Drábik János

Tudatmódosítás, az agy megerőszakolása

Előszó

A tudatmódosítás szupertitkos technológiája ma már rutinszerűen alkalmazott módszer, amely

lehetővé teszi az emberek tömeges fizikai és lelki manipulációját, a társadalom jelentős
részének a láthatatlan ellenőrzését. Az agykontroll kifejezés, különösen az a jelentésváltozata,
amely Magyarországon meghonosodott (a José Silva-féle relaxációs technika révén), nem
fejezi ki azt, amiről ez a könyv szól.

Dr. Domján László, aki olvasta a tudatmódosításról és az agy erőszakos befolyásolásáról

szóló tanulmányt a Leleplező című könyvújság 2003. évi 4-es számában, a következőket írta a
lap szerkesztőségébe:

"Érdeklődéssel olvastam a lap legutóbbi számában Dr. Drábik János 'Az agy feletti uralom
megdöbbentő új világrendje' című cikkét. Abban számtalanszor előfordul az agykontroll szó,
ám agymosás értelemben. Mivel Magyarországon az agykontroll szó összefonódott a Silva-
féle stresszkezelő és elmefejlesztő módszerrel, ezért tisztelettel jelzem a kedves olvasóknak,
hogy a cikkben említett döbbenetes agymosásnak semmi köze az általam is tanított Silva-
módszerhez. A Silva-féle agykontroll egy etikus és tudományosan megalapozott módszer,
elménk hatékonyabb használatához, problémáink eredményesebb megoldásához. Hatásáról
sokat elárul, hogy fölmérésünk szerint a tanfolyam hallgatói a kurzust követően átlagosan
55,1%-kal ritkábban betegszenek meg és gyógyszerfogyasztásuk 62%-kal csökken. Valójában
az ön-agykontroll szó lenne erre a módszerre a legpontosabb megjelölés. Ha ez nem lenne
igen esetlen szó, hiszen a Silva-féle agykontroll valójában önkontrollra tanít."

Az agykontroll másik egyoldalú értelmezése az, amikor a propaganda-agymosást, vagyis

csak az információkontrollt értik alatta. Kétségtelen, hogy a tömegtájékoztatási eszközökkel
iparszerűen lehet megszűrni, elhallgatni vagy megváltoztatni az információt és befolyásolni a
közgondolkodást. A propaganda-agymosás mellett létezik a nem átvitt értelemben használt
agykontrol. Már rendelkezésre állnak az emberi agyműködés befolyásolásának olyan -
korábban ismeretlen - eszközei és technológiái, amelyek révén lehetővé vált az abszolút
agykontroll, amely a társadalom totális ellenőrzésének az egyik leghatékonyabb eszközévé
vált.

Miért tud erről oly keveset a széles közvélemény? A legfejlettebb nyugati országok lakói még
ma is úgy tekintenek önmagukra, mint a demokratikus világ szabad polgáraira. Eme öntudatos
polgárok, akik joggal büszkék emberi jogaikra és politikai szabadságjogaikra, vajon miért
tűrik, hogy az általuk választott és nekik felelős kormányok, elzárják előlük az abszolút
agykontrollra vonatkozó információkat? Ez a hallgatásba burkolózás teszi lehetővé annak a
titkos ellenőrzési-rendszernek a működtetését, amely ellen teljesen védtelenek. Ha
magyarázatot kérnek erre a mindent átható titkolódzásra, akkor az illetékesek mindig a
nemzetbiztonság érdekeire hivatkoznak.

1
A propaganda-agymosás - az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás információs
kontrollja - tehát csak a tudatbefolyásolás egyik változata. Az agymosás másik változata, amit
a kínai kommunisták "gondolatreform"-nak neveztek. A koreai háború idején került a
közvélemény figyelmének a központjába, és a legtöbb ember számára bizonyos személyek
emlékezetének a kitörlését jelentette. A gyakorlatban alkalmazott agymosási technikák
részben megegyeznek, részben pedig igen hasonlóak a traumával okozott
magatartásmódosítás technikáihoz.

Az elmúlt 150 évben reneszánsza van az okkultizmusnak, a legkülönbözőbb "fekete

művészeteknek", a sátánizmusban és a Lucifer-kultuszban megjelenő pogány rítusoknak.
Ezek az alkotmányosan védett álvallások "vallásként" kínálják a gyanútlanoknak mérgezett
szellemi termékeiket. A legsötétebb praktikákat folytatják - többek között az agykontroll
eszközeivel - a vallásos tevékenység álcája alatt. Az okkultizmus szó a természetfölötti,
titokzatos erőkkel kapcsolatos elméletet és gyakorlatot, a bennük való hitet jelöli. Közéjük
sorolható többek között az asztrológia, a mágia és a spiritizmus is. Olyan titkos tudásra
vonatkozó monopóliumról van szó, amely hatalmat jelent ismerői számára.

1971-ben az Egyesült Államok kormánya az információ szabadságáról szóló törvény nyomán

számos - korábban titkos - dokumentumot hozott nyilvánosságra. Köztük volt az a
Kongresszusnak szóló jelentés, amely szerint a Hírszerző Szolgálatot, a CIA-ét, kezdettől
komolyan érdekelte, hogy a "Fekete Művészetek" gyakorlóira milyen klinikailag kimutatható
hatást tettek az okkult vallási praktikák? Különösen érdekelte a CIA-t az, hogy bizonyos
okkult rituálék mennyire fokozták a résztvevők szuggesztibilitását? Tudnunk kell azonban,
hogy e rituálék némelyike vér- és emberáldozatot is magában foglalt.

A rendkívül nagy léptekben fejlődő bihéviorizmus (behaviourizmus), azaz a lelki és

szellemi jelenségeket inger és reakció viszonyára visszavezető, és ezért csak a viselkedés
tanulmányozását célravezetőnek tekintő lélektani irányzat szerint a szuggesztibilitás
ellenőrzése az emberi agy kívülről történő befolyásolásának az alapvető tényezője. Azonban a
tudat irányíthatóvá és fogékonnyá tétele a magatartás megváltoztatása céljából, komoly
emberjogi kérdéseket vet fel. Az alkotmányok feladatuknak tekintik az emberi jogok, és a
politikai szabadságjogok védelmét. Ez egyben azt is jelenti, hogy védelmezniük kellene
minden egyes embert az agykontroll nyílt és rejtett alkalmazásától.

A reklámipar az úgynevezett puha agykontrollt használja. Nemzetbiztonsági és politikai

okokból azonban főleg a kemény agykontrollt használják, amely tartalmazza a vegyszerekkel,
drogokkal, az elektronikus eszközökkel, az elektrosokkal, a traumaokozással, és a hipnózis
legváltozatosabb formáival való tudat-és magatartásbefolyásolást. Mindez nem csak jogi,
emberi jogi, de egészségügyi kérdéseket is felvet. Az Egyesült Államok alkotmánya
szavatolja a vallás- és szólásszabadságot. Nincsenek azonban olyan törvények, amelyek
például védenék a polgárokat a destruktív kultuszok és más szervezetek traumával okozott
agykontrolljával szemben. Mivel magához az államhoz tartozó intézmények (FBI, CIA,
NASA, NSA, US Army, Navy stb.) is alkalmazzák az agykontrollt, ezért rendkívül nagy a
bizonytalanság abban, hogy mi az, ami még alkotmányos, legitim, és mi az, ami már
jogellenes, sőt bűncselekmény? A kormányzat szolgálatában álló jogi szakértők a
legkülönbözőbb jogi kiskapukat kihasználásával igyekeznek igazolni e kemény agykontroll-
technikák alkalmazásának a jogszerűségét.

Az agykontroll kemény formáival szembeni védekezésnek elsősorban nem jogi akadálya

van, hiszen minden civilizált társadalomban léteznek olyan törvények, amelyek így vagy úgy

2
védelemben részesítik azokat, akiken hozzájárulásuk nélkül alkalmazzák a tudatmódosítás
technikáit. A valódi nehézséget az jelenti, hogy ezeket a jogszabályokat nem lehet
érvényesíteni. Amikor már jelentkeznek a sértettek, rendelkezésre állnak a bizonyítékok, és
meg vannak az elkövetők is, a jogi eljárások szinte kivétel nélkül elakadnak. A jogalkalmazó
szervek közlik: az eljárás nem lehetséges, mert "nemzetbiztonsági érdeket sért". A jogállam
felmondja a szolgálatot. Senki nem tudja megmondani, hogy miért sért nemzetbiztonsági
érdeket, ha gátat vetnek annak, hogy állami szervek közpénzekből kísérletezgessenek a
gyanútlan állampolgárokkal.

A nemzetbiztonság fogalmát pontosan meg kellene határozni, mert a kormányzatok ma túl

tágan értelmezik és a legkülönbözőbb területeken használják a számonkérés alóli kibúváshoz.
Ennek a visszaszorítására a legmagasabb követelményeket kellene alkalmazni az emberi
jogok, így a szólás, sajtó, és gyülekezési szabadság, valamint az egyén önrendelkezéshez való
jogának a védelme érdekében. Ehhez hozzátartozik az is, hogy minden embernek joga van a
saját tudatműködése kizárólagos ellenőrzéséhez. Minden egyes ember elidegeníthetetlen joga,
hogy rendelkezhessék a testével, az idegrendszerével, a tudatával. Ahogy védelem illeti a testi
és a nemi erőszakkal szemben, ugyanúgy védelem jár neki akkor is, ha az agyműködését
erőszakolják meg.

E könyv megírására a Cathy O'Brien és Mark Phillips dokumentum-kötete nyomán kezdett

kutatásaim késztettek. A könyv borítóján ez olvasható: "A 'TRANCE Formation of America'
(A cím kettős-jelentésű: az egyik értelmezés: Transzállapot - Amerika formálódása; a másik
fordítás: Amerika-átalakulása; D. J.) a kormányzat egyik agykontroll áldozatának a
dokumentált önéletrajza. Cathy O'Brien a Központi Hírszerző Szolgálat MK Ultra Projekt
Monarch agykontroll programjának az egyetlen felépült és a nyilvánosság elé lépett áldozata.
A CIA-nak, a virginiai Langley-ben lévő központjánál mélyen be van vésve a fehér kőfalba
egy idézet a Bibliából, Szent János könyvéből: '... és az igazság szabaddá tesz téged'. Ez a
bibliai kijelentés, mint az ügynökség maga is, teljesen valóságos. Az épület, amelynek a falára
be van vésve, otthont ad a lélektani hadviselés elősegítésére a világ legsikeresebb
hazugsággyártójának. A 'Cég' nyersanyagnak használja az igazságot és technológiát az Ön és
Amerika szövetségesei kontrolljához szükséges 'tiszta' hazugságok előállításához. A
'TRANCE Formation of America' oldalain megismerkedhet az igaz tényekkel."

Miután elolvastam O'Brien és Phillips könyvét, erősen kételkedtem a szerzők állításaiban. A

háttérhatalom kutatása során azonban olyan szkeptikus lettem, hogy ma már a saját
szkepticizmusomban is kételkedem. Elhatároztam, hogy minden rendelkezésemre álló
eszközzel leellenőrzöm a szerzőket és saját kételyeimet. Újabb és újabb könyveket kellett
elolvasnom, köztük szakkönyveket is. Ennek kapcsán megismerkedhettem - többek között - a
Pléh Csaba, Kovács Gyula és Gulyás Balázs szerkesztésében az Osiris Kiadó gondozásában
2003-ban megjelent: "Kognitív idegtudomány" című szakkönyvvel. Ezen túlmenően az
Internet révén is mintegy 1500 oldalnyi anyagot néztem át, nemcsak elektronikusan, hanem
kinyomtatva is. Külön erőfeszítést tettem arra, hogy megtaláljam Cathy O'Brien és Mark
Phillips könyvének a hivatalos elutasítását és cáfolatát. Az erről fellelhető szegényes anyag
arra késztetett, hogy maguknak a szerzőknek is feltegyem kérdéseimet, és tőlük tudjam meg,
hogy az érintett hivatalos személyek és intézmények milyen módon vonták kétségbe a
könyvükben leírt tényállításokat, és miként védekeztek ellene a rendelkezésükre álló jogi
eszközökkel.

2003. június 20-án a következő válasz érkezett a szerzőktől:

3
"Köszöntjük Dr. Drábik Jánost!

Üzenete eljutott a TRANCE Formation of America szerzőihez...

E-mail-je, ami szervezetünk honlapjára érkezett, felteszi a kérdést, hogy 'Mi a hivatalos
cáfolat?'

Sajnáljuk, nem értjük mire vonatkozik a kérdés, ui. a mi ügyünkben nincs "hivatalos cáfolat".
Ellenkezőleg.

Az amerikai kormányzat bírálói vagyunk és nem szenzációhajhász szerzők... amint

keresztülverekedtük magunkat az Egyesült Államok jogi és az egészségügyi rendszerén,
ügyünk végül is az Egyesült Államok Kongresszusához került. A jogi eljárást 1992-ben a
bíróságon állították le az 1947-es Nemzetbiztonsági Törvényre hivatkozva. Ezért döntöttünk
úgy, hogy megírjuk és saját kiadásunkban közreadjuk az emberiség iránti szeretetből fakadó
munkánkat, a "TRANCE Formation of America-t.

Tisztelettel: Mark és Cathy"

A könyv írása közben megértettem, hogy az agykontroll végső formája a társadalmat sötét
lepelként beborító félelem. Az a tudat, hogy valaki bármely pillanatban elveszítheti az életét,
szinte reflexszerűen kiváltja, hogy védelmet keressen azoknál, akiktől védelmet remél. Az a
trauma-okozással előidézett abszolút agykontroll, amelyről ez a könyv szól, nem az
összeesküvési elmélet valamilyen újabb változata. Nem elméletről, hanem gyakorlatról szól.
Tényekről. Megtörtént eseményekről, létező (vagy létezett) hús-vér emberek sorsáról.

A félelem felkeltése - a tudatműködés és az emóciók társadalmi méretű befolyásolása -

alkalmas az emberi civilizáció egészének a gyökeres megváltoztatására. Ismert közhely, hogy
"a tudás hatalom", de az már kevésbé köztudomású, hogy az információk visszatartása
rendkívül fokozza a félelmet és mértéktelenül megnöveli a bizalmatlanságot.

A legjobb félelem elleni gyógyszer a tájékozódás. Ez a könyv az uralom egyik új és nem

ismert eszközére, az államilag finanszírozott és a kormányok által gyakorolt totális
agykontroll technológiájára, módszereire és eszközeire kívánja felhívni a figyelmet. 2004.
tavaszára már működtetni kívánják a "Frequency Fence" (Frekvencia kerítés) elnevezésű
totális agykontroll technológiát, mint a globális társadalom és az egy-központból kormányzott
világ létrehozásának egyik fontos eszközrendszerét. E technológia lehetővé teszi ún. "mentális
börtön" létrehozását anélkül, hogy a létezéséről tudomást szerezhetnénk. Nyilvánvaló, hogy
minél előbb ismernünk kell ezeket a terveket és technológiákat, ha ellent akarunk állni, és
meg akarjuk őrizni emberi autonómiánkat.

2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás

4
1. fejezet

Az emberi agy megerőszakolása

A tudat feletti uralom és az új világrend

Azok a világtörténelmet formáló erők, amelyek nagy ívű világstratégia keretében már
hosszabb ideje új világrend létrehozásán fáradoznak - számos dokumentumra és tényre
támaszkodva állíthatjuk - komoly erőfeszítéseket tettek az idegrendszer, különösen az emberi
agy jobb megismerésére és működésének a befolyásolására. Az ilyen irányú törekvések nem
új keletűek. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban - és még korábban Indiában,
Babilonban - ismertek voltak a különböző okkultista misztériumok, amelyekben a beavatottak
a titkos tudást tanulmányozták és gyakorolták. Az egyik legrégebbi könyv az egyiptomi
"Halottak könyve" részletesen tárgyalja, hogy kínzással, megfélemlítéssel, drogok
felhasználásával és hipnózissal miként lehet a beavatandó személyt függő állapotba hozni és
irányítani.

A XIII. századtól kezdve a római-katolikus egyház is használt tudatmódosító módszereket

Európa feletti szellemi hegemóniája megerősítésére, s ehhez az egyik leghatékonyabb eszköze
az inkvizíció volt. A kereszténységgel kezdettől fogva szembenálló okkultizmus szakértői
tudják, hogy a modern sátánizmus is messzire nyúló történelmi gyökerekkel rendelkezik a
tudatbefolyásolás terén, és csaknem mindig igyekezett elrejtőzni a különböző ezoterikus
csoportok mögé. A most kibontakozó új világrend szempontjából azonban döntő jelentőségű
az az Illuminátus titkos társaság, amely a frankfurti pénzemberek támogatásával és
kezdeményezésére - elsősorban Bajorországban - szerveződött meg Adam Weishaupt, az
ingolstadti Jezsuita Egyetem tanára irányításával a XVIII. Század második felében.

Weishaupt kiválóan ismerte az ókori misztérium-vallásokat és hagyományokat. Az általa

alakított titkos társaságot a "felvilágosodottak" társaságának, azaz Illuminátusoknak nevezte
el. Ez a titkos társaság szoros kapcsolatba lépett a különböző okkultista csoportokkal és zárt
társaságokkal, elsősorban azonban a nagy tekintélyű szabadkőműves mozgalom páholyaiban
igyekezett átvenni a vezetést. Célja új világrend létrehozása volt, amely frankfurti
kezdeményezői számára kozmopolita világtársadalmat jelentett. Ebben az új világrendben a
pénzemberek szűk csoportjáé a legfőbb hatalom. Az Illuminátusok természetesen nem ezt
közölték tagjaikkal, hanem olyan utópiáról beszéltek, amely a soha nem látott boldogságot
fogja elhozni a soha komolyan nem gondolt "szabadság, egyenlőség és testvériség"
kíséretében az egész emberiség számára. Emögött a nemesen csengő célkitűzés mögött
azonban az a szándék húzódott, hogy a pénzrendszer és a gazdaság feletti uralmuk
megszilárdítása végett fokozatosan átvegyék a társadalom egészének az irányítását is a
hagyományos vezetőrétegektől, végül pedig hatalmukat az egész emberiségre kiterjesszék az
emberi tudat módosításával, a társadalom szerkezetének és működésének a teljes
átalakításával. Az új világrend hatalmi elitjének ezért szabad polgárok helyett irányítható

5
biorobotokra, demokratikus társadalom helyett pedig biomasszává gyúrt tömegekre van
szüksége.

A XVIII. Század végén és a XIX. században az Illuminátusok elsősorban Nagy-Britannia,

Franciaország és az Európában geopolitikai tényezők miatt központi helyet elfoglaló
Németország ellenőrzésére törekedtek, de nem hagyták ki Oroszországot sem. Minthogy divat
volt ekkoriban az Illuminátus szabadkőművesség, még II. Katalin is tagja volt rövid ideig
Adam Weishaupt titkos társaságának. Az Illuminátusok uralmi stratégiájával szorosan
összefügg az, hogy az ún. magatartás-kutató tudományok - így például a behaviourizmus -
Angliából indultak el. A korszak vezető tudományos nagyhatalma, Németország is kivette
részét az ilyen irányú kutatásban: számos orvosi és pszichiátriai technikát, amely fontos a
tudat és a magatartás hatékony befolyásolásához a németországi Kaiser Wilhelm Institute-ban
dolgoztak ki.

Nagy előrelépést jelentett a tudatbefolyásolás megalapozásában a londoni "Tavistock Institute

of Human Relations"-nek (Emberi Kapcsolatok Tavistock Intézetének) létrejötte 1921-ben.
Ennek a kutató létesítménynek az volt a kifejezett célja, hogy kísérleti úton kiderítse, melyik
az a bizonyos pont, amikor az ember idegrendszere felmondja a szolgálatot és lelkileg
összeomlik.

1932-ben Kurt Lewin lett a Tavistock Intézet igazgatója. Előzőleg 1927-től a Berlini
Egyetem rendkívüli tanára volt. Már a Tavistock Intézet igazgatójaként vendégprofesszor az
Egyesült Államokban, de visszatérve Németországba 1933-ban lemond tanszékéről, és
Amerikába emigrál. Két éven át a Cornell Egyetemen tanít, majd a szociálpszichológiai
kutatás egyik legjelentékenyebb központjába, az MIT-ba (Massachusetts Institute of
Technology-ba) kerül, ahol ő veszi át a csoportdinamikai kutatórészleg irányítását.

Az akaraterőt azzal mérte, hogy az hányszor ismételt asszociációt képes leküzdeni. Nagy
akaraterővel rendelkező kísérleti személy arra is képes, hogy még 200 vagy 300 ismétlés után
se a másik tagot idézze fel a begyakorolt szópár egyik tagjára, hanem a kísérletvezető
instrukciójának megfelelően az elsőre rímelő szótagot. A szokásnak, az asszociatív
begyakorlásnak az erejét viszont a reakcióidő meghosszabbodásával mérte, tehát azzal, hogy a
begyakorolt asszociáció mennyire gátolja a szándékot, az akaratot. Lewin kísérletei során
váltogatta a begyakorolt asszociáció ingerszavaival végzendő feladatokat. A rímelésre
begyakorolt szavakhoz az egyik változatban rímelési, a másikban fölcserélési feladatot is
adott. A harmadikban pedig a kétféle feladat váltakozott. Az asszociációs technika kritikai
elemzése során megállapította, hogy az ún. cselekvési készenlét meghatározza a viselkedést és
azt meghatározott cél felé vezérli.

Miközben Kurt Lewin a csoportdinamikai kutatás terén jelentős eredményeket ért el,
egyidejűleg a nemzetiszocialista Németország a neuropszichológia, a parapszichológia, és a
nemzedékről nemzedékre átöröklődött okkultista hajlamok kutatásában haladt előre. A két
világháború közötti időszakban Anglia és Németország folyamatosan együttműködött a tudat-
befolyásolásban, így többek között az eugenetika terén, amely az ember öröklődő
tulajdonságait, a testi és szellemi képességek javítására próbálja felhasználni. Az
eugenetikának a fajelméletben is szerepe volt, mert célkitűzései közé tartozott a felsőbbrendű
emberi faj "kitenyésztésének" a kutatása. A két ország ez irányú együttműködését egy titkos
társaság segítette elő: az "Order of the Golden Dawn" (az Aranyhajnal Rendje), amelynek
egyidejűleg számos előkelő brit arisztokrata és magas rangú német náci pártfunkcionárius volt
a tagja. Közéjük tartozott az SS főnöke, Heinrich Himmler is, aki felelős volt a

6
"Lebensborn" nevű kutatási programért, amelynek a keretében örökbefogadott
gyermekekkel végeztek kísérletet, elsősorban ikrekkel. A program célja olyan árja "szuperfaj"
kitenyésztése volt, amelynek a tagjai teljesen el vannak kötelezve a Harmadik Birodalom által
elképzelt náci világrendnek.

A program előkészítését szolgáló kísérletekben már fontos szerephez jutott a génmanipuláció,

és a magatartás megváltoztatása. Ezt a kísérlet-sorozatot az a dr. Joseph Mengele végezte,
aki Auschiwtzban kegyetlen körülmények között "kutathatta" a testi, lelki sérülések hatásait
kísérleti alanyain. Emellett kíméletlen sebészeti beavatkozásokat is végzett, s számos
gyermeket erős és gyakori elektrosokk hatásnak tett ki. A brutális sokkolás következtében
sokan meghaltak. Az auschwitzi kísérletekkel egyidejűleg Dachau-ban "agymosási"
módszereket próbáltak ki. A kísérleti alanyoknak hipnózisban erős hallucinációkat okozó
kábítószert, meszkalint adtak.

A II. Világháború folyamán az amerikai Colgate Egyetemen, dr. George Estabrooks

irányította a magatartást befolyásoló kutatásokat. Estabrooks ezt a hadsereg, az FBI, a CID
(Criminal Investigation Division - Bűnügyi Nyomozóhatóság) részére végezte. Maga
Estabrook azonban elmondotta, hogy bizalmas üzenetek továbbítására és titkos megbízatások
teljesítésére olyan hipnotizált futárok létrehozásán fáradozott, akik tudományos módszerekkel
végzett tudatmódosításon mennek át, és mesterségesen válnak tudathasadásos személyekké.

A II. Világháborút követően az amerikai Védelmi Minisztérium titokban számos vezető

német és olasz tudóst, valamint hírszerző szakembert hozatott az Egyesült Államokba Dél-
Amerikán keresztül, s részben a Vatikán segítségével. A Project Paperclip nevet viselő
program keretében került Reinhard Gehlen tábornok Amerikába, aki Hitler Szovjetunióval
foglalkozó hírszerző-szolgálatát irányította. Gehlen Washingtonban gyakran találkozott
Truman elnökkel, valamint William Donovan tábornokkal, aki akkor az OSS (az Office of
Strategic Services-nek) az igazgatója volt. De szoros kapcsolatot tartott Gehlen Allen
Dullessal is, aki később a CIA élére került. E megbeszélések célja az volt, hogy az amerikai
hírszerző-szolgálatot hatékony intézménnyé formálják. Ennek eredményeként jött létre 1946-
ban a Central Intelligence Group, amelyet 1947-ben átkereszteltek Central Intelligence
Agency-nek, vagyis létrejött a CIA.

Reinhard Gehlen német tábornoknak kulcsszerepe volt az Egyesült Államok

Nemzetbiztonsági Tanácsának a létrehozásában is. Az a törvény, amely ezt az intézményt
létrehozta, az 1947-es National Security Act, a későbbiek folyamán fontos szerepet játszott
abban, hogy a kormányzat számos illegális tevékenységét a nemzetbiztonságra hivatkozva
titokban tarthassák, és zavartalanul folytathassák. Ezek közé a programok közé tartoztak a
legnagyobb titokban végrehajtott tudat-befolyásoló kísérletek, az ún. mind control-
programok.

Project MKULTRA

Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult

egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az "agymosásnak" nevezett tudatbefolyásolás
technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot
válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. "igazság-drogok" sikereire. A kutatás
azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket
hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t
1953-ban leállították.

7
A Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erőfeszítéseit a magatartás
megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles
hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek
segítségével úgy lehet kondícionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos
információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási technikák alkalmazásával
fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a
megnövelése. Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait
ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték
Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási
technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program
1956-ban befejeződött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project
MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A
kutatók az MK szó jelentését, a "Mind Kontrolle", vagyis az angol-német keverék elnevezésre
vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis
ellenőrzést.)

A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs

táborokban folytatott kíséreletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan
kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan
módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a
pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és
olyan anyagokat is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az
ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást.

Project MONARCH

Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt

program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt
valószínűleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő kísérleti
alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges "beavatottakat" számítjuk. Feltételezhető,
hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve "Operation
SPELLBINDER" volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A
SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan "alvó" ügynököket képezzenek ki ("Manchurian
candidates"), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún.
poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követően. Az
"Operation OFTEN" című tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a
kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCH valódi célját és
természetét.

A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch
nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek
alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó. De ezen
túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi átalakulási folyamatra is, amelyen a
lepke keresztülmegy. Először hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba
kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az
okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes
a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai
szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben reinkarnálódva
tovább folytatja életét.

8
A gnoszticizmus ősi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A
gnosztikus művészetben "a halál angyalát" az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-
befolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron
rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A
MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a "marionett-szindróma", valamint az "Imperial
Conditioning" (birodalmi kondíciónálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező
elmegyógyászok ezt "Conditioned Stimulus Response Sequences"-nek nevezték, azaz
Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.

A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés struktúráinak a

felbontása és más szerkezetű újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati működését
egymástól elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és
ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés
rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a
sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az
a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az
emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a
magyarázatot erős kétellyel fogadja és az agyműködés "file"-okra, elkülönülő állományokra
bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók
tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus
vonatkozások jelenlétét.

Az emberi tudat mesterséges "fülkéi"

Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy

komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy "file" (egy állomány) - vagy ahogy mi
korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke - a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy
fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres
ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élő "file"
aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra
van szükség. Ezeket angolul "triggers"-eknek nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz,
elsütő szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit "victim"-nek (áldozatnak) vagy
"survivor"-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő irányítójának ("programmer" vagy
"handler") a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga ("slave") az irányítóját
mesternek ("master") vagy istennek ("god") tekinti. A "slave"-ek 75%-a nő, ugyanis a nők
általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért
sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul:
dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg titkos műveletek elvégzéséhez,
illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a
kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.

A MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól

a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is
utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért,
hogy "téglaként" információkat gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak
megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik,
hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le,
hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side
vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó "file"-ok pedig összefonódva a tudatban
egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott "file"

9
rendszerén belül hét szintből álló kettősspirál található. Minden ilyen rendszer egy belső
programozóval rendelkezik, amely figyeli a "gatekeeper"-t, vagyis a "kapu örzőjét", mert ez a
mini-program utasítja el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az adott lelki
parcellába.

A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát ("Tree of Life") lát,
amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi
szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal,
lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki
diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.

A vérségi kapcsolatok fontossága

A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékről-nemzedékre

ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért - állítólag - arra vannak
beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek,
beteljesítsék sorsukat. Ezt a "kiválasztott nemzedék" meghatározást a hírhedt auschwitzi
orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre,
megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelőotthonokból szerezték be
őket, vagy olyan vérfertőző nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre
visszamenően szokásos volt a pedofília.

Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterű családból,
de szinte valamennyi vallási csoport képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató
szakemberek úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a
dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen
engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok
számára a tekintély feltétlen, ezért már kondícionálva vannak a parancs általi külső
irányításra.

Ha orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélők

fiziológiai, testi jellemzőit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott
vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb részein fellelhető sérülések
lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva tetoválások és
ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így előkelőbbnek és védettebbnek
számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel
bírnak - az ő bőrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult
manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig
spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.

Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések szerint olyan visszakapcsolási

parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését
nagyszámú kísérleti alanyra.

Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. "non-biological twinning", azaz két egymással

rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történő ünnepélyes programozása, hogy őket
mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok
egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba
helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a
másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes

10
működni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális
jelenségek, mint az "astral-projection" ("csillaghatás"), telepátia (gondolatolvasás), ESP -
"extra-sensory perceptions" (érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és
működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen "ikresítésen" keresztülmennek.

A MONARCH programozás egyes szintjei a következők:

Alpha-szint: Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának
az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a
rendkívüli bővülése jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével.
Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre.
Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról
azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke
között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.

Béta-szint: Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban

elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a
gátlások kiiktatásával. Úgynevezett "cat-alters"-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy
béta-szintű programozásával.

Delta-szint: Ezt ún. "killer" (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik. Eredetileg

különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az
Első Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási
szinten a mellékvese optimális működtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti
alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat. Az
önpusztító vagy öngyilkosságot eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén
kerülnek rögzítésre az agyban.

Téta-szint: Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több
generációs, ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb
fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen
vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetően az
elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták,
nevezetesen a "bio-medical" emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett
implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses
sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú
műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.

Omega-szint: Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is

ismernek, mint "Code Green" (Zöld Kód). Az ennek megfelelő viselkedési formák magukban
foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint akkor
aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor - áldozat vagy túlélő) elkezdi a
terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az emlékezetéből.

Gamma-szint: Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő

programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze
van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi
időben, ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és
gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a
tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.)

11
A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői

A kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstől

kezdődően mintegy 6 évig tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes
esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az
elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek
betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés legmélyén.
Korábban ezt "Multiple Personality Disorder"-nek, MPD-nek (tudathasadásos
személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban "Dissociative Identity Disordernek"
(DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCH-
programozás alapját. A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott
hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az
élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan
különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi
funkciókat.

A következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és

üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül
végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem
hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra
(Rybo-nuclein Acid - Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy
tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett "virtuális
valóság"-gal kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan
a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún.
"split-screen" látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési
technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő
programok, amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a
dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két különböző
dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik
részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a
memóriát törölni kívánják.

Ezt a programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott

közvetítőeszközök segítségével újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott "Óz a
varázsló" és "Alice a csodák országában". Mindkettő mélyen telítve van okkult
szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt
érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus
programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat
és kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A
neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés közötti összefüggéseit
vizsgáló ága.)

Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű Disney-film. Ezt a rajzfilmet

a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A
filmben Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely
tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és
találja meg a válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket mond tele
értelmi irányváltoztatásokkal, például "néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb". Az
ezoterikus következtetés: "a balra vezető út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezető rossz út) a
könnyebbik.

12
Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa a druida-vallás okkult
erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos,
minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fűzfa-nagymama-
programozáshoz.

Először is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat a szertartások során
lélektisztítási célból.

Másodszor a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat is, mint például a

viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az
áldozatok és a túlélők, úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik őket, azt
sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.

Harmadszor, a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy
egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van.

A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző hangzatok, ritmusok és

szavak kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és
forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra
használtak. King egyik legutóbbi könyve az "Insomnia" (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést
tartalmazza, hogy "We never sleep", vagyis "Soha nem alszunk.", amely vezérszava minden
MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal.

A kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot elsőként ki dolgozta
ki. A különböző forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr.
Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Ő állítólag együttműködött a II. Világháború
alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen kegyetlen
brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per
során meglehetősen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről komoly erőfeszítéseket az
elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé
hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen
tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is
érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a "Halál Angyalát" itt vagy ott lehetett látni.
Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett
kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.

Valószínűleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok
csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve
David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember volt, megnyerő
modorral - ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is megengedte időnként magának. A
túlélő kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a
szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek,
szeretlek, nem szeretlek... Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb
módon megkínozta azt a kisgyermeket - a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen
pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy
meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy
bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati
szintre történő visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait
leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes emóció kinyilvánításáról.

13
Dr. D. Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr. White néven is
ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ
Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő
bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott
el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a "Society for the Investigation of Human
Ecology" (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A
kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben
végezték.

Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különböző

drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron
azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet "psychic driving"-nak (pszichikai
vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével
több héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben
egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk
különböző sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a római-
katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki. Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok
többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-
ben lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított. A
CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy
kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő magatartás hivatalos
elismerésére.

Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb

nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált
kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány rituálék
és megalapította a "Temple of Set"-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az
egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a megszemélyesítője.) A "Temple
of Set" az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) "Church of Satan" (a Sátán Egyháza) nevű
"vallási" szervezete elágazásának tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden
Gate Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant
botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok
szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették.
Aquino kódneve "Malcolm" volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és
magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell MONARCH-
slave-eket ("slave=rabszolga") - azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat
előállítani. Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel,
valamint számos bűnözői szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek
szétosztásában.

Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető, akit "Dr. Blue" vagy "Dr.
Gog" kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia, akik folytatták
apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban "Dr. Black", aki minden bizonnyal Leo
Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború
idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértő
programozók voltak még E. Hummel és W. Bowers.

A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé
legyen szembetűnő. Az egyes specializált részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző
egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a

14
kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a
kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben
résztvevő legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a
UCLA, a University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown University
Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington D.C.-ben),
a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship
Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.

A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett
elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon működő
létesítményekben elemezték, összegezték és így született meg a "végtermék". Ezekre a
létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált
okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval
Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis, Ft. Hood, Redstone
Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő
programozó központként emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos
National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta,
Lampe és Las Vegas.

A legismertebb MONARCH-program résztvevők

Az egyik legjobban dokumentált ügy a MONARCH kísérleti program keretében Candy

Jones-é, aki az 1940-es években közismert divatmodell volt. Jones valódi neve Jessica
Wilcox. Donald Bain "The Control of Candy Jones" (Candy Jones irányítása - Chigaco,
1976.) című könyvében leírja azt, hogy Jessica Wilcox-nak 12 éven át milyen intrikákon
kellett keresztülmennie, míg végül is felfüggesztették, mint a CIA alkalmazásban lévő
hírszerzőjét. Jessica Wilcox nyilvánvalóan megfelelt fiziológiailag azoknak a feltételeknek,
hogy az emberi tudattal folytatott kísérletek alanya legyen és, mint ilyen, az MK-Ultra Project
egyik legelső kísérleti nyula volt. Az ö esetére még visszatérünk a továbbiakban.

Számos konkrét tény látott napvilágot a MONARCH-programmal kapcsolatosan. A

"TRANCE Formation of America: The True Life Story of a CIA-slave" (Amerika öntudatlan
[ titkos] átformálása: Egy CIA rabszolga igaz élettörténete), amelyet maga a történet
főszereplője, Cathy O'Brien írt, Mark Phillips-el, aki a programozás alól felszabadította. Az
1995. szeptemberében a Reality Marketing gondozásában megjelent könyv (ISBN:
0966016548) borítóján az olvasható, hogy "Cathy O'Brien az egyedüli felgyógyult és az
ügyben szót emelő túlélője a Központi Hírszerzőszolgálat MK-Ultra Project Monarch
elnevezésű agykontroll akciójának."

Az azóta már több kiadásban is megjelent könyv részletesen dokumentált önéletírás, amely
hitelesnek tűnően számol be azokról az évekről, amikor O'Brien folyamatosan vérfertőző
nemi kapcsolatra kényszerült és, amikor beteges hajlamú apja átengedte kísérleti alanynak a
Project MONARCH számára. Társszerzőjével, Mark Phillips-szel, aki megszöktette és
deprogramozta, Cathy O'Brien egész sor első olvasásra hihetetlennek tűnő bűncselekményről
számol be:

Kikényszerített prostitúció a politika és a hatalom felső szintjeihez tartozó személyekkel;

titkos megbízatások teljesítése, mint drogfutár és küldönc ("drug mule"), továbbá aktív
részvétel a country-western zeneipar kulcsszereplőinek a tevékenységében, akik a CIA
számára végeztek illegális tevékenységet.

15
Paul Bonacci, akinek sikerült csaknem két évtizedes kísérletezést a Project MONARCH
keretében túlélnie, ugyancsak nyilvánosságra hozott olyan bizonyítékokat, széles körben
elkövetett bűncselekményekre és korrupciós tevékenységre vonatkozóan - a
helyi/városi/tagállami szinttől fel egészen a Fehér Házig -, amelyek erősen alátámasztják a
"TRANCE Formation of America" c. könyv állításait. Bonacci tanúságot tesz olyan szexuális
visszaéléseknek kitett fiúkról, akiket erre a célra a Nebraska tagállamban lévő Boy's Town-
ban választottak ki, és akiket a közeli Offut AFB-re (Army Facility Bases - Hadsereg-ellátó
támaszpont) vittek, ahol is intenzív programozásnak vetették alá agyukat a MONARCH
projekt keretében. A pszichiátriai kísérletet Bill Plemons parancsnok és Michael Aquino
alezredes irányította. Miután teljesen megfélemlítették a fiatal fiúkat és a tudattalan felejtés
állapotába juttatták őket, arra lettek kényszerítve, hogy egymással és lányokkal pornográf
célból mindenféle szexuális parancsot teljesítsenek, valamint prostituáltként Amerika politikai
és gazdasági hatalmasságai egy részének a rendelkezésére álljanak.

Bonnaci visszaidézi azt, hogy az Air Force (Légierő) támaszpontjáról teherszállító gépeken a
californiai McClelland AFB-re vitték őket. Más szerencsétlen fiatalkorúakkal és
tinédzserekkel onnan a leghatalmasabbak számára zárt szabadidős parkba, a Bohemian
Grove-ba szállították őket. Az elkövetők minden szempontból visszaéltek helyzetükkel és a
legelképzelhetetlenebb perverziókra kényszerítették a gyerekeket azért, hogy nemi vágyaikat
és beteges hajlamaikat kielégítsék. Egyes fiatalokat - Bonacci állítása szerint - meg is öltek,
hogy még inkább megfélemlítsék a már amúgy is megrémisztett és megtört többi
gyermekeket. Ron Patton szerint az MK-Ultra program kísérleti alanyai közé lehet sorolni
egy már elhunyt színésznőt, egy erkölcsileg romlott TV-evangélistát, egy hősnek kikiáltott
Green Beret-tisztet (a Green Beret az amerikai hadsereg különleges feladatok végrehajtására
kiképzett elit-egysége), egy népszerű country-énekes sztárt és még sok más személyt. Ron
Patton azt állítja, hogy Lee Harvey Oswald, Sirhan-Sirhan, Charlie Manson, John Hinckley
Jr., Mark Chapman, David Koresh, Tim McVeigh és John Salvi feltételezhetően szintén az
MK-Ultra program kísérleti alanyai voltak.

Kik segítették a kísérleti alanyok tudatának a felszabadítását?

Dr. Corydon Hammond, a mormonok által alapított Utah tagállam Állami Egyetemének a
pszichológusa 1992. július 25-én megdöbbentő előadást tartott a virginiai Alexandriában. Itt
került sor a lelki működés befolyásolását kutatók rendszeres évi konferenciája. Hammond
"Hipnózis a többszörös személyiségi zavarban szenvedőknél: a rituális bántalmazás" címmel
tartott előadásában lényegében megerősítette hivatásos elmegyógyászokból álló
hallgatóságának azokat a gyanúit és sejtéseit, miszerint betegeik bizonyos százaléka intenzív
és szisztematikus agyprogramozáson ment keresztül. Hammond doktor utalt a náci
kapcsolatra, a hadsereg és a CIA tudatellenőrzést szolgáló kutatásaira, a görög betűkkel jelzett
programozásra és külön is említést tett a MONARCH projektről, azzal kapcsolatban, hogy ez
a gyakorlati kondícionálás egyik formája. Röviddel úttörőnek mondható előadását követően
halálos fenyegetéseket kapott. Minthogy nem akarta kockáztatni családjának a biztonságát,
ezért Dr. Hammond megtagadta további információk nyújtását.

A már említett Mark Phillips korábban az amerikai Védelmi Minisztérium egyik elektronikai
alvállalkozójaként belülről ismerte a kormányzat által folytatott szigorúan titkos agykontroll
tevékenységet. Újabb ismeretek iránti vágya, erős öntudata és őszinte aggodalma Cathy
O'Brien, egy "Presidential Model" (elnöki modell) iránt, aki a MONARCH Project kísérleti
alanya volt, késztette őt arra, hogy 1991-től kezdődően leleplezze ezt a megtévesztő kísérletet.

16
Ő volt az, aki segített O'Briennek elmenekülnie fogvatartóitól, majd pedig az is sikerült neki,
hogy Alaszkában egy éven tartó munkával visszaállítsa Cathy tudatának normális működését.

Marc Phillips erőteljes bírálatban részesült azok részéről, akik kétségbe vonták állításainak a
hitelességét. Valerie Wolf, egy New Orleans-i terapeuta két betegét bemutatta 1995. március
15-én az amerikai fővárosban annak az elnöki bizottságnak, amely az emberi sugárzási
kísérletekkel foglalkozik. A két női tanú részletesen beszámolt német orvosokról, kínzásokról,
kábítószerekről, elektrosokkról, hipnózisról és nemi erőszakról, továbbá arról, hogy
meghatározhatatlan mennyiségű sugárzásnak lettek kitéve. Valerie Wolf és páciensei
egybehangzóan állították, hogy úgy sikerült visszanyerniük emlékezetüket a CIA
programozásból, hogy nem alkalmaztak sem regressio-t (=a biológiában a kezdetlegesebb
formákhoz való visszalakulást; általában pedig visszaesést, visszafejlődést, a fejlődésben
visszafelé haladót jelent), sem hipnózist.

Az Atlantic Richfield nevű cég egyik korábbi jogi képviselője David E. Rosenbaum 9 éven
át (1983-tól 1992-ig) azt próbálta kideríteni: milyen tények támasztják alá, hogy az ARCO-
ültetvény (Monaca, Pennsylvania) több dolgozóján kínzással és kényszerítéssel programozást
végeztek. Jerry L. Dotey és Ann White sugárkísérleteknek lettek alávetve. Amikor
Rosenbaum elmélyedt az ügyben, akkor valóságos Pandora-szelence nyílt ki a számára. A
görög mitológia nőalakjáról, Pandoráról tudjuk, hogy a bajokat rejtő szelencét
kíváncsiságában felnyitotta és ezért szerencsétlenségek sora szakadt a nyakába.

Az ügyvéd legmeglepőbb felfedezése az volt, hogy Jerry Dotey és Ann White igen nagy
valószínűséggel Hitler Adolf természetes leszármazottai lehetnek. Ezt többek között arra
alapozta, hogy a róluk készült fotók egész meglepően hasonlítottak Hitlerre, mind az arcot,
mind a test felépítését és méreteit illetően. Rosenbaum azt is állítja, hogy olyan érzésekről és
tapasztalatokról tesznek tanúbizonyságot, amely arra utalnak, hogy ikrek. Dotey-t és White-ot
állítólag változatos kínzásoknak vetették alá, miközben hipnotikus állapotban kábítószereket
adtak be nekik. Egyenként legalább 3 különböző tréningtechnikán estek keresztül, amelyet az
ültetvény orvosai alkalmaztak velük szemben.

Mindkét áldozat úgy volt kondicionálva, hogy meghatározott inger fellépése esetén hipnotikus
állapotba kerüljenek. Ennek az ingernek a része volt egy bizonyos kulcsszó vagy kifejezés és
a kísérleti alanyoknak azt is betáplálták a tudatába, hogy a hipnotikus állapot befejeztével el
kell felejteniük. Ismétlődő inger-válasz szekvenciáknak voltak alávetve azért, hogy csaknem
automatikus reakciókat tanúsítsanak. Az MK-Ultra kísérletek olyan veterán résztvevői mint
Dr. Bernard Diamond, Dr. Martin Orne és Dr. Joseph Mengele rendszeresen felkeresték
az ARCO ültetvényét, állítja Rosenbaum. Dotey és White speciális kondícionálásának a célja
az volt, hogy mesterségesen létrehozzanak egy kettős német személyiséget.

A kísérleti alanyok átprogramozott tudatának a visszaprogramozásában (deprogramming)

olyan neves terapeuták is részt vettek, mint Cynthia Byrtus, Pamela Monday, Steve
Ogilvie, Bennett Braun. Egyes keresztény egyházi szakemberek ugyancsak értek el bizonyos
részleges és korlátozott sikereket a deprogramozás terén. Egyre több közíró is foglalkozik az
agykontrollal és a tudat mesterséges befolyásolásával. Közéjük tartozik Walter Bowart, aki
megírta "Operation Mind Control"-t (Az agykontroll művelet) c. könyvét, továbbá John
Rappoport a "U.S. Governemt Mind Control Experiments on Children" (Az amerikai
kormány agykontroll kísérletei gyerekeken" című, Alex Constantine pedig a "Psychic
Dictatorship in the USA" (Pszichikai diktatúra az Egyesült Államokban) című könyvével.

17
Anton Chaitkin, aki több könyvet is írt a háttérerők történelemformáló szerepéről, és akinek
az írásai az EIR-ben (Executive Intelligence Review - Vezetői Tájékoztató Szemle) valamint
a "The New Federalist" című folyóiratban is olvashatóak, az utóbbi periodikában megjelent
interjújában tette fel a kérdést William Colby-nak, a CIA egykori igazgatójának: "Mi van a
MONARCH-kísérlettel?". Erre Colby dühösen a következőket válaszolta: "Leállítottuk az
1960-as évek vége és a korai hetvenes évek közötti időszakban."

Az amerikai és az európai közvélemény - de mondhatnánk úgy is, hogy a világ egésze - a

tömegtájékoztatási eszközök manipulácója következtében - kapásból elutasítja bármiféle
olyan összeesküvés létezését, amelynek a célja az emberi tudat robotszerű működésre való
átállítása egy világuralomra törő kisebbség érdekében. Ugyanakkor egyre nő azoknak a
kísérleti alanyoknak - áldozatoknak és túlélőknek - a száma, akik a Project MONARCH-hoz
hasonló programok következtében sürgős segítségre szorulnak. Az emberek többsége azonban
teljesen tájékozatlan az agykontroll kísérletek eredményeit illetően. Egyrészt agykontroll,
agymosás, tudatbefolyásolás alatt valami egészen mást értenek, mint, amit ma már
ténylegesen ezek a kifejezések takarnak. Itt nem arról van szó, hogy politikai célokból így
vagy úgy manipulálják a közvéleményt, befolyásolják a közéleti párbeszéd témáit, hanem
arról, hogy a neurológia, a pszichiátria, az elektronika és az informatika ma már rendelkezik
azokkal a tudományos eszközökkel és módszerekkel, amelyekkel az egyes ember tudatát
elkülönülő partíciókra (compartment-ekre) lehet felosztani. Ezek az elkülönített tudatok
önállóan programozhatók és kívülről vezérlehetők. Ezáltal napjaink valósága az öntudattal,
emlékezettel és önálló akarattal már nem rendelkező "biorobotok" tömeges előállításának a
lehetősége. Egyes szerzők szerint, míg az 1960-as és 70-es években csak több száz ilyen
programozott biorobot élt közöttünk, számuk a 80-as években már több százezerre
növekedett, és a kilencvenes években pedig világszinten (a többségük Amerikában él) elérte a
milliós nagyságrendet.

Elsősorban a tájékoztatás hiányának tudható be az a közömbösség, amellyel a világ

közvéleménye a tudatmódosítással és tudatellenőrzéssel kapcsolatos töredékes híreket
fogadja. Ugyanakkor egyre többen szorulnak segítségre, mert tömegessé vált a kísérleti
alanyok száma. Maga a visszaprogramozás (deprogramming) is rendkívül hosszadalmas és
fáradságos folyamat, ami igen sok pénzbe kerül, és számos kellemetlenséggel jár. Ezért mind
a szakembereknek, mind a közvéleménynek nagyobb figyelmet kellene fordítania erre az új
társadalmi jelenségre.

A tömegtájékoztatás kulcsszerepe

A XXI. század embere a nyomtatott és az elektronikus tömegtájékoztatáson keresztül

tájékozódik arról, hogy mi történik körülötte. Az újságok és a hírközlő szervek állítólag
függetlenek, ezt azonban már az átlagember sem veszi komolyan, hiszen a tömegtájékoztatás
az egyik legköltségesebb tevékenység. Pénze viszont a közhatalomnak - államnak - van
adózási monopóliuma révén, vagy pedig a szervezett pénzhatalomnak monetáris
monopóliuma révén. Ez a magánkézben lévő monetáris monopólium teszi lehetővé egy szűk
csoport számára a gazdasági élet közvetítő közegének, a pénz nevű jelnek a korlátlan
mennyiségben történő előállítását. Ez óriási hatalmat biztosít a számára. Ma a
tömegtájékoztatás csak azt tudatja velünk, amit a szervezett közhatalom és a szervezett
pénzhatalom tudatni akar a közvéleménnyel. A kisebb lapok, rádiók és televíziók rá vannak
utalva a nagy hírügynökségek szolgáltatásaira, amelyek felett viszont ez a két szervezett
hatalom teljes ellenőrzést gyakorol.

18
Mindebből nem az következik, hogy az összes újságíró és szerkesztő valamiféle
összeesküvésnek a részese és tudatosan manipulálja a közvéleményt. A rendszer felépítése és
működése olyan, hogy a szervezett magánhatalom, amely "piacnak" becézi magát,
érvényesíteni tudja akaratát. A szervezett közhatalom már jogilag is korlátozva van, hiszen a
pénzhatalom egyik megtévesztő módszere az volt, hogy elhitette az emberekkel, csupán az
állam veszélyeztetheti a szólás- és sajtószabadságot. Valójában a szervezett magánhatalom
sokkal inkább abban a helyzetben van, hogy megfossza az átlagpolgárt az objektív és
pártatlan tájékozódás lehetőségétől. Maga az állam is egyre inkább a szervezett
magánhatalom hegemóniája alatt működik. Ezért minden olyan hír, vélemény, amely kritikus
a fennálló struktúrával, elsősorban a nemzetközi pénzügyi közösség törekvéseivel szemben,
az nem juthat át a tömegtájékoztatási rendszeren. Nemcsak olyan közvetett eszközök
működnek, mint a hirdetések és a hirdetési pénzek szétosztása, de közvetlenül érvényesül a
tulajdonosi jogon alapuló irányítás és ellenőrzés is.

Így például az Egyesült Államok legnagyobb elektronikus tömegtájékoztatási intézményei -

így az NBC, a CBS, és az ABC - lényegében a nemzetközi pénzügyi közösség (Rothschild,
Rockefeller, Warburg stb.), valamint az olyan háttérstruktúrák, mint a Council on Foreign
Relations (CFR), a Trilateral Commission (TC), a Bilderberg Group (BG), és a hozzájuk
tartozó alapítványok és "think tank"-ek (gondolati műhelyek) közvetlen befolyása alatt áll és
igazgatóik többsége is e körökből kerül ki. De Nagy Britanniában is hasonló a helyzet. A
Daily Telegraph-nak az a Hollinger-csoport a tulajdonosa, amelynek az igazgatói között
megtaláljuk: Henry Kissingert, Lord Carringront, Zbigniew Brzezinskit, Lord Rothschildot. A
Daily Telegraph igazgatótanácsának tagja az az Evelyn de Rotschild, aki az N.M. Rothschild
nevű tekintélyes pénzügyi befektető cég elnöke. Egy korábbi igazgatósági tag Andrew Knight
a News Internationalnak ma az ügyvezető elnöke. A News Internationalhoz tartozik a The
Times és a The Sun, amelyet ugyancsak a Rothschildok és az Oppenheimerek alapítottak. A
felügyelő és ellenőrző testületek, mint amilyen a Press Complains Commission (Sajtó
Panaszbizottság) elnöke Lord Wakeham, aki ugyancsak az N.M. Rothschild cég egyik
igazgatója.

A legtöbb ember az elektronikus és nyomtatott sajtó azon szolgáltatásait veszi igénybe,

amelyek az ő nézőpontjához közel állnak. De minthogy a tömegtájékoztatás kulcsintézményei
ugyanazon nagybankok és nagyvállalatok birtokában vannak, illetve abból a hirdetési pénzből
élnek, amelyet ezektől kapnak, így a közvélemény a lényeget illetően egyféle tájékoztatásban
részesül. Ahol mégis különbség mutatkozik, annak vagy nincs jelentősége vagy a
látszatkeltést, és a figyelemelterelést szolgálja.

A közvéleményben tudatosan megtervezve azt az illuziót keltik, hogy különböző

megközelítések, elemzések, értékelések és vélemények között választhat. Harmad-,
negyedrangú kérdésekről nagyszabású közéleti vitákat gerjesztenek manipulációs célokból. A
háttérhatalmat irányító nemzetközi pénzügyi közösség szempontjából az a lényeges, hogy az
elhangzott vélemények segítsék elő az új világrend kialakítását. Ha ezt a célt segítik, akkor
csaknem mindegy, hogy jobb vagy baloldali, keresztény vagy mohamedán, vagy zsidóbarát-e
az adott vélemény. A manipulálás másik eszköze azt ültetni be az emberek agyába, hogy a
nemzetközi pénzügyi közösség céljai nemcsak jók és hasznosak, de elkerülhetetlenek is. A
mesterségesen kreált viták kimenetele mindig az, hogy annak végeredménye azt az
álláspontot erősítse meg, amit ez a háttérhatalom akar.

Amikor az erőszakos bűnözés ugrásszerű növekedése a brit közvélemény figyelmébe került,

akkor ezzel kiemelten foglalkozott a tömegtájékoztatás. A kibontakozott vita nyomán

19
megszületett a "Criminal Justice Bill" , vagyis a Büntetői-igazságszolgáltatási törvény, amely
viszont nagy mértékben korlátozta az egyéni szabadságjogokat. A lényeg tehát a polgárok
fokozottabb állami és rendőri módszerekkel való ellenőrzésének bevezetése volt,
természetesen parlamenti jóváhagyással. A vitát azonban az erőszakos bűncselekmények
visszaszorításáról folytatták.

1995. áprilisában az amerikai Oklahoma City-ben robbantásos merénylet következtében 178

személy (köztük asszonyok és gyerekek) vesztette az életét. Jelentések szerint egy "fertilizer
bomb" (műtrágya alapú robbanószer) okozta a robbanást, amelyet egy népi milícia csoport
helyezett el. Valójában a robbanást egy "barometric bomb" okozta. Ez a bomba egy elektro-
és hidrodinamikus gázüzemanyagú szerkezet. Ezt a robbanószerkezetet szigorú államtitokként
kezelték, mert viszonylag könnyű az előállítása és robbanóereje - ehhez képest - igen nagy.
Az oklahomai merényletet a tömegtájékoztatás nyomban arra használta fel, hogy mozgósítsa a
közvéleményt a Népi Milícia (People's Militia) ellen, és fogadja el a probléma megoldásaként
Clinton elnök döntését, vagyis hogy az FBI behatolhasson ezekbe a csoportokba,
megtámadhassa őket, katonai erőt lehessen velük szemben alkalmazni és a
tömegtájékoztatásban be legyen tiltva minden ún. kormány-ellenes szélsőségesség, így többek
között a People's Militia képviselői ne szólalhassanak meg az elektronikus médiumokban.

(Az amerikai alkotmány lehetővé teszi minden állampolgár számára a fegyverviselést és

biztosítja, hogy ellenálljon minden olyan kormánynak, amely megszegi az emberi jogokra és
a politikai szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos kötelezettségeit. Ilyen esetben az
amerikai állampolgárnak nemcsak lehetősége van az ellenállásra, de kötelessége is, hogy
szembeszálljon egy diktatórikus, zsarnoki kormányzattal jogai védelmében. Valójában ennek
az alkotmányos jognak a korlátozása volt a cél, és ehhez kellett olyan hangulatot teremteni a
közvéleményben, amely elítéli a rendőri módszereket alkalmazó kormányzattal szemben
ellenálló csoportokat.)

A környezetvédelem manipulálása

Jól szemlélteti, hogyan lehet egy valóságos problémát: Földünk erőforrásainak védelmét,
felhasználni a hatalom központosítására. Kétségtelen tény, hogy bolygónk életfenntartó
képessége komoly válságban van. Ezt ismerték fel a különböző zöld mozgalmak, amelyek
jelentős része igen hatékonyan lép fel e válság tudatosítása, és a megoldási módok keresése
érdekében. Az új világrend létrehozásán fáradozó nemzetközi pénzügyi közösség és integrált
elitje ezt vette figyelembe, amikor úgy döntött, hogy a környezetvédelmet is kiaknázza saját
céljai érdekében. E cél érdekében létrehozták a Római Klubot 1968-ban, a magas rangú
szabadkőműves, Aurelio Peccei, vezetésével. A Római Klub propagandájának célja az volt,
hogy a környezetvédelemre való hivatkozással központosítsa globálisan a hatalmat és
akadályozza a harmadik világ ipari fejlődését, továbbá széles körben elterjessze az
eugenetikát, vagyis a fajnemesítést, az ember öröklődő tulajdonságait, testi és szellemi
képességeit javítani óhajtó genetikai irányzatot.

A "GLOBAL-2000" című jelentés a Trilaterális Bizottság közreműködésével Jimmy Carter

kormányzata idején készült el. Ez a túlnépesedésre és az élelmiszerellátásra, valamint az
energiaforrások elégtelenségére vonatkozó sokkoló adataival valóban megrázta a világ
közvéleményét. Erre a "probléma-felvető" dokumentumra hamarosan megszületett a
probléma-megoldó dokumentum, amely viszont kezdeményezte a világ népesség-ellenőrzését,
létszámának csökkentését és harmadik világ tudományos, ipari fejlődésének a korlátozását. A
dokumentum a valódi környezetvédelmi problémákat megoldani törekvő mozgalmak hátán

20
úszva azt ígéri, hogy globális megoldást nyújt egy globális problémákra. Ezt a megoldásokat
tartalmazó programot a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, továbbá más beruházó bankárok
és szolgálatukban álló politikusok támogatták. Aki érti a pénzgazdaság működési elveit - azaz
pénzből még több pénzt előállítani a forgalom, a fogyasztás és a pénzzel történő spekuláció
segítségével - az tudja, hogy a környezeti problémák legfőbb okozója ez a pénzgazdaság,
valamint azok az intézmények, amelyek ezt működtetik.

Így az a megoldási javaslat, hogy "Debt for equity", azaz elengedni az adósságot a Harmadik
Világ országaiban a környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos termőföld
átengedéséért cserébe, David Rockefeller és báró Rothschild elgondolása volt. Mint tudjuk,
ahol erre sor került, egyáltalán nem csökkent az adott országok eladósodottságának a mértéke.
A riói környezetvédelmi világtalálkozó fő rendezői is ugyanezek a háttérerők voltak 1992-
ben. A tanácskozás főtitkára Morris Strong olajmilliárdos, a Rockefeller alapítvány egyik
vezetője volt.

A környezetvédelem manipulálását szolgálta a nukleáris energia használatának a

visszaszorítása. Az olcsó nukleáris energia világszintű elterjedése veszélyeztette a nemzetközi
pénzügyi közösség olajipari befektetéseit. A nemzetközi pénzügyi csoportoknak és a
tulajdonukban levő "Hét Nővér" nevű olajkartellnek, valamint a Bilderberg-csoportnak
kulcsszerepe volt az olajár négyszeresére történő felemelésében 1974-ben. Napjainkig a
nukleáris energia jelenti a szerves anyagokból (állati maradványokból) képződött
energiaforrások (szénhidrogének) pénzügyileg és hatékonyságban is versenyképes
alternatíváját. Az 1973-as Saltsjöbaden-i Bilderberg-tanácskozáson részt vett Robert O.
Anderson, az Atlantic Richfield nevű olajvállalat tulajdonosa, a később létrejött Kissinger
Associates nevű tanácsadó cég irányító testületének tagja. Anderson volt az, aki óriási
összegeket juttatott el azoknak a szervezeteknek, amelyek ellenezték a nukleáris erőműveket
és ő volt az, aki létrehozta és finanszírozta a "Föld barátai" nevű szervezetet. Egyidejűleg a
háttérhatalom egyik csoportja - a Rothschild-ház franciaországi érdekeltsége - komoly
előrehaladást ért el a nukleáris technológia monopolizálása terén. (Franciaországban egyedül
annyi atomerőmű működik jelenleg is, mint Európa összes többi országában együttvéve.) A
francia Rothschildok hosszú távú stratégiája a nukleáris újrafeldolgozó technológia
megszerzése. Ma már ők ellenőrzik a világ uránium-ellátásának a 80%-át .

Az agykontroll és az új világrend

A tömegtájékoztatás tudatbefolyásoló tevékenysége és a társadalom manipulálásának a

hagyományos módszerei mellett - amelyekre a fentiekben röviden kitértünk - napjainkban
létrejött és működésbe lépett az emberi tudat ellenőrzésének egy teljesen új dimenziója. A
háttérhatalom irányítói az elmúlt 75 év során komoly erőfeszítéseket tettek, hogy az emberi
tudat befolyásolását hatalmi céljaik érdekében felhasználják. Ezért óriási anyagi és szellemi
erőforrásokat fektettek be az agy feletti uralom technológiájának a kifejlesztésére. Ma már
rendelkezésükre állnak azok az eszközök és módszerek, pl. tömeghipnózis, globális
elektronikai megfigyelési rendszer, amelyek megfelelő alkalmazásával befolyásolni és
ellenőrizni képesek az agyműködés tudatalatti és tudatos szintjének a tartalmait, az egyének
viselkedését. Ennek a tudatbefolyásolási csúcstechnológiának a kidolgozása és alkalmazása
volt az előzőekben már ismertetett - és eredményesnek bizonyult - kísérleti programok célja.
Eddigi ismereteink szerint az MK-Ultra és a Project MONARCH bizonyult a
leghatékonyabbnak, amelyek keretében elsősorban nők és gyermekek tudatát tudták
ellenőrzés alá venni, és kívülről irányítani.

21
A háttérhatalomnak a tudatkontroll segítségével történő hatalomgyakorlása részleteit már több
kísérleti alany, neurológus és pszichiáter szakorvos, valamint társadalomkutató tudós
publikálta. Röviden már említettük, hogy az egyik legnagyobb hatású tájékoztatást Cathy
O'Brien kísérleti alany írta meg "Trance Formation of America" - "Amerika öntudatlan
átformálása" című művében, 1995-ben. Cathy O'Brien a CIA alkalmazásában álló "mind-
controlled slave" (agykontroll alatt álló rabszolga) volt. Státusza szerint hivatalosan ún.
"Presidential Model"-nek (elnöki modellnek) számított, akinek szexuális szolgáltatásokat
kellett nyújtania. O'Brien azt állítja, hogy többek között elnököket (GF, RR és GB) valamint
egy sor további fontos beosztású amerikai politikust kellett kiszolgálnia. Ezek a politikusok
állítólag rendszeresen gyötörték és megerőszakolták, később pedig ugyanezt tették Kelly nevű
leányával is, aki 1980-ban született. A nemi aktusok közben kábítószereket és elektrosokkot is
alkalmaztak azért, hogy tovább fokozzák tudatműködésének a megosztását, mert a már
ismertetett agykontroll-technikák eredményeként a tudathasadásos személyiségzavarban
szenvedő egyén nem tud visszaemlékezni azokra az eseményekre, amelyek akkor történtek,
amikor tudatának éppen egy másik önállósított része működött.

Elektronizált korunkban ezt talán úgy lehet leegyszerűsítve megvilágítani, hogy ha

számítógépünk Macintosh rendszerben dolgozik, akkor nem tudja használni a Windows
operációs rendszer eszköztárát. Azaz a komputer egyik "tudata" (a Macintosh) nem tud a
másik tudatáról (Windows). A drogokkal és elektrosokkal okozott trauma az agyműködés
leválasztott részeinek a független működését megerősítette. Ha tehát a gyötréskor
működésben lévő tudatrész maximálisan el van választva az élet normál helyzeteiben működő
tudatrésztől, akkor az illető egyén ilyen normál helyzetekben nem tud visszaemlékezni arra,
hogy abnormális helyzetekben mi történt vele. Cathy O'Brien annyira tökéletesen
programozható tudattal rendelkezett, hogy az őt ellenőrző szakemberek alkalmasnak
minősítették fontosabb politikai és más titkos megbízatások teljesítésére. Így többek között
arra is használták, hogy szigorúan titkos információkat juttassanak el vele az Irán-Kontra
tárgyalások során.

Cathy O'Brien olyan családba született, ahol több nemzedéken át gyakorlat volt a szülők
vérfertőző nemi kapcsolata kiskorú gyermekeikkel. Legelső emléke, hogy majd megfullad
apjának a nemi szervétől. Ez a trauma indította be azt a folyamatot, amelynek az
eredményeként gyermeki tudata két egymástól elkülönülő és függetlenül működő részre
tagolódott, két különböző személyiséggel. Ez tette lehetővé, hogy megbirkózzon ezekkel a
lelki sérüléseket okozó helyzetekkel. Azaz volt egy olyan személyisége, amely képes volt
alkalmazkodni a gyötrésekhez; és volt egy másik, a normális személyisége, amely irányította
magatartását a mindennapi élet szokásos körülményei között. Agya, tudata elhatárolódott a
gyötrések emlékétől, miközben kialakult egy másik személyisége, amely az apjához
kapcsolódott. Ez a másik személyisége akkor aktivizálódott és vette át az irányítást, amikor
apja felizgult állapotban közeledett hozzá. Ez volt az az időszak, amikor Cathy pszichéjében
kialakult az a tünetegyüttes, amelyet a szakemberek Multiple Personality Disordernek, MPD-
nek (tudathasadásos személyiségzavarnak), mai nevén Dissociative Identity Disordernek,
DID-nek (tudathasadásos identitás-zavarnak) neveznek.

Az MPD / DID egyik mellékhatása, mondhatni szövődménye az, hogy a kettő-, illetve
többszörös tudatú személyben fotografikus memória alakul ki. 1988 óta, amikor is sikerült
elmenekülnie és tudatát lassan újraprogramoznia, Cathy O'Brien megdöbbentően részletesen
képes visszaemlékezni mindarra, amin ellenőrzői részéről állításai szerint keresztülment.
Részletesen felidézi azokat a terveket is, amelyeket a világuralom megszerzésére dolgoztak
ki. Ezekről nyíltan beszéltek vele vezető amerikai politikusok és illegális tevékenységet

22
folytató személyek azokban az években, amikor azt feltételezték, hogy csúcstechnológiával
végzett programozásuk visszafordíthatatlan, és éppen ezért minden titkukat biztonságosan
megoszthatják vele. Az MPD / DID másik mellékhatása, hogy az ilyen többszörös tudatú
egyénben rendkívüli éleslátás fejlődik ki, amely negyvennégyszer pontosabb, mint az
átlagember látása.

Cathy-val - kisleányként - apjának a testvérei is visszaéltek, akik gyermekként maguk is

pedofil szülők áldozatai voltak. Így Cathy-ban minden szituációra egy másik személyiség
fejlődött ki, még egészen kis gyermekkorban. Az egyik nagybátyja, Bob, maga is megrögzött
pedofil, gyakran dicsekedett előtte, hogy a légierő hírszerzőszolgálatának a pilótájaként a
Vatikán számára is dolgozott. Bob volt az, aki először bemutatta Cathy-t egy
gyermekpornográfiát kedvelő személynek, aki a "Trance Formation of America" szerzője
szerint állítólag a helyi "michigani maffia" vezetője volt. Ez a személy - Gerald Ford - Nixon
elnök lemondása után az Egyesült Államok első nem megválasztott, hanem kinevezett
elnökeként a Fehér Ház lakója lett 1974-től 1976-ig. Előzőleg pedig fontos szerepet töltött be
a Warren-bizottságban, amelynek az volt a feladata, hogy kiderítse John F. Kennedy
halálának a körülményeit. Ford ebben az időben kezdte a genetikus agykontroll
tanulmányozásához felkutatni azokat a többgenerációs vérfertőzéses családokból származó
gyermekeket, akiknek MPD-je, azaz tudathasadásos személyiségzavara volt. Cathy-t apja e
program rendelkezésére bocsátotta. Cserébe ígéretet kapott, hogy nem folytatnak ellene
büntetőeljárást gyermekpornográfia árusításáért. O'Brient ugyanis a hatóságok rajtakapták,
hogy Cathyval és a boxer kutyájával készült pornográfiát árusított.

Ezt követően O'Brient elvitték kéthetes kurzusra a Harvard Egyetemre, ahol megtanították
neki, hogy miként készítse fel Cathy-t a kísérleti projektre. Az apa hazatérve lelkesen közölte
családjával, hogy további gyermekeket akar. Cathy O'Briennek jelenleg két leánytestvére és
négy fiútestvére van. Valamennyi keresztülment pedofil zaklatáson. A projektre való
felkészítés a folyamatos trauma-okozásból, élelem és víz elvonásából, valamint az érzéki
észleléstől való megfosztásból állt, beleértve a kimerülésig történő hajszolást. Cathy-t -
visszaemlékezései szerint - szülei ismételten kiszolgáltatták prostituáltként a helyi
szabadkőműveseknek, rendőröknek, egy katolikus papnak, sátánistáknak és rokonaiknak
azért, hogy tudatműködésének a szétválása elkülönülő részekre fokozódjék, és megerősítést
nyerjen annak a bevésésével, hogy nincs hely, ahová elmenekülhet és elrejtőzhet.

A gyermeklányt állítólag Guy Vanderjagtnak is a rendelkezésére bocsátották, aki ebben az

időben Michigan amerikai tagállam szenátora volt. Később a washingtoni Kongresszus tagja
lett. Majd pedig a Republican National Congressional Committee (a Köztársaságpárti
Nemzeti Kongresszusi Bizottság) elnöki tisztébe került. Ő volt az, aki idősebb George Busht
elnöknek jelölte. Guy Vanderjagt rózsakeresztes nyakláncot adott Cathy-nek és elmondotta
neki, hogy ő és Bob nagybácsija a Vatikánban voltak, ahol a létezés más dimenzióinak titkait
őrzik. Egyik alkalommal - állítja könyvében Cathy O'Brien - mind ő (Vanderjagt), mind pedig
Ford megerőszakolta egy politikai ünnepség során a színpad háta mögött. Ezt követően egy
dobogón az összegyűlt vendégsereg elé vitték, ahol Cathy iskolatársai is jelen voltak és őt is
bemutatták egy amerikai lobogóval, amelyet rövid idővel korábban a rectumába dugtak. E
mindennapos megpróbáltatások ellenére kitűnt iskolai teljesítményével, amelyet nagyrészt
fotografikus memóriájának köszönhetett.

1968-ban Vanderjagt bemutatta Cathy-t Pierre Trudeau kanadai miniszterelnöknek, aki a

könyv szerint szintén használta őt, többek között egy francia poodle-nek a bekapcsolásával,
amelyet aztán neki ajándékozott. Amikor Cathy a pubertás korba lépett és mellei növekedni

23
kezdtek, Vanderjagt már nem találta eléggé attraktívnak és továbbadta Robert C. Byrd
szenátornak, aki állítólag szadista-mazochista módszerekkel gyötörte és ennek a nyomai a mai
napig fellelhetők Cathy testén. Ebben az időszakban Cathy O'Brien már nem volt képes
elválasztani a realitást a képzelt dolgoktól és fordítva. Ezt az állapotot még meg is erősítették
az agykontroll fejlett formáival, amit "Satanic reversals"-nek (sátáni kísértéseknek,
megpróbáltatásoknak) neveznek, és amelyek során minden érzékelést ellenőriznek, és minden
szót és mondatot két és többértelművé alakítanak át. Cathy-t előkészítették a Project
MONARCH-ra, amikor is kivették az iskolából és átvitték a muskegoni Katolikus Központi
Középiskolába a többi Monarch-project számára kiválasztott gyerekkel együtt.

Az utolsó esemény, amely szó szerint kiforgatta Cathy-t saját lelkivilágából, és lerombolta
még megmaradt normális személyiségét 1974-ben történt egy a Michigan tagállamban lévő
Cedar Springs-ben tartott rendezvény után. Ekkor Ford állítólag lerohanta őt és
elektrosokkolta is, hogy mindent elfelejtsen. Ezt követően tudatának szinte minden
önállósított része már valamilyen traumával volt összekapcsolva. A kísérleti program
folytatódott különböző csúcstechnológiájú katonai támaszpontokon és itt tovább
traumatizálták. E támaszpontok közül felsorolja a könyv a tampai McDill légibázist, a Fort
Campell-t Kentucky-ban, a Fort McKlellen-t Anistonban Alabama tagállamban, a NASA
Kennedy Űrkutatási Központot, Cape Canaveral-t Floridában és ugyancsak a NASA-hoz
tartozó Godard Űrkutatási Központot, a főváros, Washington közelében.

Cathyt ezután apja átadta Byrd-nek, aki névleg feleségül vette. Byrd szerződést kötött az
átadóval, s ez egyik napról a másikra milliomossá tette Cathy apját. Noha Byrd volt a
"tulajdonosa", Cathy-t továbbadták ún. "handlerek"-nek - kezelőknek, ellenőröknek -, akik
rajta tartották a szemüket és tovább traumatizálták. Egyik ilyen kezelő, a sátánista és állítólag
gyilkosságokat is elkövető Wayne Cox, azzal nyert immunitást a bűnüldöző szervektől, hogy
részt vett a Project MONARCH-ban. A Tennessee állambeli Nashville-ban megrendezésre
kerülő Grand Old Opry fesztivál során mutatták be az ott fellépő Wayne Cox-ot Cathy-nek.
Cathy azt állítja könyvében, hogy senki nem csinál karriert Nashville-ben, hacsak nem olyan
kontrollált személy, mint ő, vagy nem a CIA operatív munkatársa. A vezető "slave-handler"-
ek, vagyis rabszolga-kereskedők között megnevezi Kris Kristofferson-t (a Vatican based
Project MONARCH slave-runner-t - egy Vatikánban működő Project MONARCH kísérleti
alany irányítóját), Boxcar Willie-t (aki Cathy leányát Kelly-t három különböző
elmegyógyintézetben is molesztálta) és Merle Haggard-ot (akinek a sikerdala: "Freedom
Train" - Szabadságvonat, egy agykontroll-terv kódszava). A Project MONARCH slave-ekhez
(kísérleti alanyokhoz) tartoznak Barbara Mandrell és nővérei. Nekik is Byrd a tulajdonosuk.

Wayne Cox Cathyt bevonta a kábítószer tranzakciókba és a sátánista rituálékba. Hat

alkalommal állítólag csak azért ejtette teherbe, hogy a magzatokat sátánista szertartásokon
használhassa. Tény, hogy Wayne Cox az apja Cathy O'Brien egyetlen gyermekének: Kelly
nevű lányának, aki 1980-ban született. Egyik kábítószeres bevetése során Hotsprings
közelében a Tinker Légibázison Cathy találkozott az akkori arkansas-i kormányzóval, Bill
Clintonnal is. Azt az utasítást kapta, hogy adjon át a részére egy titkos üzenetet Bennett
Johnson lousiana-i szenátortól, végül személyes használatra egy csomag finomított kokaint is
át kellett adnia.

Cathyt 1980-ban a Fort Campbell-i kísérleti bázison, Kentucky-ban, Michael Aquino

alezredes programozta. Aquino neonáci nézeteket vallott, és mint már említettük megalapítója
volt annak a "Temple of Set" nevű szektának, amelyet még Himmler kezdeményezett. Aquino
a legtitkosabb kísérletekben is részt vett, a DIA (Defence Intelligence Agency - Katonai

24
Hírszerző Szolgálat) pszichológiai hadviselési részlegénél. Aquino volt megbízva a Presidio
Day Care Center-ben - a San Francisco-i Presidio Parkban működő gondozó-központban - a
gyermekeken végzett kísérletek irányításával. Cathy-n és leányán, Kelly-n, Aquino állítólag a
NASA legkegyetlenebb traumaokozó technikáit is kipróbálta.

Az egyik ilyen "sex-slave" (szexuális célokra használt kísérleti alany) kiképző tábort, az Ohio
tagállamban lévő Youngstone-ban működő "Charm School"-t ("Báj Iskolát") Dick
Thornburgh (Pennsylvania tagállam korábbi kormányzója), későbbi amerikai igazságügyi-
miniszter irányította. Együtt működött Jim Trafficant képviselővel a legfejlettebb
programozási technikák alkalmazásában.

A továbbiakban idézünk szó szerint Mark Phillips és Cathy O'Brien "Trance Formation of
America" című könyvéből:

"Byrd gyakran fenyegetett, hogy eldobhatónak tekintenek. Végül is az első elnöki modellt,
Marilyn Monroe-t a nyilvánosság szeme előtt ölték meg, és senki sem tudta mi történt."

"Byrd szerette hallgatni a saját hangját és gyakran bonyolódott véget nem érő monológokba
hosszúra nyúló híres előadásai során, miközben fotografikusan rögzítettem minden szavát.
Részletezte a világuralmi erőfeszítés belső műveleti struktúráját, beleértve a lélektani
hadviselés stratégiáit és megmagyarázta: miként használta és fogja használni az alkotmánnyal
kapcsolatos ismereteit, hogy az alkotmányt, valamint az amerikai igazságügyi-rendszert
manipulálja."

"Byrd azzal igazolta az agykontrollal kapcsolatos kegyetlenkedéseket, hogy azok

belekényszerítik az emberiséget egy felgyorsult evolúcióba a neonáci elveknek megfelelően,
amelyekhez ő igazodott. Azzal támasztotta alá a vallás manipulálását, hogy a Bibliában
megjövendölt világbékét az egyetlen rendelkezésre állóeszközzel, a totális agykontrollal lehet
elérni az új világrend keretében. Végül is - nyilatkoztatta ki - még a pápa és a mormon próféta
is tudja, hogy ez az egyetlen út a békéhez és ők teljesen együttműködnek a Tervvel."

"Byrd meg volt győződve arról, hogy a világ lakosságának a 95%-a azt akarja, hogy a
fennmaradó öt százalék irányítsa, és ezt azzal lehet bizonyítani, hogy a 95% nem is akarja
tudni: mi történik valójában a kormányban? Byrd úgy gondolta: azért, hogy a világ
fennmaradhasson, az emberiségnek óriási evolúciós lépést kell tennie egy felsőrendű faj
létrehozásával. Byrd hitt a hátrányos helyzetű fajok és kultúrák népirtás és genetikai
változtatás révén való megsemmisítésében és a tehetségesebbeknek, "a világ szőkéinek" a
kitenyésztésében."

Cathy elsőként Ronald Reagan mellett töltötte be a "Presidential Model" pozíciót. Az ő

beállítása szerint Reagan egyik kedvenc időtöltése volt, hogy személyes fényképészével,
Larry Flynt-tel, a saját ízlésének megfelelő szex-fotókat készíttetett, amelyek úgy váltak
ismerté, mint "Uncle Ronnie's Bedtime Stories" (Ronnie bácsi esti történetei). Reagan
személyi titkárának, Philip Habibnak az volt a kedvenc időtöltése, hogy Cathy-vel análisan
szeretkezzen, s közben áramütésekkel stimulálja. Philip Habib később bemutatta Cathy-t King
Fadh-nak, Szaúd Arábia uralkodójának, akinek szexuális ízlése hasonló volt. Fadh volt
egyébként, aki finanszírozta a kontrákat a panamai diktátoron és CIA ügynökön, Manuel
Noriega-n keresztül. Cathy-t ebben a tranzakcióban üzenetközvetítőként használták. Ennek az
akciónak volt a neve az "Operation Carrier Pigeon" (Postagalamb-művelet).

25
Cathy egyik legbrutálisabb gyötrője állítólag Dick Cheney volt, aki Ford idején a Fehér Ház
apparátusát irányította, Reagan elnök idején védelmi miniszter volt, jelenleg pedig az
Egyesült Államok hivatalban lévő alelnöke. A könyv állításai szerint Cheney (és ezeket eddig
jogi úton, hivatalosan és határozottan egyetlen illetékes, így az alelnök sem vonta kétségbe,
azaz nem követelte "a kitalációkat és rágalmakat hangoztató Cathy O'Brien és Mark Phillips"
szigorú felelősségre vonását és példás megbüntetését) rendszeresen szervezett
rendezvényeket, amelyek "A Most Dangerous Game" (A legveszélyesebb játék) néven voltak
ismeretesek. Ennek részét képezte a MONARCH programban résztvevő "slave"-ek szabadjára
engedése az erdőben, akikre aztán kutyákkal és puskákkal vadásztak egyrészt kedvtelésből,
másrészt az áldozatok további traumatizálása végett.

Az egyik ilyen parti alkalmával, amelyet állítólag Cheney és Ford rendezett, sor került az
"Operation Shell Game"-re (Célbalövő játékra). Ebbe Cathy-t is bevonták, mint
"postagalambot":

"Ford kezdett beszélni, mintha én egy gép lennék és lediktált egy üzenetet: 'Vidd ezt az
üzenetet Dick Cheney-nek a Pentagonba. A MOB (maffia) hozzájárult 2,3 millió dollár
(pornóprofit) átutalásához a Bank of Credit and Commerce International-hez. Gyűjtsd össze
most a pénzünket és úszni fogunk benne. Ez a művelet sikeres vállalkozás volt. Hagyd így
tovább. Fejezd be a megállapodást Panamával, valamennyi mexikói csatorna működőképes
(kokain és heroin). Üdvözlet a főnöknek!"

Cox helyettesítésére Cathy-t átadták egy új kezelőnek, a pedofil, hasbeszélő és hipnotizáló

Alex Houstonnak. 1982-ben Houston kokaint nyújtott át Bill Clintonnak, miközben Cathy-
nek találkoznia kellett feleségével, Hillary Clintonnal. Hillary Cathy vaginájának a
megpillantása során (amelyet korábban elaltatás nélkül egy démon fejéhez hasonlító alakúra
operáltak, s így Baphomet-nek a fejét ábrázolja - amelyet a templomosok és követőik
imádtak) állítólag annyira izgalomba jött, hogy orális aktust hajtott végre. Ez így szerepel
abban a könyvben, amelyből már több kiadás is napvilágot látott, és amelyből több tízezer
példányt már eladtak. Vajon miért nem tisztázza magát ezek alól a becsületsértő rágalmak alól
minden rendelkezésére álló jogi és média eszköz igénybevételével, és miért nem követel
magának elégtételt New York szenátor-asszonya a becsületében gázoló rágalmazók példás
megbüntetésével?

Cathy O'Brien könyve szerint id. George Bush-nak állítólag pedofil hajlamai voltak és Cathy
Kelly nevű leányával is volt kapcsolata. A könyv szerzői szerint id. George Bush azt is
állította magáról, hogy ő E.T., vagyis extra terrestial (földöntúli lény) és képes aktivizálni
olyan holografikus képzetet Cathy elméjén belül, amelyben átváltozik óriásgyík-szerű
űrlénnyé.

Bohemian Grove Californiában olyan exkluzív klub, ahol szinte minden szexuális és sátánista
perverzió megengedett. A látogatókat egyszerűen "Grover"-eknek nevezik. Reagan elnök
oktatásügyi minisztere, és Bill Clinton későbbi jogtanácsosa: Bill Bennett és testvére Bob
Bennett 1988-ban lerohanták az akkor nyolc éves Kelly-t. Bennett belülről ismerte a
katolikus-jezsuita agykontroll technikákat, és felhasználta őket az "Education 2000"
elnevezésű programnak a végrehajtásához. Ezt a programot úgy dolgozták ki, hogy növelni
tudják vele a gyermekek tanulási kapacitását, miközben lerombolják azt a képességüket, hogy
önállóan tudjanak gondolkodni. Bennett Bushoz hasonlóan szintén azt állítja magáról, hogy
földöntúli űrlény. Egy másik terv, amely "World Vision" néven ismert, tulajdonképpen egy
jezsuita finanszírozási módszer a világbéke elérésére agykontroll révén.

26
Az "Order of the Rose" (a "Rózsák Rendje") a templomos lovagrend egyik elágazásának
tekinthető, és nagy tekintélye van az új világrend létrehozására törekvő szervezetek körében.
Sok kísérleti alany bal csuklójára rátetoválták a vörös rózsát. Ennek az "Order of the Rose"-
nak tagja volt Brian Mulroney kanadai miniszterelnök és Vanderjegt, valamint Madelaine
Albright, aki Bush szerint: "rajtam keresztül került az ENSZ-be, azért, hogy elősegítse az Új
Világrendet." A "Rózsák Rendjén" belül id. George Bush renden belüli neve: "The Rose" -
"a Rózsa".

1986-ban Cathy-t és Kelly-t a kaliforniai Lake Shasta-ba vitték azzal az ürüggyel, hogy ott
zenei fesztiválra kerül sor Merle Haggard szervezésében. Lake Shastá-ban valójában egy
különleges rendőri erő tartózkodik, amelynek feladata az Új Világrend programjában való
részvétel. Ebben a központban számos ún. Fekete Helikopter állomásozik, valamint
agykontroll alatt álló fegyveres személyzet. Itt a könyv jogi úton eddig nem cáfolt állításai
szerint id. George Bush és Dick Cheney eljátszották Cathy-val a már előbb ismertetett "Most
Dangerous Game"-t. Amikor Cathy 29 éves lett felötlött benne, hogy a korábbi "Presidential
Model"-ek nem sokáig éltek 30 éves koruk után. Ebben a kritikus időpontban azért menekült
meg mégis, mert egy másik szenátor, Patrick Leahy, (aki Byrd szenátornak a közeli barátja
és a Szenátus hírszerző bizottságának a helyettes-elnöke volt) megszerezte őt egy átmeneti
időre.

1988. februárjában, két hónappal rá, hogy Cathy betöltötte 30. születésnapját Mark Phillips,
(aki korábban a CIA alkalmazottja volt és a legtitkosabb technológiában - a "Trauma-based
mind control"-ban, azaz az agyműködés trauma révén történő befolyásolásában - járatos
szakértőnek számított) megszöktette Cathy-t és Kelly-t Alex Houstontól, akinek Phillips
korábban üzleti partnere volt. Mark Phillips-nek sikerült őket Alaszkába vinnie a "hírszerző
közösség" egyik bennfentesének a segítségével. Itt Mark Phillips, aki nem ideg és
elmegyógyász, de az agykontrollhoz szükséges eszközök szakértőjeként ismerte ezt a
technikát, hozzálátott Cathy tudatának intenzív visszaprogramozásához (de-programming),
amely végül is elvezetett hosszú és fáradságos erőfeszítések után, Cathy normális
agyműködésének a visszaállításához. Ez tette lehetővé azoknak az információknak az
emlékezetéből való felidézését, amelyek végül is elvezettek Mark Phillips és Cathy O'Brien
közös munkájának a megírásához: a "Trance Formation of America" című könyv
megszületéséhez.

Az is kiderült, hogy Kelly-t Wayne Cox úgy programozta, hogy a "hypnosleep" (hipnotikus
álom) néven ismert agykontroll-technika segítségével adott esetben meghaljon. Az ilyen
módon programozott személy krónikus és egyre súlyosbodó asztmában szenved. Mark
Phillips szerint jelenleg az elmegyógyászat még meglehetősen le van maradva: "Agykontroll
áldozatoknak a hivatalos elmegyógyászokhoz való irányítása kezelés végett, a jelen
körülmények között, egyenlő lenne azzal, hogy egy beteget, akinek nagyon kényes műtétre
van szüksége, egy olyan sebészhez küldünk, akinek a szeme be van kötve és a keze meg van
bilincselve."

Hármuk élete tele volt megpróbáltatásokkal, halálos fenyegetésekkel és jogi küzdelmekkel.

Kelly a könyv megjelenésének időpontjában, 1995-ben, ténylegesen politikai fogolynak
számított és elmegyógyintézetben tartották. Arra hivatkozva, hogy öngyilkossági késztetései
vannak, nem engedték meg, hogy kapcsolatot tartson Mark Phillips-szel, azon kevesek
egyikével, aki segíthetett volna neki egészsége visszanyerésében. A kiszabadítása érdekében
kezdeményezett valamennyi jogi lépést végül is "nemzetbiztonsági okokra" való
hivatkozással utasították el az igazságügyi hatóságok. A kellően alátámasztott bizonyítékok

27
egész sora ellenére, az 1947-es nemzetbiztonsági törvény, valamint annak 1986-os
kiegészítése annyi kiskaput hozott létre, amely lehetővé tette a kormányzat és az igazságügyi
szervek számára, hogy "nemzetbiztonsági érdekekre" hivatkozva cenzúrázzanak, illetve
eltusoljanak kényes ügyeket.

Az átlagpolgár azt feltételezheti, hogy ha napvilágra kerülnek a könyvben leírt visszaélések,

akkor az illetékesek a nyilvánosság nyomásának engedve felelősségre lesznek vonva.
Minthogy a könyv szerzői halálos fenyegetések közepette éltek, a nyilvánossághoz menekülve
kerestek védelmet. Egyelőre azonban a felelősségre vonás elmaradt. De elmaradtak a
megvádoltak részéről a könyv szerzői ellen szükségessé vált jogi lépések is. Azaz, a váddal
illetetett közéleti személyiségek sem vették igénybe az igazságszolgáltatást azért, hogy
tisztázzák magukat a két szerző által leírt vádak alól. Ennek egyik oka lehet az, hogy a jogi
eljárások további tényeket tártak volna fel és esetleg megerősítették volna az állításokat.
Ehhez járult volna a nem kívánatos nyilvánosság a tömegtájékoztatási eszközökben. Tehát
nagyon nyomós okok szóltak amellett, hogy a megvádolt közéleti személyek hallgassanak és
passzívak maradjanak.

Az a tény, hogy ezt a hallgatást és passzivitást megengedhették maguknak, arra utal, hogy a
társadalmi hierarchiában, hatalmi struktúrában elfoglalt helyük valójában már nem az
állampolgárok döntésén nyugszik. Ezért az állampolgárok véleménye, a közvélemény
nyugodtan ignorálható. Azok a háttérhatalmi struktúrák, amelyek őket politikai pozícióikhoz
juttatta, azok továbbra is bíznak bennük és e körök számára nem számít diszkvalifikációnak
mindaz, amit a "Trance Formation of America" című könyv néhány közéleti személyről állít.

Brice Taylor és az agykontroll

Brice Taylor is a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek egyik bátor túlélője. Miután
átélte a csúcstechnológiával gyakorolt kísérletezést, megírta kellően dokumentálva
élettörténetét részletesen beszámolva arról, hogy milyen kínzásokat kellett elszenvednie olyan
ünnepelt közéleti személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és még sokan mások.
"Thanks for the Memories" (Köszönet az emlékekért) című könyvében Taylor ezt írja:

"Amiről az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a Hidegháború kezdetén
ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy titkos csoportja engedélyt kapott gyanútlan
amerikai lakosokon végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy változatát
továbbfejlessze... Az amerikai vezetők, hivatásos orvosok és tudósok által összegyűjtött
technológia, a bio-elektromágneses frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció, agykontroll,
agykutatás, halálközeli állapottal való kísérletezés, a parapszichológiai kutatások, a
távolbalátás, az idő- és térben való utazás formájában létezett és létezik, s ehhez képest
mindennapi felfogásunk elavultnak számít."

Brice Taylor is - Cathy O'Brienhez hasonlóan - mesterségesen előidézett Multiple Personality

Disorder-ben (tudathasadásos személyiségzavarban), mai nevén Dissociative Identity
Disorderben (tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett. Ez a trauma-okozással
szabályozott technika képes létrehozni számos elkülönülő "személyiséget" ugyanazon
személyen belül. Ezek az elkülönülő személyiségek önállóan programozhatók, mint egy
komputer azért, hogy különböző specifikus feladatokat lássanak el. Így beprogramozható az
egyik elkülönített személyiség szex rabszolga-prostituáltnak, a másik bizalmas információkat
továbbító futárnak, vagy adatokat rögzítő agyfájlnak. Ezek az elkülönített személyiségek csak
azon személy számára hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális kódjelzéseket, mert csak ezek

28
segítségével lehet működtetni (aktivizálni, be-és kikapcsolni) az adott elkülönült
személyiségbe beépített programot.

Sok évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak sikerült rekonstruálnia saját
emlékeit, amelyek a programozás révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára,
mert azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek előle. Amikor emlékezete
ismét működni kezdett, megdöbbentő történet bontakozott ki saját maga előtt is:

"Amit ön olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe programozott 'személyiségek'

szemén keresztül, mindazon keresztül, amit ezek a 'személyiségek' megtapasztaltak és
átéltek." - írja könyvének bevezetőjében, hozzátéve "az információk többsége egyszerű kópia,
amelyet gyakran szó szerint lemásoltam a saját magán-újságjaimról. Éveken keresztül naponta
kínos pontossággal dokumentáltam emlékeimet azért, hogy kiválasszam a gyakran eleven, bár
zavaros emlékképeket, amelyeket őriztem. Amire emlékeztem olyan messze volt attól, amiről
azt hittem, hogy átéltem - hogy mélyen megrázott."

Brice Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az átélt események részleteire.
A programozás eredményeként szinte tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett
szert, és ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is be tudjon számolni.

"Az a képzés, amelyben irányítóim részesítettek visszalőtt rájuk. Amikor titkos életem
emlékei kezdtek benyomulni a tudatos agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom
villant fel, nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített, hogy újra
felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy
teljesen felborította mindennapi élettevékenységemet... Olyan mértékig, hogy abba kellett
hagyni a "master degree"-ért folytatott egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett
keresni orvosomat folyamatos terápia keretében... Megkíséreltem megérteni és megtartani
mindazt az információt, amely visszaáramlott a tudatomba, és ezért éveken át arra
kényszerültem, hogy minden egyes emlékemet - úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel láttam,
hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a testemben éreztem - leírjam. Így tudtam
megőrizni némi hasonlóságot a valódi személyiségemhez."

Brice Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak át. Ez arról szól, hogy hogyan hoznak létre
egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név. Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve
traumáknak, testi és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja folyamatosan
megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette, és pornográfia készítésére használta.

"Apám éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki kínzásokkal gyötört. Többek között
bezárt szekrényekbe, ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy
meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az érzékeny testrészeimbe,
megfosztottak az élelemtől és az alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken,
forrasztó készülékeken és állatok hajtásához használt ösztökével. Kábítószereztek. Kifinomult
módszerekkel hipnotizáltak és elektronikusan programoztak..."

Brice Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon vegyen részt. Végül is
eladták egy "rabszolga-aukción".

"Az agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az aukciókat, amelyek első látásra
gyermek divatbemutatóknak látszanak. Később sztriptíz következik. Számos ilyen show-
műsorban felléptem, mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy eladtak."

29
Nos, Brice Taylor "tulajdonosa" a közismert színész és komikus: Bob Hope volt. Később
felfedezte, hogy egy másik szponzora, akit Charlie nagybácsinak hívott: Charles L. Horn
volt, a Federal Cartridge Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány létrehozója és
elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry Kissingernek, aki folytatta agykontroll-
programozását, felkészítve őt arra, hogy a későbbiekben "mind file"-nak (agy-fájlnak), élő
memóriának, információ-raktárnak használja a személyi komputerhez hasonlóan. A tudatába
elhelyezett szigorúan titkos kormányzati adatokhoz kizárólag Kissinger tudott hozzáférni.

Taylor keresztülment a NASA (National Security Agency - Nemzetbiztonsági Hivatal) által

kidolgozott magasabbszintű agykontroll programozáson is, valamint az "Óz a varázsló",
"Apád, anyád idejöjjön" történetén alapuló agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit
szexuális igényeinek kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat. Brice Taylor ilyen
minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordot
és még kormányzóként Ronald Reagant. Beceneve: "a million dollar baby" (milliódolláros
baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy fültanúja volt olyan beszélgetéseknek, ahol az
Egyesült Államok elnökének és más magas rangú politikusoknak felkínálták az "escortok",
azaz a kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA emberi robot technológiájának legújabb,
legmodernebb termékeit: a programozott szex- és hírszerző-rabszolgákat. Bátorították őket,
hogy szexuális és emocionális szükségleteik kielégítésére ezeket a társalgó hölgyeket vegyék
igénybe a kívülállókkal folytatott ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a
Project MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket nevezték "milliódolláros
babáknak", mivel ekkora nagyságú közpénzt kellett minden így programozott kísérleti
alanyba invesztálni kisgyermek korától a felnőtt koráig.

A Project MONARCH keretében kiképzett "Presidential Model" ("Elnöki model")

szolgálatainak az igénybevétele egy estére az 1960-as években 1200 dollárba került. Henry
Kissinger Brice Taylor-t az ő "egymillió dolláros gépének" nevezte. Mint már utaltunk rá
Kissinger élő személyi komputerként használta Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az agyában
létrehozott információs fájlokat az Energia Bizottság, a NATO, a Külkapcsolatok Tanácsa, a
Trilaterális Bizottság, valamint a Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek
szétosztásáról döntöttek. Brice Taylor részletesen ír könyvében a "Council"-ról (a
"Tanácsről"), amely a színfalak mögül irányítja a világpolitikát és a globális eseményeket.
"Henry volt a legnagyobb kutya, ami a Council-t illeti. Neki volt az a tehetsége, amelyre
szükségük volt, és aki gondosan előre kidolgozta a stratégiai terveket és rendszerint el is érte a
kívánt eredményeket. A Council szemében Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé
volt ugyan a pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a mélyenszántó gondolkodás, amit
Henry-ben megtaláltak."

E sorok írója a "Council"-t, a Council on Foreign Relations-zel (Külkapcsolatok Tanácsa New

Yorkban) azonosítja, amely 1921 óta a háttérhatalom legfontosabb koordináló intézménye, a
City of Londonban működő ikerintézményével, a Royal Institute of International Affairs-zel
(Királyi Külügyi Intézettel) együtt.

Kissingerről még a következőket írja Taylor:

"A színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra vonatkozóan a Külügyminisztérium

által hozott döntéseket és akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt
teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben a teljes ellenőrzést. Úgy
tekintették mindezt, mint egy játékot, egy életre szóló tervet, melynek várható kimenetele

30
végül is lehetővé teszi, hogy a globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg azt a játszmát,
amely elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és ösztönözte őket."

Brice Taylor könyvének egyik fejezete a "Baby Monarchs Are Born" (Monarchs bébik
születnek) címet viseli és ebben azt állítja, hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis
id. George Bush pedofil volt. A következőket írja szó szerint arról, miként traumatizálta Kelly
nevű leányát:

"Éveken keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én kaptam.

Ismétlődően kínozták és traumatizálták a jelenlétemben abból a célból, hogy engem
"vonalban tartsanak". A kínzással fragmentálták a pszichéjét azért, hogy létrehozzák benne a
tudathasadásos személyiségzavar állapotát, hogy ő is a nyomdokaimba léphessen és
használhassák, mint "Presidential Model"-t. Szerencsétlenségére nem sokáig kellett várnia,
hogy ehhez az ún. "privilégiumhoz" hozzájusson, minthogy ezidőtájt a mi újonnan választott
alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és Kelly-t olyanná formálták, amit "Bush-baby"-nek
neveztek, amint azt később meg tudtam egy korábbi CIA-alkalmazottól."

Alátámasztja ezt a gyermekek elleni bűnös eljárást az a másik könyv is, amelyet Cathy
O'Brien írt: "Trance Formation in America" és amelyet az előzőekben már részletesen
ismertettünk. O'Brien leányát - véletlenül vagy sem - szintén Kelly-nek nevezték.
Kormányzati forrásokból származó értesülések szerint, a "Bush-baby"-khez sorolt kislányokat
Kelly-nek nevezték el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem kellett emlékeznie a
nevükre. Brice Taylor is - véletlenül vagy sem - beszámol egy esetről, amikor vadászott rá
George Bush Bob Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán. Ennek a vadászatnak a neve volt
"The Most Dangerous Game", azaz "a legveszélyesebb játék". Emlékeztetjük olvasóinkat,
hogy Cathy O'Brien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről.

Brice Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta spirituális háború folyik
Földgolyónkon, egy láthatatlan küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az
egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez: "Megtanultam, hogy a szabadság nem
szabad, és küzdelembe kell bocsátkoznunk nem erőszak és háború útján, de a tudás, az
igazság és a szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével, úgy, hogy hallani lehessen
bennünket." - írja Taylor könyvében.

Candy Jones, mint kísérleti alany

Candy Jones, aki Jessica Wilcox néven látta meg a világot, mint divatmodell világhírűvé vált
a II. világháború idején, később pedig saját modell ügynökségét is megalapította, és sikeresen
működtette. Az FBI egyik munkatársa arra kérte: járuljon ahhoz hozzá, hogy irodája titkos
levélátadó hely ("mail drop") lehessen egy másik kormányzati ügynökség, feltehetően a CIA
számára. A mélyen hazafias Candy Jones elfogadta ezt az ajánlatot. A hírszerzés titkos
világának a határszélén mozgó Candy Jones kapcsolatba került Dr. Gilbert Jensen-nel, aki
viszont Dr. Marschall Burger-nek dolgozott. Ezek az álnevet viselő doktorok kém-
pszichiáterként álltak a CIA alkalmazásában. Jensen azzal az ürüggyel, hogy
munkavállaláshoz szükséges interjút készít, hipnotizálta Candy Jones-t és úgy találta, hogy
különösen fogékony alany. Így vált a CIA agykontroll programjának az egyik kísérleti
résztvevőjévé. Titkos futári szolgálat teljesítésére készítették fel. E felkészítés során álcázott
technikával hipnotizálják a kiválasztott személyt, átadják neki a továbbítandó információt,
hogy rögzítse az emlékezetébe. Ezt az üzenetet hipnotikus eszközökkel törlik a tudatos
memóriából, majd hipnózis utáni szuggeszcióval - specifikus kulcsszó használatával -

31
lehetővé teszik az így elrejtett üzenetnek az előhívását. Ha a hipnotizáló létre tud hozni egy
ilyen futárt, akkor garantálva van a maximális biztonság. Még kínzás hatására sem árulja el az
üzenetvivő, hogy mi van elrejtve a tudatalattijában, mert nem tudja valójában, hogy ő mit is
tud.

Candy Jones titkára fokozatosan úgy derült fény, hogy 1972. december 31-én Long John
Nebel, a népszerű médiaszemélyiség feleségül vette az akkor már 47 éves és nemzetközileg is
ismert divatmodellt, Candy Jones-t. Nebel egész éjszakán át tartó rádió show műsorai több
millió hallgatót vonzottak. Az esküvői partin Nebel rendkívül érdekes változást figyelt meg
újdonsült házastársán, akit mindössze 28 napi ismeretség után vett feleségül. Candy igen
rövid idő alatt elveszítette természetes báját, hangja megváltozott, és egy teljesen más asszony
állt előtte. Amikor vacsorázni mentek, Nebel ismét megtapasztalta ezt a transzformációt.
Miközben otthon lefekvéshez készültek, ismét egy ilyen furcsa személyiség változás állott
elő. Candy teljesen másképp viszonyult hozzá. Durván, gúnyosan és hűvösen. Amikor Nebel
erre rákérdezett, Candy meg volt lepődve, nem érzékelte, hogy egy másik személyiség és egy
másik hang áradt belőle. Néhány héttel később végül is elmondta férjének, hogy az FBI
számára dolgozott, hozzátéve, hogy időnként el kell majd távoznia anélkül, hogy ennek okát
megmondaná. Ekkor gondolt arra Nebel, hogy kapcsolat állhat fenn Candy másik
személyisége és titokzatos útjai között.

Jessica Wilcox 1925-ben Atlantic City-ben született, és feltűnő szépségű szőkeség volt. Az
általa megszemélyesített szépségideál igen divatos volt Grace Kelly, Jane Mansfield és
Marilyn Monroe előtt. Szülei nem éltek jól, őt pedig bántalmazták. Nem engedték, hogy más
gyermekekkel barátkozzon és gyakran el volt zárva egy sötét szobában. Ekkor kezdett
képzeletben különböző figurákat teremteni a maga számára. Egyik ilyen fantázialény volt
Arlene, aki a többi képzeletbeli személytől eltérően végig vele maradt, mint a másodlagos
személyisége, aki pont az ellentéte az igazi Candy-nek. Arlene sok tulajdonsága az anyjáéra
hasonlított, durva, kemény, és szarkasztikus volt, aki mély hangon beszélt. Ez volt az a hang,
amire Nebel, a férj felfigyelt. Amikor Candy igazi önmaga volt, akkor szeretetteljes,
barátságos és elbűvölő volt. Amikor viszont Arlene-ként viselkedett, akkor rosszmájú,
agresszív. Nebel arra is felfigyelt, hogy Candy halálosan retteg mindentől, ami kínai. Ezen
túlmenően félt az orvosoktól, a pszichiáterektől, mert valamennyien használtak
gyógyszereket. Amikor a drogok kerültek említésre, minden alkalommal Arlene jelent meg
Candy-ben, mint a védelmezője. Nebel rájött, hogy hosszú története van annak, ami Candy-
ben lejátszódott és a nyomok az amerikai központi hírszerző ügynökséghez, a CIA-hoz
vezetnek. Nebel, aki amatőr hipnotizőr is volt, arra a kockázatos lépésre szánta rá magát, hogy
Candy-t transzba ejtse, feltegyen neki néhány egyszerű kérdést, és magnetofonra rögzítse a
kapott válaszokat. Így született meg a "The Control of Candy Jones" (Candy Jones
ellenőrzése) című könyv, amelyet Donald Bain írt a szalagra rögzített vallomások alapján.

Candy 1945-ben a Fülöp-szigeteken turnézott, amikor beteg lett, és ekkor találkozott Dr.
Gilbert Jensen-nel. 1946-ban érdekházasságot kötött Harry Conover divatcárral, de ez
válással végződött. A házasságból származó három fia vele maradt. 1960-ban kereste fel régi
ismerőse egy nyugdíjas tábornok, aki engedélyt kért arra, hogy new yorki üzletét "mail drop"-
nak használhassák. Ehhez hozzájárult és abba is belement, hogy üzleti útjai során
levélküldeményeket továbbítson az FBI számára. Az egyik ilyen levelet San Franciscóban Dr.
Gilbert Jensen-nek kellett átadnia, akire halványan emlékezett, és akivel újból 1960.
november 16-án találkozott. Jensen közölte vele, hogy most a CIA számára dolgozik, és
Oaklandban van az irodája. Felajánlotta Candy-nek, hogy csatlakozzon a titkos
tevékenységhez, hozzá téve, hogy ez anyagilag is igen kedvező. A három fiát nevelő Candy

32
beleegyező választ adott. Jensen elsők lépésként hipnotizálta. Ekkor találta meg benne a
lelkemélyén rejtőzködő Arlenet. A hipnózison túlmenően nagy hatású gyógyszereket is
beadott neki intravénásan. Ezzel elérte, hogy Arlene előre került Candy tudatában és csaknem
teljesen átvette személyiségének az irányítását. Ez tette lehetővé, hogy Arlene hangjával és
modorával Jensen képes volt rávenni Candyt különböző kísérleti feladatok teljesítésére az
Egyesült Államokban és külföldön. Candy kinézésre is Arlene-vé alakult át, amikor parókát
viselt és különböző stílusú kozmetikai kikészítéssel elváltoztatta a külsejét. Jensen célja
tökéletes hírtovábbítónak a létrehozása volt, aki semmilyen körülmények között - még kínzás
hatására sem - árulja el azt, amit tud.

Ez a művelet igen jól meg volt szervezve. Candy, mint Arlene - vagyis virtuális zombie -
meglátogatott különböző kiképző táborokat, katonai támaszpontokat és titkos orvosi
létesítményeket egész Amerikában. Kiképezték a titkos tevékenység minden változatára,
beleértve a robbanószerek használatát, a közelharcot improvizált fegyverekkel való
bánásmódot, az álcázást, és a kommunikációt. Megtanították rá. hogy hogyan öljön csupasz
kézzel, miként viselje el a fájdalmat és legyen képes ellenállni a kihallgatási technikáknak.
Többször is jelen volt a büszke Jensen oldalán, mint a narko-hipnotikus tudatbefolyásolás
sikeres példája: a tökéletes harcos. Jensen azt is állította, hogy Arlene-t oly mélyen
kondicionálta, hogy parancsára akár meg is ölné magát. Mutatja morális beállítódását az, hogy
Jensen égő gyertyát helyezett Candy-nek a nyitott vaginájába anélkül, hogy fájdalmat, vagy
félelmet tanúsított volna. Így demonstrálta módszerének a sikerét 24 orvos előtt a CIA
központjában Langley-ban, egy előadás alkalmával.

Candy-t Arlene-ként kétszer is Taiwanra küldték futárszolgálatra. Itt elektromos árammal

kínozták, de nem tört meg. A titkos képzési menetrend szerves részét képezte a perverz
szexualitás. Gyakran levetkőztették, lefektették, kábítószerezték, hipnotizálták, és kínozták
különböző összejöveteleken. Orvosi vizsgáló asztalon Gestapó módszerekkel vallatták, és
még nők is használták szexuálisan akarata ellenére. Maga Jensen is közeledett hozzá
hipnózisban, de úgy tűnik, hogy Candy ezt valahogy mégis csak elhárította.

Minderre nem a kommunizmus elleni harchoz volt szükség. Ez sokkal inkább azt példázta,
amit Churchill "pervertált tudomány"-nak nevezett a régi stílusú hírszerzési rendszer keretén
belül. Jensen a programozó és kontrolláló elmegyógyász tudatában volt, hogy nagy
kockázatot vállal. Nem lehetett biztos abban, hogy vajon Arlene nem jelenik-e meg parancs
nélkül is Candy Jones mindennapi életében. Jensen óvatossága ellenére ez mégis megtörtént,
hiszen végül is az egész történet így került fokozatosan napvilágra. Candy-nek azonban
fogalma sem volt arról, hogy máshol is járt és mást is tett, mint az ő normális élete, kivéve
azt, hogy felkereste Jensent és átadta a rábízott iratokat. Amikor a feladatot elvégezte, Jensen
visszahozta őt a transzból, és tudatos élete ismét folyamatossá vált.

Mindezt azokról a magnószalagokról tudhatjuk, amelyeket Candy hipnózis alatt maga

mondott el Nebel kérdéseire válaszolva. Candy nem akarta elhinni, hogy ő maga átment
ezeken a tapasztalatokon, amelyeket Arlene elmondott. Ezekről a magnószalagokról évek
múltán Donald Bain színpadi drámát írt négy szereplővel. Egyrészt Arlene és Nebel, másrészt
Jensen és Candy. Arlene természetesen egy fantázia-lény Candy fejében. A lényegi szereplő
Nebel, és Jensen csak árnyékfigura. A drámának fokozta a hatását az a tény, hogy
megerősítést nyert. Jensen létező személy és valóban olyan fajta tevékenységet folytatott,
ahogyan az Candy elmondotta.

33
Donald Bain könyve vált a mintájává Cathy O'Brien "Trance Formation of America" című
és Annie McKenna "Paperclip Dolls" (Kivágott papírbabák) című könyvének. Bain szembe
állította a Cathy agyában lévő képzelebeli világot John Nebel egyre mélyebbre hatoló,
valóságfeltáró kérdéseivel. Az egészre pedig ráborul Jensen árnyékfigurája. Donald Bain úgy
látja, hogy Candy Arlene-ként sokkal több kísérleti küldetést teljesített Jensen számára, mint
amennyi valaha is felfedezésre került. Áttekintve az 1960-as években a hivatalában eltöltött
munkaidőt kiderült, hogy üzleti út címén igen gyakran volt távol és semmiféle megállapodást
nem kötött.

Candy Jones akarata ellenére belekerült a hatalomnak abba a misztikus, rejtőzködő szférájába,
amelynek léte és működése meghazudtolja a természet és a társadalom demokratikus és
szociális szemléletét. Candy annak a határterületnek a részesévé és áldozatává vált, ahol
találkozott az amerikai hírszerzés és az orvosi, pszichiátriai szakma. Mindkét szektor életbe
vágóan fontos volt az amerikai katonai ipari komplexum és a mögötte álló szervezett
pénzhatalom számára az 1950-es és 1960-as években. Minden valószínűség szerint a Jensen
álnév alatt rejtőzködő kísérletező pszichiáter a beindult MK-ULTRA program keretében
tevékenykedett.

"Project Superman" - Andy Pero története

A magyar, román és cseh felmenőkkel rendelkező Andy Pero a nevadai Fallonban született
1969-ben. Apja az ottani légi bázis helyettes parancsnoka volt. Andy Pero anélkül, hogy
ehhez hozzájárult volna, olyan tudatmódosító kisérleti programnak lett alávetve, amely a
Monarch Project elágazásának tekinthető. Pero azt állítja, hogy genetikus manipulációval
trauma okozásával végzett agykontrollal, valamint a Jose Silva nevével fémjelzett relaxációs
tréninggel, illetve e három módszer kombinációjával rendkívüli tulajdonságokat fejlesztettek
ki benne. Ezen túlmenően Pero azt is állítja, hogy akaratlanul úgnevezett "Manchurian
Candidate"-ként is felhasználták, a Montauk Project keretében.

Andy Pero először 1998. augusztusában hozta nyilvánosságra élettörténetét, Preston Nichols
különleges vendégeként. Preston előadássorozatára Philadelphiában került sor. Andy Pero úgy
véli, hogy az első kísérletek vele akkor kezdődtek, amikor két és fél éves volt. Öt éves
korában Münchenbe került, ahol két különböző óvodába, egy német nyelvűbe és egy angol
nyelvű amerikaiba járt. Felvillanó emléknyomok arra utalnak, hogy bizonyos kísérleti
kínzásokon már két éves korában is keresztülment, amikor is elektrosokkolták, és tűket
szurkáltak a fülébe illetve a nemi szervébe. Ezeknek a kísérleteknek az a célja, hogy olyan
extrém traumának vessék alá, amely elválasztja az agy működését a test működésétől. Ezt úgy
érik el, hogy a tudatot különböző önálló részekre hasítják, amelyeket aztán egymástól
függetlenül lehet programozni, és így el lehet vele érni emberfeletti tulajdonságok
létrehozását. Az történik, hogy az emberi agy normális impulzusait, az emóciók normális
folyamatát szétválasztják, majd a szétválasztott tudatrészeket újra programozzák. Ezen
keresztül el tudják távolítani a félelmet, és el tudják érni, hogy az új program nyomán
eltűnnek az ösztönös gátlások és a "de én nem tudom, de én félek..." típusú válaszok. A
program arra irányul, hogy a kísérleti alany tegye meg, amit mondanak neki, és ne
gondolkozzék. Lényegében úgy kezelik az emberi tudatot, mint egy komputert.

Az ehhez hasonló tudatmódosító programokat, pl. a Monarch és a Montauk Project-et a

kormányzat finanszírozza. A II. világháborút követően számos egykori náci tudós érkezett az
Egyesült Államokba a titkos szolgálatok útján. Ők korábban a koncentrációs táborokban
végeztek agykontroll kísérleteket. Andy Pero tréningjét, tudatmódosító "kezelését" a New

34
York államban lévő Rochester Egyetemén végezték. Vagy egy padlásszobába vitték fel, vagy
pedig a könyvtár legfelső emeletére. Programozásának döntő része a New York államban lévő
Rome helység légi bázisának a nagyméretű laboratóriumában folyt. Perot bekapcsolták a
"Montauk chair" ("Montauk szék") nevű kísérleti programba is Camp Hero-ban, amely a New
York Államhoz tartozó Long Island sziget Montauk nevű városkájában van. A nők szex-
programozását a New Jersey-ben lévő Paramus-ban végzik. Az itteni kísérleti alanyok 99 %-a
akaratlanul vesz részt ebben a programozásban, és így válnak irányított tudatú ügynökökké.

Andy Perot édesanyja még 10 éves korában beíratta a Silva-féle agykontroll kurzusra. A
Silva-módszer önhipnózisnak is felfogható, amelynek keretében meg lehet tanulni a
különböző tudatszintek bekapcsolását, és ezáltal öngyógyítást, ellazulást, emlékképek
felidézését, sőt a tudatunk erejével történő kanálhajlítást is meg lehet tanulni. Andy Pero
ekkor találkozott először két különösen viselkedő egyenruhás személlyel, akik aztán
rendszeres időközönként felkeresték. Mivel Andy kiválóan szerepelt a Silva-féle kiképzésen,
valamint a különböző sportokban, a két egyenruhás egyik alkalommal közölte is vele:
"hallottuk, hogy bizonyos nagyon különös képességekkel rendelkezel. Egy napon számunkra
fogsz dolgozni." Először még nem fogta fel e kijelentés értelmét, de később a két férfi fontos
szerepet játszott valamennyi tréningjén egyetemi évei egész időszakában. Andy Pero nemcsak
a különböző sportokban tűnt ki, de intelligencia hányadosa is a legjobbak közé tartozott.
Ennek ellenére nem tartották különösebben okosnak, mivel az elektrosokk kezelések
következtében dadogott.

Amióta fokozatosan helyreállt emlékezetének a működése, már vissza tud emlékezni arra,
hogy számos alkalommal elektrosokk kezelést kapott, miközben egy zárt víztárolóba
helyezték és azt az utasítást kapta, hogy a víz alatt lélegezzen. Ennek eredményeként több
alkalommal is csaknem megfulladt, és az agyában kísérletileg létrehozott öngyógyítási
képesség segítségével tudta visszanyerni eszméletét. Megtanulta, hogy létrehozza saját lelki
laboratóriumát a Silva agykontroll segítségével, amely tele van szuper-hatékony gyógyító
eszközökkel, amelyek bármely elszenvedett sérülést képesek gyógyítani. Kényszerítették,
hogy elviseljen minden képzeletet felülmúló fájdalmat, és ezáltal emberfeletti erőre és
önuralomra tegyen szert, és rendkívüli körülmények között is életben maradjon.

A kiképzők hipnotikus önkívületi állapotában közölték vele, hogy ugorjon le egy létráról
csekély magasságból. Majd fokozatosan növelték a magasságot, végül már sikeresen leugrott
egy épület tetejéről, sőt kisebb magasságban repülőgépből is ejtőernyő nélkül. Amikor
tudatkontroll alatt volt, szinte bármit végre tudott hajtani egészen addig, amíg hitt a feladat
végrehajthatóságában. El tudott végezni több száz fekvőtámaszt, amelyet több mint fél órán át
megállás nélkül volt képes csinálni. Az ugrásai azért voltak sikeresek, mert a macskához
hasonlóan hajtotta végre: nyugodtan, hideg fejjel, félelem nélkül, kizárólag arra koncentrálva,
hogy a legmegfelelőbben érjen talajt.

Andy Pero azt állítja, hogy több ezer más gyerek és felnőtt ment át ilyen kísérleteken. Sokan
meg is haltak ezek során. Őket feláldozhatónak minősítették. Azok lettek a "Montauk-fiúk",
akik a legszigorúbb programozást is túlélték. Duncan Cameron az egyik ilyen személy. Ezek
a fiúk, illetve fiatalemberek futárszolgálatra, szuper katonának és merényletek
végrehajtójának lettek kiképezve. A nőket általában szexuális megbízatások teljesítésére is
használták. Erre jó példa Cathy O'Brian élettörténete.

Egyes különleges kiképzési feladatok során F-16-os gépekkel elvitték Rochesterből az

Egyesült Államok délnyugati sivatagos területére, ahol speciális katonai kiképzésen

35
különleges akadályok leküzdésén kellett részt vennie. Egyik ilyen alkalommal számos fekete
ingbe és nadrágba öltözött férfi volt jelent. Más alkalommal egy repülőgép anyahajón találta
magát. A kiképzések után visszavitték az egyetemre, de ő valójában semmire nem emlékezett,
hogy mi történt vele. Ezek a kísérletek 15 éves korától folytatódtak egészen 1988-ig, illetve
azt követően 1992-ig, mély hipnotikus programozás keretében, amikor is memóriáját törölték,
és így nem is emlékezett vissza a történtekre. Csak akkor kezdtek emlékei foszlányokban,
majd egyre nagyobb mértékben visszatérni, amikor tudatosan törekedett agyműködésének a
visszaprogramozására.

Andy Perot arra is megtanították, hogy bánni tudjon a különböző típusú fegyverekkel, szét
tudja szedni őket, meg tudja tisztítani és természetesen tölténnyel feltölteni. Kiképzése arra
irányult, hogy pontosan lőjön és habozás nélkül, hibátlanul hajtsa végre a kapott parancsot.

Montauk Project és a Montauk chair

A Montauk chair a Montauk program egyik elágazása volt. A Montauk chair keretében
fejlesztették ki azokat a képességeket, amelyek megkönnyítik az úgynevezett "időutazást". A
Montauk chair program során elválasztják az agy működését a test működésétől. A"chair
(szék) program" működtetője gondolkodik, és vibrációs energiáját - vagyis a gondolkodás
során keletkező bioelektromos energiaváltozásokat - a szék fölé helyezett, kifeszített
esernyőhöz hasonlító antenna felfogja, és egy komputerhez továbbítja. Ezt aztán a komputer
több százszorosan felerősíti. Az így felerősített információ továbbításra kerül szabad
energiakristályok hálózatába, amely kör alakúan van elrendezve. Ezt követően, függetlenül
attól, hogy milyen gondolat került felerősítésre, bizonyos idő elmúltával felnyílt a szobában
egy úgynevezett "wormhole", azaz egy kukac- vagy gilisztajárathoz hasonló nyílás, amelynek
a nagysága 5-6 méter körüli, és elég nagy ahhoz, hogy egy teherautó is keresztülhaladjon
rajta. A Camp Hero nevű kísérleti központ Montauk városkában, azaz olyan helyen fekszik,
ahol a Föld bioritmusának a tengelye található, és ez bolygónknak az a pontja, ahonnan az
időutazást a legkönnyebben végre lehet hajtani akkor, amikor a Föld kiindulópontjához
érkezik.

Andy Pero azt a feladatot kapta a Montauk chair projectben, hogy összpontosítva vizuális
képzelőerejét, gondoljon egy meghatározott történelmi időpontra, amelyet kijelöltek a
számára. A szék, amelyben ült össze volt kapcsolva egy csúcstechnológiájú, rendkívül fejlett
komputerrendszerrel és gondolaterősítővel. Ez a különleges komputer úgy volt programozva,
hogy amikor egy bizonyos időpontra vonatkozóan megjelent a gondolat, akkor a komputer
bekapcsolta azt a szimulációs programot, amely arra az időpontra vonatkozott, amelyet a
kísérleti alany az agyában elgondolt. Egész sorozat ilyen úgynevezett "time portal" ("idő-
kapu, idő-bejárat") készült, és végül már egész könyvtárnyi program állt rendelkezésre a
különböző történelmi időszakokról. Ezt a bizonyos kísérleti széket arra is használták, hogy
felerősítsék a különleges módon összpontosított gondolatokat a működtető gondolatain
alapuló háromdimenziós ábrák felidézésére. Preston Nichols több könyvet is írt a Montauk
Project-ről. Megemlít egy esetet, amikor Duncan Cameron létrehozott egy szörnyet, miközben
a Montauk chair-ben ült.

Az egyik ilyen időutazási kísérlet neve volt a "Project Southern Cross" (A "Dél-Keresztje
program"). Ennek célja az volt, hogy a szövetségesek megnyerjék a II. világháborút. Az
Egyesült Államok kormánya az időutazás módszerével is elő kívánta segíteni az 1940-es évek
elején a háború megnyerését. A kísérletben résztvevők azt a feladatot kapták, hogy
szállítsanak hírközlési eszközöket, fegyvereket és az 1940-es években gyártott technológia

36
szerinti alkatrészeket. Ezeket át kellett adni olyan tervrajzok és utasítások kíséretében,
amelyek lehetővé tették az eszközök és fegyverek összeállítását az 1940-es évekből való
alkatrészekből. Andy Pero számos alkalommal részt vett ilyen kísérletekben: az egyik
alkalommal Németországba, egy másik alkalommal pedig Angliába kellett csomagot
kézbesítenie. Ilyen fuvarok alkalmával nem szólhatott senkihez, csak át kellett adnia a nála
lévő csomagot, és gyorsan vissza kellett térnie a saját idejébe. Mindez a legmélyebb
hipnotikus állapotban történt, és nem volt lehetősége a kísérleti alanynak arra, hogy elemezze
saját helyzetét. Pero elmondása szerint mindössze kétórányi időutazást kapott a szállítmányok
átadására.

Andy Pero első emlékképei 1996-ban kezdtek visszaszivárogni a memóriájába, amikor egy
társával közösen bérelt lakásban élt Atlantában. Egyik alkalommal felkereste a közeli
tekepályát és megpillantott egy nagy reklámot, amelyen "Rhino"-nak (azaz orrszarvúnak)
öltözött figura volt látható, és azt reklámozta, "Bowl with Rhino balls" (Tekézzél Rhino
kugligolyókkal). Ez a reklám beindította Andy Pero memóriáját, minthogy "Rhino" az egyik
kulcsszó volt, amivel rejtett agyprogramját aktivizálták. Pero szobatársa felfigyelt, amikor
hangosan kimondta "I'm Rhino, they called me Rhino" ("Én vagyok Rhino, engem hívtak
Rhinónak"). Pero szobatársa mély aggodalommal nézett rá, és elkezdte kérdezgetni. Andy
Pero aggódó viselkedéséből megértette, hogy szobatársa valójában az egyik melléje rendelt
programozó és irányító. Az első kulcsszóval beindított emlékezés azt idézte fel, hogy
elektrosokkolják, és ő jajgat a fájdalomtól számos kínzási gyakorlatának egyikén.

Az első emlékezést további emlékek előtérbe kerülése követte. Andy Pero úgy érezte, hogy
mesterséges gátakkal körülvett agyában a tudatalatti emlékképek mennyisége olyan szintet ért
el, hogy megáradt folyóként átlépték a gátat. Agyprogramozói tudományos módszerekkel
falat húztak fel emlékezése köré, s így leblokkolták memóriáját. Amikor mégis elkezdte
visszaidézni apró részletekben emléknyomait, akkor ezeket gyorsan leírta a maga számára és
gondosan eldugta. Később, amikor megint elfelejtett mindent, megtalálta ezeket a jegyzeteit.
Óvatosnak kellett lennie, mert szobatársa gondosan ellenőrizte, miután rájött, hogy
emlékezete fokozatosan visszatér. Ezért ismételten transzba helyezte, hogy törölje
memóriáját, és elfelejtse, amire mégis apránként kezdett visszaemlékezni. Andy Pero azonban
ezt követően is folytatta emlékeinek a leírását, és továbbra is elrejtette feljegyzéseit.
Szobatársáról bebizonyosodott, hogy nem a barátja, hanem az egyik felbérelt felügyelője,
akinek az volt a feladata, hogy az agykontrol-program keretében irányítsa. Pero beszámol
arról, hogy memóriája fokozatos visszatérésének az időpontjáig, mintegy 10 éven át, egyetlen
álmára sem emlékezett vissza. Most azonban ezek kezdtek fokozatosan visszatérni a tudatába.

A tudatbefolyásoló programokat kutató Eve F. Lorgen-nek adott interjújában, amely az

Unknown Magazinban jelent meg, Andy Pero így foglalta össze a "Mind Controll"
programokkal kapcsolatos tapasztalatait: "Tudatellenőrző taktikáik lényege az agy
működésének a megosztása már fiatal korban. Ez magába foglalja a kísérleti alany traumának,
kínzásnak, becsmérlésnek és megalázásnak való folyamatos alávetését. A konkrét eljárás
minden személy esetében különbözik, de a lényeg valamennyiben az, hogy a tudatalattiban
kiderítsék melyek az adott személy legérzékenyebb pontjai. Ezeket aztán felhasználják ellene,
hogy megtörjék az ellenállását, és elkülönített részekre hasítsák tudatát. E cél érdekében már
egész fiatal korban kiválogatják azokat, akik különleges lelki, szellemi képességekkel
rendelkeznek. Gyakran vannak közöttük fegyveres testületek tagjaihoz tartozó családtagok,
vagy olyan személyek, akik több nemzedéken át rituális bántalmazáson mentek keresztül. Ezt
követően a kiválasztott kísérleti alanyokat különböző fokozatú megfélemlítésnek és
terrorizálásnak vetik alá, hogy mesterséges tudathasadást váltsanak ki, s a leválasztott tudat

37
tőlük függetlenül működjön. Ez a folyamat a fokozatosan előrehaladó tudatszétbontás, az
agyműködés és a személyiség elkülönülő részekre, fülkékre, fájlokra osztása
(Compartmentalization of the mind and personality). Az agyműködést különböző bonyolult
hipnózis technikákkal és parancsokkal ellenőrzik egészen addig, amíg létrehozzák a tökéletes
"Manchurian Candidate"-t, azaz azt az alvó merénylőt, aki kódszavakkal aktivizálható, és aki
robotszerűen végrehajtja a kapott utasítást.

(Erről D. C. Hammond tartott előadást "Hypnosis in MPD: Ritual Abuse" (Hipnózis a

tudathasadásos személyiségzavarban: Rituális erőszak) címmel 1992-ben a virginiai
Alexandriában az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi Regionális Konferencián. Ezen a
szakmai tanácskozáson elmondott beszéd a szakirodalomban úgy ismeretes, mint a
"Greenbaum Speech". Ez szakszerűen tárgyalja mindazt, amit az MPD-vel és DID-el
kapcsolatosan egy felkészült pszichiáternek és tudósnak tudnia kell. A legszembetűnőbb
azonban az, hogy a közvélemény szinte semmit sem tud erről a beszédről, és annak a
közérdeket nagyon is érintő fontos tartalmáról. Ebben a beszédben tájékoztat Dr. Hammond
arról, hogy miként lehet létrehozni egy "Manchurian Candidate"-t. A beszédre még
visszatérünk, és részletesen ismertetjük)

Andy Pero röviden annyit mond a "Manchurian Candidate"-ről, hogy a kísérleti alany
tudatát beprogramozzák, majd pedig memóriáját törlik. Alapvetően úgy használják a kísérleti
személy agyát, mint egy biológiai komputert. Mihelyt behelyezték tudatába a mágikus szót,
akkor már csak ezt a kulcsszót kell kimondani és a kísérleti alany a vele kísérletezők teljes
ellenőrzése alá kerül, többé nem ura önmagának. Ha mindez kisgyermekkorban történik,
akkor a kísérleti alany ellenőrzése, kondicionálása és számos elkülönülő tudatrésszel
rendelkező személyiséggé való átalakítása könnyebb.

A kontroll másik módszere, hogy különleges megbízatású embereket irányítanak a kísérleti

alanyhoz, akiket handlerek-nek, controllereknek (kezelőknek, ellenőröknek) neveznek, és
akik a kísérleti alany barátjának, tanárának, visszaprogramozójának, lakótársának, szerelmi
partnerének, stb. adják ki magukat, de akik valójában a tudatmódosító kísérlet végrehajtói.
Vannak olyan úgynevezett alvó operatív személyek is, akik nem is tudják, hogy milyen
feladatok végrehajtására vetették be őket. Mindezen okokból rendkívül nehéz bárkiben is
megbízni.

Andy Pero azt javasolja azoknak a kísérleti alanyoknak, akik szeretnének a tudatmódosító
kísérleti programból kikerülni, hogy fejlesszenek ki magukban erős küzdőszellemet, és csak
azt legyenek hajlandóak megtenni, amit helyesnek tartanak tekintet nélkül arra, hogy mások
mit tesznek és mondanak. Pero úgy véli, hogy abból a ketrecből kell elsősorban kiszabadulni,
amit az adott személy épít önmaga köré. E célból rendkívül fontos, hogy a kísérleti személyek
énjük legmagasabb szintjeit erősítsék, és ezáltal képesek legyenek ellenállni az alacsonyrendű
késztetéseknek, amelyekre rá kívánják venni programozóik. Rendkívül fontos e célból annak
a tudatában lenni, hogy mi helyes és mi rossz.

Eve Lorgen interjúja "Jared"-del

Az interjú készítés idején 59 éves vietnami veterán, Jared, 1964-ben a légierőnél vált az MK-
ULTRA Project egyik részprogramjának a kísérleti alanyává. Ennek a részprogramnak az volt
a feladata, hogy létrehozzon egy olyan szuper katonát, akinek az agya komputerként működik,
fotografikus memóriája van és pszichikus képességei rendkívül fejlettek. Jared azt állítja,
hogy ő egyike ezeknek a kikísérletezett prototípusoknak, mert az ő agyába és testébe egy

38
szuperharcos képességeit ültették el alaposan kidolgozott tudományos módszerekkel. Jared
ezt a beléültetett szuperharcost "David"-nak nevezi, aki Jaredtól függetlenül cselekszik, és aki
azokat az utasításokat hajtotta végre, amelyeket programozói adtak parancsba neki. Jared
személyi okokból nem használja az igazi nevét, és visszahúzódva él családjával.

Eve Lorgen, a paranormális jelenségek kutatója, azt követően kereste fel Jaredet, hogy
napvilágot látott Andy Peroval készített interjúja. Jared azt állítja, hogy ma már programozói
sem tudják irányítani. Pontosabban "David" az, aki már nem engedelmeskedik nekik. Ennek
ellenére Jared nem tudja teljes mértékben ellenőrizni, hogy mit tesz "David", és ez számos
bizonytalansági tényezőt jelent nemcsak Jared számára, hanem korábbi titkos felügyelői
számára is. Jaredet a vietnami háborúban tesztelték rendkívül kemény körülmények között.
Mindez csak akkor tudatosodott benne, amikor memóriája lassan ismét működni kezdett
1986-ban, és ez rendkívül stressz-hatást váltott ki benne. Ezek a visszaszivárgó emlékek olyan
titkos bevetésekről adtak hírt, amelyek Vietnamban és Kambodzsában történtek, és
amelyeknek egy részét más vietnami veteránok is megerősítettek. Jared azonban
visszaemlékszik más kísérletekre is, így időutazásra, és bizonyos föld alatti létesítményeken
végzett tevékenységekre. Jared interjújából kiderül, hogy ma már a kísérletek túljutottak az
egyszerű "Manchurian Candidates", vagy a valódi időben lezajló küldetéseken. Ma már olyan
technológiák léteznek, amellyel manipulálni lehet az időt, az emberi agyat és úgynevezett
"multiple realities" (sokféle valóság) hozható létre.

Lorgen kérdésére Jared elmondta, hogy először Vietnamra kezdett emlékezni 1986-ban.
Megjelentek emlékképek dzsungelharcról, felderítő repülésekről, titkos küldetésekről, majd
pedig idő- és térutazásról. "David" megszületése csak egy kis része az egész programozásnak,
amely az agykontrollal kezdődött. Ez viszonylag hosszú folyamat volt, és amikor
befejeződött, a következő lépésként létrehoztak egy önálló entitást, önállóan konstruált egészt,
komputer segítségével a DNS-eiből (dezoxiribonukleinsav molekuláiból, amelyekbe be
vannak programozva az adott ember fehérjéjének alapvető tulajdonságai). Ezt tudósok
végezték, és ehhez hozzáprogramozták azt is: mi az, amit "David"-tól elvárnak, hogy
végrehajtson. Az így létrehozott mesterséges személyiség "David" nem érzett egyetlen emberi
lénnyel szemben sem emóciókat. Tökéletesen gyilkoló érzéketlen gépezet volt, amely a
rendelkezésére álló intelligencia segítségével különböző szintekre volt emelhető. Amikor
ezzel a mesterséges személyiség teremtéssel elkészültek, akkor úgy döntöttek, hogy azt
Jaredba helyezik.

Első lépésként létrehoztak az agyában egy komputerhez hasonló struktúrát ("letöltöttek az

agyába egy komputert"), hogy őrizze ezeket az adatokat, mert a próbán és tévedésen alapuló
fokozatos megközelítés módszerével rájöttek, hogy egy teljesen új szimulált személyiséget
nem tudnak abba a testbe és idegrendszerbe behelyezni, amely már foglalt. Ilyen esetben a
kettő szembekerül egymással és összekeveredik. Azt követően, hogy az általuk létrehozott
komputer entitást letöltötték, három elektródát kapcsoltak Jared testéhez. Egyiket a
nyakszirtjénél, másikat a váll lapockája között, a harmadikat pedig a gerincoszlop bázisánál
(at the base of the spine) rögzítették a testére. A következő lépés a szív leállítása volt. Egy
rövid időre klinikai halál állapotát idézték elő, a lélek, a tudati funkció teljes leállításával,
mielőtt betöltötték ezt a bizonyos entitást. A letöltés kezdetétől a test szörnyű vonaglásokon,
csavarodásokon ment keresztül, torokhangokat hallatva. Ezek a hangok egy bizonyos pontnál
tudatták a kísérletezőkkel, hogy eljárásuk sikerült. Sok kísérleti alany meghalt még azt
megelőzően, hogy ezt a pontot elérték volna. Miután a letöltés befejeződött az agy baloldalán,
a testet előkészítették, hogy merüljön bele a "szülőmedencébe". Mindenfajta drótok,
elektródák és sok egyéb volt a testhez kapcsolva a fejtől a lábujja hegyéig. Ezt a testet,

39
amelynek az idegszöveteibe már "David" volt müködtető programként elhelyezve, beletették
egy tartályba, amelyben valamiféle folyadék volt. Nem víz, hanem valamilyen fajta folyadék.
Ebben a folyadékban maradt a test három hónapon keresztül, amíg az "megszületett" és egész
idő alatt a lélek, vagy amit a tudósok annak neveznek, ott lebegett megzavarodott állapotban.
Három hónap elteltével kivették a testet a tartályból, és az újonnan beleültetett mesterségesen
programozott idegrendszer működésbe lépett.

Jared elmondotta, hogy neki csupán három olyan másik személyről van tudomása, aki ehhez
hasonló "Super Warrior" programozáson ment keresztül. Az egyik "Cowboy" kódnevet
kapott, de valójában száz százalékos indián volt. Jared kódneve "Rambler" (bolyongó) volt. A
másik kettőnek nem emlékszik a nevére. Amikor titkos megbízatásokat kellett végrehajtaniuk
Vietnamban, gyakran kellett csatlakozniuk más egységekhez azért, hogy feladatukat
végrehajtsák. Esetenként nőkből álló egységekhez is társultak. A nők legalább olyan
kemények voltak, mint a férfiak. Keménységük és rendkívüli képességeik arra utalnak, hogy
esetleg ők is programozott személyek lehettek.

Jared visszaemlékezett néhány handler-re (kezelőjére). Az egyik ellenőre egy magas szőke
férfi, testes és izmos személy volt. "Emlékszem, hogy Vietnamban egy csoport-kezelő
kapcsolatba akart lépni "David"-dal, és a kifejezések egyike ez volt: "Ok, now lets play the
numbers game" (Oké, játsszuk most a számjátékot). Egy másik operatív személytől tudom, -
mondta Jared -, hogy ezt az aktiváló kifejezést vele szemben is alkalmazták, beleértve azt,
hogy "Now you know the numbers, don't lie" (Most már ismered a számokat, ne hazudj).
Ezután a kezelő/ellenőrző megnevezett egy sorozat számot, amelyek eredményeként én még
mélyebb hipnotikus álomba kerültem."

Eve Lorgen ezután arról kérdezte Jaredet, hogy "David"-nak milyen pszichikus és mentális
képességei vannak? Jared elmondotta, hogy "David" telepatikus érzékelése pontos, és előre
megérzi a veszélyhelyzeteket potenciális támadói részéről. "David" két helyen is aktív lehet,
miközben Jared éli a normális mindennapi életet. "David" fizikai kárt tud okozni megfelelő
távolságban. Jared soha nem kontrollálta őt, és nem írhatta elő neki, hogy mit tegyen. Ezekre
csak fokozatosan jött rá későbbi emlékezései során. Tisztában van azzal, hogy csak a jéghegy
csúcsa, amire vissza tud emlékezni, amit "David", ez a tőle független személyiség a testébe
bújva végrehajtott. Amikor valaki még gondolatban készülődik arra, hogy neki kárt okozzon,
"David" erről azonnal tudomást szerez. Egyik alkalommal "David" elment, hogy leromboljon
egy ellenőrző laboratóriumot. Ez egy nagy épület, amely komputer sorokat tartalmaz, ahol
minden készülék mellett ül egy ellenőr, aki figyelemmel kísér egy meghatározott egyént. Ez a
megfigyelés és az ellenőrzés szupermodern interaktív-típusú rendszereként működött. A
termet fegyveres őrök őrizték laser fegyverekkel ellátva. "David" kiütötte a kezükből ezeket a
fegyvereket, és ellenük fordította. A monitor teremben dolgozó szakértők pánikszerűen
menekültek. Az akció végén az épület felrobbant.

Jared végül azt is elmondotta Eve Lorgennek, hogy tudomása szerint három implantátum
(beültetett szerkezet) van a testében, ebből kettő a két lábában alul, egy pedig a jobb füle
mögött hátul. A füle mögötti szerkezetet már eltávolították, úgyhogy most már csak az a
himlőhólyaghoz hasonló nyom látható, amit maga után hagyott. A talpában lévő mikrochipek
pici, tökéletesen kerek alakú golyócskák, éppen csak a bőr felszíne alatt. A füle mögé
beültetett implantátum minden bizonnyal a hallható kommunikáció céljait szolgálta. Jared
nem tudta megmondani, hogy a kormányzat, illetve a hadsereg melyik részlege irányította a
vele folytatott kísérletet. Azt válaszolta: csak arról van tudomása, hogy létezik egy titkos

40
kormányzat, amelynek saját katonai és biztonsági személyzete van a különböző
támaszpontokon és titkos helyeken.

"The Greenbaum Speech" - Dr. D. Corydon Hammond beszéde

Már utaltunk rá, hogy Dr. D. Corydon Hammond 1992. június 25-én a Virginiai
Alexandriában a Radisson Plaza Hotelben előadást tartott a Multiple Personality Disorder-ben
(A tudathasadásos személyiségzavarban) alkalmazott hipnózisról, és a rituális jellegű
erőszakról. Dr. Corydon Hammond igen tekintélyes tudományos és kutatói karriert futott be.
Nemcsak egyetemi tanár, de ő szerkesztette a "The American Journal of Clinical Hypnosis"
című szakfolyóiratot. Ezen túlmenően megkapta a szakmájában elérhető legmagasabb
elismeréseket. Rendelkezik az "American Board of Psychological Hypnosis" klinikai hipnózis
diplomájával, az "American Bord of Sexology" diplomájával szexterápiából, az "American
Board of Family" diplomájával házassági- és szexterápiából, alapítója és igazgatója az Utah
Állami Egyetem Szexuális és Házassági Klinikájának, továbbá a "Utah School of Medicine"
associate professzora, azaz docense. Ez a felsorolás nem teljes, csupán azt akartuk
szemléltetni, hogy alaposan felkészült, kiváló szakemberről van szó.

A továbbiakban kivonatosan ismertetjük Dr. Hammond említett beszédét, amelyet

orvosokból, pszichiáterekből álló hallgatóságának tartott az MPD-vel foglalkozó Negyedik
Évi Szakmai Konferencián 1992 június 25.-én a Virginia államban fekvő Alexandria Hotel
Radisson Plaza nevű szállodájában. D. Corydon Hammond közölte hallgatóságával, hogy
olyan módszereket kíván ismertetni, amelyeket eddig mellőztek a DID-ben (Dissociative
Identity Disorder-ben, magyarul tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedő betegek
kezelésénél. Be akarja mutatni, hogy miként reagálnak egyes traumákra az MPD betegek,
valamint azok, akik nem annak minősülnek. D. Corydon Hammond talált egyrészt hasonló,
másrészt csak az MPD esetekre jellemző tüneteket. E célból éveken át folytatta kísérleteit.
Reményét fejezte ki, hogy részletesebben tud szólni az agykontroll programozásról és
agymosás során alkalmazott rituális bántalmazásról. Erről korábban nem volt hajlandó a
nyilvánosság előtt szólni, csupán kisebb szakmai összejöveteleken és konzultációkon beszélt
róla. Eljött azonban az ideje, hogy most már legalább a szakemberek behatóan foglalkozzanak
a részletekkel is.

A rituális kínzásról tartott első nemzetközi kongresszuson Chicagóban meglepően sok

résztvevő jelezte, hogy így vagy úgy, de már szembesült ezzel a problémával. D. Corydon
Hammond azonban csak Chicago után találkozott az első ilyen betegével. Rendkívül kíváncsi
volt arra, hogy miként használják a különböző agykontroll technikákat és a hipnózist,
valamint a többi agymosási módszert. Ekkor D. Corydon Hammond elkezdte tanulmányozni a
szakirodalomban e témáról elérhető publikációkat, és személyesen is megismerkedett az egyik
e témáról írt könyv szerzőjével. Ekkor határozta el, hogy az International Society for the
Study of Multiple Personality and Dissociation (A Tudathasadásos Személyiség-és
Identitászavar Tanulmányozásával Foglalkozó Társaság) tagjai közül számos terapeutával
szorosabb munkakapcsolatba lép.

Az általa kiválasztott szakembereknek feltette kérdéseit, de a terapeuták a kérdőívére szinte

egybehangzóan ezt válaszolták: "Az Ön által megfogalmazott kérdésekre nem ismerem a
választ. Olyan speciális kérdéseket tesz fel, amelyeket soha nem intéztem betegeimhez." Több
terapeuta ehhez hozzátette, hogy ezt követően már fel fogja tenni ezeket a kérdéseket, és a
válaszokat továbbítani fogja. Többen nemcsak a kapott válaszokat továbbították, hanem
ajánlották, hogy ezzel vagy azzal a beteggel Hammond személyesen is találkozzék. Ezek

41
eredményeként hosszú több száz dollárba kerülő telefoninterjúkra került sor. Mindezek
eredményeként fogalmat alkothatott az országszerte alkalmazott agymosási technikák
különböző változatairól. A válaszok egy része egybecsengett, és arra utalt, hogy valamiféle
kommunikáció létezik ezen a területen. Két és fél év multán már láthatta, hogy mi az, ami
hitelesnek fogadható el az agymosást illetően. Ugyanakkor egy sor olyan információval is
találkozott, amiről addig fogalma sem volt. Ekkor D. Corydon Hammond dr. elhatározta,
hogy kiválaszt három rituálisan bántalmazott beteget.

D. Corydon Hammond széleskörű tudományos konzultációba kezdett 11 tagállamban és egy

külföldi országban. Részben telefonon, részben személyesen tartotta a kapcsolatot.
Konzultánsait arra kérte, hogy nagyon gondosan fogalmazzák meg a betegnek feltett
kérdéseiket, és kerüljék el a sugalmazással való "szennyeződést". Egyes esetekben semmiféle
információt nem adott a közreműködő terapeutának. Így jött rá, hogy a különböző államokban
és országokban csaknem ugyanazt az erőteljesen ezoterikus információt kapta Floridától
Kaliforniáig. Így értette meg, hogy valami jól előkészített, nagyszabású és egyeztetett kísérlet
folyik széleskörű, de diszkrét információáramlással. D. Corydon Hammond dr. így teljesen
pártatlan, semleges kutatóból fokozatosan olyan kutatóvá alakult át, aki már hitt abban, hogy
létezik rituális bántalmazás (ritual abuse), és akik erről beszélnek, nem tekinthetők sem
naivnak, sem ostobának.

D. Corydon Hammond dr. így az általa kiválasztott és megbízhatónak tekintett terapeutáknak

átadott bizonyos információkat. Ajánlotta nekik, hogy terjesszék a neve és a forrás
megjelölése nélkül. Erre az óvatos lépésre az kényszerítette, hogy egyre több halálos
fenyegetést kapott. Végül is túltette ezen magát, mert ha meg akarják ölni, úgyis megölik.
Ezért döntött úgy, hogy megosztja értesüléseit többi kollégájával. A rituális kínzással történő
programozásra vonatkozó tényanyag természetesen ötven perc alatt nem adható át. De a
lényege mégis csak elmondható. D. Corydon Hammond dr. becslése szerint a betegek
mintegy fele, háromnegyede érintett e programozás által.

Mi a "ritual abuse" megkülönböztető ismertetőjele?

Ha valaki születésétől kezdve egy bizonyos vallási kultuszban nőtt fel, vagy vérségileg nem
kapcsolódik ilyenhez, értve ez alatt, hogy szülei sem tagjai ilyen kultikus közösségnek, ennek
ellenére megszerezhetik ezeket az ismérveket. D. Corydon Hammond dr. találkozott több
olyan rituális kínzáson átment beteggel is, aki egyértelműen magán viselte ezeket a rituális
jeleket. Ezután D. Corydon Hammond dr. rátért egyik női betege esetének az ismertetésére, és
ennek kapcsán elmondotta, hogy a II. világháború végén Allen Dulles és a hírszerző-közösség
tagjai még Svájcban felvették a kapcsolatot a német tudósokkal. Nemcsak rakétatervezők, de
náci orvosok is Amerikába jöhettek, hogy folytassák azokat az agykontroll kísérleteiket,
amelyeket a koncentrációs táborokban megkezdtek. Velük volt egy tizenéves fiatal fiú, akit a
hasszidizmus és a kabbala misztikus tradíciói szerint neveltek, és a Kultusz követői ezért
felfigyeltek rá.

Aleister Crowley a XX. század fordulóján a sátánizmusba bevezette a kabbalát is. A szóban
forgó fiatal fiú úgy tudott életben maradni, hogy együttműködött a kísérletezőkkel.
Amerikában a náci orvosok a katonai hírszerzés kórházaiban agykontroll kísérletekbe fogtak.
Ezek a náci orvosok sátánisták - pogány rítusok követői - voltak. Az illető fiú is
megváltoztatta a nevét, orvosdoktori fokozatot szerzett, és folytatta munkáját az egyik "Cult
Programming" központban. Ennek a doktornak a nevét széles körben ismerik a betegek. D.
Corydon Hammond dr. azonban nem nevezte meg hallgatóságának.

42
A kísérleti alanyt disszociatívvá, leválasztott tudatúvá, azaz tudathasadásossá teszik. Ezt
nemcsak kínzással, például szexuális gyötréssel érik el, de úgyis, hogy egérfogót tesznek az
ujjaira és kioktatják a szülőket, ne menjenek be addig a gyerekhez, amíg sír. Csak akkor
szabad bemenni, ha már abbahagyta a sírást, és akkor levehetik az egérfogót a kezéről. Ezeket
az alapvető programozási formákat aztán felgyorsítják és folytatják a pubertáskorban, időről-
időre megerősítve a felnőtt korban is. A kísérleti alanyt lekötözik rendszerint ruhátlanul,
drótokat kapcsolnak a fejéhez, hogy elektroenkefalográf méréseket végezzenek. A kísérleti
alanyok látják a pulzáló fényt, amely leggyakrabban vörös, alkalmanként fehér vagy kék.
Gyógyszert is kapnak, általában Demerolt. Néha más drogok is használatosak a
programozástól függően. Ezt 25 percenként adják be egészen addig, amíg tart a programozás.

A kísérleti alanyok beszámolnak az egyik, általában a jobb fülüknél érzett fájdalomról, ahová
úgy tűnik egy tűt helyeztek. Kísérteties, megtévesztő hangokat hallanak, miközben egy
fotikus (átvilágított) jellegű fényhatás válik láthatóvá, amely az agyat olyan agyhullám-
mintába vezeti, ahol meghatározott frekvencián pulzál a fény. Amikor a kívánt agyhullám
megjelenik, elkezdődik a programozás. Ez önpusztító irányultságú, és lealacsonyítja a
személyt. Egy 8 éves beteg esetében eddig az ideig a programozás nagyobb része katonai
létesítményekben történt. Ez nem szokatlan. Kezelt eseteket, ahol a betegek, mint az eredeti
agykontroll program résztvevői, ugyancsak katonai létesítményeknél kapták a programozást.

D. Corydon Hammond dr. a CIA-val való kapcsolatra is utalt. Az említett beteg most már egy
magániskolába, egy "Cult school"-ba jár, ahol hetente több ilyen programozási összejövetelen
vesz részt. Amikor ez a kislány a megfelelően megváltoztatott állapotba került, akkortól
kezdve nem monitorozták elektroenkefalográffal. Testén elhelyeztek elektródákat, egyet a
hüvelyébe, egyet pedig a fején. Néha testének más részére. Az összejövetel úgy kezdődik,
hogy megkérdezik tőle, haragszol valakire a csoportban? Amikor azt válaszolja nem, akkor
erős áramütést adnak neki. Ezt a mondatot addig intézik hozzá, amíg igenlő választ nem ad.
Akkor folytatják: "És amiért te haragszol valakire a csoportban" vagy "amikor te mérges vagy
valakire a csoportban, akkor te bajt okozol magadnak. Megértetted?" A leány válasza nem, és
akkor újabb áramütéssel sokkolják. A kérdést "megértetted?" megismétlik. Újból adnak neki
egy áramütést egészen addig, amíg megkapják a beleegyezést. Aztán így folytatják: "Meg
fogod sérteni magad, ha megvágod magadat. Értetted?" Erre azt válaszolhatja, hogy igen,
mire ők így szólnak hozzá: "Nem hiszünk neked" és újból adnak neki egy áramütést. Ezt így
folytatják ebben a formában, mintegy 30 percen át. Ekkor szünetet tartanak, majd
visszajönnek. Ekkor átnézik mit értek el, és újabb anyag után néznek. Egy ilyen "session"
(ülés, "szakmai találkozó") fél óráig tart, de elhúzódhat három óra hosszáig is. Ez a konkrét
kísérleti alany úgy becsülte, hogy hetente háromszor kerül rá sor.

A gyógyszerek hatása alatt végzett programozás egy bizonyos agyhullám állapotban kiegészül
az említett zajokkal az egyik fülnél, és beszéddel a másik fülnél, rendszerint a balnál, amely
kapcsolatban áll az agyfélteke nem domináns agyfunkciójával. A beszéd hozzájuk rendkívül
intenzív koncentrációt és erőteljes összpontosítást igényel. A kísérleti alanyoknak gyakran
memorizálniuk kell, és szó szerint visszamondaniuk bizonyos szövegeket hibátlanul, mert
csak így tudják elkerülni a büntetést, a sokkolást és a többi előforduló bántalmazást.
Alapjában véve a legtöbb programozás így zajlik.

Néhány alkalmazott módszer más tipikus agymosási technikát is használt. Időnként

standardizált hipnotizálási típusokat is alkalmaznak. Sor kerül az érzéki észleléstől való
megfosztásra ("sensory deprivation"-ra), amely köztudottan megnöveli mindenkinél a
szuggessztibilitást, vagyis a befolyásolhatóságot, szuggerálhatóságot. A kutatások azt

43
bizonyítják, hogy a totális "sensory deprivation" jelentékenyen növekedett. Az se szokatlan,
hogy a kísérleti alanyokat kifejezetten minden érzéki észlelést kizáró, különleges szobákba
viszik.

Ezután D. Corydon Hammond dr. ismertette kollégáival: milyen módszert alkalmazott annak
a kiderítésére, hogy a megvizsgált betegek igazat mondtak-e a rituális megkínzással
kapcsolatban, vagy sem? Az úgynevezett "ideomotor finger-signals"-okat (pszichomotorikus
ujj-jeleket) alkalmazta. Közölte a beteggel: azt akarja, hogy legbelsőbb lénye vegye át az
irányításait az ujj jelzései felett. Nem kell faggatni a tudatalatti pszichét. A "ritual abuse"
kutatásához a legbensőbb központhoz kell fordulni. Ez a központi mag a "Cult" által
létrehozott rész. D. Corydon Hammond dr. közölte a beteggel, hogy ez a legbensőbb mag
vegye át az irányítást a kéz ujj-jelzései felett. "Azt akarom tudni, hogy maradt-e legbensőbb
lényedben valami Mary-ből?" (azaz célszerű megnevezni a beteget, aki tud valamit Alfáról,
Bétáról, Deltáról és Thetáról). Ha az illető igennel válaszol, akkor az már figyelmeztet: az
illető keresztülmehetett korábban intenzív agymosáson és programozáson.

Ezt követően Hammond így szól a pácienshez:

"Akarok egy olyan részt benned, aki tud valamit az Alpháról, Bétáról, Deltáról és Thetáról,
megfelelő szintre tud jönni, ahol tud szólni hozzám. Amikor itt vagy mond azt, itt vagyok".
Azt nem kérdezi, hogy ez a bizonyos rész hajlandó-e erre? Ugyanis nincs senki, aki
különösebben akarna erről beszélni. Ezért ezt szokta mondani: "Azt akarom, hogy az a rész
előjöjjön, aki tud engem tájékoztatni erről". "Anélkül, hogy eligazítanánk őket, fel kell tenni
nekik ezeket a kérdéseket." Néha igen választ kapott, de ahogy előrehaladott a kutatásban,
kiderült, hogy néhány közülük alkalmazkodó válaszokat adott, vagy azt akarta, hogy úgy
tűnjön: sor került "ritual abuse"-ra. Előfordulhatott, hogy bizonyos mértékben találkoztak a
páciensek vele, de gondos kutatás kiderítette, hogy még se arról van szó, amit keresett.

Ezután Dr. D. Corydon Hammond így folytatta: "Hadd mondjam el mik ezek? Tegyük fel,
hogy itt az egész első vonalban megosztott tudatok találhatók, és az egyik önállósított rész
neve Helén, a másiké Mary, a harmadiké Gertrud, a negyediké Elisabeth és az ötödiké
Mónika. Ezen "alterek" (leválasztott és külön életet élő tudatrészek, "fájlok" D. J.)
mindegyikébe program helyezhető, amit mondjuk "alpha-zero-zero-nine"-al jelölnek meg. Ezt
egy "Cult person" kimondhatja, vagy adhat bizonyos kézjelzéseket. Így hozzáférhet közülük a
keresett részhez még akkor is, ha különböző neveik vannak. Ezek a nevek ismertek lehetnek
Önök számára."

"Az Alphák képviselik az általános programozást. Ez az első típus, amit behelyeznek. A

Béták jelzik a szexuális programozást. Például hogyan kell bizonyos módon teljesíteni orális
szexet, hogyan kell szexaktust végezni rituálékon, készíteni gyermekpornográfiát, rendezni
gyermekpornográfiát, és prostituáltként viselkedni? A Delták az ölésre programozottak, arra,
hogy miként kell ceremóniákon ölni? Van bizonyos az adott személyre ártalmas rész is
belekeverve a gyilkoló és ölő programba. A Thétákat a "psychic killers"-nek (pszichikai
gyilkosoknak) hívják. Tudják, soha nem hallottam az életemben ezt a két meghatározást
párosítva. Soha nem hallottam összetéve ezeket a szavakat - "psychic killers" -, de amikor
kapcsolatba kerülünk különböző államokból származó emberekkel, köztük terapeutákkal, akik
tudakolják és kérdezik "mi az a théta", és a betegek ezt válaszolják: "Psychic killers", ez arra
készteti az embert, hogy elhiggye: bizonyos dolgok szisztematikusak és nagyon elterjedtek."

Hammond dr. ezután rátért az Omega programozásra:

44
"Akkor itt van az Omega. Rendszerint nem használom ezt a szót, amikor először kérdezek rá,
hogy valamilyen részed tud-e valamit az Alpháról, Bétáról, Deltáról, Thétáról, mert az Omega
még jobban megrázná őket. Az Omega az önpusztító programozás. Az Alpha és az Omega, a
kezdet és a vég. Ez tartalmazhatja az öncsonkítást éppen úgy, mint az önmagukat megölő
programozást. A Gamma úgy tűnik, hogy a rendszert védő és a megtévesztő programozás,
amely téves információkat továbbít, megkísérel félrevezetni, féligazságokat közöl, és
különböző dolgokat védelmez belülről."

"Létezhetnek más görög betűk is. Ajánlom, hogy kezdjék alkalmazni az egész görög ABC-t,
és ha sikerült igazolni ennek a programanyagnak a jelenlétét, és a betegek adtak néhány
helyes választ arról, hogy mi is ez az anyag, nem tudom eléggé hangsúlyozni: ne irányítsák
őket! Ne mondják "ez egy ölő?" Meg kell várni, hogy önként mit válaszolnak. Amikor ezt
már megtették, és úgy tűnik, hogy jelen van, akkor venném az egész görög ABC-t, azaz
pszichomotoros jelekkel keresztül mennék a betűrenden és kérdezném: "Van-e valami
programozás belül, amely az Epszilonnal, az Omikronnal kapcsolatos?" és így tovább. Lehet
némi rendszeresség a többi betűvel kapcsolatosan is, de nincs róla tudomásom. Úgy találtam
például egyesekben, hogy a Zeta kapcsolatban áll olyan "snuff film"-el (élet kioltását
tartalmazó filmmel, D.J.) amelyben az adott személy valamilyen formában részt vett."

"Egy másik személy esetében az Omikron a kábítószer csempészettel, a maffiával, továbbá az

üzleti élet, és a kormányzat vezetőivel való kapcsolatra utalt. Bizonyos fokú egyéniesítés is
létezik néhány program esetében. Közéjük tartoznak a "gyere haza programok", és a "térj
vissza a Cult-hoz". Itt bizonyos hiány van a rendszerben. Beépítettek kikapcsoló és törlő
kódokat, hogy ha bajba kerülnek, akkor ki tudnak kapcsolni, és le tudnak törölni valamit.
Ezek a kódok néha egyéni, az illető sajátos alkatához és vérmérsékletéhez igazodó frázisok,
vagy dalszövegek. Néha számok, amelyeket egy szó követ."

"Egyéni megoldások is léteznek. Először azt reméltem, hogy ha néhányat megismerünk, azok
különböző embereknél is működni fognak. Nem volt ilyen szerencsénk. Ez valószínűtlen, ha
csak nem ugyanabban az időpontban és ugyanabban a kis csoportban programozták őket.
Bizonyos anyagok, amiket láttam, arra utalnak, hogy kisméretű számítógépeket hordoznak a
programozók, amelyek tartalmaznak mindent, amit 20-30 évvel ezelőtt helyeztek beléjük, úgy
mint az altereknek a neveit, a programokat, a kódjelzéseket, és így tovább. Amit megtehetünk,
az a törlési kódok megszerzése. Mindig megkérdezem: "Ha ezt a kódot mondom, mi fog
történni?" Még egyszer ellenőrzöm: "Van-e valami benned, akinek különböző információja
van?" Ekkor figyelni kell a pszichomotoros jeleket és én úgy találtam, törölni lehet a
programokat a megfelelő kódok beadásával, de aztán le kell reagálni az érzéseket."

"Töröljük az Omegát, én ennél kezdem, mert ez a legkockázatosabb. Ezután eljutunk az

összes Omegához, ami korábban Omega alter (leválasztott és külön életet élő tudatrész,
amelyet önállóan lehet programozni D. J.) volt, így együtt lereagáljuk és visszaadjuk a
programozott egyénnek azokat a memóriáit, amelyek kapcsolatban álltak valamennyi Omega
jellegű programozással, és bármivel, ami valaha az Omega részét alkotta egy szakaszolt
lereagálásban. A robotok hasonlatát használják - ez az ő metafórájuk - és ez hasonló ahhoz,
mint amikor egy robotburkolatot helyeznek egy gyermek alterre azért, hogy az robot módjára
cselekedjen. Időnként belülről szembe kell nézni robotokkal."

Hammond ezután emlékeztetett arra, hogy közvetlenül a programozott egyén legbensejét lehet
megszólítani:

45
""Core" (veleje, magja, lényege valaminek D. J.), azt akarom, hogy nézz körül, egy robot
blokkolja az utat, valamilyen módon akadályozza a haladást. Menj körül, és nézd meg a fejed
hátsó oldalát, és mondd el, mit vettél észre a fejed vagy a nyakad hátsó részén." Mindezt nem
parancsszerűen közlöm, és amit általában közölnek velem az az, hogy vezetékek vannak ott és
egy kapcsoló. Ilyenkor azt mondom nekik: tartsd a vezetéket, pöccintsd meg a kapcsolót, ez
mozgásba hozza a robotot, adj nekem igen jelzést, ha megtetted." Hamarosan megkapjuk az
igen jelzést. "Nagyszerű. Most a robot már mozgásba van hozva. Azt akarom, hogy nézz a
robotba, és mondd meg nekem, hogy mit látsz." Általában egy vagy több gyereket. Ekkor
eltávolíttatom velük a gyerekeket. Alkalmazok egy kis hipnotikus mágiát, és megkérem a
"Core"-t, hogy használjon lasert és párologtassa el a robotot úgy, hogy semmi se maradjon
belőle. Ők rendszerint teljesen meglepődnek azon, hogy ez működik, amiként meglepődött
számos terapeuta is."

Hammond ezután elmondta a tudományos tanácskozás résztvevőinek, hogy az elmúlt évben

több kiváló MPD-terapeutával közösen megvizsgált néhány komolyabb esetet. Ezekből azt a
tanúságot vonta le, hogy nem elég a programozott egyéneknél a tudattalan agytevékenység
megkérdezése, hanem a "Core"-t kell megszólítani:

"Van-e valamilyen rész belül, amely továbbra is kapcsolatban áll emberekkel, akik a "Cult"-
hoz tartoznak? Van-e benned olyan rész, amelyik elmegy a "Cult" rituálékra vagy
találkozókra? Van-e Mary-n belül valamilyen rögzítő berendezés úgy, hogy bárki kitalálhatja
mindazt, ami ezen a rendelésen elhangzik? Ez nem azt jelenti, hogy őket monitorozzák. Sok
egyszerűen csak rendelkezik vele."

"Van-e valaki, aki beszámoltatja valamelyik részedet belülről, hogy mi történik, a mi terápiás
kezelésünkön?" Kellemetlen érzésem van néhány elmúlt tapasztalatomból, hogy a rituális
kínzáson átment áldozatok nagy részét ebben az országban megfigyelik, miközben keresztül
megy a terápián."

Hammond dr. visszaemlékezett egy 24 éves nőre, aki azt állította, hogy az apja sátánista.
"Szülei elváltak, amikor 6 éves volt. Ezt követően a látogatások alkalmával apja elvitte
rituálékra egészen 15 éves koráig. A terápia során azt állította, hogy 15 éves kora óta nem
ment sehová. Kezelője ezt készpénznek vette. Az én rendelőmben egy kétórás tudakozódást
végeztünk hipnózis alkalmazásával. Megállapítottuk, hogy a programozás még jelen van.
Ezen túlmenően arra is rájöttünk, hogy minden terápiás ülést leellenőriztek, és valójában ők
mondták neki, hogy legyen beteg, és ne jöjjön el, a rendelésre. Egy másiknak azt mondották,
hogy én vagyok a "Cult" és ha eljön, én tudni fogom, hogy őneki azt mondták, hogy ne jöjjön
és ezért meg fogom büntetni."

Hammond dr. azt is megtudta, hogy az ily módon monitorozott betegeket elektrosokknak
vetik alá. Ezért velük nem lehet eredményes terápiás kezelést folytatni. Mindössze törődőnek
és támogatónak lehet mutatkozni. Hammond dr. elmondta kollégáinak, hogy ily módon
monitorozott betegekkel nem kezdené el a deprogramozást, mivel nem érne el eredményt,
csak okot adna arra, hogy kínozzák őket. Csupán akkor tenné ezt, ha biztonságos orvosi
intézménynél benn fekvő betegek lennének hosszabb időn át, amely lehetővé tenné a
mélyebbre hatoló orvosi beavatkozást. "Az az érzésem, hogy az úgynevezett
"vérvonalasokhoz" (bloodline) tartozók, azaz akiknek vagy az egyik, vagy a másik szülője
vesz részt, vagy mindketten részt vesznek a folyamatban, gondolják úgy, hogy őket
folyamatosan monitorozzák."

46
"Ha Önök elérik a terápiás kezelés során az "altereket", (a leválasztott és önállóan
programozott tudatrészeket D. J.) akkor megtalálják az Alphát, Bétát, Deltát, Thétát és így
tovább, azaz a görög betűs programozást, valamint az őket háttérből támogató programokat.
Rendszerint van köztük egy, amely a támogató programok eltávolítására szolgáló törlőkódot
(erasure code) tartalmazza. Előfordulhat, hogy van egy olyan kód, amely az összes támogató
programot (backups) egyesíti, továbbá törlőprogramként is működik a számukra. Így egész
egyszerűen egyetlen kód törli az összes "backup"-ot. Ezért én arra törekszem, hogy
megkapjam a kódot, mondjuk Omega, majd valamennyi Omega "backup" számára
egyidejűleg. Miután megkérdeztem: "Mi fog történni, ha ezt én beadom, bemondom a kódot,
és azután megkérdezem: Mit tapasztal?" Nagyon gyakran azt válaszolják, hogy olyan hangot
hallanak, mint amikor a komputerben belső mozgás zajlik, törli a gép a fájlokat,
robbanásszerű zajok hallatszanak, és ehhez hasonló érdekes dolgok történnek. Van néhány
terapeuta, aki felkeres, és ezt mondja: "Istenemre, soha egy szót nem szóltam robotokról, és ő
arról beszél, hogy a robotok elporladnak."

Az egyik terapeuta, aki Hammond doktorral több hipnózis bemutatón is részt vett és
konzultált vele az MPD helyzettel kapcsolatos válságról, Hammond javaslatára tudakozódott
a páciensnél az Alpháról, a Bétáról, a Deltáról és a Thétáról. Visszatérve Hammondhoz,
közölte vele: "Igen, jelzést kaptam, hogy jelen vannak. Mit jelent ez?" Hammond csupán
annyit mondott kollégájának, menjen vissza és próbálja megtudakolni, hogy mi ez? Ezt
követően ezzel a kolléganőjével egy hét múlva találkozott. A kolléganő megkérdezte, hogy mi
a Théta? A páciens azt válaszolta: "psychic killers" ("pszichikus gyilkolók"). Arra a kérdésre,
hogy mi a Delta? A páciens azt válaszolta: "killers" (ölők). Ezt követően Hammond doktor
kolléganőjét tájékoztatta arról, amit e programokról tudott.

Kolléganőjét a kapott információ annyira meglepte, hogy felhívta telefonon: "Az egész
fantasztikusnak tűnt, csak hallgattam és azt gondoltam, úgy látszik "Cori" túl sokat dolgozik.
Zavarban vagyok, de be kell vallanom rendkívül tisztelem a szakmai hozzáértését, de ez az
egész annyira elmegy a szürke zónába, hogy arra gondoltam: talán az idegösszeomlás
széléhez jutott. De eléggé tiszteltem, hogy minderről megkérdezzem." Hozzátette:
"Megkérdeztem egy másik MPD beteget, ő azonban semmit nem tudott minderről."

"Azt a beteget, aki nem tudott ezekről a görög betűs programozásokról, elkezdte tájékoztatni,
hogy a dolgok miként működnek, leírta a robotokat, az elporladásukat, és ehhez hasonlókat.
Később a páciens azt válaszolta, hogy ő erről nem hallott semmit. Nos, az a probléma itt,
hogy különböző programozási szintek vannak, és egyesek eleve úgy vannak megtervezve,
hogy a terapeuta beavatkozását körforgásban tartsák. Valószínűleg azt vették számításba,
hogy a legtöbb esetben nem kerülhetünk az "alters"-ek (azaz az elkülönített és önállóan
működő tudatrekeszek) alá."

Dr. Hammond ezután rátért arra, hogy a tudatmódosítás irányítói miként hozzák létre az
agyműködés rekeszekre felosztásával a "Manchurian Candidate"-eket. (Emlékeztetőül
megismételjük, hogy a "Manchurian Candidate" - "Mandzsúriai jelölt", vagy "sleeper
assassin"-"alvó merénylő, orgyilkos" lényegében egy gyilkolásra programozott egyén. D. J.)

"A hírszerző-közösség ennek a létrehozásáról akart többet tudni. Ha akarsz egy merénylőt,
akkor rá kell venned valakit, hogy megtegyen valamit, ehhez meg kell osztani az
agyműködését. Elgondolkodok az olyan eseteken, mint Robert Kennedyé, ahol a Sirhan
Sirhant megvizsgáló Bernard Diamond teljes amnéziát állapított meg Robert Kennedy
meggyilkolásával kapcsolatban, de hipnózis alatt Sirhan már emlékezett rá. Diamond

47
szuggerálta neki, hogy tudatosan is képes lesz rá emlékezni, de a hipnózis végeztével semmit
nem tudott felidézni az emlékezetében. Én is szeretném Sirhan Sirhant megvizsgálni" - tette
hozzá Hammond utalva rá, hogy a hipnotikus szint alatt is vannak még mélyebb szintek. "Úgy
látszik egyesek ezt "Green Programming"-nak ("zöld programozásnak") hívják. Nem érdekes,
hogy az orvos neve Dr. Green? "

Hammond ezután közölte hallgatóságával, hogy néhány esetben feltette a kérdést a

pácienseinek:

"Vajon volt-e doktor ezzel a programozással kapcsolatban és vajon egy szín volt-e a neve,
mint dr. Chartreuse (halványsárgás, vagy zöldes szín a karthauzi likőr, a Chartreuse nyomán
D. J), és ha volt ilyen színnel nevezett doktor, akkor mi volt az a szín?" Nos, egyszer-kétszer
más színeket említettem három-négy olyan páciens esetében, akiknél úgy éreztem, hogy
megpróbálnak disszimulálni. Egy esetben más színt jelöltek meg, és később megtudtam, hogy
ennek az orvosnak a neve egy szín volt, és dr. Green képezte ki csaknem 30 évvel ezelőtt, és ő
ellenőrizte a szóban forgó női páciens programozását a nála képzést nyert doktor
irányításával."

Dr. Hammond említést tett egy olyan nőről, aki semmit sem tudott ezzel kapcsolatban
mondani. "Semmilyen "alter" nem válaszolt semmire". Ezt követően más témákra tértek.
Mintegy két perccel később a női páciens ezt mondta: "Green. dr. Greenre gondol?" "Szinte
mindenfelé ezt tapasztaltuk. Úgy tűnik, hogy van egy "Green Programming" mélyebben és
úgy gondolom, hogy minél mélyebbre hatolunk, annál kevesebb és annál központibb jellegű
programokhoz jutunk. Nos, valamennyi "Green Programming" ("zöld programozás") az
"Ultra-Green" ("szélsőségesen, túlságosan zöld") és a "Green-Tree" ("zöld fa") kapcsolatban
áll a kabbalista miszticizmussal."

"Ha Önök - fordult Hammond kollégáihoz - foglalkozni kívánnak evvel, akkor kézbe kell
venni néhány kabbalával foglalkozó könyvet. Az egyik ilyen könyv, amit egy Dion Fortune
nevű szerző írt "Qabala" címmel. Egy másik, amit Ann Williams-Heller írt, és címe "The
Kabbalah". Korábban semmit sem tudtam a kabbaláról. Egy páciens ült a várószobában, jóval
hamarabb érkezett, és egyaprólékos rajzot készített egy sokszínű kabbalista fáról két évvel
ezelőtt. Két hónapig gondolkodtam, amíg rájöttem, hogy mi az? Végül megmutattam
valakinek, aki azt mondta, hogy rendkívül hasonlít egy kabbala-fához. Ez megszólaltatott egy
csengőt bennem, emlékeztetve néhány ezoterikus könyvre. Ez volt dr. Green háttere. Az
érdekes az - folytatta Hammond - a "Green-Tree"-vel kapcsolatban, hogy eredetileg
Greenbaum volt. (A "Green-Tree" németül helyesen "Grünbaum". A Greenbaum már félig
angol, félig német keverékszó. D. J.)

"A Greenbaum német jelentése angolul - magyarázza dr. Hammond - Green-Tree, Ultra-Tree.
Voltak olyan pácienseim, akik nem tudták, hogy eredeti neve Greenbaum volt és önként
jelezték, van bennük néhány program Mr. Greenbaum-nak elnevezve."

Dr. Hammond ezután rátért a "part"-ok szerepére. (A "part" angol szó általános jelentése rész,
darab, testrész, oldalrész, párt, szerep, feladat, kötelesség, adottság, képesség. A "part" itt
használt jelentése: a tudatba beültetett autonóm pszichikus program, amely aktivizálva át
tudja venni a személy irányítását, és azt egy meghatározott szerepkör szerint vezérli. D. J.)

"Most hadd szóljak a tudatba elhelyezett "parts"-ról, amely a segítségükre lehet, ha ezek után
kezdenek el tájékozódni. Tapasztalatom szerint egy ilyen "part" ad bizonyos információt:

48
vagy szárazra fut ("run dry"), vagy védekezővé válik, vagy kétségbe esik és leáll. Így Önök
megkockáztathatnak egy l80 fokos fordulatot a másik irányba, és találnak majd egy másik
"part"-ot. Ajánlom Önöknek, hogy számos "part"-ot keressenek meg és faggassanak ki, hogy
vajon van-e olyan leválasztott tudatrész, amely ezt a nevet viseli? Mellesleg amikor én
átvilágítom a pácienseket, és ezzel bajlódom, bevetek egy sor hamis nevet is, és kérdezem:
"Van-e egy "part" belül ilyen név vagy olyan név alatt?" És így ellenőrzöm, hogy vajon jónak,
vagy rossznak tűnik. Például: a "Core"-hoz ("a személyiség legbensőbb magjá"-hoz) fordulva
megkérdem: "Van-e egy "part" benned, amelyet "Wisdom"-nak ("bölcsességnek") neveznek?"
A Wisdom a Kabbala-fa része. A Wisdom - úgy találtam - gyakran segítségünkre van és egy
sor információt nyújt. "Van-e benned egy "part", amelyet Dianának hívnak? Van-e benned
egy "part", amelyet Zeldának hívnak?" Eddig még egyikkel sem szembesültem. Csak azért
teszem, hogy megnézzem, milyen választ kapok."

"Mindezt nagyon körültekintően végzem. Diana olyan "part" a kabbala rendszerében, amely
kapcsolatban áll azzal a "part"-tal amelyet "Foundation"-nak ("alapításnak, alapítványnak,
alapzatnak, alapozásnak") neveznek. Önök elámulnak, ha ezt tudják. Emlékeznek Önök a
"Process Church"-re? Roman Polanski feleségét Sharon Tate-t a Manson-család ölte meg,
akik viszont kapcsolatban álltak a "Process Church"-el. Hollywoodban igen sok prominens
személyiség állt kapcsolatban ezzel, és ezt követően alámerültek, a könyvek szerint körülbelül
1978-ban és eltűntek. Nos, élnek, jól vannak, Dél-Utah-ban. Van egy vastag dossziém Utah
állambeli közbiztonsági hivataltól, amely tanúsítja, hogy a Utah déli részén fekvő Monument
Valley-től északra vásároltak egy filmtanyát (movie ranch) a sivatagban, helyrehozták,
kibővítették, egy sor épületet húztak fel, gondosan monitorozzák, úgyhogy kevés ember megy
oda és senki sem jut be. A neveiket is megváltoztatták.

A kulcsszó az ő nevükben a "Foundation". Van néhány más szó is. A "Foundation" a "Fa"
része. Úgyhogy Önök kérdezhetik: "Van-e valami Önökben, ami úgy ismert, mint "The
Foundation"?" Más dolgokat is kérdezhetek rögtönözve: "Van-e valami, ami úgy ismert, hogy
"Sub-Basement ("pincesor, alagsor")?" Nos talán felfedeznek valamit. Azt tapasztaltam, hogy
gyakran van egy "part", amelyet "Black Master"-nek ("fekete mesternek"), egy másik "part",
amit "Master Programmer"-nek ("mester programozónak") neveznek, és van egy "computer
operator" is belőle. Hányszor találkoztak Önök a páciensekben komputerrel kapcsolatos
dolgokkal? Rendszerint találhatóak "computer operator"-ok: "Computer Operator Black,
Computer Operator Green, Computer Operator Purple". Néha számokat találnak, néha pedig
"Systems Information Directors"-nak ("rendszerinformációs igazgatóknak") hívják őket. Meg
kell találniuk, hogy ki a főnök ezek között? Ott található néhány információ az Önök számára.
Megkérdezem: "Van-e olyan "part" belül, amelynek a neve dr. Green?" Tapasztalataim szerint
úgy fogják találni, hogy van, ha ezzel a típusú programozással kerülnek szembe."

"Rendszerint egy kis munkával és újraszövegezéssel segíthetik pácienseiket annak a

felismerésében, hogy ezek "child-part"-ok (gyermekprogramot tartalmazó leválasztott
tudatrészek D. J.) meghatározott szerepet töltenek be. Ezt mondhatják: "Korábban nem volt
választási lehetőség velük kapcsolatosan, de most már van. Már nem kell elfogadni őket.
Szerepüket nagyon jól játszották, de már nem kell folytatniuk ezt a játékot veletek (mármint a
páciensekkel D. J.), mert most már itt ténylegesen biztonságban vagytok". Fel kell tenni a
kérdést: "Ha a "Cult" (a rituális jellegű programozók és a kultikus közösség D. J.) egyszerűen
rájön, hogy szóltál hozzám, hogy te tájékoztattál engem, mondd el mit fognak tenni veled?" A
terapeutának hangsúlyoznia kell, hogy az egyedüli kiút rajta keresztül vezet, és a
pácienseknek együtt kell működniük, meg kell osztaniuk az információkat. Segítsetek nekem,
és én segítek nektek."

49
Hammond dr. hallgatóságának azt is elmondta, hogy mindezek a "part"-ok különböző
információkat nyújtanak. A programozók már intézkedtek a megvédésük érdekében. Ezt az
"Ultra-Green" példáján szemléltette. Korábban azt hitte, hogy ezt a programot csak a
vérvonalhoz tartozóknál alkalmazták. Később rájött, hogy a nem vérvonalhoz tartozóknál is
megtalálható, csak kicsit másként. Nem valószínű, hogy a jelenlévő terapeuták találkozni
fognak "Ultra-Green", vagy "Green Programming"-al a nem vérszerintieknél. Hammond
ezután beszámolt egy nem vérvonalhoz tartozó, majd pedig egy vérvonalhoz tartozó páciens
esetéről.

"Folyt a kezelés és a páciens közel járt a gyógyuláshoz, és tudatának a végső integrálódáshoz,

amikor hirtelen hallucinálni kezdett, ujjai kalapáccsá változtak, és ehhez hasonlókat
cselekedett." Hammond ekkor úgynevezett "affect-bridge"-t (hatás-áthidalást) alkalmazott, és
visszatért a korábbi helyzethez. Úgy találta, hogy a programozók szuggeszciót alkalmaztak,
amely szerint, ha a páciensek valaha is elérik, hogy gyógyultak legyenek, akkor egy bizonyos
pontnál meg fognak őrülni. Ezt a programozást úgy végezték, hogy a szóban forgó páciensnek
még 8 éves korában LSD-t adtak be úgy, hogy előzőleg megkötözték. Amikor hallucinálni
kezdett, kifaggatták, hogy miket tapasztal. Így szerzett ismereteiket aztán hasznosítani tudták.
Hatásukat drogok és nagy erejű szuggeszciók kombinációjával még fokozták is: "Ha valaha is
ehhez a ponthoz érkezel, meg fogsz őrülni. Ha valaha is teljesen integrálódol, és jól leszel,
akkor meg fogsz őrülni, és be leszel zárva életed végéig egy intézetbe." Ezt a szuggeszciót
erőteljesen és ismételten alkalmazták. Végül más szuggeszciókat is igénybe vettek: "Ahelyett,
hogy ez megtörténjen, egyszerűbb ha megölöd magad."

Másik betegének esetére rátérve így folytatta Hammond:

"Egy vérvonalhoz tartozó páciens esetében ezekhez hasonló tüneteket kezdtem tapasztalni,
amikor a mélyebb programozások után tudakozódtam. Továbbhaladva úgy találtuk, hogy
hasonló dolgok voltak belé is elhelyezve. Ezt úgy hívták, hogy "Green Bomb". Sok az érdekes
belső összefüggés, valamint a játék a dr. Greenbaum szóval, az eredeti névvel. Ebben az
esetben a programozást először 9 éves korban alkalmazták. Ezt követően azonban már eltért a
programozott feladat. Az amnéziát szuggerálták neki:

"Ha valaha is emlékszel bármire az Ultra-Green-nel és a Green-Tree-vel kapcsolatban, akkor

meg fogsz őrülni. Zöldséggé változol, és örökre be leszel zárva." Végül ehhez hozzátették:
"Könnyebb lesz számodra megölni magadat, mint hagyni, hogy ez megtörténjen veled, ha
valaha is emlékezel minderre." Ezt a programmozást három évvel később, 12 éves korban
alkalmazták, ami arra utal, hogy megkísérelték áttörni az amnéziát, és ki akarták deríteni,
vajon meg tudják-e ezt tenni? Nem tudták. Ekkor ismét lekötözték, adtak neki valamit, amivel
megbénították a testét, beadtak neki még nagyobb adag LSD-t, és megerősítették az összes
szuggeszciót. Ugyanezt megismételték, amikor 16 éves lett."

Hammond így vonta le a tanulságokat:

"Ezek azok az álcázott akadályok, amelyekbe beleütközhetünk. Számos olyan eset van, ahol a
nagy erejű droghatásokat, mint ennél az esetnél is, kombinálták szuggeszciókkal, hogy távol
tartsanak minket a mélyebb tudati szintekre helyezett programok felfedezésétől. Mi ennek a
lényege? Az Önök sejtése legalább olyan jó, mint az enyém, de elmondhatom, hogy ismertem
számos terapeutát, aki beleütközve ezekbe az akadályokba semmire se jutott. Ez gyakran
előfordul. Úgy gondolom, hogy mélyebb szintekre kell hatolnunk, és ha kapcsolatba kerülünk
néhány mélyebb szintű programmal, akkor törölhetjük valamennyit, ami fölötte van. De ezt

50
még nem tudjuk biztosan. Néhány páciens esetében sokat foglalkoztunk a felső szintű
programokkal."

Hammond ezután elmondotta hallgatóságának, hogy ő milyen gyakorlatot alakított ki?

Először törölte az Omega rendszert, ezután következett valamennyi emléknek és érzésnek a
nagy méretű lereagálása, és azon érzések részleges lereagálása, amelyek kapcsolatban álltak
ezekkel a "part"-okkal.

"Ilyenkor rendszerint ezt mondom: "Most ezt elvégeztük. Maradtak-e még emlékek és érzések
bármely "part"-ban, amely az Omega programhoz tartozott? A válasz rendszerint nem." Ekkor
így szólok: "Rendszerint úgy látom, hogy ezeknek a "part"-oknak a többsége, ha nem is
valamennyi, amelyet az Omegához használtak, már nem érzi a szükségét annak, hogy
különböző legyen. Már felismerték, hogy eredetileg le lettek hasítva és most már haza
akarnak térni Mary-hez, és egyek akarnak vele ismét lenni." Ma már gyakran használom azt a
kifejezést, hogy "visszatérés oda, ahonnan jöttél". Ezután még megkérdezem: "Van-e még
valamilyen Omega "part" benned, amelyik nem érzi jól magát, és fenntartásai vannak vagy
aggódik?" Ha van, akkor még szólunk hozzájuk, még foglalkozunk velük. Maradhat egy
kevés, amelyik nem hajlandó integrálódni. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben
integrálódnak, és összerakhatunk 25 "part"-ot egyidejűleg egy sokszorosan fragmentált
komplex MPD-ben. Ezt követően rendkívül fontos, hogy lereagálásra kerüljenek az érzések,
mielőtt továbbmegyünk."

"Sok páciens esetében nem számít a sorrend, de találkoztam néhány olyan esettel, amikor
számított. Ha a sorrend nem számít akkor rendszerint az Omegától a Deltához megyek, mert a
Delta programok potenciálisan erőszakosabbak, azután pedig a Gammához, hogy
megszabaduljunk az önmegtévesztő, önáltató ("self-deception") programozástól. Mielőtt
továbbmegyünk megmutatom nekik, hogy lehetséges a siker, és ez megkönnyebbülést okoz.
Ekkor hozzájuk fordulok: "Meg akarom kérdezni a "Core"-t - az ujjakon keresztül - van-e
valamilyen speciális parancs, amelyben szabad programokat törölni?" Legtöbb esetben
nemleges a válasz. Időnként azonban igennel is találkozom."

Hammond végül azt ajánlotta klinikai pszichológusokból, pszichiáterekből, terapeutákból álló

hallgatóságának, hogy így járjanak el egyszer, kétszer vagy háromszor is, mert ez csökkenti a
feszültséget és egyfajta optimizmust vált ki a páciensből. Ezután azt ajánlotta, hogy kezdjenek
kutatni a mélyebb szint után.

Dr. Hammond kérdésekre válaszolva még jobban megvilágította módszerének egy-egy

konkrét részletét, majd ezekkel a szavakkal zárta előadását:

"Egy kedves barátom, aki szakterületén a legjobbakhoz tartozik, halálos fenyegetéseket

kapott. Én azonban tudom, hogy keményen küzdött a szakmai hiteléért, mert hitt az MPD-
ben, s ezért kíméletlenül bírálták 10-15 évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy a szíve mélyén
tudja mi az igaz, mégis ilyesmiket fog mondani: "Nem lennék meglepve, ha holnap kiderülne,
hogy létezik egy nemzetközi összeesküvés, és azon sem lennék meglepődve, ha holnap
kiderülne, hogy az egész csak egy városi mitosz és rémhír." Megpróbál pontosan a kerítés
tetején maradni. Ennek az az oka, hogy ez az egész probléma rendkívül kényes, mert
folyamatban van egy kampány, amely szerint valamennyi hamis- memória-tünetegyüttest a
vérfertőzéssel és a többivel együtt az "OPRAH" (Oprah Winfrey TV sztárnak show-műsora,
könyvklubja és saját folyóirata van. Itt az OPRAH szó egyfajta divatos tömegkultúrára utal.
D. J.) idézte elő, továbbá az olyan könyvek, mint "The Courage to Heal" (Bátorság a

51
gyógyításhoz) és a hipnotizáló nagy terapeuták. Személyes véleményem az, hogy ha meg
akarnak ölni, akkor meg fognak ölni. Sok információt félretettünk és eljuttattunk a tényfeltáró
újságírókhoz, valamint a különböző nyomozó hatóságokhoz. Ezen kívül igen sok ember, mint
pl. Önök, remélhetőleg követelni fogja, ha valaha is baleset történne, hogy legyen alapos
nyomozás. Meggyőződésem, hogy bizonyos időpontokban hangot kell adnunk morális
lelkiismeretünknek. Vártam addig, amíg kellő mennyiségű bizonyító anyaghoz jutok
független forrásokból azért, hogy szilárdan alátámasztva állíthassam: mindez (mármint az
agykontrol D. J.) széles körben elterjedt."

2. fejezet

52
John DeCamp nebraskai szenátor a gyermekek védelme érdekében

John DeCamp a szerzője a "Franklin Cover-Up" (A Franklin ügy eltusolása) című Amerika
szerte nagy figyelmet keltő dokumentumkönyvnek. Az ő küzdelme úgy kapcsolódik Dr.
Hammondéhoz, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokkal támasztja alá: igenis létezik a gyermekek
rituális kínzása, amelyet a klinikai pszichológus és orvos pszichiáter alapos szaktudás
birtokában feltárt. Azok a háttérerők, amelyek tudatbefolyásoló kísérleteit felfedezte és
konkrét esetek kapcsán leleplezte, mindent elkövettek, hogy aláássák a hitelét. Fő módszerük
az volt, hogy az agykontroll kísérletekbe bevont szakemberek segítségével elterjesztették,
hogy az úgynevezett "Repessed Memory Syndrome" (Elfojtott emlékezet tünetegyüttes)
valójában nem létezik, csupán a közvélemény megtévesztését szolgáló "kacsa". Ezzel
szemben létezik az úgynevezett "False Memory Syndrome" (Téves emlékezési tünetegyüttes),
amelynek a révén a páciensek, főleg gyermekek különböző manipulációk eredményeként meg
nem történt dolgokra emlékeznek, így többek között arra, hogy szüleik szexuálisan
molesztálták őket, vérfertőző kapcsolatra kényszerítették, illetve bizonyos szekták rituális
jellegű kínzásoknak vetették őket alá. A CIA ebből a célból létre is hozott egy alapítványt a
"The False Memory Syndrome Foundation"-t (Hamis memória-szindróma alapítványt), hogy
annak a segítségével aláássa azoknak az orvosoknak, pszichiátereknek és pszichológusoknak
a megállapításait, akik felfedezték és bizonyították, hogy a kormányzati pénzekkel
finanszírozott agykontroll kísérletek keretében számos embert, gyerekeket és felnőtteket
egyaránt beprogramoztak. Ezek a programok részben rituális jellegűek voltak, részben pedig a
kísérleteket finanszírozó szervezetek titkos céljait szolgálták.

Ezért rendkívül fontos megismerni, hogy mit tartalmaz a "Franklin Cover-Up" című
dokumentum kötet. Szerzője John DeCamp ügyvéd, politikus, a vietnami háború veteránja. 16
éven át Nebraska állam szenátora volt 1971-től 1987-ig. DeCamp kapitányként 1969-ben és
1970-ben az akkor nagykövetként Dél-Vietnamban szolgáló William E. Colby munkatársa
volt. Colby Nixon és Ford elnöksége idején a CIA igazgatója lett, és részt vett a Phoenix
program kifejlesztésében. DeCamp Vietnamban harcolva vett részt a nebraskai választási
kampányban levelezés útján. Jelszava az volt, hogy "hagyjatok minket győzni, vagy vigyetek
minket haza". 1969-ben ismerkedett meg egy vietnami iskolás lánnyal, akit később 1975-ben
feleségül vett. 1975-ben, amikor Saigon elesett, szenátor DeCamp visszatért Vietnamba, ahol
is elérte, hogy 2834 félig amerikai, félig vietnami árva az Egyesült Államokba kerülhessen.
Ezért a kezdeményezéséért az elnök is kitüntette. Jelenleg John DeCamp ügyvédként dolgozik
Nebraska tagállam Lincoln nevű városában, családja körében.

1996. novemberében, amikor megjelent a "Franklin Cover-Up" második kiadása, könyvét az

időközben rendkívül titokzatos körülmények között elhunyt barátjának Bill Colbynak
dedikálta. Bill Colby halála előtt felesége társaságában azt tanácsolta John DeCamp-nek, hogy
ne foglalkozzék mindazzal, amit könyvében megírt. Hiszen már amióta igyekszik felderíteni
az ügy hátterét, 15 személy, aki így vagy úgy kapcsolatban állt a történtekkel életét vesztette.
Bill Colby a következőket mondta DeCamp-nek: "Amit meg kell értened John, az az, hogy
időnként vannak erők és események, amelyek oly nagyok, oly hatalmasak, oly sokat
jelentenek más emberek és intézmények számára, hogy semmit sem tehetsz ellenük
függetlenül attól, mennyire ördögiek, vagy rosszak és függetlenül attól, hogy te mennyire
vagy elszánt és őszinte, és hogy mennyi bizonyíték áll a rendelkezésedre. Ez egyike az élet
kemény tényeinek, amivel szembe kell nézni. Te megtetted a magadét. Megpróbáltad
leleplezni az ördögit, a rosszat, ez rendkívül fájt neked. De mindez ideig nem ölt meg téged.
Azt mondom, hagyd abba, mielőtt ez megtörténik. Vannak esetek, amikor a dolgok túl nagyok

53
ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Félre kell állnunk, és hagyni kell, hogy a történelem
haladjon a maga útján. Számodra John eljött ez az idő."

Bill Colby figyelmeztetéséhez felesége Sally csak fejbiccentésével csatlakozott.

Természetesen mindez nem maradt hatás nélkül John DeCamp-re. Korábban is már számos
figyelmeztetést és fenyegetést kapott. Bill Colbynak kellő oka volt arra, hogy ismerje a
Franklin ügy komolyságát. A nebraskai törvényhozás bizalmasan felkérte őt néhány hónappal
korábban, hogy derítse ki, mi okozta annak az egymotoros repülőgépnek a szerencsétlenségét,
amelyben a szenátus magánnyomozója Gary Caradori és fia tartózkodott. Mindketten az
életüket vesztették. John DeCamp ekkor így válaszolt barátjának:

"Bill, valakinek cselekednie kell. Az a probléma, hogy kormányzati intézmények

korrumpálódtak. Ha van eltusolás, és most már én teljesen bizonyos vagyok ebben, noha
eredetileg azt hittem, hogy az egész Franklin-történet csak fantázia, akkor az eltusolás csak a
kormányzat kulcsintézményeinek az aktív támogatásával és együttműködésével lehetséges a
bíróságoktól a rendőrökig, a legmagasabb rangú politikusoktól a tömegtájékoztatási
intézmények képviselőjéig, a leggazdagabb közösségi és állami üzletemberekig. Nem tudom
elhinni azt, amit mondasz nekem Bill. Arra kérsz, hogy hagyjam az egészet és sétáljak odébb,
amikor tudom, hogy gyermekeket kínoztak és megöltek. Amikor tudom, hogy
legtiszteletreméltóbb polgáraink és üzleti vezetőink a fejük búbjáig el vannak merülve a
kábítószer ügyletekben és a hivatalos korrupcióban. Amikor testem minden porcikája arról
szól, hogy a gonosz győzedelmeskedik és mindenki, aki valaki, fejetlenül töri magát, hogy
tegyen érte valamit, ettől vagy attól való félelmében. Hogyan képes erre bármely tisztességes
és intelligens személy? Ha én, vagy valaki hozzám hasonló nem folytatja az ügy felderítését,
akkor ki fogja ezt megtenni? És ha mi abbahagyjuk, ha egyáltalán ki is derülne az igazság,
mikor teszünk valamit e gonosz és korrupció ellen?"

Ez után Bill Colby elmondta barátjának, hogy nemrég jött vissza Moszkvából (még 1991-t
írunk), és ott olyan anarchikus viszonyokat talált, azaz annyira megbénult a birodalmi állam
működése, hogy a legfőbb rivális hatalom hírszerző szolgálatának vezetője, a CIA igazgatója
éjjel, minden akadály és igazoltatás nélkül, kereshette fel az egykor féltve őrzött helyeket a
Vörös téren. Senki nem törődött vele, hogy mit csinál. Amikor DeCamp kérdően nézett rá,
hogy mit akart ezzel közölni, akkor Bill Colby ezt fűzte hozzá: "Időnként vannak olyan erők,
amelyek túl hatalmasak ahhoz, hogy egyénenként legyőzzük őket, olyan rövid idő alatt,
ahogyan azt szeretnénk. Tovább kell dolgoznunk a cél elérésén, de elég érzékenynek kell
lennünk, hogy ne kockáztassunk mindent, és ne pusztítsuk el magunkat vagy hagyjuk megölni
a folyamatban. A győzelem azonban, amelyre várunk, hosszabb időt igényelhet, és úgy jön el,
ahogy arra nem is számítottunk."

Colby ehhez még hozzátette: "Tedd meg a lehetségest és ismerd fel, ami nem az. És ha igazad
van, eljön az idő, amely meghozza a győzelmet és a jó fog diadalmaskodni a gonosz felett.
Csak a mikor, a hol és a hogyan az, ami rendszerint ismeretlen a számunkra. A legjobb, amit
időnként megtehetünk, ha rámutatunk az igazságra és félreállunk. A saját biztonságod és
túlélésed érdekében állj félre." Amikor DeCamp erre úgy válaszolt, hogy talán fegyvert kell
viselnie, Colby kinevette: "Nem. Ez legfeljebb téged fog megölni. Ha el akarnak kapni. egy
magadnál viselt fegyver nem állítja meg őket. A legjobb, amit tehetsz a személyi biztonságod
érdekében, ha elmondod a történetedet, felhívod rá az országos sajtó figyelmét, és utána nézel
néhány valóban jó tényfeltáró riporternek. Ez meggyőzte DeCamp-et, hogy meg kell írnia a
"The Franklin Cover Up" című könyvét.

54
A továbbiakban erősen rövidítve összefoglaljuk a könyv tartalmát, amely azzal kezdődik,
hogy 1991. június 21-én egy 21 éves fiatal nőt, Alisha Jahn Owent, Nebraska állam Douglas
megyéjében működő esküdtszéke bűnösnek találta a hamis tanúzás bűncselekményének
elkövetésében. Ezért két hónapra rá 9-27 évig terjedhető börtönre ítélték. Owen 1990-ben az
állította a nagy esküdtszék előtt, hogy egy nebraskai kerületi bíró, az Omaha városi
rendőrfőnök és a Franklin Community Federal Credit Union nevű helyi pénzintézet vezetője
szexuálisan kínozták, mint kiskorút. Alisha Owen arról is tanúvallomást tett, hogy más
gyerekekkel szemben is visszaéléseket követtek el Nebraska politikai és pénzügyi
hatalmasságai, akiket név szerint megnevezett, köztük a legnagyobb helyi újság az "Omaha
World-Herald" kiadóját. Azt is elmondotta, hogy ahhoz a nebraskai gyermekcsoporthoz
tartozott éveken át, akiket kábítószer futárként használtak az egész Egyesült Államokra
kiterjedően Nebraska leggazdagabb, leghatalmasabb és legtekintélyesebb üzletemberei.

Az a két nagy esküdtszék, vagyis amely a helyi és a szövetségi igazságügyi rendszer

keretében működik, azt a megbízatást kapta, hogy vizsgálja ki a Franklin Credit Unionnal
szemben felmerült vádakat, miszerint közreműködött a kiskorúak elleni bűncselekmények
rendszeres elkövetésében. Ez a két nagy esküdtszék azonban az áldozatok tanúját ítélte el
hamis vallomásért. Mindkét nagy esküdtszék elismerte, hogy Alisha Owen és Paul Bonacci
tanúvallomása a velük történt visszaéléseket illetően kölcsönösen alátámasztja egymást. Azt
kifogásolták, hogy ezeket a cselekményeket azonban más személyek hajtották végre, nem
azok, akiket a fiatalok megneveztek. Bonaccit is megvádolták hamis tanúzással. Két másik
ugyancsak az áldozatok közé tartozó tanú kényszer hatására visszavonta korábbi vallomását.
Ezt Alisha Owen és Paul Bonacci megtagadta.

DeCamp ezután közli azokat az adatokat, amelyek azt támasztják alá, hogy 1990-ben már
több mint kétmillió gyereket zaklattak, amely több mint 225 %-os növekedés volt 1976-hoz
képest. A gyermekek zaklatása a jogalkalmazó szervek képviselői szerint egyre gyakrabban
szadistává és rituálissá, más szóval sátánistává válik. Az áldozatok szörnyű kínzásokról
számolnak be, amit a szülők, a pedagógusok és a szociális gondozók is alig tudnak felfogni.
Ugyanakkor a tömegtájékoztatásban egyre nagyobb hangot kap az, hogy a gyerekek csak
fantáziálnak, és kitalált történeteket adnak elő. A sátánista vagy rituális erőszak számos újság
szerint, így például a new yorki "Village Voice" (1990. június) szerint nem is létezik. Az
egész egy nagy "hírlapi kacsa".

A legszokásosabb védekezés, hogy senki sem tudja azokat állítólag bizonyítani. Vagyis az
elkövetők és a szolgálatukban álló sajtó a bizonyítási tehernek a gyermekekre történő
áthárításával próbál elmenekülni a felelősségre vonás elől. DeCamp megemlít egy
beszámolót, amely a "Chicago Tribune" 1991. május 17-i számában jelent meg. Kilenc
gyermek egybehangzóan állította, hogy elvitték őket az iskolából és egy kékre festett házban
gyötörték őket. Az iskola adminisztrátora sátánista rituálét alkalmazott rutinszerűen velük
szemben. Tizennégy hónap alatt az első panaszbejelentés után a rendőrség 140 meghallgatást
végzett, és közölte, hogy nem tudja alátámasztani az 5-9 éves korig terjedő gyermekek
állításait. A nyomozást végző ügyész egyszerűen kijelentette, nem hisz a gyerekeknek. A
szülők azonban hittek nekik, és egy korábban szkeptikus pszichológus is meg van róla
győződve, hogy az igazat mondják. Ez az eset is egy újabb irányvonalat jelez a gyermekek
zaklatásával kapcsolatosan. Egyre több gyermek áll elő és leplezi le kínzóit és a rendőrség
okkult jellegű rituálékkal kénytelen szembesülni. Hivatalos részről azonban nem létezőnek
tekintik a rituális zaklatást, legalább is ilyen értelemben nyilatkozott Kenneth Lanning, az FBI
egyik okkult bűnözésben illetékes szakértője.

55
Ted Gunderson, aki 28 évig állt az FBI alkalmazásában és korábban annak Los Angeles-i
részlegén, speciális nyomozó volt, behatóan ismerte a közelmúlt egyik leghírhedtebb rituális
kínzási esetét, amely a McMartin előkészítő iskolában fordult elő Kaliforniában. 33 hónapig
tartó tárgyalás után a kötetekre rúgó bizonyíték ellenére az iskola irányítóját Peggy McMartin
Buckeyt, és fiát Raymond Buckeyt, felmentették 1990. januárjában. Az esküdtszék 52
vádpontban ejtette a vádat, 13 vádpontban pedig nem hozott döntést. Gunderson nyilatkozott
az "Executive Intelligence Review" nevű hetilapnak 1990. május 25-én: "A McMartin ügyben
például mielőtt még bármilyen vádemelésre sor került volna bárki ellen, 460
panaszbejelentést tettek a Manhattan Beach-i rendőrségen. Higgyük azt, hogy 460 családban a
rituális jellegű szexuális erőszakkal, állatok feláldozásával, és ehhez hasonló történetekkel
"etetik" a gyermekeket?"

Gunderson hangsúlyozta, hogy a feljelentésekre egy jómódú kertvárosi környéken került sor,
ahol a lakók rendszerint szkeptikusan viszonyulnak a gyermekek szervezett molesztálásához,
vagy a sátánista konspirációkhoz. Kenneth Lanning cáfoló kijelentésével kapcsolatosan
kijelentette: "Véleményem szerint olyanok, mint Aleister Crowley, Anton LeVey, Michael
Aquino, Ken Lanning (azaz az Egyesült Államokban a XX. században tevékenykedő
sátánisták) valószínűleg a leghatékonyabb és legerőteljesebb szószólói a sátánista
mozgalomnak ebben az országban ma, vagy bármikor a múltban." Gundersont a saját
nyomozásaiból szerzett bizonyítékok győzték meg arról, hogy gyermekek és fiatalok tízezrei
tűnnek el otthonaikból minden évben és sokat közülük rituálisan feláldoznak. A "Reader's
Digest" 1982. júliusi száma szerint hozzávetőleg 100 ezer gyermek tűnik el nyomtalanul
minden évben. Ez a szám igen nagynak tűnik, de mivel az FBI nem vezet erről nyilvántartást,
ezért a pontos adatokat nem lehet tudni. Gunderson erről ezt mondotta:

"Az FBI-nak pontos adatai vannak arról, hogy hány autót lopnak el minden évben. Ismeri az
elkövetett gyilkosságok, megerőszakolások és rablások számát, de az FBI-nak halvány
fogalma sincs, hogy hány gyermek tűnik el minden évben. Nem gyűjtik az erre vonatkozó
adatokat. Minden hónapban minden fontos rendőri központ az Egyesült Államokban benyújtja
az egységesített bűnügyi statisztikai adatokat az FBI-nak. Igen egyszerű lenne ezekhez az
adatokhoz még egy oszlopot hozzátenni és beszerezni minden eltűnt gyerekkel kapcsolatos
bejelentetésről egy kiértékelést, nem beszélve azokról a gyermekekről, akiket rituális célból
raboltak el és bizonyos esetekben meggyilkoltak. Meg vagyok győződve, hogy az FBI azért
nem kéri ezeket a statisztikai adatokat, mert nem akar róluk tudni. Azonnali
közfelháborodással szembesülnének, mert a számok egy jelentős társadalmi problémára
utalnának. Ez a probléma pedig azonnali akciót igényelne."

DeCamp rátérve a "Franklin Credit Union" botrányára rámutat, hogy ez betekintést enged a
gyermekekkel való visszaélés, a szervezett és illegális kábítószer kereskedelem világába, és
abba, hogy a politika és az üzlet hatalmasságait miként védelmezik. Az ügy l988-ban keltette
fel a sajtó érdeklődését, amikor a "Franklin Community Federal Credit Union" (egy helyi
takarékpénztár és hitelintézet) központját a szövetségi hatóságok átkutatták és lezárták. Ebben
az időben vezetője a 44 éves Lawrence E. (Larry) King a republikánus párt egyik emelkedő
csillaga, és a "National Black Republican Council" (a Nemzeti Fekete Köztársasági Tanács)
egyik vezetője volt. King énekelte az amerikai nemzeti himnuszt a köztársasági párt választási
konvencióján 1984-ben és 1988-ban.

Az akcióra azért került sor, mert közel 40 millió dollár hiányzott a viszonylag kicsi, állítólag a
helyi igények kielégítését szolgáló hitelintézetből. A pénzügyi botrány azonban hamarosan
egy sokkal nagyobb botrányra derített fényt. Kiderült, hogy Omahából és környékéről

56
gyermekeket vittek repülőgéppel városról városra, akiket aztán a Franklin Hitelintézet és
közismert nebraskaiak által rendezett partikon a résztvevők saját céljaikra használhattak. A
New York Times arról írt, hogy "kísérteties és rejtélyes botrány formálódik Omahában".

Három évvel később az ügyről már alig tud valaki, és közölték az emberekkel, az ügy le van
zárva. Larry King börtönbüntetését tölti pénzek szabálytalan kezelése miatt. A városi, állami
és szövetségi jogalkalmazók azt állítják, hogy nem találtak bizonyítékot King által irányított
kábítószer ügyletekre, gyermekkel való szervezett visszaélésre, vagy sátánista tevékenységre.
Azt is hozzátették, hogy a gyermekekre vonatkozó állítás "gondosan kiagyalt megtévesztés"
volt.

Azon a napon, amikor a már említett Alisha Owent elítélték, a 300 ezer megkérdezett
nebraskai 94 %-a meg volt arról győződve, hogy igazat állított, és hogy eltusolás történt.
Éppen ez az, ami arra késztette DeCamp-et, hogy összegyűjtse a bizonyítékokat a nebraskai
törvényhozásnak a Franklin-ügy kivizsgálására alakult különleges bizottságától. A
jogalkalmazó illetékesek azt állították, hogy ilyenek nincsenek. A törvényhozás vizsgálata
1988. novemberében kezdődött, és 1991. januárjában végződött, amikor is egy új
törvényhozási időszak vette kezdetét. Nebraska állam alkotmánya szerint az új
törvényhozásnak jogában állt volna folytatni az előző által megkezdett nyomozást, de ezt nem
tette. A honatyák már sejtették, hogy mi forog kockán és ezért inkább félreálltak.

DeCamp szemtanúja volt a Franklin-ügy kibontakozásának, és eltusolásának is. Tudta, hogy

Larry King milyen felső kapcsolatokkal rendelkezik, hiszen ő is ott volt, amikor két ízben is
elénekelte a köztársasági párt konvencióján a himnuszt, ő maga is Nebraska állam
meghatározott utasítással ellátott delegátusaként támogatta Ronald Reagan és George Bush
hivatalos elnökjelöltté való minősítését. DeCamp 1990-ben memorandumot is írt az ügyben,
amely azonban nem jelent meg a sajtóban. Ugyanakkor az "Omaha World-Herald" teljesen
hamis módon tájékoztatta a lakosságot. DeCamp ügyvédként olyan ügyekben tett szert
jártasságra, amelyekben gyermekek vádolták a felnőtteket különböző visszaélésekkel.
DeCamp meg van róla győződve, hogy nincs rosszabb, mint a gyermekek molesztálása,
kivéve azt az esetet, amikor embereket ártatlanul vádolnak meg gyermekek elleni
erőszakossággal.

DeCamp az "Országos Gyermekbántalmazás Elleni Védelem" nevű szervezet nebraskai

központjának az ügyvédje. Ez a szervezet azok ellen a hamis vádak ellen küzd, amelyekkel
ártatlanul vádolnak meg felnőtteket a gyermekek molesztálásával. Ezekkel a fantáziára
alapított esetekkel szemben DeCamp egyértelműen leszögezi, hogy a Franklin üggyel
kapcsolatosan elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy megalapozza az áldozatok
állításait. A nebraskai törvényhozás vezető nyomozója a néhai Gary Caradori volt. Carradori
említ egy sor olyan nyomot, amit a nyomozó hatóságok nem vettek figyelembe. DeCamp
ismerteti könyvében ezeket, szembeállítva a városi és az állami hatóságok állításaival.
DeCamp külön is ügyelt arra, hogy csak olyan dokumentumokat ismertessen, amelyeket
jogszerűen publikálhat. Azt is hangsúlyozza, hogy ezekhez a dokumentumokhoz törvényes
módon Paul Bonacci ügyvédjeként jutott hozzá. A nagy esküdtszék irataiból nem szerepel egy
sem a könyvben, mert a jog nem engedi meg, hogy ezeket nyilvánosságra hozza. A
közvélemény számára hasznos lenne ezeknek az ismerete is, mert akkor teljesen egyértelműen
el tudnák dönteni mi igaz és mi nem. DeCamp meg van róla győződve, ha valamennyi
hatóság által ismert adat nyilvánosságra kerülne, akkor kétséget kizáróan bizonyítani lehetne a
kábítószerrel való visszaélést, a gyermekbántalmazást, a pedofíliát, a hivatali hatalommal és

57
közmegbizatással való visszaélést, a kormányzati intézmények eltusolását és hogy ebben
milyen részt vállaltak köztiszteletben álló gazdag személyek.

DeCamp hangsúlyozza, hogy ha a tények nem kerülnek napvilágra, akkor az igazság helyére
azok érdeke és véleménye lép, akik a kormányzati intézményeket és a sajtót ellenőrzik. Idézi
Benjamin Franklint, aki úgy látta: "Bárki is próbálná a nemzet szabadságát megdönteni, a
szólásszabadság elfojtásával kell kezdenie." A könyv, amely eredeti formában tartalmazza a
nyomozati hatóságok, a szenátorok, az áldozatok és szüleik tanúvallomásait, a rendőrségi és
az FBI jegyzőkönyveket, a törvényhozás bizottságainak a meghallgatásait, megjelenése után a
támadások kereszttüzébe került. A már említett Omaha World-Heraldban és a TV-ben így
nyilatkozott az érintett személyek ügyvédje: "Ez a könyv a legrágalmazóbb,
legbecsületsértőbb, amelyet valaha is olvastam. A megrágalmazott személyek jogi
eszközökkel fogják leállítani a terjesztését, és fellépnek John DeCamp ellen. Ez kétségtelen.
A könyv le lesz állítva és DeCamp-ről be lesz bizonyítva, hogy hazudik, és kártérítést kell
fizetnie."

DeCamp egyetértett ügyvéd kollégájával abban, hogy valóban szörnyűségekről szól a könyve.
Ha valaki úgy gondolja, hogy bármelyik állítása is téves, vagy nem az igazságot tartalmazza,
akkor csak pereljék be. "Valójában - folytatta - örülök ha beperelnek, mert ez elősegíti az
igazság kiderítését. Meggyőződésem, hogy rendkívül körültekintően és óvatosan kezeltem a
témákat, és csak arról írtam, amit feltétlen biztonsággal dokumentálni tudok." Végül is csak
az Atlantic Telecast nevű TV társaság perelte be, de ezt a pert is DeCamp szenátor nyerte
meg.

Érdemes megemlíteni azt, hogy a könyv első kiadását követően DeCamp-et felkereste
Monsignor Robert Hupp 1992. májusában, aki a kritikus 1970-es és 80-as években az
omahai Boys Town nevű gyermekotthon vezetője volt. Hupp a beszélgetés során
bizonyítékokkal támasztotta alá a Franklin-ügyben felmerült vádakat, amikor DeCamp
visszakérdezett, hogyan történhetett mindez az Ön vezetése alatt, ezt válaszolta: "Olyan
vagyok, mint az a feleség, aki nem tudja, és utoljára jön rá, hogy megcsalják." Amikor végül
is gyanút fogtam, és megpróbáltam lépni, az érsek úgy döntött, ne tegyünk semmit, amikor a
segítségét kértem." Ezt követően Monsignor Hupp beszámolt egy gyermek tragikus esetéről,
amelyben egy pap is érintve volt. Ezután a találkozó után Monsignor Huppot elmozdították
Boys Town éléről. Személyében nem egy fantáziadús gyermek erősítette meg a gyermekek
bántalmazását. Ellenkezőleg. Ő Amerika egyik legismertebb és legtiszteltebb katolikus papja,
aki két népszerű könyvet is írt, és aki korábban az Elnök különleges megbízottja volt
nagykövetként az ENSZ mellett és hosszú időn át Amerika legnagyobb gyermeknevelő
intézetének az élén állt.

1993-ban az angol Yorkshire Televízió stábja az amerikai Discovery Chanell-el közösen

tényfeltáró műsort készített a Franklin-ügyről. Egy évi munka során rengeteg új
dokumentumot gyűjtöttek és számos tanú meghallgatást és interjút rögzítettek. A műsort
1994. május 3-án kellett volna a kinyomtatott program szerint sugározni. Az utolsó
pillanatban azonban ezt a műsort leállították. DeCamp azonban névtelen levélben kapott egy
kópiát az elhallgattatott műsorról. A kópia minden kétséget kizáróan megerősítette, hogy amit
DeCamp leírt a könyvében, az igaz. Érdemes röviden összefoglalni, hogy mi előzte meg a brit
forgatócsoport munkájának törlését, mert jellemzően szemlélteti, hogy a nemzetközi pénzügyi
közösség uralma alá került Egyesült Államokban milyen módon degenerálódott a
szólásszabadság a polgárok pártatlan és pontos tájékoztatásához való alkotmányos joga.

58
DeCamp 1996. nyarára már össze tudta rakni a részleteket:

A Yorkshire TV és a Discovery Channel a dokumentum műsor készítésének kezdetén még

nem tudta, hogy mennyire érinti az ügy a legmagasabb kormányzati köröket, fontos
intézményeket és személyiségeket. Végül a készítők csak néhány korlátozott szempontra
szorítkoztak, ezt azonban sokkal pontosabban feltárták, mint DeCamp a saját könyvében. Így
dokumentálták, hogy a Boys Town gyermekotthon lakói és a Franklin-botrány olyan
személyiségei, mint Peter Citron és Larry King milyen kapcsolatban álltak egymással.
Feltárták azt is, hogy a Franklin-ügy milyen országos szintű politikusokat érint
Washingtonban, az Egyesült Államok Kongresszusában, különös tekintettel azokra, akik
rendszeresen részt vettek a Larry King által a saját washingtoni lakásában rendezett partikon.
Azt is bizonyították, hogy ezek a politikusok és üzletemberek kábítószert fogyasztottak és
pedofil magatartást tanúsítottak a gyermekekkel.

Amikor a brit forgatócsoport megküldte az Egyesült Államokba a sugárzásra szánt szalagot, a

vámhatóságok a dokumentum anyagot lefoglalták arra hivatkozva, hogy pornográf anyagot
tartalmaz. A két TV társaság ügyvédei azonban elérték a dokumentumok visszaszolgáltatását.
Ezután a jogászok képről képre, hangról hangra hónapokon át gondosan átfésülték az anyagot.
Egy sor változtatás után közölték, hogy az így már sugározható a Discovery Channel 1994.
május 3-i programjában. A jogászok úgy gondolták, hogy ilyen átfésülés után már
megvédhető a film minden rágalmazással és befeketítéssel szemben.

Miközben ez a kozmetikázás folyt, és a műsorra tűzés is megtörtént, az amerikai törvényhozás

éppen az egész kábel-tévé ipart érintő törvényről tárgyalt. A törvény egyik vitás kérdése az
volt, hogy tartalmilag ellenőrzés alá helyezzék-e a kábel-tévé által sugárzott műsorokat.
Kulcsfontosságú politikusok egyértelműen tudatták, hogy ha a "Conspiracy of Silence" (A
hallgatás összeesküvése) - ez volt a tervezett tévéműsor címe - sugárzásra kerül, akkor
majdnem biztos, hogy a kábel-tévé ipar vesztes lesz a folyamatban lévő vitában. Az az
egyezség született, hogy a "Conspiracy of Silence" lekerül a műsorról és egyetlen másik TV
állomás számára sem adható el. A Yorkshire TV költségeit megtérítik, a Discovery Channel
pedig kiszáll az ügyből. A "Conspiracy of Silence" kópiáit pedig megsemmisítik.

Az ügy nem elhanyagolható része, hogy a második kiadás megjelenéséig 15 személy vesztette
gyanús körülmények között az életét. Később csatlakozott ehhez a sorhoz Bill Colby is, aki
még nyilatkozatot adott a Yorkshire TV számára, sőt a Franklin-ügyben levelet is írt az akkori
igazságügyi miniszternek, Janet Reno-nak.

A "The Des Moines Register" 1999. február 24-i számában beszámol arról, hogy Nebraska
tagállam Lincoln nevű városában a szövetségi bíró megítélt 1 millió dollárt a 31 éves Paul
Bonaccinak azokért a lelki és fizikai bántalmakért, amelyeket Laurence King, a csődbejutott
Omaha Credit Union korábbi menedzsere okozott neki. King éveken keresztül arra
kényszerítette a gyermek Bonaccit, hogy tűrje el a vele történő pornográf anyagok készítését.
Ez az ítélet nagy visszhangot váltott ki a különböző agykontroll kísérletek szenvedő alanyai
körében. Az amerikai kormány olyan programjainak az áldozatai, mint az MK-ULTRA és a
Projekt Monarch, a nagy tömegtájékoztatási intézmények részéről semmilyen nyilvánosságot
sem kaptak. Warren Urbom bíró azonban arra kötelezte a 15 évi szabadságvesztés büntetését
töltő Kinget, hogy fizessen 800 ezer dollár kompenzációs kártérítést és további 200 ezer
dollár büntető jellegű kártérítést a sértettnek. Ez a jogi döntés a sátánista rituális
gyermekkínzás egyik notórius elkövetőjével szemben példa nélkül áll. Urbom bíró döntésében
megállapította: "King folyamatosan alávetette a felperest (Bonaccit) ismételt szexuális

59
erőszaknak, jogtalan fogva tartásnak, szélsőséges emocionális gyötrésnek, sátánista rituálékat
szervezett és irányított. Arra kényszerítette a felperest, hogy gyűjtsön össze gyerekeket abból
a célból, hogy King szexuálisan zaklathassa őket, és részt vegyenek pornográfiát készítő
csoportjában. Kényszerítette a felperest, hogy számos alkalommal szexuális kapcsolatot
létesítsen King alperessel és másokkal, továbbá részt vegyen deviáns szexuális
cselekedetekben és mazochista orgiákban más kiskorúakkal."

"Bonacci égési sérüléseket szenvedett, eltörték az ujjait, ütötték a fejét és az arcát és más
megaláztatásokon ment át King alperes jogtalan cselekményei következtében" - állapította
meg a bíró, hozzátéve: "A felsorolt és 8 éven át (1980-1988) tartó szenvedések
folyamányaként felperes a mai napig viseli a következményeket. Bonacci a multiple
personality disorder (tudathasadásos személyiségzavar) áldozata és elsődleges énjén
túlmenően még 14 különböző személyiséggel bír."

"Lemondott kívánatos katonai pályafutásáról és életveszélyes fenyegetéseket kapott.

Álmatlanságban szenved, ha alszik gyötrő álmai vannak, nehézségei vannak a munkahelyén,
fél attól, hogy mások követik, megölik, depresszív emlékek gyötrik és alkalmanként
verbálisan erőszakos. Mindez a többszörös személyiségi zavarral áll kapcsolatban, amelyet
alperes King jogellenes tevékenysége okozott."

Bonacci ügyvédje John DeCamp volt, aki hosszú, magányos és költséges jogi küzdelmet
folytatott azért, hogy leleplezze azokat a bűnöket, amelyekben egy nemzetközi pedofil-
pornográf érdekszövetség vett részt. 1991-ben DeCamp pert indított a szövetségi bíróságnál
megvádolva 16 tekintélyes személyiséget és intézményt, köztük Lawrence E. Kinget, Harold
Andersent az Omaha World-Herald kiadóját és az omahai rendőrséget, hogy összeesküdtek
abból a célból, hogy Paul Bonaccit megfosszák polgári szabadságjogaitól. DeCamp a Bonacci
sérelmére elkövetett rágalmazással, jogtalan fogva tartással, gyermekbántalmazással,
erőszakkal, tettlegességgel és emocionális fájdalom okozásával vádolta őket. Az ügy
kapcsolatban áll magas állású politikusokkal, üzletemberekkel, bírókkal továbbá rendőrökkel
a kábítószer elosztással és pénzmosással kapcsolatos "Iran-Contra-ügy" kapcsán, érintve az
akkori alelnököt, George Busht. DeCamp, aki korábban Nebraska állam szenátora volt,
miként azt már ismertettük, úttörőnek számító könyvében meg is írta ezt a szennyes történetet,
amelynek teljes címe így hangzott: "The Franklin Cover-Up: Child Abuse, Satanism and
Murder in Nebraska (A Franklin-ügy eltusolása: Gyermekbántalmazás, sátánizmus és
gyilkosság Nebraskában).

DeCamp megállapítja, hogy a Monarch Projekt fiatal emberekre utal Amerikában, akik az
amerikai kormányzat olyan intézményei, mint a központi hírszerző ügynökség, vagy a katonai
hírszerzési szervezetek által folytatott agykontroll kísérletek áldozatai voltak. A Monarch
program áldozatai, akik közé Paul Bonacci is tartozott elmondották, miként kínozták őket
abból a célból, hogy több önáló tudattal rendelkező személyiségre bontsák fel énüket. Ezeket
az önállósított tudatrészeket, elkülönített személyiségeket aztán be lehet programozni
kémeknek, kábítószer futároknak, futároknak, vagy merénylőknek. DeCamp idézi Anton
Chaitkint, aki szerint e problémát kutató szakértők szerint a Monarch gyermekáldozatai
sorsáért egyrészt a kormányzat és a hadsereg, másrészt pedig a sátánista, pontosabban
kifejezve pogány kultuszok viselik a felelősséget. Ez utóbbiak több nemzedéket felölelő
csoportok, ahol a szülők saját maguk adományozzák gyermekeiket kultikus célokra, akiket
büszkén "vérvonalhoz tartozónak" neveznek azért, hogy kábítószerekkel és elektrosokkal
módosítsák tudatukat. Más gyermekeket elrabolnak és eladják erre a célra, vagy fokozatosan
szoktatják ezekhez a rituálékhoz. Chaitkin azt is állítja, hogy Paul Bonacci és más

60
gyermekáldozatok meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak arra a központi szerepre, amelyet
megalázásukban Michael Aquino alezredes játszott. Aquino, aki a közelmúltban nyugdíjba
vonult hosszú időn át irányította a hadsereg egyik pszichológiai háborúra szakosodott
részlegét, amely felhasználta szakértelmét és gyakorlatát az agymosásban, a sátánizmusban, a
nácizmusban, a homoszexuális pedofiliában és gyilkosságban.

DeCamp bírósági győzelme és a megítélt 1 millió dollár kártérítés alátámasztja Paul Bonacci,
Alisha Owen és a többi agykontroll kísérlet túlélőjének azt az állítását, hogy jogellenesen
börtönözték be őket azért, hogy ne tehessenek tanúvallomást bántalmazóikkal szemben.

Noreen Gosch a "Missing Children" (eltünt gyermekek) szervezet munkatársa eskü alatt
vallotta, hogy saját 12 éves Johnny nevű fiát West Des Moines-ben 1991-ben elrabolták,
elkábították, és áruba bocsátották prostitúció és pornográfia céljából. "Nem volt jogszabály
Iowa törvénykönyveiben, vagy a legtöbb tagállaméban, amely előírná, hogy a rendőrségnek
72 órán belül akcióba kell lépnie, noha 5 tanú is le tudta írni az autót, a férfit, valamint a
gyermekrablás más részleteit. Így én írtam az első jogszabályt, amely a Johnny Gosch Bill
(Johnny Gosch törvény) lett."

Gosch szerint az FBI megpróbálta eltusolni az ügyet, ezt DeCamp-nek azzal indokolta, ez
nagyobb botrányt okozott volna, mint az Irán-Contra ügy és nagyobbat, mint Clinton elnök
hűtlenkedései. Az MK-ULTRA program az 1950-es években indult be a CIA
kezdeményezésére. A hidegháború során az idegen államok elleni kémtevékenység segítésére
használták, mivel a többi ország is kémkedett Amerika ellen. Gosch ezután említést tett
Michael Aquino-ról, aki a hadsereg kötelékében szolgált és a legbizalmasabb adatokhoz is
hozzájutott. Sátánista volt, aki megalapította a Temple of Set-et és közeli barátja volt Anton
LaVey-nek, a Church of Satan megalapítójának. Noreen Gosch így folytatta:

"Mindketten aktívan részt vettek a rituális szexuális bántalmazásban. A kormányprogramból

felhasználtak pénzeszközöket a gyermekekkel folytatott kísérletezésre, amelynek során
szándékosan hasították szét a tudatműködésüket számos önálló tudatrészre, úgyhogy amikor
megkérdezik őket, vagy eskü alatt kell nyilatkozniuk, vagy hazugságvizsgáló géppel kérdezik
őket, semmilyen bizonyíték se kerüljön elő, hacsak a működtető nem tudja, hogy miként kell
egy tudathasadásos személyiségzavarban szenvedőt kérdeznie. Arra használták ezeket a
gyerekeket, hogy szexuálisan kompromittáljanak politikusokat, vagy bárki mást, akit
ellenőrizni kívántak. Mindez extrémnek és bizarrnak hangzik. Kezdetben én is csak nagy
nehezen tudtam elfogadni őket egész addig, amíg szembesültem a tényekkel. Megvannak a
bizonyítékok fehéren és feketén."

Ezután DeCamp megemlítette, hogy Aquino ezredest eltávolították a hadseregtől. Ezt Gosch
megerősítette hozzátéve: "De ezután nem emeltek vádat ellene a San Francisco-i Presidio-ban
kitudódott gyermekbántalmazások miatt... Tudom, hogy Michael Aquino Iowaban volt,
tudom, hogy az Offut légibázison volt (amelyet számos áldozat az agykontroll visszaélések
központjának nevez), tudom, hogy kapcsolatban állt sok ilyen gyermekkel."

Paul Bonacci története

Az egyik legszívszorongatóbb része a bírósági aktának Paul A. Bonacci tanúvallomása, aki az

agykontroll egyik túlélő kísérleti alanya, és akinek az érdekében DeCamp pert indított
Lawrence E. King ellen. Bonacci elmondotta, hogy King számos alkalommal Washington
D.C.-be (a fővárosba), Kansas City-be, Chicago-ba, Minesotta-ba és Los Angeles-be vitte,

61
ahol prostitúcióra kényszerítette az elrabolt és kábítószerrel elkábított fiatalokat gazdag, híres
és romlott személyek számára. "Az egyik személy, nem félek szólni róla, mert Larry King
mindig azt mondta, hogy ez a fickó a másik oldalon áll, mert demokrata és Larry King pedig
republikánus volt... Ez a fickó gyűlöletet ébreszt bennem, amikor látom a TV-ben, feleségem
ezt meg tudja erősíteni... a neve Berny Frank."

Bonacci, aki mesterségesen előidézett tudathasadásos személyiségzavarban szenved,

tanúvallomásában elmondotta, hogy az egyik önállóan programozott leválasztott tudatrészét -
vagyis az egyik "alter"-ét - Wesley-nek hívják és ez a tudat irányította őt akkor, amikor
elcsábította Johnny Goscht az autójába. Egyik társával közel hajtottak hozzá, betuszkolták az
autóba és kloroformos ronggyal elkábították. Járművet cseréltek, irányt változtattak és a
gyermekrablás be is fejeződött. A bíró kérdésére Bonacci megerősítette, hogy King több
százszor zaklatta szexuálisan, miközben más-más tudatú személyiség volt. Ez 12, vagy 13
éves korában kezdődött és egészen 17-18 éves koráig tartott. Elsődleges kötelessége azonban
az volt, hogy King utasításainak megfelelően kompromittáljon politikusokat, úgy hogy King
bármit megkaphasson tőlük. Ha azt akarta, hogy valamilyen törvényt elfogadjanak, akkor
kompromittáló helyzetbe hozta fiúk vagy lányok felhasználásával azokat, akiktől akart
valamit. A bírónak arra a kérdésére, hogy milyen gyakran vették igénybe a szolgálatait a
washingtoni partikon, Bonacci azt válaszolta, hogy nehéz ezt megmondani, mert időnként
négyen-öten is voltak és nem ismerte az illetőket. Feltehetően több ezerszer az évek hosszú
során.

Újabb fejleményt jelent, hogy ez a bírói ítélet ellentmond az amerikai igazságügyi miniszter, a
nebraskai főügyész és az egész jogi rendszer korábbi megállapításainak, amit a "Franklin
Cover-Up" néven ismert ügyben eddig tettek. DeCamp nyílt levélben vonta kétségbe az
elmúlt 10 év során ez ügyben hozott bírósági döntéseket "Úgy gondolom - írja DeCamp -
hogy az Egyesült Államok igazságügyi miniszterének nincs más választása, mint
hamistanúzással megvádolni a tanúkat, akik eskü alatt nyilatkoztak a bíróságon, vagy pedig
tovább kell folytatnia a nyomozást a hosszú és bonyolult Franklin ügyben újra kezdve az
egészet. Ezúttal már rendelkezésre állnak pornográf felvételek tízezrei, amelyeket King
korábbi pornófényképésze, Rusty Nelson készített. Nelson teljesen mást vallott, mint amit a
Chief Wadman vallomása tartalmaz, amelyet a törvényhozás előtt tett. Ezúttal Noreen Gosch
megerősítette Paul Bonacci történetének a hitelességét. A legkevesebb az, hogy a szövetségi
és az állami hatóságoknak újra kell foglalkozniuk Alisha Owen ügyével."

DeCamp a "Radio Free America" számára adott interjújában 2003. február 24-én a Paul
Bonacci ügyben az elsőrendű alperes Larry King mellett másodrendű alperesként megnevezte
az omahai katolikus érsekségi egyházmegyét. Ezt DeCamp azzal indokolta, hogy néhány
katolikus pap molesztálta ügyfelét, amikor még egészen fiatal gyermek volt. A szövetségi bíró
azonban úgy döntött, hogy az érsekség nem perelhető, hiszen honnan lenne tudomása arról,
hogy az egyes papok mit tesznek? DeCamp mindenesetre felkereste Rómában Ratzinger
bíborost, aki a pedofília kérdésében is illetékes. DeCamp fellebbezett a döntés ellen, de a
fellebbviteli bíróság megerősítette, hogy az érsekség nem perelhető. Most már a bostoni
katolikus érsekség milliós nagyságrendű kártérítéseket fizet a hasonló sértetteknek. Amikor
DeCamp jobban megismerkedett az omahai "Boys Town" nevű gyermekgondozó intézettel,
megbizonyosodott, hogy azt egyesek jogsértő módon használják.

DeCamp azonban csak tényfeltáró munkája során tudta meg, hogy a "Boys Town" milyen sok
lakóját használták ki pedofil csoportok. Ekkor felkereste őt egy hivatalból kirendelt védő Las
Vegas-ból és közölte vele, hogy egy Paine nevű halálraítélt, aki számos taxist megölt, egy sor

62
fiútestvérrel rendelkezett, s ők valamennyien "Boys Town"-ban nőttek fel. Amikor Paint
elítélték kiderült, hogy mesterségesen létrehozott tudathasadásos személyiségzavara van.
Vagyis valaki pszichiátriai technikákkal és szexuális bántalmazással megváltoztatta ennek a
fiatalembernek a tudatműködését. A történet tehát a véghezvitt agykontroll kísérletekről szólt.
Amikor valaki ilyenről először hall, akkor csak mesebeszédnek gondolja. A szövetségi kijelölt
védő elmondotta DeCamp-nek, hogy Paine feltárt számos nagyon komoly problémát a Boy's
Town-nal kapcsolatosan. Paine ügyvédjei azt akarták, hogy DeCamp mondja el nekik
mindazt, amit ezzel kapcsolatban tud. Az így nyert ismereteket fel akarják használni abban a
fellebbezésben, amit Paine halálos ítélete ellen terjesztenek elő.

Paine egyik testvére, André, Omahában élt. Azon az éjszakán, amikor a "Franklin Credit
Union"-t átvizsgálták és bezárták a szövetségi hatóságok, Andrét és egy csoport más fiút éjjel
elvitték "Boys Town"-ból egy más államhoz tartozó intézetbe. Ekkor DeCamp átadta nekik
könyve egyik példányát a következő szavakkal: "Miután elolvasták a könyvet, és mielőtt még
túl messzire mennek ebben az ügyben, előre megmondom, hogy hírtelen meg fognak ijedni és
elvesztik érdeklődésüket. Rá fognak jönni, hogy az FBI benne volt az egész ügy
eltusolásában." Az ügyvédeket ez nem tántorította el és André, aki most már 20-as éveiben jár
találkozott DeCamp-el és elmondta neki ugyanazokat, amelyeket korábban Paul Bonacci.
Ugyanazokról a történetekről, ugyanazokról a személyekről beszélt. André azonban további
információkat adott arról, hogy miként szervezték Georgetown-ban a partikat, ahová
rendszeresen elvitték őket "Boys Town"-ból és hogyan készítettek pornográf filmeket.

Egyik alkalommal azt mondták nekik, hogy az anyjához viszik látogatóba. Ténylegesen
egészen más történt. Még 24 óra sem telt el, amikor felhívta a gyerek, hogy távozik a
városból. Ennek az volt az oka, hogy az FBI megjelent annál a komputer iskolánál, ahova
beiratkozott és elkobozta a komputereket. Mindezért a fiút tette felelőssé. Az FBI ezután
elment a lakására, és kényszerítette a tulajdonost, hogy mondjon fel neki. Ezután munkahelyét
is felkeresték, ahonnan elbocsáttatták. A gyerek tudta, hogy bajban van és ezt mondta: "Ha
utánam jönnek, megölöm magam." DeCamp ekkor e-mail kapcsolatot teremtett Noreen Gosch
és a fiatalember között. A szövetségi védők, akik André Paine testvérét képviselték,
megszakították a kapcsolatot DeCamp-el.

DeCamp a rádióinterjúban beszélt Rusty Nelson-ról is, aki a szexpartik fotográfusa volt. Egy
oregoni börtönben talált rá, miután a hatóságok azt állították, hogy soha nem is létezett.
DeCamp kihozta a börtönből és elérte, hogy tanúvallomást tegyen. Hozott fényképeket,
amelyek terhelő bizonyítékokat tartalmaztak Larry King-ről az ellene folyó ügyben. Ez
ugyanaz az ügy, ahol a bíró kizárta a perből az omahai érsekséget.

Az interjú készítője, Tom Valentine megjegyezte, hogy az az érdekszövetség, amelyben

benne volt Larry King, meg "Boys Town", országosan működik, és elér egész Washingtonig.
Ebben az érdekszövetségben benne van a CIA és a fegyveres erő egy része is. Miért Omahára
összpontosított? - kérdezte DeCamp-et. "Azért - válaszolta az ügyvéd és ismert közéleti
személyiség - mert Omahában történt. Ez volt a színtere egy sor intrikának, amit dokumentált.
Omahában összefonódtak az intézmények, amelyek ehhez a pedofil hálózathoz kapcsolódtak.
Az egyik ilyen intézmény az Offut légibázis az, ahol a Strategic Air Command - SAC - (A
stratégiai légiparancsnokság) és vezetője található. Ez a legbiztonságosabb hely a világon.
Ezért volt az oka annak is, hogy idejött 2001. szeptember 11-én Bush elnök. Én, mint
nebraskai szenátor, jártam ott. A föld alatt olyan biztonságos létesítmény van, amely ellenáll
egy nukleáris támadásnak. Ami érdekes az, amire a Szovjetunió összeomlása után derült fény,

63
hogy itt több CIA alkalmazott állomásozik, végzi munkáját Omahában és Offutban, mint a
CIA központjában, a virginiai Langley-ben."

Az interjút készítő ez után utalt rá, hogy DeCamp és mások kutatásai szerint számos okból ez
az országos pedofil-hálózat kapcsolódik az agykontrollhoz és a tudatmódosító kísérletekhez,
amelyeket a CIA irányított olyan nevek alatt, mint MK-ULTRA. Ezt elismerte a CIA és még
olyan főáramlatú újságok is írtak róla, mint a New York Times. DeCamp elmondotta, hogy
könyvében bebizonyította, hogy sok gyermeket kivettek "Boys Town"-ból és azokat, akik a
Larry King által irányított körbe tartoztak, gyakran az Offut légibázisra is elvitték. DeCamp
véleménye szerint Offut egyfajta kapcsolattartó központ volt, az MK-ULTRA típusú
agykontroll kísérletek katonai komponense.

A bostoni ügy

DeCamp szenátor utalt rá, hogy Omahában végzett tényfeltáró munkája során olyan
gyermekekkel szembeni visszaélésekkel is találkozott, amelyekben a katolikus egyház egyes
képviselői is érintve voltak. Akkor állításait félresöpörték. Évekkel később azonban ebben a
vonatkozásban is egyre több tényre derült fény. Ezek közé tartozik a bostoni ügy. Ennek
egyik legutóbbi híre, hogy 2003. július 23-án Thomas Reilly, Massachusetts tagállam
főügyésze bejelentette: Boston magas rangú egyházi vezetőinek mintegy 800
gyermekbántalmazási ügyről volt tudomásuk, amelyet egyházi személyek követtek el. "A
gyermekek bántalmazása olyan nagyarányú és elhúzódó volt, hogy az a hihetetlenség határán
mozog. Ez azon nagy tragédiákhoz tartozik, amelyek a Massachusetts-i gyermekeket valaha is
sújtották." - mondotta sajtóértekezletén a főügyész, aki súlyos hiányosságokat vetett az
egyházi vezetők szemére, köztük Thomas Daily brooklyn-i és William Murphy rockville
centre-i püspök szemére.

Reilly csalódottságának adott hangot, hogy nem folytathat büntetőeljárást, mivel erre a
Massachusetts államban érvényben lévő jog nem nyújt lehetőséget. De minden olyan állítás,
hogy a bíboros és a legfőbb egyházi vezetők nem tudták, hogy mi történik, egyszerűen nem
hihető. Amikor választaniuk kellett, hogy a gyermekeket védelmezik-e, vagy az egyház
tekintélyét, valamint a visszaélő papokat, akkor a titoktartást választották. Reilly úgy vélte,
hogy azon egyházi vezetőknek, akik ebben a titkolódzásban részt vettek, nem szabadna
továbbra is felelős pozícióban maradniuk. Bostonban a nagy esküdtszék vizsgálta az ügyet és
készített jelentést. Ez a jelentés nem csak a két említett new yorki főpapot bírálta, de a
jelenlegi New Orleans-i érseket, Alfred Hughes-t és John McCormack-ot, az amerikai
Manchester főpapját. Ezen túlmenően az eddig ismert legátfogóbb adatokat is nyilvánosságra
hozta, amely szerint 789 áldozat emelt panaszt szexuális molesztálásért és bántalmazásért 250
pap és egyházi alkalmazott ellen az elmúlt 60 évben. Reilly szerint azonban a tényleges szám
ennél lényegesen magasabb. A jelentés azt is megemlíti, hogy a fő felelősséget Bernard Law
bíboros viseli (aki 2002. decemberében lemondott) a gyermekekkel tanúsított tragikus
bánásmódért, mert neki tudomása volt a válságos helyzet mélységéről és elhúzódó voltáról, de
nem ő volt az egyedüli felelős.

A bostoni érsekség szóvivője megerősítette, hogy az érsekség bűncselekménynek tekinti a

gyermekek bántalmazását, és szakít az eddigi titoktartó magatartásával.

A magunk részéről nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy egyházi személyek is részt vettek a
gyermekek bántalmazásában. Ugyanakkor ezen írás is azt tárja fel, hogy a gyermekek
sérelmére elkövetett bántalmazásoknak a túlnyomó része az országos méretekben folyó

64
agykontroll és magatartás befolyásoló kísérletek keretében történt. Egyrészt nem lehet ma már
azt állítani, hogy gyenge idegzetű gyerekek fantáziálása csupán mindaz, amit átélt
élményeikről orvosi terápia és jogi vizsgálat keretében elmondanak. Nem állja meg a helyét
az sem, hogy itt valamiféle "False Memory Syndrome"-ról (Téves emlékezési tünet
együttesről) lenne szó, amit a közvélemény figyelmébe került titkos kísérletezők próbálnak
elterjeszteni. Másrészt bizonyítható, hogy rituális célokból is szándékosan befolyásolták a
gyermekek tudatműködését, és magatartását - ennek részét képezte a szexuális bántalmazás is
- és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeknek ez a vonatkozása nincs feltárva.
A tömegtájékoztatás kizárólag a katolikus egyházra összpontosít, és ezzel eltereli a
közvélemény figyelmét azokról a háttérben folyó tömegessé vált kísérletekről, ahol jóval
nagyobb számú bűncselekmény elkövetésére került sor. Vagyis először tagadták, hogy
egyáltalán létezik szexuális és rituális jellegű szexuális bántalmazás, majd amikor ezt a tények
nyomására el kellett ismerni, akkor azt sugalmazta a propaganda kampány, hogy ezt "csakis
és kizárólag a katolikus papok és más egyházi személyek" követték el.

Nem kerülhető meg az a tény, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bántalmazás
áldozatainak jelentős része fiúgyermek, azaz meghatározó szerepe van a visszaélésekben a
homoszexualitásnak. A közvélemény kutatások adatai szerint igen sok amerikai gondolja úgy,
hogy létezik egy homoszexuális hálózat az egyházon belül, ez az úgynevezett "lavender
mafia", és ez védelmezte a visszaéléseket elkövető és nagyrészt homoszexuális egyházi
személyeket.

A Mindszenty-per és az agykontroll kutatás

Az agykontroll kutatás szervezett kibontakozására döntő hatással volt az a kirakatper, amely a

Sztálin-epigon Rákosi Mátyás diktatúrája idején folyt a Vöröshadsereg által megszállt
Magyarországon 1949-ben. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek a magyar katolikus
egyház vezetője, szilárd jelleméről, erős akaratáról, és emberi tartásáról volt többek között
ismert. A nyugati világot és így az amerikai hírszerző közösséget, a CIA felelős vezetőit
megdöbbentette az, ahogyan ez a szilárd jellemű, magas erkölcsiségű magyar főpap
engedelmesen bevallott mindent, amit kommunista rabtartói tőle elvártak. A megfigyelők meg
voltak róla győződve, hogy tudatmódosító drogokat alkalmaztak, és a főpap hipnózis utáni
transz-állapotban tette meg bírósági vallomását. Mind a CIA, mind a Pentagon vezetői a
Mindszenty-perben újabb bizonyítékot láttak arra, hogy a kommunisták olyan magatartás-
befolyásoló programot indítottak be, amely máris a kezükbe adta azokat az eszközöket,
amelyekkel hatékonyan ellenőrizhetik az emberek tudatát. Amerikai részről úgy érezték, hogy
szembe kell nézni a kihívással és ezen a téren is fel kell venni a versenyt a sztálinista
Szovjetunióval, valamint a maoista Kínával. Így vette kezdetét 1950-ben a Projekt Bluebird,
majd a Project Artichoke, amely végül átalakult az MK-ULTRA és az MK-DELTA
programmá. Minden egyes kódnév változás egyben a program nagyarányú kibővülését is
jelentette. Végül a programok már az emberi magatartás és az emberi tudat szinte minden
részletét felölelték.

A Mindszenty-per félelmetes hatását újabb események is megerősítették. Hamarosan sor

került Németországban két szovjet ügynök letartóztatására, akik plasztik hengerekben olyan
bőr alatti kötőszövetbe szúrható tűkkel voltak ellátva, amelyek a kezelésbe vett áldozatokat
teljesen engedékennyé teszik elrablóikkal szemben. Ugyancsak döbbenetes hatást váltottak ki
azok az amerikai pilóták, akik Koreában kínai fogságba kerülve hamis vallomást tettek a nem
létező biológiai fegyverek bevetéséről. 1953-ban egy magas szintű katonai szakértői csoport
mégis olyan tanulmányt nyújtott be, amely szerint sem az oroszok, sem más országok

65
szakértői nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek engedelmes robotokká tudják
átalakítani az embereket. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy nem kell számítani
ebből az irányból a nemzetbiztonságot veszélyeztető fenyegetésre.

A hírszerző hálózat mégis úgy döntött, hogy folytatják az ebben az irányban megkezdett
erőfeszítéseket, nehogy a kommunisták megelőzzék őket. Ezen túlmenően nagy lehetőségeket
láttak abban, hogy saját offenzív céljaikra felhasználhassák ezeket az eszközöket. A CIA azt
állította, hogy igenis szükség van hatékony és praktikus technikákra abból a célból, hogy az
egyént megtörhessék és akaratát és tudatát ellenőrzés alá vehessék. A CIA-nak sikerült
megszereznie a hadsereg, a haditengerészet, a légierő, a mezőgazdasági, az egészségügyi, az
oktatási és a jóléti minisztérium, és több más kormányzati szervezet támogatását. A
programban résztvevők elismerték maguk között, hogy a kitűzött célok etikailag
kifogásolhatók és a törvénytelenség határát súrolják és az amerikai nép, mint ellenszenveset,
amely nem fér össze az értékrendszerével, elutasítaná. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy ez a
fajta kutatási és kísérleti tevékenység korlátok közé szorítva szigorúan titokban folyjék.
Elsősorban Allen W. Dulles a CIA igazgatója és néhány operatív irányító tudott róla. Az
egyik memorandum megfogalmazása szerint gondosan ügyelni kell arra, ne csak hogy az
ellenség ne szerezzen erről a tevékenységről tudomást, de az amerikai közvélemény sem.

A New York Times dokumentum-gyűjteménye az agykontrolról

1977-ben azonban egy több mint kétezer oldalas dokumentumot állítottak össze a New
York Times című lap munkatársai. Ebből kiderül, hogy az emberi viselkedés befolyásolása és
az emberi tudat módosítása rendkívül félelmetes méreteket öltött. 1977. augusztus 2-án a
New York Times olvasói megismerkedhettek azzal, hogy milyen tervek készültek a
mesterséges fejfájás, fülfájás, viszketegség, rángatózás és tántorgás előidézésére. Az egyik
CIA dokumentum szerint a kísérletek irányítói egy megzavarodott, önmagában kételkedő
tömeggé akarták átalakítani az embereket azért, hogy a legkülönfélébb módokon
irányíthassák. Az egyik alapvető cél volt amnézia, azaz emlékezetvesztés, emlékezethiány
mesterséges előidézése. Úgy akartak kihallgatni ellenséges kémügynököket, hogy se az
ügynökök, se feletteseik ne szerezzenek erről tudomást. Úgy akarták tisztára mosni saját
ügynökeik memóriáját, hogy azok semmire ne emlékezzenek többé, különösen az után, ha
már nyugdíjba vonultak. Érdekeltek voltak a megsemmisítésben is. Azt akarták elérni, hogy
semmiféle nyom ne maradjon az elkövető tudatában egy gyilkosság végrehajtása után.

Az egyik tudományos szakértő, akinek a megnevezését mellőzték a dokumentumokból azt

javasolta, hogy úgy öljenek meg egy embert, hogy egy kicsi, levegőtlen szobába helyezik egy
darab szárazjéggel, széndioxid gázt beadagolva. Ugyanez a szakértő javasolta az áldozat
testhőmérsékletének a csökkentését a fagypont alá, vagy azt, hogy tegyék ki halálos dózisú
röntgensugárzásnak. Tudatátalakító drogok rejtett módon, ruházaton keresztül történő
bevitelére kifejlesztették a kisméretű befújó fegyvereket és a ceruza nagyságú belövő
szerkezeteket. Konzultáltak tudósokkal, orvosokkal és más hírszerző szervezetek
képviselőivel. Tanulmányozták azoknak a pszichológusoknak az írásait, akik együttműködtek
Hitlerrel és megkísérelték kideríteni, hogy miként használható az okkultizmus és az
úgynevezett fekete pszichiátria hírszerzési adatok megszerzésére.

Olyan ügynöki jelentés is található az említett dokumentumok között, amely egy sanghaji
csoporttól érkezett, s amely a régi típusú kínzások és drogok használata nélkül képes volt
bármely kívánt vallomás kicsikarására. A Kínából érkezett jelentés beszámol egy olyan
esetről, ahol a fogolynak nem engedték meg, hogy 26 napon át becsukja a szemeit. A legtöbb

66
javasolt ötletből azonban nem valósult meg semmi. Az 1950-es évek elején a CIA-nak volt
néhány speciális vallató-csoportja, amely megkezdte működését Európában és Ázsiában. Az
egyik ilyen csoport pszichiáterekből, hipnotizáló szakemberekből és vallatókból állt azért,
hogy információkat gyűjtsön a drogok és a hipnotizálás alkalmazásáról. A gyakorlatban a
csoportok nagysága és a követett eljárás igen különböző volt.

Az egyik ilyen kihallgató csoport egy külvárosi ház pincéjében működött, amelyet polgári
ruhás fegyveresek őriztek. A csoport három olyan kémügynököt vallatott, akik a CIA számára
dolgoztak a vasfüggöny mögött, és akiknek a lojalitása kétségessé vált. Tizenegy napon át
intravénás injekciókat adtak a három kihallgatott személynek, valószínűleg sodiumpentothalt.
A kihallgatást végző szakértő gárda végül úgy döntött, hogy a három ügynök az igazat
mondta és folytathatják tevékenységüket. Az egyik ügynök azonban, aki ellenállt a drogok
hatásának, később csalódást okozott kihallgatóinak, mert hivatkozott a beadott injekcióra és
nem mutatta az amnézia jeleit. A meghallgatást végző szakértők úgy vélték, hogy ha ez a
személy a szovjetek fogságába kerülne, akkor kényszer hatására azoknak is elmondaná
mindazt, amit tud. Éppen ezért fontos megbízatásokat nem tanácsos rábízni.

Egy másik eset arról számol be, hogy a CIA kísérletet tett Európában egy bécsi arisztokrata
vallomásának a felmérésére. Ez a bécsi gróf azt állította, hogy meg tudja fejteni a szovjetek
által használt titkos kódokat. A kihallgatáson sodiumpentothalt adtak be neki és hipnotizálták,
de az eljárás teljes kudarcnak bizonyult, mert az illető csak kinevette kihallgatóit. Később
hazugságvizsgáló készüléket is használtak és ennek eredményeként úgy döntöttek, hogy az
illető nem megbízható. A CIA illetékeseire az LSD és más pszichokémiai vegyületek nagy
hatást gyakoroltak. Úgy vélték, hogy ezek a drogok alkalmasak vallomástétel kicsikarására,
illetve arra, hogy egyes személyek időlegesen cselekvőképtelenné legyenek téve. A New
York Times megállapítja, hogy a CIA illetékesei tisztában voltak azzal, hogy erkölcstelen
eljárás drogokkal kísérletezni úgy, hogy a kísérleti alanyok arról nem tudnak. Mégis vállalták
ezt az etikátlan eljárást, mert úgy gondolták, hogy ha a kísérleti alany nem tud a tesztelésről,
akkor pontosabb képet kaphatnak az LSD, illetve más drogok hatásáról.

A New York Times ilyen kísérletként említi még dr. Frank Olson esetét, aki polgári
kutatóként részt vett a szigorúan titkos biológiai fegyverkísérletekben Fort Detrick-nél. Frank
Olson e szerint a neki beadagolt nagymennyiségű drogoktól depressziós lett és 1953. őszén
állítólag kiugrott az egyik manhattani szálloda 10. emeleti szobájának az ablakából.

Ugyanebben az évben volt egy másik áldozat is, Harold Blauer, egy hivatásos teniszjátékos,
aki halálos adag mescalin-származékot kapott a New York állami Pszichiátriai Intézetben,
amely ugyancsak New York City Manhattan nevű városnegyedében található. Az a tény, hogy
mindkét személy a kormányzat által finanszírozott kísérletben vesztette az életét, szigorú
államtitok maradt. Több mint két évtizedre rá azonban a CIA arra kényszerült, hogy
felelősséget vállaljon e két személy haláláért.

A dr. Frank Olson akta

Dr. Frank Olson ügyét érdemes közelebbről is szemügyre venni, mivel több szempontból is
megvilágítja az agykontroll kísérletekben folytatott gyakorlatot. 1953. november 28-án a
hajnali órákban a New York-i Statler Hotel éjjeli menedzsere arra lett figyelmes, hogy
üvegcsörömpölés közepette egy test csapódik a szálloda előtt a járdára. Megróbálta megérteni
a még élő ember szavait, aki azonban meghalt a karjai között. A vizsgálat azt állapította meg,
hogy dr. Frank Olson az Egyesült Államok hadseregének a kutatója, kideríthetetlen okból

67
öngyilkosságot követett el. 22 év múlva azonban a Rockefeller Bizottság megállapította,
hogy a CIA szakértői kísérleti célból tudatmódosító drogokat adtak be titokban Frank
Olsonnak, aki ennek következtében veszítette életét. Az Egyesült Államok kormánya egy
gyorsan elfogadott törvény keretében 750 ezer dollár kártérítést ítélt meg Olson özvegyének.
Az akkori elnök, Gerald Ford, meghívta Olson özvegyét és fiát, Eric Olsont, a Fehér Házba,
ahol nyilvánosan bocsánatot kért tőle. A CIA akkori igazgatója William Colby pedig ebédet
adott a tiszteletükre.

Az Olson dossziéban található adatok szerint a szakértő "chemically-induced psyhotic

flasback" (kémiailag előidézett elmezavar) állapotába került, egy hétre rá, hogy nagy adag
LSD adtak be neki. A CIA egyik orvosszakértője, dr. Richard Lashbrook lett megbízva,
hogy gondozza addig Olsont, amíg ismét normális állapotba kerül. Lashbrook Olsonnal egy
szobában lakott a szállodában és a mellette lévő ágyban aludt, amikor - elmondása szerint -
ablaküveg csörrenés zajára felébredt, és megállapíthatta, Olson az üvegablakon keresztül
kiugrott. Olson fia, Eric aki már 50-es éveiben jár, mindig kétkedéssel fogadta ezt a
magyarázatot, de csak anyja 1994-ben bekövetkezett halála után döntött úgy, hogy
hivatalosan is kétségbe vonja apja halálának ezt a verzióját. Szakértők elmondták neki, azért
hogy át lehessen törni az ablaküveget, át kellett ugrani az ablak alatt lévő radiátort, át kellett
szakítania a sötétítő függönyt és ki kellett törnie a szálloda ablakának rendkívül vastag üvegét.
Az, hogy ezt Frank Olson megtehesse, több mint 30 km/óra sebességgel kellett volna az
ablaküvegnek rohannia. Egy profi atlétának 15 méterre van szüksége, hogy erre a sebességre
felgyorsuljon. A szállodaszoba viszont csak öt és fél méter hosszú volt.

Az is figyelemre méltó, hogy dr. Lashbrook igen furcsán viselkedett, amikor a szálloda
igazgatója, Pastore, megérkezett a szobába, és közölte vele, hogy kollégája meghalt a szálloda
melletti járdán. Lashbrook erre a telefonhoz ment, feltárcsázott egy számot és csak ennyit
mondott: "Olson's gone" (Olson eltávozott). Ezután letette a kagylót, bement a fürdőszobába,
és fejét kezeire hajtva leült.

Eric Olson, aki Maryland államban klinikai pszichológus, ezt követően mindent elkövetett,
hogy megtudja az igazságot apja halálával kapcsolatosan. Ma már meg van róla győződve,
hogy ismeri a tényeket, de a történet olyan különleges, és annyira emlékeztet a "The X-Files"
(Az X-akták) címü TV sorozatra, hogy a meggyőző erejű bizonyítékok ellenére is attól lehet
tartani, hogy kevesen fogják elhinni.

A szövetségi kormány a szakértő haláláért kifizetett a családnak 750 ezer dollár kártérítést és
ez megakadályozta a családot abban, hogy polgári bíróság elé vigye az ügyet. Ha azonban
Eric Olson meg tudja győzni a hatóságokat, hogy apja halála bűncselekmény következménye
volt, akkor esetleg feltárható a teljes igazság. Eric Olsonnak sikerült elérnie, hogy a bíróság
elrendelje apja holttestének exhumálását. Az új boncolás megerősítette Eric Olson gyanúját és
teljesen ellentmondott az első halottszemle megállapításainak. A James Starrs professzor, a
George Washington Egyetem törvényszéki orvostan tanára által irányított szakértői csoport
nem találta azoknak a vágásoknak, horzsolásoknak a nyomait, amelyek feltétlenül előállnak,
ha valaki az üveget áttörve ugrik ki az ablakon. Ezzel szemben az első halál utáni vizsgálatkor
találtak egy korábban nem jegyzőkönyvezett vérömlenyt Olson koponyájának a bal oldalán.
Ezt egy nagyerejű ütés okozta. James Starrs véleménye szerint egy kalapács okozhatta mielőtt
a zuhanásra került sor. Starrs és szakértő csoportja megállapította, hogy a bizonyítékok teljes
mértékben gyilkosság fennforgására utalnak.

68
A szakértők nem mondták ki, de megállapításukból arra lehetett következtetni, hogy valaki
kalapáccsal fejbeverte Olsont, kiverte az ablakot és azon kidobta az áldozatot. Az új
halottvizsgálat adatai már elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy New York közvádlója,
Stephen Saracco, nagy esküdtszék elé vihesse az ügyet. Ha ugyanis az esküdtszék is
megállapítja a gyilkosság tényét, akkor már vádat emelhet gyilkosságért, illetve gyilkosság
elkövetésére való összeesküvésért. Az ambiciózus és rámenős Saracco vállalta, hogy
szembenézzen a CIA és a titkosszolgálatok legtekintélyesebb veteránjaival, valamint a brit
hírszerzés korábbi tisztjeivel. A CIA és az Igazságügyi Minisztérium eleinte mindent
elkövetett, hogy Saracco ne hallgathassa ki dr. Lashbrook-ot Olson utolsó óráiról, az általa tett
telefonhívásról. Végül is a két intézmény engedni kényszerült, és hozzájárult ahhoz, hogy a
nagy esküdtszék kihallgathassa dr. Lashbrook-ot, akinak Saracco korábban már
büntetlenséget ígért, cserébe a tanúvallomásért.

Saracco ugyanezt szerette volna elérni William Colby-val kapcsolatosan is, aki korábban a
CIA főnöke volt, és már bocsánatot kért Olson haláláért. 1996. április 27-én, miután Saracco
felhatalmazást kapott a nagy esküdtszék előtti kihallgatásra, Colby, aki felismerte, hogy
kénytelen lesz a bizonyítékok kiszolgáltatására, eltűnt a Washingtontól délre 64 kilométerre
lévő nyaralójából. A jelek szerint sietve távozott, komputere, rádiója be volt kapcsolva, a
lámpák égtek, és egy félig kiivott borospohár volt az asztalon. Másnap megtalálták üres
kenuját egy mocsaras részen a homokba fúródva. Öt napra rá Colby holtteste is előkerült. A
jelek szerint csónakázás közben baleset áldozata lett. Ha ez így van, akkor Maryland
egyébként sekély vizei különösen veszélyesek a CIA nyugdíjas munkatársai számára. 1978-
ban ugyanis a CIA egy másik tisztségviselője, John Paisley ugyancsak egy csónak balesetben
vesztette életét. Egy héttel később megtalálták Paisley elhagyott csónakját, majd pedig találtak
egy holttestet lövéssel a fején, de a tetem pontos beazonosítása nem volt lehetséges.

Ha a nagy esküdtszék úgy találja, hogy Olsont a CIA munkatársai megölték, akkor még
mindig fennmarad a kérdés, hogy milyen okuk volt erre? Mi késztette ezt az intézményt arra,
hogy így szabaduljon meg egyik munkatársától? Ahhoz, hogy erre választ kaphassunk, vissza
kell térnünk az 1950-es évekhez. Az 1950-es és 1960-as években Gordon Thomas volt a
BBC egyik vezető munkatársa és programkészítője a tekintélyes intézmény tudományos
részlegénél. A pszichiáter, Dr. William Sargant pedig gyakran közreműködött szakértőként
Gordon Thomas műsoraiban. Gordon Thomas tekintélyes közíró, aki 38 könyvet publikált, és
ezek több mint 45 millió példányszámban jelentek meg világszerte különböző nyelveken.
Thomas rokoni és baráti kapcsolatai révén közeli ismerettségbe került Bill Buckley-val is, aki
a CIA beiruti kirendeltségét vezette az 1980-as években. Mind William Sargant, mind Bill
Buckley különböző időpontokban bizalmasan tájékoztatta Gordon Thomast Frank Olson
halálának körülményeiről. Mindketten ezt azzal a feltétellel tették, hogy semmilyen formában
nem publikálhatja az így kapott értesüléseit. Gordon Thomas azonban 1998. november 30-án
tájékoztatta értesüléseiről Eric Olsont.

Mit mondott dr. William Sargant?

Dr. Sargant ebben az időben a londoni St. Thomas Kórház Pszichológiai Intézetének az
igazgatója volt, emellett szakértőként dolgozott a brit titkosszolgálat, az MI5 és az MI6
számára. Feladata volt a szovjet ügynökök kihallgatásának a támogatása. A "Battle for the
Mind" (Küzdelem az agyért) című munkája ma is az agykontroll egyik alapművének számít.
Gordon Thomas bizalmas viszonyba került dr. Sargant-el és ez a BBC számára végzett közös
munkájuk során el is mélyült. Ekkor mondta, hogy többször is találkozott a CIA
központjában, Langley-ban, dr. Sydney Gottliebbel, Richard Helmssel és más vezető

69
beosztású személyekkel. Kapcsolatba került dr. Ewen Cameronnal és egy alkalommal
találkozott dr. Lashbrook-al és dr. Frank Olsonnal. Sydney Gottlieb és Frank Olson Londonba
is ellátogatott és dr. Sargant elkísérte őket Porton Down-ba, amely Anglia legfontosabb
biológiai és kémiai kutatóközpontja. Dr. Sargant a tudatmódosító kábítószerek, mint például
az LSD pszichológiai vonatkozásait tanulmányozta. Elmondta Thomasnak, hogy szoros
kapcsolatba került Frank Olsonnal számos angliai látogatása során. Olson is csak olyan volt,
mint a többi CIA munkatárs, aki a titkos repülőtereket használja és szabadon jön-megy.

Ebben az időben dr. Sargant számos alkalommal találkozott dr. Ewen Cameronnal is
Washingtonban és Montreálban. Cameron - mint már utaltunk rá - fontos kísérleteket végzett
a CIA számára. Frank Olson és Cameron ismerték egymást. Olson és Sargant úgy vélte, hogy
bizonyos kísérletek, amelyeket dr. Gottlieb finanszírozott Cameron számára a Human
Ecology Foundation (Humán Ökológia Alapítvány) útján, már a bűncselekmény határát
súrolja. Amikor Gordon Thomas a "Journey into Madness" (Utazás az őrültségbe) című
könyvét írta, számos alkalommal konzultált dr. Sargant-el, aki átadta neki dr. Cameronra, dr.
Gottlieb-re, Richard Helmsre és Frank Olsonra vonakozó ismereteit. Sargant ekkor már nem
volt jól, de emlékezete még jól működött. Pontosan és világosan tudott beszámolni a
részletekről. Időről időre utalt Frank Olson halálára is. Az volt a véleménye, hogy mindannak
alapján, amit az MI5-től és washingtoni kapcsolataitól megtudott, Frank Olson egyértelműen
gyilkosság áldozata lett. Sargant arról is meg volt győződve, hogy Frank Olson olyan
drogkeveréket kapott, amelyben nem csak LSD volt. Azt is elmondta, hogy dr. Gottlieb
kutatásokat végzett a lassan ható depresszív szerekkel, amelyek öngyilkosságba kergethetnek
egy személyt. Frank Olson mint vegyész valószínűleg ellenkezésének adott hangot és meg
akarta akadályozni ezeket a kísérleteket. Gordon Thomas könyvének az új kiadása során
minden elhallgatott részletet pótlólag be akart tenni. Dr. Sargant azonban azt mondta, hogy
ezt csak halála után teheti meg.

Dr. Sargant 1988-ban meghalt. Ezért ezt követően Gordon Thomas tájékoztatta Eric Olsont
mindarról, amit Sargant vele apja haláláról közölt. 1953. nyarán Frank Olson Nagybritanniába
érkezett, hogy ismét felkeresse Parton Down-t. Ekkor Olson azt mondta Sargantnak, hogy
továbbutazik Európába, mert találkozik azzal a CIA kutatócsoporttal, amelyet dr. Gottlieb
vezet. Ebben az időben Frank Olson már a Special Operations részleg helyettes vezetője volt.
Sargant megelégedéssel vette tudomásul, hogy a CIA csoport hasonló tevékenységet folytat
Európában, mint az MI6, azaz bírósági tárgyalás nélkül eltávolít az élők sorából nácikat,
különösen az SS tagjait.

Sargant találkozott Frank Olsonnal azután is, hogy rövid látogatást tett Norvégiába, Nyugat-
Németországba, és Nyugat-Berlinbe 1953 nyarán. Meglepődve tapasztalta azt a mélyreható
lelkiválságot, amelybe Frank Olson került. Olson, aki elsősorban kutató tudós volt,
szembesült azzal, hogy az általa prezentált drogokat miként használják nemkívánatos
személyek eltávolítására. Olson először kényszerült szembenézni saját munkája
következményeivel. Sargant szerint Frank Olsonnak végig kellett néznie miként öltek meg
embereket az általa készített drogokkal. Ez sokkhatásként érte, mert amerikai hazafiként
Frank Olson meg volt róla győződve, hogy az Egyesült Államok kormánya soha nem hagyna
jóvá ilyesmit. Sargant bizonyos fokig Frank Olsont naív embernek tartotta, aki laboratóriumi
mentalitásának a foglya.

1953-ban Sargant számos alkalommal találkozott Frank Olsonnal Londonban a Harlewy

Street-en lévő rendelőjében. Ezek nem orvos és beteg konzultációk voltak, mert Sargant
elsősorban azt próbálta kideríteni, hogy Frank Olson mit látott és mit tett az európai

70
kontinensen. Dr. Sargant úgy látta, hogy Frank Olson mélyreható személyiségváltozáson ment
keresztül és számos tünet, így például önmarcangoló lelkiismeret-vizsgálata, valamint
önbizalom keresése ezt támasztotta alá. Sargant úgy döntött, hogy Frank Olson biztonsági
kockázatot jelent, ha továbbra is úgy beszél és úgy viselkedik, ahogy azt az említett
beszélgetések során tette. Ezért Sargant azt ajánlotta a SIS-nél (Secret Intelligence Service-
nél, a Brit Hírszerző Szolgálatnál) lévő főnökeinek, hogy Frank Olson többé ne kereshesse fel
Parton Down-t, vagy bármely titkos kutatási létesítményt, amelyekhez korábban Olsonnak
szabad bejárása volt. Sargant ajánlását felettesei elfogadták és végre is hajtották. Arról is
biztos volt, hogy előljárói - tekintettel a CIA-hoz fűződő szoros kapcsolatokra - tájékoztatták
Richard Helms-et és dr. Gottlieb-et is. Meg kellett indokolniuk, hogy miért tiltották ki Frank
Olsont a brit titkos kutatási létesítményekből. Egyedül e lépés következményeként Frank
Olson fontossága a CIA számára igen lényegesen csökkent. Amikor dr. Sargant tudomást
szerzett Frank Olson haláláról, Gordon Thomas jól emlékszik rá, hogy Sargant azonnali
konklúziója az volt, hogy Olsont bizonyára meggyilkolták.

És mit mondott Bill Buckley?

Gordon Thomas rokonai révén került kapcsolatba Bill Buckley-val. Barátságuk hosszú ideje
alatt többször is előkerült Frank Olson halála. Thomas elmondotta Bill Buckley-nak, amit dr.
Sargant-től tudott. Bill Buckley közölte, hogy Sargant helyes következtetésre jutott, de ő
biztos abban, hogy Richard Helms és Sydney Gottlieb mindent megtett azért, hogy az
igazságot soha ne lehessen bizonyítani. Buckley mindkét személyt a rejtőzködés, a titkolódzás
és bizonyítékok eltüntetése szakértőjének nevezte.

Mit tudhatott Frank Olson? Az 1950-es években már kibontakozott a hidegháború. A

szembenálló felek katonai szakértői úgy látták, hogy ha a nukleáris fegyvereket csak a
kölcsönös és teljes megsemmisülés kockázatával lehet bevetni, akkor célszerű lenne más
fegyverek után nézni egy esetleges háború esetén. Az egyik lehetséges alternatívának a
bakteorológiai fegyverek bevetése kínálkozott. Ezek a fegyverek figyelemre méltóan olcsóak
és "a szegény ember atombombájaként" becézték őket. Egy halálos vírus képes elpusztítani
egy négyzetkilométeren belül minden élő személyt kevesebb, mint ötven dollár ráfordítással.
Ezért az 1950-es években mindkét oldalon olyan kutatási létesítményeket hoztak létre,
amelyek a biológiai fegyverek kifejlesztésével, továbbításával és biztonságos őrzésével
foglalkoztak. Dr. Frank Olson is ezen a területen végzett kutatómunkát. Biokémikusként a
marylandi Fort Detrick-ben lévő Special Operations Division-nél (Különleges Műveleti
Hadosztálynál) dolgozott 1943-tól. Olson kapcsolatban állt a CIA titkos kutatási
programjával, amely MK-ULTRA néven vált ismertté és gyakran látogatott Nagy-Britanniába
1950. és 1953. között, hogy kutatómunkát végezzen a British Microbiological Research
Establishment-ben (a Brit Mikrobiológiai Kutatási Létesítményben).

Olson abban a kutatócsoportban vett részt, amely a biológiai fegyverek aerosolos továbbítási
rendszerének a kifejlesztésén dolgozott. Ez magába foglalta staphylococcus enterotoxint, a
venezuelai equine encephalomyelitist és az antraxot. Olson elsősorban a biológiai fegyverek
elleni védekezés lehetőségeit kutatta és olyan különleges oltóanyagokat és ruházatokat
kisérletezett ki, amelyek védelmet nyújtanak egy biológiai fegyverekkel végrehajtott támadás
esetén. A biológiai hadviselés rendkívül hatékony, de komoly hátrányai is vannak. Az egyik
ilyen, hogy kicsúszik az ellenőrzés alól és ezért nem csak az ellenséget pusztítja, hanem
azokat is, akik e fegyvert bevetik. A nukleáris fegyverekhez hasonlóan a biológiai fegyverek
is megsemmisíthetik civilizációnkat. Ez a megfontolás is elősegítette a kutatások egy másik

71
irányzatát. Ezek olyan típusú fegyverek előállítását célozták, amelyek nem az emberi testet,
hanem az emberi elmét támadják meg.

A Nyugat hírszerző és titkosszolgálati rendszerében dr. Douglas Ewen Cameron a glasgow-i

születésű pszichiáter, valamint dr. Sidney Gottlieb a CIA első számú agykontroll szakértője
volt az, aki különösen támogatta az a fiziológiai agymosási programok kifejlesztését.
Cameron további diplomát szerzett pszichiátriai gyógyszertanból a londoni egyetemen, majd
pedig 1926-ban Baltimorba került a John Hopkins Kórházba. Meg volt arról győződve, hogy
az elmebetegek fenyegetést jelentenek az angolszász civilizáció számára, és ezért sterilizálni
kellene őket. A II. világháború alatt Cameron az Amerikai Pszichiátriai Szövetség Katonai
Mozgósítási Bizottságának tagjaként meglepetéssel vette tudomásul, hogy az amerikai
hadseregbe besorozott 15 millió férfiből 2 milliót neuropszichiátriai okból vissza kellett
utasítani. Ez lényegesen nagyobb arányszám volt, mint a többi ország esetében. Azt a célt
tűzte ki, hogy változtat ezen a helyzeten, felhasználva az elektrosokkot, a homloklebeny
metszést, valamint az agysebészet más módozatait, továbbá az érzéki észleléstől való
megfosztást (sensory deprivation) és a tudatbefolyásoló gyógyszerek alkalmazását. Cameron
mindezeket olyan betegeken alkalmazta, akiknek alig, vagy semmilyen beleszólásuk sem volt
a kezelésükbe. A lelkiismereti okból a katonai szolgálatot megtagadókat (például a
kvékereket) Cameron elmebetegeknek nyilvánította, és gyakran alávetette őket
elmegyógyászati kezeléseknek.

A II. világháboru végén kiderült, hogy a nemzetiszocialista Németországban hasonló

kísérleteket végeztek és a nürnbergi perben 23 német orvost el is ítéltek. Ez a körülmény
felértékelte a titkosszolgálatok szemében Cameron tevékenységét. Ezt az érdeklődést tovább
fokozták a sztálinista koncepciós perek, amikor drasztikus idegrendszeri beavatkozásokkal
sorozatban csikartak ki a vádlottaktól beismerő vallomásokat. Korábban már volt arról szó,
hogy a koreai háboruban kínai fogságba került amerikai hadifoglyok az amerikai életformát
elítélő nyilatkozatokat tettek. Ezek a tények meggyőzték a CIA-t arról, hogy a kommunista
hatalmak már fejlett agykontroll technikákat fejlesztettek ki. Híresztelések keltek lábra,
melyek szerint szovjet részről már terveket dolgoztak ki programozott agyú zombiknak
(biorobotoknak) a Fehér Házba és más nyugati döntési központokba való eljuttatására.

Az amerikai válasz az MK-ULTRA projekt beindítása volt, élén dr. Gottlieb-el, aki Cameront
is bekapcsolta. CIA pénzzel létrehozták a Humán Ökológia Kutató Társaságot (Society for the
Investigation of Human Ecology), valamint a "Psychological Assessment Associates"
(Pszichológiai Kiértékelő Társaság) nevű vállalatot. A rövidtávú cél a kommunista tervek
megakadályozása volt. Az MK-ULTRA projektet felülvizsgáló bizottság egykori elnökének,
Nelson Rockefellernek az életrajzát megíró Gerald Colby és Charlotte Dennett szerint a
kutatók olyan drogokat és technikákat is akartak kifejleszteni, amelyek segítségével "egy
embert rejtve, fogadáson felszolgált koktélba helyezett drogokkal befolyásolnak... és az illető
rávehető, hogy merényletet kíséreljen meg egy olyan kormányzat tagjával szemben, amelyhez
társadalmilag és politikailag kötődik."

Néhány évvel később az ausztráliai Sydneyben titokban tudatmódosító kábítószert helyeztek

egy fogadáson két személy koktéljába. 1963. január 1-én dr. Gilbert Bogle-t és partnernőjét
Margaret Chandler-t holtan találták egy folyó partján. Előzőleg a Commonwealth Scientific
and Industrial Research Organization (Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutató
Szervezet) nagyszabású partiján vettek részt. Bogle kíváló tudós volt és barátainak elmondta:
az Egyesült Államokba készül azért, hogy nagyjelentőségű katonai kutatómunkában vegyen
részt. A két halálesetet máig nem derítették ki. A Sydney-i detektívek azonban meggyőződtek

72
arról, hogy Bogl és kollégái az LSD-vel kísérleteztek. Az újévi partira szóló meghívás úgy
szólt, hogy minden vendégnek hoznia kell magával egy kábítószer hatása alatt készített
festményt. Valószínűleg az történt, hogy akár véletlenül, akár szándékosan, a párnak túlzottan
nagy adag kábítószert adtak be.

Illetékes helyről a mai napig sem sikerült választ kapni arra, hogy vajon milyen kutatómunkát
végzett volna dr. Bogle az Egyesült Államokban, ha nem hal meg. A választ a
nemzetbiztonságra hivatkozva tagadták meg. A téma kutatói azonban csaknem biztosnak
veszik, hogy hasonló kísérleteket folytatott volna, mint Frank Olson. Akik tanulmányozták
részletesen az MK-ULTRA programot, úgy gondolják, hogy ezeknek a kísérleteknek
hosszútávú célja az volt, hogy biztosítsák az angolszász civilizáció vezető szerepét a
világhatalomért folytatott küzdelemben. Az agymosás nem csak az ellenség legyőzésére
alkalmas, de szavatolhatja a nyugati országok lakosságának az engedelmességét és lojalitását
is.

Mike Miniccino amerikai kutató 25 éven át tanulmányozta az MK-ULTRA programot. Ennek

alapján megállapította: amennyiben Frank Olson kételyeit fejezte ki az MK-ULTRA-val,
valamint saját munkáival kapcsolatosan és ezt közölte is dr. Sargant-tal, akkor valójában saját
halálos ítéletét írta alá. Miniccino itt arra utal, amit Saracco ügyész akart bizonyítani az MK-
ULTRA-val kapcslatosan: Ez a projekt nagyon érzékenyen érintette a Nyugat
hírszerzőszolgálatait, s ezért készek voltak bármilyen eszközzel megakadályozni Olsont
abban, hogy a széles nyilvánosságot tájékoztathassa. Ezt a magyarázatot támasztja alá az a
körülmény is, hogy Olson özvegyét egészen haláláig rendszeresen felkereste férjének egykori
főnöke, Vincent Ruwet. A család Ruwet figyelmességét annak tulajdonította, hogy barátja
volt Frank Olsonnak. Újonnan napfényre került dokumentumok azonban azt tanúsítják, hogy
Vincent Ruwet a CIA megbízásából tartotta Olson özvegyén a szemét. Ha Olson nagy
biztonsági kockázatot jelentett, akkor ez ugyanez vonatkozik azokra is, akik közel álltak
hozzá, és ismerték az MK-ULTRA-ra vonatkozó titkos információkat.

A CIA mindig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy egyetlen egy amerikai állampolgárt
sem ölt meg az Egyesült Államok területén. Ha azonban Eric Olsonnak, valamint Saracco
ügyésznek sikerül bebizonyítania, hogy ez az állítás nem felel meg a történelmi tényeknek,
akkor az tovább gyöngítheti az állampolgárok már amúgy is megingott bizalmát az olyan
közpénzen fenntartott intézményekben, mint a CIA, az FBI, és a NSA. Ezzel kapcsolatban
Eric Olson kijelentette: "A hidegháborúnak vége, s folytatódnak a viták a CIA jövőjéről,
valamint az embereken végzett etikátlan kísérletezésről. Apám esete mindkettőre vonatkozik.
A halucinogének, a hipnózis, az elektrosokk s a többi módszer és eszköz felhasználása az
emberek viselkedésének CIA általi befolyásolására az atombomba kifejlesztését szolgáló
Manhattan projekthez hasonlítható. Az MK-ULTRA sokkoló-hatású és hihetetlenül veszélyes
volt. Nem engedhették meg maguknak, hogy apám továbbra is részt vegyen benne, vagy
távozhasson mindazzal, amit tudott. Ezért leszámoltak vele. Apám meggyilkolása átlépte azt a
határvonalat, amit az Egyesült Államok kormánya mindig tiszteletben tartott. A bűnösök nem
kerülhetik el a felelősségre vonást."

Kik irányították az agykontroll kísérleteket?

Ha erre a kérdésre keressük a választ, akkor meg kell ismerkedni azoknak a kongresszusi
meghallgatásoknak a dokumentumaival, amelynek a vizsgálódásaira 1975. és 1977. között
került sor. Ezek a következők:

73
 • 1. U.S. Congress. Senate. Committee on Human Resources. Subcommittee on Health
and Scientific Resarch. Human Drug Testing by the CIA: Hearings. 95th Cong., 1st
sess. Washington, DC: GPO, 1977.
Ez az anyag az Emberi Erőforrások Bizottság Egészségügyi és Tudományos Kutatási
Albizottságának a dokumentumait tartalmazza.
• 2. U.S. Congress. Senate. Committee on Labor and Public Welfare, Subcommittee on
Health, and the Subcommittee on Administrative Practice and Procedure of the
Committee on the Judicary.
Biomedical and Behavioral Resarch. Human-use Experimentation Programs of the
Department of Defense and Central Intelligence Agency: Joint Hearing, Sept. 10. 12.
and Nov. 7, 1975. 94th Cong., 1st sess. Washington, DC: GPO, 1976.
Itt a Munkaügyi és Jóléti Bizottság Egészségügyi Albizottságának és a Jogi Bizottság
Közigazgatási Gyakorlattal és Eljárásokkal Foglalkozó Albizottságának a
dokumentumaival ismerkedhetünk meg.
• 3. U.S. Congress. Senate. Select Committee on Intelligence and Subcommittee on
Health and Scientific Resarch of the Committee on Human Resources. Project MK-
ULTRA, the CIA's Program of Resarch in Behavioral Modification: Joint Hearing,
Aug.3, 1977. 95th Cong., 1st Sess. Washington, DC: GPO, 1977.
Ennek keretében a Hírszerzési Vizsgálóbizottság, valamint az Emberi Erőforrások
Bizottsága Egészségügyi és Tudományos Kutatási Albizottságának az anyagai
tanulmányozhatóak. Itt van szó a Project MK-ULTRA-ról, a CIA magatartásmódosító
kísérletéről. A dokumentumok zöme Sidney Gottlieb tanúvallomását tartalmazzák, aki
a CIA MK-ULTRA Projectet, valamint a Technikai Szolgáltatások Részleget
irányította. Gottlieb 1999. március 7-én meghalt.
• 4. U.S. Congress. Senate. Select Committee to Study Governmental Operations with
Respect to Intelligence Activities. Final Report. 94th Cong., 2d sess. S. Report No. 94-
755, 6 vols. Washington, DC: GPO, 1976.
Itt megtaláljuk a kormányzati műveleteket tanulmányozó vizsgálóbizottság
dokumentációját, ezek közül is azokat, amelyek a hírszerzési tevékenységre
vonatkoznak. Egy összefoglaló jelentés is található, amely úgy is ismert, hogy a
Church-bizottság jelentése.

Dr. Louis Jolyon "Jolly" West

Már utaltunk rá, hogy az elmegyógyászat manipulatív felhasználása fontos szerepet játszik az
új világrendre vonatkozó stratégiai elképzelésben, és az emberek feletti uralom
megszilárdításában elsősorban eletronikus agykontroll segítségével. Több kutató is, köztük
Harlan Girard azt állítják, hogy az Egyesült Államok kormányzata által finanszírozott titkos
agykontroll programot dr. Louis Jolyon ("Jolly") West, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem
Pszichiátriai Intézetének az elnöke, aki egyben a Neuropszichiátriai Intézet igazgatója is,
koordinálta. Dr. West behatóan kutatta az amerikai hadifoglyokon a koreai háború idején
végzett agymosást. Ő irányította a CIA által finanszírozott LSD kutató programot az 1960-as
évek elején, amikor az Oklahomai Egyetemen tanított. Ekkor vált híressé arról, hogy ő az
egyedüli ember, aki LSD-vel kísérletezett egy elefánton az oklahomai állami állatkertben. Az
elefánt elpusztult. Dr. West részt vett a hallucinogén szerekről tartott nemzetközi
kongresszuson 1965-ben. Ezen a CIA által fizetett elmegyógyászok vezető szerepet játszottak.
Többek között azt is javasolták, hogy egyes egyházi emberek - prédikátorok, pásztorok, papok
- kiképzésük idején fogyasszanak LSD-t.

74
West köztudottan vallásellenes volt, és szakértőként nagy összegeket keresett az amerikai
bíróságokon tett vallásellenes megnyilatkozásaival. Ő kezdeményezte 1973. januárjában az
erőszak csökkentését célzó tanulmányi központ létrehozását, amelynek ő lett az igazgatója. Ez
az intézmény a kiszivárgott és fotókópiázott adatok szerint genetikai, biokémiai, és
neurofiziológiai kutatásokat végzett erőszakos személyeken, köztük elitélteken és
hiperkinetikus gyermekeken, valamint kísérleteket folytatott erőszak-okozó és az erőszak-
gátló gyógyszerekkel. Szerepelt a kitűzött célok között a menstruációs ciklus alatti
életveszélyes magatartás, a fiúknál tapasztalható agresszív, illetve passzív viselkedés
hormonális aspektusainak a kutatása és a különböző etnikai csoportokban tapasztalható
erőszakos magatartási normák feltárása és összehasonlítása. Olyan tesztek kidolgozását is
elhatározták, amelyek azon agyműködési rendellenességek feltárását célozták, amelyek
erőszakosságot eredményezhetnek.

Dr. West lelkesen törekedett a "Schwitzgebel Machine" kipróbálására. A próba során kis
elektródákat helyeztek az agyba, amelyek rádió adó-vevő készülékhez voltak kapcsolva, és
ezek segítségével távirányító útján manipulálhatták az egyes kísérleti alanyokat. E célra
módosított rakéta-követő szerkezeteket használtak a kísérleti alanyok tartózkodási helyének a
nyomon követésére. Reagan, még mint kaliforniai kormányzó, támogatta dr. West javaslatait,
de azok jelentős ellenállást is kiváltottak. Fokozódott ez az ellenállás, amikor Frank Ervin
szenátor az alkotmányos jogok albizottságának elnöke támogatta azt a tanulmányt, amely
feltárta a szövetségi szervek közreműködését a tudatmanipulálásban. Ervin szenátor elolvasva
dr. West 1973. január 22-én kelt levelét Kalifornia egészségügyi igazgatójához, aggódni
kezdett, mert West arra célzott, hogy a hadsereg hajlandó átadni a Nike rakétabázist Santa
Monica-ban a kísérletek céljára.

West soha nem határozta meg pontosan, hogy mit takar ez a fogalom "undesirable behaviour"
(nemkívánatos magatartás), vagy hogy miért szükséges az erre vonatkozó kutatást egy
biztonságosan elkerített rakétasilóban végezni. Hivatalosan a javaslatot elutasították, de
kutatók feltételezik, hogy mindössze letitkosították. Reagan kormányzó magatartásellenőrző,
azaz agykontroll elképzeléseit ez az incidens nem akadályozta meg, és azok minden bizonnyal
új lendületet kaptak, amikor elnökké választották. A fentebb ismertetett tények alapján joggal
következtethetünk arra, hogy az agykontroll kísérletek egyik vezetőjének, dr. Louis Jolyon
Westet tekintsük.

West hosszú időn át tökéletesítette agykontroll technikáit. A CIA-nak az egyik

memorandumában, amely 1953. január 14-én kelt és a "Kihallgatási technikák" címet viseli,
ez olvasható:

"Ha Louis J. West őrnagy, az USAF (MC) szakképzett hipnotizőrének a szolgálatai

megnyerhetők lennének, továbbá egy másik munkatársé is, aki alapos képzettséggel
rendelkezik a hagyományos pszichológiai kihallgatásban és a poligráf technikában, akkor jól
kiegyensúlyozott kihallgatási kutatóközpont létesülhetne egy különlegesen megválasztott
helyen."

A CIA javaslata szerint "ebben a laboratóriumban lesz egy speciális szoba, amelyben a
környezet valamennyi fiziológiailag fontos vonatkozását ellenőrizni lehet. A helyiség többek
között tartalmaz egy széles spektrumú poligráfot a tanulmányozott egyén különböző
fiziológiai reakcióinak az egyidejű mérésére. Ebben a környezetben a hipnotizálást, a
gyógyszerek hatását, és az érzékelést ellenőrzött módon lehet manipulálni, és a kísérleti
alanyok reakciói folyamatosan rögzíthetőek."

75
Aldous Huxley, aki a "Brave New World" (A bátor új világ) című világhírű regény szerzője
gyakran utalt írásaiban dr. Westre. 1957-ben azt írta róla, hogy részt vesz a hipnózissal és a
meszkalinnal (ez kaktuszfélékben előforduló erős hallucinációkat kiváltó alkaloid, amit
kábítószerként is használnak) folytatott kísérletezésben. 1961-ben pedig arról tájékoztatott,
hogy dr. West elmondta neki: most már a "sensory deprivation"-nal (érzékeléstől való
megfosztással, érzéki hatások megvonásával) kísérletezik, és már több igen jól felszerelt
létesítmény áll a rendelkezésére. Az itt szerzett tudás jelentős részét - a más projektekből
szerzett ismeretekkel együtt - ma már bevett gyakorlatként alkalmazzák az agykontroll
műveleteknél.

Dr. West kulcsszerepet játszott a "Center for the Study and Reduction of Violence" (Az
erőszakcsökkentést tanulmányozó központ) felállításában, mint a Los Angeles-i Egyetem
(UCLA) Neuropszichiátriai Intézetének az igazgatója. A központ feladata olyan magatartási
mutatók, profilok és biológiai összefüggések feltárása és kifejlesztése volt, amelyek segítik az
iskolák irányítóit, a jogalkalmazókat és a kormányzati szerveket meghatározott egyének és
csoportok életveszélyes magatartása látható megnyilvánulásainak a kiderítésében és
ellenőrzésében. Dr. West a kaliforniai KCAL televízió szakkomentátoraként elmondotta,
hogy egyes betegeknél a fékevesztett düh kitörése határozottan összefügg az agy mély
rétegeiben lefolyó abnormális elektromos tevékenységgel. Éveken át a neurológusok a
koponyára rögzített elektródákkal mérték az agy elektromos aktivitását. Most miniatűr
elektródáknak mélyen az agyba történő elhelyezésével lehet követni az azon területén is az
elektromos aktivitást, amelyek a koponya felszínéről nem követhető.

Dr. West szerint a jövő még ígéretesebb, mert lehetséges rögzíteni a szabadon mozgó kísérleti
alany agyának a bioelektromos változásait távolból irányítható monitor-technika
felhasználásával. Több kritikus is dr. West szemére vetette, hogy az a két középiskola, ahol a
genetikai tényezők hatását az erőszakosságra kutatni fogja, az egyik feketék által lakott
területen van, a másik pedig chicano-k által lakott részen. Az egyik legkövetkezetesebb
bírálója és egyben közeli munkatársa dr. Isidore Ziferstein az Neuropszichiátriai Intézet
docense. Ziferstein főnökének, dr. Westnek az elképzelését így kommentálta:

"Új helyzettel kell szembenéznünk. A gazdasági hanyatlás erősödése következtében

elkerülhetetlenül egyre több munkanélküli szegi meg a jogszabályokat, hogy kielégítse
szükségleteit. Mintegy 30 %-a a lakosságnak állandó szegénységben él... Ha egyszer ez a 30
% meggyőződik arról, hogy a demokratikus folyamat nem segíti őket, elkeserednek és
erőszakos eszközökhöz folyamodhatnak. Növekvő radikalizálódás megy végbe közöttük és
olyan mérvű az öntudatosodás a fekete és a chicano rabok körében, amelyet már
tűrhetetlennek találnak a büntetés végrehajtási alkalmazottak. Ezek elfojtására a hatóságok új
módszereket használnak. Bevetik a pszichiátriai és a legújabb technológiai eszközöket,
amelyek pszichotechnológia néven váltak ismertté. Gyógyító célú viselkedés-módosítás
színlelésével felhasználnak mindent az annectintől és más elítélendő drogoktól egészen az
elmeműködés befolyásolását célzó sebészeti beavatkozásokig."

"Az Egyesült Államok történetében először állították össze azokat az ismérveket, amelyek
alapján potenciálisan bűnöző hajlamúnak vélnek és minősítenek olyan egyéneket, akik még
semmilyen bűncselekményt sem követtek el, - mondotta dr. Ziferstein - hozzátéve, a
kísérletekbe bevont személyek, a gyermekek, a kisebbségi csoportok tagjai és rabok lesznek."
A docens elítélte azt az elképzelést, hogy "előre jelezzék", mely személyek tekinthetők
potenciálisan erőszakosnak. Úgy vélte, hogy egy ilyen eljárás komoly fenyegetést jelent az
emberi jogokra és polgári szabadságjogokra.

76
Alex Constantine a "Pshychic Dictatorship in the USA" (A pszichikai eszközökkel
gyakorolt diktatúra az Egyesült Államokban) című könyv szerzője a MindNet Journal - Vol.
1, No. 98. jelzéssel az interneten ezeket írja dr. Westről:

"CIA megfigyelők mindenütt fuldokoltak a nevetéstől, amikor a CNN bejelentette, hogy egy
pszichológus csoport, amelyet az Amerikai Pszichológiai Társaság állított össze, találkozott
Oklahoma Cityben, hogy kezelésben részesítse a robbanás túlélőit és az áldozatok
családtagjait. Mégpedig nem másnak, mint dr. Louis Jolyon West-nek, az UCLA
neuropszichiátriai intézete vezetőjének az irányításával. Az ő intézete az agykontroll szakma
legveszedelmesebb Strangelove-jainak a melegágya. A legtekintélyesebb végzett diákok közé
tartozik dr. Ross Adey a NSA agykutatója, aki igen sok tapasztalatot szerzett a háború után
Amerikában letelepedett náci orvosokkal való együttműködése során...

Dr. West az Ügynökség (CIA) agykontroll kutató közösségének a kreatúrája. A totalitárius

projektek körében többek között ő tanulmányozta a drogok használatát, "mint a személyek
közötti manipuláció, vagy támadás járulékos eszközeit" és elsőként alkalmazta az
elektronikus agykísérletezésben a távirányítást a UCLA-n (University of California Los
Angeles)."

West ajánlotta a szövetségi hatóságoknak, hogy használjanak kábítószereket a lakosság

politikailag "zavart okozó" részének az ellenőrzésére:

"Ez a módszer, amelyet Aldous Huxley előre látott ("Brave New World"-ben - "A bátor új
világ"-ban, 1932.), kormányzati eszköznek tekinti kábítószerek szelektív felhasználását a
lakosság különböző módon történő manipulálására. Ténylegesen kényelmesebb és még
gazdaságosabb lehet az egyre növekvő számú kábítószer fogyasztó megfelelő elkülönítése, és
a több millió munkanélkülivel terhelt munkaerőpiacról történő kivonása. A társadalom
számára a hallucinációt okozó kábítószereket fogyasztó kommunárok (az 1871-es kommün
hívei, harcosai) kevésbé kellemetlenek és kevésbé költségesek, mintha külön élnek és más
módon fejezik ki elidegenítésüket, aktív szervezett erőteljes politikai tiltakozással és
ellenvéleménnyel."

Dr. West kutatta a mesterségesen létrehozott tudathasadásos egyének magatartását. Azt

kívánta kideríteni, hogy az agykontrollnak alávetett kísérleti személyeket miként lehet
kondicionálni a különböző traumák elviselésére. Az elhúzódó stresz, vagy a szokásostól
lényegesen eltérő élethelyzetek felboríthatják a személyiség normális integráló funkcióit. Az
ilyen hatásoknak alávetett egyének disszociációval (tudathasadással) adaptálódhatnak egy
megváltozott személyiség (altered persona), ál- vagy pót-személyiség (pseudo-identity)
létrehozásával."

Mindezt jól illusztrálja a kaliforniai sajtómágnás leányának, Patricia Hearst-nek, az esete, akit
dr. West vizsgált meg, és akiről ő adott szakvéleményt a bíróság számára. E szerint Patricia
Hearst alternatív személyisége, amelyet "Pearl"-nek nevezett, Patricia Hearst másik,
lényegesen egyénibb személyiségének a manifesztációja, mint az a személy, aki "Tánia"-ként
vált ismertté. A Hearst-vagyon örökösét egy sor "meggyőző erőszakosságnak" (persuasive
coercion-nek) vetették alá, (azaz olyan - szervezett csoport által végrehajtott - személyes
zaklatásnak, amely a fizikai erőszakot még nem elérő valamennyi megfélemlítési formát
felöleli) továbbá traumával programozták (trauma-induced programming), amelyet olyan CIA
specialisták fejlesztettek ki, mint dr. West. Patricia Hearst-öt a CIA által létrehozott
Symbionese Liberation Army, SLA (Együttélési Felszabadítási Hadsereg) tagjai erőszakkal

77
elrabolták 1974. februárjában, megfélemlítették megerőszakolták, megkínozták és arra
kényszerítették, hogy bűncselekmények elkövetésében vegyen részt. Először egy bank
kirablására kényszerítették, amiért később elítélték.

Dr. West szakvéleménye szerint a traumatizáló emberrablás, továbbá a rákövetkező két

hónapos gyötrés emocionális regressziót váltott ki, és Patricia Hearst félelemből teljes
engedelmességet tanúsított elrablói követeléseivel szemben. Ezt gyorsan követte Patty
kierőszakolt átalakítása "Tania"-vá, majd pedig "Pearl"-é, miután további bántalmazásokon
ment keresztül hónapokon át. Tania csupán egy szerep volt, amit halálos fenyegetéssel
kényszerítettek rá. Pearl volt az, aki később a pót-személyiséget képviselte. Ez volt az, amit
dr. West a pszichiátriai szakvélemény készítésekor megtalált, amikor Patricia Hears-t az FBI
letartóztatta. A trauma nyomában járó stressz (PTSD, Post-Traumatic Stress Disorder)
krónikus tüneteit is diagnosztizálta dr. West.

Dr. Jolyon West 1999. január 14-én 74 éves korában köztiszteletben álló tudósként és
egyetemi tanárként távozott az élők sorából. A jelek szerint azonban utóélete csak most
bontakozik ki, amikor - elsősorban a NSA (National Security Agency) tevékenységének
köszönhetően - mindennapi életünk részévé válik a tudatmódosítás, agyműködésünk kivüről
történő befolyásolása és ellenőrzése.

Dr. Ewen Cameron

A kanadai pszichiáter, dr. Ewen Cameron tevékenységét alaposan Harvey Weinstein kutatta
ki és írta meg "Father, Son and CIA" című munkájában. Könyvének a IX. fejezete alapján
ismertetjük Cameron szerepét az agykontroll kísérletekben. A hivatalosan jóváhagyott
agykontroll kísérletek az Egyesült Államokban 1950-ben kezdődtek, amikor a CIA igazgatója
jóváhagyta a Bluebird-nek nevezett projektet. Ennek a következő céljai voltak:

1. Feltárni azokat az eszközöket, amelyekkel úgy lehet kondicionálni a személyzet

tagjait, hogy ne lehessen tőlük kiszedni engedély nélküli információkat ismert
eszközökkel.

• 2. Felderíteni azokat a lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik speciális kihallgatási

technikák alkalmazásával az egyén ellenőrzését.
• 3. Tanulmányozni az emlékezőképesség megnövelésének a lehetőségét.
• 4. Olyan védekező eszközök létrehozása, amellyel meg lehet előzni a hírszerző
ügynökség munkatársainak az ellenséges ellenőrzés alá vételét.

Ehhez egy ötödiket is hozzáadtak, még pedig a nem konvencionális kihallgatási technikák
offenzív alkalmazásának a felmérését, köztük a hipnózisét és a drogokét.

1951-ben a CIA koordinálta erőfeszítéseit a hadsereggel, a haditengerészettel és a légierővel,

és így jött létre a "Project Artichoke". Ennek a következő feladatai voltak:

• 1. Olyan módszer kifejlesztése és kiértékelése, amelynek a segítségével információk

nyerhetők egy személytől akarata ellenére és tudomása nélkül.
• 2. Hogyan lehet leküzdeni ezeket a módszereket, ha Amerika ellen használják őket?
• 3. Elérhető-e valakinek az ellenőrzése úgy, hogy akarata ellenére eleget tegyen mások
kívánságainak, még akkor is, ha az ellentmond a természet és az önfenntartás alapvető
törvényeinek?

78
 • 4. Hogyan lehet leküzdeni ilyen módszereket, ha Amerikával szemben alkalmazzák?

A cél tehát azoknak az új technikáknak a hasznosítása volt drogok és hipnózis segítségével,

amelyek lehetővé teszik információk megszerzését külföldi személyektől. 1953-ban a "Project
Artichoke" átalakult "Project MK-ULTRA"-vá, amely a legfontosabb CIA kutatási program
volt a magatartás befolyásolására csaknem 20 éven át. Richard Helms, a CIA igazgatója egy
1953-ban készült memorandumában leírja: arra törekedtek, hogy szuggesztív módszerekkel
történő programozással és más agykontroll módszerekkel módosítsák az egyén
tudatműködését és magatartását. Az MK-ULTRA tehát az állatokon való laboratóriumi
kísérletezéstől átkerült az önkéntes humán kísérleti alanyokra. Az önkéntesség nem azt
jelentette, hogy a kísérletben részt vevők tudták, hogy miféle drogokat adnak be nekik.
Minderről persze a közvélemény nem sokat tudott. 1977. augusztus 2-án a New York Times
beszámolt arról, hogy a CIA magán kutatóintézeteket is bekapcsolt a magatartás
befolyásolását célzó erőfeszítéseibe.

Eszerint már 25 éve folyamatban van egy kísérleti program, amelyre a cikk megjelenéséig 25
millió dollárt költöttek, s amelynek a célja a gondolkodás, a magatartás, a motiváció, végső
soron az emberi viselkedés módosítása. Számos neves elmegyógyász vett részt ebben a
programban, egyikük volt dr. Ewen Cameron. A CIA különböző csatornákon juttatta el a
pénzügyi támogatást a kísérletezést folytató intézményekhez. Az egyik a Cornell University-
nek a humán ökológia kutatására alakult társasága, a másik pedig a Geschichter, a harmadik
pedig a Josiah Macy alapítvány volt. Dr. Ewen Cameron az agymosással foglalkozott, és
asszisztense Leonard Rubenstein szerint azon katonák körében végeztek kutatásokat, akik
részt vettek a koreai háborúban. Montreálban (ahol Cameron intézete volt) elkezdték
kipróbálni az így feltárt technikákat, és drogok használata helyett inkább agymosást
alkalmaztak.

Az Egyesült Államok szenátusának hírszerzési vizsgálóbizottsága, valamint egészségügyi,

tudományos, és emberi erőforrásokkal foglalkozó albizottsága a New York Times cikke után
meghallgatta Stansfield Turner tengernagyot, aki ebben az időben a CIA élén állt. Turner
bemutatott több ezer dokumentumot, amelyek az agykontroll kutatásokra vonatkoztak, és
amelyről a Freedom of Information Act (az információ szabadságát biztosító törvény)
alapján szereztek tudomást elsősorban John Marks munkássága nyomán. A dokumentumok
szerint a kísérletekben 80 intézmény 185 nem állami alkalmazottja vett részt. A 80 intézmény
közül 44 egyetem, 15 kutatással foglalkozó alapítvány, 12 kórház és klinika, 3 pedig büntetés
végrehajtási intézet volt. A különböző kutatásokat a közös cél kapcsolta össze: befolyásolni,
és ellenőrzés alá venni az emberi emlékezést és magatartást. E célból kutatták a magatartást
befolyásoló drogok és az alkohol hatását, a hipnózist, a kísérletbe bevonható újabb vegyi
anyagokat, a mágikus művészeti fogásokat, az alvást, a pszichoterápiát, és a hazugságvizsgáló
technikákat. Folytak kutatások a mérgekkel, és az emberi szövetek felhasználására
vonatkozóan is. (Itt lényegében arról volt szó, hogy patogén, azaz betegség okozó
baktériumokat, mikrobákat, bacilusokat, csírákat kísérleteztek ki az úgynevezett "germ
warfare", biológiai hadviselés céljára.) A programba tartozott a sokk-kezelés, a zaklatási
technikák, és a porlasztott anyagok - spray, aerosol - alkalmazása. Ezen túlmenően a vegyi és
biológiai hadviselés egyéb lehetséges technikáinak a feltárása is.

Dr. Ewen Cameron már az elején bekapcsolódott ezekbe a programokba. Betegei fizettek
neki "a kezelésért" és ez a pénz a kórházba folyt be. A kívülről jövő finanszírozás előfeltétele
volt a nagyobb arányú kísérleti munka végzésének. A hidegháború tette lehetővé, hogy ilyen
irányú tevékenységéhez Cameron hozzájuthasson a CIA útján a közpénzekhez. Cameron első

79
tanulmánya a "psychic driving"-ról 1956-ban jelent meg az "American Journal of
Psychiatry"-ban. Ennek az a lényege, hogy az emberi magatartás befolyásolható, ha az adott
egyén tudatát magnetofonszalagon rögzített üzenetekkel meghatározott időn át és megfelelő
intenzitással ingerlik. Ez az írás felkeltette a CIA érdeklődését.

A CIA ekkor már tudomást szerzett azokról a kínaiak és oroszok által alkalmazott
módszerekről, amelyekkel befolyásolni tudják a magatartást. Egy amerikai újságíró, Edward
Hunter, 1950-ben ezeket a módszereket agymosásnak (brainwashing-nak) nevezte el
"Brainwashing in Red China" (Agymosás vörös Kínában) című könyvében. A sztálini
koncepciós perek már felkeltették az érdeklődést a szovjet politikai rendőrség kihallgatási
módszerei iránt. A világ közvéleményét ekkor megdöbbentette, hogy nagy múltú és
tekintélyes bolsevik vezetők egymás után vallották magukat árulóknak az 1930-as évek végén
Moszkvában.

1949-ben még nagyobb megdöbbenést váltott ki az, hogy Mindszenty József bíboros, a
magyar katolikus egyház vezetője az ellene folyó kirakatperben lelkileg összeomlott, olyan
kifejezéseket használt vallomásában, amelyek teljesen ellenkeztek személyiségével, és
korábbi életével. Az ÁVH a magyar főpap ellenállását erőszakkal letörve hatalmas
mennyiségű gyógyszert, illetve injekciókat adott be neki.

Nem maradt hatás nélkül a CIA-ra az, ami George Kennan-nal, az Egyesült Államok
moszkvai nagykövetével történt. Kennan a szovjet fővárosból Berlinbe érkezve egy sor olyan
kijelentést tett, amely egy amerikai diplomata részéről elképesztőnek számít. Richard Helms
és munkatársai azt gyanították, hogy Oroszországban titokban alkalmazott drogok
befolyásolása alá került.

Már utaltunk rá, hogy a koreai háborúnak meghatározó szerepe volt az agymosással
kapcsolatos amerikai kutató programok beindulásában. A kínaiaknak sikerült nem csak aláírt
vallomásokat kicsikarniuk az amerikai hadifoglyoktól, de a pilóták - látszólag kényszer
nélküli - rádiónyilatkozatokat is tettek, amelyben bűnösnek vallották magukat a háborúban
való részvételükért. A kínaiaknak ezt a sikeres tudatbefolyásoló módszereit az amerikai
tömegtájékoztatás szenzációhajhász módon tálalta, és ez tovább fokozta a lakosság
kommunista ellenes érzelmeit. Ilyen légkörben alakult az amerikai légierőnél Fred Williams
irányításával egy munkacsoport, a Maxwell légibázison, Montgomery-ben Alabama
tagállamban. A légierő pszichológiai hadviselési részlege (Air Force Pshychological Warfare
Division) munkatársai közé tartozott James Monroe ezredes, Albert Biderman szociológus,
Herman Sander és Robert Lifton elmegyógyász, a Cornell Egyetem két kutatója, Harold
Wolff és Lawrence Hinkle, valamint a CIA pszichológusa, John Gittinger.

Wolff és Hinkle hosszabb tanulmányban foglalkozott az agymosás technikáival. Ez a

tanulmány eredetileg a CIA "Technical Services Division" (technikai szolgáltatások részlege)
számára készült jelentés volt 1956-ban, de később az "Archives of Neurology and Psychiatry"
című tekintélyes pszichiátriai szaklap lehozta "Communist Interrogation and Indoctrination of
"Enemies of the State": Analysis of Methods Used by the Communist State Police" ("Az
állam ellenségeinek" kommunista kihallgatása és indokrinálása: a kommunista
államrendőrség által alkalmazott módszerek elemzése) címmel. Ez a tanulmány feltárta, hogy
a kívánt vallomásokat nem drogokkal és különleges kínzásokkal érték el. Elsősorban lélektani
ismereteken és technikákon nyugvó módszerekkel értek el olyan kimerültséget, aggodalmat és
feszültséget, amellyel az adott személy már nem volt képes megbirkózni. A kihallgató végül
is barátnak és megmentőnek adhatja ki magát, akibe az áldozat megkapaszkodhat, hogy

80
elkerülje a teljes lelki összeomlást. Az alkalmazott módszerek közé tartozik a magáncella, az
alvástól való megfosztás, az információk visszatartása, kombinálva ügyes kihallgatási
technikával. Az oroszok kezdték el ezeket a módszereket, amelyeket a kínaiak átvettek és
részben továbbfejlesztettek, hozzáadva további tényezőként a csoportnyomást. A hatalomra
került kínai kommunista vezető csoport rendkívül fontosnak tartotta az irányítókhoz való
feltétlen igazodást. Ez a módszer fontos volt ahhoz, hogy a szárazföldi Kína lakosságát
eredményesen ellenőrzés alá vehessék. Ennek a technikának már a bejáratott változatát
alkalmazták az amerikai hadifoglyokkal szemben.

Wolff és Hinkle tanulmánya arra ösztönözte az amerikai katonai és hírszerző szerveket, hogy
saját terveket készítsenek az agykontroll tanulmányozására. Az első ilyen program a "Project
QK-Hilltop" a Cornell Egyetem Orvosi fakultásán kezdődött 1954-ben Harold Wolff
irányításával. Wolff fő érdeklődési köre a stressz volt, valamint az ember és környezete
kölcsönhatása, amit ő "human ecology"-nak nevezett. Wolff úgy gondolta, hogy ha
egybekapcsolja a magatartáskutatást a társadalomtudományi megközelítéssel, akkor
érthetőbbé válik az emberi magatartás, és ez által hatékonyabban befolyásolható. Arra kérte a
CIA-t, hogy bocsássa rendelkezésére a kihallgatási és megfélemlítési módszerekről szóló
értesüléseit. Valamennyi információt fel akart használni, amely a fenyegetésre, a
kényszerítésre, a bebörtönzésre, az érzékeléstől való megfosztásra, megalázásra, kínzásra,
agymosásra, "fekete pszichiátriára", a hipnózisra, valamint ezek kombinációjára vonatkozik,
külön úgy, hogy ha nem alkalmaznak drogokat és úgy is, hogy ha alkalmaznak. Ezen
információk elemzésével és felhasználásával kívánt kifejleszteni olyan új technikákat,
amelyek alapvetően megváltoztathatják az emberi agy működését. A kísérleti alanyokkal
kapcsolatban ezt kérte a CIA-tól:

"Ahol a kutatás magával vonja a kísérleti alanynak történő kár és ártalom okozását, elvárjuk
az Ügynökségtől, hogy bocsásson rendelkezésre olyan kísérleti anyagokat és megfelelő
helyet, ahol a szükséges kísérleteket el lehet végezni. Wolff tehát nem akarta a saját betegeit
kísérletezésre használni, de hajlandó volt azt más, "megfelelő alanyokon" elvégezni. Az 1955-
ben alakult kutatócsoport ökológiával foglalkozó tudományos társasággá alakult, amely 1957-
ben elszakadt a Cornell Egyetemtől. Tevékenységéről részletesen tájékoztat John Marks,
"The Search for the Manchurian Candidate" (Kutatás a mandzsúriai kandidátusért) című
könyve.

Még e társaság létrejötte előtt az Egyesült Államok hírszerző szolgálatai felfigyeltek arra a
kutatómunkára, ami Kanada Quebec tartományában, a montreali McGill Egyetemen folyt. A
kanadai Védelmi Kutatási Testület elnöke, Donald Hebb rendszeresen részt vett az amerikai
és brit szakértők tanácskozásain Kanada képviseletében. Ezeken abból a feltételezésből
indultak ki, hogy szovjet részről újabb pszichológiai technikákat alkalmaznak. Ekkor merült
fel Donald Hebb-ben az a gondolat, hogy az érzéki észleléstől való megfosztást használja az
emberek ellenállásának a megtörésére. E kísérletekre 10 ezer dollárt kapott a kanadai védelmi
kutatási testülettől. A kísérleteket erre önként vállalkozó diákokkal folytatta, akiket több
napon át teljesen elzárt a külvilágtól. Két-három napra rá a kísérleti alanyok elveszítették
személyiségüket és képtelenek voltak gondolkodni. Hallucinációk lepték meg őket és
alkalmassá váltak a magatartásbeli változásra. Az ottawai parlament tagjai csak olyasmiről
hallottak, hogy azért fizetnek a diákoknak, hogy hazudozzanak. A kísérleti eredmények
szigorú titkot képeztek, de ezzel a programmal le kellett állni.

A CIA pszichológusa, John Gittinger, aki tagja volt a "Society for the Inverstigation of
Human Ecology" nevű Társaságnak, javasolta, James Monroe ezredesnek, hogy vegye fel a

81
kapcsolatot Dr. Ewen Cameronnal. Gittingerre nagy hatást tett a "psyhiatric driving" (pszichés
futtatás, a tudat irányított vezetése, vagyis amikor a kísérleti alany fejére egy bukósisakhoz
hasonlót helyeznek, amelyből elektronikus úton magnetofonszalagról meghatározott
időközönként tudatbefolyásoló szöveget hall), és Cameront be akarta kapcsolni a CIA
programjába. M. Baldwin a CIA egyik kutatója még ebben az évben felkereste Cameront
Monteálban, amelynek eredményeként Cameron pályázatot nyújtott be a Társasághoz.

Ebben a pályázatban, amely a "The Effects Upon Human Behavior of the Repetition of
Verbal Signals" (Szóbeli jelek ismétlésének a hatása az emberi magatartásra) címet viselte,
Cameron részletesen leírja azokat az eljárásokat, amelyeket az Allan Memorial Institute-ban
kifejlesztett. Először is arra törekedett, hogy különösen intenzív elektrosokkal lerombolja a
beteg meglévő viselkedési mintáit. Ez a "depatterning". Ezután 6-7 napon át naponta 16
órán keresztül intenzíven ismétel egy előre elkészített szóbeli jelet. Harmadik lépésként az
intenzív ismétlés időszakában a kísérleti személyt részlegesen elzárják az érzékszervi
hatásoktól. Végül a tudat irányított vezetésének a periódusát elfojtják, mégpedig úgy, hogy a
"beteget" 7-10 napra elaltatják.

Cameron szerint a megpályázott kísérlet eredményeként olyan kémiai anyagokat próbálnak ki,
amelyek alkalmasak a meglévő magatartási minták gyorsabb, átmenetibb jellegű és a
megismerő és felfogó képességet kevésbé károsító letörésére. Tökéletesíteni kívánja a
magnetofon rögzítési technikát több hang alkalmazásával, hogy hasznosítsa a csoport-döntés
és szuggeszció erejét. Tervbe vette a betegek tudatműködésének a elgyöngítését,
deaktivizálását azért, hogy a pszichés vezetés ideje alatt magasabb aktivitási szinten lehessen
őket tartani olyan drogokkal, mint az artane, curare, anectine, bulbocapnine, LSD-25 és ehhez
hasonlók. Cameron ezeket hatékonyabban ítélte, mint az elektrosokkot és az altatást. Cameron
rendszerében a betegeket hosszú időn át tartó elszigeteléssel teljesen megfosztották az érzéki
észlelés lehetőségeitől. A kórházi személyzetnek nem volt megengedve, hogy közölje a
beteggel, meddig lesz az intézetben. Az ápolószemélyzet rendszeresen felszólította a
betegeket, hogy ismételjék el, amit hallottak. A betegeknek rendszeresen le kellett írniuk
mindent, ami eszükbe jutott a verbális ismétlésekkel kapcsolatosan. A fizikai, kémiai és
pszichológiai kezelések eredményeként bizonytalan és zavart állapotban sebezhető,
kiszolgáltatott helyzetben hagyták a betegeket, akiknek újból és újból meg kellett hallgatniuk
az ismételt üzeneteket. Egyidejűleg több hangot is lehetett hallani, amely a nyomást gyakorló
csoportot szimulálta. Cameron kísérletezése tehát az agymosás során és az érzékeléstől való
megfosztás kapcsán szerzett ismeretekre támaszkodott. Dr. Cameron kísérleti programjának
kidolgozásakor támaszkodott William Sargent "Battle for the Mind: A Physiology of
Conversion and Brain-washing" (Küzdelem az agyért: A tudatváltoztatás és agymosás
fiziológiája) című munkájára is. Azt a folyamatot, amely vallásos megtéréshez vezethet
Sargent így írja le ebben a könyvében:

"A fokozott és elhúzódó változatos stresszhatások, vagy fizikai elgyöngülés okozása

eredményeként egy személy gondolkozási folyamatainak a még tökéletesebb megváltoztatása
érhető el... Ha a stresszt és a fizikai elgyöngítést, vagy mindkettő még magasabb szintre
emeljük, megtörténhet, hogy a gondolkodás és a magatartás mintái, különösen, amelyeket
nemrég szerzett az egyén, felbomlanak. Ekkor új mintákkal lehet pótolni őket, vagy az
elnyomott minták újra érvényhez juthatnak; az adott személy oly módon kezdhet el
gondolkodni és cselekedni, amely pontosan ellentmond korábbi gondolkodási és cselekvési
módjainak."

William Sargent az agymosással kapcsolatosan ezt jegyzi meg:

82
"Ha az emocionális stressz növelésével és elhúzódásával el lehet érni egy teljes és hirtelen
összeomlást, akkor az agy kéregállománya időlegesen tisztára törölhető, és eltávolíthatók a
nemrég beültetett magatartási minták, esetleg könnyebben lehetővé téve másokkal való
helyettesítésüket."

Dr. Ewen Cameron elmélete a "differential amnesia"-ról (elkülönített, elhatárolt

emlékezetvesztésről) meglepően hasonlít az agymosáshoz. Az a kísérletezés, amelybe 1950-es
évek elején belekezdett, fokozatosan a tudattartalom teljes törlésébe és újraprogramozásába
torkollott. A CIA MK-ULTRA programja keretében nyújtott ehhez támogatást. Cameron
minden etikai és morális megfontolástól megszabadulva intézhetett támadást kísérleti alannyá
vált betegei személyisége ellen. Kezelésnek álcázva ártatlan betegek váltak a fiziológiai
agymosást célzó kutatás áldozataivá.

Cameronra nagy hatással voltak a nürnbergi perben történtek. Az 1940-es évek végén és az
1950-es évek elején szinte megszállottan kereste azokat az eljárásokat és eszközöket,
amelyekkel az úgynevezett társadalmi devianciákat ellenőrzés alatt lehet tartani. Ehhez
tartozott az is, hogy kiderítsék, miként lehet megelőzni, hogy a szülők negatív magatartásbeli
és jellembeli tulajdonságai átkerüljenek utódaiba. Cameron 1953-ban, az Amerikai
Pszichiátriai Társaság elnökeként, utal a hidegháborúra és a kommunizmussal szembeni
aggodalmaira. Cameron azonban egyebet is mondott, ami ma egészen más értelmet hordoz,
mint elhangzásának idején. Arról szólt, hogy az emberiség legjobb reménye az új világrend,
amely megszabadul a hisztériától, egy olyan világrend, amely mentes mind a jobb, mind a
baloldali totalitarizmustól, és a tudományos hazugságoktól. A magatartás-kutató tudósok
vezetésével jön létre a káoszból a rend. Ma már egyre több embernek van fogalma arról, hogy
mit is kell "új világrend" alatt érteni. Nem véletlen, hogy az amerikai sajtóban gyakran úgy
írják le a "new world order"-t, hogy "new world odour" (új világbűz), vagy "new world
disorder" (új világ-zűrzavar).

Dr. Ewen Cameron magáévá tette a CIA aggodalmait és teljes energiájával bekapcsolódott
az 1957-től 1960-ig tartó agymosási kísérletekbe. A CIA anyagi támogatásával legalább 100
betegen próbálták ki a Cameron által kidolgozott eljárásokat. 1967-ben az Allan Memorial
Institute megjelentette Alex Schwartzman és Paul Termansen tanulmányát, amely 79
betegen végrehajtott kísérlet eredményeit dolgozza fel. Az 1956-tól 1963-ig folytatott
kísérletek során ez a 79 személy elérte a "depatterning", azaz az adott egyénbe beépült
viselkedési minták lebontásának a harmadik fokozatát. A betegek 24 %-ának az állapota a
"depatterning"-ot követően súlyosbodott még kórházi tartózkodásuk ideje alatt. Fizikai
komplikációk léptek fel, amelyek az egész enyhe tünetektől az igen súlyosakig terjedtek, és
amelyek a kezeléssel voltak kapcsolatba hozhatóak. A kutatók megállapították, hogy minél
rövidebb volt két elektrosokk kezelés között az időtartam, annál nagyobb volt a fellépő
memóriasérülés egy standardizált teszt, a "Wechsler Memory Scale" (Wechsler emlékezeti
skála) alapján. A tesztelt 27 beteg 63 %-a már csak mások segítségével tudott
visszaemlékezni elmúlt eseményekre. Tartós emlékezetkiesés jelentkezett az elektrosokkolt
betegek 60 %-ának az esetében, amely 6 hónaptól 10 évig terjedt. Lényegében nagy arányban
előforduló, állandó jellegű agykárosodás állott elő.

Sidney Gottlieb, aki ugyancsak vezető szerepet játszott az MK-ULTRA kísérletekben,

többek között e tanulmány hatására ajánlotta Richard Helms-nek a CIA egykori
igazgatójának, hogy semmisíttesse meg az MK-ULTRA-val és az agykontroll kutatásokkal
kapcsolatos dokumentumokat. Gottlieb így indokolta meg Richard Helms-nek tett javaslatát:

83
"Világos volt számomra és ezt eskü alatt tett nyilatkozatban is kifejtettem, hogy a projekt,
azaz az MK-ULTRA program nem nyújtott semmi igazán használható pozitív eredményt a
hírszerző ügynökség számára..."

Dr. Sidney Gottlieb

A New York Bronx városnegyedéből származó biokémikus, dr. Sidney Gottlieb vezette a CIA
technikai szolgáltatásainak a részlegét és olyan eszközöket állított elő, mint az eltűnő tinták, a
mérgezett nyilak és zsebkendők. Gottlieb egy alkalommal, amint arról Elaine Woo, a Los
Angeles Times munkatársa beszámol 1999. április 10-én, postán egy életveszélyesen fertőzött
zsebkendőt küldött egy iraki ezredesnek. Patrice Lumumba egykori kongói miniszterelnöknek
pedig személyesen továbbított halálos baktériumot. Nos, egyik sem emiatt vesztette életét, de
Gottlieb-ot kollégái a példásan "kötelességtudó katonának" tartották. Gottlieb a CIA-nál
eltöltött 22 év során évekig dolgozott a lizergén sav dietilamid, azaz az LSD
hatásmechanizmusának a feltárásán és ellenőrzésén. Azt akarta kideríteni, hogy lehet-e
hatékonyan alkalmazni a kémkedésben és elgyöngítve vele azoknak az agyműködését, akik
nem hajlandók együttműködni. Az MK-ULTRA programban az 1950-es és 1960-as években
Gottlieb kapta azt a feladatot, hogy ezekre a kérdésekre megkeresse a választ. A tudatátalakító
drogok között az LSD-nek kiemelt szerepe volt, amelyet 1943-ban dr. Albert Hofman, egy
svájci vegyész fedezett fel.

Az 1950-es évek elején a CIA meg akarta előzni, hogy az LSD szovjet kézbe kerüljön és ezért
mindent megtett, hogy kizárólagos ellenőrzése alatt tartsa. Az LSD-ről ma már közismert,
hogy kisebb adagolásban lenyűgöző érzékhatásokat vált ki a kaleidoszkóp jellegű látástól az
átmeneti elmezavarig. A CIA titokban több százezer dollárt juttatott el tekintélyes
intézmények tudósaihoz Amerika-szerte azért, hogy próbálják ki magukon az LSD-t és a
megtapasztalt hatásokról, kísérletezésük eredményeiről készítsenek jelentést dr. Sidney
Gottlieb-nek.

Gottlieb és az MK-ULTRA-ban részt vevő munkatársai szintén végeztek önmagukon az LSD-

vel kísérleteket, amit "LSD-tripping"-nek (LSD-vel végzett utazásnak) becéztek. Így például
LSD-t tettek a kávéba és úgy kínálták meg vele kollégáikat, hogy nem figyelmeztették őket,
mi van benne. Ezután elkezdték figyelni egymás magatartását, a kiváltott reakciókat. Gottlieb
később kiterjesztette a kísérletezést és LSD-t adott kábítószerfüggőknek, prostituáltaknak,
szabadságvesztés büntetésüket töltő raboknak, valamint elmegyógyintézetek betegeinek.
Ezektől a kísérleti alanyoktól nem volt várható erőteljes tiltakozás, vagy panasz, és ha mégis
előfordult volna, senki sem hitt volna nekik. Így lettek kísérleti alanyok a San Francisco-ban
működő és a CIA által szponzorált nyilvánosház hölgyei és vendégeik. Ez a bordélyház
később az LSD fogyasztás egyik központjává vált.

Egy ilyen kísérleti nyúlként használt személynek 77 napon át tartó "utazásra" adtak be
folyamatosan LSD-t. Többen maradandó pszichés sérüléseket szenvedtek a kísérlet nyomán.
Egy személy, a hadsereg biológiai hadviselésének egyik kutatója, depressziós lett, és állítólag
kiugrott New York-i szállodájának 10. emeletéről. A CIA gondosan titkolta, hogy ő adatott be
neki LSD-t. Csak két évtized múlva kerültek elő a bizonyítékok, de Sidney Gottlieb
mindössze enyhe fenyítésben részesült. Az 1960-as évek elején Gottlieb doktort előléptették a
technikai szolgáltatásokkal foglalkozó részleg második emberévé. 1967-ben pedig ő vette át a
vezetést régi támogatójának, a CIA igazgatójának, Richard Helms-nek a segítségével. Ebben
az időben az LSD már nem volt titkos kábítószer. Miközben a CIA még kutatta e vegyszer
hatásait és felhasználási lehetőségeit, elsősorban az agykontroll kísérletekben, számos

84
amerikai már megismerkedett vele és széles körben fogyasztotta kábítószerként. Az amerikai
társadalom, elsősorban a fiatalok nagy része kábítószerfüggővé vált, részben a CIA-nak a
nemzetbiztonságra hivatkozva végzett tevékenysége következtében.

Sidney Gottlieb 1972-ben leállította a hallucionogén kábítószerekkel való kísérleteket. Ezt

zárójelentésében azzal indokolta meg, hogy túlságosan kiszámíthatatlan a hatásuk a
különböző egyénekre ahhoz, hogy a gyakorlatban felhasználják. Ugyanebben az évben Sidney
Gottlieb nyugdíjba vonult és Indiába ment feleségével, hogy önkéntesként leprásokat
gyógyítson egy kórházban. Miután gyermekkora óta dadogott, diplomát szerzett
beszédterápiából. De foglalkozott Virginiában lévő farmján kecsketenyésztéssel, és még népi
táncot is tanult. Ez a szokatlan nyugdíjas tevékenység azonban nem halványítja el azt a tényt,
hogy Sidney Gottlieb 149 agykontroll kísérletet irányított, amelyből 25-öt úgy hajtottak végre,
hogy a kísérleti alanyoknak erről nem volt tudomásuk. Gottlieb félrevezette az amerikai
polgárokat és ezt az akaratlan kísérleti alanyok ma is a szemére vetik, noha Gottlieb 1999-ben
80 éves korában meghalt.

John Marks, a "The Search for the Manchurian Candidate" című könyv szerzője szerint
Gottlieb noha hazafi volt, átlépte azt az etikai határvonalat, amiért a német orvosokat a II.
világháború után felakasztották. John Gittinger a CIA pszichológusa úgy látja, hogy Gottlieb
tevékenységét széles körben félreértelmezték. Az LSD kísérletek olyan korszakban történtek,
amikor még Sztálin állt a Szovjetunió élén, Amerikában pedig nagy hatalma volt Joseph
McCarthy szenátornak. A CIA munkatársai ebben az időben abból indultak ki, hogy háborús
helyzet van és ilyen helyzetben az emberek megtesznek olyat is, amit más, normális
körülmények között nem.

Dr. George Estabrooks

Az Egyesült Államokban egyre többen gondolják úgy, hogy az elmúlt évek során gyakorivá
vált ámokfutás jellegű lövöldözések nem csak úgy maguktól fordulnak elő. Ezek mögött
agykontroll húzódik meg, és az erőszakosságok célja meggyőzni az amerikaiakat, hogy
mondjanak le az alkotmányukban biztosított fegyverviselési jogukról. Az állampolgárok
fegyverviselési joga ugyanis megnehezíti a hatalmat gyakorló nemzetközi pénzügyi közösség
ellenőrzését az Egyesült Államok felett. Az agykontroll kísérletek létezését és a kísérleti
eredmények gyakorlati alkalmazását azonban hivatalos részről a mai napig kétségbe vonják,
illetve csak annyit ismernek el, amennyit a napvilágra került tények kényszerítő hatására el
kell ismerniük.

John Marks a már említett könyvében így ír dr. George "Esty" Estabrooks-ról:

"Ebben az időben a hipnózist másodlagos fontosságú tevékenységnek tekintették és csak

korlátozottan ismerték el érvényességét, illetve hasznosságát bármely cél szempontjából, nem
beszélve a titkos műveletekről. Ennek ellenére volt egynéhány komoly kísérletező ezen a
területen, aki hitt a hipnózis katonai lehetőségében. E nézet leghangosabb képviselője a
Colgate University Pszichológiai Tanszékének a vezetője, George Estabrooks volt. Az
1930-as évek elejétől Estabrooks rendszeresen eltávozott álmos vidéki campusából azért,
hogy tanácsokkal lássa el a hadsereget a hipnózis alkalmazásáról.

Estabrooks elismerte, hogy a hipnózis nem alkalmazható bárkin, és csak öt közül egy személy
megfelelő alany arra, hogy mély önkívületi állapotba hozzák, illetve alvajáróvá tegyék. Úgy
gondolta, hogy csak ezek a kísérleti alanyok vehetők rá, hogy olyan akaratukkal ellenkező

85
dolgokat tegyenek, mint titkok feltárása, vagy bűncselekmények elkövetése. Figyelte, amikor
lakóközösségek köztiszteletben álló tagjai a színpadi hipnotizőrök kezei közt bolondot
csinálnak magukból, és arra kényszerítette saját diákjait, hogy árulják el klubjaik titkait és
szerelmi ügyeik részleteit, vagyis olyasmiket tegyenek, amelyeket feltehetően nem akartak
megtenni.

Így szerzett tapasztalatai korlátozottak voltak. Estabrooks felismerte, hogy az egyedüli biztos
mód annak kiderítésére, vajon egy személy elkövetne-e egy bűncselekményt, például
gyilkosságot, hipnózis alatt, ha rávenné a személyt, hogy öljön meg valakit. Nem volt
hajlandó megoldani kísérlet útján saját maga ezt a kérdést, noha érezte, hogy a kormányzat
áldása felmentené a hipnotizőrt a személyi felelősségre vonás alól. 'Bármely baleset, amely
előfordulna kísérlet közben haszonnak, és nyereségnek lenne elkönyvelve' - írta. 'Ez csekély
része annak az emberéletekben bekövetkező hatalmas veszteségnek, amely egy háború
szerves része.'"

Japán Pearl Harbor elleni támadása után Estabrooks felajánlotta szolgálatait az OSS-nek
(Office of Strategic Services - Stratégiai Szolgálatok Hivatala), de ajánlásait hivatalos részről
nem fogadták el. A kormányban senki nem volt hajlandó arra, hogy azokat teljes
folyamatukban végigvigyék. Ezért Estabrooks számára nem maradt más lehetőség, minthogy
könyvekben fejtse ki a hipnózis háborús célra való felhasználására vonatkozó elgondolásait.
Óvta Amerikát azoktól a veszélyektől, amelyeket a hipnotikus agykontroll rejt magában.

1945-ben egy regényben (Death in the Mind - Halál az agyban) olyan látszólag hazaáruló
cselekményekről ír, amelyeket szövetségesek követnek el. Így például egy amerikai
tengeralattjáró kapitánya megtorpedózza az egyik amerikai hadihajót, vagy a szép hősnő
olyan érthetetlenül kezd viselkedni, amely az ellenség kezére játszik. Egy veszélyes
nyomozás, amit egy amerikai titkosügynök, Johnny Evans hajt végre, kideríti, hogy a németek
hipnotizálták a szövetséges személyzetet, és arra kondicionálták őket, hogy a tőlük érkező
parancsoknak engedelmeskedjenek. Ez a titkosügynök munkatársaival ellenintézkedéseket
dolgoz ki, és ezután ellentámadásba mennek át. A hősnőnek ellenvetései vannak, és azzal
érvel, hogy az emberek tudatműködésének a befolyásolása elitélendő módja a küzdelemnek.
De aggodalmait Johnny Evans, aki egyszerre a főnöke és a szeretője, félretolja. Elindul a
németek után és beavatkozik az agyműködésükbe azért, hogy árulóvá tegye őket és ez után
már az amerikaiaknak dolgozzanak.

Amikor a II. világháború után létrejött a központi hírszerző szolgálat, a CIA, Richard Helms,
Sidney Gottlieb, John Gittinger, George White és több más szakértő elkötelezte magát az
emberi agy befolyásolását célzó kísérleteknek. A hipnózis terén és más tudatbefolyásoló
területeken a tudósok megszerezték a CIA hozzájárulását olyan fajta kísérletekhez,
amilyeneket saját maguk nem mertek volna folytatni. Egyes esetekben a CIA a hozzájárulását
adta, más esetekben maga végezte el ezeket a kísérleteket. Megbolygatták sok kísérleti alany
agyműködését és elkerülhetetlenül sérüléseket is okoztak nekik. Végül igyekeztek
minimalizálni, amit tettek és teljesen eltitkolták a közvélemény elől.

Estabrooks volt az, aki legelőször felismerte és ki is mondta, hogy ha a tudathasadásos

személyiségzavar gyógyítható hipnotizálással, akkor ebből a fordítottja is következik, azaz
hasonló módon létre is lehet hozni. 1942-ben Estabrooks-ot kinevezték a hadügyminiszter
szakértőjévé, és a haditengerészet kutatólaboratóriumával tartott szoros kapcsolatot.
Estabrooks 1971-ben a következőt írta a "Hypnotism Comes of Age" (Érett korba lép a
hipnotizálás) című tanulmányában, amely a "Science Digest" áprilisi számában jelent meg:

86
"A katonai hírszerzés potenciálja félelmetes. A II. világháború alatt ezt a technikát
alkalmaztam egy sebezhető tengerész hadnagyon, akit Jones-nak nevezek. A haditengerészeti
hírszerzés szeme láttára megosztottam személyiségét Jones A-ra és Jones B-re. Jones A,
egykoron egy normálisan tevékenykedő tengerész, teljesen mássá alakult át. Kommunista
nézeteket kezdett hangoztatni, és hitt is bennük. Lelkesen üdvözölték a kommunista
csoportok. Szándékosan megszégyenítő módon került elbocsátásra a haditengerészettől,
amely a titkos kísérlet része volt és egy tagkönyvvel rendelkező párttaggá vált. A másik alak
Jones B volt, a második személyiség, a korábbi jelenlévő, az öntudattal bíró tengerészben.
Hipnózis alatt Jones gondosan elő lett készítve szuggeszcióval. Jones B volt a mélyebb
személyiség, tudott mindenről, amit Jones A gondolt, lojális volt Amerikához és arra volt
programozva, hogy tudatos állapotban ne mondjon semmit. Mindössze annyit kellett tennem,
hogy hipnotizáljam az egész embert, kapcsolatba lépjek Jones B-vel a lojális amerikaival és
máris volt egy titkos vonalam egyesen a kommunista táborhoz. Szépen működött hónapokon
át ez a kísérleti alany, de a technika visszalőtt. Miközben nem volt lehetősége az ellenségnek
arra, hogy leleplezze Jones kettős személyiségét, gyanították ezt és ugyanezt a trükköt
alkalmazták később velünk szemben."

"A szárnyait bontogató hipnózis" felhasználása a kémelhárításban a II. világháború alatt

alkalmanként olyan méreteket öltött, hogy Estabrooks hitelességét is próbára tette. Az
alkalmazásra került legbonyolultabb manőverek közé tartozott tökéletesen normális, teljesen
éber ügynök kiküldése az ellenséges táborba, miután gondosan előkészítették "ébredő
hipnózisban", hogy hajtsa végre egy potenciálisan hipnotikus alany feladatát. Az
autoszuggeszcióban, vagy önhipnózisban kiképzett ilyen kísérleti alany sikeresen átmegy
minden szokásos teszten, amelynek az a célja, hogy kiderítsék, hogy ő egy hipnotizált
személy-e. Felhasználva az önhipnózist kontrollálni tudja szívdobogása ritmusát, érzéketlenné
tudja tenni magát (anesthetize himself) elektrosokkal és más kínzással szemben.

Estabrooks megemlíti, hogy egy tiszt esetében, akit ő Cox-nak nevez, az így gondosan
előkészített ellenkémnek olyan címet adtak, amely arra utalt, hogy hozzájutása van a
legtitkosabb információkhoz. Egy határos ország nemzetközi kávéházában kellett
tartózkodnia, ahol bizonyos volt, hogy ellenséges ügynökök is vannak. Túlságosan sokat
beszélt, ivott, baráti kapcsolatokat létesített a helyi lányokkal és gyermekes érdeklődést
színlelt a hipnózis iránt. Azt remélték, hogy baklövés révén olyan helyzetbe kerül, amelyben
az ellenséges ügynökök elrabolják, és megpróbálják hipnotizálni azért, hogy információkat
szerezzenek tőle. Cox jól működött és az ellenséges ügynökök beleestek a csapdába. Cox
azonban az ő szeánszaik alatt soha nem engedte meg, hogy hipnotizálják. Miközben azt
színlelte, hogy az ellenségnek sikerült őt hipnotizálnia, valójában ő volt az, aki ilyen
információkat gyűjtött és adott át.

Cox-ot végül is elkapták egy "drop"-nál, vagyis egy üzenetátadó helynél. Az ellenséges
ügynökök fegyverrel betuszkolták az autójukba. Négyen voltak vele szemben. Cox figyelt a
menekülés lehetőségére, és amikor az autó egy hegyszoros mentén haladt, elkapta a kormányt
és nekihajtott az oldalának. Két őr meghalt az ütközésben. A előállott kavarodásban
megszerezte az egyik férfi fegyverét és likvidálta vele a másik kettőt és megúszta az egészet
egy törött lábbal.

Estabrooks természetesen büszke arra, amit elvégzett és igyekezett az agykontroll háborúban

hasznosítható előnyeit ecsetelni. Munkássága azonban ahhoz is hozzájárult, hogy békeidőben
jelentékenyen megnőtt azon emberek száma, akiket állami eszközökkel, állami jóváhagyással

87
- akaratuk ellenére - tartanak agykontroll alatt, és akikkel ma is folynak a kísérletek. Jelenleg
nincs háború, mégis mindez a nemzetbiztonság érdekében történik.

Dr. Martin T. Orne

A CIA agykontroll közösségének a tudós tagjai kettős életet élnek. Sokan közülük
köztiszteletnek örvendnek, de ha a közvélemény rejtett életük részleteit is ismerné, akkor
talán még tudományos rangjuktól is megfosztanák őket. Martin T. Orne a CIA és a
haditengerészet magasrangú tudományos munkatársa, a Pennsylvaniai Egyetem kísérleti
pszichiátriai laboratóriumában irányítja a kutatásokat. Martin T. Orne egyben a "False
Memory Syndrome Foundation", FMSF (A téves-emlékezés tünetegyüttese alapítvány)
tanácsadó testületének a tagja, amely olyan elmegyógyászoknak a zárt csoportja, akik közül
sokan CIA agykontroll kísérletekben vettek részt. Az alapítvány feladata a kultikus jellegű
agykontroll és a gyermekbántalmazás létezésének a tagadása. A kultikus visszaéléseket
hisztériának és téves emlékezetnek minősítik az FMSF munkatársai. Elképzelhető
természetesen, hogy a kultikus jellegű bántalmazások bizonyos százalékában valóban a
gyermekek esetleg pontatlanul emlékeznek, és még az is előfordulhat, hogy olyan
bántalmazásokra is emlékezhetnek, amelyek nem úgy történtek, ahogy állítják. A CIA-nak és
fedő szervezeteinek azonban nagyon komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy ködösítsen, mivel az
agykontroll és a kultikus cselekmények kibogozhatatlanul összefonódnak. A
tömegtájékoztatás természetesen felkapta "a hamis vádaskodások"-ról szóló
szakvéleményeket, amelyeket olyan jól fizetett szakértők adtak, mint dr. Martin T. Orne.

Dr. Orne benyomulását a hipnotikus programozás területére az 1960-as években a CIA egyik
fedő vállalkozása, a "Human Ecology Fund" (Humán Ökológia Alap) finanszírozta a
Cornell Egyetemen. Ez az Alap támogatott kezdetben számos, az Egyesült Államokban és
külföldön folytatott, agykontroll kísérletet, köztük az agymosás és távolból irányítható
agykontroll kísérleteket Montreálban az Allen Memorial Intézetben.

Dr. Orne-nak a hipnotikus szuggeszcióra és az emlékezet leválasztására vonatkozó kísérleteit

a Bostoni Tudományos Technikai Intézet (Boston's Scientific Engineering Institute SEI), a
CIA egy fedő intézménye, finanszírozta. Ezt a "Polaroid Corporation" támogatta, amely az
U2-es kémrepülőgépek programját is ellenőrizte. Ez volt az az időszak, amikor a CIA
Kutatási és Fejlesztési Hivatala (Office of Research and Development, ORD) belefogott a
parapszichológiai és az okkult jellegű kutatásokba.

Dr. Orne a SEI-nek a pénzügyi támogatásával alakította ki saját kutatási programját a

Pennsylvania Egyetemen az 1960-as években. Nem népszerűsítette magát, mint a CIA
elmegyógyásza. Tagadta ezt a kapcsolatát. Később azonban miután emlékeztették erre a
kapcsolatra, beismerte, hogy tudta honnan származott valójában a pénzügyi támogatás. A CIA
agykontroll programjában résztvevő pszichiáterek körében Orne a legtekintélyesebbek közé
tartozik. Marksnak egy alkalommal eldicsekedett azzal, hogy őt rutinjellegűen tájékoztatják
minden jelentős kísérletről, amelyre a CIA magatartásmódosító programja keretében kerül
sor. A CIA mellett dr. Orne pénzügyi támogatást kapott a haditengerészet és a légierő
tudományos kutatási intézetétől. Az ORD okkult és parapszichológiai kutatásainak irányítója,
Steve Aldrich is jól jövedelmező kutatási feladatokhoz juttatta a Pennsylvania Egyetemet.
Ennek a keretében meg kellett vizsgálni 16 újonnan kikísérletezett biokémiai hadviselési
hatóanyagnak az emberre gyakorolt hatását. (Ide tartoztak fuldoklást, hányást okozó anyagok,
mérgek, mérges gázok és bénulást okozó vegyianyagok.) A tesztelést hirtelen megszakította
az a körülmény, hogy 1972-ben a börtön orvosi laboratóriuma a földig égett.

88
Dr. Martin Orne volt az egyik szakértő, akit a hatóságok felkértek, hogy mondjon elmeorvosi
szakvéleményt Patricia Hearst-ről. A "Symbionese Liberation Army" (SLA) a CIA
kreatúrája volt egy agykontroll kísérlet keretében. Mae Brussel kutató feltárta, hogy az SLA
olyan vad gerillabanda volt, amely nagyrészt CIA-ügynökökből és rendőrbesúgókból állt. Ez
a csoport egy pszichológiai kísérleti projekt részét képezte, amely kapcsolatban állt a Stanford
Research Institute-tal. Kellően bizonyítható, hogy a CIA eszelte ki és irányította az SLA-t. A
banda vezetését a pennsylvaniai Colston Westbrook képezte ki. Westbrook a CIA hírhedt
Phoenix-programjának a veteránja volt, terroristákat és halálkommandósokat képzett ki Dél-
Vietnamban. 1969-ben ő lett a CIA tulajdonában lévő dél-kaliforniai cégnél, a Pacific
Architects and Engineers-nél az egyik vezető. Három beosztottja pedig a University of
Indiana külügyekre specializálódott tagozatának a növendéke volt. Ez a College of Foreign
Affairs valójában egy CIA fedőszervezet volt. A SLA-nak még a szimbóluma is - a hétfejű
kobra - a CIA elődjétől, az OSS-től származott.

Amikor elcsitult a szenzációhajhász propaganda kampány az SLA körül Los Angelesben,

akkor Dr. Martin Orne-t kérték fel - mint ahogy erre már utaltunk - hogy vizsgálja meg
Patricia Hearst-öt és adjon róla szakvéleményt. A hivatalos álláspont az volt, hogy Patricia
Hearst önként vett részt az SLA akcióiban. Orne természetesen ezt a hivatalos álláspontot
támasztotta alá. Orne szakvéleményéhez csatlakozott Robert Jay Lifton és Louis Jolyon
West is. Dr. Lifton a Human Ecology Fund-nak (Emberi-környzet Kutatási-alap) volt az
egyik létrehozója. A CIA részéről pedig az 1960-as években dr. West finanszírozta dr. Orne
kutató munkáját. Az is ismert tény, hogy dr. West volt az, aki egy sor agykontroll specialistát
gyűjtött maga köré a Los Angeles-i egyetemen, az UCLA-n. Orne, Lifton és West
egybehangzóan állította, hogy Patty Hearst-öt "meggyőzéssel kényszerítették", hogy
csatlakozzon az SLA-hoz. Rendkívül kimerítő életmódot kényszerítettek rá. Teljesen
elszigetelték és megfosztották az érzéki észlelés lehetőségétől, rendszeresen megalázták,
megerőszakolták, zaklatták és politikailag indokrinálták a harmadik világi marxizmus egy
szürrealisztikus változatával. Patricia Hearst csak akkor kerülhetett bárkivel kapcsolatba, ha a
legnagyobb engedékenység és engedelmesség jeleit tanúsította. Orne-nak és kollégáinak a
szakvéleménye tehát olyan pszichológizálás irányába vitte az elemzést, amely a zsűri számára
megkönnyítette, hogy eltekintsen a CIA aktív szerepéről az egész ügyben.

Részt vett Patricia Hearst tárgyalásán szakértőként dr. Margaret Singer is, aki később tagja
lesz annak a False Memory Syndrome Foundation-nak, FMSF-nek (Téves-memória
Tünetegyüttes Alapítványnak) az irányító testületében, amely szintén CIA által létrehozott és
finanszírozott intézménynek bizonyult. Az FMSF irányítói olyan viselkedés és
tudatmódosítás-kutatásban járatos CIA orvosok, akiknek a rituális jellegű bántalmazás
területén nem volt tudományos hátterük és gyakorlatuk. Dr. Margaret Singer azzal szerzett
nevet magának, hogy 1952 és 1958 között a koreai háborúból visszatért hadifoglyok
magatartását tanulmányozta a hadsereg Maryland állambeli Walter Reed Intézetében. Singer
aztán megint felbukkant 1982-ben a "Raven" című könyv borítólapján. A "Raven" név Jim
Jones CIA által adott kódneve volt. A könyv részletesen feltárta a People's Temple (Nép
Egyháza) szekta hátterét, gondosan mellőzve a CIA szerepét az ügyben. A könyv egyik
társszerzője John Jacobs a CIA agykontroll tevékenységét illetően Amerika egyik vezető
szakértőjének számított. Hosszú időn át tanulmányozta a tudatbefolyásolást, és cikksorozatot
is írt róla a Washington Post-ban. A másik társszerző Tim Reiterman a San Franciscó-i
Examiner című lapot tudósította a Patricia Hearst ügyről. Mind Jacobsnak, mind
Reitermannak sikerült úgy beállítania magát, hogy nincs kapcsolata a hírszerzőszolgálat
hálózatával. Dr. Singer pedig vállalta, hogy szakértőként a "Raven"-t, mint a Jim Jones
pszichodráma hiteles történetét, ajánlja. Azáltal, hogy Jim Jones lett kikiáltva az ügy

89
meghatározó tényezőjévé, így az igazi manipulátorok, akik Jim Jonest is irányították, a
háttérben maradhattak.

Ordo Templi Orientis és az agykontroll

A hírszerző és katonai szervezetek a háttérből számos kultikus-jellegű agykontroll kísérletet is

támogattak. Közéjük tartozott az Ordo Templi Orientis nevű szabadkőműves jellegű titkos
társaságnak az egyik Páholya, a "Riverside Lodge". (Az Order of the Golden Dawn egy
angol rózsakeresztes szabadkőműves rend volt, amely 1887-ben Londonban alakult meg.
Ennek a Golden Dawn-nak az egyik elágazása volt az az Ordo Templi Orientis, vagy O.T.O.,
amely a szertartásain rendszeresen tartott véráldozatokat is. A kereszténység előtti kelta
vallási hagyományban ez a véráldozat általános gyakorlat volt. Így például Galliában a gallok
papi osztálya és tagjai, a druidák kemény kézzel irányították a nevelést és a vallási
gyakorlatot. A színes rituálékat sokkal inkább megszentelt ligetekben, a szabadtéren tartották,
mint zárt templomokban. Azért, hogy kiengeszteljék az isteneket, rendszeresen
emberáldozatokat ajánlottak fel számukra, mégpedig úgy, hogy az egyébként is halálra ítélt
bűnözőket a szertartásokon kultikus formában megölték. Ezek a pogánynak tekinthető
hagyományok is újraéledtek az O.T. O. által gyakorolt rituálékban.)

A "Riverside Lodge" úgy is ismert volt, mint "The Solar Lodge of the O.T.O.", amely a
rend istenként tisztelt meghatározó személyiségének, Aleister Crowley-nak a tanításait
követte. Crowley extravagáns nézeteit és rituáléit az "asztrál" nap-éj egyenlőségből vezette le.
Crowley azonban nem csak az O.T.O. főpapja, hanem a brit hírszerző szolgálat befolyásos
tagja is volt, és ő hagyta jóvá a kaliforniai Pasadenában működő O.T.O. Páholynak az
alapszabályát is. Ennek a Páholynak az élén egy rakéta szakértő, Jack Parsons állt, aki
megalapította a California Institute of Technology-t, vagyis a kaliforniai Műszaki Egyetemet.
Parsons 1949-ben esküt tett az Antikrisztusra, és a későbbi CIA igazgató, John J. McCloy,
szakértőjeként tevékenykedett. Egy laboratóriumi robbanás következtében vesztette el életét,
és nevét egy kráter őrzi a Holdon.

A San Bernardino-ban működő O.T.O. Solar Lodge meglehetősen lehangoló kultuszt követett
elnökének, Georgina "Jean" Brayton-nak, a légierő tisztje egyik leányának a vezetésével. Ez a
kultusz a gyilkosságokat elkövető Charles Manson-hoz és társaihoz hasonlóan
elkerülhetetlennek tartotta a fajok háborúját és világpusztulással járó nagy kataklizma
bekövetkeztét. Nos, ez az O.T.O. által irányított Los Angeles-i ezoterikus alvilág gyakran
merült el a szado-mazochizmus kultuszában, kiegészítve kábítószer fogyasztással,
gyermekbántalmazással, sőt gyilkosságok elkövetésével. A Solar Lodge egy korábbi tagja,
Candace Reos, a River Side-i rendőrségnek 1969-ben elmondotta, hogy Brayton teljes
mértékben az ellenőrzése alatt tartotta a Páholy tagjainak a gondolkodását. Így például egy
szegény hivőnek mindig el kellett vágni a csuklóján az ütőerét, amikor ő szexuálisan izgalmi
állapotba került.

Ugyancsak Reos mondta el a rendőrségnek, hogy amikor teherbe esett, Brayton dühbe gurult
és közölte vele: úgy fogja programozni a tudatát, hogy utálja a gyermekét. A Páholy 43 felnőtt
tagját elválasztották gyermekeiktől, akiket rendkívül kemény és fájdalmas "tréning"-nek
vetettek alá. A gyermekeket megverték, sötét szobákba zárták. A River Side megyei sheriff
jelentésében az is olvasható, hogy egy 6 éves gyermeket, aki felgyújtotta a csoport
iskolaépületét, szállítóketrecbe zárták és egy sivatagos részen hagyták megláncolva két
hónapon át, ahol az átlaghőmérséklet 40 és 50 C fok között volt. A gyermeket ugyan még élve
találták meg, de valójában egy legyektől hemzsegő élőhalott volt.

90
Michael Aquino alezredes és a Presidio-ügy

1984-ben és 1985-ben jelentések láttak napvilágot arról, hogy Jubilation Daycare-nél,

amelyet Fort Bragg-ben, Észak-Kaliforniában Barbara Orr működtetett, gyermekek rituális
jellegű szexuális-bántalmazására került sor. Ezeknek a híreknek a nyomán megindult a
nyomozati eljárás Mendocino megyében. A sheriff mintegy 400 oldalnyi dokumentumot
gyűjtött össze a feljelentéshez, de a kerületi ügyész megtagadta az ügy további nyomozását.
Végül is nem emeltek vádat Barbara Orr ellen. De egyre több olyan tényre derült fény,
amely szerint a gyermekotthonban durván bánnak a gyerekekkel, és egyeseket szokatlanul
megbüntetnek. A panaszok egy részét ejtették, de a többség megerősítést nyert és ezért
Barbara Orr 1984-ben működési engedélye visszaadására kényszerült.

A gyermekgondozó központból sok gyerek Pamela Hudson klinikai szociális gondozó

kezelésébe került, aki később leírta e traumatizált gyermekekkel kapcsolatos tapasztalatait.
Ekkor került kapcsolatba a rituális jellegű bántalmazással. Ezzel kapcsolatos tapasztalatait
megírta a Valerie Sinason által szerkesztett "Treating Survivors of Satanist Abuse" (A
sátánista bántalmazás túlélőinek a kezelése) című könyvben 1994-ben. Az úgynevezett
Presidio-ügyről beszámolt a "Journal of Orthopsychiatry" (Orthopsychiatry: a szellemi,
érzelmi fejlődés tanával foglalkozó tudomány) című szakfolyóirat 1992. évi áprilisi száma is.

1987-ben kétszer is feljelentették Gary Hambright-ot a Presidio Gyermekgondozó

alkalmazottját. Ezeket a beadványokat különböző jogi okokból, például azért, mert a
kifogásolt cselekmények nem a Presidio Otthonban történtek, elutasították. Másik ok az volt,
hogy a tanúvallomásra kiválasztott gyermekek még igen fiatalok voltak, és nehéz volt
egyértelműen bizonyítani molesztálásukat. Egyes gyermekeket pedig más katonai
támaszpontra szállítottak át. Sok szülő azonban a mai napig nem érti, hogy már idősebb
gyermekeik, akik esetében egyértelműen bizonyítható volt a szexuális bántalmazás, miért nem
tehettek tanúvallomást.

Ebben az időben Michael Aquino alezredes tartalékos állományban volt, és a hadsereg

hírszerzése számára dolgozott. Ő volt a sátánista "Temple of Set" nevű "egyház" vezetője
több mint 20 éven keresztül, amiről a hadsereg illetékeseinek tudomásuk volt. Állomáshelye a
San Francisco-i katonai támaszpont volt, és ő ellene is folytatott a San Francisco-i rendőrség
nyomozást gyermekekkel szembeni bántalmazás gyanúja miatt 1987-ben. Erről hírt adott
1987. évi november 16-i számában a Newsweek című hetilap "The Second Beast of
Revelation, Claims of Satanism and child molesting" (A János jelenések második
vadállatának a sátánizmusra vonatkozó állításai és a gyermekbántalmazás) című írása és
beszámolt az országos figyelmet keltő ügyről. Aquino anyja a sajtóközlemények szerint a
"Temple of Set" egyik főpapnője volt, és a tulajdonosa egy olyan épületnek, amelyet
gyermekek gondozására használtak. A San Francisco-i rendőrség azonban abbahagyta a
nyomozást Aquino ellen, amikor az ügyet magához vette a hadsereg saját bűnügyi nyomozó
részlege (Criminal Investigation Division of the Army - CID). A hadsereg azért vette át a
nyomozást, mert Aquino ellen más kaliforniai megyékben is eljárást is indult és az ügyeket
összevonta.

A CID magnetofonszalagon rögzítette a gyerekekkel készített meghallgatásokat, és be is

azonosították Aquinot egy videó kép sorozatról, ahol többen pontosan úgy voltak öltözve,
mint ő. Az így meghallgatott gyermekek beszámoltak rituális bántalmazásokról,
gyilkosságokról és még kannibalizmusról is. Tanúvallomást tettek Charlotte Thraikill és Daryl
Ball ellen. Ezeket videó-szalagra rögzítették. A mintegy 18 hónapig tartó előzetes

91
meghallgatás 1988. szeptemberében fejeződött be. A videóra rögzített vallomások szerint
azok a személyek, akik a tanúskodó gyermekeket bántalmazták, egy ördögimádó klub tagjai
voltak. A szülők ezt követően sajtóértekezleten tájékoztatták a közvéleményt. A sajtó
beszámolt arról, hogy milyen eredménnyel végződött a Ball-al és Thraikill-el folytatott
vádalku, és mekkora büntetésben részesültek. Michael Aquino azonban kitartott amellett,
hogy ezek a vádaskodások alaptalanok, és hogy a hadsereg sem hitte el őket. Aquinonak ez az
állítása éles ellentétben áll azzal, amit az 1991. május 31-i jegyzőkönyv tartalmaz, és
amelynek a tárgya Aquino elbocsátása volt. Ebben ugyan csak egy gyermeket neveznek meg,
viszont a jelentés többi részében mindvégig "gyermekek" kifejezés, vagyis többes szám
szerepel.

Aquino beperelte a hadsereget, mert elutasították kérelmét, hogy töröljék nevét az

úgynevezett "titling block"-ról. A bírósági iratok tanúsága szerint a hadsereg több illetékese
is úgy gondolta, hogy alappal feltételezhető, miszerint Aquino illetlen magatartást tanúsított a
gyermekekkel, szodómiában, összeesküvésben, gyermekrablásban, és hamis eskü letételében
vett részt. Ennek megfelelően a "titling", azaz az Aquino terhére felrótt és megalapozottnak
tekinthető vádak nevesítése megmaradt, és a fellebbviteli bíróság az alsófokú bíróságnak az ez
irányú döntését megerősítette 1992. februárjában. Ezen túlmenően nem folytattak bűntető
eljárást Michael Aquino ellen. Ha Aquino nem perli be a hadsereget, amiért tartalékos
állományba helyezték és csökkentették a nyugdíját, akkor még ennyit se tudhatna a
közvélemény a vele szemben felmerült súlyos kifogásokról. A hadsereg a magántitokhoz való
jog alapján nem hoz nyilvánosságra semmit belső nyomozati adataiból. Tény viszont, hogy a
hadsereg a Presidio-ügy gyermek sértettjei javára több millió dollár kártérítést juttatott egy
egyezség keretében.

Az ügyhöz tartozik még, hogy 1994. júniusában egy Lilian Rosoff nevű nő, aki azt állította,
hogy a "Temple of Set" tagja volt, beperelte Aquinot zaklatásért: távozni akart a
szervezetből de ezt Aquino nem engedte. Ez az ügy egy bizalmas egyezséggel ért véget.

1990-ben Paul Bonacci állította, hogy Michael Aquino részt vett az erőszakos és kultikus-
jellegű agykontroll visszaélésekben. 2000. szeptember 22-én Aquino interneten keresztül azt
hozta nyilvánosságra, hogy "ő személyesen soha nem találkozott Bonacci-val és keveset tud
róla. Azt tudja, hogy egy gyermek szexuális bántalmazásáért három ízben elítélték
Nebraskában. Az Omaha World Herald 1990. július 25-i száma szerint a nagy esküdtszék
megvádolta Bonacci-t egy állítólagos "sátánista rituális-bántalmazás"-ra vonatkozó hamis
híreszteléssel. A harmadik vádpont a 22 éves Bonacci ellen az volt, hogy három ízben is
hazudott a nagy esküdtszéknek".

1995-ben Cathy O'Brian és Mark Phillips jelentette meg az előzőekben már ismertetett
"Trance Formation of America" című könyvet, amelyben szintén szerepel, hogy Michael
Aquino állítólag bántalmazta a gyermekeket, és tudatmódosító kísérletekben vett részt.
Michael Aquino úgy tűnik. nem kívánja cáfolni az O'Brian és Phillips által leírt állításokat, és
semmiféle erőfeszítést sem tett abban az irányban, hogy leállítsa a nagy feltűnést keltő könyv
publikálását, vagy terjesztését. Ez késztette arra Karen Jones újságírót arra, hogy
megtudakolja Michael Aquino-tól: vajon nem társszerzője-e ennek a könyvnek egy átgondolt
dezinformációs taktika és manőver részeként?

Aquino az interneten így reagált a könyvre: "Ha jól emlékszem, ez a könyv állítólagos
gyermekbántalmazást és agykontrollt vet minden amerikai elnök szemére J.F.K.-től számos
szenátoron és kormány tisztségviselőn, Hillary Clinton-on és az egész Country és Western

92
zeneipar képviselőin keresztül. Hébe-hóba felbukkanok, mint egy háttérből irányító
karmester, aki vezényli ezt a gigantikus kormányzati szexuális orgiát. Csak feltételezhetem,
ha George Bush, Ronald Reagan és társai úgy gondolták, hogy ez az ostoba könyv nem méltó
arra, hogy per tárgya legyen, akkor énnekem sem kell ez ügyben bírósághoz fordulnom."

1997-től 1999-ig Michael Aquino számos keresetet indított, azok ellen, akik ezeket az
állítólagos "rágalmazásokat", azaz a fentiekben ismertetett információkat terjesztették róla.

Ami Charlotte Thraikill-t illeti, őt 1998. szeptemberében Kalifornia állam első erőszakos
női "szexuális ragadozójának" nevezték, és miután megszegte a feltételes szabadságra
bocsátásával kapcsolatos előírásokat, visszaküldték az elmegyógyintézetbe.

Ted Gunderson

Az FBI egykori nyomozója azzal vált ismertté, hogy a McMartin előkészítő iskola alatt
felfedezett alagutak nem archeológiai ásatások. Ezeket azért hozták létre, hogy gyermekeket
rajta keresztül kivigyenek az épületekből és prostituálják őket. Ennek az állítólagos ásatásnak
az eredményeit éveken át nem hozták nyilvánosságra. Gunderson 1984-ben új
bizonyítékokkal állt elő, amikor kirobbant a kaliforniai Manhattan Beach-ben lévő előkészítő
iskola körüli botrány. Számos fényképet terjesztett elő a ház alapjáról, amely aznap éjjel
leégett, amikor a vádiratot benyujtották a McMartin ügyben. Gunderson állította, hogy ezen
az alaguton keresztül vitték ki a gyerekeket az iskolából, és rituális szertartásokon
bántalmazták őket. Az iskolaépületet pedig azért gyujtották fel, hogy eltüntessék a
bizonyítékokat. A McMartin iskola ügye az amerikai történelem leghosszabb büntető eljárása
volt és végül is nem ítéltek el benne senkit.

Gunderson állítja, hogy egyedül New York City-ben jelenleg 500 sátánista (pogány) kultusz
létezik, és ezek külön-külön és évenként átlagosan 8 rituális gyilkosságot követnek el, ami évi
4000 áldozatot jelent.

1979-es nyugdíjba vonulását megelőzően Ted Gunderson az FBI speciális ügynöke volt Los
Angelesben. Ő állt az ottani FBI kirendeltség élén és 800 alkalmazott munkáját irányította évi
több, mint 24 millió dolláros költségvetéssel. Ma Gunderson magánnyomozóként és
biztonsági szakértőként működik. Ez vezette őt fokozatosan rá, hogy beleütközzön a CIA
kábítószer ügyleteibe, gyermekrablási esetekbe, agykontrollos és sátánista bűncselekmények
elkövetésébe. Gunderson nyomozott a már említett McMartin előkészítő iskola és a nebraskai
Franklin-ügyön túlmenően az Oklahoma Cityben történt tragikus bombamerénylet, valamint
az "Inslaw/Octopus" ügyben is, hogy kiemeljük sokirányú tevékenységéből a
legfontosabbakat.

Magánnyomozóként felkérték, hogy segítse az igazság kiderítését Jeffrey R. McDonald

orvos esetében. Gunderson mintegy kétezer óra munkával kiderítette minden kétséget
kizáróan, hogy az életfogytiglanra ítélt orvos teljesen ártatlan. Jeffrey McDonaldot hamisan
vádolták meg azzal, hogy 1970-ben meggyilkolta feleségét és három gyermekét egy véres és
ijesztő sátánista rituálé keretében. A gyilkosok valójában sátánista rituálét követtek el és
áldozatul McDonald családját szemelték ki, mégpedig úgy, hogy dr. McDonald legyen az a
bűnbaknak használt balek ("patsy") akire rákenik az egészet. Az ügyben eljáró ügyészek
előkészítették McDonald útját a börtönbe, mivel az ügyész hivatala mindent elkövetett, hogy
eltitkolja azon neves személyiségek azonosságát, akik részt vettek a sátánista tevékenységben.

93
Gundersonnak sikerült írásos tanúvallomást szereznie Helena Stokely-tól, aki megerősítette,
hogy dr. McDonald nem követte el a bűncselekményeket, hanem azokat az a sátánista
kultikus csoport követte el, amely éppen az ő beavatásának a szertartását tartotta. Gunderson
részletes információkat kapott a bűncselekmény helyszínéül szolgáló házban történt
mozgásokról. Ezt követően Gunderson több mint 1100 oldalnyi anyagot terjesztett elő 1981.
márciusában William Webster bírónak, aki akkor az FBI feje volt és egy személyes levelet
írt neki, valamint az Igazságügyi Minisztériumnak is. Meglepetésére 19 tanúja, köztük Helena
Stokely, felhívta telefonon és közölte vele: "Ted, megpróbálnak rávenni, hogy vonjam vissza
a tanúvallomásomat." Ez megdöbbentette az egykori FBI tisztet, aki jól tudta, hogy az FBI
feladata nem az információk eltüntetése, hanem az összegyűjtése. Ez a jelenség azonban
munkája során ismétlődött. Rá kellett jönnie, hogy amikor a bizonyítékokat eltűntették,
amikor azok elvesztek, vagy ellopták őket, akkor lényegében korrupcióról volt szó.

Ted Gunderson először úgy vélte, hogy egy lazán kapcsolódó hálózat működik Amerikában,
amely érintett a kábítószer terjesztésben, a pedofíliában, a prostitúcióban és a korrupcióban.
Később rájött, hogy ez egy nagyon jól megszervezett és szorosan együttműködő hálózat. A
tömegtájékoztatás pedig egyszerűen félresöpri azzal, hogy aki ilyeneket állít az "az
összeesküvési elmélet híve".

"The Finders" - A Ted Gunderson dokumentumok

1999. novemberében Ted Gunderson számos dobozt megtöltő iratanyagot adott Ken Adachi-
nak az Edicate-Yourself nevű internetes szolgáltató hely szerkesztőjének. Az FBI
nyugalmazott különleges megbízatású egykori munkatársa számos jelentést gyűjtött össze
olyan akciókról, amelyeket a hírszerző szolgálat munkatársai amerikai polgárokkal, különösen
gyermekekkel szemben követtek el. Ezekben a dokumentumokban szó van
gyermekrablásokról, csúcstechnológiai fegyverzettel való kísérletről, agykontrollról,
gyermek-kényszermunkáról és sátánista rituális gyilkosságról. E felsorolt cselekmények
kapcsolódnak ahhoz a titkos művelethez, amelynek a neve "The Finders". Ez az egyik
legriasztóbb titkos művelet, amit valaha is amerikai gyermekek ellen elkövettek, és amelyet
Gunderson segített feltárni. A "Finders" művelet az 1960-as években kezdődött és a jelek
szerint még ma is tart.

Magas beosztású személyiségek részvétele sátánista rituálékban és gyermekkel űzött

prostitúcióban akkor került nyilvánosságra, amikor megjelent John DeCamp ebben az
írásban már ismertetett könyve, a "The Franklin Cover-Up". A korábbi szenátor és ügyvéd
ebben leírja, hogy hogyan igyekeztek eltusolni a Franklin-ügyet és a CIA-nak milyen szerepe
volt a "Finders" műveletben, az agykontrollban, a gyermekrablásokban, a gyermekek
erőszakos elhallgattatásában, pedofilok kiszolgálásában Omahában és Washington DC-ben.
Ted Gundersonnak kulcsszerepe volt a kaliforniai Manhattan Beach McMartin elnevezésű 3-5
éves gyermekeket foglalkoztató előkészítő-iskolájában elkövetett sátánista szexuális
bántalmazások felderítésében. Ez az eset közel 400 gyermeket érintett. Az ügy országos
figyelem központjába került az 1980-as években. Ezúttal ismét az ügyészek voltak azok, akik
mindent elkövettek a nyomozás szabotálására azért, hogy titokban maradjon azoknak a
hatalmas és jó kapcsolatokkal rendelkező pedofil személyeknek az azonossága, akik részt
vettek az iskolából titokban elhurcolt gyermekek bántalmazásában, és akiket visszavittek az
iskolába, mielőtt a szülők eljöttek értük, hogy hazavigyék őket.

Ted Gunderson nyilvánosság elé lépése természetesen kellemetlenül érintette a CIA-t, de

mivel Gundersonnak is vannak magas befolyású kapcsolatai, így eddig sikerrel hárított el hat

94
életveszélyes támadást. 2000. első hónapjaiban egy álcázott kampány indult Ted Gunderson
befeketítésére és hiteltelenítésére.

A Project MONARCH Angliában

A Monarch brit megfelelője a Project Ultra Green volt, és egy náci tudós kezdeményezte,
Grunenberg. Az Egyesült Államok Biztonsági Ügynöksége, a National Security Agency,
amely a CIA-nál is fontosabb és nagyobb hatalmú szervezet, Angliában is rendelkezik
támaszponttal, amelynek neve Menwith Hill, és amely helység North Yorkshire-ben
található, Ilkley Moor közelében. Itt a háttérhatalom és integrált hatalmi elitje titkos
megfigyelő tevékenységet végez Nagy Britanniában. Ez kiterjed a tömeges
telefonlehallgatásra és szatellitán keresztül végzett csúcstechnológiájú megfigyelő
tevékenységre, amelyet még a Reagan elnöksége idején beindított Strategic Defense
Initiative, az SDI (Stratégiai Védelmi Kezdeményezés) keretében fejlesztettek ki és vezettek
be. Ezt az SDI programot nevezték el az újságírók: "Star Wars"-nak (Csillagok háborújának) -
George Lucas hasonló című világhírű filmjei nyomán. Cathy O'Brien egyébként könyvében
azt állítja George Lucas-ról, hogy a NASA (National Aeronautics and Space Administration -
Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal) és a NSA (National Security Agency -
Nemzetbiztonsági Ügynökség) aktív munkatársa volt.

A tudatbefolyásolás egyéb módszerei

Aki szembetalálkozik a tudományos eszközökkel végzett tömeges agykontroll méreteivel,

egyben mélyen elgondolkodhat azon is, hogy miért olyan közömbös a lakosság többsége
nemcsak Amerikában, de a többi fejlett országban is a társadalom feletti uralomgyakorlás
ezen új és immáron tömegessé váló módszereivel szemben. Míg az 1960-as években százakon
végeztek kísérletet, az 1970-es években már ezreken, az 1980-as években már százezreken, és
több szakérő szerint is ma már egyedül az Egyesült Államokban meghaladja a milliós
nagyságrendet azon személyek száma, akik találkoztak az agykontroll egyik vagy másik
formájával. A kísérletben természetesen önkéntesek is részt vettek, de a kísérleti alanyok
többsége olyan személy volt, aki nem adta ehhez hozzájárulását és nem volt tudomása róla,
hogy kísérleteztek vele. Akkor szerzett erről tudomást, amikor a kísérletezésnek a
szövődményei, különböző negatív következményei az idő múlásával manifesztálódtak.

A közvélemény apátiájának azonban más forrása is van. Ugyanis a kísérletek kiterjedtek az

élelmiszerek és az ivóvíz manipulálására is. Így például, amikor nátrium-fluoriddal kezelték
az ivóvizet és a fogkrémeknek a többségét, arra hivatkoztak, hogy ezzel meg lehet előzni a
gyermekek fogszuvasodását. Amit nem közöltek a lakossággal az az, hogy a nátrium-fluorid
az alumínium gyártás egyik erősen mérgező mellékterméke, amit korábban a patkányméreg
előállításához használtak, és amely szennyezi a légkört és az édesvizet a Chlorofluorocarbon
(CFCs) túlzott használata révén. A jelenleg használt fontosabb nyugtató gyógyszereknek a
fluorid ma is egyik fő összetevője és még olyan új gyógyszereknek is az alkotóeleme, mint a
Prozac (Fluoxetine) és származékai. A Prozac jelenleg a nemzetközileg legnépszerűbb anti-
depresszáns, annak ellenére, hogy dokumentálták olyan káros mellékhatásait, mint
öngyilkossági késztetés, erőszakos viselkedés, idegfeszültség, szorongás, álmatlanság,
anorexia és szexuális zavarok.

1987. augusztus 12-én a brit Parlamentben Harley Rivers Dickinson, a Liberális Párt tagja a
következőket mondotta:

95
"A II. Világháború végén az Egyesült Államok kormánya Charles Eliot Perkins-t, a kémia, a
biokémia, a fiziológia és patológia tudományos kutatóját küldte Németországba, hogy vegye
át az óriás Farben vegyi cég irányítását. Miközben itt tartózkodott, német vegyészek
elmondták neki, hogy milyen kísérleteket végeztek a háború alatt és abból mit vett át a német
tábornoki kar. Ez arra vonatkozott, hogy miként lehet bármely adott térség lakosságát
ellenőrizni az ivóvízbe adagolt nagymennyiségű vegyi anyag segítségével. Ebben a tervben a
szodium-fluorid játszott kiemelkedő szerepet. Egészen kicsi mennyiségű fluorid ismételt
adagolása egy idő múlva csökkenti az egyén erejét ahhoz, hogy ellenálljon az uralomnak,
lassan mérgezve és narkotizálva az agy egy meghatározott részét, és ily módon engedékennyé
válik azok akaratával szemben, akik irányítani akarják őt. Mind a németek, mind az oroszok
szodium-fluoridot adagoltak a hadifoglyok ivóvizébe, hogy tompává és engedelmessé tegyék
őket."

A háború után az I.G. Farben vállalatóriást feldarabolták, de később ismét létrejött különböző
más nevű cégek formájában, amelyek kartell-megállapodást kötöttek egymással. Közéjük
tartozik a Procter and Gamble vállalat, amely meghonosította a fluorid szót a hivatalos
jóváhagyással folytatott "Crest" fogpaszta reklámkampány idején, 1958-ban. Dr. George
Estabrooks, aki a tudatműködés befolyásolásával és a hipnózissal kapcsolatos kérdésekben
az amerikai kormány tanácsadója volt, a Colgate Egyetemen a Lélektani Tanszék vezetője
lett. A Colgate Egyetem ma is az egyik legfontosabb előállítója és propagálója nemzetközi
szinten is a fluoriddal kezelt fogkrémnek. A fluorid fokozza más gyógyszerek hatékonyságát.
Charles Elliot Perkins tudományos kutató 1954-ben ezt mondotta a más gyógyszerekre
gyakorolt hatásáról:

"A víz fluorral való kezelésének az igazi célja csökkenteni a tömegek ellenállását az
uralommal és az ellenőrzéssel, az elvesztett szabadsággal szemben, és "mint tudós
legkomolyabban és a legőszintébben mondhatom, hogy közel 20 éven át végeztem kémiai,
biokémiai, fiziológiai és patológiai kutatásokat a fluoriddal: bármely személy, aki
mesterségesen fluoridizált vizet iszik egy vagy több éven át, soha nem lesz többé ugyanaz a
személy sem lelkileg, sem fizikailag, mint aki korábban volt."

Hogyan cáfolják az illetékesek az agykontroll kísérleteket?

Eddig nem sikerült olyan információkhoz jutni, hogy az agykontroll kísérletek áldozatai által
hangoztatott állítások miatt a meggyanúsított kormányzati intézmények, illetve neves közéleti
személyiségek pert indítottak volna azért, hogy elhárítsák magukról a gyanú árnyékát, illetve
kellően szankcionálják azokat, akik alaptalan állításokkal jó hírnevüket megsértették. Arról
tudunk, hogy 2000. szeptember 11-én az akkor folyó választási kampány keretében Dick
Cheney, mint a republikánus párt alelnökjelöltje, egy rendezvényen vett részt az Ohio
állambeli Willoughby-ban. Itt az egyik diák kérdést tett fel neki Cathy O'Brien "Trance
Formation of America" című könyvében foglalt állításokkal kapcsolatban. Cheney - elsőként
a könyvben szereplő közéleti személyiségek közül - válaszolt az abban foglalt és személyére
vonatkozó kitételekre. Szó szerint ezt mondotta:

"Normálisan nem vitatkozom ütődött összeesküvés-hívők és hasonlók lényegtelen

vádaskodásaival, akik bárgyú nézeteket vallanak, de az a hamis állítás, amelyet Cathy O'Brien
tett annyira visszataszító, hogy közvetlenül szembe kell néznem vele. Tényként állapíthatom
meg, hogy az ő állításai velem szemben teljesen alaptalanok. Ezt bizonyítani is tudom."

96
Ezután a sajtó jelenlévő megdöbbent képviselői számára hozzátette: "Az igazság az, hogy
nekem csak egy átlagos méretű péniszem van, és csak ritka alkalmakkor tudom ekkorára
felállítani. Nem lennék meglepődve, ha Lieberman-nak nagyobb lenne, mint nekem." Cheney
ragaszkodott ahhoz, hogy az ő átlagos-méretűje egészen hasznos volt politikai karrierje
számára. "Az hogy nem volt nagy péniszem, személyesen nekem hasznosnak bizonyult. Ha
lett volna egy nagyobb, vastagabb, nem lettem volna olyan hatékony vezető a Pentagon
számára az Öböl-háború idején. Gondolják csak meg, valószínűleg még csak nem is
kapcsolódtam volna be a politikába, ha egy nagyobbal rendelkezem. A péniszem miatti
irigység ösztönzött engem sok fontos dolog megtételére kompenzációként, beleértve az iraki
teve-zsokék ellen elrendelt bombázást is."

Amikor Cathy O'Brien-nak id. George Bush elnökre vonatkozó állításaival kapcsolatosan
tettek fel neki kérdést, azaz hogy egyszer Bush megpróbálta rábeszélni Cheney-t a pedofilia
kipróbálására, akkor így válaszolt: "Ummm... no comment" Ezután Cheney hirtelen otthagyta
az összegyűlt újságírókat és nem válaszolt több kérdésre.

Ami id. George Bush-t illeti, nem sikerült arról információt szerezni, hogy bármilyen
formában jogi úton fellépett volna-e a személyét támadó és rendkívül rossz színben feltüntető
állításokkal szemben. A Chattanooga Times 1997. június 12-i számában beszámol arról,
hogy Barbara Bush id. George Bush felesége látogatást tett Knoxvill-ben az ottani Childhelp
Children's Advocacy Center-ben (segélyre szoruló gyermekek támogató központjában).
Tekintve, hogy egyre nő azoknak az eddig még nem cáfolt állításoknak a száma, amelyek
szerint George Bushnak is köze lehet gyermekek szexuális molesztálásához, valamint a
különböző államilag finanszírozott titkos agykontroll programok keretében történő emberi
jogi sértésekről is lehet tudomása, logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy ez a Bush családon
belül is okozhatott gondokat.

Minden esetre Barbara Bush Knoxvillben tett olyan kijelentést, hogy "el nem tudja képzelni,
hogyan történhetnek ilyen gyermekbántalmazások?" Ő azonban bízik abban, hogy ezeket meg
lehet akadályozni. Megsimogatva az egyik gyermeket, Barbara Bush hozzátette: "Hogyan
fordulhat elő, hogy egy anya ne védelmezze meg a leányát, egy apa ne óvja a fiát, mindez
felfoghatatlan a számomra. Mégis arról olvashatunk, hogy naponta előfordul ilyesmi. Mint 14
olyan unoka nagymamája, akik közül egyiket sem bántalmaztak, elmondhatom, hogy valóban
aggódok az odakint lévő ezrekért, akiket viszont bántalmaznak."

Az egykori First Lady-nek ez a kijelentése vissztetszést keltett Kathleen Sullivan-ban, az

egyik internetes fórum vezetőjében, akinek a lányát ismételten bántalmazták. Sullivan úgy
vélte, hogy nem a szülők bűne, ha a gyermekeiket bántalmazzák, néha ismételten is, a szülők
tudomása nélkül. A gyermekek szexuális molesztálása elsősorban a bűnelkövetők és nem a
szülők rovására írandók, akik legalább is mentálisan, nincsenek tudatában ezeknek a
bűncselekményeknek. Kathleen Sullivan azt a kérdést is felteszi: honnan olyan biztos Barbara
asszony, hogy unokáival senki nem él vissza? Ha csak tudatosan nem őrzi őket, illetve nincs
velük éjjel-nappal, akkor teljes biztonsággal ilyesmit nem állíthat.

Az egykori First Lady-nek az intézeten kívüli gyermekekért való aggódására, Sullivan

megemlíti, hogy itt millió és millió gyermekről van szó egyedül Amerikában. 1997. június 12-
i Internet üzenetében Sullivan elmondja, hogy tisztelettel viseltetik az elnöki hivatal iránt, de
nem annak viselői iránt. Így elveszítette bizalmát már George és Barbara Bush személyében
is. Itt utal a John DeCamp szenátor könyvében megírt visszaélésekre, ahol az egyik
tanúvallomást tévő áldozat George Bush-t személyesen is megnevezte. Sullivan ezután

97
ismerteti a saját esetét, végül pedig rátér a lényegre: Igen komoly állítások kerültek
kinyomtatásra és tudomásom szerint még George Bush sem merte azok igazságát bíróságon
lefolytatott jogi eljárás keretében kétségbe vonni. Vajon miért? Talán éppen azért, mert
igazak, vagy legalább is részben dokumentálva vannak Cathy O'Brien és támogatói által -
vélte Kathleen Sullivan.

Van-e bizonyítéka Cathy O'Brien-nek?

Martin Cannon "Projeckt Monarch: "The Tangled Web" című írásában (elolvasható
mcannon@instanet.com) kísérletet tesz annak az objektív felmérésére, hogy mennyire lehet
igaznak tekinteni a Cathy O'Brien és Mark Phillips "Trance Formation of America" című
könyvében leírtakat. Cannon személyesen közölte Mark Phillips-el: mély benyomást tett rá
Cathy O'Brien-nek az a magatartása, hogy kész megnevezni személyeket és ellenőrizhető
tényállításokat tesz. Ezzel tulajdonképpen jogi támadások kockázatát vállalja. Mark Phillips
ekkor kissé idegesen azt válaszolta, hogy ő egyetlen vádaskodó íráson sem szerepel, mint
szerző és ez megvédi őt az esetleges rágalmazási perektől.

Több újságíró, köztük Civia Tomarkin, aki maga is nyomon követte a rituális bántalmazás
körüli vitát, alaposan tanulmányozta O'Brien és Phillips írását. Tomarkin megállapította, hogy
különbség van a tanúvallomás és a bizonyíték között. Mark és Cathy pedig nem állt még elő a
megígért bizonyítékokkal. Cathy O'Brien gyakran állította, hogy testén viseli kínzásának
nyomait, sebeit, és "rákosodó foltok" támasztják alá kínzásáról szóló beszámolóit, ennek
ellenére soha nem teszi elérhetővé a hiteles fényképeket, vagy a többi orvosi bizonyítékot.
Arról sem adott dokumentumokat, hogy rákja van. Mindenki, aki találkozik vele megállapítja,
hogy divatmodell kinézése hibátlan, és semmi látható nyoma nincs az elszenvedett
sérüléseknek. Cathy gyakran leírja általa kiszolgált jelentős politikusok genitáliáit, de az
újságírónak reménye sem lehet arra, hogy ezeket leellenőrizze, hacsak nem rendelkezik avval
a képességgel, hogy a szenátus mosdójában lopott módon körülnézzen.

Cannon megemlíti, hogy Phillips és O'Brien elutasítja a szkepticizmust. Tomarkin beható

érdeklődését azzal utasították vissza, hogy ő maga is a "Nagy Monarch Összeesküvés"
részese. Amikor megkérdezzük, hogy miért nem perelik be ezeket a monarchista
összeesküvőket, azt válaszolják, hogy a sátánista társaság tartja befolyása alatt az egész
bírósági rendszert ugyanúgy, ahogy ők ellenőrzik a Fehér Házat, a Kongresszust, a
szórakoztató ipart, a mormon és a katolikus egyház jelentős szektorait. A Vatikán is
fenyegetően jelen van Phillips és O'Brien demonológiájában. A "Trance Formation of
America"-ban úgy állítják be, hogy egy "jezsuita" összeesküvő csoport szocialisztikus "új
világrend" bevezetésére törekszik. Az általuk megjelölt "World Vision" nevű csoport azonban
nem jezsuita, hanem egy konzervatív és protestáns hittérítő csoport. Amióta ezek a monarch-
ellenes keresztes-vitézek rájöttek, hogy hallgatóságuk nagy része a szélsőjobb felé hajlik,
egyre erőteljesebben festik a falra az "Új Világrend" rémképét, és Mark Phillips arra is
kínosan ügyel, hogy elrejtse ateizmusát.

Cannon azzal folytatja, hogy akkor kezdett elhatárolódni a könyv szerzőitől, amikor Cathy
O'Brien 1991. szeptemberében felkérte: mozgósítson Mark Phillips érdekében, miután
Tennessee államban a szövetségi nagy esküdtszék tanúvallomásra szólította fel. Mark Phillips
szerint a nagy esküdtszék tévesen vádolja azzal, hogy ő George Bush elnököt fenyegetné. Ez
az állítás már eleve értelmetlen, hiszen ha valaki egy elnököt fenyeget, az a titkosszolgálattal
és nem a nagy esküdtszékkel találja szemben magát. Később kiderült, hogy Mark Phillips-et
egy olyan ügyben kérték fel tanúvallomás tételére, aminek semmi köze nincs Bush-hoz, sem a

98
Monarch Project-hez. Ugyanígy nem nyertek alátámasztást Cathy O'Brien-nek azok az
állításai, amelyek egy 1984-ben megrendezett összejövetelre vonatkoztak. Ezen állítólag részt
vett Clinton, mint Arkansas kormányzója.

Martin Cannon állításainak lényege tehát az, hogy Mark Phillips és Cathy O'Brien történeteit
eddig még nem támasztották alá kemény bizonyítékok. Ami a Project Monarch-ot illeti
Cannon azt állítja, hogy Mark Phillips bizalmasan azt közölte az egyik kutatóval, hogy ezt az
elnevezést valójában ő találta ki azért, hogy megfigyelje: kik lesznek azok, akik felkapják?
Tény viszont az, hogy a rituális bántalmazásra panaszkodók országszerte beszéltek már a
"Project Monarch"-ról jóval azt megelőzően, hogy Phillips és O'Brien a színre lépett. Cannon
tehát úgy látja, hogy a "Project Monarch" elmélet megvalósíthatónak látszik. Azt is elismeri,
hogy Phillips és O'Brien soha nem tűnt olyannak, mint aki pénzért csinálja, amit tesz.
Valójában rengeteget költöttek a postázásra, miközben számolniuk kell egy rágalmazási per
kockázatával. Cannon nem hiszi, hogy egy kis kiadó által publikált és terjesztett könyv,
amelyet nem forgalmaznak a nagyobb könyvüzletek, sok pénzt hozna a számukra. Sokan
gondolják úgy, hogy Cathy tanúságtétele lényegében igaz, míg mások ezt egy halom
hazugságnak tekintik. Egyesek arra is gyanakodnak, hogy valójában egy félrevezetési
akcióról van szó, tények és elképzelt dolgok összekeverésével azért, hogy a valódi
áldozatokat lejárassák, akik valóban véget vethetnének a "Projeckt Monarch"-nak.

P. J. Celano utánajár a bizonyítékoknak

1996. június 4-én a Michigan államban lévő Livonia-nak a Városi Közkönyvtárában előadást
tartott Mark Phillips és Cathy O'Brien, ahol az összegyült hallgatóság számos kérdésére
válaszoltak. Celano erről a találkozóról az előadók engedelmével magnetofonfelvételt
készített és azt írásban is közrebocsátotta. A rendezvény után Celano ismételten kérdéseket
tett fel, elsősorban Mark Phillipsnek. Peter J. Celano - megismerkedve a "Trance Formation
of America" című könyvvel - úgy döntött, hogy a lehető legtárgyilagosabb módon összegyűjti
azokat a bizonyítékokat, amelyek a szerzők állításait alátámasztják. Volt Celano-nak egy
közös barátja Mark Phillips-el, aki bemutatta neki. Első találkozásuk alkalmával Phillips
rendkívül barátságos volt és kézséggel megigérte, hogy hajlandó megválaszolni Celano
kérdéseit. Celano azt kérte, hogy küldjön neki egy összeállítást az eredeti dokumentumokról,
amelyekre könyvében hivatkozik:

"1988-tól kezdve öt egymást követő éven át személyesen tettünk tanúbizonyságot

alátámasztva cáfolhatatlan bizonyítékokkal minden elérhető megyében, államban és
szövetségi jogalkalmazó hatóságnál. Ugyanezt a tanuvallomást egy rokonszenves képviselő
Tennessee államból, Bob Clement, személyesen adta át valamennyi ügyben érdekelt
kormányzati szervnek Washington, D. C.-ben, valamint az Egyesült Államok Képviselőháza
és Szenátusa néhány tagjának." (Trance Formation of America, 225. oldal) Ezt személyek és
szervezetek hosszú listája egészíti ki azzal a megjegyzéssel, hogy mindez az összegyűjtött és
benyújtott információknak csak egy része.

Amikor Celano megkapta Phillips és O"Brien dokumentum küldeményét, gondosan

áttanulmányozta annak valamennyi darabját. Arra a véleményre jutott, hogy a megküldött
anyag nem támasztja alá arra vonatkozó konkrét állításaikat, hogy kikkel kerültek kapcsolatba
és miken mentek keresztül. Ennek ellenére a megküldött anyag rendkívül érdekesnek
bizonyult és számos kérdésben segítséget nyújtott Celanonak a további kutatómunkájához.
Amikor Celano megtudta, hogy 1996. június 4-én az ő környékén szerepel a két szerző és
hajlandók vele annyi időt eltölteni, amennyit szükségesnek talál, akkor előre megfogalmazta

99
kérdéseit és további dokumentumokat igényelt a maga számára. Mindezt írásban is
előkészítette arra az esetre, ha a találkozó alkalmával nem sikerülne átbeszélniük a
kérdéseket.

Ezen a már említett június 4-i előadáson nem csak Celano készített magnetofonfelvételt,
hanem videofelvétel is készült. Markot brilliáns előadónak találta, aki virtuóz módon kezeli a
hallgatóságot. Érdekes, elgondolkodtató és egyben szórakoztató is, akit öröm volt hallgatni.
Cathy O'Brien elfogódottabb volt és gyakran megállt mondatai közepén, néhány pillanatig
úgy tűnt, mintha a levegőben olvasna és aztán pár másodperc múlva ugyanannál a szótagnál
folytatta, ahol abbahagyta. Mintha nem is lett volna szünet. A találkozó a vártnál tovább
tartott és az előadás után a szerzők még könyveiket is árusították. Celano a parkolóban várt,
ahol a két előadó még tovább folytatatta megbeszéléseit. Celano megpróbált szóba elegyedni
Philipssel, de az elhúzódott tőle. Végül mégis csak odament hozzá, hogy nem tud tovább
várni. és a holnap reggeli időpont sem megfelelő neki, mert dolgoznia kell. Ekkor az írásban
előkészített anyagát átadta Mark Phillipsnek. Celano arra is felfigyelt, hogy az a két személy,
aki oly sokat tett a Monarch Projekt leleplezése érdekében, egy olyan Chrysler Imperial kocsit
használt, amelynek a személyre szóló rendszámtáblája nyilván kívánságuk szerint a
"Monarch" felírást viseli.

Phillips másnap telefonon tudatta vele, hogy a dokumentumokra vonatkozó kívánságait

teljesíteni fogja. Celano olyan orvosi igazolásokat akart, amelyek hitelesen tanusítják a Cathy
O'Brien fizikai sérelmeire, megcsonkítására és látáskárosítására vonatkozó diagnózist és
kezeléseket. Arról is kért jogi iratokat, amelyek tanusítják, hogy milyen jogi lépéseket tettek a
bíróságoknál Cathyre és Kellyre vonatkozóan. Továbbá minden olyan dokumentumra igényt
tartott, amelyek bizonyítják Cathy és Kelly történetének bármely eseményét, vagy aspektusát
még abból az időszakból, amikor agykontroll alatt állottak. Minderre Celano azért tartott
igényt, mert Phillips és O'Brien következetesen állította, hogy amit könyvükben leírtak, az
"teljes mértékében dokumentált". Phillips ismételten biztosította, hogy ezeket a kívánságait
teljesíti és a kért dokumentumokat eljuttatja hozzá. Azt is hozzátette: engedélyezi, hogy ezt
mindenki másnak a tudomására hozza.

Egy hónapra rá Mark Phillips felhívta Celanot és közölte, hogy elkészült a dokumentum-
gyűjtemény és postára adta. Ezt követően Celano kapott egy 31 dokumentumot tartalmazó
iratcsomagot. Nem volt ezek tartalmával megelégedve, mert például ott volt egy színes
fénykép, amely egy vizsgálólámpa alatt lévő szemről készült, és arra utalt, hogy ez mutatja
Cathy szemsérülését. Celano ezzel elment egy szakemberhez, aki azt válaszolta, hogy a képen
semmiféle kár nem látszik, de különben is az adott dokumentum nehezen kiértékelhető.
Celano ekkor döntött úgy, hogy nem folytatja tovább az ügyet, és ami eddig a rendelkezésére
áll azt publikálja. Ezért internetes honlapján, valamint David Icke website-ján közzétette a
dokumentumokat. De kész azokat mindenkinek eljuttatni, akik előre megcímzett és bélyeggel
ellátott borítékot küldenek neki. A magnetofonszalag másolását már nem vállalta, mert azt a
leírt szöveg dokumentálására kívánta olyan állapotban megőrizni, hogy még használható
legyen.

Mindezt azért ismertettük részletesen, hogy áttekintsük: milyen kételyek támaszthatók Mark
Phillips és Cathy O'Brien rendkívül súlyos kitételeket tartalmazó könyvével szemben. Celano
nem volt elégedett azzal, ahogyan a szerzők állításaikat alátámasztják, ez azonban még nem
jelenti, hogy az összes körülményt és elérhető közvetett bizonyítékot is számításba véve ne
lehetnének igaznak tekinthetőek.

100
 3. fejezet

Dallas 1995. Konferencia az agykontrollról

A "Society for the Investigation, Treatment and Prevention of Ritual and Cult Abuse" (A
rituális és kultikus bántalmazás felderítésére, megelőzésére és kezelésére létrejött társaság, a
továbbiakban: Társaság) 1995. március 23-26. között Dallasban megvitatta az agykontrollal
kapcsolatos aktuális kérdéseket. A mintegy 200 résztvevő szakember körében nem voltak
olyan szkeptikusok, akik kétségbe vonták volna a rituális bántalmazás tényét, és a
konferenciáról beszámoló Evan Harrington szerint (Conspiracy Theories and Paranoia: Notes
from a Mind-Control Conference - Összeesküvés és paranoia: jegyzetek egy agykontroll
konferenciáról, "Skeptical Inquier Magazine": September/Oktober 1996) a résztvevők az
ellenvéleményt sem fogadták megértéssel. A tanácskozáson képviseltették magukat azok a
betegek is, akik azt állították, hogy kezelés révén visszanyerték emlékezőképességüket. A fent
megnevezett Társaságot a dallasi terapeuta, James Randall "Randy" Noblitt, hívta életre és
ő az ügyvezető igazgatója. Noblitt rendszeresen tart előadásokat a rituális kultuszokról, az
agykontroll technikákról és számos gyermekbántalmazási ügyben szakértőként is szerepelt.
Így többek között a texasi Austin-ban 1992-ben, egy gyermekgondozási ügyben tájékoztatta
az esküdtszéket, hogy a kultusz követői Amerika-szerte rendszeresen bántalmazzák a
gyermekeket, kínozzák, megerőszakolják őket és pornográfia készítésére is használják
gyermekáldozataikat.

Noblitt azt is megerősítette, hogy ezek az áldozatok gyakran nem képesek visszaemlékezni a
történtekre, mert olyan traumát szenvednek el, amely amnéziát okoz náluk. Noblitt Perskinnel
együtt könyvet is közzétett a rituális bántalmazásról. Néhány főáramlathoz tartozó terapeuta
szerint a Társaság csak a szélsőséges álláspontot képviselő kisebbséget tömöríti. Harrington
azonban úgy véli, hogy az ilyen típusú szervezetek drámai befolyást tudnak gyakorolni a
társadalomra. A konferenciát megnyitó tanácskozás elnökségében ott ült Walter Bowart az
"Operation Mind Control" című könyv szerzője, Mark Phillips, aki azt állítja, hogy belső
információkkal rendelkezik a kormányzat agykontroll technikáról, valamint Alan Scheflin
jogász, aki évek óta dokumentálja a Központi Hírszerzőszolgálat agykontrollal folytatott
kísérleteit az 1950-es és 1960-as években. Bowart a "False Memory Syndrome
Foundation"-t, (FMSF-et) "False Memory Spindrome"-nak, azaz hamis memória meséjét
szövőgető alapítványnak nevezte gúnyosan. Bowart állította, hogy a CIA által finanszírozott
FMSF-et azért hozták létre, hogy megfélemlítsék vele a lélektannal és elmegyógyászattal
foglalkozó szakembereket, és félrevezessék a közvéleményt.

Scheflin arról tájékoztatta a terapeutákat, hogy miként védekezhetnek olyan vádakkal

szemben, amelyeket korábbi páciensei emelnek velük szemben, akik időközben visszavonták
a gyermekkorban elszenvedett bántalmazásokkal kapcsolatos állításaikat.

Evan Harrington, aki szkeptikusan fogadta az elhangzott előadásokat, kísérletet tett arra,
hogy változtasson a résztvevők egyirányú beállítódásán. Kritikával illette a résztvevőket,
amiért azok nem ismerték Linda Meyer Williams tanulmányát, amelyben bizonyítja, hogy a
felnőttek egy jelentős számú kisebbsége nem dokumentálta kellően az orvosi rendelőben tett
látogatását, amikor állítólag szexuálisan bántalmazás miatt kellett gyermekként orvoshoz
mennie. A tanulmány demonstrálja, hogy egyes emberek erről elfelejtkezhetnek. Ugyanakkor,
ha az erőszak mértéke növekszik, akkor egyes állítások szerint csökken a rájuk történő
emlékezés lehetősége.

101
Harrington ellenben úgy látja: az adatokból ténylegesen arra lehet következtetni, hogy az
alkalmazott erőszak növekedésével nő a rá való emlékezés is. Ez viszont pont az ellentéte
annak, hogy az elszenvedett lelki trauma eredményeként az egyén elfojtja a fájdalmas
emlékeket, és az elfojtás következtében az törlődik a tudatból. Harringtonnak ezek az adatai a
konferencia számos résztvevőjét láthatóan felbosszantották. Harrington azzal érvelt, hogy
Linda Meyer Williams-nak egy aláírt levele van nála, amely az ő megfigyeléseit erősíti meg.
A nem jelentékeny erőszak összekapcsolása a rá történő fokozottabb visszaemlékezéssel
valószínűleg tévedés. Akik ezt állítják, összetévesztik avval, hogy idősebb korban a nagyobb
erejű bántalmazásra már erőteljesebben emlékezünk. Harrington meg volt róla győződve:
jogosan vetette fel ezt az ellenérvet egy olyan tanácskozáson, ahol az uralkodó nézet szerint
minél erősebb traumát okoz egy esemény, annál valószínűbb, hogy törlődik a tudatból.
Harrington azzal magyarázta álláspontjának egyöntetű visszautasítását, hogy a meghívottak
egyoldalúan lettek kiválogatva, s egy ilyen csoport nem alkalmas az ellentmondásokkal való
szembenézésre, és nem nyitott a kérdések megvitatására.

Ugyancsak ezen a dallasi tanácskozáson került terítékre a terapeuták ellen indított jogi
eljárások kérdésköre. Erről a témáról John Kiker jogász, továbbá három terapeuta, James
Randall "Randy" Noblitt, Michael Moore és Jan Maclean tartott előadást. Moore
elmondotta részletesen, hogy mennyire megtámadottnak és kiszolgáltatottnak érezte magát,
amikor néhány korábbi betege beperelte. Maclean azt fejtegette, hogy mindig hihetünk a
gyermekeknek, amikor a bántalmazásukról szóló történeteket mondják el. A gyermekek
gyakran használják fantáziájukat és kitalálnak dolgokat, de ez soha nem az ő súlyos
bántalmazásukról és kínzásukról szól. Ekkor Evan Harrington föltette azt a kérdést, hogy mi
a véleményük Steve Ceci munkásságáról. Először mély csend volt a válasz. Kiderült, hogy az
elnöki asztalnál ülő négy előadó egyike sem ismeri Steve Cecit, aki Amerika egyik
legkiválóbb fejlődés-lélektannal foglalkozó pszichológusa, és aki szakmai körökben jól ismert
a közelmúltban végzett kísérleteiről, ahol demonstrálta a gyermekek szuggerálhatóságát. Ceci
"egérfogó" kísérletei megmutatták, hogy ismételt meghallgatások a csupán elképzelt
fájdalmat okozó eseményre a gyerekek egy részénél azt eredményezi, hogy kijelentik: a
bántalmazásra tényleg sor került, holott az csak fiktív volt. Itt arról a kísérletről van szó,
amikor egy ujj "beszorul" az egészfogóba, a gyermek kórházba kerül, és meg van róla
győződve, hogy a fájdalmat okozó esemény megtörtént. Harrington részletesen elmondta ezt a
kísérletet, de a vita vezetői Ceci tanulmányainak az elolvasása nélkül úgy találták, hogy
ezeket az analóg eseteket nem lehet általánosítani a valóságos világra vonatkozóan.

Harrington hihetetlennek találta, hogy pszichológus szakemberek találkozóján olyan

szemináriumot lehet tartani, amely a gyermekek bírósági eljárásban tett tanuvallomásaival
foglalkozik anélkül, hogy egyetlen személy is hallott volna Steve Ceciről, aki oly sok
ismerettel gazdagította ezt a területet. Harrington egyébként más vonatkozásban is
megkérdezte az előadókat, hogy mit gondolnak az álláspontjukat ért bírálatokról? A dallasi
konferenciáról írott beszámolójában utal arra, hogy az ott tapasztaltakon érezhető volt az
összeesküvési elméletek hatása. Megállapítja, hogy ezek az elméletek sok társadalomban
jelen voltak a történelem során, és társadalom-lélektani szempontból van bizonyos
funkciójuk. Harrington elismeri, hogy az összeesküvési elméletek valóságosan létező
összeesküvésekről is szólhatnak, vagyis ennyiben nem csupán elméleti feltételezések, hanem
tudományos ismeretek. Ugyanakkor rasszista sztereotípiát is megfogalmazhatnak, amelyben a
megcélzott társadalmi csoport deviánsnak és erkölcstelennek látszik. Ezért az összeesküvési
elmélettel foglalkozó kutatás egyrészt irracionális, másrészt koherensebb, mint a valódi világ,
mert benne nem marad hely a hibákra, a tévedésekre és a kétértelműségekre. Az

102
összeesküvési elméletek jól megszervezett ellenségeket nyújtanak, akikkel szemben az egyén
meghatározhatja önmagát, és ez célt és irányító-keretet nyújt a számára.

Harrington ez után rátér arra, hogy miért utasítják el egyesek kategórikusan a traumatikus
eseményekre való hamis visszaemlékezés lehetőségét? Miért gondolják, hogy nem
jószándékú az, aki ennek a lehetőségével is számol? Úgy véli, hogy ez a merev elutasítás
egyfajta védekezés az igazsággal szemben. Ezért úgy látja: a dallasi tanácskozáson valódi vita
azért nem bontakozhatott ki, mert a résztvevőket egyesítette az a szilárd meggyőződés, hogy
összeesküvés létezik, legfeljebb ennek a pontos meghatározása, minősítése változott
személyről személyre. (Sátánista kultuszok, agykontroll, új világrend, illuminátusok, stb.) A
terapeuták többsége, ha nem is mindegyik, korábban nem vette figyelembe az új világrend
összeesküvést, noha többen is fogékonyak voltak ezekre az elgondolásokra. A többségük
ismerte, és hitt is az "Operation Monarch" összeesküvésben a hiteles bizonyítékok hiánya
ellenére. (E sorok írójának fejtörést okoz, hogy miért nem hihetőek azok a bizonyítékok,
amelyeknek a létezését kongresszusi bizottságok állapították meg, és elismerte a CIA
igazgatója is, amelyek miatt perek folytak, és az ítéletek nyomán a kanadai kormány és az
amerikai kormányszervek kártérítés fizetésére lettek kötelezve. Vajon mi jelent bizonyítékot
Harrington számára, ha mindez nem az?)

Azt még Harrington is megállapítja, ha a klinikai pszichológusok és a pszichiáterek - nyilván

a tények hatására - elfogadják, hogy létezik összeesküvés, ez még nem szükségszerűen jelenti
azt, hogy nem értenek a szakmájukhoz, és nem tudnak gyógyítani. Nyilvánvaló, hogy az
agykontroll kísérletekről már sok adat látott már napvilágot, és ezek egy része nem
magyarázható meg a nemzetbiztonság érdekeire való hivatkozással sem. Ilyen például a
gyermekek kísérleti célú bántalmazása. Ezért a kísérletezők és a mögöttük meghúzódó
hatalmi körök, továbbá a vádakban érintetté vált befolyásos személyek azt találták az egyik
legjobb védekezésnek, ha a bántalmazásról orvosi kezelés hatására tanuvallomást tévő
gyerekek vallomásainak a hitelességét eleve megkérdőjelezik. Ha tehát beviszik a köztudatba,
hogy a gyermek különböző befolyás hatására azt mond, amit akar, akkor ezeknek a súlyos
bántalmazást elszenvedett gyermekeknek sem szabad hinni. Ebből következően azok, akik a
kísérleteket végezték, és a pedofil "haszonélvezők" is ártatlanok, vagy legalább is nem
vonhatók felelősségre.

Harrington szerint egyelőre nem lehet felmérni, hogy a terapeuták összeesküvésre vonatkozó
meggyőződése milyen hatással lehet a páciensekre. Egy másik jelenlévő, Jerry Leonardo
fizikus, ezt írta a dallasi tanácskozással kapcsolatban:

"Azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a kultuszok sokkal jobban el vannak terjedve,

sokkal jobban össze vannak fonódva, kifinomultabbak és veszélyesebbek, mint azt valaha
gondolta... Nyilvánvaló, hogy ez a fajta kultikus tevékenység széles körben elterjedt. A
rendőri testületek országosan megszerveződött gyermekrablásokat végző bűnözői csoportokba
botlottak. Ted Gunderson beszámolt egy esetről, amelyben személyesen leleplezte, hogy egy
elemi iskolához alagútrendszert építettek, amelyen keresztül elvitték a gyermekeket a
szomszédos házakba azért, hogy sátánista rituálékon bántalmazzák őket... Személyes
meggyőződésem, hogy a nagyobb sátánista kultuszokat a szövetségi hírszerző és
jogalkalmazó szervek a háttérből manipulálják."

Harrington azzal folytatja értékelését, hogy egyelőre nem lehet tudni, hogy a gyakorló
terapeuták hány százaléka vall Leonardoéhoz hasonló nézeteket. Még akkor is, ha a számuk
nem túl nagy, egyelőre fel sem mérhető, hogy milyen hatással vannak kollégáikra, valamint

103
betegeikre. A dallasi tanácskozás feltehetően nem marad hatás nélkül a hagyományos
terapeutákra, akik tovább kutattak a kultuszok létezését alátámasztó bizonyítékok után. Több
kutató is körvonalazta, hogy az összeesküvési elméletek mind történelmileg, mind a
pszichológusok tekintélyes tanácskozásain milyen szerepet játszanak. A lelki sérülésekkel
foglalkozó specialisták többsége egyelőre még nem az összeesküvési elmélet követője, de
idővel ők is e nézetek híveivé válhatnak. Arra a lehetőségre is figyelemmel kell lenni, hogy
bizonyos jobboldali rasszista szervezetek politikai célokra használhatják fel a pszichológiai és
a pszichiátriai szakma dilemmáit.

Harrington úgy véli, hogy azok a terapeuták, akik betegeik érdekében a legjobbra
törekszenek, az idő múlásával kénytelenek lesznek engedni az összeesküvést valló csoport
nyomásának. Ez végül is a beteg kárára van. Az olyan nézetek, hogy az összeesküvés bírálói a
CIA ügynökei, illetve a gyermekek bántalmazásáról felszínre került tényeket akarják
semlegesíteni, csak tovább erősítik a terapeuták ellenállását a kritika minden formájával
szemben. A magunk részéről úgy látjuk, hogy miközben Harrington a kritika elutasítása miatt
sajnálkozik, aközben egyetlen egy kemény bizonyítékot sem hozott fel tanulmányában, amely
cáfolta volna a dallasi tanácskozáson az agykontrollal való államilag jóváhagyott visszaélésről
kiderített tényeket. Ezért Harrington bírálatából az agykontroll kísérletek irányítóinak attól
való félelme olvasható ki, hogy lelepleződnek a pszichológusi-pszichiátriai szakma képviselői
előtt.

A NSA agykontroll előírásai

Érdemes röviden megismerkednünk az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének

(National Security Agency-nek, NSA-nak) a tudatküszöb alatti poszthipnotikus szuggeszciók
használatára vonatkozó ajánlásaival. Ezeket annak a dokumentumnak az alapján ismertetjük,
amely elérhető a http://www.kimsoft.com/2000/nsa-psy.htm internetes címen. A bevezető
közli, hogy a NSA egy meghatározott területre vonatkozó hírszerző-technológiáról, és annak
alkalmazásáról ad tájékoztatást. A technológia elnevezése a következő:

"Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége által hírszerzési és kémelhárítási célból

beültetett, tudatalatti poszthipnotikus szuggeszciók és előírások, amelyek akusztikusan
továbbított és fonetikailag felgyorsított poszthipnotikus parancsokat használnak anélkül, hogy
a kísérleti alany alvajárási előkészítésen menne keresztül."

"Computer Simulated Subconscious Speech Language - Komputer által szimulált tudatalatti

beszélt nyelv."

A dokumentum rátér az alkalmazásra. Itt három területet jelöl meg: a hírszerzést, a

kémelhárítást és a magatartás-módosítást.

A hírszerzés külföldi és hazai diplomatákkal, kémekkel és polgárokkal szemben

alkalmazandó, valamint a csúcstechnológia megszerzésére az Egyesült Államok védelme
érdekében. Célja a polgároknak a kormányzatról való véleményének a nyomon követése,
továbbá a propaganda. Szoros megfigyelés alkalmazása háború, nehéz gazdasági helyzet és
politikai választások idején. Ide sorolandó a kábítószer elleni küzdelem. Célja még olyan
beruházásoknak a beazonosítása, amelyek magas jövedelmet nyújtanak titkos műveletek
finanszírozásához. Ugyancsak ide tartozik olyan bevetésen lévő ügynököknek az irányítása,
akik nem rendelkeznek kommunikációs és desifrírozási eszközökkel.

104
A kémelhárítás külföldi diplomatákkal, kémekkel és polgárokkal szemben kerül
alkalmazásra a hírszerző-műveletek beazonosítása végett. Itt fel kell mérni a terjedelmet, a
résztvevőket, a kommunikációs módszereket és az egyes személyek, a rendszerek és a
berendezések gyenge pontjait, vagy azokat a jelzéseket, amelyek kihasználhatók. A további
felhasználáshoz tartozik a félrevezető információk terjesztése, a vezetők zavarása és zavarba
ejtése kritikus döntések meghozatalakor. A különböző tények jelentőségének az elferdítése
azért, hogy az Egyesült Államok számára hasznos döntések szülessenek, továbbá külföldi
hírszerzők magatartásának a módosítása azért, hogy ne legyenek lojálisak. Adott esetben
öngyilkosságokat is elő kell segíteni.

Az ismertetendő agykontroll-technológia célja a magatartás-módosítás és a felgyorsított

újraszocializálás, vagyis ezt a technológiát lehet kémek, politikai tisztségre pályázók és más
közéleti személyek beszervezésére, ellenőrzésére használni pszichológiai megfélemlítésen,
félelemokozáson és zsaroláson keresztül. A NSA használja még ezt a technológiát az
újraszocializálásra (agymosásra). Ez azt jelenti, hogy az amerikai szavazópolgároknak
lehetővé teszik hogy "életüket átadják Krisztusnak". Az idézet összeállítás készítője ehhez azt
a magyarázatot fűzi, hogy az amerikaiak adják fel személyes akaratukat, és mondjanak le
polgári jogaikról a NSA javára. Minden kísérleti alanytól meg kell követelni, hogy tartson
fenn "személyes viszonyt Jézus Krisztussal", követve a bibliának az előírásait. A valódi
szándék természetesen az, hogy az illető a NSA parancsait teljesítse. Ezt a technológiát arra is
használják, hogy ellenőrizzék és optimalizálják a NSA alkalmazottak teljesítményét és
lojalitását.

A dokumentum ezután rátér az általa használt definíciók és betűszavak jelentésének a

meghatározására. Így a hypnoamnesia (hipnoamnézia) az emlékezés időleges elvesztését
jelenti a poszthipnotikus szuggeszció következtében. A NSA az Egyesült Államok
Nemzetbiztonsági Ügynöksége, amelynek központja Maryland állambeli Fort Mead
támaszponton van. Az ODO pedig az ügyeletes, intézkedésre jogosult és kötelezett személyt
jelöli. A "Poszthypnotic Command "(a hipnózis utáni parancs) ugyanaz, mint a hipnózis
utáni szuggeszció. A Command (parancs) terminus gyakrabban használt, amikor a
hipnózist kényszerrel alkalmazzák a kísérleti alanyon, és amikor az alávetett személy akaratát
megtörik úgy, hogy megfosztják őt az úgynevezett gyors szemmozgással járó mély alvástól
(REM - Rapid Eye Movement Sleep Deprivation), illetve a befolyásolhatósági indexét
megnövelik olyan drogokkal, mint a CNS és szívkeringési stimulánsokkal.

A REM és a kiválasztott kémiai stimulánsok együttes hatásaként a kísérleti alany nem képes
ellenállni a szuggeszciónak, és ez által az paranccsá válik a számára. Ha a kísérleti alany meg
van fosztva a REM alvástól, annak számos következménye van: csökken a protein szintézise,
fekete karikák jelennek meg a szemei körül, elveszíti a rövid-távú emlékezetét, zavart lesz,
ingerlékeny, dühös, frusztrált, csökken az önbecsülése, növekszik a szuggesztibilitása,
csökken a produktivitása, közönyössé és depresszióssá válik. Ha valakit hosszabb időn át
megfosztanak a REM alvástól, az meghal.

A poszthipnotikus (hipnózis utáni) szuggeszció, vagy parancs a helyén marad, és aktívan

kifejti hatását a kísérleti alanyban a hipnotikus transz, vagy a tudatalattiba történő direkt
behatolás periódusában. A hipnózis utáni szuggesztibilitási index azt méri és jelzi, hogy
milyen a kísérleti alany fogékonysága és érzékenysége a hipnózisra.

Az agykontroll szempontjából a "script" szó olyan gondosan megválasztott szavak sorát

jelenti, amelyek hipnózis utáni szuggeszció formáját öltik. Egy "script" általában négy

105
különböző részből áll. Először a beazonosítóból (a kísérleti alany neve, leírása, vagy más
azonosító tényező), másodszor az aktivizáló feltétel, vagy feltételek kulcsszavából (mikor,
mit és hogyan fog a szuggeszció beindítani), harmadszor a tartalomból (vagyis abból, hogy a
beindító jel a kísérleti alany tudatából mit fog kiváltani). Végül az időhosszból (vagyis hogy
mikor és milyen feltételek közepette fog leállni, illetve befejeződni). Az úgynevezett
megerősítő "script"-ek azt a cél szolgálják, hogy növeljék a hipnózis utáni központi parancs
erejét.

Az úgynevezett "Somnambulatory State" (alvajárási állapot) azt az abnormális alvó

állapotot jelöli, amelyben a kísérleti alany motorikusan cselekszik, így például tud sétálni,
futni. Ez az állapot a hagyományos hipnózisnál csaknem minden esetben előfeltétel.

A "Subliminal Implant" (a tudatalattiba elhelyezett implantátum) egy olyan hipnózis utáni

szuggeszció, amelyet sikeresen juttattak be a kísérleti alany tudatalattijába.

Végül meghatározza az összeállítás, hogy mi a "Transceiver". Ez egy közel mikroszkópikus

nagyságú elektronikus megfigyelő eszköz, amely gyűjti és továbbadja a kóddal titkosított
audio, színes videó jeleket, a kísérleti alany tartózkodási helyének összegyűjtött koordinátáit
és ezt továbbítja a NSA műholdjainak, amelyek viszont eljuttatják őket a NSA központi
műveleti irányítóihoz. Ez a szerkezet kap ugyancsak kóddal titkosított "audioscript-eket" a
NSA központi műveleti irányítóitól műholdakon keresztül, amelyek továbbítják tudatküszöb
alatti hipnózis utáni szuggeszciók formájában a kísérleti alany tartózkodási helyére. Ezek az
eszközök körülbelül egy tűfej nagyságúak, el lehet őket rejteni a házakban, hivatalokban,
autókban, repülőgépeken és az utcasarkokon.

Az agykontroll technológia rövid áttekintése

Azon túlmenően, hogy a NSA képes látni és hallani mi történik a megfigyelendő személy
otthonában, közlekedési eszközében és hivatalában - ahol a mikroszkopikus digitális
megfigyelési technológiát alkalmazza - arra is képes, hogy kihallgasson és befolyásoljon egy
személyt tudat alatt, vagyis a kísérleti alany tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek a
megértéséhez át kell tekinteni a gondolatok címkézését és a válaszok típusok szerinti
megjelölését, elnevezését. Ha valakinek már volt alkalma, hogy hosszabban figyelje a
baseball játékot (erre e sorok írójának bőven volt lehetősége, amíg az Egyesült Államokban
élt), akkor gondos figyelés után rájöhet, hogy a labdát fogó és a labdát dobó játékos igen
kifinomult módszerekkel, vakaródzással, a baseball sapka megigazításával, a ruha
húzgálásával, stb. üzeneteket vált egymással. Ehhez hasonló kommunikációs technikát
használ a NASA is a kísérleti alany agyán átsuhanó gondolat kiderítésére, vagy másképp
kifejezve a "gondolatolvasásra".

Vegyük most közelebbről szemügyre, hogy miként lehet egy vakarás, egy ruhaigazítás, vagy
egy ártatlan tüsszentés alkalmas egy gondolatnak a címkével való ellátására, azaz
kategórizálására. Az egyszerűség kedvéért ezeket a vakarásokat, ruhaigazításokat,
tüsszentéseket, köhögéseket, akaratlan izommozgásokat, amelyeket a kísérleti alany egy
tudatalatti kihallgatása során végez, nevezzük "gondolatcímkéknek". Milyen hipnózis utáni
továbbítási módszert alkalmaznak? A NSA ötvözi a hipnózist és a gondolatcímkézést, amikor
a kísérleti alanyt a tudomása nélkül hallgatja ki. Miként lehet itt használni a hipnózist? Ennek
a megértéséhez azt kell tudni, hogy a tudatalatti agyműködés percenként 1200-tól 1400-ig
terjedő sebességgel működik. Ez sokkal gyorsabb, mint a tudatos agy működési sebessége,
amely percenként 250-től 450 szóig terjed. Ezt a sebességet WPM-el jelölik, jelentése "words

106
per minute", azaz hány szó percenként. A hipnózis utáni "script", azaz a gondosan
megválasztott szavak sora beszédsebességgel megközelítőleg 250 WPM-el mondható ki. Ezt
egy magnetofon, vagy egy számítógép felgyorsítja 1200-1400-ig terjedő WPM-re.

Ezzel a jelenséggel hangtechnikusok, rádió és TV szerkesztők napról-napra találkoznak,

amikor különböző okok miatt változó sebességgel kell lejátszani az elektronikusan lerögzített
műsoranyagot. Amikor az emberi hang 1400 WPM-re gyorsul fel, akkor magas hangfekvésű
csiripelő vinnyogássá válik. A filmszínházakban vetített filmeknél 30 filmkocka pereg le
előttünk 1 másodperc alatt. Egyetlen kockára 1/30-ad másodperc jut, amit a tudatos
agyműködés nem képes felismerni, de a tudatalatti agyműködés világosan olvassa és megérti
az adott filmkocka üzenetét. Amikor az 1960-as években a 30 kocka közül egyetlen egyre
írták rá, hogy "Drink Coca Cola", a nézők körében 65 %-al nőtt aznap este a Coca Cola
fogyasztás. Ezért a szövetségi kormány végül is betiltotta a tudatküszöb alatti reklámozást.
Kutatók szerint az arány csak azért volt 65 %-os, mivel nem mindeki figyeli egyforma
intenzitással a filmet, egyesek éppen körülnéznek, vagy esznek valamit, vagy éppenséggel
gyengébb a látásuk és ezért nem ért el hozzájuk az üzenet.

A most ismertetett technológia kifejlesztése kezdetén a NSA eredetileg magnetofonra

rögzítette kimondott szó formájában a hipnózis utáni szuggeszciós üzenetet és ezt a
magnetofon sebességének növelésével gyorsították fel. Ez az eljárás igen munkaigényes volt,
megkövetelte, hogy valamennyi e feladatot végző személy kifogástalanul ejtse ki a szavakat,
jól bírja a nyelvet és a megfelelő dialektust használja. Emellett a háttérzajok miatt gyenge volt
a minőség és gyakran időbeli elcsúszásokat okozott a magnetofonfelvétel és a feldolgozás.
Ezen túlmenően igen sok gyakorlással lehet csak elérni, hogy valamennyi munkatárs azonos
sebességgel beszéljen, úgy hogy a felgyorsított "script" a megfelelő sebességgel legyen
továbbítható.

Jelenleg komputerekkel állítják össze az ideális optimalizált fonémákat (fonéma az a hang,

amelynek a megváltoztatásával a szó jelentése megváltozik, így például lap - láp) a szavak
kialakítására és ezeket a szavakat aztán a megfelelő továbbítási sebességre gyorsítják fel.
Ahol nyelvi dialektus is jelen van, ott az alap fonémáknak egy másfajta készletét használják.
A technika ott tart, hogy a földgolyónkon használt nyelvek egész sorához megkeresték a
különböző fonetikai elemeket, ezt digitálisan megszerkesztették, optimalizálták. Ezeket
használják a továbbítandó üzenetek, a hipnózis utáni szuggeszciókra emlékeztető "script"-ek
összeállításához. Minimálisra csökkentették a szavak közti üres részt, és a hangmagasság
emelkedését korlátozták és megszűrték. Az ismétlődő színuszgörbéket is eltávolították a
fonetikus elemek akusztikus hullámainak az áramlásából. Így csökkentették az aktuális
színuszgörbéket.

Ez csökkenti a fonémának azt a tényleges időtartamát, amelyet a továbbítás érdekében aztán

még felgyorsítanak. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb sebességgel játsszák az üzenetet és
csökkenti a kísérleti alany képességét arra, hogy felismerje, hogy ez tulajdonképpen egy
felgyorsított beszéd. Az optimalizált és digitálisan kiválasztott és megszerkesztett fonémák
használata kiegészítve hipnotikus szuggeszciókhoz hasonlóan struktúrált szavakkal és
mondatokkal úgy is meghatározható, mint "computer simulated subconscious speech
language - komputerrel szimulált tudatalatti beszédnyelv".

A tudatalatti agyműködés nagyon érzékeny. Képes hallani azt, amit a tudatos agy nem vesz
figyelembe. Ha sokat nézzük a televíziót, akkor valószínűleg megtapasztaljuk, hogy sok
"subliminal tapes - tudatküszöb alatti magnetofon" működik azért, hogy beprogramozza

107
tudatunkat. Ezeket a hatásokat titokban rögzítették az óceán hullámzajába, zenébe, vagy más
hanghatásokba, de ezek nincsenek felgyorsítva a tudatalatti továbbítás sebességére, és éppen
ezért nem elég hatékonyak. A tudatalatti agyműködés képes hallani és megkülönböztetni az
üzeneteket még akkor is, ha háttérzaj hallatszik, mint például a hullámok morajlása, autók,
repülőgépek zaja, vagy amikor valaki beszél hozzánk normális társalgás keretében. A tudatos
agy nem fog hallani semmit, hacsak az nem közvetlen-közelről a házban hallatszik. Ha
nagyon odafigyelünk, akkor hallhatjuk alacsony hanghatású magnetofonszalagnak a gyors
tekerését, és kis hangerővel való lejátszását. Ez a hang a NSA magas sebességű audio
tudatalatti üzenete. A fonetikus összetevőknek ez a módosítása lejátszva kis hangerővel,
ötvözve a környezeti háttérzajjal, nagyon nehézzé teszi a kísérleti alany számára a NSA
üzenetének a rögzítését. Még ha az illető képes lenne is hatékonyan rögzíteni ilyen üzenetet,
nagyon nehéz azt a háttérzajtól elválasztani, filterezni, kiszűrni. Így rekonstruálni a hiányzó
színuszgörbéket a hanghullámok áramlásából, lelassítani az üzenetet olyan mértékűre, hogy a
hipnózis utáni "script" tartalma megkülönböztethető legyen a tudatos agyműködés számára,
ílymódon csaknem lehetetlen egy átlagember számára.

Röviden összefoglalva a kísérleti alanynak semmi esélye nincs arra, hogy elemezze a NSA
üzenetét az alábbi eszközök nélkül:

- Egy a legutóbbi technológia szerint működő hivatásos rögzítőberendezés.

- Digitálisan működő hanghullám kezelő berendezés.
- A hanghullámokra vonatkozó tudományos ismeretek felsőfokú elsajátítása.
- Jártasság a lingvisztikában és a fonetikában.
- A hipnózis elméletének és gyakorlatának, valamint a "script"-ek készítésének az ismerete.
- Ezen túlmenően ideális környezeti feltételekre is szükség van a rögzítéshez.
- További feltétel még, hogy a NSA ne tudjon a kísérleti alany ilyen irányú szándékáról és
képességéről, vagyis hogy meg tudja oldani a továbbított üzenetek felismerését és rögzítését.

A fentebb ismertetett feltételek együttes meglétének hiányában ez a technológia tökéletes

hírszerzési eszköz. Ugyanis csaknem lehetetlen kideríteni a létezését, bemérni és rendkívül
nehéz a nyomokat visszavezetni a NSA-ra. Azok a tünetek, hogy a NSA képes a
programozásra és valamit beültetni a kísérleti alanynak a tudatába, félelmet vált ki, mivel
számolnia kell az illetőnek azzal, hogy elmebetegnek gondolják, ha jelentést tennének a NSA-
nak az ilyen jellegű tevékenységéről. A kísérleti alanyok nem ismerik ennek a technológiának
a forrását, sem a technológiát magát, nincsenek kemény bizonyítékaik, csupán észleléseikre,
szenvedéseikre és izolációjukra tudnak hagyatkozni. Mód van arra is, hogy a megtámadott
egyén rendelkezésére álló egyéb eszközöket kiderítsék, ezekkel szemben megelőző lépéseket
tegyenek, így a NSA tulajdonképpen még inkább meg tudja bénítani az illetőt.

Miként használja a NSA a hipnózis utáni továbbítási módszert, a gondolatcímkéket? A NSA

agyprogramozó üzeneteit audiovizuális elektronikus megfigyelő eszközökön keresztül juttatja
el a címzetthez, amelyeket, mint már utaltunk rá az illető otthonában, autójában, munkahelyén
helyez el. Ilyen tudatküszöb alatti üzenet lehet a következő: "X úr képzelje el, hogy az
adóhivatal megvizsgálja az adóügyeit. Emlékezzen vissza, amikor csalt az adójával és
aggódott, hogy vajon az adóhivatal ezt kiderítheti egy ellenőrzéssel. Ha Ön soha nem követett
el adócsalást és nincs miért félnie, akkor viszketni fog a jobb fülcimpája, amely vakarásra
megszűnik. Ha az adóhivatal rajtakaphatja a csaláson, akkor a bal orrcimpájában érez
viszketést, amely akkor fog eltűnni, ha kétszer megvakarja. X úrnak csak egy futó gondolata
volt az elmúlt adóbevallásról, és csak egy kis viszketése volt. Ez a viszketés az a bizonyos
"thought label - gondolatcímke". A NSA illetékes munkatársa (NSA Officer On Duty, ODO -

108
a NSA szolgálatban lévő, illetékes munkatársa) lényegében arról cserélt információt a
kísérleti személlyel, hogy az csalt-e valaha az adójával és vajon az adóhivatal elkaphatná-e
egy vizsgálattal.

Ez az igen leegyszerűsített példa szemlélteti a tipikus NSA kihallgatást. A tényleges

kihallgatás során alkalmazott üzenetek több száz szóból is állhatnak, nagyon összetettek és
kifinomultak lehetnek. A legtöbb üzenet több tucatszóból tevődik össze. A zárt hírszerző világ
az elmúlt évtizedekben újabb csúcsokhoz érkezett. Ma már közvetlenül hatást tud gyakorolni
szinte minden személyre az Egyesült Államokban, de külföldön is. A már működő
elektronikus megfigyelő rendszer kiterjed Mexikóra, Közép-Amerikára és Dél-Amerika sűrűn
lakott térségeire. Ma már működik Ausztráliában, Afrikában, és Európa azon országaiban,
amelyek nem tartoztak a szovjet birodalomhoz.

A NSA azonban - több kutató állítása szerint is - arra törekszik, hogy az egész földgolyót egy
"elektronikus szem" megfigyelése alá helyezze a harmadik évezred elején. Ezt a célt már
csaknem elérték, nehézségekbe csupán a csúcstechnológiájú országokban ütköztek. Itt a
hírszerzés-elhárító technológia fejlett, és a szükséges pénzügyi eszközök is rendelkezésre
állnak. Ennek eredményeként ezekben az országokban be tudták azonosítani a "transceiver"-
ekből (adó-vevő készülékekből) érkező magasfrekvenciájú mikrohullámú kibocsátások
kitöréseit.

A NSA kommunikációs rendszere tehát képes arra, hogy bármely személytől hangmintát
("voice print") vegyen, és azt nyilvántartásában elhelyezze. Az így raktározott mintát később
fel lehet használni a kísérleti személy meghatározására, mégpedig úgy, hogy a reális idejű
megfigyelés során szerzett hangmintákat, amelyeket tartózkodási helyszínén vesznek róla,
összehasonlítják vele. Ehhez arra van szükség, hogy a megcélzott személy egy adó-vevő
készülék közelében beszéljen. Ha a megfigyelt tudatában van annak, hogy a NSA látókörébe
került és ezért csendben marad, akkor a NSA arra is képes, hogy periódikusan világszinten
bocsásson ki tudatküszöb alatti üzenetet, amely név szerint megcélozza az adott személyt, és
arra készteti, hogy elaludjon, és álmában beszéljen. Miután az illető beszél, a hangmintája
beazonosításra kerül és a személy tartózkodási helye is meghatározható csaknem az egész
világon. Ma már nem csak költői hasonlat, de valóság, hogy a Földünk összezsugorodott és
egyre kisebbé válik.

Az itt ismertetett technológiát eredetileg a CIA által folytatott kísérleti programok keretében
dolgozták ki az 1950-es években, majd továbbfejlesztették őket az 1960-as években. Ez után a
bőségesen rendelkezésre álló pénzügyi eszközök lehetővé tették, hogy a fontos
nemzetbiztonsági területek mindegyikére kiterjesszék.

Amikor a már említett "Drink Coca Cola" reklám bámulatosan eredményesnek bizonyult,
felmerült a kérdés, vajon a látássebességhez hasonlóan a hallás is felgyorsítható-e. Ezirányban
a NSA Fort Mead-i támaszpontján folytattak kísérleteket, ahol a kiválasztott fonémákat úgy
változtatták meg, hogy a felesleges színuszhullám görbéktől megfosztották őket, és
elektronikusan újrakonstruálták a szavakat rövid változatban. A korai szakaszban
kísérleteztek a távolbalátással is, ahol a kísérleti alany ellazult állapotban felnyitja a tudatát és
megmagyarázza azokat a képeket, amelyeket a NSA készített ezt a technológiát használva.
Ezek a kísérletek tették lehetővé, hogy "a komputer által szimulált tudatalatti beszéd nyelvét"
tökéletesítsék és "script" változatban maximalizálják a továbbítás lehetőségét a kísérleti alany
tudatában egy megfelelő "vision or picture" (látvány vagy kép) formájában. A kísérleti alany

109
által már korábban látott képek egyszerűen visszahívatók az úgynevezett "Age regression"
(életkor visszaidézés) "script" változatainak az alkalmazásával.

A NSA kémelhárítási kísérletei

Több kísérlet is folyt annak a meghatározására, hogy milyen feltételekkel és eljárásokkal lehet
Amerika ellen bevetett kémeket agykontrollal ellenőrzés alá venni. Az egyik ilyen kísérlet
alanya egy férfi volt, aki konfliktusba került a fiával és egy alkalommal leöntötte benzinnel és
felgyújtotta. Ugyanezt tervezte saját magával is, de az életösztöne erősebbnek bizonyult, mint
a NSA belé ültetett magatartásmódosító programja. Miután letartóztatták, elmondotta, hogy
agya hirtelen kitisztult és már nem tudta okát adni, hogy miként tudta elkövetni ezt a
bűncselekményt. Az történt, hogy a hipnózist egyszerűen megszüntették, a kísérleti alanynak
megengedték, hogy aludjon, úgyhogy a pszichiátriai szakértők, akik tanulmányozni fogják az
illetőt, ne találjanak semmi nyomot, ha alávetnék a hagyományos hipnoterápiával vagy
pszichoanalízissel végzett vizsgálatoknak.

Másfél évtizeddel ezelőtt hírt adtak az újságok arról, hogy Floridában több idősebb ember
meghalt álmatlanság következtében. Az orvosok mindent megpróbáltak, de nem voltak
képesek változtatni ezen a helyzeten, amely végül is valamennyi beteg halálával végződött. A
NSA-nak sikerült kifejlesztenie olyan aggodalmat okozó "scrip"-eket, amelyek optimalizálták
a hipnózis utáni állapot tartósságának a csökkenését annak arányában, ahogy az idő múlásával
a kísérleti alany egészsége romlott.

Az egész Egyesült Államokat megrázta az az eset, ami a Davidian szekta tagjaival Wako-ban
történt. David Koresh órákon át tárgyalt az FBI képviselőivel Istenről és a bibliáról, végül
várta Isten szavát, hogy megmondja neki, mit tegyen az ostrom utolsó óráiban. A szóbanforgó
üzenet olyan összetételű lehetett, amely "Personal Journal" számokat is tartalmazhatott,
(ezeket a NSA megköveteli a kísérleti alanyok számára az agymosás idején), amely viszont
elvezethetett volna azokhoz a kérdésekhez, hogy vajon miként vált ilyen minőségűvé ez a
szekta-kultusz. Továbbá a NSA-nak úgy volt célszerű feltűntetnie, hogy "God spoke to them
and said to commit suicide" (Isten szólott hozzájuk és közölte velük, hogy kövessenek el
öngyilkosságot). Csak így tudta megmenteni kudarctól ezt az újabb nagyszabású agykontroll
kísérletét.

Az FBI "Crime Information Center, CIC" (Bűnügyi Információs Központ) több ezer olyan
aktával rendelkezik, ahol dokumentálva vannak azok az esetek, amelyek magukon viselik a
NSA kísérletek jellegzetességeit. Ezekben az ügyekben a "Thought Controll" technológiát
alkalmazták. Jelenleg a NSA sok olyan kísérleti alannyal rendelkezik a társadalom
legkülönfélébb részeiből, akiknek az aktivizálásához már csak "triggerek"-re, azaz
programbeindító, gondosan megkonstruált hipnózis-utáni "script"-ekre van szükség ahhoz,
hogy teljesítsék a kapott parancsot és adott esetben akár egy gyilkosságot is végrehajtsanak. A
NSA úgy hívja őket, hogy "Shooters on a Shelf" (polcon tartott lőfegyverek). Egy példa erre
Russel Eugene Weston, aki 1998. július 26-án Washingtonban a Capitolium környékén
ámokfutóként lövöldözni kezdett. Az állapították meg róla, hogy skizofréniája van. Olyan
kényszerképzetei voltak, miszerint kapcsolatban áll a CIA-val vagy az FBI-val, és meg volt
róla győződve, hogy egy rádió nyomkövető szerkezet volt beültetve a fogába. Russel Eugene
Weston is a NSA elektronikus agymosásának volt a terméke. Nem volt képes felismerni a
rendkívül fejlett technológiát még annak dacára sem, hogy tudta "valaki" (CIA, FBI, stb.) tart
kapcsolatot vele és ez a kapcsolat kiterjed az egész Egyesült Államokra. Weston azt képzelte,
hogy egy nyomkövető eszközt ültettek a testébe. A NSA hipnózis-kezelése hatásaként arra a

110
következtetésre jutott, hogy a skizofrénia elleni gyógyszerek nem segítenének rajta és ezért
megtagadta azok bevételét. Ez az ember kétségbeesve próbálta enyhíteni azt a szenvedést,
amit a NSA okozott neki.

A már hivatkozott http://www.kimsoft.com/2000/nsa-psy.htm tájékoztató készítője megírja,

hogy évek hosszú során át már több ezer olyan személlyel került kapcsolatba, akiket vallásos
agymosásban részesítettek. Ezt olyan szintre emelték, ahol már "Isten" mondja meg nekik,
hogy mit tegyenek, és "Ő" szól hozzájuk gyengéd hangon, tudatukon belül, és a kísérleti
alanyok feltétlenül engedelmeskednek "Neki". Természetesen ellenségek is találhatóak a
fejükön belül. Ez azonban a bibliai János jelenések könyvében, az Apokalipszisben jelzett
Antikrisztus megérkezését bizonyítja. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus már visszatért a
földre és ő irányítja őket.

James Bamford "Inside America's Most Secret Agency, The Puzzle Palace" (Amerika
legtitkosabb ügynökségén belül, A rejtély palotája) című könyve, amelyet 1982-ben a
Houghton Mifflin Company adott ki rendkívül sok adatot tartalmaz a NSA történetére
vonatkozóan. A NSA eleinte csak a telefonok lehallgatásával foglalkozott, ez azonban
kibővült a legváltozatosabb audiovizuális technikákkal. Bamford az, aki a The Puzzle Palace-
ban beszámol a NSA első, magával az áldozattal végrehajtott kivégzéssel (öngyilkossággal)
kapcsolatos agykontroll technológiáról. A NSA-nak az egyik alkalmazottja a jelentések
szerint rohanva menekült a NSA területéről azt állítva, hogy démonok vannak a fejében, majd
pedig megölte magát.

A NSA alkalmazott ilyen módszert bizonyos hírek eltusolására. A kaliforniai Berkley

Egyetem egyik diákja 1990. november 27-én bement egy bárba, és túszokat ejtett.
Ragaszkodott ahhoz, hogy a rendőrség tegye lehetővé, hogy a CIA igazgatója beszéljen vele
azért, hogy így megszabadulhasson a szenvedésétől. A fiatalember leveleket küldött az
elnöknek és a CIA-nak, de kérései süket fülekre találtak. Miután a fiatalember pánikba esett,
lelőtte az egyik vendéget a bárban, és akkor egy SWAT csoport (Special Weapons and Tactics
Team - Különleges fegyveres és taktikai csoport) emberei halálosan megsebesítették. A San
Jose-i rendőrség megtalálta az elnökhöz írott leveleknek a másolatait, amelyekben a
fiatalember beszámol arról, hogy bizonyos emberek tudnak olvasni az agyban és ő rájött arra,
hogy ezt milyen módon teszik. A NSA sikertelenül végzett rajta agymosási kísérletet, és hogy
ez az egész dolog ne kerüljön napvilágra, nem volt más választása, mint saját biztonsága
érdekében eltávolítani az élők sorából. Rendkívül érdekes, hogy ez az eset eredetileg úgy
került az elektronikus tömegtájékoztatási eszközök híradásaiba, hogy egy fegyveres ember azt
követeli, személyesen beszélhessen a CIA igazgatójával. Ez a híradás rendkívül gyorsan
eltűnt és többé már nem szerepelt a hírek között.

A Nírvána nevű zenekar tagja, Curt Cobain, egy másik áldozata a NSA agymosásának. Itt is
arra kényszerűlt a NSA, hogy kiiktassa Cobain-t, aki zenéjébe a NSA tudatbefolyásoló
tevékenységére vonatkozó kulcsmondatokat és szavakat írt. Így kommunikált hallgatóságával.
Az egyik dalában, amelyet a NSA-hoz írt, úgy utal rá, mint "Friends inside his head" (A fején
belül lévő barátok). Ha a NSA büntetésként a legmagasabb szintű agymosást alkalmazza, a
kísérleti alany gyorsan távozik az élők sorából. Cobain a heroint használta, hogy elbódítsa, és
érzéketlenné tegye magát, de más eszközökkel is megpróbálkozott, hogy lelassítsa az az
elektronikus tudatbefolyásolás hatását.

Néhány évvel ezelőtt Nagybritanniában számos kormányalkalmazott dolgozott egy szigorúan

titkos radarlétesítményen. Közülük többen öngyilkosságot követtek el, noha nem volt

111
semmilyen látható nyoma valamely ellenséges kormány beavatkozásának, kábítószerrel való
visszaélésnek, vagy egyéb szokatlan dolognak. Mindössze arról volt szó, hogy bizonyos
kormányalkalmazottak egy fokozottan őrzött kormány projekten dolgoztak. Ezek a
halálesetek megrendezett öngyilkosságok sem lehettek, mert többet közülük kivülről nem
nyitható zárt ajtók mögött követtek el. Ezek az emberek ugyanannak a technológiának voltak
alávetve, mint a Berkley Egyetem diákja, vagy a NSA alkalmazottja, vagy Curt Cobain és
több ezer más személy, akivel a NSA kísérletezett. Az 1980-as években az egyik népszerű
zenekar írt egy dalt megmagyarázva a NSA agymosó technológiájának a tudományos
folyamatát. Ennek a dalnak az volt a címe, hogy "Wild, wild life"(vad, vad élet). A dal
szemléltette, miként észlelhető a hallható továbbítás ("audible transmission") a dal végén. Ez
ahhoz hasonló, mint amikor egy magnetofonszalagot gyorsan előretekerünk. Megmagyarázták
a dalban, hogy "ők gyorsan beszélnek...", valamint azt, hogy a zenekar tagjai sikertelenül
fordították arra minden idejüket és pénzüket, hogy találjanak egy helyet, ahol a NASA-nak
nem lenne módjában zaklatni őket. "The Talkind Heads" (A beszélő fejek), azaz a
szóbanforgó zenekar feltárta, és bemutatta, miként hangzik a tudat manipulálása, valamint azt,
hogy a NSA miként választhat ki valakit az agymosásra, továbbá azt is, hogy az elektronikus
megfigyelési rendszernek szinte korlátlan a hatóköre.

A NSA magatartásmódosító eljárása

Ebben a részben ismertetjük röviden azokat a tipikus technikákat, eljárásokat, magyarázatokat

és meghatározásokat, amelyek a NSA magatartásmódosító tevékenységében használatosak. Itt
természetesen elsősorban a tudatalatt elhelyezett hipnózis utáni szuggeszciókról van szó. A
kísérleti alany, anélkül, hogy tudna róla, hipnotikus hatás alá kerül, miközben teljesen ébren
van. Ezt az NSA által előre meghatározott és hipnózissal létrehozott - rendszerint
szélsőségesen vallásos - lelkiállapot az egyházak "reborn"-nak, újjászületettnek hívják. Ezek a
manipulált tudatú egyének életük céljául a Jézussal való személyes kapcsolat kiépítését és
fenntartását tartják.

A NSA magatartásmódosító eljárása a kísérleti alany beazonosításával és minősítésével

kezdődik. A kiválasztásnál szerepet játszik a kísérleti alany értéke az Ügynökség számára.
Ennek a felmérésénél tekintettel vannak közéleti szereplésére, pénzügyi helyzetére, politikai
meggyőződésére, illetve más hírszerzési vagy kémelhárítási szempontra. Mérlegelik a
lelepleződés kockázatának a minimalizálását, a kísérleti alany hipnózis utáni
szuggerálhatósági indexét, intelligenciáját, érvelőképességét, morális meggyőződését,
babonás képzeteit, társadalmi státuszát, valamint elsődleges támogató csoportjának
(családjának, baráti körének) az erős vagy gyenge voltát.

2000. március 26-án az Orange County Register üzleti szekciója ismertette a "National
Sleep Foundation" (Országos Alvási Alapítvány) jelentését, amely szerint az amerikaiak 40
%-a alvászavarral küzd. Ez a hír jelezheti, hogy a NSA bővíti a nagyközönségre gyakorolt
befolyását. Az már ismert, hogy a NSA mindig a REM-alvástól való megfosztással kezdi el a
magatartásmódosító eljárását. Miután megtörténik a kísérleti alany kiválasztása, hosszú időn
át tartó REM-alvás megfosztásnak vetik alá, továbbá hipnózis utáni szuggeszciókkal
bombázzák, amelyek megtörik az akaraterejét, magabiztosságát, önbizalmát, és erkölcsi
értékrendszerét. Miközben a kísérleti alany egyre nagyobb mértékben elszigetelődik a
családján belül, és az általa tisztelt irányadó csoporttól, depressziós állapotba kerül, apatikus
lesz, és végső soron társadalmilag és pénzügyileg is sikertelen.

112
Tipikus hipnózis utáni eszközökkel kiváltott érzéki csalódás az, amikor a kísérleti alany
csípést, szúrást, reszketést, remegést érez teste különböző részein. Ezek mikrohullámú
besugárzások következményei lehetnek. Tompa ütések, recsegések, zörejek hallhatók a
falakról, a mennyezetről, az órákról, a lámpákról és ehhez hasonlók. Kialakulnak azok a
kényszerképzetek, vagy téveszmék, hogy a kísérleti alanyt a szomszédai megfigyelik,
kémkednek utána, vagy állandóan követik. A kísérleti alanyok gyakran azt hiszik, hogy a
különböző furcsa érzetek és észlelések a testükbe ültetett implantátumok következményei. A
kísérleti alanyok számára fontos annak a megértése, hogy a NSA ezt a technológiát
atombiztos földalatti bunkerekből irányítja, és hogy a szomszédjának semmi köze sincs az
általa észlelt furcsa tapasztalatokhoz. Senkinek sincs kedve és ideje ahhoz, hogy
mikrohullámú fegyverrel kövessen valakit azért, hogy a teste különböző részén furcsa
bizsergő, csiklandozó érzéseket váltson ki.

El vagyunk árasztva folyamatosan mikrohullámokkal a televízióállomásokról, a

kommunikációs műholdakról. Ennek ellenére nem érezzük a mikrohullámok által okozott
tüneteket, mivel ezeknek nincs meg az a lehetősége, hogy kiváltsanak lokalizált szinaptikus
(idegsejt kapcsolódási) válaszokat az agyunkban. (A szinapszis az idegsejtek egymáshoz
történő csatlakozási helye, ahol az ingerületeket átveszik egymástól.) Ezen túlmenően, amikor
a kísérleti alany egy szobában tartózkodik, és számos ember van körülötte és csupán ő az
egyedüli, aki megtapasztalja ezeket a furcsa "gondolatokat", bizsergéseket, viszketéseket,
akkor nyilvánvaló, hogy továbbítási módszert alkalmaztak vele szemben, és a nagysebességű
akusztikusan továbbított hipnózisnak lett a célszemélye.

Egy idő múlva megjelennek az emocionális összeomlás tünetei és kialakul egy új támogató
csoport a kísérleti alany körül. Ez az új támogató csoport rendszerint egyházi emberekből áll,
akiknek a nézetei a bibliában gyökereznek, de a NSA használt más kultuszokat és nem
egyházi-jellegű társadalmi csoportokat is. A NSA azért részesíti előnyben a keresztény
egyházakat, mert az általuk hirdetett tanítás lehetővé teszi, hogy "Isten vagy Jézus közvetlenül
szóljon a kísérleti alanyhoz" és a negatív újra-megerősítést a Sátánnak lehet tulajdonítani, a
pozitív jutalmat pedig Isten áldásának. Mindez ez kitűnően alkalmas a NSA tudatirányító
technológiájának és eljárásának az álcázására.

Amikor a NSA más kapcsolatokat használ, amelyben a kísérleti személy vallásos újjászületést
él át és "életét Krisztusnak adja", akkor a NSA a teljes ellenőrzést meg tudja valósítani az
adott személy felett. A kísérleti alanyt fokozatosan mentesítik az idegrendszert károsító
kényelmetlen hipnózistól, és ezt behelyettesítik pozitív jutalmazó-hipnózissal: "Isten és Jézus
munkálkodik az életükben". Ezt követően a kísérleti alany teljes odaadást érez Jézus (értsd: a
NSA) iránt és bármit meg fog tenni Jézus (értsd: a NSA) irányába. A kísérleti alanytól
megkövetelik, hogy naponta adjon jelentést imádság formájában az otthonának csendjében,
vagy hivatalában, vagy autójában, bárhol, ahol a NSA elektronikus megfigyelő rendszere eléri
és a kulcsszavak révén kiválasztja és értékeli az elhangzott imákat. Ezután a NSA további
hipnotizálja büntetés vagy jutalom formájában a célszemélyt, és arra veszi rá a kísérleti
alanyt, hogy "Isten akaratának megfelelően" cselekedjék. Ha a kísérleti alany ellenáll a NSA
utasításainak, akkor további büntetéssel sújtják.

A kísérleti alany úgy épül be ebbe a rendszerbe, hogy bármely nonkomform magatartása
megfigyelésre kerül. Életének minden mozzanata ima útján továbbításra kerül más
"keresztényekhez", végül a NSA-hoz. Így az új egyházi előjáró-csoport működik a
magatartást megerősítő mechanizmusként, amely a kísérleti alany valamennyi problémáját
végül is a NSA elé viszi. Ez hasonló a Gestapo tevékenységéhez a II. világháború alatt,

113
valamint ahhoz, amit a kommunista diktatúrákban alkalmaztak az államvédelmi szervezetek.
Az a kísérleti alany, aki sikeresen végigment a NSA magatartásmódosító programján,
életének a további részében, mint egyéniségét vesztett középszerű lény vegetálhat Jézus (a
NSA) szolgálatában, és többé nem okoz gondot sem az egyházban, sem a
tömegtájékoztatásban, mivel félni fog a NSA megtorlásától. Az ilyen kísérleti alanyoknak az
élete viszonylag terméketlen, mert figyelmüket a halál utáni életre, "az örök életre"
összpontosítják. Nem az lebeg szemük előtt, hogy mi az, amit itt a földi életükben el tudnak
végezni. Kerülik az "e-világi" tevékenységeket és rendszerint zavarban vannak, és
összefüggéstelenül csaponganak, ha racionálisan kell gondolkodniuk. Így például semmiben
sem hisznek, ami nincs a bibliában, vagyis nem fogadják el, hogy voltak dinoszauruszok,
hogy van evolúció, űrutazás. Mindezt akkor is tagadják, ha repülőgépeken utaznak és
televízióznak, holott ezek sem szerepeltek a bibliában.

A magatartásváltoztató eljárás

Ebben fontos szerepe van a beindító, kiváltó, aktivizáló technikáknak. A NSA jelentősen
csökkenti saját biztonsági kockázatát azzal, hogy sokféle hipnózis utáni továbbító- technikát
használ a kísérleti alany negatív újra-megerősítésére. Az alkalmazott technikák három fő
csoportba oszthatóak. Az első a reális időben történő továbbítás, a második az előre elkészített
és kijelölt továbbítás az ugyancsak előre programozott komputer útján, és végül a hipnózis
utáni, vagy feltételes továbbítások. A NSA azért nem alkalmaz kizárólag reális idejű hipnózis
utáni parancstovábbítást, mert a kísérleti alany felismerheti, amikor nem figyeli őt aktívan a
NSA, és ez biztonsági kockázatot jelent. Az állandó megfigyelés viszont megfelelő
személyzet 24 órán át történő alkalmazását igényelné és ez igen költséges.

A magatartásmegváltozás általában akkor megy végbe a leggyorsabban, amikor folyamatosan

negatív újra-megerősítésre kerül sor. Tehát se nem praktikus, se nem gazdaságos a kísérleti
alany folyamatos megfigyelése a reális időben történő továbbítás céljából. Mind a három
"script"-továbbítási-módozat alkalmazása megzavarja a kísérleti alanyt, mert azt sugalmazza
neki, hogy folyamatos megfigyelés alatt áll, és ez maximalizálja a magatartás
megváltoztatását.

A reális időben történő tudatalatti üzenet továbbítás azt jelenti, hogy a NSA feladat
végrehajtására kijelölt ügyeletes munkatársa hipnózis utáni parancsot tartalmazó "script"-et
juttat el a kísérleti alanyhoz és megfigyeli annak válaszreakcióját. Ez a technika megköveteli
a tudatalatti kihallgatást. Valamennyi NSA által alkalmazott standard hipnózis utáni
parancstovábbító "script" eljuttatható reális időben. A továbbításnak ez a formája
meggyorsítja a tudat mélyén hallható "hang" felfogását. Ez a hang adja az igaz vagy hamis
információkat és parancsokat a NSA céljától és szándékaitól függően.

Az előre kijelölt tudatalatti implantátum továbbításakor a NSA központi kapcsoló komputere

kibocsáthat egy "script"-et a megjelölt személyhez egy előre kijelölt időpontban. A
továbbítandó "script" sugárzása korlátozódhat egy épületre, egy városra, vagy egy nagyobb
földrajzi térségre, mint például Észak-Amerika vagy Európa. Ilyen előre kijelölt időpontban
sugárzott "script"-ek esetén a kísérleti alany látszólag találomra gondol erre vagy arra, érez
így vagy úgy, és nem tudja a visszatérő gondolatokat vagy érzéseket valamilyen szokás
szerint visszatérő eseményhez vagy helyzethez kapcsolni.

Az esemény által kiváltott feltételes üzenet-továbbítás lényege, hogy a hipnózis utáni

tudatalatti implantátum egy meghatározott esemény, gondolat, vagy kódjel-szó hatására

114
aktivizálódik. Ezt a kísérleti alany erőteljesen érzékeli, és ezért igen hatékony eszköz egy
előre meghatározott kívánatos magatartás megerősítésére, illetve érzéki csalódások,
hallucinációk fokozására. A hipnoterapeuták az ilyen típusú hipnózis utáni parancsokat
használják pácienseik dohányzásról való leszoktatására, jobb tanulmányi eredmény elérésére
történő ösztönzésre, általában a viselkedés megváltoztatására. Szakkönyvtárakban, de az
Interneten is igen bőséges információ áll rendelkezésre a hipnózis utáni parancstovábbításnak
erről a formájáról és arról, hogy a "script"-ek hogyan készülnek, és miként használják őket.

A NSA meg tud erősíteni egy előre meghatározott és kívánatos viselkedést, ha összekapcsol
egy tudatalatti implantátumot, akár negatívat, akár pozitívat egy meghatározott eseménnyel.
Amikor a NSA munkatársai el akarják szigetelni a kísérleti alanyt egy meghatározott
személytől, helytől vagy dologtól, akkor az illetőbe olyan programot implantálnak, amely
fokozott aggodalmat, ellenséges érzést, feszültséget, kellemetlen közérzetet és nyugtalanságot
vált ki belőle. Amikor a kísérleti alany távozik ettől a személytől, helytől és dologtól, akkor
egy másik hipnózis utáni implantátum aktivizálja az aggodalomtól, ellenséges érzülettől,
feszültségtől és nyugtalanságtól való megszabadulás, megkönnyebbülés érzését és a kísérleti
személy pszichéjében helyreáll a békés egyensúly. Ilyen "script"-tel lehet, pl. azt szuggerálni
egy lánynak vagy egy fiúnak, hogy ne aludjon együtt egy más neművel:

"Nagyon feszült leszel, és nem leszel képes ellazulni, ha csókolódzol, együtt alszol, vagy
hosszú időn át a barátod lakásán tartózkodsz és visszatér a lelki nyugalmad, ha távozol tőle és
hazamész."

Ha az ilyen típusú "script"-eket nem tartják karban, vagy nem törlik időben, akkor súlyos
károkat okozhatnak, hiszen a kísérleti alany, valamint társadalmi körülményei állandó
változásban vannak. A NSA szakértői pontosan testreszabják a negatív vagy pozitív
megerősítéseket, ezek mértékét, időbeli hosszát és azokat a feltételeket, amelyekkel
aktivizálni lehet őket. A hipnózis utáni és konkrét esemény által kiváltott megerősítés
fokozatosan is kialakítható és olyan finoman is alkalmazható, hogy a kísérleti alany azt hiszi:
kényelmetlen, kellemetlen érzése természetesen alakult ki. Ilyenkor a kísérleti alany maga
dönt úgy, hogy az adott személytől, helytől vagy dologtól távoltartsa magát. Valójában persze
a NSA programozók parancsát teljesítette.

Az ilyen típusú tudatalatti implantátumot ötvözni lehet más beültetendő üzenetekkel, mint
például a hipnózis utáni aktivizáló gondolattal azért, hogy így megnöveljék a kísérleti alany
döntési lehetőségeit az adott helyzetben. Így például tudatalatt beléhelyezhető az a parancs,
hogy legyen rendkívül érzékeny az érzelmei változásaival kapcsolatosan, és ki lehet bennük
alakítani a jó közérzetet azzal, hogy íme ők hozzák meg az életükre vonatkozó fontos
döntéseket. Ezt tovább lehet erősíteni egy másik hipnózis utáni szuggeszcióval, amely
kellemetlen érzést okoz bizonyos helyzetben a kísérleti alanynak. Ilyenkor ez arra készteti,
hogy tartsa magát távol élete folyamán az ilyen helyzetektől. Az egészben az az
ellentmondásos, hogy miközben a célszemély úgy érzi, hogy fokozottan kézben tartja a saját
életét, valójában azt egyre nagyobb mértékben a NSA ellenőrzi.

I. A NSA-agykontroll első szakasza

Ennek a szakasznak a lényege a kísérleti alany előzetes felmérése, átvilágítása, hipnózis utáni
befolyásolhatósági, szuggerálhatósági indexének a meghatározása egy sor mintavétel
segítségével. Hipnotikus emlékezetkiesést idéznek elő benne egy tárggyal, egy személlyel
kapcsolatban és mérik azt az időt, hogy a célszemély mennyi idő alatt képes leküzdeni a

115
hipnózis utáni szuggeszció hatását. Ilyen lehet például az, hogy "nem leszel képes emlékezni
X-nek a nevére, bármennyire is szeretnél rá emlékezni". Más hipnózis utáni szuggeszciók
alkalmasak arra, hogy félelmet, vagy rossz közérzetet okozzanak a kísérleti alanyban, amit
mozgással orvosolni lehet. A célszemélynek le kell küzdenie a hipnózis utáni szuggeszciót,
amelyet nem tudnak elmozdítani, bármennyire is próbálják. A lényeg tehát az, hogy
beültetnek egy hipnózis utáni parancsot és megfigyelik az illetőt, hogy mennyire képes azon
úrrá lenni, majd ezt kiértékelik. Felmérik a kísérleti alany vallásos beállítottságát, babonás
félelmeit, bizonytalanságait standard tudatküszöb alatti kihallgatási technikával és a
viselkedés megfigyelésével.

A kihallgatási forgatókönyvek felhasználják a tudatalatti kihallgatás módszereit és az

alvajárással kombinált kihallgatási technikákat. Itt fontos szerepe van az úgynevezett "Open-
ended Questions"-nek, vagyis a nyitott kérdéseknek, amelyek hasonlatosak azokhoz a
tesztkérdésekhez, ahol előre elkészítve ott vannak a válaszok igenlő és tagadó változatban. Az
ügyeletes NSA-munkatárs tapasztalata dönti el, hogy az adott esetben fejlettebb kihallgatási
technikákat is alkalmazzanak-e vagy sem. A reális idejű megfigyelés, valamint a szokásos
tudatalatti kihallgatási technikák segítségével mérik fel a kísérleti alany általános társadalmi
státuszát, képességeit, beállítódásait, kapcsolattartási eszközeit legközelebbi támogató
csoportjaival és barátaival. Azt is igyekeznek kideríteni, hogy milyen szinten képes megérteni
a pszichológiai, a hipnotikus és a gyógyszerekkel kapcsolatos jelenségeket, milyen a
problémaelemző és megoldó készsége. Ebből következtetnek arra, hogy milyen
kockázatokkal járhat az adott személy magatartásának a módosítása. Ugyanis, ha a kísérleti
alany valamilyen módon mégis csak rájön a tudatmódosításra, beazonosítja az e célra használt
technológiát és módszereket, akkor csaknem lehetetlen megakadályozni, hogy
kiszivárogjanak információk a titkos eljárásról. Emiatt rendszerint ki kell iktatni a kísérleti
alanyt. A NSA által kezdeményezett önkivégzések, vagyis öngyilkosságok rendszerint azért
következnek be, mert a kísérleti alanynak sikerült kiderítenie a vele szemben alkalmazott
agykontroll technológiát, vagy a programozást irányító ügyeletes munkatárs gondatlanul járt
el az adott kísérleti alany esetében.

A NSA technológiája lehetővé teszi a kísérleti alanynak, környezetének, valamint a vele

szemben alkalmazott módszerek leleplezése korlátozásának a hatékony ellenőrzését. Ha a
kísérleti alany végül is eljut ahhoz, hogy felfedje és jelentse a vele szemben alkalmazott
eljárást, addigra fizikai és lelki erőforrásai már kimerültek. Ebben a szakaszban a kísérleti
alany már nem képes világosan és tömören kifejezni magát és eddig az időpontig már
általában sikerült lejáratni a helyi és országos jogalkalmazó szervezetek szemében. Így
biztosítva van, hogy a célszemély állításai megkérdőjelezhetők legyenek, és mint
megalapozatlanok elutasításra kerüljenek. Ha a NSA úgy érzi, hogy ezeket a lépéseket nem
tudja megvalósítani egyes átlagosan kockázatosnak tekinthető kísérleti alanyoknál, akkor az
Ügynökség nem vonja be az illetőt a magatartásmódosító eljárásba.

II. A magatartásmódosítás második szakasza

Ebben a fázisban a legtöbb kísérleti alany már úgy van manipulálva, hogy "Istent" (értsd: a
NSA irányítóit) szolgálja és kövesse. Ha az illető vallásos és elfogadja az irányítást, akkor a
NSA megerősíti a kísérleti alany elkötelezettségét Jézus iránt, és egyelőre lezárja az aktáját.
Az ilyen rövid program a legkevesebb befektetéssel a legtöbb hasznot biztosítja a legkisebb
kockázattal a NSA számára. Ezekben az esetekben alkalmazzák az úgynevezett véletlen
egybeesést, összetalálkozást (coincidence) azért, hogy a kísérleti alanyban azt a benyomást
keltsék, hogy életében természetfölötti események veszik a kezdetüket. A hipnózis utáni

116
parancsok és előzetes információk kombinációjával készítik elő a célszemélyt. A NSA
hírszerző rendszere által felfedezett információk segítségével azt az érzést keltik a kísérleti
személyben, hogy "Isten" vagy más temészetfeletti lény felfigyelt rá. Egy konkrét példán
szemléltetve ez így zajlik le: a NSA hírszerző rendszere tájékozódik arról, hogy az illető által
látogatott templomban mi lesz a szentbeszéd témája. Ezt az információt elektronikus
eszközök útján szerzik be, amelyeket az adott templomban helyeztek el. A NSA ezután
elhelyez a kísérleti alany fejében egy hipnózis utáni parancsot, amely olyan gondolatokat vált
ki, amelyek abban a témakörben mozognak még a templomba menetel előtt, amelyről majd
csak a szentbeszédben fog hallani. Amikor a kísérleti személy hallja a szentbeszédet, úgy
tűnik, hogy a prédikáció közvetlenül hozzá van címezve, és ez jelzi Isten titokzatos és
kideríthetetlen képességét arra, hogy egy embernek a legbelsőbb gondolatairól is tudjon. Ez
különösen hatásos akkor, amikor a kísérleti személy még senkivel nem osztotta meg a benne
kavargó gondolatokat.

Egy másik tipikus NSA módszer azt haszálja ki, amikor a kísérleti alany által szeretett
személlyel valami tragikus esemény történik. Ez rendszerint azzal kezdődik, hogy a
hírszerzőszolgálat tudomására jut elektronikus megfigyelés útján, hogy a célszemély közeli
hozzátartozója balesetet szenvedett, vagy meghalt. Ekkor az illetőnek hipnózis utáni
szuggeszcióval elhelyeznek az agyában rettegő, aggódó érzéseket, majd ezeket tudatosan egy
meghatározott személyre irányítják. Amikor aztán a kísérleti alany végül tudomást szerez a
tragikus eseményről, akkor azt hiszi, hogy különleges képességgel, beleérzéssel, előrelátással
bír, vagy pedig Isten, esetleg egy más földöntúli lény lépett vele kapcsolatba.

A REM alvás különleges szerepe

Az agykontroll céljából gyakran ellenőrzés alá veszik a REM (Rapid Eye Movement - A
gyors szemmozgással kísért) alvást és ilyenkor egy vagy két ciklusra korlátozzák
éjszakánként. Ez azzal jár, hogy a kísérleti alany a nap folyamán aluszékonnyá válik és
többször is elalszik rövid időre. A REM alvásnak ez a csökkentése vagy megvonása gátolja a
rövid ideig tartó emlékezet működését, a koncentrációt, a tapintási képességet, a
beszédkészséget, az érvelést és az akaraterőt. A fehérjeszintézis is gátolt és ez csökkenti a
kísérleti alany gyógyulási képességét fizikai károsodások, vagy fárasztó feladatok elvégzése
után. Mindezek következtében romlik a kísérleti alany egészségi állapota, gyöngül az iskolai,
vagy munkahelyi teljesítménye és meglazulnak társadalmi kapcsolatai. A NSA több módon is
befolyásolni tudja a REM alvást. Hipnózis utáni "script"-eket helyez be a kísérleti alany
fejébe könnyű alvás idején, különböző izomfeszültség kombinációkkal és komputeres
ciklikusan visszatérő implantátumok továbbításával. A kísérleti alanyok rendszerint
álmatlanságról, nyugtalan alvásról, óránkénti felébredésről panaszkodnak. Alig múlik el egy
óra lefekvésük után, amikor felkelnek, nem mennek újra aludni, és nem tudnak
visszaemlékezni az álmaikra. Gyötrő gondolatok ismétlődő visszatéréséről panaszkodnak,
arcviszketésről és zsibbadásról. Nappal fáradtak, nem emlékeznek a nevekre, és fokozottan
fogyasztanak koffeint. Sötét karikák jelennek meg szemeiknél. A csak csekély mértékben
észlelhető romlási tünetek megnehezítik a kísérleti alanyok számára a REM-alvással
kapcsolatos problémáik felismerését. Amikor a REM-alvástól való megfosztás fokozatos és
olyan hipnózis utáni parancs kíséretében zajlik, hogy a kísérleti alany energikusnak és
kipihentnek fogja érezni magát, akkor az illető nem lesz képes a REM-alvástól való
megfosztást felismerni. Még azt is szuggerálni lehet, hogy az illető ne lássa a szemei körül
kialakult mély karikákat.

117
A REM-alvás megfosztás után egy hétre változó hipnózis utáni parancsokat lehet elültetni.
Így például olyan "scrip"-eket lehet hozzá továbbítani, amelyek tőle nem várható szokatlan
magatartásra késztetik. Ezek rendszerint szexuális természetűek, de egyéb antiszociális
magatartásra is vonatkoznak. Ezeket az egyébként szégyenérzéssel kísért cselekvéseket a
NSA később felhasználja arra, hogy megszégyenítse az adott személyt, és csökkentse
önbecsülését. Ha csökken önfegyelme, és magabiztossága, akkor még jobban rá van utalva
Istenre, és az ő megbocsátó kegyelmére. Mindez lehetővé teszi a NSA számára, hogy
hatékonyabban zsaroljon, illetve, hogy lejárassa azt a személyt, akiről a NSA időközben
kiderítette, hogy tudomással bír a NSA által vele szemben alkalmazott eljárásáról.

A NSA e kérdés kutatói szerint rendszerint más jogalkalmazó és jogérvényesítő

ügynökségeket használ fel bizonyos személyek magatartásában mutatkozó abnormális
jelenségek dokumentálására, hogy névtelenségét megőrizze. A NSA arról is ismert, hogy segít
a kísérleti alanyoknak megmenekülni a jogi eljárásoktól azért, hogy elnyerje lojalitásukat.
További célja ennek az eljárásnak feszültség létrehozása az illető hatóság és a kísérleti alany
között még akkor is, ha maga a NSA felelős azért, hogy az illető személyben olyan
magatartási zavarok léptek fel, amelyek konfliktusos helyzetbe kergették.

A NSA mindennapos gyakorlatához tartozik, hogy olyan hipnózis utáni szuggeszciókat helyez
el a kísérleti alanyok tudatában, amelyek világosan utalnak a Bibliára. Az illető személy
megbüntethető negatív megerősítés útján bármiért, amire van hivatkozás a Bibliában. Ezzel
lehet alátámasztani "Isten szavának" a valódiságát. Amikor a NSA nem követi a szokott
Bibliai hivatkozásokat, a legtöbb kísérleti alany vagy tájékozatlanságból nem ismeri fel az
eltéréseket és az ellentmondásokat, vagy képtelen a megfelelő elemzésre. Az is előfordul,
hogy valamilyen más módon találnak egy eseményre igazolást azért, hogy az Istennek
tulajdonított megnyugváshoz jussanak. A NSA ez irányú eljárásának ez az eleme növeli a
kísérleti alanyban a félelemérzést és azt a feszültséget, amely "Isten állandó mindent látó
megfigyeléséből" ered. "Nem szabad megtagadnod az engedelmességet az Istennek, (azaz a
NASA-nak)."

A paranoia és a NSA

A paranoia nagyzási vagy üldözési téboly, a szellemi működés logikus voltát nem érintő
téveszme-rendszer. Az ebben szenvedő ember ilyen vagy olyan vonatkozású téveszméit
igaznak tartja, és ennek megfelelően viselkedik. A kényszerképzet többek között abban tér el
a téveszmétől, hogy a kényszerneurózisban megbetegedett személy általában tudatában van
annak, hogy kényszer hatására cselekszik, csak nem tud kényszerétől megszabadulni. Ide
tartoznak a túlzottan pedáns emberek is, akik állandóan mindent leellenőrizni kényszerülnek,
vagy a hipochonderek, akik mindig valamilyen külső vagy belső hatástól tartanak, amely
betegséget okoz. A fóbiás kényszerképzetek is gyakoriak, amikor valaki irracionálisan fél a
sötétségtől, a zárt szobától, a lifttől, a nagy magasságtól, a repülő vagy hajóutazástól, a
különböző állatoktól. Egyik legismertebb az agrofóbia, amikor valaki szinte pánikba kerül, ha
lenéz egy felhőkarcoló tetejéről.

A paranoia rendkívül hatékony eszköz a NSA kezében. Lehetővé teszi, hogy a kísérleti
alanyban bizalmatlanságot alakítson ki a többi ember iránt, beleértve legközelebbi rokonait és
barátait is, vagyis elsődleges támogató csoportját. Hiszen ez a kör az, amely életének a nehéz
időszakában segítségére lehet. A paranoiát gyakran jellembeli fogyatékosságként tartják
számon, ez azzal jár, hogy az így megbélyegzett személy tanúságtétele még inkább veszít
hiteléből. Jóindulatú, de tájékozatlan emberek, beleértve a rokonokat és a barátokat is, azt

118
ajánlhatják neki, hogy forduljon szakorvoshoz. Egy ilyen ajánlás pedig még inkább növelheti
a kísérleti alanyban azt a félelmet, hogy a többiek őt idegbetegnek, vagy elmebetegnek, vagy
legalább is pszichopatának tartják.

A pszichiáterek és a klinikai pszichológusok rendszerint rosszul diagnosztizálják az

elektronikus tudatbefolyásolás alatt álló célszemélyt, és rendkívül költséges, elhúzódó és
hatástalan kezelésben részesítik. A páciensnek a normálistól eltérő tünetei ugyanis
hipnózisból erednek, nem vezethetők vissza biológiai, kémiai okokra, vagy környezeti
hatásokra. A félrevezető diagnózis arra szorítja a kísérleti alanyt, hogy megtapasztalt
tüneteiről másoknak ne beszéljen és így elkerülje azt a kellemetlenséget, hogy
"szkizofréniásnak", "paranoiásnak" minősítsék, és ezzel további lelki terhet rakjanak rá. A
kísérleti személynek ez az elszigetelődése, valamint tartózkodása attól, hogy másoknak is
beszéljen tapasztalatairól, jelentősen csökkenti a NSA biztonsági kockázatát. A NSA-nak arra
külön kell ügyelnie, hogy a kísérleti személy ne tartson kapcsolatot olyan személyekkel, akik
már ezt a tudatbefolyásoló programot ismerik. Ha az ilyen személyek egymással kicserélik
ismereteiket és tapasztalataikat, akkor felhalmozódhat egy sor olyan információ, amelyből
összeállhat a kép, és ez elvezethet a NSA szigorúan titokban tartott agykontroll
tevékenységének a lelepleződéséhez.

A mesterségesen előidézett paranoia keretében elhitetik a kísérleti alannyal, hogy szomszédai,

vagy munkatársai, vagy családtagjai összeesküdtek ellene. Mindezt a gyanakvást számos
"script" továbbításával ültetik be a kísérleti alany tudatába. Tovább bonyolódik a helyzet,
amikor a NSA egy másik kontroll alatt álló személyt is felhasznál, hogy a megcélzott kísérleti
alanyba beültesse az összeesküvés téveszméjét, és tovább erősítsék benne a félelmeket. Ez a
technika tovább fokozza az adott célszemély elszigetelődését, már nem bízik többé
elöljáróiban, Így további szorongást és ellenséges érzületet ültetnek el benne ezen kollégákkal
szemben.

III. A magatartásmódosítás harmadik szakasza

Ebben a szakaszban nagyon kemény módszereket alkalmaznak és a folyamat kettőtől öt évig

terjedő ideig tart. A szenvedés súlyossága miatt a célszemély már folyamatosan képtelen a
normális életvezetésre, és rendszerint intézeti, vagy közösségi elhelyezésre szorul, azaz nem
maradhat egyedül. A kísérleti alany gyakran egy vele szemben kevésbé igényes környezetbe
kerül, például valamelyik egyházi csoportba. Azok a kísérleti alanyok, akik ezt a típusú
programozást kapják, rendszerint rendkívül gyanakvóak és könnyen ingerelhetők. Izgatott
állapotba kerülnek, ha valamilyen objektív bizonyíték ellentmond az ő hit- és
normarendszerüknek. Az ilyen személyek hajlamosak arra, hogy higgyenek a démonok, a
szellemek, Isten, vagy az istenségek, a különböző spirituális létezők valóságában. Meg
vannak győződve, hogy a spirituális világ sokkal hatalmasabb és fontosabb, mint az
empirikus, anyagi természetű, reális világ. Ez a harmadik típusú program a REM-alvástól való
megfosztással kezdődik, folytatódik az önbecsülés és a magabiztosság megtörésével, az
intenzív fájdalomokozással, a mesterségesen felnagyított lelkiismeretességgel, spirituális
kapcsolatépítéssel, az ismételt "újjászületéssel Jézus Krisztusban", lelki, szellemi
küzdelemben, majd a Megmentő által való megszabadításban, végül a lélek önmagára
találásában Jézus Krisztus áldásával. Minthogy ez egy soklépcsős progam, a NSA arra
törekszik, hogy egyes lépcsőfokot kihagyjon belőle, vagy más módon lerövidítse őket, mert ez
által csökkenti az ő biztonsági kockázatát, másrészt a programozással járó költségeit.

A kábítószerektől és az alkoholtól való függőség fokozása

119
Amikor fokozódik a REM-alvástól való megfosztás, a kísérleti alany egyre inkább rászorul a
központi idegrendszer működését segítő stimulánsokra azért, hogy kompenzálja az
alváshiányt, és helyt tudjon állni a munkahelyén, az iskolában, és személyes kapcsolatai
fenntartásában. Ez több vonatkozásban is kedvező a NSA számára. A központi idegrendszert
stimuláló drogok megnövelik a kísérleti személy szuggerálhatóságát. Ez azt jelenti, hogy a
hipnózis utáni parancsok hatékonyabbak, és a kísérleti alanynak jóval nehezebb a parancsok
által gerjesztett impulzusoknak ellenállnia.

A drogokhoz való alkalmazkodással járó stressz, párosulva az újonnan behelyezett hipnózis

utáni parancsoknak való ellenállással, tovább sodorja a célszemélyt az emocionális
összeomláshoz. Ha illegális drogokat használ, akkor a NSA gondoskodik arról, hogy az
illetőre felfigyeljenek a hatóságok, és hiteltelenné váljék. Ki fog ez után hinni egy kábítószer-
élvezőnek, aki azt állítja, hogy egy kormányzati ügynökség zaklatja, és hipnózissal gyötri. A
kábítószer-fogyasztás arra is alkalmas, hogy a NSA ennek a segítségével fokozza a kísérleti
alanyban a szégyenérzetet, amikor az agykontroll program a felfokozott lelkiismeret
szakaszához érkezik.

Az alkoholfogyasztás, az altatószerek és más gyógyszerek szedése ugyancsak gátolja a REM-

típusú alvást és megnöveli a kísérleti személy ingerelhetőségét. Ezáltal még jobban
megalázható és elszigetelhető. A NSA tehát hasznot húz abból, ha a célszemély a REM-
alvástól való megfosztásra gyógyszerek szedésével válaszol. Ez lejáratja az illetőt, mert
drogfogyasztónak lehet címkézni, és a szedett drogok megnövelik a beültetett hipnózis utáni
parancsok hatékonyságát. Ez pedig, mint már utaltunk rá, fokozza a szégyenérzetét, amit
később fel lehet használni, mint "Isten büntetését". Valójában a célszemély semmiben sem
bűnös, kivéve azt, hogy egy kísérletnek a szenvedő alanya, amely kísérletet közpénzből állami
intézmény hajt végre rajta jól fizetett, magasan képzett szakemberek segítségével.

A szegényes táplálkozás

A szegényes táplálkozás csökkenti azt az energia mennyiséget, amellyel a kísérleti személy

rendelkezik és ez az energiahiány később úgy állítható be, mint "Isten büntetése". A
célszemélynek gondosan betáplálják az agyába, hogy "a test, az templom", és aki visszaél a
testével, az megerőszakolja Isten akaratát.

Fásultság, közöny, eltompultság

Miután sikerül megtörni a kísérleti alany önbecsülését, folytatódik életében a kudarcok

sorozata. Fokozatosan a rossz közérzet, és a szenvedés válik uralkodóvá mindennapjain, az
illető egyre érzéketlenebbé válik, és már nem tud hatékonyan működni. Ebben a fásult
állapotban a célszemély további "bűnöket" követ el, mert "nem kitartó a hitében" és ezt
később fel lehet vele szemben használni, hogy fokozzák a bűntudatát.

Depresszió

A hosszantartó REM-alvástól való megfosztás eredményeként legyöngül a kísérleti személy,

és lehangoltság, csüggedtség, nyomott kedélyállapot lesz rajta úrrá. A depresszió
következtében fokozódik társadalmi elszigeteltsége, és tehetetlenségi érzése növekszik.
Amikor ilyen állapotban a kísérleti alany hivatásos szakemberekhez fordul segítségért,
rendszerint tévesen diagnosztizálják, és depresszió ellen kezdik kezelni anélkül, hogy a
depresszióhoz hasonlító tünetegyüttesnek a valódi okait feltárnák. Az agykontroll kísérlet

120
eredményeként előálló depressziós tünetegyüttesnek a tényleges oka a hipnózis utáni
szuggeszciók által kiváltott káros hatások, amelyek hosszabb időszakon át ismételten
megerősítésre kerülnek újabb hipnotikus beavatkozásokkal.

Elbizonytalanodás

A kísérleti programozásnak ebben a szakaszában a célszemély fokozottan elbizonytalanodik.

Ezt az elbizonytalanodást a NSA több vonatkozásban is kihasználja a maga számára. A
kísérleti alanynak elgyöngül a gondolkodási és érvelési képessége, emocionálisan
elszigetelődik, és így fogékonnyá válik arra, hogy őszintétlen emberek közelítsenek hozzá.
Közülük többet a NSA irányít hozzá azért, hogy fokozza a kísérleti személynek okozott
emocionális fájdalmat. Így éri el a NSA, hogy a kísérleti alany meggyőződjék arról: senkiben
nem bízhat, és csak a NSA ("Jézus") az, akihez őszintén fordulhat. Ez elősegíti, hogy a
kísérleti alany első számú támogató-csoportjától is izolálódjék, és ez által emocionálisan még
inkább függő helyzetbe kerüljön a NSA-tól, amely így megnövelheti hatalmát az illető
személy felett.

Újságok és naplók

A tudatműködés befolyásolását célzó program keretében a kísérleti alanyok többségét

ráveszik arra, hogy meghatározott újságot olvassanak, és naplót vezessenek. Így maga a
kísérleti alany az, aki rögzíti aktuális érzéseit, az életében előforduló eseményeket, az ezzel
kapcsolatos megfigyeléseit, továbbá "Istennek az iránymutatásait", amelyekre normálisan már
nem képes emlékezni, mivel a REM-típusú alvás hiánya miatt rövid távú memóriája nem
működik megfelelően. A REM-alvástól való megfosztásnak ebben az elhúzódó szakaszában a
kísérleti alany zavart, érzelmileg rendkívül sérülékeny, és ez megnyilvánul az írásában is,
amely tele lesz grammatikai és helyesírási hibákkal. A célszemély beszéde le is lassul, és
hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy meg tudja fogalmazni röviden és értelmesen
gondolatait. A REM-alvás hiánya és a lebecsülő-lealacsonyító hipnózis utáni parancsok
együttes hatásaként már egészen kis alkoholfogyasztás is jelentékenyen tudja súlyosbítani a
kísérleti személy állapotát.

Zavarodottság

Az elhúzódó zavart állapot a REM-alvástól való megfosztás, a hipnózis utáni különleges

parancsok, az emocionális károsodás és a stressz együttes következménye. Ez a zavart állapot
lehetővé teszi a NSA számára, hogy folytassa a kísérleti alany személyiségének a megtörését
reális idejű megfigyelés mellőzésével. Egy zavarodott személy általában nem olyan
produktív, mint egy világosan gondolkodó, jól organizált ember és sokkal inkább hajlamos
arra, hogy megbántson másokat akár szavaival, akár tetteivel, mivel kevésbé képes felismerni,
hogy mikor követ el hibákat. Mindezek a tünetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a NSA elérje a
kívánt céljait. A zavarodottság korlátozza az egyén lehetőségeit arra, hogy elemezze
problémáinak és szenvedéseinek a lehetséges okait és a valódi okok megtalálásával hatékony
ellenlépéseket tehessen. Mindez a NSA biztonsági kockázatát is csökkenti.

Fogyatékos koncentrációs-képesség

A koncentrációs képesség csökkenése megbénítja a kísérleti alany alkotóképességét és

korlátozza azt a lehetőségét, hogy önmaga hajtson végre saját viselkedésén korrekciókat. A
koncentrációs képesség gyöngülése megnehezíti a célszemély számára a kutató

121
tevékenységet, valamint a saját helyzetére vonatkozó ismeretek megszerzését és kiértékelését.
Ez előkészíti a talajt a NSA számára, hogy szemléltesse: a kísérleti alany semmit nem tud
egyedül, önmagára támaszkodva megtenni, csak "Isten" (a NSA) jóváhagyásával
cselekvőképes. Ezáltal növeli a célszemély reményvesztettségét és aggódását, amely
emocionális összeomláshoz vezethet. Végső soron a kísérleti személy teljesen függővé válik a
NSA-tól ("Isten" akaratától).

Meglazult asszociációs készség és személyiségzavarok

A kísérleti személy képzet- és gondolattársítása fellazul, s így össze nem tartozó képzetek, és
gondolatok társulnak nála. A meglazult képzettársításnak ebben a szakaszában a kívülálló azt
tapasztalja, hogy a célszemély teljesen furcsa humorérzékkel, oda nem illő válaszokat ad,
amikor társalgásba bocsátkozik. Szarkasztikus, csípős, maró gúnnyal teli, epés
megjegyzéseket tesz, vagy más negatív, kedvezőtlen magatartást tanúsít. Olyan nem
kívánatos, bizarr személyiségjelek jelenhetnek meg, amelyek a kísérleti alanyra korábban nem
voltak jellemzőek.

Düh és harag

Rendkívül fontos az a mód, ahogyan a célszemély haragját és dühét kinyilvánítja. Ha a NSA

tudatmódosító programja irányítóinak sikerül a kísérleti alany velük szemben kialakuló
ellenséges érzületét más valakire átirányítaniuk, akkor ezt a téves irányú agressziót a NSA
hipnózis utáni parancsokkal még meg is erősíti. Ennek az eredmény tragikus módon egy
olyan bűnöző létrehozása lehet, aki országos hírnévre tesz szert, mert bűnös tettének az
elkövetésére egy belső hang - "a Sátán hangja" - vette rá. A kísérleti személyt rendszerint arra
bátorítják, hogy erőszakosságot kövessen el a házastársával, a barátaival, vagy a
munkaadóival szemben, és így érjék el további elszigetelődését és fokozott szégyenérzetét.

Érzéki csalódások, képzelgések

Az érzéki csalódásokat arra használja a NSA, hogy lejárassa vele azokat, akik esetleg
tanúvallomást tesznek, és további okot szolgáltasson a félelemre és a zavarodottságra. A
képzelgések és érzékcsalódások nem korlátozódnak arra, hogy a kísérleti személy
összeesküvési elméleteket eszeljen ki munkatársaival, barátaival szemben, vagy az
angyalokkal és a démonokkal kapcsolatosan, akik üzeneteket közvetítenek hozzá, látogatást
tesznek nála, illetve az olyan téveszmékre (amelyek, lehet hogy nem is olyan tévesek),
miszerint mikrohullámú fegyverekkel, implantátumokkal, vagy természetfelettinek látszó
történésekkel befolyásolják őket.

Hallási képzelődések

A kísérleti személyek gyakran arról számolnak be, hogy recsegést, lépések zaját hallják, vagy
azt, hogy valaki az ajtót próbálja kinyitni, vagy fúrja az ajtót. Ezek a hallási képzelgések
alkalmasak, pl. a tanú lejáratására és további ok a paranoiára, a félelemre, valamint a negatív
jellegű újra-megerősítésre.

Hangok a kísérleti alany tudatában

122
Ezeket a hangokat a reális idejű és a beütemezett hipnózis utáni szuggeszciók változatos
módon történő továbbításával lehet előidézni a kísérleti személy agyában. Ezt a célt szolgálják
a főnév helyettesítő beültetési technikák.

A főnév-helyettesítő hipnózis utáni implantátum

A kísérleti alanynak egy hipnózis utáni szuggeszciót helyeznek el a tudatában, amely

megváltoztatja a névmások alakját a kísérleti alanynak a belső gondolkodásában. Ennek az az
eredménye, hogy a kísérleti személy úgy fogja fel, hogy valaki csaknem minden gondolatánál
közli vele, hogy mit tegyen. Így például arra gondol a kísérleti személy, hogy "ma templomba
kellene mennem". A főnév helyettesítő hipnózis utáni szuggeszció alkalmazása esetén a
célszemély a következő belső gondolatot tapasztalja meg: "neked ma templomba kellene
menned". A kísérleti alany tudatalattijában az egyes szám első személyt az egyes szám
második személy váltja fel, és a célszemély úgy érzékeli, hogy egy hang irányítja még akkor
is, ha a belső gondolatok természetesek és tartalmuk többsége is a sajátja. Ezt a tudatalatt
beültetett gondolatot fel lehet használni - más implantátumokkal kombinálva - arra, hogy
fokozzák a kísérleti személy fenyegetettségi és félelmi érzését, következésképp paranoiáját.

Arra is lehet használni más hipnózis utáni szuggeszciókkal együtt, hogy elhitessék a
célszeméllyel: a jó, vagy a gonosz szellem irányítja őket. Ez a hipnotikus implantátum
nagyerejű, mert azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy a szellem, az angyal, az Isten,
vagy a Szentlélek, Krisztus vagy az Anti-Krisztus (a sátán) ismeri és irányítja minden
gondolatát. Ez meggyőző bizonyíték arra, hogy "Isten ismeri gyermekeinek minden
gondolatát". Azok a kísérleti személyek, akiknek nincs vallásos vagy babonás hivatkozási
keretük, és inkább szakemberek (pszichiáterek és klinikai pszichológusok) segítségét keresik,
rendszerint tévesen - szkizofrénnek - lesznek diagnosztizálva.

Fülzúgás

A fülzúgás, vagy fülcsengés olyan tünet, amelyről szinte minden kísérleti személy beszámol,
aki részesévé válik a NSA tudatbefolyásoló programjának. A fülzúgásnak rendszerint nincs
gyógyszerészeti vagy biokémiai alapja és általában a hipnózis utáni szuggeszció váltja ki.
Gyakran tévesen fülcsengésnek diagnosztizálják, amelyet az aszpirin túladagolása okoz.
Valójában azonban egy hallási képzelődés, amelyet hipnózis okoz.

A teljes nyugalom és csönd

Ezt a NSA a pozitív megerősítésre használja. Egyrészt azért, hogy a kísérleti alanyból
eltávolítsa a fülzúgást, és ezzel jelezze számára, hogy "Isten békéje helyreállt". Másrészt
azért, hogy a célszemély mérföldes léptekkel haladt előre azirányban, hogy Isten (a NSA)
mentesítse bűneitől, feloldja, elbocsássa.

Nyugodt szél

A nyugodt szellő, vagy szélfuvallat hallucinációját a NSA arra használja, hogy meggyőzze a
kísérleti alanyt: a Szentlélek látogatja őt.

Látási hallucinációk

123
Ezeket a látási képzelgéseket rendszerint akkor ültetik be a kísérleti személyekbe, amikor
azok ébredőben vannak, vagy pedig a könnyed alvás állapotában, lehetőleg egy sötét
szobában. A hallucinációk utójellegűek, rendszerint rövidebb, mint egy percig tartanak és
nem tartós jellegűek. A kísérleti alanyok rendszerint angyalokat látnak, vagy nagy pókokat,
vagy különböző árnyékalakok mozgását a mennyezeten, vagy fényes pontokat a szemük előtt
és ehhez hasonlókat.

A "Sightings" című televízió show-műsor számos nézője számolt be arról, hogy földöntúli
űrlényeket látott az ébredés pillanataiban. Az ilyenfajta hírek zavarodottságot okoznak az
amerikai társadalomban, és arra ösztönzik az embereket, hogy rossz irányban kutassanak.
Elterelik a figyelmet a NSA programozó technikájáról, és ezért biztonsági kockázatot
csökkentő dezinformációnak tekinthetőek.

Tapintási, szaglási tévképzetek és izomgörcsök

A tapintási hallucinációk tartósabbak lehetnek, és arra használják őket, hogy megfelelő

irányba tereljék a kísérleti alanyt, rendszerint a reális idejű kihallgatást követően. A NSA által
kibocsátott tipikus magatartási végszavak a következő formákat ölthetik:

• Nyomásérzés a jobb mutatóujj hegyén, amely a hitet jelképezi, vagy azt, hogy bízzál.
• A bal mutatóujj hegyén a nyomásérzés jelképezi a hit hiányát, vagy a Sátán csábítását.
• A jobb tenyér központjának az időleges megnyomása jelképezi, "Jézus Isten jobbján
ül"
• A jobb talpnak a lábujjak és az ív közé eső párnázott részének a nyomása jelképezi
azt, hogy "kelj fel és siess!".
• A jobb láb nagyujja hegyének a nyomásérzése jelenti a helyes irányt.
• A bal láb nagyujja hegyének a nyomásérzése jelenti a rossz irányt.
• A fenéken tapasztalható nyomás jelképezi a rossz magatartást, vagy másképpen
kifejezve, a kísérleti alany úgy viselkedik, mint egy s.....g.
• A penisz, vagy a klitorisz hegyén érződő nyomás jelképezi az erkölcstelen gondolatot,
vagyis, hogy a kísérleti alany a peniszével, vagy a klitoriszával gondolkodik, illetve
cselekszik.
• A bal dobhártya nyomása azt jelenti, hogy "ne hallgasd!".
• A jobb dobhártya időleges nyomása azt jelzi, "figyelj, hallgass!".
• A jobb, vagy a bal szemnek az akaratlan pislogása jelenti jobb szem esetén "Isten
beleegyezését", bal szem esetén a "Sátán beleegyezését".
• A herékben jelentkező ideiglenes bizsergés szimbolizálja az elégtelen férfiasságot,
vagy nincs elég erőd.

Átmeneti bizsergés a test más részein azt jelenti, hogy egy láthatatlan természetfölötti érinti
meg a kísérleti alanyt. Ez fölfogható úgy is, hogy fenyegeti, vagy erősíti az illetőt. Fel lehet
használni megfélemlítésre és a célszemély zavarba ejtésére, gyakran kiegészítve további
hipnózis utáni implantátumokkal. Így azt az érzéki csalódást lehet benne kelteni, hogy
mikrohullámokkal sugározzák be, vagy az angyalok cirógatják.

Izomgörcsök, vagy a nyaki vénánál érzett nyomás a nyak jobb oldalán szimbolizálja, hogy a
Sátán torkán ragadja a kísérleti személyt. Ezt a NSA félelem és kétség keltésére használja.

124
Az izomgörcsök időnként komoly fájdalmat okoznak, extrém jellegű összehúzódásokat a
végbél záróizomnál, vagy más hát- és lábizmokban. Erős édeskés szag jelképezi a Sátán édes
győzelmét a kísérleti alany lelke felett.

A fent röviden összefoglalt tájékoztató anyag készítői végül néhány figyelmeztetést és jó

tanácsot is adnak azoknak, akik arra törekednek, hogy dokumentumokkal támasszák alá és
szemléltessék a NSA emberi jogokat és polgári szabadságjogokat sértő eljárását. A NSA
technológiáját ilyenkor meg kellene fordítani azért, hogy bizonyítani lehessen, a NSA visszaél
ezzel az amerikai polgárok rovására. Ezt a megfordítást azonban igen nehéz megvalósítani.
Ha a tudósok és műszaki segítőtársaik olyan kísérleti létesítményeket használnak, amelyet a
NSA felszerelt a standard adó-vevő készülékekkel, akkor befolyásolni tudja a kutatás és az
adatgyűjtés irányát meghatározott észlelési, megfigyelési hatások előidézésével bennük. Ezek
az észlelési hatások megnyilvánulhatnak zavarodottságban, a kellő figyelem hiányában,
fontos részletek mellőzésében, elnézésben, helytelen feltételezésekben és az adatok téves
kiértékelésében. Ugyanezekből a téves észlelésekből, megfigyelésekből állítják össze a
kutatási anyagot.

A technológiát nem lehet kifejleszteni és optimalizálni, ha a NSA-nak hozzáférése van a

tesztelés alatt álló kísérleti alanyhoz. A kutatótól a kísérleti alanyhoz eljuttatott tesztelési
"script"-ek semlegesíthetők azáltal, hogy a NSA nyomban a kísérleti "script" után egy törlési
"script"-et juttat el a kísérleti alany agyához. A NSA-nak a tesztelési "script"-je tartalmazhat
egy "hypnoamnesia script"-et (hipnózissal előidézett emlékezetvesztést) azért, hogy
eltávolítson minden észlelési maradványt a kísérleti alanyban. Így az nem fog visszajelezni
hatásokat és így a kísérletvezető tudós arra a következtetésre jut, hogy a tesztelt "script"-nek
nem volt hatása.

A kutatást éppen ezért lehetőleg olyan létesítményben kell végezni, amely biztosítva van attól,
hogy a NSA elektronikusan behatoljon. Minden berendezést biztosítani kell a vihartól nem
csak villámhárítóval, de más módon is és el kell szigetelni elektromosan a külvilágtól. A
kutatást végző személyzetnek és kísérleti alanyaiknak soha nem szabad távozniuk a
létesítmény lebiztosított részéből azért, hogy őket tudat alatti technikák segítségével ne tudja a
NSA kihallgatni. A NSA a lebiztosított területet elhagyó személyeknek minden bizonnyal
dezinformáló "script"-eket továbbítana. Ha az elektronikus behatolás nem lehetséges, akkor
az NSA már csak az élelmiszereket és a többi ellátást szolgáló anyagot használhatja a
behatolás céljára.

Célszerű abból a feltételezésből kiindulni, hogy a NSA minden lehetőséget felhasznál arra,
hogy mikroszkópikus adó-vevő szerkezeteket helyezzen el a létesítményt körülvevő
térségben. E célból minimálisan a következő követelményeknek kell eleget tennie:

Lehallgató, vagyis mikró vevőkészülékek elhelyezése.

A célszemélyeknek, kutatóknak és kísérleti alanyoknak lehetőleg láthatóaknak kell lenniük,

hogy eljusson hozzájuk a tudatküszöb alatti üzenet. Ez továbbítható normális megvilágítással,
vagy infravörös sugárzással az ablakon keresztül, vagy olyan milliméter hosszúságú
hullámokkal és rokon technológiákkal, amelyek keresztülhatolhatnak az olyan akadályokon,
mint a falak, vagy a mennyezetek.

125
A hallható válaszok felfoghatók mikró vevőkészülékekkel, amelyekben van egy miniatűr
hangszóró, adóberendezése azonban nincs, és megfigyelés nélkül működhet. Tüsszögések,
köhögések, torokhangok felfoghatók lézermikrofonokkal, erősítőkkel.

A NSA-nak jelenleg a rendelkezésére állnak olyan műholdak a milliméter nagyságú

hullámtechnológiával, amely lehetővé teszi a látható behatolást a legtöbb létesítménybe. A
tesztelő létesítményeket ezért célszerű mélyen a föld alá elhelyezni, vagyis 25-30 méter
mélyre úgy, hogy más létesítményekről, így csatorna-, víz-, és elektromos hálózatról ne
lehessen a föld alatt sem megközelíteni.

Minden meglévő létesítményt gondosan át kell vizsgálni, és el kell távolítani az elektronikus

lehallgató szerkezeteket, mielőtt azt használatba veszik és a kísérletek megkezdődnek.

A kísérleti alanyokat próbaképpen alá kell vetni a hagyományos hipnózisnak a létesítmény

igénybevételekor annak a kiderítése végett, hogy a NSA elhelyezett-e már úgynevezett
"minimal script"-eket az agyukban vagy sem.

Ez a NSA csúcstechnológiájú hírszerzésének a legmagasabb szintje. A NSA e téren folytatott

gyakorlata szükségessé tenné, hogy az amerikai törvényhozás, a Washingtoni Kongresszus
olyan további jogszabályokat fogadjon el, amelyek megvédik a polgárokat. A NSA
vezetésének is szigorúbban kellene ellenőrizni azt a rendszert, amelyet irányít. Több e
területen járatos szakértő is úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak e legmagasabb szintű
hírszerző szervezetének az irányítása nem felel meg minden törvényességi és emberi jogi
követelménynek.

126
 4. fejezet

Wayne Morris interjúi Torontóban

Interjú Fritz Springmeierrel

Wayne Morris több interjút is készített az agykontrollról, amely a torontói Ryerson

Polytechnical University rádiójában hangzott el. Ezúttal Fritz Springmeier kutatóval és az
agykontroll áldozatok lelkipásztorával készített interjú főbb gondolatait ismertetjük. Fritz
Springmeier együtt írta Cisco Wheeler-el a "Illuminati Formula Used to Create an
Undetectable Total Mind Control Slave" (Illuminátus formula a teljes és felderíthetetlen
agykontroll alatt álló slave létrehozására), valamint a "Deeper Insights" (Mélyebb
bepillantás) című könyveket, amelyek a traumaokozással létrehozott tudatmódosítással
foglalkoznak. Cisco Wheeler úgynevezett generációs illuminátus család hölgy tagja és
születésétől kezdve traumával okozott agykontroll alatt állott.

Springmeier 1998. január 4-én elmondotta, hogy az állami szervek által végzett
agykontrollnak számos vonatkozása van. Összefügg a kormányzaton belüli informális
kormánnyal, valamint a titkos világkormányzattal, amit ő az illuminátusoknak, illetve az
általuk működtetett hálózatnak nevezett. Az illuminiátusok kutatójaként szükségszerűen meg
kellett ismerkednie azok frontszervezeteivel is. Ezek a nemzetbiztonság mögé rejtőzve
tevékenykednek. "Patriotizmusunkat használják velünk szemben és elhitetik velünk, hogy
saját érdekünk, saját nemzetünk biztonságának az érdeke, hogy mi alávessük magunkat
minden olyan titoktartásnak, amit ők ránk kényszerítenek." - mondotta Springmeier,
hozzátéve:

"Az illuminátusok a világesemények mozgatói. Vérségi leszármazás szerinti elit csoportot

alkotnak, amelyeket törzseknek, vagy családoknak hívok. 13 főbb ilyen család van.
Valamennyien "generációs sátánisták"-nak nevezhetőek. Ez azt jelenti, hogy évszázadokon át
gyakorolták a titkos fekete mágiát és vallásukat nemzedékről nemzedékre átörökítették.
Kettős életet élnek. Egyik életük, amit a világ lát és van egy titkos életük is, ami nem látható.
Kevesen vannak azok, akik keresztül tudtak hatolni az őket körülvevő szigorú titoktartáson. A
titkolózás egyfajta művészet a számukra. Amíg nem találkoztam vele, el nem tudtam volna
képzelni, hogy bárki ilyesmire képes és ezért igen kevesen vannak, akiknek sikerült áttörni ezt
a titoktartást... A modern időkben csak igen kevesen tettek említést az illuminátusok
létezéséről, ezért ez lett a feladatom. Meg akarom mutatni a világnak, kik ezek az emberek,
melyek a hagyományaik, mit tesznek és minden mást, amit tudok róluk. Most azért szólok
róluk részletesebben, mert amikor valaki felteszi a kérdést, hogy kik ők és mit akarnak, a
válasz az: nem úgy gondolkodnak, mint mi. Az emberek nagyon gyakran úgy magyarázzák a
körülvevő világot, ahogy ők gondolkodnak, vagy amilyen az ő világuk. Ha valaki meg akarja
érteni az illuminátusokat, tudnia kell, hogy ők nem úgy gondolkodnak, mint mi."

Wayne Morris ezután megkérdezte interjúalanyát, hogy akkor, amikor ő az illuminátusokról

beszélt, ez vajon ugyanaz a társaság-e, amelyet Adam Weishaupt 1776-ban Bajorországban
alapított?

Fritz Springmeier erre igenlő választ adott. Ez a szervezet azonban ténylegesen nem ekkor jött
létre. Ezek a oligarchikus és rendkívül befolyásos családok Nimródtól származtatják magukat.
A Rothschildok titkos családfáját is gondosan nyilvántartották az évszázadokon át, és ez a

127
család is Nimródig vezeti vissza leszármazási rendjét. Ők tartották fent a misztérium
vallásokat. Volt egy legfelsőbb tanács, amely felügyelte az ókori világnak ezeket a
misztérium vallásait. Nagyhatalmú papságot alkottak, és már évszázadok óta a
nyilvánosságtól elrejtőzve titokban működnek.

W. Morris kérdésére felsorolta a 13 kiemelkedő leszármazási vonalat. Ezek az Astor, Bundy,

Collins, Dupont, Freeman, Kennedy, Leigh, Onassis, Rockefeller, Rothschild, és a Russel
családok. A 13. a Meroving vérvonal. Ehhez tartozik Európa valamennyi királyi családja.
Springmeier megemlíti példaként Károly herceg brit trónörököst. Károly rokoni kapcsolatban
áll Washington, Jefferson, Madison, a két Harrison, Tyler, Taylor, és George Bush amerikai
elnökökkel. Dan Quayle, aki idősebb George Bush idején alelnök volt, ugyancsak
rokonságban áll a brit uralkodóházzal, de ez Woodrow Wilson elnök feleségéről is
elmondható.

Springmeier ez után elmondotta, hogy a Jehova tanúi, valamint a mormonok tanulmányozása

során jött rá az illuminátusok kapcsolatrendszerére és tudatbefolyásolási gyakorlatukra. Ekkor
ismerte fel a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations), a Trilaterális Bizottság,
a Bilderberg Csoport, és a többi hozzájuk kapcsolódó szervezet fontosságát. Ekkor kezdte el
behatóbban kutatni az illuminátusokat és az agykontroll tevékenységet. Egyik kérdés vezetett
a másikhoz. Springmeier úgy látja, hogy számos döntéshozó, irányító, és ellenőrző
koordinátor csoport létezik már világszinten, amelyek államok fölötti államként működnek
nemzetközi szinten és állambeli államként országként. Ezek valamennyien az illuminátusok
frontszervezetei. Összességükben így vagy úgy egy irányban tevékenykednek. A lényeg az,
hogy valamennyi frontszervezet mögött létezik egy rejtett háttér ellenőrzés.

Az illuminátus dinasztiák és az egész rejtett hálózatrendszer célja egy Új Világrendnek a

létrehozása, végső soron egy különlegesen fontos személyiséggel az élen. Springmeier őt az
Antikrisztus elnevezéssel illette. "Ez a végső cél. Nem kívánom megbántani a vallásos
embereket, de ez az egyszerű tény, amikor hozzálátunk a beültetett tudatmódosító programok
lebontásához, akkor látjuk, hogy egy sor olyasmire vannak beprogramozva, amely egy
nagyon kifinomult tervhez kapcsolódik, mégpedig a világ egyesítéséhez az Antikrisztus
uralma alatt"- tette hozzá.

Wayne Morris ezután azt kérdezte Spingmeiertől, hogy hogyan jött minderre rá és hogyan
találkozott Sisco Wheeler-el, aki illuminátus agykontroll áldozat. Érdemes szószerint idézni a
választ:

"Sisco megpróbált megszabadulni az agykontrolltól. Amibe belebotlottam, az a történelem

legnagyobb rabsága, legalább is én így látom. Itt van négy rendkívül előkelő származású
illuminátus asszony, aki összefogott. Valamennyien keresztényekké váltak és megpróbáltak
kitörni a rabságból, kölcsönösen támogatva egymást. Az illuminátusok kutatójaként sok
mindent ki kellett próbálnom és megmagyaráznom. Amikor agykontroll alatt áll valaki,
számos program van elhelyezve az agyában arra vonatkozóan, hogy ne árulja el a titkokat.
Nagyon nehéz egy standard agykontroll programban részesült - illuminátusokhoz tartozó -
személy számára nem elárulni, hogy miről van szó. Így velem könnyebb volt mindez,
minthogy én már elvégeztem a magam házi feladatát. Tudták, hogy meg fogom érteni, amiről
beszélnek. Nem kellett sokat mondaniuk bizonyos dolgokról, mert már tudatában voltam és
így megkíméltem őket egy sor fájdalomtól, amely a programokból üt vissza rájuk,
amennyiben sokat beszéltek.

128
Sisco e csoport tagjaként megpróbált szabadulni az agykontrolltól. Életük részesévé váltam és
megtettem, amire képes voltam. Kisegítettem Sisco-t az illuminátusokból, viszonzásként e
titkos társaságra vonatkozó ismereteim nagymértékben növekedtek, mert rájuk és más
személyekre vonatkozó bennfentes információkhoz jutottam. Például a titkos szervezet és a
származási vérvonalak megértése nagyon nehéz, mert ki kell lépnünk a saját kultúránkból és
gondolkodási módunkból és meg kell érteni ezeket az embereket, ahogyan ők gondolkodnak.
Ezt nem úgy teszik, mint mi. Nagyon értékesnek bizonyult, hogy képes voltam ezekkel az
illuminátusokhoz tartozó személyekkel együttműködni."

Wayne Morrisnak arra a megjegyzésére, hogy ezekben a családokban éveken át alkalmazták-e

az agykontroll technikákat, Springmeier igenlő választ adott: "Évszázadok óta gyakorolják az
agykontrollt saját magukon és másokon. Mindez nagyon gondosan őrzött titok. Ez az egyik
oka annak, amiért képesek voltak oly sok mindent megvalósítani az Új Világrend érdekében
anélkül, hogy az emberek rájöttek volna, létezik egy világszinten egyesített konspiráció.
Kiválóan tudják, hogyan kell a gyakorlatba átültetni terveiket, hogy az természetesnek
tünjék."

Arra a kérdésre, hogy mi a célja a családtagokon alkalmazott agykontrollnak, Springmeier ezt

válaszolta: "Ha valaki részt kíván venni az illuminátusok rejtett életében, akkor alapvetően
fontos, hogy valaki többszörös-tudatú legyen. Van néhány illuminátus, akit nem
programoznak át többszörös-tudatúvá, de ez attól függ, hogy kit milyen feladatra szemelnek
ki. Számos standard rituáléban kell részt venni - Szent Weinbald, Szent Ágnes, Grand Climax
(Nagy Tetőpont), Walpurgis, Beltane, valamennyi napforduló és napéjegyenlőség, lámák
(tibeti buddhista papok), az All Hallows's Eve (mindenszentek előestéje), High Grand Climax
(Legmagasabb Tetőpont) - a felsoroltak mind ilyen rituálék. Ezek gyakran iszonyatosak.
Emberáldozatra is sor kerül. A High Grand Climaxban csecsemőket áldoznak fel. A
különböző Szabbatokon (vallási ünnepnapokon) egy fiatal nőt vagy férfit áldoznak fel.
Mindezt egy átlagos agy nem képes megfelelően kezelni. Rendkívül fontos az agykontroll és
a tudathasadásos egyének létrehozása, ahol el lehet érni a Dr. Jekyll és Mr. Hyde hatást, mert
így biztosítható a hagyomány folytatódása nemzedékről nemzedékre."

Ez után Wayne Morris arra kérte interjúalanyát, hogy szóljon néhány szót az illuminátusok
hiedelemrendszeréről, arról, hogy miben hisznek. "Az illuminátusok gyakorlatban a
misztérium-vallásokat folytatják, és amikor valakit beavatnak, annak egy sor eljárást kell
elsajátítania. A kultuszra vonatkozó ismeretek különböző típusait a 12 apostolról, továbbá
tizenharmadikként a Szent Grálról nevezik el. Ezek a férfiak és nők az okkult tanítások alapos
ismerőivé válnak. Nem akarok most belebocsátkozni a részletekbe, de elmondhatom, hogy
kiképzik őket az alkémiában, az indiai varázslatban, a druidizmusban, az enochiai mágiában,
a gnoszticizmusban, a hermetikus mágiában, a kabbalában, Platon tanításaiban és a
szufizmusban (iszlám misztikában), járatosak lesznek az okkult rendszerek különböző
ágazataiban."

Morrisnak arra a kérdésére, hogy vajon mindezt a tudást felhasználják-e a saját hitvilágukban,
Springmeier kifejtette: ezek az ismeretek egymásba kapcsolódnak náluk. Az okkult erők
növelése érdekében vonták be a Collins családot a legfelsőbb 13 vérvonalba. A Merovingiai
Dinasztia temészetesen tetemes mágikus erővel és nagy politikai hatalommal rendelkezik, de
a skót Collins család is rendkívüli okkult erővel bír, ezért tagjait behozták a legfontosabb
okkultista családok közé, tekintettel arra, hogy a fekete mágia kiemelkedő ismerői voltak. A
kabbalisztika és a 26 eljárási mód, mind nagyon fontos része tevékenységüknek, és
valamennyi kapcsolódik az agykontrollhoz is. A terapeuták legtöbbje azonban világi személy,

129
vagy világi (nem beavatott, D. J.) szempontból közelít hozzá, és amikor az agykontroll
szenvedő alanyainak a programozásával foglalkoznak, nem érintik a spirituális szempontokat.
Azt kívánom kiemelni, hogy az illuminátusok vallási nézetei nem választhatóak el az
agykontrolltól. Annak az integráns részét képezik."

Morris ezután azt tudakolta, igaz-e, hogy az illuminátusok egyetlen földöntúli lényt, Lucifert
imádják? Springmeier utalt rá, hogy az illuminátusokon belül különböző szinteken folyik a
tevékenység. "Van az anarchia-szint, amely a közönséges fekete mágiát gyakorlók társasága,
és létezik egy hierarchikus-szint. Az anarchia szinten ezer és ezer hasonló érdekeltségű és
tevékenységű csoportosulás található. Az egyik könyvemben összegyűjtöttem száz és száz
ezekhez tartozó személy nevét és címét. Ezek a csoportok nagyon vegyesek. Rendelkeznek a
saját hagyományaikkal és rituáléikkal. Az anarchia-szinten igen változatos gyakorlatot
találunk... Ez ténylegesen is az, aminek látszik, vagyis teljes anarchia. Nem lehet látni a
kapcsolódásokat.

A hierarchia-szint felett található Asmodeus, a Nagy Mesterek, a Sötétség Anyjai, a

Nagymamák, és Leányunokák. Ha valaki többszörös-tudatúnak programozott, akkor
különböző szinteken működhet. Lehet egyfajta személyisége az egyik csoportban, és teljesen
eltérő egy másikban. Az egyik személyiség tartozhat szabadkőműves páholyhoz, a másik
hierarchikus ceremóniához, egy további pedig részt vehet sátánista rituáléban. A
programozott tudat fel van darabolódva. Az egyik ok, amiért nem könnyű válaszolni erre a
kérdésre, hogy mindaz elavult, amit mi az emberi viselkedésről tudunk, ahogyan felmérjük és
megítéljük az embereket. Az agykontroll, a programozott, többszörös-tudatú egyének
létrehozása, idejét múlttá tette az emberek megítélésének valamennyi általunk ismert
módozatát. Az illuminátusokon belül az egyik legfontosabb cél egyensúlyt tartani a jó- és
gonosztettek között: ők dualisták. A legfelsőbb szint Lucifer követőiből áll. Ezért van az,
hogy legismertebb jótékonykodóik gyakran a legmagasabb rangú sátánisták is egyben.
Emberbarátinak feltűntetett jótékonykodásuk valójában önös érdekeiket szolgálja. Nem olyan
nagyvonalúak, mint amilyennek látszanak. Megpróbálnak jótetteket véghezvinni, de azokat
gonosztetteikkel kiegyensúlyozzák. Az egyensúly vallásuk fontos része. Ez a gnosztikusok
Lucifer-vallása."

Wayne Morris ez után megemlíti, hogy Judith Spencernek a "Satan's High Priest" (Sátán
főpapja) című könyve jól szemlélteti, hogy mindez hogyan működik. Beszámol egy bizonyos
sátánista kultuszról, annak vezetőjéről és arról, hogy hogyan került ebbe a pozícióba.

Springmeier az említett könyvet ugyan nem olvasta, de fontosnak tartja, hogy a nagyközönség
megértse, miként tevékenykednek az Illuminátusok. Így például Madame de Stael (1776-
1817), aki XIV. Lajos híres pénzügyminiszterének, Jacques Neckernek volt a leánya, számol
be arról, hogy a Saint Simonisták már az 1800-as évek elején közölték, hogy céljuk az új
világrend létrehozása és annak kezdési időpontja a 2000. év lesz.

Másik példaként említi, hogy Pearl Harbor után Roosevelt elnök rendeletben tiltotta meg az
ellenséggel való kereskedést. Bizonyos személyek azonban ez alól felmentést kaphattak a
pénzügyminisztertől, aki ebben az időben Hans Morgenthau volt.

Nagyon érdekes, hogy kik kaptak felmentést az ellenséggel való kereskedés tilalma alól. A
dokumentumok szerint a Rockefeller testvérek és Onassis, valamennyien az Illuminátusok
vezető személyiségeihez tartoznak. A II. Világháború során valamennyi görög kereskedelmi
hajót elsüllyesztettek a harcoló felek. Egyetlen hajótulajdonos volt ez alól kivétel: Aritstotle

130
Onassis, aki a háború egész ideje alatt egyetlenegy hajóját és tengerészét sem veszítette el.
Ahhoz, hogy ilyesmi megtörténhessen, a legmagasabb szinten kell együttműködni. Charles
Highamnek az 1984-ben megjelent "Trading with the Enemy" (Kereskedés az ellenséggel)
című könyve beszámol arról, hogy a Rockefeller tulajdonban lévő Standard Oil
Spanyolországba szállította a kőolajat és a cseppfolyósított gázt, amit aztán közvetlenül
Németországba továbbítottak. A szövetségesek tudtak róla, hogy a Rockefellerek üzletelnek a
németekkel. Mindez meghosszabbította néhány évvel a háborút. A hivatalos történészek
azonban erről mélyen hallgatnak. Nagyarányú szállításokra volt szükség ahhoz, hogy a német
hadigépezet működőképes maradjon. Ehhez hasonlót tapasztalhattunk a bolsevikok
hatalomrakerülése idején Oroszországban, mikor a New York-i Kuhn and Loeb Company
jelentős pénzekkel finanszírozta a bolsevikokat.

Wayne Morris megjegyezte, hogy igen sokan nehezen tudják elhinni, hogy létezne egy
világméretű liberális konspiráció a világ ellenőrzésére. Maga Wayne Morris is, egészen addig,
amíg nem kezdte kutatni az agykontrollt, úgy vélte, hogy az Illuminátusok csak egy
képzeletbeli csoport. Springmeyer elmondta, hogy több ezer könyvet és dokumentumot
tanulmányozott át az elmúlt években, és e célból különleges könyvtárakat is felkeresett, mint
például a Salt Lake City-ben működő Genealogical Library-t (Családfa- és leszármazás-
kutató Könyvtár). Interjút készített és együttműködött számos terapeutával, valamint
felkeresett több olyan helyet is, ahol a programozást végzik, ahol rituális szertartásokra kerül
sor, és ahol bűncselekményeket is elkövettek. Ezek közül megjelölte a Washington államban
lévő hegyet, ahol egy méretekben teljesen megegyező másolatát építették fel Stonhenge-nek
(az angliai Salisbury-síkon található legnagyobb megalit körnek), ahol az illuminátusok
rituális összejöveteleket tartanak. Springmeyer kutatómunkájában a folyamat megfigyelésére
összpontosított. Az elérhető nyers adatokat, tényeket, interjúk során szerzett információkat
próbálta összefüggő egészbe rakni.

Wayne Morris ez után megemlítette, hogy az 1970-es években egyre több információ látott
napvilágot a CIA agykontroll-tevékenységéről. Arra a kérdésre: miért nehéz a
közvéleménynek bebizonyítani, hogy létezik agykontroll, Springmeyer megemlítette, hogy a
kormányzati dokumentáció egy részét megsemmisítették, egy másik részét pedig
megváltoztatták, ez azonban soha nem járhat teljes sikerrel. A német nemzetiszocialisták is
megpróbálták eltűntetni bűncselekményeik nyomait, de ez csak részben sikerült nekik. Ezért
annak dacára, hogy számos dokumentumot megsemmisítettek, Springmeyer úgy véli, hogy
továbbra is óriási mennyiségű eredeti anyag létezik még. A legmeggyőzőbb bizonyíték
azonban az a több tízezer élő személy, aki az agykontroll kísérletek alanya volt. A hivatalos
dokumentumokkal kapcsolatos másik probléma, hogy ha a kutatók esetleg meg is szerezhetik
őket, rendkívül nehéz a szigorúan ellenőrzött tömegtájékoztatás útján erről tájékoztatni a
közvéleményt. Springmeyer szívesen megnézte volna azokat a helyeket, ahol a hivatalos
feljegyzéseket gépekkel feldarabolták. Ehhez azonban olyanfajta forradalmi helyzetre volna
szükség, mint amilyen például Kelet-Németországban is volt, amikor a Stazi-aktákat a
társadalmi nyilvánosság elé tárták.

Springmeyernek fenntartásai vannak a kormányzati nyomozásokkal kapcsolatosan. Olyasmi

ez, mint mikor a rókát kérdezik meg arról, hogy ő mekkora fenyegetést jelent a csirkék
számára. Nyilvánvaló, hogy fog valamit mondani a róka azért, hogy kielégítsen bennünket, de
Springmeyer óvott attól, hogy a kormányzat újabb esélyt kapjon arra, hogy manipulálja a
közvéleményt. Springmeyer úgy véli, hogy a hivatalos kormányzati vizsgálatok nem sok
haszonnal járnak. Így például a washingtoni Kongresszus megbízásából Nelson Rockefeller
vizsgálta a CIA tevékenységét. Több visszaélést is feltártak, és ez Rockefellert jó színben

131
tűntette fel. Amikor valamit önmaguk ellen tesznek, ezt valamilyen más cél elősegítése
érdekében teszik. Ha leleplezik elavult formáit, ezt azért teszik, hogy a korszerű és szigorúan
titkos változatairól eltereljék a figyelmet.

Ezután Wayne Morris azt tudakolta, miként lehetett az agykontrollra vonatkozó

információktól elzárni a lakosságot. Springmeyer utalt rá: több könyvében is dokumentálta,
miként ellenőrzik a tömegtájékoztatást a Rothschildok vagy a Hearst-ök. Több tisztességes
szerkesztő is kétségbevonja ezt az ellenőrzést, arra hivatkozva, hogy ők szabadon írhattak és
mondhatták el véleményüket. Ez természetesen igaz is, egészen addig, amíg véleményük
megegyezik a hivatalosan támogatott állásponttal. Mihelyt azonban ettől eltérnek, akkor
megtapasztalják, hogy a tömegtájékoztatás szigorú ellenőrzés alatt áll. Ugyanez a helyzet az
agykontrollal is. Az emberek addig nem vesznek róla tudomást, amíg személyesen nem
találkoznak vele.

Wayne Morris ezt követően az agykontroll különböző formái és technikái iránt tudakozódott.
Springmeyer hangsúlyozta, hogy a helyes kifejezés a "Total Mind Control" (a Tudat Teljes
Ellenőrzése), mivel ez felöleli az adott személy teljességét, testét, lelkét és szellemét. Egy
átlagember soha nem tudná elképzelni, hogy létezhet valami, ami ennyire mindent-átható,
szörnyűséges és hatalmas. Sokan úgy vélik, hogy az agykontroll a televízióhoz kapcsolódik és
a tudatküszöb-alatti reklámok és üzenetek értendők alatta. Valójában itt tízezerszer
hatalmasabb dologról van szó. Az agykontroll észrevehetetlen és teljes ellenőrzés alatt tartja
az adott személyt. Felhasznál minden ismert technikát az egyén kontrolljára, egy kifinomult
módszercsomag részeként. Vagyis nem egyetlen technikáról van szó, hanem valamennyi
ismert ellenőrzési technikának a rendkívül fejlett kombinációjáról. Mindezek a módszerek
gondosan kapcsolódnak egymáshoz. Hírszerzők gyakran beszélnek arról, hogy ezt és ezt a
technikát alkalmazták, de az csak 70%-ban bizonyult eredményesnek. Arról azonban nem
szólnak, hogy egy sor más technika is van, és ha azok is ilyen hatásfokkal működnek, akkor
teljességükben már biztosítják a száz százalékos ellenőrzést.

Wayne Morris ezután arra kérte interjú-alanyát, hogy beszéljen az egyes technikákról, és
arról, hogy azokat miként integrálták úgynevezett programcsomagokba. Springmeyer
elmondta, hogy amikor maga is kereste erre a választ, a különböző technikákra vonatkozó
adatokat dossziékba gyűjtögette. Mintegy 150 aktacsomagot állított össze a különböző
technikákról. Amikor ezeket mélyebben átvizsgálta, rájött, hogy 12 tudományos technikára
lehet szűkíteni. Az egyik közülük a traumaokozás és a kínzás tudománya. A másik hogyan
lehet használni a drogokat egy személy ellenőrzésére. További módszer a hipnózis, a
disszociáció és a transzállapotok alkalmazása. Egy másik az embereknek és maguknak a
kísérleti alanyoknak a megtévesztése. Igen fontos tudni, hogy az Illuminátus agykontroll
áldozatai maguk sem tudják, hogy agykontroll alatt állnak. Igen sok technika létezik a fikciók,
a megtévesztések és az álcázások alkalmazására. Spirituális eszközrendszer is létezik az
egyén ellenőrzésére. Ez utóbbi az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb módszere a
tudat feletti uralomnak. A hivatalos tudományosság ma nem szívesen ismeri el, hogy az
emberiségnek igenis van spirituális dimenziója. Az Illuminátusok azonban ezt jól tudják, és
értik a módját, hogy hogyan kell spirituálisan ellenőrizni valakit. Erre vonatkozó tudásuktól
szinte visszariad az ember. A közönséges embernek - beleértve a keresztényeket is - csak
morzsákat engednek át ismereteikből.

Arra a kérdésre, hogy miként tettek szert erre a tudásra, Springmeyer visszautalt az
egyiptomiak Sleep Temples-eire (Ezekben a templomokban alvásterápia keretében
gyógyítottak az orvos-papok - DJ.). Vissza kell tehát térnünk az egyiptomi papsághoz, és a

132
misztériumvallásokhoz, akik már ebben az időben ismerték az elektrosokk alkalmazását,
amelyhez elektromos töltésű angolnákat és más elektromos töltésű eszközöket használtak.
Ugyancsak ekkor kezdődött a különböző drogok és gyógynövények alkalmazása abból a
célból, hogy megváltoztassák az emberek tudatállapotát, és így idegrendszerüket ellenőrzésük
alá vehessék. Ezek olyan titkok voltak, amelyeket gondosan őriztek az Illuminátus családok
nemzedékei, valamint a hozzájuk tartozó misztérium vallás papjai. Mindezt azonban az
évszázadok során továbbfejlesztették.

Egy másik gondosan őrzött titok volt az a képességük, hogy manipulálni tudták a koponyát, a
koponyacsontokat. A középkorban és már az azt megelőző korszakokban is az oligarchikus
családok többek között úgy gyakorolták uralmukat a közemberek felett, hogy alkalmaztak
olyan specialistákat, akik szakszerűen tudtak kínozni, de a kínzás módszereit megtartották
saját titkuknak. Ehhez a titokhoz tartozott a koponya manipulálása. Amikor valaki
megpróbálja elmozdítani azokat a csontokat, amelyekből összeáll a koponya, rendkívül
óvatosan kell eljárnia. Az emberek zöme nem tudja, hogy a koponya nem szilárd csont,
hanem varratok kapcsolják össze különböző részeit. Ez lehetővé teszi, hogy egészen finom
módon manipulálják ezeket az alkotóelemeket, és bizonyos fokig el is mozdítsák őket.
Ténylegesen létezik egy olyan módszer, amit a koponya masszással vagy egyéb mechanikus
eszközökkel történő gyógyászatának nevezhetünk. E módszer ismerői rendkívül ügyesen
használják ujjaikat. A koponya manipulálása olyan titok, amit az okkultista vérvonalhoz
tartozó családok évszázadokon át őriztek. Ez felhasználható gyógyításra is. Segítségével
megváltoztatható az arc kinézete, de felhasználható kínzásra és a tudat befolyásolására is. A
koponya manipulálásával befolyásolni lehet azt, hogy a személy miként gondolkodjon,
miként legyen disszociatív vagy engedelmesebb.

(A misztérium-vallások nemcsak az ókorban és a középkorban, de az újkorban és napjainkban

is fontos szerepet játszanak. Ezek a vallási tanítások rendszerint keleti eredetű, a meghaló és
feltámadó istenek mítoszait őrző titkos társaságokhoz kapcsolódtak. Az egyik legismertebb
misztérium-vallás az egyiptomi eredetű Ízisz és Ozírisz misztérium volt. Ozírisz testvérével,
aki egyben felesége is uralkodik az egész világ felett. Széth, aki azonban Ozírisz testvére és
sógora, megirigyli a dicsőséget és megöli Ozíriszt. Ízisz isteni gyermekével Hórusszal Ozírisz
keresésére indul. Megtalálják, majd feltámasztják Ozíriszt, megbosszulják halálát, aki ezek
után, mint a Holtak Birodalmának királya uralkodik tovább. E misztikus események
évfordulóit sokfelé megülték. Október végén Ozírisz keresésére indultak, majd az elrejtett
istenszobor megtalálása után körmeneteket tartottak. Az Ízisz misztériumba 10 napig tartó
böjt és mosakodás után lehetett beavatást nyerni. A beavatási szertartás után lakoma
következett, amely által a beavatottak az istennővel egyesültek.

Egy másik misztériumvallás volt az eleusziszi-misztérium, amely szerint Eleuszisz

környékén, Athéntól észak-nyugatra, Hádész, az Alvilág istene elrabolta a termékenység
istennőjének a lányát. Zeusz főisten jóvoltából sikerül visszahoznia a földre. A misztérium
ősszel megtartott kilencnapos főünnepén a mítoszt előadták. Ekkor került sor a beavatási
szertartásra is. Az avatásra a jelöltnek másfél évig kellett készülnie, a szertartáshoz áldozatok,
körmenetek tartoztak. A beavatás leglényegesebb része a szent italnak a fogyasztása, amely
egyesítette a résztvevőket az istennővel.

További fontos misztérium volt a dionüszoszi. E szerint az ógörög eredetű misztérium szerint
Dionüszoszt Zeusznak és a királyi származású földanyának, Szemelének a gyermekét a
titánok megették, Athéné azonban megmentette a szívét, és Zeusz egy új Dionüszoszba
származtatta. A misztérium beavatottai e mítoszt lejátszották, a mezőre rohantak és az útjukba

133
kerülő állatokat széttépték, és nyersen felfalták. Hitük szerint magát Dionüszoszt vették
magukhoz, és vele egyesültek.

A Mithrász perzsa istenség körül is kialakult misztérium. Mithrász nem meghaló és

feltámadó isten. Az időszámításunk kezdete körüli időben azonban az isteni és az emberi
világ közötti közvetítő szerepet tulajdonítottak neki. Ezzel alkalmassá vált arra, hogy
szabadító megváltó istenként tiszteljék, és kultusza köré misztériumot szervezzenek. A
Mithrász-kultusz a kereszténységgel egyidőben vált népszerűvé. A beavatás szertartásainak
színhelyei földalatti sziklabarlangok voltak, annak emlékére, hogy az istenség is sziklából
született. A beavatásnak hét fokozata volt, és hozzátartozott egy szent lakoma is, amelynek
anyagát kenyér és vizes bor alkotta.

Az ókor megváltóváró hangulatát azonban Khübelé és Attisz misztériuma fejezte ki

leginkább. A misztérium szertartásain a résztvevők megsebezték magukat, a papok pedig
öncsonkítást hajtottak végre. A beavatás csúcspontja a bikaáldozat szertartása volt. A
beavatandó egy gödörben állott, amely fölé egy farácsot helyeztek, ezen ölték meg a bikát,
amelynek vére a beavatottat megtisztította, és jelképes sírjából, mint újjászületett lépett elő.

Az Illuminátusokkal kapcsolatban már korábban említettük a druidizmus hagyományainak a

továbbélését. Druidáknak a galliai és a britanniai kelták papjait nevezték. Titokzatos tanaikat
nem volt szabad írásba foglalni. Szertartásaikat rendszerint a szabadban végezték és annak
szerves részét képezte az emberáldozat. A druidizmus tartalmaz mágiát és jóslást, ismeri a
lélekvándorlás tanát és hazája Britannia volt. A druidizmus egyszerre volt filozófikus és
babonás, és e hagyomány ma élő folytatóira is ez a kettőség jellemző. - D. J.)

Wayne Morris az agykontroll technikákkal kapcsolatosan arra kérte Springmeyert, hogy

világítsa meg részletesebben, hogyan kezdik ezeket a technikákat alkalmazni és általában
milyen idősek a kísérleti alanyok. Springmeyer szerint gyakran a gyermek születésével
kezdődik, sőt számos esetben a gyermek nemzése is már a terv részét képezi. Az
Illuminátusok körében okkult rituálék szerint megfogamzik egy gyermek. Nagy figyelmet
fordítanak leszármazási vonalának a titkosságára. Más szóval nem minden anya gyermeke az
ő biológiai leszármazottja. A kórházakban sok újszülött kerül kicserélésre. A megtervezett
fogamzásoknál már a magzat képességeit is felmérik és alkalmaznak traumatizáló befolyást.
A magzat nem szereti, ha megdöfik, és nem kedveli a kellemetlen ízű anyagokat. Ha az anya
sok édeset eszik, akkor a magzatok megfigyelhetően kedvelik a cukrot. Számos módszert
lehet kombinálni. A túlságosan erős zaj, amikor például az apa ráordít az anyára, vagy
lökdösi, bántalmazza, mindez gyötri az anyát. A túlságosan hangos zene és üvöltés
idesorolható. Lehet olyan ételt adni az anyának, amelyet a magzat nem kedvel.

Mindezek eredményeként már a születés előtt megindulhatnak a disszociációs folyamatok a

fejlődő idegrendszerben. Az elektronikus befolyásolás általában a születés után kerül
alkalmazásra. Az ilyen gyermekek rendszerint koraszülöttként látják meg a napvilágot. A
koraszülött csecsemő természetes módon is könnyebben traumatizálható. Így például a bőre
rendkívül érzékeny. Azért akarják, hogy a traumatizáció minél előbb elkezdődjék, mert az
ilyen egyén könnyebben kerül transzállapotba és vált ki nála a fájdalom disszociációt. Az
indiai fakírok is azért tudják elviselni a rendkívüli fájdalmat, mert transzba esnek, egy teljesen
más tudatállapotba, s így képesek disszociálni.

A traumatizálás célja a disszociáció létrehozása. Az utóbbi időben - folytatta Springmeyer -

igen sokat lehet hallani az elektronikus agykontrollról, de ez részben azért van, hogy eltereljék

134
a közvélemény figyelmét a fontosabb problémáról, a tudathasadásos személyiségzavar- vagy
identitászavar létrehozásáról. Rendkívül fontos az, hogy már lehetséges többszörös tudattal
rendelkező programozott egyének létrehozása. A teljes titoktartást is ez teszi lehetővé. Az
elektronikus agykontroll, azaz a gondolkodási folyamatba történő beavatkozás elektronikus
technikával, nem olyan nagy fenyegetés. Springmeyer több olyan kísérleti alannyal is
együttműködött, akik elektronikus agykontroll áldozatai voltak és a többségük képes volt
felismerni, hogy valamit sugároznak a fejébe, amelyet idegenszerűnek talált. Amikor azonban
valakinek elkülönülő részekre bontják a tudatát, akkor teljesen megszűnik a kapcsolat az illető
normális tudatműködése és a többi leválasztott autonómmá vált tudatrész működése között. A
beépített memória-falak miatt az illető nincs tudatában annak, hogy más teljesen elkülönített
és önálló életet élő tudatrészek is működnek benne.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy mi a disszociációnak a természete, és miként lehet
felhasználni valakinek az ellenőrzésére. A hipnózis, a transzállapot és a disszociáció
ugyanannak a jelenségnek a különböző vonatkozásait jelöli. Az Illuminátusok az évszázadok
során megtanulták, hogyan helyezzék az embereket különböző lelkiállapotokba. A különböző
lelkiállapotban közölt információkhoz a legkönnyebben úgy lehet hozzáférni, ha az illető
visszatér ehhez a különleges lelkiállapothoz. Ez a jelenség ismert, hiszen valaki akkor
emlékezik a legjobban arra, hogy egy bizonyos helyzetben mi történt vele, ha egy hasonlóba
kerül. A disszociáció mesterséges előidézése során olyan emlékezést gátló falakat építenek az
agyon belül, ahogyan azt a komputer-programozásnál is megfigyelhetjük. Azért, hogy a
komputer működőképes legyen, el kellett érni, hogy memóriájának egy része el legyen
különítve, úgy, hogy ahhoz a használó ne férhessen hozzá. Ezt akkor tapasztaljuk, amikor a
komputer újraindítja magát (reboot), azaz olyan memóriát használ a rendszerindításhoz,
amelyhez korábban nem férhettünk hozzá. Ez a memória disszociálva volt. Az emberre
vonatkoztatva úgy is kifejezhetjük, hogy amnéziafal választotta el a tudat többi részétől.

A programozók tudják, hogyan építsenek ilyen memóriafalakat az agyba, mentálisan

szekciókra bontva a tudat működését: Ezt trauma útján érik el. Ha valakit erős fájdalom ér,
akkor a központi idegrendszerében disszociációra kerül sor, azaz agyunk, hogy tovább
működhessen, egy emlékezést gátló falat épít a trauma köré és így disszociálva biztosítja
működését. Minél fájdalmasabb egy trauma, annál erősebb az amnéziafal, amely körülveszi.
Az Illuminátusok vesznek egy két év körüli gyermeket, elkezdik a traumatizálását és ezzel
létrehozzák ezeket az amnézia-falakat (az amnézia az emlékzőtehetség meggyengülését vagy
teljes elvesztését jelenti). A tudatban létrejönnek a disszociált tudatrészek, amelyek üres
komputer-lemezhez hasonlíthatók, amelyet aztán tetszés szerint programozhatnak. Egyes
ilyen programokat a személyiség részévé tesznek, és így hozzák létre az MPD-t (a Multiple
Personality Disorder - Tudathasadásos személyiségzavar), illetve a DID-et (Dissociative
Identity Disorder - Tudathasadásos identitászavar), azaz a többszörös tudatú egyéneket.

Springmeyer a kondícionálásról kifejtette, hogy a programozók úgy tekintenek egy gyerekre,

mint egy darab agyagra. Magukat pedig keramikusnak gondolják, aki forgatja a
fazekaskorongot. Ismerik a módját annak, hogy miként alakítsák úgy egy gyermek tudatát,
hogy az nekik megfeleljen. Általában felmérik az adott gyermek képességeit és ehhez
használják az elektroencephalographot (EEG-t). Az agyhullámok bemérésével meg tudják
becsülni, hogy milyen típusú gondolkodásra képes az adott agy. EEG útján az adott személy
IQ-ját (intelligencia-kvóciensét, intelligencia-hányadosát) is meg lehet határozni. Ezt
kiegészítették Dr. John Gittinger Personality Assessment Surveys (PAS) tesztelési
módszerével. Amikor egy gyermek megszületik, bevizsgálják az agyát, hogy milyen
személyisége van, miféle gondolkodásra képes és milyen életpályát érdemes választani

135
számára. Figyelemmel vannak az adott gyermek személyes hajlamaira, agyának természetes
képességeire, és ezt fejlesztik tovább. A gyermek kreativitásával és leválasztott tudatrészeinek
a működésével hasonló módon foglalkoznak, mint traumatizálásával és tudatának
részekrebontásával.

Bizonyos műveleteket már a magzati korban is végrehajtanak, majd az újszülött képességeit

felmérik a Bailey Scales (skála) és más e célra kidolgozott tesztek segítségével. 18 hónapos
korban pedig már az EEG-t is alkalmazzák. Amikor eldöntik, hogy milyen életpályát szánnak
a gyermeknek, nyomban megkezdik az agykontroll segítségével erre a karrierre előkészíteni.
Életének a háttérből való manipulálása végigkíséri iskolaévei során és a lehető
leggondosabban felkészítik a neki kijelölt életpályára. Az agykontroll tehát nem csak azt a
célt szolgálja, hogy valakiből szexuális robotot csináljanak, hanem ez a kézben tartott vezetők
pozícióba helyezésének, és a társadalom ellenőrzésének az eszköze is. A kulcspozícióknak a
birtoklása döntő kérdés. Ezért a programozott egyéneket a társadalom minden részében
elhelyezik, a kültelki nyomortanyáktól a palotákig. A modern társadalom számára például
létrehozták a fanatikus rajongókat. Springmeyer "Deeper Insights Into the Illuminati Formula"
(Mélyebb betekintés az Illuminátus formulába) című könyvében részletesen is megvilágítja,
hogy hogyan és miért hozták létre a rajongókat.

A "mind-control" technikákkal kapcsolatosan Springmeyer elmondotta, hogy a trauma

okozást számos okból alkalmazzák. Gyakran egész addig a pontig viszik, hogy az illető
csaknem meghal, vagy ténylegesen is a klinikai halál állapotába kerül, amiből még vissza
tudják hozni az életbe. A halálközeli állapot manipulálásából egész tudományt fejlesztettek ki.
Ezért volt szükség Mengele koncentrációs táborokban végzett kísérleteinek az eredményeire
is. Mengele az Illuminátusokhoz tartozott, és részükre végzett kísérleteket. Sokat foglalkozott
ikrekkel. Pontosan fel tudta mérni, hogy mekkora traumát lehet különböző embereknek
okozni, hogy még életben maradjanak. A trauma az agyat visszahelyezi az úgynevezett
túlélési állapotba (survival mode). Springmeyer itt kitért arra, hogy megtévesztő az a
közkeletű nézet, miszerint az agy egységes, monolitikus képződmény. Az emberi agy
valójában hét különböző agyrészből tevődik össze. Az első agyrész a nyúltagy és a nyúltagyi
híd, amelyet angolul Reptilien Brain-nek (hüllő-agynak) neveznek, mert hasonlóan működik,
mint az ősi hüllő. Ha folyamatosan traumatizálunk valakit, akkor hüllő szinten tartjuk
központi rendszere működését, vagy a túlélést szolgáló gondolkodását. A túlélést szolgáló
gondolkodásnak meghatározott jellemzői vannak. A legmélyebb szinten a traumát fel lehet
használni arra, hogy valakit a túlélést szolgáló gondolkodásra redukáljanak. Ez félelmet hoz
létre. Ha pedig valaki a félelem rabjává válik, akkor spirituálisan a legkülönbözőbb dolgok
történhetnek meg vele.

A trauma és a kínzás igen egyszerű módon alkalmazható: "Ha nem engedelmeskedsz,

fájdalmat okozunk". Elektrosokkot alkalmazhatnak például a férfiak nemiszervein. Ez
rendkívül fájdalmas és egyszerű módja annak, hogy valakit engedelmességre kényszerítsenek.
Ez csak az egyik technikája az agy részekre hasításának és a tudathasadásos személyiségzavar
mesterséges létrehozásának. A leválasztott tudatrészek egybetartásának fontos eszköze a
folyamatos trauma-okozás. A folyamatos traumatizálás elősegíti a transzállapot magas
szintjének és a disszociált magatartásnak a fenntartását. A túlélési gondolkodás és az állandó
félelemben-tartás megkönnyíti ellenőrzésüket. A programozott gyermekek szüleit kiképzik,
miként gyötörjék gyermekeiket azért, hogy tudathasadásos állapotban maradjanak. Ha pedig a
gyermekeket valamilyen egyházi intézményben nevelik, akkor lelki gondozóikat is kiképzik
ugyanerre. Ez is az egyik oka annak, hogy a katolikus egyházon belül annyi probléma merült
fel. Számos pap visszaélt helyzetével, amely pereket, kártérítéseket eredményezett.

136
Wayne Morrisnak arra a kérdésére, hogy vajon kényszerítették-e a papokat és lelkészeket
arra, hogy ezekben részt vegyenek, Springmeyer rámutatott, hogy a pedofiliának számos
eltérő oka van. Az egyik az, hogy a katolikus egyházon belül a papi nőtlenség következtében
nincs biztosítva a szexuális tevékenység normális gyakorlása, és ez elősegíti egyes papok és
apácák eltévelyedését. Van azonban köztük titkos sátánista is és ez a fajta pedofil magatartás
egyfajta ellenszolgáltatás attól a közös érdekeltségű csoporttól, amelyhez tartoznak. Mindez
azonban csak addig lehetséges, amíg az emberek a sarkukra nem állnak és nem közlik, hogy
nem hajlandók ezt eltűrni.

Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy a disszociáció miként használható a programozásra.
Springmeyer hangsúlyozta, hogy a kísérleti alanyok agyát sokkal több részre hasítják, mint
ahogy azt a terapeuta szakemberek általában érzékelik. Megemlítette, hogy Cisco Wheeler,
akit sikerült kimentenie az illuminátusok közül, pl. számos vonatkozásban sztandard
programozásban részesült, noha az ő személyiségének a struktúrája különleges
tulajdonságokkal bírt. Központi idegrendszerében 13x13x13 beültetett és elkülönített
programból álló tudatrendszert alakítottak ki. Valamennyi elkülönített személyiségnek más-
más élettörténetet adtak, amely autonóm módon döntötte el, hogy mit kedvel és mit nem. Az
eredeti egyetlen személyiségből több ezer személyt hoztak létre. Egy biorobot akkor tud
megfelelően működni, ha irányítójára támaszkodik, aki a stabilitást jelenti számára. Képzeljük
el, hogy agyunk egymással versengő személyek tudatából tevődik össze. Ebben a kaotikus
helyzetben csak egy ellenőrző tényező tud rendet teremteni. A programozott biorobotok
egyike-másika eljuthat ahhoz a ponthoz, ahol felismeri, hogy önmaga többszörös tudattal bír.
Ugyanakkor egy mélyebb szinten be kell látnia, hogy szüksége van az agykontrollra azért,
hogy tudatműködése ne omoljon össze, és ne legyen rajta úrrá a teljes elmebaj.

Másképp megfogalmazva az illuminátusok ellenőrzött elmezavart hoznak létre azért, hogy

kísérleti alanyaik el tudják viselni azt a szörnyű traumát, amit okoznak neki. A
programozóknak el kell különíteniük a trauma emlékképeit, azaz azokat a leválasztott
agyrészeket, amelyek őrzik ennek a traumának az emléknyomait. Az agy igyekszik
megszabadulni ezektől a fájdalmas emléknyomoktól és izolálja azokat. Ha az emlékezetet
gátló falak leválnak, akkor az agy többi részének is kapcsolatba kell lépnie ezekkel a
fájdalmas emlékekkel.

Wayne Morris arra is kereste a választ, hogy miért van szükség oly sok különböző
programmal működtetett leválasztott tudatrészre. Springmeier szerint, ha valaki úgy dönt,
hogy létrehoz egy robotot, akkor arra törekszik, hogy az minél több feladat elvégzésére legyen
használható legyen, ezért hoznak létre számos elkülönített tudatrekeszt. Ezt a módszert
alkalmazzák olyan hírszerző szerveknél is, mint a CIA. Itt is gondosan elválasztott
szektorokra bontják a tevékenységet. Minden elkülönített rész csak a saját tevékenységére
vonatkozó információkkal rendelkezhet. Ugyanezt teszik a kísérleti alanyok agyával is. Egy
biorobot számos szinten funkcionálhat. Rendelkezik a mindennapi élettel közvetlenül
kapcsolatban álló tudatrésszel, de felhasználhatják ezt az egyént kábítószer-csempészésnél,
pénzmosásnál, titkos üzenetek továbbításánál, sátánista rituálékban való részvételre,
pornófilmek készítésére, gyilkosságok elkövetésére, és kémkedésre. A lényeg az, hogy az
agyat elkülönített részekre darabolják, és az egységes tudatból több eltérő tulajdonságú
emberi tudatot állítanak elő ugyanabban az egy testben. Az, hogy ebben az egy testben lévő
sokféle ember összerendezetten működjön, munkamegosztásra van szükség. Az idősebb
"alter"-ek (elkülönített tudatrészek) gondját viselik az újabbaknak. Vannak kapuőrzők és
hierarchikusan magasabban álló "alter"-ek, amelyek ellenőrzik a többieket. Mára már
tudománnyá fejlődött, hogyan kell strukturálni az agyműködés elkülönített részeit.

137
Számos különböző tudatstruktúra létezik. A kísérleti alany tudatát részekre daraboló
programozónak a céljaitól, fantáziájától és szeszélyeitől függ a tudat fragmentálása, valamint
a széthasított részek új struktúrába való összerakása. Módjában áll rendszereket létrehozni a
rendszereken belül. Az egyik ilyen közkeletű rendszer a rendszeren belül a kabbalisztikus
életfa. (A kabbala szerencsét hozó tárgyat vagy cselekedetet jelent. Ezen túlmenően misztikus
bibliamagyarázó rendszer is, illetve babonás hit valamilyen tárgyban vagy dologban. A
kabbala a zsidó vallás titkos misztikus irányzata volt főleg a középkorban, de létezik
keresztény kabbala is. A kabbalisztika a kabbalával kapcsolatos ismeretek, eljárások
rendszere. Közülük kiemelkedik a betű, a szám és a névmisztika.)

Springmeier egyébként az általa megismert agykontroll túlélők tudatstruktúrájában számos

hasonlóságot talált. Vannak olyan terapeuták az Egyesült Államok egyes tagállamaiban, akik
nem rendelkeznek ismeretekkel az MPD-ről és a DID-ről. Amikor elkezdik gyógyítani
pácienseiket, gyakran megkeresnek más terapeutákat segítségért és tanácsért. Előfordul, hogy
a kezelésben részesülő elmondja "ilyen és ilyen képeket rajzoltam, nem tudom, hogy mit
jelentenek". "Nagy hatást tett rám a Star Trek (vagy Óz a varázsló, vagy a Miki egér)." A
terapeuta megkeresi kollégáját információért. Ilyenkor derül ki, hogy a megkeresett kolléga
így válaszol: "nekem is van hasonló betegem, aki ugyanígy nyilatkozik. Amerika szerte
vannak terapeuták, továbbá olyan személyek is, mint én, aki lelkészként foglalkozik az
agykontroll áldozataival és szembesül újból és újból ugyanazokkal a jelenségekkel."

Springmeier sokat tanult azoktól, akik viszont közvetlenül az illuminátusoktól tanultak, és

nemcsak programozottak, hanem programozók is voltak. Az egyik elterjedt programozási
módszer a tükörkép alkalmazása, amely sokkal inkább technika, mint struktúra. Morrisnak
arra a kérdésére, hogy mit jelent egy "alter"-nek a tükrözése, Springmeier így válaszolt:
"Mindenféle dolognak a tükröztetését. Ez a megtévesztési technikának a része. Sok terapeuta
úgy véli, hogy egy meghatározott személyiséggel foglalkozik, valójában azonban csupán
annak a tükörképével. A programozott rendszereket úgy hozzák létre, hogyha valaki elkezd
velük foglalkozni, akkor azok védekező mechanizmusokat indítanak be. Az egyik ilyen
védekező mechanizmus a tükörkép "alter"-ek behelyezése, amelyekkel a terapeuta
elbíbelődhet. A terapeuta úgy véli, hogy segített páciensén, valójában csak egy játékban vett
részt. A programon belüli tükörképek olyanok, hogyha egy meghatározott személy elkezd
dolgozni az agyprogramokon, a tudat olyan zavart állapotba kerül saját belső állapotát
illetően, hogy nem képes eligazodni önmagán.

Legjobb menedzser az, akinek nem kell túl sok időt fordítania arra, hogy instrukciókat adjon
beosztottjának. Ha valaki egy rabszolgának az ura és folyamatosan közölnie kell
rabszolgájával, hogy mit tegyen, állandóan kijavítva hibáit, akkor valójában saját szolgájának
a szolgájává válik. Ezért egy olyan emberi robotot kívánnak létrehozni, amely önmagát
irányítja és korrigálja, mégpedig úgy, hogy kialakítják az "alter"-ek hierarchiáit a személyen
belül. Létrehoznak "alter" személyiségeket az adott személy tudatán belül, akik azt gondolják,
hogy ők maguk a programozók. Így például dr. Ewen Cameron programozó volt, az ő
kísérleti alanya olyan beültetett "alter"-eket kap, amelyek úgy vélik, hogy ők maguk Ewen
Cameron. Éppen ezért ezek az "alter"-ek hajtják végre mindazt a gyötrést és bántalmazást,
amelyről úgy vélik, hogy Ewen Cameron így cselekedne. Ez a tükörkép módszernek az egyik
alkalmazása. Egy másik tükör módszer alkalmazás, amikor összekapcsolnak két kísérleti
alanyt. Az egyikben olyan "alter"-ek lesznek elhelyezve, amelyek úgy gondolják, hogy ők a
másik személy. A másikban pedig olyan "alter"-ek, hogy az előző személy. Mindez szorosan
egybekapcsolja a két személy tudatműködését.

138
Fritz Springmeier ennek kapcsán ismét hivatkozott Cisco Wheeler-re, akinek az agyába
mintegy 30 ezer standard "alter" volt elhelyezve, továbbá igen sok további disszociált rész. A
terapeuta szakemberek egy kisebb csoportja, amelyik megpróbál megküzdeni a DID
következményeivel, olyan páciensekkel foglalkozik, akiknek több élethelyzethez kapcsolódó
különálló személyiségük ("front personalities" - "front-személyiségük") van. Számos könyvet
írtak MPD-páciensek, amelyekben a terapeuta öt vagy hat "front-személyiséggel"
foglalkozott. Az illuminátusok visszalépnek és megengedik, hogy a terapeuták néhány "front-
személyiség"-et integráljanak. Ekkor a kezelést végző közli a pácienssel, hogy most már
tudatműködése integrálódott és jól van. A terápiának vége és mindenki boldog. A
programozott áldozat azt hiszi, hogy most már megszabadult az MPD-től, a terapeuta is
szépen keresett és hírnévre tett szert. Az illuminátusok is boldogok, mert valójában csak a
"front-alter"-ek stabilizációjára került sor. Az "alter"-ek rendszere ugyanis sokkal
összetettebb, mint ahogy azt az emberek érzékelik.

Springmeier utalt rá, hogy a XX. század néhány rendkívül tehetséges tudósa hosszú éveket
töltött azzal, hogy miként építsék be ezeket a programokat megóvó mechanizmusokat az
agykontroll alatt állók központi idegrendszerébe. E védekező mechanizmusok ahhoz
hasonlítanak, mintha egy számítógépes szobába belépne egy jogosulatlan személy és ekkor a
komputer kikapcsol, vagy felrobbantja magát. Pontosan ehhez hasonló az, amit az agykontroll
alatt állóknál el akarnak érni. Kidolgoztak egy sor öngyilkos programot, amelyek a személy
mindennapjait irányító "front-alter"-eket az öngyilkosság elkövetésére utasítják, ha kiderül
róluk, hogy agykontroll alatt állnak, illetve többszörös tudatú személyek. Számos védekező
program létezik. Vagyis nemcsak a komputer van úgy programozva, hogy felrobbanjon, de a
klaviatúra is, ha egy jogosulatlan személy nyúl hozzá. Minden fázisra vannak támogató és
megtévesztő alprogramok. Mindez nem könnyű és megértése sok energiát igényel. Ezért sok
időre, türelemre és tudásra, de legfőképp az áldozatok iránti szeretetre van szükség. A
terapeutának valósággal iszonyodnia kell mindettől azért, hogy kellő motiváltsággal küzdjön
ellene.

Springmeier azt ajánlotta, hogy aki ilyen munkának szenteli tevékenységét, olvassa el azt a
három könyvet, amelyet Cisco Wheeler-el együtt írt. Az első a "The Illuminati Formula Used
to Create a Total Mind Controlled Slave" (A totális agykontroll alatt álló biorobot
létrehozásához használt illuminátus formula) című könyv. A második, amely 620 oldal
terjedelmű, a "Deeper Insights into the Illuminati Formula" (Mélyebb betekintés az
illuminátus formulába) címet viseli. Az első rész azt ismerteti, hogyan jön létre az
agykontroll, a második rész pedig azt, hogy miként lehet rajta segíteni. Az említett könyvek
gondos anyaggyűjtés után készültek el, és nem csak azt alapozzák meg, hogy mi történt, de
azt is, hogy azt miként lehet leleplezni.

Wayne Morris ezután azt tudakolta, hogy mennyire bizonyult eredményesnek az agykontroll
áldozatokkal kapcsolatos munkája során. Springmeier azt emelte ki, hogy az agykontroll
rendkívül súlyos probléma és számos gyógyítási feladatot ölel fel. Szinte nem is lehet
felsorolni az ehhez kapcsolódó különböző témákat. Cisco Wheeler-rel együtt teljes idejüket az
agykontroll áldozatok megsegítésére fordították. A terápia sikere számos tényezőtől függ. Az
egyik ilyen tényező, hogy az agykontroll áldozat milyen körülmények között él. Ha képesek
kiszakítani magukat a mindennapi élet kötöttségeiből és elmenni valamilyen biztonságos
helyre, akkor sokkal hatékonyabb lehet a terápia, mert az agykontroll alatt álló személy tudata
nem képes addig feszültségét csökkenteni, amíg nem érzi magát biztonságban. Ennek
megértése visszavezethető a "reptilian mind" ("hüllő-agy") működésére, a túlélést biztosító
gondolkodásra, amely uralni tudja a tudatműködés más területeit is. Ha valaki halálos

139
veszedelembe kerül, akkor az életösztön veszi át az irányítást. Amikor valakit egész életében
traumatizáltak, akkor a túlélésre alapozott gondolkodásé a vezető szerep a tudatában, s nem
kell sok ahhoz, hogy a félelem állapotába kerüljön. Ezért az első követelmény, hogy az
agykontroll áldozatát biztonságos helyzetbe kell hozni. Az agykontroll áldozatok 99,9 %-a
soha nem volt ilyen helyzetben.

Springmeier hozzátette, hogy Cisco Wheeler-rel együtt csak annyiban tudtak eredményesen
együttműködni az áldoztatokkal, amennyiben ezt a körülmények lehetővé tették. Ha a
megfelelő feltételek rendelkezésre állnak, akkor nincs határa annak, amit meg lehet tenni.
Springmeier ezért akart egy visszaprogramozó központot (deprogramming centre) létrehozni.
A CIA egy volt munkatársa kész volt végrendeletileg több millió dollárt adományozni az
agykontroll áldozatoknak. Springmeiernek egy barátja pedig kész volt a visszaprogramozó
központ finanszírozására. E személy halála után végrendeletének az egyetlen példánya az
oklahomai Federal Building-ben volt, és amikor azt felrobbantották, odaveszett. Ez egyelőre
meghiusította azt az elképzelést, hogy létrejöjjön egy olyan biztonságos hely, ahol hozzáértő
emberek végezhetik a visszaprogramozást.

Springmeier azt is elmondotta, hogy amikor végetér a terápia, az eredmény

megsemmisítéséhez elegendő az, ha az eredeti programozók az agykontroll áldozatát
kényszerrel újraprogramozzák. Ez többször is megtörtént a Springmeier által segített
áldozatokkal. Ez egyben azt is mutatja, hogy egyelőre jelentős változás nem történt ezen a
területen.

Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy optimális helyzetben mennyire lehetséges az
agykontroll áldozatok visszaprogramozása. Springmeier elmondotta, hogy ha valóban sikerül
biztonságos helyzetbe hozni a pácienst, akkor komoly újrastrukturálás érhető el, és jelentős
mértékben lehet az illetőn segíteni. Spirituális eszközökkel is sokat lehet tenni a szétválasztott
tudatrészek újraintegrálásáért. A terapeutának azonban szem előtt kell tartania, hogy soha nem
lehet biztos, hogy rátalált valamennyi leválasztott tudatrészre. A traumatizálás hosszú ideje
során több ezer fragmentumra darabolható a tudat. Minden leválasztott tudatrész nagy
valószínűség szerint programozva is van. Springmeier igen óvatos becslése szerint, amelyet
hét különböző szempont alapján állított össze, körülbelül kétmillió amerikai polgár tudatát
programozták traumaokozással. Az agykontroll tevékenység azonban a világ más részein is
már gyakorlat. Folyik a programozás Európában és Oroszországban is.

Morris ezután az elektromosság és az elektronika agyprogramozásban játszott szerepéről

kérdezte Springmeiert. Az elektrosokk - válaszolta a kérdezett - rendszeresen használt
módszer, a traumaokozás egyik formája. Az elektromos, vagy ultrahangos önvédelmi
fegyverek (stun guns) is jól alkalmazhatók a programozott biorobotok irányítására és
memóriájuk törlésére. Adott esetben használhatnak egy 120 ezer voltos egyenáramú
önvédelmi fegyvert a memória törlésére, a tudat fragmentálására. Amikor egy személy
elektrosokkolására kerül, az törli rövidtávú emlékezetét. Képtelen lesz 24 órát vissza és előre
is számolva bármire emlékezni, azaz 48 órára kiesik a memóriája. Ewen Cameron a
tudatműködés szétforgácsolására rendszeresítette az elektrosokkot. Az elektronika
felhasználásra került az emberekbe behelyezett miniatűr szerkezetek esetében is. Ezekkel az
implantátumokkal befolyásolni lehet az adott személy gondolkodását. Számos mikrohullámú
torony épült, amelyek ELF (extremely low frequency - rendkívül alacsony frekvencia)
hullámokat sugároznak az emberek agyába. Az elektromágneses hullámokat legkülönbözőbb
csúcstechnológiákban használják. Léteznek az úgynevezett EDOM eszközök (Electronic
Dissolution of Memory - a memória elektronikus törlése), továbbá a "harmonic" gépezetek,

140
amelyek harmónikus frekvenciákat használnak. Ezeket az eszközöket a visszaprogramozásnál
is lehet alkalmazni. Az elektromosságot használják az agy frekvenciájának a bemérésére.
Létezik egy elsődleges frekvencia, amely az adott egyént jellemzi. Ennek a segítségével egy
távolban lévő személyt is be lehet azonosítani. Ismerik az agy által használt különböző
rezgésszámokat. Ez különböző szögekből érkezik. Amikor az agyműködés során létrejön egy
gondolat, az agy egy meghatározott frekvencián működik. Meghatározott gondolatokat
idéznek elő az adott személy tudatában, majd pedig megfigyelik azokat az elektromos
impulzusokat, amelyek ezeket a gondolatokat kísérik. Ezeket betáplálják egy komputer
rendszerbe. Springmeier egyszerűsítve lényegében azt fejtegette, hogy a programozók
képesek megfejteni az agyhullámok segítségével, hogy a kísérleti személy mire gondol. Ha
nyomon követik a célszemély agyának a frekvenciáit, akkor monitorozni tudják gondolatait is.
Tehát nemcsak meghatározott gondolatokat lehet gerjeszteni az emberek fejében, de azt is
meg lehet figyelni, hogy mire gondolnak.

Wayne Morris azt is tudni akarta, hogy amikor elektrosokkal törlik a kísérleti alanyok
memóriáját, vajon nem törlik-e a beültetett programokat is. Springmeier válaszában utalt arra,
hogy a programozást disszociált (szétbontott, tudathasadásos) állapotban végzik. Az
elsődleges programozásra eszméletlen állapotban kerül sor. Különböző szinteken lehet valakit
programozni. Ha felnőttel kezdik, mint például a CIA alkalmazottainál, akkor az agykontroll
5. szintjét (Level 5.) alkalmazzák. Az ilyen programozásban részesülőket hosszabb időre
kómába ejtik és a programozást a tudat legmélyebb szintjén végzik el. Ez az a szint, ahol az
agy a szintműködést szabályozza. Amikor törlik a rövidtávú emlékezetet elektrosokkal, ez a
beavatkozás még csak a közelébe sem jut a tudat legmélyére elhelyezett programoknak.

A kívánt hatás elérése érdekében pontosan szabályozták, hogy mennyi elektromosságot

alkalmazhatnak. Minden tudományos alapon történik, ezért volt szükség sok tesztelésre a II.
világháború során a koncentrációs táborokban. Nem szabad válogatás nélkül össze-vissza
traumatizálni valakit, hiszen akkor az az életébe kerülhet. Az orvosok jelen vannak, és
folyamatosan figyelik a szívműködést megfelelő berendezésekkel. Az alapprogramozás
kórházakban, vagy ahhoz hasonló létesítményekben történik. Sok esetben a VA (Veterans
Affairs - veterán ügyek) kórházakban. Ténylegesen minden VA kórházat felhasználtak
programozásra. De igen sok civil kórház is rendelkezik különleges részlegekkel, ahol a
programozásokat végzik. A szívműködés pontos megfigyelése révén tudják, hogy meddig
mehetnek el. Amikor elérik a halálközeli állapotot, pontosan tudják, hogy mikor kell az
elektrosokkot alkalmazni, hogy a kísérleti alanyt visszahozzák az életbe. Mindez rendkívül
nagy felkészültséget igényel. Ugyancsak képzetteknek kell lenniük a drogok használatában,
abban, hogy miként, mikor és mennyit adhatnak a kísérleti alanynak. Nem találomra
cselekednek.

Wayne Morris ezután az agyba beültetett implantátumok technológiájára vonatkozóan tett fel
kérdéseket. Springmeier elmondotta, hogy hat külöböző típusú implantátum van. Az
audioimplantátumokat arra használják, hogy a kísérleti alany halljon valamit. A testbe
beültetett miniszerkezetek meghatározott irányban manipulálják az emberi szervezetet,
például, hogy hormont termeljen, vagy hogy megakadályozza a kísérleti személy teherbe
kerülését, vagy fájdalmat okoznak neki. Vannak vizuális hatásokat kiváltó holografikus
implantátumok, amelyek a kísérleti alany számára többdimenziós holografikus látványt
nyújtanak. Vannak olyan implantátumok is, amelyek lehetővé teszik az agy különböző
részeihez a kapcsolatok megteremtését. Az implantátumokat nem minden agykontroll alatt
álló személynél alkalmazzák. Vannak fájdalmat okozó és az izmokat stimuláló miniatűr
szerkezetek is. Meg kell említeni a személyi adatokat tartalmazó chipeket is, amelyekről már

141
többet hallott a közvélemény. Ilyeneket alkalmaztak a Sivatagi Vihar hadműveletben
résztvevő amerikai katonáknál. Ezt azzal indokolták, hogy megkönnyíti a helyzet-
meghatározásukat, és így kevésbé fenyegeti őket az a veszély, hogy elvesznek a sivatagban.

A különböző csúcstechnológiájú fejlesztések eredményeként már rendelkezésre állnak az

úgynevezett "nanobot"-ok, amelyek egészen pici, a méter néhány milliárdnyi részével
mérhető nagyságúak. A nano jelentése az, hogy a méter egy milliárdnyi részéről van szó.
Ezek olyan rendkívül kicsiny mikroszkópikus robotok, amelyek már képesek másoló
szintézist végezni. Alkalmazzák már az üvegszál optikát, amely gyakran úgy néz ki, mint egy
hajszál. Ez a rendkívül finom üvegfonál az implantátumok jeleit továbbítja. Ismertem egy
olyan agykontroll alatt álló személyt, aki ült a vendéglőben, amikor egy hajszálhoz hasonló
kis üvegfonálkát lőttek a hajába, amely megkapaszkodott a bőrében. Az illető ezt észrevette és
eltávolította. Olyan programozott nőket is ismertem, ahol ezek a rendkívül finom üvegszálak,
mint szőrzet volt elhelyezve a testükön. Nem ismerem pontosan a funkcióját ezeknek a
csúcstechnológiájú üvegszálaknak, de azt tudom, hogy kommunikációs célra használják őket.
Az egyik legkockázatosabb fejlemény az úgynevezett organikus bioprocesszorok
megjelenése. Ezek molekuláris kicsinységű komputerek, amelyek DNS-ből készülnek. Ezt a
mesterségesen előállított DNS anyagot hozzákapcsolják egy vírushoz és a vírusok rendszerint
az emberi test egy meghatározott részébe vándorolnak. Így például az idegre ható, ideghez
vonzódó neurotrop vírusok az idegrendszerbe vándorolnak, vagy a delmatropik vírusok a
bőrbe, a pneumotropik vírusok pedig a tüdőbe. A kísérletirányítók ezeket a kis szerves
processzorokat hozzákapcsolják ezekhez a vírusokhoz. Magukat a vírusokat igen
sokféleképpen lehet a kísérleti alany testébe juttatni.

Ilyen vírus implantátumokkal kontrollált személyeknél egyfajta központi implantátumot lehet

találni a nyak hátsó részénél. Ez a központi irányítást végző implantátum veszi a külső jeleket,
és továbbítja a testben elhelyezett különböző implantátumokhoz. Egyes ilyen kísérleti alanyok
lényegesen megkönnyebbültek, amikor sikerült őket ezektől a vírusoktól megszabadítani. Ma
már több módszer is létezik, amelyek lehetővé teszik ezeknek a bioprocesszoroknak az
eltávolítását. Számos kísérleti alany röntgen, ultrahang és más vizsgálati módszerek
segítségével lokalizálni tudta ezeket az implantátumokat. Volt három olyan agykontroll
áldozat, akiknek sikerült bemenniük egy "Anacoic Chamber"-be, és megtalálták azokat a
forrásokat, ahonnan a testükbe érkező jelek érkeztek. Sikerült az erre vonatkozó
dokumentációt kicsempészniük a laboratóriumból és elrejteni. Más elektronikus agykontroll
alatt álló személynek is sikerült különböző helyekről bizonyítékokat találnia. Néhány
orvosnak pedig egyenesen a birtokában van több ilyen implantátum. Van néhány olyan
sebész, aki hajlandó segíteni a kísérletek áldozatainak. Springmeier megemlítette a Syntel
szót, amelyről már számos kormányzati testületben is vita folyt. A hadsereg zártkörű
konferenciáin is tárgyaltak a Syntel-ről, azaz a szintetikus telepátiáról, amely azt jelenti,
hogy a kísérleti alanyhoz hangokat és gondolatokat továbbítanak. Syntel-nek azokat a kísérleti
személyeket nevezik, akik ilyen hangokat és gondolatokat érzékelnek elektronikusan.

Ezt a technológiát az űrprogram keretében fejlesztették ki és biomedical telemetry-nek,

orvosbiológiai távolságmérésnek nevezik. E technika keretében adó- és vevőszerkezeteket
helyeznek el a koponya alsó részénél, amely rögzíti a testi funkciókról és az agyhullámokról
érkező adatokat, és ezeket továbbítja egy komputerhez. Vannak komputerek, amelyek
programozása mesterséges intelligenciához hasonló. Ezek az intelligens számítógépek
helyettesítik az élő programozókat és irányítókat. Az úgynevezett kezelők - vagyis akik a
programozott tudatú kísérleti alanyokat napról-napra irányítják - három műszakban dolgoznak
és ma már túlterheltek. A komputer helyettesíti őket. Ha a kísérleti alany valami olyasmit tesz,

142
amellyel nem tud a komputerprogram megbirkózni, akkor a számítógép jelzést ad és az élő
ember is bekapcsolódik. Már tapasztalatokkal rendelkező kísérleti alanyok képesek arra, hogy
időnként túljárjanak az őket irányító komputer "eszén".

Wayne Morris ezután a hírhedt náci orvosról, dr. Josef Mengeléről kérdezte interjúalanyát.
Springmeier szerint ő tekinthető a modern tudatprogramozás "atyjának". Már Mengelét
megelőzően az illuminátusok kidolgozták az MPD-t, vagyis a tudathasadásos
személyiségzavar mesterségesen létrehozott módszerét, de a programozók képzése nem volt
tudományos. Mengele sokat kísérletezett az ikrekkel, értette a trauma szerepét és azt is, hogy
a traumaokozást hogyan alkalmazza. Ha valaki már a halálán van, és a programozója
megmenti, akkor ez szorosan köti őt programozójához. Mengele értette, hogyan kösse
áldozatait traumaokozással magához. Számos áldozat Izraelben és a világ más részén még
mindig úgy hivatkozik rá, mint "Papára". Ha egy programozó tudja mit tesz, akkor totálisan
magához tudja láncolni áldozatát, aki ráadásul még szereti is programozóját. 1945.
januárjában, amikor nyilvánvaló volt, hogy a nácik elveszítik a háborút, akkor az
illuminátusok nyugatra csempészték, ahol folytatta kísérleteit. Az egyik áldozat, egy hölgy,
aki most Kanadában él, abban a koncentrációs táborban volt, ahol Mengele tevékenykedett.
Vele is kísérleteztek, mint gyermekkel és szemtanúja lehetett a szörnyűségeknek. Őt is
kicsempészték Kanadába. Először Quebec-be, majd Portland-ba. Mengele pedig folytatta a
vele való kísérletezést az Egyesült Államokban.

Mengele baráti viszonyba került dr. Ewen Cameron-nal és mindketten kísérleteztek a szem
elszineződésével, pigmentálódásával. Egyébként Mengele, amikor az Egyesült Államokba
érkezett dr. Green név alatt programozott. Dr. Ewen Cameron volt dr. White, és Cisco
Wheeler apja a dr. Black nevet használta. Ezen kívült volt még egy dr. Blue névre hallgató
programozó is. Gyakran összejöttek és kicserélték tapasztalataikat a programozásról, az
alkalmazott módszerekről, hogy miként tartsák a kapcsolatot és konzultáljanak egymással. Ők
voltak az illuminátusokon belül a mesterprogramozók. Mengele sokat utazott a nagyvilágban.
Cameron, aki Észak-Amerika keleti partvidékén tevékenykedett 1943-ban hozta létre a
Rockefeller Alapítvány támogatásával az Allen Memorial Institute-ot. Cameron Mengele
Amerikába érkezése előtt már az illuminátus hálózat tagja lett.

A mesterprogramozók a programozási módszerek tökéletesítésén fáradoztak. Mengele volt a

legképzettebb és számos tapasztalatát átadta dr. White-nak, dr. Black-nek és dr. Blue-nak.
Mengelének alkalma volt arra, hogy a koncentrációs táborokban sok emberrel
kísérletezhessen, ahol mindenféle szadista módszert is kipróbálhatott. Cameron és társai a
kísérletezésben és a gyakorlati munkában is résztvettek. Amikor például Cameron intenzíven
használta az elektrosokkot a kísérleti személyek tudatának a széthasítására, ő egyidejűleg azt
is kutatta, hogy miként lehetne ezeket a módszereket finomítani. Több évtizedre
visszatekintve megállapítható, hogy kiválasztották a legjobb programozási scripteket
(forgatókönyveket) és a legjobb módszereket. Ennek eredményeként a ma alkalmazott
programozás sokkal kifinomodottabb és fejlettebb, mint amit ezek a mesterprogramozók
eleinte alkalmaztak.

Wayne Morris ezután azt tudakolta, hogy milyen különleges jelentőséggel bírtak az ikrek
Mengele számára. Springmeier válaszában utalt rá, hogy ha valaki tudományos kísérletet
folytat, akkor szüksége van egy ellenőrző csoportra. Ha emberekkel folytatunk kísérletet,
akkor erre a célra az ikrek alkalmasak és ezért Mengelének több ezer ikerre volt szüksége. A
náci koncentrációs táborokban Mengele 3000 ikerrel kísérletezett. Ők felnőttként és
gyermekként egyaránt kerültek Auschwitzba, ahol Mengele alárendeltjei kiválasztották az

143
azonos ikreket. A kísérleti alannyá vált ikrek többsége a szadista módszerek következtében
életét vesztette. Mengele kifejlesztette annak a módszereit is, miként kell egymáshoz
kapcsolni embereket, hogyan kell mesterséges kötelékeket létrehozni. Ez az úgynevezett
mesterséges ikresítés. Az ikrek létrehozása (twinning) nagyon kifinomult művelet és
felhasználja az agykontrollhoz szükséges valamennyi tudományt.

Wayne Morris ezután azt kérdezte, hogy vajon a náci Németország bevetett-e a II.
világháboru során agykontroll alatt álló személyeket? Springmeier szerint erre már az 1930-as
években sor került. A németek és az angolok egyaránt létrehoztak tudathasadásos személyeket
a hírszerzési feladatok ellátására és merényletek végrehajtására. Közvetlenül a II. világháboru
kitörése előtt Berlin olyan kiképzett MPD-s németeket küldött az Egyesült Államokba, akik
New York államban telepedtek le. Ők és leszármazottaik még mindig ott élnek. Ezeknek az
MPD-s személyeknek olyan "alter"-eket építettek be a tudatába, hogy képesek voltak úgy
megölni embereket, hogy például a kiszemelt áldozat testének egy meghatározott részébe
fogpiszkálót szúrtak. Az volt az elképzelés, hogy ha valaha is Németországnak sikerülne a
háborúban győzelmet aratnia, akkor ezek az emberek a helyükön lesznek, mint segítők.

Wayne Morris ekkor azt a kérdést tette fel, hogy az Egyesült Államok használt-e agykontroll
alatt álló ügynököket a II. Világháború idején? Springmeier erre vonatkozóan nem talált
adatokat, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok történetének egész ideje alatt
az illuminátusok irányítása alatt állott. Bizonyos mértékig az Egyesült Államok elnökei is
rokonságban állnak egymással. Ulysses S. Grant a 18. elnök rokonságban állt Franklin Delano
Roosevelttel. A Delano család is egy régi velencei eredetű arisztokrata család. Ulysses Grant
dédnagyanyja Susannah Delano volt. Grant kapcsolatban állt a Collins családdal is. A
Collinsok is az illuminátusokhoz tartoznak. Cisco Wheeler is Ulysses Grant leszármazottja és
a Collins vérvonalhoz is tartozik. Ez volt az ő belépőjegye az illuminátusok közé. A II.
világháboru alatt számos állami vezető MPD-s személyiség volt. De egészen Mengelének a
bekapcsolódásáig az illuminátusok nem rendelkeztek azzal a felkészültséggel, hogy
tudományos módszerekkel tudjanak programozni. Mengele és az Operation Paperclip tette
lehetővé a kormányzat számára, hogy például gyermekeket is bevonjon a programozásba.

Az interjúnak ebben a részében Morris arra kereste a választ, hogy miként használták a
népszerű kultúrát a programozás céljaira. Springmeier szerint különböző szintjei vannak
annak, ahogy egy személyt be lehet vonni az agykontrollba. Az egyik annak a környezetnek a
befolyásolása, ahol él. Fokozatosan kialakítják az emberek életkereteit. Meghatározzák
hivatkozási rendszerüket, világnézetüket. Ebben mind szerepet játszanak az egyházak, az
iskolák, mindazok a környezeti tényezők, ahonnan az emberek az információkat kapják. Ha
egy adott személynek nincs megszilárdult ismeretanyaga, vonatkoztatási kerete (frame of
reference), amely befogadja és értelmezi az információt, akkor nagyon nehéz a
tudatbefolyásolásnak ellenállni. Az információ ellenőrzésével lényegében irányítják az egész
társadalmat.

Morris ezután Springmeiernek a "The Illuminati Formula" (Az illuminátus formula) című
könyve kapcsán azt tudakolta: miként manipulálják a tudatot a tömegkultúra segítségével?
Springmeier szerint a Disney által készített Ducktail rajzfilmek nyilvánvaló programozó
kulcsszavakat tartalmaznak a gyerekek számára. Ilyenek találhatóak a hirdetésekben, a
különböző üzenetekben és kódokban. A Szépség és a szörnyetegben (Beauty and the Beast)
látható az elbűvölt óra, vagy például a jellemes ajtófogantyú, mindkettő megszemélyesítve.
Ugyanezt használják az Alice csodaországban című filmben is. Egy "alter" a személy
tudatrendszerében ezeket a különleges részleteket úgy fogadja be, hogy az agy azt hiszi, hogy

144
ő az ajtófogantyú. Ezeket specifikusan, alkotó módon helyezik a filmekbe éppen e célból.
Ezek az "alter"-ek nem csak állatok, vagy emberek, de élettelen tárgyak is lehetnek. Csak
néhány "front-alter", azaz éppen működő tudatrész egy személy tudatrendszerén belül, fogja
fel emberként őket.

Morris ezután a Star Trek-ről kérdezte Springmeiert. Elmondotta, hogy megfigyelt olyan
programozott MPD-seket, akik teljesen odavannak mindenért, ami a Star Trek-kel
kapcsolatos. Egy korábbi deprogramozó asszisztens elmondotta a Star Trek programozásról,
hogy az minden vonatkozásban az agykontroll céljait szolgálja. A Boeing repülőgépgyár
Seattle-ben számos földalatti alagúttal rendelkezik, és ezek egy részét programozásra
használják. Valaki, aki a Boeingnél dolgozott elmondotta, hogy a munkások az átlagos
munkanap során hogyan mennek le észrevétlenül a földalatti alagutakba és néznek Star Trek
filmeket.

Az interjú készítője ezután a programozás technikai részleteiről, a használatos kézikönyvekről

és utasításokról tudakozódott. Springmeier elmondotta, hogy a programozók az Univerzumról
szóló térképeket használnak. A Tejútrendszer térképet követik, amikor a kísérleti alany tudatát
részekre bontják és keresik az újrastrukturálás mintáit. A tudat újrastrukturálásakor a galaxis
térképéhez hasonlót használnak. (A galaxis csillagok rendszerét, vagyis csillagrendszert
jelent, amelyet nagyszámú csillag és nagytömegű intersztelláris közeg alkot. Az
intersztelláris, vagyis csillagközi közegben dinamikailag és fejlődésileg összetartozó
rendszerek fejlődtek ki és ezek a galaxisok. Azt a galaxist, amelybe a mi naprendszerünk is
tartozik, Tejútrendszernek nevezik. D. J.) Mintául szolgálnak a csillag- és bolygórendszerek.
Amikor önálló tudatként működő "alter"-ek egész csoportját akarják létrehozni, olyan egy
testet használó különböző tudatú személyiségeket, amelyek kapcsolatban lesznek egymással,
akkor ezeket az "alter"-eket egy-egy bolygóra kell áthelyezni és az "alter"-ek csak úgy
képesek egymással kommunikálni, ha egyfajta "beam me up" (adj sugárjelzést) típusú
jelenség lép fel.

Amikor a kísérleti személy sugárzás alá kerül, aktuális tudata kikapcsolódik, és transzba esik,
azaz önkívületi állapotba kerül. Rendelkezésre állnak különböző helyváltoztatást kiváltó
módszerek, amelyek a rendszerbe beépítve elősegítik, hogy a tudat disszociatív, azaz
megosztott állapotba kerüljön. Amikor elektrosokk alkalmazást erős fényfelvillanások kísérik,
a programozó azt közölheti a kísérleti személlyel, hogy űrutazáson vesz részt, vagy ehhez
hasonló más scriptet építhet be a szétváló tudatrészekbe. A technikai kézikönyvek indexei
tartalmazzák azokat a kódszámokat, színjelző kódokat, amelyek a programozás során
leválasztott tudat-szekciókat jelzik. A Cisco Wheeler programozásánál használt rendszer a
13x13x13 részből álló hálózat volt. Ha ehhez a hármas dimenzióhoz még egy továbbit
kívánnak hozzáadni, akkor lehet színkódokat alkalmazni bizonyos "alter"-ek vonatkozásában.
Minden "alter" rendszerint kap egy színkódot, és ez visszakapcsolja őket az agyba beépített
komputerekhez. Ezek a komputerek a széthasított tudat különböző önállósult részei az "alter"-
ek, amelyek az adott tudatrész-szekciót irányítják. Vannak aztán olyan mélyebben elhelyezett
komputerek, amelyek viszont magukat a komputereket kontrollálják. Az egész rendkívül
komplex, és ha megnézzük közelebbről a Star Trek (Csillagok közti utazás) témára készült
technikai kézikönyveket, akkor láthatjuk, hogy azok mennyire megegyeznek a programozás
szükségleteivel.

Azzal kapcsolatban, hogy Hollywood-nak milyen szerepe van az agyprogramozásban,

Springmeier utalt rá, hogy az illuminátusok és a maffia ellenőrzi a filmipar központját.
További szempont, hogy számos programozott személy szinész, például Roseanne Barr. De

145
az agykontroll alatt álló slave-khez (így hívják a programozott agyú személyeket) tartozott
Marilyn Monroe és tartozik Madonna. Mindhárom színésznő programozott multiple
(mesterségesen megosztott tudatúvá átalakított személy). De sok más színésszel is ez a
helyzet. A programozott multiple színészek pontosan a programozás következtében jól
memorizálják szerepeiket, és kitűnően alakítják a fiktív szerepeket, mint amilyenek a Fantázia
című filmben is előfordulnak. Disneyland maga is egy programozó központ. A Disney cég a
kódok továbbítására is készítette a filmeket. Ilyen film például "I Dream of Jeannie" (Jeannie
a háziszellem), ahol is Jeannie a Delta "alter"-nak megfelelő programozás és kulcsszava,
amely bekapcsolja a programot "your wish is my command" (óhajtásod parancs számomra).

Az állítólag költött, kitalált történeteken alapuló filmek valójában rejtett értelmű illuminátus
szertartásokat és az illuminátusok történetét népszerűsíti. Így például a "Hellraiser 3"
kapuőrzőket mutat. Nem csak az illuminátus ceremóniákat, de számos, közülük a tényleges
agyprogramozást is bemutatja. Aki ezzel közelebbről meg akar ismerkedni, annak érdemes
megnéznie Charles Bronson filmjét, a "Telethon"-t, a "The Manchurian Candidate"et, vagy a
"Videodrome"-ot, továbbá a "Labyrinth"-et. De érdemes ugyanezért megnézni az "Attack of
the Robots"-ot (Robotok támadása), és az "Attack of the Puppet People"-t (A bábemberek
támadása). Jane Fonda "The Point of No Return" (Ahonnan és amikortól nincs visszatérés)
című alkotása szorosan kapcsolódik az OTO (Ordo Templi Orientis) nevű okkult
szabadkőműves jellegű zárt társaság tevékenységéhez. Az OTO az illuminátus legfelsőbb
körök egyik nagyhatalmú frontszervezete.

Wayne Morris ezután azt kérdezte, hogy mit kivánnak elérni a színészek és a filmek, valamint
a közönség manipulálásával? Springmeier válaszában megemlítette Anton LaVey-t (Lővei
Antalt), aki a Church of Satan-nak (Sátán egyházának) volt a vezetője. Kiképzett
agyprogramozó volt és közel állt Hollywoodhoz. Számos filmnél közreműködött
tanácsadóként és szoros kapcsolatban állt a földalatti filmiparral ("underground film-making)
is. Egy másik személy, Michael Aquino, egyszerre állt kapcsolatban a katonai hírszerzéssel,
Hollywooddal és Anton LaVey-vel. Ő is az egyik vezető programozó volt és a "The Temple
of Set" nevű sátánista szervezet vezetője. Aquino LaVey-nek volt a követője egészen addig,
amíg létre nem hozta a saját külön szervezetét.

További kapcsolatot jelent a programozók és Hollywood között Kenneth Anger, aki a LaVey-
i csoporthoz tartozó filmkészítő volt. Ő is bele volt habarodva Aleister Crowley-ba (az OTO
minden meghökkentő különcködésben kitűnő, nagytekintélyű vezetőjébe. D. J.). Kenneth
Anger egyébként gyermekként Shirley Temple táncpartnere volt, és Shirley Temple is
szorosan kapcsolódik Walt Disneyhez és az agykontrollhoz. Springmeier szerint Shirley
Temple is programozott személy. Alkalmazzák az úgynevezett "brainstem scarring"-et
(agytörzs megvágást) a gyermekeknél, amelynek a segítségével fotografikus memóriát lehet
létrehozni. Így lehet például csodagyerekeket kreálni. Springmeier szerint Shirley Temple is
egy ilyen programozott agyú gyermek volt, még a II. világháború előtt lett multiple.

A "brainstem scarring"-re magyarázatként Springmeier a súlyemelést hozta fel.

Súlyemeléskor elpusztulnak az izmok és az emberi szervezet ezt még erősebb izmok
létrehozásával kompenzálja. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a bőr sérülése esetén kérgesedés
történik. Amikor az agytörzs elektronikusan sérülést szenved, a test kompenzálásként úgy
építi újjá a sérült részt, hogy kialakul a fotografikus memória. Ha tehát valakinek megsértik az
agytörzsét, majd az illetőt traumatizálják, akkor az agyműködés több részre hasad szét és
létrejön a többszörös tudatú személyiség (multiple personalities) és minden egyes

146
önállósodott tudatrész átvesz jellemző tulajdonságokat az elődjétől, és így fotografikus
memóriával rendelkezik.

Az 1930-as években, amikor létrehozták a mesterséges tudathasadást a programozók,

nyilvánvalóvá vált, hogy a trauma elősegíti a lelki, vagy a szellemi képességek megnövelését.
Számos tudós, aki nem volt tagja az illuminátusoknak, tudatosan traumatizálta azért
gyermekeit, hogy fokozza szellemi kapacitásukat. Ez meglehetősen elferdült
gondolkodásmód, de ez a módszer hozott némi eredményt.

Wayne Morris ezután a zeneipar és az agykontroll kapcsolatáról kérdezte interjúalanyát.

Springmeier azzal kezdte válaszát, hogy a II. világháboruban először az Egyesült Királyság,
majd Kanada, végül az Egyesült Államok is mozgósította valamennyi erőforrását a háború
megnyerése érdekében. Hollywoodot is bekapcsolták. Az amerikai hadsereg számos művészt
alkalmazott a "Special Services Division"-be (A különleges szolgálatok hadosztályába).
Bevonták például Bob Hope-ot, aki az MI-6 részére dolgozott. Bob Hope igen járatos volt az
agykontrollban. Az Egyesült Államok II. világháború során már használt agykontroll alatt álló
személyeket, de azok nem a szerint voltak programozva, ahogyan azt később Mengele
kifejlesztette. A II. világháború során ők az USO mágusokat használták kódolt üzeneteknek a
csapatokhoz történő továbbításához. Kik azok, akik úgy tudnak egyik katonai egységtől a
másikhoz mozogni, hogy ne keltsék fel az ellenség gyanúját. Erre legalkalmasabbak a
szórakoztató egységek. Ezért mind az amerikai, mind a brit hírszerzés rájuk bízta ezt a
feladatot.

Bob Hope a brit titkosszolgálat hírszerző ügynöke volt. Az USO-nak (United Service
Organizations - Egyesült Szolgáltató Szervezetek. Az USO olyan jótékonykodással
foglalkozó amerikai korporáció volt, amely közreműködött a fegyveres testületek moráljának
az erősítésében, valamint jóléti és üdülési szolgálatot teljesített a részükre. D. J.) legalább 200
zenekara volt. Közéjük tartozott több ma is ismert zenekar, például amelyek élén Guy
Lombardo, Lawrence Welk és Sam Donahue állt. Amikor a II. világháború végén az USO
program is befejeződött, létezett egy zenei ipar, amelyet a titkosszolgálatok hoztak létre, és
amely tele volt az ő munkatársaikkal. Természetesnek tekinthető, hogy a CIA és az NSA
(National Security Agency) folytatta a zeneipar felhasználását a saját célja érdekében. Ma már
az egész szórakoztató-zenei ipar az illuminátusok frontszervezetének tekinthető az Egyesült
Államokban.

Morris ezután a country zene szerepéről kérdezte Springmeiert, aki úgy vélte, hogy nem
helyes külön kiemelni a country vagy a western zenét. Ő személy szerint kedveli, és élvezettel
hallgatja ezt a muzsikát, és a rockzeneipar is legalább ennyire kötődik az agykontrollhoz, mint
a country vagy a western. De e két utóbbi zenének a dalszövegei kifejezetten programozási
célokat szolgálnak, és erre alkalmas az, hogy e szövegek az Istenről, a hazáról szólnak.
Rájátszanak az emberek legérzékenyebb pontjaira. Ha valaki Istenről énekel, hogyan lehet
azzal vádolni, hogy rossz? Ha a hazáról dalol, hogyan lehet nem jó hazafinak tekinteni? Ez
azonban a felszín, a front. Az egész country és western ipar az agykontroll és a kábítószer
biznisz része. Mivel ezek a C& W (country és western) énekesek keresztbe-kasul járják az
országot, kiválóan alkalmasak a kábítószerek mozgatására. Ezért nagyon fontos részét
képezik az illuminátus kábítószerüzletnek.

Morris Springmeier "Deeper Insights into the Illuminati" (Mélyebb betekintés az

illuminátusok világába) című könyvére utalva tudakozódott a C& W ipar néhány vezető
személyisége iránt. Springmeier megerősítette, hogy többen közülük az agykontroll kísérleti

147
alanyai közé tartoznak. Néhányan pedig visszaélnek az agykontrollal. Egyesek pedig maguk
is programozók. Az egyik legrosszabb programozó a zeneiparban Jerry Lee Lewis. Nagyon
rossz a híre. Az agykontroll áldozatok őt különlegesen szadista programozónak tartják.
Amikor a programozott slave-knek sikerül elmenekülniük, akkor gyakran Jerry Lewis-hez és
az unokatestvéréhez, aki protestáns lelkész és maga is programozott multiple, irányítják őket.

Springmeier igennel válaszolt Morrisnak arra a kérdésére, hogy a populáris kultúra és a

szórakoztató ipar eredeti rendeltetésükön túlmenően a társadalom manipulálását is szolgálják.
Hosszútávú cél az, hogy az agykontroll alatt álló slave-k egész planétáját hozzák létre, ahol
milliókat lehet egyetlen szuperkomputerből ellenőrzés alatt tartani. A zene és szórakoztatóipar
hatékonyan befolyásolja az emberek magatartását és gondolkodásmódját, és nyájként tereli az
embereket az illuminátusok céljainak megfelelően, akik magukat Istennek tekintik. Az
átlagembereket pedig állatnak. Az ipari zene ilyen értelemben dehumanizáló és kondicionáló
feladatokat lát el, és dalszövegein keresztül igen sok esetben továbbítja a már programozott
agyú emberekhez azokat a kulcsszavakat és üzeneteket, amelyek a beültetett programok
aktivizálásához szükségesek.

Ha például azt akarják, hogy a programozott slave-k menjenek el egy rituáléra, akkor
felhangzik a dal "A Heartache Tonight" (Ma fáj a szív), amit aztán a helyi, adott esetben
országos rádióállomások, egymás után lejátszanak. Ha valaki már agykontroll alatt álló
személy és mondjuk péntek este van, újból és újból hallja ezt a dalt, akkor nagyon is
elképzelhető, hogy egy másik "alter" veszi át a vezető szerepet és felkeres egy előre
elkészített helyet, és részt vesz a számára kívánatosnak kijelölt rituálén. Ez csak egy példa.
Számos más módon is lehet felhasználni a zeneipart.

Wayne Morris ez után arról kért felvilágosítást, hogy Springmeier tudomása szerint ma
milyen szervezetek és csoportok használják az agykontrollt? A válasz szerint a
titkosszolgálatok és a hírszerző szervek, az okkult csoportok és a fegyveres testületek,
továbbá a nagyobb és a kisebb vallási intézmények. Számos bűnöző is tevékenykedik ezekben
a csoportokban, amelyet hálózatként lehet felfogni. Pontosabban is meg lehet határozni a
programozott agyú slave-ket alkalmazó csoportokat. Az amerikai hadseregen belül a Delta
Erők (Delta Forces), és az Első Szárazföldi Hadsereg (First Earth Battalion) alkalmaz
agykontroll alatt álló egységeket. Ezen túlmenően számos programozott slave van elosztva a
többi reguláris egységben. A hírszerző szervezetekben kiemelkedik ebből a szempontból az
MI-6 és annak is a P-4-es részlege. A haditengerészeti hírszerzésből pedig az ONI (Office of
Naval Intelligence - A haditengerészeti hírszerző szolgálat hivatala). Több kormányzati
szervezet is alkalmaz slave-ket, így a Kábítószer Hivatal, az FBI (Szövetségi Rendőrség), és a
NSA (National Security Agency).

Ha pedig a programozott slave-ket ("rabszolgákat") alkalmazó okkult csoportokat vesszük

számításba, akkor a traumával okozott agykontroll vonatkozásában elsősorban a KKK-t (Ku-
Klux-Klán - fajgyűlölő titkos szervezet), a neo-nácikat és az OTO-t kell említeni. De nem
lehet kihagyni a szabadkőműveseket sem, valamint az Oddfellow-t (egy látszatra
jótékonykodással foglalkozó titkos társaságot, D. J.). A keményebb okkult csoportok, így a
Church of Satan (Sátán egyháza), a Children of Lucifer (Lucifer gyermekei), Society of the
Dark Lily (A sötét liliom társasága) is kiemelendők ebből a szempontból. De ide sorolhatjuk
azt a vallási csoportot is, amely annyira belemélyedt a Halle Boppe üstökös
problematikájába, hogy tagjai öngyilkosságot követtek el. Springmeier szerint David Koresh
és társai, a Davidian szekta vezetői is agykontroll alatt álló slave-ek voltak. De egyes
katolikus egyházhoz, a mormon egyházhoz tartozó kisebb csoportok is említhetők.

148
Morris arra is kiváncsi volt, hogy a Delta Erők és az Első Szárazföldi Hadsereg valamennyi
tagja agykontroll alatt álló személynek tekinthető-e? Springmeier szerint a Delta Erők
százszázalékosan agykontroll alatt állnak. Az Első Szárazföldi Hadseregben (First Earth
Battalion) is vannak olyan egységek, amelyek teljes egészükben agykontroll alatt állnak. Más
katonai egységeknél is találhatóak agykontroll alatt álló személyek, de ez a kettő az,
amelyikről elmondható, hogy teljesen agykontroll alatt álló biorobotokból áll. Springmeier
utalt arra is, hogy ezeket a katonákat még gyermekkorukban beprogramozzák. Többen
katonacsaládok gyermekei, és ez szüleik hozzájárulásával történik, akiket azután felelős
pozícióba helyeznek.

Wayne Morris azt is szerette volna tudni, hogy az üzleti világ alkalmaz-e agykontroll alatt álló
személyeket. Springmeier erre igenlő választ adott. Elsőként utalt az ARCO nevű cégre,
amely kutatómunkát végzett a High Frequency Active Auroral Research Program (HAARP)
keretében a magas frekvenciájú fénysugárzás terén. Egy másik vállalat, a Portland Gunderson
Steel, olyan különleges vasúti motorkocsikat gyártott rendelésre, amelyek fel voltak szerelve
forgó figyelőtoronnyal. Egy rendkívül kényes, titkos projektről van szó, amelynek a keretében
11 vasúti kocsit gyártó céggel kötöttek szerződést. Ezek a kocsik alkalmasak civilek
szállítására, akiket az Amerika-szerte már megépített táborokba lehet szállítani. A Gunderson
cég is alkalmaz agykontroll alatt álló slave-ket. Egy másik cég, a Disney, a Capital Cities és
az ABC konglomerátuma, amelynek a vezetői ugyancsak alkalmaznak programozott agyú
slave-ket.

Wayne Morris Nick Begitch and Manning "Angels don't play this HAARP" (Az angyalok
nem ezen a hárfán játszanak) című könyve alapján azt kérdezte Springmeiertől, hogy az
ARCO igénybe veszi-e traumával programozott slave-k szolgálatait is? Springmeier utalt rá,
hogy Nick Begitch és Manning elsősorban arról a Star Wars (csillagok háborúja) típusú
technológiáról írnak, amely az atmoszférában fejti ki működését, és elektromágneses
sugárzással végzi a tudat manipulálását. Ez egy sor nagyteljesítményű antenna, amelyek
magas frekvenciájú energiát lőnek fel az ionoszférába. Ezekkel fenntartható a kommunikáció
a műbolygókkal, és alkalmasak az időjárás megváltoztatására is. Ezen túlmenően lehetővé
teszik egy meghatározott földrajzi térségben az emberek gondolkodásának a befolyásolását az
elektromágneses sugárzás segítségével. A Földre visszasugárzott ELF (Extra Low Frequency
Energy - különösen alacsony frekvenciájú energia) ugyanabban a rezgéstartományban van,
mint amely hullámhosszon az emberi agy működik. Az agykontroll alatt álló slave-ket ezek a
vállalatok azoknak a programoknak a megvalósítására használják, amelyeket az új világrend
kiépítése érdekében szigorúan titokban kell tartani. A polgári személyeket táborokba szállító
vonatkocsik gyártása, pl. ilyen. A kormányzat érthető okokból nagyon visszafogottan kezelte
a koncentrációs tábor programot.

Wayne Morris ezután a misztériumvallások és az illuminátusok kapcsolatáról kérdezte

vendégét, továbbá arról, hogy mi volt a misztériumvallások szerepe a történelemben.

Springmeier Manley P. Hall-nak, az illuminátusok és a szabadkőművesek egyik kiemelkedő

vezetőjének, a "The Secret Teachings of All Ages" (Minden korok titkos tanításai) könyvére
utalva válaszolt. Eszerint a misztériumvallásokon keresztül jutott el a tény az emberiséghez.
Az ókor emberének a misztériumvallások azt állították, hogy rendelkeznek azokkal a
kinyilatkoztatásokkal, amelyek segítenek felvilágosítani és megmenteni őket. Ha csatlakoznak
hozzájuk, és keresztül mennek a titkos rituálékon, akkor felmagasztosulhatnak, és újra
egyesülhetnek isteni lényükkel, beavatást nyerve a legmélyebb titokba. Dr. Reuben
Swinburne Clymer, egy magasrangú szabadkőműves és rózsakeresztes vezető szerint létezett

149
egy titkos testület, amely irányította és ellenőrizte a különböző misztériumvallásokat az ókori
Európában, Egyiptomban, Babilonban és hatalma elért egész Indiáig. Az a titkos testület,
amelyre a "Ancient Mystic Oriental Freemasonry" (Az ősi misztikus keleti
szabadkőművesség) című könyvében utal, nem más, mint amit ma az Illuminátusoknak ("The
Illuminati") neveznek. A jelenkori Illuminátusok ennek a titkos irányító testületnek az utódai.
A szabadkőművesség ezeknek az ősi misztériumvallásoknak a külső jelképrendszerét
használja, de ha valaki a misztériumvallások mélyebb értelmű rituáléit kívánja megismerni,
akkor azokat kell tanulmányozni, amelyeket az Illuminátusok gyakorolnak.

Morris azon kérdésére, hogy mi a misztériumvallások történelmi szerepe, Springmeier a

királyokat hozta fel példának. Az uralkodóknak támaszkodniuk kell mindazokra, akik
tanácsokkal és pénzügyi, anyagi forrásokkal látják el őket. Pénz nélkül a király nem viselhet
háborút, tehát azoktól függ, akik finanszírozzák. Ez utóbbiak viszont azoktól függnek, akik
előállítják a termékeket és forgalmazzák őket. A misztériumvallásoknak és a titkos
társaságoknak azért volt olyan nagy hatalmuk, mert ők ellenőrizték a kereskedő céheket, és ők
rendelkeztek a termékek előállításához szükséges titokban tartott ismeretekkel. Ők tudták
hogyan kell fegyvert, vagy hosszú hajóelőrészt készíteni egy hadihajóhoz. A
szabadkőművesek ismerték a katedrálisok építésének a titkát és a katedrálisépítő céheket ők
kontrollálták. Lehetett valaki egy ország uralkodója, mégis a misztériumvallásoknak és a
titkos társaságoknak volt alárendelve. Az a személy, aki állítólag megtérítette a Római
Birodalmat a kereszténységhez, a Mithra misztériumvallás feje volt. Más módon is fontos
szerepet játszottak a misztériumvallások és az Illuminátusok a történelemben, mert magukat
"The Keepers of the Great Plans"-nek (A nagy tervek örzőinek) tekintették. Manley P. Hall,
az Illuminátusok egyik vezető személyisége könyvében részletesen foglalkozik azzal, hogy mi
az összefüggés a misztériumvallások által őrzött hagyományok és az Új Világrend között.

Morris ekkor a nagy történelmi terv részleteire vonatkozóan tett fel kérdést. Springmeier
válaszában Krisztus eljövendő ezeréves uralmára vonatkozó tanításból indult ki. A
keresztények jelentős része nincs tudatában annak, hogy a "Golden Age of the Millenium"
(Az ezeréves uralom aranykorszaka) koncepciója honnan is származik. Úgy gondolják, hogy a
Bibliából, de ha kutatják a kérdést, látni fogják, hogy William Miller, aki az Adventista
vallási mozgalom megalapítója volt, és a Milleniumról prédikált, magasrangú szabadkőműves
volt. Megjövendölte Jézus második eljövetelét 1844-re. A legtöbb ember azt válaszolja, hogy
Jézus nem tért vissza a Földre 1844-ben. Volt azonban egy Nabob nevezetű személy
Perzsiában, aki magát Krisztusnak nevezte, és megalapította a Bahai vallást. (A bahaizmus
különféle vallások elemeit magába foglaló vallási áramlat, amelynek hívei a bahaizmust
minden vallási tanítás betetőzésének gondolják, D. J.) Nabob valósította meg William Miller
jövendölését. A szabadkőművesek voltak azok, akik a Bahai vallást áthozták Amerikába, és
ezt a Chicagói Szabadkőműves Templom felépítésével egyidejűleg tették a XIX. és a XX.
század fordulóján. A Bahai vallás a világ egy központból való kormányzásának, az Új
Világrendnek és az egységes világvallásnak a híve. Létezett a Mágusok Szabadkőműves
Orientális Rendje és ez képezte a Chicagói Szabadkőműves Templom közösségének azt a
magját, amely útjára indította a Bahai vallást az Egyesült Államokban. (Mágusoknak nevezték
eredetileg a perzsa tűzimádók papjait. A mágus szó varázslót és bűvészt is jelent. D. J.)

James H. Billington, a washingtoni "Library of Congress" (Kongresszusi Könyvtár)

munkatársa írt egy könyvet "Fire in the Minds of Men" (Tűz az emberek agyában) címmel,
amelyben azt állítja, hogy az Illuminátusok nem ismerik fel, amit tesznek. Bizonyos
tekintetben szemellenzőt viselnek. Billington tagja volt a Council on Foreign Relations-nak,
így belülről ismerte, akikről írt. A könyv levezeti, hogy az okkult társaságokból származik a

150
"revolution" (forradalom) szó. A revolution ma fegyveres felkelésre, lázadásra utal, de
eredetileg nem ez volt a jelentése. Azáltal tett szert új jelentésre, vagyis a régi rend fegyveres
megdöntésére és egy új rend kialakítására, mert az okkult társaságok, köztük a
szabadkőművesek és az Illuminátusok is meghatározó szerepet játszottak a történelem összes
forradalmában az amerikai forradalomtól kezdve.

Az a Millenium, amely Krisztus eljövendő ezeréves uralmára utal, itt kapcsolódik össze a
kommunisták azon elképzelésével, hogy a kommunizmus világméretű győzelme után az egész
emberiség a kommunizmus boldog korszakában fog élni. A kommunista tanítások
megalapozói ezért kapcsolták össze a forradalmat és a megvalósuló Aranykort. Ez a
"Aranykor" egy szocializált kommunista típusú társadalom. Erről írnak a szabadkőművesek
olyan tekintélyes jövendőmondói, mint például H. G. Wells, aki több könyvet is írt az Új
Világrendről, valamint a brit Fábiánus Szocialisták. Ide lehet sorolni a német nemzeti
szocialistákat is. A felszínen természetesen ez nem teljesen világos, de ha mélyebben
elemezzük, akkor George Orwell-nél, és az ő könyveinél kötünk ki.

Wayne Morris ezután a különböző hírszerző szervezetek úgy, mint az amerikai CIA, a DIA
(Defense Intelligence Agency - Katonai Hírszerző Szolgálat) és a brit MI-6, valamint az
Illuminátusok kapcsolatáról kérdezte interjúalanyát. Springmeier szerint szoros kapcsolat áll
fenn közöttük. Az MI-6 fennállásának első évtizedeiben csak Illuminátus családokból
származó nőket alkalmazott. Ha valaki e csoportba került, akkor Quennie-nek nevezték és
valóban az Illuminátus királynők közé tartoztak (Ma már a Quennie szó jelentése szlenges
használatban tabut jelent, illetve homoszexuális férfit jelöl. D. J.) Azok, akik már értik hogyan
működik a Council on Foreign Relations, mint az Illuminátusok frontszervezete, akkor azt is
értik, hogy miért volt e szervezet tagja a két Dulles, McCone, Helms, Shlesinger, id. George
Bush, Turner, Casey, hogy csak a CIA igazgatóit említsük. Emellett a felsoroltak más
Illuminátus szervezetekhez is tartoztak. Turner Rhodes scholar (Rhodes ösztöndíjas) volt,
amely az egyik bejutási lehetőséget biztosította az Illuminátusok zárt világába. Casey és
McCone pedig máltai lovagok voltak.

A Knights of Malta (A Máltai Lovagrend) tagjainak legalább a fele az úgynevezett "fekete

nemesség"-hez tartozik. Itt az egyik legtekintélyesebb európai arisztokrata származási
vonalról van szó, a Black (Guelph) vérvonalról, amely család leszármazottai fontos szerepet
játszottak évszázadokon át Európában. Egy másik vonatkozás az, hogy Walter Bedell Smith,
aki 1950-től l953-ig állt a CIA élén, az egyik megalapítója volt a Bilderberg csoportnak.
Bernhardt herceg - az Illuminátusok egyik kiemelkedő tagja - lett a Bilderberg csoport elnöke.
Peter Rupert (mai nevén Lord Carrington) a Szent János rend, a Máltai Lovagrend protestáns
megfelelőjének volt a vezetője. Ugyancsak ő volt az igazgatója, illetve igazgatósági tagja több
Rothschild tulajdonban lévő vállalatnak, mint például a Rio Tinto Cink Korporációnak. A
tekintélyes Térdszalagrendnek (Order of Garter) és az Order of Osiris-nek (Az Osiris
Rendnek) is a tagja volt. A Térdszalagrendnek csak olyan személyek lehetnek a tagjai, akik
fontos szerepet játszanak az Új Világrend létrehozásában.

A Kissinger szerepével kapcsolatban feltett kérdésre Springmeier annyit mondott, hogy

tudomása szerint Henry Kissinger tagja az MI-6-nek és tagja volt például a római P2-es
szabadkőműves páholynak. Nem tudja, hogy ténylegesen tagja-e vagy sem az Illuminátus
felső köröknek, de fontos személyiség és emlékszik arra, amikor Kissinger kijelentette: "Új
Világrendünk lesz, lehet hogy nem a mi nemzedékünk során, de ha ezt nem tudjuk elérni a
jelenlegi generáció életében, akkor bizonnyal elérjük a következőében". Ez a célkitűzés pedig
a Térdszalagrend legfontosabb feladata. Springmeier utalt arra, hogy a közvélemény élesen

151
szembenállónak tekinti a CIA-t és a KGB-t. Corsell ezredes az 1990-es években publikált
könyvében (The Day of the Roswell - A Roswell utáni nap) azt elemzi, hogy a CIA és a KGB
között szoros kapcsolat van és ez már az 1950-es években is létezett. A CIA ezért rajta tartotta
a szemét annak ellenére, hogy az amerikai hadsereg ezredese volt.

Springmeier megemlítette, hogy egy jó ismerősének az édesapja a CIA vezető beosztású

munkatársa volt. Még tinédzser volt, amikor az apja közölte vele, hogy "a hidegháború az egy
hoax". (A hoax angolul megtévesztést, félrevezetést, hírlapi "kacsát" jelent. D. J.) Ismerőse
kamaszfiúként nem fogta fel, hogy apja miről beszél, és csak évekkel később értette meg,
hogy rejtve mire célzott. Amikor egyetemek közötti futballmérkőzésre kerül sor,
automatikusan azt feltételezzük, hogy két különböző egyetem csapata játszik. Az
Illuminátusok viszont a háttérben maradva részt vettek mind a KGB, mind a CIA
létrehozásában. Az MI-6 esetében Lord Victor Rothschild a meghatározó személyiség. Az
MI-5 esetében pedig Sir Hugh Sinclair tengernagy a kulcsszemélyiség, és első igazgatója
hosszú éveken át Sir Vern Keele vezérőrnagy volt. (Az MI-5 illetékes Nagybritannia
belbiztonsági kérdéseiben.) Vern Keele szabadkőműves volt és az MI-5 más igazgatói is vagy
szabadkőművesek voltak, vagy szorosan kapcsolódtak hozzájuk.

Allen Dulles 1953-tól 1961-ig állt a CIA élén és ma már ismeretes, hogy a II. világháborút
megelőzően együttműködött azokkal a nemzetközi pénzemberekkel, az Illuminátusok vezető
csoportjával, akik elősegítették Hitler finanszírozását és hatalomra kerülését. Allen Dulles
volt az, aki ezt a hírt Hitlerrel közölte.

Wayne Morris ezután idősebb George Bushra és a Skull and Bones (Koponyák és csontok)
titkos társaságra kérdezett rá. Springmeier megerősítette, hogy a Skull and Bones olyan
szervezet, amely ugyancsak lehetővé teszi az Illuminátusok zárt csoportjába való bekerülést.
Hasonló szerepe van a Scroll and Key-nek (Kézirattekercs és kulcs), a Rezilius-nak és több
más egyetemi zárt diákszövetségnek, egyesületnek. A Skull and Bones avatta be id. George
Busht, aki távoli rokoni kapcsolatban áll a Windsor-házzal.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy azok a csoportok, amelyek meg kívánják szerezni a
globális ellenőrzést, erre fokozatosan törekednek a gazdasági és politikai tömörülések
kiépítésével, vagy pedig várható tőlük egyfajta hatalomátvételi kísérlet. Springmeier úgy
vélte, hogy az Új Világrend fokozatos kiépítésével kell számolni, de előfordulhatnak
kataklizmaszerű események is. Világkatasztrófát jelenthetne egyfajta nukleáris összecsapás,
vagy amiben oly sokan hisznek, idegen bolygók lakóinak a megjelenése. Az ezzel kapcsolatos
tervezés már hosszú idő óta folyik. Amikor a japánok támadást intéztek Pearl Harbour ellen,
akkor ez az Illuminátusok érdekeit is szolgálta, mert céljaik közé tartozott a kormányzati
hatalom megnövelése az állampolgári szabadság jogok csökkentésével. Pearl Harbour után
maguk az amerikaiak kérték annak a megvalósítását, amit az Illuminátusok be akartak
vezetni.

Az Új Világrend helyett mondhatnánk azt egyszerűen, hogy Világrend, hiszen itt a világ
feletti ellenőrzés a lényeg. Ez valójában nem új, legfeljebb egy intenzívebb szakaszba lép az
ellenőrzés, és az emberi tudat manipulálása is egy még hatékonyabb fázisba lép. Azok, akik
ezeket a folyamatokat a háttérből irányítják, már hosszú évek óta követik ezt a stratégiát. Fel
lehetne tenni azt a kérdést is, hogy kik álltak a Brit Birodalom és a Francia Birodalom mögött.
Aki ennek utána néz, ugyanazokra a családokra talál rá. Számos amerikai elnök is rokoni
kapcsolatban áll egymással, ez is jelzi, hogy az Egyesült Államok is ugyanezen oligarcha
családok ellenőrzése alatt állott.

152
Wayne Morris következő kérdése arra vonatkozott, hogy a hatalomátvételben milyen szerepe
lehet az agykontrollnak?

Springmeier itt utalt Charles Bronson "Telethon" című filmjére. Ebben egy háziasszonynak
telefonon lejátszanak egy tündérmese dalocskát, aki ezután távozik és felrobbant egy katonai
létesítményt. Számos olyan programozott ember van már, aki képes hasonló módon szabotázs
cselekményeket és merényleteket végrehajtani. Már igen sok dolgot hajtottak végre. A
folyamat leggyöngébb pontja az, ahol a lánc szétszakadhat, hogy igen sok programozott agyú
emberre van szükség a társadalom legkülönbözőbb részeiben. Ugyanakkor biztosítani kell,
hogy senki a titkot fel ne fedje, hogy mindenki megtegye azt, amit elvárnak tőle, és ezek a
programozott biorobotok mindent elfelejtsenek, amit el kell felejteniük. A
banktevékenységben észlelhettük, hogy a közelmúltban számos pénzintézet ment csődbe.
Mindezt gondosan elrejtették a tömeges bankfúziókkal. A nagyobb bank lenyelte a kisebbet,
és fúziónak lehetett nevezni a csődöt. Hogyan lehet mindezt titokban tartani? Springmeier
elmondotta, hogy ismer több programozott multiple személyt, akik bankárok, de nem tudja
pontosan, hogy milyen formában használják őket. Csak spekulálni tud erről. Tény az, hogy a
pénzügyi szektorban számos programozott slave tevékenykedik.

Wayne Morris ezután az úgynevezett "end-times programming"-ról, vagyis a végidőkkel,

vagy világvégével kapcsolatos programokról tett fel kérdést. Springmeier úgy látja, hogy a
végidő programok kapcsolatba hozzák az Új Világrendet az Antikrisztus uralmával. Ez
színeket is használó programozás. A vörös színű listán azok neve szerepel, akik az Új
Világrend ellenes erőket irányítják, és akiket a rendkívüli állapot bevezetését követő két héten
belül meg kell semmisíteni. A kék színű listán azok szerepelnek, akik ellenzik az Új
Világrend bevezetését, de akiket megkísérelnek átprogramozni, ezért őrizetbe veszik őket és
megvizsgálják, hogy át tudják-e őket alakítani. Az utolsó lista sárga színű, ez azokat
tartalmazza, akiket összegyűjtenek, és átnevelő táborokba visznek a rendkívüli állapot
bevezetése után.

Magában a programokban félárbócra eresztett sárga zászlók vannak, vagy egy futó sárga
kutya, vagy egy kék hal otthon és így tovább. Mindezt agykontroll alatt álló áldozatoktól
tudom. Azért használnak színes kódjelzéseket, mert a feladatok végrehajtásához programozott
slave-ket vesznek igénybe. Ezért egyszerűbb a színes kódjelzések használata. Az aktivizáló
kódjelzések is színekkel lesznek társítva. Így például lesz kék, vörös, bíborvörös és zöld
sugár. Ezek a jelzések elsősorban a csoportok irányítóihoz lesznek továbbítva. Aki ismeri az
Amway szerkezeti felépítését, az tudja, hogy egy csoportvezető négy hozzátartozó személyt
irányít, akik viszont további négy-négy személyt irányítanak. Ezek lesznek tehát a színes
kódjelzések. Ezen túlmenően egyes helyszíneket is színes jelzésekkel látnak el. A
programozott slave-k agyában pedig igen sok esetben miniatűr kristályok vannak elhelyezve,
amelyek meghatározott időpontban bizonyos jeleket bocsátanak ki. Ezeknek a kristályoknak
is színes kódjai vannak.

Amikor egy terapeuta elkezd foglalkozni az end-times programozással, akkor ez az egyik,

amivel szembesül. A másik, amivel találkozik, azok a hegytetők, amelyeket találkozóhelyül
használnak. Igen kiterjedt a nemzetközi együttműködés a programozás terén. Az end-times
programozás az Antikrisztus uralma révén kapcsolódik a démonológiához is. Ebben a
programban a "Purson" nevű démon szerepel. Ennek az a feladata, hogy ő legyen az
Antikrisztus beazonosítója. Ha egy programozott személy programrendszerében meglátja
Apollót és Apolló fia az Antikrisztus, akkor Apolló az Antikrisztus apja. Ha meglátja

153
Escolapiust, akkor tudja, hogy ő a gyógyító démon, aki számos sátánista rituáléban a
démonikus gyógyító erőt jelenti.

Az end-times (végidők) programozás másik jellemzője az, hogy gyakran szerepelnek benne
földöntúli lények, a világűrből érkező idegenek. Számos ilyen űrlényekkel kapcsolatos
program van, és közülük egy egész sorozat kapcsolódik katasztrófákhoz. Itt kell említést tenni
a komputerkontroll alatt álló emberekről. Washington D. C.-ben (vagyis az amerikai
fővárosban) a 666. Connecticut Avenue cím alatt működik egy Janus 2 komputer. Amikor
visszaprogramozott áldozatok kezdik kiadni magukból a programozásukat, gyakran Janus
kódolásról beszélnek, amelynek a nyomon követéshez és az újraprogramozáshoz lehet köze,
és amely kapcsolatban áll komputerekkel. De van "Ambassador coding", "Emperor coding" és
"Morse coding" is.

Általánosságban véve milyen célt szolgál a programozás, tette fel a kérdést Wayne Morris.
Springmeier szerint nem csak kábítószer-kereskedelemről vagy prostitúcióról van szó, hanem
a társadalom egészének az ellenőrzéséről. Az egyik, ami leginkább aggodalomra ad okot az
az, hogy el akarják hitetni az emberekkel az űrlények valójában nem létező invázióját. Repülő
csészealjakról és űrlények bolygónkra érkezéséről szólnak a programozások. Mivel a
társadalom számos különböző aspektusát ellenőrzésük alatt tartják, ezért ellensúlyozni tudják
azokat, akik figyelmeztetnek a programozás és a manipuláció veszélyeire. Számos
programozott törvényhozóval, újságíróval és egyházi vezetővel rendelkeznek, akik pontosan
azt fogják és akkor mondani, amire programozóik a tudatukat beprogramozták. Ehhez
tartozik, hogy lesz programozott slave-kből álló ellenzék is. Ezek azt fogják mondani, hogy
"én nem hiszek ezekben az űrlényekben, én ellenzem az Új Világrend programját és azt, amit
a kormány tesz. Ez az ellenzék azonban egy ellenőrzés alatt tartott csoport lesz, amelynek az
lesz a feladata, hogy ébren tartsa az emberekben a reményt, akik ellenzik az Új Világrend
menetrendjét, de akik valójában nem lesznek képesek azt leállítani.

Wayne Morris ezután feltette a kérdést: "Úgy gondolja, hogy a világ kormányai azzal az UFO
technológiával rendelkeznek, amit ők fejlesztettek ki? És az idegen űrlények inváziója olyan
megrendezett akció lesz, amelyhez saját katonai technológiájukat használják fel?"
Springmeier erre határozott igennel válaszolt. A másik célkitűzés a nemzeti kormányokban
való bizalom lerombolása. Ezt a célt számos különböző programmal kívánják elérni. Ha
valaki elolvassa a Jehova Tanúi által terjesztett irodalmat, akkor láthatja, hogy azok aláássák a
nemzeti önazonosságot. A "Wachtower Society" (Wachtower őrtornyot, megfigyelőtornyot
jelent, és az "Őrtorony Társaság" a Jehova Tanúi nevű szekta központja. D. J.) ténylegesen
egy Illuminátus frontszervezet. A Wachtower művészeti alkotások számos rejtett okkult
szimbólumot tartalmaznak. A Wachtower Magazinban láthatunk egy vízesést ábrázoló
fényképet, de ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor kiderül, hogy az egy koponyát
ábrázol. A háztól házig járó Jehovisták gyakran üzeneteket továbbítanak a programozott
slave-khez. Visszatérve arra, hogy hogyan tudják aláásni a nemzeti kormányzatokban való
bizalmat, a válasz az, hogy gazdaságilag csődbe juttatják őket, és polgárháborús állapotokat
idéznek elő.

Az end-times (végidők) programok végrehajtása során a legkülönfélébb jelenségeket észlelik

az emberek, és mindezt leküzdhetetlen káoszként élik át, és csak kevesek számára áll össze a
részletekből az egész.

154
"Tehát kaotikus helyzetet idéznek elő, hogy az emberek kérjék a hadsereg vagy az ENSZ
közbeavatkozását, lényegében a rendkívüli állapot bevezetését?" - tette fel a kérdést Wayne
Morris.

Az emberek részt vesznek az Illuminátusok gyűlésein, ahol 20-30-40 évre előretekintő

terveket ismertetnek velük, és ahol a kulcskifejezés az, hogy "minden természetesen fog
történni". Az, hogy ez a "természetes" folyamat lejátszódjék, számos agykontroll alatt álló
slave-re van szükség. Egy másik törekvés a vallásos hagyományok aláásása az Egyesült
Államokban. Amerikát alapvetően a protestáns többség alapította, nagyon kevés katolikus élt
ezen a földrészen, amikor az Egyesült Államok megszületett. Az amerikaiak körében az
erkölcsi alapelvekre vonatkozóan közmegegyezés volt. Most megpróbálják fragmentálni ezt a
hitre alapozott közös értékrendszert. Számos új vallást importáltak Amerikába és napról napra
új New Age guruk tűnnek fel. Mindez lehetetlenné teszi az egységes morális választ. Számos
New Age vezető, így például Elizabeth Claire Prophet agykontroll alatt álló slave. Ugyanezt
lehet elmondani Jay Z. Knight-ról.

Wayne Morris ezután dr. Ewen Cameron tevékenységére tért át, aki a kanadai McGill
Egyetemen végezte traumaokozásra alapozott agykontroll kísérleteit.

Springmeier elmondotta, hogy a Montreálban lévő St. Mary's Hospitalban (Szent Mária
kórház) folytak agykontroll kísérletek. A kórház alagsorában volt egy helyiség, amely a "The
Zombie Room" nevet viselte, volt egy izolációs szoba és egy rácsos szoba. Springmeier azt
is elmondotta, hogy több áldozattól is tudja, hogy a Quebec-i katolikus intézményeket is
bekapcsolták ebbe a tevékenységbe. Dr. Cameron éveken át vezető-szerepet játszott az
agykontroll kutatásban. Eredményeit titkosították és ezért Springmeier nem tudott róluk
részletesebben szólni. Elmondotta, hogy olvasta viszont Gordon Thomas "Journey Into
Madness" (Utazás az őrültségbe) című könyvét, aki lekicsinylően szól dr. Cameron
tevékenységéről. Ez azonban arra utal, hogy CIA dezinformációról van szó abból a célból,
hogy csökkentsék az olyan személyek szerepét, mint dr. Cameron vagy dr. Gottlieb.
Cameronnak fontos szerepet kellett játszania az agykontrollban, mivel ő volt az "APA" az
Amerikai Pszichiátriai Társaság, valamint a WPA, Világ Pszichiátriai Társaság elnöke.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy milyen intézmények vettek részt az agykontroll
kísérletekben Észak-Amerikában. Springmeier válaszában idézte Stansfield Turner
tengernagyot, aki a Szenátus tényfeltáró bizottsága előtt 1977. augusztus 3-án elmondotta,
hogy az agykontroll kísérletekbe bevontak büntetés-végrehajtási intézeteket, gyógyszerészeti
vállalatokat, kórházakat, 44 alapfokú és felsőfokú képzést nyújtó orvosi egyetemet, és további
más vállalatokat. Mindezek segítették a CIA-t az agykontroll módszerek kidolgozásában.
Springmeier úgy véli, hogy a kísérletezés szó erősen szépítgető kifejezés és ezért félrevezető.
Valójában gyakorlati programozásról volt szó. Igénybe vették az agykontroll kísérleten
keresztül ment személyeket és használták őket. Tehát többről volt szó, mint kísérletezésről és
a megnevezett intézetek közreműködtek a CIA számára történő gyakorlati programozásban.

Wayne Morris végül arra kérte vendégét, hogy szóljon a pszichiátria (elmegyógyászat)
szerepéről az agykontroll kísérletekben.

Sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint amit szigorú értelemben tudományos alapon
végzett kísérleteknek nevezhetnénk. Felbecsülhetetlen értékű hozzájárulást nyújtottak a
magatartás befolyásolását és módosítását szolgáló kísérletekben feltárva a központi
idegrendszer egyes részeinek a funkcióit. "Deeper Insights" (Mélyebb betekintés) című

155
könyvében részletesen is ismertette, hogy miként hozzák létre a különböző "alter"-eket (alter
ego - a második én, hasonmás, agyprogramozás szempontjából a leválasztott és memóriafallal
elhatárolt tudatrész. D.J.) például a "Gatekeeper"-eket ("kapuőrzők"-et). Bizonyos esetekben a
"Gatekeeper alter"-ek elfoglalják az adott programozott tudatrész bejáratát és használva a
magatartásmódosító technikákat, képesek súlyos fájdalmat okozva gyötörni az adott "alter"-
ben beprogramozott személyt. Ezek a "Gatekeeper" programok úgy vannak kialakítva, hogy
ne mozduljanak el a program bejáratától "őrizzék a kaput". Azokat a kutatási eredményeket,
amelyek bebizonyították, hogy ez a fajta tréning hatékony, a magatartásmódosítással
foglalkozó kutatók és a pszichiáterek tárták fel.

Egyes elmegyógyászok akaratuk és tudtuk nélkül járultak hozzá az agykontroll technológia

kifejlesztéséhez. Vannak olyanok, akik különböző kényszerek és zsarolás révén kapcsolódtak
be. Ide lehet sorolni számos kísérleti alanyt is. Springmeier utalt apjára, aki soha nem volt
semmilyen titkos társaság tagja, vagy az Új Világrend híve, de hitt a tudományban és abban,
hogy a tudomány megoldhatja a világ problémáit. Az Illuminátusok a kutatók jószándékú
munkáját bűnös célokra használták. Egy tudóssal, aki részt vett a vírusokkal és az Antrax-szal
folytatott kísérletekben, komoly vitába keveredett, mert azt állította, hogy a tudás az
semleges, se nem jó, se nem rossz. Attól függ, hogyan használják fel. Nehéz azonban a
biológiai fegyvereket emberszerető célokra használni. Más tudósok pedig az ismereteknek
csak arra a kis részére koncentrálnak, amelyek az ő munkájukkal kapcsolatosak, s az egészre
nincsenek tekintettel. Ki akarnak tűnni tudományos eredményeikkel, de azt már nem kutatják,
hogy az mire lesz felhasználható.

Az agykutatásnak is két oldala van. A pozitív oldal az, hogy számos olyan ismeret és
technológia áll már rendelkezésre, amelyeket ténylegesen fel lehet használni az emberiség
javára. A világban működő destruktív erők mellett léteznek pozitív irányú erők és törekvések
is. Sok független kutató nem kap elismerést, legfeljebb csak gúnyolódást a tömegtájékoztatási
intézményektől. Másik fontos eredmény az alternatív medicina rohamos fejlődése, amely
felszabadíthatja az embereket a hivatalos orvoslás egyoldalúságai alól.

A kanadai CKLN, fm 88.1 hullámhosszon sugárzó torontói rádió szerkesztőjének, Wayne

Morrisnak Fritz Springmeierrel készített és 1998. január 4-én sugárzott interjúját ismertettük
rövidítve. A "The Illuminati Formula Used to Create an Undetectable Mind Controlled Slave"
(Illuminátus formula a teljes és felderíthetetlen agykontroll alatt álló slave létrehozására)
társszerzője, Cisco Wheeler volt és a vele készített interjút a CKLN rádió a torontói Ryerson
Polytechnical University-ről (Ryerson Műszaki Egyetemről) 1998. január 11-én sugározta.

156
 5. fejezet

A Cisco Wheelerrel készült interjú

Cisco Wheelerrel, szerzőtársával, eredeti nevén Linda Andersonnal, Fritz Springmeier az

1990-es évek elején ismerkedett meg. Cisco Wheeler egyike az MK-ULTRA-MONARCH
programozás túlélőinek. Springmeierre nagy hatást tett, hogy Cisco mennyire tájékozott az
agyprogramozás terén és szoros együttműködés alakult ki kettejük között, amely odáig
mélyült, hogy Fritz Springmeier az egyébként férjezett Cisco Wheeler házába költözött.
Közös munkájuk eredménye a hivatkozott könyv. Wayne Morris a rádióprogram szerkesztője
és az interjú készítője először azt kérdezte: mikor került kapcsolatba a traumaokozással
kondicionáló agykontrollal?

Cisco Wheeler elmondotta, hogy több nemzedékre visszanyúló, úgynevezett sátánista

családból származik édesapja. Kisgyermekkorától megtervezték az életét, hiszen apja is az
Illuminátus felső vezetéshez tartozó programozó volt. Apja nagybátyja Earl Grant Wheeler
tábornok volt, az Egyesült Államok 18. elnökének, Ulysses S. Grantnak (1869-tól 1877-ig
töltötte be az elnöki pozíciót), a közvetlen leszármazottja. Earl Wheeler tábornok állt az
amerikai egyesített vezérkar élén a vietnami háború idején. Cisco apja az Illuminátus
hierarchiában Nagymesterként tevékenykedett. A vietnami háború idején nagybátyja
munkatársaként a nyugati partvidéken tartotta kézben egyrészt a kábítószer forgalmat,
másrészt a kábítószerrel kapcsolatos szubkultúra létrehozását. Ennek az volt a célja, hogy
aláássák a családokat összetartó belső struktúrákat. Apja az USO-val (United Service
Organizations - Egyesült Szolgáltató Szervezetek, egy jótékonykodással, valamint a harcoló
csapatok moráljának erősítésével, a jóléti és a pihenési szolgáltatások megszervezésével
foglalkozó amerikai korporáció) is szorosan együttműködött, hiszen ő maga is behatóan
foglalkozott a zenével.

A vietnami háború igazi célja a kábítószer feletti ellenőrzés véglegesítése, és a drogkultúra

terjesztése volt. Apja együttműködött a CIA-val is és a skót rítusú szabadkőművességen belül
a legmagasabb, 33-as fokozatot érte el. Ennek köszönhette jó összeköttetéseit az amerikai
politikai struktúrán belül. Az Illuminátusok gondosan ápolják a nemzedéki kapcsolatokat, és
ennek eredményeként már fogantatásától kezdve megkezdődött élete megtervezett irányítása.
Gyermekként arra nevelték, hogy kiszolgálja szexuálisan a politikai felső körök tagjait.
Eisenhower elnök volt az első, aki még kisgyermekként az ölébe ültette. De kormányzókat,
polgármestereket és minisztereket is kiszolgált. A brit királyi családon belül is, az elit
találkozókon ellátta az Illuminátus funkciókat.

Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődött el a traumatizálással való kondícionálása, Cisco

Wheeler azt válaszolta, hogy még magzatként, az anyai ölben. Az Illuminátus programozási
rendszer megértésének kulcsa annak sokrétűsége. Noha az emberi tudat többrétegű, sok része
van, számos emléknyommal rendelkezik, a beprogramozott tudatrendszer frontrésze, amely a
külvilág felé az aktuális magatartást vezérli, nem képes az elkülönített részek tudattartalmaira
visszaemlékezni és azokat a frontális-tudatba behozni. Ha tehát az agy frontrészéről
beszélünk, az nem tud semmiről. Cisco Wheeler megemlítette, hogy ő sem tudott addig
semmi rosszról, amíg apja élt. Amikor meghalt, akkor fokozatosan képessé vált az agya
bizonyos emléknyomok felelevenítésére és ekkor kezdett derengeni neki, hogy valami rossz
történhetett vele. A mindennapos életét irányító tudatrész hangokat hallott, fények villantak
fel, és információk kerültek felszínre, amelyekről eleinte nem lehetett tudni, hogy valójában

157
miről is adnak hírt. Így például nem értette, hogy miért gondol szexuális témákra, amikor
egyáltalán nem tud visszaemlékezni arra, hogy szexuálisan visszaéltek volna vele. Vagy miért
emlékezik bizonyos helyekre, amelyekről nincs tudomása, hogy valaha is járt ott. Csak apja
halála után indult meg a hipnotikus falak fokozatos leomlása tudatán belül. Ezek a
memóriafalak óvták meg attól, hogy mindenről tudjon, amin keresztülment. A memóriafalak
lebontásához bizonyos időre volt szükség, mert eltávolításuk öngyilkossági késztetésekkel jár.
Hosszabb időre kórházba kellett befeküdnie és itt derítették ki a szakorvosok, hogy az
öngyilkossági késztetés mögött valami mélyebb probléma húzódik meg.

Morris ez után azt tudakolta, hogy ezek a terapeuták vajon ismerték-e már a traumára
alapozott agykontroll technikáit?

Homályos ismereteik voltak erről, mert elsőként jelentkeztünk az MPD-nek nevezett

tünetegyüttessel. Cisco Wheelernek 40 éves koráig programozója és közvetlen irányítója apja
volt egészen a haláláig. Amikor az Úr (Master) meghal, akkor meghal a rabszolga (a slave) is
- mondotta Cisco, hozzátéve, hogy amikor jelentkeztek öngyilkossági késztetései, mindent
elkövetett annak leküzdésére. Így kezdődött el az a folyamat, amely elvezetett a struktúrált
"multiple", azaz a mesterségesen tudathasadásossá átalakított személyiség megismeréséhez.
Ebben a folyamatban erős támogató csoportra támaszkodhatott, amelyhez további agykontroll
alatt álló személyek is tartoztak. A tanulás önmaguk megfigyelésével kezdődött. Feljegyezték
és kicserélték egymás tapasztalatait és rájöttek, hogy noha teljesen külön próbálják felidézni
emléknyomaikat, mégis hasonlóan éreznek.

Morris ez után azt kérdezte, hogy Cisco apja vajon másokat is programozott-e? Mire igenlő
választ kapott, minthogy apja mesterprogramozó volt. Fiú és lánytestvérével is foglalkozott,
de elsősorban vele, mert ő volt az elsőszülött. Az 1940-es évek végén az Illuminátusok be
akartak hatolni az egyházakba és keresték annak a módját, hogy miként tudnák megtörni az
egyházak spirituális erejét. Céljuk az volt, hogy szorosabb ellenőrzés alá vegyék az
egyházakat. Ebbe a programba vonták be az apját, aki nem Illuminátus körökből választott
erős vallási kötődéssel rendelkező feleséget. Anyja a világ szemében mintapéldája az egyházi
szempontból tökéletes feleségnek, akit példaként lehetett állítani a többi fiatalasszony elé.
Apja felszentelt pünkösdista lelkész lett, és igen jó kapcsolatot ápolt a fiatalokkal, de az
idősebbekkel és a gyülekezet vezetőivel is.

Wayne Morris ekkor rákérdezett arra, hogy milyen szerepet játszott a kábítószer szállításban
apja a vietnami háború idején?

Cisco Wheeler elmondotta, hogy a Vietnamból hazaszállított katonák tetemeiben rejtették el a

kábítószereket. Apja feladata volt, hogy átvegye a temetkezési vállalkozóktól a már
beazonosított kábítószert. Neki kellett gondoskodnia arról, hogy a kábítószer eljusson
rendeltetési helyére.

Wayne Morris ezután azt tudakolta, hogy Cisco Wheeler vajon tudta-e már teljesen
függetleníteni magát Illuminátus programozóitól? Erre tagadó választ kapott. Cisco
elmondotta, hogy őt és társait folyamatosan zaklatják telefonhívásokkal, levelekkel, rálőttek a
lakásablakaikra és rájuk hajtottak az országúton. De ismeretlenek is felkeresték és
megfenyegették őket, például bevásárlás közben.

158
Morris ez után azt tudakolta, hogy egykori ellenőrei kapcsolatba tudtak-e lépni tudatának
azokkal a leválasztott és önállóan programozott részeivel, amelyek integrálása még nem
sikerült a gyógyítási folyamat keretében?

A múltban megtették, hangzott a válasz, de ma már nem kerül erre sor, mivel nagyon vigyáz
arra, hogy mit tesz. Gondosan beosztja idejét, energiáját és kerüli azokat a lehetőségeket, ahol
ezekhez a "partok"-hoz (leválasztott és programozott tudatrészekhez) hozzá lehet férkőzni.
Mások fogadják telefonjait és írják nevében válaszleveleit. Az agykontroll során elszenvedett
trauma hatásai azonban ma is jelen vannak. Nehéz feldolgoznia, hogy saját apja hasította fel
és strukturálta újra tudatát. Még mindig nehéz felmérnie, hogy milyen bántalmazásokon
kellett keresztülmennie, mivel az agy automatikusan védekezik ezek ellen az emlékképek
ellen. Tudomásul kellett vennie, megtervezték azt, hogy egy MPD/DID programozással
ellátott személy legyen. Pontosan tudták, hogy milyen fajta struktúrát akarnak benne
kialakítani, amikor traumatizálták. Tudták, hogy milyen feladatra szánják az életben és ehhez
milyen struktúrára van szükség. Testét, lelkét, szellemét egyaránt megerőszakolták.
Folyamatosan meg kell birkóznia olyan emlékekkel, amelyek megalázták, megszégyenítették,
traumatizálták egészen addig a fokig, hogy valójában már nem is tudta, hogy ő kicsoda, és mi
lesz belőle. A végén már azt sem tudta, hogy ő egy kislány, mert egy cicává alakult át
önmagán belül. Közölték vele, hogy Isten nem szereti őt, megerőszakolták, hogy kivették a
nevét az élet könyvéből (Book of Life) és folytatták hipnózissal a programozását.

Morris ez után azt kérdezte, hogy kik voltak még a további programozói? Cisco elsőként dr.
Greent említette, aki szerinte dr. Josef Mengele volt. További elsődleges programozója a dr.
Black álnevet viselő személy, azaz az apja volt. Apját Mengele képezte ki és ő volt az egyik
helyettese. Többen, így Cisco is, követte dr. Black-et és maga is kiképzett programozó lett. Ez
lett a tanult szakmája. Dr. Mengele, aki használta a dr. Green mellett a dr. Fairchild nevet is,
az Egyesült Államokon kívül Kanadában is tevékenykedett. Legtöbb programozásra
Kaliforniában és Oregonban került sor. Kaliforniában pedig a China Lake haditengerészeti
támaszponton, a San-Francisco északi részén lévő Presidio parkban, és a Presidio-ban lévő
katonai támaszpont közelében lévő Letterman kórházban. Az Alcatraz börtönben is folyt
programozás. A kaliforniai Death Valley (Halálvölgy) Scotty's Castle (Skót kastély) nevű
helyén is folyt programozás, valamint az ugyancsak Kaliforniában lévő Torrence-ben, az
Oregonban lévő Állami Elmegyógyintézetben (State Mental Hospital) és a Portlandben lévő
Szabadkőműves kórházban, amelyet Dorenbeckernek hívnak. A programozások 1948-49-től
az 1960-as évek közepéig tartottak.

Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy miként kezdődött a gyógyítási folyamat, amelynek
a keretében sikerült a beültetett programoktól legalábbis részben megszabadulni. Cisco
Wheeler elsőként helyzetének megszilárdítását említette. Biztonságos helyet kellett
választania, ahol külső beavatkozás nélkül élhetett. Nagy erőfeszítéseket igényelt
memóriájának a feltárása, és az igazságot tartalmazó információk felszínre hozása. Ekkor
tudta meg, hogy valójában milyen mélyre hatolt a programozása. Ennek során szembesülnie
kellett a fájdalommal, a kínzással, ismeretlen félelemmel és azzal a ténnyel is, hogy apja
valójában nem szerette. A trauma és nem a szeretet kötötte hozzá. Az őt támogató csoport
sokat segített neki. Ez rajta kívül még három hasonló sorsú hölgyből állt. Megközelítőleg
hasonló időpontban programozták őket ugyanazok a személyek. Apja valamennyiük életében
meghatározó szerepet játszott. Ez hozta őket közel egymáshoz emocionálisan. Mind a négyen
eltökélték, hogy kikerülnek ebből a helyzetből és keresik a gyógyulás útját. Szoros barátság és
megértés alakult ki köztük, azt is megtanulták, hogy hogyan dokumentálják feltörő
emlékeiket. A négy személyből kettő orvos, egy pedig tanár.

159
Az első, amit tudomásul kellett venniük az az, hogy valamennyien MPD-k illetve DID-ek
(vagyis mesterségesen előidézett tudathasadásos személyiség-, illetve identitászavarban
szenvedők), továbbá, hogy valamennyien több nemzedékre visszanyúló sátánista családból
származnak. Gyakorolták a sátánizmust, mert Illuminátus leszármazási vonalhoz tartoztak, és
életüket sok szenny mocskolta be. Túlságosan fájdalmas volt ezzel szembenézni.
Valamennyiüket programozónak programozták és ez lehetővé tette, hogy önmagukat is
jobban megértsék, és mint csoport erősítsék egymást. Ugyanakkor nevén kellett nevezni a
dolgot, nem térhettek ki az elől, ami megtörtént. Amikor felismerték, hogy agykontroll alatt
álló Illuminátus slave-k, akkor mindenek előtt szabadok akartak lenni. De nem tudták, hogy
ezt hogyan lehet elérni. Éjjel nappal gyötrő testi és lelki fájdalmaktól szenvedtek. A test, a
lélek és a szellem állandóan harcban állt, hogy elérje azt az állapotot, amit egészségnek
neveznek. Amit velük tettek, azt titokban tették és ezek a programok nem akarták leleplezni
magukat. Ezért az egész fájdalmas küzdelemnek bizonyult.

Morris ez után azt tudakolta, hogy a biztonságos hely megtalálása döntő tényező volt-e a
gyógyulási folyamatban?

Cisco Wheeler határozott igennel válaszolt. Még akkor is, amikor találtak egy megfelelő
terapeutát, a "handler"-ek (a programozott slave-ek felügyelői és irányítói) ott álltak a
bejáratnál és közölték velük, hogy ha valamit elárulnak az Illuminátusokról, azért keményen
meg fognak fizetni később. Megvárták őket, amíg kijönnek és minden alkalommal szembe
kellett nézni velük, amikor felkeresték gyógyítóikat. Módjukban áll felgyújtani a gyógyulást
kereső házát, vagy golyót ereszteni gyermekei fejébe, vagy belőni a hálószobája ablakán.
Vagyis fenyegetések és hazugságok közepette zajlik a folyamat. Ők azonban eltökélten
küzdöttek tovább azért, hogy megszabaduljanak programozásuktól. Akkor, amikor
programozták őket, amikor elvették tőlük emlékezetüket, nem volt választásuk. Ezúttal
azonban más volt a helyzet, mert már volt beleszólási lehetőségük. Eldönthették, hogy
felkeresik a terapeutát, vagy sem.

A "handler"-eknek a terápia első öt évében még módjukban volt kínozni őket, elektrosokkot,
drogokat alkalmazni, és más traumákat okozni. De még ezt is érdemes volt elviselni, mert
először voltak tudatában annak, hogy emberi lények, és nem kiscicák. Cisco Wheeler ez után
Morris kérésére a következőképpen világította meg, hogy mi a "trauma bonding"? Ez
szószerint a traumához való kötöttséget jelenti, az agykontroll vonatkozásában pedig a
programozás és a trauma közti szoros kapcsolatra utal. Dr. Green gyakran helyezte őket
sivatagban forró ketrecekbe, amelyeket "sweat tank"-oknak (izzasztó tartályoknak) neveztek.
Dr. Green - miután órákig nem kaptak sem vizet, sem élelmet - felkereste őket. Azt mondta
nekik, hogy napok teltek el. Ezekből a ketrecekből az állatketrecekhez hasonlóan ki lehetett
tekinteni. Mikor a memóriája működni kezdett, Cisco Wheeler arra emlékezett, hogy tőle
balra több ketrec is volt 2-3-4 év korú kisgyermekekkel. Dr. Green ekkor a kezében lévő
százszorszép füzért sétálgatva elkezdte tépegetni: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem
szeretlek. A kísérleti alanyok már tudták, hogy ha azt közli velük, hogy "nem szeretlek",
akkor valami rendkívüli történik. Azt a gyermeket, amelyiknél kimondta, hogy nem szeretlek,
kivették a ketrecéből és megölték. Elvették azért az életét, hogy az életben maradóknak a
tudatába véssék mekkora a hatalmuk, és hogy mi fog velük is történni, ha netalántán dr. Green
őket sem szereti.

Az ilyen sorsra jutó gyerekek úgynevezett "expendable child"-ok (feláldozható, eldobható,

jelentéktelen gyermekek D. J.) voltak, akiknek az életével nem kellett elszámolni. Ciscot, aki
Illuminátus gyermek volt, ez a fajta életveszély nem fenyegette. A gyermekölés maga is a

160
programozás része volt. Egyfajta hatalmi játék. Azaz így hozták létre a "love trauma
bonding"-ot, a trauma általi kötődést. Maga Cisco is így gondolkodott gyermeki agyával:
"Szeretlek dr. Green, nagyon szeretlek, mert te azt is mondhattad volna, hogy nem szeretsz
engem, és akkor már halott lennék." A trauma kiszámíthatatlansága is a "trauma bonding"
része volt. Nem lehetett tudni, hogy a kísérleti alanyt mikor szeretik és mikor nem. Hiszen
bármikor beállhatott változás. Amikor Cisco apja, mint programozó kedves volt, akkor
nagyon szeretetreméltóan viselkedett, de amikor könyörtelen volt, akkor az volt a
végtelenségig. Durvábban viselkedett, mint egy állat, semmi nem tarthatta vissza attól, hogy
érvényesítse akaratát.

Cisco Wheeler szerint 1968-ig mintegy kétmillió gyermeken végeztek kísérleteket az MK-
ULTRA program keretében. Becslése szerint az 1990-es évekig mintegy tízmillióra
növekedhetett. A kétmilliós számot onnan tudta, hogy ő maga is programozó volt és ismerte
az erre vonatkozó adatokat. Wayne Morris kérdésére megerősítette: úgy tudtak programozni
áldozatokat, hogy ezek az áldozatok is másokat programoztak. Ezt, mint egy szakmát
tanították. Az Illuminátus struktúrán belül igen sok szint létezik. Ciscot úgynevezett "anya-
programozói" szerepre programozták. A programozás technikáit tanították meg neki.
Cisconak például más Illuminátus családokhoz tartozó gyermekeket kellett programoznia. Az
Illuminátus körökön kívül nem tevékenykedett.

Wayne Morris ez után azt próbálta kideríteni, hogy vajon miért programozták interjúalanyát,
és milyen szándékuk volt vele? Az alapvető cél az illuminátus hierarchia legmélyebb
rétegében található, ez a szint az "anyák" (mothers) szintje, ők képezik az alapot. Három
"anya" létezik egy talapzaton és egyedüli céljuk, hogy az Antikrisztus mellett, mint királynő
uralkodjanak, amikor az trónra lép. Az Antikrisztusnak, mint Istennek van menyasszonya,
Lucifernek is van és az ő menyasszonya a három "anya", "the mothers of darkness"(a sötétség
anyjai). Ez az elképzelés lényege.

Morris ezután az Antikrisztus személyére kérdezett rá és ezzel kapcsolatban említette Lord

Maitreya nevét. Cisco Wheeler szerint ő csak egy előfutár, egy tanítvány. Meg kell érteni a
luciferi hitrendszert, és azt a módot, ahogyan belülről felépül az Illuminátusok hierarchiája.
Ez isteni kinyilatkoztatás szerint történt. Amikor Isten elküldte fiát a Földre, Krisztusnak 12
tanítványa volt. Lucifernek is 12 előhírnöke lesz. Így jön a képbe Maitreya. Ő is egy előfutár,
amiképpen Keresztelő Szent János is Jézus Krisztus előhírnöke volt.

(Itt lényegében az Illuminátusok Új Világrendjéről van szó, amelyben Antikrisztus a jelképes,

de Istenhez hasonló hatalommal rendelkező vezetőt jelenti. D. J.)

Wayne Morris ez után azt kívánta megtudni, hogy miként valósul meg az Új Világrend, az
Antikrisztus uralma? Cisco Wheeler szerint ez az uralom már meg is valósult, mert az
amerikaiaktól már elvették alkotmányos jogaikat, létrejött a kormányon belüli kormány, mint
egy doboz a dobozban. Mesterségesen előidézett éhinségnek lehetünk tanúi, háborúknak, és
háborús fenyegetéseknek. Az amerikaiak és a kanadaiak már nem rendelkeznek azokkal a
szabadságjogokkal, amelyekkel egykor rendelkeztek. Maga az Új Világrend is egyfajta
elkülönülő hatalmi csoportot jelöl az Illuminátus hierarchián belül. A 13 legfontosabb
leszármazási vonal tagjai irányítják a világot, ők a világdráma rendezői, ők írják a
forgatókönyvet, és teljes mértékben végrehajtják azt a programot, amelyet kidolgoztak az
amerikai és kanadai nép, valamint az egész világ számára.

161
Morris ezután a közeljövő várható eseményeiről tudakozódott. Cisco Wheeler úgy vélte, hogy
a népek hamarosan arra ébrednek, hogy a tőzsde és a világ pénzrendszere összeomlott.
Megtapasztalják, hogy az élelmiszerek fertőzöttek, az egészségügyi rendszer az Illuminátusok
uralma alá került, és hogy hatalmi struktúrájuk rátelepedett az élet minden vonatkozására.
Nem lesz többé szólásszabadság és még a gyerekek sorsáról sem a szülők, hanem a
kormányzat dönt. Az egyházak sem azok, aminek gondolták őket, mivel azokba is behatolt az
Illuminátus hatalom, ahogyan a családi kapcsolatokba is.

Wayne Morris ekkor kérdezte, hogy az Illuminátus hierarchiához tartozó hatalmi csoportok
milyen módszerekkel kívánják kivédeni az emberek válaszreakcióit? Milyen megtorló
lépéseket tehetnek? Cisco Wheeler szerint félre kívánnak állítani mindenkit, beleértve a
megsemmisítést is, aki nem kívánja alávetni magát az Új Világrendnek. Erre a célra fel fogják
használni az agykontroll áldozatokat is. A programozott agyú slave-ket bármely feladat
elvégzésére be lehet vetni, beleértve egy híd felrobbantását, bármely országos, vagy politikai
vezető megölését, bárkinek az eltávolítását, aki útban áll és nem hajlandó alávetni magát az új
Illuminátus rendnek. Wheeler szerint a végidőkre programozott agykontroll alatt álló
személyeket is igénybe veszik. A változások bekövetkezésének pontos időpontját nem lehet
megmondani. A menetrendet megváltoztathatják a körülmények, fel is gyorsíthatják és le is
lassíthatják azt. Az óra azonban ketyeg, és mindennek a helyén kell lennie az Új Világrend
beköszöntésének az időpontjáig.

Az embereknek erre fel kell készülniük. Tudniuk kell, hogy mikor van itt a sírás, és mikor a
harc ideje. Minden embernek körül kell néznie, és ha őszinték önmagukhoz, látniuk kell, hogy
a világ esik szét, és valami nagy változás van kibontakozóban. Szükségük van, hogy
felkészüljenek a legrosszabbra, mert a legrosszabbra kell számítaniuk. Felkészülten kell
várniuk azt, amikor fegyveresek kopogtatnak az ajtóikon.

Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy interjúalanya mit tett a helyzet feltárása érdekében
azt követően, hogy ki tudott kerülni a programozásból, és vissza tudta nyerni
önrendelkezését?

Wheeler megemlítette, hogy három könyvet publikált társszerzőjével Fritz Springmeierrel

együtt. Mivel mind a ketten személyes tapasztalatokkal rendelkeznek az Illuminátusokról,
ezért belülről értik ennek a struktúrának a működését. Fontos megérteni, hogy mi zajlik az
Illuminátusok szíve mélyén, meg kell érteni, hogy kik is ők, mit tesznek és mit tettek eddig. A
megértéshez előrelátásra van szükség, mert e nélkül az emberiség csak a sötétben
tapogatódzik. Ma már van írott anyag az agykontrollról, és szükség van arra, hogy az emberek
ezt ismerjék. Tudniuk kell, hogy az Illuminátusok sátánisták, és valójában mindenre képesek.
Ők az Istenek, saját maguk számára. Ténylegesen Istennek képzelik magukat, és csak Lucifert
szolgálják. Neki, a Fény Apjának tettek esküt, mint az ő hercegei. Vérrel pecsételték meg,
hogy beteljesítik a végidőket, és tanúi lesznek az Antikrisztus trónralépésének. Évszázadok
óta törekednek erre.

(Albert Pike az egyesített világszabadkőművesség egykori legfőbb vezetője 1889. július 4-én,
vagyis a francia forradalom 100. évfordulóján a következő tartalmú üzenettel fordult a skót
rítus szerinti 32. fokozatot viselő, magas rangú szabadkőműves testvéreihez. "Mi tiszteljük
Istent, de ez az Isten az, akit babona nélkül imádunk. A szabadkőműves vallás megköveteli
tőlünk beavatott magas fokozatúaktól, hogy a Luciferi tanítás a maga teljes tisztaságában
folytatódjék. Ha Lucifer nem lenne Isten, akkor Adonai (Krisztus) lenne az, erre vallanak
kegyetlen tettei, embergyűlölete... és a tudomány elutasítása; ez leszólná őt (Lucifert)?

162
Igen, Lucifer Isten és sajnos Adonai is Isten. Az örök törvény mondja, hogy nincs fény
árnyék, szépség rútság, és fehér fekete nélkül, mert az Abszolút csak két Istenben létezhet...
Ezért eretnekség a sátánizmus tanítása. Az igazi tiszta filozófia vallása a Luciferben, a Fény
Istenében való hit, aki Adonai-al egyenrangú. De Lucifer a Fény és a Jóság Istene, küzd az
emberiségért Adonai, a Sötétség és a Gonosz Istene ellen." (Gary Allen: "Die Insider" S.222.
VAP Verlag, Postfach 1180, 4994 Preussish Oldendorf, ISBN 3-922367-003).

(Albert Pike tehát egy szintre helyezte Lucifert és Jézust. (Adonait) Az ő doktrinája
különbséget tett a Luciferben való hit és a sátánizmus között. Albert Pike elismeri és
hangsúlyozza a jó és a rossz közötti küzdelmet, de sátánt nem személyként képzeli el, hanem
Isten tagadásaként, azaz az ateizmus megszemélyesítőjeként. Ennek megfelelően küzd Sátán,
mint Lucifer, azaz a Fény Istene Adonai-al, az ő értelmezésében a Gonoszság és a Sötétség
Istenével. A Luciferben való hit, vagy a luciferianizmus ennyiben megkülönböztetendő a
sátánizmustól. Az előbbi szerint Lucifer teljesen jó és sohasem bukott meg. Mivel az
emberiség jótevőjének bizonyult, ezért a rivális és féltékeny Isten, Adonai, taszította le a
mennyekből.

Azért tértünk ki a Luciferben való hit és a sátánizmus megvilágítására, hogy érthetőbbé

váljék, miről beszélt Cisco Wheeler a vele készült interjúban. D. J.)

Wayne Morris megkérdezte, hogy miért fontos a nagyközönség számára az agykontroll

ismerete és az a mód, ahogyan azt végrehajtják? Cisco Wheeler szerint, ha az emberek nem
értik az agykontrollt, akkor azt sem fogják érteni, hogy mi történik körülöttük az iskolákban, a
templomokban és a politikában. Tudniuk kell, miként kerülnek teljes kontroll alá a bölcsőtől
kezdve, és hogy mennyi hazugsággal kell szembenézniük. Az Illuminátus rokonsági
kapcsolatok nagyon fontos szerepet játszanak az agykontrollban. E zárt társadalmi csoport
tagjai lojálisak egymáshoz. Istennek tekintik magukat. Ezért saját körükből házasodnak,
lehetőleg a 13 vérvonalhoz tartozó családok tagjaival. Ha valaki nem tartozik közéjük, akkor
azt nem fogadják be. Itt többről van szó, mint a családi kapcsolatok ápolásáról. Az ő igazi
elkötelezettségük Lucifernek szól, akit Cisco Wheeler Sátánnak nevezett. A sátánizmus
doktrinájában hisznek, nem félnek a pokoltól, mert ha megtesznek mindent, amit Sátán kíván
tőlük, akkor Istenekként uralkodnak Sátánnal együtt a pokolban is. Ezt ugyan hazugság, de
hisznek benne. Ez a tanításuknak a veleje. Mindegyik Isten akar lenni, és máris Istenként
tekint magára. Mint ilyenek, kizárólag Lucifer illetékességét ismerik el maguk felett. Lucifer
az, aki tudatja velük, hogy mit kell tenni.

Wayne Morris azt kérdezte, hogy e mögött csak a hatalom akarása és csábítása húzódik meg,
vagy van valami más motívum is?

A pénz, a hatalom és a dicsőség iránti vágy társul a démonikus lényekkel és törekvésekkel.

Arra a kérdésre, hogy miként segíti felvilágosító munkájukat a programozó technikák belülről
való ismerete, Cisco Wheeler elmondotta, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül kész
tanácsaival segíteni a traumával programozott áldozatokat. Sokan elmondják, hogy az említett
három könyvükben leírt problémákkal kell nekik is megküzdeniük. Amikor elkezdenek
beszélni az MK-ULTRA-ról, dr. Green-ről, dr. Black-ről, dr. Blue-ról vagy dr. Star-ról, mint
programozóikról, nyomban egynek érzi magát velük, mert ő is ugyanott volt, hasonlókon
ment keresztül.

163
A következő kérdés arról szólt, hogy miként segíti a trauma-programozásra emlékezés az agy
kondicionáltságának meggyöngítését és a visszaprogramozást?

Cisco Wheeler elmondotta, hogy amikor valaki felkeresi és közli vele: erre és erre, így és így
emlékszik, akkor megnyugtatja, hogy jó irányban halad, ilyen dolgok valóban megtörténtek és
mindez ismerős neki. Magáról a programról nem beszél, mert ez veszélyes lehet, inkább
hagyja őket beszélni. Az egyik legfontosabb: emlékezni arra, hogy valamennyien slave-k
voltak. Azaz a legkeményebb kézzel irányított lények. Szadista egyének kegyetlenül bántak
velük. Megerőszakolták a testet, a tudatot és a szellemet is. Szükség van azok megértésére is,
akik mindezen nem mentek át, de elhiszik mindezt, és együtt éreznek az áldozatokkal. A
slave-ket úgy programozták, hogy ha ezt elmondják, akkor senki sem fog hinni nekik, és
hazugnak fogják tartani őket, a programozók pedig szigorúan meg fogják büntetni őket.
Kezdetben a holocaustot sem hitték el, a világ nem akart tudni róla. Ami a programozott
slave-kkel történt csak a koncentrációs táborokban történtekhez hasonlítható.

Cisco Wheeler szerint, amikor ő, vagy Fritz Springmeier tájékoztat a rituális visszaélésekről, a
sátánista ünnepekről, az emberek nem szívesen figyelnek oda. Ez szembesíti őket avval, hogy
milyen sok a hazugság az életben. Az emberek a tündérmese történetekhez vannak
hozzászoktatva, s a látszatokban hisznek. Ha valaki megúszta, hogy traumával okozott
agykontroll szenvedő alanya legyen, akkor is a látszatok világában él, mert erre a világra van
kondicionálva. A tündérmesék eme hamis világának semmi köze a valósághoz, de az emberi
elme mindig visszatér oda, mert ott találja meg a biztonságot.

Wayne Morris itt megjegyezte, úgy tűnik, a programozók szándékosan olyan helyzetet
teremtettek, hogy az áldozatok szavahihetőségét kétségbe vonják, és állításaikat nevetségessé
tegyék. Cisco Wheeler ehhez hozzáfűzte, hogy mennyire óvatosan kell eljárnia, amikor
telefonon beszél az agyprogramozás áldozataival. Nem szabad olyan válaszokat adnia
kérdéseikre, amelyek esetleg kulcsszóként beindítanának programokat az agyukban. Ez azért
veszélyes, mert bizonyos információk azonnal kiváltják az úgynevezett ""insanity mode"-t
(elmezavart okozó módozatot). Ezeket hipnózissal és drogokkal a tudat legmélyebb szintjére
ültetik be, és ha valaki ebbe talál bele, például egy kulcsszóval és nincs az illető közelében a
támogató csoportja, akkor azonnal megzavarodik az elméje, és az illető elmegyógyintézetben
köt ki. Ki akar bármit is elhinni annak, aki az utóbbi hat hónapban ilyen intézetben volt?

Morris azt kérdezte, hogy a hipnózison, a drogokon és a traumaokozáson túlmenően még

milyen technikákat alkalmaztak az agykontroll programozáskor?

Cisco Wheeler elsőként az elektrosokkot említette. Nála először 18 hónapos korában

próbálták megerősíteni tudatának a feldarabolását. Elsőszámú programozója az apja volt, és
születését követően, csecsemőként, az apjánál élt elkülönítve otthonukban. Olyan jellegű volt
a programozás, hogy az apja, aki minden vonatkozásban gondoskodott róla, ellenőrzés alatt
tudta tartani a máját, a veséit, a szívműködését, és érverésének, valamint légzésének a
ritmusát. Mindezt hipnózissal érte el, mert traumaokozással teljesen függővé vált apjától,
úgynevezett "trauma bonded" módon kötődött hozzá. Túlélése teljesen tőle függött, aki
egyben a program-kezelője (handler-e) is volt. Ő tette tisztába és táplálta. Mindez rendkívül
fontos volt, mivel koraszülöttként igen gyenge fizikai állapotban volt. 18 hónapos korában
elvették apjától. Az első trauma akkor érte, amikor apja megerőszakolta. Ezután testplasztikai
műtétet kellett rajta elvégezni a sérülések megszüntetésére. Ez olyan trauma volt, amely szinte
szilánkokra hasította tudatát.

164
Wayne Morris ezután azt kérdezte, hogy a szexuális szolgáltatásokon kívül még milyen más
tevékenységekre programozták?

Wheeler elmondotta, hogy Béta és Delta típusú "alter"-eket is létrehoztak agyában, amelyek
katonai jellegűek. Voltak olyan "alter"-ek is, amelyek politikusok, kormánytagok
zsarolásához szükségesek azért, hogy bárkit, szükség esetén, az Illuminátusok iránti
engedelmességre lehessen kényszeríteni. Megrendeztek olyan helyzeteket, amikor a
kiválasztott személyt rá lehetett venni szexuális kapcsolatra. A szex aktus oly mértékben
traumatizálhatta az igénybe vett slave-t, hogy meghalt. Ekkor az adott célszemélyt olyan
emberöléssel lehetett zsarolni, amelyet valójában nem követett el. Sok egyéb változata is van
a zsarolásnak. Itt a "sex-slave" feladata volt zsarolható helyzetbe hozni a célszemélyt,
miközben az egészet rögzítették.

A zsarolások mögött az Illuminátusok álltak, "a nagycsalád", akik a kiválasztott személyt

teljesen befolyásuk alá akarták vonni. A Delta "alter"-ek gyilkosságokra voltak programozva.
A célszemély bárki lehetett, aki nagyobbnak, jobbnak, erősebbnek, vagy hatalmasabbnak
képzelte magát, mint az Illuminátusok és függetleníteni akarta magát tőlük. A programozott
slave-k ki lettek képezve a kábítószerből származó pénzek átmosására is. Ezek a különleges
"alter"-ek nem élnek a világban, hanem az adott programozott személy tudatán belül léteznek,
és a tudatműködés rendszerén belül elkülönített, és önálló egységet alkotnak. Amikor szükség
van rájuk, akkor specifikus kódokkal el lehet érni őket, felébresztve a tudati tevékenység
központjába lehet behívni őket. Ekkor közlik velük, hogy hova kell menniük, mit kell tenniük,
és aztán hova kell visszatérniük, ahol azonnal újra traumatizálják őket elektrosokkal. Ekkor a
memória megint darabokra esik szét, majd az illető "alter"-t alvó állapotba helyezik egészen a
következő igénybevételig. A programozott "alter"-eknek nincs tudomásuk arról, hogy mi
történik a külvilágban, és hogy létezik-e egyáltalán egy másik világ azon kívül, mint amelyre
beprogramozták őket.

Ha 48 órán belül alkalmazzák, akkor az elektrosokk teljesen kitörli az adott slave

memóriájából azt, amit az aktivizált "alter" irányításával cselekedett.

Wayne Morris következő kérdése arra vonatkozott, hogy miután ő és szerzőtársa,

Springmeier, könyveikben mindezt a nyilvánosság elé tárták, milyen válaszokat kaptak?

Cisco Wheeler elmondotta, hogy számos terapeuta, pszichológus, pszichiáter, lelkész és

kormányzati tisztségviselő reagált pozitívan. Arról is tájékoztatták őket, hogy két képviselő is
elolvasta a könyvet és örül annak, hogy mindez a nyilvánosság elé került. A könyveikben
leírtakat több hivatásos szakember is megerősítette. Közülük többen is kapcsolatba kerültek
már az elmúlt 20-25 év során "multiple"-kel (többszörös tudatuvá programozott páciensekkel
D. J.). Ez kulturális sokkot okoz azoknak, akik evvel még nem találkoztak. A könyv nyomán
az átlagember számára is megvilágosodtak bizonyos dolgok. Nem csak a multiple-k
programozottak, de maga a világ is. Az átlagembert arra nevelték, hogy szilárd jellemű
emberként tisztelje elnökeit, akik közül többen erre nem méltóak, hiszen vannak köztük
pedofilok, kábítószer-fogyasztók, akik hisznek a mágiában, és rituálékon vesznek részt. A
könyveket maguk a szerzők adták ki, attól tartva, hogy ha a nagy forgalmazó vállalatok
árusítják őket, akkor az Illuminátusok felvásárolnák azokat és eltűnnének a forgalomból.

Wayne Morris ez után visszatért a CIA MK-ULTRA projektjére és azt kérdezte, hogy
interjúalanya tudomása szerint apja részt vett-e benne?

165
Cisco Wheeler erre határozott igennel válaszolt, mert apja volt dr. Green egyik munkatársa.
Dr. Green képezte ki, ahogyan dr. Star-t, dr. Blue-t, dr. White-ot is. Mindezek csak felvett
"alibi nevek". Cisco Wheeler tudja a valódi nevüket is, de biztonsági okokból ezt nem
mondotta el.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy mit tehetne a közvélemény az agykontroll áldozatok
hatékonyabb segítése érdekében?

Cisco Wheeler legfontosabbként a támogató személy szerepét emelte ki. Egy ilyen személy
felveheti a kapcsolatot azokkal a terapeutákkal és lelkészekkel, akik foglalkoznak az MK-
ULTRA túlélőivel, és feltehetik a kérdést, hogy hogyan lehetnek az áldozatok segítségére.
Cisco Wheeler hangsúlyozta, hogy ő csak magáról és a maga nevében beszél arról, amit ő
átélt. Fájdalmas volt gyógyulása folyamán szembenézni azokkal a feltárulkozó emlékekkel,
amelyekből megtudta, hogy mi mindenen ment valójában keresztül. A memória visszanyerése
során arra kell összpontosítani, hogy az integrálódó és egészként működő emlékezet ne
töredezzen ismét "alter"-ekre. Minden visszanyert emlékezés-részlet újra traumatizálja a
visszaprogramozással küszködő egyént. Ezt a folyamatot újra és újra tanulni kell, mert
minden emlékezetrészlet más emóciókhoz kötődik, hiszen mindegyik mögött különböző cél
húzódik meg. Azoknak tehát, akik segíteni akarnak, meg kell ismerkedniük az agykontrollal.
Biztosítani kell, hogy az agyprogramozás túlélőit lehetőleg ne zaklassák, ne tartsanak velük
kívülről kapcsolatot, mert ha nincsenek védve, akkor újból csapdahelyzetbe kerülhetnek és
újraprogramozhatják őket. A programozott egyének megfigyelés alatt állnak, és ha hibát
követnek el, akkor a rájuk várakozó handler-ek ismét kezelésbe veszik őket. Annak a
gyógyulófélben lévő slave-nek, amelyik a "nagycsalád" ellen nyilatkozik, számolnia kell a
megtorlással.

Cisco Wheeler azt ajánlotta a programozástól megszabadulni óhajtó slave-knek, hogy

forduljanak olyan terapeutához, akinek legalább 5 éves gyakorlata van az MPD/DID
áldozatok kezelésében, a aki tanulmányozta a rituális visszaélés módszereit. Ha a terapeuta
nem hisz a sátánista rituálék létezésében, akkor nem lesz képes megérteni az MPD/DID
programozásban szenvedőket. Ez élet-halál kérdése. Ha valaki nem kellően tapasztalt
terapeutát választ, az az életébe kerülhet. Igen nagy az öngyilkosok aránya a rituális
visszaéléssel programozott áldozatok között, akik megpróbálnak programjaiktól
megszabadulni.

A visszaprogramozás (deprograming) sikerének legfontosabb előfeltétele a támogató

csoportok ("support system") léte. Wheeler a "túlélő" szónál pontosabbnak tartja az áldozat
elnevezést. A programozott MPD/DID slave-k belülről és kivülről egyaránt áldozatok voltak.
Fontos, hogy a visszaprogramozás alatt álló személyhez ne férkőzhessenek hozzá a handler-
ek, mert ha erre a személyre ráfogják a fegyvert és megerőszakolják, vagy bántalmazzák
testileg és lelkileg egyaránt, azaz ha újra traumatizálják, akkor el tudják érni, hogy a tudatnak
az a része, amelyik az egyént aktuálisan vezérli, azt közli a terapeutával, hogy minden
rendben van. Így a beültetett programok sértetlenek maradnak, s a finomra-hangolt rendszer
egésze tovább funkcionál.

Az átlagember nehezen érti, hogy milyen súlyos az a trauma, amikor valaki egy handler
uralma alatt áll, és aki azt is el tudja érni, hogy az adott áldozat saját magában tegyen kárt.
Amikor a beültetett programok eltávolítása zajlik, ezek a programok "tűzforróak", értve
ezalatt, hogy olyan fájdalmat okoz a tőlük való megszabadulás, mintha valaki megégetné
magát. Sok terapeuta sem érti, hogy milyen mélyek lehetnek ezek a programok.

166
Cisco Wheeler szerencsésnek érzi magát, hogy olyan segítőre talált, mint Fritz Springmeier. A
programozás frontrésze rendkívül erős és nagy hatásfokkal működik. A mindennapi
magatartást irányító tudatrész amnézia-falakkal el van választva a programozott "alter"-ektől.
Cisco Wheeler már megtapasztalta, hogyan működnek tudatának a frontrészében lévő "alter"-
ek. Ezeket a frontaltereket már befolyásolni lehet, de mihelyt kikapcsolódnak, például alvás
következtében, a mélyebben fekvő "alter"-ek ismét működésbe lépnek. Bizonyos rituális
ünnepeken az "alvó" programbeindító kódok (triggers) aktivizálódnak. A tudat frontrendszere
nem hajlandó elmenni a rituáléra, viszont átvehetik a test irányítását olyan mélyen fekvő
"alter"-ek, amelyek viszont készek és hajlandók menni. A frontalterek azt hiszik, hogy az
illető személy aludt egész éjjel. Ugyanakkor a test az "alter" egy mélyen fekvő és
aktivizálódott "alter" irányításával egész éjjel fent volt.

A programozott személy nem tud hozzáférni a tudat mélyére ültetett "alter"-ekhez, és ezek a
mélyebb tudatrészek nem tudják, hogy milyen folyamatok zajlanak a tudat frontrendszerében.
Ezek olyan százszázalékosan programozott tudatrészek, amelyek csak azt képesek megtenni,
amire programozták őket, és semmi másról nem tudnak. Csak azokat a scripteket
(programelőírásokat, vagy forgatókönyveket) ismerik, amelyek beléjük lettek helyezve.

Wayne Morris úgy vélte, hogy Cisco Wheelernek a sikeres küzdelme, amit tudatának
visszanyeréséért folytatott, reménnyel töltheti el a többi agykontroll alatt álló áldozatot.
Wheeler hangsúlyozta, hogy azok helyzete reményteljesebb, akiknek erős támogató
rendszerük van. Az ő esetében Springmeier átsegítette azokon a helyzeteken, amikor a
triggerekkel aktivizálódott emlékezés bizonyos programokat bekapcsolt. Ekkor Springmeier
segítségével tudatát két nyomvonalon is működtette. Az egyik a beültetett programozás
nyomvonalát, a másik pedig a visszaprogramozásét követte. Így képes volt arra, hogy a kettő
között egyensúlyozzon, és talpon maradjon. Az agykontroll alatt álló személy egyetlen
program vezérlése alatt maradhat napokon át, ha valaki nem tanítja meg neki, hogyan
kapcsolja azt ki. Konkrétan az ő esetében ez azt jelentette, hogy az első nyomvonalon ő új
életet akart, megváltoztatva életmenetét, nem akart tovább az maradni, ami volt, vagyis ki
akart kerülni az Illuminátus hierarchiából. Nagyon letörte, amikor tudatára ébredt annak, hogy
valójában mi történt vele, hogy választási lehetőségét, és az önmaga feletti rendelkezést már
gyermekkorától elvették tőle. Rá kellett döbbennie, hogy teljes szolgaságban él. Ezért úgy
döntött, hogy ennek véget vet, és inkább meghal, minthogy ezt folytassa. Ma is így érez, több
év elmúltával. Ez volt az az új nyomvonal, amelyen el akart érni a programozás alól már
felszabadult új állapothoz.

A második nyomvonalon azok az üzenetek haladtak, amelyeket a programozók helyeztek a

tudatába, a százszázalékos agykontroll során. Ezek voltak a régi programok és a régi
forgatókönyvek. Amikor az ezen a nyomvonalon haladó tudattartalmak dominálnak, akkor
veszélyes állapotban van. Ilyenkor áll fenn a veszélye, hogy megvágja magát, elmenekül,
véget akar vetni az életének. Amikor a beültetett programok a tudatalattiból beugranak a
tudatos tudatba, és az emlékképek beindítják a programokat, akkor olyan erővel nyilvánulnak
meg, mint amikor évekkel azelőtt traumával beültették ezeket a programokat az agyába. A
visszaprogramozás során fel kell tárni a beprogramozott scripteket, és le kell leplezni a
hazugságot. Amikor sikerül az átvilágítás, akkor a hazugság egyben elveszíti hatóerejét.
Ugyanis ezek a programok hazugságok. Ezt Cisco Wheeler úgy világította meg, hogy ő
például nem volt csúnya kislány. Általában a gyermekek nem csúnyák, hanem szépek. Ez a
program tehát hazugság. Azt hazudták neki, hogy csúnya. Szerette-e őt egyáltalán igazán
valaki? Ami az Illuminátus kultuszt illeti, senki nem szeretett senkit a "nagycsalád"-on kívül.

167
A bűnt vele szemben követték el, mégis ő belé helyezték a bűntudatot, és őt tették felelőssé,
ahelyett, hogy saját bűneikért maguk vállalták volna a felelősséget.

Azok a túlélők, akiket már az anyjuk ölében elkezdtek programozni, sírnak, jajgatnak, vagy
esznek, ha azt mondják nekik, hogy sírjanak, jajgassanak vagy egyenek. Az élet szinte minden
vonatkozása a kontrolljuk alatt áll. Ezért döbbent meg, amikor a visszaprogramozás során
"kislánynak" nevezte deprogramozója. Döbbenten nézett rá és azt mondta neki "én nem
kislány, hanem kiscica vagyok". Tükörbe nézve valóban egy porcelán arcú kiscica nézett rá.
Oly sikeresen programozták "szex-cicuskának", hogy még azt sem tudta, hogy ő valójában
egy gyermek. A visszaprogramozás során felnyomuló emlékek révén tapasztalta meg, hogy
kislánynak lenni a legfájdalmasabb dolog a világon, mert mindig, amikor kislánynak képzelte
magát, megkínozták és így tudatában kialakult az, hogy ő soha többé nem akar kislány lenni,
mert ez túlságosan fájdalmas. Ténylegesen létezett a programozása során két ketrec, az egyik
tele szép pici cicákkal, és ő maga is egy ketrecben volt a közelükben egy lábassal, amely
elektromos vezetékhez volt kapcsolva. Minden alkalommal, amikor inni, vagy enni akart
valamit, meg kellett érintenie a lábast. Ekkor elektromos áramütés érte.

Ez csak példa arra, hogy hogyan szégyenítették és alázták meg, ha kislánynak gondolta
magát. Programozói dr. Green és apja gondoskodtak róla, hogy a kiscicák mindenben
dúskálhassanak. Szerették, becézték, cirógatták őket napokon át. Ez után gyermeki tudata úgy
döntött, hogy nem akar többé gyermek lenni, hanem kiscica. Amikor ezek az emlékképek a
lebontott memórifalak nyomán a tudatába nyomultak, akkor a teste tele lett az elszenvedett
rúgások nyomaival, és ténylegesen megjelentek testén a visszaprogramozás során a
gyermekkorban elszenvedett sérülések nyomai. Ezek a kiscicák még ma is élénken hatnak a
tudatában. Ekkor apja teljesen mellőzte őt. Szerette apját, hiszen így volt programozva.
Bármit is tett vele, csüngött rajta. Apja is programozott multiple volt. Volt gyengéd oldala is.
Muzsikos volt, ugyanakkor sátánista. A CIA számára dolgozott, és 33-as fokozatú
szabadkőműves volt. De még e felett is állt, mert Nagymesterként tagja volt a "Grand Druid
Council"-nak (a Nagy Druida Tanácsnak). Ha tehetségét más irányban kamatoztatja, akkor
nagy eredményeket érhetett volna el.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy volt-e az apjának választási lehetősége?

Wheeler szerint nem, mert úgynevezett "generational"-nek, azaz vérvonalhoz tartozónak

számított. Ő is csapdába ejtett személy volt, mint én. Apja vonzó tulajdonságokkal is
rendelkezett. Szerette az embereket, és az emberek is szerették őt. Volt az életében egy olyan
időszak, amikor számot vetett azzal, hogy ki ő és mit tesz? A tudatába épített korlátok
lebontódtak egy adott időpontban addig, hogy felismerte helyzetét. De azt is tudta, hogy az
irányváltoztatás az életébe kerülne. Maga Cisco Wheeler, amikor a saját életében jutott ehhez
a ponthoz, a szakítást választotta. Mindkettőjüket az Illuminátus "nagycsalád" kényszerítette
ebbe a helyzetbe. Meghatározott életre programozták őket. De amikor kigyúlt a fény és
emlékezetük működni kezdett, Cisco Wheeler és sorstársai úgy döntöttek, hogy inkább azok
lesznek, akik mindig is lenni akartak. Ő maga még ma is gyermekien érez, és jó akar lenni,
mint egy gyermek. Elutasítja, ami vele történt és nem akarja, hogy ezt másokkal is
megtegyék. Amikor Cisco Wheeler kikerült az agyába beültetett programok rendszeréből azt
kérdezte: Ilyenek a gyerekek, és az apjuk megerőszakolja őket? Erre azt a választ kapta, hogy
a jó apák ezt nem teszik. Ekkor megdöbbent és ezt mondta: "őszintén sajnálom ezeket a
gyerekeket, mert nem szeretik őket". Springmeier, aki támasza volt a visszaprogramozásban,
ezt válaszolta: "de igen, szeretik őket". Mire Wheeler így reagált: "Ha az apák nem

168
erőszakolják meg gyerekeiket, akkor nem szeretik őket". Azért mondta ezt, mert úgy volt
programozva, hogy a megerőszakolás a szeretet.

Életében először akkor sírt, amikor Springmeier közölte vele, hogy a kislányokat és a
kisfiúkat normális körülmények között nem erőszakolja meg az apjuk és ez nem az élet
normális rendje. Ez annyira kiborította, hogy először szöktek könnyek a szemébe. Hosszú
időbe telt, amíg megértette: mi a különbség a jó és a rossz között, és hogy miért úgy
programozták, hogy a jó a rossz, és a rossz a jó. Szinte hihetetlen, hogy mennyire képesek az
agyműködés irányítására különösen a gyerekek esetében. Megemlítette, hogy kisgyermekként
az egyik kísérleti helyen a falaknál ketrecek voltak elhelyezve. Ezekbe tették őket és az
emberszabású majmoknak kellett róluk gondoskodniuk. Az egyik táplálta, a másik verte, a
harmadik pedig megerőszakolta őket. Cisco Wheeler, aki már az ötvenes éveiben jár, időnként
még mindig úgy ébred fel, hogy küszködnie kell az itt átélt szenvedések emlékeivel.

Az agy védve van a beültetett programcsaládoktól, mert ezek úgy működnek, mint dobozok a
dobozban és minden dobozban van egy programcsalád, és ezek hálózatot alkotnak. A 13x13-
as hálózat, továbbá a 13 mélyre helyezett program úgy van elhelyezve, hogy semmiféle hatás
nem éri őket a külvilágtól és ők maguk sem lépnek kapcsolatba a külvilággal. Amikor
megkezdődött Wheeler visszaprogramozása Springmeier közreműködésével, akkor tapasztalta
meg, pl., hogy mi az a szupermarket, hol van, és mi célt szolgál? Korábban ezt azért nem
tudta, mert úgy volt programozva, hogy csak arról tudjon, amiről programozói akarták, hogy
tudjon. Amikor szükségesnek találták, felébresztették álmából, közölték vele a megfelelő
programot, és beindították az adott irányba. Amikor megtette, amit akartak, visszament
aludni. Saját magának semmilyen befolyása nem volt minderre.

Ezért gondolta, hogy Fritz Springmeier nem teljesen normális, amikor közölte vele, hogy van
családja, és az anyja is még él. Ekkor tudta meg, hogy hét unokája és három felnőtt gyermeke
van. Amikor Springmeier bemutatta 30 éves pilóta fiának, akkor csak udvariasságból
köszöntette, és nem hitt az egésznek. Ehelyett arra gondolt: "Nos az állítjátok, hogy én egy
programozott szexcica vagyok, és amikor a tükörbe nézek, egy porcellánarcú cicát látok. Én
17 éves vagyok, és nem öregedek. Ti 50 évesnek láttok, de én 17 évesnek nézek ki."

Ebben az időpontban még teljesen programozott volt, és tudata nem volt képes feldolgozni
azokat a valóságot tartalmazó információkat, amelyeket Springmeier hozott a tudomására. Két
évre volt ahhoz szükség, hogy belássa, hogy ő valóban nem egy szexcica. Kétévi kemény
munkára volt szükség a programozott hazugságok lebontására. Egyszerűen nem tudta
felfogni, hogyan lehet neki egy 30 éves fia, akiről nem tudott semmit. Mert semmire nem
emlékezett. Ugyanez volt a helyzet az anyjával és a két leánytestvérével is, akiknek korábban
nem tudott a létezéséről.

Ahogy azonban a fragmentált tudatrészek kezdtek újra integrálódni, úgy kellett újraértékelnie
egész életét. Először is tudomásul kellett vennie: hazugság az, hogy az apja szerette őt. Ezt
volt a legnehezebb elfogadnia, de ahogy előrehaladt a visszaprogramozás és tudatának
integrált működése, szembe kellett néznie a való tényekkel.

Wayne Morris interjúja Lynne Moss-Sharman-nal

A torontói CKLN rádió 1997-ben sugározta Wayne Morrisnak Lynne Moss-Sharman-nal, az

"Advocacy Committee for Human Experimentation Survivors of Mind Control, ACHES-MC,
(Az embereken végzett agykontroll kísérletek túlélőinek a támogató bizottsága) kanadai

169
képviselőjével készített interjút. (CKLN-FM Mind Control Series - Part 16) (Ezt az interjút is
rövidített összefoglalás formájában ismertetjük.)

Lynne Moss-Sharman három éves koráig Torontóban, majd pedig Hamiltonban élt. A "The
Stone Angels" (A kőangyalok) egy támogató csoport, amely 1993-ban jött létre Thunder Bay-
ben. Lynne hosszabb ideje terápián vett részt, és így került kapcsolatba a kultikus-jellegű
rituális kínzások többi áldozatával. Több mint 60 túlélő sorsát ismerte meg, akiknek a
többsége Thunder Bayben és Északnyugat-Ontarióban él. A Stone Angels Journal 1993-as
első kötetében a túlélők írásban és rajzban számolnak be arról, hogy min mentek keresztül.
Először csak a kultikus-rituális jellegű erőszakról jelentek meg beszámolók, de később
nyilvánvalóvá vált, hogy a túlélők jelentős része szabadkőműves jellegű kultikus-rituális
kínzáson ment át. Az apjuk, vagy nagyapjuk szabadkőműves (Masons), vagy Shriner volt,
attól függően, hogy az ország melyik részén éltek, és ezért közelebbről is megvizsgálták ezt a
jelenséget. (A shrine szó angolul ereklyetartót, díszes sírhelyet, szentről elnevezett kápolnát,
oltárt, megszentelt helyet, kegyhelyet, búcsújáró helyet jelent. A Shriner az a személy, aki a
shrine-hoz kapcsolódó kultusz és rituálé követője. D. J.)

Amikor 1995-ben Washingtonban sor került az elnöki meghallgatásra, (Presidential Hearing)

a gyermekkorban agykontroll kísérletezésen átment túlélők tanúvallomást tettek és ez bekerült
a hivatalos dokumentumok közé. Ekkor a közvélemény elé lehetett tárni azokról a
kísérletekről szóló információkat, amelyekről egyes túlélők beszámoltak. Ekkor merültek fel a
katonai és szabadkőműves vonatkozások. A Stone Angels Journal 6b kötete (Volume 6b) "Az
agykontroll a modern korban" (Mind Control In The Modern Age) címet viseli. A Volume 6a
kötet teljes egészében a Kanadában végzett agykontroll kísérletekről szól. A Volume 6b pedig
az amerikai túlélőkre vonatkozó dokumentációkat közli. Szembeötlőek a hasonlatosságok a
kanadaiak és az amerikaiak tapasztalatai között. Ahol Kanadában amerikai katonai
támaszpont volt (NORAD és DEW Line), ott számos túlélő található, akik vagy a katonai
bázison, vagy a közelében lévő településeken laktak.

Wayne Morris azt kérdezte, hogy miként kapcsolják be a gyermekeket a kísérletekbe?

Lynne Moss-Sharman (a továbbiakban Lynne) elmondotta, hogy a kultikus erőszakban

megtalálható a nemzedékeken áthúzódó közös elem, de ami fellelhető volt a kanadai és az
amerikai gyermekek esetében, az az, hogy az apa a fegyveres erők szolgálatában állt. De az,
hogy eredetileg is hajlama volt-e a pedofíliára, még megvizsgálandó. A túlélők több mint 90
%-át tudatosan ajánlották fel a kultikus erőszakhoz, később pedig az agykontroll
kísérletekhez. Itt a gyerekeket nem titokban vették el a szülőktől nappal, vagy titkos éjszakai
látogatásokon, vagy hétvégeken. Vagy minkét szülő, de legalábbis egy közülük, aktívan
közreműködött és gondoskodott arról, hogy a gyermek a kitűzött időpontban a kijelölt helyre
érkezzen. Itt tehát azzal kell szembenézni, hogy a II. világháború után a gyermekeket a
szüleik ajánlották fel kísérletezésre.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy milyen kultuszokhoz tartoztak ezek a szülők azon
túlmenően, hogy gyakran a fegyveres erőkkel álltak kapcsolatban? Lynne elmondotta,
megpróbálták közelebbről megállapítani, hogy a hadseregben és a kormányzatban, valamint a
kanadai és az amerikai városi hatóságoknál, milyen emberek kerülnek vezető pozícióba? Úgy
találták, hogy a fehérbőrű férfiakból álló titkos társasághoz, a szabadkőművességhez való
tartozás előfeltétele annak, hogy bárki fontos pozícióba kerülhessen. Az Egyesült Államok
elnökei kettő kivételével szabadkőművesek voltak. Ronald Reagant a Fehér Ház Ovális
Termében avatták be a legmagasabb fokozatba. A kultuszokat titokban gyakorolják, az olyan

170
egyházi intézményeken belül is, mint az anglikán, az episzkopális, és a mormon egyház. Ezt
az Albertai Egyetem szociológusa, dr. Steven Kent kutatta, behatóan megvizsgálva a
kultuszok szertartásait, a szokásostól eltérő vallási gyakorlatot. Kimutatja, hogy a
szabadkőművesség olyan titkos társaság, amely állandóan előfordul a túlélők beszámolóiban,
vagy akkor, amikor a társadalomtudósok ezeket a jelenségeket kutatják.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy mi volt a célja a Thunder Bay-ben 1994-ben
megszervezett "Making Up For Lost Time" (Bepótolni az elveszett időt) elnevezésű
konferenciának? Lynne elmondotta, hogy valójában három konferenciára került sor 1994.
novembere és 1995. júniusa között. Ekkor ismerte meg közelebbről a gyermekkorban
elszenvedett rituális erőszak több mint 60 túlélőjét. A konferencia célja az volt, hogy
nyilvánosságra kerüljenek a túlélők és a terapeuták tapasztalatai és információi, és hogy a
nagyközönség tájékoztatást és eligazítást kapjon arról, hogy hogyan foglalkozzon azokkal,
akiket ezek a problémák érintenek, beleértve a gyermekeket is. Biztosítani kívánták, hogy
ezek a kérdések a társadalmi párbeszéd témájává legyenek. Rendkívül lényeges az is, hogy a
túlélők összejöhettek. Ezt a tanácskozást nem hivatásos szakemberek, hanem a túlélők
rendezték. Ezután Lynne felsorolta azokat a társadalmi szervezeteket, egészségügyi
intézményeket, civil szerveződéseket, egyetemeket, amelyek mind részt vettek a
tanácskozáson. Számos olyan gyakorlati szakember is részt vett, aki már találkozott ezekkel a
problémákkal, de nem tudhatták, hogy amit tapasztalnak, az nem rendellenesség, hanem
elterjedt jelenség. Sok szociális munkás megrémült, amikor ügyfeleik elkezdtek beszámolni
arról, amin keresztül mentek. Ezeket a szakembereket és társadalmi munkásokat
megbénította, hogy nem tudták leellenőrizni azt, amiről hallottak. Ezek a témák
érinthetetlenek a társadalomban.

Ami a túlélőket illeti, sokan érkeztek Albertából, Saskatchewanból, Manitobából, Ontarióból,

és New Brunswick-ból és ez volt az első alkalom, hogy más túlélőkkel találkozhattak.
Reménykeltő volt, hogy igen sok információt tudományos szinten, tárgyilagosan ismertettek,
és ez meggyőzte a túlélőket, hogy a kutatók és a társadalom komolyan veszi ezeket a
kísérleteket. Sokan közülük először szólaltak meg. Többen dokumentumokat adtak át a tények
után kutató diákoknak. Megindult az információk cseréje és már kevésbé féltek az egykori
kísérleti alanyok, miután látták, hogy milyen sokan vannak. Mintegy 40 túlélő vett részt a
három összejövetelen. De sok megalapozott félelmet is érezni lehetett. A túlélők gyakran
kórházban kötöttek ki, miután megverték, megszúrták és zaklatták őket.

Kik kaptak meghívást a tudományos egyetemi körökből? - tudakolta Morris. Lynne

elmondotta, hogy 1994. novemberében Shirley Turcotte tartotta az első szemináriumot, aki
maga is túlélő és egyben terapeuta, klinikai konzultáns Vancouver-ben. Apai ágról indián
származású és Winnipegben nőtt fel, amely olyan vidék, ahol széles körben elterjedt a kultusz
gyakorlása. Gyermekpornográfiára is kényszerítették.

Az 1995. januári tanácskozáson Judy Steed az "Our Little Secret: Confronting Child Sexual
Abuse in Canada" (A mi kis titkunk: Szembenézés a gyermekek szexuális bántalmazásával
Kanadában) című könyv szerzője tartott előadást. A Prescott Közösségi Tanácsadó Bizottság
két szociális munkása, Pam Gummer és Ruth Chamberlain-Belagus, (a Bizottság a gyermekek
ellen elkövetett bűncselekményekkel foglalkozott) megvizsgálták azt az esetet, amelynek
keretében 50 felnőtt ellen emeltek vádat és mintegy 234 gyermeket mentettek meg a további
rituális jellegű bántalmazásoktól. Valamennyi felnőttet bűnösnek találták. Elmondották, hogy
milyen eljárásokon kellett keresztülmenniük azért, hogy megvédjék a gyermekek érdekeit.
Egyfajta művészeti terápia céljára felállítottak egy félhenger alakú fémbarakot, mivel

171
nagyobb létesítményre volt szükségük, hiszen ezen a viszonylag kicsi településen 230
gyermek vált több generációs visszaélés áldozatává.

Előadást tartott dr. Louise Million pszichológus, a "Breaking the Silence" (Megtörni a
csendet) című könyv társszerzője is, amely könyv beszámol arról, hogy a kanadai indiánok
szervezete, az "Assembly of First Nations", AFN (Az első nemzetek gyűlése) milyen
tapasztalatokat szerzett a helyi iskolákba járó gyermekek körében a rituális jellegű
visszaélésekről és kínzásokról. Beszámolót tartott az ottawai Carleton University lélektani
tanszékének vezetője, dr. Connie Kristiansen, aki az állítólagos "téves emlékezés
tünetegyüttes"-t (false memory syndrome) és az emlékezet működésének a helyreállításával
foglalkozó mozgalom (recovered memory movement) eredményeit kutatta. Dr. Steven Kent
szociológus (az University of Alberta részéről) elsősorban azokat a rituális jellegű
szertartásokat kutatja, amelyeket a férfi szabadkőműves páholyokban gyakorolnak, továbbá a
mormon egyház keretében, mivel a két szervezet között igen szoros a kapcsolat. Ezért Kent a
szent könyvek normáktól eltérő értelmezéséről és az állítólagos szabadkőműves rituális
visszaélésekről (Deviant Scripturalism and Allegations of Masonic Ritual Abuse) tartott
előadást. Egy vitadélután keretében pedig azt vitatták meg a kerekasztal beszélgetés
résztvevői és a közönség, hogy mi a bizalom és a bizalmasság etikája, és valójában kit véd a
titoktartás és a titkolódzás.

A kerekasztal beszélgetésben többek között részt vett a bennszülött indiánok jogának a

szakértője, valamint egy terapeuta, aki a Thunder Bay-ben működő családsegítő szolgálat
munkatársa, és aki 10 éves gyakorlattal rendelkezik a gyermekbántalmazás és agykontroll
áldozataival való foglalkozás terén. A kultikus visszaélések nyomozásával foglalkozó
rendőrtiszt is részt vett a beszélgetésben.

Az 1995. januári tanácskozáson megerősítést nyert, hogy azonosságig menő hasonlóságok

vannak aközött, ami a First Nations közösségekben (az észak-amerikai indián őslakosságot
nevezik "Első Nemzeteknek" D. J.), valamint a helyi települések iskoláiban tapasztalhatóak.
Itt is azt támasztják alá bizonyítékok, hogy dokumentálható a szabadkőműves rituális
visszaélés, amely nem csak Thunder Bay és környékén komoly probléma, de ugyanezt lehet
elmondani egész Észak-Amerikára, Nagybritanniára és Ausztráliára is.

A "Making Up For Lost Time" (Bepótolni az elvesztett időt) konferenciasorozat harmadik

tanácskozására 1995. júniusában került sor. Ezen Alexandra Rogers terapeuta, maga is rituális
visszaélések túlélője, számolt be tapasztalatairól. Rogers az Egyesült Államok Maine
tagállamában szabadkőműves és katonai környezetben nőtt fel, és gyermekkorától kezdve
agykontroll programozónak képezték ki. Lynne elmondotta, hogy rendkívüli hatást tett a
résztvevőkre egy olyan személynek a beszámolója, akinek sikerült kitörnie a saját
programozásából, elmenekülnie a kultikus kötelékből, és aki most hivatásos terapeutaként
foglalkozik a visszaélés áldozataival. Ennek keretében segít áttörni a beléjük programozott
kódokat. Kiválóan érti a velük szemben alkalmazott módszereket, kínzásokat és
visszaéléseket, hiszen korábban maga is ilyen programozó és kínzó volt. Alexandra Rogers,
aki akkor 33 éves volt, férjével volt jelen. Ő Torontóban nőtt fel és maga is kultusz túlélője.

Rendeztek-e már olyan más tanácsokozásokat, ahol a rituális bántalmazás és az agykontroll

kérdését összekapcsolva vitatták meg? - kérdezte Wayne Morris interjúalanyát. Ilyen nem
fordult elő, és a szabadkőműves-jellegű rituális-visszaéléseket sem vitatták meg. Ezért találták
fontosnak, hogy tömören összefoglalják a rendelkezésre álló információkat, és hogy a rituális
visszaélés problematikáját szélesebb történelmi perspektívába helyezzék el. Számos csoport

172
rendkívül aggódott ezeknek az információknak a közreadásától. A Thunder Bay-i csoport
azonban megtette ezt, és ezért súlyos hátrányok érték. Az agykontroll kísérletezéseket ekkor
még közvetlenül nem tárgyalták meg. Magánbeszélgetések során azonban egyre többször
felmerült ez a probléma, és érdekes módon a reklámtevékenység egyik melléktermékeként.
Lynne a Globe and Mail hasábjain elhelyezett rövid hirdetéseket a tervezett konferenciákról
és csupán egy-két szóval utalt a szabadkőműves összefüggésre, de már ez elegendő volt
ahhoz, hogy Kanada legkülönbözőbb térségeiből a túlélők jelentkezzenek, és magukat olyan
szabadkőműves visszaélés áldozatainak jelöljék meg, akik félelemben élnek. Ezek szinte
kivétel nélkül szabadkőművesek, skót rítusú, vagy Schreiner közösségekhez tartozó
személyek leányai voltak. Olyan tapasztalatokról kezdtek beszámolni, amelyek egyértelműen
agykontroll kísérletekre utaltak.

Wayne Morris megjegyezte, hogy bizonyos információk a rituális jellegű visszaélésekről

megjelentek a tömegtájékoztatási eszközökben a konferencia idején, de ezeket az érintettek
cáfolták. Ezért Morris azt kérdezte, hogy a konferenciák óta volt-e valamilyen
szabadkőműves reagálás, vagy másfajta információcsere ebben a kérdésben. Lynne utalt rá,
hogy különösen az 1995. januári tanácskozást követően, szervezett támadás érte őket,
elsősorban a Thunder Bay környéki tömegtájékoztatási programokban. Elárasztották faxokkal
Kanada Ontario tagállamának miniszterelnökét, Bob Rae-t, amelyekben a szabadkőművesek
elítélik, amit a "The Stone Angels" (A kőangyalok) művelnek Thunder Bay-ben. Maga Lynne
is napról napra telefonüzeneteket kapott szabadkőművesektől és feleségeiktől Északnyugat
Ontarióból, többek között egy újság kiadójától, aki nem volt hajlandó lapjában a hírdetést
megjelentetni, mivel a férje szabadkőműves. Leginkább azt kifogásolták a szabadkőművesek,
hogy őket nem hívták meg, és hogy a három konferencia szervezői világosan megmondták,
hogy nem engedik meg szabadkőműveseknek a konferencián való részvételt. Csak a
visszaélések túlélői, a terapeuták és a támogató szolgálatokat nyújtók jelenhettek meg.

Lynne elmondotta, hogy ekkoriban még nem volt kellően informált, ezért áttanulmányozta a
különböző szervezetekről tájékoztató enciklopédiát. Ebből tudta meg, hogy a skót-ritusú
szabadkőművesség jótékonykodási adományaival támogatja a skizofrénia kutatását. Már
ekkor különösnek találta, hogy a szabadkőműves titkos társaság felső fokozata annak az
elmebetegségnek a kutatását finanszírozza, amely rendkívül hasonló tünetekkel rendelkezik
az MPD/DID-hez, amely megjelenik a rituális visszaéléseken átment személyek 99 %-ánál, és
ugyanez feltételezhető az agykontroll kísérletek túlélőinél is. Thunder Bay-ben egy
nyugdíjazott rendőrtiszt, Peter Tooey, a televízióban elítélte, amit Lynne és munkatársai
tesznek. Ekkor Lynne naivul megkérdezte Tooey-tól, hogy szabadkőműves pénzeket
fordítottak a skizofrénia kutatására, mire a szabadkőműves Tooey büszkén mondta, hogy
például a Thunder Bay-ben gyűjtött pénzt a Skót Rítus teljes egészében a University of British
Columbia-n folyó skizofréniakutatásokra fordította.

Lynne aggasztónak találta, hogy Ontarióban gyűjtött pénzeket ez a titkos társaság a Kanada
csendes-óceáni partvidékén működő egyetemhez továbbítja. Később azt is megtudta, hogy a
York University-n működik a Rohr Intézet, amelyet a Kanadai Szabadkőműves Alapítvány
(Masonic Foundation of Canada) finanszíroz, amelynek viszont az ontariói Hamiltonban van
a központja. A Skót Rítus jótékonysági alapja közvetlenül részesíti kutatási célú
pénztámogatásban a Rohr Intézetet azért, hogy tanulmányozza az "intellektuális
rokkantsággal, gyöngeséggel, bénasággal" kapcsolatos problémákat. Lynne szerint a kínzások
túlélői egyáltalán nem szenvednek szellemi gyöngeségben (intellectual disability),
ellenkezőleg rendkívül éles eszű és kreatív személyek. Közöttük többdiplomások is vannak.

173
Wayne Morris ezután az "Advocacy Committee for Human Experimentation Survivors of
Mind Control, ACHES-MC, (Az embereken végzett agykontroll kísérletek túlélőinek a
támogató bizottsága) tevékenységéről kérdezte interjúalanyát, mivel ő ennek a kanadai
képviselője. 1995. márciusában az Egyesült Államok elnöke által létrehozott bizottság, a
"President's Advisory Committee on Human Radiation Experiments" (Embereken végzett
sugárzási kísérleteket vizsgáló elnöki tanácsadó testület, a továbbiakban Elnöki Bizottság)
meghallgatta 50 - gyermekkorában agykontroll kísérleten átment - személy tanúvallomását,
válaszolta Lynne. Ezeket a kísérleteket a CIA finanszírozta. A bizottság előtt tanúvallomást
tett Valerie Wolf, New Orleans-i terapeuta, aki maga is az Ontarió államban lévő North Bay-
ben egy katonai támaszponton nőtt fel. Ő és férje első egyetemi fokozatukat a hamiltoni
McMaster Egyetemen szerezték. Férje a meghallgatás idején a Tulane Egyetem orvoskarán
tanított, mint pszichiáter. Valerie Wolf pedig terapeutaként tevékenykedett New Orleans-ban,
és számos gyermekkori agykontroll kísérleten átment személy tanúvallomását gyűjtötte össze
és nyújtotta át a Bizottságnak. Magával hozta két páciensét is, Claudia Mullen-t és Chris
DeNicola-t, akik személyesen számoltak be az Elnöki Bizottságnak arról, hogy milyen
kínzásoknak lettek alávetve gyermekkorukban, amikor agykontroll kísérleteket végeztek
velük, és miként váltak a szervezett pedofilia áldozataivá is.

(Valerie B. Wolf, Chris DeNicola és Claudia Mullen vallomásait az Elnöki Bizottság 1995.
március 15-én megtartott ülésének a hivatalos jegyzőkönyve alapján a továbbiakban még
részletesen ismerteni fogjuk.)

Lynne 1996-ban Texasban részt vett egy konferencián, ahol Valerie Wolf, Claudia Mullen és
Chris DeNicola elmondotta, hogy a rituális visszaélések túlélőinek érdekvédelmi bizottságot
kell létrehozniuk, amely a lehetőség szerint valamennyi túlélőtől begyűjti az információkat, és
azokat az Elnöki Bizottság rendelkezésére bocsátja. Ennek alapján elképzelhető egy másik
"Presidential Advisory Committee" (Elnöki Tanácsadó Bizottság) létrehozása, amely az
Egyesült Államokban és Kanadában élő kísérleti túlélőktől összegyűjtött tanúvallomásokat
feldolgozza. Ekkor beszélte meg az egyik túlélővel, Blanche Chavoustie-vel a túlélőket
támogató bizottság megalakítását. A New York államban lévő Long Island túlélőivel
Chavoustie, a Thunder Bay-ben lévő túlélőkkel pedig Lynne vette fel a kapcsolatot. Így
kezdte meg működését az ACHES-Mind Controll, azaz az agykontroll kísérletek túlélőinek az
érdekvédelmét felvállaló bizottság. Első akciójuk az volt, hogy öt képviselőjük részt vett a
Washingtonban lévő Holocaust Memorial Museum konferenciáján 1996. májusában, és
ekkor adták át a résztvevőknek az első tájékoztató anyagot tevékenységükről. Egy adatbankot
hoztak létre, továbbá működtetni kezdtek Internet honlapot is. Sikerült több mint száz -
gyermekkorban agykontroll kísérleten átment - személy adatait összegyűjteniük. Az adatok
megmutatják a kísérletek színhelyéből összeálló csoportosulást, valamint azt, hogy a
kísérletek feltételezett végrehajtói, a kínzást és a programozást végző orvosok mely helyeken
tömörültek.

Wayne Morris ezután a bennszülött amerikai indián közösségek gyógyítási technikáinak az

agykontroll és a rituális kínzás áldozatainak a gyógyításában játszott szerepéről érdeklődött.
Lynne utalt rá, hogy Thunder Bay-ben több mint 60 rituális túlélővel került kapcsolatba, ezek
közül több az Ojibway indiánokhoz tartozik, és vagy Thunder Bay-ben vagy észak-nyugat
Ontarióban nőttek fel. A helyi iskolák egykori tanulóinak a beszámolóiból megfigyelhetők
voltak a hasonlóságok. Így például beszámoltak a Moose Factory (Jávorszarvas-gyár)
közelében, Fort Albany-ban, előállított elektromos székről. Elhangzottak beszámolók Fort
Albany egyik üresen álló istállójában talált gyermek-csontvázakról. Számos korábbi diák
mondta el, hogy fehérbe öltözött férfiak megerőszakolták őket az éjszaka közepén, majd

174
pedig abortuszra kényszerítették őket. Ezek ahhoz hasonló rituális aktusok, amelyekről a
gyermekkori kultikus-jellegű kínzásokon átment személyek számoltak be.

A "Kőangyalokat" egyre többen keresték meg, és ezzel párhuzamosan több indián szervezet is
felvette velük a kapcsolatot. Fokozatosan kiderült, hogy vannak bizonyos területek,
rezervátumok, ahol nemzedékközi sátánista kultuszokat (intergenerational satanic cults)
gyakorolnak, és ezekhez tartoznak az Ojibway, illetve az Ojibway-Cree indiánok. Lynne azt
feltételezte, hogy ezeknek a kultuszoknak a létrejötte és fennmaradása nemzedékről
nemzedékre azon angol és francia misszionáriusok tevékenységére vezethető vissza, akik a
szőrmekereskedelem révén évszázadokon át kapcsolatban álltak Amerika bennszülött
lakóival. De közrejátszhatott a helyi iskolákból szerzett tapasztalat is. Folyik egy kultikus
tevékenység is Manitoulin Island-en (Manitoulin szigeten). Túlélők arról számoltak be, hogy
gazdag fehér emberek érkeztek oda New Yorkból és Kaliforniából azért, hogy jól szervezett,
kifinomult kultikus tevékenységet fejtsenek ki a szigeten. Ezzel a kérdéssel a bennszülött
közösségeknek is foglalkozniuk kell, és ezirányban már beindult a kutatómunka. A
Marie/Cutler/Thessalon térségben létrejött a lelki és szexuális visszaélések túlélőinek a
csoportja. Ez a csoport kapcsolatban áll az indián törzsek bölcs öregeivel, az Elder-ekkel. A
csoport pénzügyi támogatást szerzett az Elder-ek által irányított gyógyítási tevékenység
finanszírozására.

Lynne részt vett izzasztó indiánkunyhókban olyan gyógyítási ceremóniákon, ahol az Elder-ek
tisztában voltak azzal, hogy közülük néhánynak a rituális kínzás túlélővel kell foglalkozniuk.
Megfigyelhette, hogy rendkívüli gyógyító hatást tettek a túlélőkre. Lynne maga is úgy véli,
hogy már nem élne, ha néhány ilyen indián Elder nem nyújt neki segítséget. Ezért nagyon
hálás nekik. Az indián közösségek nem félnek szembenézni ezzel a problémával. Ugyanezt
nem lehet elmondani a nem-bennszülött közösségekről, amelyekben nagy a félelem. Az
Elder-ek látják, hogy mi történt a helyi iskolákban, a börtönökön belül és azt is tudják, hogy
ezek az iskolák katonai támaszpontok közelében voltak mind Amerikában, mind Kanadában,
a NORAD (North American Aerospace Defence Command's Area - Észak-Amerikai Légtér-
védelem Parancsnoksága) és a DEW Line (Distant Early Warning System - Távolsági
Előrejelző Rendszer) rendszer keretében. Az együttes tevékenység nyomán az agykontroll
kísérlet egyre több bizonyítéka gyűlt össze. Lynne megalapozottan feltételezi, hogy ez
ugyanahhoz a CIA által finanszírozott tevékenységhez kapcsolódik, mint amilyet a nem
indián gyerekekkel szemben alkalmaztak.

Morris ezt követően Lynne Moss-Sharman személyes tapasztalatairól érdeklődött. Lynne

elmondotta, hogy apja a kanadai hadsereg kötelékébe tartozott 1939-től 1945-ig. Anyjával
Halifax-ból Torontóba költöztek születése után, 1947-ben. Apja nehezen talált állást.
Legkorábbi emlékei szerint apja a nagybátyjával és más katonai személyekkel szexuálisan
visszaéltek vele. Emlékképei mindig egyenruhás emberekkel kezdődnek. Nem tudja, hogy
apja miként vállalta fel ezt a szerepet, csupán abban biztos, hogy a General Electric torontói
kirendeltségénél dolgozott és a "Pyramid Club" nevű társaságba járt. Világosan emlékszik
már kisgyermek korától kultikus rituálékra. Emlékszik egy olyan szertartásra (forgiven by the
blood - megbocsátva a vér által), amelyre Torontóban, a vágóhíd közelében került sor. Olyan
összejövetelekre is emlékszik, amelyekre Hamiltonon és Torontón kívüli templomokban,
különböző helyeken került sor, beleértve földalatti létesítményeket is, mint amilyen a Stone
Mountain, amely szintén kapcsolatba állt a hadsereggel. Arra is emlékszik, hogy gyermekként
elvitték az ottawai Uplands légitámaszpontra. Mindezekre hároméves korától kezdve
emlékszik vissza.

175
Wayne Morris ezután azokról a rajzokról kérdezte Lynne-t, amelyek a "The Stone Angels"
nevű lapban jelentek, meg és amelyek felidézik az agykontroll kísérletekben átélt
tapasztalatait. Lynne elmondotta, hogy ösztönösen olyan gyermekeket rajzolt, akik sisakokat
viselnek, és mindig volt valamilyen elektromos szerkezet a közelben. Az idő múlásával
kezdte megérteni, hogy ezek a rajzok arról szólnak, amit ő nem volt képes szavakban
elmondani. Csupán az elmúlt 6-8 hónapban ért el odáig, hogy már beszélni is tud mindarról,
amiről a rajzai szólnak. Felidézve egyik átélt emlékét, a végtagjai kificamítva a vállához és a
csípőjéhez vannak helyezve és átcsavarva kötszerrel szorosan meg volt kötözve. Most már
arra is emlékszik, hogy azt mondták neki "first we break you, then we make you..." (először
megtörünk, aztán megalkotunk... Egyszerű módszer a katonaságnál, hogy amikor valakivel
elkezdik a kísérletezést, akkor fáslitekercseket hozatnak vele egy barna papírszatyorban és
ebből senki nem sejti, hogy tulajdonképpen egy személy betöréséhez fogtak hozzá.

Wayne Morris megjegyezte, hogy dr. Cameron a McGill Egyetemen Montreálban ugyanerre
törekedett, azaz el akarta távolítani az adott egyén személyiségét. Teljesen megtörni az
eredetit, és egy meghatározott terv szerint egy új személyiséget létrehozni. Lynne ezt úgy
pontosította, hogy nem egyetlen új személyiség, hanem egymással egybekapcsolt
személyiségek és személyi komponensek egész rendszerét létrehozni, amelyek kulcsszavakkal
és frázisokkal aktivizálhatóak. A telefonprogramozás az ilyen kulcsszavak révén hatékonyan
alkalmazható. Ha a programozás már megtörtént, akkor akár ezer mérföldes távolságban lévő
személyt is aktivizálni lehetett egyetlen telefonhívással. Csak fel kellett venni a telefont, be
kellett mondani a kulcsszót és az erre a szóra programozott tudatrész működésbe kezdett és
végrehajtotta a kapott utasításokat.

Lynne világosan emlékezik az érzéki észleléstől való megfosztás technikáira is. Elmondotta,
hogy számos ilyen célra berendezett szoba volt, olyan is, ami egyre kisebbé vált, amikor
benne feküdt a kísérleti személy. Mások hordó alakú konténerek voltak, ahova az áldozatot
összekötözve olyan kicsire csomagolták össze, hogy beleférjen egy ilyen konténerbe. Ez volt
az alaptechnikája a kísérleti alany teljes elkülönítésének. Később felgyorsultak a dolgok,
amikor dr. Cameron módszereit kezdték alkalmazni. Lynne visszaemlékszik arra a kísérletre,
amikor sisakot és csöveket alkalmaztak és emiatt nem tudta mozgatni a kezeit, hogy megvédje
magát. Emlékszik egy olyan szobára, amelynek az egyik végében hatalmas tekercs volt,
amibe behelyezték, és már csak azt tudja, hogy le akarta tépni a saját fejének a tetejét, amikor
elkezdett visszaemlékezni erre a szobára. Meg akarta ölni magát, és le akarta szakítani a
koponyája felső részét.

Kísérleteztek rajta a Rochesteri Egyetemen folytatott programok keretében az 1940-es évek

végén és az 1950-es évek elején. Ennek a programnak három központja volt, az egyik Los
Alamos, a másik a New York államban lévő Rochester, a harmadik a Kaliforniában lévő
Stanford Egyetem. Dr. Cameron titokban részt vett a rochesteri kísérletekben egy másik
kanadaival, dr. Estabrooks-al. Estabrooks a hamiltoni Colgate College-ben, továbbá New
York államban lévő Oswego-ban folytatott kísérleteket. Oswego-ba a II. világháborút
követően számos menekült és holocaust túlélő érkezett. A fizikailag vagy lelkileg betegeket
egy közeli katonai támaszpontra vitték. Estabrooks kulcsszerepet játszott a Manchurian
Candidate amerikai verziójának a létrehozásában. 1937. óta szoros kapcsolatban állt Edgar
Hoover-rel, valamint José Delgado-val, Martin Orne-vel és természetesen Ewen Cameronnal.

Wayne Morris itt utalt rá, hogy Manchurian Candidate-nek azt a személyt nevezik, aki
agykontroll programozás befolyására kész parancsra gyilkolni és számos más katonai, és
hírszerzési feladatot elvégezni. Ezt követően dr. José Delgado-ról kérdezte interjúalanyát.

176
Lynne azt válaszolta, hogy ő orvosdoktor helyett inkább kínzónak nevezné. Ő egyike volt dr.
Ewen Cameron mellett, akik kísérleteztek vele. Delgado-nak kísérleti szobái voltak egy
épületben, amit ő "The Funhouse"-nak (A vidámság házának), és egy másik, amelyet "The
Playhouse"-nak (A játékok házának) nevezett. Lynnét bedrótozták egy robothoz, vagy egy
bábuhoz hasonlóan és elektromosságot használtak mozgásának az irányításához. Elvitték egy
helyre, amelyre úgy emlékszik vissza, mint "Land Vehicle Division" (Szárazföldi közlekedési
osztag). Delgado kísérletei ehhez a katonai létesítményhez kapcsolódtak. Mivel mindig erősen
elkábított állapotban vitték oda, ezért nem tudja pontosan megjelölni, hogy hol volt ez a
katonai egység, de arra határozottan emlékszik, hogy ott mindig Delgado-val került össze.

Morrist az érdekelte ekkor, hogy milyen célokra használták fel, miután beprogramozták?
Számos esetben információk továbbítására, illetve zsarolásra, többek között magasrangú
emberekkel való pedofíliára használták. Ez utóbbi célja az volt, hogy döntési helyzetben lévő
embereket befolyásuk alá vonjanak, illetve emlékeztessék őket a hierarchiában elfoglalt
helyükre. Kétségtelenül léteznek a gyilkoló programok, amelyekkel nagyon nehéz
szembenézni, amikor valaki elkezd emlékezni. Lynne Moss maga például ki lett képezve arra,
hogyan lehet valakit megskalpolni. Meg lehet említeni a Jonestown-t és a Walla Walla
börtönben, valamint az Ontarió államban lévő Oakridge büntetőintézetben folytatott
kísérleteket, az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején. Ez utóbbiban dr. Elliott Barker
végzett kísérleteket az LSD-vel. Lynnét angol tudósok zsarolására használták. Egy egyetemi
épület szobájában egyszerre csak síró öregember mellett találta magát az ágyban, mint
kislány. Természetesen működött a fotóberendezés. Az öregember is kábítószerezve volt és
Lynne is. Az ágy mellett három női ruhába öltözött férfi állt, és valójában egy titkos kísérleti
programról volt szó, amelyben ez a brit kutató részt vett és ezért lényeges volt, hogy
beszervezzék.

Egyébként hasonló történetek százairól tudna beszámolni, mondotta Lynne. Itt nem csak a
katonai kutatók és a tudósok szadizmusáról van szó, mindannak a teljes mellőzéséről, amit
emberinek lehet nevezni, de úgy tűnik, hogy a kísérletben részt vevők nagy erőszeretettel
viseltettek mind a fiú-, mind a leánygyermekekkel folytatott pedofíl kapcsolat iránt. Feltűnő
volt az úgynevezett "gender blending", a keresztbe öltözés és a nemi szerepek felcserélése a
rituálék alkalmával, vagy olyan helyzetekben, mint amikor ő is zsarolásra lett felhasználva.

Az amerikai-kanadai érdekvédelmi bizottság, (az ACHES-Mind Controll) és a "The Stone

Angels" tapasztalatai között jelentős az átfedés. Igen sokan arról számolnak be, hogy
gyermekként - a rituális visszaélések alkalmával - ketrecekbe zárták őket, drogokat adtak be
nekik, elektromosságot alkalmaztak. Közös tapasztalat az is, hogy pornográfia készítésére
használták őket. Ki kell emelni az agykontroll kísérleteknél az elektromos eszközök
alkalmazását. A kábítószereket arra használták, hogy engedelmessé tegyék a gyermekeket. A
kínzás, az érzékelés lehetőségétől való teljes megfosztás (sensory deprivation) és az
úgynevezett pszichikus vezetés (psychic driving) is fontos szerepet játszott. A programozott
gyerekeket titkos kommunikációra, pedofíliára és zsarolásra használták mind a tudományos,
mind a katonai körökben azért, hogy kikényszerítsék bizonyos személyeknek az engedelmes
közreműködését. Ugyancsak közös tapasztalat, hogy mindezek a kísérletek katonai
támaszpontok és nukleáris reaktorok közelében folytak mind az Egyesült Államokban, mind
Kanadában. Utalt Lynne Ontario térképére. Ezen kirajzolódnak azok a csomópontok, ahol a
kísérletek folytak a katonai bázisok és az atomerőművek környékén.

Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy csak gyerekekkel kísérleteztek, vagy voltak
közöttük felnőtt férfiak és nők is? Lynne felsorolta, hogy voltak csecsemők, leány- és

177
fiúgyermekek, kisebb számban azonban felnőtt férfiak és nők is. Ő elsősorban azokkal van
kapcsolatban, akik gyermekként lettek programozva és ugyanolyan kísérleti túlélők, mint ő
maga. Számos olyan személy van, aki különböző college-okben, egyetemeken,
büntetőintézetekben, illetve a katonai intézményekben került programozásra. Lynne nagyon
fontosnak tartja, hogy a gyermekkorban ilyen kísérleteken átesett túlélők tapasztalatai ismertté
váljanak, mert számítani kell arra, hogy az agykontroll technikák kifinomultabbá válnak és a
lakosság egyre hatékonyabb befolyásolását teszik lehetővé.

Lynne elmondotta, hogy a laboratóriumokban gyakran sokáig visszatartották a kísérleti

személyeket. Annak is tanúja volt, hogy ott születtek gyermekek. Genetikai kísérletek is
folytak. Felidézte, hogy az 1950-es években az egyik laboratóriumban olyan csonka
csecsemőket ("Torso Babies") látott, akiknek szakálluk volt, de nem volt karjuk, vagy lábuk.
Egy ismerős ápolónő, amikor az erről készült rajzait meglátta, azt mondotta, hogy
valószínűleg thalidomide-t alkalmaztak ezekben a titkos laboratóriumokban.

(A thalidomide Európában kifejlesztett altatószer volt, és használták a reggeli rosszullétek

kezelésére terhesség ideje alatt. Ebben az időben senki nem tudta, hogy ez a gyógyszer súlyos
születési rendellenességeket okoz. Az Egyesült Államokban nem volt jóváhagyva az általános
használata, de a "Food and Drug Administration" hozzájárult ahhoz, hogy kísérletezésre
felhasználják. Egyetlen thalidomide adag, ha azt a terhesség korai szakaszában vették be, már
súlyosan károsíthatja a magzat végtagjainak a fejlődését. D. J.)

Lynne ismer olyan túlélőket, akikkel különböző gyógyszereket szedettek, amikor 8 és 9

évesek voltak. Ennek következtében sokkal hamarabb kerültek szülőképes állapotba, mint a
normális eset. Számosan közülük nem képes gyermeket a világra hozni. A drogok intenzív
használatának egyik célja öntudatlan állapot előidézése és így a kísérletek számára
fogékonyabbá tétele. Azt is figyelték, hogy mely drogok tesznek valakit alkalmasabbá az
agymosásra. A cél a hatékonyság volt. Könnyebbé tenni és felgyorsítani az agymosást azért,
hogy elkezdődhessen a "patterning", a tudat széthasítása és a leválasztott tudatrészek
programozása. A genetikai megváltoztatás is fontos szerepet játszott a különböző
sugárkísérletekkel együtt. Lynne nem állította biztosra, de úgy hiszi, hogy fajkereszteződéssel
is kísérleteztek különböző állatok és emberek között. Utalt a University of Rochester-nél talált
dokumentumokra, amelyek részletesen leírják, hogy milyen kísérletek folytak patkányokkal,
macskákkal, majmokkal. A sort csupán folytatni kell csecsemőkkel, gyermekekkel, felnőtt
emberekkel. A CIA számára dolgozott tudósok soha nem készítettek volna feljegyzést
emberekkel folytatott kísérletekről.

A kanadai bennszülött lakosok körében is folytak kísérletek. Erre utal a Fort Albany-ban
készült villamosszék, amelybe beleültették a gyerekeket, akik onnan sikítva próbáltak
kiugrani, így "szórakoztatva" a látogatóban lévő előkelőségeket.

Wayne Morris ezután a gyógyulási folyamat részletei iránt tudakozódott. Lynne azzal kezdte,
hogy ez rendkívül hosszadalmas és vannak olyan programozások is, amelyek nem fordíthatók
vissza, és ezért erősen romboló a hatásuk. A visszaprogramozás során, amikor újabb és újabb
programszint kerül sorra, a test mindenre emlékezik, amin keresztül ment. Gyakran olyanok a
fájdalmak, mintha valakit ostorszíjjal vernének. A test érzi a beléje erőszakolt tárgyakat,
például egy drótot, vagy érzi azt a tekercset, amelybe becsomagolták. Újraéli, amikor
lekötözték egy székhez, és kezeihez és lábfejéhez elektródákat helyeztek. Átéli, amikor úgy
kell funkcionálnia, mint egy robotnak, akinek a jelenlévő tudósok megparancsolják, hogy
menjen a "Playhaus"-ba, amely természetesen kísérleti laboratórium, amelynek nincs teteje, és

178
azt figyelték, hogy távirányítású elektronikus eszközeikkel hogyan tudják végrehajtatni a
biorobottal kívánságaikat.

Morris következő kérdése arról szólt, hogy miként kezdett ismét működni az emlékezete? Ez
életének a mély válsága során kezdődött. Ismeretes, hogy számos túlélőnél az emlékezet
visszanyerése súlyos fizikai traumával kezdődik, például egy autóbalesettel, vagy
megerőszakolással. Az ő esetében rendkívül megalázó személyes kapcsolat váltotta ki. Ekkor
keresett fel egy terapeutát, és a kezelések során tárultak fel az apjával, a nagybátyjával és az ő
barátaikkal kapcsolatos események. Megdöbbentő emlékképek tolultak az agyába kórházi
környezetről, ketrecekről, elektromos berendezésekről. Ezek emléktöredékek voltak, s csak
egy-egy pillanatra villantak fel arcok, laboratóriumok, eszközök, de nyomukban megjelent a
rendkívül intenzív testi fájdalom is. Eleinte nem tudta elmondani, hogy mi is történik vele.
Hosszadalmas és intenzív terápiás foglalkozásokra volt szükség ahhoz, hogy meg tudjon
szólalni. Csak rajzokkal, vagy leírt szövegekkel tudta kifejezni magát, és időnként arra
kényszerült, hogy az asztal alá bújjon, vagy hogy betekerje magát a rendelő szőnyegével.
Néha ugyanúgy rázta az áram, mintha akkor részesült volna elektrosokkban. A test
akaratlanul is azokat a helyzeteket veszi fel, amelyek a kísérletezések során előfordultak.

A kezeléseket irányító pszichiáter kezdettől fogva a legnagyobb türelemmel és gyengédséggel

bánt vele. Lynne gyakran összeesett az utcán, kórházakba telefonált, mert olyan emlékképek
árasztották el, mintha kórházakban lenne, és olyan parancsokat hallott, amelyek azt mondták
neki, hogy menjen kórházba. Azt is kérte orvosától: küldje hipnotizőrhöz, de erre azt a választ
kapta, hogy az nem jó ötlet ebben a fizikai állapotban, hiszen ha hipnotikus állapotban még
több emlékkép nyomul előtérbe, azt már nehezen tudja a szervezete lereagálni. Ehelyett a
fokozatos és lassabb előrehaladást ajánlotta. Ő volt az első személy az életében, akiben
teljesen megbízott. Mivel lassan haladtak előre a gyógyulási folyamatban, így nem volt
szükség pszichiátriai közbeavatkozásra. Gyakran akart megválni életétől, vagy
elmegyógyintézetbe zárkózni. Olyan gyógyszerekre is rászorult, amelyek megkönnyítik a
fájdalmas élmények feldolgozását. Ma is még rá van utalva a segítségére. Így kerülhette el az
olyan beavatkozásokat, mint az elektrosokk, vagy a gyógyszerekkel alkalmazott lobotómia.

Morris ez után azt tudakolta, hogy amikor megindult az emlékezési folyamat, akkor tudott-e
már a CIA által folytatott agykontroll kísérletekről? Lynne erre tagadó választ adott. Ekkor
még semmit nem tudott ezekről. Amikor felvillantak az első emléknyomok, akkor apjára,
nagybátyjára, annak barátaira emlékezett, a vérfertőző kapcsolatra Hamiltonban és mindezt
napról-napra elkezdte leírni. Miközben írt, egyre több olyasmi került a papírra, amelyekről
korábban semmit nem tudott. Így írta le dr. Hamilton, dr. Green, dr. Hendricks nevét, noha
fogalma sem volt, hogy ezek kicsodák. Lejegyzett szavakat, kifejezéseket, amelyek semmit
nem jelentettek a számára. Évekre volt ahhoz szükség, hogy ezek a leírtak valamiféle értelmet
nyerjenek. Ezek összefüggéstelen töredékek voltak, és a kézírása is teljesen más volt attól
függően, hogy melyik programozott tudatrésze irányította emlékezését. Rajzsorozatokat
készített 10 hónapon át, noha soha nem volt képes mást rajzolni, mint lélektelen, érzés nélküli
figurákat. Amikor ezen a rajzolási kényszeren túlesett, ismét képtelen volt rajzolni. Nem tudta
magát szavakkal kifejezni. Az emlékezési képessége ugyanolyan töredezett volt, mint ahogy
szakadozott volt az a folyamat is, ahogyan lezajlott a tudatának a részekre darabolása.

Követte azt a menetet, ahogyan a CIA által finanszírozott doktorok elektrosokkolták,

elektródákat helyeztek a testére, sisakot a fejére, vagy ahogyan az érzéki észleléstől
különböző módokon megfosztották. Arra törekedtek, hogy ilyen fragmentált tudatállapotban
bizonyos neuronpályákat rögzítsenek az agyában. Mindennek következtében, amikor az

179
emlékezési folyamat fokozatosan beindult, az emlékképek is fragmentált formában törtek fel.
Ez nem arra hasonlít, mikor egy villanykörte kigyullad az ember fejében. Éveken át elhúzódik
az a lassú folyamat, amíg végre emlékezni tud arra, hogy belép egy kórházba, egy katonai
létesítménybe, hogy ott találja magát egy pedofíl környezetben. Az emlékezetnek ez a
fokozatos aktivizálódása és integrálódása leírhatatlan fizikai és emocionális fájdalmakkal jár.

Lynne elmondotta, mivel munkaképtelen, segélyből él 17 éve Thunder Bay-ben. Vödörben

mos, és időnként élelmiszersegélyt kell igénybe vennie. Nem utazhat sehová, noha nagyon
szeretne bizonyos helyekre eljutni, így Rochesterbe, Hamiltonba és New York-ba a Colgate
College-ba. Szívesen visszamenne azokra a helyekre videokamerával egy megbízható
személy társaságában, ahol kísérleteztek vele, mert még mindig hallja azokat a hangokat
belül, amelyek pontosan elmondják: melyik helyen mit tettek vele. Néhány fényképet szerzett
ezekről a helyekről. Kapott egy évkönyvet az Oswego State Teachers College-től is az 1950-
es évekből, és be tudott azonosítani két olyan pszichológust, akik a kísérletekben részt vettek.

Morris ez után azt tudakolta, hogy mikor szerzett tudomást arról, hogy a CIA és más amerikai
szervek is finanszírozták azokat a programokat, amelyekben vele is kísérleteztek? Lynne
1996. újév napját jelölte meg. Ekkor kapott ajándékba egy komputert, majd pedig egy
modemet és az Interneten keresztül kezdett kapcsolatba lépni másokkal. Újév napján este 11-
kor véletlenül ráakadt arra a beszédre, amelyet Walter Bowart adott 1994-ben vagy 1995-ben
Texasban. Ebben van szó a Rochester Egyetemről, a haditengerészeti finanszírozásról és a
Project Chatter-ről. Ekkor szó szerint sokkos állapotba került. Mivel teste görcsökbe rándult,
leánya és partnere azonnal hívták az orvost. Korábban már rajzolt és az egyiken egy gyermek
látható sisakkal a fején, és a kép alá azt írta "Chatter". Ténylegesen egy egész sorozatot rajzolt
a sisakokról. Sokáig azt hitte, hogy nem egészen normális, hogy ilyesmiket rajzol, és amikor
elolvassa a komputeren "Project Chatter, Navy funding 1952", amit követ Valerie Wolf,
Claudia Mullen és Chris DeNicola tanúvallomása, amelyet Washigtonban tettek, akkor ez
fordulópontot jelentett. Különösen Claudia Mullen beszámolója, mert Lynne is emlékezett dr.
Ewen Cameronra, a ketrecekre és az elektromosságra. Chris DeNicola pedig ugyanarról az
asztalról tett említést, amelyre ő is emlékezett. Felhívta telefonon Valerie Wolfot, és ekkor
tudta meg, hogy ő is kanadai, a hamiltoni egyetemre járt, ahol ő is felnőtt.

Elküldte rajzait Valerie Wolfnak New Orleans-ba, és megkérdezte tőle, hogy lát-e a rajzokon
ahhoz hasonlókat, mint amiről az ő páciensei beszámoltak? Valerie Wolf visszahívta és
közölte vele, hogy Claudia Mullen a rajzok alapján felismerte azokat az orvosokat, akik vele
is kísérleteztek. Ez a telefonhívás ösztönözte arra, hogy végül is a saját terapeutájának is
megmutassa rajzait, amelyeket korábban nem tudott hová tenni. Pszichológusa arcán először
látott emocionális reakciókat és sokkolták, amit látott. Ezt igen hosszú ideig tartó és fájdalmas
"lereagálási folyamat" ("abreactive processing") követte. Lynne úgy véli, hogy azok a
dossziék, amelyekre a rajzai utalnak és az 1952-től 1956-ig terjedő időszakra vonatkoznak,
azok között a CIA dokumentumok között lehetnek, amelyeket megsemmisítettek.

Morris ez után azt kérdezte, hogy a Túlélők Érdekvédelmi Bizottsága (ACHES-MC) milyen
tevékenységet fejt ki? Lynne elsőként az 1997. áprilisában Chicagóban megrendezett
tanácskozást említette (Believe the Children Conference - Higgy a gyermekeknek
konferencia), ahol megkezdték a túlélők beszámolóinak szakszerű feldolgozását,
videoszalagra rögzítését. Erről levelet küldtek Clinton amerikai elnöknek és Chretien kanadai
miniszterelnöknek arra kérve, hogy tartsanak elnöki meghallgatást és vizsgálják meg a
korábban titkosan kezelt, de mára már a titkosság alól feloldott, nyilvánosságra hozható és
kutatható dokumentumokat, amelyek az agykontroll kísérletekre vonatkoznak, elsősorban

180
azokra a gyermekekre és felnőttekre, akik ehhez nem járultak hozzá és nem is volt azokról
tudomásuk. Ezek a videó dokumentum-levelek az illetékeseknél vannak és az érdekvédelmi
bizottság hivatalos meghallgatási eljárást akar kiharcolni. A legmegfelelőbbnek olyan
helyszíni meghallgatásokat tartanának, ahol a bizottság Kanadában és az Egyesült
Államokban felkeresné és kihallgatná a kísérleteknek alávetett személyeket. Ezeken a
meghallgatásokon nem csak a túlélők, de a terapeuták is kifejthetnék véleményüket.

Az Elnöki Tanácsadó Bizottság 1995. évi tanácskozása

Az embereken alkalmazott sugárkísérletek kivizsgálására alakult bizottság (Advisory

Committee on Human Radiation Experiments), amelynek a tagjait az amerikai elnök kérte fel,
1995. március 15-én a washingtoni The Madison Hotelban tartotta az egyik legfontosabb
ülését. E tekintélyes szakemberekből és közéleti személyiségekből álló testületnek a Fehér
Ház hivatalos képviselője is a tagja volt és ő nyitotta meg a tanácskozást. Itt került sor a
Lynne Moss-Sharman által is említett Valerie Wolf meghallgatására. (A kanadai
Vancouverben született Valerie B. Wolf - élt 1948-tól 2002-ig - a Cyracuse-i Egyetemen és az
Ithaca College-ban, valamint a Tulane Egyetemen szerezte diplomáit. Tapasztalt szociális
munkás és a fizikai képzés kiváló szakembere volt. Ezen kívül ő volt a "The National Council
of Jewish Women" (A zsidó asszonyok országos tanácsa) New Orleans-i szervezetének az
elnöke. A tanúvallomás idején 47 éves volt.)

Valerie B. Wolf tanúvallomása

Wolf asszony azzal kezdte, hogy az előtte szólók számos olyan tényről számoltak be, ami
neki már ismerős. Ő elsősorban az emberekkel szemben alkalmazott sugárzás és az
agykontroll kísérletek lehetséges kapcsolatáról kíván beszélni. Ennek fő oka, hogy számos
ember állítja: gyermekkorában besugárzással, drogokkal, végzett agykontroll kísérleteknek
vetették őket alá azok az orvosdoktorok, akik a sugár- és agykontroll kísérletekben egyaránt
részt vettek. Írásos dokumentáció készült, felsorolva e személyek neveit, a végrehajtott
programok elnevezéseit, amelyeket az ország különböző részein élő személyek vallomásaiból
állítottak össze. Fontos annak a megértése is, hogy az agykontroll technikákat arra is
felhasználták, hogy megfélemlítsék a kísérletek szenvedő alanyait. Így akarták
kikényszeríteni, hogy hallgassanak az államilag szervezett kísérletek során átélt
szenvedéseikről. Wolf utalt rá, hogy 22 éve gyakorló terapeuta, aki a trauma-kísérletek
áldozatainak a gyógyítására szakosodott, és mintegy 40 különböző kollégájától gyűjtötte be a
bizottság elé tárt tényeket.

Figyelemre méltóan megegyeznek a fájdalomokozással, úgy, mint az elektrosokkal,

halucinogénokkal (érzékcsalódást okozó szerekkel), érzékeléstől megfosztással (sensory
deprivation), hipnózissal, a végtagok kicsavarásával és szexuális visszaéléssel, valamint az
agykontroll kísérletekkel kapcsolatos beszámolók. Eddig alig jelent meg publikáció a
gyermekeken végzett agykontroll kísérletekről, noha az ezekről beszámoló betegek az ország
különböző részein élnek és nem állnak kapcsolatban egymással. Ezek a páciensek autóimmun
és pajzsmirigy problémákban, sclerosis multiplex-ben, izom-megbetegedésekben, valamint
más, még tisztázatlan betegségekben szenvednek, amelyek pontos diagnosztizálása még várat
magára. Az államilag finanszírozott kísérletek számos alanya orvosilag dokumentálhatóan
megbetegedett, sokan félnek elmondani orvosaiknak, amit az agykontroll kísérletek során
átéltek, mert attól tartanak, hogy elmebetegnek fogják őket tartani. E páciensek a kísérletező
doktorok közül többet megneveztek, elsősorban dr. Green-t, akire sokan úgy emlékeztek

181
vissza, mint a fájdalomokozással, az agykontrollal és a szexuális erőszakkal végzett kísérletek
irányítójára.

Az egyik beteg beazonosította dr. Green-t, és eszerint ő dr. L. Wilson Green-nel azonos. Egy
ilyen nevű személy volt a hadsereg vegyi központja kémiai és radiológiai laboratóriumainak a
tudományos igazgatója. De nemcsak a hadsereg, hanem a hírszerző szervezetek számára is
végzett kísérleteket. A betegek elmondásaiban gyakran szerepel dr. Sidney Gottlieb és dr.
Martin Orne neve is, akik ugyancsak részt vettek az embereken alkalmazott
sugárkísérletekben. Wolf hangsúlyozta, hogy a páciensek spontán módon emlékeztek ezekre a
nevekre anélkül, hogy bármiféle emlékezet-elősegítő technikákat (memory-retrievable
techniques), mint például hipnózist, alkalmaztak volna. Az információk szabadságáról szóló
törvény (Freedom of Information Act, FOIA) alapján megpróbálták átnézni az agykontroll
kísérletekre vonatkozó feljegyzéseket. Ezirányú megkereséseiket vagy igen lassan
teljesítették, vagy elutasították, ennek ellenére bizonyos információkhoz mégis hozzájutottak,
amelyek viszont alátámasztották, hogy a páciensek igazat állítottak. Rendkívül fontos minden
olyan hivatalos dokumentumnak az ismerete, amely vagy alátámasztja, vagy cáfolja mindazt,
amire a páciensek visszaemlékeznek. Noha az MK-ULTRA akták meg lettek semmisítve, ami
azonban mégis megmaradt más programokból, mint például a Bluebird-ből, vagy az
Artichoke-ból, értékes információkat tartalmazhatnak.

A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a páciensek egy részét sugárzási
kísérleteknek is alávetették. Az ezzel kapcsolatos információk elősegíthetnék ezeknek a
súlyos pszichológiai és orvosi problémákkal küszködő embereknek a kezelését és gyógyítását.
Valerie Wolf végül arra kérte az Elnöki Tanácsadó Bizottságot, hogy terjessze ki
vizsgálódását az általa említett problémákra is. Egy bizottság már megvizsgálta az agykontroll
kísérleteket, de nem foglalkozott a gyermekekkel folytatott kísérletezésekkel, mert a
többségük még túlságosan fiatal volt, és az 1970-es évek végén még tartottak a kísérletek.
Wolf úgy vélte, hogy csak a tények nyilvánosságra hozásával lehetne véget vetni ezen
emberek további zaklatásának és szenvedésének, ezért kérte vizsgálat lefolytatását és a
gyermekeken végzett agykontroll kísérletek adatainak a nyilvánosságra hozatalát.

Christine DeNicola tanúvallomása

Christine DeNicola 1962. júliusában született és ővele is végzett sugárzással, agykontrollal és

drogokkal dr. Green kísérleteket. Szülei 1966-ban elváltak és névszerinti apja, Donald
Richard Ebner, ugyancsak dr. Green köréhez tartozott. A vele való kísérletezés 1966-tól 1976-
ig tartott. Sugárkísérleteket először 1970-ben végeztek vele. 1972-ben a besugárzást a
nyakára, a torkára és a mellkasára irányítva próbálták ki. 1975-ben pedig a mellkasára és a
méhére koncentrálták. Minden alkalommal szédült, hányingere volt és hányt is. Ezeket a
kísérleteket az agykontroll technikák kipróbálásával összefüggésben végezték drogokkal
kombinálva, az arizonai Tucson-ban.

Dr. Green leginkább agykontroll kísérleteihez vette igénybe 1966-tól 1973-ig. Az volt a célja,
hogy programozott kémet és orgyilkost képezzen belőle. Az első ilyen irányú emléke az,
amikor Don Ebner a Kansas City University-re vitte 1966-ban. Egy laboratóriumhoz hasonló
helyiségben más gyermekek is voltak. DeNicolá-t meztelenül lekötözték, szétterpesztett
lábakkal hátára fektették. Dr. Green elektródákat helyezett a testére, beleértve a fejét is. Egy
fej fölötti vetítőhöz hasonló szerkezetet használt és közölte vele, hogy különböző képeket éget
az agyába, miközben egy vörös fényű reflektort irányított a homlokára. Az egymás után
következő szakaszok között elektrosokkot alkalmazott és közölte, hogy menjen mélyebbre és

182
mélyebbre, ismételve, hogy minden kép mélyebbre hatol az agyban és DeNicola ezután azt
fogja tenni, amit dr. Green mond neki. A kísérlet előtt erős droginjekciót kapott. Amikor vége
volt, akkor egy másikat. A következő emléke szerint a nagyszüleinél volt Tucson-ban. Ekkor
4 éves volt. DeNicola emlékeztette az Elnöki Bizottság tagjait, hogy dr. Green a traumát, a
drogokat, a hipnózis utáni szuggeszciót az agy feletti teljes ellenőrzés érdekében alkalmazta.
A sugárzási kísérleteket azért végezte rajta, hogy megállapítsa, milyen fajtájú és erősségű
sugárzás milyen hatást vált ki a különböző testrészekben, másrészt ezzel tovább terrorizálta,
ami viszont az agykontroll kísérletekhez fontos traumák okozását szolgálta. A további
kísérletekre Tucsonban, az Arizonában lévő sivatagban került sor. Megtanították arra, hogyan
törjön fel lakatokat, legyen titoktartó, miként használja fotografikus memóriáját és azt a
technikát is meg kellett tanulnia, miként tartson vissza információt, számokat ismételgetve.

Dr. Green követelte tőle, hogy öljön meg olyan babákat, amelyek kisgyermekre
emlékeztettek. Egyik alkalommal átszúrt dárdával egy ilyen babát, de a következő
alkalommal ezt megtagadta. Különböző fájdalomokozó technikák szenvedő alanya lett, de
ahogyan idősebbé vált, egyre több ellenállás tanúsított. Ezért gyakran tették megkötözve
ketrecbe, amely Dr. Green irodája közelében volt. 1972. és 1976. között mind ő, mind
munkatársai időnként gondatlanságból nem zárták be a ketrecét. Ilyenkor, ha ez fizikailag
lehetséges volt, kimászott a ketrecből és bement az irodájába, és elolvasta az asztalán lévő
jelentéseket, emlékeztetőket, amelyek CIA-hez tartozó és katonai személyeknek voltak
címezve. A dossziékban projektek és alprojektek leírásai voltak olvashatóak, a kísérleti
alanyok és a kísérletek neveivel, kódszámokkal, amelyek a sugárzási és agykontroll
kísérleteket jelölték, amelyeket DeNicola írásban is beterjesztett a Bizottságnak.

Dr. Green két alkalommal is rajtakapta és büntetésként elektrosokkolta, drogokat adott be

neki, megforgatta az asztalon, injekciót nyomott a hasába és a hátába, kificamította az ujjait és
hipnotikus technikákkal elérte, hogy még zavarodottabbnak érezze magát, és öngyilkossági
késztetései legyenek.

Miután DeNicola-nak fokozódott az ellenállása és nem volt hajlandó együttműködni, ezért

abbahagyták további programozását a kémkedésre és gyilkosságra. 1974-től 1976-ig dr.
Green különböző agykontroll módszerekkel arra törekedett, hogy a gyilkossági programozást
önpusztító és halált okozó programokká alakítsa át. Célja az volt, hogy meghaljon. DeNicola
azonban küzdött az életéért, és ma is küzd érte. Az átélt kísérletek következtében MPD/DID,
vagyis tudathasadásos elme-, illetve identitászavarban megbetegedett személlyé vált. Dr.
Green oly sok részre kívánta feldarabolni tudatműködését, amennyire csak lehetséges. Ez nem
sikerült neki, azt viszont elérte, hogy DeNicola azóta is folyamatos fizikai, mentális és
emocionális problémákkal küzd. 12 év óta részesül kezelésben és az utóbbi két és fél évben
talált olyan terapeutát, aki tájékozott volt az agykontroll kísérletekről, úgyhogy végül is
ténylegesen beindulhatott a gyógyulása.

DeNicola hangsúlyozta a Bizottság tagjainak, hogy amiről ő beszámolt, az csupán egy

töredéke annak, amin 1966-tól 1976-ig keresztülment. Ő is arra kérte az Elnöki Bizottságot,
hogy tegyen ajánlást egy feltáró vizsgálat lefolytatására, mert ez lehetővé tenné, hogy a
sugárzáskísérletek áldozataival foglalkozó terapeuták és más szakemberek hatékonyabb
segítséget nyújthassanak.

Claudia Mullen tanúvallomása

183
Mullen tanúságtételekor elmondotta: 1957. és 1974. között agykontroll kísérleteket folytattak
vele, hogy tökéletes hírszerzővé alakítsák vegyszerek, besugárzás, drogok, hipnózis,
elektrosokk, nagyméretű vízvezető csőben való bezárás, alvástól való megfosztás, agymosás,
szóbeli, fizikai és szexuális bántalmazás révén. Közel három évtizeden át a hozzájárulása
nélkül kísérleteztek vele, s mindezt azzal magyarázták, hogy "a cél szentesíti az eszközt", és
"a hazámat szolgálom a kommunizmus elleni harcban". Amikor 7 éves korában elkezdték a
kísérleteket, már sok szenvedésen ment keresztül és azok közé a gyermekek közé tartozott,
akik hasonló zaklatásokon mentek át. Elmondta a Bizottság tagjainak, hogy már beterjesztette
azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket az általa meghallott beszélgetésekről visszaemlékezései
során készített. Azért emlékszik pontosan a részletekre, mert fotografikus memóriája van és a
vele kísérletező doktorok úgy vélték, hogy agyát élete végéig ellenőrzés alatt tarthatják.

Mullen ezután rátért a részletekre. Elmondotta, hogy dr. L. Wilson Green, aki 50 millió dollárt
kapott saját állításai szerint az "Edgewood Chemical and Radiology Laboratory"-tól (Az
Edgewood-i kémiai és radiológiai laboratóriumtól), amely a CIA Műszaki-tudományos
Kirendeltségéhez (Technical Science Division, TSD) tartozott. Erről nyilatkozott úgy dr.
Charles Braun, hogy gyermekeket használtak kísérleti célokra, mert velük élvezetesebb és
olcsóbb volt a munka. Olyan kísérleti alanyokra volt szükségük, akikre kevésbé figyelnek
oda, mint a katonákra, vagy a kormányzati alkalmazottakra. Fiatal és engedelmes nők voltak a
legmegfelelőbbek. Ehhez hozzátette: "Szeretem rémísztgetni őket, A lányok és az ügynökség
egyaránt azt hiszi, hogy isten vagyok, aki létrehoz olyan kísérleti személyeket, akik a Sid és a
James által kigondolt bármilyen deviáns célra használhatóak." Sid alatt dr. Sidney Gottliebet
és James alatt dr. James Hamiltont értette.

1958-ban néhány fontos doktor tesztelte a Human Ecology Society-tól (A Humán Ökológiai
Társaságtól). Figyelmeztették, hogy senkinek a szemébe ne nézzen, mert ezúttal egy
rendkívül titkos projektről van szó. Gyermekként azonban pont ennek az ellenkezőjét tette és
ezért jól emlékszik, hogy a kísérletet dr. John Gittinger kezdte, de dr. Cameron adta be neki
az injekciókat és a röntgenbesugárzást dr. Green végezte. Ekkor közölte vele dr. Sidney
Gottlieb, hogy most már alkalmas a "Big A"-re, értve ez alatt az "Artichoke" programot. Mire
hazaért, már csak arra emlékezett, amilyen magyarázatokat kapott dr. Robert G. Heath-től, a
Tulane Orvosi Egyetem orvosától. Ő magyarázta meg neki, hogy mitől származnak sérülései,
a tűszúrások nyomai, az égési sebek a fején, az ujján és még a nemi szerve körül is. Mivel
ekkor már teljes kontroll alá került az agya, mindezt elhitte. A következő évben egy Maryland
állambeli szálláshelyre vitték, amelyet Deep Creek Cabins-nek neveztek, és ahol megtanulta,
hogy miként kell szexuálisan kielégíteni a férfiakat. Kiképezték arra, hogyan vegye rá őket,
hogy magukról beszéljenek. Maga Richard Helms, a CIA egykori helyettes igazgatója, dr.
Gottlieb, George White és Morris Allen készült arra, hogy lefilmeznek annyi magas
beosztású állami tisztségviselőt, egyetemi intézetek és alapítványok vezetőit, amennyit csak
lehetséges azért, hogy később, amikor már elfogynak az agykontroll és sugárkísérletekre
fordítható pénzek, akkor kikényszeríthessék tőlük a további finanszírozást.

Claudia Mullent kiképezték, hogy csapdába ejtsen gyanútlan férfiakat. Mindössze 9 éves
volt, amikor megkezdődött szexuális célokra való bevetése. Tanúja volt egy beszélgetésnek az
Office of Research and Development-ről, ORD (A Kutatási és Fejlesztési Hivatalról). Ezt
dr. Green, dr. Steven Aldridge, Martin Orne és Morris Allen irányította. Ekkoriban
kiszivárogtak hírek arról, hogy New Orleans-ban sok visszamaradott gyermek nagy adag
besugárzást kapott. Dr. Gottlieb ekkor megkérdezte az egyik kollégáját, Wilsont, hogy miért
aggódik oly nagyon e gyermekekért, mikor végül is ők lesznek a legutolsók, akik kifecsegik a
dolgokat.

184
Egy más alkalommal dr. Martin Orne, aki ekkor a hivatal igazgatója volt, később pedig az
Institute for Experimental Research (A kísérleti kutatási intézet) élére került, kijelentette,
azért, hogy továbbra is megkapják a különböző forrásokból a pénzügyi támogatást a sugárzási
és agykontroll projektekhez, fokozni kell a szokásos kényszerítéseket, és a kísérletek
zsarolásra használható részét.

Mullen elmondotta az Elnöki Tanácsadó Bizottságnak, hogy meg tudja nevezni az államilag
finanszírozott kísérleti projekteket, a benne résztvevő személyek és létesítmények neveit, az
alkalmazott teszteket. De a már eddig felsoroltak is elegendőek ahhoz, hogy további vizsgálat
legyen, amely feltárja, hogy az agykontroll projektek keretében milyen visszaélések történtek
a sugárzások alkalmazásával. Emlékeztetett arra, hogy mindez vele és sok más társával arra
hivatkozva történt, hogy hazájukat védik. A rajta végzett kísérletek, az alkalmazott
besugárzások, vegyszerek és drogok következtében nem képes munkavégzésre, és gyermekek
világrahozatalára. Minderre nem volt szükség és egyáltalán nem kellett volna megengedni. Az
egyetlen lehetőség az áldozatok számára, hogy kiharcolják egy másik Elnöki Bizottság
segítségével az agykontroll kísérletek nyilvánosságra hozatalát. Ezzel lehet megelőzni azt,
hogy a jövőben is folytatódhassanak.

A tanúvallomásokat követően az Elnöki Tanácsadó Bizottság tagjai kérdéseket tettek fel.

Duncan C. Thomas arról érdeklődött, hogy hol voltak az áldozatok szülei, és miként
szervezték be őket a kísérletekbe?

Christine DeNicola azt válaszolta, hogy apja dr. Green köréhez tartozott. Anyjának nem volt
tudomása a kísérletekről, mivel szülei elváltak, amikor 4 éves volt. Ezekre a kísérletekre
általában éjjel került sor. Apja belopódzott hozzá, mikor anyja aludt és elvitte őt, úgyhogy
nem tudott semmit a történtekről. Amikor azonban az emlékképek kezdtek összerendeződni,
akkor anyjával is beszélgetett róluk. Anyja szerint apja, aki a légierőnél volt alkalmazásban,
emberileg képes volt ilyesmire. Ezért DeNicola azt válaszolta C. Thomasnak, hogy apja volt
az, aki tulajdonképpen beszervezte. Kezdettől fogva ő nevelte, és kisgyermekkorától
szexuálisan is visszaélt vele. Emiatt kisgyermekkorától kezdve szabadulni akart az apjától.

Claudia Mullen válaszában elmondotta, hogy két és fél éves korában örökbe fogadta egy
asszony, aki szexuálisan visszaélt vele. Ez az asszony akkoriban a Tulane Egyetem irányító
testülete elnökének a barátja volt. Ő ajánlotta dr. Heath-t, aki már a kísérleti projekt
résztvevője volt, hogy kezelje a Claudiánál észlelhető pszichiátriai problémákat. Amikor
Heath felismerte, hogy már szexuálisan bántalmazták, megtalálta benne az ideális kísérleti
alanyt. Miután sikeresen átment a vizsgálati teszteken, így bekerült a programba. Apja igen
korán meghalt és azt sem tudja, hogy valódi anyja tudott-e minderről.

Lois L. Norris, az Elnöki Bizottság másik tagja azt tudakolta, hogy miután országszerte
számosan emlékeznek hasonló körülményekre, ezek az események vajon ugyanarra az
időszakra esnek, vagy sem?

Valerie Wolf elmondotta, hogy a beszámolók 1940-től kezdődve lényegében ugyanazt az

időszakot ívelik át. Azok a személyek, akik azt a megbizatást kapták, hogy kísérjék
figyelemmel kezdettől fogva az áldozatok visszaemlékezéseit, egész pontosan nem tudják
megmondani, hogy a tényleges kísérletek mikor kezdődtek. A megfigyelés célja annak a
kiderítése volt, hogy még mindig kontroll alatt állnak, vagy sem? Wolf mégis úgy gondolta,
hogy a kísérletek az 1940-es évektől kezdődően az 1970-es éveken át feltehetően 1984-ig
tartottak.

185
Mullen ehhez hozzátette, hogy tovább is tarthattak, mert az ő monitorozója a Tulane Egyetem
egyik orvosa volt, a család, vagyis az anyjának a barátja, és ő volt az, aki gondoskodott arról,
hogy ő mindig visszatérjen, és mindent elfelejtsen. Valerie Wolf elmondotta a Bizottságnak,
hogy Claudia emlékezéseit elküldte Alan Scheflin-nek, aki tudományos kutatóként le tudta
ellenőrizni. Arra kérte, hogy vagy erősítse, vagy cáfolja meg azokat. Egyeseket nem lehetett
leellenőrizni, mert nem állt rendelkezésre információ, de Claudia emlékeinek a túlnyomó
többsége beigazolódott, mégpedig nem publikált forrásokból. Csak egyetlen módon tudhatott
róluk, még pedig ha az információkoz való szabad hozzáférését biztosító törvény alapján
beszerzi az erre vonatkozó adatokat. Ez az, amit Alan Scheflin közölt vele. Dr. Duncan C.
Thomas megjegyezte, hogy az igazság kiderítésében kulcsszerepet játszanak a dokumentáris
bizonyítékok. Nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen nagy és hosszú időn át tartó programról
ne készüljenek dokumentumok. Kérdés az, hogy ezek hol vannak? A helyzet a "22-es
csapdájához" hasonló, ha valamennyi dokumentáció a CIA titkos aktáiban található, mivel ők
a titoktartásban érdekeltek és nem adják át. Figyelembe kell azonban venni, hogy a CIA-n
kívül számos más szervezet is részt vett a kísérletekben. Éppen ezért jelentős mennyiségű
iratanyagot lehetne ezeknél fellelni.

Dr. Thomasnak arra a kérdésére, hogy milyen erőfeszítések történtek a CIA dokumentumok
beszerzésére, Valerie Wolf utalt arra, hogy dr. Alan Scheflin nyilatkozatát már becsatolták.
Ő 20 év óta próbálkozik az információ szabadságáról szóló törvény alapján megszerezni a
szükséges bizonyító anyagot. Az ország különböző részeiben más személyek is tettek ilyen
erőfeszítéseket. Megszerezték, ami elérhető volt, az összegyűjtött ismereteket publikálták, és
egymás között megosztották. Dr. Thomas ez után azt kérdezte, hogy van-e olyan
dokumentum, amely a sugárzással végzett kísérletekre utal? Ezt azért kérdezte, mert a CIA
részéről közölték vele, hogy ők soha nem végeztek semmiféle sugárzási kísérletet. Ezért a
vizsgálat tovább folytatásához dokumentációra lenne szükség.

Ekkor Claudia Mullen felhívta dr. Thomas figyelmét az Office of Research and
Development-nél (a Kutatási és Fejlesztési Hivatalnál), az ORD-nél található iratanyagokra,
és arra a beszélgetésre, amit ő kihallgatott és leírt. Ebben egyértelműen sugárkísérletekről volt
szó, amelyeket dr. Steven Aldridge és Martin Orne irányított. Ő megadta a projektek
számait, neveit, az alprogramok jelzéseit, és még a pontos témákat is megjelölte. A kísérleti
alanyok is kaptak számokat és Mullen a saját számát is hallotta, mert arra számítva, hogy
úgyis mindent elfelejt a kísérletek következtében, nyíltan beszéltek előtte. Azért nem rejtették
arcukat, viseltek maszkot, és beszéltek nyíltan, mert biztosak voltak abban, hogy erre a
kísérleti alanyok biztosan nem fognak visszaemlékezni.

Valerie Wolf pedig dr. L. Wilson Greenre hívta fel dr. Thomas figyelmét. Az ismertté vált
adatok szerint ő mind az agykontroll, mind a sugárkísérletekben rész vett. Néhány kísérleti
alannyal sugárzási agykontroll kísérleteket folytattak. Egyes kísérletek kizárólag sugárzással
kapcsolatosak, mások viszont egyértelműen agykontroll kísérletek voltak. A kísérletek
irányítói mindent megtettek az emlékezetvesztés előidézésére, de tartottak attól, hogy az
emlékezetgátló falak mégis ledőlnek és egyre több tényre derül fény. Valerie Wolf ezért
további segítséget kért az Elnöki Bizottságtól.

Christine DeNicola végül elővett iratgyűjtőjéből egy aktát, amely a "Radiation File
Information" (Sugárzási-akta információ) címet viselte. Ebben megtalálhatóak a kísérleti
alanyok és a kísérletek nevei, valamint számos kódszám. A problémát az okozza, hogy a
titkos iratok hozzáférhetősége nélkül ezeket az adatokat nem lehet leellenőrizni.

186
Suzzanne Starr tanúvallomása

Starr asszony a New Mexico állambeli Chimayo-ból érkezett a washingtoni meghallgatásra.

Elmondotta, hogy folyamatosan emlékezik egy delta kódra, a Delta 5133867-re. Erről a
mostani meghallgatásig nem tudta, hogy egy kísérletnek a kódszáma. Azt sem tudta, hogy mi
a Béta-kód. Ezért úgy véli, hogy az amerikai népnek a saját jövője érdekében joga van ahhoz,
hogy megismerje ezeket. Starr két évvel ezelőtt kezdett visszaemlékezni azokra a kísérletekre,
amelyeken keresztülment. 1949-ben született, a Colorado hegységben élt. Szülei, akik rákban
haltak meg, maguk is agykontroll kísérletek alanyai voltak és így került ő rá is a sor. Apját
tilos parkolás ürügyével őrizetbe vették. Őt pedig bántalmazták egészen addig, amíg az anyja
alá nem írt egy nyilatkozatot. A család orvosa, aki nyugdíjas katona volt, több környékbeli
gyermeket is bevont a kísérletekbe. 20 éves koráig ezt az egyetlen orvost ismerte Starr
asszony is. Az első feltörő emlékkép arra megalázásra vonatkozik, amelyet ennek az orvosnak
a rendelőjéhez tartozó alagsori helyiségben élt át. A rendelőhöz csatlakozott egy terem,
amelyet sátánista szertartásra használtak. Két évvel ezelőtt visszatért erre a helyre, s
meglepődve látta, hogy a rendelő a csatlakozó helyiségekkel és alagsori szobákkal pontosan
ugyanolyan állapotban van, mint ahogy emlékezett rá.

Suzzanne Starr beszámolt az Elnöki Bizottságnak, hogy mi történt vele 3 és 12 éves kora
között. Nyáron elvitték egy egyetemi campus-ba. Elzárták egy hálószobába, majd egy
földalatti alagúton keresztül a kísérleti-helyre vitték. Egyik alkalommal, amikor valamilyen
zavar történt, nyitva hagyták az ajtót és ő azon kisurrant. Átment egy másik hálóterembe.
Ekkor valaki rákiáltott, és amikor a terembe bemenve megpillantotta ezt a személyt, egy
magas rangú katonatisztet látott. Őt hívták a náci doktornak. Nem tudta, hogy ki ez az ember,
de fel tudná ismerni, ha megmutatnák a fényképét. Ekkor megragadták és elkezdték
elektrosokkolni, valamit felhelyeztek az orrába és elvesztette az eszméletét. Ettől kezdve
gyakran görcsökbe rándult és ez jelenleg is tart. Másfél évvel ezelőtt felkeresték ugyanezt a
campus-t, s csaknem mindent ugyanúgy talált, ahogyan emlékezett rá. A kísérletekhez
használt két épületet azonban 1968-ban lebontották.

Suzzanne Starr elmondotta, hogy a kísérletben résztvevő többi gyerekkel együtt vele is azt
közölték: hazájuk szolgálatára választották ki őket. A kísérletek magukba foglalták az
úgynevezett "enviromental deprivation"-t (környezet-megvonást), amikor például kis fülkébe
zárták és úgy bántak vele, mint egy kutyával. Ezt egészen addig végezték, amíg pszichotikus
állapotba került, akkor elektrosokkolták és közölték vele, hogy visszaadták neki az
épelméjűséget (sanity), de el is vehetik ezt tőle, ha eljárna a szája. A mai napig tartja ehhez
magát. Extrém hatásokat váltottak ki az agyában. Gyors forgatással (spin programming),
injekciózással, valamint gyakori elektrosokkal programozták. Az agykontroll kísérletek során
halálosan megfenyegették, ha valaha is beszélne minderről.

Beszámolt Starr asszony olyan kísérletről is, amelyben sugárzást alkalmaztak. Arccal lefelé,
szétterpesztett lábakkal ráfektették egy székhez hasonló eszközre és megkötözték. Ezután
tűket szurkáltak a hátgerincébe, farcsontjába, a hátgerincének a középső részébe és a
koponyájának az alsó részébe. Jobbra volt egy eszköz öt nyílással, négy cső jött ki és
csatlakozott egybe, amely kontrollálta az áram erősségét és frekvenciáját. Ez a cső hozzá volt
kapcsolva a koponyájánál behelyezett tűkhöz. Ezután injekciót kapott a farcsontba. A
technikus egy monitort figyelt, amiről Suzzanne Starr most utólag úgy gondolja, hogy Geiger-
számláló lehetett, evvel ellenőrizték a fejét. Időnként fellazító, enyhítő injekciókat kapott a
koponyájánál, majd vizet is adtak neki. Amikor az injekciók behatoltak az agyába, úgy érezte,
mintha jég öntené el a koponyáját. Felső karját megbilincselték és az ujjaira is helyeztek

187
valamit. A fejéhez kapcsolt drótok egy elektroenkefalográfhoz vezettek. Gyakran elhangzott,
adj neki egy kis folyadékot. Ekkor valamit eresztettek azokba a tűkbe, amelyek a gerinc
közepénél voltak elhelyezve. Visszatekintve úgy gondolja, hogy a gerincfolyadékát tesztelték.
Időnként valami történt a karján lévő kapcsokkal, amelyek rendkívüli fájdalmat okoztak. Úgy
tűnik, hogy az egész folyamatot tanították valakinek. Úgy beszéltek mellette, mintha ő
öntudatlan lenne és nem is egy emberi lény. Visszaemlékezik rá, hogy az injekciókra azt
mondták, hogy az csak maradék, de elég ahhoz, hogy ennek a gyereknek a feje kigyúljon,
mint egy karácsonyfa. Tréfálkoztak, hogy lángol a feje. Ezután felültették, és egy csőbe
nyomták az orrát. Ekkor valami szörnyűt érzett a homlokában és elvesztette az eszméletét.

Egy másik kísérlet alkalmával, amikor már azt hitték, hogy halott, levették a székről, ránézett
a technikus: "Úgy tűnik, hogy ezt elveszítettük. Nos, úgyis van elég, ahonnan jött. Ha csak az
agya halt el, akkor még használhatjuk további kísérletekhez. Ha halott, akkor megrendezünk
egy balesetet".

Egy másik kísérlet során levegőt juttattak a méhébe és kitágították a hasüregét is levegővel.
Ez a kísérlet rendkívül fájdalmas volt. Időnként mértékeket vettek. Megröntgenezték a méhét,
és radioaktív anyagot injekcióztak a petevezetékébe. Ehhez hasonló vizsgálaton ment
keresztül, amikor később férjével együtt gyermeket akartak. Ez a későbbi vizsgálat olyan
fájdalmas volt, hogy abba kellett hagyni. Soha nem volt normális terhessége és nem képes
gyermeket szülni. Ugyanakkor emlékszik, hogy 17 éves korában terhes volt. Fiú csecsemőt
szült, akit kísérletezésre használtak. Ez az egyetlen gyermek, akinek életet adott, hacsak elő
nem fordultak olyan abortuszok, amelyekről nincs tudomása.

Öt évvel ezelőtt kezdett kutatni az igazság után. Egy terapeuta segítségével - aki mindvégig
tartózkodó magatartást tanúsított, nem befolyásolta, nem hipnotizálta - kezdődött el a
visszaprogramozása, amely rendkívül fájdalmas folyamat volt.

Suzzanne Starr még elmondta az Elnöki Bizottságnak, hogy 4 és 5 éves korában gyakran
fantáziált az ágyban: náci koncentrációs táborban lévő zsidó hercegnőnek képzelte magát,
akivel kísérleteket végeznek a katonák, megerőszakolják és megdícsérik, hogy milyen bátor
kislány. Az ágyban fekve ő is úgy gondolta, hogy tényleg az. Később azon tűnődött, hogy
miért pont ilyesmiről képzelődik egy 4-5 éves gyermek? Miért gondol arra, hogy
megerőszakolják? Most már tudja, hogy azért, mert ez valójában meg is történt vele.

Suzzanne Starr ez után köszönetét fejezte ki Clinton elnöknek, hogy kinevezte ezt a
Bizottságot, és hogy tanúvallomást tehetett Amerika egyik legszégyenteljesebb titkáról. Tart
ugyan a következményektől, de nem hajlandó hallgatás árán megvásárolni nyugalmát.

Az Elnöki Tanácsadó Bizottság számos helyszíni meghallgatást is tartott. E néhány

Washingtonban elhangzott tanúvallomás ismertetése azonban elegendő annak a bizonyítására,
hogy az Egyesült Államokban legmagasabb szinten is volt vizsgálat - szakértők bevonásával -
a tudat és magatartás befolyásolását célzó, közpénzekből finanszírozott kísérletekről,
amelyeket titokban végeztek tudomással nem bíró, hozzájárulásukat nem adó személyeken,
köztük gyermekeken.

188
 6. fejezet

A gondolatolvasó gép

Alan Yu, amerikai állampolgár korábban a tajvani hadsereg alezredese volt és a tajpeji
Nemzetvédelmi Minisztériumban dolgozott, mint a hadsereg egyik gazdasági vezetője.
Újdonsült amerikai állampolgárként nagyon büszke választott hazájára, és hisz azokban a
nemes elvekben, amelyeket az Egyesült Államok alapító atyái, a történelem egyik
legnagyszerűbb alkotásában, az Amerikai Alkotmányban rögzítettek. Alan Yu alaposan
áttanulmányozta Julianne McKinney-nek a hadsereg hírszerzőszolgálata korábbi tisztjének
azt az 1992-ben publikált jelentését, amely a "Microwaves Harassment and Mind Control
Experimentation - Mikrohullámú zaklatás és agykontroll kísérletezés" címet viselte.

Az FBI szóvivője is elismerte: sokan fordulnak a szövetségi rendőrséghez azzal a kéréssel,

hogy nyújtsanak nekik segítséget, mert rádióhullámokkal zaklatják őket és a fejükön belül
hangokat hallanak. Alan Yu a saját cikkére is utal, amely "Freedom of your Privacy and
Thoughts" - "A magánszféra és a gondolatok szabadsága" címmel jelent meg. Ebben kifejti,
hogy mikrohullámon keresztül indukált hangokkal valóban elmezavarba lehet kergetni
embereket és igen sok autót felszereltek elektromágneses hullámokat kibocsátó
készülékekkel, amelyekkel gyötörni tudják az embereket.

Önmagától adódik a kérdés, hogy miért fordulhatnak elő ilyen jelenségek. Miért engedi ezt
meg a társadalom? Miért nem követelik az állampolgárok a Kongresszustól, hogy hozzon
olyan törvényeket, amelyek szabályozzák ennek a technikának a használatát? Igaz-e az, hogy
csak ilyen eszközök és technikák alkalmazásával biztosítható az ország védelme?

Ez az új gépezet egyelőre nem kellően ismert a nagyközönség számára. A neve: Mind

Reading Machine, vagy röviden Mind Machine - azaz gondolatolvasó gépezet vagy
gondolatgép. Ha ezt az eszközt törvényi korlátok nélkül lehet alkalmazni, akkor az sérti az
Amerikai Alkotmányban garantált alapvető emberi- és szabadságjogokat.

Mi a gondolatolvasó gép?

Ez lényegében egy elektromágneses sugárzást kibocsátó szerkezet. Alan Yu ennek a

gépezetnek a létezéséről először 1970-ben szerzett tudomást, amikor a South China Morning
Post című lap beszámolt arról, hogy az amerikai University of Maryland kutatói feltaláltak
egy olyan gépezetet, amely képes elolvasni a másik ember gondolatait. A találmány eredeti
célja az volt, hogy elősegítse a súlyos autóbalesetek áldozatainak a kihallgatását. Ugyanis a
súlyosan sérültek nem tudtak beszélni, de feltételezhető volt, hogy gondolkodnak. A CIA
hamar felismerte, hogy ez fontos találmány és megvásárolta a szabadalmat.

1984. tavaszán Alan Yu kezébe került egy dokumentum arról, hogy a tajvani katonai
rendőrség vásárolt ilyen gondolatolvasó gépet az Egyesült Államoktól. Ezt Tajvanban
Psychological Language Machine-nek, Pszichológiai Nyelvgépnek nevezték. A dokumentum
azért került Alan Yu-hoz, mert neki kellett - mint gazdasági tisztnek - jóváhagynia, hogy
pótalkatrészeket vásároljanak a meghibásodott gépekhez. Még mielőtt Alan Yu kivándorolt az
Egyesült Államokba, ez a "Pszichológiai Nyelvgép" a tajvani biztonsági szervezetek
leghatékonyabb eszközévé vált.

189
Az egykori tajvani tiszt, a következő tények alapján következtetett arra, hogy az "EMR -
Mind Machine" (Elektromagnetic Radiation Mind Machine - Elektromágneses sugárzással
működő gondolatgép) valóban elektromágneses sugárzással működtetett eszköz:

Ismert olyan személyt Tajvanon, akit ezzel az eszközzel követtek nyomon. Az illető
"szívgyengeség" következtében meghalt 1988-ban, 35 éves korában. Mivel egészségi állapota
kifogástalan volt, és ebben az időben egy zászlóalj élén állt, arra lehetett következtetni, hogy a
mikrohullámú fegyver alkalmazása következtében halt meg. Ehhez hasonló ölési technikáról
számolt be Dr. Allan Frey, a Cornell Egyetem kutatója. Onnan lehet tudni, hogy
sugárfegyverről van szó, mert át tud hatolni nemcsak a fa, a tégla és a fém falakon - de még a
betonon is.

Tajvanban a földrengés-veszély miatt a legtöbb ház megerősített betonból készül. Ezért

kizárólag elektromágneses-sugárzással működő szerkezet volt képes Tajvanban
távirányítással felderíteni egy adott célszemély gondolatait.

Ugyanezt támasztja alá a biológia tudománya is, amely szerint csak az elektromágneses
hullámok képesek befolyásolni az emberi test különböző működési folyamatait, a test
elektromossága révén.

Egy harmadik érv, amelyik alátámasztotta Alan Yu feltételezéseit a fegyverrel kapcsolatban,

hogy a vezető szovjet, illetve orosz agykontroll-kutató intézetek már az 1950-es és 60-as
években is az elektromágneses hullámokat kutatták. Orosz tudósok fedezték fel először, hogy
az elektromágneses hullámokat agykontroll céljára lehetne használni.

Az emberi magatartás befolyásolására végzett CIA kísérleteknél kezdetben a kísérleti állat

agyába elektródákat helyeztek, amelyeket aztán elektromos jelzésekkel stimuláltak. Így
pontosan feltérképezték az agy működését. Dr. Stephen Aldrich pedig elektromos és
rádiójeleket használt arra a célra, hogy távirányítással jutasson el jeleket a kísérleti állatok
agyába beültetetett inplantátumokhoz.

Ötödik érvként hivatkozik Alan Yu Dr. José Delgado-nak, a Yale Egyetem professzorának
az ESB-kísérleteire (Electrical Stimulation of the Brain). Delgado bebizonyította, hogy
radarral több kilométer távolságra meg tud találni egy legyet és 40 kilométer távolságban is
egy személyt. Ezért kezdtek el kísérletezni azzal, hogy nagyon pontos elektromágneses
sugárral (EMR) befolyásolják az agyműködést, az ESB-hez hasonlóan. Ezért Delgado az
1970-es években az ESB-ről áttért az EMR-re. Delgado ELF-hullámhosszat (Extremly Low
Frequency) használt álmosság előidézéséhez vagy mániákus viselkedés kiváltására a
majmoknál.

A mikrohullámú frekvenciák alkalmasak a beszéd formájában való üzenet továbbítására az

emberi agyba. Ezért rendszeresítették az elektromágneses hullámok, vagyis a rádióhullámok
alkalmazását az emberek hipnotizálására és gondolataik megváltoztatására.

Hetedik érvként Alan Yu hivatkozik arra, hogy az ELF-hullámok alkalmasak az emberi

gondolatok elfolytására, az emberi magatartás megváltoztatására, az akarat befolyásolására. A
fentieket azért részleteztük, mert ezek támasztják alá azt, hogy a gondolatolvasó gép
elektromágneses sugárzás segítségével működik.

A CIA agykontroll-programja

190
John Marks, a "The Search for Mandurian Candidate" - "A mandzsúriai merénylő
keresése" című munkájában dokumentálja a CIA-nak az agykontroll-kutatás terén végzett
tevékenységét. E tevékenységben kiemelkedő szerep jutott az MK-Ultra nevű programnak,
amely 1949-ben kezdődött. Morse Allen kutató 1950. decemberében megtudta, hogy az egyik
Richmond-i kórházban kifejlesztettek egy elektromos altató gépet. Megvásárolta a CIA
számára, mert úgy vélte, hogy az megkönnyíti úgy az emberek elaltatását, hogy nem lesz
szükség elektrosokk vagy drogok igénybevételére.

1953-ban Dr. John Lilly, a National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet)
kutatója azt próbálta feltérképezni, hogy az agy melyik része milyen testi funkciókat irányít?
Az elektrostimuláció segítségével felfedezte a majmok agyában azokat a pontosan
lokalizálható helyeket, amelyek felelősek a fájdalom, a félelem, az aggódás és a düh
kiváltásáért. Pontosan meghatározta azokat az agyterületeket is, amelyek ellenőrzésük alatt
tartották az erekciót, az ejakulációt és az orgazmust a hím majmoknál. Dr. Lilly egy rövid
ideig együttműködött a CIA-val, kapcsolatuk azért szakadt meg, mert nem akarta, hogy
kutatásait a CIA az emberek elektronikus távirányítására használja, az agyba ültetett
implantátumok segítségével.

1959-ben jelentős felfedezést tett Dr. Allen Frey, amikor bebizonyította, hogy a
mikrohullámú frekvenciákat fel lehet használni üzenetek továbbítására, és ennek segítségével
még a süket emberek is képesek hallani.

1960-ban bejárta a világot a hír, hogy a KGB alacsony-frekvenciájú elektromágneses

hullámokkal bombázta az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét. A CIA ezt követően
megkezdte kutatásait abban az irányban, hogy miként lehet az elektromágneses hullámokat
felhasználni az agykontroll céljára. További előrelépés volt az, amikor Dr. Stephen Aldrich,
folytatva Dr. Lilly kutatásait, kidolgozta azt a módszert, amelynek a segítségével távolból
lehet irányítani az állatokat, az agyukba helyezett elektródák segítségével.

Az elektronikus gondolatolvasással kapcsolatos szovjet kísérletek

1960-at követően hét laboratórium is bekapcsolódott ebbe a munkába. A bioinformációs

szekció vezetője, Kogan, a távszuggeszcióval, a nagy távolságból végzett telepátiával,
valamint azzal foglalkozott, hogy hipnotikus álomból sugár-behatással ébressze fel a kísérleti
alanyokat. Más szovjet kutatók az emberi agyat körülvevő bioelektromos mezőbe való
behatolást kutatták azért, hogy elolvassák a gondolatokat és kontrolálják az agyműködést.
Ezekről a CIA dokumentumaiban találunk adatokat. Mindez arra utal, hogy a KGB
megkezdte az elektromágneses sugárzás alkalmazását a gondolatolvasó szerkezetek
létrehozásánál. Ha mindez sikerült a szovjet kutatóknak, joggal feltételezhetjük, hogy
amerikai társaik is képesek voltak rá, azaz ők is használták az EMR-t, mivel az láthatatlan,
nincs vezetékekre szükség és nem hagy nyomot.

A Washington Post 1977. augusztusában három ízben, szeptemberében pedig egy alkalommal
tudósított arról, hogy Dr. Sidney Gottlieb, a CIA technikai szolgálatának az igazgatója 1973-
ban a CIA valamennyi agykontrollra vonatkozó feljegyzését megsemmisítette. Erre
hivatkozva 1977-ben azt állította a Szenátus vizsgálóbizottsága előtt, hogy emiatt nem
emlékszik semmilyen agykontroll-kísérletre vonatkozó részletre és információra. Az Egyesült
Államokban 80 különböző intézmény működött együtt a CIA-val, a gondolatolvasó gép és a
vele kapcsolatos technológia kidolgozásában. Az elektromágneses sugárzással működő
gondolatolvasó gép prototípusának az előállítása tette lehetővé a korábbi agykontroll

191
kísérletek dokumentumainak a részleges megsemmisítését, mivel azok az elektródák
használatával stimulálták az agyat, vagyis egy lényegesen komplikáltabb és nehézkesebb
technikát alkalmaztak.

Dr. Robert O. Becker, a bioelektromagnetizmus kutatója, aki kétszer is volt a Nobel-díj

várományosa, kiváló ismerője volt az élő organizmus elektromos tevékenységének. 1985-ben
könyvet írt "The Body Electric" - "A test elektromossága" címmel, amely számos CIA
agykontroll-kísérletre, és azok rendeltetésére is hivatkozik. Dr. Becker írja, hogy az
elektromágneses agykontroll kísérleteket a CIA 1960-ban indította be. A híressé és hírhedté
vált MK-Ultra program keretében, a hipnózis, a tudattágító és halucinatív drogok és más
eszközök felhasználásával törekedtek a bioelektrikus érzékelési módszer kidolgozására. Egy
olyan elektronikus távirányítási technikát akartak kifejleszteni, amely alkalmas az emberi
szervezet kontrolljára és aktiválására.

1974-ben ezért felkarolták J. F. Schapitz-nak az elektromágneses sugárzással kiváltott

hipnózissal kapcsolatos kutatásait. A hipnózis alkalmazásához szükséges hangzószavak
modulált elektromágneses energiával közvetlenül is bejuttathatók az emberi agy tudatalatti
részeibe. Tehát nincs szükség vevőkészülékekre, és az üzenetet átkódoló szerkezetekre. Ezen
túlmenően a célszemély nem képes ellenállni ennek a behatolásnak, és ellenőrzést gyakorolni
az agyába így eljutatott információ felett.

1977. szeptember 21-én a washingtoni Szenátus egészségügyi és tudományos-kutatási

albizottsága kihallgatta Dr. Sidney Gottlieb-et, az MK-ULTRA program igazgatóját. Dr.
Gottlieb kijelentette:

"Élénk érdeklődés volt aziránt, hogy a rádió sugárzás-mezejében levő emberekre hogyan hat
az energia és vajon könnyebben hipnotizálható-e az a személy, aki ilyen rádiósugárzás alatt
áll?"

A kérdés és a válasz is arra utal, az illetékesek már rájöttek, hogy a mikrohullámok

alkalmasak az emberi agyhullámok utánzására és a velük való kommunikációra, valamint az
interpretációjukra. Ha pedig ez így van, akkor ezt a technológiát akarták előnyben részesíteni
az ultrahang technológiával szemben, amelyet az orosz tudósok fejlesztettek ki a saját
gondolatolvasó gépük számára.

A TRM (Thoughts Reading Machine - Gondolatolvasó Gép) már 1973-ban létezett. 1974-
ben a CIA olyan technika kidolgozására törekedett, amely lehetővé teszi hipnózis útján az
emberi gondolkodás befolyásolását, vagy megváltoztatását. Erre azonban csak azután
törekedhetett, ha már olvasni tudta az emberi gondolatokat. Csak amikor már képesek a
gondolkodási folyamat nyomon követésére, csak utána jöhet az a törekvés, hogy ezt a
folyamatot befolyásolják és megváltoztassák.

Dr. Joseph C. Sharp 1973-ban önmagát használta kísérleti alanynak. Egy visszhang-mentes
szobában helyezkedett el, majd pedig mikrohullámú impulzusokkal audiogrammot
sugároztatott az agyába. Bebizonyosodott, hogy a TRM gondolatolvasó mechanizmus
sikeresen tud működni. A gondolatok ugyanis ki nem mondott, hang nélküli szavakat
jelentenek, azaz nyelvet a tudatunkon belül. A gondolkodási folyamat hangtalan
nyelvhasználat. A normális beszéd a hangos nyelvhasználat. Amikor valaki elgondolja, vagy
pedig kimondja ugyanazt a frázist, az agyban keletkező bioelektromos impulzus pontosan
ugyanaz, akkor is, ha hangtalanul használtuk a nyelvet, vagy ha a szavakat hangosan

192
kimondtuk. Vagyis ha azt mondom: Hogy vagy? Ugyanaz a bioelektromos impulzus jön létre,
mintha csak gondolnám ezt. Dr. Joseph C. Sharp bebizonyította, hogy a mikrohullámok
alkalmasak kimondott szavak továbbítására az emberi tudatba, azaz a kimondott szavaknak
megfelelő elektromos impulzusokat kell továbbítani. Ha pedig ez lehetséges, akkor a
fordítottjának is lehetségesnek kell lennie. Azaz, ha képes vagyok érzékelni, hogy egy konkrét
személy agyában milyen bioelektromos impulzusok keletkeznek, akkor ezeket a
bioelektromos hullámokat átírhatom szavakra, vagyis dekódolhatom az agy elektromos
impulzusait. A szavakat hordozó mikrohullámú impulzusok az agyban jelentéssel bíró
gondolattá vállnak. Ez abban különbözik a tudatban keletkező saját gondolattól, hogy az illető
nem a saját hangját hallja, hanem azt érzékeli, mintha valaki suttogva szólna hozzá a fejében.

Amikor tehát valaki gondolkodik és gondolati impulzusait, azaz az agya által kibocsátott
mikrohullámokat felfogják, és egy komputerhez továbbítják, amely azokat átkódolja, akkor
elolvasható a képernyőn, hogy a célszemély miről gondolkodik. Ezt követően már csak idő
kérdése volt, hogy összegyűjtsék az adott szavaknak, gondolatoknak megfelelő impulzus-
mintákat és az erre vonatkozó szótárat elkészítsék. 1975-ben már kipróbálták a
gondolatolvasó gép egy kezdetleges prototípusát a Stanford Research Institute-ban (a Stanford
Kutatóintézetben). A szerkezet egy komputert használt, amely korlátolt számban felismerte a
szavakat, miközben rögzítette a csendben gondolkodó személy agyműködését.

Hamarosan azonban megszülettek azok a gépezetek, amelyek a közhasznú szavak tízezreit

tudták beazonosítani az agyhullámok alapján. Külön feladatot jelentett a képeket, a vizuális
jelenségeket hordozó agyhullámok beazonosítása és rögzítése. Az a körülmény, hogy a CIA
1973-ban számos agykontrollra vonatkozó dokumentációt megsemmisített, azzal is
kapcsolatban lehet, hogy azok már elavultak, mivel sikerült előállítani a TRM-et, vagyis a
gondolatolvasó gépet. 1974-ben számos olyan kísérletre került sor a CIA megbízásából,
amelyek bizonyították, hogy lehetséges kimondott szavakat, tudatküszöb-alatti üzeneteket
továbbítani, vagy hipnózist előidézni elektromágneses radarhullámok (EMR) segítségével az
emberi magatartás befolyásolására.

1983-ban Loma Lindában, egy kórházban, tanácskozásra került sor, ahol megvizsgálták az
orosz Lida nevű szerkezetet. Ez a kis adókészülék 10 Mhz-es hullámokat bocsátott ki,
amellyel nyugalmi állapotba hozva még befolyásolhatóbbá lehetett tenni a célszemélyt. Ehhez
hasonló gépet használtak a koreai háborúkban a hadifoglyokkal szemben.

Megoldandó feladat volt még a gondolatolvasó gépezet működtetői számára a célszemély

befolyásolása úgy, hogy olyasmire gondoljon, amely elvezeti őket az általuk fontosnak tartott
információkhoz. Ezért felmerült az igény olyan elektromágneses sugárzás technikára, amely
lehetővé teszi az emberi gondolkodás irányának és tartalmának megváltoztatását, miközben a
célszemély gondolkodik.

1977. szeptember 25-én a Washington Post jelentette, hogy a CIA kísérleteket folytat a szem
és az agy közti kapcsolat alaposabb feltárására. A San Diegó-i kórházban két éven át
felmérték, hogy miként reagál az agy arra, amit a szemek látnak. Az önkéntes kísérleti
alanyok számára különböző képeket villantottak fel, és valamennyi különböző agyhullámokat
váltott ki. A komputer meg tudta határozni, hogy mely képek ismertek és mely képek nem,
még akkor is, ha a kísérleti alany egy szót sem szólt. A kísérleti eredmények nyolcvan
százalék pontosságúak. Hivatalosan azt állították, hogy ez a kísérlet az ún. Lie-Detector
(Hazuság-vizsgáló gép) tökéletesítését szolgálta. Valójában azonban arra törekedett, hogy a
gondolatolvasó gép működését továbbfejlesszék. A cél az volt, hogy olyan személyek

193
gondolataiban is olvashassanak, akik fizikailag nincsenek jelen. Erre a kísérletre csak akkor
lehetett szükség, ha már rendelkezésre álltak az elektromágneses sugárzással működő
gondolatolvasó szerkezetek. Hiszen csak ekkor van értelme olyan agyhullám-mintáknak a
gyűjtésére, amelyek vizuális információk beazonosítására alkalmasak. Az agymintákat
kezdetben vezetékes módszerekkel gyűjtötték. Amikor már megfelelő számú adatot gyűjtöttek
össze, akkor megkezdődhetett a vizuális információkkal kapcsolatos gondolatok távolból való
olvasása, azaz olyan módszerekkel, hogy a kísérlet végzője és a kísérleti alany fizikailag távol
van egymástól. Így még az is lehetővé vált, hogy az alvó személy agyába meghatározott képet
faxoljanak, és az illető azt gondolja, hogy ő erről álmodott.

Dr. Robert O. Becker állapította meg, hogy az elektroenkefalográf (EEG), kombinálva a

rádiófrekvenciával és a mikrohullámú sugárzással, képes létrehozni meghatározott
gondolatokat és hangulatokat - mint például az engedelmesség és engedékenység. Ez lehetővé
teszi egy totalitárius kormányzás bevezetését terror nélkül. Éppen ezért veszélyes a
társadalom egészére. Nyilvánvaló, hogy a kutatók az EMR segítségével nemcsak az emberi
gondolatok puszta megértésére törekedtek. Céljuk az emberi agy befolyásolása és
megváltoztatása volt, olyan technika kifejlesztése, amellyel az emberi tudatot ellenőrizni
lehet.

David James Fratus 1988. október 18-án beszámolt arról, hogy az amerikai Utah tagállam
börtönében maga is megtapasztalta: létezik egy olyan technikai eszköz, amellyel a távolból
olvasni lehet a gondolatokat. A 38 éves Fratus-t 1-től 15 évig terjedő börtönre ítélték
rablásért. Korábban semmilyen pszichikai megbetegedésben nem szenvedett. Miután
megrendezett konfliktusba keveredett a börtönszemélyzettel, büntetésként távirányítású
elektronikus besugárzásnak vetették alá. Teljesen elkülönítették és ekkor rendkívül különleges
hatások érték. Elveszítette a tájékozódó képességét, mintha hallucinogén drogok befolyása
alatt állna. Súlyos fejfájás és álmatlanság gyötörte heteken át. Fogalma sem volt, hogy mi
történt vele. Néhány hónapos ilyen gyötrés után teljesen kimerült. Ekkor a pszichiáterek egy
felületes, mindössze 15 percig tartó beszélgetést követően elmebeteggé nyilvánították.
"Üldözési téveszme és paranoia" volt a diagnózis. Nyilvánvalóan szándékos és előre
megtervezett akcióról volt szó, amit Fratus számára az is megerősített, hogy a személyzet
időnként gúnyos megjegyzéseket tett: "Mennyire élvezi a fejfájásait? Akar-e néhány Aspirint?
Jól alszik-e mister Fratus?"

Az elmegyógyászati diagnózis célja is az lehetett, hogy aláássa hitelét, és lehetővé tegye

további izolálását. Ezután kezdődött az a folyamat, amit Fratus mentális terrorizmusnak
nevezett. Magas frekvenciájú hangokat hallott a füleiben, a TV készülékek tesztelési
mintáihoz hasonlókat. Ezeknek a frekvenciáknak a volumene és az intenzitása állítható, és
néhány oly magas, és velőtrázóan fülsértő, hogy szó szerint a falra akart felmászni kínjában.
Amikor betömte, vagy befogta a füleit, a hangokat továbbra is hallotta belülről, sőt fel is
erősödtek. Úgy tűnt, mintha egy elektromosan visszhangzó szobából áramlanának belülről
kifelé a hangok. Amikor panaszkodott, vagy jelenetet rendezett emiatt, akkor megverték,
levetkőztették, és ruhátlanul, matrac nélkül, WC papír és ivóvíz nélkül egy vetkőző cellába
tették. Még mindig kínozzák három műszakban, napi 24 órán keresztül. Ezek a lelki gyötrések
és a hetekig tartó alvásmegvonás súlyos következményekkel járt. Az első négy hónapot
követően panaszlevelekkel fordult különböző orvosi és jogi szervezetekhez. Teljesen
hiábavalónak bizonyult az állami és a börtönhatóságok megkeresése, mivel egyrészt tudták,
hogy mi történik, másrészt panaszait csak arra használták, hogy még inkább nevetségessé
tegyék, és még változatosabban zaklassák.

194
Több, mint 50 levél után végül olyan információhoz jutott, amelyből fogalmat alkothatott
magának, hogy milyen helyzetbe került. A legtöbb ember vonakodik segítséget nyújtani egy
elítéltnek, mert leveleinek a többségére semmilyen válasz nem érkezett. A börtönhatóságok
maguk is gyakran akadályozzák az ilyen levelek eljutását a címzettekhez. Végül is a
"Coalition for Prisoners' Rights Newsletter" (A rabok jogait védő koalíció hírlevele)
munkatársai Santa Fé-ből elküldtek neki három cikket, amelyek a "US News and World
Report", a "The Nation" és a "The Atlantic" című folyóiratokban jelentek meg, és az
elektromágneses, valamint a nem-ionizáló elektromágneses sugárzásról, továbbá a
rádiófrekvenciával működtetett fegyverekről tudósítottak. Ezek a folyóiratcikkek azokról a
lelki és fizikai gyötrelmekről szóltak - egy kivételével -, amelyeken Fratus is keresztülment az
elmúlt 11 hónapban.

A kísérletek folytatódtak és mindent úgy hallott a belső fülében, mintha nagy kapacitású
sztereó fülhallgató lenne a fején. Ennek a távirányítású elektronikus berendezésnek a
legváltozatosabb hatásait próbálták ki 11 hónap alatt. Jelenleg tartanak, hogy az agyát egy
komputerizált gondolatolvasó és letapogató gép ellenőrzi. E távirányítású agykontroll
berendezések működtetői olyan specializált eszközökkel rendelkeznek ma már, amellyel
minden fizikai és mentális funkciót nyomon tudnak követni, továbbá komoly bántalmakat és
diszfunkciókat tudnak okozni. Fratus úgy véli, hogy a magatartás gyökeres megváltoztatását
próbálják elérni a szakadatlan elektronikus agykontrollal. Ha olyat gondol, vagy tesz, amely
nem követi azt, amit kívánnak tőle, akkor a legváltozatosabb büntetésben részesítik. Az
alvástól való megfosztás, a fejfájásokozás, a hangokkal gyötrés mind az ellenállás megtörését
célozzák. Behatolnak az emlékezet legmélyére, a tudatalatti rétegekbe, és előhozzák a már rég
feledésbe ment kellemetlen emlékeket. Így folyamatosan büntetik nem csak a jelen, de a múlt
hibáiért is.

A büntetés végrehajtási hatóságok és a börtönök személyzete tagadják, hogy bármilyen

agykontroll tevékenység folyna. De amikor nincsenek tanúk jelen, akkor érzékeltetik, hogy
"senki nem fog hinni neked és semmit nem tehetsz azért, hogy elrettents minket". Azokkal a
hatóságokkal, amelyek mégis lefolytattak valamilyen formális vizsgálatot, közölték, hogy
"Fratus megrögzött bajkeverő, akinek korábban is pszichés zavarai voltak."

Ezt az 1988-ból származó ügyet azért ismertettük egy kicsit részletesebben, mert a további
vizsgálatok David James Fratus állításait támasztották alá. Bebizonyosodott, hogy a büntetés
végrehajtási intézmények foglyaival is folytattak agykontroll kísérleteket a hozzájárulásuk
nélkül, kihasználva a rabok kiszolgáltatott helyzetét.

1989-ben Armen Victorian tájékoztatott arról, hogy egy védelmi szakértőt felkértek,
vizsgálja meg, milyen lehetőség van olyan módszerek kidolgozására, amelyek lehetővé teszik
a tudatalatti üzenetek továbbítását a TV-képernyőjén keresztül. (Ennek részletei olvashatók a
brit "Lobster" magazin 1993. júniusi számában.) Ez azt jelenti, hogy ha szükség van
tudatalatti üzenetek TV-képernyőn keresztül való továbbítására, akkor már rendelkezésre áll a
gondolatolvasás technikája. Valójában arról van szó, hogy a TV-segítségével befolyásolják
minél több ember tudatát. Csupán a nehézkes és kényelmetlen technikát akarták könnyebben
kezelhetőre kicserélni.

Egy hongkongi lap arról tudósított, hogy Tajvanon már rendszeresítették a TRM (Thoughts
Reading Machine) alkalmazását. A Copton Report elemezte a CIA kutatási céljait, és ebből
az elemzésből kiderül, hogy már túljutott a gondolatolvasás feladatán és a kutatás irányt vett
az emberi tudat teljes kontrollja és módosítása felé.

195
Sokan úgy vélik, hogy ha otthon maradnak, akkor biztonságban vannak. Miként lehet egy
gondolatolvasó gépet működtetni, hogyha nem találják a célszemélyt? Ezt a nehézséget a
távolba-látó szerkezettel hidalják át. A távolból figyelő (remote watching) szerkezet
meghatározza a célszemély helyét, és ezután már megkezdődhet gondolatainak elolvasása. A
"remote watching" szerkezet csúcstechnológiájú berendezés, amely a betonfalon is áthatoló
radarsugárt bocsát ki, és teljes pontossággal beméri a célpontot, függetlenül attól, hogy
éjszaka vagy nappal van. A "remote watching" olyan titkos szerkezet, amelyet az erre
szakosodott cég - a PSI-TECH - egyedül állít elő. Ilyen eszközzel mérték be a sivatagi vihar
hadművelet során Szaddam Husszein Scud rakétáit. E szerkezet segítségével találta meg az
FBI az Exxon egyik elrabolt vezetőjét, Sydney J. Resot, 1992-ben. Már akkor lehetséges volt
országhatárokon átnyúlóan bemérni és meghatározni a célszemélyek tartózkodási helyét.

A beültethető mikrobiochip

Martin Anderson "High-tech national tattoo" - "Csúcstechnológiájú nemzeti tetoválás"

címmel számol be 1993. október 11-én a Washington Times hasábjain arról, hogy a Hughes
Aircraft Company kifejlesztett olyan személyazonosító rendszert, amelyet senki nem
veszíthet el. Ez az ún. Syringe Implantable Transponder - Befecskendezhető beültetett
adatközlő berendezés. A Transponder olyan fejlett technikájú elektronikai berendezés, amely
előzetes kódolás alapján a földről érkező impulzusokra a megfelelő tájékoztató adatokat
önműködően megadja.

Egy piciny mikrochip-et, amely rizsszem nagyságú, behelyeznek a bőr alá. Úgy van
megtervezve, hogy oltással vagy külön is injekciós tűvel be lehet adni. A mikrochip 10 jelből
álló alfanumerikus (számjegyeket és betűket egyaránt tartalmazó) kóddal rendelkezik, amely
teljesen egyéni, és ugyanazt másutt nem alkalmazzák. Amikor a "scanner" (azaz a pásztázó
elektronsugárral működő és színhatásokat is érzékelő optikai olvasószerkezet) bip-jelzéseket
ad le, akkor a szám felvillan a scanner digitális kijelzőjén. Egyelőre a beültetett transponder
még nem képes annyi adatot tárolni, mint egy úgynevezett smart-card, vagyis a ma már
rendszeresített elektronikus adattároló kártya. De szükség esetén növelhető az adathordozó
kapacitása. Az amerikaiak többsége ellenszenvesen viseltetik egy orvosilag beültetett állami
mikrochippel szemben. Ezért egyelőre ezt az eszközt csak az állatok nyomon-követésére
használják. Elvileg azonban nem sok különbség van aközött, hogy valaki az adatait egy
plasztik kártyán, vagy egy piciny bőr alá behelyezett golyócskán hordozza. A lényeg az, hogy
Big Brothernek joga van szemmel tartani az embereket.

Ugyanerről adott számot a St. Louis Post Dispatch-ben Dr. Fox, az "Animal Doctor" című
írásában (1994. október 15.), amely szerint a Human Society mindössze 25 dollárért egy
életre szóló computer chipet hozott forgalomba, amely beinjekciózható az állatokba és kiváló
eszköz azok szemmel tartására.

A Tucson Weekly 1994. évi június 15-21-i számában Lisa Crosby ír a bőr alá ültethető mini
adathordozó chipekről. A speciálisan erre a célra létrehozott és testbarát kapszulába helyezett
mikorochip el van látva a megváltoztathatatlan alfanumerikus kóddal. Több mint 34 milliárd
egyszeri kódszám áll rendelkezésre. Ha egyszer beültették, akkor gyakorlatilag a chip
eltávolíthatatlan. Még sebészeti módszerekkel, a legfejlettebb rádiógráf technika
alkalmazásával is rendkívül nehéz lenne tőle megszabadulni. (A rádiógráfia az anyagok
belsejének az átvilágítását, szerkezetüknek a láthatóvá tételét jelenti ionizáló sugarakkal -
főleg röntgennel, s az így keletkezett képet rögzíti fényérzékeny papíron.) Ez az eltávolítás
azért rendkívül nehéz, mert a rostos szövetek belekapaszkodnak a kapszula rovátkáiba,

196
vájataiba. Ez akadályozza meg egyébként, hogy a chip elmozduljon a beültetett helyéről.
Mivel ez a szerkezet alacsony frekvenciájú rádióhullámokkal működik, és nincs szüksége
elemre, így semmilyen része sem használódik el.

A Hughes Missile Systems Company - a Hughes Rakétarendszer Vállalat már alkalmazza

ezeket a mikrochipeket a repülőgépek és járművek nyomon követésére. Ma már azonban
Földünk körüli pályára helyezték azt a műbolygó-rendszert, amely pontosan nyomon tudja
követni az emberekbe beültetett mikrochipeket is.

Dr. Karl Sanders, az IMI (Intelligence Manned Interface) biochip feltalálója nyilatkozta a
Monetary Economic Review-nak, hogy "új műbolygókat lőnek fel a Motorola 66
szatellitjéhez hasonlóan, amelyeket az oroszokkal együtt juttattak a világűrbe. Ezek alacsony
orbitális pályán mozgó szatelliták." Azt is hozzátette, hogy bizonyos mikrochipek jelzéseit a
szatellitákon keresztül is fel lehet fogni: "ezt használtuk az iraki háborúban a katonák
mozgásának a nyomon követésére, akik ezzel a speciális típusú eszközzel voltak felszerelve."

Az AP (Associated Press) hírügynökség számolt be egy Miamiban praktizáló plasztikai

sebészorvosról, Dr. Daniel Man-ről, aki "cellular system"-mel működtetett szerkezettel
nyomon tudta követni az Altzheimer-betegségben szenvedőket és a gyermekeket. A
szerkezettel kibocsátott jeleket a "cellular system" segítségével, valamint szatelliták
lehetséges bekapcsolásával tudta venni. (Az ún. "cellular mobile communication system"
olyan nagyszámú alacsony energiájú vezeték-nélküli közvetítőt használ, amelyek drótnélküli
kommunikációs rendszert alkotnak egy meghatározott földrajzi térségen belül.)

Julianne McKinney ténymegállapításai

Egy gyermek meghalt, amikor a folyamatos elektronikus zaklatás eredményeként tartós

stressz-állapotba került. Egy másik személynek a helyi elektromos művek képviselője a
tudomására hozta, hogy ha drága neki a gyermekei élete, akkor vonja vissza a nagyfeszültségű
elektromos vezetékek felszerelésével kapcsolatos tiltakozását. Mivel nem tett ennek a
zsarolásnak eleget, azóta mozgásképtelen beteg lett 11 éves leánya.

Ha az Energiaügyi Hatóság képes ilyen akciókra, akkor ez is bizonyíték arra, hogy már
használják az EMR agykontroll-gépet, de legalábbis a láthatatlan mikrohullámú eszközöket.
Ez az információ azt is bizonyítja, hogy nincs menekvés az EMR agykontroll-gépekkel
működtetett ellenőrzési rendszer elől. Az EMR sugárzás távirányítással működtethető és úgy
tudja fókuszálni a sugarakat, hogy az bárkit elérhet. Nemcsak az lehetséges, hogy elolvassák a
célszemély gondolatait, de testi sértést is lehet láthatatlanul okozni elektromágneses
sugárfegyverrel. Ezáltal azt is eldönthetik, hogy milyen mértékben kívánják a célszemély
egészségi állapotát befolyásolni.

Harold Wolff, katonai és hírszerzési tanácsadó a szubverzió, a beszervezés és a kihallgatás

szakértője. Adatokat gyűjtött a CIA ügyirataiból, a fenyegetésre, a kínzásra, az erőszakra, a
bebörtönzésre, az elkülönítésre, a nélkülözésre, a megalázásra, az agymosásra, a fekete
pszichiátriára, a hipnózisra vonatkozóan és ezekből a tapasztalatokból összeállította a
kihallgatások elméleti és gyakorlati tudnivalóit tartalmazó kézikönyvet. Az agykontroll gép
alkalmazásával kapcsolatos ismeretek tartalmazták az agy feltérképezését, az idegrendszer
anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket.
Amióta az agykontroll gépet más országoknak is eladták, létrejött a világ nagy területeit
lefedő megfigyelő-rendszer. Más országok agykontroll gépkezelőinek is meg kellett tanulniuk

197
az Amerikában alkalmazott működtetési elméletet és gyakorlatot, hogy megőrizhessék a saját
agykontroll gépeiket, mint szigorú államtitkot.

Miért kegyetlenek az agykontroll gépek kezelői?

Az említett működtetési elmélet, a képzés, a gyakorlati ismeretek és a személyi tulajdonságok

alapján az agykontroll gép kezelőjét legalább hat ismérv különbözteti meg a többi embertől:

1. Másképp viszonyulnak az adott társadalomban érvényesülő erkölcsi és jogi rendhez, és

ennek megfelelően más szempontok szerint határozzák meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A
szokásos társadalmi elvárás az, hogy a jogkövető állampolgárok védelemben részesüljenek, és
büntetést kapjanak azok, akik megszegik a jogszabályokat. Az agykontroll gép kezelőinek a
gyakorlati mércéje, csaknem pontosan az ellenkezője ennek. A saját elképzeléseik szerint
határozzák meg, hogy mi a jó és mi a rossz, és ebben a vonatkozásban figyelmen kívül
hagyják az érvényes jogot. Egy bűnöző jónak tűnhet az agykontroll gép kezelője számára, ha
ő annak magatartását előre tudja jelezni, olvasni tudja a gondolatait, és ha ez a bűnöző nem
veszélyezteti annak a hatalmi csoportnak az érdekeit, amelyet az agykontroll-gépek kezelői
kiszolgálnak. Ezért a kezelők nem fogják bántalmazni az ilyen bűnöző célszemélyt. Ezzel
szemben a jogtisztelő polgárt rossznak tekintik, ha magatartása kiszámíthatatlan, és ha az
ilyen személy valamilyen formában szemben áll, vagy veszélyezteti a hatalmi csoport
érdekeit. Ebből következik, hogy a kezelők lehetőleg eltávolítják az útból azt a jogkövető
állampolgárt, akinek a magatartása valamilyen formában biztonsági kockázatot jelenthet az
agykontroll gépkezelők számára.

2. Az agykontroll-gép-kezelőknek két arcuk van, illetve úgy képezték ki őket, hogy több
személyiségük legyen. Az agykontroll-gép-kezelők otthonukban teljesen normálisan élnek,
úgy viselkednek mint a többi ember, szeretik gyermekeiket és gondoskodnak családjukról.
Amikor azonban munkába állnak az agykontroll-gépek irányító-központjában, vagy a saját
gépüket használják, akkor teljesen más emberré vállnak. Erkölcsi értékeik, lelkiismeretük
felfüggesztődik, és megszűnik a tiszteletük az emberi jogok és az emberi életek iránt. Olyan
ez, mintha teljesen más emberré alakulnának át, eltérő személyiséggel. Olyan hatalmi
helyzetbe kerülnek, amely aktivizálja személyiségük sötét oldalát. Ezek az agykontroll-gép-
kezelők kínoznak, gyötörnek, fenyegetnek, erőszakot alkalmaznak, megaláznak, elcsábítanak,
agymosást alkalmaznak, a kezükben lévő láthatatlan sugarakkal, amelyek ún. "non-lethal
weapons"ként, vagyis nem halált okozó fegyverként vetnek be. Csak azt a célt tartják szem
előtt, hogy eltávolítsák azokat a személyeket, akik az agy feletti uralmuk útjában áll.

3. Az agykontroll-gép-kezelők többsége a társadalom felett álló, hatalmat gyakorló

személynek tekinti magát. Különösen érvényes ez akkor, amikor az irányító-központban
vannak. Azokat, akiknek az agyát célba veszik, gyermeknek tekintik, akik egészen addig
békésen élhetnek, amíg nem bosszantják fel őket, és nem veszélyeztetik az ő, és az általuk
szolgált hatalmi struktúra érdekeit. Ezek a kezelők megfigyelhetik az emberek
legbensőségesebb titkait, el tudják olvasni a gondolatait, és súlyosan bántalmazhatják őket a
láthatatlan sugárzással, anélkül, hogy az áldozatok arról bármit is tudnának. A gyanútlan
emberek teljesen az ellenőrzésük alatt állnak. Minthogy nincs meg a nyilvánosság, és nem
érvényesül a közvélemény nyomása, ezért olyan jogszabályok sem születtek, amelyek
korlátoznák és szabályoznák az agykontroll gépek működtetőinek a tevékenységét. Ilyen
jogszabályok hiányában a legnagyobb titokban azt tehetnek, amit akarnak. Ez a helyzet
alakítja ki bennük azt a hiedelmet, hogy ők a jog felett állnak és érinthetetlenek. A közösség
szolgái helyett önkényúrnak, a többi állampolgár felett állónak tekintik magukat.

198
4. Az agykontroll-gép-működtetők nem tekintik magukat a kormányzat szerves részének. Úgy
gondolják, hogy nem tartoznak semmilyen konkrét országhoz, vagy nemzethez. A gépezet
működtetői készek bármely ország bármely polgárát kiiktatni, ha veszélyeztetné egyrészt az
agykontrollt, másrészt azt a hatalmi struktúrát, amelyet az kiszolgál. Ezért a különböző
országok agykontroll-gép-kezelői szorosan együttműködnek egymással és kicserélik egymás
között az állampolgáraikra vonatkozó információkat.

5. Az agykontroll-rendszer biztonságának a megőrzését működtetői fontosabbnak tekintik,

mint az adott ország alkotmányának a betartását. Az általuk alkalmazott gyakorlatból arra
lehet következtetni, hogy az erőszakban és a kényszerítésben hisznek. Biztonságot ad nekik,
hogy a sugárzás láthatatlan, zajtalan, s külső sérülési nyomokat nem hagy. Fizikai kapcsolat
nem kell hozzá, és így nem lehet bizonyítékokat találni a bűnös zaklatásra. Ezért a jog
eszközeivel nem lehet őket felelősségre vonni.

6. Az agykontroll-gépek-működtetői a sztálinizmus egyfajta változatát gyakorolják. A

politikai sztálinizmus csak az anyagi javakat osztotta el kényszer útján, az agykontroll gépezet
működtetői viszont az élet és halál felett rendelkeznek, és tetszés szerint tudják befolyásolni
az ellenőrzött célszemélyek egészségi állapotát.

Miért jelent súlyos problémát az agykontroll-működtető-csoport a társadalom számára?

Megszűnik az egyén magánszférája, amikor az agykontroll-gépezet ellenőrzése alá kerül. Oly
módon ellenőrzik elektromágneses sugárzással, hogy erről egyáltalán nincs tudomása. A
gépezettel összegyűjtött agyhullámok ugyancsak elektromágneses sugárzás útján bekerülnek a
központi vezérlőegységbe, ahol a processzor ezeket az agyhullámokat szavakká és képekké
alakítja át. Ezek aztán megjelennek a kijelző készüléken, és lehetővé válik elolvasásuk és
elemzésük a monitorról. Ezt a gépezetet éjjel-nappal lehet működtetni, vagyis a célszemély
gondolatait folyamatosan megfigyelés alatt lehet tartani. Egy vadidegen személy elolvashatja
másnak még az álmait is, és megtudhatja legszemélyesebb titkait. Ha tehát egy agykontrollt
használó nyomozó megfelelő közelségbe kerül, akkor már nem lehet a magánszférába
menekülni, mert az megszűnik létezni.

Hogyan működik az agykontroll-gép?

Először is el kell helyezni két szerkezetet, két különböző szögből. Ezt követően mindkét
szerkezet kibocsát magas intenzitású sugárzást, amely keresztezi a célszemély agyát. Az egyik
gépezet kibocsátja a sugárzást, a másik oldalon elhelyezett gépezet pedig felfogja és értelmezi
a kapott információkat. Miután a célszemély agyhullámait továbbították a központi
vezérlőegységbe, azt lefordítják szavakra és képekre, amely aztán megjelenik a kezelő előtt
lévő monitoron.

EMR (Elektromagnetikus hullámok)

Az agykontroll gépezet működési vázlata

Agykontroll alá vett célszemély

Akkor lehet legjobban olvasni a gondolatokat, amikor a célszemély alszik, mivel, ilyenkor
van a legkevésbé lehetősége arra, hogy kontrollálja a saját tudatát. Az agykontroll gép

199
kezelője ilyenkor még azt is befolyásolni tudja, hogy miről álmodjon. Ezért az
információgyűjtés főleg éjszaka történik. Ez nem változtat azon, hogy éber állapotban is el
lehet olvasni a célszemély gondolatait. Ha a nyomozást végző kezelők valamilyen speciális
információra kíváncsiak, akkor aktívan is irányíthatják a célszemély gondolatait, azért, hogy
olyan témákra gondoljon, amelyek fontosak a számukra. Az EMR-agykontroll gép nemcsak
arra képes, hogy dekódolja az agyműködés hullámmintáit, hanem arra is, hogy az agyban
meghatározott bioelektromos folyamatokat idézzen elő elektromágneses sugárzással. Így
például, ha a nyomozó egy képet továbbít a célszemély agyába, ez arra készteti az illetőt,
hogy erről a képről kezdjen el gondolkodni és ennek kapcsán információkhoz juttathatja az
agykontroll gép kezelőjét. Ez lehetővé teszi a célszemély személyiségének a feltérképezését
és élettörténetének a részletei is megismerhetővé válnak. Ha például ily módon továbbítják az
agyába egy nő vagy egy férfi meztelen képét, akkor a kapott reagálásból megtudhatja, hogy
melyek a célszemély szexuális preferenciái.

A San Diego-i Kórház egyik tanulmánya szerint a célszemély agymintáinak a komputeres

elemzésével 80%-os biztonsággal meg lehet mondani, hogy egy adott kép ismerős volt-e a
vizsgált személynek, vagy sem. Így térképezték fel azokat a bio-elektromos hullámmintákat,
amelyek egy meghatározott képnek felelnek meg. Ha ezeket a hullám-együtteseket
továbbítják a célszemély agyába, akkor abban megjelenik ez a kép.

A fentieken túlmenően azt is figyelembe kell venni, hogy az agykontroll-gépezet által kilövelt
sugárzás nemcsak káros a szervezetre, de halált is okozhat. Amikor az agykontroll-gépezetet
magas frekvencián működtetik, kiolthatja az életet. A magas frekvenciájú sugárnyaláb
irányítható a fejre, vagy a testre. Ha a célpont a fej, akkor a központi idegrendszer károsodik;
ha a célpont a test, akkor a sugárzás fókuszában lévő szerv károsodik. Ha például a szív a
célpont, akkor az szívbántalmakat okozhat. Sőt, úgy ölhet meg valakit, hogy természetes
halálnak tűnik.

Abban az esetben is, ha az agykontroll gépezetet nem különlegesen magas frekvenciával

működtetik, a sugárzásnak való tartós kitettség megbetegíthet valakit, és lassan a halálát
okozhatja. Azok a neurológusok, akik részt vettek a magatartás megváltoztatását célzó
kísérletekben, azt is megvizsgálták, hogy miként lehet mikrohullámú fegyverekkel - a
láthatatlan sugárzással - hatékonyan megkárosítani a célszemély idegrendszerét.

A hatóságok részéről azonban kitérő válaszokat adnak, amikor a sugárzásnak kitett személyek
panaszt tesznek.

Az FBI szóvivője elismerte, hogy nagyszámban fordultak a Szövetségi Nyomozóirodához

segítségért olyan személyek, akik úgy hiszik, hogy rádióhullámokkal lövik őket ("zapped by
radio vawes"). Ezeknek az áldozatoknak a panaszait azonban általában mentális problémaként
kezelik, és nem folytatnak vizsgálatot az ügyükben. Vannak természetesen félrevezető
magyarázatok is. Ezek szerint, ha bizonyos emberek úgy gondolják, hogy véletlenszerű
elektromos kisülés révén erős sugárzást kaptak, akkor ez nem lehet igaz, mert közismert, hogy
a "villám soha sem csap még egyszer ugyanarra a helyre". Ez azért van, mert a villám
törvényszerűen a legmagasabb pontot érinti és miután törvényszerűen még egyszer ugyanarra
a helyre nem csap be, ezért más veszi át a legmagasabb pont funkcióját.

Ugyanezen logika alapján, ha valakinek az agyát rendszeresen éri sugárzás formájában

"fejlövés" vagy "villámcsapás" elektromágneses hullámok formájában, azt nem lehet
véletlennek tekinteni. Ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy fegyverként használt

200
elektromágneses sugárnyaláb célkeresztjébe került, amelynek a segítségével egy ember képes
veszélyeztetni egy másik embert. Ha tehát ezek az erős elektromos kisülések úgy kerültek
kialakításra, hogy egy másik embernek sérelmet okoznak, illetve kínozni lehet vele - akkor
azokat fegyvernek lehet tekinteni. Ezek az angol terminológia szerint "non-lethal weapons"-
nek, nem halálos fegyvernek nevezett eszközök felölelik többek között a "high power
microvawes"-t (nagy erejű mikrohullámokat), amelyek nem hősugarak formájában kerülnek
kibocsátásra, az "electromagnetic pulse generator"-t (elektromágneses impulzus-generátort),
az "infrasound-ot (a hallhatónál alacsonyabb frekvenciájú hang-ot), az "isotopic radiator"-t
(minden irányban hasonló módon sugárzó adóantennát) és az ehhez hasonló szupermodern
eszközöket és technikákat.

Ezekről a fegyverekről csak meghatározott állami és kormányzati intézmények tudnak. A

polgári lakosság lényegében teljesen tájékozatlan ezen a területen. Akik tehát ezeket a
fegyvereket a gyakorlatban alkalmazzák, az állam alkalmazottai kell, hogy legyenek. Ezek az
állami tisztségviselők, amikor ezeket a fegyvereket bevetik, megszegik az amerikai
Alkotmány rendelkezéseit, a polgári szabadságjogokat és a célkeresztbe került polgárok
emberi jogait. Amikor az így célponttá vált áldozatok jelentik, hogy rendszeresen zaklatják
őket sugárzással, akkor elmegyógyászokhoz irányítják őket, mint mentálisan problematikus
egyéneket. Ezt az ANSA, az amerikai nemzetbiztonsági szervezetek korábbi munkatársaiból
álló társadalmi szervezet, ("The Association of National Security Alumni") jelentése
állapította meg, amelyet "Mikrohullámú zaklatás és agykontroll-kísérletezés" (Microvawes
Harassment And Mind Control Experimentation) címmel tett közzé 1992. decemberében.
Bizonyíthatóan csak az állam szolgálatában álló személyek rendelkeznek ezekkel a
fegyverekkel, és ha ezen állami alkalmazottak a sugárzással zaklatott áldozataikat
elmebetegnek állítják be, akkor valójában eltitkolják az igazságot. Az igazság elfojtása
alátámasztja, hogy létezik egy összeesküvés az állampolgárokkal szemben. Tehát nem
képzeletbeli összeesküvésről, valamiféle ködös "összeesküvési-elméletről", hanem az élet
gyakorlati tényeivel bizonyítható valóságos összeesküvésről van szó.

A közvélemény értő odafigyelése nélkül nem lehet kellő nyomást gyakorolni a törvényhozó
testületekre e fegyverek megfelelő ellenőrzésének és szabályozásának a kikényszerítésére. Ha
nem kerül sor szigorú törvényi szabályozásra, akkor az államnak ezek a titkolódzás mögé
elrejtőzött alkalmazottai minden büntetés nélkül megszeghetik az Alkotmány rendelkezéseit,
és áldozataik nem kereshetnek a maguk számára jogvédelmet. Az amerikai himnusz szerint az
Egyesült Államok "The Land of the Free" (a szabadság, a szabad emberek hazája), de e
fegyverek használatának szigorú ellenőrzése nélkül egyre inkább a rendőrállam irányába
halad.

A sugárfegyverek elmezavart okozhatnak

Amikor a sugárfegyverek kezelői úgy döntenek, hogy terhessé vált számukra a célszemély,
akkor az egyik szokásos eljárás az illetővel szemben az, hogy elkezdenek játszani az áldozat
agyával. Arra használják a gondolatolvasó gépet, hogy felderítsék, mi az áldozat legféltettebb
titka és életére vonatkozó terve. Bárhová is megy a célszemély, minden alkalommal beléjük
ütközik. Arról akarják meggyőzni, hogy a magánszféra megszűnt létezni a számára, és
mindenütt megfigyelés alatt áll. Ez, azt a hiedelmet kelti az áldozatban, hogy mindenhol,
mindenki, mindent tud róla. Az így létrejövő állandó stressz végül is paranoiássá teszi,
súlyosabb esetben elmeháborodottá.

201
Ha mindez nem hozza meg számukra a kívánt eredményt, akkor a kezelők elkezdenek
beszélni az áldozathoz. Naponként 24 órán át, egészen addig, amíg vagy teljesen
megzavarodik az áldozat, vagy ténylegesen is elmebeteggé válik.

Az emberi agy nemcsak a gondolkodást teszi lehetővé, de folyamatosan veszi a bio-

elektromos jelzéseket a test különböző részeiből. Az agy ezeket az impulzusokat tényleges
hangzássá, vagy érzetekké alakítja át. Így például a fül összegyűjti a hanghullámokat, majd a
hallójárat segítségével ezek a hanghullámok átalakulnak elektromos impulzusokká, és ezek
kerülnek az agyba továbbításra. Az agy aztán ezeket az impulzusokat hangokként értelmezi,
és ez az, amit az ember hall. Ha viszont közvetlenül el lehet küldeni az elektromos jelzéseket
a célszemély agyába, akkor az illető hallani fog egy beszélgetést a tudatában, anélkül, hogy a
fülével ténylegesen bármit is hallana. Ebben az eljárásban a fület és a hallási folyamatot
teljesen kihagyják.

A "Discover" magazin 1993. júniusi számában számolt be arról, hogy ezt a technológiát az
orvosok is alkalmazzák. Így például ennek a segítségével képesek arra, hogy süket
személyekkel beszéljenek telefonon keresztül, azáltal, hogy a süket emberek fülébe
elektródákat helyeznek el. Ugyanilyen módon el tudták érni, hogy egy vak nő is lásson,
miután fényhez kapcsolódó jeleket tudott venni azáltal, hogy az agyának a hátsó részén
elektródákat helyeztek el.

A gondolatolvasó gép ugyanezt az elvet alkalmazza, és utánozza a tényleges hang által

generált elektromos impulzusok frekvenciáit. Ezt az elektromágneses hullámot közvetlenül a
célszemély agyába sugározzák. Ezért az illető azt fogja hallani, amit a gépezet működtetője
akar, hogy halljon. Mégpedig úgy, hogy erről mások nem szereznek tudomást. Ha tehát a
célszemély nem válik kezes báránnyá a korábban már ismertetett zaklatás következtében,
akkor elképzelhető, hogy ez a második módszer betöri. Ennek keretében nemcsak beszélni
lehet közvetlenül a célszemély agyával, de durván rá is lehet kiáltani. Az elektromágneses
besugárzással folytatott dialógus igen durva is lehet, trágár módon lehet inzultálni a
célszemélyt. Ennek következtében az illető dühösen reagálhat nyilvános helyeken. A
körülötte lévők, mivel semmit sem hallanak, azt hiszik, hogy az illető megőrült, mert hiszen
senki sem provokálta és dührohamot kapott. Ha ez többször ismétlődik, akkor olyan
véleményt lehet róla kialakítani, hogy nem normális, és ezzel teljesen tönkre lehet tenni mind
a magánéletét, mind a közéletét. Így a teljes izolációba lehet kergetni.

1973-ban Dr. Joseph C. Sharp bebizonyította, hogy mikrohullámú frekvenciát alkalmazva

közvetlenül lehet az agyba juttatni a hallható és érthető szavakat. Mivel ezek a szavak más
személytől származnak, mint amilyen formában az adott személy akkor hallja, ha ő maga
folytat párbeszédet az agyában, vagy valaki más beszél hozzá, így a mikrohullámon
továbbított hangok és szavak annak a személynek a különleges hanghordozását és akcentusát
hordozzák, aki ilyen technikával szól hozzá. Ha a célszemély képes a szavak kiejtése alapján
különbséget tenni, akkor azt is meg tudja állapítani, hogy az éppen hallott szavakat
mikrohullámon továbbították hozzá. Ez nagyon fontos a védekezés szempontjából, mert ha az
áldozatok elsajátítják a tudatukban hallott hangok elemzését, akkor már nehéz elhitetni velük,
hogy egyenesen az Isten szól hozzájuk.

Amikor az agykontroll-gépek-kezelői meg akarnak szabadulni egy áldozatuktól, akkor ún.

"non-lethal weapon"-t, nem halált okozó fegyvert fognak használni, ahogyan a magas
frekvenciájú sugárfegyvert nevezik. Ha a célszemély nem tudja, hogy hogyan védekezzen ez
ellen, akkor lassan de biztosan eléri a halál. De még akkor is, ha felismeri, akkor se tudja

202
leállítani, tehát a gépkezelő folytathatja akcióját, és ezzel folyamatosan a dühkitörésig
ingerelheti. Az áldozat nem tudja kideríteni, hogy az agykontroll-gép kezelője hová helyezte
el a távirányítású sugárfegyvert. Azt sem tudja kideríteni, ki az, aki állandóan zaklatja.
Tehetetlenségében végül dührohamot kap. Az egyre gyakoribb olyan hírek mögött, amikor
egyes személyek megmagyarázhatatlan okból egyszer csak ámokfutásba kezdenek, és
megölnek mindenkit, aki a közelükbe kerül, ilyen agykontroll-eszközökkel történt zaklatás is
meghúzódhat.

1980-ban az Egyesült Államok Szenátusa elfogadta az "Intelligence Oversight Act"-et - "A

hírszerzés felügyeletéről szóló törvényt", amely nem ír elő magatartási szabályokat a titkos
műveletekre vonatkozóan, és nem tiltja a tudósok, az egyházi emberek vagy újságírók
bekapcsolását a hírszerzésbe informátorokként vagy kémekként. A törvényből világosan
kiderül, hogy engedélyezi átfogó megfigyelési rendszer felállítását, ha az titkosan
működtethető. A megfigyelő-eszközöket fel lehet szerelni a középületekre, valamint olyan
közszolgáltatási helyekre, mint a bevásárlóközpontok, szupermarketek, iskolák, bankok,
repülőterek és a járművek. Az utcák kereszteződéseinél és az autópályák padkáinál fel lehet
szerelni az elektromos vevőrendszert. Mindez lehetővé teszi, hogy a jogtisztelő polgárok
teljes tudatellenőrzés alá kerüljenek és mindenütt nyomon követhetőek legyenek.

Amióta a "Thoughts Reading Machine"-t - TRM-et (Gondolatolvasó Gépet) feltalálták

szigorú államtitoknak számít, és ennek megfelelően a hatóságok intézkedtek mind a rendszer,
mind azok kezelőinek a biztonságáról. Ha valaki panaszkodni mer e tudatgép működtetése
miatt, akkor ráfogják, hogy elmebeteg, vagy valamilyen más módon elhallgattatják, tekintet
nélkül az Alkotmányban biztosított emberi jogaira.

A gondolat-gép, mint a megfigyelés és a kihallgatás eszköze

A TRM a speciális távolból történő megfigyelő-rendszerrel kombinálva képes egy kilométer

távolságból megtalálni egy legyet, vagy negyven kilométer távolságból egy személyt. Van
olyan PSI Tech. Vállalat, amely a távolbalátás (remote viewing) technikát dolgozta ki,
amellyel a sivatagi vihar hadművelet idején megtalálták Szaddam Husszein SCUD-rakéta
kilövőit. Az EMR (Electromagnetic Radiation - Elektromágneses sugárzás) agykontroll-gép
összekapcsolható a középületekre telepített megfigyelő-rendszer videokameráival. A
megfigyelőrendszer részelemeit az épületek tetejére és a villanypóznákra szerelik fel.

Julianne McKinney, az amerikai hadsereg korábbi hírszerzője, számol be a Project

Slammer-ről, amely egy olyan CIA által finanszírozott tanulmány, amelyet magatartás-kutató
tudósok készítettek, és amely a biztonsági kockázattal kapcsolatos problémákat elemzi.
McKinney tanulmányára az FBI szóvivője dühösen reagált, hangoztatva, hogy McKinney
nem tudja megmondani: ki működteti a megfigyelési rendszert, s hogy vajon az szövetségi
rendőri megfigyelés, vagy a helyi rendőrség irányítása alatt áll, és egyáltalán ki irányítja?
Minden esetre a válaszból kiderül, hogy az FBI elismeri: van egy ilyen megfigyelési rendszer
és, hogy azt a helyi rendőrségen keresztül az állami rendőrségen át egészen a Szövetségi
Nyomozóirodáig, az FBI-ig és a CIA-ig igénybe lehet venni.

Az agykontroll technológia azért is alkalmas az átfogó megfigyelési rendszer működtetésére,

mert számos láthatatlan fegyvert kísérleteztek ki, amelyeket kombináltak a TRM gépekkel.
Ezek viszont olyan eszközöket használnak, mint a mikrohullámú kibocsátó, az
elektromágneses generátor és az ultrahang-fegyver. Valamennyi alkalmas a vallatásra, a
célszemély agyműködésébe való elektromos beavatkozásra. Mivel ezek a fegyverek

203
zajtalanok és láthatatlanok, ezért nem keltenek feltűnést, s elkerülik a közvélemény figyelmét.
Ez teszi lehetővé, hogy az elektromágneses sugárzást fegyverként alkalmazók azt higgyék:
tetszésük szerint kínozhatják az embereket, anélkül, hogy jogilag felelősségre vonhatóak
lennének.

Egy harmadik ok, amiért kiválóan lehet alkalmazni a TRM agykontroll-gépeket az a

tulajdonságuk, hogy távolból irányíthatóak, és ugyanúgy felszerelhetőek egy járműre, mint a
mobiltelefonok. Így bárhová is megy az illető, folyamatosan ellenőrzés alatt tartható.

A washingtoni törvényhozás jelentése 1984-ben

Ez a jelentés megállapítja, hogy Amerikában számos áruház alkalmazza a magas frekvenciájú

adókat, amelyek az emberi fül számára nem hallható módon figyelmeztetnek az üzleti lopás
veszélyeire. Az egyik keleti parti áruház láncolat felmérése szerint ennek eredményeként
annyira csökkent az áruházi lopások száma, hogy kilenc hónap alatt 600 000 dollárt
takarítottak meg. A Képviselőház jelentése megállapítja, hogy országosan 80%-kal csökkent a
lopások száma. Ez önmagában örvendetes tény lenne, ami aggasztó az az, hogy az alacsony
denzítású mikrohullámokat vagy rádiófrekvenciákat más befolyás érvényesítésére is lehet
használni. Ma már ismert, hogy biológiai frekvenciákat is lehet információk átvitelére
használni, és meg lehet erősíteni az agyhullámok ritmusát, amelyek kapcsolatban állnak a
kondicionáló és információs folyamattal.

Richard Helms, a CIA korábbi igazgatója megállapította, hogy szóbeli üzeneteket az emberi
hallás számára nem érzékelhető frekvenciákon továbbítottak. A kereskedelmi alkalmazás
nagyon változatos, az egyik ilyen üzeneteket készítő stúdió rétegesen alkalmazza a
frekvenciákat és 31 csatornájú szalagokat készít. Egy másik az ún. kettős-kódolás
megközelítést veszi igénybe a két agyfélteke információ feldolgozó módozatainak a
tudományos ismereteit integrálva. Van olyan egyszerűbb technika is, ahol a fogyasztóhoz úgy
szólnak, mint egy hároméves gyermekhez. Ami közérdekű fontosságú az az, hogy ha az ipar
és a kereskedelem már alkalmazza biztonsági célokból a nem érzékelhető hanghullámok
sugárzását, akkor alappal feltételezhető, hogy ugyanezt a technológiát a fegyveres testületek
és a hírszerző-szolgálatok is kihasználják a maguk számára, méghozzá a legfejlettebb
formában.

Természetesen vannak legitim hírszerzői és biztonsági érdekek, és ugyanilyen természetes,

hogy ezen érdekek védelme miatt nem lehet lemondani a legfejlettebb technológiáról.
Különösen akkor nem, ha ezt a feltételezett az ellenfél is alkalmazza. Ami azonban komolyan
sértheti a közérdeket az az, ha az illetékes állami szolgálatok nem jogilag szigorúan
szabályozott keretek között használják ezeket az eszközöket és technológiákat. Önmagában
az, hogy a titkolódzást és a titoktartást mindenek fölé helyezik, még nem segíti elő a bűnöző
vagy a kém megtalálását. Az igazi problémát az jelenti, hogy ezt a láthatatlan eszközrendszert
elsősorban a törvénytisztelő polgárok ellen használják, mivel a bűnözőkkel szemben nem
hatékony. Ennek egyszerű oka az, hogy a jogtisztelő polgárnak rendszerint van munkahelye
és lakása, rendezett életet él. Ezért az agykontroll-gép kezelője őt könnyen felleli, egyszerű a
nyomon követése, és a teljes ellenőrzés alá helyezése. Ezzel szemben a bűnözők vagy a
kémek nem rendelkeznek állandó munkahellyel és lakóhellyel. Nem élnek szabályozott
életritmus szerint, és ezért velük szemben nehéz az agykontroll-gép alkalmazása.

Ezzel a technikával nehéz megjósolni egy bűnöző várható akcióit és nem is csökkenti a
bűncselekmények számát. Egy kémet pedig még a bűnözőnél is nehezebb megtalálni, mivel a

204
kémeket általában az alkalmazó ország is kiképzi a TRM gépekkel szembeni védekezésre. Ha
nincs szigorúan szabályozva az agykontroll-gépek kezelőinek a tevékenysége, akkor hogyan
lehet azt megakadályozni, hogy ne alkalmazzák ezeket az eszközöket politikusok és más
fontos közéleti szereplők ellen? Amennyiben hatékonyan működik az országos megfigyelési
rendszer, akkor azzal e rendszer működtetői - ha nincs kellő törvényi korlátozás - bármikor
visszaélhetnek. A visszaélés megakadályozásának egyik jó módszere lenne, ha nyilvánosságra
hoznák az agykontroll technológiára vonatkozó titkos ismereteket.

Jogi keretek között ellenőrzött módon működhetnének ezek az eszközök. Ez etikus és

jogtisztelő magatartásra szorítaná azok működtetőit. Rendkívül fontos lenne, hogy az
agykontroll-technológia civil tudósok számára is teljes mértékben megismerhetővé és
kutathatóvá váljék, sőt az egyetemeken is tanítsák.

Autóbalesetek a TRM működtetésével

A TRM működtetéséhez szükséges egyes szerkezeteket, mivel távirányítással

működtethetőek, be lehet építeni a járművekbe. Két speciálisan kialakított kis adókészülék -
emitter - elektromágneses hullámokat bocsát ki olyan hullámhosszon, amelyek igazodnak az
agyhullámok frekvenciáihoz. Egy másik készülék egy speciális radar, amely távirányítású
megfigyelő készülék, és az általa kibocsátott hullámok segítségével pontosan be lehet
határolni, és követni lehet az adott járműben a kiválasztott célszemélyt. Miután az említett
adó-és radarkészüléket beszerelték egy autóba, az elkezd elektromágneses hullámokat
kibocsátani vezetés közben. Azért van ez így, mert az adó kapcsolatban áll a kibocsátó
rendszerrel és a motorral. Az agyhullámok vevőkészülékeit fel lehet szerelni az
útkereszteződéseknél, és ezek felfogják az autóból érkező agyhullámokat.

Ha már a világító oszlopok el vannak látva ezekkel a készülékekkel, akkor már sikeresen lehet
nyomon követni az autóban utazó célszemélyeket. Hasonlóan működik ez a rendszer a
mobiltelefonokhoz. Az köztük a lényeges különbség, hogy speciális alacsony frekvenciájú
rádiócsatornát használ. Ezen kívül minden páros kibocsátónak különböző kódokat kell
használnia, ahogyan a különböző mobiltelefonok is eltérő telefonszámokat használnak azért,
hogy meg lehessen különböztetni a különböző autókból érkező agyhullámokat. Ezzel a
módszerrel a nyomkövetők az ellenőrzőközpontokban figyelemmel tudják kísérni, hogy
milyen gondolatok járnak az autót vezető személy fejében. Képesek arra is, hogy
távirányítással a kis adó olyan magas frekvenciájú sugárzást bocsásson ki, amely beavatkozik
a gondolkodási folyamatba, s így elő tudja idézni, hogy az autó vezetője hirtelen elálmosodjék
vagy szédülés fogja el. Ennek következtében teljesen váratlanul elaludhat, miközben az
autópályán hajt, és ez súlyos balesethez vezethet. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a
gondolatgép kezelői meg akarnak valakitől szabadulni. Elsősorban a biztonsági kockázatot
jelentő személyekkel bánnak így.

Alan Yu-val egy Lundis nevű személy közölte, hogy az Egyesült Államokban 1983-tól
kezdve úgy tervezik az autókat, hogy azok elektromágneses jeleket bocsáthatnak ki egy
műbolygóra. Ily módon a hatóságok nyomon tudják követni bármely autónak a mozgását. Ez
hasonlóan működik, mint az állatokba implantált mikrochip. Ez azt is bizonyítja, hogy már
régóta megtervezték, és működésbe állították az általános megfigyelési rendszert, mégpedig
azért, hogy az agyműködés megfigyelésével információkhoz jussanak. A
megfigyelőrendszernek célja lehet a nyomkövetésen túl a célszemély gondolatainak az
elolvasása is.

205
Mivel Alan Yu szavahihető embernek ismerte Lundis-t, ezért úgy döntött, hogy a tőle kapott
információ alapján alaposan átvizsgálja saját autóját. Úgy gondolta, hogy egy
elektromágneses hullámkibocsátó készülékhez a legjobb hely az autóban a kormánykerék
tengelye, mivel az áll legközelebb az autóvezető arcához, továbbá ezen a helyen kevés
probléma szokott adódni. Amikor szétszedte a kormányszerkezetet egy nehéz és vastag
hatszögletű fémszerkezetet talált a tengelyében, amely össze volt kapcsolva egy
"elektromágnessel". A vastag és "kerek alakú elektromágnes" valójában nem nélkülözhetetlen
alkatrész. Biztosítja a kürthöz a kapcsolatot, de erre a célra drótvezeték is megfelelne. Azaz
egy komplikált és teljesen felesleges elektromágnes helyett egy sokkal egyszerűbb megoldást
is lehetne alkalmazni, ahogyan azt korábban tették. Az elektromágnest úgy tervezték, hogy
teljesen elrejthető legyen a kormánykerék tengelyében.

Alan Yu, aki a tajvani hadsereg tisztjeként alapos autóműszaki képzésben is részesült, első
lépésként kivette ezt a hatszögletű fémszerkezetet, és olyan anyaggal helyettesítette, amely
nem vezeti az elektromos áramot. Erre azért volt szüksége, hogy elkerülje a kapcsolódást az
elektromágneshez olyan anyaggal, amely vezeti az áramot. Ezt a műveletet azért hajtotta
végre, mert az elektromágnest úgy tervezték meg, és úgy szerelték be, hogy az nem volt
elmozdítható.

A hatszögletű fémszerkezet körülbelül 90 dekagramm súlyú és így néz ki:

Található benne egy fekete műgumihoz hasonló rész, amely hasonló módon zárja az
áramkört, mint ahogy az a videójáték-vezérlőknél van. Ez a dolog tartja a hatszögletű fémet és
kapcsolatban áll egy háromszög-alakú fémmel ugyanazon a hat ponton.

A háromszögletű fémdarabot az alábbi ábra szemlélteti:

206
Tehát ezt a hatszögletű fémdarabot használják arra, hogy rögzített állásban tartsák az
ugyancsak hatszögletű fémszerkezetet, és összekössék azt az elektromágnessel.

Alan Yu azt követően, hogy áramot nem vezető szigetelőanyaggal fedte be az elektromágnest,
ezután a többi fémrészeket is lefedte szigetelő anyagokkal. Így próbálta megakadályozni,
hogy az elektromágnes sugarakat bocsáthasson ki. Miután ezt a változtatást elvégezte a saját
autóján, többé nem érezte azt az abnormálisnak tekinthető szédülést és kábultságot, amelyet
korábban már rövidtávú vezetésnél is érzett. Vannak, akik azt állítják, hogy ez az
elektromágnes egy érzékelő-szerkezet, és ez határozza meg a kormánykerék helyzetét. Ezt
Alan Yu a leghatározottabban tagadja, mert, amikor a hadseregnél meg kellett tanulnia autót
vezetnie, először a műszaki ismereteket és a karbantartást kellett a legalaposabban
elsajátítania. Tehát nemcsak az Amerikában szokásos karbantartást tudja elvégezni, hanem a
motor optimális teljesítményének biztosításához szükséges beállítást és tunningot is. Ezért
tudja biztosan megállapítani, hogy melyek azok a szerkezeti elemek, amelyek szükségesek és
melyek nem. Így például ha a háromszögletű fém szükséges a kerék helyzetének a
meghatározásához, akkor ugyanerre a célra nincs szükség a hatszögletű fémszerkezetre.

A lényeges az, hogy az elektromágnes és a hatszögletű fém ki tud bocsátani elektromágneses

hullámokat. Miután Alan Yu teljesen normálisan tudta vezetni az autóját azt követően is, hogy
kiszerelte a vastag és súlyos hatszögletű fémet, arra utal, hogy az nem szükséges az autó
normális működéséhez. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy az autókonstruktőrök és
gyártók arra törekednek, hogy a nélkülözhető részeket kiiktassák és így csökkentsék az autó
súlyát, és növeljék teljesítményét, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy e vezetéshez nem
szükséges szerkezetek valamilyen más célt szolgálnak. Bárki, aki kétségbe vonja ezeket az
állításokat, vizsgálja meg maga is személyesen - vagy hozzáértő szakember segítségével - a
saját autóját.

További bizonyíték, hogy abban a fém keretben, amely elválasztja a vezető és az utas ajtaját,
van egy drótvezeték, amely az áramot továbbítja a hátsó ajtóban lévő ajtóvilágításhoz. Alan
Yu úgy találta, hogy ez a drótvezeték négy részre van osztva. A legfurcsábbnak azt találta,
hogy az egyik közülük hozzá van kötve a fémkereten belül valami olyasmihez, amely egy
dobozhoz hasonlóan volt betakarva, befedve. Így nehezen látható, de ez a drót szállítja az
elektromos áramot valamihez, ami ebben a dobozban van. Alan Yu ezt a drótot elvágta, és
mégis normálisan tudja használni autóját. Az autó mindkét oldalán lévő fémkeretek
tartalmazzák ezt a megoldást. Az egyik oldalon lévő fémkeret a vezető oldalán van. Ha az
agyhullámokat összegyűjtő szerkezet a kereten belül, közel a vezető fejéhez található, akkor
nemcsak olvasni lehet az autót vezető személynek a gondolatait, de szavakat is lehet
továbbítani az agyához, amely feszült állapotot idézhet elő, vagy pedig olyan elektromágneses
besugárzásban részesíthetik, amely szédülést okoz, és autóbalesethez vezethet.

Létezik egy olyan elektromos vezeték is, amely akár negatív, akár pozitív töltésű áramot is
vezethet. Ennek a vezetéknek a végén van egy lekerekített hurok, amely kapcsolatban áll egy
csavarral, amely viszont összeköttetésben van az autó karosszériájával. Ez a drótvezeték el
van rejtve az autó karosszériájában a vezető lába közelében. Ez a drótvezeték be van fedve a
rögzített plasztik szőnyeggel, amely nem elmozdítható. Az első ajtó mindkét oldalán
megtalálható ugyanez a vezeték, amely összeköttetésben áll az autó karosszériájával.

207
Amikor Alan Yu eltávolította ezeket a drótvezetékeket, rájött, hogy egy ilyen vezeték még
mindig maradt az autója karosszériájában. Bebizonyosodott, hogy az acélkeretben lévő
drótvezeték ténylegesen azt a célt szolgálta, amit róla Alan Yu feltételezett. A kormánykerék
tengelye kibocsátja az elektromágneses hullámokat és a keretbe rejtett doboz összegyűjti az
agyhullámokat. Ha az agykontroll távirányítói balesetet akarnak előidézni, akkor a tengelybe
elhelyezett mágnessel nagyerejű elektromágneses sugárzást kell kibocsátaniuk, amely az autó
vezetőjét elkábítja. Amikor lényegesen csökken az autó vezetőjének koncentrációs képessége,
akkor könnyen elaludhat. Ez a fajta elalvás abban különbözik a normális fáradtságtól, hogy az
fokozatosan alakul ki, és az emberi szervezet ebben az esetben olyan válaszreakciókat aktivál,
amelyek elősegítik az ébren maradást. Ez lehetővé teszi az autó vezetője számára, hogy
pihenést iktasson be. Ha viszont nagy erejű elektromágneses besugárzástól lesz álmos vagy
kábult, akkor ez hirtelen történik, és egyes esetekben a vezető el is ájulhat. Ezért különösen
azok az autóvezetők, akik nem számolnak a távirányítású agykontroll lehetőségével,
veszélyes helyzetbe kerülnek, és súlyos balesetet okozhatnak.

A kétkedőknek módjukban áll, hogy szakemberekkel átvizsgáltassák autójukat, és választ

kapjanak arra, hogy mi azoknak a beépített szerkezeteknek és vezetékeknek a célja, amelyek
egyébként nem szükségesek az autó normális működtetéséhez, és ezért korábban nem is
kerültek beépítésre. Ha viszont ez mégis bizonyítható valóság, akkor arra is keresniük kell a
választ, hogy mi ennek a valódi célja. A távirányítású agykontroll-berendezések működtetői el
tudják olvasni az autó vezetőjének a gondolatait. Ezenkívül a szívre irányított erőteljes
elektromágneses besugárzással - látszólag természetes okból bekövetkezett - halált tud
okozni, vagy a már ismertetett módon balesetet előidézni.

Állítása alátámasztására Alan Yu - többek között - egy másik kínai származású amerikait
idéz, akinek Internetes címét is megadja: Dallas, Texas, USA - john@jho.com. Eszerint egy
dallasi nagy telekommunikációs cég Los Angeles belvárosában kipróbált egy PCS (Personal
Communication System) rendszert, amelyhez arra volt szüksége, hogy a lámpatartó
oszlopokra kis vevőkészülékeket helyezzen el. Amikor a műszakiak felszerelték ezeket a kis
berendezéseket, ismeretlen rendeltetésű kis dobozkákat találtak felfüggesztve a
lámpaoszlopokra és még a legképzettebb szerelő sem tudta megmondani, hogy mi ezeknek a
funkciója. Az egyik szerelő hozzányúlt ehhez a dobozkához és néhány napra rá a vállalat
dallasi központjában felhívták telefonon, majd figyelmeztették, hogy ne nyúljon többé
ezekhez a dobozokhoz. A telefonhívó az FBI volt. Legalább két kérdésre kell itt válaszolni:

Mi ezeknek a dobozoknak a rendeltetése? Hogyan kapcsolódik hozzájuk az FBI?

208
Alan Yu, amióta autójából kiszerelte a távirányítású agykontrollhoz szükséges eszközöket,
azóta nem küszködik leküzdhetetlen alvási kényszerrel, ami korábban olyan rövid távú
utazásokon is rátört, amikor, pl. csak a közeli iskolába vitte el gyermekét. Természetesen fel
lehet vetni a kérdést, hogy mit szólnak mindehhez az autógyártó vállalatok Amerikában és
mindazokban az országokban, amelyek beszállítanak az amerikai autópiacra. Az egyértelmű,
hogy a gyártó vállalatok abban érdekeltek, hogy az erre vonatkozó tények és bizonyítékok
titokban maradjanak. Az is nyilvánvaló, hogy csak magas fokú műszaki ismeretekkel
rendelkező személy képes szétszerelni saját autóját és meggyőződni mindarról, amit Alan Yu
és sokan mások állítanak, és amelyre vonatkozóan szinte korlátlan mennyiségben található
anyag az Interneten. Ha pedig a bizonyítási teher azon van, aki állít valamit, akkor a
távirányítású agykontrolltól szenvedőkre hárul az a teher, hogy saját autóikat felkészült
szakemberekkel átvizsgáltassák és az eredményeket széles körben ismerté tegyék. A
gyártóvállalatok ellenérdekűek, tehát mindent el fognak követni azért, hogy az erre vonatkozó
tényfeltáró tevékenységet megakadályozzák, vagy ha ezt nem tudják megtenni, akkor ez erre
vonatkozó tényeket elhallgassák és elzárják a széles közvélemény elől. De abból még, hogy
az ellenérdekű vállalatok vonatkozó adatokat nem közlik a veszélyeztetett lakossággal, még
nem következik, hogy az állítások minden alapot nélkülöznek.

Ma már arra is hivatkoznak, hogy az autólopások megelőzésére, illetve gyors és eredményes

felderítésére van szükség a szatelliták bekapcsolásával végzett nyomkövetésre. Ez bizonyos
esetekben indokolhatja az adó-vevő készülékek jelenlétét. Szakértői vizsgálat azonban azt is
meg tudja állapítani, hogy a műholdas kapcsolattartásra vajon pont olyan eszközökre és
technológiára van-e szükség, mint az agyműködés eletromágneses sugárzással történő táv-
befolyásolásához? S vajon igényt tart-e minden autótulajdonos a műholdas nyomkövetésre?
És tudják-e az autóvásárlók, hogy agykontrollra alkalmas berendezésekkel is fel van szerelve
az az autó, amit éppen megvettek?

A civil szervezeteknek ki kellene kényszerítenie a demokratikusan megválasztott

képviselőiktől, hogy a hatóságok végezzék el ezeket a vizsgálatokat a civil szervezetek
közreműködése és ellenőrzése mellett. Az így feltárt ténymegállapításokat pedig a
tömegtájékoztatási intézményrendszer útján nyilvánosságra kellene hozni. Ha egy ilyen
alapos vizsgálat is azt derítené ki, hogy Alan Yu-nak és társainak az állításai
megalapozatlanok, csak akkor lehetne felelősségteljesen félretolni az egészet. Ha azonban e
megállapításokat egybevetjük az agykontrollra vonatkozó eddig már bizonyított ismeretekkel
és tényanyaggal, akkor már hatósági vizsgálat lefolytatása előtt is hitelesnek tekinthetjük őket.

Alan Yu, mint bevándorló amerikai, természetesen rendkívül tiszteli választott hazájának
alkotmányát. Az a meggyőződése alakult ki, hogy azok az állami alkalmazottak, akik titokban
használják az agykontroll technológiát gyanútlan amerikai polgárokkal szemben, valójában
megszegik az amerikai alkotmányt. Ha már létezik ez a fegyverfajta, akkor legitimnek
tekinthető, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei is rendelkezzenek vele. De ennek a
fegyverzetnek a használatát a társadalom szigorú ellenőrzése alá kellene helyezni, hogy csak
rendeltetésszerűen lehessen, kizárólag a nemzetbiztonság érdekében használni. E
technológiának csak egyes részletei váltak eddig ismerté a szigorú titkosítás miatt. Ezért még
mindig le lehet tagadni ezeket a fegyvereket. Ez annak dacára lehetséges, hogy az eddig
ismertté vált tények alapján több elnöki és kongresszusi vizsgálat is folytatott e tárgyban
vizsgálódást. A polgárok túlnyomó része tájékozatlan, és ezért még nem kényszerítették ki e
rendkívül veszélyes fegyverzet törvényi szabályozását és korlátozását.

209
A törvényi korlátok megakadályoznák, hogy egy privilegizált csoport, számítva arra, hogy a
felkészületlen polgárok nem tudják sem leleplezni ezt a fegyvert, sem megtalálni azokat a
személyeket, akik vele visszaélnek, felelőtlenül használhassa ezt a technológiát a
törvénytisztelő állampolgárok zaklatására.

Alan Yu már idézett tanulmányában elmondja, hogy tapasztalatai szerint a távirányítású

tudatolvasó géppel először megzavarják a kiiktatni szándékozott célszemély tudatműködését.
Ha ez nem sikerül, akkor lehetőleg autóbalesetet idéznek elő az autópályán, ha pedig ez sem
sikerül, akkor oly módon helyezik sugárzás alá az illetőt, hogy az fokozatosan megbetegedik,
ami végül is a halálához vezet. Mivel itt tehát nem csupán elektromágneses hullámok
segítségével történő megfigyelésről, tudatbefolyásolásról van szó, hanem olyan fegyver
alkalmazásáról, amely súlyosan árt az egészségnek, s fájdalmat okozva megbünteti a
célszemélyt, sőt az életét is fenyegeti, ezért ez a rendszer nem maradhat szabályozás és
ellenőrzés nélkül. A tajvani hadseregben az ő hatáskörébe tartozott e fegyvereknek a
kifizetése, s arra is alkalma volt, hogy tájékozódjon ezek hatékonyságáról. Ha pedig ezt már
több mint 10 évvel ezelőtt eredményesen használták Tajvanon, akkor logikusan lehet
feltételezni, hogy hasonlóan, vagy még hatékonyabban lehet felhasználni ezeket az Egyesült
Államokban.

Alan Yu végül összefoglalja, miként lehet kideríteni, hogy valakivel szemben bevetették-e
már az elektromágneses technológiával működtetett eszközöket? Eszerint egy egészséges,
kiegyensúlyozott lelki állapotban lévő személynek, aki kipihent és egyéb stressz-hatás sem
érte, a következőkre kell figyelnie:

1. Amikor alszik, és váratlanul nagyon régen történt eseményekről álmodik, gondoljon arra,
hogy normális körülmények között egy ember arról álmodik, hogy a közeli napokban mit tett,
kivel találkozott vagy mit szándékozik tenni? Ha tehát álmában hirtelen évekkel korábbi
emlékképek bukkannak fel, akkor az az álom nem hozzá tartozik, hanem az elektromágneses
gondolatolvasó gép kezelője akart korábbi életszakaszáról információkat megtudni.

2. Ha valaki úgy érzi, hogy rendkívül könnyen alszik el nappal, vagy hirtelen megváltoztatja
alvási idejét, s alvását számos álom kíséri, ez is a gépezet működésére utalhat.

3. Ha valaki egyedül tartózkodik hivatalában vagy otthonában, s kénytelen egy bizonyos

dologra gondolni, noha az nincs kapcsolatban azzal, amit csinál, akkor ez is elektromágneses
sugárzás jelenlétére utalhat. Ha tehát valaki megpróbál bizonyos dolgokra nem gondolni, de
képtelen kényszeres gondolataitól megszabadulni, akkor csaknem biztos, hogy ezek a
gondolatok nem az ő gondolatai. Elképzelhető, hogy csupán a rendszer működtetője lapoz az
agyában, mint egy könyvben, keresve a számára fontos információkat.

4. Ha valaki sokkal könnyedébben alszik el, mint korábban szokott, és nem tud időben
felébredni, s ebben a helyzetben sokat álmodik, akkor ez már az elektromágneses behatás
következménye lehet.

5. Végül, ha az alvási idő hosszabb a szokásosnál és mégis kábultan ébred az illető, akkor
szintén lehetséges az illetéktelen külső beavatkozás. Ha sok az álom, az megerősítheti a
gondolatolvasó gép működését, ha viszont nincs álom, akkor az azt is jelentheti, hogy a
sugárberendezések kezelői valójában már nem információk szerzésére törekednek, hanem a
célszemély bántalmazására.

210
Alan Yu végül megmagyarázza, hogy azért nyilatkozhat ezekről a kérdésekről, mert már nem
tagja a tajvani hadseregnek, és régóta amerikai állampolgár. De lelkiismereti okokból
továbbra is betartja a titoktartási szabályokat. Ez alól azonban a TRM gép esetében kivételt
tett. Itt nemcsak arról van szó, hogy illetéktelen személyek, megsértve más polgártársaik
emberi jogait, kifürkészik legféltettebb titkait is, hanem ezzel a gépezettel egyes kezelők
rendkívül durván és kegyetlenül vissza is élnek. Alan Yu úgy véli, hogy közszolgálatban álló
személyeknek ezt nem szabad megengedni. Egyes kezelők azonban a törvény felett állónak
képzelik magukat, mert nem kell számolniuk azzal, hogy felelősségre lesznek vonva. A
szabályozás meg azért késik, mert az emberek túlnyomó többsége nincs tájékozódva a
tudatbefolyásoló technológiák és eszközök létezéséről, és ezért nem is követelik, hogy az arra
illetékes szervek - a Kongresszus és a kormányzat - szabályozzák e rendkívül veszélyes
fegyverek használatát.

211
 7. fejezet

Az agyműködés távirányítása

Turan Rifat brit kutató 1996-ban összefoglaló tanulmányt készített a telepatikus, normális
érzékelésen túli percepcióval történő kémkedésről. (Turan Rifat 1957-ben Brighton-ban
született. Miközben doktori disszertációján dolgozott, úgy döntött, hogy természettudományos
és műszaki ismereteit felhasználva a paranormális jelenségeket kutatja. 15 éven át arra
törekedett, hogy e jelenségek fizikáját elméletileg megalapozza és párhuzamosan számos
szemináriumot tartott e témakörben. Kutatómunkája egyik nem várt következményeként
érdekösszeütközésbe került a brit titkosszolgálat MI-5 jelzést viselő részlegével. Létrehozta a
"Paranormal Management Systems" (PMS) nevű vállalatot Európában, amely a biofizikai
távhatású agykontroll területén közel került az orosz tudósok által kifejlesztett szinthez, és e
téren felülmúlja az amerikai eredményeket. D. J.)

Turan Rifat megállapításait a Nexus Magazine 1996. októberi és novemberi számaiban

megjelent "The Remote Viewing" - The ESP Espionage ("A távolbalátás" - Az ESP-vel
végzett kémkedés) című írása alapján ismertetjük. (Az ESP, vagyis az extrasensory
perception, a normális érzékelésen kívüli érzékelés rövidítése. D.J.) A távolságból történő
agykontroll iránt már az 1950-es években behatóan érdeklődtek a katonai és a hírszerző
szervezetek. A távolságból történő érzékelés kutatása a hidegháború alatt bontakozott ki, mert
lehetővé tette a biztonsági szervezetek számára olyan szigorúan őrzött helyekről is az
információk szerzését, amelyekre más módon nem tudtak behatolni. Ezen a téren az orosz
kutatók lényegesen előbbre jártak, mint az amerikaiak. Ők elsősorban a "biophysical remote
mind-control technology-t, RMCT", vagyis a távhatású biofizikai agykontroll technológiát
kutatták. Ez nem kerülte el az amerikai katonai hírszerző szervek figyelmét, akik ugyancsak
megkezdték a kísérleteket a biofizikai RMCT-vel, az 1960-as években. Ezek a kísérletek
rendkívül nehéznek bizonyultak, ezért a nyugati kutatók inkább az elektronikus technikára
összpontosítottak egészen a közelmúltig. Az amerikai hadsereg első távirányítású kutatási
programja a "Project Scangate" volt, amelyet folytatott a "Grill Flame", a "Center Lane",
a "Sunstreak" és a "Stargate".

Turan Rifat kutatóként felismerte, hogy a telepatikus távirányítás, ha működik, teljesen

átalakítja azokat az elfogadott általános tudományos tételeket, a kor tudományos világképét
kifejező paradigmát, amelyen jelenleg a valóság tudományos modellje nyugszik. A Stanford
Egyetem statisztika professzora, dr. Jessica Utts, tudományosan bizonyította, hogy a
távolbalátás jelensége (Remote Viewing, RV - phenomena) létezik. Ez megmutatta, hogy a
jelenleg érvényes tudományos szemlélet számos vonatkozásban módosításra szorul.
Miközben az emberiség kifejlesztette az atomenergiát, más vonatkozásban, így például a
valóság lényegi természetét illetően, úgy tűnik, hogy kevesebb ismerettel rendelkezik, mint
barlanglakó ősei. A szkeptikusok elvetették professzor Utts nézeteit, és tagadták, hogy
bármilyen természetfeletti jelenség (paranormal phenomena) létezhet. A tudósoknak ezt a
kényelmes álláspontját azonban elgyöngítette, hogy a katonai hírszerző szervek egyre inkább
alkalmazták a gyakorlatban az RMCT módszereit, azaz ami teoretikusan nem tűnt
lehetségesnek, egyre hatékonyabban működött a gyakorlatban.

A használók, úgy mint a hadsereg és a hírszerzés, azonban célszerűnek találták az álcázást és

ezért a CIA szóvivője, David Christian azt állította, hogy a távolbalátással nem folynak
hivatalosan kísérletek és a hírszerző közösség szerint a legjobb megoldás, ha ezt a

212
tevékenységet a magánszektorra hagyják. A magántulajdonban lévő szervezetek által
folytatott ilyen irányú kísérleteket azonban "nyugdíjba vonult" amerikai biztonsági tisztek
irányítják. Miután ez érinti az emberek széles körét, fontos kérdés, hogy elvállalnák-e ezek a
szervezetek az érdeklődők kiképzését? Ez a közérdeket szolgálná, ha az amerikai hírszerző
közösség nem volna hajlandó a paranormális (psi-able) képességekkel rendelkező személyek
felkutatására és az RMCT programokba való bevonására.

A távolbalátás tudományos alapja

Joe McMoneagle, az amerikai katonai hírszerzés nyugdíjas tisztje, 1984-ben úgy távozott a
Stargate projektből, hogy számos kitüntetést kapott, mert 150 célszemélyről tudott
információkat beszerezni RV segítségével, amelyekhez másként nem lehetett hozzájutni. A
"The Paranormal World of Paul McKenna" (Paul McKenna természetfeletti világa)
kísérlet keretében olvasni tudott Shaw Taylor tudatában. Az RV segítségével történő
behatolás módszerét más emberek agyában távérzékelésnek (remote sensing, RS) nevezik. A
biofizikai RMCT, a távolból alkalmazható biofizikai agykontroll technológia
magyarázatot adhat arra, hogy miként működik a normálistól eltérő érzékelés és a telepátia.

Turan Rifat úgy véli, hogy az erre vonatkozó tudományos ismeretek nehezen elérhetőek,
mivel vagy gyenge ezen a téren a nyugati szakértők teljesítménye, vagy az erre vonatkozó
információkat letitkosították. Az Egyesült Államokban az elektronikus RMCT-re vonatkozó
eredmények szigorú titkot képeznek. A Nexus Magazin ennek ellenére az elektronikus
RMCT-re vonatkozóan számos adatot tudott közölni, miközben rendkívül kevés ismeret áll
rendelkezésre a biofizikai RMCT-ről.

Az 1950-es évek óta az orosz tudósok vezetnek a biofizikai kutatásban. Elsősorban a

lehetséges katonai felhasználásra összpontosítottak. Ezen belül is a telekinézisre, vagyis a
távollévő objektumok mozgatásának a képességére, valamint a psi-génekre ("psi genes"),
amelyek elősegítik és közvetítik az RV-t (távolbalátást), valamint a telekinézisben szerepet
játszó biofizikai mezőket. Mindez abba az irányba befolyásolta az orosz tudósokat, hogy
feltárják a távolbalátás biológiai alapjait. Ahhoz, hogy az RV működjön, valaminek el kell
hagynia a testet azért, hogy a távollévő helyszínek láthatóvá váljanak. Az eddigi kutatási
eredmények arra utalnak, hogy az RV biofizikai mezőeffektusokat használ a testen kívüli
érzékeléshez. Az orosz tudósok kifejlesztettek biofizikai RMCT-drogokat, behatóan
foglalkoztak a hipnózissal, az agysebészettel, az elektronikus implantátumok
technológiájával, továbbá elektromágneses, elektrosztatikus mágneses és pszichotronikus
eszközökkel azért, hogy fokozzák azoknak a lappangó psi-képességeit, akiket gondosan
kiválasztottak a psi-képességgel rendelkezők közül.

Az amerikaiak is kutatásokat végeztek ebben az irányban egy titkos földalatti bázison. Ma

már elektronikus extra-kiterjedésű bejáratokkal ("electronic extradimensional doorways") is
kísérleteznek, amelyek nagymértékben növelik a távhatású tudatbefolyásolás lehetőségeit.
Ismert tény, hogy a fizikai testet elektromágneses energiaköpeny veszi körül. A szemek
felfogják a fotonszerű sugárzásokat (a foton az elektromágneses sugárzás energiájának elemi
részecskéje, kvantuma, D. J.), de az így nyert információk 90 %-a kiszűrődik a thalamus-ban
(a thalamus a látódomb, a látótelep orvosi elnevezése. D. J.) és a megmaradt rész
beilleszkedik a látási-tudati mintába ("visual-mental model"), amelyet a valóságnak látunk.
Ha a látási-érzékelés szűrés-nélkülivé tehető, akkor láthatóvá válik az egyes embereket
körülvevő kisugárzás, az aura.

213
Elektromágneses mező által kiváltott kálcium-kibocsátás

Az elektromágneses mező által kiváltott kálcium-kibocsátás hatásai (EMF-Induced

Calcium Efflux Events) akkor kerültek a vizsgálódás látókörébe, amikor felismerték, hogy a
kálcium-kibocsátás érzékenyen beavatkozik az agy működésébe. Az amerikai kormányzat az
emberi magatartás elektromágneses sugárzással történő befolyásolásával kapcsolatos
kísérletek után kezdte finanszírozni az elektronikus RMCT kutatását. Az agy különösen
alacsony frekvenciájú ELF (extra-low-frequency) mikrohullámokkal történő stimulációja
bizonyíthatóan befolyásolta az agy tevékenységét a távhatású biofizikai agykontrollt illetően.
Ez a módszer képezi az amerikai RMCT kutatás alapját. De a testet körülvevő
elektromágneses mező befolyásolható másfajta elektromágneses sugárzással is, így
elektromos és mágneses mezőkkel.

Dr. Ross Adey, a Dél-kaliforniai Egyetem agykutató központjának, jelenleg pedig az

ugyancsak Kaliforniában lévő Loma Linda Egyetem orvosi karának a kutatója, részt vett a
CIA Pandora projektjében. Azt kutatta, hogy miként lehet elektromágneses eszközökkel
specifikus magatartásmódosításokat végrehajtani, valamint olyan kálcium-kiáramlást
kiváltani, amelyek beavatkoznak az agy funkcióiba. Dr. Adey bebizonyította, hogy a
szervezet reagál az elektromágneses sugárzásra. A válasz attól függött, hogy az alkalmazott
mikrohullámú sugárzásnak milyen volt a frekvenciája (rezgésszáma), az amplitúdója
(rezgéstágassága) és a dózisa (adagja, mennyisége). Az 1980-as években dr. Adey olyan
kísérleteket végzett, amelyekhez továbbító hullámként ELF-hullámokkal modulált
mikrohullámokat használt azért, hogy megváltoztassa az agyszövet válaszreakcióit. A macska
agyszövettel végzett kísérletek feltárták, hogy a kálcium-ionok kötését a neuron-helyekhez
befolyásolták a gyenge elektromágneses mezők. Ezeknek a mezőknek a frekvenciája és az
amplitúdója hasonló volt azokhoz a mezőkhöz, amelyek az emlősöknél találhatóak, és
amelyeket észleltek elektroenkefalográffal. Dr. Adey kimutatta, hogy egy 147 MHz-es mező,
amely az agyszövet szintjén négyzetcentiméterenként 0,8 milliwatt erősséget jelent, arra
késztette a besugárzott agyszövetet, hogy kálcium-ionokat bocsásson, illetve áramoltasson ki.
Ez a jelenség csak akkor volt észlelhető, amikor a hordozó mikrohullámok ELF modulációja
6-20-ig terjedő amplitúdójú volt. A maximális stimuláció 16 herznél következett be.

Hasonló hullámformájú mikrohullámokat használt egy amerikai kutatási létesítménynél C. S.

Blackman, aki a ma már világszerte rendszeresített RMCT eszközök elméletével
foglalkozott. Feljegyzett egy sor mikrohullámú sugárzási paramétert. A leghatásosabbnak a
0,75 milliwatt/cm2 sugárzás hatását találta, mert ez váltotta ki a neuronokból a legnagyobb
mennyiségű kálcium-kiáramlást. Adey megismételte Blackman kísérleteit és megerősítette,
hogy 450 Mherz-es mikrohullámú-vivőhullám - amelynek amplitúdóját 16 Herz-es ELF
hullámmal modulálták - hatóterülete 0,1 és 1 milliwatt/cm2 között van. Úgy találta, hogy az
ilyen paraméterekkel rendelkező elektromágneses hatások váltják ki a legnagyobb kálcium-
kiáramlást a neuronokban. Más elektromágneses paraméterek használata nem váltott ki
válaszreakciót. További megfigyelés volt az, hogy az agyszövet hasonló frekvenciájú és
amplitúdójú válaszokat adott akár stimulálták, akár csillapították. Minthogy a neuronokra
hatást gyakorolnak az elektromágneses mezők, így a testünket körülvevő elektromágneses
köpeny szintén hat az agy működésére. Ennek az a mechanizmusa, hogy a rendkívül alacsony
frekvenciájú mikrohullámok hatást gyakorolnak a kálcium-kibocsátásra a neuronokban, amely
kísérő jelenségként viszont hosszú- és rövidtávon felerősíti a neuronok hatását az
emlékezésre.

A stratégiai elektronikus fegyverzet

214
Turan Rifat úgy látja, hogy elkerülhetetlen volt az így szerzett ismeretek katonai és hírszerzési
érdekek szolgálatába való állítása, és az elektronikus RMCT fegyverrendszerek kifejlesztése.
A brit tudós szerint ezek a fegyverek számos fajtába sorolhatók. A legegyszerűbb az alacsony
amplitúdójú mikrohullámok használata, vagyis 10.000 mikrowatt négyzetcentiméterenként,
amely melegérző pontokat hagy a célszemély testén, azokon a helyeken, ahol gyenge a
véráramlás, úgy, mint a szemeknél és az epehólyagnál. A mikrohullámok felmelegítik a
szövetet, amelyekben nincs vérkeringés, amely eltávolíthatná a túlzott meleget. Az áldozat
nem érez semmit, de heveny és krónikus betegségek lépnek fel ezeken a területeken. A
nyugati titkosszolgálatok arra használják ezt a technológiát, hogy véglegesen kikapcsolják
azokat a "felforgató elemeket", amelyeket másképp nem tudnak elriasztani. Amikor ELF-re
modulált mikrohullámokat alkalmaznak, azokat az agyhullámok különböző mintáihoz
hangolják. Ezeket készenléti egységeknek (preparation sets) nevezik, és a test által végzett
valamennyi mechanikus mozgás számára léteznek ilyen agyhullám-minták.

Vannak tehát specifikus izgalmi állapotot fokozó képességek, amelyek csak különleges
emocionális állapotban léteznek. A hírszerző szervek távirányító szakemberei távolból történő
kondicionálással létre tudnak hozni olyan információ-feldolgozó hatásokat, amelyek izgalmi
reakciókat, tudatalatti stresszt és dühödt magatartást válthatnak ki. E hatások fokozzák a
befolyásolhatóságot és szuggerálhatóságot azáltal, hogy gátolják a magasabb szintű lelki
funkciókat és magatartási mintákat. Állítólag a CIA és az MI-5 ezt a technológiát alkalmazza
a nyilvánosság előtt sokat szereplő "felforgató elemek" magatartásának a módosítására.

Turan Rifat szerint a fejlettebb elektronikus RMCT-ét, az ELF-modulációjú molekuláris

rezgéskeltőket (masers) használják a hosszútávú, átható, támadó-jellegű elektromágneses
agykontrollhoz. A Doppler-effektust alkalmazó kihallgató (vallató) RMCT maser-ek
segítségével a célszemély agyműködését nagy távolságból is elemezni lehet, és ha az
"felforgatónak" találtatik, akkor nagy távolságból is módosítható. (A Doppler-effektus
hullámok frekvenciájának a megváltozását jelenti a hullámforrás és az észlelő egymáshoz
képest történt elmozdulása következtében. Közeledéskor a hang magasabbá válik, a szín pedig
az ibolya felé tolódik el. Ezt a jelenséget Ch. Doppler osztrák fizikusról nevezték el. D. J.) E
technikának a fejlődése és az alacsony frekvenciájú elektromágneses sugárzás igénybevétele a
falakon keresztül hatoló megfigyelésre, lehetővé tette az amerikai hírszerző szolgálatok
számára, hogy jelentősen előre lépjenek a szintetikus telepátia terén. Az ez irányú kísérletek
nagy részét a CIA finanszírozta a Pandora-projekt keretében. Ezt használták a RHIC-EDOM
elnevezésű eszköz létrehozására (Radio Hypnotic Intracerebral Control - Electronic
Dissolution of Memory - A nagyagy rádióhipnotikus kontrollja - Az emlékezet elektronikus
törlése), amelyet állítólag a hipnotikus transzállapot kikényszerített előidézésére használtak,
amikor elraboltak személyeket, vagy civileket használtak kísérletezésre.

A távolbalátás, mint biofizikai mezőhatás

Turan Rifat elsősorban a paranormális jelenségek biológiai és biofizikai alapjait kutatta. Arra
kereste a választ, hogy a testben lévő elektromágneses mező kisugározható-e a testen kívülre?
Dr. Ross Adey beazonosította azt a kapcsolatot, amelyen keresztül az elektromágneses mezők
közvetlen hatást gyakorolhatnak az agyra. Felmerült a kérdés, hogy mozgásban lévő biofizikai
elektromágneses mező összegyűjthet-e úgy információkat, hogy az alapul szolgálhasson a
távolbalátáshoz? Ezek az elektromágneses mezők fel tudják venni az információt, és
továbbítani tudják az agyhoz az előbb említett mechanizmus útján. Ezért ez érvényes és
szilárd alapja lehet a távolbalátásnak. A teljes kép azonban több ennél. A távolbalátás
működtetői a csillagrendszerekig utazhatnak oda és vissza az időben, és beléphetnek az olyan

215
amerikai létesítményekbe, amelyeket fémből készült Faraday-ketrecek, és elektromágneses
generátorokkal működtetett repülési csapda véd. Mindez arra utal, hogy vannak olyan
jelenségek, amelyeket az Einstein speciális relativitás elméletében leírt törvényszerűségek,
valamint Maxwell egyenletei nem korlátoznak, és ezek teszik lehetővé hordozóként a
távolbalátást.

Feltételezhető, hogy amerikai tudósok a távolbalátás lehetőségeit kutatva megtanulták

manipulálni az elektromágneses mező hatásait, és távolbalátási kísérleteikhez a psi-hatások
(psi-effektek) elektronikus felerősítését vették igénybe. Ez a módszer képezi az alapját a
biológiai szintetikus telepátiával való kísérleteknek. Az elektromágneses mezőket használják
a rejtett psi-gének (latent psi-gene) aktivizálásához, használható szintre hozásához. Turan
Rifat úgy véli, hogy eddig csak a felszínt érintő eredményeket értek el.

Dr. Ross Adey bizonyította, hogy 6-20-ig terjedő Hz frekvencia szükséges ahhoz, hogy a
neuronok kálciumot bocsássanak ki. Az átlagemberek arra vannak beállítódva, hogy a magas
bétahullámokon funkcionáljanak, amely elektroenkefalográffal mért agyhullámaik
frekvenciáját a 20 Hz-es szint fölé viszi. Ez azt jelenti, hogy nem állnak kapcsolatban a
neuronok kálcium-kibocsátásával összefüggő hatásokkal. Turan Rifat úgy gondolja, hogy ha
ezek a hatások a távolbalátás és más psi-tevékenységek integráns részét képeznék, akkor az
átlagemberek a psi-képességek szempontjából visszamaradottnak tekinthetők, akik nem
képesek felmutatni olyan parapszichológiai adottságokat, amelyek figyelembe vehetők
lennének.

A 7 és 14 Hz rezgésszám közti alfa-hullámok tudatos működtetésének az elsajátítása

megnyitja az utat a psi-képességek felé. Ha ugyanis a neuronok kálcium-kibocsátásának
hatásai döntő fontosságúak a psi-tevékenységhez, akkor máris ésszerű magyarázatot találunk
arra, hogy az alfa-hullámokra való átállás és ennek biológiai visszacsatolása felkészíthet egy
embert a paranormális működésre. Ed Dames nyugalmazott őrnagy szerint a katonai
távolbalátók theta-szinten működnek. Ennek az agyhullámnak a frekvenciája 4 és 7 Hz
között van. Lehetséges, hogy a 6 és 20 Hz-es tartománynál lényegesen alacsonyabb
rezgésszámú agyhullámok sokkal hatékonyabbak a psi-tevékenység számára. Az
elektromágneses hullám energiája szoros kapcsolatban van a frekvenciával. Ha csökkentjük
az agyhullámok frekvenciáját, akkor kevesebb energiával gondolkodhatunk, és ezért a
biofizikai távolbalátáshoz szükséges közvetítő eszköz hatékonyabb.

Annak megértéséhez, hogy mi történik az RMCT hatások elektromágneses sávszélességén túl,

bizonyos fizikai törvényszerűségeket újra kell gondolni. A XX. század elején alkotta meg
Einstein az általános relativitás-elméletet, amely a tér-idő görbületet összekapcsolta a
gravitációval. Einstein úgy találta, hogy a tömeg-energia összege (energy-momentum
tensor) nem egyenlő az úgynevezett Ricci-tensor-ral. Einsteinnek ezért egyenletét ki kellett
egyensúlyoznia. Turan Rifat arra kereste a választ, hogy ennek miért kell így lennie? Mert ha
így van, akkor az arra utal, hogy a valóság kettős természetű. A valóság kettős természetéről
már sokat írtak. Ezért Turan Rifat úgy vélte, hogy a távolbalátás lehet az a biofizikai
mezőhatás, amely átlép ebbe a párhuzamos valóságba. Ha pedig ez így van, akkor az
emberiség mai tudása a valóság természetéről eléggé korlátozott, és csaknem vak ezzel a
második valósággal szemben, amely érintkezik az elsővel, a sajátjával, és ez a második csak a
kvantumok világában válik megismerhetővé az emberek számára. (A kvantum a fizikában az
anyagi részecskét, illetve a hozzá tartozó mennyiséget jelöli. A kvantumbiológia pedig a
biológiának az irányzata, amely a biológiai jelenségek értelmezésére a kvantumfizika elveit és
módszereit alkalmazza. A kvantumelmélet pedig az anyagi jelenségek egységes magyarázatát

216
célzó olyan mikrofizikai elmélet, amely az energia és más fizikai mennyiségek
kvantumtermészetét, azaz meghatározott, elkülönült adagokból álló tulajdonságát veszi
alapul. D. J.)

Ezt a párhuzamos valóságot az ébren álmodásban, a testen kívüli tapasztalatokban

észlelhetjük. Az ausztráliai bennszülöttek sokat tudnak az álomban megnyilvánuló
tisztánlátásról. A távolbalátók újra tanulják azokat a képességeket, amelyekkel őseik ezer
évvel ezelőtt még rendelkeztek. Turan Rifat kísérletek alapján úgy gondolja, hogy az álomban
megnyilvánuló valóság (dreamtime reality) nem elektromágneses természetű, de
elektromágneses mezők hatásaiból tevődik össze. Ezek a mezőhatások képezik a biofizikai, a
biotronikus és a bioplazmikus jelenségek alapját. Az Amerikában alkalmazott elektronikus
RMCT agykontroll eszközök és fegyverek utánozzák ezeket a magasabbrendű
elektromágneses mezőhatásokat.

A psi-gének kiválasztódása

Feltételezhető, hogy a távolbalátás jelentősen segíthette a gyűjtögető, vadászó életmódot

folytató embereket. A vadásznak, aki nagy távolságból felismerte a vadat, nagyobb esélye volt
a túlélésre. Ez arra is utal, hogy a psi-génekkel rendelkezők kiválasztódtak. Ezért a
gyűjtögető, vadászó időszakban az ember psi-génjei erősödtek. A földművelésre való
áttéréssel ez a kiválasztódási kényszer csökkent. A magas kultúrák embere bizonyos fokig
elveszítette psi-génjeit, miközben Ausztrália őslakói, vagy a Kalahári-sivatag busmanjai még
mindig rendelkeznek a távolbalátás képességével. Csak azokban a kultúrákban maradtak fenn
nagy számban psi-génnel rendelkező egyedek, amelyekben nem üldözték a paranormális
képességeket. Az észak-amerikai indiánok például tiszteletben tartották ezeket a
képességeket. Európában, a középkorban üldözték azokat a nőket, akik psi-génekkel
rendelkeztek és a boszorkányégetés kiszelektálta őket a lakosságból. Turan Rifat úgy
gondolja, hogy az európai férfiak körében több psi-génnel rendelkezőt lehetne ma találni,
mint a nők között.

Az egykori Szovjetunióban évtizedeken át folytak a kutatások a psi-génekkel. A KGB

ügynökei azt az utasítást kapták, hogy gyűjtsék össze azokat a személyeket, akik paranormális
képességeket mutatnak, hogy bekapcsolhassák őket a parapszichológiai kutatásokba.
Amerikában csak az 1960-as években kezdték meg az ezirányú tevékenységet, és a kutatást a
"new age" jelenségeire és módszereire alapozták, ezért a biofizikai mező-jelenségek terén
nem értek el áttörést, mert a "new age"-gondolkodás akadályozta a tudományos
megközelítést. 1995-ben fordulat történt a biofizikai RMCT irányában. Ennek a fordulatnak
az álcázására a CIA kibocsátott olyan félrevezető nyilatkozatot, amely szerint az Egyesült
Államokban abbahagyták a biofizikai RMCT-vel kapcsolatos kísérleteket.

Turan Rifat arra az eredményre jutott, hogy léteznek elsődleges és másodlagos psi-gének. Az
elsődleges psi-gének azok, amelyek fokozzák az RMCT képességet specifikus gének
segítségével (ezek úgy működnek, mint biofizikai elemek), továbbá más olyan jelenségek
segítségével, amelyek a biofizikai folyamatban, a raktározásban és a hasznosításban
észlelhetőek. A másodlagos psi-gének azok, amelyek megkönnyítik a biofizikai integrációt a
szervezettel, és amelyek genetikailag meghatározzák a gazdagabb ideghálózatokat, és az
idegrendszer magasabb rendű működését, hogy csatlakozhasson a biofizikai energiához. Úgy
tűnik tehát, hogy bizonyos emberi testek a természetes pszichotronikus generátorokhoz
hasonlóan működnek, és képesek a psi-energia tárolására.

217
A rejtett távolbalátó képességek bekapcsolása

A nyugati ember általános stressz-szintje magas, és emiatt a rendkívül erős neurohormonális

és elektromos ingerek úgy tűnik, hogy kikapcsolják a psi-géneket. A túlzott ingerlés
következtében átkapcsol a daganatképző génekhez (oncogenes) és ez rákbetegséget okoz. Ez
egyben azt is jelenti, hogy a természetfelettinek tekintett paranormális képességek ritkák az
átlagnépességben, és nincs meg az a gyakorisága, amely szükséges lenne a tudományos
igazolásához. Mindebből az is következik, hogy a stressz csökkentésére lenne szükség ahhoz,
hogy ne kapcsolja ki a psi-géneket, és így ne akadályozza a távolbalátási képességet.

Turan Rifat úgy látja, hogy új mentális software-re (memes) van szükség a távolbalátó
programok elvégzéséhez azért, hogy a psi-jelenségekben megnöveljék a jelzés-zaj arányt
(signal-to-noise ratio). Az új mentális software megtanulása szükséges a negatív
visszacsatolási ciklus kikapcsolásához, amely az embereket izgalmi állapotban tartja. Mindez
elengedhetetlenül fontos a távolbalátás létesítéséhez. Ennek a módszernek szerves részét
alkotja a biofizikai energia felszabadításának a technikája, és a távolbalátási képességek
fejlesztése.

Mivel az emberek munka közben használják fel biofizikai energiájuk nagy részét, ezért a
távolbalátási tréning keretében meg kell mutatni az embereknek, hogy a psi-képességeket
aktivizáló memes elősegíti a természetfeletti paranormális képességek aktivizálását. Ha valaki
hatékonyabb a munkában, akkor több biofizikai energiája marad a munka utáni időszakra,
amelyet a távolbalátáshoz szükséges biofizikai test fejlesztésére fordíthat.

Az agy megtisztításának "mozi módszere" (cinema method) a távolbalátást, mint

mozgóképet használja és ez a következő lépés. Amikor a mozi vásznát figyeljük, akkor
abbahagyjuk a társalgást. Ez kikapcsolja azt a mentális párbeszédet, ami szakadatlanul folyik
a fejünkben. A mentális csend a második fő előfeltétele a távolbalátásnak. Az első a szokásos
elernyedés, ellazulás (habitual relaxation), amelyet el lehet érni a psi-képességekre alkalmassá
tevő stresszkezelési technikákkal. Az agy tehermentesítése, a figyelemnek a távolbalátásra
történő összpontosítása érdekében, a biofizikai RMCT kifejlesztésének a leghatékonyabb
módja. A távolbalátás tanulmányozásához az irányított figyelem az érzékelés megfelelő
felhasználása. Amikor létrejön az irányított figyelem, akkor azt igénybe lehet venni
nagytávolságú távolbalátásra. Először ismert helyekre vonatkozóan kell begyakorolni. Később
már kevésbé ismert helyszínekkel kapcsolatosan.

Turan Rifat megvizsgálta közelebbről azt a jelenséget, hogy a távolbalátó egyszerre két
helyen van jelen. Egyidőben lehet gyakorolni a fizikai érzékelést és észlelést a távolbalátással.
Ennek drámai vonatkozásai vannak, mert azt jelenti, hogy az emberi agy és a biofizikai
mezőhatások egymástól elkülönülve szerezhetnek tudomást a külvilágról.

Újrakonstuálni a DNS-t

(A DNS, vagyis a dezoxiribonukleinsav a sejtmag, ezen belül a kromoszómák egyik

legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító alapanyaga, amelynek döntő szerepe van az
öröklésben. D. J.)

Dr. Gerald Edelman neurofiziológus dolgozta ki a neurális Darwinizmus elméletét. Eszerint

az idegsejtek a természetes kiválasztódás keretében versengenek egymással, és ebben a
folyamatban a kiválasztódó idegsejt-csoportok neuron-hálózatokat formálnak, amelyek az

218
elsődleges tudat képességével bírnak. E folyamat ismétlődése révén kifejlődik a legmagasabb
rendű tudat, ami elvezet az emberi értelemhez. Figyelemmel dr. Ross Adey már ismertetett
kutatási eredményeire, arra is következtethetünk, hogy az agy képes a gondolkodásra,
biofizikai mezőhatások nélkül. De ezek a biofizikai mezőhatások a kálcium-kibocsátással
modulált idegi képesség révén kölcsönhatásba léphetnek az aggyal, szinergetikus módon. (A
szinergizmus több tényező egymást befolyásoló együttes, de változó hatása, egyes jelenségek
létrejöttének és egyes élőlények életbemaradásának a feltétele. D. J.) A távolbalátással és a
testen kívüli tapasztalatokkal kapcsolatos kutatás arra utal, hogy a biofizikai mezőhatásoknak
magas szintű tudatosságuk van. A biofizikai mezőhatásokban megjelenő és magasrendű
tudatra utaló mechanizmus a morfogenetikus mezőkben lezajló hasonló jellegű, darwini
kiválasztódási folyamatokból származik. (A morfológia a biológiának az élő szervezetek és az
egyes szervek alakjával és felépítésével foglalkozó része. D. J.)

Az emberi génállomány nem tartalmaz elég információt ahhoz, hogy egy "blastocyst"-et
(csírahólyag, blastula) átalakítson embrióvá. Morfogenetikus mezőhatások szükségesek
ahhoz, hogy bekapcsolják a specifikus géncsoportokat a "blastocyst"-ben. Azt történik, hogy a
biofizikai, morfogenetikus mezők egyes géneket bekapcsolnak, másokat pedig kikapcsolnak
attól függően, hogy hogyan helyezkednek el térben és időben. A biofizikai mezők tehát
nagymennyiségű olyan információt tartalmaznak, amelyek az emberi génállományban
nincsenek benne, és hogy a biofizikai mezők ellenőrizésük alatt tarthatják a géneket. Turan
Rifat ebből arra következtetett, hogy a távolbalátás praktizálóinál magas szintet ért el a
morfogenetikus mezők kifejlődése. A morfogenetikus mezők is tovább fejlődhetnek az
elsődleges tudati szintről a magasabb rendű tudat szintjére. Ez már lehetővé teszi a
nagyhatású távolbalátási képességeket, de még ennél is fontosabb, hogy a psi-képességű
egyének ki- és be tudják kapcsolni génjeiket. Rifat kifejlesztett egy technikát, amelyet
paranormális pszichoneurális immunológiának (paranormal psychoneural immunology)
nevezett el. Ennek keretében az RMCT-t használják ahhoz, hogy a morfogenetikus
mezőhatásokat a magasrendű tudatosság szintjére emeljék. Ahogyan egy génbetegségben
szenvedő betegnek a génje átalakulhat természetes módon normális változatú génné,
ugyanúgy az emberi genom is változtatható az élő szervezetben. Az RMCT-t fel lehet
használni az ember saját genom-jának a megváltoztatására. Úgy tűnik, hogy a theta-állapot
teszi lehetővé a psi-képességekkel rendelkezők számára, hogy újraírják saját DNS-üket.

Turan Rifat ezirányú kísérletei során a kromoszómák végén található telomereket próbálta
meg stimulálni. Mivel a telomerek elvesztése kapcsolatban áll az öregedéssel, a telomerek
teljesítményének a fokozása úgy lassíthatja az öregedést, hogy nem kell igénybe venni a
gyógyszerekkel való megfiatalítási módszereket a velük járó kockázatokkal együtt.

A távbefolyásolás

Létezik egy technika (sleep-wake hypnosis), amely lehetővé teszi a hipnotizőr számára, hogy
telepatikus úton hipnotikus parancsokat továbbítson a célszemélyhez, legyen az akár néhány
méter, vagy több ezer kilométer távolságra. Az ukrán Albert Ignatenkó egy TV-műsorban
bebizonyította, hogy képes felemelni, illetve csökkenteni egy tőle távoli helyen lévő személy
pulzusát. Ez a "The Paranormal World of Paul McKenna" című programban bemutatott
távbefolyásolási kísérlet (RI, remote influencing) az alapja a hipnózisnak. A psi-képességű
személy hatást tud gyakorolni távolbalátás révén egy másik személy idegsejtjeinek a
kálciumkibocsátására. Ezt hatékonyabban tudja tenni, mint az Amerikai Nemzetbiztonsági
Hivatal (NSA) a maga elektronikus mikrohullámú agykontroll eszközeivel.

219
A távbefolyásolás lehetővé teszi például, hogy a tőzsdéken dolgozó brókerek tudatát munka
közbe befolyásolja. Ezek a biofizikai mezőhatások elvileg minden ember rendelkezésére
állnak. Ha ezeket a képességeket sikerül sok emberben kifejleszteni, és hatékonyabbá tenni,
akkor a távbefolyásolás akár fenyegetést is jelenthet az Új Világrend uralkodó osztályára.

A magánszféra és a megfigyelés

A lakosság elektronikus eszközökkel történő megfigyelésének a növekedésével a magánszféra

fokozatosan eltűnik. Turan Rifat itt a saját példájára hivatkozik, mert telefonját és lakását az
oda elhelyezett lehallgató készülékek segítségével megfigyelik, továbbá az MI-5 munkatársai
lakását rendszeresen átkutatják, mikor nincs otthon. Az angliai Brighton városa tele van
videokamerákkal, amelyek a rendőrséghez vannak bekötve. A rendőrség az Angliában
létrehozott földalatti irányítórendszer egyik fontos központja. Az elektronikus leveleket és a
faxokat is rendszeresen ellenőrzik.

A biológiai jellegű távbefolyásolás és a távolbalátás azonban levehetővé teszi az ellenőrzők

ellenőrzését is. Ebben az összefüggésben a biológiai RV/RMCT úgy is felfogható, hogy
annak a segítségével a lakosság helyezheti megfigyelés alá a hatóságokat. Az Egyesült
Államokban és Nagy-Britanniában az állami szervek alkalmazzák az elektronikus RMCT-t a
belső "felforgató" elemek ellen. A biofizikai RMCT-t azonban, ha technikája kellően ismertté
válik és elterjed, bármely állampolgár használhatja az új uralmi rendszer irányítóival és
kiszolgálóival szemben.

Ez a körülmény arra kényszeríti a hatóságokat, hogy korlátozzák a lakosság megfelelő szintű

tájékoztatását a biofizikai távolbalátásról (RV - Remote Viewing) és távbefolyásolásról (RI
- Remote Influencing). Ezért van az, hogy a gomba módra szaporodó RV/RI vállalatokat
"nyugalmazott" katonai személyzet irányítja, mert ez az egyik legfőbb biztosítéka annak,
hogy a biológiai RV/RI "know-how"-ja nem fog kikerülni a civil lakossághoz. Egyelőre a
biofizikai RMCT kutatását és elsajátítását nem tiltják a törvények. Ezen a téren még mindig
az orosz kutatók járnak az élen, és úgy tűnik, hogy katonai alkalmazásában is előbbre
tartanak.

A fentiek már jelzik, hogy a távbefolyásolás és a távolbalátás, mivel hatnak a testre és más
emberekre is, ezért befolyásolással lesznek a gyógyításra, és az egészségügy egészére. De az
Európai Unió, pl. máris korlátozta tiltó rendelkezésekkel több alternatív gyógymód és kezelési
módszer alkalmazását, elsősorban a vitaminokkal és gyógynövényekkel való megelőzést.
Mindez már annak is előhírnöke lehet, amivel számolni kell a jövőben. Elképzelhető, hogy
majd illegálisnak minősül, ha valaki nem béta-szinten gondolkodik, és csak kiválasztott
kevesek előjoga lesz, hogy a psi-képességeket lehetővé tévő theta-szinten tevékenykedjenek.
A távbefolyásolás, a távolbalátás és a távirányítású agykontroll tudománya és technológiája
még igen fiatal, de rendkívül gyorsan fejlődik, és nem lehet kizárni, hogy a XXI. század egyik
meghatározó tényezőjévé válik.

A tudatbefolyásolás jelenlegi gyakorlata

A gyakorlati alkalmazás szempontjából tudatbefolyásoló agykontrollnak azokat a

módszereket tekinthetjük, amelyeket a célszemély tudása és hozzájárulása nélkül rejtve
alkalmaznak azért, hogy magatartását megváltoztassák. Erre sor kerülhet olyan helyeken, mint
a célszemély otthona, és eddig leginkább a sajátjának tartott észbeli, lelki tevékenysége,
agyműködésének egésze. Mindez megkülönbözteti az agykontrollal végrehajtott bűnözést a

220
szokásosnak és jogszerűnek tekinthető társadalmi behatástól. A normális szexuális
kapcsolatot is bűncselekménnyé alakítja át az önkéntesség helyébe lépő erőszak. A
tudatbefolyásolás egyik formája, amikor működtetői a nyilvánosság tereit használják a
célszemély zaklatására. Ilyen lehet az utca, az Internet, az elektronikus és a nyomtatott
tömegtájékoztatás. Az irányítóknak a látókörébe kerülhet találomra is egy személy. Ez akkor
alakul át agykontrollá, amikor megfigyelése rendszeressé válik, és zaklatását kombinálják a
személyes információk megszerzésével.

A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat
felhasználni tudatának és magatartásának a befolyásolására. A megfigyelési eszközök a
telefon lehallgatástól, a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális
"poloskáktól", és az Internet ellenőrzésétől, egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig,
a szuperérzékeny elektromágneses érzékelő rendszerek komputeres elemzéséig terjednek,
beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való - hozzájárulásuk nélkül történő -
beültetéséig. A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai
megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az Internet
üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az
elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását,
amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját.

Más agykontroll módszerek a hipnózist és a drogokat használják az emberek befolyásolására.

Mindezek a módszerek azonban abban megegyeznek, hogy valamennyien veszélyt és
fenyegetést jelentenek az adott személy idegrendszerére.

Az agykontroll az uralom eszköze és így e technológia elsődlegesen azért került kifejlesztésre,

mert alkalmas eszköz a hatalom gyakorlására. A társadalom nyilvánosságától elzárva dollár
milliárdokat költöttek és költenek a mai napig e technológiának a kifejlesztésére és
tökéletesítésére. Más csúcstechnológiákhoz hasonlóan, amikor létrejön, elkezd tömegessé,
olcsóbbá válni, és ennek megfelelően terjedni. Ma már nem csak állami szervezetek
rendelkeznek e technológiával, hanem a különböző magánirányítás alatt álló, rendszerint
bűnözői csoportok is. Egyes katonai szakértők egyenesen az atombomba feltalálásához
hasonlítják veszélyességben és jelentőségben a már rendelkezésre álló mikrohullámú
tömegbefolyásolási fegyvereket. Ilyen fegyverek tekintetében is folyik a versengés annak
ellenére, hogy a hidegháború már véget ért. De ezek a fegyverek az adott ország saját lakói
ellen is bevethetőek, kipróbálhatóak és alkalmazhatóak. Ennyiben még az atombombánál is
fenyegetőbb veszélyt jelentenek, mert az atomfegyverek belföldön az adott ország saját
lakossága ellen nem alkalmazhatóak. Ezzel szemben az agykontroll fegyverek titokban és
minden ellenőrzés nélkül bevethetőek.

A valódi motívumokat természetesen nem szabad összetéveszteni a dezinformációs célból

megadott hivatalos magyarázatokkal. Ma az elsődleges érv a terroristák és a terrorizmus elleni
harc, valamint a pedofil, és más bűnöző elemek felderítése és megfékezése. Ha az agykontroll
technológiát fegyvernek tekintjük, akkor szem előtt kell tartani, hogy ez elsősorban a belföldi
lakosság ellen irányuló fegyver, mert rejtetten alkalmazható, nem kell vele szükségszerűen az
életet kioltani, elégséges, ha sikerül vele biorobottá átalakítani a szabad polgárokat és így
ellenőrzés alatt tartani őket. Az emberek túlnyomó többsége ma is úgy gondolja, hogy még
nem áll a kormányzatok rendelkezésére az a lehetőség, hogy az agykontrollt tömeges
méretekben is alkalmazzák. Továbbá azt sem tudják elképzelni, hogy létezhetnek olyan
hatalmi csoportok, amelyek morálisan erre készek, és jogilag is megvan rá a lehetőségük. Az
átlagembernek nehéz felfognia, hogy léteznek olyan emberek, akik kivételezett pénzügyi és

221
vagyoni helyzetüket hatalmuk korlátlan növelésére akarják felhasználni, és akadnak olyanok
is, akik a korlátlan gazdagodás és hatalom eme megszállottait készek az etikai korlátok
félretételével kiszolgálni.

Az agykontroll eszközei alkalmasak a másik ember zaklatására, sőt kínzására. E technológia

privilégiumával rendelkezők egyelőre abban bíznak, hogy tevékenységük titokban marad,
mert a szenvedő alanyok nem tudják őket leleplezni és jogi eszközökkel felelősségre vonni.
Ha az emberek egy csoportja titokban, központi irányítással és szervezett módon hajthatja
végre saját stratégiáját és taktikáját, akkor azt valóságos összeesküvés létező gyakorlatának,
nem pedig valamiféle képzelgésnek, fantáziadús spekulációnak, azaz divatos szóval
"összeesküvési elmélet"-nek kell tekinteni.

Az agykontroll használóinak a stratégiáját úgy érthetjük meg jobban, ha közelebbről

szemügyre vesszük, hogy milyen célokra lehet ezt a fegyvert használni, és ezért milyen
motívumok vezérlik alkalmazóit. Ezeket a motívumokat Allen Barker gyűjtötte össze és 2001.
június 13-án tette közzé az Interneten.
(http://www.datafilter.com/mc/mindControlMotives.html) A továbbiakban Barker felsorolását
- a lényeget nem érintő rövidítésekkel - ismertetjük.

Az egyik lehetséges motívum a belföldi hadviselés az adott ország saját lakossága ellen. A
COINTELPRO az FBI "counterintelligence program" célja az volt, hogy semlegesítse a
politikai másként gondolkodókat. Az FBI fennállása során végzett titkos műveleteket, de az
1956-tól 1971-ig tartó COINTELPRO legfőképpen a radikális politikai szervezetek ellen
irányult. Az agykontroll programok szempontjából lényeges, hogy a COINTELPRO nem
külföldi kémek, hanem amerikai állampolgárok ellen irányul. Frank Donner 1980-ban
megjelent "Age of Surveillance" (A megfigyelés korszaka) című könyvében kifejti, hogy a
titkos megfigyelés és zaklatás a közhatalom gyakorlásának egyik ki nem mondott formájává
fejlődött az Egyesült Államokban. A legmodernebb megfigyelési technikák tehát a
kormányzás részévé váltak. Itt az a lényeges, hogy azok az államilag finanszírozott hatósági
szervek, amelyek ezeket a technikákat működtetik, nincsenek ráutalva arra, hogy bárkit is
meggyanúsítsanak, vagy megvádoljanak bűncselekmény elkövetésével. Nem kell senkit
elítélni ahhoz, hogy megbüntethessék. Ha pedig fél a kormányzat, akkor még arra sincs
szüksége, hogy akár csak a gyanú árnyéka felmerüljön. Elég, ha valakiről feltételezi, hogy
módjában van valamit elkövetnie, ami esetleg sértheti az állam, illetve az államot irányító
uralkodó elit érdekeit. Ezért az ilyen programok elsősorban a potenciális vezetők, a
társadalom számára vészjelzéseket leadó közéleti személyek, vagy egyszerű állampolgárok
ellen irányulnak.

Az elektronikus tudatbefolyásolás használatának második motívuma lehet a hagyományos

hírszerzés és kémkedés modernizálása. A távirányítású tudatolvasás megnyitja a lehetőséget
tudósok gondolatainak is a rögzítésére. Ezt a technológiát nem csak ellenséges államok
tudósaival szemben lehet felhasználni, de az adott állam saját állampolgáraival szemben is. Ez
kevésbé kockázatos, mivel kisebb a lelepleződés veszélye. Ily módon jogellenesen meg lehet
szerezni mások szellemi termékeit, találmányait és kiválóan alkalmas a pénzügyi és ipari
kémkedésre is. Még művészeket, írókat is sebezhetővé tesz ez a technika, mert úgy lehet
plagizálni őket, ellopva ötleteiket, hogy nem tudnak ellene védekezni. Alkotóművésznek, de
bankárnak és brókernek is ugyanaz az érdeke, mint a feltaláló mérnöknek és az alkotó
tudósnak, azaz védekezniük kell a velük szemben alkalmazható, és a beleegyezésük nélkül
működtetett, agykontroll-ellenőrzés ellen.

222
Egy harmadik motívum lehet az agykontroll felhasználására a lakosság különböző
szempontok szerinti statisztikai csoportosítása. Ez azokkal a mit sem sejtő polgárokkal
szemben a leghatékonyabb, akik nem tudják, hogy megfigyelés alatt állnak. De olyanokkal
szemben is alkalmazható, akik már tudnak erről. Ez ahhoz hasonlít, mintha egy azonnali
közvélemény kutatást, vagy szavazást tartanának, megtudakolva a lakosság kiválasztott
célcsoportjának a véleményét úgy, hogy az ahhoz tartozók legtitkosabb gondolatait is ki
tudják fürkészni. A közvéleménykutatás a választások befolyásolásának fontos eszköze a
formális demokráciában. Meghatározott számú ember tudatának a kifürkészéséből sokmillió
lakosra érvényes trendekre lehet következtetni. Már a kereskedelmi reklámozásban is
bebizonyosodott, hogy bizonyos demográfiai csoportoknak a befolyásolása meghatározhatja e
csoportok a vásárlási szokásait. Ezekkel a tudatbefolyási technikákkal ma már a politikai
eszméket és a politikusokat is ugyanúgy el lehet adni, mint bármely más árucikket.

Egy negyedik motívum lehet az, hogy ezekkel a technikákkal eredményesebben lehet a
gyanúsított személyeket kihallgatni. Itt ugyanis nem csak arra figyelnek, amit az illető
szavakban megfogalmaz és kimond, hanem közvetlenül be lehet hatolni az agyműködésébe,
és el lehet olvasni elektromágneses technológiával a gondolatait. Ily módon ki lehet belőle
szedni titkos számítógépes kódokat, fel lehet tárni olyan eseményeket az életében, amellyel
zsarolható, és természetesen a nemzetbiztonságot érintő, valamint a kereskedelmi célú
titkokat is ki lehet belőle szedni.

Ötödik motívum lehet az úgynevezett "bomb damage assessment" - BDA ("A bomba-
károkozás felmérése") felhasználása a pszichológiai fegyverekkel végzett műveleteknél. A
BDA lehetővé teszi, hogy felmérjék melyik bomba talált célba, milyen mértékű kárt okozott.
Az így nyert információ felhasználásával a következő bombázást még hatékonyabbá lehet
tenni. Noam Chomsky, a neves amerikai társadalomtudós, régóta hangsúlyozza, hogy a
formálisan "demokratikus" kormányzatok már régóta ahhoz hasonlóan használják a
propagandát, ahogyan a totális kormányzatok használták céljaik elérésére az erőszakot. Ezért
a társadalom felett álló, tőle elkülönülő uralkodó rétegnek nagyon fontos tudnia, hogy
"propaganda-bombái" milyen mértékben hatottak a tömegek tudatára. A lakosságon - a
tudomása és hozzájárulása nélkül - végzett tudatellenőrző felmérések a hatalomgyakorláshoz
szükség politikai visszakapcsolást biztosíthatják.

Egy hatodik motívum lehet az agykontroll alkalmazására bizonyos alkalmazók hajlama a

szadizmusra, és a mások intim tevékenységének a megfigyelésével történő perverz
kielégülésre. A tudatbefolyás alá került személyeket az agykontroll irányítója a nap 24
órájában gyötörheti.

Hetedik motívum lehet annak a technológiának az elfojtása, amelyet nem tudnak az

ellenőrzésük alá vonni. Valaki úgy lehet a legjobb, hogy vagy kiemelkedik minden
versenytársa közül, vagy pedig úgy, hogy valamennyit visszaszorítja, ha kell tisztességtelen
eszközökkel is. A nyilvánosság ellenőrzése alatt nem álló, akár állami, akár nem állami titkos
szervezetek, ha valamilyen technológia nem áll a rendelkezésükre, akkor azt illegálisan is
megszerzik, és az eredeti feltalálót, vagy kifejlesztőt elkezdik zaklatni azért, hogy egyedül ők
rendelkezzenek vele és csak ők fejleszthessék tovább. Ha közvetlenül nem érdekeltek az új
technológiában, akkor is hajlamosak annak az elfojtására, mert kifejlesztése esetleg a fennálló
status quot felborítja.

Nyolcadik felhasználási mód lehet, hogy milliárdosok saját kiszolgáló személyzetüket

szerelik fel ezekkel a tudatmódosító és befolyásoló eszközökkel. Ez lehetővé teszi olyan

223
magánszolgálatban álló zsoldos csapatok felbérelését, akik az adott megbízó kívánságainak
megfelelően zaklatják áldozataikat és ellenőrzik életének legrejtettebb vonatkozásait is
illetéktelenül továbbadva a családi és üzleti titkokat.

Kilencedik felhasználási mód lehet az, amit "felosztott koncentrációs táboroknak"

("distributed concentration camps") neveznek. A szövetségi kormány már elkészített olyan
terveket, amelyek szükségállapot idején lehetővé teszik meghatározott listákon szereplő
személyek gyors internálását gyűjtőtáborokba. A tudatmódosító és ellenőrző technológiák
további fejlesztésével már nem lesz szükség az ellenőrzés alá vont személyek összegyűjtésére,
elegendő lesz az is, ha őket elektronikus eszközökkel megfigyelés alá helyezik. Ebben az
esetben, ebben az "elektronikus börtönben" gyakorlatilag ugyanolyan szoros megfigyelés alatt
állnának, mint a gyűjtőtáborokban.

A tudatbefolyásoló technika tizedik felhasználási módja lehet fontos vezető személyek

ellenőrzés alá vétele. Logikusan lehet feltételezni, hogy a világ döntési helyzetben lévő
személyeinek ez az ellenőrzése e technológia kifejlesztőinek és alkalmazóinak a legfontosabb
célja. A politikai vezetésre kiszemelt személy programozása elkezdődhet kisgyermekkorban,
és iskolázását, valamint kapcsolatrendszerét tudatosan úgy irányítják az ezzel megbízott
háttérerők, hogy megfelelő időpontban a megfelelő pozícióba kerüljön. Kifinomult
technikákkal az így végzett befolyásolást rejtve lehet tartani, de ha az illető gyanút fogna,
hogy kontroll alatt áll, akkor is engedelmes marad, mert már oly sok mindent tudnak róla,
hogy zsarolható eszközzé vált.

Már a közvélemény is sokat hallott a programozott bérgyilkosról és könyvek jelentek meg a

"Manchurian candidate"-ről. Hasonlóan ismertek a szexuális zsarolást célzó műveletek, és
erre a célra is alkalmazták az agykontroll áldozatait.

Tizenegyedik motívum lehet az agykontroll alkalmazására, hogy a segítségével zárt

csoportokba, például egy vallási szektába hatoljanak be. Ez elősegítheti, hogy az általuk
kiválasztott személy kerüljön a csoport élére, és a segítségével tartsák szoros megfigyelés alatt
a célcsoportot.

További motívum lehet bizonyos csoportok népszaporulatának a befolyásolása. A

demográfiai befolyásolás célpontja lehet egy faji, vallási, vagy szociális csoport. A kitűzött
ismérvek alapján a hosszú időn át tudatbefolyásolás alatt élő egyén nem képes szabadon
dönteni. Kényszer hatására hoznak, vagy nem hoznak világra utódokat, és gyermekeiket is
szüleik hozzájárulása nélkül ellenőrzés alá vonhatják. Az a szülő, aki tudja is, hogy
agykontroll alatt áll, még inkább óvatos hogy gyermekét is ilyen sors vállalására kényszerítse.

Tizenharmadik motívumként jöhet számításba az agykontroll áldozatok kezelése.

Jövedelmező üzlet lehet az orvosok és a gyógyszer vállalatok számára. Ha el tudják az
agykontroll áldozataival hitetni, hogy ideg- és elmebetegségben szenvednek, akkor hosszú
időn át jelentős mennyiségű gyógyszert szedethetnek velük és más költséges kezelésben
részesíthetik őket. Sajnos lehetséges, hogy lelkiismeretlen személyek mások szenvedéseiből
csináljanak maguknak nagy anyagi hasznot.

Tizennegyedik motívumként figyelembe vehetjük azt az igényt, hogy agykontroll segítségével

kiszámítsák a célszemély magatartását, és a nemkívánatos akcióit megelőzzék. A folyamatban
lévő kísérletek célja előre látni a magatartást, még mielőtt az bekövetkezik. Azonban még
hatékonyabbá kell tenni az agykontroll útján történő megfigyelést. Már ma is megszegik

224
egyes személyek emberi jogait csupán azért, mert valaki úgy véli, hogy esetleg majd valamit
el fognak követni. Ezek a megelőzést célzó megfontolások azonban tudományosan nem
megalapozottak, ugyanakkor nem kizárható, hogy a statisztikai és a tudományos módszerek
fokozatos tökéletesítésével ezek is javulhatnak.

Tizenötödik motívum olyan szakemberek képzése, akik a jelenlegi működtetők helyébe

lépnének. A rendszer további kiterjedése egyrészt újabb irányítók bevonását, másrészt a
tudatellenőrző komputerrendszer automatizálását igényli. Mivel az agykontrollnak számos
szadista vonása van, e technológia működtetésére az ilyen szellemben nevelkedett fiatalok
alkalmasak.

Tizenhatodik motívumként számításba vehetjük a lakosság megfélemlítését. Ha az már nyílt

titokká válik, hogy bárkit kiválaszthatnak az agykontroll céljára bármely okból, akkor az
félelmet kelt, hiszen senki nem tudhatja, hogy nem ő lesz-e a következő áldozat. Ezért az
agykontroll nagyon is alkalmas az állampolgárok terrorizálására.

Az agykontroll technológia alkalmazása egyben alkalom annak tökéletesítésére is. Az

agykontroll fegyvereket kifejlesztik, kiválasztott kísérleti alanyokon kipróbálják. A
célszemélyek túlnyomó többsége azonban a hozzájárulása nélkül lesz kísérleti alany. A
kísérletek arra is irányulnak, hogy elzárják a jogi úton való védekezés lehetőségét a kísérleti
alanyok számára. Maga a kísérleti alany, ha tudomást szerez az idegrendszerébe történő
illetéktelen beavatkozásról, természetesen ellenállhat, vagy beletörődhet ebbe a megalázó
helyzetbe. Ha beletörődik, az még nem jelenti azt, hogy megszabadul a zaklatástól.

Tizennyolcadik motívum lehet az agykontroll alkalmazására a kémkedési módszerek

tökéletesítése. Talán az a legjobb kém, aki nem is tudja, hogy kém. Az ilyen személy
könnyebben behatolhat bármely csoportba. Például szabadságvesztésüket töltő elítélteket
szabadulásuk előtt el lehet látni olyan miniatűr implantátumokkal, amelyek aztán pontosan
tájékoztatnak arról a tevékenységről, amit "szabadulásuk" után végeznek.

További motívum lehet a tudat ellenőrzése, annak a feltérképezése, hogy valójában hogyan is
gondolkodnak az emberek. Az új eszmék és az új megoldási módok minden elnyomó
társadalmat veszélyeztethetnek. Bizonyos tudományos elgondolások is forradalmasíthatják az
embereket. Az emberek ennek a veszélyét azért nem érzik, mert nem tudják elképzelni, hogy
ma már felfedezték és működtetik azokat a technikákat, amelyekkel bármely ember
legtitkosabb gondolatait is ki lehet fürkészni.

Végül természetesen fontos motívum lehet az agykontroll folytatására azon módszereknek a

tökéletesítése, amelyekkel ezt a tevékenységet továbbra is hatékonyan el lehet titkolni a
társadalmi nyilvánosság elől. Ezért az agykontrollnak az is az egyik legfontosabb célja, hogy
titokban tartsák ezt a tudatbefolyásolást és megbüntessék a veszélyre figyelmeztetőket.

Hogyan lehet ellenállni az agykontrollnak?

Az agykontroll itt nem a José Silva-féle relaxációs technikát és az ellazult állapotban való
gondolkodást jelenti az alfának nevezett tudatszinten, hanem ennél sokkal többet, az emberi
agy és a központi idegrendszer működésének a legkülönbözőbb módszerekkel és eszközökkel
történő befolyásolását, megváltoztatását és ellenőrzését jelenti. Ebben a tágabb értelemben az
agykontrollhoz tartozik minden olyan tudat- és magatartás-befolyásolás, amely az adott

225
személy tudomása nélkül, és akarata ellenére történik. Ennek részét képezi annak a
megfigyelő rendszernek a működtetése is, amely tudatát kifürkészi.

Már korábban tárgyaltuk ennek a tágabban értelmezett agykontrollnak a technológiáját és

eszközeit, de emlékeztetőül utalunk rá, hogy ide tartoznak a megfigyelési eszközök, az
audiovizuális "poloskák", a falon keresztülhatoló távirányítású érzékelők és az
implantátumokkal, valamint az ezek nélkül működtetett bioszenzorok. Ezek az eszközök
biztosítják a befolyásoláshoz szükséges visszacsatolást, és egyben "szórakoztatást" jelentenek
azok számára, akik ezt élvezeti célra használják, valamint ez a visszacsatolás teszi lehetővé az
intellektuális vagyont képező értékek illetéktelen kisajátítását. A visszacsatolás lehetővé teszi
a további befolyásolás hatékony módszerének a kiválasztását, ami az egyszerű álhír
terjesztéstől a kísérleti személy bizarr helyzetekbe való manőverezéséig terjedhet,
megfigyelve, hogy mindez milyen zavarokat idéz benne elő, és milyen traumát okoz neki.
Egyes személyeknél hipnózist is alkalmaznak megfelelő válaszreakciók kiváltására,
amelyeket később a beültetett kódokkal aktivizálhatnak. Ez a technológia a zaklató
telefonhívásoktól a személy otthonában történő kimerítő ingerléséig terjedhet. Az impulzust
hordozó mikrohullámok fájdalmat, kimerültséget, szívdobogást okozhatnak, és az agyban
elhelyezett implantátumok közvetlenül befolyásolhatják a központi idegrendszer működését.

Allen Barker, aki hosszú ideje agykontroll-zaklatás célszemélye, alapos megfigyeléseket

végzett arra vonatkozóan, hogy e tudatbefolyásoló technika működtetői miként
tevékenykednek. Barker szerint hasonló helyzet van más "fejlett" országokban is, ő azonban
amerikai lévén, elsősorban az Egyesült Államokról mond véleményt. Úgy véli, hogy az
Egyesült Államok gyakorlatilag a fegyveres és hírszerző szervek által működtetett
rendőrállammá alakult át. Ezt a valóságot elrejti a választott kormányzati szervek, a
tömegtájékoztatás, és a társadalmi méretű hazugság kulisszája. Ki lehet választani találomra
polgárokat azért, hogy kísérletezzenek és visszaéljenek velük. Azok, akik felelősségre akarják
vonni ezt a korrupt rendszert, titkos módszerekkel végzett zaklatásnak vannak kitéve. A
választott politikusoknak nincs valódi hatalmuk a katonai, hírszerzői szervezetek együttes
hatalmával szemben. Ezeket a képviselőket általában azok az érdekcsoportok vásárolják meg
és fizetik, amelyek csak a pénzvagyonuk bármilyen eszközzel való gyarapításában érdekeltek.
(http://www.datafilter.com/mc/protestResist.html 3. oldal, 4. bekezdés)

Természetesen igen sok tisztességes ember is él az Egyesült Államokban. Ez nem változtat

azonban a fenti megállapítások érvényességén. Allen Barker azonban elítéli a hazugságnak
és a kizsákmányolásnak ezt a hamis kultúráját. A lakosság széles rétegeit tudomásuk nélkül is
alapvetően érinti ez az elnyomó rendszer. De őket "áldásosan tudatlan" ("blissfully ignorant")
állapotban tartják. A zaklatás és a kizsákmányolás attól még zaklatás és kizsákmányolás
marad, mert álnok módon titokban hajtják őket végre. Az egész kultúra válságba került, de
nincs igazi társadalomkritika, nincsenek új elgondolások, és alkalmas vezetők. Csak az
kapható, amit a korrupt kétpártrendszer nyújtani tud. Az egész Disneyland-szerű kulisszához
hasonlít azzal a különbséggel, hogy Disneyland-ről mindenki tudja, hogy díszlet, és itt senkit
sem kínoznak a színpad mögött.

A jelenlegi beteg amerikai rendszer apologetái haladásnak próbálják feltüntetni ezt a modern
feudalizmust. Allen Barker úgy véli, hogy a jövő történészei a jelenlegi amerikai vezetést
egyfajta Vichy kormányzatnak fogják tekinteni, amely hasznot húz az emberiség ellen
elkövetett bűncselekményekből. Ezek a vezetők vagy valóban ostobák, vagy nagyon is jól
tudják, hogy mi folyik és miért? Az álhazafiságról és jólétről szóló közhelyeik egyre nagyobb
ellenérzést váltanak ki. Barker gondolati kísérletként felveti, hogy nem az amerikai

226
kormányzat, hanem "csak" egy magáncsoport, vagy külföldi állam zaklatja és használja ki az
amerikai állampolgárokat. Ebben az esetben is felelős az amerikai kormány, hiszen ő tartotta
titokban azt a technológiát, amelynek az ismerete segíthette volna az áldozatokat, hogy
védekezzenek ellene. Ebben az esetben elmulasztották teljesíteni az egyik legalapvetőbb
kormányzati kötelezettségüket. Az központi idegrendszer befolyásolásával végzett kínzási
technikák neutronbombához hasonlíthatóak, mert belülről semmisítik meg a személyt,
miközben minderről a társadalom nem vesz tudomást. Mindez a szakemberek számára ismert
tény és egyre több amerikai is tud már róla, hiszen állami szervek is beismerték. Mégsem
került sor eddig komoly ellenlépésekre. Az amerikai törvények szerint, ha egy idegen behatol
valakinek az otthonába, jogosan le is lehet lőni. De ha ezt a kormány közpénzekből fizetett
ügynökei teszik, akkor ők védelmet élveznek, és ha az áldozat panaszkodik, még őt
hibáztatják.

Kik szállnak szembe a tudat megerőszakolásával?

Először is azok a kutatók, akik megismerték és leleplezték a tudatbefolyással végzett

visszaéléseket, másrészt az áldozatok és hozzátartozóik, valamint azok a polgárok, akik
rájöttek, hogy mi történik, és elhatározták, hogy cselekednek. Egyelőre kevés olyan szervezet
van, amely azért jött létre, hogy ellenálljon az agykontrollal gyakorolt erőszaknak, de egyre
nő azon kutatók és aktivisták száma, akik felvállalták ezt a feladatot. Egyelőre egységes
irányítás alatt álló szervezett harc még nem folyik az agykontroll leállítására. Ezek a kutatók
jól tudják, hogy az agykontrollal történő visszaélések leleplezése sem szakmai karrierjüket,
sem egészségügyi, vagy financiális helyzetüket nem segíti. Elsősorban azok vállalják fel a
küzdelmet, akik maguk is áldozatok, és szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy állandó
megfigyelés alatt állnak és még a gondolataikat is kifürkészik és analizálják. Ez a körülmény
teszi lehetővé a rendszer működtetői számára, hogy már akkor elfojtsák a lehetséges
ellenlépéseket, mielőtt azok megtörténtek. A rendszer működtetői fenyegetnek, zsarolnak,
zaklatnak, és ha szükséges embert is ölnek, hogy elrejtsék bűnös akcióikat. Az amerikai
szabadságról puffogtatott frázisokat is álcázásnak használják saját taktikájuk elleplezésére.

Az agykontroll áldozatokkal igen nehéz szervezetten együttműködni. A többségük

elképzelhetetlen gyötréseken ment keresztül. A nyomában járó lelki és fizikai trauma akkor is
tart, ha az effektív tortúrát már abbahagyták. Ezeket az embereket saját népük cserbenhagyta.
Kihasználták és megalázták, majd pedig rágalmazták, zsarolták, és fenyegették őket. A
többségük anyagi gondokkal küzd, és gyakran elhallgatják a legszörnyűbb kínzásokat,
amelyeken keresztül kellett menniük, mivel embertársaik ezt nem hiszik el és csak
nevetségessé válnának a szemükben.

Vannak olyan áldozatok, akiket gyermekkorukban kínzással kondicionáltak, rendszeresen

hipnotizáltak és elektrosokkoltak, vegyszerekkel és kábítószerekkel, valamint beültetett
szerkezetekkel zaklattak. Ezeket az agykontroll technológiákat és technikákat túlnyomórészt
olyan polgárokon alkalmazták, akiknek erről nem volt tudomásuk, és akik ehhez nem is
járultak hozzá. Sok áldozat gyógyíthatatlan agykárosodást szenvedett és igen sokan súlyos
lelki zavarokkal küszködnek. A súlyos betegek között vannak provokátorok is, akiknek az a
feladata, hogy az igazi betegeket lejárassák, és társadalmi hitelüket aláássák. A legtöbb
áldozat élettörténete valamilyen katonai vagy hírszerző ügynökséghez kapcsolódik. Már ez a
rövid felsorolás is érthetővé teszi, hogy az agykontroll áldozatok miért annyira bizalmatlanok
mindenkivel szemben, és miért nem készek valakit a vezetőjükké választani. Ezért egy vezető
nélküli ellenállás folyik, de ezt is hatékonyabbá lehetne tenni.

227
Az agykontroll áldozatok sorsa erőteljesen emlékeztet a kínzásokon átment hadifoglyokéra. A
különbség az, hogy az agykontroll áldozatok nem tudják, hogy miért kínozták meg őket, nincs
olyan támogató csoportjuk, mint a foglyul ejtett katonáknak, akik számíthatnak többi
bajtársuk és hazájuk támogatására. Az agykontrollal történő zaklatás széles körben zajlik. Egy
fogságból visszatérő hadifogoly, akit megkínoztak, vigasztalást nyerhet abban, hogy mindezt
hazájáért, nemzete biztonságáért kellett átélnie, elviselnie. Az agykontroll visszaélések
áldozatainak még ez az elégtétel sem jut, mert ha panaszkodnak, csak nevetség tárgyaivá
válnak.

Az erőszakos tudatbefolyásolás elrejtése

A társadalom nyilvánossága elől való elrejtés legfőbb módszere a folyamatban lévő

agykontroll tevékenység legszigorúbb titokban tartása. A felhasznált tudatbefolyásoló
eszközök szigorúan titkosak, és azok, akik ezekkel az eszközökkel visszaélnek hasznot
húznak amerikai állampolgárok gyötréséből. A titoktartás kultikus szenvedély lett. Ez teszi
lehetővé az elnyomó módszerek alkalmazását, miközben a kormányzat demokratikusnak
tünteti föl magát, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Amikor az 1970-es években az
agykontrollal történt visszaélések egy részére fény derült, ez a titoktartás és a titkolódzás
további növekedéséhez vezetett.

Az erőszakos agykontroll működtetői eszközként használták az ideg- és elmegyógyászat

szakembereit és a pszichológusokat. E szakemberek részben tudatosan, részben akaratlanul is
segítséget nyújtottak az agykontroll tevékenység álcázásához. Ez részben úgy történik, hogy
ezek a szakemberek tájékoztatják a közvéleményt a mentális megbetegedésekről és a velük
járó tünetekről, miközben nem szólnak azokról a technológiai eszközökről, amelyekkel
ugyanezeket a tünetegyütteseket elő lehet idézni. Egyszerűen nem vesznek tudomást az állami
szervek által végzett zaklatás tényéről, és arról, hogy a társadalom hozzájárulása nélkül
végeznek ilyen kísérleteket. Ez lehetővé teszi, hogy az agykontroll áldozatait elmebetegnek
bélyegezzék, és panaszaikat ne vegyék figyelembe. A letagadhatóság az egyik legfontosabb
előfeltétele egy titkos akciónak.

Az ideg- és elmegyógyászat azzal is segítséget nyújt az erőszakos agykontrollhoz, hogy

elmegyógyintézetbe kényszerítenek akaratuk ellenére olyan személyeket, akik azt állítják,
hogy agykontroll áldozatai. Ez emlékeztet arra a gyakorlatra, ami a Szovjetunióban folyt, ahol
is az elmegyógyászatot felhasználták a másként gondolkodó ellenzékiek lejáratására és
elhallgattatására. Allen Barker úgy véli, hogy néhány megbízható és tisztességes orvostól
eltekintve az elmegyógyászat egész rendszere kiszolgálja az agykontroll amerikai
működtetőit. Ezt többek között avval is megakadályozhatnák, ha az egyetemi tankönyvekbe
és diagnosztikai kézikönyvekbe felvennék azt, hogy miként lehet elektronikus eszközökkel és
más módon erőszakos agykontrollt gyakorolni a célszemély hozzájárulása nélkül, hogyan
lehet trauma és tortúra alkalmazásával szakszerűen zaklatni. Az amerikai elmegyógyászokat
jelenleg arra használják, hogy megerősítsék azt a vélekedést, hogy az Egyesült Államok
hivatalos szervei nem végeznek jogellenes cselekményeket, és nem zaklatják az amerikai
polgárokat.

Fontos szerep jut az Egyesült Államok írott és elektronikus tömegtájékoztatásának is. A

tájékoztatási médiumok tevékenyen részt vesznek a titkosszolgálatok visszaéléseinek a
leleplezéseiben, miközben a sajtószabadságról szavalnak, és mitikus őrzőszerepükkel
dicsekednek. Ez odáig megy, hogy még akkor is, ha a CIA a bizonyítékok nyomására
kénytelen elismerni jogellenes cselekményeket, erről a sajtó nem ad pontos tájékoztatást. Ezt

228
a központilag irányított magatartást helyesebb elmélet helyett összeesküvési gyakorlatnak
nevezni. Az amerikai tömegtájékoztatási intézményeket ténylegesen a kormány és a mögötte
álló árnyékkormány propagandaeszközeinek lehet tekinteni, különösen, ha a titkosszolgálatok
és hírszerző szervezetek tevékenységéről van szó. Csak ezzel magyarázható, hogy a sajtó nem
tudósít az embereken végzett, és államilag finanszírozott sugárkísérletekről, noha erről a
kongresszus bizottsága már tájékoztatót adott ki.

A tömegtájékoztatás nem csak elmulasztja a közvélemény tájékoztatását az erőszakos

agykontrollról és a vele végzett zaklatásról, hanem még elő is segíti azt. Sok agykontroll
áldozat ismeri azt, ahogyan a jelképeket és kódszavakat használják egyrészt, hogy tudassák az
áldozattokkal megfigyelés alatt állnak, másrészt hogy besározzák és lejárassák őket. Ez a
kódolt és a sorok közti olvasás a hírszerzés és a diplomácia bevett eszköze, miközben az
átlagpolgár kételkedve fogadja, és nevetségesnek találja. A sajtó egyes technikai megoldásai
utánozzák azokat, amelyeket a CIA Közép- és Dél-Amerikában alkalmazott a tájékoztatási
eszközök felhasználásával. Hol van tehát akkor az a sajtó, amely gondosan figyeli a hírszerző
és nemzetbiztonsági szolgálatokat, hogy ne éljenek vissza hatalmukkal? A médiumok egyik
kedvelt módszere az agykontroll áldozatok lejáratására az, hogy skizofréniában szenvedő
elmebetegeknek tünteti fel őket. Miközben egy szót sem ejtenek az állami szervezetek által
gyakorolt fizikai és pszichológiai terrorról, kigúnyolják, és nevetségessé teszik azokat, akik
szót emelnek ellene.

Allen Barker szerint létezik egy (a háttérhatalom, vagy a "nem látható kormány" által
működtetett D. J.) jól álcázott központ (phony center), amely a rejtőzködő rendszer központja,
és ahonnan mind a sajtót, mind a kormányzatot, valamint annak propagandáját irányítják.
Innen tudhatják az amerikaiak, hogy az Egyesült Államokban "sehol nem szegik meg az
emberi jogokat", "minden simán működik", tehát semmi nem zavarja a pénzcsinálást. Ez a
központ se nem republikánus, se nem demokrata. Ez a központ képviseli a jelenleg fennálló
helyzetet, a status quot, levonva belőle mindazt, ami kedvezőtlen, visszataszító, és amely
hullámokat verhet. Ebbe a "phony center"-be jól beleillik a bűn és a bűn üldözése. Ez biztosít
a rendszer számára néhány rosszfiút, akit üldözhetnek, elkaphatnak, megmutatva, milyen
hatékony a rendszer. Az állami szervek által elkövetett és az úgynevezett fehérgalléros
bűncselekményekről alig esik szó. Általában csak az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz
tartozó bűnökről tájékoztatnak. A bűnügyi riportok hatékonyan meg is félemlítik a lakosságot,
és így az még inkább hajlandó engedelmeskedni a tekintélynek és lemondani még maradék
szabadságáról. Ez a központ mindenkit "szélsőséges"-nek minősít és megfélemlít, akitől a
háttérhatalom uralkodó elitje tart. Ezek a megfélemlítő, terrorizáló lépések a
félretájékoztatástól a COINTELPRO-hoz hasonló titkos programokig terjedhetnek.

Allén Baker szerint e rejtett hatalmi központ szolgálatában a tömegtájékoztatás gyakran a

legégbekiáltóbb atrocitásokat is minimalizálja és elkeni. Ha például az embereknek lenne
lehetőségük arra, hogy megismerjék e titkos háttérhatalom által alkalmazott módszereket,
amelyek segítségével saját otthonaikban úgy bánhat az állampolgárokkal, mint elektronikus
rabszolgákkal, akkor a CIA-t úgy mutatnák be, mint aki harcol a rabszolga kereskedelem ellen
a tengeren túl. Minthogy ez jó dolog, ezzel nem lehet vitába szállni. Valójában csak arról van
szó, hogy így tennének kísérletet arra, hogy elvonják a figyelmet a hazai visszaélésekről.
Egyes média megfigyelők állítják: van egy úgynevezett "triangulation strategy" (Egyfajta
három lépésből álló tájékoztatási módszer. D. J.), amely szerint, ha valami felháborító dolog
történik, akkor egy hasonlót kell a figyelem központjába helyezni, és arról kell sokat beszélni.
A figyelem központjába helyezett elterelő témának azonban kevésbé szörnyűnek kell lennie,
vagy olyasminek, amit bűnözők követtek el, vagy külföldi csoportok illetve idegen államok

229
ügynökei, és amelyeket természetesen a hazai jó kormányzat üldöz. Ez elleplezi a belföldön
elkövetett súlyos visszaéléseket, és aki nem teljesen járatos a tájékoztatás szakmai fogásaiban,
még arra is gondolhat, hogy íme legalább a tényfeltáró újságírók akartak valamiben segíteni.

Ez a "tájékoztatási háromszög" hasonlít ahhoz, amikor a titkosszolgálatok bizonyos

cselekményeikről maguk számolnak be, hogy így elkerüljék a teljes lelepleződést. Ez az
úgynevezett "limited hang-out" (korlátolt közzététel) stratégiája, amikor néhány visszaélést
azért beismernek, hogy a legsúlyosabbakról eltereljék a figyelmet, és így időhöz jussanak,
amikor az ügy lassan elhal. Megfigyelték azt is, hogy néhány év elteltével a beismert
visszaéléseket is visszavonják, tagadják, másképp magyarázzák. Így aztán az egész kiesik a
történelmi emlékezetből, és elvész a történelmi tudat számára. Ez az, amit elveszett
történelemnek neveznek.

Számosan vannak olyanok is, akik tudatosan közreműködnek az agykontroll visszaélések

elleplezésében. Egyesek ebből közvetlenül hasznot húznak, mások csak közvetve profitálnak
belőle, vagy abban bíznak, hogyha kollaborálnak, akkor nem válnak maguk is áldozattá. Igen
sok kollaboráns van a reklámszakmában és a szórakoztatóiparban, valamint az egyetemeken
és a tudományos intézményekben. Azzal is számolni kell, hogy sok ilyen együttműködő már
maga is kontrollált, programozott tudatú egyén, akár tud erről, akár nem. Létezik az
összeesküvés tényleges gyakorlata, de pontosan ennek az összeesküvésnek az irányítói már
rászoktatták az amerikaiakat arra, hogy ezt "összeesküvési elmélet"-nek bélyegezve
nevetségesnek tartsák.

A tiltakozás és ellenállás módszerei

Első lépésként az olyan közrend felett őrködő jogérvényesítő szervekhez fordulnak a

védelmet keresők, mint az FBI. A szupermodern technológiákkal végzett agykontroll és az
elektromágneses zaklatás esetében ez nem biztosít hatékony védelmet. Az ilyen segítségkérést
általában udvariasan visszautasítják, vagy egyáltalán nem reagálnak rá. Egyes agykontroll
áldozatok félnek felvenni a kapcsolatot a hatóságokkal, mert attól tartanak, hogy tovább
folytatják a zaklatásukat, vagy pedig ellenük fordítják titkos manipulációkkal a nyomozást. A
"psyop"-oknál (a pszichológiai fegyvereket működtetőinél, D. J.) bevett gyakorlat, hogy
zsarolásra használják azokat az információkat, amelyeket a célszemélyről a megfigyelés és az
elektronikus zaklatás során megszereztek. Tipikus módszer a szeretett személyek fenyegetése,
és mindazokkal szemben bizalmatlanság keltése, akik esetleg segíthetnének. Minthogy a
kongresszusi és más hatósági vizsgálatok adatai szerint maga az FBI is alkalmazza az
elektronikus zaklatást, ezért joggal feltételezhető, hogy ismeri azokat az eszközöket,
amelyekről az áldozatok panaszkodnak. Adatok vannak arról is, hogy sor került olyan
konferenciákra, ahol megtárgyalták más jogalkalmazó szervekkel ezen eszközök gyakorlati
alkalmazását, de a nyilvánosság felé tagadják e technológia létezését.

Egy másik védekezési módszer lehet az igazságszolgáltatási szervek igénybevétele. De már az

ügyvéd megtalálása is nehézségekbe ütközik, hiszen számos jogász vagy nem hisz az
áldozatnak, vagy pedig nem kíván konfliktusba keveredni a háttérerőkkel. A
nemzetbiztonsági jogszabályok oly bonyolulttá váltak, hogy ma már különleges szakértelmet
igényelnek. Nos, ha sikerül minden szempontból kielégítő ügyvédet találni, akkor is még
szinte leküzdhetetlen akadályt képez az elkövetett bűncselekmény bizonyítása. Az
elektronikus agykontroll gyakorlatát úgy alakították ki, hogy ne hagyjon kézzel fogható
bizonyítékot. Maga az elektronikus megfigyelés és zaklatás arra is használható, hogy
meghiúsítsa az áldozat bármely hatékony akcióját. Ha mindezeken az akadályokon sikerül

230
keresztüljutni, azt is számításba kell venni, hogy a háttérerők az igazságszolgáltatásban is
kiépítették hálózatukat.

Ha mégis sikerül eredményt elérni a bírósági eljárásban, akkor az illetékes kormányzati

szervek a nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozással térhetnek ki a felelősségre vonás
alól. Ebben az esetben még bírói szakban évekig elhúzhatják az ügyet és ez csillagászati
méretű költségeket okozhat. Ez alatt folytatódhat az áldozat zaklatása, és alapvető jogainak a
megsértése. Van olyan nézet is, hogy mivel nincs jogszabály, amely tiltaná az agykontrollt,
ezért amit e technológia alkalmazói tesznek, valamilyen módon "legális". Egy kifejezetten az
elektronikus agykontroll áldozatait védelmező jogszabály természetesen hasznos lenne,
ugyanakkor máris létezik sok olyan törvény, amelyet fel lehetne használni e technológia
működtetőivel szemben.

A védekezés további módja lehet a levélírás, beadványok készítése és a közvetlen kapcsolat

felvétele a törvényhozókkal. Egy normálisan működő képviseleti demokráciában az
állampolgárnak joga van ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen választott képviselőivel.
Az agykontroll áldozatok is megtehetik ezt, de igen csekély eredménnyel. Egyes képviselők
egyszerűen nem vesznek tudomást e jelenségekről és eldobják az agykontroll áldozatok
beadványait. Mások óvatosan tudakozódnak, de miután nem vezet eredményre, feladják. A
törvényhozók csaknem tehetetlenek, amikor a hírszerző apparátusok és titkosszolgálatok
visszaéléseire kellene fényt deríteniük. Egyes törvényhozók pedig együttműködnek ezekkel a
szervezetekkel. A naiv, jóhiszemű képviselőket pedig a számukra tartott titkos üléseken
félreinformálják és nincs semmi lehetőségük arra, hogy az így kapott információkat
leellenőrizzék. Mégis a levelek írása, beadványok készítése nem mellőzhető, mert mind a
törvényhozásban, mind a kormányzati szervekben természetesen sok tisztességes,
törvénytisztelő személy található, és ezért elvileg lehetséges, hogy segítséget nyújtsanak.

A politikai közéletben való részvétel is a hatékony védekezési mód lehet. Ennek csak az egyik
része a szavazás. A problémát az okozza, hogy kevés olyan jelölt és politikus található, aki
hajlandó ezekkel a kényes kérdésekkel foglalkozni. Ugyanakkor mindig akad néhány olyan
tisztességes politikus, aki elsőbbséget ad az igazság feltárásának, esetleges újraválasztásával
szemben. Az intézményesült demokrata és köztársasági párttal szemben egy harmadik erő
esetleg több esélyt nyújt arra, hogy e kényes kérdések a közéleti viták részévé váljanak. Szem
előtt kell tartani, hogy a látható kormány, de különösen a nem látható, a maximális titoktartás
mögé bújva működik. A politikai aktivitást vállalóknak meg kell tudniuk, hogy mind a
választott, mind a kinevezett közéleti szereplők közül ki az, aki ténylegesen nem az emberi
jogok elkötelezettje és el kell érni, hogy ezek el legyenek távolítva a közéletből.

Az emberjogi szervezetek is éveken át elutasították az elektronikus agykontroll áldozatok

ügyének a felvállalását. Ezek az emberjogi szervezetek az Egyesült Államokban elsősorban a
tengerentúli visszaélésekkel foglalkoznak, miközben nem vesznek tudomást a belföldön
történt jogsértésekről. A "The World Organization Against Torture" (A kínzás elleni
világszervezet) már megvitatta az Amerikában, az embereken - az ő tudomásuk és
hozzájárulásuk nélkül - végzett kísérletekről szóló jelentést, és hogy az Egyesült Államok
mennyiben tartja be a kínzást tiltó nemzetközi megállapodást ("Convention Against Torture").
Eredményes lehet más civil szervezetek bekapcsolása is az agykontrollal végzett visszaélések
feltárására és megakadályozására. A megfelelő civil szervezetek megtalálásánál azonban
figyelemmel kell lenni, hogy számos olyan ál-civil szervezet is létezik, amely "a
jótékonykodás" érve alatt valójában a társadalomkritikus erők kooptálására, ellenőrzésére és
semlegesítésére törekszik. Ez a feladata, ezért hozták létre és ezért finanszírozták a háttérerők.

231
Az amerikai sajtóban, de a világsajtóban is mindig fellelhetők bátor és tisztességes újságírók,
akik készek kockázatot vállalni azért, hogy feltárják és kimondják az igazságot. Ezeket a
becsületes újságírókat meg kell találni, és segíteni kell őket tényfeltáró munkájukban. Ez is
egy hatékony védekezési eszköz lehet.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vallási szervezeteket és az egyházakat sem. Az

agykontroll áldozatok segítségért fordulhatnak lelkipásztoraikhoz, papjaikhoz, a rabbikhoz, a
gyülekezethez. A legtöbb vallási vezető, egyházi tisztségviselő legalább is szavakban az
emberi jogok elkötelezettje. Lehet náluk arra hivatkozni, hogy a vallásszabadság
elképzelhetetlen a gondolat- és szólásszabadság nélkül és sok egyházi szolgálatban álló
személy ezt meg is érti, és esetleg tesz is valamit. Felmerült az a gondolat is, hogy az
agykontroll visszaélések túlélői számára hasznos lenne, ha felvennék a kapcsolatot a
holocaust túlélőivel. Már az is erőt adhatna nekik, ha megismernék, hogy ők miként voltak
képesek együtt élni azzal a tudattal, hogy embertársaik meg akarják semmisíteni őket? Ennek
a szörnyűségnek tartós következményei miként hatottak ki életükre és családjuk sorsára? Egy
ilyen kapcsolatfelvétel ahhoz is hozzájárulna, hogy felhívja a társadalom figyelmét az
agykontrollal évtizedeken át elkövetett visszaélések méreteire.

Alapvető fontosságú a közvélemény felvilágosítása és a széleskörű ismeretterjesztés is. Meg

kell magyarázni az embereknek, hogy az elektronikus agykontroll-technológiával milyen
visszaéléseket lehet büntetlenül elkövetni? A tömegtájékoztatási intézmények és az
iskolarendszer nem foglalkozik ezekkel a problémákkal. Ma is tagadják egyes módszerek
létezését, amelyeket pedig már évek óta alkalmaznak a gyakorlatban. Az elmebetegségekről
már sok szó esik, mert rájuk való hivatkozással mellőzik az agykontrollal történő visszaélések
kivizsgálását. A gyermekeket is tájékoztatni kell mindenről. Ha mást nem is lehet tenni,
legalább figyelemmel kell kísérni, és nyilván kell tartani azt, ami történik. Ezt lehetőleg úgy
kell megtenni, hogy a történészek, amikor majd kiértékelik a jelen eseményeit, a politikusok
most elhangzó kijelentéseit, azt szembesíteni tudják azokkal az atrocitásokkal, amelyekben
aktív, vagy passzív bűnrészesként részt vettek.

Szükséges a szigorúan titokban tartott agykontroll technológiák és módszerek megismerése,

és a közvélemény tájékoztatása. Az agykontroll-zaklatás bizonyítékainak és a róla szóló
információknak az összegyűjtése minden szempontból kívánatos és hasznos. Egy ilyen
adatgyűjtő tevékenységhez nincs szükség előzetes engedélyekhez. A tényfeltárásnak
elsősorban nem technikai akadályai vannak, hanem politikai megfontolások akadályozzák a
titokban tartott zaklatáshoz használt elektronikus technológiák és eszközök létezését. Aki
ebben a kérdésben elmélyült, az világosan látja, hogy e technikák és eszközök létezése
cáfolhatatlan tény. Ugyanakkor ezen eszközök működtetői mindaddig le fogják ezt tagadni,
amíg nem kerülnek a nyilvánosság nyomása alá, és nem szembesítik őket a cáfolhatatlan
tényekkel.

Az Egyesült Államok fővárosában ma már szakszerű lobbizás nélkül alig lehet valamilyen
ügy érdekében mozgósítani a törvényhozó és kormányzati szerveket. Lobbizó szakemberek
alkalmazásához azonban sok pénzre van szükség. De ha mégis előállna az a helyzet, hogy
valamelyik agykontroll ellenes csoport támogatóhoz jutna, akkor érdemes lenne hivatásos
lobbizó céghez fordulni. Egy ilyen szakvállalat rendelkezik annyi kapcsolattal, hogy legalább
az illetékes helyek folyosóin hallhatóvá váljanak az elhallgatott információk. Ma már a
törvényhozók figyelmének a szakszerű felhívása is pénzért vásárolható szolgáltatás, és így
csak a gazdagoknak áll a rendelkezésére.

232
A tömegtájékoztatási intézmények figyelmének a felkeltése is ma már különleges fogásokat
és virtuóz technikát igényel. A hírszolgáltatás szórakoztató iparággá vált, és a
szenzációhajhászás fontosabb, mint az objektív tájékoztatás. Ezeket a műfogásokat jól
elsajátította a Greenpeace. Fel lehetne használni az Internet hálózatot arra, hogy elektronikus
reklám útján riasszák az embereket minden egyes esetben, amikor ismertté válnak tények az
emberi jogok agykontrollos technikával történő megszegéséről. Az éhségsztrájk is számításba
jöhet, ami adott esetben ráirányíthatja a figyelmet arra, hogy itt élet-halálkérdésről van szó. A
megkeményedett, kérgessé vált amerikai kultúrában az éhségsztrájk már nem vált ki nagy
hatást, sőt gyakran nevetség tárgyává válik, aki ehhez az eszközhöz nyúl. Az agykontroll
áldozatok esetében további nehézség az, hogy még az éhségsztrájkhoz sincs joguk, mert arra
hivatkozva, hogy elmebetegek, kényszertáplálásnak lehet őket alávetni valamelyik zárt
egészségügyi intézményben. Ez alkalmas a lejáratásukra, és ha nincsenek kellően
felvilágosítva a családtagok, akkor még az ő hozzájárulásukat is meg lehet hozzá szerezni.

Ellenállást lehet kifejteni a nemzetközi szervezetek és a világ közvéleményének a

tájékoztatásával. A nemzetközi bíróságnál formális eljárást is lehet kezdeményezni. Az
Egyesült Államok, ha nem szolgálja az amerikai uralkodó elit érdekeit, akkor általában nem
veti alá magát a nemzetközi jognak. Ezért a nemzetközi bíróságnál valójában csak jelképes
eredményeket lehetne elérni. Elvileg a külföldi kormányokat is lehet tájékoztatni, de válasz
nem várható tőlük, minthogy azok uralkodó csoportjait is szoros érdekközösség fűzi az
Egyesült Államok hatalmi elitjéhez, és így kölcsönös érdekük a titoktartás az agykontroll
visszaéléseket illetően is. A külföldi civil szervezetekhez és állampolgárokhoz folyamodás
esetleg kaphat médiatámogatást, mivel a külföldi írott és elektronikus tájékoztatás
szabadabban bírálhatja az agykontroll visszaéléseket.

Adott esetben az egyes agykontrollhoz használt berendezéseket gyártó cégek ellen is bojkottot
lehetne szervezni. Bojkottálni lehetne azokat a kutató és egészségügyi szervezeteket is,
amelyek e technológiák kifejlesztését végzik, beleértve a gyártó cégeket, és azokat az
újságokat is, amelyek nem adnak tájékoztatást a visszaélésekről. Az utcai tüntetések is
időnként hasznosak lehetnek. Ez felhívhatja az eddig gyanútlan polgárok figyelmét és
tájékoztatásukra propagandaanyagok is készíthetőek. Egy nagyobb tüntetés esetleg a helyi
sajtó és rádió figyelmét is felkelti. Ma már persze a rendfenntartó szervek fejlett eszközökkel
és technikákkal rendelkeznek a nagyobb szabású utcai tüntetések feloszlatására és
lejáratására.

Allen Barker megfontolandónak tartja azt is, hogy hozzáértő szakemberek maguk állítsanak
elő agykontroll-zaklatásra alkalmas mikrohullámú berendezést, és azt közszemlére tegyék ki.
Ezzel is fel lehetne hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy ez a technológia létezik, a
mindennapi élet részévé vált és alkalmas eszköz arra, hogy bárkinek az otthonát szigorúan
ellenőrzött hellyé változtassák. A mikrohullámú berendezések azonban az elektromágneses és
akusztikus berendezéseknek csak egy kis részét képezik. Arra természetesen nem lehet
törekedni, hogy anyagi eszközökkel nem rendelkező polgárok az agykontroll fegyverek
összes lényeges fajtáját létrehozzák. A figyelem felkeltésére azonban néhány ilyen berendezés
is elég lenne.

Az agykontroll-zaklatás áldozatai közül sokan mérlegelték az Egyesült Államokból való

távozást. Amerika szigorúan jogi értelemben ma is még olyan alkotmányos ország, amelyben
a világ legidőtállóbbnak bizonyult alkotmánya van életben, és ahol, legalábbis papíron még
garantálják az emberi jogokat és a politikai szabadságjogokat. De nehéz azt is megmondani,
hogy hová mehet, aki távozni akar. A műholdakon keresztül bárhol el lehet érni az

233
elektronikus fegyverekkel. Az elektronikus megfigyelés külföldön könnyebben tüntethető fel
legálisnak az amerikai törvények szerint. Politikai menedékjogra természetesen nemigen
számíthatnak a távozók, hiszen ez megalázná az Egyesült Államokat, amely nem kívánatos a
többi ország számára.

Azt is számításba kell venni, hogy a külföldi országok hatóságai is tájékozottak az agykontroll
technológia eredményeiről, de részt vesznek az erre vonatkozó adatok eltitkolásában. A
különböző kormányok és titkosszolgálatok közösen érdekeltek a legszigorúbb titoktartásban.
Teljesen bizonytalan, egyáltalán van-e olyan hely, ahova el lehet menekülni a zaklatás és a
megfigyelés elől. Számításba kell venni olyan "psyop"-oknak a jelenlétét is, akik azt a
feladatot kapták, hogy megakadályozzák egyes személyek távozását, például azokra az MRI
("Magnetic Resonance Imaging", azaz elektromágneses hullámokkal való képkészítés
módszere) útján szerzett bizonyítékokra támaszkodva, amelyeket különlegesen értékesnek
találtak. Számításba kell venni olyan "psyop"-oknak a tevékenységét is, akik viszont azt a
feladatot kapták, hogy egyes célszemélyeket eltávolítsanak Amerikából.

Hagyományai vannak a civil engedetlenségi mozgalmaknak is. Ilyen civil engedetlenségi

megmozdulások keretében egyes személyek kapukhoz, kerítésekhez láncolták magukat,
elzárták a közlekedést, engedély nélkül behatoltak hivatalokba azért, hogy kifejezzék
tiltakozásukat. Egy másik tiltakozási mód lehetne agykontroll-ellenes graffitik festése
forgalmas helyekre és kormányépületekre.

Eddig nem járt eredménnyel az adófizetés megtagadása, de esetleges alkalmazását többen is

már figyelembe vették, így Allen Barker is. Az agykontroll technológia kifejlesztését és
működtetését közpénzekből finanszírozták. Ha pedig ezt az állampolgárok zaklatására
használják, akkor erkölcsileg igazolható az adófizetés időleges megtagadása. Ez azonban
nagyon veszélyes módszer, mert a jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik az IRS (Internal
Revenue Service - Az amerikai adóhivatal) ügynökei számára, hogy az adózás alól való
kivonás vádjával bárkit rács mögé juttassanak.

Mérlegelték a gazdasági eszközökkel történő ellenállást is egyes amerikaiak. Ma azonban az

amerikai társadalom már a magánpénz-monopólium és a pénzgazdaság bevezetése révén a
pénz hajszolására van beállítódva. Ezért az átlag amerikaiak többségét elsősorban a pénz
érdekli és nem képes felfogni, hogy sorsát mennyire életbevágóan érinti az agykontroll
technikával gyakorolt ellenőrzés és visszaélés. Ezért a gazdasági szabotázs csak arra nyújtana
alkalmat, hogy "terroristának" minősíthessék azt, aki az agykontroll elleni tiltakozásként
ehhez az eszközhöz nyúl. Maguk a titkosszolgálatok is kifejlesztettek és alkalmaztak számos
hatékony módszert a gazdasági szabotázsra. Csaknem biztos, hogy az irányított propaganda
ezeket az ellenállási akciókat terrorista cselekményeknek minősítené, és teljes hangerővel
bombázná vele az amerikaiak tudatát. A várható eredmény az lenne, hogy tovább erősítenék
azokat a rendőri módszereket, amelyekkel ezeket a gazdasági szabotázs cselekményeket meg
lehet akadályozni.

Az amerikai alkotmány feljogosítja az állampolgárokat arra, hogy ellenálljanak, akár

fegyveresen is, egy zsarnoki kormányzatnak. Sokan hivatkoznak Martin Luther King-re, aki
az erőszakmentes polgárjogi mozgalmat részesítette előnyben. Martin Luther King többek
között azért volt sikeres, mert mérséklő befolyást gyakorolt. Ennek ellenére az uralkodó elit
úgy döntött, hogy egy engedelmesebb személlyel váltja fel, ezért rendszeresen megfigyelték,
zaklatták, és végül az ő sorsa is beteljesedett. Az amerikai lakosság védekezését elősegítené,
ha hiteles tájékoztatást kapna arról, hogy a titkos kormányzat milyen típusú eszközöket tud

234
felhasználni ellene. Ha a lakosság maga is rendelkezhetne hasonlókkal, az önmagában
megfontolásra késztetné ezen eszközök jelenlegi működtetőit. Mégis az úgynevezett
közvetlen akciók alkalmazása nagy körültekintést igényel. Először is tisztázni kell, hogy hol
és ki ellen irányuljon? Egy megerősített parancsnoki, vagy irányítási központ, amely
koordinálja és vezérli az agykontroll műveleteket, teljes biztonságban érezheti magát, hiszen
egy átlagos polgár nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy rájuk hatást gyakorolhasson.
Minden akció legfeljebb szimbolikus jelentőségű lenne és valószínűleg a tiltakozó halálát
eredményezné.

Számolni kell azzal is, hogy a rendszer működtetői komoly erőfeszítéseket tesznek
tevékenységük eltitkolására, és az agykontroll áldozatok félrevezetésére. Mindezen okból a
közvetlen erőszakos fellépést csak a legutolsó eszközként célszerű számításba venni, amikor
már más tiltakozási lehetőség nincs.

Mentális tűzfalak építése

A védekezés hatékony formája lehet, ha az agykontroll célpontjává vált személy úgynevezett

"mentális tűzfalakkal" veszi körül magát. Ezt az elgondolást ugyancsak Allen Barker dolgozta
ki, aki, mint már említettük, maga is hosszú időn át az elektromágneses agykontrollal végzett
zaklatás célszemélye volt. Az ő 2002. február 17-én az Interneten is közzétett ez irányú
megállapításait foglaljuk most össze. (http://www.datafilter.com/mc/mentalFirewalls.html)

A tűzfal hagyományos értelemben arra szolgál, hogy a szomszédos épületeket úgy

elszigetelje, hogyha valamelyikben tűz tör ki, az ne terjedhessen tovább. Az informatikában a
tűzfal olyan eszközt jelöl, amely egymástól elkülönítve tartja a komputer-hálózatba kapcsolt
számítógépeket. Ha például egy számítógépkalóz támadást intéz a számítógépes hálózat egyik
terminálja ellen, akkor a hekker akciója nem tud továbbterjedni a hálózat többi részére. Egy
számítógépes hálózat termináljait úgy is felfoghatjuk, mint az utcában sorakozó házakat.
Valamennyi háznak számos bejárata van, amely megfelel annak, amit a hálózatba bekapcsolt
komputeren "port"-nak, azaz belépési helynek, pontnak, nyílásnak neveznek. Ez a be- és
kilépési mechanizmus irányítja és szinkronizálja az adatok mindkét irányú áramlását a
központi feldolgozó egységben, a CPU-ban (central processing unit-ban), olyan külső
eszközökhöz, mint például a nyomtatók, vagy a modemek. A komputernek ténylegesen
többezernyi "port"-ja van, de ezt elvileg össze lehet hasonlítani egy házzal, amelynek számos
ajtaja van.

A házak lakói üzeneteket továbbítanak más házakba. Egyesek azonban olyanokat küldenek ki,
akiket a mindennapi életben rablóknak nevezhetünk. Amikor az egyik ház lakója kapcsolatba
akar lépni egy másik ház lakójával, akkor egy meghatározott ajtóhoz küldik az üzenetvivőt,
aki aztán kopogtat az ajtón. Ennek a háznak a lakója vagy kinyitja az ajtót, vagy nem vesz a
kopogtatásról tudomást. Amíg az üzenetvivő bent van a lakásban, korlátozhatják, hogy mit
tehet és mit nem. Az üzenetvivő például megfoghat egy darab papírt és visszaviheti abba a
házba, ahonnan elindult. Ez a kibernetikában megfelel egy adatállományt tartalmazó fájl
továbbításának a hálózaton keresztül. Ha a ház lakói nyitva hagynak egy ajtót, akkor az
üzenetvivő engedély nélkül is bejöhet, és azt tehet, amit akar, ugyancsak engedély nélkül.

A tűzfal ebben az értelmezésben megfelel a házat teljesen körülvevő védőfalnak. A tényleges

ház az utcáról nem is látható. Az eredeti ház ajtajai csak akkor láthatók az üzenethordozók
számára, ha a lakók megfelelő ajtókat helyeznek el e védőfalon. Ahhoz, hogy az
üzenethordozó beléphessen, először a védőfal látható ajtaján kell jeleznie, majd pedig ha ott

235
bebocsátást nyert, a ház tényleges ajtajánál. Ily módon a ház sokkal biztonságosabban védhető
a nem kívánt behatolásokkal szemben.

Az "Army War College" lapjában, a "Parameters"-ben 1998. tavaszán jelent meg Timothy
L. Thomas cikke, a "The Mind Has No Firewalls" (Az agynak nincsenek tűzfalai) címmel.
Ezt a cikket bizonyítékként is felhasználták abban a perben, amelyet Harlan Girard a
"Támadó Mikrohullámú Fegyverek Elleni Konvencióért Küzdő Nemzetközi Bizottság"
(International Committee for the Convention Against Offensive Microwave Weapons)
részéről indított. A cikk fő mondanivalója, hogy az emberek hasonlatosak a hálózatba
kapcsolt komputerekhez azzal a különbséggel, hogy nincs meg az a lehetőségük, hogy
ellenőrizzék a hozzájuk érkező és a tőlük távozó információk áramlását. A "port"-ok, vagyis a
kapuk és ajtók tárva-nyitva vannak. Ez az analógia volt az uralkodó nézet a katonai
"információs háború" időszakában.

Az emberi "biokomputer" megtévesztése

Az ember a szemein, a fülein és más érzékszervein keresztül jut értesülésekhez.

Megválogathatja, hogy mit olvas és milyen elektronikus tájékoztatási eszközökből
informálódik. Amikor gondolkodik, a saját belső hangját használja. Elképzel és megjelenít.
Az egyes egyének ellen viselt információs háborúban mindez adatáramlási csatorna, amely
lezárható, cenzúrázható, kisajátítható, meghamisítható, személytelenné tehető, és más módon
is ellenőrizhető azért, hogy az adott egyént manipulálják. Ha ellenőrzés alatt lehet tartani
mindannak az ismeretnek és tájékozódásnak az áramlását, amelyhez az adott személy
hozzájuthat, akkor teljes mértékben irányítani lehet a valóságról alkotott képét. Az
információs háború szenvedő alanya egy fantáziavilágban cselekszik. Ezt a képzeletbeli
valóságot azért hozták létre a számára, hogy pontosan azt tegye, amit a felette uralmat
gyakorlók elvárnak tőle. Ennek az eljárásnak a neve "deception operation" (megtévesztési
művelet).

Ez a fajta teljes ellenőrzés még nem lehetséges, de az erőfeszítések ebbe az irányba haladnak.
Az "information warfare" (információs háború) olyan jelzőszó, amelynek hallatán még
mindig a propaganda agymosásra, a félrevezető és manipulatív tájékoztatásra gondolnak. Ha
sikerül új jelzőszavakat találni, azzal pénzügyi támogatáshoz lehet jutni és még arra is
alkalmas, hogy elhatárolják az új, tiszta eljárásokat a morálisan elítélendő manipulációtól.
Amikor az információs háború kifejezés divatossá vált, új tényezőként jelent meg az Internet
nagyarányú elterjedése, továbbá az idegrendszer befolyásolásának széleskörűvé válása,
valamint az úgynevezett nem halálos fegyverek bevetése az emberi agy működésének a
módosítására. A gyógyászat és a technológia fejlődése eredményeként egyre fejlettebb
testrészpótló szerkezeteket használnak és az emberek fokozottan alakulnak át úgynevezett
"cyborg"-gá. A cyborg egy kibernetikai organizmus, a gépi szerkezet, és a szerves
organizmus hibridje, keveréke. A cyborg egyes alkotórészei kódolt eszközök. Ma már az is
szinte rutinszerűnek tekinthető, hogy komputerizált miniatűr szerkezeteket ültetnek be
valakinek a testébe. Ha valaki betör egy személyi számítógépbe és ellopja a fájlokat, vagy
manipulálja az adatokat, akkor bűncselekményt követ el. De ha valaki betör a fizikai testbe, az
agyba, és manipulálja a központi idegrendszer működését, ez összehasonlíthatatlanul nagyobb
erőszak és elítélendő bűnös cselekedet.

A modern agykontroll-kínzásra vonatkozó alapismeretek

236
Az elektromágneses agykontrol esetében nem az alkalmazott technológián, hanem azon van a
hangsúly, hogy milyen hatást gyakorol a célszemélyre. A zaklatás módja egyénenként
változhat, mert ez függ az irányító személy motívumaitól, az alkalmazott technológiától, de
hozzá igazítják a célszemély lelki beállítódásához is. Ami az egyik embert bánthatja, a
másikat hidegen hagyja. Egy hivatásos zaklató a kézikönyvek előírásai szerint indítja be
agykontroll műveleteit, de később már a konkrét célszemélyre alkalmazva finomítja
módszereit. Amikor már tudja, hogy mi az, ami az adott célszemély bántja, akkor erre
összpontosít. Ezek a hivatásos bántalmazók csak abban különböznek a többi kínzótól, hogy a
legfejlettebb csúcstechnológiával rendelkeznek, és el tudnak rejtőzni a kormányzat
védőszárnyai alá a szigorú titoktartás révén.

A célszemély állandó megfigyelés alá kerül. Egyaránt zaklatják nyíltan és álcázottan, az

utcán, az Interneten, és minden más elérhető helyen. A gúnyolódás, kicsúfolás és kötekedés,
valamint a bosszantás, felizgatás szinte minden változata előfordul. Az elektronikus
csúcstechnológia csaknem minden változatát alkalmazzák. Az áldozattá vált célszemély
lassan azzal találja szemben magát, hogy minden elromlik, szétesik az életében. A zaklatás
irányítója kihasználja a folyamatos megfigyelésből hozzá jutó információkat és leellenőrzi,
hogy milyen kudarcok érték a célszemélyt és aztán úgy alakítja akcióit, hogy az azt higgye:
ezt igenis a zaklató idézte elő. Ez még arrogánsabbá teszi az agykontroll irányítóját.

A célszemélyt szándékosan izolálják, megfosztják kapcsolataitól. A hozzá közelálló

személyeket megfenyegetik, vagy félrevezetik azért, hogy a célszemély legközelebb álló
barátaiban is elveszítse bizalmát. Egyik szokásos módszer olyan megtévesztő információk
továbbítása, hogy az áldozat az ártatlan szomszédait vádolja a zaklatásért. Természetesen
előfordul, hogy az agykontroll irányítója egy szomszéd, vagy éppenséggel egy közeli rokon,
vagy barát. A célszemélyt folyamatosan elektromágneses besugárzásnak vetik alá, akár otthon
tartózkodik, akár nem. A "zapped" (az elektromágneses besugárzás célkeresztjében lévő)
személy szívritmusa megnő és a távirányítású agykontroll technológiával folyamatosan lehet
terrorizálni.

A "The Village Voice" című lap 2001. júliusában riportot közölt "Psycho Warfare" címmel.
A tudósító, Nick Begich, beszámol arról, hogy a "high fidelity" emberi hang létrehozásának a
technológiája lehetővé teszi a titokban alkalmazott szuggeszciót, és a pszichológiai
befolyásolás gyakorlati alkalmazását. Lehetségessé válik "beszélni" a kiválasztott
ellenfelekhez a leginkább zavarba ejtő módon. Pontosan ez az, ami ma már történik, és az
elérhető szakirodalomban is fellelhető számos dokumentum, ami ezt alátámasztja. Egyes
áldozatok csak kísérleti személyek és velük szemben csak az a cél, hogy kipróbálják e
pszichológiai zaklatási technikákat.

A célszemélyt adott esetben a nap 24 órájában folyamatosan parancsokkal bombázzák,

kigúnyolják, elterelik a figyelmét az agyában hangzó szavak. Képzeljük el, hogy valakitől
ilyeneket kérdeznek: "Hallod ezt? Megtennéd ezt? Kiugornál-e az ablakon? Elgázolnál-e
valakit? Mit akarsz lopni legközelebb az üzletben? Melyik a kedvenc kábítószered? Mióta
vagy kábítószer élvező?" És így tovább a végtelenségig. Az agy válaszolni akar. Nincs
hozzászokva ahhoz, hogy így erőszakolják meg. A célszemély nem tudja leállítani a
kérdéseket, amelyek szakadatlanul bombázzák. Különösen azóta van ez így, amióta
magnetofonra rögzített üzenetek teszik ki a zaklatás nagyobb részét. Így az áldozat még akkor
sem jut szünethez, amikor a rendszer működtetője maga pihenni tér. Ennek a műveletnek az
egyik célja az áldozat gondolatainak az elolvasása, másrészt kifárasztása és engedelmességre
kényszerítése. A távirányítással ellenőrzés alatt tudják tartani a szívritmust, mérni tudják az

237
agyhullámokat, még azt is ki tudják fürkészni, hogy mit lát, vagy mit képzel az adott személy.
Egyre több olyan áldozat van, akinek szembesülnie kellett azzal, hogy még a legrejtettebb
gondolataikat is kifürkészik illetéktelenek.

Mindezzel rendkívül nehéz együtt élni, mert a folyamatos beavatkozással el lehet idegeníteni
még a legközelebbi rokonaitól is, elhitetve vele, hogy azok is valamilyen formában részt
vesznek az agyában érzékelt gondolatok felidézésében, továbbításában. Az elektromágneses
hullámokkal történő gondolatolvasással bárkitől el lehet lopni a saját szellemi termékét. A
folyamatosan zaklatott személynek nem csak az élet normális nehézségeivel kell
megküzdenie, de ezzel a különleges szellemi terheléssel is, amely állandóan elvonja a
figyelmét munkájáról. Minthogy az ember társas lény, természetes, hogy törődik
embertársaival is. Az is ismert, hogy az emberekben lezajlik egy szimulációs folyamat,
amelynek a keretében megpróbálják empátiával beleképzelni magukat a másik ember
helyzetébe. Az anyagcserétől a szexig minden testi folyamat is természetes része az emberi
életnek. Ahogyan azt is természetesnek lehet tekinteni, hogy a legtöbb ember valamiért
aggódik, és szorong. Mindezt könyörtelenül fel lehet használni a célszemély gyötrésére.

Rutinszerűen használják mindannak a felerősítését, ami miatt a célszemély különösen

aggódik, és így állandó feszültségben tartják. Aki ezzel tisztában van, kísérletet tehet arra,
hogy valami másra gondoljon, mint amire irányítani akarják zaklatói. A "zapping"-gal (az agy
elektromágneses sugarakkal történő "ágyúzásával") számolni kell, de nagy erőfeszítéssel
mégis csak el lehet érni, hogy a célszemély ne arra gondoljon, amire besugárzói akarják, hogy
gondoljon. A kezelők számára rendkívül előnyös, hogy úgy "hallják" a megtámadott személy
legbelsőbb hangtalan gondolatait is, mintha hangosan beszélne hozzájuk. Nekik módjuk van
beleszólni a célszemély hangtalan belső lelki párbeszédébe, kioktathatják, rendreutasíthatják
és figyelmeztethetik a politikailag korrekt szavak használatára. Rendkívül fárasztó úgy
gondolkodni, hogy állandóan ilyen cenzúrázással kell számolni.

A gondolkodási folyamatba való beavatkozás technológiája létezik, de a rendszer működtetői

arra is törekednek, hogy ez mágikus jellegű beavatkozásnak tűnjék azon személy számára,
akinek olvasnak a gondolataiban. Ezeket a technikákat túlnyomó részt tudomásuk és
hozzájárulásuk nélkül próbálták ki amerikai polgárokon. A "mágus" először az érzékelési
küszöb alatt "elhelyez" egy gondolatot az áldozat agyába, később pedig ugyanez a mágus
"leleplezi", hogy az áldozat mire gondol. Azt szuggerálja neki, hogy olvasni tudja a
gondolatait és az áldozat látva ezt a "bizonyítékot", hisz neki. Ez elkeseredést, dühöt és
félelmet vált ki, amely tovább zavarja az áldozat gondolkodását.

A megfigyelt személy fejlett pszichológiai technikákkal való felmérése, várható

magatartásának prognosztizálása további lehetőséget nyújt a tudatbefolyásolók számára, hogy
elhitessék áldozataikkal: képesek olvasni a tudatukban. E módszerek műszaki alapja a hangot
a koponyához továbbító eszköz működtetése egy meghatározott időszakon át. Először
nyugodtan szuggerálni lehet az áldozatnak, hogy gondoljon a "kék ibolyára". Ezután egy dalt
is lehet sugározni a fejéhez, amiről a célszemély azt fogja vélni, hogy azt csak úgy az eszébe
jutott. Ma már használják a hang-klónozás technológiáját is, amely a célszemély saját hangját
utánozva juttat el üzenetet a fejébe. Egy másik technika az, amikor olyan szavakat és
kifejezéseket továbbítanak az áldozat agyába, amelyek a kezelők által kívánt irányba akarják
terelni az áldozat gondolatait és cselekvését. Az így bejuttatott szavak aztán aktivizálják az
asszociációs memóriát, és az befejezi a folyamatot. Mindennek a "csodálatosságát" azzal is
fokozni lehet, hogy a "mágus" például az áldozat által is olvasott e-mail listára üzenetet
helyez el, amelyben megfelelő helyen esetleg többször is előfordul a varázsszó, "kék ibolya".

238
Lehet egyszerre két - a zaklatásról nem tudó - áldozatot is manipulálni. Vannak olyan
áldozatok is, akik semmit sem tudnak, mások viszont egyes dolgokra rájöttek. Néhányat
szándékosan félrevezettek, hogy azt higgye: különleges szellemi képességekkel rendelkező
médium. Azzal is kísérleteznek, hogy két egymással kapcsolatban álló személy miként reagál
ugyanarra az érzékelési küszöb alatti ingerlésre. Külön foglalkoznak a gyermekekkel, akiket
kiskoruktól kezdve hosszú időn át befolyásolnak. Létezik az úgynevezett PTSD ("Psychic
Transfer Syndrome Disorder" - pszichikai hatással kiváltott betegségi tünetek), amelyet
szándékosan elő tudnak idézni egyes személyeknél, és ez az illetőt még befolyásolhatóbbá
teszi. Számításba kell venni azt a lehetőséget is, hogy elektromágneses technológiával
társadalmi méretekben gyakorolják a tudatbefolyásolást.

Mindez felveti azt a kérdést, hogy milyen ellenlépésekkel szükséges eme módszerek ellen
védekezni? Megengedhető-e, hogy a lakosság ne legyen tájékoztatva e létező
tudatbefolyásolási technológiákról és eszközökről? Elképzelhető-e, hogy a hatalom
birtokosai, ha e technológia nem kerül a nyilvánosság ellenőrzése alá, ne éljenek vissza vele
titokban? Allen Barker már idézett tanulmányában sorra veszi az eddig ismertté vált
tudatbefolyásolási módokat, továbbá elemzi az áldozatok és a társadalom által adható
lehetséges válaszokat.

A reális időben történő befolyásolás

Itt egy külső hangot továbbítanak az áldozat agyába. Képzeljük el, hogy egy titkos stúdióból a
kezelő műszereivel figyeli és hallgatja a megerőszakolt személy gondolatait. Mikrofonokkal
is rendelkezik, ahol beszélni tud hozzá. Az áldozat mindezt a fején belül hallja. A kezelő nem
csak azt láthatja, amit az áldozat tesz egyidejűleg, de azt is, mi az, amit lát a szemeivel? A
célszemélynek egyetlen egy gondolata sem lehet, amelyet ne kommentálna a kezelő. Még azt
is előírja neki, hogy mikor menjen fogat mosni. A technológia működtetői számára ez a
módszer azért nem praktikus, mert egyidejűségénél fogva sok kezelőre van szükség. Ha pedig
nincs elég erre alkalmas és kiképzett személy, akkor az korlátozza a befolyásolható áldozatok
számát is. Erre a tipikus amerikai válasz az, hogy a természetes személy kikapcsolásával
automatizálni kell a folyamatot, és növelni kell a hatásfokot.

Az automatizált kezelő lehet egy digitális magnetofon, amely előre rögzített üzeneteket
közvetít találomra, vagy beprogramozott időközönként az áldozat agyába. Ez nagyon hasonlít
a dr. Ewen Cameron által alkalmazott "psychic driving" módszerre, amelyet az általa kezelt
betegeken próbált ki. Az "automata-kezelő személy" lehet egy komputerrel működtetett
berendezés, amelyet egyetlen működtető kezelhet különböző áldozatok agyára irányítva az
elektromágneses sugárzást. Így egyetlen személy sok áldozatot tud egyszerre "kezelés" alatt
tartani és biztosítani azt, hogy nem maradjanak magukra saját gondolataikkal. Dr. José
Delgado elgondolásai érvényesülnek, amikor visszajelzés érkezik az áldozat koponyájából.
Működik egy szenzor-rendszer, amely elemzi az agy adatait, és egy programozott algoritmus
határozza meg, hogy milyen fajta válasz üzenetet kell továbbítani az áldozathoz. Ezt követően
a digitális hangszimulátor létrehozza ezt az üzenetet, amely aztán elektromágneses
hullámokkal továbbításra kerül.

Allen Barker "Delgado-gombnak" nevezi azt a kapcsolószerkezetet, amely a zaklató

nyomására meghatározott magatartást kiváltó ingerlést továbbít az áldozat agyához. Az
áldozat azt éli át, hogy teljesen váratlanul elborítja valamilyen érzés, egy leküzdhetetlen
kényszer. Ez történhet a legalkalmatlanabb időben, és alkalmas arra, hogy a kontrollőr elvonja
az áldozat figyelmét s azt valamilyen más, általa kívánatos pályára irányítsa. A tájékozatlan

239
áldozatok gyakran úgy hiszik, hogy ők maguk akarták a programozók által rájuk kényszerített
magatartást. A "Delgado-gomb" tehát csak jelképesen egy gomb, minden olyan eszközt jelöl,
például erre alkalmas frekvencián működtetett mikrohullámú sugarat is, amely meghatározott
modulációra van hangolva és alkalmas az adott célszemély központi idegrendszerére hatni.

Rendkívül nehéz az áldozatok számára az őket ért hatások helyes elemzése. A legtöbbször
belső világuk megfigyelésére, saját érzeteik elemzésére vannak utalva. Nem tudják
összegyűjteni annak a zaklatásnak a tényeit, amelyet elszenvednek. Az első feltétel, hogy
felismerjék, mi is történik velük. Nagyon sokan nem is rendelkeznek azokkal a fogalmakkal
és szavakkal, amelyekkel meg tudják fogalmazni, amit megtapasztalnak. Ezért
felkészültségüktől, egyéniségüktől, körülményeiktől függően úgy kell élni mindennapi
életüket, hogy olyan mentális tűzfalat hozzanak létre, amilyenre képesek. Természetesen
gyűjthetik a bizonyítékokat mások meggyőzésére, vagy esetleg egy per megindítására. Még
akkor is, ha ebben eredményt tudnak felmutatni, kétséges, hogy számíthatnak-e segítségre az
ideg-és elmegyógyászok vagy a bíróságok részéről.

A külső és a belső gondolatok

A zaklatásnak alávetett áldozatok még akkor is emberi lények, ha gyakran kísérleti állatként
kezelik őket. Belsejükben folyamatosan zajlik a gondolati párbeszéd, és ez az, amit a
kontrollőrök ki akarnak maguk számára sajátítani. Allen Barker az áldozatok gondolatait
három kategóriába osztja. Az elsőbe tartoznak az "internal" (belső), azaz a normálisnak és
természetesnek tekinthető gondolatok, amelyek az érzéki észlelésből származó adatokon
nyugszanak. A szokásos gondolati modellek általában a társadalmi együttélésben kialakult
konszenzuson alapulnak. A másodikba tartoznak az "external" (külső) és nem konszenzusos
behatáson alapuló gondolatok. Dr. Cameron "psychic driving" (pszichikus vezetés)
kísérleteiben az áldozatot lekötözték és arra kényszerítették, hogy hosszú időn át egy
manipulatív üzenetet hallgasson magnetofonról. Modern értelemben azok a hangok
(gondolatokat hordozó szavak) tekinthetők "külsők"-nek, amelyeket egy külső forrásból
juttatnak el az adott személy agyába. Elméletileg elképzelhető, hogy létezzenek
konszenzuson, azaz megegyezésen alapuló külső hangok is, de az alig elképzelhető, hogy az
áldozatok valaha is hozzájárultak volna ahhoz, hogy agyukat folyamatosan külső behatásnak
tegyék ki. Egy ilyen "external" lehet akár egy e-mail üzenet is, amely gondosan megválogatott
kulcsszavakat használ. Ezek lehetnek a kívánt hatást kiváltó kódjelzések.

A kondicionált "internal"-nak az a gondolati folyamat tekinthető, amely az "external"-ok

által való zaklatás közvetlen eredménye. Ez a "mérgezett fa" ugyancsak "mérgezett mentális
gyümölcse". Az ilyen "nonconcensual external"-okkal való heti gyötrés után a célszemély
már akkor is hallja a feléje sugárzott kifejezéseket, amikor már a gépezetet kikapcsolták. Ez
különösen így van, ha a kondicionálás egy bizonyos specifikusan kiválasztott ingerlésre
összpontosított. Hasonló ez ahhoz, mint amikor Pavlov kutyájánál már a csengő hallatára is
megindult a nyálválasztás, noha még az ételt nem látta. Egy hasonló hangjelzés aktivizálhat
egy kondicionált "internal"-t. A traumával történő kondicionálás is erős és hosszantartó és fel
tudja idézni az eredeti bántalmazás eleven újraérzékelését.

A manipulátorok el tudják érni, hogy a mit sem sejtő áldozataik úgy járjanak-keljenek
otthonaikban, mint az elektronikusan vezérelt robotok. Az, hogy a célszemély mit érzékel
belsőként ("internal") vagy külsőként ("external") a fejében, az az adott személytől is függ.
Ebben közrejátszik az életkora, a zaklatás hosszúsága, és az a konkrét technológia és technika,
amit a befolyásolására a tudomása és a hozzájárulása nélkül alkalmaztak. Feltételezhető, hogy

240
e technológiák és eszközök megválasztásában szerepet játszik az, hogy ki az, akit zaklatnak és
megpróbálnak betörni. A hipnotizálásra hajlamosak különösen sebezhetőek és egyes
célszemélyeket alvás közben is lehet befolyásolni.

A protokoll

A protokoll kifejezést itt Allen Barker informatikai értelemben használja, és az eljárások,

folyamatok egymást követő lépéseinek a sorrendjét, és az erre vonatkozó előírásokat jelöli
vele. A protokoll feltételezi egy együttműködő személy meglétét a külső kapcsolati-csatorna
másik végén, amely személyt be kívánunk azonosítani. Gyakorlatban az áldozat arról szerez
tudomást, ha már létezik ez a külső csatorna, hogy nincs a másik végén "barátságos kezelője".
Barker szerint a protokoll tehát az a mód, ahogyan a "barátságos kezelő" hitelesíteni tudja a
célszemély számára annak az információs csatornának a létezését, amely persze állítólag
"nem létezik".

Ha valakinek közvetlen látási, hallási, vagy tapintási kapcsolata van egy személlyel, akkor
ennek a protokollnak a betartása - a kapcsolattartó lépéseknek a megtétele - könnyű feladat.
Tegyük fel, hogy egy személy beszéde hallható. A protokoll, vagyis a kapcsolatlétesítő
menetrend szerint a célszemélynek 4533-ra kellene gondolnia. Választható valami más is,
amit a figyelem felkeltése nélkül közölni lehet. Ezután érdemes öt másodpercig várni a
válaszra. Vagy hallható a gondolat? Vagy nem, és vagy válaszolnak rá, vagy nem? Ebben az
esetben az információs csatorna specifikusan egy személyhez kapcsolódik. Vizuális kontaktus
esetén is hasonló a helyzet, hiszen elgondolhatjuk, hogy "tartsd fel a három ujjadat". Ez a
protokoll úgy működik, mintha rádiót hallgatnánk valós időben, időazonos módon.

Lehetséges a tisztán "external" üzenetküldés beazonosítása, látási, hallási, vagy tapintási

kontaktus nélkül, csakis "mentális" érintkezéssel. Ez mindenkire vonatkozik, aki hallhatja a
célszemély gondolatait, és választ küldhet neki. Csak egy zsebszámítógépre van szükség, és
egy együttműködő személyre az információs csatorna másik végénél. A lépésrend szerint
annak a kérdésnek a feltétele következik, hogy "mi 1999-nek a cosinusa?" Ha a kezelők nem
küldik vissza a választ, akkor vagy tanulatlanok, vagy összeesküdtek. Van egy sor más
lehetőség, de a lényeg olyan kriptografikus (rejtjeles) hitelesítés alkalmazása, amellyel
lehetséges az elküldött és fogadott - tisztán "externális" - jel beazonosítása. Bárki le tudja
nyomni a zsebszámológépén az 1,9,9,9 cosinust és máris megkapja az eredményt. A számokat
ki-ki a saját egyéni protokollja számára tetszése szerint megváltoztathatja. Egy új szám
kiválasztásával lehetővé válik a válasz ellenőrzése egy egyszerű zsebszámológéppel.

Allen Barker tapasztalatból tudta, hogy az agykontroll-működtetők általában nem küldenek

érvényes négyszámjegyű numerikus adatokat, és még kevésbé a helyes választ. Küldenek
számokat, és mindezt áttehetik egy automatikus rendszerre is. Gyakran felületesek és így egy
sor olyan adathoz lehet jutni, amely kellően alátámasztja az "external"-ok olvasását és
küldését, még akkor is, ha ők nem küldik meg a protokollt.

A hitelesítés problémája

Reális körülmények között bizonyos adatok kiértékelése szempontjából rendkívül fontos a

háttérzaj várható szintjének a hiteles felmérése. Ha a célszemély a sorok között kiolvassa a
bántalmazást, koncentrálnia kell, és nem téríthetik el a lazán kapcsolódó jelképek. Az olvasás
során ki kell szűrnie azokat, amelyek valószínűleg nem őrá, vagy a helyzetére vonatkoznak.
Ez eligazít abban, hogy mekkora a háttérben használt szimbólumok mértéke. A kérdésessé

241
vált adatokat mellőzni kell. A használható adatok is elég gyakran előfordulnak, de gyakran
ezek sem hordoznak több információt, mint ami a célszemély számára már eddig is ismert
volt.

Allen Barker szerint, ha egy célszemély gondolatban elátkozza kezelőit, ez gyakran

felbosszantja őket. Gúnyosan megkérdezheti tőlük, vajon Afrika melyik országában "csípték
fel" a gondolatait? Ha ezek után érkezik egy e-mail üzenet, amelyben az áldozat neve nagyon
hasonlít a célszemély nevéhez, és azt állítja, hogy Afrikában járt s nem tudta kivonni magát a
zaklatás alól, akkor ez nem lesz véletlen. Ez már válasznak tekinthető. A kérdés csupán az,
hogy az illető tudatos, vagy nem-tudatos zaklató, azaz maga is egy áldozat, akit valamilyen
módon rávettek a zaklatásra, vagy pedig professzionális "cointelpro" ügynök. (1971-ben a
"Citizen Committee to Investigate the FBI" - Állampolgárok Bizottsága az FBI
ellenőrzésére - titkos aktákhoz jutott az FBI-nak a pennsylvaniai Media-ban lévő
kirendeltségénél. Ebből kiderült, hogy az FBI-nak van egy belföldi kémelhárító programja -
domestic counterintelligence program - amelynek a kódneve volt a "COINTELPRO".
Amikor az aktákban szereplő információk megjelentek a sajtókban, az FBI számos
munkatársa lemondott, és részletesen beszámolt a belföldi titkos műveletekről. Az amerikai
állampolgárok elleni kémkedés a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásával,
ellentétes az amerikai alkotmány érvényben lévő rendelkezéseivel.)

A kétes helyzetek elemzése

Rendkívül fontos, hogy miként gondolkodjunk kétség esetén. A kontrollőrök, a

manipulátorok és a propagandisták az emberi gondolkodás gyengeségeit használják ki. Noha
az emberi agy csodálatos képződmény, az emberek hajlamosak arra, hogy - mondjuk egy
matematikai algoritmushoz képest - pontatlanul értékeljenek ki bizonyos adatokat. Az egyik
nehézség a bizonytalanságok elemzésében van. Az agykontroll áldozata szó szerint el van
árasztva olyan bizonytalanságokkal, amelyeknek a szétválogatása és elemzése rendkívül
nehéz. Az ellenőrzés alá vont személynek minden furcsa, szokatlan, érthetetlen, sőt bizarr
dolgot számításba kell vennie, amely korábban soha nem történt meg vele. Elemeznie kell az
összefüggéseket köztük, s mindezt annak tudtával, hogy agyműködésének a megerőszakolói
gondolatait megfigyelik, és megpróbálják téves elképzeléseit, hibás következtetéseit
megerősíteni.

A másik nehézséget a figyelemelvonás, a zavaró és elterelő akciók elleni védekezés jelenti. Ez

különösen akkor bonyolult, ha olyan rosszindulatú "információs-csatornán" érkezik az agyba,
amelyen korábban a tudat nem volt elérhető. További nehézséget okoznak az arányok és a
fokozatok. Az emberek általában binárisan (két részből állóan, kettős állapotúan)
gondolkodnak és nem folyamatosan, és sokkal inkább egy dimenzióban, mint több
dimenzióban. Vannak olyanok is, akik hajlamosak a babonás gondolkodásra. Társadalmi
vonatkozásban pedig a nagy hazugságokkal nehezen lehet megbirkózni. A tömegtájékoztatási
eszközök propagandisztikus agymosása ipari méretekben állítja elő a hamis tudatot, és az így
manipulált közvélemény hajlamos igaznak elfogadni a legnagyobb hazugságokat is.

A helyesen csoportosított statisztikai adatokkal gyakran jobban meg lehet közelíteni a valóság
tényeit. Elfogadható, hogy élnek a Földön olyan emberek is, akikben meg lehet bízni, csak
legfeljebb nem ismerjük pontosan, hogy kik ők. Ha egyes konkrét esetekben így vagy úgy
téved is az ember, a statisztikai számokban az kiegyenlítődik, és az átlag közel kerülhet az
igazsághoz. Feltételezhetjük például, hogy az e-mail küldemények 40 %-a ügynököktől és
provokátoroktól érkezik, 35 %-a valódi áldozatoktól és agykontroll ellen harcoló aktivistáktól,

242
15 %-a pedig olyanoktól, akik magukat tudományosan felkészült, babonától mentes
gondolkodónak tekintik, és egy másik 10 % olyan, amelyiket egyik csoportba sem lehet
besorolni. Természetesen minden egyes személy egymagában "gyanúsnak" tekinthető. Ennek
ellenére a lista elfogadható, és az agykontroll áldozatok valóban 35 % körül lehetnek.

Ezek az adatok meggyőzhetik azokat a jószándékú embereket, akik még személyesen nem
találkoztak az agykontrollos-zaklatással. A statisztikai adatokból kiderülnek a trendek. Allen
Barker szerint már sok ezer olyan személy található a lakosság körében, aki az agykontroll
áldozata. Azt azonban nem lehet tudni, hogy kik a ténylegesen zaklatott személyek azok
közül, akik áldozatnak tekintik magukat.

Az ember elidegeníthetetlen jogai

Minden egyes embert születésénél fogva illetnek meg bizonyos jogok. Ezeket az emberi
mivolthoz tartozó jogokat nem lehet elvenni. Meg lehet őket erőszakolni, át lehet őket hágni,
semmibe lehet őket venni, még olyan törvényeket is lehet hozni, amelyek megfosztják ezektől
az embereket, ezek azonban egy zsarnoki rendszer megnyilvánulásai, és nem változtatnak
azon az Istentől eredő, vagy természeti törvényen alapuló tényen, hogy minden egyes emberi
lény elidegeníthetetlen emberi jogokkal rendelkezik. Aki ezt tagadja, az zsarnok és végül is
osztoznia kell a zsarnokok sorsában. Ugyanez vonatkozik a zsarnokok lakájaira és
kiszolgálóira. A kínzás és a zaklatás lealacsonyítja magát a kínzót is. Az áldozat emberi
méltóságát nem lehet elvenni, a kínzás azonban lealázza a kínzót, és megsemmisíti az emberi
méltóságát. Még háború idején is háborús bűncselekménynek minősülnének azok a
cselekmények, amelyeket az agykontrollos-kínzók békeidőben követnek el sorozatosan
amerikai polgártársaik ellen. Alkotmányos kormányzás esetén e kínzókat élethossziglan tartó
szabadságvesztésre ítélnék, véli Allen Barker, aki a leghatározottabban állítja, hogy egy
legitim kormányzatnak az agykontrollal végzett zaklatást és kínzást bűncselekménnyé kellene
minősítenie, és el kellene ítélnie azokat az állami alkalmazottakat is, akik ilyen
cselekményeket követnek el.

Az agykontroll - auschwitzi szintű bűncselekmény

Allen Barker úgy véli, hogy nem túlzás az agykontrollal gyakorolt erőszakot az Auschwitzban
elkövetett szörnyű bűnökhöz hasonlítani. Gordon Thomasra hivatkozik, aki "Journey Into
Madness: The True Story of CIA Mind Control and Medical Abuse" (Utazás az
őrültségbe: A CIA agykontrolljának és orvosi visszaéléseinek az igaz története) című
könyvében a következőket írja: "A könyv írása közben saját felindultságommal is meg kellett
küzdenem - a hitetlenséggel, az elképedéssel, az undorral, a dühvel, és az írás kezdetén
többször is azzal az érzéssel, hogy ez a téma túlságosan gonosz ahhoz, hogy megbirkózzak
vele. Korábbi kutatómunkám során semmivel nem találkoztam, ami felkészíthetett volna
olyan orvosok sötét tevékenységére, akik azon agyak és testek szándékos tönkretételét tűzték
maguk elé, amelyeknek a gyógyítására képezték ki őket."

Allen Barker a kínzók magatartásának a jellemzésére egy sajátos meghatározást alkalmaz: ez

a "Nazi Pig Theorem", NPT (A náci disznó tétele). Ez átvitt értelemben használt
alapfeltevés, amely nem szorul külön bizonyításra, használata azonban hasznos lehet a kínzás
elszenvedője számára. Ez a metafórikus axióma lényegében azt állítja, hogy ha valaki úgy
cselekszik, mint Mengele, az ismert náci disznó, akkor ő maga is náci disznónak tekintendő.
Allen Barker teorémáját így foglalja össze: "Bárki, aki hozzájárulás nélkül erőszakot alkalmaz
embertársa agya/tudata/lelkiállapota (brain/mind/mentation) ellen Mengeléhez hasonló

243
módszereket használva, az náci disznó. Nem számít, hogy a náci disznó mit gondol, és nem
kell törődni a véleményével. Nem kell válaszolni, ha a náci disznó gúnyol, fenyeget, háborgat,
vagy más módon próbál manipulálni. Az egyetlen, amit a náci disznó megérdemel, hogy
leleplezzék, és megfelelő büntetésben részesítsék.

Ennek a gondolatmenetnek az ellenkezője is hasznos. Ugyanis ha nem a náci disznók azok,

akik az agykontroll beavatkozást végzik, akkor nincs szó az agyműködés és a tudat
megerőszakolásáról. Problematikus jelenség esetén így már elindulhat a gondolkodási
folyamat valamilyen más irányba. Allen Barker, akinek hosszú időn át együtt kellett élnie
azzal, hogy agykontrollal beavatkoznak az agyműködésébe, úgy találta, hogy nem csak helyt
kell állni a mindennapi élet körülményei között, de külön erőfeszítést is kell tenni az igazság
és az igazságosság érvényesítésére. Természetesen minden agykontroll áldozat maga dönti el,
hogy megbocsát-e kínzóinak, de amikor a kínzók leckéztetik áldozataikat a keresztényi
megbocsátásra, akkor az egy kiforgatott, álnok "kereszténység". A megbocsátásnak nem kell
kizárnia az igazságosságot. Az agykontrollal alkalmazott kínzás szempontjából vagy náci
valaki, vagy nem náci. A nehézséget az okozza, hogy az áldozat nem tudhatja pontosan, hogy
ki az, és ki nem? Annak felmérésénél, hogy ki tekinthető náci disznónak, illetve ki nem, az
óvatos és ésszerű kétkedésből kell kiindulni. Gyakran csak igen hiányos információk alapján
kell dönteni.

Számításba kell venni, hogy az állam és a kormányzat mindenféleképpen felelős a kialakult

helyzetért, amikor az agykontroll-technológia monopóliumával rendelkezők rendszeresen
tudják kínozni az amerikai polgárok jelentős részét. Az NPT-t mindenki a saját tűzfalának
tekintheti. A külső-tűzfal-elméletből (external firewall theorem) következik, hogy a
legcsekélyebb formában sem kell tekintettel lenni arra, hogy Mengele, és a nyomdokaiban
járók mit gondolnak. Elemezni kell a kivülről beérkező információk forrását és természetét,
továbbá a többi bizonyítékot. A valóságos életben pedig mindent meg kell tenni az
agykontroll-zaklatást végzők ellen. Létezik a belső-tűzfal-elmélet (internal firewall
theorem) is. Mindenkinek az agya a sajátja, és arra gondol vele, amire akar. El kell sajátítani
azt a technikát, hogy a kontroll alatt álló személy képes legyen másra gondolni, mint arra,
amit az agykontroll technológia kezelői akarnak. Ezt nem könnyű elsajátítani, de ezen a téren
is lehet gyakorlattal eredményeket elérni.

Az agy hozzájárulás nélküli külső befolyásolása csúcstechnológiájú "marhaösztökének"

tekinthető, amely változatos módon alakítható abból a célból, hogy fájdalmat okozzon. Ez a
moduláció megtörténhet szavakkal, kapcsolásokkal, és kattintásokkal. Ez azonban
másodlagos jelentőségű. A lényeg az, hogy ez egy modulált ösztöke. Ezt célszerű
megfigyelni, és utána kideríteni a jel forrását és természetét. Honnan jön, milyen a minősége a
jelnek? Később aztán elemezni lehet az úgynevezett "psyop" mondatot, amelyet a zaklatás
irányítója belefoglalt a modulációba. Ez gyakran többet elárul magáról a kezelőről, mint a
zaklatásnak alávetett célszemélyről. Hasznos lehet egy gyakoriság-megoszlási grafikon
vezetése arról, hogy például milyen frázisokat használ a kezelő? Előfordul-e külföldi
akcentus, vagy idegen nyelven elhangzó mondat? Szem előtt kell azonban tartani, hogy a
kezelők rutinszerűen hazudnak. Ha például valamiért hízelegnek, akkor néhány másodperc
múlva már számítani lehet rúgásaikra. A beteges hazudozók csak egy nagyobb hazugság
hitelessé tétele érdekében mondanak részigazságokat. Céljuk a normális lelki folyamatok
megzavarása, tönkretétele.

Rendkívül fontos a jelek forrásának a lehető bemérése. Itt nem csak a küldő személye
lényeges, de az az érzékelési mód is, amellyel a célszemély azt felfogja. Csak ezután célszerű

244
analizálni a küldött szignálok jelentéstartalmait. Ez lényegében a szignálok és azok
modulációinak elemzését, értelmezését jelenti. Amerikáról lévén szó, a szignál
jelentéstartalma angol nyelvű mondatként értelmezhető. Ha a szignál egy "rape channel"-en
(megerőszakoló információs-csatornán) keresztül érkezik, akkor jelentéstartalmával nem kell
törődni, kivéve a bizonyíték-gyűjtési célt. Tudomásul kell venni, hogy a külső ösztöke
(external cattle prod) okozza. Már önmagában a hozzájárulás nélkül érkező külső szignál is
zaklatás, és gyakran ez az egyetlen valódi információ.

Nem szabad vitába szállni az üzenetküldővel, akár élő személy, akár egy automata szerkezet.
Ha nem vesznek róluk tudomást, már az is dühbe hozza őket. Tenni kell a mindennapi élet
dolgait, találkozni emberekkel, és szót emelni az igazság érdekében. Csak akkor lehet a
zaklatókat valóban ignorálni, ha a célszemély tudja, hogy mi folyik. Vannak olyan áldozatok,
akik azt hiszik, hogy éppen ignorálják a zaklatókat, miközben élő robotként járkálnak fel-alá
otthonaikban. Egy tapasztalt áldozat azt is megtanulja, hogy mi a valódi ignorálás. Gyakran
nehéz az élő zaklatót az automatazaklatótól megkülönböztetni. Néhány alapvető
hangfelismerő software-t vesznek igénybe a ki nem mondott gondolatok megerőszakolására.
Olyan természetes személyek, akik nem foglalkoznak agykontrollos zaklatással, tisztességes
névvel rendelkeznek, és nem ismételnek vég nélkül semmit. Nem azzal foglalkoznak, hogy
bárkit is zaklassanak, és állandóan kommentálják a gondolatait. Gondolatban sem szabad
semmit megmagyarázni a zaklatóknak, sokkal jobb, ha félreértik a kikényszerített
gondolatokat. A kondicionált válaszok gyors elfojtására kell törekedni, és a kondicionált
válaszok aktiválásáról való egyszerű tudomásul-vétellel kell behelyettesíteni.

Segíthet a tapasztalatok lejegyzése is. Itt azonban számításba kell venni, hogy a zaklatók a
gondolatolvasás révén azt is tudják, hogy mi kerül írásban lerögzítésre. Ez olyan
visszacsatoláshoz juttathatja őket, amely elősegítheti a további zaklatást, illetve mások
agykontrollos befolyásolását. Ha valaki panaszkodik valamiért, biztos lehet, hogy azzal még
többet fog találkozni. Az írás azonban elősegítheti mások tájékoztatását, és még inkább
szemléletessé teheti az egész agykontroll-zaklatás bornírtságát. A korlátoltság nem
akadályozza a zaklatókat, ténylegesen gyötrésük részét képezi. Számításba kell venni, hogy a
zaklatók az esetek többségében nem is ismerik azokat, akiket megtámadnak, mégis készek
arra, hogy olyan mértékben bántalmazzák, amely maradandó károsodást okozhat nekik.

A mentális szúnyogcsípések célja az áldozat bosszantása, ennek tudatában kell lenni, mert
csak így lehet leküzdeni őket.

Hogyan lehet harcolni a bűnös titkolódzás ellen?

Az agykontrollal történő tömegméretű zaklatás csak a bűnös méreteket öltő titkolódzásra

rászoktatott és betegesen érzéketlenné tett társadalomban lehetséges. Vannak olyan
kollaboránsok és apologéták, akik "hasznos idiótaként" kérdezik: "miért vagytok az emberi
jogok megszállott hívei, ti agykontroll-zaklatásnak kitett áldozatok? Miért utáljátok annyira a
zaklatókat?" Olyan rendszer alakult ki, ahol nem lehet beszélni a legnyilvánvalóbb kérdésről
sem, noha sokan már tudnak róluk valamit. Úgy tűnik, hogy a hatalomra vágyók és az őket
kiszolgáló zaklatók összeesküvését kiegészíti az idióta beletörődők és a gyávák
összeesküvése. Az agykontroll áldozatoknak rendkívül nehéz megérteni azoknak a
beletörődését, önelégültségét, sőt önfeladását, akik noha tudják, hogy mi történik, azt
színlelik, hogy nem tudnak róla.

245
Allen Barker keserűen azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy az amerikaiak jelentős részéről
elmondható, hogy képmutatóvá vált. Az amerikaiak szeretnek mindenben az elsők lenni. Így a
képmutatásban is már a legnagyobbak. A világgazdaság monopolizálására törekszenek, mégis
szabadpiacnak nevezik ezt. Szavakban még mindig a szabadságra, az emberi jogokra
esküsznek, miközben hazájukban az ártatlan emberekkel szemben elkövetett atrocitás, az
emberi jogok megszegése mindennapi gyakorlattá vált.

246
 8. fejezet

Az elektromágneses agykontroll szabályozása

Ma már egyre több tudományos és népszerűsítő irodalom kapható arról, hogy olyan korszakba
érkezett az emberiség, amikor már nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy valaki olyan
eszközhöz jusson, amely az elektronika, a kibernetika és az idegtudomány eredményeire
támaszkodva már tud "beszélni" az agyhoz és az idegrendszerhez. Ennek ellenére a
legfontosabb adatok az elektromágneses rádiófrekvenciával (EM/RF) történő agykontrollra
még mindig a legszigorúbban őrzött államtitkok közé tartoznak nem csak az Egyesült
Államokban, de Nagy-Britanniában, Oroszországban és a többi evvel a technológiával
rendelkező államban. Az Amerikai Nemzetvédelmi Hivatal (National Security Agency -
NSA, nem tévesztendő össze a National Aeronautics and Space Administration-nel, a NASA-
val) szerint ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala komoly károkat okozna a
nemzetbiztonságnak.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az elektronikus tudatbefolyásoló fegyverek felfedezése azzal

kezdődött, hogy a II. világháború során a radarokat működtető szakemberek hallották bent az
agyukban a radarjelzések berregését minden vevőkészülék nélkül, amikor áram alá helyezett
antenna közelében dolgoztak. A radarjelzések hordozzák a rövid impulzusú mikrohullámú
jelzéseket. A hallható hatás a pulzusokhoz igazodik. Ebből arra következtettek a tudósok,
hogy lehetséges rádiójelekkel közvetlenül kapcsolatot teremteni az agy és az idegrendszer
között. Ezt a jelenséget dr. Allan Frey, a New York államban lévő Cornell Egyetemen
tanulmányozta az 1960-as években és kísérleteit a General Electric finanszírozta. Dr. Frey
úgy találta, hogy a széles spektrumú hordozó frekvenciák, amikor meghatározott
rezgésszámmal pulzálnak a 125 MHz-től fel a mikrohullámú tartományba, akkor zúgó, vagy
kattogó hanghatásokat váltanak ki a kísérleti személyekben. Ha egy uniformizált rövid és éles
impulzust továbbítottak a kísérleti alany fejébe, berregés volt hallható. Ha csak egyetlen
impulzust bocsátottak ki, akkor a kísérleti alany egy pukkanást hallott.

Az ilyen kutatások nyomán feltárt, és nem letitkosított kísérleti eredmények azonban nem
lettek széles körben ismertek, legalábbis ezt állapította meg egy kanadai civil szervezet, a
Citizens Against Human Rights Abuses, a CAHRA, vagyis a Polgárok az emberi jogok
megsértése ellen. Ahhoz, hogy az impulzus hallható legyen, el kell érnie a 0,3 watt/cm2
erősséget, amikor eljut a kísérleti személy fejéhez. További kutatások feltárták, hogy a sejtek
szintjén is érzékelnek bizonyos jeleket, amelyek jóval kisebb erősségűek. Dr. Ross Adey, a
University of California at Riverside kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos
egészségügyi megfontolásokat is figyelembe kell venni, amikor hosszú időn át sugárzásnak
tesznek ki szöveteket.

Más tudósok állatokon vizsgálták a "mikrohullámú hallást", amikor is különböző

vivőfrekvenciákon, impulzusokon és erősségen sugározták azokat. A ketrecekbe zárt, vagy
mozgásukban korlátozott állatokat egyszerű impulzussal, vagy impulzusvivő hullámmal
sugározták, és megfigyelték válaszreakciójukat. Később az állatok agyába beültetett
elektródákkal is végeztek kísérleteket. Az implantátumokat az agynak azokba a részeibe
helyezték, amelyek a látási, hallási és más érzékelési funkciókért felelősek. Ezen elektródák
segítségével felmérték a válaszreakciókat a különböző hullámjelzés típusokra. Ezek alapján
megállapították, hogy az érzékelés függ a besugárzás frekvenciájától és erősségétől, valamint
a kísérleti állat érzékszerveitől és agyától. A méretek befolyásolják, hogy mennyi beérkező

247
jelzést tud az adott szerv befogadni, mert a hullámok, illetve a sugárzás elnyelődése szükséges
volt a válaszreakció létrehozásához.

A Yale Egyetem orvosi karának neuropszichiátriai intézetét dr. José Delgado irányította az
1970-es években. Dr. Delgado, amint erre már e könyvben is többször utaltunk, látványosan
szemléltette, hogy az állat agyába ültetett implantátum segítségével hatékonyan lehet
irányítani az adott állat viselkedését. Ismertté vált kísérlete az, amikor az éppen rárohanó bikát
rádióadó készülékkel megállította és egyszerű gombnyomással arra bírta, hogy békésen
visszaforduljon. Ezek a kísérletek még nem közvetlenül az agyba irányított rádióhullámok
segítségével történtek, de azt már igazolták, hogy az agy működése elektromos ingerlés útján
befolyásolható.

Eleanor White, a The American Reporter 1999. december 1-én megjelent számában
foglalkozik az AM/RF agykontroll technológiával. (Restrictions Needed on EM/RF Mind
Controll Technology) Ebben megállapítja, hogy az állatkísérletek három további
felismeréshez is elvezettek. Az egyik közülük az úgynevezett "ablakhatás" (window effect),
amely hasonlóan a drogokhoz meghatározza, hogy minimum és maximum milyen
erősségűnek kell lenni a jelnek, hogy a kívánt hatás előálljon. A másik felismerés a "bio-
erősítés" (bio-amplification), amely azt jelenti, hogy csak megfelelő frekvencia és
impulzusfajta alkalmazható egy bizonyos hatás eléréséhez, mégpedig igen kicsi erősségi
szinten, lényegesen alacsonyabb erősségen, mint ami a hő előállításához szükséges. Dr. Adey
kormányzati finanszírozással tanulmányozta, hogyan lehet elektromágneses, vagyis
rádiójelekkel kölcsönhatásba lépni agysejtekkel, és azon túl is hatást gyakorolni molekuláris
szinten.

A "bio-erősítés" lehetővé teszi olyan jelek előállítását is, amelyek nem zavarják a rádió-, és
TV-berendezések működését és ezért rendkívül nehéz őket észlelni. A hatékonysági sávon
belül változtatgatva ezeket a jeleket szinte lehetetlen rájuk bukkanni. A harmadik felismerés a
"bio-érzékelés" (bio-detection) azt jelenti, hogy egy sejtet nem egyszerűen ingerelnek egy
bizonyos frekvenciájú jellel, de az adott sejt ténylegesen rá tud hangolódni viselkedésével a
jel modulációjára. A vivőhullámban jelentkező jelváltozatok jelentik a modulációt. A hang is
ezekben a modulációkban jelenik meg. Ez vezetett el az embereken folytatott
radarkísérletekhez. Először morzejeleket továbbítottak sikeresen radarhullám segítségével,
majd pedig emberi hangot is.

Dr. Don R. Justesen, az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóiratában (Journal of the

American Psychological Association, March 1975.) megállapítja: két kutató Sharp és Grove
úgy találta, hogy a mikrohullámú energia megfelelő modulálása elvezethet a 'drótnélküli' és a
'vevőkészülék nélküli' kommunikációhoz. Magnetofonra rögzítettek egyszótagú szavakat 1-től
10-ig terjedő számjelzéssel ellátva. Valamennyi szó elektromos szinuszgörbéjét úgy
alakították, hogy minden alkalommal, amikor a szinuszgörbe keresztezte a zéró vonalat és
átcsapott a negatív irányba, egy rövid impulzusú mikrohullámú energiát bocsátott ki. Amikor
Sharp és Grove ezekkel az 'emberi hanggal modulált' mikrohullámokkal sugározta be magát,
jól tudták hallani, beazonosítani, és megkülönböztetni a 9 szót. A hallott hangok arra
hasonlítottak, ahogy a műgégével beszélő személyek beszélnek."

Az 1970-es évek kísérleti eredményei nyomán készültek el azok az agykontroll fegyverek,

amelyek ma is szigorúan titkosak. A már hivatkozott kanadai civil szervezet, a CAHRA tagjai
azt állítják, hogy ilyen fegyverekkel zaklatták őket, beleértve a hipnotizálást, a
fájdalomokozást és egyes testrészeik állapotának a befolyásolását.

248
Az aggyal és az idegrendszerrel való elektronikus kommunikációra vonatkozó kísérletek nem
csak titokban folytak, eredményeik azonban nem váltak széles körben ismertté. Ezek közé
tartoznak azok a "mikrohullámú hallással" folytatott kísérletek, amelyek olyan jeleket képesek
előállítani, amelyeket az emberek nem hallanak, de agyuk mégis felfogja, azaz "hallja". Ezt a
technológiát "Silent Sound Spread Spectrum"-nak ("a nem hallható hang terjedési
spektrumának"), "S-QUAD"-nak nevezik.

Az egyik 1992-ben benyújtott amerikai szabadalom arról szólt, miként lehet egy hipnotizőr
hangját tudatosan nem hallható ultrahanggá átalakítani, amelyet mikrohullámmal továbbítani
lehet, vagy pedig nem hallható módon hozzá lehet kapcsolni a sugárzásra kerülő
reklámokhoz. E technológiák kombinációja lehetővé teszi a hipnózis észrevétlen, fel nem
fedezhető alkalmazását hosszú időn keresztül.

Ismertté vált az is, hogy a Sivatagi Vihar nevű hadművelet keretében 1991. márciusában az
amerikai hadsereg 100 MHz-es hullámhosszon ultrahangú üzenetet továbbított az iraki
csapatokhoz azért, hogy ezeket a füllel nem hallható, de az agyba mégis eljutó üzenetekkel
megfélemlítse, és kétségbe ejtse őket.

Az elmúlt 50 év során olyan technológiák kifejlesztésére került sor, amelyek ha nincsenek

kellően szabályozva, államilag és társadalmilag ellenőrizve, akkor jogellenesen is
felhasználhatóak.

Eleanor White kiemeli, hogy a füllel nem hallható hangok és jelek továbbítása lehetővé teszi
észrevétlen módon az ismétlődő hipnózis alkalmazását olyan személyekkel szemben, akiknek
erről nincs tudomásuk, és akik ehhez nem járultak hozzá. E módszer hatékonyságát bizonyítja
az a tény, hogy amikor az iraki csapatokkal szemben bevetették, azok rendkívül gyorsan
megadták magukat. E technikát alkalmazó szerkezetek elérhetősége megteremti a lehetőségét
a rendkívül agresszív és etikátlan használatukra. Mivel nem lehet észrevenni őket, könnyű az
eltitkolásuk és a jelenleg érvényes jogszabályok nem nyújtanak védelmet e technológiák, és a
velük működtetett eszközök jogellenes alkalmazásával szemben.

Érdemes áttekinteni, hogy miként lehet ezeket a technológiákat erkölcstelen módon,

agresszíven és gyakran csak tolakodó kíváncsiskodásból használni azoknak, akik
rendelkeznek vele. Ha arra keressük a választ, hogy miért akar valaki egy ilyen támadó
jellegű elektronikus eszközt fájdalomokozásra, gondolatolvasásra, vagy más célra használni
egy erről tudomással nem bíró személlyel szemben, önként adódik a válasz, hogy ez lehet az
MK-ULTRA program, továbbá mindaz a program, amely megelőzte és követte. Ma már
ismert, hogy az MK-ULTRA 149 pszichológiai hadviselésre és vallatási technikára vonatkozó
kísérletet tartalmazott. Ezeket a CIA megrendelésére végeztek el, és állami eszközökből
finanszíroztak. A kísérleteket részben a koreai háborúban szerzett tapasztalatok indították be.
A koreai háborúban hadifogságba esett amerikai katonák kínzással, érzékeléstől való
megfosztással és drogokkal hatékonynak bizonyult agymosáson mentek keresztül. Az MK-
ULTRA programok megtervezői úgy találták, hogy az agymosás és más típusú
tudatbefolyásolás szempontjából lényeges, hogy ezeket a módszereket tudomással nem bíró és
hozzájárulásukat nem adó személyeken is kipróbálják. A különböző civil szervezetekbe
tömörül kísérleti túlélők végül is elérték, hogy ráirányítsák a politikusok és a közvélemény
figyelmét a tudatmódosítással kapcsolatos, és fokozatosan tömegessé vált kísérletekre. Az
Egyesült Államok szenátusának hírszerzési különbizottsága végül is vizsgálatot folytatott az
ügyben Frank Church, majd később pedig Inouye szenátor vezetésével az 1970-es években.

249
A szenátusi kihallgatások eredményeként azonban egyetlen személyt sem vontak eddig
felelősségre.

A neuro-elektromágneses kísérletekre vonatkozó adatokat nem hozták nyilvánosságra, de az,

hogy ilyen kísérletek folytak, egyértelműen bizonyítást nyert. A titokban tartott kísérletek és
eredményeik gyakorlati alkalmazása - pontosan a penetráns titoktartás és a társadalmi
ellenőrzés hiánya miatt - a legkülönbözőbb visszaélésekre nyújt lehetőséget, amely
összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal és a politikai szabadságjogokkal. Azt is számításba
kell venni, hogy a folytatódó kísérletek és a felhasználásukkal létrehozott újabb és újabb
szupermodern eszközök bűnözők kezébe kerülhetnek, és ez felmérhetetlen károkat okozhat.
Számításba kell venni, hogy a terrorista-és maffiahálózatok is alkalmazhatják őket, és ez az
egész társadalmat sújtó következményekkel járhat. Mindez ma már nem csak lehetőség és
spekuláció, hanem a jelen valósága és gyakorlata. Az a helyzet, hogy a hosszú távú hipnózis
létrehozására alkalmas technológiákat, valamint a tudatalatti beszédtovábbítás és
gondolatolvasás eszközeit ma már egy átlagosan jómódú ember is megvásárolhatja magának
bizonyos zárt közben. A pénzvagyon tulajdonlása pedig nem jelenti azt, hogy az illető
etikusan is kiemelkedő és emberbaráti magatartást fog tanúsítani.

A gazdag emberek ma már megvásárolhatják a falakon, a ruházaton nem észlelhető módon

áthatoló radar-scannereket, a Massachusetts államban lévő Northampton-ban működő
Millivision korporációtól. Ez az eszköz a használója számára azt is lehetővé teszi, hogy
megfigyelje és kipróbálja, vajon a berendezést a célszemély környezetében felszerelték-e, és
arra is módja van, hogy működtetését kikapcsolja, ha fennáll annak a veszélye, hogy észlelik
és leleplezik.

Radarral működő megfigyelő és nyomkövető detektorok alkalmasak életmentésre, és a

jogalkalmazó szervek munkájának a segítésére. De alkalmasak arra is, hogy bűnös szándékkal
valakit titokban kövessenek, lesből megtámadjanak, és ez különösen megkönnyíti a
gyermekáldozatokra vadászó pedofílok bűnelkövetését. Alkalmas arra, hogy egy lakótérség
belterületét átvilágítsa, és minden részletét láthatóvá tegye a tolakodó kíváncsiskodónak. A
ma már szokásosnak mondható "brain rhythm entrainment machines" (az agyritmus
továbbító gépezetek, amelyek meghatározott méretű impulzusokat sugároznak, s amelyek
meg tudják változtatni a célszemély lelkiállapotát anélkül, hogy a célszemély tudna arról,
hogy illetéktelen beavatkozás történt a tudatműködésében). Először szovjet és észak-koreai
szakértők alkalmazták a koreai háborúban a "LIDA" nevű szerkezet segítségével. A
célszemély tudomása és hozzájárulása nélküli, a hangot közvetlenül az agyba továbbító
sugárkészülékek rákényszeríthetnek egy személyt arra, hogy olyan hangokat halljon, például
amikor aludni szeretne, amitől nem tud megszabadulni. Az átkonstruált telefonhang-átalakító
berendezések lehetővé teszik, hogy a hipnotizőr hangja a célszemély füle által ne legyen
hallható, miközben az hallható az agy bizonyos részei számára. Az impulzushordozó
mikrohullámú sugárzó készülékek közvetlenül tudják továbbítani a hangot az agyba. Ez a
"néma-hang" ("silent sound"), vagyis a fül számára nem hallható, de az agyban hanghatást
kiváltó berendezés lehetővé teszi, hogy a kábeltévé útján érjék el a célszemélyt. Minderre a
rádióműsor továbbítást is igénybe lehet venni.

Léteznek még agresszívabb eszközök is, amelyeket magántulajdonosaik beszerezhetnek, és

áldozataikkal szemben alkalmazhatnak. Vannak olyan etikailag kifogásolható magatartást
tanúsító orvosok is, akik jó pénzért - orvosi beavatkozás mellékhatásaként - titokban műhold
által követhető implantátumot ültetnek be a célszemélybe. Ez lehetővé teszi, hogy a szerkezet
ellenőrzője áldozata minden mozgását nyomon tudja követni. Ezt a megfigyelési módszert

250
elsősorban az állam hírszerzéssel és védelemmel foglalkozó szervezetei alkalmazzák. E jól
finanszírozott és titkosan működő szervezeteknek nem okoz leküzdhetetlen nehézséget, hogy
rejtett módon beültessék a célszemélyekbe - jól megfizetett orvosok segítségével - a
szatellitekkel működtetett implantátumokat.

Az Európa Parlament 1999. január 28-án elfogadta az A4-005/99. számú határozatát,

("Enviroment, security and foreign affairs") amely felszólítja az Európai Uniót, hogy szerezze
meg az új 'non-lethal' (nem halált okozó) fegyverek technológiáját, és sürgeti olyan
nemzetközi megállapodás megkötését, amely világszintű tilalmat rendel el olyan fegyverek
kifejlesztésére és bevetésére, amelyek lehetővé teszik az ember manipulációjának bármely
formáját.

Jean-Pierre Changeux a párizsi Pasteur Intézet tekintélyes kutatója a Nature című

szaklapban 1998. januárjában felhívta a figyelmet arra, hogy az idegtudomány, amely az
idegrendszer anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával foglalkozik, de amelynek a
tudományágak konvergenciája következményeként egyre fontosabb részévé válik a kognitív
idegtudomány is, nem lebecsülendő kockázatokat hordoz magában. Az agy tudati
működésének a feltárása kitágította a magánszférába való behatolás lehetőségét. Az ehhez
szükséges berendezések rendkívül specializáltak, ennek ellenére mindennapos gyakorlattá
válhat a távolból történő használatuk. Ez megnyitja az utat a személyi szabadság
korlátozásához, a magatartás ellenőrzéséhez, és az agymosáshoz. Ezek nem tudományos
fantasztikus regényekbe való elképzelések, hanem reális veszélyek.

Changeux előbbiekben összefoglalt megállapításaihoz a magunk részéről az fűzzük hozzá,

hogy az emberiségnek meg kell ismernie a biológiai-fiziológiai felfedezések és idegrendszer-
kutatási eredmények társadalmi kihatásait is, hiszen e felfedezések, ha visszaélnek velük,
könnyen válhatnak az elnyomás eszközeivé. Ezért eljött az ideje, hogy megszűnjön a
tudományos elhatárolódás az agykutatás, az idegtudományok, és a társadalomtudományok
között. A politikának és hatalomnak pedig le kellene mondania arról, hogy ezeket a
tudományokat, s azok eredményeit az uralom gyakorlása eszközéül használja. Az embereknek
egyszerre van szükségük a szabadságra és a biztonságra. Egyiket sem lehet feláldozni a másik
érdekében. Szükség van a kognitív idegtudomány, a tudatmódosító és magatartás befolyásoló
technológiák nyilvánosságra hozatalára és a lakossággal való megismertetésükre. Csak így
lehet ezeket szabályozni és ellenőrzés alatt tartani azért, hogy ne egy kisebbség uralmának az
ellenőrizetlen eszközei legyenek, hanem valamennyi ember érdeket, az egész emberiség
életlehetőségeinek a megnövelését szolgálják.

251
 9. fejezet

Kongresszusi jelentés a titkos vegyi- és biológiai kísérletekről

Az Egyesült Államok Szenátusa 1975-ben Különbizottságot hozott létre a hírszerző

ügynökségek által végzett vegyi és biológiai kísérleteknek és a kikísérletezett eszközök
használatának a kivizsgálására. A Különbizottság jelentéséből rövidítve azt a részt
ismertetjük, amely a kutatási programok indokait, figyelemmel kísérésük és ellenőrzésük
módját tartalmazzák. Eszerint e programok beindításához az az aggodalom vezetett, hogy az
Egyesült Államok és szövetségesei képesek legyenek védekezni az ilyen fegyverekkel
szemben. Ez a szempont hamarosan másodlagossá vált, mert a fő cél az információk
megszerzése és az ellenséges ügynökök feletti kontroll biztosítása lett. Az 1940-es évek végén
és az 1950-es évek elején beindultak azok a programok, amelyek az emberi viselkedés
megváltoztatását célozták. Eredetileg önként vállalkozó személyekkel kísérleteztek, később
azonban ezt kiterjesztették olyanokra is, akiknek már nem volt arról tudomásuk, hogy
kísérleteznek velük, s így hozzájárulásukat sem adták hozzá.

Ezeket a programokat szigorúan titokban tartották. A hírszerző szervezetek kevés

alkalmazottja tudott róluk és arra sincs bizonyíték, hogy a kormányzat vagy a törvényhozás
tájékoztatva lett volna. A kísérleti programok rendkívüli széttagoltsága arra utal, hogy a CIA
etikátlan és meg nem engedett tevékenységet folytatott, és ha ezek ismerté válnak, akkor az
politikai és diplomáciai ellenhatást váltott volna ki, amelyek viszont károsan befolyásolhatták
volna e kísérletek kimenetelét.

A kutatási és fejlesztési program, különösen annak embereken végzett titkos tesztjei, súlyosan
sértették az amerikai polgárok jogait, nem egy esetben tragikus következményekkel jártak.
Két amerikai meghalt a kísérletek eredményeként. Más kísérleti személyek továbbra is
szenvednek a kísérletek következményeitől. Egyes ellenőrzés alatt végzett teszteket el lehet
fogadni, de a tesztek természete, mértékük és az a tény, hogy éveken át folytak az LSD
alattomos alkalmazásával, az emberi élet lebecsülését bizonyítja.

A Szenátusi Különbizottság bírálta a Központi Hírszerző Szolgálaton és a Katonai

Hírszerzésen belüli ellenőrzés módját, a különböző hírszerző szervezetek, valamint a
kormányzati szervek, továbbá a privát intézetek és a magánszemélyek közti kapcsolatot. A
CIA szokásos adminisztratív kontrollját mellőzték a vegyi- és a biológiai kísérleteknél
biztonsági okokból. Ez nagyfokú hibákhoz vezetett, mert nem működött a CIA belső
ellenőrzési mechanizmusa. Ennek eredményeként az a paradoxon állt elő, hogy a kevésbé
fontos programokat jobban ellenőrizték, mint a sokkal kényesebbeket. A programoknak a
biztonságát nemcsak a belső ellenőrzésről való lemondással védték, hanem azzal is, hogy igen
nagymértékben széttagolták a CIA-n belül. Ez a széttagoltság kizárta a CIA-nak az orvosi
szakértői csoportját a lényegi kutatásból, és a tesztelési programból, amelyekben vegyi és
biológiai hatóanyagokat alkalmaztak. Mindez ahhoz is hozzájárult, hogy a CIA irányítói
eltérő, és egymásnak ellentmondó válaszokat kaptak, amikor ezekre vonatkozóan tájékozódni
akartak. A CIA-n belüli hatásköri bizonytalanságokhoz hasonlóan nagy volt a bizonytalanság
a különböző hírszerző szervezetek hatáskörét és illetékességét illetően.

Kezdetben az együttműködés és a kölcsönös információ-csere jellemezte ezt a kapcsolatot,

amely azonban fokozatosan megszűnt. A katonai kísérletekben résztvevők visszatartották
információikat a CIA-tól és ugyanez elmondható a CIA-ról is, amely nem tájékoztatta a

252
katonai szerveket az általa tesztelt programról. Feltűnően jelzi az együttműködés hiányát az,
hogy a hadsereg el akarta titkolni a CIA elől az egyik tengeren túl végzett kísérleti
programját, amely magába foglalta az LSD titkos alkalmazását is. A hadsereg egyik LSD
kipróbálási programját arra a feltételezésre alapozták, hogy nincs hosszú távú következménye
e kábítószer alkalmazásának. Ha a CIA tájékoztatta volna a hadsereget az LSD-vel folytatott
halálos eredményű kísérletéről, akkor ez a szükségtelen és potenciálisan halálos veszélyt
jelentő program nem került volna beindításra.

A Szenátusi Különbizottság végül felveti a kérdést, hogy mennyire lehet törvényesnek

tekinteni az ezirányú külföldön végzett amerikai kísérleteket, amelyek megszegik mind az
amerikai, mind a külföldi jogszabályokat, továbbá azt, hogy miként lehetne összhangba hozni
az állami- és magánintézetek tevékenységét, amelyeket a hírszerző szervezetek fedőszervként
használtak.

A Szenátusi Különbizottság által megvizsgált programok

1. A CHATTER-projekt

Ez a Haditengerészet által kidolgozott program 1947 őszén indult be. Ezzel kívántak
válaszolni a szovjetkutatók által kidolgozott "igazság-drogok" "bámulatos" eredményeire.
Ennek keretében a kihallgatásokhoz és az ügynökök beszervezéséhez szükséges vegyi
befolyásoló eszközök azonosítására és kipróbálására összpontosítottak. A kísérletek egy
részét laboratóriumi körülmények között állatokon és embereken végezték, felhasználva
többek között az anabasis aphylla-t, a scopolamine-t, és a mescalint abból a célból, hogy
felmérjék milyen mértékben érhető el velük a célszemély szórabírása. Ennek keretében a
tengerentúlon is végeztek kísérleteket. A koreai háború idején kibővítették, a háború
végeztével 1953-ban pedig lezárták a kísérleteket.

2. A Bluebird vagy Artichoke-projekt

Ez a CIA nagy programjai közül az első, amelynek a keretében vegyi és biológiai

hatóanyagokkal is kísérleteztek. A Bluebird céljai között szerepelt a célszemély olyan
kondicionálása, amely megelőzhetővé teszi, hogy ismert eszközökkel információkat
szerezzenek tőle. Célja volt olyan különleges kihallgatási technikák kidolgozása, amellyel az
adott személy ellenőrzés alatt tartható. További cél volt az emlékezőképesség megnövelése és
olyan védekezési mechanizmusok kidolgozása, amellyel megelőzhető, hogy ellenséges erők
az ellenőrzésük alá vonjanak egy ügynököt. Ezeket később kiegészítették nem szokásos
kihallgatási technikák offenzív alkalmazásával, amely felhasználta a hipnózist és a drogokat
is. A Bluebird-öt 1951. augusztusában átnevezték Artichoke-nak. Az Artichoke-projekt
keretében olyan kihallgatási technikákat kísérleteztek ki orvosi és biztonsági ellenőrzés alatt,
hogy ne károsodjanak azok az egyének, akik önként vállalkoztak a kísérletekben való
részvételre. Tengeren túl használták a sodium-pentothal és a hipnózis kombinációját is a
kísérleti alanyokon az Artichoke-projekt keretében.

A Tudományos Hírszerzés Hivatala, (Office of Scientific Intelligence - OSI), amely nyomon

követte, hogy az ellenséges hatalmak milyen előrehaladást értek el, és kezdetben irányította a
Bluebird és az Artichoke-projekteket, 1952-ben ezt a feladatkört átruházta az Inspection and
Security Office-ra, amelyből később az Office of Security (jelenleg Department of Homeland
Security) lett. A CIA technikai szolgálatait és orvosi stábját szükség szerint vették igénybe.
Az OSI ezután már csak a kapcsolatot tartotta a többi kormányzati szervezettel. Az eredetileg

253
hírszerzéssel foglalkozó szervezetnek az átalakulása egy operatív egységgé jelezte a
feladatkörében mutatkozó változást is. Az ellenséges hatalmak akcióinak a tanulmányozásáról
a hangsúly átkerült az elsődlegesen hipnózissal és igazságszérumokkal végzett kihallgatási
technikák mind támadó, mind védelmi jellegű alkalmazására.

Az Artichoke-projektben résztvevő szervezetek képviselői csaknem havonta kicserélték elért

eredményeiket és megvitatták a tengeren túli kihallgatásokra vonatkozó terveket, valamint az
Egyesült Államokban végzendő kísérleteket.

A Frank Church szenátor által vezetett szenátusi különbizottság megállapította, hogy 1953
őszétől már alig található az Artichoke-ra vonatkozó információ, a CIA pedig azt állítja, hogy
a projekt 1956-ban lezárult, ugyanakkor számos tény utal arra, hogy az Office of Security és
az Office of Medical Services még éveken keresztül alkalmazott különleges kihallgatási
technikákat.

3. MKNAOMI-projekt

Ez volt a következő nagyobb méretű CIA-program a tudat- és magatartás-befolyásolás terén.

A CIA 1967-ben így foglalta össze ennek a projektnek a céljait:

Rejtett háttértámogatást nyújtani a titkos műveletek számára. Olyan bénító és halálos anyagok
tárolása, amelyek szükségesek a TSD számára (Technical Services Division - Műszaki
Szolgáltatások Részlege). Bevethető állapotban tartani a vegyi és biológiai anyagokat. És
végül biztosítani a szükséges megfigyelést, tesztelést, felfrissítést és gondoskodni annak a
pontos felméréséről, hogy bevetés esetén milyen eredmények várhatók ezektől az anyagoktól.

Az MKNAOMI-program 1970-ben véget ért. Nixon elnök 1969. novemberében lemondott

minden biológiai fegyver használatáról és elrendelte a meglévő ilyen fegyverek
megsemmisítését.

4. MK-ULTRA

Ez volt a legfontosabb program, amely a vegyi és a biológiai hatóanyagok kifejlesztését

célozta. Ebben már szerepeltek olyan sugárzó anyagok is, amelyek alkalmasak titkos
műveletek keretében az emberi magatartás befolyásolására. 1973. januárjában Dr. Sidney
Gottlieb, a TSD akkori főnökének a szóbeli utasítására megsemmisítették az MK-ULTRA
dokumentációit. Ezt vallotta Dr. Gottlieb a Szenátusi Különbizottság meghallgatásán és
vallomását megerősítette a CIA korábbi igazgatója, Richard Helms. Ennek a programnak a
beindítására ugyancsak Richard Helms tett javaslatot, még akkor, mikor a CIA helyettes
igazgatója volt.

Ennek a tervnek már kifejezetten az volt a legfontosabb célja, hogy biológiai és vegyi
anyagokat kísérletezzen ki az emberi magatartás megváltoztatására. Ezért kutatási programok
folytak a biológiai és vegyi anyagok rejtett módon történő használatára. Ez magában foglalta
olyan fiziológiai kondíciók létrehozását, amelyek alkalmasak a folyamatban lévő és a
jövőbeni titkos műveletek támogatására. A támadó jellegű felhasználáson túlmenően, az ezen
a területen végzett kísérletek lehetővé teszik az ellenség vegyi és biológiai hadviselési
képességének a felmérését. Az 1953. április 13-án jóváhagyott MK-ULTRA programot,
különleges módon finanszírozták, tekintettel rendkívül kényes voltára.

254
Az állami szervek pénzügyi ellenőrzését végző General Accounting Office 1962-ben számos
jogkörét decentralizálta és ennek keretében az egyes törvényhozó szerveknél és
törvényhatóságoknál helyi főfelügyelők (Inspector Generals) kezdték meg a működésüket.
Az illetékes Inspector General 1963-ban megvizsgálta az MK-ULTRA program
finanszírozását is. Ennek keretében megállapította, hogy azért volt nemzetbiztonsági
szempontból rendkívül érzékeny ez a program, mert a kutatás az emberi magatartás
manipulációjára irányult. Ezt a tevékenységet az egészségügyi és a vele kapcsolatos
területeken dolgozó szakemberek etikátlannak tartják, és ezért azoknak a kutatóknak a
tekintélye veszélyeztetve van, akik az MK-ULTRA programokban részt vettek. Bizonyos
MK-ULTRA tevékenységek felvetették a törvényesség kérdését is. Az MK-ULTRA
programok eredményei pedig veszélyeztetik az amerikai polgárok jogait és érdekeit. Az
Inspector General szerint az MK-ULTRA tevékenység bizonyos vonatkozásainak a
nyilvánosságra kerülése kockázatos, mert ellenhatást válthat ki az amerikai közvélemény,
továbbá a külföldi hírszerző szolgálatok részéről. A program 10 éve alatt az emberi
magatartás ellenőrzésének számos olyan módját fejlesztették ki, amelyet az irányítók
összeegyeztethetőnek találtak az MK-ULTRA program alapszabályával. Ez magában foglalta
az elektrosokkot, a besugárzást, a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, az antropológia,
a grafológia számos módszerét, a zaklató anyagok alkalmazását, továbbá katonai jellegű
eszközök és anyagok kifejlesztését. Az emberi magatartást megváltoztató kísérletek három
szakaszból álltak. Az elsőben kiválasztották a kísérletbe bevont anyagokat; a második részben
mindezt kipróbálták a különböző típusú intézményekben az önkéntesen erre vállalkozó
személyeken. A harmadik szakaszban az MK-ULTRA anyagokat normális életkörülmények
között próbálták ki.

A kutatás specialisták bevonásával, az egyetemeken a gyógyszerészeti intézményekben,

kórházakban, állami- és szövetségi intézetekben és magán kutatószervezetekben folyt. A
finanszírozást állítólagos kutatási alapítványok felügyelete alatt biztosították, így titkolták el
ezen kutatóintézmények elől, hogy a CIA számára dolgoznak.

Az MK-ULTRA program következő fázisába bekapcsolódtak orvosok, toxikológusok és az

ideg- és elmegyógyintézetekben, kábítószer-elvonó központokban, általános kórházakban és
börtönökben dolgozó más specialisták. Az alapkutatásban szerzett ismereteket és
produktumokat intenzíven kipróbálták embereken. Az első ez irányú tanulmányokat a
National Institute of Mental Health (A Lelki Egészség Országos Intézete) kutatói végezték el
és számos különböző drogot teszteltek, köztük hallucinogéneket, a Lexington-ban lévő NIMH
Addiction Research Center-ben (Szenvedélybetegségeket Kutató Központ). Később ezt az
intézményt "Lexington Rehabilitation Center"-nek (Lexingtoni Rehabilitációs Központnak)
nevezték és valójában egy börtön volt, ahol a kábítószerfüggők töltötték büntetésüket.

Azok a kísérleti alanyok, akiken kipróbálták az érzékcsalódást keltő, hallucinációt előidéző

anyagokat, olyan önkéntes börtönlakók voltak, akik rövid orvosi vizsgálatot követően aláírták
a beleegyező nyilatkozatot. Az LSD volt az egyik kábítószer, amit az MK-ULTRA program
keretében kipróbáltak. Az LSD tesztelésének végső fázisára már tudomással nem bíró és
beleegyezésüket nem adó kísérleti alanyokon titokban került sor normális életkörülmények
között. Ezt a tesztelést a Bureau of Narcotics (Kábítószer-ellenes Hivatal) beépített ügynökei
hajtották végre a gyanútlan polgárokon a CIA megbízásából. Ezt az eljárást azzal indokolták,
hogy a tesztelésre kerülő anyagoknak a szokásos tudományos eljárások keretében történő
kipróbálása nem alkalmas tulajdonságaik és az általuk kiváltott válaszreakciók teljes körű
felmérésére bevetési helyzetben.

255
A CIA szerint a Bureau of Narcotics-szal fenntartott kapcsolat előnyös volt, mert lehetővé
tette, hogy a megfelelő kísérleti személyeket megtalálják és a kábítószer-fogyasztás
ellenőrzését biztosító környezetben figyelhessék meg őket. Néhány kísérleti személy
informátor volt, vagy gyanús bűnözői csoportok tagja, amelyektől a Kábítószer-ellenes
Hivatal értékes, gyakorlatilag hasznosítható eredményeket kapott a tesztelések útján. A CIA
szerint a kísérletbe bevont anyagok hatékonyságának a kipróbálása a legkülönbözőbb
társadalmi osztályokhoz tartozó személyeken, valamint bennszülött amerikaiakon és
külföldieken, nagy gyakorlati jelentőséggel bír a felhasználásuk szempontjából.

256
 10. fejezet

Utószó

"A diktatúra legjobb fegyvere a titkolódzás, a nyilvánosság viszont a demokrácia

leghatékonyabb eszköze." - mondotta Niels Bohr a világhírű Nobel-díjas dán atomfizikus.
Kérdés azonban, hogy mit jelent a nyilvánosság, mint fegyver, és ez miért a demokrácia
leghatékonyabb eszköze? A nyíltság és a nyilvánosság mértékétől függ, hogy a társadalom
milyen széles körben tud hozzájutni a közügyek eldöntéséhez szükséges információkhoz.
Kétségtelen, hogy itt kényes határterületen mozgunk. Nagyon fontos és egymásnak
ellentmondó érdekek között kell megtalálni az egyensúlyt. A társadalom szélesebb körű
hozzájutása az információkhoz - vagyis a kisebb mértékű titoktartás és titkolódzás - ugyanis
adatokhoz segítheti az adott társadalom ellenfeleit is, és ez által megnövelheti azok erejét. E
sorok írója is a nagyobb nyíltság-nyilvánosság, és a kisebb titoktartás-titkolódzás híve, mert a
nyilvánosságból több haszon és erő származna az önrendelkező - valódi - demokrácia
számára, mint amennyit ellenfelei profitálhatnának belőle.

A titoktartás, a titkolódzás, a titkos tudás, vagyis az információs-monopólium: hatalom. Nagy

hatalom! Aki beavatott szinte mindent megengedhet magának a kívülállókkal szemben. Már
sokan megkísérelték, hogy felhívják a tömegtájékoztatási eszközök figyelmét az abszolút
agykontrollra, és a benne rejlő veszélyekre. Ez az erőfeszítés azonban az elhallgatás
áttörhetetlen falaiba ütközött. Igen kevés információ tudott keresztül szivárogni ezeken a
falakon. Ezért van az, hogy a gyanútlan polgárok egyes hírekre zavarodottan kapják fel a
fejüket. Még mindig 2038-ig kell várni arra, hogy az Egyesült Államok demokratikus
kormánya a közvélemény elé tárja a rendelkezésére álló bizonyítékokat arról, hogy ki ölte
meg John Fitzgerald Kennedyt, vagy testvérét, Robert Kennedyt, vagy mi is történt igazán
Brit-Guayana-ban Jonestown-ban? A hallgatás "igazolása" mindig ugyanaz: ezt követeli a
nemzetbiztonság érdeke. Azt azonban már nem magyarázzák meg, hogy milyen
nemzetbiztonsági érdek fűződik ehhez a túlméretezet titoktartáshoz? De említhetnénk Waco-t
és David Koresh-t, vagy Oklahoma City-t és Timothy McVeigh-t. Miért követnek el hirtelen
ámokfutók sorozatgyilkosságokat látszólag minden ok nélkül? Miért lettek mindennaposak a
gyermekek sérelmére elkövetett durva erőszakosságok és szexuális visszaélések? Milyen okai
vannak a destruktív kultuszok gomba módra való terjedésének? A sort folytathatnánk. E
teljesen különböző események és személyek között az létesít kapcsolatot, hogy a kutatók
megállapították: a főszereplők magatartásában döntő szerepet játszott az agykontroll.

A tudomány csak a társult tudás és a kollektív erőfeszítés révén, azaz a tudományos

információk szabad áramlása segítségével tud optimálisan fejlődni. Ezért a kutatók mindig is
az információkhoz való minél szélesebb körű hozzájutást szorgalmazták, hiszen az ő
tudományos rangjuk munkájuk színvonalától, az viszont nagyrészt az elérhető információktól
függ. Akik viszont a titoktartást - a lehető legszélesebb körű titkolódzást - részesítik előnyben,
olyan kultúra és hagyomány képviselői, amelyben a rejtett információk ismerete biztosította a
magasabb társadalmi státust. Ha valaki a bennfentesek, a beavatottak, a jól informáltak
köréhez tartozott, az kiemelt társadalmi rangot jelentett a számára. Ilyen titkolódzó
társadalomban többszörösen is igaz, hogy a tudás hatalom és különösen a szigorúan titokban
tartott információk - hivatali titkok, üzleti-, kereskedelmi titkok, katonai titkok, államtitkok,
személyekre vonatkozó bizalmas értesülések stb. - ismerete a hatalom egyik legfontosabb
forrása. Akiknek tehát a hatalmuk a titkok birtoklásán nyugszik, természetesen görcsösen
ragaszkodnak hatalmuknak ehhez a bázisához. Retorikájukban a nemzet biztonságára

257
hivatkoznak, de szinte mindig a saját hatalmukra gondolnak. Az információk
monopóliumával rendelkező e beavatottak legtöbbször semmilyen magyarázatot nem adnak
arra, hogy milyen konkrét okok miatt tilos a társadalomnak tájékozódnia a saját életét
közvetlenül érintő fontos tényekről és adatokról.

A keretein túlfeszített - indokolatlan - titkolódzás a visszaéléseknek és a korrupciónak a

melegágya. Számos titoktartásra vonatkozó jogszabály tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a
titkosítás nem járhat az érvényes jogszabályok megszegésével, nem nyújthat mentességet a
tévedések, hibák és bűnök elkövetőinek. Olvashatók olyan kitételek is, hogy nem segítheti elő
felelős közéleti személyek takargatását, nem korlátozhatja a gazdasági-, kereskedelmi
versenyt. Az ehhez hasonló rendelkezések azonban csak annyit érnek, mintha a jogalkotó
előírná a bűnözőknek, hogy ne rejtegessék az általuk elkövetett bűncselekményeket, vagy
megparancsolná a hozzá nem értőknek, hogy tárják a nyilvánosság elé, mennyire
alkalmatlanok a rájuk bízott közfeladatra. Lord Acton megfogalmazása közmondássá vált:
"A hatalom korrupttá, az abszolút hatalom pedig abszolút korrupttá tesz".

A szupertitkos agykontroll számos szigorúan rejtve tartott kutatási-kísérleti program

kombinált eredménye. Az FBI-nak, a CIA-nak, a NASA-nak, az NSA-nak, a hadseregnek és a
haditengerészetnek, valamint a többi résztvevő tudományos intézménynek, egyetemi
kutatóintézetnek és magáncégnek az volt az alapvető érdeke, hogy tevékenységük szigorúan
titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával, és az arra hivatott törvényhozó és kormányzati
szervek ellenőrzése nélkül folyjék. A nyilvánosság nyomása alatt nem álló projektek nemcsak
a kísérletekbe bevont személyekre jártak rendkívül káros következménnyel, de valójában
korrumpálták a benne résztvevő intézményeket és kutatókat is. A közvélemény figyelmének
és a tudományos nyilvánosság bírálatának a hiánya szükségszerűen vezetett el a
visszaélésekhez. A legnagyobb kárt azonban maga a demokratikus rend szenvedte el. A
résztvevők cinkos és cinikus bűnrészessége, a titoktartással történő gátlástalan visszaélés - az
a tudat, hogy bármit el lehet követni, mert nincs számonkérés és felelősségrevonás -
dekadens, felelőtlen, sőt morbid magatartásba torkollott.

Minden bürokrácia igyekszik hatalmát azzal is megerősíteni, hogy ismereteit és szándékait

titokban tartja. Ha egy szervezet titokban működik, akkor szándékai és tettei elkerülik a
bírálatot. A hivatali titok ennek a bürokráciának a találmánya, ezért létrejötte óta semmit nem
védelmezett jobban, mint ezt a titkot. A kormányzati apparátusok ösztönösen akadályozzák,
hogy a törvényhozók ugyanazoktól a szakértőktől és érdekcsoportoktól tájékozódhassanak,
mint ők. Előnyben részesítik a hiányosan informált és ezért viszonylag tehetetlen jogalkotót.
Ugyanis a tájékozatlanság valamilyen módon a bürokraták érdekeit szolgálja.

A "titokráciákká" degenerálódott reáldemokráciákban a hivatali titok, a szakmai titok, az

államtitok és a számtalan egyéb titok a hatalom forrása lett. De az is bebizonyosodott, hogy a
túl sok titok, és a túl nagy titkolódzás megsemmisíti a tájékozódáshoz való jogot, amely
nélkül önrendelkező társadalom nem működhet. A túlfeszített titkolódzás aláássa a
kormányzat, a közigazgatás és az egész demokratikus társadalmi berendezkedés tekintélyét.
Ugyanakkor természetes igény az adott társadalom és az állam védelme, és léteznek legitim
nemzetbiztonsági érdekek is. Minden az arányokon múlik. Ha a szükséges titkok megtartása
jó dolog, a túlságosan sok és a közösségre tartozó információ letitkosítása már kártékony.
Ezért a nagy nyugati demokráciákban egyre nő az aggodalom a túlzásba vitt titkolódzás
elnyomó és kirekesztő rendszere miatt. A bukott kommunista rendszer egyik
legellenszenvesebb tulajdonsága volt, hogy a hatalom birtokosai teljesen kizárták a valódi
tájékozódásból a társadalom túlnyomó részét. A Nyugat hanyatlása eredményeként

258
elbürokratizálódott állam kikerült az alulról jövő ellenőrzés alól. A hatalomgyakorlás titkos
módszerei miatt egyre nő az aggodalom és a félelem a lakosság körében. A túlzott titkolódzást
úgy élik át a polgárok, mint a kormányok ellenőrzetlen hatalmának az illegitim növekedését.

A kormányok, és s felettük álló informális hatalom, visszaél a titoktartással. Ezért mind

Amerikában, mind Európában komoly erőfeszítések történtek a társadalmat érintő ügyekben a
titkosítás körének a szűkítésére. Eddig nem sikerült megtalálni a nyíltság-nyilvánosság,
valamint a legitim nemzetbiztonsági érdekek védelme között húzódó optimális határt.

Az önrendelkező demokrácia nem egyszerűen azt jelenti, hogy a lakosság időnként szavazhat.
Az önrendelkezés lényegéhez tartozik, hogy az állampolgárokhoz eljussanak azok az
információk, amelyek nélkül nem tudnak érdemben részt venni a demokratikus
döntéshozatalban. Joggal merül fel a kérdés, miért nő egyre a szakadék aközött, ami történik,
és aközött, amiről a tömegtájékoztatás beszámol? Miért érzik úgy a tömegtájékoztatási
intézmények tulajdonosai és irányítói, hogy el kell titkolniuk a tények jelentős részét, illetve
hiányosan vagy kifejezetten eltorzítva kell azokról tájékoztatni? Az alapvető kérdés így
hangzik: mi a baj az igazsággal? Kinek áll érdekében eltitkolni, illetve meghamisítani? Az
igazság alatt itt a tényekkel egyező ismeretet értjük, nem pedig annak ilyen-olyan érdekek
szerinti minősítését igazságosnak vagy igazságtalannak, jogosnak vagy jogtalannak,
hasznosnak vagy károsnak. Nem arról van szó, hogy a sajtónak világgá kell kürtölnie minden
állami titkot, érzékeny katonai vagy hírszerzési adatot. Olyan ténykövető tájékoztatásra van
szükség, amely nélkül az adott kormányzat tevékenysége nem kísérhető figyelemmel és a
demokrácia rendszere nem működhet zavartalanul, mert a túlzott titoktartás akadályozza a
demokratikus folyamatokat. (Magyarországon, pl. milyen államérdeket sért a társadalom
megfelelő tájékoztatása az eladott közvagyonról? Miért kellett letitkosítani 50, sőt 80 évre a
privatizáció egyes adatait?)

Az Egyesült Államokban 2002-ben létrehozták elnöki rendelettel az Információs Készenléti

Hivatalt (Information Awareness Office-t), amely valójában állami propaganda- hivatal
szerepét tölti be, élén John M. Poindexter-rel. Az információnak ilyen bürokratikus irányítása
a diktatúrák gyakorlatára emlékeztet. Ez akkor is így van, ha gondosan elkerülik a propaganda
szó használatát, és e helyett inkább a "rábeszélés, meggyőzés" (persuasion) elnevezést
használják. Az államilag irányított tájékoztatás igazi célja a titoktartás és a titkolódzás
hatékonyabbá tétele, valamint a kormányzat - és a felette álló háttérhatalom - információs
monopóliumának a megszilárdítása.

Az államok feletti főhatalom informális birtokosai - a nemzetközi pénzügyi közösség

vezérkarának tagjai - arról akarják 2001. szeptembere óta meggyőzni az ipari demokráciák
lakóit, hogy veszélyben a biztonságuk, és megvédése érdekében korlátozni kell az alapvető
szabadságjogaikat, köztük a korrekt és kielégítő tájékozódáshoz való jogot. A finánctőkések
pénzügyi internacionáléja - a Kapintern - felgyorsította az Új Világrend bevezetésének a
menetrendjét.

Ebben az utószóban érdemes felidézni, hogy Robert C. Byrd szenátor, aki az amerikai
Szenátus nagyhatalmú Appropriation Committee-jének, a költségvetési összegek
szétosztásáról döntő bizottságának az elnöke (és egyébként a washingtoni Szenátusnak 1958!
óta tagja) miként magyarázta el a "tulajdonát" képező Cathy O'Brien-nek, hogy mi az az Új
Világrend, amely felé halad a világ? Byrd azért lehetett őszinte, mert bízhatott abban, hogy a
gyermekkorától programozott Cathy O'Brien számos "alter"-re széthasított tudata nem lesz
képes visszaemlékezni rá. Részletesen ismertette, hogy milyen belső struktúrája van a

259
világuralomra törő erőknek, milyen stratégiákat követnek, s ezen belül hogyan használják fel
a pszichológiai hadviselés eszköztárát. Byrd szenátor azzal igazolta az agykontrollal
elkövetett atrocitásokat, hogy ezekkel lehet felgyorsítani és a kívánt irányba terelni az
eseményeket. A világvallások manipulálása azért fontos, mert a segítségükkel valósulhat meg
a "bibliai világbéke". Ehhez az egyetlen rendelkezésre álló hatékony eszköz a totális
agykontroll az új világrendben. Byrd azt is állította, hogy a legfelsőbb egyházi vezetők is
tisztában vannak ezzel és ezért támogatják ezt a világstratégiát.

Byrd szenátor Cathy O'Brien agykontroll-áldozattá tételét is igyekezett "igazolni". Erről ez

olvasható a "TRANCE Formation of America" 118. oldalán:

"Hazánk részvételét a kábítószer-kereskedelemben, a pornográfiában és a fehér

rabszolgaságban azzal 'igazolta', hogy így lehetséges 'az illegális tevékenység világszintű
ellenőrzésének a megszerzése' és a rendelkezésre álló Black Budget-ből (illegális pénzekből)
finanszírozni lehet azokat a titkos tevékenységeket, amelyek 'a világuralom és a totális
ellenőrzés révén megteremtik a világbékét.' Byrd ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy a
világon élő emberek 95%-a azt akarja, hogy a maradék 5% irányítsa őket, és ezt azzal lehet
bizonyítani, hogy 'a 95% nem akarja tudni, hogy valójában mi folyik az államhatalom
berkeiben.' Byrd meg volt róla győződve: ahhoz, hogy a világ fennmaradhasson az
emberiségnek 'óriási evolúciós lépést kell tennie egy felsőbbrendű faj létrehozására.' Ahhoz,
hogy ez a 'felsőbbrendű faj' létrejöjjön a náci és a Ku-klux-klán elveknek megfelelően
népirtással 'meg kell semmisíteni az alsóbbrendű fajokat és kultúrákat' genetikai
változtatásokkal és ki kell tenyészteni 'a tehetségesebbeket - a világ szőkéit'.

Cathy O'Brien, a monologizáló Byrd szenátortól azért tudhatott meg ilyen őszinte és
bennfentes információkat, amelyeket az új világrend más irányítói soha nem árultak volna el,
mert a szenátor akarat nélküli biorobotnak tekintette, aki teljesen az uralma alatt áll.

Amerikában az uralkodó elit a legkülönfélébb érvekkel próbálja elfogadtatni az agykontrollt a

közvéleménnyel. Bevezették az ártatlanul hangzó "lelki egészség-programot", amely
valójában a szövetségi, a tagállami és a helyi hatóságok szigorúan titkos tevékenységét
tartalmazza, és a tömeges méretű magatartás-befolyásolást célozza. Küszöbön áll a
magatartás-befolyásolás globális kiterjesztése. Sikerének fontos előfeltétele, hogy az
emberiség ne szerezzen róla tudomást, s szinte észrevétlenül kerüljön totális ellenőrzés alá.
Az ún. posztmodern világban egyre kevésbé tűrik az igaz tényeket, és érvek helyett
büntetőjogi eszközökkel próbálnak a kellemetlen igazságok ellen harcolni. A konszenzusra
nevelt nemzedékek bizonyultak a legtürelmetlenebbeknek. Ez már nagyrészt a többirányú és
globális méretekben alkalmazott agykontroll eredménye.

2004-ben már üzemel a "frekvencia-kerítésként" ismert agykontroll technológia. Az Új

Világrend stratégái 2006-ra tűzték ki a már nagyrészt kifejlesztett "Holographic Inserts"
technológia gyakorlati alkalmazását. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy háromdimenziós
valóságot hozzanak létre mesterségesen. A célszemély nem tudja eldönteni, hogy hol ér véget
az organikus-valóságos világ, és hol kezdődik a mesterséges-virtuális valóság? Ennek a bio-
neurológiai manipulációnak az irányítói nagyrészt arra építenek, hogy az emberek többsége
nem hisz ezen ultramodern agykontroll-technikáknak a létezésében. Ha valamit nem látunk,
és nem tudjuk érzékelni az öt érzékszervünkkel, akkor arról azt hisszük, hogy az nincs ránk
hatással. Ha nem tudunk valamilyen ellenségnek a létezéséről, akkor nem is készülünk fel az
ellene való védekezésre.

260
A tényleges helyzet azonban az, hogy a totális agykontroll irányítói már rendelkeznek olyan
technológiával és eszközrendszerrel, amely számos vonatkozásban túlszárnyalta a tudomány
eddig ismert lehetőségeit. Az ultramodern bio-neurológiai technológia képes akadályozni
egyes fajok és egyének fejlődését, s ez reális veszély az emberiség számára. Ezért ma az a
legfontosabb, hogy az emberek felmérhessék: milyen veszéllyel kell szembenézniük? Még
van idő arra, hogy az emberiség felkészüljön a frekvencia-kerítés és a holografikus inzertek
elleni védekezésre. Ismert külső technológiai védelem egyelőre nincs. Lehetséges viszont,
hogy felgyorsítsuk a jelenlegi genetikus kódunkon belüli természetes folyamatokat, hogy
amikor a bio-neurológiai manipulációk kezdődnek, a lehető legkevésbé hassanak ránk. Mi
magunk vagyunk a leghatékonyabb 'védőfegyver': organizmusunk egésze, a testtel, az aggyal
és a tudattal, valamint a társadalmi személyiségünkkel, azaz társadalmi viszonyaink
összességével. Társadalmi lényként viszonyrendszerek koordinátái között élünk. Társadalmi
személyiségünk legalább olyan fontos, mint biológiai-fiziológiai organizmusunk.

Elsőként tudomásul kell vennünk, hogy a gondolatok - gondolataink - szó szerint objektíve
ható erők, sorsunkat meghatározó tényezők. Álljon itt erről egy idézet a Talmudból:

"Figyelj a gondolataidra,
mert azokból szavak lesznek.
Figyelj a szavaidra,
mert azokból tettek lesznek.
Figyelj a tetteidre,
mert azokból szokások lesznek.
Figyelj a szokásaidra,
mert ők formálják a jellemedet.
Figyelj a jellemedre,
mert a jellemed lesz a sorsod."

A negatív gondolatok elősegítik az ellenszenves - ellenséges beállítottságú - negatív valóság

létrejöttét. A merev, dogmatikus, félelemteli, szűklátókörű nézetek szó szerint
elektromágneses blokkokat képeznek központi idegrendszerünk működésében. Rendkívül
fontos, hogy önállóan gondolkodjunk, és ne engedjük meg, hogy mások tekintélyi alapon
formálják saját véleményünket. A központi idegrendszer működésének, a tudatnak és a
léleknek ez az edzése megerősíti az ember 'mentális izmait'. Ebben a tekintetben nagyon is
sokat lehet tanulni Jose Silva képességfejlesztő, öngyógyító módszerétől, amely azonban
sokkal inkább 'ön-agykontroll', relaxációs technika, semmint mindent megoldó eljárás.

A hozzáértéssel végzett meditáció, képzeletbeli megjelenítés, önhipnózis, és más 'agyerősítő'

technikák segíthetnek a magasabb rendű képességek kifejlesztésében, erősítésében. Az
idegrendszer az emberi organizmus egészének az egyik alrendszere. Ezért a testnek magának
is erősnek kell lennie. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a tudatos és mértékletes testedzés,
valamint a helyes táplálkozás fontosságát egy olyan korszakban, amikor szinte valamennyi
élelmiszer tele van a legkülönfélébb vegyszerekkel, tartósító anyagokkal. Ma még nem feltárt,
hogy milyen veszélyt jelentenek azok a mesterségesen előidézett sugárzások, amelyek
közepette élünk. De erre is oda kell figyelni, amikor már mindennapos használati tárgy lett
például a hordozható telefonkészülék.

Ugyancsak hasznos lehet, ha sérelmeinket és elszenvedett konfliktusainkat rövid idő alatt

feldolgozzuk, mert a negatív érzelmek bizonyítottan akadályozzák a magasabb lelki
struktúrák fejlesztését, hatékony működését. Az önuralomnak az emóciók feletti ellenőrzést is

261
magába kell foglalnia. Ma közéleti vita tárgya Észak-Amerikában és Európában is, hogy
milyen veszélyt jelent az emberiség számára, közelebbről az emberi személy autonómiájára és
méltóságára például a klónozás. A széleskörű viták eredményeként már megszülettek a
javaslatok a teljeskörű betiltásra. Amikor azonban az idegtudományra kerül sor, kiderül, hogy
nincs korlátozó, vagy tiltó jogszabály, vagy megállapodás. Az idegtudománnyal való
visszaélés lehetőségének a teljes ignorálása azonban még nem szünteti meg ezt a ténylegesen
fennálló veszélyt. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy a tudósok melyik csoportja fogja belátható
időn belül megváltoztatni az emberi természet alapvető tulajdonságait, a legvalószínűbb
válasz az, hogy a genetikusok. E sorok írójának azonban szilárd meggyőződése, hogy az
idegtudomány, a neuro-technológia sokkal nagyobb, és közvetlenebb veszélyt jelent ebből a
szempontból, mint a genetika.

Kétségtelen, hogy a genetikus felépítés meghatározóan kihat az adott személy magatartására.

A gének azonban a központi idegrendszeren - az agyon - keresztül fejtik ki hatásukat. Ha
valakik - mondjuk az Új Világrend integrált hatalmi elitjének az irányítói - tudni akarják
előre, hogy miként fognak egyes személyek viselkedni, és ezt a viselkedést az ellenőrzésük
alatt akarják tartani, akkor a kontrollt az illető agyánál kell kezdeniük. Elképzelhető, hogy a
közeljövőben már átvilágíthatják speciális szkennerrel valakinek az agyát, és az így kapott
adatokból megállapíthatják, hogy az illetőnek vannak-e hajlamai mentális betegségekre vagy
sem, hogy kondicionálva van-e a depresszióra, vagy az erőszakos magatartásra? Az is
lehetséges, hogy neurális-implantátumokkal már a közeljövőben megnöveljék az erre
kiválasztott emberek intelligenciáját, felgyorsítsák reflexeiket, és az átlagon felülivé tegyék
idegrendszerük teljesítményeit. A gyógyszerkutató cégek molekuláris szinten keresik az
aggyal kapcsolatos betegségek befolyásolását, a paralízistől a rettegésig és a félénkségig.

Úgy gondolom, hogy régóta esedékes tudományos közéleti vita lefolytatása a széles
nyilvánosság előtt az idegtudomány etikai korlátainak a meghatározásáról, és hatalmi célokra
történő felhasználásának a szabályozásáról. Ha az emberek kellően tájékoztatva lennének
arról, hogy milyen visszaélések lehetségesek az idegtudomány által felfedezett
technológiákkal, technikákkal és eszközökkel, akkor a közvélemény nem csupán a
genetikával foglalkozna. Kétségtelen, hogy a genetikában is vannak baljóslatú lehetőségek.
Az ember öröklődő tulajdonságait nem csak testi és szellemi képességeinek javítására, de a
magasabb rendű emberi faj kitenyésztését célzó törekvések realizálására is fel lehet használni.
Az eugenikának ez a nemzeti-szocialista felhasználása máig visszatérő kísértetként
rémisztgeti mind a közvéleményt, mind a politikusokat. Az a félelem, hogy a hatalom
gyakorlói kiválogathatják a kívánatos tulajdonságokat, és elfojthatják a nem kívánatosakat,
nagyon is megalapozott.

Ez a könyv arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy az idegtudomány művelőinek egy

csoportja közreműködött nemcsak ideg- és elmebetegek, de teljesen egészséges személyek
kísérleti alanyokká válásában, és a tudomány nevében megengedhetetlen eljárásoknak vetette
alá ezeket az embertársainkat. Az ő felelősségük eddig nem került a társadalmi nyilvánosság
bíráló széke elé, mert a hatalmat kiszolgáló tömegtájékoztatás elhallgatta az erre vonatkozó
tényeket. A közvélemény figyelmébe az abortusz ellenes aktivisták kerültek, valamint azok,
akik ellenzik az őssejtekkel való kísérletezést és elutasítják a klónozást. Ezért a
géntechnológia erkölcsi vonatkozásai kiszorították az idegtudomány etikai problémáinak a
megvitatását. Az Egyesült Államokban National Institutes of Health (Országos Egészségügyi
Intézmények) nagy összegű költségvetéssel rendelkeznek a genetikával kapcsolatos etikai,
jogi és társadalmi kérdések kutatására, de nem irányoznak elő semmit az idegtudomány etikai
problémáinak a feltárására.

262
Miközben a klónozásról már az Európa Tanács és az ENSZ is hozott döntéseket, az
idegtudomány a saját tevékenységét továbbra is önmaga szabályozhatja a sokkal lazább orvosi
és kísérletezési normák keretei között. A szabályozás e módja és a közéleti "félretekintés"
eredményeként a közvélemény szinte nem is tesz különbséget, ha az aggyal (központi
idegrendszerrel) kapcsolatban van szó kezelésről, vagy a teljesítmény fokozásáról. Az ideg- és
elmegyógyászatban alkalmazott gyógyítási módszerek az egészségügyi biztosítás
szempontjából is ugyanazt a figyelmet érdemelnék, mint a többi gyógyítási módszer esetében
alkalmazott gyógyszerek és eljárások. Ma már nem lehet a személyiségi tulajdonságokat
megváltoztató gyógyszereket holmi orvosi kacatoknak, vagy teljesítményfokozó eszközöknek
tekinteni. Új megközelítésre van szükség, amely egységes etikai normákat alkalmaz minden
olyan orvosi és tudományos eljárásra, amely az egészséget, és az emberi viselkedés egészét
érinti, legyen az a genetika, vagy az idegtudomány.

A nyilvánosság előtt lefolytatott közéleti párbeszéd hozzájárulhatna az idegtudomány etikai

szabályozásához. Jogi tiltásokkal nem lehet megakadályozni sem a további kísérleteket az
idegrendszerrel, sem a tudományos kutatás előrehaladását. Ahhoz azonban, hogy
érvényesülhessen a társadalom akarata, magának a társadalomnak is világosabb képet kellene
kapnia arról, hogy hol tart ma az idegrendszer befolyásolásának a technológiája, milyen
technikái és eszközei állnak már rendelkezésre? Csak egy tájékozott társadalom képes önálló
véleményalkotásra és megfelelő törvények kikényszerítésére a magasabb etikai normáknak
megfelelően.

A szükségessé vált jogszabályok megalkotása évtizedek óta elakad annál a falnál, amit úgy
hívnak: "nemzetbiztonsági érdek". A törvényhozó szervek azonban már nem hajlandók
engedelmesen elfogadni a parttalan nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozást, és egyre
inkább igényt tartanak a pontos és teljes körű tájékoztatásra. A nyugati demokráciák lakói
sem fogadják lelkesen, hogy országaik olyan államokká váltak, amelyekben - a kommunista
diktatúrákhoz hasonlóan - mindent megelőz a nemzetbiztonságra való hivatkozás. Ez legitim
érvelés volt a világháborúk idején, valamint a hidegháború időszakában. A berlini fal
leomlása 1989-ben azonban véget vetett a hidegháborúnak, de a békeidőben kötelező
demokratikus nyilvánosság, a szabad közéleti viták, valamint a kormányzatok számon
kérhetősége továbbra is hiányzik. Úgy tűnik, hogy a fenti értékek végleg a háború
"áldozataivá" váltak.

A legszomorúbb azonban az, hogy a nemzetbiztonság "legfőbb államérdekké" nyilvánításával

maga az igazság vált a legnagyobb veszéllyé a rendőri módszerekre áttérő hatalmi elit
számára. Mindennek azonban nem kell így lennie. A nemzetbiztonság nem valamiféle
menlevél a közügyek titkos intézésére, a demokrácia lecserélése 'titokráciára'." Az információ
monopolizálásával működtetett titkolódzó társadalom helyére olyan nyílt társadalomra van
szükség, amely visszaállítja az igazság, az igaz tények ismeretének, az információ szabad
áramlásának az elsődlegességét. Ez nem olyan értelemben lenne nyitott társadalom, ahogyan
azt a nemzetközi pénzügyi közösség értelmezi. A szervezett pénzhatalom által propagált nyílt
társadalom az, amelyben a nemzetközi pénzkartell minden nemzetállami korlát és közösségi
felelősségvállalás nélkül gyakorolhatja pénzügyi-, gazdasági-, és politikai hatalmát. A
polgároknak rokonszenves nyílt társadalom viszont az, amely mentes a beteges és
erkölcstelen titkolódzástól, amelyben minden egyes ember adminisztratív korlátozás nélkül
rendelkezhet emberi jogaival és politikai szabadságjogaival, s akadálytalanul hozzájuthat a
szükséges információkhoz.

263
A jelen munka csak egy töredékét tartalmazza a tudatmódosításra vonatkozó, összegyűjtött és
feldolgozott tényanyagnak. Az abszolút agykontroll technológiája - ha nem kerül a társadalmi
nyilvánosság ellenőrzése alá, és ha nem korlátozzák szigorú jogszabályi előírások -
veszedelmesebb lehet az emberiség számára, mint az atombomba. Ez utóbbit csak az ellenség
ellen "célszerű" bevetni, de az abszolút agykontrolt az uralkodó elit a saját népe ellen is
felhasználhatja, amint azt a tények cáfolhatatlanul bizonyítják. A hatalommal való visszaélés
csak a bűnös titkolódzás megszüntetésével akadályozható meg. E könyvvel a közvélemény
figyelmét szeretném felhívni erre a fejleményre, és örülnék, ha közéleti vita folyna a
tömegméretű tudatmódosításról, mint az illegitim hatalomgyakorlás új és veszélyes
módszeréről.

Az amerikai forradalmat olyan lelki és szellemi önállóságukat megőrző szuverén emberek

vitték győzelemre, akik azt vallották, hogy minden egyes embert születésénél fogva
megilletnek az Istentől származó (a természet törvényeiből levezethető) elidegeníthetetlen
jogok. Az egy-központból irányított Új Világrend hatalmi elitje ma a biztonságot kínálja fel
az emberiségnek cserébe a szabadságért. Uralma megszilárdítására igényt tart az ember
tudatműködésének - az emberi szabadság forrásának - a befolyásolására a kezében lévő
agykontroll technológia monopóliumának a segítségével. Az egyén lelki-szellemi-tudati
önrendelkezésének a felszámolásával azonban emberi lényege veszne el. Isten egyedül az
embert teremtette a saját képmására, és ruházta fel az alkotó értelem isteni szikrájával. A
környezetével fenntartott termékeny kölcsönhatás révén egyedül a gondolkodó ember vált
képessé arra, hogy tudatos tevékenységgel folyamatosan bővíthesse természetes életterét, a
bioszférát. Ezért emberi lényeg és szabadság elválaszthatatlan. Az ember csak szellemi
önrendelkezésének a megtartásával maradhat önmaga. Szüksége van a szabadságra és a
biztonságra is. De ha választani kényszerül a kettő között, akkor csak a szabadságot,
személyi-szellemi szuverenitásának a megtartását választhatja. Az abszolút agykontroll ezt a
szabadságot, az ember egyéni és közösségi szuverenitását veszélyezteti.

264