Hetesi Zsolt-Husvet Eredete

A HÚSVÉT EREDETE ÉS SZÁMÍTÁSA
- különös tekintettel Üdvözítőnk halálának dátumára -
Írta: Hetesi Zsolt

ELTE TTK
csillagász-fizika szak
Témavezető: Dr. Barlai Katalin

tudományos főmunkatárs
MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet
SZAKDOLGOZAT
2003
TARTALOMJEGYZÉK
I. A húsvét eredete 3
Bevezetés 3
I.1. A zsidók naptára és pászka-ünnepe 5
I.2. Az első keresztény húsvét. Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának

időpontja a mi naptárunk szerint 10
I.3. Naptárrekonstrukció Jézus korára 16
I. 4. Hipotézisek Jézus Krisztus kereszthalálának időpontjáról 20

A) A dies nefastus problémaköre. A 30. év, mint lehetőség – B) A 33. évvel számoló elképzelés –
C) A döntés lehetetlen volta. Újabb naptárrekonstrukciós megjegyzések
I.5. A húsvét ünneplésének rövid története 31
II. A húsvét számítása 33
Bevezetés 33
II.1. A húsvéti ünnepkör pontos elhelyezkedése az egyházi évben 33
II.2. Táblázat a latin kifejezésekről a húsvét ünnepkörében 34
II.3.A húsvét kiszámítása során használt fogalmak és számok 34

A) A vasárnap-betű – B) Az aranyszám és a Metón-ciklus – C) Az epakta
II.4. A húsvét kiszámítása a Gergely-reform előtt 38
II.5. A húsvét kiszámítása a Gergely-féle naptárban 39
Irodalomjegyzék 42
2
Munkánk során főként három kérdést járunk körbe. A tanulmány első felében a húsvét
ünneplésének eredetével foglalkozunk, melynek keretében bővebben megismerkedünk a
zsidóság korabeli naptárával és néhány szokásával. Ebből kiindulva megadjuk Jézus Krisztus
halálának dátumát a jelenlegi időszámítás szerint – illetve megmutatjuk ennek nehézségét.
Eközben – megkönnyítendő a számításokat - közlünk egy egyszerű rekonstrukciós módszert a
korabeli zsidó naptár elkészítéséhez. Ezután végigkísérjük – ha csak nagy vonalakban is – a
keresztény húsvét történetét napjainkig. Végül kifejtjük a húsvét helyének kiszámítását a mi
naptári körünkben.
Tudjuk jól, hogy e tanulmány témája iránt manapság csekély érdeklődés mutatkozik,
azonban – mind Krisztus halálának kiszámításakor, mind a húsvét eredetének kérdésénél – ki
fog derülni, hogy eredményeink, amelyek Jézus halálával kapcsolatosak, a történettudomány
részéről tarthatnak érdeklődésre számot, másrészt a húsvét ünnepének mozgó volta beleszól
mindennapjainkba is. Munkánk jelentőségét, és újdonságát egyébként Krisztus halála
dátumának újszerű megközelítése adja. Mielőtt belefognánk tárgykörünk boncolgatásába, a
bevezetésben néhány fontos információval szolgálunk a Bibliáról.
I. A húsvét eredete
Bevezetés
Legelőször azt a kérdést tisztázzuk, hogy mit is értsünk húsvéton. Munkánkban erre az
ünnepre kizárólag, mint a zsidó-keresztény kultúrkör ünnepére gondolunk. A zsidó húsvét
(tkp. pészah) az Egyiptomból való kiszabadulás, a szabadság ünnepe. Később ezt
részletesebben is kifejtjük. A keresztény húsvét Jézus kínszenvedésének (ezen keresztül az
emberiség bűntől való megváltásának), és feltámadásának ünnepe. Végeredményben a két
ünnep annyiban kapcsolódik egymáshoz, hogy Jézus feltámadása egy zsidó húsvéttal hozható
kapcsolatba, valamint mindkét ünnep szimbolikájában jelen van az áldozat – a zsidóknál a
bárány, a keresztényeknél Jézus, mint Isten báránya – és a szabadság motívuma.
Mivel munkánk egyik elsőrendű forrásműve a Biblia, tekintsük át röviden szerkezetét
és tartalmát. A Biblia tulajdonképpen a zsidó és keresztény vallás által szentnek és Isten által
sugalmazottnak tartott könyvek gyűjteménye. Nevezik még Szent Iratoknak, vagy a magyar
fülnek szebben hangzó Szentírásnak is. Felépítését tekintve a következőket mondhatjuk rá:
két részre osztható; Ó- és Újszövetségre. Az Ószövetség a zsidók által elfogadott (azaz
kánonba vett, tehát kanonizált, sugalmazottnak1 elfogadott) 39 könyvből áll, és eredetileg
héber nyelven íródott. Az Ószövetség elnevezés Isten és a választott nép - a zsidók - között
kötött szövetségre utal. Ebben a szövetségben váltak a zsidók Isten kiválasztott népévé, aki
megígérte, hogy elküldi a Messiást2, Isten küldöttjét. A zsidók csupán az Ószövetséget tartják
Isten szavának, mert nem fogadják el Jézust Megváltónak, így számukra az evangéliumok
sem Istentől sugalmazottak. A héber - zsidó - kánon lényegét tekintve már a Kr. e. 3.
században kialakult. Legfontosabb könyvei: Mózes 5 könyve, amelyet a zsidók Tórának
(tanítás) neveznek, valamint a próféták írásai.
A keresztények mind az Ó- mind az Újszövetséget szentnek tartják, azonban
különbség van az Ószövetség elfogadott könyveinek számában a protestáns és a katolikus
egyházak között. A zsidó kánont használják a protestánsok, azonban a katolikusok hét
könyvvel kiegészítették ezt. A katolikus egyház mindvégig ragaszkodott ehhez a bővebb
kánonhoz, azonban a reformáció egyházai csak a zsidó kánont fogadták el. A protestáns
1
A Biblia könyveit Isten által sugalmazottnak tartják, azaz a szerzőt Isten vezette írás közben.
2
Messiás ( héb. masiah, 'fölkent' ), Megváltónak is nevezik a keresztények. Isten küldöttje választott népéhez, a
zsidókhoz. A tanítás szerint, mely főleg a prófétáktól ered, a Messiás - Isten fölkentje - meg fogja szabadítani a
népet minden nyomorúságtól.
3
egyházak ezen általuk nem kanonizált könyveket apokrif (azaz nem sugalmazott) iratoknak
tartják.
Az Újszövetség csupán a keresztény egyházak által elfogadott iratok gyűjteménye,
azonban itt egyetértés van a katolikus és a protestáns egyházak között a kanonikus könyvek
számában. Az Újszövetség 27 könyvet foglal magába, ezek eredetileg görög nyelven íródtak.
Ezek közül számukra legfontosabb a négy evangélium.
Most ismerjük meg nagy vonalakban, hogy miről szól a Biblia 73 könyve. Az
Ószövetség könyveiben a világ teremtéséről, a vízözönről, a nyelvek keletkezéséről, és a zsidó
nép Isten általi kiválasztatásáról olvashatunk (Mózes öt könyve). A többi ószövetségi
könyvben a zsidóság későbbi történetét, királyaik harcait és az Isten által a néphez küldött
próféták üzeneteit olvashatjuk.
Úgy érezzük, hogy bővebben kell írnunk Mózes könyveiről, valamint a prófétákról:
Mózes öt könyve közül számunkra a 2. és az utána következők a fontosabbak, ugyanis
ezekből értesülünk arról, hogyan vonultak ki a zsidók Egyiptomból és hogyan vált teljessé a
zsidó nép Istennel kötött szövetsége a Sínai pusztaságban. Ezekből a könyvekből ismerhetjük
meg a zsidó nép törvényeit, amelyek Isten előírásait tartalmazzák az ünnepek rendjére, a
papságra, a vallási tisztaságra és tisztátalanságra, és általában a hétköznapi életre
vonatkozóan.
A próféták könyvei üzenetet hordoznak a nép számára, mert a nép le-letért arról az
útról, amit a mózesi törvények kiszabtak. A próféták, Isten emberei megfeddik a népet -
sokszor még a királyokat is - életmódjuk miatt, de ígéretet adnak egy eljövendő Megváltóról,
aki igazságot ad a zsidó népnek és megújítja a szövetséget Istennel.
A Biblia második részében, az ún. Újszövetségben a Megváltó elérkeztéről van szó, és
itt teljesedik be Isten terve az emberekkel kapcsolatban: új szövetség köttetik az ember és
Isten közt Jézus által - ő a megígért Megváltó. Ez a szövetség a mai napig érvényes a
keresztény vallás szerint, de a zsidók nem fogadják el Jézust megváltónak, ezért számukra az
Újszövetség nem Isten szava. Az Újszövetségből a mi számunkra a legfontosabb a négy
evangélium, de ez mellett olvashatunk még az apostolok tetteiről és levelezéseiről a korai
keresztény közösségekkel, valamint János apokalipszisében a világ végéről is. Az evangélium
elnevezés a görög evangelion, 'jóhír' jelentésű kifejezésből ered, amely a Megváltó
eljöveteléről szóló örvendetes hírt jelentette, amit előbb élőszóban hirdettek és később
lejegyeztek.
Néhány szó az evangéliumokról: címüket szerzőikről, az evangélistákról kapták,
akiknek nevét a hagyomány Máté, Márk, Lukács és János személyében őrizte meg. Kik voltak
ők? Máté, az apostollá lett vámos, azaz adószedő, Márk, az ifjú jeruzsálemi tanítvány, Lukács,
a 'kedves orvos', Pál apostol kísérője missziós útjain, és végül János, 'a szeretett tanítvány'
Jézus apostolainak egyike, aki igen magas kort ért meg. E négy könyv Jézus életét és tanítását
írja le, de mind a négy evangélista kissé más szempontok alapján. Nem teljes Jézus-életrajzok
ezek, hiszen egyrészt mindegyikük mást tartott fontosnak, másrészt szelektálniuk kellett a
rengeteg történet közül. Máté, Márk és Lukács nagyon hasonló szerkezetű művet írt, ezért e
három evangéliumot szinoptikusoknak (azaz együttlátóknak) nevezik. Ennek a három
evangéliumnak valószínűleg közös a forrása, amit ősevangéliumnak nevezünk és eredetileg
talán arámi nyelven íródott. Az ősi hagyomány szerint Máté írta, valószínűleg Palesztinában,
vagy Szíriában, Kr. u. 50 körül. Műve azonban ebben a formájában nem maradt fenn, az
általunk ismert alakját később nyerte el.
A birtokunkban levő legrégebbi evangélium Márké Rómában íródott Kr. u. 65-70
között. Márk, mint Péter apostol titkára, az ő visszaemlékezéseinek felhasználásával írta meg
munkáját, de szem előtt tartotta Máté első változatát, az ősevangéliumot is. Stílusa kissé
darabos, inkább Jézus tevékenységét, cselekedeteit hangsúlyozza ki, mint prédikációit és
tanítását. Evangéliuma a pogányokhoz szól, mivel magyarázó jellegű kiegészítéseket fűz a
4
zsidó szokásokhoz és tanításokhoz, amelyeket a nem zsidó olvasók nem ismertek. Az ő
evangéliuma a legrövidebb.
Máté írásainak általunk ismert kikristályosodott változata általános föltevés szerint Kr.
u. 70-80 között keletkezett. Szerzője3főként Márk alapján írta meg könyvét, de használta a
maga első változatát, az ősevangéliumot is, sőt a Lukáccsal azonos szövegrészek alapján -
amelyek Márknál hiányoznak - a Jézus beszédeit tartalmazó feltételezett gyűjteményt, az ún.
Logiát vagy Q-forrást is. (a német Quelle, 'forrás' szóból).
Máté evangéliuma elsősorban a zsidókból lett keresztényeknek szólt, és azt próbálja
bizonyítani, hogy Jézus az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás.
A harmadik evangélium szerzője Lukács, Mátéval egy időben, Kr. u. 70-80 körül
készült el evangéliuma megírásával. Gondos forrástanulmányozás után írta meg művét,
elsősorban Márk evangéliumának és a Q-forrásnak felhasználásával. Ezen kívül gazdag
anyagot szolgáltatott számára a szájhagyomány is. Sok mindennek utánajárt, talán
személyesen beszélt Jézus életének szemtanúival, mint például a még életben levő
tanítványokkal. Evangéliuma szinte irodalmi igénnyel megírt mű. Lukács választékos stílusa
és gazdag szókincse lehetővé tette, hogy az összegyűjtött anyagot megfelelő módon dolgozza
fel. Műveltségére vet fényt, hogy alaposan ismerte mind a görög, mind a zsidó kultúrát.
Máténál és Márknál sokkal óvatosabban bánik a számokkal és dátumokkal, sokszor használja
a "körülbelül" kifejezést.
Evangéliumát elsősorban a görögös műveltségű polgároknak írta, Jézust úgy mutatja
be, mint a szegények, nyomorultak, megvetettek Megváltóját.
A negyedik evangélium - amelynek az írója János - keletkezett a legkésőbb, kb. Kr. u.
96-100 között Kis-Ázsiában. Ez különbözik leginkább a többitől, a szinoptikusok alig vannak
rá hatással. Már feltételezi, hogy olvasói ismerik Jézus életének eseményeit, és voltaképpen
kiegészíti a többi evangélium tudósításait, mivel főként olyan eseményeket mond el Jézus
életéből, amelyekről a szinoptikusok hallgatnak. A szemtanú alaposságával beszél a
történtekről, főként Jézus jeruzsálemi és júdeai tanítását helyezve előtérbe, szemben a
szinoptikusokkal, akik Jézus galileai működését adják elő.
János a műveltebb rétegeknek és nem az egyszerű népnek írta művét. Evangéliumában
nehezebben emészthető teológiai kérdéseket is érint. Főleg az ő írásaiból tudnak a
keresztények Jézus isteni természetére mély magyarázatot találni. Meg akarja mutatni, hogy
Jézus a Krisztus, az Isten fia, és mindazok, akik ezt hiszik az Ő nevében örök életet nyernek.
I. 1. A zsidók naptára és pászka-ünnepe
Ebben a részben írunk arról a zsidó ünnepről, amely több szempontból is a mi

húsvétunk elődjének tekinthető. Természetesen ehhez bővebben meg kell ismerkednünk a
korabeli zsidó naptárral is. Nem komplex zsidó naptártörténetet szeretnénk adni, csupán
azokat a fogalmakat tisztázzuk, amelyek óhatatlanul befolyásolják munkánk megértését.
A zsidó naptár valószínűleg a Kr. e. 9. században alakult ki végleges formájában,
miután az izraeliták Egyiptomból betelepültek Kánaánba (Palesztinába). Az ottani őslakosság
naptárának mintájára alkották meg saját időszámításukat.
Ebben az időben a zsidók a Hold járásához igazított, de a Nap mozgására is tekintettel
levő ún. luniszoláris naptárt használtak: az év 12 holdhónapból állt, minden hónap újholdkor
kezdődött és újholdig tartott.4
3
A Máté - evangélium általunk ismert görög nyelvű átdolgozott változata egyáltalán nem biztos, hogy Máté
alkotása. Keletkezési idejében ( Kr. u. 70-80 ) Máté talán már nem is élt.
4
A történelem folyamán a különböző kultúrák egymástól eltérő naptárakat alakítottak ki. Ezek általában 3 nagy
csoportra oszthatóak attól függően, hogy melyik égitest periodikus mozgását vették figyelembe annak
megalkotásakor. Ezek szerint vannak ún. Hold (lunáris) naptárak, amelyek a Hold kb. 29 és fél napos
5
Mivel egy holdhónap 29,530589 nap hosszú, a gyakorlatban 29-30 napos hónapokkal
számoltak. De az így keletkezett 12 hónapos holdév csak 354,367068... (a gyakorlatban
kerekítve 354-355) nap hosszú lett, ezért jelentős, csaknem 11 napos különbség keletkezett a
holdév és a tényleges - a Nap járása szerinti - év között, amely mint köztudott 365 és 1/4 nap
(egész pontosan 365,262199). Ez a különbség 3 év alatt felnövekszik egy teljes hónapra, ezért
a csúszás kiküszöbölésére szökőhónapot volt szokás beilleszteni tizenharmadik hónapként
nagyjából 3 évente. Mivel ez a hónap Adar hónapot követte a naptárban, így Adar Séni-nek,
azaz Második Adarnak, vagy Veadarnak nevezték.
A hónapoknak kezdetben nem volt külön nevük, egyszerűen sorszámozták őket.
Kivételt képezett az első hónap, melyet Étánim, a második, melyet Búl, a hetedik, melyet Ábib
és a nyolcadik, amelyet Zim néven is emlegettek.
Később a babiloni fogság ideje alatt vették át azt a 12 hónapnevet, melyeket a mai
napig használnak, azonban párhuzamosan még egy ideig megmaradt a sorszámmal való
jelölés szokása is.
A hónapok nevei a következők voltak:
Zsidó hónap: Babiloni hónap: Helye a mai naptárban:

1 (7) Tisri 7 Tasrítu (szeptember-október)
2 (8) Marchesván 8 Arahszamna (október-november)
3 (9) Kiszlév 9 Kiszlimu (november-december)
4 (10) Tébét 10 Tebetu (december-január)
5 (11) Sebát 11 Sabátu (január-február)
6 (12) Adar 12 Addaru (február-március)
7 (1) Niszán 1 Nisszanu (március-április)
8 (2) Ijjár 2 Airu (április-május)
9 (3) Sziván 3 Szimánu (május-június)
10 (4) Tammúz 4 Du' úzu (június-július)
11 (5) Áb 5 Abu (július-augusztus)
12 (6) Elúl 6 Ulúlu (augusztus-szeptember)
Az év kezdő hónapja az őszi Tisri hó volt, ekkor tartották újévi ünnepüket. Azonban a
mózesi törvények előírták, hogy az Egyiptomból való kivonulás hónapjával a (tavaszi 7.
hónap) Ábibbal kezdődjön az év.
Aztán a babiloni fogság után az ottani tavaszi évkezdet hatására végképp elfogadták
vallási évük kezdetének a Niszán hónapot, de érdekes módon megtartották a régit is. Így aztán
a zsidó naptárban két évkezdet volt: a polgári ősszel, a vallási pedig tavasszal.5
Niszán hónap volt tehát a vallási év kezdő hónapja, és ideje az első tavaszi újholddal
jött el. Ezt előzte meg az előző év utolsó hónapja, Adar. E hó 1-jén kimentek a mezőre, és ha
még nem kelt ki az árpa, beiktatták Adar után Veadar hónapot. Ennek oka az volt, hogy
Niszán 16-án kellett felajánlani a templomban az első zsenge kévét áldozatul. (Palesztinában
igen korán érnek a korai gabonafélék, elsősorban az árpa.) Tehát Veadar hónap beiktatását
teljesen megfigyeléses módszerrel végezték, így utólag roppant nehéz megállapítani, hogy
melyek azok az évek, amikor ez be is következett. Azt azonban tudjuk, hogy március 21-e a
tavaszi napéjegyenlőség napja általában Niszán hónapban, de inkább előtte volt. Azaz Niszán,
szinodikus keringési idejét veszik alapegységül. Aztán vannak Nap (szoláris) naptárak, amelyek a Föld kb.
365,25 napos Nap körüli keringési idejét tekintik kiindulási időegységnek. Végül vannak Hold-Nap
(luniszoláris) naptárak, amelyek mind a Nap mind a Hold periodikus mozgását felhasználják és próbálják
egyesíteni.
5
Ennek alapjai az ószövetségi Szentírásban is megtalálhatók. Ott az egyiptomi fogságból való kiszabadulás
emléke miatt kerül Niszán hónap az első hónap szerepébe, Isten rendelése alapján (Kiv 12, 1 skk.)
6
az évkezdő hónap mindig azzal az újholddal kezdődött, amely március 21-éhez legközelebb
esett. Ezért a zsidók Niszán hónapja kb. a mi naptárunkban március második felének, április
első felének felel meg.
A zsidók a napokat kezdetben reggeltől reggelig számították. A régebbi bibliai
szövegekben ugyanis a nap megnevezésére a "nappal" és "éjszaka" kifejezéseket használják
(pl. Ter 8,22: "..a nappal és az éjszaka..." Kiv 29,39 és Szám 28,4: "Az egyik bárányt reggel
áldozd fel, a másikat estefelé." - mindegyik idézetben előbb szerepel tehát a nappal, mint az
éjszaka). A sorrend lényeges, mivel ez a Kr. e. 6. századtól (tehát a babiloni fogság idejétől)
megváltozott. Ettől kezdve "éjszaka" és "nappal" sorrendet találjuk az iratokban, vagyis a
napot estétől estéig kezdték számítani6. Csak a nappalt osztották fel az órákra, kb. reggel 6
órától este 6 óráig, az éjszakát "őrjárás"-t időszakokra bontották. Az ószövetségi időkben
három, Jézus idejében 4 ilyen "őrjárás" volt.
A hónap első napjának megállapítása tapasztalati alapon történt. A hónap 29.
napjának estéjén Jeruzsálemben két személynek kellett jelenteni a papoknak, és esküvel
megerősíteni, hogy meglátta az újholdat. Ezek nem kijelölt személyek voltak, bárki jelenthette
az újhold feltűnését, ilyenkor a papok megvendégelték őket, hogy jöjjenek máskor is. Ha
meglátták, meghirdették az új hónapot. Ilyenkor megfújták a sófárokat7 (Zsolt 81,4) és
elkezdődött az új hónap. Ha nem sikerült megpillantani a hajszálvékony holdsarlót
(például borult idő volt), akkor a következő nap estéjén mindenképpen megkezdték az
új hónapot.8
Újhold akkor van, amikor a Hold pályája során a Nap és a Föld közé kerül. Ilyenkor
csak a Nap felőli oldala van megvilágítva, a Föld felé néző fele sötét. A Hold ilyenkor nem
látszik, majd jó 1,5-2 nap múlva megjelenik a keskeny cérnavékony sarlója a nyugati égbolton
napnyugta után. A zsidók tulajdonképpen ezt az időpontot - az újhold első láthatóságának
idejét tekintették a holdhónap kezdetének, nem pedig a csillagászati értelemben vett
holdújulást, amikor a Hold láthatatlan. Ezt a vékony holdsarlót kellett tehát a két
megfigyelőnek észlelni. Újholdtól kezdve a Hold Naptól megvilágított felének egyre
nagyobb része lesz látható, míg végül a pálya másik felén éppen szembe kerül a Nappal és a
megvilágított Hold kör alakúnak látszik. Ez a telehold vagy holdtölte. Ettől kezdve a Hold
megvilágított része ismét kisebbedik, végül teljesen eltűnik, s aztán az újholddal ismét
megjelenik. A Holdnak ez a szabályos váltakozása adta a lehetőséget a holdhónappal való
időszámításhoz.
A hét napos hét a zsidó időszámítás másik legrégibb eleme. Innét terjedt el szinte az
egész világon, és használatos napjainkig. A hét a zsidóknál vasárnappal kezdődik, és
szombattal végződik. Külön neve csupán a hetedik napon szombatnak van. A többit
egyszerűen sorszámozzák egytől-hatig. Így: első nap (azaz vasárnap), második nap (azaz
hétfő), stb.
A zsidó vallás legfontosabb, hetenként megismétlődő ünnepe a szombat, a nyugalom
és az ima ideje. Péntek este napnyugtával kezdődött és szombaton ugyanakkor ért véget. (A
zsidók ugyanis napnyugtától napnyugtáig számították a napot.) Szombaton teljes
munkatilalom volt, mindenféle testi és szellemi munkától tartózkodtak és erre vonatkozólag
39 tilalmat állapítottak meg. Így például: nem volt szabad szombaton tüzet gyújtani, sütni,
főzni. A péntekről maradt tűz csak a kész ételek felmelegítésére és világításra volt
használható. Tilalom alá esett az írás, a kereskedelem, minden szellemi, ipari, és
mezőgazdasági munka. Terhet cipelni - akár könnyűt is - nem volt szabad. Ugyanígy tilos volt
a lovaglás, kocsizás, hosszabb gyaloglás is. Még azt is meghatározták, hogy zsidó ember az
otthonát (vagy azt a helyet, ahol a szombat beálltakor tartózkodott) csupán egy
6
Jézus halálának időpontját vizsgálva ez az információ fontos szerephez fog jutni.
7
Kosszarvból készített kürtök
8
Könnyen ellenőrizhető, hogy így sosem keletkezik szekuláris eltérés a Hold járásától a zsidó naptárban.
7
'szombatjárásnyira' hagyhatta el, aminek nagyágát kb. 2000 lépésben (900-1000 m)
állapították meg. Hithű zsidók még a lépteiket is megszámolták szombaton.
A szombat egyébként örömünnep, ilyenkor nem böjtöltek. Már péntek délelőtt
megfürödtek és tiszta ruhát vettek fel. (A pénteket ez miatt a készület napjának nevezték,
mivel ekkor készültek fel a szombatra.) Meggyújtották a gyertyákat; az esti vacsoránál áldást
mondtak a szombati nyugalomért. A főétkezés másnap délben volt, gyakran vendégeket is
hívtak. Harmadik kötelező étkezésük szombat délután volt. A templomban ezen a napon
különleges áldozatot mutattak be, a zsinagógában reggel és délelőtt tartottak istentiszteletet.
A hetente ismétlődő szombat mellett voltak a zsidóknak havonta, évente, hétévente és
ötvenévente ismétlődő ünnepei. Havonta ismétlődő ünnep volt az újhold ünnepe (héb. ros
hódes, ' hónap feje '), a hónapok első napja, melynek kezdetét kürtök megfújásával adták hírül
Jeruzsálem lakóinak. Évente ismétlődő ünnep volt a húsvét, a pünkösd, a sátoros ünnep, az
újév napja, engesztelőnap, a templomszentelés ünnepe és purim. Hétévente ismétlődő ünnep
volt a szombat-év. Ahogy a hét napjainak sorát hetedikként a szombat zárta - mint a nyugalom
napja - ugyanúgy minden hetedik évben a földeket pihentették, nem szántottak, nem vetettek,
annak bizonyságaként, hogy az Isten tulajdona. Ebben az évben az adósságokat el kellett
engedni. Hat évi szolgálat után a hetedikben a rabszolgák is visszakapták szabadságukat. A
szombat év a hatodik év sátoros ünnepétől a hetedik év sátoros ünnepéig tartott. Igen
kétséges, hogy bármikor is betartották volna a fenti formában. Úgyszintén zsidó jellegzetesség
volt az ötvenévenként tartott ún. Jóbel-év (azaz jubileumi év). Ez hétszer hét év után
következő esztendő különleges év volt. Az eladott földek ekkor visszakerültek eredeti
tulajdonosuk kezébe, így az elszegényedett családoknak lehetőségük nyílt arra, hogy
visszanyerjék vagyonukat. A Jóbel-év engesztelőnaptól a következő év engesztelő napjáig
tartott.
A zsidó heti, havi, és évente ismétlődő ünnepeket két főcsoportra osztották, úgymint
főünnepek és félünnepek. Főünnep a húsvét 1. és 6. napja, az egynapos pünkösd, a sátoros
ünnep 1. és 8. napja (semini aceret), az egynapos engesztelőnap, valamint újév napja (Tisri
1.), szombati jellegű munkatilalommal. Valamelyest azonban ez a tilalom enyhítve volt, mivel
pl. az ételt elkészíthették az előző nap rakott tűzön (engesztelőnap kivételével, mert az
teljesen szombat jellegű volt).
Ahogyan a szombatot megelőző napot előkészületi napnak nevezték, ugyanúgy
előkészületi napnak nevezték a más egyéb éves ünnepek előtti napokat is. A zsidók három
legfontosabb ünnepe a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnep volt. Ezeket zarándok ünnepnek
nevezzük, mivel ilyenkor minden 13. életévét betöltött zsidó férfinak Jeruzsálembe kellet
zarándokolni. Ismerkedjünk meg a zsidó húsvéttal és pünkösddel, mert ezekből származnak a
mi ilyen nevű ünnepeink is.
Húsvét (héb pészah 'átvonulás', arámi paszka, ebből gör. paszcha, magyar pászka)
ünnepe Niszán hó 15-től 21-ig tartott. Az ezt megelőző nap Niszán 14-e volt a húsvét
előkészületi napja. Mivel minden hónap elseje újholdra esett, Niszán 14/15- én, az ünnep
kezdetén mindig telehold volt. Húsvét egyébként eredetileg az aratás kezdetének ünnepe volt,
aztán az Egyiptomból való kivonulás ünnepe lett.9 Ennek emlékére az ünnep teljes ideje alatt
nem volt szabad mást, hanem csak kovásztalan kenyeret fogyasztani, mivel a kivonulás
alkalmával is csak ilyet ettek, mert a sietség miatt nem volt idő a kenyeret megkeleszteni.
Ezért a húsvétot a kovásztalan kenyerek (héberül maccót) ünnepének is nevezik. 15-én (első
nap), és 21-én (utolsó nap) szombat jellegű munkaszünetet tartottak. 15.-ét Mózes 3. könyve
az "ünnep szombatjának" nevezi (Lev 23,11 és 23,15). A húsvéti ünnep mind a hét napját nem
töltötte minden zarándok Jeruzsálemben, az első ünnepi napot (15.-e) követő reggelen már
megengedett volt a hazatérés.
9
Lásd Kiv 12,1 skk.
8
Niszán 16-án az új termésből egy marék zsenge árpát hálaáldozatként mutattak be a
Templomban.
Ehhez az ünnephez kapcsolódik a húsvéti bárány feláldozása és húsának
elfogyasztása. A bárányt a családfő vágta le Niszán 14-én délután 3 óra és sötétedés között a
Templomban. A báránynak egy esztendősnek és hímnek kellett lenni. A vért a papok a
templomban az égő áldozati oltár lábához öntötték, belső részeit elégették, a többi részét
pedig, amelyben nem volt szabad csontot törni, kereszt alakú nyárson megsütötték és
napnyugta után - ami a zsidóknál már 15.-ének számított - kovásztalan kenyérrel, meg keserű
salátával, szertartásos körülmények között elfogyasztották. A lakoma rendszerint belenyúlt az
éjszakába és ilyenkor igen hosszú időt töltöttek az asztal mellett.
Templomi szertartás és bárány nélkül ünnepelték a húsvétot mindazok, akik nem
tudtak Jeruzsálembe zarándokolni, mivel a bárányt csak ott lehetett levágni. Azonban a
kovásztalan kenyeret és a keserű salátát elfogyaszthatták. Amennyiben valaki a szentélytől
távol való tartózkodása (pl.: utazás) vagy bármi okból való tisztátalanság10(pl.: haláleset)
miatt nem vehetett részt a pészah-i áldozatbemutatáson és bárányvacsorán, ebben az esetben
egy hónap múlva ezeket (Ijjár hónapban) mindezeket elvégezhette.
Ugyancsak tilos volt húsvéti bárányt fogyasztani annak, akit kiközösítettek, vagy saját
maguk különültek el a hivatalos zsidó vallási irányzattól, így például az esszénusoknak11és a
kumráni közösség tagjainak, viszont a törvény megengedte nekik, hogy kovásztalan kenyeret
és keserű salátát egyenek.
De nemcsak a törvény tiltotta ezt számukra, hanem az a tény, hogy ezeknél a
csoportoknál általános volt az eltérés a hivatalos irányzattól az ünnepek kiszámításánál.
Különösen a húsvét idejének meghatározásában tértek el és ezért sem vehettek részt a
templomi bárányvágási szertartásban, mivel az a hivatalos zsidó naptár szerint volt megtartva.
10
Érdekes jellegzetessége volt a zsidó vallásnak az ún. tisztátalanság fogalma. Ez nem csupán fizikai, hanem
kultikus szempontból értendő. Tiszta az, ami közel kerülhet Istenhez, tisztátalan, ami ez alól ki van véve. Vannak
tisztátalan állatok, dolgok, emberek és az ezekkel történő érintkezés a tisztát is 'beszennyezi' és maga az ember
tisztátalanná válik ilyen esetben. Ez azt vonta maga után, hogy nem vehetett részt vallásos szertartásokon, nem
mehetett be a templomba, vagy a zsinagógába, mert a vallási életben részt venni csak tisztán lehetett. Mózes
törvényei meghatározták a tisztátalan állatok, dolgok, emberek körét.
Az állatok közül tisztátalan: 1. amelyik nem hasított körmű és nem kérődző (pl. tisztátalan a disznó, a
nyúl); 2. a madarak közül a varjú félék, a ragadozó és dögevő madarak és más hulladék és húsevők számítottak
tisztátalannak; 3. a csúszómászó állatok (pl. kígyó); 4. az összes rovarok az egyenesszárnyú szöcske és
sáskafélék kivételével. Ezeket a tisztátalan állatokat nem fogyaszthatták, nem lehettek áldozati állatok és
érintésük tisztátalanná tette az embert. Ebbe a kategóriába estek az egyébként tiszta állatok, amelyek vére nem
folyt el, vagy természetes módon hullottak el.
A temetés, a temetőlátogatás szintén tisztátalanságot okozott, de még a sír, vagy sírgödör érintése is,
ugyanígy a halott, a leprás beteg, a gyermekágyas és havibajos nő. Tisztátalanságtól megszabadulni bizonyos - a
Törvényben meghatározott esetenként különböző hosszúságú - idő után, előírt szertartási áldozatok és rituális
mosdás v. fürdés útján lehetett.
Heti ünnepük, a szombat beköszönte előtt a zsidók szintén megmosakodtak, vagy megfürödtek és tiszta
ruhát öltöttek, hogy a nyugalom napján tisztán lépjenek kapcsolatba imáikon keresztül Istennel. Ezen kívül
szintén kötelező volt a rituális kézmosás, étkezés előtt, kenyér, vagy kenyérfélék fogyasztása esetén, asztali áldás
elmondása előtt. Ugyanígy cselekedtek, ha reggel fölkeltek.
11
Zsidó vallási-politikai mozgalom, mely feltehetőleg a haszideusok (egy zsidó vallási politikai mozgalom, héb.
a.m. igazak) utódainak tekinthetők, azok legaszkétikusabb csoportjaiból alakultak vallási szektává. Az
esszénusok a politikai életben nem vettek részt, főleg puritán életmódjukkal keltettek feltűnést. Az érzéki
élvezeteket kerülték, viszont erénynek minősítették az önmegtartóztatást. A könyörületesség, mások segítése
kötelező volt számukra. Bár a nőtlenség nem volt kötelező számukra, sokan közülük nem házasodtak meg, és
szorosan együtt élő aszkétikus közösséggé formálódtak. Vagyonközösségben éltek, a gazdagságot megvetették.
Aki a szektába akart lépni, annak vagyonát a közösségnek kellett ajándékozni. Még a ruházkodással is elütöttek
a környező lakosságtól; egyszerű, durva vászonruhát hordtak.
Elhatárolták magukat a világ dolgaitól, földműveléssel, kézművességgel foglalkoztak. Kereskedelem,
bármiféle adásvétel tilos volt számukra.
9
Azonban ha jól átgondoljuk a dolgot, rögtön rájövünk, hogy otthon, családi körben
ezek a szektás zsidók is készíthettek valamiféle bárányvacsorát, valószínűleg készítettek is,
ugyan mi gátolta volna meg őket ebben? Ilyen esetben legtöbbször egy fiatal kecskebakot
sütöttek meg és azt tették az asztalra.
Érdemes megjegyezni, hogy Mózes eredetileg Niszán 14-ét nevezi húsvétnak, a 15-től
21-ig terjedő napokat pedig a kovásztalan kenyér ünnepének, a húsvéti bárány levágását pedig
Niszán 14. napjának estéjére rendelte el. Ez az előírás még akkor született, amikor a zsidók a
napokat reggeltől reggelig számították. De amikor elkezdték a napokat estétől estig számolni,
a húsvéti bárány levágásának ideje már 15-ére esett, a Niszán 14-ei húsvét, mint ünnep
elvesztette jelentőségét. Ettől kezdve nevezték Niszán 14-ét húsvét előkészületi napjának, a
15-től 21-ig terjedő napok pedig húsvét ünnepe nevet kapta, amelynek a kovásztalan kenyér
ünnepe kifejezés mintegy a szinonimájává vált. Ezen elnevezések etimológiája Krisztus halála
időpontjának megállapításában szintén nagy jelentőségű.
Pünkösd (héb. sebuót, 'hetek') Neve azért jelent 'heteket', mivel hét héttel tartották
húsvét második napja után, Sziván hó 6-án12. Ezen ünnep a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepe,
azonban eredetileg az aratás befejezését követő hálaadó ünnep volt E napon szombat jellegű
munkatilalmat tartottak. Különleges áldozatokat mutattak be ilyenkor, új gabonából készült
kenyeret és gyümölcsöket vittek a templomba ételáldozatul, és ezen a napon szokták
felolvasni a bibliai Rut könyvét.
A fentieket így foglalhatjuk össze, a naptár szempontjából:
Niszán 1. = az első tavaszi13 újhold megpillantása után nap??

(később ezt még megvitatjuk, nem teljesen igaz így)
Niszán 14. = a húsvét előkészületi napja a zsidó naptárban, az első tavaszi telehold
Sziván 5/6/7. = pünkösd, 50 nappal húsvét után
Lehetséges, hogy túlontúl bőségesnek tűnik a naptár ismertetése mellett a sok zsidó szokás
leírása, ám később kiderül, hogy ezek ismerete nélkül nem lennének érthetők Jézus halálának
időpontjával kapcsolatos fejtegetéseink.
I. 2. Az első keresztény húsvét. Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának

időpontja a mi naptárunk szerint
Jézus Krisztus alakja meghatározó jellegű a keresztény vallások körében. De ki volt ó

valójában? Ezt a kérdést csak a Biblia segítségével tudjuk megválaszolni. Tömören úgy
foglalhatjuk össze válaszunkat, hogy a kereszténység legendás megalapítója, az Isten által
megígért Messiás, aki szenvedésével és halálával megváltotta az emberiség bűneit. Életéről és
tanításáról a Biblia egyes részei - az evangéliumok - tudósítanak. Ám ha figyelmesen
elolvassuk az evangéliumokat, azt tapasztalhatjuk, hogy sehol egy évszám, egy pontos dátum
nem található bennük. A legjobb esetben is körülírással - fejedelmek és királyok uralkodási
idejével adják meg az események időpontját. Sőt néha egymásnak is ellentmondanak:
ugyanazon eseményeket egymástól eltérő sorrendben mondják el. Lehetséges, hogy az
evangéliumok nem teljes Jézus - életrajzok? Ezek a pontatlanságok többeket arra késztettek,
12
Pontosabban 5.-én, 6.-án, vagy 7.-én, attól függően, hogy Niszán és Ijjár hónap 29, vagy 30 napos volt.
13
Ez az újhold meg nem biztos, hogy tavaszi, hiszen írtuk korábban, hogy a 13. hónap beiktatásától függött
Niszán helye a mostani naptárban. Lehet, hogy Niszán hónap március 21. előtt elkezdődött, ilyen esetben kezdő
újholdja még téli újhold – a Niszán 14.-e körül beálló telehold azonban nagy valószínűséggel március 21. után
esik, tehát tavaszi. Ilyenkor az első tavaszi újhold a következő – Ijjár – hónap kezdetekor látható újhold lenne.
10
hogy az evangéliumokat történeti hitelesség szempontjából megbízhatatlannak, sőt
koholmánynak tartsák, és kétségbe vonják még Jézus létezését is. Az evangéliumok a korai
keresztény igehirdetés eszközei voltak, amelyek abból a célból készültek, hogy a Krisztusba
vetett hitet élesszék. A hitük terjesztésére összpontosító evangélisták nem sokat törődtek a
történelmi hitelességgel, nem voltak életrajzírók és nem arra fektették a fő hangsúlyt, hogy
Jézus életének eseményeit időrendben mondják el. Tehát az evangéliumok elsősorban a hit
dokumentumai. Szerzői nem Jézus életének részletes leírását tartották fontosnak, hanem
annak bizonyítását, hogy ő nem más, mint a próféták által oly sokszor megjövendölt Messiás.
Jézusról az evangéliumokon kívül megemlékeznek nem keresztény, ún. profán
források is. Ezek zsidó és római szerzők tollából származó értesülések, azonban kronológiai
szempontból használhatatlanok, mivel többnyire szűkszavú, néhány soros közlemények,
tartalmukra vonatkozólag feltehetőleg közvetett forráson alapulnak. Van olyan is amelynél a
későbbi betoldás gyanúja merül fel. Végső soron oda jutottunk, hogy mégis csak az
evangéliumokban - mint egyedüli forrásmunkákban - kell keresnünk a történeti Jézust.
Az evangéliumok fent részletezett pontatlanságaiból és látszólagos ellentmondásaiból
azonban nem következik az, hogy Jézus talán nem is élt, legfeljebb az, hogy az evangéliumok
alapján nem lehet minden vonásában hiteles Jézus-életrajzot írni. De hogy történeti személy
volt, azt ma már nagyon kevesen vonják kétségbe. Annak ellenére, hogy az evangéliumok
alapján nehézkes lesz megállapítanunk, hogy milyen sorrendben – és mikor – követték
egymást Jézus földi életének utolsó időszakában az események, tárgykörünk megkívánja a
részletes elemzést is.
Mikor lépett fel Jézus és mennyi ideig tanított? Tanulmányozzuk át az
evangéliumokat, milyen adatokat tartalmaznak erre a kérdésre vonatkozólag. Ha figyelmesen
elvégezzük ezt a munkát, rögtön rájövünk, hogy különbség van a szinoptikusok14 valamint
János evangélista adatai között.
A szinoptikusok szövege, illetve az általuk leírt epizódok sokkal inkább megegyeznek
egymással, mint János evangéliumával - gyakran szószerinti egyezést találunk bennük. Innen
kapták elnevezésüket is: szinoptikus, azaz együttlátó.
A szinoptikus evangélisták egy évbe sűrítik bele a tanítás időszakát, idevágó
kronológiai adat sincs munkájukban, mivel nevezetes napokat, ünnepeket nem említenek
ebben az időszakban, eltekintve attól az egy húsvéti ünneptől, amelyhez a halál időpontja
köthető. Ezzel szemben János evangéliuma időrend szerint halad előre és négy húsvétot ( Jn
2,13 Jn 5,1 Jn 6,4 és Jn 11,55 ) említ Jézus működése alatt, valamint egy sátoros ünnepet ( Jn
10,22 ) és egy templomszentelési ünnepet (Jn 11,55 ). János a harmadik húsvétot nem nevezi
meg név szerint, csupán annyit ír le, hogy "ünnepük volt a zsidóknak." (Jn 5,1 ). A
későbbiekben látni fogjuk, hogy ez az ünnep aligha lehet más, mint húsvét.
A szinoptikusok azonban nem csak időrendi adatok szempontjából, hanem más egyéb
tekintetben is különböznek Jánostól. Náluk Jézus tanításának színtere főképp Galilea, míg
János inkább a júdeai és jeruzsálemi eseményekről számol be. János nyilván ismerte a másik
három evangéliumot - mivel az övé keletkezett a legkésőbb - és éppen azért különbözik
azoktól, mert egyszerűen nem akarta újra leírni azokat az eseményeket, amelyekről a
szinoptikusok már beszámoltak. Jánosról elmondhatjuk, hogy információit közvetlen élményei
alapján szerezte, hiszen - mint Jézus apostolainak egyike - tanúja volt azoknak. Ezzel
szemben a szinoptikusok közvetett forrásokra támaszkodtak evangéliumuk megírásánál. Ezek
szövege az ún. ősevangéliumra megy vissza.
János evangéliuma teljesen független a szinoptikusoktól, bár feltehetőleg ismerte
azokat, de evangéliumát azok nagyobb arányú felhasználása nélkül írta meg. Csupán néhány
helyen találkozunk nála olyan epizódokkal, amelyeket már a szinoptikusok is elbeszéltek.
14
Az első három evangélista, Máté, Márk és Lukács
11
A négy húsvét és más ünnepek említése egyaránt arra a megállapításra ösztönöz
bennünket, hogy János történetileg jóval pontosabb a szinoptikusoknál. A fenti kronológiai
tényezőkön kívül megerősítik János pontosságát földrajzi adatai is.15 Ezért úgy gondoljuk,
hogy munkánk céljaira leginkább János evangéliuma felel meg, mint forrásmű. Ezért
írásunkban elsősorban az ő időrendjére támaszkodunk. A szinoptikusok közül a legrégebbi
Márkot követjük, az események sorrendjének figyelembe vételénél beleillesztve János 4
húsvétot és 2 másik ünnepet említő időrendjébe.
János ünnepei evangéliumának kronológiai keretét alkotják. Vizsgáljuk hát meg,
melyek ezek a nevezetes ünnepek, amelyek egyúttal behatárolják Jézus nyilvános
működésének időtartalmát. János evangéliumában a 4 nevezetes húsvét és a másik 2 ünnep - a
sátoros ünnep és a Templomszentelés ünnepe - az alábbi sorrendben található meg.
1. Az első húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21

A zsidó naptár szerint a Niszán hó 14/15-21 - ig tartó húsvét tavasszal van, nagyjából
március-április hónapra szokott esni.
Ezen az ünnepen történt a Templom megtisztítása - azaz a kereskedők kiűzése a
Templomból, majd Jézus találkozása Nikodémussal. "A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus
fölment Jeruzsálembe. "(Jn 2,13) Az előadás sorrendjében ez az első húsvét.
2. A másodi húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21.

Ekkor történt a 38 éve beteg ember meggyógyítása a Betheszda -fürdőnél. " Nem sokkal
ezután ünnepük volt a zsidóknak és Jézus fölment Jeruzsálembe." (Jn 5,1) Az előadás
sorrendjében ez a második ünnep. Név szerint ugyan nem írja le János, hogy ez húsvét lenne,
azonban minden valószínűség szerint húsvét volt, erre a kérdésre egyébként még visszatérünk
később.
3. A harmadik húsvét ünnepe, ezúttal Galileában = Niszán 14/15-21

János a csodálatos kenyérszaporítás és a vízenjárás történetét majd Jézus zsinagógai beszédét
adja elő ezzel az ünneppel kapcsolatban, amelyeknek így adja meg az időpontját: "Közel volt
a húsvét, a zsidók ünnepe." (Jn 6,4 ) Ez Jézus tanításának harmadik húsvétja.
4. A sátoros ünnep Jeruzsálemben = Tisri 15-22

Ez az ünnep ősszel van kb. szeptember-október hónapban. "Közeledett a zsidók ünnepe, a
sátoros ünnep.. amikor már eltelt az ünnep fele Jézus fölment a Templomba és tanított" (Jn
7,2 és 7,14). A János által leírt események sorrendjéből következőleg ez az ünnep ugyanabban
az évben volt, mint a harmadik húsvét.
5. A Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben = Kiszlév 25.-étől 8 napon át, tehát átnyúlik

Tébét hónapba
15
Általában többet mond el az események színhelyéről, mint a szinoptikusok. Ismeri a Jordánon túli Betániát (Jn
1,28), a galileai Kánát (Jn 2,1; 2,11; 4,46). Ainont Szalim közelében (Jn 3,23 ) Szamariában Szikart (Jn 4,5),
Júdeában egy Efraim nevű helységet (Jn 11,54) és egy másik Betániát (Jn 11,1 ; 11,18). Jeruzsálem helyrajzáról
is többet tudunk meg Jánostól, mint a szinoptikusoktól. Beszél a Siloe- (Jn 9,6 ; 9,11) és a Betheszda fürdőről (Jn
5,2). Ismeri a Kidron- völgyet (Jn 18,1), a "köves udvar"-t (görög szövegben: lithosztrotosz-t) vagy az arámiul
Gabbatának nevezett helyet (Jn 19,13), ahol a prokurátorok szoktak törvénykezni, valamint a "Koponya-helyet"
amelyet arámiul Golgotának hívtak. A Betheszda-fürdőről azt mondja János, hogy 5 oszlopcsarnoka volt. Ezt a
kutatók kétségbe vonták, mondván, hogy a korabeli négyszögletes fürdőmedencéket csak 4 oszlopcsarnok
vehette körül. János hitelességét és pontosságát a régészet azonban igazolta: kiderült, hogy ennek a fürdőnek 2
medencéje volt és az ezeket elválasztó oszlopcsarnok volt az ötödik.
12
Ezt az ünnepet télen tartják és a mi naptárunk szerint decemberre esik. "A Templomszentelés
ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt." (Jn 10,22 ). A sátoros ünnep eseményei után ír erről
János tehát ugyanabban az évben volt, mint a 3. és 4. pontban említett ünnepek.
6. A negyedik - egyben utolsó - húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21

Jézus szenvedése és halála kötődik ehhez a húsvéthoz. "Közel volt a zsidók húsvétja.." (Jn
11,55 ). Ennek eseményei már Jézus tanításának negyedik évében játszódtak.
A János által említett 4 húsvét feltehetőleg 4 egymást követő évben volt, és így Jézus
nyilvános működésének időszakát legalább 4 naptári év keretébe helyezhetjük. Azt - nagy
valószínűséggel - nem tételezhetjük fel, hogy Jézus tevékenysége alatt lett volna olyan év,
amikor a húsvétot János nem említi meg, - hiszen ezt az ünnepet a Jeruzsálembe zarándokolt
nép tanítására használta fel Jézus - és az ekkor történt eseményekről mindig megemlékezik az
evangélista. Ha végigolvassák a kigyűjtött bibliai helyeket Önök is meggyőződhetnek róla,
hogy még akkor is megemlíti a húsvétot az evangélista, ha Jézus nem tartózkodik
Jeruzsálemben (lásd a kenyérszaporítás története Jn 6,1-21).
Ez idő alatt Jézus ötször járt Jeruzsálemben. A szinoptikusok azonban látszólag 1 évbe
sűrítik bele ennek az időszaknak az eseményeit. Úgy tűnik, hogy már ez önmagában elég
nagy merénylet a történeti hitelesség ellen, de ismételten vegyük figyelembe, hogy az
evangélisták nem történelemkönyvet írtak, egyébiránt pedig erre a kérdésre is ki fogunk még
térni. Mindenesetre időrendi keret biztonsággal csak János evangéliuma alapján állítható fel,
és ebbe helyezhetők el a szinoptikusok által elmondott események, elsősorban Márk előadási
sorrendjében.
Tudjuk tehát, hogy Jézus kb. 3 évig és néhány hónapig működött nyilvánosan. De
mikorra tehető ennek kezdete? Jézus fellépése az evangéliumok szerint
megkeresztelkedésével vette kezdetét. Ezzel kilépett az ismeretlenség homályából és
megkezdte tanítói tevékenységét.
Ennek időpontját csupán nagy megközelítéssel tudjuk meghatározni - az eredmény egy
3-4 éves időszak lesz. Próbáljuk meg ezt a feladatot megoldani a szinoptikusok, és elsősorban
Lukács evangélista adatai alapján, mivel az ő evangéliuma az egyetlen, amely kronológiai
adatokat tartalmaz erre az időszakra vonatkozólag.
A szinoptikus evangélisták Jézus nyilvános tanításának kezdetét Keresztelő János
fellépésével kapcsolják össze, ugyanis szerintük János fellépését rövid idő múlva követte
Jézus tanítói tevékenységének kezdete. Keresztelő János Jézus működésének előhírnöke volt.
Bűnbánatra szólította fel a hozzá fordulókat, hirdette, hogy közel van a mennyek országa, a
Megváltó eljövetele. Akik elfogadták tanítását és hozzákezdtek a Messiás útjának
egyengetéséhez, azokat megkeresztelte a Jordán vizében a bűnbánat keresztségével. Jézus -
mielőtt nyilvános működését megkezdte - felkereste a Jordán folyó mellett működő Jánost,
hogy megkeresztelkedjék. Az evangéliumok így írnak erről:
"Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János... akkor Jézus Galileából
elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék." (Mt 3,1 és 3,13)
"Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét, a bűnök
bocsánatát... ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből és
megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban." (Mk 1,4 és 1,9)
Lukács evangélista a fentieken túl olyan kronológiai támpontokat ad evangéliumában,
amelyek hellyel-közzel alkalmasak a fenti események időben történő elhelyezéséhez. Ő a kor
történetíróinak általános módszerével adja meg ezek időpontját. Felsorolja Keresztelő János
fellépésének idején élt és az akkori olvasó által jól ismert uralkodókat és egyéb fontos
személyiségeket. Így ír:
13
"Tibériusz császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Judea
helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és
Trachonitis tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és
Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő
bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára...."
"Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a
keresztséget... föllépésekor Jézus mintegy harminc éves volt." (Lk 3,1 - 3; 3,21 és 3,23)
Ezek alapján próbáljuk meghatározni mikor lépett fel Keresztelő János, majd ezt követően
Jézus. A két esemény között nyilván nem telt el hosszabb idő, de 4-5 hónapnál kevesebb sem
valószínű, mivel Keresztelő János mozgalmának kialakulásához, majd ismertté válásához
nyilván kellett néhány hónap.
Tiberius Kr. u. 14-37-ig volt császár. Pilátus 26 nyarán foglalta el a helytartói széket
és helytartó volt egészen 36-ig. Heródes (-Antipász) pedig Kr. e. 4- Kr. u. 39 között
uralkodott negyedes fejedelemként Galileában és Pereában. Fülöp Kr. e. 4- Kr. u. 34 közé
helyezhető, mint az ország északkeleti részeinek (Iturea, Trachonitisz, stb.) negyedes
fejedelme. Lizániás (- Lüszániász) aki a Damaszkusztól nyugatra fekvő Abila városának és
környékének Abilinának volt az uralkodója, kevésbé ismert. Uralkodása 25-37 közé tehető.
Abban az időben Jeruzsálemben Kaifás volt a főpap (Kr. u. 18-36). Egyik elődje Annás volt a
főpapi méltóságban (Kr. u. 6-15), őt azért említi Lukács, mert Kaifás apósa volt és befolyását
a vallási ügyekben megőrizte főpapsága után is.
Értékelve a fenti adatokat a következő eredményre jutunk: ha a fejedelmek uralkodási
idejét vesszük figyelembe a legszűkebb intervallum Kr. u. 26-34 lesz, mint János fellépésének
ideje. Ilyen bő időhatárokkal nem megyünk semmire. Azonban Lukács másik adata, mely
szerint a nevezett esemény Tiberius uralkodásának 15. évében történt, már sokkal inkább
segítségünkre lehet, s eláruljuk valóban ez lesz a perdöntő adat. Tiberius elődje Augustus Kr.
u. 14. augusztus 19-én halt meg és innentől uralkodott Tiberius. Hivatalosan a szenátus Kr. u.
14. szeptember 15.-én nevezte ki császárrá. A római császárok azonban nem uralkodásuk,
hanem tribunusi hatalmuk (tribunicia potestas) éveit számolták. Ezt évenként az
adományozás évfordulóján megújították. Tiberius esetében ez a nap december 10. Kr. u. 14-
ben azonban ez már a megújítás dátuma, mivel tribunusi hatalmát már Augustus alatt is
viselte 16 éven keresztül. Ha éveit Augustus halálától számítjuk, uralkodásának első éve Kr.
u. 14. Augusztus 19-től 15. augusztus 18-ig tartott. Ha onnét számítjuk, amikor a szenátus
kinevezte császárrá, akkor ez az év Kr. u. 14. szeptember 15. - Kr. u. 15. szeptember 14. Ha
pedig tribunusi hatalma megújításától, akkor Kr. u. 14. december 10. - Kr. u. 15. december 9.
Innen előreszámolva tizenöt évet 28. augusztus 19./szeptember 15./december 10. – 29.
augusztus 18./szeptember 14./december 9. közötti időtartamot kapjuk. Maguk a rómaiak is
ezen a módon számolták az uralkodási éveket. Jézus ekkor kb. 35 éves volt, amennyiben a Kr.
e. 7. évet fogadjuk el születési évének. Ez tulajdonképpen megfelel Lukács állításának, mely
szerint "mintegy (= azaz körülbelül) harminc éves volt." A nyilvános hivatal gyakorlásához
előírt életkor harminc év volt, mind a zsidóknál, mind a görögöknél és a rómaiaknál (Szám
4,3 1. Krón 23,3). Lukács kifejezésének értelme tehát az, hogy Jézus akkor már betöltötte az
előírt kort, vagyis a harmincas éveiben járt.
Azt gondolhatnánk máris eredményre jutottunk, mert sikerült János fellépését egy éves
időhatárok közé szorítani - és feltehetőleg erre az időszakra esik Jézus tevékenységének
kezdete is. Mindezzel összevágni látszik Jézus "mintegy harminc éves" életkorának
magyarázata is. Látni fogjuk azonban, hogy nem minden tekintetben elégedhetünk meg eddigi
eredményeinkkel.
Ha a fellépés időpontjához hozzáadjuk azt az időt, ameddig Jézus nyilvánosan
működött, a halál időpontját kapjuk. Kutatásunk során végig ezt a módszert kell szem előtt
tartanunk. De Jézus mikor halt meg? - ezt kellene tudnunk. Megelőlegezzük – később
14
részletezzük majd, hogy miért -: csak két időpont alkalmas. Kr. u. 30 április 7. valamint 33
április 3. Tudvalevő ugyanis, hogy Jézus pénteki napon halt meg húsvét előkészületi napján
(zsidó naptár szerinti Niszán hó 14-én), és csak ezekben az években esett Niszán 14 péntekre
a kérdéses időszakban.
Tiberius 15. éveként a Kr. u. 28. év augusztus 19/szeptember 15./december 10.-től 29.
év augusztus 18/szeptember 14./december 9. -ig terjedő időszakot állapítottuk meg. Ha ennek
az időszaknak a 29. évre eső augusztus 18./szeptember 14./esetleg december 9. -ig szakaszát
vesszük kiindulópontul, mint Keresztelő János fellépésének idejét, a keresztelkedés a 29. év
végére tehető, majd a 30., 31., 32., és 33. évi húsvéttal számolva 33 április 3.-áig jutunk és
megkapjuk a halál egyik lehetséges időpontját. A János által említett ünnepek ebben az
esetben így alakulnak:
Kr. u. 30. Niszán 14/15-21 1. húsvét Jeruzsálemben. A Templom megtisztítása.
Kr. u. 31. Niszán 14/15-21 2. húsvét Jeruzsálemben. A Betheszda-fürdői beteggyógyítás.
Kr. u. 32. Niszán 14/15-21 3. húsvét Galileában. A csodálatos kenyérszaporítás.
Kr. u. 32. Tisri 15-22 Sátoros ünnep Jeruzsálemben.
Kr. u. 32. Kiszlév 25-Tebet 3 Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben.
Kr. u. 33. Niszán 14/15-21 4. húsvét Jeruzsálemben. Jézus kereszthalála és feltámadása.
Mint már említettük nem valószínű, hogy János elhagyott volna akár egy húsvétot is
evangéliumában. Ezzel tulajdonképp le is zárhatnánk a működés kezdetének és hosszának
meghatározását. Azonban más lehetőség is adódik, és nem lennénk következetesek, ha nem
vennénk figyelembe ezt.
Nézzük tehát ezt! Vegyük elő Suetonius római történetíró "Caesarok élete" c. művét.
Tiberius életét megörökítő harmadik könyvben az alábbiakat írja róla:
"16.... legyőzte és hatalma alá kényszerítette egész Illyricumot...."
"17....ez idő tájt történt ugyanis, hogy Quintilius Varus három légiójával Germániában
odaveszett....a diadalmenetet maga Tiberius halasztotta el, lévén Varus veresége miatt az
egész állam gyászban...."
"18....(Tiberius) a következő évben... elutazott Germániába"
"20....Tiberius 2 évi távollét után Germániából Rómába hazatérve megtartotta diadalmenetét,
melyet annak idején el kellet halasztania."
"21....Nem sokkal ezután a consulok törvényt bocsátottak ki, melynek értelmében Agustusra és
Tiberiusra közösen bízták rá a tartományok kormányzását, valamint a cenzus megtartását.
Tiberius az öt évenkénti népszámlálás lebonyolítása után elutazott Illyricumba. De még az
útról hazahívták,.... súlyos állapotban ugyan, de még életben találta Augustust...."
Nézzük sorjában, mi olvasható ki a fenti idézetekből. Illyricum leverése, valamint a
Varus-féle vereség Kr. u. 9-ben volt, ezt tudjuk a történelemből.16(16-17. szakasz). A
"következő évben", tehát 10-ben utazott Germániába Tiberius (18. szakasz), majd két évei
távollét után 12. január 16-án17tartotta meg elmaradt diadalmenetét.(20. szakasz).
Ezután következik a perdöntő 21. szakasz, amely "nem sokkal ezután" - ra teszi
Augustus és Tiberius közös uralkodását. Azaz Tiberius már valamikor a 12. év folyamán
társcsászár lett Augustus mellett. A cenzust már közösen végezték. Tehát Tiberius
uralkodásának első két évét még Augustusszal együtt töltötte s valószínű, hogy a nép is így
számította uralkodásának éveit, nem mint a történetírók, akik csak 14-től, amikor
egyeduralkodó lett.
Tiberius uralkodásának első éve tehát a 12-13. évekre tehető, ha ebből az adatból
számolunk előre 15 évet római módon, akkor a 26-27. esztendőhöz fogunk eljutni. Keresztelő
János fellépését a 26. év második felére tesszük - igaz, hogy nem tudjuk pontosan, hogy az év
16
Benne van minden történelemkönyvben.
17
Lásd Pallas Lexikon 16. kötet Tiberius címszó alatt.
15
melyik hónapjára esett - akkor bőven marad idő mozgalmának kialakulásához, majd
közismertté válásához a nép körében.
Ebből következőleg Jézus megkeresztelkedését a 26. év végére, vagy a 27. év elejére
tesszük, akkor valószínűleg nem követünk el néhány hónapnál nagyobb hibát. Így a 27-28-29-
30- as évekre jön ki Jézus működésének négy nevezetes húsvétja. Íme tehát egy másik
lehetséges megoldás, aminek megadjuk - nagy vonalakban - a kronológiáját.
Kr. u. 27. 1. húsvét Jeruzsálemben. A Templom megtisztítása.
Kr. u. 28. 2. húsvét Jeruzsálemben. A Betheszda-fürdői gyógyítás.
Kr. u. 29. 3. húsvét Galileában. A csodálatos kenyérszaporítás.
Kr. u. 29. Sátoros ünnep Jeruzsálemben.
Kr. u. 29. Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben.
Kr. u. 30. 4. húsvét Jeruzsálemben. Jézus kereszthalála és feltámadása.
Sokak szerint az első húsvétnak a 27. évre történő datálását erősíti meg János
evangéliuma, ugyanis miután leírja a Templom megtisztításának eseményeit, elmondja, hogy
a zsidók kétségbe vonták Jézus határozott Templomi fellépésének a jogosultságát, és kérdőre
vonták. "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?" Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le
ezt a Templomot és harmadnapra fölépítem." A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig
épült ez a Templom és te három nap alatt újjáépítenéd?"" (Jn 2,18-20)
Ebből az tűnik ki, hogy amikor az evangélista által elbeszélt esemény történt a
Templom építési munkáinak kezdete óta 46 esztendő telt el. Josephus Flavius szerint nagy
Heródes uralkodásának 18. évében kezdte el a Templom átépítését (A zsidók története XV.
11,1) - azaz Kr. e. 20/19 év telén és Kr. u. 64-ben fejeződtek be a munkálatok. Ha az
építkezés kezdetéhez hozzáadunk 46 évet épp a Kr. u. 27. évet kapjuk, egész pontosan ez az
év az építkezés 46. éve volt. Ám a zsidó történetíró nem mindig tökéletesen pontos – ez az
adata nem száz százalékosan biztos.
Mint már említettük Lukács arról értesít bennünket, hogy Jézus "mintegy harminc éves
volt, amikor fellépett" (Lk 3,23). Ha Kr. e. 7-ben született, akkor 27-ben töltötte be 33.
életévét. Ez tulajdonképp megfelel a mintegy harmincnak, mivel Lukács csupán azt akarja
érzékeltetni, hogy Jézus a harmincas éveiben járt, ugyanis - mint mondottuk - mind a
zsidóknál, mind a rómaiaknál és a görögöknél az foglalhatott el közhivatalt, aki elmúlt 30
éves. Íme egy újabb, de kevésbé fontos tanúság a 27. esztendő - mint a működés kezdetének
éve - mellett.
Így hát két időpont is rendelkezésünkre áll, mint lehetséges évszám Jézus halálával
kapcsolatban. Következzék hát a döntés – ám ehhez meg kell ismernünk, miként lehet
helyreállítani a korabeli zsidó naptárat.
I. 3. Naptárrekonstrukció Jézus korára
Legelőször is azt nézzük meg, hogyan lehet meghatározni egy történelmi újhold
pontos idejét. Vegyük például azt az újholdat, amely kapcsolatba hozható Jézus keresztre
feszítésének napjával. Mint fent említettük, ez a Kr. .u. 30. évi első tavaszi - azaz a
napéjegyenlőség utáni első – újhold, vagy ugyanez 33-ban. Ennek az újholdnak a
hajszálvékony sarlóját megpillantva kezdték el Kr. u. 30.-ban az első tavaszi hónapot, Niszánt
a zsidók, amelynek 14. napján feszítették Jézust keresztre (ld. I.4. rész). A számításhoz nem
kell más, mint papír és egy egyszerű számológép. Annyit tudunk csak, hogy az általunk
keresett újhold biztosan Kr. u. 30. március 1, 0h után következett be valamikor. Éppen ezért
számoljuk össze, hogy hány nap telt el 30. március 1, 0h és egy általunk pontosan ismert
időpontú modern kori újhold között - legyen ez például 1998 március 28. 4h 14m. A számolás
módszere az alábbi: 3 évet 365 a 4. évet 366 nappal vegyük. A kiinduló év nem szökőév, a
legközelebbi Kr. u. 32. 1582.-ben pedig le kell vonnunk 10 napot a Gergely pápa - féle
16
naptárreform miatt (ebben az évben a pápa rendeletére október 4-e után október 15-e
következett, így igazították ki a Julián-naptár csúszását) és később pedig ugyanezen okból - a
Gergely - naptár miatt - 1700, 1800 és 1900 is 365 nappal számolandó be. De persze ehhez
még hozzá kell adni azokat a napokat is, amelyek Kr. u. 30. március 1-től ezen év végéig
teltek el, valamint azokat a napokat is, amelyek 1998 elejétől március 28. 4h 14m-ig teltek el.
A 4h 14m az alábbi módon számolható át tört napba:
Ha 24h egyenlő 1 nappal,

akkor 4h 14m egyenlő x nappal.
Ebből x = (4h +14/60)/24h.
Ha mindent összeadunk 718823,176 napot kapunk eredményül. Most azt kell

megvizsgálnunk, hogy erre az időszakra hányszor mérhető rá az újholdtól újholdi eltelő
29,53058912 nap. Nyilván ahány egész számszor ez megtehető, annyi egész holdhónap telt el
a 2 dátum között. Ami tört - holdhónap marad - azaz az osztás maradéka - az pontosan azt
méri le, hogy hány nap telt el Kr. u. 30. március 1. 0h és az eztán következő legelső újhold
között - mi is ezt kerestük! Ez a maradék tulajdonképpen töredék-holdhónapban áll elő, ha
napban szeretnénk megkapni, akkor a fenti osztás (718823,.../29,53......) maradékát szorozzuk
be 29,53058912-vel, így a végeredményünk napokban áll majd. Ha ezt hozzáadjuk Kr. u. 30
március 1. 0h-hoz, akkor pontosan az első tavaszi újhold idejét kapjuk meg. Ennek időpontja
pedig számításunk értelmében Kr. u. 30 március 23, hajnali 2h 36m lesz.
Ha van más forrásunk is, ahol ezt szintén megadják, ott nem ezt fogjuk találni, mint az
újhold dátumát. Miért ez az eltérés? Azért, mert az általunk használt holdhónap hossza
(29,53.... nap) csak elméleti átlag. Ha ugyanis figyelembe vesszük azt, hogy a Föld
ellipszispályán kering a Nap körül és ebből következőleg (Kepler második törvénye miatt) az
ellipszis egyes részein gyorsabban halad, máshol lassabban, akkor észrevehetjük, hogy ez
hatással van a körülöttünk keringő holdra is. Egy holdhónap ugyanis az az időtartam, ami az
alatt telik el, amíg a Hold kétszer jut ugyanabba a fázisba, pl. kétszer áll együtt a Nappal (azaz
újhold van). Abból pedig, hogy a Föld hol lassabban, hol gyorsabban halad, az következik,
hogy a Holdnak is hol több, hol kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy újra elérje az
újhold pozícióját, azaz együttálljon a Nappal. Másrészt a Hold is ellipszispályán kering a Föld
körül. Ezeknek a változó időtartamoknak az átlaga a 29,53058912 nap. Ahhoz, hogy egy
újhold időpontját pontosan kapjuk meg az kell, hogy a fent leírt számítást más kiinduló
adatokkal is elvégezzük. 3 ilyen számítás általában már elegendő. Ha például az 1995. január
1. 11h 46m –kor bekövetkezett újholdból indulunk ki és az eredményül kapott Kr. u. 30
márciusi időpontot az előbbi eredménnyel ( 30 március 23, 2h 36m) átlagoljuk, akkor az alábbi
eredményt fogjuk kapni: Kr. u. 30. március 22. 21h 10m. Mivel a számítások kiinduló adatai
közép-európai zónaidőben voltak adottak, így az eredmény is abban áll, tehát 1 órát még
hozzá kell adni, így lesz belőle jeruzsálemi idő. Ha most a kapott eredményt összevetjük a
számítógéppel kapott március 22. 22h 03m- el, akkor láthatjuk, hogy ez jó egyezés.18
Ennek az újholdnak a sarlóját csak március 24.-én lehetett meglátni, mert 23.-án este
csak 0,7%-a volt fényes a holdkorongnak ( tehát nagyon vékony volt a sarló ) és csak 8.9 fok
távolságra volt a Naptól - azaz kb. háromnegyed órával a Nap után már le is nyugodott, tehát
még azelőtt, hogy elég sötét lett volna ahhoz, hogy észlelhető legyen. Ebből következően
Niszán 1. március 25.-én volt Kr. u. 30.-ban. Ebből előreszámolva 14 napot kapjuk Niszán
14.-ét, ez április 7.-e, és péntek - egyben a keresztre feszítés egyik lehetséges dátuma.
18
Mi a számítógépes ellenőrzést az Expert Astronomer programmal, a Guide 7.0 programmal, valamint az
USNO adatbázisából végeztük, ezek mellett pedig a kardinális két újhold adatát többször kiszámoltuk, végül
összevetettük több szerző eredményeivel (ld. Holzmeister: Chronologia Vitae Christi, (1933) p 200).
17
Kr. u. 33.-ban pedig március 19.-én volt újhold, 14h 58m- kor. Ezt már másnap észre
lehetett venni, mert felszínének 1.3% - a volt fényes. Ebből következően Niszán 1 = március
21. és Niszán 14.-e pedig április 3.-ra, péntekre esik. Ez tehát a másik lehetséges dátum. Kr. u.
26 és 36 között sehol másutt nem esik Niszán 14.-e péntekre, csak 30.-ban és 33.-ban.
Azonban ezek magukban nem elégséges dátumok, Kr. u. 27 és 34 között teljesen
helyre kell állítani a naptárat. Miért van erre szükség? Előfordulhat, hogy a megfigyeléses
alapon álló zsidó naptárban valamelyik fontos húsvét (30 vagy 33) előtt felhalmozódó késés
vagy sietés fordult elő. A korabeli zsidó naptár rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy
ezeket két-három hónap után kisimítja, ám hogy megtudjuk mi az igazság, el kell végezni a
rekonstrukciót a kérdéses évekre.
Csillagászati újhold Zsidó hónap első napja Zsidó hónap hossza (nap)
Kr. u. 27.
január 26. 17:24 január 29. = Sebat 1. 29
február 25. 9:31 február 27. = Adar 1. 30
március 26. 22:15 március 27. = Niszán 1. 29
április 25. 7:58 április 27. = Ijjár 1. 29
május 24. 15:43 május 26. = Sziván 1. 29
június 22. 22:40 június 25. = Tammuz 1. 30
július 22. 5:52 július 24. = Áb 1. 29
augusztus 20. 14:09 augusztus 22. = Elul 1. 30
szeptember 19. 0:12 szeptember 21. = Tisri 1. 29
október 18. 12:38 október 20. = Márhesván 1. 30
november 17. 3:55 november 19. = Kiszlév 1. 30
december 16 21:51 december 19. = Tébét 1. 30
Kr. u. 28.
március15. 4:42 március 17. = Niszán 1. 30
július 10. 23:00 július 13. = Áb 1. 29
szeptember 7. 15:03 szeptember 9. Tisri 1. 30
december 5. 2:05 december 7. = Tébét 1. 30
Kr. u. 29.
március 4. 5:15 március 6. = Veadar 1. 30
április 2. 21:45 április 5. = Niszán 1. 29
május 2 12:40 május 4. = Ijjár 1. 30
június 1. 1:43 június 3. = Sziván 1. 29
június 30. 12:53 július 2. = Tammuz 1. 30
18
július 29. 22:33 augusztus 1. = Áb 1. 29
december 24. 2:10 december 26. = Tébét 1. 29
Kr. u. 30.

július 19. 9:04 július 21. = Áb 1. 30
december 13. 16:04 december 16. = Tebet 1. 29
Kr u. 31.
július 8. 12:39 július 10. = Áb 1. 30
december 3. 7:46 december 5. Tebet 1. 30
Kr. u. 32.
január 31. 4:32 február 2. = Adar 1. 29
február 29. 14:14 március 2. = Veadar 1. 30
március 30. 0:18 április 1. = Niszán 1. 29
július 26. 4:18 július 28. = Áb 1. 30
19
december 21. 9:27 december 23. = Tebet 1. 30
Kr. u. 33.
április 17. 23:28 április 20. = Ijjár 1. tovább
május 17. 8:17 május 19. = Sziván 1. irreleváns
június 15. 18:13 június 18. = Tammuz 1.
július 15. 6:11 július 17. = Áb 1.
augusztus 13. 20:47 augusztus 16. = Elul 1.
szeptember 12. 13:55 szeptember 14. = Tisri 1.
október 12. 8:30 október 14. = Márhesván 1.
november 11. 2:49 november 13. = Kiszlév 1.
december 10. 19:27 december 13. = Tebet 1.
Kr. u. 34.
január 9. 21:47 január 12. = Sebat 1.
február 7. 21:49 február 10. = Adar 1.
március 9. 7:45 március 11. = Veadar 1.
április 7. 16:00 április 9. = Niszán 1.
Íme a zsidó naptár, és íme a két általunk fontosnak tartott hónapkezdés. Szerencsénkre a zsidó
naptárban nem tapasztalható eltérés, korábban számolt adatainkkal szemben. A hónapok
kezdőnapjairól szólva megjegyezzük, hogy az újholdat csak az előző hónap 29. napján este
figyelték, a 30. napon az újhold látványa nélkül is elkezdték az új hónapot – ezt a tényt
beleépítettük a rekonstrukcióba. Figyelembe vettük továbbá, hogy az említett időszakban hol
állt a Hold az ekliptikához képest. A Hold pályája az ekliptikával 5°-os szöget zár be, így
pályája során néha az ekliptika alatt, néha az ekliptika fölött tartózkodik. Általános elvként
elmondhatjuk, hogy az újhold megfigyelhető akkor, ha legalább 1 – 1.5 nap telt el a
csillagászati újhold óta. Ez nagyjából ekvivalens azzal a feltétellel, hogy a holdsarló a
napnyugta pontjától legalább 10° távolságra van, és természetesen legalább ugyanennyivel a
horizont fölött is. Ez utóbbi szempont miatt fontos a Hold ekliptikához viszonyított helyzete,
hisz a Hold akár 5°-al is lehet az ekliptika alatt (s maga az ekliptika is változó szöget zár be a
horizonttal19)!
I. 4. Hipotézisek Jézus Krisztus kereszthalálának időpontjáról
A) A dies nefastus problémaköre. A 30. év, mint lehetőség
Most megadjuk a magyarázatát, hogy miért csak a már sokat említett két időpont
alkalmas, mint Jézus halálának lehetséges dátuma. Jézus halálának utolsó két napján az alábbi
események történtek:
Utolsó előtti nap

Csütörtök
Délután: -az utolsó vacsora előkészítése (Mk 14,12-16 Mt 26,17-19 Lk 22,7-13)
19
Ez Jeruzsálemben 34.7° és 81.7° között lehet. Ebből következik, hogy az említett effektus legjobban az őszi
hónapkezdéseknél veendő figyelembe, tavasszal nincs hatása.
20
Este: -az utolsó vacsora (Mk 14,17-31 Mt 26,20-35 Lk 22,14-38 Jn 13,1-17,20)
Éjjel: -Jézus a Getszemáni kertben. Elfogatása. (Mk 14,32-52 Mt 26,36-56 Lk 22,39-
53 Jn 18,1-11)
-kihallgatás Annás előtt (Jn 18,12-27)
-kihallgatás Kaifás előtt (Mk 14,53-72 Mt 26,57-75 Lk 22,54-65 Jn 18,24)
Utolsó nap
Péntek
Reggel: -a főtanács összeül és ítéletet hoz (Mk 15,1 Mt 27,1-2 Lk 22,66-71)
-az áruló Júdás felakasztja magát (Mt 27,3-10)
-Jézust átvezetik Pilátushoz, első kihallgatás ( Mk 15,2-5 Mt 27,11-14 Lk
23,1-5 Jn 18,28-38)
Délelőtt: -Pilátus átviteti Jézust Heródes Antipászhoz, utána vissza a helytartóhoz (Lk
23,6-12)
Dél körül: -a második kihallgatás Pilátus előtt, Barabás szabadon bocsátása, az ítélet
jóváhagyása. (Mk 15,6-20 Mt 27,15-31 Lk 23,13-25 Jn 18,38-19,16)
-keresztút, keresztre feszítés (Mk 15,20-36 Mt 27,32-49 Lk 23,26-43 Jn
19,17-30)
Délután három óra körül: Jézus meghal a kereszten, csodás jelenségek, a két latornak lábát
törik (Mk 15,37-41 Mt 27,50-56 Lk 23,44-47 Jn 19,30-37)
-Jézust eltemetik (Mk 15,42-47 Mt 27,57-61 Lk 23,50-53 Jn 19,38-42)
-őrséget állítanak a sírhoz (Mt 27,62 -66)
A legbiztosabb adat Jézus halálával kapcsolatban annak heti napja. mind a négy evangélista
megegyezik abban, hogy Jézus pénteki napon halt meg a kereszten, amelyet a készület vagy
előkészület napjának neveznek. Így írnak:
"Másnap a készület napjának (pénteknek) elmúltával." (Mt 27,62)
"....előkészület napja (=péntek) volt, a szombat már beállóban." (Lk 23,54)
"Az előkészület napja volt." (Jn 19,31)
Mivel a halál napja péntek volt, következésképpen az előző nap eseményei, - így az utolsó
vacsora is - csütörtökön zajlottak le.
Meg kell állapítanunk, hogy ezen péntek a zsidó naptár szerint az ünnepnek melyik
napja volt? Ha elfogadjuk a szinoptikusok állítását, miszerint Jézus csütörtökön töltötte el
tanítványaival a bárányvacsorát, akkor az a csütörtök nappal Niszán 14, este Niszán 15 kellett
legyen, a mózesi törvény értelmében (ld. korábban). Így péntek Niszán 15-e volt. Ám
korábban nem ezt írtuk, hanem, hogy péntek Niszán 14-e! Valóban, János evangélista ezt írja
pénteken, a Pilátus előtti kihallgatás kapcsán: "húsvét előkészületi napja volt" (Jn 19,14),
másutt pedig azt, hogy "a zsidók nem mehettek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná
váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt." (Jn 18,28) Ez húsvét előkészületi napjára utal,
mert akkor este fogyasztják el a húsvéti bárányt. A pénteket követő szombatról pedig azt írja,
hogy "az a szombat nagy ünnep volt." (Jn 19,31) Valószínűleg azért nevezi azt a szombatot
nagynak, mivel húsvét ünnepével esett egy napra. Tehát szerinte az a péntek Niszán 14-e, a
húsvét előkészületi napja. Kinek van igaza, a keresztre feszítés péntekje Niszán 14-ére vagy
15-ére - más szóval húsvét előkészületi napjára vagy húsvét első napjára - esett?
Egy igen tetszetős és egyszerű megoldást mutatunk be most, melyben két különböző
naptár használatában látják a megoldást a kutatók. A következőt állítják:
Emlékezzünk csak arra, hogyan kezdődött a hónap a zsidóknál: a hónap 29. napján az
újhold megpillantásakor sófárt fújva jelezték az új hónap kezdetét. Ha pedig nem látták meg
az újholdat, például borult idő miatt, akkor a 30. napon mindenképpen elkezdték az új
hónapot. Egyes kutatók szerint ez a kezdés az ország területén nem lehetett egységes,
21
előfordulhatott az, hogy egy nap eltérés mutatkozott egyes vidékek között. Galileában
meglátják a kétnapos újholdat (két napja haladt el a Nap mellett - ekkor pillantható meg
először) kezdetét vette az első tavaszi hónap, Niszán. Jeruzsálemben alkalmasint borult volt
ugyanazon a napon. A hónap tehát szükségszerűen egy nappal később kezdődött szerintük.
Jézus tehát, aki galileai volt, ezért tartotta előbb a húsvéti bárány-vacsorát egy nappal Niszán
13-án, amely az ő számítása szerint már 14-e volt. A szinoptikusok eszerint írják le az
eseményeket, de mellette tudnak róla, hogy Jeruzsálemben egy nap eltérés van. János
evangéliuma elsősorban az írástudók felé fordul, így törvényszerű, hogy ő a jeruzsálemi
időszámítást használja. Mint később látni fogjuk abban az évben, amikor ezek történtek
Niszán 1. március 25-ére esett, tehát Galileában március 24-ére. A csillagászati újhold 22-én
volt, amelyet március 23-án este már meg kellett pillantani, hogy elkezdhessék az új hónapot.
Az újholdat - mint már fent írtuk - általában 2 nap múlva lehet biztosan meglátni, ez esetben
csak 1 nap telt el. Ha hátralapozunk a számítási melléklethez, láthatjuk, hogy ekkor a Hold
felszínének kb. 1%-a volt fényes. Nem mondjuk, hogy lehetetlen meglátni, de jó szem kell
hozzá, az biztos.20
Ezért inkább azt feltételezik, hogy jó néhány hónappal korábban már egyszer-kétszer
előbb kezdték valamelyik hónapot Galileában, amikor csillagászatilag erre lehetőség volt.
Jeruzsálemben viszont egy nappal elmaradtak. Ez miatt a korábbi sietés miatt aztán március
24-én el kellett volna kezdeni az új hónapot.
A fenti módszer azonban hibás, nem veszi figyelembe, nem ismeri azt a tényt, hogy
Palesztina területén egységes volt az időszámítás. Amikor az újhold megfigyelésével
megbízott 2 személy jelentette a főtanácsnak, hogy megpillantották a vékony holdsarlót, ezt a
hírt füst- és tűzjelekkel továbbították a zsidó közösségeknek. Az ország lakói egyetlen éjszaka
megkapták a hírt: elkezdődött az új hónap.
A Misna szerint az Olajfák hegyéről indították a tűzjelek leadását, hosszú
cédruspóznákra kötözött nádat és kócot gyújtottak meg és addig jeleztek vele, míg annak
észlelését a legközelebbi állomás hasonló módon nem nyugtázta. Galilea irányában az első
állomás a Karn Sartaba hegycsúcs volt, a Jordán völgyének nyugati oldalán, abban az időben
itt állt az Alexandrium nevű erőd. A következő állomás szintén egy erőd, az Agrippium volt,
amely a Kokab El-Hava-n állt, majd innét a Tábor-hegy felé továbbították a fényjeleket.
Tábor hegyről még kelet felé túl a Jordánon fekvő tartományokba is eljutott az új hónap
kezdetének híre.
Tehát ezt a megoldási javaslatot is el kell vetnünk, és más magyarázatot kell
keresnünk. Most, hogy egy jónak látszó megoldást elvetettünk, fel kell állítanunk egy
másikat, hogy előbbre jussunk. Emlékezzünk csak, mikor tartották a zsidók a húsvéti bárány-
vacsorát? Azt találjuk, hogy - a mi fogalmunk szerint - Niszán 14-én este napnyugta után, ami
náluk már Niszán 15. nap estéjének számított, és szertartásos előírások szerint fogyasztották
el a bárányt.
Lapozzuk fel Mózes öt könyvét, mit mond erről:
"Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, a hónap tizenötödik napján
pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret
egyetek." (Lev 23,5-6)
"E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó
törvények és szabályok szerint." (Szám 9,3)
"Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában; egészen úgy
tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta." (Szám 9,5)
Mózesnél azt találjuk, hogy az első hónap (=Niszán) tizennegyedik napjának estéjén kell
megenni a húsvéti bárányt. Ezzel szemben zsidó számítás szerint 15-én este történik ez az
esemény. Úgy látszik, ellentmondás van Mózes előírásai és a zsidók gyakorlata között. Az
20
Valószínűbb, hogy nem lehetett észrevenni.
22
ellentmondás azonban csak látszólagos, ugyanis a babiloni fogság előtti időben, amikor
Mózes könyvei elnyerték jelenlegi alakjukat, a napokat reggeltől reggelig számították, és
Mózes törvényei is ezt a módszert tükrözik. Amikor a fogság után áttértek a napok estétől
estéig való számítására, akkor a törvényben meghatározott 14. nap estéje már a 15. nap
estéjének számított, de ugyanarra az időpontra esett.
Idők múltával feledésbe merült, hogy miért a 15. nap estéjén fogyasztják el a bárányt,
amikor Mózes azt parancsolja, hogy a 14. nap estéjén kell azt megenni. Már nem emlékezett
rá senki, hogy a bibliai szövegben egy másik fajta módszert alkalmaztak a nap kezdetének
számításánál. Feltételezzük, hogy voltak olyan csoportok Jézus idejében, akik ragaszkodni
akartak Mózes törvényeihez, és ezért - a mi fogalmunk szerint - már 13-án este megtartották a
bárányvacsorát, abban a hiszemben, hogy Mózes ezt írja elő számukra, mert ez az este a zsidó
naptár szerint már a 14. nap estéje volt.
Bizonyára voltak olyan zsidók, akik így ülték meg húsvét ünnepét, és erős a gyanúnk,
hogy Jézus és köre is ez szerint járt el. Még azt is meg merjük kockáztatni, voltak olyan hithű
zsidók, akik mindegyik nap megtartották a bárányvacsorát, nehogy véletlenül is Mózes
törvényei ellen cselekedjenek. De ez a hipotézis már a fantázia birodalmába vezetne
bennünket, erről ne többet, térjünk vissza tárgykörünkhöz.
Tehát megállapíthatjuk, hogy a napkezdetnek egy újabb számítási módszere alapján
határozták meg egy olyan időpont helyét, amely egy régebbi módszer szerint volt megadva a
Bibliában. Nem vették észre - nem is vehették észre - hogy számításukban hiba van, mert nem
ismerték a régi módszert, és így egy nappal előbb kezdték meg húsvét ünnepét.
Azonban nemcsak az ünnepek időpontjának szó szerint történő értelmezésében, hanem
azok elnevezésében is igyekeztek visszatérni a Bibliához. Mózes ugyanis Niszán 14-ét nevezi
húsvétnak, a 15-21-ig tartó ünnepi időszakot pedig a kovásztalan kenyér ünnepének hívja.
Amikor a babiloni fogság után megváltozott a napkezdet, a bárány elfogyasztásának ideje már
a 15. nap estéjére esett, a 14-ei húsvét, mint ünnep elvesztette jelentőségét. Ekkortól 14-ét
húsvét előkészületi napjának hívták, a 15-21-ig tartó időszak pedig megkapta a húsvét nevet (a
kovásztalan kenyér ünnepe kifejezés megmaradt, ez utóbbi szinonimájaként).
Mindez ideig a kutatók csupán a különbözőséget látták a szinoptikusok és János
evangéliuma között, amikor az előbbiek húsvét napjára, az utóbbi pedig húsvét előkészületi
napjára teszi Jézus keresztre feszítésének napját. Pedig mindegyik ugyanarról a napról beszél,
csupán más kifejezést használ. Ha figyelmesen áttanulmányozzuk az evangéliumokat,
észrevesszük, hogy míg János megkülönbözteti az ünnep előkészületi napját a többitől, addig
a szinoptikusok csupán húsvétról (és ennek szinonimájaként kovásztalan kenyér ünnepéről
beszélnek). Tehát ők az előkészület napját is az ünnepnapok sorába iktatták, és a 14.-től 21.-ig
tartó időszak napjait egyformán ünnepi napoknak tartják; mivel így áll Mózes törvényeiben.
Így egy régiesebb, az Írásokhoz visszamenő értelmezést használnak.
A könnyebb megértés kedvéért tekintsük át a különböző elnevezéseket, egymással
párhuzamba állítva Mózes, János és a szinoptikusok értelmezése szerint:
Mózes János Szinoptikusok

Niszán 14 Húsvét Húsvét 14-21: Húsvét ( vagy
előkészületi napja kovásztalan
Niszán 15-21 Kovásztalan kenyér Húsvét kenyér ünnepe )
ünnepe
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy amikor Jézus halálának napját a

szinoptikusok alapján húsvét első napjára tesszük, ugyanazt a napot János evangélista alapján
húsvét előkészületi napjának nevezhetjük, mivel a két nap egy és ugyanaz. Ezzel
megoldottnak tekinthetjük ezt a régóta sokak által elemzett - de megnyugtatóan meg nem
23
magyarázott - kérdést, amely annyi fejtörést okozott az evangéliumok tanulmányozóinak.
Különbség tehát nem a halál idejének különböző időpontra tételében van, hanem az időpont
különböző elnevezésében.
A fő különbség a kétféle elnevezést használó zsidó csoportok között csupán abban
van, hogy mikor fogyasztották el a húsvéti bárányt, a 14-ét megelőző, illetve követő este. Ez a
a tény egy másik - eddig sokat vitatott, nyugvópontra nem jutott - kérdésre is megadja a
választ. Miért mondják a szinoptikusok az utolsó vacsorát húsvéti bárány-vacsorának, ezzel
szemben János nem úgy emlékezik meg róla? Egyszerű a magyarázat, ő nem abba a körbe
tartozott, mint a szinoptikusok (vagy legalábbis nem nekik írta evangéliumát). Ő a hivatalos
zsidó álláspontot képviselte, és a Niszán 14-én (zsidó naptár szerint 15-én) este tartotta a
húsvéti vacsorát, annak ellenére, hogy ő maga is ott volt a 13-án (zsidó naptár szerint 14-én)
este tartott utolsó vacsorán, amely úgy zajlott le, mint egy bárányvacsora. Erről nem
emlékezik meg evangéliumában, egyszerűen lényegtelennek tartotta erről írni, mivel az ő
felfogása szerint az azt követő este kell tartani. Mindez kitűnik abból, hogy 14-ét húsvét
előkészületi napjának nevezi, és az ezt követő 15-ét tartja húsvétnak.
A fentieket olvasva felmerülhet az olvasóban a kérdés, mivel a húsvéti vacsorát előbb
tartották, nyilván a bárány vágásának is egy nappal előbb kellett történnie - levághatták-e egy
nappal előbb a bárányt, hiszen a templomi vágási szertartás a hivatalos zsidó naptárhoz volt
igazítva, és csak kizárólag másnap volt?
Azt kell válaszolnunk, hogy valóban levágták, de templomi vágási szertartás nélkül,
mivel az csak másnap volt. Mint már utaltunk rá a valóságban semmi sem akadályozhatta meg
ezeket a hivatalos vallási irányzattól eltérő zsidókat abban, hogy valamiféle házi húsvéti
vacsorát készítsenek. A gyakorlatban ezt meg is tették. Mivel az ő számításuk szerint nem a
templomi vágási szertartás idejére esett a bárány vágása, azt levágták maguk, sokan még ha
nem is bárányt, de legalább egy fiatal kecskebakot. Jézus és az apostolok esetében is valami
ilyesféléről lehetett szó, így ünnepelhették az utolsó húsvéti vacsorát, egy nappal hamarabb,
mint a zsidók hivatalos körei.
Niszán 14-e mellett szól még néhány más adat is. Márk evangélista, (az előző pontban
elmondott archaikus megnevezés szerint) megőrzött egy olyan adatot, amelyből inkább a
húsvét előkészületi napjára lehet következtetni, mint az ünnep napjára: "Két nappal húsvét és
a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arról tanácskoztak, hogyan
foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. Egy dologban megállapodtak: "Ne az
ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"" (Mk 14,1-2)
A zsidó hagyományban van két olyan adat, amely szintén amellett szól, hogy Jézust a
húsvéti előkészület napján ölték meg "a húsvét előkészületi napján végezték ki a názáreti
a
Jézust." (Talmud, Szanhedrin 43 ).
a
A másik a Misna egy helye (Peszachim VIII. 6,6 ), amely a szenvedéstörténetben
szereplő húsvéti amnesztiát bizonyítja. Ünnepnap alkalmával a helytartó szabadon szokott
bocsátani egy foglyot, az evangéliumok elmondják, hogy Poncius Pilátus a keresztre feszítés
napján szabadon engedett egy Barabás nevű foglyot(Mt 27,15 Mk 15,6 Lk 23,17 Jn
18,39). A Misna adata szerint a kegyelemben részesített foglyot a készületi nap estéje előtt
kellett elbocsátani, azaz Niszán 14-én, hogy még részt tudjon venni a húsvéti vacsorán.
Talán az itt következő érv lesz a legmegnyugtatóbb ebben a kérdésben. A magunk
részéről teljesen kizártnak tartjuk, hogy Niszán 15.-én, húsvét első napján a zsidók bármiféle
eljárást lefolytattak volna Jézus ellen, hiszen, mint korábban írtuk, ez a nap szombat jellegű
munkatilalmi nap volt. Ilyenkor nemcsak fizikai munkát, de szellemi tevékenységet sem volt
szabad folytatni, ezen a napon tehát nem ülhetett össze a zsidó főtanács Jézus felett ítélkezni.
Ez egyértelműen Niszán 14.-e felé billenti a mérleg nyelvét.
Összegezve eddigi eredményeinket, megállapíthatjuk, hogy Jézus pere és halála
húsvét előkészületi napján, azaz Niszán 14-én volt (Jn 19,14). Az is világosan kiolvasható
24
az evangéliumból, hogy péntek volt (Mt 27,62 Mk 15,42 Lk 23,54 Jn 19,31). Az utolsó
vacsora, melyet a tizenkettővel együtt töltött el Jézus, Niszán 13.-án, csütörtökön este volt
(zsidó számítás szerint napnyugta után ekkor már 14.-e van). Tehát Niszán 15-e abban az
évben kettős ünnep volt: szombat és húsvét ünnepének első napja, így hát előző nap este
kellett a zsidóknak elfogyasztani a húsvéti bárányt - azaz Niszán 14-e véget ért napnyugtakor
és kezdődött az ünnep a húsvéti vacsorával. Niszán 14.-e 30-ban és 33-ban esett péntekre.
És most lapozzunk előre az I.4. rész kezdetéhez, ahol felvázoltuk Jézus
szenvedéstörténetének időrendjét: eddigi eredményeink alapján így határozhatjuk meg mai
dátumozással az események időrendjét, ha azok 30-ban történtek. (33-ra hasonlóan el lehet
végezni a rekonstrukciót.)
30. március 31. ( péntek ) Jézus Jerikóban

Niszán 7.
30 április 1. szombat (estétől vasárnap) Betániai vacsora

Niszán 8. (estétől 9 )
30 április 2. vasárnap Jézus bevonul Jeruzsálembe

Niszán 9.
30 április 4. kedd A főpapok és írástudók Jézus megöléséről

Niszán 10. tárgyalnak
30 április 3.-5. hétfő - szerda Tanítás a Templomban,

Niszán 10-12. összeütközés a farizeusokkal és
szadduceusokkal. Példabeszédek
30 április 5. szerda A főtanács újabb tanácskozása

Niszán 12. Jézus elfogásáról
30 április 6. csütörtök Az utolsó vacsora

Niszán 13.
30 április 7. péntek A keresztre feszítés napja. Húsvét

Niszán 14. előkészületi napja.
30 április 8. szombat A zsidó húsvét első napja.

Niszán 15.
30. április 9. vasárnap Jézus Krisztus feltámadása

Niszán 16.
Palesztina abban az időben római fennhatóság alatt állt, és a köztudatban úgy él, hogy Jézust
Judea római helytartója ítélte el, és feszíttette keresztre. Megvizsgálva a római naptárt azt
látjuk, hogy április 7-e a római naptárban dies nefastus21.
Megint felbukkant egy ismeretlen fogalom, amit illő lesz megmagyarázni. Mit jelent
ez a kifejezés? Dies nefastus latinul tulajdonképpen annyi, mint "tiltott nap". Ezek az
isteneknek ajánlott napok voltak, melyeken tilos volt a bíráskodás, amely az isteneket sértette
21
ld 'A római világ atlasza Bp. 1991 95. old.
25
volna. A dies nefastus tehát nem jogi kifejezés volt, hanem vallási. A rómaiak háromféle
napot különböztettek meg a naptárukban. Voltak napok, amikor szabad volt ítélkezni (dies
fasti), és voltak, amikor nem (dies nefasti), ilyenkor a praetor22nem mondta ki reggel a do,
dico, addico szavakat (= adok, ítélkezem, odaítélek) szavakat, amivel a törvénykezést meg
szokta nyitni. A kettéosztott napokon (dies intercisi) délig tilos volt, déltől szabad volt
ítélkezni. A napok felosztásáról tanúskodik Ovidius is, Fasti című művében (I. 46-50):
"Tiltott nap, ha a három szót ki nem ejti a bíró,

Törvény napja, melyen pörben ítélni szabad,
Ám de ne hidd, hogy egész napon át érvényes e törvény:
Reggel tiltottat felszabadíthat a dél."
Ezek a napok eloszlottak a naptárban, de sok esetben ugyanazon féléből egymás után több
foglalt belőlük helyet, így nemcsak április 7-e, de néhány előző és azt követő nap dies
nefastus a római naptárban (gyakorlatilag 5-étől 22-ig folyamatosan).
Ezzel aztán por került az eddig jól működő kronológiánk fogaskerekei közé:
Egy ilyen napon Pilátus nem ítélhette el Jézust, mert nem volt szabad törvénykeznie.
Tudtunkkal ez a kérdés a szakirodalomban mindez ideig ilyen formában fel sem merült
Vágjunk bele, és próbáljunk túljutni ezen a problémán is! A zsidó Főtanács már
ítéletet hozott, de azt jóvá kellett hagyatni a római helytartóval is. Abban az időben ugyanis a
halálbüntetésre igent kellett mondani a helytartónak is, amit az általában meg is tett, nem volt
szokásban minden apró-cseprő ügyben külön vizsgálatot elrendelni, a helytartó el szokta
fogadni a zsidók ítéletét. Ebben az esetben azonban nem látszik túl engedékenynek Pilátus, a
helytartó. Mi lehet ennek az oka? Naivan azt feltételezhetnénk, hogy megesett a szíve a
meggyötört Názáretin. Azonban Pilátus arcát nemcsak az evangéliumokból ismerjük, hanem
más források is tanúskodnak tetteiről. Ezekből egészen más kép rajzolódik ki, mint az
evangéliumok tétova és kissé határozatlan, de mindenképpen passzív Pilátusa. Más
leírásokban egy vérszomjas és kegyetlen zsidógyűlölő ember áll előttünk, aki ha teheti,
megkeseríti az alárendelt nép életét.
Pilátus biztosan nem volt részes az addigi eseményekben, mert nem tudott semmit az
elévezettetett Jézusról. Igyekezett megtudni, miért vezették eléje Jézust "Mivel vádoljátok ezt
az embert?" (Jn 18,30) A zsidók ezt felelték: "Ha nem volna gonosztevő...nem hoztuk volna
eléd." (Jn u.o.) Pilátus azt felelte "vigyétek vissza és ítélkezzetek felette magatok, de a zsidók
nem tágítottak: nekünk senkit sem szabad megölnünk." (Jn 18,31) Pilátusnak ezen szavai
bizonyítják legjobban, hogy nem szándékozott foglalkozni Jézus ügyével, különösen nem
vallási jellegű üggyel, ezt a rómaiak mindig meghagyták a zsidó papságnak. A helytartó csak
a politikai bűntényekben volt érdekelt. A zsidók kijelentése pedig azt jelezte, hogy a helytartó
jóváhagyását kérik a halálos ítélethez, mivel az ő halálos ítélet hozatali joguk korlátozva volt.
A zsidók a saját törvényeik alapján istenkáromlásért ítélték halálra Jézust, mert Isten Fiának
vallotta magát. De mivel Pilátus előtt politikai vádakkal illették Jézust, ezért az ügy nem
egyszerű zsidó törvények alapján megítélendő esetnek, hanem a római jog hatálya alá tartozó
felségsértési üggyé lépett elő. Ebben Pilátusnak, mint praetor peregrinusnak23kell eljárni,
mivel a birodalom és egy peregrinus közti ügyről van szó. Jézus pedig a római jog szerint
megállapított bűncselekmény - felségsértés - címén lenne elítélve, a római jog szerinti
büntetésre - keresztre feszítésre. A zsidók mindenképpen halálos ítéletet akartak kicsikarni.
Nekik mindegy volt, hogy Pilátus az ő ítéletüket hagyja jóvá, vagy a római jog alapján
felségsértés címén mondja ki a halálos ítéletet. De emlékezzünk csak: dies nefastus van, a
22
Praetor: a consul után a legmagasabb rangú római tisztviselő, az igazságszolgáltatás ügyintézője, modern
kifejezéssel >>igazságügyi miniszter<<
23
lat. a.m. ’idegenek bírája’
26
római helytartót köti az a vallási tilalom, hogy nem ítélkezhet ezen a napon. Ezzel egyúttal
kizárja azt a lehetőséget, hogy Jézust a római jog alapján megítélendő felségsértési perben
ítélje halálra, de ugyanakkor a zsidó törvények alapján hozott halálos ítéletet sem hagyhatja
jóvá, mert a bizonyítékként felhozott vádak alapján köteles lenne a római jog szerinti eljárást
lefolytatnia. Egyelőre patthelyzet alakul ki, se jóváhagyás, se ítélet.
Ezek után bárki mondhatja azt, hogy az evangéliumokban nem azt olvashatjuk, hogy
Pilátus a tiltott nap miatt ódzkodott Jézus elítélésétől, hanem azt, hogy nem találta bűnösnek.
Erre azt felelhetnénk, hogy tulajdonképpen az evangéliumok sem a korabeli bírósági
jegyzőkönyvek alapján íródtak, és jó néhány évtizeddel Jézus halála után. Az emberi
emlékezet addigra már megkopott, csupán arra emlékezett, hogy Pilátus nem akarta elítélni
Jézust, de arra már nem, hogy milyen ok volt ennek hátterében. Egyszerűen úgy oldották meg
a kérdést, hogy Pilátus nem találta vétkesnek Jézust és ezért az egész eljárás során kiállt
mellette. A dies nefastus mint speciális római sajátosság, már a feledés homályába merült,
teljesen kimaradt az evangéliumokból, de keresztény vallási szempontból nem is volt
lényeges.
Pilátus kétszer még igyekezett kibújni az ítélet alól: először szabadon akarta engedni
Jézust, az ünnepre való tekintettel, majd látva, hogy ez rosszul sült el – mivel a nép Barabást
kérte szabadon engedni – meg is ostoroztatta Jézust. Ítélkezett-e ezzel? Nem. Lássuk:
Képzeljük magunkat Pilátus helyébe, gondolkozzunk az ő fejével! A helytartó
javaslatára - miszerint szabadon lehet engedni egy embert az ünnepre való tekintettel24 -
egészen megdöbbentő a nép válasza: "Ne ezt, hanem Barabást!" (Jn 18,40) Erre nem
számított Pilátus – először is nem gondolta volna, hogy a nép ennyire Jézus vesztét szeretné,
méghozzá bármilyen áron. Még akár azon az áron is, hogy Barabást engedik szabadon.
Barabás bűne az evangéliumok alapján valószínűleg fegyveres lázadás lehetett a rómaiak
ellen Jeruzsálemben. Pontosan ez miatt lepődhetett meg másodjára Pilátus, hogy még egy
lázadó szabadon bocsátása is megéri Jézus halálát. A főpapok is tudták, hogy nagy áldozat ez,
hiszen Barabás valószínűleg zelóta volt, és így nem jelentett semmi jót sem a szabadon
engedése. Mégis a főpapok úgy ítélték meg, hogy ez a kisebb rossz. A helytartó még tisztában
volt az ellenkezőjével, azaz tudta, hogy Barabás később is potenciális ellensége lenne a
birodalomnak és lehet, hogy újra lázadna. Ellenben Jézustól nem tartott, látta, hogy gyenge és
semmi hatalma sincs, sőt meggyőződött róla, hogy nem is készül lázadásra - legalábbis
pillanatnyilag nem.
Mindezen gondolatok hatására döntött úgy, hogy megostoroztatja Jézust. Be akarta
bizonyítani, hogy ő is egy esendő ember, nem pedig király, hiszen azt nem lehet
megostorozni. Alátámasztja ilyen irányú gondolatait későbbi kijelentése is: "Nézzétek, itt a
királyotok!' (Jn 19,14) Gondoljunk utána Pilátus levegőben lógó kérdésének is: Emberek! Hát
így néz ki egy király? Hát meg lehet tenni ezt egy királlyal? Talán azt akarta megerősíteni
ezzel, hogy Jézus hétköznapi ember és semmi több. Másik célja az volt a megostorozással,
hogy miután szánalmat kelt az emberekben és lerombolja a király - képzetet elérheti azt, hogy
Jézust engedhesse szabadon, ne Barabást, s ezzel könnyűszerrel kitérni a halálos ítéletet
sürgető zsidók követelése elől.
Csak ez lehetett Pilátus célja, nem pedig ítéletként kiróni a megostorozást. Bizonyítja
ezt még az is, hogy Barabás nevének felmerülése után azonnal elvitette Jézust, valamint az,
hogy az ostorozást nem a nép előtt végezték, hanem a helytartóság épületében. Ha látják a
zsidók az eseményt, csak vérszomjasabbak lesznek. A rómaiak az ostorozást, mint a keresztre
feszítés előkészítő műveletét is alkalmazták a már elítélt vádlottal szemben. Hogy ebben az
24
Ez is bizonyíthatja, hogy dies nefastus volt. Ha nem lett volna az, akkor Pilátus - aki az evangéliumok szerint
el akarta engedni Jézust - egy egyszerű felmentő ítélettel elintézhette volna Jézus szabadságát, keresztülhúzva
ezzel az általa gyűlölt zsidó papság akaratát. Más kérdés, hogy az összetett helyzetben ez mennyire állt
szándékában.
27
esetben nem ilyen jellegű ostorozásról van szó, bizonyítja az is, hogy nem az ítélethozatal
után hanem még az megelőzően vetették ennek alá Jézust.
A zsidók továbbra is Jézus megfeszítését követelik - de mivel a politikai vádakkal sem
sikerült ezt elérniük, a valódi vallási vádakkal állnak elő: ez az ember azt állítja magáról, hogy
Isten fia "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette
magát." (Jn 19,7) Pilátus felesége is ezzel az emberrel álmodott az éjjel, ezt meg is üzeni. A
helytartó megretten, mert a zsidók szinte megfenyegetik, hogy beárulják a császárnál, akitől
Pilátus a megtisztelő császár barátja (amicus caesaris) címet kapta: "Ha elbocsátod, nem
vagy a császár barátja!" (Jn 19,12) Tudta, hogyha ezt a címet elveszti, akkor kegyvesztett
lesz az öreg, és ekkor már mindenre gyanakvó Tiberius előtt25. A 'császár barátja' megtisztelő
cím volt, amelynek elnyerése biztosította viselőjének hivatali előmenetelét, karrierjét, ennek
visszavonása viszont nemcsak a magas hivatali beosztás elvesztésével járt együtt, hanem
nagyon sokszor száműzetés, vagy öngyilkosság lett a kegyvesztett, a rázúduló vádaktól magát
megvédeni nem tudó hivatalnok sorsa.
Pilátus ekkor jóváhagyta a zsidók ítéletét (jóváhagyta - de nem ítélkezett), így a dies
nefastust sem sértette meg, és a zsidók kívánsága is ki lett elégítve. Nem mint praetor
peregrinus ítélt a római jog alapján, mert a valódi vád Jézussal szemben a helyi zsidó
vallásból ered, amihez úgy tűnt számára, hogy semmi köze, egyszerűen toleránsnak kellett
lennie az alárendelt nép vallásával szemben, hiszen mint már korábban beszéltünk róla, hogy
a Birodalomban a római jog mellett a provinciákban a helyi törvények is érvényben maradtak.
Ezek alkalmazása a helyi meghódított népek bíróságainak hatáskörébe tartozott, a rómaiaknak
pedig tekintettel kellett lenni a helyi jog érvényesülésére a helyi bíróságok által, ezért ebbe
Pilátus nem szólt bele, de arra áldását adta, amit a helyi törvény kimond ítéletként. Ebben
pedig a római jognak és a dies nefastusnak semmi szerepe nincsen. Annak ellenére, hogy
Jézus nem követett el semmi törvénybeütköző cselekedetet a Birodalommal szemben, Pilátus
mégis Róma egy lehetséges eljövendő ellenségét láthatta benne, hiszen a politikai mozgalmak
nagyrészt vallási formában jelentkeztek. Valószínűleg tartott attól, hogy Jézus pillanatnyilag
teljesen vallási színezetű tevékenysége politikai jelleget fog ölteni. Ez esetben egyszerűen
kihasználta a zsidók halálos ítéletét, amikor annak jóváhagyásával azt saját érdekébe állította.
Kimondja Pilátus a jóváhagyást, de kihangsúlyozza, hogy ő nem vétkes Jézus halálában, nem
ő hozta az ítéletet, a felelősséget a zsidókra hárítja, és jelképesen megmossa a kezét26. A
római jogban szokásos ítéleti formula az ibis ad crucem! – a keresztre mégy! sem hangzott el.
Ezután pedig átadja Jézust a zsidóknak, hogy hajtsák végre rajta az ítéletet. Ő
beleegyezik abba, de nem ő az, aki kimondta az ítéletet. Az evangéliumok egyértelműen azt
mondják: "Átadta nekik .... kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre..." (Mt 27,26 Mk
15,15 Lk 23,25 Jn 19,16) Ez is azt bizonyítja, hogy Jézus elítélésében és megfeszítésében a
főszerep a zsidó papságé volt.
A keresztre feszítés vajon nem sérti a dies nefastust? Hiszen azt római katonák
hajtották végre! Ismerve Pilátus jellemét könnyen elképzelhető, hogy nem okozott neki
különösebb lelki konfliktust egy zsidó kivégzése tiltott napon, hiszen az ítéletet nem ő hozta.
Mivel az ítélet végrehajtása összefügg annak kimondásával, ebben is felmentve érezte magát,
hiszen zsidó törvények alapján ítéltek el egy zsidót. Az ítéletet végrehajtó római katonáknak
egyébként sem jelentett a tiltott nap semmiféle erkölcsi - vallási gátat, mivel Júdeában
többnyire olyan csapatok állomásoztak, akik származásuk folytán híresek voltak a zsidók
iránti gyűlöletükről, nagyrészt szíriai görögök voltak. Nemcsak Jézust feszítették meg ekkor,
hanem a szinoptikusok szerint két "gonosztevőt", János szerint közelebbről meg nem nevezett
"két másikat" is. Ma sokan vélekednek úgy, hogy ezek lázadók lehettek, talán Barabás társai,
25
Ilyen példa állt is Pilátus előtt, éppen az egyiptomi helytartó járt így.
26
Újabb ellenséges lépés a zsidók felé. Ezt a szokást csak a zsidók alkalmazták az ártatlanság kifejezésére, a
rómaiak nem. Pilátus nemcsak vérszomjas volt, hanem szemmel láthatóan cinikus is.
28
mindenesetre politikai elítéltek, zelóták , vagy szikáriusok. Most ismételten a dies nefastus
problémájába ütközünk, ez esetben azt sem mondhatjuk, hogy nem a rómaiak ítélték el őket,
mégis keresztre feszítették őket a tiltott napon. Valószínűleg az adja a megoldás kulcsát a
kezünkbe, ha arra gondolunk, hogy a zelótákat és szikáriusokat mint politikailag rendkívül
veszélyes és felforgató elemeket törvényen kívülinek tekintették, nem tartották kötelezőnek
velük szemben bármiféle vizsgálat lefolytatását és mindenféle bírósági eljárás nélkül ítélték el
őket. Bizonyítja ezt az a számtalan eset, amelyről Josephus Flavius is megemlékezik mindkét
munkájában lázadások, zavargások idején, különösen, hogyha tettük elkövetése pillanatában
sikerült elfogni a gyilkosokat, lázadókat, mindenféle különösebb teketória nélkül, a helytartó
egyetlen jeladására kivégezték őket. A húsvét előtti napokban - amikor ezrével zarándokolt a
nép Jeruzsálembe - különösen alkalmas lehetett a helyzet arra, hogy a zelóták lázadást
szítsanak, vagy a szikáriusok gyilkosságokat kövessenek el. Minden valószínűség szerint
valamilyen ilyenfajta esemény során került római kézre e két 'gonosztevő' is. Ahogy
'eltekintettek' a rómaiak a bírósági eljárás lefolytatásától ilyen esetben, ugyanúgy figyelmen
kívül hagyták a dies nefastust is, lévén szó törvény és bármiféle erkölcsi előírás hatálya alá
nem eső zsidó lázadókról. Summázva fejtegetésünk lényegét, arra a megállapításra jutunk,
hogy a rómaiak nem minden esetben és nem is mindig következetesen tartották be sem a
törvényes eljárás útját, sem a dies nefastust. A pillanatnyi politikai helyzetnek megfelelően
szinte statáriális módon alkalmazhatták büntetéseiket, illetve hagyták figyelmen kívül a tiltott
nap erkölcsi előírásait. Így lehetett ez a két 'gonosztevő' esetében is.
Minden akadály elhárul tehát Kr. u. 30 április 7.-e, mint lehetséges dátum elől. Így
megnyugodva lezárhatjuk ezen hipotézis kifejtését.
B) A 33. évvel számoló elképzelés
Munkánk témájával kapcsolatban számos tanulmány és könyv látott már napvilágot.

Ezek közül egy Mahler Ede neves kronológus munkája: Naptárunk újjáalakítása és a
húsvétkérdés, mely egy rendkívül fontos megállapítást tartalmaz tárgykörünkkel
kapcsolatban. Mahler azt állítja, hogy a Talmudban megtalálható két olyan részlet a zsidó
naptárral kapcsolatban, mely biztosan használatos volt Jézus korában. Eszerint: „már Ezra
napjai óta nem teljes az Elul hónap.”27, s nem teljes Adar, vagy Veadar (ha van) hónap sem
(azaz ezek a hónapok mindig 29 naposak)! Ennek oka a zsidó szokásokban keresendő, így
óhajtották pl. elkerülni, hogy valaki rossz napon ülje meg a húsvétot, amiatt, mert Niszán
kezdésénél valamit elnézett. Ha már Adar 1. megszabja Niszán 14-e helyét, akkor kisebb az
esély tévedni.
Ezzel a munkahipotézissel átvizsgálva az I.3. rész naptári adatait, az alábbi változások
történnek:
Kr. u. 27.:


27
Talmud, Ros-hasanah 19b és 32a, valamint Beza 6a. Ezra napjai óta = Ezdrás próféta óta, a babiloni fogság
ideje óta. Mahler, i.m. p. 471. és p.485.
29
Kr. u. 28.:

március15. 4:42 március 16. = Niszán 1. 30
Kr. u. 29.:
március 4. 5:15 március 6. = Veadar 1. 29

április 2. 21:45 április 4. = Niszán 1. 30

Kr. u. 30:

Kr. u. 31:


Kr. u. 32:
február 29. 14:14 március 2. = Veadar 1. 29

Kr. u. 33: Ebben az évben a tavaszi hónapoknál nincs változás, csak emlékül ideírjuk, hogy ez
a másik sarkalatos dátum:

Ha megfigyeljük a módosított naptárrészleteket, azonnal látjuk, hogy a 30. év, mint Krisztus
kereszthalálának lehetséges éve, megszűnt megfelelő dátumnak lenni, ugyanis a Talmud által
említett rövid Adar egy nappal előrébb hozza Niszán hó elsejét, március 24.-ére. Ezzel
Niszán hó 14. napja is egy nappal előrébbre kerül: csütörtökre. Korábban megállapítást
nyert, hogy Jézus Krisztus kereszthalála Niszán 14.-én pénteken történt, így az nem lehetett
30-ban, csak 33-ban, ami változatlanul megfelelő dátum, mivel 33-ban Adar a csillagászati
számítások szerint is véget ért 29. napján, nem kell rövidíteni a csillagászati eredményt 1
nappal a szokás miatt úgy, mint 30-ban.
Ha elfogadjuk a most leírtakat – márpedig hitelességükhöz nem férhet kétség –, akkor
az egész A) fejezet tárgyalása hiábavaló, és úgy nem történhetett meg. Ám mielőtt döntést
hoznánk a 33. év javára, 30 ellenében, vizsgáljunk meg még egy fontos kérdést.
30
C) A döntés lehetetlen volta. Újabb naptárrekonstrukciós megjegyzések
A naptár elkészítése során nagy figyelmet fordítottunk az alábbi kérdésekre:
1. A csillagászati újhold lehető legpontosabb kiszámítása Jeruzsálem délkörére,

2. Az újhold megfigyelhetőségének körülményei az elkövetkező két napban, a Naptól való
szögtávolság (≈ az újhold idejétől eltelt idő), a horizont feletti magasság, az ekliptikától
való szögtávolság függvényében,
3. A zsidóság naptárt kialakító szokásai.
Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytunk:28az újholdak megfigyelhetőségét eleddig –ha

optimális körülmények voltak adottak hozzá –
p =1
valószínűségűnek tettük fel! Holott a valóságban egy újhold-megfigyelés az időjárás

függvénye. Palesztinában kora tavasszal, a számunkra oly fontos időszakban, van az esős
időszak, tehát gyakran van borult. Ilyenkor, ha a hónap 29. napján látható lenne az újhold, de
borult van, akkor a szabály értelmében a hónap 30 napos lesz, és a következő hónap a heti
napokhoz képest egy napos előre csúszással indul ahhoz képest, ami derült idő esetén lett
volna. A naptár 2-3 hónap alatt hozza be magát, ha több borult nap nincs újhold idején – mint
azt az előző részben láthattuk.
Annak valószínűsége, hogy egy napos elcsúszás következzen be 30-ban, Niszán
hónapban
p = 0.25 ,
ha az időjárásban p=0.5 valószínűséget teszünk fel egy nap borult voltára. Ez úgy adódik,
hogy 30-ban az Adart kettővel megelőző hónap 29 napos, itt, ennek a hónapnak a végén van
lehetőség a csúszásra. 33-ban ugyanez a helyzet. Csakhogy 30-ban segítene az előrecsúszás –
visszatenné Niszán 14-ét péntekre – addig 33-ban Niszán 14 emiatt szombatra kerülne.
Ez a körülmény meggátolja a tökéletesen pontos naptárrekonstrukciót az említett
korra, így nyugodt szívvel kijelenthetjük: csillagászati szempontok alapján lehetetlen
dönteni 30 és 33 között, és erre a jövőben sem nyílik lehetőség, mivel nem állnak
rendelkezésre időjárási adatok a tárgyalt korból. Egyvalamit biztosan állíthatunk: Jézus
Krisztus kereszthalála és dicsőséges feltámadása az említett 2 év valamelyikében kellett, hogy
történjen.
I. 5. A húsvét ünneplésének rövid története
Az evangéliumok szerint Jézus halála után harmadnapra (Niszán 16-án, vasárnap)

feltámadt, ezt követően még negyven napig tartózkodott itt a földön, majd felment a
mennybe. Ezután tíz nappal (a feltámadástól számított ötvenedik napon) történt a Szentlélek
eljövetele, amelyet Krisztus szélvész és lángnyelvek képében küldött el apostolaihoz.
A keresztény húsvét jelenleg Jézus feltámadásának ünnepe. Nevét onnan kapta, hogy
az ünnepet megelőző böjt végeztével ekkor kezdtek ismét húst fogyasztani. Története során
kezdetben igen szorosan kötődött a zsidó húsvéthoz. A 2. századtól kezdve vannak nyomai
28
Szándékosan. Szerettünk volna egyfajta nyomozómunka után eljutni két egymásnak ellentmondó
eredményhez, majd a megdöbbentő végkövetkeztetéshez.
31
megünneplésének, azonban akkor még egymástól eltérő módon egyes egyházak Jézus halálát
és szenvedését, mások viszont feltámadását tekintették az ünnep központi gondolatának.
Ebből kifolyólag különbözött az ünnep időpontja is.
A kisázsiai keresztény közösségek (Szmirna, Ephezus stb.) a zsidó naptárhoz
igazodva, a zsidó húsvét előtti napon, Niszán 14.- én tartották húsvét ünnepét, mint Jézus
halálának emléknapját, így ez bármilyen napjára eshetett a hétnek. Őket nevezzük
tizennegyedikéseknek, latinul quartodecimánusoknak.
Ezzel szemben Kr. u. 160-tól a többi keresztény gyülekezetnél (Jeruzsálem,
Alexandria, Róma stb.) a Niszán 14.-ét követő vasárnap lett a húsvét ünnepe, és Jézus
feltámadása állt az ünnep középpontjában, előtte való pénteken pedig Jézus halálra
emlékeztek.
Ebből az eltérésből hosszantartó vita keletkezett a keresztény egyházban. Már Kr. u.
170 körül Polükarposz szmirnai püspök Rómában járt Anicetus pápánál, hogy a húsvét
időpontjának kérdésében vele értekezzen. Anicetus és Polükarposz e szokásbeli eltérést nem
tartotta olyan főbenjáró dolognak, mely veszélyeztetné az egyes keresztény egyházi
közösségek közti egységet. Megegyezés nem jött létre, mégis barátsággal váltak el egymástól.
Anicetus utóda I. Viktor pápa viszont már több zsinatot tartott, hogy a római egyház
szokása szerint mindenhol egy időben ünnepeljék a húsvétot. Ez ügyben járt nála Polükratész
ephezusi püspök (Kr. u. 189-198/9), de megegyezés ekkor sem jött létre. A pápa az
egyházközösség megszakításával fenyegette meg a quartodecimánusak, de Iréneusz
lugdunumi (Lyon) püspök közbenjárására a szakadás nem történt meg. A következő kísérlet a
megegyezésre a Kr. u. 314-ben tartott arles-i zsinaton történt, amely elrendelte, hogy
mindenütt egyazon időpontban kell a húsvétot megtartani. A pápa leiratban közölte, hogy
mikor tartandók az elkövetkezendő évek húsvétjai. A quartodecimánusok viszont a saját
időpontjukról tájékoztatták a pápát., remélve, hogy megszületik a konszenzus. De közös
álláspont most sem jött létre.
Végül a 325-ös niceai zsinat tett rendet a vitás kérdésekben. Elrendelte, hogy a
húsvétot - mint a feltámadás ünnepét - a tavaszi napéjegyenlőséget követő telehold utáni
vasárnapon kell tartani ( azaz a Niszán 14-ét követő első vasárnapon ). Mindezt azért
határozták meg így, mert Jézus a zsidó húsvét előkészületi napján halt meg, ez pedig mindig
teleholdra esik, a feltámadás pedig az ezt követő vasárnap történt.
Legkorábbra akkor esik a húsvét, ha március 21.-én telehold van és a következő nap
vasárnap (március 22), és legkésőbbre akkor, ha épp március 20.-án volt telehold, és a
következő telehold 29 nap múlva29éppen vasárnapra esne, ilyenkor a rákövetkező vasárnap
lesz húsvét (április 25). Jelenleg húsvét vasárnapja a fenti dátumokból következőleg 35
különböző napra eshet.
A niceai zsinat rendelkezésének a 8. századig nem mindenütt vetették alá magukat a
keresztények, hosszú századok múltak el, míg a húsvétot Niszán 14.- én ünneplő csoportok
"kihaltak" Kis-Ázsiában. Csupán Nagy Károly frank király és császár idejében állt helyre a
teljes egység.
A húsvét utáni ötvenedik napon van pünkösd, ugyanúgy, mint a zsidóknál. Nevét is
innen kapta, mert pentékoszté = ötvenedik görögül. Ez a Szentlélek eljövetelének ünnepe és
ugyanolyan mozgó ünnep, mint a húsvét, hiszen azt követi ötven nappal. Kezdetben a
pünkösd a húsvét utáni egész 50 napos időszakot jelentette. A 4. század folyamán aztán
fokozatosan mindinkább az ötvenedik napra szorítkozott az elnevezés és ma is így ünneplik.
29
Ez lenne tehát az első tavaszi telehold.
32
II. A húsvét napjának kiszámítása
Bevezetés
Akár az Egyház életét, akár mindennapjainkat tekintjük, a húsvét ünnepének mozgó

volta jelentősen befolyásolja életünket. A húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt
(ieiunium, quadragesima) – éppen mivel megelőzi a húsvétot – minden évben más napon
veszi kezdetét. Mivel a nagyböjtöt megnyitó hamvazószerda (dies cinerum) lezárja a farsangi
időszakot, befolyásolja mindennapjainkat is. A húsvét ünnepével pedig nem zárul le a húsvéti
ünnepkör, negyven nap múlva az Egyház Krisztus mennybemenetelét ünnepli (ascensio
Domini). A húsvét után ötven nappal a Szentlélek eljövetelének ünnepe következik, a
pünkösd (pentecostes). Ezután következik Szentháromság vasárnapja (Trinitatis), majd az azt
követő csütörtökön Úrnapja (corpus Christi), mely az Oltáriszentség ünnepe. Így végül is a
húsvét mozgó volta gyakorlatilag egy nagyjából száz napos időszak mozgást is megszabja
minden év elején.
II. 1. A húsvéti ünnepkör pontos elhelyezkedése az egyházi évben
Mint már említettük a negyven napos nagyböjt a húsvétot előzi meg.30 Ennek
számítási módja nem pontosan a telő napokkal halad, mivel a közbeeső vasárnapok nem
számítanak a nagyböjt napjai közé. A nagyböjt tulajdonképpen hat hétig tart, de mivel
vasárnap nincs böjt, ez 36 nap. Éppen mivel a hagyomány miatt a böjtnek 40 napig kellett
tartani, nagyböjt első vasárnapja előtt már elkezdődött a böjtölés, szerdán. Ez a
hamvazószerda (dies cinerum, vagy caput quadragesimaae). A hamvazószerdától szombatig
tartó négy nappal együtt éppen 36+4=40 napos a böjt, mely nagyszombat estig tart, másnap
húsvét vasárnapja van.31 A nagyböjtbe hat vasárnap esik, ezeket sorszámozni szokás
(nagyböjt 1., nagyböjt 2., stb. vasárnapja) vagy a régi latin nyelvű mise kezdő gregorián
énekének első szavával szokás megnevezni (Invocavit, Reminiscere, Oculi mei, Laetare
Jerusalem, Judica me, Palmarum); ami pedig az utolsó vasárnapot illeti húsvét előtt (nagyböjt
6.), annak mindig külön neve van: virágvasárnap (Palmarum). Ez a nap a Jézus jeruzsálemi
bevonulására való emlékezés vasárnapja, amikor a nép pálmaágakat lengetve köszöntötte a
Messiást.
A nagyhéten, mely virágvasárnap után következik négy jeles nap van. Az első
nagycsütörtök, vagy cena Domini. E nappal veszi kezdetét a szent háromnap, a Triduum
Sacrum. Ekkor emlékezik az Egyház az Utolsó Vacsorára és Jézus elfogására. Ekkor este
hallgatnak el a harangok, melyek a magyar népi hagyomány szerint „Rómába mennek.”.
Másnap, nagypénteken (passio Domini, parasceve) Jézus szevedésére és kereszthalálára
emlékezünk. A következő nap, nagyszombat, amikor Jézus a sírban nyugodott. Az est
beálltával veszi kezdetét a húsvéti vigíliából eredő, eredetileg hajnalban tartott feltámadási
mise, mely az egész egyházi év csúcspontja (vigilia paschalis, resurrexio). Másnap, húsvét
vasárnapján van a feltámadás ünnepe, mely tulajdonképpen nyolc napig tart (húsvét oktávája,
nyolcada), ebből a hétköznapok embere annyit vesz észre, hogy húsvétnak másnapja is van.32
Húsvét után az ünnepek alakulása olyan, mint ahogy a bevezetőben leírtuk. Úrnapja
után – mely csütörtökre esik, de nálunk az azt követő vasárnap ünneplik – kezdetét veszi az
évközi idő, mely egészen adventig tart.
30
A negyven nap Jézus negyven napos pusztai böjtjének emlékét őrzi.
31
Keleten szombaton sem böjtöltek, így ott a nagyböjt 8 hétig tart.
32
Az Egyházon belül oktávás, nyolc napig ünnepelt események a hívők felé kétnapos ünnepekben nyilvánulnak
meg: karácsony, húsvét, pünkösd.
33
II. 2. Táblázat a latin kifejezésekről a húsvét ünnepkörében
Nagyböjt = ieiunium (lat. a.m. böjt), quadragesima (lat. a.m. negyven)

Hamvazószerda = dies cinerum
A nagyböjt vasárnapjai:
Nagyböjt 1. = Invocavit me (lat. a.m. hozzám kiált)
Nagyböjt 2. = Reminiscere (lat. a.m. emlékezzél)
Nagyböjt 3. = Oculi mei (lat. a.m. szemem [az Úrra tekint])
Nagyböjt 4. = Laetare Jerusalem (lat. a.m. örvendj Jeruzsálem)
Nagyböjt 5. = Judica me (lat. a.m. szolgáltass igazságot nekem)
Nagyböjt 6. = Palmarum (lat. a.m. pálmaágak [között az Úr])
Szent Háromnap = Triduum Sacrum
Nagycsütörtök = cena Domini (lat. a.m. az Úr vacsorája)
Nagypéntek = passio Domini (lat. a.m. az Úr szenvedése), parasceve (lat. a.m
készület, mivel Niszán 14., az Úr halálnak napja, a zsidó húsvét
készületi napja volt)
Húsvét vigíliája = Vigilia Paschalis
Húsvét = Pascha (a zsidók húsvétja után), resurrexio (lat. a.m. feltámadás)
A mennybemenetel = Ascensio Domini
Pünkösd = Pentecostes (a görög pentékoszté = ötvenedik szóból)
Szentháromság vas. = Trinitatum
Úrnapja = Corpus Christi (lat. a.m. Krisztus Teste)
II. 3.A húsvét kiszámítása során használt fogalmak és számok
A) A vasárnap-betű
A vasárnap-betű (littera domincalis) az év első vasárnapjának jelölésére szolgál. Ha az

év 365 napját január 1-től kezdve az abc betűivel jelöljük meg, úgy hogy a 7. betű után elölről
kezdjük (ABCDEFGABC...), akkor az év első vasárnapjához valamelyik betű esik e hétből.
Az év összes többi vasárnapját is ez a betű fogja jelölni a naptárban, ha az adott év nem
szökőév. Példa:
Január 1. A
Január 2. B
Január 3. C
Január 4. D
Január 5. E
Január 6. F
Január 7. G
Január 8. A
Január 9. B
. .
. .
. .
A fenti példában tegyük fel, hogy január elseje szombatra esett. Másodika vasárnap, és így a
vasárnap-betű erre az évre B. Látható, hogy kilencedike is vasárnap, ennek is B a betűje. A
2000. év éppen ilyen B év volt, de egyúttal szökőév is. Lássuk, hogyan változott meg a
vasárnap-betű februárban!
34
A szökőévek által okozott zavart úgy küszöbölték ki, hogy a 24.-ei szökőnap és a
rákövetkező nap betűje azonos volt:
rendes év szökőév
. .
. .
Február 22. D Február 22. D
Február 23. E Február 23. E
Február 24. F Február 24. F
Február 25. G Február 25. F
Február 26. A Február 26. G
Február 27. B Február 27. A
Február 28. C Február 28. B
Február 29. C
Így március elseje mindkét esetben D betűs. Szökőévben – mint amilyen 2000 is volt – a
február 24.-éig érvényes vasárnap-betű itt ugrást szenved, méghozzá egyet vissza. Könnyen
látható a példán is: 2000-ben február 20.-a vasárnap volt, betűje B. A következő vasárnap,
mely február 27.-ére esett, már A betűs volt, és ez így is maradt az esztendő végéig.33 Így
ennek az évnek a vasárnap-betűje B/A. Az olyan öröknaptárak, melyekből meg lehet
határozni egy adott év vasárnap-betűjét 1700, 1800, 1900, 2100, stb. esetén is két vasárnap-
betűt adnak meg, noha a Gergely-naptárban ezek az évek nem szökőévek. Ilyenkor a két betű
közül a másodikat kell venni.
Kifejlesztettek egy alternatív módszert is arra nézve, hogy a vasárnapok, illetve
általában a heti napok elhelyezkedését könnyen ki lehessen számítani, ez az ún. nap-kör. A
Julián-érában az évek 28 éves ciklusra fűzhetők, ha eltekintünk a mozgó ünnepektől. Ennek
az az oka, hogy hétféle nap van, és a közönséges év azzal a nappal ér véget, amellyel
kezdődött is – tehát a következő év egy heti nappal később kezdődik. Ha nem lenne szöktetés,
akkor 7 év múlva ugyanahhoz a dátumhoz ugyanaz a heti nap esne. Könnyű belátni, hogy a
Julián-szöktetés34miatt 28 év múlva kerülnek ugyanazon dátumok mellé ugyanazon heti
napok vissza. A 28 éves ciklus neve nap-kör (cyclus solaris). Hogy egy adott naptári év e
körben hányadik, azt a
S = mod 28 (n + 8) + 1 (1)
képlet35 adja meg, ahol n a naptári év. Ha S = 0, akkor legyen 28. Ha egy táblázatot készítünk
arra nézve, hogy a nap-kör egyes éveinek kezdő és végnapjai milyen betűsek, akkor könnyen
kiszámolható bármely év vasárnap-betűje.36
33
Ha példánk nem lett volna szökőév, akkor, mint arról könnyű meggyőződni, február 27.-e B jelű nap lett
volna.
34
Minden néggyel osztható év szökőév.
35
A mod m n megadja az n szám m-el való osztási maradékát.
36
Az év kezdőnapjának betűje egy g = hétfő .... a = vasárnap (önkényes) rendszerben készült táblázatban ugyanis
éppen megegyezik az adott év vasárnap-betűjével. Sőt, ha szökőévről van szó, akkor annak kezdőnapja eggyel
későbbi betűjű lesz, mint a befejező nap (pl. b/a), ami azt is jelenti, hogy ebben az évben levő mindkét vasárnap-
betűt is megkaptuk!
35
Az év első és utolsó napjának jelölése a nap-körben. (Nagy Sándor jóvoltából)
S = mod28(n + 8) + 1 ahol n az esztendő sorszáma: Anno Domini (pl: AD 2000 a nap-kör 21. éve)
g = hétfő, f = kedd, e = szerda, d = csütörtök, c = péntek, b = szombat, a = vasárnap
nap-kör szökőév Kr.e. 4713. jan. 1-től 1582. okt. 15-től 1700. márc. 1-től 1800. márc. 1-től 1900. márc. 1-től 2100. márc. 1-től
Kr.u. 1582. okt. 4-ig 1700. feb. 28-ig 1800. feb. 28-ig 1900. feb.28-ig 2100. feb. 28-ig 2200. feb. 28-ig
S *
1 * g/f c/b d/c e/d f/e g/f
2 E A b a+1 c d e
3 D G a b c d
4 c F g a b c
5 * b/a e/d f/e g/f a/g b/a
6 g C d e f e+1 g
7 f B c d e f
8 e A b c d e
9 * d/c g/f a/g b/a c/b d/c
10 b E f g a b a+1
11 a D e f g a
12 g C d e f g
13 * f/e b/a c/b d/c e/d f/e
14 d G a b c d
15 c F g a b c
16 b E f g a b
17 * a/g d/c e/d f/e g/f a/g
18 f B c d c+1 e f
19 e A b c d e
20 d G a b c d
21 * c/b f/e g/f a/g b/a c/b
22 a D e f g a
23 g C d e f g
24 f b f+10 c d e f
25 * e/d a/g b/a c/b d/c e/d
26 c F g a b c
27 b E f g a b
28 a D e f g a
36
B) Az aranyszám és a Metón-ciklus
Bár az éveket napévben szokás számolni, de a húsvét ünnepe, mint láthattuk, a Hold
járásához igazodik. Ezért szükség van a napévnek a holdévvel való kiegyenlítésére. A görög
Metóntól eredeztetik annak felismerését, hogy 19 tropikus év elmúltával a Hold
fényváltozásai az év ugyanazon napjára esnek. Ez a 19 éves ciklus (cyclus decemnovenalis),
vagy Metón-ciklus, melynek segítségével a nap- és holdév közötti különbség kiegyenlíthető.
A kb. 29,5 napos lunatiók következtében felváltva 30 és 29 napos holdhónapokat szokás
venni, 19 holdév alatt 228 holdhónapot kapunk. Ehhez hét 30 napos szökőhónapot hozzáadva,
valamint hozzáadva a ciklusba eső négy Julianus-szökőnapot, összesen 6726 + 210+4 = 6940
napot kapunk. Ez nagyjából 1 nappal több, mint 19 tropikus év,37 így a ciklus végén 1 napot el
kell hagyni (holdugrás, saltus lunae).38
A ciklus első évében január elsején 7 napos a Hold., ez a ciklus első éve.39Ilyen volt
például a Kr. e. 1. év. Hogy egy adott év a ciklus hányadik éve, azt a mondottakból könnyű
megadni: az évszámhoz egyet adva, azt elosztjuk 19-el, és az osztás maradéka megadja a
cikluson belüli helyet. Ha a maradék 0, a hely a 19. év.
A = mod 19 (n + 1) (2)
Mivel a húsvét kiszámítása során ennek a számnak kiemelt jelentősége van, aranyszámnak
(numerus aurus) nevezték el. Kiszámítása annyira egyszerű, hogy nem szükséges táblázatba
foglalni az időszámítás éveit az aranyszámuk szerint.
C) Az epakta
Az epakta (adjectiones lunare, epacta lunares) azt mutatja meg, hogy az év egy adott
napján hány napos a Hold – azaz hány nap telt el a legutóbbi újhold óta. Másképp
megfogalmazva, az epakta nem más, mint a nap- és holdév közötti különbség napokban
kifejezve egy adott napév szerinti dátumkor. Lényegében tehát az epakta - számnak megfelelő
nappal múlja felül a napév a holdévet valamely időpontban. Egyszerű meggondolni, hogy ha
egy év úgy kezdődik, hogy január elsejekor újhold van, akkor a következő év január elsején a
hold 11 napos (az epakta 0), azaz a következő év január elsejének epaktája XI. Aztán 22
napos lesz, majd 33 lenne, de 30 nap már egy teljes holdhónap, amiből már egy
szökőholdhónap ki is alakul, így ezt le kell vonni, az epakta III lesz. Az ötödik év elején –
újból 11-el növekedve – az epakta XIV lesz, és így megalkotható a 19 éves ciklus minden
évéhez január 1. epaktája. A 19. év epaktája XVIII. A következő év már az új ciklus első éve.
Ennek epaktája XXIX lenne a szabály értelmében, de itt figyelembe kell venni egy korrekciót.
Korábban írtunk róla, hogy a 19 éves ciklusból egy napot el kell hagyni, hogy az egyezés a
julián - napévekkel fennmaradjon. Ez volt a saltus lunae, ilyenkor a ciklus utolsó
holdhónapját 1 nappal meg kell rövidíteni.40Ám a dátumok a helyükön maradnak, így azok a
holdugrás miatt eggyel nagyobb holdkor - számot kapnak, vagyis az epakta eggyel megnő, 11
helyett 12 napot kell hozzáadni a 19. év végén az epaktához. Ez az epaktaugrás. Látható,
hogy így a ciklus visszatér kiindulópontjához, a következő epakta újra XXIX + 1 = 0.
37
A „nagyjából” szónak különös szerepe lesz a Gergely-naptár szerinti húsvétszámításnál, ld. ott.
38
Az itt alkalmazott számításban „kalendáriumi” periódusokkal dolgoztunk, melyek kerekítettek. A csillagászati
periódusokkal való számítás elvégzésekor derül ki, hogy egyéb korrekciókra is szükség van, ezt a Gergely-féle
húsvétszámításnál el is kell végezni.
39
Ennek az az oka, hogy amikor felállították ezeket a szabályokat (Dionysius Exiguus idejében), akkor még az
egyházi év december 25.-én kezdődött, és ha megnézzük, eszerint a ciklus első évében azon a napon volt újhold.
40
Azaz 30 helyett 29 napos holdhónapot kell venni.
37
Az epaktákat mindig valamely nevezetes dátumhoz adják meg, ez az epakta székhelye
(sedes). Előbbi példánkban január 1. volt. A középkor során – alexandriai hatásra – március
22, mint a legkorábbi lehetséges húsvétdátum, volt az epakta székhelye. Mi is ehhez adunk
kiszámítási kulcsot. Zárt képletben így adható meg az epakta a julián - évekhez:
E = mod 30 [11× ( A − 1)], (3)
ahol A jelenti az adott év aranyszámát (2). Az A = 1 esetben az epakta 0. Ez a képlet csak a

julián-húsvétszámításnál használatos ebben az egyszerű formában. Mivel minden adat
rendelkezésünkre áll, most már egyszerűen kiszámíthatjuk azon húsvétok időpontját, melyek
1582 előtt voltak.
A julián-epakták táblázatba is foglalhatók:
Aranyszám: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Epakta: 0 XI XXII III XIV XXV VI XVII XXVIII IX
Aranyszám: 11 12 13 14 15 16 17 18 19
Epakta: XX I XII XXIII IV XV XXVI VII XVIII
Ugyanez megtehető a reform után használt Lilianus-epaktákkal is, de azok már kissé más
jelentéssel bírnak, tárgyalásukat a Gergely-naptár szerinti húsvétszámításnál végezzük el.
II.4. A húsvét kiszámítása a Gergely-reform előtt
Ha ismert egy adott év epaktája, ebből már könnyen kiszámolható a húsvéthatár, a

vasárnap-betű ismeretében pedig a húsvét ideje. Meg kell jegyezni, hogy az Egyházban nem a
holdtöltét vették alapul a húsvét számításakor, hanem a 14 napos holdat, a luna XIV-et.
A húsvét a köztudatban az első tavaszi holdtölte utáni vasárnap. Ez nem teljesen igaz.
Amint írtuk a luna XIV –et vették figyelembe a húsvéthatár41 kiszámításakor, nem a teliholdat.
A számítást az alábbiak szerint kell elvégezni, julián-éveket feltételezve:
Először állapítsuk meg az adott év aranyszámát, mely a (2) képlet ismeretében
rendkívül egyszerű. Az aranyszám rögtön meghatározza az adott év március 22.-én székelő
epaktát is, mely kiszámolható a (3) képlettel, és kikereshető a fenti táblázatból is. Miután
tudjuk, hogy március 22.-én milyen a Hold kora, könnyen megadhatjuk, hogy mikor lesz
legközelebb 14 napos a Hold kora, mikor áll be a luna XIV.42 Ha azonban rendelkezésünkre
áll egy aranyszám – húsvéthatár táblázat, akkor még könnyebb a dolog, abból ugyanis
közvetlenül kiolvasható a luna XIV, a hozzá tartozó aranyszámból. Most megadunk egy ilyen
táblázatot.
Aranyszám Húsvéthatár Aranyszám Húsvéthatár Aranyszám Húsvéthatár

I. Április 5. D VII. Március 30. E XIII. Március 24. F
II. Március 25. G VIII. Április 18. C XIV. Április 12. D
III. Április 13. E IX. Április 7. F XV. Április 1. G
IV. Április 2. A X. Március 27. B XVI. Március 21. C
V. Március 22. D XI. Április 15. G XVII. Április 9. A
VI. Április 10. B XII. Április 4. C XVIII. Március 29. D
XIX. Április 17. B
41
Az a nap, melyre a luna XIV esik. Kivétel: március 21. Ha a Hold 14 napos március 21.-én, akkor a
húsvéthatár legkevesebb március 22. lehet.
42
Az epakta értékét 31-re, vagy 30-ra kell növelni (az lesz a következő újhold), ha az nagyobb 14-nél. 31-re
növelés márciusi, 30-ra növelés áprilisi holdhónapnak felel meg. Ezt az adott évnél kell eldönteni.
38
A táblázatban megadtuk az adott nap betűjét is a naptárban, így ha tudjuk az adott év
vasárnapbetűjét, könnyen megadható a húsvét dátuma43. A vasárnapbetű az (1) képlet és a
hozzátartozó táblázat (Az év első és utolsó napjának jelölése a napkörben) ismeretében
egyszerűen megadható.
Lássunk ezt egy példán is! Legyen az év 1275. Ekkor az aranyszám (2) alapján 3.
Kiszámolható az epakta, XXII. Az S = 24, ebből az év vasárnapbetűje F. Ki lehet keresni a
húsvéthatár-táblázatból is, de ki is lehet számolni az epaktából, hogy április 13. a
húsvéthatár,44ennek betűje E. Másnap F van, ami ebben az évben vasárnap. Tehát 1275-ben a
húsvét vasárnapja április 14.-ére esett.
Eddig természetesnek vettük, hogy az évek jellemzésére megfelelő a julián-naptár. Ez
természetesen nem igaz. Ennek a kérdésnek a megválaszolása átvezet a gregorián naptárhoz.
II.5. A húsvét kiszámítása a Gergely-féle naptárban
Köztudomású, hogy a julián-naptár szöktetési rendszere nem pontosan követi a valódi

tropikus évet kellő pontossággal. Egy tropikus év ugyanis 365,242199 nap hosszú,45a julián-
naptár éve pedig átlagosan 365,25 napos46, azaz a julián év hosszabb a valódi évtől, csaknem
pontosan 11m 14s-al. Ez a hiba körülbelül 128 év alatt tesz ki egy napot, mellyel a julián –
naptár a tropikus év mögött elmarad. Ennek egyik következménye például, hogy a tavaszi
napéjegyenlőség 128 év alatt a naptárban egy napot hátrál, azaz dátumban visszamegy. Julius
Caesar naptárát úgy alakíttatta ki Sosigenes egyiptomi csillagásszal, hogy a napéjegyenlőség
a római gyakorlat szerint március 25.-ére essen. Mivel ebben a korban a csillagászati mérések
pontossága nagyjából egy nap volt, így nem csoda, hogy ennyit tévedett is. A
napéjegyenlőséget március 25.-re határozta meg, de számítással könnyen ellenőrizhető, hogy
az a reform évében Kr. e. 45-ben 23.-ára esett, a szökőév előtti évben pedig 24.-ére, onnan
tette vissza a szökőév beiktatása ismét 23.-ára. Kr. u. 325-re, a niceai zsinat idejére nagyjából
három nap47volt az eltérés a tropikus év és a julián-év között. Ebből következik, hogy a
napéjegyenlőség időpontja már március 20.-ára hátrált. Mivel a zsinat idején is jellemző volt
egy nap hiba, ezért itt sem meglepő, hogy a zsinati atyák kérésére kiszámolt napéjegyenlőség
dátumát tévesen március 21.-ben határozták meg. Azt konstatálták a zsinaton, hogy már régen
nem 25.-én van a napéjegyenlőség, hanem korábban, de a hiba okát – ti. a két évhossz eltérése
– nem ismerték, így a hibát is csak részben orvosolták: a napéjegyenlőség napját áthelyezték
március 21.-re. Csakhogy a hiba megmaradt, és halmozódott, egyre égetőbb szükség volt a
valódi reformra. Annál is inkább, mivel a julián-húsvétszámítás azt a feltételezést is
tartalmazta, hogy 19 napév egyenlő 235 szinodikus holdhónappal - leszámítva a holdugrást48.
Csakhogy nem egészen ez a helyzet. Pontos adatokkal számolva: egy szinodikus hónap nem
29,5 napos, hanem ettől majdnem pontosan 44m 3s- al hosszabb. Ez 228 holdhónap alatt 6 nap
23h 23m 24s-ra növekszik föl. Viszont a 7 szökőhónapot mindig 30 nappal iktatják be, ez
pedig együtt 3 nap 6h 51m 40s. Csakhogy az előbbi miatt a naptári ciklus rövidebb a valódi
holdfázisokhoz képest, ez utóbbi miatt meg hosszabb. Ráadásul még be kell olvasztani 4,75
napot a julián-szöktetés miatt (ennyi esne 19 évre) a holdhónapok hosszába. Ezek szerint egy
43
Ilyenkor ugyanis tudjuk már, hogy a húsvéthatár napja milyen heti napnak fele meg. Ebből előremenve a
legközelebbi vasárnapig megkapjuk a húsvét az évi dátumát.
44
Ebben az évben az epaktában 31-ig kell elmenni, mert az újhold még márciusra esik, egészen pontosan
március 31.-re. Ld. még a 41. jegyzetet is.
45
Kerekítve az utolsó jegyben.
46
3 év 365, egy év 366 nappal áll.
47
2.87 nap
48
A julián számítási módot láthattuk az aranyszámról írottaknál (ld. ott).
39
ciklusban a naptári Hold vesztesége 6 nap 23h 23m 24s, nyeresége pedig 3 nap 6h 51m 40s +
4,75 nap. Ezek együtt 1 napot és 1h 28m 16s-ot tesznek ki. Azaz nem 1 nappal, hanem többel
hosszabb a holdhónapok összessége a csillagászati időtartamnál. A holdugrás ellenére is
hosszabb marad 1h 28m 16s-vel. Ez körülbelül 309 év alatt felnövekszik egy teljes napra.
Emiatt a naptárreform előtt a naptári holdfázisok 3-4 nappal a valódi holdfázisok után
következtek be. Ezt is orvosolni kellett, erre szolgált XIII. Gergely naptárreformja, melyet
legfőképp Lilius készített el, és a pápa hirdette ki.
A tropikus évvel való kiegyenlítést az új szöktetési szabály megalkotása hozta meg:
ezentúl a százas (két nullával végződő) évek csak akkor lesznek szökőévek, ha négyszázzal is
oszthatók. Ezzel az év hossza már 365,2425 nap lett, ami a tropikus évnél 26s-al hosszabb,
egy nap lemaradás kb. 3322 év alatt keletkezne49. A holdciklus eltérését a valódi holdtól a
húsvétszámítás miatt kellett orvosolni. Ezt, és azt a tényt, hogy a julián év kezdetben 10, majd
1700-tól 11, ... , jelenleg 13 nappal eltér a gregorián-naptártól, mind figyelembe kell venni az
új epakta kiszámítása során.
Az új (Lilius-) epakták már mást jelentenek, mint a fentebb használt epakták. A julián-
naptárban a 19 aranyszámnak megfelelően csak 19 epakta lehetséges, így tkp. az újholdak az
egyes holdhónapokban csak 19 napra esnek, a többi napon sosincs újhold. A gregorián
epakták azonban változnak csaknem minden évszázadra, és a holdhónap minden napjára eshet
újhold.50Ezen új epakta székhelye január 1. lett. Ráadásul ha január 1. újhold volt, akkor nem
I volt az epaktája, hanem 0. Ebben a rendszerben is felváltva voltak 30 és 29 napos újholdak.
A 29 napos újholdakban van egy érdekesség is: a XXV. és XXIV. epakta egy és ugyanazon
napra esik. Ha az év aranyszáma kisebb 12-nél, akkor az epakta XXV lesz (ilyenkor a XXIV
elő sem fordul), ha pedig 12 és 19 közti az aranyszám, akkor a XXIV. epakta marad XXIV.,
de a XXV.-ből XXVI. lesz51.
Most megadjuk az 1900-2199-ig érvényes epakta-aranyszám összefüggést52:
Aranyszám: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Greg. epakta: XXIX X XXI II XIII XXIV V XVI XXVII VIII
Aranyszám: 11 12 13 14 15 16 17 18 19 1
Greg. epakta: XIX 0 XI XXII III XIV XXV VI XVII XXIX
XXVI – kettős epakta!
Az új epakta ki is számolható, méghozzá hasonlóan, mint a julianus-naptárnál használt

elődje:
E = mod 30 (11A + n Sol + nluna ) , (4)

NB: Ha az E = XXIV, akkor az legyen XXV. Ha E = XXV, és A ≥ 12, akkor E = XXVI.
ahol A az aranyszám (kiszámítása (2)-ből továbbra is), nSol a napegyenlítés (aequatio solis vel
solaris), melyre a julián- és gregorián-naptár eltérése miatt van szükség – ez jelenleg –13, és
annyi is marad 2099-ig, akkor 14 lesz, ugyanis 2100 nem lesz szökőév, további egy nap
eltérés keletkezik emiatt a két naptár között. Az nLuna a holdegyenlítés (aequatio lunae vel
49
Fontos megjegyezni, hogy a naptárat a 10 nap csúszás miatt is ki kellett javítani, ami a niceai zsinat óta újra
felgyülemlett. Ezért 1582 október 4.-e után 15.-e következett.
50
Bár egy perióduson belül csak 19 napra fog esni, a következő periódusban azonban már 19 más napra. Ld. a
táblázatot.
51
A dupla epakta oka, hogy a nullával együtt 30 epakta van immár, a 29 napos holdhónapokban egyet el kell
tüntetni.
52
Csak 2099-ig lenne jó, de 2100-ra éppen holdegyenlítés is esik, meg napegyenlítés is. A kettő együtt azt
eredményezi, hogy ugyanannyi marad az eltérés a (4) képletben, mint előtte volt, tehát még 100 évig jó. 2200-
ban nem lesz holdegyenlítés, viszont lesz napegyenlítés, ami miatt már másik táblázat kell.
40
lunaris), mely 300 évente végzendő el, hogy korrigálja a 309 évente fellépő egy napos
lemaradást a valódi holdfázisoktól. Ezt 309 évente nehézkes lenne iktatni, így 300 évente,
nyolcadszorra pedig 400 évre teszik, ezek átlaga 312,5 év. Ezt pozitív számmal kell
figyelembe venni a számítás során. Ezt persze nem kell minden év kiszámításakor alkalmazni,
csak meghatározott években kell betenni a képletbe. Volt például 1800-ban, kell 2100-ban, és
így 3600-ig, majd akkor csak 4000-ben.
A holdegyenlítés tehát néha lerontja a napegyenlítés hatását:
Év: 1583 1600 1700 1800 1900

csak nSol van csak nSol van csak nSol van mindkettő csak nSol van
nSol + nLuna: -10 -10 -11 -11 -13
Látható, hogy 1800-ban a holdegyenlítés lerontotta egy nappal a napegyenlítés hatását, ami
abban az évben –12 lett volna.
Az epakta képlettel való számítása során nem lehet a formulába foglalni a kettős
epakta problémáját, így arra külön kikötés kell: ha az E = XXIV, akkor az legyen XXV. Ha E
= XXV, és A ≥ 12, akkor E = XXVI.
A következő táblázat közli március és április napjait, mellettük az epaktával. Ebből
meghatározható a húsvéthatár:
Március Április
epakta epakta
1. D G 12
2. E A 11
3. F B 10
4. G C 9
5. A D 8
6. B E 7
7. C F 6
8. D G 5
9. E A 4
10. F B 3
11. G C 2
12. A D 1
13. B E 0
14. C F 29
15. D G 28
16. E A 27
17. F B 26 25
18. G C 25 24
19. A D
20. B E
21. C 23 F
22. D 22 G
23. E 21 A
24. F 20 B
25. G 19 C
26. A 18 D
27. B 17 E
41
28. C 16 F
29. D 15 G
30. E 14 A
31. F 13
Az aranyszám és a vasárnapbetű kiszámítása pontosan úgy történik, mint a julián

húsvétszámításnál.
Lássunk egy példát. 2003-ban az aranyszám A = 9. S = 24. Ebből az év
vasárnapbetűje E. Az epakta 26, mivel ebben az évben csak napegyenlítés van, -13 nappal kell
kibővíteni a (4) formulát. Kikeresve a fenti táblázatból a húsvéthatár április 17., a
legközelebbi E betűs nap április 20. Ez a húsvét dátuma 2003-ban.
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy munkánk első felében Jézus Krisztus

kereszthalálának dátumát igyekeztünk meghatározni, és új eredményként kimutattuk, hogy
minden eddigi próbálkozás hiábavaló volt, mely csillagászati (újhold-láthatósági) érvekkel
igyekezett dönteni a két lehetséges időpont között. Ennek során mi is megvizsgáltunk két
érdekes hipotézist, de az időjárási adatok hiányában – mint arra rámutattunk - ezek
hipotézisek maradnak.
Munkánk második felében összefoglaltuk, hogy miképp lehetett kiszámítani a húsvét
helyét a naptárreform előtt, és miként lehet azóta.
Köszönetnyilvánítás
Hálás szívvel mondok köszönetet kollégáimnak és barátaimnak a hibák felismerésében, a

pontosításokban, és az ötletes gondolatokban nyújtott segítségért és támogatásért.
Így köszönettel tartozom Dr. Balázs Béla (ELTE TTK Csillagászat Tanszéke) tanár úrnak, a munka
során nyújtott segítségért, Dr. Barlai Katalin tudományos főmunkatársnak (MTA KTM Csillagászati
Kutatóintézete) a témában való jelentős közreműködésért, Kapinya Miklós kutatónak a korszak történelme
feldolgozásáért, Nagy Sándor (FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) tanár úrnak a táblázatok
készítéséért, rendelkezésre bocsátásukért és a tanácsokért, Raj Tamás főrabbinak a zsidó szokások
magyarázatában adott segítségért, és Teres Ágoston SJ jezsuita pap-csillagásznak, közreműködéséért egyes
kronológiai fogalmak pontosításában.
Munkám során sokan figyelmeztettek, hogy jó pár hiba van a kéziratban. Ezeket igyekeztem javítani,
ami valószínűleg azt eredményezte, hogy még több hiba került be a dolgozatba. Ezeket is majd igyekszem
javítani. Feci quod potui, faciant meliora potentes.
Irodalomjegyzék
Szentírásfordítások:
Biblia, Ószövetség és Újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, Bp. 1987 5. kiadás
Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új testamentumában foglaltatott egész Szentírás. ford: Károli Gáspár. Brit és
külföldi Biblia-társulat, Bp. 1943
Biblia, Istennek, az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya,
Bp. 1983
Újszövetségi Szentírás. ford.: Békés Gellért - Dalos Patrik Szent Gedeon Egyházi Kiadó, Szeged 1980 11.
kiadás
42
Kézikönyvek, összefoglaló művek:
Bibliai Atlasz. Református Sajtóosztály kiadása, Bp. 1988
Bibliai nevek és fogalmak. Primo Kiadó, Bp. 1988.
Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. JATEPress, Szeged 1998
Daniel-Rops, Henri: Az apostolok és vértanúk egyháza. Ecclesia, Bp. 1990
Daniel-Rops, Henri: Jézus és kora. Ecclesia, Bp. 1991
Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. Gondolat Zsebkönyvek, Gondolat, Bp 1983
Jakubinyi György: Éveid nem érnek véget. Időszámítástan. Kiadó nélkül Gyulafehérvár 1998
Jólesz Károly: Miért? Zsidó törvények és szokások magyarázata. Copyright Kiadó, Bp. év nélkül
Kézikönyv a Bibliához. Liliput Könyvkiadó, Bp. 1992
Kroll, Gerhardt: Jézus nyomában. Szent István Társulat, Bp. 1982
Marik Miklós (szerk): Csillagászat. Akadémiai Kiadó, Bp. 1989
Schalk Gyula: Idők - korok – naptárak. TIT kiadása, Bp. 1993
Székely István: Krisztus születésének éve és a keresztény időszámítás. Szent István Társulat, Bp. 1922
Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Tudománytár Sorozat 17. Könyvértékesítő Vállalat reprint kiadása,
Bp. 1985
Vallástörténeti kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1983 5. kiadás
Várnagy Antal: Liturgika. Lámpás Kiadó, Abaliget 1993
Zsidó Lexikon. Bp. 1929 Blackburn International Incorporation reprint kiadása, Bp. 1987
A témával kapcsolatos egyéb munkák:
Mahler Ede: Naptárunk újjáalakítása és a húsvétkérdés. Értekezések a történelmi tudományok köréből XXIV.
kötet, 7. füzet
Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában. Tertia, Bp. 1993
Teres Ágoston: Biblia és asztronómia. Springer, Bp. 1998 második kiadás
Korabeli források:
Flavius, Josephus: A zsidó háború – Önéletrajz. Bibliaiskolák közössége, Bp 1990 5. kiadás
Flavius, Josephus: A zsidók története ( XI-XX: könyv ). Talentum Kiadó, Bp. év nélkül
Suetonius Tranquillus, Caius: A caesarok élete. Bibliotheca classica sorozat Magyar Helikon, Bp. 1975
A témához kapcsolódó Internet oldalak:
http://www.tondering.dk/claus/cal/calendar24.html
http://www.chariot.net.au/~gmarts/calmain.htm
http://www.bibl.u-szeged.hu/~szalai/husvet/linkek.html
43
Pedagógiai megfontolások
A munka jellegéből és speciális területet érintő tartalmából eredően közvetlenül nem

használható fel oktatási célokra. Ám lehetséges, hogy csillagászat szakkörön bemutatásra
kerüljön a történelmi újholdak kiszámítását leíró fejezet, valamint a húsvét napjának
kiszámítása, bár mindkettő annyira speciális a nem érdeklődő, vagy nem szakember számára,
hogy nem tartom célravezetőnek.
Amire viszont kiválóan alkalmas a munka: történelemórán Jézus életével kapcsolatban
az utolsó napok krónikája felhasználható, és ahová a legjobban illik, az a középiskolás
hittanoktatás azon része, ahol Jézus és kora kerül tárgyalásra. Ide is az utolsó napok leírását
tartom jónak fölhasználásra, valamint a zsidó szokások ismertetését és az egyházi év
szerkezetéről írottakat.
Arra azonban gondot fordítottam a megírás során, hogy a dolgozat közérthető és
ismeretterjesztőnek is felfogható stílusú legyen.
Röviden összefoglalva, munkám során csillagászati módszerek felhasználásával
igyekeztem, amennyire lehetséges volt, leszűkíteni Jézus kereszthalálának dátumát. Eddig két
dátum volt ismeretes, mint lehetséges időpont, és legtöbbször a kutatók az újhold
láthatóságára/nem láthatóságára alapozva igyekeztek dönteni. Kimutattam, hogy ez nem
lehetséges. Ezután, a teljesség kedvéért kifejtettem, hogy miként számítható ki a húsvét
dátuma most, és hogyan lehetett azt meghatározni a julián-naptár szerint.
Felhasználás csillagászat szakkörön
Munkámnak nem az volt a fő célja, hogy pedagógiai igényeket elégítsen ki, így a most
kiemelendő részek nem a fő vonulatot képezik a dolgozatban.
Egy történelmi újhold, telehold bekövetkezte fontos lehet nemcsak a csillagászok, de a
történészek számára is, hiszen az újholdakhoz nap- a teleholdakhoz holdfogyatkozások
kötődhetnek.
Számítsuk ki egy történelmi újhold bekövetkeztének idejét, legyen ez a Kr. .u. 30. évi
első tavaszi - azaz a napéjegyenlőség utáni első – újhold. Ennek az újholdnak a hajszálvékony
sarlóját megpillantva kezdték el Kr. u. 30.-ban az első tavaszi hónapot a zsidók, amelynek 14.
napján feszítették Jézust keresztre (ld. I.4. rész, p. 20.). A számításhoz nem kell más, mint
papír és egy egyszerű számológép. Kiindulásul elég tudni két dolgot. 1. Az általunk keresett
újhold biztosan Kr. u. 30. március 1. 0h után következett be valamikor. 2. Ismerni kell egy
modern kori újholdat - legyen ez például 1998 március 28., 4h 14m. Ezután össze kell
számolni, hogy hány nap telt el 30. március 1, 0h és az általunk pontosan ismert időpontú
modern kori újhold között. A számolás során figyelembe kell venni, hogy 1582-ig minden
negyedik év szökőév (az első Kr. u. 32 lesz itt), utána a százasok csak akkor, ha oszthatók
négyszázzal is. Az összegyűlt napok számát el kell osztani a szinodikus holdhónap hosszával,
majd a maradékot napba átváltva hozzá kell adni március 1. 0h-hoz. Ezzel megkaptuk az
újholdat 30. márciusában. A számítást még két újholdból kiindulva is el kell végezni, mert a
Föld és Hold ellipszispályája csak átlagos holdhónap-hossz megadását engedi meg. Több
számítás átlaga fog helyes eredményt adni. A számítás teljes menetét lásd az I.3. részben (p.
16.).
Mindezek elvégzése közben megtanítottuk, hogy: - mi a szinodikus holdhónap, -
hogyan lehet tört napokat órákra és percekre váltani, - milyen egyszerűen látható
következményei vannak a Föld ellipszis alakú pályájának, - milyen fontosak az időzónák.
A naptárak tanításakor elmondhatjuk, hogyan lehetett a gyakorlatban megvalósítani
egy holdfázisokon alapuló, ám tropikus évre egyenlített naptárat, melyet luniszoláris
naptárnak hívnak. Bővebben lásd I.1. rész (p. 5.).
44
Felhasználás a történelem és hittan tanítása során
Amíg a csillagászat szakkörön csak a téma egy szűkebb szeletével lehetett foglalkozni,
addig történelemórán (vagy szakkörön) lényegesen több anyag feldolgozható. A munka a
megérthetőség miatt részletesen foglalkozik a Biblia keletkezésével és felépítésével (ld.
Bevezetés, p. 3.) Ez fontos hittani, de történelmi szempontok alapján is.
Munkám során törekedtem arra – a későbbi érthetőség miatt –, hogy a zsidó
szokásokat részletesen tárgyaljam, valamint kitérjek az ószövetségi zsidóság egyes
hitkérdéseire is. Ezek is az I.1. részben találhatók. Pl. helyet kapott a zsidó naptár, az ünnepek
és az év beosztása mellett a vallási élet egynémely speciális kérdése is (tisztátalanság,
szombati nyugalom, stb.).
Jézus fellépésének idejét az I.3. rész tárgyalja (p.10.), ahol lényegében egy önálló
tanulmány van elrejtve, és a tények kiderítése a történelmi forráskutatás kiváló példája.
A munka a kor kultúrtörténeti emlékei közül nagyon sokat érint az I.4. részben is (p.
20.), ahol a római ítélkezés és a Jézus korabeli vallási-politikai mozgalmak ismertetése mellett
a római naptár néhány jellegzetessége is érintve van.
Felhasználás a hittan oktatásában
Mivel a dolgozat tárgya speciálisan egy vallási és egyúttal kronológiai kérdés is,
eredményei (a kitűzött cél miatt) leginkább vallásos keresztény emberek számára bírhatnak
jelentőséggel. A munka több fejezete közvetlenül használható hitoktatásra.
Amikor Jézus életének időrendi adatait szokás tárgyalni, munkám könnyen
használható, hiszen a tanítás és kereszthalál kronológiájára rengeteg utalás van az I.2. és I.4.
részekben (p. 10., p. 20.). Mivel az I.2. részben Jézus fellépését és működését szorítottam
időrendi keretek közé, ebből ez, az I.4. részből pedig Jézus kínszenvedésének időrendje
használható.
Az ószövetségi zsidóság is része a hittan anyagának. Az egész munka sok utalást
tartalmaz erre vonatkozóan, de az I.1. rész különösen.
A húsvét ünneplésének története pedig néhány egyháztörténeti kérdést érint. A húsvét
kiszámításnak módja sok kultúrtörténeti adalékkal szolgál, de nem használható fel egyik
eddig említett tantárgyban sem.
A feldolgozás módja
Mivel a dolgozat tudományos igénnyel és a tudományos kutatás módszereivel íródott,

így szövege kellő átdolgozás és tanári útmutatás nélkül nehézkesen használható fel az
oktatásban. A munka elsősorban a tehetségnevelést szolgálhatja, azon érdeklődő
középiskolások igényét elégítheti ki, akik a törzsanyag keretén túl tovább szeretnének jutni a
téma (témák) megismerésében. Témája miatt a mű eltér a természettudományos, matematikai
képzés területén megszokott, jól bevált módszerektől. Nem példákra, feladatokra épül, nem a
legmagasabb rendű gondolkodási műveleteket célozza meg elszigetelten, hanem komplex
problémákat mutat be. Itt arra gondolok, hogy a természettudományos oktatás keretein belül
nagyon fontos az egyedi példáktól általánosításokon és elvonatkoztatások során keresztül
eljutni a kifejteni kívánt mondanivalóhoz – erre a legjobb példa a matematika és a fizika
tanítása.
Mivel témám egy kicsit más kategóriába tartozik már ismeretelméleti szinten is, így
eszközül is másokat kell választani – mind a feldolgozás, mind az ismeretátadás során.
A munka egyes fentebb tárgyalt részeinek feldolgozása változatos munkaformákat tesz
lehetővé. Szakkörre gondolok, de nem feltétlenül csak ott lehet használni. Átlagos képességű,
45
érdeklődő fiatalok számára ajánlott a tanári vezetéssel történő feldolgozás, mert a tanár – az
egyetemen kapott képzés miatt – rendelkezik további ismeretekkel is, valamint könnyebben
átlátja az alkalmazott lépések logikai hálóját is. A könyv feldolgozható egyéni munka
keretében is, tanári támogatással. Erre akkor érdemes sort keríteni, ha egy-két érdeklődő akad,
és nincs szakkör. Feldolgozható úgy is, hogy az egyes fejezeteket csoportmunkával diákok
átnézik, és kiselőadásban osztják meg a többiekkel, ám itt a tévedés, félreértés esélyen nagy,
és a munka erre a célra készült a legkevésbé. Napjaink divatos szava a távtanulás és az
internetes tanulás. Ezt szolgálja az irodalomjegyzék végén a tematikus weboldal-lista.
Összefoglalásul elmondhatom, hogy a dolgozat célkitűzését és kérdéseit tekintve nem

a középiskolai oktatás fejlesztését hivatott szolgálni, hanem egy speciális kronológiai kérdés
megválaszolását, mely csak összetett csillagászati, kronológiai, vallási és történelmi ismeretek
együttes megléte esetén vizsgálható és oldható meg. Azonban tapasztalatom szerint a téma
közérdeklődésre tart számot, így közvetve bár, de felhasználható több tantárgy középiskolai
oktatásában is.
46

Hetesi Zsolt-Husvet Eredete

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Hetesi Zsolt-Husvet Eredete

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A HÚSVÉT EREDETE ÉS SZÁMÍTÁSA

- különös tekintettel Üdvözítőnk halálának dátumára -

Írta: Hetesi Zsolt

Témavezető: Dr. Barlai Katalin

I.1. A zsidók naptára és pászka-ünnepe 5

I.2. Az első keresztény húsvét. Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának

I.3. Naptárrekonstrukció Jézus korára 16

I. 4. Hipotézisek Jézus Krisztus kereszthalálának időpontjáról 20

I.5. A húsvét ünneplésének rövid története 31

II. A húsvét számítása 33

II.1. A húsvéti ünnepkör pontos elhelyezkedése az egyházi évben 33

II.2. Táblázat a latin kifejezésekről a húsvét ünnepkörében 34

II.3.A húsvét kiszámítása során használt fogalmak és számok 34

II.4. A húsvét kiszámítása a Gergely-reform előtt 38

II.5. A húsvét kiszámítása a Gergely-féle naptárban 39

I. 1. A zsidók naptára és pászka-ünnepe

Ebben a részben írunk arról a zsidó ünnepről, amely több szempontból is a mi

Zsidó hónap: Babiloni hónap: Helye a mai naptárban:

Niszán 1. = az első tavaszi13 újhold megpillantása után nap??

Sziván 5/6/7. = pünkösd, 50 nappal húsvét után

I. 2. Az első keresztény húsvét. Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának

Jézus Krisztus alakja meghatározó jellegű a keresztény vallások körében. De ki volt ó

1. Az első húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21

2. A másodi húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21.

3. A harmadik húsvét ünnepe, ezúttal Galileában = Niszán 14/15-21

4. A sátoros ünnep Jeruzsálemben = Tisri 15-22

5. A Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben = Kiszlév 25.-étől 8 napon át, tehát átnyúlik

6. A negyedik - egyben utolsó - húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21

I. 3. Naptárrekonstrukció Jézus korára

Ha 24h egyenlő 1 nappal,

Ebből x = (4h +14/60)/24h.

Ha mindent összeadunk 718823,176 napot kapunk eredményül. Most azt kell

január 22. 15:57 január 24. = Sebat 1. 30

I. 4. Hipotézisek Jézus Krisztus kereszthalálának időpontjáról

A) A dies nefastus problémaköre. A 30. év, mint lehetőség

Utolsó előtti nap

Mózes János Szinoptikusok

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy amikor Jézus halálának napját a

30. március 31. ( péntek ) Jézus Jerikóban

30 április 1. szombat (estétől vasárnap) Betániai vacsora

30 április 2. vasárnap Jézus bevonul Jeruzsálembe

30 április 4. kedd A főpapok és írástudók Jézus megöléséről

30 április 3.-5. hétfő - szerda Tanítás a Templomban,

30 április 5. szerda A főtanács újabb tanácskozása

30 április 6. csütörtök Az utolsó vacsora

30 április 7. péntek A keresztre feszítés napja. Húsvét

30 április 8. szombat A zsidó húsvét első napja.

30. április 9. vasárnap Jézus Krisztus feltámadása

"Tiltott nap, ha a három szót ki nem ejti a bíró,

B) A 33. évvel számoló elképzelés

Munkánk témájával kapcsolatban számos tanulmány és könyv látott már napvilágot.

február 25. 9:31 február 27. = Adar 1. 29

augusztus 20. 14:09 augusztus 22. = Elul 1. 29

február 14. 12:04 február 16. = Adar 1. 29

március 4. 5:15 március 6. = Veadar 1. 29

augusztus 28. 7:24 augusztus 30. = Elul 1. 29

február 21. 6:38 február 23. = Adar 1. 29

február 10. 14:34 február 12. = Adar 1. 29

augusztus 7. 3:21 augusztus 9. = Elul 1. 29

február 29. 14:14 március 2. = Veadar 1. 29

február 18. 6:08 február 20. = Adar 1. 29

A naptár elkészítése során nagy figyelmet fordítottunk az alábbi kérdésekre:

1. A csillagászati újhold lehető legpontosabb kiszámítása Jeruzsálem délkörére,