P eter K e n s o k - D ie t r ic h L ey

Házi szerek
és gyógymódok
kislexikona
 Péter Kensok - Dietrich Ley

HÁZI SZEREK ÉS GYÓGYMÓDOK

KISLEXIKONA
HÁZI SZEREK ÉS GYÓGYMÓDOK
KISLEXIKONA

ATHENAEUM KIADÓ
© Bechtermünz Verlag, 1997
Eredeti cím: Altbewahrte Hausmittel (Sanfte Arzneien - einfach
und wirksam)
Fordították: © Csikós Andrásné és R. Keresztény Györgyi
Címlapfotók: Hemző Károly

Felelős kiadó: az Athenaeum Kiadó ügyvezetője

Szerkesztette és a fordítást az eredetivel egybevetette:
Reviczky Béla
Műszaki szerkesztő és borítótervező: Lengyel János
Nyomdai előkészítés: OMIGRAF Kft, Budapest

ISBN 963 85962 1 X

Készült a Kaloprint Nyomdában, Kalocsán,

1999-ben.
Felelős vezető: Illés János ügyvezető igazgató

4
 Az egyszerűi, olcsó házi orvosságok, amelyek hagyománya ko­
rábban nemzedékről nemzedékre szállt, a gyógyszergyártás auto­
matizálása és a gyógyszerek specializálódása következtében egy­
re inkább feledésbe merülnek, pedig számos betegség különö­
sebb bonyodalmak és anyagi ráfordítások nélkül gyógyítható,
mégpedig olyasmivel, ami minden háztartásban megtalálható.
Minden családnak megvan a maga gyógyítási hagyománya;
mindenhol vannak olyan házi orvosságok, amelyeket enyhébb
betegségek és könnyebb sérülések esetén alkalmazunk, anélkül
hogy a modem kémiához, fizikához, biológiához, orvostudo­
mányhoz és gyógyszerészethez értenünk kellene valamit. Ezek­
kel a házi szerekkel talán valóságosan is, de lelkileg minden­
képpen elősegíthetjük a gyógyulást.
Ez a kislexikon nem küldi el olvasóit a természetbe, hogy ott
olyan gyógynövényeket és füveket szedjenek, amelyeknek is­
merete manapság éppoly kevéssé elvárható, mint annak ismere­
te, hogyan működik a testünk. Mi a háztartásban nézünk körül
és azt a kérdést tesszük fel, mi segíthet a különféle megbetege­
déseknél és sérüléseknél azon tárgyak és élelmiszerek közül,
amelyekkel nap mint nap találkozunk. Ilyen módon például
egyes ételek, fűszerek és italok tápértékükön felül egészségfenn­
tartó szerré is válnak. Előfordul majd, hogy azt ajánljuk: men­
jen el a patikába vagy fitotékába, ahol be lehet szerezni egyik
vagy másik gyógyfilvet, amelyek régen minden háztartásban
megtalálhatóak voltak. De ilyesmire csak kivételes esetben ke­
rül majd sor.
Házi orvosságaink listája természetesen nem lehet teljes, hi­
szen „ahány ház, annyi szokás”. A panaszok és a tünetek per­
sze azonosak, függetlenül attól, ki hogyan találkozik a működé­
si rendellenességgel. Egy-egy betegség sokat veszít ijesztő jel­
legéből, ha felismerjük, mi az és be tudjuk sorolni valahová.
Ezért, mielőtt a lehetséges gyógymóddal foglalkoznánk, először
mindig a tüneteket üjuk le.

5
 Aki házi szerrel próbál meg segíteni baján, jobban megisme­
ri szervezetét és megtanul jobban bízni benne. Ehhez tartozik az
önbizalom is, amely nélkül csak lassan, fokozatosan fedezzünk
fel egy-egy szert. Alternatív terápiaként használhatjuk ezeket a
házi szereket minden, itt leírt tünetcsoport esetén, vegyük azon­
ban számításba, hogy ezek a tünetek komoly betegség jelzői le­
hetnek, vagy nagyobb betegséget is okozhatnak. Ilyenkor nél­
külözhetetlen az orvos vagy természetgyógyász személyre sza­
bott tanácsa. Aki házi orvosságot alkalmaz, szinte magára vál­
lalja azt a felelősséget, amelyet eddig az orvosokra hárított. Ezért
mindig figyelembe kell vennünk, hogy az öngyógyítás kocká­
zattal jár. Még abban az esetben is, ha „csupán” házi orvossá­
gokat használunk. Könyvünk tehát alternatív terápiákat tartal­
maz, amelyeket orvosunkkal vagy természetgyógyászunkkal
megbeszélhetünk.
Amikor a zerbsti Zacharias Dörffer 1613-ban újra közzétette
Válogatott orvosságok és műfogások hat könyvben című művét,
a darmstadd házi orvos, Johann Konrad Ratz, ezt írta a beveze­
tésben:

Hogyha betegség kínozna,

S hirtelen nem lelsz doktorra,
Bízd magad ezen lapokra,
S oly írt keress a bajodra,
Mi néked esmerős volna,
S nem válna sose károdra.
Ha úgy téssz, ahogy itt elmondja,
Nem lesz épséged elrontva.
Elméd idegen dolgokra
Ne hajlítsd, könyvünk ezt mondja.

Ezzel mi is egyetértünk. Aki bizonytalan abban, hogy segí­

tenek-e a javasolt szerek illetve gyógymódok, mindenképpen
kérdezze meg orvosát, természetgyógyászát vagy gyógyszeré­
szét. Ha ők nem tudnak hihető ellenérveket felhozni, de úgy vé­
lik, hogy nem fog ártani, próbálja ki és ajánlja másnak is a szert,
ha segített. Ez is elősegíti ugyanis az orvostudomány és a népi
gyógyászat közötti párbeszédet.
Szeretnénk, ha házi szerekről szóló könyvünk minden gyógy­

6
szeres szekrénykébe bekerülne, persze csak elolvasása után.
A háztartásban megtalálható gyógyszerek egyik tulajdonsága
ugyanis, hogy nincsenek könyvtárakba elrejtve, hanem környe­
zetünkben és tudatunkban élnek, és viselkedésünkben is meg­
határozó szerepet töltenek be.
Egy etnológus-újságíró és egy természetgyógyász vállalko­
zott arra, hogy a bevált házi orvosságokat az egyes betegségek
szerint csoportosítva összegyűjtse, és közkinccsé tegye. A konk­
rét természetgyógyászati javallatokon kívül kitérőt tesznek
egyes népek gyógyítási kultúrájába, aminek keretében különfé­
le népek betegségről illetve egészségről alkotott nézeteit és
gyógyítási gyakorlatát is megismerhetjük.
Peter Kensok (szül. 1959) etnológiát, néprajzot és új­
ságírást tanult Münsterben és Los Angelesben. Tanulmányai be­
fejezése után egy napilapnál dolgozott, ma pedig szabadúszó új­
ságíró, emellett könyveket ír a szabadidő, az utazás és a néprajz
témaköreiben. A népi gyógyászat az utóbbi években lett tudo­
mányos munkájának fontos területe. Dietrich Ley (szül. 1949)
először banktisztviselő volt, ma pedig természetgyógyászként
dolgozik; Stuttgartban saját rendelője van.

Az eredeti és a magyar kiadó

 A szerzők előszava

A házi orvosságok az „élő kultúijavak” körébe tartoznak. Olyas­

mik, amelyek újra és újra elvarázsolnak minket, megnyernek
maguknak. Mindenki ismer egy-egy ilyen szert, amelyről vala­
mikor rokontól, ismerőstől vagy utazáson, vagy másutt hallott,
és amely valóban használt neki. Könyvünk a mai népi orvoslás
kézikönyve, melyet szeretnénk tovább gondozni, bővíteni. Ezért
örülnénk, ha Ön olyan házi orvosságot tudna említeni, amelyet
ez a könyv nem tartalmaz. Talán még emlékszik arra is, ki és
mikor, milyen körülmények között adta Önnek azt a bizonyos
ötletet. (Javaslatát a kiadókon keresztül juttathatja el hozzánk.)
A betegségek gyógymódját legjobb tudásunknak megfelelő­
en és lelkiismeretünk szerint írtuk le. Az esetleges egészségká­
rosodásokért azonban sem a szerzők, sem a kiadó nem tud fe­
lelősséget vállalni.
Köszönetét mondunk Annette Hilschenz belgyógyász szak­
orvosnak, a tünetek és a házi szerek gyűjteményének lektorálá­
sért és azért a nyitottságért, amelyet a népi megfigyelésekkel
szemben tanúsított; Reinhard Kühfufínak (Sindelfingen) pedig
azért, hogy a természetgyógyász szempontjából ellenőrizte az
adatokat.
A házi szereket és a tüneteket a betegségek és ellenszereik”
és a „Gyógyhatású szerek a háztartásban” című fejezetekben
döntő többségben Dietrich Ley gyűjtötte össze. A könyvnek ezt
a részét szüleinek, Heinz és Lőre Leynek ajánlja.

Stuttgart, 1996. március

Peter Kensok, Dietrich Ley
 Házi szerek és gyógyszerek

A kisebb megbetegedések és sérülések mintegy 75-90%-át nem

kezeli orvos, pedig a legtöbb országban jelentős összegeket
fordítanak az egészségügyre. Legszívesebben tehát magunk se­
gítünk bajunkon, és ezzel azt a viselkedést követjük, amelyet
minden kultúrában világszerte: a szakembert (az orvost, a
gyógyszerészt és a természetgyógyászt) csak akkor keressük fel,
ha házi szereink már nem váltak be.
A betegségnek azonban nem csak biológiai okai vannak: tár­
sadalmi és kulturális jelenség is, mint ahogy arról az utolsó fe­
jezetben olvashatunk. Abban a részben majd más országokba,
más népekhez, gyógyítókhoz és varázslókhoz látogatunk el. Ha
más kultúrákkal foglalkozunk, jobban megérthetjük a betegség­
hez való viszonyunkat, hiszen: „Mindig szem előtt kell tarta­
nunk, hogy az orvoslás nem természettudományos disciplina,
sem absztrakt, sem alkalmazott formájában. A betegségek le­
küzdésében a természettudomány módszereit alkalmazzuk, de
az orvoslás, mint olyan, inkább a társadalomtudományok köré­
be tartozik, mivel célja társadalmi jellegű, tevékenysége a tár­
sadalmat szolgálja.” Henry Emst Sigerist fogalmaz így az ar­
chaikus gyógyító művészetről és a természeti népek gyógyító
módszereiről szóló tanulmányában (A History of Medicine. /.,
Primitive and Archaic Medicine. New York, 1951.).
Mint minden gyógyászati tevékenységet, a mi egészségügyi
rendszerünket is gazdasági, politikai és jogi szempontok határoz­
zák meg. Megfázás és láz esetén azonnal lábszárborogatással és
meleg fürdővel próbálunk enyhíteni a fájdalmakon, de csak az
orvosnak van joga arra, hogy igazolja a hosszabb munkaképte­
lenséget, amit aztán a munkáltató elismer. Ezért mindenképpen
el kell hívnunk az orvost vagy el kell mennünk a rendelésére.
Mindkét fél számára sokkal egyszerűbb ilyenkor a gyógyszeres
szekrény kínálatából választani, mint házi szereket használni.
Minthogy nálunk a fehérköpenyes szakembernek tekintélye
van, s úgy tekintünk rá, mint a természettudományok földi kép­

11
 viselőjére, túlságosan is könnyen tesszük felelőssé őt testün­
kért. Szubjektív módon nem is érezzük betegnek magunkat, ha
azonban egy orvos természettudományos vizsgálatokkal bebi­
zonyította, hogy bizonyos értékek kívül esnek a normál tarto­
mányon, akkor menthetetlenül azok vagyunk. Ez lehet áldás és
átok is.
A páciensek növekvő száma a természetgyógyászok klientú­
rájában arra utal, hogy az ezoterikus öngyógyítások, az inga, a
bioenergia, az önismereti csoportok, a pszichoterápia és más
testgyógyító módszerek iránt erős az érdeklődés, ami a hivata­
los gyógyítás egyfajta kritikája. Annak a természettudományos
orientációjú egészségügyi rendszernek a kritikája, amelyben az
ember személyiségét kevesebbre értékelik, mint a mérési ered­
ményeket. Különösen azok az alternatív mozgalmak, amelyek
egészségünkért lépnek fel, jelzik azt, hogy társadalmunkban
egyre több hiányzik abból, ami jó közérzetünket biztosítja.
A beteget komolyan kell vennünk, s ezért senki sem feltéte­
lezheti, hogy valaki „szabad akaratából” választja a beteg sze­
repét. De feltűnő, hogy a valószínűleg lelki eredetű, orvos ál­
tal is kezelt betegségek aránya 50-70%-ra tehető. A betegség
ily módon reakció lehet azokra a körülményekre, amelyeknek
az ember ki van szolgáltatva, s amelyeket megváltoztathatat­
lannak tart.
Ha a beteg ilyenkor betegsége panaszait gyógyszerekkel akar­
ja megszüntetni, alternatívaként választhatja az ősrégről ránk ha­
gyományozott házi szereket, s ez az alternatíva biztosan kímé­
letesebb, mint a pszichés betegségek gyógyszerei és az altatók,
az atomkor nyugtatói.
Őseink, ha már „kifogyott a tudományuk”, öregekhez, javas-
asszonyokhoz, pásztorokhoz, vadászokhoz, később pedig pa­
pokhoz is fordultak sebesüléseikkel és betegségeikkel. Ezek
igen pontosan megfigyelték a természetet és kikísérletezték azo­
kat a szereket, amelyeket ma házi szerek néven ismerünk.
Érdekes módon a jelenlegi orvostudomány is ebből alakult
ki, de azzal az igénnyel lépett föl és azon igyekezett, hogy
egyeduralkodó legyen a gyógyításban. Már maga a tény, hogy
a papok - ahelyett, hogy szóban adták volna tovább - elkezd­
ték feljegyezni tudásukat, elindította az emberek és gyógyke­
zelésük közötti elidegenedés folyamatát. A tudás nagy része

12
szükségszerűen a könyvekben maradt, s így sokak számára nem
volt már hozzáférhető, mivel nem mindenki tudott írni és ol­
vasni. S ha tudott is, nem biztos, hogy megnyíltak előtte a
könyvtárak.
Mégis a könyvekből és az orvosi gyakorlatból sok minden
utat talált az emberekhez, de ezek mindenekelőtt családon be­
lül, szóban terjedtek tovább. Néhány kézműves céh az orvostu­
dománnyal párhuzamosan még ki is fejlesztett és tökéletesített
is gyógymódokat - valószínűleg anélkül, hogy az egyik a má­
sik módszeréről tudott volna. Tehát nemcsak a lengyel fazeka­
sok ismerik olyan jól az agyagot, hogy azzal sebeket és ekcé­
mát tudnak kezelni. Egy bizonyos agyagfajta hatását már évszá­
zadokkal Krisztus születése előtt felismerték görög orvosok is.
Valószínűleg ők voltak az elsők, akik a gyógyerejű terra
Lemniát (a Lémnosz szigetéről származó földet), illetve a terra
sigillatát (lepecsételt földet, ugyanis a csomagolás le volt pecsé­
telve) árulták. E hagyomány szerint készülnek a modem föld­
csomagok, és az ő tapasztalataik alapján történik a gyógyiszap-
pal való kezelés is.
Az a tény, hogy a gyógyítás ismerete pénzt hozhat, és hogy
egy orvosnak a gazdaság keretein belül kell gondolkodnia, ár­
tott a házi szereknek. Ezek szinte semmibe sem kerülnek, és csak
akkor találunk nekik piacot, ha azoktól elidegenítjük, akik fel­
fedezték őket. Másképp megfogalmazva: annak, aki terra Lem­
niát gyógyszerként szeretne lengyel fazekasoknak eladni, elő­
ször meg kellene győznie őket arról, hogy semmit sem értenek
az egészséghez és az agyaghoz.
Pedig eredetileg csak laikusok gyógyítottak kényszerűségből
és a gyógyító segítség utáni törekvésből. Mindenütt a világon
régóta használtak már házi szereket, mielőtt még egyáltalán lét­
rejött volna a mai értelemben vett természettudomány. Végül is
az ember nemcsak kulturális lény, hanem a természet egyik al­
kotóeleme is, és akkor is a túlélésre törekszik, ha nincs a közel­
ben orvos vagy más gyógyító szakember.
A házi szerek kutatásának mozgatórugója tulajdonképpen bi­
zonyos ösztönösség lehet. Hogy az agyagnál maradjunk: az ál­
latok is ezzel gyógyítják sebeiket. A macskák ösztönösen fede­
zik fel az agyagos földet; az elefántok porral szórják be magu­
kat, így űzik el a rovarokat, s szárítják ki sebeiket. A kutyák fü­

13
vet esznek, ha elrontották gyomrukat, és hányni akarnak. A nők
olyan ételeket kívánnak, amelyek keserű ízűek (például keserű
italokat isznak, vagy uborkát és heringet esznek), ha az anyag­
cseréjük a terhesség alatt megváltozik. Johann Dietz, Nagy Fri­
gyes (1620-1688) sebész orvosa ezt a következőképpen foglal­
ta össze: „Amit a természet oly mohón vágyik, az az Ön
gyógyírja!” És a népi gyógyászat mindig jól Figyelte meg, mire
is vágyik oly mohón a természet.
A tudományos gyógyászat nagyobb igényű, mint a népi
gyógyítás, feltéve hogy a mai filozófiát és természettudományt
úgy fogadjuk el, mint megdönthetetlen szükségszerűséget vala­
mi hatásmechanizmusának kutatásában. A tudományos gyógyá­
szatban a tapasztalatok és a vallásos-mágikus elképzelések sem­
mit sem érnek. Ott objektív, ellenőrizhető és mérhető eredmé­
nyekre van szükség.
A világot a népi gyógyászat is meg szeretné magyarázni a
maga módján, és erre a tudásra építi a házi szerek rendszerét.
A laikus azonban másképp gondolkodik, mint a természettudo­
mányosán képzett és szakosodott orvos. Ugyanúgy pontosan fi­
gyeli meg a jelenségeket, hasonlóan éles logikát használ a diag­
nózis és a terápia felállításakor, még ha módszerei a természet-
tudósétól eltérőek is, s gyakran a hit is befolyásolja őt.
így tehát a legtöbb kultúra a világegyetemet másként interpre­
tálja, mint a tudósok, s ez oda vezet, hogy elődeink viselkedé­
se és orvostudománya manapság elég talányosnak tűnik fel
nekünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy házi szer jobbá
válik azáltal, hogy modem módszerekkel vizsgálják és új néven,
receptre írják fel.
Néprajzi indítékból azt is meg kellene vizsgálnunk, vajon nem
szegényedik-e el gyógyító kultúránk, ha a tudományos felfogás
válik mindenütt meghatározóvá. Ez a kérdés mindenekelőtt azért
vetődik fel, mert a házi szerrel való gyógyítás eredményességét
még mindig nem lehet a tudomány módszereivel igazolni. Az
érintettek érdekében mégis hangsúlyozni kell a kezelés szubjek­
tív módon átélt sikerét, bármilyen legyen is maga a kezelés.
A népi gyógyászat tapasztalati jellegű és legfőképpen hagyo­
mányokon alapuló. A tudományos gyógyítás ezzel szemben el­
magyarázza - bármely népi hittől függetlenül - a betegség okát
és a gyógyszerek hatását.

14
 A népi gyógyítás és a természettudományos gyógyászat kép­
viselői nemcsak tanultak egymástól és nemcsak azonos célt
szeretnének elérni (bár különböző eszközökkel). Egyformán
függenek „a korszellem, a természet és kultúra, a vallás és po­
litika, a társadalom- és természettudományok állandó változá­
sától.” A tudományos gyógyítás azonban mindig jobban füg­
gött, függ ma és függ a jövőben is a gazdaságtól, mint a népi
gyógyászat.
A legújabb egészségügyi reformok is azt példázzák, mennyi­
re hat jólétünkre a politika és gazdaság, és hogyan kívánják ezek
elérni, hogy viselkedésünk megváltozzék. Ez azonban csak ak­
kor sikerülhet, ha kultúránkban megváltoznak az anyagi és az
eszmei értékek.
A megelőző vizsgálatok például súlyos betegségek hatásától
kívánnak megvédeni bennünket. A valódi megelőzésnek azon­
ban élelmiszereink előállításánál kellene kezdődnie, vagy vég­
ső soron minden fogyasztási cikk előállításánál. Ezért volt kép­
telenség, hogy még az 1990-es évek közepéig gyártottak freon
hajtógázt (Németországban - a szerk.). Pedig már évek óta tud­
ták, hogy a fteon megtámadja azt az ózonréteget, ami a káros
sugárzástól véd bennünket. Engedélyezték, hogy a régóta kike­
rülhetetlen tilalom ellenére még néhány évig a hasznot lefölöz­
zék - a természet rovására. Csak legújabban merült fel annak az
igénye (s még a német parlament is foglalkozott vele), hogy a
légi közlekedésnek a légkörre gyakorolt hatását ellenőrizni,
vizsgálni kellene. Ezek a hangok mégis újra elnémultak. A légi
közlekedés elsőrendű gazdasági tényező. És az utazás, amit a
repülés lehetővé tesz, önmagában véve érték és státusszimbó­
lum. Alig néhányan gondolnak arra repülés közben, hogy árta­
nak a környezetnek, legalábbis kevesebben, mint az autósok kö­
zül, akik az autót több mint 50%-ban szabadidős célokra, s így
feleslegesen használják. Dicsérendő ugyan „a környezetkímélő
turizmus”, de annak pozitív hatását sokszorosan lerontja, hogy
az órák hosszat tartó oda-vissza repülőutak (például Kubába és
hasonló távolságokra) sokkal több káros anyagot bocsátanak ki
a sztratoszférába, mint ha valaki egy éven át, nap mint nap au­
tóval megy a munkahelyére, mondjuk Hamburgból Frankfurt­
ba. További példa a költséges eldobható csomagolás, amely el­
len manapság már egyre erőteljesebben lépnek fel. De ezekhez

15
 is még mindig hatalmas mennyiségű nyersanyagot használnak
fel, megsemmisítésük pedig már a természet rendjébe való be-
leavatkozás, amelynek következményei - az ember számára is
- beláthatatlanok.
További példa a gazdaság és egészségügy összefonódására az
oltási rendszer. A Német Szövetség a Vírusbetegségek Legyő­
zésére és a Német Vörös Kereszt 1989-ben a „Minden gyerek­
nek háromra van szüksége” szlogennel hirdette meg a kanalas
oltást. És a plakátokon 17 gyerek apellált a szülők lelkiismere­
tére, javasolva, hogy mégis vigyék el őket az oltásra, és így óv­
ják meg őket a gyermekbénulástól.
Időközben megkérdőjeleződött, hogy a gyermekek érdekében
folytatott oltási kampányok a mi szélességi fokunkon és a nyu­
gati iparosodott világ életkörülményei között elérik-e céljukat.
Néhányan ugyanis meg vannak győződve arról, hogy ez nem
más, mint játék a félelemmel, és hogy az oltástól károsodott
gyermekek száma ma már nagyobb, mint azoké, akik a jelenle­
gi kezelési lehetőségek ellenére megbetegednének, ha nem len­
nének beoltva. Mindenesetre csak a kanalas oltás évente 22 mil­
lió márkába kerül a német egészségügyi szervezeteknek. (És
évenként 24 milliót adnak ki a diperté, a tuberkolózis, a kanya­
ró és a rubeola elleni oltásra.) Az oltóanyagok gyártóinak min­
denképpen megéri az „oltási láz”, és minden olyan újságcikk­
nek örülnek, amely a német állampolgár „oltási fáradtságát” el­
oszlatja.
Mégis túlságosan egyszerű lenne a gyógyszeripart hibáztatni
az egészségügyi szektor fogyatékosságaiért. Mindig annak meg­
felelően termel, ami az igény, bár ezt gyakran saját maga ger­
jeszti reklámhadjárataival, de eközben nem mulasztja el egyet­
len jól bevált népi gyógyszer gyártását sem.
Minket tehát a gyógyszeripar hozzászoktatott ahhoz, hogy
néhány izolált kémiai alkotóelem felhasználásával tartsuk fenn
egészségünket, s ez kétségkívül lehetővé teszi a legszüksége­
sebb mennyiségű adagolást, s ez nagy előnye a gyógyszerek­
nek. De valami nincs rendben, ha például könnyen bekapható
vitaminkészítmények helyettesítik a változatos étkezést, a zöld­
séget vagy gyümölcsöt. Pedig a Nap érlelte gyümölcsök, ame­
lyek a mi éghajlati viszonyainkon bőven teremnek, vagy maga
a hagyma és a savanyú káposzta sokkal természetesebben fe­

16
dezi C-vitamin szükségletünket, mint bármely gyógyszergyári
készítmény. Miért megyünk mégis inkább a patikába, mint
a piacra?

A népi gyógyászattól való elidegenedés nem a legújabb idők

jelensége. Néhány példa erre:

Gyűszűvirág
A gyűszűvirágméreg eredetileg régi angol házi szer volt vízkór
ellen. Miután William Withering tíz éven keresztül kipróbálta,
1785-ben hivatalosan is bevezette a tudományos szívgyógyá­
szatba. Ma ezt a szert digitális néven árulják a gyógyszertárban,
de alig van már valaki, aki ismerné az eredetét. Azok közül, akik
fogyasztják, csak kevesen értenek latinul.

Kinin és szalicilsav
A váltóláz Dél-Európában elég széles körben el volt terjedve.
Az emberek szenvedtek a rendszeresen fellépő magas láztól és
kétségbeesésükben mandulamagokat fogyasztottak, amelyekbe
a misztikus „abra, fara, sacra” szavakat vésték be. Nem tudták,
hogyan teljed a fertőzés, hanem a rossz levegőben, a mai áriá­
ban vélték megtalálni a fertőzés okát.
Másképp volt ez Peruban. Del Chinchon grófnő 1638-ban sú­
lyosan megbetegedett; férje, a spanyol kancellár elhívta az
összes létező orvost, de egyik sem tudott a grófnőn segíteni. Ak­
kor a gróf tudomást szerzett egy régi limai népi gyógyszerről,
amelyet időközben már a jezsuita misszionáriusok is használ­
tak. A jezsuiták a grófnőnek a kinacseije kérgéből készült főze­
tet adtak. Az őslakosok a kérget,jó kéregnek”, kina-kinának ne­
vezték, és a grófnő meg is gyógyult tőle. Később a vegyészek
kivonták belőle a kinin lázcsillapítót. Elsősorban a homeopátia
megalapítója, Sámuel Hahnemann (1755-1834) kísérletezett ki­
ninnel és alkalmazta lázcsillapításra.
Amikor Napóleon kontinentális zárlatot rendelt el, akkor ez­
zel a növényeknek a gyarmatokról történő importját is megtil­
totta. Kényszerűségből ezért újra elővették az őshonos fűzet
(salix), amelyet a népi gyógyászat már régóta házi szerként is­
mert. Levelét többek között belső fájdalom és láz csillapítására
alkalmazták. A betegek ehhez mágikus verseket énekeltek és kö­

17
rülugrálták az áldott fát. Talán ez a hit is fokozta a szer hatását,
vagy a fűzfa alatti levegő belégzése is, ezért láz esetén fűzfa­
ágakat aggattak fel a beteg szobájában. A fűzfakéreg valóban
tartalmaz szalicilsavat, amelyet egy lipcsei vegyész később mes­
terségesen előállított: ez manapság aszpirin néven széles körben
alkalmazott gyógyszer.

Jód
Már régóta alkalmaztak algából és tengeri moszatból készült fő­
zeteket golyva ellen. A parasztok és a halászok számára nem az
volt a fontos, hogy ismerjék a szer természettudományos ma­
gyarázatát, hanem megelégedtek azzal, hogy hasznosnak bizo­
nyult. 1811-ben azután az algákban és a tengeri moszatban ki­
mutatták a jódot, amelyet 1820-ban egy genfi orvos a gyakor­
latban is elkezdett alkalmazni.

E - szívbetegségek, váltóláz és golyva elleni - házi szerek

esetében alig gondolunk már elődeink gyógyító tudományára,
akik a környezetükben meglévő, csekély lehetőséggel tudtak -
és kellett is, hogy tudjanak - magukon segíteni. Szigorúan vé­
ve szereik révén először gyűszűvirágmérget, szalicilsavat, kinint
és jódot alkalmaztak, de függetlenek voltak az orvos és a gyár­
tók által megtisztított termékektől, ha kina-kinát, fűzfakérget,
moszatot és algákat vettek magukhoz. Kellene erre gondolnunk
és ebből tanulnunk egy olyan korban, melynek jelszava - „fo­
gyasztói igény a fájdalommentes életre” - elég kérdéses.
Ez a megfogalmazás 1989. február elején hangzott el a stutt­
garti 24. orvostudományi konferencián. A kifejezésben az a ma­
gatartás is megfogalmazódik, ahogy manapság az egészséghez
viszonyulnak. Dr. Volker Faust, a ravensburg-weissenaui tarto­
mányi pszichiátriai kórház professzora a következő ponttal kap­
csolatban fejtette ki kételyeit: „A beteg azt akarja, hogy az or­
vos a kezébe adja a receptet. A háziorvos szerepe olyan lesz,
mint a bádogosé egy üzemi balesetnél.”
Az orvosok részben maguk is felelősek ezért a helyzetéit. Az
orvosi szakma felfogása azt igényli, mintha csak az orvosok len­
nének képesek arra, hogy helyesen lássák a gyógyszer és a be­
tegség közötti összefüggéseket. így egyre nagyobb lesz az or­
vos és az egyszerű emberek, valamint a hivatalos gyógykezelé­

18
 sek és a házi szerek közötti szakadék, s az utóbbiakat általában
csak akkor alkalmazzák, ha azt az orvossal megbeszélték. Kü­
lönben mi is ezt ajánljuk elsősorban, és mivel már a betegség és
a gyógyító szerek közötti összefüggések ismeretét sem lehet lé­
nyegében feltételezni - ez vonatkozik a természetgyógyászati
értelmezésekre is.
Számos betegség latin elnevezése és a receptek latin nyelvű­
sége is elősegítette ennek a helyzetnek a kialakulását, aminek
következtében az embernek nem lesz elég önbizalma ahhoz,
hogy kisebb panaszok esetén segíthessen magán. Az idők folya­
mán a betegnek az orvostól és a természetgyógyásztól való füg­
gése egyre nagyobb lett, néha életre, néha azonban halálra is,
ahogy ezt George Bemard Shaw „Az orvos dilemmája” című
komédiájában mulatságosan, leleplező módon ábrázolja. Shaw
olyan orvosokat mutat be, akik úgy vélték, hogy rendelkeznek
a beteg gyógyításához szükséges eszközökkel. Az egyik orvos
vitázik a másikkal, mindegyik koncepciója önmagában véve
megalapozott, úgy látszik, hogy mindegyiknek igaza van. Mi­
vel azonban egyik sem gyógyítja meg a beteget, így végső so­
ron egyiknek sincs igaza: a beteg meghal, mert éppen az az or­
vos, aki neki valóban segíthetett volna, beleszeret a beteg barát­
nőjébe, és így a legkevésbé sem érdekelt a gyógyulásában. A nő
azonban a temetés után mégis egy másik férfit választ, az orvos
pedig így menti föl magát: „Hiszen így teljesen önzetlen gyil­
kosságot követtem el!”
A zseniális, mégis gunyoros Shaw számára az orvos is csak
egy ember, és érdekei fontosabbak, mint a beteg egészsége.
Shaw a darabjában „lefolytatott” társadalomkritikai vizsgálat
végén arra a következtetésre jut, hogy az egyetlen igazi orvos
az, aki a betegétől nem függ. Legalábbis aktuális marad az if­
jabb Philemon, görög komédiaszerző (Kr. e. 300 körüli) sóha­
ja: „Milyen rossz dolga lenne minden orvosnak, ha senki sem
érezné betegnek magát.”
Valószínűleg ez a függőség is vezethetett ahhoz, hogy olyan
kevés orvos javasolja a házi szereket. A természetgyógyászat
ugyanis mindig sokkal demokratikusabb volt, mint a hivatalos
gyógyászat, vagy amilyenek a mai természetgyógyászok és
pszichológusok lehetnek. Már a hippokratészi eskü sem csak
arra kötelezte az orvosokat, hogy lelkiismeretesek és bizalom­

19
ra méltóak legyenek, hanem arra is, hogy tudásukat csak egy­
más között, gyermekeiknek és kiválasztott személyeknek adják
tovább.
Miért kellett azonban az orvosoknak ilyen tudással rendel­
kezni, azt alkalmazni és továbbadni, ha épp ennek a követel­
ménynek nem lehetett eleget tenni?
A házi szerekkel kapcsolatos ismeretek az orvossal kritikusan
együttgondolkodó partnerré tesznek bennünket. És mielőbb
szükség van arra, hogy ismét azok legyünk, mert a mai orvos-
tudományba és a gyógyszeripari készítményekbe vetett hit azt
is eredményezte, hogy állandó orvosi ellenőrzés nélkül egyre
több ember képtelen arra, hogy egészségesnek érezze magát.

20
 A legjobb házi szer
az egészséges életmód

„Ha olyan problémával szembesülsz,

amelyre van megoldás,
akkor nem kell aggódnod.
Ha azonban nincs lehetőség a megoldásra,
akkor az aggódás nem segít. ”
(Dalai Láma)

Senki sem szereti azt, ha valamit előírnak neki. Már ezért is ne­
héz dolog az egészséges életmódról beszélni. A legtöbben tud­
ják azt, hogy például a dohányzás, a zsíros ételek fogyasztása
és a kevés mozgás ártalmas. Tudatában vannak annak, hogyan
őrizhetnék meg egészségüket - mégsem teszik meg azt. A tu­
dás tehát önmagában nem elegendő, a beállítottság, a belső tar­
tás az, ami döntő. Ezzel kapcsolatban szögezzük le:

• A tudásból először tett lesz, és a tett csak a megfelelő élet-

szemlélettel válik hatékonnyá.
• Senki sem tud valakit valamiről meggyőzni, ha ő maga nincs
meggyőződve a dolog helyességéről. És testünk az egyik legna­
gyobb kritikus.
• Aki pozitívan szemléli az életet, és akiben van életöröm, az
a testi és lelki terhekkel és bajokkal könnyebben birkózik meg.

Az életszemlélettől függ, hogy az egészséges életmód való­

ban pozitív hatást gyakorol-e az egészségre. Hiszen még a leg­
jobb diéta hatása sem lesz tartós, ha az ember nem szeretne va­
lóban lefogyni. Az egészség voltaképpen a testi állapot megtar­
tása, nem pedig maga az állapot. Elődeink szemében az számí­
tott egészségesnek, aki a munkára, a szerelemre és az élveze­
tekre egyaránt képesnek bizonyult.
Régebben bárkinek a hogylétét jól körülhatárolható, termé­

21
szettudományos jellegű normákkal lehetett jellemezni, amelyek­
nek sok millió ember megfelelt, még ha bizonyos eltérés az át­
lagtól elfogadható volt is, hiszen nincs tökéletesen egészséges
ember.

• Napjaink gyorsabban élő, magasabbra és messzebb jutó,

gazdagabb és hatalmasabb embere nem feltétlenül egészsége­
sebb. A fejlett ipari társadalmakban az életfelfogás, az életszem­
lélet kisebb jelentőséget kap. Ennek okát abban kell keresnünk,
hogy mindennél jobban a teljesítményközpontú gondolkodás ke­
rült előtérbe. Sokáig tart, míg rájövünk: az az ideológia, mely
szerint az ember egyre gyorsabb, gazdagabb és hatalmasabb sze­
retne lenni, egyre magasabbra és messzebb szeretne eljutni, tu­
lajdonképpen ártalmas és hiábavaló. A technikai tudást, a raci­
onális gondolkodást messze elébe helyezik az érzéseknek, a
nyugalomnak és elmélkedésnek. Az emberek többsége elszige­
telten, de túl aktívan él egy személytelen technológiájú környe­
zetben, amilyen például a gyógyászatban is a különböző beren­
dezések és gépek világa.
A társadalmi értékítélet és az állandóan sulykolt életszemlé­
let jelentős hatással van az egészségre. Szinte bizonyos, hogy a
betegeknek több mint a fele pszichoszomatikus panaszok miatt
ül a rendelők váróhelyiségeiben, és a felírt gyógyszereknek leg­
alább 30%-a csupán a placebo hatás révén gyógyít.
Ezek a számok a társadalom olyasféle fejlődési irányát jelzik,
amely ártalmas az egészségre. Míg régebben oly sokan a vallás­
ban kerestek és találtak menedéket, ma számos intézménynek
és társulásnak kell abban segíteni, hogy az ember a társadalom­
ban megtalálja a helyét. De ahhoz, hogy valaki meggyógyuljon
és egészséges is maradjon, nem csak tablettákra van szükség.
Az is elengedhetetlen, hogy egy közösséghez tartozónak érez­
zük magunkat, hogy egy csoporttal azonosulni tudjunk.

• Az ember társadalmi lény, de egyéniség is. Ezért beteged­

nek meg azok, akiknek identitása valamiért veszélybe kerül -
ezt hívják a „gyökértelenség szindrómájának”. Ez a jelenség pél­
dául a kivándorlók és áttelepülők, vagy éppen a menekültek ese­
tében orvosilag bizonyított tény. Ez a fogalom igen sok, egész­
séggel kapcsolatos zavart foglal magába. Angliában például

22
 emiatt létrehoztak egyfajta kultúrpszichiátriai rendszert, mely
éppen az etnikai kisebbségek lelki eredetű betegségeivel foglal­
kozik: az afrikai bevándorlók ugyanis testileg és lelkileg más­
képp reagálnak a megszokott környezetüktől való elszakadásra,
mint az ázsiaiak.
Az ember, mint társadalmi lény közeledik a többi emberhez,
és hagyja, hogy azok hozzá közeledjenek. De mint egyénnek el
kell fogadnia saját és embertársai egyéniségét.
Ebbe beletartozik az is, hogy szükségleteit érzékeli, azokat el­
fogadja, és azoknak eleget tesz, mégpedig anélkül, hogy mások­
nak ártana, vagy azoknak az élet élvezésére és elégedettségre
való azonos jogát megsértené.
Az egészséget az életlehetőség, az életkedv és az életközös­
ség befolyásolja. Hogy ezeknek a tényezőknek milyen nagy a
jelentősége, arról tanúskodik a betegek búcsújárásainak vallási
és misztikus magyarázatoktól mentes értelmezése:
»Először egy alapos környezetváltozásnak lehetünk tanúi,
hogy a betegségtudatától begubódzó egyén kiszakad a minden­
napi szenvedései közül, és egy reménykedő és céltudatos közös­
ség hatása alá kerül. A többség számára a tisztán testi jellegű
zarándokút tulajdonképpen egy szabad levegőn lefolytatott ke­
zelést jelent, amelyben kedvezőtlenebb körülmények között, hi­
ányosabban táplálkozva lehet részesülni. Az ily módon már
megváltozott - a természetgyógyászat szóhasználata szerint -,
„salaktalanított” emberre hatalmas hatást gyakorol egy kegyká­
polna, az imameghallgatásokat megörökítő képek és táblák, a
lenyűgöző körmenetek, az elbűvölő környezet, a könyörgések,
imák monoton zengése, ahogy azt oly sok helyen átélheti a lá­
togató. Ha csupán az egyértelműen külsődleges és technikai jel­
legű dolgokat vesszük tekintetbe, akkor itt a modem természet-
gyógyászat klasszikus elemeit fedezhetjük fel: a világtól (a kör­
nyezettől) való elfordulást, a mozgást, a levegő és a Nap hatá­
sának élvezetét, a verejték-kiválasztás növekedését, a gyógyító
böjtölést, valamint a verbális, a képi és az önszuggesztió nagy­
szerű formáit. Az pedig kétségtelen, hogy itt, ahol az ember leg­
nagyobb energiái, a vallásos erők szabadulnak fel, olyan csodá­
latos változásokat lehet elérni, amelyeket ezeknek a gyógyító el­
veknek emberek által kigondolt alkalmazása révén (legalábbis
ilyen mértékben) nem lehet elérni.«

23
 • A fő halálozási okok magyarázatát az élettel kapcsolatos ma­
gatartásformákban kell keresni. Az emberek fele szív- és vérke­
ringési megbetegedésben hal meg, minden ötödik ember daga­
natos betegségben, minden huszadik pedig légúti és anyagcse­
re-megbetegedésben, illetve közlekedési balesetben. Mindennek
számos oka lehet: helytelen táplálkozás, mozgáshiány, stressz,
dohányzás, túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás, genetikai
hajlam és helytelen emberi magatartás.
A felsorolt okok nagy része összefüggésben van az életvitel­
lel és a társadalom értékfelfogásával - mindkettőn érdemes el­
gondolkodni. Annyi egészségre káros szokásunk van! Ide tarto­
zik a mozgásszegénység és a dohányzás (jelszó: autóval a ciga­
retta-automatához!), a túl cukros, túl zsíros és túl bőséges táp­
lálkozás, amely a testi szükségleteknek nem felel meg. Ennek
illusztrálására álljon itt egy észak-európai példa! Lappföldön év­
századokon keresztül zsírosán étkeztek, mert télen a megerőlte­
tő erdei munkához és a rénszarvasokkal való vándorláshoz a
szervezetnek nagy tartalékra volt szüksége. Ma Lappföld lakó­
inak többsége (finnek és őslakó lappok) az iparban, a közigaz­
gatásban, illetve az idegenforgalomban tevékenykedik. A régi
táplálkozási szokásokat megőrizték, bár a tartalékokra már nincs
szükség. A következmény: a lappföldi orvosok arról panaszkod­
nak, hogy egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szen­
vedő ember.
A mi életünkben is - az ételek mennyiségét és összetételét te­
kintve - nagy szerepet játszanak a családi hagyományok; sok
embernek nehezére esik például az, hogy a megszokott (fehér
lisztből készült) kenyér helyett átálljon az egészségesebb, teljes
őrlésű lisztből készült termékekre. És aki évekig (ha nem évti­
zedekig) olyan receptek alapján főzött, mint otthon az édesany­
ja illetve nagyanyja, az bizony nehezen tud attól elszakadni, még
ha a legújabb tudományos eredmények helytelenítik is azt, vagy
ha a környezetben lévő mérgek és hormonok bizonyos hús- és
zöldségfajtákat elrontanak is. Rögtön azzal érvelnek, hogy az el-
hízottságnak, a bélrendszeri, a szív- és érrendszeri megbetege­
déseknek genetikai okai vannak, vagyis elkerülhetetlenek, mi­
vel biológiailag determinálva vannak. De ezen betegségek kö­
zül is soknak az oka valószínűleg a családi hagyományokban
keresendő. A recepteket és az életstílust az ember leginkább a

24
szüleitől veszi át, anélkül hogy annak tudatában lenne. Amit az
ember gyerekkorában otthon megtanult, és ami akkor ízlett ne­
ki, arról később nehezen hiszi el, hogy helytelen, és a megvál­
toztatásukra van szükség.
A csoporthoz való alkalmazkodás kényszere. Aki fél attól,
hogy magára marad, meggyőződése ellenére együtt dohányzik
és iszik barátaival és ismerőseivel, hiszen azt akarja, hogy to­
vábbra is a csoport tagjának tekintsék.
A teljesítménykényszer és a konkurenciaharc bizonyára tar­
tósan növeli a társadalmi összterméket, de a lélek kiüresedésé­
hez és az emberi kapcsolatok elszegényedéséhez vezet, aminek
következménye a párkapcsolatról és az élet örömeiről való le­
mondás. Egy olyan társadalomban, ahol a termelés fő értelme
a fogyasztás, az egymás iránt érzett vonzalmat semmi sem pó­
tolhatja. Sokan tehát éppen ezen - őket sorvasztó - teljesít­
ménykényszer elől menekülnek (nem tudatosan) különböző be­
tegségekbe.
Ha elismerjük, hogy a termelés fő értelme társadalmunkban
a fogyasztás, akkor ezt a fogyasztást élvezni is tudnunk kell. Eh­
hez szabadidőre volna szükségünk, ami alig van, mert a terme­
lési kényszer nagy úr, s a túlzott aktivitás krónikus fejfájás, gyo­
mor- és bélfekély, szívinfarktus okozójává vált. A folytonos te­
vékenység közben elfeledkezünk arról, hogy a jelent élvezzük.
Egy mondás, melyet az abdérai görög orvosnak, Démokritosz-
nak (Kr. e. 460-370) tulajdonítanak, a következőképpen utal er­
re: „A halál után rohan az, aki előle menekül.”
Az egészséggel kapcsolatos motiváció az egyénre háramlik
vissza. Éppen ezért a szubjektív jó közérzet fontosabb, mint bár­
milyen diagnosztikai, természettudományos pontossággal kimu­
tatott eredmény. Sigmund Freud meg volt győződve arról, hogy
egy ember akkor betegszik meg, ha nem látja létének értelmét
és saját értékét. A fiatal Marxtól is fennmaradt egy - iskolai dol­
gozatból származó - mondat a tárgyban: „Aki már nem érzi azt,
hogy szükség van rá, az meghal”.
Amennyiben Freudnak és Marxnak igaza van, akkor az egész­
séges életszemlélet, a hivatásszerű és szabadidős tevékenység
az előfeltétele annak, hogy egészségesek legyünk vagy azok ma­
radjunk. Mert végül is az egészséges életvitel a legfontosabb há-
zi gyógymód.

25
 Betegségek és ellenszereik

Alvászavarok
A fejlettebb nyugati világban minden hetedik felnőtt nehezen al­
szik el éjszaka, vagy hajnalban felébred. Mások nem tudnak mé­
lyen aludni és reggel összetörve ébrednek. Léteznek természe­
tüknél fogva hosszú illetve rövid ideig alvók, de az alvásigény
és az alvási szokások alakíthatók, mert szorosan összefüggenek
a környezettel, a kultúrával és a munkakörülményekkel. Egy pék
például, aki éjszakánként dolgozik, és bár szokatlan időben, de
mégis rendszeresen alszik, még mindig jobb helyzetben van,
mint a váltott műszakban dolgozó, akinek mindig új alvásidők­
re kell átállnia.
A déli államokban szokás, hogy az emberek délutánonként
több órát is alszanak, mert akkor túl meleg van a munkához. Az
idősebbeknek általában kevesebb alvásra van szükségük (kb.
5-7 óra), mint a gyerekeknek (12-14 óra) vagy a csecsemőknek
(18-20 óra). Ha a felnőttek ezt nem fogadják el, és éjszakán­
ként megpróbálnak nyolc vagy még több órát is aludni, és ez ál­
talában nem sikerül - a jelenséget alvászavarként fogják fel.
Aki éjszaka hánykolódik a problémái miatt, ahelyett hogy
napközben megoldaná őket, akkor ne csodálkozzék, hogy nem
tud aludni. Az előttünk álló események miatt érzett öröm vagy
félelem is ébren tarthat minket. Csak ha a fenyegettetés meg­
szűnik, vagy a célt elértük, akkor áll vissza az eredeti alvásigény.
Nagy hiba az alvást tablettákkal erőltetni, mert ha a zavar okát
nem küszöböltük ki, az altató hosszú távon több kárt okoz, mint
egyetlen álmatlan éjszaka. A házi szerek kíméletesen és termé­
szetesen hatnak. Próbáljuk ki, esetünkben melyik válik be a leg­
jobban!

Kezelés:
Az alvászavart kiválthatja a megszokott életritmus megváltozá­
sa. Gyakran segít, ha egy éjszaka hosszabb sétát téve tudatosan

27
ébren maradunk, és a következő napot a megszokott módon tölt­
jük. Lefekvés előtt általában jótékonyan hat a séta vagy a me­
leg fürdő.
Nedves zokni, hideg karok borogatás: lefekvés előtt hideg ece­
tes vízbe mártott zoknit húzunk a lábunkra, majd erre vastag gyap­
jú zoknit, hogy ne szivárogjon ki a nedvesség. A láb hamar átme­
legszik, és jó közérzetet okoz, ami alváshoz vezethet. Hasonló ha­
tást érhetünk el nedves lepedővel, nedves hálóruhával, amelyre
fürdőköpenyt veszünk vagy takarót terítünk, mielőtt lefekszünk.
Aki nem szívbeteg, merítheti alkarját kézfejtől könyékig hi­
deg vízbe 1-3 percre.
Szőlőcukor, csokoládé, kávé: egy szem szőlőcukor vagy cso­
koládé kiegészíti a glukóz-szükségletet. Aki éjszaka felébred, és
nem tud újra elaludni, ezzel megnyugtathatja magát. A lefekvés
előtt fogyasztott erős babkávé vagy feketekávé oly módon be­
folyásolhatja a vérkeringést, hogy álom jön a szemünkre.
Gyümölcs: szőlőcukor helyett az elalvásban segíthet a gyü­
mölcscukor is, mégpedig gyümölcs - eper, alma, narancs vagy
befőtt - formájában.
Légmozgás: ügyeljünk arra, hogy a hálószobában ne csak ele­
gendő levegő legyen, hanem enyhe légmozgás is, hogy ne kény­
szerüljünk saját széndioxidharangunk alatt aludni.
Tej, bor, sör: a forró tej egy evőkanál mézzel, egy pohár vö­
rösbor megnyugtató hatású, éppúgy mint egy pohár - komlóban
gazdag pilzeni típusú - sör.
Az alábbi receptet különösen ajánljuk: egyenként 50 gramm
citromfüvet, macskagyökeret, levendulalevelet és komlóvirágot
összekeverünk és fahéjjal ízesítünk. Ebből mintegy 200 gramm
teát kapunk. Ezt a keveréket 1 liter vörösborban egy héten át ér­
leljük. Igyunk belőle minden este 1/8 litert. Terhes asszonyok­
nak sem árt ez az altatóital.

Vigyázat!
A krónikus alvászavart előidézhetik szervi megbetegedések is,
ezért kérjen tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól. Az al­
tatótabletta soha nem lehet tartós megoldás az álmatlansággal
szemben, mert végzetes függőséget eredményezhet. Aki hosszú
idő óta rendszeresen altatót szed, igyekezzék szakorvosi irányí­
tással ennek szedését fokozatosan leépíteni.

28
Aranyér
Az aranyér a végbélnyíláson elhelyezkedő visszértágulat. Sokak
számára kínos élmény megvizsgáltatni vagy kezeltetni. A kitá­
gult vénák a záró izomzat mögött helyezkednek el a végbélben
vagy a záróizom külső peremén. Az aranyér - hacsak nem ki­
csi - olyan mértékben kitágulhat, hogy megsérül és vérzik.
Az aranyér puha csomók formájában jelenik meg, melyek a
nyomásra érzékenyek. Megnyomása viszketést és égő érzést
okozhat. Ha felszakad, vérzik és fájdalmat okoz. A krónikus
aranyér a nedvezés és a széklettel történő szennyezés miatt a
végbélnyílás ekcémájához vezethet.
A bántalmakat a sok ülés, a ballasztanyagokban szegény
- ráadásul gyors és rendszertelen - táplálkozás okozza. A gya­
kori székrekedés mellett oka lehet az öröklötten laza kötőszö­
vet is.

Kezelés:
Ügyeljünk a rendszeres és könnyű székletre, hogy a túlzott eről­
ködéssel ne terheljük a vénákat. A rendszeres séta és sport élén­
kíti az anyagcserét és edzi az egész szervezet kötőszövet-állo­
mányát. A táplálék tartalmazzon sok ballasztanyagot (pl. teljes
őrlésű kenyeret). A salátába keverhetünk 1-2 evőkanál búzacsí­
rát vagy lenmagot, ez puha és rendszeres székletet biztosít.
Tejcukor: a homeopaták gyógyszereinek alapját képezi a tej­
cukor. A tejcukor megvásárolható a fitotékában. Sokoldalú há­
zi szer, és nem túlságosan édes. Ha naponta 2-3 alkalommal
1 evőkanállal felhasználunk belőle ételünk vagy italunk édesí-
tésére, szabályozzuk ezzel a székletünket, élénkítjük és rendben
tartjuk a bélflórát.
Kamillafürdő: különösen a fájdalmas aranyér kezelésére al­
kalmas. Egy marék kamillavirágot felfőzünk 2 liter vízben, és
15 percig állni hagyjuk. A főzetet átszűrjük és a langyos fürdő­
vízhez öntjük. A fürdő megakadályozza a gyulladást és előse­
gíti a vérellátást.
Ámika: a kamillához hasonlóan az ámika is megfelel a vég­
bél tisztántartásához. Minden székelés után 1:3 arányban hígí­
tott oldattal mossuk le a végbélnyílást. Készíthetünk 2 evőkanál
oldatból és 2 liter langyos vízből ülőfürdőt is.

29
 Tölgyfakéreg: apróra tört tölgyfakéregből fertőtlenítő és
összehúzó hatású fürdő készíthető aranyér esetében. Tegyünk
2-3 kanál törött tölgyfakérget 1 liter hideg vízbe, és lassan főz­
zük fel. 5 perc elteltével szüljük át a főzetet. Ha a készítmény
40 °C hőmérsékletűre hűlt, keveijük az ülőfürdőhöz. Napi egy­
szeri alkalommal 10-20 percig tartó kúra javasolt.
Mosakodás székletürítés után: Európában a székelés után to­
alettpapírral tisztálkodunk. Másként van ez sok ázsiai és afrikai
országban. Ott a végbélnyílást vízzel mossák le minden széke­
lés után. Teszik ezt oly módon, hogy egy kis edényből vizet ön­
tenek a végbélre, és tisztára mossák. A toalettpapírt legfeljebb
szárításra használják.
Számunkra, európaiak számára talán nehéz a bevett toalett­
szokásokon fölülemelkedni, hisz a legtöbb ember csak az egész­
ségügyi papír használatát ismeri. Pedig éppen a székelés utáni
hideg vizes lemosások akadályozzák meg az aranyér kialakulá­
sát. A mosdóvízhez adhatunk egy kevés ecetet is, mivel fertőt­
lenítő és viszketéscsillapító hatása van.

Vigyázat!
A kifakadt aranyércsomók nemcsak kellemetlenek, hanem ve­
szélyesek is. Fekélyhez, hegesedéshez, ekcémához, a végbél be­
szűküléséhez vezethetnek. Ha a panaszok nem múlnak, fordul­
junk orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Asztma
Az asztma a légzési nehézség egyik formája, mely az esetek
többségében a hörgőkre hat. Az asztma egy másik fajtája a szí­
vet és az ereket érinti. A hörgőket érintő asztmás roham esetén
a hörgők görcsösen beszűkülnek, melynek légszomj a következ­
ménye. A nyálkahártya megduzzad és fokozott mértékben ter­
mel váladékot. Az asztmának lényegében három fő okát külön­
böztetjük meg:
- (feltehetőleg öröklött) túlérzékenység (allergia) bizonyos
anyagokkal (pl. porral, bőrrel, állati szőrrel, tollal, penészgom­
bával, gyógyszerekkel és egyebekkel) szemben,
- idegesség, félelem, sokk,

30
 - lezajlott tüdő-, légúti és szívmegbetegedések, krónikus orr-
és garatbetegségek, tuberkulózis, tüdőtágulás stb.

Kezelés:
A roham kezdetén forró láb- és karfürdők és kötések ajánlottak.
Addig masszírozzuk a hátat és a mellkast erősen, míg a bőr ki­
pirul.
Borsmenta és eukaliptuszlevelek: 1 evőkanál borsmentát és
ugyanennyi eukaliptuszlevelet összetörünk, összekeverünk és
fél liter, forrásban lévő vízbe dobunk. Megfordított tölcsért
teszünk a fazékra, és a gőzt az orrlyukakhoz vezetjük, vagy a fa­
zék fölé hajolunk, fejünket törülközővel letakaijuk, és mélyeket
lélegzünk.
Retekkivonat és teák: Sebastian Kneip, német lelkész köhö­
gés ellen rendelte betegeinek, hogy retekszeletekből nyert ned­
vet fogyasszanak minden étkezés után: egy kanálnyit mézzel
édesítve. Asztma elleni teát készíthetünk csalánból, borostyán­
ból, oreganóból, kamillából, zsályából és kakukkfűből külön-
külön és vegyesen is.
Majoránnabor: a mellkasi feszültség ellen hat a lazító majo­
ránnabor. Tegyünk 50 g majoránnát egy üveg száraz fehérbor­
ba, és hagyjuk 10 napig állni. Ezután szüljük át a bort. Tartsuk
hűvös vagy hideg helyen. Igyunk belőle egy pohárral minden
vacsora előtt.
Forró lábfürdő: álljunk lábszárközépig 38-45 °C-os meleg
vízbe. Terítsünk egy takarót a térdünkre, hogy a gőz ne szökjön
el. 5-15 percenként öntsünk az edénybe hideg vizet, míg a für­
dővíz langyossá hűl. Húzzunk a nedves lábunkra gyapjú zoknit,
vagy feküdjünk nedves lábbal gyorsan ágyba.
Forró karfürdő: a lábfürdőhöz hasonlóan a forró karfürdő is
nyugtató hatású. Merítsük mindkét karunkat lassan, a felkar kö­
zepéig 38-45 °C-os meleg vízbe. A fürdő 5-15 percig tartson,
ameddig kellemes. Ezután pihenjünk egy fél órát.
Kórosan magas vagy alacsony vérnyomás és előrehaladott ér­
elmeszesedés esetén, melyek során szívműködési zavarok és
magas pulzusszám léphet fel, továbbá pajzsmirigytúltengés ese­
tén ne alkalmazzuk a forró karfürdőt.
Mustáros borszesz: hirtelen fellépő rohamok enyhülnek, ha a
gége, a nyak, a gerinc és a szegycsont tájékát bedörzsöljük mus­

31
táros borszesszel. A mustáros borszesz könnyen elkészíthető há­
zilag: áztassunk apróra zúzott mustármagot borszeszben, és ér­
leljük néhány napig.
Étkezés és ivás: a táplálék tartalmazzon bőségesen nyers sa­
látát és zöldséget, de kerüljük az izgatószerek, a só és a hús fo­
gyasztását. Tej- és növényi eredetű táplálék javallt: friss tej, friss
sajt, kevés főtt borjú-, tyúk- vagy pulykahússal, hozzá saláta,
zöldség, gyümölcs, zöldség- és gyümölcslé, valamint befőtt. Ke­
rüljük a marha-, sertés- és a vadhús, valamint a só, fűszerek, al­
kohol, a szénhidráttartamú ételek fogyasztását és a dohányzást.
Fontos a rendszeres székletürítés (—» székrekedés).

Vigyázat!
Orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítani, hogy
az adott esetben a három fő ok közül melyik a kiváltó ok. Ki kell
kérni tanácsukat a terápiát illetően is, melyek közé a házi szerek
is beilleszthetők. Az asztma és a heveny roham kezelése során
alkalmazott gyógyszerek maradandó ér- és tüdőtáguláshoz ve­
zethetnek. A kezelés ne csak a testre terjedjen ki, hiszen az aszt­
ma lehet pszichikai hatás által kiváltott reakció is. A tánc, a gim­
nasztika, a ritmikus gyógytorna, melyet antropozófusok fejlesz­
tettek ki, nem tartoznak ugyan a házi szerek körébe, mégis eny­
híthetik az asztma tüneteit, és kiegészíthetik a terápiát.

Árpa
Az árpa az alsó- és felső szemhéj peremének gyulladása. Elő­
ször a felület átmenetileg kipirosodik, majd megduzzad. A fagy-
gyúmirigyekben genny gyülemlik fel, megkeményedik, és né­
hány nap múlva árpaszem méretűre zsugorodik össze. Bár a
gyulladás fájdalommal jár, mégis általában magától gyógyul,
miután a genny kiürült. Az árpa hónapokon keresztül előfordul­
hat mindkét szemen. Okozója máig sem ismert.

Kezelés:
Az árpa általában magától meggyógyul. Ezt a folyamatot egy
jól bevált házi szer, a kamilla segíti elő. Forraljunk fel kamilla-
virágot egy csésze vízben, mártsunk bele egy kendőt, és helyez-

32
zíik az érintett szemhéjra. Végül tegyünk tiszta mézet a gyulladt
felületre. A méz csillapítja a fájdalmat és enyhén antibiotikus
hatású.
A gyulladás átterelhető a szemről, ha más testrészen mester­
ségesen gyulladást idézünk elő. Tegyünk mustártapaszt (—» to­
rokgyulladás) a térdre és a bokára. A tapasz alatt a bőrnek csak
kipirulnia szabad, ne várjuk meg, amíg égni kezd, jóllehet ez a
folyamat nem hagy heget hátra és komplikációk nélkül gyógyul.
Legkésőbb 20 perc múlva vegyük le a tapaszt. Legkorábban
2 nap elteltével ismételhetjük meg az eljárást.

Csalánkiütés
Ha hirtelen vörös, viszkető hólyagok jelennek meg a bőrön, ak­
kor csalánkiütésről beszélünk. A hólyagok olykor borsó nagysá­
gúra is megnőhetnek, és olyan sűrűn helyezkedhetnek el egymás
mellett, hogy egész testrészek feldagadnak. —>Fejfájás, levert­
ség és magas láz kísérheti a csalánkiütést. Éppoly gyorsan, ahogy
jött, el is tűnnek a tünetek, anélkül hogy nyomot hagynának hát­
ra a bőrön. Két nap leforgása alatt minden elmúlhat, ez az az idő,
mely alatt a kiütést kiváltó anyagok ismét kiválasztódnak.
A csalánkiütés a túlérzékenységet jelzi bizonyos ételekkel,
növényekkel és gyógyszerekkel szemben. Visszavezethető hi­
degre és melegre, megerőltetésre, szűk ruha szorítására és izza-
dásra. Gyakori visszatérése esetén derítsük ki a lehetséges té­
nyezőket, és kerüljük a kiváltó okokat.

Kezelés:
Az érintett felületeket hideg vízzel lelocsoljuk. Citromleves és
citromszeletekből készült pakolások szintén csillapító hatásúak.
A forró fürdő, melybe egy üveg gyümölcsecetet öntöttünk, va­
lamint a törülközés utáni gyümölcsecetes bedörzsölések szintén
hatékonyak. Próbáljuk ki, melyikre reagál legjobban szerveze­
tünk!

Vigyázat!
Súlyos és két napnál tovább húzódó csalánkiütés esetén kérjük
kezelőorvosunk tanácsát. Kísérletekkel magunk is rájöhetünk,

33
milyen körülmények okozzák a kiütést, de ez fáradságos. Bi­
zonyos körülmények között az orvosi tanács gyorsabb gyógyu­
lást hoz.

Csecsemőbetegségek
A leggyakoribb csecsemőbetegségek közé tartoznak az ekcéma
(tejkiütés), hasmenés, felfúvódás, nátha és köhögés.

1. Tejkiütés
Ez az ekcéma a harmadik hónaptól kezdve lép fel főként az arc
és nyak tájékán. A bőrkiütés gennyes lesz, nedvezik, majd be­
szárad. Az ekcéma oka többnyire a táplálkozásban keresendő.

Kezelés:
A gyermek reagálhat túlérzékenyen a tejre. Anyatejjel táplált
csecsemők esetében az anya étkezési szokásait kell felülvizsgál­
ni. Üvegből táplált gyermekeket itassunk 1-2 napon át a szoká­
sos tej helyett gyenge, mézzel édesített kamillateával.
Meleg búzakorpa- vagy tölgyfakéreg-furdő: 100 g búzacsírát
vagy apróra zúzott tölgyfakérget beáztatunk 8 órára 1/4 liter hi­
deg vízbe. Ezután 10 percig főzzük a keveréket, leszűrjük és
hozzáadjuk a meleg fürdővízhez. A tölgyfakéreg összehúzó és
fertőtlenítő hatású, a búzacsíra megnyugtatja a bőrt. Fürdessük
ebben a gyermeket naponta 1-2 alkalommal.

Vigyázat!
Súlyos esetben kérjünk tanácsot orvostól vagy természetgyó­
gyásztól az ekcémát illetően. Óvakodjunk a kortizon-tartalmú
kenőcsöktől és egyéb preparátumoktól, melyek az ekcémát át­
menetileg elmulasztják. Ezeknek a kezeléseknek a következmé­
nyei gyakran csak évek, sőt évtizedek múltán jelentkeznek.

2. Hasmenés csecsemők esetében

A hasmenés csecsemők esetében veszélyes. A gyermek órák le­
forgása alatt annyi folyadékot veszíthet, hogy belepusztulhat.
Feltétlenül vigyük a gyermeket orvoshoz. Addig is lásd: —>has­
menés.

34
3. Szélgörcsök
Szinte minden gyermek életének második hónapjától kezdve
szenved szélgörcsökben, ami a harmadik hónap végéig elhúzód­
hat. A gyermeknek fájdalmat okoznak a szélgörcsök, vergődik
és sír.

Kezelés:
A szülőkre is vonatkozik, hogy őrizzék meg a nyugalmukat. Pó-
lyáljuk be melegen a gyermek hasát, újítsuk meg a kötést 15
percenként, ez megkönnyebbülést hoz számára. Görcsös fájda­
lom esetén segít egy 5-8 perces ülőfürdő 40 °C-os meleg víz­
ben. A melegvizes palack is ellazító hatású.
Édeskömény tea és kömény: 1/2 kávéskanál összezúzott édes­
köménygyümölcsöt leforrázunk egy csésze forró vízzel, és 10
percig lefedve állni hagyjuk. Étkezések közben adjuk a gyerek­
nek a teát (egy fél csésze teával hígítsuk fel a táplálékot). Már
kis mennyiségben is hatásos a szélgörcsök ellen. Anyatejjel táp­
lált csecsemők esetében az is segít, ha az anya fogyasztja az
ánizsteát köménnyel. A kömény enyhíti a felpuffadást és előse­
gíti a tejkiválasztást.
Majoránnakenőcs: 3 kávéskanál porrá őrölt majoránnát elke­
verünk 1 evőkanál 70%-os borszesszel. Legalább két órán át áll­
ni hagyjuk a keveréket, majd elkeverjük két evőkanál friss sót-
lan vajjal. A kenőcsöt 5 percig forró vízfürdőben hevítjük, majd
mullkendőn átnyomva kihűlésig keverjük. Ezzel a kenőccsel
kenjük be a gyermek hasát a köldök alatt. Majoránnakenőcs kap­
ható készen is a szaküzletekben.

4. Nátha és köhögés
A csecsemőket mindig melegen, tehát inkább kicsit melegebben,
mint vékonyabban kell öltöztetni, mert ők még nem tudják a hő­
háztartásukat szabályozni. Noha a nátha és a köhögés kellemet­
len, mégis edzi a gyermek természetes védekező rendszerét.

Kezelés:
Nátha vagy köhögés esetén is segít a majoránnakenőcs. Dörzsöl­
jük be a náthás gyermek orrát naponta többször vékonyan kí­
vülről és belülről, különösen lefekvés előtt. Köhögés esetén te­
gyük ugyanezt a mellkassal.

35
 Köhögéscsillapító kenőcs: keveijünk el 1 kávéskanál ka­
kukkfüvet, kamillát és kenőcsöt 3 kávéskanál 70%-os bor­
szesszel, és hagyjuk 3 órán át érni. Az eljárást a majoránnake­
nőcs készítésének megfelelő módon folytassuk. Ezzel dörzsöl­
jük be a gyermek mellkasát naponta háromszor. A kakukk­
fű oldja a sűrű váladékot, így megkönnyíti a felköhögését.
A kenőcs fertőtlenítő, a kamilla görcsoldó és gyulladásgátló
hatású.
Konyhasó: nátha esetén csecsemőknél és felnőtteknél egya­
ránt beválik, ha az ormyálkahártyát sós oldattal bevonjuk. Ke­
veijünk el 1 kávéskanál konyhasót 1/2 liter forralt vízben, és
csepegtessünk belőle naponta háromszor orrunkba.

Vigyázat!
A nátha és a köhögés gyermekek esetében nem nyugtalanító. Ha
azonban krónikussá válik, kéijünk tanácsot orvostól vagy ter­
mészetgyógyásztól.

Csípőfájdalom -> isiász

Csuklás
A csuklás a nyelésből és a sóhajtásból származik. Aki sietve
eszik és rosszul veszi a levegőt, a rekeszizom akaratlan és gör­
csös összehúzódását éri el, melyet a belégzés zaja („hukk”) kí­
sér. A könnyű csuklás gyorsan elmúlik. Az alábbi szerekkel kü­
lönböző módon siettethetjük.

Kezelés:
Hüvelykujjunkkal befogjuk a fülünket és ezzel együtt kisujjunk-
kal az orrlyukunkat. Csukott szájjal többször felfújjuk erőtelje­
sen az arcunkat.
Más megoldás: tartsuk vissza fél percre a lélegzést, végül lé­
legezzünk mélyet. Addig folytassuk, míg elmúlik a csuklás.
Más megoldás: a fent említett módon befogjuk a fület és az
orrot, majd egy szuszra iszunk néhány korty vizet vagy gyü­
mölcslevet.

36
 Másik megoldás: nyalogassunk egy kanál cukrot (lehetőleg
egy kis ecettel), egy darabka jeget vagy egy csipet sót, miköz­
ben folyamatosan mélyeket lélegzünk.
Tartós csuklás esetén helyezzünk melegítőpámát vagy meleg­
vizes palackot a hasunkra, paskoljuk hasunkat hideg vízbe már­
tott és kifacsart törülközővel. Az így kiváltott hidegsokk szapo­
ra lélegzésre késztet, és segít újra visszaállni a megszokott lég­
zésritmusra.
Akit gyakran kínoz csuklás, annak nyugodtabban és megfon­
toltabban - vagyis lassabban - kell ennie és innia, valamint meg
kell tanulnia ellazítani magát.

Vigyázat!
A csuklás általában ártalmatlan. Lehet azonban hisztérikus meg­
nyilvánulás lelki felindulásra is. Gyomor-, bél-, máj- és hashár-
tyabetegségek is kiválthatják, ugyanígy az —>influenza és egyéb
légúti megbetegedések is.
Tartós csuklás esetén forduljunk orvoshoz.

Derékfájás, lumbágó
A modem medicinában lumbágóról beszélünk. Ez nem egy la­
tin-amerikai tánc, mely az embernek nehezére esik, de nem is
karibi ital jamaikai rummal keverve. Német neve, a HexenschuB
(„boszorkánylövés”) képletesen is utal fájdalmas mivoltára.
A lumbágó a démonokba vetett hit jellegzetes példája a népi
gyógyászatban. A boszorkányok a gonoszság megtestesítői,
akiknek számlájára sok kellemetlen dolog írható, például, hogy
az emberekre lövést adnak le, melyek hirtelen nyilalló fájdalmat
keltenek az ágyék és a keresztcsont tájékán. A fordulás, hajo­
lás, mindenféle testmozgás - ha egyáltalán lehetséges - fájdal­
mat okoz. A lumbágó hirtelen tör ránk - egy váratlan mozdulat
közben, vagy ha a hátizomzat különös megerőltetésnek van ki­
téve.
A lumbágó oka a gerincoszlopban egy porckorong elmozdu­
lása. Az alsó végtagok rossz tartásban helyezkednek el, a láb
csámpás, a boka süllyedt, vagy lúdtalp esetén vagy a lábak hely­
telen állása miatt a gerincoszlopra túlságosan nagy teher hárul.

37
Megkülönböztetünk akut és krónikus keresztcsonti fájdalmakat.
A heveny fájdalom hirtelen lép fel, ha az egyik porckorong a
helyéről elmozdul, nem tud visszakerülni a helyére, és egy ide­
get becsíp. Ennek egyik oka a gyenge és időnként túlterhelt hát-
izomzat lehet. Gyakran egyértelműen külső tényezők váltják ki
a keresztcsonti fájdalmakat: ha valaki például túl nehezet emel,
vagy megerőlteti magát sportolás során.
Akinek krónikus derékpanaszai vannak, az vagy túlfárasztot-
ta a derekát, vagy az izomzatát folyamatosan túlzott igénybevé­
telnek tette ki. Az éveken át tartó rossz étkezési szokások, vala­
mint a helytelen testtartás ülő helyzetben szintén a panaszok oko­
zója lehet. Csak ritkán figyelünk fel rá, ezért nem fordul elő gyak­
ran a közvetlenül vagy közvetve kiváltó belső tényezők sorában.
A gerinc tartós hűtése hideg időben viselt vékony ruhaneműk,
vagy huzat következtében, szintén ebbe a kategóriába tartozik,
mivel a test ezekre az ingerekre tartós fájdalommal reagál.
Aki krónikus keresztcsonti fájdalmakban szenved, az a gerin­
cét túlságosan igénybe vette, és az izomzatát folyamatosan túl­
terhelte. Ezeket a »belső« tényezők közé sorolják (-» isiász,
—>gerinc- és hátfájdalmak).

Kezelés:
Pihentessük a hátunkat: feküdjünk hanyatt az ágyban magasra
felpolcolt lábakkal, és emyesszük el izmainkat. A meleg-forró
borogatás, bedörzsölés és masszírozás, forró vagy emelkedő hő­
mérsékletű fürdők szintén ellazítják az izomzatot. A gerinc kü­
lön terhelés nélkül is állandóan dolgozik, hordozza a test súlyát.
A túlzott kövérség tehát megterheli a gerincet, az izomzatot és
a porcokat. Ebben az esetben le kell fogyni (-» túlsúly).
Bedörzsölés és masszázs: dörzsöljük be a keresztcsont tájé­
kát egészen a farkcsontig, a combot pedig egészen a térdig sós-
borszesszel, kámforral, levendulaolajjal vagy hangyasavval,
azután pedig a fájdalmas területet orbáncfűolajjal, mely szintén
bevált fájdalomcsillapító házi szer. A bedörzsölés után ne men­
jünk napra, mert a bőr fényérzékennyé válik.
Meleg kötések: melegítőeszközként megfelel a melegítőpáma
vagy a melegvizes palack. A hátat gőzölhetjük is. Teáskannában
kamillavirágot forralunk vízben, kiöntőcsövére egy csövet hú­
zunk és a gőzt óvatosan a hátunkhoz vezetjük. Ezután takaróba

38
 csavaijuk a derekunkat és ágyba fekszünk. Meleg tömlőként eb­
ben az esetben is alkalmazhatjuk a meleg burgonyazsákot (—>hó­
lyaghurut); a legjobb este, gyakori cserével alkalmazni.
Forró borogatás: 20 gramm konyhasót felfőzünk 1 liter víz­
ben. Egy nagyobb vászonkendőt belemártunk, és az elviselhető
legmagasabb hőmérsékleten ránc nélkül a keresztcsont és a has
köré tekerjük. Erre vastag gyapjúkendőt teszünk, és előmelegí­
tett ágyba fekszünk. A borogatást 30 perc múlva vehetjük le.
Ugyanennyi ideig izzadjunk utána, majd mossuk le hideg víz­
zel, mielőtt újra lepihenünk.
Emelkedő hőmérsékletű fürdő: üljünk a 35 °C hőmérsékletű
vízzel telt fürdőkádba. A víz csak az alsó bordaívig érjen. Ad­
junk hozzá 5 percenként forró vizet, és merjünk ki a kádból
ugyanolyan mennyiséget, hogy a vízszint változatlan maradjon.
20 perc elteltével az ülőfürdő hőmérséklete mintegy 45 °C-ra
emelkedik. Maradjunk a vízben további 5-10 percet, majd izzad­
junk további 30 percet az ágyban, mielőtt hideg vízzel lemosa­
kodnánk. Fürdő közben hátunkat kefével masszírozhatjuk. A ke­
fével szárazon történő masszírozás a befejező fürdő után is elő­
segíti a hát vérkeringését és ellazítja az izomzatot. Ki lehet pró­
bálni, hogy hatásos-e a módszer a fájdalom jelentkezésekor.

Vigyázat!
A krónikus keresztcsonti fájdalmak az egész életmód megvál­
toztatását szükségessé tehetik. Bizonyos körülmények között
munkát kell változtatni, és —» túlsúly esetén pedig változtatni
kell a táplálkozáson. Gimnasztikái gyakorlatokat szakember ve­
zetésével végezzünk. Vizsgáltassuk meg magunkat orvossal és
kérjünk tőle tanácsot.

Diftéria —» torokgyulladás

Epebántalmak
Az epekő kristályos formát öltött epeváladék, mely többnyire
epehólyag-gyulladás következtében alakul ki. Ez általában epe-
bántalmakat okoz. A kőképződést elősegíti a zsírban gazdag táp­

39
lálkozás, krónikus székrekedés, mozgáshiány, idült gyomor- és
bélhurut. Terhesség után is fokozódhat a készség a kőképződés­
re. A hajlam nem utolsósorban öröklődhet is.
Gyakran nagyobb kövek is észrevétlenek maradnak az epe­
hólyagban, sok embernek tudomása sincs szervezetében a kő lé­
tezéséről. Főként a kisméretű kövek távoznak az epevezetékbe,
ahol ennek következtében teljes vagy részleges elzáródás jöhet
létre. Már a kövek elmozdulása is panaszokat válthat ki. A fel­
duzzadt epe fájdalmas kólikát okoz. Különösen a 30 és 60 év
közötti nők szenvednek ebben a betegségben.

Kezelés:
Az epebetegségek és -kövek okozta panaszok enyhítésére alkal­
mas a meleg lenmagpépből, gyógyiszapból készült lédús boro­
gatás vagy a meleg burgonyazsák, melyet úgy alkalmazunk, mint
a —>tályog és a —» hólyaghurut esetében, valamint a hosszú me­
leg fürdő. Aki hosszú ideje szenved epekövei miatt, változtasson
az étrendjén. A zsíros ételek helyett fogyasszon inkább tejtermé­
kekből, zöldségfélékből, salátából és gabonából összeállított éte­
leket gyümölcs- és gyümölcslénapokkal megszakítva.

Az epehólyag működésének elősegítése:

Tejfölbe kevert torma egy órával az étkezés előtt fogyasztva
összehúzódásra készteti az epét, így kiáramlik belőle a folya­
dék. Hasonló hatás érhető el tojássárgájába kevert mézzel is.

Fájdalomcsillapító: lenmagpép és gyógyiszap

6 evőkanál őrölt lenmagot forró vízzel péppé keverünk, és forró
vízbe mártott vászonkendőre simítunk. A kendőt a máj tájékára he­
lyezzük, és két száraz gyapjúkendővel lefedjük. Amint kihűlt, cse­
réljünk kötést. Lenmag helyett alkalmazhatunk gyógyiszapot is.

Kőképződést megakadályozó teák:

Az alábbi készítményeket napi 10 alkalommal fogyasztva évente
3-4 kúra formájában alkalmazhatjuk. Mindkettő meggátolja az epe­
kőképződést, de ne keveijük őket, hanem döntsünk egy mellett.
Oroszlánfog: 30-40 gramm tealevelet felfőzünk fél liter víz­
ben. 10 percig állni hagyjuk. Minden főétkezés előtt igyunk be­
lőle egy pohárral.

40
 Fekete retek: egy kis fej feketeretek levét fogyasszuk el só
hozzáadása nélkül ebéd és vacsora előtt.

Vigyázat!
A heveny epegyulladás hirtelen lép fel, gyakori kiváltó oka a
felindulás. Nem véletlen a mondás, hogy az embert elönti az
epe. Heveny gyulladás esetén a beteg ne vegyen magához szi­
lárd tápanyagot, legfeljebb forró borsmentateát igyon. A fájda­
lom a has jobb felső oldalából kiindulva egészen a vállig kisu­
gározhat. A máj és az epe érzékennyé válik nyomásra, a has ese­
tenként felpuffad, hányinger és hányás jelentkezik. Lehetséges,
hogy ebben az esetben az epevezeték teljesen elzáródott. Követ­
kezménye lehet sárgaság vagy idült epehólyag-gyulladás. Ezért
feltétlenül hívjunk orvost, feküdjünk egyenes felületre és jól ta­
karózzunk be, míg az orvost várjuk. A házi szerek csillapítják a
fájdalmat.

Égési sebek
Az égési sebeket (a —> fagyáshoz hasonlóan) súlyosságuk alap­
ján különböztetjük meg:
1. fok: a bőr legfelső rétegei égtek meg. Erősen vörös színe­
zetű, a seb fájdalmas, mert a bőr idegei megsérültek.
2. fok: a bőr mélyebb rétegeit is érinti. A szőrtüszők és a
faggyúmirigyek azonban épek. Az elhalt szövetek lelökődése
után a seb helyét ismét benövi a friss bőr.
3. fok: a bőr minden rétege megégett: a szőr, a faggyúmiri­
gyek, az idegvégződések, olykor még az alatta húzódó izom is.
A bőr idegeinek teljes elroncsolódása miatt ezek a sebek nem
nagyon fájdalmasak. A megégett szövetek olykor hófehérek,
más esetekben barnás fekete színűek.
A másod- illetve harmadfokú égési sebeket gyakran csak
a fájdalom alapján lehet megkülönböztetni egymástól, mert
mindkét esetben felhólyagosodik a bőr és szövetnedvet vá­
laszt ki.
Csak az elsőfokú égési sebeket szabad házilag kezelni. Erő­
sebb égéseket orvosnak kell ellátnia, esetleg kórházi kezelés vál­
hat szükségessé.

41
Elsősegély:
Az első- és másodfokú égési sebeket, melyek nem a fejen vagy
az arcon vannak és erős fájdalmat váltanak ki, legjobb, ha hi­
deg folyóvíz alá tartjuk, vagy benedvesítjük. Csak tiszta vizet
alkalmazzunk, nehogy szennyeződés kerüljön a sebbe. Hagyjuk
a víz alatt a sebet, míg a fájdalom alábbhagy.

Vigyázat!
Semmi esetre se kerüljön olaj, zsír, kenőcs vagy liszt a sebre, és
ne tegyünk rá kötést. Ezek a szerek akadályozzák az oxigénel­
látást, s így rontják a seb állapotát.

Súlyosabb esetekben az orvosi kezelésig csavaijuk a sebet fris­

sen vasalt törülközőbe vagy lepedőbe. Az esetleg a sebbe tapadt
ruhadarabokat ne távolítsuk el, takaijuk le frissen vasalt vászon­
kendővel, míg az orvos megérkezik.
Égési sérülések esetén sokk is bekövetkezhet. Ha a sérült
szomjúságra panaszkodik, itassuk kis kortyokban ásványvízzel.
A medúza mirigyváladéka által okozott égési sérülések rend­
kívül fájdalmasak. Ügyeljünk a tengerparton ezekre az állatok­
ra, és széles ívben kerüljük el őket. A medúza által ejtett seben
dörzsöljük le a kiválasztott anyagokat homokkal és tenger­
vízzel.

Émelygés —> hányás, terhességi; —» gyomorpanaszok

Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok

Ételmérgezés
A mikroorganizmusok elszaporodhatnak a táplálékban, ha nem
higiénikusan dolgozzák fel, túl melegen, vagy túl hosszú ideig
tárolják, vagy ha nem megfelelően készítették el. Penészgombák,
baktériumok és ezek mérge bontja le és fertőzi meg az élelmi­
szereket, melyek ezután már nem táplálnak, hanem mérgeznek.
Aki ezekből eszik, annak mérgezésre kell számítania: rosszullét,

42
hányás, hasfájás és - » hasmenés ennek a legfeltűnőbb jele. Ezek
a tünetek 1-3 nap után többnyire elmúlnak, hacsak nem szal­
monella-fertőzést kaptunk, mely leginkább a baromfiban, tojás­
ban, száraz tojásporban, darált húsban, felvágottban, hússalátá­
ban, tejben, tejtermékekben, főként a fagylaltban található.
A szalmonella-fertőzés az esetek 70%-át teszi ki, tehát a leg­
gyakoribb élelmiszerfertőzés. Ez —> lázzal, —» fej- és végtagfá­
jással, rosszulléttel és hányással kezdődik, majd 2-3 nap eltel­
tével elmúlik.
Gyakran halálos kimenetelű a botulis baktérium okozta fer­
tőzés. Légmentesen zárt hús-, bab- és borsókonzervekben, va­
lamint befőttes üvegekben találhatók. A mérgezés csak néhány
óra elteltével jelentkezik rosszullét, hányás, gyomorfájás, szék­
rekedés vagy hasmenés és általános láztalan betegségérzet for­
májában. Ezután a fertőzés megtámadja a gerincvelőt, megbé­
nítja a szem, a torok és a gégefő izomzatát 1-8 napon belül a
mérgezés légzésbénulás vagy szívleállás révén halálhoz vezet­
het. A kevésbé súlyos mérgezések is hetek vagy hónapok eltel­
tével gyógyulnak csak meg.
A botulis baktérium által fertőzött ételek bűzösek, a konzer-
vekben lévő folyadék zavaros. A konzervdoboz teteje és alja ki­
domborodik, a befőttesüvegek teteje maguktól kinyílik. Egyéb
ételmérgezésekkel ellentétben a botulis baktérium által okozott
mérgezés elkerülhető, mert a fertőzött étel felismerhető.

Kezelés:
Émelygés és rossz közérzet esetén semmi esetre se csillapítsuk
a hányingert, hanem - ellenkezőleg - inkább segítsük elő a há­
nyást: 15 percenként egy pohár vízben feloldott 2 kávéskanál
só, vagy gyümölcsecetben oldott méz, vagy gyermekek eseté­
ben egy pohár málnaszörp segítenek a gyomor kiürítésében. Az
ételmérgezést követő hasmenést először ne kezeljük, mert ezál­
tal a bél tisztul. 1:1 arányban kevert tea és bor elősegíti a folya­
matot.
Az élelmiszer-mérgezéseket elsősorban ajánlatos elkerülni.
Ehhez adunk néhány tanácsot az ételek kezelésével kapcsolat­
ban:
- az élelmiszereket tartsuk hűvös helyen, mert a baktériumok
magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak,

43
 - ne használjuk fel olyan konzervek tartalmát, melyek teteje
vagy alja kidomborodik, se olyan befőttes üvegekét, melyek ön-
maguktól kinyílnak,
- a WC használata után mindig mossunk kezet. Aki fertőzött,
elkerülheti, hogy másokat megfertőzzön,
- a vágott és egyéb sebeket fedjük le, ha élelmiszerrel dolgo­
zunk,
- soha ne köhögjünk vagy tüsszentsünk ételre! Az orr és to­
roknyálkahártyát a megfázások során gennykeltő baktériumok
lepik el,
- a bőrön, a ruházaton és a konyhai eszközökön baktériumok
telepedhetnek meg, és főzés során az ételbe kerülhetnek. Ezért
főzés előtt vegyük le az ékszereket és mossunk kezet. Célszerű
főzéskor tiszta köpenyt vagy kötényt viselni,
- csak tiszta konyhaeszközökkel dolgozzunk,
- főzés előtt hagyjuk a húst és a baromfit teljesen kiolvadni,
és jól süssük át, hogy a szalmonellát így elpusztítsuk. A kiol­
vadt húslé nem kerülhet semmilyen más élelmiszer közelébe,
- frissen darált vagy kiolvasztott darált húst egy napon belül
el kell készíteni. Bizonyos hal- és gombaételeket, valamint a
spenótot nem szabad újramelegíteni, mert ennek során méreg­
anyagok bomlanak le. A jó szakácskönyvek felhívják erre a fi­
gyelmet.

Vigyázat!
Ha valaki szalmonella-fertőzésben megbetegedett, be kell jelen­
teni az egészségügyi hatóságnak. A szalmonella a vastagbélben
él, és fennáll a további fertőzés veszélye. Ha a fertőzés enyhébb
tüneteihez láz is társul, akkor orvost kell hívni, aki székletvizs­
gálat alapján dönt a bejelentés szükségességéről. A botulis bak­
térium által okozott fertőzések olyan súlyosnak minősülnek,
hogy minden esetben orvosi kezelést igényelnek.

Fagyások
Fagyások általában nem védett testfelületeken (köröm, orr) je­
lentkeznek. Szűk harisnya, cipő vagy kesztyű is eredményezhe­
ti, vagy ha a kéz és láb vérellátása nem megfelelő. A fagyás kü­

44
lönösen idős embereket, legyengült szervezeteket és részegeket
veszélyeztet. Az alkohol melegérzetet kelt, valójában azonban
kitágítja az ereket s így gyorsítja a hőleadást.
A fagyások alattomosan jelentkeznek, gyakran nem figyelünk
fel rájuk idejében, mert a hideg lassan hat. A fagyott végtagok
zsibbadtak. A valódi fagyásokat az —>égési sérülésekhez hason­
lóan három fokozatba soroljuk.

Kezelés:
Első fokú - korlátozott mértékű - fagyás esetén távolítsuk el a
ruhaneműt és fokozatosan melegítsük a megfagyott testrészt
normális hőmérsékletűre. Erre alkalmas a hóval történő dörzsö­
lés is, amire a szervezet fokozott vérellátással reagál. Emberi
vagy állati meleg is megfelel arra, hogy egy túlhűlt testet vagy
testrészt felmelegítsen. Alkalmazhatunk váltófürdőt is: 3^4 per­
cig 30 °C-os vízben ülünk, majd 30 másodpercig 10-15 °C-os
vízben, miközben a fagyott testrészt mozgatjuk. Ha ismét átme­
legedett, meleg, párnázott, lazán feltett kötéssel vegyük körbe a
fagyott testrészt.
Fájdalmat okozó fagydaganatok esetében segít a burgonya,
melyet szeletekre vágunk és megsózunk. Éjszakára állni hagy­
juk, míg megfeketedik. Ezzel dörzsöljük be a fagyást. Fájdalom-
csillapító hatású. A vérkeringést serkenti a hagymalé, az olíva
olaj, valamint a reszelt tormás borogatás, melyhez tormát víz­
zel 1:1 arányban felfőzünk és éjszakára állni hagyunk. Fagyás
elleni balzsamot készíthetünk lencselisztből és sertészsírból. Ezt
a pasztát minden alkalommal frissen kell elkészíteni, és éjsza­
kára lefedve állni hagyni.
Túlzott lehűlés esetén meleg fürdő javallt. A víz kezdetben
35 °C-os legyen, majd adjunk hozzá újra és újra melegebb vi­
zet, míg el nem éri a 45 °C-ot. Tartsuk a karokat és a lábakat a
fürdőedényen kívül, esetleg el is köthetjük, hogy a hideg vér ne­
hogy hirtelenül áramoljon vissza a szervezetbe, és ott szívleál­
lást idézzen elő. Tartsuk a nyakat a fürdőzés során mindig me­
legen.
Ha az egész test 20 °C alá hűlt ki, vetkőztessük le a beteget
meleg helyiségben úgy, hogy levágjuk róla a ruhaneműt. Egyes
esetben életmentő beavatkozásként mesterséges lélegeztetésre
és szívmasszázsra is szükség lehet. A lassú felmelegedést orvos

45
hivatott felügyelni. Ez vonatkozik a 2. és 3. fokú végtagfagyá-
sok esetére is. A fagyott végtagokat is tegyük szabaddá, és me­
leg kendővel vagy párnázott pólyával fedjük le.

Fáradtság
A fáradtság legjobb ellenszere az alvás. Élénkítő hatású a roz­
maring tea és az ecetes lemosás. A meleg borba töltött vermut
szintén frissítő hatású, ha arcunkat, nyakunkat és halántékunkat
dörzsöljük be vele. A mézzel kevert vermut és bor keverék nagy­
szerű ébresztőital. Lásd még —» alvászavarok.

Fejfájás
Már sok tudós próbálta a fejfájás okait megállapítani, melyek
nem heveny fertőzésekből, agyi, koponya- vagy homloküregza-
varokból származnak. Bárkinek fájhat a feje, függetlenül attól,
hogy egyébként egészséges vagy ideges, gyenge testalkatú vagy
vérszegény. Egyes emberek éveken keresztül szenvednek a fej­
fájástól. A fájdalom rohamszerűen lép fel ismeretlen okból, oly­
kor csak órákra, néha azonban napokra, testi vagy lelki meg­
erőltetés eredményeképpen. A fájdalom a homloklebenyt, a fej
hátulsó részét vagy az egész koponyát érinti. Nyilalló, szúró
vagy szaggató fájdalomként jellemezhető, mintha a fej szét akar­
na robbanni, vagy mintha össze akarnák nyomni. Ingerlékeny­
ség, étvágytalanság, emésztési zavarok, rosszullét és erős izza­
dás lehetnek a kísérő tünetek.

Kezelés:
Akinek gyakran fáj a feje, tartózkodjék sokat friss levegőn, sé­
táljon, tegyen túrákat és ússzon. Megkönnyíti az emésztésünket,
ha vegetáriánus vagy nyers táplálkozásra állunk át (—> székre­
kedés). A gyomornak is jót tesz, ha könnyítünk a munkáján gyü­
mölcslé-, tea- vagy gyümölcsnapok beiktatásával. A nikotin és
az alkohol fejfájást okozhat, ezért inkább mondjunk le róluk.
Esetenként csillapítja a fejfájást egy csésze kávé, vagy a meleg
illetve hideg vizes borogatás.

46
 Masszázs: ha főként a fej hátsó fele fáj, akkor hajlítsuk be kö­
zépső ujjúnkat gyűrűs- és mutatóujjunk között. A középső ujj
porcát nyomjuk óvatosan a halánték két oldalához, majd köves­
sük háromszor azt a vonalat, mely a füleken keresztül a fej hát­
só részének aljához vezet. Végül lassan masszírozzuk végig uj­
junk hegyével kis köröket rajzolva ugyanezt a vonalat.
Lábfürdők: állítsuk lábunkat lábszárközépig érő 35 °C-os me­
leg vízbe. Öt percenként adjunk forró vizet a fürdőedénybe, mely­
ből előzőleg ugyanolyan mennyiséget kimertünk, hogy a víz szint­
je változatlan maradjon. A víz végül 45 °C-ra melegszik fel. Öt
perccel ezután öblítsük le lábunkat langyos vízben, ne töröljük
meg, hanem húzzunk vastag zoknit, és járkáljunk, míg lábunk át­
melegszik és megszárad. Alacsony vérnyomás, érelmeszesedés,
szívpanaszok és pajzsmirigytúltengés estén ne alkalmazzuk ezt a
fürdőt. Ez vonatkozik az alvás előtti hideg lábfíirdőre is.
Hideg lábfürdő esetén 5 cm magas vízben addig dörzsöljük
egymáshoz a két lábat, míg átmelegszenek. Két perccel ezután
nedves lábunkra zoknit húzunk és ágyba fekszünk.
Burgonyazsák: a forró burgonyazsák (—»hólyaghurut) is eny­
hít a fejfájáson. Tegyük 30 percre a zsákot a tarkónkra.

Vigyázat!
A tartós fejfájás a szervezet más működési zavarát jelzi, melyet
meg kell találni és kezeim kell. A fájdalomcsillapító tabletták
nem jelentenek végleges megoldást, mert a fejfájást okozhatja
ormyálkahártya-, orr- és gégegyulladás, de a fülek is kiválthat­
ják a fejfájást ugyanúgy, mint a gyomor, bél, máj és vese mű­
ködési zavarai. Klinikailag nem mindig mutathatók ki ezek az
okok, mégis említsük meg kezelőorvosunknak, természetgyó­
gyászunknak ezeket a lehetőségeket.

Ficam
Ha az ízületet túlterheljük - lépéshiba, botlás, esés vagy erősza­
kos beavatkozás révén -, akkor megnyúlhat és kificamodhat.
A ficam fájdalmas. Orvosnak kell megállapítania, hogy az ízü­
let kifordult-e, hogy a tokszalagok megrándultak-e, esetleg meg-
sérült-e az ízületi tok.

47
Kezelés:
Enyhén hajlítsuk be az ízületet és rögzítsük nyomókötéssel.
A kötést nedvesítsük be hígított alkohollal. Ámikaoldat és víz
1:3 arányú keverékével masszírozzuk be óvatosan a sérült ízü­
letet. Ez a vérömleny kialakulása ellen hat.
Petrezselyem és tojásfehérje: keverjünk össze petrezselymet
habbá vert tojásfehérjével, és vigyük fel a sérült ízületre. Ezután
kössük át az ízületet rugalmas pólyával.
Káposztalevelek: főtt káposztaleveleket rögzítsünk rugalmas
pólyával a sérült ízületre. Hagyjuk a kötést hosszabb ideig az
ízületen, míg a káposzta kifejti hatását.

Fogfájás
A fogfájást többnyire beteg vagy rossz fog okozza, melyet azon­
nal fogorvosnak kell kezelnie. Addig is tabletták helyett házi
szerekkel csillapítsuk a fájdalmat.

Kezelés:
Fogfájás ellen régi bevált szer a szegfűolaj, melyet a fájó felü­
letbe dörzsölünk. Az olaj először csíp, néhány perc múlva je­
lentkezik csak érzéstelenítő hatása. A tiszta olaj helyett rágha­
tunk 1/2 percen keresztül szegfűszeget vagy egy negyed gerezd
fokhagymát, vagy rászoríthatjuk a fájó fogra.
A lábra helyezett mustártapaszok (-» árpa, -> migrén) és az
arcra helyezett burgonyazsák (—>hólyaghurut) szintén csillapít­
ják a fájdalmat és meggátolják a gyulladás kialakulását.
A mirha-, ámika- és körömvirág-oldatok szintén megfelelnek
a fertőtlenítő szájöblítéshez.

Fogkő
A fogkő a fogon képződött barna lepedék. A nyál alkotóelemei,
szövetmaradványok és parányi organizmusok képeznek kemény
lerakódást, mely - ha már kristályosodott - nem távolítható el
fogmosás útján. Távolíttassa el a fogkövet rendszeresen a fog­
orvosával. De inkább előzze meg kialakulását.

48
Kezelés:
A manökenek körében ismert házi szer: só és cukor. Elkeverünk
egy kevés tengeri sót citromlével, és fogat mosunk vele, mint­
ha fogrém lenne. Akinek érzékenyek a fogai, nem fog megba­
rátkozni a szerrel a citromsav miatt. Hasonlóan csiszoló hatású
a fogpor, melyet calcium carbonicum néven árusítanak a gyógy­
szertárakban. Ezt egyéni ízlésünknek megfelelően elkeverhetjük
japán- vagy más hasonló aromás olajjal, vagy elkészíttethetjük.
Naponta egyszer alkalmazzuk fogkrém helyett, így elkerülhet­
jük a fogkő kialakulását.

Fülfájás
A fül érzékeny, ezért gondosan ügyeljünk a belőle kisugárzó fáj­
dalomra. Nagy a veszélye a siketségnek, ezért csak akkor folya­
modjunk házi szerekhez, ha nincs orvos elérhető közelben, vagy
a fájdalom még nem erős.

Kezelés:
Védjük fülünket a hidegtől sapkával, sállal és fülvédővel. Me­
rüléskor a fülekre ható nagyobb nyomást gyakori nyeléssel
egyenlíthetjük ki. Felszállás vagy leszállás alkalmával a repülő­
gépen a csecsemők addig sírnak, míg megszabadulnak a füldu­
gulástól. Felnőtteken is segít a nyelés, a gumicukor, bonbon
vagy más hasonló édesség rágása. Aki megfázással utazik, szá­
mítson leszálláskor erős fülfájásra, mert az eldugult orrüregben
és állcsonti öbölben a nyomáskülönbség csak lassan egyenlítő­
dik ki. Nemcsak akkor lép fel halláscsökkenés, ha a dobhártya
elpattan. A túl hangos zene és a motorzaj szintén okozhatnak
fájdalmat.
A túl hangos zenehallgatás elkerülhető, a motor- és gépi za­
joktól füldugóval védhetjük fülünket.
Hagyma: nyers hagymát apróra vágunk, a darabokat zsebken­
dőbe göngyöljük és a fülünkre helyezzük vagy kötjük.
A kötés mellett létezik egy másik megoldás is: a hagymát na­
gyobb darabokra vágjuk, olíva olajban megpároljuk, majd egy
megfelelő méretű darabot egészben a fülünkbe helyezünk.
A hagymadarabot előzőleg vattába is csavarhatjuk.

49
 Kamilla: cseppentsünk meleg kamilla teát csepegtetővei a fü­
lünkbe, vagy mártsunk tiszta fültisztító pálcikát a teába, és az­
zal mossuk át fülünket.
A fület óvatosan gőzölhetjük kamillával. A teáskanna kiöntő­
csövére megfordítva egy tölcsért teszünk, és a tölcsér csövét a
fülünk felé irányítjuk. A tölcsért el is hagyhatjuk, de vigyáz­
zunk, nehogy megégessük a fülünket. A kamilla gyulladásgátló
és fájdalomcsillapító hatású.
Kamillavirág olajban: néhány kamillavirágot felfőzünk olíva
olajban, majd kézmelegen a fülbe csepegtetjük, vagy egy vatta-
pamacsra tesszük, és ezt a fülbe helyezzük. Ha nincs otthon ka­
millavirág, megfelel a tiszta olíva olaj is.

Vigyázat!
A fülfájást okozhatja középfülgyulladás, állkapocs-ízületi vagy
homlok- és orrmelléküreg-gyulladás. Orvosnak kell a pontos
okot megállapítani. Aki az orvosi vizsgálat előtt fájdalomcsilla­
pítót vesz be, megnehezíti a pontos diagnózis megállapítását.

Gégegyulladás
A gégegyulladás nem olyan súlyos, mint amilyennek első pilla­
natban tűnik. Megkaphatjuk megfázás útján, vagy ha állandóan
pornak és füstnek vagyunk kitéve, vagy hosszú és hangos beszéd,
esetleg éneklés következtében. Ilyenkor kapar a torok, a hang re­
kedt, vagy teljesen elmegy, a nyelés szúró fájdalommal jár, sú­
lyosabb esetben láz kíséri a tüneteket és rossz közérzet.

Kezelés:
Gégefőgyulladással maradjunk ágyban. Ha a gyulladás lázzal
jár, kerüljük a szélsőségesen meleg vagy hideg hőmérsékletű és
a füstös helyiségeket. A magas C-vitamin tartalmú gyümölcsle­
vek és teák, például martilapu, bodza, zilizgyökér mézzel éde­
sítve gyulladásgátló hatásúak.
Kamilla és zsálya: kamillavirágot vagy zsályát hagyjunk 10
percig egy csésze forró vízben állni, ezután szűrjük le a teát és
kézmeleg hőmérsékletűre lehűtve öblögessük vele naponta több­
ször a torkunkat.

50
 Tölgyfakéreg: 1-2 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget főz­
zünk 15 percig fél liter vízben. A gyulladás ellen ható átszűrt
főzetet szintén toroköblítéshez alkalmazzuk. Keserű ízét tompít­
ja, ha egy kanál mézzel édesítjük.
Burgonyapép: héjában főtt burgonyát péppé nyomunk, majd
egy kendőre simítjuk, melyet előzőleg meleg vízbe mártottunk.
A kendőt ráncmentesen helyezzük a nyakunkra. Kössük körül
meleg gyapjúkendővel. Egy óra elteltével vegyük le a gyapjú­
kendőt. Az eljárást szükség szerint megismételhetjük. Burgonya
helyett alkalmazhatunk túró- vagy muskátliszt-pakolást is (—»
torokgyulladás).
Olaj és zsír: forrósítsunk fel olajban egy vászonkendőt, és az
elviselhető legmelegebb hőmérsékleten tegyük a nyakunkra. A
kötést vegyük körül gyapjúkendővel.

Vigyázat!
Ha a kezelések ellenére a gyulladás csak rosszabbodnék, fordul­
junk orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Gerinc- és hátfájdalmak
A gerinctájéki fájdalmak deformációra, tartáshibára és izom­
gyengeségre vezethetők vissza, melyek valamely állandó (mun­
kában vagy ülés közben felvett) testtartás miatt nem múlnak el.
Okozhatja lúdtalp, terpesztett, befelé dőlő lábak is, vagy az al­
só végtagok tartáshibája (—> derékfájás, lumbágó, —» isiász).

Kezelés:
Manapság a legtöbb ember túlságosan sokat ül. Szinte senkit
nem érdekel, hogy az ülés formája természetes-e, és a bélrend­
szerünk hogyan reagál arra, hogy a lábainkat mindig ugyanab­
ban a pipázó tartásban tartjuk. Nemrég rájöttek, hogy egy tám­
la nélküli bárszéken ülve a legjobb a csípő vérellátása, és ez erő­
síti a legjobban a hátat is.
Hasonló a testtartásuk a földön kuporgó japánoknak is, akik
étkezési szokásaikat a földhöz közelítették: az asztalok is rend­
kívül alacsonyak. Ezt az elvet követve egy ideje már kaphatók
térdelőszékek számtalan variációban. Akinek sokat kell ülnie,

51
feltétlenül próbálja ki ezt a széket, még akkor is, ha lassabban
tudja hozzászoktatni a térdét, ez az ülésforma ugyanis tehermen­
tesíti a hátat.
A hátat ezenkívül a sport erősíti (különösen a hátúszás), a
masszázs, a mozgás- és gyógytomagyakorlatok, továbbá aján­
lott még a ritmikus gimnasztika is. Célzott hátizom-gyakorlatok
enyhítik a fájdalmat, és javítják a tartást. -> Túlsúly is lehet ár­
talmas a gerincoszlop számára. Igyekezzünk tehát lefogyni, hi­
szen olykor már a fogyásnál is csökkennek a fájdalmak.
Az izomzatot ellazítja a meleg fürdő, a melegvizes boroga­
tás, a melegvizes palack vagy melegítőpáma. Másik megoldás,
ha gerincünket a keresztcsonttól kezdve felfelé erőteljesen dör­
zsöljük egy kefével 3 percen keresztül, majd tusoljunk le hideg
vagy meleg vízzel.
A masszázs hatékonynak bizonyul minden meleg fürdő után.
Álló helyzetben masszíroztassuk hátunkat több percen keresztül.
Ezután ismét feküdjünk vissza néhány percre a meleg vízbe, majd
tusoljunk le röviden hideg vízzel. Kiegészítésképpen hátfájás ese­
tén meleg burgonyazsákot (—» hólyaghurut) tehetünk a hátunkra.

Vigyázat!
A házi szerek elsősorban a fájdalmat enyhítik. Mivel a fájda­
lomnak számos kiváltó oka lehet, ezért vizsgáltassuk meg ma­
gunkat orvossal vagy természetgyógyásszal, és beszéljük meg
vele a gyógymódot.

Görcsök
A görcs az izom reakciója az őt ért ingerre. Akaratlanul, sőt aka­
ratunk ellenére is összehúzódik az izom. A görcsöt az izmok kö­
zött elhelyezkedő idegek ingerülete váltja ki, például a lábszár­
ban, ujjakban (írástól) és lábujjakban. Gyakori kiváltó oka a tes­
ti vagy lelki megerőltetés.
A görcsöket időtartamuk alapján osztályozzuk. Vannak olyan
izmok, melyek csak rövid időre húzódnak össze, majd ismét eler-
nyednek. A rángások gyors egymásutánban követik egymást Ezt
tiknék is nevezik - például a szemhéj és az ujjak esetében. Ezek a
rövid görcsök (rángások) fájdalommentesek, mégis kellemetlenek.

52
 Súlyosabbak azonban azok a görcsök, melyek során az izmok
perceken, órákon, sőt akár napokon át összehúzódnak, és vala­
melyik testrészt mozdulatlanul szokatlan testhelyzetben tartják.
A kétféle görcs között vannak átmenetek, melyeket több-keve­
sebb fájdalom kísér.

Kezelés:
A görcsnek ellen kell dolgozni. Ha például fekvés közben a lá­
bakban keletkezik, akkor álljunk fel. Ha állás vagy járás közben
keletkezik görcs a lábszárunkban vagy a lábujjakban, akkor fe­
küdjünk le, és húzzuk lábfejünket a sípcsont felé, amennyire
csak lehet. Mindkét esetben masszírozzuk a görcsös izmokat egy
erős kefével, körkörös mozdulatokkal. A sósborszesz elősegíti
a vérellátást és átmelegíti az izmokat.
Víz alkalmazása: az alsó végtagok görcseinél segít az emel­
kedő hőmérsékletű lábfürdő (-> fejfájás) és az 5-20 perces für­
dő (nyakig érő) 35-37 °C-os vízben.

Vigyázat!
Ismétlődő görcsök jelezhetnek heveny megbetegedést a közpon­
ti idegrendszerben, az anyagcserében, mérgezést, fertőzést, hor­
monzavart és egyebet is, amit kezelni kell. Ha lelki okok vált­
ják ki, akkor ezt is a kezelőorvossal vagy természetgyógyásszal
kell megbeszélni.

Gyomorégés
Egészséges működés esetén a sejtek annyi gyomorsavat válasz­
tanak ki, amennyi a táplálék megemésztéséhez szükséges. Gyo­
morégés esetén a gyomor túlságosan sokat termel. A sav a nye­
lőcsőbe hatol, megtámadja, és felületén valamint a gyomornyál­
kahártyán tartós gyulladást idézhet elő. A gyomorégés az emész­
tőrendszernek gyakori zavara, elsősorban nehezen emészthető
élelmiszerekre vezethetők vissza.
Ezek sorába tartoznak a zsíros és zsiradékban sült fogások,
valamint az édes vagy savanyú ételek. A gyomor kihűlése vagy
súlyos lelki megterhelés szintén gyomorégéshez vezethet.
Feltételezhetően létezik gyomorégésre való hajlam, ám a je­

53
lenség összetett, és magába foglalja a gyomor- és nyombélfe-
kélyt is. Máj- és epezavar esetén, ha az epefolyadék nem tud
megfelelően a nyombélbe ürülni, visszafelé áramolhat, a gyo­
morba kerülhet, majd hányás formájában kikerül a szervezetből.
Az agresszív epefolyadék is kimarhatja a gyomornyálkahártyát
és a nyelőcsövet, amit egyesek gyomorégésként észlelnek.

Kezelés:
Házi szerként ajánlatos a száraz fehérkenyér, a banán és kis
mennyiségben hígított vagy sovány tej fogyasztása. Megkötik
és semlegesítik a túltengő savat és megnyugtatják a gyomrot.
Főtt rebarbara fogyasztása is ajánlott gyomorégés esetén. Noha
a gyümölcs maga is savas, mégis gyengébb, mint amit a gyo­
mor termel.
A gyomorégést a fenti szerek nem tudják meggyógyítani, va­
lamint a fekélyt se. Ha a máj és epehólyag okozza a zavart, tar­
tósan csak akkor segíthetünk, ha megváltoztatjuk az étkezési
szokásainkat. Kerüljük a sör, a szénsav- és alkoholtartalmú ita­
lok, a kávé, az édes, a fűszeres, zsíros vagy zsiradékban sült éte­
lek fogyasztását. Kímélő étrend javallt puhára főtt burgonyával
és tejbekásával kúraszemen két héten át. Ha sor kerülhet rá, ezu­
tán is csak főtt sovány fehér húst fogyaszthatunk, mint például
baromfit vagy halat. Kisebb de gyakoribb étkezésekkel teher­
mentesítjük a gyomrot, és elkerülhetjük a gyomorégést.

Gyomorpanaszok
Miért panaszkodik a gyomrunk? Sok oka lehet. Több rostos
anyagot szeretne kapni, kevesebb olajat és zsírt, és nem akaija
hogy a koffein, az alkohol és a dohány állandóan kizökkentse a
megszokott kerékvágásból. Mindenek előtt nem akar állandóan
dolgozni - vagy ha már szükséges, akkor legalább nyugodt kö­
rülmények között. Tulajdonosa gondjait a gyomor nem tudja
megoldani. Nem akar tudni a munkahelyi bosszúságokról, sze­
mélyes ellentétekről, stresszről és depresszióról.
Másként szólva a kapkodva evés és ivás, a rostmentes, kiadós
és zsíros ételek, az élvezeti cikkek (koffein, alkohol, nikotin) túl­
zott fogyasztása és a lelki problémák megterhelik a gyomrot.

54
 Aki kézbe veszi munkahelyi és személyes problémáit, az nyu­
godt körülmények között ehet akár zsíros ételt is. Az élvezeti
cikkek túlzott fogyasztása szorosan összefügg a munkahellyel
és magánélettel. Stresszhelyzetekben gyakrabban kerül elő a ci­
garettásdoboz, egyesek gyakrabban nyúlnak a pohárhoz vigasz­
talást keresve.
Az étellel együtt lenyeljük gondjainkat, félelmeinket is. Egy
állat stressz- vagy fenyegetett helyzetben nem eszik. Az ő ese­
tében az anyagcsere a tápanyag-feldolgozásról a védekezésre áll
át. Míg az állat elmenekülhet vagy visszavághat, az ember kény­
telen bizonyos konvencióknak engedelmeskedni, melyek lehe­
tetlenné teszik, hogy fenyegetett helyzetben természetesen rea­
gáljon. így szélsőséges stresszhelyzetekben is a megszokott mó­
don étkezik. A gyomor így dolgozni kényszerül, jóllehet a szer­
vezet védekezésre és menekülésre készül. Amíg a gyomor ellát­
ja a feladatát és nem panaszkodik, addig az ember nem fordít rá
figyelmet.
A gyomorfájás okozta panaszok sokfélék és eltérőek. A gyo­
mor felső részén jelentkező gyengébb vagy erőteljesebb fájda­
lomérzettől a telítettségi érzeten és a puffadáson át a —> gyo­
morégésig terjednek. A panaszosnak nincs szervi baja. Eseten­
ként székrekedésről, —> hasmenésről vagy —> idegességről
panaszkodik. A szív, a keringés, a máj vagy az epe is róhat ter­
heket a gyomorra.

Kezelés:
A gyógyászat éppen a gyomor esetében ismeri el a panaszok, va­
lamint a lelki és szociális tényezők közötti összefüggéseket.
A savlekötő gyógyszerek azonban csak elfedik a valódi okokat.
Fel kell tennünk a kérdést, hogyan lehet ezeket a terhelő ténye­
zőket elhárítani, hogy a gyomor ismét elégedett legyen.
Addig is meg kell figyelni, hogy mely ételek okoznak prob­
lémát. A gyomor tudja a legjobban, hogy miről kell lemonda­
nia ahhoz, hogy ismét jól tudjon dolgozni. Az alkohol, a niko­
tin és a kávé valószínűleg ezek sorába tartoznak. Bizonyos fű­
szereket, zsíros ételeket és sülteket is töröljünk lehetőleg az ét­
rendünkből.
Együnk rendszeresen, és a kiadós étkezések helyett inkább
gyakrabban fogyasszunk kisebb adagokat. Hagyjunk elegendő időt

55
az étkezésekre. Aki 20 percnél rövidebb ideig eszik, az fontos dol­
got mulaszt el: ennyi idő elteltével jelzi ugyanis csak a gyomor,
hogy jóllakott. Ha ennyi idő alatt túltöltjük, akkor megzavaijuk az
emésztést. Az ebből fakadó hasi fájdalmakra köménymag- vagy
más, a csecsemőbetegségek esetében javallt teát igyunk.
A gyomor enzimei főként meleg környezetben fejtik ki hatá­
sukat. A hideg és forró ételek megakadályozzák a folyamatot.
Ezek az enzimek megtalálhatók a szájban is, ahol a rágással már
megkezdődik az emésztés.
Egy 15 perces séta minden étkezés után hozzájárul a nyugal­
munkhoz, ami a gyomrunknak is jót tesz.
Melegvizes pakolások és forró kötések: tartós fájdalmak ese­
tén nedves, meleg vászonkendőt vagy melegvizes palackot he­
lyezzünk a gyomrunkra és száraz gyapjúkendővel kössük körül.
30-35 percenként cseréljük a kötést. A vászonkendőre tehetünk
zabkását és reszelt almát olyan forrón, ahogyan a bőrünk eltű­
ri. Jól bevált a burgonyazsák (—>kiütés, —> hólyaghurut) és a
lenmagpakolás (—» epebántalmak) is.
Kamilla és borsmenta tea: egy kávéskanál kamilla vagy bors-
menta virágot vagy levelet leforrázunk egy csésze forró vízzel
és 10 percig állni hagyjuk. Fogyasszunk belőle melegen napon­
ta többször egy-egy csészével.
Fehér fejeskáposzta-lé: a friss káposztafej belső leveleit pré­
seljük (centrifugáljuk) ki. Igyunk belőle 14 napon keresztül na­
pi egy litert. Meg lehet szokni az ízét. A kúra 4-6 hétig is el­
tarthat.
Burgonyalé: nem olyan erőteljes a hatása a nyers burgonya
levének, mint a fehérkáposztának. Nagyobb mennyiségben fo­
gyasztva a torok kiszárad és a pupillák kitágulnak. A mellékha­
tások a kúra befejeztével hamar megszűnnek.
Hagyma és kömény: két fej apróra vágott hagymát 10 napon
át fél liter borszeszben vagy fehér borban érlelünk. Végül le­
szűrjük a bort. Emésztést serkentő hatása van, ezért csak egy li-
kőrös pohámyit igyunk belőle minden étkezés után.

Vigyázat!
Erős és visszatérő fájdalmak esetén szervi zavarok kivizsgálása
szükséges. Nemcsak a gyomor képezheti a panaszok egyetlen
okát. Más szervek is befolyásolhatják a működését.

56
Hányás —» terhességi hányás

Hasmenés
A hasmenés sok betegség kísérője. Előidézheti, hogy nem a
megszokott módon táplálkozunk, például szabadságunk idején.
A szervezet hasmenéssel reagál a különböző mérgekre, ide tar­
tozik sok ember esetében a túlzott mértékben fogyasztott kávé
vagy alkohol is. Aki naphosszat a napon fekszik, majd hideg
gyümölcslevet fogyaszt, vagy lenge öltözetben hűvös szobában
tartózkodik, annak éppúgy kell belei ellenkezésére számítania,
mint az ideges természetűeknek stresszhelyzetben. Többnyire
megállapítható a kellemetlen hatást kiváltó ok. Felnőttek eseté­
ben a hasmenés általában átmeneti és ártalmatlan jelenség -
olyan eset, mely házi szerekkel jól kezelhető. A széklet szokat­
lanul híg, váladékos, a bél naponta többször is szabadulni akar
tartalmától. A legkellemetlenebb a görcsös hasfájás, mely több­
nyire a hasmenés kísérő tünete.

Kezelés:
Mindenek előtt el kell hagyni azokat a dolgokat, melyek a has­
menést kiválthatták: bizonyos ételeket és italokat, alkoholt, ká­
vét és fűszereket. A hasfájásnak a meleg az ellenszere, a meleg
kötés, melegítőpáma vagy melegvizes palack. A beleknek elő­
ször is nyugalomra van szükségük, ezért először csak kétszer-
sültet, zabkását vagy búzalisztet fogyasszunk. Súlyosabb has­
menés esetén 2-3 napig tartó teljes koplalás és ágynyugalom ja­
vaik. A folyadékveszteséget keserű gyógyteával (borsmenta, ka­
milla) vagy fekete teával pótoljuk. A cola jellegű italok - felte­
hetőleg csersavtartalmuk miatt - összehúzzák a gyomor nyálka­
hártyáját, ezért főként gyermekek esetében válnak be hasmenés
esetén. Segíthet egy csésze forró tej is, melybe egy csapott evő­
kanál szerecsendió-reszeléket adtunk.
Reszelt alma: a tiszta almaié nagy mennyiségben hasmenést
válthat ki, a reszelt alma ezzel szemben ellentétes hatású.
Fogyasszunk belőle 1 kg-ot - egész napra elosztva - héjastul,
mag nélkül. Pépes formában tisztítja a beleket, belekeverhetjük
tojásfehéije habját is. Keserű fodormenta teát fogyasszunk hozzá.

57
 Áfonya és erdei szamóca: hasmenés esetén rágjunk el egy ma­
rék szárított áfonyát, vagy tegyünk belőle 3 evőkanálnyit fél li­
ter vízbe és főzzük 10 percig. Igyunk belőle egy pohárkával.
A hasmenésnek hatékony ellenszere az erdei szamóca is, melyet
1:3 arányban borszeszben vagy fehérborban érlelünk. Ebből a
likőrből óránként egy evőkanállal vegyünk be. Annál jobban hat
az oldat, minél tovább érik az erdei szamóca a folyadékban (mi­
nimum 3 órán át).
Szegfűszeg: 2-4 szegfűszeget felforralunk egy csészényi víz­
ben, 10 percig állni hagyjuk, leszűijük, majd elfogyasztjuk.
Hagymahéj: a hagyma sokoldalúan felhasználható. Forral­
junk fel egy maréknyi hagymahéjat fél liter vízben, és hagyjuk
10 percig állni. 2-3 adagra elosztva fogyasszuk el a főzetet egy
nap alatt.
Ánizs és ánizslikőr: az ánizs fűszer, tea és likőr formájában a
gyomor barátja. Görögországban az ouzo (1:1 arányban vízzel
hígítva) a legfontosabb italok közé tartozik - étkezés előtt és
után, valamint az étkezések között, kellemes társaságban.
Házilag is elkészíthetjük az ánizslikőrt: 30 gramm ánizsma­
got összetörünk mozsárban és két héten keresztül 0,7 liter ga­
bonapálinkában érleljük. A készítményt papírszűrőn vagy tisz­
ta kendőn átszűrjük. Hasmenés esetén házi szerként fogyasszuk,
felnőttek igény szerint 1-2 evőkanállal.
Orvosi szén: az orvosi szén sokat dicsért szer hasmenés ellen,
mely megköti a káros anyagokat és a gyomorsavat. Csak nagy
mennyiségben hatásos, ha a gyomrot valamelyest megtölti. Or­
vosi szenet vásárolhatunk tabletta formájában. Akinek van ott­
hon grillsütője vagy kandallója, megtakaríthatja a gyógyszertár­
ba vezető utat - ha természetes fát vagy faszenet használ tüzelő­
anyagként, melyek nincsenek vegyileg kezelve. A fekete faszén­
ben vagy az elszenesedett fában, melyet ledörzsölünk, bősége­
sen fellelhető eme házi szer. Lenyelés előtt rágjuk alaposan meg.

Hasmenés gyerekek esetében:

Gyerekeken olyan egyszerű szerekkel segíthetünk, melyek min­
den konyhában fellelhetők:
8 kávéskanál cukrot és 1 kávéskanál sót feloldunk 1 liter for­
ralt vízben. Ebből a folyadékból igyanak a gyerekek koruknak
megfelelő mennyiséget 4-6 óránként az alábbi adagokban:

58
 2-6 hónapos_________ 200-400 ml
6-18 hónapos________400-600 ml
18 hónapos - 3 éves 600-800 ml
3 év feletti 800-1000 ml

Az anyák adagolják ezt a folyadékot a táplálék kiegészítője­

ként akkor is, ha szoptatnak. Felnőttek igyanak belőle napi 2-4
litert.
Egy másik recept Bangladesből: Egy marék rizst összetörünk
és tiszta vízbe áztatunk. A pasztát végül 1 liter vízben 3 csipet só­
val megfőzzük. A gyermekek és a felnőttek a fenti táblázat ada­
tai szerint fogyasszák. Ez a szer nemcsak az elveszített anyago­
kat pótolja, hanem ízletes és ellátja a szervezetet szénhidráttal is.

Vigyázat!
Ha a hasmenés két napnál tovább tart, hívjunk orvost. Az orvos
megállapítja, hogy a hasmenést esetleg fertőzés (pl. tífusz) okoz-
ta-e. Csecsemőkorban a tartós hasmenés a túlzott ásványi anyag-
és elektrolit-veszteség miatt már egy nap elteltével is életveszé­
lyes lehet (-» csecsemőbetegségek/hasmenés).

Hátfájás —» gerinc- és hátfájdalmak

Hólyagok
Hólyagok keletkezhetnek a kéz és a láb felületén, ha a bőr túl­
zott terhelésnek van kitéve, pl. szokatlan munkák - kerti ásás,
barkácsolás, csavarhúzás - során, vagy hosszabb (pl. téli) pihe­
nő után játszott első squash- vagy teniszjátszma alkalmával.
A lábon keletkezett hólyagok gyakorta elrontják egy új cipő
vagy hosszabb séták, túrák felett érzett örömünket.

Kezelés:
A hólyagokat nem szabad se felszúmi, se felvágni. A hólyag
alatti bőr könnyen begyulladhat, vagy elgennyedhet. Tapasszal
fedjük le a hólyagot, így megakadályozhatjuk, hogy felszakad­
jon.

59
 Szarvasfaggyú és fejőzsír: a hólyagok kezelésének régi bevált
házi szere a szarvasfaggyú, mely stift alakjában kapható
a gyógyszertárakban. Akinek gyakran jelennek meg hólya­
gok a kezén, az tartson otthon mindig szarvasfaggyút. Fejőzsírt
is tehetünk a hólyagokra, mielőtt a tapaszt ráhelyezzük. Régi jó
házi szer, mely még most is kapható némely gyógyszertárban,
noha a tehenészek már nem kenik be vele a kezüket fejés előtt.
Tölgyfakéreg: a közönséges tölgyfa kérge segít a hólyagokon.
A kéreg eltávolításakor ügyeljünk, nehogy belehasítsunk a fá­
ba. 1-2 evőkanál apró darabokra zúzott tölgyfakérget fél liter
vízbe teszünk és 15 percig főzzük. Ezzel a főzettel mossuk a hó­
lyagos bőrfelületet naponta többször néhány percig. Másnap is­
mét főzzük fel a készítményt. A kéreg cserzőanyagot tartalmaz,
mely összehúzza a hólyag felületén a bőrt. Gyulladásgátló és
fájdalomcsillapító hatása van.

Hólyaghurut
A hólyagkömyéki fájdalmak gyakran hirtelen lépnek fel, és egé­
szen a comb felső részéig, vagy az ágyéktájékig kisugározhat­
nak. Az állandó vizelési inger hólyaghurutra utal. Nem mindig
jár fájdalommal a vizelet ürítése, de előfordulhat (akárcsak ->
láz és rossz közérzet is). A vizelet ilyenkor többnyire zavaros
és kellemetlen szagú.
A hólyaggyulladás a hólyag nyálkahártyájának hurutos meg­
betegedése, súlyos esetekben a gyulladás kiteljed a hólyag egész
falára, mely fokozottan váladékozni kezd. Hivatalos neve
cystitis (hólyaggyulladás). Ha a szervezet ellenálló-képessége
legyengül - például megfázás következtében -, és baktériumok
jutnak kívülről (a húgycsövön keresztül) a szervezet belsejébe,
akkor a hólyag begyulladhat. Különösen a nők veszélyeztetet­
tek. Gyulladás terjedhet a hólyagra bél-, vese-, vagy (férfiak ese­
tében) prosztatagyulladás következményeként is, vagy ha
gennygóc csírája kerül a belsejébe.

Kezelés:
A házi szerek elősegítik a hólyaghurut gyógyulási folyamatát.
A legfontosabb, hogy melegen tartsuk az altestet. Eltérőek a né­

60
 zetek a tekintetben, hogy a hólyagot a panaszok fellépésekor
először kímélni kell-e, hogy így a gyulladás magától múljon el.
Előrehaladott és heveny betegség esetében a veséket és a húgy­
úti vezetékeket bőségesen át kell öblíteni. Közép-európai éghaj­
lati viszonyok között naponta legalább 2 liter folyadékot kell a
szervezetbe juttatni ital és élelmiszer formájában. Hólyaghurut
esetén ezt a mennyiséget feltétlenül tartam kell, sőt inkább túl­
haladni kívánatos. A célnak leginkább a vizelethajtó gyógyteák
felelnek meg, vagy egyéb meleg italok, melyek nem tartalmaz­
nak izgatószert.
Változó étrend: rendszeresen ismétlődő hólyaghurut esetén
javasolt. A húgyutak savasítása érdekében 10 napon keresztül
főként fehérjetartalmú ételeket fogyasszunk: húst, halat, tojást,
tejet és tejtermékeket. Ezután fogyasszunk szintén 10 napon ke­
resztül bázisokban gazdag táplálékot: gyümölcsöt, zöldséget,
burgonyát és rizst. Egy evőkanál retekkivonat (—»hörghurut) fo­
gyasztása reggel és este elősegíti a gyógyulást.
Ez a kúra helyreállítja a vese működésének egyensúlyát.
Egyébként a táplálék legyen kevéssé savas és ne legyen
izgató hatású, amit tejtermékek és növények fogyasztásával
tudunk elérni. A túlzott fűszer-, só- és alkoholfogyasztás káros
hatású.
Heveny gyulladás esetén maradjunk ágyban, és gondoskod­
junk arról, hogy az alhasat ne érje hideg. Melegítőpámákkal,
forró vizes palackokkal és meleg vizes borogatással lehet a hó­
lyag és a vese környékét melegen tartani. Naponta váltsunk tisz­
ta pamut alsóneműt. Ez az anyag lélegezni engedi a bőrt, és fel­
szívja az izzadságot. Kerüljük a műszálas vagy szűk alsónemű
használatát.
Uborka és petrezselyem: forrázzunk le egy evőkanálnyi ubor­
kamagot egy csésze forró vízzel, hagyjuk öt percig állni, majd
fogyasszuk el apró kortyokban. Szintén apró kortyokban fo­
gyasztva, de egész napra elosztva segít a petrezselyemtea. Egy
evőkanál finomra vágott friss petrezselymet forrázzunk le 1/2 li­
ter forró vízzel, és tíz perc elteltével szűrjük le.
Terhesség idején legyünk óvatosak a petrezselyem fogyasz­
tásával. Noha a növény gyökere és zöldje a javasolt mennyiség­
ben ártalmatlan, érzékeny szervezeteknél a növény magjának fo­
gyasztása esetleg koraszülést idézhet elő.

61
 Káposztalevél: a káposztalevél minden gyulladás - így a hó­
lyaghurut - esetében hatékony. Néhány vörös-, zöld-, vagy fe-
hérkáposzta-levelet sodrófával puhára törünk, több rétegben az
altestre helyezzük, majd könnyű kötéssel rögzítjük. A kötést éj­
szakára is a testen hagyjuk.
Burgonyazsák: nyomjunk össze héjában főtt burgonyát (héjas-
tul) egy vászonzsákban. A vászonzsák akkora legyen, hogy a be­
teg testtájat befedje. Helyezzük a batyut az alhasra az elviselhető
legmelegebb állapotában, és terítsünk rá egy vastag kendőt Végül
takarózzunk be gyapjútakaróval, nehogy a meleg hamar elszökjön.
Hagyjuk a zsákot egy órán keresztül az alhason, majd 30 perc múl­
va ismételhetjük meg az eljárást. A gyulladást csökkenteni fogja.
Ü lőfürdő112 liter vízben 6-8 evőkanál kamillavirágot felfő­
zünk, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. A főzetet egy kendőn
átszűrve a fürdővízbe öntjük, aminek hőmérséklete 39 °C legyen.
A víz lepje el a vesék tájékát is. Testünket és a fürdőedényt ve­
gyük körbe takaróval. 15 perc elteltével üljünk kis időre hideg
vízbe, majd pihenjünk az ágyban. Ismételjük meg az ülőfürdőt
naponta, amitől a heveny hólyaghurut gyógyulása várható.

Vigyázat!
Az elégtelenül kezelt, vagy nem gyógyult hólyaggyulladásnak
súlyos következményei lehetnek. Orvosnak vagy természetgyó­
gyásznak kell megállapítania, hogy a gyulladás nem terjedt-e át
más szomszédos szervekre. Mindenekelőtt a vesék vannak ve­
szélyeztetve. A hólyaghurut felléphet vesék megbetegedésének
szövődményeként is.

Homloküreg-gyulladás
A homloküreg-gyulladás nem pontos megnevezése a betegség­
nek. Ugyanezt a betegséget másként - szintén nem egészen pon­
tosan - orrmelléküreg-gyulladásnak is nevezik. A gyulladás va­
lójában az arc- és a koponya üregeire teljed ki: az orr, a homlok
és az álkapocs, valamint a rostacsont és az ékcsont üregeire. Tud­
juk hát, hogy rengeteg üreg van a koponyánkban, ezért lehet,
hogy hirtelen náthásak leszünk, orrunk és homlokunk környéke
nyilall, és mindezt könnyű vagy magas —>láz kíséri.

62
Kezelés:
Van néhány olyan házi szer, mely enyhíti ezt a súlyos betegsé­
get. Ezek közé tartozik a fej gőzölése és a fürdő (—> nátha), va­
lamint az étkezés kúraszeru megváltoztatása.
Fej gőzölése: egy kávéskanál kamillát, kakukkfüvet vagy ma­
joránnát teszünk forró vízbe. A felszálló gőzzel naponta több­
ször inhalálunk (—>nátha). Óránként szívjunk fel orrunkba né­
hány cseppet a főzetből.
Mustártapasz és forró pakolások: a mustártapaszhoz elkeve­
rünk két evőkanál mustárlisztet meleg vízzel, a pépet vászon-
kendőre simítjuk, és a tapaszt 5-10 percre az arcra vagy a hom­
lokra helyezzük, míg a bőrünk ki nem pirul. A mustárliszt árt a
nyálkahártyának, ezért ne kerüljön a szemünkbe. Csak minden
második napon ismételjük meg az eljárást, hatása ugyanis
hosszan tart. A mustártapaszok közötti időben meleg borogatá­
sokkal csillapíthatjuk a gyulladást.
Étkezés és ivás: a szervezetben lezajló gyulladásos folyama­
tok esetén együnk keveset, de igyunk annál többet. Homloküreg-
gyulladás esetén egy héten keresztül igyunk naponta 1 liter friss
gyümölcs- vagy zöldséglevet, ezen kívül gyógyteát, ásványvi­
zet és meleg (40 °C-os) citromlevet mézzel. A méznek
antibiotikus hatása van, a citrom (mértékkel) biztosítja a C vi­
tamin-ellátást. A hét eltelte után fokozatosan téljünk vissza a
megszokott táplálkozási szokásainkhoz, fogyasszunk továbbra
is sok friss gyümölcsöt és zöldséget, és kevés konyhasót.

Vigyázat!
A homlok és orrmelléküreg-gyulladások orvosi felügyeletet kí­
vánnak. Olykor az orrmelléküreget fel kell nyitni, hogy a
gennyet eltávolítsák vagy kimossák. Aki idejében kezeltetni
kezdi a betegséget, elkerülheti ezt a kellemetlen beavatkozást.

Horkolás
Az elterjedt, ártalmatlan, ám a partner számára meglehetősen
kellemetlen jelenség egyik oka a levegő alacsony páratartalma.
Ezért szellőztessük ki esténként alaposan a hálószobát, és gon­
doskodjunk a levegő elegendő páratartalmáról. Az orrot alvás

63
előtt alaposan fújjuk ki. Legjobb, ha a horkolók oldalt vagy ha­
son fekve alszanak, hanyatt fekve ugyanis a nyelv hátracsúszik
és elősegíti a horkolást.

Hörghurut (bronchitis)
A krónikus —» asztmával szemben a hörghurut a hörgők heveny
gyulladását jelenti, és többnyire megfázás vagy a felső légutak
fertőzésének következtében alakul ki. Előfordulhat influenza,
kanyaró, szamárköhögés vagy más betegséggel együtt is. A fer­
tőzés nagyon hamar kialakul, hiszen mihelyt a szájüregben vagy
a garatban váladék gyülemlik fel, megnő a lehetősége annak,
hogy a kórokozókat belélegezzük. A hörgőkben azután aktivi­
zálódnak, és állapotunkat jelentős mértékben rontják, hacsak
nem köhögjük ki őket gennyes váladék formájában. A váladék
zöldessárga és sűrű.
A köhögés az első jel, melynek útján a hörghurutra felfigye­
lünk. A köhögés és a hörgők váladékozása fájdalmat okozhat a
mellkasban. Ha a gyulladás szétteijed, fulladás léphet fel.
A krónikus hörghurut kialakulhat fokozatosan, vagy kísérhet
más heveny gyulladásos folyamatot. Gyakran más zavar kísérő­
je vagy következménye. Mindenekelőtt szívzavarok és keringé­
si betegségek okozhatnak pangást a tüdő keringésében és kró­
nikus gyulladást a hörgőkben. A krónikus hörghurut és a vese­
betegségek gyakran együtt lépnek fel, és egymásra hatnak.

Kezelés:
A hörghurutot mindenképpen kezelni kell, hogy ne váljék króni­
kus betegséggé. Láz esetén ágynyugalom javasolt. Tartsuk nedve­
sen a szoba levegőjét, szellőztessük ki alaposan és helyezzünk el
a szobában egy tál forró vizet, melybe japánolajat tettünk. 3-5 na­
pos koplalás rávezeti a szervezetet arra, hogy erejét a hörgők gyul­
ladására összpontosítsa. Ebben az időszakban egészen a gyógyu­
lásig igyunk sok gyümölcslevet és gyógyteát, mely megkönnyíti a
váladék felköhögését. Jól bevált házi szer a borostyán, zilizgyö­
kér, kamilla, kakukkfű, zsálya és izlandi zuzmó tea. Sétáljunk so­
kat fenyő- vagy erdeifenyő-erdőben. Az izzó fenyő- vagy
erdeifenyő-levelek füstje is jó hatással van a hurutos hörgőkre.

64
 Teák: 1-1 csipet kakukkfüvet, lándzsás útifüvet, martilaput, ma­
joránnát, ökörfarkkóró-virágot és egy evőkanál ánizst fél liter víz­
zel leöntünk és 10 percig állni hagyunk. Ezt a teát apró kortyok­
ban isszuk egész napra elosztva. Frissítő és köhögésoldó hatású.
Fejessaláta-főzet: szinte már elfeledett házi szer a fejes salá­
ta. Hideg vízbe tesszük a salátát és félig lefedve kis lángon főz­
zük öt percig. Lefekvés előtt egy pohárral iszunk a langyos fő­
zetből.
Retekszirup: erősen hurutoldó hatású a feketeretek leve. Há­
mozzuk vagy tisztítsuk meg a feketeretket és vágjuk szeletekre.
Szóljuk meg cukorral, ami kivonja a nedvességet. Napi 4-6 evő­
kanállal fogyasszunk ebből a szirupból. Cukor helyett alkalmaz­
hatunk mézet is, mely enyhe antibiotikus hatása miatt erősíti a
szer hatását. A retekszirupot naponta frissen kell elkészíteni,
mert gyorsan megpenészedik.
Hagyma: kandiscukrot és egy apróra vágott hagymát főzzünk
kevés vízben, míg besűriísödik. Ez a szirup is hurutoldó hatású.
Gyermekek adagja 2 óránként 1 kávéskanál, felnőtteké ennek
megfelelően 1 evőkanál.
Fokhagymabor: Johann Künzle (1857-1945) német lelkész,
aki a gyógynövények alkalmazását felélesztette, fokhagymás
bort javasolt a köhögés enyhítésére. Egy gerezd fokhagyma le­
vét főzzük fel fél liter száraz fehérborban. Igyunk belőle órán­
ként egy kortyot.
Mustár- vagy túrópakolás: készítsünk 6-7 evőkanál mustár-
lisztből borogatást (—> torokgyulladás) és helyezzük a mellkas­
ra és a hátra, majd kössük át. Legkésőbb 20 perc múlva vegyük
le a kötést. Ismételjük meg két nap múlva az eljárást. A hörg­
hurut olykor már az első kezelés után érezhetően javul.
Hasonló pakolás készíthető sovány túróból, melyhez néhány
csepp ecetet adtunk és annyi tejet, hogy kenhető legyen (-> to­
rokgyulladás). Akkor távolítsuk el a borogatást, ha a túró meg­
száradt. Kívánság szerint megismételhetjük az eljárást. Mindkét
borogatás kiszívja a gyulladást a mellkasból.

Vigyázat!
Súlyos hörghurut esetében orvosnak vagy természetgyógyász­
nak kell felügyelnie a folyamatot. Ha a hörghurut krónikusnak
bizonyul, fel kell tárni az okát és kezelni kell.

65
Hőguta
Hőguta esetén a meleg a szervezetben reked. Akkor alakul ki,
ha a nap közvetlen hatásának vagyunk kitéve, például hőség ese­
tén szélcsendben, meleg levegőben. A szervezet akkor hévül túl,
ha testi megerőltetés ellenére keveset izzadunk. Első jelei a fej­
fájás, gyengeség, szédülés és az ájulástól való félelem. A hőgu­
ta erőteljesebb megnyilvánulása a rosszullét, hányás, végül a ke­
ringés összeomlása.

Kezelés:
Akit hőguta fenyeget, lehetőleg rögtön vigyük hűvös és szellős
helyre, fektessük le, emeljük meg a fejét és felsőtestét tegyük
szabaddá. Helyezzünk hideg vizes kendőt (esetleg jégtömlőt) a
beteg nyakára, homlokára és mellkasára, tegyünk hideg vizes
borogatást a karokra és a lábszárra. Más esetben locsolhatunk
nem túl hideg vizet a végtagokra és a felsőtestre, miközben ken­
dőkkel legyezzük a beteget (lásd -> napszúrás).

Vigyázat!
Hőguta esetén a keringés összeomlásakor ájulás és halál lehet a
következmény. A fenti utasításokat elsősegélynyújtáskor kell
követni. Súlyos eszméletvesztés esetén mesterséges lélegeztetés
és szívmasszázs válhat szükségessé. Minden esetben hívjunk or­
vost, vagy mentőt a kórházba szállításhoz. Csak abban az eset­
ben vállalkozzanak „laikusok” a beteg szállítására, ha semmifé­
le orvosi segítség nem áll rendelkezésre.

Idegen testek
„Idegen testeknek nevezzük azokat a testeket, melyek ott van­
nak, ahol jelenlétük számunkra nemkívánatos. Számukra ez
mégis természetes, hiszen nem tesznek egyebet, mint idegen­
ként jelen vannak, ám ez az ember számára kellemetlen.” A gye­
rekektől származó meghatározásban az „idegen” dolgok kelle­
metlen volta hangsúlyozódik. Az idegen test viszont meg is
akadhat a nyelőcsőben, szembe, orrba, fülbe kerülhet - különö­
sen gyermekek esetében.

66
Halszálka:
Aki szereti a halat, tud bánni a szálkákkal. Különösen gyer­
mekeknél kerülhetnek finom szálkák a nyelőcsőbe és meg­
akadhatnak ott. A kisebb szálkák ártalmatlanok. Az Északi-
tenger mellett a gyerekeket azzal nyugtatják meg, hogy a szál­
ka úgyis kikerül a szervezetből: „Holnap legföljebb majd alul
szúr!”
Aki a lenyelt szálkára indokolatlanul pánikkal reagál, fulla-
dásos rohamot kaphat. Nagyon fontos tehát, hogy ne veszítsük
el nyugalmunkat. Mivel a szálkákat általában nem lehet kézzel
vagy csipesszel eltávolítani, legjobb, ha savanyú káposztát
eszünk. A savanyú káposztában lévő tejsav a szálkát megpuhít­
ja, így az a gyomorba kerül, ahol megemésztődik.

Cseresznyemag az orrban:
Az orrba került cseresznyemag egy gyermek számára igen nyug­
talanító, különösen ha megpróbálja kipiszkálni, mert fennáll a
veszélye annak, hogy a magot feljebb tolja. Hatásosabb, ha a má­
sik orrlyukat befogja, és az eldugultat erőteljesen fújja. A mag
előbb-utóbb kicsúszik.

Rovar a fülben:
A fülbe került rovar megfullad, ha salátaolajat öntünk rá. Né­
hány perc múlva kiöblíthetjük.

Por a szemben:
A por szembe kerülve viszketést és nyálkahártyaizgalmat okoz.
Ha vízzel öblítjük ki szemünket, akkor a szemcsék még mé­
lyebbre hatolhatnak. Erőteljes dörzsölés esetén karcolódik a kö­
tőhártya. Ha mégis dörzsölni kívánjuk a szemet, akkor óvatosan
tegyük, az orr irányába.
Könnyezzünk nyugodtan, hogy a szem kitisztulhasson. Ehhez
nem a sérült, hanem a másik szemet kell dörzsölni. így mind­
kettő könnyezni fog. Ugyanezt a hatást érhetjük el frissen fel­
vágott hagymával is.

Kaktusztiiske és szilánk a bőr alatt:

Aki már nyúlt kaktuszba, tudja, milyen kellemetlen fájdalmat
okozhatnak a finom tüskék. A bőr alá fúródó faszálka is kelle­

67
metlen, de többnyire eltávolítható egy csipesz segítségével.
A kaktusz finom tüskéitől azonban nem lehet ily módon meg­
szabadulni. Többnyire maguktól is kiesnek, de aki gyorsítani kí­
vánja a folyamatot, az tegye az érintett bőrrészt hideg vízbe,
majd öntsön a felületre folyékony gyertyaviaszt. A megkemé­
nyedett gyertyaviaszt tépje le, így eltávolíthatja a beletapadt fi­
nom tüskéket.

Idegesség
Az idegességnek számos tünete lehet, melyeket a gyógyászat­
ban összefoglalóan az idegrendszer működési zavarának nevez­
nek. Általános nyugtalanság és fizikai panaszok, melyek meg­
tévesztésig hasonlítanak a szervi működési zavarokra, képezik
az ideggyengeség fő ismertetőjegyeit.
Álmatlanság, ideges —> szívpanaszok, gyors pulzus, az arc
kipirulása vagy elsápadása, izzadó vagy tartósan hideg kéz és
láb - mindez idegességről tanúskodik. Az étvágy eltűnik, he­
lyette —> hasmenés, vagy —> székrekedés jelentkezik. Az ide­
gesség további jelei a kézremegés és az akaratlan rángás (—>
görcsök).
Az ideggyengeségnek sokféle oka lehet:
- anyagcserezavar, különösen az ásványi anyagoké,
- kimerültség,
- túlzott alkohol-, nikotin- vagy gyógyszerfogyasztás,
- mozgáshiány,
- zajártalom,
- lelki megterhelés, például kisebbrendűségi érzés, szeretet-
hiány, családi vagy munkahelyi stressz, testi fogyatékosság stb.

Kezelés:
Aki tenni akar az idegessége ellen, először is jól figyelje meg
magát, milyen alkalommal, melyik személy jelenlétében, milyen
étel, ital vagy megterhelés után válik idegessé. Ezután el kell
dönteni, hogy a nyugalom vagy a testmozgás bizonyul-e hasz­
nosnak.
A túlsúlyosaknak vagy nehézkes mozgásúaknak éppen ide­
gességük miatt kell lefogyniuk, hogy ismét jól érezzék magu-

68
kát, az anyagcseréjük felgyorsuljon és teljesítőképességük meg­
növekedjék. Segítségükre lehet ebben a hosszú séta, az úszás és
a torna (—> túlsúly).
A —>vérszegények és sovány testalkatúak, akiknek emész­
tése nem működik helyesen, fogyasszanak több tejet, vajat, húst
és tésztát. A mozgás fajtája és intenzitása az egyén mindenko­
ri terhelhetőségétől függ. Aki törékeny és ideges, ne erőltesse
a hosszú sétákat vagy sportot. Ebben az esetben fontosabb a
nyugalom, és a jó levegőt élvezhetjük a kertben, esetleg az er­
kélyen is.
Idegesség esetén helytelen a szeszesitalok fogyasztása és a
dohányzás. Helyette fekete tea ajánlott, melyet legföljebb három
percig forráztunk. A kávé a benne lévő koffein miatt izgatószer­
ként hat, ezért még fokozza is az ideges panaszokat. Ez vonat­
kozik az éhgyomorra fogyasztott erős teára is. A nagy mennyi­
ségben fogyasztott bodzabogyó szintén az idegesség ellen hat.
Lemosás, tusolás, fürdés: a meleg fürdő (35-37 °C-on 15-20
percig) megnyugtatóan hat, ugyanígy a hideg tusolás és mosa­
kodás, melynek során azonban a fejet nem érheti víz. A hideg
vizes lemosás során a testrészeket egyenként lassan mossuk le
szivaccsal vagy kendővel, majd töröljük szárazra, mielőtt a mo­
sakodást folytatnánk. Aki érzékeny a hidegre, az ugyanezt lan­
gyos vagy meleg vízzel tegye. Adjunk 1 liter vízhez 1 csésze
gyümölcsecetet vagy 1 evőkanál ámikaoldatot.
Váltó-lábfurdő: mindkét lábunkat tegyük 5 percre 38-43 °C-os
vízbe, majd 5-20 percre hideg vízzel telt fürdőedénybe. Tetszés
szerint megismételhetjük az eljárást. Az utolsó fürdő legyen hi­
deg. Végül húzzunk meleg zoknit a nedves lábunkra, és jáijunk
addig, míg megszárad. A váltólábfürdők főként a hideg végtagok
esetében segít, de ne alkalmazzuk magas vagy alacsony —> vér­
nyomás, előrehaladott érelmeszesedés, szívgyengeség, szapora
pulzus és pajzsmirigytúltengés esetén.

Vigyázat!
Az idegesség okát lehetőleg fel kell tárni és el kell hárítani. Ké­
miai szerekkel nem lehet megszüntetni a lelki okokat. Túlzott
idegesség esetében forduljunk ezért orvoshoz vagy természet-
gyógyászhoz. Bizonyos esetekben pszichoterápia válik szüksé­
gessé, melynek során feltáiják a valódi problémát.

69
Influenza
Az influenza szó francia eredetű szó, jelentése: szeszély, han­
gulat, mert kiszámíthatatlan, és az embert általában hirtelen tá­
madja meg. A járványokat, melyek sorába az influenza is tarto­
zik, vírusok okozzák, és ezek a valódi influenza esetében rend­
kívül agresszívak. Az influenza tehát jelentős mértékben eltér a
különleges, lázzal kísért megfázástól, melyet inkább az influen­
zás fertőzések közé sorolhatunk.
A valódi influenza esetében a láz gyorsan felszökik, és több­
nyire hidegrázás kíséri, a betegségérzethez fej-, keresztcsonti-
és végtagfájdalom járul. Mindezt nyálkahártya-gyulladás köve­
ti a szem, az orr, a garat, a légcső és a szem területén.
A száraz köhögés, a —> nátha, az égő és könnyező szemek és
az ezzel együtt járó kötőszövet-gyulladás az influenza legfeltű­
nőbb jelei közé tartozik. Az első lázhullám 2-4 napon belül el­
múlik, de a rossz közérzet továbbra is megmarad. Két nap múl­
va a testhőmérséklet ismét emelkedni kezd. Az influenza ezután
szövődménymentesen gyógyul, vagy más szervek gyulladását
idézi elő.

Kezelés:
Az influenza kezelése mindenekelőtt türelmet igényel. A beteg
eldöntheti, hogy 2 hétig, vagy 14 napig gyengélkedik.
Az influenza fertőző, a betegnek ágyban a helye, még 3 nap­
pal a láz elmúlta után is. Aki túl korán felkel, annak visszaesés­
re vagy súlyos következményekre kell számítania.
A lázas időszakban ne együnk sokat, hogy szervezetünk ne a
teli gyomorra koncentráljon. Fogyasszunk nagy mennyiségben
citrusféléket és gyümölcsleveket - magas C vitamin-tartalmuk
miatt. A láz elmúltával lassan visszatérhetünk a megszokott ét­
rendhez.
További szereket a kísérő tünetek kezelésére lásd —> torok-
gyulladás, -> hörghurut.

Vigyázat!
Az influenzát feltétlenül ki kell kezelni. A második lázhullám­
mal már túljutunk a betegség nehezén, de ez egyben jelezhet —>
homloküreg-, —> középfül-, tüdő-, szívizom-, agyhártyagyulla­

70
dást, hányást, -» hasmenést is. Mivel az influenza járvány for­
májában terjed, és a vírustörzsek miatt a betegség különböző le­
folyású lehet, ezért az influenza esetében feltétlenül kérjük ki
orvosunk tanácsát.

ínygyulladás
Az ínygyulladásnak több oka is lehet: zavar támadhat a hormon­
működésben, a szervezet vitaminhiányban szenved, vagy bizo­
nyos fémek okoznak mérgezést. Lehetséges, hogy elmozdultak
a tömések, a koronák vagy a pótlások. Fogkő is kiválthatja ezt
a zavart, mely gondos száj- és fogápolással elkerülhető.
A gyulladást jelzi, ha az íny megdagad, sötétre színeződik és
vérzik. Kisebb fekélyek és erős szájszag kísérheti a folyamatot.

Kezelés:
Ha az íny a megfelelő ápolás ellenére is begyullad, fogyasszunk
sok gyümölcsöt és frissen préselt gyümölcs- és zöldséglevet.
Öblítsük ki szánkat langyos zsálya, kamilla és borsmenta teával
minden étkezés után. Szájszag ellen rágcsáljunk borókabogyót.

Isiász
Az isialgia olyan idegzsába, mely csípőfájdalmat okoz; röviden
(görög eredetű szóval) isiásznak nevezzük. A csípőfájdalom az
egyik leggyakoribb idegfájdalom. Az isiász-ideg az ágyékcsigo­
lya két oldalán fut a faron keresztül végig a lábakon egészen a
nagylábujjakig. Ezen a szakaszon erős mechanikus hatásnak van
kitéve, és érzékeny a hidegre.
Ezt a csípőfájdalmat előmozdítja, ha a lábak túl vannak ter­
helve, huzat éri őket, vagy ha kényelmetlen az ülés. A fájdalom
általában az ágyék- és keresztcsont tájékáról indul, és követi az
ideg útját a comb hátsó felén egészen a bokáig. Más ideggyul­
ladásoktól eltérően a fájdalom állandó, sőt nyomás, hideg, a láb
kényelmetlen helyzetének hatására még fokozódik is.
A csípőfájdalmak gyakran hónapokig is eltartanak, és gyak­
ran oda is vezethetnek, hogy a beteget ágyhoz kötik, vagy csak

71
óriási fájdalmak árán tud járni. A visszaesés lehetősége nagy, és
csak akkor csökkenthető, ha kerüljük a fájdalmat eredetileg ki­
váltó okot.

Kezelés:
A lumbágóhoz hasonlóan a nyugalom és a meleg a legfontosabb
azokon a napokon, amikor a legerősebb a csípőfájdalom. Az erős
fájdalmak enyhülése után eddzük magunkat masszázzsal, gim­
nasztikával és hideg vizes kezelésekkel. A házi szerek kiegészí­
tőjeként otthon a lumbágóra is jól ható forró fürdő ajánlatos.
Forró fürdő: 38-45 °C-os vízben 20-30 percig fürdőzünk.
Ezután alaposan megtörülközünk, természetes anyagú fürdőkö­
penyt veszünk fel, és fél órán keresztül izzadunk egy előmele­
gített ágyban. Ezután hideg vagy langyos vízzel lemosakszunk.
Túlságosan magas vagy alacsony vérnyomás, szívpanaszok,
előrehaladott érelmeszesedés, pajzsmirigytúltengés és terhesség
esetén ne alkalmazzuk ezt a fürdőt.
A fájdalmak elmúltával a fürdő után tomagyakorlatokat vé­
gezhetünk. Nyújtsuk ki a lábunkat. Hajlítsuk be térdben addig
a pontig, míg a fájdalomszintet elérjük, majd nyújtsuk újra ki.
A hideg vagy váltóvizes lemosások is erősítik a lábszárat.

Vigyázat!
Az isiászt kiválthatja többek között mandula- vagy orrmelléküreg-
gyulladás, malária, influenza, tífusz, anyagcserezavarok (például
cukorbetegség), alhasi gyulladások vagy porckorongsérv.

Izomláz
Az izomlázat apró, ám rendkívül fájdalmas sérülések eredménye­
zik az izomszövetben, ha bemelegítés nélkül vagy nem kellő be­
melegítés után túlterheljük az izomzatot. A tej-, szén- és foszfor-
savakat nincs elegendő idő elszállítani, így ezek táplálják a „lá­
zat”. Aki tehát hosszabb kihagyás után újra sportolni kezd, ne
csodálkozzék, ha az izmai túl lesznek terhelve, és ennek megfe­
lelően reagálnak. Az új mozgáshoz fokozatosan szoktassuk ma­
gunkat, és az izmokat előtte jól melegítsük be. Még edzett spor­
tolókat is gyötörhet izomláz, ha más sportágra állnak át: egy ver­

72
 senykerékpáros más izmokat terhel, mint egy teniszjátékos. Aki
el akarja kerülni az izomlázat, eddze magát sokoldalúan, és na­
gyobb megerőltetés után azonnal tusoljon le forró vízzel.
Ha mindezek ellenére mégis utolér bennünket ez a kellemet­
lenség? Folytassuk tovább óvatosan a mozgást, és gondoskod­
junk a fájó izomzat jó vérellátásáról. Az alábbi otthon is alkal­
mazható szerek serkentik a vérkeringést:
Hideg lemosások: a fájó izomcsomókat hideg vízzel (egy szi­
vacs segítségével) lemossuk, majd frottír törülközővel szárazra
dörzsöljük. A lemosott izomcsomókat tartsuk melegen, és sem­
mi esetre se hagyjuk kihűlni.
Masszírozás: a fájó izmokat - lehetőleg szaunázás után - szá­
raz kefével masszírozzuk.
Sópaszta: a sót kevés vízzel sűrű pasztává keverjük, és a fá­
jó izmokra tesszük. 10 perc múlva meleg vízzel lemossuk, és a
helyét szárazra dörzsöljük.
Sósborszesz és gyümölcsecet: meleg fürdő (szénavirággal)
vagy szaunázás után a fájó izmokat bedörzsöljük sósborszesszel
vagy gyümölcsecettel.

Izzadás, túlzott
A verejtékmirigyek az egészséges szervezetben gondoskodnak
arról, hogy a testnedvek a szövetekből és az izmokból a vérbe,
a vérből pedig a mirigyekhez kerüljenek. Izzadni egészséges és
fontos dolog. Régi hagyományok (szauna és mások) az izzadás
előidézését gyógymódként alkalmazzák, mert az izzadsággal
együtt salakanyag és méreg választódik ki. A túlzott izzadást
sem szabad tehát mesterségesen megakadályozni. Amennyiben
más szerv zavara okozza, fel kell tárni az okot, és kezelni kell.

Kezelés:
A kéz, láb és hónalj izzadását többnyire ideges tünetek és lelki
okok váltják ki. Ezeken nem segítenek házi szerek, hiszen azok
nem képesek elhárítani az eredeti okokat. Fel kell tárni az ide­
gesség okát, meg kell előzni azt és ügyelni kell a tisztaságra.
Reggel és este mosakodjunk meg alaposan, és tusoljunk nap­
közben is szükség szerint. Viseljünk természetes anyagból (pa-

73
 műt, selyem, gyapjú) készült harisnyát és alsóneműt, és váltsunk
naponta tisztát. Cipőnk bőrből készüljön, legyen elég tág és ké­
nyelmes, ne legyen gumitalpú és jól szellőzzék. A láb izzadása
esetén járjunk - ha csak lehet - szandálban vagy mezítláb, hogy
lábunk kiszellőzhessen. Otthon, a reggeli harmatos fűben vagy
a reggeli hóban tett séta edzi a lábat.
Hideg vagy emelkedő hőmérsékletű lábfürdő: vegyünk min­
den este hideg lábfürdőt (—>fejfájás) ecetes vízben. Emelkedő
hőmérsékletű lábfürdő (—> idegesség) készítésekor túlzott láb-
izzadás esetén tölgyfakéreg-főzetet adjunk a vízhez. A főzethez
2-3 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget áztassunk 1/4 liter hi­
deg vízben, főzzük fel, és hagyjuk 15 percig állni.
A gyümölcsecet és a tölgyfakéreg összehúzza az ereket,
nem gátolja az izzadást, hanem fokozza a láb vérellátását. Láb­
szag ellen hatásos a lábfürdő, melybe 5 marék réti virágot adtunk.
Táplálkozás: a túlzott izzadást a táplálkozás is befolyásolhat­
ja. Kerüljük a hús, különösen a sertéshús, a só, az erős fűsze­
rek, a feketekávé és az erős szeszesitalok fogyasztását, mert azok
fokozzák az izzadást. Helyette iktassunk az étrendünkbe sok
zöldségfélét és gyümölcsöt.

Vigyázat!
Pajzsmirigytúltengés, cukorbaj, krónikus ízületi gyulladás és
túlsúly okozhat túlzott izzadást. Ha az izzadás mértéke nem
csökken, kéijünk tanácsot orvostól vagy természetgyógyász­
tól.

Kalciumhiány
Különösen a csontok, fogak számára és a terhesség idején van
szüksége a szervezetnek sok kalciumra. Ezt az elemet többek
között csontok, tengeri állatok páncélzata és a tojáshéj tartal­
mazza. Nem mindenki szeret azonban csontot, homár- vagy rák-
ollót rágni. Egyszerűbb tojáshéjból pótolni a kalciumot. Mozsár­
ral porrá zúzzuk a tojáshéjat, kis citromlevet adunk hozzá, mely­
nek segítségével megkönnyítjük a szervezet számára a kalcium
felvételét. Vegyünk be ebből a keverékből naponta egy evőka­
nálnyit. Erősíti a körmöt és a hajat is.

74
Kék folt —> vérömleny

Köröm, gyűrött/törékeny
A törékeny köröm gyakran —>kalciumhiányra, még gyakrabban
—> vashiányra, vagy —» vérellátási zavarokra, esetleg pajzsmi-
rigytúltengésre vezethető vissza. A súlyos fertőző betegségek -
mint pl. a májgyulladás, tífusz és malária - rontják a szervezet
ellenálló képességét, és hatással lehetnek a körmökre is. A kör­
mökön apró domborulatok és hullámok keletkeznek, melyek
gyűrődés látszatát keltik. A hullámos felület B-vitamin hiányá­
ra utal. Ez az anyag megtalálható a sütő-, a száraz- és a sörélesz­
tőben. Ezeknek az élesztőknek nem kellemetlen az íze és a sza­
ga, és 1 evőkanálnyi mennyiségben, melyet akár a levesbe is be­
lekeverhetünk, megszünteti a vitaminhiányt, és segíti a köröm
egyenletes és egyenes növekedését.

Középfülgyulladás
Fertőző betegségek, az orr és a gége fokozott nyálkatermelé-
sével járó megfázások következtében főként gyerekeknél be­
gyulladhat a középfül. A betegség erősödő szúró fájdalom­
ként jelentkezik a fülben. Mintha eldugultak volna a fülek, egy­
re kevésbé hallani a külső zajokat, de egyre erősebben a belső
zúgást, lüktetést. Az általános rossz közérzet gyakran -» láz­
zal jár.

Kezelés:
Középfülgyulladással maradjunk ágyban, de legalább is zárt tér­
ben. Ingadozó hőmérséklet és léghuzat ront a beteg állapotán.
A nyugalom a legfontosabb most is, mint minden gyulladás ese­
tében. Tilos az izgalom, a testi megerőltetés és az alkoholfo­
gyasztás.
A kifolyó gennyet töröljük le óvatosan fültisztító pálcikával,
melyet előtte kamilla teába vagy olíva olajba mártottunk. Job­
ban oldódik, ha előtte néhány csepp meleg olajat csepegtetünk
a fülbe.

75
 Heveny gyulladás esetén jól bevált a hideg és a meleg egyi­
dejű alkalmazása. Meleg (nem forró!) olíva olajat csepegtetünk
a fülbe, és hideg borogatást vagy jégtömlőt helyezünk a fülkagy­
lóra. Az eljárás fájdalomcsillapító hatású, éppúgy mint az ola­
jos vagy zsíros kötés (—> gégegyulladás), vagy a burgonyazsák
(—>hólyaghurut). Ezeket a fülre helyezzük és kendővel rögzít­
jük. A kötések hőmérsékletét próbáljuk ki az alkar belső olda­
lán, nehogy túl meleg legyen.
Lenmag és kamilla: burgonya helyett tölthetünk a zsákba len­
magot vagy kamillavirágot. Kössük össze szorosan a zsák szá­
ját, és mártsuk néhány percre forró vízbe. Hagyjuk kihűlni kel­
lemes hőmérsékletűre, és helyezzük 60-90 percre a fülre. Az el­
járást szükség szerint megismételhetjük.

Vigyázat!
A krónikus középfülgyulladás nem kezelt vagy félrekezelt heveny
gyulladásból alakul ki. Mindkét eset szövődmények kialakulásá­
hoz vezethet, mint például nagyothallás, maradandó egyensúly-
zavar, agyvelő- és agyhártyagyulladás. A középfülgyulladás sú­
lyosabb, gennyes változatát gyerekek és felnőttek esetében fertő­
ző betegségek okozzák: kanyaró, skarlát, tífusz vagy diftéria. Be­
széljük meg a házi szerek alkalmazását a kezelőorvossal, aki meg­
állapítja, hogy a betegség valóban lezajlott-e.

Kullancs
A kullancsok az utóbbi időben rossz hírbe keveredtek, mert bi­
zonyos vírusokat teijeszthetnek. Azonban nem mindegyik kul­
lancs lehetséges betegségközvetítő is. A kullancsok a bőrbe fúr­
ják a fejüket és vért szívnak, míg testük hátsó része lencsényi-
re vagy borsónyira dagad.
A kullancsot nem szabad kitépni, mert a feje a bőrben reked­
het és gyulladást válthat ki. Magától leesik, ha ragasztót vagy
olajat csepegtetünk rá. Ezekkel a szerekkel a kutyákat is meg­
szabadíthatjuk a kullancsoktól.

Lábizzadás —> izzadás, túlzott

76
Lapostetű
A lapostetű főként a fanszőrzetben és a szeméremtesten jelenik
meg. A meleg testtájakat kedveli, ezért a hónaljszőrzetben is meg­
telepedhet Átmenetileg megjelenhet a szakállban vagy egyéb test­
szőrzetben is. A fejbőrön, a hajban azonban soha nem fordul elő.
A lapostetű többnyire nemi érintkezés során terjed át ember­
ről emberre. Nagyon ritka a WC használatából eredő fertőzés,
a piszkos ágyneműn keresztül inkább terjedhet. Életterükből ki­
kerülve 24 órán belül elpusztulnak a lapostetvek. Nem terjesz­
tenek betegségeket.
A kellemetlen élősdiek különösen éjszaka okoznak sok
bosszúságot, ha vért szívnak, mert ez erős viszketéssel jár. Fe­
hér hosszúkás tojásaikat a szemérem- vagy a hónaljszőrzet tö­
vébe rakják. A viszketés, valamint a fészkek jelenléte utal a
lapostetű jelenlétére.

Kezelés:
Ha lapostetűt észlelünk, ne essünk pánikba. Szélsőséges esetekben
a fertőzött testtájakról teljesen eltávolítják a szerzetet, hogy a vissza­
maradó fészkek láthatóvá váljanak. A lapostetű egyik ellenszere a
petróleumos, spirituszos vagy benzines bedörzsölés. Mivel ez a nyál­
kahártyát irritálhatja, ezért alkalmazhatunk ecetes lemosást is. Hasz­
nálhatunk bor- vagy gyümölcsecetet tisztán - radikális kúra esetén -,
vagy hígítva, ekkor 3 evőkanál ecetet keverünk 1 liter vízhez. Ismé­
teljük meg az eljárást naponta többször, főleg este, lefekvés előtt
Az első 3-4 nap folyamán váltsunk naponta tiszta alsóneműt
és ágyneműt, és naponta főzzük ki. A megmaradt fészkekből az
érintett testtájakon kel ki a következő generáció, ezért az eljá­
rást 14 nap múlva meg kell ismételni. A kezelést a partnerek­
nek következetesen alkalmaznia kell, különben ismételten átad­
hatják egymásnak a lapostetűt.

Láz
Az ember normális testhőmérséklete 36,5 °C és 37,5 °C között
van. Az ennél magasabb testhőmérsékletet, melyet gyengeség,
hidegrázás, izzadás és végtagfájdalom kísér, láznak nevezünk.

77
A láz a szervezet természetes reakciója valamely működési za­
varra. A 39 °C-ig terjedő lázat tehát nem kell azonnal tabletták­
kal vagy kúpokkal lenyomni. A régi Egyiptomban a lázas bete­
get csak 3 nap eltelte után kezelték gyógyszerekkel, hogy a szer­
vezetnek legyen esélye önmagát meggyógyítani. Éppen a gye­
rekek tesznek szert láz útján ellenállóerőre, amiből azután egész
életük folyamán élnek majd.

Kezelés:
A házi szerek korlátok között tartják a lázat, de nem mulaszt­
ják el.
Hideg lábborogatás: két vászon konyharuhát mérsékelten hi­
deg vízbe mártunk, és térdtől bokáig kisimítva rácsavaijuk az
alsó lábszárakra. A konyharuhákat gyapjúkendővel kössük kö­
rül. Félóra elteltével vegyük le a kendőket, különben hő-vissza­
tartás következik be, és a láz fokozódhat. 30 perc után ismét fel­
tehetjük a borogatást.
Teljes fürdő: egészséges szervezetiek a lázas megbetegedés
kezdetén izzasztókúrát vehetnek. Feküdjünk 15 percre fürdőkád­
ba, a fürdővíz hőmérséklete egyezzen meg testünk hőmérsékle­
tével. Törülközés nélkül bújjunk gyorsan meleg fürdőköpenybe,
feküdjünk ágyba és takarózzunk be jó melegen. Félóra után meg
kell szakítani az izzasztókúrát, mert különben túlterheljük a ke­
ringést. Csak három nap múlva szabad megismételni a kúrát.
A vízhez adhatunk szénavirágot vagy gyümölcsecetet.
Folyadékpótlás: tartós láz esetén ügyeljünk arra, hogy a fo­
lyadékveszteséget pótoljuk. Együnk kevesebbet és igyunk töb­
bet - főként izzadást serkentő teákat: pl. bodzavirág-, hársfa­
vagy citromos borsmentateát.

Leégés
A napsütötte bőr a nyári vagy téli szabadság után Közép-Euró-
pában szinte státusszimbólum; azt a látszatot kelti, hogy egye­
sek megengedhetik maguknak, hogy szabadságuk alatt napköz­
ben a szabadban lustálkodjanak, míg mások zárt helyiségekben
dolgoznak. Hajdan viszont ezzel ellentétben a világos bőr volt
az előkelő és divatos. A tehetős nők és férfiak ezzel azt juttat­

78
ták kifejezésre, hogy nem kényszerülnek a szabadban dolgozni,
mint a földművesek a szántóföldön, vagy a halászok és a vadá­
szok. Akkor égünk le, ha hosszú ideig kitesszük magunkat a nap
ibolyántúli sugárzásának. Este vagy éjszaka érezzük csak, hogy
bőrünk leégett. Már napozás közben ügyelnünk kellene tehát ar­
ra, nem pirul-e ki, húzódik vagy viszket a bőrünk. Többnyire
már ekkor is késő, de ilyen esetben sürgősen jöjjünk be a nap­
ról, vagy védjük magunkat ruhával. A leégett bőr felhólyagoso-
dik és lehámlik. Súlyosabb esetek —> fejfájással, hidegrázással,
—>hasmenéssel, ritkábban —>napszúrással járhatnak.
Fokozatosan szoktassuk bőrünket a naphoz, különösen sza­
badságunk idején. Főként a déli órákban védjük magunkat a nap­
tól, és semmiképpen se süttessük magunkat sokáig a napon. Le­
barnulhatunk - kíméletesebb módon - az árnyékban is. Úszni,
szörfözni és fürdeni is veszélyes, bár a bőrt hűsíti a víz: éppen
a víztükör erősíti fel az ibolyántúli sugarakat.
Minden leégés növeli a bőrrák esélyét. A vegyszerek és a nap
együttes hatása szintén hozzájárulhat kialakulásához.
A drága fényvédőszereket olcsón pótolhatjuk természetes olí­
va olajjal, melybe kevés ecetet kevertünk. Természetes módon
védi és ápolja a bőrt. A leégést is ápolhatjuk olíva olajjal. Ar­
cunkat dörzsöljük be egy felvágott uborka levével. Az uborkalé
sűrített formában hatékony fényvédőszer.

Kezelés:
Ha a bőr még nem hólyagosodon fel, és csak a felszíne sült le,
hűsíti és gyógyítja egy citrom leve. Előtte győződjünk meg arról,
nem reagálunk-e rá túlérzékenyen; végezzünk bőrpróbát az alka­
ron. Ha nem észlelünk bőrpírt, akkor alkalmazhatjuk a citromot.
Ne facsarjuk a bőrre, és frissen préselt levet alkalmazzunk.
Citrom helyett helyezhetünk túrót vagy uborkaszeleteket is a
bőrre. Hűsítik és megnyugtatják a bőrt. A nyers felvágott bur­
gonya leve almaecettel és íróval elkeverve szintén jótékonyan
hat a leégett bőrre.

Vigyázat!
Ha a hólyagokat nem tartjuk tisztán és nem ápoljuk, akkor gyul­
ladásba jöhetnek, s ebben az esetben orvosi beavatkozás szük­
séges. A leégés általában nem okoz hegeket.

79
Májelégtelenség
A májelégtelenség azt jelenti, hogy a máj nem képes megfele­
lően ellátni a feladatát. Előfordulhat, hogy a máj teljesen fel­
mondja a működését és kómát, súlyos eszméletvesztést okoz.
A zavart kiváltó okok lehetnek:
- a máj megkeményedése, májzsugorodás,
- a máj vagy az epehólyag heveny vagy krónikus gyulla­
dása,
- máj- vagy hasnyálmirigyrák,
- alkohol-, gomba- vagy gyógyszermérgezés (vagy egyéb
mérgezések),
- súlyos sokk.
Heveny májelégtelenség drámai kimenetelű, és néhány napon
belül kómához vezet. A krónikus folyamat lassúbb lefolyású és
a zavarnak több tünete jelentkezik, például gyengeség, émely­
gés, —» bőrviszketés és -kiütés, —>fejfájás, -» sárgaság, —>fá­
radékonyság. Gyakran fehérje-, szénhidrát- és főként zsíranyag­
csere-zavarok utalnak májelégtelenségre.

Kezelés:
Táplálékunk tartalmazzon bőségesen fehérjét és szénhidrátot, de
legyen zsírszegény. Tilos a fűszerek, az alkohol és a nikotin fo­
gyasztása! Az egyenként elfogyasztott ételek hatása alapján
döntsük el, mi az, amit az egyén elbír. Az alábbi eljárások első­
sorban a máj vérellátását hivatottak elősegíteni. A máj működé­
sének helyreállításához fogyasszunk egy hétig naponta 6 dkg so­
vány túrót 1 evőkanál lenolajjal és 1 kávéskanál citromlével el­
keverve. A zöldségként vagy zöldséglé formájában fogyasztott
articsóka szintén megkönnyíti a máj munkáját.
Emelkedő hőmérsékletű forró ülőfürdő: a fejfájás kezelésé­
hez hasonlóan jelen esetben is jótékonyan hatnak az emelkedő
hőmérsékletű fürdők, de itt a beteg kádban ül, a víz szintje pe­
dig köldökig ér. A fürdővíz kezdeti hőmérséklete 35 °C legyen.
5 percenként merjünk ki a fürdővízből néhány liternyit, és ad­
junk hozzá ugyanilyen mennyiségben forró vizet. 20-25 perc el­
teltével a víz 45 °C-os hőmérsékletre melegszik fel. Maradjunk
még 5 percet a forró fürdőben. Jelen esetre is érvényes, hogy a
kezelés súlyos szívhiba, magas illetve alacsony vérnyomás, elő­

80
rehaladott érelmeszesedés, hasnyálmirigy-működési zavarok
esetén, valamint a terhesség ideje alatt nem javallt. A fürdő után
különféle borogatásokból (kötésekből) választhatunk.
Hideg vizes borogatás: vászonkendőt hideg vízbe mártunk és
a has jobb felső oldalára helyezzük. Ezt vászon vagy pamutken­
dővel rögzítjük oly módon, hogy testünket körbekötjük. Végül
egy gyapjúkendőt csavarunk a kötés fölé. Jól betakarózva izzad­
junk 30 percig az ágyban. Végül mosakodjunk le langyos vagy
hideg vízzel. Ülőfürdőt vagy meleg pakolást naponta legfeljebb
kétszer alkalmazhatunk.
Burgonyazsák: az —> epebántalmakhoz hasonlóan májelégte­
lenség esetén is alkalmazhatunk burgonyazsákot. Burgonya he­
lyett felhasználhatunk más agyagot, lenmagot vagy tufát is. Na­
ponta kétszer alkalmazzuk a pakolást, ami segíti a máj vérellá­
tását.
Retekkivonat: máj- és epebetegségek régi házi szere a retek­
kivonat. Irene Zanderel jegyezte le az egyik hatékony retekki­
vonat receptjét. Hámozzuk meg a fekete vagy fehér retket, ap­
rítsuk fel, vagy reszeljük meg, és tegyük zöldségprésbe. Az így
nyert kivonatból igyunk naponta éhgyomorra először 100 ml-t.
Emeljük a napi mennyiséget fokozatosan, míg egy hét múlva
már 400 ml-t érünk el. Csökkentsük ezután a mennyiséget, míg
újra elérjük a napi 100 ml-t. Érzékeny gyomrúak fokozatosan
szoktassák gyomrukat a kivonathoz.
Máriatövis gyümölcstea: egy evőkanál máriatövis gyümöl­
csöt leforrázunk forró vízzel és 10 percig állni hagyjuk. Ezután
leszűrjük. Naponta igyunk belőle egy csésze teát minden főét­
kezés előtt 30 perccel kortyonként fogyasztva. A fodormentale­
vél erősíti a hatását és javítja az aromáját.
Oroszlánfog: áprilistól májusig lehetőségünk van egy leg­
alább 6 hétig tartó oroszlánfog-tea kúrára. Vegyünk 1 csésze víz­
hez 1-2 felaprított oroszlánfog növényt és gyökeret. Forraljuk
fel a teát, majd hagyjuk 15 percig állni. Napi 1-1 csésze tea reg­
gel és este szabályozza a máj- és a vese-, valamint az egész
anyagcsere-működést.

Vigyázat!
A májelégtelenséget mindig nagyon komolyan kell venni. A he­
veny megbetegedések és a krónikus folyamatok esetében egya­

81
ránt orvos - vagy természetgyógyász - tanácsát kell kérni. A há­
zi szerek hosszan alkalmazhatók. A kezeléseket beszéljük meg
a mindenkori terapeutával.

Mandulagyulladás -> torokgyulladás

Másnaposság
A másnaposság egy átmulatott éjszaka után járó büntetés. A sok
alkohol rosszulléthez és —> fejfájáshoz vezet, különösen ha sok
és sokféle szeszesitalt iszunk össze-vissza. »Sörre bor - min­
denkor, borra sör - meggyötör« - hangzik a rímes népi bölcses­
ség arról, hogy az ember mit tegyen és mit ne - ha már egyszer
kirúg a hámból.

Kezelés:
Hering és savanyú uborka: macskajaj esetén legjobb, ha a macs­
kát megetetjük heringgel, akkor eltűnik. Valóban, a savanyú he­
ring jól bevált házi szer a másnaposság ellen. Valószínűleg hely­
reáll tőle a szervezet ásványianyag-egyensúlya. Hering helyett
a savanyú uborka is megteszi.
Erős kávé: egy csésze hideg, erős kávé - cukor nélkül, egy
egész citrom levével elkeverve - ismét talpra állít.
Hideg borogatás és jég: a tarkóra helyezett jeges tömlő és hi­
deg vizes borogatás segít leküzdeni a fejfájást és levertséget.
A nyakat végül dörzsöljük szárazra, hogy serkentsük a vérellá­
tást.
Váltóvizes tusolás: az átmulatott éjszaka után felébreszt a vál­
tóvizes tusolás: először meleg, majd forró, végül pedig rövid hi­
deg vizes. Ha mindez nem segít, ismételjük meg az egész folya­
matot. Végezetül dörzsöljük szárazra a bőrünket.
Meleg fürdő: akinek ideje engedi, adja át magát a fürdőzés örö­
meinek 15-20 percen keresztül. Ezután nedvesen fürdőlepedőbe
vagy fürdőköpenybe takarva izzadjunk fél órát az ágyban. Vége­
zetül gyorsan mosakodjunk le hideg vízzel. Az eljárás nem aján­
latos magas vagy alacsony vémyomású, szívpanaszokkal küszkö­
dő vagy pajzsmirigytúltengésben szenvedő személyeknek.

82
 Kamilla vagy borsmenta tea: rosszullét esetén segít a kamil­
la vagy borsmenta tea, vagy a kettő keveréke.
Akinek nincs étvágya, ne kényszerítse önmagát az evésre, ha­
nem koplaljon mindaddig, míg az étvágya vissza nem tér. Me­
leg cukros vízzel (1 evőkanálnyi 1 pohárban) vagy 1 evőkanál
lekvár lassan ismét hozzászoktatja a gyomrot a mindenna­
pokhoz.

Menstruációs panaszok
Egyes nők a menstruáció ideje alatt és után rosszul érzik magu­
kat. Görcsöt éreznek a hasukban, vagy keresztcsontig kisugár­
zó fájdalmat szédülés, hányinger és hányás kíséretében. Ezek­
nek a tüneteknek nincs szervi alapja, bár sokan ettől tartanak.
Az esetek túlnyomó részében ez kizárható egy alapos nőgyó­
gyászati vizsgálat alapján. A legtöbb nő tudja, hogy a partneré­
hez fűződő kapcsolata - vagy ha nincs, az iránta megnyilvánu­
ló igény -, a szexualitáshoz és a gyermekekhez való viszonya,
gondok és munkahelyi problémák mind kihatnak a hormonmű­
ködésre és ezen keresztül a menstruációs ciklusokra is. Továb­
bi említésre méltó tényező lehet egy új napirendre való áttérés,
új környezet és szokatlan ételek a szabadság idején.

Kezelés:
Mindenek előtt fontos, hogy az ember tudja, mi játszódik le egy
ciklus alkalmával a női szervezetben, és megtanulja a külső té­
nyezők befolyását helyesen felmérni. A partnernek is megfele­
lően informáltnak kell lennie.
A házi szerek enyhítik a kellemetlen közérzetet, hozzájárul­
nak az ellazuláshoz, ami elősegíti a vérzést.
Melegvizes borogatás: mártsunk forró vízbe egy vászonken­
dőt, és a meleg vizes palackkal helyezzük az alhasra. A pako­
lást egy gyapjúkendővel rögzítsük szoros kötésben. Görcsös
hasfájás esetén lazító hatású, serkenti a vérellátást, és igény sze­
rint megismételhető.
Meleg fürdő: 34-37 °C-os fürdő lefekvés előtt ellazítja a ha­
sat fájdalom esetén. 10-15 perc után hideg vagy langyos tuso­
lással fejezzük be a fürdőt.

83
Vigyázat!
Nőgyógyásznak kell megállapítania, hogy a menstruáció ideje
alatt fellépő rosszulléteknek van-e szervi alapja. Ha nem így van,
és a zavarokat hormonokkal kell kezelni, akkor felmerül a kér­
dés, hogy valóban szükséges-e a kezelés. Egy jó orvos termé­
szetgyógyászatot javasol, vagy külső tényezőket keres, melyek
a menstruációra kihatnak.

Migrén
A migrén rohamszerűen támad, többnyire fájdalom formájában
a fej egyik oldalán. Aki ebben szenved, általánosan rosszul ér­
zi magát, nyugtalan és ingerlékeny. Olykor nyomást érzünk a fe­
jünkben, fülzúgást, vagy szédülést, míg az émelygés hányásba
megy át, ami sok, migrénben szenvedő számára a roham hirte­
len megszűnését jelenti. Bár nem minden esetben, de a migrén­
re hajlamos személyek ideges alkatúak, így roham esetén a gyo­
mor is viseli a terhet. A hasfájás és a migrén kölcsönösen kivált­
hatják egymást vagy felléphetnek együttesen, de ez nem tör­
vényszerű.
A fény, a zaj és más külső ingerek kellemetlenné válnak. A ro­
ham többnyire néhány órán keresztül tart, szélsőséges esetekben
napokig, majd lassan elmúlik. Erős hányás vagy vizeletürítés ve­
zethetik be a roham végét.
A rohamok között az érintettek egészségesnek, fájdalommen­
tesnek érzik magukat, teljesítőképességük jó. A történelem
egyik leghíresebb migrénbetege az orosz forradalmár, Vlagyi­
mir Iljics Lenin volt.
Az igazi migrén krónikus és évekig, sőt évtizedekig is eltart.
Csak magas korban szűnnek meg a panaszok, de akkor önma-
guktól. A rohamokat testi vagy szellemi megerőltetés, súlyos
lelki megrázkódtatás és más egyéb váltja ki. A migrénre való
hajlam örökletes.

Kezelés:
Mivel a migrént sem a házi szerek, sem az orvosságok nem ké­
pesek meggyógyítani, ezért meg kell tanulni együtt élni vele.
Lehetőleg kerülni kell a testi és megerőltetést, a lelki terheket.

84
A sport különösen az ülő foglalkozásúak esetében tesz jót. A hi­
deg-meleg váltótusolások és a rövid hideg vizes tusolások - erő­
teljes szárazra dörzsöléssel - megedzenek és elősegítik a jó vér­
ellátást.
Jelentős javulást érhetünk el migrén esetében azokkal a házi
szerekkel, melyeket másnaposság és —» fejfájás esetében
ajánlottunk. A gyomrot a kamilla és a borsmenta tea nyugtatja
meg. Mustártapasszal megkísérelhetjük a fejből elterelni a fáj­
dalmat. A torokgyulladástól eltérően a tapaszokat a lábszárra he­
lyezzük.
Masszázs: a masszírozás javítja a közérzetet. Roham esetén
segíthet a nyak és a váll tájékának a masszírozása, vagy a me­
leg lábfürdő után a lábak masszázsa.

Napszúrás
Míg a —» hőgutát sötét, párás meleg helyiségekben a hőfelhal­
mozódás okozza, addig a napszúrást a napsugarak közvetlenül
a fejre vagy a nyakra gyakorolt hatása idézi elő. Tünetei meg­
egyeznek a hőguta tüneteivel, és ezeket is komolyan kell venni.
A kezelési eljárásokat lásd ott.
A napszúrást ki lehet védeni. Ha elkerülhetetlen, hogy a napon
tartózkodjunk, védjük fejünket és nyakunkat törülközővel vagy
széles karimájú szalmakalappal a sugarak közvetlen hatásától.

Nátha
Ősszel és télen a megfázást gyakran nátha kíséri. Aki érzékeny
a füstre, porra, virágporra (szénanátha), szintén orrfolyásra pa­
naszkodik. Ehhez járul a torokégés és az állandó tüsszentési in­
ger, melynek segítségével a lepedékes nyálkahártya tisztulni kí­
ván. Ennek során a kirepülő cseppecskék elérhetik egyébként a
70 km/órás sebességet is.
A nátha következtében gyakran érezhetjük magunkat levert-
nek és kedvetlennek, lehetnek végtagfájdalmaink és könnyű lá­
zunk is. A házi szerek hatékonyak nátha esetén, sőt megedzenek
a meghűléses betegségekkel szemben is.

85
Kezelés:
„Hideg test, meleg láb - és a doktor sem kell már”. Valóban
sokszor a lábunk miatt fázunk meg, ezért kell őket mindig szá­
raz melegben tartani. Ha a test melege lefelé elszökik, és helyet­
te a hideg teljed felfelé, az se az orrnak, se a hólyagnak, se a
vesének nem jó. Mezítláb járkálni a hideg kövön még egy fű­
tött lakásban is ártalmas. Ha a szabadban tartózkodunk, tudnunk
kell, mikor fekhetünk a fűre napozni. Azokban a hónapokban,
melyeknek nevében az „r” hang hallható, nem tanácsos a fűre
feküdni. Erre elegendő idő marad május, június, július, augusz­
tus folyamán.
Jó edzettséget érhetünk el, ha sokat mozgunk a friss levegőn,
még rossz időben is. Megerősíti állapotunkat és elkerülhetővé
teszi a náthát a szauna, a reggeli hideg tusolás, vagy a hideg vi­
zes mosdások. A friss gyümölcs, a gyümölcs- és zöldségitalok
fokozzák az ellenálló képességet. Ha mégis utolér a nátha, ak­
kor folyamodjunk a házi szerekhez: inhalálás, fürdők és saját
készítésű kenőcsök.
Inhalálás: tegyünk kamillavirágot teás- vagy kávéskannába
és forrázzuk le vízzel. Tartsuk melegen a kannát, és 5-10 per­
cen keresztül lélegezzük be a kiöntőcsőből kiáramló gőzt. A gőzt
a kiöntőcsőre helyezett felfordított tölcsér segítségével bevezet­
hetjük közvetlenül az orrunkba is. Legyünk óvatosak, nehogy
leforrázzuk magunkat. Kamillavirág helyett adhatunk néhány
csepp eukaliptuszt, mentolt (japán- vagy kinaolajat) a vízhez.
Ezek az anyagok gyulladásgátló, a gőzzel együtt pedig nyákol­
dó hatásúak.
Nemcsak az orrunkat gőzölhetjük. Öntsük az előkészített vi­
zet egy tálba, állítsuk a tálat egy székre, majd hajoljunk fölé, és
egy törülközővel takarjuk le a fejünket úgy, hogy a gőz az ar­
cunkba szálljon. Ha a víz felé lélegzünk ki, akkor a meleg kel­
lemesen visszaszáll ránk. Nemcsak az orra gyakorlunk így ha­
tást, hanem az esetleg hurutos hörgőkre is.
Forró fürdő: 15-20 percen keresztül fürödjünk 38-42 °C-os
vízben, ne törölközzünk meg, hanem jól betakarva feküdjünk
ágyba 30 percre izzadni. Ezután röviden tusoljunk le. A forró
fürdő felmelegíti a testet, és mesterséges lázat eredményez, mely
fertőzések esetében elősegíti a gyógyulási folyamatot. A fej ne
melegedjen át, hideg mosdókendővel törölgessük.

86
 Orrkenőcs: 1 kávéskanál kamillavirágot és zsályát 1 evőka­
nál 70%-os borszeszbe teszünk, majd 3-4 órán keresztül állni
hagyjuk. Ezután a készítményt elkeveijük 1 evőkanál puha vaj­
jal, és finom gézkendőn átnyomjuk. 1 evőkanál olíva olaj simáb­
bá teszi a kenőcsöt és ápolja az ormyálkahártyát. Ujjal vagy fül­
tisztító segítségével vigyük fel az orrba. A kenőcs összehúzza
az ereket, a nyálkahártyát leapasztja és fertőtleníti. A kamilla
csillapítja a gyulladást és baktériumölő hatású.
Citromlé és só: orrkenőcs helyett kiöblíthetjük orrunkat cit­
romlé vagy só vízzel vagy gyümölcsecettel 1:3 arányban hígí­
tott keverékével. Az orrunkon keresztül felszívjuk, majd kiköp­
jük az oldatot.

Vigyázat!
A forró fürdő alkalmazását nátha esetén szívbetegek, magas vér­
nyomásban, labilis keringésben, reumában szenvedők beszéljék
meg orvosukkal, természetgyógyászukkal.
A gyógyszertárakban számtalan - nátha elleni - készítmény
kapható kenőcsöktől kezdve, cseppeken át egészen inhalációs
készítményekig. Lehetőleg természetes készítményeket alkal­
mazzunk, melyek a szervezet öngyógyító erejét mozgósítják, és
az ormyálkahártyát nem mesterségesen apasztják le. A vegysze­
rek tartósan kiszáríthatják az ormyálkahártyát.

Orrvérzés
Erős ütés, nyomás vagy erőteljes orrtörlés következtében kisebb
erek megrepedhetnek az orrban, melyekből azután vér szivárog.
Az orrvérzés ijesztőbb látvány, mint amilyen a funkciója való­
jában.

Kezelés:
Orrvérzés esetén ne feküdjünk le, hanem maradjunk ülve, és ki­
csit emeljük meg az orrunkat. így elkerülhetjük, hogy a vér a
gégébe folyjon.
Hideg borogatás: tegyünk hideg vizes kendőt a homlokunk­
ra, orrunkra és nyakunkra. Ez szűkíti az ereket, és elállítja az
orrvérzést.

87
 Az orr eltömése: tiszta kendőből csavart, ceruzavastagságú
tampont teszünk az orrunkba. Ezután összeszorítjuk orrunkat.
Távolítsuk el a tampont, mielőtt a vér megalvadna, nehogy újabb
ereket feltépjünk. Ezt elkerülhetjük, ha egyszerűen hüvelyk- és
mutatóujjunkkal összeszorítjuk orrunkat.
Nyakra mért ütés: üljünk le a földre és egy segítőtárs ütöges-
se tenyerével néhány percen keresztül a nyakunkat. Ez olyan
reflexet vált ki, amely a vérzést elállítja, ezt a siacu módszert
Ázsiában fejlesztették ki.
„Nem fáj, de bánt, ha orrod vérzik már.
Bal kezed kisujját kötés fogja át,
siess, ne várj, s orrod nem vérzik tovább. ”
Igazat mond a régi mondóka, melynek variációt más kultú­
rákban is fellelhetjük:,Jobb oldali orrvérzés esetén a bal kisujj
első és második perce közé fonalat csavarunk, így a vér felgyü­
lemlik, véralvadást elősegítő anyagok válnak ki, így megszűnik
a vérzés. Bal oldali vérzés esetén ugyanígy járunk el a jobb kis-
ujjunkkal, mindkét kisujjat szorítsuk el, ha az orr mindkét lyuk­
ból vérzik.”
Az alábbi módszerek ugyanezen az elven alapulnak, szintén
a vér visszatartásával érnek el eredményt - csak nem az ujjon,
hanem a kézen: a kézfej középső részét szorosan körülcsavar­
juk egy fonállal vagy egy széles szalaggal, és ökölbe szorítjuk
a kezünket. Helyette szoríthatunk követ vagy hagymát is a te­
nyerünkbe.

Vigyázat:
A gyakori orrvérzés az orr vagy az orrmelléküreg gyulladására
utal; —» vérszegénység, magas vérnyomás, gyomor-, szív-, ve­
se- és érbetegségek is előidézhetik. Ha az orrvérzés felismerhe­
tő külső hatás nélkül gyakran fellép, forduljunk orvoshoz.

Pióca
A pióca ártalmatlan gyűrűsféreg, melyet még ma is hasznosíta­
nak orvosi célokra. Amennyire ártalmatlan, annyira kellemetlen
is lehet, ha tömegesen támad az emberre az erdőben. Hamut
(esetleg vízzel elkeverve) vagy sót hintsünk a piócákra. Ezt nem

88
kedvelik, így leesnek. A harapás után sokáig vérzik a seb, mert
a piócák olyan anyagot választanak ki, mely meggátolja a vér­
alvadást. Tegyünk megrágott dohánylevelet vagy nyállal kevert
cigarettadohányt a piócára: nemcsak elűzi az állatot, de csilla­
pítja a vérzést is.

Prosztatapanaszok
Változó korban nemcsak a nők szervezetében változik a hor­
monháztartás, hanem a férfiak esetében is. Ötven éves kor fe­
lett 10 közül 6 férfi esetében megnövekszik a dülmirigy, a prosz-
tata. A hólyag alatt gyűrűként veszi körül a húgycsövet. A meg­
nagyobbodás által a dülmirigy egyre jobban összeszorítja a
húgycsövet. A vizelet ürítése lassúvá válik, míg végül a leg­
rosszabb esetben a hólyagot nem lehet kiüríteni, ami mindenek
előtt a vesét és a szívet terheli meg.
Amint a prosztata-megnagyobbodás bármelyik tünete - vize­
lési panaszok, vékonyabb vizeletsugár, gyakoribb (különösen éj­
szaka jelentkező) vizelési inger - jelentkezik, feltétlenül kezel­
jük a problémákat.

Kezelés:
Szoktassuk magunkat ahhoz, hogy nem tartjuk vissza a vizele­
tet. így elkerülhetjük, hogy a vizeletből mérgező anyagok ke­
rüljenek a környező szövetekbe. A veseműködés és a vérellátás
fokozhatók házi szerekkel.
Tökmag: aki naponta háromszor 5-10 tökmagot elrág, előse­
gíti a vizelet kiválasztását és erősíti a hólyag izomzatát. Apróra
vágott tökmagot adhatunk a salátákhoz, vagy díszíthetjük vele
a felfújtakat is.
Spárgagyökér tea: 1 evőkanál spárgagyökeret felfőzünk 1/4
liter vízben. Naponta kétszer igyunk belőle. Segítséget nyújt vi­
zeletpangás, szívdobogás, köszvény esetén és erősíti az idege­
ket. Mivel ez a tea gyakorlatilag nem tartalmaz szénhidrátot,
ezért diabetikusok is fogyaszthatják.
Zeller, petrezselyem, hagyma: apróra vágott zellerből, petre­
zselyemből és hagymából készített tea szintén vizelethajtó ha­
tású.

89
 Csalántea és kivonat: a csalán a népi gyógyászat régi
gyógyíré. Erősíti a vesét, javítja az anyagcserét, a vizelet-kivá­
lasztást, és enyhíti a prosztatapanaszokat. A vadon növő csalán­
leveleket az országúttól távol eső helyeken gyűjtsük, és teale­
vélnek a levegőn szárítsuk.
Főzzünk két púpozott evőkanál csalánlevelet 5 percig lobog­
va forró vízben. Szűrjük le a teát, majd mérsékelten melegen fo­
gyasszuk el lassan, kortyolva. Igyunk kúraszerűen reggel és es­
te 1-1 pohár csalánteát 4-8 héten át.
A csalán felhasználásának másik lehetősége a csalánkivo­
nat. A virágzó növényt 12 órán át kevés vízben érleljük, vé­
gül levét átpréseljük. Igyunk belőle két hónapon keresztül reg­
gel és este egy-egy pohárkával. Ez a szer segíti az anyagcse­
rénket a tavaszi hónapokban. Csalánkivonat kapható a fitoté-
kákban is.
Káposztalevél és ülőfürdő: a káposztalevél jó szolgálatot tesz
mindenféle hólyagpanasz esetén, ugyanígy a melegedő ülőfür­
dők (lásd: —» hólyaghurut és —» derékfájás, lumbágó).

Vigyázat!
A prosztata-elváltozás okozta vizelési nehézségeket csak a kez­
deti szakaszban lehet sebészeti beavatkozás nélkül házi szerek­
kel enyhíteni. Ha a vizeletürítés nehézzé válik, mindenképpen
forduljunk panaszunkkal orvoshoz, és beszéljük meg vele a to­
vábbi teendőket. A panaszok olykor dülmirigygyulladásra vagy
prosztatarákra vezethetők vissza.

Reuma
A reumatizmus - röviden reuma - különböző megbetegedések
gyűjtőneve. A zavarok közös jellemzője, hogy mindegyik a
mozgásszerveket, vagyis az ízületeket, csontokat, inakat, tok­
szalagokat, nyálkazacskókat és az izmokat érinti.
Hogy mi idézi elő a reumás megbetegedést, a mai napig nem
ismeretes. Egyik lehetséges magyarázata egy antitest létezése,
mely kórokozók helyett a szervezet saját szöveteit támadja meg.
Mások ezzel szemben azt a nézetet képviselik, hogy a reuma be­
tegséggócokra vezethetők vissza, mint például gennyes foggyö­

90
kér vagy mandula. Megint mások az okot nyirkos hideg beha­
tásának tulajdonítják, vagy a táplálkozásra s ezzel az anyagcse­
rére „hárítják a felelősséget”.
A reuma hullámszerűen is jelentkezhet, így egyes személyek
fájdalmuk alapján előrejelzik az időjárás-változást. Az ízületek
belhártyájára is kiterjedhet és tartósan deformálhatja őket. Más
esetben a kötőszöveteket és az izmokat támadja meg. A szakí­
tó és húzó fájdalom (ezért beszél a népnyelv „szaggatásról”) az
egész testre kiterjedhet.

Kezelés:
Amíg nem ismerjük a reuma okozóját, addig lehetőleg kerül­
jünk minden olyat, ami kiválthatja.
Régebben az volt a nézet, hogy a meleg és a nyugalom jót
tesz, de ma már annyit tudunk, hogy a hideg és a mozgás az ízü­
leteknek hasznos. Még a tönkrement ízületek is könnyen moz­
gathatóvá válnak, s így nem romlanak tovább. Az izmokat
masszázzsal lazítsuk és fokozzuk vérellátásukat. Táplálkozá­
sunk során ügyeljünk a megfelelő mennyiségű rostanyag fo­
gyasztására és a rendszeres székletürítésre.
Amint valamelyik ízület vagy izom merevvé vagy mozdítha­
tatlanná válik, vagy azt az érzetet kelti, mintha hangyák futkos­
nának rajta, ajánlatos mindjárt valamilyen kezelést elkezdeni.
Az égő, fázó vagy szúró érzésből ugyanis hamar fájdalom ke­
rekedhet.
Reumás ízületi gyulladás esetén, mely magas lázzal, fájda­
lommal, az ízületek kipirosodásával és megduzzadásával járhat,
maradjunk ágyban.
Egyéb esetben tartsuk be az egyenletes, nyugodt, elegendő
mozgást (séta, úszás) tartalmazó napirendet, ezzel elősegítjük a
keringést és az anyagcserét. Kiegészítésképpen erősíthetjük iz­
mainkat és ízületeinket masszázzsal, tornával és légzőgyakorla­
tokkal. Minden esetben kerüljük a nyirkos hideget.
Étel, ital: rendszeres és hosszabb gyógyító koplalások teher­
mentesítik a szervezetet, és segítik az anyagcserét a méreganya­
gok kiválasztásában, mely előidézheti a reumát. Feltételezhető,
hogy a sertéshús, mely szerkezetében az emberi izomzatéhoz
hasonlít, károsan befolyásolja a szervezetet, és ezzel elősegíti a
reumás megbetegedést. Igyekezni kell a húsfogyasztást korlá­

91
 tozni, és lehetőleg áttérni a növényi táplálkozásra. A vegetáriá­
nus étrend követésével a fehérje- és sófogyasztás is korlátok kö­
zött tartható. Az anyagcserénket erőteljesen befolyásoló babká­
vé, alkohol és nikotin fogyasztását lehetőleg kerüljük.
Reumatea: a csalán élénkíti a vesék kiválasztását, így vértisz­
tító hatású. Fogyaszthatjuk tea vagy kivonat (—» prosztatapana-
szok) formájában is, mindkettő a reuma régi házi szere. Ugyan­
ilyen ismert az oroszlánfog, melyet kűraszerűen évente kétszer
4-6 héten keresztül tea formájában fogyaszthatunk (—>máj, máj­
elégtelenség).
Egy másik kellemes ízű vértisztító és - reuma esetén - az
anyagcserét serkentő tea összetevőnként 50 gramm csalánból,
oroszlánfogból, nyírfalevélből, összezúzott tökmagból, petre­
zselyemszárból és -levélből, valamint vízi tormából készül. Te­
gyünk a keverékből két evőkanálnyit egy csésze forró vízbe, és
hagyjuk 5 percig állni. Fogyasszunk belőle 4 héten át naponta
három alkalommal.
Csalánköteg: fiatal virágzó csalánt szedünk és köteggé köt­
jük. A reumás helyeket naponta többször néhány percen keresz­
tül ezzel a köteggel ütögetjük. Három nap elteltével megszakít­
juk a kezelést, hogy a bőr kipihenhesse magát, és nehogy túlér-
zékenyen reagáljon a csalánméregre. A kezdeti égés kellemes
melegérzetté tompul, és eltart néhány órán keresztül.
Páfrány: a matrac és lepedő közé helyezett páfránylevelek
a fájdalom ellen hatnak. A páfrány régóta bevált házi szer és a
reumaoldatokban is gyakran alkalmazták. A tea egyik egyszerű
receptje: 100 g friss és 200 g szárított páfrány levelet tegyünk
400 g 70%-os borszeszbe és érleljük 14 napon keresztül 20 °C-
os melegben. Ezután szűrjük át a folyadékot. Melegvizes lemo­
sás után dörzsöljük be vele a fájó pontokat. A hatóanyagok így
jobban felszívódnak. Ezt az oldatot csak külsőleg használhatjuk.
Edzettség és mozgásterápia: hogy az ízületek mozgathatók
maradjanak, ezért álló és fekvő helyzetben hajlítsuk be, majd
nyújtsuk újra ki. A kefével végzett erőteljes masszírozás és a hi­
deg-meleg váltakozó tusolás élénkíti a vérkeringést, ugyanígy a
hideg borogatások és lemosások. A meleg fürdők és a forró kö­
tések, valamint a szaunázás szintén enyhítik a fájdalmat. Pró­
báljuk ki, hogy az említett eljárások közül melyik válik be a leg­
jobban!

92
 Macskaszőr: régóta ismert házi szer reumás panaszok esetére
a mellkas, hát és has tájékára kerülő macskaszőr. Aki kedveli
ezeket az állatokat és ezek az állatok is kedvelik őt, barátkozzék
meg velük, és akkor a macskák szívesen pihennek mellette.

Vigyázat!
A reuma általában nem gyógyítható, hanem olyan zavar, mellyel
együtt kell élnie az embernek. Ezért az orvos vagy természet-
gyógyász kezelése vagy tanácsadása rendkívül hosszadalmas le­
het. A fent említett növényi szerek és a különböző eljárások te­
hát nem gyógyítanak, hanem csupán csillapítják a fájdalmat és
gyulladásgátló hatást fejtenek ki.

Rovarcsípések
Néhány rovar - például a méh és a darázs - önvédelemből csíp.
A szúnyog és a bögöly viszont egyebek között vérrel táplálko­
zik, és ezt más élőlények testéből szívja ki. Ezek a rovarok e
célnak megfelelő szájszervvel rendelkeznek, így ebben az eset­
ben rovarharapásról beszélhetünk. A rovarcsípések ellen a leg­
hatásosabban úgy védekezhetünk, ha nem provokáljuk őket. Lé­
teznek rovarokat elriasztó szagok: a paradicsompalánta és a cit­
romfű például ilyen szagot áraszt. Vannak olyan, citromfű-ki­
vonatot tartalmazó olajok, melyek mécsesbe töltve az erkélyen
és a verandán rovarriasztó illatot árasztanak.
A réten és folyók partján enyhe szellőben csípnek legszíve­
sebben a böglyök. Védjük tehát karunkat, lábunkat és felsőtes­
tünket természetes alapanyagú ruhadarabokkal. A napozókré­
mek és napolajak virágaromája, valamint az édes illatok (pl. li­
monádé) vonzzák a rovarokat, különösen a böglyöket.

Kezelés:
A védőintézkedések önmagukban nem elegendők arra, hogy a
balszerencsét elkerüljük, és ne csípjen meg se méh, se darázs,
se más rovar. Ráadásul egyes rovarok a csípés után még fullánk­
jukat is a sebben hagyják. Ezt óvatosan el kell távolítani - csi­
pesz segítségével. A házi szerek csillapítják a viszketést, és meg­
akadályozzák, hogy a csípés feldagadjon.

93
 Hagyma és lándzsás útifű: a rovarcsípést vagy -harapást fél­
be vágott hagymával vagy annak levével óvatosan dörzsöljük
be. A fájdalmat így enyhítjük és megakadályozzuk, hogy meg­
duzzadjon. Nyomjunk össze frissen szedett útilándzsa-füvet,
vagy főzzük fel vízben. A nedvet tegyük az érintett bőrfelület­
re. Viszketéscsillapító hatású.
Virág: a duzzanatot dörzsöljük be valamilyen réti vagy kerti
növény virágával.
Gyógyiszap: fájdalmasabb csípések esetében keverjünk el
gyógyiszapot kevés vízzel, hogy sűrű pépet kapjunk, és vigyük
fel az érintett felületre.
Kölnivíz és gyümölcsecet: a kölnivíz hűsíti és megakadályoz­
za a viszketést. Ez a hatás érhető el a gyümölcsecettel is. Tisz­
ta körmünket nyomjuk kereszt alakban a duzzanatra, és öntsünk
rá gyümölcsecetet.

Vigyázat!
A rovarméreg nagy mennyiségben szívbénulást okozhat. Sem­
miképpen ne provokáljunk tehát darázsrajt. Ha megtámadnának,
merüljünk a lehető legközelebb lévő vízbe. Némely embernél a
rovarmérgek allergiás reakciót váltanak ki. Ebben az esetben
egyetlen, látszólag ártalmatlan szúrás is veszélyes lehet. Ezek
az emberek mindig tartsanak maguknál ellenanyagot. Szemet,
nyelvet, ritkábban garatot vagy légcsövet ért csípés esetén azon­
nal hívjunk orvost, mert fennáll a fulladás veszélye, és adott
esetben meg kell nyitni a légcsövet.

Sárgaság
A sárgaság soha nem jelentkezik egyedüli tünetként. Más szer­
vek - pl. a máj - betegségének {hepatitis) vagy az epehólyag
zavarainak következtében alakul ki. Először a szemfehéije be­
sárgul. Ez az elszíneződés később átteijed a bőrre. Hogy kísérő
tünetként láz, fejfájás vagy nyomásérzet a has felső részén,
gyengeség és étvágytalanság előfordul-e, azt az alapbetegség ha­
tározza meg (—»epebántalmak, —>májelégtelenség). Ezt az alap­
betegséget kell kezelni, hogy a sárgaság elmúljon.

94
Kezelés:
Először is könnyíteni kell az epén, mert közvetve folyamatosan
sárgaságban van, illetve ezt a terhet viseli még akkor is, ha tel­
jesen egészségesnek kellene lennie. Ezért mondjunk le a sóról
és a főszerekről, valamint az alkoholról, a nikotinról, a kávéról
és az édességekről. A táplálék legyen zsírban szegény, lehető­
leg húsmentes, változatos és vitaminokban gazdag. A sárgaság
viszketéssel jár együtt, melyet ecetes vagy citromos vízzel csil­
lapíthatunk (—> viszketés). A máj és az epe kímélésére legin­
kább az oroszlánfog vált be.
Oroszlánfog: 60-70 gramm levelet és felaprított gyökeret
1 liter vízbe áztatunk. 1 óra múlva lassan felfőzzük a keveréket,
tűzről levéve 15 percig állni hagyjuk. Átszűrjük, és minden ét­
kezés előtt egy pohámyit fogyasztunk belőle.
Oroszlánfog-keverék: 1 kávéskanál oroszlánfoggyökeret, cit­
romfüvet és majoránnát összekeverünk, és egy nagy csésze for­
ró vízzel leforrázunk. Reggel és este igyunk belőle.

Vigyázat!
A sárgaság minden esetben az alapbetegség előrehaladott ál­
lapotát jelzi. Ha nem kezeljük helyesen, akkor a máj tartósan
megbetegedhet. Sárgaság esetén tehát mindig forduljunk or­
voshoz.

Sebek, nyűt sebek

Laikusok számára nehéz megítélni, hogy milyen a nyílt seb: csak
horzsolódott a bőr, felhasadt vagy a mélyebben fekvő szövetek
is sérültek. Csak a könnyű vagy felszíni nyílt sebeket lássuk el
otthon. Egyéb esetekben keressünk fel orvost, aki szükség ese­
tén tetanusz elleni védőoltást is ad. A súlyos sebeket összekap­
csolja vagy összevarrja, hogy ne alakuljanak ki szövődmények
és ne maradjon heg a sérülés helyén.
Különös óvatosságot igényel, ha nagyobb idegentest került a
sebbe, például egy üvegcserép. Fertőzést okozhat, vagy nem
elég elővigyázatos eltávolítással felsérthet nagyobb ereket.
Ezeknek a sérüléseknek az ellátását is feltétlenül bízzuk orvos­

95
ra. Csak orvos hivatott nagyobb idegentesteket a sebből eltávo­
lítani. Fedjük le a sebet, hogy ne kerüljön bele további szennye­
ződés, és mielőbb keressünk fel egy orvost.

Kezelés:
Javaslataink az elsősegélynyújtás további intézkedései, valamint
olyan házi szerek, melyek elősegítik a seb gyógyulását.
Nyílt sebet soha ne mossunk ki, hanem hagyjuk vérezni, hogy
így önmaga kitisztuljon. Az elvérzés veszélye akkor áll fenn, ha
világos piros vér spriccel pulzálva a sebből. Ebben az esetben
tegyünk csíramentes szorító kötést a sebre a gépkocsi elsőse­
gélyládájából vagy a házi gyógyszertárunkból. Vészhelyzetben
megfelel egy tiszta zsebkendő vagy egy textilszalvéta is. Sem­
mi esetre se nyúljunk ujjunkkal a sebbe!
Gennyező sebek gyorsabban gyógyulnak, ha nap és levegő éri
őket, és sűrűn lemossuk meleg kamillateával. Ehhez 2 kávéska­
nál friss kamillavirágot leforrázunk 1/4 liter forró vízzel, 10 per­
cig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Borogatásokhoz és lemosá­
sokhoz megfelel az 1-1 kávéskanál ámika, kamillavirág és zsá­
lya teakeverék, melyet 2 csészényi vízzel forrázunk le.
Káposztalevelek: alaposan megmosott káposztaleveleket
széttörünk sodrófával, hogy a nedve kicsorduljon, ekkor a seb­
re helyezzük.
Cukor és méz: a cukor és a méz (önmagában vagy tormalével
keverve) kiszívja a sebből a nedveket, és fertőtlenítő hatású. Fő­
ként a fenyőmézet ajánljuk. Hidrogén- és oxigénvegyületeket
tartalmaz, melyek különösen gyulladásgátló hatásúak.

Véres var szőrzet borította testfelületen:

Kellemetlenek a felületi sérülések a szőrzettel borított testfe­
lületeken. Különösen a gyermekeknek okoz fájdalmat, ha fejü­
ket beütötték, és megpróbáljuk hajukból a vart kifésülni. Te­
gyünk éjszakára a száraz felületre olíva- vagy étolajat, fedjük le
sapkával vagy törülközővel, így reggel a felpuhult vart könnyen
lemoshatjuk. Az ágyneműt védjük műanyag zacskóval vagy fó­
liával.

Skarlát —» torokgyulladás
96
Sokk
A sokk (katalepszia) életveszélyes, és azonnali intézkedést igé­
nyel. Különböző okok miatt hirtelen felmondja a szolgálatot a
vérkeringés, a szív körüli izomzat elemyed, a vér a test alsóbb
szintjén marad, és fontos testrészek, mint például az agy, nem
részesülnek megfelelő vérellátásban.
A sokk okai:
- erős vérzés külső sérülések következtében,
- belső vérzések,
- égések,
- erős hányás vagy hasmenés,
- bakteriális mérgek, fertőzések,
- túlérzékenység (allergia) idegen fehéijékkel, gyógyszerek­
kel, rovarmérgekkel szemben,
- szívmegbetegedések, magas vérnyomás,
- tüdőembólia.

Félelem vagy megrázó esemény (pl. baleset) is kiválthat sok­

kot. A sokkos nyugtalan lesz, gyakran zavart, szédülésről és szom­
júságról panaszkodik, a bőr nyirkossá és hideggé válik, és kifut
belőle a vér. A lélegzet szapora, a pulzus gyenge, alig tapintható,
sokkos állapotba került emberek elveszíthetik az eszméletüket is.

Kezelés:
A sokkos állapotú személyt fektessük le, lábát emeljük magas­
ra, fejét pedig lehetőleg mélyebbre helyezzük. Takarjuk be, és
ügyeljünk, nehogy kihűljön. Ezek a legfontosabb elsősegély-in­
tézkedések. Sokk esetén a lehető leggyorsabban hívjunk orvost
vagy mentőt.

Szájszag
A borókabogyó rágása megszünteti a szájszagot. Erős dohányo­
sok esetében szárított gyümölcs és rágógumi a legjobb ellenszer.
A szájszag lehet fog-, légúti- vagy gyomorbetegségek kísérő tü­
nete. Akit nagyon zavar, kéijen tanácsot fogorvosától vagy ke­
zelőorvosától.

97
Székrekedés
Teltségérzet, nyomás a has jobb felső részén és száraz szék­
let jelzi a székrekedést, ha a széklet három nap után sem
ürül. Egyébként renyhe bélműködésről beszélünk. Számtalan
vizsgálat alapján kiszűrhetők a hibák, melyek az időszakos
vagy krónikus székrekedést előidézhetik, és amelyek elkerül­
hetőek:
- a szervezetnek szüksége van rostanyagra, nem utolsósorban
a belek miatt. Fehér kenyér helyett fogyasszunk teljes őrlésű ke­
nyeret, hús helyett pedig - legalább részben - (lehetőleg nyers)
zöldséget,
- a belek ürítésekor törekedjünk rendszerességre. Rászoktat­
hatjuk a beleket, hogy minden nap ugyanabban az időben jelent­
kezzenek,
- az ülés elgyengíti a bél izomzatát, és gátolja a has vérellá­
tását. A mozgás és a sport ellenkezőleg hat,
- tanuljunk meg ellazulni. Minden stressz a hétköznapokon,
a munkahelyen és a családban székrekedéshez, illetve a bél ir-
ritációjához vezethet (—>idegesség),
- aki antibiotikumokat szed, hasznos baktériumokat is elpusz­
tít. Ha nem elkerülhető, akkor különös gonddal ápoljuk és épít­
sük újra fel a bél flóráját. A joghurt, túró és egyéb tejtermékek,
a gyümölcsökben és ételekben rejlő tejcukor jó segítség,
- a vegyszeres hashajtók károsítják a nyálkahártyát és a has
így ellustul. Hozzászokik a gyógyszerhez, és nem lesz kedve
dolgozni. Végül hashajtó nélkül már nem is ürül semmi. Még
növényi szerek sem alkalmazhatók soha tartósan,
- egészséges életmóddal elkerülhetjük a fenti hat fő hibát.
Szenteljünk annyi figyelmet az emésztésnek, amennyit megér­
demel. A tartós székrekedés allergiák, bőrbetegségek, reuma,
szívinfarktusra való hajlam, teljesítménycsökkenés és —>túlsúly
kialakulását idézheti elő.

Kezelés:
Az időről időre az egészséges életmód ellenére kialakuló szék­
rekedésnek gyakran egészen egyszerű ellenszere van. Az éhgyo­
morra elszívott cigaretta és (kevés vajjal) ivott kávé érzékeny
egyének esetében meggyorsítják a bélműködést. Nagyobb

98
mennyiségben fogyasztott hideg tej, hideg víz vagy almaié szin­
tén aktivizálja a beleket. Kiadós ebéd után a joghurt, kefir és
aludttej kíméletesen szabályozza a székletet.
Szárított gyümölcs: a szárított szilva élénkíti a beleket. Ön­
magában is fogyasztható, vagy más szárított gyümölcsökkel
együtt gyümölcskenyérbe sütve.
Füge és lenmag: áztassunk be napközben 4 fügét egy pohár
vízbe, és lefekvés előtt a vízzel együtt fogyasszuk el. Egy teli
csészealj sárga lenmaggal, melyet napközben szintén beáztat­
tunk, szintén hasonló hatás érhető el: kíméletes hashajtás.
Szőlőlevél és olíva olaj: talán ismert a görög konyhából, hogy
a szőlőlevél kíméletes hashajtó. A nem permetezett leveleket ap­
róra vágjuk, majd meleg vízzel leöblítjük. 1 evőkanál olíva olaj
éhgyomorra fogyasztva szintén könnyít a szoruláson.
Narancshéj: apróra vágott (nem permetezett) narancshéjat
megfőzünk, lehűtjük, majd ismét felfőzzük és addig forraljuk,
míg a fazékból eltűnik a folyadék. A héjakat meghintjük barna
cukorral és elfogyasztjuk.
Szappankúp: a szappanból kúpot faragunk - ami különösen
gyermekek esetében hatásos. A szappant benedvesítjük és fel­
vezetjük a végbélbe.

Vigyázat! A krónikus székrekedést okozhatja a gyomor, bél,

máj vagy epe zavara, amelyet orvosnak kell kezelnie.

Szemölcs
A szemölcs jóindulatú szarutúltengés, melyet vírusfertőzés
okoz. Kontaktfertőzés útján terjed, a bőr bármely pontján meg­
jelenhet, és áttételt hozhat létre. A szemölcsök többnyire önma-
guktól elmúlnak. Előnytelen külsejük miatt azonban az ember a
lehető leghamarabb szeretne megszabadulni tőlük.

Kezelés:
A népi gyógyászat számtalan szemölcs elleni szert ismer. Kö­
zülük a legtöbb különös hatással van az emberre, de mindegyi­
kükre érvényes, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezek szerint
reggelente a szemölcsre vizeletet kell tenni, vagy reggelente

99
nyalogatni. Azt is javasolják, hogy bármire gondolhatunk, csak
a szemölcsre nem, vagy ha mégis, akkor teljes szívünkből akar­
junk megszabadulni tőle. A szemölcshöz való hozzáállásunk és
a szerek hatásosságába vetett hitünk valóban összefügg azzal,
hogy milyen gyorsan tűnik el a szemölcs. A műtét, a gyógyszer-
tárakban kapható lápiszos ecsetelő szerek és a szemölcstinktú-
rák sem segítenek általában, és gyakran hegeket hagynak hátra.
Hagyma és fokhagyma: ecsetelések helyett kössünk éjszaká­
ra egy szelet hagymát, vagy egy negyed fokhagymagerezdet,
esetleg egy fél szem mazsolát a szemölcsre.
Tölgyfakéreg: 1 evőkanál tölgyfakérget főzzünk 10 percig
egy csészényi vízben, végül szüljük le. Mártsunk a főzetbe egy
vászonkendőt, és helyezzük a szemölcsre. A tölgyfa összehúzó
és fertőtlenítő hatású.
Vérehulló fecskefii és oroszlánfog: a vérehulló fecskefű sze­
désekor a szárból kifolyó sárga nedvet kenjük a szemölcsre. A
vérehulló fecskefű mérgező. A növény nedve ezért ne kerüljön
sebbe. A vérehulló fecskefű nedve helyett felhasználhatjuk az
oroszlánfog szárának nedvét is.

Szívpanaszok, ideges
Ha a szívünk egészséges, és ennek ellenére szívdobogást, szív-
szúrást és szorító érzést észlelünk, mellkasunk nyomásra érzé­
kennyé válik, akkor ideges szívpanaszaink vannak. Általában
nem tartósan jelentkeznek, hanem rohamszerűen lépnek fel. Ide­
gesség és testi megerőltetés is kiválthatja ezeket a panaszokat
érzékeny emberek esetében, de ételek és italok (tea, kávé, bor,
sör) is, vagy mindez együtt. Az ideges szívpanaszok kialakulá­
sában a helytelen étkezés, a vitamin- és ásványianyag-hiány, a
—» vérszegénység/vashiány és egyéb anyagcserezavarok is sze­
repet játszanak. Mindenkivel megeshet, aki idegességben szen­
ved, a nőket főleg a menstruáció idején és változó korban fe­
nyegeti.
A szív rendkívül érzékeny és egy érzékszervhez hasonlóan
reagál idegességre, örömre, félelemre vagy más szervi hatásra:
megváltoztatja a verés ütemét. A szívhibától vagy ennek követ­
kezményeitől való félelem csak fokozza a panaszokat, sőt ha­

100
lálfélelmet is kelthet, jóllehet a beteg tudja, hogy nincs szervi
betegsége. Az ilyenkor tapasztalt hisztérikus eredetű reakciókat
ajánlatos így felfognunk, és megértőén fogadnunk.

Kezelés:
Az ideges szívpanaszok veszélytelenek, az életerő megnyilvá­
nulásai, olyan reakciói, melyek egy új harmóniához vezetnek el.
Festés, barkácsolás vagy zenélés, vagyis mindenféle kreatív te­
vékenység alkalmas lehet a panaszok megszüntetésére, ha azok
az egyén képességeinek megfelelnek vagy új eszmékhez vezet­
nek. Az egyenletes napirend korlátozza a stresszt és az ideges­
séget, és segít beosztani az erőnket. Az egyenletességet iskolás
módon is elsajátíthatjuk: az íróasztal fölé vagy a konyhaszek­
rényre függesztett napi beosztást megtartva mindennapjainknak
meghatározott ütemet tudunk adni.
A tudatos evés és ivás szintén hozzájárul az életritmushoz, és
erre a szív pozitívan reagál. Gondosan összeállított, vitaminok­
ban és ásványi anyagokban bővelkedő vegyes étrend javallt: sok
zöldség, saláta és friss gyümölcs, valamint teljes őrlésű gabona­
termékek, müzli, gyümölcs és zöldséglevek. Legyen gondunk a
rendszeres székletürítésre.
A húst, felvágottakat, édességeket, kávét, nikotint és alkoholt
töröljük az étrendünkről és szenvedélyeink sorából.
A nyugodt és egyenletes napirend tartalmazzon olyan idősza­
kokat, melyekben átgondoltan eddzük magunkat, amennyiben
az erős szívdobogásnak ideges alapja van. A jó levegőn tett ki­
adós séta és a mértékletes sportolás jót tesz, és hozzásegít a lel­
ki egyensúly megteremtéséhez.
Hirtelen fellépő panaszok esetén jótékonynak bizonyulnak a
hideg és váltó lábfürdők (—> görcsök és —>idegesség), valamint
a meleg fürdők (—> idegesség).
Hideg karfürdő: a karokat a kéztől egészen a felkar középső
részéig 20-30 percen keresztül 15-20 °C-os hideg vízbe merít­
jük. Ezután nem töröljük meg, hanem mozgással melegítjük és
szárítjuk.
Naponta megismételhetjük a fürdőt. Megnyugtat és erősít, de
csakis ideges szívpanaszok, idegesség, kimerültség és álmatlan­
ság ellen ajánlatos. Magas vérnyomás és szívgörcsre való haj­
lam esetén ezeket a fürdőket nem szabad alkalmazni.

101
 Masszázs: a hát és a szív tájékának a masszírozása szintén
enyhíti az ideges panaszokat.
Vörös- ésfehérbor: „Igyál bort, és megőrződ egészséged!” - ál­
lította Hippokratész. A bor valóban erősíti a szívet és őrzi az egész­
séget - kis mennyiségben. A közmondásos napi „negyedes” sváb
fröccs (2 dl bor, 8 dl víz) egész napra elosztva a legajánlatosabb.
Szíverősítő bor: 30 gramm petrezselyemlevelet egy üveg vö­
rösborba teszünk, jól bedugaszoljuk és két hétig érleljük. A bort
ezután átszűrjük és tiszta üvegbe töltjük. Reggel és este egy po­
hárnyi szíverősítő bor jótékony hatású a szívre.
Keverjünk el 1/4 litert ebből a borból 2 kávéskanál mézzel és
2 tojássárgájával. Egész napra elosztva kortyonként fogyasztva
szintén jó erősítőszer.

Vigyázat!
Ha a szívpanaszok nem enyhülnek, alapos orvosi vagy termé­
szetgyógyászati vizsgálatra van szükség. Megnyugtató, ha a
szervi zavar teljes biztonsággal kizárható és valóban kizárólag
csak ideges szívpanaszokról van szó, melyek esetében sorra ke­
rülhetnek a házi szerek - esetenként —>intenzív terápiás beszél­
getésekkel kombinálva.

Szomjúság
Aki szomjas és egészséges, az igyon. Kerülje azonban a cukortar­
talmú italokat, mert azok még fokozzák a szomjúságérzetet Aki
sokáig a napon volt, tartózkodjék a hideg italok fogyasztásától, mert
ezek heves —» hasmenést idézhetnek elő. Aki a tengeren szomja­
zik, az ugyanúgy veszélyeztetett, mintha sivatagban volna, hiszen
a tengervíz a szervezetből kivonja a vizet magas sótartalma miatt.
A dohányzás is fokozza a szomjúságérzetet, hasonlóképpen
az alkoholhoz és bizonyos élelmiszerekhez. A fehérje meg­
emésztéséhez a szervezetnek kétszer annyi folyadékra van szük­
sége, mint a növényi tápanyagok lebontásához.
Életmentő intézkedésként ajánlják a túlélés mesterei, hogy fog­
junk a tengeren halat, és préseljük ki. Ezt a déltengeri halászok­
tól lesték el. Japánból származik a szomjúságérzet enyhítésének
az a módszere, hogy az ember többször a nyelve hegyébe harap.

102
 A szomjúságot legjobban a víz csillapítja, ha az ember nem
nagy kortyokban fogyasztja, hanem előzőleg átöblíti vele a szá­
ját. Utazások alkalmával nem mindig számíthatunk csíramentes
vízre. Ha a klórtabletta vagy a vízforraláshoz szükséges tűzifa
elfogyott, akkor fahamuval keverhetünk iható vizet 1:3 arány­
ban. 30-40 perc elteltével a víz csíramentes lesz, mert a faszén
megköti a káros anyagokat.

Szoptatási nehézségek
A mellbimbók annál jobban begyulladhatnak, minél kevésbé
edzettük előzőleg őket. Már a terhesség idején dörzsöljük be
gyümölcsecettel vagy citromlével, így edzettebbé válnak. A
szoptatás idején alkalmazott ápolószerek nem tartalmazhatnak
olyan vegyszereket, melyek a gyermeknek árthatnak. Helyette
használjunk egyszerű túrót, ez kiszívja a gyulladást a bőrből, és
szoptatás előtt könnyen lemosható.

Szortüszőgyulladás (pattanás)
Főként fiatalok szenvednek ettől a gyors növekedés időszakában
a hormonális változás következtében kialakuló bőrreakciótól.
Ebben az időszakban a fiatalok szívesen utánozzák a felnőttek
szokásait, s kezdik el a dohányzást és alkoholfogyasztást. Az al­
kohol, a nikotin, de a kávé, a koffeintartalmú italok és az édes­
ségek is elősegítik a pattanások kialakulását. Ezekről kell tehát
elsősorban lemondani. A semleges és a káliszappan, a rendsze­
res sós vizes mosakodás, gyümölcsecetes ecsetelés (—» viszke­
tés) és a mértékletes napozás a pattanások kialakulása ellen hat.

Tályog
Ha gyulladásos betegség során a kötőszöveti üregben genny hal­
mozódik fel, akkor tályogról beszélünk. Ez zárt üregben helyez­
kedik el. A hideg tályog krónikus gyulladás esetében keletke­
zik, fájdalommentes és nem szárad be. A forró tályog ezzel

103
szemben heveny gyulladás, és egy meghatározott testtájon jön
létre - többnyire bakteriális fertőzés következtében, mely sérü­
lés útján vagy egy szőrtüszőn keresztül jut be a kötőszövetbe.
A szervezet a tályog segítségével védekezik a baktériumok el­
len. Bőrpír keletkezik és duzzanat, mely alatt felgyülemlik a
genny borsónyi, de akár nagyobb mennyiségben is, nyomásra
bemélyed vagy megkeményedik. Éles szúró fájdalom és magas
láz a tályog kísérő tünete lehet.

Kezelés:
A házi szerek gyorsítják a tályog tisztulását és elősegítik kifa-
kadását.
Lenmagpakolás: kis vászon zacskóban zúzott vagy őrölt len­
magot vízben forrásig felfőzünk. A zsákot olyan melegen he­
lyezzük a kelésre, amilyet bőrünk még elvisel. Hagyjuk rajta,
míg ki nem hűl. Az eljárást megismételhetjük.
Lenmag és árpadarapép: a lenmagot vagy az árpaszemeket
gabonaőrlőn vagy kávédarálón megőröljük, majd kevés vízzel
péppé főzzük. A pépet vászonkendőre simítjuk, ráhelyezzük a
tályogra, majd egy vastag gyapjúkendővel körbekötjük. Ez a pa­
kolás is elősegíti a tályog tisztulását. Az eljárás a pakolás kihű­
lése után megismételhető.
Gyógyiszap: a gyógyiszap porított lápiszap, sokoldalú gyógy­
hatású házi szer, melyet külsőleg bőrbetegségek, belsőleg gyo­
mor- és bélbetegségek esetén alkalmazunk. Kovasavat, vasat,
kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A gyógyiszap szaküzle­
tekben kapható. Hosszan eltartható, de csak egyszer használha­
tó fel. A kelés kezelésénél a gyógyiszapból vízzel agyagpépet
keverünk, és bőségesen beborítjuk vele a kezelendő felületet.
Fájdalom vagy égető érzés esetén a pakolást sós vízzel mossuk
le. (Lehetőleg tengeri sót alkalmazzunk!) Az eljárás megismé­
telhető. Hagyjuk a pakolást lehetőleg egész éjszaka a kelésen.
Hagymatapasz: hámozzuk meg a hagymát, vágjuk karikára
majd pároljuk meg. A karikákat csavaijuk gézbe és helyezzük
a tályogra. Ezt a pakolást is sós vízzel mossuk le.

Vigyázat!
Mint minden heveny gyulladás, a tályog is spontán gyógyul, mi­
után a genny kifelé kiürült. Veszélyessé válhat, ha tályog befe­

104
lé fakad fel, és a genny a test belseje felé ürül. Ez életveszélyes
vérmérgezést okozhat. Ezért a folyamatot lehetőleg orvos vagy
természetgyógyász felügyelje.

Terhességi hányás
A hányás a terhesség idején bekövetkező testi és lelki átállás ál­
tal kiváltott reakció. A nyálömlés erőteljesebbé válik, s végül
hányáshoz vezet. Jelentkezhet a terhesség elején, majd eltűnhet
hónapokra, azután ismét felléphet. Az anya testsúlya csökken­
het, nyálkahártyája kiszáradhat, szomjazhat. Száraz nyelv, csök­
kent vizeletmennyiség és hőemelkedés jelezheti még a terhes­
ségi rosszullétet.
Alaphelyzet: a terhesség nem betegség, így a hányás sem az!

Kezelés:
A gyakoribb, de kisebb étkezések kisebb mértékben terhelik
meg a gyomrot. Akinek lehetősége van, feküdjék le étkezés után.
A kis kortyokban fogyasztott hideg tej, a hideg fekete tea vagy
gyógytea szőlőcukorral ízesítve, az enyhén sós étel kiegyenlíti
az ásványianyag-veszteséget a hányás után.
Ha valaki a terhesség idején savanyúságokat kíván, akkor
egyen a kívánsága szerint. Az uborka, hering és hasonló dolgok
iránt megnyilvánuló étvágyat a hormonátállás okozza. A szer­
vezet azért igényli, mert az adott pillanatban szüksége van rá.
A savanyúságok iránti igény magától meg fog szűnni.
Kömény, ánizs, édeskömény, zsálya és kamilla: a kömény há­
zi szerként nemcsak a felfúvódások ellen hat, hanem hasfájás,
émelygés és hányás esetén is segít. Fűszerként nem mindenütt
kedvelt, de gyógyszerként émelygés ellen elsősorban a hatása
fontos, nem pedig az íze. Szóljunk köménymagot a kenyérre,
vagy a főzelékbe (rágjuk jól meg!), tegyünk belőle bőségesen a
tejbe, vagy főzhetünk teát is a következő módon: mozsárban
összezúzzuk a köménymagot. 2 kávéskanálnyit forró vízbe te­
szünk, és állni hagyjuk. Minden étkezés előtt igyunk a teából,
esetleg szőlőcukorral édesíthetjük. Köménymag helyett alkal­
mazhatunk ánizst, édesköményt, zsályát vagy kamillát vagy
ezek keverékét ízlés szerint.

105
 Gyömbér és bodza: megszünteti az émelygést, ha bodzabo­
gyót vagy friss gyömbért rágunk. A gyömbér igen erős, de jót
tesz a gyomornak, lehet cukorba is mártani.

Vigyázat!
Ha a hányás hosszantartónak bizonyul és a gyomrot nem lehet
megnyugtatni, kéijünk tanácsot kezelőorvosunktól. A túlzott fo­
lyadék- és ásványianyag-hiány a keringés, a vese és a máj leál­
lásához vezethet. Az ásványianyag- és folyadékszint helyreállí­
tását elősegítő eljárást lásd —> hasmenés címszónál a Vigyázat!
rovatban.

Torokfájás —» torokgyulladás, —» gégegyulladás

Torokgyulladás
Különösen gyermekek esetében gyakori. Többnyire a garat, kü­
lönösen a mandulák és környékük területén jelentkezik pír és oly­
kor duzzanat. Az orvosok ebben az esetben heveny mandulagyul­
ladásról (íangina tonsillaris) beszélnek. A szúró fájdalom miatt
nyelési nehézség lép fel, az alsó álkapocs szögletében elhelyez­
kedő nyirokmirigyek megduzzadhatnak. A torokgyulladás rend­
szerint hidegrázással, növekvő lázzal, fej- és végtagfájdalmakkal
kezdődik. Gyakran megfázással együtt jelentkezik.

Kezelés:
Feküdjünk ágyba! Az első napokban ne együnk sokat, helyette
fogyasszunk bőségesen citrom-, narancs-, paradicsom- vagy
ribizlilét valamint gyógyteát. Ezután folytassuk a kúrát gyü­
mölcsnapokkal. A szervezetnek a gyógyulásra kell összpontosí­
tani az energiáját, nem a nehéz ételek emésztésére. Ha a láz és
a nyelési nehézségek alábbhagynak, csak akkor kelhet fel a be­
teg az ágyból egy-egy órára.
Jól bevált házi szer a túrós vagy mustárlisztes pakolás, me­
lyek csillapítják a gyulladást a beteg testrészeken. A mustárlisz­
tet házilag is elkészíthetjük: a mustármagot megőrölhetjük ká­
védarálóval, vagy mozsárban is apró darabokra törhetjük.

106
 Túrópakolás: 2-3 evőkanál sovány tehéntúrót kevés hideg
tejjel sűrű péppé keverünk, majd egy keskeny vászonkendőre si­
mítjuk, majd a beteg nyakára helyezzük a gégefő és a torok ma­
gasságában. Kössük körül egy vastag gyapjűsállal úgy, hogy a
kendő a vállaktól az állig és a fülekig befedje a nyakat. Harminc
percenként cseréljük a borogatást.
Mustártapasz: 2-3 evőkanál mustárlisztet hideg vagy meleg
vízzel sűrű péppé keverünk, és a túrópakoláshoz hasonlóan a to­
rokra helyezzük. Ha bőrön hólyagok jelennek meg azonnal,
egyébként legkésőbb 15-20 perc múlva távolítsuk el a pakolást.
Igyekezzünk az égető érzést legalább néhány percig elviselni -
ez ugyanis annak a jele, hogy a szer hat. A kezelést két nap el­
teltével ismételhetjük meg.
Másik házi gyógymód a toroköblítés. Naponta 2-3-szor öblö­
gessünk egy pohár langyos vízzel, melybe egy fél citrom levét
vagy 3-5 csepp jódtinktúrát, vagy egy evőkanál sót kevertünk.

Vigyázat!
A torokgyulladás szövődményeként súlyos betegség léphet fel.
A tüszős mandulagyulladás a torok egyik oldalán okoz általá­
ban nyelési nehézséget, a mandulákon fehér vagy sárgás hólya-
gocskák jelennek meg, a láz magasra szökik.
Tüszős mandulára utalnak az alábbi tünetek:
- a mandulák erőteljesen megduzzadnak,
- a fájdalom a fülekig sugárzik fel,
- rossz szagú lehelet.
A tüszős mandula orvosi kezelést igényel. Tartós nyelési ne­
hézség, idegentest érzete a torokban, tartós nyirokcsomó-duzza­
nat, valamint a fülekre kisugárzó fájdalmak tünetegyüttese kró­
nikus mandulagyulladásra utal. Súlyos szív- és ízületi gyulla­
dás, reuma és vesebetegségek léphetnek fel szövődményként.
A torokgyulladás tüneteihez hasonlóak jelentkeznek a diftéria
és skarlát esetében is, melyek szintén orvosi kezelést igényelnek.

Túlsúly
„A karcsúság egyet jelent a szépséggel” - mondja mindenki, aki
fogyni szeretne, vagy csak nehézségek árán őrzi meg az alakját.
Nem minden ember képes ugyanolyan mértékben karcsúra fogy­

107
ni. Hiszen más a testfelépítésük és testalkatuk, és ezt gyakran
nem veszik figyelembe. Az elmúlt években különböző számítá­
sokkal határozták meg a férfiak és nők ideális testsúlyát. Aki
ennél többet nyomott, az kövérnek, túlsúlyosnak számított. Az
egyszerű formulák nem tudják figyelembe venni az egyén csont-
rendszerét. A testsúly és az alkat az egyén típusát és személyi­
ségét fejezik ki. Ezért minden embernek önmagának kell meg­
figyelnie, hogy milyen testsúly esetén érzi magát a legjobban
testileg és lelkileg. Ezt az ideális egyéni testsúlyt kell elérni és
tartani.
Aki nem érzi jól magát, és a relatív ideális testsúlyát (a cen­
timéterben kifejezett testmagasság-110; ennyi kilogramm) je­
lentős mértékben meghaladja, az kövérnek számít. Ennek kö­
vetkezményei lehetnek: szív- és keringési zavarok, légszomj, ér­
elmeszesedés, érbetegségek, emésztési és anyagcserezavarok,
túlzott izzadás, ekcéma, gyulladt bőrredők stb.
Betegségek ritkán okoznak túlsúlyt. A leggyakrabban az okoz­
za, hogy az egyén több táplálékot vesz fel, mint amennyire a szer­
vezetének szüksége van. A túlsúly nem feltétlenül genetikai
adottság következménye, gyakran a család étkezési szokásaiból
következik. Aki már gyermekkorában kövér, annak szervezete
később is ezt a kialakított „egyensúlyt” törekszik elérni.
A férfiak és nők testsúlya általában gyarapszik az életkor elő­
rehaladtával. Ezt az okozhatja, hogy az étkezési szokások állan­
dósulnak, nem alkalmazkodnak a megváltozott életkörülmé­
nyekhez, hiszen a növekedési szakasz régen lezárult, az egyén
ülő foglalkozást űz és nem sportol. Ezen kívül az anyagcsere
évről évre lassul.

Kezelés:
A túlsúlytól úgy szabadulhatunk meg, ha a tápanyagbevitelt
csökkentjük, és a testmozgást növeljük. A sporttevékenység
nem feltétlenül eredményez testsúlycsökkenést, azt is jelenthe­
ti, hogy a zsír leépül, viszont az izomzat gyarapszik, és az izom
nehezebb a zsírnál. A zsírpárnák férfiak estében a hasról, nők
esetében a hasról, a combról és a csípőről tűnnek el legutoljára.
Fogyókúrák: képeslapokban, újságokban, könyvekben és rek­
lámokban számtalan fogyókúrarecepttel árasztanak el bennün­
ket - a radikális koplalástól kezdve az „Edd a felét!” mozgal­

108
 mon át a részletesen kidolgozott étrendek és ivólékúrák során át
egészen a fogyasztótablettáig. Ezeket az ajánlatokat fogadjuk
kellő kritikával, és elővigyázatosan próbáljuk ki. Egyesek elvi­
selik a koplalást és a fogyókúrás étrendet, az ivókúrát és a tab­
lettákat, mások egyáltalán nem.
Különösen veszélyesek azok az eljárások, melyek során rö­
vid idő alatt különösen sok kilótól szabadulhatunk meg. Ha hir­
telen nagy mennyiségű fehéije és más káros anyag szabadul
el a szövetek közti zsírpárnákból, megterhelheti a szívet, a ke­
ringést, a májat, a vesét és a beleket, a szervezet össze is
omolhat.
A zsírpárnák nem tegnapról mára alakultak ki, miért kellene
máról holnapra eltűnniük? A szervezet hozzászokott egy meg­
határozott táplálkozási módhoz, és nehezen alkalmazkodik a
változásokhoz. Minden új életmódbeli szokás közvetlenül hat az
anyagcserére. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szerve­
zetnek a diéta, a táplálékfelvétel korlátozása ellenére is ugyan­
annyi vitaminra, ásványi- és más anyagokra van szüksége. Hogy
a fogyókúra-ajánlatok ezt megfelelően figyelembe veszik-e, azt
egy laikus nem tudja megítélni.
A túlsúly ellen a legjobb házi szer a vegyes étrend. Hús he­
lyett fogyasszunk felvágottat, tojást, több zöldséget, salátát, friss
gyümölcsöt. Az egyenletes napirend, friss levegő, izommunka,
hosszú séták, különösen hegyi túrák és az izzadást elősegítő el­
járások (szauna, sós- és szénsavtartalmú fürdők) élénkítik az
anyagcserét, és segítenek elégedettebbnek, karcsúbbnak, egész­
ségesebbnek lenni és maradni.

Vigyázat!
Súlyfelesleggel küzdő idősebb emberek mielőtt radikális fogyó­
kúrába kezdenének, kéijenek tanácsot orvostól vagy természet-
gyógyásztól.

Tyúkszem
A tyúkszem a szaruréteg megvastagodása a lábon. A bőr olyan
felületén alakul ki, mely alatt csont helyezkedik el, és a túl szűk
cipő miatt állandó nyomásnak van kitéve.

109
Kezelés:
Mindenekelőtt váljunk meg a túl szűk vagy nyomást okozó ci­
pőinktől. Kérjük ki cipőkészítő vagy szakképzett eladó tanácsát,
és vásároljunk új cipőt.
A tyúkszemre tegyünk egy félbevágott és kimagozott mazso­
lát, fedjük le vattával és tapasszal, és hagyjuk 24 órán át hatni.
3 napon át ismételjük meg az eljárást. Ekkor a tyúkszem magá­
tól leválik.

Vashiány —> vérszegénység

Vérellátási zavarok
Romlik a szervek vérellátása, ha mész vagy zsír rakódik le az ér­
falakra. A főverőerek (artériák) a leginkább érintettek, innen szár­
mazik a betegség neve is (arteriosclerosis). Idősebb korban főként
a férfiak szenvednek vérellátási zavarokban, a nők közül inkább a
fiatalabbakat érinti. A nők erei megváltoznak, görcsökre hajlamo­
sak, melyeket a hideg vagy lelki okok válthatnak ki. A zavarok a
kezdeti szakaszban az alábbi tünetekben nyilvánulnak meg:
- fájdalmak,
- hideg- és nehézségérzet,
- bénulások,
- fáradékonyság.
A keringési zavarok előrehaladott állapotát jelezheti:
- törékeny köröm,
- hajhullás,
- elégtelenül táplált bőr (száraz, ráncos, repedezett, sápadt,
zsibbadt, elszíneződött),
- izomgyengeség,
- lassan gyógyuló sebek,
- fekélyek,
- szervek, szervrészek, kötőszövetek elhalása.
A vérellátási zavarokat komolyan kell venni. Vannak olyan
házi szerek, melyek segítségével ezek a zavarok a kezdeti sza­
kaszban kezelhetők, sőt meg is szüntethetők. Előrehaladott ál­
lapotban pedig enyhíteni lehet velük a panaszokat.

110
 Kezelés:
Ügyeljünk a só- és hússzegény táplálkozásra. A zöldség, a sa­
láták és a friss gyümölcs nem terhelik meg a szervezetet nehe­
zen lebontható anyagokkal, melyek felhalmozódhatnak a fő
erekben (—> visszértágulat). Ápoljuk rendszeresen bőrünket a
kézen és a lábon, mert a bőrkeményedések gyakran zsibbadást
okoznak. Kerüljük a végtagok kihűlését (mezítláb csak meleg
padlón szabad járni), különös gonddal ápoljuk a sebeket, mert
az elégtelen vérellátás miatt lassabban gyógyulnak. Aki sokat ül
keresztbe tett lábakkal, meggátolja a vér keringését. A nikotin
is érszűkítő hatású. Dohányzás helyett tehát sétát ajánlunk a friss
levegőn, labdajátékot, asztaliteniszt és más, nem túlságosan
megerőltető sporttevékenységet.
Könnyű gimnasztikái gyakorlatok: alapállásban állunk, zárt
lábakkal. Emeljük meg a sarkunkat, amennyire csak tudjuk,
majd engedjük vissza újra a talajra. Ezután ismételjük meg a
gyakorlatokat a lábujjakkal is, majd a talp belső ívével. 1-3 perc
elteltével emeljük meg ismét a sarkakat, majd próbáljunk meg
leguggolni, térdünket behajlítani. Ismételjük meg a mozgássort
naponta 2-3 alkalommal.
Masszázs: elégtelen vérellátás esetén masszírozzuk meg tag­
jainkat naponta többször kefével vagy masszázsolajjal. A keze­
lés során alkalmazhatunk sósborszeszt, hangyasavat vagy kuko-
ricacsíra-olajat, melyet a bőrbe dörzsölünk.
Melegedő kar- és lábfürdő: verőér-megbetegedések esetén
nem szabad túlságosan meleg vagy hideg fürdőt alkalmazni, mi­
vel az ereket túlzott mértékben megterheli, és nemkívánatos ha­
tást válthat ki. Teljes mosdások, melyek során a víz hőmérsék­
letét fokozatosan (hűtve) változtatjuk, mégis meg vannak enged­
ve. A kar- és a láb vérellátása melegedő fürdőkkel javítható: önt­
sünk a fürdőedénybe annyi vizet, hogy magassága a térd alá
vagy felkarközépig érjen. Kezdő hőmérséklete legyen 30 °C,
majd 5 percenként adjunk hozzá forró vizet, közben merjünk ki
a fürdőedényből ugyanolyan mennyiséget. A víz szintje marad­
jon állandó! 20-25 perc elteltével fejezzük be a fürdőt. A víz
ekkor kb. 37 °C-os. Az eljárás során adhatunk a vízhez vérke­
ringést serkentő szereket, például ámikát, rozmaringot és gesz­
tenyét. A lábfürdő előtt és után dörzsöljük be a talpunkat illet­
ve tenyerünket rozmaringolajjal.

111
Vigyázat!
Állandó vérkeringési zavarok súlyos érrendszeri betegségek je­
lei lehetnek, melyek okát orvosnak vagy természetgyógyásznak
kell megállapítani.

Vérnyomás, alacsony/magas
A vérnek az érfalra gyakorolt nyomását, melyet a testben törté­
nő áramlása közben kifejt, vérnyomásnak nevezünk. Értéke függ
- a szív percenkénti összehúzódásától,
- a vér mennyiségétől, melyet egy-egy összehúzódás alkal­
mával a szív az erekbe pumpál,
- az érfalak ellenállásától, rugalmasságától.
Ha valaki megerőltető munkát végez, vagy ideges, akkor a
vér gyorsabban és nagyobb mennyiségben áramlik az erekben.
A vérnyomás emelkedik, mert a vérnek az érfalra gyakorolt nyo­
mása nő. A fiatalabb embereknek rugalmasabb és alkalmazko-
dóbb az érfaluk, melyek a megváltozott nyomási viszonyokhoz
könnyebben igazodnak. Az idősebb emberek meszesedett erei
viszont nagyobb ellenállást fejtenek ki az áramló vér nyomásá­
val szemben. Ilyenkor a vérnyomásérték felszökik.
A vérnyomásértékek természetesen változnak életünk folya­
mán. A vérnyomás normális értéke120/80 higanymilliméter, de
ez csak viszonylagos érték. A tapasztalat szerint a vérnyomás fel­
ső értéke csak annyival emelkedhet 100 fölé, ahány éves az em­
ber, de nem haladhatja meg a 150/100-as értéket. Mindig figye­
lembe kell venni az életkort és az egészségi állapotot, valamint
azt, hogy nyugalmi állapotban mértük-e vagy sem, hogy a vér­
nyomást az adott személy esetében megfelelően értékelhessük.

Magas vérnyomás:
A magas vérnyomás régen viszonylag ritkán fordult elő. Az el­
múlt évszázadban vált a hipertónia, a magas vérnyomás népbe­
tegséggé. Ennek oka, hogy bőségesebben és zsírban gazdagab­
ban táplálkozunk, sokat ülünk és kevesebbet mozgunk.
Régebben is érte az embereket stressz, de az életmód lehető­
vé tette, hogy a szervezet a megbomlott egyensúlyt elrendezze
magában. A favágás például biztos módszer volt a stressz leve­

112
zetésére. Ma ezt a szerepet tölti be a sport - annak, aki űzi. Az
állandó stressz tartósan magas vérnyomást okozhat, és végül
szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A magas vér­
nyomás első jelei a fejben érzett nyomás, szédülés, a teljesítő-
képesség csökkenése, légszomjra és gyorsan felszökő szívdobo­
gásra való hajlam, alvászavarok, súlyosabb esetekben szívgyen­
geség és —>görcsök. Egyes magas vérnyomásban szenvedő be­
tegek meleg hatására válnak nyugtalanná, vagy ha kávét fo­
gyasztanak, esetleg a dohányzás eredményezi. Bőrük színe a
legkisebb izgalom vagy megerőltetés hatására kivörösödik.

Kezelés:
Az érelmeszesedés következtében kialakult magas vérnyomás
legjobb ellenszere a rendszeres séta a friss levegőn, mértékletes
sportolás és friss gyümölcsök, valamint növényi eredetű táp­
anyagok fogyasztása. Kerüljük a hús, kolbász, tej, tojás és a zsí­
ros tejtermékek (például a zsíros sajtok) fogyasztását a kolesz­
terin miatt éppúgy, mint a zsírokét és a sóét, aminek szintén ha­
tása van magas vérnyomás kialakulására.
Egy pohárka (napi 1,5 dl) fehérbor és az ételekbe tett fok­
hagyma meggátolja az érelmeszesedést, megőrzi az érfalak ru­
galmasságát és csökkenti a vérnyomást.
Rozspép: 2-3 evőkanál étkezési rozsot gabonaőrlőn vagy ká­
védarálón ledarálunk, és azonos mennyiségű szénsavmentes ás­
vány-, forrás-, vagy jó minőségű vezetékes (nem klórozott) víz­
zel elkeveijük. Éjszakára állni hagyjuk, és reggelire joghurttal
és reszelt almával rendszeresen fogyasztjuk.
Fokhagymaoldat: A fokhagyma meggátolja az érelmeszese­
dést és a magas vérnyomás kialakulását. Házi szerként nem
szükséges a drazsé formájához folyamodnunk, csak azért, hogy
elkerüljük vele a kellemetlen szájszag kialakulását. (Ez egyéb­
ként is csak akkor igaz, ha nem harapjuk szét a drazsét!)
A fokhagymaszagtól sokan idegenkednek, de aki ismeri en­
nek a fűszernek a sokoldalú hatását, annak nem okoz gondot a
szag elviselése a gyógyulás érdekében. A friss fokhagyma sza­
gát tompítja az étkezés után elfogyasztott pohár tej, vagy ha a
fokhagymát közvetlenül a tejbe préseljük.
A magyar fokhagymaoldat 350 g darált friss fokhagymából
és 300 ml tiszta gabonapálinkából, vagy 70%-os tiszta gyógy­

113
szertári alkoholból áll. Az üveget légmentesen lezárjuk, és 10
napig hűvös helyen tartjuk. Ezután tiszta kendőn átszűrjük, vé­
gül kipréseljük a szűrőkendő tartalmát is. A folyadékot 2-3 na­
pig érleljük.
A fokhagymaoldat alábbi kűraszerű alkalmazása csak 5 éven­
ként ismételhető meg. Az így elkészített tinktűrából az alábbi
táblázat szerint meghatározott cseppmennyiséget fogyasszunk
langyos tejben étkezés előtt mindaddig, míg az oldat el nem
fogy:

A cseppek száma

Nap Reggel Délben Este

1 1 2 3
2 4 5 6
3 7 8 9
4 10 11 12
5 13 14 15
6 15 14 13
7 12 11 10
8 9 8 7
9 6 5 4
10 3 2 1
11 25 25 25
12 25 25 25

Csalán- vagy fagyöngytea: 50 gramm kisméretű csalán- vagy

fagyöngylevelet 1 liter hideg vízbe teszünk, lassan felfőzzük és
3 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzhelyről és lefedve ne­
gyedórát állni hagyjuk. Leszűrjük, és egész napra elosztva fo­
gyasztjuk. A főzet vérnyomáscsökkentő, vízhajtó és vértisztító
hatású.

Vigyázat!
A magas vérnyomást nem mindig érelmeszesedés okozza. Más
szervi zavarok is kiválthatják, melyeket orvosnak vagy termé­
szetgyógyásznak kell kezelni.

114
Alacsony vérnyomás:
Alacsony vérnyomásról akkor beszélünk, ha a vérnyomás alsó
értéke nem éri el a 100 higanymillimétert. A gyógyászatban
hipotóniának nevezik. Aki ebben szenved, erőtlennek érzi ma­
gát, szédül, kedvetlen és fázós.
Az alacsony vérnyomástól nem kell tartanunk - amennyiben
nincsenek szervi zavaraink, pl. szívbillentyűhiba, szív- és vese­
elégtelenség, hormonzavar.
Az alacsony vérnyomás gyakran meghatározott alkat és haj­
lam következménye. Magas kort lehet megérni, csak be kell osz­
tani az erőnket a munkában és a sportban. A tompító szereket
kerülni kell, mert ezek lebontása a szervezetet erősen igénybe
veszi. A vérkeringést serkentő szerek javítják a közérzetet.

Kezelés:
Reggeli tusolással - először meleg, majd egyre forróbb, végül
rövid ideig hideg hőmérsékletű vízzel - a szervezet edzetté vá­
lik a megfázással szemben, és hozzászokik a gyors reakcióhoz
a hőmérsékletváltozással szemben. Szoktassuk szervezetünket a
hideg vizes tusoláshoz; ha szokásunkká vált, már le sem mon­
dunk róla. Végül törölközővel dörzsöljük szárazra a bőrünket,
ez ugyanis serkenti a vérellátást.
Tojássárgája, zabpehely, méz: 4-6 héten keresztül igyunk
minden reggel 1 nyers tojássárgáját, melybe 1 evőkanál zabpely-
het és mézet kevertünk.
Rozmaring, zsálya és bor: 30 g friss rozmaring- és 10 g zsá­
lyalevelet leöntünk 1 liter száraz vörösborral, melyet előzőleg
majoránnával, fahéjjal és korianderrel fűszereztünk. A keveré­
ket egy hétig állni hagyjuk, majd reggel és délben egy pohárká-
nyit mézzel fogyasztunk belőle.
Nyers zabkása: 2-3 evőkanálnyi étkezési zabot megőrlünk ga­
bonaőrlőn vagy kávédarálón, majd elkeveijük azonos mennyisé­
gű szénsavmentes ásvány-, forrás- vagy klórmentes ivóvízzel.
6-8 órán át lefedve érleljük a pépet, reggelire és vacsorára friss
gyümölccsel fogyasztjuk.
Tyúk- vagy húsleves: A magas vérnyomásban szenvedőknek
kerülniük kell a só fogyasztását. Más a helyzet az alacsony vér-
nyomásúak esetében. A konyhasó mérsékelt fogyasztása az ő
esetükben is vémyomásemelő hatású. A megfelelő mértékben

115
megsózott tyúk- vagy húsleves reggeli előtt vagy ebédre meg­
emeli a vérnyomást.
Szauna: a hideg-meleg tusoláshoz hasonlóan élénkítő hatású
a szaunázás. A súlyos szívbetegségben szenvedőknek azonban
nem ajánlott. Az úgynevezett északi kombináció - amikor for­
ró szauna után, egy kis szünetet tartva, hideg vízzel hűtjük le a
testet - edzi a szervezetet és emeli a vérnyomást.
Kevésbé radikális a temazcal, a hagyományos mexikói izzasz­
tókúra, melynek során a forró szaunázás után nem vesznek hi­
deg fürdőt, hanem száraz pamuttörülközőbe csavaiják magukat.
Az utólagos izzadás során kerülni kell, hogy léghuzat érje a tes­
tet.
Aki tehát a meleget kedveli, de a hideg sokkot nem, az óva­
tosan próbálkozzék meg ezzel, hogy az erei is fokozatosan hoz­
zászokjanak.

Vérömleny
Vérömleny keletkezésekor a bőr alatti szövetben vér gyülemlik
fel - a kötőszövetre, izomra, vagy a szemre gyakorolt nyomás,
esetleg ütés következtében. ízületi ficam vagy elmozdulás so­
rán is keletkezhet vérömleny. Többnyire nem olyan ártalmas,
mint amilyen ijesztő. A bőr először vöröses-kékre színeződik
(„kék folt”), majd a folt növekszik. A vérömleny felszívódását
a folt zöld majd sárga színe jelzi. Felülete gyakran megduzzad
és fájdalmas - gyakran heteken keresztül.

Kezelés:
Tegyünk jeget a sérült felületre és kössük át. A jég sose érje
közvetlenül a bőrt, a jég és a bőr közé tegyünk mindig egy ré­
teg textilanyagot. Az eljárás meggátolja, hogy a vérömleny to­
vább nőjön. 15 perc elteltével vegyük le a kötést, és törülköző­
vel dörzsöljük szárazra a bőrt.
Ezután serkenteni kell a vérellátást, hogy a felhalmozódott
vér felszívódjon. Ehhez vagy meleg, vagy nagyon hideg boro­
gatást alkalmazzunk, mindkettő elősegíti a vérkeringést. Hideg
borogatás készítéséhez mártsunk egy vászonkendőt hideg víz­
be, melyhez kevés gyümölcsecetet vagy alumínium-acetát olda­

116
tót adtunk. Csavarjuk ki a kendőt és helyezzük a sérült felület­
re. Tegyünk rá száraz vászonkendőt, végül gyapjúkendőt. A vá­
szonkendő tárolja a hideget, a gyapjú pedig meggátolja, hogy a
kötés átmelegedjen. Hagyjuk fent a kötést, míg a bőr újra át nem
melegszik. Ekkor megismételhetjük az eljárást.
Ámikaborogatás: ámikaoldat recept nélkül kapható a szak­
üzletekben. Amennyiben a szervezet nem allergiás az ámikára,
akkor az sokoldalúan felhasználható.
A vérömleny kezeléséhez az oldatot 1:3 arányban vízzel hí­
gítjuk (1 rész ámikaoldathoz 3 rész víz). Bedörzsöljük vele a sé­
rült területet. Más megoldás: mártsunk egy vászonkendőt a fo­
lyadékba, csavarjuk ki erősen, majd helyezzük a beteg felület­
re. Ha a borogatás megszáradt vagy átmelegedett, akkor ismé­
teljük meg igény szerint.

Vérömleny köröm alatt:

A kéz- vagy lábköröm alatt elhelyezkedő vérömleny igen fáj­
dalmas lehet, mert az alatta lüktető vér nagy nyomást fejt ki.
Egy kis izzó dróttal fúrjunk lyukat a körömbe, hogy a vér ki­
folyhasson. Ne hatoljunk túl mélyre, nehogy a körömágy meg­
sérüljön. Maga a köröm nem érzékeny, a felgyülemlett vér pe­
dig párnaként helyezkedik el a körömágy és a köröm között, így
az eljárás fájdalommentes.

Szem körüli vérömleny (kék folt):

Ha a szem környékét érte sérülés, és nem áll rendelkezésre
jég, akkor helyezzünk egy evőkanalat a szemre és mosogassuk
hideg vízzel.

Vigyázat!
A nagyobb vérömlenyek begyulladhatnak. Különösen időseb­
bek esetében fordulhat elő, mert szervezetüknek hosszabb idő­
re van szüksége a lebontáshoz. Ebben az esetben a vérömleny
feltárása sebészeti beavatkozást igényel.
Különösen nők esetében elegendő egy kis nyomás, s máris
tartós vérömleny keletkezik. Nők esetében ezt gyakran kötőszö­
veti lazaság okozza, amin esetleg az étkezési szokások megvál­
toztatásával javítani lehet. Ebben a kérdésben a kezelőorvostól
vagy a természetgyógyásztól kérjünk tanácsot.

117
Vérszegénység/vashiány
A sápadtság és az alacsony —> vérnyomás gyakran vérszegény­
séget és vashiányt jelez, melyet anémiának is nevezünk. A né­
pi gyógyászat egyszerű és hatékony szereket ismer a betegség
kezelésére.

Kezelés:
40 napon át minden reggel éhgyomorra fogyasszunk el egy al­
mát, melybe előző este éjszakára 5-6 darab nagyméretű szeget
szúrtunk.
Tegyünk egy marék vasreszeléket vagy vasszeget 5 liter vö­
rösborba. 7 nap múlva szűrjük át óvatosan a bort. Igyunk belő­
le minden étkezés után egy pohárkával.

Vesegyulladás -> hólyaghurut

Viszketés
A viszketés nem önálló betegség, hanem valamilyen zavart je­
lez: a bőr érzékenységét bizonyos anyagokkal, szappanokkal, az
uszodák klóros vizével, lapostetű-, bolha- vagy más rovarcsí­
péssel szemben, belső szervek - máj, vese, hasnyálmirigy (cu­
korbetegség) - működési zavarai, idegrendszeri kimerültség
vagy lelki terhek következtében.

Kezelés:
Táplálkozásunk alapját sószegény nyerskoszt képezze. Korlátoz­
zuk a kávé, alkohol és a forró italok fogyasztását. Ha a viszketés
nem múlik, lemoshatjuk az érintett felületet a konyhában fellel­
hető szerekkel. Ezek felépítik a bőr savas védekező-rendszerét az
allergens gombákkal, vírusokkal szemben, melyet az agresszív
szappanok, a forró tusolások és fürdők előzőleg tönkretettek. Ép­
pen ezért kizárólag illatmentes semleges szappant és bőrápolót
használjunk, melynek pH-értéke megfelel a bőr értékének.
Citromlé: a viszkető bőrrész citromlével megnyugtatható, me­
lyet természetes vagy vízzel hígított formában viszünk fel a bőrre.

118
 Gyümölcsecet: a heveny viszketést csillapítja a gyümölcsece­
tes lemosás és borogatás (1:3 arányban vízzel hígítva). A bőr
ápolásához minden fíirdő vagy tusolás után kenjük be ecettel a
bőrünket. Ezután ne törülközzünk meg. Nem kell attól tarta­
nunk, hogy a friss fejes salátához hasonló illatot fogunk árasz­
tani; az ecet jót tesz, felfrissít és rendben tartja a bőrt, ezen kí­
vül feleslegessé teszi a krémeket.

Vigyázat!
Ha a viszketés nem múlik, orvosnak vagy természetgyógyász­
nak kell kiderítenie az okát. Vigyázzunk a viszketést csillapító
gyógyszerekkel! Tartós használatuk esetén mellékhatásuk elho­
mályosítja az eredményeket.

Visszér
Minden hatodik ember szenved visszértágulattól és - a becslé­
sek szerint - a nők háromszor gyakrabban, mint a férfiak. A lá­
bon, főként az alsó lábszáron keletkezett visszértágulat a leg­
gyakoribb érrendszeri zavar. A könnyű, panaszmentes esetektől
a véredények egészen extrém torzulásáig terjednek, melyet je­
lentős fájdalom és esetenként súlyos következmény kísér. A
visszértágulat megnyúlt és tekervényes véna, mely többnyire lát­
ható és tapintható.
Az ártalmatlan visszértágulatok többnyire a felszíni vénákon
jönnek létre a véredények rugalmasságának elvesztése követ­
keztében vagy általános kötőszöveti lazaság miatt. Ezek az el­
változások többnyire nem szépek, de panaszmentesek. Ritkán
vezetnek csak vízfelhalmozódáshoz (ödémához), vérpangáshoz
és lábszárgörcshöz. Különösen az ülő foglalkozásúakat, a túlsú­
lyosakat és a terheseket érinti.
Nagyobb veszélyt jelentenek a mélyebben húzódó vénák tá-
gulatai, melyeket egy vérrög elzár (trombózis). Az egész terü­
leten a kis erek elégtelen ellátásban részesülnek, s így nyomás­
ra érzékennyé válnak. Az ember nehéznek érzi a lábát. A pana­
szok fokozódnak, és vérpangástól, ödémától, bőrvérzésen, ka­
pilláris-, vénás- és bőrgyulladáson át egészen a lábszárfekélyig
terjedhetnek.

119
 Ha valaki hajlamos a visszértágulatokra, nem sokat változtat­
hat rajta. A már meglévő elváltozások sem fordíthatók vissza.
A panaszokat azonban enyhíteni lehet, és meg lehet akadályoz­
ni, hogy még több elváltozás keletkezzék, illetve állapotuk
rosszabbra forduljon.

Kezelés:
Kerüljünk minden olyat, ami vérpangáshoz vezet a vénákban:
főként a tartós állás vagy a keresztbe tett lábakkal való ülés se­
gíti elő a visszértágulatok kialakulását. Az úszás, kerékpározás
és séta ellenük hat. Az izommunkának minden más formája
masszírozza és stabilizálja a vénákat. Gondoskodjunk arról,
hogy nap közben is többször megemelve pihentethessük lábun­
kat. Éjszaka, alvás közben megkönnyíti a vér visszaszállítását,
ha ágyunk láb alatti végét aláékeljük, vagy lábunkat 15-30 cm
magasra felpolcoljuk.
Víztaposás, hideg lábfürdő: töltsük meg a fürdőkádat térdma­
gasságig hideg vízzel, járjunk benne helyben 1-2 percig. Ezután
ne töröljük szárazra a lábunkat. Helyette húzzunk meleg zoknit,
és járjunk addig, míg lábunk átmelegszik és megszárad. Ez elő­
segíti a vérellátást.
Ne alkalmazzuk az eljárást szívgyengeség, érelmeszesedés,
súlyos asztma, krónikus fertőző betegség tuberkulózis és trom­
bózishajlam esetén.
Torna: hanyattfekvésben nyújtsuk ki mindkét lábunkat és
megfeszített térdekkel emeljük fel őket a függőleges helyzetig,
ezután engedjük lassan vissza a talajra. Ismételjük meg a gya­
korlatot, és hajlítsuk be felváltva térdeinket, ha a lábaink ismét
vízszintes helyzetben vannak. A »biciklizés« vagy az ollózás
fekvő helyzetben elősegíti a vérellátást, és edzi a vénákat és a
kötőszöveteket, ha naponta néhány percen keresztül gyakorol­
juk. Befejezésül szintén fekvő helyzetben 1-2 percen keresztül
rázzuk erőteljesen a lábunkat.
Győgyiszap: kevés vízzel sűrű péppé keverjük a gyógyisza-
pot (—>epebántalmak), és ujjnyi vastagon felvisszük a vénákra.
Erre vászonkendőt helyezünk, és 2-3 órán át hagyjuk a pépet
hatni. Gyógyiszap helyett alkalmazhatunk téglagyárak agyag­
bányáiból származó agyagot is. Az eljárás segít lábszárgörcs
és visszérgyulladások esetén is. Az iszaphoz adhatunk egy ke­

120
vés gyümölcsecetet is, ez erősíti a hatást. A pakolás eltávo­
lítása után mossuk le a bőrt langyos vízzel, és dörzsöljük be
olíva olajjal.
Gyümölcsecet és kukoricacsíra-olaj: a lábak rendszeres lemo­
sása gyümölcsecettel lefekvés előtt és után, zuhanyozás vagy
fürdő után szintén a visszértágulatok ellen hat. Hasonló hatást
érünk el, ha lábunkat kukoricacsíra-olajjal dörzsöljük be.
Káposzta: friss káposztaleveleket sodrófával puhára simí­
tunk, több rétegben a visszértágulatra helyezzük, és mullpólyá­
val rögzítjük. A kötést hagyjuk több órán át hatni.
Táplálkozás: csökkentsük a só-, hús- és felvágott-fogyasztá­
sunkat. Különösen a sertéshús kedvez a visszértágulatok kiala­
kulásának. Fogyasszunk helyette inkább zöldséget és sok friss
gyümölcsöt, így a —>székrekedést is elkerülhetjük.

Vigyázat!
Kéijük ki orvosunk vagy természetgyógyászunk véleményét a
visszereinkről, valamint arról, szükséges-e gumiharisnya vagy
elasztikus fásli viselése. Szívpanaszok, keringési zavarok, gyo­
mor-, bél-, máj- és vesepanaszok elősegíthetik a jelenség kiala­
kulását, ezért ezeket is kezelni kell, —>túlsúly esetén pedig fogy­
junk le. Az álló foglalkozásúak váltsanak munkát.

Vizelet-visszatartás -» prosztatapanaszok

121
 Gyógyhatású szerek
a háztartásban

A háztartásban manapság használt fűszerek nagy részét Közép-

Európában csak a 16. század óta ismerik. A keleti eredetű nö­
vényeket először orvosi célra termesztették. Az idegen fűsze­
reknek tehát előbb gyógynövény funkciója volt, mielőtt elfog­
lalták volna az őket megillető helyet a konyhában.
De nemcsak fűszerek, hanem kerti, erdei és út menti füvek és
gyümölcsök is segítenek egészségünk megőrzésében vagy ép­
pen visszaszerzésében. Ez a fejezet a legfontosabbakat alfabeti­
kus rendben ismerteti.

Áfonya (Vacdnum myrtíllus)

Az áfonyanövény egész Európában honos. A bogyók nagyon
sok B2- és C-vitamint, valamint rezet, vasat, mangánt, kalciu­
mot, foszfort, továbbá savakat, pektint és csersavat tartalmaz­
nak. Sebastian Kneipp szerint minden házi patikában ott a he­
lye. Összehúzó, gyulladásgátló és baktériumölő hatása miatt
hasmenés, vékony- és vastagbélgyulladás, köhögés, gyomorpa­
naszok, hólyaggyengeség és bőrbetegségek (főleg pikkelysö­
mör) esetén segít. Tudományos vizsgálatok szerint a virágzás
előtt leszedett levelek csökkentik a vércukorszintet. Ezen kívül
húgyhólyaggyulladás és vesepanaszok esetében is hatásosnak
bizonyultak. A bogyóknak nincs mellékhatása, a levelek viszont
mérgezőek.

Ánizs (Pímpinella anisiim)

Az ánizs közkedvelt fűszer, amelyet főleg karácsonyi sütemény
készítéséhez használnak. Keleti eredetű, de ma már igen nagy
mennyiségben termesztik Európában is.
Hatóanyagai: az ánizs termése kellemes aromájú. Illóolajo­
kat, zsíros olajokat, cukrot és fehéijét tartalmaz. Már a rómaiak
is használták a növényt köhögés, emésztési panaszok és felfú­
vódások ellen. A modem természetgyógyászatban az ánizst ezen
kívül a vérkeringés javítására és asztma esetén alkalmazzák.

123
Árnika (Arnica montana L.)
Az ámika nyár elején ragyogó sárga virágban pompázik, főleg
a kevésbé trágyázott hegyi réteken más hegyvidéki hangafélék­
kel együtt. Illóolaja fertőtlenítő és gyulladásgátló hatású, előse­
gíti a sebek gyógyulását. A homeopátia az ámikát szív- és ér­
rendszeri panaszok esetén alkalmazza. Az ámika hatásának
összetevőit még máig sem ismerik teljesen.

Ámikaoldat: külsőleg rándulások, izom- és ínszakadások

és zúzódások esetén borogatások készítésére alkalmazzák. Hígí­
tás: 1 evőkanál fél liter vízhez. Az ámikás borogatás hatásosabb
ugyan, mint a csak alkoholos vagy alumínium-acetátos, de al­
lergiás bőrreakciókat válthat ki. Száj- és garatüregi gyulladások­
nál öblögetésre használható: fél teáskanálnyi oldatot egy pohár
langyos vízbe teszünk, és vele öblögetjük a gyulladt részt.
Ámikát csak orvos tanácsára szabad bevenni.

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

A bazsalikom Indiából származik; ma a Földközi-tenger vidé­
kén is sűrűn előfordul. A bazsalikom illóolajokat, cserző- és ás­
ványi anyagokat, enzimeket és vitaminokat is tartalmaz (az
utóbbiakat zölden, nem szárított állapotban). Fűszerként már az
ókoriak is nagy becsben tartották élénkítő és emésztést elősegí­
tő hatása miatt. Manapság is alkalmazzák még torokgyulladás
esetén öblögetésre, valamint gennyesedő és rosszul gyógyuló se­
beknél borogatásra. A bazsalikomtea felfúvódás és enyhe gyo­
morrontás esetén segít, de nyugtalanság, étvágytalanság és ál­
matlanság ellen is jótékony hatású.

Borostyán (Hedera helix)

A borostyán kúszónövény, mely fákra fut fel, anélkül hogy élős-
ködne rajtuk, mint például a fagyöngy. Ezért a növény házfalak
és esőcsatornák mellett is megtalálható. A levelei ősszel a leg­
hatékonyabbak gyógyászati szempontból.
Hatóanyagai: glükozidok, szaponinok (az L-hederin állítólag
antibiotikus és gombaölő hatású), szerves savak és különböző
ásványok.
A növény gyógyhatását az orvostudomány nem ismeri
ugyan el, pedig már az ókorban is orvosságként említették.

124
Ma köhögés, hörghurut, asztma és szamárköhögés ellen, bőr-
tisztátalanság esetén (lemosásokhoz is), valamint epebántal-
maknál és reumánál használják. Belsőleg a borostyánleve­
lekből főzött teát használhatjuk. Felöntjük fél liter, forrásban
lévő vízzel, és 10 perc múlva leszűrjük. A leveleknek nincs
mellékhatása. A termését azonban le kell szedni róla, mert
mérgező!

Borsmenta (Mentha piperita)

A borsmenta vadon már nem terem. 1696-ban nemesítették
Angliában. Magról nem szaporítható. Gyógyításra a leveleit és
az azokból nyert illóolajokat használják. További alkotórészei
csersavak és keserűanyagok. A borsmenta gyomorjavító hatású
émelygés, hányinger vagy akut hányás esetén, valamint gyomor-
és bélgörcsöknél. A növény fokozza az epeömlést és a máj epe­
termelését. A népi gyógyászat igen hatékonynak tartja a bors-
mentateát menstruációs fájdalmaknál. Csecsemőknek és kis­
gyermekeknek nem javasolják a borsmentateát. Nekik az édes­
kömény és a kamillatea jobban segít.

Citromfű (Melissa officinalis)

A citromfű is egyike a legrégibb gyógynövényeknek. Dél-Euró-
pából származik; nálunk csak kertekben és termesztett formá­
jában fordul elő. Gyógyítási célokra a leveleit használják, ame­
lyek illóolajokat, valamint ásványi anyagokat, csersavat és ke­
serűanyagokat tartalmaznak. A citromfű nyugtató hatású, ezért
idegi eredetű gyomor-, bél- és szívpanaszoknál, valamint alvás­
zavaroknál alkalmazzák. A népi orvoslás (természetgyógyá­
szat) ezen kívül máj- és epebántalmaknál, valamint meghűlé­
ses és fertőző betegségek lezajlása után erősítőszerként alkal­
mazza.
Tea készítésekor 3 teáskanálnyi citromfűlevélre negyed liter,
forrásban lévő vizet öntünk, 10 percig állni hagyjuk, azután le­
szűrjük, mézzel édesítjük, és lassan kortyolva megisszuk.

Cukor
Külsőleg - cukros víz oldatban - bőrgyulladások esetén boro­
gatásra használhatjuk vagy nehezen gyógyuló sebekre hinthet­
jük. A cukor megköti a sebnedvet.

125
Csalán (Urtica diocia/ürtica urens)
A csalán a népi gyógyításban alkalmazott egyik legjelentősebb
gyógynövény. Főleg kertekben, kerítések mellett, árokszélen,
törmelékhalmokon, utak mentén fordul elő. Megkülönböztethe­
tő a nagy csalán (Urtica diocia) és a kis csalán (Urtica urens).
Hatóanyagai: a csalánszőrben lévő csalánméreg, acetil-kolin,
hisztamin, hangyasav, vitaminok, ásványi (főleg vas-) sók, klo-
rofil és enzimek.
A csalánlevelek élénkítik az anyagcserét, ezért sok reuma,
köszvény, epe- és májpanaszok elleni teába belekeverik. A gyógy­
szertárakban kanalas orvosság formájában is kapható. Ehhez az
egész virágzó növényt felhasználják, felaprítva és vízbe beáztat­
va, 12 óráig tartó áztatás után a növényt kifacsarják. A lé vértisz­
tító hatású, serkenti a vörösvérsejtek képződését, és ezért vérsze­
génység esetén, illetve tavaszi erősítő kúráknál alkalmazzák.

Édeskömény (Foeniculum vulgare)

Az emyősvirágzatú növény Nyugat-Ázsiából és a Földközi-ten­
ger vidékéről származik, de ma már egész Európában honos. A
növény a humuszban gazdag, mérsékelten nedves talajt és a na­
pos, szélvédett helyeket kedveli. Fűszerként használják a szárat
és friss zöldjét, a természetgyógyászatban a gyökerét is.
Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehérje, cukor, A-, B- és
C-vitamin, kalcium és foszfor.
Az édesköményt már az indiaiak, kínaiak, egyiptomiak, gö­
rögök és rómaiak is orvosságként ismerték. Hippokratész az
édesköményt a szoptató anyáknak tejképződést fokozó hatása
miatt ajánlotta, Sebastian Kneipp pedig bélgörcsöknél, felfúvó­
dásnál, köhögésnél, tüdőpanaszoknál, szamárköhögésnél és
asztmánál görcsoldásra. A modem természetgyógyászat az
édesköményt hatásosnak tartja emésztési zavarok, gyomornyál­
kahártya- és bélgyulladások, valamint hörghurut, szemgyulla­
dás, epe- és májpanaszok, valamint idegi labilitás esetén.

Fokhagyma (Alliiim sativum)

A friss fokhagymagumó felér egy gyógyszerrel. Tartalmaz
antibiotikus hatású allicint, A-, Bi-, C-vitamint és nikotinsavas
amidolt, ezen kívül a férfi és női nemi hormonokhoz hasonló
hormonokat, enzimeket, kolint, tiocián savat és jódot is.

126
 A fokhagyma a gyomorra hat és különösen a bélben lévő er­
jedési folyamatokra. Tágítja a véredényeket, csökkenti a vér ko­
leszterinszintjét, emellett alvászavarok, magas vérnyomás, álta­
lános gyengeség és teljesítménycsökkenés kezelésére alkalmas.
Házi szerként 5000 éve használják a fokhagymát, a népi gyó­
gyászatban főleg légúti megbetegedések kezelésére.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

A gyermekláncfűnek erős az alkalmazkodóképessége, ezért a ré­
teken, mezőkön, utak mentén és árkokban egyaránt megél. Mi­
vel az ápolt pázsiton is megmarad, ezért általában irtják, pedig
a természetgyógyászat legjelentősebb gyógynövényei közé tar­
tozik.
Hatóanyagai: vitaminok, keserűanyagok, szaponinok, cser­
zőanyagok, ásványi anyagok, nyomelemek, illóolajok, inzulin,
kolin, fehérjék stb.
A gyermekláncfű a közérzetet javítja, a máj és a vese műkö­
dését fokozza és megakadályozza új epekő képződését. Szíve­
sen alkalmazzák tavaszi salaktalanító (méregtelenítő) kúránál,
máj-, epe- és vesepanaszoknál, valamint reuma és köszvény ese­
tében. A kötőszövetet károsító betegségek esetén is hatékony.
A teát 1-2 teáskanálnyi összevágott növényből készítjük, fel­
öntjük negyed liter hideg vízzel, felforraljuk, és egy percig főz­
zük, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűijük. Naponta 3 csésze
meleg teát ajánlatos inni. Mellékhatások csak olyan gyermekek­
nél fordulnak elő, akik nagyon sok gyermekláncfűszárat fo­
gyasztottak el; ilyenkor mérgezési tünetek jelentkeznek náluk.

Gyógyiszap
A föld gyógyító célra való felhasználása ősrégi módszer, amely
valószínűleg azon a megfigyelésen alapul, hogy beteg és sérült
állatok előszeretettel hengergőznek a földben, sárban (iszapban)
és mocsárban. Az efféle gyógyhatás magyarázatára már a Kr. e.
3. században megszülettek az első hipotézisek, amelyeket ké­
sőbb (többek között) Hippokratész, majd Sebastian Kneipp is
felelevenített, illetve továbbfejlesztett. A gyógyiszap főleg azon
tulajdonsága révén hatásos, hogy nagy mennyiségű káros anya­
got és mérget képes felvenni és megkötni. A gyógyiszap
gyulladásgátló hatású, javítja a vérellátást, egyrészt vízpárolog­

127
tatással, amikor egy péphez hozzákeverik és külsőleg felviszik,
másrészt pedig a benne lévő hatóanyagok - többek között élet-
fontosságú szervetlen anyagok: kovasav, kálium, kalcium, mag­
nézium - miatt.
Belsőleg a gyógyiszapot gyomor és bélgyulladás, gyomor­
égés, hasmenés, székrekedés, felfúvódás és hasonlók esetében
alkalmazzák. Külsőleg fekélyeknél, sebeknél, gyulladásoknál,
vérömlenyeknél, ütéseknél, zúzódásoknál, ficamoknál és rándu­
lásoknál, reumatikus ízületi megbetegedéseknél, napszúrásnál,
rovarcsípéseknél használ. Belsőleges használatra általában na­
ponta kétszer fél-egy teáskanállal kell bevenni, fokozott szük­
séglet esetén naponta evés után háromszor fél-egy teáskanállal
vagy még többet, amire aztán ásványvizet, vizet vagy teát kell
inni. Száj- és garatgyulladás esetén a gyógyiszapot szárazon kell
a szájba venni, nyállal összekeverni, majd lenyelni. Külsőleges
borogatásként naponta 2^4-szer egy-két órányi tartamra kell al­
kalmazni. A gyógyiszapból langyos vízzel kenhető pépet kell
keverni, és ujjnyi vastagon a bőrre kenni. Csak nagyon érzékeny
bőr vagy nyílt seb és fekély esetén kell a bőr és a gyógyiszap
közé vékony gézréteget helyezni. A külsőleg használt
gyógyiszapot használat után ki kell dobni, mivel már káros anya­
gokat tartalmaz.

Gyömbérgyökér (Geum urbanum)

A növény erdőben, sövények, bokrok és falak mentén nő.
Gyógyításra a szárított gyökereket és gyöktörzseket használják.
Illóolajat (zingiberol), csersavat és keseruanyagokat tartalmaz.
A növényt erősítőszerként, hasmenés ellen, a száj- és garatüreg
nyálkahártyájának gyulladása esetén használják, valamint fog­
daganatok, aranyér és nem gyógyuló lábszárfekély esetén.
Tea készítésekor két púpos teáskanál gyömbérgyökérhez ne­
gyed liter vizet öntünk, 15 percig állni hagyjuk és leszűrjük. Na­
ponta 2-3 csészével igyunk belőle. A teát lehet öblögetéshez
vagy borogatáshoz is használni.

Hagyma (Allium cepa)

A hagyma feltehetően Ázsiából származik, és a rómaiak hozták
be Közép-Európába. Illóolajat, antibakteriális anyagokat, flavo-
noidokat, szerves savakat és vitaminokat tartalmaz.

128
 A természetgyógyászat vagy apróra vágva alkalmazza, nap­
jában több kanállal, vagy a kisajtolt levét tejjel illetve mézzel
vegyítve influenza, köhögés, nátha és torokgyulladás esetén. A
hagyma kiválasztást és emésztést elősegítő, étvágyfokozó, víz­
hajtó és sebgyógyító hatású.

Kakukkfű (Thymus vulgáris)

Ez a kedvelt fűszer és gyógynövény a Földözi-tenger vidékén
honos; nálunk kerti és termesztett növényként csak ritkán fordul
elő. Gyógyításra a növény gyökér nélküli zöld virágzó részét al­
kalmazzák. Illóolajokat, csersavat, glükozidokat és gyantát tar­
talmaz. Gyógyítási célra a kakukkfüvet már az ókori Egyiptom­
ban is használták, de a görögök és rómaiak is. Később Bingeni
Hildegard, Albertus Magnus és P. A. Matthiolus is említi. Görcs­
oldó és fertőtlenítő hatása miatt a tüdő és a hörgők gyulladásos
betegségeinek kezelésére használják, görcsös köhögésnél, sza­
márköhögésnél, akut és krónikus légcsőhurutnál és asztmánál. A
kakukkfű segíti az emésztést, megakadályozza a gyomor és bél
felfúvódását és görcseit. Teaként is használják a kakukkfüvet
(naponta 3 csésze, mérsékelten meleg tea formájában), vagy für­
dőként ideggyengeség, reuma vagy bélpanaszok esetén.
A kakukkfű-fürdő készítésekor 100 gramm kakukkfűlevelet
egy liter - forrásban lévő - vízzel felöntünk, 20 percig állni
hagyjuk és leszűijük. A folyadékot a fürdővízhez öntjük. Tea
készítésekor a kakukkfüvet köménnyel, borsmentával, ánizzsal
stb. keverjük.
A kakukkfű túlzott pajzsmirigyműködést eredményezhet. Ha
tea vagy fürdő formájában normál adagolásban alkalmazzuk, ak­
kor ettől nem kell tartanunk.

Kamilla (Chamomilla recutita)

A kamilla igénytelen növény, szántóföldeken, szemétlerakó he­
lyeken, utak mentén, árokszélen és gabonaföldeken nő. Gyógy­
ító erejét az illóolajoknak, a flavon-glükozidoknak és a kuma-
rinnak tulajdonítják. A kamilla gyógyító ereje azonban - mint a
legtöbb növényé - alkotóelemeinek összhatásában rejlik. A be­
lőle főzött teát belsőleg és külsőleg is alkalmazzák. Akut gyo-
morbántalmak esetén éppúgy segít, mint krónikus gyomornyál­
kahártya-gyulladás és fekély esetén. A kamilla gyulladásgátló,

129
görcsoldó hatású és csökkenti a felfúvódást. Ezen kívül hatás­
talanítja a baktériumok mérgét, ezért házi szerként fertőzések, a
hörgők és az orrmelléküregek gyulladása, sebek, nyálkahártya­
gyulladás és gombás megbetegedések esetén alkalmazzák.
Mellékhatástól nem kell tartani, ha a kamillatea fogyasztását
nem túlozzuk el, és nem isszuk naponta éveken át. Szemöblí­
tésre (mosásra) a kamillateát nem szabad használni.

Káposzta (fehér fejeskáposzta, brassica oleracea)

A magról ültetett káposzta a Földközi-tenger partvidékétől egé­
szen Írországig megterem, és a legrégebbi kultúrnövények kö­
zé tartozik.
Hatóanyagai: ásványi anyagok, nyomelemek, cukor, kemé­
nyítő, cellulózok, vitaminok, keseriíanyagok és szerves savak.
A népi gyógyászat több esetben igazolta a káposztának gyomor­
fekély kezelésére való jótékony hatását. Az orvostudomány en­
nek ellenőrzése során 1950-ben felfedezte benne az ún. antiulcus
faktort, egy fekély elleni anyagot.
A nyers káposztalé különösen gyomor és nyombélfekély ese­
tén kedvező hatású. Röntgenvizsgálatokkal kimutatták, hogy a
káposztalével történő kezelés esetén a gyógyulási folyamat fel­
gyorsul. A népi gyógyászatban ezen kívül hörghurut, ekcéma,
bélrenyheség, isiász, visszérgyulladás és reuma esetén alkalmaz­
zák. Belsőleg történő alkalmazásánál kúraszeruen 4-5 hétig na­
ponta egy liter lét kell meginni (minden étkezés után 1-2 po­
hárral). Mellékhatásoktól nem kell tartani, de a káposzta felfú­
vódást is okozhat. Egy csésze köményteával ez az esetleges mel­
lékhatás kiküszöbölhető.
A káposzta külsőleges használatban is segíthet: fekélyek, nem
gyógyuló sebek, különösen nem gyógyuló fekélyek kezelésében.
Ebben az esetben a belső friss leveleket langyos vízzel le kell
öblíteni és egy sodrófával „megpuhítani”, mielőtt a sebre kerül.
A levelekből készített kötést naponta kétszer kell cserélni.

Kömény (Carum carvi)

A kömény valószínűleg az Európában honos legrégebbi fűszer-
és gyógynövény. Európa mérsékelt éghajlatú területein minde­
nütt vadon terem a réteken, utak mentén és a vasúti töltések mel­
lett. Ugyanezen az éghajlaton sokfelé termesztik is.

130
 Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehéije, csersav és gyanta.
A kömény termése felfúvódás ellen a legjobb növényi szer. A
népi gyógyászatban a köményt gyomorpanaszok, kólika, epe- és
májpanaszok, valamint köhögés esetén alkalmazzák. Mint min­
den illóolajat tartalmazó növényt, ezt sem szabad túladagolni.

Lenmag (Lini semen)

A lenmag főleg krónikus bélrenyheségnél segít. Főzet formájá­
ban száj- és garatüregi gyulladások esetén is hatásos, langyosan
fogyasztva pedig tartós köhögési roham, rekedtség és gyomor­
nyálkahártya-gyulladás kezelésére. A népi gyógyászatban a (bo­
rogatásként alkalmazott) forró lenmaggal töltött zacskó jól be­
vált fogfájás, isiász, reuma, arcidegzsába, hasfájás, epegörcs,
hólyag- és vesepanaszok esetén.
A lenmagnál az olajok és nyákanyagok a legfontosabb ható­
anyagok.

Majoránna (Origanum majorans)

A valódi majoránna Elő-Indiából származik, és csak később hono­
sodott meg a Földközi-tenger melletti országokban. Európában az
Alpoktól északra nem tudott megtelepedni, így nálunk is csak rit­
kán lehet vele találkozni a kertekben vagy termesztett formájában.
Az egész virágzó gyógynövényt felhasználják, amely főleg il­
lóolajat tartalmaz, melynek hatását keserűanyagok és cserző­
anyagok fokozzák. A népi gyógyászatban a majoránnát belső­
leg idegbetegségek, meghűlés, a légutak nyákosodása, köhögés,
asztma, gyomor-, bél- és epepanaszok, szájnyálkahártya-gyulla-
dás és ínyvérzés esetén alkalmazzák. Külsőleg kenőcsök formá­
jában idegfájdalmak, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló
sebek, fekélyek és reuma esetén hatásos.
Mellékhatások: túladagolás esetén fejfájás és kábultság jelent­
kezhet, ami azonban hamarosan megszűnik, ha felhagyunk a
szer alkalmazásával.

Méz
A méz a házi patika egyik legfontosabb szere, melyet már az
őskorban is gyógyászati célokra használtak. A Korán a könnyen
emészthető, sebtisztító és nyákoldó mézet hatékony gyógyszer­
ként említi.

131
 A méz gyakorlatilag minden olyat tartalmaz, amelyre a test­
nek a természetes táplálkozáshoz szüksége van: különféle cuk­
rokat, fehéijéket, savakat, ásványi anyagokat, nyomelemeket,
ezen kívül nagy mennyiségben vitaminokat és néhány speciális
hatóanyagot számos szervi baj ellen.
Sok országban a mézet gyógyszerként használják. Valójában
alig van olyan betegség, melyet a méz ne tudna kedvezően be­
folyásolni. Más gyógyszerrel együtt beadva fokozza azok ható­
anyagainak felszívódását. Illóanyagai ezen kívül feljavítják a
gyógyszer ízét. Tudományosan igazolt tény, hogy a méz a test
teljesítőképességét fokozza, és a szívműködést javítja. Segíti az
emésztést és csökkenti az agressziót. Néhány klinikán
intravénásán alkalmazzák:
• a szívkoszorúerek erősítésére,
• Angina pectorisnál, ritmuszavarral és magas vérnyomással
járó szívizom-gyulladásnál,
• kiegészítő szerként bizonyos szíverősítőkkel végzett keze­
lésnél,
• nagy szívoperációk esetén.
Különösen hangsúlyozni kell a méz kedvező hatását külön­
böző szervek gyulladásos megbetegedéseinél, bőrbetegségek,
fertőzött sebek és fekélyek esetén. Ezen kívül jól bevált gyógy­
szer az összes epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnél, máj­
gyengeségnél, kisgyermekek és csecsemők lefogyása és sovány­
sága esetén. Gyomor- és nyombélfekélynél éppenséggel szen­
zációs sikereket értek el mézzel, éppúgy, mint légcsőpanaszok,
köhögés és különféle idegbetegség esetén. A rákterápiában és
megelőzésben egyre nagyobb a jelentősége. Mivel az emberi test
védekezőképességét fokozza, ezért egészséges embereknek is
sok mézet kellene fogyasztaniuk.

Mustár (fekete, brassica nigra)

Csak a termesztett mustárt használják fel gyógyításra, a vadon
termőt nem. A mustármag szinigrint (allil-mustárolajat), szinal-
bint (amiből a mirozin enzim állít elő allil-mustárolajat), zsíros
olajat, fehérjét és nyákot tartalmaz. Bőrizgató hatása miatt a
mustármagot mindenütt felhasználják, ahol a bőr jobb vérellá­
tása kívánatos: reumatikus fájdalmaknál, torok-, mellhártya- és
tüdőgyulladásnál, hörghurutnál stb. A mustár az egyik legegész­

132
ségesebb fűszer, javítja az emésztést és a zsíros ételeket
könnyebben emészthetővé teszi. Ha gyermekek kívánják a mus­
tárt, akkor ösztönösen helyesen cselekszenek, mert a mustár ja­
vítja az étvágyat.
Erős bőrizgató hatása miatt a mustáros kötést nem lehet
hosszú időn át fennhagyni, és a bedörzsölést óvatosan kell vé­
gezni. Felléphetnek gyulladások hólyagképződés kíséretében,
amelyek azonban hegesedés nélkül gyógyulnak. Belsőleg sem
szabad az étkezési mustárt túl nagy adagban fogyasztani.

Olajbogyó (Olea europaea)

Az olajfa a Földközi-tenger keleti medencéjében honos, de ma
már sok más országban is termesztik. Olajai és zsírsavai jól fel-
használhatók bőr- és sebkenőcsök, emulziók, bőrápoló tejek ké­
szítésére és hajolajként is.

Petrezselyem (Petroselinum crispum)

A petrezselyem eredetileg a Földközi-tenger keleti medencéjé­
ben volt honos, de ma már az egész világon megtalálható. Amel­
lett, hogy fontos konyhai fűszer, a termését és a gyökereit
gyógyításra is használják. A petrezselyem illóolajat, zsíros ola­
jat, apiolt, apiint, A-provitamint, B2-vitamint, pantoténsavat, ká­
liumot, kalciumot, ként és vasat tartalmaz.
A petrezselyem serkenti a vizeletkiválasztást, ezért főleg ve­
se- és hólyagpanaszok, reuma, köszvény, ízületi gyulladás, ho­
mok- és kőképződés esetén alkalmazzák.
Illóolaja (de főleg a termése) abortuszt idézhet elő. Terhes
nők ezért nagy mennyiségben ne fogyasszanak petrezselyem­
gyökérből készült teát.

Rebarbara (Rheum palmatum)

A rebarbara eredetileg Kínából származik és ott 5000 éve hasz­
nálják gyógyításra. A 19. század óta Európában is meghonoso­
dott. Gyógyításra a szárat és a gyökereket használják. Bi- és
C-vitamint, foszfort és káliumot, kalciumot, vasat, gyümölcs- és
szerves savakat, csersavat és keserűanyagokat tartalmaz. A re­
barbara salaktalanít, tisztítja a vért, ezért tavaszi kúrákhoz na­
gyon ajánlható. Általános erősítő hatása van, fokozza az epeter­
melést, amellett vérképző hatású.

133
Retek (Raphanus satibus)
A retek igen régi kultúrnövény. Már a ókori egyiptomiak felis­
merték, mennyire egészséges és teljesítményfokozó hatása van.
A retek kéntartalmú illóolajokat, allil- és butil-izotiocianátot,
szulfidokat (szulforafén, Raphanin) és C-vitamint tartalmaz.
Gyökerét gyógyításra használják. Lassan a hivatalos gyógyászat
is elismeri gyógyító hatását epe- és májpanaszok esetén. A re­
tek leve fokozza az epeömlést, megakadályozza a kő- és homok­
képződést. A népi gyógyászat a retekből és mézből készített le­
vet köhögés és szamárköhögés esetén használja. Érzékeny
gyomrúak figyeljék meg magukon, hogy bíiják-e ezt az italt.

Rozmaring (Rosmarinus offidnalis)

A rozmaring a napot és a száraz talajt kedveli, ezért a Földközi­
tenger vidékének jellegzetes növénye. Nálunk csak ritkán sikerül
a kertekben termeszteni, mivel a növény a kemény telet nem bír­
ja. A rozmaring kedvelt konyhai főszer és régóta gyógyszer is.
Szárított leveleit használják erre, amelyek illóolajat, gyantát, cser-
savat, keserűanyagokat, flavonoidokat, növényi savat és vala­
mennyi szaponint tartalmaznak. Amióta Kneipp is magasztalta
gyógyító hatását, azóta a rozmaring a népi gyógyászat egyik leg­
kedveltebb gyógynövénye. Segít tea, bor, fürdő és szesz formá­
jában, felfúvódásnál, gyomor- és bélpanaszoknál, reuma, kösz-
vény, görcsök és bénulások, főleg idegi eredetű kimerülés esetén.
Vérkeringést fokozó hatása miatt a rozmaringot alacsony vér­
nyomás esetén, valamint a vérkeringés stabilizálására tartják jó­
nak, a rozmaringból készült szesz pedig a fáradt és fájós lábak
ápolására hasznos.
Rozmaringtea: egy púpos teáskanálnyi rozmaringleveket fel­
öntünk negyed liter hideg vízzel, amint felforrt, rögtön levesszük
a tűzhelyről és leszűijük. Reggel és délben egy csészével igyunk
belőle.
Rozmaringszesz: 50 gramm rozmaringlevélre 240 gramm
70%-os alkoholt öntünk, és tíz napig állni hagyjuk. Azután a
szeszt kinyomjuk belőle és leszűijük.
Rozmaringfürdő: 50 gramm levélre egy liter vizet öntünk, for­
rásig hevítjük, 30 percig állni hagyjuk és leszűijük. A folyadé­
kot hozzáadjuk a fürdővízhez. A fürdőnek erős élénkítő hatása
van, ezért nem ajánlatos lefekvés előtt alkalmazni.

134
Rózsa (piros és rózsaszín, rosa gallica és centifolia)
A rózsa a legrégebbi termesztett növények közé tartozik; való­
színűleg Indiából származik. A gyógyászatban csak piros és ró­
zsaszínű rózsát használnak.
A virágszirom vitaminokat, csersavat és nyákanyagokat,
gallusz savat és antibiotikus hatású flavonoidot (antocianidin)
tartalmaz. A rómaiak és a görögök nagyra tartották összehúzó
és erősítő hatását. Ezért is használják a tüdő erősítésére. A vö­
rös (piros) rózsa vékonybél-gyulladás esetén segít, a rózsaszín
kismértékben hashajtó hatású, és ezért jól alkalmazható gyerme­
kek székrekedése esetén.

Sárgarépa (Daucus carota)

A sárgarépát számos mezőgazdasági kultúrában termesztik a
kertben és a szántóföldeken. Vadon terem a pusztákon, szemét-
lerakó helyeken, réteken, árokban és az utak mentén. A népi
gyógyászat a gyökerét használja fel, de néha a szárát és a leve­
leit és magvait is. A sárgarépa A-provitamint, Bi-, B2- és C-vi­
tamint, flavonoidokat és illóolajat tartalmaz.
Az orvostudomány a sárgarépát főleg csecsemők táplálkozá­
si zavarainál, A-vitamin-hiány esetén, illetve folyadékkiválasz­
tás fokozására alkalmazza. Weiss a sárgarépát végbélgilisztás
gyerekek gyógyítására ajánlja.
A népi gyógyászat P. A. Matthiolus 1563-ból származó taná­
csát tartja szem előtt:„A répát enni kell, mert hasznos a gyomor­
nak, hajtja a vizeletet, fokozza az étvágyat és a nemi vágyat.
A magját porrá törve és borban bevéve jó azoknak, akik kimerül­
tek, illetve testi fájdalmaik vannak. Kihajtja a követ és a rossz vért.
Kő ellen: vedd a sárgarépát leveleivel és magjával együtt, főzd
a vízben, öntsd be egy kádba, ülj benne, és segíteni fog.”
Az édes sárgarépa pépje mézzel keverve fekélyek, nem gyó­
gyuló lábszárfekélyek és égési sérülések esetén segít. A sárga­
répateát a megszárított gyökerekből, a szárból, a levelekből és
a bogyókból készítik. Két teáskanálnyi porhoz egy negyed liter,
forrásban lévő vizet öntünk, és öt percig állni hagyjuk. A ne­
gyed-fél liternyi teát kortyonként egész nap fogyasszuk. Mel­
lékhatásoktól nem kell tartani, amíg valaki nem eszik belőle na­
ponta több kilót. Túl sok A-provitamin zavarokat idézhet elő,
például a bőr elszíneződését.

135
Szeder (Rubus fructiosus)
A tüskés szedercserje Európában mindenütt előfordul: utak men­
tén és erdők szélén, kerítések és bokrok mellett. Főzéshez mind
a bogyókat, mind a leveleket fel lehet használni, a gyógyításra
pedig még a gyökereket is.
Hatóanyagai: a bogyók A-provitamint, C-vitamint, ásványi
anyagokat, nyomelemeket, gyümölcscukrot és -savakat, pektint,
illóolajokat és nyálkás anyagokat tartalmaznak. A levelek cser-
savban és illóolajokban gazdagok.
A szeder gyógyító hatását évezredek óta ismerik. Hatékony a
nyálkahártya gyulladása és bélgyulladások esetén, de altesti vér­
zéseknél is. Az orvosok alkalmasnak tartják a gyökerét hólyag-
és vesekő kihajtására. A modem természetgyógyászat a levele­
ket gyomor- és bélgyulladás, hasmenés és húgyúti panaszok ese­
tén alkalmazza. A bogyók vizelethajtó és erősítő hatásúak, és
ezért a gyógyulást jelentősen segítik. A növény leveleit influen­
za, légzőszervi hurutok, láz és bőrkiütés esetén alkalmazzák.

Szurokfű (= vadmajoránna, origanum vulgare)

A fűszeres illatú szurokfű, melyet ma inkább oregánó néven is­
mernek, Ázsiából származik és ma egész Európában megtalál­
ható. A szurokfű a majoránna közeli rokona, ezért vad vagy té­
li majoránnának is szokták nevezni. A növényt, amely cseijések
és hegyoldalak napos, száraz helyein terem, főleg pizzafűszer­
ként használják a konyhában.
Hatóanyagai: Az egész virágzó növényt felhasználják. Illó­
olajokat tartalmaz (többek között timolt, amely az igazi majo­
ránnából hiányzik), valamint gyanta-, cser- és keserűanyagokat.
A szurokfűt a népi orvoslásban emésztési zavarok, gyomorfel-
fúvódás, máj- és lépbántalmak esetén alkalmazzák. Kiváló szer
homloküreg-gyulladás, krónikus hörghurut és asztma esetén is.

Torma (Armoracia rusticana)

A torma Dél-Európában honos, de északabbra (pl. Németország­
ban és az USA-ban) is nagy mennyiségben termesztik. Étkezés­
nél a gyökere főleg húsok és zöldfélék fűszerezésére szolgál.
Gyógyszerként a szárát használják, amely glükozidokat, allil
mustárolajat és szinigrint tartalmaz. A tormának ezen kívül nagy
a C-vitamin és káliumsó tartalma.

136
 Amióta a tormában antibiotikus hatású anyagokat találtak, az­
óta az orvostudomány is fokozottabban érdeklődik a növény
iránt. A népi gyógyászatban a tormát köhögés, vese- és hólyag­
panaszok ellen használják. A reszelt tormát ugyanannyi mézzel
vagy cukorral összekeverik, és naponta 2-3-szor egy teáskanál­
nyit vesznek be belőle.
Mint minden olyan anyag esetében, mely a bőrt és a nyálka­
hártyát erősen izgatja, itt is ügyelni kell a pontos adagolásra. Túl
sok torma esetleg izgatja a gyomrot, a beleket és a vesét.

Tök (Cucurbita pepo)

A mi éghajlatunk alatt termő tök Mexikóból származik, és a spa­
nyolok révén került Európába. Kedveli a napos termőhelyet és
a humuszban gazdag talajt.
Hatóanyagai: a tökmag sok zsíros olajat, vitamint (főleg E-vi­
tamint), hormonszeru anyagokat, szelént, fehéijéket és amino-
savakat tartalmaz.
Az egyes alkotórészek hatása még nincs teljesen földerítve.
Valószínűriek látszik azonban a tökmag hatékonysága különbö­
ző hólyagpanaszok és idősebb férfiak prosztatapanaszainál elő­
forduló tónusgyengeség esetén. Ebben az esetben elegendő na­
ponta 2-3 evőkanál tökmagot elrágni. Ezen kívül a tökmag ha­
tásos a gyermekkori ágybavizelés és bélférgesség (pl. galandfé-
reg) leküzdésére.

Tölgy (Quercus robor)

A kocsányos vagy mocsártölgy a nedves talajt kedveli. Minden
vegyes erdőben megtalálható; a kocsánytalan tölgy főleg dom­
bos és hegyes vidéken fordul elő. Gyógyításra olyan kérget hasz­
nálnak, amely még nem túl vastag. Azoknak a gallyaknak és
ágaknak, amelyekről lehántják a kérget, ne legyen az átmérője
6 cm-nél vastagabb; és ne legyenek rajtuk zuzmók és moszatok.
A kérget mindig frissen kell felhasználni, tárolás közben ugyan­
is csökken a csersavtartalom. A tölgykéreg valószínűleg a leg­
ismertebb és a legtöbbet használt csersavraktár. A csersavaknak
összehúzó és gyulladásgátló, hasmenés esetén fogó és bélerősí­
tő hatásuk van. Ezért számtalan esetben alkalmazzák: fertőzé­
sek esetén száj- vagy garatöblítésre használják a főzetét (illetve
a felöntött lét), teaként alkalmazzák gyomor- és bélgyulladások

137
gyógyítására, bőrbetegségek, égési sebek, nem gyógyuló láb­
szárfekély esetén pedig lemosásra.
Tölgykéregfőzet: 1-2 teáskanálnyi összevágott tölgykérget
negyed liter hideg vízzel felöntünk, felforralunk, 3-5 percig áll­
ni hagyjuk, majd leszűrjük. A főzetet langyosan kell használni:
naponta két csésze teát kell meginni, vagy 3 óránként öblöget­
ni, nedves borogatásként pedig naponta 2-3-szor feltenni, flyen
adagolásban nem kell mellékhatástól tartani.

Vízitorma (Nasturtium officináié)

A vízitorma források, patakok, folyók és árkok tiszta, lassan fo­
lyó és egyenletes hőmérsékletű vizét kedveli. Főleg leveleit és
a friss gyógynövényt használják fel salátakészítéshez. A vízi­
torma segít gyengeség, anyagcserezavarok, székrekedés, bőrbe­
tegség, ideggyengeség, köhögési és tüdőpanaszok, reuma, kösz-
vény, epe-, máj-, gyomor-, bél-, hólyag- és vesebántalmak ese­
tén.
Hatóanyagai: glükozid, fenil-etil-mustárolaj (nasturtium),
kálium, vas, jód, keserűanyagok, A-, C- és D-vitamin.

Zeller (Apium graveolens)

Gyógyításhoz csak a kerti zellert használják, nem pedig a va­
don termőt, amely nedves és sós talajon, nedves réteken és az
árokszélen nő, és mérgező növény.
Egyaránt használják a gyökerét, a zöld részét és a termését,
melyek illóolajokat, vitaminokat és ásványi sókat tartalmaznak.
Lé vagy tea formájában vízhajtó hatású. A népi orvoslás a nö­
vényt vízkór, hólyag- és vesekő, reuma és köszvény, valamint
ideggyengeség és krónikus tüdőpanaszok esetén ajánlja.
Teakészítésnél 2 púpos teáskanál zellerlevelet felöntünk ne­
gyed liter vízzel, felforraljuk és leszűrjük. Naponta két csészé­
vel iszunk belőle. Egyébként a zeller akkor is hatásos, ha zöld­
ségköret vagy saláta formájában fogyasztjuk.
Mellékhatásoktól nem kell tartani. Terhesség esetén nem
ajánlatos zellerlét vagy teát fogyasztani.

Zsálya (Salvia pratensis)

A nálunk vadon termő mezei zsályát nem használják gyógyítás­
ra, használják viszont a Földközi-tenger térségéből származó

138
zsályát, amelyet azután Közép-Európában is elkezdtek termesz­
teni. Illóolajat, csersavat és keseruanyagokat, valamint flavonoi-
dokat tartalmaz.
A zsálya hatásos a száj- és garatüreg nyálkahártyájának gyul­
ladásakor, görcsoldó és fertőtlenítő, nyugtató és izzadásgátló ha­
tása is van. A népi orvoslás zsályafőzetet használ a csecsemők
elválasztásakor, mivel a tejképződést gátolja. Mézzel édesítve a
teát gyermekeknek is adják köhögési roham esetén.
A zsálya illóolajokat tartalmaz, amelyeknek gyógyszerként
alig van jelentőségük; kellemes illata és íze miatt viszont fűszer­
ként és teaként egyaránt kedvelik.
Mint minden gyógytea esetében, úgy a zsályalevélre is érvé­
nyes, hogy nem ajánlatos túl sokat fogyasztani belőle, hogy ne
terhelje meg túlságosan a gyomrot. Csersavai és keserűanyagai
az enzimműködést serkentik, a flavonoidok antibiotikus hatású­
ak, tehát az emésztőrendszer működését megzavarhatják. Ártal­
matlan viszont, ha 2-3 csészényi teát egész napra elosztva, kor­
tyolgatva megiszunk.

139
 Házi szerek és ötletek
utazáshoz

Egy autót az utazás alatt gyorsan meg lehet javítani, de mit te­
hetünk akkor, ha megbetegszünk és nem juthatunk el orvoshoz?
A legfontosabb az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Feltétle­
nül fontos az is, hogy egy olyan kézikönyvet is beletegyünk az
úti poggyászunkba, amelyben betegség esetére jó ötleteket talá­
lunk. Az ebben a könyvben szereplő házi szerek éppen olyanok,
amelyek segítségünkre lehetnek. De azért feltétlenül fontos,
hogy tudatában legyünk a kockázatnak is, és tartós vagy vissza­
térő panaszok esetén legalább az utazás után konzultáljunk egy
orvossal vagy egy természetgyógyásszal.
E szerek közül sokat már nagyszüleink is ismertek. De más
népek hagyományos szereivel szemben is nyitottaknak kell len­
nünk. Ami valakivel egy idegen országban megeshet, azt az ot­
tani gyógyítók már évszázadok vagy akár évezredek óta is is­
merik. Talán ismernek olyan szereket, amelyek eddig ismeret­
lenek az orvostudomány számára.
Egy utazás egészségügyi kockázatait már az utazás jó előké­
szítésével is csökkenteni lehet. Ebbe nem csak az tartozik bele,
hogy a legfontosabb papíroknak (útlevélnek, menetjegyeknek és
oltási bizonyítványoknak) a másolatát elkészítsük.

Öltözködés
Az öltözködés kérdésében az az irányadó, hogy az adott ország­
ban hogyan öltözködnek az emberek. Ha a dél-afrikai Zambiában,
Botswanában az ottani lakosok sapkát és pulóvert viselnek, akkor
ennek bizonyára megvan az oka: éjjel ott kegyetlenül hideg lehet,
még nyáron is. A rövid ujjú ing többnyire rossz választásnak bi­
zonyul. A hosszú ujjú ing ujját fel lehet tűrni, ha az embernek na­
gyon melege lenne. A tűző nap ellen védekezve és este, ha a szú­
nyogok erősebben csípnek, akkor vissza lehet tűmi, ezen kívül az
öltözetnek jól szellőző, természetes anyagból kell készülnie. Téli
szabadság idején a szűk ruha nem melegít, hacsak nem rétegesen
öltözködünk, hogy a testmeleg elvesztését megakadályozzuk.

141
Az úti patika kiegészítése
Ha a „harmadik világ” országaiba utazunk, akkor mindig ma­
gunkkal kell vinnünk néhány eldobható injekciós tűt. Ott ugyan­
is meg lehet kapni a hepatitiszt és egyéb betegségeket csupán a
tű többszöri használata miatt. Ez nem azért fordul elő, mintha
az ottani orvosok nem lennének a tudatában ennek, de gyakran
nincs más lehetőségük. Akinek magának nincs szüksége injek­
cióra, az elajándékozhatja azt orvosi állomásoknak, orvosoknak
és misszionáriusoknak. Ugyanez vonatkozik a maláriaellenes
szerekre is.

A malária megelőzése
A malária lappangási ideje több hét! Aki tehát csak tizennégy
napra utazik el Kenyába, az már rég hazaér, mire a láza felmegy,
és otthon kezeltetheti magát. A maláriaellenes szerek a beteg­
ség kitörését rendszerint nem akadályozzák meg, hanem csak a
tüneteit gyengítik. Sok maláriaszúnyog-törzs a felelőtlenül adott
védőoltások következtében rezisztenssé vált. A trópusi betegsé­
geknél az orvosok ezért nem tanácsolják, hogy rövid ott tartóz­
kodás esetén a gyógyszerészet legújabb készítményeit használ­
juk védekezésre, mert a maláriával fertőzött területek lakosai­
nak a túlélését csak az teszi lehetővé, ha a kórokozók nem vál­
nak rezisztenssé. A több hetes utókezelésre azután otthon már
be lehet szerezni a legújabb szereket a gyógyszertárból. A ma­
láriaellenes gyógyszerek részben lerakódnak a lépben. Ezért
nem alkalmasak több éven át tartó kezelésre (pl. a fejlődő or­
szágokban dolgozó szakemberek számára).
Az AIDS már világszerte elterjedt, még ha néhány ország
azzal dicsekszik is, hogy egyáltalán nem, vagy csak kevés ese­
tet regisztráltak náluk. A „harmadik világban” a betegséget álta­
lában a vérkészítmények terjesztik, mivel ott hiányoznak a tech­
nikai lehetőségek a kórokozó kimutatására. Ennek tudatában kell
lennünk, mielőtt egy távoli országba utazunk, különösen akkor,
ha gyerekeket is magunkkal szeretnénk vinni az utazásra.

Gyerekek
Mindenkinek komolyan fel kell mérnie, használ-e kisgyerekei­
nek az, ha olyan idegen kulturális környezetben töltik a szünidőt,
amelynek a megértése még egy felnőtt számára sem egyszerű.

142
Talán jobb nyaralás a gyerekeknek az, ha egy sátor- vagy üdü­
lőtáborban együtt lehetnek kortársaikkal, akiknek a nyelvét ér­
tik, és akikkel jól érzik együtt magukat. Még abban az esetben
is, ha osztálytársaiknak rendkívüli módon imponálnának azzal,
hogy Sri Lankán az erotikus sziklafalfestményeket láthatták.

Védekezés
A nőknek és partnerüknek a védekezésnél számításba kell ven­
niük, hogy messzi országba való repülésnél az időeltolódás, a
tökéletesen új környezet, a szokatlan élelmiszerek és az idegen
emberek a menstruációra is kihatással lehetnek. Az üdülés alatt
az ember pihenni szeretne, de akár észrevesszük, akár nem, az
utazás stresszel jár, és felborítja a szervezet egyensúlyát, pél­
dául emésztési zavarokat is előidézhet.

Gyógyszerek
A cukorbetegeknek az utazás előtt tájékozódniuk kell orvosuk­
nál afelől, hogyan fog „viselkedni” szervezetük az utazás alatt,
és hogy az új körülmények között mikor kell beadniuk az inzu­
lint. Akinek bizonyos gyógyszereket be kell vennie, annak fel
kell írnia a gyógyszer nevén kívül annak esetleges alternatíváit
is és az összetételét, hogy ezeket a külföldi gyógyszertárakban
is beszerezhesse.

Alkalmazkodás más éghajlathoz

A repülés az utazás egyik legkedveltebb formájává vált, mivel
így néhány órán belül a világ legtávolabbi sarkába eljuthatunk.
Az ember már nem az utazás kedvéért utazik, hanem azért, hogy
valahová megérkezhessen. Míg egy hajón vagy a szárazföldön
utazva heteken át szokhatunk hozzá egy másféle éghajlathoz,
addig repülőút esetén az ott töltött idő fele is rámehet arra, hogy
alkalmazkodjunk az eltolódásokhoz. Ezt tekintetbe kell venni az
útitervek összeállításánál, és arra is gondolni kell, hogy hason­
ló átállásra a visszatérés után is szükségünk lesz.

Terhesség
A terhes nőnek vigyáznia kell a repülésnél. Számos repülőtár­
saság csak akkor szállít a hetedik hónapján túl lévő terhes nőt,
ha orvosi igazolás tanúsítja, hogy komplikációktól nem kell tar­

143
tani. Ezen kívül kérhetik még a jövendő anya írásos elismervé-
nyét is arról, hogy a repülés kockázatát ő viseli. A gépnek mi­
atta esetleg le kell szállnia útközben, és ez sok kiadással jár a
személyzetcsere, az új repülőgép és a leszállási költségek miatt.

Alkohol és nikotin
A repülőgépek sürgős orvosi esetekre is fel vannak szerelve.
A távolsági repülőgépeken vannak hordágyak is, hogy az utas
lefekhessen. Többnyire van a fedélzeten orvosi kérdésekben já­
ratos személy is. A repüléstől való félelem ellenére a repülés
még mindig a legbiztonságosabb utazási lehetőség. Azt azonban
tudni kell, hogy a test a Földtől több km távolságra az oxigént
másképp használja fel. Akinek különben is vannak légzési ne­
hézségei, az semmiképpen se üljön dohányzók közé. A dohány­
füst a test oxigénnel való ellátását még inkább megnehezíti. Ha­
sonló a helyzet az alkohollal is, amelynek szintén más hatása
van a levegőben, mint a Földön.

A leszállást követő sokk

A vérkeringés összeomlása ritkábban következik be a levegő­
ben, mint a leszállás után. A megkönnyebbülés érzése, hogy a
repülés véget ért, gyakrabban vezet ájuláshoz és sokkos állapot­
hoz. Erre is ügyelni kell.

Biztosítások
Betegeknek és frissen operáltaknak az orvosukkal kell megbeszél­
niük, hogy repülhetnek-e. Ha az orvos tanácsa ellenére mégis el
kell utaznunk, akkor annak megfelelően kell az útra felkészülnünk.
Az utazási irodák és autóklubok kedvező biztosításokat kínálnak,
amelyek nem csak a kezelési és visszaszállítási költségeket vállal­
ják magukra, hanem lopások esetén is kártalanítanak, mindeneset­
re néha csak olyan betegségek esetén, amelyek az utazás előtt még
nem jelentkeztek. A betegpénztárak információkat nyújtanak a
külföldi betegellátási lehetőségekről és a kockázati díjakról.

144
 Útravaló ötletek

Hogy az úti előkészületek során vagy útközben gyorsan utána

lehessen nézni, ezért néhány házi szert és gyógymódot itt még
egyszer összefoglalunk:
• Torokgyulladás: 1 liter vízbe tegyünk 10 gramm sót és az­
zal öblögessünk, közben nyelvünket nyújtsuk ki, hogy az oldat
mindenhova eljuthasson. Ezenkívül kössük be torkunkat: márt­
sunk egy anyagszalvétát forró vízbe és kössük a nyakunk köré;
borítsuk be egy nylonnal vagy egy törölközővel, és tartsuk ad­
dig a nyakunkon, míg a borogatás ki nem hűlt.
• Hólyaggyulladás: akut betegség esetén a hólyagot kíméljük,
és ne igyunk túl sok folyadékot. Rosszabbodás esetén azonban
sok itallal öblítsük át.
• A C-vitamin erősíti a legyöngült ellenállóképességet. Ha cit­
rusféle nem áll rendelkezésre, akkor a petrezselyem és a hagy­
ma is megteszi. Az utóbbi mentette meg Kolumbusz hajósait is
a skorbuttól Amerika felé hajózva.
• Hasmenés: ha lehetséges, koplalni kell, tehát a gyomrot pi­
hentetni, azután tojás fehérjéből készült habbal és reszelt almá­
val ismét a táplálékhoz szoktatni. Széntabletta csak olyan nagy
mennyiségben lenne hatásos, amennyi rendszerint nincs az em­
bernél. Szénné égett fa hamuja szintén segít. Aki a „harmadik
világ” országaiba utazik, annak feltétlenül el kell olvasnia a
hasmenésről szóló fejezetet. Ha őt magát elkerüli is „Monte-
zuma bosszúja”, az elektrolitek szabályozásával kapcsolatos
utasítások életmentőek lehetnek gyermekek és felnőttek szá­
mára, akik különben órákon belül elpusztulnának a hasmenés
miatt.
• Pióca: a piócák ártalmatlan, legföljebb 30 cm hosszú gyű­
rűs férgek, amelyek jelenléte a trópusi erdőkben nagyon kelle­
metlen lehet az utazó számára. A piócákra benyálazott dohány­
levelet kell tenni, ez elveszi az étvágyukat - szükség esetén meg­
teszi a cigarettadohány is. A marás helyei egy speciális hormon
következtében még tíz óra hosszat vérezhetnek.

145
 • Félrenyelt halszálka: lehetőleg sok savanyúkáposztát
együnk, mert az megpuhítja a szálkát és így lecsúszik.
• Epepanaszok: éhgyomorra mézzel felvert tojássárgáját fo­
gyasszunk, az összehúzza‘az epehólyagot és megkönnyebbülést
okoz.
• Szívszorulás és -panaszok: a bal alsó kart tegyük be a mos­
dóba, folyassunk rá olyan forró vizet, amilyet csak kibírunk.
• Oltások: a célországtól függően idejében adassuk be a vé­
dőoltásokat!
• Isiász vagy derékzsába: a meleg jót tesz! Egy forró fürdő
vagy a strand homokja enyhíti a fájdalmakat.
• Bőrviszketés: ecetes vizes lemosásokkal enyhíthetjük a kel­
lemetlenséget.
• Fejfájás: a középső ujjakkal a szemöldök felett mindkét ol­
dalon kezdjük el a masszírozást, haladjunk a halántékon és a fül­
kagylón át egészen a tarkóig. Ezt többször ismételjük meg, nem
túl erős nyomást alkalmazva, végül pedig ezt a vonalat - ujja­
inkat körkörösen mozgatva - masszírozzuk. Vagy mindkét hü­
velykujjunkat nyomjuk be azokba a kis mélyedésekbe, amelyek
a szemüregek felső szélein találhatók.
• Lábikragörcs: feküdjünk a hátunkra, a lábszárunkat pipa
alakba hajlítsuk be, és lábujjainkat felfelé feszítsük. Ezután
masszírozzuk meg a görcsbe rándult izmot.
• Malária: rövid utazás esetén a trópusi betegségek szakorvo­
sai ellenzik a megelőzést, mivel a malária csak a fertőzés után
néhány héttel tör ki és így otthon kezelhető.
• Migrén: meleg lábfürdő és lábmasszázs a tarkó masszírozá­
sa helyett, valamint japánolaj a halántékra és a homlokra.
• Gyomorfekély: nyers savanyú káposzta enyhülést hoz a
benne lévő természetes tej sav következtében.
• Orrvérzés: üljünk egyenesen, hagyjuk abba az orrfújást és
-törlést, fejünket kissé hajtsuk hátrafelé, mert úgy a vér hátrafo­
lyik. Tömjünk ujjnyi vastag anyagdarabkákat összecsavarva az
orrunkba, és nyomjuk össze az orrcimpákat. A beletömött anya­
got vegyük ki, mielőtt a vér megalvad, mivel úgy újabb kis ér
szakadhat fel. Hideg borogatást tegyünk az ormyeregre és a tar­
kóra, és masszírozzuk a homloktájékot.
• Fülfájás: a szegfuolaj enyhíti a fájdalmat. A fülbe tévedt rova­
rok ettől meg is fulladnak. Ezt a hatást olívaolajjal is el lehet érni.

146
 • Ütések és vérömlenyek: a keletkezésüket hideg borogatás­
sal vagy jéggel lehet meggátolni. A meleg víz viszont elősegíti
a vérömlenyek feloszlását.
• Medúzacsípés: tengervízzel és sóval óvatosan mossuk le, s
a mart bőrfelületre csepegtessünk gyümölcsecetet. Csak utána
töröljük le a csápmaradványokat száraz ruhával.
• Alvásproblémák: egy-két evőkanál túró 1 pohár vörösbor­
ral, vagy egy pohár komlóban gazdag sör segítenek az elalvás-
ban. Ezenkívül ne csak egy ablakot nyissunk ki, hanem kettőt.
Kis levegőmozgás esetén - a huzatot persze kerülve! - jobban
alszik az ember. Utazás közben is.
• Homoki bolhák: a lábkörmök alá, a lábujjakba és a sarokba
befúrják magukat, de a befúródás közben még egy felizzított tű­
vel vagy csipesszel eltávolíthatók. Ezután már csak úgy távolít­
hatók el, ha előzőleg nyílás fölé csöppentett olajjal vagy ben­
zinnel elpusztítjuk. A homoki bolhát rejtő kis csomó kifekélye-
sedik, végül kilökődik.
• Szőrzettel borított testrészek sebein lévő var: éjszakára olí­
va- vagy más étolajjal puhítsuk fel, tegyünk rá nylonzacskót
vagy törülközőt, s másnap óvatosan mossuk le.
• Leégés: a ruházat nemcsak a hidegtől, hanem az intenzív
napszúrástól is véd. A kipirult bőrt egy napig pihentessük: a fo­
kozatosan lebarnult bőr nem hámlik és hosszabb ideig is meg­
tartja a színét.
• Trópusi fekély: csípésekből és harapásokból a trópusokon
gyorsan keletkezhetnek gennyes sebek. Enyhébb esetekben se­
gíthet a japánolajjal vagy fokhagymalével készített nedves bo­
rogatás, még ha égető érzést okoz is.
• Trópusi betegségek szakorvosai vagy magánpraxist folytat­
nak, vagy intézményekben dolgoznak. A helyi orvosi kamarák
szükség esetén megadják a legközelebbi, magánpraxist folytató
trópusibetegség-specialista címét.
• Túlzott lehűlés: takarók segítségével a lehető leggyorsabban
próbáljunk felmelegedni. Forró italt csak abban az esetben fo­
gyasszunk, ha a reakcióképességünk nem csökkent.
• Székrekedés: jól megtisztított friss gyümölcsöt és zöldfélét
együnk, vagy lefekvés előtt 1-2 evőkanál puffasztott lenmagot
és egy pohár friss vizet igyunk. Akut székrekedés esetén segít
egy darab, szappanból kifaragott csapocska felhelyezése.

147
 • Sebek: cukrot vagy mézet tegyünk rá, mert kihúzza a ned­
vességet. A legjobb a hidrogén-peroxid fertőtlenítőszert tartal­
mazó fenyőméz. Egy ausztrál barát egy görögországi utazás
alkalmával rosszul gyógyuló térdsebét éles késsel felnyitotta, és
azután belevetette magát a Földközi-tengerbe. A tengervízben
lévő só összehúzta a sebet és gyorsan begyógyult. Ilyen esetek­
ben hegek keletkezhetnek, a só pedig először égető érzést kelt.
• Giliszta-kúra: Nyugat-Afrikában házi szerként használják
a papaya magvait. Napon megszáradva kis golflabdákhoz ha­
sonlítanak, amelyeket összetörnek és vízben felforralnak. A ke­
serű főzetet két vagy három napon keresztül lefekvés előtt
isszák.
• Fogfájás: a szétrágott szegfűszeg vagy szegfűolaj csillapít­
ja a fájdalmat.
• Kullancs: ha olajat csepegtetünk rá, akkor magától leválik,
mivel nem kap levegőt.

148
 A betegség és
társadalmi következményei

A néprajz egyes kultúrák jellegzetességeivel foglalkozik, többek

között a különböző egészségfelfogásokkal is. Az orvostudomány
és a természeti népek gyógyító tevékenységének összehasonlítása
segíthet a mai orvosoknak abban, hogy tudományos diagnózisaik
és terápiáik mellett kulturális, szociális és pszichikai tényezőket is
tekintetbe vegyenek, amikor egy betegséget vagy testi bajt orvo­
solni akarnak. Természeti népen ebben a fejezetben olyan etnikai
csoportot értünk, amelynek életmódja jelentős mértékben a termé­
szethez kötődik, s különbözik a nagymértékben iparosított környe­
zetben élő emberekétől. Felületes dolog volna természeti népeket
csupán a „harmadik világban” keresni, hiszen például az Egyesült
Államokban még ma is élnek olyan indiánok, akik hagyománya­
ikat tekintve a természeti népek közé tartoznak. És bárhol a vilá­
gon előfordulhat, hogy egy magasan képzett ember olyasvalaki­
hez fordul segítségért, aki hagyományos módon gyógyít.

Mi is az egészség?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapító okmánya
egészségen a jó testi, szellemi és szociális közérzetet érti. Ké­
sőbb ezt kiegészítették még a munkahelyi (vagy foglalkozási)
jó közérzettel is. Az egészség eszerint nem csupán azt jelenti,
hogy valakinek nincs betegsége vagy fogyatékossága. De a vi­
lágszervezetnek ezt a definícióját az orvostudomány csak erős
fenntartásokkal fogadja el. Willibald Pschyrembel népszerű kli­
nikai szótárának 1982-es kiadása egy mainzi orvost idéz, aki
szerint az orvostudomány határainak figyelmen kívül hatását je­
lentené, ha csak az orvosnak kellene eleget tennie mindazon kö­
vetelménynek, amelyet a WHO az egészséggel kapcsolatban fel­
állít. A rossz szociális közérzet miatt előálló betegségérzetet az
orvos és az orvostudomány még sokkal erősebb pszichoszociális
aktivitással sem tudja leküzdeni.

149
 A természeti népeknek és a természetgyógyászoknak viszont
nincs gondjuk a WHO egészség-definíciójával. Az egyes kultú­
rák egészség-felfogása valamelyest a nyelv függvénye is, hiszen
a nyelvben fejeződik ki az egészséges vagy a beteg test állapo­
ta, fejlődése és változása. Beszéddel informáljuk egymást tes­
tünk állapotáról, de a nyelvet hívjuk segítségül a betegségek le­
írásához, azok megértetéséhez is, tehát szerepe van azok érzé­
kelésében és elismertetésében. Míg egy egyszerű szerkezetű, kis
közösségnek minden tagja azonosan értelmezi a test leírására és
a szimptómák jelzésére szolgáló szavakat, hiszen azonos kör­
nyezetben nőttek fel és azonosak az ismereteik, nézeteik, addig
a fejlettebb világban a betegség is egyre jobban elidegenedik:
egy viszonylag szűk élettérben mind több - különböző társadal­
mi helyzetű, eltérő anatómiai ismeretekkel és betegség-felfogás­
sal rendelkező - szubkultúra találkozik össze.
Azok, akik gyógyítással foglalkoznak, legalább abban meg­
egyeznek, hogy közös vezérelvük a természettudomány. De ez
még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezzel sikerül az orvosi és
a természetgyógyász körök különböző egészség-felfogását meg­
értetni a bábeli nyelvzavarban értetlenül álló beteg előtt. A ter­
mészettudomány objektív jellegű ugyan és a jelenségek lénye­
gének megértetésére koncentrál, de számos kérdésre még nem
ismeri a választ.
A természeti népek tágabb értelmű egészség- és testfelfogá­
sa nem hagy kérdéseket megválaszolatlanul. Az a gyógyász
ugyanis, aki egy beteget és annak családját, a barátokat és a fa­
lu lakosait bizonytalanságban hagyja, az nem tesz eleget hiva­
tásának. Ha tehát nem tudja a beteget meggyógyítani, akkor leg­
alább egy elfogadható, a tragikumot enyhítő és a közösség igé­
nyeinek megfelelő magyarázatot kell adnia arra, hogy miért nem
tudott segíteni, és jeleznie kell, hogy a beteg meg fog halni.
A kenyai Rift-völgyben élő kalendzsinek egy csoportját
képezik a pokotok, akiknek többsége már letelepedett, kisebb
részük még nomád pásztor. A megbetegedéseknek vagy a fo­
gyatékosságoknak csak kis részét magyarázzák természetfö­
lötti erők hatásával. Betegség megítélésénél két kérdést vizs­
gálnak:
Miben nyilvánul meg a betegség? Ennek elemzésekor termé­
szetes, biokémiai és pszichológiai szimptómákat vesznek figye­

150
lembe. A magas életkort, a rossz levegőt, a nedvességet, a ziva­
tart és a káros organizmusokat kiváltó tényezőnek tekintik.
Miért betegedett meg az illető? A pokotok magyarázatot ke­
resnek a betegség sajátosságaira, és ennek során az emberek kö­
zötti és a természetfeletti vonatkozásokat egyformán a betegsé­
get előidéző illetve súlyosbító tényezőként kezelik.
A nepáli tamangok is elismerik a biológiai tényezők elsőd­
legességét. Sámánjaik csak akkor kezdik meg tevékenységü­
ket, ha egy betegség esetén vagy a közösség egyéb természetű
bajában természetfeletti beavatkozást lehet feltételezni. A ta­
mangok esete jó példa arra is, mekkora hatással van a nyelv és
a testfelfogás a betegség megértésére. Gerhard Heller kultúrtör-
ténész ismerte fel, hogy a köhögést a tamangok nem tekintik be­
tegségnek. Csak amikor ő és munkatársai elmagyarázták, hogy
a köhögés az ő kultúrájukban betegségnek számít, akkor kezd­
tek el a tamangok is panaszkodni és gyógyszert kérni. A kuta­
tó és munkatársai - köztük orvosok - felfigyeltek arra is, hogy
a tamangok csak négy alapbetegséget különböztettek meg, ame­
lyek önmagukban és valamennyi lehetséges kombinációjuk­
ban az összes diagnózis 80%-át tették ki. Bár köztük 40 be­
tegségfajtát lehetett megkülönböztetni, legtöbbjüket mégis be
lehetett sorolni ebbe a négy kategóriába: forró, hideg, nedves és
száraz.
Sok szimptómát tehát ennél a csoportnál nem vesznek figye­
lembe: ha a köhögés nem számít betegségnek, akkor nem is le­
het benne megbetegedni, így nem is kell kezelni. A tamangok
az igen gyakori köhögésük ellenére - a saját felfogásuk szerint
- egészségesnek érezték magukat. Ez azt az álláspontjukat tá­
masztja alá, hogy az egészség mindenek előtt a saját testi álla­
potunkkal kapcsolatos magatartás. A nyugati orvosok szerint
ugyanis az egész népet azonnal betegnek lehetett volna nyilvá­
nítani.
A tamangok is keresik a testi zavarok okát. Erre nemcsak mi­
tológiai és misztikus magyarázatokat találtak, hanem ésszerű
kapcsolatokat is felfedeztek a szimptómák, a kiváltó okok, a kör­
nyezet és a lelkivilág között. Magyarázataik és terápiáik annyi­
ra logikusak és meggyőzőek, hogy maguk a Gerhard Heller mel­
lett dolgozó orvosok sem tudtak jobb magyarázatokat adni:
„A hasmenéses beteg előzőleg valamit ’hideget’ vett magához,

151
vagy a külső 'hideggel’ (víz, levegő) került érintkezésbe; akkor
lesz majd jobban, ha valami ’forrót’ vesz magához. A tbc-s be­
tegnek biztosan megfájdul a feje, ha szövés közben a napon ül.
A vizelet azután olyan sárga lesz, mint a mustárolaj; a hűvö­
sebb, esős időszakban viszont jobban fogja már magát érezni.”
A forró, hideg, száraz és nedves egyszerű kategóriáin alapulnak
a tamangok terápiái is. Egy „forró” betegséget „hideg” szerrel
kezelnek, és ezáltal ismét helyreállítják a megbomlott egyen­
súlyt.

A tájékozottság hátrányos következményei

Hogy milyen következményekkel járhat az, ha valaki sok beteg­
séget ismer, annak jelzésére álljon itt néhány jellegzetes példa:
Egy hatvan év feletti hölgy - miután olyan sokat olvasott az
újságokban és a folyóiratokban a betegségekről, hogy teste min­
den megnyilvánulásából valamilyen szimptóma-együttesre kö­
vetkeztetett - csodálkozó orvosának olyan panaszokról is beszá­
molt, amilyenek egyáltalán nem is voltak neki.
Egy orvosi asszisztens pedig azt mesélte, hogy amikor tanul­
mányai idején az órákon valamely betegség tüneteiről esett szó,
diáklánytársai rendszerint kórusban kiáltozták, hogy „én is
ugyanazt érzem”, még ha előtte semmi panaszuk sem volt is.
Az orvosok manapság csak minden ötödik egészségügyi prob­
lémát veszik figyelembe, mivel a betegségekkel kapcsolatos fel­
fogásuk eltér pácienseikétől. A tamangokat nem zavarta a köhö­
gés, a jövendőbeli orvosi asszisztenseket pedig sok egyéb tünet,
mivel ezeket korábban nem tekintették betegség megnyilvánulá­
sának. Csak amikor kellő elméleti tájékozottság birtokában a pa­
naszokat észrevették, elkezdték magukat betegnek tekinteni és
mindjárt orvosságot is kértek rá. A modem orvostudomány nagy­
mértékű specializálódása így kétélű fegyver: kielégíti azt a szük­
ségletet, hogy egyre újabb betegségeket fedezzenek fel; de egy­
re több betegséget fedeznek fel és értelmeznek, minél inkább spe­
cializálódnak az orvosok. Ennek az az egyik lényeges következ­
ménye, hogy a betegnek a komplex személyiségére már nincse­
nek tekintettel, hanem a kezelőorvos csak azt a tünetet akarja ke­
zelni, amelyre szakosodott - például a sebeit.

152
 Ha csak a sebbel kapcsolatos vizsgálatokat tekintjük, rájö­
vünk, milyen problematikus az orvostudomány szakosodása és
hogy ez milyen bizonytalanságot okozhat a sérültben vagy a
betegben. A mai orvostudomány összefoglaló névvel vulnusnak
nevezi a sebet, és a következőképpen értelmezi: „mechanikus
okból előálló vérzés és fájdalom kíséretében keletkező folyto­
nossághiány egy bőrrel fedett testszöveten, azaz kisebb-na-
gyobb nyílás”. Ami ilyen bonyolultan van megfogalmazva, az
biztosan veszélyes is. Ezek után nem is csoda, ha „a seb ellá­
tása ... a sebkezelő orvos feladata”.
A magyar szóhasználatban a „seb” szó egyszerre több olyas­
mit jelent, amit az orvostudomány egymástól elkülönít:
• megegyezik a tudományos definícióval;
• fertozéses bőrpanaszok, többek között olyanok, amelyeket
gennyképző baktériumok idéznek elő; viszketés, karmolás mi­
att, gombás eredetű bőrpanaszok;
• külső erőszak alkalmazása következtében keletkezett sebek:
vágott- és szúrt sebek (tárgy, rovar); csonkolásos sérülések, ha-
rapásos sérülések; égési sebek;
• krónikus lábszárfekély és más elsődleges és másodlagos fe­
kélyképződés;
• ekcémák.
Bár a magyar természetgyógyászat a kezelési módok szerint
megkülönbözteti a különböző sebeket, de valamennyi fajtája be­
letartozik a „seb” fogalmába, viszont lényegében mindegyik ke­
zelhető „sebkezelő szakorvos” bevonása nélkül is.
A természeti népek gyógyászatában a pszichikai zavarokat
olyan egyszerű szerekkel lehet kezelni, melyeket a csoport min­
den tagja ismer. Itt is előfordulnak azonban olyan betegségek,
melyek kezelése csak a modem gyógyászat különleges eszkö­
zeivel és módszereivel lehetséges. Ezek nélkül meghal a beteg,
amit például az egyiptomi oázisokban sorscsapásnak tekinte­
nének.
De vannak krónikus lelki és pszichoszomatikus betegségek,
melyek esetében a természeti népek gyógymódjai jól beválnak:
ha egy betegséget nem lehet így meggyógyítani, akkor a legtöbb
kultúrában ennek okát az illetőnek vagy hozzátartozóinak anti­
szociális magatartásában keresik. Ott is előfordulnak „önkéntes”
betegek (miként nálunk is, hogy az illető a munka vagy az is­

153
 kolalátogatás alól mentesüljön). De általában igaz az is, hogy
senki sem választ „szabad akaratából”, tudatosan egy betegsé­
get azért, hogy a saját vagy a közössége problémáit megoldja.
A természeti népek gondolkodásmódja szerint sok betegség
és sérülés olyan mindennapi események sorozatában keletkezik,
amelyek a pszichén keresztül a testre hatnak. Ha ez az elv a ter­
mészeti népek körében érvényesül, akkor az nem jelenti azt,
hogy a modem gyógyászatból száműzni kellene. Egyesek sze­
rint ugyanis az orvostudomány nem lehet csupán természettu­
domány, hanem társadalomtudománynak is lennie kell, mert a
célja is társadalmi.
A természeti népek nem fogadják el, hogy egy betegség vé­
letlenül keletkezik. Még sérülések esetén sem kielégítő a vélet­
lenre vagy a természetre való hivatkozás. A nagyon hagyomány­
tisztelő kultúrák, például a bantuk esetében a betegségekkel kap­
csolatos elképzelések eleve szociális jellegűek - ami a nyugati
világ számára rendkívül idegen gondolat, mint ahogyan ezt az
orvostudománynak a WHO egészségdefiníciójára adott válasza
is mutatja.
A természeti népek orvoslása tehát a hagyományosan pszi­
choszomatikus reakciók elvével párhuzamosan a szocioszoma-
tikus reakciók elvét is figyelembe veszi: „A szociális környe­
zet nemcsak az adott csoport élő tagjaira korlátozódik, hanem
magába foglalja a halottakat, az ősöket is. Ezek megsértése
vagy elutasítása az egyén jó testi és lelki közérzete szempont­
jából ugyanolyan következményekkel járhat, mint egy élő ro­
konnal való konfliktus. így az egyén viselkedése csak kis mér­
tékben térhet el a kulturális, szociális illetve etikai normáktól.
A viselkedéskódextől való eltérések megbetegedési kockázat­
tal járnak.

Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt

Azt, hogy nemcsak a természeti népeknél játszanak szerepet az
emberek közötti (valamint a halottakhoz és az ősökhöz fűződő)
kapcsolatok az egészség szempontjából, azt rákos betegek kö­
rében végzett vizsgálatok is bizonyítják. Sokuknak rossz volt a
kapcsolata a szülőkkel, több mint húsz éve szenvednek króni­

154
 kus depresszióban és elfojtják érzelmi indulataikat. Feltételezni
lehet, hogy ez a három tényező összefügg, és emiatt a rák vég­
ső soron olyan szociális kapcsolatokra is visszavezethető, ame­
lyek még a szülők halála után is hatnak. A modem orvostudo­
mányban még nincsenek olyan módszerek, amelyek segítenék
ezeknek a zavaroknak a feldolgozását, és megakadályoznák a
betegségeket. A pszichoterápia most kezdett ezzel foglalkozni,
de a természeti népek néhány lépéssel előttünk járnak e tekin­
tetben.
A kenyai pokotok például elejét veszik annak, hogy legalább
is élő személyek hozzátartozóik egészségét megkárosítsák.
Rendszeresen erősítik magukat olyan szerekkel, melyeknek má­
gikus erőt tulajdonítanak. Ezek egyike a modzskut. Minden csa­
ládfő ezt a szert a havonta megrendezésre kerülő ún. ighat szer­
tartáson - több mint tíz különböző növényből - frissen készíti
el. Ezeknek a füveknek valóban gyógyító hatásuk van, mint
ahogy a lakoma résztvevői számára a nagy mennyiségű
kecskeleves biztosítja az ásványi anyagokat és a szénhidrátot,
amelyek a mindennapi élelemből hiányoznak. A pokotok hisz­
nek a gyógyítás mágiájában. Az ighat szertartás rendkívüli mér­
tékben stabilizálja a közösséget - és valószínűleg ez a modzskut
legfontosabb hatása.
Ebből a szempontból feltűnőek az ighat szabályai: a vendé­
geknek tisztelniük kell egymást és nem szabad egymással ve­
szekedniük. Aki a szertartás során a modzskut készletét fel akar­
ja frissíteni - ami a pokotok szerint elengedhetetlen az egész­
ség szempontjából -, annak előzőleg a többi résztvevővel ki kell
békülnie. Aki ez ellen vét, azt felelőssé lehet tenni a csoportban
előforduló betegségekért. A pokotok szerint az emberek és a ter­
mészetfölötti hatalmak közötti harmonikus viszonyok elenged­
hetetlenek az egészség szempontjából.
Hogy milyen erős ez a hit, azt a voodoo-kultusz is mutatja,
mely többek között Haitin fordul elő: ha valaki eszerint tudo­
mást szerez arról, hogy boszorkányság áldozatául esett, akkor
csoportjának hagyománya szerint a pusztulásáról is meg van
győződve. Környezete, rokonai és barátai osztják ezt a nézetet
és elfordulnak tőle. Számukra ő nemcsak elveszett ember, élő
halott, hanem fertőző veszélygóc is. És ezt érzi az áldozat is,
mivel a halált a számára valósággal tanácsolják. Olyan rítuso­

155
 kát végeznek, amelyek az elvarázsoltnak az alvilágba (árnyék-
világba) való utazását meg kell gyorsítaniuk. Már rég megszűn­
tek a családi és társadalmi kapcsolatai, épp úgy, mint azon funk­
ciói és tevékenységei is, amelyeket ő a közösség tagjaként meg­
élt. Tehát egy ünnepség középpontjában áll, ahol természetfe­
letti erőket idéznek meg, nem azért, hogy őt megmentsék és
meggyógyítsák, hanem, hogy elpusztítsák: halottnak nyilvánít­
ják, egy jogok és kötelességek nélküli személlyé, félelmek, rí­
tusok és tilalmak tárgya lesz. Mivel közösségi személyisége
megszűnt, pszichikai léte a halállal szemben már nem tud ellen­
állni.
A voodoo-varázslatnál is előforduló mitikus magyarázat né­
hány szerzőnél már elegendő bizonyíték arra, hogy nemcsak a
beteg egészsége rendült meg, hanem valójában a társadalmi cso­
port élete:
„A helyzet elviselhetetlen és kritikus, ameddig a betegség
okát nem találták meg. És ebben az esetben egy jellemző prob­
lémával szembesülünk: honnan jött a betegség? Ki okozta? Mit
jelentett? Milyen következményei lehetnek? Nyomatékosan kell
hangsúlyozni, hogy az ezekre a kérdésekre adott válasz a társa­
dalom szempontjából összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a
beteg gyógyulása. Ebből a szempontból azt lehet mondani, hogy
a betegség okának a felismerése már majdnem a gyógyulást je­
lenti. Egy bűnöst találtak, aki ellen a csoport harcolhat, és a harc
győzelmes befejezése megoldja a krízist: a betegség, a furcsa -
addig megmagyarázhatatlan - fenyegető jelenség átalakul ismert
jelenséggé, amely már ellenőrizhető. A csoport élete ismét nor­
malizálódik. Pszichológiai jellegű vetítés ment végbe: egy
»frusztrációt« egy kívülről irányított büntetőintézkedés szünte­
tett meg”.
Abban az esetben is, ha nálunk a betegség érinti a család, a
lakó- és dolgozóközösség mindennapját, a végén az is inkább
személyes ügy. Még látni fogjuk, hogy ez az orvosi rendszer kö­
vetkezménye. Az egyes emberek betegsége a természeti népek
kisebb életközösségeinek az esetében mindig a csoportot is, mint
egészet veszélyezteti, ezért mindenkinek az ügye. A ghanai be­
teg asanüt vagy fantit ezért soha sem hagyják egyedül. Éppen
ellenkezőleg, valaki elítélhető, ha nem aggódik igazán a bete­
gért, nem látogatja és nem vigasztalja, vagy nem fáradozik azon,

156
hogy számára gyógyító szert találjon. Ez a hagyomány (szokás)
annyira erős, hogy még azoknak is kell a beteget ápolniuk, akik
haragban vannak vele.

Ráérzések és rossz előjelek esetén

Hasonlóan gondolkodnak a kenyai pokotok. Ők nem csak ak­
kor alkalmaznak egy kezelést, ha valaki beteg. Egy rossz előjel
már elég arra, hogy megelőző intézkedéseket tegyenek. Ha a ház
közelében leszáll egy bagoly vagy bejön egy szamár, már szük­
ség van gyógyító szertartásokra.
Ennek okai:
• Mert ez így szokás. A kezelés egy meghatározott sorrend­
ben végezve hatásos.
• A rítus és az imák arra indítják az isteneket és az ősöket,
hogy a későbbi betegségek elleni gyógyszerek hatásosak legye­
nek. Bár a pokotok elismerik a gyógyszernek, mint olyannak a
hatását, de azt hiszik, hogy ezt a hatást az istenségek és ősök
erősítik.
• A rítus a ház lakóit megszabadítja a bűntől, amelyet társa­
dalmi és vallási szabályok semmibevételével követtek el. Az is­
tenségektől bocsánatot kémek, és ezután elvonulnak a betegsé­
geket okozó szellemek.
A pokotok meg vannak győződve arról, hogy a gyógyító szer­
tartásoknál a közeli rokonoknak és szomszédoknak mindig je­
len kell lenniük, tehát az adott csoport tagjainak, ahol a szoli­
daritás a túlélés szempontjából nagy fontosságú. Ha valaki nem
vesz részt ezen, az súlyos sértésnek számít. Még ha a szertartá­
sok során jó is a hangulat, sőt még tréfálkoznak is, akkor is ko­
molyan veszik őket és igen nagy a jelentőségük. Ha nincs hatá­
suk, akkor annak más okai vannak: a beteg talán rossz gyógy­
szert kapott, vagy a gyógyító szertartás sorrendjét nem helyesen
tartották be, és meg kell ismételni; vagy az egyik résztvevő rossz
hatásával szabotálta a szertartást.
Az, hogy az ősök szelleme, a varázslás és a voodoo valóban
hatnak-e, az végül is nem fontos. A fogalmak segítenek a
pokotoknak, asantiknak, fantiknak, tamangoknak és még ki tud­
ja kinek, jelenségeket megnevezni, hozzátartozóikkal erről be­

157
szélni és velük találkozni, még akkor is, ha a mögöttük lévő el­
méletek és mítoszok a természettudományos orvoslás szemszö­
géből nézve tarthatatlanok. Sok természeti népnél valószínűleg
nem tekintik azt betegségnek, ami gyógyszerekkel gyógyítható.
Amíg olyan szerek segítenek, amelyeket mindenki ismer, ame­
lyekkel mindenki rendelkezik, addig valami hétköznapi, ártal­
matlan és érdektelen dologról van szó. Betegségnek az számít,
ami megzavaija a társadalmi szerkezetet. A társadalmat harmo­
nikussá tenni, ez a népi gyógyászat legfontosabb célja.

Betegség vagy egészség

„Mindannyiunknak döntésképesebbnek kellene lennie a saját
sorsával kapcsolatban. Mégpedig azelőtt, mielőtt megbeteg­
szünk és más emberektől függővé válunk, akiknek a segítségé­
re is rászorulunk. Hajszolt tempójú életünk során sokszor már
az alapvető érzéseinket is elveszítjük, úgyhogy már azt sem
vesszük észre, hogy tulajdonképpen mivel ártunk saját magunk­
nak...”
De szép is lenne, ha közülünk valóban mindenki döntésképe-
sebb lenne saját egészségét illetően. Ha azonban a tudományos
definíció szerint minden sebet sebész szakorvosnak kell kezel­
nie, akkor reggelenként mindenkinek, aki megvágja magát bo­
rotválkozás közben, utána órákat kellene eltöltenie a zsúfolt or­
vosi váróban. A tények szerencsére a mai embereknek mások­
kal és önmagukkal szemben is felelősségteljes magatartásáról
tanúskodnak. A többség először maga kezeli magát valamilyen
egészségügyi panasz esetén, és nem azonnal, hanem a betegség
előrehaladtával határozza el magát arra, hogy fordul-e egyálta­
lán orvoshoz vagy természetgyógyászhoz, és ha igen, mikor és
melyikhez.
Valójában azonban nem csupán valakinek a személyes meg­
fontolásától függ, hogy egy panaszt mikor tekint betegségnek,
hanem az egyes kultúrákban e tekintetben is nagy különbségek
vannak. Ha például Afrikában valaki betegnek érzi magát, ak­
kor először a családtagok beavatkozását kéri. Azok annak alap­
ján nyújtanak segítséget, hogy maguk is érintve voltak már at­
tól a betegségtől, gyógyító személyeket (varázslókat) akkor ke­

158
 resnek fel, ha elfogy a tudományuk. Ezeknek a gyógyítóknak
meggyőző választ kell adniuk a betegség okaival kapcsolatos
kérdésre, amelyet teljes testi és szellemi zavarnak, nem csupán
korlátozott mértékű defektusnak nyilvánítanak.
Ha a kenyai pokotok közül valaki betegnek érzi magát, akkor
attól a legidősebb embertől kér tanácsot, aki felelős a csoport
tagjainak egészségéért, és akit elsőként kell az esetleges meg­
betegedésekről tájékoztatni. Ez többnyire a családfő, akinek
gyógyító tudományát nem lehet figyelmen kívül hagyni, gyógy­
ító szereit pedig nem lehet mellőzni.
Ha a megbetegedés komolyabbnak bizonyul, akkor a család­
fő az ún. papőval konzultál. A papó egy négy generációt átfo­
gó nagycsalád első embere. Csak bölcs, tapasztalt és döntéské­
pes idős férfiak vállalhatják ezt a feladatot. Napjainkban Kenyá­
ban azt is ők döntik el, hogy a kezelést átengedik-e egy (tanult)
modem orvosnak, vagy annak hagyományos módon kell végbe­
mennie. Ha a papó úgy ítéli meg, hogy a közösségi és lelki té­
nyezők a beteg állapota szempontjából fontosak, akkor lehető­
leg sok rokonból és szomszédból létrehoz egy „terápiás csopor­
tot”. Ennek a csoportnak a tagjai felkeresik a beteget, vigasztal­
ják és gondoskodnak arról, hogy otthonában minden munka el
legyen végezve, és földjei meg legyenek művelve. A kezelés so­
rán a csoport létszáma nőhet vagy csökkenhet. Saját, hagyomá­
nyos módjukon megszervezik a beteg gyógyítását és ápolását,
még ajándékokat is visznek, ha szükségesnek látszik. A tulaj­
donképpeni kezelésről a papó dönt, aki a saját - valamint a te­
rápiás csoportnak a betegápolás során nyert - tapasztalatait ki­
értékeli.
Persze az ő tudásuknak is vannak korlátai... Egyes (súlyo­
sabb) betegségek ennél a népnél is olyan, különleges képességű
személyek, sámánok és próféták segítségét követelik meg, akik
egy bizonyos istenséghez közel állnak. Olyan asszonyok is tar­
toznak közéjük, akik a gyógynövények és a testi bajok gyógyí­
tása terén a legtöbb férfinál nagyobb jártasságra tettek szert.
A pokotok úgy vélik, hogy a nők kötelessége az, hogy gondos­
kodjanak a házról, a földekről, a gyerekekről és az állatokról, míg
a férfiak fegyverükkel védik a területet. A vének tanácsa (kokva),
melybe a papó is beletartozik, kéri fel segítségre ezeket a gyógy­
ításban jártas személyeket a beteg képviseletében.

159
Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát
Az Egyesült Államok délkeleti részén (Új-Mexikóban és Texas­
ban) élő apacsok hagyományosan harcos vadász és nomád nép.
Ha közülük valaki megbetegszik, akkor a beteg és a családja
nem azzal kezdi, hogy kiderítse: mi lehet a rossz közérzet oka.
A beteg kipiheni magát és házi szereket szed. Csak abban az
esetben, ha nem következik be gyógyulás, gondol az apacs va­
lamilyen betegségre, és természetfeletti erőknek, állatok szelle­
meinek, démonoknak és varázslóknak a befolyására. Egy
gyógyító embert (kuruzslót) hívnak, aki tudja azt, hogy mivel
lehet azt a betegséget meggyógyítani.
A beteg családja és barátja, a gyógyító ember vezetésével be­
lekezdenek egy négy nap és négy éjjel tartó szertartásba. Imád­
koznak; mágikus szavakat mondanak, dobolnak. A beteget szent
tárgyakkal érintik meg, virágporral, toliakkal és türkizzel. A szer­
tartás alatt a gyógyító ember mesélted a beteget. A gyógyító a
„gyónás” során megtud valamit betegének múltjából, például
hogy valamikor vétett a törzs vallási és közösségi törvényei el­
len, ami most lelki terhet jelent a számára. Ezután az ünnepi ce­
remónia véget ér. A gyógyító ember közvetítésével a védőszel­
lem kinyilvánítja a betegség okát, lefolyását és azt, hogy milyen
gyógymódra van szükség.

Egészségstratégiák
Nálunk is valami hasonló történik a testi panaszok kivizsgálása
során. Ha valaki rosszul érzi magát, akkor rendszerint tüneteit
először hozzárendeli egy ismert betegséghez, még sokkal előbb,
hogy egy orvost felkeresne. Az öndiagnózis és gyógyítás az
egyén személyes tapasztalataitól függ, de attól is, milyen időkö­
zönként jelennek meg a panaszok és mennyire erősen jelentkez­
nek. Egy beteg ember beszél erről a családtagjaival, kollégái­
val, barátaival és ismerőseivel, amennyiben a feltételezett be­
tegség nem kellemetlen számára. Összegyűjti a véleményeket és
a terápiával kapcsolatos tapasztalatokat. Végül is a beszélgeté­
sek alapján dönt arról, hogy házi szerekkel gyógyítja-e önma­
gát, vagy felkeres egy orvost vagy egy egészségügyi intézményt,

160
amennyiben a laikusok vagy a félhivatásos gyógyítók tanácsai
illetve kezelése nem hozzák meg a kívánt eredményt. Kivételt
képeznek a pszichikai tünetek, amelyeket a beteg önmagán kép­
telen észrevenni, így a környezetének kell felhívni a figyelmet
az állapotára, míg végre hajlandó lesz orvoshoz fordulni.
Ami a betegségeket és a házi szerek alkalmazását illeti, ez ha­
sonló az összes kultúrában. A betegségek sehol nem válnak „kö­
zösségi eseménnyé”, ha házi szerekkel megszüntethetők a pa­
naszok. Csak ha ezek a szerek hatástalanok maradnak, válik a
beteg és betegsége közösségi eseménnyé, amelyet a legtöbb kul­
túrában a közösség terápiás csoportjának kell kezelnie. A köze­
li hozzátartozóknak egyébként a betegség megjelenésénél is sze­
repet tulajdonítanak.

A mágia és a bizonytalanságérzet
A különböző kultúrák a világmindenséget ősök szellemével, dé­
monokkal, istenségekkel - vagy Istennel, ördöggel, angyalok­
kal és szentekkel - benépesítve képzelik el. Ha a Ghána északi
részén lévő Bulsában a törzs legvénebb tagja az oltáron tyúkot
áldoz, vagy ha egy családapa egy bajor templomban egy szent
tiszteletére képet adományoz, akkor lényegében ugyanarról van
szó, amennyiben mindketten ettől reménykednek a gyógyulás­
ban. Abban a pillanatban, amikor az ember a világmindenséget
természetfeletti lényekkel benépesítve képzeli el, hinni kezd ab­
ban, hogy onnan betegség esetén segítséget is kaphat.
Természetfeletti erők valamilyen formában szerepet játszanak
minden népi gyógyításban, akár arról volt szó, hogy a betegsé­
gek okait kiderítsék, akár arról, hogy gyógymódokat alakítsa­
nak ki, és végső soron gyógyítsanak. A népi gyógyászatban a
szellemek és a boszorkányság jelentőségét általában azért be­
csülik túl, mert az adott kultúrát nem ismerő kívülállók számá­
ra az egzotikum inkább szembeötlő, mint az általuk jól ismert,
mindennapos jelenségek.
Ez a hit évezredeken keresztül egy tisztelettől, félelemtől és
vallásos kötöttségektől megbéklyózott életérzést eredményezett.
Egy nagy mértékben gépesített, látszólag az ész által irányított
világban ennek többé nincs helye, és ennek megvannak a követ­

161
 kezményei. Számos - egészséggel és betegséggel kapcsolatos -
kérdésünkre orvosaink szigorúan természettudományos elveik­
kel nem tudnak feleletet adni, mivel illetékességük erősen kor­
látozva van. Egy olyan orvosnak, aki pszichoterápiával szeret­
ne foglalkozni, annak ilyen jellegű tanulmányokat is kell pótló­
lag folytatnia. Ez teljesen rendjén van így, de magától nem hat
a kapcsolat elmélyítése irányában, és nem igazolja az egykoron
mágikus világmindenségben elfoglalt helyet.
Az afrikai kultúrákban a gyógyítás például ezzel ellentétben
még mindig kevésbé függ a természettudományos nézetektől,
mint a vallásoktól és a közösségi tudattól. Ennek részletes vizs­
gálatával foglalkozott Heinrich Loth lipcsei néprajzkutató és et­
nológus (Altafrikanische Heilkunst, Lipcse, 1984):
„Az afrikai vallásosság a közösség támasza volt; a szolidari­
tásnak és a hagyományos afrikai vallások »szakrális világképé­
n e k nagy etikai, erkölcsi és szociális értéke volt. Mindeneset­
re rokonsági csoportra, faluközösségre, törzsre és vallási szer­
vezetre irányult. A szolidaritás törvénye a régi időkben mindig
egy etnikai közösségre korlátozódott, és ezzel határolta el azt a
többi közösségtől.”
Ez az elhatárolódás lehetővé tette, hogy a közösség minden
egyes tagja azonosulhasson a csoporttal, melynek helyét a vi­
lágmindenségben vallásos nézetek jelölték ki. A születéstől a
halálig, valamint az előtte és utána lévő időre meghatározó volt
annak a tudata, hogy az egyén a többiekkel együtt része ennek
a vallásos szférának.
„Minden kapcsolatnak az a lényege, hogy egy családnak, egy
klánnak, egy törzsnek a tagjai együtt részesei a létnek, hogy az
egyén és a közösség, az objektív és szubjektív, a felfogható és
a láthatátlan világ, az élők és a holtak között társas kapcsolat
van” - állítja Heinrich Loth etnológus. „A természet ritmusának
megfelelő élettel, a paraszti termelők vallásosságával és világ­
képével magyarázhatók az afrikai gyógyászat specifikumai, és
ezek egyúttal fontos kulcsot adnak a régi afrikai hétköznapok
különleges jellegének megértéséhez.”
Heinrich Loth nézetei Afrikával kapcsolatban a gyarmatosí­
tás idejére vonatkoznak. Az átörökített vallásos érzés azonban
ezeknek az államoknak a függetlenné válásával és a misszioná­
riusok befolyása idején sem szűnt meg, hanem ma is tovább él.

162
 Nemcsak a természeti népek népi gyógyászata, hanem a mi ter­
mészetgyógyászatunk számára is a mágikus beállítottság az az
alapvető jellemvonás, amely megkülönbözeti a modem orvos-
tudománytól, melynek törvényeit - ellentétben a természetfölöt­
ti erők törvényeivel - az emberek csak viszonylag rövid idővel
ezelőtt ismerték meg.
Természetfeletti mindaz, amit konkrét fogalmakkal nem ra­
gadhatunk meg. Ez nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy va­
laha is konkrét fogalmakkal megragadhassuk: régebben szüksé­
gesnek tartották azt, hogy ne csak fűfzfaleveleket fogyasszon el
a beteg, hogy csillapodjanak fájdalmai és csökkenjen a láza, ha­
nem azt is, hogy az emberek egy fa körül táncoljanak, és olyan
dalokat énekeljenek, melyeknek mágikus erőket is tulajdonítot­
tak. Az ő világképükben helye volt a természetfelettinek, és a
tánc, valamint a levelek elfogyasztása együttesen eredményez­
ték a gyógyulást. Amikor felfedezték azt, hogy a fűzfakéregben
szalicilsav van, és az aszpirin piacra került, akkor már többet
senki sem táncolt semmilyen fa körül. Mindkét esetben ugyan­
azok az anyagok hatottak.
A régi hitet mindenesetre felváltotta egy új; ezek a világmin­
denséget kétféleképpen interpretálják, de nem zárják ki kölcsö­
nösen egymást! A természetes és a természetfeletti magyaráza­
tok csupán két utat jelentenek ahhoz, hogy az ember tájékozód­
ni tudjon az univerzumban.
Néha ez a két út összefut: a keresztények és a mohamedá­
nok egyaránt viselnek például amuletteket és bőrtokot, titokza­
tos, mágikus szöveggel, de emellett gyógyszert is szednek. Az
ilyenfajta „mágikus” tárgyak betegség esetén biztonságérzettel
töltik el a beteget a föld és a vizek feletti gonosz szellemekkel
szemben.
A francia Lucien Levy-Bruhl (1857-1939) néplélektan-kuta-
tóként főleg a gondolkozással foglalkozott, és a természeti né­
pek gondolkodásmódját „prelogikusnak” nevezte. Ezt a gondol­
kodásmódot misztikus kollektív elképzelések uralják, amelyek
a természet és az emberi lét összes történését mágikus erők ha­
tására vezetik vissza.
Az azonban tévedés, hogy ez a gondolkozás nem az ok és a
hatás elvén alapul. A szalicilsav régebben azért hatott, mert az
emberek nemcsak a fűzfakérget fogyasztották el, hanem hittek

163
is abban, hogy a mágikus praktikák azt a hatást elősegítik... Ez
éppen olyan kauzális gondolkodás volt, mint amikor a kenyai
pokotok arról vannak meggyőződve, hogy a keserű orvosság a
betegségeket jobban gyógyítja, mint a jóízű. Véleményük sze­
rint az injekciók még hatásosabbak, mint a tabletták és egyéb
szerek, amelyeket be kell venni: a beszúráskor érzett fájdalom
a betegségnek is fáj, és így elűzi azt.
A mágia és a gyógyászat eredetileg mindenütt összekapcsoló­
dott Az ókori Mezopotámiában a mágiából jött létre az orvostudo­
mány, és a papi rend képviselőiből az orvos, mégpedig a belgyó­
gyász. A sebészt épp úgy, mint a régi Európában a kézművesek kö­
zé sorolták. Hasonló kapcsolatok kimutathatók a görög gyógyászat
esetében is, melynek felismerésein és elvein a mai orvostudomány
alapul. Náluk ezzel párhuzamosan fennmaradt egy, a továbbörökí­
tett tapasztalatokon és mágikus nézeteken alapuló népi gyógyászat
is. Ennek sok eleme még ma is szájról szájra teljed, és a gyakor­
latban anélkül alkalmazzák, hogy valaha is lejegyezték volna.

A természetfeletti erőkbe vetett hit

Azonban még nálunk, Európában is szilárdan tartja helyét a ter­
mészetfeletti erőkbe vetett hit a természetgyógyászatban. A te­
rápiás nézetek sokszor különösnek tűnnek fel, egy olyan beteg­
ség- és testfelfogás részei azonban, amelyeket éppen olyan ko­
molyan kell venni, mint a természeti népekét.
Carly Seyfarth történész 1913-ban tanulmányozta a szászor­
szági természetgyógyászatot. Eredményei még ma is időszerű­
ek (Aberglaube und Zauberei in dér Volksmedizin Sachsens,
Lipcse, 1913):
„Még ma is osztják azt a véleményt hazánkban, hogy bizo­
nyos elhunytak a hátramaradottaik körében olyan betegséget és
leépülést okozhatnak, amely még halált is előidézhet. Ezt Szász­
országban olyan emberekről hiszik, akik életükben bizonyos
vétségeket követtek el, illetve egy bizonyos, közelebbről nem
meghatározható szerencsétlen napon születtek. Egyes embere­
ken haláluk után »fnssnek« néznek ki, piros az orcájuk és az aj­
kuk, az arcuk kevéssé változott el, jól felismerhetőek és nagyon
hasonlóan néznek ki, mint életükben, akik a koporsóban szinte

164
mosolyognak, végtagjaik pedig még a haláluk után is hajléko­
nyak; más elhunytak viszont haláluk után »hervadtan« néznek
ki, veikké válnak, visszatérnek és rokonaikat egymás után ma­
gukkal viszik. Akkor aggódnak a rokonok amiatt, hogy a halott
magával viszi az élőket, ha a halottnak nyitva van a szája, ha a
szeme nincs teljesen lecsukva, vagy ha elmulasztották lezárni a
szemét. Eredetileg ezt azért tették, hogy a halott megtört pillan­
tása nehogy szerencsétlenséget idézzen elő.”
A gonosz szellemektől, ősöktől tehát nemcsak Afrikában fél­
nek. Nálunk, Európában is létezik ez a hiedelem, ha Seyfarth ta­
nulmánya óta sok területen a racionalitás váltotta is fel. A kö­
zépkorban vagy a kőkorszakban élő elődeinkhez hasonlóan a
legtöbb modem ember jobban érzi magát egy titkokkal teli uni­
verzumban, mint egy olyanban, amely teljességgel feltárható.
A „csodaszer” vagy „csodás beavatkozás” fogalmak nemcsak
azt bizonyítják, hogy gyakran nem értik a gyógyító eljárások ha­
tásmechanizmusát, a testi és lelki betegségeket. A betegséget
úgy fogták fel és ma is úgy tekintik, mint valami egészen sze­
mélyes dolgot, mint egy aktív lényt, amely az emberen egy el­
lenséges személyhez hasonlóan rajtaüt, megragadja, rázza, szag­
gatja, szúrja és megöli. A derékzsába leterít; a lidércnyomás
rossz álmokat okoz. Valami befurakszik a májba. Ezek a képek
mindig segítettek a testi zavarok leírásában és abban, hogy olyan
szereket rendeljenek hozzájuk, amelyekben az emberek hittek,
és amelyek talán éppen ezért hatottak.

Lélek, test és egészség

Az, hogy a gyógyítók szinte kizárólag testi tünetekkel foglal­
koznak és a pszichoszociális hátteret nem veszik figyelembe, az
a természetgyógyászat több ezer éves történetéhez viszonyítva
új keletű dolog. Azok a tények, hogy az emberek keresik a hi­
vatalos gyógyászat alternatíváját, az ökológiai, az élethez és a
természethez közelálló gyógymódokat, és elég általános a házi
gyógymódokkal szemben megnyilvánuló nyitottság, mind azt
mutatják, hogy a betegeket a mostani helyzet nem elégíti ki.
Nem akarják, hogy egy másként gondolkozó orvosnak legyenek
kiszolgáltatva.

165
 Kezdetben a ráolvasás és a mai felfogás szerinti racionális ke­
zelés nem különült el egymástól. A gyógyító az ókori Görögor­
szágban egyúttal pap is volt, ahogy ez ma is így van sok termé­
szeti nép gyógyító emberének vagy sámánjának az esetében. Mi­
vel ő a közösséget a gyógykezelésbe belevonja, megszünteti az
ott lévő feszültségeket, így létrehoz egy reménykedő alaphan­
gulatot, amely jótékonyan segíti a gyógyulást.
Csak az utóbbi évtizedekben tudatosult nálunk is, hogy a be­
tegségeknél a lelki tényezők is szerepet játszanak: a gyomorfe­
kély nem magától keletkezik, hanem lelki és érzelmi tényezők
együttes hatására. Nyugtató és a gyomorsavat csökkentő szerek,
vagy az a tanács, hogy a beteg kerülje a sok izgalmat, kevéssé
hatékony módszerek, mivel a betegség tulajdonképpeni okait
nem szüntetik meg.
A természeti népeknél a szervi, funkcionális és a szociális kö­
rülmények miatt előálló betegségeket ilyen mereven nem külö­
nítik el. A kezelésnek mind a három aspektust figyelembe kell
venni, ami így egy olyan teljes kezelést jelent, amely a nyugati
ipari országok modem gyógyászatára egyáltalán nem jellemző.
Pszichológusok, szociológusok, antropológusok és etnológu­
sok ezért feltették azt a kérdést, hogy vajon más kultúrák gyógyí­
tói nem értenek-e jobban a pszichoterápiához. Azt, hogy a gyó­
gyítás eredményessége még modem gyógyszeres kezelés eseté­
ben is mennyire függ a lelki tényezőktől, azt a természettudo­
mány képviselői meglepetten vették tudomásul. Éppen etnoló­
giai példák igazolták a „pszichológiai csoportterápiák” haté­
konyságát, ami aztán a rákkezelésben is új módszerek kifejlesz­
téséhez vezetett.
Ezek egyike az ún. vizualizálás („láthatóvá tétel”) módszere,
amelyről az amerikai Stephanie Matthews Simonion pszicho-
terapeuta számolt be (németül: Heilung in dér Familie, Reinbek,
1989):
Jim súlyos rákbeteg volt, akiről már az orvosok is lemondtak.
A természettudományos kezelés alapján nem értette, mi történik
vele. Lélekgyógyászok szemléletes fogalmak segítségével meg­
értették vele, hogy a szervezetében lévő fehér vértesteknek kell a
rákos sejtekkel harcolni és azokat megsemmisíteni. Jim annyira
meg volt győződve ennek a gondolatnak a helyességéről, hogy
valóban meggyógyult és új „barátait” most más célra, impotenci­

166
 ájának leküzdésére is csatasorba állította. „Impotenciájának lelki
és nem testi okai voltak: egy múltbeli traumával voltak összefüg­
gésben. Kezelőorvosa, Cári azt mondta neki, hogy a fehér sejtek­
nek nincs hatásuk a pszichológiai problémákra. De Jim nem hagy­
ta magát ettől eltántorítani, és megmutatta nekünk, hogy az em­
bernek egyáltalán nem szükséges értenie a testében lévő össze­
függéseket, hanem csak hinni kell abban, hogy a vizualizálás ha­
tásos.” És Jim meg is tudott szabadulni a testi bajától. Kicsit ké­
sőbb kezelőorvosát tréfálkozva megkérte, hogy ne hívja fel töb­
bet reggelenként, mert akkor a feleségével van dolga az ágyban.
Jimnek a testével, annak funkcióival és a terápiák hatásával
kapcsolatos felfogása jelentős szerepet játszott a gyógyulásában.
Itt tehát megint a test- és a betegségfelfogás kerül előtérbe. A rá­
kos beteget megismertették egy olyan betegségleírással, amely
saját kultúrája modem orvostudománya szempontjából addig
nem volt jellemző, sőt atipikus volt. Jim fehérvérsejtjeit beve­
tette a cél érdekében, épp úgy, mint ahogy a természeti népek
orvoslói a démonokat és a szellemeket.
Ha a rák főleg szociális feszültségek miatt fejlődik ki, akkor
Simonton Jim esetében sajnos egy szót sem veszteget rá, pedig
éppen ő az, aki a családnak a gyógyulási folyamatban döntő, sőt
meghatározó szerepet tulajdonít.
A következő példa arról tanúskodik, mennyire összefügg
a kultúra (vallás, test- és betegségfelfogás, betegségtudat), a tár­
sadalom (Tadzsinder környezete és közösségi szabályai), a lé­
lek, a testi reakció (betegség), a terápia és a viszonyrendszer.

Tadzsinder és a pubertás
Az észak-indiai lány, Tadzsinder kereskedő-családjában a lányok
az iskola befejezése után féijhez mennek. Ha a lányok betöltik a
16. vagy 17. életévüket, akkor az azonos kasztba tartozó családok
megkérik a kezüket a házasulandó fiaik számára. A lányt apja há­
zában a számításba jöhető apósok és anyósok megtekintik. A ha­
gyományoknak megfelelően az egyik ajánlatot el kell fogadnia,
emiatt jelentős nyomás nehezedik rá A környezete „tudja” ezt,
és mivel így konfliktushelyzet jön létre, kialakítanak egy szele­
pet, amelyen keresztül a túlnyomást keltő „gőz” eltávozhat:

167
 A 16 éves Tadzsindert megszállta egy démon. Nem tudott már
normálisan aludni, enni és inni, ütötte a család többi tagját, és
mindenkit szidalmazott, aki csak a szeme elé került. Ez a visel­
kedés már kibírhatatlanná vált, és valamilyen kezelésre volt
szükség. Tadzsinder édesanyja azonban meg volt arról győződ­
ve, hogy lánya nem orvosi eset. Tadzsinder a számára kitűzött
asszonyszereppel tudatosan vagy öntudatlanul még nem tudott
azonosulni. Látászavaraival, menstruációjának kimaradásával,
alvászavarával, étvágytalanságával, koncentrációs képességé­
nek csökkenésével és antiszociális magatartásával vonakodását
családja és osztálytársai számára felismerhetően tudta kinyilvá­
nítani. Betegszerepét elismerték és a mindennapi életbe annyi­
ra beletartozónak érezték, hogy az a renddel kapcsolatos érzé­
seket már egyáltalán nem zavarta. A család és az osztálytársak
már tudták, hogy hogyan kell Tadzsinderrel szemben viselked­
niük, mert amit az egészséges lány esetében zavarónak éreztek
volna, az a beteg esetében teljesen normális volt.
A démon által való megszállottság rávilágított Tadzsinder ál­
lapotára és megmutatta, hogy milyen terápiára van szükség.
A lány nem orvosi eset, mondta ki az édesanyja, és ezzel a za­
var közösségi jellegű eredetét a család közvetve elismerte. Az
anya annyira részese ennek a kultúrának, hogy saját magát és a
családban betöltött vezető szerepét nem képes problémát okozó
tényezőnek tekinteni. A kulturális hagyományainak megfelelő­
en reagált tehát. Ezek szerint a kerületi kórházban történő
pszichiátriai kezelés a lány és a családja hírnevét jelentősen ron­
taná. A Tadzsinderre ható démon gyors elfogadása azt mutatja,
hogy ebben a kultúrában gyakran a démonnak az a szerep jut,
hogy a házassággal vagy házassági kényszerrel kapcsolatos re­
akciókat értelmezhessék, és terápiákat alkalmazhassanak.
Tadzsinder egyáltalán nem hibás, hiszen a vele kapcsolatos
problémákért és panaszokért egy démont lehet felelőssé tenni.
Az, hogy a démont egy zarándoklat során elűzzék, az egész csa­
lád ügye. Tadzsinder édesanyjával és fivérével elutazott egy
szent helyre és teste rögtön reagált: menstruációja ismét elkez­
dődött és 14 nap elteltével - ami szent szám - nem volt szük­
sége már „kórházi” kezelésre, hanem hazamehetett. Karján pi­
ros szalagot viselt, melynek párját a templomon helyezték el, te­
hát még nem számított gyógyultnak. De Tadzsinder engedély

168
nélkül eltávolította a szalagot és ezzel azt a lelki támaszt, amely­
re még szüksége lett volna - a visszaesés természetes volt.
Vissza kellett térnie a szent helyre, és meg kellett ismételnie a
szertartást. Ezúttal hatásos volt a kezelés, és menstruációja ren­
deződött.
Amikor Beatrix Pfleiderer hamburgi professzor kutatásai so­
rán megismerte Tadzsindert, akkor a lány ápolatlan haja rögtön
feltűnt neki. Fésületlen gubancokban volt összekötve, és a za­
rándokok elmagyarázták neki, hogy a démon abba szeretett be­
le. A haj ebben az összefüggésben a házasságra való képesség­
nek, amelyet Tadzsinder visszautasított, a jele. Ebben a kultú­
rában a hajat - mint a női érettség szimbólumát - nem szabad
kibontva viselni.
Ha Tadzsinder levágja a haját, akkor számára és kultúrája
képviselői számára is eltűnik a démon. Ezáltal a nemi érettség
általi fenyegetettség érzése is csökken: „A tisztulásnak ezen
módjával a lány azt szimbolizálja, hogy kész a megújulásra, ta­
lán azt is, hogy az ügyet be akaija fejezni. A rossz (a démon ál­
tali megszállottság) energiáját felcseréli a tisztaság vagy erény
energiájára, melyet hindu lányként illetve asszonyként képvisel­
nie kell”.
A démon, a gyógyító kultusz, a család és az osztálytársak nél­
kül a házassági szokásoknak a lányra gyakorolt nyomasztó ha­
tása nem szűnt volna meg. A gyógyulás egy közösségi konflik­
tus kulturspecifikus értelmezése által ment végbe. A betegség­
gel kapcsolatos elképzelés Tadzsinder és édesanyja esetében egy
tradicionális mítoszhoz kapcsolódott, melyet a rákbeteg Jimnek
fehérvérsejtjeivel kapcsolatban vizualizálás segítségével kellett
létrehoznia. A mítoszokat és a szükséges terápiákat Észak-Indi-
ában papok magyarázzák, Jim esetében ezek kísérletező lélek­
gyógyászok voltak.

Aki meggyógyít, annak igaza van -

Ami meggyógyít, az jó szer
„Mi boszorkányoknak nevezzük a hagyományos gyógyító­
kat” - magyarázta V. Szepapico törzsfőnök. Szepapico Botswa­
na három legfelsőbb hagyományos vezetőjének egyike. V. Szepa-

169
 pico Angliában tanult, majd apjától elsajátította, hogyan kell a több
mint 200 ezres népet vezetni. 36 falu lakosai felett minden reg­
gel törvényt ül, ha nincs éppen Gaboronéban, a fővárosban, a par­
lament felsőházi ülésén. Csak kevesen ismerik az idős férfinál
jobban népének történetét és problémáit. Népe bölcsességét egye­
síti a Dél-Afrikában hosszú ideig uralkodó britek kultúrájának eré­
nyeivel. „A diplomácia az a képesség, ha valakinek úgy mondjuk
meg azt, hogy menjen a pokolba, hogy még örül is ennek az uta­
zásnak” - ez a jelmondat függ az íróasztala mögötti falon.
V. Szepapico tudja, hogy Botswanában még van rituális gyil­
kosság, hogy még hisznek a halotti varázslatban és a boszor­
kányságban. ,,De a boszorkányságot azóta nevezik gyógyító tu­
dománynak nálunk, mióta a fehérek ezt ördögűzésnek nevezték”
- mondja, hitet téve népe gyógyászatában. Saját szemével látta,
ahogyan egy hagyományosan gyógyító egy nagy fazék, forrás­
ban lévő vízbe gyógynövényeket dobott. Egy ízületi gyulladás­
ban szenvedő asszony beleült - s vacogott a hidegtől.,Amikor
a fazékból kiszállt, elmúlt a fájdalma.”
Botswana hagyományos gyógyítói sok gyógyfüvet ismernek
betegségek ellen. Szepapico még abban is hisz, hogy nemi be­
tegségeket egy nap alatt meg tudnak gyógyítani. De nem csak
a bonyolult eseteket kezelő gyógyítók ismerik a természet erő­
it. Ez az ismeret a bangvakecék elemi ismeretének ugyanúgy ré­
sze, mint az olvasás és az írás az európai gyermekek esetében.
„Ha náthás vagyok vagy köhögök, akkor kimegyek a kertbe, le­
tépem a megfelelő növényeket, szagolgatom őket és már jobban
is vagyok” - mondja V. Szepapico. Ő igen sok olyan szert is­
mer, amely nálunk házi szemek számít.
Botswanában is csak azt tekintik betegségnek, ami a normá­
lis rendet megzavarja. Egy nátha vagy köhögés még nem szá­
mít annak. Kisebb zavarokat mindenki maga szüntet meg, mi­
vel vagy ő, vagy a környezetében valaki más ismeri annak az
ellenszerét. Csak akkor hívnak hagyományos gyógyítót, ha a há­
zi szerek nem használnak, és a betegség a többieknek is feltű­
nik. Ő a diagnózisban és a terápiában vallásos mozzanatokat ho­
nosít meg, főleg akkor, ha a betegség különös lefolyású. Ez a
régi Afrikában is így történt, és máig sem változott e tekintet­
ben semmi. A betegség amellett nem csak az egyént sújtja, ha­
nem a közösséget is, amelyben a betegség egyik okozóját lát­

170
ják. Mivel a közösség egyes emberek betegségeinek tapasztala­
ta alapján gyógyít, nemcsak egy olyan gyógyászra van szüksé­
ge, aki hatásos szerekkel gyógyít, hanem a gyógyító ember sze­
mélyében egy olyan ügyes közvetítőre is, aki a faluban élő fér­
fiak, nők és gyermekek felgyülemlett tapasztalatait kiértékeli.
Az emberek pedig azt hiszik, hogy azért tud olyan sokat, mert
az istenek neki minden új hírt megsúgnak. A gyógyító ember
meghagyja őket ebbéli hitükben, mivel ez növeli a betegekre
gyakorolt szuggesztív hatását. Mint ahogy saját magát, úgy
gyógyító szereit is természetfeletti erővel rendelkezőnek állítja
be, amelyeket gyógyító célokra használhat. így csoportjának lel­
ki és testi jó közérzetét képes megőrizni, illetve helyreállítani.
Afrika hagyományos gyógyítói tehát nem csupán „a testről ren­
delkeznek ismeretekkel”, ahogy Platón szerint Prótagorasz az
orvosokat nevezte. Pácienseik lelki problémáit is ismerniük kell,
és bele kell vonniuk őket a gyógyításba. Szerintük szereik ha­
tása, a tánc és a ráolvasás nem babonás jellegű, ahogy azt a ré­
gi utazók gondolták. A gonosz szellemek és a veszélyes varázs­
lattal bíró emberek az ő meggyőződésük szerint valóban bajt,
betegséget és halált idézhetnek elő.
„Egy tabu megsértése, egy gonosz ember gyűlölete, egy er­
kölcsi botlás eszerint betegség oka lehetett, és még az ősök is
küldhették betegségeket. A legtöbb megbetegedést, főleg ha hir­
telen léptek fel, rossz akaratú, az erőket gyengítő hatásra vezet­
ték vissza. Csak olyan egyszerű betegségeket - mint a köhögés
és a nátha, láz és reuma, amelyek rendszeresen előfordultak -
kezeltek anélkül, hogy rendkívüli oknak tulajdonították volna
megjelenésüket” - foglalja össze a már idézett Heinrich Loth.
„Az ősök, az elhunytak szellemében, a bálványokba és amulet­
tekbe vetett hit nagy szerepet játszott. Az összes olyan szertar­
tásnál, ahol az ősök szellemeit vagy valamilyen természeti erő,
a víz, az erdő szellemét megidézték, maszkokat és maszkos tán­
cokat alkalmaztak; ugyanezt tették betegségek gyógyításakor,
temetéskor és halotti ünnepen. A maszkokat az ördögűző szer­
tartások alkalmával a gyógyító emberek azért viselték, hogy a
betegre erős lelki hatást gyakoroljanak”.
Amit ez az idézet a régi Afrikáról mond, az hasonlóképpen
érvényes a maira is. A gyógyító ember, illetve gyógyító tevé­
kenysége rendkívül fontos szerepet játszik a társadalom egyen­

171
 súlya szempontjából. Akár természetfeletti eszközökkel, mági­
kus és vallásos ráolvasásokkal, akár érvágással vagy aszpirinnel
gyógyít - az ő fő feladata az, hogy biztosítsa saját közösségé­
ben az együttélés elviselhetőségét. így azokat a betegségeket,
amelyeket házi szerekkel nem lehet gyógyítani, mindig annak
tüneteként tekintik, hogy megbomlott a viszony a csoport tag­
jai és az ősök, illetve szellemek között. Ennek megfelelően a te­
rápiák a reális tapasztalat és a mágia keverékei, melyekhez ál­
landóan vallásos tényezők is kapcsolódnak. A vallásnak itt nem­
csak az a szerepe, hogy az embert a természetfelettivel össze­
kösse, hanem az is, hogy érezhető kapocs legyen az egyes em­
berek között.
A gyógyító emberek - a mai kutatók véleménye szerint - te­
rápiáikkal hatást gyakorolnak a beteg testi és lelki szférájára.
A betegre, hozzátartozóira és a szomszédokra megjelenésük,
manipulációk segítségével hatnak és azzal a kiapadhatatlan tu­
dásukkal, hogy a zavart ismert mítoszok alapján tudják értel­
mezni. A terápiás akciók a beteg előtt zajlanak le, hogy értse
azok lényegét és célját.
„Aki meggyógyít, annak igaza van” - mondja egy régi köz­
mondás. Hogy mit csinál és hogyan csinálja a gyógyító, az tel­
jesen közömbös, ha eléri a célját. Ha a mondást a házi szerekre
alkalmazzuk, akkor annak így kell hangoznia: „Ami meggyó­
gyít, az jó szer”, mert ha a hatás látszik, akkor a terápia helyes
volt. Ezekre a házi szerekre ugyanaz vonatkozik, mint a gyógy­
ító emberre: „A gyógyítás sikere a mérce, nem pedig valamifé­
le tudományos-logikai gondolkodási rendszer, amely alkalmaz­
ható az anyagi világban, de az ember lelki-érzelmi területét nem
képes megragadni. Ha a gyógyító gyógyítja meg az embert, az
orvos pedig nem, akkor a gyógyító találta meg a betegség le­
küzdéséhez vezető helyes utat.”

A betegség a természeti népeknél:

közösségi esemény
A különböző tényezők összehasonlítása szemlélteti azt, milyen
nagy mértékben különböznek a hagyományos gyógyító eljárá­
sok a modem orvostudomány eljárásaitól.

172
 • A természeti népeknél a gyógyítás rendszerint nyilvános.
A kezelésbe a gyógyító a nyilvánosságot belevonja, ami hat a
betegre. Az állapota javul vagy meghal. Az utóbbi azonban azért
kevésbé tragikus, mert érthetően és a jövőbe vetett bizalommal
közlik vele, hogy miért...
• A gyógyító embert és a beteget közelíti egymáshoz életük,
a természet, a környezet és a nyelv. A gyógyító ismeri jól a be­
teg előéletét és problémáit; gondolkodásmódjuk, hitük és érzé­
seik hasonlóak.
• A gyógyító embernek már a különleges személyisége, az öl­
tözékén, illetve a lakó- és kezelőhelyiségében lévő tollak, cson­
tok, állatmaradványok, fétisek és amulettek is nagy hatást tesz­
nek a betegre. A gyógyító ember papként közvetít a földöntúli
és a túlvilági erők felé, és ezt megerősíti a vallás, az ősökbe és
a holtak birodalmába vetett hit. Csak egy különleges képessé­
gekkel rendelkező, rendkívüli személy képes ezeket az erőket a
saját célja érdekében mozgósítani. A gyógyító ember mindenki
szeme láttára transzba esik, extázisba kerül, elér a szellemek bi­
rodalmába, és onnan a gyógyítás szempontjából fontos informá­
ciókkal tér vissza.
• A gyógyító ember saját személyében és a beteg képvisele­
tében vívja meg harcát a gonosz erőkkel, és oszlatja szét a kö­
zösségben meglévő kételyt a beteg gyógyulásával kapcsolatban
- amennyiben a diagnózis nem gyógyíthatatlan betegség. Ha vé­
gül kinyilvánítja, „hogy a betegség okozóját legyőzte, akkor a
beteg és a közösség tagjai örömteli izgalmi állapotba kerülnek.
Erős szuggesztió hatása kezdődik meg: a beteget új életigenlés
tölti el, és a gyógyulásba vetett reménye erős hitté alakul. A cso­
port ismét tanúbizonyságot szerzett a vezetőnek, a gyógyító em­
bernek hatalmáról, hiszen képes volt arra, hogy a kór okát meg­
találja, és a betegséget megszüntesse. A csoport számára a leg­
fontosabb az, hogy a gyógyító ember a betegséget helyesen is­
merte fel. A gyógyító szertartásnak nem az a végső célja, hogy
a beteg életét megmentse. Ezután a beteg iránti érdeklődés gyor­
san meg is szűnik, gyógyultnak tekintik, holott az állapotán eset­
leg ezt még nem lehet észrevenni. Ha a tünetek ismét jelentkez­
nek, akkor ezt nem hozzák az első esettel kapcsolatba, hanem
teljesen új betegségnek tekintik, amely egy újabb gyógyító szer­
tartás szervezését kívánja meg... A gyógyító ember a közösségi

173
rend pillére, mivel igen fontos a szerepe - mint gyógyításhoz
értőnek. Ha a gyógyító ember meghal vagy megöregszik, vagy
egyéb okból a feladatát már nem tudja többé ellátni, akkor en­
nek a következményeit az egész csoportnak viselnie kell.”
• Ahogy a gyógyító ember a világmindenséget értelmezi, az
azonos a beteg és csoportja felfogásával; cselekedete ezért hi­
hető és gyógyító ereje van: „A ritmikus gyakorlatok, énekbe­
széd, dobolás, tánc stb. által mindenki részt vesz a szertartás­
ban, és saját testükben - hasonlóan a vezető szerepet játszó
gyógyító emberhez - átélik az erők hatását. Ezáltal minden
résztvevő azonos lelkületűvé válik, és elősegíti a gyógyító em­
bernek a többiekre gyakorolt hatását. A nézőközönség a gyó­
gyító folyamatba távolságtartás nélkül, kételytől vagy kritikától
mentesen integrálódik.
• A természeti népeknél a beteg többnyire passzív ugyan, pe­
dig a gyógyítási folyamat középpontjában áll, a hangulat és erők
reá koncentrálódnak.
• A gyógyító és a beteg a betegség okát, hatását és gyógyítá­
sát tekintve azonos nézeteket vall, mindketten meg vannak győ­
ződve arról, hogy a gyógyító nem mondhat csődöt.
• A beteg tudja, hogy a rajta végzett kezelések nem lesznek
fájdalmasak, és ezért félelem nélkül megy a gyógyító emberhez.
A gyógyító terápia előkészítése során a pokotoknál a beteg is
aktív. A gyógyítóval együtt próbálják a diagnózist felállítani.
A beteg a gyógyító feltevéseit vissza is utasíthatja. Erre a kikér­
dezésre a beteget rendszerint a rokonai kísérik el. Aki akar, részt
is vehet ezen a nyilvános beszélgetésen.

A betegség nálunk magánügy

Bár a gyógyító emberek gyógyító tudományát inkább csak alá­
becsülik, de korlátozzák is. Ez annak a függvénye, mennyire lel­
ki illetve érzelmi jellegű a beavatkozás igénye egyes belső, kró­
nikus betegségeknél. „Egy nyilvánvaló defektus, egy sérülés
vagy egy végtagelvesztés kezelésénél valószínűleg csak ritkán
vesznek igénybe gyógyítót” - véli Klaus-Dietrich Stumpfe (Die
Heilmethoden dér Medizinmanner, in: Curare, 6:25-31, 1983).
A modem orvostudománnyal így hasonlítja össze:

174
 „A modem gyógyító tevékenység az orvosi rendelőben vagy
a kórházban történik. A beteg eközben egyedül van, és senki
más nem tudja, mi történik vele. Az orvosnak és a betegnek van
bizonyos titoktartási kötelessége, amely az illető szempontjából
ugyancsak elszigeteltséget jelent. A beteg eltávolodik a közös­
ségétől, mivel barátaival és kollégáival nem beszélhet szabadon
arról, mi a baja, mi izgatja és miben szenved. A beteglét bizo­
nyos intimitást, valami eltitkolni valót, valami érthetetlent jelent.
Az egyén egyedül szenved. Az orvos a fehérköpeny semmit­
mondó uniformisában jelenik meg, amely mögött a személyisé­
ge rejtve marad. Hasonlóképpen rideg és elutasító az egész or­
vosi környezet, a rendelő, a steril berendezések, a betegszobák
és kezelőhelyiségek.”
Az orvosnak, aki maga is csak ember, tudása korlátozott, ő is
tévedhet, vagy nem tudhat bizonyos dolgokat. Tevékenysége
analóg tudáson alapul. Nem létezik egyedül helyes terápia, ha­
nem neki kell a leghatékonyabb gyógyító eljárást megtalálnia.
Tudományos szempontból a gyógyásztól távolságtartó, objektív
magatartást várnak el, amiből a testi kapcsolat vagy aktív rész­
vétel lényegében ki van zárva. A beteg már félelemmel megy az
orvoshoz, különösen a fogorvoshoz, mert számítania kell fájdal­
mas beavatkozásokra. Ezért fél és izgatott. A betegnek emellett
nincs helyes elképzelése arról, mi is a betegsége és hogyan megy
végbe a gyógyulás. Az egész terápiás folyamatba, amelyet az or­
vos is kívülállóként irányít, a beteg alig tekinthet bele.
Mikor tehát a beteg (a panaszaival) egy természetgyógyász
vagy egy orvos rendelőjébe kerül, a barátoknak, szomszédok­
nak, munkahelyi kollégáknak már semmi köze sincs ehhez. Sem
a diagnózis felállításában, sem pedig a gyógyításban nem vesz­
nek részt. Ezzel teljesen ki van zárva az, hogy a kezelés során
olyan szociális feszültségek feloldására kerüljön sor, melyek a
régi kultúrákban egy betegség kitörésénél és lefolyásánál szere­
pet játszottak. A modem, főleg gyógyszeres kezelések sok eset­
ben hatástalanok, mert ezeket a „szocioszomatikus” tényezőket
nem veszik figyelembe, még akkor sem, ha a tüneteket, ame­
lyektől a beteg szenved, meg tudnák szüntetni.
A természeti népek gyógyító emberei ezért többek, mint csu­
pán pszichoterápiás érzékkel megáldott ügyes kóklerek. Jól ki­
ismerik magukat azon gyógyító szerek, növények, gyógyfüvek,

175
 kenőcsök, zsírok, gyümölcslevek és gyümölcsök között, ame­
lyek talán a pszichoterápiás módszerek nélkül is, velük együtt
is hatásosak. Hogy a hivatalos gyógyászat mellett mennyire ko­
moly szerepet játszik a hagyományos gyógyászat, azt Ghána
példája is mutatja. Ott a népi gyógyítók létrehozták a „Hagyo­
mányos Gyógyítók Társaságát”, a gyógyítók egyfajta szakszer­
vezetét. Találkozóikat és ünnepeiket a médián keresztül hirde­
tik, és ezekre azokat is meghívják, akik még sohasem keresték
meg őket. A gyógyítók közé nehéz bekerülni. Egyfajta megvi­
lágosodás vagy elhivatottság érzése után a jelöltnek több évig
tartó képzésben kell részt vennie, amelynek során nemcsak a
gyakorlati kezeléseket, a növények és az állatok tulajdonságait
ismeri meg jobban, hanem magát az istent is, akit úgy szolgál
papként, ahogyan orvosként az emberek.
Európában is léteznek még olyan kiemelkedő népi gyógyítók,
akik - az afrikai gyógyítókhoz hasonlóan - tevékenységükben
az orvosi és a vallási tényezőket egyesítik. Görögországban még
ma is vannak olyan idős emberek és asszonyok, akik a hagyo­
mányokon alapuló tudásukat és tapasztalataikat többnyire in­
gyen bocsátják mások rendelkezésére. Tevékenységüket szent­
nek tekintik. Néhányukat azért keresik fel, mert már számos kü­
lönféle betegség esetén segítettek, mások csak bizonyos beteg­
ségeket gyógyítanak, egyesek csak egyetlen betegséget. Néhá-
nyan közülük tisztán gyakorlati gyógyítók, mások kezelésüket
mágiával, babonával kapcsolják össze, varázsigéket (un.
epodoszokat) mondanak, így próbálván támogatást kieszközöl­
ni a természetfeletti erőknél.
Német nyelvterületen is vannak ilyen „parasztdoktorok”.
Ghánái kollégáikkal ellentétben nem képezik ki őket erre a te­
vékenységre. Az ismereteket a családok generációi adják át
egymásnak, ezen kívül bizonyos diagnosztizáló képességgel is
rendelkeznek. Gyakran helyre teszik a kificamodott végtagokat,
rendbe hoznak töréseket és nagyszerű emberismeretük révén
gyorsan megnyerik olyan betegek bizalmát, akiknek velük azo­
nos a nyelve és a gyógyításról alkotott világképe. A parasztdok­
torok képességét többnyire Isten ajándékának tekintik. Régeb­
ben önkéntes adományokból állt a fizetségük.
Bár ezeknek a hagyományos gyógyítóknak a szolgálatait még
ma is épp úgy igénylik az emberek, mint több száz évvel ez­

176
előtt, a családi tradíciók mégis változáson mentek keresztül.
Ebermut Rudolph lelkész a ráolvasással gyógyítókkal kapcso­
latban a következőket mondja: „Ott, ahol jó nevű gyógyító csa­
ládok fiai és lányai a gyógyító hivatáshoz továbbra is hűek ma­
radtak..., ott természetgyógyász lett belőlük, és általában gyógy­
hatású szerekkel gyógyítottak, mert számukra a korábbi varázsi­
gékkel gyógyító, gondolati koncentrációt megkövetelő hivatás
túl megerőltetőnek látszott. Mások egyáltalán nem akarnak már
ilyesmivel foglalkozni, mert azt gondolják, hogy szüleiknek és
nagyszüleiknek emiatt egy nyugodt percük sem volt: minden pil­
lanatban állt valaki az ajtó előtt, vagy csörgött a telefon.”

Mi is a gyógyítás?
A test- és betegségfelfogások és a kezelési módok ismertetése
után ismét más kultúrákhoz fordulunk, és megpróbáljuk defini­
álni, mi is tulajdonképpen a gyógyítás, és hogy az atomkor em­
bere mit tanulhat a természeti népektől a betegség, az egészség
és a gyógyítás megértése tárgyában.
Az orvostudomány nem tekinti magát illetékesnek ott, ahol lel­
ki és szociális eredetű zavarokról van szó. Ez túlmenne a számá­
ra megszabott határokon. A pszichikai zavarok tüneteinek meg­
szüntetésére szorítkozik csupán, a betegek gyógyítását pedig áten­
gedi a pszichológusoknak és a lélekgyógyászoknak. A beteget
mindenesetre kiszakítják megszokott környezetéből, majd később
visszaküldik ugyanoda. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, amit a ha­
gyományos kultúrákban a gyógyítók - eltérő társadalom- és egész­
ségfelfogásuk alapján - végeznek, akkor rájövünk, hogy ez kevés.
Egy dél-afrikai busman törzs, a kung a gyógyítást fizikai, pszichi­
kai, szociális, szellemi és kozmikus jellegű integrációnak tekinti.
Hasonlóan gondolkodnak az észak-amerikai navajo indiánok is,
akik számára a gyógyítás elsősorban a lélek egyensúlyának a
visszaszerzését és az egyetemes kozmikus erők kiegyensúlyozását
jelenti. Holger Kalweit „Ősgyógyítók, gyógyító emberek és sámá­
nok” című társadalomtudományi művében (Urheiler; Medizinleute
und Schamanen, München, 1987) a következőket úja:
„A vallás, a művészet és a lélekgyógyászat egymással össze­
függ, és a természet, a Föld, az ég és az ember együttes szem­

177
 léletének csúcspontján jön létre az egészség, a gyógyulás.
A maszkos táncosok, imádságok, mítoszok előadása, színészke­
dés, éneklés és a gyógyfüvek fogyasztása új egzisztenciális kö­
töttséget hoz létre. A mítoszból valóság lesz, amely a beteget
összekapcsolja az eredettel, értelmet ad neki. A betegben tuda­
tosul a kozmosz, a mítosz, a társadalom és saját egysége. Ez a
gyógyulás előfeltétele: az egyensúlyi helyzet, vagyis az egyol­
dalú énre való gondolkodás feladása. Ismét visszajutva az egész­
ségesek közösségébe, a beteg ismét képes arra, hogy értékelje
saját magát.”
Éppen ez az önértékelés a döntő tényező akkor, ha olyan be­
tegségről van szó, amelyet házi szerekkel nem lehet gyógyíta­
ni. A modem orvostudományt már nem lehet korunktól elvonat­
koztatni. Sok betegség, fertőzés és sérülés olyan súlyos, hogy
egyedül az orvostudomány ad lehetőséget a túlélésre. És mégis
a modem orvostudomány lényeges előrelépést tehetne, ha töb­
bet törődne a szocioszomatikus tényezőkkel, mint ahogyan ez a
nyugati népi gyógyászat esetében így is történt, és ahogy ez a
természeti népeknél még most is szokásos. Ott senki se vonja
azt kétségbe, hogy a betegségek a társadalmi állapotokra való
lelki és testi reakcióknak is tekinthetők. Ezeknek a népeknek a
gyógyítói nem csak a testi problémákkal foglalkoznak, hanem
avval a lelki és szociális helyzettel is, amely a beteget megbe-
tegítette. Csak a modem orvostudomány módszereivel nem
szüntethetők meg az ilyen zavarok - ott sem és nálunk sem. Ép­
pen ez a felismerés nem csak az intézményesített gyógyászatot,
hanem közülünk is mindenkit arra kellene, hogy indítson, hogy
az egész egyénre kiteijedő egészségfelfogást tegyük magunké­
vá. Ehhez nincs szükség kulturális forradalomra. Ha megismer­
kedünk egy olyan kor házi szereivel, amelyben még az egész­
ség, psziché és társadalom közti összefüggéseket egyértelműen
elismerték, akkor már tettünk egy lépést egy olyan világ felé,
amely az embert ismét a középpontba állítja, és amelyben a tech­
nika vívmányai az embert szolgálják és nem fordítva.
Minden egyes ember viselkedésmódja visszahat a társadalom­
ra, és ha például bizonyos fogyasztási cikkekre már nincs ke­
reslet, akkor már nem állítják azokat elő. Az utóbbi években pél­
dául nőtt az ellenőrzött bio termesztésű élelmiszerek forgalma.
Azzal, hogy egyre többen döntenek természetes termékek mel­

178
lett, a mezőgazdaságban gyökeres változásokat idéznek elő.
A társadalomtudományban is elképzelhető valami hasonló. És
ennek a központi kérdése a házi szerek ismerete. Ha valaki egy
természetgyógyászatban járatos orvos mellett dönt; ha ragasz­
kodik ahhoz, hogy kezeljék és ne lekezeljék (tulajdonképpen
gyorsan, rosszul kezeljék); ha túl gyorsan felírt gyógyszereket
vonakodik bevenni, ha a házi szerek is megfelelnének, azzal fel­
hívhatja magára a figyelmet és a modem orvostudománynak a
merev eljárásaiba vetett hitét megingathatja. Nem az orvostudo­
mány megbénításáról van szó, hanem arról, hogy olyan új utak
nyílhassanak meg előtte, amelyek ősrégi hagyományokra nyúl­
nak vissza, és amelyek egy - a teljes személyiségre kiterjedő -
egészségfelfogáshoz vezetik el.
Eltekintve a természetes mutációktól és a korfüggő panaszok­
tól, a genetikai változásokat, allergiákat, szívbetegségeket, az
elhízottságot és a többi civilizációs betegséget a kedvezőtlen ter­
melési feltételekre és a természetbe való beavatkozásokra lehet
visszavezetni az élenjáró ipari országokban is: ezek mögött je­
lentős társadalmi érdekek vannak. Meg lehet próbálkozni ezek
megváltoztatásával és ezáltal a problémák megoldásával. Az
egyén rendszerint azt érzi, hogy ő ehhez túl gyenge. De legalább
lelkileg felkészülhet a káros következményekre, és szert tehet
saját szempontjából egészséges életszemléletre, amely - az élet­
módot megelőzve - mint a legeslegelső házi szer a személyiség
teljes jó közérzetét eredményezi.
Segíthet ebben, ha saját környezetünket - más kultúrákkal
összehasonlítva - megtanuljuk jobban megérteni és annak ala­
kításában aktív szerepet játszani. Éppen a természeti népektől
tanulhatjuk el azt, hogy egészségünk előfeltételéhez, a harmó­
niához két dologra van szükség: egyrészt a zavaró élet- és mun­
kakörülmények megváltoztatására, másrészt arra, hogy életfel­
tételeinkhez igazodjunk, s azokat el is tudjuk viselni.

179
 Tartalom
Előszó 5
A szerzők előszava 9
Házi szerek és gyógyszerek 11
A legjobb házi szer az egészséges életmód 21
Betegségek és ellenszereik 27
Alvászavarok 27
Aranyér 29
Asztma 30
Árpa 32
Csalánkiütés 33
Csecsemőbetegségek 34
Csípőfájdalom —> isiász 36
Csuklás 36
Derékfájás, lumbágó 36
Diftéria — > torokgyulladás 39
Epebántalmak 39
Égési sebek 41
Émelygés —> hányás, terhességi; —> gyomorpanaszok 42
Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok 42
Ételmérgezés 42
Fagyások 44
Fáradtság 46
Fejfájás 46
Ficam 47
Fogfájás 48
Fogkő 48
Fülfájás 49
Gégegyulladás 50
Gerinc- és hátfájdalmak 51
Görcsök 52
Gyomorégés 53
Gyomorpanaszok 54
Hányás — > terhességi hányás 57
Hasmenés 57
Hátfájás —> gerinc- és hátfájdalmak 59
Hólyagok 59
Hólyaghurut 60

181
Homloküreg-gyulladás 62
Horkolás 63
Hörghurut 64
Hőguta 66
Idegen testek 66
Idegesség 68
Influenza 70
ínygyulladás 71
Isiász 71
Izomláz 72
Izzadás, túlzott 73
Kalciumhiány 74
Kék folt —> vérömleny 75
Köröm, gyűrött/törékeny 75
Középfülgyulladás 75
Kullancs 76
Lábizzadás —» izzadás, túlzott 76
Lapostetű 77
Láz 77
Leégés 78
Májelégtelenség 80
Mandulagyulladás —> torokgyulladás 82
Másnaposság 82
Menstruációs panaszok 83
Migrén 84
Napszúrás 85
Nátha 85
Orrvérzés 87
Pióca 88
Prosztatapanaszok 89
Reuma 90
Rovarcsípések 93
Sárgaság 94
Sebek, nyílt sebek 95
Skarlát —>torokgyulladás 96
Sokk 97
Szájszag 97
Székrekedés 98
Szemölcs 99

182
 Szívpanaszok, ideges 100
Szomjúság 102
Szoptatási nehézségek 103
Szőrtüszőgyulladás (pattanás) 103
Tályog 103
Terhességi hányás 105
Torokfájás —> torokgyulladás 106
Torokgyulladás 106
Túlsúly 107
Tyúkszem 109
Vashiány —» vérszegénység 110
Vérellátási zavarok 110
Vérnyomás, alacsony/magas 112
Vérömleny 116
Vérszegénység/vashiány 118
Vesegyulladás —» hólyaghurut 118
Viszketés 118
Visszér 119
Vizelet-visszatartás —> prosztatapanaszok 121

Gyógyhatású szerek a háztartásban 123

Áfonya 123
Ánizs 123
Ámika 124
Bazsalikom 124
Borostyán 124
Borsmenta 125
Citromfű 125
Cukor 125
Csalán 126
Édeskömény 126
Fokhagyma 126
Gyermekláncfű 127
Gyógyiszap 127
Gyömbérgyökér 128
Hagyma 128
Kakukkfű 129
Kamilla 129
Káposzta 130

183
 Kömény 130
Lenmag 131
Majoránna 131
Méz 131
Mustár 132
Olajbogyó 133
Petrezselyem 133
Rebarbara 133
Retek 134
Rozmaring 134
Rózsa 135
Sárgarépa 135
Szeder 136
Szűrökül 136
Torma 136
Tök 137
Tölgy 137
Vizitorma 138
Zeller 138
Zsálya 138

Házi szerek és ötletek utazáshoz 141

Űtravaló ötletek 145
A betegség és társadalmi következményei 149
Mi is az egészség? 149
A tájékozottság hátrányos következményei 152
Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt 154
Ráérzések és rossz előjelek esetén 157
Betegség vagy egészség 158
Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát 160
Egészségstratégiák 160
A mágia és a bizonytalanságérzet 161
A természetfeletti erőkbe vetett hit 164
Lélek, test és egészség 165
Tadzsinder és a pubertás 167
Aki meggyógyít, annak igaza van - Ami meggyógyít, az jó szer 169
A betegség a természeti népeknél: közösségi esemény 172
A betegség nálunk magánügy 174
Mi is a gyógyítás? 177

184
 Házi szerek
és gyógymódok kislexikona

Kiadónk kislexikonai az anyagi és szellemi kultúra

különleges területeivel foglalkoznak,
és az általános lexikonoktól eltérően az érdeklődők
akár végig is olvashatják őket. Jelen kötetünk
a hagyományos házi szereket és gyógymódokat ismerteti.
A szerzők elemzik a házi szerek és az orvosi medicinák
viszonyát, s tesznek hitet az előbbiek mellett
(nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a leginkább
gyógyító hatása az egészséges életmódnak van).
Majd alfabetikus rendben sorra veszik a leggyakrabban
előforduló (mintegy százféle) betegség ellen használt
házi szereket és gyógymódokat. Minden betegségnél
először a tünetek rövid ismertetése, jellemzése olvasható,
majd a kezelés lehetséges módjainak, a tapasztalat szerint
bevált házi szereknek leírása következik.
Olyan készítményekkel és gyógymódokkal kívánják
a javulást elérni, melyeknek alapanyaga minden
háztartásban megtalálható. Részletesen ismertetik
ezen anyagok hatásmechanizmusát is
(az ánizstól a zellerig).

Előkészületben:

Tabuk kislexikona
A szerzetesség kislexikona
Divattörténeti kislexikon
Babonák kislexikona

1280 Ft A
_ ._
ATHENAEUM