ", vagy árnyaltabban: "Nem ezt
akartam, de belementem, mert ... " vagy "Amit tehettem volna,
az ... "
Apró nézőpont-eltolódások ezek az észlelésében, de általá-
ban nincs is többre szükség, mint apró változásokra. Apró vál-
tozások. Kis lépések. Elvégre a nagy ajtók is kis zsanérokon for-
dulnak meg. Minden közhelyben van igazság. De az igazságot
nehéz valósággá tenni, amikor éppen mi vagyunk azok, akiknek
meg kell küzdeniük a változástól való félelemmel.
Régóta egyértelmű volt, hogy Karinnak szakítania kell Bob-
bal. A férfi nős, esze ágában sincs felrúgni a házasságát, s ez már
önmagában kilátástalanná tette a kapcsolatukat. De mi a helyes,
tapintatos módja a dolog lezárásának, hogy Bob ne sértődjék
meg nagyon? Elvégre együtt dolgoznak a cégnéL Nem lenne-e
bölcsebb szívélyes viszonyban maradni vele, már csak az állás
biztonsága érdekében is?
Karin elmerült a Bobbal való szakítás részleteiben, s arra a
következtetésre jutott, hogy a teljes különválást mindkettőjük
számára fájdalommentesen kell megoldania. Elhatározta, hogy
e-mailt küld Bobnak, amelyben elmagyarázza: arra van szük-
sége, hogy "átmenetileg szüneteltessék a kapcsolatukat". Úgy
tervezte, megírja, hogy "teljesen össze van zavarodva", és "időre
van szüksége, míg tisztázza az érzéseit". Elhozta nekem a levél
vázlatát, a véleményemet kérte. Rámutattam, hogy mindketten
tudjuk, mennyire fél attól, hogy becsukja az ajtót maga mögött,

251
 és kizárja Bobot az életéből, de számomra ez az e-mail úgy fest,
mintha az ajtót tárva-nyitva hagyná. A következő találkozónkra
Karin nem jött el.
Végül hirtelen támadt, merész ötlettől vezérelve egy e-mail-
ben mégis megírta Bobnak, hogy "egy ideig" ne találkozzanak.
Aztán visszafojtott lélegzettel várta, hogy kitörjön a vihar.
N em volt vihar. Bob soha nem ismerte el, hogy megkapta az
e-mailt, de többé nem kezdeményezte Karinnal a magánjellegű
kapcsolatot. Valahányszor találkoztak, pontosan azt a közöm-
bös, szakmailag kellemes arcát mutatta neki, amelyet a hivatal-
ban mindig is viselt, csak a korábbi sokatmondó kacsintás nél-
kül. Viszonyuknak vége szakadt.
Karin megkönny ebbült ugyan, de szomorú volt, szinte
sokkolta Bob tökéletes és rugalmas szerepváltása. Úgy érezte,
ejtették Elég volt rákattintania a KÜLDÉS parancsra, és minden
szenvedély, minden szorongás semmivé foszlott. Ma udvarias
szakmai társalgást folytatnak, melyben nyoma sincs annak, hogy
nem is olyan rég még sokkal több volt közöttük
Ezen a héten Karin lehúzta az u.üáról Marshall jegygyűrűjét.
Várja, hogy a férfi észrevegye, és akkor visszaadja neki. A terv
nem tökéletes, mert Marshall nem hajlandó észrevenni a gyűrű
hiányát, Karin pedig még mindig ingadozik, szakítson-e vele.
De a múlt héten egy kongresszuson megismerkedett egy férfi-
val. Bár még az udvarlás első, árnyékbokszoló szakaszánál tar-
tanak, a koraijelek arra utalnak, hogy a férfi egy szingli dr. Bob:
okos, pimasz, a társadalmi elithez tartozik, sikeres, igényes és
szexi. Úgy gondolom , Karin már elég erős ahhoz, hogy egyen-
rangú félként lépjen bele ebbe a kapcsolatba. Ez a férfi pontosan
olyan, akire vágyik. És a céltudatos, lendületes és merész Karin
bizonyára meg is szerzi magának.
Lehet, hogy még sok férfi lesz az életében, de az is elképzel-
hető, hogy ez az utóbbi románc az utolsó. Egy biztos: Karin ma

252
már más, mint aki volt, összeszedettebb, érettebb személyiség.
Legalábbis ilyennek látom, amikor mostanában beszélgetek
vele. Változatlanul tetszeni akar a férfiaknak, a csábítás nagy-
mestere. De most már igényli, hogy az ő kedvét is keressék,
tisztában van vele, mit akar és mire van szüksége, és ha konflik-
tus támad saját vágyai és a férfiéi között, azt ma már időről időre
a saját szempontjait szem előtt tartva tudja megoldani.
Nem óriási győzelmek ezek. Karin egy közös programról
lemondva inkább moziba megy, mert ahhoz van kedve; meg-
engedi magának, hogy a szexben őszinte legyen; nem kér auto-
matikusan bocsánatot, amikor nem ő a hibás. De mindez együtt
az én érettebbé válásáról tanúskodik, egy autonóm, önmagát
tisztelő és szerető személyiségről. Karin új kényelmi zónát
alakított ki magának, és minden kapcsolata tükrözi a tényt,
hogy ebből az új kényelmi zónából cselekszik. Minden érzelmi
kockázatot vállalt azért, hogy eljusson ide, és megérdemelte a
sikert.
Ryan még mindig füvezik, még mindig hadakozik zsar-
nokoskodó nagyapjával, elszántan kerüli a papírmunkát, olyan
energiával, ahogyan hároméves kisfia tiltakozik a délutáni alvás
ellen. De sikeresen túlélt egy kereskedelmi és könyvelési
tanfolyamot, amely jóval kevésbé bizonyult unalmasnak, mint
gondolta. Legnagyobb meglepetésére - ellentétben a családjá-
val - a csoporttársai tisztelték, és adtak a véleményére.
A váratlan siker és elismerés csak növelte lelkesedését a gaz-
dasági tanulmányok iránt. Ma hetente egyszer esti tanfolyamra
jár, diplomaszerzési kötelezettség nélkül. De minden alkalmat
megragad, hogy friss szemmel tanulmányozza a családi vál-
lalkozást, minél több szakmai zsargont és üzleti alapismeretet
sajátítson el annak érdekében, hogy reálisabban alakíthassa a cég
fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseit.
Nagy hangsúlyt kellett fektetnünk az irodai munkával szem-

253
 beni vonakodására, hiszen muszáj foglalkoznia a papírokkal, a
projektekkel és a feladatokkal; ezért kapja a fizetését. Minden jó
szándéka ellenére Ryan képes bármilyen tevékenységet abba-
hagyni, csak hogy telefonáljon, csevegjen a kollégájával vagy
babráljon valamit a számítógépén. Számos technikát bevetet-
tünk, hogy rendszerességgel és önfegyelemmel képes legyen
leküzdeni a vonakodását.
Egyszerű módszer ek segítettek. Elszántan becsulga az irodá-
ja ajtaját, a munkaidő első órájában nem veszi fol a telefont.
Igen, nem jó érzés zárt ajtó mögött lenni. De végre kikerüh a
kényelmi zónájából, és a zavaró tényezőktől elvágva csak neki-
ült a felhalmozódott papírrnu nkának
Mindenn ap beállít egy ébresztőórát, amelyik jelzi, hogy el
kell végeznie valami kellemetlen feladatot - ki kell nyitnia egy
addig gondosan félretolt dossziét vagy le kell bonyolítania egy
kínos telefont. Amikor berreg az ébresztőóra, nincs idő gondol-
kodni. Cselekedni kell. Kinyitni a dossziét, tárcsázni a számot.
Apró, kezdeti lépések ezek. De hozzák majd magukkal a töb-
bit is.
Biztattam, hogy vezessen határidőnaplót, és írja bele azokat
az időpontokat is, amikor mindenk éppen elvégez egyet-egyet
elmaradt feladataibóL Javasoltam, hogy ezeket az időpontokat
éppoly szigorúan tartsa be, mint ha megbeszélése lenne valaki-
vel. E célra Ryan egy csodálatos elektronikus zsebnoteszt szer-
zett be, amely legalább annyiszor csábítja játékra, mint ahány-
szor munkára serkenti. Ó azonban szentül hisz abban, hogy a
kis szerkezet segítségére lesz majd munkája megszervezésében.
Ezek a technikák egytől egyig kipróbált és bevált módszerek,
segítségükkel leküzdhetjük a halogatást, és rávehetjük magun-
kat a munkára. De mi kényszeríti rá Ryant, hogy valóban hasz-
nálja is ezeket a technikákat? Nos, szembenézett azzal, ami fáj-
hogy tunyán elvan egy olyan munkakörben, ahol sikeres lehetne,

254
márpedig igen kevesen szereljük magunkat azért, ha tunyák
vagyunk.
Ryannek ezenkívül föl kellett hagynia a gondolattal, hogy
kiszáll az üzletből, és ez a ráébredés a keserű valóságra ösztönző
hatással volt rá. A kilépésről szőtt fantáziáját azzal az elképze-
léssel helyettesítette, hogy vállalati elnök lesz. És tudják, mi
történt? Tetszik neki ez a kép. És cselekvésre sarkallja, míg a me-
nekülésről alkotott fantáziák csak megakasztották, és a kábító-
szer felé vitték.
Az önnön sémáira való visszatekintés segített Ryannek ab-
ban, hogy értékelje a lázadót, aki volt, és akire már nincs többé
szüksége. Az ilyenfajta önismeret elviseléséhez szükséges bátor-
ság az elmaradt papírmunka feldolgozásától való vonakodását is
csökkentette. Továbbra is nyomasztja a feladat, de már szembe
tud nézni vele. Minél többet dolgoz föl a restanciájából, annál
jobbnak, hatékonyabbnak, rátermettebbnek érzi magát. És mi-
nél jobb a közérzete, annál valószínűbb, hogy a következő nap
is elvégzi a nehéz munkát. Lendületbe hozta önmagát.
James és Mai elegendő időt töltöttek párkapcsolati terápiával
ahhoz, hogy végre nyíltan beszélhessenek tabutémáikróL James
síkos terepre lépett, amikor hangot adott fájdalmának és csaló-
dottságának, amiért Mai szexuálisan elutasítja őt.
Mai lassan reagálni kezdett, rég eltemetett haragról
beszélt, aztán habozva kinyilvánította, hogy szoro-
sabb, bensőségesebb> házasságra vágyik. A baj csak
az, magyarázta, hogy olyan sokáig élt elzárkózva,
hogy a fizikai megnyílás puszta gondolatától is bor-
sózik a háta.
Hát a szexhez is fegyelem kell? Oszintén szólva
néha igen.
Elhagyni a fizikai visszavonultság kényelmi zó-
/. ·
l
náját, hogy az ember megkockáztassa a szexuális / -~

255
 intimitást - buktatókkal és félelmekkel teli folyamat. De a fe-
gyelem egyik alapelve az, ha még emlékszünk rá, hogy az ember
nem mindig aszerint cselekszik, amit az érzései diktálnak
Hallgasson a józan ítélőképességére, még ha az érzései tiltakoz-
nak is, hogy "nem, nem, nem akarom".
Amikor az, amit kerülünk, nyilvánvalóan kelleme tlen- kon-
frontálódni tinédzser gyermekünkkel, mérlegre állni nyaralás
után, átnézni a pénzügyi elszámolást -, könnyű belátni, hogy a
fegyelem megköveteli, hogy azt tegyük, ami a legjobb vagy a
helyes, még ha kelletlenül tesszük is. Ezt a szabályt nehezebb
tetten érni akkor, amikor a cselekedetek, amelyeket kerülünk,
vélhetően pozitívak, sőt sürgetően kívánatosak. Mai régóta
várta, hogy kívánja a testi közelséget, mielőtt képes lenne ráven-
ni magát, hogy tegyen is érte valamit. Ó és James hosszú-
hosszú ideje vártak erre.
Én jól tudom, bár Mai még nem hisz benne, hogy a cse-
lekedeteket éppen olyan gyakran követik érzések, amilyen gyak-
ran az érzések következtében cselekszünk. Ha Mai képessé
válik a fizikai közelségre, bármily szörnyen és sután is érezze
magát eleinte, újra megszülethet benne a vágy és az öröm.
Először úrrá lesz majd rajta a jeges szorongás, mereven és vona-
kodva fogadja férje ölelését. De ha nem adják fel, hanem lassan
és elszántan tovább haladnak, haJames türelmes lesz, Mai pedig
hajlandó elviselni a kezdeti kényelmetlenséget, együtt újra
felfedezhetik a gyönyört. És ez nagyban hozzájárul majd az
érzelmi sebek begyógyításához.
Ilyen stratégiák segítik át az embert a magasban kifeszített
kötélen. A Ryannek ajánlott, halogatást leküzdő technikák,
James és Mai lassú programja aszexuális kapcsolat újraterem-
tésére vagy Lydia eltökélt, lépésrőllépésre való haladása az anya-
ság felé mind-m ind kipróbált stratégiái annak, miként viseljük
el a változássaljáró kényelmetlenséget.

256
 Mások teljesen egyéni utat járnak, olyan félelemcsökkentő
megoldásokkal, amelyeket elképzelni se tudtam volna. Ezek az
újszerű stratégiák olyan emberekre jellemzők, akik szabadabban
élnek a különböző élethelyzetek kreatív megoldásaival, még-
pedig azért, mert szembenéztek azzal, ami fáj, visszatekintve
felfedezték önnön akadályaikat, és szilárdan eltökélték:
szorongásuk ellenére lépni fognak.
Ha tehát ön jó ideje szenved, arra várva, hogy valaki vagy
valami kimentse nyomorult helyzetéből,
ha nyugtalan, szétszórt és fásult,
ha tudja, mit kellene tennie, de küzd ellene, mert fél tőle,
ha hasonlít azokra, akikről ebben a könyvben eddig olvasott,
most már tudja, mit kell tennie. És azt is, hogyan.

A hetedik lépés: a cselekvés

Készüljön fel rá, hogy a változás tele van látszólagos ellentmon-

dásokkal. Távolról nézve kikövezettnek tűnik az út, amely
a szíve vágyához vezet. De ha közelebbről nézi, az ár, amit fi-
zetnie kell érte, ijesztően magas. Bármennyire elégedetlen is
a kényelmi zónájával, emlékezzen rá, hogy biztonságot nyújt,
ráadásul jólesően ismerős. Intézzen kihívást e biztonság ellen,
és különös átalakulást fog tapasztalni: a döntő lépést megelőző
napokban és hetekben mindaz, ami fájdalmas volt és hiányokkal
teli, az otthon melegét sugározhatja. Abban a pillanatban,
amikor át kellene lépni a határt, a kényelem teljes erővel visz-
szatart bennünket.
Összehasonlításkor az új a legjobb esetben sem látszik majd
tökéletesnek. Elvégre ha az ember olyan helyre megy, ahol
korábban még sosem járt, nyilvánvaló, hogy ismeretlen úton
kell mennie. Ez nem olyan biztonságos érzés, mint hajói ismert

257
 utat választana. De elviszi oda, ahová el akar jutni, feltéve hogy
megvívta a harcot önmagával.
El kell ismernem, hogy az úton egy ideig nagyon rosszul érzi
majd magát. Egyes változások nem egyszerűen bizonytalanság-
gal töltik el. Egyenesen elviselhetetlenek. A f<ijdalom meg-meg-
újuló hullámától nem óvja meg önt a tény, hogy hajlandó volt
kilépni a megszokottból. Ellenkezőleg, egy olyan veszteség,
amely felett nincs hatalma, akár arra is ráébresztheti, hogy ami
elkerülhetetlen, az kevésbé fáj. Az önmag unk által előidézett
változás viszont teljes mértékben ami felelősségünk, f<ijdalmát
semm i sem enyhíti. Fáj, amíg fáj. És amíg fáj, ön szenvedni fog.
Meglehet, talán éppen ezen a gyilkos hullámvasúton ül, ami-
kor ezeket a sorokat olvassa. Vagy kényelmi zón<ijának a határán
áll, tétován és habozva, mert tudja, milyen érzés lesz odakin
t
lenni, és a tengernyi fájdalom lehetősége megrémíti. Vagy már
kívül van, de olyan nehéz volt elviselni a lépést, hogy úgy dönt,
inkább visszamenekül a régi, jól ismert terepre, ahol boldogta-
lan ugyan, de legalább nem fáj semmije sem ennyire élesen
.
Nincs ezzel semm i baj. Néhán yunkn ak többször is neki kell
futnia, amíg átmegy a kötélen.
Én egy dolgot tudok, ahogyan nyilván ön is tisztában van
vele, bár átmenetileg túlságosan is uralják zűrzavaros érzelmei:
a fájdalom elmúlik. Akik megállnak a lábukon, és szembenéznek
a fájdalommal, akkor is állni fognak, amikor a fájdalom már
megszűnt - csak jobb helyen. Használjon fel
mindent, amit a
kényelmi zónája elleni kihívásról tanult, és ígérem, ön is állva
fog maradni.
Nem győzöm hangsúlyozni: minde n kis lépés számít. Az új
ruha is csak akkor válik otthonossá, biztonságossá és ismerőssé,
ha felpróbálj uk, és egy ideig viseljük. Adjon magának időt, hogy
a saját tempójában mehessen át a kötélen. Amikor megteszi az
első, ijesztő lépést ki a hidegbe, higgye el, túl fogja
élni, később

258
még örülni is fog neki, hogy megtette, sőt büszke lesz rá, hogy
új helyre jutott.
Ne feledje, hogy a megtenni kívánt lépés befelé is vezethet.
Lehet, hogy ön kétségbe vonja kényelmes képét önmagáról és a
világáról. Esetleg megmarad a régi helyén, de gyökeresen
átértékeli a helyzetét. A lelki átalakulás és a lélektani érés
önmagukban is utak, különös bátorság kell hozzá, hogy eljut-
tassák önt a következő, magasabb helyre.
Lehet, hogy azok közé tartozik, akik nem lágák a következő
kényelmes helyszínt, legyen szó akár lelki, akár külső változás-
ról. Jelenlegi kényelmi zónája Icilátópontjáról sem képes
felfedezni semmiféle új célt. Bármit képzeljen is el, biztosan
egészen más lesz, mire odaér. Megeshet, hogy a sötétbe kell
ugrania, és kénytelen az áramlatokra bízni magát. A világos cél
hiánya nem lehet indok arra, hogy ne lépjen.
Ne feledje: mindannyian harcolunk a tehetetlenség ellen.
A fizika törvényei a lélektani univerzumra is vonatkoznak.
A mozgásban lévő test hajlamos mozgásban maradni. A nyuga-
lomban lévő nyugalomban marad. Önnek azonban mozgásba
kell hoznia magát.
Mozgásba tudja-e hozni önmagát egy álló inga? Nem, ehhez
a Föld mozgására van szüksége. De mi, emberek képesek va-
gyunk mozgásba hozni önmagunkat, mert olyan belső energiá-
val rendelkezünk, amilyennel az inga nem. Értelmünk, lelkünk,
akaratunk van. Eldönthegük, hogy cselekszünk. A nyugalmat
mozgássá változtathag uk; talán csak parányivá, mégis mozgássá.
És ebből a mozgásból egyre tágabb és tágabb körökben tol-
haguk el határainkat, új pályára állíthaguk magunkat. Energiát
gyűjtünk, mozgást keltünk Mindezt belső ingánk apró kilengé-
seivel indíguk el.
Ne gondoljunk feltétlenül az életünk megváltoztatására. Ez
túlságosan nagy és ijesztő feladat lenne. Szabjuk méretre a dol-

259
got. Gondol junk nézetei nk megváltoztatására, agyunk felpezs-
dítésére, távlataink tágítására. A neuroló gusok szerint az öre-
gedéssei járó mentális romlást úgy tarthag uk távol, ha új prob-
lémákat oldunk meg, új látványokat látunk, egyszerűen új utcá-
kon autózu nk A lélek elsivárosodását is hasonlóképpen kerül-
hegük el.
Sok-sok tett - kicsi és nagy egyaránt - ébresztheti föl a
szellemét, egyenesítheti ki a gerincét, acélozhaga meg az aka-
ratát. Ha nem tud kijelölni irányt, elgondolást, célt, tegye egy
darabig azt, ami új, más vagy idegen. Nagy a valószínűsége,
hogy az új irány fog önre találni, de ahhoz össze kell szednie az
akaratát, hogy legalább egyu_ünyira elforduljon a régitóL
Akár tudja a következő lépést, akár nem, legyen ez a budd-
hista parabola ösztönzóje és útmutatója, amely emlékezteti,
hogy meg kell tennie azt a bizonyos fordulatot az új felé:

Egy ellenség nyflvesszőt lőtt ki a szívedre.

Rövid lett a lövés, a nyflvessző a lábad előtt
hever. Két választásod van. Bifejezheted
a munkát, vagy megfordulhatsz, és elmehetsz.

A nyílvessző hegyén a félelem mérge van - a félelemé, a bi-

zonytalanságé, a bűntudaté, a szégyené, az aggodalomé, a dühé,
az elutasításé és az önnön érdeke ellen ható viselkedésé. Aki
kilőtte a nyilat, olyan ember vagy helyzet, akihez/amihez
ön
mélységesen kötődik: a szerelme, a munkája, a szülője, a be nem
teljesült álma vagy saját, önkorlátozó hiedelme. Álljon ellen a
kísértésnek, hogy odarohanjon, és a keblére ölelje a régi, isme-
rős nyílvesszőt. Fordulj on el, forduljo n félre, ha csak annyira
is,
hogy átnézzen a válla felett, vagy elképzeljen valami menekülési
útvonalat.
Ne törődjön a nyílvesszővel - tegyen egy lépést, aztán fi-

260
gyeljen, várjon, majd merészkedjen tovább. Fordítsa el a tekin-
tetét a nyílvesszőről, merjen elrugaszkodni, és idővel megje-
lenik az új út. De ne csodálkozzon, ha ez az út egyáltalán nem
új; mindvégig ott volt. Csak a legtöbbünknek idő kell ahhoz,
hogy észrevegye.
Egyesek úgy érkezhetnek új kényelmi zónába, hogy úgukon
egyetlen kritikus forduló sincs. Fokozatosan új irányban fejlőd­
nek, egyre többször hallagák a hangjukat a cégvezetésben, amíg
az irányítás szép lassan átcsúszik a kezükbe, egyre többet vállal-
nak a vezetés ből, mígnem egyszeriben az élen találják magukat.
Folyamatosan haladnak előre az ismeretlenbe. Szép így élni.
Talán ideális is. De a legtöbbünknél nem ez a helyzet, és nem is
kell, hogy ez legyen.
Mi általában rohamokban és lökésszerűen mozdulunk előre,
boldog téli álmot alvó medvék vagyunk, akik mindaddig ki sem
dugjuk az orrunkat a barlangból, amíg valamilyen komoly idő­
járás-változás ki nem kényszerít onnan. Jár a szánk, hogy mi-
lyen fontosak számunkra a kihívások, de kényelmesen meghúz-
zuk magunkat, míg a késztetés el nem múlik. Az ember éljen
minél teljesebb életet, hangoztag uk, de megelégszünk a kényel-
mes középszerrel.
Semmi bajom a középszerrel. Igazán kellemes hely, egy
ideig. De nagyon könnyű megrekedni ott, elidőzni, sőt dago-
nyázni, jóval az után is, hogy az idő lejárt.
Ha ön gyaníthatóan ebben a cipőben jár, ha bénultan hever,
s nem lendíti mozgásba a kínzó elégedetlenség, akkor legfőbb
ideje, hogy átkényszerítse magát a könyvben leírt hét lépésen.
Ön nem éli az életét, csak túléli. Eszébe sem jut, hogy mást is
tehetne. A lova már régóta nem viszi sehová.
A munkája rémes, de a fizetése fedezi a kiadásokat, és külön-
ben sem tudja elképzelni, mi mást csinálhatna. Megromlott a
házassága, magányos, fásult és bosszús, mégsem tesz semmit

261
 ellene. Az ügyfelei keveset fizetnek, de azt legalább készpénz-
ben. A családi élete, a baráti köre, az anyagi helyzete úgy-ahogy
elfogadható, de a nagyszerűhöz vezető út nem látszik onnan,
ahol most ön ácsorog.
Ilyenek vagyunk. Életünk során mindannyian kerülhetünk
hasonló helyzetbe. A kényelmi zóna visszatartó ereje olyan
nagy, hogy csak kevesen tudunk ellenállni neki. Mind ott idő­
zünk, panaszkodva, összezavaradva vagy eltompulva. Várunk,
és nem feltétlenül tudjuk, hogy várunk. Érzelmi foldrengést re-
mélünk, megmentőt, megváltást. Várjuk, hogy történjen vala-
mi, és nem veszünk tudomást a kényszerítő erejű igazságról -
hogy mi vagyunk azok, akiknek a változást létre kell hozniuk.
2002 márciusában egy 450 kilós tehén egy háromméteres
kerítésen átugorva elszökött a vágóhídróL Tizenegy napig kó-
borolt szabadon a csodaszép ohiói vidéken, amíg el nem fogták.
A történteket követően ünnepélyesen átadták neki a város kul-
csait, majd elhelyezték egy rezervátumban, ahol élete végéig za-
vartalanul élhet. Amikor Peter Max képzőművész a szökevény
nevében átvette a kulcsokat, kijelentette:
-Elvégre olykor-olykor mindannyian átugrunk egy három-
ruéteres falat.
Átugrunk? Ön is?
 TARTALOM

Elöljáróban 5
A férfi a fekete Mercedesben 9
Hét lépés 31
Nézzünk szembe azzal, ami fáj! 53
Teremtsünk jövő képet! 93
Honnan tudha~uk, hogy a ló megdöglött? 131
Nézzünk vissza, de ne bámészkodjunk! 161
Oldás és kötés 187
Törjük át a kényelem korlá~át! 225
Fohászkodjunk, és evezzünk a partra! 249
 - -
:;..... r ,
{--;, 0'
:5 ,.... r., :r. "l ,....
J:
~ 0
""1
::;;;- JUDITH SILLS
0
~'
r.
::r ,.... J:
:.:. r. :-.:
~.
~·
:-.: ,.... r.,

'Jq
.....
.....
.....
:.:.
c
c..
:r.
• •
t:;lj
Vl
c..
Szállj le a döglött lóról!
:.:. :.:. cr; :-.:
c.. J:
Q,
::::;- 2:·
""1
:.:.,
J"
l
::;;;-
:::; ::;, :r. r.
." ......... Vl
:-.: Megtörténhet, hogy egy napon rádöbbenünk:
• .-" r.
:;... ..... r.r.;
0,
,...
megvan ugyan a kényelmünk, a biztonságunk,
r., 0, •
.....
:.:.
,....
""1 "J:
r valaini mégis hiányzik az életünkből. Jó ideje
r.r.; :r. ~
:.;., ~'
-.!!.
Q, egy helyben állunk, valamerre lépnünk kellene,
:::; :.:. ,.... '"'
·.-:: :::; (J. :.:.
·- :.:.,
""1
hogy elégedettebbek, boldogabbak legyünk.
• c~
·v • ,.... Merjünk kockáztatni? Mi van, ha kudarcot
~
r. •........ , r.L: :l
o~ vallw1k? Ez a könyv segít abban, hogy végre
-:.:. ~ ...-::
~\
• "leszáll)zfllk a döglött lóról'!
;:....
?3 J:
:-.:
r.""1 r. r. ~\
""1
r. 0:r.
·- :.:.""1
:r.- y :.:., :::!...
..... :.:.
< Ha 16 lennék, csak legyintenék: mindezt
r. ::::;- ~ :l
:r.- c ~ c, magamtól is tudom, naná! Középkorúként
:.:. ,.... ,....
:~ :.:.
viszont azt mondom: minden nő és férfi
3::!... :r.
:r.
(J. •
:-.: '"O
:.:., böngéssze át e kötetet! Mert az életet élni
r.
,...
~\ ""1
r.
• ""1
l

"'
'Tj ::;;;- kell, nem csak túlélni!
• Vl
r. ~ :.:.
c,
,.... o
V. Kulcsár Ildikó
.-" :l
......
r;, :r.r. c r. a 1 ők Lapja főmun katársa
:l
::s • Frappáns esetek, érthető magyarázatok,
5 ;_..
:::;
mélységes empátia. Judith Sills könyve
~
:::; ~:.;,,
:r. megtanít felismerni életünk "döglött lovait'! '
" Hasznos és kellemes olvasmány.
Tari Anna'lllária
pszichológus

ISBN 963-530-041-7

2200 Ft 911 ll~ ~IJllllllllllll~ 1,1~ l