erettsegizz.

com Érettségi tételek

Az eposz
Az eposz verses nagyepikai műfaj, mely egy egész közösségre kiható
nagyjelentőségű eseményt dolgoz fel, illetve az esemény azzá válik az eposzi
ábrázolás során. Az újkorban a különösen nagyszerű eposzt epopeia névvel is
illetik. Ideje mindig a múlt, mely az elbeszélő és a befogadó számára is követendő
példa. Hőse, az ‘eposzi hős’ istenektől, természetfölötti lényektől támogatva vagy
éppen hátráltatva hajtja végre tetteit. Ennek megfelelően az eposz mindig két
szinten, az istenek és emberek szintjén játszódik. Az eposz harmonikus világképet
sugalló műfaj, hiszen mindig viszállyal kezdődik és megbékéléssel ér véget. Az
elnevezés az ókori görögöknél eredetileg a – bármiféle műfajú – hexameterben írt
verseket jelölte. Később, de még az ókor folyamán a kifejezés értelme leszűkült a
görög és római költészet nagyobb terjedelmű hőskölteményeinek, valamint
mitológiai költeményeinek körére. A 18. században kialakult tágabb, átvitt
értelemben nemcsak a görög-római mintákat követő alkotásokat nevezik eposznak,
hanem bármely nép hősköltészeti vagy mitológiai tárgyú, verses nagy- és közepes
epikai (vagy epikolírikus) alkotásait. Hőse: az istenek által is támogatott nagy
formátumú hős, az ún. eposzi hős. Története: mindig két szinten játszódik; az
istenek és az emberek szintjén Ideje: mindig a múlt; s ez az alkotó ill. befogadó
számára eszmény, követendő példa Homéroszi eposzok Az európai irodalom
kezdetét két hatalmas elbeszélő költemény jelzi, az Íliász és az Odüsszeia. Az ókori
hagyomány mindkét eposz költőjének Homéroszt tartotta. Magáról Homéroszról
semmi bizonyosat nem tudunk, sőt már az antik görögök is a mítoszok
meselégkörével vették körül személyét. Rengeteg fantasztikus elbeszélés szólt róla.
Ha létező személy volt Homérosz, akkor a legvalószínűbb, hogy i.e. a VIII-VII.
században élt. Egyes források szerint vak énekes volt, de Homérosz lehetett egy
ión énekmondó iskola is, az ún. Homérida nemzettség gyűjtőneve vagy az Íliász-
költő neve a költőt jelentette, s a név fogalommá magasztosult. A legendás vak
szülővárosának rangjáért a monda szerint már az ókorban 7 város versengett. Az
eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű,
természetfölötti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő
fontosságú tettét beszéli el. Már az Íliász és az Odüsszeia előtt is létezett görög
epika, de ezeknek leírását évezredes szóhagyomány előzte meg. Ezek az ún.
genealógiai énekek, melyek a homéroszi eposzok legfontosabb előzményei. Ezek
az eposzok nem a népi énekek laza egybefűzéséből állt össze, hanem a szerző az
eseményeket a rá hagyományozott anyag felhasználásával a kultúrközösség
tagjaként mondja el, mint aki mindent tud, és belülről lát. Epikai hitellel beszél, és az
adott világ legjellemzőbb területeinek, jelenségeinek leírásával próbálja az élet
teljességét bemutatni -Az ókori hagyomány az Iliász és az Odüsszeia szerzõjének
Homéroszt tekinti. -Keletkezésük kb. i.e.8.sz. -Műfaji elozményei az un. genealógiai
énekek lehettek. -Nyelvezetük a köznapi életben nem használt műnyelv. -Ujszerű
versforma. -Valószínűleg az Odüsszeia egy emberöltővel később keletkezett. -
Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz tartozik. - Ismétlődő rövidebb-
hosszabb szövegrészek, pl. egy egész sor: “És hogy a rózsásujjú hajnal kél ki a
ködből (…)” - Jelenetek szerkezeti hasonlósága, pl. a harcleírásban, a
vendéglátásban A homéroszi kérdés: Az i.e. 4. századtól máig foglalkoztatja a
kutatókat. 1.) Egy szerző írta-e a két eposzt? Feltehetőleg nem, mert olyan jelentős
világképi és stilisztikai különbségek vannak. De a hagyománytisztelet, a
tökéletesség előtti hódolat jegyében mindkét mű szerzőjeként Homérosz szerepel.
2.) Saját szerzői lelemény-e a két eposz, vagy szóban terjedő hősmondákból
állította össze a szerző? A mai vélemény szerint orális (szóban terjedő)
hagyományt felhasználva, de szuverén módon, öntörvényű műalkotást hozott létre a
szerző. (A homéroszi eposzok sokféle változatban terjedtek, végleges változatukat
i.e. 4. században nyerték el.)