4.

The English-Scottish relationship from the 13th century to the 18th century

A skót és angol viszony a történelem folyamán igen változatos volt. A tárgyalt korszakban ez jól
látszódik, hiszen többször váltakozott az ellentétek kiéleződése és a békés egymás mellett élés is.
Legtöbbször azonban a skótok alávetettségéről, vagy annak próbálkozásáról kell beszélnünk.

Sok történész azt hiszi, hogy a sokszínű skót népesség egyedül a függetlenségi háborúban (War of
Independence) fogott össze 1296 és 1314 között az angol erőszak ellen. A háború kirobbantó oka az
örökösödés lehetett, miután a régi skót dinasztia kihalt, de lehetséges, hogy az aktuális angol király, I.
Edward, aki korábban már Waleset is meghódította, hozzá akarta csatolni birodalmához a területet.
A csata nemzeti hősöket, és mártírokat teremtett, mint William Wallace és Robert the Bruce. A
skótok nagy vereséget mértek II. Edwardra 1314-ben a bannockburni csatában, megőrizve a skót
függetlenséget, királyukká téve Robert the Bruce-t.

Mikor I. Erzsébet gyerek nélkül halt meg 1603-ban a skót király VI. James a Stuart dinasztia tagja
örökölte meg az angol trónt I. James néven. Az új királyt elfogadták, hiszen rokoni kapcsolatban volt I.
Erzsébettel, valamint meghonosította a ’presbyterianism’-ot , mint államvallás, tehát ők is
protestánsok voltak, mint az angolok. London politikailag és gazdaságilag is mindig is erősebb volt
Edinburghnál, így James és az ő utódai is Londonból irányítottak.

Ezután a Civil War időszakáig nem volt hadi állapot a két fél között. Amikor 1637-ben I. Károly
reformokat akart bevezetni a skót egyházban, hogy még jobban hasonlítson az angolhoz a Kirk-ök
fellázadtak, kirobbantva ezzel a Bishop’s War-t. Érdekes fordulatot jelentett, hogy a Civil War-ban a
skótok a királyt támogatták a parlamenttel szemben. A skótok megszállták Angliát a király kérésére,
ám ezt Oliver Cromwell megakadályozta, és Skócia területét megszállta csapataival, akik 1660-ig ott is
tartózkodtak, amíg a skót parlament helyre nem állt.

1707-ben Anglia és Skócia formálisan egyesült a ’Scottish Act of Union’-ban, felvéve a Nagy-Britannia
nevet. A skót parlamentet Edinburghban felfüggesztették, és az új Nagy-Britanniai parlament
Westminsterben alakult meg, ahol skót képviselők és ’peer’-sek is részt vettek. Skócia ezután 3
’distinctive institutions’-t tarthatott meg: legal system, education system, presbyterian church.

Az utolsó háború az angolok ellen 1715-ben és 1745-46 között voltak az utolsó JAcobite felkelés
következtében a Highlands területén, hiszen ők vissza akarták helyezni a Katolikus Stuart
trónkövetelőket a skót trónra a Hannoveri dinasztiával szemben. A felföldiek nagy pénz fizettek a régi
dinasztia iránti hűségükért. Miután a londoni kormány lenyomta a felkelést 1746-ban a helyi
hagyományokat valamint a Gaelic betiltották. A hegyvidéket erőteljesen ’Anglicised’-álták.

Összességében igen sokszínű kapcsolat mutatkozik a két fél között, de teljesen egyértelműen
állítható, hogy nem úgy hódoltak be sohasem az angoloknak, mint ahogyan azt a walesiek tették.