Kecskeméti Károly: Bevezetés

Ellentétben az ausztriai és csehországi korlátozásokkal, a zsidók magyarországi

megtelepedése nem ütközött törvényes akadályba. 1780 és 1880 között a zsidó népesség
80.000-ről 625.000-re (1914-ben közel egy millióra) emelkedett. Az ország területén fekvő
12.650 községből 10.156-ban laktak zsidók. A reformzsidóság szerves egységbe olvasztotta a
szellemi haladás, az emancipáció, a polgári életforma és izlés által helyesnek ítélt rituális
újítások és a mindezekkel összefüggö nyelvi magyarosodás programját. A XX. század elejére
magyar anyanyelvűvé vált a zsidó népesség több mint két harmada. A hosszú zsidó történelmi
hagyománnyal egyezően, a nyelvfelvétellel a zsidóság egyszersmind érzelmileg is azonosult a
magyar nyelvvel, költészettel és irodalommal.

A neológia honosította meg Magyarországon a Zsidó Tudományt. Löw Lipót

munkássága és a Ben Chananja már ehhez az áramlathoz tartozott, de intézményes otthont csak
1877-ben adott a Rabbiszeminárium. A Zsidó Tudomány orgánuma a Magyar Zsidó Szemle
1884-ben indult meg, társadalmi szervezete az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1894-ben
alakult. A dualizmus évtizedeinek során, a monumentalis zsinagóga beépült a magyar
városképbe.

A zárt modell fenntartása érdekében kifejtett ortodox ellenállás oly erös és hajthatatlan volt,
hogy 1869-ben keresztülvitte a neológok által fölöslegesnek és értelmetlennek tartott szakadást. A
formális szétválást az ortodoxok azzal indokolták, hogy nincs különbség a kikeresztelkedett, a
neológ és az agnosztikus zsidó között, mindhárom elhagyta a zsidóságot. Gyakorlati célja a hívek
által hévvel támogatott szakadásnak az ortodox rabbinátus társadalmi vezető szerepének és fegyelmi
jogkörének megőrzése volt. A haladó (neológ és reformista) községek ugyanis elismerik a rabbi
szellemi tekintélyét, de a társadalmi vezetést világi – gazdag és művelt – személyiségekre, a
jogviszályok eldöntését pedig a bíróságokra bízzák.

A kötet két haladó, »neológ« zsidó vallású, ugyanakkor a magyar nemzettel azonosuló tudós,
Alexander Bernát és Marczali Henrik tevékenységét és önazonosságát helyezi a középpontba és
ennek értelmezésére tekint át más témákat. Hozzájuk hasonló fontosságú szerepet töltöttek be a
magyar tudományos életben Goldziher Ignác orientalista, Munkácsi Bernát nyelvész és Fejér Lipót
matematikus. Összefoglalva : az utolsó 150 évben, a zsidók részvétele Magyarország tudományos,
technikai, irodalmi és művészeti életében messze meghaladta a lakosságon belüli számarányukat.