orichalcum workshop | ows.eoldal.

hu

Terence Mckenna : Újrafejlődés

Az igazság érthetően elmondva hihető lesz.

Az emberiség történelme olyan gyökeres törésként jelenik meg a korábbi, biológiailag szerveződött
természetes rendszerekhez képest, hogy ez csakis válasz lehet ez bizonyos vonzóra vagy
nyugvópontra, mely az idősíkban előttünk áll. A nyugati vallások kitartóan hitrendszerükbe
foglaltak egyfajta világvége-elképzelést, és véleményem szerint számos pszichedelikus kísérletezés
is tulajdonképpen megerősíti ezt a megérzést; habár ez nem a hagyományos vallások által felvázolt
forgatókönyvek szerint fog lezajlani, de az alapvető megérzés, hogy a világmindenség lezárulásra
törekszik egyfajta transzcendens omega-pontban, beigazolódik. Ez mintha egy tárgy lenne a
hipertérben, csillogva, visszatükröződéseit szórván, melyek tulajdonképpen visszaverődnek a
múltba, emitt egy misztikust megvilágosítva, amott egy szentet vagy látnokot lelkesítve; az, ahogy
az örökkévalóság eme töredékes villanásaiból felépíthetünk egyfajta térképet – nemcsak a
világmindenség múltjáét és az evolúció áramlásáét az újdonságok felé, hanem egyfajta jövőtérképet
is – az a sámánizmus mindenkori jelentése.

A sámán olyasvalaki, aki járt a végnél, aki ismeri, miként működik valójában a világ; a világ valódi
működésének megismerése pedig azt jelenti, hogy kívül-, felül- és túlemelkedett a tér, idő és esettan
szokványos dimenzióin és ténylegesen látta a szerkezet működését; kívüllépett a tanult kultúra
valamint a tanult és beágyazott nyelv megkötésein arra a területre, ami Wittgenstein szerint
„elmondhatatlan”. Ez a Másik transzcendentális jelene különbözőképpen metszhető olyan
tudásrendszereket szolgáltatva, melyek visszahozhatók a szokványos társas térbe a közösség javára.
Így az emberi kultúra 90 százalékában a sámán volt a fejlődés közvetítője, mert a sámán megtanulja
a szokványos valóság és az ötletek birodalma közötti átjárás módszereit abba a magasabb
dimenziójú kontinuumba, mely valamiképpen velünk párhuzamos, számunkra elérhető, mégis
rendszerint kulturális közmegegyezéssel elzárt – úgy hiszem, a rejtélytől való félelem miatt.

A sámánok pedig hitem szerint olyan emberek, akik képesek voltak leszoktatni magukat a közösség
rejtélytől való ösztönös bizalmatlanságáról és belemenni, belevetni magukat ebbe a zavaró,
magasabb dimenzióba ismeretet szerezni, az idők kezdetén elvesztett drágakövet visszakapni,
lelkeket megmenteni, gyógyítani, az ősökkel egyesülni és így tovább. A sámánizmus nem vallás,
hanem módszerek készlete, a legfőbb módszer pedig a pszichedelikus növények használata. A
pszichedelikumok határokat mosnak el, elmosott határokkal pedig nem lehet többé szemet hunyni a
Föld tönkretétele, a tengerek megmérgezése és kétezer év kihívás nélküli uralomkultúrájának
következményei felett; mindezek alapjai lévén az egyistenhit, a természetgyűlölet, a női nem
elnyomása és így tovább. Tehát a sámánoknak példamutatóknak kell lenniük, kozmikus utazást téve
a Földanya ötleteinek birodalmába, azokat utána a művészet formájában visszahozván a világ
megmentéséért folyó harcba.

A bolygó valamiféle értelemmel rendelkezik, mivel tulajdonképpen közlési csatornát tud nyitni
egyes emberi lényekhez. A természet küldte üzenet pedig ez: Változtassátok meg nyelveteket az
elektronikus kultúra és pszichedelikus képzelet, a tánc és ötlet, valamint a megértés és intuíció
közötti összhang által! Mossátok el a határokat, melyeket kultúrátok kényszerített közétek, hogy
részei lehessetek a Földanya szupertudatának! Azt hiszem, ez nagyon mélyreható és nagyon
apokaliptikus.

A történelem véget ér. Mi leszünk az a generáció, mely szemtanúként megláthatja a világmindenség

jelentésének kinyilatkozását. A történelem a világvége lökéshulláma. A történelem a világvégetanok
lökéshulláma. Ez azt jelenti mindazoknak, akik közülünk átélik ezt a átmenetet a hipertérbe, hogy
kiváltságképpen megláthatjuk a tömörített változás legnagyobb felszabadulását, valószínűleg a
világegyetem születése óta. A huszadik század az a rengés, ami bejelenti az idő azon közelgő
zuhatagjait, melyek fajunk és a bolygó végzetén fognak átsöpörni.

Az igazság érthetően elmondva hihető lesz.

A house-zenében és a rave-kultúrában a fiziológiailag egybevágó ritmusok és hasonlók kiemelése

valójában a hangokkal való természetes mágia művészetének újrafelfedezése. E hangok a megfelelő
módon felfogva – főként az ütők – idegállapotok megváltoztatására képesek, egybegyűlt nagy
embercsoportok pedig az ilyen zene jelenlétében telepatikusan összekötött közösséget hoznak létre,
mely remélhetőleg elég erős lesz a látomást a társadalom derékhadáig eljuttatni.

Úgy gondolom, hogy a kilencvenes években felbukkanó ifjúsági kultúra egy ezredvégkultúra, mely
tulajdonképpen összegzi a nyugati civilizációt és egy teljesen új irányt jelöl ki számunkra. A
harmadik évezredbe egy ősi újraéledés kellős közepére fogunk érkezni, mely eme testileg erőt adó
ritmusok újraéledését fogja jelenteni; új művészetet, új társadalmi víziókat, új kapcsolatot a
természettel, a feminizmussal és az egóval.

Mindezen dolgok pedig bekövetkeznek, amint eljön az idejük.