C A

V
JL JTlV
> T
JL
T>
JlY. •
D
JLV
n
W
r
v J
F
JCí
D
Í v
Q
Ü
I
Segítünk, H a Lehet

Cári R. Rogers

VALAKIVÉ VÁLNI
A személyiség születése

n u n.. t >i rí" 1V:i|

E dge 2000
Budapest, 2003
A mű eredeti címe és a fordításhoz felhasznált kiadás:
Cári R. Rogers: On Becoming a Person (A Therapist’s View of Psychotherapy).
Houghton Mifflin Company, Boston, New York, 2"'1ed,, 1995

© 1961 by Cári. R. Rockks

© 1995 by P etek D. Kkamer (Preface)
© 2003 by Sándor Klein (PostScript)
Hungárián translation © 2003 by Eixíi; 2000 Kft.

A kötet megjelenését támogatta a Pedagógus-továbbképzési Módszertani

és Információs Központ, Pedagógiai Alternatívák Igazgatósága

Pordította:
SlMONFALVY LÁSZLÓ

A fordítást az eredetivel egybevetette

és szakmailag ellenőrizte:
Klein Sándor

Az előszót írta:
P eter D. Kramer

Az utószót írta:
K lein Sándor

Kiadja: Eclge 2000 Kft.

Felelős kiadó: Klein Dávid
Sorozatszerkesztő: K lein Sándor
Felelős szerkesztő: Halmos Ádám
Borítóterv: Milosh Zorica
Tipográfia és nyomdai előkészítés: Formula Stúdió
Nyomdai munkák: General P rint Nyomda K ft.
Felelős vezető: H unya Ágnes
ISBN 963 210 401 3
ISSN 1418-6586
 Tartalom
BEVEZETÉS (Peter D. K m m e r ) ....................................................................7

AZ OLVASÓHOZ ......................................................................................17
I. rész: SZEMf-I.YKS HANGON SZÓLVA ............................................................ 25
1. fejezet: Ez vagyok én .................................................................. 27
II. rész: H ogyan n y ú jt iiá t o k s i -g ít s í -g i -t ? ............................................... 59
2. fejezet: Néhány hipotézis a személyiségfejlődés
serkentésével kapcsolatban .......................................... 6l
3. fejezet: A segítő kapcsolat jellem zői.........................................73
4. fejezet: Amit ma a pszichoterápiáról tudunk
- objektív és szubjektív nézőpontból .........................97
III. rész: A SZKMÉLYISÉGPKILŐnÉS FOLYAMATA................................................111
5. fejezet: A terápiás fejlődés irányai............................................. 113
6. fejezet: Mit is jelent a személlyé v á lá s ....................................149
7. fejezet: A pszichoterápia folyamatkoncepciója.......................169
IV. rész: Szi-Mí-I.YKK l'ILOZŐITÁJA...............................................................209
8. fejezet: „Hogy azzá lehessünk, akik valóban vagyunk” . . . 211
9. fejezet: Egy terapeuta nézetei a „jó életről” ......................... 235
V. ré sz : T é n y e k u t á n k u ta tv a :

A KUTATÁS Illü.Yi: A PSZICIlOTI-UÁIMÁUAN ..................................... 253

10. fejezet: Személyek vagy a Tudomány?
Egy filozófiai k érd és.....................................................255
11. fejezet: A személyiség változása
a pszichoterápia folyamán ........................................287
12. fejezet: A kliensközpontú terápiával
kapcsolatos kutatások ................................................307
VI. ré sz : M il y e n hatásai v annak m in d e n n e k a z é l e t ü n k r e ? ............... 337
13- fejezet: Személyes gondolatok
a tanításról és a tanulásról ........................................339
 Tartalom
14. fejezet: Az igazán fontos tanulás:
a terápiában és az oktatásban............................... 347
15. fejezet: A diákközpontú tanítás,
ahogy azt egy résztvevő á télte ............................... 369
16. fejezet: A kliensközpontú terápia kihatása
a családi életre ...................................................... 389
17. fejezet: Mit tehetünk, ha a kommunikáció
csődöt m o n d ?........................................................ 407
18. fejezet: Az interperszonális kapcsolatok
általános törvényének ideiglenesformája ...............419
19- fejezet: Egy kreativitáselmélet vázlata ............................... 431
VII. réS Z : A VISELKEDÉSTUDOMÁNYOK ÉS A SZEMÉLY ......................... 447
20. fejezet: A viselkedéstudományok növekvőh a tása ...............449
21. fejezet: A személy helye
a viselkedéstudományok új világában ..................471
Utószó: A FIGYELEM EREJE (Klein Sándor)...........................................493
Idézett irodalom............................................................................. 507
BEVEZETÉS
P e te r D. K ram er
 Bevezetés

A z On Becoming a Person című könyvének 1961 -es megjele-

nésével Cári Rogers páratlan nemzeti elismertségre tett
szert az Egyesült Államokban. Kutatóként és klinikusként elsőd­
legesen pszichoterapeutákhoz akart szólni, és csak később esz­
mélt rá, hogy valójában az egyszerű embereknek. ír - nővérek­
nek, háziasszonyoknak, az üzleti világ résztvevőinek, papok­
nak, egyházi vezetőknek, diákoknak, fiataloknak. A könyvet
milliós példányszámban adták el egy olyan időszakban, amikor
ez a példányszám igen ritka volt. A könyv kiadását követő évti­
zedre Rogers lett az amerikai pszichológia szimbóluma: konzul­
táltak vele minden, a tudatot érintő kérdésben, a kreativitástól az
önismereten át, az amerikai karakterig bezárólag.
Néhány témakör, amelynek alapkoncepcióját Rogers alkotta
meg, oly mértékben vált általánosan elfogadottá, hogy ma már
nehéz érzékeltetni, mennyire friss - helyenként forradalmian új -
gondolatnak számított a maga idejében. A freudi pszichoanalí­
zis, amely meghatározó volt a század közepén, azt tartotta, hogy
az emberi hajtóerők - a szexualitás és az agresszió - alapvetően
önzők, ezeket a kultúránk kényszeríti ránk, és később magas árat
fizetünk értük. A gyógyítás a freudi modell szerint egy olyan kap­
csolatban folyik, amely frusztrációt okoz a páciensnek, és a kap­
csolatból fakadó feszültségek segítik elfogadtatni a pácienssel az
analitikus által kimondott nehéz igazságokat. Rogers, ezzel ellen­
tétben, úgy hitte, hogy az embereknek elfogadó kapcsolatokra
van szükségük, melyben a terapeuta olyan készségeket használ,
mint az empátia - ezt a szót Freud idejében szinte kizárólag mű­
vészi-esztétikai értelemben használták - és -afeltétel nélküli pozi­
tív elfogadás. Központi hipotézisének lényege: „Ha képes vagyok
egy bizonyos fajta kapcsolatot létrehozni, a másik ember fel fog­
ja fedezni önmagában azt a képességet, amellyel ebben a kap­
csolatban növekedhet: a személyiség fejlődni fog." „Növekedé­
sen" az énkép pozitívabbá válását, az önmagunk és mások elfo­
gadása irányába való elmozdulást érti. Rogers szerint az ember
„javíthatatlanul szocializált a vágyaiban", vagy ahogy más szavak­
kal több helyen említi: „ha az ember igazán önmaga, akkor meg­
bízhatunk benne".
Rogers - Isaiah Berlin besorolása szerint - a sündisznóhoz
volt hasonló: egy dolgot tudott igazán, de azt olyan jól, hogy
s?-------
Bevezetés

egy teljes világot fel tudott építeni belőle. Rogerstől származik

az önelfogadás jelenkori hangsúlyozása és hogy ennek hatása
van a személy más erőforrásainak mozgósítására. Az elfogadás,
mint végső felszabadító erő rogersi értelmezése szerint az
egészségesek is profitálhatnak a terápiából, és professzionális
értelemben nem képzett személyek is működhetnek terapeuta­
ként. A modern önsegítő-öngyógyító csoport elképzelése egyene­
sen következik a rogersi humánerőforrás mozgalomból. Az,
hogy a házasság - a terápiához hasonlóan - a hitelességen és
az empátián múlik, eredeti rogersi gondolat. Rogers - és nem
Benjámin Spock - az, aki a non-direktív szülő és tan ár koncep­
cióját kifejti.
A történelem iróniája, hogy míg Rogers gondolatai oly mérték­
ben az általános kultúra részévé váltak, hogy kritikusai szerint
már revízióra is szorulnak, írásai ma kevésbé népszerűek. Ez
nagy szégyen, hiszen egyrészt minden kultúrának tudnia kell,
hogy az alapjául szolgáló alapfogalmak honnan származnak,
másrészt Rogers írásai mindmáig szellemi éleslátást tükröznek,
kellemes olvasmányok és könnyen érthetők.
Természetesen Rogers gondolatai tovább élnek a lelki egész­
séggel foglalkozó szakmákon belül. Napjaink egyik leghaladóbb
pszichoanalitikus iskoláját „énpszichológiái ”-nak (self psychology)
hívják - ezt a nevet akár Rogers is megalkothatta volna. A kliens-
központú terápiához hasonlóan —amelyet Rogers fejlesztett ki a
40-es években - az énpszichológia is az emberi kapcsolatot és
nem az ok-okozati összefüggések megértésének képességét te­
kinti a változtatások alapjának, és a kliensközpontú pszichoterá­
piához hasonlóan az énpszichológia is azt vallja, hogy az opti­
mális frusztráció szintje a „létező legalacsonyabb”. Az énpszi­
chológián belül a terapeuta-kliens kapcsolatot kifejező viszony
kísértetiesen hasonlít a rogersi „feltétel nélküli pozitív elfogadás”
elvére. De az énpszichológia - amelyet abban az időben alapí­
tottak Chicagóban, amikor Rogers meghatározó személyiség volt
ugyanott - egy utalás erejéig sem említi meg a nevét.
Minderre a magyarázat nagyrészt abban rejlik, hogy ki is volt
Rogers. Amerikai és nem európai. Farmon nevelkedett és nem vá­
rosban. Bár Chicagóban született, 12 éves korában falura költöz­
tek. (Rogers azt vallotta, hogy a kísérleti módszerekhez való von-
10
 Bevezetés

ződása egy terjengős serdülőkori olvasmányára, a „ Takarmányok

és takarmányozás”című könyvre vezethetők vissza.) Közép-nyu­
gati volt, nem pedig keleti. Szangvinikus és nem melankolikus. Nyi­
tott volt és könnyen megközelíthető. A fentiek alapján Rogers egy­
általán nem mutatta azokat a mélabús komplex jegyeket, amelyek
a háború utáni sztereotip entellektüelt jellemezték.
Bizonyos szempontból az On Becoming a Person című köny­
vet nem is kell bemutatni, hiszen Rogers mindenkinél jobban be­
mutatja önmagát az első fejezetet nyitó Ez vagyok én című esszé­
jében. Rogers nyitottsága ellentétben áll sok kortársának azzal a
törekvésével, hogy a terapeuta üres, tiszta lapnak mutassa magát,
akinek nincs múltja, nincsenek érzései. A jellemző elitélő nézet
szerint „Rogerst lehet semmibe venni, hiszen ő úgysem komoly”.
Akik így gondolják, nagyon szűkén értelmezik azt, hogy mi az,
ami „komoly” vagy intellektuális. Rogers egyetemi professzor, és
igen széles körben publikáló tudós volt. ló könyvhöz és több
mint 200 cikkhez adta a nevét. Az On Becoming a Person című
könyv sikere önmagában sokat rontott azon a képen, ahogyan a
„tiszta, magas tudomány” Rogerst látta, hiszen Rogers közvetlen­
nek és egyszerűnek mutatott be olyan dolgokat, amelyeket kor­
társai komplexen érthetetlennek és teoretikus magasságúnak lát­
tattak. De Rogers az On Becoming a Person című könyvben tör­
ténelmi és társadalmi környezetbe helyezi el mondanivalóját, s
rámutatott a kortárs szociálpszichológiával, etológiával, kommu­
nikációval és általános rendszerelmélettel kapcsolatos összefüg­
gésekre. Üzenetét egzisztencialista filozófiai közegbe ágyazza.
Leggyakrabban Sörén Kierkegaardra hivatkozik (akitől átvette az
„Azzá válni, akik valójában vagyunk” kifejezést, ezzel mintegy
válaszolva arra a kérdésre, hogy „Mi az élet célja?”) és Martin
Buberre. Rogers egyidejűleg az intellektuális nyilvánosság sokat
foglalkoztatott közszereplője is. Levelez és nyilvánosan vitatko­
zik olyan más közszereplőkkel, mint Buber, Paul Tillich, Michael
Polanyi, Gregoiy Bateson, Hans Hofman, vagy Rollo May.
Rogers, aki sokkal inkább elkötelezett tudós, mint legtöbb kor­
társa, minden tőle telhetőt megtett a pszichoterápia empirikus
értékeléséért. Már a korai 1940-es évektől kezdve - a szakterüle­
tén mindenki mást megelőzve - kutatási célzattal hangfelvétele­
ket készít pszichoterápiás ülésekről. Ő az első, aki meghatároz­
Bevezetés

ta azokat a szükséges és elégséges feltételeket (elkötelezett pá­

ciens, empatikus terapeuta stb.), amelyek teljesülése esetén a
pszichoterápiától pozitív személyiség-változás várható. Megbíz­
ható mérési módszereket fejlesztett ki, támogatta és nyilvános­
ságra hozta a hipotéziseivel kapcsolatos értékeléseket. Rogerst
mélyen érdekelte a folyamatok, értékelése: mi segíti az embere­
ket a változásban? Kutatásai olyan eredményeket hoztak, ame­
lyek zavart okoztak a pszichoanalitikusok között. Például egy
kutatása során - amelyet terápiás ülések hangfelvételének elem­
zésére alapozott - azt találta, hogy a pszichoanalízis klasszikus
eszközeinek (a tisztázó kérdéseknek és az interpretálásnak) ha­
tására a kliensek többnyire elkerülik önmaguk vizsgálatát. Csak
az vezet új önismerethez és önmagunk mélyebb megértéséhez,
ha a terapeuta tükrözi az érzelmeket.
Rogers jelentős intellektuális erőfeszítést tett, hogy elfogadtassa
ezt a nagyon egyszerű tételt: az embereknek, elfogadottságra van
szükségük; ha ezt megkapják, lépéseket tesznek, az „önmegvalósítás''
felé. Ebből a hipotézisből sok fontos következtetést vontak le
Rogers kortársai:
>- A pszichoanalízis komplex intézményrendszere teljességgel
szükségtelen.
>■ Az indulatátvitel talán lejátszódik, de beható vizsgálata sem­
milyen eredményre nem vezet.
>■ A század közepén tipikus félistenszerű, távolságtartó pszi­
choanalitikus figura teljes bizonyossággal a terápia ellen hat.
> A terapeuta önismerete és emberi jelenléte fontosabb, mint
a technikákra koncentráló terapeutaképzés.
>- A pszichoterápia és a hétköznapi élet közötti választóvonal
kevésbé markáns, mint azt korábban gondoltuk volna.
>- Ha a pozitív elfogadás, az empátia és a másikra figyelés az
emberi fejlődés szükséges és elégséges alapfeltételei, akkor
ezek ugyanúgy formálhatják a tanítást, a barátságot és a
családi életet is.
Mindez eretnekségnek tűnt bizonyos egyházi körök, pedagó­
giai szakértők és pszichoanalitikusok szemében, de a közvéle­
ménynél kedvező fogadtatásra talált. Segítette a lakosság széles
rétegeit megszólító dialógus kialakulását az 1960-as években -
az amerikai egyetemi reformtörekvések implicit módon nagy­
1 12
 Bevezetés

részt Rogersnek az emberi természetről vallott nézetein alapul­

tak és iránymutató volt az évszázad hátralévő részére az ame­
rikai intézményrendszer megreformálásában is.
Mielőtt elutasították és elfelejtették volna, Rogerst különböző
alapokon számos támadás érte. Szakcikkek sora tartotta nehe­
zen bizonyíthatónak azt, amit a személyiség fejlesztésének
szükséges és elégséges feltételeiről írt, bár az empatikusán jelen
lévő terapeuta előnyeit a gyakorlat továbbra is alátámasztotta.
Rogersnek azt a tézisét, hogy a terapeuta és a kliens azonos ala­
pokon, azonos szinten találkozhat, nem sokkal megjelenése
után megkérdőjelezte Martin Buber, majd később a pszichote­
rápia egy ellentmondásos-harcos kritikusa, Jeffrey Masson. (Egy
kedves kis könyvben, amelynek egyszerűen csak Cári Rogers a
címe [London, Sage Publications, 1992], Brian Thorne áttekinti
és némi sikerrel visszaveri ezeket a kritikákat.) Az idő haladtá­
val, ahogy Rogers életművére egyre jobb a rálátásunk, a kritikák
jelentősége egyre csökken. Amit Rogers nyújt nekünk, hasonló­
an minden igazán nagy terapeutához, az egyedi látásmód.
Mára teljesen világos, hogy a század közepének pszichoana­
litikus embermodellje nem volt teljes. Freucl, majd még inkább
Melanie Klein - egy olyan pszichoanalitikus iskola alapítója,
amelynek később óriási hatása volt az intenzív emberi kapcso­
latokról alkotott nézeteinkre - az emberi természet sötét oldala­
ira, az állatokkal közös vonásainkra koncentrált: a hierarchikus
dom inanciára való törekvésből fakadó fizikai erőszakra és a
kompetitív szexualitásra. Teljesen figyelmen kívül hagyták a hi­
erarchikus dominanciával párhuzamosan létező egyéb - de
szintén genetikusán kódolt, és a kultúrában mélyen gyökerező
- stratégiákat: a reciprocitást és az altruizmust. Az etológusok
és az evolúcióval foglalkozó biológusok többsége valószínűleg
mindmáig egyetért Rogers tézisével, amely szerint, ha egy em­
beri lényt megfelelő szinten elfogadunk, akkor nagy valószínű­
séggel az utóbbi karakterisztikus jegyek lesznek meghatározók
az állatokkal közös jegyekkel szemben.
Bubernak - nemcsak mint vallásfilozófusnak, hanem mint
Eugen Bleuler, neves német pszichiáter egy tanítványának - két­
ségtelenül igaza volt, amikor szkeptikusan fogadta Rogersnek
azt az érvelését, hogy az egészséges és beteg embernek teljes
Bevezetés

bizalmat kell adni. De Freud, Klein és Buber egyaránt a hagyo­

mányos perspektívából szemlélik a világot. Rogers töretlen op­
timizmusa talán abban mutatkozik meg legjobban, hogy egy új­
szerű szemléletet akar meghonosítani a pszichoterápiában.
Ebben a tevékenységében Rogersnek számos társa volt.
Harry Stack Sullivan sok új elemmel járult hozzá a pszichoana­
lízishez: felhívta a figyelmet a jó barát szerepére a gyerek fejlő­
désében, a kliens szociális környezetének jelentőségére és arra,
hogy a terapeuta személye eredményesen blokkolhatja a kliens
hagyományos projekcióit. Murray Bowen átirányította a figyel­
met a kliens gyerekkori családjáról (az Ödipusz-komplexusról)
a jelenlegi családjára, és ily módon megszabadította a terapeu­
tát attól a hálátlan feladattól, hogy aktív résztvevő legyen, amint
a kliens keresi a helyét a család merev struktúrájában. Milton
Erickson újraélesztette és ördögi ügyességgel használta a hipnó­
zist: a terapeutát egyfajta „mester-manipulátorrá” alakította, aki­
vel a kliens képes átugrani a fejlődése útjában álló akadályokat.
Cári Whitaker az elmélet klinikai gyakorlatot hátráltató hatását
hangsúlyozta, és elvárta a terapeutától a valódi együttérző jelen­
létet, valamint a családi szokások mély ismeretét. Ehhez a név­
sorhoz hozzátehetjük néhány bevándorló nevét is, mint példá­
ul Erich Fromm, Victor Franki, Hellmuth Kaiser, Erik Erikson,
Heinz Kohut, akiknek a szabad, kísérletező-gyakorlatias és szo­
ciálisan érzékeny munkássága lényegesen gazdagította a koráb­
ban tisztán amerikai stáb eredményeit.
Rogers elutasítja az eredendő bűnről szóló puritán premisz-
szát: mindent megtesz a másik, mint szabad individuum megér­
téséért, arra törekszik, hogy minél hitelesebb legyen, minél érez­
hetőbb legyen a jelenléte, és bízik a kliensek fejlődési lehetősé­
geiben. Ennek ellenére, olyan emberképet formál, amely főbb
vonalaiban megfelel az amerikai etosz elvárásainak. Rogers
központi feltételezése szerint az ember eredendően tehetséges.
Számára a főbűn - legyen szó terápiáról, tanításról vagy a csa­
ládi életről - az erőszak alkalmazása a másikon. Mint afféle mo­
dern egyenlőségpárti, Rogers úgy tekint az egyénre, mint aki ké­
pes önmaga irányítására, anélkül, hogy örökölt bölcsességektől
függne vagy akár olyan intézményektől, mint az egyházak vagy
a tudomány fellegvárai. Bár filozófiája a segítő szakmákkal kap­
14
 Bevezetés

csolatban kristályosodott ki, annak eredete mégis visszavezethe­

tő az önmagunkra támaszkodás elsődlegességéig (Thoreauig és
Emersonig).
Rogers elfogadásával és befogadásával az amerikaiak az
„amerikai karakter” fontos vonásaival békültek meg, noha bizo­
nyos érzéseik ezzel kapcsolatban a mai napig is ambivalensek.
Vajon az individualizmus azt jelenti-e, hogy minden generáció
minden tagjának újra meg újra friss értékeket kell felkutatnia,
vagy az individualizmust tradíciókhoz is lehet kötni, (például,
hogy „minden ember önző és mindenki mással rivalizál)? Visz-
szatérve a „régi jól bevált módihoz” és az ortodox értékrendhez,
a mai konzervatívok nemcsak Rogerst támadják, hanem vele az
amerikai humanizmus egy fontos áramlatát is.
Talán Rogers igazi, mély amerikaisága a válasz arra a kérdésre,
hogy miért tartják sokra, miért értik meg a mindenki mástól elté­
rő, egyedi hangját és miért tanítják komolyan, teljes mélységében
több tucat országban - csak az Egyesült Államokban nem.
Rogers hangja - ez a meleg, lelkes, bátor hang - tartja össze
az On Becoming a Person című könyv egymástól oly sokban kü­
lönböző esszéit. Találkozhatunk egy emberrel, aki türelmesen,
minden erejét latba vetve próbálja mind a másik embert, mind
a saját belső hangját meghallani. Ez az odafigyelő hallgatás
egyidejűleg szolgálja az egyén érdekeit, és választ ad arra a kar­
dinális kérdésre, hogy mit is jelent valójában „személyiséggé
válni”. A kliensek leírásában Rogers az egzisztencializmus nyel­
vezetét tartja legmegfelelőbbnek. Egy küszködő emberről példá­
ul azt írja: „Ebben a pillanatban nem más, mint a saját vádbe­
széde, ... a saját maga függőségében él, olyannyira, hogy ez
még saját magát is meghökkenti.”
Bármely feltételezés, hogy Rogerst nem kell komolyan venni,
hogy nincs tudatában az ember fizikai vagy morális gyengesé­
geinek, hogy intellektuálisan nem komoly, köddé válik attól a
színvonaltól, amelyet a klinikai munkája részeként az interjúkon
hangfelvételen rögzített, leírt, majd kielemzett szövegek képvi­
selnek. Rogers pontosan azt tette, amiért pszichológia szakos
egyetemi hallgatók generációi parodizálták: megismételte a kli­
ens által mondottakat. De emellett rendkívül pontosan össze­
foglalta a kliens érzéseit, gyönyörű kifejezéseket használva, és
Bevezetés

mentesen minden szűklátókörű, gyors véleményformálástól. És

mindenek fölött: Ő a mások elfogadásának géniusza.
A Rogersszel folytatott ötödik pszichoterápiás ülésen Mrs. Oak,
egy zavart háziasszony azon kapja rajta magát, hogy egy „zene
nélküli dalt” énekel. Rogers összefoglalója az ő érzelemhullámai­
ról arra készteti a klienst, hogy felerősítse a belső élményeit és to­
vább kutassa a megtalált metafora értelmét. Amit hallunk, az egy
ember, aki kínosan törekszik a hitelességre, de eközben lekicsinyli
a saját gondolatait. „És aztán egyszer csak elkezdtek ömleni a sza­
vak, úgy, hogy senki sem erőltette azokat, de azért néha-néha be­
settenkedett a kétely. Aztán elkezdtem kapisgálni, hogy talán ez is
egyfajta zene." Mint minden emberi lény Rogers rendszerében,
Mrs. Oak is kezdetben nagyon távol van az énjétől, de amint meg­
kapja az őt megillető elfogadottságot, elkezdi levetni az álarcokat
és egyre realisztikusabban tud viselkedni. A kilencedik ülésen
Mrs. Oak már mutat - bár még szégyenlősen, zavarodottan - né­
mi önbizalmat, „...valami olyanban volt részem, amit úgy nevez­
tem el magamban, hogy »a tiszta, világos gondolkodás felvillaná­
sai-... Ez csak egyszerűen egy érzés úgy néha-néha, amelyben
teljes értékű embernek érzem magam egy abszolút kaotikus világ­
ban." De még nem fedheti fel ezt az önbizalmat mutató énjét má­
soknak. Rogers azonnal felidézi a korábbi ülésen történteket: „Egy
érzés, hogy nem volna biztonságos arról az éneklő énedről be­
szélni... Úgy tűnik, mintha nem volna hely annak a személynek,
hogy létezzen.” Ilyen mértékű ráhangolódás a másik ember hul­
lámhosszára már valódi művészet, bár nem igazán lehet megtud­
ni, hogy Rogers a kliens belső dallamát kapja el, vagy Ő maga dik­
tál egyet a saját kompozíciói közül.
Ez a bizonytalanságérzés mindvégig megmarad Rogers klini­
kai munkájával kapcsolatban: vajon valóban csak egyszerűen
elfogadja a másikat - ahogy mondja -, vagy talán átad bizonyos
részeket a maga igen finoman differenciált énjéből? De azt tel­
jes bizonyossággal érezzük, amint ma olvassuk Rogerst, hogy
jelentősen hozzájárult korunk kultúrájához, és ahhoz, hogy
tudjuk, kik vagyunk. Nagy öröm ismét találkozni vele, újra hall­
gatni a muzsikáját.

Peter D. Kramer
i<
5
AZ OLVASÓHOZ
 A z olvasóhoz

T v ár ez számomra is egy kissé meghökkentő, már több mint

f y 33 éve pszichoterapeuta vagyok. Ez más szóval azt jelen­
ti, hogy egyharmad évszázada próbálok segíteni a társadalom
minden rétegéből származó embereknek: gyerekeknek, kama­
szoknak és felnőtteknek; tanulási gondokkal kiiszködőknek,
munkahelyi problémákkal kínlódóknak, személyi- és házassági
problémákkal vívódóknak; az úgynevezett „normálisoknak”,
„neurotikusoknak” és „pszichotikusoknak” (itt az idézőjel azt
jelzi, hogy a magam részéről félrevezetőnek tartom ezeket a
címkéket); olyanoknak, akik maguk jöttek hozzám segítségért és
olyanoknak, akiket úgy küldtek hozzám; olyanoknak, akiknek a
problémája jelentéktelen és olyanoknak is, akiknek az élete tart­
hatatlanná és kilátástalanná vált a problémák miatt. Igen nagy
személyes kiváltságnak tekintem azt, hogy volt alkalmam az em­
bereknek egy ilyen vegyes összetételű, nagy csoportját szemé­
lyesen és intim mélységben megismerni.
Az évek folyamán összegyűlt klinikai tapasztalatból és a ku­
tatási eredmények alapján sok-sok könyvet és cikket írtam. A je­
len kötetben található cikkeket a harminchárom év utolsó évti­
zedéből, az 1951 és 1961 közötti időszakból válogattam. El sze­
retném mondani azokat a tényezőket, amelyek arra ösztönöz­
nek, hogy kötetté állítsam össze ezeket a cikkeket.
Az első és legfontosabb ok az, hogy mindegyik cikknek van
relevanciája a z egyén életével kapcsolatban, ebben a zavart, ka­
otikus világunkban. Ez a kötet nem akar egyfajta „jó tanácsok
könyve” szerepet betölteni, és még kevésbé szánom egy „csi­
náld magad” típusú „kisokos” funkcióra. Ugyanakkor sok olva­
só elgondolkodtatónak és tanulságosnak találta ezeket a cikke­
ket. Segitették őket személyes döntéseikben, és a döntések vég­
rehajtásában, abban hogy egyre jobban azzá a személyiséggé
válhassanak, akik valójában lenni akarnak. Ezért szeretném, ha
a cikkek hozzáférhetők lennének mindenki számára, akit a té­
ma érdekelhet; más szavakkal: „az utca intelligens em berének”
is szánom őket. Erre annál inkább is jó okom van, mivel min­
den korábbi könyvem a pszichológus szakmának szólt, és ne­
hezen elérhető bárki kívülállónak. Őszintén remélem, hogy
olyan olvasók is erőt meríthetnek és tanulhatnak a cikkekből a
saját életük alakításához, akik nem igazán mélyen érdeklődnek
A z olvasóhoz

a segítő szakmák vagy a pszichoterápia iránt. Azt is remélem,

hogy olyanok, akik még soha nem vettek igénybe lelki- vagy
egyéb tanácsadó szolgálatot, úgy találják, hogy a kliensekkel
folytatott terápiás interjúk kivonatait olvasva, képzeletben együtt
élve és együtt érezve az interjúalanyok növekedési problémái­
val és fájdalmaival, jobban megértik a saját problémáikat.
Egy másik ok, amely a jelen kötet összeállítására késztetett az,
hogy egyre több és sürgetőbb kérés érkezett hozzám olyan kli­
ensektől, akik már ismerik a segítő szakmákról, a pszichoterápi­
áról és az interperszonális kapcsolatokról alkotott nézeteimet,
hogy szeretnék megismerni az újabb keletű gondolataimat és a kö­
zelmúltban végzett munkáimat egy könnyen hozzáférhető gyűj­
temény formájában. Frusztráltnak érzik magukat a nem publikált
cikkek hallatán, amelyekhez nem tudnak hozzáférni, vagy telje­
sen véletlenül bukkannak rá cikkekre egészen más témájú és stí­
lusú magazinokban. Azt szeretnék, ha ezek a cikkek együtt sze­
repelnének egy gyűjteményes formában. Ez nagyon hízelgő ké­
rés, de egyben elvárás is, amelyet meg kell próbálnom kielégíte­
ni. Remélem, hogy ezek az olvasóim is elégedettek lesznek a vá­
logatásommal. Ez a kötet egyben azoknak a pszichológusoknak,
tanároknak, oktatási szakembereknek, iskolai segítőknek, tanács­
adóknak, vallási oktatóknak, szociális munkásoknak, beszédtera­
peutáknak, ipari vezetőknek, munka- és vezetéstudományi szak­
embereknek, politológusoknak és másoknak is szól, akik a ko­
rábbi munkáimat relevánsnak és a saját szakmai irányukhoz il­
leszkedőnek találták. A szó legőszintébb értelmében ezt a köny­
vet nekik ajánlom.
A fentieken kívül van egy sokkal komplexebb és sokkal sze­
mélyesebb motívumom is a könyv létrehozására; nevezetesen
egy optimális olvasótábor keresése mindahhoz, amit mondani
akarok. Ez a probléma több mint egy évtizede foglalkoztat.
Tudva tudom, hogy a pszichológusok csak egy töredékét vagyok
képes megszólítani. A többség olyan témakörökkel van elfoglal­
va, mint az inger-válasz*, a tanulási elméletek, az operáns kon­
dicionálás, s az embert „a vizsgálódás tárgyának” tekinti. Nem
csoda, hogy az én mondanivalóm meghökkenti vagy - még
gyakrabban - bosszantja őket. Azt is tudom, hogy a pszichiáte­
rek közül is csak egy igen szűk kört sikerül elérnem. A legtöbb­
je )
 A z olvasóhoz

jüknek a nagy titkot és a fő igazságot már réges-régen véglege­

sen kimondta Freud. Egyáltalán nem érdeklik őket az új lehető­
ségek, az új utak, és egyenesen ellenségesek minden kutatással
kapcsolatban. Annak is teljes tudatában vagyok, hogy a „segítő
sza km a ” piciny töredékét éri el a szavam (az idézőjel azt jelzi,
hogy sokan csak némi eufémizmussal nevezhetik magukat se­
gítőknek). Az ebben a csoportban tevékenykedők legnagyobb
hányadát főleg a tesztek érdeklik és a praktikus segítségnyújtás
módszertana.
A fenti okok miatt, amikor egy adott cikk kiadásáról kellett
döntenem az utóbbi néhány évben, elégedetlen voltam azzal a
lehetőséggel, hogy az engem érdeklő fő területek valamelyiké­
vel foglalkozó folyóiratban jelenjen meg. Tulajdonképpen az
összes releváns folyóiratban publikáltam már cikkeket, de az
utóbbi néhány évben keletkezett írásaim döntő hányada mind­
máig publikálatlan kézirat, amelyek csak személyes csatornákon
keresztül, sokszorosított formában terjednek. Ez szimbolikusan
azt a bizonytalanságomat mutatja, hogy nem tudom a módját,
hogyan érhetném el azt a közönséget, amelyhez szólni akarok.
Ez idő alatt néhány folyóirat főszerkesztője (időnként igen kis
példányszámú vagy erősen specializált folyóiratról van szó) tu­
domást szerzett néhány kéziratomról és jogot kért a publikálásuk­
ra. Ehhez mindig hozzájárultam azzal a kikötéssel, hogy ez nem
lehet kizárólagos jog, és később esetleg máshol is meg fogom je­
lentetni a cikkeket. Ily módon az utóbbi évtizedben írott cikkek
nagy része vagy publikálatlan kéziratként létezett, vagy kis pél­
dányszámú, időnként periférikus folyóiratokban látott napvilágot.*

* Az „inger-válasz pszichológia" feltételezi, hogy minden viselkedés ingerekre

adott válasz. Az „operans kondicionálás" annak a megtanulását jelenti, hogy
egy bizonyos viselkedés egy bizonyos cél elérésére vezet. (A dolgozót megju­
talmazzák egy különösen jól végzett munkájáért. Mivel szeretne újra jutalmat
kapni, igyekszik újra „különösen jó” munkát végezni.) Az „operáns kondicio­
nálás” mai tanulmányozása és értelmezése nagyrészt B. F. Skinner nevéhez fű­
ződik. Rogers megközelítése éles ellentétben áll Skinnerével, amit jól tükröz
híres, történelmi érdekességű vitájuk. Skinner és Rogers az emberi tanulás két,
egymást kiegészítő jellegzetességét ragadták meg. (Lásd e kötet utolsó két
fejezetét.) Jellemző módon Rogers halála után Thomas Gordon. Rogers egyik
legnagyobb hatású tanítványa azzal sokkolta egy személyközpontú összejöve­
tel résztvevőit, hogy azzal kezdte beszédét, hogy ő „skinneriánus". (Szerk.)
A z olvasóhoz

Végül azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy könyv for­

májában foglalom össze az utolsó évtized főbb gondolatait, ily
módon azok megtalálhatják a maguk olvasótáborát. Egészen bizo­
nyos vagyok abban, hogy ez az olvasótábor magában foglalhatja
jó néhány terület képviselőit (köztük néhány olyan, az én tudo­
mányterületemtől távol eső területeket is, mint a filozófia vagy a
kormányzás). Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy ez
az olvasótábor bizonyos szempontból egységes lesz. Mélyen hi­
szek abban, hogy ezek a cikkek egy olyan trendhez tartoznak,
amelynek erős hatása van - és várhatóan lesz is - a pszichológi­
ára, a pszichiátriára, a filozófiára és talán más területekre is. Ha­
boznék ezt a trendet címkével ellátni, de a tudatomban megjelen­
nek olyan jelzők, mint „fenomenologikus”, „egzisztencialista” és
„személyközpontú”; olyan fogalmak, mint „önmegvalósítás”, „sze­
mélyiséggé válás”, „növekedés”; és olyan személyiségek, mint Gor­
don Allport, Abraham Maslow vagy Rollo May. így az az olvasó­
tábor, amelyet a könyv meg tud szólítani, vélhetően igen változa­
tos szakmákhoz és tudományágakhoz tartozik, és igen szórt érdek­
lődési kört mutathat. A fő rendező elv közöttük az lehet, hogy mé­
lyen érdeklődnek az ember fejlődése iránt, egy olyan modern vi­
lágban, amely szinte teljesen elhanyagolja, semmibe veszi ezt.
Van még egy végső okom arra, hogy ezen a könyvön dolgoz­
zak és ez egy olyan motívum, amely igen sokat jelent számom­
ra. Ez azzal az óriási, helyenként nyomasztó igénnyel áll kap­
csolatban, hogy több alapvető tudásra és hasznosítható kész­
ségre tegyünk szert az emberi kapcsolatokban fellépő feszültsé­
gek kezelésében. Az ember félelmetes tudományos-technikai
fejlődése mind a végtelen világmindenség, mind a végtelenül ki­
csiny részecskék megismerése irányában minden bizonnyal az
emberi kultúra teljes megsemmisítéséhez vezet, hacsak meg
nem találjuk a módját egy hasonló nagyságrendű fejlődésnek
az interperszonális kapcsolatokban és a csoportokban fellépő
feszültségek kezelésére. Nagyon szerénynek érzem az ebbéli tu­
dásunkat és lassúnak az ilyen irányú fejlődésünket, de bízom
egy szebb jövőben, amikor legalább egy-két nagyobb rakéta
árát az emberi kapcsolatok teljesebb megértésének kutatására
lehet fordítani. Természetesen tudom, hogy annak a tudásnak
az elterjedése és gyakorlati felhasználása, amelyet ebben a té­
22
 A z olvasóhoz

makörben felhalmoztunk, igen csekély és elismertsége minimá­

lis. De őszintén remélem, hogy a jelen kötetből világosan kitű­
nik az a tudás, amellyel már igen is rendelkezünk és amely -
ha okosan felhasználjuk a gyakorlatban - csökkentheti a faji
alapon fellépő, a munka világában észlelhető, vagy a nemzet­
közi kapcsolatokban fel nem oldott feszültségeket.
Könnyen belátható, hogy a rendelkezésünkre álló tudás elő­
segítheti, hogy az emberek érett, nem defenzív, értő személyek­
ké fejlődjenek, akik konstruktívan tudnak bánni a felmerülő fe­
szültségekkel. Szeretném minél több olvasó figyelmét felhívni
arra, hogy létezik és hozzáférhető - bár egyelőre kihasználatla­
nul - egy jelentős tudás halmaz, mely felhasználható az inter­
perszonális kapcsolatok javítására.
Ennyit akartam mondani arról, hogy mi motivált e kötet kiadá­
sára. Ezt a bevezetőt a könyv természetével kapcsolatos néhány
megjegyzéssel szeretném zárni. A könyvben található cikkek
együttesen jól reprezentálják azokat a főbb területeket, amelyek­
kel az utóbbi évtizedben foglalkoztam.* A cikkek különböző
céllal, különböző olvasótáboroknak készültek (néha egyszerű­
en a saját szellemi kielégülésem érdekében). Minden fejezethez
írtam egy rövid bevezetést, amely a célkitűzésem szerint kontex­
tust teremt a benne foglalt anyagnak. A cikkeket olyan sorrend­
ben szerkesztettem fejezetekké és a fejezeteket kötetté, hogy a
témakörök a mélyen személyestől a szociológiailag komplexebb
felé haladjanak. A szerkesztéskor próbáltam elkerülni az ismét­
lődéseket, de amennyiben különböző cikkek kissé más aspek­
tusból érintik ugyanazt a koncepciót, gyakran a „variációk egy
témára” elvén mindegyiket bemutatom. Ezek a variációk hason­
ló funkciót töltenek be itt, mint a zenében: gazdagítják a meló­
diát. Tekintettel arra, hogy ezek önálló cikkek, egymástól függet­
lenül is olvashatók, ha az olvasó úgy kívánja.

* Az egyetlen kivétel az explicit személyiség-elmélet, de tekintettel arra, hogy a

közelmúltban publikáltam egy részletes és technikai értelemben teljes leírást a
releváns elméleteimről egy gyűjteményes munkában, amely minden szakkönyv­
tárban elérhető, ezen a helyen nem láttam értelmét az ismétlésnek. Az idézett
fejezet: „A terápia, a személyiség és a kliensközpontú közegben fejlődő in­
terperszonális kapcsolatok elmélete.” Koch, S. (ed.): Psychology: A Study o f
a Science, vol. III. 184-256. old. McGraw Hill, 1959.
23
A z olvasóhoz

Végül is e könyvvel az volt a legfőbb célom, hogy rnegosz-

szam az olvasóval néhány élményemet - valamit saját magam­
ból: valamit abból, amit megtapasztaltam a modern élet dzsun­
gelében, az interperszonális kapcsolatok máig fel nem térképe­
zett területein. Ezt láttam és ez az, amiben ma hiszek. Ezeken
az utakon jártam, hogy ellenőrizzem a meggyőződéseimet.
Ezek azok a kételyek és kérdések, aggodalmak és bizonytalan­
ságok, amelyekkel szembe kell néznem. Őszintén remélem,
hogy az élményeim között lesz néhány, amely valóban az ol­
vasóhoz szól.

University of Wisconsin,
Pszichológia és Pszichiátria Tanszék

1961. április

Cári R. Rogers

24
 Első rész

SZEMÉLYES HANGON SZÓLVA

Személyként szólok,
személyes tapasztalatból
és személyes tanulságokkal
a tarsolyomban.
 Első fejezet

Ez v ag y o k é n

A szakm ai gondolkodásom
és személyes filozófiám fejlődése
X z cifejezet két nagyon személyes hangú előadást foglal incigá-
ba. Öt évvel ezelőtt arra kértek, hogy a Brandeis Egyetem vég­
zőseinek tartsak előadást, de ne a pszichoterápiáról, hanem ön­
magámról. Hogyan jutottam el a z általam képviselt gondolatok­
hoz? Hogyan váltam a zzá a személlyé, aki vagyok? Ezt egy na­
gyon gondolatébresztő meghívásnak éreztem, és mindent megtet­
tem azért, hogy ne okozzak csalódást a diákoknak. A z elmúlt év­
ben a Wisconsin Egyetem Diáktanácsa egy hasonló kéréssel fo r­
dult hozzám. A rra kértek, hogy személyes hangon, szívből beszél­
jek hozzájuk a z „Utolsó Előadás ”sorozat keretein belül, amelyben
- a szokásjog szerint - a professzor a z utolsó előadását úgy kell.
hogy megtartsa, hogy jórészt önmagát adja. (A z már a z egész ok­
tatási rendszerünket érintő furcsa, misztikus kérdés, hogy miért
kell ahhoz egy utolsó előadás, hogy egy professzor önmagát adja
és emberi lényként is megnyilatkozzon.) Ezen a wisconsmi elő-
adátson - sokkal inkább, mint a z elsőn - sikerült megfogalmaz­
nom a személyes tapasztalataim és filozófiai meggyőződéseim kö­
zü l azokat, amelyek igazán sokat jelentenek számomra. Ebben a
fejezetben szinte összefonódik ez a két előadás, de megpróbálom
felidézni azt a z informális, közvetlen hangütést, amelyen ezek. a z
előadások megszólaltak.
Azokból a reakciókból, amelyeket ezek a z előadások kiváltottak,
tudatosult bennem, hogy milyen rendkívüli mértékben éheznek a
hallgatók arra, hogy a z előadóban megéh ezhessék a z embert. Ezt
a fejezetet abban a reményben tettem a könyv elejére, hogy talán
megmutat belőlem valamit, és ily módon életszerűbb kontextust
biztosít az ezt követőfejezeteknek.

Úgy informáltak, hogy a csoport elvárása az, hogy tartsak egy

előadást önmagámról „Ez vagyok én” címmel. Sokféle érzésem
van ezzel a felkéréssel kapcsolatban, s ezek közül feltétlenül meg
szeretném említeni azt, hogy igen nagy megtiszteltetésnek tartom,
hogy egy csoport a szó legszem élyesebb értelmében tudni akar­
ja, hogy ki vagyok én. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ez pár­
ját ritkító, nagy kihívást jelentő felkérés, és erre a m élyen őszinte
kérdésre a lehető legőszintébb választ fogom adni.
29
Személyes hangon szólva

Tehát ki is vagyok én? Olyan pszichológus vagyok, akinek a

fő érdeklődési köre már jó néhány éve a pszichoterápia. Mit je­
lent ez? Nem szándékozom untatni önöket a munkám részletes
taglalásával, inkább idézek néhány bekezdést a Kliensközpontú
terápia című könyvem előszavából, amely - szubjektív módon
- bemutatja, hogy ez mit is jelent számomra:
„Hogy miről is szól ez a könyv? Szeretnék úgy válaszolni erre a
kérdésre, hogy a válasz tükrözze azt a z élő tapasztalatot, amelyet
a könyv közvetíteni akar.
Ez a könyv arról a szenvedésről és reményről, aggódásról és
megelégedettségről szól, amellyel m inden rendelő telítve van. Arról
a teljesen egyedi kapcsolatról, amely a terapeuta és a kliens között
óhatatlanul kialakul, és azokról a közös elemekről, amelyek min­
den terapeuta-kliens kapcsolatban felfedezhetők. Ez a könyv a leg­
mélyebb személyes élményekről szól, amelyeket mindannyian
megtapasztalhatunk. Ez a könyv szól arról a kliensemről, aki a
rendelőmben a z íróasztal sarkánál ülve azért harcol, hogy ön­
maga lehessen, de ugyanakkor halálosan fé l ugyanettől. Harcol
azért,, hogy úgy élje meg a z élményeit, ahogy azok valójában tör­
ténnek (hogy azonosuljon ezekkel a z élményekkel), de egyidejűleg
retteg is ennek, a lehetőségétől. Ez a könyv rólam is szól, amint
igyekszem, hogy olyan mélyen és érzékenyen vehessek részt a vívó­
dásaiban, amennyire csak. lehetséges. Am int próbálom beleélni
magam a személyes élményeibe, amint próbálom azt érteni, amit
ő, azt érezni, amit ő, még az ízek árnyalataival is azonosulva.
Amint azon kesergek, hogy emberként hibákat követhetek el és fél­
reérthetem ezt a kliensemet, hogy esetleg nem leszek, képes úgy lát­
ni a z életet, ahogyan ő látja, hogy egy hibás válaszom nehéz kő­
ként hull a z éppen megindult fejlődés bonyolult, finom szövésű
pókhálójára és ismét széttépi azt. Rólam szól, am int mennyei jóér­
zés tölt el attól a privilegizált lehetőségtől, hogy bába lehetek egy új
személyiség születésénél, amint ott állok azt a csodát szemlélve,
ahogy egy új ÉN születik, amint látom egy új személyiség világra
jövetelét, és ehhez a születéshez facilitátorként fontos közöm van.
Ez a könyv szól m ind a kliensről, mind rólam, amint meghatód­
va érezzük azokat a z óriási rendező erőket, amelyek jelenléte
nyilvánvaló a m i nagy közös élményünkben, és am elyek- úgy tű­
n ik - a z univerzum teljességében mélyen gyökereznek. Ez a könyv
30
 Ez vagyok én

a z életről szól, mivel a z élet jelei számos form ában megmutatják

magukat a terápiás folyamatban: m ind a vak és szörnyűséges
pusztításra képes erő, mind pedig a növekedést létrehozó erő for­
májában, mely utóbbi sokkalta hatalmasabb, amennyiben a nö­
vekedésfeltételei biztosítottak. ”
Talán a fenti idézetből látható, hogy mit is csinálok és milyen
érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy
esetleg az is érdekli Önöket, hogy milyen módon kerültem kap­
csolatba mindazzal, amit teszek, és talán néhány tudatos és nem
tudatos döntésemről és választási lehetőségemről is beszámolok,
amelyekkel az utam során szembe kellett néznem. Megpróbálok
az önéletrajzomnak a pszichológiai szempontból legfontosabb
mozzanataira koncentrálni, és ezen belül is főleg azokra, ame­
lyek professzionális értelemben meghatározók voltak.

A korai éveim

Olyan családban nevelkedtem, amelyre a szoros családi kötelék,

a szigorú és kompromisszumra nem hajlandó vallási- és etikai
normák, a munka imádata volt a jellemző. Én voltam a negye­
dik a hat gyerek sorában. A szüléink nagyon lelkiismeretesen
gondoskodtak rólunk: ez a gondoskodás volt állandóan a figyel­
mük előterében. Ugyanakkor - bár kifinomult és okosan szere­
tő módon - erősen kontrollálták is a viselkedésünket. Azt sugall­
ták - és ezt a sugallatot én maradéktalanul magamévá tettem
hogy mi mindenki mástól különbözünk. Ez például azt jelentet­
te, hogy soha nem ittunk alkoholt, soha nem táncoltunk, nem
kártyáztunk, nem jártunk színházba vagy moziba, nagyon korlá­
tozott társasági életet éltünk és rengeteget dolgoztunk. Sok bajom
lenne azzal, ha meg akarnám győzni a saját gyerekeimet arról,
hogy a szénsavas üdítő italok fogyasztása bűnös szokás, de
élénken emlékszem arra a bűntudatra, amelyet az első üveg kó­
la elfogyasztásakor éreztem. A családon belül igen jól éreztük
magunkat, de nem nagyon elegyedtünk másokkal. Magányos fiú
voltam, aki megállás nélkül olvasott, és aki a középiskola befe­
jezéséig csak két lánnyal randevúzott.
31
Személyes bangón szólva

Amikor tizenkét éves voltam, a szüleim vettek egy farmot és

ott teremtettünk otthont magunknak. Ennek kettős célja volt.
Először is apám, aki tehetős üzletemberré nőtte ki magát, egy­
fajta hobbinak szánta. De ennél sokkal fontosabb volt - szerin­
tem - a másik o k ra szüleim úgy találták jónak, hogy a család
serdülő tagjait távol kell tartani a város bűnös vonzásától.
Itt két olyan szokásom fejlődött ki, amelyeknek bizonyára ha­
tása volt a későbbi munkámra is. Lenyűgöztek a nagytestű éj­
szakai pillangók (ebben az időben voltak Gene Stratton-Porter
könyvei a legnépszerűbbek), és a Luna, a Polyphemus, a
Cecropia, és más, a környék erdeiben gyakori gyönyörű lepkék
igazi szakértőjévé váltam. Fáradhatatlanul tenyésztettem a lepké­
ket, gondoztam a hernyókat, vigyáztam a bábokat a hosszú té­
li hónapokon át, és kezdtem megérezni néhányat az olyan örö­
mök és bánatok közül, amelyeknek minden, a természetet ta­
nulmányozó természettudós részese.
Apám eltökélt volt abban, hogy új farmját tudományos alapo­
kon vezesse, ezért számos szakkönyvet vásárolt a tudományos
mezőgazdaság témakörben. A fiait is arra bátorította, hogy önál­
ló, profitot hozó vállalkozásaik legyenek, így a bátyáim és én
hol tyúkfarmot létesítettünk, hol bárányokat, malacokat vagy
borjúkat neveltünk. Ezeken a vállalkozásokon keresztül gyorsan
megtanultam a tudományos mezőgazdálkodás alapjait, és csak
mostanában eszméltem rá arra, hogy a tudomány iránt érzett
alapvető vonzódásom már akkor kialakult. Senki nem mondta
nekem, hogy Morison könyve, a „Takarmányok és takarmányo­
zás” nem egy tizennégy éves fiúnak való olvasmány, így aztán,
mialatt kitartóan végigküzdöttem magamat a több száz oldalon,
azt is megtanultam, hogy miként folyik egy tudományos kísér­
let: hogyan hasonlítják össze a kísérleti és a kontrollcsoportokat,
hogyan lehet azonos feltételeket biztosítani véletlenszerű kivá­
lasztással, és ily módon pontosan megállapítani egy adott táp­
lálék hatását a hús- vagy tejtermelésre. Megtanultam, hogy mi­
lyen nehéz egy hipotézist bizonyítani. Egy olyan területen sze­
reztem ismereteket a tudomány módszereiről és tanultam meg
ezeket tisztelni, ahol az elméletnek napi gyakorlat nélkül az ég
világon semmi értelme nincs.

3 2
 Ez vagyok én

Főiskolai és egyetemi évek

A főiskolát Wisconsinban kezdtem a Mezőgazdasági Szakon.

Az egyik legemlékezetesebb dolog számomra a mezőgazdasági
üzemtan professzorom vehemens kijelentése volt az adatok és
tények tanulásával és felhasználásával kapcsolatban. Azt hang­
súlyozta, hogy teljesen értelmetlen az önmagáért való enciklo­
pédikus tudás, majd így summázta a mondottakat: „Ne akarja­
nak az átkozott lőszeres vagon lenni. Inkább legyenek puskák!”
A főiskola első két éve alatt a szakmai irányultságom és célja­
im alaposan megváltoztak néhány érzelmileg töltött vallásos di­
ákkonferencia hatására: ezen túl már nem mezőgazdasági tudo­
mányos kutató, hanem az egyház szolgája akartam lenni. Micso­
da váltás! Mezőgazdaság helyett történelmet kezdtem tanulni,
abban a hitben, hogy ez erre a hivatásra jobban felkészít.
A főiskola harmadik évében megválasztottak, mint annak a
tizenkét amerikai diáknak az egyikét, akik Kínába utazhatnak a
nemzetközi Keresztény Diák Világkonferenciára. Ez rendkívül
fontos tapasztalat volt számomra. 1922-t írtunk, alig négy évvel
az I. világháború befejezése után, és én láttam hogy a franci­
ák és a németek még mindig mennyire szívből gyűlölik egy­
mást, noha egyenként és magánemberként tulajdonképpen
szeretetre méltók. Fel kellett ismernem: nyitott és becsületes
emberek képesek igen szélsőségesen eltérő vallási doktrínák­
ban hinni. A főbb témakörökben - először életemben - függet­
lenítettem magamat a szüleim vallási gondolkodásától és ráesz­
méltem, hogy azon túl már nem vagyok képes azonosulni ve­
lük. Ez a gondolati függetlenség igen nagy fájdalmat okozott és
feszültségeket teremtett a kapcsolatunkban, de innen visszate­
kintve teljes bizonyosságom van afelől, hogy ott és akkor vál­
tam független személyiséggé. Természetesen nagyon sok volt a
lázadás azokban a nézetekben, amelyeket ez idő tájt vallottam,
de a hőn áhított leválás lejátszódott a távol-keleti út hat hónap­
ja alatt, és mindent alaposan végiggondolhattam a szülői ház
közvetlen hatása nélkül.
Bár itt elsősorban a szakmai fejlődésemet meghatározó ténye­
zőkről kívánok beszámolni, szeretnék röviden említést tenni va­
lamiről, ami döntő jelentőségűvé vált a magánéletemet illetően.
33
Személyes hangon szólva

Nem sokkal a kínai út előtt szerelmes lettem egy csodálatos lány­

ba, akit előtte már évekig ismertem, egészen a gyerekkorom óta.
Közvetlenül a főiskola befejezése után - miután a szüléink nagy
nehezen áldásukat adták a frigyre - összeházasodtunk, hogy a
másoddiploma-képzésben már együtt vehessünk részt. Ebben a
témában nem lehetek objektív, de biztos vagyok abban, hogy az
ő nem szűnő, bátorító szerelme és társasága mind a mai napig
életem egyik, legfontosabb és leginkább gazdagító tényezője.
Úgy döntöttem, hogy a Union Teológiai Szemináriumba irat­
kozom be - az ország leginkább liberális ilyen jellegű intézmé­
nyébe abban az időben (1924-et írtunk akkor) -, hogy felké­
szüljek az egyházi munkára. Soha nem bántam meg az ott el­
töltött két évet. Sok nagy tudóssal és tanítóval kerültem kapcso­
latba. Számomra különösen fontos volt közülük Dr. A. C.
McGiffert, aki elkötelezett híve volt a tanulás szabadságának és
az igazság követésének, függetlenül attól, hogy az igazság útja
hova vezet.
A mai eszemmel - ismerve a legtöbb egyetem merev szabá­
lyait - különösen meglepőnek tartom a Unionnál átélt egyik él­
ményemet. Néhány társammal együtt úgy éreztük, hogy a gon­
dolatokat készen kapjuk, holott elsősorban mi magunk szeret­
tük volna azokat - kérdéseken és kételyeken keresztül - kiku­
tatni, és felfedezni, hogy hova vezetnek. Kérvényben fordul­
tunk a Tanulmányi Osztályhoz, hogy mi magunk tervezhessünk
meg és vezethessünk 'le egy kreditet adó szemináriumot - okta­
tó nélkül. A vezetőség nyilvánvalóan meglepődött a kéréstől, de
végül is engedélyezte azt. Az egyetlen kikötésük az volt, hogy -
csak úgy a rend kedvéért - egy fiatal oktató beüljön a szeminá­
riumra, aki mindaddig nem vesz részt aktívan a munkában,
amíg mi meg nem kérjük erre.
Azt hiszem felesleges is mondanom, hogy a szeminárium óri­
ási siker volt és számos dolgot tisztázott. Úgy érzem, hogy ez is
hozzájárult az életfilozófiám alakulásához. A csoport tagjainak
többsége - végiggondolva a saját magunk által felvetett kérdése­
ket - úgy döntött, hogy mégsem akar az egyházon belül dolgoz­
ni. Én is egy voltam közülük. Úgy éreztem, hogy olyan kérdé­
sek, mint hogy „mi is az élet értelme?”, vagy hogy „milyen lehe­
tőségek vannak az egyén életminőségének javítására?”, mindig is
34
 Ez vagyok én

érdekelni fognak, de nem tudok olyan területen dolgozni, ahol

előre meghatározott vallási doktrínákban kell hinni. A hitelveim
akkorra már igen sokban megváltoztak és várható volt, hogy
még tovább változnak. Elborzasztott az a gondolat, hogy előre
meghatározott hitelvekre kell esküt tennem csak azért, hogy egy
adott életpályán maradhassak. Olyan pályát akartam találni ma­
gamnak, ahol a gondolat szabadsága feltétel nélkül biztosított.

Hogyan váltam pszichológussá

De mi is legyen ez a pálya? A Unionban végzett tanulmányaim

alatt nagyon vonzott az abban az időben még új, de nagyon
gyorsan fejlődő pszichológia és pszichiátria. Olyan tanárok, mint
Goodwin Watson, Harrison Elliott és Marian Kenworthy jelentő­
sen hozzájárultak az érdeklődésem kialakulásához. Egyre több
kurzust látogattam a szemközti Columbia University Tanárképző
Főiskoláján. William H. Kilpatrick mellett kezdtem el dolgozni ok­
tatás-filozófia témakörben és óriási tanár-egyéniségnek tartottam
őt. Gyakorlati klinikai munkát végeztem gyerekeken Leta
Hollingworth vezetésével, aki nagyon érzékeny és a praktikum
iránt érdeklődő szakember volt. Azon kaptam rajta magamat,
hogy vonz a gyermeksegítő munka és elképzeltem magamat mint
klinikai pszichológust. Könnyedén, kevéssé tudatos elhatározás­
sal tettem meg ezt a lépést, inkább csak követtem annak a gya­
korlati területnek a hívó szavát, amely valóban érdekelt.
A Tanárképző Főiskolán folytatott tanulmányaimmal egy idő­
ben pályáztam egy diák-tanári állásra, az akkor újonnan alakult
Gyermeksegítő Intézetbe, amelyet a Nemzetközösségi Alap finan­
szírozott, és azt el is nyertem. Hálát adok az égnek, hogy a kez­
detektől ott lehettem. A szervezet igen kaotikus állapotban volt
még, de ez egyben azt is jelentette, hogy azt tehettem, amit leg­
jobbnak láttam. Magamba szívtam a stáb - többek között Dávid
Levy és Lawson Lowrey - dinamikus freudi nézeteit, és úgy talál­
tam, hogy ezek a nézetek igen erős konfliktusban vannak a Ta­
nárképző Főiskola hivatalos nézeteivel, amelyek elvesztek a rész­
letekben, és amelyek túlságosan tudományoskodó, hidegen ob­
35
Személyes hangon szólva

jektív, statisztikai közelítést képviseltek. Ennek a konfliktusnak a

feloldása - ennyi év után visszatekintve is úgy gondolom - rend­
kívül hasznos tanulási tapasztalatot jelentett a számomra. Abban
az időben úgy éreztem, hogy két tökéletesen különböző világban
funkcionálok egyidejűleg, és hogy ez a két világ soha nem talál­
kozhat, de még csak nem is közeledhet egymáshoz.
A cliák-tanár szerződés lejártával olyan állást kerestem,
amelyből eltarthatom szaporodó családomat, bár a doktorátust
még nem szereztem meg. Jó állásajánlatot ritkán lehetett találni,
és emlékszem arra a megkönnyebbülésre és feldobottságra,
amelyet akkor éreztem, amikor végre találtam egy megfelelőt:
pszichológusként alkalmaztak a New York állambeli Rochester-
ben, a Gyermekvédő Társaság Gyermektanulmányozó Osztá­
lyán. Hárman voltunk pszichológusok ezen az osztályon, és a
fizetésem évi 2900 dollár volt.
Ahogy visszatekintek arra az időre, amikor elfogadtam ezt az
állást, az emlék mulattat is, meg csodálkozást is kivált belőlem
egyidejűleg. Elégedett voltam, mert azt a munkát végezhettem,
amelyet igazán akartam. Hogy ez az állás professzionális érte­
lemben finoman fogalmazva is zsákutca, hogy minden szakmai
kontaktustól hermetikusan el voltam zárva, és hogy a fizetésem
- még az akkori mércével mérve is - csekély volt, eszembe sem
jutott. Azt hiszem mindig is éreztem, hogy ha megvan a lehető­
ségem arra, hogy azt csináljam, ami a legjobban érdekel, min­
den más valahogy magától elrendeződik.

A rocbesteri évek

A következő tizenkét év, amelyet Rochesterben töltöttem leírha-

tatlanul hasznos volt. Az első mintegy nyolc évben szinte kizá­
rólag gyakorlati pszichológusi szolgáltatást nyújtottam. Diagnó­
zisokat és fejlődési terveket készítettem olyan fiatalkorú bűnö­
zőknek és hátrányos helyzetű gyermekeknek, akiket a bíróságok
vagy különböző állami hivatalok küldtek hozzánk, és sok eset­
ben „kezelési interjúkat” készítettem. Ebben a periódusban
szakmailag eléggé elszigetelt voltam, csak az volt fontos szá­
36
 Ez vagyok én

momra, hogy a lehető legsikeresebb legyek a klienseimmel.

Együtt kellett élnünk mind a kudarcainkkal, mind a sikereinkkel,
így arra kényszerültünk, hogy tanuljunk. A gyerekekkel és szü­
leikkel dolgozva sokféle módszert kipróbáltunk. Hogy egy mód­
szert jónak tekintettünk-e, annak csak egy kritériuma volt, hogy
működik-e. Észrevettem, hogy a napi tapasztalatból kezdenek
megfogalmazódni a saját elveim.
Három apró - számomra ugyanakkor nagyon fontos - példa
jut hirtelen az eszembe. Ha jobban belegondolok, mindhárom
valamiféle illúzióvesztésre példa: vagy egy tekintéllyel, vagy
anyagokkal, vagy saját magammal kapcsolatban.
A képzésem folyamán lenyűgöztek Dr. William Healy írásai,
amelyek arról szóltak, hogy a fiatalkori bűnözés legmélyebb
oka egy szexuális eredetű konfliktus, és amennyiben ezt a konf­
liktust a felszínre hozzuk, a probléma megoldottnak tekinthető.
A Rochesterben töltött első vagy második évben egy fiatalkorú
piromániás esetén dolgoztam, aki teljesen megmagyarázhatatlan
vonzódást érzett a pusztító tűzgyújtás iránt. A javítóintézetben
folytatott szokásos napi interjúk során lépésről lépésre egyszer
csak valóban eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy szinte fo­
lyamatos vágyat érez az önkielégítésre. Heuréka! Megvan a
megoldás! Azonban, amikor próbaidőre bocsátották, ugyanazt
a kihágást követte el megint.
Emlékszem arra az érzelmi sokkra, amelyet átéltem. Talán
Healy téved. Talán valami olyanra jöttem rá, amit Healy még nem
tudott. Ez a kis incidens segített ráeszmélnem arra, hogy a nagy
tekintélyű tanárok is tévedhetnek, és mindig lehet újat tanulni.
A második naiv felfedezésem egészen más természetű volt.
Nem sokkal azután, hogy Rochesterbe érkeztem, vezettem egy
vitakört az interjúkészítésről. A kezembe akadt egy nyomtatott
kiadvány, amely egy interjú szinte szóról szóra leirt szövegét
tartalmazta. Az interjút készítő munkatárs ravaszul, az ügybe
mélyen belelátva, okosan kérdezte az egyik szülőt és pillanatok
alatt máris a lényegnél volt. Boldogan használtam ezt az anya­
got a jó interjútechnika illusztrálására.
Sok évvel később valami hasonló ügyön dolgoztam, és emlé­
keztem, hogy van egy kiváló anyagom. Előástam a régi anyagok
közül, és újra elolvastam. Elhűltem a megrökönyödéstől. Ezút-
Személyes hangon szólva

tál úgy tűnt, mint egy nagyon okos, ravasz, sarokba szorítós
rendőrségi kihallgatás jegyzőkönyve, amely a szülőt bűnösnek
kiáltja ki a tudatalatti motívumai miatt, és addig szorongatja őt,
amíg csak be nem ismeri bűnösségét. Akkorra már teljesen tu­
datában voltam annak, hogy az ilyenfajta interjú semmiféle tar­
tós segítséget nem nyújt sem a szülőnek, sem a gyermeknek.
Ekkor eszméltem rá, hogy fejlődésemben távolodok minden
olyan klinikai módszertől, amely erőkapcsolaton vagy agresszión
alapul, és ezt nem valamiféle filozófiai indítékból teszem, ha­
nem abbéli meggyőződésem miatt, hogy ezek a módszerek ko­
rábban is csak felületesen szemlélve lehettek hatékonyak.
A harmadik incidens jó néhány évvel később történt. Már ko­
rábban megtanultam, hogyan tegyek különbséget akár árnyala­
tok között is és hogyan legyek sokkal türelmesebb, amikor a kli­
ensnek értelmezem vagy magyarázom a viselkedését, finoman
kivárva a legmegfelelőbb pillanatot minderre. Egy nagyon intel­
ligens anyával dolgoztam együtt, akinek a fia igazi pokolfajzat
volt. A probléma nyilvánvalóan az volt, hogy az anya korábban
elutasította a fiát, de interjúk sora is kevés volt ahhoz, hogy őt
ehhez a felismeréshez elsegítsem. Sikerült megoldanom a nyel­
vét, finoman összeterelgetve mindazokat a bizonyítékokat, ame­
lyeket végül is ő maga mondott ki, és megpróbáltam vele meg­
láttatni a valós helyzetet, elvezetni egyfajta konklúzióhoz. De
semmire sem mentünk. Végülis feladtam. Elmondtam neki,
hogy - úgy tűnik - mindketten megtettünk minden tőlünk telhe­
tőt, de mindez még mind kevés, így jobb, ha nem folytatjuk to­
vább. Az anya ebben egyetértett velem. így aztán befejeztük az
interjút, kezet ráztunk, és ő elindult a szobám ajtaja felé. Aztán
hirtelen megfordulva azt kérdezte: „Szokott felnőtteknek is segí­
teni?” Igenlő választ adtam, mire ő hozzátette: „Nos, akkor ne­
kem van szükségem segítségre.” Visszajött ahhoz a székhez,
amelyről csak az imént állt fel, és már ömlött is belőle a bánat
és a keserűség a házasságával és a férjével fenntartott rendezet­
len viszonyával kapcsolatban, azokról a kudarcokról és zava­
rokról, amelyeket nap mint nap átél, és amelyek szöges ellen­
tétben álltak azzal a szinte steril „esettanulmánnyal”, amelyeket
a gyerekéről kérdezve állított. Ekkor kezdődhetett a valódi terá­
pia, ami nagyon sikeres lett.
38
 Ez vagyok én

Ez egyike volt annak a sok-sok incidensnek, amely segített

megtapasztalni azt a tényt - amely mély meggyőződéssé és tu­
dássá csak később vált hogy nem a terapeuta, hanem a kli­
ens az, aki tudja, hogy mi az, ami fáj, hogy milyen irányba kell
haladni, melyek a valóban fontos problémák, és melyek azok
az átéléses élmények, amelyek, bár mélyen elásva, de léteznek.
Kezdett tudatosodni bennem, hogy, hacsak nekem magamnak
nincs igényem arra, hogy mutogassam a ménkű sok eszemet és
a hihetetlen intelligenciámat, jobban tenném, ha a kliensre ha­
gyatkoznék a folyamatok irányának megválasztásánál.

Pszichológus vagy? És ha nem, akkor mi?

Ez volt az az időszak, amikor kezdtem megkérdőjelezni, hogy

egyáltalán pszichológus vagyok-e. A University of Rochester a
napnál világosabbá tette, hogy amit én művelek, az bármi, csak
nem pszichológia, és azt is, hogy nem taníthatok a Pszichológia
Tanszéken. Eljártam az Amerikai Pszichológiai Társaság konfe­
renciáira, ahol sok előadást hallgathattam arról, hogy miként ta­
nulnak a patkányok és olyan laboratóriumi kísérletekről, ame­
lyeknek az égvilágon semmi közük nem volt ahhoz, amit én csi­
náltam. A pszichiátria szociális munkásai ugyanakkor - úgy tűnt
- azt a nyelvet beszélték, mint én, így aztán aktivizáltam magam
a szociális munka területén, és különféle tisztségeket vállaltam e
téren helyi, sőt országos szinten is. Csak később, amikor meg­
alakult az Amerikai Alkalmazott Pszichológiai Társaság lettem is­
mét valóban aktív, mint pszichológus.
Az Egyetemen a problémás gyermekek „működésének” jobb
megértéséről és kezeléséről tartottam kurzusokat a Szociológia
Tanszék égisze alatt. Nem sokkal később a Neveléstudományi
Tanszék azt kérte, hogy regisztrálhassák ezeket a kurzusokat a
neveléstudomány kurzusai között is. (Végül, mielőtt elhagytam
volna Rochestert, a Pszichológia Tanszék is engedélyt kért, hogy
az ajánlatai közé felvehesse ezeket a kurzusokat és ilyen indirekt
módon elismertek pszichológusnak.) Most, hogy megpróbálom
leírni ezeket az élményeket, tudatosodik bennem, hogy mennyi­
3S>
Személyes hangon szólva

re makacsul csak a magam útját jártam, és legkevésbé sem érde­

kelt, hogy ezalatt együtt menetelek-e a „fajtámmal” vagy sem.
Az idő most nem engedi meg, hogy az önálló Rochesteri Se­
gítő Központ létrehozásával járó munkát ecseteljem, sem azo­
kat a csatákat, amelyeket a pszichiátria szakma némely képvise­
lőjével kellett megvívnom. Ezek többsége adminisztratív jellegű
csatározás volt, amelyeknek nem sok köze volt az én gondola­
ti fejlődésemhez.

A gyerekeim

A Rochesterben töltött évek kezdetén a gyerekeim - a fiam is és

a lányom is - egészen picik voltak és a különböző korszakaik
alatt sokkal többet tanultam a személyiségükről, a fejlődésükről
és az emberi kapcsolataikról, mintha a szakma szokásos útjain
keresztül, professzionális értelemben tettem volna. Nem gondo­
lom, hogy különösebben jó szülő lettem volna a korai éveik­
ben, de szerencsére a feleségem az volt, és az idő múlásával,
úgy hiszem, egyre jobb, a gyerekeit egyre jobban értő szülővé
váltam. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy ezen évek alatt,
majd később is, közöm lehetett két fantasztikusan érzékeny fia­
tal teremtéshez a gyerekkori örömeiktől és fájdalmaiktól kezdve,
a serdülőkori, szemtelennek hangzó szókimondásukon és
problémáikon át, egészen a felnőttkorukig és saját családalapí­
tásukig bezárólag. Ezt az élményt mindennél többre tartom. Azt
hiszem, hogy a feleségem és jómagam is azt tartjuk talán a leg­
nagyobb eredményünknek, hogy a szó legjobb és legmélyebb
értelmében kommunikálni tudunk a saját felnőtt gyerekeinkkel
és életük párjával, és ők is velünk.

A z Ohio államban töltött évek

1940-ben állást vállaltam az Ohioi Állami Egyetemen. Azt hi­

szem az egyetlen ok, amiért engem kértek fel „A problémás
40
 Ez vagyok én

gyermek klinikai kezelése” című könyvem volt, amelyet lopott

időkben, szabadnapokon és rövid távollétek alatt izzadtam ki
magamból. A legnagyobb meglepetésemre - sőt a várakozása­
immal ellentétben - egy teljes professzori állást ajánlottak. Bár­
csak sok mindenki ezen a szinten kezdhetné a tudomány vilá­
gában. Többször hálát adtam a sorsnak, hogy soha nem kellett
átélnem azt a sokszor megalázó folyamatot, amelyben sok
egyetemi tanszéken végig kell járni a szamárlétrát, és amely fo­
lyamatban a többség csak egy dolgot tanul meg igazán, hogy
véletlenül se látsszanak ki a szürke tömegből.
Azt igyekeztem tanítani a posztgraduális képzésben résztvevő
diákoknak, amit korábban tapasztaltam a terápia és a tanács­
adás során, és kezdett tudatosodni bennem, hogy a tapasztala­
taimból talán valami egészen egyedi, saját gondolatrendszerem
alakul ki. Amikor a gondolataim közül néhányat egy cikk for­
májában megjelentettem a minnesotai egyetemen 1940 decem­
berében, ezek a vártnál sokkal hevesebb reakciókat váltottak ki.
Ekkor tapasztaltam meg először, hogy egy gondolatom, amely
számomra gyönyörű, és amely egy probléma potenciális meg­
oldásának látszik, valaki másnak halálos fenyegetésnek tűnhet.
Kritikák kereszttüzében találtam magamat, érvek és ellenérvek
záporoztak rám, és ez teljesen kiborított: elkezdtem kételkedni
és megkérdőjelezni azt, amit csinálok. Mindazonáltal úgy érez­
tem, hogy van valami, amit adni tudok és papírra vetettem a
„Tanácsadás és pszichoterápia” című könyvem kéziratát, ily mó­
don kimondva, hogy mit tartok progresszív irányzatnak a jövő
terápiája szempontjából.
Most rendkívül mulatságosnak tartom, hogy akkor milyen ke­
véssé érdekelt az, hogy „realista” legyek. Amikor átadtam a kéz­
iratot, a kiadó úgy gondolta, hogy nagyon érdekes és teljesen
új, de azon tűnődött, hogy vajon hány tanulócsoport fogja
használni. Mondtam neki, hogy én kettőről tudok: a sajátom, és
még egy, egy másik egyetemről. A kiadó ekkor azt mondta,
hogy végzetes hibát követtem el, mivel nem olyan anyagot ír­
tam, amelyet más csoportok is használhatnak. Hogy fogja elad­
ni az említett két csoportnak azt a 2000 példányt, amelyet mini­
málisan nyomtatni kell, ha nem akar deficitet. Csak akkor
mondta, hogy hajlandó kockáztatni, amikor új kiadó után akar­
Személyes hangon szólva

tam nézni. Nem igazán tudom, hogy kettőnk közül melyikünk

volt jobban meglepve, amikor a 70 000. példány is elkelt, és
mellesleg még mindig viszik.

A z utóbbi néhány év

Azt hiszem, hogy az ezt követő évek - nevezetesen 5 év az ohioi

egyetemen, 12 év a chicagói egyetemen és 4 év a wisconsini
egyetemen - professzionális értelemben jól dokumentáltak az
írásaimban. Itt csak néhány olyan dolgot említenék, amelyek va­
lamilyen szempontból különlegesen fontosak számomra.
Megtanultam, hogyan éljek együtt egyre mélyebb terápiás
kapcsolatokkal és egyre bővülő klientúrával. Ez számomra min­
dig is rettentő sokat jelentett. Ugyanakkor azonban ijesztő is
volt, amikor egy mélyen zavart személy többet követelt tőlem,
mint ami vagyok és többet kellett volna adnom, mint amennyim
van. Természetesen a terápiás munka megköveteli, hogy a tera­
peuta állandóan fejlődjön és növekedjen, és ez gyakran nagyon
fájdalmas, bár hosszú távon feltétlenül kifizetődő.
Azt is meg kell említenem, hogy a tudományos kutatás egyre
mélyebben érint és egyre többet jelent számomra. A terápia
olyan élmény, amelyben a legszubjektívabb értelemben saját
magam lehetek. A kutatás ezzel szemben olyan tapasztalat,
amelyben távolságot tarthatok mindettől, és objektívan megfi­
gyelhetem ezt a mély és gazdag szubjektív élményt, és használ­
hatom a tudomány összes elegáns módszerét, hogy kiderüljön,
vajon becsaptam-e önmagamat. Egyre inkább meggyőződésem­
mé vált, hogy a személyiség és az emberi viselkedés törvény-
szerűségeit is fel fogjuk fedezni, s ezek ugyanolyan fontosságú­
ak lehetnek az emberiség fejlődésével és az emberi faj megér­
tésével kapcsolatban, mint a gravitáció törvénye vagy a termo­
dinamika törvényei a maguk helyén.
Az utóbbi két évtizedben valamennyire hozzászoktam, hogy
harcolnak ellenem, de azok a reakciók, amelyeket a gondolata­
im időnként kiváltanak, továbbra is a meglepetés erejével hatnak
rám. Azt hiszem, hogy általában kétkedőén, feltételesen, a téve­
42
 Ez vagyok én

dés lehetőségét nem kizárva szoktam megfogalmazni gondolata­

imat, és az olvasóra vagy a diákra bízom, hogy elfogadja vagy el­
veti azokat. De időnként és helyenként pszichológusok, tanács­
adók és oktatási szakemberek dühkitöréssel, nyílt megvetéssel
vagy gyilkos kritikával reagálnak a nézeteimre. Az említett terüle­
teken ez a vad reakció valamennyire alábbhagyott az utóbbi
években, de egyidejűleg megjelent a pszichiáterek körében, akik
közül néhányan veszélyeket sejtenek ezekben a nézetekben: úgy
érzik, hogy az általuk legtöbbre tartott, a kiváltságaikat biztosító
alapelveket veszélyeztetem, amelyeket korábban soha senki nem
kérdőjelezett meg. És talán még ezeknél a viharos kritikáknál is
több kárt okoznak azok a „tanítványok", akik kritikátlanul és va­
kon, a dolgok mélyébe nem ásva, csak felszínesen ismerve a né­
zeteimet kéretlenül harcba mennek az igazamért. A legjobban az
zavar, hogy fegyverként használják - néha értett, másszor félre­
értett - gondolataimat. Időnként igazán nehezen tudom eldönte­
ni, hogy ki is ártott többet: a „barátaim” vagy az ellenségeim.
Talán ennek a sok támadásnak köszönhetően igen nagyra ér­
tékelem azt a kiváltságos állapotot, amikor elvonulhatok, és
egyedül lehetek. Úgy tűnik, hogy a leggyümölcsözőbb periódu­
sok a munkámban azok, amelyeket mindenkitől elszigetelve tölt-
hetek, távol a szakmai elvárásoktól és hétköznapi vágyaktól,
ahol elmélyülhetek a saját gondolataimban és abban, amit csi­
nálok. A feleségemmel találtunk erre alkalmas rejtekhelyeket Me­
xikóban és a Karib-tengeri térségben, ahol senki még csak nem
is sejti, hogy pszichológus vagyok, ahol főleg festéssel, úszással,
búvárkodással vagy a táj szépségeinek színes fényképezésével
töltöm az időt. Ezeken a helyeken - ahol naponta mindössze 2-4
órát töltök szakmai munkával - haladtam a legtöbbet az utóbbi
néhány évben. Igen nagyra értékelem, ha egyedül lehetek.

N é h á n y sz á m o m ra n a g y o n fo n to s ta n u ls á g

Eddig azokról a külső tényezőkről beszéltem, amelyek a szakmai

életemet befolyásolták. Most azonban beljebb invitálom Önöket
az életembe, és elmondok néhány dolgot, amelyet az alatt a sok
43
Személyes hangon szólva

ezer óra alatt tanultam, amelyet intim munkakapcsolatban töltöt­

tem a problémáiktól szenvedő egyénekkel.
Szeretném, ha világosan látnák, hogy ezek a tanulságok nekem
magamnak voltak fontosak. Nem tudom, hogy közülük bárme­
lyik is fontos-e Önöknek, és nem szeretnék tanácsot vagy vezér­
fonalat adni senkinek. Tudom azonban, hogy ha valaki hajlan­
dó volt megosztani velem a belső világának valamilyen részét,
az nagyon hasznos volt a számomra, ha máshogy nem, hát a
különbségeket nyilvánvalóvá téve. Ilyen szellemben ajánlom fi­
gyelmükbe azt, amit eddigi életemben tanultam. Ezek a felisme­
réseim a tevékenységem és a meggyőződésem szerves részévé
váltak, mielőtt tudatosan sikerült megfogalmaznom őket. Nem le­
zárt dogmák: időben és térben szórtak és befejezetlenek. Csak
annyit tudok róluk mondani, hogy számomra nagyon fontosak
és mindig is azok voltak. Folyamatosan újra és újra tanulom
őket. Gyakran nem sikerül mindezek szellemében cselekednem,
de utólag mindig arra vágyom, hogy bárcsak azt tettem volna.
Az is gyakran előfordul, hogy egy új szituációban nem jövök rá
azonnal, hogy ezek az elvek alkalmazhatók lennének.
E tanulságok jelentősége is állandóan változik: egyesek az
utóbbi időben erősebb hangsúlyt kaptak, mások talán kevésbé
fontosak ma számomra, mint valaha voltak. De mindezek fon­
tosak nekem.
Minden tanulságot egy személyes tartalmú definícióval fogok
bemutatni, majd néhány mondattal megpróbálom érzékeltetni,
hogy e tanulság számomra mit jelent. A sorrendnek nincs külö­
nösebb jelentősége, talán attól eltekintve, hogy a sorban elöl ál­
lók jellemzően a másokkal való kapcsolatokról szólnak, míg a
későbbiek a személyes értékekkel és meggyőződésekkel kap­
csolatosak.
Talán az lesz a legjobb, ha egy negatív felismeréssel kezdem.
Más személyekhez fű ző d ő kapcsolataimban - úgy vélem - hosz-
szútávon semmiképpen nem használ, ha másnak mutatom, maga­
mat, m int aki valójában vagyok.
Nem használ, például, ha eljátszom, hogy nyugodt és barát­
ságos vagyok, ha valójában szétvet a méreg és a hibákat sze­
retném szóvá tenni. Nincs értelme eljátszani, hogy tudom a vá­
laszt valamire, amikor ez nincs így. Az sem segít egy kapcsola­
44
 Ez vagyok én

tón, ha eljátszom a szerető partnert, ha valójában - legalábbis

pillanatnyilag - tele vagyok gyűlölettel. Az sem túl nagy segítség
számomra, ha eljátszom a magabiztost, ha valójában ijedt és bi­
zonytalan vagyok. Még a legszimplább esetekben is úgy talál­
tam, hogy ez az állítás igaz. Nincs értelme eljátszani, hogy jól
vagyok, ha betegnek érzem magam.
Más szóval azt akarom mondani, hogy nem találtam hasznos­
nak vagy hatékonynak másokkal fenntartott kapcsolataimban,
hogy megpróbáljak egy maszk mögé bújni; hogy mást mutassak
a felszínen, mint ami valójában a bensőmben lejátszódik. Ez
nem tesz segítőkésszé, amikor konstruktív emberi kapcsolatokat
próbálok kiépíteni másokkal. Bár a tapasztalataim alapján mély
meggyőződésemmé vált, hogy mindez igaz, távol vagyok attól,
hogy mindig ehhez tudjam tartani magamat. De - úgy tűnik -
többnyire akkor vannak problémáim a kapcsolataimban, akkor
nem vagyok képes segíteni másoknak, ha - talán védekezésként
- másként viselkedem, mint ahogy érzek.
A második felismerésemet a következő állítás fejezi ki:
Sokkal hatékonyabbnak érzem magam, amikor képes vagyok el-
fogadóan figyelni a belső hangjaimra és ha saját magam lehetek.
Úgy érzem, hogy a sokévi tapasztalat megtanított arra, hogy
megfelelő szinten figyeljek önmagámra, ezért pontosan tudom
- legalábbis sokkal pontosabban, mint valaha hogy mit érzek
egy adott pillanatban. Tudom, hogy „igen, most valóban mér­
ges vagyok”; vagy „igen, most utálatot érzek a másik emberrel
szemben”; vagy „melegséget és gyengédséget érzek ez iránt az
ember iránt”; vagy „nicsak, most unalmat és közönyt érzek
mindazzal szemben, ami itt történik”; vagy éppen: „nagyon sze­
retném megérteni ezt az embert”; vagy, hogy „nagyon éber va­
gyok, sőt félek ettől az embertől”. Oda tudok figyelni ezekre a
nagyon is különféle érzéseimre. Más szavakkal kifejezve ugyan­
ezt: megengedem önmagámnak, hogy az legyek, aki vagyok. Ez
aztán azt is jelenti, hogy könnyebben elfogadom önmagamat, a
magam hibáival együtt, elismerve, hogy bizonyos esetekben bi­
zony nem úgy funkcionálok, mint ahogy szeretném.
Némelyeknek bizonyára úgy tűnik, hogy egy nagyon furcsa
cél felé törekszem. Ennek a valódi értéke számomra abban a
paradoxonban rejlik, hogy mintán elfogadtam önmagamat
45
Személyes bangón szólva

olyannak, amilyen vagyok, megváltozom.. Részben a klienseim­

től tanultam meg, részben saját tapasztalatból ismertem fel azt
az összefüggést, hogy nem vagyunk képesek megváltozni, nem
tudhatunk elmozdulni arról a pontról, ahol vagyunk, hacsak
először el nem fogadjuk azt, akik és amik pillanatnyilag va­
gyunk. Ez után a változás szinte észrevétlenül, spontán módon
bekövetkezik.
Egy másik eredménye annak, ha az lehetek, aki vagyok az,
hogy a kapcsolataim valódivá válnak. A valódi kapcsolatokban
az a legizgalmasabb, hogy teli vannak élettel és van értelmük.
Ha el tudom fogadni saját magamról azt a tényt, hogy idegesít
vagy untat ez a kliens vagy az a diák, akkor sokkal nagyobb va­
lószínűséggel el tudom fogadni az ő érzéseit, amelyekkel az én
érzéseimre reagál. És akkor szintén el tudom fogadni azt a meg­
változott tapasztalatot és a megváltozott érzéseket, amelyek
nagy valószínűséggel mind nálam, mind nála megjelennek. A
valódi kapcsolatok változásra hajlamosak, nem pedig statikusak.
így aztán az a leghatékonyabb, ha hagyom, hogy az legyek,
aki vagyok a kapcsolataimban; ha tudatában vagyok annak,
hogy mikor érem el a türelmem és a tűrőképességem felső ha­
tárát, és hogy mindezt hajlandó vagyok beismerni; ha tudatában
vagyok annak, amikor kontrolálni vagy manipulálni akarok má­
sokat és ezt beismerem önmagámnak. A melegség, a mások
iránti érdeklődés, a megengedés, a kedvesség vagy a megértés
érzéseit szeretném a maguk valóságában, szerves részemként
elfogadni. Ettől válik a kapcsolatom a másik személlyel valósá­
gossá: változásra és fejlődésre képessé.
Itt elérkeztünk ahhoz a felismerésemhez, amely központi he­
lyet foglal el a többiek között, és amely nagyon sokat jelent ne­
kem. A következőképpen tudom ezt megfogalmazni:
Beláthatatlan értéket jelent számomra, amikor meg tudom en­
gedni önmagámnak, hogy megértsem a másik, személyt.
Ennek az állításnak a megszövegezése furcsának tűnhet. Va­
jon szükség van-e arra, hogy megengedjem önmagámnak, hogy
megértsem a másikat? Úgy vélem, hogy igen. Általában az első
reakciónk a másik ember bármely megnyilatkozására értékelő,
sőt gyakran elitélő jellegű, nem a megértésünket jelzi. Amikor
valaki kifejezi egy érzését, attitűdjét vagy hitét valamiben, az a
■ 46
 Ez vagyok én

tendencia, hogy szinte azonnal reagálunk egy sommás értékíté­

lettel: „így igaz”, vagy „Ez egy nagy marhaság”, vagy „Hát ez
nem normális”, vagy „Ez túlzás”, vagy akár „Ez tévedés”, eset­
leg „Ez nem volt szép”. Nagyon ritkán jutunk el ahhoz a pon­
tos jelentéshez, amit ő ért alatta. Azt hiszem ez azért van így,
mert a megértés kockázattal jár. Ha megengedem magamnak,
hogy valóban megértsek egy másik embert, esetleg meg is vál­
tozhatok ettől a megértéstől. És a változástól mindannyian ret­
tegünk. így - mint említettem - nem is annyira egyszerű dolog
megengedni önmagunknak, hogy megértsük a másikat, hogy
mélyen és teljesen, empátiával kövessük az ő gondolkodás-
módját. Ezért aztán mindez nagyon ritka is.
A másik megértése két szempontból is gazdagíthat bennün­
ket. Úgy gondolom, hogy amikor megérthetem egy pszichoti-
kus kliens bizarr gondolkodását, aki úgy gondolja, hogy az élet
túl tragikus ahhoz, hogy elviseljük, vagy megérthetek egy olyan
férfit, aki úgy érzi, hogy teljesen értékek híján van és minden­
ben alacsonyabb rendű másoknál, nos ez az értés valamilyen
módon engem is gazdagít. Ezek a tapasztalatok érzékenyebb
személlyé tesznek. Még ennél is fontosabb azonban, hogy az
ő számukra az én értésem teszi lehetővé, hogy változzanak:
hogy elfogadják a saját félelmeiket, bizarr gondolataikat, tragi­
kus érzéseiket és gátlásaikat, vagy éppen a felébredő bátorsá­
got, kedvességet, szeretetet és érzékenységet. Az a tapasztala­
tom, hogy amikor valaki megérti mások érzéseit, ez az értés ké­
pessé teszi arra, hogy ugyanezeket az érzéseket elfogadja ön­
magában. És egyszer csak azon kapja rajta magát, hogy meg­
változott. Az egyik kliensem - egy nő - azt képzeli, hogy a fe­
jében van egy kampó, amelynél fogva a többiek vezetni tud­
ják; egy másik - egy férfi - úgy érzi, hogy senki más nem le­
het olyan magányos, annyira másoktól elszigetelt, mint ő. Szá­
momra az ő megértésük hallatlanul értékes, de hiszem, hogy
ugyanannyira fontos - vagy talán még fontosabb - ez a meg­
értés az ő számukra is.
Az itt következő felismerés szintén sokat jelent a számomra:
Érzelmi nyereségnek tekintem azt, ha sikerül olyan csatornákat
létesíteni másokkal, amelyeken keresztül képesek felém kommuni­
kálni az érzelmeiket vagy belső érzékvilágukat.
4 -7 -------------
Személyes hangon szólva

Mivel az értés egyfajta nyereséggel jár, nagyon szeretném a

köztem és a másik ember közötti gátakat oly mértékben csök­
kenteni, hogy a másik - ha akar - képes legyen kitárulkozni.
Egy terápiás kapcsolatban számos módja van annak, hogy
megkönnyítsem a kliensnek, hogy önmagát kommunikálja. A
saját attitűdjeimmel megteremthetem az ilyen kapcsolatban
szükséges biztonságérzést. Az értő érzékenység segítségével
igyekszem úgy látni őt, ahogy ő látja magát, és elfogadni őt a
sajátos érzékleteivel és érzelmeivel együtt.
Tanárként is úgy találtam, hogy gazdagodom, ha olyan csator­
nákat vagyok képes megnyitni, amelyeken keresztül a diákok
megoszthatnak velem valamit az ő belső világukból. így aztán
megpróbálom - bár gyakran nem túl sikeresen -, hogy olyan lég­
kört teremtsek a tanteremben, ahol az érzéseket ki lehet fejezni,
ahol szabad különbözni, egymástól is és az oktatótól is. Gyakran
kérek visszajelzést a diákjaimtól, amelyeken személy szerint,
egyenként kifejezhetik a gondolataikat és az érzéseiket a kurzus­
sal kapcsolatban. Elmondhatják, hogy az milyen mértékben talál­
kozik vagy nem találkozik az igényeikkel, kifejezhetik az érzése­
iket a tanárral kapcsolatban, vagy akár megnyilatkozhatnak a kur­
zussal kapcsolatos személyes problémáikról is. Az effajta vissza­
jelzésnek semmilyen hatása nincs a diákok érdemjegyeire. Elő­
fordul, hogy egy óra tökéletesen ellentétes reakciót vált ki külön­
böző diákokból. Az egyik diák ezt írta egy tanfolyamomról: „En­
nek a kurzusnak a hangulata valódi érzelmi viharokat vált ki be­
lőlem." Egy másik - külföldi - diák ugyanannak a kurzusnak
azonos hetéről a következőket mondta: „A mi csoportunk a leg­
jobb, legeredményesebb, tudományosan is megalapozott útját
választotta a tanulásnak. De nekünk, akiknek korábban csak a
hagyományos, előadás jellegű autoriter oktatásban volt részünk,
ez az új tanulási folyamat bizony teljesen érthetetlen. Minket ar­
ra kondicionáltak, hogy hallgatók legyünk, hogy hallgassuk az
előadót, hogy passzívan jegyzeteljünk, és jól az eszünkbe véssük
az elolvasni valókat a vizsgára. Magától értetődik, hogy hosszú
időbe telik, mire megszabadulhatunk a régi beidegződésektől,
még akkor is, ha tudom, hogy azok sterilek, ötlettelenek, életkép­
telenek.” Az, hogy megnyílhattam ezeknek a gyökeresen eltérő
érzéseknek, nagyon gyümölcsöző volt számomra.
48
 Ez vagyok én

Ugyanezt találtam a csoportjaimban, függetlenül attól, hogy

csak adminisztratív értelemben voltam a csoport vezetője, vagy
a vezetés igazi értelmében. Nagyon szeretném a félelem szintjét
és a defenzív magatartás gyakoriságát a minimumra csökkente­
ni annak érdekében, hogy a résztvevők szabadon kommunikál­
hassák az érzéseiket. Ez a vezetés új dimenzióit tárja fel, de en­
nek taglalása túlnő a jelen kereteken.
Van egy másik fontos felismerésem, amelyre a tanácsadói
munkám során jutottam. Röviden ezt a következőképpen tu­
dom leirni:
Nagyon sokat profitálok abból, amikor egy másik embert el tu­
dok fogadni.
Úgy találtam, hogy rendkívül nehéz dolog a másik embert az
érzéseivel együtt elfogadni. Legalább annyira nehéz, mint a má­
sik embert megérteni. Vajon megengedhetem-e egy másik em­
bernek, hogy ellenségesen érezzen irántam? El tudom-e fogad­
ni például a dühét, mint a személyiségének valódi részét? El tu-
dom-e fogadni, hogy az életet és annak problémáit teljesen
másképp látja, mint én? El tudom-e őt fogadni, amikor nagyon
pozitívan érez az irányomban, amikor csodál és egyfajta köve­
tendő modellnek tekint? Ez a sokféleség mind bennfoglaltatik az
elfogadásban, és ez egyáltalán nem könnyű. Azt hiszem, egyre
többen gondolják úgy a mi kultúránkban, hogy „Mindenki más­
nak úgy kellene éreznie, ahogy én érzek, azt kellene gondolnia,
amit én gondolok, és abban kellene hinnie, amiben én hiszek.”
Nagyon nehezünkre esik, hogy megengedjük a gyerekeinknek,
a szüléinknek vagy a társunknak, hogy tőlünk eltérően érezze-
nek egy adott témával vagy problémával kapcsolatban. Nem va­
gyunk képesek megengedni a klienseinknek, a diákjainknak,
hogy különbözzenek tőlünk, vagy hogy felhasználják a mienk­
től eltérő korábbi tapasztalataikat, egyéni módszereiket. A nem­
zet szintjén végiggondolva ugyanezt, nem engedhetjük meg
más nemzeteknek, hogy a mi gondolatainktól eltérően gondol­
kodjanak, az érzéseinktől eltérően élezzenek. Egyre világosabb
számomra, milyen felbecsülhetetlen érték, hogy az egyénnek
joga legyen arra, hogy a maga sajátos módján hasznosítsa az
élettapasztalatait, hogy egyéni értelmet adjon annak, amit átél.
Minden ember egy sziget, amelyet csak akkor köthet össze híd
Személyes hangon szólva

más szigetekkel, ha akar és tud önmaga lenni. Ha képes vagyok

elfogadni egy másik személy érzéseit, attitűdjeit, hitvilágát, mint
énjének szerves, elválaszthatatlan részeit, akkor ezzel hozzáse­
gítem ahhoz, hogy a személyisége fejlődjön - és számomra ez
egy hatalmas érték.
A következő felismerésemet általában nehezen tudom mások­
nak elmagyarázni:
Minél nyitottabb vagyok a saját magammal és a másokkal kap­
csolatos realitásokra, annál kevésbé vágyódóm arra, hogy „meg­
javítsam ” a környezetemet.
Minél inkább próbálom meghallani a saját hangomat, próbá­
lok figyelni az élményeimre, és minél inkább próbálom ezt az
odafigyelést kiterjeszteni a másik személyre, annál többre érté­
kelem az élet komplex folyamatait. Annál kevésbé vonzódom
ahhoz, hogy kijavítsam, ami rossznak tűnik, hogy célokat tűz­
zek mások elé, annál kevésbé akarom átalakítani vagy irányíta­
ni az embereket, annál kevésbé akarom őket manipulálni, an­
nál kevésbé akarom őket olyan utcákba kényszeríteni, ahol sze­
rintem lenniük kellene. Sokkal inkább azzal vagyok elfoglalva,
hogy én saját magam lehessek, és hogy hagyjak másokat is ön-
magukként megjelenni. Tudatában vagyok annak, hogy ez egy
furcsa nézőpont, és szinte a távol-keleti filozófiákkal rokon. Mi­
re való ez az egész élet, ha nem teszünk semmit másokért? Mi
az élet célja, ha nem akarunk másokat átalakítani a saját célja­
ink szerint? Mire való az élet, ha nem tanítjuk meg másoknak
mindazt, amit szerintünk meg kellene tanulniuk? Mire való az
élet, ha nem tudjuk az embereket rávenni arra, hogy azt gon­
dolják, amit mi és ügy érezzenek, ahogy mi magunk? Egyálta­
lán, hogyan is képviselhet valaki egy ennyire passzív álláspon­
tot, mint amit az imént kifejtettem? Egészen bizonyos vagyok
benne, hogy ilyen és ehhez hasonló érzéseket váltottam ki
Önökből is a megelőző mondataimmal.
Ugyanakkor van egy paradoxon-szerű vonatkozása is a ta­
pasztalatomnak: minél inkább saját magam akarok lenni ebben
a nagyon bonyolult világban, és minél inkább meg akarom ér­
teni és el akarom fogadni a saját magammal és a másokkal kap­
csolatos realitásokat, annál több változás játszódik le bennem és
körülöttem. Az ebben rejlő mély ellentmondás az, hogy amikor
50
 Ez vagyok én

igazán önmagunk vagyunk, akkor nemcsak mi magunk válto­

zunk meg, hanem a körülöttünk lévő, velünk kapcsolatban álló
többi ember is. Ez egy nagyon friss, engem igen mélyen érintő
felismerésem, és talán az egyik legmélyebb élményem az eddigi
személyes és professzionális fejlődésemben.
A most következő néhány felismerés kevésbé van összefüg­
gésben az emberekhez való viszonyommal, inkább a saját tevé­
kenységemmel és értékítéletemmel kapcsolatos. Az első ezek
közül igen röviden megfogalmazható:
A z átélt élményeim megbízhatóak, azokra biztonsággal tá­
maszkodhatok.
Hosszú idő alatt tanultam meg - és még mindig tanulom -,
hogy amikor valamiről úgy érzem, hogy az értékes és érdemes
végigcsinálni, akkor azt valóban érdemes végigcsinálni. Más
szavakkal kifejezve: megtanultam hogy a teljes, minden porci-
kámra kiterjedő érzékelésem megbízhatóbb ítész, mint csak az
intellektusom.
A teljes professzionális életem folyamán mindvégig olyan irá­
nyokba mentem, amelyeket mások bolondosnak tekintettek, és
amelyekkel kapcsolatban nekem magamnak is számos kételyem
merült fel. De végül is sohasem bántam meg, hogy olyan irá­
nyokba indultam el, amelyekről csak úgy „éreztem”, hogy he­
lyesek, noha sokszor magányosnak vagy különcnek éreztem
magamat.
Gyakran előfordult, hogy miután megbíztam a belső, nem-in-
tellektuális érzékelésben, feleúton felfedeztem annak belső,
mély bölcsességét. Amikor ilyen nem-konvencionális utakon in­
dultam el, többnyire később - öt-tíz év múlva - néhány kollé­
gám csatlakozott hozzám, és azon túl már nem is éreztem ma­
gamat magányos farkasnak.
Ahogy egyre jobban merek bízni a totális reakcióimban (ahogy
egyre jobban a holisztikus reakcióimra merek hagyatkozni),
egyre inkább úgy találom, hogy ezek alkalmasak a gondolko­
dásmódom irányítására. Megtanulom megbecsülni azokat a kó­
sza gondolatokat, amelyek időről időre átszaladnak az agya­
mon, amelyekről valahogy érzem, hogy fontosak. Egyre inkább
hiszem, hogy ezek a látszólag semmivel össze nem függő gon­
dolatok, vagy akár csak ráérzések vezetnek el az igazán fontos
51
Személyes bangón szólva

területekre. Ma már rá merek hagyatkozni az átélt élményeimre,

amelyek minden jel szerint mélyebb tudást tükröznek, mint az
intellektusom. Nyilvánvalóan ez is tévedhet, de a tévedés való­
színűsége kisebb, mint ha kizárólag a tudatos gondolkodásom­
ra támaszkodom. Ezt az attitűdömet legjobban a művész Max
Weber fejezi ki, amikor azt mondja: „Az alkotó tevékenységem
nagymértékben valami olyantól függ, amit még nem tudok, és
amit még nem csináltam.”
Nagyon szorosan kapcsolódik ehhez a felismerésemhez az,
hogy inások rólam alkotott értékítélete nem nyújt segítséget szá­
momra.
Mások értékítéletei - bár odafigyelek rájuk - soha nem lehet­
nek iránymutatók számomra. Ezt igen nehéz volt megtanulni.
Élénken emlékszem arra a megrökönyödésre, amit akkor érez­
tem, amikor még a pályám elején egy ilyen tudósformájú, ma­
gasröptű gondolatokban dúskáló kolléga - aki mellesleg sokkal
kompetensebbnek és nagyobb tudású pszichológusnak tűnt,
mint jómagam - kifejtette, hogy milyen szarvas hibát követtem
el azzal, hogy elkezdtem érdeklődni a pszichoterápia iránt. Az
ugyanis nem vezet sehová és nekem, mint pszichológusnak so­
ha nem lesz alkalmam a gyakorlatban felhasználni.
Még évekkel később is néha igen erősen megviselt, amikor
szembe kellett néznem a ténnyel: némelyek szemében közön­
séges csaló vagyok - olyan személy, aki orvosként praktizál en­
gedély nélkül, egy felületes, tudománytalan, romboló terápia ki­
alakítója, akit csak a hatalom érdekel, aki misztikus és így to­
vább. És legalább ennyire zavart a másik véglet, a parttalan di­
cséret. Kizárólag azért nem borultam ki túlságosan, mert tuda­
tában voltam annak, hogy egyetlen egy ember van a nap alatt
(legalábbis amíg élek, bár esetleg az idők végezetéig), aki tudva
tudja, hogy amit csinálok az becsületes, mélyenszántó, nyitott
és követhető, avagy hamis, defenzív és alapvető tévedéseken
alapul - és ez a személy én magam vagyok. Örülök tevékeny­
ségem értékével kapcsolatban mindenfajta bizonyítéknak, és a
kritikák (barátiak és ellenségesek egyaránt) és a dicséretek (az
igaziak éppúgy, mint az álságosak) is ilyen bizonyítékok. E bi­
zonyítékok súlyát és valódi értelmét azonban csak én határoz­
hatom meg.
52
 Ez vagyok én

A most elmondottak alapján a következő felismerésem felte­

hetőleg nem hordoz semmi meglepetést:
Számomra a tapasztalat jelenti a legfőbb tekintélyt.
Számomra az az igaz, amit tapasztalok. Senki más gondolata­
inak, de még a saját gondolataimnak sem lehet olyan meggyő­
ző ereje, mint amit megtapasztalok. A tapasztalathoz térek visz-
sza újra meg újra, hogy egyre közelebb jussak az igazsághoz.
Sem a Biblia, sem a próféták, sem Freud, sem a kutatás, de
még az isteni vagy emberi megvilágosodás sem válhat fontosab­
bá számomra, mint a saját, közvetlen tapasztalatom.
A saját tapasztalat annál fontosabb, minél inkább elsődleges
(hogy a szemantikában szokásos „terminus technikus”-t hasz­
náljam). Ily módon a tapasztalatok hierarchiájában a legna­
gyobb fontossága a legalacsonyabb szintűnek van. Ha elsajátí­
tom a pszichoterápia egyik elméletét, ha felállítok egy saját el­
méletet a pszichoterápiában klienseken végzett munkám alap­
ján, vagy ha saját tapasztalatom is van egy klienssel - nos a bi­
zonyosság foka a felsorolás sorrendjében nő.
A tapasztalatomban nem azért hiszek, mert tévedhetetlen. A
megbízhatóságának az alapja az, hogy újra meg újra elsődleges
módon ellenőrizhető és minden felmerülő tévedés vagy hiba ki­
küszöbölhető.
Most pedig jöjjön egy újabb személyes felismerésem:
Nagy élvezetet okoz, amikor felfedezem a rendet, a rendszert a
tapasztalataimban.
Ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy a nagyszámú tapaszta­
latban az élteimet, a rendet, a törvényszerűséget keressem. Az
ilyen fajta kíváncsiság - amelyben nagy szellemi kielégülést találok
- vezetett el minden fontosabb tézisem megfogalmazásához. Ez
vezetett abban a kutatásban is, amelyben próbáltam megtalálni a
rendet az óriási, gyermekek klinikai kezelésével kapcsolatos isme­
rethalmazban és amelyből „A problémás gyermek klinikai kezelé­
se” című könyvem született. Ez vezetett, amikor néhány könyvben
és sok-sok cikkben megfogalmaztam azokat az általános alapelve­
ket, amelyeken a pszichoterápia nyugszik. Ez sarkallt arra, hogy
kutatásaim alapján olyan elméleteket fogalmazzak meg, amelyek
rendet teremtenek a korábban tapasztaltak között, és amelyek elő­
revetíthetik ezt a rendet új és mindeddig be nem járt területekre is.
53
Személyes hangon szólva

Végeredményben arra a meglátásra jutottam, hogy a tudomá­

nyos kutatás és az elméletalkotás célja az, hogy segítsenek ren­
det teremteni a fontos tapasztalatok közt. A kutatás az a kitartó,
szigorú alapelveken nyugvó próbálkozás, amellyel rendet te­
remtünk a szubjektív megtapasztalások elemei között és ezzel
értelmet adunk azoknak. Az a létalapja, hogy a kutatás segítsé­
gével egyre rendezettebbnek láthatjuk magunk körül a világot és
nagyon gyakran az igazán előrevivő eredmények abból szület­
nek, hogy a természet rendjét és annak belső összefüggéseit
mélyebben értjük.
így aztán rá kellett jönnöm, hogy azért foglalkozok kutatással
és elméletek felállításával, hogy kielégítsem a rend és érthetőség
iránti szubjektív igényemet. Időről időre más okból is folytattam
kutatásokat - például, hogy valaki másnak az igényeit kiszolgál­
jam, hogy meggyőzzem az ellenfeleimet vagy a kételkedőket,
hogy a szakmai szamárlétrán magasabbra jussak, hogy maga­
sabb szakmai presztízsem legyen, vagy bármi más alantas ok­
ból. Ezek a téves értékítéleteim, de maga az effajta tevékenység
is, még inkább arról győztek meg, hogy csak egyetlen igazi cél­
ja van a tudományos kutatásnak és ez nem más, mint az érte­
lem keresése.
Egy következő felismerésem, amelyért nagy árat kellett fizet­
nem, mindössze négy szóval kifejezhető:
A tények, a barátaink.
Már régóta érdeklődéssel figyelem, hogy a legtöbb pszichote-
rapeuta, de kiváltképp a pszichoanalitikusok, milyen mereven
elutasítják a tudományos kutatást a terápiás módszereikkel kap­
csolatban, sőt még azt is, hogy más valaki kutassa azokat. Meg
tudom érteni ezt a fajta reakciójukat, mivel én magam is átéltem
ugyanezt. A kutatásaink korai szakaszában rendkívüli izgalom­
mal vártuk, hogy az eredmények vajon beleillenek-e az elkép­
zelt képbe. Mi lesz, ha a felállított hipotézis ellentéte bizonyoso­
dik be? Mi lesz, ha kiderül, hogy tévedtünk? Ha a véleményünk
nem volt megalapozott? Ilyen esetekben - ahogy visszaemlék-
szem - a tényeket potenciális ellenségeknek, lehetséges tragédi­
ák hordozóinak tekintettem. Hosszú időbe tellett, míg ráeszmél­
tem, hogy a tények mindig a barátaink. Minden egyes apró bi­
zonyíték valamennyivel közelebb visz a vágyott igazsághoz. És
54
 Ez vagyok én

közelebb kerülni az igazsághoz soha nem lehet bántó, veszé­

lyes vagy kiábrándító. Bár máig gyűlölöm, amikor ki kell igazí­
tanom a gondolkodásomat, máig utálom, amikor fel kell adnom
a régi érzékelési módokat, változtatnom kell az elméleteimen,
de valahol egy mélyebb szinten tudva tudom, hogy a tudásunk­
nak ezt a sokszor fájdalmas átrendezését nevezhetjük csak iga­
zán tanulásnak, és ezek az átrendezések - a fájdalom ellenére
- közelebb visznek egy olyan életszemlélethez, amely szellemi­
leg kielégítőbb, pusztán mert igazabb. Manapság a gondolatvi­
lágom egyik legvonzóbb, legígéretesebb területe valami olyan,
ahol a tézisemet a bizonyítékok nem támasztották alá. Szilárd
meggyőződésem, hogy csak abban az esetben kerülhetek kielé­
gítő közelségbe az igazsághoz, ha végigküzdöm magamat a
probléma bonyolult útvesztőin. Úgy érzem, hogy a tények min­
dig is a barátaim maradnak.
Nagyjából ez az a pont, ahol meg kell említenem egy olyan
felismerésemet, amely azért értékes számomra, mert úgy érez-
hetem, hogy alapjában véve hasonló vagyok másokhoz. A kö­
vetkezőképpen tudom megfogalmazni:
Ami a legmélyebben személyes, a z egyben a legáltalánosabb is.
Voltak időszakaim, amikor a diákjaimmal vagy a kollégákkal
való beszélgetéseimben, az írásaimban olyan mélyen személyes
formában fejeztem ki magamat, olyan attitűdöket mutattam
meg, amelyeket - úgy hittem - rajtam kívül az ég világon senki
más nem érthetett, azok annyira sajátosan csak engem tükröz­
tek. Jó példa erre a „Kliensközpontú terápia” című könyvem
előszava (amelyet a kiadó teljesen oda nem illőnek tartott), és a
„Személyek vagy tudomány” című cikkem. Meglepő módon
azonban úgy találtam, hogy azok az érzések, amelyek számom­
ra mélyen intimek, személyesek - s ezért azt hittem, másoknak
teljesen érthetetlenek -, egyúttal valami olyant fejeztek ki, amire
nagyon sokan rezonáltak. Lassanként elhittem, hogy ami a leg­
mélyebben személyes és látszólag leginkább csak rám jellemző,
az egyben - ha megtanulom kifejezni és másokkal megosztani
- a legtöbbet mondja az embereknek. Ez a felismerésem segí­
tett abban, hogy megértsem a képzőművészeket és költőket,
akik elegendő bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a legmé­
lyebben egyedit kifejezzék önmagukról.
55
Személyes bangón szólva

Van egy nagyon mély felismerésem, amely minden bizony­

nyal az összes korábbi felismerésem alapja. Ez a felismerés an­
nak a huszonöt évnyi próbálkozásomnak az eszenciája, amely­
nek során segíteni akartam személyes distresszben szenvedő
klienseknek. Ez a felismerésem egyszerűen így szól:
A z a tapasztalatom, hogy a z emberek irányultsága alapvetően
pozitív.
A terápiában kialakított legmélyebb személyes kapcsolataim­
ban ez mindvégig igaz volt (pedig sok kliens problémája mé­
lyen felkavart, sok antiszociális személyiség volt köztük, többük
érzései teljesen abnormálisnak tűntek). Amikor empatikusán
eléggé érzékeny vagyok ahhoz, hogy megértsem a kliens érzé­
seit, amikor el tudom őt fogadni, mint teljes jogú individuumot,
a kliens pozitív, konstruktív, az önmegvalósítás felé vezető
irányban halad: a növekedés, az érettség, a szocializáció irányá­
ban. Egyre inkább úgy érzem, hogy minél jobban megértünk és
minél inkább elfogadunk valakit, annál inkább sikerül megvál­
nia azoktól a hamis viselkedésmódoktól, amelyek korábban az
élettel való kapcsolatát jelentették, és annál inkább képes el­
mozdulni egy olyan irányba, amely valamilyen szempontból
pozitívnak tekinthető.
Ezen a ponton nagyon szeretném, ha nem értenének félre.
Nem szeretném, ha „hurrá optimizmus”-sal vádolhatna valaki az
emberi természettel kapcsolatban. Nagyon is tudatában vagyok
annak, hogy előfordul - védekezésből vagy páni félelemtől vezet­
ve - az ember viselkedése gonosz, destruktív, éretlen, regresszív,
antiszociális, vagy másokat bántó és ártani akaró. Ugyanakkor a
munkám során nagy örömmel tapasztaltam, hogy minden ilyen
ember lelke mélyén felfedezhető ez a rendkívül erős tendencia.
És engedjék meg, hogy ezt a listát egy röviden megfogalmaz­
ható, de alapvető felismeréssel zárjam:
Az-élet- legalábbis a legjobb form ájában - egy hömpölygő, vál­
tozófolyamat, amelyben semmi sem állandó.
Mind a klienseimben, mind önmagámban felfedeztem, hogy
az élet a leggazdagabb, leginkább kielégülést, beteljesülést ho­
zó formájában egy hömpölygő folyam. Ennek megtapasztalása
egyidejűleg lenyűgöző és kissé ijesztő is. Akkor érzem legjob­
ban magamat a bőrömben, amikor elengedhetem magam és vi­
56
 Ez vagyuk én

tethetem magamat élményeim folyamával, egy olyan irányba,

amely pozitívnak tűnik, és olyan célok felé, amelyeknek csak
félig-meddig vagyok tudatában, amelyekről inkább csak érzése­
im vannak, mintsem tudásom. így lebegve élményeim felszínén,
próbálva megérteni azok állandóan változó komplexitását, egy
dolog biztos számomra: hogy nincs biztos pont. Amikor egy
fejlődési folyamat része vagyok, nem támaszkodhatok semmifé­
le jól kialakított rendszerre, nem kapaszkodhatok megváltoztat­
hatatlan alapelvekbe. Az élet vezérfonala a saját tapasztalataink
folytonosan változó, egyre magasabb szintű megértése és értel­
mezése. Állandóan a valamivé válás, valamivé fejlődés folya­
matában vagyunk.
Őszintén remélem, hogy mostanra tisztán és világosan érthe­
tő az ok, hogy miért nincs egy adott filozófia vagy hitelv, ame­
lyet jó szívvel ajánlanék önöknek, vagy amelyre rábeszélném
önöket, hogy „ez az, ezt kövessék, e szerint éljenek”. Csak a sa­
já t élményeimnek a pillanatnyi értelmezése szerint vagyok ké­
pes élni, és mindenki másnak megadom ugyanezt a szabadsá­
got, hogy kifejlessze a saját belső szabadságát és azon keresz­
tül képes legyen értelmet adni a saját tapasztalatainak.
Ha létezik egy olyan valami, hogy igazság, ez a szabad, egyé­
ni keresési folyamat lesz az, amely elvisz oda. És - a magam
korlátozott módján - ezt az utat követem én is.

57
 1

;
 M áso d ik rész

HOGYAN NYÚJTHATOK SEGÍTSÉGET?

Találtam egy olyan m ódot

a szem élyekkel való együttműködésre,
am elyben nagyon sok építő lehetőséget látok.
 M áso d ik fe je z e t )ú

N éh án y h ip o tézis
a szem élyiségfejlődés
serk en tésév el k ap cso latb an
J
 Néhány hipotézis a személyiségfejlődés serkentésével kapcsolatban

M második részt alkotó három fejezet a z 1954 és 1960 közötti

ff hat évet fogja át, és a z USA igen nagy területét érinti:
Oherlint Ohioban, St. LouistMissouriban és PasadenátKaliforni­
ában. Ebben a z időszakban nagyon intenzív kutatómunkát vé­
geztem, így előfordul, hogy ami még csak. feltételezés a z első feje­
zetben, az már bizonyított állítás a harmadikban.
d z Oberlin Főiskolán 1954-ben tartott előadásomban megpró­
báltam a lehető legtömörebben összefoglalni azokat a pszichoterá­
piával kapcsolatos alapelveket, amelyeket m ár nagyobb részletes­
séggel kifejtettem a „Tanácsadás és pszichoterápia ” (1942) és a
„Kliensközpontú terápia" (1951) cím ű könyveimben. Nagyon ér­
dekes számomra, hogy úgy írom le a facilitáló kapcsolatot és an­
nak eredményeit, hogy még csak nem is érintem azt a folyamatot,
amelyben a változás létrejön.

Mindig is nagy kihívásnak tekintettem azt a helyzetet, amikor

szembe kellett néznem egy zavart, konfliktusokkal teli személy-
lyel, akinek segítségre volt szüksége, és ezt várta is valakitől.
Megvan-e ehhez a szükséges tudásom? Megvannak-e a szüksé­
ges eszközeim? Rendelkezem-e a szükséges lelki erővel és gya­
korlati készségekkel? Rendelkezem-e mindazzal, ami ahhoz
szükséges, hogy egy ilyen személynek segíteni tudjak?
Több mint 25 éven át megpróbáltam megfelelni ennek a kihí­
vásnak. Professzionális tudásom minden részét igyekeztem fel­
használni: a személyiségmérés szigorú módszereit, amelyeket a
Columbia Tanárképző Főiskolán tanultam; azt a pszichoanaliti­
kus szemléletmódot és azt a módszertant, amelyet a Gyermek­
segítő Szolgálatnál tanultam meg; a hozzám nagyon közel álló
klinikai pszichológia újabb felismeréseit; Ottó Ránk műveit a
pszichiátriai alapú szociális munka módszereiről és még sok
mindent, amivel hosszabb-rövidebb időre kontaktusba kerültem.
Mindenekelőtt azonban a saját tapasztalataimból fakadó folya­
matos tanulásomat kell említenem, valamint munkatársaimét,
akikkel a Segítő Központban mindent megtettünk azért, hogy ha­
tékony módszereket találjunk a distressztől szenvedő klienseink
megsegítésére. Lépésről lépésre kifejlesztettem egy módszert,
63
Hogyan nyújthatok segítséget?

amely a saját tapasztalataimból fakad és amelyet tovább lehet

fejleszteni, lehet tesztelni és újra lehet fogalmazni további ta­
pasztalatok és további kutatás alapján.

Egy általános hipotézis

Röviden az mutatja a bennem lezajlott változásokat, hogy a pá­

lyám korai éveiben jellemzően azt a kérdést tettem fel: „Hogyan
kezelhetném, gyógyíthatnám meg, változtathatnám meg ezt a
személyt?”, míg manapság a kérdésem valahogy így hangzik:
„Hogyan alakíthatnék ki olyan viszonyt, amelyet ez a személy a
saját fejlődésére felhasználhat?”
Ez a fajta kérdésfelvetés vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy
mindaz, amit tanultam, felhasználható minden emberi kapcso­
latomban, nem csak a klienseim problémáinak megoldásában.
Úgy érzem: ha az, amit tanultam ilyen jelentős az én számom­
ra, akkor az Önök számára is jelenthet valamit, hiszen mindnyá­
jan emberi kapcsolatok közepette élünk.
Talán egy negatív tanulásommal kezdhetném. Egyre mélyeb­
ben, egyre tisztábban tudatosodott bennem, hogy pusztán intel­
lektuális módon vagy tréning technikákkal nem vagyok képes
segíteni egy zavarokkal küszködő személynek. Egyetlen olyan
közelítés sem lesz igazán használható, amely tudáson, tréningen
vagy valami tanításnak az elfogadásán alapszik. Az ilyen köze­
lítések olyannyira csábítók, hogy a múltban igen nagy számban
kipróbáltam őket.
Lehetséges egy személynek elmagyarázni őt magát, vagy előír­
ni olyan lépéseket, amelyek előre vihetik, vagy akár tréningezni
őt, hogy többet tudjon egy több kielégülést nyújtó életmódról, de
a tapasztalataim szerint ezek a módszerek vagy hatástalanok,
vagy nem a kívánt hatást eredményezik. Legfeljebb átmeneti
változást idézhetünk elő ilyen módszerekkel, amely hamar eltű­
nik és utána a kliens elégedetlenebb lesz, mint valaha.
Az intellektuson keresztül való közelítésnek ez a kudarca győ­
zött meg arról, hogy valódi változás csak egy kapcsolatban átélt
saját tapasztalat eredményeként jöhet létre. így a következőkben
6 -4
 Néhány hipotézis a személyiségfejlődés serkentésével kapcsolatban

megpróbálok röviden és informálisan kifejteni néhányat a szük­

séges hipotézisek közül, amelyek a segítő kapcsolatokra vonat­
koznak és amelyek igazsága egyre inkább bizonyítást nyer mind
a tapasztalatokon, mind a kutatásainkon keresztül.
Egyetlen mondatban a következőképpen tudom összefoglal­
ni az átfogó hipotézist:
Ha képes vagyok létrehozni egy bizonyos típusú kapcsolatot, a
másik személy fel fogja fedezni önmagában azt a képességet,
amellyel ezt a kapcsolatot növekedésre használhatja: személyisége
fejlődni fog.

A kapcsolat

De mit is jelentenek ezek a fogalmak valójában? Nézzük meg

egyenként a fenti mondat három fő alkotóelemét és kapcsoljuk
össze őket azzal az értelemmel, amelyet számomra hordoznak.
Milyen is az a fajta kapcsolat, amelyet létre kívánok hozni?
Úgy találtam, hogy minél inkább önmagam tudok lenni egy
kapcsolatban, annál alkalmasabb lesz ez a kapcsolat a segítség-
nyújtásra. Ez azt jelenti, hogy a lehető legteljesebb mértékben
tudatában kell lennem a saját érzéseimnek oly módon, hogy
azok ne váljanak szét két különböző szintre: az egyik amit kife­
lé mutatok a segítő attitűdöm tükröződéseként, míg a másik egy
mélyebb, valódibb, tudatalatti szinten megjelenő attitűd. Ha ön­
magam tudok lenni, az azzal is együtt jár, hogy a szavaimban
és a viselkedésemben kifejezem a bennem lakozó érzéseket és
attitűdöket. Csak ily módon válhat a kapcsolat valódivá (igazzá)
és ez a valódiság - úgy tűnik - a fejlesztő tevékenység elsődle­
ges feltétele. Csak az igazi énem teheti a másik személyt képes­
sé arra, hogy megkeresse önmagában az igazságot. Ez akkor is
így van, ha nem szeretem azt, amit érzek és úgy gondolom,
hogy az érzéseim károsak a jó kapcsolat kialakulása szempont­
jából. Úgy tűnik, hogy a valódiság létfontosságú.
Második feltételként úgy találtam, hogy minél nagyobb mérték­
ben tudom elfogadni a másik személyt, és minél inkább meg­
kedvelem, annál valószínűbb, hogy egy olyan kapcsolatot ho-
<55
Hogyan nyújthatok segítséget?

zok létre, amely számára használható lesz. Elfogadás alatt azt a

pozitív hozzáfordulást értem, amelyben a személyt a belső érté­
kei szintjén kezelem - értékelem, függetlenül a pillanatnyi álla­
potától, viselkedésétől vagy érzéseitől. Ez egyfajta megbecsülést,
szeretetet jelent iránta, mint önálló személy iránt, annak a jelzé­
sét, hogy vállalhatja a saját érzéseit. Hogy elfogadom a pillanat­
nyi attitűdjeit, függetlenül attól, hogy azok pozitívak vagy nega­
tívak, és hogy esetleg ellentmondásban vannak korábbi attitűd­
jeivel. A másik ember számára személyisége változékonyságá­
nak elfogadása meleggé és biztonságot sugallóvá teszi a kapcso­
latot, és az a biztonság, amelyet az elfogadottság és a szeretet
sugall, igen fontos eleme minden segítő kapcsolatnak.
Azt is megfigyeltem, hogy a kapcsolat olyan mértékben válik
fontossá, amennyire meg akarom és tudom érteni - egyfajta ér­
zékeny empátiával -, hogy a kliens érzései és kommunikációja
az adott pillanatban mit is jelentenek a számára. Az elfogadás
önmagában szinte semmit sem ér mindaddig, amíg nem jár
együtt a másik személy megértésével. Csak akkor fogod venni
magadnak a bátorságot, hogy nekiindulj szabadon bolyongani a
belső és gyakran eltemetett tapasztalataid titkos zugaiban és
ijesztő réseiben, ha megérzecl, hogy megértettem azokat az érzé­
seket és gondolatokat, amelyek olyan szörnyűségesnek, gyen­
gédnek, szentimentálisnak, bizarrnak tűnnek a számodra, ha ké­
pes vagyok arra, hogy úgy lássak, ahogy te látsz, ha elfogadom
az érzéseidet és ezzel téged. Ez a szabadság fontos alapfeltéte­
le a kapcsolatnak. Ezen azt a szabadságot értem, amellyel ön­
magadat kutathatod mind tudatos, mind tudatalatti szinteken, és
olyan ütemben, amelyet e veszélyekkel teli kutakodásban vállal­
ni tudsz. Ez egyben teljes szabadságot és elhatárolódást jelent
bármely moralizáló vagy diagnosztizáló értékeléstől, mivel az
ilyen fajta értékelések mindig fenyegetést hordoznak magukban.
Úgy találtam tehát, hogy akkor tudok segítséget nyújtani, ha
egyfajta átláthatóság jellemez, ha valódi érzéseim egyértelműek,
ha a klienst önálló, saját belső értékrenddel rendelkező személy­
ként tudom elfogadni, ha képes vagyok mély, empátián alapuló
megértésre, amely lehetővé teszi számomra, hogy a kliens belső
világát az ő szemével láthassam. Amennyiben ezeket a feltétele­
ket sikerül teljesítenem, a kliens valódi segítőjévé válók, elkísér­
őó
 Néhány hipotézis a személyiségfejlődés serkentésével kapcsolatban

ve őt azon a maga választotta úton, amelyen - néha ijesztő él­

mények közepette - önmagát szándékozik megtalálni.
Persze nem mindig tudok ilyen kapcsolatot létrehozni, és né­
ha, amikor úgy érzem, a magam részéről sikerült a kapcsolat ki­
alakítása, a másik személy túlságosan megrémül a neki felaján­
lott lehetőségtől. De amikor a fent leírt attitűd bennem érezhe­
tően megvan, és a másik személy érzi ezt, akkor a változás és
a konstruktív személyiségfejlődés óhatatlanul megtörténik - és
itt az „óhatatlanul” szót hosszas és alapos mérlegelés alapján,
tudatosan és hangsúlyosan használom.

A változással kapcsolatos motiváció

Magáról a kapcsolatról most csak ennyit akarok mondani. Az ál­

talánosan megfogalmazott hipotézisem második része szerint az
egyén képes lesz önmagában felfedezni azt a képességet, amellyel a
kapcsolatot a saját fejlődéséhez felhasználhatja. Megpróbálom va­
lahogy érzékeltetni azt, hogy számomra ez pontosan mit is jelent.
A tapasztalataim alapján fokozatosan arra a következtetésre
jutottam, hogy rejtetten vagy nyilvánvalóan, de mindenkinek
megvan az a jellemző belső képessége, hogy egy érettebb álla­
pot felé fejlődjön. Megfelelő pszichológiai környezetben ez a ké­
pesség felszabadul és potenciálisból egyre nyilvánvalóbbá vá­
lik. Az ember megérti a saját életének és saját személyiségének
azokat a vonatkozásait, amelyek folyamatosan fájdalmat és elé­
gedetlenséget okoznak neki. Ez a megértés olyan területeket is
érint, amelyeket eddig elzárt a tudata elől, mert túlságosan
ilyesztőnek tűntek. Az ember képes a személyiségét és az élet­
hez való kapcsolatát érettebbé szervezni. Nevezhetjük ezt fejlő­
dési tendenciának, az önmegvalósítás irányába vivő hajtóerő­
nek vagy előre vivő pozitív erőnek - ez az életünk fő hajtóere­
je és ez az, amitől a pszichoterápia sikere is függ.
Ez az a nyilvánvaló hajtóerő, amely kísérője minden életnek,
így az emberi életnek is, és amely lehetővé teszi a növekedést,
az autonómabbá válást, a fejlődést, az érést. Ez a hajtóerő fe­
jezi ki és aktiválja a szervezet minden növekedési hajlamát.
Hogyan nyújthatok segítséget?

Ez a hajtóerő sokszor igen mélyen fekszik, vastagon, sok ré­

tegben betakarva a különböző pszichológiai védekezés-mecha­
nizmusok melléktermékeiből létrehozott páncéllal. Az egyén
gyakran sok gonddal létrehoz egy falat, amellyel a külvilágtól el­
választja ezt a hajtóerőt, tagadva még a puszta létezését is.
Mélyen hiszek azonban abban, hogy ez az erő mindenkiben
létezik, és csak a megfelelő körülményekre vár, hogy felszaba­
duljon és kifejeződjön.

E redm ények

Megkíséreltem leírni azt a kapcsolatot, amelyben a pozitív sze­

mélyiségváltozás végbemehet. Ugyancsak megkíséreltem szavak­
ba önteni azt a képességet, amelyet az egyén magával hoz az
ilyen típusú kapcsolatba. Az általános tételem harmadik részé­
ben azt mondtam, hogy az ilyen kapcsolatban változás történik
és személyiségfejlődés játszódik le. Azt feltételezem, hogy egy ilyen
kapcsolatban az egyén jelentős mértékű változásokon megy át -
mind a személyisége tudatos szintjein, mind mélyebb szinteken
- oly módon, hogy ezek következtében konstruktívabban, intel­
ligensebben lesz képes megbirkózni az élet különböző kihívása­
ival és ezek a megoldások egyidejűleg magasabb szinten szoci­
alizálják és magasabb szintű kielégülést nyújtanak.
Ezen a ponton túlléphetünk az elmélkedésen, és az egyre meg­
győzőbb kutatási eredményekre támaszkodhatunk. Bebizonyo­
sodott, hogy az ilyen kapcsolatban eltöltött viszonylag rövid idő
- akár csupán néhány óra is - jelentős változásokat okozhat a
személyiségben, az attitűdökben, a viselkedésben. (Olyan válto­
zásokat, amelyek nem figyelhetők meg a párhuzamos kontroll­
csoport tagjainál.) Egy ilyen kapcsolatban az ember integráltabbá
és hatékonyabbá válik. Kevesebb olyan viselkedésmintát mutat,
amelyet neurotikusnak vagy pszichotikusnak szoktunk nevezni,
és több olyan viselkedésmintát, amely az egészséges, jól funkcio­
náló személyt jellemzi. Reálisabbá válik az ember önértékelése,
önképe, közelebb kerül ahhoz a személyhez, aki valójában sze­
retne lenni. Pozitívabban értékeli önmagát. Nagyobb lesz az ön­
68
 Néhány hipotézis a személyiségfejlődés serkentésével kapcsolatban

bizalma, önirányítóbbá válik. Jobban megérti önmagát, nyitottab­

bá válik saját élményei iránt (mind többet fogad el és mind ke­
vesebbet tagad meg közülük). Elfogadóbb attitűdöt mutat mások
felé, és másokban önmagához hasonló vonásokat talál.
Hasonló változásokat mutat a viselkedésében is. Kevésbé
frusztrálják a stresszes helyzetek, és ezen a frusztráción hama­
rabb túlteszi magát. Mindennapi viselkedésében érettebbnek tű­
nik mások - például a barátai - számára. Kevésbé defenzív, el­
fogadóbb, és könnyebben tud kreatívan kikerülni különböző
szituációkból.
Ilyesfajta változások jöttek létre azoknál, akik olyan tanács­
adó beszélgetéseken vettek részt, amelyeken a terapeuta az itt
leírtakhoz hasonló légkört tudott teremteni. Minden fenti állítás
objektív bizonyítékokon nyugszik. Természetesen még sok ku­
tatásra van szükség, de az már az eddigiekből is nyilvánvaló,
hogy az ilyen kapcsolat hatékonyan segíti a személyiségválto­
zásokat.

A z emberi kapcsolatokra vonatkozó általános hipotézis

Számomra e kutatási eredmények legizgalmasabb része nem

egyszerűen az, hogy bizonyítékul szolgálnak a pszichoterápia
egyik válfajának a hatékonyságára (bár ez sem elhanyagolható
tényező). Intellektuális izgalmam abból származik, hogy ezek a
kutatási eredmények egy általánosabb hipotézis alapjául szol­
gálhatnak minden emberi kapcsolatra vonatkozóan. Jogosan
feltételezhetjük, hogy a terápiás kapcsolatban eredményes atti­
tűd minden inteiperszonális kapcsolatban eredményes lehet,
hogy minden emberi kapcsolat azonos törvényszerűségek sze­
rint működik. így például feltételezhető, hogy amennyiben egy
szülő képes a fent leírt pszichológiai légkört teremteni, a gyer­
mek nagyobb mértékben lesz önirányító, könnyebben szociali­
zálódik, és érettebb jegyeket mutat. Ha egy tanár képes létre­
hozni a fent leírtakhoz hasonló viszonyokat az osztályában, ak­
kor a diákok motivációja külsőből belsővé válik, gondolkodá­
suk eredetibb lesz, szorongásuk csökken, viselkedésükre az ön­
Hogyan nyújthatok segítséget?

fegyelem lesz jellemző. Ha egy vezető képes ilyen viszonyokat

létrehozni a szervezetén belül, akkor beosztottjai magasabb
szintű belső felelősségérzettel rendelkeznek, kreatívabbak lesz­
nek, jobb alkalmazkodóképességet mutatnak az újszerű problé­
mák megoldásában, és magasabb szinten lesznek képesek
együttműködni. Lehetségesnek tartom, hogy az interperszonális
kapcsolatoknak egy új területe nyílik meg számunkra, amelyben
bizonyos attitűdfeltételek megléte esetén kiszámítható, definiál­
ható változások játszódnak le.

Következtetések

Hadd fejezzem be egy személyes jellegű állítással. Megpróbál­

tam megosztani valamit azokból a felismeréseimből, amelyeket
zavart, boldogtalan és rosszul szocializálódott személyek meg­
segítésekor éltem át. Tapasztalataimat egy olyan hipotézisben
próbáltam megfogalmazni, amely fokozatosan egyre tágabb ér­
telmet nyert számomra: ma már nem csupán a distressztől szen­
vedő klienseimhez fűződő kapcsolatomra vonatkozik, hanem
mindenfajta emberi kapcsolatra.
Azt is jeleztem, hogy a kutatási eredmények alátámasztják ezt
a hipotézist, de további kutatásokra van szükség. Az alábbiak­
ban szeretném összefoglalni, mik e hipotézis érvényességének
feltételei és a várható hatások.
Amennyiben képes vagyok létrehozni egy olyan emberi kap­
csolatot, amelyben engem a következők jellemeznek:
>■ őszinteség és átláthatóság (vagyis azonosulok az igazi ér­
zéseimmel),
>■ meleg, elfogadó, a másik személyt mint önálló individuu­
mot pozitívan értékelő attitűd és
>■ nagyfokú érzékenység (azaz úgy látom a másik személyt
és az ő világát, ahogy ő látja saját magát és az őt körülve­
vő világot),
akkor a kapcsolatban résztvevő másik személy
>• átéli és megérti a saját személyiségének olyan aspektusait
is, amelyeket korábban elnyomott,
70
 Néhány hipotézis a személyiségfejlődés serkentésével kapcsolatban

integráltabbnak, hatékonyabban funkcionálónak fogja

érezni önmagát, jobban meg fogja közelíteni azt a szemé­
lyiséget, amellyé válni akar,
jobban képes lesz önmagát irányítani és nagyobb önbiza­
lommal fog rendelkezni,
jobban kidomborodik az önálló, senki mással nem azonos
személyisége és jobban képes lesz önmagát kifejezni,
>■ megértőbb és elfogadóbb lesz másokkal, és
>- könnyebben meg fog birkózni az élet nehézségeivel.
Meggyőződésem szerint ez az állítás igaz függetlenül attól, hogy
egy kliensemhez, egy diákcsoporthoz, a munkatársaimhoz, a csa­
ládomhoz vagy a gyerekeimhez fűződő kapcsolatomról van szó.
Úgy tűnik, hogy ez egy olyan általános hipotézis, amely valós le­
hetőségeket kínál kreatívabb, a környezetükkel harmonikusabb vi­
szonyban lévő, autonóm személyek fejlődéséhez.

71
 H a rm a d ik fejezet m
Sm

A segítő k ap cso lat jellem zői

 A segítő kapcsolat jellem zői

égóta a z a meggyőződésem — némi túlzással akár m ániának

í v is nevezhetjük -, hogy a terápiás kapcsolat csak egy speciá­
lis esete a z általános interperszonális kapcsolatoknak, és hogy
ugyanazok a törvényszerűségek, szabályozzák, a z összes ilyen jel­
legit kapcsolatot. Ez volt a témája annak a z előadásomnak, am e­
lyet 1958-ban tartottam St. Louisban, a z Amerikai Személyügyi és
Tanácsadó Társaság kongresszusán.
Ebben a z előadásban jól érzékelhető a z objektív tények és a
szubjektív érzékelés kettőssége, amellyel oly sokat foglalkoztam a z
utóbbi években. Képtelen vagyok, egy előadásban érzéketlenül ob-
jektívnek vagy- másik végletként- érvtelenül szubjektívnek m utat­
kozni. Megpróbálom ezt a két világot a lehető legközelebb hozni
egymáshoz, még akkor is, ha teljesen egymással megbékíteni nem
is tudóin őket.

1? V « W
A pszichoterápia iránti érdeklődésem nyitottá tett minden fajta
segítő kapcsolat iránt. Segítő kapcsolaton olyan kapcsolatokat ér­
tek, amelyekben legalább az egyik résztvevőnek szándékában áll
elősegíteni a másik növekedését, fejlődését, érettebbé válását,
zavartalanabb működését és az élet nehézségeivel való megbir­
kózását. A tnásik, ebben az értelmezésben, lehet egy személy
vagy egy csoport. Más szavakkal: a segítő kapcsolat olyan kap­
csolatként definiálható, amelyben az egyik résztvevő fél elhatá­
rozása az, hogy a másik fél - vagy akár mindkét résztvevő fél -
belső, látens, emberi értékei a felszínre jöhessenek, jobban kife­
jeződhessenek, és hatékonyabban funkcionálhassanak.
Ez a definíció sokféle kapcsolatra érvényes, amelyek a növe­
kedés elősegítését szolgálják. A leghatározottabban ide tartozik
az anya és gyermek közötti kapcsolat és az apa és gyermek kö­
zötti kapcsolat. De ide tartozik az orvos és kliense közötti kap­
csolat is. Időnként és esetenként ide tartozik a tanár és diákja
közötti kapcsolat is (bár a tanárok jó része nem tartja szem előtt
a diákok fejlődését). Ide tartozik majdnem minden tanácsadó-
kliens kapcsolat is a tanulási tanácsadótól, a pályaválasztási ta­
nácsadón át, a személyes tanácsadásig bezárólag. Ebbe az
utóbbi kategóriába tartozik a pszichiáter és a kórházban kezelt
75
Hogyan nyú jthatok segítséget?

pszichotikus beteg vagy a terapeuta és a zavart vagy neurotikus

személy közötti kapcsolat, és az egyre gyakrabban előforduló
kapcsolat a terapeuta és az úgynevezett „normál” személyek kö­
zötti. Ez utóbbi kliensek általában azért jelentkeznek terápiára,
hogy hatékonyabban működhessenek, és felgyorsítsák szemé­
lyes fejlődésüket.
Ezek általában négyszemközti kapcsolatok, de gyakori az is,
hogy valaki emberek egy csoportjával igyekszik segítő szándé­
kú kapcsolatot kialakítani. Némely vezető olyan kapcsolatot
ápol a munkatársaival, amely a személyes fejlődésüket szolgál­
ja. Ilyen segítő kapcsolat állhat fenn egy terápiás csoport veze­
tője és tagjai között, egy közösségi tanácsadó és csoportja kö­
zött, egy vezetési tanácsadó és a vezetői csoport között. Talán
ebből a felsorolásból érezni lehet, milyen sok helyen jöttek lét­
re olyan kapcsolatrendszerek, amelyek elősegítik a személyes
fejlődést és a hatékonyabb működést.

A n a g y kérdés

Vajon milyen jellemzői vannak annak a kapcsolatnak, amely

valóban segít, amely serkenti a személyiségfejlődést? És vajon
lehetséges-e pontosan meghatározni egy olyan kapcsolatnak a
jellemzőit, amely a skála másik végén helyezkedik el, azaz
amely - a komoly fejlesztő szándék ellenére - egyáltalán nem
segít. Egy képzeletbeli utazásra invitálom Önöket, amelynek so­
rán megmutatom, hol tartok ezeknek a kérdéseknek a megvá­
laszolásában.

A k u ta tó k v álaszai

Vannak-e egyáltalán olyan empirikus kutatások, amelyek objek­

tív választ adhatnak ezekre a kérdésekre? Nos, nem sok ilyen
kutatás létezik, de ami fellelhető, az gondolatébresztő és meg­
győző. Nem tudok mindegyikre reflektálni, de szeretném bemu­
76
 A segítő kapcsolat jellemzői

tatni a legjobbakat, és egyúttal kiemelni a bennük található leg­

fontosabb megállapításokat. Ebben az összefoglalásban némi
egyszerűsítés elkerülhetetlen, és annak is tudatában vagyok,
hogy az említett munkákkal kapcsolatban nem lehetek teljesen
objektív. Ugyanakkor szeretném minden olvasóm figyelmét oly
mértékben felkelteni, hogy elolvassa az eredeti közlést.

A z attitűd tanulmányozása

A legtöbb tanulmány a segítő személy attitűdjére koncentrál. Ez

az attitűd jó esetben elősegíti a növekedést, de ellentétes esetben
a növekedés akadályává válhat. Nézzünk néhány példát erre:
1. Baldwin és munkatársai a Fels Intézetben néhány évvel ez­
előtt részletesen vizsgálták a szülő-gyermek, kapcsolatot és igen
érdekes megállapításra jutottak. A különböző szülői attitűdök kö­
zül az elfogadó-demokratikus segítette elő leginkább a növeke­
dést. Ezeknek a szülőknek a gyermekei felgyorsult intellektuális
növekedést - növekvő IQ-t - mutattak a meleg és egyenlőségre
törekvő attitűd hatására. Mindezzel együtt járt a nagyobb mérté­
kű eredetiség, a fokozottabb érzelmi biztonság, a saját érzelmek
biztosabb kezelése és az alacsonyabb szintű irritálhatóság (más
típusú szülők gyerekeivel összehasonlítva). Bár ezeknek a gyer­
mekeknek a kezdeti szocializációja valamivel lassúbb volt a töb­
bieknél, az iskoláskor eléréséig népszerű, barátságos, agresszió­
mentes „vezetőkké” tudtak válni csoportjukban (1).
Ahol a szülők attitűdje aktívan elutasítóként ívható le, ott a gyer­
mekek némileg lassúbb intellektuális fejlődést mutattak, képessé­
geiket alacsonyabb hatékonysággal tudták használni, és közülük
sokból hiányzott az eredetiség. Érzelmileg instabilok, lázadásra
hajlamosak, agresszívak és veszekedősek voltak. Ha a szülők
nem voltak besorolhatók e két típusba, a gyerekeik tulajdonságai,
viselkedése is többnyire az itt leírt két szélsőség közé volt tehető.
Ezek a gyermekek fejlődésével kapcsolatos vizsgálati eredmé­
nyek egyáltalán nem meglepőek. Meggyőződésem, hogy ezek
az eredmények kiterjeszthetők más típusú kapcsolatokra is: ha
a segítő-tanácsadó, az orvos, a vezető melegen elfogadó, képes
~7~7
Hogyan nyújthatok segítséget?

az érzelmeit torzítatlanul kifejezni, megadja a másik embernek

járó tiszteletet, és képes a birtoklás igényétől mentes kapcsola­
tot kialakítani, ugyancsak elősegíti a másik ember önmegvalósí­
tását ezzel az attitűdjével.
2. Szeretném most a figyelmet egy teljesen más területen el­
végzett, igen alapos vizsgálatra irányítani. Whitehorn és Betz
skizofrén betegeket kezelő fiatal orvosok eredményességét vizsgál­
ta egy pszichiátriai osztályon (2, 18). Tanulmányukhoz hét-hét
orvost választottak ki: a hét legeredményesebbet és azt a hetet,
akiknek a kliensei a legkisebb mértékű fejlődést mutatták. Mind­
két kiválasztott csoport mintegy ötven klienst kezelt. Minden
rendelkezésre álló adatot megvizsgáltak annak érdekében, hogy
kiderüljenek a különbségek az A -jelű sikeres csoport és a B -jelű,
kevésbé sikeres csoport tevékenysége között. A vizsgálat jelen­
tős különbségeket talált:
>- Az A csoport orvosai először azt akarták megérteni, hogy a
különböző viselkedésformák milyen személyes jelentéssel bír­
nak a skizofrén kliensek számára - szöges ellentétben a szoká­
sos eljárással, amelyben az ötvös esettanulmányok vagy rutin
diagnózisok megvalósulásaként éli át a kliensek viselkedését-,
és ezeknek a személyes jelentéseknek a figyelembevételévelfoly­
tatták. a kezelést. Tevékenységük középpontjában a kliens sze­
mélyisége állt, és csak kisebb mértékben koncentráltak a
szimptómák csökkentésére vagy a „betegség gyógyítására”.
A sikeres orvosok a klienseik számára aktívan jelen voltak,
személyes kapcsolatot alakítottak ki velük. Sokkal kevésbé volt
jellemző rájuk a z úgynevezett „passzív-megengedő” viselke­
dés. Ritkábban folyamodtak olyan technikákhoz, mint a tü­
netek interpretálása, a z utasítás, a tanácsadás, a kliensek -
klasszikus értelem ben vett - kezelése.
A z A csoport tagjai a másik csoportba tartozó orvosoknál na­
gyobb valószínűséggel alakítottak ki olyan kapcsolatot a klien­
seikkel, amelyben a kliens magas szintű bizalmat érzett orvo­
sa iránt.
A cikk szerzői óvatosan hangsúlyozzák, hogy ezek az ered­
mények csak skizofrénekre érvényesek, de ezen a ponton nem
értek egyet velük. Úgy vélem, hogy nagyon hasonló eredmény­
re jutnánk bármely segítő kapcsolat résztvevőit vizsgálva.
78
 A segítő kapcsolat jellemzői

3. Egy másik érdekes tanulmány arra koncentrál, hogy a segí­

tő kapcsolatban a kliens hogyan értékeli magát a kapcsolatot.
Heine (11) olyan személyeket vizsgált, akik pszichoterápiás se­
gítséget vettek igénybe pszichoanalitikus, kliensközpontú és
adleri terapeutáktól. Függetlenül a terápia típusától, a kliensek
hasonló változásokat észleltek önmagukon. Most azonban az
érdekel bennünket, hogy a kliensek miként érzékelték magát a
terápiás kapcsolatot. Arra a kérdésre, hogy vajon minek köszön­
hetők elsősorban a lejátszódott változások, némileg különböző
magyarázatokat adtak attól függően, hogy a terapeuta melyik te­
rápiás iskolát képviselte. De még az eltérő magyarázatoknál is
érdekesebb volt azt megfigyelni, hogy mennyi mindenben egye­
zett a kliensek véleménye. Azt jelezték, hogy a terapeuta attitűd­
je idézte elő a bennük lejátszódó változásokat: hogy érezték, a
terapeuta bízik bennük, megérti őket, hagyta, hogy önállóan vá­
lasszanak, döntsenek. A terápiás folyamatban azt találták a leg­
nagyobb segítségnek, amikor a terapeuta tisztázta és világosan
megnevezte azokat az érzéseket, amelyeket ők maguk csak kö­
dösen vagy félig-meddig tudtak megnevezni.
Hasonlóan vélekedtek a kliensek arról is, mi gátolta a fejlődé­
süket: ha a terapeuta részéről az érdeklődés hiányát, a megkö­
zelíthetetlenséget és távolságtartást, a mézes-mázosan barátsá­
gos viselkedést érzékelték. A terápiás folyatnátok közül főleg azt
találták kevéssé segítőnek, amikor a terapeuta konkrét, direkt ta­
nácsot adott döntésekkel kapcsolatban, vagy ha túlhangsúlyoz­
ta a múltbéli eseményeket a jelen problémáinak rovására. A fi­
noman adagolt enyhe sugallatokat közepesen segítőnek érzé­
kelték a kliensek.
4. Fiedler egy igen gyakran idézett tanulmányában (7) leírja,
hogy különböző orientációjú professzionális terapeuták nagyon
hasonló kapcsolatokat alakítanak ki klienseikkel. A professzio­
nális és kevésbé professzionális terapeuták közötti leggyakoribb
eltérés: érzékenység a kliens gondolataira, érzéseire, attitűdvál­
tozásaira és az érzelmi túlfűtöttségtől mentes meleg, támogató
érdeklődés.
5. Quinn tanulmánya (14) azt világítja meg, hogy mi is törté­
nik valójában, amikor követni tudjuk a kliens gondolatait és ér­
zéseit. Sokak meglepetésére azt állítja, hogy „a kliens gondola­
79
Hogyan nyújthatok segítséget?

tainak megértése” lényegében nem más, mint az az attitűd,

hogy meg akarjuk őt érteni. Quinn terapeuták hangfelvételeken
rögzített mondatait játszotta le értékelőknek. Az értékelők nem
tudhatták, hogy a terapeuta kijelentését mi váltotta ki, vagy hogy
a kliens hogyan reagált az adott kijelentésre. A legmeglepőbb az
volt, hogy így kontextus nélkül ugyanannyi megértés volt kihall­
ható a terapeuta reakcióiból, mint ugyanazt kontextusban hall­
gatva. Ez igen erős bizonyítéka annak, hogy a terapeuta lénye­
gileg a megértés iránti vágyát kommunikálja a kliens felé.
6. A terápiás kapcsolat érzelmi oldaláról Seeman (16) úgy ta­
lálta, hogy a pszichoterápia sikere nagy mértékben függ a kliens
és a terapeuta között kialakuló erős és állandóan fejlődő kölcsö­
nös szeretettől és megbecsüléstől.
7. Dittes (4) egy érdekes tanulmánya azt mutatja be, hogy mi­
lyen érzékeny lehet ez a kapcsolat. Az idegesség, a fenyegetett­
ségérzés, az izgalom kimutatására használatos úgynevezett pszi-
chogalvanikus bőrreflexet - azaz a bőr elektromos ellenállásá­
nak változását - vetette össze a terapeuta meleg, elfogadó vagy
megengedő attitűdjében bekövetkező változásokkal. Azt találta,
hogy a terapeuta attitűdjének a legkisebb mértékű negatív válto­
zása - a legkisebb változás az alacsonyabb szintű elfogadás
irányába - a z erős pszichogalvanikus reflexek számának nagy-
mérvű növekedését okozta. A magasabb szintű fenyegetettség ér­
zése védekező mechanizmusokat indít be, és ezeknek mérhető
fiziológiai kihatása van.
Anélkül, hogy a témába vágó tudományos kutatási eredmények
teljes körű integrációjára törekednénk, néhány dolog teljesen nyil­
vánvaló: sokkal inkább a terapeuta attitűdje és érzései a meghatá­
rozók, mintsem az akadémikus-teoretikus irányultsága, az általa
használt módszerek és technikák; a leglényegesebb az, hogy a
kliens milyennek érzékeli a terapeuta attitűdjét és viselkedését.

Mesterségesen létrehozott („fabrikált”) kapcsolatok

A következőkben olyan kutatásokra fogunk koncentrálni, ame­

lyek furcsáknak, idegeneknek tűnhetnek, de talán mégis hozzá­
- 80
 A segítő kapcsolat jellem zői

járulnak a segítő kapcsolat megértéséhez. Ezek a kutatások a

mesterségesen létrehozott („fabrikált”) kapcsolatokat vizsgálják.
1. Verplanck (17), Greenspoon (8) és munkatársaik kimutat­
ták, hogy a segítő kapcsolatban is lehetséges bizonyos verbális
viselkedésmódok operáns kondicionálása. Röviden: ha a segítő
pozícióban lévő személy egyetértőén, elfogadóan bólogat vagy
hümmög, azok a mondatok, kifejezések vagy szavak, amelyek­
re ily módon megerősítően reagált, különös rangot kapnak a
kommunikációban. Bizonyítást nyert, hogy ilyen fajta megerősí­
tés hatására megnőhet olyan nyelvi kategóriák gyakorisága, mint
például a többes számú főnevek, a durva, gúnyos kifejezések,
vagy az ex catedra kijelentések. A másik személy egyáltalán nincs
tudatában annak, hogy befolyásolják hatásnak. Ennek a techni­
kának a segítségével bizonyos mértékig befolyásolni tudjuk a
segítő kapcsolatban, hogy a másik személy olyan kifejezéseket
használjon és olyan véleményeket formáljon, amelyeknek sze­
lektív megerősítését előre elhatároztuk.
2. A Skinner és munkatársai által megfogalmazott operáns
kondicionálás törvényszerűségeire építve Lindsley (12) rámuta­
tott arra, hogy egy krónikus skizofrén kliens egy géppel is „se­
gítő kapcsolatba” kerülhet. A gépet, amely nagy mértékben ha­
sonlít egy pénzbedobós automatához, úgy állítják be, hogy bi­
zonyos viselkedés-módokat díjazzon. Alap üzemmódban édes­
séggel, cigarettával vagy egy kedvelt kép bemutatásával jutal­
mazza, ha a kliens a megfelelő billentyűt nyomja meg. Más be­
állításnál a megfelelő billentyű megnyomásával a kliens egy
éhes macska-kölyköt etethet cseppenként adagolt tejjel. Ebben
az utóbbi esetben a viselkedés jutalmaként elnyert kielégülés
pusztán altruista. Tervek szerint a gép - megfelelő viselkedés
esetén - a szomszédos szobában elhelyezett másik kliens szá­
mára fog valami „jót” nyújtani. Csak a kísérletek tervezőinek
kreativitása szab határt annak, hogy milyen viselkedésmódok
jutalmazhatók ily módon.
Lindsley néhány kliens esetében markáns klinikai javulásról
számol be. Az egyik - rám nagy hatással lévő - beszámoló sze­
rint egy igen leromlott krónikus állapotban lévő kliens a géppel
folytatott interakciók eredményeként végül egy sok szabad vá­
lasztást megengedő, kivételezett helyzetbe jutott. Ezt követően a
81
Hogyan nyújthatok segítséget?

kísérletet folytató tudós elkezdte tanulmányozni az ily módon el­

ért beidegződések kioltási mechanizmusát. Ez abból állt, hogy
függetlenül a kliens reakcióitól - amely akár a billentyű több
ezerszer történő lenyomását is jelentheti a mechanizmus sem­
miféle pozitív megerősítést nem adott. A kliens lépésről lépésre
visszafejlődött, rendezetlenebbé, szétszórtabbá vált, kevésbé
akart és tudott kommunikálni, és a korábbi állapotából fakadó
előjogait is meg kellett vonni tőle. Ebből a - számomra - szo­
morú incidensből is nyilvánvaló, hogy még egy géppel kialakí­
tott kapcsolatunkban is központi fontosságú kategória a megbíz­
hatóság, ha a kapcsolatot segitőnek akarjuk nevezni.
3- Egy másik érdekes kísérletet írnak le Harlow és munkatár­
sai (10), akik majmokkal kísérleteztek. Majom bébik, akiket szin­
te a születésük után azonnal elválasztottak anyjuktól, a kísérlet
egy fázisában két különböző tárggyal kerültek kontaktusba. Az
egyiket úgy nevezhetjük, hogy „kemény mama”. Ez nem volt
más, mint egy dróthálóból font hengeres test, amelyből egy, a
bébi etetésére szolgáló cumi állt ki. A másik volt a „puha ma­
ma”. Ennek az alakja az előzőhöz hasonló volt, de gumihabból
készült és puha tapintású plüss anyaggal volt bevonva. Annak
ellenére, hogy a bébi táplálékát teljes mértékben a „kemény ma­
mától” kapta, nyilvánvalóan és egyre fokozódó mértékben a
„puha mamát” kedvelte. Filmfelvételeken könnyen nyomon kö­
vethető, hogy a „puha mamával” élő kapcsolata volt, játszott ve­
le, élvezte a jelenlétét, közelségét, biztonságban érezte magát,
ha belekapaszkodhatott idegen objektumok jelenlétében, és a
vele érzett biztonság tudatában fedezte fel az ijesztő külvilágot.
Ebből a kísérletből számos érdekes következtetés vonható le, de
egy mindenek fölött fontosnak látszik: nincs az a táplálék­
mennyiség, amely pótolhatná egy csecsemő nyilvánvalóan más
kategóriába tartozó szükségleteit és vágyait.

Két ta n u lm á n y a közelm últból

Ezt a szerteágazó összegzést a témánkba vágó kutatásokról két

friss tanulmánnyal szeretném lezárni:
82
 A segítő kapcsolat jellem zői

1. Az első egy kísérletről szól, amelyet Ends és Page (5) vég­

zett el. A kísérlet alanyai kemény, krónikus alkoholisták voltak,
akiket már hatvan napja kezeltek egy állami kórházban a cso­
portos pszichoterápia három különböző módszerét alkalmazva.
Az alkalmazott módszerek közül a kétfaktoros tanulás elméleté­
re alapozott terápiát tartották az előzetes várakozások szerint a
leghatékonyabbnak, a kliensközpontú közelítésre alapozott terá­
piát vélték a második leghatékonyabbnak és a pszichoanalitikus
közelítésre alapozott módszert tették a harmadik helyre.
A valóság nagyban különbözött a várakozástól. A tanulási te­
óriára alapozott kezelés nemcsak alacsony hatékonyságú volt,
hanem bizonyos esetekben egyenesen káros: az eredmény ösz-
szességében rosszabb volt, mint a kontrollcsoporté - azoké,
akik nem kaptak semmilyen kezelést. A pszichoanalízisre alapo­
zott terápia mutatott bizonyos pozitív eredményeket és a cso­
portos kliensközpontú pszichoterápia idézte elő a legnagyobb
pozitív változást. A kísérleteket követő másfél év alatt gyűjtött
adatok alátámasztották a kórházi eredményeket. A tartós pozitív
változás a kliensközpontú terápia esetében volt a legnagyobb
mértékű. Ezt követte az analitikus, majd a kontrollcsoport és vé­
gül a tanulási elméletre alapozott kezelést átélt csoport.
Amint a fenti kísérlet meglepő eredményein tűnődtem - meg­
lepőek abban az értelemben, hogy az előzetesen leghatéko­
nyabbnak tartott módszer bizonyult a legkevésbé hatékonynak -,
a tanulási elméletre alapozott terápia leírásában találtam valamit,
ami közelebb vihet a probléma megoldásához (13).
A módszer lényegéhez tartozott, hogy
>• világosan kimutatták és megbélyegezték azokat a viselke­
désmintákat, amelyek a várt eredmény ellen hatnak,
>■ objektíven, részletekbe menően megbeszélték a kliensek­
kel azokat az okokat, amelyek miatt ezek a viselkedésmin­
ták elkerülendők,
>■ a régieknél hatékonyabb problémamegoldó módszereket
kerestek, és tanítottak be.
E célok elérésekor a terapeuták minden interakciójukban sze­
mélytelenségre törekedtek: „A terapeuta olyan keveset vigyen
bele a terápiába a saját személyiségéből, ami csak emberileg le­
hetséges.” „A terapeuta hangsúlyozza a saját személyes anoni­
83
Hogyan nyújthatok segítséget''

mitását minden tevékenységében, vagyis tegyen meg minden

tőle telhetőt azért, hogy a kliens ne kerülhessen az ő (t.i. a te­
rapeuta) személyiségének hatása alá.” A korábban taglalt kuta­
tások eredményeinek tükrében ezek a tényezők vezettek - vé­
leményem szerint - a módszer kudarcához. Ha vissza kell fog­
ni magunkat mint személyeket, és ilyen visszafogottan kell egy
másik személlyel mint tárggyal foglalkoznunk, a segítő kapcso­
lat kialakulásának esélye alacsony lesz.
2. A tanulmányok sorában az utolsó, amellyel itt foglalkozni
szeretnék Halkides (9) nemrégiben befejezett kutatása. Ő egy ko­
rábban megfogalmazott elméletemből indult ki, amely a terápiás
változás szükséges és elégséges alapfeltételeire vonatkozott (15).
Hipotézise szerint lényegi összefüggés mutatható ki a kliens po­
zitív személyiségváltozása és a segítő bizonyos tulajdonságai
között. Ez utóbbiak
a kliens iránt érzett és kifejezett empátia,
>■ a kliens iránt mutatott pozitív érzelmi attitűd (az ún. feltétel
nélküli pozitív elfogadás),
őszinteség (a segítő szavai mennyire tükrözik a legbelsőbb
érzéseit), és
>- a segítő érzelmi reakciói mennyire harmonizálnak a kliens
érzelmi megnyilvánulásainak intenzitásával.
A fenti hipotézisek vizsgálatához először is kiválasztotta -
többféle objektív kritérium alapján - a tíz legsikeresebb és a tíz
legkevésbé sikeres esetet. Ezt követően kiválasztott minden eset­
hez két interjút: egyet-egyet a kezelés korai és késői szakaszá­
ból. Véletlen kiválasztásos módszerrel kiemelt kilenc-kilenc kli­
ens-segítő interakciót (a kliens egy-egy állítását és a segítő ezek­
re adott reakcióját) minden interjúból. Ezt a több száz interak­
cióegységet keveréssel véletlen sorrendbe állították, amely azt
eredményezte, hogy egy sikertelen eset korai interjújából szár­
mazó interakciót követhetett akár egy sikeres eset kései szaka­
szában felvett interjúból származó interakció.
Három független megfigyelő, akik nem ismerték az eseteket és
azok sikerességi fokát, és nem ismerték az egyes interakciók
származási helyét sem, négyszer végighallgatták az egész ren­
delkezésükre bocsátott anyagot. Egy hétfokú skálán pontozták
először az empátia fokát, másodszorra a segítő pozitív attitűdjét
84
 A segítő kapcsolat jellem zői

a kliens iránt, harmadszorra a segítő kongruenciáját (vagyis azt,

hogy mennyire adja önmagát), és negyedszerre annak a fokát,
hogy a segítő reakciójának érzelemintenzitása mennyire harmo­
nizál a kliens megnyilvánulásával.
Mindannyian, akik tudtunk erről a kísérletről, egybehangzóan
nagyon merész vállalkozásnak tartottuk. A kételyek abból a kér­
désből fakadtak, hogy vajon a megfigyelők, akik kontextusból
kiemelt önálló interakciókat hallanak, képesek lesznek-e egy ská­
lán megbízhatóan elhelyezni olyan kevéssé mérhető tényezőket,
amelyeket a kísérlet leírásában felsoroltunk? További kérdés volt,
hogy még ha sikerül is az interakciók megbízható értékelése, az
interjúkban előforduló sok száz vagy sok ezer interakció közül
kiragadott 28 interakció vajon milyen összefüggést mutat a terá­
pia végső kimenetelével? A siker ígérete nagyon csekély volt.
A kísérlet megállapításai nagyon meglepőek voltak. Nagy fo­
kú megbízhatóságot találtak a megfigyelők között. Az utolsó té­
nyező kivételével az értékelők közötti megegyezést mérő korre­
lációs együtthatók 0,8 és 0,9 között voltak. A magas fokú empá­
tiát 0,1%-os hibahatáron belül azonosították a sikeres kimenete­
lű terápiás kezelésekkel. Ugyanígy, a feltétel nélküli pozitív elfo­
gadást is 0,1%-on belül a pozitív kimenetelű esetekhez tudták
kötni. Még a segítő kongruenciájának (vagyis szavainak és a
szavak mögött megjelenő érzelmek összefüggésének) megítélé­
se is lehetséges volt a 0,1%-os hibahatáron belül. Csak a kliens
megnyilvánulásaira adott érzelmi reakciók intenzitásaival kap­
csolatos eredmények nem voltak egyértelműek.
A vizsgálat másik igen érdekes megállapítása az, hogy a vál­
tozók magas értékei nem kötődtek jobban a kései interjúkhoz,
mint az esetek korai fázisában készítettekhez. Ebből azt a kö­
vetkeztetést lehet levonni, hogy a segítők attitűdje a z esetek során
csaknem konstans volt. Ha egy segítő magas fokú empátiát mu­
tatott, akkor nagy valószínűséggel kezdettől végig ezt tette. Ha
híján volt a kongruenciának, akkor ez nagy valószínűséggel
igaz volt az eset kezdetétől a végső interjúkig.
Mint minden kísérletnek, ennek is megvannak a korlátái.
Csak egy fajta segítő kapcsolattal foglalkozik, a pszichoterápiá­
val. Csak négy változót vizsgált, amelyet a legfontosabbnak tar­
tottunk, bár lehet, hogy számos további is létezik. Mindezekkel
85
Hogyan nyújthatok segítséget?

együtt ez a kísérlet igen nagy előrelépést jelent a segítő kapcso­

latok vizsgálatában. Megpróbálom most a lehető legegyszerűbb
formában összefoglalni a kísérlet megállapításait. Úgy tűnik,
hogy a segítő és a kliens interakciójának minősége nagy biz­
tonsággal megállapítható a segítőnek egy igen kis terjedelmű vi­
selkedésmintájából is. fia a segítő kongruens és viselkedése
transzparens, a szavai és érzései harmóniában vannak, feltétel
nélkül elfogadja a klienst, és megérti a kliens érzéseit (oly mó­
don, ahogy azokat maga a kliens is érzi), a segítő kapcsolat
nagy valószínűséggel hatékony lesz.

N éhány megjegyzés

Ezek tehát minták azokból a tanulmányokból, amelyek némileg

megvilágítják a segítő kapcsolat természetét. Ugyanannak a
problémának más-más oldalát vizsgálják. Más és más elméleti
közelítést alkalmaznak. Az alkalmazott módszereikben is külön­
böznek. Közvetlenül nem összehasonlíthatók. A sok különbö­
zőség ellenére azonban néhány következtetést nagy bizonyos­
sággal levonhatunk belőlük. Úgy tűnik, hogy a segítő kapcsola­
tok jellege jól megkülönböztethető az olyan kapcsolatok sajá­
tosságaitól, amelyek nem nyújtanak segítséget. Ezek az eltérő je­
gyek elsősorban a segítő pozícióban lévő személy attitűdjével
kapcsolatosak, de attól is függnek, hogy a segítségre szoruló
személy hogyan érzékeli a segítő kapcsolatot. Az is teljesen vi­
lágos, hogy az idézett tanulmányok nem adnak semmiféle vég­
ső választ arra vonatkozóan, hogy valójában mi is a segítő kap­
csolat, és hogy egy ilyen kapcsolat hogyan is jön létre.

H ogyan tudok létrehozni segítő kapcsolatot?

Úgy vélem, hogy mindenki, aki az emberi kapcsolatok területén

dolgozik, nagyon hasonló problémával küszködik: hogyan le­
hetne a kutatási eredményeket a gyakorlatban felhasználni? Nem
----------- 8<
5
 A segítő kapcsolat jellem zői

lehet mechanikusan, szolgai módon követni a kutatásokról szó­

ló cikkekben leírtakat, mert ha ezt tennénk, pontosan e kutatá­
sok személyes jellegét rombolnánk le, ami a legértékesebb tulaj­
donságuknak bizonyult. E vizsgálatok eredményeit talán a leg­
jobban úgy használhatjuk fel, ha átszűrjük őket a saját tapaszta­
latainkon, és új és még újabb hipotéziseket állítunk fel, amelye­
ket azonnal ki is próbálhatunk személyes kapcsolatainkon.
Az előbbiekből következik, hogy nem akarom senkinek sem
megmondani, hogy mire használja e tanulmányok megállapítá­
sait. Inkább szeretném megosztani mindenkivel azokat a kér­
déseket, amelyeket ezek a tanulmányok és a saját klinikai ta­
pasztalatom vet fel, valamint azokat a sokszor kérdőjeles és ál­
landóan változó hipotéziseket is, amelyek a diákokkal, munka­
társakkal, családtagokkal, kliensekkel fennálló segítő kapcsola­
taimban a viselkedésemet vezérlik. Az alábbiakban felsorolok
néhányat ezek közül a kérdések közül, a kérdéseket értelmező
megjegyzésekkel együtt:
1. Tudok-e úgy létezni, hogy a másik személy érezze, bízhat
bennem, építhet rám, e szavak legmélyebb értelmében?
Mind a kutatások, mind a napi tapasztalat azt mutatja, hogy ez
igen fontos, de csak sokévi tapasztalat során találtam egy mélyebb
és igazabb választ erre a kérdésre. Korábban úgy éreztem, hogy
amennyiben megfelelek a megbízhatóság minden külső feltétel­
ének - azaz pontosan a megbeszélt időpontban jelenek meg min­
denütt, szigorúan bizalmasan kezelem az interjúk minden részle­
tét stb. - és mindig ugyanúgy, kiszámíthatóan viselkedek az inter­
júk folyamán, úgy ennek a feltételnek biztosan megfelelek. De a
saját tapasztalatom megtanított arra, hogy ha tartósan, konzekven­
sen eljátszom az elfogadót, amikor valójában dühös vagy szkep­
tikus vagyok (vagy valamilyen más módon vagyok nem-elfoga­
dó), egészen biztosan hosszútávon a partnerem mindezt úgy fog­
ja érzékelni, hogy megbízhatatlan vagy kiszámíthatatlan vagyok.
Rá kellett jönnöm, hogy a megbízhatóság nem azt követeli tőlem,
hogy mereven, szigorúan kiszámítható legyek, hanem azt, hogy
kiszámíthatóan valódi, saját magam legyek. A „kongruens” kifeje­
zést használom annak az állapotnak a leírására, amelyben ilyen­
kor lenni akarok. Ezen azt értem, hogy egy adott pillanatban meg­
tapasztalt érzéseim és attitűdöm teljes harmóniában vannak azzal,
37
Hogyan nyújthatok segítséget?

ahogy ezeket az érzéseket és attitűdöt a tudatomban azonosítom.

Amely pillanatban ez igaz, akkor integrált, egész személyiség va­
gyok, és olyan tudok lenni, amilyen valójában vagyok. Ez az az
állapot, amelyet mások megbízhatóságnak érzékelhetnek.
2. A következő kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz és
így hangzik: Tudok-e olyan módon kommunikálni, hogy azt is
pontosan, félreérthetetlenül közöljem a másikkal, hogy én magam
valójában ki vagyok és milyen vagyok?
Mélyen hiszem, hogy azokban az esetekben, amikor nem vol­
tam képes kialakítani segítő kapcsolatot, a kudarc szinte mindig
visszavezethető a fenti két kérdésre adott helytelen vagy elégte­
len válaszaimra. Amikor egy másik személy iránti igazi, mély at­
titűdöm az, hogy idegesít vagy zavar, de ennek nem vagyok tu­
datában, akkor a felé irányuló kommunikációm ellentmondáso­
kat fog tartalmazni. A szavaim egyfajta üzenetet hordoznak, de
egyidejűleg - igen finom eszközökkel - azt is kommunikálni fo­
gom neki, hogy tulajdonképpen zavar engem, és ez bizalmatlan­
ná fogja tenni irántam (bár valószínűleg ő meg annak nem lesz
tudatában, hogy mi is okozza a zavarát). Amikor szülőként, te­
rapeutaként, tanárként vagy vezetőként nem merek odafigyelni
arra a belső hangra, amely megmondhatná, hogy valójában mi
is játszódik le a bensőmben, ez szinte mindig kudarchoz vezet.
Ezért teljesen nyilvánvaló a számomra, hogy aki segítő kapcso­
latot akar kialakítani, annak mindenekelőtt azt kell megtanulnia,
hogy az átláthatóság, a „valódi énünk” megmutatása semmiféle
veszélyt nem jelent ránk nézve. Ha egy kapcsolatban nagymér­
tékben kongruens - hiteles - tudok lenni, ha sem előttem sem a
másik személy előtt nem rejtettek a valódi érzéseim, akkor szin­
te biztosra vehető, hogy ez a kapcsolat sikeresen segítő lesz.
Az előbbieket egy kissé furcsa megfogalmazással tudom talán
még egyértelműbbé tenni: amennyiben képes vagyok sikeresen
segítő kapcsolatot létrehozni önmagámmal - amennyiben érzé­
kenyen tudatában vagyok a saját érzéseimnek és egyben el is tu­
dom fogadni ezeket akkor nagy valószínűséggel egy másik
személlyel is létre tudok hozni hasonló kapcsolatot.
A legnehezebb feladat, amit csak el tudok képzelni - és ame­
lyet tökéletesen szinte soha nem tudok megvalósítani - az, hogy
elfogadóan az legyek, aki valójában vagyok, és ezt a másik sze-
88
r

A segítő kapcsolat jellemzői

méllyel is félreérthetetlenül kommunikáljam. De már maga a

puszta felismerés, hogy ez a legfontosabb feladatom, nagyon
gyümölcsöző volt számomra, mert hozzájárult ahhoz, hogy fel­
ismerjem, hogy az időnként sikertelen segítő kapcsolataim mitől
siklottak ki, és hogyan javíthatók meg. Más szóval ez azt jelen­
tette, hogy saját magamnak kell fejlődnöm, ha egy segítő kap­
csolatban a másik személy fejlődését szeretném elősegíteni. Ez
a fejlődés gyakran fájdalmas, de minden esetben gazdagodom
az élményen keresztül.
3. A harmadik kérdés így hangzik: Megengedhetem-e magam­
nak, hogy pozitívan erezzek, a másik személy iránt, hogy szim ­
pátiát, gondoskodást, szeretetet, érdeklődést, megbecsülést matas­
sak. iránta?
Nos, ez egy igen nehéz kérdés. Bizonyos mértékben félek az
ilyenfajta érzésektől, és ezt a félelmet gyakran érzem másokban
is. Talán attól félünk, hogy ha nem szabunk határt az ilyen po­
zitív érzéseknek mások iránt, akkor valamilyen módon az érzé­
seink rabjává válhatunk. Az ilyen érzések egyfajta elvárássá vál­
hatnak irányunkban, a nagyfokú bizalom csalódáshoz vezethet.
Ezért távolságot tartunk önmagunk és a másik ember között, a
kapcsolatunkat a hűvös professzionalizmus, valamiféle sze­
mélytelenség és némi arrogáns lenézés jellemzi.
Úgy gondolom, hogy az élet számos területén a hidegen pro­
fesszionális pózolás egyik fő oka az, hogy kiépítse és fenntart­
sa ezt a „biztonságos” távolságtartást. A klinikai munka területén
átláthatatlanul bonyolult diagnosztikai eljárásokat dolgozunk ki,
amelyekben a személyt tárgyként kezeljük. A tanításban és a ve­
zetésben mindenféle értékelési rendszerekkel lényegében
ugyancsak tárgyiasítjuk a személyt. Ezáltal - úgy vélem - meg­
fosztjuk magunkat a gondoskodó kapcsolatnak attól az élmé­
nyétől, amely csak két autonóm személyiség között jöhetne lét­
re. Óriási eredmény, ha megérezzük, hogy - esetleg csak bizo­
nyos kapcsolatainkban, sőt ezen belül is csak bizonyos idő­
szakokban - a mások iránt mutatott gondoskodásunkban sem­
miféle veszély nem rejlik, hogy egy olyan személlyel való kap­
csolatunk, akit szeretünk, lehet biztonságos.
4. Egy másik kérdés, amelynek fontosságát saját tapasztalat­
ból kellett megtanulnom, a következőképpen hangzik: Elég
89 —
Hogyan nyújthatok segítséget?

erős-e a z egyéniségem ahhoz, hogy egy másik személytől függet­

lenítsem magam? Képes lehetek-e szigorúan tiszteletben tartani
a saját érzéseimet és igényeimet és egyidejűleg a másik szemé­
lyét is? Képes lehetek-e arra, hogy szigorúan kordában tartsam
az érzéseimet, csak szükség esetén fejezzem ki azokat, és hogy
úgy kezeljem őket, mint amelyek csak és kizárólag az enyémek
és nem keverhetők össze a másik személy érzéseivel? Elég erős
vagyok-e ebben az elszeparáltságomban ahhoz, hogy a másik
személy esetleges depressziója ne vigyen engem is lefelé?
Hogy a másik személy félelmétől ne féljek én magam is? Hogy
az ő függősége ne ragadjon át rám is? Vajon elég erős-e az
énem ahhoz, hogy rájöjjek: az ő dühe engem nem pusztít, az
ő függősége nem ragad át rám is, az ő szeretete nem tesz en­
gem rabszolgává, mivel én tőle teljesen függetlenül létezek sa­
ját érzésekkel és saját jogokkal?
Amikor szabadon érzem magamban az önálló személyiség­
ből fakadó erőt, akkor az a határozott érzésem támad, hogy
„na most mélyebbre mehetek a másik megértésében és elfoga­
dásában, mivel nem rettegek attól, hogy ezáltal elveszíthetem
önm agam ”.
5. A következő kérdés az előzővel szorosan összefügg. Elég­
gé biztonságban érzem-e magamat ahhoz, hogy ne zavarjon a
másik személy önállósága? Megengedhetem-e neki, hogy az le­
gyen, aki valójában: becsületes vagy csaló, infantilis vagy érett
felnőtt, aggódó vagy önbizalomtól túlcsorduló? Megadhatom-e
neki az ilyenfajta létezés szabadságát? Vagy ellenkezőleg: azt
kell-e éreznem, hogy a másik személynek a tanácsaimat kelle­
ne követnie, továbbra is függenie kellene tőlem, magát az én
mintámra kellene formáznia?
Ezzel kapcsolatban Farson (6) rövid tanulmánya jut eszembe,
amelyben azt találta, hogy a kevésbé felkészült, kevésbé ráter­
mett segítő a hozzá való alkalmazkodást, az ő viselkedésének
majmolását váltja ki a kliensből. Ezzel szemben a jobban felké­
szült és rátermettebb segítő úgy kerül interakcióba a kliensével,
hogy közben megadja neki azt a szabadságot, hogy a szemé­
lyiségét az övétől függetlenül fejlessze. Szívem szerint én ebbe
az utóbbi kategóriába szeretek tartozni (szülőként, szupervízor-
ként és terapeutaként egyaránt).
s>o
 A segítő kapcsolat jellemzői

6. Egy másik kérdés, amelyet önmagámnak szoktam feltenni,

a következőképpen hangzik: Megengedhetem-e magamnak,
hogy teljesen azonosuljak a másik, személy érzésvilágával, értel­
mezéseivel, hogy olyan szemmel láthassam a világot, ahogy azt ő
teszi? Képes lehetek-e olyan teljes mértékben belépni az ő bel­
ső világába, hogy ezzel megszűnjön minden vágyam arra, hogy
értékeljem vagy elítéljem őt? Tudhatok-e olyan érzékenyen be­
hatolni ebbe a „belső szentélybe”, és tudhatok-e olyan finoman
mozogni ott, hogy közben ne tapossam lábbal azokat az érté­
keket, amelyek szentek az ő számára? Tudhatom-e olyan pon­
tosan érzékelni azt, amit ott találok, hogy képes lehessek azo­
nosulni az ő átélt élményei közül nem csak azokkal, amelyek
jelentése nyilvánvaló a számára, hanem azokkal is, amelyek ér­
telme most még csak áttételes, amelyeket még csak többé-kevés-
bé, ködösen láthat, amelyeket most még csak inkább érez,
mintsem ért? Vajon határtalanul ki tudom-e terjeszteni ezt az ér­
tésemet?
Az egyik kliensem azt mondta: „Amikor találok valakit, aki ké­
pes megérteni az énem egv részét, akkor azt érzem, hogy »na,
megint valaki, aki nem ért meg". Olyasvalakit keresek, aki végre
valóban megért.”
Ami engem illet, mindig is könnyebben tudtam ilyen fajta
megértéshez eljutni egy-egy klienssel kapcsolatban, mint egy di­
ákcsoporttal vagy egy kollégákból álló csoporttal. (És könnyeb­
ben tudtam a megértésemet kommunikálni is nekik.) Nagy a
csábítása annak, hogy a diákokat „helyre tegyük”, vagy hogy
egy kollégának pillanatok alatt bebizonyítsuk, hogy téved. De
minden esetben, amikor megengedem magamnak, hogy meg­
értsem a másik embert, az eredmény kölcsönösen gyümölcsö­
ző. Kliensekkel, terápiás körülmények között gyakran megle­
pődve tapasztalom, hogy még a minimális mértékű empatikus
megértés is segítséget jelent, holott ez a szint nem más, mint egy
kusza, alacsony hatékonyságú, csapkodó próbálkozás arra,
hogy a kliens jelentéseinek valahogy a közelébe kerüljünk. Nem
kétséges, hogy az igazi segítség azon a szinten működik, ami­
kor kristálytisztán átlátom a kliens különböző élményeinek va­
lódi jelentését, amelyek mindeddig számára is kibogozhatatla­
nul kuszák voltak.
S>1
Hogyan nyújthatok segítséget?

7. Egy további kérdés az, hogy elfogadó lehetek-e a másik sze­

mély minden olyan arculatával kapcsolatban, amit megmutat ne­
kem ? E1fogadhatom-e őt úgy, ahogy van és kommunikálhatom-e
a számára ezt az attitűdömet? És mi van akkor, ha csak bizonyos
feltételekkel tudom elfogadni őt: elfogadva bizonyos érzéseit
(titokban vagy nyíltan), elutasítva a többit?
Tapasztalatom szerint a feltételekhez kötött elfogadás esetén
a másik személynek nem fejlődnek azok a képességei vagy tu­
lajdonságai, amelyeket nem tudok teljesen elfogadni. Később,
amikor megpróbálom megfejteni azt a rejtélyt, hogy miért is
nem volt képes a másik személy bizonyos területeken fejlődni,
általában rájövök, hogy ezek olyan érzésekkel kapcsolatosak,
amelyeket fenyegetőnek vagy veszélyforrásnak tekintek a saját
fejlődésem szempontjából. Ha hatékonyabban akarok segíteni
a másik személynek, akkor saját magamnak kell fejlődnöm eze­
ken a területeken: saját magamat kell először elfogadnom a má­
sik személy érdekében is.
8. A következő kérdés egy igen gyakorlati témát vet fel: Képes
vagyok-e a szükséges érzékenységgel cselekedni a segítő kapcsolat­
ban, ahhoz, hogy viselkedésemet ne veszélyforrásként érzékelje a
másik személy?
Egy általunk a közelmúltban megkezdett kutatás a pszicho­
terápiával egyidejűleg fellépő fiziológiai változásokról - amely
nagymértékű egyezést mutat Dittes korábbi kutatási eredmé­
nyeivel - rámutat, hogy veszélyeztetéssel milyen könnyen le­
het hatni egy személyre a fiziológiai szinteken is. A pszicho-
galvanikus reflex - vagy egyszerűbben a bőr elektromos veze­
tőképességének változása - igen drasztikusan jelentkezik bizo­
nyos szavak hatására, amelyek erős érzelmeket váltanak ki a
kliensből.
Például egy olyan egyszerű és gyakran elhangzó megjegyzés
hatására, mint „Te jóságos ég! Milyen szomorúnak látszol!” a
grafikont rajzoló tű szinte leugrik a papírról. Az a vágyam,
hogy még az ilyen kismértékű veszély-érzéstől is megkiméljem
a kliensemet, nem az én hiperérzékenységemből fakad. Egy­
szerűen abból a tapasztalatból táplálkozik, hogy amennyiben
képes vagyok őt minden külső veszélytől teljesen megszabadí­
tani, akkor - és csak akkor - kezdhet el a belső érzéseivel és
S>2
 A segítő kapcsolat jellemzői

konfliktusaival foglalkozni (amelyek éppen elegendő veszély­

nek tűnnek számára).
9. Az előző kérdésnek egy különleges, de egyben fontos vál­
tozata így hangzik: Meg tudom-e a klienst szabadítani a külső ér­
tékelés veszélyétől?
Életünk szinte minden fázisában - otthon, az iskolában, a
munkahelyen - dicséretet vagy elmarasztalást kapunk: „Ez na­
gyon jó volt.", „Milyen semmirekellő voltál!”, „Ezért csillagos
ötöst érdemelsz.", „Ennyivel megbuksz.”, „Ez nagyon hatékony
segítségnyújtás volt.”, „Hát ez bármi, de nem segítségnyújtás.”.
Az ilyenfajta értékítéletek elkísérnek bennünket kisgyerekkorunk­
tól öreg napjainkig. Úgy vélem, hogy az ilyen kijelentéseknek
van bizonyos szociális haszna, legalábbis néhány intézmény
(például az iskola) és bizonyos foglalkozások, szakmák szem­
pontjából. Mint valószínűleg a legtöbben közülünk, én is gyak­
ran azon kapom rajta magamat, hogy ilyenfajta és ezekhez ha­
sonló sommás értékítéleteket kommunikálok.
Tapasztalatom szerint az ilyen értékítéletek nem járulnak
hozzá a kliens személyiségfejlődéséhez és növekedéséhez,
ezért nem lehetnek részei egy igazán segítő kapcsolatnak. Le­
het, hogy furcsán hangzik vagy nehezen hihető, de hosszú tá­
von a pozitív (dicsérő) értékítélet pontosan olyan veszélyérze­
tet kelt, mint a negatív (elitélő), hiszen magában hordozza an­
nak az esélyét, hogy aki pozitívan megítélhet bennünket, annak
arra is megvan az elvi lehetősége, hogy alkalomadtán elítélően
nyilatkozzék.
Mindezek alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy mi­
nél inkább a kapcsolaton kívül tudom tartani az értékítélete­
ket és a méricskélést, annál nagyobb esélyt adok a másik sze­
mélynek arra, hogy ráébredjen: az értékelés és az ezzel együtt
járó felelősség központja ő benne van, sehol máshol. Az ő
saját élményének értelme és értéke végeredm ényben csakis
tőle függ, és ezt semmiféle külső értékítélet meg nem változ­
tathatja. Az előzőekből fakad, hogy olyan segítő kapcsolatok­
ra törekszem, amelyekben egyáltalán nem értékelem a másik
személyt, még az érzéseim szintjén sem. Ez - hitem szerint -
felszabadítja őt, és hozzásegíti ahhoz, hogy önm agáért fele­
lős személlyé fejlődjön.
S>3
Hogyan nyújthatok segítséget?

10. És még egy utolsó kérdés: Képes vagyok-e elfogadni, hogy

a másik ember személyisége most isfejlődik, vagy valamilyen mó­
don megköt a múlt?
Ha a vele való találkozásomban úgy kezelem őt, mint egy
éretlen gyereket, felelőtlen diákot, neurotikus személyiséget
vagy akár egy pszichopatát, nos ebben az esetben ezek az ál­
talam kreált koncepciók limitálják őt abban, hogy mivé fejlőd­
het a kapcsolatunk folyamán. Martin Bubernek, a Jeruzsálemi
Egyetemen dolgozó egzisztencialista filozófusnak van egy szá­
momra rendkívül sokatmondó kifejezése: „hitelesíteni a mási­
kat”. Buber szerint a „hitelesítés” azt jelenti, hogy „elfogadom a
másik emberben lakozó összes lehetőséget ..., felismerem, hogy
születése óta ott lakik benne az a személy, akivé válhat ..., azo­
nosítom, -hitelesítem" őt magamban, mindazokkal a lehetősége­
ivel együtt, amelyekről tudom, hogy teljes mértékben kialakul­
hatnak, kifejleszthetek. ”(3)
Ezzel ellentétben, ha a másik személyt mintegy „fixnek”, vég­
legesnek, változtathatatlannak fogadom el, olyasvalakinek, akit
már sikerült diagnosztizálni és a diagnózis alapján besorolni,
sőt olyannak, akit a múltja már szinte véglegessé formált, nos
ebben az esetben én magam is nagyban hozzájárulok ahhoz,
hogy ez a szűk korlátok közé szorított hipotézis valóra váljon.
Ha sikerül őt úgy elfogadnom, mint aki egy folyamatnak - a sa­
ját potenciális énjévé válás folyamatának - részese, akkor ezzel
minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a lehetőségei va­
lósággá váljanak.
Ez az a pont, ahol nézetem szerint Verplanck, Lindsley és
Skinner, a kondicionálás szószólói, és Buber, a filozófus és
misztikus egészen furcsa módon találkoznak. Ha egy kapcsola­
tot pusztán egy lehetőségnek tekintek arra, hogy bizonyos sza­
vakat vagy véleményeket megerősítsek egy másik személyben,
akkor ezt a másik személyt egy dolognak tekintem, tárgyként
kezelem - egy, a lényegét tekintve mechanikus, könnyen mani­
pulálható tárgyként - és ő úgy fog viselkedni, hogy megfeleljen
ennek az elvárásnak. Ha azonban a kapcsolatunkat lehetőség­
nek tekintem arra, hogy megerősítse mindazt, aki ő (egy sze­
mély, aki magában hordoz minden lehetőséget) - nos ebben az
esetben ő ezt a hipotézist fogja a viselkedésével bizonyítani. Eb-
94
 A segítő kapcsolat jellemzői

ben az esetben - Buber szavait használva - hitelesítem őt arra,

hogy kreatív, belső fejlődésre alkalmas, életrevaló személy. Én
ezt az utóbbi hipotézist kedvelem.

Következtetés

A fejezet első felében áttekintettem néhány kutatási eredményt

az emberi kapcsolatokról. Ezután ezt a tudást is figyelembe vé­
ve feltettem azokat a kérdéseket, amelyek számomra felmerül­
nek, amikor kialakítok egy kapcsolatot. Ha képes lennék ma­
gamban igenlő válaszokat adni a feltett kérdésekre, akkor a kap­
csolataim - úgy vélem - maradéktalanul segítőek lehetnének,
más szóval elősegíthetnék a másik fejlődését. Azonban, pilla­
natnyilag nem vagyok képes igenlő választ adni jó néhányra
ezek közül a kérdések közül. Mindössze arra vagyok képes,
hogy törekedjek a pozitív válaszok irányába.
A fentiek miatt egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a se­
gítő kapcsolatokban az optimumot csak egy pszichológiai
szempontból érett személy érheti el. Vagy ugyanezt más szavak­
kal megfogalmazva: amilyen mértékben vagyok képes fejlődést
elősegítő kapcsolatok létrehozására, olyan mértékben tekinthe­
tem magamat fejlett személyiségnek. Ez a gondolat bizonyos fo­
kig zavaró lehet, de felfoghatjuk egyfajta biztatásnak vagy akár
kihívásnak is. Ha segítő kapcsolatokat akarok kialakítani, akkor
egy életre szóló izgalmas teendőm van: a saját képességeim,
személyiségem fejlesztése.
Aggódom, hogy mindaz, amit ebben a fejezetben elmondtam,
az Önök életében esetleg semmilyen jelentőséggel nem bír, hogy
mindez az Önök munkája szempontjából egyáltalán nem fontos.
Amennyiben ez így volna, azt sajnálnám. Ugyanakkor van egy
ezzel ellentétes gondolatom is. Mindannyian, akik az emberi
kapcsolatok területén dolgozunk és próbáljuk egyre jobban
megismerni ennek a területnek a belső törvényszerűségeit, ko­
runk talán legfontosabb területének megértésére vállalkoztunk.
Ha mélyen elgondolkodva próbáljuk megérteni a saját feladata­
inkat és szerepeinket mint vezetők, tanárok, tanácsadók vagy te­
S>5
Hogyan nyújthatok segítséget?

rapeuták, akkor olyan probléma megoldásán dolgozunk, amely

meghatározhatja bolygónk sorsát. Ugyanis a jövő nagyrészt nem
a fizikai tudományok fejlődésétől függ. A jövő nagyrészt rajtunk
múlik, akik próbáljuk megérteni és jobbítani az emberi interak­
ciókat, rajtunk, akik segítő kapcsolatok létrehozásán munkálko­
dunk. így aztán őszintén remélem, hogy azok a kérdések, ame­
lyeket magamnak szoktam feltenni, Önöknek is segítségül és vi­
szonyítási alapul szolgálhatnak, amint - a maguk módján - meg­
próbálják a kapcsolataikat fejlesztő jellegűvé alakítani.*

* A zárójeles számok a Rogers által idézett, fejezetenként névsorba rendezett

irodalomra utalnak, melyet az Olvasó a könyv végén találhat meg. (Szerk.)
 N eg y ed ik fejezet

Amit m a a p szich o teráp iáró l tu d u n k

- objektív és szubjektív n é z ő p o n tb ó l
 Am it ma a pszichoterápiáról tudunk...

eghívást kaptam 1960 tavaszán a Kaliforniai Műszaki In-

mffi tézetbe, a z „Amerika vezető tudósai” elnevezésű program­
ra. A programot a z Intézetben működő Fiatal Keresztény Férfiak
Egyesülete szponzorálta, akik általában a z intézet egyéb kulturá­
lis rendezvényeit is szervezték. /I négynapos program részeként
arra is megkértek, hogy tartsak egy előadást a tanári és nem-ta­
nári stáb részére egyaránt. Lelkesen készültem, hogy a pszichote­
rápiáról úgy beszéljek, hogy a z érthető és érdekes legyen a termé­
szettudományokkal foglalkozó tudósoknak. /Íz előadás témájául
a terápiával kapcsolatos kutatási eredmények ismertetését válasz­
tottam. De azt is feltétlenül meg akartam mutatni, hogy a terápia
folyamán észlelhető változásban a segítő kapcsolat személyes,
szubjektív jellege legalább ilyen fontos. Arra vállalkoztam tehát,
hogy mindkét oldalt egyidejűleg bemutassam. Ez a fejezet lényegé­
ben azonos a Műszaki Intézetben elhangzott előadás anyagával.
A z előadás fogadtatása nagyon kedvező volt, de még ennél is
jobban esett az, hogy a z azóta eltelt időben sokan, akik terápiás
kezeléseken vettek részt és elolvasták a cikk első részében a kliens
saját-élményeiről általam leírtakat, lelkesen egyetértettek vele. Ez
nagyon fontos számomra, hiszen rendkívüli mértékben érdekel a z
a mód, ahogy a kliensek érzékelik a terápiát és azok a z érzések,
amelyeket a terápia bennük kelt.

Az utóbbi évtizedben a pszichoterápia egyre pontosabb mód­

szerekkel képes mérni a terápia következtében a kliens szemé­
lyiségében és viselkedésében bekövetkezett változásokat. Az
utóbbi két-három évben további fejlődés érzékelhető azoknak a
feltételeknek és körülményeknek az azonosításában, amelyektől
a terápia sikere függ, amelyek elősegítik a személyiség fejlődését
egy pszichológiai értelemben érettebb irányba. Más szóval: ma
már jobban tudjuk, hogy a kapcsolat milyen sajátosságai segítik
elő a személyiségfejlődést.
Nem a pszichoterápia szolgáltatja azokat a motivációkat,
amelyek a fejlődéshez vagy a növekedéshez szükségesek. Ez -
úgy tűnik - az élő organizmus elválaszthatatlan sajátja, hason­
lóan ahhoz, amint az emberi faj lényegi tulajdonsága a fizikai
s>s>
Hogyan nyújthatok, segítséget?

növekedésre és érésre való hajlam (feltéve, hogy az alapvető

feltételek adottak). A terápia akkor játszik hallatlanul fontos se­
gítő szerepet a pszichológiai értelemben vett fejlődés és érés
elősegítése folyamatában, ha ezek a folyamatok valamilyen ok­
nál fogva gátoltak.

O b jek tív tu d á s

Előadásom első részében szeretném összefoglalni mindazt,

amit ma azokról a körülményekről tudunk, amelyek elősegíthe­
tik a pszichológiai értelemben vett fejlődést, valamint arról, amit
magáról a pszichológiai értelemben vett fejlődés folyamatáról
és jellemzőiről tudunk. Először is talán azt kell pontosítanom,
hogy mit is értek azon, hogy „tudunk”. Ezen azt értem, hogy fej­
tegetésemet tudásunknak arra a hányadára fogom korlátozni,
amelyre objektív, empirikus bizonyítékunk van.
Például beszélni fogok a pszichológiai értelemben vett fejlő­
dés feltételeiről. Minden állításra lehet egy vagy több munkát
idézni, amelyben a kutatók változásokat észleltek személyeken
bizonyos körülmények megléte esetén, míg ezeket a változáso­
kat nem észlelték ugyanezen körülmények hiányában vagy va­
lamelyest más körülmények között. Ezt az egyik kutató úgy fe­
jezte ki, hogy „sok,at fejlődtünk azoknak a tényezőknek az azo­
nosításában, amelyek jelentősen elősegíthetik a személyiségfej­
lődését, a viselkedés megváltozását”. Hozzá kell azonban tenni,
hogy mint minden tudományos felismerés, ez a tudás is kérdő­
jeles, kiegészítésre szorul, megváltozhat, talán belső ellentmon­
dásokat is tartalmaz, és fáradságos munkára van szükség ah­
hoz, hogy továbbfejlesszük. Ugyanakkor semmi szégyellni va­
lónk nincs abban, amit ma erről a témáról tudunk.
Tömören és közérthetően szeretném közkinccsé tenni ezeket
az ismereteket:
1. Mára bebizonyosodott, hogy egy terápiában résztvevő sze­
mély pozitív változásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy
a pszichoterapeuta önmagát adja, hogy kliense előtt hitelesnek
hasson (minden máz vagy felvett póz nélkül), és nyíltan azono­
10 0
 Am it ma a pszichoterápiáról tudunk...

süljön pillanatnyi érzéseivel és attitűdjével. Ezt az állapotot a

kongruens jelzővel illettem. Kongruencián azt értem, hogy a te­
rapeuta pillanatnyi érzéseit a sajátjaként éli meg, ennek teljes tu­
datában van, képes megélni azokat, azonosulni velük, és képes
ezeket szükség szerint mások felé kommunikálni. Talán senki
nem képes tökéletesen elérni ezt az állapotot, de minél inkább
képes valaki elfogadóan figyelni a saját belső történéseire, és
minél inkább képes - félelem nélkül - azonosulni a saját komp­
lex érzésvilágával, annál inkább kongruensnek nevezhető.
Mindannyian érzékeljük ezt a tulajdonságot másokban (bár
némileg különböző módon és mértékben). Vannak olyan rádió
és tévéreklámok, amelyeket azért nem szeretünk, mert a szerep­
lő képtelen azonosulni a szerepével: olyan szerepet játszik és
olyan dolgokról beszél, amelyeket nyilvánvalóan nem érez. Ez
egy példa a kongruencia ellentétére, az inkongruenciára. Ugyan­
akkor mindnyájunk környezetében vannak olyanok, akikben
ösztönösen megbízunk, mivel érezzük, hogy a valódi énjüket
mutatják: közvetlenül a személlyel van kapcsolatunk, s nem egy
udvarias vagy profi „maszkkal”. Ez az a bizonyos kongruencia,
amiről a tudományos kutatások bebizonyították, hogy a sikeres
terápia alapfeltételét jelenti. Minél kongruensebb (hitelesebb) a
terapeuta (minél inkább képes önmagát adni), annál nagyobb
annak a valószínűsége, hogy a kliens személyisége megváltozik
a kapcsolatuk folyamán.
2. A második feltétel a terapeuta meleg, elfogadó, támogató at­
titűdje. Ez az attitűd magában foglalja a terapeuta valódi törek­
vését arra, hogy a kliens tökéletesen azonosulni tudjon a pil­
lanatnyilag benne munkáló érzésekkel, legyen ez félelem, za­
varodottság, fájdalom, büszkeség, düh, gyűlölet, szeretet, bá­
torság vagy tisztelet. Azt jelenti ez, hogy a terapeuta birtoklási
vágytól mentesen törődik a klienssel, a maga teljességében ér­
tékeli, nem pedig feltételekhez kötötten. Nem csak a kliens el­
várt viselkedését fogadja el (elutasítva minden ettől eltérő vi­
selkedést). Ezt a feltételektől és ítéletektől mentes, folyamato­
san pozitív attitűdöt (érzést) nevezzük feltétel nélküli pozitív el­
fogadásnak. A kutatási eredmények szerint minél inkább ké­
pes a terapeuta ezt az attitűdöt megéreztetni a klienssel, annál
sikeresebb lehet a terápia.
101
Hogyan nyújthatok segítséget?

3. A harmadik feltétel az empatikus megértés. Ennek megléte

esetén a terapeuta „belülről” - a klienshez hasonló módon - ér­
zékeli a kliens által pillanatnyilag átélt érzéseket és személyes je­
lentéseket, és ezt a megértését teljes mértékben képes kommu­
nikálni a kliensnek.
Úgy vélem, szinte mindenki tudatában van annak, hogy az
ilyen megértés igen ritka. Többnyire adni is és kapni is egy tel­
jesen eltérő típusú megértést szoktunk: „Értem, hogy mi is az
igazi baj veled” vagy „Értem, hogy miért csinálod így”, vagy
„Már én is átéltem olyan helyzeteket, amilyenben most te vagy”.
Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel szoktuk jelezni ezt a
másfajta, a kívülállásunkat világosan jelző megértésünket. De
amikor valaki megérzi, hogy milyen érzések munkálnak ben­
nem, hogy mit is jelent azt érezni, hogy én én vagyok, anélkül,
hogy analizálni, értékelni-bírálni akarna, akkor felszabadulok,
nyíltabbá, erősebbé válók. Ezt az általános megfigyelést a kuta­
tások is alátámasztják. Amikor a terapeuta rá tud hangolódni a
kliens legbensőbb világában végbemenő folyamatokra és a kli­
ens által átélt élményekre, olyan módon, ahogy maga a kliens
is átéli és átérzi azokat, anélkül, hogy egyidejűleg elveszítené a
saját énjének különálló identitását ebben az empátiás folyamat­
ban, akkor nagy valószínűséggel változások jönnek létre!
Számos kísérlet eredménye azt mutatja, hogy amennyiben a
terapeuta teljesíti a fenti három feltételt, és amennyiben ezt a kli­
ens legalább részlegesen érzékeli, a terápiás folyamat megindul,
a kliens egy fájdalmas tanulási és fejlődési folyamatban kezdi
megtalálni önmagát. Saját kutatásaink azt mutatják, hogy a terá­
pia folyamán észlelhető pozitív változások legnagyobb részt a
terapeuta fent leirt attitűdjének köszönhetők, míg a terapeuta
technikai tudásának és képességeinek csak lényegesen kisebb
szerep jut.

A változás dinamikája

Joggal feltehetnénk a kérdést: „Miért változik meg pozitív irány­

ban egy segítséget kérő ember, ha egy ideig olyan kapcsolatba
102
 Amit ma a pszichoterápiáról tudunk...

kerül a terapeutával, amelyet a fentiekben leirtunk? Hogyan tör­

ténik mindez?” A következőkben megpróbálom megválaszolni
ezt a kérdést.
A terápiás kapcsolatban a kliens reakciója a terapeuta attitűd­
jének tükörképe lesz. Annak a hatására, hogy talált valakit, aki
hajlandó és képes elfogadóan figyelni az érzéseire, ő is egyre
inkább képes lesz figyelni a belső hangjaira. Elkezdi észlelni a
bensőjéből jövő üzeneteket: észleli, amikor dühös, amikor meg­
rémült valamitől, amikor össze tudja szedni a bátorságát. Amint
egyre nyitottabbá válik a benne lejátszódó folyamatok iránt,
egyre jobban oda tud figyelni az eddig letagadott érzéseire:
azokra, amelyeket mindeddig annyira szörnyűségesnek, rombo­
lónak vagy szégyenletesnek tartott, hogy a létezésükről sem volt
hajlandó tudomást venni.
Miközben megtanul figyelni a saját belső hangjaira, egyre job­
ban elfogadja magát. És ahogy egyre többet megmutat az eddig
rejtett, szégyelt valójából, azt tapasztalja, hogy a terapeuta to­
vábbra is elfogadja. Lassanként hasonló attitűdöt alakít ki önma­
ga iránt, elfogadja önmagát és megindul a valódi személyiség­
gé válás útján.
Végül, ahogy megtanul pontosabban odafigyelni az érzései­
re, ahogy megtanulja, hogy nincs szükség arra, hogy önmagát
a „jó-rossz” kategóriáiba gyömöszölje, megtanulja önmagát el­
fogadni, egyre kongruensebbé válik. Képes lesz arra, hogy meg­
mutassa igazi arcát, amelyet korábban mindig valamilyen álarc
takart, felhagy a defenzív taktikákkal, és egyre inkább vállalja,
hogy annak látsszon, aki ő valójában.
Amint ezek a változások lejátszódnak - ahogy egyre tudato­
sabban éli az életét, egyre inkább elfogadja önmagát, egyre nyi­
tottabbá válik ráeszmél, hogy végre a természetes emberi fej­
lődés útjára léphet.

A folyam at

A következőkben megpróbálom a folyamatot olyan tényszerű

megállapításokkal megvilágítani, amelyek mindegyike empirikus
103
Hogyan nyújthatok segítséget?

kutatási eredményeken nyugszik. Több fejlődési vonalat fogok

megemlíteni, melyek mindegyikén a kliens a jelenlegi helyzeté­
ből a tökéletesebb funkcionálás irányába mozdulhat el.
A kliens a terápia során egyre távolodik attól a ponttól, ahol
az érzéseket és a személyes jelentéseket nem ismeri fel, nem ér­
zi sajátjának, nem képes kifejezni. Abba az irányba mozdul el,
ahol minden pillanatban átérzi a rajta átáradó érzéseket, felis­
meri, elfogadja, és - ha akarja - pontosan ki is tudja fejezni
ezeket az érzéseket.
A folyamat az átélés módját is megváltoztatja. Kezdetben az
élmény elérhetetlen távolságban van a klienstől. Erre egy példa
az az intellektualizáló személy lehet, aki absztrakciókban beszél
önmagáról és átélt élményeiről, és a hallgató csak találgathat,
hogy valójában mi is megy végbe a beszélőben. Ebből az elér­
hetetlen távolságból indul el a kliens egy olyan közelség felé,
ahol az itt és most élmények kellős közepén éli az életét, és tud­
va tudja, hogy képes felfedezni egy-egy élménynek az adott pil­
lanatra vonatkozó értelmét.
A folyamat magában foglalja a környezetről alkotott, tapasz­
talatból fakadó gondolati térkép megváltozását is. A külvilágról
alkotott merev és tényszerű adatok észlelésétől a kliens elmoz­
dul egy olyan szemlélet felé, ahol a dolgoknak nincs rögzített
jelentése, ahol az értelem és a jelentés állandóan változik min­
den új átélt élmény hatására.
Általában megállapíthatjuk, hogy a folyamat egy statikus, az
érzésektől és az élményektől távoli állapotból indul, ahol az én­
koncepciónk merev, ahol elérhetetlen távolságra vagyunk más
személyektől, és ahol minden működésünket egyfajta személy­
telenség jellemzi. Innen mozdulunk el a folytonos változás irá­
nyába, ahol az itt és most érzések és élmények dominálnak,
ahol az érzéseinket és élményeinket elfogadjuk, ahol ritkán ál­
lítunk fel merev elméleteket és véglegesnek tűnő konstrukciókat,
ahol képesek vagyunk felfedezni a változó környezetben folya­
matosan megújuló önmagunkat, ahol a kapcsolatainkra egyfaj­
ta közelség és valódiság, viselkedésünkre az egység és az integ­
ráció a jellemző.
Állandóan tanuljuk annak a folyamatnak a részleteit, amely a
változásokat létrehozza, és egy ilyen rövid összefoglalás talán
---------- 1 0 4

J
 Amit ma a pszichoterápiáról tudunk...

nem is képes kifejezni az ezzel kapcsolatos felfedezések igazi

gazdagságát.

A terápia eredményei

Most fordítsuk figyelmünket a terápia eredményei, a viszony­

lag tartós változások felé. Mint ahogy korábban is tettem, most
is a tudományosan bizonyított tényekre fogok szorítkozni. A
kliens folyton változik és a változással egyidejűleg átalakítja a
saját magáról alkotott képét is. Abból a végletből indul el, ahol
önmagát mint saját magának is elfogadhatatlant érzékeli, aki
méltatlan bármiféle elismerésre, akinek mások normái szerint
kell élnie. Elindul afelé, ahol az önképe egy értékes, elismerés­
re méltó személyt mutat, aki képes a saját sorsát irányítani, aki
képes a normáit és értékeit a saját élményei alapján alakítani.
Pozitív attitűdöt alakit ki önmagával kapcsolatban. Egy tanul­
mány bebizonyította, hogy a terápia kezdetén a pillanatnyi én­
kép négyszer nagyobb valószínűséggel volt negatív, mint po­
zitív, míg a terápia időtartamának utolsó ötödére a pozitív én­
kép valószínűsége duplája volt a negatívhoz viszonyítva. A kli­
ens kevésbé defenzívvé válik, nyitottabbá arra, hogy mind ön­
magát, mind a másik személyt az átélt élményein keresztül lás­
sa. Érzékelései reálisabbá és differenciáltabbá válnak. A pszi­
chológiai alkalmazkodó képessége javul, és ezt pszichológiai
tesztekkel - például a Rorschach-teszttel*, vagy a TAT-tal (The-
matic Apperception Test)** a segítő megfigyeléseivel és sok
más módszerrel is ki lehet mutatni. Céljai és ideáljai elérhetőb­
bé válnak. A kezdeti nagymérvű eltérés a valódi énje, és akö­
zött, akinek a bőrében szeretne lenni, jelentősen csökken.
Csökken a belső feszültsége (a fiziológiai feszültsége, a belső

* Rorschach-teszt: a klinikámban széleskörben használt, projektív személyi­

ség-vizsgáló eljárás, melynek során a vizsgált személynek tintapacni-szerű
ábrákról kell elmondania, hogy mit lát bennük. (Szerk.)
" TAT: egy olyan, a pszichológiában használatos projektív eljárás, amelyben
a kliens különböző módon interakcióban lévő személyeket megörökítő raj­
zokat lát, és történeteket kell kreálnia a látottak alapján. (Szerk.)
105
Hogyan nyújthatok segítséget?

aggódása), javul a pszichológiai komfortérzése. A többi em­

bert reálisabban szemléli, jobban elfogadja. Érettebbnek kezdi
érezni magát, és mások is érettebbnek érzik a viselkedését.
A kutatások nem csak ezeket a terápia ideje alatt lejátszódó
változásokat bizonyítják, hanem azt is, hogy a terápia befejezé­
sét követő 6-18 hónapig a változások tartósan megmaradnak.
Talán a fenti tények nyilvánvalóvá teszik, hogy miért is érzem
azt, hogy közeledünk egy olyan pont felé, amikor a jelenleginél
sokkal egzaktabbul le tudjuk majd írni az interperszonális kap­
csolatoknak ezt az igen érzékeny és kevéssé feltárt területét. A
jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási adatok alapján a követ­
kező ideiglenes leírást javasolom a tények leírására:
Minél inkább képes a kliens a terapeutát valódi, hiteles, kongru­
ens és empatikus személyként érzékelni, olyannak aki feltétel nél­
küli pozitív elfogadással fordul felé, annál nagyobb valószínűség­
gel tud a fejlődése elindulni egy statikus, véglegesnek tűnő, érzéste-
len és személytelen létezésmódból egy állandóan változó, elfogadó
létezésmód felé, amelyet egyéni, mindenki másétól különböző ér­
zésvilág jellemez. Ennek a z elmozdulátsnak a következtében a kli­
ens személyisége és viselkedése egészségesebbé és érettebbé válik, a
saját énjével, más személyekkel és a környezettel való kapcsolata
reálisabb lesz.

A szu b jek tív k é p

Mindeddig objektívan beszéltem a segítő folyamatról és a te­

rápiáról, azt hangsúlyozva, amit tudunk: a témára vonatkozó
egyfajta képlet első közelítéseként kezelve az összefüggése­
ket. Az alábbiakban ugyanezt a témát belülről közelítem meg.
Bár a tényszerű tudást ebből a közelítésből sem akarom ki­
hagyni, azt akarom megmutatni, hogy mi játszódik le a tera­
peutában és a kliensben. Azért kell ezt a témát ilyen oldalról
is megközelíteni, mert a terápia rendkívül személyes, szubjek­
tív élmény. Ennek a szubjektív élménynek tökéletesen eltérő
jellemzői vannak az objektívan, külső pontból szemlélt terá­
pia jellemzőitől.
106
 Amit ma a pszichoterápiáról tudunk...

A terapeuta élm énye

A terap eu tán ak ez egy új kaland, egy új kapcsolat kezdete. Va­

lami ilyesfélét érez:
„Itt van ez a másik személy, a kliensem. Hát egy kicsit félek tőle,
félek, a mélyen fekvő titkaitól, és pénzé a saját mélységeimtől is.
Most, ahogy itt beszél hozzám, kezdem tisztelni, érzem, hogy sok.
bennünk a közös vonás. Érzékelem, hogy mennyire félelmetes lehet
a világ a számára, hogy milyen görcsösen igyekszik mozdulatla­
nul a helyén maradni. Szeretném érzékelni azt, amit itt és most
érez, és azt is szeretném, ha tudná, hogy értem a z érzéseit. Szeret­
ném, ha tudná, hogy vele vagyok, mellette állok a szűk, korlátozott
kis világában, és hogy ezt a világot én sokkal kevésbé ijesztőnek lá­
tom. Talán épp én tehetném ezt a világot valamennyire biztonságo­
sabbá számára. Szeretném azt is, ha a z érzéseim ebben a kapcso­
latban olyan tiszták, és átláthatónk lehetnének, amennyire ez csak.
lehetséges, hogy érzéseim az őszámára tisztán és világosan érzékel­
hetők legyenek, amelyekben megkapaszkodhat, és amelyekhez újra
meg újra visszatérhet. Szeretném elkísérni a személyiségének, mély­
ségeibe vezető rémségesen ijesztő útján, a z élve eltemetett félelmek,
gyűlöletek és szerelmek, világába, amelyeknek soha nem volt képes
szabad utat engedni. Tudatában vagyok annak., hogy ez egy na­
gyon is emberi és teljesen kiszámíthatatlan utazás a számomra - de
neki is. Megtörténhet, hogy - esetleg anélkül, hogy tudnék a saját, fé ­
lelmeimről - visszarettenek némely érzéstől, amelyet ő felfed vagy
kivált, s ilyenkor képtelen leszek, neki segíteni. Azt is tudom, hogy-
a sajátfélelmei m ia tt- néha úgy fogja érezni, hogy nem segítem, el­
utasítom, hívatlanul behatolok, olyan területekre, ahol semmi keres­
ni valóm nincs, hogy nem vagyok képes megérteni. Szeretném eze­
ket a benne kavargó érzéseket teljes mértékben elfogadni, ugyanak­
kor azt is remélem, hogy az én valódi érzéseim olyan markánsan
kitűnnek, hogy előbb-utóbb feltétlenül éizékeli őket. Leginkább azt
szeretném, ha a legvalódibb énemmel találkozhatna. Hogy ne kell­
jen azért aggódnom, hogy vajon az érzéseim »terápia értékűek-e« a
számára. Aki vagyok és amit érzek., a z elég jó ahhoz, hogy a terá­
pia alapjául szolgáljon, ha a vele való kapcsolatomban a z tudok,
lenni, aki valójában vagyok, és ezt éreztetni is tudom vele. Akkor
talán ő is lehet az, aki valójában: nyíltan és félelem nélkül. ”
107
Hogyan nyújthatok segítséget?

A kliens élm énye

A kliens egy sokkal kom plexebb folyam aton m egy keresztül,

am elynek részleteiről csak sejtéseink lehetnek. Talán a következő
m ódon lehet leírni azt az utat, amelyet az ő érzései végig járnak:
„Félek tőle. Segítségre szükségem van, de vajon bízhatok-e ben­
ne? Talán olyan dolgokat is lát velem kapcsolatban, amelyekről
nekem fogalmam sincs - félelmetes és elitélendő elemeket. Úgy tű­
nik, hogy nem ítélkezik felettem, de belül biztosan azt teszi. Ami
igazán foglalkoztat, azt nem mondhatom el neki, de elmondha­
tok néhány régi élményt, amelyek kapcsolatosak ezekkel a fontos
dolgokkal. Úgy tűnik., hogy érti, amit mondok, így talán egy picit
többet isfelfedhetek magamból. ”
„Most, hogy néhány rossz dolgot megosztottam vele magamról,
biztosan mélyen megvet. Ebben teljesen biztos vagyok, csak a z a
furcsa, hogy mindebből szinte semmi sem látszik. Lehet, hogy amit
elmondtam neki, a z talán nem is olyan szörnyűségesen rossz? Le­
hetséges, hogy nem is kellene annyira szégyellni magamat? Nem
érzem, hogy megvetne. Ettől a z a z érzésem támad, hogy szeretnék
tovább menni önmagam megismerésében. Talán többet is megmu­
tathatok önmagámból. És amint ezt teszem, egyfajta társnak ér­
zem őt - úgy tűnik, hogy valóban képes megérteni. ”
„Már megint kezdek, félni, és ezúttal szinte rettegek. Nem gondol­
tam volna, hogy a bensőm ismeretlen mélységeinek kutatása olyan
érzéseket hoz a felszínre, amelyeket soha, soha nem éreztem ez­
előtt. Ez azért nagyon furcsa, mert ezek nem is igazándiból isme­
retlen érzések szám om ra. Ha jobban belegondolok, ezek mindig is
velem voltak. De olyannyira rossznak és zavarónak tűntek., hogy
elfojtottam őket, nem engedtem hogy igazából elhatalmasodjanak,
rajtam. Most, hogy a terápiás óráik alatt átélem ezeket a z
érzéseket... Hú, szinte belereszketek, mintha a z egész világ, a z én
világom darabokra esne szét. Valaha milyen biztos és szilárd volt.
Most meg minden szerte szét van, szellősen átjárható, olyan sérült,
olyan törékeny. Hát egyáltalán nem kellemes olyan dolgokat érez­
ni, amelyektől mindig is rettegtem. És ez a z ő hibája. Erről ő tehet.
Ugyanakkor - valami egészen furcsa módon - mégis találkozni
akarok vele, és valahogy mégis jobban biztonságban érzem ma­
gam, amikor vele vagyok. ”
108
 Amit ma a pszichoterápiáról tudunk...

„Többé már azt sem tudom, hogy kicsoda vagyok, de néha,

amikor bizonyos dolgokat megérnek, olyan valósnak és masszív­
nak tűnök egy pillanatra. Igen, zavar a z a z ellentmondás, ame­
lyet saját magammal kapcsolatban észlelek - egyféle módon cse­
lekszem és teljesen eltérően érzek., másként gondolkodok, mint
ahogy érzek. Ez nagyon frusztráló és kiábrándító. Néha meg na­
gyon is kalandos és felvillanyozó az, ahogy ismerkedők önm a­
gámmal. Néha azon a z érzésen kapom rajta magamat, hogy ta­
lán van valami értékes abban, hogy olyan vagyok, amilyen va­
gyok, bármit is jelentsen ez. ”
„Kezdek örömöt találni abban (bár néha fájdalm as is ez), hogy
valakivel megosztom azt, amit éppen érzek. Sokat segít, ha meg­
próbálok önmagámra figyelni, ha megpróbálom meghallani azt,
ami bennem abban a pillanatban megszólal. Már nem rémiszt
annyira az, am i bennem végbemegy. Ez egy>re inkább egy meg­
bízható, kiszámítható dolog. A terápiás ülések közül néhányat
már azzal töltök, hogy mélyre leássak magamba. Szeretném való­
ban megismerni a z érzéseimet. Ez néha igen rémisztő dolog, de
akkor is meg akarom tudni. És igenis bízom b en n e- legalábbis a z
esetek többségében - és ez sokat segít. Nagyon sérülékenynek,
nyersnek, kiforratlannak érzem magamat, de tudom, hogy ő nem
akar megsérteni, és sokszor már azt érzem, hogy aggódik értem,
és fontos vagyok neki. Már a z is eszembe jutott - am int egyre mé­
lyebbre elmerülök önmagámban, lejjebb és még lejjebb-, hogy ha
meg tudnám érezni azt, ami lejátszódik bennem, és meg tudnám
fejteni annak értelmét, akkor megtudnám, hogy ki vagyok, sőt
még azt is, hogy mit tegyek. Néha, amikor vele vagyok, már kós­
tolgatom, átélem ezt a z érzést. ”
„Most már azt is el tudom mondani neki, hogy miként érzek
iránta egy adott pillanatban, és ez ahelyett, hogy tönkretenné a
kapcsolatunkat — m int ahogy ettől mindig is rettegtem -, inkább
elmélyíti azt. Úgy gondolod, hogy hasonló módon azonosulhatok
a saját érzéseimmel másokkal való kapcsolataimban is? Talán a z
sem volna olyan végletesen veszélyes. ”
„Tudod, úgy érzem, mintha ott úsznék a z élet hatalmas, höm­
pölygő áradatában, tele szenvedéllyel, és közben önmagam va­
gyok. Néha vereségeket szenvedek., néha megsérülök, de egyben ta­
nulom azt is, hogy ezek a z élmények nem halálos kimenetelűek.
109
Hogyan nyújthatok segítséget?

Még nem. tudom pontosan, hogy ki is vagyok én, de minden pilla­

natban átérzem, hogy a z események milyen reakciókat váltanak
ki bennem, és erre építem a viselkedésemet a z adott pillanatban.
Talán éppen ez jelenti azt, hogy önmagam vagyok. Természetesen
minderre csak azért vagyok képes, mert biztonságban érzem, m a­
gamat a terapeutával kialakított kapcsolatomban. Vajon lehetnék-
e ugyanígy önmagam ezen a kapcsolaton kívül is? Hát ebben még
nem vagyok biztos. Ezen még erősen tűnődök. De azt hiszem, ez
nem kizárt. Talán sikerülne. ”
Ez a folyam at nem gyors: néha évekig is eltart. Van olyan eset,
am ikor - m a m ég általunk nem nagyon értett okok miatt - egy­
általán le sem játszódik. Rem élem sikerült érzékeltetnem , h o ­
gyan néz ki a pszichoterápiás folyam at a terapeuta és a kliens
szem szögéből.

n o
 H a rm a d ik rész

A SZEMELYISEGFEJLODES FOLYAMATA

Megfigyeltem azt a folyamatot,

amelyben a személy változik és fejlődik
a terápiás kapcsolatban.
 Ö tö d ik fejezet

A teráp iás fejlődés irányai

 A terápiás fejlődés irányai

A második részben, bár röviden foglalkoztunk a kliensben le-

j f j t játszódó változások folyamatával is, figyelmünket elsősorban
azokra a z emberi kapcsolatokra irányítottuk, amelyek ezeket a
változásokat lehetővé teszik. Ebben és a következő fejezetben konk­
rétabban megnézzük, hogyan éli át a kliens a benne lejátszódó
változásokat.
Ez a fejezet személyes okokból is igen közel áll hozzám.
1951-52-ben írtam, abban a z időszakomban, amikor minden
tőlem telhetőt megtettem azért, hogy képes legyek érzékelni, majd
később kifejezni, a terápia lényegét. Új könyvem, a „Kliensközpon­
tú terápia ”, épp akkor jelent meg, és én máris elégedetlen voltam a
terápiás folyamatról szóló fejezettel (amelyet jó két évvel korábban
írtam): sokkal dinamikusabban akartam kom m unikálni a z em­
berben lejátszódó folyamatokat.
Ehhez egy olyan kliensem esetét választottam, akinek a terápiá­
ja különleges jelentőséggel bíri számomra. Ezt a terápiát a tudo­
mányos kutatás szempontjaiból is vizsgáltam, és erre a z alapra
felépítve megpróbáltam a lehető legvilágosabban megfogalmazni
a terápiás folyamatról kialakuló véleményemet. Magányosnak és
némileg bizonytalannak is éreztem magamat azzal a vélemé­
nyemmel, hogy „a sikeres terápia eredményeként a kliensek nem
csak elfogadják, de meg is szerethetik önm agukat”. Még sokkal in­
kább elbizonytalanodtam, annak a hipotézisnek a megfogalma­
zásakor, hogy „az emberi természet alapvető, központi tulajdon­
sága pozitív”. Nem láthattam előre, hogy mindkét hipotézist m in­
den későbbi tapasztalatom tökéletesen alátámasztja.

A k lien sk ö zp o n tú p szich o teráp ia folyam ata teljesen e g y e d i és

d inam ikus tapasztalat, am ely m in d en k i szám ára m ás és m ás,
és m égis m eg lep ő szabályosságot, egyfajta általán o s érvényű-
séget, sajátos ren d e z e ttség e t is m utat. A hogy egyre jo b b a n
m egism ertem a folyam at törvényszerűségeit, egyre in k áb b
b o ssza n to tt n éh án y újra m eg újra feltett kérdés: „Ezzel a m ó d ­
szerrel gyógyítani leh e t m ajd a kényszeres n e u ró z ist is?”, „Csak
n e m azt akarja állítani, h o g y így m ajd az a la p v e tő pszichoti-
k u s állapot eg y szerű en volt-nincs m egszűnik?”, „Alkalm as ez a
115
A személyiségfejlődés folyamata

házasságon belüli problémák kezelésére?”, „Lehet-e használni

dadogókra vagy homoszexuálisokra?”, „És tartós a gyógy­
ulás?”. Ezek és az ehhez hasonló kérdések logikusak és érthe­
tőek, éppúgy, mintha valaki azt kérdezné, hogy lehet-e gam­
ma sugarakkal fagyási sérüléseket gyógyítani. De, szerintem,
rossz kérdések, ha egyre mélyebben akarjuk megérteni, hogy
mi is a pszichoterápia valójában és meddig terjednek a telje­
sítőképességének határai. Ebben a fejezetben lényegre törő
kérdéseket szeretnék feltenni a terápiának nevezett lenyűgöző
folyamattal kapcsolatban, és megpróbálok legalább részleges
válaszokat is adni ezekre.
A problémát csak kissé körmönfont módon tudom megfogal­
mazni: puszta szerencsével, ráérzéssel, tudományos ismerete­
inkkel, az emberi kapcsolatok iránti érzékenységünkkel (vagy
ezek valamilyen sajátos kombinációjával) megtanultuk, hogy
miként indíthatunk be egy folyamatot, amelyben az egyes stáci­
óknak létezik egy meghatározott sorrendisége, amely szinte
minden kliensnél azonos. Valami keveset arról is tudunk, hogy
melyek azok az attitűdök, amelyek előfeltételei az ilyen folya­
matok beindulásának:
s- ha a terapeuta mély megbecsülést érez kliense iránt, és tel­
jesen el tudja fogadni olyannak, amilyen,
>• ha bízik abban, hogy a kliens képes arra, hogy megváltoz­
tassa önmagát és a helyzetét,
>■ ha ezt megerősíti egy olyan meleg, támogató, elfogadó at­
moszféra, amelynek hatására ezek az attitűdök egyfajta
szeretetté alakulnak át a személy legbensőbb, legmélyebb
értékei iránt, és végül
>■ ha a kettejük közötti kommunikáció eléri azt a fejlettségi
szintet, hogy a kliens kezdi azt is érzékelni, hogy a terape­
uta megérti az ő megélt érzéseit és ezekkel az érzéseivel
együtt is képes őt teljesen elfogadni,
akkor biztosak lehetünk abban, hogy a fejlődési folyamat beindult.
Ilyenkor, ahelyett hogy azt vizsgálnánk, hogy ez a folyamat
mennyire esik egybe az általunk kigondolt célokkal - legyenek
azok bármennyire magasztos célok -, inkább olyan kérdése­
ket tegyünk fel, amelyek megválaszolásával a tudomány előre­
haladhat: „Mi ennek a folyamatnak a lényege?” „Melyek a leg­
116
 A terápiás fejlődés irányai

jellemzőbb tulajdonságai?” „Milyen irányba vagy irányokba

halad ez a folyamat?” „Melyek a természetes végpontjai (ha
egyáltalán vannak ilyenek)?” Amikor Benjámin Franklin a vil­
lámokkal kísérletezett és sikerült megfigyelnie a felhőbe eresz­
tett sárkány kötelének végéhez erősített kulcson megjelenő
szikrákat, szerencsére el tudta kerülni az azonnali gyakorlati
felhasználás kísértését. Sokkal fontosabbnak tartotta az alapve­
tő jelenség beható vizsgálatát. Bár a feltett kérdéseire adott vá­
laszok közül jó néhány alapvetően hibás volt, a kísérlet még­
is sikerrel zárult, mivel a kérdései lényegretörők voltak. Ezt a
példát követve megpróbálok előítéletek nélkül lényegretörő
kérdéseket feltenni a pszichoterápiával kapcsolatban, hogy
megkísérelhessük leírni, tanulmányozni és megérteni a terápia
alapvető folyamatait, ahelyett, hogy megpróbálnánk a folya­
matokat úgy alakítani, hogy kielégítsék klinikai igényeinket,
egyezzenek a kialakult dogmákkal vagy más területekről szár­
mazó „bizonyítékkal”. Lássunk neki és tanulmányozzuk a fo­
lyamatot, úgy ahogy van.
Klinikai és kutatási bizonyítékok alapján a kliensközpontú
pszichoterápia jellegzetességei a következők: ahogy a terápia
előrehalad,
>■ a mély megértést sugalló kijelentések gyakorisága nő, a meg­
figyelhető viselkedés az érettség irányába mozdul el, az atti­
tűdök pozitív irányban változnak;
>■ az elfogadás irányába változik az önérzékelés és az önér­
tékelés;
az énképben korábban teljes mértékben elutasított tapasz­
talatok is helyet kapnak;
>■ elmozdulás érzékelhető az önértékelés külső fókusza irá­
nyából egy belsőbb fókusz felé;
>• változások észlelhetők a terápiás kapcsolatokban, és végül
>• karakterisztikus változások észlelhetők a személyiségstruk­
túrában, a viselkedésben és a fiziológiai állapotokban (3).
A fenti felsorolás nem tökéletes, de a kliensközpontú terápiát
a saját feltételrendszerében próbálja leírni, úgy, ahogy azt a na­
pi klinikai tapasztalat és számos hangfelvétellel alátámasztott
eset mutatja, és ahogy azt negyvennél több kutatás tudományo­
san is bizonyítja.
117
A személyiségfejlődés folya mata

Ebben az írásban le szeretnék írni néhány olyan irányt és célt,

amelyek szinte elválaszthatatlanok a terápiás folyamat lényegé­
től és amelyeket csak a közelmúltban kezdtünk el valamennyi­
re világosabban látni. Ezek az irányok és célok jelentős felisme­
rést reprezentálnak annak ellenére, hogy mindeddig senki sem­
milyen kutatómunkát nem végzett velük kapcsolatban. A jobb
megértés érdekében illusztrációként felhasználok részleteket
egy terápiás folyamat hangfelvételeiből. Egyszerűség kedvéért a
folyamatok elemzését kizárólag a kliensközpontú terápia néző­
pontjából fogom elvégezni: mára - sok vívódás után - arra a
következtetésre jutottam, hogy a választott terápia fajtájától füg­
gően a terápiás folyamatok irányai és végpontjai teljesen eltérő­
ek lehetnek.

A potenciális énünk megtapasztalása

A terápiás folyamatnak egy olyan vonatkozását, amely minden

esetben biztosan tapasztalható, úgy nevezhetnénk, hogy az él­
mény észlelése, vagy még inkább az „élmény élménye”. Koráb­
ban úgy hívtam ezt, hogy a „saját énünk megtapasztalása”, de
ez sem fejezi ki pontosan a lényeget. A kliensközpontú terápia
folyamán - a terapeutával fennálló kapcsolat biztonságában,
mindenféle valós vagy képzelt fenyegetés hiányában - a kliens
az éppen átélt élményeit a hozzájuk fűződő érzésekkel együtt,
anélkül vizsgálgathatja, hogy azokat a saját énjéről alkotott kü­
lönböző előítéletei eltorzítanák. A felismerései közül jó néhány
teljes ellentmondásban lehet az énjéről kialakított képével, és
emiatt máskor figyelmen kívül hagyná, de ebben a biztonságos
kapcsolatban torzulás nélkül feljöhetnek a tudatáig.
Az ilyenfajta élmények általában a következő sematikus min­
tát követik: „Valójában ilyen meg olyan vagyok, de most valami
olyan érzés kerített hatalmába, amely szinte teljes ellentmondás­
ban van azzal, amilyen valójában vagyok.”, vagy „Nagyon sze­
retem a szüléimét, de időnként egyfajta - számomra is teljesen
meglepő - keserűséget érzek az irányukban.”, esetleg „Én tulaj­
donképpen semmire sem vagyok jó, de időnként meg olyan ár­
u s
 A terápiás fejlődés irányai

zésem támad, hogy valójában mindenki másnál jobb vagyok.”

Az első fázist talán úgy lehetne kifejezni, hogy „Olyan ember
vagyok, akinek az énje időnként különbözik az észleléseinek
bizonyos részétől.” Később a kép bizonytalanabbá válik: „Le­
het, hogy több, egymástól különböző énem van, vagy talán az
énemben sokkal több ellentmondás lakozik, mint ahogy azt
képzeltem.” Még később ilyesfajta érzés alakul ki: „Teljesen biz­
tos voltam abban, hogy az élményeim nem is rólam szólnak, hi­
szen annyira ellentmondásosak, de mostanra már kezdem el­
hinni, hogy ez igenis én vagyok, ezek az élmények mind azo­
nosak lehetnek velem.”
Talán némi betekintést nyerhetünk a terápia természetébe
Mrs. Oak esetének két kiragadott részletéből. Mrs. Oak a har­
mincas éveinek végét taposó háziasszony, aki a házasságában
és egyéb kapcsolataiban felmerült problémáival jelentkezett te­
rápiára. Különösen mély, spontán érdeklődést mutatott a benne
lejátszódó folyamatok iránt, és ezért a vele felvett interjúk sok
olyan anyagot tartalmaznak, amelyek az ő nézőpontjából érzé­
keltetik a történéseket. Mrs. Oak szavakba önti mindazt, ami a
kliensek többségénél kimondatlan marad. Ez az oka annak,
hogy ebben a fejezetben a legtöbb interjúrészlet ebből az egy
esetből származik.
Az ötödik interjú egy korai részlete jól illusztrálja a kliens ér­
zékenységét a benne lejátszódó folyamatok iránt:
Kliens: Az egész nagyon bizonytalanul kezdődik. De ugyanaz a
gondolat újra meg újra visszajön, szinte kísért, és az egész folya­
mat olyan, mintha egy kirakós játékot próbálgatnék. Olyan ez az
egész, mintha először csak úgy egyenként nézegetném, tanulmá­
nyoznám a részeket, és persze ennek nincs semmi értelme. Csak
úgy próbálgatom a részeket, egyenként, de még nem gondolko­
dom semmiféle alakzatról vagy mintáról. Ez aztán újra meg újra
visszajön. Ez azért is érdekes a számomra, mert egyáltalán nem is
szeretem az ilyen kirakós játékokat. Sőt, mindig is irritáltak az
ilyenek. Ezt most is nagyon erősen érzem. Aztán egyenként meg­
fogom, felveszem a részeket (és m in t oly g y a k ra n , a klien s m ost
is im itálja, g esztu so k k a l s z in te eljátssza a zt, a m irő l beszél), eze­
ket a darabokat, amelyeknek semmiféle értelme nincs számomra
- persze azon kívül, hogy megérintem őket -, de nem látom őket
valamiféle minta részeiként, csak azt érzem a fogásukból, hogy
valahova ide éppen beleillenének.
119
A személyiségfejlődés folyamata

Terapeuta: Ebben a pillanatban az egész folyamat, tehát, nem

más, mint hogy megérzi, milyen is megérinteni ezeket a darabo­
kat, érezni az alakjukat, és talán valahol a háttérben az a gondo­
lat is ott sejlik, hogy ezek valahova épp beilleszthetők, de főleg
arra figyel, hogy milyen érzés megérinteni, és milyen a fogása.
Kliens: Pontosan. A dolog fizikai oldala van a felszínen. Egy ...
Terapeuta: Olyannyira, hogy szinte nem is tud róla beszélni anél­
kül, hogy a kezeit használná. Mintha most is valóságosan érezné ...
Kliens: Úgy van. Tényleg úgy érzem, hogy ennyire objektív érzé­
seim ritkán voltak eddig önmagámmal kapcsolatban, mégis, szin­
te sohasem voltam ennyire közel magamhoz.
Terapeuta: Olyan, mintha valahonnan a távolból figyelné önma­
gát, de egyidejűleg ez valami nagyon közeli élmény is, mintha ...
Kliens: Hmm. Így van, de hónapok óta ez az első pillanat, ami­
kor nem foglalkozom a problémáimmal. Nem gondolkozom ró­
luk, és nem dolgozom rajtuk.
Terapeuta: Valahogy úgy érzem, hogy nem szokott csak úgy leül­
ni, hogy a problémáin „dolgozzon”. Ez az érzés nem erről szól.
K liens: Szerintem sem. Nem, nem. Azt hiszem egyáltalán nem
azért ülök le, hogy ezt a kirakós játékot összerakjam, és vala­
miféle képet kapjak belőle. Talán inkább ezt a folyamatot, m a­
gát a folyamatot élvezem. Az érzést. És talán valamit tanulok
is belőle.
Terapeuta: Van egy közvetlen célja: az az érzés, amit akkor érez,
amikor megérinti azokat a darabokat. Nem azért, hogy valamifé­
le képpé álljanak össze. Sokkal inkább azért az elégedettségért,
hogy megismerkedik az egyes darabokkal. Kapcsolatba kerül ve­
lük. így ...
Kliens: Igen. Pontosan. És ez az élmény szinte teljesen valóságos­
sá válik. Maga az érintés. Ez nagyon érdekes. Még azt sem mon­
danám, hogy ez az érzés teljes mértékben kellemes, de ...
Terapeuta: Ez nagyon különbözik minden más élménytől.
Kliens: Igen. Eléggé.
Ez a részlet világosan mutatja, hogy miként jönnek fel bizo­
nyos dolgok a tudatba anélkül, hogy a kliens az énje részeként
birtokolni akarná azokat, vagy hogy az bármi más, a tudatában
lévő anyaggal kapcsolatba kerülne. Itt a kliens - és itt most meg­
próbálom a lényeget nagyon szabatosan kifejezni - nagyszámú
élménnyel került valamiféle tudatos kapcsolatba oly módon,
hogy még csak nem is gondolkodik mindezeknek az énjéhez
való viszonyán. Később lehet, hogy felismeri, ezek az élmények
is részei az énjének. Innen ered ennek a résznek az alcíme: „A
potenciális énünk megtapasztalása”.
120
 A terápiás fejlődés irányai

Az a tény, hogy ez egy új és szokatlan élm ény a kliens szám á­

ra, a hatodik interjú egy verbálisán zavaros, de em ocionális é rte­
lem ben kristálytiszta részletéből nyilvánvaló.
Kliens: Húuh. Azon kaptam rajta magamat, hogy ezeken az ülé­
seken, hmm, hogy is mondjam, a bensőmben, mélyen, egy dalt
szoktam énekelni. Ez biztosan így nem világos, és tulajdonkép­
pen ez nem is olyan igazi éneklés. Ez egy olyan zene nélküli
éneklés. Inkább valamiféle vers, vagy ilyesmi. Ez tetszik, ez most
csak úgy jött, nem épül föl semmiből. Nos, aztán meg egyszer
csak azon kapom rajta magamat, hogy azon tűnődöm, vajon egy
ilyen esetnek, mint az enyém, vajon ilyen módon kell-e fejlőd­
nie. Persze az is lehetséges, hogy itt csak jártatom a számat, meg­
próbálom szavakba önteni azt, amit érzek, és aztán teljesen a ha­
tása alá kerülök a saját szavaimnak. Aztán meg, hm, az futott át
az agyamon, hogy vajon nem egyszerűen lopom itt az ön idejét?
Aztán meg valamiféle kételkedés, olyan tagadás féle. Aztán meg
valami egészen más jutott eszembe. (Azt nem tudnám mondani,
hogy honnan jön ez a gondolat, mivel ez semminek sem logikus
folytatása.) Az a gondolat nyilallt belém, hogy nem vagyunk se
túl lelkesek, se túl kétkedők, túlságosan nagy együttérzést, de
még érdeklődést sem mutatunk, amikor vak emberek tanulnak
Írni az ujjúkkal. Tudja, az a Braille-írás. Nem tudom, lehet, hogy
egyszerűen csak teljesen zavart vagyok ezzel kapcsolatban. Lehet
hogy ez valami olyan, amit például épp most is érzek.
Terapeuta: Na nézzük csak, hátha közelebb kerülhetek ezekhez
az érzésekhez, úgy, ahogy jönnek. Valahogy úgy érzem, hogy az
első érzése pozitív, egy olyan jó fajta érzés, mintha éppen egy ver­
set írna ott belül. Egy dalt zene nélkül. Zene nélkül, de ez is va­
lahogy nagyon kreatív. Aztán később az a sok szkeptikus érzés
meg gondolat ugyanarról. „Lehet, hogy én egyszerűen csak szava­
kat sorolok, és mintha ezek a szavak vinnének magukkal. Az is le­
het, hogy ez az egész csak egy nagy marhaság.” Aztán később az
az érzés, hogy valami teljesen újfajta tapasztalási módot tanul,
olyan radikálisan újat, mint amennyire új például egy vak ember­
nek az, ahogy értelmezni próbálja, amit az ujjhegyeivel érez.
Kliens: Hmm. Hmm. (S zü n e t) ... Néha azt gondolom, hogy talán
ezzel vagy azzal a konkrét esettel kellene foglalkoznunk, amikor
itt vagyok. Aztán mire ide kerülök, egészen másképp látom; már
nem is fontos, már szinte hamis az egész. Máskor meg csak úgy
ömlik belőlem a szó magától, és egyszer csak valami gyanú vagy
kétkedés ereszkedik az egészre. És ez valami olyan alakot ölt,
hogy ... ez a zene születik itt bennem. Lehet, hogy pont ezért
van most bennem egyfajta kétkedés az egésszel kapcsolatban,
mivel ezt senki és semmi nem erőlteti. És tényleg, most valami
121
A személyiségfejlődés folyamata

olyasmit érzek, hogy ezt az egészet valahogy rendszereznem kel­

lene. Talán keményebben kellene ezen dolgoznom ...
Terapeuta: Egyfajta alapvető megkérdőjelezése annak, amit csiná­
lok: mit kezdjek egy olyan énnel, amely semmi jelentősét nem
tesz azért, hogy a dolgok rendeződjenek, hogy a problémák meg­
o ld ó d ja n a k. (S zü n e t)
Kliens: Ugyanakkor viszont az is tény, hogy valójában szeretem
ezt az új dolgot, ezt a, hogy is mondjam, ezt az éles, néha fájó
érzést, amelyhez hasonlót soha azelőtt nem éreztem. Még ezt is
szeretem . Lehet, hogy ez így van rendjén, lehet, hogy ezt pont így
kell csinálni. Ezt ma még nem tudom.
Ez az az irányváltás, amely, mindig bekövetkezik, ha a terá­
pia megfelelően mély. Sematikusan valahogy úgy lehetne ezt ér­
zékeltetni, hogy a kliens valami olyant érez, hogy „Azért jöttem
ide, hogy a problémáimmal történjen valami, és ezzel szemben
itt mást se csinálok, mint hogy magamat tanulom.” És ahogy ez
ennél a kliensnél is történt, ezt az irányváltást jellemzően kíséri
egy olyan gondolat, hogy ez rossz, és egyidejűleg egy érzelmi
visszajelzés arról, hogy ez egy „jó érzés”.
Ezt a részt azzal a konklúzióval fejezhetjük be, hogy a terá­
pia folyamatának egyik alapvető iránya az, hogy a kliens egyre
szabadabban megtapasztalja szervezete éppen átélt érzékszervi
és belső reakcióit, de csak kevéssé próbálja ezeket az élménye­
ket a saját énjével kapcsolatba hozni. Ehhez általában társul az
a meggyőződés, hogy ez az élményanyag nem tartozik szoro­
san az énünkhöz, sőt nem is lehet ezt abba integrálni.
Ennek a folyamatnak a végpontját az jelzi, amikor a kliens fel­
fedezi azt a lehetőséget, hogy azonosulhat a saját élményeivel,
annak minden változásával és a felszínen érezhető ellentmon­
dásaival együtt. Egyidejűleg az átélt élményei alapján kikristá­
lyosodhat a személyisége, ahelyett, hogy a vélt személyiségét
próbálná ráerőltetni az élményeire, tudat alá nyomva a tapasz­
talás azon elemeit, amelyek nem illenek rá igazán.

Egy érzelm i kapcsolat teljes átélése

A terápiának egy olyan eleme, amelynek fontossága csak a kö­

zelmúltban tudatosodott bennem az, hogy a kliensnek meg kell
1 2 2
 A terápiás fejlődés irányai

tanulnia, hogy teljes mértékben és önszántából elfogadja egy

másik ember iránta mutatott pozitív érzéseit. Ez a jelenség nem
feltétlenül része minden terápiás folyamatnak: a hosszabb terá­
piás folyamatoknál a jelenléte nyilvánvalóbb, de még ezekben
az esetekben sem figyelhető meg minden alkalommal.
Ugyanakkor ez egy olyan mély élmény, hogy talán minden si­
keres terápiának sajátja, csak éppen nem mindig verbalizált for­
mában jelenik meg. Mielőtt részletesen megvizsgálnánk ezt a je­
lenséget, tegyük egy kicsit konkrétabbá egy idézettel Mrs. Oak
egy élményével kapcsolatban. Maga az élmény egy hirtelen rá-
eszmélés formájában jelentkezett a 29- és a 30. interjú között el­
telt időszakban. A 30. interjú alatt szinte végig ennek hatása alatt
állt, alig tudott másról beszélni. A 30. interjút a következőkép­
pen nyitja meg:
Kliens: Nos, azt hiszem, valami nagyon fontosat fedeztem fel. Tu­
dom, hogy ez - (és itt elneveti m a g á t) ... Szóval arra eszméltem
rá, hogy ez az egész ö n n e k is fo n to s. (Itt m in d ketten n e v e tü n k ) És
ettől olyan érzésem támadt, hogy „talán hagyom, hogy megte­
gye”. Hát valami ilyesmi. Ha itt ez egy vizsga lenne egy űrlappal,
azt hiszem tudnám a helyes választ. Hirtelen ráeszméltem, hogy
ebben a klienssegítő dologban önnek igenis fonto s, hogy itt mi
fog történni, hogy erre odafigyel. Olyan volt ez, mint egy ráesz-
rnélés - de azt hiszem ez nem fejezi ki túl jól. Talán akkor kerü­
lök legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, hogy nagyon
megnyugodtam. Valahogy szinte leeresztettem, de ez megint nem
jó szó, úgy eltűnt belőlem egy feszültség. Mintegy felegyenesed­
tem, kihúztam magamat ... azt hiszem ez jobban kifejezi azt, amit
gondolok. Hát így valahogy.
Terapeuta: Valahogy úgy hangzik, mintha ez nem egy új g o n d o la t
lenne, talán inkább egy új élmény, annak a megérzése, hogy ez a
dolog sokat jelent nekem, és - ha jól érzékelem - talán egyfajta
vágy arra, hogy ezt meg is engedje nekem ... hogy fontos legyen.
Kliens: Úgy van.
Az a momentum, ahogy a kliens beengedte a segítőt és pozi­
tív érdeklődését az életébe, kétséget kizáróan az egyik legfonto­
sabb fejleménye ennek az esetnek. A terápiát lezáró interjúban
a kliens kérdés nélkül úgy említi ezt az élményét, mint a legfon­
tosabbat. Vajon mit is jelent ez?
Ez a jelenség szinte biztosan nem érzelemátvitel (transferencé)
vagy ellentétes irányú érzelemátvitel (countertransferencé). Né­
hány pszichoanalitikus, aki egy másik kliensnél átélhetett egy ilyen
123
A személyiségfejlődés folyamata

jellegű kapcsolatfejlődést, határozottan tagadta, hogy itt erről len­

ne szó. A megjegyzéseik lényege az volt, hogy itt valami kölcsö­
nös és helyes dolog történik, míg mind az érzelemátvitel, mind az
ellentétes irányú érzelemátvitel határozottan egyirányú, és a szitu­
ációtól idegen dolgokra vonatkozik.
Természetesen van egy jó ok, amiért ez a jelenség gyakrab­
ban játszódik le velünk: mi terapeutaként kevésbé félünk a kli­
enssel kapcsolatos pozitív (és negatív) érzéseinktől. A terápia
előrehaladtával a terapeuta elfogadó és megbecsülést tükröző
érzései a kliens irányában egyfajta csodálattá alakulnak át an­
nak láttán, hogy a kliens milyen hősies és embert próbáló har­
cot folytat azért, hogy önmaga legyen. Ekkor - azt hiszem - a
terapeuta átél valami olyasmit, amit barátságnak vagy akár test­
vériségnek lehet nevezni. Közösséget vállal a klienssel. Ennek
hatására meleg, pozitív, szerető érzés árasztja el. Ez problémát
okozhat a kliensnek, aki - mint esetünkben is - nehezen tudja
valaki másnak a pozitív érzéseit elfogadni. De ha végül sikerül,
a kliens kiszámítható reakciója az, hogy megnyugszik, és hagy­
ja, hogy a másik személyből áradó pozitív elfogadás melege se­
gítse őt az élet nehézségeivel folytatott küzdelmében.
De ne előzzük meg a kliensünket. Most vizsgáljuk meg az él­
ményének néhány további aspektusát. Korábbi interjúkban már
beszélt arról, hogy nem igazán szereti az embereket, és megfog­
hatatlanul, de szinte mániásán ragaszkodott ahhoz, hogy ez így
van rendjén, bárki bármit gondoljon erről. Ezt újra megemlíti,
amikor kifejti, a terápiás élménye hogyan tisztázta a másokkal
kapcsolatos attitűdjét:
Kliens: Egy másik dolog, ami eszembe jutott (és azóta is gyakran
ez jár a fejemben) - persze fogalmam sincs, hogy miért - az,
hogy ugyanezt az elfogadó gondoskodást kapom akkor is, ami­
kor azt mondom, hogy nem szeretem az embereket. Pedig ez ne­
kem már szinte mély meggyőződésemmé vált. Ezt úgy értem,
hogy komolyan úgy gondoltam, hogy ez így jó, így helyes. Azt
hiszem, hogy ezt tisztáztam magamban, de hogy ehhez a mos­
tani szituációhoz ennek mi köze van, azt nem igazán tudom. De
rájöttem: nem szeretem ugyan az embereket, de nagyon o d a fi­
gyelek rájuk, törődök velük.
Terapeuta: Hmm. Igen. Értem.
Kliens: Talán, hogy is mondjam, úgy tudnám kifejezni, hogy igen
mélyen érint, valóban érdekel, hogy mi történik. De ez az érdek­
li 2-4
 A terápiás fejlődés irányai

lődés, ez az odafigyelés, hogy is mondjam, valamiféle megértés­

ben nyilvánul meg, nem pedig abban, hogy hagyjam magamat
bevonódni, hogy valami olyasmihez legyen közöm, amit hamis­
nak tartok, vagy ... Úgy gondolom, hogy a szeretetben van vala­
mi végleges. Ha ezt tudod tenni, tudsz szeretni, akkor már eleget
tettél. Ez olyan ...
Terapeuta: ... mintha ezt mondanám: „ez az ig a z i”.
Kliens: Igen. Úgy gondolom, hogy ez a másik dolog, a g o n d o sk o ­
d ás, a másikra figyelés, de ez nem valami jó kifejezés, kell ide ta­
lálni valami megfelelőbbet, ami jobban kifejezi a lényeget. Ha azt
mondanánk, hogy ez egy hideg, objektív, személytelen dolog, az
nem jó, mert ez egyáltalán nem személytelen. Úgy értem, hogy ez
csak egy része egy nagyobb egésznek. De valahogy ez olyasmi,
ami soha sem szűnik meg. ... Szóval, mintha egyidejűleg érezhet-
né az ember, hogy szereti az embereket, és ugyanakkor ahhoz is
valahogy hozzájárul, hogy ugyanezek az emberek neurotiku-
sabbak, betegebbek legyenek, és ezzel az utóbbival kapcsolat­
ban valami óriási ellenállást érzek.
Terapeuta: Eléggé együttérez a másikkal ahhoz, hogy meg akarja
érteni és ugyanakkor igyekszik elkerülni, hogy másokat neuroti-
kusabbá tegyen vagy az emberi életet más módon megnehezítse.
Kliens: Igen. És ez ... (S z ü n e t) Igen, valahol itt van, valami ilyes­
mi. ... Nos, ismét vissza kellene mennem oda, hogy miként érzek
ezzel a másik dologgal kapcsolatban. Nem igazán kényszerített
semmi sem arra, hogy igazán magamat adjam, hogy azt mutas­
sam, aki vagyok. Végül is nincs semmi sem, ami végleges. Időn­
ként nagyon zavart, hogy mialatt azt mondtam magamnak is,
hogy nem szeretem az embereket, valamit, ott lent nagyon mé­
lyen éreztem, valami pozitívat is. És én hiszek annak az érzés­
nek. És lehet, hogy nagyon eltérek már az eredeti témától, de va­
lahogy mindez nagyon kötődik a terápiához, és az azzal kapcso­
latos pozitív értékekhez, amit most is érzek. Nem tudom ponto­
san megfogalmazni, és azt sem tudom pontosan, hogy mihez
kössem, de még saját magamnak is csak ennyire tudom elmagya­
rázni. Azt kell mondjam, hogy a tanulási folyamat számomra az,
ahogy elkezdett kivilágosodni előttem, hogy igen is o dafigyelek
a másikra az adott szituációban. Ez talán ennyire egyszerű. És
korábban ennek egyáltalán nem voltam tudatában. Mintha be­
csuktam volna ezt az ajtót, és kivonultam volna ebből a térből,
és ha arról beszéltünk, hogy a terápia folyamán a segítőnek így
meg így kell éreznie, úgy gondoltam, hogy persze neki, de ne­
kem korábban nem voltak ilyen dinamikus élményeim.
Ebben a részben, bár a kliens küszködik azzal, hogy valahogy
kifejezze a saját érzéseit, az, amit mond jellemző a terapeutá­
125
A személyiségfejlődés folyamata

nak a kliens iránt m utatott attitűdjére is. A terapeuta attitűdje —

am ikor a legjobb - m entes a h étk ö z n a p o k b a n s ze re te tn e k neve­
zett élm ény „valamit valam iért” aspektusától. Ez egyszerűen egy
em beri lénynek egy em bertársa irányába áradó em beri érzelm e.
Ez egy olyan érzés, am ely - legalábbis szám om ra úgy tűnik -
m ég a szexuális vo n zó d ásn ál vagy a szülői szeretetnél is alap­
vetőbb. G o n d o sk o d ó szeretet egy olyan szem ély iránt, akinek a
szem élyiségfejlődésébe nem akarunk beleavatkozni, és akit
sem m ilyen m ó d o n és sem m ilyen m érték b en nem akarunk fel­
használni bárm ilyen ö n z ő célra. Akivel kapcsolatban az érzel­
mi kielégülés abból fakad, hogy felszabadítjuk, és hagyjuk nö­
v ekedni a saját tem pója és m ódja szerint.
A kliens a to v áb b iak b an azt taglalja, hogy a m últban m ilyen
n eh éz volt szám ára elfogadni bárm ilyen segítséget vagy pozitív
érzést m ásoktól, és hogy m ostanában m iként változik az ezzel
kapcsolatos attitűdje:
Kliens: Van egy érzésem ... hogy az embernek magára utalva, egye­
dül kell ezt végigcsinálnia, de aztán, valahogy arra is képesnek
kell lenni, hogy más emberekkel is sikerüljön. (A zt is megemlíti,
hogy „ szám talan esetb en ” előfordult a m ú ltb a n , hogy ta lán elfo­
g a d h a to tt vo ln a va la m ilye n szem élyes v o n zó d á st vagy szim p á tiá t
m ásoktól.) Volt egy olyan érzésem, hogy abba belepusztulnék. (Itt
a fig yelm e v issza fo rd u l a terápia fe lé és hogy ő hogyan érez irá n ­
ta .) Ezen az egészen egyedül kellett átrágnom magamat, valahogy
nehezen végigküszködni az egészet. Majdnem odáig jutottam eb­
ben - legalábbis titkon éreztem valami ilyesmit -, hogy egyszer
már megmondom (próbálkoztam is vele): nem szeretem, hogy
megismétli a szavaimat, az állításaimat; ne is reflektáljon rájuk, hi­
szen ez az egész mindenestül az enyém. Természetesen belátom,
tudom magam is, ez egyfajta ellenállás. De ez ma már semmit sem
jelent számomra. Ez egy nulla. ... Ezzel az egésszel kapcsolatban,
tulajdonképpen, az volt a legdominánsabb érzésem, hogy ez az
enyém. Csak az enyém. Ezt mind magamnak kellett kiizzadni. Érti?
Terapeuta: Ez egy olyan élmény, amelyet igen nehéz szavakba
önteni. De sajátos különbséget érzek aközött, hogy „az enyém,
csak az enyém”, „nekem kell ezt az egészet végigvinnem”, „épp
ezt csinálom”, és aközött, hogy „önt azért hagynám, hogy ebben
részt vegyen, hogy benne legyen”.
Kliens: Igen, persze. Most. Úgy értem, hogy, nos, mondjuk úgy,
hogy ez egy másik fejezet. Vagyis, hogy is mondjam ...talán. Igen,
talán ez az. Még mindig valahogy csak magam vagyok benne. De
én nem, tudja, én ...
126
 A terápiás fejlődés irányai

Terapeuta: Hm. Azt hiszem ez a paradoxon fejezi ki jól a lénye­

get. Ugye?
Kliens: Pontosan.
Terapeuta: Ebben az egészben bizonyára van olyan érzés, hogy en­
nek az élménynek minden porcikája csak az enyém, és ez óhatat­
lanul így van, elkerülhetetlen, meg minden. És ugyanakkor ez nem
a teljes kép. Valamiképpen ezt meg lehet mással osztani, valaki más
is érdeklődéssel beleláthat. És ettől, bizonyos fokig, ez új.
Kliens: Igen. És úgy tűnik, hogy ennek így is kell lennie. Úgy ér­
tem ... Hogy ez így van rendjén. Van egy, van egy olyan érzésem,
hogy „ez jó”. Úgy értem, hogy ez kifejezi, ez tisztázza számomra.
Van egy olyan érzés ebben a gondoskodásban, mintha ön ott
volna a háttérben, úgy egy kissé félrevonultam, és amikor végig
küzdőm magamat ezen az egészen, átverekszem magamat ezen a
dzsungelén, és ahogy érzem, hogy sikerülni fog, azt is érzem,
hogy ezt ön is tudja, úgy értem, hogy önnek sincs az ellen kifo­
gása, hogy ezt megtegye. Hogy ugyanazon végigmenjen. És hát,
persze, ennek így nincs értelme. Úgy értem, ...
Terapeuta: Attól eltekintve, hogy nagyonis biztosan érzi erről az
érzésről, hogy ez jó. Nem?
Kliens: Hmmm.
Úgy érzem, hogy ez a részlet a szocializáció lényegét fejezi
ki. Azt, amikor felfedezzük, hogy nem kell abba belepusztulni,
ha valaki másnak a felénk irányuló pozitív érzéseit elfogadjuk,
hogy ez nem feltétlenül jár együtt valaki sérülésével, hogy az
nem feltétlenül oszt sebeket, hogy „jó érzés”, ha van valaki mel­
letted az élet viharaiban, és hogy ez lehet az egyik legmélyebb
tanulásunk, amellyel az életben csak találkozhatunk, legyen szó
terápiáról, vagy másról.
Ennek az élménynek az újdonságáról, ennek a szavakkal ki
nem fejezhető lényegéről is mond valamit Mrs. Oak a 30. inter­
jú befejező részében:
Kliens: Van egy új élményem - épp most is érzem - egy új fajta ta­
nulásról, ami talán az egyetlen lényeges tanulás az életben (és
tudom, hogy már sokszor mondtam): amit az eszemmel tudok, az
itt semmire sem jó, az itt nem segít. Ezt úgy értem, hogy az így
nyert tudás magában nem segít rajtam. De úgy tűnik, hogy az it­
teni tanulási folyamat annyira dinamikus, és annyira a részemmé
vált..., de nem tudom, hogy amikor abbahagyom, képes leszek-
e kiokoskodni, mit is tanultam abból, amit itt megtapasztaltam.
Terapeuta: Más szóval, az a fajta tanulás, amely itt lejátszódott,
egészen más jellegű, más mélységű volt. Nagyon életszerű, na­
gyon valóságos. És az ön számára egyben gyümölcsöző is, úgy
127
A személyiségfejlődés folyam ata

önmagában is. De azt kérdezi: „Vajon képes leszek-e tisztán és vi­

lágosan megérteni azt a mélyebb tanulást, amely itt valahogy
bennem lejátszódott?”
Kliens: H-mm. Nos, valami ilyesmi.
Ha megpróbálnánk a tanulásnak az értelmetlen szótagok me­
morizálása alapján kialakított törvényeit az ilyen típusú terápiá­
ra alkalmazni, hát bizony meglepő eredményre jutnánk. A tanu­
lás, ahogy azt a terápiában átéljük, totális, az egész lényünkre
kiterjedő, gyakran nem verbális, nem szavakhoz kötött folya­
mat, amely nem feltétlenül követi az olyan triviális információk
tanulásának törvényszerűségeit, amelyeknek kevés köze van az
énünkhöz. De ezzel a megjegyzéssel erősen eltértünk az erede­
ti témánktól.
Foglaljuk össze ezt a részt a lényegének átfogalmazásával. Le­
hetségesnek tűnik, hogy a mély és fontos terápia egyik jellem­
ző vonása az, hogy a kliens rájön arra, hogy megengedheti ma­
gának, hogy egy másik ember - a terapeuta - irányában pozi­
tív érzései legyenek. Az egyik ok, amiért ez olyan nehéz lehet
az, hogy azt is érezni kell, hogy „méltó vagyok” a másik ember
szeretetére. Erre a következő részben még visszatérek. Most ar­
ra akarok rámutatni, hogy a terápiának ezt a vonatkozását - sza­
badon és teljes mértékben részt venni egy pozitív érzelmi kap­
csolatban - általánosítva a következőképpen jellemezhetjük:
„Megengedhetem egy másik személynek, hogy gondoskodjon
rólam, hogy fontos legyek neki, és ezt a gondoskodást a legmé­
lyebb bensőmben elfogadhatom. Ez lesz a nyitja annak, hogy
felismerjem, hogy én magam is így érzek mások iránt: mélyen
érzőén, gondoskodóan.”

Szeretni önmagunkat

A kliensközpontú terápiáról megjelent írásokban a terápia célja­

ként és eredményeként gyakran szerepel az „önmagunk elfoga­
dása”. Bebizonyítottuk, hogy a sikeres pszichoterápia során az
énnel kapcsolatos negatív attitűdök csökkennek, és a pozitív at­
titűdök erősödnek. Mértük az önelfogadás fokozatos növekedé-
128
 A terápiás fejlődés irányai

sét, és tanulm ányoztuk a m ások elfogadásának ezzel korreláló

erősödését. De ahogy ezeket a m egállapításokat m ost ismét
szem ügyre veszem , úgy érzem , hogy nem fejezik ki a teljes
igazságot. A kliens nem egyszerűen csak elfogadja önm agát -
am ely kijelentés akár azt is jelentheti, hogy v o nakodva és kissé
kelletlenül elfogadja az elkerülhetetlent - , h an em megszereti ö n ­
m agát. Ez nem ö n m ag u n k kérkedő vagy ö n z ő szeretete. Sokkal
inkáb b az én ü n k k el való öröm teli azonosulás.
Mrs. Oak nagyon szépen mutatja ezt a trendet a 33. interjú­
ban. Vajon van-e annak jelentősége, hogy ez mindössze tíz
nappal azután történik, hogy először ismerte el önmagának,
hogy a terapeutának ő fontos? Bármit is gondolunk ezen a pon­
ton, azt a tényt nagyon világosan mutatja ez a részlet, hogy a
kliens kezdi élvezni azt, hogy azonos önmagával, már vala­
mennyire szeret a saját bőrében lenni (természetesen azzal a
kultúránkba mélyen beivódott kísérőjelenséggel együtt, hogy
mindebben mintha lenne valami szégyellni való, valami, amiért
szinte bocsánatot kell kérnünk valakitől).
Az interjú vége előtt n éhány perccel, szinte tudva, hogy m ár
csak nagyon kevés idő van hátra, a k ö v etk ező k et m ondja:
Kliens: Egy dolog aggaszt, és most gyors leszek, hiszen a későb­
biekben majd úgyis visszatérhetek rá, és ez egy olyan érzés, ame­
lyet időnként nem tudok elhessegetni magamtól. Ez egy olyan ér­
zés, hogy kezdek elégedett lenni önmagámmal. Megint ez a Q-
technika* kísért. Egy alkalommal, amikor innen elmentem, egy
hirtelen jött, intenzív érzés hatása alatt azt a kártyát tettem a sor
elejére, hogy „Vonzó személyiség vagyok.”. Megrökönyödve néz­
tem rá egy pillanatig, de aztán ott hagytam azon a helyen, mivel
ott és akkor éppen úgy éreztem. Most utólag is érzem, hogy ez
mennyire zavart akkor.
Egyszer-egyszer egyfajta elégedettséget éreztem. Nem volt ebben
semmilyen felsőbbrendűség, csak egyfajta elégedettség. Hát vala-

* Ez a rész némi magyarázatot igényel. A stáb egy másik tagja által végzett ku­
tatás részeként ezt a klienst számos esetben megkértük a terápia folyamán,
hogy olyan módon rendezzen el egy csomag kártyát, amelynek minden
egyes lapján egy személyiséget leíró mondat található, hogy így elrendezve
az éppen rá legyen jellemző: a sor egyik végén helyezkedjenek el azok a kár­
tyák, amelyek őt legjobban leírják, míg a másik végén azok, amelyek legke­
vésbé. így, amikor azt a kártyát tette a sor elejére, hogy „Én vonzó személyi­
ség vagyok.”, ezzel azt fejezte ki, hogy ez a leírás jellemzi őt legjobban pil­
lanatnyilag.

129
A személyiségfejlődés folyam ata

hogy így alakult. Csak úgy tisztán. És még ez is zavart. Ugyanak­

kor szinte alig emlékszem azokra a dolgokra, amelyeket itt szok­
tam elmondani. Épp azon gondolkodtam, hogyan is volt az,
amikor valamiért sértve éreztem magamat, hogy mi is volt ez a va­
lami. És akkor valami olyasmit érezhettem, mint amikor egy síró
gyereknek azt mondják, hogy „Ne sírj.” Mint az a gyerek. Úgy ér­
tem, hogy én is éreztem ezt, de ez így nincs rendben, hiszen ha
úgy érez, hát hadd sírjon. Hagyjuk sírni. És aztán ezt az elége­
dettséget éreztem. Csak mostanában kezdtem megérezni a hason­
lóságot a kettő között. Hogy is mondjam, érdekes, hogy a gyere­
keknek nem mondjuk, hogy ne legyenek elégedettek önmaguk­
kal. Úgy gondolom, hogy ebben igazán nincs semmi rossz, sőt
ez az, talán, ahogy az embernek normálisan éreznie kellene saját
magával kapcsolatban.
Terapeuta: Úgy tűnt, mintha gyanúsnak tartaná ezt az érzést. De
ahogy mélyebben végiggondolta, mintha közelebb kerülne a lé­
nyeghez. A két oldala összetalálkozik: ha egy gyerek sírni akar,
hát hadd sírjon. Miért ne tenné? És ha elégedettséget érez önma­
gával szemben, miért kellene másként éreznie? Miért kellene ezt
elfojtania magában? Nincs meg ehhez a joga? És ehhez jól kap­
csolódik a saját értékének vissza-visszatérő érzése.
Kliens: Igen. Úgy van. Igen.
Terapeuta: „Én gazdag, színes és érdekes személyiség vagyok.”
Kliens: Hát valami ilyesmi. Aztán akkor azt mondom magamnak:
„A társadalom sokféle hatására valamit elveszítettünk.” Aztán
mindig csak ugyanoda jutok vissza: ahhoz, hogy mit is érzek a
gyerekekkel kapcsolatban. Az is lehet, hogy ők ebben gazdagab­
bak, mint mi vagyunk. Lehet, hogy valamit elvesztettünk a nevel­
kedés folyamán.
Terapeuta: Lehet, hogy a gyerekekben még megvan egy olyan faj­
ta bölcsesség, amelyet mi már elveszítettünk.
Kliens: Úgy van. Mellesleg lejárt az időm.
És itt elérkezik - sok más klienshez hasonlóan - ahhoz a pont­
hoz, amikor némileg habozva, némileg talán még önmagától is
bocsánatot kérve bevallja, hogy szereti, élvezi, sőt elfogadja ön­
magát. Az embernek az az érzése, hogy ez egy spontán módon
feltámadó, minden különösebb erőlködés nélkül jelentkező
örömérzés, valamiféle kezdetleges „joie de vivre”, egyfajta élet­
öröm. Valami ahhoz hasonló, mint amikor a kisbárányok eszeve­
szetten ugrándoznak a mezőn, vagy ahogy a delfinek vég nélkül
viháncolnak a hullámok hátán. Mrs. Oak úgy érzi, hogy ez a kis­
gyerek természetes tulajdonsága, de a fejlődés közepette, a „gyű­
rődések” hatására mi felnőttek már elveszítettük.
130
 A terápiás fejlődés irányai

Egy korábbi szakaszban megtalálhatjuk ennek az érzésnek

egyfajta előképét, s ez talán még világosabbá teszi a dolog lé­
nyegét. A kilencedik interjúban Mrs. Oak felfed valami olyan
mély titkot önmagáról, amelyet korábban erősen magába zárt.
Hogy erre nagyon nehezen szánta el magát, az abból is látszik,
hogy ezt egy hosszú, több perces csend előzte meg. És aztán
elkezdte mondani:
Kliens: Lehet, hogy ez nagyon hülyén hangzik, de ezt én
még soha senkinek nem mondtam el (itt idegesen, zavartan
felnevet), de valószínűleg ez jót tesz majd. Évekig, talán már
kora fiatalságom óta, talán úgy tizenhét éves koromtól, szó­
val azóta volt amit csak úgy hívtam magamban, hogy „nor­
mális felvillanások”. Ezt még sose mondtam senkinek (itt ismét
zavartan felnevet), hogy néha egész normálisnak érzem magamat.
És ilyenkor tudatában vagyok mindannak, ami körülöttem történik
az életben. És ilyenkor mindig van bennem egy nagyon mély ag­
gódás, valamiféle szomorúság amiatt, hogy milyen messzire sod­
ródtunk a lényegtől. Ez egy nagyon erős, határozott érzés, hogy
teljes személyiség vagyok egy kaotikus világ kellős közepén.
Terapeuta: Ez csak egy múló, ritka érzés volt, de olyankor azt
érezte, hogy összeszedett, teljes személyiségként funkcionál és
érez a világban, ebben a nagyon is kaotikus világban ...
Kliens: Pontosan. És egyidejűleg tudtam, éreztem, hogy milyen
messzire tévelyedtiink attól, hogy egészséges, teljes személyiségek
legyünk. És persze az ember nem is nagyon beszél ilyenekről.
Terapeuta: Az az érzés, hogy nem lenne valami biztonságos arról
beszélni, hogy énekel* ...
Kliens: Hol él az ilyen ember?
Terapeuta: Mintha nem volna hely a nap alatt az ilyen személy­
nek.
Kliens: Hát persze. Tudja, erről az jut eszembe ... álljunk csak
meg egy pillanatra ... ez talán megmagyarázza, hogy miért első­
sorban az érzelmekkel foglalkozik itt. Igen, valószínűleg így van.
Terapeuta: Mivel ez az egész, ez a teljesség csak az érzésekkel
együtt létezhet. Lehet, hogy ezért van jobban tudatában az érzé­
seinek?
Kliens: Valóban. Pontosan ez az. Hogy az egész, ez a teljesség
nem utasítja el az érzéseket. Ez így van.
Terapeuta: Ez az egész, a személyiségének ez a teljessége vala­
hogy inkább megéli az érzéseit, ahelyett, hogy félresöpörné.

* Itt a terapeuta arra utal, hogy egy korábbi interjúban a kliens jelezte azt az
élményét, hogy az interjú alatt egyfajta zene, egy dal szól a bensőjében.

131
A személyiségfejlődés folyamata

Kliens: Igen. (Szünet) A napi gyakorlat oldaláról azt tudnám hoz­

zátenni, hogy hidegen szemlélve talán sokkal inkább gyakorlati,
sokkal inkább hétköznapi problémákkal, azok megoldásán kelle­
ne dolgoznom. Ezzel szemben valami sokkal nagyobb, sokkal
fontosabb valamin dolgozom. Olyanon, ami lényegesen fonto­
sabb, mint a napi, földhözragadt problémák. Talán ez pontosan
mutatja ennek a dolognak a lényegét.
Terapeuta: Azon gondolkodom, hogy vajon ez megváltoztatja-e
azt a véleményét, hogy logikusan gondolkodva arra a következ­
tetésre kellene jutnia, hogy konkrét problémák megoldásán kelle­
ne törnie a fejét. Mintha azt mérlegelné, hogy nem az-e a legfon­
tosabb, hogy megtalálja a saját teljességét: sokkal fontosabb,
mint a napi problémák megoldása.
Kliens: Azt hiszem, ez így van. Azt hiszem, ez pontosan így van.
Ez az, amit érzek.
Ha ez a két élmény tipikusnak tekinthető, akkor logikusan egy­
más mellé illesztve arra utal, hogy mind a terápiában, mind a ko­
rábbi, sokkal múlandóbb élményei során már átélte azt az egész­
séges, kielégítő érzést, amellyel önmagára, mint egészként funkci­
onáló lényre tekinthet, és ez az élmény újra meg újra átélhető a
számára, ha megéli, nem pedig elfojtja, elutasítja a saját érzéseit.
A terápiás folyamat egyik fontos és gyakran figyelmen kívül
hagyott pontját érintettük itt: a sikeres terápia során a kliens egy­
re teljesebben és egyre tudatosabban éli meg minden reakció­
ját, amelyet a külvilág hatásaira ad, beleértve az érzelmeit és pil­
lanatnyi érzéseit is. Amikor ez megtörténik, a személy pozitívan,
egyfajta szeretettel tekinthet önmagára. Valóban elfogadja ön­
magát, mint egységesen funkcionáló egészt, és ez a terápia
egyik legfontosabb végső célja.

Annak felfedezése, hogy a személyiség központi,

legbelső magja pozitív

A klinikai tapasztalataink egyik legmeglepőbb felfedezése az,

hogy az emberi természet legbelső magja, személyiségének leg­
mélyebb rétege - amely az „állati” természetének alapja - a lé­
nyegét tekintve pozitív, alapvetően szocializált, előretekintő, ra­
cionális és realista.
1 3 2
 A terápicis fejlődés irányai

Ez a nézőpont annyira ellentétes az általánosan uralkodó

szemlélettel, hogy nem is számítok arra, hogy hamarosan elfo­
gadják, és a következményei olyan forradalmiak lehetnek, hogy
nem is szabad elfogadni alapos, mélyreható vizsgálódás nélkül.
Valószínűleg még ha ki is állja ezeket a próbákat, akkor is na­
gyon nehéz lesz elfogadni az igazságát. A vallás - különösen a
zsidó-keresztény tradíció - igen mélyen átitatta a kultúránkat az­
zal a nézetével, hogy az ember alapvetően bűnös lény, és hogy
ezt a bűnös alaptermészetet csak valami csoda révén lehet meg­
változtatni.
A pszichológiában Freud és követői igen meggyőző élveket
sorakoztattak fel annak bizonyítására, hogy az Osvalami - az
ember legbelső, tudatalatti természete - lényegileg ösztönök ál­
tal vezérelt, s ha lehetőségeket kap lényegének kifejezésére, vér­
fertőzésre, gyilkosságra és egyéb bűntettekre ösztökél. A terápia
fő problémája - a pszichoanalítikusok szerint - az, hogy holisz­
tikus és konstruktív módon szereket találjunk ezeknek a vad
erőknek a megregulázására, a neurotikusok szokásos, sok kárt
okozó „megoldásai” helyett.
Azt a nézetet, hogy az ember a szíve mélyén, a lényegét te­
kintve irracionális, szocializációra csak kevéssé hajlamos, máso­
kat és önmagát egyaránt romboló, a többség szinte kérdőjel és
kritika nélkül, azonnal elfogadja. Csak ritkán lehet ezzel ellenté­
tes hangokat hallani. Maslow(l), például nagyon életszerű ké­
pet fest elénk arról, hogy az ember állatinak tűnő természete -
amelyet antiszociális érzelmekkel, ellenségeskedéssel és félté­
kenységgel fejez ki - sokkal alapvetőbb igényeivel (mint példá­
ul a szeretettel, a biztonsággal és a valakihez tartozással) kap­
csolatos frusztrációinak a következménye. Montagu (2) szerint a
kooperáció sokkal inkább az emberi élet alaptörvénye, mint az
egymással vívott harc. Ezek a tiszta, magányos hangok azonban
csak kevéssé hallhatók. Az általánosan elfogadott nézet - szak­
mai körökben és az átlagemberek körében egyaránt - az, hogy
az embert az alaptermészete miatt vagy teljes kontroll alatt kell
tartani, vagy el kell takarni ezt a természetét, de a legjobb az, ha
mindkettőt egyidejűleg alkalmazzuk.
Ha visszatekintek a klinikai tapasztalatom és kutatásaim hosszú
éveire, be kell látnom, hogy igen lassan vettem észre ennek az ál­
133
A személyiségfejlődés folyamata

talánosan elfogadott, népszerű és tudományosan is megtámoga­

tott nézetnek a hamisságát. Ennek talán az az oka, hogy a terápia
folyamán óhatatlanul felszínre jönnek ellenséges, antiszociális ér­
zések, így aztán ezekre könnyű ráfogni, hogy „íme itt vannak az
emberre jellemző érzések, és ezek tükrözik az ember alaptermé­
szetét”. Csak lassanként vált világossá és bizonyítottá számomra
az, hogy ezek a zabolázatlan, szocializálatlan érzések egyáltalán
nem a legmélyebbek, és még csak nem is a legerősebbek közül
valók, és hogy az ember természetének legmélyén maga az egész
szervezet áll, amely alapvetően önfenntartó és szocializált.
Hogy konkrétabb értelmet adhassunk ennek az érvelésnek,
forduljunk ismét Mrs. Oak esetéhez. Mivel fontos pontról van
szó, hosszabban fogok idézni a hangfelvételből a fenti élmény
illusztrálására és az abból fakadó tétel bizonyítására. Talán ezek
a részletek hűen érzékeltetik azt a folyamatot, amelyben a sze­
mélyiség rétegről rétegre mélyebben mutatja magát, míg csak el
nem érünk a legbelső lényegéhez.
Ebben a nyolcadik interjúban Mrs. Oak megpróbál egy koráb­
ban már lehántott réteg alá defenzíven visszabújni, és ott kese­
rűséget és bosszúvágyat talál:
Kliens: Tudja, ha a szexuális zavarok témája kerül szóba, úgy ér­
zem, hogy kezdem felfedezni, hogy itt valami nagyon-nagyon
rossz van. Rájövök, hogy mennyire keserű vagyok, tényleg. Ro-
hadtul keserű. De nem akarom ezt most ismét lenyomni, én ...
azt hiszem, hogy valami olyasmit érzek, valami becsapottságot.
Becsaptak. (Itt a h a n g ja n a g yo n fe s z ü ltté vá lik és el-el csu klik)
Ezt persze én teljesen eltakartam ... addig elmentem, hogy tuda­
tosan kikapcsoltam és nem figyeltem rá. De aztán a legnagyobb
megrökönyödésemre, ez a fajta, hogy is mondjam ... szublimálás
ellenére - már megint a szavakkal van bajom - rájöttem, hogy van
ott lent egy nagyon erős passzív erő - bár passzív, mégis óriási
erő, amely egyidejűleg, hú, egy g y ilko s erő.
Terapeuta: Szóval azt érzi, hogy „Becsaptak. Mindezt eltemettem,
úgy csináltam, mint aki nem is figyel rá, ugyanakkor ott lent a
mélyben van egy látens, de nagyon is valósnak tűnő keserűség,
és ez nagyon-nagyon erős.”
Kliens: Nagyon-nagyon erős. Ez az egy, amit tudok róla. Hatalmas.
Terapeuta: Majdnem, hogy meghatározó, domináns erő.
Kliens: Amelynek persze csak ritkán vagyok teljesen tudatában. Szin­
te soha ... Nos, az egyetlen mód, ahogy le tudnám ezt írni, hogy ez
valami gyilkos erő, persze anélkül, hogy bármi erőszakos történne
1 3 -4
 A terápiás fejlődés irányai

valójában. ... Ez valami olyasmi, hogy egyszerűen szeretném a szám­

lát kiegyenlíteni. ... Természetesen, soha sem fogok törleszteni, csak
úgy érzem, hogy szeretnék. Ezt valóban nagyon szeretném.
Eddig a pontig a szokásos, hagyományos leírás tökéletesen
ráillik az esetre. Mrs. Oak képes volt belátni a szociálisan meg­
határozott viselkedésének felszíne alá, és ott lent a mélyben
gyilkos indulatokat, gyűlöletet és az egyenlítés vágyát találja. Ed­
dig jut el ennek az érzésnek a feltárásában, és a terápia során
csak jóval később lesz képes ennél tovább haladni. A 31- inter­
júban ismét a felszínre kerül ez a téma. Nagyon nehéz idősza­
kot él át, és valamiféle blokkot érez, amely miatt nem tud eljut­
ni a saját fortyogó érzéseihez.
Kliens: Úgy érzem, hogy ez nem bűntudat. (Szünet. Itt sírva fa ­
kad) Természetesen, úgy értem, még nem tudom szavakba önte­
ni. (Aztán egy hirtelen kitörő érzelmi hullámmal) De ezt a fájdal­
mat nem lehet kibírni!
Terapeuta: Hmm. Szóval ez nem bűntudat, legfeljebb abban az ér­
telemben, hogy valahogy sértettnek, nagyon sérültnek érzi magát.
Kliens: (Sírva) Ez - tudja, ebben én is gyakran bűnös voltam, de
aztán évekkel később, amikor hallottam, hogy szülők azt mond­
ják a gyereknek, hogy „Hagyd abba a sírást”, volt egy erős érzé­
sem, egyfajta fájdalom, mintha, nos miért kell ilyent mondani,
hogy hagyja abba a sírást? Sajnálják magukat, és persze egy gye­
reknél jobban senki sem tudja jobban sajnálni önmagát. Nos,
ilyenkor azt gondolom, hogy hagyni kellene, hogy a gyerek csak
hadd sírjon. És, persze, lehet őt is sajnálni, hogyne. Egyfajta ob­
jektivitással. Ez is valami olyan, amit már többször átéltem. Úgy
értem, hogy épp most is, ebben a percben is. És, ez ... itt ...
Terapeuta: Ez egy kicsit olyan, mintha önmagát siratná.
Kliens: Igen. És itt is van egy konfliktus: a mi kultúránkban az
ember nem nagyon engedheti meg magának azt a luxust, hogy
önmagát sajnálja. De ez nem ... úgy értem ... úgy gondolom,
hogy ez nem pontosan azt jelenti. Persze az is lehet.
Terapeuta: Szóval úgy érzi, hogy kulturálisan gátoltak vagyunk,
hogy sajnáljuk önmagunkat. És egyidejűleg azt is érzi, hogy ez,
amit most átél, nem pontosan az, amit a kultúránk kifogásol.
Kliens: És persze már rájöttem, meg érzem is, hogy ezt én megpró­
báltam eltakarni. {Sír) Olyan sok keserűséggel takartam be, hogy
aztán meg ezt a keserűséget kellett takargatnom. (Sír) És ponto­
san ettől szeretnék megszabadulni. Még az sem érdekel, hogy
mennyire fáj majd.
Terapeuta: {Finoman és sok empátiával a kliens által érzett fájda­
lom iráni) Úgy érzi, hogy ott lenn a mélyben, ennek az egésznek
135
A személyiségfejlődés folyamata

az alapja egy olyan érzés, mint amikor valódi könnyekkel siratná

magát. De ezt nem tudja megmutatni, nem szabad megmutatnia,
így aztán ezt be kellett takarni keserűséggel, amit persze nem sze­
ret, annyira nem, hogy meg akar tőle szabadulni. Szinte úgy ér­
zi, hogy sokkal inkább elviseli a fájdalmat, mintsem hogy érezze
a keserűséget. (S zü n e t) Mintha nagyon is hangsúlyosan azt
mondaná, hogy „fájdalmat érzek, de megpróbáltam eltakarni”.
Kliens: Ezt én n em tu d ta m .
Terapeuta: Hmm. Olyan ez, mint egy új felfedezés.
Kliens: (A tera p eu tá va l egyszerre beszél) Hát ezt úgy igazán soha
sem tudtam. De, tudja, ez egy olyan, majdnem fizikailag létező
dolog. Ez valami olyasmi, mintha megpróbálnék önmagamba be­
lelátni, oda bele egészen az idegvégződésekig, meg minden, ami
ott talán romokban hever. (S írva )
Terapeuta: Úgy tűnik, mintha ott belül a legtörékenyebb dolgok
némelyike szinte fizikai értelemben eltörött vagy megsérült volna.
Kliens: Aztán meg van egy olyan érzésem, hogy „Oh, te szegény
pára!” (S zü n e t)
Terapeuta: „Igazi, mély sajnálatot érzek az iránt a személy iránt,
aki vagyok.”
Kliens: A z t hiszem, hogy nem az egész személyem iránt érzem ezt.
Csak a személyiségem bizonyos oldalai iránt.
Terapeuta: Csak az iránt, amelyik fáj.
Kliens: Igen.
Terapeuta: Hmm. Hmm.
Kliens: És persze itt van ez az átkozott keserűség, amitől szeret­
nék megszabadulni. Hát ... hát ez teljesen kikészít. Ez egy na­
gyon ravasz dolog. Megzavar. (S zü n e t)
Terapeuta: Úgy tűnik, hogy etől a keserűségtől azért szeretne
megszabadulni, mert igaz, hogy ezt érzi.
Kliens: (Sir. H o sszú s z ü n e t) Hát nem is tudom. Nekem úgy tűnik,
hogy teljesen jogosan érzem ezt az érzést (nevezzük bűntudat­
nak). Az ég világon semmi jó nem jönne ki abból, ha megszaba­
dulnék tőle, csak azért, hogy valami olyat kergessek, ami majd ér­
dekessé teszi az esetemet, vagy mi. Mire volna ez j ó l Nekem úgy
tűnik, hogy a kulcs, az egésznek a nyitja az az érzés, amit itt leg­
mélyebben érzek.
Terapeuta: Egy más foszlányt persze el lehetne csípni, és lehetne
azt követni, ha nagyon utána mennénk, de úgy érzi, hogy az
egésznek a lényege az az élmény, amit itt és most éppen átél.
Kliens: Pontosan. Úgy értem, hát persze nem igazán tudom, hogy
mi is fog történni ezzel az érzéssel. Lehet, hogy semmi. Nem tu­
dom, de nekem úgy tűnik, hogy az a fajta megértés, amire lépés­
ről lépésre jutok, az bizony része ennek a sértettségnek vagy fáj­
dalomnak, bár teljesen mindegy, hogy minek nevezzük. (S zü n e t)
136
 A terápiás fejlődés irányai

Persze az ember nem járhat úgy, hogy ez a fájdalom ott ül az ar­

cán. Úgy értem, hogy a következő lépés óhatatlanul az, hogy ez
valamilyen módon gyógyul.
Terapeuta: Mintha nem tudná magát úgy egészben megmutatni,
ha egy részének fájdalma van. így aztán azon tűnődik, hogy mi­
ként lehetne először ezt a sérülést orvosolni. (S zü n e t)
Kliens: És ugyanakkor ... hát ez nagyon furcsa. (S zü n e t) Ez úgy
hangzik, mint a totális zavar, mint az a bölcs mondás, hogy „de
furcsa ez a neurotikus, csak nem akarja feladni a tüneteit”. De ez
persze nem igaz. Úgy értem, hogy itt nem igaz. De azt azért segít
elmondani, hogy mit érzek. Valahogy nem is bánom, hogy ez
úgy fáj. Úgy értem, hogy nem bánom olyan nagyon. Ez egy ...
sokkal inkább bánt a keserűség, amely, tudom, ennek a frusztrá­
ciónak az oka. Szóval, ez sokkal mélyebben érint.
Terapeuta: Ha jól értem, azt mondja, hogy nem nagyon szereti ezt
a fájdalmat, és mégis el tudja fogadni. Hogy ez elviselhető. Mint­
ha azok a dolgok, amelyek eddig betemették ezt a fájdalmat, az­
az a keserűség, nos ez az, amit nehezebben visel el, legalábbis
pillanatnyilag.
Kliens: Pontosan, pontosan így van. Ez olyan, mintha, nos, mint­
ha ez valami olyasmi lenne, amivel én azért meg tudok birkózni.
Hát itt van ez az érzés ... persze azért nekem van egy csomó örö­
möm is, tudja. De ha ezt a másikat vesszük, tudja a frusztrációt,
hát ez ezer különböző formában jön. Erre csak mostanában kez­
dek rájönni. Igen, ez a típus, ez a fajta, hát ez ilyen.
Terapeuta: A fájdalmat el tudja viselni. Ez is az élet része, a mil­
lió más vonatkozás mellett. Nagyon is jól érezheti magát, úgy
egyébként. De hogy az egész életét át meg át szője a frusztráció
meg a keserűség, azt már nem szeretné, nem akarja, és ennek már
teljes tudatában is van.
Kliens: Igen, így van. Ez már kikerülhetetlenül így van. Tudja, én
már tényleg sokkal jobban a tudatában vagyok ennek. (S zü n e t)
Hát nem is tudom. Most ebben a szent pillanatban nem nagyon
tudom, hogy mi lenne a következő lépés. Tényleg nem tudom.
(S zü n e t) Szerencsére, ez egy fajta fejlődés, így aztán ezt nem any-
nyira lehet jó előre megmondani, úgy pontosan. Úgy értem, azt
akarom ezzel mondani, hogy még mindig elég jól működök. Még
mindig vannak örömeim, és ...
Terapeuta: Csak azt akarta, hogy tudjam, hogy sok vonatkozás­
ban ugyanúgy megy tovább az élete a régi mederben. Ahogy
mindig is ment.
Kliens: Pontosan. (S zü n e t) Azt hiszem, itt most be kell fejeznünk,
és mennem kell.
Ebben a hosszúra nyúlt részletben nagyon tiszta képet ka­
punk arról, hogy a keserűség, a gyűlölet, a törlesztés vágya alatt
137
A személyiségfejlődés folyamata

a mélyben egy sokkal kevésbé antiszociális érzés munkál: a

megbántottság élménye. Az is ugyanilyen világos, hogy a kliens
nem akarja aktivizálni a mélyben fortyogó gyilkos érzéseit. Nem
szereti ezeket, és meg akar szabadulni tőlük.
A következő részlet a 34. interjúból származik. Ez az anyag
szétszórt, hasonlóan bármely más anyaghoz, amelyben a kliens
mély érzelmek kifejezésén erőlködik. Mrs. Oak minden tőle tel­
hetőt megtesz azért, hogy minél mélyebbre juthasson önmaga
megismerésében. Ki is fejezi, hogy mindezt nagyon nehéz lesz
szavakba öntenie:
Kliens: Nem tudom, vajon képes leszek-e erről beszélni, vagy sem.
De megpróbálhatom. Valami ... valami érzésféle szinte kikényszerí­
ti belőlem. Már most tudom, hogy semmi értelme. De ha valamilyen
módon sikerülne kipréselni magamból, és így egy kissé objektíveb­
ben láthatnám, akkor valami számomra is hasznosítható dologgá
válhatna. Persze egyáltalán nem tudom, hogyan csináljam. Mintha
csak a saját énemről akarnék beszélni. És ez pontosan az, legalább­
is ahogy én látom, amit itt mindig is csináltam órákon át. Nos, hát,
ez a saját énem. Csak mostanában kezdek rájönni, hogy bizonyos ki­
jelentéseket teljesen elutasítok, pusztán azért, mert nem egészen azt
hallom bennük, amit én magam - kicsit idealizálva persze - gondo­
lok. És élénken emlékszem, mindig is azt mondtam, hogy ez milyen
nagy mértékben önző. Mindaddig, amíg, így most hogy ismét az
eszembe jut, ja igen, az önző jelzőt én teljesen más jelentéssel hasz­
nálom. Az „önző” kifejezést használtam. Az az érzésem..., hogy ezt
még soha sem fejeztem ki ... az önzést ... de ez a szó úgysem jelent
semmit. Ezzel együtt is beszélni fogok róla. Ez egy pulzálás. Meg
egyfajta tudatos ráfigyelés. De ez igenis ott van. Szeretném, ha vala­
miképpen képes lennék arra, hogy ezt felhasználjam. Hasznosítsam,
mintegy haladva, úgy lassú közeledéssel, efelé. Tudja, ez valami
olyasmi ... a fenébe is, hát nem tudom elmondani. Valami olyasmi,
amit csak úgy eltanultam, észrevétlenül, szinte csak úgy rám ragadt,
ahogy megismerkedtem a struktúrájával. Aztán meg úgy tűnt, hogy
betéve tudom az egészet, szinte szóról szóra. Ez egyfajta tudatos­
ság. Ezen pontosabban azt értem... ez egy érzés, hogy nem lehet
semmibe venni, hogy nem lehet engem akármibe csak úgy belerán­
gatni. Egy nagyon kritikus tudás birtoklása. De ez valami teljesen el­
rejtett, ezért aztán sehogyan sem lehet része a mindennapi életünk­
nek. Aztán van még itt valami, és ez az, hogy néha igen rosszul,
szörnyen érzem magamat. Ja, de ez a szörnyű érzés nem úgy ször­
nyű, mint más szörnyűségek. Hogy miért? Azt hiszem, ezt tudom. És
ez is sok mindent megmagyaráz számomra. Ez valami olyasmi,
amely teljes mértékben mentes a gyűlölettől. Úgy értem: teljesen.
138
 A terápiás fejlődés irányai

Nincs benne szeretet, de teljesen hiányzik belőle a gyűlölet. De hát

ez is egy igen izgalmas dolog. ... Azt hiszem, olyan ember vagyok,
aki szereti önmagát egy kicsit marcangolni. Hogy úgy menjek bizo­
nyos dolgok után, hogy az egészet keresem.
És hát mondtam is magamnak: „nézd, ez az érzés, itt benned, bi­
zony nagyon erős. Nem mindig érzed, de amikor megengeded ma­
gadnak, hogy ezt érezd, akkor már szinte önmagadat is érzed. Biz­
tos vannak erre megfelelő szavak, amelyeket az abnormálisokkal
kapcsolatban használnak a pszichológiában. Aztán az is lehet,
hogy ez az érzés valami olyasmikkel lehet kapcsolatban, amikről
néha lehet olvasni. Úgy értem, hogy vannak benne bizonyos ele­
mek, mint például ez a pulzálás, vagy ez az izgatottság, vagy akár
ez a fajta tudás. És amint már mondtam, egy-egy dolognak nagyon
alaposan utána mentem, úgy értem, hogy igen-igen bátor voltam
ebben, és ez nem más, mint egy szublimált szexuális késztetés. Ak­
kor aztán mondtam is magamnak, hogy „ez az, megvan”. Most már
akkor megvan a megoldás. És ehhez aztán már nem kell semmit sem
hozzátenni. Mert ennyi az egész. És akkor, egy jó darabig, persze,
nagyon büszke voltam önmagámra. „Hát ez az.” Aztán, persze, már
be kellett vallanom, hogy nem az volt, ez a valami már régen azelőtt
is velem volt mielőtt szexuális értelemben olyan nagyon frusztrálná
váltam. Vagyis ez nem az volt ... Aztán lassan, lépésről lépésre el­
kezdtem egyre tisztábban látni. Megláttam, hogy ennek a valaminek
a kellős közepén a szexuális kapcsolat elfogadásának kérdése volt,
a számomra szinte egyedül elfogadható módon. Ez ott volt benne.
Ez nem valami olyasmi volt ... úgy értem, hogy ott a szexualitás
nem egy szublimált, vagy egy pótszerrel behelyettesített formában
szerepelt. Nem, nem. Ott legbelül, ahogy azt tudom, egy teljesen
másfajta szexuális érzés lakik. Biztosan. Úgy értem, hogy ez teljesen
híján van mindannak, ami a szexuális cselekvésekkel kapcsolatos,
ha érti, hogy mire gondolok. Nincs abban semmi üldözés, vagy ki­
tartó követés, sem a szokásos csata, és persze semmi gyűlölet, meg
ilyesmi, ami - szerintem - rendesen be szokta hálózni az egészet.
És ugyanakkor, hát, ez az érzés mégis kissé zavaró volt.
Terapeuta: Szeretném ellenőrizni, hogy vajon jól értem-e, hogy
mindez mit is jelent az ön számára. Úgy tűnik, hogy igen mélyen
megismerte önmagát, lépésről lépésre, megtapasztalva azt, és ilymó-
don ma sokkal inkább ön-ös, mint valaha.* És a saját, mindenki más­
tól megkülönböztető legbensőbb énjének a felfedezésekor ráébredt
arra - és ez a ráébredés nagyon is mélyen felvillanyozó volt -, hogy

* Nehezen visszaadható szójáték az angolban: a „self-ish”kifejezés, arra utal,

hogy a kliens ma sokkal inkább önmaga, mint valaha, de ugyanakkor fel­
idézi a kliens által gyakran használt „önző” (selfish) szót is. Ezt kívántuk ér­
zékeltetni az „ön-ös” kifejezéssel. (Szerk.)

139
A személyiségfejlődés folyamata

ez a legbelsőbb mag nem csupán teljesen híján van mindenféle

gyűlöletnek, de valami „angyali”, valami, „szent”. Valami, ami való­
ban patyolat tiszta. Azt hiszem ez a jó szó ide. És, hogy ezt meg­
próbálja értékén alul kezelni: azt mondja rá, hogy ez csak „szubli-
málás”, „abnormális megnyilatkozás”, valami „furcsa szerzet”. De ott
legbelül tudja, hogy ez nem az. Ez valami más. Ebben benne van­
nak azok az érzések, amelyek gazdagon kifejezhetőek a szexualitá­
son keresztül, de - nekem legalábbis úgy tűnik - ez annál sokkal
nagyobb, fontosabb és mélyebb. Ugyanakkor ebben benne lehet
minden, amit szokásosan a szexualitással tudunk kifejezni.
Kliens: Igen, valami ilyesmi ... Ez egyfajta ... úgy értem, ez egy
zuhanás vagy visszafejlődés. Pont olyankor megy lefelé, amikor
már szinte elhiszem, hogy „na most majd felivel...” De igen, szin­
te biztos vagyok abban, hogy ez igenis lefelé tendál.
Terapeuta: Ez megy lefelé és ekkor nagyon mélyen, nagyon in­
tenzíven érintkezhet a saját énjével.
Kliens: Igen. És ezt nem tudom csak úgy elhessegetni. Úgy tűnik,
hogy ez egyszerűen így van. Úgy értem, hogy ez nekem egy bor­
zasztó fontos dolog, és ezt feltétlenül el kellett mondanom.
Terapeuta: Szeretnék egy dolgot világosabban látni azok közül,
amiket említett. Úgy tűnik, hogy az a dolog, amiről beszél, az egy
olyan valami, amiért magasra kell kapaszkodnia, hogy elérje. Kü­
lönben nem is létezik. Valójában azonban ez az érzés inkább va­
lami olyan, amiért nagyon is le kell mennie, mivel ez ott lenn a
mélyben lakik.
Kliens: Úgy van. Tényleg van ebben valami ... Úgy értem, hogy
tényleg vezet oda le nekem egy út, és néha az embernek tényleg
le kell mennie oda. Van ebben valami vad elutasítás, még akkor
is, ha ez önigazolóan elutasító, amely még az idealizáltat is el­
utasítja, és persze ez ki is fejeződik valahogy. ... Hát valami ilyes­
mit értek, illetve érzek. Hogy az ember megy felfelé? ... Hát, nem
is tudom. Valami olyan érzésem van, amit én magam sem igen tu­
dok követni. És ez egy igen halvány valami, és ez csak akkor de­
rül ki, amikor megpróbálok megszabadulni ettől. Már el is múlt
ez a..., azon tűnődöm, hogy miért, mitől..., ez a süllyedő, ez a
korábban olyan határozott lefelé menő érzés.
Terapeuta: Az, hogy nem felfelé szállunk a légies ideálok világá­
ba. Ez inkább azt jelenti, hogy le kell menni az elképesztően ma­
kacs, beton-kemény valóságba. A realitások közé. Hogy...
Kliens: Igen.
Terapeuta: ... ez sokkal inkább meglepő, mint...
Kliens: Igen. Azt hiszem. Úgy értem, hogy ez a valami olyasmi,
amit nem bontunk le, nem távolítunk el. Ez egyszerűen csak ott
van, így tűnik nekem, miután ön, bár absztrakt módon, de el­
mondta nekem ezt az egészet. Ez eltart...
140
 A terápiás fejlődés irányai

Mivel ez ebben a formájában rendkívül kusza, zavaros, meg­

próbálom összefoglalni a kliens által felvetett témákat:
>• Úgy fogok beszélni önmagámról mint egy végtelenül önző
lényről, de a szónak egy más, pozitív értelmében.
>■ Megtanultam a saját bensőm finom szerkezetét, így igen jól
ismerem önmagamat.
>■ Ahogy haladok mind mélyebbre és még mélyebbre önma­
gamba, ott felfedezek valami nagyon izgalmasat, egy olyan
magot, amely teljesen híján van a gyűlöletnek.
>• Ez nem lehet része a mindennapi életnek, a napi rutinnak,
...sőt még az is előfordulhat, hogy a dolog nem is teljesen
normális.
>• Először azt gondoltam, hogy ez nem más, mint egy szub­
limált szexuális késztetés.
>■ De nem, hiszen ez sokkal mélyebb, sokkal átfogóbb, mint
a szex.
>■ Az ember azt gondolná, hogy ilyesmit akkor képes felfe­
dezni, ha az ideálok fellegeibe emelkedik fel.
>- De valójában ezzel akkor találkoztam, amikor igen mélyre
hatoltam le a személyiségembe.
>- Talán ez a lényeg és jelenléte tartós.
Vajon ez egy misztikus élmény, amelyet a kliens leír? A tera­
peuta hangneméből úgy tűnik, hogy ő így érezte. Van-e értelme
az ilyen Gertrude Stein stílusában megfogalmazott kifejezésnek?
E sorok írója nem tehet mást, mint megjegyzi, hogy nagyon sok
kliens jut el hasonló konklúzióra önmagával kapcsolatban, no­
ha a kifejezésmódjuk nem mindig ennyire érzelmekben gazdag.
A következő - a 35- - interjúban Mis. Oak is valamennyire vi­
lágosabb, tömörebb - és így természetesen hétköznapibb - ösz-
szefoglalását adja annak, amit érez. Azt is elmondja, hogy m i­
ért volt nehéz szembenézni ezzel az élménnyel:
Kliens-. Azt hiszem nagyon boldoggá tesz az, hogy megtaláltam
önmagamat, vagy hogy közeledtem önmagamhoz, és hogy akar­
tam önmagámról beszélni. Úgy értem, hogy ez egy nagyon intim
dolog, amiről az ember nem igen beszél. Valahogy képes vagyok
megérteni a saját érzéseimet, az érzéseimet arról a félelemről, amit
a közeljövővel kapcsolatban érzek. Ez olyan, mintha mindent el­
utasítanék, amit a nyugati civilizáció csak kínálni tud. És azon
tűnődöm, hogy igazam volt-e, hogy a helyes utat választottam-e,
i 4i
A személyiségfejlődés folyamata

és ugyanakkor azt is érzem, hogy mennyire helyesen döntöttem,

így aztán itt óhatatlanul van egy konfliktus, amit most erősen ér­
zek. Úgy értem, hogy itt van ez a dolog, amit magamnak csak úgy
neveztem el, hogy „gyűlölethiány”, és ez nagyon is valódi. Ez ki­
hat minden más dologra is, amit csak csinálok, vagy akár amiben
csak hiszek. ... Azt hiszem, ez így van rendjén. Ez olyan, mint
amikor csak úgy mondom magamnak, hogy „már mióta püfölöd
a fejemet itt mindenfélével, mindenféle babonával, meg tabuk­
kal, mindenféle félreértelmezett meg félremagyarázott tudomá­
nyos doktrínákkal, meg törvényekkel, kezdve a hűtőszekrény mű­
ködésétől egészen az atombombáig, mindennel, mindennel. De
én erre már nem igen vagyok vevő. Én már ... nos itt az egyszer
nem jártál sikerrel.” Ezt ügy értem, hogy egyszerűen nem alkal­
mazkodom, nem dőlök be. És, hát, ez így van. Ez van.
Terapeuta: Ebben a pillanatban azt érzi, hogy Ön nagyon is tu­
datában volt ezeknek a kulturális nyomásoknak. Vagy, ha nem is
mindig teljes tudatában, akkor talán valami olyasmi, hogy „ez
már olyan sokszor megtörtént az életemben, hogy most, na, mé­
lyebbre próbálok menni a saját énembe és megpróbálom ott meg­
találni, hogy valójában mit is érzek”. És ebben a pillanatban ügy
tűnik, mintha ez a dolog egy éles, mély szakadékként elválaszta­
ná a saját kultúrájától, és bár ez némileg ijesztő, de mégis alap­
vetően jó érzés. Vajon...
Kliens: Igen. Nos, valóban van most egy olyan érzésem, hogy ez
így teljesen rendben van, tényleg ... Aztán van itt valami más is,
és ez egy olyan érzés, amely most kezd csak erősödni. Most for­
málódik, hogy úgy mondjam. Ez egy olyan fajta végkövetkeztetés,
hogy megpróbálok ezentúl nem keresni mindenben valami ször­
nyűséges rosszat. Azt persze most még nem tudom, hogy miért.
Hogy ennek mi is az oka. Annak a tükrében amit már tudok, az
alapján amit már megtapasztaltam, majdnem bizonyos vagyok ab­
ban, hogy a félelmet már sikerült kizárnom, és abban is teljesen
biztos vagyok, hogy egyfajta sokktól sem félek. Sőt talán még egy­
fajta kíváncsisággal tudom fogadni. De azok alapján, hogy milyen
helyeken jártam, és hogy ott mi mindent tapasztaltam, és hát per­
sze valahogyan azt is figyelembe véve, hogy mi mindent nem tu­
dok még, nos talán ez is egyike azoknak a dolgoknak, amelyek­
ről le kell mondanom, azt kell mondanom, hogy egyszerűen ...
egyszerűen nem találom. Érti? És akkor most mindenféle bocsá­
natkérés vagy mentegetőzés nélkül, egyszerűen ki kell jelentenem,
hogy már sehol sem találom azt, ami olyan rossznak tűnt.
Terapeuta: Helyesen értem? Hogy amint egyre mélyebbre és még
mélyebbre ment le a saját személyiségébe, és amint most végig­
gondolja azokat a dolgokat, amelyeket sikerült felfedeznie és
megtanulnia, egyre erősebb az a meggyőződése, hogy függetlenül
1-42
 A terápiás fejlődés irányai

attól, hogy milyen mélyre ás le a saját személyiségébe, amit ott ta­

lál az nem valami veszélyesen bűnös vagy szörnyűséges. Hogy et­
től teljesen eltérő tulajdonságok jellemzőek ezekre a dolgokra.
Kliens: Igen. Valami ilyesmi.
Itt - még akkor is, amikor ráérez, hogy az érzései ellentétesek
azzal, ami a kultúránkban szokásos - a kliens ellenállhatatlan
kényszert érez arra, hogy világosan kimondja: az énje központi
lényege nem rossz, nem valami szörnyűséges és elítélendő, ha­
nem határozottan pozitív. Viselkedésének az önuralom által kor­
dában tartott felszíne alatt, a keserűség és a fájdalmak alá eldug­
va található az alapvetően pozitív énje, amely mentes a gyűlö­
lettől. Ez - hitem szerint - egy olyan tanulság, amellyel kliense­
ink hosszú ideje folyvást szembesítenek bennünket, és amelyet
mégis olyan nehezünkre esett megtanulnunk.
Ha a gyűlölet-mentesség semleges vagy negatív fogalomnak
tűnik, adjuk vissza a szót Mrs. Oaknak, hogy ő magyarázza
meg, mit is ért ezen. A 39. interjúban, amint kezdi érezni, hogy
a terápiája már a végéhez közeledik, visszatér ehhez a témához:
Kliens: Vajon nem kellene-e tisztáznom - bár nekem magamnak
ez teljesen világos, és végeredményben ez a legfontosabb itt -,
hogy miért is vannak olyan erős érzelmeim a gyűlölet-mentes kö­
zelítéssel kapcsolatban. Most, hogy ezt felhoztuk a racionális
gondolkodás síkjába, tudom, hogy ez eléggé negatívnak hang­
zik. Ugyanakkor az én gondolataimban - helyesebben talán az
érzéseimben - ez, de miért is ne a gondolataimban is, igen a
gondolataimban is..., ez egy sokkal pozitívabb dolog, sokkal
pozitívabb érzés, igen, mint a szeretet, és, ahogy én látom, ez
egyben sokkal kevésbé zár ketrecbe, mint amaz. De rájöttem,
hogy látszólag (csak látszólag!) ezzel milyen sok mindent eluta­
sítok, akár még alapelveket is sértek. Hát nem is tudom. Ezzel
együtt nekem ez sokkal pozitívabbnak tűnik.
Terapeuta: Szóval világosan látja, hogy ez sokkal negatívabbnak
tűnhet mások számára, de Önt ez kevésbé korlátozza, kevésbé
tükröz egyfajta birtokviszonyt, mint a szeretet. Úgy tűnik, hogy ez
sokkal könnyebben kiterjeszthető, sokkal általánosabban hasz­
nálható, mint...
Kliens: Pontosan.
Terapeuta: ...mint bármely más a sokkal szűkebb értelmű kifeje­
zések közül.
Kliens: Pontosan így érzem. Ez könnyebb. Mindenesetre nekem
könnyebb, hogy így érezzék. Nos, nem is tudom. Úgy értem,
hogy ez is egy módja annak, hogy az ember megtalálja önmagát,
143
A személyiségfejlődés folyamata

egy olyan helyen, ahol senki és semmi nem kényszerit arra, hogy
bizonyos dolgokat jutalmazz, más dolgokat megbüntess. És ez,
ez olyan sokat jelent. Ez engem felszabadít. Számomra ez is ben­
ne van a szabadság komplex definíciójában.
Terapeuta: Hmm. Hmm. Úgy érzi, hogy ahol nincs szükség sem a
díjazásra, sem a büntetésre, ott minden szereplő számára sokkal
több a szabadság.
Kliens: Pontosan. (S zü n e t) Felkészültem arra is, hogy ezen az
úton, esetleg összeomlásra is sor kerülhet.
Terapeuta: Nem gondolja, hogy ez egy sétagalopp lesz.
Kliens: Nem.
Ez a fejezet nagymértékben rövidített története annak, aho­
gyan egy kliens felfedezi, hogy minél mélyebbre ás le a saját
személyiségébe, annál kevésbé kell félnie attól, amit ott talál.
Hogy az előzetes várakozásával ellentétben, lépésről-lépésre
egy olyan igazi énjét találja ott, amely sem jutalmazni, sem pe­
dig büntetni nem akar senkit. Olyan énjét, amely mentes a
gyűlölettől és amely tökéletesen szocializált. Vajon szabad-e
ebből a tapasztalatból úgy általánosítani, hogy amennyiben
képesek vagyunk áthatolni a biológiai természetünk páncélján,
ott mélyen lent azt találjuk, hogy az ember alapvetően pozitív
és szocializált? A klinikai tapasztalataink egybehangzóan ezt
sugallják.

Azonosulni a biológiai lényünkkel -

azonosulni a z élményeinkkel

A fejezet hátralévő részében található anyag nagy része azon a

szálon fut, hogy a pszichoterápia - legalábbis a személyköz­
pontú terápia - egy olyan folyamat, amelyben az ember azono­
sulni képes a saját biológiai lényével, anélkül, hogy egyidejűleg
be kellene csapnia önmagát, vagy hogy torzulnia kellene ebben
a folyamatban. Mit is jelent ez valójában?
Itt valami olyasmiről kell beszélnünk, amit az átélés szintjén
ismerünk - egy olyan jelenségről, amit igen nehéz szavakba ön­
teni, és amelyet azonnal eltorzítunk, amint megpróbáljuk k izá ­
rólag a szavak szintjén kezelni. Amennyiben megpróbáljuk ezt
sokféle módon körülírni, talán ezek közül valamelyik emlékez­
144
 A terápiás fejlődés irányai

teti az olvasót egy saját élményére, és így olyan érzést vált ki be­
lőle, hogy „Értem, mit mond, hiszen nekem is volt hasonló ta­
pasztalatom”.
A terápia - úgy tűnik - visszavisz az alapvető érzékszervi és
belső érzékelések szintjére. A terápiát megelőzően a kliens ta­
lán ezt kérdezte magától: „Vajon mások szerint mit kellene ten­
nem ebben a helyzetben?”, „Vajon a szüleim, az a kultúra,
amelyben élek, mit vár el tőlem?”, „Vajon mit gondolok, mit kell
tennem ebben a helyzetben?”. Azok szerint a normák szerint
próbál cselekedni, amelyek a viselkedését korlátozzák. Ez ter­
mészetesen nem jelenti azt, hogy mindig így tesz. Valószínűleg
megpróbálkozik azzal, hogy mások véleményével ellentétben
cselekedjen. így vagy úgy, mindenképpen a mások vélt vagy
valós elvárásainak hatására cselekszik.
A terápia folyamatában a kliens óhatatlanul megkérdezi ön­
magától az egyre táguló és bővülő lehetőségeivel kapcsolatban:
„Hogyan élem meg mindezt?”, „Mit jelent mindez a számomra?",
„Ha egy bizonyos módon viselkedem, vajon mit fog jelenteni ez
a számomra?”. Olyan módon fog cselekedni, amely talán rea­
listának nevezhető - egyfajta realista egyensúlyozásnak a visel­
kedés által élvezhető előnyök és a következtében előálló hátrá­
nyok között.
Talán segíteni fog azoknak, akik - hozzám hasonlóan - konk­
rét klinikai viszonyok alapján gondolkodnak, ha megpróbálom
mindezt tipikus terápiás környezetbe illeszteni:
>■ Az egyik kliensnek például ez a következőket jelentette:
„Mindeddig azt gondoltam, hogy kizárólag szeretetet sza­
bad éreznem a szüleim iránt, de úgy találom, hogy az ér­
zéseimben a szeretet és a keserű düh keveredik. Talán le­
hetek én is olyan valaki, aki a szeretetet és a keserűséget
egyaránt szabadon megízlelheti.”
>• Egy másik kliens tanulása a következőképpen hangzik:
„Mindeddig úgy gondoltam, hogy velejéig rossz és értékte­
len vagyok. Mostanában egyre inkább észreveszem ma­
gamról, hogy igenis vannak jelentős értékeim, bár máskor
meg azt érzem, hogy kevés dolog sorolható az értékeim kö­
zé és eléggé haszontalan vagyok. Talán én is olyan vagyok,
akinek egyaránt vannak értékei és haszontalan vonásai.”
145
A személyiségfejlődés folyamata

>- Egy harmadik kliens elmondta: „Mindeddig azt képzeltem,

hogy engem senki sem szerethet csak úgy önmagamért.
Most viszont érzem, hogy valaki igazán mélyen, tisztán el­
fogad és szeret. Talán én is lehetnék valaki, akit lehet sze­
retni. Talán már most is olyan valaki vagyok, aki szeretetre
méltó.”
>■ Majd egy következő kliens: „Engem úgy neveltek, hogy
nem szabad magamról jót gondolni, hogy nem tarthatom
magamat jónak. És ezt mégis megteszem. Tudom magamat
siratni is, de máskor meg jól tudom érezni magamat a bő­
römben. Talán olyan sokszínű személy vagyok, akit ked­
velhetek, de sajnálhatok is.”
>■ Vagy vegyük utolsó példaként Mrs. Oak esetét: „Mindeddig
azt gondoltam, hogy valahol mélyen rossz vagyok, hogy a
legjellemzőbb vonásaim szinte ördögiek, szörnyűek. Eze­
ket a rossz vonásokat már nem érzem, és helyette van egy­
fajta vágy bennem arra, hogy élni, és élni hagyni. Talán én
is lehetek olyan, aki a szíve mélyén pozitív.”
Vajon mi az az elem, amely lehetetlenné teszi a kijelentések
első mondatainak igazságát? Ez az elem a megjelenő tudatos­
ság. A terápia során a személyben összeadódik a hétköznapi
érzékelés élménye és a teljes, torzítatlan érzékelés tudatossága
- az érzékszervi és belső érzékelésekre adott reakciók teljes ská­
lája. Ebben a tudatosságban már nem torzítja - vagy legalább­
is csak kevéssé torzítja - az átélt élményeit. Teljes tudatában le­
het mindannak, amit éppen átél, nem pedig pusztán annak,
amit a különböző pszichés és koncepcionális szűrők megen­
gednek neki. Ilyen értelemben most először váltja igazán való­
ra a lehetőségeit azáltal, hogy az érzékeléseihez és a belső szer­
vi reakcióihoz szabadon hozzáadódik - azt gazdagítva - a tu­
datos odafigyelés. Azzá válik, aki valójában (ahogy azt a klien­
sek nagyon gyakran meg is jegyzik a terápia során). Azzá válik
a tudatában, aki az átélt élményeiben. Más szavakkal: teljes és
teljesen funkcionáló emberi lénnyé.
Ezen a ponton már szinte hallom néhány olvasó kétkedését:
„Csak nem azt akarja mondani, hogy a terápia eredményeként
az ember biológiai lénnyé válik? Ki fogja őt kontrollálni? Ki fog­
ja őt szocializálni? Egyszerűen félredobja majd minden gátlását?
1-46
 A terápiás fejlődés irányai

Ön felszabadítja az emberben a szörnyeteget, az Ősvalamit?” Az

ilyen kérdésekre az a legmegfelelőbb válaszom, hogy „A terápi­
ában a kliens valóban emberi szervezetté válik, annak minden
gazdagságával. Aki képes realisztikusan irányitani, ellenőrizni
önmagát, akinek a vágyai szocializáltak. Az emberben nincs
szörnyeteg. Az emberben csak ember van, és mi ezt az embert
szabadítjuk fel.”
Vagyis szerintem a pszichoterápia alapvető felfedezése az,
hogy - amennyiben megfigyeléseink megbízhatóak - egyáltalán
nem kell attól félnünk, hogy „csak” homo sapiensek vagyunk. A
felfedezés nem más, mint annak felismerése, hogy amennyiben
képesek vagyunk gazdagítani az érzékszervi és belső szervi ér­
zékeléseinket - amelyeknek az állatvilág is teljes mértékben bir­
tokában van - egy olyan szabad és torzítatlan tudatossággal,
amelynek kizárólag az ember van teljes mértékben a birtoká­
ban, nos ekkor egy olyan lény áll előttünk, aki csodálatra mél­
tóan és konstruktívan realisztikus. Akkor egy olyan lény áll előt­
tünk, aki a kulturális szükségleteinek épp annyira tudatában
van, mint fiziológiai, táplálkozási és szexuális szükségleteinek.
Aki ugyanannyira tudatában van a baráti kapcsolatok iránti vá­
gyainak, mint a saját nagysága és nagyszerűsége hangsúlyozá­
sa iránti vágyainak. Aki ugyanannyira tudatában van bizonyos
emberek iránti finom és érzékeny érzelmi kapcsolatainak, mint
a mások iránt érzett ellenséges érzelmeinek. Amikor az ember­
nek teljes mértékben és szabadon működik ez az egyedülálló
tudatossága, azt láthatjuk, hogy nem egy félelmet keltő állati
lény áll előttünk, nem az a szörnyeteg, akit állandóan irányíta­
ni kell, hanem egy olyan lény, aki képes az egyedülálló köz­
ponti idegrendszerének integráló funkcióin keresztül kiegyensú­
lyozott, realista, önmagát és másokat egyaránt fejleszteni képes
viselkedésre, tudatosságának sokszínű megnyilvánulására. Más
szóval: amikor az ember a teljességnél kevésbé ember - amikor
megtagadja önmagától és átélt élményeitől ezt a tudatosságot -,
akkor sokszor valóban megvan minden okunk arra, hogy ret­
tegjünk tőle és viselkedésétől, amint azt a világ jelen állapota is
mutatja. De amikor teljesen ember, amikor teljesen azonos a sa­
ját lehetőségeivel, amikor teljesen tudatában van az átélt élmé­
nyeinek, és amikor él is ezekkel a kiváltságosán emberi képes­
1 4 :7
A személyiségfejlődés folyamata

ségeivel, akkor megbízhatunk benne, akkor a viselkedése konst­

ruktív. Nem minden esetben lesz hagyománytisztelő. Nem fel­
tétlenül fog alkalmazkodni. Sok esetben lesz egyénieskedő. De
mindig szocializált lesz.

Egy összegző megjegyzés

A megelőző szakaszban a lehető legerőteljesebben fejeztem ki

magam, mivel ez egy olyan mély meggyőződésem, amely sok
éves tapasztalat eredménye. Tökéletesen tudatában vagyok an­
nak, hogy időnként nagy különbség lehet a meggyőződés és a
valóság között. Senkit nem kérek arra, hogy értsen egyet az én
tapasztalataimmal. Mindössze annyit kérek, hogy legalább ves­
se össze a saját tapasztalatait az itt leírtakkal.
Nem kérek bocsánatot senkitől a jelen cikk spekulatív jellegé­
vel kapcsolatban sem. Néha a spekulációnak is itt van az ideje,
sőt annak is, hogy teljes mértékben elrugaszkodjunk a valóság­
tól. Csak remélni lehet, hogy az itt leírt spekulációk, vélemények
és klinikai ráérzések igazát gondos empirikus kutatásokkal fog­
ják ellenőrizni a közeljövőben.

143
 H a to d ik fejezet

Mit is jelent a szem éllyé válás

 Mit is jelent a személlyé válás

^ nnek a fejezetnek a tartalmát először egy előadásomban is-

mertettem 1954-ben, a z Oberlin College -bán tartott találko­
zón. A z volt a célom., hogy szervezett form ában összefoglaljam a
pszichoterápiáról kialakított elképzeléseimet. Csak kis mértékben
változtattam a szövegen e fejezet megírásakor.
Szokásom szerint a gondolataimat közvetlenül a terápiás ülések
élményeinek forrásából igyekeztem meríteni, így a következtetése­
im jórészt a z interjúk hangfelvételeinek anyagaira épülnek.

A Chicagói Egyetem Segítő Központjában olyan emberekkel dol­

gozom, akik a személyes problémáik széles skálájával szembe­
sítenek. Ott van köztük az a diák, aki a főiskolai bukások miatt
aggódik; az a háziasszony, akit a házassági problémái szoron­
gatnak; az a személy, aki állandóan a teljes idegösszeomlás és
a pszichózis határán lebeg; az a felelős szakember, aki az ide­
je legjavát szexuális fantáziálással tölti és ez hátráltatja a mun­
kájában; az a brilliáns elméjű diák, akit osztályelsőként is szin­
te megbénít az a meggyőződése, hogy reménytelen tökkelütött;
az a szülő, akit teljesen kikészít a gyermeke viselkedése; az a
népszerű és körberajongott leányka, aki bármikor bele tud zu­
hanni a legmélyebb depresszió mélységeibe; az a hölgy, aki ret­
teg attól, hogy az élet és a szerelem esélye csak úgy elszáll mel­
lette, és a fantasztikus tanulmányi eredményei mindezért csak
igen kevéssé kárpótolják; az a férfiú, akinek szent meggyőződé­
se, hogy megfoghatatlan gonosz erők üldözik stb. Az egyéni
problémáknak ezt a változatos listáját vég nélkül tudnám foly­
tatni. De szinte semmi értelme sincs a minél teljesebb katalógus­
szerű felsorolásnak, hiszen segítőként tudva tudom, hogy az el­
ső interjúban felmerülő probléma a második, harmadik, tizedik
vagy még későbbi interjúban teljesen mássá alakul át.
Ugyanakkor az is meggyőződésemmé vált, hogy az átláthatat-
lanul kusza problémasokaságban lényegileg egy és ugyanazzal
a problémával van dolgunk. Úgy tűnik, hogy a sok-sok klien­
sem lényegileg ugyanazt a kérdést tette fel. A tanulással, a fele­
séggel, a főnökkel, a saját bizarr viselkedésével kapcsolatos
problémák legmélyén ezt kutatták: „Ki is vagyok én valójában?
151
A személyiségfejlődés folyamata

Hogyan kerülhetnék kapcsolatba ezzel a valódi énemmel,

amely mindenfajta viselkedésem alatt és mögött meghúzódik?
Hogyan válhatok önmagámmá?”

A sz e m é lly é v álás fo ly am ata

N ézzünk a maszk mögé

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mit is értek azon, hogy az

emberek legfőbb célja - tudatosan vagy nem tudatosan - az,
hogy önmaguk legyenek.
Amikor valaki odajön hozzám a sajátos, egyedi problémáival,
a legelső és legfontosabb dolgom az, hogy olyan kapcsolatot
alakítsak ki kettőnk között, amelyben biztonságban érzi magát,
és amelyben teljes szabadságot élvez. Az a célom, hogy meg­
értsem az érzésvilágát, hogy elfogadjam úgy, ahogy van, hogy
megteremtsem azt a szabad légkört, amelyben a gondolatainak,
az érzéseinek és az egész létezésének megfelelő mozgástere
van. Vajon hogyan fog ezzel a szabadsággal élni?
Tapasztalatom szerint ezt arra fogja felhasználni, hogy minél
inkább önmaga lehessen. Le fogja bontani az álságos elválasztó
falakat, leveti a maszkokat, és megválik azoktól a hamis szere­
pektől, amelyekben eddig játszotta az életet. Úgy tűnik, hogy
megpróbál valami ennél alapvetőbbet felfedezni önmagának,
amely közelebb van a valódi énjéhez. Először azokat a maszko­
kat fogja levetni, amelyeket többé-kevésbé tudatosan visel. Az
egyik segítő interjúban egy diáklány részletesen beszél az egyik
maszkjáról, és arról, hogy mennyire bizonytalan: e békésnek-ba-
rátságosnak látszó maszk alatt van-e egyáltalán egy valódi arc?
„Sokat gondolkodtam ezekkel a normákkal kapcsolatban. Kita­
láltam magamnak egy trükköt vagy szokást, hogy a z emberek jól
érezzék magukat a társaságomban. Mindig kitaláltam valamit,
hogy lecsillapítsam a kedélyeket. Ez valami olyasmi, mint amikor
a z olaj lecsillapítja a hullámzó vizet. Találkozókon, partikon elér­
tem, hogy minden kellemes legyen és, hogy látszólag én is és máisok.
is jól érezzük magunkat. Néha azonban meglepődve tapasztal­
152
 Mit is jelent a személlyé válás

tam, hogy a saját gondolataim ellen érvelek, csak azért, mert azt
hiszem, hogy a másik boldogtalan lenne, ha nem ezt tenném. So­
ha nem voltam határozott, vagy legalábbis nem éreztem maga­
mat határozottnak bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Valószínű­
leg azért csináltam ezt, mert otthon valahogy így kellett működ­
nöm. Egyszerűen nem álltam ki a meggyőződésem mellett, míg vé­
gül azt sem tudtam, hogy van-e meggyőződésem, amelyért ki lehet
állni. Nem voltam igazából saját magam, sőt azt sem nagyon tud­
tam, hogy milyen is a saját énem: folyton-folyvást hamis szerepet
játszottam. ”
Ebben a kiragadott részletben jól látható, hogy ez a diáklány
milyen módon vizsgálja az általa használt maszkot, hogyan ve­
szi észre azt, hogy ez neki nem kielégítő állapot, hogyan tűnő­
dik azon, hogy miként juthatna el a maszk alatt rejtőző igazi én­
jéhez (már ha egyáltalán létezik ilyen igazi én).
Énjének felfedezésére törekedve a kliens általában a segítő
kapcsolatra támaszkodik annak érdekében, hogy behatóan ta­
nulmányozza az élményeit, hogy feltárja a személyisége mélyé­
ben rejlő ellentmondásokat. Azt is megtanulhatja, hogy melyek
azok a viselkedései, érzései, amelyek valódiak, nem az igazi
bensőjének reakcióiból származnak, csak mutatós külső felszínt
jelentenek, amely mögé kényelmesen el lehet bújni. Rájön,
hogy az életét jelentős mértékben az irányítja, mit gondol, mi­
lyennek kellene lennie, s nem az, amilyen valójában. Arra is
gyakran rájön, hogy tulajdonképpen nincs is saját énje: gondol­
kodni, érezni, sőt viselkedni is csak úgy tud, ahogy mások sze­
rint gondolkodnia, éreznie és viselkednie kellene.
Ezzel kapcsolatban óriási meglepetést okozott számomra, ami­
kor felfedeztem a dán filozófus, Sörén Kierkegard több mint
száz évvel ezelőtti írásaiban az egyén dilemmáinak igen pontos,
és pszichológiai szempontból is szabatos leírását. Kierkegard rá­
mutat arra, hogy a leggyakoribb frusztráció és elkeseredés abból
a helyzetből fakad, amikor az ember nem lehet vagy nem akar
önmaga lenni. De a legrosszabb, amikor „valaki más akar lenni,
mint aki valójában". Más részről viszont „az a vágy, hogy az
egyén az akar lenni, aki valójában, a frusztráció és elkeseredés
valódi ellentéte”, és az ezzel kapcsolatos választás és döntés az
egyén legnagyobb felelőssége. Kierkegard írásait olvasva az az
153
 1

A személyiségfejlődés folyam ata

érzésem, mintha ott lett volna némely kliensem interjúján, végig­

hallgatva azt a vívódást, amellyel egy-egy kliens próbálja kikutat­
ni és feltérképezni a saját énjével kapcsolatos valóságot, gyakran
sok fájdalom és probléma közepette.
Ez a kutakodás még inkább zavaróvá válhat akkor, amikor a
kliens minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy eltávolítsa ma­
gáról azokat a hamis arcokat, amelyekről nem is tudta koráb­
ban, hogy különböznek a valódi arcától. Egyre inkább belega­
balyodik abba a rémisztő próbálkozásba, amelyben megismer­
heti a saját viharos, időnként vad és ellentmondásos érzéseit.
Egy olyan maszk eltávolítása, amelyről korábban azt hitte, hogy
a valódi arca, többnyire igen fájdalmas és mélyen felkavaró ér­
zés. Ennek ellenére, ha a kliens érzi a gondolkodás és az érzel­
mek szabadságát, ha szabadon az lehet, aki, akkor megpróbál­
kozik vele. Mindezt jól illusztrálják egy olyan kliens szavai, aki
részt vett egy pszichoterápiás interjúsorozaton. Sok metaforát
használva mondja el, hogy milyen harcok közepette jutott el
személyiségének lényegéhez:
„Ahogy ma látom, valahogy sikerült ezt a védőpáncélt rétegről
rétegre levetkőzni. Elbújtam e rétegek mögé, kipróbáltam őket, de
aztán le is vetkőztem mindegyiket, amikor láttam, hogy ön ma­
radt ugyanaz, aki volt. Fogalmam sem volt arról, hogy mi is van
ott lent a mélyben, és rettegtem attól, hogy megtudjam, de csak nem
adtam fe l a próbálkozást. Először azt hittem, hogy teljesen üres va­
gyok. ott belül, csak a nagy űr és más semmi, de nagyon szerettem
volna, hogy legyen ott valami masszív, valami kézzel fogható,
am ire támaszkodhatok. Aztán meg úgy kezdtem érezni, hogy va­
lami kemény falba, egy erős téglafalba ütközöm, amelyet sem át­
ugrani nem tudok (mert túl magas ahhoz), sem áttörni nem va­
gyok képes (mert ahhoz meg túl masszív). Aztán egy szép napon
a fa l valahogy áttetszővé vált, és úgy tűnt, hogy nem is annyira
masszív. Ezután a fa l mintha eltűnt volna, de mögötte vagy he­
lyette egy olyan gátat találtam, amely a vad, örvénylő vizet szok­
ta visszatartani. Úgy éreztem, mintha én magam tartanám vissza
ezeknek a vad vizeknek minden erejét, meg azt is, hogy am int a
legkisebb rést nyitva hagyom, én is, meg minden, ami velem kap­
csolatos azonnal elpusztulnánk abban a z iszonyatos érzelemára­
datban. A z érzelmeket láttam víznek ebben a képben. Aztán egy
154
 Mit is jelent a személlyé válás

pillanatban már nem bírtam tovább és hagytam, hadd jöjjön. Vé­

gül is nem tettem mást, m int megadtam magamat egy nálam erő­
sebb erőnek, amely először mérhetetlen önsajnálat volt, majd gyű­
lölet, végül meg valamiféle szeretet. Ezt a z élményt követően úgy
éreztem, hogy átugrottam egy nagy szakadékot és most már biz­
tonságban a túloldalon vagyok, bár még mindig csak valahol a
szélén egyensúlyozok. Nem. tudom pontosan, hogy mit kerestem,
vagy hogy hova is tartok., de azt biztosan éreztem - mindig, am i­
kor úgy igazán éltem - hogy megyek, haladok előre. ”
Úgy hiszem, ez a részlet jól érzékelteti sokaknak azt az érzé­
sét, hogy ha sikerül a hamis fronttól vagy faltól vagy gáttól meg­
szabadulni, akkor azoknak az érzéseknek az áradata, amelyeket
az ember mindeddig lefojtott vagy alaposan elrejtett az intim vi­
lágában, mindent elsöpör az útjából. Illusztrálja azt a kényszerí­
tő szükséget, amellyel az ember keresi az énjét és igyekszik
eggyé válni vele. Azt is megmutatja, hogyan tudja az ember
meghatározni érzéseinek valóságát: ha a szervezete szintjén át­
éli azokat az érzéseket, amelyek a lényegét alkotják - ahogy ez a
diáklány átélte az önsajnálat, a gyűlölet, majd végül a szeretet ér­
zését -, akkor megbizonyosodik arról, hogy megtalálta önmagát.

A z érzelmek átélése

Szeretnék néhány további dolgot elmondani az érzelmek átélé­

séről, énünk korábban ismeretlen elemeinek felfedezéséről. Ez
a jelenség szinte túlságosan komplex ahhoz, hogy szavakkal le­
írható legyen. A hétköznapi életben ezeregy okunk lehet arra,
hogy elkerüljük attitűdjeink teljes átélését: túlságosan veszélyes­
nek, túlságosan rombolónak tűnhet számunkra. Ugyanakkor a
terápiás kapcsolat által nyújtott szabadságban és biztonságban
érzéseink teljességgel átélhetők, és így megmutatják, hogy mik is
valójában, megláthatjuk az igazi lényegüket. Oly módon lehetsé­
ges és szokásos átélni őket, amelyet talán a „tiszta kultúra” kife­
jezéssel lehet legjobban körülírni: ebben a pillanatban az ember
lényegileg azonosul a félelmével, a dühével, a mély, együttérző
szeretetével vagy bármi mással.
153
A személyiségfejlődés folyam ata

Talán ismét az a legjobb, ha egy klienstől származó példával

illusztrálom a mondanivalómat. Egy fiatal doktorandusz a terá­
pia egy késői szakaszában egy zavaros érzésén tűnődik. Lépés­
ről lépésre jön rá, hogy tulajdonképpen fél: a bukástól, attól,
hogy nem lesz képes teljesíteni a Ph.D.-fokozat követelményeit.
Ezen a ponton egy hosszú szünet következik. Ettől kezdve az
interjú önmagáért beszél:
Kliens: Hát, bizony hagytam, hogy ez az érzés egyre inkább je­
len legyen. De ugyanakkor Önhöz is kötöttem. A jelenlétéhez és
az Önhöz fűződő kapcsolatomhoz. Valahogy félek attól, hogy
megszűnik ez az érzés. De van itt valami más is. Mintha két erő,
két különböző érzés húzna kétfelé, vagy még inkább mintha ket­
té akarna szakítani. Vagy mintha két énem lenne. Az egyik az
ijedt énem, amely görcsösen kapaszkodik dolgokhoz, és ez az,
amelyet - azt hiszem - most is eléggé tisztán érzek. Itt van velem.
Tudja, kellenek dolgok, amikbe belekapaszkodhatok - és valami­
féle félelmet is érzek.
Terapeuta: Hmm. Szóval, ez egy olyan érzés, amelyet korábban
is érzett, és talán most is érez a kapcsolatunkról.
Kliens: Hagyja meg nekem ezt az érzést, hiszen olyan nagy
szükségem van rá. Nagyon magányos és ijedt lennék nélküle.
Terapeuta: Hmm. Hmm. „Hadd kapaszkodjak ebbe bele, hiszen
szörnyen megrémülnék, ha nem tehetném. Hadd kapaszkodjak
bele.” (Szünet)
Kliens: Ez szinte ugyanaz: „Engedje meg, hogy megírjam a
disszertációmat, hogy megkapjam a Ph. D.-t, hogy... Mert szüksé­
gem van arra a kis világra.” Úgy értem, ...
Terapeuta: Mindkét esetben ez szinte egy könyörgés, ugye?
„Hadd legyen meg ez nekem, mert olyan nagy szükségem van rá.
Szörnyen rémült, védtelen lennék nélküle.” (Hosszú szünet)
Kliens: Van egy olyan érzésem ... Valahogy képtelen vagyok
ennél tovább jutni ... Ez a kisfiú, itt bennem, aki szinte könyör-
gőre fogja, még inkább ... És mi ez a könyörgő, szinte kolduló
gesztus? (És itt könyörgő-imádkozó gesztussal összekulcsolja a ke­
zeit) Hát nem furcsa? Mivel az ...
Terapeuta: Könyörgésre, imára kulcsolta a kezét.
Kliens: Igen, úgy van. Tegye meg ezt nekem, valahogy ... Óh,
hát ez szörnyű! Még hogy én könyörgök? Koldulok?
Talán ez a részlet híven tükrözi azt, amiről korábban beszél­
tem. Egy érzés átélését egészen a végső határig. A kliens egy pil­
lanatra egy könyörgő kisfiúként érzékeli önmagát, aki szinte kol­
dul, és teljesen kiszolgáltatott. Ebben a pillanatban tökéletesen
azonosul a saját könyörgésével. Ő maga a könyörgés. Aztán,
156
 Mit is jelent a személlyé válás

amint ráeszmél erre, szinte azonnal vissza is hőköl, megrökö­

nyödésében azt kérdezve: „Még hogy én könyörgök? Koldulok?”
A visszahőkölés ellenére ez nyomot hagy benne. Egy perc sem
telik bele és máris kimondja: „Ez egy elképesztő dolog, ahogy
ezek a nekem is új dolgok csak úgy kijönnek belőlem. Minden
esetben annyira meglepődök, és aztán valahogy ismét csak ott
van ugyanaz az érzés. Egy fajta félelem attól, hogy mi mindent
eltitkolok még saját magamtól is.” Rájön, hogy ez valahogy ki­
buggyant belőle, és ebben a pillanatban azonos a saját függő­
ségével. És megrökönyödik.
Nem kizárólag a függőséget lehet átélni ilyen visszatarthatatlan,
önkéntelenül kibuggyanó formában. Lehet a fájdalmat, a szomo­
rúságot, a féltékenységet, a pusztító dühöt, a mély vágyakozást,
az önbizalmat, a büszkeséget, az érzékeny vonzódást, a tartós
szeretetet: bármilyen érzelmet, amelyre az emberi faj képes.
Az ilyesfajta élményeimből fokozatosan megtanultam, hogy
az ehhez hasonló pillanatában válik a z ember azzá, aki valójá­
ban. Amikor az ember a terápia folyamán tudatos, értő és nyi­
tott módon megízleli és átéli azokat az érzéseket, amelyek orga­
nikus módon támadnak fel benne, akkor saját magával találko­
zik, saját magát észleli, mindenestül, olyan sokszínűén, mint
amilyen gazdagság a bensőjében lakik. A zzá válik, aki ő maga
tulajdonképpen.

A z én felfedezése a z élményen keresztül

Nézzük meg egy kicsit mélyebben azt a kérdést, hogy mit is je­
lent a saját énünkkel azonosulni. Ez talán a legnehezebb kér­
dés, melyet ismét egy kliens szavain keresztül próbálok megvá­
laszolni. A következő mondatokat két beszélgetés között írta.
Azt mondja el, hogy miként foszlottak le és mállottak szét azok
az álarcok, amelyeket korábban viselt. Az álarc elvesztése egy­
fajta zavart okozott, de egyúttal valamiféle megkönnyebbülést
is. Majd így folytatja:
„ Tudja, úgy tűnik, mintha az összes energia, amely ahhoz kel­
lett, hogy azt a látszólagos rendet összefogja, szinte teljesen felesle­
157
A személyiségfejlődés folyamata

ges volt, vagy mondjuk úgy, hogy pocsékba ment. A z ember úgy
gondolja, hogy ezt a rendet neki kell megteremtenie, de annyi sok
apró porcika létezik, és ezeket szinte lehetetlen összerendezni. A z­
tán néha valami csak összekeveredik, valamit rossz helyre teszel,
és persze minél több kis porcika téved el, annál nehezebb ezt a z
egészet valahogy összetartani. Aztán a végén a z ember már any-
nyira belefárad a z egészbe, hogy már a legnagyobb káosz is jobb
lesz, mint próbálkozn i ennek a tákolmánynak a z összetartásóival.
Később persze a z ember rájön, hogy a legtöbb olyan rész, amely­
nek sehogy sem találjuk a helyét, bizony megtalálja önmagának,
ha egyszerűen szabadon magára hagyjuk. Kialakul egy élő alak­
za t anélkül, hogy ezért bármit is tennünk kellene. A z embernek az
a z egyetlen dolga, hogy észrevegye a z így kialakult helyzetet, és
ezzel megtalálja önmagát is, sőt a saját helyét is a dolgok között.
Meg kell engednünk a saját élményeinknek, hogy ők adjanak ér­
telmet a velünk történő dolgoknak. Abban a szent pillanatban,
ahogy mi magunk akutjuk a z értelmet valamibe belemagyaráz­
ni, máris hadban állunk önmagunkkal
Nézzük meg közelebbről ezt a szinte költői megfogalmazást,
és próbáljuk megfejteni a jelentését. Azt hiszem lényegében azt
mondja, hogy akkor lehet önmaga, ha megtalálja azt a struktú­
rát, azt az alapvető rendet, amely a szünet nélkül átélt élménye­
iben elválaszthatatlanul benne van. Ahelyett, hogy az élménye­
it próbálná a felvett maszk elvárásaihoz és korlátáihoz igazíta­
ni, vagy hogy megpróbálná az élményeit egy azok számára ide­
gen struktúrába, mintegy kalodába kényszeríteni, úgy tud ön­
maga lenni, hogy felfedezi az érzéseiben és cselekedeteiben
rejlő egységet és harmóniát. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy
a valódi énünk erőlködés nélkül felfedezhető a saját élménye­
inkben, nem valami, amit ránk kényszerítettek.
A kliensek megnyilatkozásait tartalmazó interjúrészietekkel az
volt a célom, hogy megmutassam, mi történik a terapeutával ki­
alakított kapcsolat biztonságot sugalló, mélyen értő melegében.
Úgy tűnik, hogy a kliens fokozatosan - bár időnként fájdalmak
közepette - felfedezi, hogy mi rejlik az álarca mögött, amelyet
a világnak önmaga helyett mutat, és amellyel kapcsolatban ön­
magát is folyamatosan becsapta. Mélyen és intenzíven éli át
személyiségének azokat a vonásait, amelyek mindeddig saját
158
 Mit is jelent a személlyé válás

maga előtt is rejtve voltak. így egyre inkább önmagává válik. A

másokhoz való alkalmazkodás álarca, az érzések cinikus eluta­
sítása, az intellektuális racionalizálás felszínessége helyét átveszi
egy élő, lélegző, érző és pulzáló folyamat: személlyé válik.

A szem ély , aki így szü letik

Elképzelem, hogy néhányan Önök közül azt kérdezik: „Vajon

milyen személlyé válik így az ember? Nem elég csak a maszko­
kat eldobni. Milyen személy lakozik a maszk alatt?” Mivel nyil­
vánvaló, hogy mindenki egyedi, senki másra nem hasonlító sze­
méllyé válhat, a válasz egyáltalán nem egyszerű. Mégis szeret­
nék rámutatni néhány jellemző trendre. Ez a leírás senkire sem
lesz teljes mértékben jellemző, hiszen nincs olyan ember, aki
pontosan így funkcionál. Néhány általánosítást a nagyszámú
klienssel átélt terápiás tapasztalatom alapján azonban lehetsé­
gesnek és célszerűnek tartok.

A z élményekre való nyitottság

Az első, számomra különleges jelentőségű megállapításom: a

kliens e folyamat során nyitottabbá válik a saját élményei iránt.
Ez a defenzív magatartás tökéletes ellentéte. A pszichológiai ku­
tatások bizonyították, hogy az önképünkkel össze nem egyez­
tethető érzékszervi észlelések milyen nagy mértékben eltorzul­
hatnak. Más szóval: az észlelést hozzáalakítjuk a bennünk elő­
re kialakított képhez.
A korábban leírt, biztonságosnak megélt kapcsolatban ezt a
defenzív magatartást (merevséget, rugalmatlanságot) felváltja az
élményeinkre való fokozódó nyitottság. Az ember tudata nyitot­
tabbá válik az érzéseire, attitűdjeire. Ezzel egyidejűleg egyre tu­
datosabban kezdi szemlélni a rajta kívül létező világ valóságát
is (melyet korábban az előítéleteinek szűrőjén keresztül szemlélt).
Észreveszi, hogy a fák nem m indig zöldek, hogy az apák nem
15S>
A személyiségfejlődés folyamata

feltétlenül szigorúak, a nők nem mindig elutasítóak, egy-egy ku­

darc nem feltétlenül jelenti azt, hogy semmirekellők vagyunk stb.
Képes lesz arra, hogy elfogadja az új helyzetben fellépő új bi­
zonyítékokat olyanoknak, amilyenek, ahelyett, hogy azokat egy
előre kialakított nézet igazságához rendezné. Ahogy az várható,
ez a növekvő nyitottság az élményeire lehetővé teszi, hogy sok­
kal realistábban viselkedjen az új emberekkel, az új helyzetek­
ben, az új problémákkal szemben. Meggyőződése veszít a me­
revségéből, jobban elviseli a helyzetek kétértelműségét: képes
lesz egymásnak ellentmondó információkat befogadni ahelyett,
hogy túl hamar egyoldalúan döntene. A tudatnak ez a nyitott­
sága az adott pillanatban és az adott helyzetben saját magunk­
ban végbemenő folyamataira - hitem szerint - a terápia ered­
ményeként megszülető személy fontos jellemzője.
Talán még több életet tudok lehelni ebbe a leírásba egy inter­
júrészlettel. Egy fiatal szakember 48. interjújában jelzi azt az
utat, amelyen eljutott a saját testi érzékeléseinek és más érzése­
inek nyitottabb elfogadásához:
Kliens: Nekem úgy tűnik, hogy azt a változást, amely bennünk
az érzéseinkkel kapcsolatban lejátszódik, senki más nem képes
nyomon követni. De mostanában úgy érzem, hogy a saját testi ál­
lapotomat egyre jobban el tudom fogadni létező valóságnak, úgy
ahogy van. Ügy értem, nem várok túl sokat magamtól. Például: a
múltban harcoltam az ellen, ha vacsora után elfogott a fáradtság.
Ma már érzem, hogy tényleg fá r a d t vagyok - azaz nem én fárasz­
tottam el magam, egyszerűen csak fiziológiai értelemben alacso­
nyabb szinten működök. Korábban valahogy állandóan kritizál­
tam a saját fáradtságomat.
Terapeuta: Szóval, egyszerűen megengedi önmagának, hogy
fáradt legyen, ahelyett, hogy a fáradtság érzésével együtt mindig
egy azt kritizáló érzése is lenne.
Kliens: Igen, valami olyasmit éreztem, hogy hát nem is szabad­
na fáradtságot éleznem. Nagyon mély érzés, hogy nem kell har­
colnom ellene. És ezzel együtt jár az az érzés, hogy „igen, le kell
lassulnom”, vagy ilyesmi, és hogy ez a fáradtság nem is annyira
szörnyű dolog. Ehhez kapcsolódik egy másik gondolatom, hogy
bizonyára azért van ez így velem, mert az apámtól is így láttam.
Például, amikor beteg voltam, és ezt elmondom neki, igyekezett
segíteni, de egyben azt is világosan kommunikálta, hogy „A fe­
nébe, ezzel is csak egy bajjal több van.” Nos, valami ilyesmi.
Terapeuta: Mintha lenne abban valami dühítő, hogy valaki fi­
zikai értelemben beteg.
160
 Mit is jelent a személlyé válás

Kliens: Igen. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy az

apám annyira lenézte a saját fizikai gyengeségeit, mint azt én is
teszem. A múlt nyáron meghúzódott a hátam, vagy valahogy meg­
erőltettem talán, nem tudom. Hallottam, amint csak reccsen egyet
és kész. Éles fájdalmat éreztem. Aztán megnézettem a doktorral,
és ő mondta, hogy semmi súlyos. Majd magától meggyógyul, csak
ne hajlongjak sokat vele. Nos, ez hónapokkal ezelőtt volt, és csak
mostanában jöttem rá, hogy ez még mindig kutyául fáj, és én nem
is tehetek az egészről.
Terapeuta: Ez nem bizonyított semmi rosszat önről...
Kliens: Nem. És az egyik ok, amiért könnyebben fáradok, talán
az, hogy itt van ez az állandó feszültség a hátamban. És már be
is jelentkeztem az egyik orvoshoz a kórházban, aki majd megvizs­
gál, és csinál valami röntgenfelvételt, vagy valami ilyesmit. Persze
azt is mondhatná valaki, hogy pontosabban, objektívabban érzé­
kennyé váltam az ilyesmire... És ez, amint már említettem, egy lé­
nyeges változás, és persze a viszonyom a nejemhez, meg a két
gyerekhez ... azt hiszem biztosan nem ismerne fel, ha úgy látna
engem belülről, úgy értem, hogy semmi sincs annál szebb, mint
úgy igazából, úgy valójában érezn i a szeretetet a saját gyerekeim
iránt. És persze ugyanazt kapni is egyidejűleg. Nehezen tudom
ezt elmondani. Sokkal jobban szeretjük mindketten Judyt, és ezt
persze mindnyájan azonnal észrevettük, mióta részt vettünk itt
ebben a ... és valami elképzelhetetlen mértékű változást vettünk
észre rajta. Ez valami egészen, hihetetlenül mélynek tűnik.
Terapeuta: Úgy tűnik, mostanában sokkal pontosabban tud ön­
magára figyelni. Ha a teste azt mondja, hogy fáradt, akkor erre oda­
figyel és elhiszi, hogy ez így van, ahelyett, hogy ezt kritizálná. Ha
meg fájdalmat érez, akkor arra is oda tud figyelni. Ha az érzés a fe­
lesége meg a gyerekei iránti szeretetről szól, akkor meg azt képes
érezni, és úgy tűnik, ez a különbség rajtuk is megmutatkozik.
Ebből a viszonylag rövid, de szimbolikus értelemben fontos
részletből jól látható, amit az átélt élményekkel kapcsolatos nyi­
tottságról mondtam. Korábban a kliens nem érezhette szabadon
a fájdalmát, a betegségét, mivel fájdalmat érezni vagy betegnek
lenni egyet jelentett azzal, hogy ő elfogadhatatlan. Hasonló mó­
don a gyereke iránti vonzódást és szeretetet sem érezhette sza­
badon, hiszen az ilyenfajta érzések azt jelentik, hogy nem va­
gyunk erősek. És neki meg kellett őriznie azt a látszatot, hogy
erős. Most viszont őszintén nyitott lehet a teste által átélt élmé­
nyekre: mutatkozhat fáradtnak, amikor valóban az, kimutathat­
ja a fájdalmát, ha a teste ilyent érez. Szabadon kimutathatja a
kislánya iránt érzett mély szeretetét, de érezhet dühöt is iránta,
16 1
A személyiségfejlődés folyam ata

és ezt is kimutathatja szabadon (amint azt majd el fogja mon­

dani az interjú következő részében). Teljesen átélheti a testi ér­
zéseit, ahelyett, hogy mindezeket kizárná a tudatából.

A saját lényünkbe vetett bizalom

A terápia folyamán felbukkanó másik jellemző vonást nagyon

nehéz leírni. A kliens egyre inkább elhiszi, hogy megbízható a
szervezete: ha hallgat rá, megsúgja, hogy mikor mit kell csinálnia.
Lehet, hogy ez így kissé furcsán hangzik, ezért megpróbálom
valamivel részletesebben kifejteni. Tegyük fel, hogy a kliens
egy fontos választási lehetőség előtt áll: „Hazamenjek-e a csa­
ládomhoz, hogy együtt töltsük a szabadságot, vagy jobb, ha
egyedül megyek valahová?”, „Megigyam-e még ezt a harmadik
koktélt, ha már annyira ajánlgatják?”, „Vajon ő az a személy,
akit szerelmi partnernek vagy élettársnak szeretnék?”. Ebből a
szempontból milyen az az ember, aki a terápiás folyamat befe­
jeztével előttünk áll? Minthogy nyitott lesz az összes saját élmé­
nyére, rendelkezésére állnak azok a tények, amelyekre a visel­
kedését alapozhatja. Ismeri a saját érzéseit és késztetéseit, ame­
lyek sok esetben komplexek és ellentmondásosak. Érzi a szo­
ciális elvárásokat, a merevebb társadalmi-társasági „törvények­
től” a családi-baráti viselkedésmintákig. Fel tudja idézni, hogy
hasonló helyzetekben mit csinált és ennek mik lettek a követ­
kezményei. Viszonylag pontos fogalma van a saját helyzetének
külső megítéléséről, annak minden komplexitását beleértve.
Egyre inkább a teljes lényével, a teljes tudatával éli át, mérlege­
li, súlyozza vagy ellensúlyozza az összes őt érő ingereket, min­
den felmerülő szükségletét, azok relatív fontosságát és intenzi­
tását. Ebből a komplex súlyozásból és egyensúlyozásból képes
felfedezni azt a következő lépést, amely a leginkább elősegíti a
rövid és hosszú távú igényeinek kielégítését.
Ez az egyensúlyozás természetesen nem működhet mindig hi­
bátlanul. Időnként hibásan fog dönteni. De mivel nyitott a saját
élményeire, a számára nem kielégítő következménynek hamar
tudatára ébredhet, és rövid úton kijavíthatja a hibás döntést.
162
 Mit is jelent a személlyé válás

Talán segítheti a megértést, ha belátjuk, hogy többnyire hátrál­

tatja az egyensúlyozó és kiegyensúlyozó folyamatot mindaz,
amit az élményeink közé keverünk, holott nem élmény, vagy el­
hagyunk az élményeink közül, bár ott volna a helye. Például, ha
valaki kitart amellett, hogy „Én jól bírom az italt”, bár ha nyitott
lenne a saját élményeire, tudná, hogy ez messze nem így van.
Vagy, ha egy fiatal nő csak a pozitív, vonzó vonásokat látja meg
egy leendő társában, bár, ha nyitott lenne a tapasztalataira, tud­
hatná, hogy vannak az illetőnek hibái is.
Általánosságban kijelenthetjük tehát, hogy ha a kliens nyitot­
tabbá válik az élményeire, akkor azt fogja tapasztalni, hogy a
szervezete megbízhatóbban működik. Kevésbé fog félni a saját
érzelmi reakcióitól. Fokozatosan növekvő bizalma, majd vonzó­
dása alakul ki a saját komplex, mérhetetlenül gazdag és válto­
zatos érzéseivel és szokásaival kapcsolatban, amelyek organi­
kus szinten léteznek benne. A tudatosságnak korábban őrköd­
nie kellett a veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tartott impulzu­
sok felett, amelyek közül így igen kevés látta meg a napvilágot.
Most beköltözik a szokásos fellángolásai, érzései és gondolatai
közé, amelyekről így hamar kiderül, hogy nagyon is életképe­
sek, ha hagyja őket szabadon élni.

A z értékelés egy belső színtere

A személlyé válás folyamatának egy másik jellegzetessége a válasz­

tások, a döntések és az értékítéletek forrásával, színterével kapcso­
latos. Az egyén egyre inkább úgy érzi, hogy az értékítéletei form á­
lásának színtere a z ő belső világa. Egyre kevésbé és egyre ritkábban
néz másokra jóváhagyást vagy rosszallást lesve, normákért, ame­
lyek szerint élnie kellene, egyre kevésbé várja el, hogy mások dönt­
senek helyette. Felismeri, hogy a jó választás az ő belső választása,
és az egyetlen fontos kérdés az, hogy „Úgy élek-e, hogy az szá­
momra teljesen kielégítő? (Valóban az én életemet élem?)” Hitem
szerint ez talán a kreatív személy előtt álló legfontosabb kérdés.
Némi illusztráció itt talán segítségünkre lehet. Egy rövid rész­
letet szeretnék ismertetni egy egyetemista lánnyal készült beszél­
163
A személyiségfejlődés folyam ata

getésből. A lány sokféle, súlyos problémával küzdött - az ön-

gyilkossággal is megpróbálkozott ezért jelentkezett a tanács­
adásra. Az interjú folyamán az egyik olyan érzés, amelyet fris­
sen fedezett fel önmagában, a függőség iránti olthatatlan vágya
volt: bárcsak valaki irányítaná az élete szekerét. Keserűen bírál­
ta a tanárait, akik nem tanítottak semmi lényegeset. Lépésről lé­
pésre rá kellett jönnie, hogy a problémáinak egy része onnan
ered, hogy ő maga nem vett részt kezdeményezően a saját cso­
portjának az életében. Az idézett rész erről a pontról indul.
Úgy gondolom, hogy ez a rövid részlet segíthet felismerni,
hogy mit jelent, ha elfogadjuk, hogy az értékítélet színtere a
bensőnkben van. Ez az idézet egy viszonylag késői interjúból
való, amikor a lány kezd ráeszmélni, hogy talán ő maga is fe­
lelős a tanulási hiányosságaiért:
Kliens: Azon tűnődöm, hogy talán mindeddig valami egészen
felszínes tudásra tettem szert, hogy úgy igazából nem mentem be­
le mélyen semmibe, úgy igazából nem sokat sikerült elsajátítanom.
Terapeuta: Itt is, ott is csak csipegetett mindenféléből, ahe­
lyett, hogy egy valamiben úgy igazán mélyre ásott volna.
Kliens: H-mm. Ezért aztán azt kell hogy mondjam ... (és itt min­
den szót lassan, alaposan megrág), nos, olyan alapokkal, mint
amilyen nekem van, ez már igazán csak rajtam múlik. Úgy értem,
legalábbis számomra most már teljesen tiszta, hogy az ég világon
senki mástól nem várhatom el azt, hogy majd ő biztosítja nekem
a műveltséget. (Nagyon ellágyulva) Ezt tényleg magamnak kell
megszereznem.
Terapeuta: Kezdi megérteni, ...egyetlen egy ember van, aki ezt
a tanulást, az Ön tanulását biztosíthatja. Ez annak a felismerése,
hogy nincs senki más, aki a tudást Önnek átadhatja.
Kliens: Hmm. (Hosszú szünet, amíg ott ül és gondolkodik) A ret­
tegés minden tünetével rendelkezem. (Lazán felnevet)
Terapeuta: Rettegés? Arra gondol, hogy ez milyen ... hogy ez
milyen ijesztő?
Kliens: Hmm. (Egy igen hosszú szünet- nyilvánvalóan a felto­
luló érzéseivel küszködik)
Terapeuta: Akar-e erről még többet mondani? Hogy ez mit is je­
lent önnek? Arról, ami ezeket a tüneteket okozza?
Kliens: (Felnevet) Nos, hát nem is tudom, hogy tudom-e. Egy
kicsit úgy tűnik, mintha eltávolodtam volna, mintha el lennék
vágva a valóságtól. (Itt megáll) És úgy tűnik, hogy én egy ...
hogy is mondjam, nagyon könnyen sebezhető állapotban va­
gyok, de hát, végül is, ezt itt én magam hoztam fel, és hát, szin-
164
 Mit is jelent a személlyé válás

te úgy, magától jött ki, mintha nem is én mondtam volna. Úgy tű­
nik, hogy ez valami, ami egyszer csak kiugrott belőlem.
Terapeuta: Szinte nem is része Önnek.
Kliens: Nos, legalábbis nagyon meglepődtem.
Terapeuta: Mintha valami olyasmi történne, hogy, Jé, hát ezt
én mondtam? Hát ilyen nincs!” (M indketten fe ln ev etn ek)
Kliens: Valóban, nem hiszem, hogy ez előtte akár csak átfutott
volna az agyamon. Ezt még sohasem éreztem. Már ... nos, úh,
úgy tűnik, hogy valami olyasmit mondtam ki, ami valóban mély­
ről jön, ami igazán a részem. (Itt m egáll) Vagy talán, úh, nem is
tudom, pontosan. Érzek egyfajta erőt, de ugyanakkor meg egy
olyan érzésem is van, hogy ... ez olyan rémisztő, igen, ez vala­
mi félelemféle.
Terapeuta: T ehát azt akarja mondani, hogy erőt ad az, hogy ezt
kimondja, és egyidejűleg egyfajta rémületet is érez attól, hogy ezt
mondta. így van?
Kliens: Hmm. Igen, most is ezt érzem. Például, érzem itt belül,
mintha valami kavarogna bennem, valami nagy, erős örvény ka­
varogna, vagy mintha egy szelep nyílt volna ki. És, még, úh, elő­
ször szinte fizikailag azt éreztem, hogy ott vagyok valahol kívül,
egyes egyedül, teljesen elvágva minden, minden támogatástól,
segítségtől - ami eddig mindig velem volt.
Terapeuta: Úgy érzi, hogy ez valami mély és erős, ami utat csi­
nál magának, megállíthatatlanul. Ugyanakkor azt is érzi, hogy már
azzal, hogy kimondta, szinte elvágta magát minden támogatástól.
Kliens: Hmm. Talán így van ... nem is tudom ..., mintha vala­
mi zavar lenne abban a rendben, ami eddig ott volt körülöttem.
Terapeuta: Szinte szétráz egy fontos alakzatot. Szinte miszlik-
be szaggatja.
Kliens: Hmm. (S zü n e t, m a jd óvatosan, d e v a la m iféle m eggyőző­
déssel) Úgy gondolom, hogy, ... nem is tudom, de van egy olyan
érzésem, hogy akkor most elkezdek olyan dolgokat csin á ln i,
amelyekről tudom, hogy fontosak, hogy azokat kell tennem ...
Olyan sok dolog van, amiről tudom, hogy fontos. Úgy tűnik,
hogy az életem számtalan területén szinte új utakat kell építe­
nem, új módon kell viselkednem, ... úgy látom, hogy bizonyos
dolgokat mintha egy picit jobban csinálnék, mint korábban.
Remélem, hogy ezzel a rövid részlettel sikerült érzékeltetnem
azt az erőt, amit abból m eríthetünk, hogy egyedi, senkire sem ha­
sonlító szem élyek vagyunk, akik önm agukért felelősek, és talán
azt a feszültséget is, am ely ebből a felelősségből következik. An­
nak a felfedezése, hogy „Én m agam választok, és nem m ás.”, és
hogy „Én m agam döntöm el, hogy ez az élm ény mit jelent szá­
m om ra.”, nos ez a felfedezés egyidejűleg felvillanyoz és elrémiszt.
l< 5 5
A személyiségfejlődés folyam ata

Váljunk m i m a g u n k a folyam attá

Végül szeretnék bemutatni még egy jellegzetességet azokról a

kliensekről, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megta­
lálják önmagukat és önmaguk lehessenek. Az ilyen emberek a z
eredmény helyett inkább a folyamatra koncentrálnak. Amikor a
kliens belép egy terápiás folyamatba, van egy elképzelése arról
az állapotról, amelybe kerülni akar: el akarja érni azt az állapo­
tot, amikor a problémái megoldódnak, sikeres akar lenni a mun­
kájában, több kielégülést akar találni a házasságában. A terápiás
kapcsolat szabad légkörében ezek a rögzített célok általában el­
tűnnek, és a kliens felfedezi azt a magasabb szintű kielégülést
nyújtó megoldást, hogy ő nem egy „megváltoztathatatlan egyed”,
sokkal inkább a személlyé válás folyamatával azonos.
Egy kliens csodálkozva mondta a terápiás folyamat lezárásá­
nak pillanatában: „Hát bizony nem sikerült befejeznem a saját
magam integrálását és átszervezését, de mára már tudom, hogy
ez egy soha véget nem érő folyamat. ... Nagyon izgalmas, né­
ha persze kissé kiborító, de legtöbbször a lelkem mélyéig bizta­
tó, hogy mozgásban, akcióban érzem magam, bár néha nem
igazán tudom, hogy hol vagyok, merre tartok.” Ebből a két
mondatból érezhető a saját lényébe, testi-lelki mivoltába vetett
hite és, hogy az énjét a személlyé válás folyamaként érzékeli,
nem pedig egy folyamat befejezett termékeként. Az ilyen ember
szabadon áramló folyamat, nem egy rögzített, végleges, statikus
dolog. A változás hömpölygő folyama, nem pedig egy darab ri­
deg anyag. A lehetőségek vég nélkül változó együttállása, nem
különböző készségek változatlan halmaza.
Nézzünk egy másik, személyes hangú leírást erről a szabadon
áradó, lebegő, más szóval egzisztencialista létezésről: „Ez az
egész élménysor, és mindazok a jelentések, amelyeket felfedez­
tem benne, valahogy elindítottak egy folyamatot, amely lenyű­
göző, de rémisztő is. Ez talán azt jelenti, hogy hagyom, hogy az
élményeim vigyenek magukkal, egy olyan irányba, amelyről úgy
tűnik, hogy arra van az előre, bár én magam is csak kissé kö­
dösen tudom az irányt definiálni, amikor valahogy próbálom
felfogni ennek az élménynek legalább a pillanatnyi jelentését.
Úgy érzem, mintha szabadon lebegnék egy magával ragadó,
166
 Mit is jelent a személlyé válás

komplex élményfolyamban azzal a lenyűgöző lehetőséggel,

hogy próbálhatom megérteni ezt az állandóan változó, komp­
lex jelenséget.”

K ö v etk eztetések

Megpróbáltam elmondani Önöknek, hogy mi történik azoknak az

embereknek az életében, akikkel kapcsolatban az a kiváltságos
szerencse ért, hogy részem lehetett az önmaguk megtalálásáért
folytatott harcukban. Megkíséreltem a lehető legpontosabban le­
írni, mi történik a személlyé válás folyamatában. Mély meggyő­
ződésem, hogy ez a folyamat nem kizárólag a terápiás kapcso­
latban játszódhat le. Bevallom őszintén, hogy én magam sem ér­
tem még tökéletesen ezt a folyamatot: a tapasztalataimmal együtt
változik a rálátásom élessége és a belelátásom mélysége. Remé­
lem, hogy elfogadják ezt a leírást egy ideiglenes, némi habozás­
sal megfestett képként, és nem tekintik végleges változatnak.
Azért is hangsúlyoznom kell az elmondottak átmeneti jellegét,
hogy világossá tegyem mindenki előtt: nem mondom azt senki­
nek, hogy „Ilyenné kellene önnek is válnia. Ezt a célt kövesse.”,
csak azt mondom: „Én ilyesféleképpen értelmezem a klienseim­
mel közösen átélt élményeket. Talán ez a mások élményeiről ki­
alakított kép segíthet mélyebb értelmet adni a saját élményeinek.”
Világosan akartam rámutatni, hogy szinte mindenki kettős
kérdést tesz fel: „Ki is vagyok én?”, és „Hogyan is válhatnék ön­
magámmá?” Azt állítom, hogy kedvező pszichológiai feltételek
mellett végbemegy a személlyéválás folyamata: a személyiség
születése. A kliens egyenként, egymás után leveti azokat a de­
fenzív maszkjait, amelyek mögül eddig szemlélte az életet.
Nagymértékben feltárulnak előtte a személyiségének korábban
rejtett vonásai. Ezekben az átélt élményekben felfedezi azt az
idegent, aki mindeddig az álarcai mögött lakott. Azt az idegent,
aki nem más, mint önmaga. Ebben a fejezetben megpróbáltam
képet festeni az így elénk álló személy jellemző vonásairól. Egy
olyan személyről, aki lényegesen nyitottabb az alapvető élmé­
nyeinek minden fontos elemére. Egy olyan személyről, akiben
167
A személyiségfejlődés folyamata

kifejlődött egyfajta bizalom a saját lénye, teste-lelke iránt, aki ér­

zékenyen reagál az élet történéseire. Egy olyan személyről, aki
elfogadja, hogy az értékek központja ott van a saját bensőjé­
ben. Egy olyan személyről, aki tanulja úgy élni a saját életét,
mint egy aktív résztvevő a lebegő, hullámzó, folyton-folyvást
változó folyamatban. Aki vég nélkül új meg új vonásokat lát
meg önmagában, az élményeinek tükrén keresztül. Ezek azok
az elemek, amelyek számomra a legfontosabbaknak tűnnek a
„valakivé válás” folyamatában.

16B
 H e te d ik feje ze t

A p sz ic h o te rá p ia fo ly am atk o n cep ció ja

 A pszichoterápia folyamatkoncepciója
r
riási rnegtiszteltetés ért 1956 őszén: egyike lehettem a z Ameri-
kai Pszichológiai Társaság első három kitüntettjének, akik
a ,,Kiemelkedő Tudományos Teljesítményért'’- cím ű díjat kaptáik.
Ezzel a megtisztelő kitüntetéssel azonban együtt járt egy „büntetés”
is. Mindhárom kitüntetettnek egy-egy előadást kellett tartania a
Társaságnál egy évvel később. Nem akartam egy régebbi m unká­
mat felmelegíteni, ehelyett elhatároztam, hogy a rendelkezésemre
álló egy évet arra szentelem, hogy megértsem a személyiségválto­
zás folyamatát. Szorgalmasan foglalkoztam a témával, de am i­
kor a z előadás kitűzött időpontja közeledett, be kellett látnom,
hogy a mondanivalómat még mindig csak félig-meddig tudtam
megfogalmazni, így pedig nem volt elég kidolgozott ahhoz, hogy
megfeleljek egy ilyen előadás magas elvárásainak.
Mindezek ellenére megpróbáltam papára vetni a még mindig
igen kusza - de fontosnak tűnő - gondolataimat, és azokból a fe j­
lődés meglepően újszerű folyamat-koncepciója kezdett kikristályo­
sodni. Amikor sikerült befejeznem, kiderült, hogy a z eredmény
egy előadás kereteihez mérten túlságosan sok, ezért el kellett készí­
teni egy rövidített, kivonatos változatát a z Amerikai Pszichológi­
ai Társaság 1957. szeptember 2-án tartott Kongresszusára. Ez a
fejezet sem nem olyan rövid, m int a rövidített változat, sem nem
olyan hosszú és részletes, mint a z eredeti, tehát mindkettőtől vala­
milyen mértékben eltér.
Míg a z előző két fejezet megközelítése szinte teljesen fenomeno-
logikus - t.i. a kliens nézőpontjából, a z ő viszonyításrendszerétfel­
használva vizsgálja a terápia folyam atát ezúttal inkább külső
nézőpon tból vesszük szemügyre a vizsgált folyamatot.
Megfigyeléseink egyik fontos eredménye, hogy kialakítottuk a
„Pszichoterápia Folyamatának Lépcsőfokai” nevű segédeszközt
(PFL), amelyet a hangfelvételen rögzített interjúrészietek elemzé­
sénél lehet alkalmazni. Ezt a z új eszközt még tovább kell csiszol­
ni, de már most is viszonylag jó a különböző megfigyelők közötti
megegyezéssel mért megbízhatósága. A z eszközök érvényességé­
re utal, hogy azok, akik. valamely más mérési módszerrel mérve
sikeresebben fejlődtek a terápia során, nagyobb elmozdulást m u ­
tatnak a PFL-skálán, m int a kevésbé sikeres esetek. Megle­
petésünkre úgy találtuk, hogy a sikeres esetek már eleve a skála
egy magasabb szintjéről indultak, m int a sikertelen esetek. A zt ma
1"
71
A személyiségfejlődés folyamata

még nem vagyunk képesek nagy bizonyossággal előre megmon­

dani, hogy egy hozzánk érkező kliens, aki a jellemző viselkedése
alapján a z első vagy második lépcsőfokon helyezhető el, milyen
terápiás kezelést is kapjon a segítségnyújtás folyamán. így a jelen
fejezetbe foglalt gondolatok, amelyek a keletkezésük idején töredé­
keseknek tűntek, máris új és nagy kihívást jelentő feladatokat
adnak a kutatásnak.

A fo ly am at k irak ó játék a

Ezennel meghívom önöket egy felfedező utazásra. A kirucca­

nás célja az, hogy minél jobban megismerjük a pszichoterápia
folyamatát, azt a folyamatot, amelynek következtében változá­
sok játszódnak le a személyiségben. Szeretném felhívni a figyel­
met, hogy a kitűzött célt még nem sikerült elérni, és hogy az ex­
pedíció még csak alig néhány mérföldnyit képes behatolni a
dzsungel belsejébe. Ha velem kívánnak jönni, talán együtt
könnyebben felfedezhetünk új, és a réginél járhatóbb ösvénye­
ket a továbbhaladáshoz.
Az én célom ezzel az utazással egyszerűen megfogalmazha­
tó. Ahhoz hasonlóan, ahogy számos pszichológust mélyen ér­
dekelnek a személyiség viszonylag állandó (invariáns) összete­
vői - mint például az intelligencia, a temperamentum, vagy a
személyiségstruktúra - engem hasonló mélységben régóta fog­
lalkoztatnak a személyiségváltozás invariáns összetevői. Vajon
változik-e a személyiség és a viselkedés? Milyen közös vonásai
vannak az ilyen változásnak? Milyen közös vonásai vannak a
változást megelőző feltételeknek? És talán a legfontosabb kér­
désként: mi az a folyamat, amelyben ez a változás lejátszódik?
Egészen mostanáig többnyire úgy próbáltuk megismerni ezt a
folyamatot, hogy tanulmányoztuk a kimenetét. Sok adatra tet­
tünk szert például arról, hogy miként változik meg az önérzé­
kelésünk, vagy az a mód, ahogy másokat érzékelünk. Amellett,
hogy megmértük, hogy változtak-e ezek a tulajdonságok a terá­
172
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

pia végére, bizonyos időnként a terápia alatt is végeztünk mé­

réseket. De még ez utóbbi is csak nagyon kévéssé adott bete­
kintést a terápia folyamatába. Ha a végeredményt szakaszokra
osztjuk, attól az még végeredmény marad és nem több, és e
szakaszoknak a tanulmányozása csak kevéssé láttatja azt a mó­
dot, ahogy ezek a változások végbemennek.
Ahogy a folyamattal kapcsolatos problémán gondolkodtam, és
ahogy próbáltam összerakni a mozaikszómén illeszkedő része­
ket, feltűnt, hogy általában milyen kevés objektív kutatás létezik
a folyamatokról. Az objektív kutatás állóképként kimerevítve
pontosan tükrözi az elkapott pillanatot jellemző összefüggése­
ket. Ezzel szemben a folyamatos változásokat - legyen szó az
erjedésről, a vér áramlásáról vagy az atomok radioaktív bomlá­
sának folyamatáról - általában egy elméleti közelítésből szárma­
zó formulával próbáljuk leírni, és ahol lehetséges, a képletet ki­
egészítjük a folyamat laboratóriumi megfigyelésével. Talán túl
ambiciózus vagyok, amikor kutatási módszerekkel szeretném
megvilágítani a személyiség változásának folyamatát. Talán ez
nem is lehetséges, és csak elméleti úton közelíthetünk ehhez a
jelenséghez.

Egy elutasított m ódszer

Amikor - most már több, mint egy éve - elhatároztam, hogy fel­
újítom a változások megértésére tett erőfeszítéseimet, számba-
vettem számos elméleti rendszert, amelyekkel a pszichoterápia
élménye leírható. Sok jól alkalmazható fogalmat találtam a kom ­
munikációelméletben (visszajelzés, bemenő- és kimenő jelek
stb.). A tanulási elmélet és az általános rendszerelmélet is alkal­
masnak látszott a terápia folyamatának megmagyarázására.
Ahogy ezeket az elméleteket tanulmányoztam, egyre inkább
meggyőződésemmé vált, hogy a pszichoterápia folyamatát igen­
is le lehet fordítani ezek bármelyikére, s ennek - valószínűleg -
számos előnye volna. Egyidejűleg azonban az is mély meggyő­
ződésemmé vált, hogy egy ennyire új területnek nem igazán er­
re van szüksége.
173
A személyiségfejlődés folyamata

Arra a következtetésre jutottam - amelyre persze előttem már

sokan mások is eljutottak hogy egy új területen először is meg
kell töltekezni a terület jellemző történéseivel, hogy ezeket a je­
lenségeket lehetőleg előítéletektől mentesen kell megközelíte­
nünk, a történéseket a természetkutatók módszereivel kell meg­
figyelnünk és leírnunk, a következtetéseinket a terület sajátossá­
gait figyelembe véve, minél közvetlenebbül kell levonnunk.

A közelítés m ódja

így aztán az elmúlt egy évben egy olyan módszert használtam,

amely talán a legáltalánosabb módszer új hipotézisek felállítá­
sára, de amelyet ugyanakkor az amerikai pszichológusok több­
sége szívesebben takargat, szégyenlősen, álszentül eltitkol, és
csak kelletlenül kommentál. Önmagamat használtam fel esz­
közként.
Eszköz minőségemben voltak jó tulajdonságaim és voltak
rossz tulajdonságaim. Sok éven át a terápiát a terapeuta oldalá­
ról tapasztaltam meg. Kliensként az ellentétes oldalról is volt ta­
pasztalatom. Gondolkodtam, elmélkedtem a terápiáról, kutatá­
sokat folytattam ezen a területen, és alaposan ismerem mások
kutatási eredményeit. Vannak bizonyos nézetek, amelyekkel
kapcsolatban elfogult vagyok, és ez az elfogultságom nyilván­
valóan érződik a terápiáról szóló írásaimban. Megpróbáltam a
terápiával kapcsolatban elméleti absztrakciókig is eljutni. Ezek a
nézetek és teóriák csökkentik a terápia során előforduló esemé­
nyek iránti érzékenységemet. Vajon meg tudok-e nyílni a terápi­
ával kapcsolatos új jelenségek és nézetek iránt? Tudok-e rájuk
naivan tágra nyitott szemekkel nézni? Vajon képes lehetek-e az
összegyűlt tapasztalatomat hatékony eszköztárként felhasznál­
ni? Nem gátol-e meg az elfogultságom abban, hogy valóban azt
lássam, ami létezik? Nincs más választásom: meg kell próbálni.
így az elmúlt egy évben igen hosszú időt töltöttem a terápiás
interjúk hangfelvételeinek hallgatásával. Megpróbáltam olyan
naivan hallgatni ezeket a beszélgetéseket, amennyire lehetséges.
Megpróbáltam érzékelni minden apró jelet, amely valamilyen
174
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

módon a folyamatra utalhat. Olyan jeleket kerestem, amelyek

fontos kísérői lehetnek a változásoknak, majd megpróbáltam az
érzékeléseimből a lehető legegyszerűbb, a gyakorlathoz közel
álló absztrakciókat azonosítani. Ebben nagyon nagy segitséget
jelentettek a kollégáim. Mindnyájukat lehetetlen felsorolni, de
szeretném megemlíteni Eugene T. Gendlin, William Kirtner és
Fred Zimring nevét, akik képesek voltak velem szinkronban, új
módon gondolkodni a problémákról, és akiknek az ötleteire na­
gyon is rászorultam.
Következő lépésként a megfigyeléseket és a gyakorlathoz kö­
zeli absztrakciókat tesztelésre alkalmas hipotézisekké kellett ren­
dezni. Ez az a pont, ameddig eljutottam. Nem is próbálom szé­
píteni azt a tényt, hogy az állításaim mellett nem sorakoznak
empirikus kutatási eredmények. Biztos vagyok benne, hogy ha
az általam prezentált tételek legalább részben megegyeznek
más kutatók tapasztalataival, akkor hamarosan sok-sok kutatási
eredmény fogja igazolni vagy cáfolni az itt következő tételeket.

A k u ta tó m u n ká va l kapcsolatos bonyodalm ak és izg a lm a k

Lehet hogy furcsának találják, hogy olyan sokat időzök néhány

egyszerű, és talán nem is eléggé pontos tétel megfogalmazása­
kor azzal a folyamattal, amely bennem, mint személyben leját­
szódott. Ez talán azért van így, mert érzésem szerint a kutató­
munka folyamatainak mintegy kilenc tizede a mélyben zajlik, és
csak a fennmaradó hányad - a jéghegy csúcsa, amely egyide­
jűleg talán a leginkább félreértelmezhető rész is - látható a fel­
színen. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy kutató leírja azt a fo­
lyamatot, amely benne végbemegy a kutatás folyamán. Mooney
ezt tette két művében is (6, 7), és a személytelen rész taglalásán
túl én magam is szeretném a maga teljességében bemutatni ezt
a kutatási folyamatot.
Bárcsak jobban meg tudnám osztani Önökkel azt az izgalmat
és elkeseredést, amelyet átéltem, miközben meg akartam érteni
a terápiás folyamat lényegét. Arról a friss felfedezésemről is be
szeretnék számolni Önöknek, amely arról szól, ahogy a hirtelen
175
A személyiségfejlődés folyamata

feltámadó érzések szinte „mellbe vágják” a kliensek többségét.

(Általában ezt a kifejezést használják az élmény leírására.) A kli­
ens éppen valami fontos dologról beszél, amikor egyszer csak
szinte leteríti egy feltámadó érzés. Nem egy olyan érzés, ame­
lyet előtte megneveztünk vagy megcímkéztünk, hanem egy
olyan érzés, amelyet akkor és ott él át először, és amelyet elő­
ször alaposan meg kell vizsgálnunk, mielőtt akár csak megne­
veznénk. Ahogy ezt az egyik kliens találóan megjegyezte: „Ez
egy olyan érzés, amely elkap. Még azt sem tudom pontosan,
hogy mi mindennel kapcsolatos.” Számomra ennek az élmény­
nek a gyakorisága volt meglepő.
Egy másik nagyon érdekes terület az volt számomra, hogy a kli­
ensek milyen változatos utakon juthatnak a saját érzéseik közelé­
be. Az érzések egyszer szinte buborékként törnek a felszínre,
máskor meg épp hogy csak átszivárognak. A kliens néha csak
nagy nehezen merészkedik le az érzéseinek a szintjére. Óvatosan,
szinte rettegve. „Le akarok menni ehhez az érzéshez. Biztosan lát­
ja Ön is, hogy milyen nehéz valóban közel kerülni hozzá.”
Egy további egyszerű megfigyelés azzal kapcsolatos, hogy a
kliens milyen fontosságot tulajdonit a szimbólumok pontosságá­
nak. Keresi, kutatja azt a szót, amely abszolút pontosan írja le
azt, amit az adott pillanatban érez. Egy közelítő megoldás nem
felel meg. És ez természetesen kizárólag az Ő egyértelműbb
belső kommunikációjához szükséges, hiszen számos szinoni­
ma bármelyike tökéletesen megfelelne a kívülállóknak.
Azt is megtanultam értékelni, amit magamban úgy nevezek,
hogy „az elmozdulás pillanatai”. Olyan pillanatokat nevezek
így, amikor szinte látszik, hogy valami történik a kliensben. Ezt
a jelenséget - a jelenséget kísérő fiziológiai történésekkel együtt
- később szeretném megmagyarázni.
Meg kell említenem azt a mélységes elkeseredést is, amelyet
időnként át kellett élnem, amikor naivan bolyongtam a hihetet­
lenül komplex terápiás kapcsolat útvesztőiben. Nem csoda,
hogy a terápiához olyan sok előítélettel közelítünk. így akarunk
valamiféle rendet vinni bele. Arra a legmerészebb álmunkban
sem gondolunk, hogy a rendet benne kell megkeresnünk.
Ez néhány a sok személyes felfedezés, dilemma és elbátorta­
lanodás közül, amelyet átéltem e problémán dolgozva. Ezeket
1 ~7<5
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

követte az a néhány formálisabb gondolat, amelyeket a követ­

kező részben fogok felsorolni.

Egy alapvető feltétel

Ha növények növekedési folyamatát vizsgálnánk, hogy képet

alkossunk erről a folyamatról, állandónak kellene feltételez­
nünk a hőmérsékletet, a légnedvességet és a fényviszonyokat.
Ehhez teljesen hasonlóan: a pszichoterápia következtében lét­
rejövő személyiségváltozás folyamatát vizsgálva is egy állandó
és optimális feltételrendszert fogok feltételezni a változás
facilitálása folyamán. Ennek a részleteit a közelmúltban próbál­
tam viszonylag részletesen tisztázni (8). A következőkben
egyetlen dolgot feltételezek, hogy a kliens érzi, hogy teljesen el­
fogadják. Ezen azt értem, hogy függetlenül az érzéseinek mi­
lyenségétől (hogy félelmet, elkeseredettséget, bizonytalanságot
vagy dühöt érez), függetlenül az érzéseinek kifejezésmódjától
(hogy azt hallgatással, gesztusnyelven, könnyekkel vagy sza­
vakkal fejezi-e ki) és függetlenül attól, hogy kinek-minek tartja
magát az adott pillanatban, érzi, hogy a terapeuta pszichológi­
ai értelemben olyannak érzékeli, amilyen: empatikusán megér­
ti és elfogadja. Hangsúlyozom, hogy a lényeg az, amit a kliens
átél; az a tény, hogy a terapeuta megértő és elfogadó, önmagá­
ban nem elég.
Az itt következő részben, amikor a változás folyamatáról fo­
gok beszélni, az optimális és maximális elfogadottság feltételét
konstansnak fogom tekinteni.

A sze m ü n k elé táruló folytonos spektrum

A változási folyamat lényegének megértéséhez kezdetben olyan

elemeket próbáltam keresni, amelyek egyrészt jelezhetik, más­
részt jellemezhetik magát a változást. A változásra is úgy gon­
doltam, mint az egyik önálló elemre, és próbáltam megtalálni az
177
A személyiségfejlődés folyamata

egyedi tulajdonságait. Amint egyre mélyebbre sikerült beleás­

nom magamat a rendelkezésemre álló nyersanyagba, a szemem
elé táruló kép teljesen eltért a változással kapcsolatos korábbi
koncepciómtól.
Kezdtem meglátni, hogy a személyek a változások folyamán
általában nem az egyik egyensúlyi állapotból egy másik egyen­
súlyi állapotba mozdulnak el. Sokkal fontosabb ennél az állan­
dóságtól a változásokhoz, egy merev struktúrától a szabad
áramláshoz, a stagnálástól a folyamathoz való átmenet. Azt a
hipotézist állítottam fel, hogy talán a kliens megnyilatkozásainak
minősége jelzi a helyzetét ezen az úton, hogy talán abból, amit
mond, megállapítható, hol tart a változási folyamatban.
Lépésről lépésre fejlesztettem tovább ezt a folyamatkoncepci­
ót, és ma - bár hangsúlyozom a változás folytonosságát - meg­
különböztetek benne hét stációt. (Ezt a számot teljesen önké­
nyesen választottnak tekinthetjük, ugyanis függetlenül attól,
hogy ez a szám három vagy akár ötven, mindig találhatnánk két
szomszédos pont között átmeneti állapotokat.)
Kezdtem érezni, hogy egy-egy kliens egységes egész: bármi­
lyen változatos is a viselkedése, a viselkedésmintái a fejlődési
kontinuum viszonylag kis szakaszán helyezkednek el. Valószí­
nűtlen, hogy a kliens az életének egy adott területén mereven
fixált, míg egy másik területén teljesen változékony. Mindez
még sokkal inkább igaz arra a folyamatra, amelyről a követke­
zőkben szó lesz.

A fo ly a m a t h é t stáció ja

A következőkben szeretném bemutatni azokat a lépcsőfokokat,

amelyeken az ember áthalad, miközben eljut a változatlanság­
tól a szabadon áramló változásokig, a merev állapottól a moz­
gásban lévő állapotig. Ha helyesek a megfigyeléseim, akkor a
kliens élményeit megjelenítő kifejezésmintákból meg lehet álla­
pítani, hogy pillanatnyilag hol tart a személyiségváltozás konti-
nuumán (olyan klímát feltételezve, amelyben érzi, hogy teljesen
elfogadják).
178
 A pszichoterápia folyam at koncepció] a

A z első stáció

Az az ember, akire e szakasz jellegzetességei (merev fixáltság,

az átélt élményektől való távolságtartás) ráillenek, aligha jön ön­
magától egy terápiás kapcsolatba. Ennek ellenére lehetséges
vázlatosan ismertetni ennek a stációnak a jellemzőit is.
Semmilyen mértékben nem hajlandó a saját énjét mások felé
kommunikálni. Tehát kommunikációja kizárólag a külsőségekre
szorítkozik.
Példa: „Nos, meg kell mondjam őszintén, hogy mindig is tel­
jesen értelmetlennek tartottam azt, hogy az ember önmagáról
beszéljen. Hacsak valami életbevágóan fontos dolog rá nem
kényszerit.”*
A z érzéseket és a dolgok személyes értelmét nem ismeri fel, nem
tudatosítja.
A z élmények interpretálására szolgáló „személyes konstrukciók”
(Kelly szóhasználatát kölcsönvéve [3]) végletesen merevek. (Nem
a z élmények alakítják a z interpretáció kereteit, hanem pontosan
fordítva, a keretek szerinti interpretáció limitálja a z élményeket.)
A szoros és kommunikáción alapuló kapcsolatokat veszélyesnek
interpretálja.
Semmilyen problémát nem ismerfel és nem érzékel ebben a stá­
cióban.
Nincs vágya semmiféle változásra.
Példa: „Úgy gondolom, hogy gyakorlatilag egészséges va­
gyok.”
A belső kommunikációt számos tényező gátolja.
Talán ezek a rövid, vázlatos kijelentések képesek valamit
megéreztetni abból a pszichológiai értelemben vett fixáltságból
(„paralízisből”), amely a kontinuumnak ezt a végletét jellemzi.
Az egyén csak igen kis mértékben (vagy egyáltalán nem) érzé­
keli az érzelmi állapotainak szüntelen áramlását. Az átélt élmé­
nyeinek interpretációját teljesen a múltja határozza meg, figyel-

* Az illusztrációként felhasznált példák hangfelvételen rögzített interjúkból

származnak, hacsak egy adott helyen ennek az ellenkezőjét nem állítom. Az
esetek többségében korábban nem publikált interjúkról van szó, de számos
részlet származik a Leivis-Rogers-Shlien jelentésben említett két eset felvéte­
leiből is. (5)
179
A személyiségfejlődés folyamata

mén kívül hagyva a jelen valóságát és történéseit. Élményeinek

átélésekor - Gendlin és Zimring szóhasználatát átvéve - „struk­
túrafüggő”, azaz, úgy reagál „egy jelen szituációra, hogy azono­
sítja egy múltbéli élményével, és arra a múltra reagál (mintegy
azt érzi most)”(2). A különböző élményeinek személyes jelen­
tései között csak nagyon durván és globálisan képes különbsé­
get tenni, így azokat csak fekete-fehér alapon tudja kezelni.
Nem képes önmagát kommunikálni, csak dolgokról beszél. Úgy
látja önmagát, mint akinek nincs semmi problémája. Minden
probléma, amit érzékel, kizárólag valaki másé lehet, amihez ne­
ki semmi köze. Az énje és az élményei közötti kommunikáció
erősen gátolt. Ebben a stációban a személy úgy irható le, mint
aki stagnál, egyfajta paralízisben van, és ez teljes ellentéte az él­
mények szabad folyásának és a változásnak.

A folyam at második stációja

A második stáció akkor következik be, amikor az ember érzi,

hogy elfogadják. Nagyon keveset tudunk arról, hogyan lehet el­
érni, hogy egy első stációban lévő személy megérezze az elfo­
gadottságot. Tény, hogy egy-egy játék- vagy csoportterápián
előfordul, hogy az első stációban lévő kliens anélkül, hogy
ezért bármit tennie kellene, megérzi, hogy elfogadják. Amikor
ez bekövetkezik, a merevség kissé fellazul, a stagnálást kismér­
tékben felváltja egy szimbolikus mértékű elmozdulás érzése. Ezt
a stációt a következők jellemzik:
Megindul egy lassú folyamat, amelyben időnként már ki mer
fejezni a személyiségével legfeljebb csak távoli kapcsolatban álló
dolgokat.
Példa: „Van egy halvány gyanúm, hogy az apám néha kissé
bizonytalannak érezte magát az üzleti kapcsolataiban.”
A problémákat rajta kívülinek érzékeli.
Példa: „Némi szervezetlenség időnként bizony felbukkan az
életemben.”
Nem érez semmiféle személyes felelősséget a problémák, iránt.
Példa: Ezt is az előző példa illusztrálja.
IS O
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

A z érzéseket úgy jellemzi, mintha nem az ő érzései lennének,

vagy mintha tárgyak lennének a múltból.
Példa:
Segítő: „Talán arról mondhatna valamit, hogy mi is hozta
id e ...”
Kliens: „A szimptóma az egy ilyen, hogy is mondjam, mély
depressziós állapot volt.”
Ez jó példa arra, hogy miként lehet egy belső problémát kül­
sőként érzékelni, és távoliként kommunikálni. A hölgy nem azt
mondja, hogy „Depressziós vagyok”, vagy „Depressziós vol­
tam”. A saját érzéseit úgy kezeli, mint amelyek távoliak, sze­
mélytelenek, és tőle függetlenek.
A z érzéseit időnként kifejezi, de nem ismeri fe l és nem ismeri el,
hogy azok érzések, azt pedig még kevésbé, hogy neki köze van
vagy lehet hozzájuk.
A tapasztalatait a múlt struktúrái határozzák meg.
Példa: „Azt hiszem, úgy kompenzálom általában a dolgokat,
hogy, nos nem úgy, hogy megpróbálnék kommunikálni az em­
berekkel, vagy hogy jó kapcsolatban lennék velük, inkább meg­
próbálom a dolgokat, mondjuk inkább így: a megfelelő intellek­
tuális szinten kezelni.” Itt a kliens elkezdte felismerni, hogy él­
ményeinek átélését a múlt határozza meg. Szavai illusztrálják azt
a távolságot, amely közte és a saját élményei között feszül.
Mintha a saját élményeit karnyújtásnyira távol tartaná magától.
A z élmények interpretálására szolgáló személyes konstrukciók
merevek, azokat fe l sem ismeri, és el sem ismeri keretekként: úgy
gondol rájuk, mint tényekre.
Példa: „Hát én soha nem tudok semmit igazán jól megcsinál­
ni - nem vagyok képes bármit is befejezni.”
A személyes jelentéseket és érzéseket csak kevéssé és csak. úgy ál­
talában képes differenciálni.
Példa: Az előző példa jól illusztrálja ezt is. A „soha nem tu­
dok semmit” kifejezés jól érzékelteti a fekete-fehér differenciá­
lást, és az „igazán jól” kifejezés is a végletességet sugallja.
Néha kifejez ellentmondásokat, de csak kissé ismeri fel, és csak
ritkán ismeri el azokat ellentmondásként.
Példa: „Szeretném a dolgokat megismerni, de aztán meg
ugyanazt a lapot bámulom egy órán át.”
181
A személyiségfejlődés folyam ata

Sok kliensünk ezen a szinten jön hozzánk segítségért, de a

terepeutáinknak ritkán van sikerélm ényük velük. Ez valószínű­
leg igaz általában a terápiás esetekre, legalábbis ezt tám asztják
alá Kirtner tanulm ányának (5) következtetései (bár az ő elm éle­
ti ren d szere ném ileg eltérő volt). Nagyon keveset tudunk arról,
ho g y an érh etn én k el, hogy a m ásodik stációban létező szem ély
érzékelje a saját elfogadottságát.

A harm adik stáció

Amennyiben a második stációban észlelhető enyhe fellazulást
és a teljes merevségből való elmozdulást nem blokkolja valami,
és a kliens érzékeli a teljes elfogadottságot, akkor a fellazulás to­
vább folytatódik. Nézzük meg, mi a jellemző erre a szintre:
A z énről, mint „dologról” egyre szabadabban megnyilatkozik.
Példa: „Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy tökéletesnek
mutassam be magamat neki. Vidám vagyok, barátságos, intelli­
gens és beszédesen csevegő, mert azt szeretném, ha szeretne.”
Ugyancsak tárgyiasult formáiban, de kezdi kifejezi a z énnel
kapcsolatos élményeit.
Példa: „Aztán meg ott van az a dolog is, hogy, az ember
mennyire marad nyitott a házasság kérdésével kapcsolatban.
Főleg, ha az embernek fontos a hivatása is, és hát ez az a pont,
amelyben igazán önmagad vagy, ez aztán igen erősen korlátoz­
hatja a kapcsolataidat.”
Ebben a rövid részletben az én egy olyan távoli objektumnak
tűnik, hogy ebből a szempontból a kliens helyzete leginkább a
második és a harmadik stáció közé tehető.
A z én egy többnyire másokban létező objektum reflexiójaként is
kifejeződik.
Példa: „Úgy érzem, hogy ugyanolyan édesen tudok moso­
lyogni, mint az édesanyám. De persze tudok ám én olyan dur­
va smirgli is lenni, mint az apám volt, csak hogy fontosnak
látsszon. Szinte bárki tudok lenni, csak önmagam nem.”
Gyakran kifejezi azokat a z érzéseit és személyes jelentéseit, ame­
lyek már nincsenek jelen, amelyeken már túl van.
Általában - természetesen - ezek elmúlt érzések kifejeződései.
182
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

Példa: „Sok olyan dolog volt, amelyet nem tudtam elmonda­

ni másoknak. Amikor sértő dolgokat csináltam. Ezt olyan sunyi­
nak éreztem. Rossz volt.”
Példa: „És ez az érzés, amely rám tört, nos ez pont ugyanaz,
mint amire a gyerekkoromból emlékszem.”
A z érzéseit csak nagyon kevéssé fogadja el. Többnyire a z érzé­
seket valami szégyellni valónak, rossznak, abnormálisnak, vagy
bármely más módon elfogadhatatlannak mutatja be.
A z érzéseket - ugyanakkor - időnként m ár kimutatja, és el is
ismeri.
A z átélt élményeket múltbélieknek, vagy tőle távolinak írja le.
Példa: A megelőző példák ezt is jól illusztrálják.
A z élmények interpretálására szolgáló személyes konstrukciók
még merevek., de azokat időnként már konstrukcióknak ismeri fel
és ismeri el, nem pedig rajta kívülálló tényeknek.
Példa: „Fiatal koromban olyan sokszor éreztem bűntudatot,
hogy - azt hiszem - úgy éreztem, hogy legtöbbször meg is ér­
demeltem a büntetést. Ha esetleg úgy éreztem volna, hogy nem
érdemelnék büntetést valamiért, hát ott volt valami más, amiért
viszont megérdemeltem.”
A kliens itt nyilvánvalóan látja, hogy ez egy, az élményei értel­
mezésére szolgáló konstrukció, nem pedig egy bizonyított tény.
Példa: „Szinte rettegek attól, hogy ha egy erős vonzódás is van
a dologban, akkor ez szinte biztosan azt jelenti, hogy feladod
magad. És ezt nagyon utálom, de mintha a kettő között szinte
egyenlőségjel lenne: ha elfog ez az erős érzés, ez a vonzódás,
ez rögtön azt jelenti, hogy azt kell tennem, amit a másik akar.”
A z érzések és a személyes jelentések differenciálása valamivel
élesebb, kevésbé általános, mint a megelőző stációkban.
Példa: „Úgy értem, mondtam én ezt már korábban is, de most
igazán úgy is éreztem. És vajon csoda-e, hogy olyan rohadt ké­
nyelmetlenül éreztem magamat a bőrömben, amikor tényleg ez
volt a helyzet, ... hogy tényleg ezt tették velem. Sokszor nagyon
mocskos volt, amit velem tettek. És persze viszont. Mert hát én
sem voltam egy angyal ilyen ügyekben, tudom jól.”
Felismeri a z átélt élményeiben rejlő ellentmondásokat.
Példa: A kliens elmagyarázza, hogy egyrészt igen magas elvá­
rásai vannak önmagával szemben, hiszen valami igazán nagyot
183
A személyiségfejlődés folyam ata

akar alkotni. Másrészt viszont erősen érzi, hogy könnyen bolon­

dot csinálhat magából.
A személyes választásai gyakran alacsony hatékonyságúnak
tűnnek.
A kliens „kiválaszt” valami teendőt, de egyben érzi azt is,
hogy a viselkedése ellentétes azzal, amit tenni akar.
Úgy hiszem, nyilvánvaló, hogy azok, akik pszichológus segít­
ségét kérik, többnyire ezen a szinten vannak. Viszonylag soká­
ig létezhetnek ezen a ponton, múltbeli érzésekről beszélve, én­
jüket tárgyként vizsgálgatva, mielőtt készek lennének arra, hogy
tovább mozduljanak a következő stáció irányába.

A negyedik stáció

Amikor a kliens érzi, hogy a harmadik stációra jellemző állapo­

tában megértik, szívesen látják, elfogadják, az élmények értel­
mezésére szolgáló személyes konstrukciók tovább lazulnak, és
érzései kezdenek szabadabban folyni. Megpróbálom leírni en­
nek a lazulásnak a jellegzetességeit:
A kliens egyre intenzívebb érzéseket ír le a „nempont most” tí­
pusból.
Példa: „Nos, hát én teljesen ...szóval nagyon mélyen érintett.”
A z érzéseket jelen való dolgokn ak írja le.
Példa: „Elbizonytalanít, ha függeni kell valaki mástól, mivel ez
azt jelenti, hogy teljesen reménytelen ügy vagyok.”
Időnként az érzéseket nagyon is jelen valóknak érzékelteti a kli­
ens, amelyek szinte a z akarata ellenére is a felszínre törhetnek.
Példa: A kliens, miután kitárgyalta a terapeutával egy jelenlé­
vő személlyel kapcsolatos álmait - akiről mellesleg azt tartja, hogy
veszélyes, hiszen kifürkészte a „bűneit” - hirtelen a terapeutához
fordulva azt mondja: „Nos, hát ennyi, nem bízom önben.”
Jellemzően az érzéseket a jelenben éli át, de fél is ettől, meg bizal­
matlan is ezzel az élménnyel kapcsolatban.
Példa: „Úgy érzem, megkötöztek - valaki vagy valami. Ez a va­
laki bizonyára én magam vagyok! Más ilyet nem okoz. Nem
okolhatok senki mást. Mintha lenne itt belül egy nagy csomó ...
18-4
___________________________ A pszichoterápia folyamatkoncepciója

valahol odabenn. Úgy érzem, hogy ettől megbolondulok - és

sírok - és legszívesebben elszaladnék valahova!”
Nyíltan csak néhány érzést fogad el, bár ezek közül egyet-egyet
ki is mutat.
A két megelőző példa mutatja, hogy a kliens néhány ijesztő
érzéssel kapcsolatban elfogadó és ezen élményeinek elfogadá­
sát megfelelően ki is mutatja. Ebben az elfogadásban azonban
igen kevés a tudatosság.
A z élmények átélését kevéssé zavarják a múlt konstrukciói. A z
élmény maga nem túl távoli, és a z élményekkel kapcsolatos távol­
ságtartás időnként már jelentéktelen.
A két utolsó példa egyidejűleg azt is jól illusztrálja, hogy a kli­
ens kevésbé kötötten éli át élményeit.
A z élmények interpretálása kevésbé kötött, és a kliens kezdi felfedez­
ni a z élményei interpretálására szolgáló kereteinek létezését. A keretek
azonosítása esetleges, de azok felismerése már igen határozott ebben a
stációban. Felismeri a kereteit és egyre inkább elismeri azokat keretek­
nek. Egyidejűleg kezdi megkérdőjelezni azok érvényességét.
Példa: „Hát ez valahogy mulattat. Hogy miért? Mert ez vala­
hogy egy kicsit az én hülyeségem, és ezért egy kissé feszült is
vagyok miatta, vagy inkább zavart, vagy mi. És persze egy kicsit
védtelennek is érzem magamat. (Itt a hangja ellágyul és szomor­
kásnak látszik) Egész életemben a humor volt a védőbástyám.
Mindig azzal védekeztem. Viszont, amikor végre megpróbálok
egy kicsit magamba nézni, hát ott ennek nem sok szerepe le­
het. Olyan, mint egy függöny, amit csak behúz az ember. ...
Most valahogy olyan elveszettnek érzem magam. Hol voltam,
jól jártam? Mit csináltam? Mintha elvesztettem volna azt a fogást,
amelybe eddig görcsösen kapaszkodtam.
Itt - úgy tűnik - a kliens jól illusztrálja azt a megrázó követ­
kezményt, amit a korábbi keretek megkérdőjelezése vonhat ma­
ga után. Esetünkben a humor, mint defenzív eszköz már kevés­
bé tudja betölteni korábbi kulcsszerepét.
Egyre inkább képes differenciálni a z érzéseit, a z élményei in­
terpretálására szolgáló kereteit, a személyes értelmezéseit. Kezd
arra törekedni, hogy pontos szimbólumokkal fejezze ki magát.
Példa: Ezt a tulajdonságot a fenti példák mindegyike jól il­
lusztrálja.
185
A személyiségfejlődés folya mata

Érzékel és azonosít egyfajta aggódást a z érzékelései és a z énje

közötti ellentmondások miatt.
Példa: „Az életem nem egészen azt mutatja, aki vagyok. Iga­
zából sokkal többet kellene tennem, mint amennyit teszek. Er­
ről az jut eszembe, hogy mennyit trónoltam a vécén tétlenül,
mert anyám állandóan azt mondta, hogy ki ne jöjjek, amíg nem
produkálok valamit. Produkálni! ... Aztán ugyanez történt szá­
mos más dologgal is.”
Ez a részlet egyidejűleg példázza az ellentmondásokat és az
élmények interpretációjára korábban használt keretek megkér­
dőjelezését.
Felfedezhetők a problémákkal kapcsolatos saját felelősséggel
együtt járó érzések, bár a z ilyen, érzések intenzitása még erősen
változó.
Bár egy szorosabb kapcsolat még mindig veszélyesnek tűnik, a
kliens már vállal némi rizikót és kapcsolatai bizonyos vonatko­
zásban már érzelmeken alapulnak.
A fenti példák közül több is illusztrálja ezt a vonást, különö­
sen az a részlet, amikor a kliens azt mondja, hogy „Nos én nem
bízom önben.”
Kétségtelen, hogy ez és az ezt követő stáció a fő terepe a
pszichoterápiának, ahogy azt ma ismerjük. Ezek a viselkedés-
minták nagyon gyakoriak a terápia bármely formájában.
Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy a kliens szinte so­
ha sincs teljesen valamelyik szinten. A hangfelvételeket hallgat­
va és a felvételek leírt változatát tanulmányozva például azt ta­
lálhatjuk, hogy egy adott kliens megnyilatkozásai egy adott in­
terjúban nagyrészt a harmadik stáció viselkedésmintáira jellem­
zők, ugyanakkor mutat még a második stációra jellemző mere­
vebb viselkedésjegyeket és a negyedik stációra jellemző fellazu­
lást is. Az viszont csak nagyon kevéssé valószínű, hogy ebben
az interjúban találunk a hatodik stációra jellemző viselkedés-
mintákat.
Az előző bekezdésben leírtak a kliens általános fejlődési stá­
cióinak variabilitására vonatkoznak. Ha a vizsgálódásunkat a
kliens személyiségének egy meghatározott területére korlátoz­
zuk, akkor feltételezéseim szerint sokkal szigorúbb szabálysze­
rűséget találunk: ilyenkor a harmadik stáció kis valószínűséggel
186
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

előzi meg a második stációt, s a negyedik stáció nem követi a

másodikat a harmadik stáció közbejötté nélkül. Ez pillanatnyi­
lag csak egy hipotézis, amelyet még empirikus vizsgálatokkal le­
het és kell bizonyítani.

A z ötödik stáció

A kontinuumon felfelé haladva eljutottunk az ötödik stációig.

Ha a kliens elfogadottnak érzi magát a negyedik stációra jellem­
ző megnyilatkozásaival, viselkedésmintáival és átélt élményeivel
kapcsolatban, akkor ez további lazulást indíthat be: az érzelmek
szabad áramlása még intenzívebbé válik. Ennek a stációnak
megközelítően a következők a jellemző vonásai:*
A z érzéseit szabadon, a jelenben fejezi ki
Példa: „Hát bizony azt hittem, hogy itt majd mereven elutasí­
tanak, ... hát persze, hiszen mindig is erre készülök ... sőt, még
valahogy Önnel is érzek valami ilyent. ... Erről nagyon nehéz
beszélni, hiszen itt a lehető legjobbamat akarom adni, amilyen
jó csak lehetek.”
Itt azokat az érzéseket, amelyek a terapeutára, és a kliensnek
a terapeutával való kapcsolatára vonatkoznak, és amely érzése­
ket hagyományosan igen nehéz a felszínre hozni, a kliens ter­
mészetes nyitottsággal fejezi ki.
A kliens a z érzéseit szinte teljesen átéli. A zo k ,, buborékként”a fe l­
színre törnek, vagy lassan, kevésbé észrevehetően megjelennek a
felszínen, a kliens félelme és bizonytalansága ellenére, amit e teljes
és önkéntelenül feltörő érzések iránt érez.
Példa: „Hát ez csak úgy jött, és nem is igazán értem. (Hosszú
szünet) Megpróbálom valahogy megérteni, hogy mi is ez az ije­
delem.”

* Minél magasabbra jutunk a hét stációból álló skálán, annál kevésbé lesz
elégséges az interjúrészietek leirt változata. Ennek az az oka, hogy a felsőbb
szinteken különösen fontossá válik maga az élmény, a személyes megta­
pasztalás, és erre a leírt változatban csak utalni lehet, írásban holisztikusán
kommunikálni szinte lehetetlen. Talán idővel a példák hangfelvételei is el­
érhetők lehetnek.
187
A személyiségfejlődés folya nicita

Példa: A kliens egy rajta kívülálló dologról beszél. Hirtelen az

arca fájdalmat mutat, mintha valami sokk érte volna.
Terapeuta: Mi ez az erős érzés, amit most is érez?
Kliens: „Nem tudom. (Sírva fa ka d ) ... Bizonyára túl közel me­
részkedtem valami olyanhoz, amiről nem igazán szeretnék be­
szélni. Vagy valami ilyesmi.” Itt az érzés már szinte a tudatosság
szintjéig feljött, annak ellenére, hogy a kliens ezt nem akarta.
Példa: „Úgy érzem, itt a vége van. Vajon miért üres teljesen az
agyam? Egy gondolatom sincs. Valahogy úgy érzem, mintha
görcsösen kapaszkodnék valamibe, bár más dolgoktól meg már
sikeresen megszabadultam. Egy hang itt belül valami ilyesmit
mond, hogy »Mi mindent kell még vajon feladnom?".”
A kliens kezd rájönni, hogy minden érzésnek van egy közvetlen
kiváltó oka.
A legutóbb idézett három példa ezt illusztrálja. Mindegyik
esetben a kliens tudja, hogy valamit átélt, megtapasztalt, sőt an­
nak is tudatában van, hogy nem tudja pontosan meghatározni,
hogy mit érzett. Egyidejűleg azt is kezdi legalább is sejteni, hogy
ezeknek a megfoghatatlan érzéseknek a kiváltó okai ő benne
vannak. Az ilyen fajta ráeszmélés ellen szimbolikus gondolko­
dással és racionális gondolatokkal próbál védekezni. Ezt gyak­
ran jelzik olyan kifejezések, amelyek alapján tudni lehet, hogy a
kiváltó okot hozzá közelinek, vagy távolinak érzékeli.
Példa: „Tényleg nem tudom ezt pontosan megmondani. Csak
valahogy megpróbálom körülírni.”
A „buborékként feltörő” érzésekkel kapcsolatban meglepetést
vagy félelmet érez. A z érzés csak. ritkán kellemes.
Példa: A kliens a múltbéli, otthoni viszonyokról beszél. „Ez
többé már egyáltalán nem fontos. Hmm. (Szünet) Annak akkor
nagyon nagy jelentősége volt, ... de ma már halvány fogalmam
sincs, hogy vajon miért. ... Na, igen, megvan! Mára akár el is fe­
lejthetem az egészet, és ... hogy miért is, nem fontos már egy­
általán. H úúl Az a szörnyű ... nyomorúság! Meg minden.”
Példa: A kliens a reménytelen helyzetéről beszélt. „Még min­
dig lenyűgöz ennek az ereje. Ez majdnem pontosan az, ahogy
én érzek.”
A kliens egyre inkább birtokolja érzéseit. A zt szeretné, ba ez egy­
re inkább így lehetne, ba egyre inkább a z „igazi önmaga ”lehetne.
188
 A pszichoterápia folyam at koncepciója

Példa: „Hát az az igazság, hogy egyáltalán nem az az édes,

kedves, tündérbogár atyai figura vagyok, akinek igyekszem mu­
tatni magamat. Bizonyos dolgoktól egyszerűen felrobbanok.
Van úgy, hogy egyszerűen lecsapok emberekre, és néha szere­
tek önző lenni, meg minden. Nem is tudom, miért kellene meg­
játszani, hogy nem vagyok ilyen.”
Ez egy nagyon világos példa arra, hogy a kliens egyre na­
gyobb mértékben képes bármely érzését elfogadni.
A z élmények átélése már fellazult, térben és időben már nem tá­
voli. Gyakran csak igen kis késéssel jelentkezik.
Nagyon kicsi - szinte jelentéktelen - az időeltolódás a szerve­
zetben bekövetkező esemény és annak teljes, szubjektív átélése
között. Gyönyörű, pontos példáját adja ennek egy férfi a követ­
kezőkben.
Példa: „Még mindig van egy kis gondom azzal, hogy rájöjjek,
mi is ez a szomorúság, ami rám tör, meg hogy egy bőgőmasi­
na vagyok. Hogy ez mit jelent. Azt viszont tudom, hogy ez ak­
kor jön, ha egy bizonyos érzéshez valahogy közel kerülök.
Rendszerint az ilyen sírós hangulat segít, hogy áttörjek egy fa­
lat, amit a múltbeli dolgok miatt építettem. Valami nagyon fáj, és
csak úgy, szinte automatikusan ezeket pajzsként használom.
Aztán meg úgy érzem, hogy szinte semmihez se tudok nyúlni,
vagy nem is akarok érezni egyáltalán ... és aztán meg próbál­
nám kitapintani, hogy mit is érzek ott és akkor, amikor úgy fáj,
és legszívesebben rögtön elkezdenék zokogni, de akkor meg
nem tudok.”
Ebben a részletben a kliens már otthonosan kezeli az érzése­
it, igyekezve azokat mélyebben megérteni. Ahogy érzékeli a sí-
rási hajlamát, rájön, hogy ez tulajdonképpen a régi sérelmének
késleltetett és töredékes újbóli átélése. Azt is felismeri, hogy
olyan védekezési mechanizmusokat működtet, amelyek elrejtik
előle magát az élményt. Ezért nem érzi a fájdalmat a sérülés pil­
lanatában.
A z élmények interpretálására szolgáló személyes konstrukciók
már nagy mértékben fellazultak. Gyakran fedezi fel a személyes
konstrukcióit, elismeri azokat konstrukcióknak. Kezdi nagyon
kritikusan szemléln i ezeket, sőt már gyakran meg is kérdőjelezi a
fontosságukat.
189
A személyiségfejlődés folyamata

Példa: Ezt egy férfi kliens mondja: „Az, hogy valakinek a ked­
vében kell járni, hogy ezt így kell és ez így jó, nos ez az én éle­
temben - mindeddig - magától értetődött. (Csendben sírni kezd)
Ez olyan, mint egy eddig soha meg nem kérdőjelezett alaptör­
vény, szinte axióma. Ki kell szolgálni a másikat. Itt nincs válasz­
tási lehetőség. Kell és kész.”
Ebből a részletből világos, hogy ez a feltételezése egy konst­
rukció, amelyet felismer és konstrukcióként azonosít. Az is nyil­
vánvaló, hogy ennek a „megkérdőjelezhetetlenség”-nek vége.
Nagyon erős és nyilvánvaló tendencia érezhető a z érzések és a
jelentések differenciálása irányában.
Példa: „...egyre nő bennem a feszültség vagy reménytelen­
ség, vagy talán az, hogy tökéletlennek érzem magamat, ... és
hát az egész életem is olyan hiányos mostanában ... nos nem
is tudom. Úgy tűnik, azért talán a reménytelenség van ehhez a
legközelebb.” Nyilvánvalóan azzal próbálkozik, hogy a lehető
legpontosabban írja le azt a kifejezést, amely szerinte tökélete­
sen szimbolizálja az átélt élményt.
Egyre nyilvánvalóbban szembe mer nézni a z átélt élménnyel
kapcsolatos ellentmondásokkal és hiteltelenségek,kel.
Példa: „Ha az eszemre hallgatok, az azt mondja, hogy mindenfé­
le értékeim vannak. De itt belül egy kisördög meg azt súgja, hogy
ez nincs igy, tehát végül nem hiszem. Ettől meg azt gondolom, hogy
én csak egy patkány vagyok... aki semmire sem jó. Egy mákszem-
nyi hitem sincs abban, hogy képes lennék bármit is jól csinálni.”
Egyre inkább elfogadja a felelősségét azokkal a problémákkal
kapcsolatban, amelyekkel szembe kell néznie. Fontosnak érzi azt is
felfedni, hogy miként járult ő hozzá a problémák kialakulásához.
Egyre szabadabb párbeszédet folytat a z énjével, jelentősen javul
(kevésbé gátolt) a belső kommunikációja.
Időnként ez a belső kommunikáció valóban párbeszédes for­
mában játszódik le.
Példa: „Valami itt belül azt mondja: »Vajon még mi mindent
kellene feladnom? Már így is szinte mindent elvettél tőlem.« Itt
persze én, én magam beszélek velem. Önmagámmal. Az az én,
aki le van maradva a másikhoz képest, nos az beszél ahhoz, aki
itt és most cselekszik. Most éppen szintén elégedetlenkedik, és
azt mondja: »Túl közel jössz! Menj innen!-.”
-------is>o

i
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

Példa: Gyakran előfordul, hogy a kliens hallgat egy belső

hangot, és a gondolatsémáit - magát a „rációt” - küldi harcba
az élményeit kiváltó „ellenséggel” szemben: „Hát nem furcsa?
így még sohasem gondoltam ezt végig. Most megpróbálom el­
lenőrizni. Nekem korábban mindig úgy tűnt, hogy a feszültsé­
get sokkal inkább valami külső, ennél sokkal külsőbb ok idéz­
te elő. Nem úgy tűnt, hogy én magam használok valamit ilyen
módon. De ez igaz. Valóban így van ez.”
Őszintén remélem, hogy ezek a példák érzékelhetővé tették a
személlyé válás ötödik stációját. Ez a stáció pszichológiai érte­
lemben sok-sok fényévnyire van az első stációtól. Itt a kliens
már egy folyamat része, szemben az első stáció merev dermedt­
ségével. Sokkal közelebb van a saját állandóan változó szerves
létezéséhez, ahhoz, hogy az érzéseinek áramlatává váljon. Az
élmények interpretálására szolgáló személyes konstrukciói lé­
nyegesen lazábbak, és az egyén gyakran ellenőrzi: megfelelnek-
e a külső és belső bizonyítékoknak. Az átélt élményeket a kli­
ens képes finoman differenciálni, így a gondolatok és érzések
szabad folyására épülő belső kommunikáció lényegesen pon­
tosabb, sokkal inkább a valós viszonyokat tükrözi.

Példák a folyamatra egy adott területről

Mindeddig többnyire úgy beszéltem a kliensről, mint aki integ­

rált egészként az egyik vagy másik stációban van. Mielőtt to­
vább mennék a következő stáció leírására, újra hangsúlyozom,
hogy a személyes jelentések bizotiyos területein a kliens az álta­
lános helyzetét leíró stációnál korábbi (kezdetlegesebb) jegye­
ket is mutathat, mivel néhány élmény kemény konfliktusban le­
het az énképpel. Megpróbálom ezt érzékeltetni egy Shlien (5)
által leírt terápiás folyamat egyik fonalát végigvezetve.
Az interjúkban m utatott önkifejezés m inősége alapján a kliens
a harm adik, illetve negyedik stáció k ö rn y ék én található, d e ak­
kor, am ikor a szexuális problém ák terü lete felé fordul, a folya­
m at korábbi, m ás szem pontokból m ár m eghaladott stációit jel­
lem ző jegyeket k ezd mutatni:
1S>1
A személyiségfejlődés folyamata

A h a to d ik interjúban a kliens úgy érzi, hogy vannak bizonyos

dolgok, amelyeket lehetetlen megbeszélni a terapeutával. „Egy
hosszú hallgatás után szinte hallhatatlanul megemlíti, hogy
időnként a rectum környékén egy furcsa, viszkető érzés jelenik
meg, amelyre az orvosa nem talál sem okot, sem magyarázatot.”
A problémát teljesen rajta kívülinek tekinti, és az érzékelés is igen
távoli. Ez a leírás a folyamat második stációjára illik.
A tize d ik interjú idejére a viszkető érzés átvándorolt az ujjbe-
gyeire. És ekkor - óriási zavarodottság és irulás-pirulás közepette
- elmeséli, hogy gyerekkorában vetkőzőst és egyéb szexuális töl­
tetű játékokat játszottak. A történéseket most is úgy mondja el,
mint amelyek teljesen rajta kívül, a múltban estek meg, bár köz­
ben nyilvánvalóan előrehalad a fejlődési folyamatban. A végkö­
vetkeztetése az, hogy „rossz vagyok, úgy mindenestől, rossz,
mocskos és kész.” Ez egy kinyilatkoztatás az énjéről egy differen­
ciálatlan, merev konstrukció alapján. Ennek a megnyilatkozás­
nak a szintje megfelel a folyamat harmadik stációjának. Ugyan­
ezen a szinten van az ezt követő kijelentése, noha az énről dif­
ferenciáltabb személyes jelentések kerülnek felszínre: „Azt hi­
szem, valahol legbelül szexuálisan túlfűtött vagyok, viszont ami
a külsőmet illeti, hát nem vagyok annyira szexis, hogy annyi fi­
gyelmet tudjak felkelteni, amennyire ehhez szükségem volna. ...
Szeretnék kívül és belül ugyanolyan lenni.” Ez utóbbi mondat­
nak van bizonyos negyedik stációs jellegzetessége, ahogy eny­
hén megkérdőjelezi az élmény interpretálására szolgáló szemé­
lyes konstrukció hitelességét.
A tizen ke tted ik interjúban még inkább megkérdőjelezi ezt a
konstrukciót, azt hangsúlyozva, hogy ő bizony nem született
csélcsapnak, aki csak úgy váltogatja a partnereit. Amikor ezt te­
szi, egy negyedik stációra jellemző tulajdonságot mutat: megkér­
dőjelez egy nagyon mélyen ülő beidegződést, egy régi „jól be­
vált” konstrukciót. Ugyanebben az interjúban egyszer csak ösz-
szeszedi minden bátorságát és azt mondja a terapeutának: „Ön
egy férfi, egy jóképű férfi, és nekem szinte minden problémám az
ilyen férfiakkal kapcsolatos. Könnyebb lenne a helyzet, ha ön
egy öregedő úriember volna. ... Talán könnyebb volna, de az
sem lenne semmivel sem jobb hosszútávon.” Teljesen zavarban
van attól, hogy kimondta, és úgy érzi, hogy „Olyan, mintha
anyaszült meztelen lennék, így hogy kiadtam önnek a legmé­
lyebb titkomat, teljesen kitárulkoztam.” Itt az éppen jelen lévő ér­
zését fejezi ki: némileg vonakodva, talán kissé félve is tőle, de ki­
fejezi, nem pedig interpretálja. Az élmény sokkal közelibb és ke­
vésbé konstrukcióhoz kötött. Az érzéseit már igen kicsi fáziské­
séssel ki tudja fejezni, de elfogadni még kevéssé tudja. A szemé­
lyes jelentéseit már képes élesebben differenciálni, ami nyilván-
192
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

való a következő mondatból: „Talán könnyebb volna, de az sem

lenne semmivel sem jobb hosszútávon.” Mindez teljesen a folya­
mat negyedik stációjára jellemző.
A tizen ö tö d ik interjúban nagyon sok, a szexuális élettel kap­
csolatos múltbéli élményét és érzését meséli el, amelyek a harma­
dik és negyedik stáció jellemzőit hordozzák. Egy ponton egyszer
csak azt mondja, hogy „Fájdalmat akartam okozni magamnak.
Ezért többször lefeküdtem olyan férfiakkal, akik fájdalmat okoz­
tak ... a péniszükkel. Élveztem és fájdalmat is okozott, így a ki­
elégülésem kétféle volt: a szexuális élvezet, meg az a kielégülés,
hogy az élvezetért ott és akkor mindjárt megkaptam a fájdalmas
büntetésem et.” Ebben a példában az élményeit pontosan úgy in­
terpretálja, ahogy azok történnek, ahogy érzékelni képes őket,
vagyis élményeknek, nem pedig rajta kívülálló, tőle teljesen füg­
getlen dolgoknak. Meg is kérdőjelezi az élmények interpretálásá­
ra szolgáló személyes konstrukciókat, bár ezek a kételyek még
implicitek. Azt is világosan felismeri - és elég nagy fontosságot
tulajdonit a felismerésének - hogy ellentmondás feszül az élve­
zetek átélése és a büntetés iránti vágya között. Mindezek a tulaj­
donságok a negyedik stációra jellemzőek, sőt bizonyos szem­
pontból időnként meg is haladják azt.
Kicsit később a kliens elmeséli, hogy a múltban milyen erős
szégyenérzete volt, amiért élvezte a szexualitást. A két nővére,
„akiket mindenki szorgos, dolgos, takaros menyecskéknek tar­
tott”, képtelenek voltak az orgazmusra, ezért „itt is, megint csak
én voltam a rossz.” Ez egészen eddig a pontig a negyedik stáci­
óra jellemző állapot. És itt hirtelen megkérdezi: „Vagy esetleg
mégis én volnék a szerencsés?” Ebben a pillanatnyi érzéseit kife­
jező tűnődésben, abban az érzésben, amely buborékként utat
keres magának a felszínre, az itt és most érzett kételyeiben és
megrökönyödésében, abban az őszinte és határozott kételkedés­
ben, amely a korábbi személyes konstrukcióival kapcsolatos, az
tükröződik, hogy a kliens határozottan az ötödik stációban léte­
zik. A terápia elfogadó környezetében lényegesen előrehaladt a
személyiségfejlődés folyamatában, jelentősen eltávolodott a má­
sodik stációtól.
Őszintén remélem, hogy a fenti példa jól bemutatja azt az
utat, amelyet az egyén az elfogadó környezet hatására bejár a
személyes jelentések egy adott területén: ahogy egyre inkább
fellazul, egyre inkább mozgásba lendül, egyre inkább részese
lesz egy folyamatnak. Talán azt is érzékelteti, hogy ez a hét stá­
cióra felosztott folyamat nem percek vagy órák alatt alakul ki,
hanem hetek vagy hónapok alatt. Ez egy szabálytalan ütemben
193
A személyiségfejlődés folya mata

előrehaladó folyamat, amely néha kissé visszahőköl, néha lát­

szólag egyhelyben áll (noha ilyenkor esetleg kiszélesedik és így
sokkal nagyobb területet érint), de végül ismét megindul és fo­
lyik tovább a maga medrében.

A hatodik stáció

Az érzések és élmények interpretálására szolgáló személyes

konstrukciók fokozódó fellazulását végigkövetve az első öt stá­
ción reményeim szerint felkészültünk arra, hogy tanulmányoz­
zuk a következő stációt, amely a megfigyeléseink szerint kulcs-
fontosságú. Az alábbiakban megpróbálom érzékeltetni a hato­
dik stáció jellemző tulajdonságait, ahogy én látom:
Ha a kliens továbbra is élvezi a teljes elfogadottságot a terá­
piás kapcsolatban, akkor az ötödik stáció jellegzetes vonásait
egy, a korábbiaktól nagymértékben különböző és sok esetben
drámai változásokkal kísért fázis váltja fel:
A kliens itt és most képes átélni olyan érzéseket, amelyek koráb­
ban valahogy „leragadtak”, gátlás alatt voltak, és így kimaradtak
a változások folyamatából.
A z érzés szabadon hömpölyöghet egészen végső kifejletéig.
A pillanatnyi érzéseket a jelenben teljes gazdagságukban éli át.
A z élményeinek ezt a z azonnaliságát és a z élmények tartalmá­
val kapcsolatos érzéseit képes elfogadni: nem kell letagadnia, nem
kell rettegni tőle, harcolni ellene, nem kell legyőznie.
Ezekkel a hatodik stációt jellemző mondataimmal megpróbál­
tam jellemezni azt az új minőséget, amely a megjelenés pillana­
tában tisztán és határozottan észlelhető, de csak hangfelvételen
rögzített példákon keresztül lehetne maradéktalanul kommuni­
kálni. Ennek hiányában egy fiatal férfival készített nyolcvanadik
interjú hosszabb részletével próbálom meg érzékeltetni, milyen
az, amikor a kliens belép a hatodik stációba.
Példa: „Végül beláttam, hogy lehetséges az, hogy bensősé­
ges kapcsolatba kerüljek önmagámmal. ... De hogyan kerül­
hetnék intim kapcsolatba magammal, hogyan válhatnék érzel­
mileg vonzóvá önmagámnak, hiszen ez a kettő egy és ugyan­
is? *4
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

az? De mégis, valahogy teljesen tisztán érzem. ...Tudja, ez

olyan, mint egy kisgyerekre aggódva vigyázni. Ezt is, meg azt
is, meg mindent meg akar neki adni az ember. ... Tisztán, vi­
lágosan látom ennek értelmét, ha valaki másról van szó. De
képtelen vagyok ugyanezt belátni, ha ... ha saját magamról
van szó, hogy képes lennék ezt saját magammal is megtenni.
Érti ugye? Tényleg lehetséges volna, hogy ilyen módon gon­
doskodjak önmagámról, és hogy ez legyen az életem fő célja?
Ez azt jelenti, hogy az egész világra úgy kellene tekintenem,
mintha én lennék a legmagasabb rendű és leginkább vágyott
érték védőangyala, és hogy én valahol e csodálatos, megvé­
dendő én és az egész világ között helyezkedek el. ... Ez már
majdnem olyan, mintha szeretném magam at... tudja, ez talán
nagyon furcsa..., de így igaz.”
Terapeuta: Nagyon furcsának tűnik ez a felismerés. Azt jelent­
heti, hogy „Úgy kellene szembenéznem az egész világgal, mint­
ha az egyik legfőbb felelősségem az lenne, hogy ezzel a hihetet­
lenül értékes lénnyel törődjek, aki nem más, mint saját magam, és
akit szeretek.”
Kliens: Akivel törődök..., és akit olyan kö ze l érze k magamhoz.
Húú! Hát ez is nagyon fu r c s a .
Terapeuta: B iz a r r n a k tűnik.
Kliens: Igen. Valamiért ez kissé szíven ütött. Az, hogy szeres­
sem önmagamat és hogy gondoskodjam önmagámról. (Itt sírás­
sa l k ü s z k ö d ik ) Ez igazán nagyon szép. Nagyon szép.

A hangfelvétel segítene érzékeltetni, hogy olyan érzés került

felszínre, amely korábban soha nem mozdult meg benne, és
amelyet most a keletkezés pillanatában él át: megállás nélkül
árad benne, gátlás nélkül, egészen a végkifejletéig. Elfogadja, és
semmi szándéka nincs, hogy félretolja az útból, vagy tagadja a
létezését.
A kliens benne él a z élményben és nem egyszenlen csak érez va­
lamit iránta.
A kliens szavakban esetleg visszahúzódik, hátralép, mintha
csak a tapasztalatról beszélne (amint azt a fenti részletből is
láthattuk). A hangfelvétel azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy
ez csak a felszín: valójában benne él az élményben. Ezt leg­
inkább a következő szavai kommunikálják: „Húú! Hát ez is na­
gyon furcsa.”
195
A személyiségfejlődés folyamata

A tárgyiasult én eltűnik.
Az én ebben a pillanatban azonos az érzéssel. Ez a pillanat­
ban való lét, kevés tudatossággal a saját létezésével kapcsolat­
ban. Tudatossága - Sartre kifejezését használva - elsősorban
reflexív. Létezésének fő bizonyítéka a másokra tett hatás, és a
másokra tett hatás visszatükröződése. Az én - szubjektiven
szemlélve - azonos a pillanatnyi léttel, nem valami, amit az em­
ber észlel.
A tapasztalás élménye ebben a stációban valóban folyamatra
jellemző tulajdonságokat mutat.
Példa: Egy férfi kliens, aki ehhez a stációhoz közelit, azt a fé­
lelmét fejezte ki, amelyet a titkos gondolatai váltanak ki belőle.
Majd így folytatja: „A felszínhez legközelebbi gondolatok olya­
nok, mint a pillangók. Lejjebb van egy áramló közeg, amelytől
nagyon távolinak érzem magamat. Ez a mélyebben húzódó
áramlat hasonlatos egy óriási halrajhoz. Látok közülük néhá­
nyat, de csak párat, amint kiugranak a vízből, ahogy ott ülök a
horgászbotommal és próbálom kitalálni, hogy mikor és hogyan
lehetne legjobban bevágni, vagy talán még inkább búvárként le­
merülni. Hát ez nagyon félelmetes. Hogy én magam legszíve­
sebben egy lennék ezek közül a halak közül.”
Terapeuta: „Ott lenn szeretne lenni, hogy része legyen az
áramlatnak.”
Bár ez a kliens még nem képes mindent folyamatszerűen ér­
zékelni - és így ez a részlet nem teljesen jellemző a hatodik stá­
cióra - szavai előrevetítik a hatodik stáció jellegzetes vonásait.
A folyamat hatodik stációjának egy másik jellegzetes vonása
az, hogy együtt já r egy jelentős mértékű fiziológiai értelemben vett
fellazulással.
A könnyek, a mély sóhajtások, az izmok ellazulása gyakori je­
lenség ebben a szakaszban, de más fiziológiai jellegű kísérői is
lehetnek a folyamatnak. Llipotézisem szerint - megfelelő eszkö­
zök birtokában - képesek lehetünk mérni a vérkeringés javulá­
sát, az idegi impulzusok vezetésének felgyorsulását. Ezen ész­
lelések némelyikének a „primitív” voltára ad egy példát a követ­
kező részlet:
Példa: A kliens - egy fiatal férfi - azt a vágyát fejezte ki, hogy
a szülei bárcsak meghalnának, vagy valahogy eltűnnének. „Ez
196
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

valami olyan, hogy az ember azt szeretné, ha nem lennének,

vagy tán soha nem is léteztek volna. ... És én annyira szégyel­
lem magamat, mert aztán meg csak szólnak és én már megyek
is mint a szél. Valahogy még mindig olyan erősek. Hát nem is
tudom. Mintha még mindig valamiféle köldökzsinór vagy mi,
kötne minket össze ... szinte érzem is itt belül.” (És itt vad m oz­
dulatokkal illusztrálja, hogy valamit szeretne eltávolítani a köldö­
kétől, szeretne valami láthatatlant elszakítani)
Terapeuta: Keményen, erősen tartják a köldökzsinóron keresztül.
Kliens: Hát elképesztő, hogy valóban, fizikailag érzem. ... Ez
valami, olyan égető érzés, és ha valami olyant mondanak, ami
szorongást kelt bennem, hát ezt bizony azonnal érzem itt. (És
ezt mutatja is) Nos, erre pont így még soha sem gondoltam.
Terapeuta: Úgy tűnik, hogy ha valamilyen zavar van a kapcso­
latukban, akkor ezt a köldöke környékén jelentkező feszültség­
ként érzékeli.
Kliens: Igen, itt a hasam környékén valahol. Magát az érzést, amit
érzek, nagyon nehezen tudnám megfogalmazni, vagy leírni.
A kliens szubjektiven átéli a szüleitől való teljes függőséget.
Nem észleli: benne van ebben az érzésben, átéli, mint a köldök-
zsinórban érezhető feszültséget.
Ebben a stációban a belső kommunikáció szabad, és csak ke­
véssé akadályozott.
Úgy hiszem, hogy mindezt jól illusztrálják az előző példák.
Természetesen az a kifejezés, hogy „belső kom m unikáció”,
már nem eléggé pontos, mivel m inden példa azt illusztrálja,
hogy a fordulópont az integrálódás pillanatában van. A ko­
rábban létezett különböző fókuszpontok közötti kommuniká­
ció többé már nem szükséges, hiszen azok egy pontban
egyesültek.
A z élmény és a tudatosság közötti inkongruenciát akkor lehet
igazán megérezni, amikor eltűnik és összhanggá (kongruenciá­
vá) fejlődik.
A z élmények interpretálására szolgáló személyes konstrukciók
a z élmény pillanatában feloldódnak, és a kliens szabadnak érzi
magát a korábban biztonságot nyújtó keretektől.
Bízom abban, hogy e két utóbbi tulajdonság mélyebb értel­
met nyer a következő példában. Egy fiatal férfi régóta képtelen
egy bizonyos, korábban ismeretlen érzést közel engedni magá­
197
A személyiségfejlődés folyamata

hoz. „Megpróbálom minél pontosabban megfogalmazni, hogy

mi is ez az érzés. Nos..., az életem nagy részét úgy éltem, hogy
mindig féltem valamitől.” Elmondja, hogy a szakmai tevékeny­
sége ad neki egy kis biztonságot: „ez egy olyan kis világ, ahol
biztonságban érezhetem magamat, tudja. Az okok persze azo­
nosak. (Itt egy kis s z ü n e te t ta rt) Hát bizony hagytam, hogy be­
szivárogjon. Hogy egyre inkább jelen legyen. De ugyanakkor ezt
Önhöz kötöttem. A jelenlétéhez és az Önhöz fűződő kapcsola­
tomhoz, és az egyik félelmem pontosan az, hogy ez valahogy
egyszer csak elmúlik. (É s itt a h a n g ja m e g vá lto zik, ho g y jo b b a n
tü k r ö z z e a p illa n a tn y i érzéseit) Meg kellene ezt engednie, hi­
szen olyan nagy szü kség e m van rá. Nagyon magányos és ijedt
lennék nélküle.”
Terapeuta: Hmm. Hmm. Hadd kapaszkodjak ebbe bele egy pil­
lanatra, hiszen szörnyen megrémülnék, ha ez nem lehetne így...
Ez szinte egy könyörgés, ugye?
Kliens: Ez a kisfiú, itt bennem, aki szinte könyörgőre fogja... És
mi ez a könyörgő, szinte kolduló gesztus? (És itt könyörgő-im ád-
k o zó g e sztu ssa l összekulcsolja a ke ze it)
Terapeuta: Könyörgésre kulcsolta a kezét.
Kliens: Igen, úgy van. »Nem tenné meg ezt nekem?" - valahogy
így... Óh, hát ez szörnyű! Még hogy én könyörgök? Koldulok? ...
Ez egy olyan érzés, amit soha nem éreztem ezelőtt. ... Valami,
korábban nem létező ... (S zü n etet tart) ... Nagyon zavaró érzés
fogott el.... Szinte elképesztően izgalmas valami, ahogy ezek az
új érzések kijönnek belőlem. Mindig újra meg újra meglepődök,
és ezt mindig ugyanaz a rémisztő érzés kíséri, hogy ebből már
igazán elegem van. (Itt sírva f a k a d ) ... Egyszerűen nem ismerem
önmagamat. Aztán egyszer csak valami felbukkan, amiről eddig
fogalmam sem volt. Még csak a gyanú árnyéka sem volt jelen ...
hogy ez valami olyan dolog, vagy út, vagy mód, ki tudja, amivé
válni akarok.
Itt azt látjuk, hogy a kliens teljesen átéli a könyörgését, és a
saját bőrén érzi az átélt élmény és a magáról alkotott képe kö­
zötti lényegi eltérést. Az eltérés észlelésének élménye azonban
az eltérés eltűnésének pillanatában jelenik meg. Ettől a pillanat­
tól kezdve olyan valaki, aki átérzi, hogy könyörög, miközben
sok más érzés is kavarog benne. Mivel ez a pillanat semmissé
teszi a korábban magáról kialakított képet, ezért úgy érzi, hogy
elvágták a korábbi világától - ez egy olyan élmény, amely egyi­
dejűleg fenséges és rémisztő.
A teljes átélés pillanata tisztán érzékelhető és határozottan kivehe­
tő referenciává válik (amihez viszonyíthatjuk a viselkedésünket).
198
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

A felsorolt példák jól illusztrálják, hogy a kliens gyakran nincs

teljes tudatában annak, hogy milyen hatás érte ezekben a pilla­
natokban. De ez nem is túlságosan fontos, hiszen ehhez az
eseményhez újra meg újra visszatérhet, és így egyre mélyebben
megismerheti. A példákban jelen lévő érzések - a könyörgés
közben megjelenő érzés, vagy a „szeretem önmagamat” érzése
- talán nem mindig a fenti leírás szerint jelennek meg. De fon­
tos referenciapontok, amelyekhez a kliens mindig visszatérhet,
amíg elégedetten el nem fogadja őket. Előfordulhat, hogy ezek
a pontok fiziológiai változásokat vagy az élet egy jelentős ese­
ményét jelzik, s ha a kliens vissza-vissza tér hozzájuk vizsgáló­
dás céljából, jelentős felismerésekhez juthat. Erre a fontos tény­
re - hogy az élmények igen fontos referenciapontok lehetnek -
Gendlin hívta fel a figyelmemet. Gendlin a kliensközpontú el­
mélet és gyakorlat sajátos kiterjesztésével próbálkozik meg erre
a felismerésre építve.(1)*
A z élmények differenciálása éles és lényegi.
Mivel az élmény minden egyes pillanata egy-egy referencia-
pont, egy-egy külön egység, ezért semmi mással nem téveszthető
össze. Az éles differenciálás folyamata ebből nő ki és erre épül.
Ebben a stációban nincsenek többé különálló - külső vagy belső
- „problémák”. A kliens szubjektiven átéli a probléma minden per­
cét, minden fázisát. A probléma többé m ár nem tárgy.
Bízom benne, hogy az összes felsorolt példából nyilvánva­
ló, mennyire elnagyolt és pontatlan lenne a kliensről azt állí­
tani, hogy a problém át önm agában azonosítja, és sajátjaként
kezeli. A kliens ezen a fázison már túl van, és persze már
messze meghaladta azt az állapotot, am ikor a problémát kül­
sőnek érzékelte. A legpontosabban talán úgy lehetne leírni ezt
a stációt, hogy a kliens sem nem érzékeli a problémáját, sem
nem kezeli azt, hanem tudatosan és elfogadóan átéli annak
egy részét.
Azért időztem ilyen hosszasan a hatodik stációnál, mert rend­
kívül fontosnak tartom. Megfigyelésem szerint ezek az azonna-

* Eugene T. Gendlin könyvét „Fókuszolás - Életproblémák megoldása önerő­

ből” címmel az SHL könyvek sorozatban az Edge 2000 Kft. jelentette meg
2002-ben (második kiadásban) magyarul. (Szerk.)
1S>9
A személyiségfejlődés folyam ata

li, egyszeri és ismételhetetlen, teljességükben átélt élmények bi­

zonyos értelemben szinte visszafordíthatatlanok. Ha e kliensek
közül valaki a jövőben hasonló élményt él át, fel fogja ismerni
mi az-, szerető gondoskodás önmagáról, köldökzsinórszerű
bonthatatlan kapcsolat, amely a szülők részévé teszi, vagy akár
egy kisfiús-könyörgős kiszolgáltatottság. És ha az élményt teljes
tudatossággal éljük át, teljesen elfogadjuk, akkor hatékonyan
tudjuk kezelni, mint az élet bármely más realitását.

A hetedik stáció

Azokon a területeken, ahol a kliens elérte a hatodik stáció jel­

legzetes vonásait, többé már nem abszolút előfeltétel, hogy a te­
rapeuta részéről a teljes elfogadottságot érezze, bár ez tovább­
ra is sokat segíthet. Mivel a hatodik stáció jellegzetes vonásai­
nak kialakulása visszafordíthatatlan folyamat, a kliens gyakran
anélkül fejlődik tovább a hetedik - és egyben végső - stációba,
hogy ehhez lényeges segítséget kellene igénybe vennie a tera­
peuta részéről. Ez a stáció legalább annyira a terápiás kapcso­
laton kívül játszódik le, mint azon belül: a kliens a terápiára
szánt egy órán inkább csak beszámol az élményeiről, azok
többnyire már nem ott történnek vele. Megfigyeléseim szerint
ennek a szakasznak a jellegzetességei a következők:
A z új érzéseket a kliens a részleteik teljes gazdagságában érzé­
keli, m ind a terápiás kapcsolatban, m ind pedig azon kívül.
Hz ilymódon átélt élményeket a kliens világos referenciaként
használja.
A kliens tudatosan használja ezeket a referenciákat arra, hogy
differenciáltabban, tisztábban megtudja, hogy ki is ő valójában,
mit akar, és melyek az attitűdjei. Ez még abban az esetben is igaz,
amikor a jelentkező érzések kellemetlenek vagy félelmetesek.
Egyre inkább és egyre folyamatosabban képes elfogadni és ma­
gáénak vallani ezeket a változó érzéseket: alapvetően bízik, a ben­
ne lejátszódó folyamatban.
Ez a bizalom nem elsődlegesen a tudatos folyamatokkal kap­
csolatos, inkább a teljes szervezetben lejátszódó folyamatra vonat­
200
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

kozik. Egy kliens a következőképpen írja le a hatodik stációra jel­

lemző élményeit, a hetedik stációban átélt élményeinek tükrében:
„Itt a terápiában az volt igazán fontos, hogy leülhettem, és
elmondhattam, hogy »ez vagy az a gondom-bajom«, és addig
mondogattam, míg egyszer csak kihozott valamiféle érzelmi
crescendo-1 belőlem, és amikor a dolognak vége volt - teljesen
másnak látszott. De ekkor sem tudom megmondani, hogy ponto­
san mi is történt. Egyszerűen csak a felszínre hoztam valamit, egy
kissé megráztam, meggyúrtam, és amikor próbáltam a helyére ten­
ni, valahogy éreztem. Ez egy kissé frusztráló azért, mert szeret­
ném tudni, hogy mi is történt... Furcsa ez, hiszen úgy tűnik,
mintha lényegileg nem is csinálnék semmit sem vele. Az egyetlen
aktív szerepem az, hogy éber legyek és elkapjam a feltámadó
gondolatokat ... Aztán egyszer csak jön egy olyan érzés, hogy
■■Hűha, most aztán mit is tegyek vele, ha már láttam, hogy ez így
jó?« Nincs rajta semmilyen fogó, amit meghúzhatnék.... Csak be­
szélünk róla egy darabig, aztán meg hagyjuk elszállni. És látszó­
lag ennyi az egész. Mindössze ennyi. Valamiféle kielégíiletlensé-
get érzek vele kapcsolatban. Valahogy azt érzem, hogy nem is
csináltam semmit. Ez úgy, valahogy egyszer csak készen lett, a
tudomásom és az egyetértésem nélkül. ... Végiilis a lényeg az,
hogy nem vagyok meggyőződve ennek az átalakulásnak a minő­
ségéről, hiszen sem nem láttam, sem ellenőrizni nem állott mó­
domban. ... Az egyetlen, amit tehetek az, hogy figyelem a dolgo­
kat. Kissé más szemmel nézek, sokkal kevésbé aggódok, és lénye­
gesen aktívabb vagyok. Úgy általában véve a dolgok kezdenek
nagyon jól festeni. Nagyon boldog vagyok attól, ahogyan a dol­
gok alakulnak. De - másrészről - van egy olyan érzésem, hogy
csak nézője vagyok ennek az egésznek.” Néhány pillanattal ké­
sőbb, miután nagy nehezen megbarátkozott a benne munkáló
folyamattal és képes volt azt elfogadni, hozzáteszi: „Azt hiszem,
akkor megy ez a dolog a legjobban, amikor a tudatom csak a té­
nyekkel van elfoglalva és hagyja, hogy az elemzés csak egyszerű­
en menjen a maga útján anélkül, hogy figyelne rá.”
A z átélés élménye szinte teljesen megszabadult a korábbi struk­
turális kötöttségeitől és a folyamat élményévé lényegül át. Más sza­
vakkal: a szituációt a maga újdonságában éljük, át és értelmez­
zük, nem pedig múltként („történelemként”).
A hatodik stációban adott példa már utalt arra az új minőség­
re, amelyet itt próbálok leírni. Egy másik kliensünk a terápia be­
fejezése utáni követőinterjúk egyikében elmagyarázta azt a mi­
nőségi ugrást, amelyet kreatív munkájában tapasztalt. Korábban
nagyon rendszeresen próbált dolgozni. „Az ember az elején
201
A személyiségfejlődés folyamata

kezdi, és módszeresen egyszer csak eljut a végére.” Most már

tudja, hogy a benne lejátszódó folyamat valójában eltér ettől.
„Amikor dolgozom egy ötleten, az valahogy úgy jelenik meg a
semmiből, mint ahogy a fénykép előhívásánál előbukkan a kép.
Nem a kép egyik sarkában jelenik meg, és onnan terjed tovább
a másik sarok felé. Egyszer csak ott van. Halványan bár, de ott
van teljesen. Először csak valami halvány kép dereng. Szinte ki-
vehetetlen, és az ember azon tűnődik, hogy vajon mi is lehet
az. Aztán egyszerre itt is bekattan valami, meg ott is bekattan va­
lami, és aztán egyszer csak hirtelen minden világossá válik.
Egyik pillanatról a másikra.” Nyilvánvaló, hogy ez a kliens nem
egyszerűen csak bízik ebben a folyamatban, hanem pontosan
úgy éli át, ahogy az van, nem pedig holt „történelemként”.
A z én egyre inkább azonos a z átélés szubjektív és reflexív tuda­
tosságával. A kliens egyre ritkábban érzékeli tárgyként, és egyre
gyakrabban érzi folyamatnak.
A példát szintén a fent idézett követőinterjúból merítettem. Eb­
ben az interjúban, mivel a terápia befejezése óta eltelt idő törté­
néseiről számol be, ismét úgy azonosítja önmagát, mint egy tár­
gyat, de ugyanakkor az is világos, hogy ez nem így van a napi
gyakorlatban. Miután sok-sok változásról beszámolt, egyszer csak
azt mondja: „Igazándiból eszembe sem jutottak ezek a terápiával
kapcsolatos dolgok, egészen ma estig. ... (Viccelődve) Hűha! Hát
valami, talán, azért csak történt. Mert az élet azóta rendesen meg­
változott. Sokkal hatékonyabb lettem. Meg az önbizalmam is egé­
szen más már. Valahogy megjött. Egészen rámenőssé váltam
olyan helyzetekben, amelyeket azelőtt messzire elkerültem. Az is
érdekes, hogy viszont más helyzetekben, amelyekben - ha bele­
gondolok - egészen kibírhatatlan lehettem, nos, ezekben meg
már nem vagyok olyan durva pokróc.” Nyilvánvaló, hogy csak
így utólag képes azonosítani, hogy milyen is volt az énje.
Az élmények interpretálására szolgáló személyes konstrukciókat
ideiglenesen újra strukturálja, hogy újabb élmények fogadására
alkalmasak legyenek, de már ezeket is nagyon lazán kezeli.
A kliens elmondja hogyan változott meg egy ilyen konstruk­
ció a terápia vége felé, az interjúk közötti időszakban:
„Hát azt nem tudom megmondani, hogy mi is változott meg,
de határozottan más érzésem támad ma, ha például a gyerek­
202:
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

koromra gondolok, sőt az apám és az anyám iránt korábban ér­

zett ellenséges érzéseim is szinte köddé váltak. Az irántuk ko­
rábban érzett keserűség helyébe annak az egyszerű ténynek az
elfogadása lépett, hogy ők számos olyan dolgot tettek, amelyek
nekem akkor nem igen tetszettek. Aztán ezt felváltotta valamifé­
le érdeklődő izgalom, hogy na, ha most sikerül megtalálnom a
probléma okait, akkor talán találhatok rájuk megoldást is, és ta­
lán így ki tudom javítani az ő hibáikat.” így alakította át gyöke­
resen a szüleivel kapcsolatos élményeinek interpretálására szol­
gáló személyes konstrukciót ez a kliens.
Egy másik példát abból az interjúból vehetünk, amelyben a
kliens úgy érzi, hogy állandóan meg kell felelnie mások elvá­
rásainak:
„Látom, hogy ... hogy az milyen lenne ... azt, hogy az nem iga­
zán számit, hogy megfelelek-e vagy sem az elvárásainak, ... hi­
szen ez a megfelelés vagy meg nem felelés, az nem egy olyan do­
log, amely számomra valóban fontos lenne. Ha például valami
ilyesmit mondanék az embereknek, hogy ... érti? ... hogy ha csak
úgy egyszerűen, kertelés nélkül kimondanám, amit gondolok, ...
persze mit sem törődve azzal, hogy ez kinek tetszik és kinek nem,
... Óh, édes jó Istenem! ... ha így szinte bármit lehetne monda­
ni, mondhatnál bármit, ... De ez bizony így igaz, tudja.” Aztán
egy kicsit később hitetlenkedve teszi fel önmagának a kérdést:
„Úgy gondolod, ha valóban az lehetnék, aki tényleg szeretnék
lenni, nos, hát jó lenne az?”
A kliens itt azzal küzd, hogy átrendezze néhány alapvető él­
ményét.
A belső kommunikáció világos, az érzések és a szimbólumok jól
megfelelnek egymásnak, a z új érzések új értelmet nyernek.
A kliens a z új létezési módok közötti felvilágosult, hatékony vá­
lasztás élményét éli át.
Mivel az élmény minden eleme szabadon hozzáférhető a tu­
dat számára, a választás valódivá és hatékonnyá válik. A kliens
erre itt és most eszmél rá: „Ahogy most próbálok beszélni, az
éles kontrasztban van azzal a rettegéssel, amit minden megszó­
laláskor korábban éreztem. Azt hiszem, hogy a hangosan gon­
dolkodás erre a legjobb módszer. Csak úgy hangosan kibeszé­
lem a gondolataimat. Mára már annyi gondolat kavarog a fe­
203
A személyiségfejlődés folyamata

jemben, hogy ez egyre több nehézségbe ütközik, és - gondo­

lom - nehezen érthető. Talán most már arra kellene koncentrál­
nom, hogy a mondanivalóm a valódi gondolataimat fejezze ki,
ahelyett, hogy minden helyzetben egyszerűen csak azt mond­
jam, ami akkor éppen eszembe jut.” Itt a kliens érzékeli a haté­
kony választás lehetőségét.
Egy másik kliens a feleségével folytatott vitáról beszél: „Már
nem is voltam annyira dühös magamra. Ja, és nem utáltam ön­
magamat sem annyira. Rájöttem, hogy egyszerűen csak "gyere­
kesen" viselkedek, és valamiért - ki tudja miért - ezt a viselke­
dést én magam választottam.”
A hetedik stáció illusztrálására nem könnyű példákat találni,
mivel igen kevés kliens éri el minden szempontból ezt a szin­
tet. Ezért a következőkben megpróbálom röviden összefoglalni
a kontinuum végső stációjának a jellemző tulajdonságait:
Amikor az egyén a változási folyamaton keresztül eléri ezt a
hetedik stációt, a személyiségfejlődés egy teljesen más dimenzi­
ójával állunk szemben. A kliens lelki életét ekkorra már olyan
tulajdonságok jellemzik, mint a mozgás, a szabadon folyó
áramlás, a megváltoztathatóság. Az érzéseiben él, és elfogadja
azokat, alapvetően megbízik bennük. Az élmények interpretálá­
sára szolgáló személyes konstrukciók állandó változásban van­
nak, hiszen ezeket a konstrukciókat az életének minden új ese­
ménye némileg megváltoztathatja. Élményszerzése alapvetően
egy folyamat: minden helyzetben megérzi az újat, a helyzeteket
újra meg újra átértékeli, és csak olyan mértékben értelmezi azo­
kat a múlttal összevetve, amilyen mértékben az itt és most még
mindig azonosítható a múltjával. Tapasztalatainak közvetlen él­
ményjellege van, és ugyanakkor tudja, hogy most átél valamit.
Nagyra értékeli a pontosságot az érzéseivel és az átélt élmények
személyes jelentéseivel kapcsolatban. Énjének különböző as­
pektusai között szabadon áramlik gátak nélkül a belső kommu­
nikáció. Másokkal való kapcsolataiban szabadon kommunikál­
ja önmagát, kapcsolatai nem sztereotipikusak, hanem valódi
személyek közötti kommunikáción alapulnak. Tudatosan tekint
magára, de nem tárgyként. Ez sokkal inkább egy reflexív tuda­
tosság: szubjektív élet a mozgásban lévő énben. Úgy érzékeli
önmagát, mint aki felelősen viszonyul a saját problémáihoz.
204
 A pszichoterápia folyam at koncepciója

Mindent egybevetve: teljes mértékben felelősen viszonyul a sa­

ját életéhez, és annak minden változó aspektusához. Teljesen
benne él élete állandóan változó áramlatában.

A fejlődési folyamatra vonatkozó néhány kérdés

Megpróbálok elébe vágni néhány olyan kérdésnek, amelyet vár­

hatóan feltesznek a fent leírt folyamattal kapcsolatban.
Ez a személyiségváltozás egyetlen módja, vagy csupán egy a
számos folyamat közül?
Ezt még én magam sem tudom. Talán sokféle folyamat léte­
zik, amelyben a személyiség változik. A leirt folyamatról inkább
azt tudom elmondani, hogy ez az a folyamatok közül, amely at­
tól lendül mozgásba, hogy a személy teljes mértékben elfoga­
dottnak érzi magát.
Vonatkozik-e mindenfajta pszichoterápiára, vagy ez egy olyan fo ­
lyamat, amely csak egy adott típusú pszichoterápiában fordulhat elő?
Ezt a kérdést mindaddig nem lehetséges megválaszolni, amíg
nem rendelkezünk elegendő hangfelvétellel más típusú terápi­
ákkal kapcsolatban. Ugyanakkor megkockáztatnék egy olyan
feltételezést, amely szerint azok a terápiás közelítések, amelyek
nagy hangsúlyt helyeznek a gondolkodásra, és egyidejűleg ki­
sebb hangsúlyt helyeznek az élménnyel együtt járó érzelmi fo­
lyamatokra, teljesen más változási folyamatokat indíthatnak be.
Mindenki egyetért-e azzal, hogy ez egy kívánatos változási fo ­
lyamat, amely pozitív irányba visz?
Úgy vélem, hogy ez nincs így. Vannak, akik nem tartják a vál­
tozékonyságot kívánatosnak. A változékonyság megítélése az
egyének és kultúrák értékrendjétől függ. Az ilyen jellegű válto­
zási folyamatok egyszerűen elkerülhetők, ha ritkítjuk vagy meg­
akadályozzuk azokat a kapcsolatokat, amelyekben a személy
teljesen elfogadottnak érezheti önmagát, olyannak, amilyen.
Gyors ez a változás?
Az én megfigyelésem ezzel pont ellentétes. Kirtner tanulmá­
nyát (4) a szerzőtől némileg eltérően értelmezve úgy gondolom,
hogy előfordulhat, hogy a kliens a második stációnál kezdi el a
205
A személyiségfejlődés folyamata

terápiás kapcsolatot és a negyedik stáció környékén fejezi be,

és ezzel mind a kliens, mind a terapeuta elégedett lehet, hiszen
jelentős fejlődés játszódott le. Az azonban szinte soha sem for­
dul elő, hogy egy kliens az első stációban kezdi el a terápiát és
eljut a hetedik stációig. Ha ez esetleg elő is fordulna, az bizony
éveket venne igénybe.
A z egyes stációknál leírt tényezők és tulajdonságok, csak. ahhoz
a stációhoz tartozhatnak, amelyben Ön leírta azokat?
Biztos vagyok abban, hogy mind a megfigyeléseimben, mind a
leírásban, mind pedig az így kialakult csoportosításban számos hi­
ba van. Az is előfordulhat, hogy valami kimaradt. Azon is sokat
tűnődtem, hogy miként lehetett volna a kontinuum elemeit még
pontosabban leírni. Minden ilyen kérdésre empirikusan megala­
pozott választ lehet adni, amennyiben az általam vázolt hipotézist
más kutatók is további meggondolásra méltónak tartják.

Ö ssz efo g lalás

Megpróbáltam vázlatosan leírni azt a változási folyamatot, amely

akkor játszódik le, amikor a kliens megtapasztalja, hogy elfogad­
ják, szívesen látják és megértik úgy, ahogy van. Ez a folyamat
több különálló szálon fut kezdetben, amelyek a folyamat előre­
haladtával egyre egységesebbnek látszanak.
Ez a folyamat magában foglalja az érzelmek fellazulását. A
kontinuum alsó végén az érzelmeket a kliens nem birtokolja, az
érzelmek távoliak. Ezt követően az érzelmeket úgy lehet leírni,
mint amelyek jelen lévő objektumok, és amelyeket a személy
részben már birtokol. Később a kliens az érzéseit már sajátjá­
nak, és az átélés pillanatához egyre közelebb érzi. A skálán még
inkább felfelé haladva a kliens az érzéseit a jelenben éli át és
fejezi ki, és az ettől a folyamattól való félelme érzékelhetően
csökken. Ezen a ponton néhány olyan érzése, amelyet még a
saját tudatosságától is eltitkolt, megállíthatatlanul a felszínre tör,
tudatossá válik, s ezeket az átélt korábbi érzéseket egyre inkább
meri birtokolni. A kontinuum felső végénél az egyén jellemző­
en egy folyamatosan áradó érzéshullámot él át.
2.06
 A pszichoterápia folyamatkoncepciója

A folyamat magában foglalja az átélés módjának változását is.

Egy merev, rögzített állapotból indul, amelyben a személy távol
van a saját élményétől, képtelen meríteni belőle, nem tudja
megérteni burkolt jelentését. Az élménynek a távoli múlt bizton­
ságában kell lennie, hogy jelentést merjen adni neki, a jelen él­
ményeit a múltbeli értelmezésen átszűrve szemléli. Ebből az él­
ményektől való távolságtartásból elindulva az egyén először
odáig jut el, hogy benne keletkező zavarként éli át az élménye­
it. Ezt követően az élményeit egyre inkább elfogadja olyan bel­
ső referenciaként, amelyek segíthetik a problémáinak pontos
megértésében. A kontinuum végén a kliens képes lesz szaba­
don és az élményeinek áradó folyamát elfogadva élni, képes
lesz a viselkedését az átélt élményeihez viszonyítani.
A folyamat az inkongruenciától a kongreuencia felé tart. A
teljes inkongruenciából kiinduva - melynek az egyén nincs is
tudatában - először a benne lévő éles ellentmondások felisme­
réséig jut el, odáig, hogy érzékeli az inkongruens viselkedést, és
ettől az meg is szűnik. A fejlődés csúcsán csak rövid időre for­
dul elő inkongruencia a tapasztalat és a tudat között, mert az
egyénnek nincs szüksége arra, hogy megvédje magát a tapasz­
talás fenyegetéseitől.
Megváltozik annak a módja és mértéke, ahogyan és ameny-
nyire az egyén képes és hajlandó önmagát kom m unikálni egy
elfogadó környezetben. A kontinuum alsó végletében az egyén
teljesen elzárkózik attól, hogy önmagát kommunikálja. A felső
végén az egyén a belső élményeinek gazdag és gyorsan válto­
zó képét képes tudatosan kommunikálni, ha úgy dönt, hogy
ezt tegye.
A folyamat során fellazul a tapasztalat kognitív térképe. Az él­
mények interpretálására szolgáló személyes konstrukciók kez­
detben teljesen merevek, az egyén az átélt élményeit ebben a
stációban külső tényékként kezeli. Ebből az állapotból mozdul
el a kliens a változó konstrukciók irányába, amelyekkel oly mó­
don interpretálja élményeit, hogy a jelentések nagy mértékben
változhatnak minden egyes új élmény hatására.
Megváltozik az egyén viszonya a problémáihoz. A kontinuum
alsó végén a problémákat nem ismeri fel és nem is kíván meg­
változni. Később lépésről lépésre felismeri, hogy problémák
z .0 - 7
A személyiségfejlődés folyamata

igenis léteznek. Egy következő stációban a személy felismeri,

hogy szerepe van a poblémák kialakulásában, hogy azok nem
kizárólag külső tényezők hatására jöttek létre. Egyre inkább ér­
zi a saját felelősségét a problémákért. A spektrumon még in­
kább felfelé haladva a kliens átéli és megéli a problémák bizo­
nyos vonatkozásait. Ez az átélés szubjektív: a kliens érzi a saját
felelősségét a problémák kialakulásáért.
Ugyancsak megváltoznak a kliens kapcsolatai is. A kontinuum
alsó végén az egyén óvakodik a szoros kapcsolatoktól, amelye­
ket veszélyesnek érzékel. A spektrum túlsó végén nyitottan és
szabadon viszonyul a terapeutához és másokhoz, és a kapcso­
latban a viselkedését az itt és most átélt élmények vezérlik.
Általánosságban kimondhatjuk, hogy a folyamat a fixáltság ál­
lapotától indul el, amelyben a fent leirt elemek és szálak önálló­
an felismerhetők és önállóan értelmezhetők, s innen fejlődik to­
vább a terápiás folyamat csúcspontját jelentő szabadon áradó
élmények irányába, amikoris az elemek egymással új minőséggé
ötvöződnek és a szálak egymással a felismerhetetlenségig össze­
fonódnak. Ebben a jelenben átélt élményben az érzések és a
megismerés szervesen hatnak egymásra, az én szubjektívan je­
len van az élményben, és a tudatos választás tulajdonképpen a
szervezet harmonikus egyensúlya által kijelölt irányt követi.
Amennyiben a folyamat eléri ezt a stációt, az egyén eggyé válik
a mozgással, az áramlattal. Az egyén megváltozott, de ami még
ennél is fontosabb: a változékonyság integrált folyamatává vált.

208
 N eg y ed ik rész

SZEMÉLYEK FILOZÓFIÁJA

Megfogalmaztam néhány
filozófiai benyomást,
amelyek a z élettel,
a szabad emberek
életcéljával kapcsolatosak.
 N y o lcad ik feje ze t "l
11

„Hogy azzá leh essü n k ,

akik v a ló b a n v a g y u n k ”

(Egy terapeuta nézetei a személyes célokról)

 „Hogy azzá lehessünk, akik valóban vagyunk"

t A aPja úikban a legtöbb pszichológus személyes sértésnek veszi,

frji ha azzal gyanúsítják, hogy filozofál. Én nem osztom ezt a
nézetet. Egyszerűen elkerülhetetlennek tartom, hogy eltűnődjek a z
általam megfigyelt dolgok értelmén. Ezeknek a gondolatoknak iz­
galmas következményei lehetnek modern világunkban.
1957-ben Dr. RussellBecker- barátom, korábbi tanítványom és
kollégám - arra kért, hogy tartsak egy programon kívüli előadást
a z Ohio államban található Wooster College minden diákjának és
teljes tanári karának. Elhatároztam, hogy magam számára is vi­
lágosabban feltárom, milyen irányban változik a kliens a terápi­
ás kapcsolat biztonságot nyújtó légkörében. Amikor a z előadás
szövegét befejeztem, kételyeim támadtak, vajon sikemlt-e bármi
újat vagy fontosat kifejeznem. Ezeket a kételyeimet a hallgatóság
hosszú, szűnni nem akaró tapsa oszlatta el, legalábbis részben.
A z idő múltával, ahogy kissé objektívabban sikerült a z elmondot­
takat szemlélnem, két okból éreztem elégedettséget. Úgy hiszem, jól
kifejezi azokat a megfigyeléseket, amelyek számomra két fontos té­
ma köré csoportosíthatók: egyrészt a z emberi szervezetbe vetett ma­
gas fokú bizalmamat (ha a szabadság légköre veszi körül), más­
részt az értelmes élet egzisztenciális minőségét, amelyet a filozófia
legújabb irányzatai is feszegetnek, és amelyet több mint huszonöt
évszázaddal ezelőtt gyönyörű, költői szavakkal fejezett ki Lao-Ce:
„A tett alapja a létezés. ”

A kérdések

„Mi az életcélom?” „Mit szeretnék elérni?” „Milyen közvetlen cél­

jaim vannak?” Hasonló kérdéseket mindenki feltesz önmagának
előbb vagy utóbb. Időnként higgadtan és elmélkedve, máskor
meg a bizonytalanságtól és az elkeseredéstől szinte agonizálva.
Ezek olyan ősi kérdések, amelyeket a történelem kezdetétől új­
ra meg újra felteszünk, és valahogy megválaszolunk. Olyan kér­
dések, amelyeket mindenki csak önm agának tud értelmesen
feltenni, és amelyekre a választ is csak ő maga adhatja meg, a
maga módján. Segítőként én is gyakran hallom ezeket a kérdé-
213
Személyek filozófiája

seket, olyan emberektől, akik a maguk sajátos, feszültségektől

terhelt módján próbálják meghatározni, megérteni és kifejezni
életük folyását.
Nincs tehát semmi új ezekben a kérdésekben. (A fejezet címe
egy olyan férfi írásából származik, aki több mint egy évszázad­
dal ezelőtt ugyanezekkel a kérdésekkel küszködött.) Pusztán
azért, hogy még egy személyes vélemény elhangozzék, nem
lenne érdemes foglalkozni a rövid és hosszú távú célok prob­
lémájával. Úgy érzem azonban, hogy az alkalmazkodási nehéz­
ségekkel küszködő emberekkel kapcsolatos sokéves tapasztala­
taim alapján felismertem a klienseim e kérdésekre adott bizony­
talan válaszaiban egy jellegzetes mintát, egy trendet, közös ele­
meket. Azt a megfigyelésemet szeretném megosztani önökkel,
hogy szabad választási lehetőségek esetén az ember milyen cé­
lok elérésére törekszenek leginkább.

Néhány válasz

Mielőtt megpróbálnám elvezetni önöket a kliensekkel való ta­

pasztalataim birodalmába, szeretnék mindenkit emlékeztetni ar­
ra, hogy a fenti kérdések egyáltalán nem álkérdések, és sem a
múlt, sem pedig a jelen gondolkodói nem tudnak kielégítő vá­
laszokat adni rájuk. Amikor a múltban felmerült a kérdés, hogy
mi is az élet célja, sokan villámgyors választ adtak rá a katekiz­
mus betanult szavait idézve: „Az ember életének fő célja az Is­
ten dicsőítése.” Mások úgy gondolták, hogy az élet célja a fel­
készülés a másvilágra. Ismét mások megelégedtek egy sokkal
hétköznapibb céllal: szabadjára engedni és kielégíteni minden
testi vágyukat. Vannak olyanok, akiknek az élet célja az anyagi
dolgok birtoklása, a magasabb státus betöltése, a hatalom gya­
korlása vagy a tudás, mint hatalom kisajátítása. (Modern vilá­
gunkban ez sok emberre jellemző.) Néhányan teljesen alávetik
magukat egy rajtuk kívül álló célnak: például a kereszténység­
nek vagy a kommunizmusnak. Hitler életcélja az volt, hogy egy
magasabb rendű fajnak legyen a vezetője, amely majd uralkod­
hat a többi faj fölött. Éles kontrasztként, a keleti kultúrákban so-
214
 .Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk"

kan arra törekedtek, hogy felszámolják minden földi vágyukat,

hogy így tökéletesen uralkodjanak önmaguk fölött. Ezeket a
nagymértékben eltérő példákat azért említem, hogy világosan
lássuk azt a széles spektrumot, amelyen az emberi életcélok el­
helyezkedhetnek .
A közelmúltban Charles Morris egy igen fontos tanulmányában
azt vizsgálta, hogy hat ország - India, Kína, Japán, az Amerikai
Egyesült Államok, Kanada és Norvégia - diákjai milyen életpályá­
kat tartanak kívánatosnak (5). Ahogy az várható volt, nagyon mar­
káns különbségek mutatkoztak a különböző nemzetiségű diákok
céljai között. Az adatok faktoranalizisével meghatározta azokat az
alapvető értékeket, amelyek alapján a diákok ezrei döntöttek az
alternatívák között. Eredményei szerint a következő öt értékdi­
menzió kombinációiból adódnak ki az egyéni döntések:
1. Az első értékdimenzió egy felelősségteljes, morális értelem­
ben szigorúan megalapozott, önkorlátozó életvitel előnyben ré­
szesítése, pozitívan értékelve, és megőrizve az emberi kultúra
eddigi fejleményeit.
2. A második értékdimenzió arra helyezi a hangsúlyt, hogy a
személy a problémák megoldásával kapcsolatos aktív tevékeny­
ségben örömét leli. Ez a változások aktív, önbizalommal teli kez­
deményezését jelenti (személyes vagy társadalmi problémák meg­
oldásán keresztül, vagy a természetes környezetben felbukkanó
akadályok legyőzésével).
3. A harmadik értékdimenzió hangsúlyozza az önmagában
kielégítő lelki élet fontosságát, mely fokozott és gazdag éntudat­
tal társul. A más személyek és dolgok felett gyakorolt kontroll
helyett a saját énje és mások személyiségének mély és együttérző
megismerését részesíti előnyben.
4. A negyedik értékdimenzió nagyra értékeli más személyek és
a természet befogadását. Az inspirációt úgy tekinti, mint a sze­
mélyen és az énjén kívül álló forrásból jövő késztetést. A sze­
mély ezzel a forrással elkötelezett, szoros kapcsolatban él, és
így fejlődik.
5. Az ötödik értékdimenziő hangsúlyozza az érzéki élvezete­
ket, és a saját énünk felett érzett örömöt. Nagyra értékeli az élet
apró, egyszerű örömeit, a jelen pillanat teljes élvezetét és az élet
dolgai iránti határtalan nyitottságot.
21^
Személyek filozófiája

Ez egy nagyon fontos tanulmány, amely az elsők között mé­

ri objektívan a különböző kultúrákban jellemzően adott vá­
laszt arra a kérdésre, hogy mi az élet célja. Hozzájárult a té­
mával kapcsolatos ismereteinkhez a kérdésekre adott válaszo­
kon keresztül. Lehetővé tette azoknak a dimenzióknak a meg­
határozását, amelyek alapján az egyén választ. Morris szavai­
val: „úgy tűnik, mintha a különböző kultúrákban élő emberek
a zenei skála ugyanazon öt hangjából komponálnák dallama­
ikat.” (5, 185. old.)

Egy másik vélemény

A fenti tanulmánnyal ugyanakkor bizonyos mértékig elégedet­

len vagyok. Sem azok az életutak, amelyeket Morris a diákok
elé tett választási lehetőségekként, sem pedig az „életutakat” al­
kotó értékdimenziók nem felelnek meg teljesen azoknak az
életcéloknak, amelyeket klienseim a terápia folyamán megfo­
galmaznak. A követendő életformájukat kereső klienseimmel
folytatott terápiás beszélgetéseimből egy másfajta általános
minta körvonalai bontakoznak ki, amelyet Morris leírásai nem
említenek.
Talán Sörén Kierkegard fejezte ki a legjobban ezt, amikor azt
mondta, hogy az élet célja az, „hogy azzá lehessünk, akik va­
lóban vagyunk”. (3, 29. old.) Tudatában vagyok annak, hogy
ennek a megfogalmazásnak az egyszerűsége szinte az abszur­
ditást súrolja. Az, hogy valaki az legyen, aki - nos ez a kijelen­
tés sokkal inkább egy nyilvánvaló tényt közöl, mintsem egy célt
ír le. Mit jelent ez valójában? A kővetkezőkben erről szeretnék
beszélni. Elöljáróban csak annyit mondok, hogy nagyon furcsa
dolgok következnek ebből. A klienseimmel szerzett tapasztala­
taim alapján, és saját magamba nézve is, olyan következteté­
sekre jutottam, amelyek teljesen idegenek lettek volna számom­
ra 10-15 évvel ezelőtt. így hát csak abban bízhatok, hogy az itt
leirt nézeteimet kritikus szkepticizmussal fogják szemlélni, és
csak azt fogják elfogadni belőle, ami egybeesik a saját tapasz­
talatukkal.
216
 „Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk”

A k lie n se k által v á la sz to tt irá n y o k

Ebben a részben megpróbálom leírni, milyen jellegzetességeket

tapasztaltam e téren a kliensekkel végzett munkám során. A kli­
ensekkel való kapcsolatomban mindig arra törekedtem, hogy
amennyire csak tőlem őszintén telik, biztonságos, elfogadóan
meleg és empatikusán megértő légkört teremtsek számukra.
Nem éreztem szükségesnek és nem tartottam segítőnek, hogy
diagnosztikus vagy értékelő magyarázatokkal, javaslatokkal vagy
tanácsokkal beleavatkozzak a kliensek személyes élményeibe,
így a következőkben leirt trendek nézetem szerint sokkal inkább
a kliensekből, mintsem belőlem fakadnak.*

Félre a z álarcokkal!

Az első észrevételem az, hogy a kliens hajlamos és hajlandó el­

távolodni attól az énképtől, amellyel valójában nem azonos. Ezt
sok esetben vonakodva és valamitől rettegve teszi. Más szavakkal
kifejezve ugyanezt: sokszor nem tudja, hogy hova tart, de vala­
honnan távolodik. Ebben a folyamatban szinte természetes, hogy
igyekszik meghatározni - mégha negatívan is -, hogy ki is ő.
Kezdetben ezt néha a kliens úgy fejezi ki, hogy fél megtudni
az igazi énjét. Egy korai interjúban egy tizennyolc éves fiatal­
ember ezt mondta:
„Tudom, hogy nem vagyok egy nagy szám, és attól félek, hogy
erre előbb vagy utóbb a többiek is rájönnek. És hát persze ezért
csinálom ezeket a dolgokat. ... Majd ők is rájönnek egy szép na­
pon, hogy nem vagyok egy nagy szám. Hogy nem vagyok olyan
menő. Egyszerűen próbálom ezt a napot minden erőmmel odébb
tolni. Csak minél később. ... Ha ön ismerne engem, úgy ahogy én
ismerem önmagamat... (Szünet) Nem fogom nyíltan elmondani,

* Nem zárhatom ki annak a lehetőségét, hogy valaki valamikor bebizonyítja,

hogy azok a jelenségek, amelyeket a következőkben leírok valamilyen tudat­
alatti hatásra, valamilyen mértékben mégis csak belőlem eredeztethetek. Itt
úgy írom le mindezt, ahogy a kliensben felmerül a biztonságos terápiás kap­
csolat során - mert ez tűnik számomra a leginkább logikus magyarázatnak.
217
Személyek filozófiája

hogy milyen is vagyok tulajdonképpen. Ez az egyetlen dolog, ami­

ben nem fogok együttműködni. ... Nem használna a rólam kiala­
kított véleményének, ha tudná, hogy mit gondolok önmagámról.”
A későbbiekben nyilvánvalóan látszani fog, hogy a kliens fé­
lelmének kifejezése része annak a folyamatnak, amelyben azzá
válhat, aki valójában. Elmozdul onnan, hogy pusztán egy maszk
(egy színészi szerep) legyen, közelebb jut a valódi énjéhez, ah­
hoz a rettegő személyhez, aki egy maszk mögé kényszerül, mert
szerinte a valódi énje megmutathatatlanul szörnyűséges.

Távolodás a „kellene”kategóriától

Egy másik, az előzőhöz hasonló tendencia abban nyilvánul

meg, ahogy a kliens egyre inkább képes eltávolodni attól, hogy
azt mutassa, milyennek „kellene lennie”. Sokan olyan mélyen
magába szívták a szüleiktől azt, hogy „jónak kell lennem”, hogy
csak óriási belső harcok árán képesek eltávolodni ettől a céltól.
Egy fiatal hölgy, amint arról beszél, hogy kapcsolata nem túl
rózsás az édesapjával, először azt is elmondja, hogy milyen mér­
téktelenül vágyott a szeretetére. „Azt hiszem, hogy mindabban,
amit valaha is éreztem az apámmal kapcsolatban, ahogy nagyon
is jó viszonyban akartam vele lenni, ...valahogy mindig is azt
szerettem volna, hogy törődjön velem, bár ezt úgy igazán soha
sem kaptam meg tőle.” A hölgy mindig úgy érezte, hogy bármi
áron eleget kell tennie az apja összes követelésének és elvárása­
inak, bár azok rendre túl magasnak bizonyultak. „Ahogy nagy ne­
hezen sikerül valamelyik elvárását teljesítenem, máris ott van a
következő, meg még egy, végeláthatatlanul, és mindezeket soha
nem vagyok képes teljesíteni. Ez megmarad egy soha véget nem
érő követelésnek.” Úgy érzi, hogy pontosan olyan, mint az any­
ja: megadó és alkalmazkodó, aki mást sem tesz, mint az apa el­
várásainak próbál megfelelni. „És én igazán nem akartam ilyen
lenni. Tudtam, hogy nem jó ilyennek lenni, hogy ez nem az iga­
zi. De ugyanakkor - azt hiszem - azt is gondoltam, hogy ilyen­
nek kell lennem, ha azt akarom, hogy sokra tartsanak, és persze,
hogy szeressenek. És vajon ki tudna egy tartás nélküli, tutyi-mu-
tyi alakot szeretni?” Erre a segítő így reagált: „Vajon ki tudna sze­
retni egy lábtörlőt?” Mire a kliens: „Én sem vágyom egy olyan sze­
mély szeretetére, aki egy lábtörlőt szeret.”
218
 „Hogy azzá lehessünk, akik valóban vagyunk"

Bár a fenti szavak azt még nem mutatják, hogy a kliens sze­
mélyisége milyen irányba fejlődik, de a hangjából és a szavai­
ból áradó kiábrándultság és belső elégedetlenség nagyon is vi­
lágossá teszi, hogy távolodni szeretne attól az éntől, amelynek
kötelezően jónak, és megadónak kell lennie.
Érdekes, hogy sok embernek az a meggyőződése, hogy ő
rossz, és számukra az jelenti a fejlődést, ha ettől az énkoncep­
ciótól sikerül minél jobban eltávolodniuk.
Egy fiatal férfi esete pontosan ezt a fejlődést mutatja. Ezt mond­
ta: „Nem is tudom pontosan, hogyan és mikor lett az a benyomá­
som, hogy az egyetlen jogos érzés önmagámmal szemben a szé­
gyen. ... Egyszerűen szégyellnem kellett magam. ... A világ olyan
volt, amelyben ez a szégyenérzés volt egyedül megfelelő. ... Ha
olyan valaki vagy, aki szinte senkinek nem tetszik, akivel szinte
senki nem ért egyet, hát akkor az egyedüli mód, amellyel legalább
az önbecsülésedet valamennyire megtarthatod, az, hogy az eluta­
sított vonásaidat szégyelled. ... De mostanra már teljesen elutasí­
tom, hogy bármi olyant csináljak, ami ezt a régi nézetemet tükröz­
né. ... Mintha valaki valaha ezt mondta volna nekem: Neked min­
dig is szég yelln ed kell önmagadat, úgy hogy ted d azt. És ezt soká­
ig el is fogadtam, és azt mondtam magamnak: rendben van -
ilyen vagyok és kész. De ma már ellenállok neki, és azt mondom:
Egyáltalán nem érdekel, hogy m iket beszélsz. Nem fogom szé­
gyellni önmagamat.” Jól látható, hogy ez a fiatal feladja azt az el­
képzelését, hogy lényegileg rossz és szégyellni való.

Távolodás a z elvárások teljesítésének igényétől

Más kliensek próbálnak távolodni mindattól, amit a kultúra elvár

tőlük. Korunk ipari kultúrájában - ahogy azt White meggyőzően
kimutatta egy könyvében (7) - óriási erők terelnek bennünket ab­
ba az irányba, hogy megfeleljünk a „csavar a gépezetben” elvá­
rásnak. Hogy teljes mértékben integrálódjunk a csoportba, hogy
egyéniségünket teljesen alávessük a csoport elvárásainak, hogy
belepasszoljunk a rendszerbe, és így jól működjünk együtt más,
a rendszerbe ugyancsak beleülő személyekkel.
Jacob egy a közelmúltban megjelentetett tanulmányában a
következő szavakkal foglalja össze az USA diákjaival kapcsolat­
ban találtakat:
219
Személyek filozófiája

„A felsőoktatás legmarkánsabb hatása a diákok értékítéletére

az, hogy teljesen elfogadják és magukévá teszik azokat a normá­
kat és attitűdöket, amelyek az amerikai egyetemi és főiskolai di­
áktársadalmat jellemzik. ... Az egyetemi élmény fő hatása az,
hogy ... szocializálja az egyént, úgy finomítja, csiszolja, alakítja
az értékítéletét, hogy az pontosan illeszkedjen az amerikai egye­
temi élet elvárásaihoz.” (1, 6. old.)
Azt tapasztaltam, hogy amikor a kliens szabadon létezhet, ak­
kor gyakran elutasítja vagy megkérdőjelezi a vállalat, az egye­
tem vagy akár a kultúra olyan elvárásait, amelyek egy adott alak­
ra próbálnák gyúrni. Az egyik kliensem ezt igen hevesen a kö­
vetkező szavakkal fejezi ki: „Már nagyon régóta próbáltam
olyan módon és olyan normák szerint élni, amelyek másoknak
biztosan nagyon megfelelnek, de amelyek nekem semmit sem
jelentenek. Valahogy mindig is többet vagy jobbat akartam en­
nél.” Ez a férfi - sok más kliensemhez hasonlóan - távolodik
az elvárások teljesítésének igényétől.

Távolodás attól, hogy másoknak a kedvében járjunk

Tapasztalatom szerint sokan úgy alakították önmagukat, hogy

mindig valaki másnak igyekeztek a kedvében járni. De amikor
szabadnak érezték magukat, általában eltávolodtak ettől a sze­
mélyiségideáltól. Egy szellemi munkát végző férfi - visszatekint­
ve az általa átélt változási folyamatokra - a következőket írja a
terápiás folyamat végéhez közeledve:
„A végén úgy éreztem, hogy egyszerűen el kell kezdenem azt
csinálni, amit csinálni akarok, ahelyett, hogy azt tenném, amiről
úgy gondolom, hogy tennem kell. Azzal pedig végképp nem kell
törődnöm, hogy ki mindenki, mi mindent gondol az én teendő­
imről. Ez a totál ellentéte az egész eddigi életemnek. Eddig állan­
dóan azt gondoltam, hogy meg kell tennem valamit, mert hiszen
elvárják tőlem, vagy ami még ennél is talán fontosabb, azt hittem,
hogy ettől majd szeretnek az emberek. Pokolba ezzel az egésszel!
Úgy gondolom, hogy ezentúl csak önmagam akarok lenni. Gaz­
dag vagy szegény, jó vagy rossz, racionálisan gondolkodó vagy ir­
racionális, logikus vagy logikátlan, híres vagy hírhedt, mindegy,
de én leszek. Köszönöm, hogy elmondhatom Shakespeare-rel:
-Hogy önmagad lehess, légy igaz.-”
220
 „Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk"

Vagyis kissé negatívan, de a kliensek egy megértő kapcsolat

szabadságában és biztonságában megtalálják a céljukat, de leg­
alábbis felismerik, merre nem akarnak menni. Nem kell eltitkol­
niuk az érzéseiket önmaguktól és azok elől, akik igazán fonto­
sak számukra. Többé már nem szeretnének pusztán mások (a
szüleik, a kultúra) elvárásainak megfelelni (akár pozitívan akár
negatívan vannak ezek az elvárások megfogalmazva). Nem sze­
retnék saját magukat és viselkedésüket átalakítani oly módon,
hogy attól mások elégedettek legyenek. Más szavakkal kifejezve
ugyanezt: nem akarnak elfogadni semmi számukra természetel­
leneset, semmit, amit valaki rájuk erőltet, ami nem a bensőjük­
ből fakad. Ráeszmélnek arra, hogy az ilyen céloknak többé
nincs értéke a számukra, még akkor sem, ha egész eddigi éle­
tüket ilyen célokat követve élték le.

Lépések a z önirányítás felé

A következőkben megkísérlem leírni azokat a főbb irányokat,

amelyek a kliensek fejlődését jellemzik.
Mindenekelőtt a kliensek az autonóm létezés irányába moz­
dulnak el. Ezen azt értem, hogy egyre inkább ő maga választja
ki azokat a célokat, amelyek irányába fejlődni akar. Felelős lesz
önmagáért: ő dönti el, hogy milyen tevékenységek és viselke­
désmódok jelentenek számára valamit, és hogy melyek nem.
Úgy gondolom, hogy a korábban idézett minták számos példát
adnak az önirányítás felé mutató tendenciára.
Nem szeretném, ha bárki is azt hinné, hogy a klienseim bol­
dogan, akadálytalanul és tele önbizalommal haladnak ebbe az
irányba. Ez semmiképpen nincs így. Az a szabadság, hogy az
ember önmaga lehet, ijesztő, bénítóan felelősségteljes szabad­
ság, és kezdetben igen bátortalanul, nagyon óvatosan és na­
gyon kevés önbizalommal mozdulunk el ebbe az irányba.
Azt sem szeretném sugallni bárkinek, hogy klienseim minden
esetben jól választanak. A felelősségteljes önirányítás azt jelenti,
hogy az ember dönt, és tanul a döntés következményeiből. Ez
az oka annak, hogy a kliensek ezt az élményt egyidejűleg izgal-
2 .Z .1
Személyek filozófiája

masnak és kijózanítónak találhatják. Az egyik kliens a követke­

zőképpen fogalmazta meg ezt: „Rémületet érzek és sérülékeny­
nek érzem magamat amint eltávolodok minden segítségtől.
Ugyanakkor valamiféle erő kezd áradni bennem, valami óriási
energiát kezdek érezni.” Ez egy általánosan megfigyelhető reak­
ció abban a stádiumban, amikor a kliens átveszi az irányítást a
saját élete és a saját viselkedése fölött.

Lépések abba a z irányba,

hogy mi magunk legyünk a folyamat

A második megfigyelést nagyon nehéz leírni, mert nincs igazán

jó nyelvi kifejezés hozzá. A kliensek abba az irányba mozdul­
nak el, hogy sokkal inkább valamiféle folyamattá, egy áradó
változás részeivé váljanak. Többé nem zavarja őket, hogy nap­
ról napra változnak, hogy egy élmény vagy egy személy iránt
valami mást kezdenek érezni, hogy nem maradnak változatla­
nok. A változás részesei és részei is akarnak maradni ennek az
áramlatnak. Az a korábbi óhajuk, hogy végkövetkeztetéseket
tudjanak levonni és végső, nyugalmi állapotokat legyenek képe­
sek elérni, szinte teljes mértékben megszűnik.
Az egyik kliens ezt így fejezte ki: „Olyan sok itt a változás, hogy
még a saját viselkedésemet sem vagyok képes megjósolni, pedig
ezt régen simán megtettem. Most meg azt sem tudom, hogy mit
fogok mondani a következő pillanatban. Hát, ez aztán egy nem
semmi érzés. ... Aztán én vagyok a legjobban meglepődve azon,
hogy mit is mondtam, hogy »jé, ezt én mondtam!- ... Szinte min­
den pillanatban van valami új, valami meglepetés. Ez bizony egy
nagy kaland. Igen, pontosan az: kaland az ismeretlenbe. ... Má­
ra már szinte kezdem élvezni, majdhogynem boldog vagyok et­
től az egésztől, talán még ezektől a régi rossz dolgoktól is.”
A kliens kezdi élvezni, hogy egy áradó folyam része. Kezdet­
ben ez az érzés csak a terápia időtartamára igaz, de később
egyre inkább igaz lesz a terápián kívüli életére is. Ezen a pon­
ton feltétlenül idéznem kell Kierkegaardot. Ő a következő sza­
vakkal írja le azt a személyt, aki valóban létezik: „A létező egyén
Z.2.2.
 „Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk"

állandóan a valakivé válás folyamatában van, ...és gondolkodá­

sát ennek a folyamatnak a fogalmaira fordítja le. Ez úgy tarto­
zik hozzá, ...mint egy íróhoz a stílusa. Olyan író stílusához ha­
sonlatos, aki még semmit sem fejezett be igazán, de minden
megkezdett sorával egy kicsit megmozgatja a nyelv állóvizeit.
Minden egyes kifejezés egy-egy születés frissességével kezd el
létezni.” (2, 79. old.) Úgy érzem, hogy ez a leírás pontosan tük­
rözi a kliens elmozdulását: a rögzített céloktól az éppen meg­
születő lehetőségek felé mutató irányt.

A komplex lét felé

A fejlődés a komplex folyamattá válás irányába halad. Talán egy

illusztráció segíthet megvilágítani, hogy mit is értek ezen. Az egyik
tanácsadónk, aki korábban saját maga is igénybe vett pszichote­
rápiás segítséget, azért jött oda hozzám a közelmúltban, hogy
megvitassuk egy igen problémás és nagy mértékben zavart kliens­
sel való viszonyát. A legérdekesebb az volt az egészben, hogy
nem igazán a kliensről akart velem beszélni. Azt elintézte néhány
szóval. Leginkább abban akart biztos lenni, hogy teljesen tudatá­
ban van-e a viszonyukban átélt rendkívül komplex saját érzései­
nek: a kliens iránt érzett meleg, gyengéd érzéseinek, az időről
időre újra érzett frusztrációnak és dühnek, annak az empatikus,
elfogadó érzésnek, amelyet a kliens igényeivel és az igények ki­
elégítésével kapcsolatban érez, és annak az aggódásnak, amely­
ben félti a kliensét attól, hogy az állapota esetleg pszichotikusra
fordul, és persze attól is, hogy vajon mit fognak mások gondolni,
ha az eset netalán válságosra fordul.
Rájöttem, hogy úgy érzi, ha nyilvánvalóan, átláthatóan, telje­
sen azonosulni tudna a saját komplex, gyakran változó, és sok­
szor ellentmondásos érzéseivel, akkor minden rendben menne.
Ha azonban csak részben tud azonosulni velük, és részben
csak egy becsapó álarcot mutat, vagy egy defenzív falat húz
maga köré, akkor ez a kapcsolat nem lesz eredményes.
Úgy vélem, hogy az a törekvés, hogy minden pillanatban tel­
jesen önmagunk legyünk - az énünk minden gazdagságával és
. 2. 3
'2
Személyek filozófiája

komplexitásával együtt, semmit sem titkolva el önmagunk elől,

nem félve attól, amit megtudhatunk -, egy olyan általánosítható
vágy, amelyet szinte mindenki érez, aki jelentős előrehaladást
mutat a terápiában. Azt talán felesleges is hozzátennem, hogy
ez egy nagyon nehezen megközelíthető és totalitásában elérhe­
tetlen cél. Ugyanakkor a kliensek fejlődésének egyik leginkább
nyilvánvaló trendje az elmozdulás abba az irányba, hogy min­
den fontos pillanatban az állandóan változó énjük teljes komp­
lexitásával legyenek jelen.

Lépések a z élmények iránti nyitottság irányába

Az a célkitűzés, hogy „azzá lehessünk, akik valóban vagyunk”,

más tényezőket is magában foglal. Az egyik ilyen tényező -
amelyet talán az eddig említett tényezők már tartalmaztak - azt
jelenti, hogy a kliens egyre inkább nyitott, baráti, szoros kapcso­
latban él a saját átélt élményeivel. Ez nem könnyen jön létre. A
kliens kezdetben gyakran elutasít minden olyan új vonást, ame­
lyet saját magával kapcsolatban felfedez. Csak akkor képes a
reflexszerű elutasítás helyett időlegesen elfogadni a saját énje
részeként az újonnan felfedezett tulajdonságait, ha elfogadó
környezetben van. Amint azt egy felnőtt férfi kliens kifejezte,
miután meglepődve fedezte fel magában a benne rejlő, függő­
ségre törekvő kisfiút: „Ez egy olyan érzés, amelyet soha ezelőtt
nem éreztem így tisztán! Soha nem éreztem ilyennek maga­
mat!”. Egyszerűen nem tudja elviselni az ilyen gyerekes érzése­
inek élményét. De lépésről lépésre megtanulja ezeket elfogadni
és magába fogadni, mint énjének szerves részeit. Hogy azokhoz
közel, velük, bennük éljen, amikor csak megjelennek.
Egy másik fiatal férfi, aki nagyon feltűnően dadogott, a terá­
pia vége felé sokkal nyitottabbá vált néhány elnyomott, elte­
metett érzésével kapcsolatban: “Hát szóval, ez egy szörnyű
nagy harc volt. És észre sem vettem. Azt hiszem, túl fájdalmas
volt ahhoz, hogy elérjen az agyamig. Szóval, úgy igazából
csak most érzem, hogy mi is ez. Hú, szörnyű fájdalom... Most
is beleborzadok. ... Beszélni is szörnyű róla. Úgy értem, hogy
224
 „Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk,

akartam is beszélni róla, meg nem is. ... Amit valójában érzek,
igen már tudom, az egy óriási, szörnyű feszültség, stressz, igen
ez a jó szó ide, stressz. Szóval annyi stresszt éreztem... Csak
most érzem úgy igazán, hogy annyi éven át benne voltam. ...
Ez borzasztó. Már szinte levegőt sem kapok. Valahol itt benn,
szinte fulladozók. Valami szörnyen feszül itt bent. Úgy érzem,
hogy miszlikre esek szét. (Itt sírni kezd) Soha nem jöttem rá
magamtól. Nem is tudtam.”(6) Itt a kliens megnyílik azoknak a
belsejében áradó érzéseknek, amelyek nyilvánvalóan nem újak
számára, de amelyeket egészen eddig a pillanatig nem volt ké­
pes teljességükben átélni. Most, hogy végre megengedi önma­
gának, hogy úgy élje meg ezeket az érzéseket, ahogy jönnek,
már nem is érzi őket annyira rémisztőén szörnyűségesnek és
így sokkal közelebb kerül a saját élményeihez. Képes velük
együtt élni.
Lépésről lépésre a kliensek megtanulják, hogy az élmények
inkább barátságos források, amelyekből táplálkozhatunk, mint­
sem rémisztő ellenségek. Erről az a kliens jut eszembe, aki a te­
rápiás folyamat vége felé egy problémába ütközve a tenyerébe
temette az arcát és így szólt: „Mi ez, amit most érzek? Mi ez az
érzés? Mindenáron közel akarok kerülni hozzá. Meg akarom
tudni, hogy mi ez.” Aztán várt egy kicsit, csendben és türelme­
sen, mintha pontosan azonosítaná az ott és akkor születő érzé­
seit, még az árnyalatokat is. Gyakran megérzem, hogy a kliens
megpróbál önmagára figyelni, megpróbálja meghallani azokat
az üzeneteket, amelyeket a saját fiziológiai reakciói kommuni­
kálnak felé. Többé már nem retteg attól az érzéstől, amit eset­
leg talál. Ráébred arra, hogy a saját belső reakciói és élményei,
az érzékszerveiből és az egész testéből áradó üzenetek őt szol­
gálják, érte vannak. Ettől kezdve egyre közelebb akar kerülni
ezekhez a belső információforrásokhoz, ahelyett, hogy bezár­
kózna előttük.
Maslow egy tanulmányában, amelyben az önmagát megvaló­
sító személyről ír, hasonló következtetésre jut. A következőket
mondja:
„Az a könnyedség, ahogy a valósággal kapcsolatot teremtenek,
az az állatvilágra vagy a kisgyerekekre jellemző laza elfogadás és
spontaneitás, amely a sajátjuk, azt sugallja, hogy lényegesen érzé-
225
Személyek filozófiája

kenyebbek a belső impulzusaikra, a vágyaikra, a saját vélemé­

nyükre és általában a szubjektív reakcióikra." (4, 210. old.)
Ez a nagyobb mértékű nyitottság a belső folyamatokra együtt
jár a külső élményekre való nagyobb nyitottsággal. Maslow úgy
beszél, mintha csak ismerné a klienseimet, amikor a következő­
ket mondja:
„Az önmagukat megvalósító személyek rendelkeznek azzal a
csodálatos képességgel, hogy frissen, romlatlanul, naivan őszinte
rácsodálkozással, emelkedetten, sőt extázisbán élvezni tudják az
élet alapvető örömeit, noha ugyanezek az élmények másoknak
haloványaknak, esetleg unalmasnak tűnhetnek." (4, 214. old.)

Lépések, mások elfogadása felé

A belső és külső élmények iránti nyitottsággal szoros kapcsolat­

ban áll a más személyek elfogadásával kapcsolatos nyitottság.
Ahogy a kliens egyre inkább képes elfogadni a saját élményeit,
egyidejűleg egyre közelebb jut a másik ember élményeinek el­
fogadásához is. Mind a saját, mind a mások élményeit értékén
kezeli és annak éli meg, ami. Itt ismét idézhetjük Maslow sza­
vait, amint az önmagát megvalósító személyről beszél:
„Az ember nem morog a vízre, mert nedves. A sziklára sem mér­
ges azért, mert kemény. ... Ahogy a gyerek tágra nyitott, kritikátlan,
ártatlan szemekkel szemléli a világot, egyszerűen megfigyelve és
észrevéve, hogy milyen is az, anélkül, hogy vitatkozna a tényekkel,
vagy hogy követelné, hogy azok némelyike másképp legyen, az ön­
magát megvalósító személy is úgy fogadja el az emberi természet
velejáróit mind önmagában, mind másokban.” (4, 207. old.)
Megfigyeléseim szerint ez a létező tényekkel szemben mutatott
elfogadó attitűd fejlődik ki a kliensekben a terápia folyamán.

Lépések a saját énünkkel kapcsolatos bizalom felé

Egy további tényező, amely megfigyelhető a kliensek fejlődésé­

ben az, hogy egyre inkább bíznak a változásuk folyamatában,
és egyre inkább becsülik ezt. A klienseim megfigyelésén keresz­
 „Hogy azzá lehessünk, akik. valóban vagyunk”

tül, úgy érzem, lényegesen jobban meg tudom érteni a kreatív

embereket. El Greco talán rácsodálkozott némely korai munká­
jára, és azt mondta önmagának: ,Jó festők így nem festenek.” De
valahogy eléggé megbízott a saját tapasztalatában, a benne le­
zajló folyamatban, ahhoz, hogy a maga sajátos módján fejezze
ki azt, amit észlel. Mintha azt tudta volna mondani önmagának,
hogy J ó festők így nem festenek, ele én így festek.” Vagy egy má­
sik területre tévedve, Ernest Hemingway biztosan tudatában volt
annak, hogy J ó írók így nem írnak.” De óriási szerencsénkre ab­
ba az irányba fejlődött, hogy Hemingway - tehát önmaga - le­
gyen, ahelyett, hogy bárkinek a „jó íróról” alkotott elképzelését
igyekezett volna megvalósítani. Einsteint nyilvánvalóan hidegen
hagyta az a tény, hogy más fizikusokban fel sem merülnének
olyan gondolatok, amelyek őt foglalkoztatták. Ahelyett, hogy bá­
tortalanul visszahúzódott volna, belátva elégtelen felkészültségét
fizikából, egyszerűen Einsteinné vált: a saját gondolatai által ki­
jelölt irányba fejlődött, abba az irányba, ahol a lehető legna­
gyobb mértékben, a lehető legigazibb módon, a lehető legmé­
lyebben önmaga lehetett. Ez a jelenség nem korlátozódik a mű­
vészekre vagy a zsenikre: időről időre előfordul a klienseim kö­
rében is. Megfigyelhető, hogy egyszerű emberek nagyon fontos­
sá és kreatívvá válhatnak a saját választott területükön, amint
egyre inkább megbíznak a bennük lejátszódó folyamatokban,
amint egyre inkább merik érezni a valódi érzéseiket, amint egy­
re inkább mernek a bennük felfedezhető értékek alapján élni, és
amint egyre inkább merik azokat kifejezni a saját, csak rájuk jel­
lemző módon.

A z általános irány

Megkísérelem tömören összefoglalni azt, amit eddig mondtam.

Úgy tűnik, hogy az egyén egyre inkább - tudva és elfogadva -
azzá a folyamattá válik, amely a lényegét alkotja. Eltávolodik at­
tól az állapotától, amikor nem azonos önmagával, és csak egy
maszknak álcázza magát. Nem akar többnek mutatkozni, mint
aki valójában, így érzései közé nem keveredik az álcázást álta-
'2.2T7
Személyek filozófiája

Iában kísérő bizonytalanság vagy a túlzott védekezés. Keve­

sebbnek sem akar mutatkozni, mint aki valójában, így az érzé­
sei mentesek a bűntudattól és az önmarcangolástól. Egyre job­
ban képes figyelni a fiziológiai és érzelmi lényének mélyéből
jövő jelekre, egyre mélyebben és egyre pontosabban azonosul
azzal az énnel, aki. Az egyik kliens, ahogy kezdte megérezni az
általa felvett új irányt, mélyen eltűnődve és naivan hitetlenked­
ve ezt kérdezte önmagától: „Úgy gondolod, hogy ha úgy igazá­
ból az lennék, ami lenni akarok, ez így rendben lenne?” Későb­
bi tapasztalata - amely egybevág sok más kliens átélt tapaszta­
latával - erre a kérdésre pozitív választ ad. Amikor szabadon
választhatunk, azt az utat választjuk, amely az igazi önmagunk­
hoz vezet. Ez nem csupán intellektuális értékítélet kérdése: bi­
zonytalan, határozatlan, a biztos tájékozódási pontokat ijedten
kereső viselkedésmintákon keresztül igyekszünk felfedezni, mit
is akarunk.

N é h á n y s z o k á s o s félreértés

Sokaknak az az út, amelyet a fentiekben megkíséreltem a lehe­

tő legpontosabban leírni, nem tartozik a kielégítő választások
közé. Amennyiben ez az értékrendszerünk különbözőségéből
fakad, készségesen tiszteletben tartom ezt a véleménykülönbsé­
get. Sok esetben azonban ez a véleményeltérés félreértésekből
fakad. Minden rendelkezésemre álló eszközzel megpróbálom
ezeket a félreértéseket tisztázni.

Vajon ez egyben egy merev fixáltságot is jelent?

Sokan úgy képzelik, hogy az az igény, hogy „legyünk önma­

gunk” valamiféle statikus állapot: egyenlő a változatlansággal és
a változtathatatlansággal. Ennek az ellenkezője igaz: ha az em­
ber valóban önmaga, ez azt jelenti, hogy teljesen folyamattá vá­
lik. A változás akkor a leggyorsabb, ha az ember vágyik arra,
hogy önmaga legyen. Igaz, hogy azok jönnek terápiára, akik le-
228
 „Hogy azzá lehessünk, akik. valóban vagyunk"

tagadják az érzéseiket és reakcióikat önmaguk elől. Sokszor

éveken át próbáltak változni, de rögzültek azoknak a viselke­
désmintáknak a szövevényében, amelyeket gyűlölnek. A válto­
zásnak csak akkor van esélye, ha egyre inkább önmaguk lehet­
nek, ha mindinkább azonosulni tudnak azzal, amit sokáig ta­
gadtak önmagukban.

Ez vajon azt jelenti-e, hogy gonoszok legyünk?

Egy még az előzőnél is gyakoribb reakció az általam javasolt és

az előzőekben leírt életúttal kapcsolatban az, hogy ha valaki
igazán azzá akarna válni, aki valójában, ez szinte automatiku­
san azt jelentené, hogy rossz, gonosz, szabályokat felrúgó, dest­
ruktív lenne. Ez azt jelentené, hogy valamiféle gonosz szörnye­
teget szabadítunk rá a világra. Ez a nézet igen ismerős számom­
ra, hiszen szinte minden kliensem felhozza így vagy úgy: „Ha
egyszerűen csak szabadjára engedem a bennem felduzzadt ér­
zelmeket, ha valahogy kiélném ezeket az érzéseket, nos ez egy
kész katasztrófa lenne.” Kimondva vagy kimondatlanul szinte
minden kliensnek ilyesfajta az attitűdje, amint lépésről lépésre
halad az addig ismeretlen én megtapasztalása felé. A terápia tel­
jes élményfolyama azonban ezekkel a félelmekkel ellentétes. A
kliens rájön, hogy azonosulhat a saját dühével, ha ez a düh a
valódi reakciója, és az ilyen elfogadott vagy átlátható düh nem
romboló erő. Rájön, hogy azonosulhat a félelmével, mert ez a
„tudatos félelem” nem fogja érzelmileg megsemmisíteni. Arra is
rá fog jönni, hogy ha egyszer-egyszer sajnálja önmagát, az nem
feltétlenül rossz. Érezheti a saját szexuális érzéseit, lustaságát
vagy ellenséges érzéseit - ez nem jelenti a világ végét. Mindezek
mögött valószínűleg az a mögöttes ok, hogy minél inkább ké­
pesek vagyunk az érzéseket hagyni szabadon áradni önma­
gunkban, és minél inkább képesek vagyunk ezekkel azonosul­
ni, annál inkább elfoglalják ezek az érzések a valódi helyüket a
komplex érzésvilágunk harmóniájában. Felfedezzük, hogy van­
nak más érzéseink is, amelyekkel ezek a „negatív” érzések jól
kombinálhatok és együttesen egy stabil egyensúlyt biztosíthat-
2 .Z V
Személyek filozófiája

nak. Képesek leszünk szeretetet és rajongást, empatikus belá­

tást, együttműködést érezni, de ugyanúgy lesznek ellenséges,
kéjsóvár vagy dühös érzéseink is. Érezni fogunk érdeklődést,
intellektuális izgalmat és kíváncsiságot, de lustaságot és apátiát
is. Az érzések között meg fog jelenni a bátorság és a kaland­
vágy, de a páni félelem is. Ha képesek vagyunk arra, hogy kö­
zel engedjük magunkhoz és elfogadjuk az érzéseinket, akkor
konstruktív harmóniát alkotnak, ahelyett, hogy kontrollálhatatla-
nul gonosz pályára vezérelnének.
Sokan azt mondják, hogy ha az ember valóban az lenne, aki,
akkor ezzel szabadjára engedné a benne szunnyadó vadállatot.
Ezt a véleményt eléggé mulatságosnak tartom, ezért vessünk né­
hány pillantást a vadállatokra. Az oroszlánt gyakran a ragadozó
vadállatok szimbólumaként említik. De mi is a valódi helyzet az
oroszlánokkal? Hacsak nem változnak meg a tulajdonságai az
emberrel kialakult kapcsolata révén, az oroszlán sok olyan tu­
lajdonsággal rendelkezik, amelyet korábban a fejlődő személy-
lyel kapcsolatban említettem. Igaz ami igaz, az oroszlán öl, ami­
kor éhes, de nem öl csak úgy, vad kedvtelésből, sőt még töb­
bet sem eszik, mint amennyire szüksége van. Sokkal jobban vi­
gyáz a vonalaira, mint a legtöbben közülünk. Kölyökkorában
ellátásra szorul, és kiszolgáltatott, de ebből az állapotából a tel­
jes függetlenség állapotáig fejlődik. Nem ragaszkodik a függő­
séghez. Kölyökkorában önző, és ő a legfontosabb, de felnőtt
korában jelentős együttműködési készséget mutat; táplálja, gon­
dozza és védi a kicsinyeit. Kielégíti a szexuális vágyait, de nem
rendez vad és kéjsóvár orgiákat. A belső tendenciái és készte­
tései harmonizálnak egymással. Alapjában véve konstruktív és
megbízható tagja a saját állatközösségének. Mindezzel azt sze­
retném sugallni, hogy ha valaki igazán és mélyen egyedi, senki
mással nem azonos tagja az emberi fajnak, ez senkiben semmi­
lyen horrort nem szabad, hogy kiváltson. Büszkén vállalható,
ha valaki teljességgel és nyíltan egy olyan komplex folyamat át­
élő részese, amely az egyik leginkább érzékeny, legérzékenyeb­
ben reagáló és legkreatívabb lénynek a sajátja bolygónk lakói
közül. Semmiképpen nem nevezhető rossznak, amikor az em­
ber teljesen a saját egyedi énje lehet. Ez a folyamat sokkal in­
kább a pozitív, konstruktív, realisztikus jelzőkkel jellemezhető.
230
 „Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk"

T ársad alm i k ö v e tk e z m é n y e k

Mindeddig arról beszéltem, milyen nagy hatással van az egyén­

re ez a fejlődési irány. Vajon van-e ilyen nagy jelentősége a cso­
portok számára is? Lehet-e ez egy olyan irány, amely sikeresen
felhasználható a szakszervezetekben, az egyházi csoportokban,
az ipari vállalatoknál, az egyetemeken vagy akár a nemzetek éle­
tében? Számomra ez nem tűnik lehetetlennek. Nézzük, például
az Egyesült Államok külpolitikáját. A vezetőink beszédeiből és
írásaiból az a kép alakul ki, hogy diplomáciánk mindig a létező
legmagasabb erkölcsi szinten működött, az új kormány külpoli­
tikája mindig logikus folytatása a megelőző kormány tevékeny­
ségének, teljesen önzetlen, értékrendszere következetes, és soha
nem hozott téves döntéseket. Gondolom, sokan egyetértenek ve­
lem abban, hogy ha egy ember így beszél önmagáról és a tevé­
kenységéről, rögtön tudnánk, hogy mindez csak álarc. A szavai
nem tükrözik a benne valójában lejátszódó folyamatokat.
Próbáljuk most végiggondolni azt, hogy mi, mint nemzet mi­
ként beszélnénk magunkról, ha nyíltan, tudatosan és elfogadó-
an vállalnánk azt, hogy valójában milyenek vagyunk. Nem tu­
dom pontosan megmondani, hogy milyenek vagyunk, de ha
mégis megpróbálnánk a valódi önmagunkat kommunikálni a
külföld felé, ez ilyesfajta elemeket tartalmazna:
>- Mi, mint nemzet lassan ráébredünk, hogy milyen hatalmas
erő lakozik bennünk, és hogy ez az erő milyen óriási ha­
talommal és felelősséggel jár együtt.
>■ Haladunk - bár valamelyest tudatlanul és kelletlenül - ab­
ba az irányba, hogy elfoglaljunk egy felelősségteljes pozí­
ciót a világ vezető hatalmai között.
>• Sokat hibázunk. Cselekedeteink sokszor következetlenek.
>- Közel sem vagyunk tökéletesek.
>- Rettegünk a kommunizmus hatalmától, amelynek nézetei igen
távol állnak az általunk vallott nézetektől.
>- Úgy érezzük, hogy versenyben állunk a kommunizmussal,
és vad dühöt és szégyenkezést vált ki belőlünk minden,
amiben az oroszok megelőznek bennünket.
»- Van jó néhány igen önző külföldi érdekeltségünk, mint
például a közel-keleti olaj.
231
Személyek filozófia ja

>- Másrészről azonban nem kívánunk uralkodni más népek

fölött.
>■ Az egyének és nemzetek szabadságjogával, függetlenségé­
vel és önállóságával kapcsolatos nézeteink és érzéseink
komplexek és ellentmondásosak. Kívánatosnak tartjuk eze­
ket, és méltán büszkék vagyunk arra a támogatásra, amelyet
ehhez a múltban nyújtottunk, ugyanakkor gyakran aggódó
félelmet érzünk ezek valódi jelentésével kapcsolatban.
Magasra értékeljük és tiszteletben tartjuk az egyén méltósá­
gát és önbecsülését, de, ha úgy érezzük, fenyegetett álla­
potban vagyunk, könnyen elfelejtjük ezt.
Mi lenne annak a következménye, ha ehhez hasonló nyíltsággal
mutatnánk be magunkat a külföldnek, ha annak a nemzetnek akar­
nánk látszani, akik valójában vagyunk (olyan komplexnek és sok­
szor ellentmondásosnak)? Szerintem valami hasonló történne, mint
akkor, amikor egy kliensnek sikerül közelebb kerülnie önmagához:
>- Sokkal kényelmesebben érezhetnénk magunkat, mert nem
lenne semmi takargatnivalónk.
>• A jelenvaló problémákkal foglalkozhatnánk, ahelyett, hogy
arra kellene fordítanunk az energiáink javát, hogy foly-
ton-folyvást a tökéletes erkölcsiségünket és lépéseink hi­
bátlan logikáját kelljen bizonygatnunk.
>- Minden kreatív képzelőerőnket a létező problémák megol­
dására fordíthatnánk, ahelyett, hogy defenzív sündisznóál-
lások kiépítésére kellene költenünk.
>■ Nyíltan, takargatás nélkül követhetnénk mind az önző ér­
dekeinket, mind pedig a másokkal szimpatizáló együttérzé­
sünket, és megtalálhatnánk az egymással konfliktusban lé­
vő vágyaink között azt az egyensúlyt, amely nekünk, állam-
pogároknak és a nemzetnek megfelel.
>■ A vezető pozíciónkon belül szabadon változhatnánk -
mintegy belefejlődhetnénk abba ahelyett, hogy óhatatla­
nul merev kategóriákban kellene arról gondolkodnunk,
hogy milyenek voltunk mindeddig, mit várnak el tőlünk a
jelenben, és milyenné kellene válnunk.
5^ Azt találnánk, hogy sokkal kevesebben, sokkal kevésbé ret­
tegnének tőlünk, mivel nem kellene azon tűnődniük, hogy
vajon ki és mi rejtőzködhet a maszkunk mögött.
232
 „Hogy a zzá lehessünk, akik valóban vagyunk "

A saját nyitottságunkkal kiválthatnánk mások nyitottságát és

realisztikus viselkedését.
>• A világ valódi problémáinak megoldásán dolgozhatnánk,
ahelyett, hogy a kölcsönösen viselt maszkok miatt álprob­
lémák álmegoldásain törnénk a fejünket.
Röviden összefoglalva: azt sugallom ebben a fantáziautazás­
ban, hogy hasonlóan az egyénekhez, nemzetek és szervezetek is
felfedezhetnék, hogy milyen mély, mindent meghatározó élmény
megélni valódi önmagunkat. Véleményem szerint ez a nézőpont
lényegesen több, mint csupán egy tendencia, amely megfigyelhe­
tő a kliensek élményeiben: egy életfilozófia alapjait tartalmazza.

Ö ssz e fo g la lá s

Előadásomat azzal a kérdéssel kezdtem, amelyet mindenki feltesz

magának: Miért is élek? Mi az életem célja? Megpróbáltam elmon­
dani, hogy mit tanultam a klienseimtől, akik a terápiás kapcsolat
félelemtől mentes légkörében, a szabad választás lehetőségei kö­
zött, a saját életük alakulásán keresztül szolgáltatnak példákat a
fejlődési irányok és célok általánosíthatóságával kapcsolatban.
Rámutattam, hogy a kliens miként mozdul el a saját magát ta­
kargató, rejtőzködő állapotából, attól az állapottól, hogy szinte
azonosul mások elvárásaival. A jellemző elmozdulás - amint azt
bemutattam - abban az irányban történik, hogy a kliens egyre in­
kább megengedheti önmagának, hogy szabadon áramló, állan­
dóan változó folyamattá váljon. Barátságosan nyitottá válik a
benne lejátszódó folyamatokra: megtanul érzékenyen figyelni
önmagára. Egyre inkább az érzékelés és reagálás komplex har­
móniája jellemző rá az egyszerű és világos változatlansággal
szemben. Ahogy egyre inkább képes elfogadni önmagát olyan­
nak amilyen, ezzel együtt másokat is képes egyre jobban elfo­
gadni, képes rájuk figyelni, és képes őket megérteni. Egyre in­
kább megbízik a bensőjében lejátszódó, kifejezésre törekvő
komplex folyamatokban. Kreativitást mutat a realizmusában, és
egyre realistábban kreatív. Ráébred arra, hogy úgy maximalizál­
hatja a benne folyó változás és növekedés sebességét, ha azo-
233
Személyek filozófiája

nősül vele. Újra és újra felfedezi, hogy - ebben az áradó érte­

lemben - azonosnak lenni önmagával nem jelenti azt, hogy
rossz, gonosz vagy kontrollálhatatlan. Sokkal inkább azt jelenti,
hogy egyre büszkébb lehet önmagára, arra, hogy egy érzékeny,
nyitott, realisztikus, a belső hangja által irányított tagja az emberi
fajnak, aki bátran és nagy képzelőerővel tud reagálni a változó
helyzetek komplexitására. Azt jelenti, hogy - tudatosan, és ezt a
tudatosságát ki is fejezve - folyamatosan halad egy olyan állapo­
ta felé, amikor hitelesen azonos lehet a saját holisztikus reakció­
ival. Vagy Kierkegaard nagyobb esztétikai élményt nyújtó szava­
ival kifejezve mindezt: „hogy azzá lehessünk, akik valóban va­
gyunk”. Bízom abban, hogy sikerült érzékeltetnem, mennyire ne­
héz ezt az irányt követni, és hogy ezt a célt talán nem is lehetsé­
ges teljesen elérni. Ez sokkal inkább egy folyamatos életmód.
Elméletem határait feszegetve azt vetettem fel, hogy ez a kö­
zelítés nem korlátozódik a terápiában résztvevő kliensekre, és
az életük célját kereső egyénekre. Alkalmazása csoportokra,
szervezetekre vagy akár nemzetekre hasonlóan hasznos követ­
kezményekkel járhat.
Tudatában vagyok annak, hogy az általam javasolt életút egy
bizonyos értékrenden alapul, és jelentősen eltér az általában vá­
lasztott céloktól és a szokásos viselkedésmintáktól. Mivel azon­
ban ez az út jellemző azokra az emberekre, akik az átlagosnál
lényegesen nagyobb választási szabadsággal rendelkeznek, tisz­
ta szívből ajánlom mindenkinek megfontolásra.

234
 K ilen ced ik fejezet

Egy te ra p e u ta n ézetei a „jó életrő l”

(A tökéletesen funkcionáló személy)
 Egy terapeuta nézetei a „jó életről"

1. rtarn egy cikket „A tökéletesen funkcionáló személy” címmel

^ 1952-ben vagy 1953-ban, egy „telelésem”folyam án. Ebben
megkíséreltem képet alkotni arról, milyen lehet a teljesen sikeres te­
rápia eredményeként kialakuló ember.
Kissé talán meg is ijedtem a z eredménytől, attól a változékony,
relativisztikus, individualista személytől, aki a terápia folyam a­
tának logikus „terméke” volt. Két kérdés munkált bennem: Vajon
helyes-e a logikám? És ha igen, ilyen-e a z a z ember, akit értékes­
nek tartok? Úgy adtam magamnak, időt a tűnődésre, hogy sokszo­
rosítottam a cikket, és a z azóta eltelt időben sok szá z példányt ad­
tam belőle a z érdeklődőknek.
Amikor már biztosabb voltam a cikkben foglaltak igazságtar­
talmával kapcsolatban, elküldtem a z írást a z egyik, vezető pszi­
chológiai folyóiratnak. A szerkesztő válaszában megígérte, hogy
közli, amennyiben a pszichológiai szakirodalomban szokásos
form ába átrendezem, és a nyelvezetét is a szokásoshoz igazítom.
Javasolt is néhány alapvető változtatást. Mindezekből azt a követ­
keztetést vontam le, hogy abban a formában, ahogy ezt megírtam,
nem alkalmas a pszichológustársad alommal való közlésre, és le­
mondtam arról, hogy publikáljam.
A téma azonban azóta is nagyon sok. és sokféle kutató érdeklő­
désétfoglalkoztatta (például Dr. Hayakawa írt egy cikket róla a z
ETC cím ű szemantikai folyóiratban). így nem csoda, hogy rögtön
eszembe jutott, amikor e könyv szerkesztésébe fogtam.
A cikket újraolvasva azonban világossá vált, hogy néhány
alapvető gondolatát időközben más, ebbe a kötetbe is belekerült ta­
nulmányban jobban sikerült kifejtenem. így aztán, bár kelletlenül,
ismét csak félretettem, és helyette egy másik cikket közlök, a z értel­
mes életről vallott nézeteimről. Ennek a cikknek. „A tökéletesen
funkcionáló személy”cím ű cikk a z alapja, d e - érzésem, szerint-
ugyanazt a z üzenetet rövidebben és olvasmányosabb form ában
fejezi ki. A múlt iránti nosztalgiámat a fejezetnek a z eredeti cikk
címével azonos alcíme fejezi ki.

237
Szén télyek filozófiája

A jó életről* vallott nézeteim nagyrészt a pszichoterápiából ered­

nek: azokból a szoros és intim kapcsolatokból, amelyeket a kli­
enseimmel átéltem. Alapjukat az átélt élményeim alkotják, nem
valamely tudományos vagy filozófiai elmélet. Úgy tanultam meg
a jó életről általam tudottakat, hogy megfigyeltem és egyben
résztvevőként átéltem azt a harcot, amelyet a zavart és zavaros
személyek folytatnak annak eléréséért.
Mindjárt az elején világossá kell tennem, hogy ez a tapaszta­
latom egy sajátos pszichoterápiái irányzatból fakad, amelyet
hosszú évek során alakítottam ki. Valószínű, hogy a lényegét te­
kintve minden fajta pszichoterápia nagyon hasonló, de erről ma
sokkal kevésbé vagyok meggyőződve, mint valaha voltam. Sze­
retném hangsúlyozni, hogy terápiás tapasztalatom abból szár­
mazik, amelyet a leghatékonyabbnak tartok, és amelyet úgy ne­
vezek, hogy „kliensközpontú” terápia.
Megkísérlem nagyon röviden összefoglalni, hogy milyen jel­
lemzőkkel rendelkezik egy ilyen terápia, ha minden szempont­
ból optimális feltételeket sikerül teremteni. Ez azért fontos, mert
úgy érzem, a jó életről a legtöbbet olyan terápiás tapasztalatok­
ból tanultam, amelyekben a lehető legnagyobb változás történt.
Amennyiben a terápia folyamata optimálisan játszódik le -
mind intenzív, mind pedig extenzív értelemben -, ez azt jelen­
ti, hogy a terapeuta képes intenziven személyes, szubjektív kap­
csolatba lépni a klienssel, és mindezt nem úgy teszi, ahogy a
kutató viszonyul a kutatása tárgyához, nem is úgy, ahogy az or­
vos viszonyul a beteghez a diagnózis és a terápia folyamán, ha­
nem mint ember az emberhez. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta
számára a kliens feltétlenül értékes: függetlenül az állapotától, a
viselkedésétől, az érzéseitől. Azt jelenti, hogy a terapeuta hite­
les, nem bújik semmilyen álarc mögé, és igy a klienst azokkal
az érzésekkel fogadja, amelyeket éppen holisztikusán átél. Azt
jelenti, hogy a terapeuta képes teljes mértékben megérteni a kli­
enst, hogy semmilyen belső gát nem akadályozza meg abban,

* A cikk központi fogalmát, amit Rogers „good life”-nak nevez, szó szerint „jó
élef'-nek fordítottuk, bár néha úgy éreztük, az „élhető élet" kifejezőbb len­
ne. Hogy érzékeltessük, hogy egy sajátosan használt - az olvasás során re­
mélhetőleg egyre világosabbá váló - fogalomról van szó, dőlt betűkkel
szedtük. (Szerk.)
-------------- 2 3 8
 Egy terapeuta nézetei a „jó életről"

hogy teljesen átérezze, amit a kliens érez a terápiás kapcsolat­

ban, és hogy képes ezt az empatikus megértését valamilyen
mértékben megéreztetni a klienssel is. Más szavakkal ez azt je­
lenti, hogy a terapeuta teljes szívvel beleveti magát ebbe a kap­
csolatba, anélkül, hogy tudná, hogy mi lesz a végső kimenete­
le, és olyan légkört képes teremteni, amely biztosítja azt a ma­
ximális szabadságot, amelyben a kliens önmaga lehet.
A kliens számára ez az optimális terápia azt jelenti, hogy ké­
pes az egyre furcsább, számára ismeretlen és veszélyesnek tű­
nő érzéseit megismerni. Ez csak azért lehetséges, mert lépésről
lépésre ráébred, hogy valaki feltétel nélkül elfogadja. így kerül
kapcsolatba az átélt élményeinek olyan elemeivel is, amelyeket
korábban minden erejével takargatott még a saját tudata előtt
is, mivel azok túlságosan fenyegetőnek tűntek. Fenyegették azt
a képet, amelyet önmagáról kialakított, és amelyet önmagáról
mások felé kommunikált. A segítő kapcsolaton belül teljesség­
gel átéli ezeket az érzéseket, így az átélés pillanataiban eggyé
válik a saját félelmével, haragjával, gyengéd érzéseivel, erejé­
vel. Amint megéli ezeket a különböző erejű és sokféle érzése­
it, ráébred, hogy önmagát fedezi fel, hogy azonos ezekkel az
érzésekkel. Ráeszmél, hogy a viselkedése pozitív irányba válto­
zik, és ez a megváltozott viselkedés harmóniában van az ala­
kuló űj énjével. Közeledik annak felismerése felé, hogy többé
nem kell rettegnie a reá váró új élményektől, úgy üdvözölheti
azokat, mint a változó és fejlődő énjének szerves részeit.
így néz ki a kliensközpontú terápia, amikor optimálisan mű­
ködik. Talán ez a nagyon rövid összefoglalás elegendő ahhoz,
hogy érzékeltessem, milyen összefüggésben alakítottam ki a
gondolataimat a jó életről.

Egy negatív megfigyelés

Ahogy megpróbáltam megértőén átélni a klienseim által átélte-

ket, lépésről lépésre egyfajta negatív következtetésre jutottam a
jó élettel kapcsolatban. Számomra úgy tűnik, hogy a jó élet nem
egy változatlan, kitüntetett állapot, amely önelégültségre aclhat-
239
Személyek filozófiája

na okot. Nem nirvána, és nem sziruposan csöpögő boldogság.

Nem olyan állapot, amelyben a személy alkalmazkodott a kör­
nyezetéhez, beteljesültek a vágyai, megvalósította önmagát.
Pszichológiai nyelven kifejezve nem a drive-redukció, a feszült­
ség-redukció, a homeosztázis állapota.
Úgy vélem, hogy ezeket a fogalmakat abban az értelemben
szokták használni, hogy amennyiben ezeket az állapotokat si­
kerül elérni, ezzel szinte automatikusan az élet célja is teljesül.
Természetesen sok ember számára a boldogság vagy a siker a
jó élet szinonimája. A társadalomtudós úgy beszél a feszültség-
csökkentésről, a homeosztázis vagy az egyensúly eléréséről,
mintha ezek az állapotok testesítenék meg az élet célját.
így aztán az a felismerés, hogy a saját megfigyeléseim szinte
semmiben nem támasztják alá a fentieket, bizonyos fokig a meg­
lepetés erejével hat, és aggasztó. Ha azoknak az embereknek az
átélt élményeire gondolok, akik a terápia folyamán a legnagyobb
fejlődést mutatták, és akik a terápiás kapcsolatot követő években
tovább fejlődtek és máig tovább fejlődnek az általuk jónak tartott
életvitel irányába, nos akkor az ő fejlődési folyamatuk és fejlett­
ségi állapotuk nem írható le kielégítően a fent említett fogalmak­
kal, amelyek valamiféle állandó rögzített állapotra vonatkoznak.
Úgy hiszem, hogy ezek az emberek személyes támadásnak ven­
nék, ha valaki úgy próbálná leírni őket, mint akik „jól alkalmaz­
kodtak”, „boldogok”, „elégedettek”, vagy akár hogy „megvalósítot­
ták önmagukat”. Mivel jól ismerem őket, tudom, hogy nem igaz,
hogy minden bennük felgyülemlett feszültség eltűnt, és hogy el­
érték az egyensúlyi állapotot. így aztán feli kell tennem magam­
nak azt a kérdést, hogy lehetséges-e egyáltalán e kliensekkel va­
ló tapasztalataim alapján megfogalmazni, hogy mi is a „jó életül
Ez bizony nem egy egyszerű feladvány, ezért a következőkben
mondottakban sok a bizonytalanság, és végig ott van a kérdőjel.

Egy pozitív megfigyelés

Ha megpróbálom néhány szóban összefoglalni a kliensekkel

kapcsolatos tapasztalataimat, akkor ez a következő:
240
 Egy terapeuta nézetei a „jó életről"

>■ A jó élet nem állapot, hanem folyamat.

>■ Nem cél, hanem irány.
Olyan irány, amelyet az ember a teljes lényével választ,
amikor pszichikaiig szabadságában áll bármilyen irányt
választania.
>• Úgy tűnik, hogy ennek a teljes lényünkkel választott irány­
nak vannak olyan jellegzetes tulajdonságai, amelyek a leg­
különfélébb embereknél azonosak.
Ezeket az állításokat egy definícióvá gyúrhatjuk össze, amely
legalábbis a továbbgondolás alapjául szolgálhat: A jó élet - a sa­
ját átélt tapasztalataimat figyelembe véve - elmozdulás olyan
irányba, amelyet a z ember teljes lényével választ akkor, amikor
belsőleg szabadon választhat bármely irányt. Ennek a választott
iránynak vannak mindenkire érvényes, általános tulajdonságai.

A fo ly am at je lle m z ő tu la jd o n sá g a i

Próbáljuk meg most minél pontosabban leírni annak a folya­

matnak a jellemző tulajdonságait, amely a terápiában résztvevő
személyeknél mutatkozik.

A z egyre növekvő nyitottság a z élm ények irá n t

A folyamat egyik szembetűnő jellegzetessége az egyre na­

gyobb nyitottság a tapasztalat iránt. Ez a kifejezés az idők fo­
lyamán egyre fontosabbá vált számomra, ugyanis ez a teljes
ellentéte a defenzív magatartásnak. A defenzív magatartást ko­
rábban úgy írtam le, mint a szervezet reakcióját olyan élmé­
nyekre, amelyeket fenyegetőnek él át, ami összeegyeztethetet­
len a magunkról alkotott képünkkel vagy a külvilággal fennál­
ló viszonyunkkal. Ezeket a fenyegető élményeket átmenetileg
ártalmatlannak tekinthetjük azáltal, hogy azok nem a valós for­
májukban mutatkoznak a tudatunkban, vagy úgy, hogy azok
sokszor el sem érhetik a tudatunkat. A szó legszorosabb értel-
z a x
Személyek filozófiája

m ében nem vagyok képes valósnak látni - vagy egyáltalán

meglátni - azokat az élményeimet, azokat az érzéseimet és
azokat a belső reakcióimat, amelyek lényegesen eltérnek a ki­
alakult énképemtől. A terápiás folyamat során a kliens újra és
újra felfedezi, hogy léteznek olyan érzései, attitűdjei, amelyek­
ről eddig nem tudott és amelyeket korábban nem volt képes
sajátjának tekinteni.
Ha az egyén teljesen meg tud nyílni az élményei előtt, akkor
minden külső vagy belső inger szabadon, a védekező mecha­
nizmus által nem torzítva áthalad az idegpályákon, és valós ké­
pet hoz létre a tudatban. Ebben az esetben nincs szükség olyan
mechanizmusra, amely előre figyelmezteti az egyént az énjét fe­
nyegető tapasztalatokra. Éppen ellenkezőleg. Függetlenül attól,
hogy az inger a környezetben létező formák, színek vagy han­
gok hatása az érzékszervekre, a múltból visszatérő emlék vagy
a belső szervekből jövő félelem, élvezet vagy undor, a személy
teljességgel átéli mindezeket, a belőlük származó érzés teljes­
séggel a tudata rendelkezésére áll.
Tehát az egyik jellemző vonása annak a folyamatnak, amelyet
jó életnek írtam le, az elmozdulás a defenzív végpontból az ez­
zel ellentétes, élményekre nyitott végpont felé. Az egyén egyre
inkább képessé válik arra, hogy önmagára figyeljen, hogy meg­
hallja a saját belső hangjait, és hogy átélje mindazt, ami a ben­
sőjében lejátszódik. Nyitottabbá válik a félelem, a bizonytalan­
ság, a fájdalom, illetve a bátorság, a gyengéd szeretet és a cso­
dálat érzésére. Szabadon megéli és tudatosítja a szubjektív ér­
zéseit, úgy, ahogy azok léteznek a bensőjében. Képesebbé vá­
lik arra, hogy az élményeit holisztikusán megélje, ahelyett, hogy
elzárná a tudata előtt.

Egyre inkább a z élményekre koncentráló élet

A jó életet leíró folyamat második jellemző vonása az, hogy az

egyén egyre inkább a jelenben él. Ezt igen könnyű félreérteni,
és előttem sem teljesen világos, de azért megpróbálom kifejte­
ni, hogy mire is gondolok.
2-42
 Eg)> terapeuta nézetei a „jó életről”

Úgy hiszem, magától értetődik, hogy annak, aki teljesen nyi­

tott az új élményei irányában, aki mentes minden defenzív vo­
nástól, minden egyes pillanat új. A belső és külső ingerek adott
pillanatra jellemző konfigurációja pontosan ugyanígy korábban
sohasem létezett. Vagyis az ilyen ember hamarosan ráeszmél ar­
ra, hogy „Aki én leszek a következő pillanatban, és amit tenni
fogok, az ott és akkor, abban a szent pillanatban fog megszü­
letni, és ezt senki - se én se mások - nem jósolhatja meg elő­
re.” A kliensek gyakran pontosan ezt az élményüket fejezik ki.
Az élményeknek ez a szabad folyása - amely jellemző az
ilyen „egzisztenciális lét”-re, - azt jelenti, hogy az én és a sze­
mélyiség az átélt élményekből formálódik, és nem az átélt élmé­
nyeinket igazítjuk az előre kialakított énképünkhöz. Az egyén
résztvevője a benne áradó élményeknek, ahelyett, hogy irányí­
tani akarná azokat.
A jelenben való élet a rugalmatlanság teljes hiányát jelenti,
azt, hogy nem próbálunk valamiféle merev struktúrát ráerősza­
kolni az élményekre. Ehelyett tökéletesen alkalmazkodunk, a
struktúrákat az élményben fedezzük fel, énünk és a személyisé­
günk szabadon áradó, állandóan változó és alakuló.
Ez a pillanatra koncentráló élet felé való elmozdulás mindig
jelen van azoknál, akikre jellemző a jó élet folyamata. Talán ez
a legfontosabb jellemző tulajdonsága e folyamatnak: az átélt él­
mény folyamatában fedezni fel az élmény struktúráját. Legtöb­
bünk azonban egy korábban kialakított struktúrát és értékrend-
szert hoz magával minden új élménybe, és ezektől igen nehéz
megszabadulni (ha egyáltalán lehetséges), inkább megpróbál­
juk az új élményt mindaddig tolclozni-foldozni, míg csak nem
kezd az élmény illeszkedni az előítéleteinkhez, és nagyon irri­
tálnak bennünket a folyamatban vég nélkül változó tulajdonsá­
gok, amelyek megnehezítik a sok gonddal kimunkált szerkezet­
be való illesztést. Számomra a jó élet, a „felnőtt” élet egyik meg­
határozó tulajdonsága - ahogy azt a klienseim fejlődésében lá­
tom - az, hogy képesek vagyunk kitárni a lelkünket mindaz
előtt, ami itt és most éppen történik, és hogy képesek vagyunk
felfedezni ennek az átélt élménynek a valódi struktúráját.

2 -4 3
Személyek filozófiája

Növekvő bizalom a saját szervezeti'mkben

A jó élet folyamatában élő személy egyre inkább megbízik a

szervezetében, abban, hogy segít megtalálni minden helyzetben
a legmegfelelőbb viselkedésmódot. Ez - azt hiszem - ismét né­
mi magyarázatra szorul.
Amikor egy adott helyzetben választani kell alternatívák kö­
zött, sokan elvekre, valamely csoport vagy intézmény által
követendőnek kikiáltott viselkedésmintákra, mások értékítéletére
vagy a saját, korábban, hasonló szituációban bevált viselkedés-
mintáikra támaszkodnak. Ugyanakkor a klienseimtől - akiknek
az élettapasztalataiból oly sokat tanultam - tudom, hogy az
ilyen emberek egyre inkább megbíznak abban, ahogy a szerve­
zetük reagál az új helyzetekre, mert felismerik, hogy ha nyitot­
tak a tapasztalatukra, ha azt teszik, amit „helyesnek éreznek”, ez
a későbbiekben hasznosnak bizonyul, és jó érzést kelt bennük.
Amikor megpróbáltam megérteni ennek az okát, a következő­
képpen gondolkodtam: Aki teljesen nyitott az élményeire, az
hozzá tud férni minden adathoz, amire a viselkedését alapoz­
hatja. Figyelembe veheti a társadalmi- vagy csoportelvárásokat,
a saját - sokszor egymással konfliktusban álló - igényeit, a ha­
sonló szituációkról megőrzött emlékképeit, a helyzet általa meg­
élt sajátosságait stb. Az így nyert adatok nagyon komplexek, de
egész lényével tudatosan értékelhet minden késztetést, minden
igényt és belső sürgetést, ezek relatív intenzitását és fontosságát,
és ennek eredményeként megtalálhatja és kiválaszthatja azt a
cselekvéssort, amely minden szempontot figyelembe véve a leg­
megfelelőbb az adott helyzetben. Ezt a folyamatot talán úgy
tudom a legjobban érzékeltetni, ha a klienst egy szuper számí­
tógéphez hasonlítom. Mivel az ilyen ember nyitott az élménye­
ire, az érzékszerveiből érkező impulzusok, a korábbi élménye­
iből felidézhető emlékek, a korábbi tanulása, a bensőjéből ere­
dő benyomások mind-mind bekerülnek egy óriási számítógép­
be. A gép úgy rendezi és manipulálja a betáplált hatalmas adat­
halmazt, hogy rövid időn belül végeredményként rendelkezés­
re áll az átélt szituációban fellépő igények kielégítésének opti­
mális vektora. Ez az a viselkedés- és cselekvéssor, amellyel el­
képzelt személyünk az adott szituációra reagál.
244
 Egy terapeuta nézetei a „jó életről”

A fellépő hibák, amelyek az esetek többségében a folyama­

tot megbízhatatlanná teszik, abból fakadnak, hogy figyelembe
veszünk olyan információkat, amelyek nem tartoznak az adott
szituációhoz, vagy nem veszünk figyelembe olyanokat, ame­
lyek odatartoznának. Ha a régmúlt emlékeit, tapasztalatait úgy
tápláljuk be a rendszerbe, mintha azok nem em lékek lenné­
nek, hanem a jelen szituáció élményei, ez term észetesen hi­
bás viselkedést, hibás reakciókat eredményez. H asonlóan hi­
bás eredményre vezet, ha a fenyegető élményeket elzárjuk a
tudat elől, és ennek következtében kimaradnak a számítások­
ból, vagy torzított formában kerülnek bele. Aki m inden ren­
delkezésre álló tényezőt torzítatlannl vesz figyelembe, tökéle­
tesen megbízhat önm agában, hiszen az eredőként kiváltott vi­
selkedése szinte tökéletesen megfelel annak, hogy a szituáci­
óban fellépő, önmagával vagy másokkal kapcsolatos igényeit
kielégítse.
Ebben a mérlegelő, egyensúlyozó, előre kalkuláló művelet­
ben a szervezet természetesen nem tévedhetetlen. A rendelke­
zésre álló tényezőkből a lehető legvalószínűbb választ keresi
meg, de időnként fontos tényezők hiányoznak. Az élményekre
való nyitottság miatt azonban minden hiba, a szituációhoz nem
illő viselkedés gyorsan kijavítható. A mérlegelő, egyensúlyozó,
előre kalkuláló művelet folyamatos önkorrekciójának alapja a
viselkedésmintákból származó állandó visszajelzés.
Lehet, hogy Önök közül némelyeknek nem fog tetszeni a
komputeranalógia, ezért térjünk vissza az általam ismert klien­
sekhez. Ahogy egyre inkább képesek megnyílni az élményeik
előtt, úgy egyre inkább megbízhatnak a saját reakcióikban is.
Ha, például, „úgy érzik”, hogy ki kell fejezniük a dühöt, amit
éreznek, akkor ki is fejezik, de megfelelő módon, mert az érzel­
mi kötődés, a valakihez tartozás, a kapcsolat érzése is élő ben­
nük. Ők maguk lepődnek meg legjobban a saját intuitív készsé­
geiktől, amint az emberi kapcsolatokat zavaró komplex problé­
mákra a megfelelő viselkedésminták megválasztásával találnak
megoldást. Csak utólag döbbennek rá, milyen nagy mértékben
megbízhatnak a belső reakcióikban.

^ ■ 4=5
Személyek filozófiája

A tökéletesebb fu n k cio n á lá s fo lya m a ta

Egy koherensebb kép kialakítása érdekében megpróbálom

egyesíteni a jó életet leíró fenti három szálat. Szinte bizonyos,
hogy a pszichológiai értelemben szabad személy a tökélete­
sebb funkcionálás irányába mozdul el. Egyre inkább képes
minden érzésével és reakciójával együtt élni, minden érzésé­
ben és reakciójában benne lenni. Egyre inkább képes az
egész szervezetével a lehető legpontosabban érzékelni a kül­
ső és belső szituációt. Fokozódó mértékben képes hasznosí­
tani az érzékszervei által közvetített információkat, annak tu­
datában, hogy a teljes szervezete sokszor bölcsebb a tudatá­
nál. Egyre inkább hagyja, hogy a szervezete a maga komple­
xitásában szabadon válassza ki a nagyszámú lehetőség közül
azt a viselkedésmódot, amely abban a helyzetben és abban a
pillanatban a leginkább kielégítő. Egyre jobban megbízik a
szervezete működésében. Nem azért, mintha tévedhetetlen
lenne, hanem azért, mert egyre inkább kész arra, hogy szem­
benézzen viselkedésének következményeivel, hogy kijavítsa,
ha hibázott.
Egyre inkább képes átélni minden érzését, és egyre kevésbé
fél tőlük. Nyitottá válik minden jelzés iránt és egyben kiszűri
közülük azokat, amelyek nem valós jelenségekre utalnak. Egy­
re elmélyültebben részt vesz a saját létezése és személyiséggé
válása folyamatában, és ezen keresztül felfedezi, mennyire szo­
ciális lény. Egyre inkább a jelenben él, ráeszmélve, hogy ez a
legvalóságosabb élet. Az élményei egyre szabadadabban áram­
lanak át a tudatán, s így egyre teljesebben funkcionáló szemé­
lyiséggé válik.

N é h á n y k ö v e tk e z m é n y

Abból, hogy mit tekintünk jó életnek, sok minden következik. Ez

alól a saját nézeteim sem kivételek. Őszintén remélem, hogy az
Olvasó elgondolkodik azon, mi minden következik az itt leírt
életszemléletből.
246
 Egy terapeuta nézetei a „jó életről"

A „szabadság kontra előre m eghatározottság”

ú j perspektívája

A logikus következmények közül az első annyira nem magától

értetődő, hogy sokan kételkedhetnek abban, hogy egyáltalán itt
van-e a helye. Ez nem más, mint a „szabad akarat” ősi, de má­
ig megoldatlan problémája. Megkísérlem olyan módon megkö­
zelíteni, ahogy a jelen téma tárgyalásához számomra megvilá­
gosodott.
Már jó ideje tűnődöm azon a pszichoterápiában nap mint
nap jelentkező paradoxonon, amely a szabadság és az előre
meghatározottság között húzódik. A terápiás kapcsolatban a
legmeghatározóbb szubjektív élmények közé tartozik az, amely­
ben a kliens megérzi a szabad választás lehetőségében rejlő óri­
ási erőt. Szabadon lehet önmaga, vagy rejtőzhet egy álarc mö­
gé; szabadon haladhat előre, vagy hátrálhat vissza egy kevésbé
fejlett állapotába; szabadon viselkedhet romboló vagy minden­
kinek segítő módon; fiziológiai és pszichológiai értelemben sza­
badon választhat élet és halál között. De ha a pszichoterápiá­
hoz objektív kutatási módszerekkel közelítünk, a determinizmus
talaján állunk. Ebből a nézőpontból tekintve a kliens minden
gondolata, minden érzése és minden cselekedete az előzmé­
nyektől függ. Itt a szabadság nem értelmezhető. Ez a dilemma
egyáltalán nem különbözik attól, ahogy más területeken megje­
lenik. Csak - a terület sajátosságai miatt - itt élesebben látszik és
ezért feloldhatatlanabbnak tűnik.
A dilemmát újszerű megvilágításban láthatjuk, ha a tökéletesen
funkcionáló személy definíciója felől közelítünk hozzá. Ekkor
azt mondhatjuk, hogy a terápia optimális körülményei között a
kliens helyesen éli át a teljes, tökéletes szabadságot. Szabadon
választhatja ki azt a cselekvéssort, amely a leginkább követke­
zik a külső és belső ingerekből, mivel egyben ez az a viselke­
désmód, amely minden tényezőt figyelembe véve a legkielégí-
tőbb lesz a számára. De egyben ez az a cselekvéssor - amely
egy másik nézőpontból tekintve - az összes tényező által előre
meghatározott ebben a léthelyzetben. Próbáljuk mindezt szem­
be állítani egy olyan személyről alkotott képpel, akinek a csele­
kedeteit a defenzív magatartás határozza meg. Ő is kiválaszt
247
Személyek filozófiája

egy cselekvéssort, de nagyon gyorsan kiderül, hogy képtelen a

választása szerint cselekedni. Őt is meghatározzák az adott élet­
helyzet tényezői, de ezek a tényezők tartalmazzák a saját defen­
zív magatartását és azt is, hogy a tudata bezárul bizonyos té­
nyek előtt, illetve torzítja azokat. így szinte teljesen bizonyos,
hogy a viselkedése az adott szituációban nem érheti el az opti­
mumot. A viselkedése előre meghatározott, de nem szabad,
mert nem képes hatékonyan választani. Ezzel szöges ellentét­
ben a tökéletesen funkcionáló személy nem csak átéli, de ki is
aknázza a legteljesebb szabadságát, amikor spontán módon,
szabadon és önkéntesen választja és akarja azt, ami története­
sen előre meghatározott is egyben.
A naivitásom nem terjed odáig, hogy feltételezzem, ez az
eszmefuttatás feloldja a szubjektív és az objektív, a szabadság
és szükségszerűség közötti ellentétet. De ez m indenképpen
azt jelenti számomra, hogy minél inkább a jó életet éli az em­
ber, annál inkább megtapasztalhatja a választás szabadságát,
és ez a szabad választása annál inkább megtestesül a viselke­
désében.

A kreativitás, mint a jó élet egy eleme

Mélyen hiszem, hogy az, aki a jó életnek nevezett, határozott

iránnyal rendelkező folyamat aktív résztvevője, feltétlenül krea­
tív. Érzékenyen nyitott a világ felé, önbizalma, amellyel új típu­
sú kapcsolatba képes lépni a környezetével, képessé teszi az al­
kotásra és a kreatív életre. Nem feltétlenül alkalmazkodik az őt
körülvevő kultúrához, és szinte teljesen bizonyos, hogy nem
konformista. De bármely időben és bármely kultúrában képes
alkotó életet élni, és képes olyan mértékben harmonizálni az őt
körülvevő kultúrával, amely elengedhetetlen szükségleteinek ki­
egyensúlyozott kielégítéséhez. Bizonyos kulturális közegekben
mérhetetlenül boldogtalan, de ekkor is tovább halad abba az
irányba, hogy mindinkább önmaga legyen, és hogy olyan mó­
don viselkedjen, amellyel a legmélyebben fekvő igényeit is a le­
hető legnagyobb mértékben kielégítheti.
248
 Egy terapeuta nézetei a ..jó életről”

Még az evolúcióval csak épp hogy ismerkedő diák is könnye­

dén felismerheti, hogy ő az a típus, aki az állandóan változó kör­
nyezethez is képes alkalmazkodni, és így képes a változásokat
túlélni. Képes kreatívan alkalmazkodni az új és a régi feltételek­
hez egyaránt. Ő az emberi evolúció legyűrhetetlen élharcosa.

A z em beri term észet alapvető m egbízhatósága

A következőkben - reményeim szerint - nyilvánvalóvá fog vál­

ni, hogy az általam vázolt modell egy további logikus következ­
ménye az, hogy a szabadon funkcionáló emberi természet jel­
lemző tulajdonsága a konstruktivitás és a megbízhatóság. Ezt az
elmúlt 25 évben összegyűlt pszichiátriai tapasztalataim alapján
mély meggyőződéssel mondom.
Amikor képesek vagyunk valakit megszabadítani a defenzív
magatartásától, úgy, hogy meg tudjon nyílni a saját igényei, a
környezeti és társadalmi elvárások széles skálája előtt, akkor az
illető reakciói pozitívak, előremutatók és konstruktívak lesznek.
Nem kell feltennünk a kérdést, hogy ki fogja őt szocializálni, hi­
szen az egyik legsürgetőbb belső igénye az lesz, hogy tartozzon
valakihez, és hogy kommunikáljon másokkal. Ahogy egyre in­
kább önmagává válik, a valódi szocializációja is egyre erősödik.
Azt a kérdést sem kell feltennünk, hogy ki fogja kontrollálni az
agresszív kitöréseit, hiszen ahogy egyre nyitottabbá válik a bel­
ső késztetései iránt, az az igénye, hogy szeretetet kapjon és ad­
jon ugyanolyan erős lesz, mint az a késztetés, hogy kitörjön, és
mindezt erővel megszerezze magának. Csak olyan szituációk­
ban lesz agresszív, amelyekben az agresszió a megfelelő visel­
kedés, de nem lesz alattomban fel-fel bukkanó igénye az ag­
resszióra. A viselkedése minden téren kiegyensúlyozottabb és
jobban a helyzethez illő lesz, amint egyre nyitottabbá válik az
élményei iránt, mivel ezek a viselkedésmódok vannak legin­
kább szinkronban egy magasan szocializált társadalmi lény túl­
élési és egyéb igényeivel.
Igen kevéssé értek egyet azzal a makacsul vissza-visszatérő
nézettel, amely szerint az emberi természet alapvetően irracioná­
249
Személyek filozófiája

lis, és ha az impulzusait nem ellenőrzi valaki, ez szinte biztosan

a saját maga és mások elpusztításához fog vezetni. Az emberi
természet - ezzel szöges ellentétben - szinte tökéletesen racio­
nális. Rejtett, de rendezett komplex módon halad a holisztikusán
kitűzött céljai felé. Az esetek többségében az a tragédia, hogy a
defenzív magatartás megakadályozza, hogy ennek a racionális
képességnek tudatában legyünk. Ennek következtében egyidejű­
leg két különböző irányba haladunk: a tudatunk az egyik, a
szervezetünk a másik irány felé mozgat. Az, aki a jó élet folya­
matában él, egyre csökkenő számban találkozik ilyen jellegű
akadályokkal, és egyre tudatosabb, aktívabb résztvevője a saját
szervezete racionális funkcióinak. A különböző késztetések fe­
lett létező és szükséges egyetlen kontroll a különböző igényei
közötti természetes belső egyensúlyozás, és azoknak a viselke­
désformáknak a felfedezése és kiválasztása, amelyek leginkább
lehetővé teszik minden igényének a kielégítését. Drasztikusan
csökken a defenzív módon működő személyekre jellemző olyan
élmények gyakorisága, amelyekben egy kitüntetett igényt (példá­
ul az agresszió iránti igényünket vagy a szexuális igényeinket)
minden más igény (például a társaság vagy az intim, bensősé­
ges kapcsolatok iránti igény) rovására próbálunk kielégíteni. Az
ilyen ember aktívan résztvesz a saját szervezetének komplex
pszichológiai és fiziológiai szabályozó folyamataiban, hogy mi­
nél inkább harmóniában élhessen önmagával és másokkal.

A z egyre gazdagodó élet

Végül azt a logikus következményt szeretném megemlíteni,

hogy a jó élet sokkal gazdagabb, sokkal több mindenre kiterje­
dő, mint az a limitált élet, amely legtöbbünknek osztályrésze.
Ennek a folyamatnak részévé válni azt jelenti, hogy aktívan és
érzékenyen résztveszünk az élet sokféle - néha ijesztő, máskor
kellemesen kielégítő élményeiben. Számomra világos, hogy
azok a kliensek, akik jelentős előrehaladást mutatnak a terápiá­
ban, sokkal intimebb kapcsolatban képesek élni a saját fájdal­
maikkal és ugyanakkor sokkal mélyebben átélik az extázis élmé­
250
_______________________________ Egy terapeuta nézetei a J ó életről"

nyét; sokkal tisztábban élik át a dühöt, de a szerető rajongást is;

sokkal inkább belülről ismerik a kételyt, de a bátorságot is. Az
igazi ok, amiért teljesebb életet képesek élni, az, hogy hisznek
abban, hogy a szervezetük megbízhatóan eligazítja őket az élet
által felvetett problémákban.
Őszintén remélem, hogy világossá vált, hogy az olyan jelzők,
mint a „boldog”, „elégedett”, miért nem alkalmasak a jó életnek
nevezett folyamat leírására, bár a személy, aki aktívan részt vesz
ebben a folyamatban érzi ezeket az érzéseket bizonyos pillana­
tokban. Az átélt érzéseknek azonban sokkal hívebb tolmácsolói
az olyan jelzők és kifejezések, mint például a „gazdagító”, az
„izgalmas”, a „kielégülést nyújtó”, a „legyőzhető kihívást jelen­
tő”, a „mély értelmű”.
Ez a jó élet - meggyőződésem szerint - nem a nyúlszívűek-
nek való. Szervesen tartalmazza a növekedési fájdalmat, amely
azzal kapcsolatos, hogy a személy egyre inkább azonosul a sa­
ját lehetőségeivel. Magában foglalja az ilyen létezéshez szüksé­
ges bátorságot is. Azt is jelenti, hogy a személy beleveti magát
az élet fő sodrába. Az emberrel kapcsolatban talán az a legiz­
galmasabb, hogy a bensőjében szabad ember a valakivé válás
folyamatát választja jó életként.
 Ö tö d ik rész

TÉNYEK UTÁN KUTATVA:

A KUTATÁS HELYE
A PSZICHOTERÁPIÁBAN

Megkíséreltem a klinikai tapasztalataimat összevetni

a valósággal, és ezt sok merengés, filozofálás kísérte arról,
hogy vajon melyik „valóság" lenne hiteles.
 T iz e d ik feje ze t

Szem élyek vagy a T udom ány?

Egy filozófiai k érd é s
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

nnek a cikknek különleges fontossága van számomra, mégpe­

£ dig két jó okból. Először is nagyon sok örömet okozott maga
a z írás. Másodszor, annyi év múltán is töretlenül, pontosan fejezi
ki a nézeteimet. De talán azért áll olyan igazán közel hozzám ez
a z írás, mert kizárólag önmagámnak. írtam. Eszembe sem jutott,
hogy meg kellene jelentetni valahol, csak arra akartam használ­
ni, hogy megválaszoljak egy fo n tos, ben nem lappangó kérdést, és
eltüntessek egy zavaró konfliktust.
Most visszatekintve m ár képes vagyok felismerni a konfliktus
eredetét. Diákként a logikai pozitivizmus szellemében oktattak, és
mély tiszteletfejlődött ki bennem e szemlélet iránt. A terápiás élmé­
nyeim viszont egyfajta szubjektív irányultságú egzisztencialista
gondolkodásmódot alakítottak ki bennem.
Nem tanultam egzisztencialista filozófiát. Sorén Kierkegaard
és Martin Buber m unkáival először Chicagóban, a teológián ta­
lálkoztam, ahol néhány diáktársam vég nélkül őket emlegette.
Társaim meg voltak győződve arról, hogy a z ő gondolkozásuk
hasonló a z enyémhez, és ebben végül is igazuk volt. Kierkegaard
életművében van jónéhány olyan tétel, amelyik valahogy nem
szól hozzám. Egyes mély felismerései azonban m intha a z én
gondolataimat öntenék form ába. Bár Kierkegaard szá z évvel
korábban élt, mégis közeli jó barátomnak tekintem. Ebben a
cikkben azt is szeretném bemutatni, hogy milyen sokat köszön­
hetek neki: a műveit olvasva felszabadultam, kezdtem megbízni
a saját élményeimben, és képessé váltam arra, hogy ki is fejez­
zem azokat.
A cikk elkészítésében sokat segített, hogy legnagyobb részét a vi­
lágtól, a munkámtól, a kollégáktól távol, Taxcoban írtam, egy téli
kikapcsolódásom alatt. Egy’ évvel később a Karib-tengeri Grenada
szigetén sikerült a z utolsó részt hozzátenni, és ezzel befejezni.
Ezzel a z írással is ugyanaz történt, mint a kötet több más cikké­
vel: sokszorosítva számos kollégámnak és diákomnak, odaadtam
elolvasásra. Pár évvel később, a z olvasóim unszolására felajánlot­
tam publikációra, és legnagyobb meglepetésemre a z American
Psychologist elfogadta. Azért került be ebbe a kötetbe, m én bár­
mely más írásomnál jobban kifejezi, hogy szerintem mi a kutatás
szerepe, és egyben érzékelteti, hogy mi a z oka a szubjektivitást és
a z objektivitást egyaránt fontosnak tartó „kettős életem”-nek.
257
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

B e v e z e té s

Ez egy mélyen személyes dokumentum, amelyet leginkább ön­

magámnak írtam abból a célból, hogy tisztázzam egy mind ége­
tőbbé váló problémához való viszonyomat. Másokat csak olyan
mértékben érdekelhet, amilyen mértékben a probléma érinti
őket is. Ez az oka annak, hogy ebben a bevezetésben leginkább
a cikk keletkezésének körülményeit szeretném leírni.
Ahogy egyre több izgalmas és sikeres tapasztalatot szereztem
a pszichoterápia területén, és ahogy tudományos kutatóként is
megpróbáltam megtalálni és bizonyítani a terápiával kapcsolatos
néhány igazságot, mind erősebben tudatosodott bennem a két
szerep közötti szakadék. Minél jobb terapeutává sikerült válnom
(és azt hiszem, hogy ez sikerült), annál inkább felismertem, hogy
szinte teljesen szubjektív vagyok, amikor a legjobb teljesítményt
nyújtom ebben a funkciómban. És minél jobb kutatóvá sikerült
válnom, minél inkább tudtam és mertem ragaszkodni a tudomá­
nyosság szigorú kritériumaihoz (és azt hiszem hogy ez is sike­
rült), annál erősebben kezdtem érezni azt a kellemetlen kettős­
séget, amelyet a tudós énem szigorú objektivitása és a terapeu­
ta énem szinte misztikus szubjektivitása közötti távolság okozott.
Ez a cikk ennek a gyümölcse.
Először elkezdtem megvizsgálni a terapeuta énemet. Meg­
próbáltam a terjedelem szabta szűk keretek között a lehető
legteljesebb részletességgel leírni a pszichoterápia jellegzetes
vonásait úgy, ahogy azt a klienseimmel megtapasztaltam.
Hangsúlyoznom kell, hogy amit bemutatok, az a bennem élő,
gyorsan változó kép, és ha ugyanezt valaki más mutatná be -
vagy akár csak saját magam két évvel ezelőtt, vagy két év múl­
va -, sok szempontból ettől eltérő képet kapnánk. Ezután meg­
vizsgáltam a tudós énemet. A pszichológiai tények elszánt ku­
tatóját, aki azt vizsgálja, hogy a tudomány milyen törvénysze­
rűségeket talál a terápiában. Ezt követően lefolytattam a benn-
sőm ben folyó vitát, feltéve az összes olyan kérdést, amelyet az
egyik vagy a másik nézet képviselőjeként feltennék az ellenté­
tes oldalnak.
Amikor idáig jutottam, világossá vált, hogy ez a belső konf­
liktus csak még tovább élesedett. A két nézőpont sokkal kibé-
258
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

kíthetetlenebbé vált, mint valaha volt. Megvitattam ezt az anya­

got a kollégáimmal és a diákjaimmal, és észrevételeik nagyon
hasznosnak bizonyultak. Az ezt követő évben tovább mereng­
tem a problémán, mindaddig, míg elkezdett kikristályosodni
bennem egy integrált kép, amely egyesítette a két nézetet.
Több mint egy évvel az első szakaszok megírása után megpró­
báltam az integrált változatot feltételesen, átmenetileg szavak­
ba önteni.
így az olvasó, aki nyomon követi ezt a kínlódásomat, a témá­
val vívott harcomat, észreveheti, hogy az anyag - szinte magá­
tól - felvette egy klasszikus dráma szerkezetét: van benne fő­
hős, antihős, konfliktus és - nem utolsósorban - feloldás. És
most, minden teketória nélkül, hadd mutassam be az első fő­
hőst: önmagamat, a terapeutát. Megkísérlem a lehető legponto­
sabban leírni, hogy mit is jelent számomra a terápia élménye.

A te rá p ia lé n y e g e az é lm é n y tü k r é b e n

Úgy vetem bele magamat a terápiás kapcsolatba, hogy van egy

hipotézisem (vagy nevezzük hitnek): a szeretetem, a bizalmam
és a másik személy belső világával kapcsolatos mély értésem
együttesen a személlyé válás fontos folyamatát fogja eredmé­
nyezni. A kapcsolatba nem tudósként lépek, sőt nem is úgy,
mint egy orvos, aki hibátlanul tud diagnosztizálni és gyógyítani,
hanem személyként, aki személyes kapcsolatba lép egy másik
személlyel. Ha a kliensre úgy tekintenék, mint a terápia tárgyá­
ra, akkor valószínűleg tárgyként is funkcionálna.
Ezzel kockáztatok, hiszen ha a kapcsolat mélyül, és a fejle­
mény nem más, mint kudarc, regresszió, ha a kliens elutasít en­
gem és a kapcsolatunkat, akkor úgy érzem, mintha elvesziteném
önmagamat, vagy legalábbis az énem egy részét. Időről időre
ez a kockázat valós, és nagyon is érzem a saját bőrömön.
Átadom magamat a kapcsolat itt és most élményének, és eb­
ben a testem-lelkem - a teljes énem, tehát nem csak a tudatom
- mindenestül részt vesz, és így a kapcsolaton belül mindenre
érzékeny vagyok. A reakcióim nem tudatosak, nem előre meg­
259
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

tervezettek. Nem analizálok, egyszerűen a másik személyre rea­

gálok. A reakcióim valamiféle tudatalatti mechanizmussal a má­
sik személlyel kapcsolatos holisztikus - a teljes énemre szétára­
dó - érzékenységemből fakadnak. Ezen az alapon élem át a
kapcsolatot.
A terápia legmélyebb vonulatainak a lényege az élmény, az át­
élés egysége. A kliens képes a saját érzéseit szabadon, azok tel­
jes intenzitásával átélni. Ez az érzésvilág egy „tiszta kultúra”,
amely mentes mindennemű gátlásoktól és vészjelzésektől, ame­
lyet nem próbálnak más, ellentmondásos érzések - vagy akár
csak az azokról való tudás - eltéríteni vagy megmásítani. Vagy
az én oldalamról nézve ugyanezt: képes vagyok ugyanilyen sza­
badsággal átélni a kliens érzésvilágának megértését, úgy, hogy
nincsenek azzal kapcsolatban hideg, „okos” gondolataim, nincs
semmiféle ellenérzésem és nem érzek aggodalmat azzal kapcso­
latban, hogy mindez vajon hová vezet. Ki tudom zárni a diag­
nózist és az elemző gondolkodást, és el tudok hárítani minden
gondolati vagy érzelmi akadályt a teljes megértésem elől. Amikor
ez a teljes egység - ez az „egy”-ség -, az élmény teljessége elő­
áll a kapcsolatban, akkor az valamiféle „nem evilági” minőséget
nyer. Ezt sok terapeuta észlelte már, és valamiféle transzállapot­
hoz szokás hasonlítani. Ha ezt az állapotot mind a kliens, mind
én magam elérjük a terápiás óra végére, akkor úgy érezzük,
mintha egy mély kútból vagy alagútból bújnánk elő a napfény­
re. Ezekben a pillanatokban létrejön az az állapot, amit Buber
úgy nevez, hogy „az-ÉN-aki-TE-vagyok”: időtlen létezés abban
az élményben, amely a kliens és közöttem valósul meg. Ez az
állapot a teljes ellentéte annak, mint amikor valaki a kliensét
vagy saját magát tárgynak tekinti. Ez az állapot a személyes
szubjektivitás legmagasabb megvalósulása.
Gyakran vagyok tudatában annak, hogy nem tudom ponto­
san, hogy a terápiás kapcsolat hová tart. Mintha a kliens is, meg
én magam is - néha kétségek és félelmek között - csak úgy be­
levetnénk magunkat a személyiség születésének hömpölygő fo­
lyamába, amely aztán sodor magával. Az a tény, hogy terapeu­
taként koi'ábban már több ízben átéltem ezt a lebegést az élmé­
nyek folyamában - és nagyon építőnek találtam -, minden új
esetben valamennyire megkönnyíti ezt a „mélymerülést”. Meg­
260
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

győződésem, hogy ez megkönnyíti a kliens helyzetét is. Minden

alkalommal egy kicsit könnyebb lesz neki. Néha úgy tűnik,
mintha ennek az élményfolyamnak lenne valamilyen önmagá­
ért való célja. Talán közelebb kerülünk az igazsághoz, ha azt
mondjuk, hogy az építő jelleg a folyamat elválaszthatatlan bel­
ső tulajdonsága, és a legnagyobb hozacléka az, hogy a klienst
és engem egyaránt képessé tesz arra, hogy később, egymástól
függetlenül részt vehessünk személyiségünk születésének folya­
matában.
Ami a klienst illeti, a terápia előrehaladtával ráébred, hogy
megvan benne az a bátorság, hogy önmagává váljon, annak el­
lenére, hogy tud a szörnyű következményekről, amelyek ekkor
majd - úgy véli - biztosan bekövetkeznek. Mit is jelent az, hogy
a kliens önmagává válik? Azt jelenti, hogy kevésbé fél a saját
spontán biológiai reakcióitól. Egyre inkább megbízik az integrált,
testi-lelki szinten egyaránt jelentkező, komplex, változatos és
igen gazdag skálájú érzelmeiben. A tudatosság szerepe többé
már nem az, hogy vigyázzon: a veszélyes és kiszámíthatatlan im­
pulzusok közül csak a kiválasztott néhány kerülhessen felszín­
re. Kényelmesen megfér a változatos impulzusok, érzések és
gondolatok színes tömkelegében, melyek jól elirányítják önma­
gukat, mióta nem a félelem és a tekintélyelv uralkodik rajtuk.
Az önmagunkká válás folyamatában az aktív részvétel élmé­
nyét a szabadon választás lehetősége teszi alapvetővé, mindent
meghatározóvá. A személy ráébred, hogy szabadon választva is
tovább rejtőzködhet egy maszk mögött, de választhatja azt is,
hogy önmaga legyen, annak minden veszélyével együtt. Meg­
van az ereje ahhoz, hogy másokat vagy önmagát elpusztítsa, de
ahhoz is, hogy mások vagy önmaga fejlődését segítse. És a sza­
bad választás lehetőségével szembesülve azt választja, hogy kö­
zelebb kerüljön a valódi önmagához.
Az önmagunkká válás azonban nem oldja meg a problém á­
kat. Csupán olyan új utakat nyit meg az életben, amelyeken ha­
ladva az érzelmeinket nagyobb mélységben és magasabb in­
tenzitással, szélesebb skálán és nagyobb választékban élhetjük
át. Különlegesebbnek, és ezért magányosabbnak érezzük ma­
gunkat. Ugyanakkor sokkal inkább a valódi énünket mutathat­
juk, és így a kapcsolataink természetesebbé, igazabbá, értéke­
261
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

sebbé válnak, és a másik személyből is sokkal inkább a valódi

énjét hozzuk elő.
A folyamatot megnézhetjük egy másik nézőpontból is. A kap­
csolat tanulási folyamat a kliens és - kisebb mértékben - a tera­
peuta számára. Ez azonban nem a szokásos tanulási mód: nem
jellemző rá a komplexitás, és legmélyebb élményeinek leírására
általában nem találunk szavakat. Ha igen, akkor ilyen egysze­
rűen fejezzük ki a felismerésünket: „Nem olyan vagyok, mint
mások.”, „Őt nagyon utálom.”, „Félek a függőség érzésétől.”,
„Sajnálom magamat.”, „Én vagyok a világ közepe.”, „Igenis van­
nak gyengéd és szerető érzéseim.”, „Lehetek az, aki lenni aka­
rok.”. A látszólagos egyszerűségük ellenére az ilyen felismerések
hallatlanul fontosak több - nehezen definiálható - szempontból
is. Nézzünk ezek közül néhányat:
>■ Az ilyen tanulás magától értetődő, mert élményeken alapul,
nem pedig szimbólumokon. Talán könnyebben megérthet­
jük ezt annak a kisgyereknek a példáján, aki bemagolta,
hogy „kettő meg kettő az négy”, és egy szép napon, játék
közben, amikor két dolog és két másik dolog valahogy
egymás mellé kerül, hirtelen rájön a saját élményén keresz­
tül - egészen más mélységben, egy életre megtapasztalva
-, hogy „kettő meg kettő valóban négy”.
>■ Az ilyen tanulások elkésett próbálkozások arra, hogy a z ér­
zelmek világában megfejtsük a szimbólumok jelentését úgy,
ahogy ez a lexikális tanulás területén már nagyon régen le­
játszódott. Intellektuáliasan nagyon sok gonddal egyeztet­
jük a kiválasztott szimbólumot azzal a jelentéssel, amelyet
az élmény számunkra hordoz. Amikor, például, azt mon­
dom, hogy valami „fokozatosan” történt, igen gyorsan és
nagyrészt nem tudatosan végigpásztázok olyan kifejezése­
ket, mint „lassan”, „észrevétlenül”, „lépésről lépésre” stb., és
sorra elutasítom őket, mint amelyek nem pontosan fejezik
ki az átélt élményeimet. Az érzelmek területén azonban so­
ha nem tanultuk, hogy miként fejezzünk ki szimbólumok­
kal élményeket úgy, hogy azok értelme a lehető legponto­
sabb legyen. „Ez a valami, ez az érzés, ami itt motoszkál
bennem az elfogadó kapcsolat biztonságában, ...na mi is
ez? Szomorúság? Vagy talán düh? Vagy valamiféle megbá­
262
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

nás? Esetleg önsajnálat? Talán a kihagyott lehetőségek mi­

att érzett méreg?” Vakon tapogatódzom körbe-körbe, pró­
bálgatva mindenféle szimbólumot, mindaddig, míg az
egyik talán majd „passzol”, amikor majd érzem, hogy „na
ez a jó”, amikor a választott szimbólum pontosan kifejezi
az átélt élményt. Miközben így próbálkozik, a kliens szá­
mára nyilvánvalóvá válik, hogy meg kell tanulnia az érzé­
sek nyelvét, pontosan úgy, ahogy a csecsemő tanulja az
anyanyelvét. Sőt, néha ennél is rosszabb a helyzet: el kell
felejtenie - mintegy „ki kell tanulnia magából” - egy hamis
nyelvet, mielőtt megtanulná az igazit.
>- Próbáljunk még egy irányból közelíteni az ilyen típusú ta­
nulás definíciójához: ezúttal nézzük meg azt, hogy mi nem
jellemző rá. Ez a fajta tanulás nem tanítható, hiszen az
alapja az önfelfedezés. Az „ismeretek” taníthatók, ha a ta­
nár és a tanuló megfelelő szinten motivált, és megfelelő ké­
pességekkel rendelkezik. De a terápiában lejátszódó fon­
tos tanulásban az egyik személy nem képes a másikat ta­
nítani. Épp a tanítás az, amely lerombolná, lehetetlenné
tenné a tanulást. Megtaníthatnám a kliensnek, mint szóla­
mot, hogy milyen biztonságos is számára az, hogy önma­
ga lehet. Vagy azt, hogy egyáltalán nem veszélyes az, ha
szabadon felfedezheti a saját érzéseit. De minél inkább
megtanulná ezt, annál kevésbé lenne esélye annak, hogy
ugyanezt igazán fontos tanulásként, átéléses alapon, önirá­
nyítással tanulja meg. Kierkegaard az ilyen típusú tanulást
nevezi „igazi szubjektivitásnak”, és abban a megállapításá­
ban is tökéletesen igaza van, hogy ezt nem lehet direkt
módon kommunikálni, sőt még róla beszélni is nehéz. A
legtöbb, amit az egyik ember a másik érdekében megtehet
az, hogy olyan körülményeket, olyan feltételeket teremt,
amelyek között az ilyen fajta tanulás lehetségessé válik. Ezt
nem lehet erőből vagy pozícióból elérni.
>■ Végül az ilyen típusú tanulás során a kliens fokozatosan
megtanulja, hogyan szimbolizálja szervezetének teljes és egy­
séges állapotát, az élményeinek, érzéseinek és tudásának
egységét. Csak hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet:
úgy tűnik, szükségtelen, hogy ezt a szimbólumot ki is fe-
263
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiáiban

jezziik. Többnyire a kliens kifejezi, mert szeretné kommu­

nikálni a terapeuta felé a személyiségének legalább egy kis
töredékét, de ez nem elengedhetetlenül szükséges. Az
egyetlen fontos tényező annak a felfedezése, hogy ez a tel­
jes, egységes, itt és most állapotú lény, ez vagyok én. Pél­
dául annak a felismerése, hogy ebben a pillanatban a lé­
nyem lényege az, hogy „reszketek attól, hogy valaki mássá
változhatok”. Az a kliens, aki ezt egyszer megérzi és meg­
érti, egészen bizonyosan ismét fel fogja ismerni az ilyen ál­
lapotát, amikor az némileg megváltozott formában később
visszatér. Sőt, nagy valószínűséggel más lényeges érzésé­
nek a felismerésére is képesebbé válik. Ezen az élményen
keresztül egy olyan állapot felé mozdul el, amelyben sok­
kal inkább önmaga lehet. Általánosabban fogalmazva: az­
zá lesz, aki valójában, testestől-lelkestől - és nekem úgy
tűnik, ez a terápia lényege.

A te rá p ia lé n y e g e a tu d o m á n y n y e lv é n kifejezve

Most nézzük a második főhőst, saját magamat, mint kutató tu­

dóst. Ilyen szerepbe helyezkedve fogom kifejteni a véleménye­
met ugyanerről a területről.
Ha a tudomány logikájával és módszereivel közelítjük a terá­
pia komplex rendszerét, a cél csak az lehet, hogy minél mélyeb­
ben megértsük magát a rendszert. A tudományban ez azt jelen­
ti, hogy objektív tudásra teszünk szert fontos jelenségekkel és
ezen jelenségek közötti relációkkal kapcsolatban. A tudomány
elősegítheti, de nem feltétlenül eredményezi a fontos esemé­
nyek egyre pontosabb előrejelzését és irányítását. Ha ezen a te­
rületen teljesen elérnénk a kitűzött cáljainkat, ez azt jelentené,
hogy pontosan tudnánk, hogy a terápián belül mely elemek
asszociálódnak bizonyos végeredményekkel. Ezt tudva, nagy
valószínűséggel képesek lennénk előre megmondani egy terápi­
ás kezelés hatását, ha tudnánk, hogy az milyen elemi lépések­
ből állt. így aztán képesek lennénk irányítani a terápia végered­
ményét a terápia elemi lépéseinek manipulásával.
2<54
 Személyek, vagy a Tudom ány? Egy filozófiai kérdés

Nagyon fontos leszögeznünk, hogy függetlenül a tudomá­

nyos kutatás alaposságától és mélységétől, pusztán a tudomány
segítségével soha nem lennénk képesek alapvető, mély igazsá­
gokat felfedezni. Csak arra lehetünk képesek, hogy nagy pon­
tossággal leírjunk olyan jelenségeket, amelyek nagy valószínű­
séggel előfordulhatnak. Azonos okokból arra sem lehetünk ké­
pesek, hogy személyekről, a személyek közötti kapcsolatokról
vagy a világmindenségről alapvető igazságokat megállapítsunk.
Pusztán arra lehetünk képesek, hogy megfigyelhető események
vagy jelenségek között megállapítsuk az összefüggéseket vagy
azok hiányát. Ha a tudomány ezen a területen is követné a más
területeken szokásos irányt, akkor az elméletalkotás során létre­
jövő működő valóságmodellek fokozottan távolodnának mind­
attól, amit az érzékszerveinkkel észlelünk. A terápia és a terápi­
ás kapcsolatok tudományos leírása egyre jobban eltérne mind­
attól, amit ezekről az élményeinkben átélünk.
Az már kezdettől nyilvánvaló, hogy a mérés igen nehezen ki­
vitelezhető a terápia komplex területén. Ugyanakkor, „minden
létező egyben mérhető is”, ahogy a mondás tartja, és mivel a te­
rápiát egy olyan fontos kapcsolatnak tekintjük, amelynek hatá­
sai a saját határain túlra is kiterjednek, a fellépő nehézségeket
talán érdemes legyőzni annak érdekében, hogy megállapíthas­
suk a személyiségre és az interperszonális kapcsolatokra vonat­
kozó törvényszerűségeket.
Mivel a kliensközpontú terápiában már létezik az elméletnek
egy első közelítése - igaz, hogy ez még nem tekinthető tudo­
mányosnak a szó legszigorúbb értelmében -, van egy kiinduló­
pontunk a hipotézisek kiválasztásához. A jelen probléma mé­
lyebb megértése érdekében nézzünk néhány olyan hipotézist,
amelyek az elméletből felállíthatok, és nézzük meg, hogy a tu­
dományos közelítéssel mennyire lehetséges ezeket bizonyítani.
Az adott keretek között nem lehet az elméletet teljesen a formál
logika kódrendszerére transzformálni, és csak néhány hipoté­
zist vehetünk figyelembe.
Mindenekelőtt megfogalmazok három hipotézist (az említett
közelítő módon):
1. A terapeuta elfogadó magatartása (attitűdje) következtében
a kliens nagyobb mértékben fogadja el önmagát.
2<S5
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

2. Minél inkább képes a terapeuta személyként (és nem tárgy­

ként) érzékelni a klienst, annál inkább képes lesz a kliens is ön­
magát személyként (és nem tárgyként) érzékelni.
3. A terápia folyamán az átélt élményeken alapuló és az ér­
zelmi világot és az énképet változtató tanulás játszódik le a kli­
ensben.
Hogyan lehet mindezt* vizsgálható formába önteni, és azután
eldönteni, hogy igaz-e? Vajon mi lenne az ilyen vizsgálatok ál­
talánosítható eredménye?
Ebben a cikkben nem tudom ezeket a kérdéseket részletesen
megválaszolni, bár a probléma felvetése óta eltelt időben folyta­
tott kutatások megadják az általános válaszokat. Az első hipotézis
esetében olyan eszközöket kell találnunk vagy készítenünk, ame­
lyekkel lehetséges az elfogadás mérése. Ez objektív vagy szub­
jektív attitűdtesztekkel, projektív eljárásokkal, a Q-technikával és
ehhez hasonló eszközökkel lehetséges. Feltehetőleg szinte
ugyanazokkal az eszközökkel - némileg megváltoztatott útmuta­
tóval és egy kissé más elvárással - tesztelhető az, hogy a terape­
uta milyen mértékben fogadja el a kliensét, és a kliens milyen
mértékben fogadja el önmagát. Az ilyen mérésekkel a terapeuta
elfogadásának mértékét egy bizonyos számmal tudnánk jelle­
mezni. Annak megállapítása érdekében, hogy a kliens önelfoga­
dása milyen mértékben változott a terápia folyamán, a terápiát
megelőzően és a terápiát követően egyaránt méréseket kell vé­
geznünk. Annak megállapítására, hogy az észlelt változások mi­
lyen mértékben tulajdoníthatók magának a terápiának, és milyen
mértékben más tényezőknek, egy terápián kívüli kontrollperió-

* Talán sokaknak meglepő, hogy ilyen nagymértékben szubjektív élményekkel

kapcsolatos hipotéziseket próbálunk objektív tudományos módszerekkel
vizsgálni. Ugyanakkor a pszichológiai gondolkodás élvonala már régen meg­
haladta a primitíven egyszerűsítő behaviorista gondolkodásmódot, és ráéb­
redt, hogy a pszichológia, mint tudomány objektivitása sokkal inkább a fel­
használt módszereken, mintsem a vizsgálatok tárgyán múlik. így a leginkább
szubjektív érzések (az irracionális félelmek, a feszültség, az elégedettség) is
tárgyalhatok tudományos igényességgel, ha sikerül pontos matematikai meg­
fogalmazásokat találni rájuk. Stephenson például nagyon meggyőzően tár­
gyalja ezt a problémát a „Behaviorizmus posztulátumai” című művében, és
az általa kifejlesztett és használt Q-technika fontos hozzájárulás a szubjektív
elemek objektív kezeléséhez a tudományos vizsgálatokban.
2<56
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

dúst, vagy egy párhuzamos kontrollcsoportot alkalmazhatunk.

Ilyen módon képesek lehetünk megállapítani, hogy van-e össze­
függés a terapeuta elfogadó attitűdje és a kliens önelfogadása kö­
zött, és ha igen, mekkora a kettő közötti korreláció.
A második és a harmadik hipotézis valóban nagy problémákat
vet fel a mérhetőség szempontjából, azonban jó okunk van fel­
tételezni, hogy a pszichológiai mérési technikák és mérési mód­
szerek fejlődésével a bennük foglalt elemeket is lehetséges lesz
objektív módon vizsgálni. A második hipotézis elemeit például
valamilyen attitűdteszt vagy a Q-technika segítségével lehetne
mérni, amely kimutatná a terapeuta attitűdjét a kliens iránt, és a
kliens attitűdjét önmaga felé. Ebben az esetben a spektrum egy
„külső objektum” objektív megítélésétől, a személyes, szubjektív,
átélt élményekig terjedhet. A harm adik hipotézis elemeinek mé­
rését például fiziológiai alapon lehet elvégezni, mivel az átélt él­
ményeken alapuló tanulás fiziológiai változásokkal jár együtt.
Egy másik lehetőség az lehetne, hogy az átélt élményeken alapu­
ló tanulás folyamataira annak eredményeiből, hatékonyságából
következtessünk visszafelé. A rendelkezésre álló módszertanok
alapján a harmadik hipotézis talán pillanatnyilag meghaladja tel­
jesítőképességünket, de a belátható jövőben nagy valószínűség­
gel ez is tesztelhetővé válik.
Hogy érzékelhetőbbé tegyem amit mondtam, tételezzük fe l a
következőket: Tegyük fel, hogy a terapeuta elfogadó attitűdje és
magatartása a kliens önelfogadását fogja eredményezni, és
hogy a két változó közötti korreláció 0,70 körüli. A második hi­
potézist a vizsgálatok nem igazolták, de világosan látszik az az
összefüggés, hogy minél inkább személynek tekinti a terapeuta
a kliensét, annál inkább növekszik a kliens önelfogadása. így
nagy bizonyossággal kimondható, hogy a személyközpontúság
egy fontos eleme az elfogadásnak, de nem segíti elő, hogy a kli­
ens személyként élje át önmagát. Tegyük fel továbbá, hogy a
harmadik hipotézis igazolódik, és a terápia során sokkal több
átéléses élményen alapuló tanulást tapasztalunk, mint a kont-
rollszemélyeknél.
Ha átmenetileg eltekintünk azoktól a jelzőktől, minősítésektől,
megszorításoktól, amelyek a tényleges kutatási jelentéseket en­
nél sokkal bonyolultabbá teszik, és ha - ugyancsak átmenetileg
267
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

—figyelmen kívül hagyjuk a személyiségfejlődés dinamikájával

kapcsolatban esetleg felmerülő, előre nem várt eredményeket is,
akkor az előző bekezdés egy viszonylag teljes képet ad a tudo­
mány ezen a területen várható teljesítőképességéről:
>- Lépésről lépésre finomodó képet adhat a terápia folyamán
tapasztalható eseményekről és a következményként észlel­
hető változásokról.
>■ Elkezdheti megfogalmazni azokat a törvényszerűségeket,
amelyek az emberi kapcsolatok dinamikáját szabályozzák.
>■ Megismételhető és megvédhető állításokat mondhat ki arról,
hogy a terapeutával, a kliens-terapeuta kapcsolattal összefüg­
gő bizonyos feltételek teljesülése esetén, bizonyos valószínű­
séggel bizonyos típusú viselkedés várható a kliens részéről.
Ez a tudományos fejlődés nagy valószínűséggel be fog követ­
kezni a terápia és a személyiségváltozás területén ahhoz hason­
lóan, amint az pillanatnyilag folyik az érzékelés és a tanulás te­
rületén. Végül ezek a tudományos eredmények összekötik majd
a különböző területeket, rávilágítva azokra a törvényszerűségek­
re, amelyek az emberi viselkedésváltozást szabályozzák, legyen
az érzékelés, tanulás vagy az ezeknél sokkal általánosabb terá­
piás változás.

N é h á n y em líté sre m é ltó tém a

A következőkben a pszichoterápia megközelítésének két olyan

módszerét mutatjuk be, melyek - úgy tűnik - teljesen különböz­
nek egymástól. Mindkettő ésszerűnek tűnik, és jelentős igazsá­
gokat mond ki a terápiáról. Amikor a bennük foglalt nézeteket
különböző személyek vagy csoportok képviselik, jelentős nézet-
különbség várható közöttük. Amikor valaki - például én -,
mindkét nézetrendszert igaznak tudja elfogadni, ez komoly bel­
ső konfliktust okoz. Bár e megközelítések felszínesen kibékíthe-
tők, vagy egymást szervesen kiegészítőknek tekinthetők, szá­
momra egyértelműnek tűnik, hogy lényegileg egymással kibékít­
hetetlen rendszerekről van szó. Hadd soroljam fel, milyen kér­
déseket vet fel bennem a kétféle nézőpont.
2<58
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

A tudomány emberének kérdései

Először néhány olyan kérdést szeretnék feltenni, amelyben a tu­

dós kérdezi az átéléses élményt tanulmányozót. (Itt a tudós és
az átéléses élményt tanulmányozó címkével jelezve kissé pon­
gyolán a kétféle megközelítést). Az elhivatott, csak a tényekkel
meggyőzhető tudós, miután meghallgatta az élmények leírását,
a következő kutakodó kérdéseket teszi fel:
1. Először is azt szeretné tudni, hogy „Hogyan tudhatja Ön,
hogy ez a beszámoló (vagy bármely más előbb keletkezett vagy
később keletkező beszámoló) igaz? Hogyan lehet arról megbi­
zonyosodni, hogy bármi köze van a valósághoz? Ha ezek a bel­
ső és teljes mértékben szubjektív élmények szolgáltatják az isme­
reteinket az emberi kapcsolatokról vagy a személyiségváltozá­
sokról, akkor a jóga, a keresztény hittudomány, a dianetika vagy
azoknak a pszichotikus egyéneknek a képzelgései, akik Jézus
Krisztusnak képzelik magukat épp ily igazságok. Ezek mindegyi­
ke olyan módon reprezentálja az igazságot, ahogy azt egy sze­
mély vagy a személyek egy csoportja bennsőjében érzékeli. Ha
el akarjuk kerülni a különböző és sokszor egymásnak ellent­
mondó igazságoknak ezt a rendezetlen szövevényét, vissza kell
térnünk az egyetlen rendező elvhez, amellyel megbízható mó­
don közelíthetünk a valósághoz, és ez a tudomány módszere.”
2. „Másodszor: az átélt élményekre alapuló közelítés megaka­
dályozza a terapeutát abban, hogy fejlessze a terápiában szüksé­
ges készségeit, sőt abban is, hogy felfedezze a kapcsolat gyenge
láncszemnek tekinthető elemeit. Hacsak nem tekintjük a jelen
leírást minden szempontból tökéletesnek (természetesen ezt
nem tesszük), és hacsak nem tekintjük a terápiában átélt élmé­
nyeknek a jelenleg rendelkezésre álló skáláját a létező leghaté­
konyabbnak (természetesen ezt sem tesszük), úgy mindig lesz­
nek ismeretlen, hiányzó elemek, hibahelyek, tökéletlenségek,
vakfoltok a leírásunkban. Hogyan lehet mindezeket felfedezni
és kijavítani? Az átélt élményekre alapozó közelítés pusztán a
próbálgatás módszerét nyújtja. Egy olyan módszert, amely túl
lassú, és nem ad valódi garanciát a céljaink elérésére. Mások
kritikája vagy javaslatai sem sokat segítenek, hiszen azok nem
magából az élményből származnak, és így nincs olyan döntő
2<5S>
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

jelentőségük, mint a terápiás kapcsolatnak. Ugyanakkor a tudo­

mányos közelítés és a modern logikai pozitivizmus módszerei
valódi megoldást kínálnak ezen a területen is. Bármely élmény,
amelyet egyáltalán lehetséges valamilyen módon, valamilyen
mértékben leírni, leírható zárt matematikai formában is. Hipoté­
ziseket alkothatunk, és ezeket megvizsgálhatjuk. Ez a módja an­
nak, hogy az igazságot és a tévedéseket világosan megkülön­
böztessük. Úgy tűnik, ez az egyetlen módja a fejlődésnek, a hi­
báink kijavításának, a tudásunk növekedésének.”
3. A tudósnak van még egy további megjegyzése. „A terápiás
élmény Ön által adott leírásában - úgy tűnik - implicit módon
benne foglaltatik az is, hogy vannak (vagy lehetnek) olyan ele­
mek, amelyeket nem lehetséges előre megjósolni vagy előre ki­
számítani. Mintha valamiféle spontaneitás, vagy - jobb kifejezés
híján - egyfajta szabad akarat működne ezekben az élmények­
ben. A leírás szerint úgy tűnik, mintha a kliens viselkedésmintái­
nak egy része (és talán ugyanígy, a terapeuta viselkedésmintái­
nak egy része) nem lenne valaminek a következménye, mintha
nem esne az ok-okozati összefüggések hatálya alá. Nem szeret­
nék úgy feltűnni, mintha metafizikusán közelíteném ezt a kér­
dést, de nincs itt valamiféle defetizmus, valamiféle kishitűség
vagy kétkedés az igazságban? Mivel számos viselkedésminta oka
szinte teljes pontossággal megállapítható - Ön is beszél arról,
hogy milyen feltételek megteremtésével lehet bizonyos viselke­
désmintákat kiváltani -, miért adnánk fel a kutatást bármely
ponton? Miért ne lehetne az a célunk, hogy minden viselkedés-
mintának képesek legyünk megállapítani az okát? Ez nem jelen­
ti azt, hogy önmagát egyfajta távirányítós robotnak kell tekinte­
nie. Mindössze azt jelenti, hogy a tények és okok kutatásában
nincsenek előttünk eleve és véglegesen bezárt ajtók.”
4. Végül, a tudós képtelen megérteni, hogy az élményt átélő
(az átélt élményben hívő) terapeuta miért utasítja el az egyetlen
eszközt és módszert, amely szinte minden előrehaladásunk mö­
gött meghúzódik. „Mi a közös alapja a betegségek gyógyításának,
a csecsemőhalandóság megakadályozásának, a nagyobb mező-
gazdasági termések elérésének, az élelmiszerek tartósításának,
minden olyan tárgy előállításának, amely az életünket kényelme­
sebbé tette (a könyvektől a nylonig), minden olyan gondolatnak,
270
________________ Személyek vagy a Tudomány? Egy f i lozófiai kérdés

amely hozzájárult a világmindenség megértéséhez? Nem más,

mint a tudomány módszere, amely a fentiekre - és még sok-sok
másra is - sikeresen alkalmazható. Az is igaz, hogy ugyanezek a
módszerek alkalmasak voltak hadi célokra, a pusztítás céljainak
kiszolgálására is az építő célok mellett, de a háborús eredménye­
ket is fel lehetne használni társadalmilag hasznos célokra is.
Mindezek alapján vajon ki kételkedhet a módszer alkalmasságá­
ban a társadalomtudományok területén? Meg kell hagyni, hogy a
fejlődés ezen a területen mindeddig viszonylag lassú volt, és a
felfedezett törvényszerűségek nem olyan meggyőzően fogalmaz­
hatók meg, mint például a gravitációval kapcsolatos fizikai tör­
vényszerűségek. De vajon egyszerűen a türelmetlenségünk okán
feladhatjuk-e a reményt? Melyik alternatíva kínálhat azonos esé­
lyeket? Ha abban egyetértünk, hogy a világot számos égető társa­
dalmi probléma feszíti, sőt fenyegeti, valamint abban is, hogy a
pszichoterápia egyfajta ablakot nyit az emberi viselkedés változá­
sának legégetőbb és legdinamikusabb vonásaira, akkor szinte kö­
telező érvénnyel alkalmaznunk kell a pszichoterápiára is a tudo­
mányos módszerek szigorát, mégpedig a lehető legszélesebb
skálán, annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban eljussunk
az egyéni viselkedés- és attitűdváltozás törvényszerűségeihez.”

A z élmény résztvevőjének kérdései

Bár a tudós kérdései egyesek számára elrendezik a problémát,

a válaszai csak kevéssé kielégítőek a terápia élményében részt­
vevő terapeutának. A terapeuta számos megjegyzést tud fűzni a
tudós észrevételeihez a tudományos módszer alkalmazhatósá­
gával kapcsolatban:
1. „Elsőként arra kell rámutatni, hogy a tudomány a személy-
lyel is úgy foglalkozik, mint egy tárggyal. A tudomány logikájával
foglalkozó számos szakember - többek között a pszichológus
Stevens - kimutatta, hogy a tudományos vizsgálódás alapvető vo­
nása az, hogy mindig a megfigyelhető tárgyra koncentrál. Ez még
akkor is igaz, ha a tudós önmagán végez el egy kísérletet, mivel
a kísérlet mértékéig önmagát is egy megfigyelhető tárgynak tekin­
271
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

ti. Ennek semmi köze nincs az élményt átélő személy énjéhez.

Ez vajon nem azt jelenti-e, hogy a tudománynak nincs és nem is
lehet köze az olyan átélt élményekhez, mint a terápia, amely tel­
jesen személyes, bennsőségesen szubjektív, és kizárólag két
olyan személy kapcsolatán múlik, akik mindegyike '-élmény­
szerző én-? A tudomány természetesen tanulmányozhatja az ese­
mények sorát, de oly módon, ami irreleváns a lényeg szempont­
jából. Egy analógiával élve: a tudomány mintegy halottkémként
vizsgálhatja a terápia hideg eseményeit, de soha nem ismerheti
meg a terápia élő működését. Ez a fő oka annak, hogy a terape­
uta úgy érzi, hogy a terápiában minden előrehaladás, minden új
ráeszmélés, minden új hipotézis a terapeuta és a kliensek átélt él­
ményeiből származik, és soha nem a tudománytól. Itt használ­
junk ismét egy analógiát: bizonyos égitesteket úgy fedeztek fel,
hogy megfigyelték a többi égitest viselkedését. A csillagászok el­
kezdték kutatni az így feltételezett égitesteket, és rendre meg is ta­
lálták őket. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a terápiában is előfor­
duljon valami hasonló, hiszen a tudomány szinte semmit sem
képes mondani a bennem átélt, személyes, kizárólag az énem­
hez kötődő élményről. Csak úgy képes a terápia eseményeiről
beszélni, hogy mi minden történt egy másik, személyben.”
2. „Mivel a tudomány alapvető kutatási területe minden eset­
ben egy külső valami, tehát egy »dolog«, ezért mindent, amit el­
kezd kutatni először tárggyá változtat. Ez a fiz ik a i tudomá­
nyokban soha nem jelentett problémát. A biológiai tudomá­
nyokban azonban bizonyos problémákat okozott. Az orvostu­
dományok. sok képviselője bizonyos ellenérzéssel viseltetik az
iránt, hogy az embert egyre inkább fizikai objektumnak tekinti
a tudomány, és a tudomány látványos hatékonysága ellenére
megkérdőjelezi, hogy ez az ember érdekeit szolgálja-e. A más­
képp gondolkodók újra személyként szeretnék kezelni az em­
bert. De a társadalomtudományokban válik ez a téma igazán
súlyos problémává. A társadalomtudományokban a vizsgált em­
bert mindig objektumként kezelik a tudósok. A terápiában ily
módon a kliens és a terapeuta személyből, akivel élő kapcso­
latba lehet lépni, boncolásra alkalmas objektummá válik. Első
pillantásra ez nem is tűnik olyan nagy problémának. Mondhat­
juk azt, hogy csak a tudós szemszögéből tekintjük a másik em-
272
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

bért objektumnak. Ezt követően szerepet váltunk, és újra sze­

méllyé válunk. Ha azonban egy kissé mélyebbre és távolabbra
tekintünk, rá kell jönnünk, hogy ez felszínes válasz. Vajon mi
történne, ha elképzelnénk magunkat valahol a távoli jövőben,
amikor a pszichológia már tudja az összes ma vizsgált kérdés­
re a választ? Ekkor fokozott késztetést éreznénk arra, hogy ön­
magunkat és mindenki mást is dologként kezeljünk. Az emberi
kapcsolatokról összegyűjtött tudásanyag olyan hatalmas meny-
nyiségű lenne ekkorra, hogy szinte mindent tudunk majd a kap­
csolatokról, de oly módon, hogy ebből a nagy tudásból szinte
semmit sem élünk át. Ebből némi ízelítőt már most is kaphatunk
olyan szülők példáin keresztül, akik a tudományokból megta­
nulták, hogy a pozitív érzelem, a szeretet, »jót tesz a gyereknek".
Ez a tudás áll annak az útjában, hogy szabadon saját maguk le­
gyenek (akik az adott pillanatban éreznek vagy nem éreznek
szeretetet). Ezekből a példákból látható, hogy a tudomány fej­
lődése a terápiás élmény szempontjából vagy lényegtelen, vagy
éppen még nehezebbé teheti azt, hogy a terápiás kapcsolatot
személyes élményként éljük át.’’
3. Az élményre koncentráló terapeutának van egy további
problémája is. „Ha a tudomány objektumokká változtatja az em­
bereket, a tudományos vizsgálódás végeredményben manipulá­
cióhoz vezet. Ez talán kevésbé igaz olyan területeken, mint a csil­
lagászat, de a természettudományokban és a társadalomtudomá­
nyokban a bekövetkező eseményekről szerzett tudásunk az
egyenletben szereplő elemek manipulációjára ingerel. Ez meg­
kérdőjelezhetetlenül igaz a pszichológiában, és igaz lehet a terá­
piában is. Ha például mindent tudunk a tanulás mechanizmusá­
ról, akkor ezt a tudást arra fogjuk felhasználni, hogy a tanulókat
tárgyként manipuláljuk. Ez az állítás nem értékítélet, hiszen a ma­
nipulációt lehetséges úgy is végrehajtani, hogy közben minden
etikai normának megfelelünk. Az is előfordulhat, hogy ennek a
tudásnak a felhasználásával önmagunkat tekintjük objektumnak
és manipuláljuk ennek megfelelően. így például, ha tudom, hogy
a tanulás gyorsabb, ha sokszor és gyakran ismételjük a megtanu­
landó anyag kisebb részleteit (szemben azzal, hogy hosszasan
koncentrálunk az anyag hosszabb részeire), képes lehetek mani­
pulálni a saját spanyol tanulásomat. Csakhogy a tudás hatalom.
273
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Ha megtanulom a tanulással kapcsolatos törvényeket, ezt a tudá­

somat felhasználhatom mások manipulálására is (például hirde­
tésekkel, propagandával vagy oly módon, hogy ismerve, hogy
milyen válaszok várhatók, manipuláljuk az embereket az elvárt
válasz érdekében). Egyáltalán nem eltúlzott az a vélemény, hogy
a növekvő tudásunk a társadalomtudományok területén magá­
ban hordozza annak a veszélyét, hogy a kisebbség irányítsa a
többséget. Egy másik nagyon erős tendencia az élményeiben élő
személyek ritkulása vagy gyengülése, extrém esetben eltűnése.
Ha mindenkit objektumként kezelünk, a szubjektív individuum, a
belső én, a valakivé válás folyamatában élő személy, a reflexiók­
ra nem támaszkodó tudatos létezés és az életnek a bennsőnkben
zajló folyamatai mind-mind gyengülnek, leértékelődnek, sőt el is
pusztulhatnak. Ezt két könyv példájával szeretném megtámogat­
ni. Skinner Walden Two című könyve a pszichológus elképzelé­
seit mutatja be a paradicsomi állapotokról. Ezt Skinner vagy egy
elérhetetlen vágyálomnak gondolta, vagy az egész úgy ahogy van
egy fergeteges szatíra. így vagy úgy, ez a manipuláció és a ma­
nipulátorok paradicsoma, amelyben annak az esélye, hogy vala­
ki személyként létezzen igen csekély, hacsak nem tartozik az irá­
nyító főtanács tagjai közé. Huxley Szép Új Világ című könyve
nyilvánvalóan szatíra, és nagyon életszerűen írja le a személyiség
elvesztését a pszichológiai és biológiai tudásunk növekedése mi­
att. Durván fogalmazva tehát úgy tűnik, hogy a társadalomtudo­
mányok fejlődése (a jelenleg mutatkozó trendek szerint) társadal­
milag a diktatúra, egyénileg a személyiségvesztés irányába mutat.
A Kierkegaard által száz éve érzékelt veszélyek sokkal valódib­
bak manapság, mint az ő idejében, hiszen tudásunk azóta hihe­
tetlen mértékben megnőtt.”
4. „Végül - mondja az átélt élményekre koncentráló terapeuta
- vajon mindez nem abba az irányba mutat-e, hogy az etika sok­
kal fontosabb szempont, mint a tudományosság? Nem vagyok
sem vak, sem elvakult, így látom a tudomány, mint eszköz jelen­
tőségét. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy a tudo­
mány igen hasznos eszközzé válhat. De ha ezt az eszközt nem
etikusan viselkedő személyek birtokolják (és itt a személy kifejezést
a legáltalánosabb értelmében használjuk), vajon nem válhat-e a
személyiséget könyörtelenül elpusztító gyilkos erővé? Ennek a té­
274
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

nyezőnek már igen régen tudatában vagyunk. A természettudo­

mányokban évszázadokra volt szükség ahhoz, hogy az etikai té­
nyezőt komolyan vegyük, de végülis ez megtörtént. A
társadalomtudományokban az etikai tényező sokkal hamarabb a
figyelem előterébe kerül, mivel itt személyekről van szó. Ez a té­
nyező a pszichoterápiában merül fel a leghamarabb és a legmé­
lyebben. Itt a szubjektív, a belső és a személyes maximális inten­
zitással létezik. Itt a kapcsolatainkat megéljük, nem pedig tanulmá­
nyozzuk. Itt a személy, nem pedig egy objektum kerül a figyelem
előterébe. Ez a személy érez, lehetőségek közül választ, és hisz
valamiben. És cselekszik, mégpedig személyként, nem pedig úgy,
mint egy gép, aki nyomógombra működik. Ezzel elértük a tudo­
mány teljesítőképességének felső határát: objektívan vizsgálni az
élet legszubjektívabb vonatkozásait. Hipotézisekké és végül elmé­
letekké redukálni mindazt, amit korábban a legszemélyesebb, leg­
inkább a bennsőnkből jövő, a legalapvetőbben magánvilágunk­
nak tekintettünk. Mivel ez a két nézőpont igen erős kontrasztban
áll egymással, választási kényszer nehezedik ránk: személyes ér­
tékválasztás etikai alapon. Késleltethetjük a választást, vagy meg­
tehetjük, hogy fel sem vetjük a kérdést. Elképzelhető olyan válasz­
tás is, amellyel valamilyen módon konzerválhatjuk mindkét vég­
letet, de a választás ekkor is elkerülhetetlen. Nagyon hosszan és
mélyen végig kell gondolnunk, hogy feladjuk-e mindazokat az ér­
tékeket, amelyek elválaszthatalanul kötődnek a személyes létünk­
höz, az élményeink átéléséhez, a kapcsolataink megéléséhez, a
személlyé váláshoz, önmagunk folyamatként való átéléséhez, a
pillanat átéléséhez, az élő, szubjektív énünkhöz.”

A dilemma

Ezek az ellentétes nézetek találhatók - néha kifejtve, többnyire

burkoltan - a modern pszichológiai gondolkodásban. A vita így
zajlik bennem minderről. És most merre? Milyen irányba men­
jünk? Vajon a problémát helyesen fogalmazom-e meg? Nem lá­
tom-e hibásan a dolgokat? Vagy, ha igaz amit leírtam, vajon vá­
lasztanunk kell-e a lehetőségek közül? Ha igen, akkor melyik le­
2 -7 5
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

hetőséget válasszuk? Vagy esetleg létezik egy olyan lehetőség,

amely választás nélkül magába ötvözi mindkét végletet, anélkül,
hogy azok kioltanák egymást?

A tu d o m á n y m e g v á lto z o tt k é p e

A megelőző részben szereplő anyag megírása óta eltelt egy évben

a felmerült problémákat megvitattam diákokkal, kollégákkal és ba­
rátokkal. Néhányuknak különösen hálás vagyok azokért az ötlete­
kéit, amelyek mélyen meggyökereztek bennem.* Lépésről lépésre
egyre inkább a meggyőződésemmé vált, hogy az alapvető hiba az
eredeti megfogalmazásban a tudomány definíciójában volt. Ebben
a részben megpróbálom kijavítani ezt a hibát, s az ezt követő rész­
ben megkísérlem összeegyeztetni a két módosított nézőpontot.
Az alapvető hiba - úgy vélem - az volt, hogy a tudományt egy
külső, távoli erőként, valami csupa nagybetűsként, egyfajta tér­
ben és időben valahol lebegő tudáshalmazként képzeltem el. Sok
más pszichológushoz hasonlóan én is úgy gondoltam a tudo­
mányra, mint a többé-kevésbé bizonyított tények rendszerezett
halmazára, és úgy tekintettem a tudomány módszertanára, mint
e tudáshalmaz növelésének és ellenőrzésének társadalmilag
szentesített eszközére. Egy kicsit úgy tűnt, mint egy óriási tároló,
amelyből mindenki - egyénileg és csoportosan egyaránt - jogo­
sult meríteni, és a szavatolt tisztaság legalább 99%-os. Ha ebből
a külső és személytelen nézőpontból tekintjük, a Tudomány va­
lóban nem egyszerűen a tudományos tények felhalmozását je­
lenti, hanem egyidejűleg valami olyan tényező, amely személyte­

* Külön is szeretném megemlíteni azt a lehetőséget, amelyet részben vitafóru­

mon, részben publikált és publikálatlan cikkek rendelkezésre bocsátásával
biztosított Róbert M. Lipgar, Ross L. Mooney, Dávid A. Rodgers, és Eugene
Streich. A saját gondolataim olyan mélyen hatottak rájuk, és az ő gondolata­
ik olyan szervesen összefonódtak a saját gondolataimmal, hogy most igen
nehéz lenne szétválasztani és megkülönböztetni, hogy melyik kié. Csak any-
nyit tudok, hogy az ezt követő részekben igen sok gondolat tőlük származik,
de rajtam keresztül. Ugyancsak sokat profitáltam abból a levelezésből, amely
az Anne Roeval és Walter Smettei közösen írt cikkünket megelőzte.
2 -7 6
 Személyek nagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

lenséget okoz, amely magában hordozza a manipuláció lehető­

ségét, és amely megtagadja azt a választási szabadságot, amelyet
alapvető élményként éltem át a terápiában. A következőkben sze­
retném a tudományos közelítést egy másik - és reményeim sze­
rint jobb rálátást biztosító - nézőpontból megvizsgálni.

A személyekben élő tudomány

A tudomány csak emberekben létezhet. Minden tudományos

projekt eredete, folyamata, következtetései egy vagy több em­
berhez köthető. A tudás - a tudományos tudás is - az, ami
szubjektívan elfogadható. A tudományos tudást csak olyan sze­
mélyeknek vagyunk képesek kommunikálni, akik készek szub­
jektívan fogadni a kommunikációnkat. A tudomány hasznossá­
ga is kizárólag olyan személyeken keresztül valósulhat meg,
akik keresnek bizonyos, számukra jelentést hordozó értékeket.
Ezek a megállapítások röviden összefoglalják azokat a hang­
súlyeltolódásokat, amelyeket a leginkább fontosnak tartok a tu­
domány leírása folyamán. Menjünk végig egyenként a tudo­
mány szakaszain ebből a nézőpontból.

A kreatív szakasz

A tudományos ismeret kiindulópontja mindig egy-egy ember, a

maga személyes és így szubjektív jelentést hordozó értékeivel,
rövid- és hosszútávú céljaival. Céljaik követésének részeként, bi­
zonyos pontokon szeretnék megtalálni az igazságot. Követke­
zésképpen, ha igazán jól akarják művelni a tudományt, teljesen
bele kell merülniük a megismerés élményébe (legyen szó akár
egy fizikai laboratóriumi kísérletről, az állatvilág vagy a növényi
élet megfigyeléséről, kórházi gyógyításról, pszichológiai labora­
tóriumi vagy klinikai munkáról, vagy bármi másról). Ez a „mély­
merülés” teljes és szubjektív. Nagyon hasonlít ahhoz a korábban
már leírt „mélymerüléshez”, amelyet a terapeuta él át a terápia
277
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

folyamán, aki teljes mértékben, minden porcikájával érzékeli,

holisztikusán megéli az őt érdeklő területet. Nem egyszerűen
csak gondolkodik róla, hanem teljes lényével átveszi azt, teljes
lényével reagál arra, mind tudatos, mind pedig tudatalatti szinte­
ken. Sokkal többet érzékel, mint amennyit képes szavakkal kife­
jezni, és testével-lelkével, teljes valójával reagál annak olyan bel­
ső viszonyaira is, amelyeket a tudatával nem képes felfogni.
Ebből a teljes mértékben szubjektív „mélymerülésből” szüle­
tik az alkotás, amely valamiféle ráérzés a követendő irányra
vagy egy korábban nem látott, fel nem fedezett összefüggésre.
Ebből formálódik, tisztul ki egy előzetes hipotézis, ami egy sze­
mélyes, kérdőjeleket tartalmazó, szubjektív hitvallás. A tudo­
mány embere tudatos és tudattalan élményei alapján kimondja:
„Van egy furcsa érzésem, egyfajta gyanúm, hogy egy ilyen típu­
sú kapcsolat létezik, és ennek én jelentőséget tulajdonítok.”
Amit itt leírok, az nem más, mint a tudomány első, kezdeti
szakasza. Talán ez a szakasz a legfontosabb az összes közül,
bár ezt az amerikai tudósok többsége - különösen a pszicho­
lógusok - szinte semmibe veszik, megkérdőjelezik a létezését is.
A legfeltűnőbb talán nem is az, hogy tagadják, hanem inkább
az, hogy milyen gyorsan elhessegetik még a puszta gondolatát
is. Ezt Kenneth Spence úgy fogalmazta meg, hogy a tudomány­
nak ezt az aspektusát „eleve adottnak veszik”.* Más olyan élmé­
nyekhez hasonlóan, amelyeket természetesnek tekintünk, ez is
többnyire feledésbe merül. Mindez azonban semmit sem vál­
toztat azon a tényen, hogy minden tudománynak és minden
egyes tudományos kutatásnak a gyökere, a valódi eredete az itt
és most átélt személyes, szubjektív élményeinkben keresendő.

* Azt hiszem az a leghelyesebb eljárás, ha pontosan, elejétől végig idézem azo­

kat a mondatokat, amelyekben a fenti idézet megjelent:" ...minden tudo­
mányos adat azonos forrásból származik, és ez nem más, mint a megfigyelést
végző ember - a tudós - ott és akkor átélt élménye. Az ott és akkor átélt él­
mény adja azt a kezdeti mátrixot, amelyből a tudomány kifejlődik, de ez a tu­
dóst (mint a kutatót) nem érdekli. Ezt egyszerűen eleve adottnak veszi, és a
figyelmét a benne előforduló jelenségek leírására, az elemek között fennálló
összefüggések természetének feltárására, és zárt matematikai formába öntésére
fordítja.” Kenneth W. Spence, in Psycbological Theory, ed. by M. H. Marx
(New York: Macmillan, 1951), 173- old.
2-78
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

Összevetés a valósággal

A tudós sikeresen szavakba öntötte a hipotézisét, azt, amiben

most hisz. De vajon ez mennyire azonos a valósággal? Minden­
ki tudhatja saját tapasztalatból, hogy milyen könnyű önm agun­
kat becsapni, elhinni valamit, amit később a tapasztalataink
nem támasztanak alá. Hogyan bizonyosodhatnék meg arról,
hogy az, amiben most hiszek, kapcsolatban van a megfigyel­
hető tényekkel?
A vélt igazamat megpróbálhatom több módon is bizonyítani.
A megfigyeléseimet körülbástyázhatom olyan bizonyítékok­
kal, amelyek szinte lehetetlenné teszik, hogy becsapjam ön­
magamat.
>• Más kutatókkal is konzultálhatok. Olyan tudósokkal, akik
hozzám hasonlóan igyekeznek elkerülni önmaguk becsa­
pását, akik megtanulták elkerülni a jelenségek hibás meg­
figyeléséből vagy helytelen értelmezéséből fakadó tévesz­
méket.
>- Megtanulom, hogy a kontrollcsoportok használata megóv­
hat a téves következtetésektől.
>- Megtanulom, hogy a korrelációk, a statisztikai próbák, a
szignifikancia szint magasan tartása, a statisztikai módsze­
rek teljes arzenálja segítségemre lehet abban, hogy helyes
következtetéseket vonjak le.
A tudományos módszertan megnehezíti, hogy becsapjam
önmagamat azokkal a kreatívan szubjektív ráérzésekkel, ame­
lyek a kutatásom anyaga és köztem létező viszonyban alakul­
nak ki. Ebben - és nagy valószínűséggel csakis ebben - a kon­
textusban találhatja meg a méltó helyét néhány igen fontos tu­
dományos eszköz, mint például az operációkutatás, a logikai
pozitívizmus, a kutatási tervek, a szignifikancia vizsgálata stb.
Mindezek nem önmagukért léteznek, hanem azt a célt szolgál­
ják, hogy a kutatást végző személy szubjektív érzései, ráérzései
és hipotézisei rajtuk keresztül összevethetők legyenek az objek­
tív valósággal.
A kutató az ilyen szigorú és személytelen módszerek haszná­
lata esetén is az igazán fontos döntéseit szubjektiven hozza meg:
>■ A hipotézisek közül melyikre szánjak több időt?
2 -7 9
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

>■ Ebben a kutatásban milyen típusú kontrollcsoport használatá­

val kerülhetnénk el legjobban önmagunk becsapását?
>- Milyen mélységig érdemes elvégezni a statisztikai analízist?
>■ Mennyire bízhatok meg a kapott eredményekben?
Ezekre a kérdésekre adott valamennyi válaszom személyes
szubjektív értékítélet lesz, ami azt mutatja, hogy a modern tudo­
mány minden fantasztikus teljesítménye lényegileg emberek
szubjektív értékítéletén nyugszik. De a világmindenségről alko­
tott holisztikus érzékelésünk ellenőrzésére a tudománynál jobb
eszközt még nem találtunk.

Eredmények

Ha tudós kutatóként azonosulni tudok a kutatásom menetével,

ha mindvégig nyitott tudtam maradni a bizonyítékok mind­
egyikére, ha jól választottam ki és intelligensen használtam
azokat a másoktól átvett vagy általam kitalált eszközöket, ame­
lyek segítenek megakadályozni, hogy becsapjam önmagamat,
akkor megállapításaimat (legalábbis időlegesen) tényeknek te­
kintve elhiszem. Ezt használhatom a további kutatásaim kiin­
dulópontjaként.
A kutató igazi célja a tudománnyal az, hogy d maga minél
jobban megbizonyosodjék arról, hogy a hipotézise igaz. Ameny-
nyiben a tudós azért tesz erőfeszítéseket, hogy valaki másnak
bebizonyítsa a maga igazát, akkor a tudományt arra használja,
hogy leplezze a saját bizonytalanságát. Ez az a csapda, amely­
be én magam is többször beleestem, és ez az a hiba, amely
megakadályozza a tudományt abban, hogy valóban kreatív sze­
repet tölthessen be az egyén szolgálatában.
A tudomány eredményeinek szubjektív alapját jól példázzák
azok az esetek, amelyekben maga a kutató kételkedik a saját fel­
fedezéseiben. „A kísérlet ezt meg ezt mutatta eredményként, de
úgy gondolom, hogy ez téves.” Aligha van olyan kutató, aki ne
vallotta volna a fenti véleményt egyszer-egyszer a pályája során.
Néhány nagyon fontos felfedezés ilyenfajta kezdeti kételkedés­
ből kristályosodott ki. Ezekben az esetekben a kutató kételkedett
---------- 280

J
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kénlés

a saját és mások eredményeiben. A végső elemzéskor jobban

bízott a saját testi-lelki (holisztikus) reakcióiban, mint a tudo­
mány módszereiben. Természetesen ez a nagyobb bizalom egy­
aránt vezethet súlyos hibához és nagy jelentőségű tudományos
felfedezéshez. De ez újra rámutat arra, hogy a szubjektív ténye­
zőnek milyen nagy szerepe van a tudományban.

A tudomány eredményeinek kommunikálása

Ahogy ma reggel végigmentem az egyik karib-tengeri korallzá­

tonyon, láttam egy nagytestű kék halat. Legalábbis azt hiszem,
hogy az volt. Ha Ön, tőlem teljesen függetlenül, szintén látta
ugyanezt, akkor sokkal magabiztosabb vagyok a saját megfigye­
lésemmel kapcsolatban. Ezt nevezi a tudomány mter-szubjektív
verifikációnak, és ez jelentős szerepet játszik a tudomány meg­
értésében. Ha végig tudom Önt vezetni (szóban, írásban vagy a
viselkedésemmel) azokon a lépéseken, amelyeket meg kellett
tennem a kutatás folyamán, és ha Önnek is az a benyomása,
hogy nem csaptam be önmagamat, és számomra fontos új kap­
csolatra jöttem rá, amiben - ha csak időlegesen is, de - joggal
hiszek, nos ez a Tudomány kezdete. (Tudomány, így nagybe­
tűvel.) Ez az a pont, amikor valószínűleg azt hisszük, hogy a tu­
domány egy új részét hoztuk létre. Valójában nincs ilyen új
rész. Mindössze néhány ember időleges és szubjektív hite léte­
zik. Ha ez a hit nem tartalmaz kérdőjeleket, akkor nem tudo­
mányról, hanem dogmákról kell beszélnünk. Más részről azon­
ban, ha senki más nem hisz a kutatás eredményében, csakis és
kizárólag maga a kutató, akkor ez vagy személyes (és ezért a tu­
domány szempontjából tekintve deviáns) „eredmény” - amelyet
akár pszichopatologikus esetként is kezelhetünk - vagy egy gé­
niusznak olyan ritka felfedezése, amely messze megelőzi korát,
és ezért még senki más nem kész azt szubjektiven elhinni. És
ezen a ponton érdemes feltennünk azt a kérdést, hogy milyen
is a csoport, amely ilyen feltételes hittel tud tekinteni a tudomá­
nyos eredményekre.

231
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

K om m unikálni, de, kinek.?

Nyilvánvaló, hogy a tudományos eredményeket kizárólag azok

felé lehet kommunikálni, akik egyetértenek az adott kutatás fo­
lyamán alkalmazott alapszabályokkal. Egy ausztráliai busmant
igen kevéssé tudunk lenyűgözni a bakteriológiai kutatások leg­
újabb fejleményeivel. Neki az a mély meggyőződése, hogy a
betegségeket a gonosz szellemek okozzák. Csak akkor fogja el­
fogadni az erre a területre vonatkozó kutatásunk eredményeit,
mint az önbecsapás elkerülésének egy módját, ha egyetért a tu­
dományos módszerek alkalmazásával és az alkalmazott tudo­
mányos módszerekkel.
Még azoknak is, akik elfogadták és magukévá tették az adott
kutatás folyamán alkalmazott alapszabályokat, a kutatás eredmé­
nyeivel kapcsolatos feltételes hit csak abban az esetben lehet az
osztályrészük, ha eleve van egy szubjektív késztetésük arra,
hogy higgyenek. Erre számos példát lehet találni. A legtöbb pszi­
chológus készségesen elhiszi a rendelkezésre álló bizonyítékok
alapján, hogy az egyetemi előadások jelentős tanulást eredmé­
nyeznek, viszont nem tartja hihetőnek azt, hogy valaki képes egy
lefordított, nem látható kártyát kiválasztani valamiféle „érzékelé­
sen túli” észlelés alapján. Valójában azonban lényegesen több
tudományos bizonyíték szól a második, mint az első mellett. Ha­
sonlóképpen, amikor az ún. „Iowa-tanulmányok” megjelentek,
azt mutatva, hogy a környezeti feltételek megváltoztatásával lé­
nyegesen alakítani lehet az intelligenciát, a pszichológusok
mindezt hitetlenkedve fogadták, és kritizálták az alkalmazott
módszereket. A fő érvük az volt, hogy a módszerek nem eléggé
tudományosak. A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok
máig sem változtak lényegesen az „Iowa-tanulmányok” idejében
rendelkezésre álló bizonyítékokhoz képest, de a mai pszicholó­
gusok szubjektív készsége arra, hogy hitelt adjanak ezeknek a
tudományos bizonyítékoknak, lényegesen megnőtt. A tudomány
történetével foglalkozó egyik szerző meg is jegyezte, hogy ha az
empírikusok léteztek volna Kopernikusz idejében, ők fogadták
volna a legnagyobb ellenállással az új modell megjelenését.
A fentiek alapján valószínűnek tűnik, hogy egy tudományos
eredménybe vetett hitem vagy annak hiánya - legyen szó akár
28:2
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

a saját, akár valaki más kutatási eredményéről - részben attól

függ, hogy képes vagyok-e feltételes hittel fordulni az ilyesfajta
kutatási eredmények felé.* Az egyik ok, amiért nem vagyunk tel­
jesen tudatában ennek a szubjektív tényezőnek az, hogy - kü­
lönösen a természettudományokban - lépésről lépésre felhal­
moztunk egy igen jelentős tapasztalati tudást, amelynek kerete­
in belül készségesen elhiszünk minden új tudományos fejle­
ményt, ha az megfelelő mértékben tudományosnak látszik.

A tudomány felhasználása

A tudománynak nem csak az eredete, a folyamatai és a követ­

keztetései esnek abba a kategóriába, amely csak a személyek
szubjektív tapasztalataiban létezik, hanem a felhasználása is. A
„tudomány”, mint olyan, soha nem fogja személyteleníteni, ma­
nipulálni vagy kontrollálni az embereket. Csak az emberek képe­
sek és hajlamosak megtenni ezt. Ez egy ismert tény, de szá­
momra a felismerése mély jelentést hordoz. Ez számomra azt
jelenti, hogy a tudományos kutatások fejleményeinek felhaszná­
lása a személyiséggel kapcsolatos területeken mindig is szubjek­
tív, személyes választás kérdése volt és az is marad. Olyan vá-

* Egy példát szeretnék itt megemlíteni a saját tapasztalatomból. 1941-ben egy

olyan kutatást vezettem, amely azt mutatta, hogy a fiatalkorú bűnözök ké­
sőbbi beilleszkedését leginkább a reális önismeret és az önbecsülés jelzi elő­
re. Az alkalmazott eszköz ma nagyon durvának tűnhet, de lényegesen jobb
előrejelzést nyújtott, mint a családi környezet, az örökletes tényezők, a társa­
dalmi miliő, és ehhez hasonlók. Abban az időben egyszerűen nem voltam
képes elhinni, hogy eredményeink valósak, és ezzel osztottam a kor pszicho­
lógus társadalmának véleményét. Akkor megkérdőjelezhetetlenül úgy tűnt,
hogy olyan tényezők, mint a család érzelmi légköre vagy a kortárscsoport ha­
tása határozza meg, hogy a fiatal megtartja-e bűnöző életmódját, vagy képes
azzal szakítani. Csak nagyon lassan, lépésről lépésre - azzal arányban,
ahogy egyre több és egyre mélyebb tapasztalatot nyertem a pszichoterápián
keresztül - váltam képessé arra, hogy hitelt adjak a korábbi kutatás eredmé­
nyeinek, majd az azt követő 1944-es kutatásnak, amely az elsőt megerősítet­
te. (Részletesebben lásd: „Az önismeret szerepe a viselkedés előrejelzésé­
ben.” C. R. Rogers, B. L. Kell, és H. McNeil, Journal o f Consulting Psycho-
logy, 12, 1948, 174-186. old.)

283
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

lasztás kérdése, amelyhez hasonlót a kliensek a terápiában

számtalan esetben meghoznak. Az ember nagyobb valószínű­
séggel hoz szociális értelemben destruktív döntéseket, ha létez­
nek számára olyan területek, amelyeket defenzív mechanizmu­
sok elzárnak a tudata elől, és nagyobb valószínűséggel használ­
ja fel a tudomány új felismeréseit és módszereit (vagy bármely
alkalmas eszközt és képességet) személyes és szociális értelem­
ben konstruktívan, ha nyitott az élményeinek minden fázisára.*
Vagyis a „Tudomány” semmiféle fenyegetést nem jelent. Ilyen
fenyegetést csak az emberek jelenthetnek számunkra. Néhányuk
defenzív magatartása valóban fenyegető veszélyt hordoz, sőt a
m odern tudományos ismeretek még fel is nagyítják ezt a szoci­
ális fenyegetést és veszélyt, de ez korántsem a teljes kép. Ezen
kívül még két fontos tényezőt kell ide sorolni:
1. Sok ember viszonylag nyitott a saját élményeire, és ezért
szociális értelemben általában konstruktív.
2. Mind a pszichoterápia szubjektív élménye, mind pedig a
terápiára vonatkozó tudományos kutatási eredmények azt mu­
tatják, hogy az emberek motiváltak arra, hogy a saját élménye­
ik iránt nyitottabbá váljanak, és segíteni is lehet őket ebben a tö­
rekvésükben. Ez az irány a személy és a társadalom építő jelle­
gű, nem pedig destruktív megváltozása felé mutat.
Röviden összefoglalva.- a Tudomány soha nem fenyeget ben­
nünket. Ezt csak emberek tehetik. És bár az emberek mérhetet­
len romboló erőt képviselhetnek a tudományos ismeretek által
a kezükbe adott eszközökön keresztül, ez az éremnek csak az
egyik oldala. Máris van mind szubjektív, mind objektív tudá­
sunk azokról az alapelvekről, amelyek segítségével olyan társa­
dalmilag konstruktívabb viselkedésmódokat valósíthatnak meg,
amelyek természetesebben illeszkednek a személlyé válás testi­
lelki (holisztikus) folyamataihoz.

* Mindezt részletesebben a „Lépés egy kreativitáselmélet felé’’ című cikkem­

ben fejtettem ki. Lásd e könyv 19. fejezetét.
284
 Személyek vagy a Tudomány? Egy filozófiai kérdés

Egy új in te g rác ió

A fenti gondolatmenet segítségével sikerült ismét integrálnom az

„élményre koncentráló személyt” és a „tudóst”, és ezzel egy ko­
rábbi dilemma többé-kevésbé eltűnt. Lehet, hogy ez az integrá­
ció másoknak nem elfogadható, de számomra különleges jelen­
tése van. A lényege benne van a megelőző részben, de most
megpróbálom úgy összefoglalni, hogy értelmet adjon a monda­
nivalómnak az egymással szemben felhozott érvek-ellenérvek
sűrűjében.
A tudomány - hasonlóan a terápiához, és az élet számos más
aspektusához - személyek pillanatnyi, szubjektív élményeiben
gyökerezik, és ugyanezen élményekre épít. A belső, totális, tes­
ti-lelki (holisztikus) élményből fakad, amely csak részben és
csak tökéletlenül kommunikálható mások felé. Ez a szubjektív
élet egyik fázisa.
Azért létesítek terápiának nevezett kapcsolatokat, mert értékes­
nek és jutalmazónak tartom az emberi kapcsolatoknak ezt a faj­
táját, amelyben az érzések és a gondolkodás egységes élmény-
nyé olvad össze, amelyet sokkal inkább megélünk, mintsem
hogy analizálnánk, amelyben a tudatosság nem visszatükrözé-
sen alapul, és amelyben én magam sokkal inkább résztvevő va­
gyok, mintsem egy a külső szemlélődök közül. Ugyanakkor
rendkívül kíváncsi vagyok arra a szinte tökéletes rendre, amely
a világmindenségben és a terápiás kapcsolatban is uralkodik,
ezért többé-kevésbé függetleníthetem magam az élménytől, és
úgy nézhetek rá, mint egy külső szemlélő: magamat és a többi
résztvevőt a megfigyelés tárgyának tekintve. Megfigyelőként fel­
használhatom az összes ráérzésemet, amelyek az élő tapaszta­
latból nőttek ki. Annak érdekében, hogy megfigyelőként ne
csaphassam be önmagamat, hogy egy hűbb képet kaphassak
arról a rendről, amely a kapcsolatban létezik, fel fogom hasz­
nálni a tudomány alapvető tételeit. A tudomány nem egy sze­
mélytelen területe az életnek, hanem a személy életének egy
szubjektiven megélhető másik fázisa. A terápia (vagy bármely
más probléma) csak úgy válik igazi mélységeiben érthetővé, ha
megéljük azt, vagy ha a tudomány törvényeit szigorúan betart­
va vizsgáljuk, vagy esetleg az előbbi két módozat kombinálásá-
285
Tények után kutatna: A kutatás helye a pszichoterápiában

val (azaz, ha az énünkön belül kommunikáció folyhat a két él­

mény között). Ami a választás szubjektív élményét illeti, ez nem
csak a terápiában elsődleges, hanem a személy által kiválasztott
tudományos módszerek használatában is.
Az, hogy mit kezdek a tudományos módszerek alkalmazásá­
val elsajátított tudással - igyekszek valamit jobban megérteni,
valamit elérni, valakit támogatni, valamilyen értéket erősíteni,
vagy esetleg irányításra, manipulálásra vagy akár pusztításra fo­
gom ezt a megszerzett tudást felhasználni -, szubjektív válasz­
tás kérdése, mely elsősorban az értékrendemtől függ.
Ha valamiféle rettegés vagy defenzív attitűd következtében ki­
zárom a tudatosságom területéről az élményeimnek egy széles
körét, ha csak azokat a tényeket látom meg és veszem figyelem­
be, amelyek a pillanatnyi nézeteimet támogatják, és ugyanakkor
vak vagyok minden más ténnyel kapcsolatban, ha csak és kizá­
rólag az élet objektív aspektusait vagyok képes meglátni és fel­
fogni, és érzéketlen vagyok a szubjektív tényezők iránt, ha bár­
milyen módon megpróbálom a teljes spektrumnál szűkebbre
korlátozni az érzékszerveimet és az érzékelésemet, nos ebben az
esetben valószínűleg szociális értelemben destruktív vagyok, füg­
getlenül attól, hogy mindezt tudományos ismeretek birtokában és
tudományos alapossággal teszem-e, vagy egy szubjektív kapcso­
lat érzelmi erejével. Ha - ezzel ellentétben - nyitott vagyok a sa­
ját élményeimre, és képes vagyok arra, hogy az összes érzékszer­
vem minden észlelése elérje a tudatomat, akkor nagy valószínű­
séggel képes vagyok önmagamat, a szubjektív élményeimet ás' a
létező összes tudományos ismeretemet olyan módon használni,
amely realisztikusan építő.
Ez az integrációnak az a foka, amelyet sikerült elérnem a két,
korábban ellentétesnek tűnő nézet között. Tökéletesen nem tud­
tam feloldani az előző részekben leírt minden problémát, de az
integráció egy megoldás irányába mutat. Mintegy újraírtam a
problémát, és friss szemmel tekintek az egész témakörre azáltal,
hogy a szubjektív, az élményeiben élő személyt tekintem köz­
pontinak, legfontosabbnak, ő áll az értékeivel együtt mind a terá­
piás kapcsolat, mind pedig a tudományos vizsgálódás fókuszá­
ban. A tudomány az Ember és az Isten kapcsolatából származik.
Csak szubjektív személyként lehetek része ennek a kapcsolatnak.
2.H<r>
 T iz e n e g y e d ik fejezet

A szem élyiség válto zása

p sz ic h o te rá p ia fo ly am án
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

j l hhen a z írásban a University o f Chicago Segítő Központjá-

bari a Rockefeller Fou ndation Orvosi Tudományok részlegé­
nek támogatásával 1950 és 1954 között végzett nagyszabású ku ­
tatásaink néhány fontos eredményét igyekszem bemutatni. 1954-
ben meghívást kaptam Torontóba, a Szellemi Egészség Ötödik
Nemzetközi Kongresszusára, és úgy döntöttem, hogy' a kongresz-
szuson erről a kutatásról fogok, beszélni. Alig egy hónappal a z elő­
adás után a z egész programot ismertető könyvünket kiadta a
University o f Chicago Press. Rosalind Dymond és jómagam szer­
zőként is szerepeltünk a könyvben, de a kötet többi szerzője is jelen­
tősen hozzájárult ahhoz, hogy eljutottunk a jelen cikkben is ismer­
tetett felismerésekhez. A z említett szerzők listája a következő: John
M. Butler, Desmond Cartwright, Thomas Gordon, Donald L.
Grummon, Gerard V. Haigh, Eve S. John, Esselin C. Rudikoff,
Julius Seeman, Rolland R. Tougas és Manuel J. Vargas.
Ezt a z írást elsősorban azért vettem be ebbe a kötetbe, mert tömö­
ren összefoglalja azt a z izgalmas fejlődést, amelyet a személyiség
egy folyton változó, alakidó, rendkívül fontos - mondhatni meg­
határozó - aspektusa, a z ÉN mérésében elértünk.

Ennek a cikknek az a célja, hogy bemutassa annak az élmény­

nek a legfontosabb fázisait, amelyet kollégáimmal együtt éltem
át, amint megkíséreltük objektív tudományos módszerekkel
mérni egy sajátos egyéni pszichoterápia hatásait. Hogy érthető
legyek, vázolni fogom azokat a körülményeket is, amelyek kö­
zött a kutatás folyt.
Évek óta dolgozom - pszichológus kollégáimmal együtt - a
pszichoterápia területén. A terápiában szerzett tapasztalataink
segítségével igyekeztünk megállapítani, hogy mi minden idézhe­
ti elő hatékonyan a segítségre szoruló, a körülményeihez és az
élethelyzetéhez nehezen alkalmazkodó, zavart kliensek szemé­
lyiségének vagy viselkedésének konstruktív megváltozását. Erre
a tapasztalatra alapozva fokozatosan kialakítottuk a pszichote­
rápia egy olyan válfaját, amelyet néha a nondirektív, máskor a
kliensközpontú jelzővel szoktak illetni, amelyet sok könyvben és
cikkben leírtunk (1, 2, 5, 6, 8).
289
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Kitartóan arra törekedtünk, hogy a terápia dinamikáját és a te­

rápiás folyamat eredményeit tüzetes vizsgálatnak vessük alá.
Meggyőződésünk, hogy a pszichoterápia mélyen szubjektív,
személyes élmény a kliensnek és a terapeutának egyaránt, mely
tele van komplex részletekkel, és magában foglalja a személyek
közötti interakciók finom rezdüléseit is. De ha ez az élmény va­
lóban olyan nagy jelentőségű, mint amilyennek látszik, amely­
nek hatására igazi, mély tanulás, a személyiség megváltozása jö­
het létre, akkor ez a változás tudományos módszerekkel nyo­
mon követhető, és tudományos kutatásokkal vizsgálható.
Az utóbbi tizennégy évben sok hasonló kutatásban vettünk
részt mind a folyamat, mind pedig a terápia eredményeinek ku­
tatása érdekében (lásd 5, különösen a 2., 4. és 7. fejezeteket).
Az utóbbi öt évben a University of Chicago Segítő Központjá­
ban kutatóprojektek összehangolt sorozataival sikerült kiterjesz­
teni a tudásunkat különösen a terápia eredményeivel kapcsolat­
ban. A következőkben e kutatások néhány jellegzetes vonását
fogom megvilágítani.

A k u ta tá s u n k h á ro m jelle g z e te s v o n á s a

A kutatásunk három talán leginkább jellegzetes vonása a követ­

kező:
1. az a kritériumrendszer, amelyet a pszichoterápiás folyamat
tanulmányozásához használtunk (és amely nagyban eltér a te­
rületre jellemző hagyományos gondolkodásmódtól),
2. a kutatás szerkezete (amellyel olyan problémákat sikerült
megoldani, amelyek korábban akadályozták a tisztánlátást) és
3. az az előrehaladás, amelyet a szubjektívan átélt jelenségek,
finom rezdülések objektív, tudományos igényű mérése területén
értünk el.
A programunknak ez a három eleme felhasználható mindig,
amikor valaki a személyiségváltozást akarja mérni: a pszichote­
rápia bármely formájának hatásvizsgálatára, a személyiség vagy
a viselkedés megváltozásának tanulmányozására.
Nézzük meg ezeket az elemeket sorjában.
290
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

A kutatás kritérium rendszere

Melyek a pszichoterápiás kutatások kritériumai? A tervezés korai

szakaszában ezzel a szinte megválaszolhatatlan kérdéssel kellett
szembenéznünk. Széles körben elfogadott az a nézet, hogy ezen
a területen az a kutatás célja, hogy a pszichoterápia „sikerének”
fokát, az elért „gyógyulás” mértékét mérje. Bár minket is megkí­
sértettek ezek a fogalmak, némi óvatos mérlegelés után szakítot­
tunk velük, mivel nem definiálhatók pontosan, egyfajta értékíté­
letet tükröznek, és így nem igazán szolgálják a tudományos vizs­
gálódást. Nincs általánosan elfogadott definíciója annak, hogy
mit is tekinthetünk „sikernek” ezen a területen: a szimptómák
megszűnését, a konfliktusok feloldását, a viselkedés és a szocia­
lizációs készség fejlődését, vagy bármi más változást? A „gyógyí­
tás” koncepciója egyáltalán nem használható, mivel a terápiában
előforduló rendellenességek döntő többsége nem betegségekkel,
hanem tanult viselkedésmintákkal kapcsolatos.
Ezért a „Sikeresek voltunk?”, „Sikerült meggyógyítani a betegsé­
get?” jellegű kérdések helyett olyan kérdést tettünk fel inkább, amely
tudományos értelemben sokkal inkább védhető, és sokkal könnyeb­
ben értelmezhető: „Milyen jelenségek kapcsolódnak a terápiához?’
A kérdés megválaszolásának alapja az általunk kifejlesztett
pszichoterápiás elmélet: ezt használtuk fel a terápia során elő­
forduló, hipotetizált változások elméleti leírásához is. A kutatás
célja annak meghatározása, hogy a terápia során általunk felté­
telezett változások valóban előfordulnak-e, és ha igen, mérések­
kel egyértelműen ki tudjuk-e ezeket mutatni.
A kliensközpontú terápia elméletéből ilyesfajta hipotéziseket
állítottunk fel:
^ a terápia során a kliens átélheti a tudat alá nyomott érzé­
seit, és ezek az érzések beépülnek az énképébe,
>• a terápia során a kliens énképe egyre inkább közeledik az
ideális énről alkotott képéhez,
^ a kliens megfigyelt viselkedése a terápia alatt és után egy­
re inkább szocializált és egyre érettebb lesz,
>■ a terápia alatt és után a kliens egyre inkább önmagát elfo­
gadó attitűdöt mutat, és ez pozitívan korrelál annak mérté­
kével, hogy mennyire képes másokat elfogadni.
2S>1
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Látható, hogy feladtuk az „egyetlen általános kritérium” elvét,

és helyette pontosan definiálható változókat vezettünk be, me­
lyek mindegyike közvetlenül az éppen tanulmányozott hipoté­
zisre vonatkozott. Azt reméltük, hogy képesek leszünk követ­
keztetéseinket ilyesfajta formában megfogalmazni: „a kliensköz­
pontú pszichoterápia mérhető változásokat okoz az a, b, d és /
jelű jellemzők értékeiben, viszont nem okoz semmiféle válto­
zást a c és é? jelű változókban”. Ha a terápia ilyen jellemzőkkel
leírható, akkor ezek alapján a szakember és az átlagember egy­
aránt biztonsággal eldöntheti, hogy az ilyen változásokat létre­
hozó folyamat sikernek vagy kudarcnak nevezhető. Ez az érték­
ítélet azonban mit sem változtat a személyiségváltozás hatékony
dinamikájával kapcsolatos, egyre növekvő tudásunkban szerep­
lő tudományos tényeken.
Vagyis a kutatásainkban a „siker” helyett olyan operacionális
változókat használtunk kritériumokként, amelyek mindegyike a
terápiáról alkotott elméletünkből fakadt.
Az így kiválasztott kritériumok segítettek abban, hogy megta­
láljuk a valóban hatékony vizsgálati eszközöket. Nem tettük fel
azt a megválaszolhatatlan kérdést, hogy „milyen eszközökkel
mérhetjük a sikert vagy a gyógyulást?”. E helyett minden egyes
hipotézissel kapcsolatban egyedi, célratörő kérdéseket tettünk
fel: „Milyen eszközt használhatnánk a kliens énkoncepciójának
mérésére?”, „Milyen eszközzel mérhetnénk kielégítő pontosság­
gal a kliens viselkedésének érettségét?”, „Hogyan tudnánk meg­
állapítani annak a mértékét, hogy a kliens mennyire fogad el
másokat?”. Bár ezek és a hasonló kérdések nagyon komplexek,
de operacionalizálhatók, és így megfelelő vizsgálati eszközök
kiválasztásával megválaszolhatók.

A kutatási terű felépítése

Sok kutató úgy véli, hogy a pszichoterápiás kezelésnek nincs

semmilyen objektív módon mérhető hatása a személyiség pozi­
tív fejlődésére. Hebb azt állítja, hogy „nincs semmilyen bizonyí­
tékunk arra, hogy a pszichoterápia hasznos” (4, 271. old.).
292
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

Eysenck azt írja a rendelkezésére álló tanulmányok vizsgálata

alapján, hogy „az adatok nem bizonyítják, hogy a pszichoterá­
pia - legyen az freudi vagy más típusú - elősegítené a neuroti­
kus betegek állapotának javulását”(3, 322. old.).
Ennek a tudatában egy rendkívül szigorú kutatási tervet fo­
gadtunk el, amellyel azt a célt kívántuk elérni, hogy a hipotézis
bizonyítása vagy elvetése két dolgot tisztázzon:
1. történt-e jelentős változás és
2. ha igen, akkor a változás a terápiának tulajdonítható-e, és
nem bármely más tényezőnek.
Egy olyan komplex területen, mint a terápia, rendkívül nehéz
olyan kutatási tervet készíteni, amely ezeket a célkitűzéseket meg­
valósítja, de hitünk szerint haladást éltünk el ebben az irányban.
Miután kiválasztottuk a tesztelni kívánt hipotéziseket és azo­
kat az eszközöket, amelyek alkalmasak lehetnek az eredmények
mérésére, készen álltunk a következő lépésre. A kiválasztott esz­
közökkel egy klienscsoport különböző jellemzőit a terápia előtt,
közvetlenül a terápia után és a terápiát követő 6-12 hónappal
mértük meg (úgy ahogy azt az 1. ábra mutatja). A vizsgált sze­
mélyek - terveink szerint legalább 25-en - a University of Chi­
cago Segítő Központjában terápiára jelentkező kliensek voltak,
s a vizsgálati adatok mellett felhasználtuk a beszélgetések fel­
jegyzett anyagát is. Úgy döntöttünk, hogy inkább egy közepes
méretű csoport intenzívebb vizsgálatát végezzük el, mint egy
nagyobb csoport kevésbé intenzív, felszínesebb vizsgálatát.
A terápiás csoport egy részéből egy ún. „belső kontrollcso­
portot” alakítottunk ki. Ezen a kontrollcsoporton elvégeztük a
kutatási tervben előírt tesztsorozatot, majd két hónap előírt vá­
rakozási idő után - de még a terápia előtt - ismét elvégeztük
ugyanezt. Azért választottuk ezt az utat, hogy ha a személyek­
ben változások jönnek létre pusztán azért, mert motiváltak a te­
rápiára vagy mert bizonyos kedvező személyiségstruktúrával
rendelkeznek, akkor ezt ennél a csoportnál ki tudjuk mutatni.
Egy másik, a terápiában részt nem vevő csoportot használ­
tunk „ekvivalens kontrollcsoportként”. Ez a csoport a terápiás
csoporttal azonos volt az átlagéletkor és az életkorösszetétel, a
társadalmi-gazdasági háttér, a nők és a férfiak aránya, a diákok
és a nem-diákok aránya szempontjából, és a terápiás csoporttal
2S>3
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

azonos teszteket kapott, azonos időben. A csoport egy részénél

a tesztsort négy alkalommal futtattuk le, hogy összehasonlítha­
tók legyenek a belső kontrollcsoporttal. Az ekvivalens kontroll­
csoporttal azt vizsgáltuk, nem fordulhat-e elő, hogy a változás
pusztán az idő múlásának, a változók véletlen egybeesésének,
vagy akár a tesztek ismételt elvégeztetésének köszönhető.
A kutatási tervnek ez a kettős kontrollja azon a belső logikán
alapult, hogy amennyiben a terápiás csoport olyan mértékű vál­
tozásokat mutat a terápiás periódus alatt és azt követően, ame­
lyek szignifikánsan meghaladják mind a saját kontrollal jellemez­
hető periódus alatt észlelhető változásokat, mind pedig az ekvi­
valens kontrollcsoportban észlelhető változásokat, úgy a nagyobb
mértékű változások oka magában a terápiában kereshető.

T esztelési p o n to k

előzetes követő
várakozás előtte utána mérés

Egy ilyen rövidre szabott beszámolóban lehetetlen részletesen

taglalni a kutatási tervben szereplő komplex és elágazó folya­
matokat. (A részleteket lásd a (7) jelzésű könyvben.) Talán szük­
ségtelen is hangsúlyozni, hogy milyen óriási mennyiségű adatot
gyűjtött össze a ló terapeuta a 29 kliensről és a párhuzamosan
29-4
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

futó kontrollcsoportról. A kutatási eredmények tüzetes vizsgála­

ta alapján ilyesfajta következtetéseket lehetett levonni:
>■ lényeges változások játszódnak le a kliens énképében a te­
rápia alatt és után,
>• pozitív változások játszódnak le a kliens személyiségvoná­
saiban és személyiségstruktúrájában, és ezek a változások
közelebb viszik őt egy jól funkcionáló ember személyiség­
struktúrájához,
>■ változások észlelhetők olyan területeken is, mint a szemé­
lyes integráció és a személyes alkalmazkodóképesség,
»- a barátok érettebbnek észlelik a kliens viselkedését a terá­
piát követően.
Az említett következtetések esetében a változás mértéke szig­
nifikánsan meghaladja a kontrollcsoportban tapasztalt változá­
sokat és a saját kontrollcsoportban a várakozási periódusa alatt
észlelt változásokat. Csak a mások iránti elfogadó és a demok­
ratikus attitűdökre vonatkozó hipotézissel kapcsolatos következ­
tetések ellentmondásosak némileg.
Értékelésünk szerint a kutatási program eredményei és megál­
lapításai már a jelenlegi, véglegesnek nem nevezhető formájuk­
ban is alkalmasak arra, hogy Hebb és Eysenck tételeinek átfo­
galmazására kényszerítsenek. A kliensek által finanszírozott (té­
rítési díj ellenében igénybe vett) pszichoterápia esetében objek-
tívan megállapítható, hogy a kliens személyiségében és viselke­
désében a terápia következtében olyan változások játszódnak
le, amelyeket általában pozitívnak ítélünk meg. A specifikus ku­
tatási kritériumoknak és a szigorú kutatási tervnek köszönhető,
hogy egy ilyen határozott állítást fogalmazhattunk meg.

A z énben történő változások mérése

E rövid cikk keretében azokat az eredményeinket ismertetem,

amelyek illusztrálják, hol értük el a legnagyobb módszertani fej­
lődést, és amelyek leginkább provokálják a szakmát: a kliens
énképében beálló változásokra és az énkép más változókhoz
való viszonyára vonatkozó megállapításainkat.
295
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Annak érdekében, hogy a kliens önérzékeléséről objektív képet

alkothassunk, felhasználtuk Stephensonnak a közelmúltban kidol­
gozott Q-technikáját (9). Az ént leíró kijelentések és állítások gaz­
dag tárházát nyertük interjúk hangfelvételeiből és más forrásokból.
Nézzünk néhány jellemző kijelentést ebből a típusból: „Alázatos,
megadó személy vagyok.” „Nem bízom a saját érzéseimben.” „La­
zának érzem megam, és semmi sem zavar.” „Félek a szextől.” „Ál­
talában szeretem az embereket.” „Vonzó természetem van.” „Sokat
adok arra, hogy az emberek mit gondolnak rólam. És persze félek
is ettől.” Ezekhez hasonló kijelentésekből egy találomra kiválasz­
tott százas mintát használtunk egyik eszközünkként - természete­
sen megszerkesztett formában - a kutatás során. Elméletileg ez a
minta tartalmazta az összes olyan nézőpontnak a keresztmetszet­
ét, amelyekkel a kliens önmagát szemlélheti. Ezt a száz mondatot
- egyenként kártyákra nyomtatva - átadtuk a kliensnek. Arra kér­
tük, hogy az ott és akkori állapotát jellemezze azzal, hogy szétvá­
logatja a kártyákat kilenc kategóriába, amelyek a rá „leginkább jel-
lemző”-től a „legkevésbé jellemző”-ig terjednek. Arra is megkértük
a klienst, hogy a kártyák szétválogatásakor bizonyos számú kártyát
tegyen egy-egy kategóriába. így az eloszlás többé-kevésbé a Gauss-
görbét (a normális eloszlást) követte. A kliens minden fontos, elő­
re kijelölt ponton - a fent leírt módon - szétválogatta a kártyákat
(a terápia előtt, a terápia után, a későbbi ellenőrzéskor és a terá­
pia folyamán is számos esetben). Önmaga jellemzése mellett arra
is megkértük, hogy ezt végezze el úgy is, hogy az eloszlás az ide­
alizált, a jövőben elképzelt legjobb énjét mutassa.
így egy részletes és objektív képet kaptunk a kliens énképéről és
az ideális énjéről a kísérlet különböző pontjain. Ezután kiszámítot­
tuk az énképek közötti korrelációt. Két pont közötti nagymértékű
korreláció hasonlóságot, változatlanságot, míg az alacsony korre­
láció különbözőséget, nagymértékű változást jelzett.
Ennek az eszköznek a használatát egyetlen kliens példájával sze­
retném illusztrálni (7, 15. fejezet). Úgy hiszem, így provokatívabban tu­
dom bemutatni az elért eredményeket, mintha a kutatásaink általános
következtetéseiről írnék, bár futólag ezeket is meg fogom említeni.
Az a kliens, akinek az anyagából meríteni fogok, egy 40 éves
hölgy, aki nagyon boldogtalan házasságban élt. A tizenéves lá­
nyának korábban idegösszeomlása volt, és ezzel kapcsolatban
2 S><5
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

bűntudatot érzett. A hölgy eléggé mélyen zavart személyiség, aki­

nek a diagnózis alapján a besorolása „súlyosan neurotikus”. Nem
volt tagja a „belső kontrollcsoportnak”: az első tesztsort követő­
en azonnal elkezdtük vele a terápiát. Öt és fél hónap alatt 40 in­
terjún vett részt, és ezzel befejezte a terápiát. Hét hónappal ké­
sőbb követőteszteket végeztünk, és ekkor elhatározta, hogy még
további 8 interjún részt vesz. Egy második sorozat követőtesztet
további 5 hónap múlva végeztünk el. A segítő ekkor úgy ítélte
meg, hogy igen jelentős előrehaladás érzékelhető a terápiában.
A 2. ábra ennek a kliensnek a változó énképét reprezentáló
legjellemzőbb adatokat mutatja. Mindegyik kör egy-egy kártyavá­
logatást képvisel az idealizált énnel, az énnel, illetve (egyszer) a z
emlékeinkben létező énnel kapcsolatban. A válogatások a terápia
előtt, a hetedik, majd a huszonötödik interjú után, a terápiát kö­
vetően, végül az első, majd a második követőteszt felvételekor
történtek. A különböző válogatások közötti korrelációt is megad­
juk az esetek többségében.

2. ábra Változó énkép

(A számok korrelációs együtthatókat jelölnek, a tizedesvessző
elhagyásával.)
29-7
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Nézzük meg az így nyert adatokat az egyik olyan hipotézissel

kapcsolatban, amelynek az igazságát vizsgálni akartuk, neveze­
tesen azt, amely szerint a kliens érzékelt énje nagyobb mértékben
változik a terápia folyamán, mint a terápiamentes idő-intervallu­
mokban. A változás valóban nagyobb volt a terápia során
(r=0,39), mint akár a követő-részperiódusok bármelyikében
(r=0,74, Ül. 0,70), akár az egész 12 hónapos követő periódusban
0 =0,65). Ennél a vizsgált személynél tehát az eredmények alá­
támasztották a hipotézist. A többi kliens eredménye hasonlóan
alakult: az érzékelt én változása a terápia alatt markánsan na­
gyobb volt a többi periódusban érzékelt változásnál.
Most nézzünk meg egy másik hipotézist: a terápia alatt és a
terápiát követően a z érzékelt ént pozitívabbnak ítéljük meg, mint
korábban (az érzékelt én közelebb kerül a z idealizált, értékesnek
tartott énhez).
Kliensünk énképe és énideálja jelentősen különbözött az el­
ső vizsgálatkor (r=0,21). A terápia alatt és a terápiát követően ez
az ellentmondásosság csökken, és erős hasonlóság jelenik meg
a végső követő periódusban (r=0,79), ami alátámasztja a hipo­
tézisünket. Mindez általánosan is igazolódott: a hasonlóság je­
lentősen nő az én és az énideál között a terápia folyamán, a
csoport egészét tekintve is.
A 2. ábra tüzetes vizsgálata azt mutatja, hogy a kutatás vé­
gén a kliens énképe nagyon hasonlít ahhoz az idealizált én­
hez, akivé a kapcsolat kezdetén válni akart (rIB.SF2=0,70). Ér­
demes megfigyelni, hogy a kliens idealizált énképe a 2. köve­
tőteszt idején némileg közelebb áll a kezdeti énképéhez
(rIB.SF,=0,36), mint amennyire a kezdeti idealizált énkép ha­
sonlított ehhez (0,21).
Egy következő hipotézis szerint a z érzékelhető énben lejátszó­
dó változás nem véletlenszerű (esetleges), hanem olyan irányban
történik, amelyet a téma szakértői „alkalmazkodásnak”neveznek.
Egy bizonyos ponton a kísérletünktől független klinikai pszi­
chológusokat arra kértük, hogy a „tökéletesen alkalmazkodó”
személynek megfelelően válasszák szét a Q-kártyákat. Ehhez vi­
szonyítottuk azután a kliensek énképét. Kialakítottunk egy inde­
xet, melyet „alkalmazkodási aránynak” neveztünk: minél maga­
sabb volt ez az érték, annál tökéletesebb alkalmazkodásra mu­
298
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

tatott (annál nagyobb volt a kliens énképe és a „tökéletesen al­

kalmazkodott személy” közötti hasonlóság).
A kérdéses kliens esetében hat egymást követő ponton kapott
„alkalmazkodási arány” (úgy, ahogy azt a 2. ábrán láthatjuk) 35,
44, 41, 52, 54 és 51 volt. A javuló trend nyilvánvaló. Ez a cso­
port egészére is igaznak bizonyult: markáns felívelés a terápiás
időszakban és enyhe visszaesés a terápiát követően. Semmiféle
változást nem észleltünk a kontrollcsoport tagjainál. Vagyis
mind az adott kísérleti személy, mind pedig a csoport egésze
alátámasztotta a hipotézisünket.
A Q-kártyák kvalitatív vizsgálata is alátámasztotta ezt a hipo­
tézist. Ha a kliens terápia előtti énképét összehasonlítjuk a terá­
pia utáni énképeivel, azt találjuk, hogy a kliens többféle válto­
zást érzékel önmagán. Érzi, hogy több az önbizalma, jobban tá­
maszkodhat önmagára, jobban érti önmagát, magasabb szintű
a „lelki komfortja”, és oldottabb kapcsolatban van másokkal.
Kevésbé érez bűntudatot, keserűséget, kielégíthetetlen vágyat
valami iránt, kevésbé bizonytalan és kevésbé érzi úgy, hogy
legszivesebben még önmaga elől is elbújna. Ezek a változások
hasonlóak a kutatásban résztvevő többi kliensnél érzékelhető
változásokhoz, és teljes harmóniában vannak a kliensközpontú
terápia elméletével.
Néhány olyan további felismerésre szeretném felhívni a fi­
gyelmet, amelyek a 2. ábrából szintén kiolvashatók. Az ábrából
világosan látható, hogy az idealizált énkép sokkal kevésbé vál­
tozik, mint az énkép: a korrelációs együtthatók kivétel nélkül a
0,70-es érték felett vannak. Ez a megállapítás szinte kivétel nél­
kül minden kliensre érvényes. Bár erről az összefüggésről nem
fogalmaztunk meg egy külön hipotézist, a feltételezésünk az
volt, hogy egyes kliensek énképe és idealizált énképe úgy fog
közeledni egymáshoz, hogy egyeseknek az értékítélete (tehát az
idealizált énképe), míg másoknak az énképe változik. A rendel­
kezésre álló bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy ez a feltéte­
lezés nem helytálló: néhány ritka kivételtől eltekintve az énkép
mutat jelentősebb változásokat.
Kliensünk énideáljában azonban valóban érzékelhető némi
változás, és itt a változás iránya az, amelyre fontos odafigyel­
ni. Az első három ponton kiszámolt „alkalmazkodási arány” át­
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

lagértéke 57, míg a terápiát követő három pontra ugyanez átla­

gosan 51. Ez azt jelenti, hogy a terápia következtében az idea­
lizált én némileg kevésbé idealizált, tehát reálisabban elérhető,
vagy megközelíthető. Úgy is mondhatjuk, hogy a cél kevésbé
félelmetes. A kliens ebből a szempontból is a csoport jellemző
trendjét mutatja.
Egy másik felismerés az „emlékeinkben létező énnel” kapcso­
latos (ahogy azt a 2. ábra is mutatja). Ez a Q-válogatás úgy ke­
letkezett, hogy megkértük a klienst a második követőteszt alkal­
mával, hogy még egyszer válogassa szét a kártyákat, de ezúttal
legyen a válogatás alapja az a kép, ahogy a terápiát megelőző­
en létezett énjére emlékezik. Ez az emlékeiben létező én nagy­
ban különbözött attól az énképtől, amelyet a kliens lefestett a
terápiát megelőzően. A korreláció csak 0,44 volt az emlékeiben
élő énkép és a terápia kezetekor lefestett énkép között. Azt is
fontos megjegyezni, hogy az emlékeiben élő énkép lényegesen
kedvezőtlenebb volt, mint a tényleges korábbi énképe: sokkal
távolabb esett az idealizált énképtől (r=-0,21), és alacsonyabb
alkalmazkodási arányt is mutatott (26 pontot, szemben a 35
ponttal), mint a kezdeti énkép. Ez arra mutat, hogy a kliens a 18
hónap alatt kevésbé defenzívvé vált. A kísérlet legvégső pontján
a kliens hitelesebben tud nyilatkozni arról az alkalmazkodásra
képtelen, zavart személyről, aki ő volt a terápia kezdete előtt. A
későbbiekben látni fogjuk, hogy ezt a megváltozott képet más
bizonyítékok is alátámasztják. így az énkép változásának való­
di mértékét a teljes másfél éves időszakban sokkal jobban kife­
jezi a kliens emlékeiben élő énkép és a végső stádiumban ér­
zékelt énkép közötti -0,13-as korreláció, mint a kezdeti és a vég­
ső időpontokban érzékelt énképek közötti 0,30-as korreláció.
Nézzünk most egy további hipotézist. A kliensközpontú terá­
pia elmélete szerint a terápiás kapcsolat pszichológiai biztonsá­
gában a kliens olyan érzéseket és élményeket is képes közel en­
gedni a tudatához, amelyeket normál körülmények között el­
nyomna, vagy megtagadna a tudatától. Ezek a korábban meg­
tagadott élmények most integrálódnak a kliens énképébe. Pél­
dául: az a kliens, aki korábban elnyomott minden ellenséges ér­
zést, a terápia folyamán eljuthat arra a pontra, hogy szabadon
átélheti a felbukkanó ellenséges érzéseket. Ettől a pillanattól
300
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

kezdve a kliens énképe úgy alakul át, hogy 6 bizony, időnként

táplál ellenséges érzéseket mások iránt. A kliens énképe az ilyen
változásokkal arányosan hűbb térképe lesz az élményei összes­
ségének.
Megkíséreltük az elméletnek ezt a részletét is operacionalizálni:
a terápia alatt és után egyre inkább közeledik egymáshoz a z a két
kép, ahogy a kliens érzékeli a saját énjét, illetve ahogy a diagnózist
felállító terapeuta érzékeli a kliensét. Feltételezésünk szerint egy
gyakorlott terapeuta, aki pszichológiai diagnózist készít a kliensről,
sokkal inkább tudatában van (vagy lehet) a kliens élményei ösz-
szességének - beleértve mind a tudatost, mind pedig a tudatalattit
mint maga a kliens. így, ha a kliens sok olyan érzést és élményt
asszimilál a tudatos énképébe, amelyeket korábban megtagadott,
akkor az énképe egyre inkább hasonlatos lesz ahhoz a képhez,
amelyet a diagnózist felállító terapeuta formált róla.
Ennek a hipotézisnek a tanulmányozásához azt a módszert
választottuk, hogy a kutatás minden kitüntetett pontján elvégez­
tettünk vele egy projektív próbát, a TAT-ot (Thematic Appercep-
tion Test). Annak érdekében, hogy elkerüljünk mindenféle elfo­
gultságot, a kiértékelést végző pszichológus nem tudhatta a
tesztek sorrendjét. Ezt követően adtuk oda a pszichológusnak a
Q-kártyákat, hogy a TAT alapján jellemezze a klienst. Ezt a ké­
pet vetettük össze a kliens Q-kártyák segítségével készített
önértékelésével.
Az eredmény - a kiválasztott kliensre vonatkozóan - a 3- áb­
rán látható. A diagram felső része sűrítve tartalmazza a 2. ábra
információit. A legalsó sor a diagnózist végző szakember vá­
lasztásait mutatja, valamint azokat a korrelációkat, amelyek se­
gítségével ellenőrizhetjük a hipotézist. Az ábrából jól látható,
hogy a terápia kezdetén nem létezik semmiféle kapcsolat a kli­
ens énképe és aközött, ahogy a diagnosztizálást végző pszicho­
lógus érzékeli a kliensét (r=0,00). Még a terápia végén is ugyan­
ez a helyzet (i-0,05). De az első követőteszt idejére (amelyet
mellesleg nem mutat az ábra) és a második követőteszt idejére
a kliens énképe jelentősen közeledett ahhoz a képhez, amelyet
a diagnózist végző pszichológus alakított ki róla (az első köve­
tőteszt idején r=0,5ó, illetve a második követőteszt idején
r=0,55). A hipotézis ezzel bizonyítást nyert: a kliens énképe és
301
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

a diagnózist végző pszichológus kliensről kialakított képe kö­

zötti harmónia jelentősen megerősödött.
végső
terápia előtt terápia után követőteszt
Idő
^ 5 % hónap ^ 12 hónap ^

3. ábra Az én, az idealizált én és a diagnózis közötti összefüggés

(a számok korrelációkat jelölnek, a tizedesvessző mellőzésével)

A kutatásnak vannak egyéb olyan vonatkozásai is, amelyek ér­

deklődésre tarthatnak számot. A terápia kezdetén az a kép, ame­
lyet a diagnózist végző pszichológus alakított ki a kliensről és a
kliens önmagáról kialakított idealizált énképe igen sokban külön­
bözik egymástól (r=-0,42). A kísérleti ciklus végén ez a két kép
igen sokban hasonlít egymásra (r=0,46). De még ennél is na­
gyobb a hasonlóság, ha a pszichológusnak erre az időpontra
vonatkozó képét a kliensnek a kezdeti időpontra vonatkozó ide­
alizált énképével hasonlítjuk össze (r=0,6l). Ezért kimondhatjuk,
hogy objektív bizonyítékok vannak arra, hogy a kliens - énképe
és a teljes személyiségéről alkotott érzékelése szerint - lényegi­
leg azzá vált, akivé a terápia megkezdése előtt válni akart.
Egy másik olyan pont, amelyet érdemes megemlíteni az, hogy
a diagnózist felállító pszichológus által a kliensről alkotott képek
változása lényegesen nagyobb, mint a kliens énképében bekö­
302
 A személyiség változása a pszichoterápia folyam án

vetkezett változás (r=-0,33, illetve r=0,30). Annak az általánosan

elfogadott szakmai véleménynek a tükrében, amely szerint a kli­
ensek hajlamosak túlértékelni a bennük végbemenő változások
mértékét, a fenti tény nagyon fontos lehet. Talán kimondhatjuk,
hogy a kliens olyan nagy mértékben megváltozhat 18 hónap
alatt, hogy a terápia végén a személyisége nagyobb mértékben
különbözik a terápia kezdetén érzékelhető személyiségétől, mint
amennyire hasonlít rá.
Még egy megjegyzést kell tennünk a 3- ábra alapján az emlé­
kekben létező énről. Ez az emlékekben létező énkép pozitív kor­
relációt mutat a diagnoszta benyomásaival (r=0,30), és így alátá­
masztja azt a megállapítást, hogy ez egy sokkal pontosabb és sok­
kal kevésbé defenzív kép, mint az, amelyet a kliens volt képes al­
kotni önmagáról, mielőtt belépett volna a terápiás folyamatba.

Ö sszefo g lalás és k ö v e tk e z te té s e k

Ebben a cikkben megkíséreltem legalább vázlatosan érzékeltet­

ni azt a széleskörű kutatómunkát, amelyet a pszichoterápiával
kapcsolatban végzünk a University of Chicago-n. Ennek a mun­
kának számos jellemző vonása van:
1. Ezek közül az első az, hogy a terápia tanulmányozásában
elvetjük egy globális kritérium alkalmazását, és ehelyett a válto­
zásnak egy operacionális kritériumrendszerét alkalmaztuk, amely
a terápia dinamikájának elméletén alapuló hipotézisekből nőtt ki.
A sokrétű specifikus kritérium lehetővé tette számunkra, hogy tu­
dományos haladást érjünk el a kliensközpontú terápia során be­
következő, illetve nem előforduló változások típusainak megha­
tározásában.
2. A második egy újfajta közelítés a kísérleti kontroll problé­
májának megoldására a pszichoterápiában. A kísérleti tervünk
kétféle kontroli-lehetőséget tartalmazott:
a háttérváltozók tekintetében a kísérleti csoporthoz hasonló
kontrollcsoportot, amely az időtényező, az ismételt tesztek
és a véletlenszerű befolyásoló tényezők problémáit oldot­
ta meg, és
303
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

a belső kontrollcsoportot, amelyben minden terápiában

résztvevő klienst önmagával vetünk össze a terápiamentes
időszakokban annak érdekében, hogy a személyiség és a
motiváció változásainak hatásait így figyelembe vegyük.
Ezzel a kettős kontrollal lehetővé vált annak a megállapítása,
hogy a terápia folyamán észlelhető változások közül melyek
azok a változások, amelyek valóban a terápia következtében,
annak hatására játszódnak le.
3. A vizsgálataink egy következő, jellemző vonása a kliens
szubjektív világának tüzetes, objektív vizsgálata. Bizonyítékot
szolgáltattunk a következőkről:
>■ a kliens énkoncepciójának változásáról;
hogy mennyire válik az énkép hasonlatossá a kliens szá­
mára kívánatos énhez;
>- hogy az énkép mennyire válik a kliens által elfogadottab­
bá, és a környezethez jobban alkalmazkodóvá; és végül
hogy a kliens énképe mennyire válik hasonlatossá ahhoz,
ahogy a diagnózist végző pszichológus érzékeli őt.
Ezek az eredmények megerősítik azokat az elméleti megfogal­
mazásokat, amelyeket az énkoncepciónak a pszichoterápia di­
namikus folyamataiban elfoglalt helyével kapcsolatban írtunk le.
Két következtetéssel szeretném zárni ezt a tanulmányt. Ezek
közül az első az, hogy az ismertetett kutatási program világossá
teszi, hogy a szokásos rendkívül szigorú kutatási előírásoknak
is megfelelő objektív bizonyítékokat nyerhetünk a pszichoterápia
által kiváltott személyiség- és viselkedésváltozásokról, és ezeket
egy adott pszichoterápiái iránnyal (a kliensközpontú pszichote­
rápiával) kapcsolatban meg is kaptuk. Ez egyben azt is jelenti,
hogy a jövőben hasonló bizonyítékokat nyerhetünk majd arról
is, hogy vajon létrejön-e ilyesfajta személyiségváltozás más te­
rápiák hatására is.
A második következtetés szerintem még az elsőnél is fonto­
sabb. A z utóbbi években érzékelhető módszertani fejlődés lehetővé
teszi, hogy a terápiás folyam at legfinomabb részleteit is tudomá­
nyos módszerekkel tanulmányozzuk. Ebben az írásban az énkon­
cepció változásaival kapcsolatban igyekeztem bemutatni ezt. De
hasonló módszerekkel tanulmányozható a kliens és a terapeuta
közötti változó viszony, az „érzelemátvitel” és az „ellentétes irá­
304
 A személyiség változása a pszichoterápia folyamán

nyú érzelemátvitel” vagy a kliens értékrendszerének változása

is. Meggyőződésem, hogy a személyiség változásaival és a pszi­
choterápia folyamataival kapcsolatos szinte minden elméleti
konstrukció tudományos eszközökkel kutathatóvá vált. Ez a
tény új utakat nyit meg a tudományos kutatás számára. Ezt az
új utat követve mély betekintést nyerhetünk a személyiség dina­
mikájába, különös tekintettel az interperszonális kapcsolatok­
ban lejátszódó személyiségváltozások folyamataiba.

305
 T iz e n k e tte d ik fejezet

A k lien sk ö zp o n tú terápiával
k ap cso lato s k u tatáso k
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

•4 k ilágosan érzékeltetni a kísérleti pszichológia amerikai hagyo-

{ / mányaihoz nem szokott olvasóval a kliensközpontú terápia
módszereit, eredményeit és azt, hogy milyen nagy jelentőséget tu­
lajdonít a tudományos kutatásnak - ez volt a feladatunk Dr. G.
Marian Kinget-tel, amikor közösen egy olyan könyvet írtunk a kli­
ensközpontú terápiáról, amelyet először flam and, majd később
francia nyelven szándékoztak megjelentetni. Dr. Kinget a z ilyen
típusú terápia klinikai alapelveit írta le, én pedig a kliensközpon­
tú terápia legfontosabb elméleti vonatkozásaival járultam hozzá
a könyvhöz. (Ez utóbbi szinte teljesen azonos a z angol nyelven
megjelent „A terápia, a személyiség és a z interperszonális kapcso­
latok elmélete”cím ű tanulmányommal,) A zt igyekeztem bemutat­
ni, hogy a kutatási eredményeink mennyiben támasztották alá, il­
letve cáfolták meg a z elméleteinket. Remélem, hogy ez a fejezet -
amely e tanulm ány némileg átdolgozott változata - egyaránt szól
a z amerikai és a z európai olvasóhoz.
Van egy apróság, amelyben a z olvasó türelmét kell kérnem. A z
a három bekezdés, amelyekben a Q-kártyák kifejlesztését és hasz­
nálatát írom le, szinte szóról szóra azonos a 11. fejezetben talál­
ható leírással. Azért hagytam meg itt is, hogy a két fejezet egymás­
tól függetlenül olvasható legyen.
Ennek a fejezetnek a gyökere a 40-es évekig, kutatóm unkánk
kezdetéig nyúlik vissza, és azoknak a befejezetlen projekteknek a
leírásával zárul, amelyek még most (1961-ben) is óriási kihívás­
ként tornyosulnak előttünk. Több m int húsz évi kutatómunkánk
eredményeiből igyekeztem jellemző mintákat bemutatni.

A tudom ányos k u ta tó m u n ka serkentése

A terápia kliensközpontú irányzatának egyik legjellemzőbb vo­

nása, hogy a kezdetektől nem csupán serkentette a tudományos
kutatást,de a tudományos kutatás légkörében alakult, fejlődött.
A tudományos projektek száma és sokfélesége egyaránt meg­
győző. 1953-ban Seeman és Raskin a felnőttek kliensközpontú
terápiájával kapcsolatos kutatások kritikai elemzésében mintegy
ötven vizsgálatot írtak le (9). 1957-ben Cartwright egy magyará­
309
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

zó jegyzetekkel ellátott bibliográfiát készített a kliensközpontú

terápiával kapcsolatos kutatásokról, mely 122 tanulmányt sorol
fel (4), noha Seemanhoz és Raskinhoz hasonlóan ő is kihagyta
a felsorolásból azokat a tanulmányokat, amelyek a kliensköz­
pontú terápia bizonyos elemeit is felhasználó játékterápia vagy
csoportterápia kutatásával foglalkoznak. Nyilvánvaló, hogy a kli­
ensközpontú terápia felpezsdítette a terápiával kapcsolatos
empirikus kutatást. Vajon miért ?
1. Az első és legfontosabb ok az, hogy a kliensközpontú te­
rápiát nem dogmaként, örök igazságként kezeltük, hanem hipo­
tézisként, a tudásunk kiterjesztésére szolgáló eszközként. Úgy
éreztük, hogy az elmélet csak a gyakorlaton keresztül válik
hasznossá. Mély elkötelezettséget éreztünk az iránt, hogy a hi­
potéziseink minden fontos elemét objektív vizsgálatnak vessük
alá. Meggyőződésünk, hogy a tudást objektív kutatásokkal el le­
het és el kell választani a személyes vélelmezésektől és a vágyak
által irányított gondolkodástól. Hogy az ilyen vizsgálódást csak
akkor lehet objektívnak nevezni, ha egy másik kutató azonos
módon gyűjtött adatok és azonos módon végrehajtott művele­
tek alapján nagymértékben hasonló eredményeket kap, és ha­
sonló következtetésekre jut. Röviden összefoglalva: kezdettől
azt valljuk, hogy a pszichoterápia csak a hipotézisek nyílt, ob­
jektív, kommunikálható, mások által megismételhető vizsgálatá­
val fejlődhet.
2. A másik fő ok, amiért a kliensközpontú pszichoterápia ké­
pes a kutatást elősegíteni az a hitvallása, hogy a tudományos
vizsgálódást bármilyen szinten el lehet kezdeni: durva megköze­
lítésként vagy egy nüansznyi részlet finomításaként egyaránt (a
kutatás sokkal inkább irány, mint zárt eszközrendszer). Ebből
a nézőpontból egy hangfelvételen rögzített terápiás interjú lé­
pés a tudományosság irányába, mert objektívabb alapokat
szolgáltat, mint az emberi memória. A terápia elméletének első
közelítése és a mérésére alkalmazott kezdetleges eszközök tu­
dományosabb eredményeket hoznak, mint ha meg sem kísé­
reljük mindezt. Ez lehetővé tette az egyes kutatóknak, hogy az
általuk legfontosabbnak tartott kutatási irányokba induljanak el.
Ebből az attitűdből számos olyan eszköz kristályosodott ki,
amelyekkel az interjúk hangfelvételeit egyre pontosabban tud-
310
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

juk elemezni. Egyre jobban tudunk mérni olyan kevéssé „meg­

fogható” fogalmakat is, mint az énkép vagy a terápiás kapcso­
lat pszichológiai légköre.
3. És ez elvezet ahhoz, ami hitem szerint a harmadik fő oka
a kliensközpontú elmélet tudományos kutatást serkentő hatásá­
nak. Kutatómunkánkban az elméleti konstrukciók közül csak
azokat használtuk, amelyek operádonalizálhatók. A személyi­
ség fejlődésével foglalkozó pszichológusok és más szakembe­
rek kutatómunkáját nagyon megnehezítették az olyan elméleti
konstrukciók, mint például az „én”, az „ego” vagy a „személy”.
Az ilyen tudatos és nemtudatos elemeket egyaránt tartalmazó
fogalmak ugyanis - a tudomány jelenlegi állása szerint - nem
operacionalizálhatók. Ha viszont az én fogalmát a tudatos je­
lenségekre korlátozzuk, akkor ez a konstrukció egyre pontosab­
ban operacionalizálható - például a Q-technikával, a terápiás
interjúk hangfelvételének elemzésével -, s így ez a terület meg­
nyílik a tudományos vizsgálódás előtt. Idővel azután lehetséges­
sé válhat, hogy a nem tudatos jelenségekre is operacionális de­
finíciókat találjunk.
Az operacionális konstrukciók használatának van egy továb­
bi hatása is. Feleslegessé tette az olyan kifejezések használatát,
mint a „siker” vagy a „kudarc”, melyek tudományos szempont­
ból nem értelmezhetők, s ezért nem lehetnek kritériumok a te­
rápiás folyamatok tanulmányozásánál. Ahelyett, hogy ezekkel a
túl általános és rosszul definiált kifejezésekkel próbálnák kife­
jezni a terápia eredményességét, az operacionalizált konstrukci­
ók segítségével a kutatók konkrét előrejelzéseket fogalmazhat­
nak meg, s ezeket az előrejelzéseket azután lehet bizonyítani
vagy cáfolni, függetlenül attól az értékítélettől, hogy az észlelt
változások „sikert” vagy „kudarcot” jelentenek-e. Ez megnyitotta
a tudományos fejlődés lehetőségét ezen a területen is.
4. A kliensközpontú elmélet kutatásokat inspiráló hatásának
egy további titka abban rejlik, hogy a főbb fogalmai általános
érvényűek. Mivel a pszichoterápia az igazán fontos interperszo­
nális kapcsolatokból, az igazán lényeges tanulásainkból, az ér­
zékelés és a személyiség igazán fontos változásaiból álló mik­
rokozmosz, az ezt leíró konstrukciók sokféle emberi tevékeny­
séggel kapcsolatban felhasználhatók. Az „énkoncepció”, a „po-
31 1
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

zitív elfogadás iránti igény”, a „személyiség változásának felté­

telrendszere” egyaránt alkalmazható az ipari és katonai vezetés,
a pszichotikus kliensek személyiségváltozása, a család és a tan­
terem pszichológiai légköre vagy akár a pszichológiai és a fizi­
ológiai változások közötti összefüggések tanulmányozására.
5- Végül egy nagyon szerencsés körülményt érdemes megem­
líteni: a kliensközpontú terápia mindig is létezett egy egyetem f a ­
lain belül (ellentétben például a pszichoanalízissel). Ez hozzá­
járult ahhoz, hogy az egyetem biztonságos légkörében folyama­
tosan szétválasztódjanak a tudományos igazságok az értéktelen
hordalékoktól. A kliens központú terápia ugyanúgy mindig ki
volt téve a kollégák baráti kritikájának, mint ahogy a kémia, a
biológia vagy a genetika legújabb eredményeit alávetik a szigo­
rúan kritikus vizsgálódásnak. Elmélete és gyakorlata mindvégig
megismerhető volt a friss, fiatal elmék számára. Az egyetemista
diákok kérdeznek és kritizálnak, alternatív megfogalmazásokat
javasolnak, kísérletekkel igyekeznek bizonyítani vagy cáfolni a
különböző hipotéziseket. Mindez sokban hozzájárult ahhoz,
hogy a kliensközpontú irányzat megmaradhasson nyitott és ön­
kritikus nézetrendszernek, ahelyett, hogy egyfajta dogmarend­
szerré válna.
Ilyen és ehhez hasonló okok miatt tudott a kliensközpontú
irányzat nagyrészt a technikára koncentráló, kísérleti bizonyíté­
kokat nélkülöző szemléletből a személyiség, az interperszonális
kapcsolatok és a terápia jelentős elméletévé válni, amelyet ma
már a megismételhető kísérletek sokasága támaszt alá.

A ku ta tá s korai fá z is a

A pszichoterápiában nincs túl hosszú története az objektív kuta­

tásoknak. Bár már 1940 előtt is találhatunk néhány példát a terá­
piás interjúk pontos rögzítésére, de az így készült anyagokat nem
használták fel tudományos kutatások céljaira. Nem voltak komoly
próbálkozások arra sem, hogy tudományos módszerekkel mérjék
a terápia során feltételezett változásokat. A pszichoterápia olyan
volt, mint egy magatehetetlen kisded, aki éppen megmozdult.
312
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

Valamikor 1940-ben az Ohioi Állami Egyetemen működő cso­

port tagjaiként sikeres hangfelvételt készítettünk egy teljes terá­
piás interjúról. Tökéletesen elégedettek voltunk az eredménnyel,
de ez az elégedettség hamarosan tovatűnt. Ahogy ismét meg­
hallgattuk ezt az anyagot, annyira komplexnek tűnt, hogy szin­
te reménytelennek tartottuk a tudományos elemzését. A kezde­
ti szerény eredményeket azonban hamarosan jelentős fejlődés
követte.
Az egyetemisták lelkesedése és tehetsége ellensúlyozta, hogy
szűkös anyagi lehetőségeink miatt nem tudtunk igazán korsze­
rű technikát beszerezni. A terápiából származó adatokat sok­
sok gondolkodással és próbálgatással képesek voltunk megle­
hetősen durva, de értelmes kategóriákba besorolni. Porter a te­
rapeuta viselkedését, Snyder a kliensek reakcióit elemezte. Má­
sok hasonlóan kreatívak voltak, és így lépésről lépésre ezen a
területen is megindult a kutatómunka.
Ezek a korai tanulmányok mai szemmel talán primitívnek tűn­
hetnek. Időnként talán a kutatási terv is hibás volt, és kicsi volt
a vizsgált személyek száma. De nagyban hozzájárultak egy új
kutatási terület megnyitásához.

N é h á n y je lle m z ő k u tatás

Hogy érzékeltessem ezeket a kutatásokat, néhány tanulmányt

olyan mélységben és részletességgel ismertetek, hogy az olvasó
képes legyen megérteni a bennük használt módszereket és kö­
vetkeztetéseket. Nem feltétlenül a legfontosabb tanulmányokat
válogattam ki, inkább a főbb kutatási irányzatokat mutatom be,
időrendi sorrendben.

A z értékelés fókusza

1949-ben Raskin (5) közzétett egy tanulmányt, amely az értéke­

lő folyamat fókuszával foglalkozott. Raskin abból indult ki,
3 13
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

hogy a segítő feladata nem az, hogy a kliens helyett gondolkod­

jon, vagy hogy a kliensről legyenek gondolatai, hanem az, hogy
a klienssel együtt gondolkodjon. Az első két esetben az értékelő
folyamat fókusza a segítőben van, míg a harmadikban a segítő
a kliens értékelő folyamatát igyekszik átélni.
Raskin arra volt kíváncsi, hogy a terápia eredményeként el­
mozdul-e a kliens értékítélete és normarendszere abba az irány­
ba, hogy kevésbé függ mások értékelésétől, illetve fokozottab­
ban meríti az értékeit és normáit a saját élményeiből.
A kutatás főbb lépései a következők voltak:
1. Három egymástól független értékelőtől azt kérte, hogy vá­
lasszák ki interjúk hangfelvételeiből azokat a kijelentéseket, ame­
lyek a kliens értékeinek és normáinak, forrására utaltak. Az érté­
kelők választásai több mint 80%-os egyezést mutattak, ami ara
utal, hogy nagy biztonsággal meg tudták állapítani melyek a ke­
resett állítások.
2. Az értékek forrásaira utaló állítások közül Raskin kiválasztott
22-t úgy, hogy azok jól reprezentálják a kijelentések sokszínűsé­
gét, és a listát azzal a kéréssel adta át 20 értékelőnek, hogy válo­
gassák szét az állításokat négy olyan halmazba, amelyek az érté­
kelés szélsőségesen külső és szélsőségesen belső forrása között
egyenlő távolságokban helyezkednek el. A legegységesebben ki­
választott 12 kijelentést használta fel a z értékelés helyét mérő skála
kialakítására:
1- el jelölte a teljes függőséget mások értékítéletétől;
2- vel azt, amikor fontos, hogy mások mit gondolnak, de már je­
len van egyfajta elégedetlenség is ezzel a függőségi állapottal;
a 3-as azokat a kifejezéseket jelölte, amelyekben a személy kö­
zelítően azonos mértékben tartja fontosnak mások értékítéletét és
elvárásait és a saját maga által kialakított értékrendet, és már egy­
fajta tudatosságot mutat a saját értékítélete és a mások értékítéle­
tétől való függőség közötti különbséggel kapcsolatban;
míg a 4-es azokat a példákat jelölte, amelyekben nyilvánvaló,
hogy a személy számára az értékek fő forrása a saját átélt élménye.
Egy kliensnek a következő kijelentésére adtunk például hármast:
„Aztán elöntöttem, és most azon tűnődöm, hogy vajon jól tet­
tem-e. Ha a z ember olyan családban nő fel, ahol a bátyám
főiskolára megy, és m indenki másnak is penge agya van, nos
314
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

akkor el kell tűnődnöm, hogy jól van-e ez így, hogy én nem. tu­
dok ilyesmit elérni. Mindig is a zzá akartam lenni, amit m á­
sok kigondoltak számomra, de ma m ár eltűnődöm azon, nem
lehetnék-e egyszerűen az, aki vagyok. ” (6, 151. old.)
3. Raskin az így előállt skálát használva elemezte 10 kliens 59
hangfelvételen rögzített interjúját (amelyeket korábban már más
vizsgálatokhoz is felhasználtak). Elvégezte az értékelést a skála
segítségével, de a részletes analízis előtt meg akart győződni a
saját döntéseinek megbízhatóságáról. Ennek érdekében vélet­
lenszerűen kiválasztott egy-egy értékfókuszra utaló kijelentést
mind az 59 interjúból, és egy független szakemberrel elhelyez­
tette ezeket a skálán. A független szakember semmit nem tudott
a kijelentések forrásáról (például, hogy azok a terápia korai
vagy későbbi szakaszából származnak). A két értékelés közötti
korreláció 0,91 volt, ami az értékelés megbízhatóságát mutatta.
4. Miután megalkotta az egyenlőnek tűnő intervallumokból
álló skálát, és bebizonyította, hogy ez egy megbízható eszköz,
Raskin készen állt arra, hogy megvizsgálja, vajon elmozdul-e a z
értékelés fókusza a terápia folyamán. A 10 vizsgált eset első in­
terjúinak átlagértéke 1,97 az utolsó interjúké 2,73 volt. A különb­
ség 1%-os szinten szignifikáns. Ez alátámasztja a kliensközpon­
tú terápia elméletének ide vonatkozó tételét. De egy további
megerősítés is rendelkezésre állt. Az idézett 10 esetet korábban
más objektív módszerekkel is megvizsgálták, így szét lehetett vá­
lasztani a sikeresebb terápiákat a kevésbé sikeresektől. Ha az 5
sikeresebb eset kezdő- és végső átlagértékeit vesszük figyelem­
be, a különbség még markánsabbnak mutatkozik: az első inter­
júk átlaga 2,12, míg az utolsó interjúk átlaga 3,34 volt.
Ez a kutatás sok szempontból jellemző a kutatások egyik nagy
csoportjára. A kliensközpontú elmélet valamelyik hipotéziséből
kiindulva egy olyan eszközt készítettek, amellyel többé-kevésbé
pontosan mérni lehetett az adott konstrukciót. Ezután magát az
eszközt vizsgálták meg abból a szempontból, hogy azt méri-e,
aminek a mérésére szánták, és vajon bármely megfelelően kép­
zett személy hasonló eredményt kapna-e a használatakor.
(Raskin esetében az 59 véletlenszerűen kiválasztott kifejezés el­
lenőrző tesztelése nem utalt tudatos vagy tudatalatti torzításra.)
Ezt követően az előállt adathalmazt megvizsgálták abból a
315
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

szempontból, hogy milyen mértékben támasztja alá vagy cáfol­

ja az eredeti hipotézist. (Esetünkben a hipotézist alátámasztotta
a kutatás, és ezzel bizonyította azt az elméletet, hogy a kliens­
központú terápiában a kliens csökkenő mértékben függ mások
értékelésétől és elvárásaitól, és növekvő mértékben támaszkod­
hat a saját átélt élményein alapuló önértékelésére.)
Bár a tanulmányozott esetek száma kicsi, és a terápia igen rö­
vid ideig tartott (az akkori szokásokhoz alkalmazkodva), jó
okunk van feltételezni, hogy a kísérletet nagyobb számú eseten
és hosszabb terápiás periódusokkal megismételve hasonló
eredményt kapnánk. Ennek a kutatásnak a szintje közepesnek
nevezhető a nagyon kezdetleges első próbálkozások és az igen
kifinomult mai kutatási technikák között.

A z autonóm funkció viszonya a terápiához

Thetforcl egy teljesen más típusú kutatást indított, melyet az elő­

zőhöz hasonlatosan 1949-ben fejezett be (11). Hipotézise mesz-
sze meghaladta a kliensközpontú terápia elméletének határait:
feltételezte, hogy ha a terápia képessé teszi a klienst arra, hogy
csökkentse a személyes problémáival kapcsolatban érzett fe­
szültséget és aggódást, akkor a vegetatív idegrendszeri reakciói
megváltoznak. Azt a kérdést tette fel, hogy milyen mélyek a kli­
ensközpontú terápia által kiváltott változások? Vajon eléggé mé­
lyek-e ahhoz, hogy hatásukra átalakuljon a szervezet egészének
működése?
Bár a módszere meglehetősen komplex volt, a lényegét vi­
szonylag egyszerűen le lehet írni. Terápiás csoportját 19 olyan
emberből állította össze, akik a University of Chicago Segítő Köz­
pontjában jelentkeztek személyes problémáikkal. Arra kérték
őket, hogy vegyenek részt egy a személyiség kutatására szerve­
ződő csoportban. Mivel mindenki részt kívánt venni a program­
ban - és néhány kivételtől eltekintve részt is vett benne -, ez egy
reprezentatív csoportnak tekinthető a Központ diák klienseire
nézve. Tíz személy egyéni terápiára ment, hárman párhuzamo­
san vettek részt egyéni- és csoportterápiában, és hat személy vett
316
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

részt kizárólag a csoportterápiában. Tizenhét főből, akik nem

vettek részt terápiás foglalkozásokon, egy kontrollcsoportot al­
kottak. A kísérleti- és kontrollcsoport tagjainak életkora és isko­
lai végzettsége hasonló volt.
A kísérleti- és a kontrollcsoport tagjai azonos kísérleti folyam a­
ton mentek végig, melynek fontosabb részei a következők voltak:
1. A vizsgált személyt megfelelő elektródák segítségével egy
poligráf készülékhez csatlakoztatták, amely mérte és rögzítette a
tenyér bőrének elektromos vezetőképességét (ellenállását; GSR),
a pulzust és a légzés frekvenciáját.
2. Egy kezdeti pihentető periódus után, amelyben megállapí­
tották az alapszinteket, a vizsgált személlyel közölték, hogy szá­
mok memorizálásán keresztül - „amely köztudomásúlag hű tük­
re az intelligenciának” - a kísérletvezető meg fogja mérni az in­
telligenciáját. A vizsgált személynek egy folyamatosan növekvő
hosszúságú számsort kellett megjegyeznie, amelynek hosszát
addig növelték, amíg képtelenné nem vált annak memorizálásá­
ra. Két perc pihenő után ezt megismételték egy újabb sorozattal,
majd egy újabb pihenőt követően egy harmadik sorozatot is vé­
gigfuttattak egészen a kudarcszintig, azaz egy jelentős szintű
frusztrációig. Mivel a résztvevők mindnyájan diákok voltak, ez
az énképüket valószínűleg mélyen érintette: a fellépő frusztráció
valódi volt, hiszen az átélt élmény árnyékot vetett az intellektuá­
lis képességeikre.
3. Egy újabb pihenőszakasz után a vizsgált személyt elbocsá­
tották, de közölték vele, hogy egy későbbi időpontban még
visszahívják. Semmilyen módon nem érzékeltették, hogy ennek
a kísérletnek bármilyen köze lenne a vizsgált személy terápiájá­
hoz (még arra is ügyeltek, hogy a vizsgálatokat más épületben
végezzék, mint a terápiát).
4. A terápiás folyamat befejeztével a klienseket visszahívták,
és mégegyszer végigmentek az elsővel azonos kísérleti folyama­
ton (azaz három sorozat frusztráción és az azt követő pihenő­
szakaszon). Egyező időpontokban a kontrollcsoport tagjait is
visszahívták, és ők is végigmentek egy teljes mértékben azonos
folyamaton.
Számos fiziológiai indexet lehetett így kiszámítani a terápiás-
és a kontrollcsoport tagjaival felvett adatokból. A bőrellenállás
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

tekintetében a két csoport közötti egyetlen markáns különbség

abban mutatkozott, hogy milyen gyorsan lábaltak ki a frusztrált
állapotukból az első és a második alkalommal: a terápiás cso­
port tagjai szignifikánsan gyorsabban épültek föl frusztrált álla­
potukból a terápiát követően, mint azt megelőzően, míg a kont­
rollcsoport tagjai a visszahívás alkalmával lassabban tértek ma­
gukhoz, mint eredetileg.
Ez azt jelenti, hogy a kísérleti csoport tagjai jobban, a kont­
rollcsoport tagjai kevésbé tudták kezelni a frusztrációjukat a má­
sodik alkalomkor, mint először.
Egy másik szignifikáns különbség: a terápiás csoport tagjainak
pulzusfrekvenciája a második frusztráció hatására szignifikán­
san kevésbé változott meg, míg a kontrollcsoport tagjainál ilyen
különbség nem mutatkozott. Hasonló jellegű, de kevésbé jelen­
tős változásokat észleltek egyéb indexek esetében is.
Általánosságban elmondható, hogy a terápiás élményben
részt vett személyek magasabb frusztrációtűrő küszöbértéket
fejlesztettek ki a terápia folyamán, és gyorsabban képesek vol­
tak visszatérni az egyensúlyt jelentő állapotukba egy frusztráci­
ót jelentő helyzetet követően. A kontrollcsoportban - ezzel el­
lentétben - a frusztrációtűrő küszöbérték jellemzően csökkent a
második frusztráció hatására, és az egyensúlyt jelentő állapot
csak hosszabb idő elteltével állt be.
Ennek a tanulmánynak a fontossága abban áll, hogy kimutat­
ta: az ember a terápiát követően hatékonyabban tud szembe­
nézni olyan helyzetekkel, amelyek érzelmi stresszt és frusztráci­
ót okoznak. Ez a jelenség akkor is igaz, ha az adott stressz-té-
nyezőt vagy frusztráló szituációt a terápia folyamán nem is érin­
tették. A vizsgálat szerint a frusztrációt nem a felszínen, a jelen­
ség szintjén kell elhárítani, hanem a személyiség fejlesztésével
kialakuló autonóm reakcióval, amelyet az ember nem képes tu­
datosan befolyásolni, és amelynek nincs is tudatában.
Thetford tanulmánya jellemző azokra az úttörő jellegű kuta­
tásokra, amelyek túlmentek a kliensközpontú terápia korábbi el­
méleti keretein. Bebizonyította, hogy amennyiben a terápia ké­
pessé teszi az embert arra, hogy a stresszt jobban kezelje pszi­
chológiai szinten, ennek jelentkeznie kell a vegetatív reakciók
szintjén is. Úgy gondolom, hogy az ilyen „modellen kívüli hipo­
318
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

tézisek” bebizonyítása nagyobb megerősítő hatással van a mo­

dellre, mint a modellt belülről támogató bizonyítások.

A kliens reakciója a k ü lö n b ö ző technikákra

Bergman (2) 1950-ben befejezett vizsgálata jó példa arra, hogy

a terápiás interjúk hangfelvételei kiválóan alkalmasak a terápiás
folyamat mikroelemeinek tanulmányozására. A következő kér­
désre kereste a választ: „Milyen kapcsolat van a segítő módsze­
re és a kliens ezekre adott reakciói között?”
Tíz terápiás hangfelvételt vizsgált meg (azokat, amelyeket
Raskin és mások is megvizsgáltak). Azokat az interakciókat keres­
te, amelyekben a kliens értékelő megjegyzéseket várt a segítőtől.
A tíz esetben 246 ilyen példát talált. Olyanokat, amelyekben a kli­
ens megoldást várt a problémáira, vagy azt kérte a segítőtől, hogy
éltékelje az előrehaladását, vagy megerősítést várt valamely véle­
ményével kapcsolatban, vagy tanácsot, hogy miként folytasson
valamit, amit elkezdett. Ezeket Bergman „válasz egységének (VE)
nevezte el. Egy VE tartalmazza a kliens kérését, a segítő válaszát
a kérésre és a kliensnek a segítő válaszára adott reakcióját.
Bergman a következőképpen kategorizálta a kliens kéréseire
adott segítő válaszokat:
1. Értékelés alapú válasz. Ez lehet a kliens problémájának in­
terpretálása, lehet a klienssel való egyetértés vagy ellentmon­
dás a hallottakkal kapcsolatban, de lehet akár tanács vagy in­
formáció is.
2. „Strukturáló” válasz. Itt a segítő kifejtheti a saját vélemé­
nyét, vagy azt a módot, ahogy a terápia megvalósul.
3. Felkérés pontosításra. A segítő jelzi, hogy a kliens kérése
nem eléggé világos számára.
4. A kérés tágabb összefüggéseire tett megjegyzés. A segítő vá­
laszában a kérést magában foglaló problém át feszegeti, an­
nak jobb megértése érdekében, de magára a kérésre nem tér
ki külön.
5. Reflektálás a kérésre. A segítő próbálja megérteni a kliens ké­
rését önmagában vagy a kliens más érzéseinek kontextusában.
319
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Bergman a következőképpen kategorizálja a segítő válaszok­

ra adott kliensreakciókat:
1. A kliens ismét előadja az értékelésreformált igényét. Ebben vagy
megismétli az eredeti kérését, vagy felnagyítja, esetleg némileg meg­
változtatja azt, vagy akár egy másik kéréssel áll elő.
2. A kliens - függetlenül attól, hogy elfogadja vagy elutasítja
a segítő válaszát - feladja azt a törekvését, hogy tisztába jöjjön az
attitűdjével, megoldja a problémáját (és általában valamilyen ke­
véssé központi probléma felé fordul).
3. A kliens továbbfeszegeti a saját attitűdjét és magát a problémát.
4. A kliens szóban világosan jelzi a z értését a különböző érzé­
sek közötti kapcsolatokról. Ez egyfajta „Aha” vagy „Heuréka” ér­
zés kifejezése.
Bergman megvizsgálta ezeknek a kategóriáknak a megbízha­
tóságát, és miután megbízhatónak bizonyultak, elemezte a ren­
delkezésére álló adatokat. Megállapította, hogy milyen kategó­
riapárok fordultak elő szignifikánsan nagyobb gyakorisággal,
mint az véletlenszerűen várható lett volna. A legfontosabb meg­
állapításai a következők:
1. Semmiféle szabályszerűség nem mutatkozott a kliens kez­
deti kérése és későbbi válasza között. Ugyanígy nem mu­
tatkozott összefüggés a kliens kérése és a segítő válasza
között. Vagyis úgy tűnik, hogy a kliens kérése nem befolyá­
solta sem a részére adott segítő válaszok, sem pedig a segítő
válaszokra adott kliensreakciók jellegét.
2. Ugyanakkor jelentős interakció észlelhető a segítő válasza
és az azt követő kliensreakció között:
>■ A segítő érzés megnyilvánulását a véletlenszerűen elvárt
gyakoriságnál szignifikánsan gyakrabban követi a kliens
részéről önvizsgálat vagy egy heurékaszerű ráeszmélés.
>■ Az 1. és 2. típusú segítő válaszokat (a kliens problémájá­
nak interpretálása, illetve a segítő véleményének kifejté­
se) a véletlenszerűen várható gyakoriságnál szignifikán­
san többször követi a kliens részéről az önvizsgálat fel­
adása.
>■ A segítő pontosítást kérő válaszára a kliens többnyire
megismétli a kérését, de előfordul az is, hogy felhagy az
önvizsgálattal vagy ritkulnak a heurékaélményei.
320
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

Bergman végkövetkeztetése szerint az önvizsgálatot, illetve a

mély megértést (heurékaélményt) - azaz a terápiás folyamat po­
zitív vonatkozásait - jellemzően olyan segítő válaszok váltják ki,
amelyek a kliens érzéseit tükrözik vissza, míg az értékelő-, in­
terpretáló- és „strukturáló” válaszok jellemzően olyan kliensre­
akciókat váltanak ki, amelyek negatívnak tekinthetők a terápiás
folyamat szempontjából.
Ez a vizsgálat azokat a kutatásokat illusztrálja, amelyek a terá­
piás interjúk hangfelvételeinek részletekbe menő elemzésén ke­
resztül fényt derítenek a kliensközpontú terápia elméletének va­
lamely aspektusára. Ezek a kutatások a terápiás folyamat belső
történéseit vizsgálták objektív módszerekkel, és ezzel jelentősen
hozzájárultak a terápiás folyamat jobb megértéséhez.

Egy ta n u lm á n y a z énképről

Sok kutatás vizsgálta a kliensközpontú-terápia és személyi­

ségelmélet egyik központi kategóriájának, az énképnek a fej­
lődését. Ezek közül Butler és Haigh (3) vizsgálatát ismertetjük
röviden.
A Stephenson (10) által kifejlesztett Q-technikát és annak az
én tanulmányozására továbbfejlesztett változatát gyakran hasz­
nálják erre a célra. Mivel Butler és Haigh is egy erre a techniká­
ra alapozott eszközt használt, célszerű először ezzel megismer­
kednünk, mielőtt a tanulmány tudományos megállapításaival
foglalkoznánk.
Terápiás ülésekről készült hangfelvételekből kigyűjtötték az
énre vonatkozó kifejezéseket, majd kiválasztottak ezek közül
100 kifejezést, és ezeknek - a könnyebb érthetőség és kezelhe­
tőség érdekében - elkészítették a szerkesztett változatát. A cél az
volt, hogy olyan sorozatot kapjanak, amely kifejezi, hogyan ér­
tékelik a kliensek önmagukat. A lista ilyen elemeket tartalmazott:
„Gyakran érzek keserűséget.”, „Szexuális értelemben vonzó va­
gyok.”, „Teljesen meg vagyok zavarodva.”, „Kényelmetlenül ér­
zem magam, ha valakivel beszélnem kell.”, „Lazának érzem ma­
gam, és semmi nem zavar.”.
321
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Butler és Haigh arra kérte a vizsgált személyeket, hogy osztá­

lyozzák a 100 kifejezést tartalmazó kártyákat: „Ossza szét 9 ha­
lomba ezeket a kártyákat úgy, hogy ezzel jellemzi azt a z álla­
potot, ahogy ma érez önmaga iránt." Az egyik véglet azokat a
kártyákat tartalmazta, amelyek legkevésbé sem hasonlítanak a
„mai énjére”, míg a másik véglet azokat, amelyek leginkább. Azt
is meghatározták, hogy hány kártya legyen az egyes halmok­
ban. (A számok a következők voltak: 1, 4, 11, 21, 26, 21, 11, 4
és 1, így mesterségesen kikényszerítve a Gauss-görbét.) Ezt kö­
vetően arra kérték a vizsgált személyt, hogy ismét rakja ki a kár­
tyákat, de most úgy, hogy azok azt a személyt írják le, akivé a
leginkább szeretne válni.
A terápia előtt és után elvégezve ezeket a válogatásokat, érde­
kes összefüggéseket lehetett keresni: milyen a korrealáció a terá­
piát megelőző én és a terápiát követő én között, az én és az ide­
alizált én között vagy akár az egyik kliens idealizált énje és egy
másik kliens énideálja között. A magas korreláció alacsony szin­
tű eltérést jelent, míg az alacsony korreláció lényegbeli különbsé­
get. A terápia során helyüket változtató állítások kvalitatív képet
adnak a változások természetéről. Az elemek nagy száma előse­
gíti, hogy a statisztikai feldolgozás miatt a kísérlet ne veszítsen a
klinikai értékeiből. Ez a folyamat lehetővé tette, hogy a kutatók az
élményekben átélt finom érzékeléseket jó közelítéssel alakítsák át
objektív és matematikai formában kezelhető adatokká.
Butler és Haigh a következő hipotéziseket állították fel:
1. A kliensközpontú terápia csökkenti a kliens énképe és idea­
lizált énképe közötti különbséget.
2. Ez a csökkenés markánsabb lesz azoknál a klienseknél,
akik - független kritériumok tanúsága szerint - a terápiában je­
lentős haladást értek el.
Egy lényegesen kiterjedtebb kutatóprogram (8) részeként az
én és az idealizált én közötti összefüggések vizsgálatára készült
Q-kártyákat 25 kliensnek adták oda a terápia előtt, a terápiát kö­
vetően és 6-12 hónappal a terápia befejezése után. Ugyanezt a
vizsgálatot elvégeztették egy, a terápiában részt nem vevő kont­
rollcsoporttal is, amely életkorban, a nemek arányát és a cso­
port tagjainak társadalmi-gazdasági pozícióját tekintve közel
azonos volt a terápiás csoporttal.
322
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

A kutatás eredményeiből levonható következtetések rendkívül

érdekesek. A terápiát megelőzően a klienscsoportban az én és a z
idealizáltén közötti korreláció -0,47-től 0,59-ig terjedt (azaz vol­
tak olyanok, akiknek az énképe nagyon eltért az ideális énkép­
üktől és olyanok is, akik meg voltak elégedve az énképükkel).
Az átlagos korreláció -0,01 volt. A terápia befejezésekor ez az át­
lag 0,34-es értéket mutatott, míg a követőteszt esetében az átlag
0. 31-nek adódott. Ez az igen markáns változás alátámasztja az
1. hipotézist. Azt is fontos megjegyezni, hogy az átlag csak igen
kevéssé csökkent a követőperiódus alatt. Ha arra a 17 esetre
koncentrálunk, akik mind a segítő egyéni értékelése szerint,
mind pedig a Tbematic Apperception Test (TAT) eredményeinek
változása alapján a legnagyobb mértékű fejlődést mutatták a te­
rápia folyamán, a 0,02-es terápia előtti átlagkorreláció 0,44-re
változott a követőperiódus idejére.
A csoport 15 tagja alkotta az ún. „saját kontrollcsoport”-ot. Ők
akkor végezték el az első tesztsort, amikor segítségért jelentkez­
tek, majd várniuk kellett 60 napig a terápia megkezdésével. A 60
napos periódus végeztével tesztelték őket másodszor, majd a te­
rápia végeztével és a követőperiódus kijelölt időpontjaiban. Eb­
ben a 15 fős csoportban az én és az idealizált én közötti korre­
láció értéke -0,01 volt az első tesztnél és ez nem változott a 60
napos periódus végén elvégzett teszt alapján. Ez arra mutat rá,
hogy a terápia alatt észlelt változás egyértelműen a terápia, nem
pedig az idő múlásának a következménye, illetve nem a segít­
ségkérés elhatározásából fakad.
A kontrollcsoport a terápiáscsoporttól teljesen eltérő képet mu­
tatott. Az én és az idealizált én közötti korreláció a kezdő idő­
pontban 0,58 volt, és ez lényegileg nem változott, sőt még a kö­
vetőtesztek időpontjában is 0,59-es értéket mutatott. Nyilvánva­
ló, hogy ez a csoport nem volt olyan stressz hatása alatt, mint
a terápiás csoport, tagjai jellemzően pozitív énképpel rendel­
keztek, és ebből a szempontból érzékelhetően nem is változtak.
Az egyik következtetés, amit ebből a tanulmányból le lehet
vonni az, hogy a kliensközpontú terápiában a kliens énképe a
magasabb önértékelés irányába változik. Ez nem egy átmeneti,
múló változás, hanem hatása megmarad a terápiát követő idő­
ben is. A belső feszültségek ezzel együtt járó csökkenése igen
323
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

jelentős, de a személy még a terápia végén is kissé alacsonyabb

szinten értékeli a saját énjét, mint a terápiában részt nem vevő
kontrollcsoport tagjai. (Ez más szavakkal kifejezve azt jelenti,
hogy a terápia nem hozott „tökéletes beilleszkedést”, és nem
zárta ki a további feszültségeket.) Az is nyilvánvaló, hogy az
említett változások nem az idő múlásának az eredményei, és
nem egyszerűen a segítségkérés elhatározottságából fakadnak,
hanem a terápia következtében jöttek létre.
A fenti tanulmány azokat a kutatásokat illusztrálja, amelyek
megvilágítják a terápia és az énkép közötti összefüggést. Más for­
rásokból (8) is tudjuk, hogy a terápia folyamán elsősorban az én­
kép változik meg, és nem az idealizált én. Természetesen az utób­
bi is változik, de csak kis mértékben, és a változás egy kevésbé
utópisztikus - ezért könnyebben megközelíthető - ideál irányá­
ban történik. Klinikusok által elvégzett objektív felmérésekből tud­
juk, hogy a terápia végére a kliens énképe a „jobban alkalmazko­
dó” irányába mozdul el. Azt is tudjuk, hogy az így kialakuló én
magasabb szintű belső komforttal rendelkezik, jobban képes ön­
magát megérteni és elfogadni, és önmagáért magasabb szinten
érez felelősséget. A terápia végeztével az én több örömet és kielé­
gülést talál a másokkal fenntartott kapcsolatokban. Ez a vizsgálat
segített objektív képet festeni azokról a változásokról, amelyek le­
játszódnak a kliens érzékelt énjében a terápia folyamán.

M egváltoztatja-e a pszichoterápia
a m in d e n n a p i viselkedésünket?

Az ismertetett kutatások azt bizonyítják, hogy a kliensközpontú te­

rápia sokféle változást okoz: szabadabbá válik a kliens választá­
sa, megváltozik az értékítélete, a frusztrációból eredő feszültsége­
ket rövidebb idő alatt képes feldolgozni, másképp látja önmagát,
és jobban elismeri a saját értékeit. De megválaszolatlanul hagyják
az átlagember és a társadalom számára azt a két gyakorlati kér­
dést, hogy „megváltozik-e a kliens hétköznapi viselkedése oly mó­
don, hogy azt a környezete is észrevegye?” és hogy „az ilyen jel­
legű változások pozitívak-e?” Ezekre a kérdésekre kíséreltem meg
3 2 -4
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

- kollégáim segítségével - választ adni egy kutatás segítségével,

amelyben a kliens viselkedésének érettségét vizsgáltuk (6).
A kliensközpontú terápia elmélete tartalmaz egy olyan hipo­
tézist, amely szerint a terápia következtében a kliens kevésbé
defenzív és jobban szocializált lesz, jobban elfogadja önmagát
és társadalmi környezetét és magasabb szinten szocializált lesz
az értékrendszere. Röviden összefoglalva: érettebben fog visel­
kedni, ritkábban fogunk infantilis viselkedést tapasztalni nála. A
kérdés: meg lehet-e fogalmazni ezt a hipotézist úgy, hogy em­
pirikus vizsgálatnak lehessen alávetni?
Alig van olyan eszköz, amellyel - akár közelítően is - mérni
tudnánk az emberek hétköznapi viselkedésének a minőségét.
Ezek közül céljainkra az tűnt a legjobbnak, amelyet Willoughby
fejlesztett ki sok évvel ezelőtt, és amelyet Emotional Matunty
Scale-nek (EMS; Érzelmi Érettségi Skála) nevezett el. Willoughby
viselkedésmintákat leíró állításokat értékeltetett 100 klinikai pszi­
chológussal és pszichiáterrel abból a szempontból, hogy meny­
nyire érett viselkedést tükröznek. Az értékelés alapján kiválasztott
60 állítást, és ezekből létrehozta az EMS-t, amelynek fokozatai az
1-es értéktől (a legéretlenebb viselkedéstől) a 9-es értékig (a leg­
érettebb viselkedésig) terjednek. Az alábbiakban bemutatunk né­
hány viselkedésmintát a hozzájuk tartozó értékekkel együtt:
Érték Viselkedésminta
1. Általában segítségért folyamodik a problémáinak megol­
dásához (9. állítás).
3. Ha kocsit vezet, általában nyugodt, de azonnal a plafo­
non van, ha más autósok akadályozzák a haladásban
(12. állítás).
5. Ha a napnál világosabban felszínre jön, hogy valamihez
nem ért, ezt elismeri, de azzal vigasztalja magát, hogy van
amiben kétségtelenül jobb másoknál (45. állítás).
7. Úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy elérhesse kitű­
zött céljait, és ennek szinte mindent alárendel. A mód­
szeres, rendszeres tevékenységet tekinti a siker kulcsá­
nak (17. állítás).
9. Él a szexualitás legitim kifejezési lehetőségeivel, nem
érez szégyent vagy félelmet ezzel a témával kapcsolat­
ban, de nem is vált a szexualitás rabjává (53. állítás).
325
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

A megfelelő eszköz kiválasztása után operacionalizálliattuk a

hipotézisünket: A kliensközpontú terápia befejeztével a kliens vi­
selkedését m ind ő maga, m ind pedig azok, akik jó l ismerik őt, éret­
tebbnek fogja érzékelni, és ez megmutatkozik a z Érzelmi Érettségi
Skála magasabb értékében.
A vizsgálat módszere komplex volt, hiszen rendkívül nehéz a
hétköznapi viselkedésmintákat megbízhatóan mérni. A vizsgá­
latban 30-30 fő vett részt a kísérleti és kontroll csoportban (8).
A kutatás a következő lépésekből állt:
1. A klienst a terápiát megelőzően arra kérték, hogy helyezze
el magát az Érzelmi Érettségi Skálán.
2. Ez után azt kérték tőle, hogy nevezzen meg két olyan bará­
tot, akik jól ismerik, és hajlandóak őt értékelni. A barátoknak az
Érzelmi Érettségi Skálát postán küldték el, azzal a kéréssel, hogy
értékelésüket közvetlenül a Segítő Központba juttassák vissza.
3. A barátokat arra is megkérték, hogy értékeljék egy másik is­
merősüket is, az EMS segítségével. Ennek az volt a célja, hogy
megállapítsák a barát értékelésének a megbízhatóságát.
4. A terápiás csoportnak az a fele, akiket úgy neveztek el, hogy
„saját kontrollcsoport”, kitöltötte az Érzelmi Érettségi Skálát közvet­
lenül azután, hogy segítséget kértek, majd 60 nappal később is­
mét, még a terápia megkezdése előtt. A klienseket a két barátjuk
is értékelte ezekben az időpontokban.
5. A terápia befejeztével mind a kliens, mind a két barátja új­
ra elvégezték az Érzelmi Érettségi Skálát.
6. Mindez megismétlődött a terápiát követően 6-12 hónap múlva.
7. A kontrollcsoport értékelése minden olyan időpontban megtör­
tént, amikor ilyen értékelés készült a terápiás csoport tagjaira.
Ez a kísérleti terv nagyon sok adatot szolgáltatott, amely sokféle
elemzést tett lehetővé. A kutatás főbb megállapításai a következők:
>■ A kliensek és barátaik által kitöltött Érzelmi Érettségi Skála
megbízható eszköznek bizonyult, bár az értékelők közötti
megegyezés nem volt szoros.
>■ A kontrollcsoport tagjainak értékelése a kísérlet során nem
változott.
>■ A „saját kontrollcsoport” tagjai nem mutattak érzékelhető
változást a 60 napos várakozási periódus alatt, sem a saját,
sem pedig a barátaik értékelése szerint.
326
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

>■ A barátok értékelése a kliensekről nem változott sem a te­

rápia alatt, sem pedig a terápia kezdetétől a követő perió­
dus végéig terjedő időszakban. Ez ellentétes a felállított hi­
potézissel. Kíváncsiak voltunk, hogy ez a „negatív ered­
mény” igaz-e minden kliensre, függetlenül a terápia során
mutatott fejődésüktől. Ezért a klienseket három csoportba
válogattuk szét: azokra, akik a terapeutáik értékelése szerint
a legnagyobb fejlődést mutatták a terápia folyamán, azok­
ra, akik közepes mértékben fejlődtek, és azokra, akik csak
igen kis mértékben fejlődtek. Az eredmény ezúttal a vára­
kozásainknak megfelelő volt: a terápia során legtöbbet fej­
lődők a barátaik értékelése szerint szignifikánsan változtat­
ták hétköznapi viselkedésmintáikat az érettebb viselkedés
irányába. A közepes fejlődést mutató csoportnál a változás
kismértékű volt, és a legkevésbé fejlődő csoportnál az el­
mozdulás a negatív irányban történt (t. i. a korábbinál in-
fantilisabb viselkedésmintákat mutattak).
>■ Szoros korrelációt találtunk a terapeutának a kliens terápi­
ában mutatott elmozdulását jelző értékelése, és a barátok­
nak a kliens hétköznapi viselkedésváltozására vonatkozó
visszajelzése között. Ez a korreláció azért is jelentős, mert
a terapeuta az értékelését csak a terápiás óra alatt látott-hal­
lott reakciókra alapozhatta, semmit sem tudva a kliens te­
rápián kívüli viselkedéséről. A barátok értékelése viszont
kizárólag a hétköznapi életben mutatott viselkedésmintá­
kon alapul, hiszen ők semmit sem tudhattak arról, ami a te­
rápiában történt a klienssel.
>■ Hasonló jelenségeket tapsztaltunk a kliensek önmagukról
adott értékeléseivel kapcsolatban, egy fontos kivételtől el­
tekintve: azokat a klienseket, akikről a terapeutájuk úgy
nyilatkozott, hogy a terápia során fejlődtek, maguk is és a
barátaik is úgy értékelték, hogy a viselkedésük érettebbé
vált. Ezzel szemben azok a kliensek, akikről a terapautájuk
úgy nyilatkozott, hogy nem mutatnak előrehaladást a terá­
piában, és a barátaik azt mondták róluk, hogy viselkedé­
sük infantilisebb lett (mind a terápiát követően, mind pe­
dig a követő periódus után), úgy értékelték a saját viselke­
désüket, hogy az határozottan fejlődött, érettebbé vált. Ez
327
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

defenzív magatartásra utalt, amellyel ellensúlyozni akarták

a terápiás fejlődés hiányát.
Általában kimondhatjuk, hogy ahol terápiás fejlődést tapasz­
taltunk, ez megmutatkozott a hétköznapi viselkedés érettebbé
válásában. Amikor a terapeuta úgy érezte, hogy nem történt je­
lentős pozitív változás a terápiában, akkor a kliens hétköznapi
viselkedése visszafejlődött. Ez a megállapítás azért jelentős,
mert ez az első bizonyíték arra, hogy a kliensközpontú terápiá­
ban egy sikertelen segítő kapcsolat következtében a személyiség
vagy a viselkedés visszafejlődésének jelei mutatkozhatnak. Bár
ezek a negatív tendenciák nem túl erősek, további tanulmányo­
zásuk nagyon fontos lehet.
Ez a kutatás azt illusztrálja, hogyan próbáltuk vizsgálni a pszi­
choterápia lehetséges hatásait a kliens viselkedésére. Azokat a
nehézségeket is jól érzékelteti, amelyeket az ilyen jellegű kuta­
tások tervezésénél figyelembe kell venni annak érdekében,
hogy a munka végeztével biztosak lehessünk abban, hogy
>- a viselkedésbeli változások valóban lejátszódtak, és
>- a változások valóban a terápia következtében jöttek létre és
nem valami más tényező miatt.
A hétköznapi viselkedés változásával kapcsolatos kutatást kö­
vetően a kutatást talán célszerűbb laboratóriumi körülmények
között folytatni, ahol jobban kézben tarthatók az olyan válto­
zók, mint a problémamegoldó viselkedés, az alkalmazkodó vi­
selkedés, a fenyegetés vagy a frusztráció által kiváltott viselke­
dés stb. A kutatás úttörő jellege abban áll, hogy kimutatta: a si­
keres terápia pozitív viselkedésbeli változásokkal jár együtt, mig
a sikertelen terápia negatív változásokat idézhet elő a viselke­
désben.

A terápiás kapcsolat m inősége

a terápiában m utatott elm ozdulás tükrében

Végül egy olyan kutatást ismertetek, amelyet Barrett—Lennard

(1) publikált a közelmúltban. Azt akarta megvizsgálni, hogy
valóban megváltozik-e a kliens, ha az általam a terápiás vál­
328
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

tozás szükséges feltételeiként megfogalmazott öt attitűd jelle­

gű feltétel teljesül a terápiás kapcsolatban. A probléma tanul­
mányozására létrehozott egy ún. Kapcsolati Leltárt, amely a
kliens és a terapeuta közötti kapcsolat öt dimenzióját vizsgál­
ja. A következőkben azokat az eredményeit ismertetem, ame­
lyek a kliens szempontjából érzékeltetik a kliens-terapeuta kap­
csolatot.
Barrett-Lennard minden olyan kliensének átadta a Kapcsola­
ti Leltárt az ötödik interjút követően, akikről úgy vélte, hogy a
terápia során fejlődni fognak.
Hadd érzékeltessem mindenekelőtt a Kapcsolati Leltárt. Az ál­
lítások egy része azt igyekezett felmérni, hogy a kliens mennyi­
re érzi, hogy a terapeuta empirikusan megérti. Hatfokú skálán
(a „határozottan igaz"-tól a „határozottan nem igaz”-ig bezáró­
lag) kellett a kliensnek értékelnie ilyesfajta állításokat:
A terapeuta
>• mélyen átérzi, hogy a saját élményeim mit jelentenek szá­
momra.
>- megpróbálja a dolgokat az én szememmel nézni.
>- időnként azt hiszi, hogy én azért érzek valamit a magam
módján, mert ő úgy érez azzal kapcsolatban.
>- érti, amit én mondok, de a maga távoli, részt-nem-vevő,
objektív módján.
>• megért a szavak szintjén, de az érzésekén nem.
A második elem, amelyet mérni szándékozott, az elfogadás
mértéke. Annak a mértéke, hogy a terapeuta mennyire szereti a
klienst. Ezzel kapcsolatban ilyesfajta állításokat kellett a kliens­
nek értékelnie:
A terapeuta
>- gondoskodik rólam.
>- érdeklődik irántam.
>• kíváncsi arra, hogy „mitől is ketyegek”, de nem igazán ér­
deklődik irántam, mint személy iránt.
>- semleges az irányomban.
>- nehezen tud elviselni.
Annak érdekében, hogy az elfogadás feltételességét vagy felté­
tel nélküliségét mérje, a következő típusú állításokat kellett a kli­
ensnek értékelnie:
329
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Az, hogy én „jó” vagy „rossz” érzéseket mutatok, nem be­

folyásolja azt, hogy a terapeuta miként érez irántam.
>■ A terapeuta időnként sokkal barátságosabb velem, mint
máskor.
>■ Az, hogy a terapeuta mennyire érdeklődik irántam, attól
függ, hogy éppen miről beszélek hozzá.
Annak érdekében, hogy mérni tudja a terapeuta valódiságát
vagy hitelességét a terápiás kapcsolatban, a következő típusú ál­
lításokat kellett értékelnie a kliensnek:
A terapeuta
>■ mindig a saját belső állapotának megfelelően viselkedik ve­
lem.
úgy tesz, mintha jobban kedvelne és jobban megértene,
mint ahogy ez valójában van.
külső reakciója időnként élesen különbözik attól, ahogy
érez irántam.
>■ szerepet játszik, amikor velem van.
Barrett-Lennard fontosnak tartotta, hogy mérje a terapeuta
pszichológiai elérhetőségét (azt, hogy mennyire mutatja meg ma­
gát). Ennek érdekében a következő típusú állításokat értékeltet­
te a kliensekkel:
A terapeu ta
>■ szabadon és nyíltan elmondja nekem, hogy mit gondol, és
mit érez, amikor csak jelzem, hogy tudni szeretném,
kényelmetlenül érzi magát, ha valamilyen kérdést teszek fel
vele kapcsolatban.
>- vonakodik attól, hogy elmondja, hogy miként érez irántam.
Megállapításainak egy része nagyon érdekes:
>• A kísérletben együttműködő tapasztaltabb terapeuták ma­
gasabb értékeket értek el az első négy tényező esetében,
mint a kevésbé tapasztalt terapeuták. Az ötödik tényező
esetében (a terapeuta pszichológiai elérhetőségében) az
eredmény fordított volt.
>■ A zavartabb kliensek esetében az első négy tényező magas
szintű korrelációt mutatott mind az objektív módszerekkel
mért személyiségváltozás mértékével, mind pedig a válto­
zás terapeuta által érzékelt mértékével. Az empatikus meg­
értés mértéke követte leginkább a változásokat, de a hite­
330
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

lesség, az elfogadás mértéke és az elfogadás feltétel-nélkü­

liségének mértéke is szorosan korrelált a terápia sikeressé­
gével. A pszichológiai elérhetőség nem mutatott ilyen szo­
ros korrelációt.
Vagyis úgy találta, hogy egy kapcsolat, amelyet a terapeuta ré­
széről
>■ magas fokú hitelesség (kongruencia),
>■ érzékeny és pontos empátia,
>■ a kliens iránt érzett magas fokú elfogadás, megbecsülés,
szeretet és
>■ az elfogadás, megbecsülés, szeretet feltétel nélkülisége
jellemez, nagy valószínűséggel sikeres terápiát eredményez.
Úgy tűnik, hogy a legnagyobb hatékonysággal ezek a tulaj­
donságok hoznak létre változásokat a kliens személyiségében
és viselkedésében. Ebből a vizsgálatból és más kutatásokból
egyaránt nyilvánvalónak tűnik, hogy ezeket a tulajdonságokat
az interakcióknak már igen apró részletein is meg lehet figyel­
ni, a terápiás kapcsolatnak már a kezdő szakaszában mérni le­
het, és az ilyen korai jelekből is lehetséges előrejelezni a terá­
pia végső kimenetét.
Ez a kutatás egy a nagyszámú példák közül, amelyek megkísé­
relték mérni a kliensközpontú terápia elméletének finomabb rész­
leteit: a többé-kevésbé megfoghatatlan attitűdöt és az átélt élmény
sajátosságait. A pszichoterápiával kapcsolatos kutatás igen nagy
utat tett meg a kezdetektől, hogy ilyen „megfoghatatlan" tulajdon­
ságokkal legyen képes foglalkozni. Az első négy változóval kap­
csolatos pozitív eredmények - de az ötödikkel kapcsolatban ta­
pasztalt negatív eredmények is - azt mutatják, hogy az ilyen ku­
tatások pontosíthatják a témáról felhalmozott tudásunkat.
Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy az összes olyan ténye­
ző, amelyet a sikeres terápiával asszociáltunk attitűd jellegű. Bár
nem kizárt, hogy a professzionális tudás mértéke, a készségek és
technikák is befolyásolják a terápiás változásokat, ez a kutatás is
azt jelzi, hogy bizonyos attitűdök és az átélt élményekkel kap­
csolatos tulajdonságok önmagukban - függetlenül az intellektu­
ális értelemben vett tudástól vagy az orvosi- és pszichológiai
képzettségtől - is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy pozitív terá­
piás változásokat váltsanak ki a kliensnél.
331
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

Ez a kutatás még egy szempontból úttörőnek tekinthető. Ez

az első próbálkozások egyike, amelyik a változásokat okozó
elemeket keresi a pszichoterápiában, és ezekből ok-okozati
összefüggéseket próbál megállapítani. Elméleti és módszertani
szempontból jelentős hozzájárulás a személyiségváltozás dina­
mikájának kutatásához. Idővel talán eljuthatunk oda, hogy ké­
pesek leszünk megkülönböztetni és mérni mindazokat a felté­
teleket, amelyek a személyiség és a viselkedés pozitív változá­
sához vezetnek.

N é h á n y k u ta tá s a k ö z e lm ú ltb ó l

Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon sok kutatást végez­

nek a pszichoterápia területén. Még a pszichoanalitikus iskola
képviselői is részt vesznek olyan objektív kutatásokban, ame­
lyek az analitikus terápia folyamatával foglalkoznak. Szinte le­
hetetlen volna végigpásztázni, hogy mi minden folyik manap­
ság a kutatás területén, mivel a kép igen komplex és állandóan
változik. Az itt következő összefoglalást arra fogom korlátozni,
hogy az általam jól ismert kliensközpontú terápia területéről is­
mertessek néhány izgalmasabb programot:
>- A University of Chicago keretein belül, John Shlien vezetésé­
vel egy olyan kutatás folyik, amelyben azt vizsgálják, hogy
milyen változások játszódnak le a rövid, korlátozott idejű te­
rápiában, és ezeket a változásokat összehasonlítják az idő­
ben nem korlátozott terápiában lejátszódó változásokkal. A
klienseknek meghatározott számú beszélgetést ajánlanak fel
(ez az esetek többségében 20, néha 40), és a terápiát befeje­
zettnek tekintik ennek végeztével. A kutatókat két dolog ér­
dekli: hogyan használják fel a kliensek a rendelkezésre álló
időt, és mennyire lehet lerövidíteni a terápia idejét.
>■ Az előzővel rokon kutatás folyik az adleri rövid terápia té­
makörében. Rudolph Dreikurs és kollégái aktív közremű­
ködésével, Shlien az adleri-terápiát az előző vizsgálattal
azonos módon vizsgálja. Ha minden a tervek szerint fo­
lyik, a közeljövőben képesek leszünk közvetlenül összeha­
3 3 2
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

sonlítani két nagyon különböző terápiás módszert: az

adlerit és a kliensközpontút. Mindkettőben azonos terápia
előtti tesztet és terápiát követő tesztet fognak futtatni, a te­
rápiák azonos időtartamúak lesznek, és minden terápiás
interjút hangfelvételen fognak rögzíteni. Ez a kísérlet egy
fontos mérföldkő lehet a terápiákkal kapcsolatos kutatások
történetében, és sokban hozzájárulhat a különböző terápi­
ák azonos és eltérő elemeinek összehasonlításából szár­
mazó tudásunkhoz.
^ Szintén a University of Chicago keretein belül folytat egy
fontos kutatást Desmond Cartwright, Donald Fiske és
William Kirtner. Nagyon széles alapokon elindulva azt pró­
bálják feltárni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek üsz-
szefüggésbe hozhatók a terápiás változásokkal (a sikerekkel
és a kudarcokkal). Sok olyan tényezőt is megvizsgálnak,
amelyek vizsgálata korábban még nem történt meg.
A University of Wisconsin keretein belül Róbert Roessler,
Norman Greenfield, Jerome Berlin és jómagam egy na­
gyon komplex, igen sok szálon folyó kutatást folytatunk,
amely reményeink szerint megvilágítja - többek között - a
kliensközpontú terápia hatását a kliens fiziológiai m utató­
ira. Az interjúk alatt folyamatosan mérjük és rögzítjük a kli­
ens bőrellenállását, a bőr hőmérsékletét és a pulzusfrek­
venciát. Ezek összehasonlítása a hangfelvételekkel fontos
betekintést nyújthat a személyiségváltozás folyamatának
alapvető fiziológiai-pszichológiai természetének titkaiba.
5* Egy kisebb terjedelmű projekt - számos kutató részvételé­
vel - a pszichoterápia objektív folyamatainak vizsgálatával
foglalkozik. Egy, a közelmúltban megjelent cikkben (7) egy
elméleti, de megfigyeléseken alapuló képet vázoltam a
pszichoterápia szakaszairól. Azon dolgozunk, hogy meg­
találjuk az elméleti leírásnak legjobban megfelelő skálát,
aminek a segítségével tanulmányozhatjuk a terápiás inter­
júk hangfelvételeit. Ma már e skála megbízhatóságát és ér­
vényességi körét tanulmányozzuk.
>■ A University of Wisconsin keretein belül folyik egy másik
kutatás is, amelyben Eugene Gendlin és jómagam vagyunk
a vezető kutatók, és amelyben a pszichoterápiás folyama­
333
Tények után kutatva: A kutatás helye a pszichoterápiában

tok összehasonlításával foglalkozunk krónikus- és akut ski­

zofrén betegek, és normál kliensek esetein keresztül. Minden
terapeuta három-három klienssel foglalkozik egyidejűleg,
akiket kor, nem és társadalmi-iskolázottsági szempontból
megfelelően összeválogattak. A három kliens közül egy
krónikus skizofrén, egy akut skizofrén és egy „normál al­
kalmazkodó képességű” volt. A terápiát megelőző és a te­
rápiát követő tesztek nagy választéka és az összes interjú
hangfelvételen való rögzítése remélhetőleg sok érdekes tu­
dományos felismeréshez fog vezetni. Ezzel a kutatással
megkezdődött a kliensközpontú terápia hipotéziseinek
vizsgálata a pszichotikus betegeknél is. A kutatás egyik hi­
potézise az volt, hogy a megfelelően kialakított terápiás kö­
rülmények között a változás folyamata ugyanolyan lesz a
skizofrének esetében, mint amit a „normál” személyeknél
tapasztaltunk.
Reményeim szerint sikerült érzékeltetnem a kliensközpontú
terápia gyakorlata és elmélete kapcsán egyre újabb területeken
kibontakozó kutatómunka sokszínűségét.

A k u ta tá s ü z e n e te a jö v ő sz á m á ra

A fejezet befejezéseként megpróbálok válaszolni arra, hogy

„Hová fog mindez vezetni? Mi a célja ennek a sok kutatásnak?”
A kutatások során felhalmozott óriási terjedelmű, objektiv és
bizonyítékokkal alátámasztott tudás - véleményem szerint - vé­
gül a pszichoterápia „iskoláinak” eltűnéséhez fog vezetni (bele­
értve azt is, amelyet én képviselek). Annak ütemében, ahogy a
tudásunk nő
>■ a terápiás változásokat elősegítő feltételekről,
>■ a terápiás folyamat természetéről,
>- a terápiás folyamatokat gátló körülményekről,
>• a terápia várható kimeneteléről,
egyre kevésbé kell hangsúlyozni a tisztán elméleti kérdéseket.
A véleménykülönbségek empirikus vizsgálattal eldönthetők
lesznek, ahelyett, hogy meddő vitákat folytatnánk róluk.
334
 A kliensközpontú terápiával kapcsolatos kutatások

Az orvostudományban nem létezik „penicillin iskola”, amely

szemben állna bármely más gyógyászati „iskolával”. Természete­
sen léteznek véleménykülönbségek és eltérő értékrendszerek, de
bízhatunk abban, hogy ezek is csökkennek majd a közeljövő­
ben, a jól megtervezett kutatómunka eredményeként. Bízom ab­
ban, hogy eljön az az idő, amikor a pszichoterápiában is a té­
nyéké lesz a döntő szó a vitáinkban, nem pedig a dogmáké.
Ebből nőhet ki egy sokkal hatékonyabb és folyamatosan
fejlődő pszichoterápia, amelynek nem lesz szüksége semmi­
féle címkére, és m agában foglalhat majd m inden bizonyítot­
tan hatékony gyakorlatot az összes jelenleg létező pszichiátri­
ai iskolából.
Itt talán be is kellene fejeznem, de úgy érzem, hogy kell mon­
danom még valami fontosat azoknak, akik elutasítják a kutatást
egy olyan mélyen személyes és kevéssé „megfogható” területen,
mint a pszichoterápia. Aki így érez, valószínűleg attól fél, hogy
ha egy ennyire intim területet objektív vizsgálat tárgyává te­
szünk, ezzel elszemélytelenítjük, megfosztjuk a legfontosabb tu­
lajdonságaitól, hideg tények halmazává degradáljuk. Az ismer­
tetett vizsgálatokban nem ez történt, inkább az ellenkezője. Mi­
nél mélyebbre sikerült hatolnunk egy kutatásban, annál nyilván­
valóbbá vált, hogy a kliensben lejátszódó fontos változások lé­
nyegét szubjektív élmények alkotják: a személyes választások, a
személyiség egysége, az énkép átstrukturálódása stb.
A legújabb kutatások arra is rámutattak, hogy az a hatékony
terapeuta, aki melegen emberi, hiteles és mélyen meg szeretné
érteni a vele kapcsolatba került személy pillanatról pillanatra
változó érzéseit. Semmi sem mutat arra, hogy a hideg tények
alapján magasröptű gondolatokat megfogalmazó, és a tényeket
analizáló terapeuta is lehet hatékony.
A pszichoterápia egyik paradoxona - úgy tűnik - az, hogy ha
jobban meg akarjuk érteni, akkor készen kell állnunk arra, hogy
szenvedélyes hitünket és szilárd meggyőződésünket alávessük
az empirikus kutatás személytelen vizsgálódásának; de ha haté­
kony terapeuták akarunk lenni, akkor az így nyert tudást csak a
szubjektív énünk gazdagítására használhatjuk fel - a klienssel
való kapcsolatunkban szabadon, félelem nélkül, teljesen önm a­
gunk kell, hogy legyünk.
335
 H a to d ik rész

MILYEN HATÁSAI VANNAK

MINDENNEK AZ ÉLETÜNKRE?

Úgy találtam , hogy a terápia során szerzett tapasztalataim

jó l felh a szn á lh a tó k a z oktatás,
a z interperszonális kom m unikáció,
a családi élet és a z alkotó fo ly a m a t jobbítására.
 T iz e n h a rm a d ik feje ze t

Szem élyes g o n d o la to k
a tanításról és a tan u lásró l
 Személyes gondolatok a tanításról és a tanulásról

J z a könyv legrövidebb fejezete, de egyben ez a z a téma, amely

X * - saját tapasztalatból tudom - leginkább egy aknamezőre
hasonlít. Hadd meséljem el ennek a z írásnak - számomra leg­
alábbis - érdekes történetét.
Több hónappal a tervezett esemény előtt elfogadtam a Harvard
Egyetem meghívását, hogy a „Hogyan befolyásolják a különböző
tanítási filozófiák a diákok viselkedését?”cím ű konferenciájukon
bemutatót tartsak a „diákközpontú”tanításm i- arról, hogyan kell
a kliensközpontú terápia alapelveit alkalm azni a z oktatásban.
Ügy éreztem, hogy nem. szabad két órát arra fecsérelnem egy na­
gyon kiművelt csoporttal, hogy a z én értő segítségem mel próbálják
megfogalmazni a saját céljaikat, és hogy majd ennek végeztével
ők. kifejezik a z érzéseiket, én meg reagálok azokra ... nos ezt mes­
terkéltnek., és elégtelennek éreztem ebben a z esetben. Fogalmam
sem volt, hogy mit fogok tenni vagy mondani.
Itt tartottam, amikor elutaztam Mexikóba egy téli túránkra,
ahol aztán festettem, írtam egy keveset, fotóztam, és belemélyedtem
Sorén Kierkegaard írásaiba. Teljes bizonyossággal állíthatom,
hogy a z ő szókimondása - hogy valóban nevén nevezi a dolgokat
- döntő hatással volt rám.
Ahogy közeledett a visszatérés időpontja, éreztem: ideje, hogy a
teendőim után nézzek. Eszembe ötlött, hogy korábban néha sike­
rült érdekes és értelmes vitát provokálnom pusztán azzal, hogy
megosztottam a diákjaimmal egy mélyen személyes véleményemet,
és azután a vita során megpróbáltam megérteni és elfogadni a z
időnként egymástól nagyon eltérő álláspontokat és érzéseket. Ez
tűnt a legjobb módszernek a Harvard Egyetemen vállalt előadá­
somhoz is.
így hált nekiültem, hogy a lehető legőszintébben kiírjam m a­
gamból a tanításban szerzett tapasztalataimat, és a megfogalma­
záshoz rendező elvnek, a fogalom szótári definícióit használtam.
Ezután ugyanezt tettem a tanulásban szerzett tapasztalataimmal
is. Ott voltam egyedül, messze a pszichológusoktól, tanároktól és
a z óvatos kollégáktól. Egyszerűen csak leírtam, am it éreztem, és
biztos voltam abban, hogy a z esetleges tévedéseimet majd a vita
során sikerül a helyükre tenni.
Lehet, hogy naiv voltam, de mindebben nem is sejtettem semmi
gyújtogatót. Végül is, a konferencia minden résztvevője nagy tu-
341
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

dáisú és megfelelő önkritikával rendelkező tanár, akiket a téma -

a z osztálytenni vitakultúra - mélyen érdekel.
A konferencián előadtam a mondanivalómat olyan formában,
ahogy a z a jelen cikkben is megtalálható. M indez csak igen rövid
időt vett igénybe, és ezt követően megnyitottam a vitát. Gondoltam,
hogy lesznek reakciók., de ilyen vad reakciókról nem is álmod­
tam. Nagyon heves érzelmi kitöréseket éltünk át: a nézeteimmel ve­
szélyeztetem az állásukat; nem is gondolhatom komolyan, amit
mondok és így tovább, vég nélkül. Időről-időre megerősítően hal­
latszott egy-egy halk, nyugodt hang: egy-egy olyan tanár hangja,
aki - mint mondta - ugyanezt érezte már régóta, de nem meré­
szelte kimondani.
Talán mondanom sem kell. hogy mindenki elfelejtette, hogy a
„diákközpontú” tanításról szóló demonstrációra jöttek. Őszintén
remélem azonban, hogy utólag ráeszméltek atra, hogy valóban egy
„diákközpontú" tanítási bemutatón vettek részt. Nem védekeztem,
nem reagáltam a szünet nélkül áradó kérdésekre és támadásokra.
Megpróbáltam elfogadni és empatikusán kezelni a kérdésekbe cso­
magolt dühöt, igazságérzetük megbántottságát, a frusztrációt, azt,
hogy úgy érezték, kritizálom őket. Rámutattam, hogy mindössze a
saját, nagyon személyes véleményemet fejtettem ki. Nem kértem sen­
kit, hogy értsen velem egyet, és ezt nem is váriam el senkitől. A vihar
elükével a csoport tagjai egyre őszintébben elkezdték, kifejteni a sa­
já t nézeteiket a tanításról, amelyek sok esetben teljesen eltérőek vol­
tak a z én nézeteimtől, de egymásétól is nagyban különböztek. A z
egész találkozó nagyon gondolatébresztő volt. Úgy vélem, hogy a
résztvevők közül senki sem fogja egykön nyen elfelejteni.
A leginkább gondolatébresztő megjegyzést másnap reggel hallot­
tam a konferencia egyik résztvevőjétől, amikor már készülődtem
a hazautazáshoz. A zt mondta: „Az estejó néhány embernek meg­
zavarta a z álmait. ”
Meg sem próbáltam a z itt következő rövid fejezetet kiadatni. A
pszichoterápiáról vallott nézeteim már úgyis „ellentmondásos figu­
rává” tettek a pszichológusok és a pszichiáterek szemében, és nem
akartam, a pedagógusokat is feltenni erre a listára. A konferencia
résztvevői azonban sokszorosított formában eléggé széles körben
terjesztették ezt a z írást. így néhány évvel később két szakmai folyó­
irat is megkeresett azzal, hogy jám ljak hozzá a kiadásához.
3-42
 Személyes gondolatuk a tanításról és a tanulásról

E hosszas történeti előkészítés és anekdotázás után lehet, hogy a z

olvasó jóval többet vár ettől a z írástól, és így csalódást fogok okoz­
ni. Én a magam részéről soha nem tartottam ezt a véleményt lázi-
tónak. Ugyanakkor ezek. a sorok fejezik ki talán legőszin tébben a z
oktatásról vallott nézeteimet.

'«

Szeretném röviden elmondani Önöknek néhány gondolatomat,

abban a reményben, hogy ezek a gondolatok olyan reakciókat
váltanak ki Önökből, amelyek segítenek nekem, hogy magam is
tisztábban lássam a felvetett témákat.
Nehezemre esik a gondolkodás. Ez kiváltképp akkor igaz, ha
a saját élményeimről gondolkozom, és ezekből az élményekből
próbálom kihámozni a benne rejlő lényeget. Kezdetben az
ilyesfajta gondolkodás valamiféle kielégülést hoz, mivel segítsé­
gével - úgy tűnik - mély összefüggésekre lehet találni a látszó­
lag össze nem tartozó események között. De ezt a kielégülést
gyakran követi a kiábrándulás, amikor rá kell jönnöm, hogy
ezek a gondolatok, amelyek igen közel állnak hozzám, milyen
nevetségesnek tűnhetnek másoknak, akik ezeket az élményeket
nem élték át. Szinte mindig úgy érzem, ha megpróbálom meg­
fejteni az átélt élményeim jelentését, hogy ez olyan irányba visz
el, amelyet mások abszurdnak tartanak.
A következő három-négy percben mindenesetre megpróbá­
lom megosztani Önökkel néhány olyan gondolatomat, amelyek
jelentése részben tanítás közben, részben pedig a személyeken
és csoportokon végzett terápiás gyakorlatom során világosodott
meg előttem. Nem szeretném azt sugallni, hogy az én következ­
tetéseim másokra is igazak, vagy hogy ezek a gondolatok recept­
ként szolgálhatnának másoknak, hogy mit tegyenek, vagy hogy
milyenek legyenek. Ezek inkább feltételezések, amelyek itt és
most - 1952 áprilisában - az átélt élményeim alapján bennem
munkálnak, és kérdések, amelyek e feltételezések abszurditásá­
ból fakadnak. Minden gondolatot egy megszámozott bekezdés­
be sűrítettem, de ezek a számok nem a fontosságukat jelzik vagy
egyfajta logikai felépítést sugallnak, csupán azt akartam így kife­
jezni, hogy mindegyikük külön-külön fontos a számomra.
343
Milyen hatásai vaunak mindennek a z életünkre?

1. Ezzel a ponttal kezdem, mert ez áll legközelebb a jelen

konferencia fő témájához. Tapasztalatom szerint nem tudom
megtanítani egy másik embernek., hogy hogyan tanítson. Szá­
momra az ezzel kapcsolatos próbálkozások - hosszú távon -
értelmetlenek.
2. Úgy tűnik, hogy am it mégis lehetséges megtanítani egy másik,
embernek, annak, a fontossága megkérdőjelezhető, szinte követ­
kezmények. nélküli, és semmilyen hatása nincs a z illető viselkedé­
sére. Ez a pont annyira nevetségesnek tűnik, hogy magam is a
kételyemet fejezem ki vele kapcsolatban, miközben kimondom.
3. Egyre inkább tudatában vagyok annak., hogy engem csak a z
a tanulás érdekel, amely jelentősen befolyásolja a z ember viselke­
dését. Az is lehetséges, hogy ez kizárólag az én személyiségem­
ből fakad.
4. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy kizárólag a z a tanu­
lás befolyásolja jelen tősen a z ember viselkedését, amely felfedezé­
sen alapul és amely egy belső igényt elégít ki.
5- A z ilyen felfedezésen alapidó tanulást - azt a z igazságot,
amelyet egy belső igényből, élményből szereztünk- nem lehet köz­
vetlenül kommunikálni mások felé. Abban a pillanatban, amikor
az ember mégis megpróbálja direkt módon kommunikálni má­
sok felé az ilyen élményeit (gyakran természetes lelkesedéssel),
mindez tanítássá válik, aminek az eredményei jelentéktelenek.
Némi megkönnyebbülést jelentett számomra, amikor a közel­
múltban szinte ugyanezt felfedeztem Sorén Kierkegaarcl, a nagy
dán filozófus írásaiban. Ő ugyanezt az élményt átélte, és több
mint száz éve nagyon világosan leírta. Ettől egy kicsit kevésbé
éreztem ezt a gondolatot abszurdnak.
6. Az előző pontban foglaltak következményeként egyre tu­
datosabb bennem az a felismerés, hogy többé már nem akarok,
tanár lenni.
7. Amikor néha mégis megpróbálkozom a tanítással - mert
azért néha mégis megteszem -, meglepődve tapasztaltam,
hogy az eredmény több a semminél. Úgy tűnik: a tanítás jár­
hat némi eredménnyel. Ez az „eredmény” azonban - szerin­
tem - inkább káros, mint hasznos. Úgy tűnik, hogy a tanítás
következtében a tanított személy elkezd nem bízni a saját él­
ményeiben, és elnyomja az igazán fontos tanulást. M indezek
344
 Személyes gondolatok a tanításról és a tanulásról

miatt úgy érzem, hogy a tanítás eredményei vagy! jelentéktelenek

.
vagy egyenesen károsak.
8 Ha visszatekintek a saját múltbéli tanításaim eredményeire,
azok teljes mértékben megegyeznek a fenti leírással. Vagy kárt
tettek a tanított személyben, vagy semmi jelentős változást nem
idéztek elő. Ezt nagyon nehéz elviselni.
9. A fentiek következtében egyre világosabban tudom, hogy
szinte kizárólag csak a tanulás érdekel. Olyan dolgokat szeretek
tanulni, amelyek igazán fontosak és amelyek, valóban alakítják a
saját viselkedésemet.
10. Nagyon szeretek, tanulni: terápiás kapcsolatban egy sze­
méllyel vagy magamban.
11. Úgy érzem, hogy a z egyik legjobb, de talán a legnehezebb
módja a tanulásnak az, ha le tudom vetkőzni a saját defenzív
magatartásomat - legalább átmenetileg -, és ha megpróbálom
megérteni, hogy a z élmény mit jelent, milyen érzéseket hoz létre a
másikban.
12. Egy másik fontos módja a tanulásnak számomra az, ha ki­
fejezhetem a saját bizonytalanságaimat, ha tisztázhatom a zava­
raimat, és így közelebb kerülhetek ahhoz, am it a z élmény valóban
jelent számomra.
13. Az élményeknek ez a láncolata és azok a jelentések, ame­
lyekkel ezen keresztül gazdagodtam - úgy tűnik - egy olyan fo­
lyamatot indított el bennem, amelyet egyidejűleg lenyűgözőnek
és kissé ijesztőnek lehet nevezni. Úgy érzem, hagynom kell, hogy
a z élmények magukkal ragadjanak egy olyan irányba, amely elő­
rehaladásnak. tűnik olyan célok felé, amelyeket nagyon nehezen
tudnék pontosan meghatározni, miközben próbálom a z élmény­
nek legalább a pillanatnyi értelmét megérteni. Egyfajta lebegést
érzek, amint az élmények komplex folyama sodor magával, mi­
közben lelkesen próbálom megfejteni ezt az állandóan változó
komplexitást.
Attól tartok, hogy kissé eltávolodtunk az eredeti témától, vagyis
a tanítástól és a tanulástól. Megpróbálok oly módon visszatérni
hozzá, hogy hangsúlyozom: ezek a saját tapasztalataimon alapu­
ló interpretációk talán furcsának, talán eltévelyedettnek tűnhet­
nek, de önmagukban valószínűleg nem sokkolók. Csak akkor
reszketek meg a felismeréstől, milyen messze jutottam a józan
345
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre''

észtől, a dolgok mindenki által elfogadott, hétköznapi értelmezé­

sétől, amikor gyakorlati következményeikre gondolok. Talán segí­
ti ennek a jobb megértését, ha kimondjuk, hogy ha mások is
ugyanarra a következtetésre jutnának - élményeik alapján -, mint
én, ennek számos érdekes következménye lehetne:
1. Megszüntetnénk a tanítást. Az emberek akkor jönnének
össze, ha tanulni akarnának.
2. Megszüntetnénk a vizsgákat. Azok kizárólag a lényegtelen
tanulást mérik.
3- Megszüntetnénk az érdemjegyeket azonos okokból.
4. Megszüntetnénk a tudományos fokozatokat, mint a kom­
petencia mércéit, részben azonos okokból. Egy további ok a fo­
kozatok megszüntetésére az, hogy ezek valaminek a végét jel­
zik, és a tanulót csak a tanulás vég nélküli folyamata érdekli.
5. Ez azt is jelentené, hogy megszüntetnénk a végkövetkezte­
tések túlhangsúlyozását. Megtanulnánk, hogy végkövetkezteté­
sekből nem lehet semmi igazán lényegeset tanulni.
Úgy érzem, hogy itt és most abba kell hagynom, hiszen nem
szeretnék fantasztának tűnni. Elsősorban azt szeretném ezen a
ponton megtudni, hogy gondolataim - mindaz, amit itt megpró­
báltam kifejezni - találkoznak-e valamennyire az Önök osztály-
termi tapasztalataival, élményeivel, és ha igen, akkor Önök szá­
mára mit jelentenek a saját tapasztalataik.

3 -4 6
 Az ig azán fo n to s tanulás:
a te rá p iá b a n és az o k ta tá sb a n
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

J í Godclard College a Vermont állambeli Plainfieldben található.

A Goddard egv kicsi, kísérletezőfőiskola, amely nem csapán a
diákjaival törődik, de gyakran rendez fontos témákról konferenciá­
kat és tréningeket a tanárok számára is. 1958 februárjában egy
ilyen tréning vezetésére kértek, fel „A pszichoterápia lehetséges hatá­
sai az oktatásra” címmel. Tanárok, és az oktatásért felelős vezetők,
próbáltak valahogy odaérni a sűrű hóviharon keresztül- elsősorban
a keleti partról - hogy három tömény napot együtt töltsünk.
Elhatároztam, hogy kissé átfogalmazom a tanításról és a tanulás­
ról vallott nézeteimet eire a konferenciára. Úgy akartam ezt megten­
ni, hogy kevésbé zavatjon meg másokat, mint a z előző fejezetben
megfogalmazott gondolatsor, de nem akartam palástolni a terápiás
közelítésnek a hagyományos nézetektől radikálisan eltérő vonatko­
zásait sem. Ennek, a próbálkozásnak, a z eredménye ez a cikk. A je­
len könyv Második részének elolvasása után e fejezet „A tanulás fel­
tételei a pszichoterápiában”, és „A tanulás folyamata a terápiában"
cím ű részei átugorhatok: ezekben a részekben egyszerűen újrafogal­
mazom a terápia - korábban leírt - alapvetőfeltételeit.
Úgy gondolom, itt sikerült a legjobban kifejeznem, mit jelen tenek
a kliensközpontú terápia hipotézisei a z oktatás területén.

Az alábbiakban található írás egy vélemény, amely a pszichote­

rápia alapelveinek az oktatásra is alkalmazható vonatkozásairól
szól. Egy olyan nézőpont, amelyet némi habozással osztok meg
Önökkel. Számos megválaszolatlan kérdést tartalmaz. De a kér­
dőjelek ellenére bizonyos dolgokra rávilágít, ezért talán jó kiin­
dulópont lehet a további, pontosabb megértés irányában.

F o n to s ta n u lá s a p s z ic h o te rá p iá b a n

Hadd kezdjem talán annak a kimondásával, ami a hosszú terá­

piás tapasztalatom alapján mély meggyőződésem, hogy a pszi­
choterápiás kapcsolat elősegítheti - és gyakran valóban elő is
segíti - a lényeges tanulást. A lényeges tanuláson olyan tanulást
349
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

értek, amely több és más, mint pusztán adatok gyűjtése. Olyan

tanulást, amely megváltoztatja a tanuló viselkedését, jövőjét, at­
titűdjét, személyiségét. Olyan tanulást, amely át meg átjárja az
ember egész lényét.
Az, hogy ilyen tanulás létezik, nem csupán az én szubjektív ér­
zésem: tudományos tények is alátámasztják. A kliensközpontú te­
rápiában - a terápiának abban az ágában, amelyben leginkább
otthonosan mozgok, és amelyben mindeddig a legtöbb kutató­
munkát sikerült elvégezni - például a terápia hatására a követke­
ző típusú tanulások vagy változások játszódnak le (7, 9);
>- A személy elkezdi önmagát máshogy látni.
>■ Jobban, teljesebben tudja önmagát elfogadni.
>- Nő az önbizalma, és nagyobb mértékben válik képessé ön­
maga irányítására.
>■ Jobban azzá a személlyé tud válni, aki lenni szeretne.
>- Észlelése jobban alkalmazkodik a változó világhoz.
>■ Realistább célokat képes kitűzni önmagának.
>• Érettebb lesz a viselkedése.
>- Megváltoztatja a káros szokásait (még olyan jól beidegző-
dött esetekben is, mint például az alkoholizmus).
>■ Elfogadóbbá válik.
>• Nyitottabbá válik a tényekre (mind azzal kapcsolatban, ami
körülötte lejátszódik, mind pedig azzal kapcsolatban, ami
a bensőjében munkál).
>- Pozitív irányban megváltoznak az alapvető személyiségje­
gyei.
A lista - úgy gondolom - elegendő lehet annak bemutatásá­
ra, hogy a terápia során fontos, az életet alapvetően megváltoz­
tató tanulásra nyílik lehetőség (7, 9).

F o n to s ta n u lá s az o k ta tá s b a n

Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a tanáro­

kat is érdekli az ilyen jelentős tanulás. Olyan tanulás, amely vál­
tozásokat okoz. A puszta tények tudásának is megvan a fontos­
sága. Ha tudjuk, hogy ki nyerte meg a Poltavai csatát, vagy hogy
330
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

mikor adták elő először Mozart valamelyik opuszát, talán nyer­

hetünk vele egy kvízjátékon egy rakás pénzt. Az oktatásügy fe­
lelősei azonban - remélem - röstellik, ha egyesek feltételezik,
hogy az ilyen tudás elsajátítása az oktatás célja. Most, hogy ezt
kimondtam, hirtelen eszembe jut az egyik professzorom mon­
dása. Agronómiát tanított a főiskola első évfolyamának, és min­
dent, amit ott tanultam, mára már nyom nélkül elfelejtettem, de
arra mindmáig élénken emlékszem, amikor, az I. Világháború
élményeivel a háta mögött, a száraz adatok tudását a lőszerhez
hasonlította. A következő meglepő felhívással fejezte be a témá­
ról folytatott rövid diskurzust: „Ne az átkozott lőszeres vagon le­
gyél! Legyél inkább a puska!” Úgy gondolom, hogy a legtöbb
tanár mélyen egyetért e néhai professzor véleményével, hogy a
tudás elsősorban arra való, hogy használjuk.
Amennyiben az oktatókat érdekli az olyan típusú tanulás, amely
>■ funkcionális,
>■ igazi változást idéz elő,
>■ holisztikusán áthatja a személyt és cselekedeteit,
úgy bizalommal fordulhatnak a pszichoterápiához ötletekért
és megvalósult példákért. A pszichoterápiában lejátszódó tanu­
lási folyamatok adaptálása az oktatásban nagyon ígéretes lehe­
tőségnek látszik.

A ta n u lá s feltételei a te rá p iá b a n

A következőkben igyekszem minél világosabban megfogalmaz­

ni a terápiában lejátszódó tanulás feltételeit.

Szembesülés a problém ával

A kliens egy olyan problémával áll szemben, amelyet ő maga

komolynak és fontosnak tart. Előfordulhat, hogy nem képes
irányítani a viselkedését, kaotikus helyzetben találja magát,
konfliktusok borítják el, talán a házassága fut éppen zátonyra,
351
Milyen hatásai fa n n a k mindennek a z életünkre.?

esetleg nem szereti a munkáját. Röviden: egy olyan problémája

van, amelyet sikertelenül próbált megoldani. Így nagyon fontos
a számára, hogy tanuljon, bár egyidejűleg retteg is attól, amit a
tanuláson keresztül felfedezhet önmagáról, hiszen az megza­
varhatja a korábbi énképét. Vagyis az egyik, szinte minden eset­
ben jelen lévő feltétel egy bizonytalan és ambivalens vágy ct ta­
nulás vagy változás iránt, amelynek segítségével túlnőhet az
életében érzékelt probléma szintjén.
Milyen feltételek közé kerül az, aki terapeutához fordul? A kö­
zelmúltban fogalmaztam meg azt az elméleti alapvetést, amely
a terapeuta által biztosított szükséges és elégséges feltételeket
tartalmazza, ha pozitív változást vagy fontos tanulást akar a kli­
ensnél elérni (8). Az elmélet vizsgálata most is folyik számos
empirikus kutatás keretében, de ma még úgy kell tekintenünk,
mint egy klinikai tapasztalatokon alapuló elméletet, és nem,
mint bizonyított tényt. Röviden foglaljuk össze azokat a feltéte­
leket, amelyeket - úgy tűnik - a terapeutának feltétlenül bizto­
sítania kell.

Hitelesség (kongruencia)

Annak érdekében, hogy a terápiás változás létrejöhessen, szük­

ségesnek látszik, hogy a terapeuta egységes, integrált, hiteles
(kongruens) személy legyen. Ezen azt értem, hogy a kapcsolat­
ban pontosan az legyen, aki ő valójában, nem csak egy maszk
vagy egy eljátszott szerep. Ennek leírására a hitelesség (kong­
ruencia) szót használtam, mivel ez fejezi ki a leghűbben az él­
mény és a tudatosság közötti pontos illeszkedést. A terapeuta
akkor hiteles, ha teljes mértékben és pontosan tudatában van
annak, amit a terápiás kapcsolatban itt és most érzékel. Az
ilyen típusú hitelesség híján kizárt, hogy jelentős tanulás ját­
szódjon le.
Bár a hitelesség koncepciója rendkívül összetett, úgy gondo­
lom, hogy mindenki képes felismerni intuícióval vagy „józan
paraszti ésszel”, ha találkozik vele. Ilyenkor nem csak azt érez­
zük, hogy az illető pontosan azt gondolja, amit mond, de azt
352
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

is, hogy a legmélyebb érzések szintjén is szinkronban van a

szavaival. így függetlenül attól, hogy pillanatnyilag dühös vagy
szeretettől túláradó, szégyelli magát vagy lelkesedik, valahogy
érezzük, hogy azonos minden szinten: amit éppen átél az ér­
zékszervei szintjén, az szinkronban van a tudatában átéltekkel,
de ugyanúgy a szavaival és más kommunikációival is. Erez­
zük, hogy teljesen elfogadja a pillanatnyi érzéseit. Olyan, mint
„egy nyitott könyv”. Az ilyen emberrel kapcsolatban biztonság­
ban érezzük magunkat. Egy másik emberről viszont esetleg azt
érezzük, hogy amit mond, az valahogy „nem igazi”, csak va­
lamiféle „álca”. Talán maga se tudja, hogy mit is érez. Nincs
tudatában azoknak az érzéseknek, amelyeket az adott pillanat­
ban átél. Az ilyen emberrel kapcsolatban általában óvatosak és
távolságtartók vagyunk. Ez bizony nem az a kapcsolat, amely­
ben levetkőzhetnénk a defenzív magatartásunkat, amelyben
fontos tanulásra, lényeges változásokra van lehetőség.
így a terápia második alapfeltétele az, hogy a terapeutát ma­
gas fokú hitelesség jellemezze a terápiás kapcsolatban. Legyen
szabadon, mélyen és elfogadóan önmaga. Az érzései, reakciói
(és ezek változásai) pontosan tükröződjenek a tudatában.

Feltétel nélküli pozitív elfogadás

A harmadik feltétel az, hogy a terapeuta erezzen meleg, gondos­

kodó érzést a kliens iránt. Ez egy olyan gondoskodás, amely
nem akar birtokolni, és amely nem igényel semmilyen személy­
re szóló elismerést vagy ellenszolgáltatást. Ez valójában egy
olyan légkör, amelyben az érezhető, hogy „gondoskodom ró­
lad”, nem pedig az, hogy „gondoskodom rólad, ha így vagy
úgy viselkedsz.” Standal (11) „feltétlen törődés”-nek (uncondi-
tionalpositive regard) nevezi ezt az attitűdöt, mivel semmiféle
feltételhez vagy értékhez nem kötött. Én magam gyakran egy­
szerűen „elfogaclás”-nak (acceptance) nevezem a terápia lég­
körének ezt a vonatkozását. Ez magában foglalja a kliens ne­
gatív, „rossz”, fájdalmas, rettegő és abnormális érzéseinek - és
azok kifejeződéseinek - az elfogadását, ugyanúgy, mint a „jó”,
353
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

pozitív, érett, önbizalommal teli és szocializált érzéseinek elfo­

gadását. Magában foglalja a kliensnek, mint önálló személynek
az elfogadását, és az iránta mutatott gondoskodást. Mintegy
megengedi a kliensnek, hogy saját érzései és saját élményei le­
gyenek, és azokban saját értelmet találjon. Ha a terapeuta ké­
pes a feltétel nélküli pozitív elfogadásnak ezt a biztonságát
nyújtani, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kliensben je­
lentős tanulás játszódjon le.

A z empatikus megértés

A terápia negyedik feltétele az, hogy a terapeuta képes legyen

pontosan és empatikusán megérteni a kliens világát úgy, ahogy a z
a kliensnek belülről látszik. Az empátia segítségével képesek le­
hetünk úgy érzékelni a kliens belső világát, mintha az a sajá­
tunk lenne - de soha nem veszítjük el ezt az „úgy, mintha” tu­
lajdonságot. Az empátia - úgy tűnik - abszolút előfeltétele a si­
keres terápiának. Segítségével képesek vagyunk érzékelni a kli­
ens dühét, félelmét és zavarodottságát, anélkül, hogy a saját dü­
hünk, félelmünk vagy zavarodottságunk ebbe belekeveredne.
Ha a kliens világa ennyire világos a terapeuta számára, ha sza­
badon tud abban mozogni, akkor képes lehet kommunikálni
ezt az értését mind a kliens számára is nyilvánvaló dolgokról,
mind pedig a kliens átélt élményeinek olyan vonatkozásairól,
amelyeknek a kliens nincs tudatában. Azt, hogy az ilyen min­
dent átható empátia fontos a terápiában, Fiedler egyik kutatása
is alátámasztja. Úgy találta, hogy az alább felsorolt tényezők
igen előkelő helyet foglaltak el a nagy tapasztalaté terapeuták
által felállított fontossági listán:
A terapeuta mélyen érti a kliens érzéseit.
A terapeutának soha nincs kételye afelől, hogy a kliens mit
akar mondani.
A terapeuta megjegyzései pontosan illeszkednek a kliens
hangulatához és elvárásaihoz.
>■ A terapeuta hanghordozása tükrözi, hogy teljesen átéli a
kliens érzéseit.
354
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

A z ötödik feltétel

A terápiában átélt fontos tanulás ötödik feltétele az, hogy a kli­

ens legyen képes valamennyit átélni vagy érzékelni a terapeuta hi­
telességéből, elfogadásából és empátiájából. Nem elég, hogy hite­
les, elfogadó és empatikus a terapeuta, sikeresen kommunikál­
nia kell ezt a kliens számára.

A ta n u lá s fo ly am ata a te r á p iá b a n

Tapasztalataink szerint amennyiben az öt feltétel teljesül, a vál­

tozási folyamat feltétlenül lejátszódik. A kliens kezdeti merev
énképe és másokról alkotott képe nagymértékben fellazul, és
nyitottabbá válik az élet valós történéseire. Elkezd odafigyelni
azokra az értelmezési módokra, amelyekkel mindaddig kezelte
az átélt élményeit, és elkezdi megkérdőjelezni a saját életével
kapcsolatban korábban tényként kezelt dolgokat. Ráeszmél ar­
ra, hogy mindezek csak azért voltak „tények”, mert ő maga tény­
ként kezelte őket. Felfedez olyan érzéseket, amelyekről eddig
fogalma sem volt, és átéli azokat - gyakran igen hevesen - a te­
rápiás kapcsolatban. így megtanulja, hogy miként lehet nyitot­
tabb minden saját élményére (a belülről jövőkre éppúgy, mint
a külsőkre). Megtanulja jobban átélni azt, amit tapasztal, azokat
az érzéseket is, amelyektől mindeddig rettegett, és azokat is,
amelyeket eddig is képes volt elfogadni. Folytonosan változó,
tanuló személlyé válik.

A változások legfőbb oka

Ebben a folyamatban nincs szükség arra, hogy a terapeuta mo­

tiválja a kliensét, vagy arra, hogy ő szolgáltassa a változáshoz
szükséges energiát. Furcsa módon a kliensnek sem kell mind­
ezeket „szolgáltatnia”, legalábbis tudatosan nem. Inkább úgy le­
het ezt elképzelni, hogy a tanuláshoz és a változáshoz szüksé­
355
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

ges motiváció az élet önmegvalósító tendenciájából fakad. Az

élőlénynek abból a törekvéséből, amellyel a potenciális fejlődés
minden létező csatornáját képes igénybe venni, amennyiben az
előremutató.
Ezt a leírást még hosszasan tudnám folytatni, de itt nem cé­
lom, hogy a terápia folyamatára, a folyamatban lejátszódó tanu­
lásra és a változáshoz szükséges motivációra koncentráljak:
csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen körülmények
között válhat mindez lehetségessé. így azzal zárom le a terápia
folyamatának leírását, hogy az egy típusa a lényeges tanulásnak,
amely akkor jöhet létre, ha az alábbi öt feltétel teljesül:
A kliens úgy érzi, hogy egy súlyos és fontos problémával
áll szemben.
>■ A terapeuta hiteles személyként jelenik meg a kapcsolatuk­
ban, aki képes az a személy lenni, aki ő valójában.
A terapeuta feltétel nélkül képes elfogadni a kliensét.
>• A terapeuta pontosan és empatikusán érzi a kliens belső vi­
lágát, és képes ezt az empátiát kommunikálni a kliense felé.
>• A kliens valamilyen mértékben érzi a terapeuta hitelességét,
elfogadó attitűdjét és empátiáját.

A fe n tie k k ih a tá sa az o k ta tá sra

Vajon hogyan lehet ezeket a feltételeket értelmezni az oktatás­

ban? Kétségtelen tény, hogy a tanár nálam illetékesebb arra,
hogy ezt a kérdést a saját tapasztalata alapján megválaszolja,
így az alábbiakban csak a javaslataimat foglalom össze.

Kapcsolat a létező problémákkal

Alapértelmezésben ez azt jelenti, hogy valóban fontos tanulás

nagyobb valószínűséggel játszódik le olyan helyzetekben, ame­
lyek valódi problémának tűnnek. Van saját tapasztalatom is en­
nek a bizonyítására. Amikor a terápia során alkalmazott alapel­
356
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

veket csoportok tanítására igyekeztem használni, azt tapasztal­

tam, hogy ez a megközelítés sokkal hatékonyabb a tréningjelle-
gű csoportokban, mint a normál tanfolyamokon, és ugyanígy
sokkal hatékonyabb a továbbképzésekben, mint a nappali tago­
zatos alapkurzusokon. Azok, akik tréningjellegű vagy tovább­
képző csoportokban vesznek részt, sokkal inkább napi kontak­
tusban vannak valós problémákkal, és sokkal inkább érzékelik
a problémákat problémáknak. Ezzel szemben az egyetemek
nappali tagozatos hallgatói (különösen, ha valamely előírt kép­
zésben vesznek részt) többnyire passzívan várják, hogy valamit
megtanítsanak nekik, és még dühösek is, ha valamiféle tapasz­
talati tanulást végig kell szenvedniük: nem gondolják, hogy a
problémáikra itt fognak megoldást találni.
A fentiekkel ellentétben arról is van tapasztalatom, hogy ami­
kor egy normál nappali egyetemi kurzuson a csoport valódi él­
ménynek éli meg a tanultakat - valami olyannak, amelyet az
őket is érintő valódi problémák megoldására használhatnak fel
-, a felszabadultság érzése és az óriási mértékű előrehaladás le­
nyűgöző. Mindez igaz lehet bármely kurzusra, a matematikától
a személyiségtípusok tanulmányozásáig bezárólag.
Az oktatás pillanatnyi helyzete Oroszországban - úgy vélem
- ugyancsak áttételes bizonyíték a fentiekre. Amikor egy egész
nemzet ráébred arra, hogy a mezőgazdaságban, az ipari terme­
lésben, a tudományos kutatásban és az új fegyverek kifejleszté­
sében milyen nagy mértékű a lemaradásuk, és ez egy valódi
probléma, akkor hihetetlen sebességű valódi tanulás játszódik
le, és minderre a Szputnyik fellövése csak egy apró példa.
Az oktatással kapcsolatban ez azt jelenti, hogy a diákot - bár­
mely szinten tanuljon is - olyan problémákkal kell szembesíte­
nünk, amelyeket relevánsnak érez, amelyeket meg akar oldani.
Tudom, hogy ez - hasonlóan a többi javaslatomhoz - tökéle­
tesen ellentétes a kultúránkban szokásos trendekkel, de erről
majd később fejtem ki a véleményemet.
Bízom abban, hogy a terápiáról szóló leírásomból világos,
hogy a tanár feladata az, hogy tanulásra serkentő légkört hoz­
zon létre az osztályában, amelyben így jelentős tanulás játszód­
hat le. Ezt az általános következtetést lehet számos elemi ténye­
zőre felbontani.
357
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

A ta n á r valódisága

A tanár akkor képes segíteni (facilitálni) a tanulást, ha ő maga

hiteles (kongruens). Ezen azt értem, hogy a tanár azonos önma­
gával, teljesen tudatában van az attitűdjeinek, és el tudja fogad­
ni az érzéseit. Ilyen módon válhat valódi önmagává a diákjaival
fenntartott kapcsolataiban. Kimutathatja a lelkesedését az általa
szeretett téma iránt és az unalmát, ha valami nem érdekli. Lehet
dühös, de lehet érzékeny és együttérző is. Mivel el tudja fogad­
ni az érzéseit, nincs arra szüksége, hogy azokat ráerőszakolja a
diákjaira. A diáknak nem kell úgy éreznie, ahogy a tanára érez.
A tanár személy, nem pedig arctalan megtestesítője egy oktatás­
sal kapcsolatos előírásnak. Nem steril, érzéketlen tölcsér, amely­
ből a fiatalabb generációnak előírt tudás áramlik az idősebb,
bölcs generáció tárházából.
Csak egyetlen példával tudom ezt a nézetet alátámasztani.
Minden tanárom, aki segített abban, hogy valami fontosat meg­
tanuljak, rendelkezett ezzel a tulajdonsággal: valódi személy
volt. Nem tudom, hogy ezt mások is igy élik-e meg. Ha igen, ak­
kor a tanárnak talán nem az a legfontosabb dolga, hogy az elő­
írt tananyagot „leadja”, vagy hogy a legújabb audiovizuális esz­
közökkel kápráztassa el a diákokat. Ezeknél sokkal fontosabb,
hogy a tanár hiteles személy legyen: legyen valódi önmaga a di­
ákjaival fenntartott kapcsolataiban.

Elfogadás és megértés

A tanárra vonatkozó másik fontos tényező az, hogy a valóban

fontos tanulás érdekében legyen képes a diákját úgy elfogadni,
ahogy van - önmagáért -, és legyen képes megérteni a diák ér­
zéseit. A sikeres terápia harmadik és negyedik feltételét az okta­
tásra alkalmazva: az a tanár, aki támogatóan képes elfogadni a
diákját, aki képes feltétel nélküli pozitív attitűddel fordulni a di­
ák felé, aki empátiát érez a diák félelmeivel, a jövővel kapcsola­
tos aggódásával, az új tananyag iránt érzett bizonytalanságával
kapcsolatban, szinte mindent megtett a sikeres tanulás körülmé­
358
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

nyeinek kialakításáért. Clark Moustakas „A tanár és diákja ”című

könyvében (5) számos ragyogó példát sorol fel olyan egyéni- és
csoportszituációkra - az óvodától a főiskoláig minden szinten
amelyekben a tanárnak pontosan ez volt a kitűzött célja. Lehet,
hogy egyesek számára zavaró, hogy amikor a tanár ilyen attitű­
dökkel rendelkezik - amikor képes érzéseket elfogadni -, ezzel
nem kizárólag az iskolai munkával kapcsolatos attitűdjét fejezi
ki, hanem egyidejűleg a szülők iránti érzéseket, a testvérekkel
kapcsolatban érzett szeretetet vagy gyűlöletet, sőt a saját maga
iránt érzett érzéseit is. Minden létező attitűdjét. Vajon szabad-e
az ilyen érzéseket is nyíltan kifejezni egy iskolai környezetben?
Az én tézisem szerint igen. Mindez része a személlyé válásnak,
a hatékony tanulásnak, a hatékony létezésnek. Ha a tanár képes
értően és elfogadóan kezelni az ilyen érzéseket, ennek pozitív
hatása van a számtan vagy a földrajz tanulására is.

A források biztosítása

Ezzel elérkeztünk egy másik olyan tényezőhöz, amely a terápi­

ából fakad, és az oktatásban is alkalmazni lehet. A terápiában,
ahol önmagunkat, a saját énünket tanuljuk, a forrást önmagunk­
ban hordozzuk. Nagyon kevés újat tud a terapeuta hozzátenni
ahhoz, ami már készen rendelkezésre áll a személy bensőjé­
ben. Az oktatásban mindez nem így igaz. A tudásnak, a techni­
káknak és az elméleteknek számos olyan forrása létezik, ame­
lyek nyersanyagot szolgáltatnak az oktatáshoz. Számomra a te­
rápiáról elmondottak alapján egyértelmű, hogy mindezt a for­
rást, ezt a nyersanyagot nem ráerőszakolni kell a diákra, hanem
a rendelkezésére kell bocsátani. Ezen a területen az ötletgazdag­
ság és az érzékenység nagy kincsnek számít.
Felesleges itt egy teljes listát készíteni a szokásosan használt
forrásokról (mint például a könyvek, térképek, munkafüzetek,
nyersanyagok, hangfelvételek, a munkaterület, a szerszámok, és
minden ehhez hasonló). Koncentráljunk inkább arra a módra,
ahogy a tanár önmagát, a tudását és tapasztalatait használja for­
rásként. Ha a tanár képes önmagát - a korábban leírt módon -
35S>
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

használni, akkor az osztálya rendelkezésére fog állni legalább a

következő módokon:
>■ Tudatni fogja velük, hogy az adott területen milyen külön­
leges tapasztalata és tudása van, és hogy ha szükségét ér­
zik, mindez a rendelkezésükre áll. Ugyanakkor nem sza­
bad úgy érezniük, hogy mindezt a forrást feltétlenül hasz­
nálniuk kell.
>- Tudatni fogja velük, hogy az a mód, ahogy az adott terü­
letről gondolkodik, az a rendszer, amit e kérdésről magá­
ban kialakított ugyancsak a rendelkezésükre áll (akár elő­
adások formájában is, ha úgy kívánják). Ugyanakkor mind­
ez csak egy ajánlat, amelyet ugyanúgy el lehet utasítani,
mint ahogy el lehet fogadni.
>• Tudatni fogja velük, hogy képes felkutatni különböző is­
meretek forrásait. Ha valakinek (vagy az egész csoport­
nak) szüksége van ilyen ismeretre, ő boldogan segít azt
megkeresni.
>• Szeretné, hogy a csoporttal való kapcsolata olyan legyen,
amelyben az érzései nyilvánvalóak a csoport számára, de
nem nehezedik rájuk egyfajta „érzelmi teherként”, és nem
akarja ezzel korlátozni a csoportot. Ilyen módon ugyanis
megoszthatja a saját tanulása izgalmát, lelkesedését a cso­
porttal, anélkül, hogy elvárná ezt a diákoktól is. De meg­
oszthatja az érdeklődés hiányát és az elégedettséget, a ta­
nácstalanságot és a lelkesedést a csoport munkájával kap­
csolatban - anélkül, hogy a diákok jutalomként vagy bün­
tetésként élnék át mindezt. Azt remélheti, hogy amikor azt
mondja valamire, hogy „Ezt nem igazán szeretem”, a diák­
ja rávághatja, hogy „De én igen”.
így bármi is legyen az a forrás, amit a diákjai rendelkezésére
bocsát - könyv, munkaterület, egy új eszköz, egy ipari munka­
folyamat megtekintésének a lehetősége, a saját kutatásaira ala­
pozott előadás, egy kép, egy diagram, egy térkép vagy akár a
saját érzelmi reakciói -, mindezekről azt érezheti (és reményei
szerint a diákok is osztoznak ebben az érzésében), hogy ezek
ajánlatok, amelyeket a diákok felhasználhatnak, ha hasznosnak
tartják. Nem tekinti mindezeket receptnek, parancsnak, kény­
szernek vagy elvárásnak. Saját magát - és mindazt a sok más
360
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

forrást, amit eddigi életében megismert —felajánlja a diákoknak,

hogy szabadon használják, ha akarják.

A z alapvető m otívum

Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a tanár végső soron a di­

ákokban élő önmegvalósítási tendenciára támaszkodik. Arra a
hipotézisre épít, amely szerint az olyan diák, aki valódi kontak­
tusban van életszerű problémákkal, tanulásra vágyik, növeked­
ni akar, meg akarja ismerni az igazságot, el akar sajátítani hasz­
nos készségeket, alkotni akar. A saját funkcióját abban látja,
hogy olyan személyes kapcsolatot létesítsen a diákokkal, olyan
légkört alakítson ki az osztályban, hogy ezek a természetes ten­
denciák valósággá válhassanak.

Két tipikus iskolai tevékenység, a m it jo b b len n e elhagyni

Eddig arról szóltam, mi minden következik abból, ha a kliens­

központú terápia szemléletét be akarjuk vinni az iskolába. Hogy
mindez még érthetőbbé váljék, most felsorolok két olyan szo­
kásos iskolai tevékenységet, amelyet a kliensközpontú terápiá­
ból tanultak alapján jobb lenne elhagyni (vagy teljesen más­
képp kellene csinálni):
Az első az előadás, beszéd, valamilyen téma ismertetésének
ráerőltetése a diákokra. Ezek részei lehetnek a tanulási élmény­
nek, ha a diákok - nyíltan vagy burkoltan - igénylik, de még
ilyenkor is, az a tanár, aki a kliensközpontú terápia alapelveire
építi fel a tanítási munkáját, nagyon gyorsan megérzi a diákok
elvárásainak változását. Tegyük fel, hogy a csoport kérésének
eleget téve előadást tart. (Nyilvánvaló, hogy a csoport kérésére
tartott előadás lényegileg különbözik a diákoknak kötelezően
előírt előadástól.) Ha megérzi, hogy a dolog kezd érdektelenné
válni, nő az unalom, erre reagál, kifejezve, hogy megérti a cso­
361
Milyen hatásai vannak m indennek a z életünkre?

port érzéseit, mivel a diákok feltámadó érzéseire és az attitűdök

változásaira adott reakció fontosabb a számára, mint a tananyag
feldolgozása.
Másodszor: nem beszéltem olyan tesztprogramról, amely a di­
ákok tudását valamely külső kritériumrendszer elvárásaihoz
mérné. Más szavakkal kifejezve: nem említettem a vizsgákat.
Meggyőződésem, hogy a diák tudásának valamely külső kritéri­
umrendszerrel való összevetése annak érdekében, hogy a tanár
így megtudja, hogy a diák mit tud, ellentétes a kliensközpontú
pszichoterápiának a fontos tanulásra vonatkozó alapelveivel. A
terápiában a vizsgákat maga az étet szolgáltatja. A kliens itt vizs­
gázik, és időnként átmegy, máskor megbukik. A kliens érzékeli,
hogy képes a terápiás kapcsolatot és az abban átélt saját élmé­
nyeit úgy használni, hogy egy következő alkalommal sikereseb­
ben szerepeljen az élet által elé állított teszteken. Szerintem az
oktatásra is ez a paradigma érvényes. Megpróbálom leírni, ho­
gyan nézne ki ez, ha megvalósulna.
Egy ilyen oktatásban az életszerű szituációk elvárásait a tanár
készséggel a diákok rendelkezésére bocsátaná. A diák informált
lenne arról, hogy
>■ a műszaki egyetemen nagyon magasak az elvárások a ma­
tematikai készségekkel kapcsolatban,
»- X nagyvállalatnál nem kap állást felsőfokú végzettség nélkül,
>- nem lehet pszichológus önálló kutatómunka nélkül,
>• nem lehet orvos magas szintű kémiai ismeretek nélkül,
>■ még kocsit sem vezethet a jogosítvány gyakorlati vizsgája híján.
Ezek olyan kritériumok, amelyeket nem a tanár, hanem az élet
állít fel. A tanár feladata az, hogy biztosítsa azokat a forrásokat,
amelyeket a diák felhasználhat a tanulásában, ahhoz, hogy si­
keresen kiállja ezeket a próbákat.
Az iskolán belül is léteznének hasonló megmérettetési lehető­
ségek. A diáknak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy
>■ a „matekszakkörnek” csak akkor lehet tagja, ha magas szin­
ten teljesíti az előírt matematikai tesztet,
>- csak akkor hívhatja elő a saját filmjeit, ha elsajátítja az elő­
írt kémiai- és labor-technikai ismereteket,
csak akkor tanulhat az irodalmi fakultáson, ha megfelelő
olvasottsággal és íráskészséggel rendelkezik.
3<S2
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

Az életben az értékelés a belépőjegy szerepét tölti be egy ma­

gasabb szintre, nem pedig a furkósbotét a kezelhetetlenek meg-
zabolázására. A terápiás tapasztalataink alapján kimondható,
hogy ennek így kellene lennie az iskolában is. Akkor a diák
megmaradhat önmagát pozitívan értékelő, belső motivációval
rendelkező személynek, aki szabadon eldöntheti, hogy vállalja-
e az előírt feltételek teljesítését a belépőjegyek reményében. Eb­
ben az esetben nem kellene konformistává válnia, nem kellene
ezért feláldoznia a kreativitását, és nem kellene úgy leélnie az
életét, hogy mindig mások elvárásait teljesíti.
Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy napjainkban
jórészt ebből a két tevékenységből - a tanár által a csoportra
kényszerített előadásból és a diákok tanári értékeléséből - áll az
iskolai oktatás. A pszichoterápiában szerzett tapasztalataim alap­
ján azonban ki kell mondanom, hogy a legjobb lenne, ha mind­
kettőt sikerülne kiirtani az iskolából. A kliensközpontú pszicho­
terápia pedagógiai alkalmazása valóban forradalmi tett lenne.

Valószín űsítbető eredm ények

Vajon melyek lehetnének azok az eredmények, amelyek remé­

nyében valaki ilyen drasztikus változásokat hajtana végre? Foly­
tak már kutatások a diákközpontú oktatás eredményeiről (1,2, 4),
bár ezek a kutatások nagyon messze vannak attól, ami egy iga­
zi kutatástól elvárható lenne:
>• a tanulmányozott oktatási szituációk csak többé-kevésbé
felelnek meg az általam leírt feltételeknek,
>• a legtöbbjük csak néhány hónapig működött a leírt módon (bár
egy nemrégiben befejezett tanulmány egy olyan alsó tagoza­
tos osztályt ír le, amely egy egész tanéven át így tanult (4),
>- csak néhány kísérletben használtak megfelelő kontrollcso­
portokat stb.
Az említett tanulmányok alapján azért azt talán kimondhatjuk,
hogy az olyan osztálytermi szituációkban, amelyek legalább
megkísérlik kialakítani az általam leírt tanulási légkört, a követ­
kezőket találjuk:
363
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre.?

>■ A tények és adatok elsajátítása közelítően azonos szintű,

mint a hagyományos osztályokban. (Néhány kutatás némi­
leg többről számol be, míg mások valamivel kevesebbről.)
>■ A diákközpontú csoport lényegesen magasabb szintet kép­
visel, mint a hagyományos osztály a személyes alkalmaz­
kodóképesség, a saját maguk által kezdeményezett, tanren­
den kívüli tevékenységek, a kreativitás és az önmagukért
vállalt felelősség területén.
Azon tűnődve, hogy miként lehetne olyan kísérleteket teivezni,
amelyek több és tanulságosabb információt eredményezhetnek, rá
kellett ébrednem, hogy ez egy tévút. Ilyen kísérletekkel talán soha
nem lehet megválaszolni az igazi kérdéseket, mivel minden kuta­
tás eredményét végső soron csak az oktatás céljával összefüggés­
ben lehet értékelni. Ha az oktatásban a fő érték az adatok tudása,
akkor az általam felvázolt tanulóközpontú iskolának nincs semmi
értelme, hiszen azt még senki sem bizonyította, hogy így jobban
lehet adatokat tanulni. Akkor sokkal inkább kedvünkre lesz az a
javaslat, amelyet a Kongresszus számos tagja is pártol: a tudóso­
kat képző iskolát a katonai akadémiák mintájára kell létrehozni. Ha
azonban jobban kedveljük a kreativitást, ha nincs nagyon ínyünk­
re az a tény, hogy az atomfizikában, a pszichológiában és számos
más tudományban egyaránt a legalapvetőbb tudásunk Európából
származik, akkor talán megpróbálunk olyan utakat találni, amelye­
ken eljuthatunk az elmét felszabadító tanuláshoz. Ha a független­
séget sokra értékeljük, ha zavar bennünket a tudásnak, az értékek­
nek és az attitűdöknek az a magas fokú konformitása, amelyet a
mai oktatási rendszer produkál, akkor mindent megteszünk azért,
hogy olyan tanulási körülményeket hozzunk létre, amelyek ked­
veznek a különbözőségnek, megengedik az önmagunk választot­
ta utakat, és felerősítik a belső tanulási motivációt.

N é h á n y ö ss z e fo g la ló g o n d o la t

Megkíséreltem felvázolni azt a fajta oktatást, amely megfelelne

a kliensközpontú pszichoterápiában tanult elveknek. Röviden
megpróbáltam összefoglalni, milyen lenne, ha a tanári tevé­
3 6 4
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

kenység fókuszában olyan interperszonális kapcsolatok, olyan

tanulási légkör létrehozása lenne, amely elősegíti a belső moti­
vációból fakadó, önmegvalósító, lényeges tanulást. Tudnunk
kell azonban, hogy ez egy olyan irány, amely markánsan eltér
a jelenleg szokásos oktatási gyakorlattól, és talán attól is, ami
felé a pedagógiai gyakorlat tart. Röviden meg kell még említe­
nem néhány olyan témát, amellyel feltétlenül szembe kell néz­
nünk, ha konstruktívan akarunk gondolkodni erről a diákköz­
pontú iskoláról:
Először és legfontosabbként: mit tartunk az oktatás céljá­
rtak■?Az általam vázolt megközelítés bizonyos célok eléré­
séhez előnyös, míg más célok elérésére nem különöseb­
ben az. Nagyon pontosan meg kell fogalmaznunk az okta­
tás céljait.
Milyen eredményeket produkál az általam vázolt megköze­
lítés az oktatásban? Lényegesen több szigorúan megterve­
zett és pontosan végrehajtott kutatómunkára van szükség
annak érdekében, hogy világosan láthassuk a valódi kü­
lönbségeket az általam vázolt oktatás és a hagyományos
oktatás eredményei között. Akkor a tények alapján leszünk
képesek választani.
>• Ha megpróbálnánk a fent leírt elveket felhasználni a tanu­
lás elősegítésére, nagyon sok problémával találnánk szem­
be magunkat. Vajon megengedhetjük-e a diákoknak, hogy
az élet valódi problémáival találják szembe magukat? Az
egész kultúránk - a szokásaink, a törvényeink, a szakszer­
vezetek és a vállalatvezetők, a szülők és a tanárok - elkö­
telezetten igyekszik távoltartani a fiatal nemzedéket a való­
di problémáktól. Nem kell dolgozniuk, nincs felelősségük,
nincs közük az állampolgári- és politikai problémákhoz,
semmi keresnivalójuk nincs a nemzetközi ügyekben - egy­
szerűen távol kell őket tartani az egyéni- és csoportos lét
valódi, húsbavágó problémáitól. Nem kell otthon sem se­
gíteniük, nem kell eltartaniuk magukat, nem járulnak hoz­
zá a tudomány fejlődéséhez, nem kell kínlódniuk etikai
problémákkal. Ez egy mélyen beágyazódott, több, mint egy
generáción keresztül uralkodó trend. Vajon lehetséges-e
ezt visszafordítani?
365 —
Milyen hatásai vannak m indennek a z életünkre?

Egy másik kérdés: megengedhetjük-e a tanulóknak, hogy

ők maguk tervezzék, és szervezzék meg azt a tudást, amire
szükségük van, vagy valaki más dolga mindez. A tanárok
és az oktatás felelős vezetői e téren azonos véleményen
vannak a szülőkkel és a politikusokkal. Meggyőződésük,
hogy a diákokat igenis vezetni kell. Az általunk kiválasztott
és szolgáltatott tudást kell elsajátítaniuk. A diákok iránt mu­
tatott bizalom nem terjedhet odáig, hogy ők maguk szer­
vezzék a tanulásukat. Ezt Herbert Hoover a következő sza­
vakkal fejezi ki középiskolásokkal kapcsolatban: „Egysze­
rűen nem lehet elvárni ilyen korú gyerekektől, hogy ők ha­
tározzák meg, hogy milyen oktatásra van szükségük, ha­
csak nem kapnak jelentős segítséget ehhez.”* Ez annyira
triviálisnak tűnik sokaknak, hogy aki ezt megkérdőjelezi,
azzal valami nincs rendben. Az egyik egyetem rektora sze­
rint túlértékeltük a tanulók szabadságát: „Az Oroszok mi­
lyen messzire jutottak a természettudományban, pedig ott
aztán nincs szabadság.” - mondta, azt sugallva, hogy az
oroszoktól kellene tanulnunk.
>■ Egy következő probléma az, hogy vajon ellen kell-e áll­
nunk annak az erős trendnek, amely szerint az iskolák egy­
re inkább a tények tanulását sulykolják. Mindenkinek ugyan­
azokat a dolgokat kell megtanulnia, ugyanolyan módon.
Rickover admirális szent meggyőződésként állítja, hogy „va­
lamilyen módon meg kell találnunk annak a módját, hogy
bevezessük az uniformizált normákat az amerikai oktatás­
ba. ... így - először a történelmünkben - lenne egy valódi
mérce, amellyel a szülők mérhetnék az iskola teljesítmé­
nyét. Ha - példának okáért - a helyi iskola továbbra is
olyan semmire kellő tantárgyakat tanítana, mint az -Élet­
mód” a francia vagy a fizika helyett, akkor mindenki láthat­
ná, hogy az itt szerzett bizonyítvány értéktelen."* Ez az idé­
zet jól tükrözi az általánosan elfogadott nézetet. Még a mo­
dern oktatásnak egy olyan szószólója, mint Max Lerner is a
következőképpen nyilatkozott: „Az iskola csak annyit tehet,
hogy ellátja a diákokat mindazokkal az eszközökkel, ame­

* Time, 1957. december 2.

366
 A z igazán fontos tanulás: a terápiában és a z oktatásban

lyek birtokában művelt emberré válhatnak” (5, 741. old.).

Nyilvánvalóan kétli, hogy iskoláinkban fontos, jelentős ta­
nulás folyhat, és úgy érzi, hogy akkor ennek az iskolán kí­
vül kell megtörténnie. Az iskola mindössze annyit tehet,
hogy a diák kezébe adja a szükséges szerszámokat.
>• A diákok ilyen „felszerszámozásának” egyik leginkább fáj­
dalommentes módja a B. F. Skinner és munkatársai által
létrehozott „oktatógép” (10). Skinnerék szerint a tanár töb­
bé már nem korszerű és hatékony eszköze a számtan, a
trigonometria, a francia nyelv, az irodalom, a földrajz és
más tantárgyak tanításának. Semmi kételyem nincs afelől,
hogy ezek az oktatógépek, amelyek azonnali visszajelzést
szolgáltatnak a „helyes” vagy „hibás” válaszokról még to­
vább fejlődnek, és széles körben használhatók lesznek. Ez
egy olyan új fejlődési ágazata a viselkedéstudományoknak,
amellyel meg kell barátkoznunk a jövőben. Vajon átveszi-
e annak az irányzatnak a helyét, amelyet fent részleteztem,
vagy talán csak kiegészíti azt? Ez egy olyan probléma,
amelyre csak a jövő adhatja meg a választ.
Őszintén remélem, hogy sikerült érzékeltetnem, hogy az a ket­
tős kérdés, hogy mit értünk „jelentős tanulás”-on, és hogyan le­
het ezt megvalósítani, komoly probléma mindannyiunk számá­
ra. Nem olyan időket élünk, amikor félszeg válaszokkal megelé­
gedhetünk. Megkíséreltem definiálni a „jelentős tanulást”, úgy,
ahogy azt a kliensközpontú pszichoterápiában értjük, és leírni
azokat a körülményeket, amelyek segítik ennek létrejöttét. Meg­
próbáltam bemutatni milyen következményei lennének, ha eze­
ket a feltételeket megvalósítanánk az oktatásban. Igyekeztem te­
hát egyfajta választ adni a feltett kérdésekre. Talán mindezt fel­
használhatjuk a jelenleg eluralkodott közhiedelem és a viselke­
déstudományok sajátos álláspontjának ellenében arra, hogy a
régi kérdésekre új, egyéni válaszokhoz jussunk.

367
 T iz e n ö tö d ik feje ze t "1
jfl

A d iá k k ö z p o n tú tanítás,
ah o g y azt egy résztvevő átélte
 A diákközpontú tanítás, ahogy a zt egy résztvevő átélte

Á z eddigiekből — reményeim szerint — nyilvánvaló, hogy nem

elégedhetek meg azzal, hogy elmondom a saját véleménye­
met a pszichoterápiáról. Feltétlen ül szükséges, hogy e mellé tegyem
a kliens saját élményét, mivel ez a z a nyersanyag, amelyből sike­
rült megfogalmaznom a z elméletemet. Teljesen azonos módon:
nem elegendő a z én megfogalmazásom a kliensközpon tú pszicho­
terápián alapuló oktatásról, szerettem volna hozzátenni ehhez a
diák. saját érzékelését is erről.
Ennek érdekében végiggondoltam a sokféle „jelentést”és „vissza­
jelző ívet”, amelyet a z évek során összegyűjtöttem a különböző
kurzusok diákjaitól. Ezek részleteiből össze tudtam volna állítani
egy olyan fejezetet, amely megfelelt volna a célnak. De végül két
dokumentumot választottam ki, amelyeket Dr. Sámuel Tenenbaum
írt: a z egyiket közvetlenül azt követően, hogy részt vett a z egyik
kurzusomon, míg a másikat egy évvel később, egy hozzám írott le­
vél formájában. Nagyon hálás vagyok neki azéri, mert hozzájá-
ndt ezeknek a mélyen személyes dokumentumoknak a közzététel­
éhez. Hogy a z olvasó jobban értse ezeket a z írásokat, elmondom
kissé részletesebben a keletkezésük történetét.
1958 nyarán egy négyhetes tanfolyam megtartására kértek fe l
a Brandeis Egyetemen. Emlékeim szerint a z volt a tanfolyam cí­
me, hogy „A személyiségváltozás folyam ata”. Semmi különöseb­
bet nem vártam ettől a tanfolyamtól. Olyan volt, m int a z egyete­
mi tantárgyak, többsége: 3x2 óra hetenként. Sokkal jobbnak tar­
tom ennél a z intenzív, hosszabb együttlétet. Tudtam, hogy a cso­
port még a szokásosnál is heterogénebb lesz: tanárok, pszicholó­
gus doktoránduszok, segítők, jó néhány pap, egy külföldi, magán
praxist folytató pszichiáterek, iskolapszichológusok. A csoport jó
része lényegesen érettebb volt és több tapasztalattal rendelkezett,
mint a z egyetemi csoportok többsége. Nem éreztem semmi szoron­
gást: tudtam, hogy igyekezni fogok minden tőlem telhetőt megten­
ni, hogy a m unka minden résztvevő szám ára maradandó él­
mény legyen, de nem hittem, hogy egy ilyen tanfolyam hatása el­
érheti például azokét a csoportokét, amelyeket tanácsadók szá­
mára szoktam tartani.
Talán éppen azéri ment minden olyan jól, meri ilyen mérsékelt
volt a z elvárásom a csoport és önmagam iránt. Minden kétséget
kizáróan ezt a tanfolyamot a legsikeresebb csoportjaim közé soro-
3 -71
Milyen hatásai vannak m indennek a z életünkre?

lom. Ezt m indenképpen figyelembe kell venni Dr. Tenenbaum írá­

sainak olvasásakor.
Eladd tegyek egy kis kitérőt, hogy elmondjam: sokkal magabiz­
tosabban nézek szembe egy új kliensemmel, m int egy új csoporttal.
Úgy érzem, hogy a terápia folyamatát eléggé ismerem ahhoz,
hogy megbízhatóan előrevetítsem, mi fog történni. Csoportokkal
kapcsolatban viszont nem rendelkezem ilyen szintű önbizalom­
mal. Sokszor, amikor úgy tűnik, minden okom megvolna, hogy
azt feltételezzem, minden rendben van, a várt belső motivációból
eredő, belülről irányított tanulás egyszerűen nem játszódik le.
Máskor, amikor én magam is kételkedem, minden káprázatosán
működik. Számomra ez azt jelenti, hogy a tanulási folyamat
facilitálása a z oktatásban ma még sokkal kevésbé feltárt, sokkal
kevésbé pontosan ismert, m int a terápiás folyamatban.
De térjünk vissza a Brandeis Egyetem nyári tanfolyamához. A
tanfolyam szinte minden résztvevő számára nagyon fontos élmény-
nyé vált, amint a tanfolyamról írott véleményekből tükröződik. En­
gem különösen érdekelt Dr. Tenenbaum véleménye, amelyet ugyan­
annyim a kollégáinak írt, mint amennyire nekem. Dr. Tenenbaum
elismert tudós ember, nem tapasztalatlan diák, akit könnyű meghat­
ni. Magas szinten képzett pedagógus, aki többek között könyvet írt a
neves oktatás-filozófus, William El. Kilpatrick életművéről. Különle­
gesen fontos volt a számomra, hogyan éli át ő ezt a tanfolyamot.
Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy mindenben azonos
módon érzek és gondolkodom a tanfolyamról, m int Dr. Tenen­
baum. Néhány dolgot nagyon másként érzékeltem, de éppen ez a
különbözőség nagy segítségnek bizonyult. Különösen a z aggaszt,
hogy a z egész tanfolyamot egyfajta „Rogersi-közelítés”-nek tekin­
tette, és ezzel azt sugallta, hogy a z én személyem és a személyisé­
gemből fakadó jellegzetes viselkedésem tette a z élményt azzá, ami.
Emiatt nagyon boldoggá tett a z a levél, amelyet egy évvel később
tőle kaptam. Ebben arról számolt be, hogy miként alakult a saját
oktatómunkája a z eltelt idő alatt. Ez megerősített abban a meggyő­
ződésemben, hogy a dinamikus tanulási élmény nem csupán egy
adott tanár személyiségéből ered: minden olyan Jácilitátor”segít­
ségével megvalósítható, aki a megfelelő attitűddel rendelkezik.
Mélyen hiszek abban, hogy Dr. Tenenbaum két beszámolója vi­
lágossá teszi mindenki számára: a csoportélményben résztvevő ta­
372
 A diákközpontú tanítás, ahogy a zt egy résztvevő átélte

nárok többé nem képesek visszatérni a korábbi, sztereotip tanítási

módszerekhez. A z időnként óhatatlanul megjelenő frusztráció és
a néha elkerülhetetlen kudarc ellenére újra meg újra, minden
egyes csoportban megpróbáljuk megteremteni azokat a feltételeket,
amelyek lehetővé teszik ezt a fontos tanulást.

«’ W % «

Cári R. R ogers és a n o n d ire k tív tan ítás

írta: Sámuel Tenenbaum, Ph.D.

Az oktatás ügye iránt mélyen érdeklődő szakemberként megta­

pasztaltam egy olyan tanítás-módszertant, amely annyira egyedi
és annyira különleges, hogy feltétlenül meg szeretném osztani
ezt az élményemet másokkal. Maga a technika - legalábbis szá­
momra úgy tűnik - olyan radikálisan különbözik a szokásostól
és az elfogadottól, úgy is mondhatnánk, hogy annyira aláássa az
elavultat, hogy szélesebb körben kellene ismerni. A folyamatot
„nondirektív (nem irányított) tanulásnak” nevezném, és ezzel az
elnevezéssel talán maga Cári R. Rogers, az oktató is egyetértene.
A „nondirektív” kifejezés értelméről volt némi fogalmam eddig
is, de őszintén ki kell mondanom, hogy ilyen erős élményre
nem voltam felkészülve. Ez nem jelenti azt, hogy mereven ra­
gaszkodom a hagyományokhoz. A pedagógiával kapcsolatos
legmeghatározóbb élményeim William Heard Kilpatrick és John
Dewey nevéhez fűződnek, és őket igazán nem vádolhatja senki
azzal, hogy szűklátókörűek vagy provinciálisak lennének. De az
a módszer, amelyet Rogers bemutatott a Brandeis Egyetemen
annyira szokatlan, meghökkentő, hogy nem is hinném el, hogy
ilyen létezik, ha nem tapasztalom meg a magam bőrén. Őszin­
tén remélem, hogy képes leszek a módszert úgy leírni, hogy leg­
alább egy kis ízelítőt adhassak azokból az érzésekből, érzelmek­
ből, abból a melegségből és lelkesedésből, amelyet átéltem.
A tanfolyam strukturálatlan volt: egyetlen pillanatig sem tudta
senki - beleértve a tanárt is -, hogy mit hoz a következő pilla­
nat, hogy mi lesz a következő vita témája, hogy ki, milyen sze­
mélyes igényét, érzését, érzelmét fogja megosztani a többiekkel.
Ezt a strukturálatlan emberi szabadságot Rogers hozta létre. A
373
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre''

maga baráti, nyugodt módján leült a 25 diákjával egy nagy asz­

tal köré. Kérte, hogy mindenki mutatkozzon be és mondja el a
céljait. Feszültséggel teli csönd volt a válasz: senki nem szólt egy
szót sem. Végül - csak hogy megtörje a csendet - egy diák fél­
szegen jelentkezett, és elmondta a mondókáját. Ezt ismét kínos
csend követte, majd újra jelentkezett valaki. Aztán a kezek egy­
re gyakrabban lendültek a magasba. Soha, egyetlen pillanatig
sem sürgetett senkit a tanár, hogy beszéljen már, hiszen ő jön.

S tru k tu rálatlan ta n u lá s

Ezt követően Rogers elmondta a csoportnak, hogy sokféle anya­

got hozott magával: sokszorosított írásokat, cikkeket, könyveket.
Majd kiosztott egy címlistát a témával kapcsolatos ajánlott iroda­
lomról. Soha nem jelezte, hogy ezeket a diákoknak el kellene ol­
vasniuk, vagy hogy bármi mást kellene tenniük az anyagokkal.
Ahogy most felidézem, mindössze egy kérése volt. „Völna-e vala­
ki, aki elhelyezné ezeket az anyagokat egy olyan szobában, ame­
lyet arra a célra tartunk fenn, hogy a csoport résztvevői számára
hozzáférhetővé tegyük őket.” Két diák szinte azonnal, önként je­
lentkezett. Azt is elmondta, hogy vannak nála hangfelvételek terá­
piás interjúkról, sőt filmeket is hozott. Ettől megbolydult a csoport,
mint egy méhkas. A diákok tudni akarták, hogy ezeket meg lehet-
e hallgatni, illetve nézni. Rogers igennel válaszolt. Ekkor a csoport
megállapodott abban, hogy ez miként lenne a legjobb. A diákok
önként vállalkoztak a magnók kezelésére, és volt, aki filmvetítő
felkutatására vállalkozott. Az esetek többségében a diákok kezde­
ményeztek, és ők vállalkoztak önként feladatokra.
Ezt négy, nagyon kemény, erősen frusztráló óra követte. Úgy
tűnt, hogy nem megyünk semmire, nem haladunk sehová.
Mindenki össze-vissza beszélt, arról, ami csak eszébe jutott,
összefüggéstelenül. Az egész egy nagy őskáosznak tűnt: célta­
lannak és időpocsékolásnak. Az egyik diák megemlítette Rogers
filozófiájának valamelyik pontját. A következő diák - tökélete­
sen figyelmen kívül hagyva az előző beszélőt - abszolút más
irányba vitte el a csoportot. Majd egy harmadik - ugyancsak fi­
374
 A diákközponlú tanítás, ahogy a zt egy résztvevő átélte

gyelemre sem méltatva az első kettőt - ismét mást hozott fel.

Időnként voltak apró, halvány jelek valamiféle összefogott vi­
ta-félére, de az idő legnagyobb részében a történtek nélkülöz­
ték a folyamatosságot, és nem mutattak semmilyen irányt. A ta­
nár minden hozzászólást odaadó figyelemmel kísért és elfoga-
dóan nyugtázott. Nem jelezte sem azt, hogy egyetért vele, sem
azt, hogy nem.
A csoport nem volt felkészülve ilyen, teljesen strukturálatlan
tanulásra. Senki sem tudta, hogyan tovább. Ebben a tanácstalan­
ságban és ilyen frusztráció közepette azt követelték a tanártól,
hogy igenis játssza el a hagyományos tanárszerepet, és mondja
meg végre feketén-fehéren - akár felemelve a hangját -, hogy
mi a jó és mi a rossz. Végül is azért jöttek - némelyek a messzi
távolból hogy megtudják az igazságot a Prófétától, személye­
sen. Hát nem ők a szerencsések, akiket a Nagy Ember, aki a ne­
vét viselő irányzat alapítója beavat a Titokba? A jegyzetfüzetek
ott voltak készenlétben, várva, hogy mikor mondja ki az Igazsá­
got, és akkor azt fel kell majd írni. De a noteszek többnyire érin­
tetlenek maradtak.
Az egészben az volt a legfurcsább, hogy a csoport tagjai kez­
dettől fogva - még ha helyenként dühösen is - összetartozónak
érezték magukat, és az osztálytermen kívül egyfajta izgalom és er­
jedés volt érezhető. Frusztráltan is úgy kommunikáltunk egymás­
sal, mint azelőtt soha, egyetlen órán sem. Sőt, talán más szituáci­
ókban sem. A csoportot összetartotta egy közös, egyedi élmény.
A Rogers-csoportban a tanulók a valódi gondolataikat kommuni­
kálták, úgy, ahogy az a szívükből jött. A szavaik nem könyvsza-
gúak voltak, és nem a tanár vagy valaki más nagyság gondolatait
visszhangzották. A gondolatok, érzések és érzelmek belőlünk fa­
kadtak. Ez maga volt a felszabadító, izgalmas folyamat.
Ebben a szabad légkörben, amelyre a résztvevők közül senki
nem számított, a diákok kezdték kimondani a gondolataikat,
úgy, ahogy azt diákok igen ritkán teszik. Ebben a szakaszban a
tanárt nagyon sok támadás érte. Számomra sokszor úgy tűnt,
hogy ezt rosszul bírja, szinte megrendül. Bár ő maga volt az ir-
ritációnk forrása - bármilyen furcsának is tűnhet -, nagyon mé­
lyen vonzódtunk hozzá. Hogyan is lehetne az ember igazán dü­
hös valakire, aki ilyen határtalanul szimpatikus, és aki ennyire ér­
3 "73
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

zékeny a mások érzéseire és gondolataira. Mindnyájan úgy érez­

tük, hogy itt kell lennie valamilyen apró félreértésnek, amelyet ha
sikerül megtalálni, megérteni és rendezni, akkor majd minden a
régi lesz, és visszaáll a kezdeti harmónia. Azonban a tanárunk,
aki látszólag csupa kedvesség volt, belül kemény volt, mint a
szikla. Úgy tűnt, hogy nem érti, amit mondunk, és ha végre meg­
értette, konok volt és hajthatatlan. Egyszerűen nem lehetett meg­
győzni. így aztán a kötélhúzás csak folytatódott. Mi tőle vártunk
valamit, ő meg tőlünk. Egy diák - mindannyiunk megelégedésé­
re - végre kimondta: „Rogers-központúak vagyunk, nem diák-
központúak. Azért jöttünk, hogy Rogerstől tanuljunk.”

A g o n d o lk o d á s e lő se g íté se

Egy másik diák felfedezte, hogy Rogers bizonyos fokig Kilpatrick

és Dewey hatása alatt állt, és ebből a gondolatból elindulva ki­
fejtette, hogy úgy érzi, érti, hogy Rogers mit akar velünk elérni.
Úgy gondolja, hogy Rogers igazi célja az, hogy a diákok megta­
nuljanak önállóan és kreatívan gondolkodni, hogy közeli kap­
csolatba kerüljenek a személyiségükkel, az énjükkel, azt remél­
ve, hogy ez - Dewey kifejezésével - „a személyiség átformálá­
sához”, nézetei, attitűdje, viselkedése megváltozásához vezethet.
Ez lenne az igazi tanulás, a szó legmélyebb értelmében. Nem
akarja, hogy ez a tantárgy valamiféle vizsgával záruljon, amely­
ben számonkérik egy tankönyv vagy az előadások „anyagát”.
Nem akarja érdemjeggyel lezárni az egészet, hogy azután el le­
hessen felejteni.* Hiszen Rogers már a tanfolyam legelején ki­
mondta, hogy senki sem képes másnak bármit is megtanítani. De
a gondolkodás - érvelt a diák - az útelágazásnál kezdődik, vagy
Dewey szavait kölcsönözve, a „dilemmánál”. Amint elérünk egy
elágazáshoz, nem nagyon tudjuk eldönteni, hogy melyik út vin­

* Itt meg kell jegyezni, hogy Dr. Rogers sem egyetértést, sem más véleményt
nem jelzett. Szokása szerint nem reagált a diákok megjegyzéseire; csak akkor
válaszolt, ha közvetlenül öt kérdezték, sőt még ilyen esetben is előfordult,
hogy nem válaszolt. A fő célja - ahogy én láttam - az volt, hogy intelligen­
sen és megértőén kövesse a diákok hozzászólásait.
376
 A diákközpontú tanítás, ahogy azt egy résztvevő átélte

ne el a célunkhoz. És ekkor kezdjük el tanulmányozni a szituá­

ciót. Ez az a pont, ahol elkezdünk gondolkodni.
Kilpatrick is önálló gondolkodást várt el a diákjaitól, és elutasí­
totta a szájbarágós, tankönyvízű tanulást, de ő fontos problémá­
kat vetett fel, amelyek érdeklődést váltottak ki, vitára ingereltek, és
ez idézte elő a lényeges változásokat a diákok személyiségében.
„Miért nem tud egy diákbizottság vagy bárki összeállítani egy ilyen
témagyűjteményt - kérdezte -, amelyet azután vitára lehetne bo­
csátani?”* Rogers együttérzően meghallgatta, majd ezt mondta:
„Úgy látom, ez nagyon erős érzéseket vált ki önből.” Ennyiben
maradtak. Ha jól emlékszem, a következő megszólaló diák egy
teljesen másik témába kezdett, a csoport szokásához híven.
Idővel a diákok egyre erőteljesebben kezdték követelni, hogy
Rogers igenis vegye fel a hagyományos tanár szerepét. Egyre
gyakrabban támadták, és nekem úgy tűnt, mintha kissé beadta
volna a derekát. (Magunk közt Rogers tagadta, hogy ez mélyen
érintette érzelmileg.) Az egyik foglalkozás alatt egy diák előállt
azzal a javaslattal, hogy Rogers tartson egy előadást, és aztán
azt vitassuk meg. Ez a javaslat - úgy tűnt - megfelelt neki. Volt
nála egy addig még nem publikált cikke. Felhívta a figyelmün­
ket, hogy a cikket oda is adhatja, hogy olvassuk el. A diák ezt
azzal hárította el, hogy az nem ugyanaz: „így kimaradna belőle
a személy, a szerző, a feszültség, a hanghordozás, az érzelmek
- mindaz, ami igazán értelmet és értéket adhat a szavaknak”.
Rogers megkérdezte a diákokat, hogy valóban ezt akarják-e? Azt
mondták, hogy igen. Ekkor több mint egy órán keresztül olva­
sott. Az élő és parázs viták után, amelyekhez már hozzászok­
tunk, igazi csalódás volt ez: maga volt a dög unalom. Ez az él­

* Egy diák össze is állított egy ilyen listát. Sokszorosította, kiosztotta, de nem
történt vele semmi. Gyakorlatilag ezzel vége is volt a próbálkozásnak.
Ezzel kapcsolatban talán egy másik példa jobban megvilágítja a helyzetet.
Az első alkalomra Rogers hozott hangfelvételeket terápiás interjúkról. Kifej­
tette, hogy a hagyományos tanárszerepben nem érzi jól magát, ezért a biz­
tonság kedvéért hozta magával ezeket a felvételeket. Egy diák folyton-foly-
vást és mindenáron a felvételeket akarta hallgatni, és végül a csoport erős
nyomására Rogers - nagy nehezen - megadta magát. De így is csak egy órát
töltöttünk ezzel. Úgy tűnt, hogy Rogers jobban szerette, ha a diákok saját
maguk készítenek élő felvételeket, mintsem egy nekik idegen felvételt hall­
gassanak pusztán akadémikus érdeklődéstől hajtva.
377
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

mény tökéletesen kiölte mindenkiből az előadások iránti vágyat.

Volt egy pillanat, amikor Rogers szinte bocsánatot is kért ezért
az epizódért. A következőket mondta: „A tanári előadás sokkal
inkább elfogadható, ha a diákok kérték.” Majd később: „Önök
akarták, hogy előadást tartsak. Az igaz, hogy én forrás vagyok,
de annak mi értelme van, ha előadásokat tartok? Hoztam szám­
talan anyagot, előadások leírt változatát, cikkeket, könyveket,
hangfelvételeket és filmeket.”
Az ötödik alkalom közben félreismerhetetlenül valami nagyon
jelentős történt. A diákok elkezdtek egymással kommunikálni.
Sőt úgy is kommunikáltak egymással, hogy Rogerst meg sem
várták. Szót kértek és hallatni akarták a hangjukat. A korábbi ki­
váró, habozva megszólaló, csak önmagára figyelő tanulókból
interaktív csoport alakult ki: egy teljesen új minőségű, sajátosan
működő, összetartó egység. Olyan viták kerekedtek, olyan gon­
dolatok születtek, amelyek éppen erre a csoportra voltak jellem­
zők. A tanár is csatlakozott, de noha az ő szerepe a többieké­
nél fontosabb volt, mégis, szinte eggyé vált a csoporttal: a cso­
port volt a fontos, az volt minden fontos történés központja,
nem pedig a vezető.
Hogy ezt mi okozta? Csak találgatni tudok. Úgy hiszem, hogy
a következő történt:
Négy foglalkozáson át a csoport egyszerűen nem tudta elhin­
ni, hogy a csoport vezetője nem lesz hajlandó felvenni a hagyo­
mányos tanárszerepet. Továbbra is azt hitték, hogy a vezető fog­
ja kiosztani a teendőket, hogy ő lesz minden történésnek a köz­
pontja, és hogy ő fogja manipulálni a csoportot. Négy alkalom
kellett a csoportnak ahhoz, hogy rájöjjön a tévedésére, hogy
Rogers a csoportnak pusztán önmagát hozta, és hogy semmi
mást nem adhat, mint a saját személyiségét. A csoport tagjai ar­
ra is rájöttek, hogy ha azt akarják, hogy valami történjen, akkor
azt nekik kell létrehozniuk, nekik kell az órákat megtölteniük tar­
talommal. Ez nagyon kényelmetlen, nagyon nagy kihívást jelen­
tő helyzet volt. Nekik maguknak kellett beszélniük és kimonda­
niuk a vágyaikat, vállalva az ezzel együtt járó kockázatot.
A folyamat szerves részeként megosztották egymással az él­
ményeiket, ellenkeztek, egyetértettek, ellentmondtak egymásnak.
Mindebben a teljes személyiségük, a legigazibb énjük volt jelen
378
 A diákközpontú tanítás, ahogy a zt egy résztvevő átélte

- és ebből valami új született meg: ez a különleges, teljesen

egyedi csoport.

Az e lfo g a d á s fo n to s s á g a

Amint azt Önök bizonyára tudják, Rogers mélyen hisz abban,

hogy ha az embert teljesen elfogadjuk, és ez az elfogadás szere­
tő és együttérző, mentes minden Ítélkezéstől, akkor Ő is képes
lesz önmagát elfogadni, bátran feladja a defenzív viselkedését,
szembenéz a valódi önmagával. Ezt a folyamatot láttam műkö­
dés közben. Korábban is előfordult, hogy a diákok megosztották
egymással bizonyos érzéseiket, érzelmeiket és gondolataikat. A
negyedik találkozástól kezdve azonban a véletlenszerűen össze­
verődött csoporttagok közel kerültek egymáshoz, egyre inkább
felszínre került a valódi énjük. Interakcióikra jellemző lett az in­
tuíció, a felfedezés és a mély megértés. Ezek a pillanatok ponto­
san megfeleltek annak a definíciónak, amelyet - azt hiszem -
Rogers úgy nevez, hogy „terápiás pillanatok”. Ezek olyan fontos,
felejthetetlen pillanatok, amikor látjuk az emberi lelket megnyílni
magunk előtt, mintegy lélegzetelállító csodaként. Ezt a csend pil­
lanatai követik. Az alázatos csend pillanatai szinte leterítik a cso­
portot. És az osztály minden tagját valamilyen - szinte misztikus
- melegség és szeretet veszi körül. Nekem - és azt hiszem ezen
a ponton beszélhetek a többiek nevében is - soha azelőtt nem
volt ehhez fogható érzésem. Ez tanulás és terápia volt egyidejű­
leg. És itt a terápia szót nem valamiféle betegséggel összefüggés­
ben használom. Inkább valamilyen egészséges változás játszódik
le ilyenkor az emberben. Rugalmasabb lesz és nyitottabb. Jobban
oda akar figyelni a másikra. Ebben a folyamatban mindannyian
magasan szárnyaltunk. Szabadabbak voltunk. Elfogadóbbak ön­
magunk és mások iránt. Nyitottabbak voltunk az új gondolatok­
ra, és nagyon próbáltuk megérteni és elfogadni azokat.
Ez nem valamilyen csodálatos, tökéletes világ leírása akar len­
ni. Ellenséges érzések is előfordultak. De valahogy ebben a kö­
zegben még az ütések is puhábbnak tűntek, mintha veszítettek
volna az erejükből. Ha a támadás céltalannak vagy inclokolatlan-
379
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

nak tűnt, a diákok valami más felé fordultak és így az egész va­
lahogy el is halt. Az én saját esetemet említve, idővel még azo­
kat a diákokat is kezdtem elfogadni és értékelni, akik kezdetben
irritáltak. Aztán felötlött bennem egy gondolat, amint próbáltam
megérteni, hogy mi is történik körülöttem: „Ha olyan közel kerü­
lünk valakihez, hogy képesek vagyunk érzékelni a gondolatait,
érzéseit és érzelmeit, az a személy nem csak érthetővé válik szá­
munkra, de jónak is tűnik, és a társasága kívánatossá válik." Né­
hány agresszívabb személy rendszeresen sokkal többet beszélt
az egyenlőség alapján rájuk eső időnél, de a csoport maga - a
puszta létezésével és nem valamiféle szabályok felállításával -
valahogy szabályozta őket. A súlyosan beteg vagy teljesen érzé­
ketlen csoporttagok kivételével mindenki - előbb vagy utóbb -
megfelel a csoport elvárásainak. Csoportunkban az ellenséges,
domináns vagy neurotikus diákok nem jelentettek túl nagy prob­
lémát, de stopperrel mérve biztos elég sok értelmetlen beszédet,
időrablást lehetett volna kimutatni. De talán ez sem volt elvesz­
tegetett idő. Sőt, lehet, hogy ez a leghatékonyabb tanulás egyik
nyitja: visszatekintve erre az időszakra, úgy látom, hogy sem
ilyen sokat, sem ilyen mélyen, sem pedig ilyen sokoldalúan nem
tanulhattunk volna a hagyományos osztálytermi keretek között.
Ha elfogadjuk Dewey definícióját, amely szerint „a tanítás az át­
élt élmények átformálása”, akkor vajon van-e jobb tanulás an­
nál, amelyben az ember a teljes énjével, a valódi személyiségé­
vel részt vesz, beleértve a legalapvetőbb hajtóerőit, az érzéseit,
az attitűdjeit és az értékrendjét? A tényeknek és az érveknek
semmilyen logikus rendje nem eredményezhet ilyen tanulást.
A folyamat közben láttam, amint keményfejű, rugalmatlan és
dogmatikusan gondolkodó emberek néhány hét leforgása alatt
szimpatikus, megértő, sokkal kevésbé ítélkező személyekké vál­
toztak. Láttam, amint neurotikus, kényszeres személyek fellazul­
tak, és képessé váltak elfogadni önmagukat és a másikat. Az
egyik diák, akinek a változása szinte lenyűgözött, azt mondta
nekem, amikor ezt megemlítettem neki: „Ez így igaz. Érzem,
hogy kevésbé vagyok merev, és sokkal nyitottabb vagyok a vi­
lágra. És mindezért sokkal jobban szeretem magamat. Azt hi­
szem, hogy ennyit még soha, sehol nem tanultam." Láttam,
amint szégyenlős személyek felbátorodtak, és agresszív szemé­
380
 A diákközpontá tanítás, ahogy azt egy résztvevő átélte

lyek érzékenyebbé váltak, és valahogy vissza tudták fogni az in­

dulataikat.
Itt azt mondhatná valaki, hogy ez pusztán érzelmi folyamat.
Én, ezzel szemben úgy vélem, hogy ez hibás közelítés. Nagyon
magas volt a találkozások intellektuális tartalma, és ez az intellek­
tuális tartalom valós jelentést hordozott számunkra, és így fontos
volt nekünk. Fontos volt abban az értelemben, hogy rólunk szólt.
Egy diák fel is tette a következő kérdést: „Itt csak az érzelmekkel
kell foglalkoznunk? Az intellektusnak nincs is szerepe?'’ Ez, szin­
te természetesen, kiváltotta belőlem azt a kérdést, hogy „Vajon
van-e itt olyan diák, aki ennél többet olvasott egy másik tantárgy­
ra, vagy olyan, aki többet gondolkodott ott, mint itt?”
A válasz teljesen nyilvánvaló volt. Sok-sok órát töltöttünk el ol­
vasással: a csoport számára fenntartott terem este tízig mindig fog­
lalt volt, és néhányan akkor is csak azért mentek el, mert az egye­
tem biztonsági őrei zárni akartak már éjszakára. A diákok hallgat­
ták a hangfelvételeket, nézték a filmeket, de mindenek fölött az
volt a legjobb, hogy beszéltek és beszéltek és beszéltek. A hagyo­
mányos órákon a tanár megtartja az előadását, és jelzi, hogy mi
mindent kell elolvasni és megtanulni. A diákok mindezt köteles-
ségtudóan felírják a jegyzettömbjükbe, majd leteszik a vizsgákat,
és az eredménytől függően jól vagy rosszul érzik magukat ezután.
Az esetek többségében ezzel ez a tantárgy be is van fejezve, és a
felejtés pszichológiai törvényei veszik át az uralmat - mégpedig
gyorsan és visszavonhatatlanul. Rogers kurzusán a diákok olvas­
tak és törték a fejüket az osztályban és az osztálytermen kívül is.
Ők maguk választották ki az olvasmányaik és a gondolataik kö­
zül, hogy melyik mit jelent számukra, és nem a tanár.
Ez a nondirektív tanitás - ezt is feltétlenül meg kell jegyez­
nem - nem volt az esetek 100 százalékában sikeres. Volt három
vagy négy diák, akik már az ötlettől is elborzadtak. Még a tan­
folyam legvégén is - amikor a többiek már nagyon lelkesedtek
- volt egy olyan diák, aki negatív, elutasító érzéseket mutatott,
és egy másik, aki keményen kritikus maradt. Ők ketten azt vár­
ták a tanártól, hogy valami intellektuális értelemben kerek, kéz­
zelfogható tudományt adjon át nekik, amelyet aztán memorizál­
hatnak, és amelyről egy vizsga keretein belül beszámolhatnak.
Csak ez adott volna nekik biztosítékot arra, hogy megfeleltek az
381
Milyen hatásai vannak mindennek, a z életünkre?

elvárásoknak, és megtanulták a számukra előírt anyagot. Egyi­

kük ezt így fogalmazta meg: „Ha kellene írnom egy beszámolót
arról, hogy mit is tanultam ezen a tanfolyamon, mit tudnék
mondani?” El kell ismerni, hogy ez sokkal nehezebb lenne,
mintha egy hagyományos tanfolyamon vett volna részt.
A Rogers-módszer szabadon, zavartalanul folyt, nyitottságot
és megengedő légkört árasztott. Ha egy diák felvetett egy izgal­
mas témát, azt egy másik folytatta a maga módján, de egy har­
madik képes volt azt elterelni egy neki fontosabb, személyes
irányba,-mely esetleg senki mást nem érdekelt a jelenlévők kö­
zül. Ez természetesen frusztrálta a többi résztvevőt, de ez olyan
volt, mint maga az élet. Úgy, ahogy a folyó áramlik, látszólag
céltalanul, és benne a víz minden pillanatban más. Senki sem
tudja előre, hogy mi is lesz a következő pillanatban. Ugyanak­
kor volt ebben valamiféle várakozás is, egy magas szintű ké­
szültség, tele élettel. Úgy éreztem, hogy a tanfolyam annyira
mintázta az életet, amennyire ez egyáltalán egy osztályban le­
hetséges. Egy autoriter rendszerhez szokott személynek, akit
csak az egymásra halmozott adatok és tények nyugtatnak meg,
mindez ijesztőnek tűnhet, mert nem kap semmiféle biztosítékot,
csak egy nyitott, szabadon áramló folyamatot. Vég nélkül.

E gy új m ó d s z e rta n

Úgy hiszem, hogy a tanfolyamon érezhető és arra jellemző sok

irányváltoztatás és fortyogó indulat ebből a befejezetlenség-ér-
zésből fakadt. A közös ebédlőben könnyen fel lehetett ismerni
Rogers diákjait a heves vitáikról, és arról, hogy állandóan együtt
akartak lenni. Mivel egy asztal sem volt elég nagy ahhoz, hogy
ott mindenki elférjen, sokszor két-három rétegben is csoporto­
sultak az asztal körül, és a tányért az ölükben tartva ettek.
Rogers maga is azt mondta, hogy nincs semmi véglegesség,
semmi befejezettség ebben a folyamatban. Ő maga semmit nem
foglalt össze, a felvetett kérdések megválaszolatlanok, a problé­
mák megoldatlanok maradtak Csőt maguk a problémák is állan­
dóan változtak). A tudás iránti igényük miatt, valamiféle meg­
382
 A diákközpontú tanítás, ahogy azt egy résztvevő átélte

egyezés reményében, a diákok összetartanak, megértésre törek­

szenek és keresnek valamilyen véglegesnek látszó megoldást.
De még az érdemjegyek tekintetében sincs semmilyen végleges
döntés. Az érdemjegy valaminek a lezárása lenne, de Rogers
nem ad érdemjegyet. A diák javasolja, hogy milyen jegyet érde­
melne, de mivel tőle magától jön ez az értékelés, ez is egyike a
lezáratlan dolgoknak. Mivel a tanfolyam strukturálatlan, min­
denki a saját személyiségét teheti bele. Nem egy tankönyv és az
abban való haladás lesz a mérce. Mindenki a saját véleményét
kimondva kommunikálhat a többiekkel. Ez az oka annak, hogy
- a személytelen témákat soroló tankönyvekkel ellentétben - ez
a tanfolyam szoros, meleg emberi kapcsolatokat hoz létre.
Lássunk néhány példát annak érzékeltetésére, hogy milyen
szoros kapcsolatok alakulhatnak ki a csoportban. Az egyik diák
meghívta az egész csoportot az otthonába egy piknikre. Egy má­
sik diákot, aki Spanyolországban papként szolgál, annyira meg­
indították a csoporton belüli történések, hogy követni akarta a
csoport tagjainak a további pályáját, és azt valamilyen módon
publikálni is szeretné. A csoportnak az a része, amely a diákse­
gítő tevékenységben volt érdekelt, külön is találkozott. A csoport
egyik tagja elintézte, hogy az egész csoport meglátogathasson
egy elmegyógyintézetet. Ugyanez a diák azt is elintézte, hogy be­
letekinthessünk abba a kutatómunkába, amelyet Dr. Lindsley vé­
gez pszichotikus klienseken. A csoport néhány tagja hangfelvé­
telekkel és nyomtatott anyagokkal járult hozzá a csoport közös
könyvtárához. A jóakarat és a barátság olyan mértékben áradt
mindenkiből, amit csak igen ritkán tapasztalhatunk a mai világ­
ban. Sok csoportban vettem már részt, de ehhez hasonlatosat
még nem tapasztaltam. Pedig ez a csoport véletlenszerűen állt
össze. A csoport tagjai sokféle irányból, különböző területekről
jöttek, és életkorban is több generációt képviseltek.
Úgy hiszem, hogy az ilyen tanítás nem csupán radikálisan el­
tér a megszokottól, de kreatívan hozzájárulhat az iskolai oktatás
módszertanának megújításához. Mivel magam is megtapasztal­
tam, semmi kétségem afelől, hogy képes arra, hogy megmozdít­
sa az embereket, hogy szabadabbá tegye gondolkodásukat és
rugalmasabbá a viselkedésüket. Mélyen hiszek abban, hogy a
nondirektív tanításban olyan további lehetőségek rejlenek, ame­
383
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

lyeket azok sem ismernek teljesen, akik egyébként elfogadják

ezt a szemléletet. Jelentősége - úgy vélem - túlterjed az osztály­
terem falain, és elérhet minden olyan területet, ahol az embe­
rek kommunikálni akarnak egymással, és ahol békében, együtt­
működve akarnak élni.
Tanítási módszertanként megérdemli, hogy részletesen és tü­
zetesen megvizsgáljuk. Vitázni kell róla, és kísérletezni kell ve­
le. Teljesen újszerű gondolkodásmódot tesz lehetővé az osz­
tályban. Elmélete és gyakorlata friss és eredeti, filozófiája telje­
sen eltér a megszokott tanítási filozófiáktól. Szerintem ki kelle­
ne próbálni ezt a módszertant a tanulás-tanítás minden létező
szintjén, az általános iskolától a felsőoktatásig. Mindenütt, ahol
az emberek azért gyűlnek össze, hogy tanuljanak és valamit
jobbítsanak a létező világon. Kezdetben nem sokat kellene tö­
rődni a gyerekbetegségeivel, és azzal, hogy még nem tökéletes:
majd később tovább lehet finomítani. Mint minden új technika,
ez is azzal a hátránnyal indul, hogy nem nagyon akarjuk felad­
ni a megszokottat. A régi utakat és módokat védik a hagyomá­
nyok, a hatalom és az elismertség, és az, hogy mi magunk is a
régi világ termékei vagyunk. De ha az oktatás „az átélt élmények
rekonstrukciója", ez vajon nem azt jelenti-e, hogy a személy
szintjén is el kell végeznünk ezt a rekonstrukciót? Az egyénnek
önállóan kell ezt elvégeznie a legmélyebb énjének újra-rende-
zésével, és ez kiterjed az értékeire, az attitűdjére: a teljes szemé­
lyiségére. Van-e ennél jobb módja annak, hogy az egyént akti­
vizáljuk, hogy arra késztessük, hogy saját magát, a gondolatait
és érzéseit kommunikálja mások felé, hogy áttörjük azt a gátat,
amely elszigeteli őt a világtól? Attól a világtól, amelyben a saját
szellemi egészsége és biztonsága érdekében meg kell tanulnia,
hogy miként lehet az emberi faj aktív tagja.

Egy sz e m é ly e s tan ítási ta p a sz ta la t

(Sámuel Tenenbaum beszámolója Rogersnek egy év múltával)

Belső kényszert érzek arra, hogy leírjam az első tanítási tapaszta­

lataimat azt követően, hogy az Ön gondolatainak hatása alá ke­
3 3 -4
 A diákközpontú tanítás, ahogy a zt egy résztvevő átélte

rültem. Nem tudom tudja-e, hogy korábban egyfajta fóbiám volt

a tanítástól. A csoportjában való résztvételem óta tisztábban lá­
tom, hogy mi lehet a valódi probléma. Nagyrészt azzal hozható
összefüggésbe, amit a tanár szerepéről korábban képzeltem:
hogy motivátor, igazgató és az ott folyó színházi előadás főren­
dezője kell, hogy legyek egy személyben. Mindig is féltem attól,
hogy „elveszek” az osztályban, mintha felesleges lennék. (Azt hi­
szem ezt a kifejezést használta Ön erre a helyzetre, és valahogy
megszerettem.) Az osztály passzív, érdektelen, nem reagál arra,
amit mondok, és én csak erőiködök és erőiködök, míg csak el
nem veszítem a maradék biztonságomat is, és végül olyan álla­
potba kerülök, amelyben már egy értelmes mondatot sem tudok
kinyögni, a beszédem is mesterkéltté válik, lesem az idő múlását,
de az csak nem akar múlni. Ilyesfajta szörnyűséget képzeltem el.
Azt hiszem, kicsiben ilyesmi minden tanár képzeletében lejátszó­
dik egyszer-egyszer. De nekem ez szinte valóság volt, és ezért
félve léptem be az osztályba, és nem tudtam önmagam lenni.
És akkor itt jön az élményem. Arra kértek, hogy tartsak két
nyári tanfolyamot a Yeshiva Egyetemen a Pedagógiai Főiskola
végzőseinek, de ezúttal tökéletes volt az alibim: Európába utaz­
tam. Jó, de hát akkor nem tartanék-e egy 14 alkalomból álló, in­
tenzív, rendkívüli tanfolyamot júniusban? Az még nem zavarná
az utazásomat. Erre már nem volt semmilyen kibúvóm, és így
elvállaltam. Azért vállaltam el, mert nem akartam még tovább fe­
szíteni a húrt, és persze azért is, mert egyszer, végre szembe kel­
lett néznem ezzel a problémával. Ha valóban nem szeretek ta­
nítani - akkor már tíz éve nem tanítottam -, talán ezúttal én ma­
gam tanulhatok valamit. De ha mégis szeretnék tanítani, akkor
is tanulhatnék ebből a tanfolyamból. És ha már egyszer szen­
vednem kell, akkor talán legjobb így szenvedni, mivel ez egy in­
tenzív tanfolyam, és hamar túl leszek rajta.
Azt tudja Ön, hogy az oktatással kapcsolatos gondolkodáso­
mat sokban alakította Kiipatrick és Dewey munkássága. De eh­
hez még jött egy további hatás - Ön és az Ön csoportja. Ami­
kor először találkoztam a csoportommal, akkor valami olyant
tettem, mint soha előtte: őszinte voltam az érzéseimmel kapcso­
latban. Korábban úgy éreztem, hogy egy ilyen tanfolyam lénye­
ge, hogy a tanár tud valamit, a diák pedig azért jön, hogy ezt
383
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

megtanítsák neki. Most egyszerűen elismertem, hogy vannak

gyengéim, kétségeim, dilemmáim, és van olyan, amit én sem tu­
dok.. így, hogy elvégeztem ezt a trónfosztást önmagámon, az
osztály és önmagam előtt, a természetes, valódi énem jött a fel­
színre, és azon kaptam rajta magamat, hogy szabadon, lazán
beszélek és kreatív a mondanivalóm. „Kreativitás”-on itt azt ér­
tem, hogy beszéd közben áradtak a gondolataim, mégpedig
számomra is új gondolatok, amelyekről éreztem, hogy jók.
Egy másik fontos különbség a következő: igaz, hogy Kilpatrick
hatására mindig is szélesebb körű vitát igyekeztem kiváltani, de
egyidejűleg elvártam a csoporttól, hogy tudják az előírt írásos- és
előadási anyagokat. Sőt, ami még ennél is rosszabb: bár látszó­
lag üdvözöltem a vitát, de elvártam, hogy a vita lezárása után,
amikor már minden érvet és ellenérvet felhoztak, az én vélemé­
nyemet fogalmazzák meg végső konklúzióként. A viták egyike
sem volt valódi (nyílt, szabad, az igazságot kutató) vita, a kérdé­
sek egyike sem volt valódi (gondolatot provokáló) kérdés, mert
a kérdéseket befolyásolta, hogy én mit tartottam a helyes válasz­
nak. Úgy mentem be az osztályba, hogy volt egy témám, és a
diákjaim pusztán eszközök voltak arra, hogy a szituációt úgy
manipuláljam, hogy az általam elvárt eredmény jöjjön ki.
Ezen a tanfolyamon még nem volt meg bennem a kellő bá­
torság ahhoz, hogy teljesen eltekintsek az „anyagtól”, de megér­
tettem a diákjaimat, figyeltem rájuk. Bár minden egyes találko­
zóra sok-sok órát készültem, egyetlen egyszer sem tekintettem
bele a vaskos jegyzeteimbe. Hagytam, hogy a diákok átvegyék
az uralmat, nem is próbáltam senkit arra késztetni, hogy valami­
lyen általam előre kigondolt pályán haladjon, megengedtem a
legvadabb elrugaszkodást is az eredeti témától. Követtem a di­
ákokat, amerre vezettek.
Emlékszem, hogy ezt megvitattam egy kiemelkedő pedagó­
gussal, és ő azt mondta: „Természetesen, azért elvárod, hogy
megfelelően gondolkodjanak.” Éreztem a csalódottságot és az
ellenvéleményt a hangjában. És akkor idéztem neki William
James mondását: „Az ember csak egy porszemnyi okság az ér­
zelmek óceánjában.” Végül elmondtam neki, hogy engem pilla­
natnyilag jobban érdekel a „harmadik dimenzió”, vagyis az,
hogy mit is éreznek a diákjaim.
386
 A diákközpontú tanítás, ahogy a zt egy résztvevő átélte

Azt nem mondhatom, hogy mindenben sikerült Önt követ­

nem, mivel időnként kifejtettem a véleményemet, és néha-né­
ha - nem túl szerencsés módon - előadást is tartottam. Most
már tudom, hogy ez nem jó, hiszen a diákok megszűnnek gon­
dolkodni, amint valaki autoriter magasságból megkérdőjelezhe­
tetlen véleményt közöl velük. Gondolkodás helyett azt próbál­
ják kitalálni, hogy az előadó miről mit gondol, hogy mi van a
fejében, vajon milyen választ szeretne hallani, és ezt fogják
mondani, hogy a kedvében járjanak. Ha most újra kellene csi­
nálnom, akkor mindebből már kevesebb lenne. De többé-ke-
vésbé minden diákommal sikerült megéreztetnem, hogy van
mire büszkének lennie, mindenkinek megadtam a neki járó
tiszteletet, mindnyájukat elfogadtam. Az egyáltalán eszembe
sem jutott, hogy ellenőrizzem őket, hogy osztályozzak, értékel­
jek vagy rangsoroljak.
Mindennek az eredménye - és tulajdonképpen ezért írok Ön­
nek - számomra egy semmi korábbihoz nem hasonlítható él­
mény, amely hagyományos terminológiával leírhatatlan. Nem is
vagyok képes megmagyarázni, pusztán hálás vagyok azért,
hogy mindez megtörtént. Sok mindent, amit az Ön tanfolyamán
felfedeztem, megtaláltam az általam tartott kurzusban is. Úgy
tudtam szeretni ezeket a diákokat, mint előtte egyetlen ember-
csoportot sem. Az is kiderült - többek között a tanfolyamot kö­
vető visszajelzésből -, hogy ők maguk is kedvesen és elfogadó-
an kezdtek el érezni egymás iránt. Szóban és írásos visszajelzé­
sükben is kifejezték, hogy milyen meghatódottak, hogy milyen
sokat tanultak, és hogy milyen jól érezték magukat. Számomra
ez egy teljesen új, lenyűgöző élmény volt. Voltak már korábban
olyan diákjaim, akik - úgy hiszem - tiszteltek vagy talán csodál­
tak is, de ezt megelőzően soha nem volt olyan tanítási élmé­
nyem, amely ilyen melegséget és emberi közelséget hozott vol­
na. Mellesleg, követve az Ön példáját, semmit sem írtam elő a
diákoknak kötelező olvasmányként vagy elvárt felkészülésként.
Arra bizonyítékul, hogy mindezt nem egyszerűen bebeszél­
tem magamnak, meg kell említenem néhány olyan visszajelzést,
amelyet külső forrásból kaptam. A diákok olyan dolgokat kezd­
tek el mesélni az óráinkról, hogy a kollégáim be akartak ülni
hozzánk. Mindezeket tetézte az, hogy a diákok írtak egy levelet
387
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

Benjámin Fine Dékán úrnak a tanfolyam végeztével, és ebben

a lehető legjobbakat mondták rólam. Ezt követően a Dékán
ugyanilyen tónusban írt nekem.
Ha azt mondom, hogy teljesen a hatása alá kerített ez az él­
mény, ezzel még közel sem kerültem az igazsághoz. Sok éve
vagyok tanár, de soha, semmi ehhez hasonlót még nem éltem
át. Soha nem vettem részt a tanításban ennyire a teljes szemé­
lyiségemmel, ilyen mértékben megindulva. Nem hiszem, hogy a
hagyományos oktatási modellben - amely a tananyagra kon­
centrál, amelynek az érdemjegy a fontos - is van hely a teljes,
kialakulóban lévő személyiség sokszínű igénye számára, amint
azon küszködik, hogy létrehozza önmagát. De ez már messze
túlmutat azon, ahol én most tartok. Csak arról akartam beszá­
molni, ami már megtörtént, és azt akartam kifejezni, hogy mély
hálát érzek. Ez az élmény egyben nagyon szerénnyé is tesz.
Szeretném, ha tudná, hogy az életem és az egész létezésem
gazdagabbá vált attól, amit Öntől tanultam.*

* Hz az írás nem egy egyedi epizódról szól, mivel Dr. Tenembaum sok hónap­
pal később a következőket írta: „Egy ezt követő csoportban a csoport tagjai­
ban hasonló, csak még sokkal markánsabb attitűdök fejlődtek ki, mivel - leg­
alábbis azt hiszem - sokkal jobban otthon éreztem magamat a technikában,
és talán már valamivel több szakértelemre tettem szert. Ebben a második cso­
portban ugyanúgy a személyiség felszabadulását lehetett érezni, ugyanolyan
boldogság és izgalom jelent meg a csoport tagjain, ugyanaz a melegség áradt
szét, és ugyanaz a szinte misztikus erő sugárzott a résztvevőkből, amint sike­
resen vetették le a régi énjüket és alakították ki az újat. A diákjaim elmondták
azt is, hogy ha más órákon vesznek részt, és a tekintetük találkozik, szinte
vonzódnak egymáshoz, mint akik különlegesek és egybetartozók, az együtt
átélt élmények miatt. Ebben a második csoportban tapasztaltam meg azt is,
hogy a diákok a szemeszter végén rendszeres évenkénti találkozókat tervez­
tek a jövőre. Úgy magyarázták ezt, hogy így akarják élőnek megtartani az él­
ményt, és így nem veszítik el egymást sem. Beszéltek a személyiségükben vég­
bement radikális és alapvető változásokról: a jövőképükről, az értékítéletük­
ről, az érzéseikről, a saját maguk és mások iránti attitűdjükről.”
388
A k lien sk ö zp o n tú teráp ia kihatása
a családi életre
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

A mikor egyszer, sok évvel ezelőtt, arra kértek, hogy beszéljek egy
• f * magam választotta témáról, elhatároztam, hogy tüzetesen
áttekintem a kliensközpontú terápiában résztvevő kliensek viselke­
désének megváltozását a családi kapcsolataikban. Ennek a z
eredménye a z itt következő cikk.

V « « «

Miközben egyre több terapeuta foglalkozik egyénileg és csopor­

tosan a lelki problémákkal küszköclőkkel, egyre világosabbá vá­
lik, hogy a terápiában szerzett tapasztalataink érvényesek és fel-
használhatók az interperszonális kapcsolatok minden területén.
Bizonyos tapasztalatainkat már összefoglaltuk az oktatás, a cso­
portok vezetése, a csoportokon belüli kapcsolatok területén. Eb­
ben az írásban azt igyekszem körüljárni, mennyire alkalmazha­
tó a kliensközpontú megközelítés az interperszonális kapcsola­
tok közül a legszorosabbra, a családra, mint csoportra.
Nem absztrakt, elméleti szinten szeretném megközelíteni ezt a
területet. Azokból a konkrét változásokból szeretnék néhány
példát bemutatni, amelyeket a klienseink tapasztaltak a családi
életükben, mialatt a terapeutával egy kielégítőbb élet kialakítá­
sán dolgoztak. Sokat fogok kommentár nélkül idézni a kliensek
vallomásaiból, annak érdekében, hogy az olvasó megérezhes-
sen valamit a kliensek élményeiből, és maga vonhassa le a tör­
ténetek tanulságait.
Bár a klienseink némely átélt élménye teljesen ellentétes mind­
azzal, amit ma a családi életről pozitív értelemben gondolunk,
nem fordítok különösebb figyelmet arra, hogy ezt helyretegyem.
Az sem különösebben foglalkoztat, hogy én magam kreáljak egy
általános modellt a jó családi életről, vagy hogy javasoljak bárki­
nek bármit a helyes családi életvitelről. Valódi, sokszor igen bo­
nyolult családi körülmények között élő emberek családi élménye­
it szeretném bemutatni. Azt remélem, hogy egy kielégítőbb élet ér­
dekében folytatott harcuk tanulságos lesz az olvasó számára is.
Nézzük meg, hogyan változhatnak meg a kliensek a kliens­
központú terápiás kapcsolat eredményeként.

391
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre.?

A z érzések hatékonyabb kifejezése

Mindenekelőtt azt észleltük, hogy a kliens, fokozatosan, egyre

teljesebben megtanulja kifejezni a valódi érzéseit a családja felé
(és mások felé is). Ez igaz a „negatív” érzésekre (mint például a
keserűség, a düh, a szégyenérzet, a féltékenység, a szeretetlen-
ség, az ingerültség) és a „pozitív” érzésekre is (mint például a
gyengédség, a csodálat, a szeretet, a szerelem). Mintha a kliens
a terápia alatt ráébredne, hogy levetheti azt a maszkot, amelyet
már hosszasan viselt, és így egy valódibb önmagává válhat.
Férjként a klienst szétveti a düh a felesége viselkedése miatt, pe­
dig előtte képes volt - vagy legalábbis azt hitte, hogy képes - a
felesége hasonló viselkedését higgadtan és objektivan kezelni.
Mintha az érzelmeit kifejező térkép jobban egyezne az élmé­
nyeiben átélt érzésekkel, mint korábban. Szülők és gyerekek,
férjek és feleségek jobban képesek kifejezni a belsőjükben
munkáló érzéseket, ahelyett, hogy megpróbálnák eltitkolni a va­
lódi érzéseiket a másik személy és saját maguk elől.
Hadd mondjak el néhány példát. Egy fiatal férjes asszony, Mrs.
M. igénybeveszi a segítőszolgálatot. Az a panasza, hogy férje,
Bili, nagyon hűvös és távolságtartó, nem beszélget vele, nem
osztja meg vele a gondolatait, nem veszi figyelembe az igényeit,
szexuális értelemben sem egymásnak valók, és igen gyorsan tá­
volodnak egymástól. Ahogy a hölgynek sikerül mindezt kibeszél­
nie magából, a kép drasztikusan megváltozik. Arról a nagyon
mélyen gyökerező bűntudatról beszél, amelyet a házassága előt­
ti életével kapcsolatban érez. Abban az időszakban számos fér­
fival - többnyire nős férfiakkal - volt viszonya. Ráébred arra,
hogy miközben alapvetően vidám és eredeti másokkal, a férjével
merev, túlságosan kontrollált, és hiányzik belőle az eredetiség.
Azt is észreveszi, hogy a férjétől megkövetelné, hogy pontosan
olyan legyen, amilyennek ő képzeli. Ezen a ponton a segítő el­
költözik a városból, és így megszakadnak a találkozások. A kli­
ens ettől kezdve írásban fejezi ki az érzéseit, és többek között a
következőket írja: „Bárcsak tudnék ezekről a dolgokról beszélni
Bilinek (a férjemnek), mert akkor otthon is önmagam lehetnék.
De ez talán szétrombolná az emberekbe vetett hitét. Ön nem ta­
lálna engem taszítónak, ha mondjuk maga lenne a férjem, és
3S>2
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

megtudná rólam az igazságot? Bárcsak inkább olyan »jó kislány«

lennék, nem pedig egy csinibaba. Mindent elrontottam.”
Aztán később jött egy levél, amelyből érdemes hosszabban
idézni. Ebben elmondja, hogy mennyire irritálta őt - vagy in­
kább, hogy ő mennyire elviselhetetlenné vált amikor egy na­
gyobb társaság állított be hozzájuk egy este:
„Amikor elmentek, egy tetűnek éreztem magamat, amiért olyan
rondán viselkedtem. ... Morózus voltam, meg bűntudatot is érez­
tem, és dühös voltam magamra is, meg Bilire is. Olyan depresszi­
ós voltam, mintha még itt lettek volna.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy azt teszem, amit már régen el­
határoztam, de mindig csak halasztgattam, mert úgy éreztem,
hogy ez több, mint amit egy férfi el tud viselni: vagyis hogy el­
mondom Bilinek, úgy ahogy van, hogy mitől viselkedek ilyen
szörnyen. Sokkal rosszabb volt, mint Önnek elmondani, pedig
az sem volt semmiség. Nem voltam képes olyan mélyen, minden
részletre kiterjedően kifejteni amit akartam, de sikerült beszélnem
a szüleimmel kapcsolatos szörnyű érzéseimről, meg hát persze
azokról az átkozott férfiakról. Ekkor jött a legszebb dolog, amit
tőle valaha is hallottam, mert azt mondta: "Azt hiszem, hogy a
szüléiddel kapcsolatban tudnék segíteni”. És nagyon megértőén
fogadta a viselt dolgaimat. Elmondtam neki, hogy néha nullának
éreztem magamat, mert előtte soha nem engedtek meg bizonyos
dolgokat, és fogalmam sem volt, hogy miként viselkedjek. Még
kártyázni sem tanulhattam meg! Aztán beszélgettünk, megvitattuk
mindezt, és nagyon mélyre jutottunk mindkettőnk érzéseiben. A
férfiakkal kapcsolatban nem mentem részletekbe - például nem
mondtam neveket, vagy ilyesmit -, de érzékeltettem, hogy körül­
belül hánnyal volt dolgom. Annyira megértő volt, és a dolgok
annyira kitisztultak, hogy ettől kezdve BÍZOM BENNE. Már attól
sem félek, hogy elmondjam neki azokat a kis őrült, logikusan el-
magyarázhatatlan érzéseket, amelyek átszaladnak az agyamon.
És így, hogy nem félek tőlük, lehet, hogy ezek a kis őrültségek
egyszer csak meg is szűnnek majd. Nem jönnek többé. Az egyik
este, nem olyan régen, amikor éppen Önnek írtam, azon a pon­
ton voltam már, hogy »na én ezt nem csinálom tovább, kiszállok,
elmegyek a városból” —vagy valami. De aztán rá kellett jönnöm,
hogy azzal csak folytatnám a menekülést, és arra is, hogy soha
nem lehetek boldog mindaddig, amíg nem leszek képes ezzel
szembenézni. Aztán beszéltünk gyerekekről, és bár úgy határoz­
tunk, hogy várunk, míg Bili kissé közelebb kerül az iskola befe­
jezéséhez, nagyon örülök ennek a változatnak. Bili és én ugyan­
úgy gondolkodunk azokról a dolgokról, amit meg kell tennünk
majd a gyerekeinkért, és ami még ennél is fontosabb, hogy mi
3S>3
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

mindent nem szabad megtennünk a gyerekeink érdekében. Ha

esetleg nem kapna tőlem újabb elkeseredett, segítségért kiáltó le­
veleket, akkor tudnia kell, hogy a dolgok rendben mennek körü­
löttem, amennyire csak lehetséges.
Most azon tűnődök, hogy vajon Ön tudta-e mindvégig, hogy
ez az egyetlen lehetséges út, amely Bilit és engem közelebb hoz­
hat egymáshoz. Állandóan azt mondogattam magamnak, hogy
-ez nem lenne tisztességes Biliéi szemben". Azt hittem, hogy ez
lerombolja a belém és általában az emberekbe vetett hitét. Olyan
mély szakadékot éreztem Bili és köztem, hogy szinte olyan vol­
tam, mint egy idegen. Az egyetlen dolog, ami mégis arra készte­
tett, hogy megtegyem, az volt, hogy rájöttem, hogy ha meg sem
próbálom, hogy miként reagál azokra a dolgokra, amelyek kínoz­
nak, az nem volna tisztességes vele szemben. Ezzel elvenném tő­
le azt az esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy meg lehet bízni benne.
Aztán ő ennél sokkal többet bebizonyított nekem: hogy ő is
megjárta a poklokat az érzéseivel (a szüleivel kapcsolatban is,
meg másokkal is).”
Úgy hiszem, hogy ez a levél nem igényel kommentárt. Szá­
momra azt sugallja, hogy amint a kliens megtapasztalta a terápi­
ában, hogy milyen kielégítő érzés, ha önmaga lehet, hogy ki­
mondhatja a legmélyebb érzéseit is, szinte lehetetlenné vált, hogy
a férjével másként viselkedjen. Úgy találta, hogy azonosulnia kell
a legmélyebb érzéseivel, és ki is kell azokat fejeznie. Ezt meg kell
tennie akkor is, ha ezzel látszólag veszélyezteti a házasságát.
A kliensekkel kapcsolatban szerzett tapasztalataink egy másik
eleme az előzőnél talán nehezebben észlelhető. A kliensek úgy
érzik - ahogy az előző példából is világos -, hogy az érzéseik ki­
fejezése mélyen kielégítő éizés, szemben a korábbi állapottal,
amelyben rombolónak tartották és féltek tőle. A különbséget a
következőkkel lehet megmagyarázni. Amikor a személy egy álarc
vagy maszk mögött él, a kifejezetien érzései egyre csak feszülnek
benn, egészen addig a pontig, amikor valamely incidens hatásá­
ra feltartóztathatatlanul, robbanásszerűen szabadulhatnak ki be­
lőle. De azok az érzések, amelyek így végigsöpörnek a szemé­
lyen - és amelyek olyan kezelhetetlen pillanatban szabadulnak
fel, mint például egy vad érzelemkitörés, egy mély depresszió,
egy világvége-önsajnálat elsöprő hulláma, és ehhez hasonlók -
gyakran nagyon rosszul sülnek el minden érdekelt szempontjá­
ból, mivel az adott pillanatban érthetetlenek, oda nem valók, és
ezért eltúlzottnak tűnnek. Egy-egy ilyen dühös kifakadás oka az
394
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

átélt, de elnyomott érzésekben keresendő. De akkor, amikor vé­

gül kifejeződik, mindez méltánytalan és ezért érthetetlen.
Ez az a pont, amikor a terápia megtörhet egy ördögi kört. Ha
a kliens képes kifejezni a benne felgyülemlett fájdalmat és a
nyomorúság érzetét, a dühöt, az elkeseredést és minden más
ezekhez hasonló érzést, és képes ezeket sajátjaként vállalni, ak­
kor ezek az érzések elveszítik romboló tulajdonságaikat. így a
kliens egyre inkább képes kifejezni a családi környezetében
azokat az érzéseket, amelyeket maga a kapcsolat vált ki belőle.
Mivel nem kell a múlt hatalmas terheit cipelnie, a jelennek meg­
felelően képes viselkedni, és nagyobb valószínűséggel talál
megértésre. Lépésről lépésre megtalálja annak a módját, hogy
képes legyen kifejezni azt, amit érez, most és nem egy későbbi
időpontban, amikor már valószínűleg deformálódott.

A kapcsolatokat lehetséges valódi (létező) alapokon élni

Másként is hat a segítő kapcsolat arra, ahogy a kliens átéli a csa­

ládban szerzett élményeit: felfedezi - sokszor saját maga legna­
gyobb meglepetésére - , hogy a családi kapcsolatait a valódi, lé­
tező érzéseire alapozva is lehetséges élni, ahelyett, hogy defen­
zív szerepjátékokra kényszerülne. Ez nagyon hasznos a számá­
ra, és egyben nagyon jó érzést is kelt benne - ahogy azt Mrs.
M. esetében is láttuk. Az a felfedezés, hogy olyan érzések, mint
a szégyen, a düh vagy a túlérzékenység szabadon kifejezhetők,
és ezt a kapcsolat túléli, nagyon felszabadító. Az a felfedezés,
hogy a gyengéd vonzódást vagy a finom érzékenységet, de akár
a páni félelmet is ki lehet fejezni, és a másik nem fogja őt ezért
elhagyni, nagyon sok erőt adhat. Talán mindennek az az oka,
hogy a kliens a terápiában felfedezi, hogy amit érez, az az ő ér­
zése, nem egy másik személlyel kapcsolatos tény. Ha valaki azt
mondja a társának, hogy „Nézd, amit te csinálsz, az teljesen
rossz”, ez valószínűleg valamilyen vitához fog vezetni. Ezzel
szemben, ha azt mondja, hogy „Halálra idegesít az, amit csi­
nálsz”, ezzel egyszerűen a saját érzéseiről nyilatkozik, és ezt
senki sem vonhatja kétségbe. Ez ebben a formában már nem a
395
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

másik gyanúsítása, hanem a bennünk létező érzés kifejezése.

Azon csak vitatkozni lehet, ha valaki azt mondja, hogy „Te vagy
az oka annak, hogy ennyire nullának érzem magam”, de ha azt
halljuk, hogy „Teljesen nullának érzem maga, amikor ezt vagy
azt teszel”, ez a felszínre hoz valamit, ami az adott kapcsolat­
ban tényként létezik.
Természetesen mindez nem csak a szavak szintjén működik.
Aki képes elfogadni a saját belső érzéseit, ráébred, hogy a kap­
csolatait lehetséges a valódi érzések alapján élni. Mindezt sze­
retném bemutatni a Mrs. S. interjúiról készített hangfelvételek
részleteivel.
Mrs. S. a tízéves lányával és a hetvenéves édesanyjával élt együtt.
A nagymamának volt domináns szerepe, aki a leromlott egészsé­
gén keresztül manipulálta a családot. Mrs. S.-t az anyja irányította,
míg ő maga képtelen volt Carolt, a lányát irányítani. Mindez kese­
rűséggel töltötte el az anyjával kapcsolatban, de ezt nem fejezhet­
te ki, mert, mint mondja „Egész életemben csak bűntudatot érez­
tem. Szinte ebben a bűntudatban nőttem fel, hiszen bármit is csi­
náltam, végig azt éreztem, hogy ... valamilyen módon érinti az
anyám egészségét. ... Végül, egy pár évvel ezelőtt, már oda jutot­
tam, hogy éjjel már azzal álmodom ..., hogy felrázom az anyámat,
és ..., hogy szeretném ... már-már azt éreztem, hogy szeretném őt
valahogy eltakarítani az útból. És ... így nagyon jól tudom, hogy
Carol mit érezhet. Ő is retteg, és persze én sem különben.”
Mrs. S. tudja, az emberek úgy gondolják, sokkal jobban járna,
ha elhagyná az anyját, de erre képtelen. „Tudom biztosan, hogy
ha elhagyom, nem lehetek boldog: állandóan csak aggódnék mi­
atta. És attól is rossz érzéseim lennének, hogy csak úgy ottha­
gyok egyedül egy szegény beteg öregasszonyt.”
Ahogy így panaszkodik, hogy mennyire dominál fölötte, és
hogy mennyire kontrollálja őt az anyja, egyszer csak világosan
kezdi látni azt a szerepet, amit ő játszik: egy meghunyászkodó,
gyáva szerepet. „Úgy érzem, hogy teljesen meg van kötve a ke­
zem. Lehet, hogy én vagyok a hibás, ... talán jobban, mint az
anyám. Igen, most már tudom, hogy én vagyok az, de már min­
denben meghunyászkodom, ami csak az anyámmal kapcsolatos.
Mindent odaadnék azért, hogy elkerüljek egy helyzetet, amikor
csip-csup semmiségekből óriási patáliát csinál.”
Ahogy kezdi jobban megérteni önmagát, egyszer csak arra a
belső következtetésre jut, hogy megpróbál majd úgy élni ebben a
kapcsolatban, hogy azt csinálja, amit jónak tart, ahelyett, hogy az
anyja vágyait teljesítené. Az egyik interjú elején azt mondja: „Nos,
van egy fantasztikus felfedezésem: talán az én hibám, hogy min-
3S>6
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

dig csak túl akartam kompenzálni az anyámat. ... Úgy is mond­

hatjuk, hogy én rontottam el őt. így aztán keményen elhatároztam
- csak úgy, ahogy minden reggel el szoktam dönteni dolgokat, de
valahogy úgy éreztem, hogy most az egyszer ez működni fog -,
hogy meg fogom próbálni, ... nos, hogy nyugodt és csendes ma­
radok, ... és ha ő még így is elkezd hisztériázni, akkor meg fogom
próbálni figyelmen kívül hagyni. Pontosan ugyanúgy, ahogy egy
gyereket sem vesz az ember túl komolyan, ha az elkezd raplizni.
Úgyis csak azért teszi, hogy magára vonja a figyelmünket. így az­
tán ki is próbáltam. Amikor - mint rendesen - valami apróságon
teljesen kibomlt (egyszer csak felugrott az asztaltól, és elvonult a
szobájába), nem rohantam utána - mint rendesen - és nem sóhaj­
toztam, hogy mennyire sajnálom, és nem próbáltam valahogy
visszakönyörögni az asztalhoz. Egyszerűen csak hagytam annyi­
ban, mintha észre sem venném. Néhány perc múlva —láss csodát
- visszajött, és leült az asztalhoz. Kissé talán morcos volt, de lát­
szott, hogy túl van rajta. Azt hiszem, ezt így fogom csinálni egy
darabig, aztán majd meglátjuk...”
Mrs. S. tisztán és világosan látja, hogy az új viselkedésének alap­
ja az, hogy képes volt mélyen, igazán elfogadni a saját érzéseit az
anyja iránt. Erről a következőket mondja: „Miért is ne néznék
szembe velük? Nézze, én olyan nyomorultul éreztem magamat. Azt
gondoltam, hogy nyomorult alak vagyok, ha így érzek a saját
anyám iránt. Igen, igaz, hogy keserűséget érzek iránta, és ezt na­
gyon sajnálom, de ezzel szembe kell nézni, és én meg fogom pró­
bálni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle."
Ahogy egyre jobban képes elfogadni önmagát, sokkal inkább
tud figyelni a saját igényeire is, az anyja igényei mellett. „Van szá­
mos olyan dolog, amit már évek óta meg akarok csinálni, és most
majd bele is fogok. Mára anyám már egyedül tud maradni, akár
este tízig is. Van egy telefon az ágya mellett, ... és fel tud hívni,
ha tűz üt ki, vagy valami. Aztán meg ott vannak a szomszédok is,
vagy ha például beteg lenne, ... így aztán el fogok kezdeni né­
hány esti tanfolyamot, és tudja, sok minden olyannal szeretnék
foglalkozni, amit mindig is akartam csinálni, de hát, ha az ember
egy mártír, aki csak az otthoni dolgokkal van elfoglalva, és sirán­
kozik, hogy nem teheti, csak gondolkodik róla, és aztán nem csi­
nálja. Nos, most majd megcsinálom mindezt. És azt hiszem, hogy
az első alkalom után, ha elmegyek, ő majd jól el lesz.”
Mrs. S. új és végre megtalált érzéseit hamarosan próbára tette az
élet: „Anyámnak volt egy nagyon súlyos szívrohama nem olyan
régen, és én akkor azt mondtam neki, hogy el kell menni a kór­
házba, és ... hogy muszáj kórházi felügyelet alatt lennie. így az­
tán, nagy nehezen, valahogy elhajtottam őt az orvoshoz, és erre
az orvos azt mondja, hogy a mama szivének kutya baja, és egy-
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

szerűen csak ki kellene mozdulnia, és szórakozni, lazítani kell

egy kicsit. Elmehetne egy barátjához egy hétre, ott részt vehetne
mindenféle programban, és jól érezhetné magát. így aztán, amikor
eljött az ideje, hogy készülődjünk, és menjünk a kórházba, jött a
szokásos: milyen gonosz is vagyok, hogy Carol előtt ellentmon­
dók neki... És akkor egyszerűen meghátrált, és beadta a derekát,
mert szembesítettem azzal a ténnyel, hogy olyan erős szíve van,
mint egy bivalynak. Meg hát - biztosan - az is eszébe juthatott,
hogy miért is ne szerezhetne magának egy kis élvezetet, ha lehet,
így aztán ez rendben lezajlott. Ment, mint a karikacsapás.”
Az eddigiek alapján talán úgy tűnhet, hogy a kapcsolat csak
Mrs. S. számára változott meg pozitív irányban, de az anyja szem­
pontjából nem. Egy kicsit később Mrs. S. a következőket mond­
ja: „Még mindig nagyon szomorú vagyok az anyám miatt. Nagyon
utálnám, ha olyan helyzetben lennék, mint ő. Korábban már-már
eljutottam arra a pontra, tudja, hogy gyűlöltem őt. Például ki
nem állhattam, ha - akár véletlenül is - hozzám ért. És ez nem
csak azt a pillanatot jelentette, amikor dühös voltam rá. De
ugyanakkor mély szeretetet is éreztem iránta. Kétszer vagy három­
szor is bementem hozzá, csak úgy, minden előzetes elgondolás
nélkül, hogy jóéjszakát kívánva adjak neki egy puszit. Előtte meg
csak úgy az ajtóból mondtam valamit. És sokkal kedvesebb is va­
gyok vele, mert az a keserűség, amelyet már jó ideje éreztem irán­
ta, eltűnőben van. Úgy tűnik el, ahogy gyengül a hatalma,
amellyel manipulált engem. Például tegnap, amikor segítettem
neki a készülődésben, megcsináltam a frizuráját. Nemrégen még
hozzáérni sem igen akartam. Most meg becsavartam a haját, meg
minden, és akkor az futott át az agyamon, hogy -jé, ez egyáltalán
nem is zavar, sőt, még örömömet is lelem benne-.”
Ezek a részletek olyan változásokat mutatnak be a kliens csa­
ládi életében, amelyek nagyon ismerősek számunkra. Mrs. S.
úgy érzi - bár ezt még önmagának sem könnyű bevallania -,
hogy az anyjával kapcsolatban tele van keserűséggel, és hogy
nincs saját akarata, nincsenek jogai. Úgy tűnik, hogy semmi jó
nem származhat abból a kapcsolatukban, ha az érzéseit nyíltan
a felszínre hozza. De ahogy ezek szinte észrevétlenül megtöltik
a kapcsolatukat, egyre több önbizalommal, egyre több elhatáro­
zottsággal képes cselekedni. A kapcsolatuk javul, ahelyett, hogy
romlana. És a legmeglepőbb az egészben az, hogy attól kezd­
ve, hogy a kapcsolatukat a saját, valódi érzései szerint éli, a ke­
serűség és a gyűlölet mellett már megjelennek más érzések is az
anyja iránt: a ragaszkodás, a szeretet, a kapcsolat élvezete. Nyil­
398
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

vánvalóan előfordul még súrlódás, szeretetlenség, harag kette­

jük között, de már ott lesz a megbecsülés, a megértés és a von­
zalom is. Megtanulták azt, amit már oly sok kliens őket megelő­
zően, hogy a kapcsolatot nem kell eljátszott érzelmek alapján
élni. Sokkal több örömet nyújt a valódi érzelmek folyton válto­
zó, sokszínű világa.
A választott példák alapján úgy tűnhet, hogy csak a negatív ér­
zéseket nehéz kifejezni vagy megélni, ez azonban messze van az
igazságtól. Mr. K., egy fiatal értelmiségi férfi pontosan annyira ne­
héznek találta megtalálni az álarca mögött megbúvó pozitív érzé­
seket, mint a negatívakat. A következő rövid részlet jól érzékelte­
ti a hároméves kislányával való kapcsolatának változó minőségét.
Kliens: „Idejövet a kocsiban azon gondolkodtam, hogy meny­
nyire másként látom a kislányunkat. Ahogy játszottam vele ma reg­
gel, ... na, hát miért ilyen nehéz erről beszélni? Nehezen találom
a szavakat. Ez egy csodálatos élmény volt. Olyan puha, meleg,
boldog és nagyon jó érzés volt. Olyan nagyon közelinek láttam
és éreztem őt magamhoz. És itt van valami nagyon fontos. Régeb­
ben igazán nem okozott problémát, hogy Judyról beszéljek. Na­
gyon pozitív dolgokat tudtam mondani róla, meg olyan apró, fu­
ra dolgokat is, amiket csinált. Egyszerűen csak úgy beszéltem ró­
la, mintha én egy lennék a boldog apák közül, és ezt valóban így
is érezném. De aztán volt ennek egy nagyon furcsa vonása: mint­
ha ez az egész nem lenne valódi, ... mintha ezeket csak azért
mondanám, mert így kellene éreznem, és ilyen módon kellene be­
szélnem a lányomról, mert ez így volna rendjén. De valahogy az
egész nem volt valódi, mert egyidejűleg voltak negatív, meg ilyen
nagyon keverék-érzéseim vele kapcsolatban. Most persze már úgy
érzem, hogy ő a legcsodálatosabb gyerek a világon."
Terapeuta: „Azelőtt úgy érezte, hogy boldog apának kellene
lennie, vagy annak kellene látszania. Ma meg azt mondja, hogy
Ön egy boldog apa.”
Kliens: „Ez volt a határozott érzésem ma reggel. Ahogy ott hem-
pergett az ágyon, ... és azt kérdezte tőlem, hogy megyek-e én is
megint aludni. Erre rögtön mondtam, hogy igen, mire ő azzal vá­
laszolt, hogy várjak, mert megy a takarójáért. ... Aztán elmondott
egy történetet, vagy inkább három történetet egybe csomagolva,
mert volt abban minden, ... és akkor éreztem, hogy ez az, amit
én akarok, ez az, ami nekem kell, ... ez az élmény kell nekem.
Éreztem, hogy én, ... valami olyasmit éreztem, hogy felnőtt va­
gyok. Éreztem, hogy férfi vagyok, ... és ez itt biztosan furcsán
hangzik, de tényleg akkor azt éreztem, hogy én egy felelősségtel­
jes, szerető apa vagyok, aki elég nagy, meg elég komoly és elég
3S>S>
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

boldog ahhoz, hogy ennek a gyereknek az apja lehessen. Előtte

mindig gyengének éreztem magamat, aki meg sem érdemel ilyes­
mit, és nem méltó arra, hogy ennyire fontos legyen. Mert apának
lenni, az egy igen fontos feladat.”
Mr. K. nehezen tudta elfogadni az önmagával, mint apával kap­
csolatos pozitív érzéseit, kislánya iránt érzett rajongó szeretetét.
Most már nem kell többé eljátszania, hogy szereti, attól rettegve,
hogy a „mélyben” talán teljesen más érzések lapulnak.
Azt hiszem, nem túl meglepő, hogy hamarosan arról tudott
beszámolni, hogy szabadabban tudja kifejezni a dühét és az
időnként érzett irritációt is, amelyet a kislányával kapcsolatban
érzett. Lassanként megtanulja, hogy a létező érzései eléggé jók
ahhoz, hogy azok szerint éljen, nem kell „felöltöztetni” őket ah­
hoz, hogy „szalonképesek” legyenek.

A kétoldalú ko m m u n iká ció fejlődése

A terápiában szerzett élmények serkentően hatnak a kliensek

kommunikációjára: megtanulják egy másik személy gondolatait
és érzéseit mélyen megérteni, és megtanulják, hogy milyen az,
amikor a másik személy is megérti őket viszonzásként. Ezek az
igazán emberi élmények valójában nagyon ritkák. Azok, akik te­
rápiára jönnek hozzánk, gyakran jelzik, hogy milyen nagy öröm
felfedezni, hogy a valódi kommunikáció lehetséges a saját csa­
ládtagjaikkal.
Ez közvetlenül összefügg a terapeutával kialakított kommuni­
káció élményével. A kliens számára olyan megkönnyebbülés
megérezni, hogy valaki megérti, hogy ezt éreztetni akarja má­
sokkal is. Amikor a kliens azt érzi a terápiás kapcsolatban, hogy
még a legszörnyűbb gondolatai, a legbizarrabb, a leginkább ab­
normálisnak tartott érzései, a legnevetségesebb álmai és vágyai,
sőt a leggonoszabb viselkedésmintái is megérthetők egy másik
személy számára, ez hihetetlenül felszabadító élmény. Olyan
forrás, amelyből másoknak is juttathat.
De van egy még alapvetőbb oka annak, hogy a kliensek mi­
ért kezdik el jobban megérteni a családtagjaikat. Ha álarc mögé
400
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

bújva élünk, ha a viselkedésünk nem tükrözi a valódi érzésein­

ket, akkor nem merünk igazán a másikra figyelni. Akkor állan­
dóan készenlétben kell lennünk, nehogy a másik valamilyen
módon rést üssön a védelmünkön, vagy megpróbáljon meg­
fosztani az álarcunktól. Ha azonban a kliens megpróbálja kife­
jezni a valódi érzéseit, ha a családi kapcsolatait valóban létező
érzések alapján képes élni, akkor többé nincs szüksége defenzív
viselkedésre, és képes lesz meghallgatni és megérteni a család
többi tagjait. Megengedheti magának, hogy egy másik személy
szemével nézze a világot.
Hadd illusztráljam mindezt azzal, amit Mrs. S. mondott a terá­
pia után: „Először nem is úgy vettem, hogy ez egy segítő kapcso­
lat. Érti? Azt gondoltam, nos, hogy csak úgy beszélgetünk, de ...
aztán ahogy egy kicsit jobban belegondoltam, hát rá kellett jön­
nöm, hogy ez bizony az, és abból is a lehető legjobb fajta. Ezt
azért mondom, mert korábban kaptam mindenféle jobbnál jobb
tanácsokat, az orvostól is, a családomtól is, meg aztán barátoktól,
és, ... nos, ezek soha nem váltak be. És azt hiszem, ha igazán kö­
zel akar kerülni az ember másokhoz, ha el akarja érni őket, akkor
nem szabad mindenféle gátakat, meg ilyesmit felépíteni, mert ak­
kor nem valódi reakciókat kapunk. ... De ezen rengeteget gondol­
kodtam, és valami ilyesmit használok most Carollal is (itt felne­
vet) vagy legalábbis megpróbálom. Érti, ugye? És ... a nagyanyja
mondogatja is neki, hogy hogyan lehetsz ilyen mértéktelenül ön­
ző a te szegény beteg, öreg nagyanyáddal? És én pontosan tu­
dom, hogy Carol mit érezhet akkor. Ilyenkor legszívesebben meg­
ütné, merthogy annyira elviselhetetlen. De eddig még nem túl so­
kat mondtam neki olyant, amivel vezetni akarnám őt. Viszont
megpróbálom valahogy felszabadítani, hogy kijöjjön belőle, ami
benne van, ... és hogy érezze, hogy vele vagyok és mellette, tel­
jesen függetlenül attól, hogy mit tesz. És, hogy kimondja, hogy
mit és hogyan érez, és hogy miként reagál akár csak apró dolgok­
ra, rezdülésekre is. És ez jól működik. Már olyan dolgokat is ki­
mondott, hogy "mama, a nagyi már annyit volt öreg és beteg”. Er­
re aztán mondtam, hogy »ez bizony így van». Sem dorgálást, sem
dicséretet nem kap ... és már ilyen rövid idő alatt is látszik, ...
kezd bizonyos dolgokat kibeszélni magából ... anélkül, hogy ne­
kem ezt ... különösebben erőltetni kellene, ... vagy, hogy ezen
komolyabban kellene dolgoznom. És - egy kissé - már az anyá­
mon is érezhető. Valami megmozdult benne.”
Azt hiszem elmondhatjuk Mrs. S.-ről, hogy azáltal, hogy elfo­
gadta a saját érzéseit, azáltal, hogy sokkal kevésbé fél kifejezni
■ 401
Milyen halasai vannak mindennek a z életünkre?

és megélni őket, sokkal inkább vágyik arra, hogy empatikusán

megértse a lányát és az anyját. Eléggé megszabadult a defenzív
reakcióitól, hogy elfogadóan tudjon figyelni rájuk, és hogy érez­
ze, hogy ők miként érzik magukat a saját bőrükben. Az ilyen­
fajta fejlődés - minden jel szerint - jellemző a klienseink csalá­
di életére.

H a d d legyen a m ásik szem ély önálló

Azt is megfigyeltük a klienseinknél, hogy egyre inkább megen­

gedik a családtagjaik számára, hogy saját érzéseik legyenek, és
önálló személyiségekké váljanak. Talán furcsállják, hogy miért
kell ezt megjegyezni, de valójában ez egy igen radikális előre­
lépés. Sokan nincsenek is tudatában, hogy mekkora nyomást
gyakorolnak a házastársukra vagy a gyerekükre annak érdeké­
ben, hogy mindnyájan úgy érezzenek, ahogy ők éreznek. Ez
pontosan olyan, mintha azt mondanánk: „Ha azt akarod, hogy
szeresselek, akkor úgy kell érezned, ahogy én érzek. Ha én úgy
érzem, hogy a te viselkedésed nem helyénvaló, akkor ezt neked
is úgy kell érezned. Ha egy célról úgy érzem, hogy azt el kell
érni, akkor ezt neked is úgy kell érezned.” A klienseinknél ész­
revehető tendencia ezzel teljesen ellentétes. Azt szeretnék, ha a
másik személynek különböző érzései, különböző értékei és kü­
lönböző céljai lennének. Röviden: azt szeretnék, ha a másik
önálló személyiség lenne.
Mélyen hiszem, hogy ez a tendencia erősödik, amint az em­
ber felfedezi, hogy megbízhat a saját érzéseiben és reakcióiban.
Felfedezi, hogy a belső késztetései nem destruktívak, nem okoz­
nak katasztrófát, hogy nincs szüksége védelemre, és képes
szembenézni az élet realitásaival. Ahogy megtanulja, hogy bíz­
hat önmagában, azzal együtt, hogy senkire sem hasonlít, hogy
különleges, egyre inkább képes lesz megbízni a feleségében
vagy a gyerekében, és elfogadni azt, hogy a másik személynek
is különleges érzései és értékei vannak.
Hadd illusztráljam ezt egy asszonynak a férjéhez írt levelével:
mindketten a barátaim, és valahogy hozzájutottak egy könyvem-
<402
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

hez, mert érdekelte őket, hogy mivel foglalkozom. A könyv olva­

sása szinte terápiaértékű volt számukra. Először a hölgy írt ne­
kem, és levelében van egy bekezdés, amely az érzéseiről szól.
„Hogy véletlenül se hidd azt, hogy teljesen őrültek vagyunk,
mondom, hogy olvassuk a -Kliensközpontú terápia* című köny­
vedet. Én már majdnem be is fejeztem. Amit úgy általában a
könyvekről mondasz, az legalábbis rám nem igaz. Valójában az
olvasás élménye nagyon közel vitt ahhoz, amit terápiának neve­
zünk. Ennek hatására kezdtem el gondolkodni a családunkban
is előforduló nem kielégítő emberi kapcsolatokon. Erre talán leg­
jobb példa az én kapcsolatom Philippel fa hölgy 14 éves fiáiról
van itt szó). Rájöttem, hogy már hosszú ideje nem mutattam felé
valódi szeretetet. Ennek az volt az oka, hogy teljesen figyelmen
kívül hagyta az elvárásaimat. Amióta abbahagytam, hogy felelős­
séget vállaljak a céljaiért, és önálló személynek tekintem —ahogy
Nancyt mindig is kezeltem meglepő változások mutatkoznak a
viselkedésében. Ne gondolj világrengető dolgokra, de ami törté­
nik, az egy nagyon szivet melengető kezdet. Például nem bosz-
szantjuk az iskolai teljesítményével, és lám, az egyik nap a matek
tesztjét jól teljesítette. Először ebben az évben.”
Néhány hónap múlva a férje hallatott magáról. „Egyszerűen
meg sem ismernéd Piriit. ... Azt nem mondom, hogy szószátyár­
rá vált volna, de többé már nem az a szfinx, akinek régebben is­
mertük. Sokkal jobban teljesít az iskolában is, pedig már nem
várjuk tőle azt, hogy színjelesre teljesítsen. Ennek a fejlődésnek
a nagy része Neked köszönhető, hiszen akkor kezdett el kivirá­
gozni, amikor képes voltam bízni benne, és hagyni, hogy önma­
ga legyen. Amikor felhagytam azzal, hogy az apja ilyen korú,
idealizált képévé gyúrjam át. Bárcsak jóvá tehetnénk a múltbéli
hibáinkat.”
Az utóbbi időben sokat foglalkoztat, milyen fontos, hogy bi­
zalommal hagyjuk, hogy a hozzánk közelállók önmaguk legye­
nek. Időnként elképzelem, hogy mivé válhatnának gyerekeink,
ha kezdettől önálló lényként kezelnénk őket. Ha a mindenki
másétól különböző, vállalható érzéseikről nem kellene lemon­
daniuk azért, hogy cserébe szeressék őket. Ha a szülők is úgy
éreznék, hogy joguk van saját, mindenki másétól különböző ér­
zésekre, és ezeket szabadon ki is tudnák fejezni. Szeretek elját­
szani a gondolattal, hogy mire vezetne mindez. A gyerek abban
a büszke tudatban nőhetne fel, hogy teljesen egyedi, senki más­
sal össze nem téveszthető személy. Nyíltan vállalhatná az érzé­
seit akkor is, amikor a viselkedésével semmiképpen nem érthe-
403
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

tünk egyet. Viselkedésével igyekezne megtalálni a saját érzései

és a mások, ugyancsak nyíltan vállalható érzései közötti egyen­
súlyt. Felelősséget felvállaló, senki más által nem irányított sze­
méllyé válna, akinek soha nem kell eltitkolnia az érzéseit önma­
ga elől, és akinek soha nem kellene álarc mögé rejtőzködve él­
nie. Jórészt mentes lehetne azoktól az alkalmazkodási rendelle­
nességektől, amelyek oly sokunk viselkedését torzítják el.

A z általános kép

Ha jól értelmezem a klienseink élményeiben fellelhető trende­

ket, ezek azt mutatják, hogy a kliensközpontú terápia elvei szá­
mos ponton érvényesek a családi életre is. A következőkben
megkísérlem ezt általánosabb formában megfogalmazni.
Úgy tűnik, hogy hosszú távon örömet okoz, ha kifejezhetjük
az erős és maradandó érzéseinket, akkor, amikor jelentkeznek,
annak, akivel kapcsolatosak, a valódi mélységükben. Ez sokkal
inkább örömet okoz, mint ha elutasítjuk, hogy ilyen érzések lé­
teznek, vagy hagyjuk, hogy az ilyen érzések felhalmozódjanak,
és előbb-utóbb robbanáshoz vezessenek, vagy megpróbáljuk
az ilyen érzéseket átirányítani más helyzetekre.
Úgy tűnik, hogy az ember rájön, hogy hosszú távon sokkal
kielégítőbb a családi életet az ott valóban létező interperszoná­
lis kapcsolatok alapján leélni, mint szerepjátékra (megjátszásra)
alapozni a kapcsolatokat. Ráébred: a valódi érzések felszínre
hozása és kifejezése nem veszélyezteti a kapcsolatot, kivált­
képp, ha az érzéseket a sajátjaként fejezi ki, nem pedig egy ál­
lításként valaki mással kapcsolatban.
A klienseink úgy érzik, hogy amint egyre szabadabban képe­
sek kifejezni önmagukat, amint a viselkedésük hasonlóvá válik
a lelkűk mélyén állandóan változó attitűdjeikkel, nincs szüksé­
gük többé a defenzív magatartásra, és képesek lesznek odafi­
gyelni a másik személyre. Gyakran már az első sikeres próbál­
kozás alkalmával elkezdik megérteni a másik érzéseit: azt, hogy
miért érez úgy, ahogy érez. A kölcsönös megértés kezdi jelle­
mezni a személyek közötti kapcsolatot.
40 4
 A kliensközpontú terápia kihatása a családi életre

Végül a másikban is kialakul és erősödik az a késztetés, hogy

önmaga legyen. Amint egyre inkább önmagam leszek, egyre in­
kább meg tudom engedni a másiknak is, hogy önmaga legyen,
mindazzal együtt, amit ez magával hozhat. Ez azt jelenti, hogy
a családtagok eltérő célokkal és értékrenddel rendelkező önál­
ló egyénekké válnak, akiket szorosan összekötnek valódi - po­
zitív és negatív - érzéseik és a másik belső világának sok örö­
met nyújtó, kölcsönös megértése.
így hat a terápia, amely támogatja az embert abban, hogy egy­
re teljesebben és egyre mélyebben önmaga legyen. Segít az egy­
re kielégítőbb és valóságosabb családi kapcsolatok felépítésé­
ben, amely azután ugyanazt a célt szolgálja, mint a terápia: hoz­
zájárul ahhoz, hogy a családtagok felfedezzék önmagukat, való­
di önmagukká váljanak.

4 0 5
 71
T iz e n h e te d ik fejezet

Mit teh etü n k , h a a k o m m u n ik áció

c s ő d ö t m ond?
 Mit tehetünk, ha a kom m unikáció csődöt mond'?

A könyv tanulmányai közül ezt írtam, meg legrégebben: 1951-

fjMf ben a Northwestern University Centenáriumi Kommuniká­
ciós Konferenciáidra készült, ahol is azt a címet kapta, hogy „A
kommunikáció zavarai és elősegítése.”Azóta a cikk már féltucat
utánnyomást megért. Különböző csoportok és különböző kiadók
igényelték, köztük a Harvard Business Journal és a z ETC, a z Ál­
talános Szemantikai Társaság folyóirata.
Bár a cikkben említett néhány példa ma már elavultnak tűnhet,
a z írás egésze - úgy érzem - jó l kifejezi azt, am it mondani akarok
a csoportok közötti feszültségekről, legyenek azok nemzetiek vagy
nemzetköziek. A szovjet-amerikai feszültséggel kapcsolatos javas­
lataim akkor menthetetlenül idealisztikusnak tűnhettek. Ma - azt
hiszem - már sokkal többen elfogadnák, m int ésszerű megoldást.

« W « W

Furcsának tűnhet, hogy valaki, aki a pszichoterápiával foglalko­

zik, a kommunikáció iránt kezd érdeklődni. Vajon mi lehet a
kapcsolat a lelki problémákkal küszködő embereknek nyújtott
terápiás segítségnyújtás és a kommunikáció zavaraival foglalko­
zó konferencia között? A kapcsolat nagyon is szoros. A pszi­
choterápia feladata végiilis nem más, mint kijavítani a kommu­
nikáció kudarcait. Az érzelmi, alkalmazkodási problémákkal
küszködő személy - a „neurotikus” - először is azért van ne­
héz helyzetben, mert a bensőjében megszakadt a kommuniká­
ció, másodszor pedig azért, mert ennek következtében a mások­
kal folytatott kommunikációja is torzult. Ha ez Önöknek így egy
kissé furcsán hangzik, akkor megpróbálom valamennyire átfo­
galmazni. A „neurotikus” tudatalattija - vagy más néven „énjé­
nek az a része, amelyet elnyomott” - annyira gátlás alá kerül­
het, hogy megszűnik a kommunikáció a tudatalatti és a sze­
mélyt vezérlő tudatos rész között. Emiatt eltorzult formában
kommunikálja önmagát mások felé, s így szenved belül és az
interperszonális kapcsolataiban is. A pszichoterápia feladata az,
hogy segítse a klienst, hogy - a terapeutával kialakított jó kap­
csolatára alapozva - helyreállítsa a belső kommunikációját. Ha
ezt sikerül elérni, a másokkal folytatott kommunikáció is szaba­
dabban és hatékonyabban folyhat. Más szóval: a pszichoterá-
409
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

pia hatékony kommunikáció a z emberen belül és a z emberek kö­

zött. Ezt az állítást meg is fordíthatjuk, és akkor is igaz lesz. A
hatékony, szabad kommunikáció mindig terápiaértékű.
A segítő szolgálat és a pszichoterápia területén szerzett kom­
munikációs tapasztalatok birtokában ma este két gondolatot
szeretnék Önökkel megosztani. Elsőként azt szeretném megfo­
galmazni, hogy mi a fő oka a kommunikáció megbénulásának,
majd másodikként azt szeretném kifejteni, hogy tapasztalataink
szerint hogyan lehet a kommunikációt elősegíteni.
A következő hipotézist szeretném a figyelmükbe ajánlani: a z
interperszonális kommunikáció legfőbb akadálya a z ítélkezésre,
a z értékelésre, a z egyetértésre vagy ellentmondásra, a másikra vo­
natkozó nyilatkozattételre való természetes hajlamunk. Engedjék
meg, hogy néhány egyszerű példával illusztráljam ezt. Az elő­
adás végén néhányan valószínűleg azt mondják majd: „Nem
nagyon tetszett, amit ez az úr ma itt beszélt.” Mi lehet erre a vá­
lasz? Vagy az, hogy „Nekem sem. Ez szörnyű volt.” vagy az,
hogy „Nem, szerintem igazán jó volt.” Vagyis, az Önök elsődle­
ges reakciója az értékelés lesz. Értékelik a saját nézőpontjukból,
a saját értékrendjükhöz viszonyítva azt, amit hallottak.
De vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy valamin fel­
buzdulva a következőket mondom: „A Republikánusok mosta­
nában észszerűbben viselkednek.” Vajon mi lesz erre az első
reakciójuk? Mi fut át az agyukon először? Szinte biztos, hogy
valamilyen értékítélet. Vagy egyetértenek velem, vagy ellentétes
véleményen lesznek. Lehet, hogy azt gondolják rólam, hogy „Ez
biztosan egy konzervatív.”, vagy hogy „Nagyon sommás véle­
ménye van.” De találhatunk példát a nemzetközi színtérről is.
Az oroszok teli tüdőből azt kiabálják: „A Japánnal kötött egyez­
mény csak egy háborús trükk az USA részéről.” És erre mi, ame­
rikaiak egy emberként cáfoljuk, mondván „Ez rút hazugság!”
A legutóbbi példa a hipotézisem egy további elemét is jól il­
lusztrálja: bár értékítéletek alkotása minden nyelvi interakcióban
előfordul, de különösen gyakori olyankor, amikor erős érzelme-
ink vannak. Minél erősebbek az érzelmek, annál nagyobb a va­
lószínűsége, hogy kommunikációnkban eltérő elemeket fogunk
használni. Olyan pszichológiai tér alakul ki, amelyben a két kü­
lönböző gondolat, a két különböző érzés, a két különböző érték­
elő
 Mit tehetünk, ha a komm unikáció csődöt mond?

ítélet elkerüli egymást. Biztos vagyok abban, hogy mindenki talál

példát erre a saját tapasztalatából merítve. Ha valaki higgadtan,
érzelmi kívülállóként hallgat végig egy bősz vitát, valószínűleg azt
a végkövetkeztetést vonja le, hogy „Ezek nem is ugyanarról a do­
logról beszéltek.” És valóban nem ugyanarról a dologról beszél­
tek. Mindketten ítélkeztek, értékítéletet alkottak a saját nézőpont­
jukból kitekintve. A szó mélyebb, igazi értelmében semmiféle
kommunikáció nem folyt közöttük. Ez a tendencia - hogy min­
den érzelmileg töltött kijelentésre egy olyan értékítélettel reagá­
lunk, amelyet kizárólag a saját szemszögünkből nézve fogalmaz­
tunk meg - a fő gátja az interperszonális kommunikációnak.
De vajon van-e valamilyen mód arra, hogy megoldjuk ezt a
problémát? Úgy érzem, hogy nagyon közel járunk ehhez, és
szeretném minél érthetőbben elmondani, hogyan. Valódi kom­
munikáció akkor jön létre, és ezt az ítélkező tendenciát akkor
lehet elkerülni, ha értően figyelünk. De mit is jelent ez valójá­
ban? Azt jelenti, hogy a másik ember szempontjából szemléljük
a világot: érezzük, hogyan érez, érzékeljük az attitűdjét, értjük,
hogyan gondolja, amit mond.
Ez a megoldás olyan egyszerűnek tűnhet, hogy talán nem is
hiszik el, hogy igaz. A pszichoterápiában mindenesetre nagyon
hasznosnak bizonyult: ez a leghatékonyabb eszköz, amelyet az
ember személyiségstruktúrájának alakításához, másokkal való
kapcsolatának és kommunikációjának javításához találtunk. Ha
képes vagyok figyelni arra, amit a másik mond, ha képes vagyok
felfogni, hogy ez az üzenet milyen személyes jelentést hordoz a
számára, ha képes vagyok kiérezni a szavak mögött meghúzó­
dó érzelmeit, ezzel felszabadítom benne a változásokhoz szük­
séges energiákat. Ha valóban megértem, hogy mennyire gyűlöli
az apját, az egyetemet vagy a kommunistákat, ha valóban meg­
értem, mennyire retteg az elmebajtól, az atombombától vagy az
oroszoktól, akkor ez a legnagyobb segítség a számára ahhoz,
hogy átváltoztassa a gyűlöletét vagy a rettegését, és harmonikus
kapcsolatot hozzon létre az emberekkel, helyzetekkel és dolgok­
kal, akikre és amelyekre ez a gyűlölet vagy rettegés irányult. Ku­
tatásaink bebizonyították, hogy az ilyen empatikus megértés - az
együttérzés a másik emberrel és nem a róla szóló dolgok megér­
tése - lényegi változásokat hozhat létre a személyiségben.
4 1 1
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

Sokan Önök közül nyilván azt gondolják most, hogy képesek

hatékonyan figyelni másokra, és annak bizony soha nem volt
ilyen eredménye. Nagy valószínűséggel az Önök odafigyelése
nem olyan, mint amit itt leírtam. Javasolom, hogy próbáljunk ki
egy rövid kísérletet, amely teszteli az Önök értésének a minősé­
gét. Legközelebb, amikor valamilyen vitába keverednek a felesé­
gükkel, a barátjukkal vagy egy baráti csoporttal, állítsák meg a vi­
tát egy pillanatra, és a folytatáshoz alkalmazzák a következő sza­
bályt: „Mindenki csak akkor mondhatja el a saját mondókáját,
miután összefoglalta az előző beszélő gondolatait és érzéseit,
annak a másik beszélőnek a teljes megelégedésére.” Ez azt je­
lenti, hogy csak akkor fejthetik ki a saját nézőpontjukat, amikor
olyan jól sikerült megérteni a másik ember gondolatait és érzé­
seit, hogy neki magának össze tudják foglalni. Ez nagyon egy­
szerűnek tűnik, ugye? De ha kipróbálják, rájönnek, hogy ez az
egyik legnehezebb feladat. Abban a pillanatban, amikor teljesen
sikerül megérteni a másik ember nézőpontját, a saját mondani­
valónkat drasztikusan át kell fogalmaznunk. Aki ezt a gyakorla­
tot végigcsinálja, tapasztalhatja, hogy a vita érzelemmentessé vá­
lik, a nézetkülönbségek száma csökken, a mindvégig megmara­
dó nézetkülönbségek racionálisan elfogadhatóak lesznek a má­
sik személy számára' és az érthetőség keretein belül maradnak.
Próbálják meg elképzelni, mit jelentene, ha ezt az élet legkü­
lönbözőbb területein alkalmaznák. Vajon mi történne, ha a
munkavállaló-munkaadó vitában a dolgozók - anélkül persze,
hogy feltétlenül egyet kellene érteniük a főnökeikkel - képesek
lennének a munkaadók nézeteit úgy megfogalmazni, hogy azt
a munkaadók is elfogadják. Vagy a másik oldalon: ha a mun­
kaadók - anélkül persze, hogy magukévá kellene tenniük a
munkavállalók nézeteit - meg tudnák fogalmazni a munkavál­
lalók nézőpontját olyan módon, hogy azt a munkavállalók is el­
fogadják korrekt megfogalmazásnak. Azt jelentené, hogy valódi
kommunikáció folyik, s ezért szinte biztosra vehető, hogy a fe­
lek találnak észszerű megoldást.
Ha ez a fajta megközelítés hatékony kommunikációhoz és jó
emberi kapcsolatokhoz vezet - és biztos vagyok benne, hogy
ha valaki kipróbálta ezt, akkor egyetért ezzel -, akkor vajon mi­
ért nem próbálják ki többen, és vajon miért nem használják
412
 Mit tehetünk, ha a komm unikáció csődöt mond?

gyakrabban? Megpróbálok felsorolni néhányat a használatot ne­

hezítő tényezők közül:
1. Először is ehhez bátorságra van szükségünk, amely nem
túl gyakori tulajdonság. Hálás vagyok Dr. S. I. Hayakawa sze­
mantikával foglalkozó tudósnak, aki bebizonyította, hogy a
pszichoterápiának ebben a változatában a terapeuta jelentős
kockázatot vállal, és ez bátorságot igényel. Ha ilymódon való­
ban megértünk egy másik személyt, ha készek vagyunk belép­
ni az ő legbensőbb világába, és onnan belülről sikerül úgy lát­
ni a világot, ahogy ő látja, és mindezt úgy, hogy közben nem
formálunk értékítéletet, ezzel azt kockáztatjuk, hogy mi magunk
meg fogunk változni. A világot az ő szemével fogjuk látni, és ez
befolyásolhatja az attitűdünket és a személyiségünket. Annak a
kockázata, hogy megváltozunk, egyike a legnagyobb fenyegeté­
seknek. Ha belépek - olyan teljességgel, ahogy ez egyáltalán le­
hetséges - egy neurotikus vagy pszichotikus személy legben­
sőbb világába, vajon nincs-e meg annak a veszélye, hogy elve­
szek abban a világban? A legtöbben közülünk nem merik vál­
lalni ennek a veszélyét. Vagy, ha lenne itt közöttünk ma este egy
orosz kommunista agitátor vagy Joseph McCarthy szenátor, va­
jon hányán mernénk az ő szemükkel nézni a világot? Az itt ülők
többsége nem nagyon tudna rájuk figyelni, a szó igazi értelmé­
ben. Azon kapnánk rajta magunkat, hogy értékítéletet formá­
lunk, mivel a megértésük túl veszélyes lenne. Összefoglalva: az
első feltétel a bátorság, és ezzel nem mindig rendelkezünk.
2. Van azonban egy második akadály is. Akkor a legnehezebb
a másik ember nézőpontját átvenni és abból szemlélni a világot,
amikor a legerősebbek a z érzelmek. Ugyanakkor pontosan ekkor
van a legnagyobb szükség erre a z attitűdre, ha a valódi kom m uni­
kációt létre akarjuk hozni. A pszichoterápiában ez nem legyőz­
hetetlen akadály. Valaki, aki félre tudja tenni az érzelmeit és az
értékítéleteit, sok segítséget tud adni azzal, hogy mindenkire meg­
értőén figyel, tisztán érzékeli az elhangzó érveket. Ez nagyon ha­
tékonynak bizonyult olyan kiscsoportoknál, ahol a felek ellenté­
tes vagy éppen összebékíthetetlen véleményeket képviseltek.
Amikor a vita résztvevői érzékelik, hogy valaki érti őket, hogy van
még valaki, aki tudja úgy szemlélni a szituációt, ahogy ők szem­
lélik, akkor az érvek-ellenérvek kevésbé lesznek eltúlzottak és de­
4 1 3
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

fenzívek. Nincs szükség arra, hogy mindenáron fenntartsák azt

az attitűdöt, hogy „Nekem mindenben igazam van, és te minden­
ben tévedsz.”. A megértést katalizáló személy lehetővé teszi a
csoport többi tagjának, hogy egyre közelebb kerüljön a kapcso­
lat lényegét jelentő objektív igazsághoz. Ilyen módon kialakul a
kétoldalú kommunikáció, és megnő a megegyezés esélye. Vagyis
bár az érzelmileg töltött légkör megnehezíti, hogy egyetértsünk a
vitapartnerünkkel, a tapasztalataink alapján nyilvánvaló, hogy
egy semleges, értő, katalizátortípusú vezető vagy terapeuta képes
lehet egy kiscsoportot átvezetni ezen az akadályon.
3. A csoport méretére vonatkozó utalás egy további akadályt
jelez. Eddigi tapasztalataink kiscsoportokra vonatkoznak, ame­
lyekben munkaügyi, vallási, faji vagy személyes jellegű feszült­
ségek feloldására törekedtünk. Ezekben a kiscsoportokban - ta­
pasztalatunk és (egyelőre nem túl nagy számú) kutatásaink sze­
rint - a másik személyre odafigyelő, empatikus facilitátor hatásá­
ra magasabb szintű, hatékonyabb lesz a kommunikáció; az ilyen
csoportokban a résztvevők jobban el tudják fogadni egymást; a
csoport tagjainak attitűdje lényegesen pozitívabb a szokásosnál
és jobban a problémák megoldásra irányul; a viselkedésminták
kevésbé defenzívek, ritkulnak a túlzó kijelentések, a másik érté­
kelése vagy kritizálása. Mindezek a megállapítások azonban kis­
csoportokra vonatkoznak. Vajon mi történne, ha megkísérelnénk
ilyen típusú megértést elérni nagyobb csoportoknál, amelyek tag­
jai földrajzi értelemben távol vannak egymástól? Vagy olyan cso­
portoknál, amelyek tagjai nem a saját, hanem valaki másnak a z
érdekeit képviselik, (mint például az ENSZ-be delegált képvise­
lők). Őszintén szólva, ma még nem tudjuk a választ ezekre a
kérdésekre. Talán azt mondhatom: társadalomtudományi „labo­
ratóriumokban” találtunk megoldást, hogyan lehet segíteni ott,
ahol a kommunikáció leblokkol. De a „laboratóriumi” megoldás
hitelességét bizonyítani, ezeket az eredményeket a társadalmi
osztályok, nagyobb csoportok, népek kommunikációs zavarai­
nak megoldására adaptálni csak nagyobb pénzügyi keretek fel-
használásával, lényegesen szélesebb körű kutatómunkával, és
sokkal kreatívabb gondolkodással tudnánk.
Már a mai, korlátozott tudásunk alapján is látszanak olyan
megoldások, amelyek nagycsoportokban is elősegíthetnék a má-
4 1 4
__________________ Mit tehetünk, ba a kommunikáció csődöt mond?

síkra való értő odafigyelést, és csökkenthetnék a másikkal kap­

csolatos értékítéletek reflexszerű megfogalmazását. Engedjük
szabadjára a fantáziánkat egy pillanatra, és képzeljük el, hogy
egy terápiában jártas tudóscsoport megszólítja az orosz vezető­
ket, és a következőket mondja: „Szeretnénk megérteni az Önök
nézeteit, és ami még ennél is fontosabb, az Önök valódi attitűd­
jeit és érzéseit az Egyesült Államokkal kapcsolatban. Újra meg
újra összefoglalnánk és átfogalmaznánk, amit a nézeteikről és
érzéseikről gondolunk, mindaddig, amíg Önök azt mondják, va­
lóban ezt gondolják és érzik.” Majd ugyanezt megtennénk a sa­
ját országunk vezetőivel is az oroszokkal kapcsolatban. Ha az
így összegyűjtött nézeteket a lehető legszélesebb körben ismer­
tethetnénk - olyan módon, hogy a feltárt érzések benne marad­
janak, az anyázás viszont kimaradjon belőle -, vajon ennek a
hatása nem lenne-e óriási? Ez önmagában nem feltétlenül biz­
tosítaná, hogy az igazi kommunikáció létrejöjjön, de nagyban
megnövelné ennek az esélyét. Sokkal jobban megérthetjük egy
olyan személy érzéseit, aki gyűlöl bennünket, ha az attitűdjét
egy semleges harmadik fél pontosan, értően elmagyarázza, mint
ha figyelnénk, amint az öklét rázza felénk.
4. További probléma, hogy civilizációnk még nem bízik elég­
gé a társadalomtudományokban ahhoz, hogv annak eredménye­
it a gyakorlatban fel is használja. A fizikai tudományokra ennek
pontosan az ellenkezője igaz. A háború alatt, amikor a szinteti­
kus gumit sikerült laboratóriumi méretekben előállítani, azonnal
dollármilliókat és a tehetséges kutatók ezreit mozgósították, mert
hittek abban, hogy ha miligrammnyi mennyiségben elő tudták
állítani, akkor tonnaszámra is képesek lesznek erre - és amit
akartak, azt meg is valósították. Azonban a társadalomtudo­
mányok területén ez nem így van. Ha találunk egy módot kis­
csoportok kommunikációjának és kölcsönös megértésének elő­
segítésére, nincs semmilyen garancia, hogy az eredményeinket
fel fogják használni. Talán egy generáció, vagy még több is kell
ahhoz, hogy a szükséges pénzt és kutatókapacitást felszabadít­
sák erre a célra.
Befejezésként szeretném röviden összefoglalni azt a megoldást,
amelyet a kommunikáció akadályainak elhárítására javasolok, és
szeretnék rámutatni a megoldás néhány jellemző tulajdonságára.
4 1 5
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

A kutatásaink és a tapasztalataink szerint a kommunikáció

zavarait és a kommunikációs zavarok fő okozóját, a gyors,
megalapozatlan értékítélet-alkotást ki lehet küszöbölni. A meg­
oldás az, hogy olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben az
ellenérdekű felek képesek azonosulni a másik nézőpontjával,
és onnan belülről tekintve a problémára, képesek a másik sze­
mélyt megérteni. Ezt sikerült olyankor is elérni, amikor a prob­
léma heves érzelmeket váltott ki mindkét félből, egy olyan fa-
cilitátor segítségével, aki empatikusán megértette a különböző
nézőpontokat, és ezzel a további, teljesebb megértés katalizá­
torává vált.
Ennek a folyamatnak jellemző jegyei vannak. Kezdeményez­
heti akár az egyik fél is, nem várva arra, hogy a másik is készen
legyen rá. De akár egy semleges harmadik személy is kezdemé­
nyezheti, feltéve, hogy legalább az egyik fél részéről minimális
együttműködési készséget élvez.
Ez a megközelítés képes kezelni a hamisságot, a defenzív túl­
zásokat, a hazugságokat és azokat az álcákat, amelyek szinte
minden kommunikációs csőd kísérői. Ezek a védekezésből fa­
kadó torzulások varázslatos sebességgel eltűnnek, amint az em­
berek megérzik, hogy a fő cél a másik megértése, nem pedig az
ítélkezés felette.
Segítségével gyorsan és megállíthatatlanul eljutunk az igazság
felfedezéséhez, a kommunikáció akadályainak reális értékelésé­
hez. Ha az egyik fél abbahagyja a defenzív magatartást, ez ar­
ra serkenti a másik felet, hogy ő is ezt tegye. így fokozatosan
egyre közelebb kerülhetünk az igazsághoz.
Ennek a folyamatnak az eredményeként kialakul a kétoldalú
kommunikáció. A kétoldalú kommunikáció jellemzően a prob­
lémák megoldását eredményezi, és nem jelent támadást más
személyek vagy csoportok ellen. Képes leszek meglátni a prob­
lémát úgy, ahogy azt a másik személy látja, de egyidejűleg úgy
is, ahogy az a saját nézőpontomból látszik. A másik személlyel
is ugyanez történik: egyszerre látja a problémát a saját és az én
nézőpontomból. Ha a problémát pontosan és realisztikusan si­
kerül definiálnunk, akkor szinte mindig lehetőség van az intel­
ligens megoldásra, vagy ha ez lehetetlen, akkor képesek va­
gyunk ezt is belátni.
416
 Mit tehetünk, ha a kommunikáció csődöt m ond'?

így néz ki tehát a kommunikációs problémák kiscsoportok

esetében kikísérletezett „laboratóriumi” megoldása. Vajon lehet-
séges-e tovább tanulmányozni, tovább finomítani, tovább fej­
leszteni úgy, hogy alkalmazható legyen a világ tragikus és már-
már végzetes kommunikációs zavarainak kiküszöbölésére, ame­
lyek az emberi létet veszélyeztetik? Számomra ez egy olyan esély­
nek tűnik, amelyet meg kell próbálnunk megragadni; egy olyan
kihívásnak, amelynek valamiképpen meg kell felelnünk.

417
 T iz e n n y o lc a d ik feje ze t

Az in terp erszo n ális k ap cso lato k

általános tö rv é n y én ek
ideiglen es form ája
 Az inte/perszonális kapcsolatok általános törvényének ideiglenes formája

z elmúlt nyarak egyikén erősen foglalkoztatott egy szinte meg­

oldhatatlannak tűnő elméleti probléma: egyetlen hipotézisben
összefoglalni mindazokat a z elemeket, amelyek miatt egy kapcsolat
fejlesztővé vagy ennek ellentétévé válik. Csak úgy magamnak rövi­
den leírtam a gondolataimat, majd elmondtam egy tréningen és
egy vállalati vezetőknek tartott csoportnak. Úgy' tűnt, hogy minden­
kit érdekelt a téma. A vezetők különös érdeklődéssel vitatták meg az
éweket és ellenéiveket, olyan teriileteket érintve, mint a beosztott-fő­
nök viszony, a munkáltató-munkavállaló kapcsolat, a felsővezetők
képzése és a felsővezetés tagjai közötti intetperszonáilis kapcsolatok.
Ezt a z írást nagyon ideiglenesnek tekintem, és magam sem. va­
gyok biztos abban, hogy jól tükrözi a z igazságot. Azért döntöttem
mégis a kötetben való megjelenése mellett, mert akik eddig elolvas­
ták, gondolatébresztőnek találták, és a megjelenés talán olyan ku­
tatásokhoz vezet, amelyek ellenőrizhetik a feltételezéseimet.

*> *. K W

Gyakran feltettem magamnak azt a kérdést, hogy vajon a pszi­

choterápiában tanultak hogyan és miként alkalmazhatók általá­
ban az emberi kapcsolatokban. Az utóbbi években sokat fog­
lalkoztatott ez a gondolat, és megkíséreltem az interperszonális
kapcsolatok elméletét a kliensközpontú terápia elméletének ré­
szeként leírni (1., 4. rész). Ebben az írásban egy kissé más for­
mában próbálom megfogalmazni ennek az elméletnek egy vo­
natkozását. Arra teszek kísérletet, hogy megvizsgáljam, mik azok
a szabályszerűségek, amelyek meghatározzák, hogy egy kap­
csolat résztvevői nyíltabbá válnak és fejlődnek, vagy éppen el­
lenkezőleg: megáll a pszichológiai fejlődésük, és a defenzív
magatartás lesz jellemző rájuk.

A hitelesség (kongruencia) fo g a lm a

A mondanivalóm szempontjából alapvető jelentőségű a hiteles­

ség (kongruencia) fogalma. Ezt a konstrukciót azért vezettük
be, hogy segítségével leírjunk egy olyan jelenséget, amely a te­
421
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre''

rápiában és minden más interperszonális kapcsolatban megha­

tározó fontosságú.
A hitelességen (kongruencián) eredetileg olyan állapotot ér­
tettünk, amelyben az átélt élményeink és a tudatunk tökéletes
harmóniában van egymással. Ezt a kifejezést tovább gazdagítot­
tuk, amikor kiterjesztettük a kommunikációra is. Ebben az érte­
lemben a kongruencia az élmény, a tudat és a kommunikáció
harmóniáját jelenti. Erre talán a legegyszerűbb példa a csecse­
mő. Ha az éhség élményét éli át fiziológiai értelemben és a bel­
ső szerveiben, akkor a tudata és a kommunikációja híven tük­
rözi ezt az élményét. Éhes és elégedetlen, és ez minden szinten
igaz. Ebben a pillanatban az éhség élménye integrálja. Ha min­
den szükségeset megkapott és elégedett, akkor is hiteles lesz
minden szinten, mert ez igaz lesz a belső szervek szintjére, a
tudatosságára és a kommunikációjára. Minden bizonnyal azért
figyel oda kivétel nélkül mindenki a csecsemőkre, mert ilyen
nagy mértékben valódiak, integráltak - azaz hitelesek. Ha egy
csecsemő rajongást, dühöt, elégedettséget vagy félelmet fejez ki,
semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy azonos az élményeivel.
Teljesen átlátszóan ijedt, szerető, éhes vagy bármi más.
Ha a hitelesség hiányára (inkongruenciára) keresünk példát,
akkor olyan valakit kell keresnünk, aki már kinőtt a csecsemő­
korból. Egy könnyen felismerhető példa kedvéért vegyünk egy
olyan férfit, aki egy csoportos vitában vesz részt. Az arca elvö­
rösödik, a hangja remeg, elcsuklik a dühtől, fenyegetően muto­
gat vitapartnere felé. De ha a barátja azt mondja neki, hogy nem
kell ezért dühbe gurulnia, szinte meglepetten és látszólag őszin­
tén azt válaszolja: „Egyáltalán nem vagyok dühös! Ezt az egé­
szet nem veszem a lelkemreü Egyszerűen csak rámutattam a
dolgok logikájára. Ami tény, az tény.” A csoport többi tagja er­
re nevetésben tör ki.
Mi is történik itt? Az teljesen világos, hogy fiziológiai szinten
a düh élményét éli át. Ez nincs szinkronban a tudatával. Tuda­
tosan nem éli át a düh élményét, és ezt tudatosan nem is kom­
munikálja. Inkongruencia van az élménye és a tudatossága kö­
zött, és ugyanígy az élménye és a kommunikációja között is.
Azt is észre kell vennünk azonban, hogy kommunikációja
ezen a ponton többértelmű és zavaros. A szavak szintjén a lo­
4 2 2
 Az interperszonális kapcsolatok általános törvényének ideiglenes formája

gikába és a tényékbe kapaszkodik. A hanghordozásában és a

kísérő gesztikulációjában viszont egy teljesen más értelmű üze­
net rejlik: „Dühös vagyok rád.” Azt hiszem, hogy a kommuni­
kációnak ez a kétértelműsége és ellentmondásossága mindig je­
len van, ha egy adott pillanatban nem hiteles személy kísérli
meg a kommunikációt.
Az ember nem túl jó ítésze a saját hitelességének. A csoport­
ból kirobbanó nevetés világos, egyértelmű jelzője annak, hogy
az illető valóban dühöt érez, függetlenül attól, hogy erről mit
gondol. Ugyanakkor a saját tudata szerint ez nem igaz. Tehát -
ügy tűnik - a hitelesség mértékét az ember az élmény átélésé­
nek pillanatában nem tudja eldönteni. Bizonyos mértékig fej­
leszthetjük ezt a képességünket, ha figyelünk a külső jelekre.
Sokat tanulhatunk a hitelesség hiányáról abból is, hogy megfi­
gyeljük, amikor mi magunk vagyunk inkongruensek. Ha a pél­
dában idézett férfi terápiás foglalkozásokon venne részt, nagy
valószínűséggel úgy nézne vissza erre az incidensre a terápiás
foglalkozás elfogadó biztonságában, hogy „Most már tudom,
hogy szörnyen mérges voltam rá, bár akkor úgy gondoltam,
hogy nem vagyok az.” Rájönne, hogy a defenziv magatartása
akadályozta meg, hogy a dühét tudatosan érzékelje.
Hadd mondjak el még egy példát az inkongruencia további
jellegzetességének érzékeltetésére. Mrs. Brown, aki már jó ideje
az egyik ásítást nyomja el a másik után, és állandóan az óráját
nézi, azt mondja a háziasszonynak a távozáskor: „Fantasztikus
volt ez az este. Fergeteges volt ez a parti.” Itt a hitelesség hiá­
nya nem az élmény és a tudatosság között lép fel. Mrs. Brown
teljes mértékben tudatában van annak, hogy mennyire unatko­
zott. A hitelesség hiánya a tudatosság és a kommunikáció kö­
zött áll fenn. Érdekes, hogy mig az átélt élmények és a tudatos­
ság közötti inkongruencia defenziv magatartásban vagy a tuda­
tosság elutasításában mutatkozik meg, a tudatosság és a kom­
munikáció közötti inkongruencia általában hamisság vagy be­
csapás formájában jelentkezik.
Van egy olyan fontos és általánosan előforduló következmé­
nye a hitelesség (a kongruencia) fogalom bevezetésének, amely
egyáltalán nem magától értetődő. Ezt a következőképpen lehet
megfogalmazni: ha egy személy itt és most teljesen hiteles - az­
•423
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

az a fiziológiai értelemben vett tapasztalata pontosan, torzulás

nélkül jelenik meg a tudatosságában, és a kommunikációja is
tökéletes harmóniában van a tudatosságával -, akkor a kommu­
nikációja soha nem tartalmaz külső tényeket. Ha hiteles, akkor
nem mondhat olyant, hogy „Ott az a szikla nagyon kemény.”,
„Ez egy őrült.”, „Te rossz vagy.”, „Az a hölgy nagyon intelli­
gens.”. Ennek az az oka, hogy ilyen „tényeket” soha nem va­
gyunk képesek átélni. Az élmény pontos, torzítatlan tudatossá­
gát mindig belső referenciarendszerből származó érzések, érzé­
kelések vagy jelentések formájában fejezzük ki. Azt soha nem
tudom, hogy „ő őrült”, vagy hogy „te rossz vagy”. Csak azt va­
gyok képes érzékelni, hogy „nekem úgy tűnik a viselkedésed,
mintha az lennél”. Pontosan ugyanígy, szigorúan véve azt nem
tudom, hogy „az a szikla kemény”, annak ellenére, hogy bizto­
san úgy tapasztalnám meg, ha esetleg rázuhannék. (Még ebben
az esetben is meg kellene értenem a fizikust, aki a követ nagy
sebességű atomok és molekulák könnyen áthatolható tömegé­
nek tekinti.) Ha valaki teljesen hiteles, akkor minden kommuni­
kációja a belső, személyes érzékeléseiből fakad. Ennek a ténye­
zőnek nagyon fontos további következményei vannak.
Csak úgy mellékesen meg kell itt jegyeznem, hogy pusztán az
a tény, hogy valaki mindig a személyes élményeiből kiindulva
beszél, még nem feltétlenül jelent hitelességet, mivel mindenfaj­
ta kifejezésmód használható defenzív célzattal is. Az ember egy
adott pillanatban akkor hiteles, ha az érzékeléseit és érzéseit a
saját érzékeléseiként és érzéseiként kommunikálja, nem pedig
egy másik személyről vagy a külvilágról állított tényként. Ennek
az állításnak az inverze azonban nem feltétlenül igaz.
Talán az eddig leírtakból megfelelően érzékelhető, hogy a hi­
telesség igen összetett fogalom, amelynek számos jellemző vo­
nása és fontos következménye van. Nagyon nehéz ezt a fogal­
mat operacionalizálni, bár végeztek és végeznek olyan vizsgá­
latokat, amelyek célja, hogy külön-külön mérjék az átélt él­
ményt, és az élmény tudati tükröződését.
Befejezésül hadd mondjak el egy hétköznapi példát. Úgy
gondolom, hogy az emberek hitelességét (vagy annak hiányát)
általában felismerjük. Egyes emberekről biztosan tudjuk, hogy
amit mond, azzal pontosan azt fejezi ki, amit érez, legyen az
424
 Az interperszonális kapcsolatok általános töményének ideiglenes formája

düh, versengés, rajongás vagy együttműködési készség. Érez­

zük, hogy hol áll és mit képvisel. Másokkal kapcsolatban szin­
te bizonyosan érezzük, hogy amit mond, az álca, megjátszás.
Nem tudjuk, hogy valójában mit is érez, sőt azt sem, hogy va­
jon ő maga tudja-e ezt. Az ilyen emberekkel kapcsolatban álta­
lában tartózkodók, óvatosak vagyunk.
Nyilvánvaló tehát, hogy az emberek különböznek a hitelesség
mértékében, és egyazon személy is különböző mértékű hiteles­
séget mutathat különböző pillanataiban, attól függően, hogy ép­
pen milyen élményt él át, és hogy ezt az élményét el tudja-e fo­
gadni tudatosan, vagy védekezik ellene.

A hitelesség és a ko m m unikáció viszonya

a z interperszonális kapcsolatokban

Talán könnyebben megérthetjük a kongruencia fontosságát az

interperszonális kapcsolatokban, ha két képzeletbeli személyről,
Smith és Jones urakról teszünk néhány megállapítást:
1. Smith úr minden kommunikációja Jones úr felé Smith úr
bizonyos mértékű kongruenciáját mutatja. Ez a fentiekből nyil­
vánvaló.
2. Minél kongruensebb Smith úr élménye, tudata és kommu­
nikációja, annál nagyobb valószínűséggel fogja Jones úr azt
tiszta, világos kommunikációnak érzékelni. Úgy vélem, hogy
ezt megfelelő részletességgel kifejtettük. Ha a Smith úr beszé­
déből, hanghordozásából és gesztikulációjából származó in­
formáció egységes és harmonikus - mivel Smith úr hitelességé­
ből (kongruenciájából) fakad -, akkor nagyon kicsi a valószí­
nűsége, hogy Jones úr félreérti. Tiszta és világos lesz a jelenté­
se Jones úr számára.
3. Minél tisztább, világosabb Smith úr kommunikációja, Jones
úr annál világosabban, félreérthetetlenebbül fog erre reagálni.
Más szóval: még ha Jones úr inkongruensen élné is át a kérdé­
ses témát, a reakciói akkor is világosabbak és hitelesebbek, lesz­
nek annál, mintha Smith úr kommunikációját kétértelműnek él­
te volna át.
4^5
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre?

4. Minél hitelesebben éli át Smith úr azt a témát, amiről kom­

munikálnak, annál kevésbé kell defenzív technikákhoz folya­
modnia, és annál inkább képes lesz Jones úr kommunikációjá­
ra pontosan odafigyelni. Más szóval: Smith úr pontosan azt fe­
jezte ki, amit valóban érez, s ezért sokkal szabadabban képes
odafigyelni a másikra. Minél kevésbé jelenik meg egy olyan ál­
arcban, amellyel kapcsolatban állandóan védekeznie kell, annál
inkább oda tud figyelni arra, amit Jones úr valójában mond.
5. Ennek mértékében Jones úr empatikus megértést fog érez­
ni a másik részéről. Azt érzi, hogy bármilyen módon is fejezte
ki magát - akár hitelesen, akár hiteltelenül -, Smith úr szinte
pontosan ugyanúgy érti és érzi őt, ahogy ő saját magát érzéke­
li, és ahogy a kérdéses témát átéli.
6. Amilyen mértékben érzi Jones úr, hogy Smith úr érti őt,
olyan mértékben lesz képes feltétel nélkül, pozitívan elfogadni
Smith urat. Az az érzés, hogy „valaki megért”, azonos azzal az
érzéssel, hogy „valakinek az életében pozitív élményként jele­
nünk meg”: számítunk neki. (Esetünkben Jones úr érzi, hogy
Smith úrnak számít az, amit ő mond.)
7. A terápiás kapcsolat olyan mértékben jön létre Jones és
Smith úr között, amilyen mértékben Jones úr úgy érzi, hogy
Smith úr
(a) hiteles és integrált (ebben a kapcsolatban),
(b) elfogadja és
(c) empatikusán megérti őt.
Egy másik cikkben (2) már megkíséreltem leírni a terápia szük­
séges és elégséges feltételeit, így ezt itt nem kívánom megismételni.
8. Azzal arányosan, ahogy Jones úr érzi, hogy a terápiás kap­
csolatnak ezek a feltételei teljesülnek, egyre kevesebb gátat ér­
zékel a hatékony kommunikációja útjában. Ennek következté­
ben egyre inkább úgy kommunikálja önmagát, ahogy éppen
van, vagyis egyre hitelesebben. Egyre ritkábban lesz jellemző rá
a defenzív viselkedés.
9. Mivel a kommunikációja szabadabb, kevésbé defenzív, Jo­
nes úr egyre pontosabban, egyre kevesebb defenzív torzítással
tud odafigyelni Smith úr kommunikációjára. Ebben a lépésben
megismétlődnek a 4. lépésben leírtak, de most mindez Jones úr­
ral történik.
4 ^ 6
 Az interperszonális kapcsolatok általános törvényének ideiglenes formája

10. Minthogy Jones úr képes odafigyelni, Smith úr érzi, hogy

empatikusán megértik (úgy, ahogy ez Jones úrral történt az 5. lé­
pésben), hogy elfogadják (hasonlóan a 6. lépéshez, amikor
mindezt Jones úr élte át az ő részéről), és ráébred, hogy ez a
kapcsolat terápiaértékű a számára (ez a 7. lépés megfelelője, ami­
kor Jones úr érezte ugyanezt). így - bizonyos fokig - Smith úr és
Jones úr számára ez a kapcsolat kölcsönösen terápiaértékű lesz.
11. Ez azt jelenti, hogy a terápia folyamata mindkettőjükben le­
játszódik bizonyos fokig, és a terápiás folyamat eredménye ennek
arányában szintén megjelenik mindkettőjükben: megváltozik a sze­
mélyiségük a nagyobb összefogottság és egy magasabb szintű in­
tegráció irányába; kevesebb konfliktushelyzetük lesz, és több ener­
giát lesznek képesek felhasználni az értelmesebb élet érdekében. A
viselkedésük érettebb lesz.
12. Ennek a láncreakciónak a lejátszódását megállíthatja, ha
valamilyen fenyegető elem jelenik meg a kapcsolatukban. így,
ha Jones úr a 3- lépésben (a már hitelesebb reakcióiban) olyan,
addig nem említett tényezőt hoz be a kapcsolatukba, amelyre
Smith úr még nem képes hitelesen reagálni - ha egy olyan pont­
ra tapint, amelyben Smith úr nem hiteles akkor Smith úr nem
lesz képes pontosan odafigyelni, viselkedése defenzívvé válik,
kommunikációja elveszti világos egyértelműségét, és ekkor az
egész folyamat az ellenkező irányba fordulhat.

A z általános törvény egy ideiglenes m egfogalm azása

Ennek alapján pontosabban megfogalmazhatjuk az interperszo­

nális kapcsolatok általános törvényét:
Ha két emberről feltételezzük, hogy ha csak minimálisan is, de
>• kapcsolatba akarnak kerülni egymással,
meg tudják és akarják érteni egymást és
>■ a kapcsolatuk fennmarad egy ideig,
akkor igaz, hogy minél nagyobb a kongruencia az egyik ember
átélt élménye, tudata és kommunikációja között (minél hitele­
sebb a személy), annál inkább olyan kapcsolat jön létre közöt­
tük, amelyben
42.-7
Milyen hatásai vannak mindennek a z életünkre'’

egyre hitelesebben kommunikálnak egymással,

>- egyre jobban megértik egymást,
>• egyre jobban alkalmazkodnak a változó körülményekhez, és
>- egyre elégedettebbek lesznek a kapcsolatukkal.
Ennek ellentétes példájaként: minél nagyobb a kommunikált
inkongruencia az átélt élmény és a tudat között, annál inkább
olyan kapcsolat jön létre, amelyben a résztvevők
>- kommunikációja legalábbis nem javul,
>■ egyre kevésbé értik egymást,
egyre kisebb hatékonysággal alkalmazkodnak a változó
körülményekhez és
»- egyre rosszabbul érzik magukat.
Ha még pontosabban akarjuk megfogalmazni ezt az általános
törvényszerűséget, akkor hangsúlyoznom kell, hogy az infor­
mációt fogadó személy érzékelése az igazán meghatározó. így
a törvényszerűséget az alábbi hipotézis formájában lehet meg­
fogalmazni (az előző 'megfogalmazásban rögzített feltételek tel­
jesülését továbbra is elvárva):
Minél inkább úgy érzi Y, hogy X átélt élménye, annak tudata és az
étről való kommunikációja kongruens, annál inkább olyan kapcsolat
alakul ki közöttük... (és ettől a résztől megegyezik a fent leírtakkal).
Ennek a megfogalmazásnak köszönhetően a törvényszerűség
vizsgálható hipotézissé válik, mivel azt, hogy Y hogyan érzékeli
X kommunikációját, viszonylag könnyen lehet mérni.

A szem élyi döntés szabadsága

Nagyon óvatosan egy további tényezőre szeretném felhívni a fi­

gyelmet a témával kapcsolatban. Ez egy olyan elem, amely a te­
rápiában gyakran jelen van, és valószínűleg a más típusú kap­
csolatokban is hasonlóképpen, csak ott általában kevesebb fi­
gyelmet szentelünk neki.
A terápiás kapcsolatban a terapeutának és a kliensnek gyak­
ran kell szembenéznie azzal a kérdéssel, hogy „szabad-e hite­
lesen kommunikálnom mindazt, amit érzek? Szabad-e az átélt
élményemet, és azt, ami erről a tudatomban megjelenik hitele­
428
 Az inteiperszonális kapcsolatok általános törvényének ideiglenes formája

sen kommunikálnom? Szabad-e önmagamat teljes mértékben

hitelesen úgy kommunikálnom, ahogy pillanatnyilag vagyok,
vagy talán ennél valamivel kevesebbet, ettől némileg eltérő ké­
pet kell kommunikálnom?”
Ez a kérdés azért vetődik fel ilyen élesen, mert sokszor veszé­
lyesnek ítéljük meg az ilyen mértékű kitárulkozást, és valós esé­
lyét látjuk a visszautasításnak a másik személy részéről. Ha
mindazt kommunikáljuk, ami az adott élménnyel kapcsolatban
megjelenik a tudatunkban, ez veszélyeztetheti magát az inter­
perszonális kapcsolatot. Úgy látom, hogy ennek a valóban léte­
ző veszélynek a vállalása vagy nem vállalása döntheti el, hogy
egy kapcsolat kölcsönösen egyre inkább terápiaértékűvé válik,
vagy a szétesés irányába mozdul el.
Ugyanezt más szavakkal megfogalmazva: nincs választási le­
hetőségem abban, hogy a tudatom híven tükrözi-e az átélt él­
ményemet. Ezt a védekező mechanizmusom szabályozza, attól
függően, hogy az adott pillanatban szükségem van-e defenzív
mechanizmusokra, és e fölött nincs befolyásom. De megvan a
személyes döntési szabadságom a tekintetben, hogy az átélt él­
ményem tudati tükröződését hitelesen kommunikáljam vagy
sem. Ez a pillanatról-pillanatra meghozott döntésem fogja meg­
határozni azt, hogy kapcsolatom a feltételezett törvényszerűség­
ben vázolt irányok közül melyik felé fog elmozdulni.

429
 T iz e n k ile n c e d ik fejezet

Egy kreativitáselm élet vázlata

 Egy kreativitáselmélet vázlata

A z Ohioi Állami Egyetem szponzorálásával 1952 decemberé-

ben egy meghívásos konferenciát tartottak, amelynek f ő té­
mája a kreativitás volt. Színészek, írók, táncosok, zenészek és m ű­
vészeteket tanító pedagógusok vettek részt rajta. De ott voltak m á­
sok is, akiket érdekel a z alkotó folyamat: filozófusok, pszichiáte­
rek és pszichológusok. Fontos és érdekes konferencia volt, amely
arra késztetett, hogy vázlatosan leírjam a kreativitásról vallott né­
zeteimet, elgondolkozzam azon, mi minden segítheti elő a kreati­
vitást. Ezt a korai vázlatot egészítettem ki később a jelen cikké.

r**.* <*«*» i ~<l *

« « « «

Meggyőződésem, hogy az alkotók kreativitására óriási társadal­

mi igény létezik. Ez teszi indokolttá azt, hogy megkíséreljem
megfogalmazni (egyelőre feltételes módban) a kreativitás elmé­
letét: az alkotó tevékenység természetét, azokat a körülménye­
ket, amelyek között az alkotás létrejöhet, és azokat a módoza­
tokat, amelyekkel az alkotás létrejötte elősegíthető. Egy ilyen el­
mélet elősegítheti a témával kapcsolatos további kutatásokat.

A társadalm i igény

A kultúránkkal kapcsolatos egyik legsúlyosabb kritika úgy fogal­

mazható meg, hogy híján van a kreativitásnak:
>■ Az oktatási rendszer szürkévé, alkalmazkodóvá, sémákban
gondolkodóvá változtatja a tanulók többségét; „iskolázot­
takká” válnak, szabadon, alkotóan, eredeti módon gondol­
kodó személyek helyett.
A szabadidős elfoglaltságainkra a passzív szórakozás és az
irányított csoporttevékenység a jellemző.
5^ A tudományos világban a technikai segéderőkben nincs
hiány, de azok száma, akik kreatív hipotéziseket és elmé­
leteket tudnak megfogalmazni, nagyon kevés.
>■ A gazdaságban a kreativitás a kevesek kiváltsága - a veze­
tőké, a tervezőké, a kutatóké -, míg a többség életéből
szinte teljesen hiányzik az eredeti alkotás lehetősége.
•433
A személyiségfejlődés folyamata

Az egyéni és a családi életben hasonló a helyzet: ugyan­

azokat a ruhákat hordjuk, mint mindenki más, ugyanazo­
kat az ételeket esszük, ugyanazt olvassuk, és még ugyan­
azt is gondoljuk, mint a többség. Vonzódunk a szürkeség­
hez, az azonosuláshoz, a sztereotip szerepek betöltéséhez.
Az eredetiséget, a különbözőséget veszélyesnek érezzük.
De miért kell ezzel egyáltalán foglalkoznunk? Miért ne kedvel­
hetnék az emberek a konformizmust jobban, mint a kreativitást?
Azt hiszem, hogy egy ilyen szabad választás teljesen elfogadha­
tó lenne, és senkire semmilyen veszélyt nem jelentene, ha nem
olyan korban - ebben a fantasztikus atomkorban - élnénk, ami­
kor az építő és romboló jellegű tudás hihetetlen sebességgel fej­
lődik, s ennek a tudásnak a valóban kreatív adaptálása az egyet­
len lehetőség arra, hogy lépést tartsunk a világ kaleidoszkópsze­
rű átváltozásával. Amikor a tudományos felfedezések és a talál­
mányok száma mértani haladvány szerint fejlődik, a passzív és
kulturálisan röghöz kötött emberiség nem képes megbirkózni a
felmerülő új problémákkal. Ha az egyének, csoportok és nemze­
tek nem tudják elképzelni, megvalósítani és alkotóan felülbírálni
az ezekkel a változásokkal kapcsolatos viszonyunkat, akkor a ci­
vilizációnknak befellegzett. Ha az ember nem lesz képes gyor­
sabban alkalmazkodni a környezethez, mint ahogy a tudomány
ezt a környezetet átalakítja, akkor a kultúránk elhal. Nem csupán
egyéni bajok, csoportos feszültségek várhatók a kreativitás hiá­
nya miatt, de az egész emberiség elpusztulhat.
Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy kutassuk az alkotó fo­
lyamatot, hogy megállapítsuk azokat a feltételeket, amelyek tel­
jesülése esetén a folyamat létrejöhet, és hogy megtaláljuk azo­
kat a módokat, amelyekkel az alkotó folyamat elősegíthető.
Az itt következő részt azzal a reménnyel ajánlom a figyelmük­
be, hogy a benne vázolt elméleti rendszer keretében megindul­
hatnak a kreativitás lényegét feltáró kutatások.

A z alkotó fo ly a m a t

A kreativitásnak sokféle definíciója létezik. Annak érdekében,

hogy pontosan értsük egymást a következőkben, először sorra
434
 Egy kreativitáselmélet vázlata

veszem azokat az elemeket, amelyek - szerintem - nélkülözhe­

tetlenek a kreativitás létrejöttéhez, majd ezek alapján próbálom
meg definiálni a kreativitás fogalmát.
Mindenekelőtt, tudósként fontosnak tartom, hogy a kreativi­
tásnak legyen valamiféle kézzelfogható, konkrét eredménye. Bár
a fantáziám újabb és újabb területekre vihet el, ezt a képzelő­
dést nem lehet igazi kreatív folyamatnak tekinteni, amíg nem
testesül meg valamilyen megfigyelhető formában: kimondott
szavakként, leírt versként, festményként, újításként.
Ezeknek a produktumoknak eredetinek kell lenniük. Ez az új­
donság az egyén és tapasztalata közötti különleges interakció­
ból származik. Az alkotás minden esetben magán hordozza az
alkotó kézjegyét. Ugyanakkor az alkotás nem azonosítható sem
az alkotó személlyel, sem pedig az anyaggal. Az alkotás a sze­
mély és az anyag sajátos kölcsönhatásának terméke.
A kreativitás - ahogy én látom - nem szűkíthető le bizonyos fe­
ntietekre vagy tartalomra. Azt feltételezem, hogy nincs alapvető
különbség a kreatív folyamat lényegét tekintve egy kép festése,
egy szimfónia komponálása, egy új fegyver kitalálása, egy új tu­
dományos elmélet kifejlesztése, vagy éppen az emberi kapcso­
latokat megjavító, személyiségünket fejlesztő eljárások felfede­
zése között. (Természetesen a felsorolás utolsó eleme - és nem
az egyéb tudományokban vagy a művészetekben való elmélyü­
lés - adta számomra a legmélyebb betekintést az alkotó folya­
matba, és ugyanez hívta fel a figyelmemet azokra a lehetősé­
gekre, amelyekkel ezt a folyamatot elő lehet segíteni. A terápiás
kapcsolatok személyiségfejlesztő hatását megtapasztalva alakult
ki a meggyőződésem, hogy több-kevesebb kreativitásra szinte
mindenki képes.)
Mindezek alapján a következő definíciót fogalmaztam meg: a
kreatív folyam at egy új termék születése a z egyén és a vele kapcso­
latba kerülő anyagok, események, emberek és körülmények sajá­
tos, egyedi kölcsönhatásából.
Ezzel a definícióval kapcsolatban rögtön fel lehet sorolni né­
hány kifogást:
Először is, ez a definíció nem tesz különbséget „jó” és
„rossz” kreativitás között. Az egyik ember egy új fájdalom-
csillapítót fejlesztett ki, míg a másik egy új, a réginél hatha­
435
A személyiségfejlődés folyamata

tósabb módszert a politikai foglyok kínzására. Mindkét pél­

da felfogható kreatív megoldásként, mindössze a társadal­
mi értékük különböző. Bár a későbbiekben - a különböző
példákkal kapcsolatos társadalmi értékítéletek taglalásánál
- erre külön kitérek majd, a definíció nem tartalmaz sem­
milyen utalást az „értékességre”, mert ez időről időre válto­
zik. Galileo és Kopernikusz olyan felfedezéseket tettek,
amelyek felháborítónak, sőt istenkáromlónak tűntek a ma­
guk idejében, míg a mi korunkban alapvetőnek és kreatív­
nak számítanak. A definíciót nem akartam szubjektív ele­
mekkel ködösíteni.
Másrészt nyilvánvaló, hogy egy ötletet vagy terméket törté­
nelmi értelemben csak abban az esetben nevezhetünk kre­
atívnak, ha van egy olyan időszak, amikor azt egy csoport
elfogadhatónak ítéli meg. Ezt a tényezőt szintén nem tud­
juk figyelembe venni a definíciónkban, egyrészt - mint már
említettük - az értékek változandósága miatt, másrészt pe­
dig azért, mert sok kreatív gondolatot a társadalom soha
még csak nem is észlelt: eltűntek a feledés homályában, mi­
előtt valaki is értékelte volna. így a csoport általi elfogadott­
ságot, mint tényezőt, ugyancsak kihagytam a definícióból.
>■ Végül a definíció nem tesz különbséget a kreativitás külön­
böző fokozatai között, mivel ez az értékítélet is időben és
térben nagy mértékben változik. Amikor egy kisgyerek új
játékot talál ki játék közben, amikor Einstein megfogalmaz­
za a relativitáselméletet, amikor egy háziasszony új szószt
kreál a húsételekhez, vagy amikor egy fiatal szerző megír­
ja az első könyvét - mind kielégíti a kreativitásról szóló de­
finíciónkat, és nem próbáljuk meg, hogy kreativitásuk te­
kintetében sorba rendezzük ezeket a tevékenységeket.

Mi motiválja a z embereket alkotó tevékenységre?

A kreativitás fő mozgató rugója - úgy tűnik - megegyezik azzal,

amit a pszichoterápiában a gyógyulás irányába hajtó erőként fe­
dezhetünk fel: a z ember hajlama a z önmegvalósításra, arra,
■4:3 6
 Egy kreativitáselmélet vázlata

hogy elérje a saját teljesítőképessége j'első határát. Ezen azt értem,

hogy minden élő szervezetben - így az emberben is - megvan
az a tendencia, hogy igyekszik nőni, fejlődni, kiterjeszteni a sa­
ját természetes határait, magasabb, fejlettebb szinten működni:
törekszik arra, hogy kifejtse és aktiválja minden létező kapacitá­
sát, az ember esetében az énjét. Ez a természetes tendencia
időnként igen mélyen fekszik, szinte láthatatlan, mert sok réteg­
ben betakarja egy páncélszerű rárakódott pszichológiai horda­
lék, amelyet a defenzív technikák és mechanizmusok hoznak
létre. Az is előfordul, hogy szinte teljesen eltűnik az álarcaink
bonyolult rendszere mögött, így akár le is tagadhatjuk a létezé­
sét. De hitem szerint - amelyet a tapasztalataim is megtámogat­
nak - ez a képesség ott él mindenkiben, és csak a megfelelő
körülmények létrejöttére vár, hogy felszabadulva kifejeződhes­
sen. Ez a tendencia a kreativitás igazi motivációja, amikor a sze­
mély újszerű kapcsolatba lép a saját környezetével annak érde­
kében, hogy minél inkább önmaga lehessen.
Próbáljuk most megfejteni a kreativitás időnként furcsa társa­
dalmi fogadtatását. Azt joggal feltételezhetjük, hogy senki sem
akar olyan jellegű kreativitást elősegíteni, amely a társadalomra
nézve romboló. Tudatosan nem szeretnénk részt venni olyan
személyek támogatásában, akik a rablás, a kizsákmányolás, a kín­
zás, a gyilkolás fejlettebb formája érdekében fejtenek ki kreatív
tevékenységet, vagy akik a politikai-társadalmi formációknak - de
akár művészeti ágaknak is - olyan új változatait hozzák létre,
amelyek hozzájárulnak az emberi faj fizikai és pszichológiai ön­
pusztításhoz. Vajon hogyan lehetséges - vagy egyáltalán lehetsé­
ges-e - különbséget tenni a konstruktív kreativitás és a destruktív
kreativitás között, hogy a konstruktívat támogassuk, de a destruk­
tívnak semmilyen körülmények között ne adjunk támogatást?
Ez a különbségtétel szinte lehetetlen, ha a kretivitás eredmé­
nyére, az alkotás termékére koncentrálunk. A kreativitás elvá­
laszthatatlan lényege, hogy újat hoz létre, és ezért nincs olyan
mérce, amelyhez hasonlíthatnánk, ami alapján megítélhetnénk.
Történelmileg bizonyított, hogy minél eredetibb, előkép nélkül
való a kreativitás eredménye, és minél inkább távolbamutató
maga a kreatív gondolat, annál inkább az „ördög m űvének” te­
kintik a kortársak. Egy ízig-vérig konstruktív alkotást - legyen az
•437'
A személy iségfejlődés folyam ata

akár egy gondolat, egy művészeti alkotás vagy egy tudományos

felfedezés - először szinte kivétel nélkül mindig hibásnak,
rossznak vagy bolondosnak tartanak. Később gyakran úgy tű­
nik, hogy a benne rejlő gondolat triviális, és csak hosszú idő el­
teltével nyeri el a méltó helyét, mint kreatív hozzájárulás az
egyetemes kultúránkhoz. Számomra világos, hogy egyetlen ha­
landó kortárs sem lehet képes megbízhatóan értékelni egy kre­
atív alkotást a keletkezése pillanatában, és ez a tétel annál in­
kább igaz, minél újszerűbb az alkotás.
Annak sincs túlságosan sok értelme, hogy megvizsgáljuk a
kreatív folyamatban az alkotó céljait. A legtöbb nagy jelentőségű
alkotás létrejöttét sokkal inkább motiválta az alkotó egyéni ér­
deklődése, mint valamiféle elképzelt társadalmi hasznosság. Azt
is meg kell azonban jegyeznünk, hogy számos alkotás - példá­
ul a különböző utópiák vagy az amerikai szesztilalom -, mely­
nek eredeti célkitűzése a társadalom jobbítása volt, igen szomo­
rú sorsra jutott. Az ember elsősorban azért alkot, mert az számá­
ra kielégülést hoz, mivel ezt a viselkedést önmegvalósításként éli
át. Semmire sem megyünk azzal, ha megkíséreljük az alkotó fo­
lyamatokat azok „jó” vagy „rossz” céljai szerint osztályozni.
De vajon fel kell-e adnunk azt a törekvésünket, hogy világo­
san szétválasszuk az építő és a romboló jellegű kreativitást?
Nem hiszem, hogy ez a pesszimista következtetés megalapozott,
és ez az a pont, ahol a közelmúlt klinikai felfedezései a pszi­
choterápiában reménykedésre adnak okot. Azt találtuk, hogy
aki nyitott a saját élményeire, annak a viselkedése alapvetően
kreatív, és a kreativitása konstruktív.
Ezt a különbségtételt - röviden - a következőképpen lehetsé­
ges megtenni. Ha az ember nem engedi tudatosodni az átélt él­
ményeinek jelentős részét, a kreatív tevékenysége pszichológiai
értelemben valószínűleg patologikus, szociológiai értelemben
alantas lesz. Ha viszont nyitott az átélt élményeinek minden
részletére, akkor a környezetével való interakciókból olyan új
alkotás jön létre, amely jellemzően konstruktív az alkotó és a
többi ember számára. Például a paranoid jegyeket mutató em­
ber is képes lehet nagyon kreatívan megfogalmazni a közte és
a környezete közötti kapcsolatra vonatkozó új elméletet, sőt el­
méletének bizonyítására sok-sok apró jelet észlelhet. De az el­
■438
 Egy kreativitáselmélet vázlata

méletének valószínűleg igen kicsi a társadalmi értéke, mert átélt

élményeinek többségét elzárja a tudata elől. Másrészről viszont
Szókratész - akit a kortársai ugyancsak őrültnek tartottak -
olyan új gondolatokat vetett fel és dolgozott ki, amelyek - az­
óta bizonyítottan - társadalmi értelemben konstruktívak. Szinte
biztos, hogy mindez azért lehetett így, mert nem alkalmazott de­
fenzív technikákat, és teljesen nyitott volt az átélt élményeire.
Később igyekszem majd jobban megvilágítani a jelenség mö­
gött meghúzódó ok-okozati összefüggéseket. Mindez azonban
elsősorban azzal a pszichoterápiái felfedezéssel magyarázható,
amely szerint minél nyitottabbá válik valaki az átélt élményeire,
minél jobban tudatosítja azokat, annál nagyobb valószinűség-
gel fog szocializáltan viselkedni. Aki képes tudatosítani, hogy
mely esetekben viselkedik ellenségesen, és mikor vágyik elfoga­
dottságra, aki tudatában van az őt körülvevő kultúra elvárásai­
nak, de a saját céljait is fontosnak tarja, aki ismeri az önző vá­
gyait, de az intim kapcsolatokra való igényét is, az képes a har­
monikus, integrált és konstruktív viselkedésre. Minél nyitottabb
valaki az átélt élményeire, annál egyértelműbben az fog tükrö­
ződni a viselkedéséből, hogy az emberi faj alapvető vonása a
konstruktiv, társadalmilag elfogadott életvitel.

A konstruktív kreativitás belsőfeltételei

Vajon melyek azok a feltételek, amelyek között legkönnyebben lét­

rejöhet a konstruktív alkotás? Erre a következő lehetőségeket látom:
1. Nyitottság az élményekre. Ez annak a pszichológiai értelem­
ben vett defenzív magatartásnak az ellentéte, amelyben az énünk
védelme érdekében bizonyos élményeket elzárunk - legalábbis
az eredeti, torzítatlan formájukban - a tudatunk elől. Aki teljesen
nyitott az élményeire, annak a belső és külső késztetései (formák,
színek, hangok, érzetek, emlékek) akadálytalanul végigfutnak az
idegrendszerén, anélkül, hogy bármilyen defenzív folyamat eltor­
zítaná, s ebben a formában tudatosodnak. Ez azt jelenti, hogy
nem előre meghatározott sémákban gondolkodik - például, hogy
„a fák zöldek”, „az egyetemi oktatás magas színvonalú”, „a mo­
-4 3 9
é l ő f e j _____________________________________________

dern művészetek értelmetlenek” hanem úgy éli meg a jelensé­

geket, ahogy azok az átélés pillanatában léteznek. Ennek követ­
keztében sok olyan élményre is érzékeny lesz, amelyik kívül esik
a szokásos érzékelés határain (például, hogy „ez a fa bizony le­
vendulakék”, vagy „ez a főiskolai oktatás káros”, vagy „ez a mo­
dern szobor erős hatást tett rám”).
Ez utóbbi példa alapján azt mondhatjuk, hogy az élményeink­
re való nyitottság a hajlékonyságot, a fogalmak, feltételezések,
elképzelések, érzékietek közötti falak átjárhatóságát, a (valóban
létező) kétértelműség elviselésének képességét jelenti. Azt a ké­
pességet, hogy ha egymásnak ellentmondó információkat ka­
punk, nem döntünk túl korán. (Ez az az állapot, amit az általá­
nos szemantikusok úgy hívnak, hogy „kiterjesztett orientáció”.)
Ez a teljes nyitottság a tudatunk felé az itt és most átélt élmé­
nyeinkkel kapcsolatban - véleményem szerint - fontos előfelté­
tele a konstruktív kreativitásnak. Hasonlóan intenzíven - bár
esetleg csak egy szűkebb értelemben - jelen van minden krea­
tív tevékenységben. Egy beilleszkedésre képtelen művész, aki
nem tud rájönni, miért boldogtalan, rendkívül érzékeny lehet
formákra és színekre. Egy elnyomó diktátor, aki nem képes
szembenézni a saját gyengeségeivel, egyidejűleg rendkívüli ér­
zékenységet mutathat ellenfelei pszichológiai gyengeségei iránt.
Mivel megvan bennük a nyitottság az élmény egy bizonyos fázi­
sával kapcsolatban, ezért képesek alkotni. Mivel azonban ez a
nyitottság csak a z élménynek egy bizonyos fázisára korlátozódik,
a kreativitás terméke társadalmilag káros lehet. Minél nyitottabb
az ember tudata az élményeinek minden fázisára, annál való­
színűbb, hogy a kreativitás terméke az egyén és a társadalom
szempontjaiból egyaránt konstruktív lesz.
2. A z értékelés belső színtere. A kreativitás talán legalapvetőbb
feltétele az, hogy az értékelés forrása és színtere belső legyen. A
kreatív személy számára az alkotás értékét nem a külvilág érték­
ítélete - dicsérete vagy kritikája -, hanem a saját belső értékíté­
lete határozza meg. „Vajon amit létrehoztam, kielégíti-e a saját
igényeimet? Megfelel-e a saját elvárásaimnak? Vajon kifejez-e va­
lamit belőlem (az érzéseimet, a gondolataimat, a kínjaimat vagy
a lelkesedésemet)?” Ezek azok a kérdések, amelyek az összes
felmerülő kérdés közül valóban fontosak az alkotó számára.
440
 Egy kreativitáselmélet vázlata

Ez persze nem jelenti azt, hogy az alkotó érzéketlen volna

mások véleményére, vagy nem akarná ismerni ezeket a vélemé­
nyeket. De az alkotását annak alapján értékeli, hogy milyen ér­
zéseket vált ki saját magából. Ha azt érzi, hogy „ez az alkotás
én magam vagyok”, „ebben a kompozícióban önmagamat va­
lósítottam meg”, „benne megtestesül valami korábban soha nem
létezett gondolat és folyamat”, akkor ez kielégülést hoz a szá­
mára, tudja, hogy alkotása kreatív, és ezt az alapvető igazságot
semmilyen külső értékelés nem tudja megváltoztatni.
3. A z a képesség, hogy szabadon barátkozzunk és játsszu nk kü­
lönböző elemekkel és fogalmakkal. Bár ez a feltétel talán kevésbé
fontos, mint az előző kettő, de úgy tűnik, hogy erre is szükség
van a kreativitáshoz. A nyitottsággal és a hajlékonysággal kap­
csolatos az a képesség, hogy szabadon, spontán módon játsz-
szunk gondolatokkal, színekkel, formákkal és kapcsolatokkal. Ez
azt jelenti, hogy az alkotó elemeket korábban nem létezett alak­
zatokba, kompozíciókba tudjuk elrendezni, hogy merész hipo­
téziseket formálunk, hogy problémát találunk ott, ahol mások
mindent ismertnek tételeznek fel, hogy kifejezzük a nevetsége­
set, hogy egyik alakból egy másikba formálunk át egy kompozí­
ciót, hogy feltételezzük a valószínűtlent. Ebből a spontán játsza­
dozásból és a vele együtt járó felfedezésből alakul ki az a fur­
csa érzés valahol a gyomor tájékán, az az új látásmódja az élet
egy szeletének, amelynek különleges fontossága van. Mintha a
sokezer feleslegesnek tűnő próbálkozásból születne meg az az
egy-két magasabb rendű forma, amelyik a kívánt tulajdonságok­
kal rendelkezik, és tartós értékeket hordoz.

A z alkotó tevékenység és a szükséges velejárói

Ahol ez a három feltétel egyidejűleg előáll, ott konstruktív alko­

tás születik. Az alkotás folyam atáról viszont nem adhatunk eg­
zakt leírást, mivel az alkotás - a lényegét tekintve - egzakt mó­
don leírhatatlan. Olyan ismeretlen, amelyet el kell fogadnunk
megismerhetetlennek mindaddig, amíg meg nem születik. Ez az
a valószínűtlen, amely valószínűvé válik. Csak nagy áltaiános-
441
elő fej

ságban mondhatjuk ki azt, hogy az alkotó tevékenység az élő

szervezetnek az a természetes viselkedése, amely törvényszerű­
en előáll, ha a szervezet megfelelően nyitott minden külső és
belső átélt élményére, és megfelelően szabad ahhoz, hogy a lé­
tező relációk bármelyikét rugalmasan kipróbálja. Ezeknek a fé-
lig-meddig megformált lehetőségeknek az óriási halmazából a
szervezet - mint egy óriási komputer - kiválaszt egyet, amely a
legjobban megfelel a belső elvárásainak, a legharmonikusabb
viszonyban van a környezetével vagy a legegyszerűbbé és leg­
inkább élvezhetőbbé teszi az életét.
Van azonban a kreatív folyamatnak egy olyan vonatkozása,
amelyet igenis le lehet írni. Szinte minden alkotáson felfedez­
hetjük, hogy az alkotó mindent megtesz, beválogat, kiszelektál
és hangsúlyoz annak érdekében, hogy a lényeget mutassa. Egy
művész nagy felületeket fest, formákat egyszerűsít, elhanyagol­
va a valóságban létező részleteket. A természettudós úgy alakít­
ja ki az alaptörvények összefüggéseit, hogy figyelmen kívül
hagyja azokat az esetlegesen előforduló körülményeket, ame­
lyek megkérdőjelezhetnék a törvény gyönyörű igazságát. Az író
olyan szavakat és kifejezéseket válogat, amelyek egységbe fog­
lalják a mondanivalóját. Mindezek az alkotó „én”-jének a hatá­
sára jönnek létre. A valóság az egymásnak ellentmondó tények
halmaza, de az „én” rendezettséget visz a valósághoz való vi­
szonyába. Van egy „saját” módja arra, hogy a valóságot szem­
lélje, és pontosan ez a - talán tudat alatti - fegyelmezett, sze­
mélyes szelektivitás vagy absztrakció adja az alkotások esztéti­
kai értékét.
Bár ennél tovább nem juthatunk az alkotó tevékenység leírá­
sában, az alkotás élményének néhány sajátosságát érdemes
megemlíteni. Ezek közül az első a heuréka érzés, az az érzés,
hogy „magtaláltam, amit kerestem”, vagy „pontosan ez az, amit
ki akartam fejezni”.
Egy másik ilyen kísérője az alkotó tevékenységnek az elszige­
teltség érzése, és az ezzel együttjáró aggódás. Úgy gondolom,
hogy egyetlen igazán fontos alkotás sem jöhetett létre olyan ér­
zések és gondolatok nélkül, mint „Teljesen magamra maradtam.
Pontosan ugyanezt előttem még senki sem csinálta. Olyan terü­
letre merészkedtem, ahol előttem még soha senki nem járt. Le-
442
 Egy kreativitáselmélet vázlata

hét, hogy bolond vagyok. Talán nincs is igazam. Eltévedtem.

Nem vagyok teljesen normális.”
Az alkotó folyamatnak egy további megfigyelhető kísérője az
a vágy, hogy az alkotó kom m unikálni szeretné az érzéseit és
gondolatait. Kétséges, hogy lehet-e úgy alkotni, hogy ne akar­
juk valakivel megosztani az alkotásunkat. Ez az egyetlen m ód­
ja annak, hogy az alkotó ellensúlyozza az elszigeteltségből fa­
kadó feszültséget, és bebizonyítsa önmagának, hogy igenis a
csoporthoz tartozik. Az is előfordul, hogy az alkotó új elméle­
tét csak a naplójával osztja meg. Lehet, hogy a felfedezését tit­
kos, másnak megfejthetetlen kóddal látja el. Van aki a verseit
egy fiók mélyére száműzi. Olyan festő is akad, aki az új fest­
ményét bezárja a lomtárba. De az alkotóban mindig él a vágy,
hogy az alkotását kommunikálja egy olyan csoport felé, amely
képes megérteni. Még akkor is, ha egy ilyen csoport nem is lé­
tezik, hanem neki magának kell kitalálnia. Az alkotó nem azért
alkot, hogy az alkotását kommunikálja, de ha az alkotás kész,
feléled benne a vágy, hogy a környezetével való új viszonyát
megossza másokkal.

A konstruktív alkotást elősegítőfeltételek

Az eddigiekben az alkotó folyamat természetét kíséreltem meg

leírni, hogy jelezzem, mi az, amitől az alkotás valószínűleg
konstruktív lesz, melyek az alkotótevékenység szükséges feltéte­
lei és velejárói. De ha közelebb akarunk kerülni a társadalmi
igények kielégítéséhez - ahogy a bevezetőben tárgyaltuk - , tud­
nunk kell, hogy a konstruktív kreativitás vajon elősegíthető-e, és
ha igen, akkor hogyan.
Az alkotó folyamat belső körülményeinek alaptermészetéből
fakad, hogy azokat semmilyen módon nem lehet erőltetni. Egy­
szerűen hagyni kell, hogy a felszínre törjenek. A farmer nem ké­
pes a magot csírázásra kényszeríteni. Csak arra képes, hogy a
csírázásra legalkalmasabb körülményeket létrehozza, és a mag
ezt követően a saját lehetőségei szerint fejlődik. Ez pontosan
ugyanígy van a kreativitással is. Vajon hogyan lehetséges azo-
443
élőfej

kát a külső körülményeket biztosítani, amelyek a legjobban se­

gíthetik a fent leírt belső körülmények létrejöttét és fejlődését? A
pszichoterápiából származó élményeim alapján az a meggyő­
ződésem, hogy ha megteremtjük a pszichológiai értelemben
vett biztonságot és szabadságot, akkor ezzel maximalizáljuk a
konstruktív kreativitás létrejöttének valószínűségét. Most nézzük
meg ezeket a feltételeket egy kicsit részletesebben, X-szel jelöl­
ve a biztonságot és Y-nal a szabadságot.
X: pszichológiai értelemben vett biztonság.
Ezt három, egymással összefüggő folyamattal lehet megteremteni:
1. A személyt feltétel nélkül elfogadjuk. Minden esetben, amikor
egy tanár, szülő, terapeuta vagy bárki más, akinek segítő felada­
ta van úgy érzi, hogy ez a személy így ahogy van, önmagáéit ér­
tékes - akárhogyan néz ki, bárhogyan viselkedik -, elősegíti az
illető kreativitását. Ez az attitűd csak akkor lehet valódi, ha a ta­
nár, szülő stb. érzékeli a személyben rejlő lehetőségeket, és így
feltétel nélküli bizalommal tud felé fordulni, függetlenül attól,
hogy az illető pillanatnyilag milyen állapotban van.
Ha a másik ember megérzi ezt az attitűdöt, akkor ez a biz­
tonság érzetét váltja ki belőle. Fokozatosan megtanulja, hogy
az lehet, aki, mindenféle álcázás és maszkírozás nélkül, hi­
szen így is elfogadják értékesnek. Ezért nem kell többé merev­
nek lennie, felfedezheti, hogy milyen az, amikor új és spontán
utakat választva megvalósítja önmagát. Más szóval: elindul a
kreativitás felé.
2. Olyan légkört biztosítunk, amelyben nincs külső értékelés. Ha
felhagyunk azzal, hogy a másik emberről a saját szempontjaink
szerint értékítéletet alkossunk, ezzel elősegítjük a kreativitását.
Amikor az ember megérzi, hogy nem értékelik, nem mérik va­
lamely külső mércéhez, ez felszabadítóan hat rá. Az értékelés
mindig fenyegető, mindig defenzív magatartást vált ki, mindig
azt jelenti, hogy az élményeink egy részét le kell tagadnunk, el
kell titkolnunk a tudatunk előtt: „Ha ezt vagy azt a dolgot a kül­
világ jónak tartja, akkor nem vallhatom be, hogy én nem szere­
tem. Ha az, amit csinálok rossz a külvilág normái szerint, akkor
nem gondolhatom róla, hogy ez én vagyok. Ha viszont senki
sem viszonyít egy külső mércéhez, akkor nyitottabb lehetek a
saját élményeim iránt, rájöhetek, hogy mit szeretek és mit nem,
4 -4 4
 Egy kreativitáselmélet vázlata

megérezhetem, hogy milyen feldolgozatlan ügyeim vannak, és

azok milyen reakciókat váltanak ki belőlem. Fokozatosan meg­
találom az értékelés alapját önmagámban. Más szóval: elmoz­
dulok a kreativitás irányába.”
Szeretném eloszlatni az olvasó kételyeit és félelmeit: az, hogy
nem értékeljük a másik embert, nem jelenti egyben azt is, hogy
nem reagálunk rá. Sőt: éppen ez teszi lehetővé, hogy szabadon
reagáljunk. Ha azt mondjuk valakinek, hogy „nem tetszik az öt­
leted (festményed, találmányod, írásod)”, ez nem értékelés, ha­
nem reakció. Talán első látásra nem nyilvánvaló, de ez élesen
különbözik attól az értékítélettől, hogy „amit csinálsz, az rossz
(vagy jó)”, (egy külső norma szerint). Az első változat megenge­
di az illetőnek, hogy megtartsa az értékelés belső viszonyítási
pontját. Lehet, hogy én nem vagyok képes pozitívan értékelni va­
lamit, ami valójában jó. A második változat - függetlenül attól,
hogy dicsér vagy elítél - kiteszi a személyt a külső erők kénye
kedvének. Azt sugallja, hogy nem kérdezheti meg önmagától,
hogy ez a dolog jól fejezi-e ki őt, azzal kell törődnie, hogy má­
sok mit gondolnak minderről. Ez pedig eltávolítja a kreativitástól.
3. A személyt empatikus megértjük.. Ez a tényező biztosítja a
valódi pszichológiai értelemben vett biztonságot, ha hozzáadó­
dik az előző kettőhöz. Ha csak úgy egyszerűen kijelentem,
hogy „elfogadlak”, de szinte semmit sem tudok rólad, ez felszí­
nes elfogadás, s te aggódhatsz, hogy megváltozhat, ha megis­
merlek. Ha viszont empatikusán megértelek, a te nézőpontod­
ból látlak téged, érzem amit érzel, figyelem amit teszel, belépek
a belső világodba és így is elfogadlak, ez maga a biztonság.
Ilyen légkörben megengedheted magadnak, hogy a valódi éne­
det mutasd ki azokban az új és változatos formákban, ahogy a
valósághoz viszonyulsz. Ez segíti elő igazán a kreativitást.
Y: pszichológiai értelemben vett szabadság.
Ha egy tanár, szülő, terapeuta vagy bármely más segítő olyan
légkört teremt, amelyben valaki - szimbolikusan - teljesen sza­
badon kifejezheti magát, ezzel elősegíti az illető kreativitását. Ez
a megengedő magatartás lehetővé teszi, hogy szabadon gon­
dolkodjon és érezzen - hogy a z legyen, ami. Elősegíti a nyitott­
ságot, és azt a könnyed játszadozást az érzékietekkel, a fogal­
makkal és jelentésekkel, amely az alkotás sajátja.
445
élőfej

Aláhúznám, hogy a szimbolikus kifejezés teljes szabadságáról

beszéltem. Ha a viselkedésünkkel akarjuk kifejezni minden érzé­
sünket, minden impulzusunkat és minden bennünket formáló
erőt, hát ez bizony nem feltétlenül felszabadító. A viselkedést a
társadalmi normák korlátozzák, és ez így is van rendjén. A
szimbolikus kifejezést azonban nem kell korlátozni. Ha úgy
akar valaki elpusztítani egy gyűlölt objektumot - legyen szó
akár az illető anyjáról vagy egy rokokó épületről -, hogy eltipor­
ja annak egy szimbólumát, akkor ez felszabadító. Egy valódi tá­
madás bűntudatot okozna, és leszűkítené a pszichológiai érte­
lemben érzékelhető szabadságot. (Ennek a bekezdésnek a tar­
talmával nem vagyok száz százalékig elégedett, de pillanatnyi­
lag ennél jobban nem tudom szavakba önteni azt, amit erről a
témáról - a tapasztalataim alapján - gondolok.)
A fent leírt megengedő magatartás nem azonos egyfajta pu­
hasággal, ajnározással vagy túlzott bátorítással. Megengedem a
másiknak, hogy szabad legyen, de ez egyben felelősségvállalást
is jelent. Az ember ugyanolyan mértékben szabadon félhet egy
új kalandtól, mint amennyire szabadon vonzódhat is ahhoz.
Szabadon vállalhatja az elkövetett hibáiért a felelősséget, és sza­
badon élvezheti a siker gyümölcseit. Szabadság, hogy felelősen
önmagunk legyünk - ez segíti elő azt, hogy az értékelés a ben­
sőnkből fakadjon, és így ez teremti meg a konstruktív kreativi­
tás belső alapfeltételeit.

Következtetés

Megkíséreltem egyfajta rendszerbe foglalni a kreatív folyamatról

megfogalmazott gondolataimat annak érdekében, hogy ezek
közül néhányat később szigorú és objektív vizsgálatnak vethes­
sünk alá. Az elmélet megfogalmazására leginkább az ösztönzött
- és egyben az tesz bizakodóvá, hogy az elméletet hamarosan
a kísérleti ellenőrzés követi hogy a természettudományok fej­
lődési üteme szinte kiköveteli tőlünk (mint egyénektől és az
egész emberiségtől), hogy kreatívan alkalmazkodjunk az új vi­
lághoz, ha nem akarunk elpusztulni.
446
 H e te d ik rész

A v iselk ed éstu d o m án y o k
és a szem ély

Nagyon félek attól, hogy a z egyre fejlődő

viselkedéstudományokat valaki fe l tudja használni arra,
hogy a z egyént kontrollálja, megfossza a személyiségétől.
De hiszek abban, hogy ugyanez
a tudomány felhasználható a z emberfejlesztésére is.
 H u s z a d ik feje ze l

A v iselk ed éstu d o m á n y o k
n ö v ek v ő h atása
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

M Harvard Egyetem professzora, B. F. Skinner, 1955 végén

meghívott, hogy vegyek részt egy vele folytatandó baráti vi­
tában, amelyet 1956 őszére terveztek a z Amerikai Pszichológiai
Társaság évi rendes kongresszusán. Tudta, hogy nagyon külön­
böző nézeteket vallunk arról, hogy miként lehet és szabad a tudo­
mányos ismereteinket a z emberi viselkedés alakítására és kontrol­
lálására felhasználni, és úgy gondolta, hogy egy ilyen vita jó szol­
gálatot tehet a kérdés tisztázása érdekében. Skinner elítélte a pszi­
chológusokat, amiért nem hajlandók használni a rendelkezésük­
re álló hatalmat. „A pszichológusok furcsán szégyenlősek: nem
használják a hatalmukat, amikor a z rendelkezésükre állj és nem
igyekeznek megteremteni, amikor nem áll rendelkezésükre. A leg­
több klinikán a hangsúly még mindig a pszichometrián van, és
ez jórészt abból fakad, hogy nem szívesen vállalják fe l a z irányí­
tásfelelősségét. ... Valami nagyon furcsa módon arra érzünk in­
díttatást, hogy átengedjük a z emberi viselkedés irányítását olya­
noknak, akik azt a saját önző céljaik szolgálatára akarják meg­
szerezni.”- írja. *
Abban tökéletesen egyetértettem vele, hogy egy ilyen vita jó szol­
gálatot tehet: felkeltheti a z érdeklődést egy igen fontos témakör
iránt. A vitát 1956szeptemberében tartottuk meg. Népesés nagyon
aktívan érdeklődő hallgatóságot vonzott, és - ahogy a z m ár a z ef­
féle vitáknál lenni szokott- a résztvevők döntő többsége valószínű­
leg ugyanazzal a véleménnyel távozott, amellyel a vita előtt belé­
pett a terembe. A vita leírt szövegét a Science közölte a z 1956. no­
vember 3 0 -án megjelent 124. szám ának 1057 -1066. oldalain.
A vita után munkált bennem a z élmény, és ahogy próbáltam
magamban feldolgozni, a z egyetlen problémám a z volt, hogy va­
jo n miért kellett ezt vitaként megrendezni. Bár mindketten próbál­
tuk elkerülni, hogy csak a vita kedvéért vitatkozzunk, de mégis
volt valamiféle „vagy-vagy” üzenete a vitának: ha a z egyiknek
igaza van, a másik bizonyosan téved. Éreztem, hogy ez a kérdés
túlságosan fontos ahhoz, hogy pusztán két személy közötti vitáinak
tűnhessen, és hogy fekete-fehér alapon el lehessen in tézn i. Ezért a
következő évben átírtam a z előadást, részletesebben, de kevésbé vi­

* Skinner, B. F.: Current Trends in Psychology, edited by Wayne Dennis

(University of Pittsburgh Press), 1947, 24-25. old.
451
A személyiségfejlődés folyamata

tatkozó jelleggel kifejtve, hogyan látom én ezt a kérdést, mely egy

napon döntőfontosságú lehet a társadalom túlélése szempontjából.
A fejtegetés természetes módon két részre tagozódott, és ezek adják
ki a következő két fejezetet.
Amikor írtam, semmilyen különleges célom nem volt ezzel a ta­
nulmánnyal. Azóta felhasználtam a University o f Wisconsin
„Modern Trendek” cím ű előadássorozatának vezérfonalaként és
a California Institute o f Technology tanárainak és diákjainak
tartott továbbképzés törzsanyagaként.

« <■*».*
« «» r**.*
«

Az emberi viselkedésekkel foglalkozó tudományok a gyerekko­

rukat élik. Ebbe a körbe általában a következő tudományokat
sorolják: pszichológia, pszichiátria, szociológia, szociálpszicho­
lógia, antropológia és biológia, bár időnként ide sorolnak olyan
egyéb tudományokat is, mint a közgazdaságtan vagy a politika-
tudomány, sőt a matematika és a statisztika is ide tartoznak,
mint a többi tudományt kiszolgáló segédtudományok. Bár e tu­
dományok mindegyike törekszik az emberi és állati viselkedés
jobb megértésére, és bár a kutatás ezeken a területeken hihetet­
len tempóban fejlődik, kétségtelenül még mindig több a bizony­
talanság e téren, mint a kézzelfogható tudás. Az aggódó szak­
emberek hangsúlyozzák, hogy igen nagy a viselkedéssel kap­
csolatos kutatások iránti közömbösség, és hogy e területen
mindezidáig nagyon kevés általános törvényszerűséget fedeztek
fel. A viselkedéstudományok próbálkozásait általában a fiziká­
val szokták összehasonlítani, amelyben a mérések és az előre­
jelzések viszonylag pontosak, és a felfedezett törvényszerűsé­
gek egyszerűek és elegánsak. Ehhez képest a viselkedéstudo­
mány még gyerekcipőben jár.
Bár nem szeretném megkérdőjelezni ezeknek az állítások­
nak az igazát, úgy vélem, hogy időnként ezt az igazságot túl­
hangsúlyozzák: fel sem merül, hogy az éremnek van egy má­
sik oldala is. A viselkedéstudomány, bár még valóban gyerek­
cipőben jár, az utóbbi évtizedekben hatalmas lépéseket tett
abba az irányba, hogy az emberi viselkedés „ok-okozat” ösz-
szefüggések formájában leírható legyen. Ezen azt értem, hogy
452
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

jelentős előrehaladást figyelhetünk meg a viselkedéstudomá­

nyi törvényszerűségek feltárása terén, egyre többször bizo­
nyítjuk be, hogy „ilyen feltételek fennállása esetén ilyen visel­
kedés várható”. Ma még csak kevesen vannak tudatában en­
nek a fejlődésnek. Talán még ennél is kevesebben érzéke­
nyek azokra az alapvető társadalmi, oktatási, politikai, gazda­
sági, etikai és filozófiai problémákra, amelyeket ezek az új fej­
lemények felvetnek.
Ebben és az ezt követő fejezetben több célt szeretnék elérni.
Először is szeretném felvázolni, hogy a viselkedéstudományok
egyre növekvő mértékben képesek megérteni, előrejelezni és
szabályozni az emberi viselkedést. Majd szeretnék rámutatni
azokra a komoly kérdésekre és problémákra, amelyeket ezek a
tudományos eredmények állítanak az egyén és a társadalom
elé. Végül szeretnék felvetni egy ideiglenes, de számomra sokat
mondó megoldást ezekre a problémákra.

A viselkedéstudom ányok „know -how ”-ja

A következőkben a szakirodalomban szemlézve igyekszem kör­

képet festeni arról, hogy mit tudnak ma a viselkedéstudomá­
nyok. Megpróbáltam az ismertetett cikkeket úgy összeválogatni,
hogy érzékeltessem a területen folyó kutatómunka széles spekt­
rumát. Semmiképpen sem szeretném azt sugallni, hogy ez a vá­
logatás a viselkedéstudományok minden területére kiterjed.
Minthogy én magam pszichológus vagyok, természetesen több
munkát mutatok be erről a területről. Elsősorban az emberi vi­
selkedés előrejelzésével és szabályozásával foglalkozó példákat
válogattam össze, bár tudom, hogy hosszútávon a viselkedés
megértését szolgáló kutatások fontosabbak lehetnek.
Megpróbálom minél egyszerűbben elmondani a kutatások lé­
nyegét, kerülve a szakzsargont. Állításaimat kutatási eredmények
támasztják alá, de csak bizonyos valószínűséggel - azaz sem­
miképpen sem valamiféle abszolút igazság megtestesítői. Az
újabb és pontosabb kutatások módosíthatják, tökéletesíthetik,
de akár meg is cáfolhatják ezeket az állításokat.
-453
A személyiségfejlődés folyamata

A z emberi viselkedés előrejelzése

Nézzük tehát, mit tudnak mondani a viselkedéstudományok a

viselkedés előrejelzéséről. Olyan állításokat keresünk, hogy „Ha
valaki az a, b és c mérhető tulajdonságokkal rendelkezik, akkor
nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy az x, y és z viselkedést
fogja mutatni.”
1. Tudjuk hogyan lehet nagy biztonsággal előrejelezni, hogy ki
lesz sikeres egyetemista, vezérigazgató, biztosítási ügynök slb.
Nem is próbálom ezt a kijelentést példákkal alátámasztani,
mert olyan sok példa áll rendelkezésre a képességvizsgálat, az
alkalmasságvizsgálat, a kiválasztás területén. Bár a szakértők tu­
datában vannak az ilyen jellegű előrejelzések pontatlanságának,
az ipar, a felsőoktatás aggályoskodó vezetői e téren elfogadják
a viselkedéstudományok kompetenciáját. Tény, hogy ismeretlen
emberek közül egy viselkedéstudománnyal foglalkozó szakem­
ber képes kiválasztani - megfelelő hibahatáron belül - azokat,
akik sikeres gépírók, pedagógusok, irodai dolgozók vagy fiziku­
sok lehetnek.
Ez a terület állandóan fejlődik. Vizsgálják, mi különbözteti
meg a kreatív kémikusokat a pusztán csak sikeres kémikusoktól.
Kutatják, hogy kiből lesz sikeres pszichiáter vagy klinikai pszi­
chológus. Előbb-utóbb a tudomány képes lesz megmondani,
hogy valaki rendelkezik-e azokkal a mérhető tulajdonságokkal,
amelyek egy adott foglalkozáshoz szükségesek.
2. Tudjuk, hogy miként válasszuk ki a katonatiszti pályára al­
kalmasfiatalokat, sőt azt is, hogy ki hogyan viselné el egy bevetés
viszontagságait.
Williams és Leavitt (31) képes volt megfelelő pontossággal
előrejelezni a tengerészek sikerét a tisztiiskolán és a harcban. Ér­
dekes, hogy a társak sokkal megbízhatóbb adatokat szolgáltattak,
mint a pszichológiai tesztek. Ez a példa nem csak azt illusztrál­
ja, hogy milyen tényezőket használhatunk fel a viselkedés elő­
rejelzésére, hanem azt is, hogy késznek kell lennünk a hagyo­
mányos és a szokatlan mérőeszközöket is felhasználni, ha elő-
rejelzik a beválást.
3. Képesek vagyunk előrejelezni, hogy egy vezetőjelölt mennyire
lesz hagyományos vagy újító stílusú egy vállalkozásfelsővezetőjeként.
-45-4
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

Whyte (30) ismertet egy tesztet, amellyel az előléptetésre váró

fiatal vezetők közül - bizonyos hibahatáron belül - kiválasztha­
tók azok, akik pont annyira újítók vagy konzervatívok, amennyi­
re a vállalat szempontjából szükséges. Mérik a társadalmi érté­
kekkel szembeni attitűdöt, a látens homoszexualitást, a pszicho-
tikus hajlamot. Sok nagyvállalatnál használnak olyan teszteket,
amelyek - a felhasználók véleménye szerint - kimutatják, kik­
ből lesznek a legjobb vezetők, illetve kik azok a vezetők, akik­
nek nagyobb felelősséget lehet adni.
4. Meg tudjuk állapítani, hogy egy szervezetben kik a potenciális
zavarkeltők, kik azok, akik hajlamosak a szabályok megszegésére.
Egy tehetséges fiatal pszichológus (10) kidolgozott egy rövid,
egyszerű, papíron ceruzával kitölthető tesztet, amely nagy pon­
tossággal előrejelezte, hogy egy áruházlánc újonnan felvett al­
kalmazottai közül ki lesz megbízhatatlan, ki nem lesz becsüle­
tes, vagy ki lesz valamilyen más ok miatt „nehéz eset”. Azt állít­
ja, hogy nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy kik a
potenciális zavarkeltők bármely szervezett csoportban. A zavar­
keltők előzetes azonosítása technikai szempontból nem más,
mint az egyéb területeken létező előrejelző-képességünk kiter­
jesztése. Tudományos szempontból nincs különbség a csoport
zavarkeltőinek azonosítása, és aközött, hogy kiválasszuk a po­
tenciálisan legjobb nyomdai szedőket.
5- Tudjuk, hogy egy rátermett személyügyis, megfelelő tesztekkel
felszerelve jobb előrejelzést tud adni egy’jelentkező személyiségémi és
várható viselkedéséről, mint egy gyakorlott pszichológus.
Paul Meehl (18) kimutatta, hogy a legújabb személyiségtesztek
annyira hatékonyak, a hozzájuk tartozó normatáblázatok annyi­
ra pontosak, hogy ma már nincs szükség az intuícióra, a széles­
körű tudásra, hosszú évek tapasztalatára, sok éves szakmai kép­
zésre ahhoz, hogy a beválást előrejelző pontos személyiségleírást
tudjunk készíteni. Hasonló a helyzet a mentálhigiénés klinikákon,
az idősek gondozásával foglalkozó otthonokban, a pszichiátriai
gondozókban: a személyiségtesztek felvételéhez, a diagnosztikai
interjúkhoz felesleges pszichológusokat használni - elvégezheti
egy asszisztens úgy, hogy csak minimális és teljesen személyte­
len kapcsolata alakul ki a pácienssel. Felveszi és kiértékeli a tesz­
teket, majd az eredmények értelmezését kikeresi egy normatáblá­
455
A személyiségfejlődés folyamata

zatból, amelyet esetek százainak feldolgozásával nyertek. Az így

nyert személyiségleírás pontos, és az előrejelző ereje is jó.
Meehl itt egyszerűen kiterjeszti a modern pszichológia esz­
köztárát az emberi tulajdonságok mérésére és értékelésére, és
ezek alapján a viselkedés előrejelzésére. Arra a következtetésre
jut, hogy ezeket a feladatokat egy asszisztens is el tudja végez­
ni, de nincs semmilyen oka annak, hogy miért ne lehetne még
őt is kiküszöbölni a rendszerből. Megfelelő program alapján a
számítógép is képes kiértékelni a teszteket, megállapítani a sze­
mélyiségprofilokat, azaz gyorsabban és pontosabban képes
előrejelezni a vizsgált személy várható viselkedését.
6. Képesek vagyunk, kiválasztani azokat, akiket könnyű rábe­
szélni valamire, akik könnyen behódolnak a csoportelvárásoknak,
illetve akik nehezen változtatják meg a véleményüket.
Két tanulmány (15, 16) kimutatta, hogy azok, akik a TAT
(Thematic Apperception Test) képeire adott reakcióik szerint
dependensek, illetve azok, akik egy másik teszt szerint úgy ér­
zik, hogy nem tudnak megfelelni a társas elvárásoknak, elnyom­
ják az agresszív érzéseiket és depresszióra hajlamosak, köny-
nyen meggyőzhetők és hamar behódolnak a csoport elvárásai­
nak. Ezek a kis vizsgálatok nem feltétlenül bizonyító erejűek, de
jó okunk van feltételezni, hogy a kiinduló hipotézisük helyes,
és hogy a további, kifinomultabb mérések alapján valóban ké­
pesek leszünk megállapítani, hogy egy csoport mely tagja lesz
könnyen meggyőzhető, és ki fog ellenállni még a legnagyobb
csoportnyomásnak is.
7. Képesek vagyunk előrejelezni, hogy egy ember hajlamos-e a z
előítéletekre abból, ahogyan egy sötét szobában érzékeli egy fén y­
pont mozgását.
Sokat vizsgálták az etnocentrizmust, azt a jelenséget, hogy éles
és merev különbséget teszünk azok között, akik a mi csopor­
tunkba tartoznak, és akik nem - ellenségesen viselkedve az
utóbbiakkal, és mindenben igazat adva az előbbieknek. Az
egyik elmélet szerint minél inkább etnocentrikus valaki, annál
kevésbé képes elviselni a bizonytalanságot és a kétértelműséget.
Ebből az elméleti feltételezésből kiindulva Block és Block (5)
kísérleti személyektől arra kértek visszajelzést, hogy miként ész­
lelik egy teljesen sötét szobában egy fénylő pont elmozdulását.
--------------4 5 6

I
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

(A vizsgálat lényegéhez tartozik, hogy a pont valójában nem

mozdul el, de ilyen körülmények között szinte mindenki vala­
milyen elmozdulást érzékel.) A csoportnak adtak egy tesztet is,
amely az etnocentrikus hajlamot vizsgálja. Az előzetes elvárása­
ikkal összhangban azt találták, hogy azok, akik a sorozatos pró­
bák folyamán rövid idő alatt kialakítottak egy normát arra vo­
natkozóan, hogy mekkora elmozdulást észleltek, inkább
etnocentrikusak voltak, mint azok, akik az elmozdulásokat vé­
gig változó hosszúságúnak becsülték.
Ezt a kísérletet - kissé megváltoztatva - megismételték Auszt­
ráliában (28). A megismételt kísérlet részben megerősítette az
eredeti vizsgálat eredményeit, másrészt további részletekre is rá­
mutatott. Azt találták, hogy az etnocentrikus nézetekre hajlamo­
sabb személyek kevésbé képesek elviselni a bizonytalanságot, és
kevesebb elmozdulást észleltek, mint az elfogulatlanok. Emellett
jobban függtek a többiek véleményétől, és így, ha a tesztet egy
másik személy jelenlétében végezték, a véleményük jobban al­
kalmazkodott a társak véleményéhez
Vagyis azt figyelve, hogy valaki miként látja egy halvány fény­
pont mozgását egy sötét szobában, meg tudjuk állapítani, hogy
mennyire merev nézeteket vall, mennyire előítéletes, mennyire
etnocentrikus.
Az illusztrációknak ebből a kavalkádjából, amely azt kívánta
érzékeltetni, hogy a viselkedéstudományok mennyire képesek
előrejelezni az emberi viselkedést, és így milyen pontosan tud­
juk kiválasztani azokat, akik egy bizonyos elvárt viselkedést mu­
tatnak, látható, hogy a tudománynak ez a területe milyen hihe­
tetlen mértékben fejlődik. De ugyanezekből az illusztrációkból
riasztó következtetéseket is le lehet vonni. Ha mélyebben bele­
gondolunk, nyilvánvaló, hogy mindezek a fejlemények csak a
kezdetet jelentik. Bizonyosnak látszik, hogy ha tökéletesebb esz­
közök állnának egy személy (vagy egy csoport) rendelkezésére,
akinek (illetve aminek) joga lenne ezek használatára, ennek a
társadalmi és filozófiai hatásai beláthatatlanok lennének. Megért­
hetjük, hogy az olyan tudósok, mint például von Bertalanffy mi­
ért és mitől óv bennünket a következő szavakkal: „A fizikai tech­
nológia veszélyeire koncentrálva gyakran semmibe vesszük a
pszichológiai technológia hasonló fenyegetéseit.” (3)
457
A személyiségfejlődés folyam aid

Bizonyos csoport-viselkedések, feltételei

Mielőtt részletesebben megvizsgálnánk ezt a társadalmi problé­

mát, nézzük meg a viselkedéstudományok egy másik területét.
Ezúttal válasszunk néhány olyan kutatást, amelyek a csoport be­
folyásolásának lehetőségeit vizsgálják. Olyan jellegű kutatások ér­
dekelnek bennünket, amelyek eredményei így mondhatók el: „Ha
a, b és c feltételek teljesülnek (vagy létrehozhatók) egy csoport­
ban, akkor ezt nagy valószínűséggel x, y és z viselkedés követi.”
1. Tudjuk, hogy milyen feltételek megléte esetén javul a munka­
csoportok. hatékonysága, eredetisége, munkamorálja (a ter­
melésben és a z oktatásban egyaránt).
Koch és French (7), Nagle (19) és Katz, Macoby és Morse (17)
tanulmányai azt mutatják, hogy ha
>- a dolgozók részt vehetnek a tervezésben és a döntésekben,
a közvetlen vezetők érzékenyek a dolgozók attitűdjére, és
> vezetői stílusuk nem gyanakvó vagy autokrata,
akkor a termelés és a munkamorál megnő.
Ennek ellentéteként azt is tudjuk, hogy milyen feltételeket kell lét­
rehozni ahhoz, hogy a termelés és a munkamorál alacsony legyen,
mivel az ellentétes körülmények ellentétes hatást eredményeznek.
2. Tudjuk., hogy miként hozzunk létre bármely csoportban olyan
vezetési feltételeket, amelyek a csoport tagjainak, személyi­
ségfejlődését elősegítik a csoport hatékonyságának és eredetisé­
gének. növekedését, a csoportszellem javulását.
Egymástól lényegesen eltérő csoportokról - például egy egye­
temi workshop résztvevőiről és ipari munkások egy brigádjáról
- Gordon (9) és Richard (22) kimutatta, hogy ha a vezető atti­
tűdje terápiaértékűnek nevezhető, az eredmények jók. Más sza­
vakkal, ha a vezető
>■ elfogadó (mind a saját, mind pedig a csoport tagjainak ér­
zéseivel kapcsolatban),
>■ érzékenyen empatikus módon megértő másokkal szemben,
>■ megengedi, sőt bátorítja a szabad vitáit, és
>■felelősséggel ruházza fe l a csoportot,
akkor bizonyíthatóan fejlődik a csoport tagjainak személyisé­
ge, és a csoport hatékonyabban, kreatívabban és jobb hangu­
latban képes működni.
-458
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

3. Tudjuk, hogyan teremtsünk olyan körülményeket a csoport­

ban, amelyek növelik a csoport tagjainak pszichológiai érte­
lemben vett merevségét.
Beier (2) nagyon gondosan kiválogatott két csoport diákot,
úgy, hogy a két csoport azonos képességű legyen, különös te­
kintettel az absztrakt gondolkodás képességére. Az egyik cso­
port minden diákja kapott egy személyiségleírást magáról a
Rorschach-teszt alapján. Ezután mindkét csoport képességeit új­
ra megvizsgálták. A személyiségvizsgálatban részt vett csoport
tagjainak flexibilitása csökkent, és szignifikánsan visszaesett a
teljesítményük az absztrakt gondolkodási képességet mérő teszt­
ben. A kontrollcsoporthoz képest merevebb és szétszórtabb lett
a gondolkodásuk, szorongóbbá váltak.
Csábító, hogy kimondjuk: ez a - feltehetően fenyegetésként
érzékelt - értékelés nagyon hasonló az iskolarendszerünkbe be­
épített értékeléshez. Itt azonban elégedjünk meg annyival, hogy
tudjuk, miként teremthetünk olyan körülményeket, amelyek a
csoport működését kevésbé hatékonnyá teszik komplex szelle­
mi tevékenységek végzése esetén.
4. Nagyon sokat tudunk arról, hogyan lehet befolyásolni a ve­
vők vásárlási szokásait és a közvéleményt.
Úgy gondolom, hogy ezt nem is kell kutatási eredményekkel alá­
támasztani. Elég megnézni bármely színes magazin hirdetéseit, a
trükkös tévéprogramokat, és azok népszerűségi indexeit, a PR-
cégek tevékenységét, vagy az olyan cégek eladási adatainak alaku­
lását, amelyek jól megtervezett hirdetési kampányokat folytatnak.
5* Tudjuk, hogy miként lehet befolyásolni a z emberek vásárlási
szokásait olymódon, hogy kielégítjük, számukra nem tudatos,
de általunk ismert szükségleteiket.
Bizonyított, hogy sok nő nem azért nem vesz nescafét, mert
nem szereti, hanem azért, mert tudat alatt attól fél, hogy rossz
fényt vet rá, mint háziasszonyra. Az ilyen kávé használatát ugyan­
is a lustasággal és a felesleges költekezéssel asszociálják (11). Az
ilyen (többnyire projektív technikákat és mélyinterjúkat használó
kutatások) vezettek azokhoz az eladási kampánytechnikákhoz,
amelyek a vásárlók tudatalatti motívumaira - szexuális, agresszív,
függőségi, vagy (mint a fenti esetben) az elismerés iránti vágyára
- építenek.
459
 Ezek a kutatások felvillantják a csoport befolyásolásának, irá­
nyításának lehetőségeit. Ha képesek vagyunk létrehozni a meg­
felelő körülményeket, az eiőrejelzett viselkedés bekövetkezik.
Nem lehet kétség afelől, hogy a kutatások és a kutatási módsze­
rek még finomításra szorulnak, de ez a közeljövőben várható­
an bekövetkezik.

Körülmények, am elyek a z elvárt hatást váltják ki a z egyénből

Talán még a csoportokról felhalmozott tudásunknál is többet

tudunk azokról a feltételekről, amelyek sajátos viselkedést válta­
nak ki az egyénből. Minden embert leginkább annak a lehető­
sége érdekel, hogy tudományos módszerekkel lehetséges-e az
egyén viselkedésének előrejelzése és kontrollálása. Fussunk át e
tekintetben is a kutatási eredményeken.
1. Tudjuk, hogy’ miként teremthetünk olyan körülményeket,
amelyek között sokan igaznak találnak olyan állításokat,
amelyek ellentétesek a z általuk érzékeitekkel.
Például azt fogják mondani, hogy az „A ábra” nagyobb terü­
letű, mint a „B ábra”, noha tisztán, világosan azt érzékelik, hogy
ennek az ellenkezője igaz. Az Asch (1) által elvégzett, és később
Crutchfield (8) által megerősített és tovább finomított kísérletek
azt mutatták, hogy ha valakivel sikerül elhitetni, hogy a csoport
minden más tagja az A ábrát nagyobbnak látja, mint a B ábrát,
akkor nagy valószínűséggel ő is ezt fogja mondani, gyakran
úgy, hogy valóban el is hiszi, hogy igazat mond.
Vagyis az emberek bizonyos százaléka szinte megadja magát a
csoport által sugalltaknak, és nem a szemének hisz. Crutchfield
azt is meg tudta állapítani, hogy milyen személyiségjegyeik van­
nak az erre hajlamos embereknek, és megfelelő kiválasztási mód­
szerekkel képes olyan csoportokat összeállítani, amelyek szinte
egyöntetűen alávetik magukat az ilyen csoportnyomásnak.
2. Tudjuk, hogy miként változtathatjuk meg egy ember vélemé­
nyét úgy, hogy a z egyezzen egy előre kiválasztott véle­
ménnyel, anélkül, hogy tudatában lenne, hogy milyen készte­
tés okozta ezt a változást.
■460
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

Smith, Spence és Klein egy férfi kifejezéstelen portréját vetí­

tette (27) rövid időre, többször egymás után egy vászonra. Arra
kérték a kísérletben résztvevőket, hogy figyeljék meg az arckife­
jezés változását. Közben sokszor ismétlődően, de igen rövid
ideig a „dühös” kifejezést vetítették a vászonra, de olyan rövid
ideig, hogy a nézők tudatosan nem észlelték. Ennek következ­
tében a kísérlet résztvevői dühösebbnek látták az arckifejezést.
Amikor a „boldog” kifejezést vetítették a vászonra, a nézők bol­
dogabbnak kezdték látni ugyanazt az arcot. Vagyis olyan kész­
tetés hatására változtatták meg a véleményüket, amely nem érte
el az ingerküszöböt, és így nem voltak a tudatában.
3. Tudjuk, hogy miként lehetséges a pillanatnyi pszichés állapo­
tot, a z attitűdöt és a viselkedést gyógyszerekkel befolyásolni.
Ennek illusztrálására a kémia és a pszichológia közötti egyre
szélesedő határterületről vesszük a példákat. Az autóvezetés vagy
tanulás közben ébren tartó tablettáktól az „igazságszérumig”
(amely csökkenti a pszichológiai védekezőképességet) vagy a
pszichiátriai osztályokon újabban használatos kemoterápiás sze­
rekig, sok-sok példa mutatja azt a meghökkentő fejlődést, ame­
lyet ezen a területen elértünk. A kutatók óriási erőfeszítéseket
tesznek annak érdekében, hogy olyan szereket találjanak, ame­
lyek specifikus hatást képesek kifejteni: képesek felrázni a de­
presszióban szenvedő klienst, képesek lehűteni a túlzott izgalmi
állapotot stb. Bizonyos források szerint a katonáknak a bevetés
előtt adott szerek enyhíthetik a frontkörülmények között normá­
lisan jelentkező félelmet. Egyes nyugtatószerek neve olyan isme­
rős, hogy helyet kaptak a viccekben is. Bár még sok mindent
nem tudunk erről a területről, Skinner azt állítja, hogy „A nem túl
távoli jövőben a normális élet motivációs és érzelmi értelemben
vett körülményeit bármilyen irányban képesek leszünk megvál­
toztatni gyógyszerek segítségével.”(26). Bár ez kissé túlzónak tűn­
het, előrejelzése nagyrészt alátámasztható bizonyítékokkal.
4. Tudjuk, hogy miként teremthetünk olyan pszichológiai kö­
rülményeket, amelyek életszerű hallucinációkat és egyéb ab­
normális reakciókat okoznak a normális egyénnél, még éber
állapotában is.
Ezt a tudásunkat a McGill Egyetemen folyó egyik kutatás (4)
váratlan, de hasznos melléktermékeként nyertük. A kutatók fel­
461
élőfej

fedezték, hogy ha az embert megfosztjuk az összes külső inger­

től, ez abnormális reakciókat vált ki belőle. Ha teljesen egészsé­
ges kliensek mozdulatlanul fekszenek, eltakarjuk a szemüket át­
tetsző szemüveggel, betömjük a fülüket hangszigetelő üvegvat­
tával, vastagon beborítjuk a kezüket, hogy megakadályozzuk a
tapintásérzékelést, akkor 48 órán belül olyan hallucinációi és bi­
zarr képzelgései lesznek, amelyek sokban hasonlítanak a pszi-
chotikus betegeknél fellépő hallucinációkhoz és képzelgések­
hez. Arra a kérdésre, hogy mi lenne egy hosszabb ideig tartó kí­
sérlet eredménye, nem tudunk válaszolni, mert a viszonylag rö­
vid ideig tartó kísérlet is olyan veszélyesnek tűnt, hogy a kuta­
tók nem kockáztatták meg a folytatást.
5. Tudjuk., hogy miként lehet a z ember saját szavait olyan mó­
don felhasználni, hogy azok a korábbi zavaros élményeinek
addig zárt teriileteit megnyissák.
Cameron (6) és munkatársai kiemeltek egy klienssel készült te­
rápiás interjúsorozat hangfelvételeiből olyan rövid részleteket,
amelyek a leghívebben tükrözték az eset mélyenfekvő dinamiká­
ját. Egy-egy ilyen kifejezést magnetofonról újra meg újra leját­
szottak a kliensnek, és ez drámai módon hatott rá. A huszadik­
harmincadik ismétlésnél a kliens szinte könyörgött, hogy hagyják
abba. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az ismételt kifejezések lehatol­
nak a kliens defenzív szintjéig, sőt behatolnak a defenzív fal mö­
gé, és így megnyitják azt a területet, amely szorosan kapcsolódik
az adott kifejezéshez. Például egy női kliens, aki úgy érezte, hogy
nem felel meg az elvárásoknak, és sok problémája volt a házas­
ságában, az egyik interjúban ezt mondta az anyjáról: „Ez az, amit
nem vagyok képes megérteni - hogy valaki képes megütni egy
kisgyereket.” Ennek a mondatának a hangfelvételét játszották le
neki újra, meg újra. Ez nagyon feszültté és ijedtté tette, de egy­
ben megnyitotta az anyjával kapcsolatos érzéseit. Segített, hogy
megértse, hogy „az, hogy nem voltam képes elhinni, hogy az
anyám nem akar bántani, mindenki felé bizalmatlanná tett”. Ez
az egyszerű példa jól mutatja, hogy ez a módszer nem csak se­
gítő lehet, de veszélyesen szétzilálhatja a személyiséget, ha túl
gyorsan vagy túl mélyre hatolunk be a defenzív fal mögé.
6. Tudjuk, hogy melyek azok a z attitűdök, amelyekkel a segítő­
nek. vagy a terapeutának rendelkeznie kell ahhoz, hogy a
4 6 2.
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

kliens személyiségében és viselkedésében bizonyos kiszámít­

hatóan konstruktív változások játszódjanak le.
Az. utóbbi években a pszichoterápia területén végzett több ku­
tatásunk eredménye támasztotta alá ezt az állítást (23, 24, 25, 29).
Úgy találtuk, hogy ha a terapeuta a klienssel való kapcsolatában
>- hiteles, ellentmondásoktól mentes,
elfogadja a kliens személyiségét, és
empatikusán megérti a kliens belső érzésvilágát és attitűdjeit,
akkor a kliensben bizonyos változások mutatkoznak.
Ezek a változások - többek között - a következők lesznek:
realisztikusabban érzékeli önmagát,
3^ nagyobb lesz az önbizalma,
pozitívabb lesz az önértékelése,
kevésbé akarja elnyomni az átélt élményeit,
5^ érettebb, szocializáltabb lesz a viselkedése, jobban fog
tudni alkalmazkodni,
kevésbé töri le a stressz, és hamarabb túlteszi magát rajta,
a személyiségstruktúrája közelít az egészséges, integrált és
jól funkcionáló személyek személyiségstruktúrájához.
Mindezek a változások nem játszódtak le a kontrollcsoport­
ban, és így egyértelműen a terápiás kapcsolat eredményeként ír­
hatók le.
7. Tudjuk, hogy miként lehetséges egv ember személyiségstruktú-
rájáit szétzilálni, miként szüntethetjük meg a z önbizalmát,
miként rombolhatjuk le a z énképét, miként tehetjük őt teljesen
függővé <?/()’ másik személytől.
Egy tanulmányban, amelyben Hinkle és Wolff (13) nagyon
óvatosan megfogalmazva azt írja le, hogy milyen kihallgatási
módszereket alkalmaztak a kínai kommunisták a börtönökben,
az „agymosás”-nak nevezett módszerről olvashatunk. Tanulmá­
nyuk bemutatja, hogy semmilyen mágikus vagy lényegileg új
„mód.szer”-ről nincs szó, csupán olyan praktikákról, amelyeket
„józan paraszti ésszel” általában ilyen helyzetekben, ilyen cé­
lokra alkalmazni szoktak. Röviden: ezek a „módszerek” inverzei
a fent vázolt pszichoterápiás módszereknek. Ha a gyanús sze­
mélyt teljesen elutasítjuk, és hosszú időre izoláljuk, ezzel az
emberi kapcsolatra való igényét felfokozzuk. A vallató állandó­
an és teljesen elutasítja a gyanúsított belső viszonyítási renclsze-
463
élőfej

rét, a világról kialakult képét. Minden tőle telhetőt megtesz azért,

hogy bűntudatot, belső konfliktusokat és aggódást váltson ki
belőle. Csak akkor lesz elfogadó, ha a gyanúsított „kooperál”:
hajlandó a helyzetet a kínzója szemével nézni. A fogoly lépés­
ről lépésre - a nagyobb elfogadottság utáni vágytól vezérelve -
elfogadja a féligazságokat, apránként feladja az önmagáról al­
kotott képét, és egyidejűleg elfogadja a vallatóét. A személyisé­
ge demoralizálódik, darabokra hullik szét, és bábuként követi
kínzója minden utasítását. Gyakran boldogan „bevallja”, hogy
az állam esküdt ellensége, és hogy olyan államellenes dolgokat
követett el, amelyekről valójában nem is álmodott.
Bizonyos szempontból nézve félrevezető lehet mindezt a visel­
kedéstudományok rovására írni. Az orosz és a kínai rendőrség
fejlesztette ezt ki, nem tudósok. Azért említettem meg, mert nyil­
vánvaló, hogy ezek a durva „módszerek” könnyen „hatékonyab­
bá” tehetők a rendelkezésünkre álló tudás segítségével. Röviden:
azt a tudásunkat, amellyel a személyiséget és a viselkedést meg
lehet változtatni, fel lehet használni konstruktívan, de destruktí-
van is. A személyiség építésére, de rombolására is.

Feltételek, amelyek, előre megbatározott

hatásokat hoznak létre állatokban

Úgy vélem, hogy már az eddigiekben is elegendő bizonyítékot

láthattunk arra, hogy milyen jelentős - sőt időnként ijesztő - erő
rejlik a tudománynak ebben az új ágában. Mielőtt rátérnék a vár­
ható következményekre, szeretnék röviden megemlíteni néhány
jellemző példát abból a hatalmas ismeretanyagból, amelyet az
állatok viselkedésével kapcsolatban szereztünk. Ezen a területen
kevés tapasztalattal rendelkezem, de feltétlenül meg kell említe­
nem négy lenyűgöző tanulmány főbb megállapításait:
1. Tudjuk., hogy miként teremthetünk, olyan körülményeket,
amelyek, között kiskacsák mély és tartós vonzódást mutatnak
például egy cúgoscipő iránt.
Hess (12) tanulmányozott egy jelenséget, amelyet „imprinting-
nek” nevezünk. Kimutatta, hogy például a vadrécék esetében
464
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

van néhány kritikus óra - a kikelés utáni 13- órától a 17. óráig
amikor a kiskacsák nagyon mély vonzódást éreznek bármely
tárgy iránt, amellyel kapcsolatba kerülnek. Minél nagyobb erő­
kifejtést igényel az objektum követése, annál mélyebb lesz az
érzelmi kötődés. Az esetek többségében, természetesen, ez a
vonzódás a kacsamamával kapcsolatban alakul ki, de mással
kapcsolatban is létrejöhet ez a megbonthatatlan, mély kötődés:
például egy kacsa bábéval, egy emberrel vagy a már említett
öreg cipővel. Az ember ezt hallva eltűnődik, hogy vajon az em­
beri csecsemőnél van-e ehhez hasonló tendencia.
2. Tudjuk, hogy miként lehet eltüntetni a patkányok konkrét je ­
lenségtől való félelemérzését a z agyra irányított elektrosokk
segítségével.
Hunt és Brady (14) először arra tanították be a szomjas álla­
tokat, hogy egy pedál lenyomásával miként juthatnak vízhez.
Ezt szabadon és gyakran meg is tették, amíg a kísérleti doboz­
ban voltak. Amikor ez a szokás már mélyen berögződött, a fé­
lelem feltételes reflexét ébresztették a kísérleti állatokban azáltal,
hogy röviddel a pedál lenyomása után egy kattogó hangot hal­
lottak, majd egy enyhén fájdalmas elektromos sokkot kaptak.
Bizonyos idő elteltével a kísérleti állatok már akkor is erős féle­
lemérzést mutattak és azonnal abbahagyták a pedál lenyomását,
amikor csak a kattogó hangot hallották, és azt nem követte
áramütés. Az ilyen módon kondicionált félelmet szinte teljesen
sikerült kioltani úgy, hogy a kísérleti állat agyát egy irányított
elektrosokk sorozattal kezelték. A sokkterápiát követően a kísér­
leti állat nem mutatott félelmet és szabadon nyomkodta a pedált
akkor is, amikor a kattogó hangot folyamatosan hallotta. Az idé­
zett cikk szerzői nagyon óvatosan kezelik ezeket az eredménye­
ket, de az embereken végzett sokkterápiával való hasonlatosság
nyilvánvaló.
3. Tudjuk, hogy miként lehet galambokat arra megtanítani,
hogy egy előre meghatározott célra rávezessenek egy pusztí­
tó rakétát.
Ez egyike azoknak a „mulatságos mutatványoknak”, amelye­
ket Skinner a háború idején fejlesztett ki a „jutalmazó tanulás”
(operant conditioning) segítségével. Galambokkal kísérletezve
átformálta a madarak csipegetési szokását úgy, hogy jutalmazta
465
előfej

őket akkor, ha egy általa kiválasztott tárgy irányába haladva

vagy azok közvetlen közelében csipegettek. így például egy kül­
földi város térképén sok türelemmel arra tanította meg a galam­
bokat, hogy csak azon a részen csipegessenek, ahol az elpusz­
títandó ipari létesítmények (pl. egy repülőgépgyár) voltak. Más
esetben arra tanította őket, hogy egy tengeri térképen bizonyos
fajta hajók szimbólumai felett csipegessenek. Ezután már csak
technikai kérdés volt számára - bár annak nagyon fogós és igen
komplex -, hogy az így betanított galambok csipegetésükkel egy
rakéta röppályáját irányítsák. Egy szimulált kísérletben két-há-
rom galambot helyezett el egy rakéta orr részében, és amikor a
rakéta letért a kijelölt pályáról, a galambok csipegetésükkel min­
dig sikeresen visszavezették a célra (26a).
Szinte biztos vagyok abban, hogy itt milyen kérdés követke­
zik, és a válaszom erre a fel sem tett kérdésre a következő: nem.
Ezt sohasem használták háborús körülmények között, mert az
elektronika váratlanul gyors fejlődése feleslegessé tette. De nem
lehet kétségünk afelől, hogy igény esetén felhasználták volna.
Skinner arra is meg tudta tanítani a galambokat, hogy ping­
pongozzanak, és sok olyan komplex viselkedésmintát sajátíttatott
el velük, amelyeket „intelligensnek” vagy akár „célratörőnek” is ne­
vezhetünk. Az összes példában azonos az alapelv. Az állat pozi­
tív megerősítést kap - valamilyen kisebb ajándékot -, ha viselke­
dése megegyezik a kutató által megjelölt céllal, vagy legalábbis
közeledik a cél felé. Először talán csak nagyjából egyezik meg a
viselkedés az elválttal, de a kísérlet előrehaladtával a viselkedés
egyre pontosabban megfelel az elképzelt mintáknak. Az állat óri­
ási viselkedésrepertoárjából azok a minták kapnak megerősítést,
amelyek egyre pontosabban megközelítik a kutató céljait.
Az embereken végzett kísérletek eredményei kevésbé egyér­
telműek. De például sikerült kimutatni, hogy a „jutalmazó tanu­
lás” elveit alkalmazva - olyan apró „jutalom” hatására is, mint a
kutató egyetértő bólintása - megnövelhető a helyesen képzett
többesszámú alakok száma, vagy elősegíthető a vizsgált sze­
mély önálló véleményformálása, anélkül, hogy tudatában lenne
miért is változik a viselkedése. Skinner szerint a viselkedésünk
jelentős része ilyen „jutalmazó tanulás” eredménye, és ez gyak­
ran mindkét résztvevő számára tudatalatti. Skinner törekszik ar-
4<S6
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

ra, hogy ezt tudatossá és célirányossá tegye, és ilyen módon

szabályozza a viselkedést.
4. Tudjuk, hogy miként lehet állatokat örömjellegű élményhez
juttatni elektromos ingerkeltéssel.
Olds (20) kikísérletezett egy módszert, amellyel igen kis mére­
tű elektródákat lehet beültetni a patkányok agyának a két féltekét
elválasztó falába. Amikor a kísérleti állat egy pedált lenyom, egy
nagyon kis erősségű áram folyik át az elektródákon. Ez olyan
mértékű örömérzést okoz az állatnak, hogy orgiaszerűen, szinte
végkimerülésig ismételten nyomkodja a pedált. A kísérleti állatok
minden más tevékenységnél jobban kedvelték és minden más te­
vékenységgel szemben előtérbe helyezték ezt a tevékenységet.
Ezt a kísérletet én még gondolatban sem terjesztem ki emberek­
kel folytatott kísérletekre, és nem is próbálom elképzelni, hogy
egy ilyen kiterjesztés milyen következményekkel járhat.

A z általános kép és a n n a k következm ényei

Őszintén remélem, hogy ezek a példák konkrét tartalommal töl­

tötték meg azt a kijelentésemet, hogy a viselkedéstudományok
nagyon gyorsan fejlődnek az emberi viselkedés jobb megértése,
pontosabb előrejelzése és hatékonyabb kontrollja felé. Tudjuk
hogyan kell kiválasztani olyan embereket, akik bizonyos elvárt
viselkedésmintákat produkálnak. Tudjuk, hogy miként lehet
olyan feltételeket teremteni csoportokban, amelyek a csoportta­
gok meghatározott viselkedését idézik elő. Tudjuk, hogy miként
lehet megváltoztatni egy adott személy viselkedését az elvárt
irányba. A kísérleti állatok viselkedését még inkább képesek va­
gyunk irányítani, és feltételezhető, hogy ez egyben mutatja e
módszerek emberre való kiterjesztésének lehetőségeit is.
Ha Önök is hasonlóképpen reagáltak minderre, mint én, ak­
kor valószínűleg ijesztőnek találják ezt a jövőképet. Mivel egy
nagyon fiatal, „éretlen” tudományról van szó, a jövő lehetősé­
gei szinte beláthatatlanok. Tegyük fel, hogy egy embernek (vagy
egy csoportnak) mind a szükséges tudása, mind pedig a hatal­
ma meg lenne ahhoz, hogy ezt a tudást valamilyen célra fel­
467
élőfej

használja. Kiválogathatná, hogy kik legyenek a vezetők és kik a

követői. Egyeseket fejleszthetne, másokat visszafejleszthetne. El­
foghatná a potenciális bűnözőket, még mielőtt bajt okoznak. Ja­
víthatná vagy ronthatná az erkölcsi színvonalat. Az emberek vi­
selkedését úgy befolyásolhatná, hogy nem is tudnának róla. Ez
az egész egy rémálomszerű manipuláció lehetőségét vetíti
elénk. Elismerem, hogy ez vad fantáziának tűnhet, de nincs
benne semmi olyan, ami lehetetlen volna. Talán ez választ ad­
hat arra a kérdésre is, hogy Róbert Oppenheimer, korunk egyik
legtehetségesebb természettudósa miért gondolja, hogy a fizika
és a pszichológia fejlődése veszélyeket is rejt magában: „A fizi­
kusok igen nagy zajt csaptak az utóbbi évtizedben elért ered­
ményeikkel kapcsolatban. Eljöhet még az az idő, amikor a pszi­
chológiában is összegyűlik az a kritikus tudáshalmaz az ember
viselkedéséről és személyiségéről, amelynek a birtokában lehe­
tővé válik az emberi viselkedés irányítása, s az ebből fakadó ha­
talom miatt a pszichológia sokkal nagyobb veszélyt fog jelente­
ni, mint amekkorát a fizika valaha jelentett.” (21)
Önök közül többen nyilván úgy érzik, hogy ezt a problémát
jelentősen felnagyítottam. Felhozhatják, hogy az általam említett
tudományos felfedezések közül csak igen kevésnek van olyan
gyakorlati megvalósítása, amely jelentősen hat a társadalomra és
a kultúránkra, s ezért mindez csak a viselkedéstudományok
képviselőinek ennyire fontos.
Ezzel az utóbbi ponttal egyetértek. A viselkedéstudományok
napjainkban olyan helyzetben vannak, mint a fizikai tudomá­
nyok lehettek jónéhány generációval ezelőtt. Vegyünk egy pél­
dát a közelmúltból, amikor - úgy az 1900-as év táján - az egyik
legvitatottabb téma még az volt, hogy levegőnél nehezebb szer­
kezetek egyáltalán képesek lehetnek-e repülni. A repüléstudo­
mány gyerekcipőben járt, kevés volt az egzakt tudás erről a te­
rületről. Bizonyos felfedezések pozitív választ adtak a felvetett
kérdésre, de ugyanannyi érv sorakozott fel a tagadás oldalán.
Nagyon fontos itt azt leszögezni, hogy a közvélemény előtt ez
a tudomány egyáltalán nem volt hiteles, és úgy tűnt, hogy so­
hasem fogja befolyásolni a kultúránkat. A többség a „józan pa­
raszti eszére” hallgatott, és azt mondta, hogy az ember soha
nem lesz képes repülni a levegőnél nehezebb masinával.
468
 A viselkedéstudományok növekvő hatása

Vessük össze ezt a vélekedést a mai valósággal. Néhány éve

a kormány kijelentette, hogy hamarosan mesterséges holdat fo­
gunk fellőni az űrbe. Bár ez igazán fantasztikus ötlet, az átlag­
ember ma már annyira bízik a természettudományokban, hogy
senki még csak nem is kételkedik. Az volt az egyetlen kérdés,
hogy „mikor?”.
Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy ez a változás be
fog következni a viselkedéstudományok esetében is. Először a
közvélemény hitetlenkedik, és semmibe veszi a nézeteinket. Ké­
sőbb, amikor többen ráébrednek, hogy a tudományos felfede­
zésre jobban lehet építeni, mint a „józan paraszti ész”-re, elkez­
dik a gyakorlatban használni. A tudományos ismeretek széleskö­
rű használata jelentős igényt szül, és ennek következtében meg­
indul a pénz áramlása is a terület felé. Végül a tudomány fejlő­
dése egy spirális pályán soha nem látott magasságokba ível fel­
felé. Szinte biztos, hogy ez a fejlődési tendencia lesz a jellemző
a viselkedéstudományokra is. Következésképpen, bár e tudomá­
nyok eredményeit ma még nem használják fel széles körben, de
ez a közeljövőben szinte teljes bizonyossággal bekövetkezik.

A kérdések
Születőben van egy olyan tudomány, amelynek a potenciális
fontossága beláthatatlan, és amelynek a hatásai mellett eltörpül­
nek még azok a hatások is, amelyeket az atomenergia felhasz­
nálása okozott az emberi kultúrában. Nincs semmi kétségem
afelől, hogy ez a fejlődés olyan kérdéseket vet fel, amelyek
meghatározóak lehetnek a jövő generációi számára. Nézzünk
néhányat ezek közül:
Hogyan fogjuk hasznosítani az ebben az új tudományban
rejlő erőt?
>- Mi történik az egyénnel ebben a „szép új világ”-ban?
Ki fogja birtokolni az új tudásból fakadó hatalmat?
Milyen célok megvalósítására, milyen értékek megteremté­
sére fogjuk ezt az új típusú tudásunkat felhasználni?
A következő fejezetben megkísérlem, hogy némileg közelebb
kerüljünk ezekhez a kérdésekhez.
469
 H u s z o n e g y e d ik fe je z e l
sss

A szem ély hely e

a v iselk ed éstu d o m án y o k
új v ilág áb an
J
 A személy helye a viselkedéstudományok, új világában

Á A z előző fejezetben megkíséreltem röviden bemutatni, hogy a

viselkedéstudományok milyen módon képesek egyre ponto­
sabban előrejelezni és egyre jobban ellenőrzésük alá vonni a z em­
beri viselkedést. Megpróbáltam felvázolni egy olyan jövendő vilá­
got, amelyben a fejlődés hihetetlenülfelgyorsul. Most azt szeretném
taglalni, hogy mi - egyének, csoportok, és a z egyetemes kultúra -
hogyanfogunk élni ebben a „szép új világban ”■hogyan fogunk rá
reagálni, miként fogunk hozzá alkalmazkodni, milyen megoldá­
sokat fogunk találni a gyors fejlődés által felvetett problémáikra?
Két szokásos választípus után a saját javaslataimat is elfogom
mondani.

» ie m «

T ag ad ju k le v a g y v e g y ü k se m m ib e

Egyesek egyszerűen nem veszik tudomásul ezeket a tudomá­

nyos fejleményeket. Úgy vélik, hogy az emberi természetet nem
lehet tudományos módszerekkel vizsgálni: egyrészt, mert az
embernek nem lehet objektív képe önmagáról, másrészt, mert
az ember szabad akarattal rendelkezik. Nemrég egy társadalom-
tudományi konferencián a legnagyobb csodálkozásomra egy jó
nevű közgazdász szó szerint ezt mondta. De az USA egyik ve­
zető teológusa is hasonlóan ír: „A múltbéli viselkedés semmi­
lyen tudományos vizsgálatával nem lehetséges a jövőben elő­
forduló viselkedést előrejelezni.” (3, 47. old.)
Az utca embere ehhez hasonlóan gondolkozik. Nem feltétle­
nül tagadja a viselkedéstudományok létezését, de szinte egyál­
talán nincs tudatában az elért eredményeknek. Izgalomba jön,
ha azt hallja, hogy a kommunisták „agymosással” próbálták
megváltoztatni az elfogott ellenséges katonák gondolkodását.
Megdühödik, ha olyasmiről olvas, hogy a nagyvállalatoknál az
emberek manipulálására használják a viselkedéstudományok
eredményeit (13). De ezért úgy érzi, hogy neki ezzel nem kell
törődnie - legalábbis nem jobban, mint annak idején azzal az
elméleti hírrel, hogy az atom hasítható.
473
A személyiségfejlődés folyamata

Akinek tetszik, csatlakozhat hozzá ebben az érdektelenség­

ben, vagy mondhatja azt, hogy „ilyen állat nincs”: a viselkedés-
tudomány csak fikció. De ez nem tűnik különösebben értelmes
hozzáállásnak, úgyhogy nézzünk meg egy sokkal finomabban
kimunkált, s tartósan fel-felbukkanó véleményt.

/Íz em beri élet alakítása a tu d o m á n y eszközével

A viselkedéstudományok képviselői - kevés kivétellel - annyira

nyilvánvalónak tartják, hogy eredményeiket az emberi viselke­
dés előrejelzésére és szabályozására fogják felhasználni, hogy
nem is gondolkodnak erről a problémáról. A legfőbb kivétel ez
alól B. F. Skinner, a Harvard Egyetem tudósa, aki arra hívja fel
a pszichológusokat, hogy egy jobb világ alakítása érdekében
használják azt a hatalmat, amelyet a tudomány adott a kezük­
be. Hogy pontosan érthesse mindenki, hogy mire is gondol, né­
hány éve írt egy könyvet Walclen Two címmel. Ebben a könyv­
ben egy olyan utópisztikus közösséget ír le, amelyben a
viselkedéstudományok eredményeit a házasság, a gyerekneve­
lés, az etikai normák, a munka, a játék, de még a művészeti te­
vékenység területén is felhasználják. Ebből az írásból többször
fogok idézni (12).
De vannak olyan regényírók is, akik megérezték a viselkedés­
tudományok növekvő hatását. Aldoux I luxley a Szép Új Világ cí­
mű regényében (1) horror-szerű képet fest arról a világról, ame­
lyet teljesen a tudomány irányít, és amely ellen végülis az em­
berek fellázadnak. George Orwell az 1984 című regényében (5)
egy olyan világot ír le, amelyet diktatórikus erők irányítanak, és
a viselkedéstudományokat használják fel az emberek feletti ab­
szolút uralom érdekében. Az ő világában nem csak a viselke­
dést, de még a gondolatokat is képesek ellenőrizni.
A tudományos-fantasztikus irodalom is hozzájárult ahhoz,
hogy képünk lehessen egy olyan világ kialakulásáról, amelyben
a viselkedés és a személyiség ugyanolyan mértékben tárgyai a
tudományos fejlődésnek, mint a kémiai vegyületek vagy az elekt­
romos impulzusok.
----------474

J
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

Megpróbálom felvázolni, hogy milyen lenne az a kultúra,

amelyet a viselkedéstudományok alakítanának ki.
Az első feltételezés az, hogy a tudományos ismeretek mások
manipulálására valók. Erről Skinner a következőket mondja:
„El kell fogadnunk tényként, hogy valamilyen kontroll a z embe­
rek ügyes-bajos dolgai fölött elengedhetetlen . Az emberi kapcsola­
tok nem működnek, ha senki sem tervezi meg, alakítja ki a visel­
kedést befolyásoló környezeti feltételeket. A kulturális sémák, jobbí­
tásának. mindig a környezet megváltoztatása volt a z alapfeltétele,
és aligha leszünk képesek a tudomány sokkal hatékonyabb eszkö­
zeit felhasználni mindaddig, míg nem hozunk létre még ennél is
szélesebb körű változásokat... A tudományban már korábban is
felszínre kerültek veszélyes folyamatok és felbukkantak veszélyes
anyagok. Ha a z emberekkel foglalkozó tudomány információit és
technikáit a lehető legszélesebb körben fe l akarjuk használni -
anélkül, hogy valami szörnyű, jóvátehetetlen hibát követnénk el
közben -, akkor nagyon óvatosan kell eljárnunk, és számos veszé­
lyes helyzettel kell szembenéznünk. Nincs helye a z önbecsapásnak.
Ideje, hogy feladjuk azokat a nézeteket és attitűdöket, amelyek
már régen elavultak.” (10, 56-57. old.)
A következő feltételezés az, hogy az emberek szabályozásá­
ra alkalmas erőt használni kell. Skinner ezt úgy látja, hogy az
ilyen szabályozás általában jóindulatú, bár elismeri a visszaélés
lehetőségét is. Huxley szerint a szabályozás eredeti célja ugyan
jóindulatú, de végül szinte mindig valamilyen rémálomszerű vi­
lághoz vezet. Orwell pedig már egy olyan világról ír, amelyben
a szabályozók eleve ártani akarnak: egy kormány ilyen módsze­
rekkel fogja szorosabbra diktatórikus hatalmát.

A fo ly a m a t lépései

Melyek lennének a legfontosabb lépései annak a folyamatnak,

ha a társadalom az „embertudomány” kritériumai szerint pró­
bálná alakítani az életét?
1. Az első a célok kiválasztása lenne. Az egyik legutóbbi cik­
kében Skinner azt fejtegeti, hogy a „viselkedéstechnológia” cél­
475
A személyiségfejlődés folyamata

ja az, hogy „az embert boldoggá, jól informálttá, ügyessé, jó

magaviseletűvé és produktívvá tegye” (10., 47. old.). A Walden
Two című könyvében - ahol regénynek álcázva fejti ki a véle­
ményét - ennél tovább megy. A következő szavakat adja a fő­
hős szájába:
„Mi a véleményed a személyiség tervezéséről? Érdekelne téged? A
vérmérséklet szabályozása? Csak mondd meg pontosan, hogy mit
akarsz, és én szállítom a z árut. És mi a véleményed a motiváció
kontrolijáról? Kifejlesztjük azokat a z érdekeket, amelyek a z embe­
reket a legproduktívabbá és így a legsikeresebbé tehetik. Ez fa n ­
tasztikusnak tűnik a számodra? A szükséges technikák némelyike
máris rendelkezésre áll, másokon pedig épp most kísérletezünk.
Gondolj a lehetőségekre! ... Irányítsuk a gyerekeink életét, és meg­
látjuk, hogy mit tudunk, kihozni belőlük. ”(12, 243. old.)
Skinner tulajdonképpen azt mondja itt, hogy a viselkedéstu­
dományokban eddig elért eredmények - és amit még a közel­
jövő kutatásai ehhez hozzátehetnek - elegendők lehetnek ah­
hoz, hogy mai ésszel elképzelhetetlenül pontosan előírjuk az ál­
talunk kívánatosnak tartott viselkedésmintákat és személyiségtí­
pusokat. Ez óriási lehetőség, de egyben hatalmas felelősség is.
2. A folyamat második eleme minden olyan tudós számára is­
merősnek fog tűnni, aki már dolgozott az alkalmazott tudomá­
nyok területén. iMivel a cél már adott, ezért a tudomány módsze­
reivel - kísérletezéssel - megtalálhatjuk, a kitűzött célhoz vezető
utakat és eszközöket. Ha például jelenleg nem tudunk eleget ar­
ról, hogy az ember milyen körülmények között lehet produktív,
újabb és újabb kutatással, kísérletezéssel megtudhatjuk ezt. A tu­
domány módszerei önjavító jellegűek, így segítségükkel egyre
hatékonyabb módszerekkel juthatunk el a kitűzött célokhoz.
3. Az emberi viselkedés irányításának harmadik eleme a hata­
lommal kapcsolatos. Mivel a céljaink eléréséhez szükséges felté­
telek ismertek, és az elérésükhöz szükséges módszerek adottak,
bizonyos egyének vagy csoportok a hatalom birtokában megte­
remthetik ezeket a feltételeket, és felhasználhatják ezekhez a mód­
szereket. Az itt megbúvó problémáknak még csak igen kevéssé
vagyunk tudatában. A történelem nem támasztja alá azt az elkép­
zelést, amely szerint a viselkedéstudományokban szerzett tudá­
sunkból fakadó hatalmat a tudósok „atyailag gondoskodó cso­
476
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

portja” fogja felhasználni. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a

viselkedéstudományok képviselői a néhai német rakétatudósok
sorsára jutnak, akik elkötelezetten dolgoztak azért, hogy Hitler el­
pusztítsa az oroszokat és Amerikát, és ma - attól függően, hogy
ki fogta el őket - vagy az oroszoknak dolgoznak (megint csak
szívvel lélekkel), hogy elpusztítsák Amerikát vagy Amerikának, az
oroszok elpusztítása érdekében. Ha a viselkedéstudományok kép­
viselőit csak az érdekli, hogy a tudomány szekere haladjon előre,
akkor valószínűleg mindig azokat fogják kiszolgálni, akik éppen a
hatalom birtokosai.
Ezen a ponton azonban eltértünk a lényegtől. A lényeg
ugyanis az, hogy valakinek a rendelkezésére fog állni a szük­
séges hatalom, és azzal élni is fog annak érdekében, hogy a
megismert módszerek segítségével a kitűzött célt elérje.
4. A negyedik lépés ebben a folyamatban, amikor a társada­
lom a viselkedéstudományok elvárásaihoz igazítja az életét az,
hogy tagjait aláveti a z említett módszereknek és feltételeknek. Ha
az embereket az ilyen módon előírt körülmények között tartják,
akkor nagy valószínűséggel az elvárt viselkedési normák szerint
fognak élni. Az emberek produktívakká tudnak válni, ha azt
várják el tőlük. De pontosan ugyanígy megalkuvókká is válhat­
nak, vagy bármivé, ami éppen a velük szemben megfogalma­
zott elvárás.
Erről a folyamatról ízelítőként nézzünk egy példát az egyik
legmarkánsabb támogatójától. A Walden Two című könyv hőse
így érvel:
„Nos, mára már tudjuk., hogy miként működik, a pozitív meg­
erősítés és azt is, hogy a negatív viszont miért nem. így aztán sok­
kal határozottabbak lehetünk - és ezzel persze sikeresebbek is - a
kultúránk megtervezésében. Olyan fajta kontrollt érhetünk el a z
emberek, fölött, amelyben a kontrollált egyének - bár minden ko­
rábbinál pontosabban egy kódot követnek - szabadnak érzik, m a­
gukat. Hiszen azt teszik., amit tenni akarnak, és nem azt, am it va­
laki rájuk, kényszerít. Nos, ez a z a forrás, amelyből a pozitív meg­
erősítés hatalmas ereje származik: nincsenek, korlátozások, ezért
nincs ellenállás vagy lázadás sem. Bölcs tervezéssel nem a viselke­
dést, m int végeredményt kontrolláljuk: azt irányítjuk, hogy a z
egyén hogyan és miként akarjon viselkedni - a motivációját, a
4 7 7 ----------
A személyiségfejlődés folyamata

vágyait, a z álmait. A z a legérdekesebb a z egészben, hogy így a

szabadság kérdése soha fel sem merül.” (12, 218. old.)

A kép és kü lö n b ö ző kihatásai

Megpróbálom felvázolni azt a képet, amelyet Skinner fest a

viselkedéstudományoknak az egyénre és a társadalomra gyako­
rolt hatásáról. (A lényeget tekintve a viselkedéstudományokkal
foglalkozó tudósok többsége ezekhez hasonló nézeteket vall.)
A viselkedéstudományok hatalmas tempóban fejlődnek, és az
általuk létrehozott tudásban rejlő kontroli-lehetőség hatalmat
adhat egyének vagy csoportok kezébe. Azok, akik a hatalmat
gyakorolják, célokat fognak kitűzni maguk elé. E célok elérése
érdekében mindannyiunkat olyan finom technikákkal fognak
egyre fokozódó mértékben irányítani, hogy mi magunk sem
fogjuk észrevenni, és így nem is fogunk gondolni arra, hogy va­
lójában nem vagyunk önállóak. És függetlenül attól, hogy a
bölcs pszichológusok egy csoportja, Sztálin, vagy maga a Big
Brother gyakorolja a hatalmat, és hogy a kitűzött cél az emberi
boldogság, a magasabb termelékenység, az Ödipusz-komplexus
szentesítése, a mélységes megalázkodás avagy a Big Brother
imádata lesz, azon kapjuk majd rajta magunkat, hogy mint az
álom haladunk a kitűzött szent cél felé, és még akarjuk is ezt.
Ha ez az okfejtés helyes, akkor elkerülhetetlenül egyfajta telje­
sen irányított társadalomé a jövő (legyen az akár egy Walden
Two vagy az 1984). Nem fog ez egyszerre ránk szakadni, in­
kább lépésről lépésre közelít, de megállíthatatlanul eljön. Lehet,
hogy nem is változnak meg rögtön az alapvető dolgaink, de az
ember és az emberi viselkedés a tudományosan felépített társa­
dalom termékeivé válnak.
Joggal kérdezheti valaki: „És mi lesz az egyéni szabadsággal?
Hová lesznek a demokráciákban oly fontos emberi jogok?”
Skinner itt is pontos és határozott:
„ A z ember nem szabad«- ez a hipotézis lényeges a tudományos
módszereknek a z emberi viselkedésre való alkalmazásában. A
-belső szabad ember" fikciója, amelyet felelőssé teszünk a külső, bi-
478
 A személy helye a viselkedést adományok új világában

ológiai lény viselkedéséért csupán féltudományos előképe azoknak

a z okoknak, amelyeket a tudományos kutatásainkban azonosí­
tunk. A z összes ilyen közbülső ok valahol a z egyénen kívül helyez­
kedik el.”(11, 447. old.)
Egy másik írásban ezt részletesebben is kifejti:
„Ahogy a tudományt egyre több célra használtjuk, kénytelenek
vagyunk elfogadni azt a z elméleti struktúrát, amelyben a tudo­
m ány a felfedezett igazságait tálalja. A f ő nehézséget a z okozza,
hogy ez a struktúra nyilvánvalóan összeférhetetlen a z ember ha­
gyományos demokráciaképével. Minden tényező, amelyről bebi­
zonyosodik, hogy szerepe lehet a z emberi viselkedés alakításá­
ban, csökkenti a z ember saját jelentőségét e téren; ahogy közele­
dünk a viselkedés átfogó magyarázatához, a z egyes ember szere­
pe úgy konvergál a nullához. A z ember mindeddig kérkedett a z ­
zal, hogy milyen eredeti teljesítményeket ért el a művészetek., a tu­
dományok., a z erkölcs területén, hogy képes szabadon választani,
és hogy ezért felelőssé tehető a választásaiért. Mindez nem szere­
pel a z ember új önarcképén. Valaha hittük, hogy a z ember sza ­
badon kifejezheti magát a művészetekben, szabadon kutathatja
a természetet, szabadon keresheti a megváltást. Spontán m ódon-
szinte kiszámíthatatlanul - változtatja a cselekvései irányát. Még
a legnagyobb elnyomás közepette is van némi szabad választása.
Képes ellenállni minden olyan próbálkozásnak, amely a z ellenőr­
zése alá akarja vonni, még ha ez a z életébe kerül is. A tudom ány
azonban bebizonyította, hogy mindért akciót olyan erők kezde­
ményeznek, amelyek túlnőnek a z emberen, és a viselkedés furcsa
változásainak, is van magyarázata, csak éppen még nem talál­
tuk meg.” (10, 52-53- old.)
Az emberi természet, az emberek irányításának demokratikus
filozófiáját Skinner elintézi annyival, hogy az valaha bizonyára
hasznos célt szolgált:
„Amikor a z elnyomással szemben kellett a z embereket magunk,
mellé állítani, akkor fontos volt tudatosítani bennük, hogy vannak
jogaik, és hogy képesek önmagukat irányítani. A forradalm ak
szervezőinek a z volt mindig is a z egyetlen eszköze, hogy a z egy­
szerű emberekkel megéreztették a valódi értéküket, büszkévé tették
őket, ráébresztették őket arra, hogy képesek önmagukat megvéde­
ni, képesek önmagukért kiállni. ” (10, 53 old.)
-4 7 9
A személyiségfejlődés folyamata

Ezt a filozófiát Skinner mára már elavultnak tekinti. Szerinte ez

az az akadály, amely „meggátolja, hogy az ember a rendelkezé­
sére álló tudományt magára az emberre alkalmazza". (10, 54. old.)

Egy szem élyes reakció

Megkíséreltem, hogy objektív képet fessek a viselkedéstudomá­

nyok fejlődéséről, és arról a társadalomról, amely ezekből a fej­
leményekből elénk tárul. Ugyanakkor igen erős személyes reak­
cióim vannak azzal a világgal kapcsolatban, amelyet Skinner és
mások kívánatosnak tartanak. Ez a világ számomra azt jelentené,
hogy az embernek, mint egyénnek vége - legalábbis abban a for­
májában, ahogy azt a pszichoterápia legmélyebb pillanataiban
megtapasztalhattuk. Ezekben a pillanatokban egy olyan személy-
lyel vagyok kapcsolatban, aki eredeti, felelősségteljesen szabad,
felelősen választja meg, hogy ki legyen, és a választásának követ­
kezményeit is felelősen vállalja. Vajon egyetérthetünk-e
Skinnerrel abban, hogy mindez nem más, mint illúzió, és a spon­
taneitás, a szabadság, a felelősségtudat és a választási lehetőség
tulajdonképpen nem is létezik? Ez számomra elképzelhetetlen.
Minden képességemmel igyekeztem elősegíteni a viselkedés­
tudományok fejlődését, de ha ennek az lehet az eredménye,
hogy az ember egyfajta robottá válik, akit a tudomány irányít,
ez nagyon boldogtalanná tesz. Ha az elképzelt jövőben a bol­
dog élet azt jelenti, hogy az egyént a környezete szabályozza
jutalmakkal, annak érdekében, hogy maximálisan termelékeny
legyen, példásan viselkedjen és maradéktalanul boldog legyen,
nos akkor ebből én köszönöm, nem kérek. Mindez számomra
a jó életnek csak egy gyenge utánzata, amely mindent tartalmaz,
csak azt nem, amitől az élet igazán jó lehet.
így aztán meg kell kérdeznem önmagámtól, hogy nincs-e va­
lami hiba ebben a fejlődésben? Nincs-e valamilyen alternatívája
annak a jövőképnek, amelyet a viselkedéstudományok kínálnak
az egyénnek és a társadalomnak? Határozottan úgy érzem, hogy
tudom, hogy mi itt a hiba, és igenis tudok erre a jövőképre alter­
natívát. A következőkben ezt szeretném megosztani az olvasóval.
480
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

A tu d o m á n n y a l kapcsolatos célok és értékek

Úgy tűnik számomra, hogy a fentiekben vázolt jövőkép a tudo­

mány céljainak és értékeinek félreértéséből fakad. Azt hiszem,
súlyosan alulbecsülték a tudományos kutatás céljának fontos­
ságát. A következő két pontban foglaltam össze ezzel kapcso­
latos nézeteimet:
1. Minden tudományos kutatásnak - legyen szó akár „tiszta”,
akár alkalmazott tudományról - van egy szubjektívan kiválasz­
tott célja.
2. Ez a szubjektív értékválasztás - amely tulajdonképpen létre­
hozza az adott tudományos kutatást - mindig a kutatás keretein kí­
vül esik (és így soha nem válhat az adott tudományterület részévé).
Hadd fejtsem ki ezt részletesebben.
Az első pontot Skinner írásaiból származó gondolatokkal il­
lusztrálom. Amikor Skinner megállapítja, hogy a viselkedéstudo­
mányok feladata az, hogy az embert „produktívvá”, „jó magavi­
seletűvé” tegyék, ez természetesen az ő döntése. Akár azt is vá­
laszthatta volna, hogy az ember legyen behódoló, más egyé­
nektől függő, vagy hogy a nyáj-ösztönt kövesse. Ugyanakkor
másutt azt mondja, hogy az emberről alkotott tudományos kép­
be nem fér bele az, hogy az ember kezdeményezzen, vagy
„szabadon válasszon” a különböző cselekvési lehetőségek kö­
zül. Itt egy mélyen gyökerező ellentmondás, paradoxon húzó­
dik meg, amelyet megpróbálok megvilágítani.
A tudomány azon a feltételezésen alapul, hogy a viselkedést
valami okozza: az eseményt annak következménye követi. Min­
den előre meghatározott, semmi sem szabad, a választás lehe­
tősége kizárt. De nem szabad elfelejtenünk, hogy maga a tudo­
mány - minden tudományos próbálkozás, a kutatási folyamat
változásai, a tudományos felfedezés jelentésének értelmezése, a
felfedezés alkalmazási módja - személyes, szubjektív döntése­
ken nyugszik. így a tudomány maga is abban a paradox hely­
zetben van, mint Skinner. Az ember személyes, szubjektív vá­
lasztása indítja el a tudomány mechanizmusait, amelyek egy
ponton azt sugallják, hogy az ember személyes, szubjektív vá­
lasztási lehetősége nem is létezik. (A későbbiekben néhány meg­
jegyzés erejéig még visszatérek erre a paradoxonra.)
481
A személyiségfejlődés folyamata

Azt már korábban hangsúlyoztam, hogy minden választá­

sunk, amellyel egy tudományos próbálkozást kezdeményezünk
vagy amellyel a kísérlet folytatásának menetéről döntünk, érték-
választás. A tudós a problémának egy adott oldalával foglalko­
zik, és nem egy másikkal, mivel az így kiválasztott terület több
sikerrel kecsegtet. A kutatáshoz egy adott módszert választ és
nem egy másikat, mivel ezt valamilyen okból magasabbra érté­
keli. A kutatás eredményét egy adott módon értékeli, minden
más módot háttérbe szorítva, mivel úgy véli, hogy ezen az úton
juthat közelebb az igazsághoz, vagy így lesz az eredmény hite­
lesebb (vagyis úgy véli, hogy ez az értékelési mód jobban meg­
felel egy számára fontos kritériumnak). Nos, ezek az értékvá­
lasztások soha nem részei magának a tudományos kutatásnak.
Egy adott tudományos kezdeményezéssel kapcsolatos értékvá­
lasztások - a dolog természetéből fakadóan - mindig a kezde­
ményezésen kívül helyezkednek el.
Mindez nem jelenti azt, hogy az értékeket nem lehet tudomá­
nyosan vizsgálni. Nem igaz, hogy a tudomány a „tényeknek”
csak bizonyos fajtáival foglalkozik, és hogy ezek között az ér­
tékek nem szerepelnek. A kérdés ennél komplexebb. Hadd il­
lusztráljam ezt egy-két példával:
Ha az olvasást, az írást és a számtantudást tekintem az általá­
nos iskolai oktatás céljának, akkor a tudomány eszközeivel pon­
tosan felmérhetem, hogy ezeket a célokat elértük-e. Ha a prob­
lémamegoldó gondolkodást tekintem az oktatás elsődleges cél­
jának, akkor is a tudományhoz - noha egészen más módszerek­
hez - fordulok, hogy ellenőrizzem, elértem-e a célomat.
Ha azt szeretném eldönteni, hogy vajon a probléma-megoldó
készség „fontosabb”-e, mint az ún. alapkészségek, a tudomá­
nyos módszerek segíthetnek, de csak akkor - és itt van a dolog
lényege -, ha szubjektív módon kiválasztok egy harmadik érté­
ket viszonyítási alapként. Ilyen lehet például az egyetemi tanul­
mányokban elért siker. Ebben az értékrendben képes lehetek
megállapítani, hogy vajon a problémamegoldó képesség vagy
az alapkészségek fejlettsége a fontosabb. De kiválaszthatom ér­
tékként a személyiségfejlődést, a szakmai előmenetelt, a felelős
állampolgári magatartást. Megállapíthatom, hogy a probléma-
megoldó képesség vagy az alapkészségek fejlettsége segíti-e elő
48 2.
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

jobban ezeknek az értékeknek az elérését. A tudományos vizs­

gálat értelmét megadó értékrend és cél mindig az adott tudomá­
nyos vizsgálaton kívülről származik.
Bár eddig többnyire az alkalmazott tudományokról beszél­
tem, de amit mondtam, az igaz az alapkutatásokra is. Az alap­
kutatásokban az előzetesen szubjektívan választott érték az
igazság felderítése. A tudomány önmagában nem képes eldön­
teni, hogy ez a szubjektív választás „helyes-e”: ehhez a válasz­
tást egy külső értékhez kell viszonyítani. Például, az orosz ge­
netikusok egy olyan szubjektív választás előtt álltak, amelyben
el kellett dönteniük, hogy mi a fontosabb: a tudományos igaz­
ság kiderítése, vagy olyan „felfedezések”, amelyek alátámaszta­
nak bizonyos politikai dogmákat. Vajon melyik választás a
„jobb”? Ezt meg lehet tudományos módszerekkel vizsgálni, de
csak egy további, szubjektívan kiválasztott értékhez viszonyítva.
Ha például egy kultúra túlélését tekintjük kitüntetett értéknek,
akkor tudományos módszerekkel megvizsgálhatjuk, hogy az
igazság felderítése vagy egy politikai dogma támogatása segíti
inkább elő az adott kultúra túlélését.
Tehát, tudományos kutatást - legyen szó akár alapkutatásról,
akár alkalmazott tudományról - csak egyének által szubjektívan
kiválasztott cél vagy érték alapján lehet elvégezni. Fontos, hogy
ezt a választást nyilvánvalóvá tegyük, mert magát az értéket nem
lehet megvizsgálni vagy értékelni, igazolni vagy tagadni abban a
tudományos kísérletben, amely belőle születik, tőle nyer értel­
met. Ez az eredeti érték vagy cél mindig és szükségszerűen kí­
vül esik az általa életre keltett tudományos tevékenység keretein.
Ez - többek között - azt jelenti, hogy ha emberi lényeknek ki­
választunk bizonyos célt vagy célokat, és ezt követően sok-sok
ember viselkedését igyekszünk úgy szabályozni, hogy ezeket a
célokat elérjék, akkor az eredeti választásunk merev korlátaiba
ütközünk, hiszen egy ilyen tudományos kísérlet soha nem lesz
képes arra, hogy átlényegüljön, és új célokat tűzzön ki maga
elé. Ezt csak egy szubjektív emberi lény képes megtenni. így, ha
például azt a célt választjuk ki, hogy az emberek legyenek bol­
dogok - amely célt mellesleg teljes joggal gúnyolja ki Aldous
Huxley a „Szép Új Világ”" című könyvében -, és ha belevonjuk
az egész társadalmat abba a tudományos programba, amelynek
483
A személyiségfejlődés folyamata

révén majd mindenki boldog lehet, rögtön beleütközünk egy

óriási, mozdíthatatlan akadályba: senkinek nem lesz szabad
megkérdőjeleznie ezt a célt, mivel a tudományos kísérletünk
nem lesz képes úgy átlényegülni, hogy megkérdőjelezhesse az
eleve kitűzött célokat. És anélkül, hogy ezt a pontot részleteseb­
ben ki akarnám fejteni, ehhez hozzáteszem, hogy az ilyen
rendkívüli merevség - például a dinoszauruszok és a diktatúrák
esetében - általában kihaláshoz vezet.
Ha viszont úgy tervezzük, hogy néhány embernek nem kell a
többiekhez hasonlóan boldogoknak lenniük, őket nem irányít­
ja senki, és nekik jogukban áll más értékeket választani, ezzel
bevalljuk, hogy az eredetileg kiválasztott cél kiegészítésre szo­
rul, és hogy az óriási többség a célt szabadon kiválasztó elit
csoport rabszolgái - függetlenül attól, hogy milyen más, jól
hangzó néven nevezik őket.
Sok tudós úgy gondolja - bár csak kevesen fejezik ki nyíltan
-, hogy a tudományos kísérletezés végülis kitermeli a saját cél­
jait: az eredmények megváltoztatják az eredeti irányt. Ez való­
ban ésszerűen hangzik, de figyelmen kívül hagyja ennek a fo­
lyamatos fejlődésnek egy fontos elemét: azt, hogy minden
irányváltoztatás egy személyes, szubjektív választás következ­
ményeként indul el. A tudományos felfedezések, egy-egy kísér­
let eredményei nem tudják megmondani, hogy következő lé­
pésként milyen célokat tűzzünk ki magunk elé. Még a legtisz­
tább alapkutatásban is magának a kutatónak kell értelmeznie az
eredményeket, neki kell kiválasztania szubjektívan a céljának
leginkább megfelelő következő lépést. Hasonló a helyzet a tu­
dományos ismereteink felhasználása terén: az a kiábrándító
igazság, hogy az atom szerkezetéről szerzett egyre mélyebb is­
mereteinkből nem következik, hogy ezeket az ismereteket mire
fogják felhasználni. Ez szubjektív, személyes döntés lesz, ame­
lyet egyéneknek kell meghozniuk.
És itt visszatérek ahhoz a felvetésemhez, amivel ezt a részt el­
kezdtem: a tudomány az egyének által szubjektívan kiválasztott
célok objektív vizsgálata. Egy ilyen célt vagy értéket nem lehet
azzal a tudományos kísérlettel vizsgálni, amelyet maga a cél ho­
zott létre. Következésképpen: a viselkedéstudományok által sza­
bályozott emberről szóló vitának mindenekelőtt azokkal a szub­
48-4
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

jektívan kiválasztott célokkal kell foglalkoznia, amelyeket ez a

tudomány az alkalmazása során el akar érni.

Egy alternatív értékrendszer

Ha az érvelésem helyes, akkor ez új távlatokat nyithat meg

előttünk. Ha őszintén szem benézünk azzal, hogy a tudom ány
szubjektívan kiválasztott értékrendszerből indul ki, akkor sza­
badon megválaszthatjuk az általunk követni kívánt célokat.
Ebben az esetben nem bénítanak meg bennünket olyan ér­
telmetlen célok, mint az ellenőrzött boldogság, a hatékonyság
stb. Szeretnék egy ettől gyökeresen különböző alternatívát
ajánlani.
Tételezzük fel, hogy teljesen más célokat szeretnénk elérni.
Tételezzük fel, hogy mindezt nyíltan tesszük, úgy, hogy ezeket
a célokat el lehet fogadni, de el is lehet utasítani. Tételezzük fel,
hogy statikus tulajdonságok helyett inkább a folyamatok válto­
zó jellegét választjuk értékként.
Ha ezt tesszük, akkor értékeink között olyanok szerepelnek, mint
>■ az ember, aki valakivé válik, aki a lehetőségei kibontakoz­
tatása során egyre értékesebb lesz, egyre inkább elnyeri
emberi méltóságát;
>- az egyén, aki az önmegvalósítás folyamatában halad az
egyre magasabb szintű kihívások, a személyiségét gazdagí­
tó élmények felé;
>■ a folyamat, amelyben az egyén kreatívan alkalmazkodik
az állandóan megújuló világhoz;
>■ a folyamat, amelyben a tudás átlényegül (úgy, ahogy Newton
fizikáját meghaladja a relativitás elmélet, amelyet hasonlókép­
pen fog meghaladni a jövőben egy még újabb elmélet).
Ha ilyen értékeket és célokat választunk, akkor teljesen más
kérdésekkel kell szembesítenünk a viselkedéstudományt és a
„belőle fakadó technológiát”:
>■ Tud-e a tudomány segíteni abban, hogy megtaláljuk azo­
kat az új módokat, ahogy az életet a maga gazdagságában,
boldogan tudjuk élni? Amelyben az egyének közötti kap­
485
A személyiségfejlődés folyamata

csolatok több értelmet nyernek és több örömöt okoznak,

mint manapság?
>• Elvezet-e a tudomány ahhoz, hogy az emberi faj intelligen­
sebben tudjon résztvenni a saját fizikai-, pszichológiai- és
szociológiai értelemben vett evolúciójában?
>- Kiterjednek-e a tudományos ismereteink arra, hogy miként
szabadíthatnánk fel az emberben lévő kreativitást, amire oly
nagy szükségünk lenne ahhoz, hogy megfelelhessünk az
atomkor hihetetlen mértékben növekvő elvárásainak? (Oppen-
heimer (4) bebizonyította, hogy a tudás, amely korábban egy
évezred, majd egy évszázad alatt duplázódott meg, mára már
egy generáció vagy egy évtized alatt megduplázódik. Úgy tű­
nik, hogy mindent meg kell tennünk a kreativitás fejlesztése
érdekében, ha hatékonyan akarunk ehhez alkalmazkodni.)
A fenti kérdéseket röviden összefoglalva:
>- Meg tudja-e találni a tudomány azokat a módszereket,
amelyek segítségével az ember viselkedése, gondolkodása
és tudása állandóan fejlődő, önmagát, a saját korábbi tel­
jesítőképességét folytonosan meghaladó folyamattá válik?
Képes-e a tudomány előrejelezni és létrehozni ezt a termé­
szetéből fakadóan „előrejelezhetetlen” szabadságot?
A tudomány, mint módszer egyik legpozitívabb vonása az,
hogy igenis képes kifejleszteni és elterjeszteni ilyesfajta célokat
éppúgy, mint a „legyünk jól informáltak”, „legyünk boldogok”
vagy „legyünk szófogadók” típusú statikus célokat. Van erre né­
hány kézzel fogható bizonyítékunk.

Egy apró p éld a

Talán megbocsátják nekem, ha az előző gondolatmenetet a

pszichoterápia területéről hozott példákkal folytatom, hiszen ezt
ismerem a legjobban.
A pszichoterápia - ahogy arra Meerloo (2) és mások nagyon
pontosan rámutattak - olyan eszközzé tehető, amellyel az egyik
ember hatékonyan irányítja a másikat. A terapeuta képes arra,
hogy a pacienst a saját képére formálja. Elérheti, hogy behódo­
486
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

ló legyen, és konformistán igazodjon a körülményekhez. Bizo­

nyos terápiás elvek szélsőséges felhasználásával - az „agymo­
sással” - elérhető a személyiség lebomlása és a kívánalmak sze­
rinti átalakítása. Tehát a terápiás alapelveket nagyon hatékonyan
lehet a viselkedés és a személyiség szabályozására használni.
De vajon lehet-e másra is használni a pszichoterápiát? Úgy vé­
lem a kliensközpontú pszichoterápia viszonylag új eredményei
e téren biztatóak (8). Hadd foglaljam össze röviden, mire is
gondolok.
A kliensközpontú terápiában is fontos számunkra a viselke­
dés előrejelzése és befolyásolása. Terapeutaként megteremtünk
bizonyos attitűd jellegű feltételeket, anélkül, hogy erről kikér­
nénk a kliens véleményét Azt találtuk, hogy a terapeuta akkor a
leghatékonyabb, ha
valódi, integrált személyiség, átláthatóan önmaga a kapcso­
latban,
elfogadja a kliensét önálló, mindenki mástól különböző
egyénként, minden újonnan kialakuló vonásával együtt, és
>- érzékenyen empatikus, megértő, képes a világot a kliens
szemével látni.
Kutatásaink alapján tudjuk, hogy ha ezeket az attitűd jellegű
feltételeket megteremtjük, ezt bizonyos változások követik a kli­
ens viselkedésében. Ez úgy hangzik, mintha mi is azt monda­
nánk, hogy képesek vagyunk előrejelezni a viselkedés változá­
sát, tehát képesek vagyunk azt kontrollálni is. De valójában je­
lentős a különbség.
Az általunk létrehozott körülmények ilyesfajta viselkedésválto­
zást eredményeznek: a kliens jobban tudja magát irányítani,
csökken a gondolkodásának merevsége, jobban megbízik ab­
ban, amit érzékel, szervezettebb, integráltabb lesz a viselkedé­
se, és hasonlóbbá válik ahhoz az ideálhoz, amelyet választott.
Vagyis külső kontrollal olyan körülményeket teremtettünk, ame­
lyet - az előrejelzéseink szerint - az egyén belső kontrollja vált
fel, a saját maga által választott célok elérése érdekében. Olyan
körülményeket teremtettünk, amelyek között jellemzőbb lesz az
önirányító viselkedés, az érzékenység a külső és belső világ re­
alitásaira, a rugalmas alkalmazkodóképesség. Ezeket a viselke­
désmintákat lehetetlen részletesen előrejelezni. Csak azt tudjuk,
487
A személyiségfejlődés folyamata

hogy a viselkedés alapvetően „szabadabb” lesz. Egy nemrégi­

ben befejezett kutatásunk (9) alátámasztotta az előzetes feltéte­
lezéseinket, és a tudományos módszerekkel kapcsolatos mély
elkötelezettségünk miatt talán joggal gondoljuk úgy, hogy képe­
sek leszünk megtalálni a kitűzött céljaink hatékony eléréséhez
vezető utakat.
Az ipar, az oktatás, a csoportdinamika terén végzett kutatása­
ink hasonló eredményeket hoztak. Jórészt ismerjük, melyek azok
a feltételek, amelyek megléte „B” személyben, „A” sajátos válto­
zását segíti elő: érettebb lesz a viselkedése, csökken a másoktól
való függősége, határozottabb lesz a személyisége, képesebbé
válik a változásokra, rugalmasabb lesz, jobban tud alkalmazkod­
ni a változó körülményekhez, készebb lesz a felelősséget vállal­
ni és jellemzőbb lesz rá az önirányítás. A némelyek által kifeje­
zett aggódással szemben mi úgy érezzük, hogy az a kreatívan
alkalmazkodóképes viselkedés, amely az önkifejeződésnek eb­
ből az önmagunk által irányított változatosságából fakad, nem
kaotikus és rendezetlen. Aki nyitott a saját élményei iránt, aki ké­
pes önmaga irányítására, az harmonikus, nem pedig kaotikus,
találékony, nem pedig kapkodó: a képzeletét arra használja, hogy
mind teljesebben szolgálja a maga választotta célok elérését. A
kreativitása csak annyira kaotikus, amennyire Einstein lépései
kaotikusak voltak a relativitáselmélet kifejlesztésekor.
Alapvetően egyetértünk John Dewey megállapításával: „A tu­
domány az által fejlődött, hogy szabadjára engedte, nem pedig
elfojtotta az emberben a változatosságot, a találékonyságot, az új
keresését, az alkotást.” (7, 359- old.) Hiszem, hogy az egyének
és a csoportok életében a fejlődés a változatosság, a szabadság
és a kreativitás lehetőségeinek megteremtésével érhető el.

A z em beri viselkedés befolyásolásának

egy lehetséges koncepciója

A fentiekből - úgy vélem - nyilvánvaló, hogy a véleményem

szöges ellentétben áll az emberi viselkedés tudományosan meg­
■ 488
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

alapozott irányításáról korábban vázolt modellel. Annak érdeké­

ben, hogy ezt az ellentétet még egyértelműbbé tegyem, még
egyszer végighaladok a követett gondolatmeneten:
1. Az ember önmagát megvalósító, kreatív lény, aki képes fo­
lyamatosan meghaladni a saját tudását.
2. A tudomány módszereivel feltárhatjuk az önmegvalósítást
elősegítő feltételeket, és megtalálhatjuk a hozzá vezető leghaté­
konyabb utakat.
3. E feltételek viszonylag kevés erő és szabályozás alkalma­
zásával is megteremthetők az egyének és a csoportok számára:
csupán arra van szükség, hogy a személyek közötti kapcsolatok
bizonyos minőségeit létrehozzuk.
4. Ilyen körülmények között az egyének felelősebbé, rugalma­
sabbá, egyedibbé és sokszínűbbé válnak, az önmegvalósítás irá­
nyába fejlődnek, kreatívabban alkalmazkodnak a környezetükhöz.
5. Ez egy olyan társadalmi rendszer (vagy alrendszer) megva­
lósításának a kezdetét jelentené, amelyben az értékek, a tudás,
az alkalmazkodóképesség, sőt maga a tudomány fogalma is ál­
landóan fejlődik. A hangsúly az emberen van, aki a személyiség
születésének folyamatában létezik.
Úgy vélem, ebből a leírásból világos, hogy itt nem egy újabb
utópiáról van szó. Egy ilyen modellnek lehetetlen megjósolni a
végső kimenetelét. A fejlődés a szubjektív célok folyamatos ki­
választásán alapszik, melyeket a viselkedéstudományok segítsé­
gével valósítunk meg. A folyamat egy olyan „nyitott társadalom”
felé halad, amely megfelel Popper (6) definíciójának, ahol az
egyének felelősséggel tartoznak választásaikért. Ez a nyitott tár­
sadalom a teljes ellentéte annak a zárt társadalomnak, amelyet
Skinner a Walden Two-ban leír.
Őszintén remélem, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy
a hangsúlyt a személlyé válás folyam atára helyeztem, és nem
a létezés végállapotára. Meggyőződésem, hogy egy nyitott társa­
dalom felé úgy találhatjuk meg az utat, ha a személlyé válás fo­
lyamatát választjuk alapértékként.

489
A személyiségfejlődés folyamata

A v á la sz tá s

Remélem, hogy sikerült tisztáznom azokat a választási lehetősé­

geket, amelyek előttünk és gyermekeink előtt állnak a viselke-
déstudományokkal kapcsolatban. Egyre növekvő tudásunkat
felhasználhatjuk arra, hogy az embereket szellemi rabszolgáink­
ká tegyük: kifinomult eszközökkel megfosztjuk őket a személyi­
ségüktől, irányításunk alá vonjuk őket, anélkül, hogy észreven-
nék. Skinner javaslatát követve szükségszerűen boldog, jól vi­
selkedő, maximálisan teljesítő embereket hozhatunk létre, de
azt is elérhetjük, hogy az ember behódoló, a szabályokat me­
reven követő, könnyen kezelhető legyen. Végül - a kliensköz­
pontú terápia tapasztalataira építve - a viselkedéstudományt ar­
ra is használhatjuk, hogy
>■ az ember szabad legyen (és ne mások által irányított),
>• konstruktív változatosság lépjen a konformizmus helyébe,
fejlődjön a kreativitás (anélkül, hogy önelégültséget válta­
na ki),
>■ segítsük az embert a személlyé válás önmaga irányította fo­
lyamatában, és
segítsük az embert, a csoportokat és magát a tudományt is
abban, hogy új utakat felfedezve meghaladhassák korábbi
teljesítőképességük felső határait.
A választás a mienk, és mi emberek néha szinte fatális hibá­
kat követünk el értékválasztásainkban, máskor viszont már
konstruktívan tudunk választani.
Ha úgy döntünk, hogy a tudományos ismereteinket az ember
felszabadítására használjuk, akkor ebből parancsolóan követke­
zik az, hogy nyíltan és őszintén éljünk együtt a viselkedéstudo­
mányokban észlelhető óriási paradoxonnal. Meg fogjuk tanulni,
hogy az emberi viselkedést - ha tudományos vizsgálatnak vet­
jük alá - legjobban annak kiváltó okán keresztül lehet megérte­
ni. A viselkedést az azt kiváltó ok határozza meg - ez a tudo­
mány egyik nagyszerű ténye. Ugyanakkor a felelősségteljes, sze­
mélyes választás az egyén létezésének és a tudományos kutatás­
nak egyaránt alapfeltétele - a pszichoterápia központi élménye.
Létezésének tagadása ugyanannyira védhetetlenül rövidlátó,
mintha a viselkedéstudomány létezését tagadnánk. Azt, hogy az
•4s>o
 A személy helye a viselkedéstudományok új világában

élményeink két ilyen fontos eleme látszólagos ellentmondásban

van egymással, úgy lehet kezelni, mint a fény korpuszkuláris és
hullámtermészetéről szóló elméletek ellentmodásait: mindkettő
igazságát be lehet bizonyítani, bár az elméletek egymással nem
összeegyeztethetők. Az életünk szubjektív vonásait épp úgy nem
lehet tagadni, mint ahogy ugyanennek az életnek a tudomány ál­
tal vizsgált objektív vetületét sem.
Végső következtetésként tehát az a meggyőződésem, hogy a
tudomány nem jöhet létre az elérendő célokról, mint értékekről
hozott személyes döntés nélkül. Az így választott értékek sosem
tartoznak bele abba a tudományba, amely megvalósítja azokat.
A kiválasztott célok, azok az utak, amelyeket követni akarunk,
mindig elválnak attól a tudománytól, amely azokat megvalósít­
ja. Számomra ez azt a pozitív jelentést hordozza, hogy az em­
ber, mint egyén, azzal a képességével, hogy szubjektívan tud
választani, eddig is képes volt a tudományos vizsgálatoktól füg­
getlenül létezni, és mindig is ezektől függetlenül fog létezni. Ha
mi, mint egyének és csoportok nem adjuk fel a szubjektív vá­
lasztás képességét, szabadok maradhatunk, nem válunk az álta­
lunk kreált viselkedéstudomány játékszerévé.
 U tó szó

A FIGYELEM EREJE
 A figyelem ereje

í rre a pillanatra 20 éve készülök, hogy a magyar olvasókö­

rt* zönségnek átnyújthassam Cári Rogers egyik könyvét.
Amikor a 80-as évek elején a szegedi Juhász Gyula Tanárkép­
ző Főiskola Pszichológia Tanszékének vezetőjeként megpróbál­
tam „humanizálni” a tanárképzést - abban a naiv hitben, hogy
ettől talán az egész magyar iskolai gyakorlat elmozdul egy „gye-
rekközpontúbb” irányba -, természetszerűleg fordultam Rogers
írásaihoz. Lefordítottuk, és a korszak belső kommunikációra ki­
talált sokszorosító masinájával stencil-másolatban terjesztettük
tanulók és tanárok körében „A tanulás szabaclságá”-t, az „En-
counter csoportok”-at és különböző cikkeket Rogers egyéb
könyveiből. Az 1984-es és 1986-os szegedi „Kultúrák közötti
kommunikáció kreatív megközelítései” elnevezésű összejövetel­
re - amelyen maga Rogers is részt vett - két gyűjteményes kö­
tetet is „megjelentettünk”: „kézirat gyanánt”1. De ez az első iga­
zi „Rogers könyv” magyarul.

Ki volt Cári Rogers?

Pszichológus, pszichoterapeuta, pedagógus, tucatnyi könyv és

több száz cikk nagyhatású szerzője. Ha azt írom, hogy száza­
dunk egyik legjelentősebb pszichológusa, ezzel nem tudom ér­
zékeltetni azt a rendkívüli hatást, amit mindenkire gyakorolt, aki
találkozott vele2.
1973-ban - egy nem publikálásra szánt írásában - így tekint
vissza munkásságára:
„1927-től gyakorló pszichológus vagyok. Gyerekeket diagnoszti­
záltam, és ajánlásokat dolgoztam ki, hogyan kell kezelni a problé­
máikat. 1928-ban kifejlesztettem egy kérdőívet a gyerekek belső vi­
lágának vizsgálatára, melyből - Isten bocsássa meg - még mindig
több ezer példányt adnak el évente1. Tanácsadó voltam szülők, ta­
nulók., más felnőttek számára. Intenzív pszichoterápiát végeztem
bajbajutott emberekkel - normálisakkal, pszicbotikusokkal, neuro­
tikusokkal. Végeztem és vezettem kutatásokat a pszichoterápia és a
személyiségfejlesztés terén. Kidolgoztam a terápia egy szigom elmé­
letét. 40 éve segítek a z embereknek a kognitív és a tapasztalati tanu-
•4S>5
Utószó

lásban. Belemerültem a z intenzív csoportmunka segítségével történő

személyiségfejlesztésbe. Megpróbáltam világossá tenni a z egyéni te­
rápia és a csoportélmény folyamatait magnetofon felvételekkel, de­
monstrációkkal, filmekkel. Tapasztalataimat - ma már szinte
„számtalannak” tűnő - írásaimmal, hang- és képmagnetofon ka­
zettáimmal igyekeztem kommunikálni. Kivettem a részem a pszi­
chológusok hivatalos szeivezeteiben való munkából. Folytonos, vál­
tozó, ellentmondásos és élményekben gazdag hivatásos életem volt."
A pszichológia professzora volt az Ohio State University-n, a
University of Chicago-n, a pszichológia és a pszichiátria pro­
fesszora a University of Wisconsin-on. Elnöke volt az Amerikai
Pszichológia Társaságnak (APA) és az Amerikai Pszichoterapeu-
ták Akadémiájának. Az egyetlen pszichológus, aki az APA
mindkét legnagyobb kitüntetését megkapta. Díszdoktora többek
között a leideni és hamburgi egyetemnek.
Amikor néhány éve egy tanulmány során nagyszámú klinikai
pszichológust kérdeztek meg arról, hogy nevezzék meg azt a há­
rom pszichoterapeutát, akinek a munkássága a legnagyobb ha­
tású napjainkban, Cári Rogers neve szerepelt elsőként a listán.
Mindez azonban elvesztette a jelentőségét számomra abban a
pillanatban, amikor először megláttam őt csoportban, interjú köz­
ben dolgozni: érzékenyen reagált, intuitív módon megérzett, in­
tenzíven jelen volt, anélkül, hogy tolakodó módon zavart volna.
Rogers egyik „titka” talán az, hogy mindvégig meg tudott ma­
radni természetes módon kíváncsi tanulónak. Életének egyik
legfőbb értelmét a tanulásban látta, mindenekelőtt az olyan ta­
nulásban, ami jelentős hatással volt a saját viselkedésére.
Meggyőződése volt, hogy az egyetlen tanulási mód, amely lé­
nyegesen befolyásolja a z emberek viselkedését, a felfedező, belülről
kezdeményezett tanulás. Mindenekelőtt azt kereste, hogy milyen
feltételek mellett válik a leginkább valószínűvé az emberek sze­
mélyiségének fejlődése. „Az emberekben hatalmas erőforrások
rejlenek énképük, alapvető attitűdjeik, önálló cselekvéseik meg­
értésére és megváltoztatására, és ezeket az erőforrásokat fel le­
het szabadítani, ha sikerül létrehozni a megfelelő - serkentő
pszichológiai attitűdöket tartalmazó - légkört.” - írta egyik utol­
só könyvében, melynek ezt a jellemző címet adta: „A Way of
Being” („Egy létezési m ód”)'t.
-4S><5
 A figyelem ereje

Legnagyobb alkotása, a kliensközpontú pszichoterápia és a

belőle kinőtt személyközpontú megközelítés valóban nem techni­
kák, trükkök gyűjteménye, de egy sajátos „létezési mód”5.
A személyiségfejlődést, az igazi tanulást serkentő attitűd álta­
la megfogalmazott és kutatások tömkelegével igazolt összetevői,
a kongruencia (a valódiság, őszinteség, hitelesség), a feltétel nél­
küli pozitív elfogadás és az empatikus megértés ma már tanköny­
vi anyag, de aki megpróbálta már ezeket az attitűdöket a terá­
pia vagy az iskolai tanítás során megvalósítani, az tudja igazi
nagyságában értékelni Rogers gyakorlatát.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy - 1984-ben és
1986-ban - kétszer is ellátogatott hazánkba: a „kultúrák közötti
kommunikáció kreatív megközelítéseit” elsősorban saját élmé­
nyeken keresztül vizsgáló szegedi munkaértekezleten több szá­
zan - pszichológusok, pszichiáterek, pedagógusok, üzemi ve­
zetők stb. - dolgozhattak vele együtt6.
Nehéz leírni az élményt, de valahogy úgy éreztem, hogy min­
denkire, aki beszélt, teljesen odafigyelt- Bár ritkán szólt közvetle­
nül a beszélőhöz, mindig úgy érezhettük, hogy „velünk van”.
(Talán a legfontosabb tanítása a pszichoterápia területén az,
hogy megtanított aktívan hallgatni.) Általában is ritkán szólalt
meg a nagycsoportok alatt, de amikor megszólalt, annak jelen­
tősége volt. Az 1984-es találkozó egyik napján szinte az egész
délelőttöt azzal töltöttük, hogy beengedjük-e a Televízió forga­
tásra kész stábját, vagy sem. A megfelelő pillanatban csak any-
nyit mondott: „Úgy érzem, hogy a kérdést eldöntöttük.” - s a 300
emberben ettől tudatosodott, hogy a kérdés ekkor már valóban
el volt döntve.
Mindig megcsodálhattuk rendíthetetlen optimizmusát. Ez az
optimizmus abból a mély meggyőződésből fakadt, hogy min­
den szervezetben van egy olyan tendencia, amely a benne rej­
lő lehetőségek kiteljesítésére irányul. Kliensei mindig érezhették,
hogy bízik bennük, hiszi, hogy ők a saját magukkal kapcsola­
tos kérdések legjobb értői, s ez olyan hangulatot teremtett,
amelyben fokozatosan kialakulhatott bennünk az érzés: „képes
vagyok a magam által választott irányban megváltozni”.
Ez az optimizmus tükröződött abban is, hogy miután először
lényegesen megváltoztatta az egyéni pszichoterápia gyakorlatát,
497
Utószó

majd útjára bocsátotta az encounter csoportokat, szemléletmód­

ját segített elterjeszteni az üzemi vezetésben és az iskolai taní­
tásban, élete utolsó 10-15 évében még egyszer újított: a világ
politikai feszültségekkel terhes pontjait járta végig (így Dél-Afri-
kát, Írországot), hogy segítse az érzelmek kifejezését, az embe­
rek egymásra találását. Az 1984-es szegedi találkozón kételked­
ve hallgattuk, amikor újabb terveiről beszélt: aktív, vezető poli­
tikusokkal akart leülni csoportozni. Az élet azonban kegyes volt
hozzá: 1985-ben a Fertő-tó ausztriai oldalán fekvő Ruston ösz-
szejött Közép-Amerika számos politikai vezetője, s tanúja lehe­
tett a „csodának”: hogyan teremtett - közeli munkatársaival
együtt - olyan biztonságos légkört, melyben a politikusok sza­
badon, a maguk emberségében mutatkozhattak, találkozhattak
egymással. Hitte, hogy ily módon hozzájárulhat ahhoz, hogy a
népek békében éljenek egymással7.

R ogers M a g y a ro rsz á g o n

Rogers gondolatai, szemléletmódja az 50-es évektől kezdve el­

vétve itt-ott hatott néhány hazai pszichológusra, pedagógusra.
Az én figyelmemet például a matematikatanítás megújításáért
küzdő Varga Tamás hívta fel Rogers írásaira valamikor a 60-as
évek közepén. Varga Tamás a tapasztalati tanulás jelentőségét
hangsúlyozta az elvont matematikai fogalmak elsajátításának
előkészítéseként, és a játék élményét igyekezett felhasználni
mint belső motivációs erőt8. Nem csoda, hogy Rogers írásait
természetes szövetségeseinek tekintette. „Arra a meggyőződés­
re jutottam, hogy kizárólag az a tanulás befolyásolja jelentő­
sen az ember viselkedését, amely felfedezésen alapul és amely
belső igényt elégít ki.” - írja Rogers ennek a kötetnek a 13- fe­
jezetében, amikor kifejti „személyes gondolatait a tanításról és
a tanulásról”.
Az áttörést azonban Buda Béla 1978-ban megjelent könyve,
„Az empátia - a beleélés lélektana” jelentette. „Amit ma az em­
pátiáról tudunk, azt vagy a Rogers-irányzat kutatásai hozták
felszínre, vagy pedig a Rogers-féle empátiaelmélet hatására ke­
-498
 A figyelem ereje

rült előtérbe a korábbi megfigyelésekből és megközelítési mó­

dokból.” - írta.
Buda Béla jól érzékeli, hogy a tanácsadásra jelentkező kliens
problémájának megoldásához - Rogers szerint - a „tanácsadó”
akkor tud segítséget nyújtani, ha empatikusán (mintegy belülről,
a kliens oldaláról) képes megérteni, elképzelni, átélni a kliens
helyzetét, és ezt a megértését képes pontosan kifejezni, vissza­
tükrözni, kommunikálni a kliens számára. Hasonlóan fontos
észrevétele, hogy a pszichoanalízissel ellentétben Rogers való­
di párbeszédre törekszik a kliensével. Bár a könyv egésze - a
címnek megfelelően - az empátiára koncentrál, megtalálható
benne a fejlesztő kommunikáció másik két feltételének hangsú­
lyozása is: a kliens feltétel nélküli tisztelettel való elfogadása
(unconditionalpositive regard) és a terapeuta viselkedésének és
kommunikációjának a hitelessége (kongruenciája).
Rogers másik hazai ismerője és elismerője Mérei Ferenc.
Mérei Rogersről írt tanulmányát - mely 1981-ben íródott - a
Szerző engedélyével, utószóként megjelentettük 1984-ben az
Encounter-csoportok korábban említett sokszorosított kiadványá­
ban, de kéziratos formában, szakmai körökben már korábban
elterjedt"’. Mérei meglátása az, hogy ez az „egész irányzat in­
kább stílus, szemlélet, hozzáállás”. „Ha szétbontjuk ezt a stílust,
olyan vonásokat találunk benne, amelyek minden humánus
pszichoterápiában, minden jóhiszemű nevelői és átnevelői erő­
feszítésben feltalálhatok. De mint hangsúlyozott jellegegyütte­
sek, mégis ehhez az erőfeszítéshez tapadnak.” Mérei szerint a
„Rogers-felfogás” kulcsszavai a non-direktivitás, az empátia, a
bizalom és a pedagógiai orientáció. „Az amerikai élet sikerori­
entációjával szemben az élményvezérlésnek tulajdonít értéket.”
- írja. A Rogers-féle „jó élet” (good lifé) - a terápia célja - „nem
állapot (mint vallásos formulája: az égi harmónia), hanem f o ­
lyamat: állandóan változó, dinamikus növekedése a személyi­
ségnek... Nem rendeltetés, hanem irány.” Majd hozzáteszi: „A
franciák ezt, mint célkitűzést kissé laposnak tartották, és a »good
life-ot -telített élet-nek vagy -virágzó élet-nek, esetleg -bimbózó
élet-nek fordították. (Én valami hasonlót nevezek -intenzív élet­
nek...)” (A kötet 9- fejezetében - hosszas gondolkodás után -
megtartottuk a valóban sokkal „laposabb”, szó szerint fordított
■ 4S ?S >
Utószó

„jó élet” kifejezést, de ezúton is elismeréssel adózunk a franci­

ák és Mérei tanár úr nyelvi leleményeinek.) „Az eljárás számom­
ra rokonszenves - írja Mérei a tanulmány befejezéseként -
mert elhiszi azt, hogy sok mindenre megtaníthatjuk az embere­
ket, s mi is sok mindent megtanulhatunk.”
Tringer László Rogers német tanítványain (az ún. „Gesprachs-
psychoterapie” - beszédpszichoterápia - képviselőin) keresztül
került kapcsolatba ezzel az irányzattal11. 1983-ban az első sze­
mélyközpontú összejövetelen, Szegeden Ő volt az egyetlen ma­
gyar pszichiáter, aki vállalkozott demonstrációs interjúra. A 80-
as évek elején a Magyar Pszichiátriai Társaság illetve az OTE
képzések keretében megkezdte a „személyközpontú pszichote­
rápia” rendszeres oktatását is.
Pintér Gábor aktivitásának köszönhetően a Magyar Pszichiát­
riai Társaság keretében 1987-ben megalakult egy Személyköz­
pontú Pszichoterápiás munkacsoport, amely később Magyar
Személyközpontú Pszichoterápiás Egyesület néven folytatta
munkájátl2. Pintér Gábor egyébként - a kliens központú terápi­
ás kutatás iránti mély elkötelezettségének szellemében - elvé­
gezte a hazai személyközpontú terápia hatékonyságának tudo­
mányos vizsgálatát is13.
Magyarországon a személyközpontú terapeuták száma foko­
zatosan növekszik, képzésük része a hazai posztgraduális
pszichoterapeuta képzésnek, és a 80-as évek közepe óta csak­
nem minden évben indul egy-egy kiképző tanfolyam. De ahogy
Pintér Gábor írja: „Magyarországon kevés szakember publikál,
számos kutatási feladat várat magára, s még nem éltünk kellő­
képpen azzal a lehetőséggel sem, hogy az irányzat elmélete és
főképp gyakorlata az egyetemekre könnyen bevihető legyen.”"
Talán a segítő kapcsolatok területén, a mentálhigiénében érez­
hető leginkább Rogers gondolatainak hatása hazánkban - noha
ezt semmiféle felmérés nem mutatta ki objektív módon. Buda
Béla is inkább a kívánságának adott hangot, mikor ezt írta: „A
magyar pszichoterápiás fejlődés szempontjából Rogers irányza­
tának az a tanulsága, hogy a személyközpontú megközelítés
pragmatikus elméletének és kiképzési rendszerének kellene ad­
nia a bázist minden fejlesztő és segítő pszichológiai alkalmazás
számára. Ennek elveire és módszereire kellene megtanítani az
500
 A figyelem ereje

orvosokat és pszichológusokat is, elemi fokon az egyetemi kép­

zésben, és specialistaként a tanácsadó, krízisintervenciós, segí­
tő vagy terápiás munkakörökben.”15
Már említettem, hogy rám elsősorban Rogers pedagógiai gon­
dolatai hatottak. 1982-ben azzal az elszántsággal vállaltam el a
szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tan­
székének vezetését, hogy Rogers szellemében forradalmasítsam
a tanárképzést, és e szilárd pontban megvetve a lábam, kifordí­
tom a hazai pedagógiai gyakorlatot a helyéről.K>E könyv „peda­
gógiai” fejezetei is jól érzékeltetik a tanulóközpontú tanítás/ta­
nulás lelkesítő és izgalmas pillanatait, melyeket részletesen fel­
idéztem a nemrégiben megjelentetett „Gyerekközpontú iskola”
című könyvben 17. Ezúttal talán elég annyit megemlítenem, hogy
a „szegedi kísérlet” 6 éve máig ható hullámokat vet, de termé­
szetesen nem változtatta meg országosan sem az iskolai tanítás,
sem a tanárképzés alapvetően tananyag-, tanítás-, tanárközpon­
túságát. Hogy kisebb méretekben milyen csodálatos dolgokat
lehet csinálni, arra gyakran emlegettem példaként Winkler Már­
ta „Iskolapéldáját, illetve a belőle kinőtt „Kincskereső iskolát”1”.
De természetesen másutt is vannak az országban itt-ott jó pél­
dák. Hadd emeljek ki közülük kettőt:
>■ A Rogers Személyközpontú Iskola 1989 végén kezdett el
szerveződni Budapesten, és 1990-ben kezdett el működni,
„Rogers szellemében”: belső indításból, önszerveződés
alapján, a gyerekek személyiségfejlődését célul kitűzve.
Bár nagyon nehéz volt létrehozni, még nagyobb siker,
hogy több mint 10 éven át a változások ellenére nem tért
le a maga által kijelölt útról19.
>- A Kék madár program 1991-ben indult, kísérleti jelleggel
Veszprémben. Programjuk szerint „a legfontosabb, hogy a
gyerekek fejlődéséhez meleg, hiteles személyes kapcsola­
tokat” biztosítsanak, mert csak így érhető el, hogy „önálló­
nak, hozzáértőnek élhessék meg magukat, és sikereket
gyűjtsenek.”
A személyközpontú megközelítés tehát lényegében a több­
ször emlegetett 1984-es és 1986-os szegedi találkozók után kez­
dett elterjedni hazánkban. Hogy nem lett belőle széleskörű
mozgalom, abban talán én is vétkes vagyok, mert érdeklődésem
501
Utószó

másfelé (az üzleti élet, a vezetőkiválasztás) felé fordult20. Sze­

rencsére azért mások ébren tartották a lángot. Köztük elsőként
érdemes megemlíteni Elekes Mihályt, aki az elmúlt 10 évben
rendszeresen tartott személyközpontú tréningeket21.
Ahogy például Jung és Adler igyekezett megtagadva tovább­
fejleszteni Freuclot, Rogersnek is több hasonló munkatársa/kö-
vetője volt. Közülük hazánkban leginkább Thomas Gordon és
Eugen Gendlin neve vált ismertté (mindkettőjüket említi Rogers
ebben a könyvében is).
Gordon jelentősége elsősorban abban áll, hogy Rogers „léte­
zési módját” igyekezett „technikává” alakítani, anélkül, hogy el­
veszítené annak élő, állandóan változó, fejlődő lényegét22. Ez a
mutatvány természetesen csak részben sikerülhetett neki, de
kétségtelen, hogy a Gordon-módszer világszerte - így hazánk­
ban is - népszerű, különösen a tanárok között. Nagy előnye,
hogy tanítható. És ez a hátránya is. Mert aki csak a modorossá­
gát sajátítja el, az többet veszíthet a természetes viselkedéséből,
mint amennyit nyer egy használható „eljárás” elsajátításával. Aki
viszont a Gordon-módszer mögött megérzi a személyközpontú
megközelítés szellemét, az valóban fejlesztheti a hatékonyságát
- egy jó cél érdekében23:
Eugen Gendlint ebből a könyvből is úgy ismerhetjük meg,
mint Rogersnek azt a munkatársát, aki azt keresi, hogyan lehet
„a belülről nyert szokatlan, alaktalan információkat valódi önis­
meretté formálni”. Ami ebben a könyvben még csak ígéret, azt
Gendlin később be is váltotta. A „fókuszolás” mozgalom lett, és
világszerte - így hazánkban is - elterjedt. Nemrégiben újra kiad­
tuk magyarul a Fókuszoléis című könyvét, melyet először 1986-
ban, a „szegedi kísérlet” keretében nyújtottunk át - sokszorosí­
tott formában - a tanárszakos hallgatóinknak2'. Mint a könyv
magyar kiadásának előszavában Buda Béla írja: a módszerben
a legfontosabb talán az, hogy a „fókuszolás azt képviseli, hogy
a hajban lévő embernek magának, kell önmagán segíteni, és hogy
ő erre képes is”. Többször megpróbáltam rávenni Rogerst arra,
hogy mondjon véleményt a fókuszolásról, de ezt lényegében
elhárította. Én magam úgy tekintek a fókuszolásra, mint Gordon
hatékonyságfejlesztő módszerére. Hasznos segédeszköz: meg­
taníthatja, hogy létezik bennünk egy „belső hely”, amiben kiala­
502
 A figyelem ereje

kulhat egy „egészjellegű testi érzés” - és ez sok lépésen keresz­

tül elvezethet a kívánt változáshoz. A lényeg azonban az, amit
Rogers e könyve végén mond: ne adjuk fel a szubjektív válasz­
tás képességét, ne váljunk az általunk kreált viselkedéstudo­
mány - semmilyen „módszer” - játékszerévé.

A könyvről

Az 0/7 becoming a person /Rogers legnépszerűbb könyve. Ez

több okból is meglepő: a könyv Rogers cikkeiből, rövid kézira­
taiból állt össze, szakembereknek (elsősorban pszichoterapeu-
táknak) szánta - erre utal az amerikai kiadás alcíme: „Ahogy egy
terapeuta látja a pszichoterápiát” -, és még 25 év kitartó munka
eredményeként sok-sok érdekes és lényeges publikáció követte.
A magyarázat talán az, hogy ebben az időben Rogers már túl
van a nagy felismerésen, hogy t.i. a másik ember fejlődésének
elősegítéséhez elsősorban sajátos attitűdre van szükség (és ke­
vésbé tudásra, tapasztalatra). De még minden írásán érződik a
keresés izgalma, a megtalálás öröme: a tudós objektivitása mö­
gül fel-feltör a felfedező lelkesedése.
A kötet hét része a személyes vallomástól a világért aggódó tu­
dós gondolataiig ível. A két szélső rész között a segítő kapcso­
lat feltételeiről, a fejlődés folyamatáról, Rogers filozófiájáról, a
kliensközpontú terápia és a személyközpontú megközelítés gya­
korlati alkalmazásairól (a tanításban, a családi problémák meg­
oldásában, a kommunikációban, a kreativitás fejlesztésében) ol­
vashatunk.
Bár sok konkrét példán érezni a cikkek írása óta eltelt 40-50
évet, a könyv egésze meglepően modern|2\ Nemcsak abban a
lényegesebb tekintetben, hogy a személyközpontú megközelí­
tésre napjaink pedagógiájában, családjaiban stb. még nagyobb
szükség lenne, mint annak idején (és még kevésbé általános,
mint annak idején), de olyan „apróságokban” is, mint amilyen
a pszichológusok figyelmeztetése, hogy ha továbbra is elsősor­
ban méricskélnek (ahelyett, hogy a lényegesebb dolgokkal -
például a fejlesztés elősegítésével - törődnének), akkor először
503
Utószó

felváltják őket a képzetlen asszisztensek, majd őket is a számí­

tógépek; a pedagógusok, figyelmeztetése, hogy a tanítás vagy ká­
ros vagy jelentéktelen, úgyhogy legjobb lenne felhagyni vele (az
osztályzatokkal, doktori fokozatokkal stb. együtt), és megtanul­
ni, hogyan lehet serkenteni a lényeges tanulást; a tudósok figyel­
meztetése a felelősségükre; és a politikusok figyelmeztetése: fe­
jezzék be a süketek kommunikációját, ha nem akarják elpusztí­
tani a bolygónkat.

A fo rd ítá sró l

Az SHL-könyvek elő- és utószavaiban többnyire néhány mon­

dat erejéig panaszkodni szoktam arról, hogy milyen nehéz volt
a könyvet magyarítani. Nos, ez a könyv sem kivétel ez alól.
Nagy szerencsénk volt, hogy Simonfalvy László vállalkozott a
könyv lefordítására. Simonfalvy nem csupán angol tanárok
nemzedékeit tanította és tanítja, de olyan humanisztikus tanulá­
si környezetet sikerült teremtenie, amilyennel Rogers próbálko­
zott annak idején. Lelkesedése a személyközpontú megközelí­
tés iránt az 1984-es szegedi összejövetel óta töretlen. így nem
csoda, hogy fordítása a nyelvi megértés mellett a Szerző és a té­
ma iránti elkötelezettségét is tükrözte. Hogy a fordítást mégis je­
lentősen átdolgoztam, annak elsősorban az az oka, hogy sze­
rettem volna minél érthetőbb szöveget adni az Olvasó kezébe.
Ahogy Peter Kramer is írja az előszóban: Rogers eredetileg
pszichoterapeutáknak szánta a könyvét, és tudományos alapos­
sággal fejtette ki a nézeteit. De nem is ez okozta a legfőbb nyel­
vi problémát. Inkább az, hogy az évtizedek során Rogers kiala­
kított egy sajátos kifejezésmódot. Simonfalvy hűségesen követ­
te ezt, mert érezte, hogy többről van szó, mint formáról: Rogers
kínos pontossággal igyekezett közvetíteni a gondolatait és az
amerikai Olvasó - úgy tűnik - ezt meg is értette. Magyarul azon­
ban mindez valahogy nehézkesnek tűnt, idegenül hangzott a
fülemnek. Ezért azután a fordítást többször is átdolgoztam, vál­
lalva annak az ódiumát, hogy nem pontosan azt írom, amit
Rogers, annak reményében, hogy az Olvasó minél jobban meg­
504
 A figyelem ereje

értse azt, amit - szerintem - Rogers mondani akart. Csak az

Önök visszajelzéseiből fogom megtudni, hogy ez sikerült-e.
Mindenesetre, bár ily módon a fordítás Simonfalvy Lászlóval bi­
zonyos értelemben közös munkánk - az eredményért neki kell
köszönetét mondanunk, de a hibákért nekem kell vállalnom a
felelősséget.
Néhány szót a cím is megérdemel. A magyar kiadás több évig
elhúzódó előkészítése során az utolsó napokig nem találtunk
olyan címet, amely - véleményünk szerint - kifejezte volna az
eredetit. „A személyiséggé válás útján”, „Lenni valakivé”, „A sze­
mélyiség fejlődése” - egyik sem tetszett igazán. A kézirat leadá­
sának napja „A születés heté”-re esett, melynek célja a háborí­
tatlan szülés és születés humanisztikus gondolatának körüljárá­
sa, a szülés, születés emberhez méltó nagyszerűségének felmu­
tatása. Talán nem véletlen, hogy ekkor „beugrott”, hogy Rogers
a személyiség ilyen „természetes” születésére gondolhatott
könyve írása közben. A tömör „Valakivé válni” cím mellé így vá­
lasztottuk „A személyiség születése” alcímet.

B e fe je z é sü l

Cári Rogers a „folyamatok” híve volt: a személyiséget állandóan

változó folyamatként élte át, a pszichoterápiát folyamatként
szemlélte - azt remélem, kedves Olvasó, hogy ez a könyv Ön­
ben is konstruktív folyamatokat indított be, segített tovább. Jó­
magam most, hogy több mint 15 év szünet után e könyv kap­
csán ismét megmerítkeztem a személyközpontú megközelítés
éltető áramlatában, ígérem, hogy mindent megteszek azért,
hogy „A személyiség születése” egy folyamat része legyen: mi­
nél előbb eljusson Rogers többi írása is a magyar Olvasókhoz.

2003- május. 24.

Klein Sándor

505
 Jegyzetek

Idézett iro d a lo m
3. fejezet: A se g ítő k a p c so la t jellem ző i
1. Balclwin, A. L., J. Kalhorn. and F. H. Breese: Patterns of parent behavior.
Psychol. Monogr., 1945. 58, No. 268, 1-75.
2. Betz, B. J., and J. C. Whitehorn: The relationship of the therapist to the
outcome of therapy in schizophrenia. Psycbiat. Research Reports *5.
Research tecbniques in schizophrenia. Washington, D. C., American
Psychiatric Association, 1956, 89-117.
3. Buber, M., and C. Rogers: Transcription of dialogue held April 18, 1957,
Ann Arbor, Mich. Unpublished manuscript.
4. Dittes, J. E.: Galvanic skin response as a measure of patient's reaction to
the therapist’s permissiveness. J. Ahnorm & Soc. Psychol., 1957, 55, 295-303.
5. Ends, E. J., and C. W. Page: A study of three types of group
psychotherapy with hospitalized male inebriates.
Quar.J. Stud. Alcohol. 1957, 18, 263-277.
6. Farson, R. E.: Introjection in the psychotherapeutic relationship.
Unpublished doctoral dissertation, University of Chicago, 1955.
7. Fiedler, F. E.: Quantitative studies on the role of therapists feelings
towards their patients. In Mowrer, O. H. (Ed.): Psychotherapy: theory
and research. New York: Rónáid Press, 1953, 12. fejezet.
8. Greenspoon, J: The reinforcing effect of two spoken sound on the
frequency of two responses. Amer. J. Psycbol., 1955, 68, 409-416.
9. Halkides, G: An experimental study of four conditions necessary fór
therapeutic change. Unpublished doctoral dissertation, University of
Chicago. 1958.
10. Harlow, H. F.: Te natúré of lőve. Amer Psychol., 1958, 13, 673-685.
11. Heine. R. W.: A comparison of patients’ reports on psychotherapeutic
experience with psychoanalytic, nondirective, and Adlerian therapists.
Unpublished doctoral dissertation, University of Chicago, 1950.
12. Lindsley, O. R.: Operant conditioning m ethods applied to research in
chronic schizophrenia. Psycbiat. Research Reports *5. Research
tecbniques in schizophrenia. Washington, D. C.: American Psychiatric
Association, 1956. 118-153.
13- Page, C. W. and E. J. Ends: A review and synthesis of the literature
suggesting a psychotherapeutic technique based on two-factor learning
theory. Unpublished manuscript, loanecl to the writer.
14. Quinn, R. D.: Psychotherapists’ expressions as an index to the quality
of early therapeutic relationships. U npublished doctoral dissertation,
University of Chicago, 1950.

5 0 7
Jegyzetek

15. Rogers, C. R.: The necessary and sufficient conditions of psycho-

therapeutic personality change. J. Consult. Psycbol., 1957, 21. 95-103.
ló. Seeman, J.: Conselor judgements of therapeutic process and outcome.
In Rogers, C. R., and R. F. Dymond (Eds.): Psychotherapy and
personality change. University of Chicago Press, 1954, 7. fejezet.
17. Verplanck, W. S.: The control of the content of conversation:
reinforcement of statements of opinion. J. Abnorm. & Soc. Psycbol.,
1955. 51, 668-676.
18. Whitehorn. J. C.. and B. J. Betz: A study of psychotherapeutic
relationships between physicians and schizophrenic patients.
Amer. J. Psychiat., 1954, 111, 321-331.

5. fejezet: A te rá p iá s fejlő d és irán y ai

1. Maslow, A. H.: Our maligned animal natúré. Jour. o f Psycbol., 1949, 28,
273-278.
2. Montagu, A.: On Being Humán. New York: Henry Schuman, Inc., 1950.
3. Rogers, C. R.: CHent-Centered Iberapy. Boston: Houghton Mifflin Co.,
1951, 4. fejezet, „The Process of Therapy."

7. fejezet: A p s z ic h o te rá p ia fo ly a m a tk o n c e p c ió ja
1. Gendlin, E.: Experiencing and the Creation o f Meaning (tentative title).
Glencoe. 111.: Free Press. (In Press) (Különösen a 7. fejezet)
2. Gendlin, E. and F. Zimring: The qualities or dimensions of experiencing
and their change. Connseling Center Disatssion Papers 1, #3, Oct. 1955.
University of Chicago Connseling Center.
3. Kelly. G. A.: The psycbology o f persona! constrncts. Vol. 1. New York:
Norton. 1955.
4. Kirtner, W. L. and D. S. Cartwright: Success and failure in client-centered
therapy as a function of initial in-therapy behavior. J. Consult. Psycbol.,
1958. 22, 329-333.
5. Lewis, M. K., Rogers and John M. Shlien: Two cases of time-limited
client-centered psychotherapy. In Burton, A. (Ed.): Case Studies o f
Connseling a n d Psychotherapy. New York: Prentice-Hall, 1959, 309-352.
6. Mooney, R. L.: The researcher himself. In Research fó r curriculum
improvement. Nat'l Educ. Ass’n., 1957, 7. fejezet.
7. Mooney, R. L.: Problems in the development of research mén.
Educ. Research Bull., 30, 1951, 141-150.
508
 Jegyzetek

8. Rogers, C. R.: The necessary and sufficient conditions of therapeutic

personality change./. Consult. Psychol., 1957, 21, 95-103.

8. fejezet: „H ogy a zz á le h e s s ü n k ,
a k ik v a ló b a n v a g y u n k ”

1. Jacob, R E.: Changing Values in College. New Haven: Házén Foundation,

1956.
2. Kierkegaard, S.: Concluding Unscientific PostScript. Princeton University
Press, 1941.
3. Kierkegaard, S.: The Sickness Unto Death. Princeton University Press, 1941.
4. Maslow, A. H.: Motivation a n d Personality. Harper and Bros., 1954.
5. Morris, C. W.: Varieties o f Humán Value. University of Chicago Press, 1956.
6. Seeman. Julis: The Case o f Jim. Nashville, Tennessee: Educational Testing
Bureau, 1957.
7. Whyte, W. H. Jr: The Organization Mán. Simon & Schuster, 1956.

11. fejezet: A sz e m é ly isé g v á lto z á sa

a p s z ic h o te rá p ia fo ly a m á n
1. Axline, V. M.: Play Therapy. Boston: Houghton Mifflin Co., 1947.
2. Curran, C. A.: Personality Factors in Counseling. New York: Grune &
Stratton, 1945.
3- Eysenck, H. J.: The effects of psychotherapy: an evaluation, J. Consult.
Psychol., 1952, 16, 319-324.
4. Hebb, D. O.: Organization o f Behavior. New York: Wiley, 1949.
5. Rogers, C. R.: Client-Centered Therapy. Boston: Houghton Mifflin Co., 1951.
6. Rogers, C. R.: Counseling a n d Psychotherapy. Boston: Houghton Mifflin
Co., 1942.
7. Rogers, C. R. and R. Dymond. (Eds.): Psychotherapy a n d Personality
Change. University of Chicago Press. 1954.
8. Snyder, W. U., (Ed.): Casehook o f Nondirective Counseling. Boston:
Houghton Mifflin Co., 1947.
9. Stephenson. W. U.: The Study o f Behavior. University of Chicago Press, 1953.

509
Jegyzetek

12. fejezet: A k lie n sk ö z p o n tú teráp iáv al

k a p c so la to s k u ta tá s o k

1. Barrett-Lennard, G. T.: Dimensions of the client’s experience of his

therapist associated with personality change. Unpublished doctoral
dissertation, Univ. of Chicago, 1959.
2. Bergman, D. V. Counseling method and client responses. J. Consult.
Psychol., 1951, 15, 216-224.
3. Butler, J. M., and G. V. Haigh: Changes in the relation between self-
concepts and ideál concepts consequent upon client-centered
counseling. In C. R. Rogers and Rosalind F. Dymontl (Eds.):
Psychotherapy a n d Personality Change. University of Chicago Press,
1954, pp. 55-75.
4. Cartwright, Desmond S.: Annotated bibliography of research and theory
construction in client-centered therapy./. o f Counsel. Psychol. 1957, 4,
82-100.
5. Raskin, N. J.: An objective study of the locus-of-evaluation factor in
psychotherapy. In W. Wolff, and J. A. Precker (Eds.): Success in
Psycbotberapy. New York: Gaine & Stratton, 1952, Chapter 6.
6. Rogers, C. R.: Changes in the maturity of behavior as related to therapy.
In C. R. Rogers, and Rosalind F. Dymond (Eds.): Psychotherapy a n d
Personality Change. University of Chicago Press, 1954, 215-237.
7. Rogers, C. R.: A process conception of psychotherapy. Amer. Psychol.,
1958. 13. 142-149.
8. Rogers. C. R.: and Dymond. R. F. (Eds.): Psychotherapy a n d Personality
Change. University of Chicago Press. 1954, 447.
9. Seeman, J.. and N. J. Raskin: Research perspectives in client centered
therapy. In O. H. Mowrer (Ed.): Psychotherapy: theory an d research,
New York: Rónáid, 1953, 205-234.
10. Stephenson, W.: The Study o f Behavior. University of Chicago Press, 1953.
11. Thetford. William N.: An objective measuremenl of frustration tolerance
in evaluating psychotherapy. In W. Wolff, and J. A. Precker (Eds.):
Success in Psychotherapy, New York: Grune N Stratton, 1952, 2. fejezet.

14. feje ze t: Az ig a z á n fo n to s tan u lás:

a te r á p iá b a n é s az o k ta tá s b a n
1. Faw, Volney: A psychotherapeutic method of teaching psychology. Amer.
Psychol. 4. 1949, 104-09.
510
 Jegyzetek

2. Faw, Volney: ,Hvaluation of student-centered teaching.” Unpublished

manuscript, 1954.
3. Fiedler, F. E.: A comparison of therapeutic reiationship in
psychoanalytic, non-directive and Adlerian therapy../. Consult. Psycbol.
1950, 14, 436-45.
4. Jackson, John H.: The relationship between psychological climate and
the quality of learning outcomes among lower-status pupils.
Unpublished Ph.D. thesis. University of Chicago, 1957.
5. Lerner, Max. America as a Civilizálton. New York: Simon & Schuster, 1957.
6. Moustakas, Clark: The Teacher a nd the Child. New York: McGraw-Hill, 1956.
7. Rogers, C. R.: Client-Centered Therapy. Boston: Houhgton Mifflin Co., 1951.
8. Rogers, C. R.: The necessary and sufficient conditions of therapeutic
personality change./. Consult. Psycbol., 1957, 21, 95-103-
9. Rogers, C. R. and R. Dymond, (Eds.): Psycbotherapy a n d Personality
Change. University of Chicago Press. 1954.
10. Skinner, B. F. The Science of learning and the art of teaching.
Harvard Educational Review 1954, 24, 86-97.
11. Standal, Stanley: The need fór positive regard:
A contribution to client-centered theory. Unpublished Ph.D. thesis,
University of Chicago, 1954.

18. fejezet: Az in te rp e rs z o n á lis k a p c s o la to k á lta ­

lá n o s tö rv é n y é n e k id e ig le n e s fo rm á ja
1. Rogers, Cári R.: A theory of therapy, personality and interpersonal
relationships. In Koch, S. (Ed.): Psycbology: A Study o f a Science, vol.
III. New York: McGraw-Hill, 1959, 184-256.
2. Rogers, Cári R.: The necessary and sufficient conditions of therapeutic
personality change../. Consult. Psycbol., 21, 95-103.

20. fejezet: A v is e lk e d é s tu d o m á n y o k
n ö v e k v ő h a tá sa
1. Asch, Solomon E.: Social Psycbology. New York: Prentice Hall, 1952.
450-483.
2. Beier, F.rnst G.: The effect of induced anxiety on somé aspects of
intellectual functioning. Ph.D. thesis. Columbia University. 1949.
51 1
Jegyzetek.

3. Bertalanffy, L. von: A biologist looks at humán natúré. Science Monthly,

1956, 82, 33-41.
4. Beston, W. H., Woodburn Heron, and T. H. Scott: Effects of decreased
variation in the sensory environment. Canadian J. Psycbol, 1954, 8, 70-76.
5. Block, Jack, and Jeanne Block: An investigation of the relationship
between intolerance of ambiguity and ethnocentrism.J. Personality,
1951, 19, 303-311.
6. Cameron. D. E.: Psychic driving. Arn. J. Psychiat., 1956. 112. 502-509-
7. Coch, Lester, and J. R. P. French, Jr.: Overcoming resistance to change,
H um án Relations, 1948, 1, 512-532.
8. Crutchfield, Richard, S.: Conformity and character. Amer. Psycbol., 1955,
10, 191- 198.
9. Gordon, Thomas: Group-Centered Leadership. 6-11. fejezet. Boston:
Houghton Mifflin Co., 1955.
10. Gough. H. E., and D. R. Peterson: The identification and measurement
of predispositional factors in crime and delinquency. /. Consult.
Psycbol., 1952, 16, 207-212.
11. Haire. M.: Projective techniques in marketing research./. Marketing,
April 1950, 14, 649-656.
12. Hess, E. H.: An experimental analysis of imprinting - a form of learning.
Unpublished manuscript, 1955.
13. Hinkle, L. E.. and H. G. Wolff: Communist interrogation and
indoctrination of „Enemies of the State.” Analysis of methods used by
the Communist State Police. Arch. Nettről. Psychiat., 1956, 20, 115-174.
14. Hunt, H. F., and J. V. Brady: Somé effects of electro-convulsive shock on
a conditioned emotional response („anxiety”). J. Compar. & Physiol.
Psycbol.. 1951, 44, 88-98.
15. Janis, I.: Personality correlates of susceptibility to persuasion.
J. Personality. 1954, 22. 504-518.
16. Kagan, J.. and P. H. Mussen: Dependency themes on the TAT and group
conformity. /. Consult. Psycbol., 1956, 20, 29-32.
17. Katz, D., N. Maccoby. and N. C. Morse: Productivity, supervision, an d
morálé in an office situation. Part I. Ann Arbor: Survey Research Center,
University of Michigan, 1950.
18. Meehl, P. E.: Wanted - a good cookbook. Amer. Psycbol.,
1956, 11, 263-272.
19. Nagle, B. F.: Productivity, employee attitudes, and supervisory
sensitivity. Personnel Psycbol,, 1954, 7, 219-234.
20. Olds, J.: A psychological study of reward. In McClelland, D. C. (Ed.):
Studies in Motivation. New York: Appleton-Century-Crofts, 1955, 134-143.

512
 Jegyzetek
21. Oppenheimer, R.: Analogy in Science. Amer. Psycbol., 1956, 11, 127-135.
22. Richard, James: in Group-Centered Leaclersbip, by Thomas Gordon, 12.
és 13. fejezet. Boston: Houghton Mifflin Co., 1955.
23. Rogers, Cári R.: Client-Centerccl Tberapy. Boston: Houghton Mifflin Co.,
1951.
24. Rogers, Cári R. and Rosalind F. Dyrnond (Eds.): Psychotherapy a n d
Personality Cbange. University of Chicago Press, 1954.
25. Seeman, Julius, and Nathaniel J. Raskin: Research perspectives in client-
centered therapy, in O. H. Mowrer (Ed.). Psychotherapy: Theory an d
Research, 9. fejezet. New York: Rónáid Press, 1953.
26. Skinner, B. F.: The control of humán behavior. Transactions New York
Acad. Science, Series II, Vol. 17., no. 7, May 1955. 547-551.
Skinner B. F.: Pigeons in a Pelican, Amer. Psychol., 1960, 15, 28-37.
27. Smith, G. J. W., Spence, D. P., and Klein, G. S.: Subliminal effects of
verbal stimuli, Joitr. Abn. &Soc. Psychol., 1959. 59, 167-176.
28. Taft. R.: Intolerance of ambiguity and ethnocentrism. /. Consult.
Psychol., 1956, 20, 153-154.
29. Thetford, William N.: An objective measure of frustration tolerance in
evaluating psychotherapy, in W. Wolff (Ed.): Success in psychotherapy,
2. fejezet. New York: Grune and Stratton, 1952.
30. Whyte, W. H..- The Organization Mán. New York: Simon & Schuster, 1956.
31. Williams, S. B., and H. J. Leavitt: Group opinion as a preclictor of
military leadership. / Consult. Psychol., 1947, 11, 283-291.

21. fejezet: A sz e m é ly h e ly e
a v is e lk e d é s tu d o m á n y o k új v ilá g á b a n

1. Huxley, A.: Brave New World. New York and London: Harper and Bros.,
1946.
2. Meerloo. J. A. M.: Meclication intő submission: the danger of therapeutic
coercion. J. Neru. Ment. Dis., 1955, 122, 353-360.
3. Niebuhr, R.: The Self a nd the Dramas o f History. New York: Scribner, 1955.
4. Oppenheimer, R.: Science and our times. Roosevelt University Occasional
Papers. 1956, 2, Chicago, Illinois.
5. Orwell, G.: 1984. New York: Harcourt, Brace, 1949; New American
Library, 1953.
6. Popper, K. R.: The Open Society a n d Its Enemies. London: Routledge and
Kegan Paul, 1945.
5X3
Jegyzetek

7. Ratner, J. (Ed..): Intelligence in the Modern World: John Dewey's

Philosophy. New York: Modern Library, 1939.
8. Rogers, C. R.; Client-Centered Therapy. Boston: Houghton Mifflin, 1951.
9. Rogers, C. R. and Rosalind Dymond (Eds.): Psychotherapy and
Personality Change. University of Chicago Press, 1954.
10. Skinner, B. F.: Freedom and the control of mén. Amer. Scholar, Winter,
1955-56, 25, 47-65.
11. Skinner, B. F.: Science a n d H um án Behavior. New York: Macmillan,
1953- Quotation by permission of The Macmillan Co.
12. Skinner, B. F.: Walden Two. New York: Macmillan, 1948.
13- Whyte, W. H.: The Organization Mán. New York: Simon & Schuster, 1956.

U tószó: „A fig y elem e re je ” (Klein Sándor)

1. A sokszorosított Rogers kötetek adatai:

Cári Rogers: Encounter csoportok (Fordította Pethő Éva és Sarlós Katalin)
Országos Pedagógiai Intézet Pályaválasztási és Iskolapszichológiai
Osztály, Magyar Pszichológiai Társaság, Juhász Gyula Tanárképző
Főiskola, 1984, Kézirat.
Cári Rogers: A tanulás szabadsága a 80-as években.
(Fordította: Angster Mária) Magyar Pszichológiai Társaság,
Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 1986. Kézirat.
A két munkaértekezletre megjelent további kötetek:
Kultúrák közötti kom munikáció kreatív megközelítései I.
(szerk. Angster Mária és Klein Sándor) Magyar Pszichológiai Társaság,
Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. 1984. Kézirat.
Kultúrák közötti kom m unikáció kreatív megközelítései II.
(szerk. Klein Sándor) Magyar Pszichológiai Társaság,
Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 1986, Kézirat.
2. Klein Sándor: Cári R. Rogers 0902-1987) Magyar Pszichológiai Szemle,
1987-88, 6, 498-500. Lásd még: Klein Sándor: A kliensközpontú
pszichoterápiától a kultúrák közötti kommunikációig.
(Búcsú Cári Rogerstől) In: Fodor Katalin (szerk.): Személyiségfejlesztés II.
A közművelődés Háza, Tatabánya, 1989, 41-70.
3. Cári R. Rogers: A test ojpersonality adjustment. New York. Association
Press, 1931.
4. Cári R. Rogers: A way o f being. Boston. Houghton Mifflin, 395 old.,
1980.
51-4
 Jegyzetek

5. Lásd Klein Sándor: Kliensközpontú pszichoterápia. Ergonómia, 1986, 4,

219-224. Megjelent még: Klein Sándor: Gyerekközpontú iskola.
SHL Könyvek, Edge 2000, 2003, 39-52.
6. Az 1984-es és 1986-os szegedi találkozókról - újságcikkektől eltekintve -
csak kevés írás jelent meg. Lásd például:
Klein Sándor: Kultúrközi kommunikáció kreatív megközelítései
(Munkaértekezlet, Szeged, 1984. július 1-7.) Ergonómia, 1985, 1, 35-41.
Megjelent még: Klein Sándor: A z intelligenciától a szerelemig.
(Pszichológusok a pszichológiáról) SHL Könyvek, SHL Hungary Kft.,
2000, 279-295.
Az 1984-es találkozó előkészítéseként interjút készítettem Charles
Devonshire-rel, akinek elévülhetetlen érdemei vannak
a személyközpontú megközelítés európai elterjesztésében.
Lásd Klein Sándor: Beszélgetés Charles Devonshire-rel.
Magyar Pszichológiai Szemle, 1986, 2, 158-167.
7. Klein Sándor: „A középamerikai kihívás” - Személyközpontú találkozó
vezető politikusokkal. Magyar Pszichológiai Szemle, 1992-93, 1-2, 154-171.
Cári Rogers: The Rust Workshop: A personal overview. Journal o j
Humanistic Psychology, Vol. 26., No. 3-, 1986.
A Rogers halálát követő első nemzetközi személyközpontú
összejövetelről lásd Klein Sándor: Amerikából jöttem...
Magyar Pszichológiai Szemle, 1991, 4, 409—428.
8. Varga Tamás főként Dienes Zoltán nyomdokain dolgozta ki a játékos,
tapasztalati úton történő általános iskolai matematikatanítás kiváló
magyarországi változatát a 60-as, 70-es években. Lásd például Klein
Sándor : A komplex matematikatanítási kísérlet. Akadémiai Kiadó, 1980,
Klein Sándor: n e Effects o j Modern Mathematics. Akadémiai Kiadó,
1988. Dienes Zoltán: Építsük fel a matematikát. SHL Hungary Kft, 1999.,
Dienes Zoltán: Játék a z életem,
(Egy matematikus mágus visszaemlékezései) SHL Hungary Kft., 2001.
9. Buda Béla: A z empátia - a beleélés lélektana. Gondolat, 1978.
(Rogers első magyar nyelven megjelent tanulmánya is egy Buda Béla
által szerkesztett kötetben található: A terápiás kapcsolat: a jelenlegi
elméletek és kutatások. In: Buda Béla. (szerk.)
Pszichoterápia. Gondolat, 1981.
10. Mérei Ferenc tanulmánya később megjelent a Magyar Pszichológiai
Szemlében is.
11. Tringer 1..: A gyógyító beszélgetés. V1KOTE. Budapest 1991, ill. HIF.TE, 1998.
12. Pintér Gábor: A pszichoterápia kutatása: Elmélet, módszerek,
eredmények. Pszichoterápia. 2. 5-19. 1993.
Pintér Gábor: A személyközpontú pszichoterápia hatékonysága I. és 11.
Psychiatria Hungarica. 279-292, 1993.
5 1 5 ----------
Jegyzetek
13- Pintér Gábor: Rogers személyiségközpontú pszichoterápiája. In: Pintér
Gábor (szerk.): Pszichoterápia. (Módszerspecifikus irányzatok.)
Psychiatria Hungarica tematikus szám, No.3: 1993, 151-159.
14. Pintér Gábor: Személyközpontú pszichoterápia.
In: Szőnyi Gábor-Füredi János (szerk.): Pszichoterápia. Medicina, 2000.
15. Buda Béla: Rogers és a személyközpontú irányzat a mai
pszichoterápiában. Kézirat, MPT Pszichoterápiás Szekció, 1988.
16. Az 1982-1988 között folyt „Szegedi kísérletről” lásd például:
Farkas Katalin-Klein Sándor: Személyközpontú tanárképzés Amerikában,
és Magyarországon. Pedagógiai Szemle. 1989. április, 4, 331-342.
Klein Sándor-Farkas Katalin: Mit kaptam a pszichológiától? (Hallgatói
szemmel a személyközpontú pszichológia-tanulási kísérletről) Juhász
Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1987-88, 45-53.
Farkas Katalin-Klein Sándor: Mit várok és mit kaptam a pszichológiától?
Magyar Pedagógia, 1988, 2, 139-157.
17. Klein Sándor: Gyerekközpontú iskola. SHL Könyvek, Edge 2000, 2003-
Ebben a kötetben megjelentettük Rogers egyik írását is
(A személyes kapcsolat, mint a tanulás serkentője).
18. Hajtman Béla-Klein Sándor: Egy pedagógiai szituáció pszichológiai
vizsgálata. Pedagógiai szemle. 1978, 666-677.
Winkler Márta: Kinek kaloda, kinek, fészek.. SHL Hungary Kft., 2000.
19. A világhálón lásd: www.rogersiskola.hu
20. Lásd például Klein Sándor: Vezetés- és szeivezetpszichológia 2. kiadás,
SHL Könyvek, Edge 2000, 2002.
21. Elekes Mihály (szerk.): Egy érintetlen dimenzió.
Jegyzet belső használatra, 1993.
22. Gordon fő művei magyarul:
Thomas Gordon: T.E.T. A tanári hatékonyság fejlesztése. Gondolat, 1988.
Thomas Gordon: P.E.T A szülői eredményesség tanulása. Gondolat, 1990.
Thomas Gordon: V.E.T. Vezetői Eredményesség Tréning. Stúdium
Effektive (é.n.)
23. Gordon módszerét Magyarországon elsősorban F. Várkonyi Zsuzsa
terjesztette el.
24. Eugen T. Gendlin: Fókuszolás. (Életproblémák megoldása önerőből),
2. kiadás SFIL Könyvek, Edge 2000. 2002.
25. Szenes Andrea: Igen. (Élmények és töprengések Cári Rogers
személyközpontú pszichológiájáról) (Relaxa, 1991) című könyvében
Rogers aktualitásával kapcsolatban három dolgot emel ki:
az egyszerűség újrafelfedezését, a meghallgatás erejét és azt,
hogy felhívja a figyelmet a preventív védekezésre,
a rendszeres „lélekápolás” jelentőségére.
516
 Jegyzetek

Az eg y es fe je z e te k e re d e ti m e g je le n é si h ely ei

Előszó.- „On becoming a person” ©1995 by Peter Kramer, Houghton Mifflin

Company, Boston
1. fejezet: „This is Me”, ©1961 by Cári Rogers
2. fejezet: „Somé Hypotheses Regarding the Facilitation of Personal
Growth",©1954 by Board of Trustees of Oberlin College.
Sokszorosítva megjelent a „Becoming a person" című írásban.
3. fejezet: „The Characteristics of a Helping Relationship", ©1958 by
Personnel a n d Guidance Journal. Eredeti cím: „Characteristics of
a helping relationship", 1958, 37, 6—16.
4. fejezet: „What We Know About Psychotherapy - Objectively and
Subjectively”, ©1961 by Cári R. Rogers.
5. fejezet: „Somé of the Directions Evident in Therapy”, ©1953 by Rónáid
Press. „Somé directions and end points in therapy" címen
megjelent O. H. Mowrer (Ed.), Psychotherapy: Theory and
Research, 44-68. old., 2. fejezeteként.
6. fejezet: „What It Means to Become a Person", ©1954 by Board of
Trustees of Oberlin College. Sokszorosítva megjelent a
„Becoming a person” című írásban.
7. fejezet: „A Process Conception of Psychotherapy", ©1958 by American
Psychological Association, Inc. Azonos címen megjelent:
American Psychologist, 13—142— 149.
8. fejezet: „To Be That Self Which Only Truly Is: A Therapist’s View of
Personal Goals", ©1960 by Pendle Hill Publications. Azonos
címmel megjelent: Pendle Hill Pamphlet #108.
9. fejezet: „A Therapist’s View of the Good Life: The Fully Functioning
Person", ©1957 by The Humanist. Humanist House, Yellow
Springs. Ohio. Eredeti cím: „A therapist’s view of the good life”,
volume 17, 291-300.
10. fejezet: „Persons or Science? A Philosophical Question", ©1955 by the
American Psychological Association, Inc. Azonos címen
megjelent: American Psychologist, 10. 267-278.
11. fejezet: „Personality Change in Psychotherapy”, ©1955 by The
International Journal o f Social Psychiatry. Azonos címen
megjelent: volume 1, 31-41.
12. fejezet: „Client-Centered Therapy in Its Context of Research”, ©1959 by
Uitgeverij Hét Speetrum, Utrecht, The Netherlands. Megjelent
C. R. Rogers and G. M. Kinget: Psychotherapie en Menselyke
Verhoudingen 10. fejezeteként.
517
Jegyzetek

13- fejezet: „Personal Thoughts on Teaching and Learning”, ©1957 by

Merrill-Palmer Quarterly. Azonos címen megjelent: volume ló,
232-242.
14. fejezet: „Significant Learning: In Therapy and in Education”, ©1959 by
Educational Leadership. Azonos címen megjelent: volume 16,
232-242.
15- fejezet: „Student-Centered Teaching as Experienced by a Part japánt”,
©1959 by Educational Leadership. Eredeti cím: „Cári R. Rogers
and nondirective teaching”, volume ló, february, 1959.
16. fejezet: „The Implications of Client-Centered Therapy fór Family Life”,
©19ól by Cári R. Rogers.
17. fejezet: „Dealing with Breakdowns in Communications - Interpersonal
and Intergroup”, ©1952 by ETC: A Review o f General Semantics.
Eredeti cim: „Communication: its blocking and facilitation”,
volume 9, 83-88.
18. fejezet: „A Tentative Formulation of a General Law of Interpersonal
Relationships”, ©19ól by Cári R. Rogers.
19. fejezet: „Toward a Theory of Creativity”, ©1954 by ETC: A Review o f
General Semantics. Azonos címen megjelent: volume 11,
249-260.
20. fejezet: „The Growing Power of the Behavioral Sciences”,©1961 by Cári
R. Rogers.
21. fejezet: „The Piacé of the Individual in the New World of the
Behavioral Sciences”. ©1961 by Cári R. Rogers.
Utószó: „A figyelem ereje” ©2003 by Klein Sándor

518
 Az SHL Hungary Kft.
vállalati csoportok részére vállalja

szem élyiség fejlesztő

és c sa p a té p ítő
tréningek szervezését
Vezetőtrénereink: Klein Sándor és Kiss Julianna

Az SHL Hungary Kft.

Tesztek a munka világában

című tanfolyamain személyügyi vezetőknek
és munkatársaiknak megtanítja
a legmodernebb alkalmasságvizsgálati módszerek
(képességtesztek, személyiség-, motiváció-
és kompetencia kérdőívek) használatát.

A k é p z é se k rő l
to v á b b i in fo rm á ció k k a p h a tó k
a z SHL H u n gary Kft. irodájában .
1028 Budapest, Kertváros utca 63.
Telefon: 275-8586, 275-8418; Fax: 275-7383
e-mail: shl@shl.hu ❖ www.shl.hu
 SHL k ö n y v e k

B o lt i á r / F t

í
I Scott Adams: Dogbert szigorúan titkos vezetői k é z ik ö n y v e ................................ 2 4 0 0
Scott Adam s: A Dilbert elv ........................................................................ 3 2 0 0
I Meredith Belbin: A team avagy az együttm űködő csoport .......... ..................... 1 9 8 0
I Ken Blanchard és társai: Em powerm ent (A felelősség h a ta lm a ) .......................... 1 2 0 0
I Jam es Cham py: A vezetés újjáalakítása ........................................................ 2 2 0 0

i
) Oienes Zoltán: Építsük fel a m atem atikát ...................................................... 1 2 0 0
Dienes Zoltán: Játék az életem (Egy m atem atikus m águs visszaem lékezései) ... 1 7 0 0
> Erdős Géza: Akció (A teljes szívvel végzett te v é k e n y s é g ).................................. 1 2 0 0
I Erőss László—Veér András: Tébolykeringő ..................................................... 1 9 8 0
I Eugene T. Gendlin: Fókuszolás (Életproblém ák m egoldása önerőből) ............... 1 9 8 0
I Haim Ginott: S zü lő k és g y e r m e k e k ............................................................... 1 1 0 0
I W illiam Goldm an: A herceg m enyasszonya ................................................. 1 2 8 0
I Dániel Golem an: Érzelm i intelligencia a m u n k a h e ly e n ....................................... 2 9 0 0
I John Kao: Ö tletgyár avagy a kreatív s z e rv e z e t................................................. 1 1 0 0
I Klein Dávid: M ardantól B a t h k e lá ig ...................................................................8 0 0
I Klein Sándor: A z intelligenciától a szerelem ig .......................... ..................... 1 2 0 0
I Klein S á n d o r:. . . az értelem ig és t o v á b b ..................................................... 1 2 0 0
I Klein Sándor: Gyerekközpontú is k o la ........................................................... 1 9 8 0
I Klein Sándor: M un kapszichológia ................................................................. 4 8 0 0
) Klein Sándor: Vezetés- és szerve ze tp szich o ló g ia ............................................... 4 8 0 0
I M ónus Ágnes: Public Relations (A bizalom építés m űvészete) ........................... 1 9 8 0
I Dennis Shasha: Dr. Ecco talányos k a la n d ja i.................................................... 1 2 0 0
> Alexander Sztrasnij: Term észetgyógyászat .................................................... 1 9 8 0
I Hervé This: Az atom októl a sajttortáig ..........................................................1 2 0 0
) Varga Tamás: M atem atikai L e x ik o n ...............................................................4 8 0 0
I John W ellem in: A z ügyfél sz o lg á la tá b a n ................................................. .. 1200
I M argaret W heatley: Vezetés és a modern te rm é s ze ttu d o m á n y ........................... 2 3 0 0
I W inkler M árta: Kinek kaloda, kinek f é s z e k ................................................... 1 3 0 0

K ö n y v e i n k 1 0 % - o s k e d v e z m é n n y e l k ö z v e t l e n ü l is
m e g r e n d e lh e t ő k a k ia d ó t ó l.

E d g e 2 0 0 0 K ft. 1 0 1 3 B u d a p e s t , A t t ila ú t 2 3 .
T e l. : 3 7 5 - 7 4 7 3 , f a x : 2 0 2 - 0 1 8 0
e - m a il: in f o @ e d g e 2 0 0 0 . h u • w w w . e d g e 2 0 0 0 . h u
 Segítünk, Ha Lehet
Cári R. Rogers egyike a XX. század legna­
gyobb hatású pszichológusainak. Ez a köny­
ve sokmillió példányban kelt el világszerte,
és sok-sok ember életét változtatta meg. For­
radalmi újításai közül a legismertebb a kli­
ensközpontú pszichoterápia és az élet min­
den területén - a nevelésben, a kommuniká­
cióban, a házastársi vagy éppen a nemzetkö­
zi konfliktusok megoldásában - alkalmazha­
tó szem élyközpontú megközelítés.
C ári R. R ogers
Rogers üzenete egyszerű: mindenki rendelkezik azzal a belső erőforrással,
ami lehetővé teszi számára, hogy boldog és hasznos életet éljen. Ha megfe­
lelő attitűddel fordulunk embertársaink felé, ezzel elősegíthetjük, hogy fel­
szabaduljanak ezek az erőforrásaik, bölcsebbek, egészségesebbek, konst­
ruktívabbak legyenek a döntéseik.

Ez a könyv nem „népszerű pszichológia”, nem is könnyű olvasmány. Még­

is több mint 60 nyelven megtalálta az utat az emberekhez. Cári R. Rogers a
80-as években kétszer járt Magyarországon: 300 embernek „vezetett” csopor­
tos foglalkozást. Reméljük, hogy ezzel a könyvvel a hangja minden magyar
emberhez eljut, aki szabadabb, teljesebb életet akar élni.

A z SHL G r o u p p lc . 5 5 0 m u n k a tá r s a a vilá g 4 0 o r s z á g á b a n tö b b m in t
5 0 0 0 v á lla la t s z á m á r a te s z i leh ető vé, h o g y a d o lg o z ó k k iv á la s z tá s a ­
k o r és k é p z é s e k o r a le g h a té k o n y a b b m ó d s z e r e k e t h a s z n á lh a s s á k .

A z SHL H u n g a r y K ft. m ű k ö d é s é n e k k ö s z ö n h e tő e n , 1 9 9 2 óta a m a ­

g y a r o r s z á g i s z e m é ly ü g y i s z a k e m b e r e k s z á m á r a is h o z z á fé r h e tő v é
v á lta k a le g m o d e r n e b b a lk a lm a s s á g v iz s g á la ti és tr é n in g m ó d s z e r e k .

A z SHL K ö n y v e k a p s z ic h o ló g ia , a p e d a g ó g ia , a v e ze té s és a z élet­
m ó d u n k le g fo n to sa b b k é rd é se ire ig y e k e z n e k m in d e n k i s z á m á r a ért­
h ető, a g y a k o r la tb a n is h a s z n o s íth a tó v á la s z o k a t a d n i.

9 789632 104010