BU D A PESTI M ŰSZAKI EG Y ET EM

VÍZGAZDÁLKODÁSI ÉS VÍZÉPÍTÉSI INTÉZET

VÍZÉPÍTÉSI TANSZÉK

D r. Kozák Miklós , D r. Ham vas Ferenc

egy. tanár egy. adjunktus

D r. Sárosi Lajos D r. Szalay Miklós

egy. docens egy. adjunktus

VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK

KÉZIRAT

T A N K Ö N Y V K IA D Ó , B U D A P E S T , 1978
BEVEZETŐ

A VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK c . tantárgyat az Építőmérnöki Kar vízépítő-

szakos hallgatói a 9. félévben hallgatják 3+3 óra terjedelemben. A tárgy cé lja ,
hogy a vízépítésben használt általános szerkezeti elemeket, megoldásokat egy­
séges, összefüggő szemléletben tárgyalja, függetlenül attól, hogy az hol kerül
alkalm azásra. Olyan uj tárgy ez, mint a gépészek számára a gépelemek, vagy
az építészek számára az épületszerkezetek.
A jegyzet 13 fejezetből áll. A jegyzet írása közben kiderült, hogy a tem ati­
kához t e . 16-18 fejezetre volna szükség, de ez nem fért be a jelenlegi 18 ív te r ­
jedelembe. A terjedelem csökkentése céljából a tematikát leszűkítettük a fe je ­
zetek számának és egyes fejezetek tartalmának csökkentése révén. Tekintettel a
tantárgy fontosságára, várhatóan rövidesen sor kerül e tananyag óraszámainak
növelésére és a tárgy tematikájának jelentős bővítésére.
F el kell hívni a hallgatóság figyelmét, hogy a Vízépítési szerkezetek az
államvizsga tárgyak egyike, ezért jelentősége igen fontos. A tananyag tudásán
azt értjük, hogy a hallgató érti az egyes szerkezeti megoldások lényegét, helyét,
alkalmazhatóságát az egyes esetekre, megtudja indokolni, hogy egy adott esetre
miért éppen a kiválasztott szerkezet, ill. megoldás a legalkalmasabb, fel tudja
sorolni az egyes megoldások előnyeit és hátrányait és végül rajzban tudja fe l­
vázolni az adott szerkezetet a legfontosabb részletekkel és léptékhelyes arányok­
kal.
Szerzők hálás köszönetüket fejezik ki a jegyzet kiváló lektorának. D r. Ker~
tai Ede c. egyetemi tanárnak, aki számos tanáccsal segítette az anyag összeállí­
tását. Ugyancsak köszönetünket fejezzük ki Hampel Károlynénak és Zayadzky
Jehőnének a lelkiism eretes gépelésért, továbbá Krauter Andrásnénak és Monori
Józsefnénak a gondos és szép rajzokért.
Budapest, 1977. nyarán
SZERZŐK
2. VÍZÉPÍTÉSI MÜVEK BURKOLATAI

A vizépitésben akkor beszélünk burkolatról, ha valamely, a viz vagy csa ­

padék hatásának kitett föld- vagy más anyagú felület felszínét védelem céjáből
valamilyen anyaggal burkoljuk. A burkolatoknak rendeltetésüktől, anyaguktól
és építési módjuktól függően igen sok fajtájuk van. A vízépítési műtárgyak, lé­
tesítmények biztonsága és állékonysága szempontjából a burkolatok jelentősége
a legtöbb esetben sorsdöntő. A vízépítési hibák tanulmányozása arra hívja fel
a figyelmet, hogy a rosszul épített burkolatoknak se sz e ri, se száma.
A burkolatokat akkor alkalmazzuk, ha anélkül a földmű vagy a műtárgy
állékonysága, tartóssága egyáltalán nem, vagy csak gazdaságtalan méretekkel
volna biztosítható |~25~1. Emellett a burkolat környezetvédelmi feladatokat is b e­
tölt: esztétikus és tartós felületeket alakit ki (pl. belsőségekben).
Az alábbiakban csak a vízépítéssel kapcsolatos burkolatokat tárgyaljuk.
A folyószabályozás különleges burkolatait a Folyami vízépítés c . tantárgyban
ismertettük.

2 .1 Burkolatok osztályozása

Az egymástól eltérő műszaki követelmények kielégítésére különböző

anyagú, szerkezetű, élettartamú és műszaki sajátosságú burkolatokat kell épí­
teni. így többféle burkolat lehetséges.
A burkolatokat több szempont szerint osztályozhatjuk, éspedig: anyaguk,
rendeltetésük, Vizzáróságuk és rugalmasságuk szerin t:

2 .1 .1 Burkolatok csoportosítása anyaguk szerint:

2 . 1. 1.1 Földanyagu burkolatok
2 . 1.1 .2 Növényi anyagú burkolatok
2 .1 .1 .3 Term észetes kőburkolatok
2 . 1. 1.4 Téglaburkolatok
2 .1 .1 .5 B eto n -és mükőbúrkolatok
2 .1 .1 .6 Vasbeton és kopás ellenálló burkolatok
2 . 1. 1.7 Aszfalt és bitumenburkolatok

5
 2 .1 .1 .8 Műanyagburko latok
2 . 1. 1.9 Egyéb és vegyesanyagu, kombinált burkolatok
Az első három term észetes, a többi m esterséges burkolat.

2 .1 .2 Burkolatok csoportosítása rendeltetésük szerint

2 .1 .2 .1 V Iz mos ás-burkolatok
2 .1 .2 .2 Patak-burkolatok
2 .1 .2 .3 Folyami part- és mederburkolatok
2 .1 .2 .4 Állóvizi partburkolatok
2 .1 .2 .5 Csatornaburkolatok, úgymint:
- belvízcsatornák
- öntözőcsatornák
- ipari- és üzemvizcsatornák
- hajócsatornák
- szennyvízcsatornák burkolatai
2 .1 .2 .6 Műtárgyakat védő, nagyszilárdságú, kopáséi lenál lő
burkolatok

2 .1 .3 Burkolatok csoportosítása vizzáróságuk szerint

2 .1 .3 .1 Vizáteresztő burkolatok
2 .1 .3 .2 Vizzárő burkolatok

2 .1 .4 Burkolatok csoportosítása hajlékonyságuk szerint

2 .1 .4 .1 Merev (habarcsba, betonba rakott kő, III. vasbeton)
burkolatok
2 .1 .4 .2 Hajlékony, mozgásképes (laza kő, műkő, rő zse, s tb .)
burkolatok
Bár a műszaki gyakorlatban a burkolatokat elsősorban rendeltetésük ism e­
retében kell megtervezni, mégis sokkal célszerűbb azokat épitési anyaguk szerint
tárgyalni. A legmegfelelőbb burkolatokat a burkolatra ható terhelések, továbbá
az egyés burkolatfajtákat műszaki és gazdasági tulajdonságainak ismeretében
tudjuk kiválasztani.

2 .2 A burkolatot érő erőhatások és üzemi viszonyok

A helyes burkolattervezés egyik legfontosabb feltétele, a burkolatot és

környezetét érő valamennyi erőhatás és minden lehetséges üzemi viszony olyan
hatásainak figyelembe vétele, amely a burkolat állékonyságára kihat.

6
2 .2 .1A vízépítési burkolatok alapfogalmai
Az alábbi alapfogalmak a vízépítési burkolatokra vonatkoznak. A folyósza­
bályozási burkolatokat és védőmüveket itt alig érintjük.

burkolat

f e j , ábra
Burkolat és kiegészítő (járulékos) elemeinek alapfogalmai

A burkolatok legtöbb része —általában —több szerkezeti elemből á ll, é s -,

pedig (2 - 1. ábra):
- a burkolatok alapja, mely pl. a rézsüs kőburkolatot megtámasztja,
- a burkolat, mely a földmű védelmét biztosítja,
- a burkolat ágyazata és
- a burkolat egyéb szerkezeti elemei (fészkek, bakok, hullámtörők, padkák
övárkok, lépcsők s tb .), melyek az üzemi, funkcionális viszonyokat
segítik elő.
Burkolás alatt a nem kellően védett vagy valamilyen okból nem megfelelő,
különösen földanyagu felületek (rézsűk) beburkolással történő védelmét értjük.
A burkolatnak általában nincs erőtani szerepe: főként felületi és szivárgás elle­
ni védelmet nyújtanak; földnyomást nem vesznek fel.
A burkolandó felületek általában földrézsük vagy vízszintes felületek (elő-
és utófenekek) de gyakran ives és torz felületek is. A burkolat felülete alatt
annak felső felszínét értjük.

2 .2 .2 A burkolatokra ható erők és hatásuk

A burkolat-tervezés első legfontosabb lépése a burkolatokat érő valameny-
nyi erőhatás tisztázása az üzemi feltételek mellett. Az erőhatásokat fizikai e re­
detük szerint igy is csoportosíthatjuk:
- hidrológiai és meteorológiai hatások,
- hidrodinamikai hatások,
7
 - mechanikai erőhatások,
— biológiai és kémiai hatások.
2 .2 .2 .1 A burkolatokat érő hidrológiai és meteorológiai hatások
A burkolatok többségét viz-hatás é r i, melyek a hidrológiai és meteorológiai
folyamatoknak és az adott helyzetnek megfelelően különböző káros hatásokat
válthatnak ki.
A burkolat felületét érő csapadék eróziós hatása annál nagyobb, minél he­
vesebb az eső. Kő- és lapburkolat esetén a hézagokba hatolhat és bennük a lefolyó
v íz a burkolat alját is erodálhatja. A csapadék ütőereje általában csak a gyep-
és agyagburkolatokat képes erodálni. Műtárgyaknál, különösen nagyobb magassá­
gokról koncentráltan a burkolatra ömlő vizsugár súlyos károkat okozhat. E rre
ügyelni kell.
A burkolatra ráfolyő, a külső felületekről származó külvizek is veszélyez­
tetik a burkolatokat. Az ilyen vizeket övárokkal kell elvezetni (2-1. ábra).
A téli csapadék (hó, jeges eső) a burkolatok hézagaiba vagy a burkolat
anyagába befagyva okozhat károkat.
A változó meteorológiai viszonyok hatására a burkolatok nyáron felm ele­
gednek és térfogatuk kiter jed. Hfi a burkolat dilatációs szerkezete a tágulást nem
teszi lehetővé, akkor a burkolat felpuposodik és gyorsan tönkremegy. Télen a
fagy hatására a burkolatok térfogata csökken és a cementhabarccsal kihézagolt
részek megrepedezhetnek. A fagy káros hatáfea a víztől telítődött köveket m ál-
lasztja azáltal, hogy a megfagyott viz térfogata megnő.
A burkolatok felfagyása a legveszélyesebb, mely akkor keletkezik, ha a
burkolat alatt talajvíz van, amely átáztatja, telíti az altalajt. Fagyás hatására
az altalajban jéglencsék keletkeznek, amelyek előbb megemelik, lazítják a bur­
kolatot, majd azt megrepesztik és mozgásba hozzák, és végül a burkolat meg­
bomlik és tönkre megy.
2 .2 .2 .2 Burkolatokat érő hidrodinamikai hatások
A mozgó viz a burkolatra hidrodinamikai hatásokat fejt ki.
Az áramló viz a burkolatra akkor fejthet ki koptató, erodáló hatást, ha a
burkolat ellenállása kisebb mint az eróziós erő (pl. gyepburkolat és nagy áram ­
lási sebesség). A hordalékos viz annál nagyobb koptató hatást fejt ki, minél
nagyobb a sebesség és a hordaléktöménység.
A mozgó viz dinamikus erőhatást (ütő és szivóerőt) fejthet ki a burkolat
felületére, mely előbb a burkolat lazulását, majd annak teljes tönkremenetelét
okozhatja. A szívóhatás a burkolat-elemek hézagai között okozhatja az altalaj
fokozatos kimosódását, erózióját.
A hullámverés hatásával is számolni kell, melyet a szél járás és v izijár-
tnüvek okozhatnak. A rövid, s z é l- és hajőkeltette hullámok káros ütő és sz ív ó
hatásukat a burkolat hézagain át fejhetik ki a burkolat ágyazatára, melyet ero­
dálhatnak és a burkolat összeomlik. A gátak szabályozásával előidézett hosszú
hullámok azáltal lehetnek károsak, hogy a vizszintet gyakran változtatják, s ez
maga után vonja a talajvizszint gyors süllyedését a burkolat alatti vagy a bur­
kolat nélküli talajban. A gyors talajvizszlntsüllyedés óriási mértékben meg-
8
növeli a szivárgás hidraulikus gradiensét (J) (2 -1 . ábra). A Darcy törvény é rte l­
mében:

v = k J (2. 1)

ugrásszerűen megnövekszik a rézsű felé, kifelé irányuló szivárgási sebesség

(v). A nagy belső nyomás a burkolatban a földrézsüt benyomja a mederbe vagy
a burkolat hézagain át azt fokozatosan kimossa. Ez végeredményben a burkolat
roskadására, tönkremenetelére vezet. Ilyen jelenségek vizszintszabályoző mű­
tárgyak felvizében fordulhatnak elő (pl. folyami vízerőművek, vagy szivattyús
energiatározók, vagy a csatorna vizszintjéhez képest tartósan magas ta la j-
vizállásnál). A mederből a rézsűfelületen át a burkolaton keresztül történő át-
szivárgás a burkolatnak —általában —nem árt.
A tengerpartokon néha előforduló tenger-rengés olyan szökőárt vált ki,
melynek hullámmagassága eléri a 10-20 m éter, hullámsebessége pedig— kez­
detben —pl. 9000 méteres vízmélység esetén, megközelítheti a hang terjed ési
sebességét is! Az ilyen hullám, ha eléri a partokat az ott veszteglő hatalmas
hajókat is partra dobja, összetörve ha jó t, burkolatot, partfalat egyaránt.
A burkolat statikai állékonysága szempontjából annak fajsulya is igen lé­
nyeges, különösen igy van ez a vizalatti burkolatoknál, ahol a burkolatra a fel­
hajtó erő is hat. Minél nagyobb a burkolatnak a vizhez viszonyított relatív fa j-
t g
súlya y ^>1 a burkolat annál állékonyabb. A viznél könnyebb fajsúlyú (pl.

*B
rőzse) burkolatokat < i a feluszás ellen kővel kell terhelni.
7_
Ha a burkolaton átszivárgó vizmennyiséget csökkenteni kell, akkor víz­
záró burkolatot kell építeni.
A kopásellenálló beton burkolatokat rendszerint egy alapbeton rétegre he­
lyezzük. Ha a két betonréteg közé magasnyomású viz szivároghat b e, a kialakuló
pórusviznyomás óriá si erővel igyekszik a két betonréteget egymástól szétsza­
kítani.
2 .2 .2 .3 A burkolatokat érő mechanikai erőhatások
Az ütő- és nyomóerők a burkolatra mechanikai erőhatást fejtenek ki. Ezek­
nek egy része a term észetes viszonyokból szárm azik, mig más részük az üze­
m eltetési körülményekből adódik.
A folyó viz felszínén úszó vagy beállott jég a partmenti burkolatra ütő, ill.
nyomóerőt fejt ki [5 ]. Állóvízben hasonló erőhatásokkal számolhatunk, de itt
a burkolatra ható erők nagymértékben függenekaz uralkodó szél irányától is.
Hajóforgalomnál a parthoz ütődő hajók és a viz felszínén úszó nagyobb súlyú
tárgyak a burkolat felületére ütőerét fejtenek ki. A kitámasztott hajók a támasztó
rudakra fejtenek ki nyomóerőt. Aruk kirakásánál és szállításánál is számolni
kell bizonyos, a burkolatokat érő erőhatásokkal.

9
 Az erőhatások számbavétele során külön figyelmet kell fordítani a gyakori
időperiődussal előforduló erőhatásokra, melyeknek terhelő és romboló hatása
gyakran vezet katasztrófákra.
A burkolatok terhelésüket az alátámasztó földtehernek adják át. A vízszin­
tes vagy közel vízszintes burkolatokat megtámasztó földrétegek statikailag állé—
konyak. A rézsüs burkolatoknál a rézsű hajtásának olyannak kell lenni, hogy a
földrézsü földnyomást ne adhasson át a burkolatnak, amely földnyomást általában
nem is képes felvenni.
A burkolatokat alátámasztó földtest és támasztó borda süllyedése a burkolat
roskadására, tönkremenetelére vezet.
2 .2 .2 .4 A burkolatot érő kémiai és biológiai hatások
A nem vizalatti burkolatokat a levegő és a benne található szennyeződések
hatása is éri. Ilyenek pl. az oxigén (O^), a széndioxid (CO^), a pára (H20 ) stb.
Ezek a burkolat élettartam át nagymértékben befolyásolják., a szilárd anyag
fokozatos mállás ztásával. Gyógyfürdők vizei különösen veszélyesek lehetnek.
A kő- és betonanyagra káros vegyi anyagok a vizekben is előfordulnak.
Különösen a szennyvizek és az ipartelepek hulladékvizeinél kell ügyelni és meg­
határozni a v íz várható vegyi összetételét és annak a burkolatra gyakorolt hatását.
A talajvíz is tartalmazhat olyan káros vegyi anyagokat, amelyek a burkolat
élettartamát csökkenthetik.
A burkolatok hézagaiban —idővel és üzemi viszonyoktól függően —növényzet
telepedhet meg. Ezek egy része káros.
A gyepburkolatokat a gyeptől eltérő, buján tenyésző gyomnövények, a fák
árnyékai és gyökerei teszik tönkre. Az erős szárú karók akadályozzák a gye­
pes rézsű gépi kaszálását, karbantartását is. A gyomok a vizzáró agyag és
aszfalt burkolatokat is rongálják, az átlyukasztják, felemelik és tönkreteszik.
A kőszórás és a vastag kőrakat burkolatok hézagaiban megtelepedő füvek,
mohák a burkolatoknak nem ártanak, de ugyanitt a hézagokban megtelepedő
cse rjé k , fák és vastagabb körök vagy fák gyökerei már számos esetben tettek
tönkre burkolatokat. A habarcsba és betonba rakott burkolatok a növényzetnek
általában ellenállnak.
Bármilyen burkolat term észetes hézagaiban vagy repedéseiben azonban a
növényzet megtelepehet. Minél vékonyabb a burkolat (műkő lapburkolatok) a nö­
vényzet annál nagyobb kárt tehet benne. A foszfor és kálium műtrágyát tartal­
mazó vizek fokozzák a növényzet növekedését.
Állandó vidaoritás alatt csak a vízinövények (nád, káka, súlyom s tb .)
életképesek, a gyep víz alatt elpusztul.
A burkolatot rongálják különböző férgek, rágcsálók (egerek, ürgék), am i­
r e szintén gondolni kell.

10
2 .3 Burkolatok tula jdonságai és szerkezeti elemei

Különböző műszaki feladatokra m ás-más burkolátot épitünk. A megfelelő

tipus kiválasztása valamennyi erőhatás és az üzemi viszonyok, III. helyi adott­
ságok teljes ismeretében lehetséges. Ehhez azonban szükséges, hogy rész le­
tesen megismerjük az egyes burkolatok alapvető műszaki tulajdonságait (Id.
2 .4 .- 2 .8 . részeket).
A burkolatokat a változó üzemi viszonyok és az egymástól számottevően
eltérő term észetes és épitési adottságoknak megfelelően más-más szerkezeti
kialakítással kell megépíteni: így a burkolatokat különböző szerkezeti elemekkel,
az utóbbiakat pedig a műszaki-gazdasági követelményeknek megfelelően válta­
kozó méretekkel, minőséggel kell megépíteni.
A jóminőségü vizépitési burkolatokat a következő tulajdonságok jellemzik
[5, 32] :
a) szilárdság és tartóság
b) ellenállás a koptató hatással szemben
c) fagyállóság
d) térfogatállandóság
e) idomuló és megmunkáló képesség
f) növények és férgek rongálásával szembeni ellenállőképesség
g) állékonyság
h) tömörség és vizzáróképesség
i) az üzemi viszonyoknak megfelelő sima vagy érdes felület
j) ellenállás a vegyi hatásokkal szemben
k) gazdaságos kivitelezési ár (költség)
l) csekély fenntartási költség.
T erm észetes, hogy az adott helyzethez az előbbi feltételek mindegyikének
nem kell teljesülnie, (pl. az idomuló és vizzáró képesség egymásnak ellentmondó
követelmény).
A továbbiakban megismerkedünk a burkolatokat kiegészitő szerkezeti ele­
mekke l, melyek a burkolatokat, az adott feltételek mellett alkalm assá teszik
a rra , hogy rendeltetésüknek biztonságosan megfeleljenek.

2 .3 .1 A burkolat alapja
A burkolatok általában term ett talajra vagy feltöltésre épülnek. A bur­
kolat alapja a földtest, melyre a burkolat felfekszik és a lábazati borda vagy kő-
hányás , melyre a burkolat részben támaszkodik (2 - 1. ábra).
Vizszintes burkolatnál az altalaj szerkezete statikai állékonyság szem ­
pontjából általában kevésbé lényeges (lásd még a 2 .3 .2 .-b e n ).
Rézsüs burkolatoknál hangsúlyozni kell, hogy a földrézsünek önmagában is
állékonynak kell lennie. A burkolat csak annyiban teszi a részűt állékonyabbá,
hogy azt védi az eróziós hatásoktól. A laza földrézsüt feltétlenül tömöríteni kell,
mert a burkolat csak egyenletesen tömör földtestre kerülhet. A burkolat á llé­
konyságának előfeltétele az egyenletes tömörségű altalajra való felfekvés. Külön -

11
böző rétegű talajoknál a burkolat típusától, anyagától függően figyelembe kell
venni a rézsű konszolidációját is.
Kő- és betonanyagu rézsűket a rézsű lábánál támasztó bordával (kőhányás-
sál) kell megtámasztani. A rézsű ui. nagy nyomást ad át a lábazati részen,
mely ha nincs kellően alapozva, egyenlőtlenül megsüllyed és a rézsű megcsú­
szik. Hosszú (8-15 m) rézsűfelület esetén a rézsűt padkával megtörjük, mely­
nek rézsüláb alatti részét bordaszerűen megerősítjük (2 -1 . ábra). Különleges
altalajviszonyok esetén mélyen lenyúló vasbeton cölöpökre épitett vasbeton
hossz-gerenda is lehet a rézsű támasztőbordája (2 - 1. ábra).
Egyes előregyártott burkolatok "főtartója" vagyis "alapja" a rézsű felső
szegélyén végigfutó vasbeton főtartó (lásd később).
Patakburkolatoknál a vastagon burkolt mederfenék egyben lehet tám asztő-
borda is . Rövid rézsühosszuságu burkolatoknál és jő altalajviszonyok esetén
is elmaradhat a támasztó borda (2 - 2. ábra).

2 .3 .2 A burkolat ágyazata
A szilárd anyagú (kő és beton) burkolatok alá, a földrézsüre szürőágyaza-
tot kell tenni. Az ágyazat cé lja , hogy a burkolat hézagain bejutó viz, továbbá a
földrézsűben kialakuló talajvizmozgás eróziós hatásától megvédje a rézsűt
alátámasztó földművet.
A szűrőágyazat szem csés, nem fagyveszélyes, hosszan elnyúlt szem el­
oszlási görbéjü durva homok és homokos kavics talajból készülhet. A burkolat
hézagméreteinek és az ágyazat ill. az altalaj szemcseméreteinek összhangban
kell lenni. Ez azt jelenti, hogy a szemcsék méreteinek nagyobbaknak kell lenni,
mint a hézagoknak, nehogy az ágyazati anyag a hézagokon keresztül kimosódjon.
De az ágyazati anyag nem lehet az altalajhoz viszonyítva túlságosan durva, mert
akkor az altalaj előbb bemosődik az ágyazatba, onnan pedig kimosódik a burkolat
12
hézagain keresztül. A szlirőágyazat szemeloszlása tehát teljesen feleljen meg a
szürgszabályoknak (2-3. ábra). A szürőágyazat vastagsága 10-30 cm. M ester­
séges lapburkolatoknál vékonyabb, durva terméskő burkolatoknál vastagabb a
szűrőréteg.

2 -3 . ábra
Egyszerű (a) és kétrétegű (b) szürőágyazat
ékelt kőburkolat alatt

Több rétegű szürőágyazat akkor szükséges, ha az altalaj finom homok,

homokliszt vagy iszap és a burkolat anyaga term éskő, melyek hézagai nagyok
(1-2 cm). Az egymásra fektetett szűrőrétegek átlagos szemcseátmérői a szü-
rőszabályok szerint.

d. = 5 d ^ j (2 . 1)

ahol, d j_j - az a lsó , d^ - pedig a felső réteg átlagos szemcseátm érője (2-3b.
ábra).
A jő szürőágyazat elősegiti a burkolat egyenletes felfekvését és megka­
paszkodását, megakadályozza a tala jvizréteg kialakulását és télen a fagylencse
képződését, ami a burkolat felfagyására vezetne; megakadályozza, hogy a hul­
lámzó vagy a hézagokba becsurgő viz a hézagokon át az altalajt erodálja, ki­
mossa ; szürőhatásával megvédi az altalajt a talajból kiszivárgó viz eróziós
hatásától; megcsapolja a közvetlen burkolat mögötti szivárgási teret és igy
mentesíti a burkolatot a talajfvizből adódó nyomástól.
Ha a szürőágyazatban összegyűlő vizet el is kell vezetni, akkor az ágya­
zathoz szivárgó drén hálózatot kell építeni (lásd a 2 .3 .4 . alatt).
Az ágyazat alatti talajtükröt általában tömöríteni kell. Különösen vonatkozik
ez a feltöltésekre. A szivárgási feltételek hiztositása esetleg módosíthatja az
altalaj töm örítésére vonatkozó szabályokat.
13
2 .3 .4 A burkolatok kiegészítő szerkezeti elemei
Ahhoz, hogy a burkolat üzemi feladatának megfeleljen, el kell látni kiegészi
tő szerkezeti elemekkel. Ezek az elemek az üzemi követelményektől, az egyes
burkolat fajtáktól és az építés körülményeitől függnek. Számos olyan szerkezeti
elem et, amely csak az egyes burkolatiipusok járuléka, azt csak a megfelelő
burkolatoknál ism ertetjük. Most csak azokat a kiegészítő szerkezeti elemeket
tárgyaljuk, amelyeknek alkalmazását általános körülmények teszik szükségessé.
Padkák. Igen hosszú (6-15 m) rézsűnél, továbbá rossz rézsütalaj vagy ked­
vezőtlen üzemi viszonyok esetén a rézsűt padkával szakítsuk meg. A padkát bal­
esetveszély csökkentése vagy úttest közbenső kialakítása, patakmeder esetén
pedig hidraulikai szempontok is szükségessé tehetik. A padkának vizáteresztő-
nek (száraz kőrakat) kell lennie, hogy a felső rézsűn és alatta lefolyó vizet to­
vábbvezesse az alsó rézsű felé (2-4a. ábra). Ha a padka szélesebb, akkor sz i­
várgó drén hálózatot kell beépíteni, kb. 5-8 méterenként (2 -4b. ábra).

hálózattal (b).

Övárkok. A burkolt rézsüket —a topográfiai viszonyoktól függően —védeni

kell azoktól a külső felületi vizektől, amelyek a rézsűn folynak le. Ezeket a v i­
zeket övárkokkal gyűjtjük össze és koncentrált folyásként vezetjük le a befogadóba
(2-1. ábra). Az övárkot burkolni kell. A burkolat anyaga rendszerint előregyár­
tott betonlap. Nagy esések esetén, a sebességek csökkentése céljából az övárok
fenekét érdes itjük, gyakran áttört fenékbordákkal.
Surrantóvályu. Burkolatok oldalán az övárokban összegyűlt vizet surrantó-
vályuban vezethetjük le a burkolat lábánál levő gyüjtőárokba. Hosszabb surrantő
vályút közbenső kőbordákkal kell megtámasztani. A 2 -5 . ábrán egy betonba
rakott, kavics szürőágyazatos surrantővályut látunk. Mivel a surrantő h ajlás­
szöge 3 5°-45° belső felületét célszerű érdesiteni a sebesség csökkentése cé l­
jából.

14
 Lépcsők. Kikötők és rakodók rézsüs rakpartjainál az üzemi követelmények
szükségessé teszik különböző kiegészítő berendezések létesítését. Ilyenek lehet­
nek: lépcsők a közelekedés céljára, a bakok a kikötés elősegítésére, támasztó­
fészkek, stb.

/ kavicságyazat

2 -5 . ábra
Surrantó vályú betonba rakott kőburkolatból a felső övárokkal és az
alsó gyüjtőárokkal

Szegélykő és agyagborda. A burkolatok felső szélét és végét szegélykővel

kell megkötni. Ezeket is kötésben kell elhelyezni, mert egyébként az egyes
kőelemek könnyen kimozdulnak. (2-6a. ábra). A szegélykő másik funkciója le ­
het a szürőágyazat megvédése a talajtól való eltömődés ellen. E rre a célra
egyébként agyagtömitést akkor szoktak alkalmazni (2 -6b -c . ábrák), ha a burkolat
rézsűben végződik. Ekkor a rézsű oldalán a lecsurgó csapadékvíz a burkolat
alá kerülhet és ott a szürőágyazatban olyáii tartós áramlást is létrehozhat,
amelyik erózióra vezethet. Az is előfordulhat, hogy a befolyó, erősen hordalékos
viz a szürőágyazatot eltörni, az többé feladatát betölteni nem tudja, a burkolat
alja elnedvesedik, és a burkolat megcsúszik.
A szürőágyazat vizét szivárgó fészkekkel is szokták megcsapolni (lásd
a mUburkólátoknál).

2 .4 Földanyagu burkolatok

A földburkolat anyaga különleges célt szolgáló term észetes vagy vegyi

anyagokkal kezelt föld.

15
 9

Beton kls/op burko-

lat
Karókkal rög­
zített alátét
lécek \ Vasbeton hosszaerenüa'

lm -ként elhelyezett QfO <Ptalaj

cső szivárgó m t\ 10 m -ként elhelyezeti 0,f0 ó tele-cső
í \ szivárqó
Helyszínen csomöszö/t ..
\ 0J5 <
t>hosszirányú fenekszivarqo
beton

b} helyzs y. c, helytelen

r 1,0'm -keni dhdyzzztt

'Ö.fQ cj) ta/ajcsó szivárgó

homokos kavics szűrőággazat

|b -c . ábra
Burkolatszegély ek és tömitő agyagbordák

2 .4 .1 Agyagburkolat
Agyagteritésből készül a vizzáró agyagburkolat. Főleg vizszállltő csator­
nák belső felületén alkalmazzák a szivárgási veszteségek csökkentésére. Csak
kisebb áram lási sebességek esetén ajánlható.
Az agyagburkolat csak állandó vizboritás esetén vizzáró. Ilyen pl. a hajó­
csatorna. Változó vizállás esetén az agyag kiszárad és megrepedezik. A repe­
désekbe ilyenkor bejutó szem ét, uszadék újbóli vizboritás esetén megakadályozza
a repedések összezáródását és a burkolat elveszti vizzáró képességét. A repe­
désekben a gyomnövényzet is megtelepszik. A férgek és rágcsálók is rombolják.

16
 Az agyagburkolat beépítési módjai f25, 32]:
- a plasztikus határhoz közeli nedvességtartalom agyagot a burkolandó
felületre teritik , ott bedöngölik;
- pépes állapotban kb. [6 kp/m3 ] rostált pelyvát (töreket) kevernek hoz­
zá és igy kenik fel a rézsűfelületre.
Az agyagburkolat hazai viszonyaink mellett néhány év alatt tönkremegy.
Alkalmazása csak különleges viszonyok mellett ajánlható (pl. szigetelő rétegnek
felül védő-takaró burkolattal, de ez már a szigetelésekhez tartozik).

2 .4 .2 Stabilizált tala(burkolatok
Ha a földanyaghoz olyan kötőanyagot (cement, kátrány, bitumen, műanyag
s tb .) adagolunk, ami annak eredeti (laza, vízáteresztő) tulajdonságait kedvezően
befolyásolja, akkor talajstabilizációs burkolatról beszélünk. Talajstabilizációs
földutak tervezésében Kézdi professzornak igen kiterjedt tapasztalatai vannak.
Rézsűburkolatok tekintetében a kísérletezések csak most folynak [3 2 ].
A talajstabilizációs burkolatok építési technológiája lényegében a követ­
kező :
- a földanyag fellazítása 15-20 cm vastag rétegben;
- a kötőanyagot egyenletesen bekeverik a fellazított földrétegbe;
- nedvesítik, tömörítik és utókezelik.
A talajstabilizációval készített burkolatok nem tartósak, nem vizzáróak és
a gyomnövény hamar tönkreteszi. Fagyra is igen érzékenyek.
Homoktalajba mélyített árkokat a Szovjetunióban 10-15 cm vastagon paku­
rával telítenek, 1 m^ -ként 15 lit. pakurát használnak fel.
A vegyi anyagok azonban vízminőségi és környezetvédelmi szempontokból
általában nem ajánlhatók.

2 .5 Növényi anyagú (biológiai) burkolatok

Növényi anyagoknak azokat a burkolatokat nevezzük, amelyeknek anyaga

szerves. Ilyenek pl. a különböző gyep- és rőzseburkolatok.
Tapasztalati, a term észettől ellesett tény, hogy egyes rézsűk, amelyek­
ben a növényzet megtelepedett, állékönyak, stabilak. Ennék műszaki alapjai
érthetőek: a gyep, mint összefüggő, zöldelő felület szár-rendszerével a rá -
hullő csapadék eróziós hatását számottevően lecsökkenti, a szárak érdesitik
a rézsűfelületet és igy közöttük a lefolyó vizsugarat apró, kis áram lási sebes­
ségű elemi folyadéksugarakra bontja; a füvek gyökérrendszere keresztül-kasul
átjárva a talaj felső, 10-20 cm -es vastagságú rétegét olyan összefüggő gyep-
szőnyeggé fogja össze, amely a felületet érő viz eróziós hatásának sik ere­
sen ellenáll.

17
 A gyep és az élő rőzsemüvek élő biológiai tényezők, melyek tervezésénél
és építésénél valamennyi mémóki biológiai szabályt be kell tartani [44, 54].
A term észetes növényzettel való rézsű és földvédelem biológiai védelem. Van­
nak olyan holtnövényi védelmi anyagok is (holt rőzsemlivek), amelyek már bio­
lógiailag nem életképesek és a védelmet sürü, összefüggő szárrendszerükkel való­
sítják meg.

2 .5 .1 Gyepburkolatok
A rézsűben épült és felülről nem védett földrézsü nem képes ellenállni a
csapadék eróziós hatásának. A gyepesített felület már számos esetben képes
a r r a , hogy a földrézsüt a csapadék eróziós hatásaitól megvédje.
A gyep azonban csak akkor életképes, ha a felső 10-20 cm -es vastagságú
talajréteg olyan termőföldből van, amely alkalmas a növényzet tápanyag utánpót­
lását biztosítani.
A nyers földrézsük többnyire olyan mélyrétegü talajokból állnak, melyek
nem alkalmasak a rra , hogy bennük a növényzet megéljen. Ezért az ilyen rézsű­
felületeket _talajcserével_1_talajjavítással kell alkalmassá tenni a növényi életre.
A gyepesítéssel történő biológiai védelem legfontosabb alapanyaga a jő
termőföld [25]. Ilyen a humusz talaj, mely a termőföld felső l5-25 cm vastag
rétege. Jellemző anyagai a humusz-savak, amelyek kémiai és biológiai átalaku­
lás során keletkeznek. Legkedvezőbb az un. morzsalékos talajszerkezet, amikor
a humusz sok vizet képes megtartani.
A gyepesítésnek különböző módjai ism ertek:
a) gyeptáglázás (gyepszőnyeg)
b) töltéstámasztő gyeptéglaburkolat
c) füvesítés magvetéssel.
Az a) és c) módszernél feltétlenül szükséges a humuszterítés. Ezt meg­
előzően a nyers rézsűfelületet Idő. 4 5 °-os hajtással keresztirányban barázdáz-
zuk (2-7. ábra), hogy ezekben a ráteritett és rádöngölt term ő földrétegből tá ­
masztó bordarács képződjön. Előfordult, hogy egy enélkül épült, jól bevált
gyepszőnyeg az eső hatására teljes terjedelmével megcsúszott és a rézsű lábá­
nál mákos beigiihez hasonlóan összetekeredett.
A gyepburkolatok a hosszan tartó vízborítást nem birják , az alatt elpusz­
tulnak. Telepítési időpontja m árcius-április vagy szeptember hónap.

2 .5 .1 .1 Gyeptégla (gyepszőnyeg) burkolatok

Ha a rézsűfelületet csak csapadék hatások érik és a rézsű hajtása Q — 1,
és a földrézsüt a megépítés után azonnal meg kell védeni, akkor gyeptéglát a l­
kalmazunk, ha az a közelben gazdaságosan beszerezhető.
A gyeptágla kb. 30x30x4 cm -es méretű (2-8. ábra) gyepszőnyeg tábla,
mely pázsitfűből áll. A pázsitfüvek növényzete esztétikailag szép; gyökérzete
átszőtt, gyorsan továbbfejlődik és szállításkor nem hullik szét. Gyeptéglát csak
1 évnél idősebb vetésű telepről szabad kiterm elni, kiterm elés előtt a füves
részt rövidre kell nyírni és a gyepet hengerelni, tömöríteni kell. A kitermelés
különleges technológiát és felszerelést igényel [25] .
18
 ráccsal

2-8. ábra
Gyeptégla, 111. gyepszőnyeg

A következő füfélék ajánlhatók gyepesítéshez: bermuda íü, csillagpázsit,

réti perle, fiikeverék [3 2 ]. Vízszállító csatorna medrekre a szovjet előírások
szerint a gyepfelületre megengedhető sebességhatár (v) a közepes Uzemmélység
függvényében:
H [mj 0 ,4 0 1 ,0 2 ,0 3 ,0 5 ,0
v [m /sj0,60 0 ,8 0 0 ,9 0 1 ,0 1 ,0
<A nyugati szabványok ennél magasabb sebességértékeket engednek m eg .)
19
 A gyeptéglát kötésben rakják (2-8. ábra), döngölőlappal a rézsűre tapo­
gatják végűi az egyes téglákat középen lecövekezik. Ha kevés gyeptégla áll ren ­
delkezésünkre sakktáblaszerüen rakjuk és a közöket döngölt humusszal töltjük
fel, amit füanyaggal bevetünk. A gyeptekercs és a gyepszŐnyeg állandó széles­
ségű (30-100 cm) hosszabb gyepmező, melyet karóra feltekercselve szállítanak
a helyszínre és a rézsűn kiterítik (2-8. ábra). Gazdaságosabb mint a gyeptégla.
A gyeptégla hézagait be kell iszapolni és füanyaggal bevetni. A teljes felü­
leteket célszerű hengerelni, és azután meg kell öntözni (permetszerüen) és ezután
is kezelni kell (lásd részletesebben: Markó: Földművek c . könyvét).
2 .5 .1 .2 Töltéstám asztó gyeptáblaburkölat
Meredekebb (Q < 1) földrézsük gyeppel történő védelme csak lapjával egy­
m ásra, gyökerükkel felfelé fektetett gyeptégla fallal lehetséges (2 - 8c. ábra).
Nagyobb rézsű felületeknek ilymódon történő burkolása igen költséges.
2 .5 .1 .3 Gyepesítés magvetéssel
A gyepesítés helybeni magvetéssel a leggazdaságosabb. Akkor alkalmazzuk,
ha a rézsű lapos (<? ^s2 ) és igy a friss vetést nem fenyegeti a lemosás veszélye.
A humuszos term őtalajt tömöríteni kell. A magot kézzel vagy géppel
rászórjuk a term őtalajra. Kézi vetés esetén ezután gereblyézéssel takarjuk a ma­
gokat, majd tapogatóval tömöríti ük. A szükséges fűmag 30-40 g/m2 .
A legkorszerűbb magvetéses gyepesítés a vizsugaras gépi magvetés. Itt hu­
m uszterítést nem alkalmazunk, de azt vegyi anyaggal és műtrágyával helyette­
sítik.
A rézsűt elkészülte után, a vegetációs időben speciális célgépek (Titán
hydroseeder, Finn Bantam) segítségével azonnal rászórással bevetik. A vető­
magot, ásványi-növényi tápanyagokkal, cellulózzal és a masszát a talaj fe l­
színéhez ragasztó vegyi anyagokkal (Unisol, Curasol) majd vízzel összekeverik
és ezt a keveréket a célgépekkel, nagy nyomással 10-30 m -es távolságból a
rézsűre szórják. A kiszórt keverék műtárgyából, füma gkever ékből, stabilizáló
anyagokból és cellulózból áll.
A hydroseeder által bevetett területre egy Mulcher szalmacsonkázó és szóró­
gép ragasztó anyaggal kevert szalm aszecskát szőr a felületre, takarás és táp­
anyag utánpótlás céljából. 1 m2 -r e kb. 0 ,5 kg szalma szükséges. A vetéshez
szélcsendes idő szükséges.
A módszernek számos előnye van. A rézsűt azonnal megvédi a csapadék
eróziós hatásától. A vegetáció, termőtalaj-humusz felhordása nélkül megindul.
Termelékenysége külön kiemelkedő: 3-4 fő egy géplánccal napi 5-6 ha felületet
képes füvesíteni. A hydroseederrel történő füvesítés költsége 2 -7 Ft/m^.
A technológiai folyamat részletes leírását adják Mohos és Markó (j52 , 32] .
Ism eretesek még egyéb ehhez hasonló eljárások is , amelyeket itt nem ismertetőn
A gyepfelületeket különösen a vetés után, az időjárástól függőén állandóan
gondozni kell. A gyomnövényeket el kell távolítani, a sérült vagy vetéshiányos
foltokat újra kell vetni.
A rézsűfelületeket kaszálni kell, mely célra ugyancsak különleges célgépek
állnak rendelkezésre. A jól karbantartott rézsűfelület nemcsak szépen illesz-
20
 2.1 fénykép
MUanyaghálőra vetett gyepesített rézsllfelulet (Gerje csatorna)
kedik be a tájba, hanem az üzemi viszonyoknak is megfelel és környezetvédel­
mi célokat is szolgál (2 - 1. fénykép).

2 .5 .2 Rőzseburkolatok
A rőzsemüvek a vizmosáskötés, a patak- és folyószabályozás különleges
védőmüvei. Valójában nem sorolhatók az igazi burkolatokhoz. Ezért ezeket a
müveket a Vizfolyások rendezése c . tárgyban ismertettük.

2 .6 Term észetes kőburkolatok

2 . 6.1 A term észetes kőburkolatokról általában

A term észetes kövekből kézi megmunkálással vagy anélkül készített bur­
kolatokat nevezzük term éskő burkolatoknak. Itt csak a vízépítésben használatos
szerkezetekre térünk ki. Egyes, különleges term éskő burkolatokat (folyósza­
bályozás, hajócsatornák) a Folyami vizépités c . tárgy keretében tárgyaljuk.
A vízépítésben alkalmazott term észetes term éskő burkolatokat —anyaguk
és építéstechnológiájuk szerint —a következőképpen csoportosíthatjuk:
- egyszerű term éskő burkolat
- ékelt terméskő burkolat
- idomított term éskő burkolat
- vagdalt term éskő burkolat.
A kőburkolatok anyaga olyan fagyálló term éskő, melynek darabonkénti súlya
nagyobb 15 kp-nál, de kézi erővel még mozgatható. A kő legnagyobb síknak te ­
kinthető felülete a feklap, amely a rézsűfelületbe kerül és területe nagyobb kell
hogy legyen 6 dm^-nél.
A kőburkolat fajtájának és anyagának kiválasztását megelőzi az üzemi­
terhelési viszonyok m érlegelése. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a kőburkolatot
megtámasztó földrézsünek önmagában is állékonynak, előre jól tömörítettnek
kell lennie, valamennyi külső és belső erőhatással szemben. A kőburkolat csak
a felületi és vizerőziőval szemben véd és statikai szerepe csak közvetve van.
A minimális rézsűhajlás l:l,5 - n é l kisebb ne legyen. A meredekebb burkolatot
betonba rakjuk.
A kőburkolatok alá szürőágyazat szükséges a kimosások, fagykárok és a
burkolat alatti viznyomás csökkentése érdekében.
A term és kőburkolatok készülhetnek:
- szárazon rakva, term észetes állapotban
- szárazon rakva, cementhabarccsal kiöntve
- szárazon rakva, hézagolva
- cementhabarcsba rakva és hézagolva
- betonba rakva és hézagolva.

22
 A burkolatok hézagait a cementhabarccsal történő kiöntés előtt legalább
5 cm mélyen kitisztitjuk. A cementhabarcsnak elég folyékonynak kell lennie,
hegy a hézagokat jő l kitöltse. A kissé szikkadt habarcsot a figák mentén 20
mm átmérőjű köracél fugázóval hézagolják. A fugák szerepe részben esztétikai,
részben funkcionális: a felület vizeit segit levezetni. A kövek feklapjairól a ha­
barcsot le kell tisztítani.
A kövek építési módja többféle lehet (szabálytalan, ciklopszerü, sottis vagy
skót és réteges). Bármelyiket alkalmazzuk a köveket kötésben kell elhelyezni.
A terméskő burkolatok csak kézi erővel készíthetők és építésük a legtöbb
esetben jő szakképzettséget igényel. A nagy kődarabok rakása, válogatása és
megmunkálása nehéz fizikai munka. Ezért a terméskő burkolatok készítése
költséges. A kőfaragók száma is egyre csökken.

2 .6 .2 Egyszerű terméskőburkolatok
Az egyszerű terméskő burkolatok válogatott, meg nem munkált köveidből
készül. Az egyes köveket egymás mellé illesztjük úgy, hogy egymáshoz szoro­
san támaszkodjanak és feklapjuk a rézsűfelületbe kerüljön (2 -9a, ábra). Alkal­
mazására főleg akkor kerül sor, ha a burkolt felületet csak csapadék hatás éri,
a megtámasztó földrézsü nem meredek (Q ^ 2), a talajvízből származó eróziós
hatás jelentéktelen. A burkolat minimális vastagsága v = 40 cm, a kövek súlya
legalább 25-30 kp legyen. Ágyazati szűrőréteg szükséges.
A hézagokban megtelepedő növényzet ronthatja a burkolat állékonyságát.
A nagyobb hézagokat földdel, kaviccsal betömöritve kell kitölteni. A hézagokban
megtelepedő növényzet csillapítja a parti hullámzást. A burkolat nagyobb üté­
seknek, mechanikus hatásoknak nem tud ellenállni. Ilyen feltételekre csak igen
vastag (v 60 cm) burkolat felelhet meg.

Egyszerű terméskő burkolat Ekeit burkolat

© .
Idomított burkolat burkalat
Ji.

ábra
Terméskőburkolatok: egyszerű (a), ékelt (b), idomitott (c) és vagdalt (d)
kőburkolat

23
 A kővek között legyenek apróbbak is, hogy a hézagok illesztését jó l le ­
hessen biztosítani.
A köveket úgy kell rakni, hpgy azokból felülről kézzel ne lehessen kihúzni
egyetlen darabot sem.

2 .6 .3 Ekeit term éskő burkolatok

Az ékelt kőburkolat feklapjai felül vannak, egymáshoz illeszkedő oldallap­
jait kissé meg kell munkálni. Az egyes kövek közötti üregekbe alulról b eillesz-
stett, felülről ki nem húzható, ékalaku követ helyezünk (2 -9b. ábra).
A köveket válogatni kell, hogy magasságuk átérje a burkolat teljes v as­
tagságát. Homokfelülete ciklopszerüen, kötésben készítendő. A hézagok ne ha­
ladják meg a 2 cm -t. Készítéséhez gyakorlott, jő szemmértékü és térérzékü ki
burkoló szakmunkások szükségesek (2 -2. fénykép).

2 .2 fénykép
Ekeit term éskő burkolat készítése
A burkolat minimális vastagsága 30-40 cm. Hajlékony, tartós burkokat,
jól ellenáll a mechanikai és a hullámzó viz hatásainak. A nagyobb igénybevétel­
nél vastagabbra (v ^ 50 cm) kell készíteni. Szűr őágyazat szükséges. A bur­
kolat szegélyrészeit is kötésben kell rakni,, és lehetőleg ott nagyobb köveket
alkalmazzunk.
Az ékelt kőburkolat főleg folyószabályozásnál, vízlépcsőknél, vizkivételi
műtárgyaknál, kikötőknél szokták alkalmazni, ahol a partokat védeni kell és
mozgások lehetségesek.
24
 2 .3 fénykép
Kombinált csatornaburkolat kőszórásból és cementhabarccsal kiöntött ékelt kőburkolatból
 A hézagokban megtelepedhetnek a nyár- és fűzfák, amelyek pár év alatt
megvastagodnak és tönkre tehetik a burkolatot. Rendszeres fenntartást igé­
nyel. Tartóssága évszázadokra tehető.

2 .6 .4 Idomított term éskő burkolatok

Ha a kövek egymáshoz illeszkedő felületeit v/3 magasságig, de legalább
10 cm mélységben megmunkáljuk, idomított terméskő burkolatot kapunk (2-9 c.
ábra).
A kövek feklapja itt is felülre kerül, az nagyjából durva sik felület. A héz-
zagok 2 cm -nél nagyobbak ne legyenek. Egy pontban háromnál több hézag nem
futhat össze. A felülete ciklopszerü.
Az igénybevételtől függően készülhet szárazon és betonba rakva, hézagolás­
sal vagy anélkül. Tartősabb mint az ékelt kőburkolat. Növényzettel szemben is
ellenállőbb.
Szerkezeti vastagsága v ^ 20 cm. A vizépitésben általában v = 30-40 cm.
Bár a gyomnövényekkel szemben ellenállőbb, mégis rendszeres karbantartást
igényel. A kihézagolás fokozza a burkolat élettartamát és csökkenti a fenntartási
költségeket. A burkolat felülete lehet ciklopszerü vagy réteges. Fajlagos építési
költsége magas (2 -3 , fénykép).

2 .6 .5 Vagdalt term éskő burkolatok

A vagdalt term éskő burkolatok a legtartősabbak és a legdrágábbak. Illesz­
kedő lapjait a feklapra merőlegesen legalább v/2 mélységig meg kell munkálni.
A hézagok csak l cm szélesek lehetnek. Vastagsága v ^ 30 cm és igen nagy
igénybevételeket kibír. A feklap egyenletlenségei az illesztő élek síkjától leg­
feljebb 2 cm -re állhatnak k i.' Hézagolva készül, a gyomnak jobban ellenáll,
fenntartása olcsóbb. Tartóssága évszázadokra tehető (2-9d. ábra). Rendszerint
betonba vagy habarcsba rakva készül.

2 .6 .6 Betonba vagy habarcsba rakott terméskőburkolat

Ha a köveket habarcsba vagy betonba rakjuk, akkor az igy készült bur­
kolatot nevezzük habarcsba, ill. betonba rakott terméskő burkolatnak. A habar­
csot vödörből öntik a burkolat alá, kősoronként (2-4. fénykép) mig a betont
plasztikus alapként hordják fel a rézsűre sávonként, kb. 10-15 cm -es vastag­
ságban (2-10. ábra). Egyszerű betonbarakott kőburkolat készítését mutatja be a
2 -5 . fénykép. Ciklopszerüen rakott faragott cementhabarccsal kiöntött terméskő
patakburkolatot mutat be a 2 -6 . fénykép.
Mivel a habarcs, de különösen a beton jó összetartó szerkezetű anyag,
az ilyen burkolat feklappal nem rendelkező, silányabb és vegyes nagyságú (pl.
kagylós törésű dolomit) kövekből is épithető. Sok a betonszükséglete, ezért
drága. Főleg meredekebb, kisebb felületeknél vagy szükségmegoldásként alkal­
mazzák.
Ha nem teszik szürőágyazatra, alatta kimosások keletkezhetnek, ami csak
később, nagyobb üregeknél szakad be. Javítási, helyreállítási költsége igen
magas. Változó talajvízjárás esetén a szürőágyazat feltétlenül szükséges. A bur­
kolat mögötti talajvizet' helyenként szivárgókkal vezetjük ki a rézsűn keresztül.
26
 2 .4 fénykép
Habarcsba rakott terméskő burkolat készítése

2-10. ábra
Betonba rakott terméskőburkolat

2. 7 M esterséges kő-, beton- és vegyes burkolatok

A term észetes kőburkolatok anyaga időálló, általában olcsó is, de a b e­

építési és megmunkálási költsége igen magas. Az ilyen burkolatok építése kő­
burkoló szakmunkásokat igényel, akiknek száma rohamosan csökken.
A beton és vasbeton szerkezetek térhódításával egyre inkább előtérbe ke­
rültek ezek az építési anyagok. Különösen az előregyártás lehetősége rendkí­
vül nagy előnye a m esterséges burkolatoknak. A term észetes burkolatokkal szem
ben a m esterséges burkolatok előnyei:
27
 2. 5 fénykép
Egyszerű betonba rakott term éskő burkolat készítése
- olcsóbb, mivel gyártása gépesíthető,
- építéséhez betanított munkások is elegendők,
- a beépítés is gépesíthető, építése gyors,
- kevesebb anyag kell hozzá,
- felületi érdessége kisebb és így hidraulikai szempontból a csatorna
gazdaságosabb,
- esztétikailag és funkcionálisan is kedvezőbb felületek alakíthatók
ki belőle,
- vízzáró meder készítéséhez kiválóan alkalmas,
- építését, előregyártottan az időjárási viszonyok kevésbé befolyá­
solják,
A m esterséges kőburkolatépitési anyaguk és szerkezeti elemeik jellege
szempontjából csoportosítjuk.

28
 2 .6 fénykép
Faragott, ciklopszerüen rakott term éskőburkolat cementhabarccsal kiöntve és hézagolva (Rákos patak)
 2. 7 fénykép
A Tisza folyó árvédelmi töltésének téglafal burkolata hullámtörő párkánnyal
2. 7 . 1 Téglaburkolatok
Évtizedekkel ezelőtt számos helyen alkalmazták a közönséges égetett agyag
falazőtéglákat partburkolatoknak. Ezek azonban nem tartósak, mert a téglának
nagy a vizfelszivó képessége és a téli fagy gyorsan szétm állasztja. Régen a
Tisza árvédelmi töltéseinek rézsűit is burkoltáktéglával(2-7. fénykép), de ezek
gyorsan pusztultak. Még a téglában maradt mészkövek is veszélyesek, mert a
viz hatására a mészkövek szétm állasztják a téglát. Ma már a téglaburkolat
nem gazdaságos.

2 .7 . 2 Helyszínen csömöszölt beton burkolatok

Ha a meder burkolatát a mederben, annak fenekén vagy rézsű jén —végle­
ges helyén —készítik igy kapják a helyszínen csömöszölt monolit beton burkolato­
kat. Követelmények: 300-350 kp/m3; C 500-as cement; 30 mm max. szem -
cseátmérőjü, legalább II. osztályú adalékanyag; Q 1, 5-ös rézsűhajlás;
földnedves beton a bedolgozáshoz.
A burkolat alapját képező földmüvet igen gondosan kell tömöríteni; a be­
tont kézi vagy gépi erővel lehet tömöríteni. A beton vastagsága a következő té ­
nyezőktől függ: .
- a beton minőségétől,
- az erőhatások és az üzemi viszonyoktól,
- a tábla méreteitől,
- a szürőágyazattól és az altalajtól.
A csatorna burkolatoknál —különösen a fenéken —igen gyakran alkalmaz­
zák. Előbb a fenékburkolatot kell megépíteni. A minimális vastagság 10 cm, a
tábla m éretei pedig, vibrátoros tömörítés mellett 1-3 m élhosszuságuak. A fe ­
nékbetont követi a rézsűburkolat készítése, a 2 - 11. ábrán vázolt technológiai
sorrendben, melyet a zsugorodás káros hatásainak elkerülése indokol. Jól be­
váltak a Rába folyó egyik öntözőcsatornájának helyben csömöszölt beton bur­
kolatai (2-12. ábra). Ugyancsak igy készült, p = 1-es rézsüvei a Tiszafüredi
Öntözőrendszer Főcsatornája (2-13. ábra). További részleteket lásd a 25, 32]
irodalomban.
A burkolat mögött fellépő talajvíznyomás hatását szürőágyazattal és nyo-
másmegcsapolő szivárgókkal kell csökkenteni.

2 .7 .3 Előregyártott betonelemekből készített burkolatok

Az előregyártott betonelemek előnyeit a 2 .7 bevezető részében már ö ssze­
foglaltuk. Itt különösen kiemeljük az olcsóságot, a gyors építést és az építési
időjárás kedvező feltételeit. Számos előregyártott burkolat ism eretes £25, 32,
5 lJ , melyekből csak a legfontosabbakat ismertetjük.

31
 A la p ra jz

K eresztm etszet
mjnQ^O
-iL-

2-11. ábra
Helyszínen csömöszblt betonburkolat a dillatáciős hézagokkal (a) és a technológiai sorrenddel (d).
 2-12. ábra
A Rábamenti öntözőcsatorna helyben csömöszölt beton burko­
latai

2 .7 .3 .1 Hornyolt Tardona elem lapok

Az előregyártott betonlapok 40x60 cm nagyságúak, 7-10 cm yastagok,
37-53 kp/db súlyúak, B 200-as betonból készülnek. A lapok egymáshoz az oldalu­
kon elhelyezett félköralaku, csuklós mozgást biztositó eresztékkel, ill. hor­
nyokkal kapcsolódnak (2-14. ábra).
A 40 x 6 0 cm -es méretből 40, 60, 80, 100, 120 cm stb. szélességű burko­
lat-felületeket lehet kialakítani. Az altalajt jó l kell tömöríteni. Szürőágyazat-
ról, az altalajviszonyoktól függően kell gondoskodni. Mivel fektetése igen gyors
a teljes anyagmennyiséget célszerű előre beszerezni.

33
 ábra
A Tiszafüredi Öntözőcsatorna helyszínen készite'tt betonburkolata

A meder fenékrészt vagy csöm öszölt betonból vagy körives betonidomből

[32 J készítjük, (2-14. ábra).

2 .7 .3 .2 Takaréküreges sejtidomkő burkolat

A betonanyaggal és az építési költségekkel való takarékosság céljából á llí­
tották elő a takarék üreges sejtidomkő burkolatot (2-15. ábra). A sejtidomkő
0, 52 m vagy 0, 70 m átmérőjű, közbe szerkesztett, 36, ill. 60 kp-os, szabályos
hatszögalaku beton elem, közepén csonkakupalaku takarék üreggel. Vastagsága
15 cm, 40%-os anyagmegtakaritás érhető el vele, 9 ^ 1-es rézsűhajlás szüksé­
ges.
A meder érdess égi tényezője nagy. Főleg patakok, folyómedrek rézsübur-
kolására alkalmazzák. Az elemek kapcsolata rugalmas. Vékonyabb szürőágya-
zatot igényel, mint a betonlapok. Vizáteresztőek. A takaréküregeket 4-5 cm
vastag, laza, nem tömöritett betonnal vagy félmagasságig durva kaviccsal, zú­
zott kővel kell kitölteni. Ezek rendeltetése a talajvizszivárgás eróziómentes
kivezetése (2-8. fénykép).

34
 ! Horonukiképzés

Qumtégla
^ayaotámités
Helyszínen r£
csór,-d szöit b e t o n
EJóreouartott
betonfap
lr * * ' H elyszín en
ozurooquc csömöszö/t beton

2-14. ábra
Előregyártott Tardona betonlap burkolat

- 35 - 36 - 37 - 38 -
 2 .8 fénykép 1
Sejtidomkő burkolat
 2 .9 fénykép
Előregyártott, X -elem es függesztett beton idomkő burkolat
 ábra
Sejtidomkő burkolóelem és patakburkolat

Különleges X alakú tömör és üregeit betonelemekből készült, függesztett

partburkolat látható a 2-9. fényképen. Először a legfelső sor burkolat-elemeit
rögzítik betongerendához, majd erre fűzik fel soronként, lefelé haladva az
egyes idomköveket. Kiüregelődés esetén javítása bonyolult.
2. 7. 3. 3 Szinva és Rosacometta lapok
A Szinva tömör betonlapok, 30x35 cm méretűek, 15 cm vastagok. Rövidebb
oldaluk mentén tompán (2 - 16a, ábra), hosszabbik oldala mentén lapolva ille sz ­
kednek egymáshoz. Ezt a burkolatot a Rakacza-völgyi tározó gátjának és a
Szinva patak burkolására használták sikeresen.
A Rosacometta betonlapok 25x50 cm méretűek, változó vastagságúak.
Az RA-5 típus (2 -lő c . ábra) hornyaiba 0 4-5 mm vastag acélhuzalt is fektethetünk,
amelyeket köves cementhabarccsal kiöntve vízzáró burkolatot kapunk. Az R E-10
és R E -15-ös üreges változat (2 -16b. ábra) korrózió ellenálló acélhuzalra is
felfűzhető és ez is olyan vízzáró burkolatokat képez, amely flexibilis tulajdon­
ságú.

41
 2-16. ábra
Szinsra lapburkolat (a), Rosacometta R A -5 -ö s(b )é sR E -1 0 é s 15-ös (c)
lapburkolatok

2 .7 .3 .4 KDT elemes burkolatok

A Folyami vizépités c. tárgyban már megismerkedtünk a KDT elemekkel
(2-17. ábra), melyeket mederburkolatként is felhasználhatunk. Az elemek jól
alkalmazhatók vizmosáskötő gátak, szekrényszerü és membránokkal merevitett
szerkezetek és patakburkolatok gazdaságos kialakítására is (2-10. fénykép).
2 .7 .3 .5 H-elemes burkolatok
A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon alkalmazták elsőként ezt az
előregyártott H -elemes burkolatot (2-18. ábra).

42
 2.11 fénykép
H-elemes csatornaburkolat
44
 2-18. ábra
Előregyártott beton H-burkoló elemek (a), mederburkolatok (b) és az elemek
illesztése (c)

A H-elemes búr kólát jellem zői: mérete 125x60x4 cm; huzalhálós betétü;
a lapok hosszabb oldalain merevítő gerenda van; egy elem súlya 94 kp [ 3 2 j.
Az elemekbe kampős végződésii vasak vannak bebetonozva, melyekbe fővasbe-
tétek húzhatók. Az illesztési hézagoldja, a fővasbetétekre egy, a vízzáró tömí­
tés célját szolgáló l cm vastag bitumenkenés kerül, melyre a hézagot teljesen
kitöltő cementhabarcs kerül (2-18. ábra).
Kb. 10 m-ként a burkolatmezőket dilatációs hézaggal kell megszakítani
(2-11. fénykép).

45
 2 .7 .3 .6 GAVALLÉR és P rendszerű előregyártott vasbeton-
szekrényes mederburkolatok
A G avallér-féle előregyártott elemekből készített vasbeton csatornasze­
relvény két egyforma, talpas, egymembrán merevítő bordás vb. félszelvényü
elem (2 -19a. ábra). A két félidom a fenékrészen, középen illeszkedik egymás­
hoz. Az egyenletes, stabil felfekvés biztosítása céljából a csatornaelemeket
50x20x7 cm -es előregyártott vb. pallóra fektetik. A kedvezőtlenül magas ta la j-
vízállásból származó felhajtóerő a csatornát felemelné. Ennek kiküszöbölés
céljából a csatornaelemek oldalán szivárgó nyílások vannak, amelyek mögé
kavicsszürőt helyeznek.

@ Metszet Oldalnézet

A Gavallér-rendszerű előregyártott vasbeton szekrényes mederburkolat egy­

szerű (a) és összetett (b) szelvényre
46
 2.12 fénykép
Hullámtörő burkolat
 Ez a csatornaburkolat jó l bevált. Építése gyors, fenntartása egyszerű és
olcsó, fagyra érzéktelen. Különösen jó l alkalmazható és: gazdaságos folyós ho­
mokban. A szelvényalak hidraulikailag is kedvező, belső felületének simasága
nagy.
A Gavallér (G)-féle elemekből összetett szelvényű meder is készithető,
szélesítő vb. elemekkel (2 -19b. ábra). A G elemeket a Nyíregyházi VÍZIG ké­
szíti 3 -féle méretben.
A P elemes burkolólapnál nincs merevítő borda és ez gyártástechnológiai
előny is.
Elsősorban hullámtörés céljából alakították ki a 2-12. fényképen látható
süllyesztett felszinü lapburkolatot, mely tározók töltésének védelmére különö­
sen alkalmas.
2 .7 .3 .7 Héjbetonburkolatok
A vékony héjbetonburkolatok lényege, hogy szerkezetük vasalt, vékony,
hajlékony és igy gazdaságos is. Alkalmazása nagymértékben függ a téli időjá­
rási viszonyoktól. Melegebb éghajlaton nagyméretű csatornákat burkolnak ilyen
módszerrel (2-13, fénykép).

2 .7 .4 Vegyes szerkezetű burkolatok

Vegyes szerkezetű burkolatok azok, melyeknek anyaga vegyes, tehát nem
homogén. Az ilyen burkolatok a következő anyagok kombinációiból készülhetnek:
kő, beton, vasbeton, acélszerkezet, műanyag, talaj stb. A sok lehetséges vál­
tozatból csak három alaptípust tárgyalunk:
- a gerendarács burkolatokat,
- a Reno matracos rézsűvédelmet és
- a müanyagpaplanos burkolatokat.
2 .7 .4 .1 Gerendás burkolatok
A főként folyószabályozásnál alkalmazott gerendás burkolat a rézsűfelü­
letre helyezett négyzetes vagy egyenlőszáru háromszög alakban lerakott vasbe­
ton gerendarács (2-20, ábra), melynek üregeit, ill. kazettáit kőzuzalékkal, s if-
frával, kaviccsal töltik ki. A vb gerendák hossza 1-3 m. A kiskörei vízlépcső
alvizi mederpart védelmére is ezt alkalmazták (2-14, fénykép). A gerendák
hossza 2, 8 m, keresztm etszete 20x20 cm -es volt (2-21. ábra). A vb-elemek
végeiből hajtüalaku vasbetétek állnak ki, mélyeket egy külön e célra hajlított
vaskampóval összekapcsolnak és utána a csomópontot lebetonozzák (2 -2 le . áb­
ra ).
A Szolnoki VÍZIG fejlesztette ki ezt az igen gazdaságos jó l bevált és
gyorsan építhető, részben előregyártott partvédőm Uvet.
A földrézsüt jó l kell tömöríteni. Szürőágyazat szükséges. Előnye, hogy
a gerendarács könnyen és gyorsan elhelyezhető; olcsó; á kazettákat olcsó
zúzott kővel, siffrával, más célra már nehezen felhasználható zúzott kővel is
feltölthetjük; a gerendák jó l összefogják a zúzott kő mezőket, melyek apróbb
szemszerkezetűknél fogva vékonyabb (10-20 cm) vastagságban is gazdaságos
rézsűvédelmet biztosítanak. A zúzott kövek az ágyazattal együtt jó részüvédel-
met biztosítanak. Hamar feliszapolódik és ezzel stabilitása fokozódik.
48
 2.13 fénykép
Héjbetonburkolat nagyméretű csatornában

49
 2.14 fénykép
Gerendarácsburkolat a Kiskörei vízlépcsőnél
 szöges (b) alaprajzi elrendezésben

Főleg folyók partvédelmére alkalmazzák, belsőségi szakaszon vagy mű­

tárgyak környezetében. Erős hullámzás esetén a kazettákat durva kövekkel
töltik ki.
2. 7 .4 . 2 Sodronyfonatos kőterítés
A vizmosáskötő gátaknál már foglalkoztunk a forgácskővel töltött, sodrony­
fonatos müvekkel. Ezek lényege, hogy a rézsűvédelmet biztositó kőforgács -
terítés 60-80 mm lyukbőségü, rozsdamentes kemény acél huzalból készült és
a kőterítésre rögzített különleges drótháló, ill. sodronyfonat biztosítja a rézsű­
védelmet (2-15. fénykép).
A forgácskőterités 10-20 cm vastag. A dróthálót cölöpökkel és széleit -
pedig nehezék kövekkel rögzítjük le. A drót hamar korrodálódik és az erősen
hordalékos viz is koptatja. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
2. 7 .4 .3 Müanyagpaplanos kolkrét beton burkolatok
A burkolás technológiai folyamatának meggyorsítása és költségeinek csök­
kentése hozta létre azt a burkolattípust, melynek két fő jellem zője van: a teljes
gépesithetőség és a vizalatti építés lehetősége.
A müanyagpaplanos partbiztositásnak a lényege, hogy a bevédendő felü­
letre müanyagszövetből készült paplant fektetnek le, azt zsaluzatként használva
betonnal töltik ki.

51
 © Csomóponti részlet © X~X metszet
Z65/f00-as kőterítés„
Utólagos Vb. Gerenda
betonozás
W "

tpmontett
fóldrézsü
O-QO HK ágyazat

l & L l . ábra
A Kiskörei V izlépcső alvizi mederbiztosításánál alkalmazott gerendarács -
52 . burkolat
 2. 15 fénykép
Sodronyfonatos kőterítésu partburkolat készítése
 A paplan két egymásra borított, szélein összevarrt műanyag szövetből
készült, melyet az elérendő feltöltött vastagságtól függően megfelelő távolság­
r a a pehelypaplanhoz hasonlóan steppelnek, konfekcionálnak. A paplanok fe l­
töltése egy kihúzható gumicsövön keresztül történik. Az alkalmazott anyag ha­
barcs vagy kolkrét beton, esetleg kötőanyag nélküli zagy, vagy talajbeton. A ha­
zai kísérleteket a Tisza folyón Csánytelek község határában végezte a Szegedi
VÍZIG. A k ísérleti burkolat tapasztalatai a következőkben összegezhetők [52]:
1. A paplan jó l fekszik fel a felületre, szilárdságánál fogva annak megfe­
lelő védelmet nyújt. Az elkészült szakaszon csupán a nem kellő átfedéssel egymás
mellé fektetett paplanok között észleltek kimosást a rézsiiirányban lefolyó c s a ­
padékvíz miatt.
2. Olcsóbb vagy hasonló áron megvalósítható, mint a hagyományos meg­
oldás, ugyanakkor termelékenysége legalább a duplája.
3. Vékonyabb szerkezet is építhető, mint a hagyományos megoldás, mégis
hatékony védelmet nyújt.
4. Egyszerre l - l , 5 m szélességű paplansáv töltése ajánlatos, ennél s z é ­
lesebb paplanegység egyidejű töltését több töltőcsővel célszerű végezni.
5. Paplanszéleken merevítő borda alkalmazása nem szükséges.
6. Konfekcionálásra legcélszerűbb az alátét nélküli, 6 -7 cm 0 körkerü­
letén elhelyezkedő többágu csillagvarratos átkötést alkalmazni. Az átkötésre
használatos fonál feszességével szabályozható az átkötés helyén elérendő paplan­
vastagság.
7. A steppelés geometriai távolságától függően széles határok között v ál­
toztatható a paplanvastagság.
8. A munkafolyamat csaknem valamennyi fázisa gépesíthető. Nehéz fizikai
munkát lehet kiküszöbölni alkalmazásával.
9. A folyó vizszintingadozása nem zavarja a kivitelezést.
10. Szárazföldi útviszonyoktól függetlenül végezhető a munka (az egész
berendezést anyaggal együtt úszótagra lehet telepíteni).
11. A müanyagpaplannal bevédett partszakaszon több, kisebb árhullám vo­
nult le, melyeknek a burkolat ellenállt. Csupán a felületről leguruló és a paplanra
eső kő okozott sérülést.
A müanyagpaplannal szerzett eredményes kísérletek alapján tervbe vették
v íz alatti védelemre, rőzsepokróc helyett történő alkalmazását is.

2 .8 Bitumen alapanyagú burkolatok

2 .8 .1 A fekete burkolatról általában

A kőolaj és a szén lepárlásából nyert fekete kötőanyagokkal készített
árokburkolatok közül leginkább a melegen bedolgozott aszfaltburkolat terjedt el.
Az elmúlt két évtizedben tanúi vagyunk a vízgazdálkodás területén a bitumen és
az aszfalt rohamos elterjedésének.
54
 A bitumen és aszfaltburkolatok alkalmazási köre igen szerteágazó, pl.
- földtakarással védett, permetezett bitumen membránok, földcsatornák
vízszigetelésére;
- víz alatti masztix kiöntés kőburkolatok vagy más kőmii stabilizá­
lá sá ra ;
- bitumen hézagkiöntés rézsűburkolatokon;
- bitumen injektálások vizépitési műtárgyak környezetében;
- aszfaltbeton magszigetelés kőhányás völgyzárógátak vízzárására;
- előregyártott aszfaltelemek földcsatornák és gátak szig etelésére;
- a helyszínen gyártott aszfaltbeton burkolatok;
- aszfaltszürő burkolatok.
Az aszfalt jellegzetesen olyan építési anyag, amelynek sokoldalú alkal­
mazását csak alapos tudományos kutatómunkával tudták megalapozni. Csak na­
gyon kevesen tudják, hogy a nemzetközi szakirodalom a modern aszfalt vizépités
megteremtőjének a magyar Maiina Gyula mérnököt tartja, aki a század első
évtizedében Szegeden példamutató úttörő kísérleteket folytatott aszfalt rézsű ­
burkolattal. Az aszfaltbeton burkolatok vízépítésben- történő elterjedésében
újabban nagy szerepe volt Dr. Krempels Tibor c. egy. docensnek.
Az Országos Vízügyi Hivatal műszaki fejlesztési programja az 1960-as évek
elejétől megteremtette a kiindulási alapokat a hazai alkalmazás elterjesztéséhez.
A mintegy kétezer négyzetméternyi Duna-, T isz a -, Rákos patak menti négy'
kísérleti szakasz 8-11 éve elváltozás nélkül viseli a szélsőséges időjárási és
vizjárási igénybevételeket.
Az aszfaltbeton burkolat vizzárőságát és állékonyságát csak a rendkívül
gondos kivitelezés biztosítja. Az építés során a legnagyobb gondosságot kell
fordítani [31]:
a szem szérkezet betartására,
a hengerlés hőmérsékletére és
a lejtő irányú sávok közötti hézagok kiképzésére.
Az aszfaltbeton kivitelezésekor sokkal kisebb m érettürés engedhető meg,
mint cementbeton alkalmazása esetén.
Az aszfaltbeton erős napsütésben fellágyulhat és a rézsűn lecsúszhat.
Minél kevesebb bitument és kötőanyagot használunk fel, annál kisebb a lecsú ­
szás veszélye . A bitumen és a töltőanyag csökkentésével kisebb lesz a burkolat
tömörsége és vízzáró képessége. Ennek a két ellentétes szempontnak a szinté­
zisét akkor érjük el, ha:
1, olyan kitűnő tulajdonsága zúzottkő adalékanyagot választunk, am ely­
nek belső súrlódása magas és tömör szerkezetet képez;
2. a bitumen és a töltőanyag mennyiségét csökkentjük, de ugyanakkor a
hengerlési munkát annyira növeljük, hogy az aszfaltbeton hézagtartalma a 3%-ot
ne haladja meg.
Az aszfaltburkolat két —egymástól teljesen különböző ok miatt mehet
tönkre:

55
 1. kedvezőtlen reológiai tulajdonságok, kis kezdeti nyÍrási ellenállás
(kohézió) esetén az aszfalt megengedhetetlen maradó alakváltozást szenved
(az esetek többségében megfolyik a rézsün);
2. alulról ható viznyomás esetén a burkolat felemelkedik és az alap kö­
zötti felületen lecsökkent súrlódási ellenállás miatt megcsúszik a rézsűn.
Aszfaltozási munka csak száraz időben végezhető. Az alapfelületnek is
száraznak, nedvess égmentesnek kell lennie,

2. 8.2 Fekete árokburkolatok

Vizvezető csatornák vízszigetelésére már régebben alkalmazzák a frö cs-
csentett aszfaltot.
Az aszfaltot forrón lövelik az árok felületére. Az 1:1, 5-nél meredekebb
rézsűkön ne alkamazzunk aszfaltburkolatot.
Az aszfalthoz foszfor-pentoxidot kevernek, hogy megakadályozzák elörege­
dését. Az ílymődon kezelt aszfaltburkolaton 8 év után sem tapasztaltak öregedési
jeleket. A rézsű 1 m ^-re 5 . . . 6 1 aszfaltot lövellnek. Az aszfaltréteget 20-30
cm vastag földteritéssel védik.
Az aszfaltburkolat igen gazdaságos, bár fenntartása költséges, mert a
védő réteg erózió elleni védelme állandó felügyeletet és karbantartást igényel.

2. 8 .3 Aszfalt csatornaburkolatok
Külföldön árokburkolás céljára kiterjedten alkalmazzák az előregyártott,
3 . . . 10 mm vastag aszfalt burkolólemezt, amelyet a szigetelőlemezhez hasonlóan
tekercsről csévélnek le. A burkolat tükrében a lemezcsikok egymást átfedik.
Az eddigi tapasztalatok szerint a 6 mm-nél vékonyabb lemez már nem vált be.
Hazai szempontból különös figyelmet érdemelnek az Öntözésügyi Hivatal által a
harmincas évek közepén a tiszafüredi öntöző főcsatornán végzett kísérletek.
Az akkori bitumenárak miatt az aszfaltburkolat végül is nem bizonyult verseny-
képesnek, de a szűk határidő ellenére nagy megalapozottsággal elvégzett k ísér­
letek ma is például szolgálhatnak. Mintegy 600 m hosszú szakaszon a merészen
vékonyra tervezett (3 cm finom aszfaltbeton l cm masztix bevonattal) kísérleti
burkolat jelentős részében hamarosan felújításra szorult. Egyes kedvezőbb
szakaszokon azonban az eltelt több mint három évtizeden át kifogástalanul üze­
melt.
A vízzáró aszfaltburkolatok jó vízzárást birtositanak, de magas külső ta-
lajvizállás esetén a burkolatra nagy felhajtóerő hat. E rre a tervezésnél.gondolni
kell.

2. 8 .4 Aszfaltbeton folyópartburkolatok
Az aszfaltbeton burkolatot 4 cm vastag soványbeton alaprétegre helyezzük
el. Az alapréteg és az aszfaltbeton burkolat felhordása előtt a rézsűt 5%-os nát­
rium-klorátoldattal 4 I/m^ gyomtalanitjuk. A fecskendővel felhordott nátrium-
klorátkezelés után 24 órával a burkolat tükrét 60%-os savas emulzió terítéssel,
1 kg/m^ adagolásban impregnáljuk. Az előmunkálatok célja, hogy növeljük a
rézsű állékonyságát; a burkolat alatt gyomtalanitunk; fokozzuk az aszfaltbeton
56
tapadását. A rézsűre felhordott aszfaltot fin iserrel elteregetjük és vibrahengerrel
tömöritjük. Az Országos Vízügyi Hivatal programja keretében elsősorban a
partburkolatokon való alkalmazás lehetőségét vizsgálták. Ennek keretében 1965
szeptember-októberben megépült a szolnoki Tiszaparton az első kísérleti
szakasz. Ennek a keresztszelvénye látható a 2-22. ábrán.

Az 1:2, 5-es hajlású burkolatot kőlábazat támasztja meg. A burkolat felső

vége 1 m széles vízszintes padkában folytatódik. Felső lezárása süllyesztett
kőszegély. A kísérleti szakasz teljes hossza 340 m. A kísérleteket három ütemre
bontva tervezték. A szakaszhatárokat a burkolatba beépítendő lejárólépcsők ha­
tározták meg.
A durva földmunka és a finom tükörvágás kézierővel készült el. A lába­
zati megtámasztó kőrakat koronáját teljes szélességben, több változatban kiön­
tötték. A kiöntés cé lja a kőrakat felülről való beiszapolódásának megakadályo­
zása.
Az aszfaltbeton és az aszfaltszürő ásványi keverékének adatait a 2 -1 , táb­
lázat tartalmazza. Az I. jelű ásványi keveréktől a rézsűn nagyobb állékonyságot
reméltek, viszont jelentős tömörítő munkát igényel. A II. jelű ásványi keveréket
könnyebb bedolgozni, mert a zúzalék helyett folyami kavicsot adagoltak és csök­
kentették a mészkő mennyiségét.
Külön rá kell mutatni arra, hogy az aszfaltbeton folyami partburkolat alatti
felhajtóerő hatékony csökkentését a gyakorlatban elsőként éppen Szolnokon s i ­
került megoldani. Az OVH programja keretében javaslatba hozott és kidolgozott
un. aszfaltszürő anyagot először itt gyártották és építették partburkolatba.
(2-1. táblázat)

57
 2-1. TÁBLÁZAT
Az ásványi anyag javasolt összetétele a szolnoki partburkolatnál

Aszfaltbeton Aszfaltszürő
I. jelű II. jelű
(suly%) (suly%) suly%
Mészkőliszt 10 10 -
Szolnoki homok 0/1 25 25 -
Nagyharsányi mészkő 0/15 40 35 30
Nemes zúzalék NZ 12/22 25 20 50
Folyami kavics - 10 20

Összesen: 100 100 100

A szolnoki épités során szerzett építéstechnológiai és anyagismereti tapas

tálatok —valamint a huzamos talajviz kiáram lási észlelések —birtokában a kö­
vetkező években a részletes vizsgálatokat kiterjesztették az újszerű megcsapoló
elem re, az aszfaltszürőre. Ezt követően 1967 őszén Budapesten két uj dunai
kísérleti szakaszt létesitettek.
Az Országos Vízügyi Hivatal aszfaltburkolat építési programjában elért
eredményeinek felhasználásával és anyagi támogatásával a Fővárosi Tanács VB.
Közmű- és Mélyépítési Főigazgatósága 1967 őszén két dunai kísérleti szakaszt
létesített a Meder utcánál és a Cserepes utcánál. A kísérletek célja a hullám­
verésnek és a dunai jégzajlásnak ellenállóburkolat épitésén kívül a tapasztalat-
szerzés volt a félüzemi gépláncok összeállításához. Vizsgálni kívánták továbbá
a burkolat városképi megjelenését is.
A változatos tükörkiképzéssel ellentétben alapjában állandó volt a burkolat
és a szűrőréteg rendszere. Az egyes sávokon különböző terítési vastagságú és
rétegszámu burkolatot építettek. Valamennyi közös jellem zője azonban, hogy
a szolnokihoz képest nagyon vékony a burkolat (2-23. ábra)
A partburkolatok építése során eredményeket szolgáltatott mind szilárd ­
sági, mind fagyállósági téren. Ez adta azt a gondolatot, hogy az aszfaltszürő
anyagából önálló partburkolatot létesítsenek. Ilyen típusból elsősorban heves
vizjárásu helyen remélhető jő eredmény. Ezért a Rákos-patak budapesti s z a ­
kaszán folyó mederrendezés keretében a Váltőutcánál 50 m hosszú kísérleti
szakaszt létesitettek (2-24. ábra).
A földmunka kézi erővel készült. A Rákos-patak többi szakaszán is a l­
kalmazott kisvízi betonszelvényre támaszkodva épült az aszfaltburkolat a két
- 1 :1 ,6 hajlású, egyenként 5, 30 m hosszú - rézsűn.
Az ásványi keverék tervezett összetételét a kivitelező pontosan betartotta.
Az ásványi adalékanyagban azonban az 5 és 10 mm szemnagyság részekből
mintegy 20-25%-kai több került a keverékbe. Ennek megfelelően a burkolatból
kivágott próbatesten a Darcy-tényező 4,3x10"^ cm /s-re adódott. Ez egy nagy­
ságrenddel kisebb a tervezettnél, de elfogadható.
58
 2 -23. ábra
Aszfaltszürő burkolat (Duna-Újpesti hajógyári öböl-Meder u. DC. s á v .)

59
 Az önállóan alkalmazott aszfaltszürő külső megjelenése szokatlan, de
kedvező. A burkolat "laza" felülete érdekes, uj színfoltot jelent a megszokott
burkolat-típusok sorában.

2. 8.5 Bitumenes talajstabilizácíó

A bitumenes talajstabilizáciőval a helyszíni talaj tulajdonságait, hígított
bitumen és cement, illetve mész hozzáadásával — tömörítés után —kedvezőbbé
tesszük. Hazánkban az ország területének kb. 20%-át boritő iszapmentes finorr
homok, valamint a folyómenti homokos és kavicsos talajok kedvezően stabilizá
hatók bitumennel.
A vízügyi szolgálat feladatainak ellátásához kiterjedt "üzemi" úthálózat
szükséges (árvízvédelmi gátak koronája, megközelítő utak, szivattyutelepi
bejáróutak s tb .). A szolgálat biztonsága nagymértékben attól függ, hogy ezt az
üzemi uthálózatotbármilyen időjárási viszonyok között használni lehessen.
Szeged mellett a Tisza árvédelmi töltésén csaknem 7 km hosszúságban
1966-ban bitumennel stabilizált koronát építettek, amelyik jó l bevált.
A bitumenes stabilizáció a kutatási eredmények alapján alkalmas szivár­
gásgátló rétegek készítésére. Ezek a burkolatok félig áteresztők, de a szemcsi
talaj eredeti áteresztőképességét két nagyságrenddel csökkentik és igy megfele
szivárgásgátlást biztosítanak. A dunai vízerőmű rendszer tervezésével kap­
csolatban a tározótér szivárgásának csökkentésére szigetelőszőnyeget vettek
figyelembe.
Mindenképpen a bitumennel stabilizált szivárgásgátló rétegek alkalmazás
kell a továbbiakban előtérbe állítanunk, kedvező szilárdsági, hajlékonysági és
időállékonysági tulajdonságai miatt. Ennek feltétele, hqgy megfelelő mennyiség
és minőségű hígított bitumen, illetve bitumen-emulzió álljon rendelkezésre.
A dunai vízerőműrendszer Uzemvizcsatornájának rézsüburkolásához a
DUNABER szám ára szakértői javaslat készült —alternatív formában —aszfalt-
beton alkalmazására. A tervezett Uzemvizcsatorna hossza és vizszállitóképes-
sége túlszárnyalja az eddig külföldön épített csatornák m éretét. A hazai k ísér­
letek és például a Rhone völgyében, vagy a Linz mellett St. Panthaleon községn
épített Uzemvizcsatorna mintájára az 1:2, 5 hajlású rézsűre az alábbi burkolat-
szerkezetet és technológiát javasolták:
- finom tükör készítése + 2 cm pontossággal,
- vegyszeres gyomirtás 4 l/m^ 5%-os nátriumklorát oldattal,
- finom tükörre 3 liter/m^ hígított bitumen permetezése,
- finom tükör behengerlése 4 járattal,
- 2x5 cm aszfaltbetonburkolat készítése (ásványi adalékanyaga 20% g ör­
geteg kavicsból előállított zúzalék 5/20, 80% helyi folyami homokos
kavics adalékanyag és fillér),
- felületi bevonás készítése, 2 kg/m^ permetezett bitumenből,
15 kg/m ^ előmelegített zúzalék szórásával.
Az Uzemvizcsatorna fenekének burkolására — ugyancsak alternatív mődoi
—bitumenes stabilizációs réteget javasolták.
60
 A Szovjetunióban eredményesen alkalmazták az aszfaltbeton lapokat az
árkok burkolatában. Az előregyártott aszfaltbeton lapok mérete l, 00x1, 00 m,
vastagságúak 6 . . . 8 cm, súlyúk 134 kp volt. A lapok vázát a 0 2 . . . 3 mm-es
acélhuzalból készített 6x60 . . . 100x100 mm lyukbŐségii háló alkotja [32^.

61
3. BETON-, KŐ-, F Ö L D -É S VEGYES GÁTAK

Az állő gátakkal a Folyami vízépítés 2. -ben már foglalkoztunk (8 ,4 .1 .

rész) Ott megismerkedtünk a gátak különböző típusaival, fontosabb műtárgyak­
kal, ezek vázlatos szerkezeti kialakításával.
Ennek a tárgynak a keretében az állő gátakalkalmazásának, tervezésének,
általános szempontjaival és néhány leggyakoribb típus fontosabb részleteivel
foglalkozunk. Csak olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek vízépítési szem ­
pontból áltaMnosnaktekinthetők

3.1 Az állő gátak és alkalmazásuk

Az állő gátak üzemi viszonyok között nem mozgathatók, ezért csak olyan
helyeken alkalmazhatók, ahol azokat megépítésük után már többé nem kell meg­
mozgatni.
Ilyenek pl. a tározók völgyzárőgátjai, melyeknek rendeltetése a tározó
vizének felduzzasztása. Az ilyen tározók oldalát a tározóteret határoló hegyek
és völgy lefolyásának irányában, a gátszelvényeken a tározótér oldalának egy kis
részét pótló álló gáttest alkotja.
A tározó üzemi- és árvizének levezetését külön műtárgyak, vizkivételi müvek
és árapasztó berendezések biztosítják, melyek rendszerint a gáttestben vagy
mellette vannak elhelyezve.
Egy vízfolyásba épített állőgát megváltoztatja a vízfolyás vízjárását,
így pl, az árviz az eddiginél magasabb vizszinttel fog lefolyni. Azt az állógátat,
amelyik az árvizszintet —az eredetihez képest —számottevően megemeli, völgy­
zárógátnak nevezzük. így árvédelmi töltésekkel határolt folyókba általában csak
m o^ ő gátakat építhetünk. Kivételek azért vannak. így pl. Kisköre gátszerkezete
elvileg vegyes, mert a nyílásokat lezáró mozgó gátak egy 2, 2 m magas fenékből
kiemelkedő álló betongátra fekszenek fel. A duzzasztási szintet ott az árviz-
szint fölé emelték olymódon, hegy a duzzasztott térben az árvédelmi töltést
megemelték és megerősítették.
Az álló gátak olcsóbbak, mint a mozgatható acélszerkezetű elzárótáblák,
ezért álló gátak alkalmazását — ott ahol lehetséges — gazdaságossági kérdések is
indokolják. Az álló gátak gyakran biztonságosabbak és olcsóbb üzemüek is mint
a mozgatható gátak, ezért alkalmazásukat —hacsak lehetséges —előtérbe kell
helyezni.
62
 3-1. ábra
A Boulder (Hoover) gát hosszmetszete <a) és aiaprajza <b)
)
63 - 64 - 65 - 66
 Az állő gátakat számos szempont szerint csoportosíthatjuk. Ezekből ml
most csak a következő csoportosítással foglalkozunk: magasság szerint meg-
különböztetünk:
alacsony (1-8 m ); közepes (8-15 m) és magas (15 m ) gátakat; anyaguk
szerint pedig:
beton (vb), kő (kő-föld) és földgátakat.
Általában legolcsóbbak a fölcjgátak, azt követik a drágább kő és kő-föld
(vegyes) gátak, végül pedig a legdrágábbak a betongátak. A megfelelő gát-épitési
anyag kiválasztásában döntő a helyi lehetőségekhez való igazodás, a helyi épitési
anyagok számításba vétele.
Ott ahol a gátépítéshez jó földanyag áll a közelben rendelkezésre, akár
100-200 m magas földgátakat is építhetünk. De pl. a Colorado folyón épített
221 m magas gát (3-1. ábra) betonból épült, mivel a kőanyag helyben volt, de
gátépítésre alkalmas földanyag nincs a közelben.
Hazánkban a betongátak létesítése általában gazdaságtalan, helyettük inkább
kő- és földanyagu vagy vegyes, (kő- és föld) gátakat -építünk.

3.2 Betongátak és szerkezeti elemeik

Hazai lehetőségeinket figyelembevéve csak a súly és iveit sulygátakra té­

rünk ki, bár számos szerkezeti elem és részletterv általános, csaknem v ala­
mennyi betongátra érvényes.

3 .2 .1 Betongátak alapozása
A közepes és nagymagasságu betongátak csak nagy teherbírású szikla a l­
talajra alapozhatők. Kisebb magasságú beton, de főleg vasbeton gátak szélesebb
teherelosztó vb. alaplemezre is alapozhatők. A sulygátak alapfogalmait már
ismertnek tételezzük fel (lásd: Folyami vízépítés 2. 8-10, ábráját).
A gátról az alapozás sík jára átadódó fajlagos terheléseket (P^) ellenőrizni
kell; ezeknek mindenhol alatta kell maradni az altalajra megengedett feszültség­
nek ( 6 ):
e

6 > P
e t

Vigyázzunk, mert szivárgásra hajlamos altalajnál az üres tározó esetében

adódik a maximális terhelés (P ) értéke. Az alapozás síkjában fellépő egyen-
tmax
lőtlen feszültségeket a tározó üres és telt állapotában kapjuk (lásd: Folyami v íz­
építés 9-23. ábráját).

67
 A gáttest alapozási síkját fogazottan kell kialakítani hogy az eredő erő
minél merőlegesebben hasson az alapra (3-2. ábra).
Igen lényeges a gát alapsikjának kiképzése, ami szervesen függ össze az
alapközet tulajdonságával is. A völgyfenékről le kell takarítani a laza törme­
léket és a csekély teherbírású mállott felső sziklaréteget. Ha az igy talált
alapkőzet teherbíró és vízzáró az alapozás síkját úgy kell kiképezni, hogy a
homlokfal felöli oldalon körömfalat tudjunk kialakítani. Ez fokozza a gát elcsú­
szás elleni biztonságát és csökkenteni az elszivárgó vizet is. Ugyancsak az
elcsúszás elleni biztonság növelése céljából a gát alapját fogazzák is.
Igen nagy körültekintést igényel a gát vízáteresztő, repedezett alapkő­
zetének vízzáróvá tétele is. Ez nemcsak a gát stabilitására, hanem a vizel-
szökés csökkentése szempontjából is rendkívül fontos. A repedezett alapkőzetet
nagymennyiségü cement injektálással csökkenthetjük. Az injektálásnak ki kell
terjedni a gát oldalbekötési részére is.
Injektált altalaj esetén a szivárgásból adódó esetleges felhajtóerő ellen
Úgy védekeznek, hogy a körömfal függőlegesében fúrt lyukakból összefüggő
szivárgó drénhálózatot képeznek ki, amelyik összegyűjti az átszivárgó vizet,
azt elvezeti és igy nem tud kialakulni a káros felhajtóerő (3-3. ábra).
A sulygátak hossztengelye alaprajzilag általában egyenes, de esztétikai és
kedvezőbb kialakítási feltételek miatt néha kissé Ívesre képezik ki.
Az íves gátak térbeli görbe felületek (3-4. ábra) és a rájuk ható viznyo-
mást csaknem egészében vállnyomásként adják át a hegyoldalnak. Mig a suly­
gátak lényegében lefelé, az ives gátak oldalirányban adják át fő terheléseiket.
Az iyes gát létesítésének alapfeltételei a következők: szűk völgyszorulat, s z i­
lárdsági szempontból kifogástalan minőségű, nagy teherbírású szálban álló ép
alapkőzet, különösen a völgyoldalakon, mig a fenéken és a völgyoldalakon a
kőzetnek tökéletesen vízzárónak kell lennie, vagy injektálással azzá kell tenni.
68 ' -
 szivárgók fúrt kutjai

Az ives gát alakja igen változatos és a szerkezeti kialakítás nagymérték­

ben függ a két völgyoldal domborzati elhelyezkedésétől.
Igen érdekes alaprajzi kialakítása van a Reno di Lei gátnak: a gyüriik nem
kör, hanem parabola alakúak (3-4. ábra), A 3-5. ábra az ausztriai Limberg
tározó ives völgyzárógátjának főbb részleteit mutatja be. Különösen jó l meg­
figyelhető a gyűrűk görbületi sugarának változása és az injektálás, melyet az
altalaj vízzárásának fokozása céljából foganatosítottak.

3 .2 .2 A gáttest
Betongátaknál igen körültekintően kell védekezni a gát repedése és az
ezekben kialakuló pórus viznyomás ellen. A gáttestben két ok miatt keletkez­
hetnek repedések, a betonkőtéskor a zsugorodásból, továbbá az egyenlőtlen s ü l ­
lyedésekből és a gát mozgásából.
Ezek elhárítása céljából a sulygátakat tömbökből, a gát vizfelöli oldalát
vízzáró betonból építik és az esetlegesen átszivárgó vizeket a gát belsejében,
a vízzáró homlokfal mögött elhelyezett, szivárgó drénhálózattal gyűjtik össze
és vezetik le. A drénhálózat kiterjed a gát kereszt- és hosszmetszetére egya­
ránt (3-6. ábra).
69
 3-4. ábra
A Rénodi Lei Íves gát alaprajzi elrendezése a vizkiteli miivel, az árapasztóval;
„ és a fenékleüritővel
 350 m

Tf

CT

CM

1650

3-5. ábra
A Limbergi (Ausztria) ives völgyzárógát hossz-(a) és keresztmetszetei (b),
ill. alaprajza (c)
 A hompgén sulygátakat tehát tömbökben építik, sakktáblaszer üen. Ez az
építési mód lehetővé teszi, hogy a cement kötése közben keletkezett hő csök­
kenjen, ami egyébként olyan káros felmelegedést okozhat, hogy lerontja a beton
szilárdságát. A már elkészültbetontömbök közékerülő tömböt egyébként szoros il­
leszkedéssel épitikbe. A beton kötésekor keletkező káros hő többféleképpen kü­
szöbölhető ki: a már említett tömbökre osztással és helyes építési üzemezés­
sel; hütőcsőhálőzattal; s végül a viz-adalékanyag egy részének őrölt jégporral
történő helyettesítésével.
A tömbökben történő építés eredményeként csökken, ill. megszűnik a zsu­
gorodás okozta igen káros repedés a betonban. Egy az utóbbi években alkal­
mazott ilyen épitésmődot mutat a (3-6. ábra), ahol a kiosztott tömbök egymástól
függetlenül, egymás után kerülnek beépítésre. Építés közben az egyes tömböket
elválasztó hézagokat nem zárják le vizzáróan és a szivárgó viz számára azok
egy drénhálózatot képeznek, melyeken át a szivárgó viz a légfelöli oldalon e l­
távozhat anélkül, hogy a gát belsejében káros nyomást fejtene ki. Helyes tömb-
méretek esetén a gát homogén sulygátként működik. A hézagokon átszivárgó
viz mennyiségét a gát homlokfalának tökéletes szigetelésével csökkenthetjük.
A nagy hőmérsékleti és változó nyomásingadozásnak kitett, általában nagy
dimenziőju gáttest különböző részei különböző mértékben és irányban mozognak.
Ezeket a mozgásokat — dilatálásokat, kitéréseket —a repedésmentes alakváltozás
méretein túlmenő helyeken tervszerűen, megfelelő szerkezeti elemek —dilatációs
hézagok —beépítésével kell biztosítani.
75
 A gát építési anyagának, betonjának minőségi előírásánál több körülményt
kell figyelembe venni, p l.: a gát különböző részeinek különböző deformálődását,
az egyes részekben keletkező maximális feszültségeket, és az egyes elemek
szerepét a gáttestben. Így a gát homlokfalánál a szilárdság mellett a beton viz-
zárősága is rendkívül fontos. Ugyanakkor a gát időjárásnak kitett hátlapján a
beton időállósága a döntő tényező, m iért is azt néha gránit kőburkolattal látták
el. Tekintettel a gátba beépítendő hatalmas mennyiségű betonra takarékoskodni
kell a cementtel. Számítással kell meghatározni a gáttest azon helyeit, ahol
gyéigébb minőségű beton is megfelelő. A kevesebb cement felhasználás nem­
csak anyagi megtakarítással já r, hanem csökken a beton zsugorodása és az
ebből adődő repedések. Fordítva: a cement növekedésével növekszik a kötési
hőfejlődés, ami csökkenti a beton minőségét is, ezért célszerű minél kisebb
cementtartalmu betont alkalmazni.
Az íves gátak s zámításánál egyrészt vízszintes gyürüelemekre, m ásrészt
függőleges konzolokra bontják fel a gátat. A sztatikái méretezés alapgondolata
hasonló a kétirányban teherviselő vasbetonlemezek elm életéhez: vízszintes
gyiirüelemek és függőleges konzolok behajlása a megfelelő helyeken azonosak
kell hogy legyenek.
A völgy alakja miatt a vízszintes gyürüsávok közül a felsőbbek nyílás­
szélessége nagyobb, mint az alsőbbaké. Ezzel szemben a terhelés felülről
lefelé növekszik. A sztatika! méretezésnél a vízszintes gyUrüelemek és a
függőleges konzolelemek terhelés hatására bekövetkező hajlását összehangba kell
hozni. E célból az alsóbb gyűrűk görbületi sugarát csökkentik, a felsőbbekét pe­
dig növelik. A gyűrűk görbületi sugara tehát felfelé haladva fokozatosan növek­
szik.
A gátszelvényt úgy méretezik, hogy abban csak nyomófeszültségek kelét­
keznek, ami lehetővé teszi igen gazdaságos vasbetonszerkezet kialakítását.
Nem véletlen, hpgy a legmagasabb völgyzárógátak ives gátak. A beton minő­
ségének sztatikái és vizzárósági szempontból kifogástalannak kell lennie. Tekin­
tettel a gát karcsú szerkezetére, az üzemvizlebocsátó, ill. fenékkiüritő nyílá­
sokat általában nem a gátban, hanem a hegyoldalban helyezik e l (3-4. ábra).
Mint gazdaságos és figyelemre méltó gátszerkezetet mutatjuk be a 3-7.
ábrán levő (Big Bear, USA) pilléres gátat. A pilléres gát szerkezetének jelleg é­
ből következik, hogy - mivel összefüggő alaplemeze nincs - az altalajban k i­
alakuló szivárgási hosszak igen rövidek, ezért az altalajnak jó vízzárónak kell
lennie. A 3-7. ábra pilléres gátat mutat be. A gáttest olyan hengeres vb. felü­
letekből áll, amelyek csak nyomóerőket vesznek fel, de azokat a pillérekre
koncentrálják. A pillérek nagy koncentrált erőket adnak át az alapra, melyeknek
nagy teherbírás uaknak kell lennie.
Egy kisebb betongátat mutat be a 3-8. ábra. A gát felülete fogazott term és*
kőburkolattal van védve a hordalék és a zajló jég erodáló hatásától. Látható,
hqgy egy ilyen kisebb magasságú gátnál a szerkezeti kialakítás lényegesen egy-
szerübb, mint a nagy gátaknál. -

76
 A-B

3-7. ábra
Pilléres gát (Big Bear, USA)

- 77 - 78 - 79 - 80 -
 m k9o
im -

m 5h

0,&5
1 - W5,9Q ^ /7 y 7 7 /7 7 /^ /!^ ^ /7 7 /7 7 )7 7 ^ 7 7 ^
^/77/Z7/77/77/77/777777Z7

3-8. ábra
Kisebb beton gát metszete'

3 .2 .3 Szigetelések, vízzárások és dilatációk

A gáttest vizfelőli (homlok) felületét annál inkább v ízzá róra kell kiképezni,
minél magasabb a gát. A gáttestbe beszivárgó viz, ha az ott összegyűlik és to-
vábbáramlásában akadályozva van, akkor még igen vékony (pár m m -es) rétegben
is pórosv iznyomást fejthet ki a gáttestben.

81
 A pőrusviznyomás —helyzetétől függően —olyan hatalmas erőt fejthet ki,
amely könnyen katasztrófához vezethet. A 3-9. ábrán a gát fejrészében egy hé­
zagon keresztül beszivároghat a viz a géttestbe és ott a vizzárő védőbeton-réteg
alatt összegyűlhet és olyan igen nagy pórusviznyomást fejthet ki, amellyel szén
ben nincs elegendő önsúly és igy a védőréteg felszakadhat. Pl. h^ = 5 m esetén
az l fm szélességre jutó pórusviznyomásból adódó felszakitő erő értéke:

P = -y - H h j = 12, 5 • Mp/m !

A védőburkolat tehát felszakad.

A pőrusviznyomás megakadályozásának két feltétele van:
1. a beszivárgó viz megszüntetése, ill.
csökkentése vízzáró burkolattal és
2. a már beszivárgott vizet szivárgó drén hálózattal
össze kell gyűjteni és gondoskodni kell az összegyüj -
tött viz elvezetéséről.
Mivel a gáttestbe a viz csaknem minden esetben beszivárog, ezért a s z i­
várgó drén hálózatról feltétlenül gondoskodni kell (lásd a 3-2, és 3-5. ábrát).
A drénhálózat acélcsövek rendszeréből áll. Burkolatok esetén ez helyettesíthető
sűrűbben elhelyezett szivárgó fészkekkel is (3-10. ábra).

betonlemez

Pórusuviznyomást csökkentő szivárgó-szűrő

Nagyobb méretű gáttestnél lehetővé kell tenni az egyes betontömbök kisebt

mozgását, de oly módon, hogy közben a vízzárást az elmozdulás mellett is biz­
tosítani tudjuk. Ezt dilatációs hézagkiképzéssel oldjuk meg, melyet általáno­
sabban tárgyalunk a 6. fejezetben.
A 3-11, ábrán két olyan dilatációs hézagkiképzést mutatunk be, amely
lehetővé tesz bizonyos térbeli elmozdulást, miközben a vízzárást továbbra is
biztosítja. A 3 - l l . b . ábrán egy ellenőrző alagútból lehet figyelemmel kisérni
a vizzárő vörösrézlemezt és ez szükség esetén javítható is.

82.
3 .2 .4 Védőfelületek
A gáttestoek két olyan jellegzetes felülete van, melyeket különlegesen
védeni kell.
A gát vizfelöli homlokfelületét nagyszilárdságú és vízzáró betonból kell
kialakítani. A szilárdságot főleg a jég és fagyhatások, 111. a belső feszültsé­
gek indokolják.
Agát és műtárgyainak mindazon felületeit, ahol nagysebességű vizmozgás
van védőburkolattal kell ellátni. Ilyenek az árapasztók és a vizkivételi műtár­
gyak. A nagysebességű áramlásnak kitett mütárgyfelületeket kopásellenállő
burkolattal kell ellátni. P l.:
- bazaltzuzalékos vasbetonnal (3 -12a. ábra),
- gránitfelületü betonba rakott kőburkolattal (3 -12b. ábra),
- acéllem ez burkolattal (3 -12c. ábra).
A burkolat alatt nem alakulhat ki pórusviznyomás, ill. a védőburkolatnak
az alapbetonhoz történő bekötéséről és a pórusviznyomás csökkentéséről feltét­
lenül gondoskodni kell.

3 .2 .5 A betongátak statikájáról
A betonból készült völgyzárőgátak statikája rendkívül bonyolult. Külön stati­
kája van a súly, iveit súly, illetve az ives gátaknak. A számítások során elő
kell állítani a gát belsejében a főfeszültségek térbeli eloszlását és a maximális
feszültségnek mindenhol alatta kell maradnia a gát anyagára megengedett fe -
83
szülts égértéknek (lásd: Press, Talsperren és Serge Leliavszky, Irrigation and
Hydraullc Design c . munkáit).

. ©
acéllem ez

gránit v. h a za it kövek 20 xöQ -gs vas

ttttt^tjttW!MJJWW!
/// / ! ■/■'1/ ji M JW L
/ // // / / / . S / i V i i , . n i / / / l i l / i l l lllllllillílllii/lN
l é /ií/m i n
12. ábra
Különleges, kopásellenállő védőburkolatok, bazaltzuzalékos betonbői (a), grá-
nitkőburkolatből (b) és acéllemezből (c)

Mivel e téma hazai vonatkozásban kevésbé aktuális, ennek részletes ism er

tetősétől eltekintünk, de a vőlgyzárőgátakra ható erőket felsoroljuk:
1. függőleges terhelés a beton súlyából és más sulyerőkből,
2. függőleges terhelés a viznyomásből (ha van),
3. függőleges terhelés a földrengésből adódó gyorsulás
esetén,
4. függőleges terhelés a földrengésből, melyek a gátra ható viz-
nyomás nagyságát befolyásolhatják,
5. vízszintes viznyomások, melyek a földrengésből származnak,
84
 00
/. k ié p íté s 00

II.
III. » 00
Vo
oc
in
oc

- 3-13. ábra
A Pián Palu kőrakatgát beton kötényfallal
 6. vízszintes nyomóerők, melyek a földrengésből származnak,
7. vízszintes viznyomás -többlet erő, mely a földrengésből sz á r­
mazik,
8. felhajtóerő, fenékviznyomás és pórusviznyomás,
9. súrlódási erők,
10. alakváltozási erők,
11. földnyomás,
12. jégnyomás,
13. hullámlökés,
14. az áramló viz dinamikai erőbehatása,
15. reakcióerők, a változó altalajdeformáció következtében.
Megjegyezzük, hogy a feszültségoptikai vizsgálattal a főfeszültségi trajek -
toriákat könnyen előállíthatjuk, ha a gát modelljét a határfeltételekkel együtt
sikerül megbízhatóan előállítani.

3 .3 Kőgátak

A kőből, kőtörmelékből (vagy kavicsból) készült gátakat kőgátaknak ne-

vezzük. Amikor az épülő gát közelében jó minőségű kő vagy kőtörmelék található
és az árita la j már nem elég teherbíró falazott gát építésére, kőhányás gátakat
vagy kőrakat gátakat építhetünk. Az ilyen gátak az építőanyagok természetéből
kifolyólag és az épitési technológia következtésen önmagukban nem lehetnek viz-
záróak. A vízzárást vagy gáttesten vagy gáttestben elhelyezett külön vízzáró
felület vagy mag biztosítja. A kőből épült gáttest célja a viznyomás felvétele,
a vízzáró felület megtámasztása.
A kőgát szelvénye, annak homlok és hátfal rézsűinek hajlásszöge függ az
épitési anyag (kő) minőségétől, fajsulyátől, a gáttest épitési módjától, annak
tömörségétől, az altalaj minőségétől, a gát magasságától és a fellépő hatóerők
hatására bekövetkező gáttest alakváltozásától. A rézsűk hajlása a viz felől á l­
talában 1:1, 5, mig a légfelöli oldalon 1:1, 25. Ha a gát testének kőanyagát épités-
kor szórják, akkor kőhányás gátakról, ha rakják, akkor kőrakat gátakról besz -
lünk. Kőrakat gátakat általában csekély magasság esetén, kőhányás gátakat pe­
dig nagyobb magasság esetén szokás építeni.

3 .3 .1 Kőgátak alapozása és gáttestje

Kőgátak alapozása számos tekintetben hasonló a betongátaknál ismertetett
alapelvekkel. Az alapozási felületet letisztítjuk, fogazzuk, szivárgás ellen
injektáljuk, vagy a vízzáró elemet kellő mélységre levisszük (3-13. ábra, Pián
Palu kőrakatgát). Fontos követelmény, hogy az alapozás síkjának a völgyirány­
ban ne legyen nagy hajlása. Kőgátaknál a szivárgás elleni védelem különösen
fontos, mert a gáttest önmagában erre a célra nem alkalmas.

89
so
o

\ J - i 4 ./ ábra
A Gela kőrakatgát szivárgó drén hálózattal
 \

A gáttest konszolidációja jobb idő- és térbeli elrendeződésének biztosítása

céljából szokás, hogy a gáttestet szelvényegységenként építik (3-13. ábra).
Kőgátakban a hirtelen vizszintváltozás hatására erős hidrodinamikus erőhatások
lépnek fel, ami ellen úgy védekezhetünk, hegy a gát alapozási sikjában és a g át-
test szerkezetétől függően a gáttestben is drénhálőzatot építünk. Ilyen, a s z i­
várgó vizek tervszerű elvezetését biztosító drén-rendszert láthatunk a 3-14.
ábrán, mely a Gela-gátat mutatja.
Kőgátak gáttestjének lényeges eleme a vízzárást biztosító homlok vagy
magszigetelés, ezért a kettő egymástól el nem választható.

3 .3 .2 Kőgátak vízzárása
Kőgátak vízzárására két eljárás alakult ki, attól függően, hogy a vízzáró
elem
a gát homloklapján vagy
a gát te s tb e n került elhelyezésre.
A már bemutatott 3-13. és 3-14, ábrán homloklap szigetelésű gátat lát-
hatunk. Ha vízzáró réteg mélyebben fekszik az alapozás síkjánál, akkor az
agyagfal folytatásaként Larsen vagy ehhez hasonló vízzáró falat kell épiteni.
A homloklapon elhelyezett vizzárőréteg előnye, hogy a kőgát teljes tömege
a viznyomás megtámasztására szolgál. A viznyomás eredője merőleges a s z i­
getelő rétegre és igy irányával kedvezően befolyásolja az altalajra ható eredőt
és a gát alakváltozása is kedvezőbb. További előnye, hogy a szigetelőréteg meg­
hibásodás esetén könnyebben javítható. Hátránya, hegy a vizfelöli oldalon e l­
helyezett szigetelő-réteg építése nagyobb gondot igényel, védettsége is kisebb
és végül sok anyagot igényel (3-15. ábra).
Legelterjedtebb, hogy a vízzáró elemeket vasbeton lemezekből képezik
ki, melyeknek vizzárőaknak, deformációra hajlamosaknak kell lenni. Különösen
fontos ezek alsó elemeinek talpmenti bekötése (3-16. ábra). A beton elemek a
kőgátak nagy alakváltozásait kevésbé tudják követni. Ezért nagy magasságok ese­
tén szokás, hogy előbb egy ideiglenes vízzáró réteget hordanak fel, mely meg­
kapván az első teljes üzemi terhelést a gáttal együtt deformálódik, esetleg
összetöredezik és csak azután hordják fel a végleges vízzáró vasbeton elemeket.
Ezeknek elasztikusnak és időállóknak kell lenniük. ív
Az ilyen vasbetonlemezek kb. 20x10 méteres m érettel a helyszínen készül­
nek. A csatlakozásnak rugalmasnak és vízzárónak kell lennie. A burkolat a la tt'
a kőhányás felületén: egy apróbb kövekből álló átmeneti réteget kell elhelyezni,
melyet be kell dolgozni a gát nagyobb hézagaiba, a teherátadás és a burkolat
egyenletesebb felfekvésének biztosítása céljából. Ilyen részletet mutat be a
3-16. ábra.
Újabban vízzáró elemnek sikerrel alkalmazzák az aszfaltbeton burkolatot,
amely jő vízzáró tulajdonsága mellett deformációra igen hajlamos. Ebben az
esetben finom kőzuzalékot és aszfaltot kevernek össze olyan arányban, hogy a
kőzuzalék hézagtérfogatát az aszfalt mennyisége csak 98%-ban foglalja el (3-17,
ábra). Ilyen keverési aránynál a kész aszfaltbetonban az egyes zuzalékszemcsék
még egymásra támaszkodnak és a hüléskor összehuződő aszfalt még jobban elő-
91
vO
tO

3-15. ábra
Kőtöltésü gát fa védőburkolattal
 3-16. ábra
Kőgát vízzáró vasbeton lemezburkolata

- 93 -94 - 95 - 96 -
 Betonlapburkolattal védett aszfaltszigetelés

segiti az egyes szemcsék egymáshoz szorulását. Az aszfalt burkolat vastagsága

a gát magasságától függően változik, általában 10-50 cm és ez alatt is átmeneti,
ágyazati réteget kell kiképezni. Készültek már kétrétegű aszfaltburkolatok is,
amikor.is a két réteg közé szűrőréteget helyeztek el, melyek az injektáló táró­
val kötöttek össze. így ellenőrizték a felső aszfaltbeton-réteg szivárgását.
A gát enyhe ives alaprajzi elrendeződése különösen a vizzárő elemek
nyomás hatására történő deformálódása miatt igen fontos. Ezek szerkezetét,
egymással való csatlakozását úgy kell megtervezni, hegy a nyomás hatására
fokozódjék az elemek összekapcsolódása és egymás közötti vizzárősága.
Magszigetelésü kőgátak, ahol a vízzáró elemek a gát testében kerülnek
elhelyezésre. A vizzárő elem lehet vasbeton, aszfaltbeton vagy vizzárő agyag­
talaj. A magszigetelésü gátak előnye, hogy kevesebb szigetelő anyag kell hozzá,
a gát ülepedése egyenletesebb teherelosztást fejt ki a vízzáró elemekre.
Hátránya viszont, hogy nagyobb a gát tömege, mivel a viznyomás feltétele csak
a mag és a légfelőli oldal közötti kőprizmára hárul, mig a mag és a felviz
közötti kőprizma a magot védi és támasztja meg. További hátránya, hogy a mag
utólagos javítása meghibásodás esetén igen körülményes és a vizfelöli rézsüt
olykor hullámverés ellen még külön burkolattal kell védeni.
A 3-18. ábra a Rur völgyzárőgát kőhányásgátját mutatja be, melynek viz­
zárő eleme agyagmag. A belső agyagmag vízzárásának tökéletesítése céljából
a vizfelöli oldalon bentonittal javított réteg tehető. A bentonitos réteg tulajdon­
sága, hogy a v íz hatására megduzzad és igy fokozódik annak egyébként is jő
vízzáró tulajdonsága. A két magjának elrendeződése statikailag igen kedvező
hatású. ‘

97
vO
00

52,00
3-18* ábra
A Rur gát szelvénye a magszigeteléssel
 A v ízzá ró agyagmagot mindkét oldalon a finom szemtől a durváig terjedő
frakcionált szűrőréteggel kell közrefogni, nehogy a viznyomás hatására a puha
agyagréteg benyomódjék és lassan beszivárogják a kőgát durva hézagaiba, á t­
szakadjon és a gát vízzárása megszűnjön.

3. 4. Földgátak

A földgátak tervezése hazánkban elég gyakori. A nagyobb és közepes ma­

gasságú földgátak völgyzárőgátaknál, tározóknál a kisebbek tavaknál, tószabá­
lyozásnál fordulnak elő. Az árvédelmitöltéseket itt nem tárgyaljuk, mivel ezek,
ill. a tározók földgátjainak szerkezeti kialakítása és a velük szemben támasztott
követelmények számos tekintetben eltérőek. A kisebb öntöző csatornák töltései
is speciálisak, azért a továbbiakban csak a tározók földgátjaival foglalkozunk.
A Folyami vízépítés 2. c. tárgyban (továbbiakban FVE. 2 .) már foglalkoz­
tunk a földgátak általános tervezési szempontjaival és a gátakhoz kapcsolódó
műtárgyakkal is.
Jelenlegi célkitűzésünk, hogy áttekintsük a tározók földgátja és műtárgyai
tervezésének legfontosabb részletkérdéseit, részletterveit. Tekintettel a tan­
anyag terjedelmének korlátozottságára, különösen a földgátak tervezésének szem
pontjait helyezzük előtérbe és példaként a csó rréti tározó földgátjának tervezési
szempontjait ism ertetjük részletesen.
Tételesen megyünk végig a tározó egészének valamennyi fontosabb r é s z ­
letkérdésén. ,

3 .4 .1 A létesítmény rendeltetése
Minden műszaki létesítménynél előzetesen tisztázni kell annak egy'vagy
többcélú rendeltetését, és azt tömören meg kell fogalmazni. Többcélú feladat
esetén a fontossági sorrendet hangsúlyozni kell.
A műtárgy rendeltetése, üzeme és az építési anyagok költségének f i­
gyelembe vételével egyszerű számításokkal eldönthető, hpgy az adott helyen
milyen tipusugát építhető gazdaságosan. Tételezzük fel, hogy a döntés földgát
építése mellett szól.
így történt ez a csó rréti völgy zár ógátas tározó esetében is, amelyik a
Mátravidéki Regionális Vizmü III/l ütemének fő létesítménye, mely a völgy-
zárógát mögötti tóból a viztisztitótelep részére a nyersvizet szolgáltatja.
A tározó vizét az Aranybánya-forrás és a Nyirjes forrásból eredőNagy­
patak táplálja (3-19. ábra, 3-1. fénykép).
A Nagy-patak kijelölt völgyszakaszára tervezett völgyzárógát magassága
tekintetében az országban eddig tervezett legmagasabb völgyzárógátat jelenti.
A vízminőség védelmével itt nem foglalkozunk. A tározó helyének kivá­
lasztási szempontjait már tanultuk.

99
3 .4 .2 A tározó és a völgyzárógát
A tározó vízgyűjtőterületének, a tározótérnek és a gát helyének részletes
vizsgálatából számos olyan adat áll rendelkezésünkre, melyek a gát és műtár­
gyainak tervezéséhez feltétlenül szükségesek. Ilyen adatok pl. a cső rréti tározó
esetében a következők:
VizgyüjtőterUlet nagysága: 8, 38 km
A tározó maximális üzemi vizszintje: 534, 50 m. Orsz.
minimális üzemi vizszintje: 520, 00 m. Orsz.
árvizi tulduzzasztási vizszintje: 535, 30 m. Orsz.
A völgyzárógát koronaszintje: 536, 50 m. Orsz.
A tározó hasznos térfogata: I 000 000 m3
holt-térfogata: 75 000 m3
összes térfogata: 1 075 000 m3
vízfelszíne (max. U. sz. esetén) 12,00 ha
-maximális vízmélysége: 22,50 m
átlagos vízmélysége: 8,95 m
A tő legnagyobb szélessége: 230
hossza(max. Uzemvizszint esetén): 780 m
A tározó nettó teljesítőképessége: 32,4 1/sec =
2 800 m3 /nap
A tározó bruttó teljesítőképessége: 37 1/sec =
3 200 m3/nap
A Nagy-patak sokévi középvizhozama: 52 1/sec =
4 500 m3/nap
A tározó kiépitettségi foka: 71%
Az elzárási szerelvénybe érkező különböző nagyvizhozamok csúcsértékei:

A na gy v í z h o z a m

előfordulási ismétlődési csú csértékén ek

valószínűsége gyakorisága nagysága
%-ban év -ben m3/sec -bán
20 5 8,20
10 10 10, 30
5 20 12, 70
3 33 14,70
2 50 15,50
l 100 17, 80
0,5 200 20, 00

Az árapasztás szempontjából a 0, 5% valószínűségű, 200 évenkénti gyakoriságú

NQ = 20 m3/sec vízhozam a mértékadó.

109
 A mértékadó vízhozamot sok tén yező befolyásolja. Így pl. a gát alatt
levő települések, melyeket katasztrófa esetén veszély fenyeget; a tározott
vízmennyiség; a gát szerkezete; az árapasztó műtárgy típusa stb.
A tervezett völgyzárőgát a vízmű fő létesítménye, mely a mögötte kiala­
kuló tározótérrel lehetővé teszi a tervezett nyersvíz folyamatos szolgáltatását.
A cső rréti tározó völgyzárógátjára vonatkozó adatok pl. a következők
voltak:
A völgyzárógát egyenes tengelyű
koronáján mért hossza: 190 fm
koronaszintje: tengelyben: 536,65 m .O rsz.
padka szélen: 536,50 m .Orsz.
(bekötések helyén és a vulkáni hamu
felett tultöltést kell alkalmazni)
legmélyebb terep'a vízoldalon: 512,00 m. Orsz.
a szárazoldalon: 505,00 m. Orsz.
legnagyobb magasság az eredeti terep felett: 27 m
koronaszélesség: 6, 00 m
a gát legnagyobb talpszélessége: 208, 50 m.
(Lásd a 3 -2 0 ., 3-21. ábrát).
Ugyancsak meg kell adni, hogy a vizfelöli és a száraz oldalon az egyes
szintek között milyen rézsűhajlásokat terveztünk.
! A gáttest méreteinek meghatározására a 3 .4 .4 alatt térünk ki.

3 .4 .3 A völgyzárógát alapozása
A völgyzárógát biztonsága döntő mértékben függ a gát környékének mor­
fológiai, geológiai és talajmechanikai feltételeitől.

3 .4 .3 .1 Morfológiai viszonyok
A geomorfológiai vizsgálatok során fel kell tárni, hogy a környezet réteg­
ződése milyen és melyik korba tartozik. Milyen a rétegek mélysége, dőlése,
repedezettségé, hidrogeológiai viszonyai.
Topográfiai szempontból fel kell tárni a tározó tér fenék- és oldal dom­
borulatait a patak völgyében. Igen fontos a gát szelvényében a részletesebb
geológiai és topográfiai feltárás.
A továbbiakban néhány idevonatkozó megállapítást adunk a cső rréti tározóra
vonatkozóan.
A vizsgált völgy geomorfolőgiailag a Mátra központi hegyvidéki jellegű te ­
rületéhez tartozik, melynek kőzeteit a miocén tortoni elméletbe sorolt, igen
változatos kifejlődésü vulkáni kőzetek (az andezit különböző változatai) alkotják.
A tározás szempontjából vizsgált völgyszakasz völgytalpa a tervezett
elzárás helyén keskeny, mintegy 30 m széles. E fölött, a mindkét oldalon jelent­
kező mellékvizfolyásoktől E -r a medenceszerüen kiszélesedik 60-70 m -re.
A patak folyása felső szakasz jellegű.

110
- 111 - 112 - 113 - 114 - -
 A nagy esés következménye, hogy a völgytalpon csak 0, 7 - 2, 7 m vastag
patakhordalék van, de ez is uralkodóan görgeteg. A patak itt inkább pusztitő
tevékenységet fejt ki. A völgyoldal a tervezett gát baloldalán igen meredek.
A völgytalp 3-4 m magasságú meredek emelkedés után megy át a lankásabb
emelkedésű völgyoldalba. A tározőtérben, a gáttól kb. 180-200 m -re, majd
ettől E -ra , mintegy 160 m -re van a két mellékvizfolyás.
A geomorfológiai megfigyelések szerint a völgy jobboldala gyarapodó,
mig a baloldal pusztuló formát mutat.
A tározótér és a hozzá tartozó vízgyűjtőterület vízhálózatát az alapkőzet
minőségétől függően az erózió alakította ki.
3 .4 .3 .2 Geológiai viszonyok
A geológiai vizsgálat célja, hogy részletesen feltárja a gát és a tározó kör­
nyezetében az altalaj felépitettségét, erózió, teherviselő és vízzáró képességét.
A csó rréti tározó esetében a terület vízhálózatát a láva megmerevedéséből
keletkezett alapkőzet minőségétől függően az erózió alakította ki.
A magasabb hegyhátakon - ahol a kitörési centrumok sejthetők —sötészürke
ép fedőandezitet találunk. A völgyoldalak egyes szakaszain, ahol a sötétszürke
fedőandezit csak kisebb vastagságot ér el, az andezit feldarabolődott, lepusztult,
törmelékformában jelentkezik, nagy tömböket, görgetegeket képezve. A kitörés
utolsó fázisaként laza vulkáni hamu és törmelék került a felszínre, teljesen bon­
tott andezit-változatokkal. Ezt a felszíni és felszinközeli összletet a lezúduló
nagyobb víztömegek fokozatosan erodálják, különösen ott, ahol a völgyoldalakat
nem borítja erdő. A vízgyűjtő területre lehullott csapadék túlnyomó része fe l­
színi porózusabb fedőréteg telítődése után a felszínen folyik le.
A vízgyűjtő E -i részén lemélyitett érckutatő fúrás adatai szerint az
andezit-összlet 484 m vastag. A fúrásban 1 m vastagságban fedőandezit volt,
alatta a rétegvulkáni andezit 198 m vastagnak adódott.
A vulkáni kőzetekből felépült vízgyűjtő nagy részét erdő borítja, ezért
a hordalékszállitás nem nagy.
A tározótérben kialakult talajvizszint a völgyfenéken 0, 7 - l, 2 mélyen
nagyjából a patak vizszintjét követi.
3 .4 .3 .3 Talajviszonyok
A talajmechanikai tanulmányban részletesen ki kell térni a következő kér­
désekre :
Milyen kőzetekből áll az altalaj, melyek ezen kőzetek alapvető mechanikai,
hidraulikai tulajdonságai a gát különböző helyein. Milyen a kőzetek vízáteresztő
képessége, repedezettsége, a repedések iránya, mérete és össz efü g g ése. Van-e
és milyen vastag a völgyfenéken található hordalék, milyen annak szemszerkeze -
te, stb.
A csó rréti tározó idevonatkozó adatai a következők voltak:
A völgyfenék alapkőzete a sötétszürke, igen kemény fedőandezit. Ez a
fedőandezit az oldalakon összefüggően nem, csak foszlányokban jelentkezik.
Az alapkőzet anyagában vizzáró. Vizvezetés csak ott lehetséges, ahol
a repedések hálózatrendszert képeznek. Ilyen repedezettnek csak a völgyfenéki
fedőandezit felső félm éteres vastagsága mutatkozik.
115
 A tározás szempontjából figyelembe vett andezit alapkőzeteket a völgy­
zár ógát baloldalán 2-7 m vastagon, a jobboldalon 4-18 m vastagon, a völgyié
néken 3, 3 - 4, 5 m vastagon fedőrétegek borítják.
A baloldalt boritó fedőréteg alsó tagját 10”^ - 10 m/sec szivárgási té
nyezővel közepesen vizvezetőnek, a felső tagját egy nagyságrenddel jobb viz-
vezetőnek minősíthetjük. A felső összletben a viznyomás hatására a finomabb
szem csék átrendezésére és esetleges kimosására számítani kell. E málladé-
kos fedőréteg alsó rétegének süllyedésére nem kell számitani.
A völgy jobboldalán az alapkőzetreugyanazateljesenbom lott, agyagosán
mállott andezit települt l, 5-4, 5 m vastagságban.
A völgyfenéki alapkőzetre görgeteges patakhordalék települt. A réteg
3, 3-4, 5 m vastag. A réteg aljában a görgeteges kavicsbánya hézagaiban kövér-
agyag kötőanyag található, a réteg felsőjében a görgetegek közét csak homokos
kavics tölti ki. A réteg teljes egészében jó vizvezető. A réteg összenyomódása
a gát alatt jelentéktelen lehet.
3 .4 .3 .4 Alapozási kérdések
A völgyzárőgát alapozásához három kérdés kapcsolódik: a g á t alatti s z i­
várgások elleni védekezés, a földmunka alapsikjának előállítása és a gát süly-
lyedése.
A völgyfenéki nem vízzáró alapkőzetre települt görgeteges fedőréteget
a túlzott vizvesztesség, a hidraulikus talajtörés, a talajvíz túlzott megemelke­
dése és a fedőréteg kötőanyagának kimosődási veszélye miatt teljes mélység­
ben és a völgytalp szélességében le kell zárni. A cső rréti tározó esetében a
lezárás a völgytalpon szivárgó beton fallal történt, melyet alul az ép andezitbe
kötöttek be. A felső, 0, 5 m -es repedezett réteget eltávolították (3 -2 0 ., 3-21.
ábrák).
V ízzárásra jó l alkalmazható agyagfal is, melyet felülről a gáttestbe be
kell kötni (3-20. ábra). A vizzárő alapfal teljes hossza mentén, a száraz oldalon
a lezárt réteg legalján (3-20. ábra) a lezárással párhuzamosan talpszivárgót kell
tenni.
A talpszivárgó a vízzáró falak eredményes működését és a vizvezetésre
veszélyes rétegek leszívott állapotát biztosítja. A talpszivárgőt az alapkőzet
felszínének mélyvonulatában vezetjük ki.
A bal- és jobboldali hegyoldalakat —a talpszivárgóhoz hasonló mély vonal­
vezetésű —megcsapoló_rendszerrel viztelenitjük. E megcsapoló rendszer gyűjtő-
csöve a völgyzárőgát szárazoldali szektorának száraz állapotát biztosítja, vala­
mint a domboldalak felől érkező rétegvizeket vezeti le. A megcsapoló rendszer
jobboldali ágát —külön gyüjtőcsőággal —a talpszivárgó jobboldali végpontjához
kötjük be.
A völgyzárőgát földmunkájának nagy tömegéhez a tervezett helyen levő
fákat, cserjéket, aljnövényzetet gyökérirtással el kell távolítani, a völgyfeneket
és a domboldalakat boritő humuszréteget el kell távolítani. A növényzet irtással
és eltávolítással, valamint a humuszréteg eltávolítással a völgyzárógát nagytö­
megű földmunkájához az alapozási sik előállt.

116
 A domboldalon az alapkőzetet boritő fedőréteg felső laza részét (vulkáni
kőzetmálladék) teljes vastagságban kell eltávolitani a humuszréteggel együtt.
A völgyzárőgát függőleges szivárgójának gyüjtőcsövét végig a földmunka
alapsikjának megfelelő magassági szintre kell elhelyezni.
A nagy terhelések és a gát term észetes ülepedése miatt a várható süllye­
dést meg kell tervezni és a gátat tultöltéssel (tulem eléssel) kell megépíteni.
Az adott példánál az építés időtartama alatt 10 cm, utána pedig 15 cm -es utó­
lagos süllyedést terveztek.

3 .4 .4 A völgyzárógát szerkezete
3 .4 .4 .1 A szárazoldali támasztótest
A völgyzárógát szerkezete a gát anyagától függ. A cső rréti tározó föld­
gátját öt egymáshoz kapcsolódó, külön funkciót ellátó elem alkotja: a száraz­
oldali _támasztótest, a vízoldali vizzáró test, a kettő közötti függőleges szivárgó,
a vízoldali támasztó test, valamint a különböző magasságokra és nyomvonalakra
tervezett szivárgórendszer.
A szárazoldali támasztó test a völgyzárőgát állékonyságát biztositó g át­
szektor.
% támasztótest alulról az alapsikra épül rá, a gátközép felöl a függőleges
szivárgőréteggel érintkezik, harmadik oldalán a tervezett szárazoldali rézsű ­
felületekkel pedig a külső atmoszférával érintkezik.
Á támasztőtest mindenkori száraz állapotát a függőleges szivárgó és annak
gyűjtőrendszere, a talpszivárgő gyüjtőcsöve és a megcsapolórendszer gyüjtőcsö-
ve biztosítja.
A támasztótest a "C só rré t"-i anyagbánya kövér agyagjából épült, rézsű ­
jének kialakítása a 3-21. ábrán látható.
A szárazoldali támasztőtest építési anyaga annál kedvezőbb, minél nagyobb
fajsúlyú, minél tömörebb és minél kisebb hajlású rézsűben építhető meg, (kő,
kőtörmelék, homok, homokos kavics s tb .). A rézsű védelme a gát anyagától
függ. Csórréten a rézsűvédelmet a "N y irjes"-i anyagbányából odahordott hu­
musztakaró terítés (20 cm vtg) jelenti, melyre fümagkeverék vetésével füve-
tés kerül.
3 .4 .4 .2 A vízoldali vizzárótest
A vízoldali vizzárótest a völgyzárógát vizzásárát biztositő gátszektor.
A vizzárótest vizzáró földanyagból építendő, pl, agyagból. Csórréten a vizzáró­
test három kapcsolódó elemből á ll: a nagytömegű agyagtestiből,, a völgyfenéki
vízzáró betonfalból és a jobboldali vízzáró agyagfalból.
Az agyagfal alulról az alapkőzetbe (fedő és rétegvulkán andezit) vagy az
alapkőzetet fedő agyagosán mállott andezitbe köt bele 0, 50 m mélységig.
3 .4 . 4 .3 A függőleges szivárgó réteg
A függőleges szivárgó a völgyzárógát szárazoldali támasztó testének
száraz állapotát biztosítja. A réteg együtt dolgozik a szivárgó rendszernek
azzal a gyüjtőcsövével, amelyet a függőleges szivárgó réteg aljába kell elhe­
lyezni. A függőleges szivárgót a szárazoldali támasztőtest és a vízoldali vízzáró
test közé kell beépíteni.
117
00

ábra
A Csőrréti gát függőleges szivárgója (a) és szivárgó rendszer tokos betoncsövekből (b)
m aaassáq m Orsz.
■Z 10 makatíám burk
?n? y j * 103,50 szárazoldali rézsűiéluki termőfölddel
max úsz T 201,50-iárvízi a , /borítva.gyepesítve,20cm vastagon
-100 vízoldali rézsű hul/ámvédó burk ■19&.5C 196,50
30 cm vtg betonlapból 15cm vtg ^
'it vízoldali vízzáró gát szórozok^*+^gj-
homokos kavics — dali támasztószek >193.50
burk. megtámasz­ es támasztó szektora az
ágyazatra fektetve^
agyagbánya kövér agyagból tora az agyagbánya kövér
15,0
tó betonfoc "
3,50 166.50
agyagából , , , \'
(6 humusznyesés fu$ f j v°r /vízszintes szivárgórztcg sz/várgórendszer gyűjtője

- Vízzáró bttonfd B200-asbeton-

bd 50 cm vostagsúgbon

3-23. ábra
A Lázbércí tározó völgyzárógátjának keresztmetszete

- 119 - 120 - 121 - 122 -

 Metszet
526,50
Felülnézet
Aknohogcsö
020-as betonvt'OS?.
hó! 30 cm-ként
I ____ 60

Beton aknaggűnj
M5z 11032 \

Fdtöltés a mun-
kaórokból kikerü­
lő anyagból é20cm-es tokos be­
toncső M5Z15^50/2 N
Aknahúgcsó in_
é&Q — y to

CH

ü é
ilOcm-es tokos
úetoncsó MSzN é20 cm-es tokos
/5í 50/2% m- 5' etoncsö MSztőtiOfe
, 5/6,70
5)6,60 15 l bO i
ö
rM tí ~ ' m
ig y X z M m w .

1-241 Á b ra
A szivárgók b e v e z e l l e n ő r z ő aknákba
123
 A függőleges szivárgó vízoldali fél szélességét bánya-homokból, a száraz-
oldali fél szélességét kavicsból (osztályozatlan homokos kavicsból) kell beépíteni,
(2x50 cm szélesség). A függőleges szivárgó szerkezetét a 3 -22a, ábrán adtuk meg
A szivárgó rendszer térbeli elrendezése nagymértékben függ a gát s z e r­
kezetétől, anyagától és a geológiai viszonyoktól.
A 3-23. ábrán a lázbérci tározó völgyzárógátjának szelvényét adtuk meg.
Ez egy homogén földgát, amelynél a szivárgás káros hatása ellen szivárgó
rendszerrel védekeztek. A szivárgó rendszer a következő főbb részekből á l l :
- függőleges szivárgó a gyüjtőcsővel; feladata a szárazoldali gáttest
védelme;
- vízszintes szivárgó réteg ; a kivezetésekkel és a gyüjtőcsővel; feladata
az alulról és a felvizfelöl szivárgó részek összegyűjtése és elvezetése;
- szivárgó aknák;
- nyomáscsökkentő kutak aknái;
- összekötő gyüjtőcsövek;
ez utóbbiak a rajzokon nem láthatók.
A szivárgó vizek összegyűjtése és elvezetése szivárgó dréncsőhálózattal
történik. Ez homokos kavicsba helyezett tokos betoncsövekből áll, melyet e s é s ­
ben kell vezetni (3-22. ábra).
A gyüjtőcsöveket járható vb. ellenőrző aknákba szokták bevezetni mely­
nek szerkezeti kialakítását a 3-24, ábrán adtuk meg.
3 .4 .4 .4 A vízoldali támasztótest
A vízoldali támasztótest a völgyzárőgát állékonyságát biztositó gátszek­
tor. A támasztótest alulról a földmunka alapsikjára épül rá. A csó rréti tározó­
nál a gát felöli oldalon a vízoldali vízzáró test 1:1, 5 -re kiképzett: rézsűfelüle­
tére támaszkodik, harmadik oldalán a tervezett rézsűfelületekkel érintkezik a
tározó vizével (3-20, ábra). A támasztótest a völgyfeneket boritó fedő andezit
(görgeteges homokos kavics)-ből épült. A támasztó testet olyan anyagból kell
építeni, amelyik átázott állapotban is képes minél meredekebb rézsűben meg­
állni. Felületét a hullámok és az elhabolás ellen burkolattal kell védeni. A bur-
kolatot támasztó bordára kell alapozni (3-20. ábra).
A rézsűburkolat 35x35x15 m méretű beton (B. 200-20/3) idomlapból készül.
Alá 15 cm vastagságban osztályozatlan, homokos kavics ágyazati réteg kerül.
A beton idomlap burkolatot az 520 m. Orsz. szintű padkán 70x120 cm méretű
megtámasztó borda tartja meg (B, 140-30/3). A burkolatot az oldalsó lezárásnál
40x60 cm méretű oldalsó lezáró borda zárja le (B. 200-40/3), a völgyzárógát
tetejére pedig 30x50 cm méretű felső lezáró borda kerül, mely a korona szin tjé­
ből 20 cm -re áll ki, (3-25. ábra).
3 . 4 . 4 . 5 A szivárgó rendszer
A csó rréti völgyzárőgát szivárgó rendszere három részből á l l :
- a függőleges szivárgókból;
- a talpszivárgókból és
- a megcsapoló, ellenőrző aknák rendszeréből.
124
 Vízgyűjtő árok (folyóka)
Metszet
35x 35 x M-á’i beton
idomko B2DO-ZO/3

ágyazat

Burkolat megtámasztó borda a padkán

35x 35x >5-íjs beton

A C sőrréti gát előregyártott betonlapburkolata

A cső rréti tározó gátjának szivárgó hálózati rendszerét a 3-25. ábrán

adtuk meg.
A szivárgó rendszerek célja egyrészt a vizzáró betonfalat és vizzáró
agyagfalat alulról esetleg megkerülő viz összefogása (talpszivárgő), m ásrészt
az előző funkcióval együtt a völgyzárőgát szárazoldali támasztó szektorának
száraz állapotában való tartása (az egész rendszer).
A függőleges szivárgó rendszeréhez a függőleges homokkavics réteg , a
gyüjtőcsövek é s a kivezetőcsövek tartoznak (3-24, ábra).
A gyüjtőcső a függőleges szivárgó kavicsrétegének aljában húzódik, a föld
munka alapsikjának szintjét követi. A gyüjtőcső 20 cm átmérőjű tokos beton­
csőből épül.
A gyüjtőcsövek összegyűlt vizét a többfeladatu vb műtárgy kétoldalára e l­
helyezendő kivezetőcsövek vezetik ki. A kivezetőcsövek anyaga a gyüjtőcsővel
azonos. A kivezetőcsövek a műtárgy csillapitómedencéjének függőleges falában
elhelyzett acélcsövön keresztül torkollnak az alvizcsatornába.
A talpszivárgó rendszer két részből áll : a gyüjtőcsövekből és a kivezető
csövekből.

125
 A talpszivárgő gyüjtőcsöve a vízzáró betonfalat és a vizzárő agyagfalat kö­
veti, az elzárandó réteg alsó sikjában, a falak száraz oldalán. A gyüjtőcső
anyaga 20 cm átmérőjű tokos betoncső. A betoncsövet 100x80 cm méretű ka- j
vics -homokléc aljába kell fektetni.
A talpszivárgó kivezető csövei a megcsapoló rendszer I. sz. aknájába
torkolnak, majd onnan a többfeladata vb. műtárgy csillapitőmedencéje felé közös
csővezeték vezeti a vízhozamot.
A megcsaplő rendszer a völgyzárógát szárazoldali rézsűjének a tereppel
való metszésvonala mellett halad, mély vonalvezetéssel. A jobboldali gyűjtő-
csőnek egy leágazása is van, apiely a vízzáró agyagfal végéhez köt be.
A megcsapoló rendszer csöveinek anyaga a többihez hasonlóan 20 cm á t­
mérőjű tokos betoncső.
A betoncsövet 100x80 cm méretű kavics-homok szivárgóléc aljába kell
fektetni.
A kétoldali megcsapoló rendszer gyüjtőcsöve a többfeladatu vb. műtárgy
csillapitőmedencéjének kétoldalán torkollik be, miközben a jobboldali ág az I.
sz. aknában a két talpszivárgó kivezetőcső vizét is felvette (3-26. ábra).
A 3-22b. ábrán vázolt szivárgó rendszer építése költséges. Helyette a
Szovjetuniban rostált, aprőszemü kavicsból olyan porózus betoncsöveket a l­
kalmaznak, amelyeket vékonyrétegü homokos kavicsba raknak és a szürőhatás
tökéletes.

3 .4 .5 A gát anyaga és épitése

Attól függően, hogy milyen anyagból épitjük a gátat a földanyag kiterm elé­
sét és beépítését különböző előírásokban kell rögzíteni. Tudni kell, hogy a föld­
gátak építési lehetősége nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól. Fagyos
és esős időben földgátat építeni nem lehet.
Az alábbiakban ismét a cső rréti tározó völgyzárógátjáből veszünk példát
a gát földanyagának kiterm elésére és beépítésére. A völgyzárőgát három kü­
lönböző szektorát három különböző bányából kikerülő anyag felhasználásával
építették meg, éspedig:
a) a szárazoldali támasztó testet: C sórréti bányából
b) a vízoldali vízzáró testet: Nyirjes bányából
c) a vízoldali támasztó testet: Völgyfenéki bányából
A C sőrréti bányából kifejthető anyagok a plasztikus index alapján való
osztályozás szerint mind Pi > 25%-kai jellemezhetők, tehát mind a kövér agyag
kategóriába sorolhatók. A humuszos fedőréteget le kell takarítani, az a gátba
nem építhető be. j
A humusz alatti anyagok kivétel nélkül fejtés után a völgyzárógát száraz- >
oldali támasztótestébe beépíthetők, tekintettel arra, hpgy a támasztőtest elé
függőleges szivárgóréteg épül, mely a száraz állapotot biztosítja. <
A bányában mért víztartalom átlagos értéke és szélső értékei is általában 4
megfelel a beépítésnél megengedett szélső értékeknek. A bányától a beépítés heh
színéig számítható mintegy 600 m -es szállítás ideje alatt az anyag 2-3% -os m ér*

126
száradására számítani lehet, ezért a bányában mért átlagos víztartalom az
optimálishoz közeli értékre csökkenhet.
Az anyag beépítésénél úgy kell eljárni, hogy tömörítés előtt a töltéskép­
zést jelentő elterítés az anyagok jő keverését végezze el.
A völgyzárőgát szárazoldali támasztő testébe valő építésénél a cső rréti anyagot
Of = 1, 30 t /n ? értéknél kisebb száraz térfogatsúlyra nem szabad tömöríteni,
0 3
a mintavételek számtani középértékének a J = 1, 36 t/m száraz térfogatsúlyt
° 3
el kell érnie, ez term észetes térfpgatsulyban J m = 1> ?0 t/m -t jelent.
Relatív tömörség tekintetében ez 0, 90-nak felel meg.
A nyirjesi bányából kifejthető anyagok a plasztikus index alapján valő osz­
tályozás szerint Pj < 25%-kai jellemezhetők, tehát sovány agyag kategöriába
sorolhatók.
A bányában mért víztartalmak általában kissé magasak ahhoz, hogy ele­
gendő mértékű száradásukra számítani lehessen. (A nyirjesi bányától a beépítési
helyig való szállítás mintegy 1000 m) Megfelelő száraz, nyári időszakban valő
építés esetén valószínű azonban, hogy a víztartalom kellő mértékű, 4-6%-os
csökkentése létrejöhet ahhoz, hogy a víztartalom az optimális értéket megkö­
zelítse.
A völgyzárőgát vízoldali vízzáró testének beépítésénél a nyirjesi anyagot
% = 1,49 t/m^ száraz térfogatsúlyra legalább be kell tömöríteni. Ennél
kisebb érték a vizzárőság biztosítása érdekében nem tűrhető el. A száraz té r­
fogatsúly minták számtani középértékének a j = l, 51 t/m^ értéket el kell
0 3
érniük, ez term észetes nedves térfogatsúlyban J m = 1. 85 t/m -t jelent.
Relatív tömörség tekintetében ez 0, 95-nek felel meg.
A völgyfenéki alapkőzetet patakhordalék fedi. A térszínhez közelebbi
felső rétegben (holocén) 10-15 cm méretű, görgeteget találunk, néhol 50 cm -es
törmelékkel. A felső rétég kötőanyaga iszapos kavics. Az alsó rétegben (plei­
sztocén) a durva görgeteg jellem ző legnagyobb átmérője általában 40 cm. Nem
jellemző, de előfordul 100 cm -es tömb is. A görgetegek hézagaiban kövér
agyag van, de az agyag a hézagokat nem tölti ki.
E két egymás feletti réteg —válogatás nélkül —a völgyzárőgát vízoldali
támasztő testének építéséhez használandó fel.
A völgyfenéki kavics-görgetegbányát kb. 20 cm vastag fedőtakarő eltá­
volítása után lehet megnyitni.
Az anyag beépítésénél a = 2, 00 t/m^ térfogatsúly elérése szük­
séges.
A beépített gátanyagok megfelelő tömörségét az építés egész folyamán
ellenőrizni kell. A mintavételes ellenőrzésre a tervező talajmechanikai műve­
zetése hivatott.
Az egyes anyagok tömörítési munkáját próbatömöritéssel lehet meg­
határozni.

135
 Az anyagok betömöritését gumihenger és vibrojuhlábhenger együttes já r a ­
tásával kell elvégezni, 25 cm -es réteg elterítése után, A szükséges járatok
számát és a járatok számának a két hengertipus közötti elosztását pontosan
prőbatömöritéssel lehet megállapítani.
A kavics és a görgeteganyag tömörítése gumikerekes jármüvei és sima
vibrohengerrel történik. A járatszám ot szintén előzetes prőbatömöritéssel
lehet meghatározni.

3 .4 .6 Kiegészítő berendezések
A völgyzárőgátakat rendeltetésüktől, nagyságuktól és funkciójuktól függően
kiegészítő berendezésekkel kell ellátni.
Ilyen pl, a gátőrház; vízállás észlelő, ill. berendezések; meteorológiai
észlelések telepe; figyelmeztető táblák; vizhozammérő berendezések; hírközlő
berendezések; balesetelháritás berendezései stb.

3 .4 . 7 Egyéb megjegyzések
A Szovjetunióban alkalmazott pórozus betonból készült szivárgó csövet
mutat be a 3-27a„ ábra. Hosszú szivárgó csőhálózat esetén alkalmazása gaz-

ábra
Szivárgó rendszer csőeleme, porózus betoncsőből.

136
 A földgát szárazoldali támasztó test alsó körömfalánál talpszivárgőval
kombinált szűrő-szivárgó rendszerét mutatja be a 3 -27b. ábra.
Erős hullámverés esetén olyan előregyártott beton lapburkolatot alkal­
mazunk, amelyiknek felülete nem sik, hanem hullámtörő bordákkal van érde-
sitve, (2-12. fénykép).

137
4. MOZGATHATÓ GÁTSZERKEZETEK

Mozgatható gátszerkezetek azok az acélszerkezetből vagy fából, esetleg ;

műanyagból készült elzárószerkezetek, amelyek a vizátbocsátása vagy a viz- ■
szintszabályozás céljából elmozdihatók, általában emelhetők vagy süllyeszthető!
Az ilyen szerkezeti elemeket elzárószerkezeteknek nevezzük.
Az elzáró szerkezetek önállóan sohasem fordulnak elő, ezeknek mindig
velejárója a mozgásszerkezetet magába foglaló szilárd, rendszerint beton,
vagy kő gát, pillérek és alaplemez.
A jegyzet ezen fejezetében a gátak fő részeinek kialakításával és a hazánk
vizépitésében leginkább szóbajöhető gátszerkezetekkel ill. ezek főbb részlet-
kérdéseivel foglalkozunk.

4.1 A gátak tipusai

Az állógátakkal a 3. fejezetben már megismerkedtünk. Ezeknek egyik lé ­

nyeges tulajdonsága volt, hogy az árvizek lebocsájtása nem tette szükségessé
a gát mozgatását.
Mozgatható gátakat akkor alkalmazunk, ha a nagyvizi viszonyoknál —álló
gát esetében —megengedhetetlen duzzasztás állna elő, vagy az álló gát által oko
zott hordalék lerakódás a meder fokozatos feltöltődésére vezetne.
A mozgó gát kis és középvizek esetén leeresztett állapotban felduzzasztja
a folyó vizét, létrehozza a duzzasztott vizszinteket. A gát süllyesztésével vagy
emelésével elérhető, hogy a megengedett duzzasztási vizszint (DVsz) alatti
term észetes vízállásokhoz tartozó vízhozamok esetében, a pillanatnyi vízho­
zamoktól függetlenül, is állandó, duzzasztott vizszintet (DVsz) tartsunk.
Ha a pillanatnyi vízhozam értéke olyan nagy, hogy a hozzátartozó, te r ­
mészetes vízállás értéke egyenlő vagy nagyobb mint az adott szelvényben meg­
engedett DVsz, akkor a mozgó gátat teljesen fel kell húzni (vagy lesüllyeszteni)
hogy duzzasztó hatását megszüntessük és az árvíz lefolyására a szelvényt sza­
baddá tegyük. A mozgó gátszerkezetek költségesebbek, mint az állógátak.
Vegyes gátakat akkor alkalmazunk, ha a Qmax_^oz tartoző vizszint ala­
csonyabb, mint a megengedett LNVsz. értéke. Ekkor az átfolyási szelvény egy
része állőgáttal lezárható és igy kapjuk a vegyes, álló és mozgó részekből összi
138
139
-
140
-
141
-
142

4 -^ Já b ra
A tiszalöki duzzasztóm íprajza (a), ill. hosszmetszete (b)
tett gátat. Az ilyen gátak létesítését költségcsökkentési szempontok indokol­
ják.
A mozgatható és vegyes gátak elválasztása gyakran igen nehéz és vitatott
kérdés is. Így pl. a Belsöböcsi duzzasztómű határozottan vegyes gát, mivel a
középvizi medret mozgógátak és egy vasbeton állógát zárja le. A Tiszalöki viz-
1épcső inkább mozgó gát, de vegyesgátként is felfogható, mivel a holtágat földgát,
a középvizi meder egy.részét pedig a vizerőtelep zárja el. Ha azonban figyelembe
vesszük, hogy az erőtelep lényegében egy m esterséges öblözetben van, a föld­
gát pedig a régi mederben, akkor mégis a mozgó gátakhoz tartozik.
A Kiskörei vízlépcső már vegyes gát, mert a régi középvizi meder fenék­
szintjéből a mozgatható táblák alatt 2, 2 m magas fenékgát emelkedik a régi fenék-
szint fölé.
A vegyes gátakat külön nem tárgyaljak, mivel annak állógát részét a 3.
fejezetben ism ertetett szempontok szerint kell kialakítani. A mozgó gátakra a
következőkben térünk ki.

4 . 2 A mozgatható gátak fő részei

A mozgatható gátak fő részei a gátszerkezet típusától és a nyílások kiosz­

tásától függ. Szerkezetileg nem vesszük ide a vízlépcsőhöz kapcsolódható viz-
erőtelepet, vizkivételi müvet, hajózsilipet stb.
A fogalmak konkretizálása céljából a 4 -1 . ábrán a Tiszalöki vízlépcső duz-
zasztőmüvének alaprajzát és hosszmetszetét, a 4-2. ábrán pedig egy meder és
egy parti pillért matattuk be.
A gát fő részei a következők:
1. az alaplemez
2. a pillérek (parti és mederpillér)
3. a mozgatható elzárószerkezet (gát)
4. kezelőhid esetleg közúti hid
5. elő és utófenék.

4 .2 .1 Az alaplemez
Az alaplemezre fekszik fel a gátszerkezet a pillérekkel együtt. Kisebb gá­
taknál a vasbeton alaplemez monolitszerkezetként egybeépül (néha a pillérekkel
is egybe). A nagyobb gátaknál dilatációs hézagokkal választják külön az alapr
lemezt a pillérektől és a nagy kiterjedésű alaplemezt munkahézagokkal is osztják.
A duzzasztómüvek alaplemeze a mozgatható berendezés alatt biztosítja a
mederfeneket, és legtöbbször alapul szolgál a pilléreknek és a gátfőknek, de
lehet ezektől különválasztva is építeni. Az alaplemez néha közvetlenül erőket kap
az elzárószerkezettől is, a legtöbb elzárószerkezetnél azonban legfeljebb az e l­
zárószerkezet súlyát viseli akkor, ha az elzárőszerkezet teljesen le van e re s z t­
ve. Az alaplemezt gyakran egybeépítik az elő és utófenékkel.
143
 4-2. ábra
A Békésszentandrási duzzasztómű meder- (a), ill. parti pillére
144
 A nagykiterjedésű alaplemezeket még akkor is, ha statikailag úgy szá­
mítjuk őket, mint egybefüggő monolit lemezeket betonozáskor részekre bontják,
mégpedig azért, hogy az egyes részek kötése külön-külön menjen végbe és a
kötés közben fellépő zsugorodás ne okozzon húzást az alaplemezben. A 4-3.
ábrán a békésszentandrási duzzasztómű alaplemezének betonozás alatti felosztása
látható. Az egyes tömbök számozása a betonozás sorrendjét jelenti, azonos szá­
mozású tömbök egyidőben kerültek betonozásra. A 12, 13, 14, 15 jelű sávok s z é ­
lesebb munkahézagok, amelyeknek betonozása csak a pillérek nagyobb részének
felbetonozása után lett végrehajtva. Ilyen módon a pillér saját súlya által oko­
zott ülepedések nem okoztak feszültséget az alaplemezben.

munkatömbökre

Az alaplemezre ható erők attól is függnek, hogy az alaplemez egybeépült-e

a pillérekkel. Az alaplemez méretezésekor minden terhelési esetet meg kell
vizsgálni. A legveszélyesebb állapot akkor adódik, amikor a duzzasztást az
ideiglenes elzáró berendezéssel hozzuk létre. A fölülről lefelé ható terhelések
értéke ui. ekkor a legkisebb és az alulról ható felhajtóerő értéke ugyanakkor a
legnagyobb. Az alaplemez szempontjából a felhajtó erő a legveszélyesebb, mely
az egyetlen felfelé ható erő.
A lefelé ható erők a legveszélyesebb állapotban (4-5. ábra).
- az alaplemez összsúlya (G) i
- a vizterhelések (V^, V2)
- dilatációs kapcsolat esetén a pillérekről átadódó erők (P^, P^).
A nagytömegű alaplemez nemcsak statikai szempontból készült ilyen vastagra,
hanem azért is, hogy a duzzasztógáton átbukó, vagy a gát alatt nagy sebességgel
átáramló viz okozta ütéseket és rezgéseket kellően felfogja és csillapítsa és ezek­
nek közvetlen hatásától az alaptalajt megóvja. Ezek a dinamikus hatások megbiz-
, 145
hatóan nem számolhatók és modellkísérlettel is csak bizonytalanul közelíthetők
meg. Általában az alaplemezekben fellépő beton nyomások igen kicsinyek, azon­
ban az alaplemezt mégsem építik vékonyra, legtöbbször már megépült más mü­
vek analógiájára állapítják meg a vastagságot. Ennek megfelelően nem szükséges
az egész alaplemezt nagyszilárdságú betonból készíteni. Ilyen betonnál azonban
a látható és a vízzel érintkező felületek védelme indokolt.
Az alaplemez alá vékony szerelőbetont helyezünk, a vízzel érintkező felü­
leteket pedig bazaltzuzalékos kéregbetonból képezzük ki (4-4. ábra). Az alap­
lemez tömegbetonból készül. Term észetesen ha vasalás is kerül az alaplemezbe
akkor a tömegbetonnak olyan minőségűnek kell lenni, amelyik tömörségével a
korrózió ellen kellően megvédi az acélbetétet.

Duzzasztási állapotban lefelé ható erő dz alaplemezre felfekvő g átszer­

kezet súlya (G^), de a vastag alaplemezre ez általában nem ad mértékadó te r­
helést (4 -5 . ábra).
A 4 -6 . ábra a tiszalöki duzzasztómű alaplemezének felosztását mutatja.
A feltüntetett osztásvonalak itt olyan hézagokat jelentenek, amelyek az egyes
részek közötti erőátadást megszüntetik, azonban olyan szerkezettel vannak
ellátva hogy teljesen vizzáróak legyenek, még az egyes alaprészek elmozdu­
lása esetén is. A nagyobb alaplemezek ezektől a résektől függetlenül is a békés-
szentandrási alaplemezhez hasonlóan a kötés közben fellépő zsugorodások ha-
146
 A A-A

& ábra
147

Az alaplemez terhelése ideiglenes elzárás esetén

tásának kiküszöbölésére (a rajzon fel nem tüntetett) még kisebb tömbökben lette
betonozva.
A 4-37. ábra a tiszalöki gát alaplemezét mutatja.
Ha összehasonlítjuk a békésszentandrási gát alaplemezének (4-4. ábra)
metszetével feltűnik, hogy aránylag vékony az alaplemez. Ennek oka azonban
az, hogy a békésszentandrásnál a pillér egybe van épitve az alaplemezzel, mig
a tiszalöki gátnál a pillérek külön vannak választva az alaplemeztől.

felső fő
4
h
z
alap t. alap alap vízeróiélep
Nj lemez
ro ö . lemez kffízz

■ZZOm

alsó fa

v-jw
'yáf
4 * bra
A Tiszalöki duzzasztőmoalárplemezének felosztása munka­
tömbökre

A 4 -7 . ábra a Nyugati Főcsatorna beeresztő zsilipjének metszetét mutatjf

az alaplemezen keresztül. Itt feltűnő a vékony alaplemez, de ez érthető, mert
az alaplemez keskeny és egybeépült a pillérekkel, melyek teljes terhelésüket
átadják az alaplemeznek. Ugyanez a helyzet a kisebb zsilipeknél is, melyek a
parti pilléreket helyettesitő oldalfalakkal egybeépülnek.

4 -7 . ábra
A Nyugati Főcsatorna beeresztő zsilipjének metszete az alaple­
148 mezzel
 k 6,70 95 12,70 | 260
W^r-
3 3 ,5 5

77777777777/ z z rT77777777777777777\
3.60

8
N
ZZZZZZZZZZZ2
$

43,62
149

A Tiszalöki (a) és a Kiskörei (b) gát mederpillére

 Az alaplemez egyes szerkezeti elem eit a gátszerkezetek ism ertetésénél
tárgyaljuk.

4 .2 .2 A pillérek
A pillérek a mozgatható gátrész megtámasztására szolgálnak. A pillérek
a mozgatható táblák fesztávolságának csökkentésére szolgálnak és olyan gátakra
amelyek a fenékre támaszkodnak, elmaradhatnak, vagy csak kezelőhíd alátá­
m asztására szolgálnak. Az egyéb gátszerkezeteknél a viznyomást a pillérek ve­
szik fel.
Megkülönböztetünk parti és mederpillért. Egyetlen nyilás (egyetlen mozgatható
tábla) esetén csak két parti pillér van, melyeket gátfőknek is neveznek. Kisebb
zsilipek esetén ezeket csak oldalfalaknak vagy gátfőknek nevezzük.
Amennyiben a gátfővel kapcsolatban a parton magasabb pillérépitményre
van szükség, akkor ezt a magasabb pillért a mederpillérektől megkülönböztetve
parti pillérnek nevezzük. A parti pillérek kialakítása eltér a mederpillérekétől.
A mozgatható gátak pillérei függőleges értelemben osztják a mozgatható elzáró -
szerkezettel elzárt nyílást. A pillérek hasonlóan, mint az alaplemezek általábai
nagyobb tömegű nehéz építmények, méretezésüknél törekszünk arra, hogy
sulytámfalakhoz hasonlóan az alaplemez- és pillércsatlakozási keresztmetszeté
ben húzások ne lépjenek fel, és feltétlenül meg kell gátolni azt, hogy a pillér -
alap alatt hazások jelentkezzenek talaj igénybevételként. Amennyiben a pillér
alatt felhajtóerő is keletkezik, akkor a felhajtóerő levonása után fentmaradó
igénybevételeknek is mind nyomásokat kell mutatni. A pillérek a mozgatható gát
szerkezetek vízszintes nyomását veszik fel, és ezt kell a pillér súlyával úgy
felvenni, hogy az eredő a pilléralap belső magján belül helyezkedjék el.
A pilléreknél is, tekintettel arra, hogy a tömeg fontos szerepet játszik,
gyakran alacsonyak az igénybevételek. Ezért a pilléreket is különböző minő­
ségű betonokból épitik, még akkor ts , ha a pillér vasalást kap. A 4 -4a. ábrán
látható pillérm etszet középső részén veszi fel a nagyobb koncentrált nyomásokat
a táblák támaszkodási helyén és ezért itt a beton nyomőigénybevétele iránt
nagyobb követelményeket támasztunk és a vasalás is sűrűbb, mint a tömegbeton­
ban. A pillérek gyakran teljesen független alapozást kapnak az alaplemeztől.
Tiszalőkön pl az altalaj kedvezőtlen minősége miatt célszerű volt a pilléreket
elválasztani az alaplemeztől azonban a pillérek oldalirányú stabilitásának növe­
lésére a pilléralaptömböt az őt körülvevő szádfalhoz hozzákötötték.
A pillérek kialakítása döntő mértékben függ a gátszerkezet típusától.
A 4 -8 . a. ábrán a tisztalöki gát a 4-8. b. ábrán pedig a kiskörei gát mederpillé­
rét mutatja be. A metszetekből feltűnik, hogy a két pillér vastagsága mennyire
eltér egymástól. Ennek alapvető magyarázata az, hogy a tiszalöki gát táblásgát,
mig a kiskörei gát szegmensgát. A táblásgátaknak nagyméretű fülkékre van szűk
ségük. A fülkék éppen ott keskenyitik le a pilléreket, ahol a legnagyobb erőát-
adás történik. Sokkal kedvezőbb a szegmensgát, melynek nem kellenek fülkék
és a pillér oldalfala függőleges sik (4-8. b. ábra).
A pillér méreteinek meghatározásánál a következő körülményeket kell
figyelembe venni:

150
 1. a pillér alaprajzi főméreteinek megállapításához a statikailag szüksé­
ges méretek, valamint a szerkezetek elhelyezésére szükséges hely méreteinek
megállapitása szükséges. A pillér szélességi m éreteit elsősorban statikai és
szerkezeti szempontok szabják meg. Ezenkívül a gépek szélességi m éretei is
figyelembeveendők, valamint a mederelzárő szerkezet részére beépítendő fü l­
kék. A pillérek mérete lényegesen függ a pillérek közötti szabad nyílástól:
nagyobb nyílás köz esetén nagyobb méretű a mederelzárő szerkezet é s annak tá­
maszkodó része is, tehát a fülkéknek is mélyebbnek kell lennie.
2. A pillér magassági főméreteinek eldöntéséhez a hidrológiai előmunká­
latok során megállapított fenékszint, duzzasztott vizszint és a szélsőségesen
nagy viz magassági adataiból kell kiindulnunk. A talajmechanikai és geológiai
vizsgálatok eredményeképpen megállapított alapozási eljárás határozza meg a
pillér alapozási síkját. Ha az árvíz ideje alatt is kell gondoskodnunk a hajózás
lehetőségeiről, akkor a legmagasabb árvizszint és a kezelőhíd között a hajózási
Űrszelvényt kell biztosítani. A hajózási Űrszelvény magassága 4, 5-5, 7 m. Ha
hajózás nincsen, akkor a legmagasabb vizszint fölött csupán az uszadékok le­
vonulására kell tekintettel lenni és erre l -2 m elegendő aszerint, hogy milyen
természetű uszadékok levonulására kell számítani a szőbanforgó folyószakaszon.
Az igy kiadódott magasság fölött kell elférnie felhúzott állapotban a táblának vagy
egyéb gátszerkezetnek. Pl. kettős táblás szerkezet esetén a tábla felső pozíció­
ban összecsukott állapotban veendő figyelembe. Efölött kell helyet biztosítani
a fülkerész kiváltását szolgáló vastartóknak, s e gerendákra kerülnek a felhuzó-
szerkezet gépei. Ugyancsak a kiváltó vastartó magassági helyzete szabja meg
a gépház belső padlószintjét. Ehhez még olyan magasságot veszünk, hogy a
gépházban kényelmesen lehessen a szerkezeteket kezelni, a gépről kiszerelhető
részeket ki- és beemelni, esetleg kisebb daruszerkezetnek mozgási lehetőséget
biztosítani. Mindezek a feltételek körül néhány mértékadó eset lesz a pillér teljes
magassági mérete tekintetében. Az elmondottakon kívül még figyelemmel kell
lennünk az ideiglenes elzárási lehetőségre.
Az alaplemez hossza gyakran egyezik a pillér alsó hosszúságával. Ez a
megoldás olyan szempontból előnyös, hogy az alaptesteket egyvonalban elhelye­
zett szádfalazásokkal lehet körülvenni és igy a pillér helyénél a szádfalazás
vonalával nem kell k i- vagy beszögeilést létrehozni. Ez azonban nem kötele­
ző szabály, mert esetleg a pillér rövidebb vagy hosszabb is lehet, mint a nyi-
lásközben elhelyezett alaplemez, hiszen az utóbbi szélességi m éretét sziv ár­
gási és egyéb alapozási szempontok szabják meg. A pillér m érete ugyanis az
előbb már felsorolt szempontoktól és szerkezeti viszonyoktól függ és csak akkor
érdemes egy vonalba hozni az alaptesteket, ha a két szerkezeti elem szélessége
egyébként sem különböznék lényegesen egymástól.
A pillér alaki kiképzésénél a következőket kell figyelembe venni:
A pillér orrát csúcsívesen képezzük ki és legtöbbnyire élvédő szögvassal
látjuk el. A pillér végét félkörösen vagy pedig két negyedkör közbeiktatásával
lekerekített egyenes vonallal zárjuk le. Ha hidraulikailag kedvezőbb pillért akar­
nánk kialakítani, akkor sem Ragaszkodhatunk az elm életi áramvonalas formához
(cseppforma) a pillér orrát mindenképpen hegyesre kell kialakítani az uszadékok
és a jégjárás miatt. A jégtörés fontosabb szempont, mint a minimális ellenállás.
151
A pillér végének áramvonalas, tehát bizonyos mértékben elvékonyitott alakja
csak nagy sebességek (v > 2 m /sec) esetében jöhet szóba. Ha a pillér orrát
gránit-kockával burkoljuk, akkor az élvédő szögvas elmaradhat.
Á pillér elején és végén horony vagy horonypár, esetleg nagyobb fülkék
vannak az orrhoz közel elhelyezve az ideiglenes (betétgerendás) e lz á r ó s z e r ­
k e z e te k rész ére.
A nagyméretű pilléreknél az alaprajzi helyszükséglet megállapitásakor
figyelembeveendő, hogy ezeknek a pilléreknek belsejében folyosók, lépcsőházak
szükségesek a kezelőszemélyzet közlekedésének a biztosítására és esetleg ezek
helyszükséglete szabja meg az alaprajz valamelyik méretét.
A folyami duzzasztók pilléreinek szélessége általában 2-6 m között válto­
zik. A pillérek szélessége függ az elzárószerkezetek típusától, a terheléstől,
azaz az egy nyílásra helyezendő egyéb szerkezetek térszükségletétől (hal­
lépcső), valamint a hajtómű m éreteitől.
A pillér m éretezésénél tapasztalati alapon a jégnyomást is figyelembe
szokás venni, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a jég a viz fel­
színén úszó és a felülethez képest vékony, nem túl merev lemez, amely kihajlási
szilárdságánál nagyobb nyomást nem vehet fel, tehát nem szabad eltúlozni a
jégnyomás felvételét. Ha viszont jégtorlódásra lehet számítani, akkor alaposan
mérlegelni kell az erők felvételét. A pillérek m éreteitől és alaprajzi kialakí­
tásától függ, hogy az árvizet mennyire duzzasztja meg. A pillérek duzzasztó
hatását főleg síirü pillér kiosztás esetén s zámítani kell.
A pillér statikai vizsgálatánál a következő erőket kell figyelembe venni:
1. Önsúly.
2. Közvetlen viznyomás.
3. A m ederelzárőszerkezetről átadódó terhelés (viznyomás, szerkezet
súlya, szélnyomás).
4. Felhajtóerő.
5. Közvetlen szélnyomás.
6. Jégnyomás.
A különböző terhelési lehetőségeket gondosan meg kell vizsgálni és kivá­
lasztani az egyes keresztm etszetekre mértékadó terhelési á llapotokat. Nem sz a ­
bad megfeledkezni az egyoldali és kétoldali ideiglenes elzárás esetének v izs­
gálatáról.
A pillért meg kell vizsgálni
- elcsúszás ellen,
- kiborulás eUen,
- belső feszültségekre és
- altalajreakciő szempontjából.
így pl. ez utóbbi tekintetében az egyes részerőkből adódó feszültségeket
az excentrikus nyomás alábbi képletéből kapjuk (4-9. ábra):

£M £ M
SP (4-1)
1, 2, 3, 4 K K

152
 oldali duzzaszt (egy asszimetrikus terhelési eset)

ahol S P - az összes függőleges erők eredője,

F - a pillér alapfelülete,
M - az x,
x —
M - az tengelyre vonatkoztatott nyomatéka a részerőknek,
K és K a keresztm etszeti modulusz.
x y
Ezt a vizsgálatot el kell végezni a különböző terhelési alternatívákra, hogy
a legnagyobb talajfeszültségeket megállapítsuk. Ügyelni kell arra, hogy a csat­
lakozó elemek között ne legyen nagyobb elmozdulás mint amekkorát a dilatációs
hézag kialakításával meg lehet engedni. Ezért szokták a nagy önsúlyú pillé­
reket előbb alapozni és csak ezután következik az alaplemez építése.
A pillér külső felületét kopásellenálló beton felületből kell kiképezni. Ezt
előregyártott betonalapokból készitik, mely egyben zsaluzatul is szolgál.
A pillérek egyéb szerkezeti részeit a gátszerkezeteknél ismertetjük.

4 .2 .3 Mozgatható elzárószerkezetek
A mozgatható elzárószerkezet a pillérek közötti elmozdítható (felhúzható
vagy lesüllyeszthető) acél vagy faszerkezet.
A nagyobb gátak elzárőszerkezetét a 4-10. és 4-11. ábrán, a kisebb gátakét
pedig a 4-12. ábrán mutatjuk be. Az ábrákon a számozás sorrendjében az egyes
szerkezetek rövid jellem zése a következő:
1. kétfőtartős nem süllyeszthető sik tábla acélból; a tábla fölött a viz
nem bukhat át, a tábla a viznyomást a pillérekre adja át mégpedig a két főtartó
végeinél, legtöbbször görgős szerkezettel.

153
WtN
 77777" //Z //7 7 V /7 // / /

4=IZ* ábra
Mozgatható kisebb gátszerkezetek (III)

2. Sik tábla két főtartóval, amelyik azonban süllyeszthető. Süllyesztés­

kor a tábla tetején viz bukik át, tehát megfelelő terelőlem ezzel kell a főtartókat
védeni az átbukó viz ütése ellen.
3. Süllyeszthető egyrészes szekrénytartós tábla. Előnye, hogy valamivel
kevesebb az anyagigénye, mint az előbbi kettőnek, előállitási költsége azonban
gyakran az ives felületek miatt költségesebb.
4. Kétrészes, un. kettőskampós tábla, mely alul kétfőtartós sik táblából
áll, felette egyfőtartős kampóé tábla helyezkedik el, amelyik a második főtartó
helyett az alsó táblára támaszkodik. A felső rész süllyeszthető és igy a tábla
fölött a viz átbuktatható.
5. Kétfőtartós sik tábla billenőlappal ellátva. A billenőlap ugyanúgy bizto­
sítja a süllyeszthetőséget, mint az előbbi szerkezetnél a kampós tábla. Billenő­
lap azonban csak korlátozott magasságig alkalmazható (mintegy 3 m) m ert egyéb
ként igen nagyok lesznek a billenőlapban fellépő csavaró nyomatékok.
6. Háromövü billenőlapos gátelzárőszerkezet. A háromövü főtartó a tábla
alatt átfolyó viz esetén kedvező hidraulikai feltételeket biztosit, nehezebben jön
az átáramló viz hatására rezgésbe a háromövü tartó. A billenőlap nagysága itt
is korlátozott.
7. Zárt szekrénytartós háromövü billenőlapos gátelzárószerkezet.
8. Egyszerű szegmens tábla (szegmensgát). Az elzárőtábla hepgerfelület,
amelynek tengelye a megtámasztó karok csuklóján megy át.
156
 91 Süllyeszthető szegmens tábla, a felső szélen terelőlappal.
10. Szegmens tábla billenőlappal.
11. Kettőskampős szegmenstábla. A felső kampős rész ugyanarra a csuk­
lóra van támasztva, amelyik körül az alsó rész mozog.
12. Húzott karú tábla, elvben a szegmenstábla fordítottja, azonban a tábla
sik kialakítása miatt a táblára ható viznyomások eredője nem megy át minden
esetben a forgásponton.
13. Zártszelvényű szekrénytartós szegmenstábla. Kisebb nyílásoknál szo­
kásos, főleg akkor, ha a táblát csak egyik oldalon látják el mozgató berendezés -
sel.
14. Egyszerű hengeres gát (a hengeres gátakat mindig egyoldalon moz­
gatják).
15. Csőrös hengeres gát, a henger alatt átrohanó viz okozta lengések és
ütések elkerülésére.
16. Süllyeszthető csőrös henger.
17. Billenőlappal ellátott henger. Az alviz a billenőlap leeresztésével
olyan magasságig feltölthető, hogy a henger emelésekor a henger alatt átáramlő
viz már nem okoz veszélyes szívást és lengéséket. Ezért a billenőlapos hengert
nem szükséges feltétlenül csőrös hengerrel kombinálni.
18. Pajzsos henger, a csőrös henger előnyeit mutatja.
19. Billenőlapos gát.
20. Szektorgát, magasküszöbü gát, amelynél a duzzasztott viz nyomása
mindenkor a forgásponton átmenő eredő ad.
21. Dobos gát. A dobos gátaknál a duzzasztott viz siklapra hat, és ezért
a dobosgátakat mozgató, felemelő erő nemcsak a gát súlyát kell hogy em elje,
hanem a viznyomást is le kell küzdenie.
22. A dobos gátak másik form ája. Mig a 21. rajzon feltüntetett gát c é l­
szerűen légszekrények alkalmazását teszi lehetővé, az utóbbi dobos gát kizáró­
lag viznyomással működik. Mind a kétfajta dobos gát a magasküszöbü gátakhoz
tartozik.
23. Nyerges gát régebbi alakja, a két táblát a táblák alá bevezetett viz
nyomása tartja a duzzasztási helyzetben.
24. A nyerges gát újabb form ája, amely a hegesztett acélszerkezetek
előnyeit kihasználja, mig a 23. tipusu gát elsősorban a fából építhető szerkezetek
alkalmazására célszerűbb.
25. Egyszerű egytáblás zsilip. Kisebb méretekben fából is kialakítható.
Fülkékben fekszik fel, csúszó fémléceken. Nem süllyeszthető. Mozgatása fogas -
léccel történik.
26. Vízszintesen megosztott siktáblás zsilip. Az előbbitől abban tér el,
hogy a felső tábla süllyeszthető is.
27. Állandó felvizszintet tartó automatikus Üzemű gátszerkezet. Főleg
öntözőcsatornáknál
/ alkalmazzák.
28. Állandó alvizszintet tartó automatikus Üzemű gátszerkezet. Főleg
öntöző csatornáknál alkalmazzák.

157
 A felsorolásban nem szerepel néhány ritkábban előforduló, elavult gát­
szerkezet. Ilyenek a tíisgát (nálunk Bökényben épült egy) a különböző bakokra
támaszkodó táblás gátak, ezek ideiglenes elzárásnál még előfordulnak; a kü­
lönböző kitámaszthatő táblás gátak, ma már mint ideiglenes elzárást sem szok­
ták alkalmazni őket, valamint a felfüggesztett elfordítható táblák, mint amilyen
pL az ikervári gátnál épült.
Ezeken túlmenően van még néhány igen ritkán előforduló mozgatható
gátszerkezet, amellyel különleges célra, vagy szükségszerűen zártak el víz­
folyásokat. Ilyen pl. háború után a felrobbantott duzzasztógát pótlására, a duz­
zasztás helyreállítása kővel és vizzel terhelt uszályok elsüllyesztésével, am i­
kor az átfolyó vízmennyiséget az uszályokat terhelő viz részbeni kiszivattyuzá-
sával szabályozták.
A feltüntetett elzárószerkezetek közül az 1-18 számuak a viz nyomását
teljes egészében a pillérnek adják át és az alaplemez legfeljebb a pillér köz­
vetítésével kapja azt meg. A 19. jelű billenőlap a viznyomást részben az alapra,
részben a pillére adja át, a felhúzó-szerkezet közvetítésével. Ha azonban a
billenőlap magas küszöbre épül és hidraulikus mozgatószerkezet elhelyezése
lehetséges a magas küszöbben, akkor a viznyomást teljesen az alaplemezre
adódik át a magasküszöbü gátaknál, itt a nyomást a duzzasztott vízből a gátfők
nem kapnak.
A legfontosabb mozgatható gátszerkezeteket részletesebbentárgyaljuk a
4 .3 - 4 .1 0 . alatt.

4 .2 .4 Kezelőhíd, esetleg közúti híd

A pilléreket az üzemi közlekedés céljából kezelőhiddal kell összekötni.
A hidat egyben felhasználják üzemi vezetékek és kézi felhuzőszerkezetek e l­
helyezésére.
A pillérek tetején gazdaságosan vezethető keresztül a közúti hid is,
mivel a pillérek költs ege lényegében megtérül.

4 .2 .5 Elő és utófenék
Az elő és utófenék kialakítása is hozzátartozik a gátszerkezetek védelmé­
hez.
Az előfenék célja a szivárgási ut hosszának növelése, ezért vizzáróan kell
kialakítani (lásd a 10. fejezetet).
Az utófenék célja az alvizi meder védelme, az energiatörés, és a rohanó
vizmozgás átalakítása áramló vizmozgássá. A vízzárás nem feltétlenül cél.
Szerkezete vastag (részletesen lásd a 8. és 10. fejezetben).
Az átmeneti felületek kialakításának szempontjait a 7. fejezetben tárgyal­
juk.

158
4 .3 Siktáblás gátak

Siktáblás elzárásoknak azokat a gátelzárásokat nevezzük, amelyiknél az

elzárőszerkezet függőleges, vagy közel függőleges sikban, önmagával párhuza­
mosan emelhető, vagy süllyeszthető és felülete síknak tekinthető,
A siktáblák a gátfőknek vagy pilléreknek hornyaiba támaszkodnak. Ezek a
hornyok vagy fülkék, a súrlódás csökkentésére vas-sinnel vagy burkolattal
vannak ellátva. Ha igen nagyméretű széles táblákra volna szükség pillérekkel
a nyílást megosztják és a sik táblák m éretét igy csökkentik. Az újabb gátaknál
a pillérek számának szaporításával a táblaméreteket csökkentik. A 40-50 m
széles táblák már csak ott készülnek, ahol a hajózás feltétlenül szükségessé
teszi, egyébként a táblák szélessége 20-25 méter között mozog.

4 .3 .1 Egyrészes siktáblák
A 4-13. ábra egyrészes siktábla elvi elrendezését mutatja. A táblára ható
P viznyomás az A és B pontokon támadja meg a pilléreket és ezért itt megfelelő
felületet kell kiképezni, hogy a tábla mozgatása a viznyomás okozta súrlódás
ellenére is könnyen történjék. A fel-le mozgó táblát azonban oldalirányban is
vezetni kell, ez az ábrán 1. számmal jelölt oldaltámasztő görgőkkel történik,
és akkor, ha a tábla magasba emelkedik és a P nyomóerő megszűnik, akkor
szükség lehet még a 2-2 pontokon is megtámasztásra, nehogy esetleg a szél a
táblát lengesse. A vázlatos rajzon jó l látható az, hogy a felülről ható viznyomás
a fülkéken át a vízáramlást idézhet elő, tehát a táblát vizzáróan kell a pillérek­
hez, ill. a fülkékhez csatlakoztatni. A 4-14. ábra többfőtartós siktáblát mutat
be. A FVE 2-ben (FOLYAMI VÍZÉPÍTÉS 2 cimü tantárgy)' megállapítottuk, hogy
nagyobb nyílások elzárására a két főtartós siktábla a legcélszerűbb. Kisebb táb­
láknál, ha a főtartók I vagy U acélszelvényből készíthetők, akkor több főtartós
siktáblát építhetünk (4-14. ábra).

Siktáblás gát terhelése, erőátadása a fülkékben

Az a változat azt mutatja, amikor a súrlódás csökkentése két gyalult fém ­

léccel történik, a b megoldásnál már görgők támasztják alá a táblát, lehetőleg
minden főtartónál van egy -egy görgő, mert ily módon, ha a függőleges szegély -
tartók nem túl merevek, vagy esetleg csuklósak, akkor a görgők egyenletesebb
terhelése biztosítható. Külön görgőkocsit mutat a £ á b ra , amikor a nagyobb erők
159
160

Siktáblás gát terhelése, erőátadása a fülkékben

miatt megfelelő erős csapágyazásra, a tábla belsőrészébennincs hely. A görgők
teljes egyenletes megterhelését biztosítja a d elrendezés, amikor 4 görgőt a l­
kalmazunk, amelyek közül 2-2 közösen egy görgőkocsiba van foglalva, és nagyobb
nyitásoknál a görgőkocsi külön sarukra támaszkodik, azért, hogy a viznyomás
hatása alatt behajlő tábla a görgőkocsit el ne ferditse és igy a görgőt is és a sint
is az élnyomástől mentesiti. A 4-14. ábrán látható a vizzárás sematikus meg­
oldása is. A táblából kinyúló oldalpajzs széle egy fa, vagy müanyagléc segít­
ségével a pillérre támaszkodik. Az oldalpajzs rugalmas és igy a viznyomás a
lécet mindig hekiszoritja a falnak és jó zárást biztosit. A léc időelőtti elkopá­
sának meggátlására a léc által súrolt pályát a pilléren acéllem ezzel kell burkolni.

A 4-15. ábra a görgők támaszkodását mutatja a pillérfülkében. A p illér-

fülkében elhelyezett talpsin talplemez közvetitésével csatlakozik a fülke beton­
jához és leszerelhetően van a talplemezhez csavarozva. A fűkében a teherhordó
sinnel szemben található a vezetősín, amely ennél a megoldásnál oldalirányú
elmozdulás ellen is biztosítja a táblát. A tábla szélét szaggatott vonal mutatja.
A fülkébe került elhelyezésre a sin ellenőrzését megkönnyítő hágcsó is.
A pillérfülke a vizterheléstől nagy nyomásokat kap, ezért a fülkét erősen
vaslani kell (4-15. ábra). Az ábra mutatja a fülkébe elhelyezkedő sin alátám asz­
tó lemezének m egerősítését. Az alátámasztó lemezt félbevágott 1 tartó mereviti,
amelyik az alátámasztó lemezhez van hegesztve. Ez a merevités azért kedvező,
mert lehetővé teszi, hogy az utólag elhelyezett- és bebetonozott alátám asztólé-
mez mögé jó l lehessen a betont betömni. Az alátámasztó lemezt még ráhegesztett
kör keresztmetszetű acélból készített karmok is merevítik. Az acélbetételek
a pillérsarkok lerepedését gátolják meg.
161
 A 4-16. ábra félbevágott I tartóbői készített vezetősínt mutat. A vezetősín
elhelyezésével szemben nincsenek olyan pontos igényeink és ezért a vezetősín
közvetlenül lett bebetonozvá a fülkében kihagyott fészkekbe. A bebetonozásra
kerülő kengyel azonban csavarokkal van a vezetősínhez rögzítve azért, hogy
a vezetősín sérülése esetén egyes részei cserélhetők legyenek.

4-16. ábra
Vezetősín (a) és küszöbvasalás (b) elhelyezése külön betonozott fészkekbe

Vékonyabb falu vasbeton műtárgyaknál a hornyok kiképzése megkeske-

nyitheti a vasbeton lemezt, ezért külön kell gondoskodnunk a lemez megvasta­
gításáról. A 4-17, ábra háromféle megoldást mutat. Az a megoldás a vasbeton
lemezt megfelelően vastagitja, a vasalást is megerősíti a horony környékén és
igy mindenképpen kiküszöböli a horony gyengítő hatását. A b megoldás akkor
szokásos, ha a fal fővasalása párhuzamos a horonnyal és a horonyra k ereszt-
irányban csak elosztó vasak kerülnek. A c jelű megoldás statikai szempontból
megfelelő, azonban hidraulikai szempontból kedvezőtlen, mert megnöveli a ho­
rony okozta kontrakciős ellenállást.
A sik táblák alsó, leeresztett helyzetükben az alaplemezre, vagy ennek
küszöbére támaszkodnak. A támaszkodás általában keskeny él mentén történik,
(a gumitömítésű tábláknál) vagy szélesebb fagerendának a közvetítésével, am e­
lyiknél azonban a gerenda esetleges elkopásakor megint csak keskenyebb acélle­
mez támaszkodik a küszöbre. Ezért alul a küszöböt mindenképpen vaslemezzel
kell burkolni. Ilyen burkolatot mutat a 4 -16b. ábra.
Siktáblás gátaknál oldalt a fülkéknél és alul a küszöbnél szükséges a víz­
zárásról gondoskodni.
A siktáblánál a fülkébenaviz —különösen akkor, ha a tábla alátámasztása
görgős —a tábla körül utat talál. Ezért a fülkéket rugalmas elzárólemezekkel
szokták elzárni, amelyeket a viznyomás a pillér oldalára szőrit. Ennek a ru­
galmas zárólemeznek (pajzsnak) szabad szélét acél léccel szegélyezik, azért,
hogy a pilléren való csúszásnál a súrlódást csökkentsék (4 -18a. ábra). Ugyan­
ebből a célból a pillér oldalfalát ott, ahol a szegélyező léc surlódik, acéllem ez-
162
 4-18. ábra
Oldaltömitések rugalmas vizzárólemezzel (a) és fage
rendával (b)
163
 4-17. ábra
Fülke, ill, horonyvasalás

zel kell burkolni. Nem szükséges ilyen pajzsos elzárást készíteni akkor, ha a
tábla nem görgőkre támaszkodik, hanem csúszik a fülke megfelelően kiképzett
felületén. Ilyen csuszőalátámasztást mutat a 4 -18b. ábra. Az ábrán a súrlódás
csökkentésére falbetétet alkalmaztak.

A küszöb (a és b) és
oldal (c) tömítés

A 4-19. ábra műanyagból készült korszerűbb vízzáró elemeket mutat be.

A rugalmas, gumihoz hasonló műanyagból készült léc az a és b megoldásnál
mint küszöbtömitő elem van alkalmazva. Látható, hogy ha a tábla teljesen le ­
ereszkedik a küszöbre, akkor a tábla súlya csak az acéllemezek élére támaszko-
164 ' ^
dik. Ilyenkor a rugalmas tömitő léc összenyomődik, azonban nem olyan m érték­
ben, hogy a tábla súlya esetleg szétm orzsolja. Az ábrán az a és b megoldásnál
küszöbtömitést látunk, ahol a viznyomás balról éri a táblát, a c megoldás oldal-
tömités. A megoldás pontosabb táblavezetést igényel, mert kisebb oldalirányú
elmozdulásnál is megszűnik a vizzárás.
Viznyomástól független zárőszerkezetet mutat be a 4-20. ábra, ahol a ru ­
galmas műanyag zárőelem et rugó szorítja a pillérhez. Hasonló elzárást szoktak
alkalmazni két tábla közötti hézag elzárására is.

A tábla küszöb menti vízzárását régebben mindig a fagerendával oldották

meg, mert ez kíméletes támaszkodást biztosított a küszöbre, azonban hossza­
dalmas- és gondos munkával kellett a fagerenda felületét megmunkálni, ahhoz
hogy pontos zárást biztosítson. Újabban ezért a küszöbnél is a már ism ertetett
müanyagbetétes tömítéseket használják. A müanyagtömitésekkel könnyebb meg­
oldani, hogy a tábla felhúzásakor a tábla alatt átsurranó viz rögtön és éles s z é l­
ről leválva haladjon át a tábla alatt. Amennyiben ives felületen történik a levá­
lás, akkor ott szivás keletkezhet, amelyik a táblát is rezgésbe hozhatja.
Ha a tábla süllyeszthető, akkor a tábla alsó élén különleges vízzárásról
kell gondoskodnunk, amely egyrészt pontosan zár akkor, ha a tábla még nincs
teljesen leeresztve, m ásrészt pedig lehetővé teszi azt, hpgy a táblát akár föl- -
felé, akár lefelé akadálytalanul mozgathassuk. A tömítés egyik egyszerű módja
az, hogy a rugalmas lemezzel való tömítést alkalmazzuk (4-21. ábra). A végig­
futó vízzáró szekrényben kialakuló felvizi viznyomás a küszöbhöz nyomja a ru ­
galmas lemezre sz erelt tömitőgerendát. Az ütköző megakadályozza a rugalmas
lemez teljes kinyomődását a felhúzott gátnál.
Kisebb gáttáblák fából is kialakíthatók. Ilyen fatáblás zsilipet mutat be
a 4-22. és 4-23. ábra. Az ilyen kisebb zsiliptáblák mozgatása általában fogas -
léccel történik. A meghajtás lehet kézi vagy gépi (4-1. fénykép). Nehezebb
Gall-lánccal vagy drótkötéllel is mozgathatjuk, de ezekkel nyomóerőt nem tu­
dunk kifejteni. .
 A felhuzőszerkezetek mozgatása általában gyors fordulatszámú motorral
történik, ahol a motor fordulatszámát megfelelő fogaskerék-szerkezet lassítja
le. A kézi felhuzöszerkezeteknél is ez az elv érvényesül. Nagy nyílásoknál,
ahol a felvonőszerkezet mindegyik oldalon külön-külön motorral van meghajtva,
szükséges, ezekhez a motoroknak forgását szinkronizálni, (részletesebben
lásd a 12. fejezetben).
Kisebb, de nagyobb nyomás alatt állő nyílások lezárására alkalmas elektro
mos mozgatású, orsós tengelyű öntöttvas tiltőt mutat be a 4-24, ábra.

4 .3 .2 Kétrészes siktáblák
Vízszintesen osztott siktábIákat akkor alkalmazunk, ha az előbbiekben
tárgyalt egyrészes süllyeszthető sik tábla már nem építhető meg, vagy a küszöb
magassága miatt, vagy pedig a táblának nem gazdaságosan nagy súlya miatt.
A vízszintesen osztott táblák közül a leggyakrabban használatos az M. A.M. -
féle kettőskampős tábla és a négy, vagy háromövü billenőlapos tábla. A követ­
kezőkben elsősorban a háromövü billenőlapos táblával foglalkozunk.

166
 ' 4 . 1 fén ykép
167

A sió fo k i v iz b e e r e s z t ő z s ilip fe lh u z ó sz e rk e z e te
 i
168

4-22. ábra
Egyszerű fatáblás zsilip
 169 - 17 0 - 171

4-23. áb ra
F ü g g ő l e g e s e n o s z t o t t z s i l i p (a ) é s e g y h ely en (b) é s k é t h e ly e n (b) f e l f ü g g e s z t e t t
k i s e b b z s i l i p t á b l a . T á b l a i l l e s z t é s e k (d)
 4-24. ábra
Öntöttvas tiltó tábla, elektromos mozgatással, orsós tengellyel

4 . 3 . 2 . 1 Háromövii billenőlapos gát

A háromövii billenőlapos gát az alsó háromövii főgáttestből és hal-has
szelvényű billenőlapból áll. Az alsó gát a fülkékben fekszik fel és ott adja át a
teljes gátra ható viznyomást. A billenőlap folyamatosan adja át a terhelést az
alsó gáttestre.

173
 * A 4-25. ábra a háromövü billenó'lapos gát szekrényes változatát mutatja
be.
A szekrényes tartónál a vizzáró lemezt és a gerinclem ezt a fiókhossztar­
tók merevítik. A szekrényes tartóknál lemezből kiképzett kereszt-tartók vannak,
a közepén buvónyilással. A billenőlap általában zárt szekrényü un. hal -has
keresztmetszetű tartó.
A háromövü billenőlapos tartó oldalpajzsait (4-25. ábra) úgy kell kiképez­
ni, hogy akkor is megfelelően zárjanak, amikor a billenőlap leeresztett álla ­
potban van és vizet buktat át a tábla felett.
A háromövü billenőlapos tartónál ábrázolt fülke az eddigi fülkerajzolások-
től eltérőleg nem függőleges, hanem kismértékben hátrafelé dől. Ennek célja
az, hogy a tábla részére akkor is biztosítson bizonyos szorító erőt a görgők
felé, amikor a viznyomás a teljesen kiemelt táblánál elmarad, mert ebben az
esetben a szélnyomás nem tudja a táblát lengetni. A ferde fülkehelyzet azon­
kívül elősegíti és megkönnyíti a 4-26. ábrán rajzolt láncmozgatás megvalósí­
tását és a felesleges lánc elhelyezését a láncfülkében, ill. a láncrendező sine-
174
ken. A tábla alsó A helyzetében a táblát emelő láncok lazák, ellenben a láncnak
a végén, amelyik a billenő lapot tartja megfeszül.

A 4-26. ábra Gall-Iáncos felvonó szerkezetet mutat, amelyiknél a G all-

lácnak több feladata is van (billenőlapos táblánál a táblát és a billenőlapot is
mozgatja). Az ábrán látható számok jelentése:
175
 1. a láncvég rögzítése a felhúzó gép tartószerkezetén,
2. a táblára rögzített csiga,
3. a meghajtőgép által mozgatott fogaskerék,
4. a lánc vég rögzítése a billenőlapon,
5. a láncrendező szerkezet, amelyik az emelés közben feleslegessé váló
láncrészt rendezi és gyűjti mégpedig úgy, hpgy a láncot nem kell kive­
zetni a saját sikjából. A láncrendező szerkezetnél a Gall-láncnak
helyenként alkalmazott hosszabb csapjait a láncrendező sínek megfog­
ják, és a magasban tartják; közben a láncnak az a szakasza, amelyik­
ben a csapok rövidebbek és igy nem akadnak fenn a láncrendező sínek­
ben a mélybe lelóghatnak és a 6. jelű lánckamrába jutnak,
6. lánckamra,
7. mozgató motor,
8. mechanikus szinkronizáló tengely,
9. lánc helyzete, amikor a billenőlapot emeli a lánc,
10. lánc helyzete, ha a főtábla az A helyzetben van,
11. lánc helyzete a tábla emelésekor,
12. tartószerkezet az 5. jelű láncgyüjtő sínek rögzítésére,
13. tartószerkezet a felvonó gép részére,
14. csuszősaru a tartószerkezet alatt.
A 3. jelű fogaskerék megfelelő irányú forgatásával a billenőlapot tartó lánc
vég süllyed, és igy a billenőlap is süllyed, aminek következtében viz bukik át
a tábla felett. A tábla azonban ekkor még nem emelkedik a magasba, mert a
lánc 10. ielü szárai még lazán lógnak. Amikor a billenőlap a legalsó helyzetbe
kerül ezek a láncszárak is megfeszülnek és a 3 jelű fogaskerék továbbforgása
esetében a tábla is emelkedni kezd. Az emelkedésnek megfelelően a 9-es lánc-
rész mind lazább lesz és a láncrendező segítségével a lánckamrába kerül.
A billenőlap ráfekszik az alsó táblára. Ha a tábla a legfelső (F ) helyzetbe kerül,
akkor a gépet meg kell állítani, és amennyiben ezt a kezelő elmulasztja auto­
matikus végkikapcsolók gondoskodnak erről. Ha valamilyen okból a tábla huza­
mosabb ideig a felső F helyzetben marad (javítás, mázolás, felhuzógép jav ítá­
sa s tb .), akkor a 13. jelű szekrényre erősített megfelelő horgokra akasztható
és ilyen helyzetben a felhuzógép tehermentesíthető.
A háromövü billenőlapos tartó előnye, hogy a tartó maga valamivel gaz­
daságosabb a felhasznált acélmennyiséget illetően, azonban a billenőlap csak
korlátozott magassággal épithető meg. 3-3, 5 .méternél magasabb billenőlapnál
a fellépő torziós nyomatékok már túl nagyok, ill. igen vastag méreteket tenné­
nek szükségessé.

4 .3 .3 Statikai kérdések
Sik táblákkal kapcsolatos statikai kérdések. A sik táblákkal kapcsolatban
számos olyan m éretezési kérdést kell tisztáznunk, amelyek bizonyos mértékig
más tábláknál is előfordulnak, különösen a pillérekre és az alaplemez terhe­
lésére vonatkozóan.

176,
 4 .3 .3 .1 Pillérek ellenőrzése
Siktáblás gátaknál a pillérek vízszintes viznyomást kapnak (esetleg közel
vízszintes) és külön terhelést a pillér tetején a felhúzó szerkezetből. A pillé­
reket általában két fő részből építik, az alsó rész a legnagyobb vizszintig ér fel,
ez a nagyobb súlyú, nagyobb tömegű része a pillérnek, amelyiknek feladata a víz­
szintes viznyomás felvétele és árvíz idején a jégből származó esetleges nyo­
mások is e rre a pillérrészre jutnak. E fölé nyúlik a pillérnek könnyebb, legtöbb­
ször rövidebb része, amelyik elsősorban a felvonószerkezet alátám asztására
szolgál és amelyikben bőven kerülnek üregek, lépcsők, kezelőfülkék és amelynek
tetején helyezkedik ela gépház. A 4-27. ábrán látható pilléren a fentiek szerint
ellenőrizni kell az A-A, B-B, C-C, D-D metszetek megfelelő m éreteit.

4-27. ábra
A pillérm éretezés jellem ző szelvényei

Az A-A metszet szempontjából mértékadó terhelés a vízszintes legnagyobb

viznyomás és esetleg a pillérekre ható jégnyomás. A vízszintes viznyomás
nemcsak a táblából adódó viznyomás, ill. a tábla reakció, hanem az a viznyomás
is ideszámítandó, amelyik a pillér homloklapját támadja meg. Ennek a viznyo-
másnak a nagyságát tehát úgy számíthatjuk, mint egy olyan táblának a pillérre
eső reakcióját, amelyik a pillértengelytől —pillértengelyig zárja el a nyílást.
Ez a vízszintes nyomás az A-A és C-C keresztm etszet között támadja meg a
pillért, mégpedig legnagyobbrészt a B-B keresztm etszet síkjában, arra m erő­
legesen.
4 .3 .3 .2 A felhúzó erő
A felhúzó erő elsősorban a pillérekre hat. A 4-28. ábrán grafikusan áb­
rázoltuk az F felhúzó erő változását a felhúzás folyamata közben. A felhúzó
erő több erőösszetevőből áll, melyek általában a következők:

177
 I . a tábla súlya. Ebből a táblasulyből addig, ameddig a tábla vízbe merül
levonandó a megfelelő felhajtóerő nagysága. Ez term észetesen táblatipu-
sonként változik és az alvizállástől függ.

2. felhajtóerő, mint levonás az 1 -bői,

3. görgők és táblák súrlódása. Ez fokozatosan csökkent, amint emeljük
a táblát és üres táblánál már csak elenyészően kicsi.
4. Gépszerkezet belső súrlódása, ennek nagysága a fenék közelében az in­
dulásnál nagyobb lehet géptípus szerint (indítási ellenállás). Az indítási
ellenállás függ a hőmérséklettől is és ehhez számíthatjuk bizonytalan
nagysággal az esetleges jégtakaró feltöréséhez szükséges erőt.
Amennyiben a jégtakaró feltörését a gép nem tudja elvégezni, külön
kell ezt végrehajtani.
5. Kedvezőtlen alakú tábláknál fellépő sz ív ó erő, amelyik a tábla alsó
felületét támadja meg és függőlegesen lefelé igyekszik huzni a táblát.
A szívóhatás az átáramló viz sebességétől függ és az alviz növeke­
désével arányosan csökken. Induláskor természetesen szintén zérus
a szívóhatás, azonban rohamosan hő a tábla emelkedésével. Amennyiben
ilyen szívóhatás fellép a tábla átalakításával kell ellene védekezni.
Mint láthatjuk a felhuzóerő legnagyobb értékének számításához a jég fe l­
törésének és a szívóhatásnak kivételével a tervezésnél minden adatunk megvan
és pontosan számítható. E két utóbbiközül pedig a szívóhatást megfelelő kiala­
kítással megszüntethetjük.
A jég káros hatásának kiküszöbölésére a táblákat úgy kell kialakítani és
a szigeteléseket olyan jó l megoldani, hpgy az átcsurgő viz ne tudjon ráfagyni
a mozgó részekre, a görgőkocsikra, a billenőlapok csuklóira és kampós táblá­
nál a két kampót elválasztó hézagba.. Meg kell ezenkívül szüntetni a felszínen ke­
letkezett sik jég kapcsolatát a táblákkal, mert vastagabb jég esetén ez a táblák
mozgatását lehetetlenné teszi. Ennek a kapcsolatnak a megszüntetése történhet
a táblák mozgatása előtt közvetlenül a jégnek kézi erővel való összetörése által.
Vékonyabb jégnél term észetesen a táblák kismértékű megmozgatása szintén elő­
idézheti a jég összetörését. Az összetörést elősegíti az, hogy ha a jég keletke­
178
zése idején a táblák e lé rőzsekévéket helyeznek a vizbe, mert a befagyott rő sze-
kévék körül a jég gyengébb és könnyebben eltörik. Jő megoldáshoz vezet az is ,
ha a táblák előtt néhány decim éterre levegőt bocsátunk a viz alá, a viz alatt a
küszöbbel párhuzamosan vezetett csőből, oly módon, hogy a buborékok az egész
nyilás szélességében végigterjedő függönyt képezzenek. Ilyen levegő befuvás
közben történő jégképződésnél a buborékok felszálló vonala fölött a jég gyengébb
lesz, esetleg egyáltalában nem képződik. A buborékok ugyanis magukkal viszik
az alsó vizréteget, amelyiknek hőfoka, mint a fizikából ism eretes, valamivel
magasabb, mint a zérus fok és igy megnehezitik a jégképződést. Amennyiben
azonban igen erős hidegben mégis befagy a sáv a jég vékonyabb és légbuborék­
kal meggyengitett lesz. A táblák különböző tömítésein átcsurgó viz okozta jeg e-
sedés elsősorban meggátlandó. Ha mégis keletkezik, akkor vagy kézi erővel
kell eltávolitani, vagy m esterséges m elegítéssel leolvasztani. A hazai viszonyok
között a mesterséges melegítés közül a legjobban bevált a forró gőzsugárral
való melegítés. Kísérleteztek az egyes tábla alkatrészek, pajzsok fűtésével is
elektromos áram segítségével, azonban az eredményes fűtés költsége igen nagy.
A felhuzőerő súrlódásból származó értékének egy részét teszi csak ki a
viznyomásból származó súrlódás. Nagy tábláknál a görgős alátámasztásokkal
a legkisebb értékre van szorítva a mozgó tábla és a fülke közötti súrlódás és
ennek az érteknek esetleges változtatása a táblák.acélszerkezetét tervező m ér­
nöknek a feladata a görgők megfelelő alakítása által. Kisebb zsilipeknél azon­
ban az elzárószerkezet elvi megtervezésénél kell gondolni a rra , hogy milyen
mértékben érdemes költségesebb berendezéseket előirányozni a súrlódás csök­
kentése, III. a felhuzőgép költségeinek csökkentése érdekében. Tájékoztatásul
néhány megoldásra vonatkozó súrlódási együtthatót az alábbiakban közlünk:

nyugalmi mozgó
nedves fa (kemény fa) 0 ,7 0 - 0 ,6 5 0,48 - 0,15
száraz fa 0 ,6 0 - 0 ,4 5
fém fémen 0 ,1 9 -0 ,1 1 0,18 - 0 ,1 0
acél kövön 0,70 0,30
csapágysurlódása 0 ,1 0 - 0 ,2 0 0 ,1 0 - 0,20
henger gördülő súrlódása acélon 0,20 - 0,05
ugyanaz szennyezve 0 ,1 0 - 0,15

Látható, hogy a betonfelület feltétlenül acéllal burkolandó ott, ahol mozgó

tábla surlődik hozzá.
4 .3 .3 .3 Az alaplemez és a pillérek kapcsolata
A gátak alaplemezeinél, mint azt már az alaplemezek általános ism er­
tetésénél is említettük az alaplemez lehet összekötve a pillérekkel, vagy pedig
attól teljesen elválasztva. A 4-29. ábra mutatja a különböző kapcsolási lehető­
ségeket a pillér és az alaplemez között.

179
 Az a jeli! ábrán a pillérek egybe
vannak építve az alaplemezzel. Az alap­
lemez a nyílás szélességéhez képest
általában elég keskeny ahhoz, hogy ru­
galmas elhajlása miatt az alaplemez
közepén a talaj-igénybevételek valami­
vel csökkenjenek és ennek megfelelően
a pillérek alatt az igénybevételek valami­
vel nagyobbak lesznek. Az igénybevéte­
lek nagyságára azonban az alaplemez
merevségén kívül a talaj rugalmassága
is befolyással van. Az alaplemez m ére­

■Fa™ piMlllllJ tezése ilyenkor rugalmas talajon fekvő

gerenda méretezésével oldható meg.
Ennek a megoldásnak előnye az, hogy
az alaplemezt nem szakítják meg dila­
-------ü tációs hézagok, ami költségcsökkentést
okozhat, azonkívül az alaplemez vas­
HppEnm ..jpnmrciH..... tagsága nem kell szükségképpen olyan
nagy legyen, hogy az esetleges felhajtó­
II ® erőt saját súlyával ellensúlyozza.
A felhajtóerő ellensúlyozásában közre­
működhetnek a pillérek. Nagy alaple­
meznél azonban a zsugorodási és hő-
4-29. ábra
mérsékleti változások miatt nem kedvező
Az alaplemez, a pillérek kapcsolata
ez a megoldás, további hátránya, hogy
és a talajreakció eloszlása
az alaplemez deformációi a pilléreket
ferdíthetik és azoknak párhuzamossága
megszűnik.'
Ha a pilléreket hézagokkal elválasztjuk az alaplemeztől (b), akkor függet­
lenítettük a pilléreket az alaplemez mozgásától és deformációjától, azonban az
alaplemez alatti terület nem segít a pillérekről átadódó teher eloszlásában,
tehát megnő a talajigénybevétel a pillérek alatt, az alaplemezt viszont olyan
vastagra kell vennünk, hogy az saját súlyával ellensúlyozhassa a felhajtóerőt.
A c megoldásnál az alaplemez csuklósán csatlakozik a pillérekhez, az
alaplemez segíti a pillérekről átadódó teher elosztását is az altalaj felé, az
alaplemez mint kéttámaszú tartó működik és súlya nem kell hogy olyan nagy
legyen, hogy ellensúlyozza a felhajtóerőt. A d megoldás azonos a b megoldás­
sa l, azonban a megtört hézag jobb vízzáró megoldás kialakítását teszi lehetővé.
Ha a talajra helyezünk egy rugalmas lemezt és erre tetszőleges erőket
működtetünk, akkor az alaplemez alsó felületén egy megosztó erőrendszer fo r­
májában működik, a talajreakció, amelyről statikai megfontolások alapján csak
annyit tudunk, hogy az nagyságra egyenlő az alaptestekre ható összes külső
erőkkel.

180
 Hogy a feszültség hogyan oszlik meg a talaj és az alaptest érintkezési
felületén, azt pusztán statikai meggondolással megadni nem tudjuk. Zimmermann
és Winkler nyomán azzal a közelitő feltevéssel élünk, hogy az alaptestet hordozó
talajt helyettesitjük egy sereg egyenlően összenyomható, egymástól egyenlő távol­
ságokban elhelyezett, egymástól függetlenül mozogni képes rugőrendszerrel.
így tulajdonképpen azt a föltevést valósítjuk meg ebben a képzelt modellben, hogy
az alaptest bármely pontján az alaptest besüllyedése (y) arányos az ugyanabban
a pontban működő reakció erővel (p)(talpfeszültséggel). Az arányossági tényezőt
(c) tehát a talpfeszültség és a besüllyedés arányát ágyazási együtthatónak nevez-
zük

p = c •y (4-2)

A talajfeszültségek ábrája —a reakcióeloszlás alakhelyesen követi az alap­

lemez behajlási ábráját. Az arányossági tényező —ágyazási együttható —megfelel
a rugókat 1 cm-nyi összenyomódásra kényszerítő rugófeszültségnek. A talaj
szerkezete úgy tekinthető, mint végtelen sok szorosan egymásmellé csatlakozó
rugók sorozata, s az ágyazási együttható az 1 cm talajbenyom ódást okozó talaj-
feszültség.
Ezeket a megoldásokat egy duzzasztómű alaplemezére alkalmazva tételez- .
zük fel, hogy az összefüggő alaplemezünkön négy pillér áll, a két szélső nagyobb,
a két közbenső meg kisebb terh eléssel, (4-29. ábra). Most egyenlőre becslés
szerint rajzoljuk fel az alaplemez behajlási vonalát. Rajzoljunk a behajlási vo­
nalhoz hasonló reakcióeloszlást, amely term észetesen egyenértékű a külső erők­
kel. A fölvett reakcióknak és a külső erőknek hatására kell az alaplemeznek
olyan behajlást szenvednie, mint amit eredetileg felvettünk. Ha feltételezésünk
nem volt jó , akkor az eljárást mindaddig meg kell ismételnünk, amig nem jutunk
hasonló —egymástól csak egy arányossági tényezőben különböző ábrákhoz.
Fokozatos közelítéssel a gyakorlat számára kielégítő pontossággal lehet meg­
határozni a helyes behajlási ábrát.
Ha az alaplemez méretei olyanok, hogy gyakorlatilag merevnek tekinthető,
akkor egyenletes változó (trapézeloszlásu) talajreakciókkal hatnak. Szimmetrikus
terhelés esetében ez a meggondolás, egyenletes reakcióeloszlást jelent. Rend­
szerint a minimális vizterhelés esetén kapjuk a maximális lemezigénybevételeket.
A nyomatékok szempontjából az épitési folyamatot is gondosan meg kell
vizsgálni, mert az épités valamely fázisa is adhatja a mértékadó terhelést. Ha
az előbb említett közös alaplemezen nyugvó négy pillér esetével van dolgunk,
akkor első számítási megközelítésként a talajreakciót az alaplemez alatt szim ­
metrikusan elhelyezkedő és kisebb párhuzamos oldalukkal összeforditott két olyan
trapézzal közelítjük meg, amelyeknél a párhuzamos oldalak aránya 2:3. (4-30.
ábra)

181
 A lemez ö n s ú ly a

P illerierh eles

A talajreakciő közelítése trapézábrákkal

4 .3 .3 .4 Siktáblák statikai méretezése

A siktáblák statikai méretezése minket a tantárgyunknak megfelelően első­
sorban abból a szempontból érdekel, hogy a táblák milyen terheket és erőket
adnak át a pillérekre. Ennek az érdekében és azért, hogy a táblák helyigé­
nyét legalábbbecslésszeriien megállapíthassuk szükséges ezen túlmenően is
bizonyos mértékig foglalkozni a táblák szerkezetével és a méretezés alap­
elveivel.
A 4-3 1 . ábra egyrészes siktábla főtartóinak a kiosztását mutatja. A kiosz­
tásnál gyakorlati szempontból igyekszünk azt az elvet megvalósítani, hogy a fő­
tartók mindegyike a legnagyobb terhelés alkalmával egyenlően v iselje a terh e­
ket. A legnagyobb terhelés a maximális viznyomásból származik. A tábla m ére­
tezésénél a hidrosztatikus nyomást vesszük alapul, általában bizonyos bizton­
sággal, feltételezve, hogy kezelési hiba, vagy géphibásodás folytán tulduzzasz-
tás is előfordulhat és a tábla tetején is átbukik a víz. Ugyanakkor általában az
182
 rr = r r . ábra
Az elzárőtábla főtartóinak grafikus kiosztása

alvizet ritkán szokták figyelembe venni, kisebb gátaknál ez ugyanis jelenték­

telen és nagy nyári szárazságok idején esetleg egyáltalában nincsen, másrészt
pedig utófenék javításoknál előfordulhat, hogy az utófenék víztelenítéséhez a
táblát használjuk. A szerkesztés a tUlduzzasztás meghatározásával kezdődik,
majd megrajzoljuk a félkört és a vizterhelés ábráját és eldöntjük, hány főtartót
alkalmazzunk. A szerkesztés menete az ábrából következő (4-31. ábra).
Háromövü billenőlapos elzáró szerkezet erőjátékát a 4-32. ábra mutatja.
Az alsó tábla a küszöbre támaszkodik és itt a reakciót függőlegesnek, ill. a
küszöbfelületre merőlegesnek vehetjük fel. Az alsó tábla vízszintes megtámasz­
tása a görgők által történik (B^ - B^). A billenőlap a teljes duzzasztás esetén
részben a láncon lóg (S^), részben pedig az_A_ csuklón át ad erőt az alsó táblára.
A billenőlap tehát statikailag határozott szerkezet és megállapítható az az erő,
amit az alsó szekrénytartóra átad. Ennek ismeretében kiszámítható a támasz­
ponti nyomás is. A billenő lapra erős csavaró igénybevételek is hatnak és az
A_ reakció ebben a vetületben pontosan meghatározható, azonban a csukló mentén
a ra jz síkjára merőleges vonalban eloszlása bizonytalan és függ a billenőtáblára
ható csavarónyomatékoktól. Tekintettel azonban a rra , hogy a billenőlap a fülke
síkjában mindkét végén kap megtámasztást és ugyanebben a síkban hatnak a
B^ - B^ reakciók is , az_A_ reakció eloszlása csak az elzáró tábla belső erőjáté­
kára van hatással, kifelé a véglapok síkjában nem érvényesül.
183
 4 -3 2 . ábra
A háromövü billenőlapos gátszerkezet erőjátéka

A táblák erőjátékára, mint említettük azért volt szükség, hogy megálla­

pítsuk azokat a reakciókat, amelyekkel az elzáró tábla a pillért megtámadja.
A pilléreknél már tárgyaltuk, hogy milyen módon vesszük figyelembe a víz­
szintes- és függőleges keresztmetszetek méretezésénél ezt az erőt. Meg kell
vizsgálni, hogy a fülke sarokra, milyen módon hatnak a görgőkről a sinre,
III. a sinről a pillérre ható nyomások.
A fülkék vasalásával részletesen nem foglalkozunk ^12, 34J . Tájékozta­
tásul közöljük a tiszalöki elzárószerkezet súlyát:
a háromövü tábla súlya 258,0 Mp
billenőlap súlya 5 2 ,0 Mp
kocsiszekrény súlya . 8 ,0 Mp
görgők súlya 1 ,5 Mp
lánc súlya 46,5 Mp
összesen: 376,0 Mp
Ez egy nyilás gát szerkezetének a súlya. A nyilás szélessége a pilléreken
belül 37 m,. és a legnagyobb vizoszlopmagasság 8 ,7 0 m.
A legnagyobb terhelés idején a felső görgők 856, az alsó görgők 844 Mp
erőt adnak át. Egy nyílásban a kezelőhíd súlya 40,4 Mp.

184
00 4-33. ábra
cn BillenŐlapos szegmensgát a pillérrel
4 .4 Szegmens gátak

A szegmens gátak különböző típusait a 4-10. ábrán a 8,1 3 . számú rajzok

mutatják és ezenkívül foglalkoztunk a szegmens gátakkal a FVE 2-ben is.
Ezek az ábrák rendre egyszerű, billenőlapos, kampós és húzott karú szeg­
mensgátakat mutattak be. A szegmensgát fő elemeit a 4-33. ábra mutatja be.
A szegmensgát a következő fő részekből áll:
- a vízzáró lemez,
- a hosszirányú tartószerkezetek,
- a támasztó karok,
- a billenőlap, a mozgatőberendezéssel,
- a gátmozgatő berendezés.

4 .4 .1 A szegmens tábla
A szegmens gát a legkorszerűbb gátszerkezetek egyike. A körives viz-
zárólem ezre ható viznyomás eredője a támasztó karok csuklóján halad keresztül
azért ebből csak csapsurlódási nyomaték keletkezik, felhúzáskor.
A vizzárólemez fiókhossztartókra adja át a vizterhelést, ezek pedig ke­
resztirányban elhelyezett üreges, merevítő lemezekre, amelyek viszont a két
hosszirányú főtartóra viszik át terhelésüket.
A főtartók a két végen elhelyezett támasztó karokra adják át a terhelést,
melyek viszont csuklós (vagy csapos) végükkel a pilléreket terhelik. Ha a két
főtartót erős sarokm erevitéssel képezzük ki, akkor a viznyomásből adódó nyo­
maték egy részét ez segit felvenni és igy a főtartóra kisebb nyomaték hat,
mint a két végén szabadon felfekvő gátaknál.
A billenőlap folyamatosan csatlakozik az alsó gáthoz. Főtartója egy fé l­
hengeres hal-has szerkezet. A billenőlap olajhidraulikus teleszkóppal mozgat- ■!
ható (4-2. fénykép).
A szegmensgát nagy előnye, hogy nem kell pillér fülke. A pillér oldala
sik lehet, ami keskeny és egyszerű pillér kialakítását teszi lehetővé. így pl. 1
a tiszalöki duzzasztómű táblás gátjánál a pillér szélessége 5,2 m, mig Kisköré- J
nél, ahol szegmens gát van csak 3 ,6 m. j

4 .4 .2 A támasztókarok sj
A szegmensgátak támasztó karjainak csatlakozását a táblához és a pillérek-j
hez a 4-34. ábra mutatja. A balra eső szélső táblánál a szegmensgát karjai kon- i
zolokra támaszkodnak. Ez a támaszkodás nem kedvező akkor, ha az árvíz eléri
a csuklókat és a konzolokat, ill. a karoknak az árvízbe beérő végeit úszó jég ,
vagy fadarabok veszélyeztetik. Kedvezőbb balról a második megoldás, amikor
a ferdén elhelyezett karok a pillérbe kiképzett fészekben támaszkodnak. Kis víz­
magasság, de nagy nyilástávolság esetében olcsó megoldást ad a Peplow-féle
elrendezés, amikor az erősen ferde karok úgy tám asztjákalá a táblát, hogy a j
táblában a karok végén keletkező negatív nyomatékok közel egyenlőek a középen (
keletkező pozitív nyomatékokkal. A szegmensgát karjai a középen keletkező 1
18b i
 4 . 2 fénykép
187

Szegmensgát billenőlapja az olajhidraulikus mozgatőberendezéssel

pozitív nyomatékokkal. A szegmensgát karjai nagy nyomásokat kapnak. A jobb
szélső a Szalkindzon-féle megoldás, amelyiknél a keretet teljesen feloldják és
a támasztő karok csuklósán csatlakoznak a táblához és csuklósán van megoldva
a támaszkodás a forgástengelyre. Ez a megoldás term észetesen megbízható
oldalvezetést kiván és nem alkalmazható akkor, ha a felemelt szegmenstábla
az alacsony pillérek közül kiemelkedik. A támasztókar csuklójának egyik típusát
mutatja be a 4 -3 5 . ábra.

Támasztőkar gömbcsuklóval

4 .4 .3 Vízzárások
A szegmens gátnál három helyen kell vízzárásról gondoskodni:
- a küszöbnél,
- a pilléreknél,
- a billenőlap csuklójánál.
188
189
 A küszöbnél és a pilléreknél a siktáblás gátaknál ism ertetett a 4 -1 9 . ábrán
bemutatott müanyagprofilos tömítéseket alkalmazhatjuk.
Süllyeszthető szegmensgátak küszöbtömitésére a 4-36. ábrán adunk meg­
oldást. A fémből készült és a 2 .s z . tartószerkezetre erősített zárőléc az acél-
boritásu küszöbhöz szorul. A 2 .s z . szerkezet a záróléccel együtt a 3. jelű
csukló körül elmozdítható. A mozgatást a 4 . jelű karral lehet végrehajtani.
A fémléc és a szegmensgát zárólemeze között az 1. jelű gumiszalag végzi el
a tökéletes tömítést. A 4. jelű kar mozgatását, akár külön szerkezettel lehet
végezni, akár pedig olyan kényszerkapcsolattal, amelyik a tábla bizonyos hely­
zeténél szorítja csak előre a zárőlécet és amint ebből a helyzetből csak néhány
cm -t is kimozdítjuk a táblát a záróléc visszahúzódik. A 4. jelű kart megfelelő
rugózó szerkezettel kell ellátni, azért, hogy a záróléc csak bizonyos erővel
szorulhasson neki a küszöbnek. A záróléc mozgása csak olyan mértékű lehet,
hogy a gumiszalag végéről a léc le ne csússzon.

4 .4 .4 Gátmozgató berendezések
A szegmenstáb Iák mozgatása egyszerű táblák esetén történhet a szegmens -
táblán kivül, vagy a szegmenstáblán belül rögzített lánccal, fogasivvel, vagy
pedig hidraulikus emelőberendezéssel. Ezek közül legkorszerűbb az olajhidra­
ulikus berendezés. Ilyen van a kiskörei gátnál is. A billenőlap mozgatását is
célszerűbb olajhidraulikával végezni (4-33. ábra és 4 -2 . fénykép) A gátat Gall-
lánccal is mozgathatjuk (4-3. fénykép). Mindkét gát olajhidraulikus mozgásának
sémáját mutatja be a 4 -3 7 . ábra.

4 .4 .5 A szegmens gát erőjátéka

A szegmensgátak erőjátékával a FVE 2-ben már foglalkoztunk, ezért arra
mégegyszer nem térünk ki. A pillér terhelése szempontjából azonban minden
szélsőséges üzemi helyzetet meg kell vizsgálni. így pl. a csuklóreakció szem ­
pontjából a legkedvezőtlenebb eset a felhúzás kezdeti pillanatában adódik, amikor
a gátszerkezet már nem fekszik a küszöbön [2 9 ].
Külön hangsúlyozni kell a körives vizzáró lemezű szegmensgátak azon tu­
lajdonságát, hogy a viznyomásnak eredője átmegy a támasztókar csuklóján,
így a felhúzó erő csaknem független a viznyomástól. Az a körülmény, hogy a
szegmens táblákat mozgató erő független a szegmens táblát megtámadó viznyo­
mástól a szegmens táblákat alkalm assá teszik egyszerű automatikus működésű
zsilipek céljaira. (Lásd a 4 .8 . részben.)

4 .5 Billenőlapos gátak

Billenőlapos gátaknak azokat a gátszerkezeteket nevezzük, amelyeknél a

billenőlap képezi az egyetlen és fő elzárást, és a billenőlap akkor, ha duzzasz­
tás nincsen a mederfenékre fektethető le. Az eddig megtárgyalt megoldásoknál
ilyen esetben a billenőlap a táblával együtt ki lett emelve a mederből.
190
 4-37. ábra
A Kiskörei vízlépcső olajhidraulikával mozgatott, billenőlapos szeg­
mens gátja a mederpillérrel

- 191-192-193-194-195-196-197-198 -
 4 .3 fénykép
Húzott karú, billenőlapos szegmensgát az alviz felöl nézve. A billenőlap és a
gát mozgatását Gall-lánc végzi
199
200

m o z g a tó k a r

j | ‘
oJdaJs^ tömítés

’ \ l vízzáró le m e z

m erevítő
■
b oraák
c sapágyak
■

ód&tartó
\
V

77777777777 ,

ábra
Billenőlapos gát k eresz t-^ s iíosszmetszetének részlete
 I

4-39. ábra
A Körösladányi vízlépcső billenőlapos gátja a mederpillérrel
 A billenSlapos gátaknak nagy előnyük, hogy terhelésük jelentősebb részét,
hosszanti megoszlásban az alaplemeznek adják át, ezért a táblák acélszerkezete
sokkal gazdaságosabban alakítható ki, mint a siktáblás gátaké.
A billenőlapos gáttábla fő részei (4-38. ábra):
- a vizzáró lemez, amely terhelését
- a merevitő bordáknak adja át, melyek a
- csőtartókra továbbítják a terhelést,
- a fenékhez rögzített csapágyak veszik fel a csőtartőről átadódó
erőket,
- vízzárás-ról oldalt és a fenéken kell gondoskodni,
- a felhúzás egy vagy kétoldalon történik, fogasléccel vagy olajhidrauli­
kával.
A 4 -3 8 . ábrán bemutatott bíllenőlapnál a merevít és az eddigi billenőla pók­
tól eltérően nem zártszelvényű, halhas alakú tartóként volt kiképezve, hanem
a billenőlap nyomatékait a nagyátmérőjű csőtartó veszi át, amelyből a merevitő
karok konzolként nyúlnak ki és ezekre a konzolokra támaszkodik a vizzáró lemez.
A vízzáró lemez alakja enyhén ives, azért, hogy közbenső helyzetben álló b ille­
nőlapnál a v íz lefolyása kedvező legyen, ezenkívül az ives alak a mederfenékre
lefektetett billenőtábla duzzasztását is csökkenti. A billenőlapnak ez a kiképzése
nagyon egyszerűvé és áttekinthetővé teszi a billenőlap erőjátékát és a nagyát­
mérőjű csőtartó lehetővé teszi azt, hogy a szintén nagyátmérőjű csapágyakra
támasszuk a táblát. A költséges öntvényeket el lehet kerülni, mivel a nagyátmé­
rőjű csapágyak lemezből is elkészíthetők. A csapágy és a csaptartő között a
súrlódás csökkentésére bronz lemezből csapágycsészét szoktak kialakítani.
Az ábrán láthatjuk, hogy a csapágy úgy fogja körül a csőtartó egyik felét, hogy
a csőtartóra hegesztett vizzáró lemez nem ütközik egy helyzetben sem a csapágy­
hoz, viszont minden szerelés nélkül lehetővé válik a billenőlap kiemelése jav í­
tás céljából a csapágyakból. A csőtartő körűi keletkező hézagot rugalmas lemez
tömítés zárja el. Ez elvben hasonló a süllyeszthető siktáblánál tanult töm ítések­
hez. A rugalmas lemeztömités azonban tönkremehet, ha nagyobb kavics, vagy
görgeteg kerülne a tömítéshez és ezért azt hordalékfogó lemez védi. Ez a lemez
saját súlyánál fogva áthidalja a csatlakozást a tábla és a betonküszöb között és
a tábla mozgása szerint szintén elmozdulhat.
A tábla mozgását kar szabályozza. A kar helyzete olyan, hogy mozgatás
közben minél kevesebbet változzék a felhúzó erő iránya, ill. a felhúzó erőnek
a billenőlap tengelyére vonatkoztatott forgatőkarja.
A 4-3 9 . ábra a körösladányi vízlépcső mederpillérét mutatja be a modern
billenőlapos gátszerkezettel és az ideiglenes elzárásokkal. A gát mozgatását
a pillérek zárt fülkéjében elhelyezett olajhidraulika végzi. Az oldalsó vizzárő-
pajzs olyan alakú, hogy a gát lehajtott állapotában is elzárja a csaprészt,
melyben a gáttábla megfogását biztosító nyakcsap mozog.
A 4-4 0 . ábrán megadtuk a gát alsó (a) és oldalsó tömítésének részletét
is. A tömítések mozgásának tartományában a pillér oldalát vaslem ezzel kell
burkolni.
209
 vízzáró lemez

4 -4 0 . ábra
A Körösladányi billenőlapos gát alsó (a), oldalsó pari pillérei tömitése (b)
210
 \4-4JTabra
Szektorgát metszete

- 211 - 212 - 213 - 214 -

 A billenőlapos és szegmensgátak a kedvező erőjátékuk miatt nagyon alkal­
masak az automatikus üzemű gátszerkezeteknek.

4 .6 Magasküszöbü és automatikus működésű gátszerkezetek

A magasküszöbii gátak azok a gátak, amelyek gátszerkezetének működésé­

hez a felviz és alvizszint között bizonyos magasságkülönbség szükséges. A ma-
gasküszöbü gátak önműködően szabaddá teszik a medret akkor, ha bizonyos
magasságra felemelkedik a felső vizszint és szintén önműködően elzárják a
medret akkor, ha az árviz levonult és helyreállított a kisviz. A magasküszöbü
gátak közűi a szektor-, a dobos - és nyerges gátak kerülnek még napjainkban
is alkalm azásra. Term észetesen magasküszöbbel vagyis olyan küszöbbel, am e­
lyik a kisvizben állandó duzzasztást okoz építhetünk bármilyen rendszerű gátat,
azonban ezeket a vegyes gátak közé soroljuk inkább, mert ezek működéséhez
nem szükségképpen kell magas küszöböt létesíteni. (Pl. K isköre, Körösladány,
4 -3 7 . és 4 -4 0 . ábrák. )
A magasküszöbü gátakat azért nevezzük automatikus működésű gátaknak,
mert a gátszerkezet felem elése és süllyesztése, tehát mozgatása egyszerűen a
gáttér alá vezetett viznyomásával, tolózárral, tiltókkal vagy önmagát szabályozó
uszómüves-hidraulikai berendezéssel történik. Á magas küszöb általában azért
szükséges, hogy az kezdetben kis vízhozamoknál duzzasztást, tehát a felviz és
az alvizszint között vizszintkűlönbséget hozzon létre a lefektetett gátszerkezet
fölött. A vizszintkülönbség a gátszerkezetre, a gátat felemelni akaró V felhajtó­
erőt fejt ki. Ez a felhajtóerő egy bizonyos értékű vízhozamnál-(Q ) akkora,
hogy a gátat kezdi felem elni. A Q > vízhozam tartományban van lehetőségünk
a gátszerkezet automatikus szabályozására. (L. FVÉ 2 . 178-179. old.).
Újabban a magas küszöböt részben vagy egészben elhagyják és olyan v iz-
bemerűlt zárt tartállyal helyettesitik, amelyre már lefektetett állapotban
(Q 0!) állapotban is akkora felhajtóerő hat, hogy az képes a gátat felemelni
és a duzzasztást megkezdeni. Minden magasküszöbü gát érzékeny a hordalékra,
ezért a gát alá csak tiszta, hordalékmentes vizet szabad bevezetni. Gondoskodni
kell öblitőcsatornáról is.

4 .6 .1 Szektorgátak
A szektorgát egy olyan henger szektor-része, ahol a vizzárólemez a hen­
ger palástja, a henger tengelyvonala a gát forgástengelye. A gát alvizfelöli hát­
lapja vizzáró (4-4 1 . ábra) és ennek belső felületén keletkezik a felhajtóerő, mig
a vízzáró lem ezre ható viznyomás P eredője keresztülmegy a forgástengelyen
(4-42a. -ábra).

215
 V

216
 A gát felemelkedésének feltétele a forgástengelyre felírt nyomatékok
alapján:

V •v + •P •r > Gk (4-3)

vagyis

v > (C t - p . 1 (4. 4)

ahol, a 4-42a. ábra jelölésein túlmenően:

r - forgástengely sugara
G - a gátszerkezet súlya
jjL - a csapsdrlódási tényező.
A szektorgát működéséhez, Hl. felemelkedéséhez tehát egy V ^ .^ , ehhez
pedig egy Qm vízhozam szükséges. Ha a (4-4) teljesül a gátszerkezet felem el­
kedik.
A gátszerkezet szabályozása a következőképpen történik (4-41. ábra).
Az oldalsó pilléren egy zárt, tiltőkkal szabályozható Uregrendszer van, mely 1-es
jelű nyitásával a felviz, a 2-es jelű nyitásával a gátalatti kamra, 3-as jelű
nyílásával az alviz, és 4 -e s jelű nyitásával a teleszkóp kamra felé nyitott.
Az 1-es nyitáson tiltóval vezetjük be a vizet a teleszkóp kamrába és a gát
alá., A gát alatti viznyomás értéke attól függ, milyen magasra emeltük a viz-
nyomást szabályozó teleszkóp felső szélét, amelyen az 1-es jelű vizbevezető
tiltón beáramló viz átbukik és a 3-as jelű vízelvezető nyitáson át eltávozik az
alvizbe. A gát hátlapjára belülről ható felhajtóerő értéke a teleszkóp felső szint- í,
jétől függ. A teleszkóp szabályozásávaf tehát szabályozhatjuk a felhajtóerőt, ill.
a duzzasztási vizszlntet.
Szektorgátak erőjátékát mutatja a 4-42. ábra. A b. ábra azt a helyzetet
mutatja, amikor a viznyomás a tábla alatt olyan nagy, hogy a erő emelni tudja
a gátat. Ebben az esetben az erők nagyságát a I. vektoridom szerint rajzolhatjuk
meg mindaddig, amigJ3 pontnál nem ütközik meg a szektortábla és a P^ további
növelése már nem tudja tovább mozgatni a szerkezetet. Ebben az esetben a viz­
nyomás nagysága szerint a B pontokon is keletkezik egy reakció a II. vektoridom
szerint. A szektorgátat meg kell azonban vizsgálni arra az esetre is , ha javítás,
vagy a gát alatti üreg tisztogatása érdekében a gátat a B ponton rögzítik és a
vizet a gát alól kieresztik. Az erőjátékot ebben az esetben a c. ábra mutatja be.
A szektorgátak teljesen automatikus szabályozásának lehetőségérea nyerges-
gátaknál térünk ki.

217
 218

t CW TTg
 ©

(d

4-44. ábra
Nyerges gát szigetelési megoldásai
219
4 .6 .2 Nyerges gátak
A nyerges gát két egymásnak szembe forduló, hosszmenti tengelyeken
elforduló, egymásra támaszkodó táblából áll. Több változatuk van. A két táblát,
duzzasztás alatt a háztetőhöz hasonló helyzetben a táblák alá bevezetett viznyomá
kedvező erőjátéka tartja fenn. (VÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE ÉS HASZNOSÍTÁ­
SA 2. 181. old.)
A gát mielőbbi felemelését úszó légtartállyal elősegíthetjük (4-43. ábra).
Szabályozó rendszere hasonló a szektorgátakéhoz.
V ízzárásról oldalt és a csuklóknál kell gondoskodni, a 4-44. ábrán meg­
adott kialakitással, mely a felső (a) és az alsó (b) táblák csuklójának tömítését
mutatbe be. Az oldaltömités a siktáblákhoz hasonlóan oldható meg [2 9 , ,34.] .
A nyerges gát lefektetett (c) és felemelt (d) állapotban, levő erőjátékát
mutatja be a 4 -44c. és d. ábra. Mint ritkábban előforduló szerkezettel ré sz le ­
tesebben nem foglalkozunk. A nyerges és általában a magasküszöbü gátak sza­
bályozása a belső térben ható viznyomás változtatásával történik. A belső vizszir
szabályozása történhet a szektorgáttal kapcsolatban ism ertetett teleszkópos rend-
sz e rre l: biztosítható az alsó, III. felső viz felöl elhelyezett tiltókkal is. Ez eset­
ben az átfolyást közbeiktatott fojtással lehet szabályozni. Egy másik mód az au­
tomatikus szabályozás. A 4-45. ábrán látható, a Huber-Lutz-féle automatikus
szabályozás, mely a pillérbe épített akna, csatorna —és tiltőberendezésből áll.
A gát alatti té r a felső vízzel tágas nyíláson át közlekedik, melyet a hordalékkal
és uszadékkal való eltömődés ellen sürü gereb véd. A nyílás mögött szükebb
csatorna indul, melyet billenő tiltóval lehet elzárni. A billenő tiltó em előszer­
kezete egy alátámasztó szelepen keresztül úszóval működtethető. Az úszókhoz,
a tiltók felett átbukva mind a felső, mind a nyereg alatti viztérből juthat viz.
A belső térben előálló vizszintet ez utóbbi tiltóval lehet szabályozni.
Az önműködő szabályozás a következőképpen történik:
a) ha a felső vizszint változatlan marad, de valamilyen oknál fogva a gát
alatti viztér túl sok vizet kap, a belső vizszint megemelkedik és a
vizfelesleg a szabályozó tiltőn átbukva megemeli az úszót és zárja a
billenő tiltót. A szabályozó tiltó beállítása tehát meghatározza az üzemi
duzzasztás szintjét.
b ) Ha a felső duzzasztott vizszint megemelkedik, a felső vízzel érintkező
és megfelelően beszabályozott leeresztő tiltó felett is viz fog átbukni,
ami a billenő tiltó gyorsabb zárásához vezet. Ha a billenő tiltó teljesen
zárt és a felső vizszin tovább emelkedik, az úszó most már a szelepet
emeli fel, s igy meggyorsul a gát alatti tér Urülése. így a fedélre ható
belső nyomás (felhajtóerő) csökken, a gát lecsukódik, miáltal a tulduz-
zasztás megszűnik [10, 29, 34.] .
Ezzel a szabályozóberendezéssel
1. a szabályozó zsilip segítségével be lehet állítani a gát duzzasztását
egy előre megállapított közbenső helyzetbe, és ezután a gát önmagát
szabályozza;
2. a gát legmagasabb helyzetében a felső vizhez közvetlenül kapcsolódó
leeresztő tiltót be lehet úgy állítani, hogy a duzzasztási szintek káros
220 megemelkedése ne álljon elő.
 leeresztő tiltó ürítő tiltó szabályozó tiltó
H

alsó gat

to
 A belső térben leülepedett iszapot a bevezető és a kivezető csatornák egy­
idejű nyitásával ki lehet öbliteni.
A nyerges gát felállításának egyensúlyi feltétele:

V : > P + G k +(V -P -G )u .r (4-5)

v p 1 1 1

(lásd a 4-44 c . ábrát).

4 .6 .3 Dobos gátak
Dobos gátak csoportjába azokat az önműködő gátakat soroljuk, amelyiknél
a gát két táblára osztható és ezek közül a felső táblára hat viznyomás, és ez a
felső tábla tartja egyúttal a duzzasztott vizszintet is. Az alsó táblára szintén
hat a viznyomás, azonban ez a viznyomás, ill. ez a tábla ellensúlyozza a felső
tábla által okozott forgatónyomatékot és lehetővé teszi, hogy a gát a duzzasztott
vizszintet tartsa. A két tábla lehet egysikban is , de esetleg szöget zárnak be
egymással. A két táblát a forgástengely választja el (4-46. ábra). A dobos gátak
szabályozása hasonlóképpen történhet mint a szektorgátaké, ui. az alsó táblá­
ját a dobos gátaknak kamrában lehet mozgatni és az alsó táblára ható viznyomás
szabályozható. Elvben ezt a szabályozást a 4-46. ábra mutatja.
A nyomőviz tolózárhoz bejutó felvizet a gáttérbe vezetjük, ahol az kifejti
nyomőhatását. Ez a viztér összeköttetésben van egy teleszkópos nyomássza­
bályozó aknával. A teleszkóp szintjével szabályozhatjuk a duzzasztási szintet.
Töm ítésekről oldalt és a forgás ponton kell gondoskodni (4-46a. ábra).

4 .6 .4 Felülről és alulról vezérelt automatikus

vizszintszabályozók
Öntöző- és iparivizszállitó csatornákban gyakran szükséges a felvizszint-
nek vagy az alvizszintnek automatikusan egy állandó szinten tartása. E rre a
célra szolgálnak az
- automatikus felvizszint, ill. az
- automatikus alvizszintszabályozók.
Egy ellensulyos felvizszint szabályozót mutat be a 4-47. ábra. Ez a b ille ­
nőtáblás gátszerkezet főleg árvizek lebocsátására alkalmas. Az ellensúly úgy
van beszabályozva, hogy egy meghatározott vizszint túllépése esetén a tábla
lebbillen és elkezdődik a vizszint süllyesztése.
Az automatikus felvizszint tartó berendezések (4-48. ábra) adott besza­
bályozásra állandó felvizszintet tartanak.
A gát egy szegmens gát, melynek karja jóval túlnyúlik a forgási tengelyen
és a kar végén egy állandó ellensúly tartály van, mely homokkal tölthető. A má­
sik szabályozható ellensúly a gát felső részén tologatható (4-48. ábra és 4 -4 .
fénykép). A gát homloklapjánál egy felhajtóerőt létrehozó légtartály van. Újabban
a légtartályt egy oldalsó kamrában helyezik el.

222
 4 r-

j r.
teleszkópos nyomásszabyjyojj?

nyomoviz bevezetés

223 - 224 - 225 - 226

óblitonyilás

4-46. ábra
Dobos gát metszete (a) és erőjátéka (b)
 4 ~4 7. ábra
E llensúly o s ,
" “ f c b„ t a t p o i < í [

227
 Állandó ellensúly

ábra
Felülről szabályzott, automatikus felvizszintszabályoző

Az automatikus gátak nagyon érzékenyek az oldaltömités okozta súrlódás­

ra . Ezért az ilyen gátak oldalfalai nem párhuzamos s-ikok, hanem felfelé kissé
szélesednek. így a kezdeti nyitás után a gát azonnal elválik nemcsak a küszöbtől,
hanem az oldalaktól is, ahol szintén viz áramlik keresztül. T eljes vízzárás csak
zárt állapotban lehetséges.
A gát működése a következő:
Tételezzünk fel egy bizonyos adott felvizszintet és nyitási mértéket. Ha
most a felvizszint emelkedik az a felhajtóerőt megnöveli és a gát megemelke­
dik, fokozódik a vizátbocsátás, ami az eredeti vizszint visszaállításához vezet.
Ha viszont a felvizszint csökken, akkor ez a felhajtóerőt csökkenti és most a gát
lejebb süllyed, csökken a vizátbocsátás, ami a felvizszint em elkedésére, tehát
eredeti állapotának visszaállítására vezet.
A gátszerkezet hitelesitése kism intakisérlettel történik, mivel számítása
a tömegeloszlások pontos ism eretét teszi szükségessé.
Az alulról szabályozott automatikus alvizszintszabályozó berendezés
(4-49. ábra és 4 -5 . fénykép) állandó alvizszintet tart.
A gátszerkezet lényege és automatikus működése a 4-49. ábrából érthető.
Tételezzük fel egy meghatározott értékű nyitást és átfolyást, melyhez állandó
alvizszint tartozik. Ha az alvizszint emelkedik, akkor nő a felhajtóerő, ami
a gát részleges zárására vezet. Ezzel csökken az átfolyó vízhozam, ami az
alvizszint csökkenésére vezet. Ha viszont az alvizszint süllyedne, ez a tábla
nyitását eredményezné, növekedne az átfolyó vízhozam, ami végül is az alviz-
színt eredeti értékére történő em elésre vezet.

228
 4 .4 fénykép
229

Automatikus felvizszint szabályozó, alulról nézve

230

4 .5 fénykép
Automatikus alvizszint szabályozó, oldalnézetben
 Oldaltömiiés üszöbtömités
90x6
2*A5 90x6
2W0
100 x 10
2906

90
’! 4
| 100
f; +-

4 -4 9 . ábra
Alulról szabályozott, automatifcus alviszintszabályoző (a) és a küszöb,
Hl. oldáltömitések (b)

4. 7 Ideiglenes elzáró berendezések

Ideiglenes elzárások azok, amelyeket átmeneti jelleggel alkalmazunk.

Két változatban fordulnak elő:
- építés Idejére szolgáló munkatér körülzárások, vagy elzárások, és
- a megépült műtárgyak egyes szerkezeti részeinek víztelenítésére szol­
gáló Jdeiglenes_elzáróbCT^endezések.
231
 Az első esethez tartoznak az építési munkaterek körillzárása a folyó árvízi
hatásától és a belső munkatér víztelenítése céljából; továbbá folyók, patakok v i­
zének elterjedése az építkezés munkahelyéről. Az ilyen munkateret földből ké­
szült körtöltéssel, földgáttal, veszik körül, melynek szelvényét a folyó vizállá- *
sától, a földgát anyagától és a biztonsági követelményektől függően kell m éretez-;
ni. Az ilyen ideiglenes elzárásokat (vagy azok egy részét) az építés után elbont­
ják.
A tananyag ezen részében csak a megépült beton és vasbeton vízépítési
műtárgyak ideiglenes elzárását szolgáló mozgatható ideiglenes elzáróberende-
zéseít tárgyaljuk.
Az ideiglenes elzáró berendezések cé lja , hogy a vízépítési műtárgyak
egyes olyan —egyébként vizalatti —részét vagy nagyobb szakaszát ideiglenesen
víztelenítse abból a célból, hogy ott jav ítási, fenntartási munkát lehessen végez­
ni. Általános szabály, hogy a műtárgynak minden olyan térségét vízteleníteni
kell ideiglenes elzáró berendezésekkel, ahol mozgatható, vagy mozgó, kopó,
vagy cserélendő szerkezeti részek, elemek, szerkezetek vannak. így pl. min­
den mozgatható gátat ideiglenes elzárőberendezéssel kell ellátni, mert a gát­
szerkezet elrom lása esetén csakis igy lehet a javítást elvégezni. A mozgó gá­
tak fenntartása is megköveteli az ideiglenes elzárást. Pl. a duzzasztómüvek
acélszerkezetű tábláit időnként rozsdátlanitani, majd festetni kell. Ez a munka
azonban azokra a hónapokra esik, amikor a duzzasztást is fenn kell tartani.
Ekkor a javítás alatt álló nyílásban az ideiglenes elzárásokkal biztosítjuk a szük­
séges duzzasztási vizszintet.
Az ideiglenes elzáróberendezéseknek igen sok változata van, úgy anyag,
mint szerkezet tekintetében. Ezért az ilyen berendezéseket szerkezeti sajáto s­
ságuk szerint az alábbi csoportosításban tárgyaljuk:
- betétgerendás és betéttáblás elzárások,
- bakos elzárások,
- plasztikus műanyag-gátak.

4. 7.1 Betétgerendás és betéttáblás elzárások

Ide tartoznak a betétgerendákból és betéttáblákból álló ideiglenes elzárá­
sok. Az elzárandó nyílás fesztávolságátől függően az elzáró elemek lehetnek,
fából, acélból vagy vegyesen fából és acélból.
4 .7 .1 .1 Fa anyagú betétgerendák
Kisebb nyílások ideiglenes elzárása a pillérek hornyaiban elhelyezett fa ­
betétgerendákat is alkalmazhatunk. A gerendák illeszkedési felületei még jő
megmunkálás esetén sem vizzáró, ezért a vízzárás fokozására vagy PVC fóliát
fektetnek a gerendák vízzel érintkező oldalára vagy két sor betétgerendát he­
lyeznek le és közét földdel döngölik be.
A gerenda vastagságának számítása egyszerű, alapelve a tiszta hajlitás.
A legalsó L hosszúságú betétgerenda 1 cm széles sávjára a h viznyomásből
ható nyomaték:

232
 2 2
h 100 L 2
M kp/cm cm = 125hL2 kp/cm/cm
10 . 8

Az a = 1 cm széles és b magasságú gerendára

2
ab b'
6 - 6
2
A fa ó = 60-80 kp/cm megengedett huzőfeszültSéggel a
Ó = M/K képletből:

125hL
60 -r 80 = • 6,

melyből a gerenda szükséges vastagsága

b = (3 4-3,5) VE L (4-6)

ahol, L és h-t centiméterben helyettesítve,

b - értékét is cm-ben kapjuk.
A betétgerendák felfekvésére a pillérekben U-szelvényü vasból alakítunk
ki hornyokat.
Kisebb fesztávolságnál fa pallót, nagyobb terhelésnél tölgyfa gerendákat
és még nagyobb terheléseknél acél I-gerendákkal erősített fa gerendákat is
alkalmaznak.
4. 7 .1 .2 Acél betétgerendák
Közepes és nagy (3-24 m) fesztávolságú nyílások ideiglenes elzárására
acél betétgerendákat alkalmaznak. Egy kb. L = 4 m-es fesztávú nyílásnál alkal­
mazott _acél_betétgerenda metszetét mutatja be a 4-50. ábra. Az egyes gerendák
közti vízzárást a gerendák aljára szerelt profilgumi biztosítja. Az a cé lb e té t­
gerendák vasalt fülkékben nyernek elhelyezést csúszós vagy igen nagy fesztáv
esetén, görgős végekkel. Mozgatásuk, ill. mégfogásuk külön emelő szerkezettel
történik.
4. 7 .1 .3 Acél betéttáblák
Az elzárás folyamatának gyorsítása céljából magassági értelemben meg­
növelik az elzáró elemeket és igy kapjuk az acél betéttáblákat. Ezek már igen
nagy terheléseket kapnak, ezért megtámasztásuk görgőkkel, mozgatásuk pedig
daruszerkezettel történik.

4 .7 .2 , Bakos elzárások
Ha olyan méretű elzárógerendákat kellene alkalmazni, amelyeknek mozga­
tására megfelelő daru nincsen, vagy megfelelő külön szerkezet építése erre a
célra nem gazdaságos, akkor az elzáró gerendákat a fesztávolság függőleges
megosztásával tehetjük könnyebbé. Ilyenkor külön felszerelhető oszlopokat alkal-
233
mázunk, vagy esetleg bakokat a rövidebb elzáró gerendák tám asztására. Ilyen
bakos elzárást már ismertettünk a FVE 2-ben.

4-50. ábra
Acél betétgerenda metszete (L m 4 m)

A legkorszerűbb bakos elzárás a Schőn-féle bakos elzárás, melyet Igen

nagy fesztávok elzárására használnak. A 4-51. ábra mutatja azokat a bebetono­
zott fészkeket, amelyekre a bakos elzárás bakja támaszkodik. A bal oldali tá ­
maszkodás a viznyomás felé van, mig a jobboldali a védett oldalon. A Schfin-
- 235 - 236 - 237 - 238 -
féle bakos elzárás elhelyezésénél azonban a bakok felállításához búvár kell.
A bakok felállítása után, azokat függőleges helyzetben, a bakok tetején végig­
vonuló kezelőhíd rögzíti. A kezelőhiddal rögzített bakokra daruval helyezik el
a vízzáró táblákat. A táblák és a pillérek csatlakozásánál falécet szoktak a l­
kalmazni, amely a szélső táblára van erősítve és amely megfelelően megmun­
kálható ahhoz, hogy jó zárást biztosítson.
•
4 .7 .3 Plasztikus műanyag elzárások
A nagyszilárdságú, plasztikus műanyagok térhódítása és ezek hegesztési
technológiájának fejlődése lehetővé tette, nagyméretű, csepp alakú k ereszt­
metszetű PVC műanyag tartályok összehegesztését, amelyek vízzel-levegővel
megtöltve az acélszerkezetű elzárótáblát helyettesítve vízzáró gátszerkezetet
képeznek, (4-52. ábra).

4 -5 2 . ábra
Plasztikus, műanyag gát

239
 Az ilyen gátak lényeges szerkezeti elemei a következők:
1. vasbeton alaplemez,
2. kétoldaIon pillérek,
3. légmentes, vizzáró müanyag-gát,
4. szivattyú, amelyik az alsó töltőnyiláson keresztül vizzel
tölti a plasztikus gátat (duzzasztásnál) vagy üriti a gátat.
A gátat nagy erővel kell leszorítani a beton alaphoz. A teljes viznyomás
vízszintes összetevőjét a plasztikus gátanyagnak kell felvenni.
A gátszerkezet működése önmagától is érthető. Mivel könnyen sérülhet,
a duzzasztott tér vize az alvizi meder szakaszon súlyos katasztrófához vezet­
het.

24Ö
5. SZIGETELÉSEK ÉS VÍZZÁRÁSOK

Ez a fejezet a talajviz elleni szigeteléssel foglalkozik, és így a csapa­

dékvíz elleni szigetelést ill. annak elvezetését nem tárgyalja. A talajviz elleni
szigetelés lényege, hogy a talajvíznek a létesítménybe, vízépítési műtárgyakba
való behatolását, felszívódását vagy beszivárgását megakadályozza, ill. előirt
minimumra csökkentse.
A szigetelési igények építményenként változnak, igy a szigetelési módok,
anyagok, költségek is a célnak megfelelően különbözőek.
A vízépítési műtárgyakat talajviz, talajnedvesség ellen használhatóság és
tartósság szempontjából kell szigetelni. A vízépítési műtárgyak és épületek üzem
szerű használatát akadályozza a szerkezeten keresztül szivárgó viz. Tartósság
szempontjából a hazai éghajlati viszonyok között elsősorban a fagyás okozhat
idő előtti tönkremenetelt. Az átnedvesedett szerkezetek télen átfagynak. A fa­
gyás lerepeszti a külső réteget. A talajviz alá lenyúló szerkezeteken átszi­
várog a viz, rombolja az építményt, kioldja a beton szabad mésztartalmát,
pórusossá teszi a szerkezetet.
A mélyépítésben a vízszigetelés hibátlan és időtálló kivitelezése alap­
vető követelmény, mert beépítés után többnyire lehetetlen az utólagos javítása.
Ez a szigorú minőségi feltétel egyaránt vonatkozik a felhasznált anyagokra és
a munkát végrehajtó szakképzettségére, lelkiism eretes és jó munkájára.
A viznyomás nagyságától függően egyes szigetelési módok helyes alkal­
mazása a következő lehet:
2
1. 20 kp/cm viznyomásig cementszigetelés
2
2. 60 kp/cm viznyomásig bitumen, műanyag fólia, szórt vagy kent
műanyag és bütyközött fémlemez szigetelések
2
3. 60 kp/cm viznyomás felett acéllemez szigetelés.

5.1 Viz elleni szigetelő anyagok

5.1.1 Kátrányok
A kátrány a szén és fa száraz lepárlásakor keletkező ragadós, erősen
szagos folyadék. A szigetelőlemezek telítésére használható, de a hazai gyakor­
latban az utóbbi években erre a célra nem használják.
241
 A kátrányoknak jő az át itat őképess égé. A kátrány konzisztenciájának je l­
lem zésére a viszkozitás értékszámát használják. A kátrány viszkozitása az a
másodpercben kifejezett idő, ami szükséges ahhoz, hogy 50 cm3 30 °C-u kátrány
a szabványos készülék nyilásán kifolyjék. Kátrányból desztilláciő utján olajat
távolitva el, szurok keletkezik. Az épitőiparban kátrányt fatelitésre és útépí­
tési célra használnak.

5 .1 .2 Bitumenek
Az ásványolaj-bitumenek a nyersolaj lepárlásának term ékei. A bitumen­
fajták jellegzetes meghatározója a lágyuláspont.
A bitumenfajták jelölése és lágyulás pontja:
UB-45 jelű bitumen 41-46 °C között
UB-50 jelű bitumen 46-52 °C között
UB-60 jelű bitumen 52-62 °C között
UB-65 jelű bitumen 62-72 °G között
UB-75 jelű bitumen 72-80 °C között
Magas hőmérsékleten lágyuló ásványolaj-bitumenek:
KM-90 jelű bitumen 80-100 °C között
K F-100 jelű bitumen 90-110 °C között
K F-120 jelű bitumen 110-135 °C között
K F -130 jelű bitumen 120-140 °C között

A ragasztott vagy mázolt szigetelésnél a hideg bitumenmáz bevonat 70-80 ;

°C lágyuláspontu és legfeljebb 2% paraffinntartalmu, nehezen párolgó olajokkal
lágyított és gyorsan párolgó oldószerrel (lakkbenzin) oldott bitumenoldatből áll,
a forró bitumenmáz bevonat pedig 50-60 °C lágyuláspontu forró bitumenből.

5 .1 .3 Aszfaltanyag
Az aszfaltbetonban mészkőliszt, homok és zúzalék keverék van összera- ]
gasztva bitumennel.
A vizépitésben újszerű megoldásként a csatornák fenekének és rézsűinek í
burkolására, valamint a term észetes medrek partburkolására használható a sz - i
faltbeton vizzárő és vizáteresztő kivitelben. Építésükre, a keverék összeálli- j

tására, a bedolgozásra, a méretpontosságra előírások még nincsenek. Vizzáró

aszfalt rézsűburkolatnál tanácsos a holland szabványban előirt 3%-os max. 1
megengedett pőrustérfogatot figyelembe venni.

5 .1 .4 Műanyagok
A szigeteléshez használt műanyagok választéka igen széles és állandóan
bővül. A különböző késztermékek márka m egjelölései többnyire nem utalnak az
alapanyagra, de azonos alapanyagú szigetelőanyagok is —a gyártó cég márka­
nevei miatt — más-más néven kerülnek forgalomba.
242 i
 A polivinil-kloridot (PVC) vinllklorid polimerizáciőja utján 40-50 °C-on,
5-7 at nyomás alatt állítják elő, acetilénből vagy etilén-ki orldből.
A PVC-port feldolgozás előtt stabillzátorral, csúsztató anyaggal és eset­
leg lágyítóval keverik. A stabilizátor a hő és a fény hatására bekövetkező bom­
lást gátolja, a csusztatőanyag a feldolgozást könnyíti meg, a lágyitő pedig az
anyag merevségét csökkenti.
A lágy PVC egyike a leggyakrabban alkalmazott vizszigetelő anyagoknak,
ezért a minőségre ható tényezőkre fokozott figyelmet kell fordítani.
A kemény PVC mechanikai és kémiai tulajdonságai, vegyszer-és hőállősága
kedvezőbb. A hajlithatóság és hegeszthetőség, továbbá a könnyebb megmunkál-
hatóság miatt viz elleni szigeteléshez lágy PVC-t használnak.
A lágyitótartalom és a töltőanyagok mennyiségének növekedésével az anyag
mechanikai, kémiai és fizikai tulajdonságai arányosan romlanak, ugyanakkor jó
minőségű és megfelelően adagolt lágyitő, stabilizátor és töltőanyag esetén adott
célú felhasználásra optimalizált termékek állíthatók elő.
A polizobutilén egyike a legrégebben használt vizszigetelő műanyagoknak.
Izobutilénből bőrfluoridos polimerizáciő utján állítják elő.
1938. óta alkalmazzák viz elleni szigetelésekhez, kezdetben OPPANOL,
OPPANOL B, majd RHEPANOL, RHEPANOL f márkaneveken jelentek meg a
szigetelőfőliák, különböző gyárak termékeként. Magyar változata NEOACID
nevén kerül forgalomba (gyártja a Hungária Vegyiművek).
A késztermék lágyitő nélküli, a fényállőság növelésére korom vagy grafit
töltőanyagot adnak hozzá. Bitumennel való érintkezése megengedett, az anyagot
nem károsítja. Öregedésre nem hajlamos. 170-200 °C között hegeszthető,
30 °C feletti hőmérsékleten bomlik. A talajvíz elleni szigeteléshez ajánlható
legkisebb főliavastagság 1 ,5 mm.
Hig és koncentrált savak, lúgok, sóoldatok nem támadják, baktériumok­
kal szemben ellenálló, rágcsálók nem kezdik ki. Olajok, zsírok, oldószerek,
kátrány megtámadják.
Tartós mechanikai igénybevétel esetén hidegfolyási tulajdonsága kedvezőt­
len tényező, ezért nagyobb hosszban nem függeszthető. Érdes, éles hegyes
felületeken sérülésre érzékeny, a szigetelési technológia nagy gondosságot
kiván.
A polietilént az etilén plimerizációjával állítják elő.
Előállítására háromféle eljárás ism eretes:
- nagynyomású,
- középnyomású és a
- kisnyomású eljárás.
A három eljárás különböző minőségű végtermékeket ad, amelyek eltérő
mechanikai és kémiai tulajdonságuak. A különböző célokra való kiválasztáskor
tekintettel kell lenni az előállítás technológiájára. Vizszigetelési célokra a nagy­
nyomású eljárással készült polietilén alkalmasabb, használata mégis ritka.
Ennek egyik oka a viszonylag nagy maradó alakváltozás és a nehéz ragasztható-
ság.
243
 Szulfoklórozott polietilén a kén-dioxid és klórral 100 °C -on, kezelt poli­
etilénből vízszigetelésekhez igen alkalm as, kaucsukszeríi anyag állítható elő.
Időjárási behatásoknak jól ellenáll. Általában töltőanyaggal keverik. Időjárás-
állósága miatt elsősorban tetőszigetelésre alkalmazzák, de talajviz elleni
szigetelésre is alkalmas anyag.
Az anyag egyike 0,5 mm vastag azbesztlemezre kasirozva kerül forgalom­
ba. Forró levegővel jól hegeszthető és ragasztható is. Tömény oldata a toldá­
sok, ill. illesztések élmenti lezárására (biztonsági ragasztás) használható, a
lapmenti hegesztés, ill. ragasztás kiegészítéséül.
Az epoxigyanták alapanyagát dián (dioxidifenilpropán) epiklórhidrinnel
végzett kondenzációjával állitják elő. A folyékony alapanyag térhálósitásához
második (keményítő) komponenst adagolnak. A keményítő komponens karbon­
sav, több értékű amin vagy amid.
A különféle márkájú epoxigyanta termékek az alapanyag és a térhálósitó
anyag minőségében különböznek, az eltérő célú felhasználásokra változó össze­
tételű gyantákat hoznak forgalomba. Alkalmazási területük a viznyomás felőli
oldalon viszonylag kis viznyomással szembeni védelem, továbbá szigetelés ja ­
vítás.
Általában száraz betonfelületre hordható fel, bár újabban forgalomba
hoznak nedves felületre tapadó termékeket is.
Két komponensü, betonhoz, vashoz, kőhöz jól tapad. Viszonylag magas
ára miatt csak különleges esetekben alkalmazzák vízszigeteléshez.
A butilkaucsukot az izobutilén és az izoprén vagy butadién kopolimerizá-
ciójával állítják elő. A poliízobutilénnel rokon vegyület, de mechanikai tu laj­
donságai kedvezőbbek, érzéketlen az ibolyántúli fény hatására, hidegen nem
folyós anyag. Lágy, gumiszerü végterméket ad (mükaucsuk). Földre fektetve
megtartja a rugalmasságát és a tapasztalatok szerint a rágcsálók, baktériumok
nem támadják meg. 200%-os húzó alakváltozás után is helyre áll eredeti alakja.
Ollóval vágható, hegesztéssel hézagmentesen illeszthető, sőt alkohol alap­
anyagú ragasztőszérek és különleges gumiszalagok segítségével is illeszthető.
Az alkalmazott fóliák vastagsága 0 ,5 -1 ,5 mm, a szélessége 0 ,9 -1 ,4 m között
változik. A felsorolt több előnyös tulajdonság mellett a butilkaucsuknak az a
hátránya, hogy valamivel költségesebb, mint más müanyagfőlia, ezen felül a
könnyű olajok oldják. Ezt a hátrányt azonban ellensúlyozza az, hogy minden
előkészítés nélkül a földre, munkagödör a ljá ra , rézsűre fektethető. A lefek­
tetett szigetelőréteg fölé védőréteg elhelyezése nem szükséges, különleges szak-
képzettséget nem igénylő munkával elhelyezhető.
A bitumen-műanyag keverékek előzménye a bitumenkaucsuk keverék meg­
jelenése, amely nem elsősorban késztermék formájában, hanem inkább e ljá rá s­
ként terjedt el. A bitumenkaucsuk latex kaucsuk és bitumenemulzió keveréke,
amelyet hideg utón, szőrt eljárásként alkalmaznak.
A bitumenemulzió megtörése után szigetelendő felületen 1-2 mm vastag
összefüggő réteg alakul ki. A kaucsuk adalék a bitumen tulajdonságait kedvező
irányba módosítja.
Az eljárás továbbfejlesztett változata a műanyaggal előállított bitumen-
latex.
244
 A helyszíni szőrás nehézségeinek elkerülésére a bitumen-latex készter­
mék formájában (fólia) is előállítják. A különböző hordozó anyagokra felhordott
bitumen-latexek megőrizték az anyag kedvező tulajdonságait, hidegen ragaszt­
hatok, vagy meleg hengerléssel illeszthetők. Hordozóanyaga az üvegszál, a
szálasazbeszt, a drótháló vagy a müanyagfőlia. A gyárilag előálltitott és teker­
csekben fogalomba hozott anyag könnyen kezelhető, felhordása nem baleset-
veszélyes.
Ivóvízzel érintkező műanyag szigetelés használatához az Állami Közegyész-
ségügyi Járványügyi Főfelülgyelőség engedélye szükséges.

5 .2 Szigetelések

5 .2 .1 Cementszigetelések
A vízzáró vakolatok cement, viz és homok keverékekből álló habarcsok.
További —főként vegyi anyagok —hozzáadásával a vízzáró tulajdonságok fokoz-
hatők.
A műtárgy frissen kizsaluzott vagy régi betonfelületét a vakolás előtt
szemcsézőkalapáccsal 2-3 mm vastagon fel kell durvítani és vizsugárral le kell
mosni. Az igy előkészített falfelületen léccel vagy zsinórral ellenőrizni kell a
felület egyenletességét. A kiálló részeket le kell vésni, a mélyedéseket 5 mm-
es rétegekben kanállal felcsapott habarccsal ki kell tölteni. A habarcs azonos
anyagú az első vakolat rétegével.
Kézi vakolásnál a habarcsot kanállal hézagmentesen csapják fel. Ügyelni
kell a r r a , hogy a következő réteg az előző rücskös felületére csak akkor csap­
ható fel, ha az alatta levő már megszikkadt, de még nem kötött. A közbenső
rétegeket nem szabad lesim itani, csak az utolsót fasimitóval. Vastagsága
2 ,5 cm , 3-4 rétegben készül.
Cementszigetelés anyaga csak tiszta portlandcement vagy S ^ - e s cement
lehet, az első réteg cementhomok keverési aránya legyen azonos a műtárgy
anyagával, a legfelső rétegé 600 kp/m^, a
közbenső rétegeké a kettő közötti lineárisan
változó. A homok szemnagysága az alsó ré te ­
gekben 0-5 mm, a zárőrétegben és a simító
anyagnál 0 ,2 mm.
A sim ítás: 600 kp/nv* cementadagolásu
száraz keveréket fasimitóval kell bedörzsölni.
A vakolatok utólagos meghibásodásának
egyik forrása a szerelvények részére végzett
fészekvésés, ill. a vakolat áttörésével sz erel-
vénytartők beépítése. Az utólagos átvésés
többnyire kielégítően nem javítható. ^ ^
Előre elhelyezett szere Ívénytartő.
245
 Az 5 -1 . ábrán előre elhelyezett szerelvénytartö megoldása látható.
A vízzáró vakolat minősége különböző vegyi vagy ásványi eredetű anya­
gokkal is javítható. A különféle kötésgyors itók a vakolat tapadását és vizzárő-
ságát nem javitják, ezért használatuk csak különösen indokolt esetben aján l­
ható.
A javítóanyagok leggyakrabban használt fajtái a plasztifikátorok, amelyek
a keveréshez felhasznált vízmennyiség csökkentésével tömörebb habarcstruktura

5 -2 . ábra
Torkrét gép
246 ■
 A torkrét eljárás nem tekinthető a kézi vizzárő vakolás egyszerű gépesített
formájának. A felhordás alapelveiben van ugyan hasonlóság, de a torkrét eljá­
rássa l készített vízzáró vakolat nem csak előállítási módjában, de végterm é­
kében is eltér a kézi utón készített vakolattól.
A kézi eljárásnál az egyes rétegek összetételét az előzetes habarcs össze­
állítás adja meg. A torkrét eljárásnál a tényleges anyag Összetétel a fellövés
során alakul ki. A visszahulló és lényegében elvesző anyag valójában szükséges
feltétele annak, hogy a vizzárő vakolat összetétele tömör legyen. Az eljárás
eszköze a torkrétgép (5-2. ábra), amely száraz cement homok keverék ada­
golását és nyomás alatti kilövetését a kifújó fejen keresztül teszi lehetővé.
A vizet már mozgásban levő cement-homok keverékhez á kifujtó fejben adagolják,
a tulajdonképpeni habarcsképződés a vakolt felületen következik be.
A torkrét eljárás függőleges és fejfeletti felületekhez használható. V íz­
szintesen lefelé nem nyújt kielégítő minőséget, mert a visszahulló anyag és
a kész vakolat nem választható szét. Ilyenfelületeket kézivakolással célszerű
elkészíteni.
Vizzárő beton készítése már régi törekvés az építőiparban, elm életileg
az adalékanyag hézag-minimuma alapján már sok évtizede ism ert lehetőség.
A gyakorlatban még sem terjedt el a vizzárő beton. Ennek oka elsősorban az
adalékanyag osztályozás hiányosságaiban, továbbá a munkahézagok megoldatlan- 2.
ságában és a bedolgozás tökéletlenségében keresendők. A legutóbbi időben
biztató eredmények mutatkoztak a vízzáró betonok terén. Az újabb kutatások
különös figyelmet fordítanak a homokfrakció összetételére, elsősorban a homok-
frakció pontos összeállításában látják a vizzárő betonfeltételeit.
Vízzáró beton készítésénél a cement adagolást általában alacsony szinten
kell tartani, főképpen a zsugorodási repedések elkerülése érdekében. A szo­
kásos cement adagolás 5Ö0-600-as cementminőségek esetében 300-350 kg/m^.
A betonozás folytonossága vizzárő betonok esetében különösen fontos, A munka­
hézagokat lehetőleg kerülni kell, ha ez nem lehetséges csak megtervezett és
a vizzárő beton követelményeit kielégítő munkahézagok engedhetők meg. A b e­
tonozáshoz olyan technológiát kell választani, amely a beton maximális tömör­
ségét lehetővé teszi. A hézagmentes, tömör bedolgozáshoz általában 0 ,5 5 -0 ,6 0
vizcement tényezőt választanak.
A plasztifikátorok, alacsonyabb vizcement-tényező mellett biztosítják
az optimális bedolgozáshoz szükséges konzisztenciát. A plasztikátorok több­
nyire ligninszulfonát alapú anyagok, amelyek por vagy folyadék formájában
kerülnek forgalomba. A cement súlyára vonatkoztatva 0,15 -0 ,8 0 % -bán adagolják
a keverővizhez. (Plasztol NK-3, T rico sal N, Plasztiment s tb .)
Vízzáró tulajdonságuk javítása érdekében plasztifikátorokon kívül szerves
tömítőanyagokat, légporusképzőket, köt és lassít ókat és ásványi eredetű k i­
egészítő anyagokat is használnak a betonkészitésnél.

Cementszigetelésre mutat példát az 5 -3 , 5 -4 , és az 5-5 ábra.

247
5 .2 .2 Bitumenes ragasztott lem ez-szigetelés
A ragasztott lemezszigeteléstől megkívánjuk, hogy legyen nyomószilárd-
sága és rugalmassága, azaz a lemezbe felszívott átitató anyagot 5 kp/cm^ egyen­
letes nyomásig megtartsa. Nyúlása kb. 5% legyen, mert a műtárgyon átlag 3%
alakváltozás állhat elő. Több atmoszféra nyomásig vízzáró, továbbá sav és lug-
álló, ezen kívül bizonyos fokig hőálló is legyen. A szerves, tehát papir, juta,
nemezanyagu ragasztott szigetelésnek több olyan fontos jellem zője van, amelynek
figyelmen kívül hagyása a tervezés és kivitelezésnél el sem képzelhető. Ezek:
248 .
249
 1. Merev szerkezetek közé kell-a szigetelőréteget szorítani a vizfelszi-
vás megakadályozása és ezáltal a tartósság biztosítására. A szigetelő rétegre
állandóan működő m erőleges, 0,1 kp/cm2 egyenletes nyomás szükséges, amit
megfelelő szerkezeti kiképzéssel mindenkor biztosítani kell.
2. A szigetelés síkjára merőleges erőt 5 kp/cm2 nagyságig veszi fel a
bitumenes réteg, a terhelés egyenletesen megosztó, vagy folytonosan változó
legyen.
3. A ragasztó bitumen a szigetelés síkjára ferde erőt nem vesz fel, ilyen
erőhatással szemben folyadékként viselkedik, azaz a fölötte levő szerkezet e l­
csúszik.
4. A különlegesen magas lágyuláspontu bitumenek kivételével a szigetelés
legfeljebb 30 C° hőmérsékletet bir el tartósan, közvetlenül a szigetelés felületén
Ha közben vastagabb ellenszerkezet van (30 cm), 50 C ° is megengedhet.
A közölt négy fő szempont szerinti kialakítás term észetesen alkalmazko­
dik a műtárgy rendeltetéséhez.
Vízszintes felületek szigetelésénél nagy jelentősege van az anyagminő -
ségnek, mert tulajdonképpen a lemezanyag tartóssága dönti el a ragasztott
szigetelés tartósságát. A papir, szövet és juta, valamint más szervesanyagu
lemez bitumennel itatva is vizszivó tulajdonságú.
Az 5 -6 . ábrán látható, hogy 0,1 kp/cm2 nyomás alatt ugrásszerűen
emelkedik a lemez vizfelvétele, ezzel pedig a szerves alapanyag rothadása.
A ragasztott szigetelés tartósságának legfontosabb szabálya ennek alapján ki­
mondható: a tervezésnek és kivitelnek olyan megoldást kell találnia, amelynél
a szerves alapanyagú ragasztott lemez minden négyzetméterére legalább 1 t
nyomás működjék állandóan, mert kisebb nyomás esetén tartóssága nincs bizto­
sítva. A bitumen képlékenysége miatt a nyomás felső határa is korlátozott,
5 kp/cm2 -nél több nem lehet, mert ennél nagyobb nyomás esetén a lemezanyag
is az eredeti vastagság töredékére nyomódik össze és a lemezben, valamint az
egész szigetelő rétegben levő bitumen elfolyik a szerkezet valamely más ala­
250
csonyabb nyomású helyére. Az egyenlőtlen nyomás miatt helyenként elvékonyodő
szigetelőréteg a későbbi meghibásodás forrása lesz.

0 0,10 ,20 , 30 ,40,5 1,0 1,5 2,0

Szőritóéra (kp/cm2)
5 -6 . ábra
Bitumenes papirlemez vizfelvétele

A vízszintes szigetelésre hat a talajviz felhajtő e re je , ezért a szigetelés

feletti lemeznek fel kell venni ezt a nyomást vagy az önsúlyával, vagy megfele­
lően méretezett és vasalt ellenszerkezet merevségével.

5-7. ábra
Szigetelés elhelyezése az alaplemezhez viszo­
nyítva.

A vízszintes szigetelés a szerkezeti elemet képviselő alaplemezhez ké­

pest lehet a támadó viz felőli és a belső oldalon is , tehát lehet az alaplemez
felett és alatti is. (5 -7 . ábra).
'251
 Nagy alaptertiletíi vasalatlan lemez nem készülhet egy összefüggő táblában
hőmérséklet és betonzsugorodás okozta alakváltozás miatt. A szigetelés terve­
zésénél ezt figyelembe kell venni.
Az alaplemezt hasznos terhelésre és a talajvíz felhajtő erejére kell méretez
ni, de ezen túlmenően korlátozni kell a talajviznyomás folytán előálló lem ezfel-
hajlást is. Az alulról felfelé ható talajviz nyomása ugyanis a kiegyenlítő sovány
betonon keresztül a vízszintes szigetelés alsó felületére fejt ki nyomást, ennek
hatására a nyomást felvevő szigetelés fölött levő vasbeton lemez meghajlik.
Az eredetileg beszorított szigetelés a lemez közepe felé növekvő mértékben
beszoritás nélkül marad. Vízszintes helyzetű alaplemeznél 1 mm a terhelés
okozta felhajtás megengedett legnagyobb értéke.
A vízszintes szigetelés bonyolultabb műtárgynál nem egysikban fekszik,
mert annak alaplemeze gyakran lépcsősen kerül kiépítésre. Vízszintes szige­
telések közötti magasság különbségnél nem célszerű függőlegesen összekötni
a szigetelést, hanem ferdén, mégpedig kb. 1 ,2 0 magasság különbségig 3 0 °-o s,
ennél nagyobbnál 1, vagy több elleneséssel megszakított 45°-os ferde síkkal
célszerű a vízszintes szigeteléseket összekötni. (5-8. ábra)

5 -8 . ábra
Szigetelő réteg ferdesiku felvezetése
 Alaplemez készítésénél a betonvas szereléséből előálló szigetelési sérü ­
lések elhárítása céljából alkalmazott falsarok lekerekltést, valamint a szoritó-
fal utánmozgását biztositő aljzat és téglafal közé tett csúsztató lemezt az 5 -9 .
ábrán mutatjuk be.

Föggőleges felületek esetében a szigetelés készülhet a függőleges s z e r­

kezeti falra vagypedig az előre megépített védőfalra felragasztva. Az első e se t­
ben a függőleges védőfalat szoritó-védőfalnak, az utóbbi szoritó tartőfalnak
nevezzük.

5-11. ábra
A szigetelést szorító fal megtámasztásához szükséges földnyo­
más biztosítása

253
 1,73 H atárérték Coulomb szerint

A szoritófalat megtámasztó kavicsék szükséges szélessége

ábra
Belülről ragasztott szigetelésnél a szükséges szoritó erő
biztosítása
 50 cm

S = rcr ábra
Födémszigetelés hibás és helyes megoldása

Ha a műtárgyat körülvevő szoritő-védőfal merev zárt keret lenne, akkor

a szoritőfalon belül levő műtárgy fala zsugorodás, vagy nagyobb a tápterületnél
a beépített osztőhézagok felé való osszecsuszás miatt a merev kerettől eltávo­
lodna és az eredeti szorító erő teljesen megszűnne. Különösen nagy a lazulás
ilyenkor a sarkokon, amit az 5-10. ábrán szemléltetünk. A szükséges szorító
védőfal követni tudja teljes felületével a szerkezeti fal mozgását. Ennek a követő
mozgásnak lehetővé tételére a szorító védőfalat részekre kell bontani és minden
alaprajzi törésnél valamint 5-6 m-enként közben is osztóhézagokat kell készí­
teni amiben, bitumennel bevont egyréteg csupaszt lemezt kell csusztatőnak
beépíteni.
A szigetelt épület alapozási mélysége szerint változik a földnyomás.
Az 5-11. és 5-12. ábráról le lehet olvasni, hogy különféle alapozási mélység
mellett milyen széles legyen a nyomó földék. Belülről ragasztott teknőszigete-

255
 1

5-15. ábra
Térszinalatti helység szigetelése bitumenes ragasztott lemezzel
lésnél a szükséges szoritóerő biztosítására mutat példát az 5-13. ábra abban
az esetben, ha a teherviselő fal kő, vagy tégla.
Szigetelési hiba forrása lehet, ha a födém és a függőleges szigetelés
csatlakozását nem szakszerűen oldjuk meg. A födémszigetelés védőbetonja hő­
táguláskor kitolja a függőleges szigetelés szoritőfalát és az átmenetnél meg­
lazul a szigetelés. Helyes megoldást az 5-14. ábra mutatja. A bitumenes r a ­
gasztott lem ezszigetelésre mutatunk be példákat az 5-15. ábrán.

5 .2 .3 Műanyag fólia szigetelés

A különféle alapanyagú műanyag fóliákat lehet alkalmazni a régebben hasz­
nálatos, több rétegű bitumenes ragasztott le m ez-szigete lés helyett. A műanyag
fólia szigetelés kivitelezési technológiáját több évtizeddel ezelőtt kezdték ki­
dolgozni. Földalatti műtárgyak teknőszerü szigetelésénél alkalmazott fólia
szigetelés kezdetben ragasztással készült, védőréteg nélkül. Később kiderült,
hogy a műanyag szigetelőréteg könnyen sérül, a munkahelyen elkerülhetetlenül
jelenlevő homok és kavicsszemek miatt, ezért ma az ilyen szigetelő rétegeket
mindkét oldalán kb. 1-1 mm vastag bitumenréteggel vonják be.
256
 5-16. ábra
Csatorna szigetelése agresszív talajban

Víztároló medencék, csatornák, gátak szigetelésénél az elmúlt évtized­

ben leggyakrabban a butilkaucsukből készült műanyag fóliákat alkalmazzák.
Az anyag ism ert tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a tározó részére kiemelt
föld után maradt munkagödörbe különösebb előkészítés nélkül, közvetlenül
el lehet teríteni a rézsüs földmedencét szigetelő műanyag fóliát. A fólia s z i­
getelés alkalmazására mutat be három példát az 5-21 , 5-22, 5-23. ábra.
Műanyag fóliával történő szigetelésnél anyagtól függetlenül alapvető kö­
vetelmény a hézagmentes vízzáró kapcsolat előállítása. Az alkalmazott mü-
anyagfóliához a gyártó cégek meg is adják az illesztési, összekapcsolási tech­
nológiát. A műanyag fóliák többségét általában, két vagy háromféle eljárással
is lehet illeszteni. A hagyományos szigetelési eljárások biztonságát a több­
rétegben felhordott szigetelő lemezek adják. A műanyagokat általában csak
egyrétegben alkalmazzák, igy a hagyományos szigetelő anyagoknál ez a megszo­
kott biztonsági fok hiányzik. A műanyag fólia szigetelések kritikus hibahelyei
az illesztések, mivel a fólia kevésbé sérülékeny, illetve külön védelmet kap.
Az illesztéseknél célszerű kettős kapcsolatot megkövetelni, tehát kétszeres he­
gesztést, kétszeres ragasztást, vagy egyéb összekapcsolást (5-24. ábra).
Továbbá fokozza a biztonságot az illesztések hézagmentességének, vizzárósá-
gának lefedés előtti ellenőrzése.

257
 5-17. ábra
Öntöttvas lefolyócső szigetelése

Víztároló szigetelése

258
 5-19. ábra
Rothasztó medence szigetelése

259
 5<-21. ábra
Fóliaszigetelés betongáthoz csatlakoztatva

5-22. ábra
Fóliaszigetelés kavicsos homokban épült csatornánál

A nagymértékben készült fóliákat is szükséges a helyszínen illesztenuMély

épitési munkahelyen a helyszini ragasztás, vagy hegesztés hibátlanságát csak
igen körültekintő, munkával lehet biztosítani. Az előforduló szigetelési, illesz­
tési hibák kiküszöbölésére kialakítottak egy vízzáró, huzőzárat (zippzár) amellyé
várhatóan megoldható minden különösebb szakértelem nélkül a munkahelyi fólia
illesztés.

5 .2 .4 Szórt és kent müanyagszigetelés

Vizépitési műtárgyak földfelőli oldalát nedvesség elleni szigetelés c é ljá ­
ból általában bitumenmázzal vonták be. A bitumenmáz helyett újabban több
helyen alkalmazzák a beton felületére fújt, vagy kent műanyag réteget. A mű­
anyag réteg kivitelezése, is előnyösebb lehet, ha szórópisztollyal vagy gyapot­
hengerrel dolgozzák be.
260
 A nedvesség elleni szigetelésre a l­
kalmas minden oldószeres és diszperziós
műanyag bevonat, csak figyelni kell a rra ,
hogy a beton lúgos hatása a legtöbb mű­
anyagot a talajnedvesség közbejöttével e l-
szappanositja, ezért a lúgos hatásra é r ­
zékeny műanyagok használata esetén a b e­
tonfelület sem legesitése szükséges. A ká­
ros hatások megakadályozására a beton­
felületet fluátozással semlegesitik.
A felületre fujható, illetőleg kenhe­ 5-24. ábra
tő műanyagok közül az epoxit gyanta és a Kettős illesztés lágy PVC-szigete­
szulfoklórozott polietilén, valamint a mü- lő lemezeknél
kaucsuk (sztirol, butadién, buna s tb .) 28
napos száraz, betonfelületre a felület sem ­
legesitése nélkül is 0 , 1 - 0 , 2 mm-es szigetelő rétegként felhordható. Az előbb
említett elszappanosítási folyamat ugyanis csak egyes műanyagok kikeményitésé-
hez használt katalizátorok esetében jelentkezik, mint káros folyamat. A fent
emlitett epoxit gyanta polietilén, valamint mükaucsuk ilyen katalizátorokat nem
tartalm az.
Általában bármilyen szőrt vagy kent műanyagnál feltétlenül figyelembe
kell venni a gyártó cég arravonatkozó előirásait, hogy a használt műanyag milyen
hőfok határok között keményedik ki pl. a poliésztergyanta alkalmazása esetén
261
+ 10 C° és +25 (C° között lehet a beton és a levegő hőmérséklete. A megadott
hőmérséklet határ alatt a kikeményed és szünetel, 25 C °-nál magasabb hőmér­
sékleten pedig a kémiai folyamat lefolyása és eredménye nem tartható kézben.
Fontos kérdés a vizszigetelő anyag hőtágulása, mert csak az a vízszigete­
lő réteg időtálló a ma ism ert műanyagok közül, amelyiknek a vastagsága mm
nagyságrendű. Ilyen vastagság mellett már a felületi tapadás legyőzheti a hő­
tágulást, ezért igyekezni kell a betonhoz a hőtágulást meghaladóan kötő, tapadó
anyagot használni. Ilyennek bizonyultak az előbb emlitett epoxigyanták. A beton­
hoz kiválóan tapadó epoxi gyanták alkalmazása során kialakult, hogy azt kétré­
tegűén kell alkalmazni, mégpedig úgy, hogy a betonfelületre egy gumiszerüen
nyújtható 2 mm-es réteget kell készíteni és e rre zárórétegként további 2 mm-es
vastagságú kisebb nyujthatőságu fedőréteget. A rugalmas kötőréteg még viszony­
lag nagyobb repedés esetén sem válik el a betontól.
A gyártó cégek az ilyen és hasonló (pl. hőtágulás, zsugorodás okozta alak-
változás) méretváltozások áthidalására az epoxigyanták igen sok fajtáját készí­
tik. A gyantaegyenérték (176 = 176 g műgyanta tartalmaz 1 mól epoxigyantát)
változtatásával állítható elő 2% - 100% nyujthatőságu műanyag. Megemlítjük még,
hogy az epoxigyanta egyes típusa nedves felületen, sőt viz alatt is kikeményedik.
Vizépitési, mélyépítési célokra az epoxigyantán kivül sztirol-butadién keverékből
készült anyagot is használnak.
Ivóviztározó medencék belső felületének vízszigetelésénél az elmúlt években
jő tapasztalatokat szereztek az epoxigyantákkal kapcsolatban. A következőkben
részletesebben ismertetünk egy ilyen jellegű szigetelési munkát.
A betonfelületet gondosan lemosták, majd a felületen látható repedéseket,
egyenetlenségeket gyorsankötő cementtel kijavították, és ezután az egész s z i­
getelendő felületet drótkefével letisztították. Az igy kellősitett medence beton­
felületére gyapjugörgővel egy réteg folyékony epoxigyanta réteget hordtak fel,
majd ennek félig kötött állapotában egy réteg durva Uvegszövetet hengereltek bele
úgy, hogy a gyantaréteg és az Uvegszövet között légbuborék ne maradjon.
A következő művelet e rre a felületre újabb müanyagréteg hengerlése, finom
Uvegszövet terítés és hengerlés ugyanúgy, ahogyan az első rétegnél a gyanta
féligkötött állapotában, végül fedőréteg hengerlése befejezésként. Az igy e l­
készített szigetelőréteg összvastagsága 1 ,6 mm volt. A fent ism ertetett ivóvíz
tározó medence belső, felületi szigetelésénél használt epoxigyanta jellemzői
a következők:
1 ,1 3 9 -1 ,1 7 0 , gyanta egyenértéke 176-200, katalizátor aminek fajsulya 1,025
lobbanáspont 94 C °.
Minden műanyag bedolgozása során nagy figyelmet kell fordítani a rra ,
hogy a gyanta és a katalizátor összekeverésekor ne kerüljön viz az edény falá­
r a , sem a szerszám ra, mert 1% vizet emulgálva az anyaghoz, a poliészternél
50%-o s , az epoxigyantánál 20%-os minőségromlást okoz.

5 .2 .5 Acéllemezes szigetelés
Az acéllem ezt általában viznyomás elleni szigeteléshez alkalmazzák, ha
tökéletes vízzárás, porszáraz állapotot kívánnak elérni. A legdrágább szige-
262
telési e ljá rá s. Egyaránt alkalmas a műtárgyak utólagos és előre tervezett s z i­
getelésére.
Az acéllem ez szigetelések két csoportja; a belső köpennyel megtámasz­
tott és az önhordó, szerkezetbe behorgonyzott, között az a leglényegesebb kü­
lönbség, hogy az első csoportnál csak a vizzárási, a másik csoportnál a s z i­
lárdsági igényeket is ki kell elégíteni.
A belső köpennyel megtámasztott szigetelésekhez műbizonylat- nélkül is
felhasználhatók a kereskedelemben kapható A 00.12 és az A 00.21 tipusu anya­
gok. Behorgonyzott, önhordó szigetelésekhez csak műbizonylattal ellátott, szab­
ványos, hegeszthető acélok használhatók fel.
Az acél gyorsan korrodeál. Kiváló minőségű —védelem nélküli —acél ese­
tén 0,11 mm/év közepes minőség esetén pedig 1 mm/év a kár. A legjobb vé­
delem a z , ha az acélt beton veszi körül, amely lúgos környezetet képez. E zt a
vasbeton szerkezetek több évtizedes gyakorlata is bizonyltja. A cementhabarcs
korrózió védő hatásának fokozására a keverő vizhez 2% Na-nltrit adagolása is
szokásos.
A belső köpennyel megtámasztott acéllem ez szigetelés a viznyomás elleni
fekete szigeteléshez hasonló, azzal az eltéréssel, hogy szigetelőrétegként he­
gesztett acéllem ez réteget alkalmaznak. Az acéllem ez alkalmazásának leglénye­
gesebb előnye, az hogy az illesztések szakaszosan vizsgálhatók, a szigetelés
vizzárósága még a megtámasztó szerkezet betonozása előtt ellenőrizhető.
Az acéllem ez alkalmazása szigetelésre nem ism eretlen módszer, számos kül­
földi metróépítésnél alkalmazták m ár. A budapesti metró beton műtárgyainak
vaslemez szigetelésénél több uj szerkezeti megoldás is született.
Általában a budapesti metróépitkezéseknél szabványos méretű 1000 x 200 x
x 3 vagy 4 mm-es acéllem ezeket alkalmaztak-. A kivitelezés során a szigetelés­
hez biztosítani kell a felületi viz elvezetését. A vaslemez rétegeket ezért nem
fektetik közvetlenül a szigetelendő felületre, hanem minimálisan 2-3 cm távol­
ságot hagynak az acéllem ez és a betonfelület között. Ezt a távolságot kétirányú
le mezes ikokkal biztosítják, amelyeket a betonfalazatba erősített bekötővasakra
hegesztenek. A vezető lemezcsikok a műtárgy geometriai méreteinek megfelelő­
en helyezkednek el. (5-25. ábra).
A szigetelő lemezeket a hálós elrendezésű vezető lemezcsikokra először
csak ponthegesztéssel rögzítik, majd a szigetelőlemezek végleges beállítása
után készítik el a folytonos szigetelővarratot. Mivel az acéllem ez szigetelés mi­
nőségének belsőköpennyel való megtámasztás esetében egyetlen lényeges felté­
tele a lemezek vízzáró illesztése, ezért különös gondot kell fordítani a v a rra ­
tok vizzáróságának vizsgálatára. Ehhez különféle módszereket alkalmaztak
(petroleumos, röntgen, vákumos vizsgálatok. (A legjobb módszernek a vákumos
varratvizsgálat bizonyult, amelynek az a lényege, hogy a varratot szappanos
oldattal bekenik, majd légmentesen záró, gumifekvésü szekrénnyel leboritják,
és. a szekrényből a levegőt vákumszivattyuval eltávolítják. (5-26. ábra).
A szekrény üveglapján keresztül megfigyelhető, hogy a keletkezett vákum irá ­
nyába szűrődik-e át a levegő, azaz keletkezik-e buborék a szappanbevonaton.
A betonfalazat és az acéllem ez közötti hézagot —az alagút alsó boltoza­
tánál —még a megtámasztó belső köpeny betonozása előtt cementlében forgatott
kaviccsal töltik k i. A belső megtámasztó vasbeton köpeny a talajviz nyomásának
263
 5-26. ábra 5-27. ábra
Varratvizsgálő vákuumszekrény Acéllemezszigetelés két ol­
dalának egyidejű injektálása

felvételére épül. A vasbeton köpeny betonacél hálóját előre gyártják, igy a

helyszíni vasszerelési munka a minimumra csökken.
A megtámasztó vasbeton köpeny betonozása során első lépésként a fenék- {
betont készítik el. A megkötött fenékbetonra zsaluzókocsit állítanak és ennek
mentén alulról felfelé végzik a köpeny betonozását, plasztikus konzistenciáju
betonnal. A betonköpeny szilárdulása, illetve zsugorodása után az acéllemez
és a köpeny között keletkező zsogorodási hézagot, továbbá az acéllemez és <
a szigetelendő betonszerkezet közötti rést utólag cementtejjel kiinjektálják.
(5-27. ábra).
A behorgonyzott acéllemez szigetelések részben utólagosan elhelyezett
szigetelések, részben a szerkezet betonozása előtt elhelyezett, zsaluzást is
helyettesitő szigetelések. Vízépítési és egyéb mélyépítési műtárgyak, alagutak
építési sorrendje rendszerint az, hogy először a külső betonszerkezetet készí­
tik el és ezt követően végzik a szigetelési munkálatokat. Számos esetben elő­
fordul, hogy a műtárgy szigetelése megtámasztó vasbeton köpeny esetében
nem lenne gazdaságos, másrészt a rendelkezésre álló hely sem teszi lehetővé
a megtámasztó köpeny beépítését. Ilyen esetben gyakran alkalmazzák a behor­
gonyzott acéllemez szigetelést.

A m etszet

5-28. ábra
Utólagosan elhelyezett acéllemezszigetelés
265
 Az utólagos acéllem ez szigetelés készítésénél behorgonyzott elemekkel
(5-28. ábra) idomacél szelvényt erősítenek falazatra, ehhez hegesztik az a c é l­
lemezeket, újabban dongaszerüen kialakítva, majd az acéllemez és a falazat
közötti hézagokat cementhabarccsal töltik ki. A vaslemez külső felületének
korrózió védelmére hálóval erősitett torkrét réteget hordanak fel. Utólagos be­
horgonyzott szigetelésnél a horgonyok erőfelvételének megállapítására erre a
célra készített hidraulikus húzóberendezést alkalmaznak. Ezzel a szerkezettel
az utólag elhelyezett horgonyok mindegyikét levizsgálják és igy a kivitelezés
során előforduló hibák időben javíthatók.

5-29. ábra
T -ta rtő s, lehorgonyzott ives acéllem ezszigetelés

A műtárgy betonozásával egy időben bebetonozott T -tartók viszonylag egy­

szerűbb megoldást tesznek lehetővé a behorgonyzott acéllem ez kivitelezésénél.
(5-29. ábra). A betonműtárgy elkészítése után a T vasakra donga alakú, vagysik
acéllemezeket hegesztenek. A donga kialakítás lehetővé te sz i, hogy a viznyo-
mást is felvevő szigetelő elemek csak húzásra legyenek igénybe véve és igy a
szükséges lemezvastagság csökkenthető.

266
5.3 Vízzárások injektálással és réseléssel

5 .3 .1 Injektált függönyfalak és teknők

A talaj pórusaiba több atmoszféra nyomással vízzárás céljából habarcs
bepréselése, injektálása a vizépités, mélyépítés területén már régen ism ert
eljárás. Újabban a cement habarcs mellett betonit, kémiai anyagok és mügyan
ták injektálására is sor kerül.

77777

5-30. ábra
Injektált függönyfal térszinalatti tárolóval

Injéktált függönyfal alkalmazására mutat példát az 5-30. ábra. A földgát

építéssel egyidőben való injektálást tesz lehetővé a térszín alatt épitett injek­
táló táró. A táróban végzik az injektáló furatok megépítését is. Ilyen esetben
rövid fúró szárakkal és csövekkel kell dolgozni, ami a kivitelezési munkát ne­
hezíti.
Az 5-31. ábrán bemutatott földgáton 10,3 1/sec viz szivárgott át. A gát
viz felőli rézsűjéből indított 4 irányú bentonit —cement injektálással —az át­
szivárgó vizet 1 ,2 1/sec-ra csökkentették le (5-32. ábra).

5-31. ábra
Völgyzárőgát alatti szivárgás csökkentése bentonitcement injektá­
lással

267
 Erősen vízáteresztő szemcsés anyag esetében, ha a vízzáró réteg csak
mélységben található, a talajvíz alatti sík alapozás rész ére, injektált teknőt
alakítunk ki. Az eljárás lényege az, hogy a talajvíz szintjéről lemélyitett fúrá­
sok utján vízzáró anyag injektálásával, megfelelő mélységben és vastagságban
vízzáró fenék és oldalfalat állítunk elő. Az oldalfalak injektálás helyett később,
réseléssel készültek.

5-32. ábra
Átszivárgóit víz mennyiség alakulása

Az 5-8 m vastag szigetelő teknő injektálása kb. 0 ,6 -1 ,0 0 m -es rétegekben

történik, szakaszoló berendezéssel, un. obturatorral (Pakker) működő injektá-
lócsövön. A mélységnek és a talajnak megfelelően 5-10 at nyomással történik
az injektálás. Nagy területű munkatérnél központból működtetett dugattyús s z i­
vattyúkkal automatikus nyomás és mennyiség regisztrálással történik az anyag
bepréselése.
A fúrások egymástól való távolsága az injektáló anyagtól, a talaj szem ­
szerkezetétől és szivárgási tényezőjétől függően 6-10 m. A pontos kiosztást
előzetesen injektálási próba után lehet megcsinálni. Általában minden injektálási
munka előtt, gondos talajvizsgálatok esetében is szükséges a próba injektálás
elvégzése. Ez után lehet a részletes technológiát kidolgozni.
Ism eretes a beton repedések műgyantával való injektálása szivárgás csök­
kentése céljából. A hazai vízépítési, mélyépítési gyakorlatban ez a technológia
várhatóan a közel jövőben fog elterjedni, ezért a lényeget ismertetjük.
Beton repedések a megépült műtárgyaknál kellemetlen, nehezen javítható
szigetelési problémát jelentenek. A megrepedt beton javítása mügyantás in­
jektálással jól megoldható. Ismerve a beton minőségét, a repedés m éreteit,
kiválasztható az alkalmazandó gyanta típusa. Kizárólag oldőszermentes gyanta­
keveréket lehet felhasználni, mert a repedésből az oldószer nem tud eltávozni,
igy a gyanta egyáltalán nem, vagy csak igen hosszú idő után térhálósodik ki és
a teljes kötés előtt a javított repedés nem terhelhető. Olyan műtárgyaknál, ahol
a repedések túlságosan szennyezettek, gondosan kell a tisztítást elvégezni.

268
 A műtárgyak repedéseinek injektálására kizárólag az epoxigyanták felelnek
meg, kis zsogorodási hajlamuk, jő mechanikai tulajdonságaik és a követelmények
szerint beállítható feldolgozási idejük miatt. A feldolgozhatósági idő, a térháló-
sithatő milyenségének és arányának változtatásával növelhető.

5 .3 .2 Résfalak
Vízépítési műtárgyak alapozásánál az utolsó évtizedben a szádfalakat sz á ­
mos területen úgynevezett résfalak váltották fel. A résfal készítésének első
művelete, hogy a talajban a szükségletnek megfelelő mélységű, hosszúságú, és
vastagságú ré st állítanak elő. A másik művelet a ré st a célnak megfelelő anyag­
gal való kitöltése. így a térszín alatt a földben elkészült fal, ré sfa l, munkagöd­
rök vízzárását, gátak alatti szivárgás lezárását, építmények alapozását szolgálja.
A résfal készítés jól gépesíthető, a fal mélysége, hossza, vastagsága a
kívánt célnak megfelelően variálható.
A résfalak mélysége napjainkban már eléri a 40-50 m -t. Különleges r é s e -
lési technológiával alig 8-10 cm -es vastagságú rések , és ennek megfelelő falak
készíthetők. A réselés bármely talajban elkészíthető,- akár a talajvizszint felett,
akár alatt. A réselésnél a végleges kitöltő anyag beépítéséig, az oldalfalak meg­
támasztása a réskitöltő zagy feladata. A zagyot vízben diszpergált ásványi anya­
gokból állítják elő. Térfogatsúlya 1 ,0 8 -1 ,1 5 Mp/m^. A zagyból kiváló és a rés
oldalfalára rakodó ásványi anyag vékony záróréteget, filmet alkot, mely mega­
kadályozza a zagynak a talajban való elszivárgását.
A ré se lé si zagy készítésére legalkalmasabb a hazánkban is található ben-
tonit. A bentonit olyan kőzet, amely nagy %-bán tartalm az agyagásványokat,
elsősorban montmorillonitot. A bentonitban több mint 50%-bán levő montmori-
rillonit agyagásvány adja a zagynak azt a különleges kolloidkémiai tulajdonságot,
ami lehetővé te sz i, hogy ducolás nélkül ma már 40-50 m mélységű függőleges
falakat lehessen kialakítani átmeneti időre, amíg a térszín alatt a végleges v íz­
építési, mélyépítési szerkezet elkészül. A bentonitot külszíni fejtésből nyerik
hazánkban. Az előforduló nyers Ca-bentonitot 3,5% szódával (Na CO ) akti-
válják, igy Na-bentonitot állítanak elő. A Na-bentonit tixotrop tulajdonságú,
A montmorillonit kristály lemezes szerkezetű, a kristályok közé beszivódó viz
okozza a duzzasztást. A nyugalomban levő kolloid zagy "m egszilárdul", igy
benne levő szilárd részek kiülepitése nem következik be. Mechanikai hatásra
(furókar mozgatása, keverés, vagy rázás) a gél szilárd szerkezete szétesik
és a zagy ismét szivattyúzható folyadékká válik. Tehát a tixotropia a zagynál
úgy jelentkezik, hogy nyugalomban "megkocsonyásodik" (megszilárdul), mecha­
nikai behatásra ismét folyóssá válik.
A réselésnél felhasznált zagy két fontos és jellem ző tulajdonsága a té r ­
fogatsúly és a viszkozitás. A térfogatsúly a függőleges főldfal és a vízzáró
film viznyomás elleni megtámasztása miatt lehetőleg nagy, viszont a szivattyuz-
hatóság érdekében kicsi kell, hogy legyen. Ugyanígy áll ez a viszkozitásnál is.
A tixotrop zagynál két jellem ző érték van, az un. megszilárdult "gél" statikus­
nak nevezett nyirőszllárdsága és a "folyadék" állapotban a dinamikus nyirószi-
lárdság. A viszkozitás a talajban való beszivárgás és a résfalon keletkező film
269
kialakulása érdekében nagy, viszont a könnyebb szivattyuzhatőság érdekében
k icsi legyen. A viszkozitás a bentonit anyag minőségétől az agyagásványok a rá ­
nyától, térfogatsúlytól függően 20-40 centipoise érték között változik.
Munkahelyen a zagy előállítása gépi keveréssel történik. Gyárilag őrölt,
és zsákolt Na-bentonit keverése szárnylapátos keverővei, zagyszivattyuval
könnyen elvégezhető. Gyári előkészítés nélkül, bányanedves állapotban helyszin
re kerülő bentonitot nedvesőrlő berendezésen kell feldolgozni. Ez a munka­
helyi többletköltség azonban jelentősen megtérül; egyrészt jobb minőségű disz­
perziót kapunk, m ásrészt a gyári előkészítés egyes technológiai részei elhagy­
hatók a résiszap készités esetében.

33. ábra
Réselés folytonos zagy keringtetéssel

A rés készítésére többféle technológiát dolgoztak ki, és hazánkban is en­

nek megfelelő célgépek dolgoznak. Az 5-33. ábrán látható berendezés folytonos
zagykeringéssel dolgozik. A fúrólyukból kiindulva a résfal irányába mozgatott
géppel a furószárra erősített marókések hosszának megfelelő nagyságú rést
vágnak a talajba. A zaggyal kitöltött résben a fenék felé ülepedő földanyagot a
szivattyúk a furócsövön keresztül a zaggyal együtt felszínre szállítják és a r é s ­
től oldalt elhelyezett iszapoló árokba ürítik. Az itt kialakuló lassú áramlásnál
a földanyag leülepszik és a zagyot újra visszavezetik a résbe. A berendezést
huzókötéllel vontatják a haladási irányba. A réselés 4 -6 m -es hosszú szaka­
szokban, sakktábla szerűen történik. Az ilyen tipusu réselő berendezéseknél
csak a furópadnál megfogott fúr őszárban nagy erők lépnek fel, és. ez korlátozza
a berendezéssel készített rések mélységét.
A markolóval való réselés terjedt el az utóbbi időben. Az eljárás alkal­
mas igen nagy mélységre való réselésnél. Egyszerű, gyors és gazdaságos.
A markolókat hidraulikus záró és nyitó szerkezettel látták el. A markolót sod­
270
ronykötélen a rés fenekére süllyesztik és ott zárva földet markolva felhúzzák.
Felhúzás közben a markolón levő lyukakon keresztül a zagy visszafolyik. A m ar­
kolóval kitermelt anyagot közvetlenük, esetleg egy egyszerű csúszda segítségé­
vel az elszállító járm űre rakják.
A rés beépítése a réselésnek megfelelő szakaszokban történik. A beépített
anyag, 40-80 cm vastag résfalak esetében, beton vagy vasbeton. Vízzárás
céljából készült résfal esetében kísérletek történtek, betontakarékossági szem ­
pontból, a résből kiterm elt anyag visszahelyezésére. Az igy készült anyagfüggöny
készítésénél a helyi földanyag ülepedésére és tömörödésére különös figyelmet
kell fordítani.
A résben elhelyezett beton "vizalatti beton" jellegű plasztikus konziszten-
ciáju és legalább 350 kp/m3 c 500-as cementtartalmu. Az anyagot a betonozandó
szakasz hosszának megfelelően 0 200- 0 400 mm-es acélcsővel, ezek fokozatos
felhúzásával legalább 50 cm betontakarás mellett kell bedolgozni. Betonozás
közben a fokozatosan kiszoruló zagyot a következő réselés i szakaszra lehet köz­
vetlenül átvezetni. A betonozást megszakítás nélkül, a munkába vett résfal
szakasz tetejéig folyamatosan kell végezni.
A betonfalak általában a réselésnek megfelelően szakaszosan készülnek.
A szakaszok csatlakozása vízzárás szempontjából igen fontos. Ennek egyik
módját 5-34. ábra tünteti fel. Az ábra szerint a rés szakasz betonozása előtt
a 2 -es jelű acélcsövet lehelyezik és kavicsos homokkal kitöltik. A beton meg­
kötése elő tt, az acélcsövet felhúzva, a bennmaradó kavicsos homok a csatlakozó
falszakasz réselésénél kerül kiem elésre. így a vízzárás szempontjából előnyös
csatlakozás adódik. A csővek visszahúzását hidraulikus sajtóval végzik.

5 -3 4 . ábra
R ésfal csatlakozás hossz és kereszt Irányban

271
 -■ii
■
Vasbetonfal esetén a számítás szerinti köracél szerelést előregyártva "
(un. "kosarak"-t), a daru segítségével süllyesztik a zaggyal kitöltött résbe. i
A kosarak méretét és súlyát elsősorban a szállítási és beem elési mőd befolyá- 1
so lja. A vasbeton résfalat úgy kell tervezni, hogy figyelembe kell venni a felső
30-50 cm -es rész nem megfelelő minőségét, a tömörítés hiányát. Ilyen esetben :
a csatlakozások megfelelő kiképzése érdekében ezt a tömörítetlen részt le kell .
vésni.

metszet
5-35. ábra
Kihorgonyzás ferde fúrással

A résfalak kihorgonyzása a szádfalaknál alkalmazott szokásos megoldással

szemben általában ferde fúrással un. injektált horgonnyal történik. (5-35. ábra).
Az ábra három megoldást mutat az ”á" részletben a fúrólyuk végén speciális
furőszerszámmal kialakitott szélesítésbe a horgonyrudat alkotő.feszitő huzalok
"seprüszerüen" szétnyitásra kerülnek. A "b” részlet szerint, a huzalokból ala­
kított jelentős hosszban, injektálással készülő horgony utján adódik át az erő
a talajnak. A "c " részletben a fúrt lyukba idomvasból alkotott horgony kerül,
majd a fúrt lyukba cementhabarcs injektálással kitöltik. A habarcs kitöltés előtt
272 .
kell elvégezni a kész falra támaszkodva a feszítést. Kedvező talajviszonyok
esetében a horgonyok 20 Mp húzóerőt is felvesznek. A horgonyerővel kapcso­
latos számítások inkább csak tájékoztató jellegűek, a teherbírást helyesebb
próba terheléssel megállapítani.
V izzárási, szivárgás-gátlási célokat szolgáló réselésnél jő minőségű,
zagy esetében minimális anyaggal, vékony résfalat, un. membrán falat készít­
hetünk. Egyik ism ert megoldás szerint mozgó munkagépről, vibrátor segít­
ségével, vibrátoros szádfaIverővel acélpallókat hajtanak le a talajba. Az a cél-
palló gerince mellett levezetett csövön keresztül a vágóéi mentén levő nyíláso­
kon, megfelelő nyomással a talaj vizáteresztőképességének és tömörségének
megfelelő zagyot préselnek a talajba. Ezt a műveletet a vibrálással való vissza­
húzott palló helyét kitölti, m ásrészt behatol a talaj pórusaiba. Az injektált
zagy anyaga lehet bentonit, műgyanta stb. Az I alakú acélpallők esetében kivi­
telezési pontatlanság ellenére is biztosítható vékony résfal vizzárósága, ha a
réseket átfedéssel készitjük.

5-36. ábra
Tározó gát alatti szivárgás csökkentés résfallal

A résfalak alkalmazási területéről mutatunk be példákat az 5-36. és 5-37.

ábrákon. A Kiskörei vízlépcső építésénél a hajózsilip mólóját résfalra alapoz­
ták, duzzasztómű alatti vízzáró fal réseléssel készült. 5-38. sz. ábra a víz­
lépcsőhöz tartozó résfalrendszer felülete 10 500 m2. Az utóbbi időben a gátak
megsérült agyagmag tömítését is az utólag beépített résfallal javították. Az 5-39.
ábrán vázolt földgáton maximális tározási szint e s e tb e n 50 1/sec viz szivárgott
át. A sérült földmagon keresztül egy vízzáró falat készítettek réseléssel.
A munka befejezése után a szivárgás 6 1/sec-re csökkent. Az 5-40. ábrán a
földgáton átszivárgó 24 1/sec vizet utólagos injektálással és résfal beépítésével
10, 7 1/sec-re csökkentették le.

273
 5-38. ábra
Kiskörei vízlépcső hullámtéri duzzasztóműjénél résfal
alkalmazása

*5-40. ábra
Megsérült földgát szigetelés javítása injektálással és résfallal

274
 5-39. ábra
275

Utólagos réseit fallal szivárgás csökkentés főldgátnál

6. OSZTÖHÉZAGOK, MUNKAHÉZAGOK ÉS MÁSODLAGOS
BETONOZÁSOK

A beton és vasbeton műtárgyak mérete a hőmérséklet változások miatt meg|

változik, az egyenlőtlen terhelések és igénybevételek, továbbá az egyenlőtlen j
alapozási feltételek miatt süllyedési mozgásokat szenvedhetnek. A különböző j
hatások és méretek miatt egyenlőtlen belső feszültségeloszlás is keletkezik. J
Ennek elkerülése céljából a nagyméretű műtárgyakat több kisebb elemre osztják, j
Az osztások helyén hézagok vannak, melyeket o s z t ó h é z a g o k n a k nevezzük, j
Ezek egy része v í z z á r ó , más részük n em v í z z á r ó . Az osztőhézagok k i- i
osztását számos esetben csak egyéni elgöndolások alapján, számítások nélkül J
valósítják meg. J
Nagytömegű betonmütárgyak építésekor az egyszerre bedolgozható beton j
mennyisége gyakran korlátozott. Emelett a nagy belső kötési hő káros hatásai j
is korlátozzák a beton tömbök maximális m éreteit. A kötés után egymás mellé |
épített betontömbök között igy m u n k a h é z a g o k keletkeznek, melyeket szin- j
tén ésszerűen kell megtervezni. J
Végül a beton műtárgyak egyes részeinek kialakítása —sarokvasak, csapok j
stb. elhelyezése —nagy pontosságot igényel, melyeket u t ó l a g o s b e t o n o - |
z á s s a l óidnak meg.

6.1 Az osztó és munkahézagok szerepe vizépitési műtárgyaknál

6. 1. 1 A hézagok és elhelyezésük jelentősége

A vizépitési műtárgyak nagytömegű betonjaiban a cement kötésekor fel­
szabaduló kötési hő következtében megnövekszik a beton térfogata. A maximális
hőmérséklet elérése után megkezdődik a beton zsugorodása. Ez a folyamat
hosszú ideig ta rt, majd ezután a műtárgy hőmérséklete a környező hőmérsékleti
hatások függvénye lesz. A zsugorodás következtében a beton térfogata csökken,
melynek eredményeként a felfekvési alapsikon és a betonban huzófeszültségek
keletkeznek.
A süllyedésre hajlamos talajokra alapozott beton műtárgyakban még egyen­
lőtlen süllyedések is keletkeznek, amelyek olyan hajlító nyomatékokat és nyirő-
erőket hoz létre, melyek hosszirányú huzófeszültségek kialakulására vezet.
Kisebb betontömegek (pl. csőátereszek) esetén ezeket a feszültségeket a beton­
szerkezet könnyen átveszi.
'276
 Nagyobb betontömegü miitárgyaknál az építés alatt és az üzemelés során
hőmérsékleti és süllyedési feszültségek keletkezhetnek az egyenlőtlen alapozási
feltételek miatt előálló egyenlőtlen süllyedések, a műtárgyak egyes részeinek
egyenlőtlen magassága következtében a műtárgyakban különböző fokú veszélyek­
kel járó repedések keletkezhetnek.
A repedések következtében az egyes műtárgy részek elmozdulnak, a mozgó
szerkezetek egy része beszorul, üzemképtelenné válnak, másik részük kilazul
stb. A repedésekbe behatoló viz olyan veszélyes nyomást fejthet k i, amely a
műtárgy teljes tönkremenetelére is vezethet.
A repedésekbe bejutó viz télen jéggé fagyva tovább növeli a repedést,
rongálja a műtárgyat. A repedéseken át — a műtárgytól függően — veszélyes ki­
ás beszivárgás indulhat meg.
Az ilyen repedések robbanásra is vezethetnek. A kezdeti kisebb repedések
fokozatosan és gyorsan növekedhetnek egészen a műtárgy katasztrófájáig.
A repedések ilyenképpen történő kialakulása műtárgyakon tehát nem kí­
vánatos , ezért nagy figyelmet kell fordítani a tervezésre és építésre egyaránt
abból a célból, hogy a repedések kialakulását elkerüljük. Ennek eszközei a
következők:
- a legcélszerűbb szerkezet kialakítás megválasztása az adott term észeti
(kiima és geológia) feltételekhez;
- a zsugorodási feszültségek csökkentése megfelelőbb cement alkalmazá-
sával és különleges építési technológiákkal (hűtés)
- a beton homogenitásának növelése feszültség és szemszerkezet tekinte­
tében és többletvasalás a várható repedések helyén;
- ésszerű mütárgyméretek, előre betervezett osztó és munka hézagok­
kal.
Az osztó hézagokkal a műtárgyakat olyan kisebb blokkokra osztjuk, am e­
lyek már nem repednek meg és az egyes blokkok egymástól függetlenül mozog­
hatnak. A hézagokkal számottevően csökkenthetjük a zsugorodási és hőm érsék-
letváltozásből adódó feszültségeket, továbbá az egyenlőtlen süllyedésekből sz á r-
maző nem irányítható káros mozgásokat.
A hézagok egy része csak a beton hőmérsékletváltozás okozta elmozdu­
lását teszi lehetővé egy irányban, mig másik részük az egyenlőtlen süllyedé­
sekből származó elmozdulásokat (egy vagy két dimenzióban) teszik lehetővé.
Egyes osztó hézagoknak nyomásokat kell felvenniük, ezért általában
átlapoljuk. Beépítési helyüket gondos erőtani m érlegeléssel kell meghatározni.
A hézagok egymástól való távolsága és elhelyezési helyük a műtárgyakban minden
esetben részletes elemzés után történik a következő szempontok figyelembe
vételével: klimatikus és geológiai feltételek; statikai feltételek; a műtárgy
építési feltételei és egyebek.
Szikla altalajra épített műtárgyaknál a hőmérséklet változás okozta moz­
gások biztosítására dilatációs hézagokat kell tervezni. Az osztóhézagok távol­
sága elsősorban a term észeti és az üzemi feltételektől függ, számításukra meg­
bízható eljárás nincs.
277
 A hosszú vízépítési beton műtárgyakban, mint pl. a hajózsilipek, az osztó­
hézagokat egyenlő, kb. 10-15 m távolságra épitik be. Az osztóhézagok elhelye­
zése a műtárgyak típusától és Üzemi körülményeitől is nagymértékben függ.
Pl. hajózsilipeknél a fők és a kamra közé, gátaknál a pillérek és az alaplemez,
ill. a vizerőtelep közé kell osztóhézag (6 -1 . ábra).

A tiszalöki duzzasztómű alaplemezének tömbökre osztása osztó­

hézagokkal

A hézagok elhelyezése a műtárgy tömegelosztása, építéstechnológiája,

funkciója és a term észeti feltételek ism erete, elemzése alapján történik. Így
pl. a kiskörei vízlépcső duzzasztőmüvének alaplemeze, mely állandóan viz
alatt van, csekélyebb hőmérsékletingadozásnak van kitéve, mint a pillérek és
a falszerkezet. A terhelések is eltérőek. Hasonló a helyzet a hosszú csőát­
ereszeknél (6 -2 . ábra), ahol a középső részen nagy a földterhelés és ennek
következtében a süllyedés is , ezért az ilyen műtárgy csak csuklók^kialakításá­
val építhető meg, melyek szintén osztóhézagok.
Az egyenlőtlen süllyedések következtében előálló elmozdulások különösen
kellemetlenek lehetnek akkor, ha a mozgó gátszerkezetek beszorulását vagy
lazulását idézheti elő.
A beton műtárgyak egyes elemei tehát a külső hatások következtében mé­
reteiket megváltoztathatják, a bonyolult feltételektől függően egymáshoz képest
elmozdulhatnak, elfordulhatnak. Ezért az osztóhézagokat d e f o r m á c i ó s
.h é z a g o k n a k is nevezhetjük.

278
6 .1 .2 Az osztóhézagok szerkezete
A vízépítési miitárgyak osztőhézagainak lehetővé kell tennie a miitárgyak
egyes elemeinek várható és megengedett elmozdulását, a vízzárást, Uzemköz-
ben megfigyelhető (ellenőrizhető) és meghibásodás esetén javítható is te li hogy
legyen. A miitárgyak nyitásai a következő elemeket foglalják magukba.
1. az osztóhézag mélyedése (szélesség, alak, kitöltés)
2 . tömítési tulajdonság, amely a legfontosabb,
3 . dréncső tulajdonsága, amely az átszivárgó viz elvezetését
teszi lehetővé,
4 . kisegítő járulékos szerkezetek, mint pl. ellenőrzőakna, a felmelegedés
jellegétől é s az aszfalt folyási tulajdonságaitól stb. függően.
Az osztó hézagoknak általában lényeges eleme, hogy a csatlakozó falfelületek
nem sikok, hanem törtek, abból a célból, hogy a két betontömbnek az osztófe­
lületek síkjába eső elmozdulását megakadályozzák. A mozgás gátló hornyok ön­
magukban nem vizzáróak. F ő rendeltetésük az egymás melletti betontömbök

6 -2 . ábra
Hosszú csőáteresz megosztása csuklós osztóhézagokkal

elmozdulásának korlátozása, vagyis az együttmozgás biztosítása. Különösen

súly- és ivgátaknál alkalmazzák, és minden olyan vízépítési miftárgynál, ahol
a betonban kevés hőmérsékleti deformáció keletkezhet. A tornyos osz^ér-agok,
alkalmazása különösen akkor ajánlatos, ha az egymás melletti betontömbök el­
mozdulását feltétlenül korlátozni kell (pl. szivattyú és vizerőitelepek épületei).
A deformációs hézagok nagysága sok tényezőtől függ: a műtárgy hőmér­
sékletének alakulásától, a betontömbök süllyedésétől, az épület alapozásától,
az osztóhézagok távolságátó l, a műtárgy jellegétől és méretétől és az osztó­
hézagok helyi elhelyezésétől, stb.
Számos vízépítési műtárgy építési és üzemelési tapasztalataiból A.B.
Gazsijeva [62] a következő fontos tanulságokat vonja le :
1. Az összenyomható talajokra alapozott műtárgyaknál a süllyedés számot­
tevő része má r az építés periódusában végbe megy (a duzzasztás megkezdéséig
é s az ezt követő 2 -3 évben a tározó megtöltésekor)
2 . A mi&árgy egyes szakaszainak elferdülése, dőlése a z egyenlőtlen süllye­
dés következtében eléri a 0 ,5 - 0 ,7 mm-t 1 m -es viznyomásonként, de a tényleges
süllyedés 2 -3 -s z o r kisebb, mint a számitott.

'2 7 9
 3. A műtárgy üzeme során a laza altalajra alapozott műtárgyak átmenő
osztóhézagai a hőmérsékleti viszonyoknak megfelelően változnak.
4 . Az osztőhézag legnagyobb szétnyílása a gát tetőpontjánál keletkezik és
értéke elérheti az 5, 5-21 m m -t, az egyenlőtlen süllyedések pedig a 6-43 mm-t
is .
A dilatációs hézagok szélességét a hőmérséklet okozta deformációból
határozzák meg, A külső felületi részeken a deformáció 3 -4 -sz e r nagyobb,
mint belül- A dilatációs hézagok tágulása évszakonkénti változását érzékelteti
a 6 -3 . ábra, mely a 33 m magas Mamanszki gát két dilatációs hézagjára vonat­
kozik.

6 -3 . ábra
A mamanszki gát két dillatációs szerkezete, hézagváltozása a megépítés utáni
években, Szaveljev szerint \bí\

Épités során alapvető az osztőhézagok távolságának biztosítása, melyet

úgy érhetünk e l, hogy előbb az egyik oldalt megépítjük, majd e rre néhány réteg
bitument vagy aszfaltot kenünk r á , majd ezután hozzábetonozzuk a soronkövet-
kező beton blokkot. Ilymődon a két szomszédos tömb között puha, plasztikus
anyag marad, mely lehetővé teszi a szomszédos műtárgyak kis mozgását és
egyenlőtlen süllyedését [6 2 ].
Az osztóhézagok szerkezetének vízzárónak kell lennie, m ert:
1. az átszivárgó viz fokozatosan erodálhatja a betont, különösen akkor,
ha a viz a hézagokban megfagyhat.
2. Az osztóhézagokba beszivárgott viz olyan ellennyomást fejthet ki,
amelyik azt tönkreteheti.
3. A szivárgó viz a talajból olyan szilárd szemcséket moshat be, amelyek­
től óvni kell a hézagokat, mert ezek eltömődhetnek.
4. A nagymennyiségű átszivárgó viz egyes esetekben mint káros vízkész­
let _vegzteség jelentkezik.
A tömítőanyagok s zámos fajtája ism eretes: aszfalt, bitumen, fémek (réz,
a cé l, rozsdamentes acéllemezekX kötelek, gumi, gumigyűrűk, műanyagok, fa
és egyebek.
Az osztóhézagok elhelyezése a műtárgyak típusától, az alapozás módjától
és az építési módtól is függ. A hézagoknak vízzárónak kell lenni. Elhelyezésük
gyakran igen nehéz, különösen ott, ahol két, három hézag találkozik ugyanennyi
dimenzióban.
1 280
6.2 Az osztóhézagok szerkezete vízépítési miitárgyaknál

Az osztőhézagok szerkezeti kialakítása sok tényezőtől függ, és ennek meg­

felelően szerkezeti kialakításuk is sokféle az egyszerűtől a magasabb biztonsági és
funkcionális igényeket kielégítő megoldásokig.
Az előzőek alapján megkülönböztetünk:

dilatációs hézagokat
- hőtágulási J 6
- szögelfordulási és
- süllyedési osztóhézagokat.
Számos osztőhézag valamennyi felsorolt követelménynek eleget tud tenni.
Anyaguk szerint lehet egynemű vagy vegyes szerkezetű osztóhézagokről beszél­
ni.

1 cm 3-bem
*y kk ■

// / / A zz
, 30 cm 30 cm
k-------------- 1

-++ 3-lcm

2 cm

Egyszerű süllyedési hézagok lezárása függőleges falban 1-bekötődrót; 2-

bitumen; 3 - aszbeszt-Uvegszálas bitumen; 4 - fémlira f i 2]
281
6 .2 .1 Egyszeri! vízzáró osztóhézagok
Szilárd altalaj esetén egy dimenziós dilatálásra a 6 -4 , ábrán bemutatott
£12] egyszerű, a vízzárást fémes szerkezettel biztositó osztóhézagokat te r ­
vezhetünk. Az egyirányú kis mozgásokat és a vízzárást a fémszerkezet nyúlása
vagy szerkezete (b, c , d. ábrák) vagy a fémszerkezetnek a bitumenbe történő
csúszása (e, és f. ábrák) biztosítják.
Függőleges falakban kisebb viznyomások, szivárgások és mozgások kor­
látozására szolgálnak a 6 -5 . ábrán bemutatott £l2^ süllyedési hézagok. Az a ,
c és d részletek bitumenbe áztatott azbesztkötéllel, illetve az e részlet bitu­
menes kőccal, végül az _f részlet bitumen léccel való vízzárást mutat. Ezek az
egyszerű kivitelű hézagzárások függőleges falban alkalmazandók, ha süllyedés-
különbség várható. Az esetleg megromló vízzárás helyreállítására szolgál az f_
részletben látható fütöcs 6 vagy elektromos fiké s, amelynek segítségével időn­
ként a függőleges hézagban levő bitument leolvasztják; az esetleges elfölyás
miatt előállott hiányt pótolják. E rre nálunk ez ideig gyakorlati tapasztalat
nincs [12] .

6 .2 .2 Vegyes szerkezetű, bonyolultabb osztóhézagok

A bitumennek jó vízzáró és rugalmas tulajdonsága mellett hátránya, hogy
idővel merevvé válik, morzsolódik és elveszíti vízzáró tulajdonságát. Ezen
segíthet az a megoldás, amikor a bitumenbe olyan fémcsövet építenek be, a m e l ­
lyel az elöregedett bitument forró levegővel megolvasztják.
Egy Olaszországban legutóbb épült völgyzáró gát ilyen elven épült, és a
szakértők véleménye szerint kiválóan sikerült osztóhézag megoldását látjuk a
6 -6 . ábrán. Ennél a gátnál mód van az egész vízzáró bitumen leeresztésére és
uj anyaggal való feltöltésére. Nagyon előnyös ez, mert igy az időállóság kérdése
megoldott, az anyag öregedésekor a bitument ki lehet cserélni.
Az osztóhézag vizzáró kiképzése némileg változik attól függően, hogy
a műtárgy alaplemezén vagy a függőleges oldalfalban, illetőleg a födémben van-e.
FUgg a kiképzés attól is , hogy a vizfelőli oldalon vagy annak az ellenkező oldalán
helyezkedik el.
Általában áll a szigetelési munkára is a z , ami minden más szerkezetre,
hogy az egyszerű megoldás rendszerint jobb is.
Vízmedence osztóhézagának vízzárására fenéklemezen és oldalfalon Botár
[ 12J szerint a 6 -7 , ábrán adott megoldás jól bevált.
Igen tanulságos lesz áttekinteni Dr. Szabó Elek tanulmánya alapján [63]
egy alsóvolgai hajózsilip vizzáró osztóhézagaihak kialakítását. Az a IsóvóIgái
vízlépcső duzzasztőmUvénél és erőtelepénél szintén az alábbiak szerint alakí­
tották ki az osztóhézagokat.
Az osztóhézagok vízzárásához bitumenfolyadékot, acél vagy horganyzott
bádoglemezt, átitatott zsákvásznat, bitumenlemezt, és kátránnyal átitatott
nemezt használtak fel. A bitumen folyadékot 50% BN-IV. márkájú víztelenített
bitumenből és 50% benzinből készítették. A betonfelületek mázolásánál a bi­
tumen folyadékba a beépítés helyszínén még kb. 20% benzint adagoltak.

282
 © ©

<»-5. ábra
Egyszeri! süllyedési hézagok lezárása függőleges falban
 vb zéróQeréneid

üvegszálas tömitő
bitumen
bitumen kiöntés
villamos fűtés

hézaqtakaró
femlemez
vörösréz líra
vízgyűjtő
akna
vízleeresztő cső
zárt osztóhézag
bitumen leeresztő
vezeték~
ábra
Egy olaszországi völgyzárőgát osztőhézagának vizárő kiképzése

A zsákvászon átitatása 160-165 C °-ra felmelegitett BN-III. márkájú v iz- j

telenitett bitumennel történt. Az átitatást külön e rre a célra épitett kamrákban '
végezték.
A bitumenlemezek készítéséhez zsákvásznat, valamint bitumenből és
cement- vagy dolomitporből összeállított keveréket (masztix) használtak.
A masztix készítése 2 ,5 m^ ürtartalmu különleges üstökben történt. 35% BN-IV. i

márkájú bitument 65% cementporral vagy dolomitporral keverték és a keveréket |

175 C° hőmérsékleten 6-8 órán keresztül főzték. A kész masztix olvadási hő- í
mérséklete 65-70 C °, térfogatsúlya 1 , 65- 1, 70 t/m^. Masztixot alkalmaztak az 1
osztőhézagok kitöltésére is. 1

284
 Úszómedence osztőhézagának vízzárása fenék­
lemezen és oldalfalnál [12] . 1 -szálas anyagú bi­
tumen kiöntés; 2 - két rétegben ragasztott lem ez;
3 - habszivacs hézagkitöltés

A bitumenlemezt különleges fémasztalokon készítették. A bitumenbe áz­

tatott zsákvásznat rétegenként rakták az asztalra, egyenletesen kifeszitették,
majd egyengető léc segítségével a masztixból előbb az egyik, majd —az anyag
lehűlése után — a másik oldalára 3-4 mm vastag réteget hordtak rá és igy mint­
egy 10 mm vastag bitumenlemezt nyertek.
A bitumenüzem a főmüvektől 3 km távolságra épült. Az ott elkészített
bitumen-folyadékot és bitumen-lemezt ZIL 585 és 150-es gépkocsin szállították
az építkezés helyszínére.
A tömítések szerelése és masztixai való kiöntése a műtárgyak építésénél
alkalmazott emelő berendezések (protál-daru, toronydaru, lánctalpas és egyéb
daru) segítségével történt.
A betonfelületekre a bitumenlemezeket kézi erővel ragasztották fel. A má­
zolást Sz-536 márkájú festőpultok, valamint 0, 31, 0, 37, 0, 45 márkájú por­
lasztó-pisztolyok segítségével végezték. A vizszigetelési munkák teljes hossza
a vizerőtelep, a duzzasztómű, valamint a hajózsilip mentén mintegy 42 km-t
tett ki.
Az alsővolgai vízlépcső zsilipkamrájánál (6-8. ábra) alkalmazott osztó­
hézag elrendezéseket a 6 -9 . - 6. 12. ábrák mutatják. A 6-8. ábrán látható,
hogy az osztóhézagok vízzárását általában háromszorosan biztosították. Az a
és b jelölések szigetelési változatokat jelölnek.

285
 hideg aszfaltos mázolás 0,6-0,7 cm vastagságban
i ---- n
végső vastagság 2 cm

7. t
osztohezaga
)-8. ábra
Egy alsővolgai hajózsilip kamrafalának metszete. 1, 2 , . . . 7 vízzáró osztóhé­
zagok helyei (a); a kamrafal (b), a kamra és zsilipfő osztóhézaga (c)

Az alaplemezek alsó vízzárását a 6 -9 . ábrán adtuk meg. Mindkét (a és b)

változatot alkalmazták. Az alaplemez felső vízzárását a 6-10. ábra mutatja be.
Háromszoros vízzárást alkalmaztak a kamrafal osztóhézagainak tömítésénél
(6-10. és 6-11. ábrák).
286
A hajózsilip alaplemezének alsó vízzárása (2a és 2b helyek, ill. megoldások)

Külön töm itési megoldás készült a zsilipfő és a kamra csatlakozásánál

(6-10. és 6-1 2 . ábrák). Itt 2 db 80x80 cm belső méretű aknát is építettek, ame
ly.ek közül az egyiket bitumen m asztix-szál töltöttek k i, a másikat megfigyelési
célokra egyelőre üresen hagyták. Mindkét aknába melegítő csöveket építettek
be.

'2 8 7
 M
22 L 75 * 9
-Al­ -ty------------ -jv-
vásiemez
V“ 7; h a3 2 i k á trá n n y a l á tita to tt
nem ez *
v a s le m e z bitum en masztix
V=1; h * 1 8
i
£ / \\ bitumenlemez-, v=1
-____ / /
17/
0>
c
«J
s
53 52 \
horgonyzbft bádoglemez
•S o O / /5 0 cm -énként
// , v = 0 ,2 ^ \h = S 3
\\
/ / 4 > 20-as, h 70 kátránnyal á tita to tt nemez
f f / i í

deszkák ; v^4 \\

hézagkitöltés

6-10. ábra
A hajózsilip a laplemez ének felső vízzárása (3a és 3b helyek, ill. megoldások)
288
 6-11. ábra
A hajózsilip kamrájának ktllső (5), az alaplemez közbenső (4) és a kamrafal
közbenső (6) vízzárása

289
 horqonyzoi t bádoglemez
v -0 ,2 ; h=2k-

melegítő cső

deszkái v=4

bilin :s ; v=1

a fészek bitumenes-benzines
oldattal bemazolva

horgonyzott badog/e- -j
m e ze k , v *0 ,2 h - 6 3

ábra
Vízzárás a hajózsilip kamrájának és zsilipfőjének csat­
lakozásánál (7a és 7b helyek, ill. megoldások)

A fő osztőhézagok tömítésének a minőségét az iizembehelyezés előtt ala­

pos vizsgálatokkal állapították meg. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a tö -
mítás azokon a helyeken nem volt vízzáró, ahol előregyártott vasbeton-eleme­
ket alkalmaztak. A hibákat úgy javították ki, hogy a tömítések körül a betont
kiinjektálták.

290
 Szabályként mondható ki, hogy vízhatlan elzáráshoz fémanyagként elsősor­
ban rozsdamentes fémeket kell alkalmazni, mint pl. vörösréz, rozsdamentes
acél, vagy egyéb korrózióálló és beszerezhető anyag, továbbá más, nem korró­
zióálló fémek, m in tacél, sárgaréz, alumínium, ötvözött alumínium. Ha anyag­
hiány miatt ilyent nem lehet kapni, horganyzott acéllem ezzel még kielégítő ered­
ményt lehet elérni. A rozsdamentes fémeknél 1-2 mm, horganyzott acéllem ez­
nél 2-3 mm a célszerű lemezvastagság.

Valamennyi fajtát beépítés előtt magas lágyulás pontú bitumenmázzal kell

bevonni.
A 6-13. ábrán egy cserélhető, vízzáró fémszerkezetű osztóhézag ki­
alakítást láthatunk kétféle megoldással.
Vízzáró vakolattal ellátott beton szerkezeteknél a vakolatot hézagolni kell
(6-14. ábra) és csak a beton szerkezetet kell ellátni dilatációs szerkezettel.

291
 Alaplemez vízzárását Amerikában a 6-15. ábra szerint készítik hengerelt
vasanyag (I tartő és szögacél) és bitumen felhasználásával. Ennek előnye az egy

Osztőhézag kiképzése viznyomással ellentétes oldalon levő vízzáró vakolaton

nek technológiai részlete (USA megoldás)

292.
 Egy igen érdekes, lemezek közé öntött bitumen vizzárást mutat be a 6-16.
ábra. A vizzárő osztőhézagok széles változatát ism erteti Saveljev [62J .

6 -1 6 . ábra
Lemez és bitumen szerkezetű vizzárő osztőhézag

\ vörösréz lemez

\
■ \ elhelyezési állapot

6 -1 7 . ábra
Viszonylag egyszerű beépíthető szerkezeti vizzárő osztőhé­
zag kisebb viznyomásokra

293
 Egyszerű beépíthető vízzáró osztőhézag kialakítást mutat be a 6-17. ábra
kisebb viznyomásokra. Előbb az A részt építik meg, majd ebbe kerül elhelye­
zésre a faékekkel beszorítandó bitumenes kenderkötél. Ezután a B részletet b e ­
tonozzák be.

6 .2 .3 Rugalmas anyagok felhasználása vízzáró osztóhézagok

kiképzésére
Újabban fém alkalmazása nélkül, műanyag egyszerű bebetonozásával ké­
szül a vízzárás. Igen jő megoldás a bebetonozott műanyag. A beton jól befogja
a műanyagot, a bordázat kihuzódás ellen kellő biztosítékot ad. Az ilyen hézag­
zárás megfelelő hőtürésü (pl. -30 és +60°C) anyag alkalmazásával mindenféle
mozgást tud követni.
A fémes szerkezetű osztőhézagok beépítése számos esetben igen munka-
igényes. így vetődött fel a rugalmas alapanyagú (gumi, PVC, s tb .) szerkezetek
felhasználása vizzárő osztőhézagok töm ítésére.
Ezek közül hazánkban legjobban bevált a PVC alapanyagú SICA vizzárő
osztőhézag elzáró szalagok.
A hézagelzárő szalag illesztése PVC alapanyag esetén ui. nem teszi szük­
ségessé a vulkanizálást, mint pl. a kaucsuknál. A PVC ugyanis hőre lágyuló
anyag lévén, nagyobb hőfokon pépessé válik. Ha a 150 C °-ra felhevitett két sz a -
lagvéget egymáshoz szorítjuk, akkor tartós és kielégítő huzőszilárdsággal ren­
delkező illesztés jön létre.
Az ilyen rugalmas szalagok igen változatos profillal készülnek (6-18. ábra).
A 6-19. ábra a SICA lemez különböző hegesztési változatát mutatja be.
SICA lemezeknél a vulkanizálás elmaradása kétségtelen nagy előnye a PVC
alapanyagú osztőhézag elzáró szalagoknak, mert a vulkanizálás sokáig villamos
vagy gőzüzemű fűtőberendezést igényelt és ezzel lényegesen megnehezítette
az osztóhézag elzárőszatagok beépítését a munkahelyen.
A SICA osztőhézag elzárószalag anyagtulajdonságait, továbbá működését,
mint hézagszigetelő elemét az EMPA anyagvizsgáló intézet (Zürich) vizsgálata.
K ísérletei kiterjedtek mind az anyag tulajdonságainak vizsgálatára, mind a
beépített szalagok viselkedésének vizsgálatára viznyomás és egyenlőtlen ülepedés
hatására.
Ezen anyagvizsgálatok eredményei igazolták a SICA osztőhézag elzáró
szalag anyagának kifogástalan minőségét. A m esterségesen öregitett PVC anyag
vizsgálata kimutatta a nagy időállóságot. A rézlem ez szigeteléséhez képest az
anyag világosan felism erhető előnyökkel rendelkezik. Kiváltképpen a nagymér­
tékű szakitási nyúlás és nyirőszilárdság arra engednek következtetni, hogy
egyenlőtlen ülepedésekkel szemben messzemenően érzéketlen ez a vizzárő elem.
Nagyon jó rugalmas tulajdonságokkal rendelkező jóminőségü és nagyszilárdságú
a SICA osztőhézag elzáró szalagok alapanyaga. Ezt mutatják az alábbi szilárdsági
értékek:
huzőszilárdság 114-150 kp/cm^
szakitási nyúlás 368-382% „
0 2
nyirőszilárdság 60 kp/cm
294
 00. típus >) *' i <H 4
6 cm -+

tipus

1. típus
6A -k-

175
+ 775
-k—
500
“+■— '

1
107
+
350

6-18. ábra
Fontosabb SIC A osztőhézag szalag típusok
Typ 00 - igen vékony lemezekhez;
TypO - munkahézagokba és lemezek osztőhézagaiba;
Typ l - kisebb igénybevételekhez;
Typ 2 - közepes viznyomásra osztőhézagokba;
Typ 2a - közepes viznyomásra osztőhézagokba;
Typ 3 - nagyobb viznyomásokra
295
296
 Egy másik, kifejezetten anyagtechnológiai kérdés a SICA osztőhézag elzárőszalag
állékonysága agresszív folyadékokkal szemben, amelyek esetenként előfordulnak
betonépítményeknél. A SICA osztőhézag elzárószalag mindenekelőtt állékony
a betont megtámadó term észetes agresszív vizekkel szemben, mint amilyenek
a lápvizek, gipsztartalmu vizek stb.
A hézagokat gyakran lágy anyagú elválasztó lemezzel (parafa, Pavatex
s tb .) töltik ki, amely lehetővé teszi a számított vagy feltételezett dialtálást.
A keresztmetszet alakjának elnyirási és nyirási vizsgálata azt mutatja,
hogy az U-alaku kialakítás rendkivül nagy ellenálló képességet ad dilatációval
és ülepedéssel szemben. Az elzárőszalag leginkább igénybevett része éppen a
középső ré sz , s ezt is elsősorban húzásra és elnyiródásra kell méretezni.
Ezek a vizsgálati eredmények alátámasztják az U-alaku keresztmetszet előnyét
a középső rész egyszerű megvastagításával, illetve csőszerű kiképzésével
szemben; a fellépő feszültségek kisebbek a hornyos kialakítás esetén, az anya­
got kevésbé vesszük igénybe, s ezzel a szakitási biztonság megnövekszik, mert
a középső horony nélkül kialakított keresztmetszeteknél az anyagban már sokkal
kisebb viszonylagos eltolódásoknál huzó é s nyirőfeszültségek lépnek fel.
Már említettük, hogy a SICA osztőhézag elzárószalag főleg olyan sz e r­
kezeteknél alkalmazandó, amelyeknél a vízzárást maga a beton végzi,
A 6-18. ábra szerinti 3. típus 36 cm szélességű és a középső horony igen
erőteljes kialakítású. Ezért csak igen nagy viznyomások esetén, elsősorban
erőmű építkezéseknél, továbbá aluljárókban, bujtatókban, stb. kerül alkalma­
zásra.
A SICA osztőhézag elzárőszalag beépítése viszonylag egyszerű és nem
igényel különösebb rendszabályokat. Az osztóhézag zsaluzatában rést alakítanak
ki, a szalagot ezen átdugják és először az egyik oldalról bebetonozzák (6-19.
ábra). Az 1. jelű típusnál a szalag középső vastagabb részének megfelelően
elegendő egy 15 mm széles ré s . A betonbedolgozó eszközök okozta esetleges
elmozdulások ellen a szalagot drótok segítségével lehet a vasbetétekhez rög­
zíteni.
A 2. jelű és 3. jelű típusok alkalmazásakor megvizsgálandó, vajon szük­
séges-e hézag elválasztó lemez alkalmazása.
A 2. és 3. jelű tipusu szalagok hornyát ráborítják az elválasztó lemezre,
átdugják a zsaluzat résén és az 1. jelű típushoz hasonló módon bebetonozzák.
Ha hézagelválasztó lemez nem kerül alkalm azásra, akkor a szalagot a hornyot .
kitöltő gumiléccel szállítják. A horonyba könnyen érthető okokból nem kerülhet
beton, hanem annak akakváltozást lehetővé tevő kitöltéssel kell rendelkeznie,
hogy fennmaradjon a horony elmozdulásának lehetősége és ezzel az egész szalag
alakváltozása a különböző igénybevételek hatására a kitöltő anyagnak lágy és
képlékeny közegnek kell lennie, amely elmozdulása esetén nem gyakorolhat ked­
vezőtlen hatást az osztőhézag elzáró szalagra. A behelyezés a hézagot lezáró
zsaluzatba, a szalag rögzítése és bebetonozása előbb az egyik oldalon, majd
a másik oldalon az előző típushoz hasonló módon történik.
Mint már említettük, a hézag elzárószalagot a szalagvégek felhevitésével
a munkahelyen könnyűszerrel lehet illeszteni, amely előny ezen hézagelzárő
elem gyakorlati alkalmazása szempontjából rendkívüli fontosságú. Az anyag
297
hegeszthető volta lehetővé teszi különleges idomdarabok előállítását is , amelyek
biztosítják egymást keresztező vagy derékszögben előforduló hézagok szigetelé­
sét is (6-1. fénykép). Az ilyen különleges idomdarabokat, minthogy előállításuk
bizonyos ügyességet kíván meg, előnyösebb gyárilag, nem pedig a munkahelyen
előállítani. Az idomdarabok szabad végződéseinek hossza 30 cm , úgyhogy könnyi
szerrel illeszthetők a szalagvégekhez.
Az idomdaraboknak a szalagokra vagy a szalagoknak egymással történő
illesztése azonban teljes egészében a munkahelyen végzendő el. A hegesztést
vagy forró spachtlival végzik, amelyet a szalagvégek közé dugnak, amikor is
a szalagok felhevitését és ezután összenyomását vagy fokozatosan kézzel vagy
külön hegesztőgép segítségével végzik.
A közönséges SICA-osztőhézag elzárószalag alkalmazhatóságát egyedül az
a körülmény korlátozza, hogy bitumennel érintkezve nem időt álló. A bitumen
ugyanis kivonja a polivinil-kloridból a lágyító anyagot, aminek következtében a
szalag anyaga ridegebbé válik, s ez azt jelenti, hogy huzószilárdsága növekszik,
igy törési nyúlása csökken; másszőval a szalag elveszti rugalmasságának egy
részét.
Olyan vízzáró betonszerkezetek előállításához, amelyeknél a SICA osztó-
hézag elzárószalag alkalmazása műszaki és gazdaságossági szempontból első­
sorban előnyös, jó betonadalék anyagon és kellő mennyiségű cement adagolásán
kivül ajánlatos a PLASTOCRETE vegyszer hozzáadása. Ennek a kétféle term ék­
nek, a SICA osztóhézag elzárószalagnak és a beton vizzáróságát növelő PLASTO­
CRETE együttes alkalmazása nagyobb kiterjedésű vízzáró szerkezetek építését
is lehetővé tesz i, amelyekben biztosítva van mind a betonnak, mint a hézagoknak
vizzár ósága.
Term észetesen ezeken kivül igen sok gyár szinte megszámlálhatatlan ké­
szítménye áll rendelkezésre, amelyek azonban lényegében hasonló elveken és
meggondolásokon épülnek fel.
Az előző fejezetekben részletesebben ism ertetett vízzáró elemeken kivül
érdekessége és egyszerűsége miatt a 6-20. ábrán bemutatjuk a Hamilton Kent
Manufacturing Company, Kent (Ohio, USA) által hornyolt végű karmantyus csövek
gyors vízzáró illesztésére gyártott vízzáró szalagot.
Kisebb vízépítési műtárgyainknál, még az újabban készülteknél is , általá­
ban uralkodók a bitumenes, agyagos, kenderköteles megoldások. E rre mutatjuk
be példának a vízépítési kismütárgy családoknál alkalmazott és MOT típusterv?
ként rendszeresített vízzáró csukló, vizzárő ikercsukló és moffos csukló sz e r­
kezeteket.
A 6-21. á b ra-egy MOT tipusu áteresz vízzáró csuklőtömitésének ré s z ­
letrajzát mutatja be az acélbetétek kimutatása nélkül.

298
 6-20. ábra
Csővégek rugalmas és vízzáró Illesztésére szolgáló TYLGX C-R csőlllesztő
szalag

6 .3 Munkahézagok

A 6.1 alátt már részleteztük a munkahézagok lényegét, melyek csak át­

meneti szerkezeti megosztást jelentenek nagyméretű vasbeton szerkezeteknél.
A munkahézagok hármas célja a következő:
a) A betontestet akkora tömbökre bontani, hogy a rendelkezésre álló beton
technológiával az egyes tömbök betonozása olyan ütemben legyen elvégezhető,
hogy a kötés, az egymáshoz kerülő felületek között kifogástalan legyen. A töm­
bök mérete a betonkeverők teljesítményétől is függ.
b) A munkahézag másik feladata, hogy a beton zsugorodásából származó
feszültségeket csökkentsük. A tömbökben való építés meggyorsítja a kötési hő
elvezetését, és ezzel csökken a beton zsugorodása és a zsugorodási feszültség.
c) A tömbökben való építés elősegíti az egyenlőtlen terhelésekből sz á r­
mazó sütlyedéskülönbségek csökkentését is.
Az elmondottakból következik, hogy a munkahézagok nagyméretű betonszer­
kezeteknél fordulnak elő.
A 6-22a. ábrán a kiskörei, a 6-22b. ábrán pedig a békésszentandrási
duzzasztómű alaplemezének tömbökre való felosztási sémáját adtuk meg
A sorszámok a betonozás időbeli sorrendjét jelölik.

"299
 Katrényozott hárompászmájú
kenderkötél K3 <p40mm
MSz 3222 bitumennel átitatva,
felül 30 cm hosszú átfedéssel
A kötöződrótok (4-0cm)
h =2* 6,S0 m
20cm-ként a kötél
felerősítésére elhelyez E kin kenés
zenöők a csőtagok \ É k ít i tömítés
vasszere/esekor a ke­
resztirányú szélső ■
függőleges és felső
vízszintes vasakhoz erősítve

munkahézag

—
28 . 6 * 2 0 - 1,20 ,
; —..— ---------- -------- f
28 ,
+-

6-21. ábra
MOT tipusu áteresz csuklótömitése

300
CO
O
A kiskörei (a) és a békésszentandrási (b) duzzasztók alaplemezeinek munkahézagkiosztása
 6-23- ábra ;
Alaplemez munkahézagkiosztási sémái (a ,b ); oldalfogazása nyirőerőkfelvételére j
( c ); betonozás sorrendje és munkahézagkiosztás pilléres szerkezeteknél j

Egy duzzasztómű alaplemezének tömbökre történő osztása többféle lehet. 1

Ilyen sémát mutat be a 6-23a. és b. ábra, A vasalásokat term észetesen el kell 1
előre helyeznünk és ezek kiosztása független a tömbökre történő felosztástól. 3
Az egyes tömböket lehatároló zsaluzatok elhelyezése szokott körülményes lenni j
a vasalások miatt. Újabban ezt úgy oldják meg, hogy a tömbök zsaluzatát sűrűn |
felkötözött dróthálóból alakítják ki, amelyik benne marad a ;betonban. Előnye, j
hogy olyan rusztikus felületet ad, amely jobb tapadást biztosit az utólag bedől- J
gozott szomszédos tömbökhöz. Hátránya, viszont, hogy a kötés közben könnyeb- |
ben meglazulhat és a beton tömörsége csökken, miközben vizáteresztő képes- i
sége fokozódik.
A munkahézagokat célszerű olyan helyre beiktatni, ahol nyomaték minimuirr
van. A függőleges irányú nyiróerők felvételére a munkahézagok oldalát fogazottan
is kiképezhetjük (6-23. c. ábra).
A fa zsaluzat jobb, mint a vas, mert ez utóbbi olyan sima felületet ad,
amelynek összekötése gyenge betonszerkezetet eredményez.
Olyan műtárgyaknál, amelyeknek önsulyeloszlása egyenlőtlen a tömbökre
osztást és a betonozás sorrendjét külön gonddal kell megtervezni. így pl. pil­
léres duzzasztómüveknél (6 -2 3 .d. ábra) a pillérek hatalmas önsúlya miatt ezeket
'302 ,
 *
külön blokkban építsük meg az alaplemezektől. Előbb a pilléreket betonozzuk fel,
mely a nagy önsúly következtében gyorsan ülepedik. Ezt követően kerülhet sor
a közbenső fenéklemezek betonozására. Itt azonban a pillérek és a fenéklemez
közé vízzáró és teherátadő osztőhézagokat kell tervezni.
A vízszintes és függőleges munkahézagok helye és elrendezése a műtár­
gyak m éreteitől, szerkezetétől, a vasbetétek elrendezésétől és a betonozó­
berendezés teljesítőképességétől függően, valamint a beton zsugorodásából, 111.
faltestek sUllyedéskUlönbségéből származó belsőfeszültségek, tehát statikai
szempontok figyelembevételével állapítandó meg. A munkahézagok lehetőleg
a legkisebb nyomaték helyén képezendők ki. A munkahézagok kiosztásakor arra
kell törekedni, hogy számuk a lehető legkisebb legyen és helyileg essenek egybe
az osztőhézagokkal. A betonfelületeket tömítőanyag közbeiktatása nélkül köz­
vetlenül kell egymáshoz csatlakoztatni úgy, hogy a szerkezet folyamatossága
biztosítva legyen. A munkahézagokat durva hullámos felülettel kell kiképezni.
A vízszintes sikban csatlakozó hézagok felületéről, ha a beton kötése
már megkezdődött, de nem szilárdult meg, a cementbőrt sürüfogu gereblyével
le kell kaparni és el kell távolítani. Ezután a még laza részeket erős viz-
sugárral le kell mosni és a betonozást azonnal folytatni. A függőleges zsaluzás­
ból kikerült felületekhez, ha azok még nedvesek, kizsaluzás után közvetlenül
hozzá lehet betonozni.
Megszilárdult vagy lekötött betontömbök csatlakozásánál mind a vízszin­
tes, mind függőleges felületeket lapos vésővel, szemcsézőkalapáccsal vagy más
alkalmas éles szerszám m al 1-2 mm vastagságban le kell vésni, a laza részeket
kemény seprővel el kell távolítani és a felületeket erős vizsugárral le kell mosni
és nedvesen tartani. A hozzábetonozás csak akkor kezdhető meg, ha a beton fe ­
lülete már kellően átnedvesedett.

6.4 Fészkek vagy másodlagos betonozások

A vasbetonszerkezetü műtárgyaknak lehetnek olyan szerkezeti rész ei, am e­

lyeknek megépítését különös gonddal, pontossággal, más tulajdonságú anyagból
vagy vegyes szerkezetből kell megépíteni. Ilyen esetekben a műszaki követel­
mények biztosítása céljából az adott helyen a betonszerkezetben üregeket, fész ­
keket hagyunk ki, melyeket azután másodlagos betonozással a kivánalmaknak
megfelelően betonozunk be.

6 .4 .1 Kopásellenálló betonburkolat készítése

Vizépitési műtárgyak azon helyeit, amelyek nagy sebességű vagy nagyon
hordalékos (v > 6 m/s) vizmozgásnak vannak kitéve, kopásellenálló vasbeton
burkolattal kell ellátni. Ez egy védőburkolat, melyet a szerkezet betonból külön
és utólag kell .megépíteni.

303
 6-24. ábra
Kopás ellenálló vasbeton burkolat részlete

A védőburkolatot a terhelési viszonyoknak megfelelően vasalni kell, az

alapbetonhoz be kell kötni és a beton minőségének I. osztályúnak (B 280) kell
lennie (6-24. ábra). A kopás ellenálló vasbeton réteg beépítése előtt gondoskod­
ni kell az alapbeton felületének alapos megtisztításáról nagynyomású, tiszta viz
sugárral.
304
 200
*1 utólagos betonozás

A kiskörei vízlépcső küszöbjének kialakítása védő acél­

lemezzel
Támkapus hajózsilip talpcsapja és nyakcsapja utólagos betonozásának sémája

306
 307 - 308 - 309 - 310

6-27. ábra
T á m p a k u s h a jó z s i l i p t a l p c s a p ja é s n y a k c s a p ja u t ó la g o s b e t o n o z á s á n a k s é m á j a
W'

A kopásellenálló védőburkolatok másodlagos betonozását általában nem a

pontosság, hanem az alapbetontól eltérő, jobb minőségű betonszerkezet kialakítása
teszi szükségessé. Ha az alap és védőbeton réteg között nagy nyomású pőrus-
viznyomás alakulhat ki, szűrőfészkekkel kell gondoskodni a nyomáscsökkentésről
<A-24.b. ábra).

6-4 .2 Fészkek, fémszerkezetek nagypontosságu beépítésének

biztosítása céljából
A vasbetonszerkezetű vízépítési műtárgyakba egyes helyeken fém szerke­
zeteket kell beépíteni részben szerkezeti céllal, részben azért, hogy valamely
mozgó acélszerkezetnek legyen szerves része. Ez utóbbi esetben alapvető a nagy
pontosság, ezért az ilyen acélszerkezeti elemeket csak utólagos betonozással
lehet pontosan beállítani.
A 6-25. ábrán a kiskörei vízlépcső duzzasztómüvének kűszöbkiképzését
mutatja be. A küszöbre fekszik fel a szegmensgát és itt nagy pontosság és erős
szerkezeti tulajdonságú felület szükséges a nagy terhelés, a pontos illeszkedés
és a nagy sebességek miatt.
Az alapbetonba bebetonozott kampós csavarokhoz utólag pontosan beállít­
ják az előre összehegesztett acéllem ez felületű küszöböt, majd az üreget utólag
B 280-as betonnal kitöltik.
A 6 -2 6 .a. ábrán egy támkapus hajózsilip tám sarujának és tömitőgerendá-
ja vízzáró felülete acéllemezének utólagos betonozási sémáját mutatja be.
A 6-26, b. ábra egy rögzít őcsavar bebetonozás i sémáját tünteti fel. A 6-27. ábra
egy támkapus ha józsilip talp és nyakcsapjának utólagos bebetohozási sémáját mu­
tatja be. Itt nemcsak a csapok pontos beállítása, hanem a nyakcsap utánállitási
lehetőségének biztosítása is rendkívül fontos.
A 6-28. ábra a körösladányi vízlépcső billenőtáblás gátjának oldalsó pajzs
szerkezeti kialakítását mutatja be. A pajzsnak síknak és függőlegesnek kell lennie,
hogy vízzáró legyen. E célból az alapbetonba csavartartó tokokat betonoznak le,
támcsavarral együtt. A beton kötése után a támcsavarokkal, anyák segítségével
az acéllemez pajzs a kívánt helyzetbe pontosan beállítható (6-28. ábra). Ezután
a lemez és a beton felület közötti rést kibetonozzuk. A beton megkötése után
a külső csavart eltávolítjuk, majd leköszörülve újból visszacsavarjuk és fe jré ­
szét sikra köszörüljük.

311
 6-28. ábra
A körösladányi vízlépcső billenőtáblás gátjának oldalsó vízzáró acélpajzsa.
Vízszintes metszet (a), kiöntés előtt (b) és kiöntés utáni végleges állapot (c).

312
7. ÁTMENETEK, ÁTMENETI MŰTÁRGYAK

A vizépitési gyakorlatban igen gyakran jelentkezik annak szükségessége,

hogy a különböző méretű 111. jellegű átfolyási szelvények közt kapcsolódást lé­
tesítsünk. A hidraulika alapelveiből következően, minden ilyen kapcsolat veszte­
séggel já r , ezért term észetes törekvésünk, hogy ezeket a kapcsolódásokat ked­
vezően, a legkisebb veszteségek árán valósítsuk meg. E kapcsolódásokat nevez­
zük átmeneteknek, vagy ritkábban, ha többé-kevésbé önálló műtárgyaknak te ­
kinthetők - átmeneti műtárgyaknak.
Az átmeneteket több szempont szerint is osztályozhatjuk.
Az áram lási állapot szerinti osztályozás:
a) Átmenet két áramló mozgás közt,
b) átmenet áramló mozgásból rohanó mozgásba (u.n. ellenőrző
szelvények, vizhozammérő műtárgyak)
c) átmenet két rohanó állapot közt,
d) átmenet rohanó állapotból áramló állapotba.
A hidraulikai jelleg szerinti osztályozás:
a) átmenet két szabadfelszinü meder közt,
b) átmenet mederből nyomás alatti szelvénybe, vagy viszont,
c) átmenet két nyomás alatti szelvény közt;
d ) átmenet meder és s z í v ó c s ő közt;
e) átmenet mederek találkozása vagy szétágazása környezetében;
f) átmenet csővezetékek találkozása vagy szétágazása környezetében.
Az átmenet geometriája szerinti osztályozás:
a) torzfelületes átmenet,
b) átmenet henger és sik felületek kombinációjával,
c törtlapu átmenetek,
d) konfuzorok és diffuzorok,
e ) nadrágcsövek
f) egyéb tipusu átmenetek.
A továbbiakban az egyes átmeneteket elsődlegesen hidraulikai jellegük és ezen
belül geometriájuk szerint fogjuk tárgyalni, m ig az áram lási állapotok közül
csak a leggyakrabban előforduló esetekkel fogunk foglalkozni a terjedelem meg­
szabta kereteken belül.
313
7.1 Átmenetek szabadfelszinU mederszakaszok közt

A vízépítési mlttárgyak nagy részét technikai okokból derékszögű négy­

szögszelvényt! mederbe kell beépítenünk. A műtárgyak felett és alatt viszont
különféle keresztmetszetű (trapéz-, összetett trapéz-, csésze-vag y egyéb
szelvényű) meder van. A kettő közti átmenet megtervezésekor több követel­
ményt kell kielégítenünk:
- az átmenet hossza mentén fellépő energiaveszteség lehetőleg
minimális legyen;
- a készítendő átmenet burkolatot igényel, tehát hossza minél kisebb
legyen;
- az átmeneti szakaszon ne lépjenek fel leválások (vízszintes-, ferde­
vagy függőleges tengelyű hengerek).
Ez a követelmény általánosságban az átmenet hosszának növelése ir á ­
nyában hat;
- az átmenet megépítése — még rögzített hossz esetén is —állékony, olcsó*
kevés szakértelmet igénylő, minél gyorsabb legyen. Ezek a követelmények ré sz ­
ben egymásnak ellentmondóak, ezért a probléma is más-más oldalról közelít­
hető meg aszerint, hogy melyik követelményt tekintjük fontosabbnak.
Nagy, egyedi építkezések—pl. vízierőművek —esetében nyilvánvalóan az energe­
tikai szempont lesz döntő, míg tömegesén épülő öntözési és belvizrendezési
kis műtárgyak esetén a munkaigényesség csökkentése érdekében érdemes bizo­
nyos, de nem túlzott engedményeket tenni az energiaveszteség növekedésének
ésszerű határáig.

7 .1 .1 Torzfelületü átmenetek
A derékszögű és a trapézszelvényü mederszakaszok közti folyamatos át­
menet legkézenfekvőbb megoldása a torzfelületek alkalmazása.
A torzfelület olyan felület, amelynek csak a meder tengelyére merőleges
(függőleges) síkokban vannak egynes alkotói. így a derékszögű és a trapézszel­
vény közti torzfélületes átmenet egyik"szélső alkotója függőleges, a másik pe­
dig a trapézszelvény rézsűhajlásával azonos ferdeségü egyenes.
Ez a két adat term észetesen még nem elegendő valamely torzfelület egyér­
telmű meghatározására. A további szükséges adatok:
- a torzfelület hossza, vagyis a kezdő és a végső szelvény közti távolság,
valamint
- az alsó és felső vezérgörbék, amelyek a különféle hajlású alkotók ferde-
ségét meghatározzák.
A torzfelület —és általában az átmeneti szakaszok—hosszát az épitési költség
és a jó áram lási viszonyok együttes optimuma szabja meg, hiszem minél hosz-
szabb az átmenet, annál nyugodtabb, holtterektől mentesebb az áram lás, de
ezzel együtt növekszenek az építési költségek is . Az átmenet szükséges hossza
annak nyílásszögűből határozható meg, hiszen a vonatkozó szakirodalomban
314
 eset

eset

ábra
rw - ---------
Egyenes vezérgörbéjü torzfeliiletes átmenetek trapézszelvény és derékszögű
négyszögszelvény közt
315
közölt kísérleti eredmények az átmenetben fellépő veszteségeket —egyebek kö­
zött —az átmenet nyilásszögének függvényében adják meg. A nyilásszög egy-egy
szárát megkapjuk, ha a két szélső alkotónak azokat a pontjait kötjük össze, ame
lyek a tervezési vizmélység felének megfelelő szinten helyezkednek el (7-1. áb­
ra ).
A torzfelület a 7-1. ábra szerint készülhet alul-felül egyenes vezérgörbék'
kel. Az ábra három alesetet mutat be annak megfelelően, hogy a derékszögszel­
vény B fenékszélessége egyenlő-e a trapézszelvény b fenékszélességével, vagy
annál nagyobb, ill. kisebb.

7-2. ábra
Inflexiós vezérgörbéjü torzfelületes átmenet trapézszelvény és
derékszögű négyszögszelvény között

A torzfelületes átmenetek anyaga monolit beton, vagy betonba rakott te r -

méskőfalázat. A beton zsaluzása, a terméskőfalazat rakása igen munkaigényes:

7 .1 .2 Törtlapu átmenetek
A torzfelületekkel kapcsolatos technológiai nehézségek, valamint az át­
menetek olcsó és tömeges előállításának igénye indokolta jobb megoldások ke­
resését. Ezek egyike a törtlapu átmenet, amelynek hazai úttörője Haszpra Ottó
[14, 1 5 ].

316 l
 ® , ® , ©
N e g y e d h e n g e re s E k tip u s ú Torzfelületü
á tm e n e t á tm e n e t átmenet

Átmenetek nyiltfelszinil medrekben

A korábbi átmeneti megoldások közül (7-3. ábra) az un. negyedhengeres

átmenet sikba fejthető görbe felületet, (7-3a), a torzfelületü átmenet sikba nem
fejthető görbe felületet alkalmaz (7-3. c) és csupán az éktlpusu átmenet (7-3c) él
a siklapokből történő átmenetkészités lehetőségével. Az éktipusu átmenet azon­
ban a két összetevő háromszög konkáv metsződése miatt a tor^felületnél nagyobb
veszteséget okez és igy nem tekinthető korszerű megoldásnak.

Háromszögekből állő törtlapu átmenetek B b és B b esetben

A szorosan vett törtlapu átmenet háromszögekből, trapézokból esetleg

romboidokból állítható össze és általában konvex alakzat. A 7-4. ábra két-két
háromszögből álló törtlapu átmenetet mutat be, a derékszögszelvényénél nagyobb
(a) illetve kisebb (b) fenékszélességü trapéz esetére. Az ábrákon látható rá c s ­
háló az átmenet felszínének szint- és esésvonalait mutatja. Egyéb típusokról a
későbbiekben szó lesz.
317
 a csatorna tengelye a csato rn a tengelye

mÍ£a. ábra
Szélső áratnvonal törésszögei torzfelületü (a) és törtlapu (b) átmenet e se tb e n

A 7-5. ábra egy torzfelületü és egy törtlapu átmenet áram lási sajátossága
hasonlítja össze. Az a ábra a torzfelület egyik szélső áramvonalának két irány-'
törését mutatja, amelyek egyaránt <x.‘ nagyságúak. A b ábrán egy törtlapu á t­
menet 3 törésszöge, (3 ^ és p ^ jelentkezik, amelyek előnyösebben ala­
kulnak a leválások keletkezése szempontjából és igy a fellépő veszteség is kisál
lesz.
A 7-6. ábra háromszögből és trapézból összetett törtlapu átmenetet szem
léltet. Ezzel is hidraulikailag előnyös áram lási viszonyok érhetők el.

B < b esetében

Az 1959-ben végrehajtott laboratóriumi kismintakisérietek során alkal­

mazott elrendezéseket a 7 -7 , 7-8. és 7-9. ábra mutatja be. Ezek egyben példa­
ként is szolgálnak ilyen jellegű kisérletsorozatok m egszervezésére. A. k ísér­
letek folyamán, 4 tipus vizsgálatára került s o r. Mindegyik esetben az érkező
trapézszelvényti csatorna 1:2 rézsűhajlású volt. Az átmenet másik végén levő
szelvény rézsűhajlása típusonként változott:
318 ' ‘
A z 1. fotipus altípusai A 2. fotipus altípusai
1/torz

2/héromszög

— V2 —
fr~~ — 1 -1 ,5 —

—►. — •

2 /romboid

romboid lap

7-7. ábra
Az 1. és 2. főtipusba tartozó átmenetek két trapézszelvény között

319
 A 3. és 3 b fötipus altípusai

3/háromszög 3 j trapéz

7-8. ábra
A 3. főtipusba tartozó átmenetek két trapézszelvény között
 A k és 4a fotipus altípusai

7-9. ábra
A 4. főtipusba tartozó átmenetek trapéz- és derékszögű
négyszögszelvény között
 1. tipus: 1:1
2. tipus: 1:1,5
3. tipus : 2:1
4. tipus: 1:0 (függőleges)
Az igy adott határoló szelvények közé torzfelületü és különböző törtlapu átme­
neteket iktattak, vizsgálva a fellépő veszteségeket. Ha az átmeneteket szűkület­
ként működtették, a szűkület előtti h felvizi vízmélység, a szűkületben levő h
I cl

alvizi mélység, valamint a vízhozam között egy

h - h = c QPh° (7 .1 )
f a a

összefüggés volt típusonként ill. altípusonként felállítható.

Á (7 .1 ) egyenletben szereplő n és p mennyiségek az illető főtipuson belül
állandók, c szorzó értéke ezen belül még függ az átmenet módjától az alábbiak
szerint:

Főtipus 1. 2. 3. 4.
n kitevő -3 ,3 2 -3 ,9 3 -3 ,3 0 -2 ,0 0
p kitevő 2,206 2,439 2,11 2,047
c szorzó altípusonként:
torzfelület 13,3 10,8 74 0,84
háromszög 12,7 10,4 67 0,84
1/4 trapéz 12,7 - 69 0,86
2/4 trapéz - - 75 0,90
3/4 trapéz - - 69 0,90
romboid 13,1 10,8 73 0,99
átmenet nélkül - “ - 1 ,0 0

A (7 .1 ) képletbe a fenti értékek h [cm] , illetve Q [l/ s] egységekben helyette-

sitendők. Felhívjuk a figyelmet a rra , hogy c dimenziója és számértéke n és |>
függvényeként változik, ezért a különféle főtipusokhoz tartozó azonos altípusok
egymásközt £ értéke alapján nem hasonlíthatók össze. A konkrét esetekre vo­
natkozó adatok behelyettesítése után végzett számítások azt mutatják, hogy a
törtlapu átmenetekkel 3-11% esés takarítható m ega torzfelületes szűkítő át­
menetekhez képest. A bővítő átmenetek esetében a két megoldás hidraulikailag
egyenértékű, de a törtlapu akkor is könnyebben építhető meg.

322 ,
5. főtipus 1. fótipus 9 . főtipus 11. fő típu s 13. fő tip u s

7-1 0. ábra
Különböző fenékszükitési viszonyokkal készült kísérleti átmenetek
 Az 1 -4 . főtipus valamennyi felvizi és alvizi rézsűje ugyanabban a képzelet­
beli egyenesben metszi egymást, amely a fenék alatt hosszirányban helyezkedik
el. Ez egyértelműen rögzítette a b /b un. fenékszűkltésl viszont, amelyben b
SL í SL
az átmenet alatti, b^ az átmenet feletti szelvény fenékszélességét jelenti. Ennek
a viszonyszámnak az értéke nagy mértékben befolyásolja azt az esésnyeresé­
get, ami a törtlapu átmenet révén a torzfelülethez képest elérhető. Indokolt te ­
hát újabb változóként történő bevezetése. Ezért még további tiz , 5-14 sorszám ­
mal jelölt tipus vizsgálata került so rra , a 7-10. ábra szerinti elrendezésekkel.
Minden főtipuson belül megtörtént a torzfelületes és a törtlapu átmenet össze­
hasonlítása.
Ez utóbbi típusokra vonatkozóan, a (7,1 )-képletbeli m kitevő értéke a
következőképpen alakul:

Főtipus 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

“ . -2 ,4 7 7 -2,778 -3,301 — -3 ,1 1 9 -3 ,6 9 -2 ,7 6 -3 ,0 0 -3 ,2 6 -3 ,9 0
kitevő:

7-1 Lábra
A relatív esésnyereség értéke a fenékszükltési viszony és az átmenet típusának
függvényében
327
 Ha bevezetjük az un. relativ esésnyereség fogalmát, amelynek értéke meg
mutatja, hogy a tőrtlapu által megtakarítható esés nagyságát az alábbiak szerint

Ah - Ah
r% = 100 Ah

(ahol Ah^ a torzfelUletü átmenet esésvesztesége, h^ pedig a törtlapué), ak­

kor ezt a mennyiséget a b /b fenékszükitési viszonnyal összefüggésbe hozva a
3l i

7*11. ábra által illusztrált eredményre juthatunk. Ez szem lélteti azt az egyéb­
ként várható tényt, hogy a fenékszükitési viszony csökkentése a relativ e s é s -
nyeres ég növekedésével já r .

7 .1 .3 Vegyes megoldású átmenetek

Törtlapokból és torzfelületekből kombinált átmenetek tervezésére kerül
sor olyankor, ha pl. egy összetett szelvényű csatornába kerülő nagymütárgy
csatlakoztatását kell megoldani a szomszédos mederszakaszokhoz. Egy ilyen
megoldást mutat be a 7-12. ábra. Ezen látható, hogy az átmenet három szakasz'
ból tevődik össze. Az első szakasz a csatorna változatos törtvonalú szelvényét
kapcsolja össze torzfelületeken át egyetlen, 1:3 hajlású alkotóval, a második
1:3 és 1 :1 ,5 hajlású alkotók közt létesit torzfelUletü átmenetet és végül a harma­
dik szakasz az előzőt egy háromszög révén kapcsolja a derékszögű szelvényhez.

Derékszögű négyszög- és padkás csészeszelvény közti átmenet megoldásának

izometrikus képe

328
1.1 Átmenetek szabadfelszinil meder és zárt szelvény között

A vízépítési műtárgyaknak igen nagy számszerinti hányadát adják a külön­

féle rendeltetésű átereszek. Ezek zárt szelvényű csövek, amelyek mindkét végű
kön szabadfelszinü csatornához vagy mederhez csatlakoznak. A csatlakozás
minden esetben megköveteli az átmenet valamilyen megoldását. Az ilyen célra
kínálkozó megoldások közül ismét a műszakilag könnyen kivitelezhető és am el­
lett kis hidraulikai veszteséget okozó formákat részesítjük előnyben.

Holtterek, leválások csőbe történő beáramlás környezetében

Ha a kétféle vízszállító szelvény közt semmiféle átmenetet nem alkalma­

zunk, akkor —a 7-13. ábrán bemutatottak értelmében —a keletkező holtterek és
leválások a függőleges és vízszintes metszetben egyaránt örvényléseket hoznak
létre, és ezek a 7-14. ábra szerinti veszteségek keletkezésére vezetnek. Ez a
két ábra derékszögszelvényü nyílt meder esetére vonatkozik.
Trapézszelvényü medrek esetében az átmenetnek még nem nevezhető leg­
egyszerűbb kapcsolat abból áll, hogy a trapézszelvényt a folyásirányra m erőle­
ges, tehát függőleges siku, szárnyfalnak ütköztetjük és ezt a szárnyfalat töri át
az áteresz nyílása. Dobos és Szolnoky vizsgálták részletesen a meder és cső köz
ti átmenetek kérdését [9 ] és a 7-15. ábra a,merőleges szárnyfalat mintázó labo­
ratóriumi modell áram lási viszonyait mutatja be, kellemetlen holtterekkel.

329
 A szabad felszín és a nyomásvonal alakulása csőbe tö r­
ténő beáramlás környezetében

Ezek a holtterek gyakorlatilag megsziintethetők, ha a szárnyfalakat alaprajzi

elrendezésben a folyásirányhoz képest 45 -os szögben állítjuk (7-16. ábra).
Ezzel az átereszek befolyási oldalának egyik jő átmeneti megoldása már a
kezünkben van.

szárnyfalakkal ellátott csőátereszbe történő

befolyás kismintáján

330
 7-16. ábra
Áramlási viszonyok a folyásiránnyal 45°-ot be­
záró szárnyfalak alkotta átmenet esetén (labo­
ratóriumi kisminta)

A kifolyási oldalon további, megoldásra váró nehézségek jelentkeznek, az

átereszen felgyorsulva átáramlő viz a kilépés után számottevő mozgási ener­
giával folytatja útját, amit meg kell törni a nyilt meder állékonysága érdekében.
A 7-17. ábra a és b változatai az energiatörés hiányát szemléltetik, a c és d
változatok függőleges, és végül az e, ^változatok ferde energiatörő küszöb a l­
kalmazását mutatják. A párosával említett változatok közül az-egyiknél a cső
és a meder fenékszintje közel egybeesik, a másiknál a cső feneke magasabbra
kerül. Az a változat nyilvánvalóan kedvezőtlen áram lási viszonyait a 7-18. ábra
mutatja. A 7-19. ábrán a 7-17. ábra £ típusának több változata látható, amelyek
a függőleges küszöb helyének a csőszájtől mért távolságában különböznek egy­
mástól. Dobos és Szolnoky már említett vizsgálatai szerint, ha —a 7-17. ábra
méretjelöléseivel élve —D = m, akkor L legkedvezőbb értéke 3 - 4 D között van.
D = 2m esetben viszont L = 2D mutatkozott a legelőnyösebbnek.

7-18. ábra
' Örvényterek kialakulása utófenék nélküli kifolyás kismintáján
 7-17. ábra
Csőáteresz kifolyást oldalán használatos átmenetek: utófenék nélküli
átmenet (a, b ), függőleges falu utófenék (c, d), valamint rézs(is utófenék
(e, f)
A rézsüs utófenék különféle méretváltozatai során kialakuló jellegzetes
áram lási viszonyokat a 7-20, 7-21. és 7-22. ábrák szemléltetik. A vizsgálatok
eredményei szerint az 1:2, de még inkább az 1:3 hajtású rézsüs utófenék nyújt
megfelelő megoldást és a vízszintes utófenék hossza a csőátmérő 1 ,5 - 2 ,0 -s z e -
rese legyen. A keletkező veszteségek alakulásáról —egy meghatározott D/m
viszony esetére —a 7-23. ábra nyújt tájékoztatást. Az ábrán feltüntetett szám ­
szerű eredmények átszámítása valóságos hosszm éretekre és vízhozamokra, a
kismintatörvények segítségével lehetséges.
Simmons [38] ugyancsak széleskörű kísérletek végzett csövek és nyilt-
felszinü medrek közti átmenetekre vonatkozóan s mivel az általa vizsgált elren ­
dezések különböznek a már említettektől, célszerű ezekre is kitérni. Néhány
vizsgált elrendezés izometrikus képét a 7-24. ábra mutatja be. Az ábra felső
részén látható megoldás tört-szárnyfalas, tört-fenekű (a csőfenék a csatornáé­
nál mélyebben van) és törtlapokből áll. Az ábra b alatti változata az előbbinek
332
Áramlási viszonyok különböző hosszúságú, függőleges falu utófenékkel ellátott
kifolyás kismintáján: a : l / d = l,3 3 ; b: 1/d = 2 ,7 3 ; c : 1/d = 4 ,1 3 .

- 333 - 334 - 335 - 336 -

 17 cmf
© -------

£
—
ír
CD í
k'ét oldalon a vízfelszínalatt
visszafelé mozog ajelző anyag

Áramlási viszonyok különböző hajlású rézsüs utófenékkel ellátott kifolyás k is­

mintáján (1/d = 1 ,2 3 ; m/d= 0 ,5 )
337 .
Áram lási viszonyok különböző hajlású rézsüs utófenékkel ellátott kifolyás kis­
mintáján (1/d = 3 ,1 0 ; m/d = 0 ,5 )

olyan módosítása, amely a körszelvényű cső és a szárnyfal sikja közé-zárt sz el­

vényű, törtlapu átmenetet (konfuzort v. diffuzort) iktat be. A £ megoldás a
7-15. ábrán levőhöz hasonlít azzal a különbséggel, hogy a cső és a merőleges
szárnyfal közt itt is konfuzor vagy diffuzor helyezkedik el. A 7-24/c. ábra sze-
rinti elvi elrendezés változó méretekkel megépült variánsait mutatja be a 7-25.
ábra hat részletábrája. Ezen külön figyelmet érdemel a b változatba épitett sugár­
szóró ék. A 7-24. ábra b és c típuséval kapcsolatosan alkalmazásra kerülő, kör­
ből négyszögszelvénybe nyomás alatti átmenetet biztositó átmenetek elrendezéseit
338
 53 —4 . d~24-,0 l/sec

MÉHBEN'
2A<t>1S

üvegfal mellett^ (o

(1*24,0 L/sec ;
2,[<t>15 l
I

, 7-22. ábra
Áram lási viszonyok különböző hajlású rézsüs utófenékkel ellátott kifolyás k is­
mintáján (1/d = 2 ,1 7 ; m/d = 0 ,1 3 )
339
 7-23. ábra
A kifolyási oldal vesztesége az utófenék rézsűhajlásának, vízszintes hosszának
és a vízhozamnak a függvényében

mutatja a 7-26. és a 7-24. ábra b elrendezésével kapcsolatos megoldásokat a

7-28. ábra tüntet fel.
Sim mons kísérleteinek eredményei a 7-29. — 7-32. ábrán láthatók. A 7-29.
ábra a veszteségtényezőket olyan átmenet esetére adja meg, amely körszelvény­
ből d x 2d méretű négyszögszelvénybe vezet át a b e -, ill. kifolyás helyén.
A 7-30. ábra az előzőtől abban különbözik, hogy a b e -, ill. kitörkollási négy­
szögszelvény mérete d x 2,5d . A 7-31. ábra alapjául szolgáló elrendezés v i­
szont a 7-29. .ábrabelitől azáltal tér el, hogy a kitorkollási szelvényt 1 ,5 d
hosszúságú osztőpillér osztja két egyenlő rész re.

340
Á tm e n e te k k ö rs ze lv é n y b ó l tra jX z s z e lv é n y u c s a to rn á b a

Törtlapu, lejtösieaekü átmenetek cső átereszb e- és kifolyási oldalán

- 341 - 3 4 2 - 343 - 34 4 -
 I I

a.) Hagyományos törtfenekű átmenet

, 15 K
I I

ó.j Módosított tört fenekű átmenet a cső és a szabad

felszín közt körből-négyszögbe átvezető zárt átmenettel

ábra
Simmons által vizsgált k i- és befolyási átmenetek alaptípusai
345 .
 Átmenetek körből négyszögszelvénybe

^ áramlás szabad kiömlés

a levegőbe

Általános oldalnézet

2d
áramlás Á ■

e- *■ •—Vf
Alaprajz A metszet Alaprajz B metszet
Bővítés nélkül 1,27 2,5*- os bővítési félszöggel t 1 = 7,5Ö

© © ’

+—«L’-+
Alaprajz C metszet
5 - os bővítési félszöggel - ^ = 7 ,7 2 7,5*- os bővítési félszöggel = 7,94

T> > <

d• ----- —

rV ■ > K
J L. r í .
. *—— —-k-
Alaprajz E metszet
10 - os bővítési félszöggel =2,17

7-26. ábra
Körből különböző méretű négyszögszelvényekbe átvezető diffuzorok
346
 B metszet

fi i

22I d
C metszet
a.) Átmenet d <Pkörszelvényből d *l2 5 d négyszögbe

b.) Átmenet 4>d körszelvényből d*2d négyszögbe

V
a
x

F metszet

6 metszet
c) Átmenet a*a négyszögből a* 2a négyszögbe

7-27. ábra
Kör III. négyzetkeresztmetszetből téglalapkeresztmetszetbe átvezető konfuzo
rok (dlffuzorok) 347
 C m etszet

0 ^ -4

o
1'-
\ö
i

B metszet
a.) 7,5 'félnyilasszőgű zárt * emelkedő fenekű nyílt átmenet

-O
U>ii

Nagy ék
méretei
ftQ§$i

T N
■
(oo
l/.
/rts ék
méretei

b.) 7,5“ félnyilásszögű zárt * vízszintes fenekű nyílt átmenet

7-28. ábra
Részben zárt, részben nyitott átmenet cső és trapézszehrény között
348
 bal 1,0
Veszteségek dimenziónélküli értéke
Veszteségek dimenziónélküli értéke o,8 csőbe befolyás esetén
k csőből kifolyás esetén
ta0,2 “ T -
0 ,5
□ •cm
L A

0,1 -í ------- 0 “ 1 c !
D

0
0,3 0,k 0,5 0,6 0,1 0,8 0,3 0,f 0,5 0,6 0,7 0,8
VTr - y í fid
\W -

. v/ 1,0 1,2
n „ . ,
-------------- a h - 516 d Cső sebessegelosz/asaamerő-
------------ h= d szelvényben csőbe folyás esetén
--------- — a h = 5 /4 -d

méroszelvénu >ramlis ^ s m é r e t d *2 ,? S d Q

vi d - H - “ -Í= £ r^ - Vz

7-29. ábra
Be- és kilépésnél fellépő veszteségek, kör és d x 2d négyszög közé iktatott
átmenet eset& en

- 349 - 350 -
 7-30. ábra
Be- és kilépésnél fellépő veszteségek, kör és d x 2,25 d négyszög közé iktatott
átmenet esetében

• 351 - 3 5 2 -
 U d l U lU d l

7-31. ábra
Be- és kilépésnél fellépő veszteségek kör és d x 2d négyszög közé iktatott át-1
menet esetében, ha a b e- és kilépési szelvényben osztópillér is van.

- 353 - 354 - 355 - 356 -

 07 --------
*P
NI 3 0 - 0 s átmenet - — "-ik. * ✓
Q)
S5
•0 3
r-=r: -<
~2Ctc s étim ’nef - ; /
'f 0,5
03
2S-os átmenet -
$ V .
Sí
' ------- —
0,5
o,r . . 02, . , 0,3 0,4
C alvizi visszahatást tenyezo
a.) törtfeneku átmenetek - kifolyás esetén

C alvizi visszahatás! tényező

b ) 6D hosszúságú, zártszelvényű átmenetek-kifolyás esetén
0,5
k = veszteség r _ záradék feletti a/vizmélyséq
*0
Ah v
^ ■11 1 F
csőátmérő
£Qj
03
B *2 ) ŐSZI ópilléi rei ~~^ ,
4
<u
& ------- S S iOsí/7
------ r- ---!------
a

2
7 :- ___l___l
D x2B átmenet
0,3
0,2 - 0,1 ( 0 0,1 02 0 ,3
c.) 6B hosszúságú, zártszelvényű átmenetek -befolyás esetén
7-32. ábra
Veezteségtényező értéke a C alvizi visszahatást tényező függvényében, külön­
féle átmenet-típusoknál, Simmons szerint ( F r = 0 ,7 1 ; v _ = 1 ,2 m/s)
cső
357
 Ugyanennek a háromféle átmenetnek a veszteségtényező-változás át tünteti
fel a 7-32. ábra a C alvizi visszahatási tényező függvényében. A C-tényező defi­
nícióját az ábra alsó része tartalm azza.
A 7. fejezetten bemutatott átmenet-elrendezések és a rájuk vonatkozó k ísér­
leti m érési eredmények ism ertetése segítséget kiván nyújtani az átmenetek mű­
szaki és hidraulikai tervezésében.

7 .3 Egyéb átmenetek

A fejezet bevezetésében, a hidraulikai jelleg szerinti osztályozás kapcsán

még em litést tettünk egyéb átmenetekről is . Ilyen átmenetnek tekinthető p l., am i­
kor az áram lást egy belvízcsatornából a belvízi szivattyútelep szívócsövére kell
rávezetni. Átmenetnek tekinthetők azok a mederkiképzések is , amelyek két
szabályozott vagy m esterséges vízfolyás összefolyásának környezetében létesíten­
dők. Es végül is sorolhatók a nyomócsövek összetorkollásának és szétágazásá-
nak megoldásai is . Ezek ism ertetése —nagy számuk és gyakran egyedi jellegük
mtett — meghaladja a jegyzet kereteit.

358
8. ENERGIATÖRŐ BERENDEZÉSEK

A vizszintkülönbséget létrehozó (duzzasztó) vízépítési műtárgyak funkcio­

nális működése során mindig előfordul, hogy valamilyen hasznosítási vagy üzemi
célból a magasabb vizszintü viztérből vizet vezetünk át az alviáse. Minél na­
gyobb a műtárgy által létrehozott H vizszintkülönbség, a viz átbocsátási sebes -

v = V2g H . (8.1)

képlet alapján annál nagyobb.

A vizszintkülönbséget létrehozó műtárgyak esetében az átfolyás csaknem
mindig rohanó vizmozgássál történik. Az alvizben viszont a továbbáramlás
áramló viz mozgással valósul meg. Ugyanakkor közism ert, hogy a rohanó viz-
mozgásnak áramlóvá történő átalakulása csakis a kritikus vízmélység (h^_) és a
kritikus sebesség (v ^ ) átlépésével lehetséges. Ez pedig vizugrás kialakulásával
já r . Ez a nagy áram lási sebesség nagy eróziópotenciállal támadja meg a mű­
tárgyak alvizi medrét, melyet —az altalaj viszonyoktól függően — védeni kell.
A meder védelméhez szorosan hozzátartozik a vlzsugár energiatörése —helytelen
kifejezéssel —energia megsemmisítése. E rre a célra építünk energiatörő beren­
dezéseket. A továbbiakban csak a vizszintszabályoző műtárgyak energiatörő
berendezéseivel foglalkozunk.

8.1 Az energiatörés általános alapelvei

Ha a felvizből felülről érkező vizsugár energiatartalma E , és a zavartalan

alvizi viszonyokhoz tartozó, v = állandó sebességgel tovább folyó vizsugár ener-
3.
giatartalma E , akkor a műtárgyon átbocsátott vizsugár fölösleges energiatar-
talm a:

AE = E - E ' (8 .2 )
a

359
Ez a többlet energiatartalom a potenciális energiák különbségéből származik,
és ezt kell —valamilyen energiatörő berendezéssel — megsemmisíteni, ill.
átalakítani.
Az energiatörés szükségessége és módja nagy mértékben függ az alvizi
meder geológiai tulajdonságától és a funkcionális követelményektől.
Az energiatörést döntően a műtárgy és környezetének védelme teszi szük­
ségessé. Ez egyik alapvető tényező a vizsugár eróziópotenciálja (E^), a másik
pedig az érintett műtárgy (m eder)-rész eróziós ellenállása (E g).
Könnyű belátni, hogy ha az eróziópotenciál nagyobb, vagyis:

E >* E (8.3)
P e

akkor gondoskodni kell a fölösleges energia (E) m egsem misítéséről, ha pedig:

E < E (8.4)
P e

akkor az energiatörésre nincs szükség. Ez utóbbi az az eset, amikor pl. a meder

szikla, vagy eróziónak ellenálló közét, vagy beton műtárgy. Ebben az esetben
csak akkor szükséges energiatörés, ha azt üzemi-funkcionális viszonyok indokol­
ják. Ilyen eset állhat elő pl. vasbetonszerkezetü hajózsilipek töltési folyamatá­
nál, ahol fennáll a (8 -4 l-e s összefüggés, de a hajókra ható erők csökkentése
szempontjából szükséges a kamrába beáramló vizsugár fölös energiájának meg­
törése.
Figyelembevéve hazánk geológiai adottságait, vizépitési műtárgyaink több­
sége alluviális altalajra épül, és igy a (8-3) alatti, E > E esettel állunk szem -
p e
ben, amikoris a létesítmény védelméről energiatöréssel kell gondoskodni.
A vizsugarak eróziópotenciálja a vizrészecskék v sebességével és m töme­
gével arányosak. E zért:

E = Qv = - 2 - fv2 = cv2 (8.5)

P g g -----

tehát a vizsugár eróziópotenciálja a sebesség négyzetével arányos. Ugyanannak

a vizsugárnak —ugyanakkora v középsebesség mellett — annál nagyobb az erózió­
képessége, minél nagyobb a vizrészecskék turbulenciája, minél nagyobb a vizsu­
gár görbülete, melynek eredményeként többlet (centrifugális) erők keletkeznek
és minél lüktetőbb (periodikusabb) a sugár sebességének és nyomásának válto­
zása.
Energiatörés alatt azt értjük, hogy a vizsugár fö lö s__ E energiáját —meg­
felelő energiatörő berendezésekkel — "Megsemmisítjük”. Ez más szavakkal
azt jelenti, hogy az energiatörő berendezést a vizsugár ugyanakkora v közép-
sebességgel (és lehetőleg sebességeloszlással) hagyja el, amellyel az alvizben
eredetileg is továbbáramlott.
"360
 Az energiatörés tehát a v sebességnek v&-ra történő csökkentésével azo­
nos. A csökkentés leghatékonyabb eszközei:
- a vizsugár felbontása elemi vizsugarak sokaságára, mert ezzel
fokozódik a vizsugár felületi energiavesztesége;
- a vizsugár egymáshoz történő ütköztetése, irányának erőszakos
megváltoztatása;
- a vizsugár nekiütköztetése minél nagyobb örvénylő víztömegnek,
melynek mozgatása energiát emészt fel;
- a vizsugár egyenletes szétterítésének elősegítése sugárkup-
ban;
- a vizsugár porlasztása;
- a fajlagos energiaveszteség fokozása.
A fenti folyamatok mindegyike energiaveszteséggel já r , melynek eredmé­
nyeként növekednek az áram lási felületek (vízmélységek) és csökkenek a se ­
bességek.
Külön felhívjuk a figyelmet egy vastag vizsugár több vékony vizsgugárra
történő felbontásának lehetőségére. Pl. egy lx l = 1 m^ keresztmetszeti viz-
sugarat, ha 10x10 cm -es sugárnyalábokra sikerül felbontani, akkor az eredeti
vizsugár 4x1 = 4 m^-es felülete 400 m ^-re, tehát százszorosára növekedett.
És ezzel legalább százszorosára növekedett vizsugár felületi energiavesztesége
is!
Az energiatörés azt jelenti, hogy a fölösleges AE energia súrlódás követ­
keztében Jtang2JÉ£ÍlÉ®3®£SÍázá_il5ÍHlLí_S2£íZ®LÍ^ÉáJl£SLÍ!iÉHS^_2®SL£^Sí£láiÍS'
sem kinetikai energiává visszaalakítani. így a hidraulikailag vissza nem nyer­
hető energiát nevezzük energiaveszteségnek.
Az energiatörésre, az esetek áramlástani jellegétől függően különböző
energiatörő, ill. átalakító berendezéseket alkalmazhatunk. Az egyes berende­
zések hatékonyságát megfelelő kiegészítő szerkezeti elemekkel (fogak, gerendák,
küszöbök, érdesség, s t b .) fokozhatjuk. Az egyes berendezésekben kialakuló
energiaveszteségi folyamatok egymástól igen eltérőek és bonyolultak. Az ener­
giatörő berendezéseket hidraulikailag méretezni kell. Ez alatt azt értjük, hogy
az energiatörő berendezés hidraulikailag akkor hatékony, ha az abba II energia-
tartalommal belépő m tömegű folyadék energiatartalma E -ra csökkent, (ami
megegyezik az elvezető alvizi meder energiatartalmával) tehát benne a fölösle­
ges A E energiatartalom valóban fölemésztődött.
Az energiatörőberendezések hidraulikai m éretezésére a következő lehető­
ségeink vannak:
1. hidraulikai számítások energiaveszteségek törvényszerűségei alapján;
2. megelőző kismintakisérletek tapasztalatainak általánosítása utján;
3. az adott műtárgyra vonatkozó kismintakisérlet eredményeinek fel-
használásával.

361
 Az 1. alatti módszer olyan egyszerűbb esetekben (sik, süllyesztett és
kombinált utófenék) alkalmazható, amikor az energiaátalakulások folyamata kön
nyen számítható. A 2. és 3. esetekben az energiatörő berendezésekben előálló
energiaveszteség elemi módszerekkel nem számítható. Az ilyen bonyolult kiala
kitásu berendezésekre kismintavizsgálatot kell végezni.
Az energiatörő berendezések hidraulikai m éretezése, hidraulikai össze­
függések segítségével, akkor végezhető el, ha ismerjük az energiatörő beren­
dezés által okozott A E energiaveszteség értékét. Ez az eset áll fenn pl. sik
utófenéknél, ahol az energiaveszteség tisztán súrlódásból és vizugrás energia-
veszteségéből adódik. Ugyancsak elemi eszközökkel számíthatók a süllyesztett
utófenekek is , ahol a vizugrás energiavesztesége és a süllyesztésnek megfelelő
küszöb magasság okozta erőhatás-több letek elemi eszközökkel is számíthatók.
Hasonló a helyzet a kombinált vizládákkal is.
Bonyolultabbá válik a helyzet akkor, ha az energiatörő berendezést olyan
kiegészítő szerkezeti elemekkel (bordák, fogak, sugárvetők stb .) látjuk el,
amelyek által okozott energiaveszteséget nem ismerjük. Ilyen esetekben szük­
ségesek a kis mintakis érietek.
Elvileg tehát kimondhatjuk, hogy ha az energiatörő berendezésbe beveze­
tett vizsugár energiatartalma E és az aIvÍzben közvetlenül az energiatörő bérén
dezés irtán továbbáramlő vizsugár energiatartalma E , akkor fennáll a követkéz
egyenlőség:

E =A E + E (8 . 6 )
a

ahol A e az energiatörőberendezés által okozott energiaveszteség.

8 .2 Energiatörőberendezések és energiatörés fokozásának

kiegészítő szerkezeti elemei

A gátakról lebukó vagy a gátak alatt kirohanó vizsugár energiáját külön­

böző energiatörőkkel lehet biztosítani. Az egyes energiatörők hatékonyságát
pedig kiegészítő szerkezeti elemekkel (gerendák, küszöbök, fogak, sugárve­
tők s t b .) lehet fokozni. A hidraulikai méretezés általános alapelveit ism ert­
nek tételezzük fe l, itt csak tömören utalunk erinek lényegére [27, 28^.
Az energiatörés nemcsak a vizláda, ill. utófenék feladata. Számos tapasz1
tálát igazolta, hogy a vizláda után kimosások, eróziók keletkeztek. A kiüregelő-
dések oka az, hogy nagy különbség van a vizládát, ill. utófeneket elhagyó áram ­
lás és az alvizi mederbeli áram lás sebességeloszlása között. Nem elegendő te ­
hát csak a helyes méretű és kialakítású vizláda, ill. utófenék, hanem szükséges
az utőágyazat helyes megtervezése is. A megfelelő utóágyazat meder érdess égé
a hosszmentén —a mederig —fokozatosan változzon. A meder érd es s égben bekö­
vetkező, bármilyen jellegű hirtelen változás a sebességeloszlás gyors változá­
sára, az pedig fokozott turbulenciára vezet. Az utőágyazat érdességét fokozato-
362
san úgy kell változtatni, hogy az ágyazat alsó végén, annak érdessége, közelí­
tően megegyezzen a mederérdesség értékével.

8 .2 .1 Sík utófenekek
Síknak nevezzük az utófeneket akkor, ha annak a felületére rávezetett vlz-
sugár alsó felülete megegyezik az alvizl meder fenékszíntjével. A vizsugár a sík

8 -1 . ábra
Energiaátalakulás sima (a), érdes (b) és mesterségesen érdesített (c) sík utő-
fenéken 363
utófenék felső végére rohanó mozgással lép be, alsó végén pedig áramló mozgás­
sal kell hogy azt elhagyja, és törésmentesen folytatja útját az alvizi mederben
(8-1. ábra).
Az energiaátalakulás folyamata jól követhető a 8 -la . ábrán; számításával
a Hidraulika 2. -ben már foglalkoztunk.
A sik utófenék energiatőrésének lényege a következő. A gátszerkezet alól
vagy a gátról lebukó vizsugár energiatartalma (E^) és az alvizi energiatartalma
(E^) közötti

Ae = E - E„ (8 .7 )
C 2

energiafölösleg egy része a hosszú sik utófenéken súrlódási energiaveszteséggé

(A E^) alakul át, másik része pedig ( A E ^) a vizugrásban elveszett. A súrlódási
energiaveszteség (A E^) értéke, a Chézy képletből, a Manning-Strickler képlet -
tel egységnyi szélességű vizsugárra <j = Q/B és R*»h feltételezéssel:

A e (8 . 8 )
1

Tehát a A e ^ energiaveszteség az utófenék felületi érdességének (n) második

hatványával arányos.
A vizugrás AE^ energiavesztesége pedig a és h^ összetartozó mély­
ségekből számítható:

A e (8 .9 )
2

Jelentősebb alvizi visszaduzzasztás esetén súrlódási energiaveszteség nincs

(pl. a 8-2a. ábra).
Közism ert, hogy egyrészről a súrlódási-energiavesztes ég fajlagos értéke
(a hidraulikus esés) kicsiny, m ásrészről a felemésztendő energia (A e ^) értéke
nagy. Ebből következik, hogy a A e ^ felem észtése csak igen hosszú sik utófené­
ken lehetséges.
Ha a 8 -la . ábrán vázolt fenékérdesség helyett n^> n^ érdesebb felü­
letet alkalmazunk, akkor a (8-7) összefüggés szerint csökken az utófenék hossza,
vagyis Lfa< (8 -lb . ábra). M esterséges érdesítéssel ez a folyamat tovább
fokozódik. Ezt érzékelteti a 8 - l c . ábra, ahol a sik utófenék felületét kiálló bo r­
dákkal mesterségésen érdesitettük. Az ilyen bordák, melyek az energiatörés k i-

364
egészítő szerkezeti elem ei, fokozzák az ütközési energiaveszteséget, és ezzel
meggyorsul a fölös energiatartalom felem észtése. A bordákkal ellátott utófe*
nekek hidraulikai m éretezése csak kismintavizsgálattal lehetséges.
A sik utófenék alluviális talajokon nem gazdaságos, főleg csak sziklás
medreknél alkalmazzák, ahol a szikla felülete önmagában is erózió ellenálló.
A 8 -2a. ábrán egy nyitott Ambursen gátat látunk, sik utófenékkel. A 3 . és 4 .
fejezetben is több gátnál találhatók sik utófenék megoldások. Az utófenéken
sakktáblaszerüen elhelyezett fenékérdesitő betontömbök láthatók a 8-1 fényké-
pen.
365
366

8.1 fénykép
A bokányi tiisgát utófenek betontömbökkel mesterségesen érdesitve
8 .2 .2 Süllyesztett utófenekek
A sík utófenék nem gazdaságos, mert túl hosszú, ezért helyette süllyesz­
tett utófeneket (8-3. ábra) szoktak alkalmazni, melynek energetikai alapelve a
következő: a vizsugár kontrakciős szelvényétől kezdve az utófenék szintjét —a
vizugrás hosszúságának megfelelő (L) szakaszon —egy olyan £ értékkel (8 -3 .
ábra) süllyesztjük le, hogy a vizugrás teljesen a vizládában alakuljon ki [2 7 ].
Ebben az esetben —helyes méretezés esetén —fennállnak a következő egyenlő­
ségek:

h = h, és h =s +h (8.10)
c l 2 a

Energetikai szempontból pedig [27]:

E = E .+A e + A E (8.11)
O 2 0

Kisebb fenékgát utáni süllyesztett utófenék metszeteit mutatja be a 8 .4 áb­

ra. Ez nem igazi süllyesztett utófenék, mivel a fenékgátról lebukó vizsugár te l­
je s szélességében nem fér el a vizládában, A hidraulikai számítások itt nem is
indokolták a süllyesztést, de a tervező biztonságból — helyesen — mégis süllyesz­
tette az utófeneket. Ezt a megoldást gyakran alkalmazzák a biztonság fokozása
érdekében. Ugyancsak süllyesztett utófeneket mutatnak be a 3 -5 . 4 - 4 3 . , 4-46.
ábrák.
A süllyesztett utófenék energiatörési hatásfoka fenék m esterséges érde­
sítésével fokozható (8 -1 . ábra). Az utófenék energiatörésének hatásfoka annál
eredményesebb, minél jobban a gáthoz szorul a vizugrás és minél nyugodtabb
áram lással lép ki a viz a vizládából.

367
368

Kisebb fenékgát süllyesztett utófenékkel

 8 -5 . ábra
W Süllyesztett utófenék grafikus méretezése Csertouszov szerint
ON
o
 A süllyesztett utófenék 8 -5a. ábrán vázolt esetére igen szemléletes gra­
fikus módszert dolgozott ki Csertouszov. Eljárásának alapelve az, hogy a viz-
ugrás kisebbik összetartozó vízmélysége (h^) - amely megegyezik a kontrahált
vízmélységgel (h^) - a következő összefüggésből határozza meg:

2
E M + h = h + ---- 3-r— ( 8 . 12 )
o
2 g f\

ahol:
M - a bukógát magassága (8-5a. ábra),
E q - a fenékszintre vonatkoztatott energiatartalom,
h - az átbukási magasság,
<p - a sebességi tényező, melynek értéke:

zsiliptáblánál <p = 0 , 9 5 - 1 , 0
hidraulikus gátnál = 0,90-0,95
gyakorlati gátnál <j> = 0 , 8 5 - 0 , 9 0

A h é s h 2 összetartozó vízmélységekre vonatkozó összefüggés:

1

h (8.13)
2

ahol h ^ - a kritikus vízmélység.

Tételezzük fel, hogy adottak egy bukógátra vonatkozóan a következő értékei
kék: M, Q, Eq , h, cp , továbbá az adott Q-hoz tartozó mindentori alvizm ély-
ség értéke is.
A süllyesztett utófenék grafikus m éretezése a 8 -5b. ábra grafikonjával
történik, a következők szerint. Kiszámítjuk az E^/h^ értékét és azt felm ér­
jük az abszcisszán. Ezt a pontot átvetitjük a másik görbére, melynek abszcisz-
száján a i^/h^., az ordinátáján pedig a h^/h^ érték olvasható le. Ez utóbbiak­
ból a h^ és h2 érték számítható. A vizláda £ süllyesztésének mértéke a h& alviz-
mélység ism e re tb e n .

s = h h (8.14)
2 a

370
8 . 2 . 3 Energiatörőfallal kombinált süllyesztett utófenék
Kedvezőtlen alapozási viszonyok és nagyon mély süllyesztés esetén a
süllyesztett utófenék létesítése költséges lehet. Ilyen esetekben egy energiatörő
fallal kombinált egyenértékű a kisebb süllyesztésü vizláda (8-6, ábra) energia­
törési hatásában egyenértékű a nagyobb süllyesztésü utófenékkel. Az energia­
törő fal utáni mederszakaszt azonban most jobban kell védeni az erőteljes
hullámzás miatt. Az energiatörő fal nem kedvező zajló jég átbocsájtása szem ­
pontjából, helyette sokkal inkább ajánlható a vizláda fenekének érdesítése bo r­
dákkal.

8 - 6 . ábra
Energiatörő fallal kombinált süllyesztett utófenék

A hidraulikai méretezés a süllyesztett utófenék és egy bukógát együttes

méretezésének összekapcsolásából áll [28, 39]

8 . 2. 4 Egyéb energiagörő berendezések

Egy vékony vasbeton szerkezetű fenék gátat mutat be a 8 -7 . ábra, az a l-
vizben az energiatörést egy nyílásokkal áttört energiatörő küszöb fokozza, ami
a sik utófeneket "ál"-sü llyesztett utófenékké változtatta. A fenékből kiemelkedő
küszöb fokozza a vizugrás gáttesthez szorítását, ill. növeli az aIvizmélységet,
ami elősegíti, hogy a gáttól a viz továbbáramlása kisebb sebességgel történjen.
Egy hordalékfogó gát kombinált energiatörő berendezését mutatja be a
8-8. ábra. A berendezés egy vasbeton surrantóból, egy hengeres vizládából és
egy energiatörő küszöbökkel kombinált utófenékből áll. A surrantóról rohanó
mozgással érkezik a viz a vizládába, ahol a nagy víztömeg felőrli és áram ­
lóvá alakítja át a rohanó vizmozgást. Ezután az erősen turbulens vizet, a gátról
lebuktatják az alvizbe, ahol azt még egy energiatörő küszöbbel szorítják vissza
a gáthoz a vízmélység fokozása céljából.
A vizsugár energiatörését fokozza még az utófenék végén alkalmazott
Rehbock fog (8 -9a. ábra), mely a vizsugarat függőleges síkban sávokra bontja,
elősegítve ezzel a turbulencia, ill. az energiaveszteség fokozását.

371
 8-8. ábra
Hordalékfogógát kombinált energiatörő berendezése

- 373 - 374 - 375 - 376 -

372
 A 8-8. és 8 -9 . ábrán bemutatott energiatörők hidraulikai m éretezése meg­
nyugtatóan csak kismintakisérletekkel lehetséges.

fS B t. ábra
Energiatörés fokozása vályatos sugárvetővel (a), áttört fenékbordával (b) és
lépcsős süllyesztett utófenék (b)

Fenékérdesités áramvonalas sugárterelő betonelemekkel

377
378
 1

B
I. ábra
379

Sugárcsillapitó vagy fenékkimosás gátló

 A 8-10a. ábra bemutatja a vályatozott sugárterelőt egy áttört fenékbordát
(8 -10b. ábra) és három lebegő energiatörő gerendát (8 -10c. ábra). Mindhárom
berendezés kialakítása megfelel az energiatörés alapelveinek; fokozni a sugár­
bontást, a sugarak erőteljes ütközését és az energiát emésztő örvényfészkeket.
Utófenekek érdesítése sakktábla szerűen kiemelkedő betonhasábok helyett
áramvonalas alakú sugárterelő elemekkel eredményesebb, mert a vizsugarat
jobban te re li, ütközteti (8-11. ábra). A fogazott sugárvető gátról lerohanó viz­
sugarat sávokra bontja és a gáttól messzebb dobja (8-12, ábra).
Az energiatörés kiegészítő berendezéséhez tartozik a Pfletschinger-féle
terelő pad (8 .1 3 . ábra), melyet főleg magasküszöbü gátak alvizi oldalánál a l­
kalmaznak. A cölöpökön pallók vannak, melyek felületén elsurran a vizsugár,
miközben szívóhatást fejt ki a nyíllal jelzett helyen. Ennek hatására egy lassú
cirkulációs áramlás alakul ki, melynek eredményeképpen a vizsugár a pad alá
viszi a hordalékot és ott feliszapolódást hoz létre, ami védi a gát alviz felöli
részét az aláüregelődés ellen.
Hasonló védelmi célt szolgál a 8-14. ábrán bemutatott vizsugár csillapító
pad, mely egy súlyos betontömbbe bebetonozott réses pallósorból áll. A palló
szabad részét a felhajtóerő felem eli, de ha a vizsugár ráesik - az a terheléstől
függően - mozog és apróbb sugarakra bontja az egységes víztömeget.

380
 8.2 fénykép
C
oO
o Vizsugár diszpergáló berendezés működés közben
 8 .3 fénykép
Kettős surrantős -sugárvetős árapasztó csatorna a Dordogne-i Íves
völgyzárógáton

Nagyesésü völgyzárőgátaknál gyakran alkalmazzák a vizsugár dlszpergáló

berendezést (8-15. ábra). Ez főleg akkor alkalmazható, ha a nagy nyomás alatt
álló vlzsugarat nagy átmérőjű körszelvényű csővezetéken át kellene a szilárd
medrü alvizi mederbe bevezetni. Ekkor a nagy energiája vizsugár útjába egy
olyan vizsugár diszpergálő tárcsát helyeznek, amely a vizsugarat egyrészt apró
sugárnyalábokra bontja, másrészt egy szögforgásra is kényszeríti. Ennek ered­
ményeként az egységes nagyenergiájú és romboló hatású vizsugár esővé válik,
amelynek eróziópotenciálja számottevően lecsökkent (8.2 fénykép). Hasonló elven
működnek a sugárvetők és sugárterelők is.

382
 Az energiatörő berendezések számos egy á j fajtáját ism erteti Starosolszky
[39] és ad részletes m éretezési eljárásokat is . A 8 .3 fénykép egy völgyzáró-
gát olyan kettős árapasztőcsatom áját mutatja be, amelyek a róluk lezúduló nagy­
sebességű vizsugarat a levegőben összeütköztetik. Az egymásnak ütköző viz-
sugarak egymást diszpergálják, mely által energiájuk számottevően csökken.

8 .3 Energiatörők szerkezeti kialakításának egy á j szempontjai

Az adott energiatörő berendezésnek több jellem ző mérete {hosszúság,

szélesség, mélység s tb .) van, melyet szám ítással vagy kism intakisérlettel kell
meghatározni. A m éretezést valamennyi jellem ző üzemi vízhozamra el kell
végezni és ezekből kell kiválasztani a legnagyobb méreteket (s , L , s tb .).
A számítás pontatlanságára mindig gondolni kell és a kapott méreteket
biztonsági tényezőkkel korrigáljuk.
Az energiatörő berendezés tipusát a funkciótól, az alapozási viszonyoktól
és valamennyi egyéb körülmény figyelembe vételével válasszuk ki. Különösen
könnyén erodálódó talajoknál kell nagy gondot fordítani a berendezés tökéletes
kialakítására.
A medencébe behelyezett fogak, gerendák és sugárvetők jelentősen fokoz­
zák a turbulenciát, a vizsugarak keveredését, összeiftköztetését, ami számot­
tevően fokozza ugyanazon medence energiaátalakitő képességét. Ugyanezt a
célt szolgálja a mederfenék m esterséges érdesítése különböző idomkövekkel.
Az adott energiatörő berendezés annál jobban védi az alvizi medret, mi­
nél kisebb középsebességgel és minél egyenletesabb sebesséjreloszlással lép ki
abból a viz az utófenék után követkézé utóágyazatra. E tekintetben nem mindig
kedvezőbb a sugárterelő Rebtoock fog, a függőleges falban végződő vizládák,
amelyek erősen görbült vonalú áram lásra késztetik a kilépő vizsugarat (8-16.
ábra). Ez erősen lüktető, dinamikus terhelést gyakorol az utóágyazatra, ami
nem kedvező.

8-16. ábra
Vizláda alsó végének helytelen (a) és helyes (b) kialakítása

383
 A vizláda után még —a talajviszonyoktól függően — utóágyazat sz ü k ség es,
melynek célja a medervédelem. Ennek hosszúsága ott végződik, ahol a seb es­
ségeloszlás már megegyezik az alvizi mederben kialakuló sebességeloszlással.
A süllyesztett utófenék biztonságosabb megoldás, de magasabb talajvíz -
állás esetén néha igen költséges.
Az utófenéken nagysebességű vizmozgás van, mely erősen Igénybe veszi
a műtárgyat. Zajló jégtáblák átbocsátása esetén a fenék dinamikus igénybevétele
csak fokozódik. A nagy sebességű vizsugarak ütközése és leválása a szerkezetre
ható erőhatásokat tovább fokozzák.
Mindezekből következik, hogy az ilyen erőhatásoknak kitett szerkezeteket a
fenti erőhatások figyelembe vételével kell megtervezni.
A beton minőségének kiválónak kell lenni. Fontos a beton kopás ellenálló­
sága és a szilárdsága. Az ilyen betonfelületeket ezért vasalni kell, és eseten­
ként indokolt kopásellenálló vasbetonfelület kialakítása (lásd a 8 .4 részben).
Végül megemlítjük, hogy az energiatörő berendezések áramlástani m ére­
tezése gyakran csak kisminta vizsgálatokkal végezhető el, melynek költsége sok­
szorosan visszatérülhet.
Epitéskivitelezésnél különösen ügyelni kell a minőségi beton kialakítására,
mert a hiba utólagos pótlása gyakran lehetetlen és rendkívül költséges lehet.

8 .4 Kopás ellenálló burkolatok

Kopásnak ellenálló burkolatokra a műtárgyaknak olyan helyein van szükség,

ahól a vizmozgás nagysebességű és Utőerőt is adhat át a felületre. Az utófenekek
elsősorban azok a műtárgyak, amelyeket —az igénybevétel mértékétől függően
—nagyszilárdságú, kopásnak ellenálló anyagokból kell kialakítani. Az ilyen
felületkialakitásokat kopásellenálló vágy védő burkolatoknak nevezzük.
Kisebb igénybevétel esetén régebben pallóval burkolták a védendő felületet
(8-17. ábra). Különösen a nagy gyantatartalmu faanyagok (vörös és borovi fe ­
nyők) tartósak ilyen c é lra , melyek állandó vizalatti boritás esetén évekig eltar­
tanak.
A betonba rakott vagdalt kőburkolat is jő kopásellenállő felületet ad. É r ­
dességénél fogva energiaátalakitó képessége is igen jelentős (8 -1 7b. ábra).
A betont célszerű 600-as cementből készíteni, jól tömöríteni és mind az alap-
felületet, mind a köveket tisztára mosnia kötés fokozása érdekében. (A sárosán
beépített kövek nem kötnek és könnyen kieshetnek.)
Nagyabb igénybevételek esetén bazalt zúzalékos alapanyagú vasbeton védő-
burkolatot alkalmazunk, melynek lényege a következő.
Az alapbetonba rögzitő vastüskéket (kengyeleket) helyezünk el (8-17c, áb­
ra ). E rre kerül rá a bazalt zúza lékos vasbeton védőréteg, melyet a terheléstől
függően erősen kell vasalni. A védőbeton vasalását hegesztéssel kell rögzíteni
az alapbeton vastüskéihez. Az alapbetonhoz történő nagyobb tapadás elősegítése
384
385

Védőburkolatok
érdekében az alapbeton felületét hagyjuk minél érdesebbre. A felületet tisztán
kell tartani, lehetőleg 1 napos betonozás után célszerű a védőbeton építését
megkezdeni. A betonhoz 600-as cementet használjunk, vibrátorral tömöritsük
és a kbtés idején óvjuk és kezeljük a védőréteget. Nagy belső viznyomások ki­
alakulásának elkerülése érdekében az alapbetont is jó l kell tömöríteni, hogy
minél inkább vízzáró legyen. A védőbeton vashálózatának az alapbetonba bekötő
vastüskékhez való hozzáhegesztése azért fontos, mert előfordult, hogy a két
betonréteg közé viz szivárgott be és az igy kialakult pórusviznyomás a védőbe­
ton réteget felszakitbtta.

Pl. pillérek közötti alaplemezen levő védőbeton rétegre alulról veszélyes

viznyomás alakulhat ki, ha az alapbeton vízáteresztő, a védőbeton vízzáró és a
két betonréteg közé beszivárgó viz nem tud eltávozni. Ilyen eset állhat elő pl.
ideiglenes elzárás esetén (8-18. ábra).
Igen nagy sebességek és erőtani igénybevételek esetén nagyszilárdságú és
nagyméretű (50x50x50 cm ) gránitköveket alkalmaznak védőburkolatoknak.
A köveket vastüskékkel kötik egymáshoz és vashálóval rögzítik az alapbetonhoz
(8-17d. ábra).

386
9. KERESZTEZÉSEK MŰTÁRGYAI

A keresztezési műtárgyak a viz vezetésére épitett létesítmények vo­

nalas létesítményekkel (út, vasút), másik csatornával, vízfolyással, cs ő ­
vezetékkel való kereszteződésénél épülnek. A keresztezési műtárgyak közül
a leggyakrabban kivitelezett műtárgytípusok az
- átereszek,
— többfeladatú átereszek,
— bujtatok,
- csatomahidak,
— hidak,
- csőhidak.

9.1 Az átereszek

Átereszeknek nevezzük azokat a vasúti vagy a közúti töltés alatt épülő,

vizvezetésre szolgáló műtárgyakat, amelyeknek fenékszintje lényegében nem
különbözik az eredeti mederfenék szintjétől (9-1. ábra).
Az átereszek általában típusterv szerint készülő vasbeton műtárgyak,
bár gyakran a helyi körülmények vagy az átbocsátásra kerülő nagyobb víz­
hozamok miatt egyedi tervezésű műtárgyak kialakítása is szükségessé válhat.
Az előregyártóit körszelvényű átereszek 60 és 80 cm átmérőjüek.
Nagyobb vízhozam átvezetésére készülnek az ugyancsak előregyártott négy-
szögszelvényü átereszek, amelyek 0 ,8 x 1 ,1 0 m , 1 ,0 x 1,2 m, 1 ,2 x 1 ,4
m, 1 ,4 x 1 ,6 m szabad átfolyási szelvénnyel, illetve az előbbi méreteknek
megfelelően ikerváltozatban is készülnek. Újabban Sentab csövek ilyen célú
alkalmazásával gyakran élnek a tervezők.
A csőátereszeket statikailag és hidraulikailag szükséges m éretezni.
A statikai m éretezés típusterveknél - az előírások betartása m ellett - e l­
maradhat.

387
 A hidraulikai m éretezésnél a következő főbb szempontokat kell m éri
gelni:
—a műtárgy okozta duzzasztást,
—a műtárgyak egymásra hatását,
—a be- és a kilépő szelvény utáni vizsebességet,
—a feliszapolődás, szelvényszükület hatását.
A duzzasztás (9-2. ábra) meghatározását az alábbi összefüggés segil
ségével végezhetjük:
2 2 2 2
h = 1^1° . ^ !i + l i !i (9-1.
v 2g ^ ö 2g 4R 2g
ahol:
[m] - az áteresz duzzasztása,
£m/s] - az érkező viz sebessége,
[m/s] - az átereszben mozgó viz sebessége,
í [m] - az áteresz hossza,
R £m] - a hidraulikus sugár,
3Ö Cl] - a be- és a kilépési veszteségek összege,
[l] - a súrlódási veszteségek együtthatója.

388
 A értéke 15 cm/km-nél kisebb esésű csatornák vagy vízfolyások
esetén általában 3—7 cm, legfeljebb hy — 12 cm lehet.
Az átereszeket legtöbbször kisesésü vízfolyások, csatornák vizeinek
átvezetésére használják. Éppen ezért fontos, hogy az átereszek duzzasztá­
sa a lehető legkisebb legyen. Ebből a szempontból lényeges, hogy a be- és
a kilépő szelvény valamint a meder csatlakozása a kialakuló hidraulikai
ellenállások szempontjából megfelelő legyen. Ennek az a feltétele, hogy a
műtárgyra áramló viz jó rávezetést, az alvizfelöli oldalon jő elvezetést kap­
jon. Ugyanakkor az áteresz be- és kilépő szelvénye olyan legyen, hogy a
helyi ellenállások tényezője minimumot érjen el. A számításba jöhető m eg­
oldásoknál azonban figyelembe kell venni a gazdaságos kivitelezés és az üze­
melés szempontjait is.
Az áteresz és a rendezett vízfolyás vagy a csatorna közötti áram lás­
tani szempontból helyes csatlakozást jó l kialakított átmeneti mederszakasz-
szál lehet megoldani. A számos kiviteli lehetőség közül kettőt mutatunk be.
Mindkét megoldás a hidraulikailag megfelelő, s egyúttal gazdaságos is.
A 9 -3 , ábrán látható, hogy a függőleges ferde támfal és a csatorna rézsű,

%
—
a ) *

11Mi li li li 1 1[Llililili

9-3. ábra
Csatorna és áteresz csatlakozása
393
illetve az áteresz közötti átmenet sikfelülettel oldható meg (9-3. ábra a)
részlet). A csatornafenéktől szélesebb vagy keskenyebb átereszhez való c s a t­
lakozást hasonlóan lehet kialakítani (9-3. ábra b) részlet).
A be- és kilépő szelvény alakja — mint említettük - számottevően be­
folyásolja a duzzasztás számértékét. A régebbi, hagyományos típusoknál a
be- és kilépő szelvénynél az áteresz végét a felette kialakított rézsűfelület
hajlásának megfeleően lemetszették (9-1. ábra). Ez kör keresztmetszetű á t- :
eresznél un. sipfejü, négyszögszelvényünél ferde, csőfejü be- ill. kilépési
szelvényt ad. Mindkét esetben a veszteségtényezők számértéke nagy. Az á t- í
eresz fejének kismértékű átalakításával (9-4. ábra) ugyanolyan hidraulikai
feltételeket figyelembe véve az a jelű csővéghez viszonyítva a b megoldás
mintegy 30-35% -kal kisebb veszteséget eredményez.

9-4. ábra
Áteresz fejének hidraulikailag kedvezőtlen
(a) és kedvező (b) megoldása

Az áteresz m éretezésekor számításba kell venni az üzemelés szem ­

pontjait is. A hidraulikából ism eretes, hogy a csőáteresz a súrlódási vesz­
teségek rohamos növekedése miatt n on a teljesen télt szelvénynél, hanem
attól kisétál teltségnél szállítja a legnagyobb vízhozamot. Amikor az üzemi
körülmények miatt a számítottnál nagyobb vízhozamot kell átvezetni, ill.
a v í z a teljes szelvényt kitölti a súrlódási veszteség gyors növekedése kö­
vetkeztében a v í z hirtelen lefékeződik. Ennek hatására a hirtelen fojtásnak
megfelelő lökéshullám keletkezhet. A lökésszerű nyomásingadozások az á t­
eresz anyagát rongálja, a talajra háruló dinamikus terheket növeli. Ameny-
nyiben üzemeléskor a csőáteresz vizszintje éppen a teljes teltségnek meg­
felelő szinten van, vagy e körül ingadozik, á dinamikus terhek gyors vál­
tozása miatt az áteresz rövid idő alatt tönkremehet. Az em litett kritikus
szintnél való vizáteresztést kerülni kell. A be- és a kilépési szelvény záró - \
vonalánál vagy kisebb vagy nagyobb vizszinttel kell üzemelni. A záróvonal­
nál kisebb vizszint magasságát a szelvény Q görbéjéhez tartozó vizs-
IH 3X
szintmagasságban, a záróvonalat meghaladó üzemvizszintet pedig legalább
a záróvonal felett 15 cm magasságban kell megszabni.

394
 A csőátereszek küszöbe, illetve a csatorna fenékszintje általában meg­
egyezik, hosszirányú esése legfeljebb 5% lehet.
A műtárgyak egymásra hatásával is számolni kell. Több, azonos hid­
raulikai jellem zőjü műtárgy egymás m ellé helyezve nem szállítja az egy mű­
tárgy figyelembevételével számított vízhozam egész számú többszörösét, ha­
nem annál kevesebbet. Ennek az az oka, hogy a műtárgyra valő rááram lás
során ütközések, leválások, kisebb örvények alakulnak ki, ami veszteség­
ként jelentkezik. Ugyanez mondható el lényegében a kilépd vízre is.
A műtárgyak be- és kilépő szelvénye előtti, illetve alatti m edersza­
kaszon a viz sebessége nő. A felgyorsult viz, amennyiben túllépi a meder­
anyag kimosásra mértékadó határsebességét, kimosást okoz. Ennek megaka­
dályozására a felvizi és az alvizi mederszakaszt burkolattal szükséges e l­
látni. Kisebb átereszeknél — a gyakorlati tapasztalatok szerint — a felvizi
meder 5 m -es, az alvizfelöli meder 8 m -es szakaszát célszerű burkolni.
Az elő- és az utófenék anyaga lehet szűrőágyazatra rakott kőburkolat, be­
tonba rakott kő vagy beton. A részüvédelemről is gondoskodni kell, a fenék­
burkolatnak megfeleő hosszúságban. Anyaga ugyanaz lehet, mint a fenékbur­
kolaté.
Átereszek környezetében bizonyos Üzemállapotoknál feliszapolódásra
is számítani lehet. Ebből a szempontból különösen az olyan hidraulikailag
kedvezőtlen kialakítású helyeken lehet számítani, ahol áram lási holt terek
vannak. A feliszapolődás a csőátereszekből is előfordulhat, hiszen a c s a ­
torna Üzemszünetekor az álló vagy a csak éppen mozgó vízből a hordalék
leülepedik, az uszadék fennakadhat. Az újból meginduló vizmozgás a le ra ­
kódott hordaléknak csak egy részét képes ism ét lebegébe hozni. Így az idők
során az iszaplerakódás csökkenti az áteresz átfolyási keresztmetszetét.
Ennék elkerülésére rendszeres karbantartásra van szükség;
Az átereszek tervezésénél merőleges keresztezést kell tervbe venni.
Amikor az áteresz feletti ut vagy vasút nem közvetlenül a műtárgyra fek­
szik fel, minimálisan 60 cm teherelosztó réteget kell építeni az áteresz
felett.
Hosszabb átereszeknél a statikus és a dinamikus terhek hatására j e ­
lentős igénybevételek keletkezhetnek. E miatt célszerű, ha a feszültségek
feloldására csuklót iktatunk be. A csuklók egyúttal az altalaj egyenlőtlen
süllyedéséből származó feszültségek csökkentését is szolgálják. A csuklók­
nál vizzáró csatlakozást kell biztosítani. A helytelenül kiképzett csukló viz-
szivárgást okoz, átáztatja az altalajt, pályasullyedést idéz elő. Télen növeli
a jéglencseképződés veszélyét, ami komoly fagykárt eredményezhet, az út­
pályát és az átereszt egyaránt megrongálja.

395
9 .2 Többfeladatu átereszek

Többfeladatu átereszeknek nevezzük azokat az átereszeket, amelyek a

vízátvezetés funkcióján kívül valamilyen más feladatot is ellátnak. Rendsze­
rint egyedi tervezésű műtárgyak. Alkalmazásukat a gazdaságosságra való
törekvés indokolja. Ismertebb típusai a;
— zsilipes áteresz,
— vizszintszabályozó áteresz,
— csőzsilip.
Zsilipes áteresz építésére ott kerülhet sor, ahol a csatornának öntöző-
csatorna és belvízcsatorna funkcióját is el kell látni, illetve a viz szabályozá­
sára valamilyen vízgazdálkodási cél elérése érdekében szükség van. E rre
láthatunk példát az 9-5. ábrán.
A vizelvezetés szabályozására egyszerű táblás zsilip szolgál, kézi
mozgatással. A zsilip alvizoldali részén kettős horony látható, ami a c s a ­
torna alvizoldali végén levő befogadó árvízi időszakban történő visszaduzzasz-
tása miatt készült. Ekkor ui. a zsilip elzárásával egyidőben a kettős horony­
ba az ideiglenes elzárást is el kell helyezni, az árvízvédelmi biztonság m i­
att.
A vizszintszabályozó áteresz látható a 9-6. ábrán. A felvizfelöli o l­
dalon életvédelmi ritka gerebet helyeztek el, mivel a nagy átfolyási szelvény
és a jelentősebb vizsebesség ezt szükségessé teszi. A gerebet egyúttal a
nagyobb uszadékok bejutását is meggátolja.
A belépési szelvény kialakítása áram lási szempontból jó l megoldott.
Ezután az ideiglenes elzárás hornya látható. Az alvizoldali kitorkolásnál
helyezték el a kézimozgatásu vizszintszabályozőt. A javítás idején szüksé­
gessé váló víztelenítést a fel- és az alvizoldali ideiglenes elzárások bera­
kása után lehet megkezdeni. A vizszintszabályozó alatt felgyorsuló viz en er­
giatörését süllyesztett utófenék alkalmazásával segitik elő, melyhez utóme-
derbiztositás csatlakozik.
A csőzsilipeket akkor építik, amikor az áteresz árvédelmi töltést k e­
resztez (9-7. ábra). Az áteresztől abban különbözik, hogy lényeges szerke­
zeti eleme az elzáró berendezés részére épített zsilipakna.
A csőzsilipeket vasbetonból építik. Tervezésekor részletes statikai és
hidraulikai állékonyságvizsgálatra van szükség. Az árvédelmi töltés egyen -
lőtlen terhet ró a csőzsilipre. Az igy keletkező igénybevételek csökkentésé­
re, illetve az egyenlőtlen süllyedésből származható feszültségek feloldására
csuklókat építenek. A csuklók helye a teherváltozás helyének környezetében
legyen. Kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a csukló tökéletesen vízzáró
legyen. Ellenkező esetben ui. a védtöltést átáztatja, kellemetlen süllyedé­
sek, szivárgási rendellenességek forrásává válhat.
A csőzsilip csövét előregyártott vasbeton nyomócsőből is el lehet k é­
szíteni. Ezek csatlakoztatására gumigyűrűt alkalmaznak.
396
 s # -. B
kettő s horonu ideiaie ^_____ -3,55__ L "—|
ne^ elzórúsnoz K x.:
, H M fTT
H H ^7 65,10 i
- Y * >1 Wv ' ’ I ------------ -----------j
'h'nnm>Y>nn,,rTTj-r?7, k. C Ö i ^-O-s V !
r
1 X \ — I"
x! x x j1z r r x r í v nr
íí d | L x S lIlZ u X tX ^
25 cm k ö b u rk.
lOcm hom.kav. 10 o n véQ.alizatbdhn pc
ul 4 i
■ &.00 //,60 5.00 J
>>
397
398
399
•*>-

9-8. ábra
Csőzsilip zsilipkamrája
 Az árvízvédelmi előírások a fokozott biztonság követelményének meg­
felelőéi két zsiliakna építését írják elő. Az egyik zsilipaknát a vizfelöli,
a másikat a mentett oldali részen kell kialakítani. Az árvizfelöli zsilip ak­
nája az árvízvédelmi töltés koronaszintjéig, a m eitett oldali csupán a terep
szintjéig ér fel. Az árvizoldali zsilipaknát közvetlenül az árvízvédelmi töl­
tés koronaéléhez célszerű építeni. Ez a megoldás statikai szempontból ked­
vező, ugyanakkor a jégnyomás és a hullámverés ellen is kellő biztonságban
van (9-7. ábra). A csőzsilipet a töltés lábához semmiképpen nem célszerű
tervezni, mivel az egyenlőtlen teher miatt süllyedést, a viz- és a jégnyo-
másből származó egyenlőtlen terhek következtéből elmozdulást szenvedhet.
Ez utóbbinak talajfellazulás, a szivárgási uthossz kedvezőtlen megváltozása
lehet az eredménye.
Az árvízvédelmi töltésbe épített zsilipeket mindkét végükön kettős e l­
zárással kell ellátni. Éppen ezért a zsilipaknát úgy kell kialakítani, hogy
az acél főelzáró szerkezetei kívül a betétgerendás elzárás horonypárja is
helyet kapjon. Az aknában két acélhágcső elhelyezése is szükséges. Kivite­
lezett zsilipakna megoldást mutat a 9-8. ábra.
A műtárgy az altalaj, valamint az árvízvédelmi töltés eltérő anyaga
miatt ugyanolyan teher hatására eltérő módon viselkedik. Emiatt a műtárgy
kontúr mentén gyakran fellazulás, elválás következik be, ami a műtárgy fe ­
lületénél konturszivárgást okoz. Elkerülésére szivárgás gátló gallért építe­
nek. Ilyen célt szolgál a 9 -7 . ábrán látható függönyfal is.
Árvízkor a műtárgy alapozási síkja mentén intenzivebb szivárgás in­
dulhat meg. E rre különösen ott van lehetőség, ahol a vizzáróbb fedőréteget
az alapozás érdekében át kellett töm i. Káros hatásának csökkentésére gyak­
ran szádfal vagy résfal építése szükséges. E rre mutat példát a 9-7. és 9-8. ábra.
Fővédvonalba épülő nagyobb műtárgyaknál csuklós cső helyett utánfe-
szitett cső építése is gazdaságos lehet. Az utánfeszitett cső építésének nagy
előnye, hogy elmaradhatnak a költséges és munkaigényes csuklók, melyek
szivárgás szempontjából való megbiztatősága sok bizonytalanságot re jt m a­
gában.

9 .3 Bújta tők

Bujtatőt kell építeni akkor, ha a viz továbbvezetése csak a csatorna-

fenék süllyesztésével oldható meg. Ez akkor fordul elő, amikor egy vízfo­
lyással vagy csatornával egy másik csatornát, utat, vasutat kell keresztezni.
A bújtatás lehet teljes és részleges. T eljes bújtatás esetén a bujtató
középső csövének felső része az eredeti mederfenék szintje alá, mig ré s z ­
leges bújtatásnál a fenékszint fölé kerül (9-9. ábra).

401
 A bujtató és a vízfolyás közötti kapcsolatot megfelelő átmeneti meder­
szakasszal szükséges biztosítani. A hidraulikailag helyes kialakítás értelem ­
szerűen a be- és a kilépő szelvény, illetve a fej kialakítására is vonatko­
zik. E tekintetben lényegében a 9.1 fejezetben m ár ismertetett szempontok
az irányadók.
A bujtatók két fő csoportba sorolhatók, úgymint aknás- és lejtős buj­
tatók. Az aknásj bujtató a belépési helynél aknán ejti le a vizet a közel víz­
szintes , vagy kis lejtésű csőbe, ahonnan szintén aknán át emelkedik fel a
v í z . Aknás bujtatót mutat a 9-10. ábra. A lejtős bujtató esetében a viz a

beömlési fej után a leszálló csőbe jut, majd a közel vízszintes csövön át
a felszálló csőbe érkezik, ahonnan a kiömlő fejen át az alvizoldali mederbe
torkollik (9-11. ábra).
Egy méternél nagyobb vízmélységnél mindkét műtárgynál életvédelmi
(ritka) gerebet kell alkalmazni. Nagyobb bujtató méreteknél a kiömlési ol­
dalra is szükséges ritka életvédelmi gerebet épiteni. A gerebek rendszeres
tisztítása fontos üzemi feladat, hiszen az uszadék a gerebet eltömheti, il­
letve tűrhetetlen mértékű visszaduzzasztást okozhat.
A bujtatók kivételes esetektől eltekintve állandóan viz alatt vannak.
Szükséges, hogy az időszakos ellenőrzés és a karbantartás időszakára viz -
télénithetők legyenek. Ezért a be- és a kilépő szelvény környezetében az
ideiglenes elzárás ^céljára megfeleő hornyot kell épteni. Gondoskodni kell*
arról is, hogy a viz leszívásához alkalmas helyem szivózsomp készüljön,
és a járhatóság, illetve a tisztítás lehetősége biztosított legyen.
A bujtatók — az átereszekhez hasonlóan - változó vízhozamok átbocsá-
tásával üzemelnek, sőt öntözőcsatornák esetében a vizáteresztés teljes szü­
netelésével ís számolni lehet, éppen e rre való tekintettel a tervezéskor gon­
dolni kell a rra is , hogy a lebegtetett hordalék leülepedhet. Ebből a szempont­
ból különösen az aknás bujtatók érzékenyek. A bukó aknánál a vízáramlás meg-
402
 ábra
403

Aknái bujtató
 J

4 ,0 0 130 Z55 I
2 .55 |. 190

l m z >Líoq.
/,00 790 ,f,0 / r
r —j 7,90 jUOI
ra,42
f----- 7
i
!

r. ábra ~
Lejtős bujtató

- 405-406-407-408-409-410-411-412
 2 7 2 5 (aknatenge/Lj tá v o b á q )
t

lánckorlát^M^mModdsLL lánckorlát
/ bújtató fáj , ,
47 96,‘iQ *
4 - m $\

$ j 995,Ó
5 Z

Ü >! 1 Ü , !!

9-13. ábra
Többfeladatu műanyag bujtató

- 415-416-417-418 -
 indulása, méginkább nagyobb vízhozamok áteresztésekor remény van a rra ,
hogy a már leiillepedett hordalék újból meginduljon. Ugyanez a lehetőség az a l-
vizoldali aknánál szinte sosincs meg. Az áram lási holt terekben leiillepedett
hordalék rendszerint nem jön újból mozgásba, s jelenlétével —főképpen, ha az
uszadék is megakad benne —idővel komoly szelvényszCikületet okoz. A lejtős
bujtató e tekintetben feltétlenül kedvezőbb.
Az aknás búj tatóknak hidraulikai szemszögből is számos hátránya van.
Az áramvonalak hirtelen irányváltozási helyein tetemes helyi veszteségek
keletkeznek, melyek rontják — ugyanolyan jellem zőju lejtős bujtatőhoz v i­
szonyítva — a vizszállitást. A visszaduzzasztás számértéke is nagyobb lesz.
Különösen áll ez a jelenleg használatos előregyártott bujtatőkra.
A bujtatők visszaduzzasztását szám ítással, esetleg kism intakisérlettel
kell meghatározni. A hidraulikai m éretezés elvei lényegében megegyeznek a
9.1 fejezetben felsoroltakkal. A visszaduzzasztás számítására a (9-1) össze
függést keli alkalmazni.
A bujtató hidraulikai m éretezésénél különös gonddal kell mérlegelni a
hosszabb vízszintes csőszakasz esetleges feliszapolődásának lehetőségét.
Amennyiben a vízszintes szakaszon a vizsebesség üzemi viszonyok között
gyakran a lebegtetett hordalék szállításához szükséges határsebességnél k i­
s e t* , a vízszintes csőszakasz szűkítésével (a sebesség növelésével) lehet a
hordaléklerakódást megakadályozni. A sebesség növelése azonban a helyi
veszteségtényezőt és a súrlódási ellenállást, végeredményben a visszaduz-
zasztást növeli. Ésszerű, a gazdaságosság szempontjait is mérlegelő opti­
mumra kell törekedni. A csősurlódásből származó veszteséget nagymérték­
ben lehet csökkenteni sima csőfal kiképzésével.
Ritkán, de előfordul hármas kereszteződés is. Példaként említhető a
kéregvasut, a közút és a vízfolyás kereszteződése. Az em lített esetben bel­
sőségről van szó, s itt az árvízvédelmi biztonság fokozott követelményeket
támaszt. A mértékadó árvizet teljes biztonsággal szükséges levezetni, ami
kis esésveszteséget okozó, eltömődés veszélyétől mentes vízelvezetést k í­
ván meg. Ez a feltétel rendszerint különlegesen kialakított műtárgyat igé­
nyel. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha a bujtató elkészítéséhez szűk hely
áll rendelkezésre. Ilyenkor váltakozó cső keresztm etszetet, a vízszintes
csőszakaszon esetleg lapított csőszelvényt célszerű kialakítani. Ez esetben
az un. "trom bita" formájú elő - és utó bujtató fejet építenek (9-12. ábra),
mely fokozatosan változó keresztszer yével a hidraulikai veszteségek szem
pontjából igen kedvező. A bujtató belső részének érdességét gondos felület­
képzéssel csökkentik.
A műtárgy szigetelését a tervezés és a kivitelezés összehangolásával
kifogástalan kivitelben kell végeni, hiszen a bujtatóból elszivágó viz tartó­
san átáztatja az ut alépítményét, és az alatta levő műtárgy számára is á l­
landó veszélyforrást jelent. A szivárgás és a súrlódási veszteség csökken­
tésének egyidejű igényét jó l elégíthetjük ki a mügyantás bevonatok alkalm a­
zásával. Felhordásuk jó l kellősitett felületre ecsettel történik.

404
 9-12. ábra
Trombita formájú bujtató fej

Belsőségekben, nagyobb bujtatok építésénél külön gondot jelent a k is-

vizek átvezetése. Kisvizkor ugyanis a mértékadó vízhozamra m éretezett mű­
tárgyban a v í z sebessége igen kicsiny lesz, ami kedvez a pangó, bűzt á ra s z ­
tó vizterek kialakulásának. Ez ellen többnyílású bújta tóval, esetleg kisvizek
szállítására méretezett külön csőbujtatóval lehet védekezni. Mindkét megoldásnál
a többi cs ő elzárást kezelőszemélyzettel vagy automatikusan üzembe lépő e l-
zárőszerkezettel kell megoldani. A lezárt csőszakaszt vízteleníteni szüksé­
ges. A kisvizeket bizonyos esetekben szakaszosan működő szivattyúzással
is át lehet vezetni.
Többfeladatu bujtatok építésére is szükség lehet. A gazdaságos, helye­
sen kialakított rendszernél hidraulika ilag jó l működő, viszonylag kis vissza -
duzzasztást okoz a műtárgy. A 9-11. ábra e rre a megoldásra is. példa. L át­
ható, hogy a szokásos elő- és utófej építés61 kívül kettőmüködésü zsilipet
magábafoglalő zsilipakna is készült. Ennek az a feladata, hogy belvizcsucs
idején — ha e rre mód van — a belvizesatomát az árapasztó felé való vizát-
bocsátással tehermentesítse, illetve adott esetben az árapasztó csatorna víz­
szállítását növelje a belvízcsatorna.
A többfeladatu bujtatőra mutat érdekes példát a 9-13. ábra. Maga a
bujtató" műanyagból készült. A bujtató munkagödrét taiajvizszint-süllyesztés
nélkül, v í z alatti "kotrással emelték ki, majd az alapozás síkját gondos mun­
kával, feltöltést alkalmazva előkészítették. A bujtatót töltések között — a ké-

413
sőbbiekljen alaplemezül szolgáló vb. lemez felett — csaknem teljesen megépí­
tették. Ekkor a munkateret elárasztották, az egész bujtatót alaplemezestől végle­
ges helyére úsztatták, és a tervezett szintre süllyesztették.
A bujtató előfeje kettős működést tesz lehetővé. A szükségleteknek megfe­
lelően vagy az árvízvédekezésben vagy a belvizlevezetésben vesz részt.
A fellépő erőhatások miatt fontos, hogy a műtárgy anyagában nemszámi-
tott feszültségek, feszültség gócok ne keletkezhessenek. Ennek érdekében a nagy
gonddal tervezett, feladatát maradéktalanul ellátó xsuklót hoztak létre (9-14.
ábra).
B o rd a m e re v ité sű üpé csó

8
O

©r
o

9-13. ábra
Műanyag bujtató csuklója
414
 Közút, illetve vasút alatt vezetett bujtató építésének befejezésekor a
tervezésnél mértékadó vizszintig a bujtatót vízzel fel kell tölteni. A bujtató -
nak a mindenkori szabályzatban előirt vizzáróságot biztositnaia kell. A r e ­
pedezett, fészkes, csurgásra hajlamos műtárgy a közlekedési ut alépítményét
átnedvesitheti, ami az alépítmény süllyedését, nyirószilárdságának csökkené­
sét eredményezi.
Öntozőcsatomára 60 cm -nél kisebb átmérőjű bujtatót nem lehet épí­
teni, a 60 cm átmérőjű is csak 8 m hosszúságig tervezhető.
Megemlíthető, hogy újabban hullámositott acéllemezből készített hujta -
tök is épülnek. Ezek azonban csak -olyan helyen alkalmazhatók, ahol a hid­
raulikai veszteségek, illetve a visszaduzzasztás csökkentésére nincsen s z i­
gorú előirás.

9 .4 Csatomahidak

A csatomahidak öntözőésatornák terepmélyedésen való átvezetésére

szolgálnak (9-15, ábra)i Szelvényűk lehet zárt vagy nyitott, helyszínen ké­
szített vagy előregyártott. Helyszíni betonozáskor, nem süllyedő zsalu tá ­
masztó állványzatot kell építeni. A csatornaelemek támaszait úgy szükséges
tervezni, illetve alapozni, hogy -a fellépő támaszponti süllyedések kicsinyek
és egyenlő nagyságúak legyen de. A csatorna elem ek csatlakozási pontjainak
szigetelését igen szakszerűen kell elvégeni. Mivel a csatlakozás helye a tá ­
masz felett van, a szivárgás, a csurgás átáztathatja a támasz környezeté­
ből a talajt, ami egyenlőtlen süllyedéshez, műtárgy romláshoz vezethet.
A csatoroahidon a kezelőszemélyzet közlekedése érdekében járó felü le­
tet kell építeni. A fenntartási munkák miatt gyakran elzárószerkezetet is
alkalmaznak. A felhuzószerkezetet a járdával egybeépített konzolra erősitik.
A csatornahíd szerkezetének alsó d e a keresztezett vízfolyás legna­
gyobb vizszintje felett legalább 0 ,5 m -re legyen. Term észetes vízfolyások
keresztezésekor a legnagyobb vizszint feletti magasság az 1%-os valőszinü-
ságü árvizhozamtól függően változik. Amikor az em litett vízhozam 80 m^/s-
nál kisebb, a biztonsági magasság h = 0 ,5 0 m, amikor a vízhozam 8 0 —120
m^/s között van, h = 0 ,7 0 m , végűi, amikor a vízhozam nagyobb, mint
120 n r / s , h = 1 ,0 0 m. Amikor a csatornahíd hajózható csatorna felett hú­
zódik a hajózás igényeinek megfelelő űrszelvényt kell biztosítani.

419
 ábra
Csatornahíd (Tiszafüred)

9. 5 Hidak

Hid építésével is megoldható a vízfolyás, illetve a csatorna kereszte­

ződése. Hid épitése nagyobb csatornák áthidalásánál indokolt, melyek viz-
szállitása meghaladja a 3 m^/s-ot. Leggyakrabban alkalmazott hidtipus a
kéttámaszú tartókból álló lemezhíd, a zárt kerethíd, újabban az előregyár­
tott elemekből készített híd.
A hidak m éretezését a mindenkori szabvány, Illetve a hidszabályzat
követelményei szerint kell végezni.
420
 A hidraulikai számítások csatornák esetében a visszaduzzasztás, a
legnagyobb vizszint, illetve a legnagyol* vizszint és a hídszerkezet legalsó
éle közötti előirt távolság megállapítására, a megfelelő medervédelem meg­
határozására irányul. A hid által okozott duzzasztás külsőségekben nem ha­
ladhatja meg a 12 cm -t, belsőségekben a 10 cm -t. A hid előtti, alatti és
utáni mederszakaszt a kimosás ellen védeni kell. A . szabadnyílás méretét I
úgy kell meghatározni, hogy a mederszelvény sziikités a 10%-ot ne haladja
meg.
A hid szerkezetének alsó élét a következők szerint kell felvenni a m ér­
tékadó vízhozam (Qm) függvényében:

[m3 /s] h = 1 ,0 0 [m ]
% n > 120 &
120 [m3/s] ^ Q > 80 [m' ’/ J h = 0 ,7 0 [m ]
Q_ á 80 [m3 /s] h = 0 ,5 0 [m ]

A hidak duzzasztását szabályos mederalak és derékszögű ellenfal e se ­

tében a következők szerint számíthatjuk (9-16. ábra);

421
Jelölések:
A Fm2 ] - a csatorna nedvesített felülete mértékadó vízhozamnál
o
Aj [m2 ] - a híd okozta szelvény szűkület, mértékadó vízhozamnál

Vo [m/ s] - az érkezési sebesség,

h fml - az eredeti vízmélység.

° L ■

Első lépésként számítandó az

A
(X = mederszükitési viszonyszám, és a

(3 . mozgásállapot jellemzó.
2gh

A duzzasztás elhanyagolható, ha

ot ^ 0,1 és
(3 ^ 0 ,1 .

A duzzasztás (Z) számítása;

- Amikor
0 ,1 < 0C < 0 ,1 6 és
< 0 ,1 0 akkor a

duzzasztás

Z =2,1 OL jj hQ [m ]

- Amikor
0 ,1 6 ^ oc < 0 ,3 6 és

° '1 < P < 2 ,7 + 2.10C " ° * 046’ 3kkor a

duzzasztás
Z = (3 ,9 - 2 ,9 ot) £ 0 ,4 (X + ot2 + 9ot4 ho M
422
 — Abban az esetben, amikor

(X 0 ,3 6 és

1
- 0,046, akkor a
2 ,7 + 2 , 1(X

duzzasztás:

/3 h [m] .
' o

A felsorolt összefüggések alkalmazhatók vízfolyások esetében is, de a

Q figyelembevételénél a megfeleld valószínűségű vízhozammal kell számolni.
Hidak visszaduzzasztása is nagymértékben függ az áramlástanilag Jó
kialakítástól. A hidnyilásra való jó vizrávezetéssel, az alvizfelöli meder­
szakasz hidraulikailag kedvező alakjával csökkenteni Iáiét az áram lási holt
tereket, ezzel a duzzasztást. Kerülni kell a műtárgy vízzel érintkező részénaz
átmenet nélküli hirtelen töréseket. Már egészen kis lekerekitéssel, vagy akár éke
lésszerü kialakítással számottevőhidraulikai veszteségcsökkenést lehet elérni.

9 .6 Csőhidak

Ivóvizet, energiahordozókat szállító- csővezetékek vízfolyással való ke­

resztezésénél az átvezetés megoldására csőhíd építésére is sor kerülhet.
Elővizfolyással, csatornával történő keresztezésnél — ahol nincs hajózási
igény — számos előnyt biztositó, gazdaságos megoldás.
A 9-17. ábra ivóvizszállitő nyomócső csatornával való keresztezését
szem lélteti. A csövet, kábelhíd tartja. Ügyelni kell arra, hogy a kábeltartó
horgonyok a vizszivárgás, illetve az esetleges kiöntés esetén is kellő biz­
tonsággal tartsák a vezetéket. A két parti részen csővezeték szakaszoló to­
lózárat kell beépíteni. Különösen fontos ez olajszállító csővezetékeknél, ahol
az esetleges csőtöréskor az olaj vízbe jutását gyorsan meg kell akadályozni.
A parti aknát, tolózárat mélyvezetésű csatornáknál a vizszéltől, magasveze-
tésü csatornáknál a töltés külső lábvonalátől m ért, legalább 4 m távolságon
kivül kell létesíteni. A tartószerkezet alsó élének legalább 8.0 cm -rel ma­
gasabbnak kell lennie a mértékadó vizszintnél.
- A csatornahíd kialakításánál gyakran a csővezetéket is bevonják az á t­
hidalásból származó terhek és hatások viselésébe. A 9-18, ábra olyan egy­
szerű átvezetést mutat, ahol a nyomócső mint hid viseli a hidterhet, s egy­
úttal az üzemi terhet is.
423
/zhorgonyzás

ábra
Csőhíd nyomóvezeték és vízfolyás keresztezésénél
 9-18. ábra
425

Egyszerű csőhíd
 10. VÉDEKEZÉS SZIVÁRGÁS ELLEN MŰTÁRGYAK
KÖRNYEZETÉBEN

10.1 A műtárgy alatti és a megkerülő szivárgás hatása

Porózus, vízáteresztő talajon épülő műtárgyak alatt, valamint a mű­

tárgyak oldalirányú felületei mentén a fe l- és az alvizszint, valamint a par-
1 ti ővezet talajvizszintje közötti vizszintklilönbség hatására szivárgási je le n ­
ségek alakulnak ki. Vizi létesítményekkel kapcsolatban a különböző alapozá-
... s i körvonalrajzu műtárgyak mentén lejátszódó szivárgási jelengségek közül
vizsgálni kell a
— műtárgyra ható hidrodinamikai felhajtóerő,
— az átszivárgó vízhozam és a
— hidraulikus gradiens
nagyságát.
A felhajtóerő (F) meghatározása az állékonysági vizsgálatok elenged­
hetetlen feltétele. Nemcsak a talajra háruló erők nagyságát, hanem a tá-
madáspontjának helyét is érzékenyen befolyásolja. A pillérektől osztóhézagok­
kal elválasztott alaplemez nagy fe l- és alvizszint különbség esetén lényegé -
ben csak súlyával áll ellen a hidrodinamikai felhajtóerőnek. Veszélyes n agy -,
ságu felhajtóerő keletkezhet az utófenék alatt, melynek gazdaságossági okok­
ból vékony lem ezszerkezete könnyen feluszhat.
Az átszivárgó vízhozamot (q) az épitmény alatti és a megkerülő s z i­
várgás során fellépő vízveszteségek, ilt. a talajvizöblözetben várható ta la j-
Hvizszint-változások miatt meghatározni. Jó vizvezetőtalajok esetén (pl. homokos
kavics, durva homok s t b .) a tározott vízből jelentős mennyiségű viz távozhat,
ugyanakkor a tározó környezetében, sőt távolabb is a talajvizszint túlzott meg­
emelkedése mezőgazdasági és egyéb károkat okozhat. A viz elszivárgása, ill.
mennyiségi tétele közvetlenül nem érint állékonysági kérdéseket. Az ellene való
védekezés azonban befolyásolhatja a hidrodinamikai felhajtóerő és a hidraulikus
gradiens értékét.
A hidraulikus gradiens (i) meghatározása a hidraulikus talajtörés ve­
szélye miatt lényeges. Ennek során nemcsak a hidraulikus gradiens átlagos
értékét kell vizsgálnunk, hanem a szivárgási térből kilépő viz környezetében
(műtárgyak alvizoldali vége, rézsűfelületek) kialakuló kilépési gradiens nagy­
ságát is.
A szivárgó viz mozgás jellemzőinek számításához szükséges m érték­
adó vizszintek megállapítása csak gondos elemzés alapján lehetséges. V izs- .1
gálni kell az előfordulható üzemi, ritka, szélsőséges és katasztrőfális hely- ]
426
zetben a vizszintek alakulását, a mozgógát, az ideiglenes elzáró szerkeze­
tek szintbeli és térbeli elhelyezkedéséből adódó vizszintek következtében elő
álló vizterheket. A megkerülő szivárgás számításához a talajvizöblözet viz-
szintjének változásait is elemezni szükséges.

1 0.1 .1 A hidrodinamikai felhajtóerő számítása

Valamely folyadékba merült testre ható felhajtóerőn — általánosság­
ban — a folyadéknyomásból származó erők eredőjét értjük. A következőkben
a vízáteresztő talajra épített műtárgyra ható felhajtóerőn — a statik ai'szá-
mitásoknál szokásos értelmezésnek megfelelően — a viznyomásnak a műtárgy
talpsikjára ható részét értjük (10-1, ábra). A felhajtóerő nyugvó vagy szivár
gó viznyomásáből keletkezhet. Az előbbit hidrosztatikai, az utóbbit hidrodi­
namikai felhajtóerőnek nevezzük.
A hidrosztatikai felhajtóerő jellem zője, hogy a műtárgy körvonalrajza
mentén potenciálesés nincs, a felhajtóerő a talpsik feletti vizoszlop nyomá­
sától függ (10-1. ábra a) részlet).
A hidrodinamikai felhajtóerő jellem zője, hogy a műtárgy körvonalrajza
mentén potenciálesés van, a felhajtóerő értéke a víznek a talaj szemcséihez
való súrlódása, valamint a műtárgy kialakításától stb. függő irányváltozási
veszteségek miatt pontról-pontra változik (10-1. ábra b) részlet).
A hidrosztatikai és hidrodinamikai felhajtóerő a legszemléletesebben
úgy jellem ezhető, mint a műtárgy talpsikjára ható piezometrikus nyomás
(10-1. ábra).
Az építményekre ható hidrodinamikai felhajtóerő számszerű értékének
meghatározására több módszer ism eretes. Ezek közül a gyakrabban alkal­
mazottak a Bligfa és a Lane, valamint a potenciálos síkmozgás elm élete
alapján a hidromechanikában levezetett módszerek. Az elm életileg szabatos
eljárások a gyakorlatban alig terjedtek el részben bonyolultságuk, részben
a gyakorlati igényeket ki nem elégítő voltuk miatt. Bonyolultabb körvonal-
raj zu műtárgyakra ezideig sincs elm életileg exakt eljá rá s.
Az említett nehézségek miatt a gyakorlatban még jelenleg is sokszor
a Lane és a Bligh eljá rást alkalmazzák, sőt az MSz 15221-69 sz. "Szivár­
gások vizsgálata építményeket határoló talajrétegekben" c . fejezete is ezt
a módszer ajánlja. A ma m ár lényegében klasszikusnak számitó és kissé
túlhaladottnak tekinthető Lane és Bligh módszert a potenciál elm élet alap­
ján álló közelitő szám ítási módszerek bevezetésével szükséges felváltani
[ l3 ] . E módszerek az elméletileg számítható, ill. elektromos analóg k is­
mintákon végzett kísérletekkel összehasonlítva az esetek többségében mind­
össze 3-5% -os eltérést mutatnak, és bonyolultabb műtárgy alakzatok e seté­
ben is egyszerűen számíthatók.
A potenciál elm élet alapján kidolgozott ellenállási tényezők módszere
homogén, izotóp talajra alapozott sik és süllyesztett alaplemez, valamint
tetszőleges számú szádfal kombinációjából álló műtárgyakra ható felhajtó­
erő (valamint vízhozam és kilépési gradiens) meghatározására alkalmas.

427
 A hidrosztatikai (a) és a hidrodinamikai (b) felhajtóerő értelm ezése
428
 A hidrodinamikai felhajtóerő ellenállási tényezők módszerével történő
számítása során bizonyos elhanyagolásokat, közelítéseket kell tennünk. Ennek
lényege a következő:
— A műtárgy alatti tényleges vizvezető réteg vastagságot (M^ egy, a
műtárgy méreteinek figyelembevételével, a valóságos szivárgási j e ­
lenségeket jó l tükröző fiktiv réteggel, az un. aktív tartománnyal
(Mg) helyettesíti.
- Amennyiben a tényleges vízzáró réteg az aktív tartomány alatt van,
úgy csak az aktiv tartományt, amennyiben a tényleges vízzáró r é ­
teg az aktiv tartományon belül van, úgy a műtárgy és a vizzárő r é ­
teg közötti tényleges szivárgási teret veszi számításba.
— Az aktiv tartományban elhelyezkedő műtárgy és azok elemei (be- és
kilépési hely, szádfal, lépcső stb.) szivárgási ellenállásokat képez­
nek-. Az ellenállások számszerű értékei a műtárgy geometriai ada­
taiból számíthatók.
- Az előzőekben vázolt rendszerben a valóságos szivárgás főbb para­
m éterei elegendő pontossággal egybeesnek az aktiv zóna megfelelő
paramétereivel.
A 10-2. ábra körvonalrajza mentén a teljes H vizoszlopnyomás az e l­
lenállási tényezők arányában oszlik meg, vagyis az n-edik elemig bekövet­
kező nyomásveszteség

ahol:
(Vn [m] - az n-edik elemig bekövetkező nyomásveszteség,

H [m] — a fel- és az alvizszint közötti különbség,

E3 [1] — a mütárgyelemek ellenállási tényezőinek összege,

[13 - a műtárgy n-edik pontjáig bekövetkezett ellenállás.

5n
A hidrodinamikai felhajtóerő számításának menete a következő;
A szivárgás aktiv tartományának meghatározása. A szivárgás szempont
jából aktiv tartomány alatt azt a szivárgási teret értjük, amelynek a m ély­
ségbeli növelésével a felhajtóerő ábra alakja, vagyis a műtárgyra ható hid­
rodinamikai felhajtóerő értéke gyakorlatilag m ár nem változik.
Az aktiv tartomány mélységét a műtárgy talajba mélyített részének
vízszintes vetülete (L) és a legm élye!* műtárgy elem (S) függönyeként szá­
mítjuk, vagyis:

429
amikor ^ ^ 5, akkor M = 0 ,5 L,
a
amikor 3 ,4 ^ ^ 5, akkor M = 2, 5 S,
a
amikor 1 ^ h - — 3 ,4 , akkor Ma = 0,8 S + 0 ,5 L,
L>
amikor 0 ^ ^ 1, akkor M = S + 0 ,3 L.
a

L
-i
h
b

430
 M ^ M -nál, akkor M
t a m
ha M M -nál, akkor M M .
t a m a

Az ellenállási tényezők számítása;

A 10-2. ábrán látható teljesen általános mütárgyalakzatot a műtárgy
körvonalrajza mentén elem eire bontjuk. Az elemekre bontás után meg kell
állapítani az egyes elemek ellenállási tényezőit, illetve az egész körvonal -
rajz mentén fellépő ellenállási tényezők összegét. A 10-2. ábrán szem lél­
tetett műtárgy a következő elemekre bontható:
- belépő és kilépő elem; l-A -2 és 5-C -6 szakasz.
Ellenállási tényezőjük jelölése; 5 he 3 ki*
Bizonyítható, hogy a szivárgási ellenállások értéke nem függ a moz­
gás irányától, ezért a be- és kilépő elem alakegyenlősége esetén:

3 be = 5 ki

- Belső szádfal: 3-B-4 szakasz.

Ellenállási tényezőjének jelölése: 5
sz
- Vízszintes körvonal elemek: 2-3 és 4 -5 szakasz;
Ellenállási tényezőinek jelölése: 3 vj* 3 v2*

Az ellenállási tényezők összege a 10-2. ábra esetében a

£3 = 5 be + 3vl + 3 SZ + 3 v2 + 5 ki

összefüggésből számítható.
Az egyes elemek ellenállási tényezői a következők szerint határoz­
hatók meg:
A belépő- és a kilépő elem ellenállási tényezője:

be = 3 u + 0,44

3 ki = 3k+ 0,44,

ahol

5 b ~ i T + 1 ,5 ^ +
1 1 -0 ,7 5 dl

431
és

1^
nr a3 d3 2
^ k ~m 7 + 1,5 mT +
4 3
1 -0 ,7 5
M.

Amikor a belépő vagy kilépő elemnél nincs szádfal (d^ = 0, ill. d = 0)

csak függőleges lépcső^ akkor

5 = al ületve
J b
M1

3 , 3
J k M4

A belső szádfal ellenállási tényezője:

1
« a2 d2 2
sz Wj **3
1 -0 ,7 5
M„

Amennyiben d^ = 0, azaz csak függőleges lépcső van

\ - _2

A vízszintes szakaszok ellenállási tényezője (2-3 elem):

Amikor
0,5 <d1 + d2)

0 ,5 (d}
t s ■
(10- 2)
vl
*2
ha
0 ,5
li -
5 vi = 0.
432
A következő vízszintes elem (4-5) ellenállási tényezője:
Amikor
9 ^ 0 ,5 (d2 + d3), akkor
c 2 —

0 ,5 (d2 + dg)
^2
(10-3)
5 v2 -

ha 0 ,5 (d2 + d3)» akkor

OS

0.
II
&

Megjegyezzük, amikor csak egy szádfai van, akkor is értéelemszerüen a

(10-2), ili. (10-3) képletet kell használni. Ha nincs szádfal, vagyis
= 0, akkor
dl =

i,
es
5 vl

t2
3 v2

A hidrodinamikai felhajtóerő körvonalrajz mentén való megoszlását a (10-1)

képlet segítségével számíthatjuk. Az egyes mütárgyelemek kezdő- és végpont­
jainál kialakuló nyomást úgy kapjuk meg, hogy a félviz szintjétől kiindulva
az egyes elemek végpontjáig kialakuló és a (10-1) képlettel számítható nyo­
m ásesést rendre levonjuk. A felhajtóerő teljes nagyságát a talpsik és a hid­
rodinamikai felhajtóerő ábra közötti terület adja meg (l. 10-2. ábrát).

1 0 .1 .2 Az átszivárgó vízhozam számítása

Az átszivárgó vízhozamot is meghatározhatjuk az ellenállási tényezők
módszerével a

H
q k (10-4)
Z3
összefüggéssel, ahol

m /s
q - az 1 m széles mütárgyszakasz alatt átszivárgó
m
vízhozam,
H [m] - a fe l- és alvizszint közötti különbség,
433
 5 [1 ] — az ellenállási tényezők összege, a tényleges
szivárgási mélységgel számolva.
A műtárgyat oldalirányba megkerülő szivárgásnál az előzőekben ism er­
tetett eljárások bizonyos mődositásra szorulnak. Ez elsősorban az átszivárgó
v í z mennyiségére vonatkozik. A megkerülő szivárgás háromdimenziós je lle ­

gének vizsgálatára vonatkozó kísérletek szerint például az oldalirányban e l­

szivárgó v í z a műtárgy alatt átszivárgó viz többszöröse is lehet. Részlete­
sebb elemzések hiján nagyobb műtárgyakra m odellkísérlettel kaphatunk meg­
bízható eredményt.

1 0 .1 .3 A hidraulikus gradiens meghatározása

A hidraulikus gradiens meghatározása a hidraulikus talajtörés vizsgá­
lata szempontjából szükséges. A hidraulikus gradienssel kapcsolatban beszélhe­
tünk átlagos hidraulikus gradiensről és a vizkilépési hely környezetében fellépő
kilépési gradiensről (10-3. ábra). Az előbbi alatt egy átlagos, fiktiv, a fe l- és
alvizszint különbségéből (H) és a legrövidebb szivárgási uthossz (L ) hányadosá­
ból képzett számot értjük: (i. i o - l . ábrát):

o
Lényegében az egységnyi, legrövidebb szivárgási uthosszra eső nyomás-
esést jelenti.

A kilépési gradiens az átlagos hidraulikus gradienssel szemben a viz

kilépési helyen kialakuló legnagyobb hidraulikus gradienst jelenti.

434
 Vizi létesítmények hidraulikai állékonyságvizsgálatánál minden esetből
el kell végezni a hidraulikus talajtöréssel szembeni biztonság kimutatását.
Ezt ki kell számítani az épitmény alatti és a megkerülő szivárgásra vonat­
kozóan is. A hidraulikus talajtöréssel szembeni biztonság akkor kielégített,
ha

i
o

a kpletben i a törési határgradienst, i a mértékadó gradienst jelenti.

A törési gradiens (i .) egy adott talajra jellem ző hidraulikus gradiens,
amelynél a talajban hidraulikus talajtörés m ár bekövetkezhet. Ennek értékét
annak a talajrétegnek a szem szerkezete, ill. talajállapota szabja meg,
amelyből a szivárgó viz kilép. Vizkilépési helynek kell tekinteni azt a fe ­
lületet is, amelyen keresztül a viz valamely talajrétegből egy másik, jobb
vizvezető-képességü rétegbe lép, s a két réteg szem szerkezete nem a sző­
rözött réteg követelményei szerint kapcsolódik egymáshoz. A törési h atár­
gradiens értékeit a 10-1. táblázat tartalmazza.

10-1. TÁBLÁZAT
A törési határgradiens értékei

Talajnem, talajállapot
*o
Kötött talaj, ha szerkezeti áteresztő-képessége nincs 1 .0

Kötött talaj, gyökér és féregjáratos, melynek van s z e r ­

0 ,8
kezeti áteresztő-képessége

Vízáteresztő talaj, vegyes szemnagyságu, egyenlőtlenségi

együtthatója; u > 5 1 ,0

Finomszemcséjű, folyősodásra hajlamos talaj, U ^ 5 esetén 0 ,5 - 1 ,0

Bármilyen talaj, ha a felszínét a vizkilépés helyén

1 ,0
szűrő védi

A táblázatból az is látható, hogy a szűrőréteg szerepe rendkívül fon­

tos, főleg bizonytalan talajfizikai adottságú, folyősodásra hajlamos talajok­
nál.
A mértékadó gradiens (i ) a szám ítással, áram képszerkesztéssel vagy
kism intakisérlettel meghatározott, a vizsgált vizkilépési helyen kialakuló

435
legnagyobb hidraulikus gradiens (i) értékből egy n, a talajrétegződés je lle ­
gétől függő együtthatóval való szorzás utján kapott dimenzió nélküli szám:

i = n. i
n

Az n értéke a 10-2. táblázatból vehető.

10-2. TÁBLÁZAT

A rétegződés jellege n
Szabályos, homogén 3
Szabálytalan, heterogén, lemezes vagy járatos (a szivár­
3-6
gási tényezők szórása szerint növekvően)
A szűrővel védett rétegben, a szűrén át történő viz-
1
kilépés esetén
Szűrőréteg esetében (szürőszabály szerint készítendő) 2

A kilépési gradiens számszerű értékének meghatározására Numerov

képletét ajánljuk:

H 1
1=
M.
1
ahol
i [1 ] — a kilépési gradiens,
H [m] — a fel- és az alvizszint különbésége,
M. [m] — a kilépési gradiens szempontjából mértékadó tartomány,
oc Cl] — alaki jellemzőktől függő tényező,
£ 5 C i] — a veszteségtényezők összege.

A felsoroltak közül ha;

akkor
S

- M. 2M ,
ii

t a t r
- ívl ==r 2M , akkor M. = 2M
t a 1 a
és r---------
^3
oc = sin + 1 (10-5)
M.
1
436
 A (10-5) képlet jelöléseit a 10-2. ábra matatja.
Az építményt megkerülő szivárgásból származó talajtörési biztonság
kielégitő, ha

szűrő nélküli talajnál - - 0 ,2 ,

L
o
t_r
szürőzött talajnál . —— ^ 0, 5,
o

ahol H a vizszintkülönbség, L q a legrövidebb szivárgási úthosszát jelenti.

Amennyiben a megkerülő szivárgásból származó viz rézsűfelületen lép
ki, akkor a rézsű hidraulikai állékonyságát a kilépési gradiens figyelembe­
vételével szükséges ellenőrizni.

10.2 Védekezés a szivárgás káros hatásai ellen

10.2.1 Általános szempontok

A szivárgás káros hatásai elleni védelmet minden műtárgyra vonatkozó­
an egységes, összefüggő rendszer szerint kell megtervezni. Ez értelem sze­
rűen vonatkozik k is- és nagymütárgyakra egyaránt. A műtárgyra ható hidro­
dinamikai felhajtóerő csökkentésére irányuló szerkezeteket összhangba kell
hozni a megkerülő szivárgás elleni védelemmel vagy a kilépési gradiens
csökkentésének kérdésével. Bonyolultabb műtárgy alakzatoknál, jelentős s z i­
várgáshidraulikai terhelésnek kitett műtárgyak, ill. talajok esetén térbeli
szivárgási modell épitésére is szükség lehet. Szivárgásvédelmi rendszert
mutat a 10-4. ábra, mely a Kiskörei Vizlépcsőnél választott megoldást szem ­
lélteti.
A szivárgás káros hatásait csökkentő rendszernek feltétlenül alkalmaz­
kodnia kell a műtárgyak helyszínrajzi és szintbeli elhelyezkedéséhez, a k i­
vitelezhetőség követelményeihez. Alapvető hibának kell tekinteni a műtárgy
alatti és a megkerülő szivárgás egymástól független tervezését, a megfelelő
összhang hiányát.
A felhajtóerő csökkentésére szolgáló mütárgyrészeket mindig a felviz-
hez közeleső műtárgy végénél kell alkalmazni. így a szivárgó viz mig a mű­
tárgy alá ér, nyomásának nagy részét elveszti, a felhajtóerő kisebb lesz.
Az előfeneket célszerű a lenyesett, eredeti talajra alapozni. Ezt könnyen
megtehetjük, hiszen az előfenék legnagyobb terhelését maga az önsúly teszi
ki. Amikor az előfeneket is bevonjuk a szivárgás csökkentő rendszerbe, a
műtárgy és az előfenék között vízzáró osztőhézagot kell kialakítani. Ellen­
kező esetben az előfenék szivárgáscsökkentő hatását figyelmen kívül kell hagyni.
437
 Az oldalirányú szivárgás csökkentésére a műtárgy alatti szivárgás- j
gátlő vagy csökkentő rendszerhez kapcsolódva bekötő szivárgásgátló szárny- í
fal építéséről kell gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy ennek célja elsősorban j
nem az átszivárgó viz mennyiségi oldalának, hanem az alvizfelőli oldalon j
a partfal lábánál vagy a rézsűfelületen kilépő viz hidraulikus gradiensének
csökkentése. A megkerülő szivárgás mértékadó szivárgási hosszának e l- i
döntése bonyolult elm életi kérdés, mivel határesetekben nyomás alatti és
nyiltfelszinü szivárgás egyaránt előfordulhat. f
Gyakorlati tapasztalatok szerint - melyet megépült műtárgyaknál s z e - .i
reztek - az oldalirányú szivárgásgátló rendszert legálább olyan mélységben
kell tovább vezetni, mint a nyomás alatti szivárgásgátlásét. A műtárgy sz é-j
létől a part irányába legalább a műtárgy alatti szivárgásgátlő épitmény mély;
ségének megfelelő távolságig kell épiteni a megkerülő szivárgás elleni vé­
delmet szolgáló rendszert. Ennek felső részéhez csatlakozik (vizzáróan) a
bekötő szárnyfal. A bekötő szárnyfalnak tehát nemcsak statikai funkciója
van, hanem a megkerülő szivárgás elleni védelem nélkülözhetetlen eszköze.
Kisebb műtárgyaknál a szárnyfal a köröm vagy a bekötő fogakhoz kapcsolód­
va önállóan is szolgálhatja az előbbi célt.

438
 A műtárgy alatt általában tilos szem csés anyagú talajcserét végezni
vagy szűrőréteget épiteni. Ez csak akkor tehető meg, ha éppen az a cél,
hogy a felhajtóerő és a kilépési gradiens csökkentése érdekében különlege­
sen kialakitott szűrőrendszer révén az alviz bejátszon a műtárgy talpsikjá-
hoz. Ekkor azonban a szivárgáshidraulikai számításoknál ezt az állapotot
kell figyelembe venni.
A hidraulikus gradiens értékét a műtárgy alvizoldali végén épitett sz e r­
kezettel csökkenthetjük. Ügyelni keli azonban arra, hogy ha résfalat, szád­
falat, lezáró fogat stb. épitünk a kilépési gradiens csökkentésére, akkor
ezzel — az említett szerkezetek visszaduzzasztó hatása miatt - növeljük a
felhajtóerőt.
A szivárgás káros hatása elleni védelem lényeges szempontjának te ­
kintjük azt, hogy a számitott biztonság kielégítése mellett olyan szerkezeti
adottságokat, anyagokat is bevonjunk a szivárgás elleni védelembe, melyek
rendeltetésszerű működésük zavarása nélkül ezt a szerepet is betölthetik.
Rendszerint ezek inkább ötletes megoldásokat, mintsem többletköltséget j e ­
lentenek. - E rre azért van szükség, mivel a talajmechanikai jellemzők, a
szivárgási tényező stb. meghatározásában elég sok bizonytalanság van, s
ezen felül a szivárgást szabályozó rendszerek nehezen hozzáférhető helyen
vannak. Emellett az állandóan vizzel átjárt közegben az idők során a kémiai
folyamatok, a vázszerkezet átrendeződései, a mederváltozások stb. hatás­
sal lehetnek a szivárgási viszonyokra. E változás lehet pozitív és negativ
eredményű.

1 0 .2 .2 Szivárgás gátló és szabályozó szerkezetek

A szivárgás káros hatásai ellen különböző szivárgásgátlő és szabályo­
zó szerkezetekkel védekezünk. Az előbbiek célja a szivárgás teljes vagy
gyakorlatilag teljes meggátlása, mig az utóbbiak feladata a szivárgás sz a ­
bályozása révén a kedvezőtlen következmények elhárítása. A szivárgás e l­
leni védekezés módját, illetve az emlitett célt szolgáló szerkezet megvá­
lasztását döntően befolyásolja az építmény geometriai kialakítása, térbeli
elrendezése, az altalaj áteresztő-képessége és rétegzettsége és e rétegek
vastagsága.

Őrfalak
Qrfalnak nevezzük a vizvezető réteget teljesen lezáró, a vízzáró réteg­
be bekötő, rendszerint betonból épülő szivárgásgátlő szerkezeteket, m elye­
ket a műtárgy felvizfelőli részén építenek. Az elnevezés lényegében arra
utal, hogy a szerkezet mintegy "megőrzi" a létesítményt a szivárgás káros
hatásaival szemben.
Az őrfal kis vizvezető réteg vastagsága esetén általában 0 ,8 0 —1,50 m
szélességű betonfal (10-5. ábra, a) részlet). Természetesen más megoldás
is szóba kerülhet, a talaj adottságoktól és az építési körülményektől függően.
E rre mutat példát a 10-5. ábra b és c részlete. Az előbbi szádfalak védelmében,
vizalatti betonozással készült szerkezet, az utóbbi pedig süllyesztőszekrénnyel
lezárt vizvezető réteget mutat.
439
440
 Szádfalak
Szádfalakat alkalmazhatunk őrfalként a viz teljes kizárására vagy a
szivárgás olymértékű szabályozására, amely a létesítmény hidraulikai vagy
statikai állékonysága szempontjából m ár nem jelent veszélyt. Amikor viz-
vezető réteg mélységbeli kiterjedése nagy és a vizvezető réget nem lehet
gazdaságosan teljesen lezárni vagy a műtárgy biztonsága szempontjából ez
nem követelmény, akkor szivárgás szabályozó résfalat kell építeni.
A szádfalmezők térbeli és szintbeli elhelyezését nagy gonddal kell meg
tervezni. A 10-6, ábra jó l szem lélteti, hogy a műtárgy alapozási síkján ha­
tó hidrodinamikai felhajtóerő csökkentése szempontjából a felső szádfal (1)
a legkedvezőbb, a legrosszabb megoldás pedig az alsó szádfal (2) önálló a l­
kalmazása. Két, azonos hosszúságú szádfal épitése (3) a hidrodinamikai fe l­
hajtóerő csökkentése szempontjából közbenső állapotot mutat.

10-6. ábra
Hidrodinamikai felhajtóerő csökkentése különböző .
szádfa lelhelyez és ek esetén

A gyakorlati alkalmazás lehetőségét mérlegelve vizsgálnunk kell azt

is, hogy a szádfalak elhelyezése m ikéit befolyásolja a kilépési gradiens
nagyságát. A felvizoldali szádfal önálló alkalmazása esetén az építmény a l-
vizfelőli végén kialakuló kilépési gradiens nagyságát nem lehet számottevően
befolyásolni. Annál nagyobb a szerepe az alvizoldali szádfalnak. A 10-7. a)
441
ábra jó l mutatja, hogy a magányos szádfal alvizoldali végéi hogyan változik
a gradiens értéke különböző szádfalhosszaknál. Ebből arra következtethetünk,

A kilépési gradiens változása különböző szádfalhosszak esetéi

442
hogy az alvizoldali szádfal hátrányos a hidrodinamikai felhajtóerő nagysága
szempontjából, de előnyös a kilépési gradiens csökkentése szemszögéből.
A 10-7. ábra a részlete jó i mutatja, hogy a legnagyobb sebesség a
szádfal tövénél van, ettől távolodva rohamosan csökken. A műtárgy végénél
elhelyezett szádfal m ellett, illetve az alvizfelőli oldala mentén vizsgáljuk a
hidraulikus talajtörés kialakulásának lehetőségét (10-7. ábra, b) részlet).
A szádfal alsó végpontja és a kilépési felület közötti átlagos hidrodi­
namikai túlnyomás értékét (h^) a hidrodinamikai felhajtóerőre vonatkozó sz á ­
mítások alapján kapjuk meg. Lényegében a szádfal alsó p pontjánál uralkodó
piezometrikus nyomást kell meghatározni. A d hosszúságú szádfal mentén
az átlagos, felfelé irányuló hidraulikai gradiens h^/d. Ezt kell ellensúlyozni
a d hosszúságú, egységnyi felületű talajhasáb súlyával, vagyis

V ■

^ V kp______
innen d ^
(1 -n > (ls~Vv>

ahol d a szádfal hosszát, h a szádfal végpontjánál a piezometrikus nyomást,

P
^ g a talajszem cse fajsulyát, n a hézagtérfogatát, j a víz faj súlyát jelenti.
Elterjedt az a nézet, hogy átlagos talaj hézagtérfogat esetén (n =
= 0 ,2 5 -, 50) a még eltűrhető, talajtörést nem okozó hidraulikus gradiens é r ­
téke az

. ( l - n j^ s '^
ív

képlet szerint 0 ,8 < i < 1,25

értéktartomány közé esik. Ezzel, és a szádfal hosszának megállapítására
vonatkozó összefüggéssel kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennünk.
Az előző összefüggések a talaj fizikai jellem zői közül pusztán a hézagtér­
fogatot veszik figyelembe. Márpedig számos talajféleség létezik, melyek
azonos hézagtérfogatuk ellenére teljesen különböző módon viselkednek ugyan­
olyan nagyságú hidraulikai gradiens hatására. Teljesen stabil vázszerkezetű
homoktalajok például határozott különbséget mutatnak azonos hidraulikus g ra ­
diens é s hézagtérfogat esetén. A homoktalaj érdes szem cséi, vázszerkeze­
tének stabil volta nagyold) hidraulikus gradienssel szemben is ellenálló.
A belső súrlódási szöggel és kohézióval alig rendelkező folyőshomok szem cséi
viszont kisodródnak, könnyen talajtörés lép fel.
443
 A képletek a talaj szemcséinek átm érőjét, szem szerkezeti görbéjét
nem veszik figyelembe. Pedig világos, hogy a nagyobb, durvább szemcsék
jobban ellenállnak a kisodrást okozó erőknek, mint a kisebb szemcsék.
A felsorolt szempontokra tekintettel a kilépési gradiens még eltűrhető
értékének megállapításánál különös gonddal kell eljárni. Mindig mérlegelni
kell a talajfizikai jellem zőket, iszapos, folyősodásra hajlamos talajoknál
pedig célszerű szakintézmény véleményét kikérni, vagy modellkísérletet vé­
gezni.
A hidrodinamikai felhajtóerő és a kilépési gradiens kölcsönös csökken­
tése érdekében közbenső megoldást kell választanunk. A valóságban a fel-
vizoldali szádfalat mindig hosszabbra (mélyebbre) tervezik, mint az alsót.
Ezáltal az em litett két kivánalom gazdaságosan kielégíthető.
Az átszivárgó vízhozam nagyságát is befolyásolja a szádfalak mélysége
és elrendezése. Ez azonban az állékonyság szempontjából nem jelent különö­
sebb problémát, igy ennek elemzésével a továbbiakban nem foglalkozunk.
A szádfalak készülhetnek fából, acélból, betonból. Fa szádfalakat leg­
feljebb 6 m mélységig lehet használni. Komoly problémát jelent a verés
közbeni vezetés biztosítása, illetve a megbízható vízzáró kapcsolat létesíté­
se. A vizzárás és a verés közbeni jó vezetés elérésére a 10-8. ábrán lát­
ható megoldás az előnyös. Görgeteges talajok esetén nehezen lehet megvaló­
sítani a verés közbeni vezetést és a vizzárás sem valósítható meg teljesen.
A pallók alsó vége — a saruvasalás ellenére — gyakran eltörik, kihajlik,
szétcsúszik. Nagyobb vizszintkülöhbségek vagy kisodrásra érzékeny talajok
esetén más megoldást kell választani.
Acél szádfalakat széles körben alkalmazzák a vízépítésben. A legel­
terjedtebb pallótipus a Larssen profil. Az egyes pallók teljes hosszukban hor-
nyos kialakításúak. Ezek lehetővé teszik, hogy a pallók sikjába eső vízszintes
erőket is fel tudják venni, emellett vizzárőságuk is megfelelő. Bizonyos ta ­
lajoknál - amikor a szádfai a szivárgásgátlő vagy szabályozó funkciója m el­
lett az alapozás idején a munkateret határoló föld megtámasztásának felada­
tát is ellátja — a hornyok mentén erősebb vizbeszivárgás, illetve talajfella­
zulás következik be. Ennek elkerülésére a hornyokat vagy közvetlenül, vagy
védőlemez felhasználásával hegesztéssel teszik vízzáróvá. Megemlíthető,
hogy a vizzárás általában csak úgy biztosítható, ha a varratokat 30-40% -
kal túlméretezik, amivel megakadályozható a verés közbeni varratfelszaka­
dás. Az elmondottakra a 10-9. ábra mutat példát.
Vasbeton szádfalakat (10-10, ábra) vizzárás céljából csak ritkán alkal­
maznak. Ennek az a magyarázata, hogy a pallócsatlakozásoknál levő héza­
gok bitumenes, cementhabarcsos, stb. kitöltése nélkül nem lehet megbíz­
ható vízzárást elérni. Márpedig a beton szádpalló túlságosan "m erev", a
pallók verés közben — különösen alsó végük környezetében — könnyen szét­
csúsznak. A hézagkitöltés igy nehéz, a vizzárási munka gyakran sikertelen,
megbízhatatlan.

444
 verés iránya

Résfalak
A szádfalak épitési költsége az utóbbi években jelentősen növekedett,
sok esetben pedig a szádfalakkal elérhető beverési mélység sem elégiti ki
a követelményeket. Ezért a vizépités számos területén résfalakkal tervezik
a létesítményeket. A résfalak előnye, hogy épitéstik jó l gépesíthető, a ré s -
445
 I

fal anyaga, betonacél szükséglete,

vastagsága és mélysége a követel­
ményeknek legjobban megfelelő mó­
don változtatható. Elláthat alapozási-,
tám fal-, vízzáró elem funkciókat, Illet­
ve ezeket együttesen Is. Készíthető
vékony résfalként 8-15 cm -es, va­
lamint vastag résfalként 4 0 -8 0 cm -
es vastagságban. Kifejlesztettek elő ­
regyártóit vékony (héj) résfalakat
is. A résfalakkal elérhető alapozá­
s i mélység ma m ár eléri az 50 , ^
m -t. védőlemez
A résfalak épitése két jellem ­
ző épitési műveletre osztható:
— a műszaki célnak megfelelő
méretű rés előállítása és a‘
— résnek a műszaki céllal 10-9. ábra
összhangban állő (teherbírás, Vízzáró horonykialakitás
vízzárás stb .) anyaggal való Larssen pallóknál
kitöltése.
A vízépítési gyakorlatban leginkább a betonnal kitöltött résfalak épitése
terjedt el.
A szivárgás elleni védelem céljaira épülő résfalak esetében előre meg
kell tervezni, hogy a résfallal szemben milyen mértékű vizzárősági követel­
ményt támasztunk. Az anyag- és építéstechnológiát ennek figyelembevételéve
kell összeállítani (a résfal nem vizzáról).
Szólni kell arról, hogy a szivárgásgátlő résfalak készítésekor mennyi­
re fontos az előirás szerinti kivitel. Gyakran hivatkoznak a rra , hogy a r é s ­
fal építésénél vizzárőság szempontjából nem lehet különösebb baj, hiszen a
résiszap (zagy), illetve a szuszpenzióból kiváló és a rés földfalaira tapadó
vékony gél (vagy film) réteg nemcsak a zagynak a talajba történő beszivár­
gását, hanem az elkészült és megszilárdult résfalon való átszivárgást is
megakadályozza. Kutatási eredmények és a gyakorlat tapasztalatai is azt bizo- <
nyitják, hogy a szőbanforgő film szerű réteg betonozáskor gyakran megsérül.
A résoldalra tapadó film áteresztőképessége időben nem állandó, bizonyos ké­
miai átalakulások következtében stabilitása megbomlik, szivárgácsökkentő
szerepe esetleg teljesen megszűnik.
A kivitel hibája az is, ha a résiszap készítésénél vagy a résfal épí­
tésénél gondatlanul járnak el, emiatt a rés több helyen beomlik, "ablakos" j
lesz. A résrom lások helyén a talaj az eredeti, vagy még á te re sz tő d volta \
következtében intenzív szivárgás alakul ki. Eredménye a felhajtóerő és a

446
 10-10. ábra
Vasbeton szádfal
447
kilépési gradiens sokszor tűrhetetlen szintet is elérő káros változása. A
résromlások különösen a műtárgy alapozási sikja környezetében veszélyesek/
hiszen éppen a legrövidebb áramvonal kialakulása környezetében csökkentik
a szivárgási úthosszát.
A résfal felső, mintegy 5 0 -8 0 cm -es része az épités technológiai
adottságai miatt nem tekinthető a résfalmezővel egyenértékű minőségű r é s ­
falnak. E rész vizáteresztő-képessége nagy, szilárdsága kicsi. Vizépitési
műtárgyak esetében a résfalm ező felső 50 cm -es részét mindenképpen, de
észrevehető réshibáknál a hibás mező teljes, helyszínen készült betonnal
való pótlását kell előirányozni.
A résfalas szivárgáscsökkentő rendszer helyszínrajzi és mélységbeli
elhelyezésére vonatkozóan lényegében a szádfalaknál modottak az érvényesek,
de ismételten felhívjuk a figyelmet a rra , a résfal az acél szádfallal szem ­
ben nem vízzáró.
Résfalas szivárgáscsökkentő rendszert szemléltetünk a 10-11. ábrán.
------'-V--------------

utófenék
(energiatörő)
előfenék utoáguazat
/ kőszórás)
f • ■ *. ■• ; .V . ■. */

■i
r é s fa l-'.':
" r é s f a l ': W
.
Z•. */^ Z -
• \ \ ‘ '
. \

'/■ •7 • .vízáteresztő •r é te g .'/.

. • ./ '. V V. //•

• '. a •/.. -. i 7 - V vízzáró r é t é g - . v ;. . ...

10-11. ábra
Résfalas szivárgáscsökkentő rendszer

A vékony résfalak 8—15 cm -es vastagságban készülnek, elsősorban sz i-

várgásgátlási célokat szolgálnak. A résfalm ezőt az egymás m ellé szorosan
lehajtott, mintegy 80^85 cm szélességű és 8-15 cm vastagságú réselőpalió
segítségével alakítják ki. A réselőpalió lehajlásakor a palló gerince m elletti
kilövőcsöveken át injektálják a munkába vett mezőt, illetve ezt teszik a vib­
rálás közbeni pallókihuzáskor is. Csak kisebb mélységek (6 -8 m) esetén és
szivárgásgátlási célból alkalmazhatók.
Előregyártott résfalak is elhelyezhetők a megfelelően kialakított r é ­
sekbe. Az egyes mezők csatlakozási pontjainál igen gondos szigetelés szük­
séges. Szivárgás szempontjából kényes helynek számítanak az irányváltozá-
s i szakaszok, csatlakozási felületek. Jelentősebb műtárgyaknál számos hibája
miatt nem alkalmazzák.
448
 Agyag függönyöket építenek pusztán szivárgáscsökkentő szerkezetként
akkor, amikor csak a szivárgáscsökkentés a cél. Ez esetben az agyagot a zagy­
ba vezetik és igy alakítják ki a függönyt. Meglehetősen bizonytalan a v á r­
ható szivárgáscsökkentés, mivel az agyaga rés iszapban nehezen ülepedik és
tömörödik. Vízépítési műtárgyak építésével kapcsolatban a legritkább e s e t­
ben alkalmazzák.
Injektálás
Repedezett, vízáteresztő kőzetek, erősen vízáteresztő üledékes talajok
esetében injektálással végzik a réteg lezárását, szivárgáscsökkentését. Az
injektálás lényege, hogy 2—3 m-ként egymás m ellé több sorban telepitett in­
jektáló furatokon keresztül, a talajadottságok és a vizzárőság követeiményei-
nek figyelembevételével kiválasztott tömítőanyagot préselnek a hézagokba,
mely idővel megszilárdulva elzárja a szivárgó viz útját. Előbb rendszerint
nagyobb viszkozitású durvább anyagot tartalmazó kitöltő folyadékot, majd
kisebb viszkozitású, a finomabb járatokat is kitöltő injektáló anyagot p résel­
nek a résekbe.
Maga az injektálás úgy történik, hogy kettős védőcső alkalmazása m el­
lett a talajt átfúrják, majd kavicsolást alkalmaznak (10-12. ábra). A külső

gumigyűrű

í/7$ szakaszoló
mozgatható
ty^yTlnjektaio cső

injektáló
anyagt
gumigyűrű injektá cementes agyajl_
láskor
kitöltés
. szakaszoló'
külső injektálócső
talajfú rá s ______
kavicsolás gumigyűrű
injektáló furat

10-12. ábra
Az injektálás elvi vázlata
449
injektáló c s ő és a kavicsolás közötti teret — a köpenycső fokozatos v issza- J
húzása m ellett — cementes agyagkitöltéssel töltik fel. Ez akadályozza meg 1
injektáláskor az injektált anyag felfelé áram lását. A külső injektáló csövön
30—40 cm távolságban injektáló furatok vannak, melyeket gumigyűrű zár le. j
Amikor a belső injektáló cső furatain át injektáló anyagot préselnek ki (5—1 $
att. nyomáson), akkor a gumigyűrűk a nyomás hatására tágulva utat enged- I
nek az injektáló anyagnak. Az anyag a kavicsolás résein át nyomul a talaj
hézagaiba. Az injektáló anyag visszaáram lását a gumigyűrű akadályozza m eg
A belső injektáló csőben alul és felül szakaszoló található, amely a külső
injektáló csőben való felfelé áram lást akadályozza meg.
Injektált függönyt készítenek repedezett vizáteresztő kőzetek já ra ta i­
nak, repedéseinek lezárására, szem csés, üledékes kőzetek lezárására. Az
utóbbira akkor kerül sor, ha a lezárandó réteg nagy vastagságú, illetve ha
a szőbanforgó réteg összenyomódásával is számolni kell. Az injektálást több
sorban és több fokozatban végzik. A szélső sorok általában kisebb m élysé­
gűéit, a belső sorok mélyebb fekvésüek. Az alsó lezárást rendszerint csak
injektáló furattal végzik. Gyakran 3 - 4 féle viszkozitású és anyagjellemzőjü
injektáló anyagot használnak a rések kitöltésére. Vízzáró függönnyel történt
lezárást mutat a 10-13. ábra.

450
 TT
II
I)
•l
*.* 0 * /* * | *
^ * o * $ * * " ’ • o '• ’m • *
7ö • . 0 '. ‘ homokos kavics ‘ v 0‘ •

o• ® *
•' ' e
•o . * • •. .
,a • o *
0." 0 . 0 •■ ® o
• . >t . . . • . ° - V - ’ **1- * > ’’ ■ * •* . * . ' ° / ° ' , 4=* ■ •O- • • . - - * ö •/

1 0 -lá . ábra
Injektált teknő
451
 Injektált teknő
Erősen vízáteresztő talajok (k = 10 - . 1 0 ° m/s) esetén, amikor a
vízzáró réteg csak nagy mélységben lelhető fel, akkor a talajvizszint alatti
részen épülő műtárgy síkalapozásához szükséges víztelenítő munkagödröt in-?
jektált teknő készítésével lehet biztosítani (10-14. ábra). A teknőfenék k i­
alakítása injektálással történik. Az injektáló csöveket a talajvizszintig k i­
emelt munkagödör szintjéről fúrják le a kivánt m élységre. Az injektált tek­
nő vizáteresztő képességét a besajtolásra kerülő anyag függvényében k =
—3 —7
= 10 — 10 m/s értékek között a műszaki igényeknek megfelelően lehet
kiválasztani. A teknő oldalfalait injektálással, szádfallal, résfallal lehet épí­
teni. A felsoroltak közül a résfalas megoldás műszakilag előnyös volta m el­
lett gazdaságosabb az előző kettőnél.
Az injektálandó anyag minősége a lezárandó talaj szem szerkezetének
a függvénye. Az anyag kiválasztásához nyújt segítséget a 10-15. ábrán lá t­
ható grafikon.

mm

10-15. ábra
Injektálási határok a talaj szemszerkezetének függvényében

Az injektált teknő fenékvastagsága általában 6 —8 m közötti. Minimális

vastagságát legalább 5 m -re kell felvenni. A m éretezésnél a teknő alsó sik-
já ra ható legnagyobb viznyomás biztonsággal növelt értékét kell ellensúlyoz­
ni a teknőfenék és a fölötté levő talaj, valamint a viz együttes, biztonság­
gal növelt súlyával. A viznyomással szemben működő erők közül - adott
teknőfenék-vastagság m ellett — a legszámottevőbb az x vastagságú, vízzel
telitett talajé. Lényegében ez adja meg a teknőfenék felső szintjét. Az egyen­
súlyi egyenletet felírva (10-16. áb ra );

452
 n <IH*+v) ^ v = vÍ2 + x'gl + p j t

ebből
v ? 2 + PÜ t - n(hfv)

n ? v ~%1

ahol x a teknőfenék felső szintje a műtárgy alatti lesüllyesztett talajvizszint-

től mérve, j j a vízzel telitett réteg súlya, v az injektált teknő vastagsága,
^ 2 a térfogatsúlya, p a talajvizszint és a műtárgy közötti talaj vastagsága,
H a térfogatsúlya, h a mértékadó vizszint és az injektált teknő feletti ta­
lajvizszint közötti különbség, y pedig a viz faj súlya, n a biztonsági ténye­
ző (általában n = 1,1). v

Az injektált teknő alakja a munkagödör, közvetve pedig a műtárgy ^ lak ­

jához igazodik. Az injektált teknő ezért gyakran nem vízszintes, hanem tört­
vonalú vezetést kap. A töréspontokon technológiai okokból 5 m vastagságú tek-
nőnél 2, 00 m, 6 m vastag teknőnél 2, 50 m a lépcsőmagasság. E rre a szükséges
átfedések miatt van szükség.

453
 A függőleges fal erőtani m éretezése aktív és passzív földnyomásra,
valamint a vizszintkülönbségtől függő vérnyomásra történik.
Vízépítési műtárgyaknál — ahol azt a műszaki és a talajfizikai adott­
ságok indokolják — a műtárgy alaplemezén át az ellenőrző alagútba az épí­
téssel egyidőben injektáld csöveket építenek. A csövek felső végét nagy­
nyomások felvételére alkalmas biztonsági lezáróval (sapkával) látják el.
Az injektáló cső feladata, hogy az építés előrehaladtával, illetve üzemelés­
kor az esetleg szükségessé váló injektálási munkákat el lehessen végezni.
A teknőfenék alá célszerű nyomáscsökkentő kutakat telepíteni. Ennek
célja az, hogy a mértékadó szintet, meghaladó árvíznél a teknőfenék alsó
síkjára ható nyomást csökkentse.
Munkagödör fa i éklezárása viz alatti betonnal
Szádfallal, résfallal, sűllyesztőszekrénnyel stb. körülvett munkagödör
fenéklezárását a viz alól történő talajkiemelés után viz alatt készített beton­
nal is le lehet zárni. Az ilymődon készített szivárgáscsökkentő elem egy­
ben rendszerint a műtárgy alapjának részét alkotja.
A fenéklemeznek erőtani szempontból az elkészült fenéklemezre ható
viznyomás felvételét, építéstechnológiai szempontból pedig a megfelelő s z i­
várgás elleni védelmet kell biztosítania. A betonozást a beton előirt szilárd­
sága és a kívánatos szivárgáscsökkentés érdekében csak állóvízben lehet e l­
végezni.
A fenéklemez viz alatti betonozását a beépítés helyéig lenyúló 300 m
átmérőjű mozgatható betoncsővel (ormánycsővel) végzik. A betonozást 5 0 -6 0
cm vastagságú rétegekben teritve folyamatosan dolgozzák be. A beton súlyá­
nál fogva, illetve a fölötte levő rétegek nyomására tömörödik. A betonozás
igen gondos munkát igényel, mivel az egyes rétegek felhordásakor átboltozó-
dások, tömörítetlen részek keletkeznek, amelyek szivárgásgátlás szempont­
jából kedvezőtlenek.
A viz alatt épitett fenéklemezt a megszilárdulást követő vízszivattyú-
záskor fellépő felhajtóerőre keli m éretezni. A fenéklemez vastagságát úgy
kell megválasztani, hogy a viznyomásből származó felszakitó erőt kellő biz­
tonsággal ellensúlyozni tudja. A számítás során a betonfenék alsó és felső
részén de 2 0 —20 cm -es sávját — az elégtelen tömörödés miatt — figyelmen
kívül kell hagyni.
A 10-17, ábra süllyesztett szekrény fenéklezárását mutatja. A szük­
séges lezárási vastagság (x) kiszámításához a felfelé ható felhajtóerő (F )
és a lefelé ható erők (F^) egyensúlyát kell felírnunk;

Fb =

* y b = ? v <m * > n»

454
ebből:
n -? v h
*b “ v n

A képletben szereplő jelölések:

b - a beton térfogatsúlya,

— a víz fajsúlya,

h - a mértékadó vizszintnek a beton felszíne feletti magassága,

x - a fenéklezáró lemez vastagsága,
n - a biztonsági tényező.

T5^l7^-ábra
Süllyesztett szekrény fenéklezárása

A mértékadó vlzszintet körültekintően kell meghatározni. Különösen

vízfolyások hullámterén vagy a mentett oldalon a vízfolyás közelében épülő
létesítményeknél fordul elő, hogy a talajvizfelszin gyors emelkedésére lehet
számítani. Vízfolyások m entéi az árvízvédelmi töltéstől a mentett oldal felé
300-500 m -re, gyakran távolabb is nem elegendő a talajvizszint pillanatnyi,
főképpen pedig sokévi átlagát alapul venni. Feltétlenül számítani kell arra,

455
hogy a vízfolyáson levonuló árhullámmal egyidőben az érintett terület talaj -
vizszintje több m éterrel is megnőhet.
Szűrők
A szivárgási térből a felszínre lépő viz a hidraulikus gradiens miatt
az egyes talajszem csékre nyomást gyakorol. A szivárgási nyomás következ­
tében a talajszem csék finomabb részei majd a durvábbak is kimosódnak a
talajból. Ez a jelenség a kilépési hely környezetében a talaj fokozatos fe l­
lazulását, a rétegváz változását, majd roskadását eredményezheti. A szű­
rők célja az, hogy az említett folyamatot meggátolják. A szűrő feladatát á l­
talában három követelmény egyidejű kielégítése esetói tudja teljesíteni;
- hidraulikai feltétel, mely a szűrőréteg vizvezető képességét szabja
meg,
- stabilitási feltétel, mely az előző feltétellel szorosan összefügg és
megkívánja, hogy a szűrőréteg vázszerkezete időben állandó legyen,
- geometriai feltétel, mely megszabja a szűrő és a szűrővel védett
talaj szem eloszlási jellemzőinek arányát és m éretét.
A szürőanyaggal szemben támasztott követelmóiyeket számos szerző
összefüggésekbe foglalta. A gyakorlatban igen elterjedt az un. kevert szű­
rők használata.
A kevert szűrő megfelelő biztonságot nyújt Davidenkoff és Zweck s z e ­
rint, ha:

i = 0 ,2 6
Ser

ahol a szűrő kritikus gradiense

„(sz)
(sz) - a.
= k

k' ' a szűrő szivárgási tényezője, d ' ' a talaj, d' ' a szűrő szem leosz-
50 (sz)
lási görbéjének 50 sulyszázalékához tartozó szem cseátm érőjét, y ' ’ a szű­
rő térfogatszulyát vízzel telitett állapotban, v a viz fajsulyát jelenti.
A szűrőket szivárgásszabályoző szerkezetként alkalmazzák. Partvédő
müvek burkolata, utófenék és utőmeder védelmi müvek, fenékburkolatok stb.
alatt nélkülözhetetlen átmenetet biztosítanak a talaj, valamint a létesítmény
között. Vizzáró szerkezetek alatt (beton stb.) létesült szűrőknél feltétlenül
meg kell oldani a szűrőrétegbe szivárgó viz kivezetését, illetve a vízfolyás
456
változó vizszintjével való kommunikálást. Ellenkező esetben a szivárgó viz
útja megakad, túlnyomássá nőhet, ami a védőmUvek tönkr emenetelét okoz­
hatja.
A gyakorlatban sokszor alkalmaznak un. fordított szűrőket. Ennek lé ­
nyege az, hogy a 2 -3 rétegű szűrőt úgy alakítják ki, hogy a finomabb frak ­
ciókat tartalmazó szűrőréteg a talaj felöli, a durvái* szűrőréteg pedig a
kilépési felületnél legyen. Ezzel elkerülhető a talaj, ill. a szűrőréteg fino­
mabb szemcséinek kisodrása.
Szivárgó nyílások
A szivárgó nyilások célja, hogy valamely szerkezetre ható viznyomás
nagyságát csökkentse. Rendszerint feluszásra érzékeny beton építményeknél
(alaplemez, utófenék, betonburkolatu csatorna stb.) kerül alkalm azásra.
A szivárgó nyilások kialakítására lényegében két módszer terjedt el. Az
egyik megoldás a beton testet áttörő nyílás vagy cső, melyet kisviznyomás-
sal terhelt szűrőknél alkalmaznak. Ennek célja az, hogy a szűrőrétegben
összegyülekező vizet kivezesse, szabályozza. A másik fajta a vízzárónak
tekinthető szerkezetet áttörő nyílást szűrőbe tonnái vagy műanyaggal stabili­
zált szűrő kitöltéssel készült szivárgó test. Ez utóbbit építik be nagy s z i­
várgási nyomással terhelt, feluszásra érzékeny szerkezeteknél, mivel ez
a szűrőréteg felszakadását is meg tudja akadályozni.
A szivárgó nyílás felhajtóerőt csökkentő hatását a 10-18. ábrán szem ­
léltetjük. Az ábra egy szivárgó nyílás so r okozta nyomásesést mutat. A
talpsikra ható felhajtóerőt, ill. a kilépési gradiens értékét előfenék építésé­
vel tovább lehet m érsékelni. A gyakorlatban nem egyetlen szivárgó nyüás
rendszert alakítanak ki. Ezzel a m ódszerrel gazdaságos, megbízható fe l-
uszás elleni védelmet lehet elérni.
A szürőbeton testek építése úgy történik, hogy először a rendszerint
2—3 rétegű fordított szűrőt építik meg. E rre helyezik el az előregyártott
vagy a helyszínen épített szürőtesteket, mely csonka kúp vagy csonka gúla
alakú. A szerkezeti betonozásra ezután kerül sor. Kivitelezett megoldást
mutat a 10-19. ábra.
Az elő- és utófenék hatása a szivárgási jellem zőkre
Vízépítési műtárgyak környezetében a felvizfelöli oldalon felgyorsuló
viz az üledékes szem csés talajokat kimoshatja. Ennek elkerülésére előfene-
ket építenek. Az előfenék anyaga rendszerint beton vagy bétáiba ágyazott
vízépítési kő. Önként adódik a gondolat, hogy az előfen eket a szivárgás ked­
vező irányú befolyásolására is felhasználjuk.
Az előfenék a felhajtóerő, az átszivárgó vízhozam és a hidraulikus
gradiens csökkentése szempontjából kedvező hatást fejt ki. Az előfenék nö­
veli a szivárgási úthosszát, ami a súrlódás legyőzésére fordított energia-
veszteség növekedésében, illetve a műtárgy alapozási Síkjára ható felhajtó­
erő, a hidraulikus gradiens és kisebb mértékben az átszivárgó vízhozam
csökkentését eredményezi.

457
 Szivárgó nyílás felhajtóerőt csökkentő hatása,
szivárgó nyílás hatása (a) előfenék és s z i­
várgó nyílás együttes hatása (b)

Az előfenék és a műtárgy között vízzáró kapcsolatot kell létesíteni.

Csak ilyen megoldás esetén lehet szivárgáscsökkentő hatására számítani.
Azonos hosszúságú előfenék, valamint a függőleges irányú szivárgás-
csökkentő elem (szádfal, résfal stb .) okozta kedvező hatást összehasonlítva
a függőleges elemek lényegesen nagyobb szivárgáscsökkentést eredményez-
458
 2,00 2,00
+
v a s a lt
b e to n I szuróbeton

10-19- ábra
Szürőtest alkalmazásával épitett utófenék részlete

nek. Ennek oka nemcsak az, hogy a szivárgási úthosszát kétszeresen növeli,
hanem az is, hogy a szivárgó viz függőleges értelmű mozgása során erő tel­
jesebb nyomásesést szenved, á különböző irányváltozási stb. veszteségek
miatt. Tervezésnél az előfen ék funkcionális szerepének figyelembevételén
túlmenően a gazdaságosság szempontjainak m érlegelésével kell kiválasztani
a szivárgáscsökkentő rendszert. Az előfenék felhajtóerőt csökkentő hatását
a 10-20. ábra szem lélteti. §>
Az utófenék hatása az előfenékkel szemben nem minden tekintetben
kedvező. Az utófenék csökkenti az átszivárgó vízhozamot, a hidraulikus g ra ­
diensét, de visszaduzzasztó hatása révén növeli a hidrodinamikai felhajtó­
erőt. Em ellett magára az utófenékre ható felhajtóerő gyakran feluszási v e­
szélyt idéz elő, ami ellen az utófenék vastagságának gazdaságtalan növelése
helyett szivárgó testek beépítésével vagy fordított szűrő alkalmazásával vé­
dekezünk. Az utófenék és a műtárgy között vízzáró kapcsolatot kell kialakí­
tani. E rre azért van szükség, m ert az osztóhézagon keresztül közvetlenül
kilépő viz könnyen hidraulikus talajtörést okozhat. Az utófenék alatt épitett
szűrőréteg, illetve szivárgó test beépítéskor a szivárgáshidraulikai szám í­
tásoknál a szűrőréteget és a szivárgó testet vizkilépési helynek kell tekin­
teni, ahol gyakorlatilag az alvizoldali viznyomás érvényesül.
Szárnyfalak partfalak
Az oldalirányú vagy megkerülő szivárgás vízveszteséget, az alvizfelöli
oldalon a partfalakra szivárgási nyomást, a talajkisodrást okoz. A vízvesz­
teség ellen vizkilépési hely környezetében — a műtárgy környezetében — non
szükséges védekezni, hiszen a vízfolyás duzzasztott szakaszán nagyságrend­
del nagyobb vízveszteség lép fel. A megkerülő szivárgás befolyásolja ugyan
459
 l h : : / / w/x-W A'/.7V/> //•■' ///■ y-y /'/■ > > y - ’x í ' /' " : i ' r >' X ' W v ’ '.SV '

vízzáró réteq
U u n feh
Í0-2Ö. ábra
Az előfenék szivárgáscsökkentő hatása

a műtárgyakra ható felhajtóerőt, de elsősorban nem emiatt kell védekezni.

A megkerülő szivárgás az alvizfelöli vizkilépés helyének környezetében (al-
vizi partfal vége, rézsűfelület stb .) veszélyezteti a műtárgyat. A kilépési
gradiens a talajfizikai jellem zők, illetve a geometriai adottságok és a s z i­
várgás körülményeitől függő mértékű talajkisodrást, hidraulikus talajtörést
okozhat. A szivárgási jelenségek kedvezőbbé tételére partfalakat, szárny­
falakat épitenek.
A szárnyfal lényegében a műtárgy felvizfelöli oldalán épült és a mű­
tárgy hidraulikai állékonyságát biztositő szádfal, résfal, part felé történő
meghosszabbítására épülő mütárgyrész, mely a szivárgás befolyásolásán k i-
vül egyéb funkciókat is elláthat.
A műtárgy alatti szivárgásgátlő szádfalat, résfalat legalább a mély­
ségnek megfelelő hosszúságban bekötik a parti talajba, majd lépcsősen k i­
alakítva e rre épitik a szárnyfalat (10-21, ábra, a) részlet).
Kisebb műtárgyaknál vagy vékonyabb vizvezetőréteg vastagság esetén
elegendő lehet betonból készített kötényfal vagy őrfal. A szárnyfal ez eset­
ben. mintegy folytatása a szőbanforgő mütárgyrésznek. A partfal alsó részét
ekkor nem lépcsősen, hanem ferde sik formájában tervezzük (10-21. ábra
b részlet).

460
 és őrfalas lezárással (b)

A partfal - a támfal funkcióján kívül — sokszor egyúttal az oldalirányú

szivárgás káros hatásainak csökkentését is szolgálja, hiszen meghosszabbít­
ja a szivárgó viz útját. Vizfelöli részét szádfalhoz vagy résfalhoz vizzáróan
csatlakozóan épitik. A szád- vagy a résfal akadályozza meg azt, hogy a s z i­
várgó viz a partfal alapozási síkjánál a nagy hidraulikus gradiens következ­
tében nehogy talajtörést, esetleg az utófenék feluszást okozzon. A 10-22.
ábrán jó l látható, hogy a résfal nélküli helyzetnek megfelelő Cj áramvonal
lényegesen rövidebb i^ -n é l. Ezért a résfalnélküli partfalnál a kilépési g ra­
dienst is meghatározó átlagos hidraulikai gradiens (i ) nagyobb a résfalas
szádfal (i2) értékénél.

461
462
11. RÁCSOK ÉS GEREBEK, MERÜLŐ- ÉS TERELOFALAK

A vízépítés számos részterületén felmerül annak szükségessége, hogy

a vízben lebegve vagy úszva szállított szilárd testeknek kényesebb gépi be­
rendezésekbe jutását megakadályozzuk, vagy más esetekben kívánatos lehet
a folyóvizekben vagy halastavakban élő halak mozgásának korlátozása. Eze­
ket a célokat általában úgy érjük el, hogy a víz útjába alkalmasan Válasz­
tott hézagszélességgel készült, párhuzamos idomvasakból álló rácsokat, ge-
rebeket helyezünk, amelyek a kívánt méretű szilárd testek ill. halak vissza­
fogására alkalmasak. A rács és a gereb egyenértékű, egymással helyettesít­
hető fogalmak, bár a víztisztítási technológiában inkább a rács, egyebütt in­
kább a gereb elnevezés használatos.
A gerebet alkotó elemeket gerebpálcának (rácspálcának), a köztük levő
hézag szélességét pálcaköznek nevezzük. A pálcaköz nagysága alapján szo­
kás különbséget tenni durva gerebek és finom gerebek, helyeközt. A kettő
közti határt egyesek 50, mások 100 mm pálcaköznél vonják meg. 15 mm-
nél kisebb és 500 mm-nél nagyobb pálcaközű gerebeket nam készítenek.
Természetesem, minél sűrűbb a gereb rácsozása, annál kevesebb s z i­
lárd szennyezés haladhat át rajta. Ezzel az előnnyel szemben azonban a
pálcaköz csökkentése a következő hátrányokkal já r :
- növekszik a létesítési költség,
- nehezebb és költségesebb a felgyülemlett rácsszem ét kiemelése,
- fokozódik a gereb hidraulikai vesztesége, ami vízerőművek esetén
kisebb energiaterm elést, szivattyútelepeknél nagyobb energiafogyasz­
tást jelent,
- növekszik a kásajég-okozta teljes eltömődés veszélye, ami részben
további hidraulikai veszteséget, részben nagyobb mértékadó terhelést
jelent,
- a tapasztalatok szerint a túl sürü gereb növeli a nekiütődő halak
sérüléseinek számát.
A felsorolt okok miatt a pálcaközt a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő
muüszaki-gazdasági optimum határozza meg.

463
11.1 Vízerőművek, szivattyútelepek, vizkivételi müvek gerebei

Az ilyen gerebek elsőrendű feladata, hogy a turbinákat, szivattyúkat,

öntözőcsatomák vizszintszabályozó műtárgyait védjék a nagyobb méretű usz<
tárgyak kártételei, a halakat pedig a vízgépek által okozott károsodások e l­
len. E gerebek szerkezete és üzeme a legtöbb tekintetben egyezik és igy
együtt tárgyalhatok.

1 1 . 1 . 1 A gerebek szerk ezete

A gerebet alkotó pálcák keresztm etszete igen változatos. A rájuk ható
terhelések miatt a kis merevségű kör keresztm etszet csak kis pálcahosszak
esetén jöhet számításba. Sokkal inkább használatosak az áram lás irányában
nagy, arra merőleges irányban kis méretű profilok. Ezek némelyike egysze
rü derékszögű négyszög, más profilok viszont — a kisebb áram lási ellenállás
érdekében — lekerekitéssel, vagy az áramvonalas alakot többé-kevésbé meg­
közelítő módon készülnek. E különléges profilok a hazai kereskedelemben
nem kaphatók; megmunkálással előállíthatok vagy importálhatok. Néhány je l ­
legzetes, laboratóriumban is vizsgált pálcaszelvényt mutat a 11-4. ábra.
A gerebpálcákat a 11-1. ábrán lá t­
ható módon gerebtáblákká fűzik össze. Az
összetűzés pálcáknak és távtartó gázcső­
daraboknak gömbvasakra történő váltakozó
felfűzéséből á ll. A menetes végű gömbvas­
ra helyezett anyacsavarok fogják össze a
táblát, amelynek szokásos szélessége
1 ,0 —1 ,5 m. A keskenyebb gerebtáblákat
szokás gerebkötegnek is nevezik. A felfű­
zéshez használt gömbvasak száma és egy­
másközti távolsága a tábla hosszméretétől
és szükséges torziós merevségétől függ.
Nagy folyami műtrágyák gerebtáblái
sok m éteres pálcahosszal készülhetnek, ami
szükségessé teszi, hogy a táblát ne csak
alsó és felső végén, hanem közbül is víz­
gerebtáblákká
szintes megtámasztással lássák el. Ism ét'
csak a fellépő veszteségmagasság, a gereb-
veszteség csökkentése érdekében e megtámasztásokat kívánatos áramvonalas
profillal készíteni. A profilok tengelye mindig párhuzamos legyei a gereben á t­
folyó v í z sebességvektorával.
A 11-2, ábra egy fa-acél kombinációjú és egy vasbetonból készült víz­
szintes gerebtámasztó gerenda szerkezetét mutatja.
Ha a gerebmező szélességi m érete szükségessé teszi, akkor a gereb :
kétirányú merevségének biztosítására a nyílást derékszögű vb. gerendarács- 1
csa l hálózzák be és erre támaszkodik a gereb.
464
 11-2. ábra
Vízszintes gerebtámasztő gerendák megoldásai

1 1 .1 .2 A gerebek hidraulikai m éretezése

A víznek a gereben keresztül áramoltatása magasságveszteséggel já r ,
aminek általános kifejezése (11-3. ábra):

2
v
h = 5 ( H .l)
v 2g

ahol v a gereb előtti hozzáfolyási sebesség. A 5 veszteségtényező értéke

függ a gerebpálca keresztm etszeti alakjától, a pálca s vastagsági és l fo ­
lyásiránya méretének viszonyától, az s pálcavastagság és a b pálcaköz a rá ­
nyától, a gerebtábla síkjának a vízszintessel bezárt 6 szögétől, valamint
a pálcák és a sebességvektor vízszintes vetületei által közbezárt a. un. r á -
áram lási szögtől. Á gerebveszteség meghatározásával számos kutató foglal-
s kozott;' a következőkben csupán a három legism ertebb képletet ismertetjük
Kirschm er szerint;

465
 ' j 3 ^ cT. ábra
A gerebveszteség számításához felhasznált
mennyiségek értelm ezése

S = p (!) sin 6 (11.2)

Fellenius szerint:
s • x oc
sin (11.3)
s "K ' s + b

Berezsinszkij szerint:

S =£(V fb ) ’ <8 + 2 ,3 £ + 2 , 4 £) sin S (11.4) ,

E képletekben — a m ár ism ertetett jelölések éi kivtil — (3 , és £ az egyes

szelvényalakokra jellem ző tényezőket, x pedig hatványkitevőt jelö l, a 11-4.
ábra adatai szerint. Az ábrából az is kivehető, hogy nem mindegyik sz el­
vényalakot vizsgálta mindhárom kutató és igy a fentebbi képletek nem min­
dig helyettesíthetők egymással.
Előfordul — többnyire áram lás tan ilag helytelenül megoldott rávezetés
esetében, — hogy az áram lás ferde szöget zár be az egyes gerebpálcákra
illeszthető függőleges síkkal. Ha ezt a 11-4. ábra szerinti szöget növeljük,
rohamosan növekszik a gerebellenállás, mégpedig annál inkább, minél k i­
sebb az s/b viszony. Spangler a ferde rááram lás hatását 50 x 10 m m -es
gerebpálcák esetére vizsgálta és a gerebveszteség növelő tényezőjére az
alábbi táblázatos adatokat kapta: (táblázatot lásd az ábra után)

466
 Falca Kirschmer Fellenius Bere?sinszkij
képlete képlete keplete
keresztmetszet l/s /3 l/s
7.1
iy/wzm 2,2 + 10 2,4-2 6.2 1.0 0,51
1,0
w m y /A 8-11 6,1 1,0

f • 1,83

6 7 5,6
< r— 1,67 1,5 0,32
10 6,5

O 1.79 0,35

0,76

1,03

0,92

€ 0,19

6,2 2,6
1,5
5 6 44

8 4,5 1.0

11-4. ábra
Pálcaszelvények és ellenállási tényezők

Ferde r á -
Az s/b viszony értéke
áram lás
szöge
1 ,0 0 ,9 0 ,8 0,7 0 ,6 0 ,5 0 ,4 0 ,2 0 ,2
(?)
0 1,0 0 1,0 0 1,00 1,00 1,00 1 ,0 0 1 ,0 0 1,00 1 ,0 0
10 - . 1,06 1,07 1,08 1,09 1,10 1,11 1,12 1,14 1 ,5 0
20 1,1 6 1,17 1,18 1,22 1,24 1,26 1,31 1,43 1,25
30 1,25 1,28 1,31 1,35 1,44 1 ,5 0 1,64 1 ,9 0 3 ,6 0

467
Ferd e rá -
Az s/b viszony értéke
áram lás
szöge
1 ,0 0 ,9 0,8 0,7 0 ,6 0 ,5 0 ,4 0 ,2 0 ,2
(o)
40 1,43 1,48 1,55 1,64 1,75 1,88 2 ,1 0 2, 56 5 ,7 0
50 1,7 5 1,85 1,96 2 ,1 0 2 ,3 0 2 ,6 0 3 ,0 0 3 ,8 0 -
60 2 ,2 5 2,41 2,62 2 ,9 0 3,26 3 ,7 0 4 ,4 0 6,05 -

Más alakú és méretű gerebpálcák esetére ez a táblázat jő tájékoztató é r ­

tékeket szolgáltat.

11.1.3 A gerebtáblák sztatikái m éretezése

A gerebtáblák — megtámasztásuk módjától függően — két- vagy több-
támaszu tartóknak tekinthetők. Számottevő igénybevételt akkor kapnak, ha
a hiányos tisztítás vagy a keletkezett kásajég több m éter nagyságrendű ge-
rebveszteséget és ezzel egyoldali terhelést okoz. Részleges eltömődés e s e ­
tén a gerebveszteségnek megfelelő vizoszlopnyomással, mint egyenletesen
megosztó terheléssel szokás számolni, jégokozta teljes elzáródás esetén pe­
dig hidrosztatikus nyom áseloszlással.

1 1 .1 .4 A gerebek üzeme (tisztitás, fűtés)

A folyami gerebek üzemének központi kérdése a vizátbocsátó képesség
fenntartása, a gerebveszteséget okozó szennyezések hatékony, üzembiztos
eltávolítása és a kásajég elleni védekezés.
A gereben fennakadó uszadékok m érete és mennyisége a folyó m éretei­
vel együtt nő. Nagy folyók árviz alkalmával a hullámtéren fekvő fatörzseket,
sőt a v í z által kitépett egész fákat — ágastól, gyökerestől - szállítanak.
Esetenként sor kerül az árviz által lerombolt épületek gerendaanyagának
szállítására is. Ennek megfelelőén a folyami erőmüvek turbinarácsai kapják
az ilyen uszadékoktől származó legnagyobb dinamikus igénybevételt és egy­
úttal ilyen helyeken jelentkeznek az uszadékeltávolitás legnagyobb műszaki
feladatai is.
A turbinarácsok tisztítására szolgáló berendezésekkel a rácsnak neki-
fekvő ágakat, fatörzseket, gerendákat lehet kiemelni, mig a gallyas fák part­
ra vontatását esetenként vizijármüvekkel oldják meg. A gerebtisztitő beren­
dezések is igen változatos megoldásokkal készülnek. Egyetlen példát muta­
tunk be a 11 -5. ábrán. Ennek fő elem ei motoros hajtású un. kosaras gereb-
lyék, amelyek a gereb ferde síkjával párhuzamosan fe l-le mozgathatók, hosz-
szu, meghajlított fogaik pedig a gerebpálcák közti résekbe illeszkednek. L e ­
eresztéskor (1) a fogak felemelkednek, majd az uszadékot körülölelve befor-
gathatók úgy, hogy az uszadék a fogak és a gerebpálcák közötti térben fog­
va maradjon (2) és igy történik a kiemelés (3). A kiemelt uszadékot a rako-

468
dő gereblye az erőmű hossztengelye irányában mozgó tisztítóberendezés
platőkocsijára átemeli (4), majd a tisztitőgereblye a kezdeti állásba vissza­
fordul (5). A platőkocsin szállított szemetet vagy a partra viszik és elége­
tik, vagy — ha lejebb nincs újabb vízlépcső — az alvizbe vissza borítják.
469
Újabban jármű helyeit többfelé a felvizből táplált szemétusztatő csatornán
juttatják ki az uszadékot a partra.
A turbinaüzemet zavaró kásajég speciális gerebtisztitő berendezések­
kel ugyancsak kiemelhető. Más esetekben a gerebet üreges pálcákból készí­
tik és gőzzel fűtik, vagy a pálcákon áramot engedve át melegítik fel. Mind­
két megoldás a jég megolvasztását célozza.

11.2 Szennyvizrácsok és -szűrők

Míg a vízépítés egyéb területein a pálcákból álló rácsok kizárólagos

módon használatosak, addig a szennyviztechnikában ezek mellett gyakran
alkalmaznak réseit, perforált elemeket, szűrőket is az uszadék visszatar­
tására. E szerkezeteket azonos funkciójuk miatt a rácsokkal együtt tárgyal­
juk.
A szennyvizrácsok és -szűrők* közbenső szennyvízátemelő telepeken a
szivattyúk védelme érdekében kerülnek elhelyezésre, szennyvíz tisztitó tele­
peken pedig azért, hogy a szennyvízkezelést akadályozó nagyméretű szilárd
anyagok a szennyvízből a telepre érkezéskor azonsai elkülöníthetők legyenek.

11. 2.1 Kézi tisztítású rácsok

Kis mennyiségű rácsszem ét eltávolítására kézi tisztítású rácsokat hasz-

11-6. ábra
Kézi tisztítású szennyvíz rács
470
nálnak. Durva rácsok pálcaköze 60—80 mm, a vízszintessel bezárt szögük
30° vagy annál nagyobb. Finom rácsok pálcaköze leggyakrabban 15—25 mm,
hajlása 6 0 -7 5 ° . Szekezetükre példát a 11-6, ábra mutat. A rácsszerkezet
eltávolítása szükség szerin ti időközökben, olyan nyeles kézi gereblyével tö r­
ténik, amelynek fogai a pálcaközökbe illeszkednek. A kiemelt rácsszem ét
elszállítása - a viz visszacsepegtetése után — talicskával, japánerrel, c s il­
lével végezhető.

1 1 .2 .2 Gépi tisztítású rácsok és szűrők

A szennyviztisztitő telepek berendezéseit gyártó cégek nagy száma ilyen
típust fejlesztettek ki. Ezek közül csupán néhány jellegzetes megoldást is ­
mertetünk.
A 11-7. ábrán bemutatott Teffrey-rendszerű rács fix pálcái m eghajlí­
tottak; vízszintes és ferde szakaszból állnak. A rácstisztitó gereblyét vég­
telenített Gall-lánc húzza felfelé a pálcák között. Legfelső helyzetében e r ­
ről egy másik gereblye em eli le a rácsszem etet és egy keresztirányban fu­
tó szállítószalagra borítja.
A 11-8. ábrán feltüntetett Dorrco-gyártmányú rács tisztitógereblyéje
egy ovális fogasléc áltál vezérelt, hasonló alakú kényszerpályán mozog.
Felfelé haladtában először megemelía rácsszemét-buktatót, amelyről ekkor
hull a szállítószalagra az előző fordulat során összegyűlt szemét, majd a
buktató visszaesik és újabb rácsszemét-mennyiséget kotor le a tisztitógereb-
lyéről.
A 11-9. ábra Riensch-Würl -rendszerű mozgórácsot mutat be. A rács
- amit szűrőnek is szokás nevezni, mivel nem pálcaszerü elemekből ké­
szül — közös ferde tengelyre erősített körtárcsa és csonkakup alakú felület­
ből áll. Ezekről forgás közben (ugyancsak forgó) kefék távolitják el a rá c s ­
szemetet, amikor az a viz színé felett ha lad át; a rések folyásirányban bővül­
nek, hogy az eltömődés veszélyét csökkentsék.
Az ugyancsak gépi tisztítású szennyvíz rács feladatát betöltő Tark-rend-
szerü dobszürő (11-10. ábra) általában 1 ,2 —3 ,0 m közti (ritkán még ennél
is nagyobb) átmérővel készül. Működése az ábrából kivehető.
A Fővárosi Csatornázási Művek ferencvárosi átemelőtelepéh olyan gé­
pi tisztítású mozgórács működik, amely rövid pálcatagokból összeállított
végtelenített láncot alkot. A lánctagokon végigfutó vízszintes keresztléeek
végzik a rácsszem ét em elését a felső pontig, ahol a szemetet egy szerke­
zet szállítószalagra kaparja.
A gépi tisztítású rácsok lehetnek folyamatos, vagy — energiatakarékos
módon — szakaszos üzemüek. Az utóbbi esetben a rácstisztitó berendezés
csak akkor lép működésbe (vagy a rács mozgásba), ha a gerebveszteség
megadott mértéket (pl. 2 - 5 cm -t) elér.

471
 11 -7. ábra ,
Jeffrey-rendszerű gépi tisztítású szennyvizrács

1 1 .2 .3 Apritószürők
Mig a folyami műtárgyak gerebjein felgyűlő uszadék (fatörzsek, ágak
stb .) jellege a rácsszem ét eltávolítását szükségessé teszi, a szennyvízben
levő szilárd tárgyak m érete és jellege lehetővé teszi a rácsszem ét felap-
rőzását és a szennyvízben történő továbbszállítását. Ilyen célra szolgáló
apritószürő (komminutor) metszetét mutatja be a 11-1-1. ábra.

472
 a tisztíto/emez szele-
77— 7T-
^nek kényszerpályája
M É lis S '- ^ \ rácsszemét
_ átbuktató
fix buktató-
/ / v K perem

lT -S T ábra
Dorrco gyártmányú gépi tisztítású szennyvizrács
473
 3 úszókapcsoio
szintiró és riasztó
!!

I ii ~1l20

kerületmeatá- \ különcsömöszö/t
maszto görgők betontalpozat
11 -9. ábra
Riensch-WUrl-rendszerü forgőrács
Tark-rendszerü dobszürő
 11-11. ábra
Apritószürő

11.3 Halrács

A term észetes vizekben (folyók, patakok, tavak) valamint a m estersé­

ges vizekben (pl. halastavakban) folytatott halgazdálkodás ugyancsak szüksé­
gessé teszi rácsok alkalmazását.
A halaknak a turbináktól való távoltartását régebből kizárólag a tur­
bina rácsok révén igyekeztek megoldani. Ez mindenképpen hátrányos volt,
m ert szűk pálcaköz esetói nagy volt a gerebveszteség és a halak a pálcák
közé szorulva pusztultak el, bő pálcaköz esetén pedig egy részük mégis be­
jutott a turbinákba és a forgó lapátok, meg a hirtelen nyomásváltozások
okoztak bennük többé-kevésbé súlyos sérüléseket.
A turbinák egyre növekvő m éretei m ellett azonban az áthaladás veszé­
lyessége egyre csökken; a halak nagy többsége sértetlenül teszi meg az á t­
vezető utat. Ahol mégis felmerül a halak távoltartásának szükségessége, ezt
ma m ár gyakran az un. elektromos halrács segítségével oldják meg. Két
párhuzamos sodronykötelet feszítenek ki a két part közt s azokról fémlemez
elektródákat függesztenek a vízbe. A sodronykötelekbe áramimpulzusokat vezet­
nek és az áramkör a vizen át záródva olyan erőteret hoz létre, amely a hala­
kat a felviz felé visszafordulásra készteti.
476
 Vízkivételi szivattyútelepek esetében az ugyancsak mindig jelenlevő
gereb a fiatal ivadékot engedi át, ami a viz felhasználása során többnyire
elpusztul. A kár elhárítására történtek biológiai módszereken alapuló sikeres
kísérletek. A gereb és a szivattyú közt olyan áram lási viszonyokat hoznak
létre, amelyek a halak ösztönszerii viselkedését kihasználva, kerülő utón
visszavezetik azokat az élővízbe. Hazánkban ilyen még nem került alkalm a­
zásra.
A halgazdaságok műtárgyaiban levő halrácsok feladata, hogy a halas­
tavak folyamatos vizcseréjét, valamint az őszi vizleeresztést a tenyészhalak
megszökése és vadhaiak bejutása nélkül tegyék lehetővé. Pálcaközűk a halak
méretétől függően 10—20 mm, a pálcák 10 m m -es köracélból készülnek. E l­
helyezésük lehet függőleges, illetve a vízszintessel 70°-os szöget bezáró.
Beépítésük lehet rögzitett, felhúzható vagy billenthető. Az utóbbira az un.
bárkázható (bárkával átjárható) nyílt zsilipek esetében van szükség.
A halrács egyik különleges formája az angolnarács. Ilyen készült ha­
zánkban a Balaton siófoki leeresztő zsilipjével kapcsolatosan. Ez nagy felü­
letű vízszintes rács, amely 80 m^/s vizátbocsátás mellett visszatartja a tó­
ban tenyésztett és vándorlási ösztönüktől hajtva a tenger felé igyekvő felnőtt
angolnákat, lehetővé téve kifogásukat is. Hasonló rendeltetésű rács épült a
Fertő-tónak a Hansági főcsatornába történő kieresztése helyén levő zsilip
m ellett is.

11.4 Merülőfalak

A merülőfalak rendeltetése a víznél kisebb fajsúlyú folyadékok és finom

eloszlású szilárd anyagok visszatartása. Alkalmazásra kerülnek vízerőművek­
nél, a szennyviztechnikában (ülepitőmedencékben, benzin-, o laj- és zsírfogók­
ban) valamint a flotációs ércelőkészitésnél, ahol a porított ércet a meddő
kőzettől usztatásos eljárással választják szét.
Látható tehát, hogy a merülőfalak célja a "lefölözés". A merülőfal
által visszatartott anyagot folyamatosan vagy időszakosan el kell távolítani
a merülőfal felvizéből, különben olyan mennyiségben gyűlik össze, hogy a
fal alatt átáramló, felgyorsult vizsugár az anyag egy részét végül is magá­
val sodorja s igy a kívánt cél nem érhető el.
A merülőfal bemerülési mélységének meghatározása voltaképpen opti­
mum keresése, mivel a kis bemerülési mélység a lefölözött anyag vissza­
tartásához nem nyújt kellő biztonságot, a nagy mélység pedig — az alatta
felgyorsuló áramlás miatt — a műtárgy (pl. ülepítő medence) a lefölözés
mellett jelentkező egyéb követelmények megvalósításának hatásfokát rontja.
A helyes mélység megválasztása ezért célszerűen félüzemi (a leválasztandó
anyagot is tartalmazó folyadékkal végzett) kísérlettel történhetik.

477
 A merülőfal anyaga lehet fa, fémlemez, vasbeton. Keresztm etszetére
példákat a 11-12. ábra ad.

_sz_

Merülőfalak keresztm etszete

11.5 Terelőfalak

A terelőfalak, amint ezt nevük is sejttetni engedi, az áram lás te re lé ­

sére, kedvező áram lási viszonyok előidézésére szolgálnak. Term észetesen
azt, hogy mit tekintünk kedvezőnek, mindenkor a cél szabja meg. így pél­
dául terelőfalak alkalmazták
— holtterek kiküszöbölésére (pl. ivőviztároző medencékben),
— intenzív örvénylés előidézésére (pl. egyes deritőmedencékben az e l-
keveredés elősegítésére),
— vízhozam adott arányok szerinti megosztására,
. — kedvező rávezetés céljából (vízerőműveknél, szivattyútelepeknél,
vizkivételi müveknél stb .),
— áramvonalak párhuzamossá tételére,
— a mozgási energia m egtörésére (különféle csillapító medencékben).
Amint a felsorolásból is látható, a terelőfalak alkalmazási lehetőségei
a vízépítés szinte minden ágában igen széleskörűek és ennek megfelelően,
a terelőfalak alaprajza is — az elérendő céltól függően — rendkívül változa­
tos, — egyenes, iveit, spirális stb. — lehet. Konkrét példák az egyes szak-
tantárgyak keretében kerülnek ism ertetésre.

478
12. FE JE Z E T : GÁTMOZGATÓ BERENDEZÉSEK

Ebben a fejezetből tárgyaljuk mind a mozgó gátszerkezetek működte­

tését szolgáló berendezéseket, mind pedig a hasonló célú, de méreteikből
kisebb zsilipek nyitását-zárását végző szerkezeteket. Az ism ertetés során
a kisebb méretek felől haladunk a nagyok felé.

12.1 Csavarorsós emelőszerkezetek

A legkisebb méretű elzárószerkezetek (kis méretű fatáblás zsilipek,

csőzsilipek öntvényből készül kapui stb .) mozgatásához rendszerint csavar-
orsós emelőberendezéseket használunk. Ezekkel kis áttételt, lehet elérni,
ezért az emelendő szerkezet súlya rendszerint nem haladja meg a 200 kp-
ot. A kis méretű elzáró szerkezetek önsúlya többnyire elégtelen ahhoz, hogy
leeresztett állapotban a vizzár ást előidézze, ezért a hozzájuk tartozó mozgató-
szerkezetekkel nyomóerőt is ki kell tudni fejteni annak érdekében, hogy a
zsiliptábla a fenékhez szoruljon, - vagy á csőzsilip un. Réthy-kapuja befeszül­
jön az ékesen szűkülő vezető horonyba.
A csavarorsós emelőszerkezeteknek háromféle típusa van (12-1. ábra).
Az a megoldás esetén az emelőkerék, amit a kezelő forgat, csupán forgó
mozgást tud végezni, de agya anyamenettel van ellátva és igy a benne e l­
helyezkedő, a zsiliptáblához csuklósán kapcsolt csavarorsó fel-le mozgást
tud végezni.
A b megoldás ritkábban fordul elő, m ert használata kényelmetlen.
Ilyenkor a kerék, a csavarorsó és az elzárószerkezet együtt végzi a fel-le
mozgást, tehát a kezelhetőség határt szab az em elési magasságnak.
A c megoldás esetén mind az emelőkerék, mind a csavarorsó csupán
forgó mozgást végez és csupán az elzáró elem mozog ftiggőeleges értelem ­
ben.
Mind a csavarorsós, mind pedig a soron következő fogaslétrás emelő-
szerkezet esetéből szabadtéri elhelyezés esetén feltétlőiül gondoskodni kell
az emelőkerék rögzítéséről, illetéktelenek beavatkozását elkerülendő. E rre
a célra rendszerint erős lánc és lakat elegendő.

479
480
481

Fogaslétrás emelőberendezés homloknézete és oldalnézetei

12.2 Fogaslétrás emelőberendezések

A nagyobb emelöképességii kézimiiködtetésü mozgatőberendezések függő­

leges mozgást végző eleme a fogaslétra. Kisebb elzárőszerkezetekhez egy,
nagyobbakhoz két, szimmetrikusan elhelyezett fogaslétrát használnak, hogy
a tábla elferdülés okozta beszorulását meg lehessen előzni. A 12-2. ábra
vázlatosan szem lélteti egy két-fogaslétrás mozgatószerkezet felépítését. Az
ábra baloldala a berendezést homloknézetben, jobboldala pedig oldalnézetben
ábrázolja. Az utóbbinál kulim látható a csigakerekes hajtómű és a forgást
a fogaslétrának átadó közlőmü oldalnézete. Az alkatrészek a következők:
hajtőmücsapágy (1), a kéziforgattyuval egybeépített végtelen csiga a felette
levő csiga-fogaskerékkel (2), az erőátviteli tengely (3), áttételi fogaskerekek
(4, 5, 7), az áttétel csapágya (7), a fogaslétra (8) és az utóbbi vezetőgör-
göje (9).
A csigakerekes hajtómű a két fogaslétra felezőjéban helyezkedik el,
hogy az erőátviteli tengely torziója mindkét irányban azonos mértékű legyen,
am i ism ét a megszorulás elleni védelmet szolgálja.

4
12.3 Gall-láncos mozgatóberendezések

A folyami vízlépcsők nagyméretű mozgőgátjainak korábban egyetlen

működtető berendezése a Gall-láncos szerkezet volt. Ez a közism ert kerék­
pár-hajtólánc nagyméretű, massziv változata, amely természetesen nagy hú­
zóerők átadására képes. Mivel a lánc csak húzóerőt vesz fel és csak saját
síkjában képes alakváltoztatásra, a felhasználásával készülő mozgatőberende­
zések gyakran igen nehézkesek és bonyolultak. Bonyolultságukat még két kö­
rülmény fokozza:
— gyakran szükséges egy gáttábla fe l-le mozgatása és azonfelül egy
billenőlap mozgatása a gáttáblához képest, vagy egy kettős -kampős
tábla két részének kűlön-külön mozgatása, amit Gall-lánccal meg­
oldani nem könnyű feladat; H
- a gáttábla vagy más gátszerkezet felhúzott állapotában tekintélyes
hosszúságú lánc válik szabaddá, aminek rendezett elhelyezéséről
külön kell gondoskodni.
A Gall-láncos gátmozgató berendezést egy háromövü billenőlapos tábla
példáján szem lélteti a 12-3. ábra. A fontosabb elemeket az alábbi felsoro- ;
lás tartalmazza:
1 — a láncvég rögzítése a felhúzó gép tartószerkezetál 3
2 - a gáttáblához rögzített csiga
3 — a felhúzó gép hajtóművének lánckereke J
4 — a láncvég rögzítése a billenőlapon \
482
 5 - láncrendező szerkezet (leirását 1. alább!)
6 - lánckamra
7 - az emelőmii hajtőmotorja
8 — mechanikus szinkronizáló tengely (leirását 1. alább!)
9 - a lánc helyzete a billenőlap emelésekor
10 — a lánc helyzete a főtábla leeresztett állapotában
11 — a lánc helyzete a főtábla em elése vagy süllyesztése során
12 - tartószerkezet az 5 jelű láncgyüjtő sínek rögzítésére
13 — tartószerkezet a mozgató motor és hajtómű részére
14 — csúszósam a tartószerkezet alatt.

12-3. ábra
Billenőlapos háromövü táblásgát működtetése
Gall-láncos mozgatóberendezéssel 483
 A láncrendező szerkezet az emelés közben feleslegessé váló láncrészt
rendezi és gyűjti össze. Ez úgy történik, hogy a láncnak minden 15-20-dik
tagját hosszabb csapszegekkel kapcsolják össze, mint a többit. E hosszabb
csapszegek a láncrendező sineken fennakadnak, mig a köztük levő láncsza­
kasz szabadon függ alá az e célra létesitett lánckamrába.
A mechanikus szinkronizáló tengely kapcsolatot létesit a táblát két o l­
dalról mozgató emelőberendezés közt és biztositja együttjárásukat. Az áb­
rán látható tengely kupkerékáttéllel kapcsolódik a két pillér közti hosszú
összekötő tengelyhez. Ez utóbbi a szinkronizáláson kivül azt a célt is szol­
gálja, hogy áramkimaradás esetén a tábla kézierővel történő mozgatását is
lehetővé tegye. Evégből a tengely mentén több kéziforgattyus fogaskerékát­
tétel is csatlakozik hozzá.

12.4 Olajhidraulikus mozgatóberendezések

A Gall-láncos mozgatőberendezések nehézkes és költséges volta és a

részükre szükséges nagy magasságú pillérek miatt újabban már világszerte
áttértek az olajhidraulikus gátmozgató berendezések alkalmazására. Ez te r ­
m észetszerűleg abban az irányban is hatott, hogy az olajhidraulikus mozga­
tásra alkalmatlan táblás gátak helyett a szegmensgátak hódítottak tért.

Billenőlapos szegmensgát működtetése olajhidraulikus berendezéssel

484
 A 12-4. ábra vázlatosan mutatja egy billanőlapos szegmensgát olajhid­
raulikus működtetésének módját. Magát a gátszerkezetet a pillérhez képest
az 2. jelű emelőberendezés, a billenőlapot a szegmensgáthoz képest pedig
a 2 jelű emelőberendezés mozgatja. A billenőlap működtetéséhez szükséges
nagynyomású olajvezeték a szegmensgát forgócsapján át érkezik a pillér fe ­
lől, igy az álló pillér és a mozgó gátszerkezet közti jó l tömitett kapcsolat
hajlékony tömlő nélkül megoldható. A mozgatőberendezés egyszerűsége a
Gall-lánchoz képest — amit egyébként korábban a szegmensgátakhoz is hasz­
náltak - szembetűnő.
Az blajhidraulikus emelőberendezést egy, a pilléren elhelyezett k is­
teljesítményű olajszivattyu tartja üzemben. Ez nagy — általában 100—150 at-
nyomással, de lassan mozgatja az elzárószerkezeteket. A lassú mozgatás
kívánatos is, m ert igy elkerülhetők a hirtelen nyitásból vagy zárásból sz á r­
mazó hullámok. A berendezés vezérlésének vázlatos módját a 12-5. ábra
mutatja be. Ha a két vezérlőszelep a rajzon feltüntetett állásban van, az
olajhidraulikus emelő két csuklója egymástól távolodni igyekszik. 90 °-kai
elforgatva a két szelepet, a szivattyúzott olaj közelíti egymáshoz a csukló­
kat. Köztes állásban a szelep reteszeli a mozgó elzárőszerkezetek helyze­
tét. Ilyenkor természetesen a szivattyú is áll.

12-5. ábra
Olajhidraulikus mozgatőberendezés vezérlésének elvi vázlata

Az olajhidraulikus emelőberendezések alkalmazásának a munkahenger

lökethossza szab határt. Ez utóbbi ritkán haladja meg a 2000 m m-t. A be­
rendezések előnye még a könnyen megoldható távvezérlés és távműködtetés is.
Hasonló elven működő berendezéseket használnak hajózsilipek támkapui-
nak nyitására-zárására is.

485
IRODALOMJEGYZÉK

1. Altunyin, S z .T .: Regulirovanije ruszel, Szelszkovizdat, Moszkva, 1962.

2. Dr, Balogh J . : Dombvidéki tározók. Műszaki Könyvkiadó, Budapest,
1966.
3. Dr. Bogárdi J . : Vizfolyások hordalékszállitása. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1971.
4- Dr, Bogárdi J. - Dr. Kozák M .: Hidraulika 1-2. Tankönyvkiadó,
' Budapest, 1976.
5. Csecskedi — Kővári — Lovas; Irányelvek természetes anyagú partbur­
kolatok és partvédőmüvek tervezéséhez. MÉLYÉFTERV,
1962.
6. Dr. Csorna J , ; A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése, VK. 1968.
Dr. Csorna J , ; A Felső-Dunára vonatkozó tanulmányok értékelése,
az egységes főmeder kialakitását célzó vizsgálatok.
VK. 1962.
8. Dégen I . ; Vízgazdálkodás
9. Dr.Dobos A .—Szolnoky C s .; Átmeneti műtárgyak laboratóriumi vizsgá­
lata. Hidrológiai Közlöny, 1959/6.
10. Frantisek, J . ; Jezy hidrostatické a jezy automatické s vyvazenim,
Praha, 1956.
11. Galli L . ; Az árvízvédelem földműveinek állékonyság vizsgálata.
OVH. Budapest, 1976.
12. György I , ; Vízügyi létesítmények kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó.
Budapest, 1974.
13. Dr.Hamvas F . : Folyami vízépítési műtárgyakra ható felhajtó erő vizs­
gálata. VITUKI, 34. Budapest, 1971.
14. Dr. Haszpra O .; A törtlapu átmenet vizsgálata. Hidrológiai Közlöny,
1962/2.
15. Dr. Haszpra Q .; A törtlapu átmenet. Hidrológiai Közlöny, 1961/6.

487
 16. Iványi B .: A Tisza kisvízi szabályozása. VK. 1 9 4 8 .2 ., 3 ., 4.
17. Ivicsics F . : Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a víz­
építésben. VITUKI, Budapest, 1972.
18- Karausev, A .V .; Recsnaja Gidravlika. Leningrád, 1969.
19. Dr. Karéi Juva; Vízrendezés. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.
20. Dr. Károlyi Z .: Sarkantyúkkal való folyószabályozás. VK. 1958.
21. Kengyel S . : Vízszigetelés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975.
22. D r.K ertai E .—Dr. Kozák M.—Dr. S á r a i.; Magyarország nagyobb vízépíté­
s i műtárgyai. Vízlépcsők. Műszaki Könyvkiadó, Budapest,
1967.
23. D r.K ertai E .—Dr.Kozák M.~ D r.Kővári L . : Magyarország nagyobb víz­
építési műtárgyai. Folyami kikötők. Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1971.
24. Dr. Kertai B .—Dr. Kozák M«~ Dr. Kővári L . ; Magyarország nagyobb víz­
építési műtárgyai. Tavi kikötők. Budapest, 1974.
25. Dr. Kézdi k . —Markó: Földművek védelme, víztelenítése. Műszaki Könyv­
kiadó, Budapest, 1962.
26. Dr.Kozák M .: Hidraulika l . , 2 . Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.
27. Dr.Kozák M .: Vízépítési műtárgyak hidraulikája. Tankönyvkiadó,
Budapest, 1970.
28. Dr.Kozák M .; Hidraulikai példatár l . , 2 . Tankönyvkiadó, Budapest,
1963.
29. Dr.Kozák M. —Sabadiiel J , ; Vízépítési Műtárgyak. Tankönyvkiadó,
Budapest, 1971.
Dr *Kozák M.—Sabathiel J . : Vízfolyások rendezése és hasznosítása.
Tankönyvkiadó, 1974-75.
31* D r.K rem pels T . : Aszfaltbeton falburkolat áteresztő aszfalt alkalmazásá­
val. Budapest, 1971.
82. Muszkalay L .—Starosolszky Ö ,: Vízépítési műtárgyak vizsgálata,
VITUKI, Budapest, 1968.
33. Markó I . ; Földművek védelem. Műszaki Könyvkiadó, 1975.
34. Dr. Mosonyi E .: Vízépítési Műtárgyak, Egyetemi jegyzet, Budapest,
1954.
35. Rouse, H .: Engineering Hidraulics.

488
 36‘ ~ Ő2Sa L‘ Ke]1^ 4en Talajviz elleni szigetelés. Műszaki Könyvkiadó,

37. D r .Sárosi L .- S o t ^ - K e l e m g i J ^ Betonút az építőiparban. Műszaki

Könyvkiadó, 1961.
38. Simmons, W. P .; Hydraulic Desing of Transition fór Small Canals.
Washington, 1964.
39. Dr.Starosolszky Ö .: Vizépitési Hidraulika. Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1970.

40. Dr^Starosolszky ö . : V ízépítés 1 ,2 . Műszaki Könyvkiadó, Budapest,

J 7 /0 *

41 ’ Dr - Starosolszky Ö .; Vizépités I—II. OVH. Budapest, 1973.

42. D r.Starosolszky Ö .: A jé g a vizépitésben. VITUKI, Budapest, 1969.
43. D r ,Szalay M .; Újszerű anyagok és technológiák a folyami vizépitésben.
Szakmérnöki jegyzet. Budapest, 1977.
44. D r.Szalay M .j Biológia a mérnöki gyakorlatban.
45' P r -Szarvas F . : Vizépitési Biotechnika I-H. VIZDOK. 1971.
46. Zorkóczy Z . ; A felső Duna szabályozása. VK. 1970.1.
47. Ven Te Chow; Hydraulics of Open-Flow Channels.
48. Wechmann, A .: Hydraulik.

49. Weimann B. : Földből készül vizmosáskötő gátak. VK. 1954.3.

50. OVH. Korszerű folyószabályozás, Budapest, 1969.
51. OVH. Sejtidomkő burkolatok. Műszaki Irányelvek Tervezet. OVHMI.
133. T -72.
52> ÖVH. Műszaki F e jlesz tési Irányelvek.
53. OVH. Árvédekezési kézikönyv. Budapest; 1974.

54. OVH. Műszaki Irányelvek (OVHMI 162): Vizépitséi biotechnika - Gyep­

burkolatok. 7 F

55. OVH. Műszaki Irányelvek (OVHMI 164) Vizépitési biotechnika - Hullám-

torő m ocsári növényzet.
56. Az 1970. évi Tiszavölgyi árvíz. VK. 1971. 3.

57. VITOKI: Irányelvek az árvédelmi létesítmények védőképességének foko­

zására. Budapest, 1971. 6

58. W H JKI: előírásai. Szabványtervére!.

59. VITUKI: V ízrajzi Atlasz sorozat 11. Duna, Budapest, 1971.
60. VIZITERV: Tervgyüjtemények tározókról, duzzasztómüvekről, gátakról
és csatornákról.
61. Irányelvek burkolatok tervezéséhez.

490
TARTALOM JEGYZÉK

1. B E V E Z E T É S ............................................................................................. 3

2. VÍZÉPÍTÉSI MÜVEK BURKOLATAI..................................................... 5

2 .1 Burkolatok osztályozása ................................................................. 5
2 .2 A burkolatot érő hatások és üzemi viszonyok..................... 6
2 .3 Burkolatok tulajdonságai és szerkezeti elemei .................. 11
2 .4 Földanyagú burkolatok.......................... . . . ' .............................. 15
2 .5 Növényi anyagú (biológiai) burkolatok .................. .. .............. 17
2 .6 Term észetes kőburkolatok ........................................................... 22
2 .7 Mesterséges kő-, beton- és vegyes burkolatok.................. 27
2 .8 Bitumen alapanyagú burkolattá: ............................................. 54

3. BETON, KŐ, FÖLD ÉS VEGYES G Á T A K ....................... 62

3 .1 Az állő gátak és alk alm azásu k ............ ..................................... 62
3 .2 Betongátak és szerkezeti elem eik................................................ 67
3 .3 K ő g á ta k ............ .................................. .................... .. ................. .. 89
3 .4 F öld g átak .................... 99

4. MOZGATHATÓ GÁTSZ ÉRKÉZ E T E K .......................... 138

4 .1 A gátak típusai ..................................................... .. 138
4 .2 A mozgatható gátak fő részei ..................................................... 143
4 .3 Siktáblás gátak ................................ 159
4. 4 Szegmens gátak ...................................... ........................................ 186
4 .5 Billenőlapos g á t a k ............... .. . ...................................... .............. 190
4 .6 Magasküszöbű és automatikus működésű gátszerkezetek . . 215
4 .7 Ideiglenes elzáró berendezések.................................................. 231

5. SZIGETELÉSEK ÉS VÍZZÁRÁSOK..................................................... 241

5.1 Víz elleni szigetelő anyagok.................. .. 241
5 .2 Szigetelések ................................................. 245
5. 3 Vízzárások injektálással és réseléssel ..................... .. 267

491
 6. OSZTÓHÉZAGOK, MUNKAHÉZAGOK ÉS MÁSODLAGOS
BETONOZÁSOK........................................ .................................................. 276
6.1 Az osztó- és munkahézagok szerepe vízépítési mű­
tárgyaknál .............................................................................................. 276
6 .2 Az osztóhézagok szerkezete vizépitési műtárgyaknál . . . . 281
6 .3 Munkahézagok ........................................... 299
6 .4 Fészkek vagy másodlagos betonozások .................................... 303

7. ÁTMENETEK, ÁTMENETI MŰTÁRGYAK ...................................... 313

7.1 Átmenetek szabadfelszinű mederszakaszok k ö z t ..................' 314
7 .2 Átmenetek szabadfelszinű meder és zárt szelvény
k ö z ö t t ...................................................................................................... 329
7 .3 Egyéb átmenetek .................................................................. 358

8. ENERGIATÖRŐ BERENDEZÉSEK ............................................ 359

8 .1 Az energiatörés általános alapelvei . . ................................... 359
8 .2 Energiatörő berendezések és energiatörés fokozásának
kiegészítő szerkezeti e l e m e i ................. 362
8 .3 Energiatörők szerkezeti kialakításának egy éb szem -
pontjai . ....................... 383
8 .4 Kopásellenállő burkolatok ................................... 384

9. KERESZTEZÉSEK M Ű TÁ RGYA I........................................................... 387

9.1 Az átereszek ...................................... 387
9 .2 Többfeladatu átereszek ....................................................... .. . . 396
9 .3 Bdjtatók ................................... 401
9 .4 Csatomahidak ........................................ 419
9 .5 Hidak ................................................................................................... 420
9 .6 Csőhidak ........................................ 423

10. VÉDEKEZÉS SZIVÁRGÁS ELLEN MŰTÁRGYAK KÖRNYE­

ZETÉBEN 426
10.1 A műtárgy alatti és a megkerülő szivárgás hatása . . . . 426
10.2 Védekezés a szivárgás káros hatásai ellen . . . . . . . . . 437

11. RÁCSOK ÉS GEREBEK, MERÜLŐ- ÉS TERELŐFALAK . . . . . 463

11.1 Vízierőművek, szivattyútelepek, vizkivételi müvek
g e r e b e i .................................................................. 464
11.2 Szennyvizrácsok és s z ű rő k ....................... 470
11.3 Halrácsok ................................ 476
11 .4 M e rü lő fa la k .................................. 477
11.5 Terelőfalak ....................................................................................... 478

492
12. GÁTMOZGATÓ BERENDEZÉSEK ........................................................ 479
12.1 Csavarorsős em elő szerk ezetek .................................................. 479
12.2 Fogaslétrás m ozgatőberendezések............................................ 482
12.3 Gall-láncos m ozgatőberendezések................. 482
12.4 Olajhidraulikus m ozgatőberendezések...................................... 484

Irodalom jegyzék...................................................................................................... 487

Tartalom jegyzék...................................................................................................... 491

493